diff options
Diffstat (limited to 'old/68168-h')
| -rw-r--r-- | old/68168-h/68168-h.htm | 6699 |
1 files changed, 0 insertions, 6699 deletions
diff --git a/old/68168-h/68168-h.htm b/old/68168-h/68168-h.htm deleted file mode 100644 index ae09bab..0000000 --- a/old/68168-h/68168-h.htm +++ /dev/null @@ -1,6699 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=UTF-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A szocziológia vázlata by -Georges Palante</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h2 span.smaller { - font-size: 75%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 68168 ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_233">233</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= -"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A SZOCZIOLÓGIA -VÁZLATA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">IRTA G. -PALANTE</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA MIKES -LAJOS dr.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">G. PALANTE</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ EREDETI ÖTÖDIK -KIADÁSBÓL</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">MIKES LAJOS -dr.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ELSŐ KÖNYV<br /> -<span class="smaller">BEVEZETÉS:<br /> -A SZOCZIOLÓGIA MEGHATÁROZÁSA<br /> -MÓDSZERE ÉS FELOSZTÁSA</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -Mi a szocziológia?</h3> -<p>Ez a szó: <i>szocziológia</i> – sokkal világosabb értelmünek -tetszik, semhogy meghatározásra szorulna. Etimológiai jelentése: a -társadalom vagy a társaságok tudománya. De ez a világosság csak -látszólagos. Mert ennek a kifejezésnek: <i>a társaságok -tudománya</i> – több különböző értelmet tulajdoníthatunk.</p> -<p>Első és legtágabb értelmében a szocziológia nem egyéb, mint a -társadalmi tudományok: gazdaságtan, politika, ethnológia, -nyelvészet, a vallások és művészetek tudománya, stb. – összessége. -Nyilvánvaló, hogy efféle tudománynak, amely a határozott, külön -tárgykörnek hijával van, nincs létjogosultsága.</p> -<p>Másodsorban érthetjük szocziológia alatt a tulajdonképpeni -társadalmi tudományok rendszerbe foglalását, vagy – ha jobban -tetszik, – azt a tudományt, amely e különböző tudományok -egymásközti kapcsolataival foglalkozik. A szocziológia eszerint úgy -viszonylanék a különböző társadalmi tudományokhoz, mint – a -pozitivizmus szerint – a filozófia a szaktudományokhoz, amelyeket -rendszerbe foglal. Tárgyalná a társadalmi tudományok egymásközti -kapcsolatait és kitöltené <span class="pagenum"><a name="Page_4" -id="Page_4">-4-</a></span> réseiket. Ez az értelme már pontosabb, -mint az előbbi; de még mindig nem kielégítő. Mert ily módon nem -választjuk el kellőképpen a tulajdonképpeni szocziális jelenségeket -azoktól a néprajzi, gazdasági, jogi, politikai, stb. jelenségektől, -amelyek az előbbieket kisérik vagy létrehozzák. – Másrészt pedig a -szocziológusoknak az a törekvése, hogy pótolni akarják a társadalmi -gazdaságtan, a jogtudomány, erkölcstan, stb. hiányait, egy csöppet -sem jogosultabb, mint némely filozófusnak az az igyekvése, hogy -többé-kevésbbé helytálló hipothezisekkel pótolja a fizikai és -természettudományok hiányait.</p> -<p>Egy harmadik értelmezés szerint a szocziológiának tárgya: a -társadalmi formák tanulmányozása, elvonatkozva azok tartalmától. -«Hadseregnek, családnak, részvénytársaságnak, bármennyire különböző -is eredetük és czéljuk, vannak közös vonásai: a hierarchia, a -kölcsönös függés, a differencziálódás, stb., és ezeket a közös -vonásokat külön-külön is lehet tanulmányozni. Minden társulás már -magában is különleges hatásokkal jár a társuló egyénekre nézve. -Akár gazdasági, akár jogi, akár erkölcsi jelenségekről van szó, -ezek egyaránt alá vannak vetve a társadalmi miliő -befolyásának.»<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> – «A társadalmi miliők -különböző fajtáit osztályozhatjuk, – mondja ugyanaz a szerző -máshelyütt. – Megfigyelhetjük, hogy ha e miliők tulajdonságai, pl. -erőértékük, minőségük, egységeik összetapadása, <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> stb. -változnak, velük együtt változik a hatás is, melyet az egyénekre -gyakorolnak. Ekként teremthetünk olyan tudományt, melyben a -megfigyelés, osztályozás és magyarázat merőben szocziológiai.»</p> -<p>Ebben a felfogásban, amelynek Németországban Simmel és -Francziaországban Bouglé a képviselője, van némi igazság. Megvan az -az előnye, hogy megvilágítja azt a tényt, hogy a társadalmi -csoportosulások száma, tömege és népessége már magában is nagy -hatással van ezeknek a csoportosulásoknak fejlődésére. Mindazáltal -e meghatározás ellen a következő kifogásokat tehetjük: 1. Ez a -szoros értelemben vett (mint Bouglé nevezi: <i>stricto sensu</i>) -szocziológia nem építhető ki másként, mint párhuzamosan a különböző -különleges studiumokkal, amelyeknek összessége volna a tágabb -értelemben vett <i>(lato sensu)</i> szocziológia. – A társadalmi -csoportosulások módozatainak elvont és általános törvényeit nem -állapíthatjuk meg addig, amíg előbb nem tanulmányoztuk részletesen -magukat ezeket a csoportosulásokat. – 2. Van valami, amitől -lehetetlen eltekinteni, s ez: a tanulmányozott csoportok lélektani -tartalma. Mert mindazok a statikai vagy dinamikai jelenségek, -amelyekből a társaságok élete összetevődik, voltaképp gondolatok, -hitek, vágyak formájában jelentkeznek. A lélektani jelzés az, -amelyre végül minden egyéb jelzésmód redukálódik. Ha elvonatkozunk, -mint Bouglé kivánja, «a társadalmi egységek gondolataitól», és nem -törődünk mással, mint a csoportosulások merőben formai -törvényeivel, akkor önként lemondunk arról, ami a legmegfoghatóbb -és legkonkrétebb <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> a társadalmi életben; akkor lemondunk a -látszatért a lényegről.<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<p>A mi felfogásunk szerint a szocziológia nem egyéb, mint <i>a -társadalmi lélektan</i>. És a társadalmi lélektan szerintünk az a -tudomány, mely a társadalmi élet által egymáshoz közel hozott -egységek lelki állapotát (mentalitását) tanulmányozza.</p> -<p>Nem akadunk fenn azon az ellenvetésen sem, hogy ez a -meghatározás voltaképpen visszavezeti a társadalmi lélektant és így -a szocziológiát is az egyéni lélektanra. A mi felfogásunk szerint -valóban ehhez kell mindig visszatérnünk. Akár akarjuk, akár nem: az -egyéni lélektan a nyitja minden zárnak. A tulajdonképpeni -társadalmi energia végre is mindig csak a pszichizmus; nem az a -kollektiv pszichizmus, amelyről Roberty<a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> -beszél, hanem egyszerüen a pszichizmus; vagy az egyéni pszichizmus. -Csak ez teheti érthetővé ezt a kifejezést: kollektiv -pszichizmus.</p> -<p>A társadalmi lélektannak ennélfogva kettős tárgya lesz:</p> -<p>1. Kutatása annak, hogy az egyéni tudatok hogyan kapcsolódnak -bele a társadalmi tudat alakulásába és fejlődésébe. (Társadalmi -tudat alatt azoknak a gondolatoknak, meggyőződéseknek és vágyaknak -az összességét értjük, amelyek egyrészről megadják valamely -társadalom uralkodó világfelfogását, másrészről pedig rányomják a -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -társadalommá egyesült egységekre az értelmi, érzésbeli és erkölcsi -egyöntetüség többé-kevésbbé tudatos bélyegét). A nagy emberek -lélektana igen fontos ebből a szempontból.</p> -<p>2. Kutatása annak, hogy viszont ez a társadalmi tudat hogyan hat -az egyéni tudatokra. Hogy ez a társadalmi egyöntetüség miképpen -módosítja, miképpen fokozza le, néha miképpen nyomja le az egyéni -értelmet és sajátosságokat? Milyenek a lélektani hatásai annak a -szolidaritásnak, amely az emberi egységeket egyesíti, akár szakmai, -akár gazdasági, vallási, erkölcsi, stb. ez a szolidaritás? – -Helyesen jegyzi meg Barth, hogy «a társadalom minden átalakulása -maga után vonja az emberi tipus bizonyos átalakulását és maga után -von bizonyos korrelativ változásokat a társadalmat alkotó egyének -tudatában, amely változások viszont visszahatnak magára a -társadalomra».<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> A társadalmi lélektannak -igazi tárgya: e hatások és visszahatások tanulmányozása.</p> -<p>Mikor Lebon megcsinálja a szoczializmus lélektanát; mikor -Sighele megírja könyveit a tömegek és szekták lélektanáról; mikor -Max Nordau tanulmányozza a hazugságnak azt a légkörét, amelylyel a -mai társadalom körülveszi az egyént; mikor Laura Marholm<a name= -"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a> nyomon követi a nő szellemi állapotának -változásait a társadalmi miliő változásai szerint; mikor -Schopenhauer elemzi a «nő» szellemi állapotát és szerepét a -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> -mai társadalomban; mikor Nietzsche tanulmányozza a szánalomérzés -általánosításának társadalmi következményeit a mi európai -civilizácziónkban, vagy pedig mikor elemzi, mi az erkölcsi mivolta -és mik a társadalmi hatásai az értékskála ama felforgatásának, -amelyet a kereszténység végzett: senkisem vonhatja kétségbe, hogy -az efféle lélektani kutatásoknak igen nagy a szocziológiai -fontosságuk is.</p> -<p>Általánosságban a társadalmi lélektan az egyéni tudat és a -társadalmi tudat kapcsolatait mutatja. Egyrészt megvilágítja a -lehető érintkezési pontokat e két tudat között, másrészt -hangsúlyozza az ellenmondásokat és a belőlük eredő összeütközéseket -e két tudat között.</p> -<p>Mély és finom analógiák vannak az egyéni és társadalmi lélek -között. Ilyen analógia pl. az az igazság, amelyet Nietzsche vett -észre, hogy a múlttal való heves összecsapás, energikus szakítás -néha az életerő megújhodásának egyik föltétele úgy a népek, mint az -egyének számára. «Van bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, -<i>történeti érzék</i>, – mondja Nietzsche, – amely egyaránt -ártalmas minden élő lénynek és minden élő lény megsemmisítéséhez -visz, akár egy emberről, akár egy népről, akár egy egész -czivilizáczióról van szó.»</p> -<p>Az efféle belátások, amelyeket a legmélyebbre ható lélektanból -meríthetünk, módot nyújtanak arra, hogy a társadalmi élet -legkényesebb feltételeinek elevenére tapinthassunk.</p> -<p>Az egyéni tudatok mélyén dúló harczok gyakran nem egyebek, mint -külső és társadalmi antagonizmusok visszahatásai. Egy műbiráló, Ch. -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -Saroléa,<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href= -"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> igen finom megkülönböztetést -tesz az <i>egyéni</i> és a <i>társadalmi</i> összeütközések között. -Társadalmi összeütközéseknek nevezi azokat, amelyek két osztály -antagonizmusából erednek (például a nemesség és a polgárság, a -gazdagok és a szegények osztálya között), ellenben egyéni -összeütközéseknek nevezi az egyénnek összeütközéseit saját magával, -amelyeket egyrészt azok a különféle társadalmi körök határoznak -meg, amelyekhez az egyén tartozhat, másrészt azok az ellentétes -társadalmi hatások, amelyeknek az egyén alá lehet vetve. – A -társadalmi miliőben és az egyéni tudatban lévő ez antagonizmusoknak -a párhuzamossága egyik legfontosabb tanulmánytárgya a társadalmi -lélekbúvárnak.</p> -<p>Az egyén szellemi állapota és a közösség vagy társadalom -szellemi állapota között lévő kapcsolatok fontosságát régen -észrevették azok, akik a társadalmi és politikai problémákkal -foglalkoztak. – Aristoteles <i>Politikájá</i>-nak III. könyve III. -fejezetében – bárha még elég homályosan – fölveti már azt a -kérdést, vajjon az erény fogalmát egyformán kell-e meghatározni, -akár magánemberről, akár polgárról beszélünk. Sighele hasonló rendü -problémát tanulmányoz, mikor fölveti azt a kérdést, vajjon az -érintkezés, összeállás, tömörülés ténye emeli-e vagy sülyeszti az -egyének értelmi és erkölcsi szinvonalát.<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> De -Roberty is fölveti ugyanazt a problémát, amelyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> Sighele, -és hasonlóan oldja is meg, de más magyarázatot fűz hozzá.<a name= -"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a></p> -<p>Az egyéni tudat és a társadalmi tudat sokkal több és fontosabb -ponton áll összeütközésben egymással, mint a hány ponton -megegyezik. De e helyütt nem fogjuk bővebben fejtegetni ezt a -kérdést. Csak a következő megjegyzésekre szorítkozunk: Valamely -társadalom gondolataiban, szokásaiban, meggyőződéseiben, -intézményeiben gyakran rejlenek oly ellenmondások, amelyek a kissé -figyelmesebb szemlélőnek is szemet szúrnak. Mihelyt valamely egyéni -tudat észreveszi ezeket az ellenmondásokat, akaratlanúl is -meglepődik és fölveti magában azt a kérdést, vajjon mi az értéke a -környező társadalom szellemi állapotának? Ezek a társadalmi -ellenmondások okozzák, dr. Nordau szerint, azt a nyugtalanságot és -kellemetlen érzést, amely ránehezedik kortársaink egyéni -tudatára.</p> -<p>A társadalmi tudat gyakran elnyomja az egyéni tudatot. Az egyéni -önzések igen gyakran rabszolgái és elámítottjai a kollektiv -önzésnek. Nietzsche magvasan kifejezte ezt az antinómiát: «A -legtöbb ember, – mondja, – bárha gondolkozhat és beszélhet a saját -«egoizmus»-áról, egész élete során semmit sem tesz a saját -«ego»-jáért, hanem mindent csak saját «ego»-jának a fantomjáért, -amely környezetének agyában alakult ki, mielőtt környezetével -úgyszólván érintkezett; – ennélfogva valamennyien személytelen -vélemények, esetleges és fiktiv értékelések felhőjében <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> élnek, -egymással szemben. Fantazmák furcsa világa ez, amely oly észszerü -látszatot tud adni saját magának! A véleményeknek és szokásoknak ez -a ködfelhője növekszik és él, csaknem függetlenül az emberektől, -akiket körülvesz; ez okozza azt a hamisságot, amely az általános -itéletekhez tapad, s amelyet «az ember» rovására szokás írni, – -ezek az emberek, akik egymást nem is ismerik, valamennyien hisznek -abban az elvont dologban, amelyet «az ember»-nek neveznek, s amely -csak fikczió; és minden változás, amelyet ez elvont dolgon hatalmas -egyének (pl. fejedelmek és bölcsek) itéletei próbálnak létrehozni, -rendkivüli és esztelen hatást tesz a nagy tömegre. Mindez azért -van, mert minden egyén, ebben a nagy tömegben, nem tudja -szembeállítani a maga igazi «<i>ego</i>»-ját, amely az övé s -amelyet kitanulmányozott, azzal az egyetemes sápadt fikczióval, -amelyet saját magával kellene lerombolnia.»<a name="FNanchor_9" id= -"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> -Schopenhauer szintén észrevette ezt az illuziót, amelynek -következtében annyi ember «mások fejébe helyezi boldogságát és -egész életének érdekét.»</p> -<p>Az, ami társadalmilag tiszteletreméltó, a gondolkozó ember -egyéni eszével nézve gyakran teljesen értéktelen.</p> -<p>Fölösleges tovább időznünk azoknál az összeütközéseknél, amelyek -az egyéni tudat és a társadalmi tudat között mutatkoznak. Amit -elmondtunk róluk, az eléggé bizonyítja, hogy a társadalmi -lélekbúvárnak kutatásai számára ezen a ponton milyen tág tere van. -Főfeladata annak <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> a megállapítása volna, hogy ezek közül az -antinómiák közül, melyek az ideiglenesek, és melyek a lényegesek és -véglegesek.</p> -<p>E kutatások ellen azt a kifogást fogják tenni, hogy azok inkább -irodalmiak, mint tudományosak. Ez az ellenvetés nem nyugtalanít -bennünket, ha azt akarja jelenteni, hogy a szocziológus a -társadalmi jelenségek szubjektiv – érzésbeli vagy értelmi – képének -tanulmányozásával kénytelen foglalkozni, még pedig oly lélektani -belátás segítségével, amely hasonlatos ahhoz a belátáshoz, amellyel -a regényíró, a moralista és általánosságban a társadalmi festő -dolgozik. Mert szükségképpen eljutunk oly mozzanatokhoz, ahol a -társadalmi dolgok bonyolult és kényes birodalmában a tudományos -szellem, a maga merev – gyakran mesterkélt – osztályozásaival, -kénytelen átengedni helyét a művészi szellemnek. A társadalmi -lélekbúvár módszere nem «az iskola közönséges logikájának a -módszere, amely sorrendbe szedi az igazságokat, úgy, hogy mindegyik -támogassa szomszédjának az oldalát, hanem a gyakorlati észnek a -módszere, amely úgy halad előre, hogy széles belátásaival átölel -csoportokat és rendszerez egész osztályokat; amelyről elmondhatjuk, -hogy nemes bonyolultsága, amely lelki képeiben uralkodik, -hasonlatos csaknem a természet bonyolultságához».<a name= -"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a></p> -<p>Tegyük hozzá, hogy a társadalmi lélekbúvár szerintünk nem fog -vonakodni sohasem az egykorú társadalom tanulmányozásától. -Nietzsche kifejezése szerint, fogja tudni a módját, hogy «jó -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> szomszédja legyen a szomszédos -dolgoknak», és bátran szemügyre vegye azokat közelről is. Vannak -szocziológusok, akik óvakodnak az élő társadalom tanulmányozásától. -De véleményünk szerint, ezeknek nincs igazuk, mert ha a múlt -ismerete elkerülhetetlen a jelen ismeretéhez, ez utóbbi is -támogathatja viszont a múlt eszméinek és szokásainak -magyarázását.</p> -<p>Azért időzünk ily hosszadalmasan a társadalmi lélektannál, mert -ebben látjuk a szocziológia velejét. A formális szocziológia hívei -szintén kénytelenek, a dolgok kényszerítő erejénél fogva, nagy -mértékben élni a lélektani dedukczióval;<a name="FNanchor_11" id= -"FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> -elismerik, hogy mindig lélektani törvény alapján vezetik le a -szocziológiai törvényeket.<a name="FNanchor_12" id= -"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a> -Az oly tényezőknek, aminők a népesség tömege, sűrűsége, -különnemüsége, mozgékonysága, érdemes a befolyását tanulmányozni. -De a tanulmánynak szükségszerü kiegészítése és igazi czélja a -társadalmi lélektan. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -Mi nem a szocziológia?</h3> -<p>Hogy a szocziológia fogalmát pontosan megállapítsuk, meg kell -különböztetnünk a szocziológiát bizonyos rokontudományoktól, -amelyekkel könnyen összezavarható.</p> -<p>Először is, gondosan meg kell a szocziológiát különböztetnünk a -társadalmi metafizikától. A társadalomnak tanulmányozásával, úgy, -mint más tudományokkal, együtt járnak az eredet, a természet és a -czél bizonyos kérdései, a melyeket metafizikai kérdéseknek -nevezünk. Minden jó módszernek kötelessége minden téren éles -határvonalat húzni a között, ami megfigyelhető, és a között, ami -metafizikai hipothézisekre szorul.</p> -<p>A társadalomnak tanulmányozása dolgában két metafizikai kérdés -merül fel: 1. a társadalmak természetének kérdése, 2. a társadalmak -czéljának kérdése.</p> -<p>Ami az első kérdést illeti, az emberi társadalmat vagy atomok -mechanikus aggregatumának képzelhetjük el, vagy sejtek -rendszerének, az élő lény szöveteit és szemeit alkotó sejtek -rendszerének az analógiájára; vagy végül szellemi, értelmes és -szabad monádok rendszerének, amelyek egyben harmonikusak és -autonómok. Ez a három hipothézis: a társadalmi mechanizmus, a -társadalmi biologizmus és a társadalmi spiritualizmus vagy -dualizmus hipothézise. E különböző iskoláknak voltak és vannak még -ma is képviselőik. Például Spencer, de Roberty, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> Worms, -stb. a társadalmi organizmussal való összefüggés (organicismus) -tanát fejtik ki. Vannak Leibnizre vagy Kantra támaszkodó -spiritualisták, akik a társadalmi dualista filozófiát becsülték -többre. Mindezeknek a spekuláczióknak meglehet a maguk érdekessége. -De őszintén szólva, nem tartoznak bele az igazi szocziológiába, a -melynek annyi köze van hozzájuk, mint a pozitiv lélektannak a lélek -legbensőbb – szellemi vagy anyagi – lényegéhez.<a name= -"FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= -"fnanchor">13)</a></p> -<p>A másik metafizikai kérdés, a mely fölvetődik: a czél kérdése. -Van-e az emberi társadalmak fejlődésének czélja, és mi ez a czél? – -A társadalmi világ az esetlegesség terméke-e, vagy gondviselésszerű -eszme uralkodik-e benne? Vajjon – a szó metafizikai és finalista -(czélelméleti) értelmében – kell-e haladásról beszélnünk, – vagy a -fejlődés nem egyéb-e, mint örökös újrakezdés értelem és czél -nélkül? – Vajjon ez a czél, az Isten gondolatában, az emberiség -egész tömegének java-e vagy csupán kiválasztottaknak, a lángelmék -ama köztársaságának a java, amelyről beszél valahol Schopenhauer és -amelynek eljövetelét üdvözli Nietzsche? – Csupa oly probléma, amely -inkább a metafizikába, mint a szocziológiába tartozik. A -szocziológus mást nem tehet, <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> mint hogy konstatálja az -emberi társadalmak tényleges haladását és a társadalmi tudat -átalakulásait. Legfölebb annyit koczkáztathat meg, hogy a multak -alapján utal valamelyest a társadalmak haladásának irányára a -jövőben.</p> -<p>Mi a kapcsolata a szocziológiának a történelemmel? A történelem -az a forrás, a melyből a szocziológia merít. De más a feladata a -történetirónak, aki a tényeket tanulmányozza és magyarázza, és más -a feladata a szocziológusnak, aki az általános befolyásokat -tanulmányozza, amelyek közreműködnek a társadalmi rendek -kialakulásában, továbbá a konkrét összefüggéseket, amelyekre a -társadalmi rendek törekszenek, és a társadalmi állapot formáit, -amelyeket meghatároznak. – Tegyük hozzá mindazáltal, hogy -megeshetik, hogy a történetirók – egy Michelet, Carlyle vagy Taine -– restaurálják valamely kor vagy valamely történeti korszak -szellemi állapotát. Ez esetben a társadalmi lélekbúvár és a -szocziológus munkáját végzik.</p> -<p>A szocziológiát nem szabad összezavarni a történetbölcselettel -sem, noha Barth – úgy látszik – más véleményen van.<a name= -"FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= -"fnanchor">14)</a> Mert a történetbölcselet többnyire <i>a -priori</i> szerkesztmény volt. Ezt láthatjuk egy Szent Ágoston, egy -Bossuet, egy Vico történetbölcseletében. – Egyébként magának -Barthnak vallomása szerint is: «A történetbölcseleti rendszerek nem -vették tárgyul a társadalom összességét, hanem a társadalmi életnek -csupán egy oldalát, amelynek olyannyira uralkodó hatást -tulajdonítottak, hogy azt hitték, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> minden -egyebet belőle származtathatnak.» – Ennélfogva Barth joggal sorolja -e rendszereket az egyoldalú <i>(einseitige)</i> rendszerek -közé.</p> -<p>A szocziológia épp ily kevéssé ethnológia, anthropológia vagy -anthroposzocziológia, a hogy azt az új tudományt nevezik, amely nem -egyéb, mint az anthropológiának tartozéka. Mert ezek a különböző -tudományok főként az ethnikai tényezőt tanulmányozzák, amelynek -kétségtelenül lehet szerepe a társadalmi formák alakításában, -amelytől azonban a társadalmi formák szabadulnak, és amelyen, mint -új és makacs jelenségen, túlteszik magukat.</p> -<p>A társadalmi gazdaságtan területe szükebb a szocziológia -területénél. Valóban, a társadalmi gazdaságtan csakis a -gazdagsággal foglalkozik. A gazdasági törvényeknek, aminő a -munkamegosztás vagy a kereslet és kinálat törvénye, kétségtelenül -igen széles értelmü a társadalmi alkalmazásuk, de a -társadalomgazdaságtan ezeket a törvényeket csak a gazdagságra -vonatkozó alkalmazásuk szempontjából vizsgálja.</p> -<p>Még egy szót a szocziológia kapcsolatairól a politikával és az -erkölcstannal.</p> -<p>A szocziológia a társadalmaknak, azok működésének és szellemi -állapotának reális tanulmányozása. A politikának az a czélja, hogy -szabályokat állapítson meg és társadalmi eszményképet tüzzön ki. Ez -a két dolog nagyon különböző. Ezt a két kifejezést: szocziológia és -szoczializmus nem szabad összezavarni, mintahogy összezavarják -némelyek, akik kevéssé járatosak ezekben a problémákban. Más a -szocziológiai tanulmány és más a politikai rendszer. Tegyük hozzá, -hogy a <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> szocziológiának nem szabad függenie soha -a politikától, a politika exigencziáitól és törekvéseitől. Ellenben -a politika függ a szocziológiától, és ehhez kénytelen -felvilágosításokért fordulni, mert különben szofizmák hivságos -hadakozása vagy érdekek lapos harcza marad.</p> -<p>A szocziológia és az erkölcstan kapcsolata is igen szoros, -minthogy a társadalmi probléma tetőpontján a legszenvedélyesebb -erkölcsi probléma formájában nyilvánul, amely a ma élők tudatát -foglalkoztatja, és ez az egyén és a közösség kapcsolatainak -problémája.</p> -<p>Vannak, akik azonosítják a szocziológiát az erkölcstannal. Ezt -teszi a többi között de Roberty is. E szerint a szocziológus -szerint az erkölcstan lényegében társadalmi produktum. «Az átmenet -abból, ami erkölcsi, abba, ami társadalmi, – mondja de Roberty, – -mindig és mindenütt ugyanabból ugyanabba való átmenetnek bizonyul. -Az erkölcstan az eszmék világában pontos egyenértéke a szokásoknak, -erkölcsi cselekedeteknek, jogoknak és általában a társadalmi -kapcsolatoknak a tények világában.» E társadalmi optimizmussal -szemben állnak azok, akik ellentétet látnak az egyén és a -társadalom között. Ezek szerint a társadalom, épp úgy, mint -Schopenhauer és Renan szerint a természet – közönyös az -erkölcsiséggel szemben. Sohasem fogja megvalósítani az optimista -ideált: az erkölcsi monizmust. Az erkölcstan az egyén alkotása; -székhelye az egyéni tudat, és nem a társadalmi tudat. – Beérjük -azzal, hogy e helyütt rámutattunk erre a problémára, a melynek -megoldása nem lehet más, mint magának a szocziológiának betetőzése. -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -A szocziológia története.</h3> -<p>A <i>szocziológia</i> új szó. Vajjon a tudomány, amelyet ezzel a -szóval jelölünk meg, régibb keletü? Az emberek figyelmét mindenkor -magukra vonták oly jelenségek, amelyek oly közelről érintették -őket, mint a társadalmi jelenségek. Mindazáltal az ókorban ez a -tanulmányozás állandóan alá volt rendelve a metafizikai vagy -erkölcsi elmélkedéseknek. A szocziológia megfogalmazása még -Aristotelesnél is határozatlan marad, és tárgya nem válik el a -rokon tudományok, aminő a gazdaságtan és a politika, tárgyától. -Ugyanígy vagyunk mindazokkal a bölcselőkkel, akik a görög-latin -fordításnak örökösei voltak. Morus Tamás, Campanella, stb. inkább -eszményi közösségek politikus szerkesztői voltak, mint -szocziológusok.</p> -<p>A XVIII. században, úgy látszik, Montesquieunek volt sejtelme -először tudományos szocziológiáról. A pozitivista iskola fejtette -ki később a legnagyobb erőfeszítést, hogy a szocziológiát -tudománynyá emelhesse. Francziaországban A. Comte, Angliában H. -Spencer azt hitték, hogy a társadalmi jelenségeket visszavezethetik -pontos törvényekre. Sőt ők nyomták rá a szocziológiára kettős nagy -irányának a bélyegét. Míg Spencer a társadalmi biologizmus útját -járta, A. Comte azonnal belátta a lélektani szempont fontosságát a -szocziológiában, minthogy az egész társadalmi fejlődést egy -lélektani törvényre: <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> a három fejlődési állapot törvényére -alapította.</p> -<p>Ha szemügyre veszszük a szocziológia fejlődését a mi -századunkban, azt látjuk, hogy ez a fejlődés három fázison ment -keresztül. Ez a három fázis: a gazdasági, a természettudományi és a -lélektani.</p> -<p>H. Mazel kitünően rajzolja a következő sorokban e fejlődésnek -három fázisát: «Húsz-harmincz évvel ezelőtt a szocziológia területe -a gazdaságbúvárok hübérbirtoka volt, és ezek furamód szűk fogalmat -alkottak a maguk tudományáról. Sejthető ez a szűk fogalom abból a -meghatározásból, amelyet akkoriban a társadalmi gazdaságtannak -adtak, s amely szerint ez: a gazdagság tudománya. A gazdaság -már-már bálványnyá vált, amelynek oltárán feláldozták az embert; -termelését, a társadalomnak egyetlen czélját, a maximumra kellett -fokozni. Nem harmincz, hanem legfölebb öt-hat évvel ezelőtt, a -szocziológia területe a természetbúvárok örökrészévé lett. Az a -hatalmas eszmeáramlat, amelyet a fejlődéstani hipothézis hozott -létre, éreztette erejét a társadalmi tudományokban is, és ezek, -Taine ismert mondása szerint, elszakadtak a metafizikai -spekuláczióktól, hogy a természettudományokhoz kapcsolódjanak. Nem -halljuk többé harsogni ezeket a szavakat: járadék és érték, -szabadkereskedelem és védővámos politika, kettős valuta és egyes -valuta; hanem szakadatlanul ezek a kifejezések ismétlődnek: -organizmus, kiválasztás, küzdelem a létért, Az öröklődés, -atavizmus, kereszteződés, visszaütés elfogultságai válnak -uralkodókká; a szorgalmas tanítványoknál, akik sokkal -jellegzetesebbek, <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> mint a mesterek, az elmélet zsarnokivá -lesz, és megszünik minden különbség az emberi társadalmak és az -állati társadalmak között. Ebben a miliőben emelte fel szavát -Tarde, és hatása – úgy látszik – épp oly döntő a természettudományi -visszaéléssel szemben, mint amily döntő volt annak idején Le Play -hatása a gazdaságtani visszaélés ellen. Tarde maga azonban csak -igen egyszerü dolgot hangsúlyozott, azt t. i., hogy az emberek nem -emberszabású lények, és hogy a szocziológiának nem szabad pusztán a -geográfiai vagy fiziológiai tényezők tanulmányozására szorítkoznia, -hanem inkább kell tanulmányoznia az erkölcsi tényezőket, minthogy a -természet vagy az átöröklés hatása valamely társadalomra, mindent -egybevetve, csekélyebb, mint a társadalmat alkotó egyének vagy a -szomszédos más társadalmak cselekedeteinek a hatása. Amidőn -helyettesítette, illetve jobban mondva kipótolta az okokat -(éghajlat és faj) más okokkal (lelemény és utánzás), visszaadta a -szocziológiának a maga függetlenségét, úgy, mint az emberi -társadalmaknak a maguk szabadságát.<a name="FNanchor_15" id= -"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class= -"fnanchor">15)</a></p> -<p>Jegyezzük meg azonban, hogy a gazdaságtani elmélkedések még -manapság sem szüntek meg. Különösen uralkodnak az egész -szocziálista szocziológiában. De ugyanekkor oly gondolkozók, mint -Tarde, Simmel, Sighele, Nordau, befolyása alatt, kezd kialakulni -határozottan a szocziológia lélektani iránya. Adjuk hozzá meg e -befolyáshoz két bölcselőnek a befolyását is, akik, bárha -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> nem úgynevezett szocziológusok, mégis az -erkölcsi és társadalmi dolgok birálatába a legmélyrehatóbb elemző -erőt vitték bele. Ez a két bölcselő Schopenhauer és Nietzsche. -Különösen ez utóbbinak a hatása nem érvényesült még eléggé a -szocziológiában. De maholnap némely maradi eszméi<a name= -"FNanchor_16" id="FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= -"fnanchor">16)</a> ellenére is, amelyek munkásságát megrontják, -talán éppen a dogmatizmusnak ez az ellensége lesz azok egyike, akik -leginkább elő fogják mozdítani egy oly tudománynak a megujhodását, -amelyben néha túlságos volt a dogmatizmus.</p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -A módszer a szocziológiában.</h3> -<p>A módszer kérdése fontos minden tudományban. Mindazáltal, azt -hiszszük, a szocziológiában nem szabad a módszer fontosságát -túloznunk. Oka ennek az, hogy a szocziológia ma még kialakulásának -a korszakát éli, vagyis abban a korszakban van, amikor a kutatónak -leginkább van szüksége szabadságra. Óvakodnia kell túlságosan -zsarnoki tantételektől és túlságosan aprólékos szabályoktól, -aminőknek felállítását bizonyos szocziológusok kötelességüknek -vélték.</p> -<p>Be fogjuk érni ennélfogva egynémely útmutatással.</p> -<p>Abból, amit föntebb mondottunk, világos, hogy a szocziológia -módszere nem lehet az <i>a priori</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> módszer. -Ezt a módszert használhatták akkor, amikor a szocziológia alá volt -még rendelve a metafizikának vagy az erkölcstannak. De ma már nincs -alárendelve. Másról nem lehet szó, mint a megfigyelés módszeréről, -e módszer különböző eljárásaival egyetemben. Ami e módszer -alkalmazását és eljárásainak foganatba vételét illeti, ez minden -kutatónak a saját ügye és nagyon sokféle lehet a tanulmányozott -problémák szerint.</p> -<p>Van azonban egy módszer, amelyet véleményünk szerint bajos -elfogadni, éppen azért, mert kizárólagos jellegü. Ez az a teljesen -objektiv módszer, amelyet Durckheim javasolt «A szocziológiai -módszer szabályai» czímű művében. A szocziológusnak, Durckheim -szerint, objektiv módon kellene tárgyalnia a társadalmi -jelenségeket, és külső dolgokban kellene azokat megfigyelnie, mert -csupán itt mérhetők és ismerhetők meg mennyiségileg. Minthogy -érzéseink változók és vitathatók, a külső világban kell keresnünk -állandó jelenségeket, valóban objektiveket, amelyeknek segítségével -a társadalmi jelenségek mérhetők.</p> -<p>A jogszabályok be fogják tölteni például ezt szerepet. Ha -szemügyre veszszük ama szabályok tömegének változatait, amelyek -bizonyos társadalmakban bizonyos bűncselekményekre vonatkoznak, -akkor objektive tanulmányozhatjuk majd a társadalmi szolidaritás -változatait. Mint Bouglé megjegyzi: «E módszer exakt voltához arra -volna szükség, hogy a szorosan vett társadalmi jelenségek és ezek -az anyagi jelenségek exakt módon megfeleljenek egymásnak, és hogy -például a törvénykönyvek változatai tökéletesen párhuzamosak -legyenek a jogérzések változataival. Csakhogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> -társadalomtudományban bajos efféle egybevágóságokat kimutatni. -Ihering megjegyzi, hogy a jogérzések nagy tömege nem nyer -kifejezést, érzéki szimbolum nélkül marad. Vannak igen erős -érzések, amelyek nem objektiválódhatnak határozott formában. Sőt mi -több, vajjon nem mondhatjuk-e gyakran jogosan, hogy az a pillanat, -amikor valamely érzés kezd kifejlődni, kezd átlépni a dolgok -sorába, egyben az a pillanat is, amikor elkezd hanyatlani, elkezd -kiválni a tudatokból? Ihering kimutatta, hogy csalódnánk, ha a -reális kapcsolatokat az apa és fiai között Rómában e kapcsolatok -jogi kifejeződése alapján itélnők meg.»<a name="FNanchor_17" id= -"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a> -Max Nordau kimutatta <i>A konvenczionális hazugságok</i> czímű -könyvében, mekkora ür tátong gyakran intézményeink és igazi -meggyőződésünk, társadalmi cselekvőségünk és benső gondolatvilágunk -között. Társadalmi életünk nagyrészt szimbolum, látszat, hazugság. -Éppen abban a pillanatban, mikor a társadalmi hatalmak és a -társadalmi intézmények kezdik elveszteni hatalmukat a lelkek -fölött, akkor szaporítják a szertartásokat, a czeremóniákat, a -külső szabályokat. Milyen hamis fogalmat nyerne az a szocziológus, -aki társadalmi tudatunkat például a család vagy a tulajdon -szempontjából a törvények, a létező intézmények és kombinácziók -alapján akarná megítélni? Nagy a hija annak, hogy a külső mindig a -belső kifejezője legyen.</p> -<p>Tegyük hozzá, hogy a szocziológia kénytelen egyre inkább -lélektanivá és eszmékkel foglalkozóvá <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> válni, -amily mértékben olyan tudatosabb történeti korszakok -tanulmányozásával foglalkozik, aminő a mi modern társadalmaink -korszaka a XVIII. század végétől kezdve. Hogyan értsük meg a német -szocziálizmus eredetét és fejlődését, ha vissza nem megyünk a német -filozófia eszméire, amelyeknek megvalósítása ez az eredet? «Ha -Németországban a földhitelre olyan szabályozást ajánlanak, amelynek -forrása Hegelben vagy Saint-Simonban van, vajjon nem mondhatjuk-e -azt, hogy a hegeli vagy a saint-simoni szellem manapság törvényt -alkot?»<a name="FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href= -"#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a></p> -<p>Nem itélhetjük meg kedvezőbben az úgynevezett biológiai módszert -sem (Schaeffle, Spencer, Worms), amely egy – gyorsan elenyészett – -pillanatig kedvelt volt. Ez a módszer, mint tudjuk, organizmusnak -tekinti a társadalmat, és analógia útján alkalmazza rá a -fiziológiai törvényeket, amelyek az élő lényeket kormányozzák. Az -efféle módszernek az a hátránya, hogy föltételez bizonyos -társadalmi metafizikát (organizmus vagy társadalmi materializmus) -és holmi társadalmi <i>realizmushoz</i> vezet, amely a -társadalomnak az egyénektől független és az egyéneknél magasabb -rendü létet tulajdonít. Megjegyezzük azonban, hogy a biológiai -hasonlatok, ha nem betű szerint való értelmükben fogjuk fel őket, -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> nem járnak ezzel a veszedelemmel, sőt -valamelyes szolgálatot is tehetnek. Bizonysága ennek az, hogy ilyen -hasonlatokat találunk néha azoknál a szocziológusoknál is, akik -egyáltalán nem fogadják el a társadalmi organizmus elméletét.</p> -<p>Ha ezt a két felfogást kiküszöböltük, azt hiszszük, hogy a -legbátrabban használhatók a különféle szocziológiai módszerek: akár -a Barth-féle leíró és történeti módszer, akár a Steinmetz-féle -osztályozó módszer, akár a Simmel-féle elvont lélektani módszer, -akár a Nordau-féle konkrét lélektani módszer. Ezek a különböző -módszerek egyébként nem is összeegyeztethetetlenek, és kölcsönösen -támogatják is egymást.</p> -<p>Véleményünk szerint a leíró, analitikai és kritikai társadalmi -lélektan nagy szolgálatokat tehet, ha csak annyiban is, hogy jobban -megvilágítja a társadalmi problémák sokféle anyagát és előkészíti -azok megoldását.</p> -<p>De, mint már az imént hangsúlyoztuk, óvakodnunk kell a túlzott -dogmatizmustól és a túlságosan rideg szabályalkotástól. Ez azzal a -veszedelemmel jár, hogy mindenről hamis képet nyerünk. Nietzsche -mondta meg az igazat ezt illetően, a következő sorokban, az -erkölcsre vonatkozóan, és megjegyzéseit – <i>mutatis mutandis</i> – -pontosan alkalmazhatjuk a szocziológiára is. «Az erkölcsi érzés -manapság, Európában, oly ravasz, oly habozó, oly sokféle, oly -finomult és oly kényes, hogy az «erkölcs tudománya», amely vele -foglalkozik, fiatal, ujoncz, nehézkes és esetlen mozgású… Ridegen -meg kellene állapítani, <i>mi az</i>, amire – még hosszú ideig – -szükség van itt; <i>mi az</i>, aminek egyelőre egyedül van -létjogosultsága. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> Ez tudniillik az anyaggyüjtés, -megfogalmazása és megművelése élő, növekvő, támadó és elenyésző -kényes érzések és értékbeli differencziálódások rengeteg -birodalmának; esetleg kisérletek, hogy érthetővé tegyük ennek az -eleven kristályosodásnak a korszakos változását és gyakori -fázisait, még pedig azért, hogy előkészítsük az erkölcs -<i>tipusainak tanát</i>. Eddigelé nem tapasztalhattuk ezt a -szerénységet. A filozófusok sokkal magasztosabb, sokkal -követelődzőbb, sokkal ünnepiesebb feladatot tüztek maguk elé, -mihelyt úgy foglalkoztak az erkölcstannal, mint tudománynyal: az -erkölcs <i>fundamentumát</i> akarták megvetni, és mindegyik -filozófus azt hitte mindmáig, hogy meg is alapozta az erkölcsöt. -Milyen messze esik kevélységüktől ez a leíró feladat, amely nem -kelt feltünést és feledésbe merülten a porban hever, noha a -legfinomabb kezek és érzékek sem volnának elég szubtilisek erre a -feladatra!»<a name="FNanchor_19" id="FNanchor_19"></a><a href= -"#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a></p> -<p>Habár a leíró módszer a szocziológia szükségszerü kiindulópontja -és ha ennek a módszernek később nagy része lehet is e tudomány -haladásában, ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a szocziológia -mondjon le törvényeknek a fölfedezéséről. Lehetnek törvények a -szocziológiában és a társadalmi lélektanban, oly törvények, igaz, -amelyek az egyéni lélektan törvényeiből vezethetők le, és amelyek – -bizonyosságuk és értékük szempontjából – sok analógiát mutatnak fel -az egyéni lélektan törvényeivel.</p> -<p>Fölvetődött a kérdés, milyen fogalmat alkossunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> magunknak -a szocziológiai törvények igazi mivoltáról. Erre a kérdésre -vonatkozóan két felfogást ismerünk.</p> -<p>Az egyik (E. de Laveleye) szerint: a társadalmi törvények azok, -amelyeket a törvényhozó rendel el, nem pedig a természeti -szükségszerüségek. «Ez utóbbiak, – mondja Laveleye, – kisiklanak az -emberi akarat elől, míg az előbbiek belőle áradnak ki.»</p> -<p>A másik felfogás szerint (Comte, Spencer, de Greff): a -társadalmi törvények éppen olyan természetüek, mint a fizikai -törvények. A társadalmi jelenségekre is érvényes az akczió és -reakczió, az oppoziczió és a kombináczió törvénye, és ezek a -törvények természeti szükségszerüségek, amelyek azonosak az anyagi -mindenséget kormányzó törvényekkel.</p> -<p>A mi véleményünk szerint van épp úgy szocziológiai -determinizmus, mint lélektani determinizmus. De ebből nem azt -következtetjük, hogy az emberi akaratnak nincs módjában -beleavatkoznia a társadalmi jelenségekbe, hogy azokat módosítsa -vagy irányítsa. Arról van szó csupán, hogy egyetértünk-e az emberi -akarat meghatározásában.</p> -<p>Ha az akarat alatt indifferens hatalmat értünk, amelynek semmi -közössége sincs azzal a miliővel, ahol arra van hivatva, hogy -hasson és abszolut <i>legyen</i> szavával új létföltételeket -teremtsen, akkor világos, hogy ilyen akarat beavatkozásának fogalma -nem foglalhat helyet a tudományban.</p> -<p>Ha azonban az akarat alatt oly gondolkodó és cselekvő hatalmat -értünk, amely fogékony arra, <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> hogy eszméket megértsen és -azokat megvalósítsa, alkalmazkodván a környezet körülményeihez és a -fizikai és erkölcsi természet általános törvényeihez? Nos, akkor -észszerűen és tudományosan elfogadható az emberi akarat -beavatkozása. Ez a működés már nem értelmetlen, minthogy a -természetes determinizmussal és különösen az eszmeerők lélektani -törvényével nem ellentétben, hanem velök összhangban -érvényesül.</p> -<p>Ilykép összeegyeztethetők a determinizmus követelményei azzal a -viszonylagos esetlegességgel, amelyet Tarde vél látni a társadalmi -tények menetében.</p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -Mi a társadalom?</h3> -<p>Czélszerü lesz, tanulmányunk tárgyának az elhatárolása -érdekében, megfogalmazni azt, hogy mi a társadalom. Nem a -társadalom <i>tényleges</i> meghatározását akarjuk adni e helyütt, -mert hiszen az ilyen meghatározásnak az volna a föltétele, hogy a -szocziológia befejezett tudomány legyen; hanem csupán -<i>névleges</i> és <i>formális</i> meghatározást akarunk most adni. -Nem döntjük el e pillanatban a társadalmi realizmus vagy -nominalizmus problémáját sem, vagyis azt a kérdést, vajjon Plato -követőivel együtt úgy kell-e felfognunk a társadalmat, mint az -egyénektől külön létező és nálok felsőbbrendü valóságot (entitást), -vagy pedig a peripatetikus nominalistákkal együtt azt kell-e -hinnünk, hogy a társadalom kivül az egyéneken semmi sem. -Kiküszöböljük <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> most azt a kérdést is, vajjon mi a -társadalmak teremtő tényezője. Ezeket a problémákat később lesz -módunk tanulmányozni.</p> -<p>Csupán arról van szó, hogy szavakba foglalt meghatározását adjuk -a társadalomnak.</p> -<p>Valamely társadalom egyéneknek a csoportja, akik akár spontán -elhatározásukból, akár önként egyesültek bizonyos körülmények és -bizonyos szükségletek hatása alatt. Ez olyan fajta meghatározás, -aminőt Gobineau gróf ad az «Emberi fajok egyenlőtlenségé»-ről szóló -munkájának az elején. «Társadalom alatt – írja Gobineau, – hasonló -eszmék irányítása alatt élő és azonos ösztönökkel felruházott -emberek egyesülését értem, amely politikai szempontból -többé-kevésbbé tökéletes, de társadalmi szempontból -teljes».<a name="FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href= -"#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a></p> -<p>Hangsúlyoznunk kell e helyütt, hogy a <i>társadalom</i> szó nem -téveszthet meg senkit arra nézve, hogy a társadalmi csoportosulások -vagy más szóval <i>társaságok</i>, igen sokfélék:</p> -<p>Kiterjedésük szempontjából megkülönböztethetünk igen nagy -társaságokat, aminők pl. valamely egyház, amely katholikusnak, -vagyis egyetemesnek vallja magát, – valamely nemzet – valamely -politikai liga, amely felölel egy egész országot, – továbbá igen -kis társaságokat, aminők pl. valamely falusi község, valamely -testgyakorló társaság, a mezőgazdák szövetkezése, akik azért -társultak, hogy közös pénzen vásároljanak mezőgazdasági -termelőeszközöket. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Eredetük szempontjából megkülönböztethetünk természetes -társaságokat és mesterséges társaságokat. A család a természetes -társaságok tipusa. Valamely részvénytársaság, hivatalnoki testület, -kerékpározó-egyesület megannyi mesterséges társaság.</p> -<p>Tartamuk szempontjából megkülönböztethetünk ideiglenes vagy -éppen pillanatnyi társaságokat és tartós társaságokat. Ideiglenes -társaságok pl. a sztrájkolók valamely szindikátusa, valamely -tombola- vagy bálbizottság. Tartós társaság pl. a szabadkőművesség, -amely – átalakulván – századok során át tovább él.</p> -<p>Tegyük hozzá, hogy valamely társadalom ritkán <i>egy</i> -társaság. Többnyire összetett halmaza, mozaikja apróbb -társaságoknak, amelyek kereszteződnek és egymásba fonódnak, -olyformán, hogy az egyént többé-kevésbbé bonyolult társadalmi -kapcsolatok szövevényével veszik körül. Család, község, állam, -társadalmi osztály, foglalkozási csoport, vallási csoport, ez -mindmegannyi külön társaság, amely megannyi konczentrikus réteggel -veszi körül az egyént. Cicero megjegyezte már <i>De Officiis</i> -czímű művének első könyvében: «Több faja van a társaságoknak az -emberek között. Arról az elsőről, amely a végtelenségig terjed, -térjünk át egy másikra, amely szükebb, arra, amelyben az emberek -egy nemzetet, egy népet alkotnak, amelyben ugyanazt a nyelvet -beszélik, mindez csupa olyan dolog lévén, amely erősen egymáshoz -kapcsolja az embereket; még korlátozottabb társaság az, mikor több -ember ugyanabból a községből való. Végül a rangbeli kötelékek a -legközvetlenebbek; ez a maga mérhetetlenségéből <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> egy ponttá -redukált társaság.»<a name="FNanchor_21" id= -"FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> -«Ritkaság, – mondja Bouglé, – hogy valamely egyén csak egy -társaságba tartozik. Talán, ha visszamennénk a multban a vízözönig, -találnánk olyan törzstagot, aki nem volt semmi egyéb, csak saját -törzsének a tagja; de a czivilizáczió haladása meggyarapítja azokat -a csoportokat, amelyektől az egyének függenek, és úgy látszik, hogy -mennél czivilizáltabbak vagyunk, annál több ilyen függőségünk van. -Hány társaságnak tagja az, aki szereplő egyén!? Az egyháztól -kezdve, amelynek hű fia, a versenytársaságig, amelynek titkára; a -családtól kezdve, amelynek apja, a hadseregig, amelynek -katonája!»<a name="FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href= -"#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a></p> -<p>E társadalmi körök mindegyike különleges kötelességeket ró az -egyénre. Ki nem látja, hogy e kötelességek között összeütközés -támadhat? A társadalmi élet bonyolultságának megvan a visszhangja -az egyén erkölcsi életében. E sokféle kapcsolatoknak és a belőlük -támadható erkölcsi összeütközéseknek tanulmányozása egyik -legérdekesebb tárgya a társadalmi lélektannak.</p> -<p>Fontos, hogy ne téveszszük szem elől a szocziológiában a -társadalmi kapcsolatoknak ezt a bogozottságát, mert különben -megtéveszt bennünket ez a kifejezés: a társadalom. Voltaképpen nem -is a <i>társadalom</i>-ról van szó, hanem -<i>társaságok</i>-ról.</p> -<p>Hasonlóképpen czélszerü e helyütt megkülönböztetni egymástól két -kifejezést, amelyeket <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> gyakran szoktak egymás helyett használni. -Ez a két kifejezés: a társadalom és az állam.</p> -<p><i>A társadalom</i>, úgy tetszik, tágabb értelmű kifejezés, mint -az <i>állam</i>. A társadalom terjedelmesebb társadalmi kör, mint -az állam, amely kizáróan politikai kapcsolatokat ölel fel, míg a -<i>társadalom</i> szó mindenfajta kölcsönös társadalmi hatások, -gazdasági, jogi, vallási, erkölcsi, stb. hatások <i>komplexumát</i> -jelenti.</p> -<p>Egy második különbség az, hogy az <i>állam</i> szó inkább -kényszerítő hatalmat jelent, míg a társadalom fogalma önkéntes -társadalmi szervezkedésnek és növekedésnek felel meg. «Az állam, – -mondja S. Balicki, – az a társadalom, amely kényszerü -összetartozásban egyesült.» «A <i>társadalom</i> szó, – mondja -ugyanaz a szerző, – oly alakulatnak felel meg, amely hosszú időn át -érvényesült társadalmi szolidarítás eredménye és egyben mentes -minden kivülről jövő ingerenczia alól.»<a name="FNanchor_23" id= -"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class= -"fnanchor">23)</a></p> -<p>Egy másik különbség, amelyet politikai írók szoktak nyomatékosan -hangoztatni, az, hogy az állam szembeállítható a társadalommal, -olyanformán, mint az ész az ösztönnel. Több író (pl. de Laveleye) -az államban magasabbrendü észszerü normát lát, amelynek az a -feladata, hogy a tudattalan és ösztönszerü társadalmi cselekvéseket -fegyelmezze és tökéletesítse. Az állam valamennyi meghatározása, -Platoétól kezdve Hegeléig, hangoztatja ezt az észszerüséget, amely -benne rejlik az állami működésben. Az állam ekként, <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> mint a -társadalom esze, λόγος-a, jelentkezik, mint eszmei formulája oly -társadalmi törvénykönyvnek, amelynek az a rendeltetése, hogy -fegyelmezze a vak társadalmi erőket, amelyek a tudattalanság és -észszerütlenség birodalmában működnek.</p> -<p>Más szavakkal az állam raczionális eszme volna. <i>Der Staat ist -eine geäusserte, der Realität eingebildete Idee eines Volkes</i> -(Az állam valamely nép kinyilvánított és valósággá képzelt -eszméje).<a name="FNanchor_24" id="FNanchor_24"></a><a href= -"#Footnote_24" class="fnanchor">24)</a></p> -<p>Ennek a megkülönböztetésnek egyik következménye az, hogy az -erkölcs szempontjából az egyén és a társadalom ellentétességének -problémája egészen más probléma, mint az egyén és az állam -ellentétességének problémája. A második probléma, amelyet H. -Spencer próbált megoldani <i>Az egyén az állam ellen</i> czímű -könyvében, gyermekjáték csupán ahhoz a sokkal bonyolultabb -problémához képest, amely az egyén és a társadalom között támad. -Mert lehetnek és csakugyan vannak is társadalmi zsarnokságok -(erkölcsök, szokások, közvélemény, fojtogató előitéletek, -csordaszellem), mint ahogy lehetnek állami zsarnokságok. És az is -igaz, hogy az egyén, mikor társadalmi igazságtalanságokat és -zsarnokságokat kénytelen türni, nem egyszer keresett az állam -beavatkozásában orvosságot bajaira, és a társadalom -igazságtalanságai ellen az állam magasabbrendü igazságosságához -folyamodott. Nem kutatjuk e helyütt, vajjon az egyén, mikor ekkép -az állam tekintélyét hivta segítségül, elérte-e <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> és -mennyiben érte el czélját. Nem vizsgáljuk azt sem, vajjon az állami -beavatkozások törvényesek és hatékonyak-e; nem kérdezzük azt sem, -vajjon az állam szerepét növelni vagy csökkenteni fogja-e a -czivilizáczió haladása. E helyütt csak határozottan meg akarjuk -különböztetni az állam és a társadalom fogalmát. A szocziológiának -számot kell vetnie nagyon is ezzel a megkülönböztetéssel: mert a -szocziológiának tárgya nem az állam, mely a politika tárgya, hanem -a társadalom. Az előjogok és az állami mindenhatóság megszüntetése, -– mondja Balicki, – leplezetlenül elénk tárta azt a független -társadalmi alakulatot, amely mindaddig az állam védő szárnyai alatt -húzódott meg. A tudomány nem is késett ennek a fontosságát -hangsúlyozni. A társadalomról <i>(bürgerliche Gesellschaft)</i> -akarunk beszélni, amelynek közkeletü fogalma a mult század végén -kezdett utat törni magának.<a name="FNanchor_25" id= -"FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= -"fnanchor">25)</a></p> -<h3>VI. FEJEZET.<br /> -A szocziológia felosztása. – Az osztályozás problemája.</h3> -<p>A társadalmak alakulnak, fenmaradnak, fejlődnek és átalakulnak; -végül szétmállnak és eltünnek.</p> -<p>Ennélfogva a szocziológia négy természetes részre oszlik. -Tanulmányoznunk kell egymásután: 1. hogyan alakulnak a társadalmak; -2. hogyan <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> maradnak fenn; 3. hogyan fejlődnek; 4. -hogyan mállnak szét és múlnak el. Mielőtt a társadalmak alakulását -és fejlődését tanulmányozzuk, foglalkoznunk kell röviden az -osztályozás kérdésével a szocziológiában.</p> -<p>Túlzás volna, ha tisztára osztályozó tudományt csinálnánk a -szocziológiából, mint némelyek meg is teszik. Az osztályozás egyik -tudományban sem elégséges, de valamennyiben elengedhetetlen. -Különösen az oly tudományokban, amelyek, mint a szocziológia, a -kezdetüket élik. Worms el akarna halasztani minden osztályozást a -szocziológiában mindaddig, amíg jobban nem fogjuk ismerni az igazi -társadalmi kapcsolatokat.<a name="FNanchor_26" id= -"FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a> -De mi inkább Steinmetz véleményén vagyunk, aki azt hiszi, hogy -csupán az osztályozás fogja lehetővé és termékenynyé tenni a -szocziológiai kutatásokat.<a name="FNanchor_27" id= -"FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= -"fnanchor">27)</a></p> -<p>A szocziológiai osztályozás nagyszámú. Megpróbáljuk néhány -főcsoportra visszavezetni az osztályozásokat. Meg fogjuk -különböztetni a következő osztályozásokat: 1. morfológiai -osztályozások A morfológiai osztályozásokat az az alapethnografiai -osztályozások; 4. lélektani osztályozások. A morfológiai -osztályozásokat az az alapvető fontosság jellemzi, amelyet a -szerzők a differencziálódás tényének tulajdonítanak.</p> -<p>Ez osztályozások közül az első Spenceré, aki <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> a -társadalmakat bonyolultságuk <i>(integration)</i> és -differencziálódásuk foka szerint osztja fel. A növekvő -differencziálódás egyébként korolláriuma csupán a növekvő -bonyolultságnak. Ez elvi alapon Spencer a társadalmak négy -osztályát állítja föl: egyszerü társaságok, egyszerüen összetett -társaságok, kétszeresen összetett társaságok, háromszorosan -összetett társaságok. Spencer különben egy másik osztályozást is -ajánl: a katonai és az ipari társadalmakra való felosztást, amikor -is az előbbieket a kényszerü együttműködés, az utóbbiakat az -önkéntes együttműködés jellemzi <i>(compulsory cooperation, -voluntary cooperation)</i>.</p> -<p>Nem igen látjuk át, mennyiben egyeztethető össze ez az utóbbi -osztályozás az előbbivel. Sőt, mi több: felvetődik az a kérdés, -vajjon valamely társadalom militárizmusa vagy industriálizmusa -egyáltalán alkalmas-e arra, hogy osztályozás alapja legyen. «Ez a -jelleg, – írja Steinmetz, – nem igen állandó; az Egyesült-Államokat -a világ legkevésbbé militárista államának tartottuk, és mégis, az a -mód, ahogyan elfoglalták a spanyol gyarmatokat, a szélső -militárizmus hajlamát tárta fel náluk, amelynek értelmét még inkább -hangsúlyozta az a kísérlet, amelylyel a Fülöpszigetek szabadságát -akarták elfojtani.» «Eddigelé, – folytatja odébb Steinmetz, – nem -ismerünk egyetlen czivilizált népet sem, amely többé-kevésbbé -militárista nem volna.»<a name="FNanchor_28" id= -"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> -Valamely társadalom ipari vagy katonai jellege nem szolgálhat tehát -osztályozási elvül. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Ami a társadalmak bonyolultságára és differencziáltságára -alapított felosztást illeti, ez már pontosabb és érdembe vágóbb -elvi alapot szolgáltat. Megvan ez különben, többé-kevésbbé -módosítva, Durckheim és Giddings osztályozásaiban is.</p> -<p>Durckheim joggal elveti a katonai és ipari társadalmak -megkülönböztetését. Elfogadja azonban az összetételük foka szerint -való felosztásukat. Igy aztán a társadalmakban a szolidaritás két -formáját különbözteti meg: a <i>mechanikus</i> szolidaritást és az -<i>organikus</i> szolidaritást. Az előbbi hasonlóságokon épül, az -utóbbi a munkamegosztás következménye. Az előbbi tipusú társadalmak -nem differencziálódott társadalmak, amelyeknek elemei a kezdetleges -szervezetek homogén sejtjeihez hasonlatosak; az utóbbi tipusúak -differencziálódott társadalmak, amelyekben a különböző működések -elvégzésére specziálizálódott elemek inkább heterogén szervekhez -hasonlatosak. – Durckheim megjegyzi még, hogy a mechanikus -szolidaritás fordított, az organikus szolidaritás pedig egyenes -viszonyban van az individuális személyiséggel. (<i>Durckheim: -Division du travail social</i> [Társadalmi munkamegosztás], III. -fejezet.)</p> -<p>Giddings felosztása nagyon hasonlít Durckheiméhoz. – Két -társadalmi tipust különböztet meg: a társadalmi -<i>összevetődést</i> (Komposition) és a társadalmi -<i>alkotmányt</i> (Konstitution), amelyek körülbelül megfelelnek -Durckheim kétféle szolidaritásának. A következő különbséget azonban -meg kell említenünk: Giddings nem úgy fogja fel, mint Durckheim, az -egyének kapcsolatait a csoport belsejében a két társadalmi -rendszeren <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> belül. Ő azt hiszi ugyanis, hogy az -egyének <i>inkább különbözők</i> azokon a csoportokon belül, -amelyek valamely összetevődött társadalom (mechanikus szolidaritás) -részei, ellenben <i>inkább hasonlatosak</i> azokon a csoportokon -belül, amelyek valamely alkotmányos társadalom (organikus -szolidaritás) részei. A tények inkább Durckheimnak adnak igazat, -mint Giddingsnek. Mert vitathatatlan tény, hogy a czivilizáczió -haladásának, amint az összetevődött társadalmak alkotmányos -társadalmakkal helyettesítődtek, mindenütt az volt az eredménye, -hogy az egyének maguk is differencziálódtak.<a name="FNanchor_29" -id="FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class= -"fnanchor">29)</a></p> -<p>A gazdasági osztályozások a társadalmak gazdasági szervezetén -alapulnak. Idézzük e helyütt Hildebrand felosztását, amely a -termékek megoszlásának módján alapszik: 1. a természetes -cseregazdaság <i>(Naturalwirtschaft);</i> 2. a pénzgazdaság -<i>(Geldwirtschaft);</i> 3. a hitelgazdaság -<i>(Creditwirtschaft)</i>, ahol a hitel az uralkodó, amely áthat -minden gazdasági kapcsolatot.</p> -<p>Karl Bucher, lipcsei egyetemi tanár, négy gazdasági fázist -különböztet meg a gazdasági élet általános szervezése szerint: 1. -azt a fázist, amelyben a gazdasági életet az jellemzi, hogy az -egyén maga gondoskodik fentartásáról;<a name="FNanchor_30" id= -"FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> -2. a második fázis a zárt házigazdálkodás <i>(geschlossene -Hauswirtschaft)</i> fázisa, ahol minden család a legtágabb -értelemben egy háztartást alkot, amely teljesen elválik a többiek -háztartásától és maga <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> gondoskodik szükségleteiről; 3. a -harmadik fázis a városi gazdálkodás <i>(Stadtwirtschaft)</i> fázisa -volna, amelybe főkép a középkor tartozott. Végül 4. az utolsó fázis -a nemzetgazdálkodás <i>(Volkswirtschaft)</i> fázisa, amelyben a -termelvények több kézen mennek keresztül, mielőtt a fogyasztóhoz -érkeznek.</p> -<p>Mielőtt elhagyjuk a gazdasági osztályozások területét, említsük -meg Grosse és Hahn felosztását is, amely a technika fejlődésén -alapszik.</p> -<p>A geografico-ethnografiai osztályozások szerzői azt hiszik, hogy -külön-külön területeket különböztethetnek meg, ahol a czivilázáczió -egyetlen elve uralkodik. Igy határozzák meg a czivilizáczió -külön-külön öveit. Ratzel különösen a geográfiai miliő befolyását -hangsúlyozza ez övek kialakulásában.</p> -<p>A lélektani osztályozások tipusa Comte osztályozása, aki azt -hitte, hogy minden társadalmi változást levezethet az emberi -szellem egymásra következő állapotainak fejlődési törvényéből (a -három fejlődési állapot törvénye). Ez a felfogás homlokegyenest -ellenkezik Marx felfogásával, aki a gazdasági folyamatot tekinti -minden egyéb folyamat alapjának.<a name="FNanchor_31" id= -"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> -Comte szerint, ellenkezőleg, a világ képzete, bármely adott -perczben, rányomja bélyegét minden egyéb társadalmi tényre. -Steinmetz szintén lélektani alapra <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> helyezkedik a társadalmi -tipusok osztályozásánál. Az emberi társadalmaknak négy ágát -különbözteti meg, szellemi életük uralkodó vonása szerint.</p> -<p>Az első ág az, amelyet az ősember <i>(Urmensch)</i> korának -nevezhetnénk. «Ősemberek oly lények, akik a vadállatokétól nem igen -különböző módon gondolkoznak, akik nem alkotnak fogalmat maguknak -az ismeretlen dolgokról, tiszta materialisták, pozitivisták, -amilyenek ma már nincsenek is. Nemcsak a vallás hiányzik belőlük, -hanem a lélek, a szellem, a fétisek fogalma is; nem jutottak el még -az animizmusig sem. Talán vannak még nyomai ennek a fázisnak, amely -azonban általában történelem előtti és ennélfogva föltevéses. De -elkerülhetetlenül meg kellett előznie a második fázist.» -<i>(Steinmetz)</i>. A második ág a vadak vagy a kezdetleges -társadalmak ágazata. Szellemi életüknek uralkodó tipusát a naivitás -jellemzi;<a name="FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href= -"#Footnote_32" class="fnanchor">32)</a> csak asszocziáczió útján -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> gondolkoznak. Ezeknek az embereknek nincs -még szükségük rendszerre a fogalmak világában; értelmi erejük -túlságosan gyenge ilyen erőkifejtéshez.</p> -<p>A harmadik ágban megjelenik a képesség a gondolatok -rendszerezésére és egységbefoglalására. Megjelennek az első -mithológiák, theogóniák, kozmológiák, filozófiai költemények. De az -emberi szellem még nem szabad.</p> -<p>A renaissance és a XVI. század óta támad a negyedik kiágazás. A -szabad kritika, az egész világgal szemben való rendszeres és -tudományos viselkedés jellemzi. Emberies erkölcs, rendszeres és nem -kapkodó társadalmi reformok, szabályos tudományos haladás – ezek az -értelem e fejlődésének szükségszerü következményei.</p> -<p>Steinmetz osztályozása után említhetnénk több lélektani -osztályozást, amelyet korunkbeli szocziológusok javasolnak. Az -osztályozásnak ez a fajtája, amely a társadalmak szellemi -állapotának különbségein alapszik, egyre jobban kezd érvényesülni -napjainkban. Megerősítése ez annak a föntebbi állításunknak, hogy a -szocziológia határozottan lélektani irányba tér.</p> -<p>Csak Sighele, Bagehot és Nietzsche osztályozását fogjuk még -röviden szóvá tenni. Sighele <i>A szekták lélektana</i> czímű -könyvében a czivilizáczió két tipusát különbözteti meg: azt, amely -az erőszakon nyugszik, és azt, amely a csaláson <i>(dolus)</i> -nyugszik. Az első tipusú czivilizáczióhoz tartoznak <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> vagy -tartoztak Korzika, Szardinia egy része, Montenegro, a középkor -itáliai városai és általában csaknem valamennyi kezdetleges -czivilizáczió. A második tipushoz tartoznak ellenben az összes -modern czivilizált népek, vagyis azok, amelyeknél szervezetük -minden részét teljesen megszállta a burzsoa kapitalista-kormányzat. -A czivilizáczió e két tipusának megfelel a kriminalitás két külön -tipusa: az <i>atavisztikus kriminalitás</i>, amely szerint bizonyos -egyének erőszakos eszközökhöz térnek vissza a létért való -küzdelemben, oly eszközökhöz, amelyeket a czivilizáczió már -régebben elnyomott, pl. az emberölés, a lopás és az erőszak; és az -<i>evolutiv kriminalitás</i>, amely hasonlóképpen elfajult, sőt -talán szándékában még inkább gonosz, mint az előbbi, de eszközeiben -sokkal polgárosultabb, minthogy az erőt és az erőszakot -ravaszsággal és csalással helyettesítette.<a name="FNanchor_33" id= -"FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class= -"fnanchor">33)</a></p> -<p>Bagehot: <i>A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei</i> -czímű könyvében két kort különböztet meg a társadalmak történeti -fejlődésében: <i>a kényszer</i> korát és <i>a szabad vitatkozás</i> -korát. A vitatkozás szabadságát az emberi nem tökéletesedése -szempontjából lényeges szervnek tekinti.<a name="FNanchor_34" id= -"FNanchor_34"></a><a href="#Footnote_34" class= -"fnanchor">34)</a></p> -<p>Az osztályozási kisérleteknek szemléjét a Nietzsche-féle hires -megkülönböztetéssel fogjuk befejezni, amely annyi vitát támasztott -és fog is még támasztani. Nietzsche megkülönbözteti azokat a -társadalmakat, amelyekben a rabszolgák <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> erkölcse, -és azokat, amelyekben az urak erkölcse uralkodik. Az előbbi -erkölcsöt a csordaszellem diadala, a kollektiv gyávaság és -kegyetlenség jellemzi, továbbá az a lagymatagság, amelylyel az -egyén a csorda akaratát szolgálja, a gyanakvás a felsőbbségekben és -a gyöngék és kicsinyek iránt való képmutató részvét. – Az urak -erkölcsét a szellem és a szív függetlensége, a hősies és megvető -viselkedés jellemzi önmagunk és mások szenvedésével szemben. A -rabszolgaerkölcs a haladás illuziójának elámítottja, és nem tudom, -miféle humanitárius jövendő álmában ringatózik, amely voltakép nem -volna egyéb, mint az egyetemes szolgaság. Az urak erkölcse a -multat, az aggságot és a hagyományt tiszteli, és a jelenben ki -akarja fejleszteni az egyén hatalmi akaratát, amely megveti a -jövendő igéreteit és álmait.<a name="FNanchor_35" id= -"FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a> -Nietzsche a rabszolgaerkölcsre alapított társadalmakat azonosítja a -demokratikus társadalmakkal, az urak erkölcsén alapuló -társadalmakat pedig az arisztokratikus társadalmakkal. A mi -véleményünk szerint Nietzsche joggal ostorozta megvető -szarkazmusával a csorda-szellemet, a kollektiv gyávaságnak és -kegyetlenségnek azt a szellemét, amelynek nagyon is sok a nyoma még -társadalmainkban. Megvan az az érdeme, hogy egyike volt azoknak a -bátor szellemeknek, akik napjainkban a csordaszellem ellen -fölemelték az individualizmus tiltakozását és akik készörömest -elmondanák Ibsen egyik hősével: «A leghatalmasabb ember az, aki a -legegyedülibb.»</p> -<p>De Nietzschenek nem volt igaza, mikor összekeverte <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> itt a -csordaszellemet és a demokratikus szellemet. A demokratikus -szellemnek, véleményünk szerint, nincs más jogosultsága, mint az, -hogy az individuálizmust hangoztatja a csordazsarnokságokkal -szemben. Valóban, nem csordaszellem van-e ott mindamaz oktalan vagy -kegyetlen előítélet mélyén, amely ma is lealjasítja társadalmi -erkölcsünket, s amely ellen küzd éppen a demokratikus szellem? – Az -állítólagos uraknak nincs-e meg szintén a maguk csordaszelleme, -amelynek itt kasztbecsület, ott pedig testületi szellem a neve? -Testületi szellem vagy kasztszellem, nagyon egyre mennek. Nem -egyebek ezek, mint egy lényegében csordai és antiindividualista -kollektiv egoizmusnak a megnyilvánulásai.</p> -<p>Csodálkozunk, hogy Nietzsche hatalmas szelleme efféle fogalmi -zavart okozott, amelynek súlyosak a társadalmi következményei, s -amely – különös félreértés folytán – lehetővé teszi a múlt -csordazsarnokságai védőinek, hogy Nietzschét, ezt a geniális -individualistát, maguk közé tartozónak tekintsék.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47"><br /> --47-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÁSODIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">A TÁRSADALMAK ALAKULÁSA</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49"><br /> --49-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -A társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata.</h3> -<p>«A társadalmak alakulása» – ez a tárgya Aristoteles -<i>Politikája</i> első fejezetének, amelyben a bölcselő kifejti a -család és az állam keletkezését. Tudvalevő, hogy ő szerinte a -társadalom eredete természettől való, hogy a társadalom az ember -egyik ösztönének: a társadalmi ösztönnek eredménye. «Az ember -természeténél fogva politikai állat.»</p> -<p>De ha megállapítjuk, hogy ez az ösztön megvan az emberben, ezzel -még nem magyarázzuk meg a társadalmak alakulását. Ki kell még -mutatni azt is, milyen törvények szerint működik ez a társadalmi -ösztön.</p> -<p>A szocziológusoknak régóta föl kellett vetniök ezt a főkérdést: -Mi az emberi társadalmak teremtő jelensége?</p> -<p>Mint ahogy Descartes azt hitte, hogy a mozgásban megtalálhatja -azt az általános tényt, amelyből az anyagi mindenség valamennyi -jelensége eredhet, a szocziológusok is azt hitték, hogy -fölfedezhetik az elemi társadalmi jelenséget. «Anyagot és mozgást -adjatok, és én megteremtem a világot», – mondotta Descartes. – -Adjátok meg nekem, – mondják a szocziológusok, – ezt az -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> elemi társadalmi kapcsolatot vagy -kölcsönhatást, és én megalkotom a társadalmi világot. – A -kiválasztott teremtő tény a különböző theoretikusok szerint -váltakozik; de a módszer, amelyet követnek, mindig ugyanaz. A -segítségül hivott tényezők igen különböző természetüek: fizikaiak, -fiziológiaiak, gazdaságiak, lélektaniak.</p> -<p>Felsorolásuk abban a sorrendben, amelyben tárgyalni fogjuk őket, -a következő: 1. a faj; 2. a fizikai és geográfiai miliő; 3. a -<i>szimbiózis</i> vagy szerves szolidaritás (Izoulet); 4. a -társadalmiság vagy társadalmi pszichizmus (De Roberty); 5. az -alkalmazkodás (Spencer); 6. a faj érdeke és a gregarizmus (Ammon); -7. a gazdasági fejlődés (Loria és Marx); 8. a népesség száma, -sűrűsége és mozgékonysága (Bouglé); 9. a faji tudat (Giddings); 10. -a szerződés (Rousseau); 11. az utánzás (Tarde); 12. a szinergia (H. -Mazel).</p> -<p>Kivülről befelé haladva, elő találjuk azokat az elméleteket, -amelyek a fajt és a geografiai miliőt hivják segítségül.</p> -<p>Azt az elméletet, amely a faj tényezőjén alapszik, bajos -elfogadni. Gobineau gróf szerint<a name="FNanchor_36" id= -"FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class="fnanchor">36)</a> a -társadalmak egyedüli teremtő tényezője a faj. A világtörténetben -nincs más tényező, mint a fajok tisztasága vagy keveréke, vagy hogy -jellegzetesebb kifejezést használjunk: a fajok kémiája. Az ősember -<i>(Urmensch)</i>, akit Gobineau adamitának nevez, előttünk -teljességgel ismeretlen. Egy második korszak az emberiség -történetében az, amelyet a három differencziálódott és <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> állandó -fajnak, a fehér, sárga és fekete fajnak a megkülönböztetése -jellemez. Egy harmadik korszakot az hozott létre, hogy nagy fajták -alakultak ki e három nagy faj kebelében, és végül negyedsorban meg -kell különböztetni azokat a tipus-kialakulásokat, amelyek e nagy -fajok többé-kevésbbé egyszerü vagy bonyolult keveredéséből -keletkeztek. A történelemnek nincs dolga csak a negyedik fokú -alakulatokkal. Amíg a faj tiszta marad, valamely nép tagjainak -szellemi állapota lényegében egyforma és változatlan. Valamely nép -ethnikai elemeinek keveredése idegen elemekkel az illető népet -degenerálja. Különböző vér keveredése a gondolatok és meggyőződések -különféleségét vonja maga után, forradalmi elméletekhez visz és -végül romlását okozza a társadalomnak, amelyet idegen elemek -megváltoztattak.<a name="FNanchor_37" id="FNanchor_37"></a><a href= -"#Footnote_37" class="fnanchor">37)</a> Egyszóval, Gobineau szerint -az, ami az embereket egyesíti és a társadalmakat alapítja, nem -egyéb, mint a vér közössége.</p> -<p>Ezt az elméletet számos szocziológus megbirálta, különösen -Manonorier és Bouglé. A tapasztalás és a történelem egyaránt -Gobineau elmélete ellen tanuskodik.</p> -<p>Ilyen régi idők óta a faj tisztasága mythosz csak. «Bármennyire -hangoztatta is az antik világ a vér tisztaságát, ez a tisztaság -csak igen ritkán volt meg, – mondja Bagehot. – A legtöbb történeti -nemzet történelemelőtti nemzeteket győzött le; de bárha tömegesen -le is gyilkolták a legyőzötteket, valamennyit le nem mészárolták. -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> A meghódított faj férfiait rablánczra -fűzték, asszonyait pedig feleségül vették.»<a name="FNanchor_38" -id="FNanchor_38"></a><a href="#Footnote_38" class= -"fnanchor">38)</a></p> -<p>Ha már az ókorban, Görögországban, Rómában és Indiában is, -gyakran fikczió volt csak a vér közössége, mit szóljunk a modern -történelemről és a nemzeti egységekről, amelyek azt betetőzik? Ezek -a nemzeti egységek gyakran nem egyebek, mint fajtákra szakadt fajok -mozaikjai. Mennél tovább előre halad a történelem, a fajok annál -inkább összekeverednek társadalmi csoportoknak a -kialakulásában.<a name="FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href= -"#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a></p> -<p>A szocziológia nem merülhet el a fajok filozófiájában. A -társadalmi formák, amelyeket némelyek az ethnikai különbségek -eredményének tekintenek, gyakran maguknak az ethnikai -különbségeknek fontos tényezői. Ez vagy az a nép mintha ilyen vagy -olyan lelki vagy erkölcsi jellegző vonásokat mutatna fel. De ezek a -megkülönböztető vonások inkább azoknak a miliőknek eredményei, -amelyeken az illető nép átkelt, azoknak a társadalmi formáknak, -amelyeken keresztül ment, szóval inkább egész társadalmi -fejlődésének, mint anatómiai szerkezeteknek a következményei.</p> -<p>Fejezzük be azzal, hogy a fajok filozófiája alapjában nem egyéb, -mint történeti fatalizmus, társadalmi miszticzizmus vagy realizmus, -amely nem old meg egyetlen problémát sem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Azoknak a szocziológusoknak (Ratzel) az elmélete, akik a -geográfiai miliőt tartják a lényeges tényezőnek a társadalmak -kialakításában, egy csöppet sem kielégítőbb. A keret nem magyarázza -meg sem a cselekvényt, amely benne lefolyik, sem a cselekvők -jellemét. Sőt, mi több, minthogy az éghajlat és a geográfiai miliő -csak annyiban érdekesek ebben az elméletben, amennyiben a fajnak -teremtő vagy módosító tényezői, Ratzel elmélete voltaképpen -visszavezethető az anthropológusok vagy ethnológusok -elméletére.</p> -<p>A most sorra következő elméletek többé-kevésbbé hangsúlyozottan -biológiai jellegüek. A társadalmi életet bizonyos, szerves -természetü működések segítségével magyarázzák, amelyek úgyszólván -összekapcsolnák a tisztán fizikai és a lelki működéseket. Izoulet -szerint: a társadalmak teremtő jelensége a <i>szimbiózis</i> vagy -szerves szolidaritás. Az egész társadalom a munkamegosztáson és az -együttműködésen alapszik, a szolidaritásnak ezen a két oldalán.</p> -<p>A szolidaritás, valami különös erő folytán, szolidáris -energiáknak a teremtője. «A lélek a közösség gyermeke.» Épp oly -határozott fentartásokkal kell élnünk a szolidaritás szocziális -erőivel, mint ezzel a formulával szemben: «A lélek a közösség -gyermeke.»</p> -<p>Vizsgáljuk meg először ezt az utóbbit. – Mikor az egyén és a -közösség kapcsolatait vizsgáljuk, két szempontot kell -megkülönböztetnünk: a dinamikai és a statikai szempontot.</p> -<p><i>A dinamikai</i> szempont, vagyis az egymásra következő -korszakok sorozatában vizsgált társadalmi fejlődés szempontja -alapján kétségtelen, hogy a <span class="pagenum"><a name="Page_54" -id="Page_54">-54-</a></span> mai egyén többféle, megelőzőleg -történt társadalmi haladás eredője. A nevelés, amelyben részesül, -az erkölcs, amelyet beléje vernek, a gazdasági jólét, amelyet -élvez, a tudományos és művészi kultura, amelynek részese, mindez ő -előtte és ő nélküle jött létre. – De azt még kevésbbé szabad szem -elől tévesztenünk, hogy mindez a haladás egyéni kezdeményezések -műve volt, mindenfajta nagy feltalálóknak a munkája, és nem egyedül -a <i>szimbiózis</i> (együttélés) eredménye.</p> -<p>Ez utóbbi termékenyebbé és alkalmasabbá tehetett valamely -területet már megelőzőleg, ahol a kezdeményezők könnyebben -kicsiráztathatták a magukkal hozott magvat; könnyebbé tehette a -termékeny csira kibújását, de egymaga nem hozta létre a teremtő -kezdeményezést.</p> -<p>Ha már most fölvetjük <i>statikai</i> szempontból a kérdést, -vagyis abból a szempontból, hogy melyek az egyén kapcsolatai a -társadalommal vagy a létező társaságok szövevényével, amelyeknek -tagja, akkor ez a formula: «A lélek a közösség gyermeke», -teljességgel tarthatatlannak tetszik. Izoulet azt hiszi, hogy az -egyén, mint értelmi és erkölcsi lény, teljességgel alá van rendelve -ennek a társadalomnak, és mindent neki köszönhet. De nem szabad -megfeledkeznünk róla, hogy az a közösség, amelyet kortársaink -alkotnak, igen különböző és gyakran ellentétes törekvések -komplexuma: haladó és maradi, zsarnoki és felszabadító, stb. -törekvéseké. – Mondhatjuk-e azt, hogy az egyén csupán a társadalmi -környezet eredője és viszfénye, mikor módjában van e különböző -törekvések között választania, azokat megítélnie, néha kárhoztatni -és azok fölé emelkedni? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Socrates szellemi állapota más valami volt, mint az athéni -szellemi állapot viszfénye, hiszen a két szellemi állapot -összeütközött egymással! Ha elfogadjuk Izoulet formuláját, meg kell -tennünk azt a fentartást, hogy «a lélek» gyakran oly gyermek, amely -fellázad és törvényesen lázad fel anyja ellen. Az egyének szellemi -állapota gyakran felsőbbrendü, értelmi és erkölcsi szempontból, a -környezet átlagos szellemi állapotánál. Az egyén, amely több -társadalmi körbe tartozik, amelyek egymással néha ellentétesek is, -összehasonlíthatja e különböző körök eszményeit, megítélheti őket, -felülemelkedhetik rajtok és elmélkedés útján magasabbrendü eszményt -tüzhet ki maga elé. Az a lélek, amely «a közösség gyermeke», a -csordalélek, az a lélek, amelyet átitat a durva önzés és a -kezdetleges kollektivitások szűk kizárólagossága. Mert az -emberekben, ha tömegbe sorakoznak, uralkodókká válnak atavisztikus -természetük legősibb és legállandóbb vonásai: a csordaszellem -vonásai. Sighele nagyon érthetően megvilágította ezt a fejtegetést -<i>A szekták lélektana</i> czímű könyvében. «<i>Dinamikai</i> -szempontból, – írja Sighele, – vagyis az időben való fejlődés -szempontjából, axiómaként mondhatjuk azt, hogy mennél inkább -kifejlődik az egyének között a társulás, annál előbbre halad az -erkölcs… De mikor az emberek <i>statikusan</i> egyesülnek -(tömegekbe, jurykbe, alkotmányos testületekbe, nemzetgyülésekbe), -akkor értelmi és erkölcsi szinvonaluk nem emelkedik, hanem -sülyed.<a name="FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href= -"#Footnote_40" class="fnanchor">40)</a></p> -<p>A társadalmi haladás tényezői az elszigetelt értelmek, -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> melyek a csordabefolyásoktól távol -gondolkoznak azokon az igazságokon, amelyeket azok a nagy szellemek -födöztek fel, akik megelőzték őket, s amelyek arra törekszenek, -hogy most ők maguk is újabb igazságokat födözzenek fel a régiek -alapján. Izoulet maga is elismerte, hogy túlzás rejlik ebben a -formulájában: «A lélek a közösség gyermeke». A következetlenség -vádjának téve ki magát, elismerte az egyéni tényező fontosságát. -«Az ész, – írja, – alkotja a közösséget és a közösség alkotja az -észt. A szerv és a funkczió egymást teremtik. <i>Az ész, hogy úgy -mondjam, egyszerre anyja és gyermeke a közösségnek.</i>»<a name= -"FNanchor_41" id="FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class= -"fnanchor">41)</a> Nyilvánvaló itt a circulus vitiosus; mert -szükségszerü, hogy az egyik állapot megelőzze a másikat.</p> -<p>Általában, mint az imént mondottuk, nagy fentartásokkal kell -fogadnunk a szolidaritás társadalmi szerepét! – Napjainkban -minduntalan a szolidaritást emlegetik, s benne látják a társadalmak -főelvét, minden baj orvos-szerét, minden jó szülőanyját. Ezzel a -felfogással szembe kell szállnunk.</p> -<p>A szolidaritás alapjában véve többszörös egoizmus, és a -kollektiv egoizmus gyakran éppen úgy, mint az egyéni egoizmus, -pénz-sóvár és kegyetlen, cselszövő és hazug; sőt mi több, arra -törekszik, hogy túlozza még és erősítse az egyéni egoizmus -ismeretlen arányaiban azokat a hajlamokat, amelyeket -erkölcsteleneknek és társadalomelleneseknek tartunk az egyénben, de -erkölcsösöknek <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> és tiszteletreméltóknak jelentünk ki -valamely kollektivitásnál, mintha az egyéni egoizmusok tömörülése -szentté és sérthetetlenné válnék. Eléggé ismerjük azt a nyomasztó -hatást, amelyet az egyének értelmére és akaratára tesznek a -szolidaritás formái: a pajtáskodás, a testületi szellem,<a name= -"FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href="#Footnote_42" class= -"fnanchor">42)</a> a kotériák szelleme, a frakcziók szelleme, stb. -Tudjuk, hogy ezek a társulások hogyan csökkentik a személyes -felelősség érzését és erősítik a kollektiv büntetlenség és -kegyetlenség érzését. Ha a szolidaritás ilyenképpen «anyja a -lelkeknek», akkor a lelkek, amelyeket létrehoz, gyakran, -tagadhatatlanul, kevéssé eszthetikusok és szomoru benyomást tesznek -a szépségért rajongó művészre vagy egyszerüen az őszinteségért és -szivnemességért rajongó moralistára. Sighele után kevés -mondanivalónk lehet erről a kérdésről. Ő gyakran hangoztatja azt az -igazságot, hogy «minden-egyesülés, minden emberi csoport -erkölcsileg és értelmileg alsóbbrendü azoknál az elemeknél, -amelyekből összetevődik».<a name="FNanchor_43" id= -"FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class="fnanchor">43)</a> -Más helyütt meg azt írja, hogy «a nagyszámú emberi egyesülés, a -kollektiv lélektan valamely végzetes törvénye következtében, mindig -lealacsonyítja a döntésben megnyilatkozó értelmi értéket». – -Schopenhauer, Maupassant és Ibsen nyomán, beszél a magánosság – a -megszabadító és termékeny magánosság előnyeiről, amely megszabadít -bennünket a csordalélek képmutatásától és gyávaságától. -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Ámde, – mondhatná valaki, – nem minden szolidaritás hazug és -elnyomó. Lehetnek önzetlen szolidaritások is. Ha az emberek -egyesülhetnek azért, hogy ápoljanak oly hazugságokat, amelyek rájok -nézve hasznosak, akkor egyesülhetnek avégből is, hogy együttesen -keressék és terjeszszék az igazságot. Nem bánom. De Izoulet nem -teszi meg ezt a megkülönböztetést. Ő szerinte a szolidaritás -lényegében jó és áldásos. Jó már annálfogva, mert szolidaritás. Ez -oly társadalmi optimizmus, amelyben nem osztozhatunk. Inkább -Nietzsche véleményén vagyunk, aki csodálatosan leírta a -csordalelket, a szolidaritás gyermekét. «Ameddig az erkölcsi értékü -becslésekben uralkodó czélszerüség egyedül a nyájczélszerüség; -ameddig a tekintet egyedül a közösség fentartására irányul; ameddig -az erkölcstelenséget csakis és kizárólagosan abban keresik, ami -veszedelmesnek látszik a közösség létére: addig szó sem lehet -altruista erkölcsről. Ha fölteszszük, hogy már akkor is akad ott a -gyakorlatban egy állandó kis tapintatosság, részvét, méltányosság, -nyájasság, kölcsönösség és kölcsönös támogatás is; ha föltesszük, -hogy a társadalomnak már ebben az állapotában is működnek mindazok -az ösztönök, amelyeket később az «erények» elnevezéssel tisztelnek -meg s amelyeket végül csaknem azonosítanak az «erkölcsiség» -fogalmával: ebben a korszakban, ezek az ösztönök nem tartoznak még -az erkölcsi értékelések világába, <i>kivül vannak még az -erkölcsön</i>. Valamely részvevő cselekedetet például Róma -virágkorában nem minősítettek sem jónak, sem rossznak, sem -erkölcsösnek, sem erkölcstelennek; és ha dicsérik is, ez a dicséret -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> inkább tekinthető bizonyos fajta -önkéntelen lebecsülésnek, mihelyt összehasonlítunk vele valamely -olyan cselekedetet, amely a közjó, a <i>res publica</i> haladását -szolgálja… A nyájösztön lépésről-lépésre levonja a következményeit. -Mennyiben veszedelmes a közösségre és az egyenlőségre nézve -valamely vélemény, állapot, érzés, akarat, fogékonyság, ime, ez az -erkölcsi perspektiva: ott még a félelem az erkölcs szülőanyja. A -legmagasabbrendü, a legerősebb ösztönök azok, mikor hevesen -nyilvánulnak, amelyek az átlagon és a nyájlelkiismeret mélységén -kivülhelyezik és fölemelik az egyént; amelyek elveszejtik a -közösség felsőbbségének fogalmát és lerontják önönmagában való -hitét, amely valami módon a gerincze neki; ezek lesznek azok az -ösztönök, amelyeket leginkább gyaláznak és rágalmaznak. A -magasrendü és független értelem, a magány akarása, a nagy ész már -megannyi veszedelemnek tetszik; mindazt, ami felülemeli az egyént a -nyájon, mindazt, amitől fél a szomszéd, <i>gonosznak</i> hivják; a -türelmes, szerény, alázatos, egyenlőséget kedvelő szellem, amelynek -vágyai <i>mértékletesek</i> és <i>középszerüek</i>, hirnévre tesz -szert és erkölcsi kitüntetésekben részesül.»<a name="FNanchor_44" -id="FNanchor_44"></a><a href="#Footnote_44" class= -"fnanchor">44)</a></p> -<p>Ha röviden összefoglaljuk a szolidaritás erkölcsi mérlegét, azt -látjuk, óvakodnunk kell attól, hogy benne lássuk az eszményi -társadalmi köteléket. Több benne az egoizmus, mint az altruizmus, -több a félelem, mint az erő. Gyakrabban elve a szolgaságnak, mint a -szabadságnak.</p> -<p>Kedvez a birkaszellemnek és a «róka»-értelemnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> az igazán -emberi értelem rovására; szüli és megóvja a csoporthazugságokat és -megörökíti a hamis kiválasztottakat; leggyakrabban megsemmisíti az -igazi erőt a jól szervezkedett középszerüségek erejével, mint a -liliputiak lelánczolták Gullivert parányi köteleik tömegével. -Valamennyi erős egyéniség, amely leghasznosabb mégis a társadalomra -nézve, kevéssé rokonszenvezett a szolidaritással.</p> -<p>Az individualista Descartes kárhoztatott minden igéretet, -amelylyel kisebbíti az ember a saját szabadságát,<a name= -"FNanchor_45" id="FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class= -"fnanchor">45)</a> vagyis minden zálogot, amelyet a környező -szolidaritásnak kell adnia.</p> -<p>Végezzük azzal, hogy igen nagy fentartással kell fogadnunk a -szolidaritást, mint társadalmi elvet. Izoulet <i>szimbiózisa</i> -vagy szerves szolidaritása megmagyarázza a csordatársadalmak -alakulását, amelyek tudattalan kooperáczión alapulnak, amely az -egyént oly szorosan alárendeli a csoportnak, mint az élő organizmus -a sejtet saját magának, de nem magyarázhatja meg a haladottabb -társadalmak alakulását és létezését, amelyeket az jellemez, amit -Bagehot «a szabad vitatkozás uralmá»-nak nevez, továbbá az egyéni -függetlenség érzete. A társadalmi kötelék nem marad önönmagához -mindig hasonlatos a történeti fejlődés folyamán. Ugy tetszik, arra -törekszik, hogy kevésbbé szilárd és kevésbbé merev legyen. -Elmondhatjuk róla ugyanazt, amit Guyau mond valahol<a name= -"FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href="#Footnote_46" class= -"fnanchor">46)</a> a természetes szankcziókról, hogy ezek -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> «mozgékony feszítőkötelek», amelyek egyre -lazábakká válhatnak, de soha teljesen el nem tünnek.</p> -<p>De Roberty <i>társadalmiságának</i> (Socialité) vagy -<i>társadalmi pszichizmusának</i> az elmélete épp úgy, mint -Izoulet-é, a biológiai elméletek csoportjába tartozik. De Roberty -azt képzeli, hogy talált oly tényt, amely «későbbi és más, mint az -élet ténye, korábbi és más, mint a szellemiség ténye», és ez a -szocziológiának az igazi tárgya. Ez a tény nem más, mint a -<i>társadalmiság</i>, az egyetemes energia formája, mint a fizikai, -kémiai és fiziológiai energiák.</p> -<p>A társadalmi emberi egyén három tényező eredménye. Ezek a -tényezők: 1. a szervezet és különösen az agy; 2. a társadalmiság; -3. a tudat vagy eszmeiség. – E három tényezőnek, de főként a két -utolsónak egyesülése hozza létre a kollektiv lelki élet -megnyilatkozását. De Roberty azt hiszi, hogy hipothézisével -megmagyarázhatja azt a tényt, amelyet Sighele vett észre, hogy az -érintkezés, a csoportosulás, a tömörülés egyszerü ténye már magában -is alkalmas arra, hogy leszállítsa az egységek értelmi szinvonalát -és erkölcsi alapját, amelyekből az új csoport összetevődik, akár -alkalmi, akár maradandó ez az új csoport. Ez a tény onnan ered, -hogy a lelki egyén két tényező eredménye lévén, az élettani -tényezőé és a társadalmiságé, «valahányszor az összetettségből az -alkatrészekre megyünk, akár a biológiai alkatrészre, akár a -társadalmiságra, mindig hátrafelé megyünk».<a name="FNanchor_47" -id="FNanchor_47"></a><a href="#Footnote_47" class= -"fnanchor">47)</a> Már most a gyülekezetekben egyedül a -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> társadalmiság működik; az egyéni -agyműködés hirtelen megszünik. «A tömegekben, – mondja De Roberty, -– valahányszor igazi tömegműködésről van szó, mindig úgyszólván -fölelevenedik az őseredendő elem, a kollektiv elem, és ez a tényező -uralkodik az összetett eredményen (a társadalmi egyénen). Gyorsan -észrevehető ez jellemző tünetekből, aminő a társadalmi ösztönök, a -kollektiv szenvedélyek szabadabb játéka, és főként a felelősség -hiánya. Épp így vagyunk a fennálló testületekkel is, amelyek a -hatékony személyes felelősséget az illuzórius kollektiv -felelősséggel helyettesítik, vagy amelyek vagy így vagy úgy -kibújnak a tudás és az ész ellenőrzése alól. És itt van talán a -titka az elmosódó anarchista (vagy inkább autarchista) törekvések -végül való felsőbbségének is az elmosódó kollektivista törekvések -fölött.»<a name="FNanchor_48" id="FNanchor_48"></a><a href= -"#Footnote_48" class="fnanchor">48)</a></p> -<p>De Roberty elméletét, bármily szellemes is különben, nem tartjuk -kielégítőnek. Először is, bizonyos erkölcsi és társadalmi monizmust -tételez föl, amely egyik oldala volna csak az egyetemes -monizmusnak. Ebben a monizmusban az összeütközések mulékonyak -volnának csak, a kollektiv pszichizmus és az egyéni pszichizmus -összeütközése, De Roberty szerint, nem lehetne gyökeres és végleges -jellegü. – Ez a monizmus, – a mi véleményünk szerint, – tisztára -agyrém csupán. A tények a társadalmi világban mindenütt -megoldhatatlan ellentétek létezéséről tanuskodnak. Mindenütt -összeütközések vannak: összeütközések különböző társadalmi körök és -különböző <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> társadalmi befolyások között; de főként -összeütközés van a kollektiv és az egyéni pszichizmus között is, és -ez az összeütközés, ahelyett, hogy gyöngülne, inkább élesedni -látszik a czivilizáczió menetével. Ez az összeütközés -megoldhatatlan és a kollektiv pszichizmus természetéből folyik, -amely lényegénél fogva barátja az egyformaságnak és ellensége az -egyéni különféleségnek. Másrészt, ez a különféleség is -megoldhatatlan. Nem akadályozhatjuk meg, hogy minden egyes emberi -egyén ne legyen – Leibniz gondolata szerint – egy-egy teljességgel -különleges és eredeti nézőpont, amely a társadalmi világra nyilik; -nem akadályozhatjuk meg, hogy meg ne különböztesse magát minden -egyes emberi egyén más <i>én</i>-ektől és a környező névtelen -társadalmiságtól. Különben is Sighele megjegyzése szerint, az egyén -tudata oly világossági fokot képvisel, amely némelyeknél nagyon is -fölötte van a homályos társadalmi tudatnak. Ez utóbbi hiába -elnyomó, az egyéni eredetiséget nem fogja elfojtani. Minden egyéni -agyműködés a maga módján fogja fel a régebbi és a környező -társadalmi folyamatot, a maga módján foglalja össze és haladja -felül.</p> -<p>Miszerintünk a lelki erőnek azok a középpontjai, amelyeket -egyéneknek mondunk, soha sem olvadnak bele a «társadalmiság» -alaktalan harmóniájába.</p> -<p>Más gyöngéi is vannak De Roberty elméletének. Mit ért De Roberty -valójában a «társadalmiság» alatt, amely szerinte a szocziológiának -igazi tárgya?</p> -<p>Ez a társadalmiság nagyon hasonlít holmi entitáshoz. -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> Az egyéni pszichizmust a kollektiv -pszichizmus funkcziójaként magyarázni, nem egyéb, mint <i>obscurum -per obscurius</i> (homályost még homályosabbal) magyarázni. Mikor -De Roberty világosabb fogalmat akar nyujtani a -«társadalmiság»-áról, kénytelen az egyéni lélektanból kölcsönvett -kifejezéseket használni.</p> -<p>Herbert Spencer szintén monista, úgy, mint De Roberty. Ő -szerinte a társadalmak teremtő ténye az <i>alkalmazkodás</i> -egyetemes törvénye. Spencer meghatározása szerint a társadalmi élet -nem egyéb, mint belső és külső kapcsolatok egymásnak való -megfelelése, egymáshoz való állandó alkalmazkodása. De Spencer -ebben a berendezkedésben csak egy irányt fogad el, azt, amely a -belső kapcsolatokat a külső kapcsolatok jármába hajtja. A belső -alkalmazkodás teljességgel alá van rendelve a külső -alkalmazkodásnak. Ennélfogva a társadalmi ellentétek, és különösen -az egyén és a kollektivitás összeütközése, nem lehetnek csak -mulékonyak. A dolgok alapján és végén harmónia, egység van.</p> -<p>Nem fogadjuk el ezt a monizmust sem, csak úgy, mint De Roberty -monizmusát, még pedig ugyanazokból az okokból. Azt hiszszük, az -<i>én</i>-ek tapasztalatilag adott különféleségének következtében, -hogy valamely szempontból mindig harcz lesz ezek között az -<i>én</i>-ek között, és hogy ennélfogva az <i>én</i> tökéletes -alkalmazkodása külső környezetéhez – álom csupán. Spencer azt -hiszi, hogy az öszszeütközések meg fognak szünni, és hogy eljön az -az idő, amikor a belső alkalmazkodás nem lesz egyéb, mint a lény -külső alkalmazkodásának viszfénye. A mi véleményünk szerint, -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> a belső alkalmazkodás sohasem lesz -visszavezethető a külső alkalmazkodásra. Ellenkezőleg, e kétféle -alkalmazkodás gyakran ellentétes. Az egyén, főként ha értelmileg és -erkölcsileg felsőbbrendü, úgy juthat el csak a belső -alkalmazkodáshoz – vagyis a békéhez saját magával, – ha harczolt -saját miliője ellen; és saját miliője ellen azért harczolt, mert -azt hitte, hogy ez a harcz jó volt. Ha nem tette volna ezt, azt -hitte volna, hogy megcsonkítja saját lényét; benső lényében a harcz -állapotát teremtette volna meg, s ezért inkább választotta a -harczot a külső világgal.</p> -<p>Egyébként, mikor a miliőhöz való alkalmazkodásról beszélünk, -nagyon is egyszerüsítjük a kérdést. Az egyén körül nemcsak -<i>egy</i> miliő van; mili<i>ők</i> vannak körülötte, különböző és -ellenlábas társadalmi körök, amelyek összefonódnak és egymás ellen -küzdenek. Melyik az a miliő, amelyet az egyén ki fog választani a -maga számára, hogy alkalmazkodjék hozzá?</p> -<p>Erre csak egy választ adhatunk. Az, amely legjobban fog -alkalmazkodni saját benső törekvéseihez, saját egyéni -életakaratához. Ime, tehát a belső az, amely itt a külső -alkalmazkodásnak az elve. H. Spencer teljességgel mechanikus -elmélete hamis még annyiban is, amennyiben teljességgel félreismeri -az eszmei elemet, azt az elemet, amely «főként a szocziológiában, -mint De Roberty megjegyzi, legalább is annyira átalakítja és -idomítja a természetet, mint amennyire a természet átalakítja és -idomítja őt magát».<a name="FNanchor_49" id= -"FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class="fnanchor">49)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Nietzsche csodálatosan kiemelte a mechanikai passzivitásnak azt -a bélyegét, amely hozzátapad H. Spencer szocziológiájához. -Spencerről szólván, tiltakozik «ez ellen az angol mechanizmus -ellen, amely a mindenségből oktalan gépet csinál».<a name= -"FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href="#Footnote_50" class= -"fnanchor">50)</a> «Egyre jobban elnyomják, – mondja más helyütt, – -az alapvető fogalmat, az <i>aktivitás</i> fogalmát. Előtérbe tolják -az «<i>alkalmazkodási képességet</i>», amely másodrendü aktivitás, -egyszerü «reaktivitás». Sőt mi több, az életet magát is úgy -határozták meg, mint egyre hatékonyabb belső alkalmazkodást a külső -körülményekhez (Herbert Spencer). De ekként teljesen félreértették -az élet lényegét, <i>a hatalom akarását;</i> szemet hunynak egy -spontán, támadó, hódító, bitorló, átalakító rend őreinek alapvető -uralkodása előtt, amely rend szünetlenül új magyarázatokat és új -irányításokat ad, miután alávetette előbb nekik az alkalmazkodást. -Igy aztán tagadják a legnemesebb funkcziók szuverénitását, azokét a -funkcziókét, amelyekben az élet akarása tevékenyen és formálóan -nyilvánul meg. Emlékezhetünk rá, hogy Huxley mennyire -helytelenítette Spencer «adminisztrativ nihilizmusát». Csakhogy -Spencernél egészen más dologról is szó van, mint -adminisztráczióról.»<a name="FNanchor_51" id= -"FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class= -"fnanchor">51)</a></p> -<p>Valóban nem tudjuk, miért ékesíti fel magát H. Spencer -társadalombölcsészete az <i>individualizmus</i> czímével. Hiszen a -maga passziv mechanizmusával ez a társadalombölcsészet annyira -anti-individualista, hogy jobban már nem is lehetne <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> az. -Spencer, – az igaz, – ki akarja vonni az egyént az állam -zsarnoksága alól; de csak azért, hogy még jobban alárendelje őt -úgynevezett természeti befolyásoknak; a miliőnek, az erkölcsöknek, -a szokásoknak, a faj és a társadalmi környezet előítéleteinek, -szóval a csordaszellemnek.</p> -<p>Ammon társadalombölcsészete szintén a monizmus követelményén -alapszik. Az elv, amelyet ez a szocziológus felállított, <i>a faj -érdekének</i> darwini gondolata, amelynek társadalmi kifejezése az -állati társulás, a csordaiság vagy pekorizmus. Az emberi erkölcs -magasabb foka csak az állati erkölcsnek. Az emberi szocziológia nem -egyéb tehát, mint pekorizmus.</p> -<p>«Sok fajban, – mondja Ammon, – az egyének külön élnek; más -fajokban a társulás az uralkodó, és ennek oka kizáróan a darwini -természeti törvényekben rejlik, amelyek szerint az adott -körülményektől függ, hogy a különélés vagy a társulás nyujt-e több -előnyt a kérdéses fajnak. Ha az állatok jobban boldogulnak -külön-külön, akkor külön élnek; ha a társulás nyujt nekik előnyt, -akkor társaságban élnek… Igy a ragadozó vadak általában külön-külön -élnek. Az oroszlán megveti a csordaéletet. Hiszen az oroszlánban -egyesült erő és ügyesség megengedi neki, hogy teljesen egyedül -lepje meg, ragadja meg és ölje meg zsákmányát. Ellenben a fűevők, -az elefántok, stb. általában csoportosan élnek.</p> -<p>«Zsákmányuk nem fut el előlük és a csordaéletnek az az igen -jelentős előnye van rájuk nézve, hogy óvakodhatnak a -meglepetésektől és közösen <span class="pagenum"><a name="Page_68" -id="Page_68">-68-</a></span> védekezhetnek.»<a name="FNanchor_52" -id="FNanchor_52"></a><a href="#Footnote_52" class= -"fnanchor">52)</a> «A társadalmi élet az állatországban, – így -végzi Ammon, – czélszerüségi intézmény, amelyet a létért való -küzdelem határoz meg, a természetes kiválasztás fejleszt ki és az -öröklődés óv meg.»</p> -<p>Ammon végigmegy az állati társadalmi élet különböző fokozatain, -egészen az emberi társadalmi életig, amelyben a funkcziók -differencziálódása és egyéniesülése a jellemző, amely azonban, -Ammon szerint, még sem egyéb, mint a pekorizmus folytatása.</p> -<p>Ammon társadalombölcsészete nagyon hasonlít Spenceréhez, és a -miliőhöz való alkalmazkodás Spencer-féle elvének ő is igen nagy -jelentőséget tulajdonít. Nem fogjuk tehát ismételni az okokat, -amelyekre hivatkoztunk, mikor ennek az elvnek az elégtelenségét -kimutattuk.</p> -<p>Ammon még Spencernél is jobban hangoztatja a társadalmi -monizmust és optimizmust. Kétségtelenül elismeri, hogy küzdelem van -az egyének között és a különféle társadalmak között. De őszerinte -ez a küzdelem áldásos, mert javára van a fajnak. Az az üdvös -eredménye van ennek a küzdelemnek, hogy kiküszöböli a gyöngéket, -vagyis a nem-alkalmazkodókat. – A kérdés csak az: igaz-e vajjon, -hogy a nem-alkalmazkodók mindig a leggyöngébbek? – Bármint van is -ez, – Ammon szerint, az utolsó szó a monizmusé; mert minden -küzdelem fölött és a legyőzöttek hekatombái fölött ott lebeg a faj -géniusza, amely Ammonnak épp úgy istene, mint Spencernek. -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Ammon csordaszocziológiája megmagyarázhatja kétségtelenül az -állati társadalmakat és a csordalétnek tagadhatatlanul számos -maradványát, amely tovább él a tényleges emberi társadalmakban is -(a tömegek birkaszellemét, a meglevő testületek sablonos és -anti-individualista szellemét). Nem is csodálatos különben, hogy -Ammon, aki bámulója az állati pekorizmusnak, ennyire hive a -nyájszellemnek, amely a hivatali és közigazgatási világban -uralkodik. De Ammon szocziológiája nem magyarázza meg azt, ami -valóban eredeti az emberi társadalmakban és amit a társadalmi -fejlődés egyre nyomatékosabban ki fog élezni: az egyénnek tudatos -harczát a miliő, ellen, az egyéni életakarást, vagyis azt az -akaratot, amely diadalra juttat egy társadalmi eszményt, amely, -Nietzsche megjegyzése szerint, sohasem más, mint valamely egyéni -vérmérsékletnek a kifejeződése, az egyén legmélyebb, valóban -uralkodó ösztöneinek a viszfénye. Ebben a miliő ellen való -harczban, az egyéni életnek ebben a nyers akarásában nyilatkozik -meg az igazi erő, a maga diadalmas szépségében, míg a -csordaharczban, amelyet Darwin és Ammon leír, legtöbbször a gyönge -és középszerü győz, a maga szolidaritási és csordagyávasági -ösztöneivel. – Nietzsche csodálatosan kimutatta ezt. «Ha -elfogadjuk, – írja Nietzsche, – hogy a létért való küzdelem megvan, -– és valóban meg is nyilatkozik ez a küzdelem, – akkor, sajnos, -másként végződik, nem úgy, mint ahogy Darwin iskolája óhajtaná, nem -úgy, ahogy talán mindenki együtt óhajtaná vele; kimondom bátran, -hogy ez a küzdelem az erősek, a kiváltságosak, a szerencsés -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> kivételek rovására végződik. A fajok -tökéletessége éppenséggel nem növekszik: mindig a gyöngék lesznek -végül az erősek uraivá. Azért, mert a gyöngék nagy számmal vannak; -és mert ravaszabbak is. A gyöngékben több az élelmesség. Élelmesség -alatt itt a körültekintést értem. A türelem a ravaszság, a -szinlelés, a nagy önuralom és mindaz, ami <i>mimikri</i>, szóval, -ami nagy része annak, amit erénynek szokás nevezni, a gyöngék -tulajdona.<a name="FNanchor_53" id="FNanchor_53"></a><a href= -"#Footnote_53" class="fnanchor">53)</a></p> -<p>Szóvá tesszük most röviden az úgynevezett gazdasági elméleteket, -amelyek a társadalmi folyamatot teljesen alárendelik a gazdasági -folyamatnak. A mi véleményünk szerint is ennek a tényezőnek igen -nagy a szerepe. A társadalmi gazdaságtan határos a lélektannal; sőt -azt is mondhatjuk jóformán, hogy faja a működésben lévő -lélektannak. Mert nem egyéb, mint azoknak az életszükségleteknek és -életérdekeknek érvényesülése, amelyek az emberi természetben -alapépítményei az egész magasabbrendü lelki fejlődésnek. Anton -Menger joggal állítja, hogy a társadalmak kiinduló pontja a -gazdasági erő és bitorlás. «Kezdetben, – mondja Ch. Andler, Menger -nézeteinek fejtegetése közben, – kezdetben az emberek közötti -kapcsolatokat azok a többé-kevésbbé határozottan észrevett érdekek -határozzák meg, amelyeket egy többé-kevésbbé életerős támadó és -védő szervezkedés szolgál. Az emberek, mióta élnek, kénytelenek -munka által kivonni a föld felszinéből mindazt, amire -megélhetésükhöz szükségük van. De azt a földet, amely táplálja -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> őket, <i>erővel</i> foglalják el, és -erővel üzik el róla azokat, akiket előttük vagy mellettük -táplálhatott, ha ugyan nem vetik őket szolgaságra is. Mihelyt két -ember találkozik, igazságtalanság esik meg közöttük. A legerősebbek -és a legravaszabbak foglalják el a földeket és az embereket, és -ahelyett, hogy dolgoznának, másokat kényszerítenek munkára. Ha -valamely változás következett el a kezdetleges dolgoknak ebben az -állapotában, akkor rendszerint megint csak az erő okozta a -változást, és az agyafurtabb vagy jobban felfegyverzett hódítók -követelték részüket az előbbiek javából és munkájából.»<a name= -"FNanchor_54" id="FNanchor_54"></a><a href="#Footnote_54" class= -"fnanchor">54)</a></p> -<p>A gazdasági harcz az a terület, ahol gyökeret ver a társadalmi -élet. Ez továbbá az a terület is, ahol megszületik és növekszik a -jog, amely jórészt gazdasági szükségletek és követelmények -kifejeződése. Menger szerint, háromféle jog van, s ezt hirdetik a -szocziálista jogelméletek is; jog a munkára, jog a létre és jog a -munka egész eredményére.</p> -<p>De bármily fontosak is a gazdasági megfontolások, még magukban -nem ölelnek fel mindent. Mikor Menger maga kimutatja a fejlődést, -amely egyre jobban alárendeli a gazdasági harczot az igazságosságra -és az emberi személy megbecsülésére vonatkozó eszméknek; mikor -kimutatja, hogy «az uralkodó osztályok» jogát, amely az erőn -alapszik és amelyet «a személyiségek gyülölete és az anyagi javak -védelme» jellemez, emberibb jog kezdi helyettesíteni, akkor ő is -más megfontolásokra <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> hivatkozik, mint gazdaságiakra. Épp így -E. de Laveleye is, mikor kimutatja, hogy a czivilizácziót a törvény -és az ész diadala jellemzi az erő vagy a ravaszság fölött. -Hasonlóképpen a gazdaságtudós Roscher, mikor a politikai -gazdaságtant így határozza meg: «Az emberiség gazdasági érdekeinek -<i>ethikai</i> érvényesülése». Valóban, a gazdasági szocziológia -alapjában véve már lélektan és ideológia.</p> -<p>Bouglé társadalombölcsészete úgyszólván közbenső helyet foglal -el egyrészt a biológiai vagy mechanikai elméletek, másrészt a -lélektani elméletek között. – Valóban, mikor a társadalmi formák -keletkezését magyarázza ez a szocziológus, egyszerre tekintettel -van úgy a mechanikai, mint a lélektani meggondolásokra. Amikor -valamely társadalom vagy társadalmi forma kialakulását a népesség -külső körülményei (mennyiség, sűrűség, egyneműség vagy -különneműség) révén magyarázza, számot vet ugyanakkor e mechanikai -befolyások lélektani következményeivel is és igyekszik e -következményeket a lélektan általános törvényeivel kapcsolatba -hozni.</p> -<p>Mindazáltal, ha jobban szemügyre vesszük, úgy véljük, hogy -Bouglé inkább hajlik a mechanizmus felé. Alárendeli voltaképpen a -belsőt a külsőnek. Ugy látszik, nem fogad el semmiféle -társadalomfölötti tényezőt, amelytől függenek maguk a társadalmi -alakulások. Azt hiszi, hogy azok az eszmék, amelyek valamely -társadalomban működnek, erejüket nem benső értékükből merítik, -hanem a miliőnek, ahol fejlődnek, kedvező befolyásából. – -Kérdezhetjük azonban, vajjon bizonyos eszmék nem fejthetnek-e ki -erőt pusztán logikai <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> értéküknél, vagy életbevágó -hasznosságuknál vagy erkölcsi szépségüknél fogva is? A népesség -külső körülményei formát alkotnak csupán, amelybe anyagot kell -beléönteni. Ezt az anyagot csak a gazdasági vagy a lélektani -tényező szolgáltathatja, vagy mindkettő egyszerre.</p> -<p>Azok az elméletek, amelyek tulajdonképpeni lélektani tényezőkhöz -folyamodnak, Rousseau (a szerződés), Giddings, Tarde és Mazel -elméletei.</p> -<p>Nem időzünk hosszasan annál az elméletnél, amely szerint a -társadalmak kialakulása az egyének között létrejött szerződésnek a -gyümölcse volna. – Ennek a rendszernek a végleges és döntő -czáfolata eléggé ismeretes. Circulus vitiosusban forgunk, amikor a -társadalmak alakulását szerződésnek tulajdonítjuk, mert hiszen a -szerződés eszméje már maga is föltételezi a társadalmi életet. A -szerződés eszméjének befolyása tagadhatatlan a mai társadalmakban. -(De vannak gondolkozók, pl. Tolsztoj, akik harczolnak ellene.) De -bármint van is ma, annyi bizonyos, hogy ennek az eszmének a -kezdetleges társadalmakban nem volt semmiféle befolyása. A -czivilizácziók fejlődésének első fázisaiban, mint Anton Menger -megjegyzi, a szerződés nem volt egyéb, csak a kényszernek -kifejezése, és még ma is hány olyan szerződés van, amely csak -látszólag szabad, és nem egyéb, mint az elnyomásnak a leplezése! -Bármint van is a dolog és bármi legyen is manapság a legtöbb -szerződés erkölcsi értéke, annyi bizonyos, hogy a szerződés eszméje -nem kiinduló pont, hanem későbbi eredmény, a társadalmi életnek nem -oka, hanem következménye.</p> -<p>Az az elv, amelyhez Giddings folyamodik, kevésbbé mesterkélt. Ez -a <i>faji tudat</i>. Ez a tény <span class="pagenum"><a name= -"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> abban áll, hogy valamely -lény egy másik lényben felismeri azt, hogy ugyanolyan fajú, mint ő -maga. Ez az érzés, ha egyszer adva van, könnyen lehetne szerződések -és szövetségek megteremtője.</p> -<p>Ez ellen az elmélet ellen több kifogást lehet tenni. Mit is -értünk valójában faji tudat alatt? Ha az <i>emberfajták</i> tudatát -értjük alatta, vagyis a lélektani és ethnikai hasonlóságok tudatát, -akkor ne felejtsük el, hogy az emberfajtát, mint tényezőt, -elégtelennek találtuk már a társadalmak kialakulásának -magyarázatára.</p> -<p>Ha ellenben a <i>faji</i> tudat alatt azt a tudatot értjük, -amely az egész emberiség közösségének tudata, akkor ez az elv -sokkal általánosabb és sokkal határozatlanabb, semhogy -megmagyarázhatná ilyen vagy olyan különös csoportnak avagy ilyen -vagy olyan különös társadalmi formáknak a kialakulását.</p> -<p>Vagy talán valami <i>entitást</i>, félig biológiai, félig -lélektani entitást, értsünk a faji tudat alatt? Hasonlatosat De -Roberty társadalmi pszichizmusához? Az ilyen elvhez való folyamodás -egyértelmű volna a teljes <i>realizmus</i> vagy társadalmi -miszticzizmus karjai közé való hullással.</p> -<p>Érthetjük végre faji tudat alatt az érdekek, gondolatok, vágyak -és meggyőződések hasonlóságát, amelyet valamely adott pillanatban -embereknek a tömörülése mutat fel. Ilyen értelemben hajlandók -volnánk ezt a befolyást elfogadni. De ezt a társadalmi tudatot nem -szabad lényeggé emelni, sem elfelejtenünk nem szabad, hogy ennek a -faji tudatnak nincs sem jelentősége, sem léte, csak az egyéni -tudatokban és azok révén. Minden egyén a maga módján tükrözi vissza -a <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> környező gondolatokat és ebbe a -visszatükrözésbe belevegyíti a saját lényegét is. És az -egyéniségnek ez a szerepe egyre nagyobb lesz, amily mértékben az -értelmi, eszthétikai és erkölcsi fejlődés egyre bonyolultabbá és -gazdagabbá válik és amily mértékben a csordaszellemi állapot helyet -enged az individualista szellemi állapotnak. Nietzsche megjegyzi, -hogy valamely filozófiai vagy erkölcsi meggyőződés mindig valamely -egyéni véralkatnak a kifejeződése, valamely egyén elnyomott vagy -ellenkezőleg szabadon fejlődött életösztöneinek a -megnyilatkozása.</p> -<p>Amennyiben valamely kollektiv érzés nem talál egyéni tudatot, -amelyben visszatükröződik és kifejezésre jut, annyiban alaktalan -marad és tudomása sincsen önmagáról. Novicow, aki egyébként nagyon -is hajlandó elfogadni a kollektivitások névtelen tudatát, maga is -elismerte ezt az igazságot. «Arndt, – írja Novicow,<a name= -"FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href="#Footnote_55" class= -"fnanchor">55)</a> – 1814-ben kénytelen volt még kategorikusan -kifejezni híres verseiben, hogy a németség hazája arra az egész -földterületre kiterjed, ahol a német nyelv viszhangzik.» Tehát ez a -nemzeti érzés akkor még szunnyadt, és máskép nem ébredhetett -tudatos létre, csak azzal a föltétellel, hogy valamely egyéni tudat -hangoztassa és magyarázza.</p> -<p>Tegyük még hozzá, hogy az, ami a modern társadalmi, különösen a -jogi alakulásokat meghatározza, nem annyira a faj vagy a társadalom -eszméje, mint inkább az egyén gondolata.</p> -<p>Tarde-é az érdem, hogy az egyéni értéknek és hatásnak ezt a -gondolatát különösebben megvilágította. <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> Lerázván a -realizmust és a biológiai társadalmi miszticzizmust, továbbá a -fejlődés eszméjét a szocziológiában a különleges okok és a -személyes akarati beavatkozások eszméjével helyettesítvén, -rehabilitálta az egyént és kellőképpen kimutatta fontosságát. Az -egyén nem biológiai és társadalmi tényezők egyszerű terméke. -Legalább is annyi hatalma van, hogy a maga módján foglalja össze a -megelőző és a tényleges társadalmi befolyásokat, visszahatást -fejtsen ki ellenök és eredeti erők középpontjává, új társadalmi -irány kiinduló pontjává legyen. Törvényes visszahatást fejtvén ki a -nyomasztó társadalmi doktrinák ellen, amelyek az egyént a kollektiv -végzetességek súlya alatt összelapították, Tarde-é volt az érdem, -hogy «H. Mazel szavai szerint, alárendelt az egyéni -tulajdonságoknak minden nagy kollektiv erkölcsi vagy vallási -tényezőt.»<a name="FNanchor_56" id="FNanchor_56"></a><a href= -"#Footnote_56" class="fnanchor">56)</a></p> -<p>Tegyük hozzá, hogy Tarde individualizmusa nem arisztokratikus -individualizmus, mint Nietzsche-é, vagyis nem önellentmondásos -individualizmus. Mert Nietzsche arisztokratikus indidualizmusa -antiindividualizmussá válik, mihelyt azokról van szó, akik nem az -urak és akiknek ennélfogva nincs sem hatalmi akarásuk, sem joguk a -hatalomra. Tarde individualizmusa demokratikus individualizmus, -amely azt akarja, hogy mindenkinek része legyen az akarásban és a -hatalomra való jogban.</p> -<p>Ez az elve annak a demokratikus individualizmusnak, amelyet H. -Mazel kifejt a társadalmi szinergiáról szóló elméletében. Mint -Tarde, Mazel <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> is az egyéni erőkifejtést és -kezdeményezést hirdeti. «A társadalmi kritériumot, – mondja -Mazel,<a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href= -"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a> – könnyű felismerni. -Mindaz, ami kedvez az egyéni terjeszkedésnek, felelősségnek, -energiának, jó; mindaz, ami akadályozza, rossz. A szabály, a -fegyelem, sőt még a kommunizmus is helyeselhető, mikor az -erőkifejtést mozdítja elő, mint egy-egy trappista telepes -rendben,<a name="FNanchor_58" id="FNanchor_58"></a><a href= -"#Footnote_58" class="fnanchor">58)</a> vagy egy-egy úttörő rajban. -De mihelyt a kényszer czélja a korlátozás, a szabályé a mérséklés, -a kommunizmusé az elnyomás, akkor az eredmény rossz lesz. A -terjeszkedés még a monade-léleknek is szükséglete, és a munka az -emberiség nagy törvénye… A népek, amelyekben megfelelő mennyiségű -szeretet ápolja az egyetértést, hierarchikusan fognak szervezkedni -energiájuk szerint, vagyis mindig, illetve csaknem mindig a mi -nyugati társadalmainkban, annálfogva, mert a szinergia uralkodik a -kényszer fölött.»</p> -<p>Óvakodnunk kell attól, hogy ezt a szinergiát, ezt a független, -aktiv és szabad szolidaritást, amely lényegében tiszteli az egyént, -össze ne zavarjuk azzal a passziv és nyájszerű -csordaszolidaritással, amely lényegében zsarnoka és elnyomója az -egyéniségeknek, s amely áthatja a tömegek ingatag és állhatatlan -lelkét és még inkább hatóságaink és hivatalnoktestületeink -elcsenevészedett és elbutult szellemi állapotát.</p> -<p>A szocziológia egyre jobban ki fogja mutatni a közigazgatási -követelődzések társadalmi hivságát épp úgy, mint az erőre való -arisztokratikus <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> hivatkozásokét. «Mindenki fejlessze saját -körében az intenzitás maximumára saját cselekvőségét, – mondja H. -Mazel, – akkor a társadalmi jólét virulni fog, anélkül, hogy -szükség volna pénzügyi szipolyozásokra, vagy nemesi -hűbérszolgálatokra.»</p> -<p>Különben is nem szabad azt várnunk semmiféle társadalmi elvtől, -hogy az a földi paradicsom legyen. A társadalmi téren, bárhogy -fogjuk is fel azt, a küzdelem örökös marad. Az ellentétes -társadalmi körök küzdelme; az egyén küzdelme is saját társadalmi -miliője ellen, hogy túlemelkedjék rajta és kiszabaduljon belőle, -hogy lerázhasson mindenfajta csorda-befolyást.</p> -<p>Az a társadalmi monizmus, amelyről némely gondolkozó álmodott, -agyrém csupán. A termékeny elem a társadalmak életében nem az egyén -passzivitása, nem az egyén nyájszerű alárendelése a társadalmi -elvnek; hanem ellenkezőleg: az egyén visszahatása és néha -ellenállása.</p> -<p>Főként a társadalmi világban igaz az, hogy a harcz a szülő anyja -minden jónak: πόλεμος πάντων μήτηρ. – Ha az ember, mint Aristoteles -mondta, politikai állat, akkor autarchikus állat is. Ezért van az, -bármit mondanak is a társadalom monisztikus és egységre törekvő -elméletei, hogy azoknak a tehetségeknek, amelyekkel az egyén -érvényesíti a maga személyes életakaratát, jótékony, és minden -esetben lényeges és szükséges a szerepük. Nietzsche joggal látja az -egyéni életakarásban minden cselekvésnek, még a személyes és -kollektiv jellegűnek is, az elvét. Vajjon a vallási, bölcselmi és -társadalmi dogmatizmusok mások-e, személytelenségük ellenére is, -mint szerzőjük életösztöneinek megnyilvánulásai? Azok a -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> hajlamok, amelyeket rosszaknak és -társadalomelleneseknek neveznek, – Nietzsche szerint –: «oly -törekvések, amelyek lényegesek az élethez. Az élet általános -háztartásában létezniök kell ezeknek a hajlamoknak, s a létezésük -mélységes és lényegbe vágó, s ennélfogva ezeket a hajlamokat -erősíteni kell, ha erősíteni akarjuk az életet.»<a name= -"FNanchor_59" id="FNanchor_59"></a><a href="#Footnote_59" class= -"fnanchor">59)</a></p> -<p>A harcz és az egyéni cselekvőség kiküszöbölése illúzió és -lehetetlenség. Meg kell állapítanunk, hogy a <i>küzdelem</i>, a -különféleség örökké való elem. A teljesen egynemű társadalom -izetlen csorda-alaktalansággá olvadna szét. A küzdelem az, aminek -segítségével kiszabadul az egyén a csorda szellemi állapotából, és -aminek segítségével a szinergia mindenekelőtt, az egyéni lelkekben, -szabadság és energia marad.</p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -Mi a társadalmi tudat?</h3> -<p>Szemügyre vettük a különböző tényezőket, amelyek segítségével -megpróbálták a társadalmak kialakulását megmagyarázni. -Kiküszöböltük a társadalmi világ biológiai fogalmát; viszont -hangoztattuk a gazdasági tényezők és a lélektani tényezők -fontosságát, alárendelvén az előbbieket az utóbbiaknak. Az emberi -egyén úgy tünt fel előttünk, mint eredeti erő, amely aránylag -független a társadalmi mechanizmustól. Mint ahogy az egyén – az -eszme puszta hatalmánál fogva <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> – képes fokozatosan -megvalósítani saját magában a belső szabadság valamely eszményét, -épp úgy képes, pusztán az eszmeerők törvényének erejénél fogva, -megvalósítani fokozatosan maga körül a külső és társadalmi -szabadság valamely eszményét. A társadalmi rendben csak úgy, mint a -lélektani rendben az egyén nem a külső mechanizmusnak egyszerű -viszfénye. Ő maga is módosító energiája, és bizonyos esetekben -irányítója is ennek a mechanizmusnak.</p> -<p>Más az egyéni tudat és más a társadalmi tudat. Ez az utóbbi nem -alakulhat ki csak egyéneknek az agyában. És mégis megoldhatatlan -ellentétek vannak a társadalmi tudat és az egyéni tudat között, a -társadalom élniakarása és az egyén élniakarása között. A fejlődés -maga sem tesz egyebet, mint hogy egyre jobban megvilágítja ezeket -az ellentéteket és erősebben kidomborítja őket az egyének agyában. -Valamely kor leghatalmasabb gondolkozói éppen azok, akik -legtudatosabban látják ezeket az ellentéteket.</p> -<p>A társadalmi tudat két elemet tételez fel. Ezek: 1. a környező -társadalmi befolyások tudata; 2. e befolyások és az egyéni -élniakarás között való összeütközés tudata. Csak az egyén agyában -alakulhat ki és válhat erkölcsi jelentőségűvé az addigelé -tudattalan társadalmi mechanizmus. Az egyéni tudat csak akkor képes -megítélni ezt a mechanizmust és szükség esetén képes fel is lázadni -ellene. Azok, akik a jövőtől az egyéni tudat és a társadalmi tudat -kiegyenlítődését vagy inkább azonosulását várják, óriási illúzió (a -társadalmi monizmus) rabjai. Mint mondottuk: a küzdelem -örökkétartó. <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Mint ezt is megmondottuk már: ez a társadalmi tudat nem egyaránt -világos és tudatos a csoport valamennyi tagjában. Novicow szerint: -vannak kiválasztottak, s bizonyos értelemben ezek játszák a -társadalom agyának a szerepét. Novicow helyesen jegyzi meg, hogy -ezeket a kiválasztottakat nem szabad azonosítani a kormánynyal. -«Mikor valaki az agyat a kormányhoz hasonlítja, – mondja Novicow, – -akkor ezzel annak adja jelét, hogy nincs tisztában a fiziológiával -és a szocziológiával. A kiválasztottakhoz és nem a kormányhoz kell -az agyat hasonlítani. Az agynak pontosan ugyanazok a funkcziói, -mint a kiválasztottaknak. Nagy feladatuk az, hogy kidolgozzák a -társadalmi tömörülés gondolatait és érzéseit. Bizonyos mértékben ők -állnak az élén a társadalmi mozgalmaknak is; de azok a személyek, -akik a kormányzás közegei, úgyszólván sohasem azok, akik az -eszméket és az érzéseket kidolgozzák.»<a name="FNanchor_60" id= -"FNanchor_60"></a><a href="#Footnote_60" class= -"fnanchor">60)</a></p> -<p>Novicow szerint, a kormány szerepe olyanformán különbözik e -tekintetben a kiválasztottak szerepétől, hogy míg ez utóbbiak arra -vannak hivatva a jövőben, hogy egyre világosabban és tökéletesebben -úgyszólván a társadalmi <i>sensoriummá</i> váljanak, addig a -kormányműködésnek éppen ellenkezőleg egyre tudattalanabbá és -automatikusabbá kell válnia. «A kormányzói működés, – írja e -kérdésre vonatkozóan Novicow, – nem vált még tudattalanná mai -társadalmainkban, úgy, mint ahogy azzá vált már az <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> emberi -testben. A társadalmak még elég újkeletű organizmusok. A létért -való küzdelemnek nem volt még ideje arra, hogy a legtökéletlenebb -formákat megsemmisítse és csak a legjobban szervezetteket óvja meg. -De könnyű bebizonyítani, hogy a tökéletesedés a tudattalanságban -van. Egész tömeg ember, még azok között is, akiknek politikai -pártja igen szép képviselettel dicsekedhetik, nem akar foglalkozni -az állam ügyeivel. Mennél jobban tökéletesedik a kormányzás, annál -kevésbbé foglalkoznak vele az emberek. Valóban a polgár, ha -semmikép sem zavarják őt azok, akik a hatalmat gyakorolják, sohasem -gondol rájuk. A kormányzó működés végül tudattalanná lesz a -társadalmak kebelében, mintahogy már is azzá lett az emberi -testben.»</p> -<p>Mi a magunk részéről nem fogadjuk el Novicownak ezeket a -nézeteit az egyén jövőbeli lemondásáról. Novicow meghatározása a -kormányzói működésről oly tényállásnak felel meg, amely ebben vagy -abban a társadalomban feltalálható. De szerintünk az a kivánatos, -hogy ha már egyszer elfogadtuk, hogy a kormányzás szükséges rosz, -akkor a kormányzókban legyen meg a társadalom elképzelhető -legnagyobb és legtökéletesebb tudata a társadalom mechanizmusának -minden bonyolultsága közepett, és viszont, hogy a polgárok -érdeklődése ne szünjön meg a kormányzói működés iránt, és ne bizzák -rá magukat úgy, mint valami csalhatatlan gondviselésre. Novicow -véleménye jó példa arra a veszedelemre, amelylyel a társadalmi -biologizmus jár a gyakorlati következmények szempontjából.</p> -<p>Ezek között a veszedelmek között az a legfőbb, <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> hogy az -automatizmust tekintik a társadalmi élet dolgában az eszményképnek -és az egyént passzivitásra kárhoztatják a társadalmi hatalmakkal -szemben. Az ilyen felfogás végül a csordacsoportok -tehetetlenségével helyettesítené az egyéni energiát. Mert -energiáról, a szó emberi értelmében, csak akkor lehet szó, ha az -egyénnek tiszta tudata van önmagáról és a saját társadalmi -miliőjéről.</p> -<p>A társadalmi eszménykép a kormányzás minimuma; és még ennek a -minimumnak is lehetőleg az egyén tudatos ellenőrzése alá kell -esnie. – E tekintetben, a népszavazás <i>(referendum)</i> tervei és -kísérletei rokonszenves megfontolásra érdemesek.<a name= -"FNanchor_61" id="FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class= -"fnanchor">61)</a></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85"><br /> --85-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HARMADIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">HOGY MARADNAK FENN A TÁRSADALMAK?</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87"><br /> --87-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -A társadalmi fenmaradás általános törvénye.</h3> -<p>Minden társadalom, ha egyszer megalakult, arra törekszik, hogy -fenmaradjon.</p> -<p>Lássuk most, melyek azok a törvények, amelyek a társadalmak -fentartását illetőleg érvényesek.</p> -<p>Schopenhauer egy megjegyzése szerint: a társadalmi élet az -egyetemes élniakarás legenergikusabb formája. «Az állam, – mondja -valahol ez a filozófus, – az emberi önzés főműve.» Ez a mondás -nemcsak az államra áll, hanem minden társadalomra. Minden -társadalmi csoport, kivétel nélkül, vadul ragaszkodik a léthez. -Hogy védekezzék és növekedjék, oly kapzsiságot, oly ravaszságot, -oly szívósságot, oly kegyetlenséget, oly kiméletlenséget fejt ki, -amely teljességgel ismeretlen az egyéni lélektanban. Tegyük hozzá -még ehhez a képmutatás fitogtatását, amelyet minden kollektiv önzés -szinlelni szokott. Mihelyt valamely szent dogmává emelt általános -érdek védelméről van szó, mindennemű csalás és erkölcstelenség -törvényessé válik az állami észszerűség, a csoport -lét-imperativusza nevében.</p> -<p>Mindenfajta egyéni energiát, minden téren, gazdasági, politikai, -jogi, erkölcsi téren egyaránt, szorosan alárendelnek a -közhasznosságnak. <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p><i>Salus societatis suprema lex esto.</i> Jaj azoknak az -energiáknak, amelyek nem hajolnak erre a fegyelemre. A társadalom -megtöri vagy kiírtja őket, szánalom nélkül. Ebbe a kivégzésbe -beleviszi az egyén legteljesebb megvetését. Ugy működik, mint vak, -ellenállhatatlan és engesztelhetetlen ösztön. Szörnyű konkrét -formában képviseli azt a brutális erőt, amelyet Schopenhauer így -írt le: az értelemtől elválasztott életakarás.</p> -<p>Legtöbbnyire valóban csaknem tudattalan módon hajtja végre saját -fentartási törvényét. Felséges nyugalommal hazudik, öl, lop és -bitorol.</p> -<p>Az optimista utópiák ellenére, minden társadalom rabló, bitorló, -hatalmaskodó és zsarnokoskodó, és az is lesz. Nem véletlenül az, -hanem lényegénél fogva. «A társadalmi testnek, – mondja Nietzsche, -– a megtestesült hatalmi akarásnak kell lennie; a társadalmi test -növekedni, terjeszkedni akar, magához akar mindent vonzani, -túlsúlyra akar törekedni – még pedig nem erkölcsi vagy erkölcstelen -motivum alapján, hanem azért, mert <i>él</i>, és azért, mert az -élet <i>nem egyéb</i>, mint éppen a hatalmi akarás. És mégis az -európaiak köztudata egy kérdésben sem áll ellent oly makacsul a -belátásnak, mint éppen ebben. Ma már széltében-hosszában, még -tudományos álarcz alatt is, a társadalom oly jövendő állapotáért -rajonganak, amely híjával lesz «a kizsákmányoló jelleg»-nek. Ez úgy -hangzik az én fülemnek, mintha valaki azt igérné, hogy föltalál -olyan életet, amely híjával lesz minden szerves működésnek. A -«kizsákmányolás» nem valamely korrumpált vagy tökéletlen és -kezdetleges társadalomnak a tulajdonsága; <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> a -kizsákmányolás az élet <i>lényegéhez</i> tartozik, mint alapvető -szerves működés, következménye az igazi hatalmi akarásnak, amely -éppen az élet akarása. Ha meg is engedjük, hogy ez, mint elmélet, -ujdonság, – mint realitás ez az egész történelemnek <i>őseredeti -ténye</i>. Legyünk hát elég őszinték magunkhoz és ismerjük be -ezt!»<a name="FNanchor_62" id="FNanchor_62"></a><a href= -"#Footnote_62" class="fnanchor">62)</a></p> -<p>Hogy pontosan tanulmányozhassuk a társadalmak fenmaradásának -tüneményét, egy általános törvényt és több részleges törvényt -fogunk megkülönböztetni, mely utóbbiak csak az általános törvénynek -az alkalmazásai.</p> -<p>Ezt az általános törvényt szépen megformulázta Simmel<a name= -"FNanchor_63" id="FNanchor_63"></a><a href="#Footnote_63" class= -"fnanchor">63)</a> és Sighele.</p> -<p>«Minden társadalomban, – mondja Simmel, – történik olyasmi, ami -épp úgy jellemzi az egyéni életet is: minden pillanatban külső vagy -nem külső zavaró erők támadják meg a csoportozatot, és ha rajtuk -mulna, nem késnének a csoportozatot felbontani, vagyis alkotó -elemeit idegen csoportozatokba átterelni. De e pusztító okokkal -fentartó erők szállnak szembe, amelyek együtt tartják ezeket az -elemeket, biztosítják összetapadásukat és ily módon biztosítják az -egésznek az egységét addig a pillanatig, amelyben, mint mindennemű -földi dolog, átengedik magukat az elemek azoknak a bomlasztó -hatalmaknak, amelyek ostromolják őket. – Ez alkalommal láthatjuk, -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> mennyire helyes a társadalmat úgy mutatni -be, mint <i>sui generis</i> egységet, amely különbözik egyéni -elemeitől. Mert azoknak az energiáknak, amelyek a társadalom -megóvása végett működésbe lépnek, semmi közösségük nincsen az -egyének önfentartó ösztönével. A társadalom annyira más eljárásokat -követ evégből, hogy az egyének élete igen gyakran sértetlen és -virágzó marad, mikor a csoport élete már satnyul, és -megfordítva.»<a name="FNanchor_64" id="FNanchor_64"></a><a href= -"#Footnote_64" class="fnanchor">64)</a></p> -<p>Sighele viszont a következő módon összegezi a társadalmi -önfentartás lényeges törvényét: «Az önfentartás valamely törvénye -uralkodik szükségképpen minden szervezet fölött. Minden -szervezetnek, hogy élhessen, két sorozat működést kell kifejtenie: -egyet, amely kooperativ befelé, és egyet, amely védelmi, -kifelé.»<a name="FNanchor_65" id="FNanchor_65"></a><a href= -"#Footnote_65" class="fnanchor">65)</a> Ezek az általános törvények -vonják maguk után mindazokat a másodrendű törvényeket, amelyek az -emberi csoportok megmaradását biztosítják.</p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -A társadalmi egység és folytonosság törvénye.</h3> -<p>Az egység törvénye az a társadalmi lélektanban, ami az egység -szüksége az egyéni lélek számára. Miért törekszik az egyéni szellem -mindenben arra, hogy nézeteit egységesítse? Mert ez <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> első és fő -élettörvénye, amely nélkül az egyén ellentmond önmagának és -megsemmisül. Az egység ugyanígy lényeges föltétele valamely csoport -megmaradásának is. Az az egység, amelyről itt szó van, nem lehet -egyéb, mint valamely összetevődött egység, tehát lényegében relativ -egység. Ugyanannak a czivilizácziónak a különféle elemei -kénytelenek egy egészbe keveredni, vagy amikor ez lehetetlen, -kénytelenek <i>látszólag</i> összekeveredni, észrevehetetlen -átmenetek révén, hogy ily módon leplezzék az ellentéteket.</p> -<p>A társadalmi folytonosság törvénye nem kevésbbé fontos törvény. -Ez a folytonosság kétféle lehet: fiziológiai és lélektani. – -Fiziológiailag ez az a vérségi kapocs, amely egymáshoz fűzi az -időben a nemzedékeket. Simmel megjegyzi, hogy mindenütt, ahol a -többi kapcsolat hiányzik, a fiziológiai kapocs a társadalmi -folytonosság <i>ultimum refugium</i>-a. Igy például, mikor a német -czéh (Zunft) elfajult és belsőleg elgyöngült, annál inkább -elzárkózott kifelé, mennél inkább gyöngült összetapadó ereje; ez -hozta létre azt a szabályt, hogy csak a mesterek fiait, a mesterek -vejeit, a mesterek özvegyeinek férjeit fogadták be a mesterek közé. -Ez a fiziológiai kapocs hozza létre még ma is jól ismert -eredményeit a nepotizmus neve alatt a tényleges közigazgatásban, -amely nem egyéb, mint a mai czéhek vagy kasztok rendszere.</p> -<p>Más esetekben a társadalmi folytonosságnak lélektani alapja van. -Ez az alap nem egyéb, mint az az értelmi és erkölcsi egyformaság, -amely valamely csoportban átplántálódik az elődökről az utódokra. A -folytonosság itt abból a tényből ered, <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> hogy -mindig marad hivatalban elég régi tag, hogy az újakat beavassa; ez -teszi például oly állandóvá a katholikus klérust és a hivatalnoki -testületeket. Ez teszi lehetővé nekik, hogy minden egyéni változás -közepette is megóvják változatlanul azt az objektiv szellemet, -amely lényegük.</p> -<p>A társadalmi folytonosság törvényét szimbolizálja a politikai -rendben a legfőbb méltóság örökletessége. Objektiválódhatik ez a -törvény bizonyos személytelen tárgyakban is, melyek a csoport -elidegenithetetlen javai. A legjobb példa erre a holtkézi birtokok -intézménye. Joggal mondhatták: az egyházi testületek uradalma -sokáig az oroszlán barlangjához hasonlított, amelybe minden -beléphet, a honnan azonban semmi sem lép ki.</p> -<p>Jegyezzük meg, hogy a társadalmi folytonosságnak ez a törvénye, -ha túlságosan abszolút módon érvényesül, azzal végzi a munkáját, -hogy czéljával ellenkező eredményeket hoz létre. Az a társadalom, -amelyben semmi sem újul meg, nincs messze hanyatlásától. Nietzsche -szerint: «Van bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, <i>történeti -érzék</i>, amely árt az élő lénynek és végül meg is semmisíti azt, -akár egy emberről, akár egy népről, akár egy egész czivilizáczióról -van is szó.»<a name="FNanchor_66" id="FNanchor_66"></a><a href= -"#Footnote_66" class="fnanchor">66)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -Az életalkalmazkodás törvénye.</h3> -<p>Hogy valamely társadalom fenmaradjon, ahhoz épp úgy, mint az -alakulásához, arra van szüksége, hogy megfeleljen valami -életszükségletnek, természetes, akár belső, akár külső -szükségességnek. Más szavakkal: kell, hogy a társadalom szükséges -funkczió szerve legyen. A funkczió maradandósága biztosítja akkor a -szerv maradandóságát is. Az a társadalom, amely hasznos funkcziót -teljesít, kiállhat oly rázkódásokat és megpróbáltatásokat, aminőket -létjogosultság nélkül való társadalom képtelen kiállani.</p> -<p>Jhering megjegyzi, hogy minden jogi forma, amelynek eshetősége -van arra, hogy tartós legyen, a csoport valamely mélységes -életszükségletének felel meg, és amikor ezek a szükségletek -átalakulnak, maga a jog is átalakul. – A szokásjog, amely oly -szívós természetű, alkalmazkodásnak a kifejeződése – a kényszer -uralma alatt – a győző elem és a legyőzött elem között, amelyek -végül ugyanegy társadalomba olvadnak össze. «A hatalmasok, – mondja -Ch. Andler, – szövetkeznek és szervezkednek, hogy sokáig hatalmasok -lehessenek; a megszokás az elnyomottak számára együtt jár a lázadás -lehetetlenségével. Az egyik fél zsaroló uralmából és a másik fél -lemondó szolgaságából támad az a <i>szokás</i>, amely a jog spontán -formája.»<a name="FNanchor_67" id="FNanchor_67"></a><a href= -"#Footnote_67" class="fnanchor">67)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>A társadalmi alkalmazkodásnak két formája különböztethető meg: a -belső alkalmazkodás és a külső alkalmazkodás. Ahhoz, hogy valamely -társadalom fenmaradjon, először is arra van szükség, hogy -alkalmazkodjék a miliőjéhez. Ha a miliő körülményei változnak, a -társadalomnak is át kell változnia és alkalmazkodnia kell, mert -különben eltünik. Sőt, mi több, arra van szüksége, hogy a különféle -elemek, amelyek alkotják, belsőleg alkalmazkodjanak. A. Comte -megjegyzi, hogy a létező társadalmak politikai állhatatlanságának -az az oka, hogy nem alkalmazkodtak belsőleg, még pedig azért nem, -mert együtt megvan bennök a három ellentétes gondolkozási mód: a -theológiai, a metafizikai és a tudományos.</p> -<p>Lehetnek mesterséges alkalmazkodások is, amelyeknek az a czélja, -hogy valamely meggyőződést vagy tant úgy «preparáljanak», hogy az -hozzáidomuljon azoknak a szellemi állapotához, akiknek szánták. E -preparálás hiján a tannak semmiféle eshetősége sincs arra, hogy -tartós hatást tegyen. A dolgok kényszerű erejénél fogva abban a -módban tehát, ahogyan a nyilvánosság elé terjesztik a politikai, -társadalmi vagy vallási doktrinákat, nagy része van az illuziónak -és a beállításnak. G. B. Shaw megjegyzi, hogy a doktrináknak -«fogantyúra» van szükségük, amelynél fogva a kevéssé művelt -intelligencziák megragadhassák azokat. A terjesztés nagy művészete -éppen az, hogy ezt a «fogantyút» jól ki tudják számítani. Ugyancsak -Shaw mondja azt is, hogy minden társadalmi doktrinának (például a -szoczializmusnak is) két oldala van: egy tudományos (ezoterikus) -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> és egy illuzionista (exoterikus). «Van -bizonyos preparálás, – irja Shaw, – amelyhez a tudománynak -alkalmazkodnia kell, hogy a tömeghez férhessen. Ha nem lehet a -tudományt erővel beleverni a tömegbe, mint ahogy az egyszeregyet -beleverik a gyerekekbe, akkor, akár művészi, akár vallási dráma -formájába kell öltöznie, hogy fölkeltse a nép rokonszenvét és -lekösse a figyelmét. És mint ahogy a rokonszenvet és az érdeklődést -az értelmi kiváncsiság követi, úgy kell a drámát követnie az -elméletnek, oly módon, hogy a nép gondolkozhasson is épp úgy, mint -ahogy érez… Mit látunk vajjon a szoczializmus tudományos jellegének -következményekép is? Azt, hogy szemmel láthatóan engedelmeskednie -kell annak a törvénynek, amely előtt minden tudomány meghajol, -mikor azt óhajtja, hogy a nép támogassa. Illuzióknak igéretekkel -telehimzett fátyola mögé kell rejtőznie és föl kell szerelnie -önmagát észbeli «fogantyú»-val, még pedig nagyon egyszerűvel, amely -a közönséges szellemnek is lehetővé teszi, hogy könnyen -megragadhassa.»<a name="FNanchor_68" id="FNanchor_68"></a><a href= -"#Footnote_68" class="fnanchor">68)</a></p> -<p>Novicow megjegyzi, hogy a társadalmak életében vannak -«mesterséges hibás alkalmazkodások» is, amelyeket a környező -körülmények hamis értékelése hoz létre. Novicow példakép a -védővámos tévedést hozza fel, amely őszerinte gyökeres gazdasági -hanyatlásnak az oka azoknál a nemzeteknél, amelyek elfogadják. «A -védő-vámrendszert, – mondja Novicow, – röviden így határozhatjuk -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> meg: a miliő mesterséges hibás -alkalmazkodása. A mi bolygónk amúgy is nagyon rosszúl -alkalmazkodott szükségleteinkhez. De mi őrültségünkben és -vakságunkban azt akartuk, hogy a természet még inkább mostohaanyánk -legyen és… kitaláltuk a védő-vámos rendszert.»<a name="FNanchor_69" -id="FNanchor_69"></a><a href="#Footnote_69" class= -"fnanchor">69)</a></p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -A társadalmi differencziálódás törvénye és a kiválasztottak -törvénye.</h3> -<p>A differencziálódás törvénye abban áll, hogy minden -társadalomnak fentartásához szüksége van differencziálódott -szervekre, amelyek pontosan és gyorsan végezhetik a társadalmi -funkcziókat.</p> -<p>Németország régi czéheinek a hanyatlását részben az okozta, hogy -nem tudták ellátni magukat szervekkel.</p> -<p>Azokat az előnyöket, amelyek differencziálódott társadalmi -szervek megteremtésének az eredményei, Simmel nyomán három fő -csoportra oszthatjuk:</p> -<p>1. Ott, ahol vannak differencziálódott szervek, a társadalmi -test mozgékonyabb. Ameddig minden egyes politikai, jogi, -közigazgatási lépés megtételéhez az egész társadalmi testnek -mozdulni kell, cselekvését nehezíti az esetlenség. «Mikor -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> egy tömeg mozdul, – mondja Simmel, – -mozdulatait nehezíti mindenféle tétovázás és fontolgatás, egyrészt -a különleges érdekek széthajlása, másrészt az egyének közönbössége -következtében. A társadalmi szervek ellenben megszabadulhatnak -mindezektől az akadályoktól, mert minden szerv határozott czélra -teremtődött és aránylag egymáshoz közelebb álló személyek -csoportjából áll; és ily módon hozzájárul a tömeg fentartásához, -amennyiben pontosabban és gyorsabban végzi a mozdulatokat.»<a name= -"FNanchor_70" id="FNanchor_70"></a><a href="#Footnote_70" class= -"fnanchor">70)</a></p> -<p>2. Oly esetben, amikor az egész csoportnak meg kell mozdulnia -minden egyes társadalmi czél érdekében, elmaradhatatlanok a belső -súrlódások. Ennek az anarchikus állapotnak tipikus példája az olyan -társadalom, amelyben egyetlen ellenző tagnak a <i>vétója</i> -megakadályozza az érvénybelépését az oly szabálynak, amelyet a -többség elfogadott. Ezek a súrlódások eltünnek vagy nagyon -gyöngülnek ott, ahol külön szerveket teremtenek, amelyek különleges -biztosítékai az illetékességnek és a szervező feladatra való -alkalmatosságnak.</p> -<p>3. Végül ennek a szervezetnek harmadik előnye az, hogy a -kollektiv erőknek jobb irányítását biztosítja. A tömeg, amikor -cselekszik, sohasem tud felülemelkedni bizonyos meglehetősen -alacsony szellemi szinvonalon. A legjobb tanácsadók talán nem is -lesznek mindig azok, akik meg tudják hallatni szavukat a tömeggel. -Ellenben egy kisebbség mellett, ahol sok a rátermettség, a tehetség -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> könnyebben csinálhat karriért és -könnyebben hozzájuthat ahhoz a tekintélyhez, amely megilleti.</p> -<p>Ezt az utóbbi pontot, véleményünk szerint, bizonyos fentartással -lehet csak elfogadni. Simmel elismeri, hogy «valamely hivatalnoki -testületben a féltékenység gyakran megfosztja a tehetséget az őt -megillető befolyástól, ellenben a tömeg, amely lemond minden -személyes ítéletről, könnyen követi a geniális vezért.»<a name= -"FNanchor_71" id="FNanchor_71"></a><a href="#Footnote_71" class= -"fnanchor">71)</a></p> -<p>Meg kell jegyeznünk ezenkívül, hogy a társadalmi szervek -differencziálódása együtt jár bizonyos hátrányokkal úgy a -társadalom, mint az egyén szempontjából. A társadalom szempontjából -a hátrány az, hogy a differencziálódott szervek gyakran önmagukat -kezdik czélul tekinteni, holott ők eszközök csak az összesség -szolgálatában és arra törekszenek, hogy a társadalmi test rovására -fenmaradjanak és gyarapodjanak. Az egyén szempontjából az a -hátrány, hogy az egyén, aki bizonyos funkczióra van korlátozva, -végül azonosítja magát ezzel a funkczióval és teljesen beléje -olvad. Előmozdítja saját kasztjának minden elfogultságát és minden -ügyét, jót és rosszat egyaránt. Részese annak a hibának, annak a -szellemi sülyedésnek, amelyet testületi szellemnek nevezünk.</p> -<p>A kiválasztottak törvénye közvetetlenül belekapcsolódik a -társadalmi differencziáczió törvényébe. Ennek a törvénynek a hatása -úgy jellemezhető, hogy az valamely társadalom konzerváló -befolyásainak a kivonata. Mert az arisztokrácziák és <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> a -kiválasztottak, bármily fajtájúak, lényegükben konzervativ elemek. -Ámde a kiválasztottak szerepe a történelem folyamán módosult.</p> -<p>Kezdetben a kiválasztottak, minthogy az erő alapján választódtak -ki, szükségképen deszpoták volták. Manapság ez már nincs így -szükségszerűen. A társadalmi kiválasztottak (értelmiség, művészet -és tudomány szempontjából) gyakran kívül maradnak a kormányzáson. -Azok, akik a kormányzást végzik, ritkán tartoznak a kiválasztottak -közzé. Ebből az következik, hogy manapság a kiválasztottak nem -szükségképpen hatalmaskodók és nem szükségképpen ellenségei az -újításoknak. Sőt néha az újítások barátai és progresszisták is -lehetnek. Különösen Oroszországban van ez így, ahol igen sokan, -akik egyben a született arisztokraták és az értelmiségi -kiválasztottak közé tartoznak, hívei a progresszista és forradalmi -eszméknek.</p> -<p>Novicow igen szellemesen fejtegeti, hogy a kiválasztottak és a -haladás között nincs összeférhetetlenség. A kiválasztottak (nemcsak -tudósok, hanem írók és művészek is) előmozdítják az új és paradox -eszmék terjedését érzésbeli finomságukkal, művészi érzékükkel, -amely képessé teszi őket arra, hogy ezeket az eszméket oly formába -öntsék, amelyben befogadhatja őket a nyers köztudat is. «A -kiválasztottak, – mondja Novicow, – valamely társaságnak nemcsak -eszméit dolgozzák ki, hanem érzéseit is. Már pedig az érzések -sokkal fontosabbak még az eszméknél is a vágyak és akarások -szempontjából… Sőt az érzés óriási hatalom a külső eszmékkel való -kapcsolatánál fogva. Mikor ez utóbbiak bántják az <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> érzést, -ez fellázad és gyakran elkergeti a betolakodókat. Hogy -elterjedhessen, minden eszmének rokonszenves formában kell -jelentkeznie: Nyiss ki egy könyvet. Ha a kiválóság bélyegével -áldott szellem írta, a könyv vonzódást ébreszt benned. Végig fogod -olvasni az egész kötetet. Valami titokzatos erő árad ki feléd a -szerzőből; minden mondata behatol értelmi világodba. Az ilyen -könyvnek mély és tartós a hatása. Még ha paradox is, akkor is -kivonod a szerző nézeteiből az igazságnak azt a maradékát, amely -gyakran keveredik tévedéssel. Ellenben, ha a könyv sérti az -érzésedet, akkor mindebből semmisem következik be, és a könyvet pár -oldal elolvasása után nyugodtan eldobhatod.»</p> -<p>«A kiválasztottak azok, akik valamely nemzet életének minden -egyes korszakában meghatározzák azt, mi a kiváló és mi nem az. A -kiválóság manapság nem az, ami tegnap volt, és az sem, ami holnap -lesz. De mindig van olyan kiválóság, amely a jelen -kiválósága.»<a name="FNanchor_72" id="FNanchor_72"></a><a href= -"#Footnote_72" class="fnanchor">72)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -A társadalmi szolidaritás és a csordaszellem törvénye.</h3> -<p>A szolidaritás törvénye belekapcsolódik közvetetlenül a -társadalmi fenmaradás alapvető törvényébe. A szolidaritás egyrészt -valóban azért működik, hogy legyőzze a külső ellenségeket, másrészt -pedig azért, hogy megsemmisítse a veszedelmes vagy lázongó belső -elemeket. Arra igyekszik, hogy szilárdítsa a már meglévő társadalmi -kapcsot. Érdek- és védelmi közösségbe egyesíti mindazokat az -egyéneket, akik ugyanabban a pillanatban ugyanannak a csoportnak -tagjai. A szolidaritás úgyszólván a térben való társadalmi -folytonosság, mintahogy a társadalmi folytonosság időben való -szolidaritásféléje a nemzedékeknek, amelyek egymásra következnek -valamely csoport élete során.</p> -<p>A szolidaritás törvénye alkalmazható az emberi tevékenység -minden területére. Van gazdasági szolidaritás; politikai -szolidaritás (egy párt kebelében), vallási szolidaritás, -foglalkozásbeli szolidaritás (testületi szellem), -osztályszolidaritás (nemesi szellem, polgári szellem, proletár -szellem). A szolidaritást napjainkban sokan tanulmányozták. Számos -szerző tanulmányozta hatásait (Izoulet, Bourgeois, stb.). Sajnos, -az eszméket nem egyszer elhomályosította e téren a biológiai -metaforákkal való visszaélés és az a jogosulatlan törekvés, hogy a -társadalmat organizmussal, a gondolkozó egyéneket pedig élő -sejtekkel <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> fogják egy kalap alá. Az a -kizárólagosan optimista szempont is, amelyből vizsgálták a -szolidaritást, hozzájárult az eszmék meghamisításához.</p> -<p>Megmondottuk már föntebb: a szolidaritás önmagában közönyös és -erkölcsi érzék hiján való. Czélja és eredményei szerint lehet -helyes és jó, vagy bűnös és ártalmas. Exakt társadalmi lélektan -szempontjából a szolidaritás nem egyéb, mint többszörös egoizmus, -egyéni egoizmusok összesűrűsödése és elkesernyesedése. Az -osztálydühök és a testületi dühök százszorta vakabbak, szivósabbak -és engesztelhetetlenebbek, mint az egyéni dühök. A szolidaritás -szelleme lényegében antiindividualista, bizalmatlankodik minden -egyéniségben, amely elüt valamelyest az átlagosság szürke -szinkeverékétől. Az embernek nem is kell kiválóbbnak lennie, mint a -többiek, hogy gyűlöljék. Nem fogják megbocsátani neki azt sem, hogy -<i>eltérő</i> a többitől, hogy eredeti.</p> -<p>A szolidaritás szelleme gyűlöli a közömböseket és a kényeseket, -akik távol maradnak a csoport érdekeitől és apró mesterkedéseitől. -Többre becsüli a mesterkedőket, a harczosokat, azokat, akik -láttatják magukat. Megértjük az üldözéseket, amelyekből Rousseaunak -kijutott, ha ismerjük szellemi magatartását, amelyet ő maga -jellemzett. «Természetesen én is alárendelem magam, – írja, – annak -a nagy erkölcsi parancsnak, amely azonban lerombolója az egész -társadalmi rendnek: hogy <i>sohase kerüljek oly helyzetbe, amelyben -mások kárában találom meg a saját hasznomat</i>. Az, aki szigorúan -követni akarja ezt a parancsot, mást nem tehet, mint hogy teljesen -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> visszavonul a társadalomtól, és aki így -él, elvonulva, már ennélfogva követi ezt a parancsot, anélkül, hogy -gondolnia kellene rá.»<a name="FNanchor_73" id= -"FNanchor_73"></a><a href="#Footnote_73" class="fnanchor">73)</a> -Rousseaut azért gyűlölték, mert ezt a parancsot követte. És amikor -panaszkodott és tiltakozott, a társadalom nem törődött ilyen -kicsiséggel. Őrjöngve kiáltotta, hogy üldözni kell!</p> -<p>Mint a közömböseket, épp úgy gyűlöli a szolidaritás szelleme a -kritikai szellemeket is. Mert ezek nem hajolnak a kötelező -parancsok jármába.</p> -<p>A szolidaritás szelleme lényegében konzervativ, mert lényegében -kényszerítő erejű és zsarnoki. Névtelen és felelőtlen zsarnokság és -egyben szolgalelküség, mert a ki kimondja a szolidaritást, az -kimondta a tömegbe sorozást is. A szolidaritás szelleme az -engedelmességi szellem fenmaradása, amely oly sokáig uralkodott az -emberi nyájakon. Nietzsche csodálatosan kimutatja ezt. «Mióta -emberek voltak, mindig voltak emberi nyájak is (családok, -közösségek, törzsek, népek, államok, egyházak szövetkezései) és -mindig nagy volt az engedelmeskedők száma a parancsolók kis -számához képest; – ha tekintetbe vesszük tehát, hogy az -engedelmességet gyakorolták és nevelték legjobban és leghosszabb -időn át mindmáig az emberek között, akkor könnyen föltehető, hogy -általában minden emberben megvan az engedelmesség, mint belső -szükség, mint valamelyes <i>formális lelkiismeret</i>, amely -parancsol: Föltétlenül meg kell tenned valamit, semmiesetre sem -kell megtenned valamit, szóval <i>kell</i> valamit tenned vagy nem -tenned. Az ember igyekszik kielégíteni <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ezt a -szükségletét és anyagot adni neki. E szükséglet erejéhez, -türelmetlenségéhez, energiájához képest, válogatás nélkül, vad -étvágygyal habzsol és elfogad mindent, amit fülébe súgnak azok, -akik parancsolnak neki, akár a szülei, akár a gazdái, akár a -törvények, az osztályelfogultságok vagy a közvélemény… Ebből -következik, hogy a nyájember ma Európában úgy viselkedik, mintha ő -volna az egyedüli hatalomra jogosult emberfaj; azokat az erényeket, -amelyek hasznossá teszik őt a nyáj számára, úgy dicsőiti, mint az -egyedüli, igazán emberi erényeket.»<a name="FNanchor_74" id= -"FNanchor_74"></a><a href="#Footnote_74" class= -"fnanchor">74)</a></p> -<p>Látjuk, hogy a szolidaritás szellemének igazi alapja a -csordaszellem. Ennek következtében gyanakodnak rá és társadalmi -vesztegzárba teszik azt, aki egyedül él, aki félrevonul, aki az -egyedüllét akarásának adja jelét, akinek nincsenek -«kapcsolatai».</p> -<p>Aki egyedül él, az gonosz, – így mondják. – Emlékezzünk csak -vissza <i>Zola: Páris Gyomra</i> czímű regényében a szelid és -ártalmatlan Florentra, akit a kerület bamba gyűlölettel kinoz, mert -magányban és filantrop utopista álmodozásban él. Az lesz bűnössé, -aki távoltartja magát a dőre és dühöngő csordaszövetségektől; aki -nem akar együtt üvölteni a farkasokkal.</p> -<p>A szolidaritás és a konzervativ csordalét e szellemének egyik -követelménye az, hogy a közvélemény tisztelete és az attól való -félelem általánossá válik. Következménye annak az általánosítása -is, amit Nietzsche a csorda-hiúságnak nevez: «A hiú, – mondja -Nietzsche, – örül minden <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span> jó véleménynek, amelylyel felőle -vannak (tekintet nélkül arra, hogy milyen az igazi jelleme), de -bántja őt minden rossz vélemény: mert rabszolgája mindakettőnek; -úgy <i>érzi</i>, hogy rabszolgája annak a régebbi rabszolgasági -ösztönnek a következtében, amely uralkodik rajta. A «rabszolga» az -a hiú ember vérében, a rabszolga hitványságának maradványa, amely -arra készti, hogy térdre boruljon rögtön ez előtt a vélemény előtt, -mintha nem provokálta volna. – És ismétlem: a hiúság -atavizmus.»<a name="FNanchor_75" id="FNanchor_75"></a><a href= -"#Footnote_75" class="fnanchor">75)</a></p> -<p>A társadalom nem mulasztja el a saját fentartására hasznosítani -az egyénnek e hajlamait a szolgalelküségre, és isteníti a -<i>közvéleményt</i>.</p> -<p>Az autarchikus és individualista filozófia ellenben Tolsztoj -jeligéjét fogadja el: «Ne ítélj!» – azzal az axiomával egyetemben, -amely szükségszerű kiegészítése az előbbinek: «Fütyülj mások -véleményére!» «A leghatalmasabb az, aki leginkább egyedül áll», – -mondja Ibsen.</p> -<p>Az eddig fejtegetett megfigyelések ráillenek minden -szolidaritásra, amelynek az a törekvése, hogy hatással legyen a -tudatokra és ellenőrizze az egyéni cselekvéseket. – Az a kérdés, -vajjon ráillik olyan szolidaritásra is, amely tisztára -gazdasági?</p> -<p>A mi véleményünk szerint a tisztára gazdasági szolidaritás, -olyanforma, aminő például az angol <i>Trade-Union</i>-ökben -működik, azzal a föltétellel, hogy kizárólag gazdasági marad, -elkerülheti azokat a hátrányokat, amelyeket föntebb kifejtettünk. -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Hasznára válhat a munkásnak, amennyiben megvédelmezi őt a -gazdasági kényszer ellen és néha bizonyos erkölcsi kényszer ellen -is, amelyet a munkaadó fejt ki. Másrészt ez a gazdasági -szolidaritás nem nyomja el, hanem teljesen szabadnak hagyja az -egyéni tudatot és viselkedést. A gazdasági szolidaritás az egyén -életének csak egy töredékét hálózza be, és a maga hatáskörén kívül -állónak tekinti a tevékenységnek minden oly fajtáját, amely nem -gazdasági tevékenység.</p> -<p>Mindazáltal e téren is van veszedelem, amelyet kerülni kell, s -ez az, hogy a gazdasági szolidaritás ne alakuljon át erkölcsi -kényszerré és ellenőrzéssé. Ezt a lépést igen könnyű megtenni. -Gondoljunk csak arra a szoros erkölcsi fegyelemre, amelynek igájába -hajtották a középkor czéhjei tagjaiknak a magánéletét. -Nyilvánvalóan szükséges, hogy az ipari társulás tekintsen el -föltétlenül a családi, rokonsági, stb. kapcsolatoktól. Voltak -bizonyos angol <i>Trade-Union</i>-ök, amelyek megtartották az -inaskodás szabályozását, és jogot adtak az apának arra, hogy fiát -bevezesse a foglalkozásába, anélkül, hogy alávesse őt az inaskodás -kötelezettségének.<a name="FNanchor_76" id= -"FNanchor_76"></a><a href="#Footnote_76" class="fnanchor">76)</a> -Az efféle eljárás mind anakronizmus, amely nyilvánvalóan -beleütközik a kizáróan gazdasági szolidaritás elveibe.</p> -<p>Azzal a föltétellel, hogy szükségkép óvakodik minden idegen -befolyás visszaélő beavatkozásától, véleményünk szerint, a -gazdasági szolidaritás kielégítő módon összeegyezteti a csoport -érdekeit és az egyén függetlenségét. Az unionisták, <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> -amennyiben unionisták, nem vallanak semmiféle vallási, politikai, -sőt erkölcsi doktrinát sem.</p> -<h3>VI. FEJEZET.<br /> -Az egyformaság törvénye és a nem egyformák kiküszöbölésének -törvénye.</h3> -<p>Ez a törvény nem egyéb, mint a szolidaritás törvényének -alkalmazása. Abban áll, hogy minden szervezett társadalom megkiván -a maga tagjaitól bizonyos hasonlóságot a viselkedésben, a -szokásokban, sőt még a véleményekben és a gondolatokban is. Minden -társadalomban megvan az a hajlandóság, hogy ne csupán a testet -hajtsa a maga igájába, hanem az értelmet és az akaratot is. Minden -társadalom többé-kevésbbé megvalósítani igyekszik egy híres rendnek -a jelszavát: <i>Perinde ac cadaver</i>. Tagjaira rákényszerít -bizonyos fajta lelki mimetizmust. «Vannak állatok, – mondja -Sighele, – amelyek fölveszik a növény- és ásványmiliők szinét, -amelyekben élnek; vannak emberek, amelyek fölveszik csoportjuknak -az erkölcsi szinét.»<a name="FNanchor_77" id= -"FNanchor_77"></a><a href="#Footnote_77" class= -"fnanchor">77)</a></p> -<p>Az egyformaságnak ez a törvénye maga után vonja azt a törvényt, -amely szerint azokat az egyéneket, akik lázonganak ez ellen az -egyformaság ellen, ki kell küszöbölni. A csoport ellenállhatatlan -és részben tudattalan nyomást fejt ki az olyan lény -kiküszöbölésére, aki vonakodik alávetni <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> magát a -környező erkölcsi és társadalmi fegyelemnek. Az ilyen egyén, Guyau -kifejezése szerint, a türelmetlenség légkörét teremti meg maga -körül.</p> -<p>Az üldözés, – mondja Bagehot,<a name="FNanchor_78" id= -"FNanchor_78"></a><a href="#Footnote_78" class="fnanchor">78)</a> – -kiegészíti az utánzást: «Valamennyi vad, jobban mondva, valamennyi -tudatlan emberben megvan a hajlandóság az üldözésre, még -szembetünőbben, mint az utánzásra. Nincs barbár, aki bele tudna -nyugodni abba, hogy a nemzet valamelyik tagja eltérjen törzsének -barbár szokásaitól és ősi hagyományaitól. Legtöbbször az egész -törzs azt várná, hogy az istenek megfenyítik, ha azok közül, akik a -törzset alkotják, csak egy is lemondana az ősi szokásokról vagy -valami újításra adna példát. A modern időkben és a mai erkölcsi -érzésű országokban, azt gondoljuk, hogy mindenki csak a maga -cselekedeteiért felelős, és nem tudjuk elhinni, hogy mások hibája -bennünket is bűnösökké tehetne. A bűnösség a mi véleményünk szerint -személyes folt, amely szabadon választott viselkedés következménye -és csak azt bélyegzi meg, aki ezt a viselkedést választotta. De a -kezdetleges korszakokban azt hiszik, hogy a törzs egyetlen tagjának -cselekedete istentelenséggel szennyezi be az egész törzset; ez az -egy cselekedet rászabadítja az egész törzsre az égi fenyítést, -minthogy megsérti a törzs külön istenségét. Ezeknek a korszakoknak -politikai eszmeköréből hiányzik a korlátolt felelősség.» – Helyén -való most az <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> a megjegyzés, hogy ennek a szellemi -állapotnak sok maradványa megvan még közöttünk is. Valamely -osztály, valamely kaszt, hatóság, hivatal, nem bocsát meg tagjai -közül senkinek sem oly cselekedetet, amely, – bárha saját egyéni -elhatározása, – oly természetű, hogy sérti a közvélemény -gondolatait vagy akár elfogultságait is. Mert a közvélemény az az -istenség, amelynek bosszújától ma mindennél jobban félnek az -emberek. Ennélfogva az egyén legyen egyforma és nyájbeli, ha -harmoniában akar lenni a csoport erkölcsével.</p> -<p>Ez a kiküszöbölési törvény nemcsak a független vagy lázongó -egyéneket sújtja, hanem a gyönge, törékeny és a csoport erősítésére -nem alkalmas egyéneket is. Ez a csoporterkölcs teljesen állati. Az, -aki megfigyelte a háziállatok szokásait, nem egyszer láthatta, hogy -egész udvarnyi baromfi rárohant egyetlen beteg csirkére, hogy -csőrével halálra verje. Hasonló tények történnek az emberi -társadalmakban is.</p> -<p>A gyöngéknek és nem alkalmasoknak ez a kiküszöbölő erkölcse a -maga egész naiv kegyetlenségében megmutatkozik azoknál a -szocziológusoknál, akik azt szeretnék, hogy az emberi társadalmak -az állati társadalmak mintájára alakuljanak ki. Ezeknek a -szocziológusoknak a könyveiben szünetlenül visszatér a -<i>kiküszöbölés</i> szó, unalmas állhatatossággal és az egyénnek -teljesen darwinszerű megvetésével. A legtipikusabb ezek között az -írók között egy Lipcsében megjelent kis röpiratnak a névtelen -szerzője. A röpirat czíme ez: <i>Die Aristokratie des Geistes</i> -(A szellem arisztokrácziája). Ez a szerző oly társadalom -hipotézisét <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> fejtegeti, amely az «észszerű» -kiválasztás elvén alapszik, s amelyben <i>ad hoc</i> -intézkedésekkel kiküszöbölnék azokat az egyéneket, akiket a faj -haladására nézve akadályoknak vagy hátrányosaknak tartanak. Külön -városokat tartanának fenn az alkoholistáknak és a kicsapongóknak, -ahol ingyen és bőségesen szolgálnák ki őket mindazzal, ami a -föltevés szerint alkalmas arra, hogy gyors eltünésüket vonja maga -után. «Ott, – mondja a szerző, – virulnának Bacchus és Venus -templomai, a játékbarlangok, a tingli-tanglik és a -pornográf-irodalom; a szeszgyártás olcsón és veszteséggel folyna, -mert a «konzervativ kiválasztó» párt gazdagjai fölöslegük egy -részét beleölnék a lumpok torkába, az emberi faj érdekében.»</p> -<p>Kiviláglik mindebből bájos szelleme e társadalmi filozófiának, -amely szerint nem a haladás van az emberiség kedvéért, hanem az -emberiség a haladás kedvéért.</p> -<h3>VII. FEJEZET.<br /> -A társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye.</h3> -<p>Látszólag két ellentmondó törvényhez érkeztünk, amelyek egymás -hatásait ellensúlyozzák ugyanazon czél: a társadalmak fentartása -érdekében.</p> -<p>Bizonyos esetekben a mozdulatlanság vagy az újítások ellenzése -kedvez a társadalmi csoport fentartásának. Erről akkor van szó, -mikor a társadalmak <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> össze nem illő elemekből alakultak ki -és lappangó vagy nyilt ellenségeskedések válságait élik. Ilyen -esetben veszedelem minden rázkódás, bárhonnan jöjjön is; sőt -kerülni kell a leghasznosabb rendszabályokat is, hacsak a -legcsekélyebb megrázkódtatást vonják is maguk után. Ez az oka -annak, hogy az olyan bonyolult állam, mint Ausztria, amelynek -egyensúlya örökösen ingadozó, elvileg határozottan konzervativ, -minthogy minden változás jóvá nem tehető zavarokat idézhetne fel -benne. Ugyanez a konzervativizmus jelentkezik mindannyiszor, amikor -valamely társadalmi forma túléli saját létjogosultságát, úgy hogy -alkotó elemei hajlandók minden perczben másfajta társadalmi -kombinácziókba átlépni.</p> -<p>Más esetekben, a társadalmi formák legszélső rugalmasságára van -szükség maradandóságuk érdekében. «Igy vannak azok a körök, – -mondja Simmel, – amelyeknek létét türik csak valamely -terjedelmesebb csoport kebelében, vagy amelyek csupán meg nem -engedett utakon-módokon tartják fenn magukat. Az ilyen társadalmak -csak rendkívüli rugalmasságuknál fogva, de azért elegendő -szilárdságukat megőrizve, élhetnek meg az örökös védekezés -állapotában, úgy, hogy ha kell, alkalomadtán a védekezésből gyorsan -támadásba is átmehessenek és viszont. Arra van szükségük, hogy -beszivárogjanak valahogyan minden repedésbe, terjeszkedjenek vagy -összehúzódjanak a körülményekhez képest, és mint valami folyékony -elem, fölvegyenek minden elképzelhető alakot.»</p> -<p>Simmel megjegyzi azt is, hogy az arisztokrácziák, bármifélék -legyenek is, nemesiek, családiak, világiak, stb., legkönnyebben -maradhatnak <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> mozdulatlanok. Ellenben a -középosztályoknak, amelyekhez szakadatlanul új elemek járulnak -fölülről is, alulról is, sokkal mozgékonyabb az életük.</p> -<p>A történeti fejlődés folyamán, úgy látszik, nyomon követhetjük, -– az igaz, hogy hullámzásokkal, – az újítást ellenző befolyások -fokozatos csökkenését. A kezdetleges társadalmak törvénye a -<i>status quo</i>, vagyis a mozdulatlanság. A modern -társadalmakban, a szabad vitatkozás uralma, a kritikai szellem -kifejlődése, a termelvények és gondolatok cseréjének könnyűsége -nemzetek és társadalmi csoportok között előmozdítják az újításokat -ellenző szellem háttérbe szorítását.</p> -<h3>VIII. FEJEZET.<br /> -A dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye.</h3> -<p>Láttuk, hogy minden kialakult társadalom arra törekszik, hogy -tagjaira értelmi és erkölcsi egyformaságot kényszerítsen rá. Ennek -a törvénynek egyik következménye az, hogy minden társadalomban -többé-kevésbbé tudatos dogmatizmus van. Ez alatt azt értjük, hogy -minden szervezett társadalomnak, nemzetnek, községnek, -arisztokrácziának, osztálynak, kasztnak, szüksége van arra, hogy -higyjen önnönmagában, saját erkölcsi és társadalmi értékében. -Nietzsche szavai szerint, ez az önnönmagában való hit a «gerincze» -minden községnek. Minden társadalom ösztönszerű szükségét érzi -annak, hogy dogmává <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> emelje saját tekintélyét, saját -fegyelmét, törvényeit és erkölcsét. A társadalmak keletkezésénél -mindig azt látjuk, hogy a társadalmi intézmények spontán isteni és -szent jellegüeknek tüntetik fel magukat.</p> -<p>A társadalmi dogmatizmus háromféle lehet: vallási, metafizikai -és erkölcsi.</p> -<p>A vallási dogmatizmus istenségnek tekinti a társadalmat, isteni -lénynek, amely felsőbbrendű az egyénnél, vagy legalább is úgy -tünteti fel a társadalmi tekintélyt, mint az isteni akaratnak a -kifolyását. Gondoljunk csak Bossuetre. – A gondolkozásnak ezt a -formáját egyébként nemcsak kizárólag teológiai politikusoknál -találjuk meg. Megvan ez számos olyan szocziológusnál is, aki -látszólag független minden vallási kapcsolattól. De ez utóbbiak -ahelyett, hogy a társadalmi tekintélyt úgy fogják fel, mint az -isteni tekintély kifolyását és jelképét, ellenkezőleg az isten -fogalmát tartják a társadalomról való tapasztalati felfogásunk -metafizikai kifejeződésének.</p> -<p>Mindenesetre vannak tagadhatatlan analógiák a társadalomról és -az istenről alkotott felfogásunk között. Simmel jól megvilágította -ezt a kérdést. Őszerinte: «A társadalmi tudományok fejlődése -észrevétette velünk minden vallási eszmében valamely társadalmi -reálitásnak a szimbolumát. Minden képzet, amely az Isten -eszméjében, mint valami imaginárius gyujtópontban, találkozik, -levezethető azokból a reális kapcsolatokból, amelyekben a -társadalom az egyénnel van. A társadalom az az egyetemes hatalom, -melytől az egyén függ, aki egyben különböző tőle és azonos vele. Az -elmult és a jelenlévő nemzedékek <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> képén a társadalom -egyszerre megvan az egyénben és az egyénen kívül. Meg nem -magyarázott akarásainak sokfélesége magában foglalja a lények -mindennemű küzdelmeinek az elvét, és a társadalom emellett mégis -egység. A társadalom felruházza az egyént erőivel, ugyanakkor, -amikor megszabja az egyén kötelességeit: a társadalom határozza meg -az egyént és azt akarja, hogy az egyén felelős legyen. Szóval -minden érzést, minden gondolatot, minden kötelezettséget, amelyet a -teológia az egyénnek az Istennel való kapcsolatából magyaráz, a -szocziológia az egyénnek a társadalommal való kapcsolatából -magyaráz meg. Az erkölcs tudományában a társadalmat illeti meg az -istenség szerepe.»<a name="FNanchor_79" id= -"FNanchor_79"></a><a href="#Footnote_79" class= -"fnanchor">79)</a></p> -<p>Ezek az analógiák megmagyarázzák természetszerüen azt a -társadalmi platonizmust, mondhatnók, azt a társadalmi fétisizmust, -amely a társadalmat isteníti.<a name="FNanchor_80" id= -"FNanchor_80"></a><a href="#Footnote_80" class= -"fnanchor">80)</a></p> -<p>Máskor meg a társadalmi dogmatizmus metafizikai formát ölt. -Ilyen a formája Hegelnél. E szerint a filozófus szerint: az állam -önmagában véve észszerű; oly abszolút valóság, amely az egyén -fölött való. Felségjoga van az egyénnel szemben. Önmagában -bennerejlő és isteni oknál fogva létezik. «Isteni saját -lényegében.» <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Erkölcsi formájában, a társadalmi dogmatizmus azt állítja, hogy -az állam legfőbb és védő működése erkölcsi működés: az -igazságszolgáltatás. Azt a hitet igyekszik uralomra juttatni az -állam, hogy van a társadalomban, a társadalom összességében, valami -bennerejlő észelv, amely végül diadalra juttatja azt, ami födi az -igazságot, vagyis ami megfelel a dolgok természetének, nemcsak a -jelenben, hanem a jövendő, ma még nem létező állapotban is. Az, -amit a dolgok természetének mondanak, egyébként nem más, mint a -társadalom életszükségleteinek összessége, vagy más szavakkal: az -általános érdek. Az erkölcs voltaképpen nem egyéb, mint társadalmi -utilitarizmus. «Mikor azt látjuk – mondja Novicow, – hogy az -események fordulata véleményünk szerint megfelel a dolgok -természetének, akkor azt mondjuk, hogy a jó diadalmaskodik. Mikor -azt látjuk, hogy az emberi intézmények aszerint rendezkednek el, a -mi véleményünk szerint megfelel a dolgok természetének, akkor azt -mondjuk, hogy az <i>igazságosság</i> diadalmaskodik.»<a name= -"FNanchor_81" id="FNanchor_81"></a><a href="#Footnote_81" class= -"fnanchor">81)</a></p> -<p>Mennél jobban vizsgáljuk a különféle társadalmak erkölcsi -kodexeit, annál jobban látjuk, hogy azok nem egyebek, mint a -társadalmi életszükségletek szublimizácziója, mint a kollektiv -egoizmus imperativusza.</p> -<p>Szóvátehetjük itt azt az ellentétet, amely úgyszólván mindenkor -fennáll a társadalmi berendezkedések látszólagos moralizmusa és -reális immoralizmusa között. Machiavelli valószínűleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> -megformulázta minden kormányzás politikáját, mikor megformulázta -saját <i>fejedelmének</i> a politikáját. «Az, ahogyan élünk, oly -távol esik attól, ahogyan élnünk kellene, hogy az, aki azt, ami -történik, annak fogja fel, aminek történni kellene, inkább saját -romlását, mint saját fentartását idézi elő, mert annak az embernek, -aki azt vallja, hogy mindenesetre jó akar lenni oly sok más ember -közepette, aki nem jó, előbb-utóbb el kell vesznie. Szükséges -ennélfogva, hogy az a fejedelem, aki fenn akar maradni, arra -használja fel tehetségét, hogy ne legyen jó, hogy tehetségét úgy -használja fel, ahogy azt a szükségszerűség megkivánja. Ha mindent -fontolóra veszünk, az, ami erénynek látszik, ha gyakorolja, -tönkreteszi őt; ellenben az, ami bűnnek látszik, nem egyéb, mint -saját biztosságának és szerencséjének az oka.»<a name="FNanchor_82" -id="FNanchor_82"></a><a href="#Footnote_82" class= -"fnanchor">82)</a> Az a társadalom, amely első sorban saját magát -akarja fentartani, nem ismer el voltaképpen semmiféle kötelességet -az egyénnel szemben. Pedagógiákat gyárt magának, amelyeknek az a -rendeltetésük, hogy a kellő mértékben illúziót ébresszenek az -egyénben.</p> -<p>A társadalmi dogmatizmus spontán formája nem egyéb, mint a -közvéleménynek, ennek az egyre hatalmasabb kultuszú istenségnek, a -tekintélyi és szakértői bölcsesége. – Az újítások ellenzése és a -konzervativizmus, a személyiségek gyülölete és az intézmények vak -tisztelete: ime ezek a közvélemény lényeges alkotó elemei.</p> -<p>Néhány szóval megemlékezünk most még arról a törvényről is, -amelyet a társadalmi <i>optimizmus</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> -törvényének neveztünk. Ez a törvény nem egyéb, mint a társadalmi -dogmatizmus egy formája. A társadalmi csoportnak az az érdeke, hogy -megakadályozza a társadalmi pesszimizmus minden tanának a -terjesztését, mert ez arra alkalmas, hogy előmozdítsa az -elégületlenség általánosítását vagy a társadalmi elv iránt való -bizalmatlanságot.</p> -<p>A társadalmi csoport Leibniz szerint azt akarja: «hogy senkise -tartozzék bele egykönnyen az elégületlenek tömegébe, abban a -respublicában, ahol él.» Azt akarja, hogy mindenki azt higyje, hogy -minden a legjobban van úgy, ahogy van, a legjobb társadalomban. Az -egyént meg kell győzni arról, hogy a társadalom oly boldogság -igéretét nyujtja neki, amelyet csak az ügyetlenek és a gyöngék -szalasztanak el. Minthogy az egyén természetesen nem sorozza magát -e két kategória egyikébe sem, hajlani fog a cselekvésre azzal a -naiv és hasznos bizakodással, amelyet szívesen lát a társadalom az -egyén lelkében. Az eszménykép az volna, hogy az egyént annyira -áthassa a társadalmi mechanizmus tökéletességébe vetett hit, hogy -még az esetben is, ha vereséget szenved, vereségét ne tulajdonítsa -másnak, mint saját magának és ne tulajdonítsa soha a -társadalomnak.</p> -<p>A társadalmi optimizmus e törvényével van kapcsolatban az a -tény, hogy a <i>filiszter</i>, vagyis a tökéletes egyformaság híve, -az, akit teljesen áthatnak az orthodox társadalmi doktrinák, -egyhangúlag hitetlenkedik a pesszimista írókban. A filiszter -személyes sértésnek fogja fel az emberiség és a társadalom -pesszimista felfogását. Az <span class="pagenum"><a name="Page_118" -id="Page_118">-118-</a></span> ő szemében a társadalmi pesszimisták -formátlan vagy megsavanyodott és mindenesetre goromba -lelkek.<a name="FNanchor_83" id="FNanchor_83"></a><a href= -"#Footnote_83" class="fnanchor">83)</a></p> -<h3>IX. FEJEZET.<br /> -A társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság törvénye. – A -társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés.</h3> -<p>A társadalmi formaságok törvénye belekapcsolódik abba, amit a -társadalmi dogmatizmusról mondtunk. – Mint minden dogma, a -társadalmi dogmák is bizonyos konvenczionális és czeremóniás -szertartásokban testesülnek meg, amelyek azt alkotják, amit -Tolsztoj a világ vallásának mondana. Minden társadalom, főkép ha -arisztokratikus, vagy annak hiszi magát, elfogad egy tömeg -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> szokást, formaságot, világi -szertartást, amely ránézve fontos eszköze az összfentartásnak. Ha -valaki mulatságból megtartaná afféle könyv filozófiáját, aminő -Staffe báróné könyve <i>(Règles du savoir-vivre)</i>, akkor -valószínűleg rájönne, hogy e szabályok szelleme nem egyéb, mint -féltékeny osztály-konzervativizmus.</p> -<p>A nőknek e téren fontos szerepük van. A nő konzervativ és -féltékeny őrzője az etikettnek. Ő az, aki az úgynevezett «világot» -kormányozza. A «hölgy» hatalma a polgári világban egyszerre rejtett -és mindenható. «Megállapítom, – írja egy korunkbeli publiczista, – -a nők rengeteg többségénél a hierarchia osztályozásainak és -etikettjének makacs babonaságát. Akármilyen rangú legyen, -akármilyen legyen a toilette-je, kapard meg a nőt és kibújik belőle -a «<i>delnő</i>», Schopenhauer rettentő delnője, azzal a makacs és -beteges elfogultságával, hogy egyenlőnek mutassa magát egy másik -nővel, aki magasabbrendűnek hiszi magát, és dühösen tiltakozik az -ellen, hogy egy kalap alá vonják egy harmadik nővel… aki egyenlőnek -akar látszani vele. Milyen mániákusan választja ki és szabályozza -toilette-jének, háztartásának és budgetjének minden részletét, hogy -társadalmi magasabbrendűségét bizonyítsa vagy színlelje.»</p> -<p>«Ha jobban belemélyedek ebbe a kérdésbe, ebben látom a polgári -lélektan tünetét, szimbolumát és foglalatját. A világi hiúság elvei -uralkodnak egyaránt a toilette-en, a czeremóniákon és a -legkomolyabb dolgokon: a házasságon, a kapcsolatokon, a nevelésen, -a pályaválasztáson, az élet és a boldogság programmján. A nők -ugyanazon <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> eszménykép szerint ítélnek meg egy nagy -embert és választanak ki egy kalapot. Ez a szellemi állapot -érthetetlenné és gyülöletessé tesz a szemükben minden olyan -átalakulást, amely a dolgok rendjét felbontaná és újra osztályozná, -amely felborítaná a konvenczionális hierarchiát, a nők vallását és -életét.»<a name="FNanchor_84" id="FNanchor_84"></a><a href= -"#Footnote_84" class="fnanchor">84)</a></p> -<p>A <i>társadalmi formaságok</i> törvényéhez kapcsolódik mindjárt -az a törvény, amelyet a <i>csoporthazugság</i> törvényének -neveztünk.</p> -<p>Minden csoport tudatosan óvja azokat az illúziókat és -konvencziókat, amelyek hasznára válnak saját társadalmi -presztizsének a fentartására. Max Nordau csodálatosan elemezte -azokat a konvenczionális hazugságokat, amelyekkel a társadalom -elámítani igyekszik az egyént.</p> -<p>Ezek a kollektiv hazugságok sokkal nagyobb számúak és sokkal -hatalmasabbak, érvényesülésük a történelem folyamán sokkal -szakadatlanabb és fontosabb, semhogy egyszerű tényt lássunk csak -bennök, nem pedig igazi törvényt: <i>a társadalmi őszintétlenség -törvényét</i>. Mint a küzdelem, amelynek egyik oldala csak, a -hazugság is integráns része a társadalmi szervezkedésnek.</p> -<p>Sighele azt állítja, hogy a hazugság társadalmi funkcziójának -fontossága oly mértékben növekszik, a mily mértékben a -czivilizáczió fejlődik. Ő szerinte két tipusa van a -czivilizácziónak: az erőszakon épült czivilizáczió és a doluszon -épült czivilizáczió. A második mai polgári társadalmunkban éli -virágkorát. Bevezetésében <span class="pagenum"><a name="Page_121" -id="Page_121">-121-</a></span> A. Menger könyvéhez (<i>Droit au -Produit intégral du Travail:</i> Jog a munka teljes eredményéhez), -Ch. Andler kifejt egynéhányat ezek közül a hazugságok közül: «Az -érvényben lévő törvénykönyvek, – mondja Ch. Andler, – elnyomják a -szegényt; kihagyták elfogultságaikból a nincsetlen osztályokat. Bár -az elnyomatást szentesítik, ennek eszközeit egyébként a -méltányosság aforizmáinak képmutatása alá rejtik. Kijelentik, hogy -<i>minden ember egyenlő a törvény előtt</i>, csakhogy ugyanazok a -jogok nem lehetnek egyformán hatékonyak azoknál, akiknek van -valamijök és azoknál, akiknek nincs semmijük. Azt mondják, hogy -<i>senkit sem véd meg a törvény nem-ismerése</i>, mintha a -gyakorlatban azok, akik nem tanulmányozzák hivatásszerűen a -törvényes eljárást, ismerhetnék annak minden csinját-binját. Ennek -az a következménye, hogy a gazdagok könnyen eligazodnak a törvények -szövevényében, mert jogcsavaró törvénytudókat fogadnak maguk mellé, -akiket megfizetnek. De a szegény eltéved a sűrűségben, ahol -kifosztják, ahol megfojtják, és ahol a legkisebb vigyázatlanságot -úgy büntetik, mint a bűntényt. Az állam ekként -igazságszolgáltatásának bonyolult készülékét, a mely részben -brutális fájdalmakkal van felfegyverezve, csupán a gazdagok -rendelkezésére bocsátja.»</p> -<p>Minden filozófiai és erkölcsi dogmatizmusban, minden társadalmi -gyámkodásban és fegyelemben rengeteg része van a konvencziónak és a -hazugságnak.</p> -<p>Valami képmutató megvetését látjuk mindannak, – írja Nietzsche, -– amit az emberek valójában <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> a legfontosabbnak -tekintenek: <i>minden, őket legközelebbről érintő dolognak</i>. -Például ezt mondják: «Azért eszünk csak, hogy éljünk», – oly -borzalmas hazugság ez, mint az a másik, amely gyermekek nemzését -emlegeti minden gyönyör igazi czéljakép.</p> -<p>– Viszont, a «fontos dolgok» nagy megbecsülése úgyszólván -sohasem egészen őszinte: a papok és a metafizikusok ugyan -hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről -képmutatóan túlzó <i>nyelvezettel</i> beszéljünk, de nem sikerült -nekik megváltoztatniok az érzést, amely e fontos dolgoknak nem -tulajdonít akkora fontosságot, mint azoknak a lenézett dolgoknak, -amelyek bennünket legközelebbről érintenek. – Borzasztó -következménye ennek a kettős képmutatásnak az is, hogy a bennünket -legközelebbről érintő dolgokról, például az evésről, alvásról, az -öltözködésről, a társadalmi kapcsolatokról, nem elmélkedünk, nem -reformáljuk őket folytonosan, elfogultságoktól menten és -<i>általánosan</i>, hanem minthogy ezt az ügyet kicsinyelni -szoktuk, értelmi és művészi figyelmünket nem pazaroljuk rá; -annyira, hogy míg egyfelől a megszokás és a léhaság könnyű diadalt -arat a megfontolatlan elemen, például a tapasztalatlan ifjúságon, -addig másfelől az a körülmény, hogy szakadatlanul megszegjük a test -és a szellem legegyszerübb törvényeit is, valamennyiünket, -fiatalokat és öregeket egyaránt, szégyenletes függésbe és -szolgaságba sodor, abba a függésbe, amely voltaképpen fölösleges, -függésbe az orvosoktól, professzoroktól és lelkiatyáktól, akiknek -nyomása mindig <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> érvényesült és érvényesül még most is, -az egész társadalomra.<a name="FNanchor_85" id= -"FNanchor_85"></a><a href="#Footnote_85" class= -"fnanchor">85)</a></p> -<p>Máshelyütt szokott csúfondároskodásával ostorozza Nietzsche -azoknak a moralistáknak a képmutatását, akik «úgy tesznek, mintha -nézeteikhez hideg, tiszta, mennyei ártatlanságú dialektika -önkénytelen eredményeként jutottak volna el, holott voltaképpen -előre felállított tételt védelmeznek, fáradságosan összekeresgélt -motivumokra támaszkodva… Az öreg Kantnak épp oly rideg, mint -szemérmetes tartüfködése, amelylyel rácsábítja az olvasót a -dialektika félreeső útjaira, amelyek az ő «kategorikus -imperativus»-ához visznek, vagy inkább ragadnak, ez a látvány -nevetésre készt bennünket, finom érzésüeket, akiknek vajmi csekély -mulatságunk telik abban, hogy öreg moralisták és erkölcsprédikálók -ravasz kajánkodásait fölfedjük.»<a name="FNanchor_86" id= -"FNanchor_86"></a><a href="#Footnote_86" class= -"fnanchor">86)</a></p> -<p>A társadalom annyira ragaszkodik azokhoz a nézetekhez, és -konvencziókhoz, amelyeket hasznosoknak ítél a saját fenmaradása -érdekében, hogy talán legjobban gyűlöli és legveszedelmesebbnek -tartja az emberi tipusok közül a dilettánst és az őszintét; mert az -egyik megveti, a másik visszautasítja azt, hogy részesévé legyen az -általános hazugságnak.</p> -<p>Befejeztük immár a fentartás főtörvényeinek felsorolását, -amelyeket véleményünk szerint ki kellett emelnünk a társadalmak -életében. E törvények hatása minden szervezett társadalmat akkora -tétlenségi erővel ruház fel, amelynek következtében <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> a -társadalom saját tömegénél fogva megmarad, s amelyet rákényszerít -azokra is, akiknek esetleg kedvük volna fenmaradása ellen törni. -«Ezeket a nagy testeket, – mondja Descartes, – túlságosan nehéz -fölemelni, ha lezuhantak, vagy megállítani, ha kimozdultak a -helyükből, és összeomlásuk csak nagyon heves lehet.»<a name= -"FNanchor_87" id="FNanchor_87"></a><a href="#Footnote_87" class= -"fnanchor">87)</a></p> -<p>Ez a társadalmi tétlenségi erő, úgy, mint a fizikai tétlenségi -erő, tisztára amorális, vagy legalább is nem ismer el más erkölcsi -törvényt, mint a létfentartás törvényét: a törekvést a -fenmaradásra. Az önfentartás e törvényei teljes erejében -nyilvánvalóvá teszik azt az ellentétet, amely a társadalom és az -egyén, mondhatjuk a társadalom és az erkölcs között van. E -törvények szelleme Machiavelli tételében foglalható össze, aki azt -hitte, hogy nagy különbséget kell megállapítania az egyén és az -állam között az erkölcsiség dolgában, amennyiben az egyénnek -mindent fel kell áldoznia az erényért, míg az államnak mindent, még -az erényt is, saját fentartásáért kell feláldoznia. A társadalom -üdve – ez a legfő törvény.</p> -<p>Kérdezhetjük, hogy ha a társadalom érdeke és joga ennyire -ellentétes az egyén jogával, akkor a társadalmak hogyan maradhatnak -fenn? A felelet erre az, hogy ha a társadalmi szervezettség -lenyomni és elnyomni törekszik is a független és energikus -egyéniségeket, többé-kevésbbé közvetetlenül előnyben részesíti a -társadalmi képességeket és a középszerűségeket. Egész tömeg -szűkkeblű, formalisztikus szabályt, szegényes <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> -konvencziót, zsarnoki elfogultságot állapított meg, amely a -középszerűek és az úgynevezett «élelmesek» kezében egytől-egyig -fegyverré válik a felsőbbrendű egyéniségekkel szemben. A szervezett -társadalom mindig a maga pártján fogja találni a középszerűek -tömegét; mert a szabályok, amelyeket alkotott, szándékosan, -jutalomban részesítik a középszerűséget.<a name="FNanchor_88" id= -"FNanchor_88"></a><a href="#Footnote_88" class= -"fnanchor">88)</a></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127"><br /> --127-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NEGYEDIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">A TÁRSADALMAK EVOLUCZIÓJA</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129"><br /> --129-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -Az «evoluczió» szó értelme a szocziológiában. – Az evoluczió és az -okozatosság törvényeinek megkülönböztetése.</h3> -<p>Mindenekelőtt meg kell egyeznünk most az <i>evoluczió</i> szó -értelmében.</p> -<p>Vannak filozófusok, akiknek véleménye szerint az -<i>evoluczió</i> szó szükségképpen magában foglalja valamely -czélnak a gondolatát. Mikor társadalmi evoluczióról beszélnek, -hozzáértik, hogy az emberiség mai állapotánál tökéletesebb állapot -felé halad. Ez a finalista felfogás.</p> -<p>Mások szerint az <i>evoluczió</i> szó rokonértelmű a fejlődéssel -vagy átalakulással, anélkül, hogy valamiféle czél-fogalmat fűznének -hozzá. Ebből a szempontból fogjuk mi is vizsgálni a társadalmi -evoluczió törvényeit.</p> -<p>Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy kiküszöbölünk minden -teleologiát a társadalmi evoluczióból. Az ember mindig -többé-kevésbbé tisztán felfogott czélok felé tör. E czélok -jelentkezése az emberek gondolatvilágában épp oly reális tény, mint -bármi más, és lehetetlenség volna, hogy ezt számításba ne -vegyük.</p> -<p>Ebben a teljességgel relativ értelemben hiszszük, hogy a -teleológiának van szerepe a szocziológiában. <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> Mikor -elvetjük a <i>finalitás</i> gondolatát, ezzel azt akarjuk mondani, -hogy véleményünk szerint lehetetlen <i>abszolut</i> czélt – jólétet -vagy tökéletességet – kitüzni, amely felé az emberiség törekednék, -és ily módon lehetetlen kritériumot megállapítani, amelynek -segítségével az emberiség irányváltozásait és különböző mozdulatait -értékelhetnők, efféle abszolut czélra vonatkoztatva. Az ilyen -kísérlet társadalmi dogmatizmusra vinne, amelyet hamisnak és -veszedelmesnek tartunk elméletben és gyakorlatban egyaránt. És -amikor a haladásról fogunk beszélni, ezt a szót is teljesen relativ -értelemben fogjuk használni.</p> -<p>Mikor a társadalmak fejlődésének tanulmányozásával kezdünk -foglalkozni, először is meg kell különböztetnünk az evoluczió -törvényeit és a <i>kauzáczió</i> (okozatosság) törvényeit. A -törvények e kétfélesége megfelel a történetíró és az analitikus -kettős szempontjának, a dinamikai és a statikai szempontoknak. A -történetírót az a változás lepi meg, amely a társadalmak életében -végbemegy; s a történetíró legsürgősebb feladatának azt tekinti, -hogy e változások evolucziós törvényét fölfedezze. Az analitikust -az érdekli, ami a társadalmi tüneményekben nem változik: a -változatlan elemek és törvények. Ezek a tényezők mindenkor azonos -módon működnek a társadalmak életében, életük történetének bármely -mozzanatát, bármely fázisát vizsgáljuk is. Az evoluczió törvényei -révén oly megismeréshez jutunk el, amely teljességgel leíró. Az -okozatosság törvényeinek magyarázó jellegük van. Mert az evoluczió -folyamán történő változások, bármily <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> különfélék legyenek is, -azoknak a nemváltozó tényezőknek a hatása alatt mennek végbe, -amelyekre az okozatosság törvényei vetnek világosságot. Némely -szocziológus szerint a szocziológiának főképp az evoluczió -törvényeire kell a figyelmét irányítani. Mások szerint, pl. Tarde -szerint, az okozatosság törvényeinek a megismerése a legérdekesebb -feladat. Egy másik különbség: míg az evoluczió törvényei – amelyek -lényegükben szükségszerűek, – a szocziológiába abszolut fatalizmust -visznek bele, addig az okozatosság gondolata, amely nagy teret -enged az egyéni működésnek, legalább relativ esetlegességet visz -bele a tudományba.</p> -<p>Emlékezzünk meg előbb röviden azoknak a szocziológusoknak az -elméleteiről, akik az evoluczió törvényeinek alapjára helyezkedtek. -Ezek a szocziológusok arra törekedtek, hogy a társadalmi -átalakulásokban fölfedezzenek valami olyat, ami periódikus vagy -legalább is szabályos. Ilyesmi volt annak a nagy cziklikus -esztendőnek az antik fogalma, amelynek beteltével, úgy a társadalmi -világban, mint a természet világában, minden ugyanabban a rendben -újra ismétlődik. Vico <i>ricorsi</i>-ja voltaképp nem egyéb, mint a -cziklikus ismétlődések e régi fogalmának fölelevenítése. Számos -modern szocziológusban hasonlóképpen megvan az a törekvés, hogy a -társadalmi tényeket oly fejlődési formulákba szorítsa bele, -amelyeknél fogva azok kénytelenek volnának a maguk nagy tömegében – -jelentéktelen változásokkal – megismétlődni.</p> -<p>Hegel azt hiszi, hogy az egész társadalmi folyamatot -beleszoríthatja az ő háromságsorozatába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> H. -Spencer egyetlen törvény, az integratio és disintegratio törvénye -alá hajtja a társadalmi fejlődést valamennyi formájában: a nyelvi, -vallási, politikai, gazdasági, erkölcsi, eszthétikai fejlődést -egyaránt.</p> -<p>A. Comte számára az emberiség egész története a két közbenső -stádiumon keresztül a pozitivizmus végleges korszaka felé -közeledik.</p> -<p>Durckheim szerint az általános társadalmi fejlődés abban áll, -hogy a társadalmak a mechanikus szolidaritás tipusából átalakulnak -az organikus szolidaritás tipusává.</p> -<p>Sighele szerint az emberi csoportok az elmosódottság, -névtelenség és meghatározatlanság állapotából a világosság, -meghatározottság, szervezettség állapotába fejlődnek. Azt a -törvényt állítja fel, hogy a csoportok tömegből szektává, kaszttá, -osztálylyá, állammá fejlődnek. Miután ezt a törvényt kifejtette, -így végzi: «Az a rövid szemle, amelyet a különböző társadalmi -csoportok pszichológiáján tartottunk, remélem, elegendőképpen -igazolja, hogy a modern állam az a végleges és legtökéletesebb -forma, amelyhez a kezdetleges emberek tömege hosszú időn át eljutni -törekedett. – Az evoluczió törvénye, amely épp úgy uralkodik a -társadalom világában, mint más egyebütt, megmagyarázza ezt az -analógiát a két legszélső tipus között, amelyekben az első -tekintetre látszólag nincsen semmi közös.»<a name="FNanchor_89" id= -"FNanchor_89"></a><a href="#Footnote_89" class="fnanchor">89)</a> -Mind e felfogásoknak az a közös jellemző vonásuk, hogy egyoldalúak. -Minden részlettényt valamely állítólagos törvénynyel magyaráznak, -amely az összesség <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> tüneményeit arra kényszeríti, hogy egy -bizonyos értelemben fejlődjenek. Ily módon a <i>kicsit a nagygyal, -a részletet a nagy egészszel</i> magyarázzák.</p> -<p>Vannak szocziológusok, akik a magyarázatnak ezt a módszerét -nagyon hipothétikusnak és túlságosan kizárólagosnak találják. Ez -utóbbiak többre becsülik az analizist a szinthézisnél; ahelyett, -hogy a nagyról szállnának le a kicsinyhez, arra törekszenek, hogy a -kicsiről emelkedjenek fel a nagyig. «Én az együttesség -hasonlóságait, – írja Tarde, – apró, elemi akcziók felhalmozásával, -a nagyot a kicsivel, az egészet a részlettel magyarázom. A látásnak -ez a módja arra van hivatva, hogy létrehozza a szocziológiában -ugyanazt az átalakulást, amelyet a matematikai tudományokban -létrehozott az integrál- és differencziálszámítás -bevezetése.»<a name="FNanchor_90" id="FNanchor_90"></a><a href= -"#Footnote_90" class="fnanchor">90)</a> Ez a felfogás im hát nem -tagadja azt az egyöntetűséget, amely meglehet az együttességekben, -de azt állítja, hogy ezt az egyöntetűségét, a társadalmi -evolucziónak ezt a végleges túlsúlyát csakis egyéni kezdések és -utánzások sorozatával lehet megmagyarázni. Ez a magyarázat -sokoldalú, sokirányú, egyéni.</p> -<p>«A társadalmi evoluczió teremtő erői nem egyebek, mint azok a -kezdeményezések, amelyek, szakadatlanul halmozódván és kölcsönösen -felhasználván egymást, egységbe és rendszerbe olvadnak össze, s -amelyeknek nagyon is reális dialektikus lánczolódása, nem minden -tekervény nélkül, <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> mintha homályosan visszatükröződnék a -népek evolucziójában… És ha visszamegyünk e nagy tudományos és -ipari áramlatok igazi forrásához, mindegyikben lappangó vagy -ünnepelt lángelmék agyvelejére bukkanunk, amelyek új igazsággal, új -cselekvési móddal gyarapították az emberiség százados hagyományát, -és amelyek, e morzsák segítségével, harmónikusabbakká tették az -emberek kapcsolatait, kifejlesztvén gondolataik közösségét és -erőfeszítésük együttes munkálkodását.»</p> -<p>Mi a magunk részéről elfogadjuk azt az individualista -magyarázatot, amelyet Tarde ad a társadalmi evolucziónak. Mert -hiszünk mindenekfölött az <i>egyénnek</i>, mint tényezőnek az -értékében. Nem bizunk az olyan evoluczióban, amelyet filozófiai -entitássá emeltek, s amely független a tényektől, előbbvaló és -följebbvaló, mint az egyének. – Sok aktuális társadalmi filozófia -és különösen Marxnak a filozófiája, nem kerülte ki ezt a szirtet. -Marx, czúfolván Proudhon franczia idealizmusát és a gondviselés -fogalmához való folyamodását, valahol ezt mondja: «A gondviselés az -a gőzmozdony, amely nagyobbat lendít Proudhon filozófiai batyúján, -mint tiszta és elgőzölgő esze.»<a name="FNanchor_91" id= -"FNanchor_91"></a><a href="#Footnote_91" class="fnanchor">91)</a> -Valóban el kell ismernünk, hogy a hégeli és marxi filozófiában az -<i>evoluczió</i> épp oly kényelmes, de épp oly felszines -szocziológiai magyarázó eszközül szolgál, mint Proudhonnak a -gondviselése. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -A társadalmi evoluczió megértésének két módja.</h3> -<p>Különbséget kell tennünk a társadalmi evoluczió elképzelésének -két lehető módja között.</p> -<p>Vannak tárgyilagos törekvésű szocziológusok, pl. Durckheim, akik -valamely társadalom vagy társadalmi forma evoluczióját teljesen -gépies és külsőleges dialektika szerint igyekeznek vázolni. Mások -ellenben, főként azok, akik, mint Tarde, alárendelik az evoluczió -törvényeit az okozatosság törvényeinek, teleológikus és ideologikus -dialektika alapján fogják fel ezt az evolucziót.</p> -<p>Az első esetben, meghatározott társadalmi tényekből, -szokásokból, meggyőződésekből, stb. indulnak ki, és ezeket -kombinálván, iparkodnak megmagyarázni más társadalmi tények -alakulását és evoluczióját, amelyek az előbbieknek eredői. Jó -példáját találjuk ennek a dialektikának abban a czikkben,<a name= -"FNanchor_92" id="FNanchor_92"></a><a href="#Footnote_92" class= -"fnanchor">92)</a> amelyben Durckheim megpróbálja megmagyarázni, -hogy a kezdetleges emberiség három társadalmi tényéből: a -<i>totemben</i> való hitből, a <i>tabuban</i> való hitből és a -havitisztulás <i>tabu</i> jellegében való hitből, az idők során -kifejlesztett szinthézis alapján hogyan támadt először is a -totem-hivő törzs exogámiája (vagyis más törzsből való házasodása) -és azután mint ennek <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> az exogámiának egyik következménye: a -vérfertőzés tilalmának ma létező erkölcsi parancsa.</p> -<p>Ime, semmi teleológia, semmi ideológia; semmi más, mint egy -társadalmi tény keletkezése más társadalmi tények segítségével. -«Ily módon, – írja Durckheim, – elkerüljük annak a módszernek a -tévedését, amely úgy fogja fel a társadalmi tényeket, mint -meghatározott fogalmak logikus és teleológikus kifejlesztését. -Hiába analizáljuk a rokonsági kapcsolatokat, <i>in abstracto</i>, -nem találunk bennök semmit, ami oly mélységes összeférhetetlenséget -vonna maga után egyrészt köztük, másrészt a nemi kapcsolatok -között. Azok az okok, amelyek ezt az antagonizmust meghatározták, a -rokonsági kapcsolatokon kivül esők. A <i>kollektiv képzeteknek ez a -kialakulása</i>, ami a szocziológiának is tárgya, nem abban áll, -hogy bizonyos alapeszmék fokozatosan megvalósulnak, amelyeket -eleinte tapasztalásból merített képzetek elhomályosítanak és -elfátyoloznak, amelyek azonban lassacskán megszabadulnak ez -utóbbiaktól, hogy mindegyre tökéletesebben kialakuljanak. Ha új -állapotok állnak elő, ez «jórészt azért történik, mert régi -állapotok csoportosultak és kombinálódtak… Az eredő valóban több, -mint ok, és inkább magyarázatra szorul, mintsem magyaráz. A mi -erkölcsi felfogásunk oly erkölcsi szabályokból ered, amelyek -szemünk láttára érvényesülnek.»</p> -<p>Vajjon a társadalmi evoluczió elképzelésének e két módja közül -melyiket kell választanunk? Durckheim tárgyilagos és gépies -dialektikus módszerét, avagy azoknak az ideológikus módszerét, akik -azt hiszik, hogy minden társadalmi <span class="pagenum"><a name= -"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> evoluczió mélyén eszme -van, amely kifejlődik, megtisztul és kiszélesedik; czél van, amely -eleinte homályos és úgyszólván fátyolozottan valósul meg és csak -fokozatosan alakul ki tisztán? A mi véleményünk szerint lehetetlen -száműzni a szocziológiából az <i>eszmét</i>, mint tényezőt, a -<i>czélt</i>, mint tényezőt, a szó teljesen viszonylagos -értelmében.</p> -<p>A legvégső elemzés szerint eszmék és czélok vezetik a társadalmi -fejlődést, eszmék, amelyek eredetükkor homályosak, de idővel egyre -jobban tudatosakká válnak.</p> -<p>Durckheim maga is elismeri ennek az eszmei és czélszerűségi -tényezőnek a lappangó meglétét. Miután kimutatta, hogy a totemes -meggyőződések hatása alatt a törzs tudatának sikerült a -<i>clant</i> a vallási és erkölcsi élet területévé fejleszteni és -az exogámiát elrendelni, amely módot nyujtott az egyéni -érzékiségnek arra, hogy a clanon kívül elégüljön ki, Durckheim -hozzáteszi: «Kétségtelen, hogy a szenvedély és a kötelesség közötti -örök ellentét talált volna módot minden esetre arra, hogy -érvényesüljön, de más formát keresett volna. Nem a nemi élet -keretén belül választotta volna ki, hogy úgy mondjuk, támadó -pontját.» Ez a vallomás más-e, mint valamely czélszerűségi elv -kertelő elismerése? Vajjon nem valamely czélszerűségi gondolat vagy -öntudatlan érzés diktálta-e a clannak az exogámia parancsát, mintha -ebben látta volna egyik nélkülözhetetlen eszközét saját -biztosságának és boldogulásának? Az exogámia létjoga, még Durckheim -hipotézise szerint is, voltaképpen czélszerűségi és vitális parancs -lett volna. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>A teleológiát tehát véleményünk szerint bajos volna teljesen -kiküszöbölni a szocziológiából, föltéve, hogy a szónak nem -<i>erkölcsi</i> értelmet tulajdonítunk, ami szükségképpen mindig -konvenczionális valami, hanem vitális értelmet.</p> -<p>Ehelyütt megjegyezzük egyébként, hogy Durckheimnek állítólag -tárgyilagos dialektikája voltaképp sokkal kevésbbé tárgyilagos, -mint ő maga véli, sőt néha meglehetősen veszedelmes is. Durckheim -czikke, amelyet az imént idéztünk, jórészt Fraser <i>(Totemism)</i> -adatain épült, aki akkor elfogadta a totemes clan exogámiáját.</p> -<p>Ma, Fraser, a <i>Fortneightly Review</i> (1899) egy czikkében: -<i>The Origin of Totemism</i> (A totemizmus eredete) és -<i>Observations on central-australian Totemism</i> (A -középausztráliai totemizmusról) czímű munkájában rátér újra régi -elméletére és teljesen felforgatja, legalább is amennyiben a -totemes clan exogámiájára vonatkozott. Szerinte ma az az igazság, -hogy: «A totemes csoport, hagyományainak megfelelően, valószínűleg -<i>endogám;</i> sőt néha kötelező is ugyanazon csoport tagjai -között a nemi kapcsolat.»<a name="FNanchor_93" id= -"FNanchor_93"></a><a href="#Footnote_93" class="fnanchor">93)</a> A -totemes clannak ez az újabb magyarázata, ha pontos, nyilván -teljesen lerontja Durckheim elméletét, amelynek az az -alapgondolata, hogy: «az exogámia kötelező a totemes clanra -nézve.»</p> -<p>A két dialektika, az úgynevezett tárgyilagos és az ideológus és -teleológikus dialektika közül mi már csak inkább a másodikat -fogadjuk el biztosabb módszernek a társadalmi evoluczió -rekonstrukcziójának munkájában. <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -Az utánzás és a vele kapcsolatos törvények.</h3> -<p>Mikor a társadalmak életéről beszélünk, egyszerre számba kell -vennünk úgy az okozatosság, mint az evoluczió törvényeit. Az -utóbbiak alá vannak rendelve az előbbieknek. Vizsgáljuk meg tehát -az okozatosság főtörvényeit, az evoluczió törvényeivel együtt, -melyek az előbbieknek következményei.</p> -<p>Tarde az okozatosságnak három főtörvényét állítja fel. Ezek: 1. -az utánzás törvénye; 2. az ellenkezés törvénye; 3. az alkalmazkodás -törvénye. E három törvény szerint hatnak és hatnak vissza egymásra -kölcsönösen az egyéni tudatok a társadalmi életben.</p> -<p>A találékonyság és az utánzás korrelativ kifejezések. A -társadalmi átalakulások oka egyéni kezdeményezésekben rejlik, -amelyek ezernyi meg ezernyi példában utánozódván és ismétlődvén, -megújítják a világ ábrázatát. Alig lehet eléggé értékelni az -utánzásnak ezt a halmozó és sokszorozó hatását. Balicki megjegyzi, -hogy az az izgató hatás, amelyet a nem egyenlő és egymás fölé -rendelt csoportok egymásra tesznek, nem kölcsönös sugallásnak a -hatása, hanem egyoldalú sugallásé, egyfelől presztizs és tekintély, -másfelől jelentéktelenség és alázatosság állván egymással szemben. -Tarde szerint az utánzás törvénye felülről lefelé hat; de -kivételesen alulról fölfelé is hathat. Egyébként az utánzások -kereszteződnek; <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> ugyanaz az ember lehet bizonyos -szempontokból feltaláló, más szempontokból pedig utánzó.</p> -<p>Nietzsche felfogásában az egyéni kezdeményezésekről nem egy -analógia van Tarde felfogásával. De Nietzsche Tardenál mélyebben, -véglegesebben megkülönbözteti a kezdeményezőket és az utánzókat, a -találékony szellemeket és a nyájösztönű természeteket. Egybevág ez -voltaképpen az urak és rabszolgák nietzschei megkülönböztetésével. -Az «úr», a nemes természet, meg tudja ragadni a kezdeményezést -anélkül, hogy egy pillanatig is tartana mások véleményétől, mert – -így mondja Nietzsche – az «uraknak» az a mivoltuk, hogy -<i>értékeket teremtenek;</i> ellenben a nyájösztönös szellemek nem -tesznek szert csak oly értékre, amelyet másoknak köszönhetnek. -Megvárják mások ítéletét, hogy ők maguk is ítéletet formáljanak. Ez -a szolgaságnak talán legnyomorultabb formája. «Csodálatos -atavizmusnak kell tulajdonítanunk azt a tényt, – mondja Nietzsche, -– hogy a közönséges ember, még ma is, <i>várja</i> másoknak róla -való véleményét, hogy aztán ösztönszerűen alá vesse magát e -véleménynek; még pedig nemcsak a «jó» véleménynek, hanem még a -rossz és igaztalan véleménynek is (gondoljunk csak arra a tömeges -értékelésre és önlebecsülésre, amelyben a jámborkodó asszonyok -részesülnek gyóntatójuk részéről, és amelyben általában a hivő -keresztény részesül egyháza részéről.»<a name="FNanchor_94" id= -"FNanchor_94"></a><a href="#Footnote_94" class= -"fnanchor">94)</a></p> -<p>Miután általánosságban jeleztük az utánzás tényét, lássuk most, -melyek a társadalmi evolucziónak <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> vele kapcsolatos -törvényei. Ezek a törvények a következők: 1. a szokásnak divattá -válása; 2. az egyoldalúságnak kölcsönösséggé válása; 3. a -visszatérhetetlenség törvénye a történelemben; 4. a fokozatos -asszimiláczió törvénye.</p> -<p>Az utánzás erejét könnyű megállapítani a kezdetleges -társadalmakban. Vannak szocziológusok,<a name="FNanchor_95" id= -"FNanchor_95"></a><a href="#Footnote_95" class="fnanchor">95)</a> -akik fölvetették azt a kérdést, vajjon az utánzás ereje nem -csökken-e a czivilizáczió növekvésével? Nem kevesebb-e az utánzás a -modern társadalmakban, mint a kezdetleges társadalmakban? A felelet -nem nehéz. Az igazság az, hogy az utánzás nem kevesebb, hanem -másforma. Kevésbbé utánozzuk elődeinket, de jobban utánozzuk -kortársainkat, különösen az idegeneket. Kevesebb embert utánozunk -mindenben, de többet utánozunk valamiben… Szóval, a <i>divat</i> -uralma foglalta el a <i>szokás</i> uralmának a helyét. A divat és a -szokás harcza rejlik tán a mélyén minden harcznak a konzervativ és -a liberális pártok között. Tarde, aki a szokás divattá válásának -ezt a törvényét felállítja, megjegyzi azt is, hogy igaz, hogy a -divat maga is szokássá igyekszik jegeczesedni, s így talán ama -<i>ricorsi</i> egyikével állunk szemben, amelyekről Vico beszél. -Azt hiszi Tarde, hogy bizonyos fajta ritmus naturalizálni törekszik -az importált czikkeket, az idegenből eredő szokást felruházni -igyekszik az autochton gyakorlás erejével, s ekként a -kozmopolitizmusból igyekszik bennünket átvezetni a -tradiczionalizmusba. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> Ezzel szemben Durckheim azt állítja, -hogy az a társadalom, amely egyszer kiszabadult már a tradiczió -tekintélyének jármából, soha többé nyakába nem veszi ezt a -jármot.</p> -<p>A mi véleményünk szerint Tarde ellen fel lehetne hozni azt az -ellenvetést, hogy van sok olyan divat, amely eltünik, alighogy -megszületett, és nem ér rá szokássá kristályosodni.</p> -<p>Az evolucziónak az utánzással kapcsolatos egy másik törvénye -<i>az egyoldalúságnak kölcsönösséggé való válása</i>. Az utánzásnak -az a hatása, hogy végül kölcsönös kapcsolatokká alakítja át az -egyoldalú kapcsolatokat.</p> -<p>A háború például eredetileg nem volt egyéb, mint embervadászat, -valakinek, aki nem tud védekezni, egy békés törzsnek valamely -rablóhorda által való elpusztítása vagy elűzése. Az udvariasság -kötelességei nem voltak kölcsönösek az emberek között; kölcsönösség -nélkül övezték hódolattal és tisztelettel a főnököket, földesurakat -vagy királyokat. Nem volt felvilágosítás, sem kölcsönös megvitatás, -hanem a főnök és papok egyedül gyakorolták a parancsolás és a -dogmatizmus monopóliumát.</p> -<p>«Hogyan engedett helyet, – kérdezi Tarde, – az embervadászat az -emberi háborúnak, a hiszékenység a szabad vizsgálódásnak és a -dogmatizmus a kölcsönös felvilágosításnak? az engedelmesség a -szabad beleegyezésnek és az abszolutizmus az önkormányzatnak? a -privilégium a törvény előtti egyenlőségnek, a donáczió vagy a lopás -a cserének? a szolgaság az igazi kooperácziónak? és végül a -kezdetleges házasság, amely a nő eltulajdonítása volt, minden -kölcsönösség <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> nélkül, a mai házasságnak, amely a -férfinak a nő által és a nőnek a férfi által való eltulajdonítása? -Válaszom ez: az utánzásnak minden formájában való lassú és -elkerülhetetlen hatása következtében.»<a name="FNanchor_96" id= -"FNanchor_96"></a><a href="#Footnote_96" class= -"fnanchor">96)</a></p> -<p>A felsőbbnek tömeges utánzása az alsóbb által általánosította az -előbbinek privilégiumait. Az a szükséglet, hogy utánozzuk a -felsőket, hogy épp úgy higyjenek bennünk, épp úgy -engedelmeskedjenek, épp úgy szolgáljanak nekünk, mint neki: -mérhetetlen erő volt, amely lassan létrehozta azokat az -átalakulásokat, amelyeket látunk. A népfelség, amint ma érvényesül, -nem egyéb, mint ezernyi példányban való megsokszorozódása a -monarchikus felségnek, és ez utóbbi példája nélkül, amely különösen -XIV. Lajosban testesült meg, ki tudja, vajjon egyáltalán -kigondolható lett-e volna?</p> -<p>Egy harmadik törvény, amelyet az utánzás korolláriumának kell -tekintenünk, a visszatérhetetlenség törvénye a történelemben.</p> -<p>Tarde szerint az, ami a társadalmak történetében lényeges, -<i>visszatérhetetlen</i>, vagyis nem ismétlődhetik megfordított -sorrendben. – Valamely létező társadalmi evoluczió -visszatérhetetlen, mert az oly tények, aminő például a -monopóliumról a kereskedelmi szabadságra, a szolgaságról a -szolgálatok kölcsönösségére való áttérés az utánzás törvényeinek -korolláriumai. Vagyis, ezek a törvények megszünhetnek részben vagy -teljesen működni és ez esetben valamely társadalom részben -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> vagy teljesen kimulik, de a törvények -nem fordulhatnak fel. Tegyük hozzá ehhez, hogy az utánzás áramlásai -kereszteződnek és egymásba olvadnak, hogy úgy mondjuk, maguk -között. És ez az összebogozódás soha többé nem oldható fel. Ha azt -akarjuk feltételezni, hogy feloldódtak, akkor a czivilizáczió -teljes felfordulását, teljes kataklizmáját kellene elfogadnunk.</p> -<p>Foglalkozzunk most röviden az evolucziónak egy másik -törvényével, amely szintén az utánzás törvényének korolláriuma. Ez -a fokozatos asszimiláczió törvénye a társadalmakban.</p> -<p>Tarde szerint, az utánzások felhalmozódása következtében a -társadalmi élet jelenségei egyöntetüségre törekszenek. Példa erre a -férfi és női ruházat, amely miután hajdan nagyon differencziálódott -volt úgy szabásban, mint szövetben a népesség különböző osztályai -és az ország különböző tartományai szerint, egyre jobban törekszik -immár az egyöntetüségre.</p> -<p>Tarde szerint ez a törvény érvényes a társadalmi tevékenység -minden ágában, sőt átalakítani igyekszik még a versenyt és a -küzdelmet is, ezek különböző formáiban. «Az utánzás következtében, -amelynek kisugárzása szakadatlanul és titkon működik, hogy úgy -mondjuk, a társadalmi mező kiszélesítésére, a társadalmi jelenségek -kiszélesednek és részt vesz ebben a mozgásban a háború is. Végtelen -sok, igen apró, de igen elkeseredett háború után kis törzsek -között, sokkal kisebb számú, valamivel nagyobb háborúk következnek, -de más kevésbbé gyülölködők, kis városok, majd pedig nagy városok -között, még később növekvő népek között és végül elérkezünk oly -korszakhoz, amelyben <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> nagyszabásuak, de igen ritkák az -összeütközések, minden kegyetlenség nélkül, a nemzeti kolosszusok -között, amelyek már nagyságuknál fogva is békeszeretők.»<a name= -"FNanchor_97" id="FNanchor_97"></a><a href="#Footnote_97" class= -"fnanchor">97)</a></p> -<p>«A verseny, ez a gazdasági és többé már nem politikai jellegü -társadalmi ellenkezés, ugyanezt a törvényt követi. Mint a háború, a -verseny is kicsiből nő nagygyá, igen számos kicsiből igen kevés -számú nagygyá…»</p> -<p>A társadalmi harcz harmadik nagy formája, a <i>vitatkozás</i>, -szintén ugyane törvény szerint fejlődik… Apró kotériák, apró -törzsek, apró egyházak, apró fórumok, apró iskolák szóharczai -helyét nagy polémiák után egypár nagy pártnak, egypár nagy -parlamenti csoportnak, egypár nagy filozófiai vagy művészeti -iskolának az ellentétessége foglalja el, amelyek felséges csatákat -vívnak egymással.<a name="FNanchor_98" id= -"FNanchor_98"></a><a href="#Footnote_98" class= -"fnanchor">98)</a></p> -<p>Ezért van az, hogy bizonyos társadalmi dolgok: dogma, szólásmód, -tudományos elv, erkölcsi rovás, ipari eljárás, stb. utánzó ismétlés -folytán geometriai arányban igyekeznek terjeszkedni, a társadalmi -hatások és kölcsönhatások tere mindjobban bővül, az ellenkezések -kiszélesedve elgyengülnek és úgy látszik, az emberiség egyszerre -megbékülés és általános egyöntetűség felé halad.</p> -<p>Ezzel végeztünk a fejlődés különböző törvényeivel, melyek -mindmegannyi korollariumként kapcsolódnak az utánzás -alaptörvényéhez. Az utánzással kapcsolatban érdekes tanulmányt -lehetne <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> még folytatni. Meg kellene vizsgálni, -hogy melyek kedvező vagy kedvezőtlen feltételei az utánzó -sugallásnak, melyet egyik lélek a másikra gyakorol. Tarde -utánzás-elméletét érdekes és pontos vizsgálattal egészítette ki, -melyet az utánzás problémája e szubjektiv szempontjának -szentel.<a name="FNanchor_99" id="FNanchor_99"></a><a href= -"#Footnote_99" class="fnanchor">99)</a></p> -<p>Tarde megvizsgálja a lelki kölcsönhatás különféle: fizikai, -élettani, vagy pszichológiai feltételeit, vagyis egyik lélek -hatását egy másik lélekre. Hogy melyek a távolság, a kor, a nem, a -termet, a fizikai energia, az egészség, a faj ama feltételei, -melyek az utánzás társadalmi jelenségében hatással vannak egyesek -szuggesztivitására és mások szuggesztibilitására? Nem követhetjük -Tarde-ot érdekes fejtegetéseiben, melyeket e kérdéseknek szentel. -Csak azokra az individualista következtetésekre mutatunk rá, -amelyek a következő idézetből bontakoznak ki: «Magasabb -szuggesztivitás kiváltsága nem kapcsolódik állandó módon egyetlen -fajba; koronként vándorol és ama történeti körülményektől függ, -melyekben ez vagy az a faj részesedett. Ebből következik az is, -hogy adott pillanatban az a tény, hogy magasabb tekintélyü fajhoz -tartozik, szuggesztivabbá, befolyásolhatóbbá, az eszmék és -cselekedetek terjesztésére alkalmasabbá teszi az embert. De ez a -magasabb szuggesztivitás, mely a fajtól függ, mindinkább alá van -rendelve annak, mely egyéni felsőbbségből ered. Tegyük hozzá: ha -nincs faj, mely arra született, hogy folyvást feltaláljon, hogy -parancsoljon és tanítson minden tekintetben <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> és -örökké, épp így állandó és föltétlen egyéni fensőbbség sincs. Aki -köztünk a legtudósabb, az is tanulhat valamit a legtudatlanabbtól, -példát vehet a legjobb is valamiben a legrosszabbtól. Azt is -látjuk, hogy fejlődő társadalomban a parancsolás épp úgy, mint az -engedelmesség széttagolódik és így mindinkább kölcsönös lett. Az -általánosított munka és csere folytán mindegyikünk szolgálója -azoknak, akikért dolgozik és ura azoknak, akik érte -dolgoznak.<a name="FNanchor_100" id="FNanchor_100"></a><a href= -"#Footnote_100" class="fnanchor">100)</a></p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -A társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei.</h3> -<p>A találékonyság és az utánzás nem egyedüli teremtő erői a -társadalmi fejlődésnek. Az utánzás áramlásai ellenkeznek egymással; -az egyének agyában közvetítik és meghatározzák az alkalmazkodást, -mely önmaga új utánzó áramlásoknak lesz kiinduló pontja.</p> -<p>Az ellenkezés vagy küzdelem nem kevésbbé szükséges törvény, mint -az utánzás. Tanulmányozni fogjuk természetét és hatásait.</p> -<p>A társadalmi ellenkezés Tarde szerint három fajta: <i>sorozatos, -fokozatos</i> és <i>iránybeli</i> vagy jelképes ellenkezés.</p> -<p>A sorozatos ellenkezés minőségbeli jelenség, mely egymást követő -ellentétes változatokat mutat. – A sorozatos ellenkezés egyik -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> példája azokban az evolucziókban és -kontraevolucziókban állana, azokban a <i>ricorsi</i>-ban, melyeket -bizonyos társadalomtudósok a társadalmi jelenségek menetében -elképzeltek. A fokozatos ellenkezés mennyiségbeli természetü -ellenkezés. Szaporodásnak vagy csökkenésnek, növekedésnek vagy -apadásnak, emelkedésnek vagy esésnek nevezhetnők. Például: a -bünözés, az öngyilkosság, születés, házasságkötés bizonyos -fajtájának emelkedése vagy esése, stb. Végül az az ellenkezés, -melyet Tarde iránybeli vagy diametriális ellenkezésnek nevez, -összeütközés két ellentétes erő között, melyek egyidejüleg életért -és befolyásért küzdenek.</p> -<p>Maguk az iránybeli ellenkezések kétfélék lehetnek: külsők vagy -belsők. Külső ellenkezéseknek nevezhetjük ama törekvések -ellenkezését, melyek több ember, vagy több embercsoport között -vannak. Bensőknek azokat az ellenkezéseket nevezzük, melyek -ugyanegy ember különféle törekvései között támadnak.</p> -<p>A külső ellenkezések egyáltalában nem azonosok a benső -ellenkezésekkel. Egy szóval e kétfajta küzdelem összeférhetetlen. -Valójában, mondja Tarde, «csak amikor vége a benső küzdelemnek, -amikor az egyén két ellentmondó befolyás között ránczigálódva már -választott, bizonyos véleményt vagy bizonyos elhatározásért inkább -elfogadott, mint egy másikat, amikor tehát így békét teremtett -önmagában, akkor lesz a harcz lehetséges közte és azok között az -egyének között, akik vele ellentétesen választottak.<a name= -"FNanchor_101" id="FNanchor_101"></a><a href="#Footnote_101" class= -"fnanchor">101)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Tarde szerint az ellenkezés e három alakjának, a sorozatos, -fokozatos és iránybeli ellenkezésnek, csak esetleges, nem állandó -és nem szükségszerü a karaktere. Rosszul tennők, ha azt tennők, -hogy az emberi czivilizáczióban a sorozatos ellenkezések örökké -ujjászületnek (Vico <i>ricorsi</i>-ja), vagy hogy a szaporodásnak -és csökkenésnek, a növekedésnek és apadásnak szükségszerüek a -váltakozásai. A szükségszerü regresszió nem több, mint amennyi a -szükségszerü visszatérhetőség.</p> -<p>Végül, Tarde szerint, hasonlókép rosszul tennők, ha azt hinnők, -hogy a társadalmak fejlődésében az iránybeli ellenkezések -szükségesek és örökkévalók. Tarde szerint az ellenkezés nem más, -mint egy átmeneti időszak, az utánzás és alkalmazkodás között. Csak -negativ szerepet játszik. Találékonyság és a találékonyságból eredő -utánzó terjeszkedés nélkül, melyek nem önzések keveredéséből, hanem -amaz ösztönös rokonszenvből származnak, mely társas lényekké teszi -az embereket, a verseny tehetetlen és káros. A küzdelem szintén -ideiglenes jellegü. A harczok szétterjengenek és gyöngülnek. Eljön -az ideje, amikor eltünnek. A haladás abban áll, hogy az egymással -ellentétes érdekek bonyolódott vetélkedését összhangzó jogok -szabatos elhatárolását váltja fel.</p> -<p>Azt hiszszük, hogy Tardenak a két első pontra vonatkozóan igaza -van. De nem hiszszük, hogy a czivilizáczióban megvolna akár a -történelmi <i>ricorsi</i>, akár a növekedés és csökkenés -váltakozásainak szükségszerüsége. Azt hiszszük, nincs rá ok, hogy -az emberiség ismeret- és vagyonmennyisége folyvást határtalanul ne -gyarapodnék.</p> -<p>Hanem Tardetól eltérő véleményen vagyunk az <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> -<i>iránybeli</i> ellenkezések esetleges vagy szükséges karakterének -kérdését illetőleg. Mi hiszünk ez utóbbi módon értelmezett küzdelem -szükségességében és örökkévalóságában. A küzdelem addig nem fog -eltünni, mig el nem tüntetik az egyének különféleségét, ami igazán -állandó és lerombolhatatlan. Ezer különféleség folytán az egyének, -bármi történjék is, továbbra is szembeszállanak egymással, -mintmegannyi felfegyverzett egoizmus, megannyi megkülönböztetett és -megmásíthatatlan hatalmi akarás, megmásíthatatlan érdeke, szüksége -és vágya, valamint amaz eredeti és személyes módja szerint, -melylyel felfogja és visszatükrözi a világot. Ugy látszik, ezt maga -Tarde is elismeri. «A társadalmi haladás, – mondja, – nem az -ellenségeskedésből ered, ha bizonyos formáját felölti is, hanem a -nagyravágyásból és a találékonyságot és az utánzást szülő -hajlamból.» De mi ez a nagyravágyás, amiről Tarde beszél, ha csak -nem a hatalomravágyásnak és a harcznak egy alakja? És melyik -nagyravágyás nem tételez fel ledöntendő akadályt, leverni való -ellenséget? Szerintünk Simmelnek van igaza Tarde-del szemben, -amikor megengedi, hogy a küzdelmi elem lényeges és megdönthetetlen -jelleg a társadalmak életében.<a name="FNanchor_102" id= -"FNanchor_102"></a><a href="#Footnote_102" class= -"fnanchor">102)</a> Nietzschenek igaza volt, amikor azt mondta, -hogy «a gyülölet, irigység, kapzsiság, uralomvágy hajlamait úgy -kell tekintenünk, mint az élet lényeges törekvéseit, mint valamit, -aminek az általános életgazdaságban mélyen és lényegesen bent kell -gyökereznie.»<a name="FNanchor_103" id="FNanchor_103"></a><a href= -"#Footnote_103" class="fnanchor">103)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>A fejlődés semmiképpen sem mutatja, hogy az önzés és -antagonizmus csökkent volna az emberi kapcsolatokban. Ellenkezőleg, -úgy látszik, korunk jellemző vonása a kollektiv önzéseknek, fajok, -osztályok, pártok, testületek, stb. önzésének túlzó telítettsége. -Fontoljuk csak meg azt a példát, melylyel az angol egoizmus -szolgált a délafrikai háborúban.</p> -<p>Azt hisszük, hogy a csoportok önzése soha sem volt jobban -felfegyverkezve, mint manapság. Ha megengedjük, hogy az egyéni -tudat megfinomult a fejlődés folyamán és megközelíthetőbbé vált -amaz érzések számára, melyek finomabbak és emberiebbek, mint a -kezdetleges emberiség érzései, a társadalmi tudat épp oly önző, épp -oly nagyravágyó és kapzsi, alkalomadtán épp oly zsarnoki és -elnyomó, mint még soha.</p> -<p>A szolidaritás békéltető képességeiről beszélnek. De nem kell -szem elől téveszteni, hogy növekvő szolidaritásnak ellenségeskedés, -csoportonként jobban feltünő vetélkedés, valamint a csoporttal -szemben való nagyobb önzés felel meg. Nem kell, mint ahogyan már -megjegyeztük, a <i>szolidaritás</i> szónak, amely közhelylyé vált, -illuziót kelteni. Vilfredo Pareto, egy mai gazdaságtudós, érdekes -megfigyeléseket tett ez irányban. «A kifejezések – mondja – a velük -való használat folytán végül kezdik elveszteni minden -jelentőségüket. Ilyen kifejezés például a «szolidaritás», mely -jelenleg divatban van. A XVIII. század végén «érzékeny»-nek kellett -lenni, 1488-ban a «testvériség» volt nagy becsben; azóta sokat -csökkent hitele; most «szolidáris»-nak kell lenni. Ezt a -kifejezést, a vele való visszaélés folytán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -mindenre kezdik alkalmazni… Például a protekczionisták is a -szolidaritásra hivatkoznak. Azt erősítgetik, hogy a protektori -jogok szolidárissá teszik a munkaadót és a munkást. Szegény -ártatlan lelkek, csak a szolidaritás szeretete hajtja őket, hogy -jogot kérjenek arra, hogy polgártársaik által fizettessenek bért -maguknak. Hallottam, amint egy igen képzett személyiség nyilvános -szónoklatban bizonyította, hogy a «tudomány nem érdemli meg nevét, -ha nem ébreszt szolidáris érzelmeket». Ezek szerint a geometria nem -tudomány, mert benne nehéz volna a legcsekélyebb hatást is -felfedezni a «szolidaritás»-ra. Különben melyik nyilvános -szónoklatból, a legjelentéktelenebb felköszöntőtől kezdve a -miniszter beszédéig, hiányzik a «szolidaritás» kifejezés? Azok az -emberek, akik alkalmazzák, úgy látszik, elvesztették érzéküket a -nevetségesség iránt és nincs többé Voltaire, vagy Moliére, hogy -eszükbe idézze.»</p> -<p>«Ujra meg kellene írni <i>Tartufe</i>-ot. Bizonyos, hogy -napjainkban Tartufe a szolidaritás nevében akarná elcsábítani -Elmirát és kifosztani az együgyü Orgont… A szolidaritás egyszerüen -új elnevezés, melyet az egyik legegészségtelenebb fajta egoizmusnak -adtak.»<a name="FNanchor_104" id="FNanchor_104"></a><a href= -"#Footnote_104" class="fnanchor">104)</a></p> -<p>Ne féljünk megvallani, hogy az ellenkezés és a küzdelem lényeges -és szükséges kategóriái a szocziális életnek. Emlékezzünk csak, mit -mond Machiavelli a szenátus és a nép közötti küzdelem <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> -hasznáról a római hatalom kialakulását illetőleg.<a name= -"FNanchor_105" id="FNanchor_105"></a><a href="#Footnote_105" class= -"fnanchor">105)</a></p> -<p>Van bizonyos igazság Durckheim paradoxonában, hogy «a bűn -szükséges, hogy az egész társadalmi élet alapfeltételeivel függ -össze és éppen ennél fogva hasznos»,<a name="FNanchor_106" id= -"FNanchor_106"></a><a href="#Footnote_106" class= -"fnanchor">106)</a> és van igazság Poletti axiomájában is, mely -szerint «a két haladás, a kártékony haladás és a munkás haladás, -összetalálkozása nem esetleges és nem sajnálatraméltó, hanem -elkerülhetetlen, és azt mutatja, hogy a bün és a munka, a bün és a -genie ugyanazon forrásokból merítik életerejüket.» Durckheim több -megokolását adja a kriminalitás e hasznos szerepének; ime egy a -több közül: Vegyünk, – mondja – ami lehetetlen, egy társadalmat, -ahol nem követnek el többé sem gyilkosságot, sem lopást, sem -semmiféle merényletet az erkölcsök ellen. Ez az állapot csak akkor -állhat fenn, ha a társadalom cselekedeteit a köztudat tulságosan -egyhangulag, általános helyesléssel fogadja. Aminek az a szomorú -következménye, hogy e kollektiv tudat, mely a kapott elégtételek -folytán követelőzőbbé válik, szerfölött szigorúan fogja elbirálni a -legjelentéktelenebb erőszakos, gyöngédtelen, vagy erkölcstelen -cselekedeteket. Az emberek úgy fognak élni, mint egy kolostorban, -ahol halálos bűn hiján szőrcsuhára <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> vagy böjtölésre itélik -őket a legmegbocsáthatóbb kis vétkek miatt. «Például a kiméletlen -vagy kiméletlenül végrehajtott szerződések, melyek csak -közmegrovást vagy polgári eljárást vonnak maguk után, -gonosztettekké válnak… Ha tehát ez a társadalom a biráskodás és -büntetés hatalmával lesz felfegyverezve, bűncselekményeknek fogja -minősíteni ezeket a cselekedeteket és eszerint fog ellenük -eljárni…»<a name="FNanchor_107" id="FNanchor_107"></a><a href= -"#Footnote_107" class="fnanchor">107)</a> Igy tehát még a bűnnek is -megvan az erkölcsi haszna. Meggátolja, hogy a közvélemény a -kollektiv tudat által tulságos zsarnoki nyomást gyakoroljon az -egyénre.</p> -<p>A bűnnek e hasznos szerepe emlékünkbe idézi Hartmann mélységes -sorait, amelyekben ilyenféle «kakodiceá»-t, vagyis a rossz -igazolását, rajzol meg a társadalmak életében. «Faust, – mondja ez -a bölcselő, – Mefistofeles néven nevezi azt a hatalmat, mely örökké -a rosszat akarja és örökké a jót hinti el. Goethe a legjobb -kifejezést találta meg, hogy visszaadja e «lehetetlen ördög» -szerepét, akiről a német legenda beszél, akit mindig félrevezetnek -czélba vett tervei, s akinek mindég ellenkezőleg végződnek -törekvései, mint ahogy akarta volna. Minden egyéni rosszakaratot -úgy kell tekinteni, mint e hatalom egy részét, amely örökké a -rosszat akarja és örökké a jót veti el.»</p> -<p>«A gonosz akarat nem játszik tisztán negativ szerepet a -mindenségben. Nem olyan véletlen, <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> melyet ki kell -küszöbölni. Hanem bizonyos pozitiv dolog és lényeges tényezője az -öntudatlan teleologiai pörnek…»</p> -<p>«Az előtt, aki e szempontból megszokott egy Schelling és Hegel -nézete szerint felépített teleologiát, az előtt kétségtelen, hogy a -rossz közvetett hasznos következménye csak különleges esete az -általános történelmi törvénynek, mely azt akarja, hogy az emberek -ritkán és homályosan ismerjék azokat a czélokat, amelyek felé -törekednek és hogy ezek a czélok kezeik között teljesen különböző -eredményekké alakuljanak át. Talán ezt nevezik a természet -iróniájának és ez nem más, mint az öntudatlan eszme fortélyainak -következménye.»<a name="FNanchor_108" id= -"FNanchor_108"></a><a href="#Footnote_108" class= -"fnanchor">108)</a></p> -<p>Ez az idézet metafizikailag fejezi ki azt a tényleges igazságot, -hogy a küzdelem, melyet a felületes optimizmus meg akart szüntetni, -örök és hasznos tényezője a társadalmi fejlődésnek az élet -szempontjából. Az egyének küzdelme egymás között, a csoportok -egymás közötti küzdelme, az egyén küzdelme a csoport s a csoport -küzdelme az egyén ellen, a küzdelemnek mindezek az alakjai -elkerülhetetlenek és örökkévalók. A küzdelemnek ez az állapota az -egyéni szabadságra különben kevésbbé kedvezőtlen, mint ahogy -hisszük.</p> -<p>Mert az az egyén, aki több harczban lévő csoportot talál magával -szemben, valamelyik csoportban védelmet találhat a másik csoport -ellen. Az egyik elnyomó társadalmi erő ellen <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> az -ezzel ellenséges erőhöz fordulhat. Az az ember, aki csak egy -társadalmi csoportosuláshoz tartozik, anyagilag és szellemileg -sokkal függőbb, mint az, aki többhöz tartozhatik, egyiktől a -másikhoz mehet és saját tudatában szembe helyezheti egymással -ellenlábas társadalmi rendszereiket. Montesquieu mondotta, hogy a -politikai hatalmak szétválasztása és lehetséges összeütközése a -polgárra a szabadság biztosítéka. Ezt a gondolatot ki lehet -bővíteni és ki lehet terjeszteni a társadalom életének minden -körére. A csoport hatása gyakran elnyomta az egyént, ennek tehát -érdekében áll, ha a csoportok összeütközésbe kerülnek egymással. -Igy uralkodhat rajtok, vagy legalább menekülhet előlük. Azt a régi -mondást, hogy <i>divide, ut imperes</i>, így alakíthatjuk át: -<i>divide, ut liber sis</i>.</p> -<p>A társadalmi ellenkezés örök és szükséges társadalmi működés -lévén, abba a meghatározásba tartozik, amelyet az okozatosság -törvényeiről, vagyis azokról a törvényekről állítottunk fel, -amelyek a társadalmak élete változhatatlan elemeinek, örök -tényezőinek hatását meghatározzák. Azok a megnyilvánulások, melyek -az efajta törvényeknek tárgyai, ugyanazok, amelyeket -Xénopol<a name="FNanchor_109" id="FNanchor_109"></a><a href= -"#Footnote_109" class="fnanchor">109)</a> «ismétlődő -megnyilvánulások» – nak nevez, vagyis ezek a megnyilvánulások úgy -ismétlődnek, hogy önmagukkal állandóan azonosak és nem változnak -tartamuk folyamán. Az <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> ismétlődő megnyilvánulásokkal Xénopol -szerint szemben állanak az «egymást követő megnyilvánulások», -vagyis azok, amelyek «különféle hatás alatt időközben -megváltoznak».</p> -<p>A társadalmi differencziáltság törvénye ez utóbbi meghatározásba -tartozik. Ez a fejlődésnek egyik törvénye, amely a társadalmi -energiáknak egy bizonyos irányba való igazodását fejezi ki.</p> -<p>A differencziálódás törvényét úgy tekinthetjük, mint az -ellenkezés általános törvényének következményét. A társadalmi -csoportok és társadalmi hatások szembeszállanak egymással, és a -társadalmi életben a társadalmi kapcsolatok váltakoznak és -mindinkább összebonyolodnak.</p> -<p>Ezt a törvényt már Rousseau megformulázta: «A társadalmak -sokadalmából új és gyakran ellentétes kapcsolatok sokasága -születik, mely ellenkező irányba rángatja azokat, akik -lelkesedéssel haladnak a társadalom útján.»<a name="FNanchor_110" -id="FNanchor_110"></a><a href="#Footnote_110" class= -"fnanchor">110)</a></p> -<p>Simmel azok közé tartozik, akik legtöbbet foglalkoztak ezzel a -törvénynyel. Szerinte «a történelem megsokszorozza a társadalmi, -vallási, szellemi, kereskedelmi csoportok számát, amelyekhez az -egyének tartoznak, akiknek egyéniségét a csoportok növekvő -bonyolultsága emeli. Következésképpen ezek kötelessége többé nem -oly szorosan vett egyszerü, világos, egyoldalu, mint abban az -időben, amikor az egyénnek csak saját társadalmával volt -dolga.»</p> -<p>«Ugy látszik, hogy a társadalmi elemek növekvő <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> -differencziálódása, a lélektani elemekkel öszhangzó -differencziálódás a tudatban, a társadalmak és egyének párhuzamos -fejlődésének összes törvényei sokkal inkább növelik, mint -csökkentik ezeknek az összeütközéseknek számát.»<a name= -"FNanchor_111" id="FNanchor_111"></a><a href="#Footnote_111" class= -"fnanchor">111)</a></p> -<p>Az előbbiekből kiindulva két fajta differencziálódást -különböztethetünk meg: külső és belső differencziálódást.</p> -<p>A külső differencziálódás az egyéneket körülvevő társadalmi -kapcsolatok növekvő bonyolultságában áll, a belső differencziálódás -pedig az egyéni tudatokban levő érzések, eszmék és hitek növekvő -bonyolultságában. Az utóbbiak a fejlődés arányában teljesebbek, -finomultabbak és sokoldalubbak lesznek. «A történelem ugyanakkor, -amikor megnöveli az erkölcs tárgyainak számát, érzékenyebbekké -teszi az alanyokat.»</p> -<p>Az erkölcsi monizmus felületes feltevés, amelyet mindinkább -túlhaladnak a számban és jelentőségben növekvő erkölcsi -összeütközések.</p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -A társadalmi asszimiláczió és differenciálódás törvényeinek -ellentéte.</h3> -<p>Két ellentétes törvénynyel állunk szemben: a társadalmi -differencziálódás törvényével, mely szerint a társadalmi haladás a -nagytól a kicsihez, <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> az egyszerütől az összetetthez, az -egynemütől a különnemühöz való fejlődésben áll, továbbá a fokozatos -társadalmi asszimilálódás törvényével, mely szerint a fejlődés -átmenet a kicsitől a nagyhoz, a különnemütől az egynemühöz. Ez az -utóbbi törvény az utánzás törvényeinek egyik corolláriuma, -mintahogy a fokozatos differencziálódás corolláriuma az ellenkezés -törvényeinek. A fokozatos asszimilálódás törvénye (Tarde) szerint -az emberiség tökéletes monizmus, teljes egyformaság, tudományos, -technikai, szellemi, esztétikai és erkölcsi egyformaság felé -halad.<a name="FNanchor_112" id="FNanchor_112"></a><a href= -"#Footnote_112" class="fnanchor">112)</a> A fokozatos -differencziálódás törvénye (Simmel) szerint a társadalmi alakulatok -és az egyéni tudatok mindinkább bonyolulnak és váltakozók -lesznek.</p> -<p>Ez a két ellenlábas törvény vetélkedik a befolyásért a -társadalmak fejlődésében. Hogyan működnek? Miként egyeztethetők -össze hatásaik? E két törvény közül melyik diadalmaskodik? Talán -ezek a legnehezebb kérdések, amelyeket a társadalomtudósnak fel -lehet vetni.</p> -<p>Megelégszünk azzal, hogy felvetjük itt a kérdést és nehány -alapvető gondolattal rámutatunk a megoldására. Azt hiszszük, egy -szükséges megkülönböztetést kell tennünk. Van egy terület, ahol -végbemegy a gondolatok asszimilálódása és valószinüleg mindinkább -végbe fog <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> menni. A tudomány területe ez. Az az -egyetemesség, amely az intelligencziáknak a tudományos igazságokhoz -való simulásában megnyilatkozik, különben inkább lelki és -gondolkozásbeli okoktól függ, mint társadalmi okoktól. Mert az -intelligencziák növekvő asszimilálódásának valódi oka ezen a -területen nem más, mint a tudományos igazságok szorosan vett -tárgyilagos, személytelen jellege.</p> -<p>Van még egy terület, ahol az asszimilálódás törvénye -valószinüleg diadalmaskodni fog. Ez a közgazdaság és a technika -területe. Ennek oka az, hogy az emberi tevékenység e két ága -szorosan hozzákapcsolódik a tudományos kulturához és hogy a -lelkeknek a tudományos téren való fokozódó áthasonulása hasonló -áthasonulást fog magával vonni a gazdasági és technikai élet -területén is. Maga a ruházkodás, amely a gazdasági élet körébe -tartozik, talán meg fog próbálkozni azzal, sőt már próbálkozik is, -hogy egyenruhává legyen.</p> -<p>Van azonban egy másik nagy terület, amely szerintünk ki lesz -szolgáltatva a társadalmi differencziálódás törvényének és ahol az -egyéni különféleségek és eredetiségek teljesen szabadon -terjeszkedhetnek. Ez az esztétikai és erkölcsi terület. Ez az -egyéni kezdeményezés és sugallás tere marad. A jövő esztétikája, a -jövő vallása és erkölcse mindinkább anomikus lesz. Mindenki -mindinkább saját koczkázatára és veszélyére fogja megalkotni -szépségének és erkölcsi igazságának eszményét; mindenki saját -felelősségére fogja hajszolni metafizikai és esztétikai gondolatai -καλὸς κίνδυνος-át. Az <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> egyén viselkedését nem többé-kevésbbé -szoros erkölcsi és társadalmi <i>dogmatizmusok</i> fogják -megszabni, hanem az eszmény, amelyet saját maga teremt.</p> -<p>Szerintünk a differencziálódás és az individualizmus sohasem -fognak meghátrálni az esztétika és erkölcs terén az egyformaság -haladása előtt. Az esztétikai és erkölcsi egység, ha ugyan -megvalósítható, az emberiség elkábulása, maga a halál volna. Mint -ahogy az öreg Heraclitus hitte, egyedül a küzdelem és a -különféleség képes létrehozni az életet és a szépséget.</p> -<p>Tarde, bármennyire hive is a fokozatos asszimilálódás -törvényének, végül mégis az individualizmushoz ér el, melyet így -fejt ki az «<i>Utánzás törvényei</i>»-ről szóló könyve végén: -«Lehetséges, hogy az utánzás dagálya is partot ér és fölösleges -terjengőssége folytán a társadalmiság szükségessége csökken, vagy -inkább alakot cserél és átváltozik bizonyos fajtáju általános -embergyülöletté; ez az embergyülölet különben összefér a mérsékelt -kereskedelmi forgalommal és az ipari kicserélés bizonyos -tevékenységével, amely ugyan leszáll a szorosan vett -szükségességig, de különösen alkalmas arra, hogy mindnyájunkban -erősítse benső egyéniségünk megkülönböztető vonásait. És ekkor fog -kinyilni legszebb virága a társadalmi életnek: az esztétikai élet, -amely noha oly ritka és oly hiányos még nálunk, általánosodni fog, -amint önmagát fogyasztja, és a társadalmi élet a hozzáalkalmazkodó -működések, egyhangú ismétlődések bonyolult szerkezetével meg fog -jelenni végül úgy, mint amilyen, mint a szerves <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> élet, -melynek következménye és kiegészítése: tudniillik mint egy hosszu, -sötét és kinos átmenet az elemi különféleségtől a személyes -mivoltig, mint egy titokzatos megszámlálhatatlan csavarodású -lombik, ahol valami más valamivé szublimálódik, ahol -összegubanczolt, széttört, differencziált jellegüktől megfosztott -és végtelen elemekből szűrődik le ez az oly illanó, lényeges elv, a -személyek mély és röpke különössége, létük, gondolkozásuk és -érzésük módja, mely csak egyszer és csak egy pillanatra van -meg.»<a name="FNanchor_113" id="FNanchor_113"></a><a href= -"#Footnote_113" class="fnanchor">113)</a></p> -<p>A tudomány mind tágabbá és tágabbá váló formuláival -asszimilálhatja a jelenségeket. De nem csinálhatja meg a lelkek -áthasonulását annyira, hogy őket azonossá tegye, hogy szétrombolja -azt a nem tudom miféle egyéni tartalmat, amelyről Schopenhauer azt -mondja: <i>Omne individuum ineffabile</i>. Nem, éppen úgy nem, -mintahogy a természet erőinek és lényeinek a mechanika és fizika -által véghezvitt növekvő áthasonulása nem törli el a mindenségben a -dolgok végtelen különféleségét és folyton ujjászülető -egyéniségét.</p> -<p>Szó sem lehet róla, hogy, mint nehányan tették, az erkölcsöt és -esztétikát szembeállítsuk a tudománynyal. Ellenkezőleg, azt -hiszszük, hogy az erkölcsi, sőt az esztétikai haladás is szorosan -hozzákapcsolódhatik a tudományos haladáshoz.<a name="FNanchor_114" -id="FNanchor_114"></a><a href="#Footnote_114" class= -"fnanchor">114)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>De az esztétikai és erkölcsi igazság azért nem kevésbbé -különböző, alanyibb és összetettebb valami, mint a tudományos -igazság. Nem türi, hogy pontos mathematikai formulákba zárják, és -több teret enged a találékonyságnak.</p> -<p>A tudomány, úgy látszik, haladása közben tágítja azt a -területet, amelyben az esztétikai és erkölcsi gondolatvilág mozog. -Széttörvén a mult szűk és durva dogmatizmusait, amelyek mindig -politikai hátsó gondolatot és csoportönzést takargattak, a tudomány -felszabadította az egyént és belehelyezte vagyis inkább -visszahelyezte a természet szemléletébe. És ugyanakkor megújította -és mérhetetlenül változatossá tette az emberiség esztétikai és -erkölcsi szempontjait.</p> -<p>Az emberiség, amint Nietzsche mondja, századokon keresztül -«kicsinyesen gondolkozott». Erkölcsi szempontból épp oly rövidlátó -volt, mint tudományos szempontból. Gondolkozása egyszerre tágult -tudományos és erkölcsi szempontból.</p> -<p>Felületesség volna, ha ezt a két meghatározást: tudomány és -individualizmus, egymással szembeállítanók. A tudomány a szabad -kutatás, az értelmi különbözőség szelleme folytán, mely ihleti, – -egyéni. Descartes ugyanakkor, amikor a modern tudomány -megalapítója, atyja az individualizmusnak is.</p> -<p>A tudomány eredményeiben is egyéni. Áttörte mindazokat a -metafizikai, erkölcsi és társadalmi dogmatizmusokat, melyek nevében -egy kaptafára igyekeztek húzni a lelket, szivet és akaratot. Guyau, -amikor kifejtette <i>a kötelezettség</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> <i>és -szankczió nélkül való erkölcsét (Morale sans obligation ni -sanction)</i>, megmutatta nekünk, hogy milyen lehet a tudományos -szellemből eredő erkölcs. Emlékezhetünk, hogy a kategorikus -imperativus összes egyenértékeit, melyeket könyvében ajánl, -tudományos eszmékből vette kölcsön, és hogy azok az egyenértékek -ugyanakkor a tökéletes önkormányzást, az egyén tökéletes anomiáját -hirdetik. Nincs tehát semmi ellenmondás a tudományos szellem és az -egyéni felszabadulás eszméinek fejlődési menete között. -Feltételezhető, hogy a jövőben az asszimiláczió és a -differencziálódás két törvénye versenyezve fog működni. A -társadalmi evoluczió egyre nagyobb egyformaságot hoz létre az -emberek között, ami a tudományos ismereteket, valamint a gazdasági -rendet és az ipari technikát illeti. De az esztétikai és erkölcsi -tevékenység a differencziálódás és különféleség birodalma marad. A -társadalmi kapcsolatok növekvő bonyolultsága és különfélesége, az -esztétikai és erkölcsi élet növekvő gazdagsága, az a mind finomabb -és mind teljesebb tudat, melyet az emberiség önmagáról nyer minden -egyénben, mindez határtalan teret nyit az egyéni törekvések -számára.</p> -<p>Az egyén tehát sohasem fog meddő monizmusba, szomorú és egyhangú -egyformaságba elmerülni. Az emberiség megszabadul a hamis -eszménytől. Bizonyos vallás, bizonyos czivilizáczió talán még, mint -a multban történt, kijegeczesedhetik valamilyen metafizikai, -tudományos vagy erkölcsi dogmában. De az emberiség, a maga -összességében, nem akar dogmákat és egyiket a másik után összetöri -őket. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>«Bármennyire törekedjék is az új ember hatalmába keríteni az -egész emberi életet és az egész világ életét, – mondja Jaurés, – az -egyén mindig megmarad a saját maga szabályozójának. Szabad -elhatározással fogja a többi embernek szentelni önmagát. És mindig -követelni fogja a mindenségtől, valamint a többi embertől benső -szabadságának tiszteletét.»<a name="FNanchor_115" id= -"FNanchor_115"></a><a href="#Footnote_115" class= -"fnanchor">115)</a></p> -<p>Nincs tehát összeférhetetlenség a tudomány és az individualizmus -között, feltéve, hogy a tudomány nem akar új pápaságként -szerepelni, mint a pedánsok uralma, hogy Comte kifejezését -(pedantocratie) használjuk; feltéve, hogy nem feledkezik meg -konstrukczióinak változhatatlanul viszonylagos és szimbolikus -jellegéről; feltéve, hogy megóvja a jövendő, vagyis az egyén -jogait; feltéve, hogy sohasem hiszi azt, hogy joga van leszögezni -magát valamely szükreszabott dogmatikus formulához, mint amilyen -Spencernek a környezethez való alkalmazkodása, vagy Izoulet-nak az -együttélése (szimbiózisa); feltéve végül, hogy a tudomány maga is -tiszteli az egyént.</p> -<h3>VI. FEJEZET.<br /> -A társadalmi alkalmazkodás és a haladás.</h3> -<p>Az utánzás és az ellenkezés mellett a társadalmi evoluczió -állandó törvényei közé soroltuk az alkalmazkodást is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>E törvénynek köszönhető, hogy az utánzó áramlások öszhangzó -módon lépnek közbe, egybefutnak az egyén agyában, hogy ott -létrejőjjön a kitalálás. Tehát az agy, a kitaláló egyéni géniusza, -a valódi székhelye minden társadalmi alkalmazkodásnak. Az egyén -azzal a hatalmával, melylyel a környező hatások öszpontosítására -képes, a társadalmi evoluczió egy egészen új irányának <i>primum -movense</i> lesz. Minden találmány a már régi ismeretek új észbeli -találkozásában áll. Mi is Darwinnak tétele? Az, hogy hirdette a -versenyt a létért? Nem. Hanem az, hogy ezt a gondolatot először -kapcsolta össze a változósággal és az öröklődéssel.</p> -<p>Amint a társadalmi alkalmazkodások felhalmozódnak, vagy egymás -helyébe kerülnek, a haladásnak adnak életet.</p> -<p>Pár szót fogunk szólani a haladásnak erről a fogalmáról.</p> -<p>Jól értsük meg, mi itt ezt a fogalmat nem tökéletes és -metafizikai, hanem viszonylagos és teljesen emberi értelmében -használjuk. Arról beszélünk, amit Bagehot valahol az «igazolható» -haladásnak nevez.<a name="FNanchor_116" id= -"FNanchor_116"></a><a href="#Footnote_116" class= -"fnanchor">116)</a> Hogy gondolkozunk mi erről az igazolható -haladásról?</p> -<p>Bagehot, miközben egy angol gyarmatvárost összehasonlít az -ausztráliai benszülöttek egy törzsével, a haladás eszméjének -tartalmát a következő három pontra vezeti vissza: «Ha az erkölcs és -a vallás leglényegesebb pontjait nem tekintjük, azt hiszem, hogy az -angolok legvilágosabb <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> és legjobban felismerhető előnyei a -következők: Először is általában nagyobb a hatalmuk a természet -erői felett. Másodszor, ez a hatalom nem csak külső, hanem belső -is. Az angoloknak nemcsak jobb gépeik vannak, hogy a természet -felett uralkodjanak, hanem ők maguk is jobb gépek… Harmadszor, a -czivilizált embernek nemcsak szélesebb körű a hatalma a természet -felett, hanem jobban is tud bánni vele. Mikor azt mondom, hogy -jobban, azt értem, hogy több előnyt húz belőle testi-lelki -egészségére és jólétére… E három előny javarészt, vagy talán -teljesen benne van Spencernek abban a mondásában, hogy a haladás az -ember környezetéhez való alkalmazkodásának gyarapodása, vagyis -gyarapodása erői és benső vágyai alkalmazkodásának sorsához és -külső életéhez.»<a name="FNanchor_117" id= -"FNanchor_117"></a><a href="#Footnote_117" class= -"fnanchor">117)</a></p> -<p>A haladásnak az a fogalma, melyet Greef <i>A társadalmi -átalakulás (Le Transformisme sociale)</i> czímű könyvében határoz -meg, közel áll az előbbihez. Spencer eszméivel is rokonságban áll. -«A társadalmi haladás, – mondja Greef, – egyenes arányban van a -társadalom tömegével, e tömeg differencziáltságával és a -differencziálódott csoportok egymásmellé helyezettségével.» Tarde -joggal hozza fel e meghatározások ellen, hogy túlságosan -mechanikusok és nem eléggé teleológusok. «Ha azt látom, – mondja, – -hogy a társadalmak, miközben felosztódnak és egymásmellé -helyeződnek, tökéletesednek is, azt is látom, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -gyakran, látszólag ugyanazon munkával, teljesen különböző célok -elérésére igyekszenek, és hogy egyedül az a jellemző eszmény, -amelyhez tevékenységük többé vagy kevésbbé bonyolodott szövevénye -fűződik, szabja meg valódi értéküket és rangjukat. A társadalmak -közül némelyek munkálkodásuk közben háborúra és dicsőségre -gondolnak, mások a kereskedelemre és meggazdagodásra; ismét mások a -keresztények üdvözülésére és az Isten örök látomására, még mások a -gyönyörre és a szerelemre. Néha teljesen hasonló külső alatt egy -érzéki czivilizáczió és egy nagyravágyó czivilizáczió nem kevésbbé -lényegesen különbözik, és eszményük felmagasztosítása, nem pedig -munkájuknak az eszmény szempontjából való felosztása vagy -összefüggése szerint kell őket osztályozni.»<a name="FNanchor_118" -id="FNanchor_118"></a><a href="#Footnote_118" class= -"fnanchor">118)</a></p> -<p>Roberty szerint a haladás mindenekelőtt annak fejlődésében áll, -amit ő <i>értelmi vagy szellemi sorozatnak</i> nevez, vagyis egy -terjedelmes rangsorozatban, mely az egymásra szükségszerű és -szabályos rendben következő eszméknek négy nagy osztályából áll: -tudományos eszmékből, bölcsészeti és vallási eszmékből, esztétikai -eszmékből és gyakorlati vagy technikai eszmékből. «A társadalmi -haladás egyedül lehetséges fajtája az ismeretek fejlődése. Minden -jelenség, – nem fontos, hogy a kollektiv tevékenység milyen ágában -– amely haladásként jelentkezik előttünk, kell, hogy -ismeretgyarapodást fejezzen ki, vagy használjon fel, kell, hogy -testet adjon valamely elméleti <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> eszmének. Mikor kiderül, -hogy nem ez történik, az állítólagos haladás a művészetben, -politikában, iparban, bölcsészetben, erkölcsökben, törvényekben nem -más, mint áltatás, mely gyakran hanyatlást, elfajulást -takar.»<a name="FNanchor_119" id="FNanchor_119"></a><a href= -"#Footnote_119" class="fnanchor">119)</a> Erre a kérdésre: van-e -haladás, Roberty igenlően válaszol. Van tudományos haladás. -Lényegében nemcsak a tudás gyarapodása az egyesek agyvelejében, -hanem a tudás kifelé való szétterjedése, az egyesekkel kapcsolatban -lévő többi agyvelőkbe való bevonulása is. Még pedig a mi emberi -mértékünk szerint határtalanul egymást követő nemzedékekben és -korszakokon át. A tudományos haladás teszi lehetővé a haladás -összes többi formáit.</p> -<p>Lássuk most, milyenek a haladás fajtái:</p> -<p>Tarde kétfélére vezeti őket vissza: Haladás felhalmozódás révén -és haladás helyettesítés révén. Vannak olyan felfedezések vagy -találmányok, melyek egymást csak helyettesíthetik és vannak -olyanok, melyek felhalmozhatók. Ha valamely probléma felvetődik, -nyomában mindenféle találmány, ellentétes képzelődés támad, amelyek -hol itt, hol ott megjelennek s nemsokára eltünnek, mindaddig, amíg -el nem jön valami világos formula, valami kényelmes gép, mely -elfeledtet minden egyebet és ezentúl biztos alapul szolgál a -tökéletesítések, a további fejlődések felhalmozásához.</p> -<p>A harcz a vetélkedő találmányok között, amelyek egymást -helyettesíteni igyekszenek, vonja maga után azt, amit Tarde logikai -harczoknak <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> <i>(combats logiques)</i> nevez. És a -haladás irányában egybefonódó találmányokból ered az, amit ez a -társadalomtudós logikai egyesüléseknek <i>(unions logiques)</i> -nevez. Szerinte logikai harcok és logikai egyesülések töltik ki az -egész történelmet.</p> -<p>Tarde más szempontból megkülönböztet találékony haladást és -utánzó haladást. Ez utóbbi haladás a társadalomban külső hatások -közbelépéséből ered. Az előbbi benső működésből származik: a -társadalom saját energiáinak kifejeződése.</p> -<p>A haladás okai sokfélék. Három csoportba lehet őket sorozni: 1. -mechanikai okok; 2. fiziologiai okok; 3. lélektani és erkölcsi -okok.</p> -<p>Spencer a haladás mechanikus feltételének formuláját a -következőképpen határozza meg: minden evoluczió anyagnyereség, -amely viszonylagos mozgásveszteséggel jár együtt és minden -disszoluczió ennek a megfordítottja. Tarde ezt a mechanikus -formulát így értelmezi: minden élő vagy társadalmi fejlődés -szervezetbeli gyarapodás, amelynek ellenében a szervezet működése -viszonylagosan csökken.<a name="FNanchor_120" id= -"FNanchor_120"></a><a href="#Footnote_120" class= -"fnanchor">120)</a></p> -<p>Fiziológiai szempontból azt kell mondanunk a darwinistákkal, -hogy a haladás tényezői: a létért való harcz és a legalkalmasabbak -fenmaradása. Tegyük még hozzá a szerzett jellegzővonások -öröklődését? Ez a kérdés még ma is egyik legvitásabb kérdése a -biológiának. Weismann, – így mondják, – azt állítja, hogy az egyén -életében szerzett jellegzővonások nem öröklődnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> át. A -lamarckisták az ellenkező feltevés mellett vannak.</p> -<p>Egy mai szocziológus a következőképpen foglalja össze a kérdés -jelenlegi állását: «A győzelem, – mondja Matteuzzi, – a -neo-lamarckistáké lesz bizonyosan, és így a biológiának még igen -mélyen kiaknázandó tere nyilik. Weismann elmélete szerint minden -bevégződött volna a természetes kiválasztással. De a szemben álló -iskola alapelve szerint ellenkezőleg, a jellegzővonások -öröklődésének kérdése vizsgálatra szorul. Tehát, ha a -társadalomtudósok elfogadták volna Weismann elméleteit, mint Kidd -tette, végzetesen tévedtek volna, legalább is azokra az elméletekre -vonatkozóan, amelyeknek ilyenfajta biologiai törvények alkották -volna az alapját. Minden szervi tökéletesedést a létért való -küzdelemnek kellett volna tulajdonítani, mellőzvén a környezet -befolyásának és a szerzett jellegzővonások öröklődésének egyszerübb -és általánosabb tényezőit.»<a name="FNanchor_121" id= -"FNanchor_121"></a><a href="#Footnote_121" class= -"fnanchor">121)</a></p> -<p>Mi elfogadjuk Matteuzzi következtetéseit. Weismann elmélete -ugyanis, azt hisszük, zsákutczába vezet. Mert mi az a -<i>csiraplazma (Keimplasma)</i>, amely változatlan nemzedékről -nemzedékre minden faj és minden rassz számára? Melyek azok a -rassztipusok, amelyek örökre állandósultak és nincsenek semmiféle -változóságnak alávetve? Ha efféle elveket elfogadunk, vajjon nem -jutunk-e bele a biologiai miszticzizmus kellős közepébe? -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> És ezeknek az őstipusoknak is ki kell -alakulniok. És hogyan alakulhattak ki vajjon, ha csak nem a -környezet hatásainak felhalmozódása és az egyéni változatok -átörökítése révén?</p> -<p>Szerintünk tehát a szerzett jellegzővonások öröklékenységét -hozzá kell számítanunk a haladás egyéb okaihoz: a létért való -harczhoz és a legalkalmasabbak fenmaradásához.</p> -<p>A lélektani és erkölcsi rendben a haladásnak két jelentős -tényezőjét fogjuk említeni. Az egyik az <i>elégedetlenségnek</i> az -az érzése, amely a ki nem elégült egyént arra ösztönzi, hogy -változtasson környezetén és létének külső feltételein. Ez az érzés -nagy szerepet játszik a társadalmi átalakulásokban.</p> -<p>Egy társadalomtudós így határozza meg ezt az érzést: Ez a -mondás: <i>Hajolj meg és hallgass</i>, bizonyos különleges -esetekben kifejezheti a kötelességet… Mégis, a történelem folyamán, -a haladás hajtóereje nem ez a türelmes megnyugvás, ez a passziv -alkalmazkodás az adott valósághoz, hanem inkább az -elégedetlenségnek ez az érzése, ez a nyugtalan mozgolódás az, amely -ösztönzi a lelkeket és néha vad lázadásokban tör ki.»<a name= -"FNanchor_122" id="FNanchor_122"></a><a href="#Footnote_122" class= -"fnanchor">122)</a></p> -<p>A haladásnak egy második lélektani tényezője nem más, mint a -<i>kényszerű eszmék</i> lélektani törvénye. Azzal az egyszerű -ténnyel, hogy az ember felfog egy magasabbrendű társadalmi -eszményt, ennek megvalósítására is törekszik. Itt is, mint -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> másutt, az eszme a haladásnak el nem -hanyagolható tényezője.</p> -<p>Hogyan történik a haladás?</p> -<p>Bagehot a folytonosságot tartja a haladás törvényének. Ő -szerinte, hogy tartós legyen, lassú és szabályos evolucziót kell -végeznie minden haladásnak valamelyes megegyezés folytán, mely két -ellentétes hatás: a maradiság és újításgyűlölet hatása és a -változóságra való törekvés között jön létre. «Annak a nemzetnek, – -mondja, – amely szert tesz a változóságra, anélkül, hogy -elveszítené a törvényes folytonosságot, egész különleges -eshetőségei vannak arra nézve, hogy uralkodó nemzetté -legyen.»<a name="FNanchor_123" id="FNanchor_123"></a><a href= -"#Footnote_123" class="fnanchor">123)</a> Róma példája, eme -társadalomtudós szerint, fényes bizonyítéka ennek a törvénynek.</p> -<p>Néha a haladás mégis erőszakos forradalommal történik. «A -kollektiv harcznak, – mondja Sighele, – van egy dinamikusan -erőszakos formája.» Szerinte «a legyőzötteknek és elégedetleneknek -azok a csoportjai, a szekták, amelyeket a győzők és boldogok önző -áltatással úgy tekintenek, mint a társadalmi bomlás csiráit, mégis -csak az átalakulás és a kikerülhetetlen megujhodás csirái.»<a name= -"FNanchor_124" id="FNanchor_124"></a><a href="#Footnote_124" class= -"fnanchor">124)</a></p> -<p>Mi most a haladás valószínű iránya?</p> -<p>Több formulát vetettek fel.</p> -<p>Tarde szerint, valamely társadalom haladását <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> a -szervezkedés gyarapodása és az életerő meg a tevékenység csökkenése -jellemzi. «A mily mértékben terjeszkedik, növekszik, tökéletesíti -és bonyolulttá teszi intézményeit valamely társadalom, annyira -veszít czivilizáló és haladó hevéből; mert ezt a hevét erre -használta fel. Vagyis: inkább hitében, mint vágyaiban lesz -gazdagabb, ha igaz, hogy a társadalmi intézmények lényege nem más, -mint a hit és a bizonyosság, az igazság és a biztonság, az -egyöntetü vélemények összesége, egyszóval az, amit ezek -megtestesítenek, és ha a társadalmi haladás mozgató ereje a -kiváncsiság és nagyravágyás, a szolidáris vágyak összesége, melynek -ez a haladás a kifejezője. A vágy igazi és végleges czélja tehát a -hit; a lelkesülés egyedüli létoka a lélek fenkölt bizonyosságainak -vagy bizalomteltségének kialakulása, és mennél inkább fejlődött -valamely társadalom, annál inkább találunk benne, mint az érett -lélekben, szilárdságot és nyugalmat, erős meggyőződéseket és halott -szenvedélyeket, mely utóbbiakból lassanként alakultak ki és -jegeczesedtek ki az előbbiek. A társadalmi béke, az ugyanazon -eszménybe, vagy ugyanazon ábrándba vetett egyöntetü hit, az -egyértelműség, mely az emberiségnek napról-napra kiterjedtebb és -mélyebb asszimiláczióját tételezi fel: ez az a czél, ahová akarva, -nem akarva, törekszenek a társadalmi forradalmak. Ez a haladás, -vagyis a társadalom világának logikus utakon való -előbbrejutása.»<a name="FNanchor_125" id= -"FNanchor_125"></a><a href="#Footnote_125" class= -"fnanchor">125)</a></p> -<p>Szerintünk, mintahogy már fentebb kifejtettük, <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> az -emberiségnek ez a napról-napra kiterjedtebb és mélyebb -asszimilálódása, amelyet Tarde úgy állít fel, mint a haladás -törvényét, a társadalmi evolucziónak csak egyik oldalát mutatja. -Ellensúlya a fokozatos differencziálódásnak, – az emberi lények -egyre intenzivebb és mélyebb individualizálódásának törvénye. Nem -igaz, hogy az emberiség az egyformaság s ennélfogva a meddőség -eszménye felé halad. Nem igaz, hogy a birtok lerombolja a vágyat, -hogy a hit kioltja a kiváncsiságot. Az emberiségre nézve örökre -igaz marad Lessing mondása: Nagyobb gyönyörűség űzni a nyulat, mint -elfogni. Örökké új kilátásokkal fogja ingerelni az ember értelmét -és fogékonyságát a mindenség. Az emberiség folyton széttöri -eszményeit, de mindig abban a reményben, hogy szebbekkel, -ragyogóbbakkal, összhangzóbbakkal fogja őket pótolni. Valamely -részleges műveltség, vallás, erkölcsi tan mozdulatlanul megmarad -talán egy időre abban az egyformaságban, melyet Tarde végső -eszményként tűz ki. De az emberiség a maga teljességében nem fog -megállani az ismeretlen eszmény felé való nyugtalan -haladásában.</p> -<p>Az emberiség oly energia, mely folyton kitolódó czél felé -törekszik, örökké. Az a formula, mely fejlődését kifejezi, nem -statikus, hanem dinamikus.</p> -<p>Bagehot szerint a társadalmi haladás átmenet a harcz korából a -vitatkozás korába. Könyvének <i>Az igazolható politikai -haladás</i>-ról szóló fejezetében ez a társadalomtudós bámulatosan -bonczolgatta a szabad vitatkozás és a kritikai szellem szabad -virágzása uralmának jótéteményeit. <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Sighele szerint a társadalmi haladás haladás az individualizmus -felé. Az antik világban kétféle ok nyomta el az egyént: a zsarnok -nemzeti vallás és a kegyetlen háború joga, mely arra kényszerítette -a közösséget, hogy minden embert felhasználjon a maga védelmére és -eltartására. «Ott senki sem fejlődhetett különállóan, a maga -számára; mindenki csak megszabott keretben cselekedhetett és -gondolkozhatott. Mindez fordítva van a modern világban: ami egykor -szabály volt, az most kivétel, és az antik rendszer csak ideiglenes -társulásokban él, aminő a hadsereg, vagy részleges társulásokban, -aminő a kolostor. Az egyén fokonként felszabadult… vagyis az a két -láncz, mely a közösséghez kapcsolta, széttört és -meglazult.»<a name="FNanchor_126" id="FNanchor_126"></a><a href= -"#Footnote_126" class="fnanchor">126)</a></p> -<p>Szerintünk, valamint Sighele szerint, a haladás a társadalmi -követelmények fokozatos csökkenésében, a csordaszellem, a -zsarnokságot s a hazugságot szülő csoportönzés csökkenésében áll. -Az egyén mindinkább kisiklik azokból az egyre lazulóbb békókból, -amelyekbe egykor beleverték. Az egyén mindinkább el fogja foglalni -a dolgok közepén igazi helyét, ahhoz hasonló forradalom útján, mint -aminőt Copernicus csinált a csillagászatban. Az egyén mindinkább az -lesz, a mi valójában: az energia egyedüli forrása, az eszmény -egyedüli mértéke.<a name="FNanchor_127" id= -"FNanchor_127"></a><a href="#Footnote_127" class= -"fnanchor">127)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<p>Még egypár szót egy fontos kérdésről: a haladás és a boldogság -kapcsolatáról. Sok társadalomtudós megjegyezte, hogy a modern -időkben a haladás rohamos menetét (az ismeretek és a jólét -gyarapodását) nem kisérte az emberi boldogság hasonlóan rohamos -növekedése. A haladás gyorsul, a boldogság pedig stagnál. -Miért?</p> -<p>Ugy látszik, két okát lehet adni ennek a ténynek, egy általános -és állandó s egy esetleges okát.</p> -<p>A lényeges ok az ember lélektani berendezkedésében rejlik. Ez a -berendezkedés okozta azt, hogy megsokszorozván benyomásainkat, -ugyanakkor megsokszorozzuk szükségleteinket is. Vegyük hozzá -fiziologiai korlátozottságát szerveink fogékonyságának, amely nem -növekedhetik határtalanul és ami megmagyarázza, hogy a boldogság -nem növekedhetett oly rohamosan, mint a haladás.</p> -<p>Coste,<a name="FNanchor_128" id="FNanchor_128"></a><a href= -"#Footnote_128" class="fnanchor">128)</a> aki igen behatóan -tanulmányozta ezt a kérdést, megjegyzi (az esetleges ok), hogy -talán több hasznot húzhattunk volna a szerzett előnyökből.</p> -<p>Ez igaz. Amint Coste panaszolja, a munkának, a természetes -rokonszenvnek, az egyéniség szabad fejlődésének igazi és tartós -gyönyöreinél többre becsültük a hamis és lankasztó élvezeteket, a -hiúság, a fitogtatás, a feltűnni vágyás gyönyörűségeit. -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Hozzátehetjük, hogy a boldogság megállapodásának a társadalomban -szerintünk az a mindenhatóság az oka, mely a csordalélek felett még -sokáig fog uralkodni. Az ember nem tud saját maga, hanem csak mások -számára cselekedni. Ez alatt azt értem, hogy a közvéleménytől, a -gyönge lelkeknek e zsarnokától való félelemből cselekszik. Ugy -látszik, a csordaszellem elpusztíthatatlan. Az antik előitéleteket -másokkal helyettesítettük, amelyek szintén zsarnokiak; mert a -csordazsarnokság alkalmazási módja nem fontos; ez a zsarnokság -lényegileg egyaránt ostoba, elnyomó marad örökké. A «mit -mondanak»-kal, az osztályok előítéleteinek és másoknak meg nem -botránkoztatásával való törődés, az a gond, hogy elkerüljük a -társadalmi vesztegzárba való helyezést, ez az a járom, melynek -személyes szabadságunkat feláldoztuk. Ameddig tart a lelkeknek ez a -helyzete, az emberiségre nézve nem lesz haladása a boldogságnak. -Hasonlóak maradunk a vadakhoz, akik reszketnek a fétisek előtt, -melyeket saját kezükkel faragtak.</p> -<h3>VII. FEJEZET.<br /> -A társadalmi tudat fejlődése.</h3> -<p>Az eddig mondottak alapján bizonyos mértékig előre láthatjuk a -jövendő társadalmi tudatának tartalmát.</p> -<p>A fokozatos asszimilálódás és a társadalmi csoportok -kiszélesedésének törvénye arra törekszik, hogy érvényre juttassa az -emberiség, azaz egy <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> olyan csoportosulás gondolatát, mely -tágabb és megfoghatóbb, mint a többi csoportosulások (nemzet, -osztály, kaszt, család, stb.).</p> -<p>Másrészről a fokozatos differencziálódás törvénye mindinkább -arra törekszik, hogy megerősítse az egyéniség értékét. Mert a -társadalmi evoluczió az egyéniségben, az esztétikai és erkölcsi -kultura eme virágában, végződik, mely mintegy mesterműve és -létezésének egyedüli oka.</p> -<p>Semmi ellentmondás nincs e két eszme között. Az emberiség -eszméje elősegíti az egyéniség eszméjének kivirágzását, s viszont -az egyéniség eszméje elősegíti az emberiség eszméjének -terjeszkedését. Ez a két eszme segíti egymást és párhuzamosan -fejlődik.</p> -<p>Mennél szűkebb valamely társadalmi kör, annál zsarnokibb és -elnyomóbb az egyéniségre. Mennél inkább tágul a társadalmi kör, az -egyéniség annál inkább érzi, hogy lazulnak a társadalmi kényszer -békói. A csordaszellem sehol sem oly állandóan zsarnoki, mint a kis -csoportban.<a name="FNanchor_129" id="FNanchor_129"></a><a href= -"#Footnote_129" class="fnanchor">129)</a> Egy kis város tanácsát és -egy nagy ország parlamentjét erkölcsi szempontból összehasonlítván, -Mazel a következőket mondja: «A falvakban és kis városokban találni -a <i>carpet-baggers</i>-uralomnak, a pártok inkvizicziójának, az -osztályok támadó szervezetének legrosszabb példáit; a városi tanács -a kormány felelősségét, a hatalmak diplomácziai nyomását, az -ellenzéki sajtót, mind azt a féket, amit a parlamentnek el kell -tűrni, – nem ismeri; <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> kifejlődhet a párt-türelmetlenség, az -irigység és gyülölség mikrobái itt találnak a legjobb televényre; a -kisebbséggel sehol sem bánnak rosszabbul és sehol sem ismerik el -jogait kevésbbé. Talán jobb, – a községtanács határozott és közeli -hatalmától félve, – beletörődni a parlament határozatlan és távoli -hatalmába.»<a name="FNanchor_130" id="FNanchor_130"></a><a href= -"#Footnote_130" class="fnanchor">130)</a></p> -<p>A társadalmi evoluczió, kibővítvén a társadalmi csoportok -keretét, előmozdítja az egyén felszabadulását és mind erősebbé -teszi a társadalmi tudatban ezt a szétbonthatatlanul eggyé vált két -eszmét: az emberiség eszméjét és az egyéniség eszméjét. A zárt, -szűk és elnyomó hajlandóságú csoportok jogával szemben kettős jog -fog érvényesülni: egyrészről az emberiség, másrészről az egyéniség -joga.</p> -<p>Ugyanakkor, amidőn mindinkább két pólus, az emberiség és az -egyéniség eszméje köré gyüjti össze minden gondolatát és minden -tevékenységét: a társadalmi tudat mindinkább felszabadul azok alól -a korlátlan dogmatizmusok alól, melyek oly sokáig ránehezedtek.</p> -<p>«A mai gondolkozáson, – mondja Vogüé, – a viszonylagosság érzéke -uralkodik.» Talán azt mondhatjuk, hogy ez uralkodik az egész -társadalmi tudaton. Az antik világban az emberi cselekedetekre, -valamint a természet megnyilvánulásaira a végzetszerűség eszméje -nehezedett.</p> -<p>A végzetszerűség eszméjét a modern tudomány a tudományos -determinizmus eszméjével helyettesítette. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Némelyek felmagasztalták a determinizmust és úgy tekintették, -mint rejtelmes és kikerülhetetlen hatalmat, mely teljes súlyával -ránehezedik az egyének sorsára.</p> -<p>A determinizmusnak ez az istenítése jogosulatlan. A -determinizmust annak kell felfogni, ami: gondolkozásunkhoz illő -szimbolizmus, a legkényelmesebb és a legpontosabb jelrendszer, -melynek segítségével az értelem a mindenség és az élet -elképzelésére törekszik. Ha így értelmezzük a determinácziót, akkor -a tudomány semmiképpen sem ellensége az individualizmusnak. Mert az -egyéniség kibontakozása nem történhetik anélkül a világos tudat -nélkül, amelyet az egyén önmagáról és társadalmi környezetéről -szerez. «A determinizmus, – mondja Nietzsche, – mithologia; az -életben csak erős akaratok és gyönge akaratok vannak. Csaknem -mindig annak a jele, aminek hijjával van, ha a gondolkozó minden -okozati lánczolatban valami kényszert: szükséget, kötelezettséget, -nyomást, szabadsághiányt mutat ki. Ez az érzés megnyilatkozás; az -egyén nem áruló… csak gyöngeségét, szolgaság után való vágyát -árulja el.»<a name="FNanchor_131" id="FNanchor_131"></a><a href= -"#Footnote_131" class="fnanchor">131)</a> Az a helyes, – mondja még -Nietzsche, – hogy az «okot» és az «okozatot» csak egyszerű -fogalmakként, szokásos fikcziókként alkalmazzuk, – útbaigazítás és -nomenclatura gyanánt, – nem pedig magyarázatul.»</p> -<p>Azzal fejezhetjük be fejtegetéseinket, hogy a jövendő társadalmi -tudata, melyen a viszonylagosság elve uralkodik, e három eszme: a -tudomány, az emberiség és az egyéniség eszméje körül fog -forogni.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183"><br /> --183-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ÖTÖDIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">HOGYAN BOMLANAK FEL ÉS PUSZTULNAK EL A -TÁRSADALMAK.<br /> -BEFEJEZÉS:<br /> -A SZOCZIALIZMUS ÉS AZ INDIVIDUALIZMUS.</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185"><br /> --185-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -A társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának okai.</h3> -<p>Ha a társadalmak pusztulásáról beszélünk, óvakodnunk kell attól -az előítélettől, amely a társadalmak pusztulásához gáncsot, vagy -fájdalmas érzést fűz. A történettudósok és a moralisták azt hiszik, -hogy úgy kénytelenek siránkozni az ilyen eseményen, mintha -balesetről volna szó, holott ez az esemény elkerülhetetlen. A -társadalom intézményeiben és erkölcseiben keresik azokat az okokat, -amelyek hanyatlását vagy romlását előidézték. Panaszkodnak, -megvádolnak, visszamenően kárhoztatnak bizonyos intézményeket, -bizonyos politikai vagy társadalmi rendszert. Ez a gyermekes -történelemfilozófia. Mert ezek a sirámok abból az optimizmusból -fakadó ábrándból táplálkoznak, hogy a társadalomnak rendes -körülmények között, baleset, hibák vagy ügyetlenségek hijján, a -végtelenségig kellene tartani. Épp ily joggal lehetne csodálkozni -és méltatlankodni az egyén halálán is.</p> -<p>Az igazság ott van, hogy a halál a társadalmakra épp úgy, mint -az egyénekre megmásíthatatlan törvény. Ebbe készségesen bele kell -nyugodnunk. A társadalmakra is alkalmaznunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> kell, -amit egy mai gondolkozó az egyének haláláról mondott: «A halált nem -úgy kell felfognunk és elviselnünk, mint betegséget vagy büntetést, -mely mérhetetlen és félelmetes távlatokat nyit, hanem, mint az élet -utolsó működését, az adósság törlesztését és a legfőbb -kötelességet. Törvénynek beteljesülése ez, mely közös minden -lényre, hasznos az összességre és önmagunknak is üdvös. Minthogy -elődeink meghaltak, hogy helyet csináljanak nekünk, minekünk is meg -kell halnunk, hogy helyet csináljunk utódainknak.»<a name= -"FNanchor_132" id="FNanchor_132"></a><a href="#Footnote_132" class= -"fnanchor">132)</a> Az ideig-óráig tartó társadalmi formákon túl, -meg kell látnunk végtelen és mély életét az emberiségnek, melyben a -társadalmak élete csaknem oly észrevétlenül vész el, mint az egyén -élete.</p> -<p>Mit értsünk a társadalom felbomlásának ténye alatt?</p> -<p>Azt a tényt kell rajta értenünk, hogy bizonyos belső vagy külső -okok hatása alatt azokat az elemeket, amelyek társadalmat alkotnak, -megszünik összefűzni az a társadalmi kötelék, amely addig -érvényesült; hogy azok az elemek megszünnek részei lenni annak a -társadalmi kapcsolatnak, amely idáig egybefoglalta őket, és -úgyszólván visszanyerik szabadságukat épp úgy, mint ahogy a szerves -test atomjai a test szétbomlása után visszatérnek a nagy -mindenségbe és szabadon léphetnek új vegyi kapcsolatokba.</p> -<p>Bizonyos okok megsemmisíthetnek egy társadalmat anélkül, hogy -megsemmisítenének minden egyént, amely a társadalmat alkotja, sőt -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> anélkül, hogy megsemmisítenék a -társadalmat alkotó egyének többségét. Ezek egyéni sorsukat tovább -élhetik más feltételek között; de az a társadalom, melynek részét -alkották, elpusztult.</p> -<p>Azok közül az egyének közül, melyek túlélik a széttört -társadalmi kereteket, némelyek, nem lévén meg a szükséges -hajlékonyságuk arra, hogy hozzásimuljanak az új keretekhez, -hamarosan elpusztulnak. Mások alkalmazkodnak az új társadalmi -körülményekhez. Például az olyan válság után, mint amilyen a -franczia forradalom, ez az igazi világ-vége volt, a régi társadalom -tagjai részint eltüntek: elsöpörte őket a vihar, vagy képtelenek -voltak az új dolgok rendjéhez alkalmazkodni; részint pedig -beletörődtek az új körülményekbe és megmaradtak.</p> -<p>Bármiképp van is, a halott társadalmak romjain mindig új -társadalmak alakulnak; és a maguk útján a fejlődésnek és a -szétbomlásnak ugyanazokat a szakaszait élik át, mint amilyeneken -elődeik áthaladtak. Ugy látszik, mintha ez a -<i>ricorsi</i>-elméletet igazolná, az örök ismétlődést az emberiség -életében. De mégsem, mert az új társadalmak távol állanak attól, -hogy minden vonásukban ismételjék az eltünt társadalmi -formákat.</p> -<p>Uj eszmék születtek, – hosszas emberi munka gyümölcseként – új -technikák jelentkeztek, amelyeket nem rántott magával ennek vagy -annak a társadalmi formának a romlása, és amelyek megakadályozzák, -hogy a jövendő a multat ismételje. Tisztára szójáték, amikor azt -mondják, hogy a mai szoczializmus, amely igen bonyolult és igen -tudós elméleti, etikai és technikai szempontokon <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> -alapszik, nem más, mint visszatérés a kezdetleges társadalmak -határozatlan vagyonközösségéhez.</p> -<p>A nemzedékek hosszú munkájából eredő találmányok és eszmék nem -tünnek el valamely különleges társadalommal. Menedéket találnak -azoknak az egyéneknek agyában, akik a holnapi társadalmaknak még -alaktalan anyagát alkotják és akik a társadalmi formák romlásának -közepett többé vagy kevésbbé öntudatos módon a haladás -átplántálását közvetítőknek szerepét játszszák.</p> -<p>Lássuk most, melyek a társadalmak hanyatlásának és oszlásának -okai.</p> -<p>Igen különböző rendű okokra szoktak hivatkozni: 1. etnologiai; -2. biologiai; 3. gazdasági; 4. lélektani; 5. társadalmi okokra.</p> -<p>Mielőtt ezeknek az elméleteknek vizsgálatába bocsátkoznánk, úgy -illik, hogy mindenekelőtt elkülönítsünk néhány olyan látszólagos -okot, melyekre felületes írók néha hivatkoztak. «Nagy balgaság, – -mondja Lapouge, – valamely népesség jelenlegi hanyatlásának -megmagyarázására, amely népesség nem érzi többé annak szükségét, -hogy örökkévaló legyen, azt állítani, hogy ez a népesség öreg. Az -egész emberiség egyforma idős. Az sem szabatosabb, ha azt mondjuk, -hogy a nép belepusztul a czivilizáczióba. Polgáraink legnagyobb -részének legfölebb két vagy három nemzedékes a műveltsége, és -milyen ez a műveltség! Ami a népet illeti, közvetlen elődei olyan -értelmi fokon éltek, ahol egyáltalán nem koptatták magukat, -munkásaink és parasztjaink agymunkája pedig nem magasabbrendű, mint -őseiké. Az igazság az, hogy a kiválasztás befejezte <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> a -magasabbrendű etnikai elemek kiküszöbölésének munkáját…»<a name= -"FNanchor_133" id="FNanchor_133"></a><a href="#Footnote_133" class= -"fnanchor">133)</a></p> -<p>Ez az idézet rámutat a hanyatlás első okára, amelyet most -vizsgálni szándékozunk. Ez az etnikai tényező.</p> -<p>Gróf Gobineau, Lapouge, Ammon, stb. szerint a fajnak és a faj -tisztaságának befolyása a társadalmi csoportosulások sorsára -tagadhatatlan. A népek hanyatlása és bukása csak a felsőbbrendű -etnikai elemek kimerüléséből származik.</p> -<p>Ugy látszik, Nitzschének is ez a nézete: «Egész Európában, – -mondja, – a leigázott faj, ami a szint, ami a brachycephaliát, sőt -ami talán az értelmi és társadalmi ösztönöket illeti, – végül is -legyőzte a felette állót. Ki biztosít bennünket arról, hogy a -modern demokráczia, a még modernebb anarchizmus és különösen arra a -kommunizmusra, arra a kezdetleges társadalmi formára való törekvés, -amely ma Európa összes szocziálistáinál közös, ki biztosít -bennünket arról, hogy ezeknek az eseteknek az összesége vajjon nem -monstruózus visszaütés-e? Az urak és hódítók fajtája még -fiziológiai értelemben is hanyatlásban van…»<a name="FNanchor_134" -id="FNanchor_134"></a><a href="#Footnote_134" class= -"fnanchor">134)</a> Másutt még nagyobb határozottsággal így fejezi -ki magát Nietzsche: «Föltehetjük, hogy időnként, a földgömb -bizonyos pontjain, valamely fiziológiai eredetü <i>kedvetlenségi -érzés</i> lesz szükségszerüleg urrá a nagy tömegeken. Az ilyen -kedvetlenségi érzés eredete szerfölött sokféle lehet; eredhet ez -túlságosan heterogén fajok <span class="pagenum"><a name="Page_190" -id="Page_190">-190-</a></span> kereszteződéséből (vagy -osztályokéból, – az osztályok mindig születési és fajbeli -különbségeket jelentenek: az európai <i>spleen</i>, a XIX. század -pesszimizmusa lényegében kasztok és rendek keveredésének -következménye, amely keveredés őrült gyorsasággal ment végbe); -származhat továbbá szerencsétlen kivándorlás következményeiből, ha -valamely faj olyan éghajlat alá tévedt, melyhez alkalmazkodási -képessége nem volt elegendő (mint az indusok esete Indiában), vagy -eredhet megrontott vérből, maláriából, szifiliszből, stb. (pl. a -német kedvetlenség a harmincz éves háború után, mely ragadós -betegségekkel lepte el Németország felét és így készítette elő a -teret a német szolgalelkűségre és kishitűségre).»</p> -<p>Az a lényeges tényező, melyre Nietzsche itt utal, – <i>a -faji</i> tényező. Alkalmunk volt már fentebb kifejteni, hogy mi a -véleményünk erről a tényezőről. Itt csak néhány megjegyzést teszünk -még pótlóan a társadalmak hanyatlásának kérdésével -kapcsolatosan.</p> -<p>Először is igen nehéz megmondani, hogy a társadalomnak melyek a -magasabbrendű elemei. Az antropologusok ma két osztályba sorozzák -az embereket, a dolichocefalok és a brachycefalok osztályába. De -egyáltalában nincsenek egy véleményen e megkülönböztetés társadalmi -jelentőségére vonatkozóan. Némelyek azt állítják, hogy a -dolichocefalok tipusa a magasabbrendű, mások pedig, hogy a -brachycefaloké az; némelyek olyan tulajdonságokkal ruháznak fel egy -tipust, amilyenekkel mások egy másik tipust ruháznak fel. Hogy mi -az összefüggés a brachycefalia vagy dolichocefalia és valamely -egyén értelmi állapota <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> között? Ezt nem tudjuk. Hogy van-e -valamilyen összefüggés? Valószínüleg van, igen általános -értelemben, olyan értelemben, mintahogy a determinizmus feltevése -szerint minden jelenségnek olyan közvetett kapcsolata van más -jelenségekkel, amilyent akar az ember. A világ egy nagy gép, -melyben minden összefügg. A por atomja között, mely előttem lebeg a -napsugárban, és a Sirius kék villanása között korreláczió és -kölcsönösség kapcsolata van. – Ily általános értelemben, de -valószinüleg nem szabatosabb értelemben van korreláczió vagy -parallelizmus a koponya külső alakja és az egyén értelmi képessége -között.</p> -<p>A dolichocefalia és a brachycefalia megkülönböztetésének idáig, -úgylátszik, nem volt sokkal alaposabb tudományos értéke, mint az -agydudorokról, vagy az arczszögről szóló régi tannak.</p> -<p>«A régi görögök, – kérdezi Tarde, – inkább dolichocefalok -voltak, mint a mai görögök? Nem sokat tudunk róla. Görögország -hanyatlását semmiesetre sem szabad dolichocefaliája csökkenésének -tulajdonítani, minthogy a fejalkat nyilván nem változott meg -egyszerre a maczedón hódítás után.»<a name="FNanchor_135" id= -"FNanchor_135"></a><a href="#Footnote_135" class= -"fnanchor">135)</a></p> -<p>Ugyanaz a szerző az abszolut fajbeli különbség ellen felhozza -Japán csodálatos átalakulásának példáját, amely alig egy nemzedék -alatt ment végbe, az európai példák asszimilálása folytán, a -fegyvereken és öltözékeken kezdve az iparig, a művészetig, az -erkölcsökig. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Novicow szerint egyáltalán nincs változhatatlan faj. Felgyülemlő -kicsiny egyéni változások hozzák létre az új fajokat. «Látjuk, hogy -az angol-szász tipus kereszteződés nélkül is átalakul az -Egyesült-Államokban.»<a name="FNanchor_136" id= -"FNanchor_136"></a><a href="#Footnote_136" class= -"fnanchor">136)</a></p> -<p>Nem kevesebb vitára adott alkalmat az a kérdés is, hogy vajjon a -fajok és a társadalmak hanyatlása nincs-e összefüggésben az -összekeveredéssel. Tarde megjegyzi, hogy a fajok keveredése -elősegíti a találékonyság képességének fejlődését. «Ahelyett, hogy -valamely faj genialitásának foka tisztasága fokával volna arányban, -inkább összetétele, változósága fokával és az átlagtipusa körül -végzett kilengések nagyságával van arányban. Három, négy század óta -mind jobban keverednek az európai fajok és ahelyett, hogy -gyöngülne, egyre fejlődik találékonyságuk… Mennél előbbre halad az -evoluczió, annál inkább csökken a faji tényező jelentősége. Mennél -jobban visszamegyünk a multba, annál inkább azt látjuk, hogy minden -nagy nemzeti faj megcsinálta a maga czivilizáczióját, és -megfordítva: mennél jobban haladunk előre, annál inkább azt látjuk, -hogy a modern czivilizáczió saját faja kialakításán dolgozik, azon, -hogy sok különböző faj összeolvasztásából új fajokat teremtsen, -amelyek jobban megfelelnek fejlődésének.»<a name="FNanchor_137" id= -"FNanchor_137"></a><a href="#Footnote_137" class= -"fnanchor">137)</a> Ahelyett, hogy a keveredést úgy fognók fel, -mint a hanyatlás <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> okát, bizonyos szempontból -jótéteménynek tekinthetjük, A fajok keveredése épp úgy, mint a -kulturák és a társadalmi hatások keveredése ugyanabban az agyban, -bonyolultabb, gazdagabb és finomabb egyéniségeket hoz létre.</p> -<p>Most pedig pár szót a társadalmak hanyatlásának élettani -okairól.</p> -<p>Matteuzzi hivatkozott ezekre az okokra. Két fő okot jelöl meg, -melyek közül az első gazdasági, egyszersmind fiziológiai, a másik -pedig tisztán fiziológiai.</p> -<p>Az elsőt társadalmi élősdiségnek <i>(parasitisme sociale)</i> -nevezi Matteuzzi. Természeténél fogva gazdasági, de eredményei -szerint fiziologiai ez az ok. «A fiziológia és a pszichofiziológia -megmutatják, – mondja Matteuzzi, – hogy milyen a kórhatása a -túlságos szegénységnek a többségben és a túlságos gazdagságnak a -kisebbségre; e tudományok segítségével megtapinthatjuk a kitagadott -tömegek elkorcsosulását és az uralkodó és kiváltságos tömeg -hanyatlását az oly közösségben, melyet beteggé tett a vagyonnak a -szélsőségig vitt egyenlőtlen eloszlása…»<a name="FNanchor_138" id= -"FNanchor_138"></a><a href="#Footnote_138" class= -"fnanchor">138)</a> Itt lép közbe az öröklődés törvénye. Világos, -hogy minden nemzedéknek fiziológiai és lélektani öröklődés útján át -kellett adnia mindazt a korcsosulást, melyet őseitől kapott, -továbbá azt a korcsosulást, mely élete folyamán érte… Ennek -eredménye <i>a felgyülemlő, visszaütő öröklődés</i>, amelynek mind -mélyebb anatomiai és pszichológiai elváltozásokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> kellett -létrehoznia. Nem csodálkozhatunk, ha Aristoteles, a szabad embert -és a rabszolgát összehasonlítván, arra a következtetésre jutott, -hogy volt egy szolgaságra született faj, és volt egy másik faj, -mely az uralkodásra született. Ha ismerték volna az ő idejében a -szerzett jellegzővonások öröklődésének elméletét, ő sem -tulajdonította volna a két embercsoport közötti különbséget velük -született jellegzővonásnak, hanem pszichikai és fiziológiai -elfajulásnak, melynek «századok során a rabszolgaság vetette alá az -embereket».<a name="FNanchor_139" id="FNanchor_139"></a><a href= -"#Footnote_139" class="fnanchor">139)</a></p> -<p>A népek hanyatlásának második oka Matteuzzi szerint nem más, -mint a lelki jellemvonások öröklődése. «Ez a törvény azt akarja, -hogy amikor valamely szellemi evoluczió elért tökéletesedése -csúcsára, ha új lökés nem jelöl ki számára más irányt, fiziológiai -törvény szerint, nem tehet egyebet, mint hogy kijegeczesedik.» -Matteuzzi a görögök és a renaissancekori olaszok példájára -hivatkozik. Ez a törvény egy fiziológiai törvény corrolláriuma, -melyet így határozhatunk meg: «A megszerzett, <i>de nem organizált -változások nem öröklődhetnek</i>. Ez a törvény maga is Ribot -törvényének corrolláriuma, mely szerint az emlékezet bomlása közben -az új elvész a régi, az összetett az egyszerü előtt. «Amikor a -lelki tevékenység az egyre növekvő összetettség folytán, mely a -szerzett jellegzővonások öröklődéséből eredt, megerősödött anélkül, -hogy váltakoztak volna benne a pihenésre elegendő időközök, akkor -jelentkezett <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> a lelki működések ez összetett -energiájának gyöngülése, minek következtében táplálkozása csökkent -és a tömege kisebbedett; a megújhodás nem volt többé egyensúlyban a -veszteséggel; és így az idegelemek szerzett diszpozicziója kevésbbé -tartós lett, és ezek között az elemek között a dinamikus társulások -nem jutottak többé teljes egybeolvadásra. Következésképpen -természetes volt, hogy ezek a kevésbbé tartós és összetettebb -változások jobban lázongtak reprodukálásuk ellen, mint a régebbi -változások, melyeket végtelen sokszor ismételtek az ősök. Az -ingadozó és zavaros társulások nem olvadhattak bele többé a -szervezetbe és nem is szállhattak át az utódokra. Ezentúl csak -mellérendeltettek a máskülönben igen erős régi emlékeknek, amelyek -folyton amazoknak az elűzésére törekedtek.»<a name="FNanchor_140" -id="FNanchor_140"></a><a href="#Footnote_140" class= -"fnanchor">140)</a></p> -<p>A társadalmak felbomlásának számos a gazdasági oka is. Fentebb -rámutattunk egyre, mikor a társadalmi élősdiségről beszéltünk. -Felhozhatnók még a vagyon tékozlását és azt a sokféle gazdasági -tévedést, mely gyakran az egész társadalmi fejlődést visszaveti. -Novicow több ilyen okot bonczolgatott a modern társadalmak -tékozlásáról szóló könyvében <i>(Les Gaspillages des Sociétés -Modernes)</i>. «A nemzetek hanyatlásának okát, – mondja ez az író, -– az emberi tévedések gyászos sorozatában kell keresnünk: az -élősdiségben, a türelmetlenségben, a kizárólagosságban, a -mizoneizmusban.» <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> Ugyanaz az író rámutat arra is, amit ő -a gazdasági tévedések által okozott mesterséges alkalmatlanná -válásnak <i>(désaptations artificielles)</i> nevez. Szerinte a -protekczionisták tévedésének következménye az, hogy az emberiség -mesterséges úton alkalmatlanná válik a bolygóján való életre.</p> -<p>Gazdasági és egyszersmind politikai természetü ok az, amit a -társadalmi kiválasztás fonákjának lehetne nevezni, a kiválasztó -mechanizmus rendes működésének felforgatása folytán. A kiválasztás -társadalmi mechanizmusa azok az intézmények, melyeknek feladata az -egyének kiválasztása és minden egyénnek arra a helyre való -elhelyezése, amelyet legjobban be tud tölteni. Ezek az intézmények, -Ammon szerint, kétfélék: az egyik fajtának az a czélja, hogy -feltartóztassa útjukban az értékteleneket; a másik fajtáé pedig az, -hogy feljebb emelje az igen megáldott egyéneket. Midőn ez a -mechanizmus politikai vagy társadalmi okok hatása alatt -megrongálódik, vagyis amikor ahelyett, hogy a legtehetségesebbeket, -legértelmesebbeket, a legtevékenyebbeket részesítené előnyben, a -jobban összesógorosodottakat, a legtanulékonyabbakat pártolja, -azokat, akik a legügyesebben tudják magukat cselszövényekkel -előretolni, egy szóval azokat, akik meg vannak áldva azzal, amit -Carlyle «farkas intelligencziá»-nak nevez, akkor ennek egy -nagyravágyó és magahitt oligarchiának a kialakulása az eredménye, -mely a nepotizmuson és a kegyenczségen alapul, amelyet később -jogosan megvetnek és amely a maga részéről hozzájárul <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> a -társadalom hanyatlásának siettetéséhez.</p> -<p>Térjünk át a társadalmak felbomlásának lélektani okaira.</p> -<p>Tarde szerint, a társadalmak kialakulásának és maradandóságának -lényeges eleme az utánzás törvényeinek működése lévén, természetes, -hogy ha bizonyos külső vagy belső hatás folytán az utánzás -törvényei megszünnek érvényesülni, a társadalom rugalmassága -elgyöngül, a társadalom felbomlik és elpusztul. Tegyük hozzá, hogy -az utánzás korrelativ tényezője, a találékonyság, szintén fontos -szerepet tölt be itt. Amint egy nemzetben vagy fajban, a -találékonyság tehetsége bizonyos határokon túl csökken, amint az -egyéni eredetiség eltünik a csorda-szellem haladása előtt, amint az -egyéniség érzése elvész és helyére nem tudni mily petyhüdt és -együgyü társadalmiság kerül, mely azt eredményezi, hogy mindenki a -többiekre s nem magára számít: a társadalmi tudat megérzi az egyéni -tudatok e megmerevedésének következményeit és a rugalmasság nélküli -társadalom az első kissé erősebb lökésre felbomlik.</p> -<p>Egy pár szót kell ehelyütt szólanunk az értelmiség és a jellem -között gyakran állított ellentétről. Némely társadalomtudós vagy -moralista dicsőítő szólamokat zeng arról, amit jellemnek nevez, és -szinleg megveti az intelligencziát. Sőt ez utóbbinak túlságos -kifejlődését a hanyatlás egyik okának tartja. Megtörténik, hogy -igen megvetően beszélnek a tehetségről, mint amely társadalmi -szempontból nézve jelentéktelen tényező. Igaz, hogy emez iskola nem -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> egy társadalomtudósa vagy nevelője -valószinüleg <i>pro domo sua</i> beszél, amikor becsmérli a -tehetséget. Azt mindenki állíthatja, és el is hitetheti, hogy van -jelleme, de sajnos, nem ily könnyü illuziókat kelteni a tehetség és -az értelem adományai dolgában. – Bármiképpen van is, ez a tan egész -pedagógiánkat bizonytalanná teszi.</p> -<p>Véleményünk szerint ez a tan hamis. Amit <i>a jellem</i> fogalma -alatt dicsőítenek, csupa olyan tulajdonság, mely az -elhelyezkedettet <i>(arriviste)</i> jellemzi; a durvaságnak, a -simulékonyságnak, a nyakasságnak és az ügyeskedésnek keveréke. -Minthogy a lelki állapotnak ez a ravasz és brutális formája -túlontúl elterjedt, a jellem névvel tüntetik ki és úgy állítják -elénk, mint egy nemzet vagy faj erejének elemét. Az ilyen -lelkiállapot szerintünk inkább a hanyatlásban lévő társadalmat -jellemzi.</p> -<p>A társadalmak fenmaradásának törvényeit tani okai is vannak, -melyekről szintén ejtünk egypár szót.</p> -<p>A társadalmak fenmaradásának törvényeit vizsgálva, láttuk, hogy -a társadalomnak, ha fenn akarta magát tartani, szüksége volt arra, -hogy bizzék magában, s erkölcsi és társadalmi dogmatizmusra, sőt -szükség esetén hasznos hazugságokra támaszkodjék.</p> -<p>Következésképpen, amikor a társadalom megszünik magában bizni, -akár azért, mivel azok a dogmatizmusok, melyekre támaszkodott, -felborultak, akár mivel visszaélt a maradi hazugságokkal, közel van -a társadalmi tudat szétbomlása. Ennek a bomlásnak nagyrészt -társadalmi <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> ellentmondások, ellentmondások a -társadalmi elmélet és gyakorlat között, a száj által vallott dogmák -és a valódi cselekvések között, vagy pedig ellentmondások az -összeütközésben lévő különféle társadalmi befolyások között lesznek -az eredményei. – Ezek a külső ellentmondások, az egyéni tudatban -belső ellentmondások alakjában verődnek vissza, melyek az egyénben -a társadalmi zavarral párhuzamos lelki zavart támasztanak.</p> -<p>Nordau igen helyesen bonczolgatta a társadalmi bomlás okait -<i>Társadalmi hazugságok</i> czímű könyvében. «Egész életünk más -időből kölcsönvett feltevéseken nyugszik, amelyek egy pontban sem -felelnek meg jelenlegi eszméinknek. Politikai életünk alakja és -alapja kézzelfogható ellentmondásban van egymással. A probléma, -melynek, úgy látszik, a hivatalos czivilizáczió a megoldását -keresi, olyanforma, mintha egy kúpot akarnánk elhelyezni ugyanolyan -ürtartalmú gömbben. Minden szó, amit kimondunk, minden cselekedet, -melyet véghezviszünk, egy-egy hazugság azzal szemben, amit lelkünk -mélyén igazságnak ismerünk el. Azt lehet mondani, hogy önmagunkat -parodizáljuk és örökké komédiát játszunk… Külső tiszteletet -tettetünk olyan személyek és intézmények iránt, amelyeket -alapjukban a legképtelenebbeknek tartunk, és gyáván megmaradunk -odalánczolva olyan meggyőződésekhez, amelyekről lelkünkben és -tudatunkban tudjuk, hogy minden alapot nélkülöznek… Ennek az örök -összeütközésnek, mely a társadalmi meggyőződések és saját -meggyőződéseink <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> között folyik, végzetes visszahatása -van.»<a name="FNanchor_141" id="FNanchor_141"></a><a href= -"#Footnote_141" class="fnanchor">141)</a></p> -<p>Egypár szót végül a társadalmak bomlásának társadalmi -okairól.</p> -<p>Ezek egyikét Simmel világította meg, amikor megjegyezte, hogy a -társadalom valamelyik szerve gyakran túlzott jelentőséghez jut a -szervezetben, melynek eleme; és czéllá válik, amikor pedig csak -eszköz. Demokratikus társadalmainkban ilyen a bürokráczia, amelyre -vonatkozólag ezeknek semmi irigyelni valójuk sincs a monarchikus -társadalmaktól. Világos, hogy a társadalom testében bizonyos -szerveinek ilyen túltengése kényelmetlenséget okoz, mely igen -alkalmas arra, hogy a hanyatlást siettesse.</p> -<p>Matteuzzi fontos társadalmi okát jelzi a társadalmak -hanyatlásának. Ez a győztes népek hatása a legyőzött népekre. «Az a -nép, mely környezetének és szerzett jellegzővonásai öröklődésének -befolyása alatt kifejlődött, szükségszerüen eljut odáig, hogy -megalkossa saját egyéniségét. De nagyon megzavarhatja fejlődésében -egy katonailag szervezett, erősebb, bár kevésbbé művelt népnek -beavatkozása; e két népnek, mely így találkozik, mivel különböző -környezetben fejlődtek, különböző öröklött jellegzővonásai lesznek. -A győztes azzal, hogy eszméit és erkölcseit a legyőzöttre -erőszakolja, arra kényszeríti, hogy kitérjen fejlődési vonalából, -és egész fizikai és értelmi szervezetében zavart okoz.»<a name= -"FNanchor_142" id="FNanchor_142"></a><a href="#Footnote_142" class= -"fnanchor">142)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Valamely nép ipari fensőbbsége e szempontból ugyanolyan -eredménynyel járhat, mint hadi fensőbbsége. Ezért van az, hogy -napjainkban az északi népek, anélkül, hogy területi hódításokat -kisérelnének meg, hanyatlásra kárhoztatják a déli népeket, arra -kényszerítvén őket, hogy felvegyék velük az ipari versenyt. A déli -lakosok így aztán kénytelenek alkalmazkodni olyan társadalmi -állapothoz, mely nem egyezik öröklött tulajdonságaikkal.</p> -<p>Ezzel megvizsgáltuk a társadalmak hanyatlásának főbb -okait.<a name="FNanchor_143" id="FNanchor_143"></a><a href= -"#Footnote_143" class="fnanchor">143)</a></p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -A társadalmi regresszió törvényei.</h3> -<p>Az előbbiekből megérthetjük értelmét ennek a kifejezésnek: a -társadalmi regresszió. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<p>A társadalomtudósok jogosan különböztettek meg haladó evolucziót -és hátráló (regressziv) evolucziót.</p> -<p>A haladó evoluczió Demoor, Massart és Vandervelde szerint -magában foglalja az előre való haladás, a kifejlődés, a -tökéletesedés, a növekvő differencziálódás és a differencziálódott -szervek és működések fokozatos egymásmellé rendeltsége eszméit.</p> -<p>A hátráló evoluczió ellenkezőleg, a visszafordulás, a hanyatlás, -az elkorcsosodás. Például a sötétben élő állatok látószerveinek -sorvadása; az élősdi növények leveleinek elcsenevészesedése, a -czéhek számának csökkenése a középkor végén.</p> -<p>A társadalmi regresszió első törvénye a következő: A haladást -mindig hátrálás követi. Ez alatt azt kell érteni, hogy a régi -strukturák szétrombolása új intézmények fejlődésének szükséges -következménye. A szervek és intézmények minden átalakulásának -részleges regresszió a correlativuma.<a name="FNanchor_144" id= -"FNanchor_144"></a><a href="#Footnote_144" class= -"fnanchor">144)</a></p> -<p>Egy másik törvény az, amelyet a túlélés törvényének lehetne -nevezni.</p> -<p>Mintahogy minden haladás együttjár a hasznavehetetlenné vált -szervek és intézménynek részleges visszafejlődésével, azonképpen -minden haladás feltételezi legalább bizonyos időn keresztül a mult -többé-kevésbbé fontos nyomainak fenmaradását. Ama nagy vonalaiban -mindinkább <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> egyöntetű törvényhozás mellett, mely a -modern népeket igazgatja, többé vagy kevésbbé elmosódottan és -alaktalanná váltan, de mégis felismerhetően megtaláljuk mindazokat -az intézményeket, melyek az előző korszakokban uralkodók voltak. -Igy a mai családban a család régi alakjainak, például a -matriarchatusnak megmaradtak nyomai.</p> -<p>Valamely társadalmi állapot mindig bizonyos számú anachronikus -intézményt zár magába. Demoor és Vandervelde így magyarázzák ezt a -tényt: «Bizonyos hasznavehetetlen intézmény gyakran fenmarad -kényszer folytán, ha fentartása előnyökkel jár azokra nézve, akik -részesei… Végtelen jegyzékét lehetne összeállítani azoknak a -teljesen haszontalan szinekuráknak, melyeket egyes kormányok -makacsul fentartanak, attól félvén, hogy elégedetlenekké teszik, -akik azokat elfoglalják.»<a name="FNanchor_145" id= -"FNanchor_145"></a><a href="#Footnote_145" class= -"fnanchor">145)</a> Felhozhatnók a középkor-végei védőúri -haszonélvezeteket és mennyi más modern példát!</p> -<p>Nézzük most, hogy milyen az az irány, melyben a visszafejlődés -történik. Greef szerint, a regressziv evoluczió meghatározott -rendben megy végbe! Visszatérést alkot a kezdetleges állapot -felé.</p> -<p>Tudjuk, hogy a belga tudós a társadalomban hétféle tulajdont -különböztet meg: gazdasági, genetikus (családi), művészi, -tudományos, erkölcsi, jogi és politikai tulajdont. Azt is tudjuk, -hogy szerinte ez a rend, amikor a logikus hierarchiát tünteti fel, -ugyanakkor feltünteti e tulajdonok <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> történelmi alakulásának -rendjét is. Ebből indulva ki, Greef kifejti a regressziv evoluczió -következő törvényét: A legemelkedettebb jelenségek és működések -minden osztályban és az osztályok összeségében egyuttal a -legujabban feltünt jelenségek és tevékenységek lévén, egyben a -legfelületesebbek, a legváltozóbbak és a legkevésbbé állandók -is.»</p> -<p>Ezt a törvényt Demoor, Massart és Vandervelde, sőt Tarde is igen -kétségbevonják. Ez utóbbi joggal a következő megjegyzést teszi: -«Összes franczia intézményeink közül egyik legújabb az általános -választói jog. Próbálják azt megtámadni. Minden bizonynyal sokkal -könnyebben eltörölik a biróságok és a papság szervezetét, melyek -pedig bizonyos szempontokból a középkorból erednek.»<a name= -"FNanchor_146" id="FNanchor_146"></a><a href="#Footnote_146" class= -"fnanchor">146)</a></p> -<p>Demoor és Vandervelde szerint a társadalmi evoluczió vissza nem -térhet soha, következésképpen, néhány többé-kevésbbé világos -kivételen kivül: 1. eltünt intézmény, vagy szerv nem jelenhetik meg -újra; 2. az az intézmény, vagy szerv, melynek csak nyomai maradtak -meg, nem fejlődhetik ki újból és nem folytathatja régi működését; -3. valamint nem fejthet ki új működést sem.</p> -<p>Ezek a szervek vagy intézmények végkép halottak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -A társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok ujjáalakulása. – A -kiválasztottak kérdése.</h3> -<p>Az az alaktalan állapot, mely valamely társadalom szétbomlását -kiséri, csak ideiglenes. Amikor valamely társadalom eltünik, a -szétbomlás következtében felszabadult elemek nemsokára a -körülmények kényszere folytán új rendben egyesülnek, amelyben -mindazáltal fenmarad valami a régi formákból is.</p> -<p>Ez a törvény áll azokra a különleges társadalmakra is, amelyeket -<i>osztályoknak</i> nevezünk. Ha szétrombolják őket, újjászületnek -más formában, különböző külsővel, különböző szellemmel és különböző -társadalmi fegyelemmel, de mindig újjászületnek. Ugy látszik, ez a -törvény elkerülhetetlen. Az egyenlőségi eszmék növekedésének hatása -alatt az osztályszellem, a hierarchikus szellem kétségtelenül -gyengült. De valószinüleg sohasem fog eltünni. Mindig lesznek -osztályok és hierarchiák, ha kevésbbé zártak és kevésbbé merevek -is, mint a multban, de mindig lesznek.</p> -<p>Maga a szoczializmus sem fogja teljesen megszüntetni a -hierarchiákat, sem az osztályokat, pedig látszólag az egyenlőségi -eszmék megtestesülése.</p> -<p>Igaz, hogy vannak elméleti emberek, akik különbséget tesznek a -munkamegosztás és a hierarchia eszméje között. Azt mondják, hogy a -társadalmi munka megosztódhatik anélkül, <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> hogy ez -a megosztás hierarchiát vonna maga után. Társadalmilag mindnyájan -egyenlőek leszünk, miközben különböző működést fejtünk ki.</p> -<p>Ha gondolkozunk, be kell látnunk, hogy ez az eszmény bajosan -valósítható meg. Maga az a tény, hogy lesznek igazgatók és -igazgatottak, munkások és munkaszervezők, nem fog-e társadalmi -egyenlőtlenséget okozni közöttük?</p> -<p>Ugy látszik, hogy ma evoluczión megy át a szoczializmus és -lemond a tökéletes társadalmi egyenlőség régi eszméjéről.</p> -<p>Uj szoczialista áramlat bontakozik ki, mely főleg a -differencziálódás és az egyéni egyenlőtlenség eszméihez -ragaszkodik. Egy német szoczialista, <i>M. S. Gystrow</i>, egy -czikkében, melyet Nietzsche halála alkalmából közölt a -<i>Socialistische Monatshefte</i>-ben,<a name="FNanchor_147" id= -"FNanchor_147"></a><a href="#Footnote_147" class= -"fnanchor">147)</a> ezt írja: «A gazdasági hatalom megszerzése a -munkásságra nézve hosszúlélekzetű feladat, mely úgy kinálkozik -neki, mintahogy hajdan a polgárságnak kinálkozott, mely nem a -teljesen kész gyárakra és kereskedőházakra tette rá kezét, hanem -azokat fokozatosan ő maga alkotta meg. Ezért van, hogy végtelen -differencziálódás ment végbe az eredetileg homogén polgárságban. -<i>Aki pedig differencziálódásról beszél, az arisztokratizálódást -mond.</i>»</p> -<p>«Tulajdonképpen a gazdasági demokratizálódás a tömeg -arisztokratizálódása. El fog következni, amit Bernstein -megjövendölt: a proletárság <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> nem marad egységes -fogalom. Olyan mértékben fog ez megvalósulni, amint a fogyasztási -szövetkezetek terjedése és ennélfogva gazdasági felelőssége -növekszik, és még inkább meg fog ez látszani a termelési -szövetkezeteken. <i>A bérmunkás</i> fogalmának épp oly különféle -értelme lesz, mint ma a <i>polgár</i> fogalmának. Semmi sem faragja -jobban az egyéniséget és nem emeli ki jobban a tömegből, mint a -gazdasági felelősségben való részesedés. Ezen a téren lehetséges -aztán az értelmi és erkölcsi egyéniség kifejlődése is.» Ugyanez az -író azt mondja, hogy a szoczializmusban a társadalmi kérdés keretén -belül van egy arisztokratikus kérdés is <i>(Das ist die -aristokratische Frage innerhalb der sozialen)</i>.<a name= -"FNanchor_148" id="FNanchor_148"></a><a href="#Footnote_148" class= -"fnanchor">148)</a></p> -<p>Sok franczia demokrata hasonló véleményen van. Csak -<i>Rénard</i>-t és <i>Izoulet</i>-t említjük. Az utóbbi azt mondja, -hogy a demokráczia igyekszik visszaadni a személy szerinti -arisztokrácziának azt a helyet és azt a szerepet, melyet a másik -arisztokráczia bitorolt… A forradalom azért jött, hogy az -ál-kiválasztottakat az igazi kiválasztottakkal -helyettesítse.»<a name="FNanchor_149" id= -"FNanchor_149"></a><a href="#Footnote_149" class= -"fnanchor">149)</a></p> -<p>A társadalmi kiválasztottaknak ez a kérdése azok közül való, -amelyeket igen kényes és igen nehéz megközelíteni. Már az ál és a -valódi kiválóság kritériumának megkülönböztetése is nehéz. Másrészt -pedig nem áltatja-e magát <span class="pagenum"><a name="Page_208" -id="Page_208">-208-</a></span> Izoulet, amikor a demokrácziában -végbemenő kiválasztás társadalmi mechanizmusának -csalhatatlanságában hisz? Annak a dőre arisztokracziának, mely mai -demokrácziánkból kerül ki és teljesen a nepotizmuson és a -kegyenczségen alapszik, vajjon sokkal több értéke van, mint a -hajdani arisztokrácziáknak? – Ezt nagyon bajos megállapítani.</p> -<p>Az a megkülönböztetés, mely talán alkalmas arra, hogy egy kis -világosságot vessen a kérdésre, a következő: Szerintünk nincs -társadalmi fensőbbség, nincs osztályfensőbbség; csak egyéni -fensőbbség van. Az osztály-eszme mulandó, de a kiválóság eszméje -(azt értve alatta, hogy az <i>egyének között</i> vannak értelmi és -erkölcsi egyenlőtlenségek) lerombolhatatlan. Sőt szerintünk -ellentét van az osztályeszme és a kiválóság eszméje között. Annál a -ténynél fogva, hogy az ember beleegyezik abba, hogy tagja legyen -valamely uralkodó, vagy állítólagos uralkodó osztálynak, már annál -a ténynél fogva, hogy hozzájárul ennek megszabott elveihez és -társadalmi fegyelméhez, – bizonyos mértékig lemond egyéniségéről; -csordaszellemüvé válik, a hozzá hasonlóak osztályelőitéleteit teszi -magáévá; megszelidül és beleesik abba az értelmi és erkölcsi -megfogyatkozásba, melyet testületi szellemnek, vagy -osztályszellemnek nevezünk.</p> -<p>Feltéve, hogy kivételes eset folytán képes lesz osztálya kebelén -belül megőrizni értelmi és erkölcsi függetlenségét, utódai -elkorcsosulnak és csordaszellemüekké válnak. Kiélvezik megszerzett -helyzetüket. Ő talán igazságot vagy vagyont teremtett. Ezek pedig -élősdiek lesznek. <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Amint mondottuk, semmi sem nehezebb, mint meghatározni azt, hogy -miről ismerjük fel a kiválasztottakat, azaz az egyéni fensőbbséget; -mert az állítólagos társadalmi fensőbbségnek nincs semmi -jelentősége. Csak egy dolog bizonyos, az, hogy az értelmi és -erkölcsi fensőbbség lényegében egyéni dolog. Az egyénben székel, -nem a családban, sem az osztályban. Nincsenek kiválasztott -osztályok, hanem csak kiválasztott egyének.</p> -<p>Következésképpen, ha egy jövőbeli társadalmi rend, hivják azt -szoczializmusnak, vagy másnak, kiválasztottakat akar teremteni, -akkor dobja félre az osztály, sőt a kollektiv kiválasztottság -fogalmát is; de ápolja és tegye hatályossá az egyéniség s az egyéni -érték érzését. Teremtsen olyan embereket, akik egyének tudnak -lenni.</p> -<p>És válaszsza jelmondatul Nietzsche aforizmáját: «<i>Nicht nur -fort sollt Ihr euch pflanzen, sondern hinauf.</i>» És mi -hozzáteszszük: Nem csordaszellemüekké kell lennetek, hanem -ellenkezőleg: egyénekké.</p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -Az egyéni tudat és a társadalmi tudat.</h3> -<p>Annak alapján, amit előzőleg mondottunk, számot vethetünk -világosan az egyéni és a társadalmi tudat között lévő nem -felületes, hanem valódi ellentéttel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p> -<p>A kérdésnek két oldala van. Mintahogy e munka elején mondottuk, -az egyéni tudat és a társadalmi tudat között nemcsak érintkezési -pontok vannak, hanem eltérülések és ellentétek is. De az ellentétek -súlyosabbak, mint az egybehangzások.</p> -<p>Ismerjük el először is, hogy lehetetlen teljesen elválasztani az -egyéni tudatot a társadalmi tudattól. Az egyén, amint százszor -mondtuk, nem egész, hanem csak alkotóelem.</p> -<p>De minek az eleme?</p> -<p>Szerintünk az egyén kevésbbé a jelenlegi társadalom, az adott -társadalmi közösség eleme, amelyben él, mint inkább ama dinamikus, -eszményi társadalomé, amely az időben fejlődik és amelyben az egyén -csak múló mozzanat.</p> -<p>Szerintünk, ha valóban számot akarunk magunknak adni az egyén és -a társadalom kapcsolatairól, ez utóbbiról nem <i>statikus</i>, -hanem dinamikus fogalmat kell alkotnunk.</p> -<p>Ez alatt azt értjük, hogy az egyénnek nem <i>maga körül</i> kell -szétnéznie, hogy irányt és eszményt találjon, hanem a háta mögé és -maga elé kell néznie. Az egyén csak pont valamely örök -evoluczióban, de egy mozgó, tevékeny, bizonyos mértékig -önrendelkezéssel biró pont. «Az egyénben kezdődnek azok a -változások, – mondja Paulhan, – melyeknek hatalma annyira -meghaladja és csaknem megsemmisíti őt. Általa, találékonysága -folytán mennek végbe az átalakulások, ő a középpontja annak az -automatikus vagy önkényes cselekvésnek, mely által a társadalom -magát védi vagy átalakítja. Az <span class="pagenum"><a name= -"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> egyén a kezdeményezője -azoknak a változásoknak, melyek fel fogják forgatni a -világot…»<a name="FNanchor_150" id="FNanchor_150"></a><a href= -"#Footnote_150" class="fnanchor">150)</a></p> -<p>Ezzel nem tagadjuk azt a hatást, melyet az egyénre a környezet -tesz, de nem szabad túloznunk ezt a hatást és főleg nem szabad úgy, -mint némelyek teszik (például Spencer), szabályként és dogmaként -felfognunk. Az egyénnek megvan a hatalma és a joga, hogy -visszahasson a környezetre. Ennek nincs más értéke és más szerepe, -mint hogy támadó pontja és ösztönzője legyen az egyéni energiáknak, -és amint a visszahatás követeli, az egyéniség kiterjedését -előidézze. «Bizonyos esetekben, – mondja Paulhan, – az egyénnek -igaza van a tömeggel, az állammal, kora művészetével, kortársai -tudományával vagy a vallással szemben. Rembrandtnak igaza volt -kortársaival szemben, akik félreismerték, és Galileinek igaza volt -biráival szemben. De ebben az esetben az egyén nem csak magából -merít jogot és erőt. Magasabbrendű igazságokat, szépségeket -képvisel, mint azok, amelyek ellen harczol. Magasabbrendű, -nagyobbszabású társadalmat képvisel, mint amelyik őt elnyomja, mint -valami nemes vágy, mely véletlenül durva lélekben sarjadzik ki, -mely megvetően elnyomja. És ezt a társadalmat ő ébresztgeti és -bizonyos mértékig ő csinálja is.»</p> -<p>Számos és jelentős olyan pont van, ahol az egyéni tudat és a -társadalmi tudat közti összeütközés megnyilatkozik. A társadalmi -tudat természetesen arra törekszik, hogy elnyomja az egyéni -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> tudatot. A nagy társadalmi intézmények, -mint vallás, törvényhozás, kaszt, osztály, arra törekszenek, hogy -az egyént teljesen maguk alá rendeljék. Mindazonáltal az egyén -visszahatást fejthet ki és nem tűri, hogy a csoport felszívja és -elnyelje. A társadalmi körök sokfélesége, melyekben részt vesz, -szabadulási eszköz lehet ránézve, eszköz arra, hogy uralkodjék azok -fölött a társadalmi hatások fölött, melyek közül mindegyik -elharácsolni igyekszik őt a maga számára. Tudatában öszpontosítja a -különféle, néha ellentétes hatásokat, és amikor megvan a kellő -egyéni energiája, azokat kombinálja egy neki megfelelő formulában. -Simmel fokozatos társadalmi differencziálódásának törvénye működik -itt. Mennél inkább halad az evoluczió, annál inkább növeli az egyén -körül a társadalmi köröket és a társadalmi hatásokat, annál inkább -előmozdítja ez úton eredetiségét és függetlenségét. És elérkezünk -ahhoz a látszólag paradox tényhez, hogy az egyén függetlensége -egyenes arányban van azoknak a társadalmi köröknek számával, -melyekben részt vesz.</p> -<p>Gyakran ellentét van a társadalom haladása és az egyéni tudat -haladása között. De amikor a társadalmi haladás ellentétben van az -egyéni haladással, ez csak látszata a haladásnak; ez ál és -ideiglenes haladás. Ez gyakran visszafejlődés. A társadalom arra -törekszik, hogy az egyént pangó intézményeinek tárnájába zárja. A -társadalom lényegében mizonéista és haladásellenes. Az egyéni tudat -a haladás szülője, ő az a rejtélyes csira, mely magában hordja a -jövendőt, hasonlóan az első elemi sejthez, az élet homályos és -nyugtalan fakadásához, mely magában hordta a jövendő <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> életek -mérhetetlen genezisét. Minden alkalommal, amikor haladás történt, -azt az egyéni tudat végezte. «Az emberek, – mondotta Galilei, – nem -hasonlatosak a kocsi elé fogott lovakhoz, amelyek mindent húznak: -olyanok, mint a szabadon futó lovak, melyek közül valamelyik -nyer.»</p> -<p>Az egyéni tudat világosságban és őszinteségben túltesz a -társadalmi tudaton.</p> -<p>Először is őszinteségben. Valamely adott korszak társadalmi -tudata a konvenczionális hazugságok, kiadott és gyáván eltürt -parancsok szövevénye.<a name="FNanchor_151" id= -"FNanchor_151"></a><a href="#Footnote_151" class= -"fnanchor">151)</a></p> -<p>Azután világosságban. A társadalmi tudat ellentmondások -szövevénye, melyeket a kissé áthatóbb elmélkedés leleplez. Azt -lehetne mondani, hogy az egyéni tudatoknak homályos, nem gondolkozó -része. Nem kollektiv gondolat, hanem kollektiv ál-gondolat.</p> -<p>Valamely társadalmi szervezetben mindenféle olyan elv van, -melyekre úgy hivatkoznak, mint világos igazságokra és amelyeknek -lélektani tartalmát képtelenek lennénk egy igazi gondolatban -kifejezni. Tiszta papagálybölcseségek.</p> -<p>Az egyéni tudat széttépi e hazugságokat. Ő az, amely szilárd -logikával felfegyverkezve, megszünteti az ellentéteket és lesújtja -a társadalmi papagálybölcseségeket. A társadalmi tudatból, mely -szűk önzések összetétele, hiányzik a lélek finomsága, az éles elme -ereje, és a függetlenség, melylyel az egyéni lélek az élet és a -társadalom <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> problémáihoz közeledhetik. A -csoportitéletek nagyon durvák, tömörek és egyvágásúak. Valamely -csoport egyoldalúan itéli meg a dolgokat és az embereket. Azt értem -ez alatt, hogy egyedül a csoport <i>alkalmi</i> hasznának szögéből -látják ezeket. Ha csak egyetlen ponton is valamelyik ember -viselkedése ellentétben volt, vagy látszott lenni a csoport többé -vagy kevésbbé konvenczionális egyformaságával, ez az ember nem -várhat semmi méltányosságot, semmi belátást még az itéletekben sem, -melyeket róla mondanak az emberek. Az <i>emberek</i>, ez a -személytelen és névtelen erő, elitélik felebbezés és minden veszély -nélkül, mert a csoportok itéletei felelőtlenségnek örvendenek, mely -kedves a gyávaságnak. A csoport minden egyes tagjának felelőssége -elmerült a közösség büntetlenségében.</p> -<p>Ilyenek a csoportok, testületek, osztályok, stb. itéletei. -Szürke önzésre, <i>jelenlegi és közeli</i> érdekekre lévén -alapítva, az életfelfogásnak és a dolgok mozgékonyságának hiánya -jellemzi őket. A legtökéletesebb filiszterség bélyege van rájuk -ütve. Az egyéni tudat az alkalmi társadalmi érdek fölé emelkedhet; -megvan benne az élet és a lét dinamikus érzéke, mert öszhangzó és -művészi, mint maga az élet. «Hányszor megállapítottam, – írja Guy -de Maupassant, – hogy az értelem növekszik és emelkedik, mihelyt -egyedül élünk; csökken és sülyed, amint újra emberek közé -keveredünk! Az érintkezés, mind az, amit beszélünk, mind az, amit -kénytelenek vagyunk meghallgatni, megérteni, hogy felelhessünk rá, -hat a gondolatra. Az eszmék fejből-fejbe áramlanak és -visszaáramlanak, és minden számbeli <span class="pagenum"><a name= -"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> tömeg számára értelmi -középszerűség szinvonala alakul ki. Az elszigetelt ember egyéni -kezdeményezése, bölcs meggondolása, sőt értelmi ereje is eltünik, -mihelyt ez az ember más emberek tömegébe keveredik.»<a name= -"FNanchor_152" id="FNanchor_152"></a><a href="#Footnote_152" class= -"fnanchor">152)</a></p> -<p>A csoport visszahatása leszállítja úgy az értelmet, mint az -egyén erkölcsiségét. «Nagyszámú emberi gyülekezések, – mondja -Sighele, – a kollektiv lélektan végzetes törvénye folytán, mindig -leszállítják a szándékolt elhatározás értelmi értékét.»<a name= -"FNanchor_153" id="FNanchor_153"></a><a href="#Footnote_153" class= -"fnanchor">153)</a> Ami a csoportnak az egyénre gyakorolt erkölcsi -hatását illeti, ime ez Sighele egyik igen találó megjegyzése: -«Nézzük meg a gyermekeket, mikor együtt vannak: rosszabbak és -kegyetlenebbek lesznek, mint bármikor. A kissé merész csinyt, -apróbb lopást, a fal-ostromot, amit egyik sem merne megcsinálni, -sőt, amire gondolni sem merne egyedül, kigondolják és megcsinálják, -amikor többen vagy sokan vannak együtt. Mi magunk, mi többi -emberek, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ha van eset, amikor -vétünk a gyöngédség vagy a könyörület törvényei ellen, ez pontosan -akkor történik, amikor többen vagyunk együtt; mert feléled bennünk -a rosszra való bátorság s könnyedén itéljük meg az olyan kevésbbé -kifogástalan cselekedetet, melyet egyedül sohasem vittünk volna -végbe.»<a name="FNanchor_154" id="FNanchor_154"></a><a href= -"#Footnote_154" class="fnanchor">154)</a></p> -<p>Schopenhauer szerint, a társadalmi tudat az intellektustól -elválasztott, tiszta élniakarás, az ostoba, <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> vad és -durva önzésű élniakarás megtestesülése. Az egyéni tudat az a -rejtelmes tűzhely, ahol a felszabaduló <i>értelem</i> kicsiny -lángocskája pislog, mely az élniakarás önzései és vadságai fölé -emeli a lényt. Mindegy, hogy Schopenhauernak ezt a nézetét -pesszimista, vagy más szempontból magyarázzuk-e; ez a nézet, mint -ténymegállapítás, vitathatatlan. A társadalmi tudat, ha -<i>statikus</i> szempontból, vagyis a csoport közvetlen érdekeinek -szempontjából nézzük, erősen elnyomó és korlátolt; az egyéni tudat -előtt, mely azokat az értelmi és erkölcsi hatásokat öszpontosítja -magában, melyek e nemzedékről-nemzedékre fejlődő társadalmi -dinamizmust alkotják, végtelen látóhatár van. Ő az Eszmény szülője, -a világosság és az élet tűzhelye, a felszabadítás és az üdv -géniusza.</p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -Szoczializmus és individualizmus.</h3> -<p>Ezek után foglalkozhatunk immár azzal a kérdéssel, mely az egész -társadalomtudomány főkérdése: az egyén és a társadalom -kapcsolatainak kérdésével. A szoczializmusnak és az -individualizmusnak két tanával lesz itt dolgunk.</p> -<p>Általános értelemben véve ez a szó, hogy <i>szoczializmus</i>, -jelenti mindazt a társadalmi tanítást, mely az egyént a közösségnek -alárendeli. Ez a plátói szoczializmus értelme. Szorosabb és -modernebb értelemben véve a szoczializmus az a tan, mely a tulajdon -uralmának <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> gazdasági reformja útján arra -törekszik, hogy az egyénnek nagyobb anyagi és erkölcsi -függetlenséget biztosítson.</p> -<p>Az individualizmus az a tan, mely ahelyett, hogy az egyént -alárendelné a közösségnek, azt az elvet vallja, hogy az egyénnek -önmagában van czélja; hogy tényleg és jogilag saját értéke van és -autonóm léte, és hogy a társadalmi eszmény az egyénnek legteljesebb -felszabadítása. Az így értelmezett individualizmus ugyanaz, mint az -úgynevezett anarchisztikus <i>(libertaire)</i> társadalmi -bölcselet.</p> -<p>Szükebb értelemben individualizmus alatt a <i>laisser-faire</i> -(a manchesteri iskola) gazdasági elméletét értjük. Amikor mi -individualizmusról beszélünk, arról az individualizmusról lesz szó, -melyet libertaire bölcselet alatt értenek.</p> -<p>Melyek a szoczializmus és az individualizmus kapcsolatai?</p> -<p>A szoczializmus és individualizmus között sok az érintkezési -pont. A szoczializmus, amelyre nagy mértékben hat az -individualizmus, sok pontban arra törekszik, hogy elégtételt -szolgáltasson ez utóbbinak. Az egyén gazdasági felszabadítását -kivánja és ki akarja szabadítani őt a kapitalizmus karjai közül. -Sőt mi több, nemcsak a kapitalizmust akarja elpusztítani, mint -gazdasági rendszert, hanem azokat a társadalmi intézményeket és -alapítványokat is, melyek e rendszer következményei: a kapitalista -és burzsoá jogot, mely rajtunk uralkodik, a birtokos és burzsoa -erkölcsöt, mely osztály- és az egyént elnyomó érdekből keletkezett. -Egy német társadalomtudós azt mondja erre vonatkozóan: <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> «A -liberalizmus nélkül a szoczializmus teljesen érthetetlen: a -szoczializmus lényegében liberális; felszabadító és függetlenítő -eszmékre hallgat, melyek napjainkban létének legbiztosabb -feltételei és biztosítékai. Aminek elérésére törekszik, nem -kevesebb, mint a munkások felszabadítása a tőke mindenhatóságával -szemben.»<a name="FNanchor_155" id="FNanchor_155"></a><a href= -"#Footnote_155" class="fnanchor">155)</a></p> -<p>Ez nem minden. A szoczializmus ma még a küzdelmi állapotban van. -Ellenzéki és harczi párt. Tehát védi a szabadságot politikai, -társadalmi, erkölcsi területen minden alkalommal, amikor teheti. -Előmozdítja mindazokat a törvényeket, mindazokat az indítványokat, -mindazokat a rendszabályokat, melyek az egyén gazdasági, értelmi és -erkölcsi felszabadulására kedvezőek. Szivesen törekszik arra, hogy -széttörje a mult társadalmi és erkölcsi kereteit. Ezért van az, -hogy erkölcsi téren sok szoczialista hive van a szabad szerelemnek. -Ezért van az, hogy a multkoriban Németországban az egész -szoczialista párt ellene szavazott a zaklató és egy kissé -nevetséges Heintze-törvénynek. Tehát tagadhatatlan, hogy ma a -szoczializmus képviseli az individualizmust és annak leghatalmasabb -társadalmi megtestesülése. Jaurés igen helyesen fejtette ki ezt az -igazságot a <i>Revue de Paris</i>-ban megjelent Szoczializmus és -<i>Szabadság (Socialisme et Liberté)</i> czímű czikkében.<a name= -"FNanchor_156" id="FNanchor_156"></a><a href="#Footnote_156" class= -"fnanchor">156)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>De így lesz-e mindég? Amikor hatalomra jut, amikor kormánypárt -lesz, vajjon a szoczializmus és individualizmus szabadelvű lesz-e -akkor is még?</p> -<p>Ez a kérdés, mert akkor talán az anti-individualizmusnak a -szoczializmusban rejlő csirái kifejlődnek.</p> -<p>Melyek ezek a csirák?</p> -<p>Vannak olyanok, melyek szemelláthatóak és amelyekre a -szoczializmus ellenségei régóta hivatkoznak. Hozzuk fel például a -valószinüleg túlzásba menő közigazgatási és rendszabályozási dühöt; -a társadalom megnőtt igényét arra, hogy joga legyen az egyének -tevékenységét ellenőriznie; a közvélemény egyre növekvő -mindenhatóságát, amennyiben szoczialista uralom idején a -közvélemény válnék a legfőbb erkölcsi szankczióvá. Már pedig -tudjuk, hogy a közvélemény mennyire vak, zsarnoki, mindenféle -előitélet számára megközelíthető, és végül, hogy mennyire -anti-individualista.</p> -<p>Egy másik pont, ahol a szoczializmus, úgy látszik, ellentétben -áll az individualizmussal: az egyoldalú dogmatizmus, a társadalmi -és erkölcsi monizmus, amely felé, úgy látszik, -visszatartózhatatlanul törekszik. Tényleg tudjuk, hogy sok -szoczialista hisz egy végső monizmusban, az emberiség gazdasági és -erkölcsi egyformává alakulásában. Ugy látszik, maga Jaurés is -elfogadja ezt a szempontot. A «nagy szoczialista békéről» beszél, -«az öszhangról, mely az erők és ösztönök összeütközéséből fog -támadni».<a name="FNanchor_157" id="FNanchor_157"></a><a href= -"#Footnote_157" class="fnanchor">157)</a> Ezek szép álmok. De azt -is tudjuk, <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> hogy minden dogmatizmus és minden -társadalmi egyformaság, minden egységes társadalmi tan veszélyes az -egyéni különféleségre, az egyén szabadságára és függetlenségére; -mert többé vagy kevésbbé egyenesen az a czéljuk, hogy az egyénnek a -köz számára való feláldozását követeljék. Szerintünk ellentét van -Jaurés individualista kiindulási pontja és végczélja: a végső -társadalmi monizmus között. Libertaire premisszából indul ki és -társadalmi miszticzizmus-féléhez jut el. Proudhonnak, akit Jaurés -költőnek és szofistának nevez, igaza van vele szemben, amikor a -különféleség és a harcz kategóriájának örökkévalóságát és -megváltoztathatatlanságát hirdeti. Alapjában Jaurés, kiinduló -individualista ihlete mellett is, Plato iskolájához tartozik. Nála -a szoczializmus végül visszanyeri ősi formáját: az egyén -alárendeltségét a köznek. – Ami minket illet: mi határozott -ellenségei vagyunk minden dogmatizmusnak, minden társadalmi -monizmusnak, mivel azt tartjuk, hogy mindezek az egyén -függetlenségét és az egyéni energiát fenyegetik. Szerintünk a -dogmatizmus és monizmus rokonértelmüek az önkényuralommal, a -kényszerrel és a korlátozással. Minden társadalmi és erkölcsi -dogmatizmusnak az a törekvése, hogy zsarnoki legyen. Ezért volt -igaza Nietzschének, amikor tiltakozott ellenük a szépség ösztöne és -a nagyság ösztöne nevében. Ezek a dogmatizmusok felhatalmazzák a -társadalmi tudatot állítólag csalhatatlan szabályok nevében az -egyéni tudat önkényes ellenőrzésére és mindazoknak társadalmi -vesztegzárba való helyezésére, akik <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> ellentétbe jutnak e -szabályokkal. Nem mondjuk, hogy mindezek a következmények benne -vannak Jaurés szoczialista felfogásában. De a nála kevésbbé -liberális szellemek levonhatják belőle ezeket, és ezek a -következmények minden esetre a szoczializmus kebelén belül veszélyt -alkotnak az individualizmusra nézve.</p> -<p>Kell még néhány szót mondanunk azokról az érvekről, melyekre a -társadalmi dogmatizmus hivei hivatkoznak, társadalmi dogmatizmus -alatt értvén azok tanítását, akik feltételezik, hogy a társadalom -léte előbbi és elsőbbrendü az egyéni létnél.</p> -<p>A társadalmi dogmatizmus érdekében kétféle érveket hoztak fel: -részint <i>a priori</i>, részint <i>a posteriori</i> érveket. A -társadalmi dogmatizmusnak ekként két faját lehetne -megkülönböztetni: az <i>a priori</i> társadalmi dogmatizmusokat és -az <i>a posteriori</i> társadalmi dogmatizmusokat.</p> -<p>Az <i>a priori</i> társadalmi dogmatizmus első és fő képviselője -Plato, aki az egységes társadalombölcselet örök tipusa marad. -Plato, amint tudjuk, az egység ráczionális eszméjére hivatkozik és -azt hiszi, hogy ez az eszme az egyéneknél magasztosabb, hogy náluk -előbbvaló és felsőbbrendü. Következésképpen az állam felsőbbrendü, -mint a polgárok. Az állam minden; az egyén semmi. Aristoteles -leszállította ez érv értékét. Megczáfolván Platót, kimutatja, hogy -az egység eszméjének logikus következménye oda vezetne, hogy az -egyént inkább kell isteníteni, mint az államot. «Sokrates, – -mondja, – valóban az állam végső czélját a tökéletes egységben -látja. De mi az állam? Különféle <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> elemek sokasága; ha több -egységet teszünk bele, az állam család lesz; ha még jobban -egységesítjük, a család az egyénben konczentrálódik: mert több az -egység a családban, mint az államban, és még több az egyénben, mint -a családban.»<a name="FNanchor_158" id="FNanchor_158"></a><a href= -"#Footnote_158" class="fnanchor">158)</a> Igy tehát nincs valódibb, -teljesebb egység, mint az egyén. Tehát az egyén az, mely még Plato -elvei szerint is, legjobban megtestesíti az egység eszméjét. Az -<i>a priori</i> okoskodás útján jutnak el némely kantisták és -neokantisták is oda, hogy hirdetik a társadalmi dogmatizmust és azt -hiszik, hogy állíthatják az egyén szükséges és törvényes -alárendeltségét a társadalommal szemben. De érveiknek nincs több -értéke, mint Plato érvelésének, melyet többé-kevésbbé minden másban -megtalálunk.</p> -<p>Az <i>a posteriori</i> társadalmi dogmatikusok arra törekszenek, -hogy ezt az alárendeltséget természetes szükségszerüségként -magyarázott és általánosított tapasztalati tényre alapítsák. Azok -módszere ez, akik az egyént a környezethez való alkalmazkodás -törvénye, vagy a szimbiózis törvénye (Izoulet) vagy a szolidaritás -törvénye, stb. nevében alárendelik a társadalomnak.</p> -<p>E bölcselők elméleteit a historizmus (Nietzsche kifejezése) -közös elnevezése alá foglalhatnók. Mert ezek úgy tekintik az -egyént, mint történelmi környezetének egyszerü eredőjét, egyszerü -viszfényét.</p> -<p>Ez ellen a historizmus ellen tiltakozott Nietzsche. Ő az, aki -minden más gondolkozásnál <span class="pagenum"><a name="Page_223" -id="Page_223">-223-</a></span> erélyesebben szét akarta vágni azt a -hálót, melyet fejére igyekeztek vetni, és amelynek csomóit -környezetnek, öröklődésnek, tradicziónak, konvenczionális -erkölcsnek nevezik.<a name="FNanchor_159" id= -"FNanchor_159"></a><a href="#Footnote_159" class= -"fnanchor">159)</a></p> -<p>Nietzschenek igaza van. E bölcselők dogmává emelik a tökéletes -passzivitást és mintegy az egyén semmiségét. Elfelejtik, hogy az -egyén maga is erő, jelentős tényezője környezetének és ezt épp úgy -átalakíthatja, mint ahogy ügyesen alkalmazkodhatik hozzá. «Igaz, – -mondja Sighele, – hogy a geniális emberek többek, mint szinészek: -az emberiség drámájának szerzői.»<a name="FNanchor_160" id= -"FNanchor_160"></a><a href="#Footnote_160" class= -"fnanchor">160)</a> De ez megfelelő arányokban ráillik minden -emberi egyénre. Gondoljunk csak arra a megkülönböztetésre, amelyet -a társadalom vizsgálása czéljából a <i>statikus</i> és a -<i>dinamikus</i> szempont között tettünk. Ha statikus szempontból, -azaz <i>az evoluczió egy adott pillanatában</i>, a környezet -elkerülhetetlen akadályt gördít az egyén tevékenysége elé, -dinamikus szempontból, azaz az evoluczió és a társadalmi emelkedés -szempontjából, az egyén visszaszerzi jogait. Mert e szempontból ő a -kezdeményezések elve, a haladás tényezője, a történelem -mozgatója.</p> -<p>Mi a társadalmi dogmatizmus minden formáját visszautasítjuk, az -<i>a posteriori</i> dogmatizmust épp úgy, mint az <i>a priori</i> -dogmatizmust, és ellenük <span class="pagenum"><a name="Page_224" -id="Page_224">-224-</a></span> szegezzük az individualizmust, mint -az igazi társadalmi bölcseletet.</p> -<p>Most tisztán láthatjuk, hogy mi igaz és mi hamis a -szoczializmusban.</p> -<p>A szoczializmus jogos és igaz, amikor az egyéni szabadság és -felszabadulás eszméiért küzd. Ha így nézzük, a szoczializmus csak -egy <i>mozzanat az individualizmus</i> fejlődésében. És jogos, -amennyiben az individualizmus megerősítése.</p> -<p>De a szoczializmusnak nincs igaza, ha azt hiszi, hogy -mozdulatlanul megmaradhat egy lezárt dogmában, valamely egységes -felfogásban, megrögzített ideálban, ha átalakul társadalmi -dogmatizmussá. Mert akkor felveszi minden dogmatizmus -jellemvonását, azt, hogy az egyénre nézve kényszer és korlátozás. -Sok szoczialista észrevette ezt a veszélyt és joggal -visszautasítja, hogy a szoczializmust véglegesen dogmatikus -formulába zárják. A <i>Sozialistische Monatshefte</i><a name= -"FNanchor_161" id="FNanchor_161"></a><a href="#Footnote_161" class= -"fnanchor">161)</a> egyik czikkében, melyet Nietzsche halála -alkalmából írt, <i>Gystrow</i> visszautasítja azt, hogy a -szoczializmus mozdulatlan és statikus felfogás, és csakis a -dinamikus szoczializmus, a fejlődésben lévő és magát folyvást -meghaladó szoczializmus jogosságát ismeri el. «Engels, az öreg -forradalmár, – mondja Gystrow, – saját maga tabula rasát csinált a -kötelező forradalomból. A végczél <i>(Endziel)</i> felé vezető -szoczialista mozgalomnak törvényes utakon kell lefolynia. Aztán -jött Bernstein, aki eltörölte a «végczél» dogmáját… Minden -mozgalomnak van iránya; de más dolog az irány és más dolog a -végczél.» <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<p>«A történelmi mozgalom nem megszabott vonal, parabola, -archimedesi csavar, hanem olyan görbe, melyet az analitikai -geometria legnagyobb lángelméi is hiába kisérelnének meg -meghatározni. A történelemben nincs végczél, amely abban a -pillanatban, amikor elérnék, ne lenne túlhaladott. Minden végczél -csakis ideiglenes pontot jelenthet a mozgalom irányvonalában. A -végczél felé való haladásában a történelmi mozgalom a végczélt -folyton változtatja. Amit valamely mozgalom eszményének neveznek, -soha sincs a végponton; hanem minden pillanatban ott van a -mozgalommal és vele együtt változtatja helyét: vele vándorol, mint -a tűzoszlop Izraellel. Mindaddig, mig valamely történelmi mozgalom -a szó szoros értelmében végczélt tűz ki, addig éretlen: -gyermekábrándokban él. Ez a fázis természetesen szükséges. De amint -a gyermek nő, elérkezik az a nap, amikor a történelmi mozgalom -kineveti a gyermekes reményeket. Ha a történelmi mozgalom megéli -ezt a napot, ez létjogosultságának próbaköve. A szoczializmus sutba -dobta régi végczélját; de ennek ellenében van eszménye, amely, -ahelyett, hogy előtte lebegne, benne van és rányomja -bélyegét.»<a name="FNanchor_162" id="FNanchor_162"></a><a href= -"#Footnote_162" class="fnanchor">162)</a></p> -<p>Részünkről, miként ez a szocziológus, visszautasítjuk a -dogmatikus és mozdulatlan alakban jelentkező szocziálizmust. De -megengedjük a dinamikus, az örök jövendőjű szoczializmus -lehetőségét, azét a szoczializmusét, melyet egyéni akaratok hoztak -létre és teremtettek meg, amely tehát nem gyüri le az egyéni -akaratokat, egyszóval <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> annak a szoczializmusnak a lehetőségét, -amely individualizmussá válnék.</p> -<p>De ennek a szocziálizmusnak, mint mondottuk, el kell kerülnie a -társadalmi monizmus veszedelmes ábrándját. És el kell kerülnie a -tökéletes egyenlőség ábrándját is.</p> -<p>Van egyenlőtlenség, melyet meg lehet szüntetni: az -osztályegyenlőtlenség; de van olyan, melyet el nem lehet törölni: -és ez az egyének egyenlőtlensége.</p> -<p>Megszüntethetjük a konvenczionális társadalmi hierarchiákat, de -a lelkek személyes emelkedettségét nem. Mint Mazel mondja: «Mindig -lesznek cselekvők és szenvedők, erélyesek és -lenyügözöttek.»<a name="FNanchor_163" id= -"FNanchor_163"></a><a href="#Footnote_163" class= -"fnanchor">163)</a></p> -<p>Ebből látjuk, hogy Gystrow paradoxona, – a nietzscheizmus és a -szoczializmus összeegyeztetése, – nem olyan tarthatatlan, mint az -első pillanatra tetszik.</p> -<p>Ugy van. Nietzsche arisztokratikus allürjei mellett sincs oly -távol a szocziálizmustól, mint hiszik. Mert mindenki számára -követelte az arisztokratizálódás jogát. Nietzsche jelmondata: -<i>Nicht nur fest sollt Ihr euch pflanzen, sondern hinauf</i>, a -szoczializmusé és az egész demokrácziáé is lehet. Mert Nietzsche -kifejtette minden valódi szoczializmus és demokráczia igazi -alapelveit: a személy értékét és végtelen becsét. Bátran -visszautasította a végczél-monizmus, az egyformaság és a világbéke -ábrándját valamely lezárt dogma alapján. Mert az ilyen béke a -tespedés és a pangás volna. <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span></p> -<p>Ma, Gystrow megjegyzése szerint, igen sok szoczialista közeledik -ehhez a felfogáshoz. «Nietzsche és a szoczializmus között, – mondja -ez a társadalomtudós, – van még egy kötelék: az érzelgősség, a -békefurulyázás gyülöletes hangjának megvetése. És egyik is, másik -is befogja orrát ama konyhák bűze előtt, hol a közösen fogyasztott -leves és az öszhang mártása készül. Az egyéniség csak harczban -növekszik meg. Egyetlen egy sztrájk több egyéniséget felébreszt, -mint egy dagályos kötet, mely «a belső fejlődést» tárgyalja», -stb.</p> -<p>«A hatalom birtokolása drága, – a hatalom elbutít. – De a -hatalomért való harcz minden nagy mozgalom életeleme, és elég -annyi, hogy benne és általa kelnek létre számosabb és gazdagabb -egyéniségek… Egykor a szoczializmus dogma volt. Ma egy nagy -mozgalom. A dogma darabokra esik; de az érzékenység és az egyéni -élet termékenyebben és gazdagabban munkálkodik.»</p> -<p>«Nietzsche a miénk volt. Nem volt a középkorias czéhrendszer -regényességének bölcselője és szakított Wagnerral, aki a -művészetben e regényesség képviselője volt. A kapitalizmusnak sem -volt bölcselője. Hitt a mult nagy embereiben és – ez a csodálatos -és isteni a geniejében – a jövendő <i>nagy emberiségében</i>. -Megjövendölte azt, aminek feladatunk alapelvévé kell lennie, azt, -hogy az emberiség értéke magában az emberben van és hogy az -emberiségnek minden igazi emelkedése arisztokratikus irányú -lesz…»<a name="FNanchor_164" id="FNanchor_164"></a><a href= -"#Footnote_164" class="fnanchor">164)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Igen, demokráczia egyáltalán nincs a tömeg arisztokratizálódása -nélkül. Egyik barátunk elhatározta, hogy népszerű hallgatóság előtt -felolvassa és magyarázza <i>A kötéltánczos</i> részt az <i>Igy -szóla Zarathustra</i>-ból. Azt a tanácsot adták neki, hogy ne tegye -meg ezt, mert ez az olvasmány kevéssé demokratikus és tele van a -tömeg megvetésével. Barátunknak mégis igaza volt. A tömegnek meg -kell nemesednie, le kell ráznia a maga csordalelkét, éreznie kell a -nyájszellem borzalmasságát, amelyet Nietzsche oly gyönyörűen -fejezett ki: «Eredj e városból, óh Zarathustra; sokan vannak, akik -gyülölnek. A jók és az igazak gyülölnek és ellenségüknek és -megvetőjüknek neveznek; az igazi hit hívői gyülölnek és -veszedelmesnek tartanak a tömegre. Szerencséd volt, hogy tréfába -vettek, mert igazán úgy beszéltél, mint egy király. Szerencséd -volt, hogy a döglött kutyával társultál: és így lealacsonyítva -magad, mára megmenekültél. De eredj e városból, mert holnap reád -ugrom…»<a name="FNanchor_165" id="FNanchor_165"></a><a href= -"#Footnote_165" class="fnanchor">165)</a></p> -<p>Most immár megérthetjük a közösség és az egyén igazi -kapcsolatait. Kétségtelenül van bizonyos igazság Goethe e -versében:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Wie viel bist du von andern -unterschieden?<br /></span> <span class="i0">Erkenne dich, leb’ mit -der Welt in Frieden.<br /></span></div> -</div> -<p>Viszont nem kell félreismerni az egyének egyenlőtlenségét és -különféleségét. Nem kell félreismerni, hogy a küzdelem szükséges az -eszmény <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> megteremtéséhez, az egyéniség -kifaragásához.</p> -<p>Alapjában véve nincs ellentét az arisztokratikus individualizmus -és a demokratikus individualizmus között. Dicsőíteni a nagyokat, a -szabad emberi egyéniségeket annyi, mint készülni <i>minden</i> -emberi egyéniség dicsőítésére, amennyiben azok a szabadságra és a -nagyságra fogékonyak. Tarde egyik törvénye (az egyoldalúból a -kölcsönösségre való átmenet törvénye) lehetne alkalmas arra, hogy -megmagyarázza az arisztokratikus individualizmusnak a demokratikus -individualizmusba való ezt az átmenetét. Carlyle mondta: «Látom, -hogy a legáldottabb eredmény készülődik: nem a hősök kultuszának -eltörlése, hanem inkább az, amit én egy egész hősi világának -neveznék. Ha az, hogy «hős», az őszinte embert jelenti, miért nem -lehet hős mindegyikünk?»</p> -<p>Demokrácziánk ellensége, valódi veszélye nem a nagy emberek -individualista elmélete, hanem minden olyan elmélet, mely bármily -alapelv, bármily tétel nevében alárendeli a kezdeményezést, az -egyéni tevékenységet a csordaszellemnek.</p> -<p>El kell tünnie e csordaszellemnek. Meg kell szabadulnia a -petyhüdt és gyáva társadalmiság szükségletétől, mely a modern kor -csapása. Kell, hogy tudjunk, önmagunkra eszméljünk, önmagunkban és -önmagunk által éljünk.</p> -<p>Pascal mondása szerint: «Gondoljunk boldogságunkra», földi -boldogságunkra, ami nem másban, mint önmagunk függetlenségében és -önuralmunkban van. Talán önzés ez. De ha önzés, ez az egyszerű és -őszinte önzés többet <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> ér, mint a társadalmi képmutatás ama -bonyolult és terhes önzése, melyet némelyek a szolidaritás, a -szimbiózis, stb. neve alatt dicsőítenek.</p> -<p>Főként pedig nem kellenek dogmák, nem az egyén védelme, -társadalmi gyámság alá helyezése. Az istenek meghaltak, a vallások -meghaltak. A konvenczionális erkölcsi és társadalmi dogmák pedig -haldokolnak. Az emberi egyéniség nem számíthat csak magára és nem -is szabad másra számítania. Ő a gondolat, ő a szabad cselekvés, a -«tulsó partra mutató vágy csúcsa».<a name="FNanchor_166" id= -"FNanchor_166"></a><a href="#Footnote_166" class= -"fnanchor">166)</a></p> -<p>Nietzsche nagyszerüen kifejezte ezt az érzést azokban a -sorokban, melyek Guyau «Erkölcs-vázlat»-ának nagyszerü befejező -sorait juttatják eszünkbe. Ugyanaz a gőgös, stoikus, prófétai hang -szólal meg mind a kettőben, a jövendőnek ugyanaz a szellője árad -mindkettőnél a levegőben: «Mi, többi bölcselők és szabad szellemek, -arra a hirre, hogy a régi isten meghalt, úgy éreztük, hogy új -hajnal pirkad; szivünkben túlárad a hála, a csodálat, az aggodalom -és a várakozás, – hogy végül, úgy látszik, újra szabad a szemhatár, -– bárha nem is tiszta; hogy végre hajóink újra kibonthatják -vitorláikat, elröppenhetnek a veszély elől; minden véletlenség, -amely azzal történik, aki az ismereteket keresi, újra megeshetik; a -tenger, végtelen tengerünk újra megnyilik előttünk és talán sohasem -volt ily végtelen a tenger.» <i>(Le gai savoir.)</i></p> -<p>«Az, aki a veszélyes ismeretek e végtelen, <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> csaknem -új terére lép, úgy fog szenvedni itélete irányától, mint a tengeri -betegségtől. És valóban száz jó ok van rá, hogy mindenki távol -maradjon, amikor megteheti! Másrészről, ha zátonyra jutottunk -bárkánkkal, hát csak előre! Fogunkat szorítsuk össze! Nyissuk ki -szemünket! És erős kézzel ragadjuk meg a kormányt! -<i>Áthaladunk</i> az erkölcsön, összepréseljük, talán le is -gázoljuk így megmaradt erkölcsi énünket, minthogy megyünk, minthogy -kóválygunk ez irányban, de mi jelentőségünk van <i>nekünk!</i> Soha -még <i>mélységesebb</i> világ nem tárult a rettenthetetlen utasok -és kalandorok szeme elé.»<a name="FNanchor_167" id= -"FNanchor_167"></a><a href="#Footnote_167" class= -"fnanchor">167)</a></p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> <i>Bouglé:</i> Les -scienses sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok -Németországban). 160. oldal. (Paris, F. Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> <i>Bouglé:</i> Les -Idées égalitaires (Az egyenlőségi eszmék), 18. oldal. (Paris F. -Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> <i>De Roberty:</i> -Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan); Revue philosophique, -1900 október.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> <i>Barth:</i> Die -Philosophie der Geschichte als Sociologie (A történelem -filozófiája, mint szocziológia), 10. old.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Laura -<i>Marholm:</i> Zur Psychologie der Frau (A nő lélektanához). -Berlin, 1897.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> <i>L. Saroléa:</i> -Henrik Ibsen et son oeuvre (Henrik Ibsen és művei), 71. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> <i>Sighele:</i> -Contre le Parlamentarisme (A parlamentárizmus ellen), 1895.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> <i>De Roberty:</i> -Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan), a <i>Revue -Philosophique</i> 1900. októberi számában.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Morgenröte (Pirkadat), 105. §.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> <i>Carlyle:</i> -Sartor Resartus.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Lásd erre -vonatkozóan: <i>Lapie:</i> Les civilisations tunisiennes (A tuniszi -czivilizácziók) czímű művét, 283. oldal. (Paris F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Remy de -<i>Gourmont</i>, miután elemezte, hogy minő társadalmi hatásokkal -jár a gondolatok szétválasztásának lélektani jelensége, nagyon -helyesen így folytatja: «Meg lehetne próbálkozni az emberiség -történeti lélektanával, amennyiben keresnők, hogy a -szétválasztásnak (disszocziácziónak) mily fokán volt a századok -során bizonyos csoportja azoknak az igazságoknak, amelyeket a -kiváló gondolkodók primordiális (eredendő) igazságoknak -minősítenek. Ez a kutatás joggal lehetne czélja a történelemnek is. -Minthogy az emberben minden visszavezetődik az értelemre, a -történelemben mindennek vissza kell vezetődnie a lélektanra.» -(<i>La Culture des Idées</i> (Az eszmék kulturája) 88. oldal).</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> <i>Barth</i> -például, véleményünk szerint, igen helyesen kifejezi a -<i>dualista</i> elméletek tudományos hasznavehetetlenségét, mikor -ezt mondja: «Ha jobban meg is értették velünk, hogy a szellem és a -tudat milyen fontos a társadalmi fejlődés szempontjából, úgyszólván -egy szó felvilágosítást sem nyujtottak arról a módról, ahogyan ez a -befolyás – a történeti valóságban – meghatározta a társadalmi -szervezkedést.» (<i>Barth:</i> Philosophie der Geschichte als -Sociologie; 194. oldal).</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> <i>Barth:</i> -Philosophie der Geschichte als Sociologie.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> <i>H. Mazel:</i> -La Synergie Sociale (A társadalmi szinergia), 330. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> A Nietzsche hamis -arisztokratizmusával kapcsolatos eszmék.</p> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> <i>Bouglé:</i> -Les sciences sociales en Allemagne (A társadalomtudományok -Németországban), 151. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> <i>Ch. -Andler:</i> Les Origines du Socialisme d’État en Allemagne (Az -állami szocziálizmus eredete Németországban). Bevezetés. (Paris F. -Alcan). Vesd össze e kérdésre vonatkozóan: <i>A. Aulard:</i> -Historie politique de la Révolution française. Avertissement (A -franczia forradalom politikai története. Előszó), <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 186. §.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 186. §.</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> <i>Comte de -Gobineau:</i> Essai sur l’Inégalité des races humaines (Tanulmány -az emberi fajok egyenlőtlenségéről), 7. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> <i>Cicero:</i> De -Officiis (A kötelességekről), I. XVII, §.</p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> <i>Bouglé:</i> -Qu’est-ce que la Sociologie? (Mi a szocziológia?) (<i>Revue de -Paris</i>, 1897, augusztus 1.)</p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> <i>S. -Balicki:</i> L’État comme organisation coercitive de la Société (Az -állam, mint a társadalom kényszerítő erejü szervezése). 28. -oldal,</p> -<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= -"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> <i>Lazarus -Steinthal:</i> Jahrschrift für Völkerpsychologie; Einleitende -Gedanken, 10. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= -"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> <i>Balicki</i>, -idézett műve.</p> -<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= -"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> <i>Worms:</i> -Organisme et Société (Organizmus és társadalom), 285. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= -"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Ebben a -fejezetben, az osztályozás történetét illetően, <i>Steinmetz</i> -magvas tanulmányából merítettünk: <i>Classification des types -sociaux</i> (A társadalmi tipusok osztályozása). (<i>Année -sociologique</i>, 1898–1899, Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= -"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> <i>Steinmetz:</i> -Classification des types sociaux (A társadalmi tipusok -osztályozása). (<i>Année sociologique</i>, 1898–1899, 90. -oldal.)</p> -<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= -"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Lásd erre -vonatkozóan <i>Bouglé:</i> Analyse de Giddings (Giddings birálata) -czímű tanulmányát (<i>Année sociologique</i>, 1896–1897).</p> -<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= -"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> <i>Steinmetz</i> -ezt a fázist kétségbe vonja.</p> -<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= -"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Ezt a -materialista felfogást fejtette ki Greef is, a kinek véleménye -szerint a gazdasági formákra támaszkodnak a családi formák, amelyek -megelőzik a művészi formákat és a tudományos intézményeket; a -lajtorja tetején vannak a legbonyolultabb társadalmi formák: az -erkölcsi, jogi és politikai formák.</p> -<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= -"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> <i>Carlyle</i> -csodás költészettel jellemezte az első emberek intuicziójának ezt a -naivitását: «Az ember szemtől-szemben állt elfogulatlanul a -világgal; minden isteni vagy isten volt. Jean Paul még most is igy -van vele, az óriás Jean Paul, akinek van hozzá való esze, hogy -szabaduljon a mende-mondáktól; de akkor nem is voltak mende-mondák. -A Canopus leragyogott a magasból az egész sivatagra kéklő -gyémántfényével. Ez a vad kék fényesség, a mely szellemhez -hasonlatos (sokkal ragyogóbb szellemhez, mint bármi, amit idelent -szemlélünk), szive mélyéig hatolt a vad izmaelitának, akit -keresztül vezérelt az elhagyott sivatagon. Az ő vad szivének, a -melyben benne volt minden érzés, de amely nem talált szót semmiféle -érzésre, úgy tünhetett fel ez a Canopus, mint egy kis szem, a mely -ráveti tekintetét a nagy és mélységes örökkévalóság öléből, -feltárván előtte belső ragyogását… Ez a titka rám nézve a pogányság -minden formájának.» <i>Carlyle: On heroes, hero-worship and the -heroic in history</i> (Hősök, hősök imádása és a hősiesség a -történelemben).</p> -<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= -"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes. (A szekták lélektana), 14. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= -"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> <i>Bagehot:</i> -Lois scientifiques du développement des nations (Paris, F. Alcan), -195. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= -"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, IX. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= -"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> <i>Comte de -Gobineau:</i> Essai sur l’inégalité des races humaines (Az emberi -fajok egyenlőtlenségéről).</p> -<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= -"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Gobineau -elméletét <i>Barth:</i> Philosophie der Geschichte (237. o.) czímű -műve nyomán foglaljuk össze.</p> -<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href= -"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> <i>Bagehot:</i> -Lois scientifiques du développement des nations (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei), 74. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href= -"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> Lásd -<i>Bouglé:</i> Pour la Démocratie francaise (A franczia -demokratizmusért) Paris, Cornély. (Az antiszemitizmus -filozófiája).</p> -<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href= -"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> <i>Sighele:</i> -La Psychologie des Sectes, 155. és 156. old.</p> -<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href= -"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> <i>Izoulet:</i> -La Cité Moderne (A modern közösség), 208. oldal. (Paris, F. -Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href= -"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Lásd erre -vonatkozólag: <i>L’Esprit de Corps</i> (A testületi szellem) czímű -czikkünket (Revue philosophique, 1899. aug.).</p> -<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href= -"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie der Secten, 221. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href= -"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 204. §.</p> -<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href= -"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> <i>Descartes:</i> -Discours de la Méthode (A módszer fejtegetése), 3. rész.</p> -<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href= -"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> <i>Guyau:</i> -Esquisses d’une Morale sans obligation ni sanction (A kötelezettség -és szankczió nélkül való erkölcs vázlata). Paris, F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href= -"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> <i>E. de -Roberty:</i> Morale et Psichologie (Erkölcs és lélektan) (<i>Revue -Phlisophique</i>, 1900, október).</p> -<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a> <a href= -"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> <i>E. de -Roberty</i> idézett értekezése.</p> -<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a> <a href= -"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> <i>E. de -Roberty:</i> Les Fondements de l’Éthique (Az ethika alapjai) 95. -oldal. (Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a> <a href= -"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 252. §.</p> -<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a> <a href= -"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Zur Genealogie der Moral, 12. §.</p> -<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a> <a href= -"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> <i>O. Ammon:</i> -A társadalmi rend természetes alapjai (Les Bases naturelles de -l’Ordre social), 40. oldal. Muffang fordítása (Paris, Fontemoing, -1900).</p> -<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a> <a href= -"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Götzendämmerung.</p> -<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a> <a href= -"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> <i>Ch. -Andler:</i> Bevezetés Menger: «A munka teljes eredményére való -jog»-ához.</p> -<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a> <a href= -"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 310. -oldal.</p> -<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a> <a href= -"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> <i>H. Mazel:</i> -La Synergie sociale (A társadalmi szinergia), 338. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a> <a href= -"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> <i>H. Mazel:</i> -La Synergie sociale, 340. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a> <a href= -"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> Meg kell -jegyeznünk, hogy a trappista rend talán nem jó példa a szabad -szinergiára; mert ott a szabály minden és az egyén semmi.</p> -<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a> <a href= -"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 23. §.</p> -<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a> <a href= -"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 23. -oldal.</p> -<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a> <a href= -"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> Az a rész, -amelyet föntebb Novicowtól idéztünk, egy kis magyarázatra szorul -pótlólag. Novicow levelet írt nekünk, amelyben kijelenti, hogy ő -nem az állami mindenhatóság híve; hogy egyszerűen annyit akart csak -mondani idézett soraiban, hogy a <i>normálissá vált</i> kormányzói -működés (úgy, mint minden normálissá vált működés) tudattalanságra -hajlik.</p> -<p>Ez igaz, vagy legalább is teljesen érthető. – Csakhogy a mi -véleményünk szerint, ez a <i>normális</i> állapot nem lehet egyéb, -mint eszménykép. Csak tökéletesen harmonikussá vált, vagyis -utopisztikus társadalomban képzelhető el. A reális társadalmakban a -kormányzó mechanizmus sohasem fog működni lökdösődés, -fogcsikorgatás és az egyének részéről kifejtett, többé-kevésbbé -tudatos ellenállás nélkül.</p> -<p>Nagyon szívesen elismerjük, hogy Novicow nagyon is -individualista, és hogy minden téren pártolja azt az elvet, hogy -«segíts magadon». De azért, amit általában mondunk a társadalmi -biologizmusról, mégis igaz marad. Ez elmélet hívei közül a -legtöbben (pl. Espinas) oly antiindividualista következtetéseket -vontak le az elméletből, amelyek nyilván beletartoznak ennek a -tannak a logikájába. <i>(Jegyzet a második kiadáshoz.)</i></p> -<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a> <a href= -"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 259. §.</p> -<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a> <a href= -"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Munkánknak ebben -a részében nagy segítségünkre van <i>Simmel</i> jeles tanulmánya: -Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn -a társadalmi formák?) <i>Année sociologique</i>, 1897.</p> -<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a> <a href= -"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> <i>Simmel</i> -idézett munkája, 75. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a> <a href= -"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 111. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_66" id="Footnote_66"></a> <a href= -"#FNanchor_66"><span class="label">66)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Unzeitgemässe Betrachtungen.</p> -<p><a name="Footnote_67" id="Footnote_67"></a> <a href= -"#FNanchor_67"><span class="label">67)</span></a> <i>Ch. -Andler:</i> A «Droit au Produit intégral du Travail» (A munka egész -eredményéhez való jog) bevezetése.</p> -<p><a name="Footnote_68" id="Footnote_68"></a> <a href= -"#FNanchor_68"><span class="label">68)</span></a> <i>G. B. -Shaw:</i> A szocziálizmus illúziói. (<i>Humanité nouvelle</i>, -1900. aug.).</p> -<p><a name="Footnote_69" id="Footnote_69"></a> <a href= -"#FNanchor_69"><span class="label">69)</span></a> <i>Novicow:</i> -Les Gaspillages des Sociétés modernes (A modern társadalmak -tékozlásai). 101. oldal. (Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_70" id="Footnote_70"></a> <a href= -"#FNanchor_70"><span class="label">70)</span></a> <i>Simmel:</i> -Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn -a társadalmi formák?)</p> -<p><a name="Footnote_71" id="Footnote_71"></a> <a href= -"#FNanchor_71"><span class="label">71)</span></a> <i>Simmel: Année -sociologique</i>, 1896–97. (90. oldal.)</p> -<p><a name="Footnote_72" id="Footnote_72"></a> <a href= -"#FNanchor_72"><span class="label">72)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 109. -oldal. – <i>Anatole France</i>, aki szocziológusnak is oly kiváló, -mint művésznek, ezt írja a kiválasztottakról: «Minden város, minden -nemzet egynéhány személyben székel, akik több erővel és helyesebben -gondolkoznak, mint a többiek… Az, amit valamely faj geniejének -nevezünk, nem lesz tudatossá, csak elenyésző kisebbségekben: ritkák -minden helyen azok a szellemek, akik elég szabadok ahhoz, hogy a -közönséges félelmeket lerázva, fölfedezhessék az elfátyolozott -igazságot». <i>A. France:</i> M. Bergeret à Paris (Bergeret úr -Párisban).</p> -<p><a name="Footnote_73" id="Footnote_73"></a> <a href= -"#FNanchor_73"><span class="label">73)</span></a> <i>Rousseau:</i> -Dialogues (Párbeszédek), II. párbeszéd.</p> -<p><a name="Footnote_74" id="Footnote_74"></a> <a href= -"#FNanchor_74"><span class="label">74)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 199. §.</p> -<p><a name="Footnote_75" id="Footnote_75"></a> <a href= -"#FNanchor_75"><span class="label">75)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 261. §.</p> -<p><a name="Footnote_76" id="Footnote_76"></a> <a href= -"#FNanchor_76"><span class="label">76)</span></a> <i>S. és B. -Webb:</i> Industrial Democracy (Ipari demokráczia).</p> -<p><a name="Footnote_77" id="Footnote_77"></a> <a href= -"#FNanchor_77"><span class="label">77)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 140. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_78" id="Footnote_78"></a> <a href= -"#FNanchor_78"><span class="label">78)</span></a> Lois -scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének -tudományos törvényei), Paris, F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_79" id="Footnote_79"></a> <a href= -"#FNanchor_79"><span class="label">79)</span></a> <i>Bouglé:</i> -Les Sciences sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok -Németországban), 61. oldal. (Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_80" id="Footnote_80"></a> <a href= -"#FNanchor_80"><span class="label">80)</span></a> Néha az Isten és -a társadalom közti kapcsolat fiziológiai kapcsolat. – A tótemes -törzs az istentől ered. A tótemnek és imádóinak egy a húsuk és -vérük. A ritus eredménye ennek a közös életnek a fentartása és -biztosítása. (Lásd <i>Hubert és Maus:</i> Essai sur le sacrifice -(Tanulmány az áldozásról), <i>Année sociologique</i>, 1897–98).</p> -<p><a name="Footnote_81" id="Footnote_81"></a> <a href= -"#FNanchor_81"><span class="label">81)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 180. -oldal.</p> -<p><a name="Footnote_82" id="Footnote_82"></a> <a href= -"#FNanchor_82"><span class="label">82)</span></a> -<i>Machiavelli:</i> Il principe (A fejedelem), XV. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_83" id="Footnote_83"></a> <a href= -"#FNanchor_83"><span class="label">83)</span></a> A mikor e munka -iveit korrigáljuk, megjelent <i>Challemel-Lacour</i> posthumus -munkája: <i>Études et Réflexions d’un Pessimiste</i> (Egy -pesszimista tanulmányai és gondolatai), Páris, 1901. Csodás könyve -ez az értelmi felszabadulásnak, felségesen bölcs és derüs munka, -fénysugár, amelyet egy teljességgel felszabadult gondolkozó vet a -csorda-ostobaság mélységeibe. Olvassuk el például azt, amit -Challemel-Lacour arról a taktikáról mond, amelyet a társadalom -avégből használ, hogy elhallgattassa azokat, akik nem osztoznak a -kötelező képmutató optimizmusban. «Ha gyönge egészségü vagy, rabja -valami szomorú gyarlóságnak, ha már eléggé megcsúfolt a sors, hogy -azt higyjék rólad, hogy megsavanyodtál: akkor könnyen fognak -diadalmaskodni rajtad. Ezentúl axiomákhoz kell ragaszkodnod, ha azt -nem akarod, hogy olyan hangsullyal, amely nem tűr választ, ezeket a -rettenetes szavakat kiáltsák oda neked: «Beteg vagy!» -(<i>Challemel-Lacour</i> idézett művének 37. oldalán.)</p> -<p><a name="Footnote_84" id="Footnote_84"></a> <a href= -"#FNanchor_84"><span class="label">84)</span></a> <i>Paul Adam:</i> -La Dame de l’Avenir (A jövő hölgye), Journal, 1899, nov. 27.</p> -<p><a name="Footnote_85" id="Footnote_85"></a> <a href= -"#FNanchor_85"><span class="label">85)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -<i>Le Voyageur et son ombre</i>, 5. §.</p> -<p><a name="Footnote_86" id="Footnote_86"></a> <a href= -"#FNanchor_86"><span class="label">86)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -<i>Jenseits von Gut und Böse</i>. 5. §.</p> -<p><a name="Footnote_87" id="Footnote_87"></a> <a href= -"#FNanchor_87"><span class="label">87)</span></a> <i>Descartes: -Discours de la Méthode</i>, II. rész.</p> -<p><a name="Footnote_88" id="Footnote_88"></a> <a href= -"#FNanchor_88"><span class="label">88)</span></a> A -tömeghazugságokkal és a társadalmi kajdácsolásokkal kapcsolatban -megjegyezzük, hogy pompás eszköz az ellenük való védekezésre a -gondolatok szétszedésének és széttagolásának az a módja, amelyet -Rémy de Gourmont leir és követ is: <i>A gondolatok szétszedése</i> -<i>(La Dissociation des Idées)</i> czimű és más jeles -tanulmányában. (<i>Rémy de Gourmont: La Culture des Idées</i>, 73. -és következő oldalak.)</p> -<p><a name="Footnote_89" id="Footnote_89"></a> <a href= -"#FNanchor_89"><span class="label">89)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes, 53. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_90" id="Footnote_90"></a> <a href= -"#FNanchor_90"><span class="label">90)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 42. oldal. <i>(Paris, -F. Alcan)</i>.</p> -<p><a name="Footnote_91" id="Footnote_91"></a> <a href= -"#FNanchor_91"><span class="label">91)</span></a> <i>Marx: Das -Elend der Philosophie.</i></p> -<p><a name="Footnote_92" id="Footnote_92"></a> <a href= -"#FNanchor_92"><span class="label">92)</span></a> <i>Durckheim: La -Prohibition de l’inceste</i> (A vérfertőzés tilalma). <i>Année -sociologique</i>, 1897.</p> -<p><a name="Footnote_93" id="Footnote_93"></a> <a href= -"#FNanchor_93"><span class="label">93)</span></a> <i>Fraser</i> -ismertetése, <i>Année sociologique</i>, 1898–99, 218. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_94" id="Footnote_94"></a> <a href= -"#FNanchor_94"><span class="label">94)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 261. §.</p> -<p><a name="Footnote_95" id="Footnote_95"></a> <a href= -"#FNanchor_95"><span class="label">95)</span></a> <i>Bagehot: Lois -scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei), 115. oldal. (Paris, F. -Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_96" id="Footnote_96"></a> <a href= -"#FNanchor_96"><span class="label">96)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei), 405. oldal (F. -Alcan, Paris).</p> -<p><a name="Footnote_97" id="Footnote_97"></a> <a href= -"#FNanchor_97"><span class="label">97)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 90. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_98" id="Footnote_98"></a> <a href= -"#FNanchor_98"><span class="label">98)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 100. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_99" id="Footnote_99"></a> <a href= -"#FNanchor_99"><span class="label">99)</span></a> Lásd Tarde -«<i>L’action intermentale</i>» (A lelki kölcsön hatás) czimű -czikkét a <i>La Grande Revue</i> 1900 nov. 1. számában.</p> -<p><a name="Footnote_100" id="Footnote_100"></a> <a href= -"#FNanchor_100"><span class="label">100)</span></a> <i>Grande -Revue</i>, 1900 nov. 1. 330. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_101" id="Footnote_101"></a> <a href= -"#FNanchor_101"><span class="label">101)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 79. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_102" id="Footnote_102"></a> <a href= -"#FNanchor_102"><span class="label">102)</span></a> <i>Simmel: -Comment les formes sociales se maintiennent?</i> (Hogyan maradnak -fenn a társadalmi formák?)</p> -<p><a name="Footnote_103" id="Footnote_103"></a> <a href= -"#FNanchor_103"><span class="label">103)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 23. §.</p> -<p><a name="Footnote_104" id="Footnote_104"></a> <a href= -"#FNanchor_104"><span class="label">104)</span></a> <i>Vilfredo -Pareto: Le Péril socialiste</i> (A szoczialista veszedelem), 1900, -26. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_105" id="Footnote_105"></a> <a href= -"#FNanchor_105"><span class="label">105)</span></a> <i>Machiavelli: -Értekezés Titus–Liviusról</i>. I. könyv.</p> -<p><a name="Footnote_106" id="Footnote_106"></a> <a href= -"#FNanchor_106"><span class="label">106)</span></a> Lásd <i>Rémy de -Gourmont: La culture des Idées</i> (Eszmék kulturája) cimű művében -annak az eszmének kifejtését, hogy a tökéletes igazságszolgáltatás -azonos a tétlenséggel és a halállal. «Az az élet, mely átment a -tökéletes igazságszolgáltatás e holt pontján, nincs többé.»</p> -<p><a name="Footnote_107" id="Footnote_107"></a> <a href= -"#FNanchor_107"><span class="label">107)</span></a> <i>Tarde: -Criminalité et Santé sociale. Étude de psychologie sociale</i> (A -bűnözés és a társadalom egészsége. Társadalom-pszichologiai -tanulmány). 145. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_108" id="Footnote_108"></a> <a href= -"#FNanchor_108"><span class="label">108)</span></a> <i>Hartmann: -Das sittliche Bewusstsein</i> (Lipcse, Haacke), 589. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_109" id="Footnote_109"></a> <a href= -"#FNanchor_109"><span class="label">109)</span></a> <i>Xénopol: Les -Faits de répétition et les Faits de succession. Revue de Synthèse -historique</i> (Az ismétlődő és szukczessziv megnyilvánulások), -1900. október.</p> -<p><a name="Footnote_110" id="Footnote_110"></a> <a href= -"#FNanchor_110"><span class="label">110)</span></a> <i>Rousseau: -Dialogues</i> (Párbeszédek), II. párbeszéd.</p> -<p><a name="Footnote_111" id="Footnote_111"></a> <a href= -"#FNanchor_111"><span class="label">111)</span></a> <i>Bouglé: Les -Sciences sociales en Allemagne.</i> (A társadalomtudomány -Németországban), 57. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_112" id="Footnote_112"></a> <a href= -"#FNanchor_112"><span class="label">112)</span></a> Tarde különben -nem teljesen óhajtott eszményként állítja fel ezt a monizmust. -Elismeri veszélyeit. «Szabad szellemek számára folytatódhatik az a -megbecsülhetetlen szellemi anarchia, ami fölött Auguste Comte -sajnálkozott.» <i>Tarde: Les Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás -törvényei), 313. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_113" id="Footnote_113"></a> <a href= -"#FNanchor_113"><span class="label">113)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei) czimű művének -végén.</p> -<p><a name="Footnote_114" id="Footnote_114"></a> <a href= -"#FNanchor_114"><span class="label">114)</span></a> Lásd erre -vonatkozólag <i>Guyau: Problèmes de l’Esthétique contemporaine</i> -(A mai esztétika problémái) czimű művét. (Paris, F. Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_115" id="Footnote_115"></a> <a href= -"#FNanchor_115"><span class="label">115)</span></a> <i>Jaurès: -Socialisme et Liberté</i> (Szoczializmus és szabadság). Revue de -Paris, 1898, dec. 1.</p> -<p><a name="Footnote_116" id="Footnote_116"></a> <a href= -"#FNanchor_116"><span class="label">116)</span></a> <i>Bagehot: -Lois scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei).</p> -<p><a name="Footnote_117" id="Footnote_117"></a> <a href= -"#FNanchor_117"><span class="label">117)</span></a> <i>Bagehot: -Lois scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei). 227. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_118" id="Footnote_118"></a> <a href= -"#FNanchor_118"><span class="label">118)</span></a> <i>Tarde: -Études de Psychologie sociale</i> (Tanulmányok a társadalmi -lélektan köréből), 112. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_119" id="Footnote_119"></a> <a href= -"#FNanchor_119"><span class="label">119)</span></a> <i>De Roberty: -Les Fondements de l’Éthique</i> (Az etika alapjai), Paris, F. -Alcan, 126. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_120" id="Footnote_120"></a> <a href= -"#FNanchor_120"><span class="label">120)</span></a> Lásd <i>Tarde: -Les Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei), 165. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_121" id="Footnote_121"></a> <a href= -"#FNanchor_121"><span class="label">121)</span></a> <i>Dr. D. -Matteuzzi: Les Facteurs de l’Evolution des Peuples</i> (A népek -evolucziójának tényezői) 18. oldal. (Paris, F. Alcan, 1900.)</p> -<p><a name="Footnote_122" id="Footnote_122"></a> <a href= -"#FNanchor_122"><span class="label">122)</span></a> <i>Ziegler: La -Question sociale est une question morale</i> (A szocziális kérdés -erkölcsi kérdés), I. fejezet. (Paris, F. Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_123" id="Footnote_123"></a> <a href= -"#FNanchor_123"><span class="label">123)</span></a> <i>Bagehot: -Lois scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei), 67. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_124" id="Footnote_124"></a> <a href= -"#FNanchor_124"><span class="label">124)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie des Sectes</i> (A szekták lélektana), 99. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_125" id="Footnote_125"></a> <a href= -"#FNanchor_125"><span class="label">125)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei), 166. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_126" id="Footnote_126"></a> <a href= -"#FNanchor_126"><span class="label">126)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie des Sectes</i> (A szekták lélektana), 87. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_127" id="Footnote_127"></a> <a href= -"#FNanchor_127"><span class="label">127)</span></a> A haladás -alapjában a <i>kezdeményező</i> elem tulsulyában áll az -<i>utánzó</i> elem fölött. Rémy de Gourmontnak teljesen igaza van, -amikor ezt mondja: «Ha lényegében bonczolgatjuk, a hanyatlás -eszméje azonos az utánzás eszméjével.» (<i>Rémy de Gourmont:</i> -Mallarmé és a hanyatlás eszméje. <i>La Culture des Idées</i>.) (Az -eszmék kulturája). 120. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_128" id="Footnote_128"></a> <a href= -"#FNanchor_128"><span class="label">128)</span></a> <i>Coste: Les -conditions sociales du Bonheur et de la Force</i> (A boldogság és -az erő társadalmi feltételei), Paris F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_129" id="Footnote_129"></a> <a href= -"#FNanchor_129"><span class="label">129)</span></a> Lásd erre -vonatkozóan <i>A kis város szelleme (L’Esprit de Petite Ville)</i> -czímű czikkünket a <i>La Plume</i> 1900 nov. 1. számában.</p> -<p><a name="Footnote_130" id="Footnote_130"></a> <a href= -"#FNanchor_130"><span class="label">130)</span></a> <i>H. Mazel: La -Synergie sociale</i> (A társadalmi szinergia), 145. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_131" id="Footnote_131"></a> <a href= -"#FNanchor_131"><span class="label">131)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 21. §.</p> -<p><a name="Footnote_132" id="Footnote_132"></a> <a href= -"#FNanchor_132"><span class="label">132)</span></a> <i>Bourdeau: -Cause et origine du Mal</i> (A rossz oka és eredete), <i>Revue -Philosophique</i>, 1900. augusztus.</p> -<p><a name="Footnote_133" id="Footnote_133"></a> <a href= -"#FNanchor_133"><span class="label">133)</span></a> <i>Lapouge: Les -Sélections sociales</i> (A társadalmi kiválasztás), II. könyv.</p> -<p><a name="Footnote_134" id="Footnote_134"></a> <a href= -"#FNanchor_134"><span class="label">134)</span></a> -<i>Nietzsche:</i> Az erkölcs genealógiája.</p> -<p><a name="Footnote_135" id="Footnote_135"></a> <a href= -"#FNanchor_135"><span class="label">135)</span></a> <i>Tarde: -L’Action intermentale</i> (A lelki kölcsönhatás), <i>Grande -Revue</i>, 1900. november.</p> -<p><a name="Footnote_136" id="Footnote_136"></a> <a href= -"#FNanchor_136"><span class="label">136)</span></a> <i>Novicow: Les -Gaspillages des Sociétés modernes</i> (A modern társadalmak -tékozlásai) Paris, F. Alcan, 169. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_137" id="Footnote_137"></a> <a href= -"#FNanchor_137"><span class="label">137)</span></a> <i>Tarde</i> -hivatkozott munkája.</p> -<p><a name="Footnote_138" id="Footnote_138"></a> <a href= -"#FNanchor_138"><span class="label">138)</span></a> <i>Matteuzzi: -Les Facteurs de l’Évolution des Peuples</i> (A népek evolucziójának -tényezői), 384. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_139" id="Footnote_139"></a> <a href= -"#FNanchor_139"><span class="label">139)</span></a> -<i>Matteuzzi</i> idézett műve, 387. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_140" id="Footnote_140"></a> <a href= -"#FNanchor_140"><span class="label">140)</span></a> <i>Matteuzzi: -Les Facteurs de l’Évolution des Peuples</i> (A népek evolúcziójának -tényezői), 400 oldal.</p> -<p><a name="Footnote_141" id="Footnote_141"></a> <a href= -"#FNanchor_141"><span class="label">141)</span></a> <i>Max -Nordau:</i> «<i>Les Mensonges conventionnels de notre -civilisation</i>» (Társadalmi hazugságok), Paris, F. Alcan. 29. -oldal,</p> -<p><a name="Footnote_142" id="Footnote_142"></a> <a href= -"#FNanchor_142"><span class="label">142)</span></a> -<i>Matteuzzi:</i> <i>Les Facteurs de l’Évolution des Peuples</i> (A -népek evolucziójának tényezői), 401. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_143" id="Footnote_143"></a> <a href= -"#FNanchor_143"><span class="label">143)</span></a> Megjegyzendő, -hogy valamely társadalom hanyatlása semmiképpen sem zárja ki azt, -hogy abban a társadalomban szép és hatalmas egyéniségek ne -legyenek. Az a felfogás, mely állandó parallelizmust akart -felállítani a társadalmi tudat és az egyéni tudat között és a -másodikat függésbe akarta hozni az elsőtől, nyujtott módot arra az -elavult szónoki témára, mely azt állítja, hogy csak virágzó -társadalmakban és amint mondani szokás, az emberiség nagy -századaiban, tünhetnek fel a nagy gondolkozók és a nagy művészek. -Ideje, hogy leszámoljunk ezzel a szent balgasággal. «Az -intelligenczia, – mondja Rémy de Gourmont, – személyi, és semmiféle -elfogadható összefüggést nem lehet megállapítani valamely nép -hatalma és egy ember genieje között.» Sőt mi több, – hozzátehetjük, -– a legrosszabb életkörülmények néha a gondolkozásra és az irásra -nézve a legjobbak.</p> -<p><a name="Footnote_144" id="Footnote_144"></a> <a href= -"#FNanchor_144"><span class="label">144)</span></a> Lásd -<i>Demoor</i>, <i>Massart</i> és <i>Vandervelde: L’Évolution -regressive en biologie et en sociologie</i> (A biologiai és -társadalmi regressziv evoluczió) czímű munkáját. (Paris, F. -Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_145" id="Footnote_145"></a> <a href= -"#FNanchor_145"><span class="label">145)</span></a> <i>L’Évolution -regressive</i>, 294. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_146" id="Footnote_146"></a> <a href= -"#FNanchor_146"><span class="label">146)</span></a> <i>Tarde: -Études de psychologie sociale</i> (Tanulmányok a társadalmi -lélektan köréből) 108. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_147" id="Footnote_147"></a> <a href= -"#FNanchor_147"><span class="label">147)</span></a> -<i>Sozialistische Monatshefte</i>, 1900. okt. Dr. Ernest -<i>Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten</i> -(Nietzschéről és rólunk, szoczialistákról).</p> -<p><a name="Footnote_148" id="Footnote_148"></a> <a href= -"#FNanchor_148"><span class="label">148)</span></a> <i>Gystrow: -Etwas über Nietzsche und uns Socialisten</i> (Nietzschéről és -rólunk, szoczialistákról.</p> -<p><a name="Footnote_149" id="Footnote_149"></a> <a href= -"#FNanchor_149"><span class="label">149)</span></a> <i>Izoulet: La -cité moderne</i> (A modern közösség). (Paris, F. Alcan.) -Bevezetés.</p> -<p><a name="Footnote_150" id="Footnote_150"></a> <a href= -"#FNanchor_150"><span class="label">150)</span></a> <i>Paulhan: -Physiologie de l’Esprit</i> (A szellem fiziológiája), Páris, F. -Alcan, 176. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_151" id="Footnote_151"></a> <a href= -"#FNanchor_151"><span class="label">151)</span></a> Lásd <i>Max -Nordau</i> könyvét: <i>Les Mensonges conventionnels</i> (Társadalmi -hazugságok) Páris, F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_152" id="Footnote_152"></a> <a href= -"#FNanchor_152"><span class="label">152)</span></a> <i>Guy de -Maupassant: Sur l’Eau</i> (A vizen).</p> -<p><a name="Footnote_153" id="Footnote_153"></a> <a href= -"#FNanchor_153"><span class="label">153)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie des Sectes</i> (A szekták lélektana), 201. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_154" id="Footnote_154"></a> <a href= -"#FNanchor_154"><span class="label">154)</span></a> <i>Sighele</i> -idézett munkája, 215. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_155" id="Footnote_155"></a> <a href= -"#FNanchor_155"><span class="label">155)</span></a> <i>Ziegler: La -Question sociale est une question morale</i> (A társadalmi kérdés -erkölcsi kérdés), Paris, F. Alcan, 11. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_156" id="Footnote_156"></a> <a href= -"#FNanchor_156"><span class="label">156)</span></a> <i>Revue de -Paris</i>, 1898, dec. 1.</p> -<p><a name="Footnote_157" id="Footnote_157"></a> <a href= -"#FNanchor_157"><span class="label">157)</span></a> -<i>Ugyanott:</i> 508. és 509. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_158" id="Footnote_158"></a> <a href= -"#FNanchor_158"><span class="label">158)</span></a> <i>Aristoteles: -Politika</i>, II. könyv.</p> -<p><a name="Footnote_159" id="Footnote_159"></a> <a href= -"#FNanchor_159"><span class="label">159)</span></a> -<i>Nietzsche</i> ez állásfoglalásáról lásd <i>Th. Ziegler: Die -geistigen und socialen Strömungen des 19-ten Jahrhunderts</i>. (A -XIX. század szellemi és szocziális áramlatai.)</p> -<p><a name="Footnote_160" id="Footnote_160"></a> <a href= -"#FNanchor_160"><span class="label">160)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie der Secten.</i> 224. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_161" id="Footnote_161"></a> <a href= -"#FNanchor_161"><span class="label">161)</span></a> -<i>Sozialistische Monatshefte</i>, 1900. okt. füzet.</p> -<p><a name="Footnote_162" id="Footnote_162"></a> <a href= -"#FNanchor_162"><span class="label">162)</span></a> -<i>Sozialistische Monatshefte</i>, idézett cikk.</p> -<p><a name="Footnote_163" id="Footnote_163"></a> <a href= -"#FNanchor_163"><span class="label">163)</span></a> <i>Mazel: La -Sinergie Sociale</i>, 348. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_164" id="Footnote_164"></a> <a href= -"#FNanchor_164"><span class="label">164)</span></a> <i>Gystrow: -Etwas über Nietzsche und uns Socialisten</i> (Socialistische -Monatshefte).</p> -<p><a name="Footnote_165" id="Footnote_165"></a> <a href= -"#FNanchor_165"><span class="label">165)</span></a> <i>Nietzsche: -Also sprach Zarathustra</i>, 8. §.</p> -<p><a name="Footnote_166" id="Footnote_166"></a> <a href= -"#FNanchor_166"><span class="label">166)</span></a> <i>Nietzsche: -Imígyen szóla Zarathustra</i>, 8. §.</p> -<p><a name="Footnote_167" id="Footnote_167"></a> <a href= -"#FNanchor_167"><span class="label">167)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 23. §.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233"><br /> --233-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<p class="center">ELSŐ KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezetés: A szocziológia meghatározása, módszere és felosztása -<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. Mi a -szocziológia <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. Mi nem a -szocziológia <span class="ralign"><a href= -"#Page_14">14</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. A -szocziológia története <span class="ralign"><a href= -"#Page_19">19</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. A módszer a -szocziológiában <span class="ralign"><a href= -"#Page_22">22</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. Mi a -társadalom? <span class="ralign"><a href= -"#Page_29">29</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> fejezet. A -szocziológia felosztása. – Az osztályozás problémája <span class= -"ralign"><a href="#Page_35">35</a></span></li> -</ul> -<p class="center">MÁSODIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>A társadalmak alakulása <span class="ralign"><a href= -"#Page_47">47</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. A -társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata -<span class="ralign"><a href="#Page_49">49</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. Mi a -társadalmi tudat? <span class="ralign"><a href= -"#Page_79">79</a></span></li> -</ul> -<p class="center">HARMADIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Hogy maradnak fenn a társadalmak? <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. A társadalmi -fennmaradás általános törvénye <span class="ralign"><a href= -"#Page_87">87</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. A -társadalmi egység és folytonosság törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_90">90</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. Az -életalkalmazkodás törvénye <span class="ralign"><a href= -"#Page_93">93</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. A -társadalmi differencziálódás törvénye <span class="ralign"><a href= -"#Page_95">95</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. A társadalmi -szolidáritás és a csordaszellem törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_101">101</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> fejezet. Az -egyformaság törvénye és a nem egyformák kiküszöbölésének törvénye -<span class="ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> fejezet. A -társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_110">110</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> fejezet. A -dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_112">112</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> fejezet. A -társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság törvénye. – A -társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés <span class= -"ralign"><a href="#Page_118">118</a></span></li> -</ul> -<p class="center">NEGYEDIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>A társadalmak evolucziója <span class="ralign"><a href= -"#Page_127">127</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. Az evoluczió -szó értelme a szocziológiában. – Az evoluczió és az okozatosság -törvényeinek megkülönböztetése <span class="ralign"><a href= -"#Page_129">129</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. A -társadalmi evoluczió megértésének két módja <span class= -"ralign"><a href="#Page_135">135</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. Az utánzás -és a vele kapcsolatos törvények <span class="ralign"><a href= -"#Page_139">139</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. A -társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei <span class= -"ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. A társadalmi -asszimiláczió és differencziálódás törvényeinek ellentéte -<span class="ralign"><a href="#Page_158">158</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> fejezet. A -társadalmi alkalmazkodás és haladás <span class="ralign"><a href= -"#Page_165">165</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> fejezet. A -társadalmi tudat fejlődése <span class="ralign"><a href= -"#Page_178">178</a></span></li> -</ul> -<p class="center">ÖTÖDIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Hogyan bomlanak fel és pusztulnak el a társadalmak. Befejezés. -A szoczializmus és individualizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_183">183</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. A -társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának okai -<span class="ralign"><a href="#Page_185">185</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. A -társadalmi regresszió törvényei <span class="ralign"><a href= -"#Page_201">201</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. A -társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok ujjáalakulása. – A -kiválasztottak kérdése <span class="ralign"><a href= -"#Page_205">205</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. Az egyéni -tudat és a társadalmi tudat <span class="ralign"><a href= -"#Page_209">209</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. -Szoczializmus és individualizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_216">216</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_23">23</a></td> -<td>csupán it</td> -<td>csupán itt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>tudiillik</td> -<td>tudniillik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td> -<td>vallja mágát</td> -<td>vallja magát</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_57">57</a></td> -<td>philosophique- 1899</td> -<td>philosophique, 1899</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_91">91</a></td> -<td>élső és fő</td> -<td>első és fő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_118">118</a></td> -<td>ki áltsák</td> -<td>kiáltsák</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_133">133</a></td> -<td>Les Lois socialcs</td> -<td>Les Lois sociales</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_188">188</a></td> -<td>álkotják</td> -<td>alkotják</td> -</tr> -</table> -</div> -<div>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 68168 ***</div> -</body> -</html> |