diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-21 20:59:02 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-21 20:59:02 -0800 |
| commit | 45074710bfee35288326e1d6961031ff5fb9f245 (patch) | |
| tree | 9172f3b4e37c64dd78b4bbd5a50abb2e818b5961 | |
| parent | 47b825eff9aa696a69128ada59f66f76f28113c2 (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68168-0.txt | 5899 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68168-h/68168-h.htm | 6699 | ||||
| -rw-r--r-- | old/old/68168-0.txt | 6271 | ||||
| -rw-r--r-- | old/old/68168-0.zip | bin | 133753 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/old/68168-h.zip | bin | 146688 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/old/68168-h/68168-h.htm | 7160 |
9 files changed, 17 insertions, 26029 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..9fa705b --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #68168 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68168) diff --git a/old/68168-0.txt b/old/68168-0.txt deleted file mode 100644 index 88542f4..0000000 --- a/old/68168-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5899 +0,0 @@ -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 68168 *** - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA - -IRTA G. PALANTE - -FORDITOTTA MIKES LAJOS dr. - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1912 - -A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA - -IRTA - -G. PALANTE - -FORDITOTTA - -AZ EREDETI ÖTÖDIK KIADÁSBÓL - -MIKES LAJOS dr. - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1912 - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -ELSŐ KÖNYV BEVEZETÉS: A SZOCZIOLÓGIA MEGHATÁROZÁSA MÓDSZERE ÉS -FELOSZTÁSA - - -I. FEJEZET. Mi a szocziológia? - -Ez a szó: _szocziológia_ – sokkal világosabb értelmünek tetszik, semhogy -meghatározásra szorulna. Etimológiai jelentése: a társadalom vagy a -társaságok tudománya. De ez a világosság csak látszólagos. Mert ennek a -kifejezésnek: _a társaságok tudománya_ – több különböző értelmet -tulajdoníthatunk. - -Első és legtágabb értelmében a szocziológia nem egyéb, mint a társadalmi -tudományok: gazdaságtan, politika, ethnológia, nyelvészet, a vallások és -művészetek tudománya, stb. – összessége. Nyilvánvaló, hogy efféle -tudománynak, amely a határozott, külön tárgykörnek hijával van, nincs -létjogosultsága. - -Másodsorban érthetjük szocziológia alatt a tulajdonképpeni társadalmi -tudományok rendszerbe foglalását, vagy – ha jobban tetszik, – azt a -tudományt, amely e különböző tudományok egymásközti kapcsolataival -foglalkozik. A szocziológia eszerint úgy viszonylanék a különböző -társadalmi tudományokhoz, mint – a pozitivizmus szerint – a filozófia a -szaktudományokhoz, amelyeket rendszerbe foglal. Tárgyalná a társadalmi -tudományok egymásközti kapcsolatait és kitöltené réseiket. Ez az értelme -már pontosabb, mint az előbbi; de még mindig nem kielégítő. Mert ily -módon nem választjuk el kellőképpen a tulajdonképpeni szocziális -jelenségeket azoktól a néprajzi, gazdasági, jogi, politikai, stb. -jelenségektől, amelyek az előbbieket kisérik vagy létrehozzák. – -Másrészt pedig a szocziológusoknak az a törekvése, hogy pótolni akarják -a társadalmi gazdaságtan, a jogtudomány, erkölcstan, stb. hiányait, egy -csöppet sem jogosultabb, mint némely filozófusnak az az igyekvése, hogy -többé-kevésbbé helytálló hipothezisekkel pótolja a fizikai és -természettudományok hiányait. - -Egy harmadik értelmezés szerint a szocziológiának tárgya: a társadalmi -formák tanulmányozása, elvonatkozva azok tartalmától. «Hadseregnek, -családnak, részvénytársaságnak, bármennyire különböző is eredetük és -czéljuk, vannak közös vonásai: a hierarchia, a kölcsönös függés, a -differencziálódás, stb., és ezeket a közös vonásokat külön-külön is -lehet tanulmányozni. Minden társulás már magában is különleges -hatásokkal jár a társuló egyénekre nézve. Akár gazdasági, akár jogi, -akár erkölcsi jelenségekről van szó, ezek egyaránt alá vannak vetve a -társadalmi miliő befolyásának.»[1] – «A társadalmi miliők különböző -fajtáit osztályozhatjuk, – mondja ugyanaz a szerző máshelyütt. – -Megfigyelhetjük, hogy ha e miliők tulajdonságai, pl. erőértékük, -minőségük, egységeik összetapadása, stb. változnak, velük együtt -változik a hatás is, melyet az egyénekre gyakorolnak. Ekként -teremthetünk olyan tudományt, melyben a megfigyelés, osztályozás és -magyarázat merőben szocziológiai.» - -Ebben a felfogásban, amelynek Németországban Simmel és Francziaországban -Bouglé a képviselője, van némi igazság. Megvan az az előnye, hogy -megvilágítja azt a tényt, hogy a társadalmi csoportosulások száma, -tömege és népessége már magában is nagy hatással van ezeknek a -csoportosulásoknak fejlődésére. Mindazáltal e meghatározás ellen a -következő kifogásokat tehetjük: 1. Ez a szoros értelemben vett (mint -Bouglé nevezi: _stricto sensu_) szocziológia nem építhető ki másként, -mint párhuzamosan a különböző különleges studiumokkal, amelyeknek -összessége volna a tágabb értelemben vett _(lato sensu)_ szocziológia. – -A társadalmi csoportosulások módozatainak elvont és általános törvényeit -nem állapíthatjuk meg addig, amíg előbb nem tanulmányoztuk részletesen -magukat ezeket a csoportosulásokat. – 2. Van valami, amitől lehetetlen -eltekinteni, s ez: a tanulmányozott csoportok lélektani tartalma. Mert -mindazok a statikai vagy dinamikai jelenségek, amelyekből a társaságok -élete összetevődik, voltaképp gondolatok, hitek, vágyak formájában -jelentkeznek. A lélektani jelzés az, amelyre végül minden egyéb -jelzésmód redukálódik. Ha elvonatkozunk, mint Bouglé kivánja, «a -társadalmi egységek gondolataitól», és nem törődünk mással, mint a -csoportosulások merőben formai törvényeivel, akkor önként lemondunk -arról, ami a legmegfoghatóbb és legkonkrétebb a társadalmi életben; -akkor lemondunk a látszatért a lényegről.[2] - -A mi felfogásunk szerint a szocziológia nem egyéb, mint _a társadalmi -lélektan_. És a társadalmi lélektan szerintünk az a tudomány, mely a -társadalmi élet által egymáshoz közel hozott egységek lelki állapotát -(mentalitását) tanulmányozza. - -Nem akadunk fenn azon az ellenvetésen sem, hogy ez a meghatározás -voltaképpen visszavezeti a társadalmi lélektant és így a szocziológiát -is az egyéni lélektanra. A mi felfogásunk szerint valóban ehhez kell -mindig visszatérnünk. Akár akarjuk, akár nem: az egyéni lélektan a -nyitja minden zárnak. A tulajdonképpeni társadalmi energia végre is -mindig csak a pszichizmus; nem az a kollektiv pszichizmus, amelyről -Roberty[3] beszél, hanem egyszerüen a pszichizmus; vagy az egyéni -pszichizmus. Csak ez teheti érthetővé ezt a kifejezést: kollektiv -pszichizmus. - -A társadalmi lélektannak ennélfogva kettős tárgya lesz: - -1. Kutatása annak, hogy az egyéni tudatok hogyan kapcsolódnak bele a -társadalmi tudat alakulásába és fejlődésébe. (Társadalmi tudat alatt -azoknak a gondolatoknak, meggyőződéseknek és vágyaknak az összességét -értjük, amelyek egyrészről megadják valamely társadalom uralkodó -világfelfogását, másrészről pedig rányomják a társadalommá egyesült -egységekre az értelmi, érzésbeli és erkölcsi egyöntetüség többé-kevésbbé -tudatos bélyegét). A nagy emberek lélektana igen fontos ebből a -szempontból. - -2. Kutatása annak, hogy viszont ez a társadalmi tudat hogyan hat az -egyéni tudatokra. Hogy ez a társadalmi egyöntetüség miképpen módosítja, -miképpen fokozza le, néha miképpen nyomja le az egyéni értelmet és -sajátosságokat? Milyenek a lélektani hatásai annak a szolidaritásnak, -amely az emberi egységeket egyesíti, akár szakmai, akár gazdasági, -vallási, erkölcsi, stb. ez a szolidaritás? – Helyesen jegyzi meg Barth, -hogy «a társadalom minden átalakulása maga után vonja az emberi tipus -bizonyos átalakulását és maga után von bizonyos korrelativ változásokat -a társadalmat alkotó egyének tudatában, amely változások viszont -visszahatnak magára a társadalomra».[4] A társadalmi lélektannak igazi -tárgya: e hatások és visszahatások tanulmányozása. - -Mikor Lebon megcsinálja a szoczializmus lélektanát; mikor Sighele -megírja könyveit a tömegek és szekták lélektanáról; mikor Max Nordau -tanulmányozza a hazugságnak azt a légkörét, amelylyel a mai társadalom -körülveszi az egyént; mikor Laura Marholm[5] nyomon követi a nő szellemi -állapotának változásait a társadalmi miliő változásai szerint; mikor -Schopenhauer elemzi a «nő» szellemi állapotát és szerepét a mai -társadalomban; mikor Nietzsche tanulmányozza a szánalomérzés -általánosításának társadalmi következményeit a mi európai -civilizácziónkban, vagy pedig mikor elemzi, mi az erkölcsi mivolta és -mik a társadalmi hatásai az értékskála ama felforgatásának, amelyet a -kereszténység végzett: senkisem vonhatja kétségbe, hogy az efféle -lélektani kutatásoknak igen nagy a szocziológiai fontosságuk is. - -Általánosságban a társadalmi lélektan az egyéni tudat és a társadalmi -tudat kapcsolatait mutatja. Egyrészt megvilágítja a lehető érintkezési -pontokat e két tudat között, másrészt hangsúlyozza az ellenmondásokat és -a belőlük eredő összeütközéseket e két tudat között. - -Mély és finom analógiák vannak az egyéni és társadalmi lélek között. -Ilyen analógia pl. az az igazság, amelyet Nietzsche vett észre, hogy a -múlttal való heves összecsapás, energikus szakítás néha az életerő -megújhodásának egyik föltétele úgy a népek, mint az egyének számára. -«Van bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, _történeti érzék_, – mondja -Nietzsche, – amely egyaránt ártalmas minden élő lénynek és minden élő -lény megsemmisítéséhez visz, akár egy emberről, akár egy népről, akár -egy egész czivilizáczióról van szó.» - -Az efféle belátások, amelyeket a legmélyebbre ható lélektanból -meríthetünk, módot nyújtanak arra, hogy a társadalmi élet legkényesebb -feltételeinek elevenére tapinthassunk. - -Az egyéni tudatok mélyén dúló harczok gyakran nem egyebek, mint külső és -társadalmi antagonizmusok visszahatásai. Egy műbiráló, Ch. Saroléa,[6] -igen finom megkülönböztetést tesz az _egyéni_ és a _társadalmi_ -összeütközések között. Társadalmi összeütközéseknek nevezi azokat, -amelyek két osztály antagonizmusából erednek (például a nemesség és a -polgárság, a gazdagok és a szegények osztálya között), ellenben egyéni -összeütközéseknek nevezi az egyénnek összeütközéseit saját magával, -amelyeket egyrészt azok a különféle társadalmi körök határoznak meg, -amelyekhez az egyén tartozhat, másrészt azok az ellentétes társadalmi -hatások, amelyeknek az egyén alá lehet vetve. – A társadalmi miliőben és -az egyéni tudatban lévő ez antagonizmusoknak a párhuzamossága egyik -legfontosabb tanulmánytárgya a társadalmi lélekbúvárnak. - -Az egyén szellemi állapota és a közösség vagy társadalom szellemi -állapota között lévő kapcsolatok fontosságát régen észrevették azok, -akik a társadalmi és politikai problémákkal foglalkoztak. – Aristoteles -_Politikájá_-nak III. könyve III. fejezetében – bárha még elég -homályosan – fölveti már azt a kérdést, vajjon az erény fogalmát -egyformán kell-e meghatározni, akár magánemberről, akár polgárról -beszélünk. Sighele hasonló rendü problémát tanulmányoz, mikor fölveti -azt a kérdést, vajjon az érintkezés, összeállás, tömörülés ténye emeli-e -vagy sülyeszti az egyének értelmi és erkölcsi szinvonalát.[7] De Roberty -is fölveti ugyanazt a problémát, amelyet Sighele, és hasonlóan oldja is -meg, de más magyarázatot fűz hozzá.[8] - -Az egyéni tudat és a társadalmi tudat sokkal több és fontosabb ponton -áll összeütközésben egymással, mint a hány ponton megegyezik. De e -helyütt nem fogjuk bővebben fejtegetni ezt a kérdést. Csak a következő -megjegyzésekre szorítkozunk: Valamely társadalom gondolataiban, -szokásaiban, meggyőződéseiben, intézményeiben gyakran rejlenek oly -ellenmondások, amelyek a kissé figyelmesebb szemlélőnek is szemet -szúrnak. Mihelyt valamely egyéni tudat észreveszi ezeket az -ellenmondásokat, akaratlanúl is meglepődik és fölveti magában azt a -kérdést, vajjon mi az értéke a környező társadalom szellemi állapotának? -Ezek a társadalmi ellenmondások okozzák, dr. Nordau szerint, azt a -nyugtalanságot és kellemetlen érzést, amely ránehezedik kortársaink -egyéni tudatára. - -A társadalmi tudat gyakran elnyomja az egyéni tudatot. Az egyéni önzések -igen gyakran rabszolgái és elámítottjai a kollektiv önzésnek. Nietzsche -magvasan kifejezte ezt az antinómiát: «A legtöbb ember, – mondja, – -bárha gondolkozhat és beszélhet a saját «egoizmus»-áról, egész élete -során semmit sem tesz a saját «ego»-jáért, hanem mindent csak saját -«ego»-jának a fantomjáért, amely környezetének agyában alakult ki, -mielőtt környezetével úgyszólván érintkezett; – ennélfogva valamennyien -személytelen vélemények, esetleges és fiktiv értékelések felhőjében -élnek, egymással szemben. Fantazmák furcsa világa ez, amely oly észszerü -látszatot tud adni saját magának! A véleményeknek és szokásoknak ez a -ködfelhője növekszik és él, csaknem függetlenül az emberektől, akiket -körülvesz; ez okozza azt a hamisságot, amely az általános itéletekhez -tapad, s amelyet «az ember» rovására szokás írni, – ezek az emberek, -akik egymást nem is ismerik, valamennyien hisznek abban az elvont -dologban, amelyet «az ember»-nek neveznek, s amely csak fikczió; és -minden változás, amelyet ez elvont dolgon hatalmas egyének (pl. -fejedelmek és bölcsek) itéletei próbálnak létrehozni, rendkivüli és -esztelen hatást tesz a nagy tömegre. Mindez azért van, mert minden -egyén, ebben a nagy tömegben, nem tudja szembeállítani a maga igazi -«_ego_»-ját, amely az övé s amelyet kitanulmányozott, azzal az egyetemes -sápadt fikczióval, amelyet saját magával kellene lerombolnia.»[9] -Schopenhauer szintén észrevette ezt az illuziót, amelynek következtében -annyi ember «mások fejébe helyezi boldogságát és egész életének -érdekét.» - -Az, ami társadalmilag tiszteletreméltó, a gondolkozó ember egyéni -eszével nézve gyakran teljesen értéktelen. - -Fölösleges tovább időznünk azoknál az összeütközéseknél, amelyek az -egyéni tudat és a társadalmi tudat között mutatkoznak. Amit elmondtunk -róluk, az eléggé bizonyítja, hogy a társadalmi lélekbúvárnak kutatásai -számára ezen a ponton milyen tág tere van. Főfeladata annak a -megállapítása volna, hogy ezek közül az antinómiák közül, melyek az -ideiglenesek, és melyek a lényegesek és véglegesek. - -E kutatások ellen azt a kifogást fogják tenni, hogy azok inkább -irodalmiak, mint tudományosak. Ez az ellenvetés nem nyugtalanít -bennünket, ha azt akarja jelenteni, hogy a szocziológus a társadalmi -jelenségek szubjektiv – érzésbeli vagy értelmi – képének -tanulmányozásával kénytelen foglalkozni, még pedig oly lélektani belátás -segítségével, amely hasonlatos ahhoz a belátáshoz, amellyel a regényíró, -a moralista és általánosságban a társadalmi festő dolgozik. Mert -szükségképpen eljutunk oly mozzanatokhoz, ahol a társadalmi dolgok -bonyolult és kényes birodalmában a tudományos szellem, a maga merev – -gyakran mesterkélt – osztályozásaival, kénytelen átengedni helyét a -művészi szellemnek. A társadalmi lélekbúvár módszere nem «az iskola -közönséges logikájának a módszere, amely sorrendbe szedi az igazságokat, -úgy, hogy mindegyik támogassa szomszédjának az oldalát, hanem a -gyakorlati észnek a módszere, amely úgy halad előre, hogy széles -belátásaival átölel csoportokat és rendszerez egész osztályokat; -amelyről elmondhatjuk, hogy nemes bonyolultsága, amely lelki képeiben -uralkodik, hasonlatos csaknem a természet bonyolultságához».[10] - -Tegyük hozzá, hogy a társadalmi lélekbúvár szerintünk nem fog vonakodni -sohasem az egykorú társadalom tanulmányozásától. Nietzsche kifejezése -szerint, fogja tudni a módját, hogy «jó szomszédja legyen a szomszédos -dolgoknak», és bátran szemügyre vegye azokat közelről is. Vannak -szocziológusok, akik óvakodnak az élő társadalom tanulmányozásától. De -véleményünk szerint, ezeknek nincs igazuk, mert ha a múlt ismerete -elkerülhetetlen a jelen ismeretéhez, ez utóbbi is támogathatja viszont a -múlt eszméinek és szokásainak magyarázását. - -Azért időzünk ily hosszadalmasan a társadalmi lélektannál, mert ebben -látjuk a szocziológia velejét. A formális szocziológia hívei szintén -kénytelenek, a dolgok kényszerítő erejénél fogva, nagy mértékben élni a -lélektani dedukczióval;[11] elismerik, hogy mindig lélektani törvény -alapján vezetik le a szocziológiai törvényeket.[12] Az oly tényezőknek, -aminők a népesség tömege, sűrűsége, különnemüsége, mozgékonysága, -érdemes a befolyását tanulmányozni. De a tanulmánynak szükségszerü -kiegészítése és igazi czélja a társadalmi lélektan. - - -II. FEJEZET. Mi nem a szocziológia? - -Hogy a szocziológia fogalmát pontosan megállapítsuk, meg kell -különböztetnünk a szocziológiát bizonyos rokontudományoktól, amelyekkel -könnyen összezavarható. - -Először is, gondosan meg kell a szocziológiát különböztetnünk a -társadalmi metafizikától. A társadalomnak tanulmányozásával, úgy, mint -más tudományokkal, együtt járnak az eredet, a természet és a czél -bizonyos kérdései, a melyeket metafizikai kérdéseknek nevezünk. Minden -jó módszernek kötelessége minden téren éles határvonalat húzni a között, -ami megfigyelhető, és a között, ami metafizikai hipothézisekre szorul. - -A társadalomnak tanulmányozása dolgában két metafizikai kérdés merül -fel: 1. a társadalmak természetének kérdése, 2. a társadalmak czéljának -kérdése. - -Ami az első kérdést illeti, az emberi társadalmat vagy atomok mechanikus -aggregatumának képzelhetjük el, vagy sejtek rendszerének, az élő lény -szöveteit és szemeit alkotó sejtek rendszerének az analógiájára; vagy -végül szellemi, értelmes és szabad monádok rendszerének, amelyek egyben -harmonikusak és autonómok. Ez a három hipothézis: a társadalmi -mechanizmus, a társadalmi biologizmus és a társadalmi spiritualizmus -vagy dualizmus hipothézise. E különböző iskoláknak voltak és vannak még -ma is képviselőik. Például Spencer, de Roberty, Worms, stb. a társadalmi -organizmussal való összefüggés (organicismus) tanát fejtik ki. Vannak -Leibnizre vagy Kantra támaszkodó spiritualisták, akik a társadalmi -dualista filozófiát becsülték többre. Mindezeknek a spekuláczióknak -meglehet a maguk érdekessége. De őszintén szólva, nem tartoznak bele az -igazi szocziológiába, a melynek annyi köze van hozzájuk, mint a pozitiv -lélektannak a lélek legbensőbb – szellemi vagy anyagi – lényegéhez.[13] - -A másik metafizikai kérdés, a mely fölvetődik: a czél kérdése. Van-e az -emberi társadalmak fejlődésének czélja, és mi ez a czél? – A társadalmi -világ az esetlegesség terméke-e, vagy gondviselésszerű eszme uralkodik-e -benne? Vajjon – a szó metafizikai és finalista (czélelméleti) értelmében -– kell-e haladásról beszélnünk, – vagy a fejlődés nem egyéb-e, mint -örökös újrakezdés értelem és czél nélkül? – Vajjon ez a czél, az Isten -gondolatában, az emberiség egész tömegének java-e vagy csupán -kiválasztottaknak, a lángelmék ama köztársaságának a java, amelyről -beszél valahol Schopenhauer és amelynek eljövetelét üdvözli Nietzsche? – -Csupa oly probléma, amely inkább a metafizikába, mint a szocziológiába -tartozik. A szocziológus mást nem tehet, mint hogy konstatálja az emberi -társadalmak tényleges haladását és a társadalmi tudat átalakulásait. -Legfölebb annyit koczkáztathat meg, hogy a multak alapján utal -valamelyest a társadalmak haladásának irányára a jövőben. - -Mi a kapcsolata a szocziológiának a történelemmel? A történelem az a -forrás, a melyből a szocziológia merít. De más a feladata a -történetirónak, aki a tényeket tanulmányozza és magyarázza, és más a -feladata a szocziológusnak, aki az általános befolyásokat tanulmányozza, -amelyek közreműködnek a társadalmi rendek kialakulásában, továbbá a -konkrét összefüggéseket, amelyekre a társadalmi rendek törekszenek, és a -társadalmi állapot formáit, amelyeket meghatároznak. – Tegyük hozzá -mindazáltal, hogy megeshetik, hogy a történetirók – egy Michelet, -Carlyle vagy Taine – restaurálják valamely kor vagy valamely történeti -korszak szellemi állapotát. Ez esetben a társadalmi lélekbúvár és a -szocziológus munkáját végzik. - -A szocziológiát nem szabad összezavarni a történetbölcselettel sem, noha -Barth – úgy látszik – más véleményen van.[14] Mert a történetbölcselet -többnyire _a priori_ szerkesztmény volt. Ezt láthatjuk egy Szent -Ágoston, egy Bossuet, egy Vico történetbölcseletében. – Egyébként -magának Barthnak vallomása szerint is: «A történetbölcseleti rendszerek -nem vették tárgyul a társadalom összességét, hanem a társadalmi életnek -csupán egy oldalát, amelynek olyannyira uralkodó hatást tulajdonítottak, -hogy azt hitték, hogy minden egyebet belőle származtathatnak.» – -Ennélfogva Barth joggal sorolja e rendszereket az egyoldalú -_(einseitige)_ rendszerek közé. - -A szocziológia épp ily kevéssé ethnológia, anthropológia vagy -anthroposzocziológia, a hogy azt az új tudományt nevezik, amely nem -egyéb, mint az anthropológiának tartozéka. Mert ezek a különböző -tudományok főként az ethnikai tényezőt tanulmányozzák, amelynek -kétségtelenül lehet szerepe a társadalmi formák alakításában, amelytől -azonban a társadalmi formák szabadulnak, és amelyen, mint új és makacs -jelenségen, túlteszik magukat. - -A társadalmi gazdaságtan területe szükebb a szocziológia területénél. -Valóban, a társadalmi gazdaságtan csakis a gazdagsággal foglalkozik. A -gazdasági törvényeknek, aminő a munkamegosztás vagy a kereslet és -kinálat törvénye, kétségtelenül igen széles értelmü a társadalmi -alkalmazásuk, de a társadalomgazdaságtan ezeket a törvényeket csak a -gazdagságra vonatkozó alkalmazásuk szempontjából vizsgálja. - -Még egy szót a szocziológia kapcsolatairól a politikával és az -erkölcstannal. - -A szocziológia a társadalmaknak, azok működésének és szellemi -állapotának reális tanulmányozása. A politikának az a czélja, hogy -szabályokat állapítson meg és társadalmi eszményképet tüzzön ki. Ez a -két dolog nagyon különböző. Ezt a két kifejezést: szocziológia és -szoczializmus nem szabad összezavarni, mintahogy összezavarják némelyek, -akik kevéssé járatosak ezekben a problémákban. Más a szocziológiai -tanulmány és más a politikai rendszer. Tegyük hozzá, hogy a -szocziológiának nem szabad függenie soha a politikától, a politika -exigencziáitól és törekvéseitől. Ellenben a politika függ a -szocziológiától, és ehhez kénytelen felvilágosításokért fordulni, mert -különben szofizmák hivságos hadakozása vagy érdekek lapos harcza marad. - -A szocziológia és az erkölcstan kapcsolata is igen szoros, minthogy a -társadalmi probléma tetőpontján a legszenvedélyesebb erkölcsi probléma -formájában nyilvánul, amely a ma élők tudatát foglalkoztatja, és ez az -egyén és a közösség kapcsolatainak problémája. - -Vannak, akik azonosítják a szocziológiát az erkölcstannal. Ezt teszi a -többi között de Roberty is. E szerint a szocziológus szerint az -erkölcstan lényegében társadalmi produktum. «Az átmenet abból, ami -erkölcsi, abba, ami társadalmi, – mondja de Roberty, – mindig és -mindenütt ugyanabból ugyanabba való átmenetnek bizonyul. Az erkölcstan -az eszmék világában pontos egyenértéke a szokásoknak, erkölcsi -cselekedeteknek, jogoknak és általában a társadalmi kapcsolatoknak a -tények világában.» E társadalmi optimizmussal szemben állnak azok, akik -ellentétet látnak az egyén és a társadalom között. Ezek szerint a -társadalom, épp úgy, mint Schopenhauer és Renan szerint a természet – -közönyös az erkölcsiséggel szemben. Sohasem fogja megvalósítani az -optimista ideált: az erkölcsi monizmust. Az erkölcstan az egyén -alkotása; székhelye az egyéni tudat, és nem a társadalmi tudat. – -Beérjük azzal, hogy e helyütt rámutattunk erre a problémára, a melynek -megoldása nem lehet más, mint magának a szocziológiának betetőzése. - - -III. FEJEZET. A szocziológia története. - -A _szocziológia_ új szó. Vajjon a tudomány, amelyet ezzel a szóval -jelölünk meg, régibb keletü? Az emberek figyelmét mindenkor magukra -vonták oly jelenségek, amelyek oly közelről érintették őket, mint a -társadalmi jelenségek. Mindazáltal az ókorban ez a tanulmányozás -állandóan alá volt rendelve a metafizikai vagy erkölcsi elmélkedéseknek. -A szocziológia megfogalmazása még Aristotelesnél is határozatlan marad, -és tárgya nem válik el a rokon tudományok, aminő a gazdaságtan és a -politika, tárgyától. Ugyanígy vagyunk mindazokkal a bölcselőkkel, akik a -görög-latin fordításnak örökösei voltak. Morus Tamás, Campanella, stb. -inkább eszményi közösségek politikus szerkesztői voltak, mint -szocziológusok. - -A XVIII. században, úgy látszik, Montesquieunek volt sejtelme először -tudományos szocziológiáról. A pozitivista iskola fejtette ki később a -legnagyobb erőfeszítést, hogy a szocziológiát tudománynyá emelhesse. -Francziaországban A. Comte, Angliában H. Spencer azt hitték, hogy a -társadalmi jelenségeket visszavezethetik pontos törvényekre. Sőt ők -nyomták rá a szocziológiára kettős nagy irányának a bélyegét. Míg -Spencer a társadalmi biologizmus útját járta, A. Comte azonnal belátta a -lélektani szempont fontosságát a szocziológiában, minthogy az egész -társadalmi fejlődést egy lélektani törvényre: a három fejlődési állapot -törvényére alapította. - -Ha szemügyre veszszük a szocziológia fejlődését a mi századunkban, azt -látjuk, hogy ez a fejlődés három fázison ment keresztül. Ez a három -fázis: a gazdasági, a természettudományi és a lélektani. - -H. Mazel kitünően rajzolja a következő sorokban e fejlődésnek három -fázisát: «Húsz-harmincz évvel ezelőtt a szocziológia területe a -gazdaságbúvárok hübérbirtoka volt, és ezek furamód szűk fogalmat -alkottak a maguk tudományáról. Sejthető ez a szűk fogalom abból a -meghatározásból, amelyet akkoriban a társadalmi gazdaságtannak adtak, s -amely szerint ez: a gazdagság tudománya. A gazdaság már-már bálványnyá -vált, amelynek oltárán feláldozták az embert; termelését, a -társadalomnak egyetlen czélját, a maximumra kellett fokozni. Nem -harmincz, hanem legfölebb öt-hat évvel ezelőtt, a szocziológia területe -a természetbúvárok örökrészévé lett. Az a hatalmas eszmeáramlat, amelyet -a fejlődéstani hipothézis hozott létre, éreztette erejét a társadalmi -tudományokban is, és ezek, Taine ismert mondása szerint, elszakadtak a -metafizikai spekuláczióktól, hogy a természettudományokhoz -kapcsolódjanak. Nem halljuk többé harsogni ezeket a szavakat: járadék és -érték, szabadkereskedelem és védővámos politika, kettős valuta és egyes -valuta; hanem szakadatlanul ezek a kifejezések ismétlődnek: organizmus, -kiválasztás, küzdelem a létért, Az öröklődés, atavizmus, kereszteződés, -visszaütés elfogultságai válnak uralkodókká; a szorgalmas -tanítványoknál, akik sokkal jellegzetesebbek, mint a mesterek, az -elmélet zsarnokivá lesz, és megszünik minden különbség az emberi -társadalmak és az állati társadalmak között. Ebben a miliőben emelte fel -szavát Tarde, és hatása – úgy látszik – épp oly döntő a -természettudományi visszaéléssel szemben, mint amily döntő volt annak -idején Le Play hatása a gazdaságtani visszaélés ellen. Tarde maga -azonban csak igen egyszerü dolgot hangsúlyozott, azt t. i., hogy az -emberek nem emberszabású lények, és hogy a szocziológiának nem szabad -pusztán a geográfiai vagy fiziológiai tényezők tanulmányozására -szorítkoznia, hanem inkább kell tanulmányoznia az erkölcsi tényezőket, -minthogy a természet vagy az átöröklés hatása valamely társadalomra, -mindent egybevetve, csekélyebb, mint a társadalmat alkotó egyének vagy a -szomszédos más társadalmak cselekedeteinek a hatása. Amidőn -helyettesítette, illetve jobban mondva kipótolta az okokat (éghajlat és -faj) más okokkal (lelemény és utánzás), visszaadta a szocziológiának a -maga függetlenségét, úgy, mint az emberi társadalmaknak a maguk -szabadságát.[15] - -Jegyezzük meg azonban, hogy a gazdaságtani elmélkedések még manapság sem -szüntek meg. Különösen uralkodnak az egész szocziálista szocziológiában. -De ugyanekkor oly gondolkozók, mint Tarde, Simmel, Sighele, Nordau, -befolyása alatt, kezd kialakulni határozottan a szocziológia lélektani -iránya. Adjuk hozzá meg e befolyáshoz két bölcselőnek a befolyását is, -akik, bárha nem úgynevezett szocziológusok, mégis az erkölcsi és -társadalmi dolgok birálatába a legmélyrehatóbb elemző erőt vitték bele. -Ez a két bölcselő Schopenhauer és Nietzsche. Különösen ez utóbbinak a -hatása nem érvényesült még eléggé a szocziológiában. De maholnap némely -maradi eszméi[16] ellenére is, amelyek munkásságát megrontják, talán -éppen a dogmatizmusnak ez az ellensége lesz azok egyike, akik leginkább -elő fogják mozdítani egy oly tudománynak a megujhodását, amelyben néha -túlságos volt a dogmatizmus. - - -IV. FEJEZET. A módszer a szocziológiában. - -A módszer kérdése fontos minden tudományban. Mindazáltal, azt hiszszük, -a szocziológiában nem szabad a módszer fontosságát túloznunk. Oka ennek -az, hogy a szocziológia ma még kialakulásának a korszakát éli, vagyis -abban a korszakban van, amikor a kutatónak leginkább van szüksége -szabadságra. Óvakodnia kell túlságosan zsarnoki tantételektől és -túlságosan aprólékos szabályoktól, aminőknek felállítását bizonyos -szocziológusok kötelességüknek vélték. - -Be fogjuk érni ennélfogva egynémely útmutatással. - -Abból, amit föntebb mondottunk, világos, hogy a szocziológia módszere -nem lehet az _a priori_ módszer. Ezt a módszert használhatták akkor, -amikor a szocziológia alá volt még rendelve a metafizikának vagy az -erkölcstannak. De ma már nincs alárendelve. Másról nem lehet szó, mint a -megfigyelés módszeréről, e módszer különböző eljárásaival egyetemben. -Ami e módszer alkalmazását és eljárásainak foganatba vételét illeti, ez -minden kutatónak a saját ügye és nagyon sokféle lehet a tanulmányozott -problémák szerint. - -Van azonban egy módszer, amelyet véleményünk szerint bajos elfogadni, -éppen azért, mert kizárólagos jellegü. Ez az a teljesen objektiv -módszer, amelyet Durckheim javasolt «A szocziológiai módszer szabályai» -czímű művében. A szocziológusnak, Durckheim szerint, objektiv módon -kellene tárgyalnia a társadalmi jelenségeket, és külső dolgokban kellene -azokat megfigyelnie, mert csupán itt mérhetők és ismerhetők meg -mennyiségileg. Minthogy érzéseink változók és vitathatók, a külső -világban kell keresnünk állandó jelenségeket, valóban objektiveket, -amelyeknek segítségével a társadalmi jelenségek mérhetők. - -A jogszabályok be fogják tölteni például ezt szerepet. Ha szemügyre -veszszük ama szabályok tömegének változatait, amelyek bizonyos -társadalmakban bizonyos bűncselekményekre vonatkoznak, akkor objektive -tanulmányozhatjuk majd a társadalmi szolidaritás változatait. Mint -Bouglé megjegyzi: «E módszer exakt voltához arra volna szükség, hogy a -szorosan vett társadalmi jelenségek és ezek az anyagi jelenségek exakt -módon megfeleljenek egymásnak, és hogy például a törvénykönyvek -változatai tökéletesen párhuzamosak legyenek a jogérzések változataival. -Csakhogy a társadalomtudományban bajos efféle egybevágóságokat -kimutatni. Ihering megjegyzi, hogy a jogérzések nagy tömege nem nyer -kifejezést, érzéki szimbolum nélkül marad. Vannak igen erős érzések, -amelyek nem objektiválódhatnak határozott formában. Sőt mi több, vajjon -nem mondhatjuk-e gyakran jogosan, hogy az a pillanat, amikor valamely -érzés kezd kifejlődni, kezd átlépni a dolgok sorába, egyben az a -pillanat is, amikor elkezd hanyatlani, elkezd kiválni a tudatokból? -Ihering kimutatta, hogy csalódnánk, ha a reális kapcsolatokat az apa és -fiai között Rómában e kapcsolatok jogi kifejeződése alapján itélnők -meg.»[17] Max Nordau kimutatta _A konvenczionális hazugságok_ czímű -könyvében, mekkora ür tátong gyakran intézményeink és igazi -meggyőződésünk, társadalmi cselekvőségünk és benső gondolatvilágunk -között. Társadalmi életünk nagyrészt szimbolum, látszat, hazugság. Éppen -abban a pillanatban, mikor a társadalmi hatalmak és a társadalmi -intézmények kezdik elveszteni hatalmukat a lelkek fölött, akkor -szaporítják a szertartásokat, a czeremóniákat, a külső szabályokat. -Milyen hamis fogalmat nyerne az a szocziológus, aki társadalmi -tudatunkat például a család vagy a tulajdon szempontjából a törvények, a -létező intézmények és kombinácziók alapján akarná megítélni? Nagy a hija -annak, hogy a külső mindig a belső kifejezője legyen. - -Tegyük hozzá, hogy a szocziológia kénytelen egyre inkább lélektanivá és -eszmékkel foglalkozóvá válni, amily mértékben olyan tudatosabb történeti -korszakok tanulmányozásával foglalkozik, aminő a mi modern társadalmaink -korszaka a XVIII. század végétől kezdve. Hogyan értsük meg a német -szocziálizmus eredetét és fejlődését, ha vissza nem megyünk a német -filozófia eszméire, amelyeknek megvalósítása ez az eredet? «Ha -Németországban a földhitelre olyan szabályozást ajánlanak, amelynek -forrása Hegelben vagy Saint-Simonban van, vajjon nem mondhatjuk-e azt, -hogy a hegeli vagy a saint-simoni szellem manapság törvényt alkot?»[18] - -Nem itélhetjük meg kedvezőbben az úgynevezett biológiai módszert sem -(Schaeffle, Spencer, Worms), amely egy – gyorsan elenyészett – -pillanatig kedvelt volt. Ez a módszer, mint tudjuk, organizmusnak -tekinti a társadalmat, és analógia útján alkalmazza rá a fiziológiai -törvényeket, amelyek az élő lényeket kormányozzák. Az efféle módszernek -az a hátránya, hogy föltételez bizonyos társadalmi metafizikát -(organizmus vagy társadalmi materializmus) és holmi társadalmi -_realizmushoz_ vezet, amely a társadalomnak az egyénektől független és -az egyéneknél magasabb rendü létet tulajdonít. Megjegyezzük azonban, -hogy a biológiai hasonlatok, ha nem betű szerint való értelmükben fogjuk -fel őket, nem járnak ezzel a veszedelemmel, sőt valamelyes szolgálatot -is tehetnek. Bizonysága ennek az, hogy ilyen hasonlatokat találunk néha -azoknál a szocziológusoknál is, akik egyáltalán nem fogadják el a -társadalmi organizmus elméletét. - -Ha ezt a két felfogást kiküszöböltük, azt hiszszük, hogy a legbátrabban -használhatók a különféle szocziológiai módszerek: akár a Barth-féle -leíró és történeti módszer, akár a Steinmetz-féle osztályozó módszer, -akár a Simmel-féle elvont lélektani módszer, akár a Nordau-féle konkrét -lélektani módszer. Ezek a különböző módszerek egyébként nem is -összeegyeztethetetlenek, és kölcsönösen támogatják is egymást. - -Véleményünk szerint a leíró, analitikai és kritikai társadalmi lélektan -nagy szolgálatokat tehet, ha csak annyiban is, hogy jobban megvilágítja -a társadalmi problémák sokféle anyagát és előkészíti azok megoldását. - -De, mint már az imént hangsúlyoztuk, óvakodnunk kell a túlzott -dogmatizmustól és a túlságosan rideg szabályalkotástól. Ez azzal a -veszedelemmel jár, hogy mindenről hamis képet nyerünk. Nietzsche mondta -meg az igazat ezt illetően, a következő sorokban, az erkölcsre -vonatkozóan, és megjegyzéseit – _mutatis mutandis_ – pontosan -alkalmazhatjuk a szocziológiára is. «Az erkölcsi érzés manapság, -Európában, oly ravasz, oly habozó, oly sokféle, oly finomult és oly -kényes, hogy az «erkölcs tudománya», amely vele foglalkozik, fiatal, -ujoncz, nehézkes és esetlen mozgású… Ridegen meg kellene állapítani, _mi -az_, amire – még hosszú ideig – szükség van itt; _mi az_, aminek -egyelőre egyedül van létjogosultsága. Ez tudniillik az anyaggyüjtés, -megfogalmazása és megművelése élő, növekvő, támadó és elenyésző kényes -érzések és értékbeli differencziálódások rengeteg birodalmának; esetleg -kisérletek, hogy érthetővé tegyük ennek az eleven kristályosodásnak a -korszakos változását és gyakori fázisait, még pedig azért, hogy -előkészítsük az erkölcs _tipusainak tanát_. Eddigelé nem tapasztalhattuk -ezt a szerénységet. A filozófusok sokkal magasztosabb, sokkal -követelődzőbb, sokkal ünnepiesebb feladatot tüztek maguk elé, mihelyt -úgy foglalkoztak az erkölcstannal, mint tudománynyal: az erkölcs -_fundamentumát_ akarták megvetni, és mindegyik filozófus azt hitte -mindmáig, hogy meg is alapozta az erkölcsöt. Milyen messze esik -kevélységüktől ez a leíró feladat, amely nem kelt feltünést és feledésbe -merülten a porban hever, noha a legfinomabb kezek és érzékek sem -volnának elég szubtilisek erre a feladatra!»[19] - -Habár a leíró módszer a szocziológia szükségszerü kiindulópontja és ha -ennek a módszernek később nagy része lehet is e tudomány haladásában, -ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a szocziológia mondjon le -törvényeknek a fölfedezéséről. Lehetnek törvények a szocziológiában és a -társadalmi lélektanban, oly törvények, igaz, amelyek az egyéni lélektan -törvényeiből vezethetők le, és amelyek – bizonyosságuk és értékük -szempontjából – sok analógiát mutatnak fel az egyéni lélektan -törvényeivel. - -Fölvetődött a kérdés, milyen fogalmat alkossunk magunknak a -szocziológiai törvények igazi mivoltáról. Erre a kérdésre vonatkozóan -két felfogást ismerünk. - -Az egyik (E. de Laveleye) szerint: a társadalmi törvények azok, -amelyeket a törvényhozó rendel el, nem pedig a természeti -szükségszerüségek. «Ez utóbbiak, – mondja Laveleye, – kisiklanak az -emberi akarat elől, míg az előbbiek belőle áradnak ki.» - -A másik felfogás szerint (Comte, Spencer, de Greff): a társadalmi -törvények éppen olyan természetüek, mint a fizikai törvények. A -társadalmi jelenségekre is érvényes az akczió és reakczió, az oppoziczió -és a kombináczió törvénye, és ezek a törvények természeti -szükségszerüségek, amelyek azonosak az anyagi mindenséget kormányzó -törvényekkel. - -A mi véleményünk szerint van épp úgy szocziológiai determinizmus, mint -lélektani determinizmus. De ebből nem azt következtetjük, hogy az emberi -akaratnak nincs módjában beleavatkoznia a társadalmi jelenségekbe, hogy -azokat módosítsa vagy irányítsa. Arról van szó csupán, hogy -egyetértünk-e az emberi akarat meghatározásában. - -Ha az akarat alatt indifferens hatalmat értünk, amelynek semmi közössége -sincs azzal a miliővel, ahol arra van hivatva, hogy hasson és abszolut -_legyen_ szavával új létföltételeket teremtsen, akkor világos, hogy -ilyen akarat beavatkozásának fogalma nem foglalhat helyet a tudományban. - -Ha azonban az akarat alatt oly gondolkodó és cselekvő hatalmat értünk, -amely fogékony arra, hogy eszméket megértsen és azokat megvalósítsa, -alkalmazkodván a környezet körülményeihez és a fizikai és erkölcsi -természet általános törvényeihez? Nos, akkor észszerűen és tudományosan -elfogadható az emberi akarat beavatkozása. Ez a működés már nem -értelmetlen, minthogy a természetes determinizmussal és különösen az -eszmeerők lélektani törvényével nem ellentétben, hanem velök összhangban -érvényesül. - -Ilykép összeegyeztethetők a determinizmus követelményei azzal a -viszonylagos esetlegességgel, amelyet Tarde vél látni a társadalmi -tények menetében. - - -V. FEJEZET. Mi a társadalom? - -Czélszerü lesz, tanulmányunk tárgyának az elhatárolása érdekében, -megfogalmazni azt, hogy mi a társadalom. Nem a társadalom _tényleges_ -meghatározását akarjuk adni e helyütt, mert hiszen az ilyen -meghatározásnak az volna a föltétele, hogy a szocziológia befejezett -tudomány legyen; hanem csupán _névleges_ és _formális_ meghatározást -akarunk most adni. Nem döntjük el e pillanatban a társadalmi realizmus -vagy nominalizmus problémáját sem, vagyis azt a kérdést, vajjon Plato -követőivel együtt úgy kell-e felfognunk a társadalmat, mint az -egyénektől külön létező és nálok felsőbbrendü valóságot (entitást), vagy -pedig a peripatetikus nominalistákkal együtt azt kell-e hinnünk, hogy a -társadalom kivül az egyéneken semmi sem. Kiküszöböljük most azt a -kérdést is, vajjon mi a társadalmak teremtő tényezője. Ezeket a -problémákat később lesz módunk tanulmányozni. - -Csupán arról van szó, hogy szavakba foglalt meghatározását adjuk a -társadalomnak. - -Valamely társadalom egyéneknek a csoportja, akik akár spontán -elhatározásukból, akár önként egyesültek bizonyos körülmények és -bizonyos szükségletek hatása alatt. Ez olyan fajta meghatározás, aminőt -Gobineau gróf ad az «Emberi fajok egyenlőtlenségé»-ről szóló munkájának -az elején. «Társadalom alatt – írja Gobineau, – hasonló eszmék -irányítása alatt élő és azonos ösztönökkel felruházott emberek -egyesülését értem, amely politikai szempontból többé-kevésbbé tökéletes, -de társadalmi szempontból teljes».[20] - -Hangsúlyoznunk kell e helyütt, hogy a _társadalom_ szó nem téveszthet -meg senkit arra nézve, hogy a társadalmi csoportosulások vagy más szóval -_társaságok_, igen sokfélék: - -Kiterjedésük szempontjából megkülönböztethetünk igen nagy társaságokat, -aminők pl. valamely egyház, amely katholikusnak, vagyis egyetemesnek -vallja magát, – valamely nemzet – valamely politikai liga, amely felölel -egy egész országot, – továbbá igen kis társaságokat, aminők pl. valamely -falusi község, valamely testgyakorló társaság, a mezőgazdák -szövetkezése, akik azért társultak, hogy közös pénzen vásároljanak -mezőgazdasági termelőeszközöket. - -Eredetük szempontjából megkülönböztethetünk természetes társaságokat és -mesterséges társaságokat. A család a természetes társaságok tipusa. -Valamely részvénytársaság, hivatalnoki testület, kerékpározó-egyesület -megannyi mesterséges társaság. - -Tartamuk szempontjából megkülönböztethetünk ideiglenes vagy éppen -pillanatnyi társaságokat és tartós társaságokat. Ideiglenes társaságok -pl. a sztrájkolók valamely szindikátusa, valamely tombola- vagy -bálbizottság. Tartós társaság pl. a szabadkőművesség, amely – -átalakulván – századok során át tovább él. - -Tegyük hozzá, hogy valamely társadalom ritkán _egy_ társaság. Többnyire -összetett halmaza, mozaikja apróbb társaságoknak, amelyek kereszteződnek -és egymásba fonódnak, olyformán, hogy az egyént többé-kevésbbé bonyolult -társadalmi kapcsolatok szövevényével veszik körül. Család, község, -állam, társadalmi osztály, foglalkozási csoport, vallási csoport, ez -mindmegannyi külön társaság, amely megannyi konczentrikus réteggel veszi -körül az egyént. Cicero megjegyezte már _De Officiis_ czímű művének első -könyvében: «Több faja van a társaságoknak az emberek között. Arról az -elsőről, amely a végtelenségig terjed, térjünk át egy másikra, amely -szükebb, arra, amelyben az emberek egy nemzetet, egy népet alkotnak, -amelyben ugyanazt a nyelvet beszélik, mindez csupa olyan dolog lévén, -amely erősen egymáshoz kapcsolja az embereket; még korlátozottabb -társaság az, mikor több ember ugyanabból a községből való. Végül a -rangbeli kötelékek a legközvetlenebbek; ez a maga mérhetetlenségéből egy -ponttá redukált társaság.»[21] «Ritkaság, – mondja Bouglé, – hogy -valamely egyén csak egy társaságba tartozik. Talán, ha visszamennénk a -multban a vízözönig, találnánk olyan törzstagot, aki nem volt semmi -egyéb, csak saját törzsének a tagja; de a czivilizáczió haladása -meggyarapítja azokat a csoportokat, amelyektől az egyének függenek, és -úgy látszik, hogy mennél czivilizáltabbak vagyunk, annál több ilyen -függőségünk van. Hány társaságnak tagja az, aki szereplő egyén!? Az -egyháztól kezdve, amelynek hű fia, a versenytársaságig, amelynek -titkára; a családtól kezdve, amelynek apja, a hadseregig, amelynek -katonája!»[22] - -E társadalmi körök mindegyike különleges kötelességeket ró az egyénre. -Ki nem látja, hogy e kötelességek között összeütközés támadhat? A -társadalmi élet bonyolultságának megvan a visszhangja az egyén erkölcsi -életében. E sokféle kapcsolatoknak és a belőlük támadható erkölcsi -összeütközéseknek tanulmányozása egyik legérdekesebb tárgya a társadalmi -lélektannak. - -Fontos, hogy ne téveszszük szem elől a szocziológiában a társadalmi -kapcsolatoknak ezt a bogozottságát, mert különben megtéveszt bennünket -ez a kifejezés: a társadalom. Voltaképpen nem is a _társadalom_-ról van -szó, hanem _társaságok_-ról. - -Hasonlóképpen czélszerü e helyütt megkülönböztetni egymástól két -kifejezést, amelyeket gyakran szoktak egymás helyett használni. Ez a két -kifejezés: a társadalom és az állam. - -_A társadalom_, úgy tetszik, tágabb értelmű kifejezés, mint az _állam_. -A társadalom terjedelmesebb társadalmi kör, mint az állam, amely -kizáróan politikai kapcsolatokat ölel fel, míg a _társadalom_ szó -mindenfajta kölcsönös társadalmi hatások, gazdasági, jogi, vallási, -erkölcsi, stb. hatások _komplexumát_ jelenti. - -Egy második különbség az, hogy az _állam_ szó inkább kényszerítő -hatalmat jelent, míg a társadalom fogalma önkéntes társadalmi -szervezkedésnek és növekedésnek felel meg. «Az állam, – mondja S. -Balicki, – az a társadalom, amely kényszerü összetartozásban egyesült.» -«A _társadalom_ szó, – mondja ugyanaz a szerző, – oly alakulatnak felel -meg, amely hosszú időn át érvényesült társadalmi szolidarítás eredménye -és egyben mentes minden kivülről jövő ingerenczia alól.»[23] - -Egy másik különbség, amelyet politikai írók szoktak nyomatékosan -hangoztatni, az, hogy az állam szembeállítható a társadalommal, -olyanformán, mint az ész az ösztönnel. Több író (pl. de Laveleye) az -államban magasabbrendü észszerü normát lát, amelynek az a feladata, hogy -a tudattalan és ösztönszerü társadalmi cselekvéseket fegyelmezze és -tökéletesítse. Az állam valamennyi meghatározása, Platoétól kezdve -Hegeléig, hangoztatja ezt az észszerüséget, amely benne rejlik az állami -működésben. Az állam ekként, mint a társadalom esze, λόγος-a, -jelentkezik, mint eszmei formulája oly társadalmi törvénykönyvnek, -amelynek az a rendeltetése, hogy fegyelmezze a vak társadalmi erőket, -amelyek a tudattalanság és észszerütlenség birodalmában működnek. - -Más szavakkal az állam raczionális eszme volna. _Der Staat ist eine -geäusserte, der Realität eingebildete Idee eines Volkes_ (Az állam -valamely nép kinyilvánított és valósággá képzelt eszméje).[24] - -Ennek a megkülönböztetésnek egyik következménye az, hogy az erkölcs -szempontjából az egyén és a társadalom ellentétességének problémája -egészen más probléma, mint az egyén és az állam ellentétességének -problémája. A második probléma, amelyet H. Spencer próbált megoldani _Az -egyén az állam ellen_ czímű könyvében, gyermekjáték csupán ahhoz a -sokkal bonyolultabb problémához képest, amely az egyén és a társadalom -között támad. Mert lehetnek és csakugyan vannak is társadalmi -zsarnokságok (erkölcsök, szokások, közvélemény, fojtogató előitéletek, -csordaszellem), mint ahogy lehetnek állami zsarnokságok. És az is igaz, -hogy az egyén, mikor társadalmi igazságtalanságokat és zsarnokságokat -kénytelen türni, nem egyszer keresett az állam beavatkozásában -orvosságot bajaira, és a társadalom igazságtalanságai ellen az állam -magasabbrendü igazságosságához folyamodott. Nem kutatjuk e helyütt, -vajjon az egyén, mikor ekkép az állam tekintélyét hivta segítségül, -elérte-e és mennyiben érte el czélját. Nem vizsgáljuk azt sem, vajjon az -állami beavatkozások törvényesek és hatékonyak-e; nem kérdezzük azt sem, -vajjon az állam szerepét növelni vagy csökkenteni fogja-e a -czivilizáczió haladása. E helyütt csak határozottan meg akarjuk -különböztetni az állam és a társadalom fogalmát. A szocziológiának -számot kell vetnie nagyon is ezzel a megkülönböztetéssel: mert a -szocziológiának tárgya nem az állam, mely a politika tárgya, hanem a -társadalom. Az előjogok és az állami mindenhatóság megszüntetése, – -mondja Balicki, – leplezetlenül elénk tárta azt a független társadalmi -alakulatot, amely mindaddig az állam védő szárnyai alatt húzódott meg. A -tudomány nem is késett ennek a fontosságát hangsúlyozni. A társadalomról -_(bürgerliche Gesellschaft)_ akarunk beszélni, amelynek közkeletü -fogalma a mult század végén kezdett utat törni magának.[25] - - -VI. FEJEZET. A szocziológia felosztása. – Az osztályozás problemája. - -A társadalmak alakulnak, fenmaradnak, fejlődnek és átalakulnak; végül -szétmállnak és eltünnek. - -Ennélfogva a szocziológia négy természetes részre oszlik. -Tanulmányoznunk kell egymásután: 1. hogyan alakulnak a társadalmak; 2. -hogyan maradnak fenn; 3. hogyan fejlődnek; 4. hogyan mállnak szét és -múlnak el. Mielőtt a társadalmak alakulását és fejlődését -tanulmányozzuk, foglalkoznunk kell röviden az osztályozás kérdésével a -szocziológiában. - -Túlzás volna, ha tisztára osztályozó tudományt csinálnánk a -szocziológiából, mint némelyek meg is teszik. Az osztályozás egyik -tudományban sem elégséges, de valamennyiben elengedhetetlen. Különösen -az oly tudományokban, amelyek, mint a szocziológia, a kezdetüket élik. -Worms el akarna halasztani minden osztályozást a szocziológiában -mindaddig, amíg jobban nem fogjuk ismerni az igazi társadalmi -kapcsolatokat.[26] De mi inkább Steinmetz véleményén vagyunk, aki azt -hiszi, hogy csupán az osztályozás fogja lehetővé és termékenynyé tenni a -szocziológiai kutatásokat.[27] - -A szocziológiai osztályozás nagyszámú. Megpróbáljuk néhány főcsoportra -visszavezetni az osztályozásokat. Meg fogjuk különböztetni a következő -osztályozásokat: 1. morfológiai osztályozások A morfológiai -osztályozásokat az az alapethnografiai osztályozások; 4. lélektani -osztályozások. A morfológiai osztályozásokat az az alapvető fontosság -jellemzi, amelyet a szerzők a differencziálódás tényének tulajdonítanak. - -Ez osztályozások közül az első Spenceré, aki a társadalmakat -bonyolultságuk _(integration)_ és differencziálódásuk foka szerint -osztja fel. A növekvő differencziálódás egyébként korolláriuma csupán a -növekvő bonyolultságnak. Ez elvi alapon Spencer a társadalmak négy -osztályát állítja föl: egyszerü társaságok, egyszerüen összetett -társaságok, kétszeresen összetett társaságok, háromszorosan összetett -társaságok. Spencer különben egy másik osztályozást is ajánl: a katonai -és az ipari társadalmakra való felosztást, amikor is az előbbieket a -kényszerü együttműködés, az utóbbiakat az önkéntes együttműködés -jellemzi _(compulsory cooperation, voluntary cooperation)_. - -Nem igen látjuk át, mennyiben egyeztethető össze ez az utóbbi -osztályozás az előbbivel. Sőt, mi több: felvetődik az a kérdés, vajjon -valamely társadalom militárizmusa vagy industriálizmusa egyáltalán -alkalmas-e arra, hogy osztályozás alapja legyen. «Ez a jelleg, – írja -Steinmetz, – nem igen állandó; az Egyesült-Államokat a világ legkevésbbé -militárista államának tartottuk, és mégis, az a mód, ahogyan elfoglalták -a spanyol gyarmatokat, a szélső militárizmus hajlamát tárta fel náluk, -amelynek értelmét még inkább hangsúlyozta az a kísérlet, amelylyel a -Fülöpszigetek szabadságát akarták elfojtani.» «Eddigelé, – folytatja -odébb Steinmetz, – nem ismerünk egyetlen czivilizált népet sem, amely -többé-kevésbbé militárista nem volna.»[28] Valamely társadalom ipari -vagy katonai jellege nem szolgálhat tehát osztályozási elvül. - -Ami a társadalmak bonyolultságára és differencziáltságára alapított -felosztást illeti, ez már pontosabb és érdembe vágóbb elvi alapot -szolgáltat. Megvan ez különben, többé-kevésbbé módosítva, Durckheim és -Giddings osztályozásaiban is. - -Durckheim joggal elveti a katonai és ipari társadalmak -megkülönböztetését. Elfogadja azonban az összetételük foka szerint való -felosztásukat. Igy aztán a társadalmakban a szolidaritás két formáját -különbözteti meg: a _mechanikus_ szolidaritást és az _organikus_ -szolidaritást. Az előbbi hasonlóságokon épül, az utóbbi a munkamegosztás -következménye. Az előbbi tipusú társadalmak nem differencziálódott -társadalmak, amelyeknek elemei a kezdetleges szervezetek homogén -sejtjeihez hasonlatosak; az utóbbi tipusúak differencziálódott -társadalmak, amelyekben a különböző működések elvégzésére -specziálizálódott elemek inkább heterogén szervekhez hasonlatosak. – -Durckheim megjegyzi még, hogy a mechanikus szolidaritás fordított, az -organikus szolidaritás pedig egyenes viszonyban van az individuális -személyiséggel. (_Durckheim: Division du travail social_ [Társadalmi -munkamegosztás], III. fejezet.) - -Giddings felosztása nagyon hasonlít Durckheiméhoz. – Két társadalmi -tipust különböztet meg: a társadalmi _összevetődést_ (Komposition) és a -társadalmi _alkotmányt_ (Konstitution), amelyek körülbelül megfelelnek -Durckheim kétféle szolidaritásának. A következő különbséget azonban meg -kell említenünk: Giddings nem úgy fogja fel, mint Durckheim, az egyének -kapcsolatait a csoport belsejében a két társadalmi rendszeren belül. Ő -azt hiszi ugyanis, hogy az egyének _inkább különbözők_ azokon a -csoportokon belül, amelyek valamely összetevődött társadalom (mechanikus -szolidaritás) részei, ellenben _inkább hasonlatosak_ azokon a -csoportokon belül, amelyek valamely alkotmányos társadalom (organikus -szolidaritás) részei. A tények inkább Durckheimnak adnak igazat, mint -Giddingsnek. Mert vitathatatlan tény, hogy a czivilizáczió haladásának, -amint az összetevődött társadalmak alkotmányos társadalmakkal -helyettesítődtek, mindenütt az volt az eredménye, hogy az egyének maguk -is differencziálódtak.[29] - -A gazdasági osztályozások a társadalmak gazdasági szervezetén alapulnak. -Idézzük e helyütt Hildebrand felosztását, amely a termékek megoszlásának -módján alapszik: 1. a természetes cseregazdaság _(Naturalwirtschaft);_ -2. a pénzgazdaság _(Geldwirtschaft);_ 3. a hitelgazdaság -_(Creditwirtschaft)_, ahol a hitel az uralkodó, amely áthat minden -gazdasági kapcsolatot. - -Karl Bucher, lipcsei egyetemi tanár, négy gazdasági fázist különböztet -meg a gazdasági élet általános szervezése szerint: 1. azt a fázist, -amelyben a gazdasági életet az jellemzi, hogy az egyén maga gondoskodik -fentartásáról;[30] 2. a második fázis a zárt házigazdálkodás -_(geschlossene Hauswirtschaft)_ fázisa, ahol minden család a legtágabb -értelemben egy háztartást alkot, amely teljesen elválik a többiek -háztartásától és maga gondoskodik szükségleteiről; 3. a harmadik fázis a -városi gazdálkodás _(Stadtwirtschaft)_ fázisa volna, amelybe főkép a -középkor tartozott. Végül 4. az utolsó fázis a nemzetgazdálkodás -_(Volkswirtschaft)_ fázisa, amelyben a termelvények több kézen mennek -keresztül, mielőtt a fogyasztóhoz érkeznek. - -Mielőtt elhagyjuk a gazdasági osztályozások területét, említsük meg -Grosse és Hahn felosztását is, amely a technika fejlődésén alapszik. - -A geografico-ethnografiai osztályozások szerzői azt hiszik, hogy -külön-külön területeket különböztethetnek meg, ahol a czivilázáczió -egyetlen elve uralkodik. Igy határozzák meg a czivilizáczió külön-külön -öveit. Ratzel különösen a geográfiai miliő befolyását hangsúlyozza ez -övek kialakulásában. - -A lélektani osztályozások tipusa Comte osztályozása, aki azt hitte, hogy -minden társadalmi változást levezethet az emberi szellem egymásra -következő állapotainak fejlődési törvényéből (a három fejlődési állapot -törvénye). Ez a felfogás homlokegyenest ellenkezik Marx felfogásával, -aki a gazdasági folyamatot tekinti minden egyéb folyamat alapjának.[31] -Comte szerint, ellenkezőleg, a világ képzete, bármely adott perczben, -rányomja bélyegét minden egyéb társadalmi tényre. Steinmetz szintén -lélektani alapra helyezkedik a társadalmi tipusok osztályozásánál. Az -emberi társadalmaknak négy ágát különbözteti meg, szellemi életük -uralkodó vonása szerint. - -Az első ág az, amelyet az ősember _(Urmensch)_ korának nevezhetnénk. -«Ősemberek oly lények, akik a vadállatokétól nem igen különböző módon -gondolkoznak, akik nem alkotnak fogalmat maguknak az ismeretlen -dolgokról, tiszta materialisták, pozitivisták, amilyenek ma már -nincsenek is. Nemcsak a vallás hiányzik belőlük, hanem a lélek, a -szellem, a fétisek fogalma is; nem jutottak el még az animizmusig sem. -Talán vannak még nyomai ennek a fázisnak, amely azonban általában -történelem előtti és ennélfogva föltevéses. De elkerülhetetlenül meg -kellett előznie a második fázist.» _(Steinmetz)_. A második ág a vadak -vagy a kezdetleges társadalmak ágazata. Szellemi életüknek uralkodó -tipusát a naivitás jellemzi;[32] csak asszocziáczió útján gondolkoznak. -Ezeknek az embereknek nincs még szükségük rendszerre a fogalmak -világában; értelmi erejük túlságosan gyenge ilyen erőkifejtéshez. - -A harmadik ágban megjelenik a képesség a gondolatok rendszerezésére és -egységbefoglalására. Megjelennek az első mithológiák, theogóniák, -kozmológiák, filozófiai költemények. De az emberi szellem még nem -szabad. - -A renaissance és a XVI. század óta támad a negyedik kiágazás. A szabad -kritika, az egész világgal szemben való rendszeres és tudományos -viselkedés jellemzi. Emberies erkölcs, rendszeres és nem kapkodó -társadalmi reformok, szabályos tudományos haladás – ezek az értelem e -fejlődésének szükségszerü következményei. - -Steinmetz osztályozása után említhetnénk több lélektani osztályozást, -amelyet korunkbeli szocziológusok javasolnak. Az osztályozásnak ez a -fajtája, amely a társadalmak szellemi állapotának különbségein alapszik, -egyre jobban kezd érvényesülni napjainkban. Megerősítése ez annak a -föntebbi állításunknak, hogy a szocziológia határozottan lélektani -irányba tér. - -Csak Sighele, Bagehot és Nietzsche osztályozását fogjuk még röviden -szóvá tenni. Sighele _A szekták lélektana_ czímű könyvében a -czivilizáczió két tipusát különbözteti meg: azt, amely az erőszakon -nyugszik, és azt, amely a csaláson _(dolus)_ nyugszik. Az első tipusú -czivilizáczióhoz tartoznak vagy tartoztak Korzika, Szardinia egy része, -Montenegro, a középkor itáliai városai és általában csaknem valamennyi -kezdetleges czivilizáczió. A második tipushoz tartoznak ellenben az -összes modern czivilizált népek, vagyis azok, amelyeknél szervezetük -minden részét teljesen megszállta a burzsoa kapitalista-kormányzat. A -czivilizáczió e két tipusának megfelel a kriminalitás két külön tipusa: -az _atavisztikus kriminalitás_, amely szerint bizonyos egyének erőszakos -eszközökhöz térnek vissza a létért való küzdelemben, oly eszközökhöz, -amelyeket a czivilizáczió már régebben elnyomott, pl. az emberölés, a -lopás és az erőszak; és az _evolutiv kriminalitás_, amely hasonlóképpen -elfajult, sőt talán szándékában még inkább gonosz, mint az előbbi, de -eszközeiben sokkal polgárosultabb, minthogy az erőt és az erőszakot -ravaszsággal és csalással helyettesítette.[33] - -Bagehot: _A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei_ czímű könyvében -két kort különböztet meg a társadalmak történeti fejlődésében: _a -kényszer_ korát és _a szabad vitatkozás_ korát. A vitatkozás szabadságát -az emberi nem tökéletesedése szempontjából lényeges szervnek -tekinti.[34] - -Az osztályozási kisérleteknek szemléjét a Nietzsche-féle hires -megkülönböztetéssel fogjuk befejezni, amely annyi vitát támasztott és -fog is még támasztani. Nietzsche megkülönbözteti azokat a társadalmakat, -amelyekben a rabszolgák erkölcse, és azokat, amelyekben az urak erkölcse -uralkodik. Az előbbi erkölcsöt a csordaszellem diadala, a kollektiv -gyávaság és kegyetlenség jellemzi, továbbá az a lagymatagság, amelylyel -az egyén a csorda akaratát szolgálja, a gyanakvás a felsőbbségekben és a -gyöngék és kicsinyek iránt való képmutató részvét. – Az urak erkölcsét a -szellem és a szív függetlensége, a hősies és megvető viselkedés jellemzi -önmagunk és mások szenvedésével szemben. A rabszolgaerkölcs a haladás -illuziójának elámítottja, és nem tudom, miféle humanitárius jövendő -álmában ringatózik, amely voltakép nem volna egyéb, mint az egyetemes -szolgaság. Az urak erkölcse a multat, az aggságot és a hagyományt -tiszteli, és a jelenben ki akarja fejleszteni az egyén hatalmi akaratát, -amely megveti a jövendő igéreteit és álmait.[35] Nietzsche a -rabszolgaerkölcsre alapított társadalmakat azonosítja a demokratikus -társadalmakkal, az urak erkölcsén alapuló társadalmakat pedig az -arisztokratikus társadalmakkal. A mi véleményünk szerint Nietzsche -joggal ostorozta megvető szarkazmusával a csorda-szellemet, a kollektiv -gyávaságnak és kegyetlenségnek azt a szellemét, amelynek nagyon is sok a -nyoma még társadalmainkban. Megvan az az érdeme, hogy egyike volt -azoknak a bátor szellemeknek, akik napjainkban a csordaszellem ellen -fölemelték az individualizmus tiltakozását és akik készörömest -elmondanák Ibsen egyik hősével: «A leghatalmasabb ember az, aki a -legegyedülibb.» - -De Nietzschenek nem volt igaza, mikor összekeverte itt a csordaszellemet -és a demokratikus szellemet. A demokratikus szellemnek, véleményünk -szerint, nincs más jogosultsága, mint az, hogy az individuálizmust -hangoztatja a csordazsarnokságokkal szemben. Valóban, nem csordaszellem -van-e ott mindamaz oktalan vagy kegyetlen előítélet mélyén, amely ma is -lealjasítja társadalmi erkölcsünket, s amely ellen küzd éppen a -demokratikus szellem? – Az állítólagos uraknak nincs-e meg szintén a -maguk csordaszelleme, amelynek itt kasztbecsület, ott pedig testületi -szellem a neve? Testületi szellem vagy kasztszellem, nagyon egyre -mennek. Nem egyebek ezek, mint egy lényegében csordai és -antiindividualista kollektiv egoizmusnak a megnyilvánulásai. - -Csodálkozunk, hogy Nietzsche hatalmas szelleme efféle fogalmi zavart -okozott, amelynek súlyosak a társadalmi következményei, s amely – -különös félreértés folytán – lehetővé teszi a múlt csordazsarnokságai -védőinek, hogy Nietzschét, ezt a geniális individualistát, maguk közé -tartozónak tekintsék. - - - - -MÁSODIK KÖNYV A TÁRSADALMAK ALAKULÁSA - - -I. FEJEZET. A társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata. - -«A társadalmak alakulása» – ez a tárgya Aristoteles _Politikája_ első -fejezetének, amelyben a bölcselő kifejti a család és az állam -keletkezését. Tudvalevő, hogy ő szerinte a társadalom eredete -természettől való, hogy a társadalom az ember egyik ösztönének: a -társadalmi ösztönnek eredménye. «Az ember természeténél fogva politikai -állat.» - -De ha megállapítjuk, hogy ez az ösztön megvan az emberben, ezzel még nem -magyarázzuk meg a társadalmak alakulását. Ki kell még mutatni azt is, -milyen törvények szerint működik ez a társadalmi ösztön. - -A szocziológusoknak régóta föl kellett vetniök ezt a főkérdést: Mi az -emberi társadalmak teremtő jelensége? - -Mint ahogy Descartes azt hitte, hogy a mozgásban megtalálhatja azt az -általános tényt, amelyből az anyagi mindenség valamennyi jelensége -eredhet, a szocziológusok is azt hitték, hogy fölfedezhetik az elemi -társadalmi jelenséget. «Anyagot és mozgást adjatok, és én megteremtem a -világot», – mondotta Descartes. – Adjátok meg nekem, – mondják a -szocziológusok, – ezt az elemi társadalmi kapcsolatot vagy -kölcsönhatást, és én megalkotom a társadalmi világot. – A kiválasztott -teremtő tény a különböző theoretikusok szerint váltakozik; de a módszer, -amelyet követnek, mindig ugyanaz. A segítségül hivott tényezők igen -különböző természetüek: fizikaiak, fiziológiaiak, gazdaságiak, -lélektaniak. - -Felsorolásuk abban a sorrendben, amelyben tárgyalni fogjuk őket, a -következő: 1. a faj; 2. a fizikai és geográfiai miliő; 3. a _szimbiózis_ -vagy szerves szolidaritás (Izoulet); 4. a társadalmiság vagy társadalmi -pszichizmus (De Roberty); 5. az alkalmazkodás (Spencer); 6. a faj érdeke -és a gregarizmus (Ammon); 7. a gazdasági fejlődés (Loria és Marx); 8. a -népesség száma, sűrűsége és mozgékonysága (Bouglé); 9. a faji tudat -(Giddings); 10. a szerződés (Rousseau); 11. az utánzás (Tarde); 12. a -szinergia (H. Mazel). - -Kivülről befelé haladva, elő találjuk azokat az elméleteket, amelyek a -fajt és a geografiai miliőt hivják segítségül. - -Azt az elméletet, amely a faj tényezőjén alapszik, bajos elfogadni. -Gobineau gróf szerint[36] a társadalmak egyedüli teremtő tényezője a -faj. A világtörténetben nincs más tényező, mint a fajok tisztasága vagy -keveréke, vagy hogy jellegzetesebb kifejezést használjunk: a fajok -kémiája. Az ősember _(Urmensch)_, akit Gobineau adamitának nevez, -előttünk teljességgel ismeretlen. Egy második korszak az emberiség -történetében az, amelyet a három differencziálódott és állandó fajnak, a -fehér, sárga és fekete fajnak a megkülönböztetése jellemez. Egy harmadik -korszakot az hozott létre, hogy nagy fajták alakultak ki e három nagy -faj kebelében, és végül negyedsorban meg kell különböztetni azokat a -tipus-kialakulásokat, amelyek e nagy fajok többé-kevésbbé egyszerü vagy -bonyolult keveredéséből keletkeztek. A történelemnek nincs dolga csak a -negyedik fokú alakulatokkal. Amíg a faj tiszta marad, valamely nép -tagjainak szellemi állapota lényegében egyforma és változatlan. Valamely -nép ethnikai elemeinek keveredése idegen elemekkel az illető népet -degenerálja. Különböző vér keveredése a gondolatok és meggyőződések -különféleségét vonja maga után, forradalmi elméletekhez visz és végül -romlását okozza a társadalomnak, amelyet idegen elemek -megváltoztattak.[37] Egyszóval, Gobineau szerint az, ami az embereket -egyesíti és a társadalmakat alapítja, nem egyéb, mint a vér közössége. - -Ezt az elméletet számos szocziológus megbirálta, különösen Manonorier és -Bouglé. A tapasztalás és a történelem egyaránt Gobineau elmélete ellen -tanuskodik. - -Ilyen régi idők óta a faj tisztasága mythosz csak. «Bármennyire -hangoztatta is az antik világ a vér tisztaságát, ez a tisztaság csak -igen ritkán volt meg, – mondja Bagehot. – A legtöbb történeti nemzet -történelemelőtti nemzeteket győzött le; de bárha tömegesen le is -gyilkolták a legyőzötteket, valamennyit le nem mészárolták. A -meghódított faj férfiait rablánczra fűzték, asszonyait pedig feleségül -vették.»[38] - -Ha már az ókorban, Görögországban, Rómában és Indiában is, gyakran -fikczió volt csak a vér közössége, mit szóljunk a modern történelemről -és a nemzeti egységekről, amelyek azt betetőzik? Ezek a nemzeti egységek -gyakran nem egyebek, mint fajtákra szakadt fajok mozaikjai. Mennél -tovább előre halad a történelem, a fajok annál inkább összekeverednek -társadalmi csoportoknak a kialakulásában.[39] - -A szocziológia nem merülhet el a fajok filozófiájában. A társadalmi -formák, amelyeket némelyek az ethnikai különbségek eredményének -tekintenek, gyakran maguknak az ethnikai különbségeknek fontos tényezői. -Ez vagy az a nép mintha ilyen vagy olyan lelki vagy erkölcsi jellegző -vonásokat mutatna fel. De ezek a megkülönböztető vonások inkább azoknak -a miliőknek eredményei, amelyeken az illető nép átkelt, azoknak a -társadalmi formáknak, amelyeken keresztül ment, szóval inkább egész -társadalmi fejlődésének, mint anatómiai szerkezeteknek a következményei. - -Fejezzük be azzal, hogy a fajok filozófiája alapjában nem egyéb, mint -történeti fatalizmus, társadalmi miszticzizmus vagy realizmus, amely nem -old meg egyetlen problémát sem. - -Azoknak a szocziológusoknak (Ratzel) az elmélete, akik a geográfiai -miliőt tartják a lényeges tényezőnek a társadalmak kialakításában, egy -csöppet sem kielégítőbb. A keret nem magyarázza meg sem a cselekvényt, -amely benne lefolyik, sem a cselekvők jellemét. Sőt, mi több, minthogy -az éghajlat és a geográfiai miliő csak annyiban érdekesek ebben az -elméletben, amennyiben a fajnak teremtő vagy módosító tényezői, Ratzel -elmélete voltaképpen visszavezethető az anthropológusok vagy -ethnológusok elméletére. - -A most sorra következő elméletek többé-kevésbbé hangsúlyozottan -biológiai jellegüek. A társadalmi életet bizonyos, szerves természetü -működések segítségével magyarázzák, amelyek úgyszólván összekapcsolnák a -tisztán fizikai és a lelki működéseket. Izoulet szerint: a társadalmak -teremtő jelensége a _szimbiózis_ vagy szerves szolidaritás. Az egész -társadalom a munkamegosztáson és az együttműködésen alapszik, a -szolidaritásnak ezen a két oldalán. - -A szolidaritás, valami különös erő folytán, szolidáris energiáknak a -teremtője. «A lélek a közösség gyermeke.» Épp oly határozott -fentartásokkal kell élnünk a szolidaritás szocziális erőivel, mint ezzel -a formulával szemben: «A lélek a közösség gyermeke.» - -Vizsgáljuk meg először ezt az utóbbit. – Mikor az egyén és a közösség -kapcsolatait vizsgáljuk, két szempontot kell megkülönböztetnünk: a -dinamikai és a statikai szempontot. - -_A dinamikai_ szempont, vagyis az egymásra következő korszakok -sorozatában vizsgált társadalmi fejlődés szempontja alapján kétségtelen, -hogy a mai egyén többféle, megelőzőleg történt társadalmi haladás -eredője. A nevelés, amelyben részesül, az erkölcs, amelyet beléje -vernek, a gazdasági jólét, amelyet élvez, a tudományos és művészi -kultura, amelynek részese, mindez ő előtte és ő nélküle jött létre. – De -azt még kevésbbé szabad szem elől tévesztenünk, hogy mindez a haladás -egyéni kezdeményezések műve volt, mindenfajta nagy feltalálóknak a -munkája, és nem egyedül a _szimbiózis_ (együttélés) eredménye. - -Ez utóbbi termékenyebbé és alkalmasabbá tehetett valamely területet már -megelőzőleg, ahol a kezdeményezők könnyebben kicsiráztathatták a -magukkal hozott magvat; könnyebbé tehette a termékeny csira kibújását, -de egymaga nem hozta létre a teremtő kezdeményezést. - -Ha már most fölvetjük _statikai_ szempontból a kérdést, vagyis abból a -szempontból, hogy melyek az egyén kapcsolatai a társadalommal vagy a -létező társaságok szövevényével, amelyeknek tagja, akkor ez a formula: -«A lélek a közösség gyermeke», teljességgel tarthatatlannak tetszik. -Izoulet azt hiszi, hogy az egyén, mint értelmi és erkölcsi lény, -teljességgel alá van rendelve ennek a társadalomnak, és mindent neki -köszönhet. De nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy az a közösség, -amelyet kortársaink alkotnak, igen különböző és gyakran ellentétes -törekvések komplexuma: haladó és maradi, zsarnoki és felszabadító, stb. -törekvéseké. – Mondhatjuk-e azt, hogy az egyén csupán a társadalmi -környezet eredője és viszfénye, mikor módjában van e különböző -törekvések között választania, azokat megítélnie, néha kárhoztatni és -azok fölé emelkedni? - -Socrates szellemi állapota más valami volt, mint az athéni szellemi -állapot viszfénye, hiszen a két szellemi állapot összeütközött -egymással! Ha elfogadjuk Izoulet formuláját, meg kell tennünk azt a -fentartást, hogy «a lélek» gyakran oly gyermek, amely fellázad és -törvényesen lázad fel anyja ellen. Az egyének szellemi állapota gyakran -felsőbbrendü, értelmi és erkölcsi szempontból, a környezet átlagos -szellemi állapotánál. Az egyén, amely több társadalmi körbe tartozik, -amelyek egymással néha ellentétesek is, összehasonlíthatja e különböző -körök eszményeit, megítélheti őket, felülemelkedhetik rajtok és -elmélkedés útján magasabbrendü eszményt tüzhet ki maga elé. Az a lélek, -amely «a közösség gyermeke», a csordalélek, az a lélek, amelyet átitat a -durva önzés és a kezdetleges kollektivitások szűk kizárólagossága. Mert -az emberekben, ha tömegbe sorakoznak, uralkodókká válnak atavisztikus -természetük legősibb és legállandóbb vonásai: a csordaszellem vonásai. -Sighele nagyon érthetően megvilágította ezt a fejtegetést _A szekták -lélektana_ czímű könyvében. «_Dinamikai_ szempontból, – írja Sighele, – -vagyis az időben való fejlődés szempontjából, axiómaként mondhatjuk azt, -hogy mennél inkább kifejlődik az egyének között a társulás, annál -előbbre halad az erkölcs… De mikor az emberek _statikusan_ egyesülnek -(tömegekbe, jurykbe, alkotmányos testületekbe, nemzetgyülésekbe), akkor -értelmi és erkölcsi szinvonaluk nem emelkedik, hanem sülyed.[40] - -A társadalmi haladás tényezői az elszigetelt értelmek, melyek a -csordabefolyásoktól távol gondolkoznak azokon az igazságokon, amelyeket -azok a nagy szellemek födöztek fel, akik megelőzték őket, s amelyek arra -törekszenek, hogy most ők maguk is újabb igazságokat födözzenek fel a -régiek alapján. Izoulet maga is elismerte, hogy túlzás rejlik ebben a -formulájában: «A lélek a közösség gyermeke». A következetlenség vádjának -téve ki magát, elismerte az egyéni tényező fontosságát. «Az ész, – írja, -– alkotja a közösséget és a közösség alkotja az észt. A szerv és a -funkczió egymást teremtik. _Az ész, hogy úgy mondjam, egyszerre anyja és -gyermeke a közösségnek._»[41] Nyilvánvaló itt a circulus vitiosus; mert -szükségszerü, hogy az egyik állapot megelőzze a másikat. - -Általában, mint az imént mondottuk, nagy fentartásokkal kell fogadnunk a -szolidaritás társadalmi szerepét! – Napjainkban minduntalan a -szolidaritást emlegetik, s benne látják a társadalmak főelvét, minden -baj orvos-szerét, minden jó szülőanyját. Ezzel a felfogással szembe kell -szállnunk. - -A szolidaritás alapjában véve többszörös egoizmus, és a kollektiv -egoizmus gyakran éppen úgy, mint az egyéni egoizmus, pénz-sóvár és -kegyetlen, cselszövő és hazug; sőt mi több, arra törekszik, hogy túlozza -még és erősítse az egyéni egoizmus ismeretlen arányaiban azokat a -hajlamokat, amelyeket erkölcsteleneknek és társadalomelleneseknek -tartunk az egyénben, de erkölcsösöknek és tiszteletreméltóknak jelentünk -ki valamely kollektivitásnál, mintha az egyéni egoizmusok tömörülése -szentté és sérthetetlenné válnék. Eléggé ismerjük azt a nyomasztó -hatást, amelyet az egyének értelmére és akaratára tesznek a szolidaritás -formái: a pajtáskodás, a testületi szellem,[42] a kotériák szelleme, a -frakcziók szelleme, stb. Tudjuk, hogy ezek a társulások hogyan -csökkentik a személyes felelősség érzését és erősítik a kollektiv -büntetlenség és kegyetlenség érzését. Ha a szolidaritás ilyenképpen -«anyja a lelkeknek», akkor a lelkek, amelyeket létrehoz, gyakran, -tagadhatatlanul, kevéssé eszthetikusok és szomoru benyomást tesznek a -szépségért rajongó művészre vagy egyszerüen az őszinteségért és -szivnemességért rajongó moralistára. Sighele után kevés mondanivalónk -lehet erről a kérdésről. Ő gyakran hangoztatja azt az igazságot, hogy -«minden-egyesülés, minden emberi csoport erkölcsileg és értelmileg -alsóbbrendü azoknál az elemeknél, amelyekből összetevődik».[43] Más -helyütt meg azt írja, hogy «a nagyszámú emberi egyesülés, a kollektiv -lélektan valamely végzetes törvénye következtében, mindig lealacsonyítja -a döntésben megnyilatkozó értelmi értéket». – Schopenhauer, Maupassant -és Ibsen nyomán, beszél a magánosság – a megszabadító és termékeny -magánosság előnyeiről, amely megszabadít bennünket a csordalélek -képmutatásától és gyávaságától. - -Ámde, – mondhatná valaki, – nem minden szolidaritás hazug és elnyomó. -Lehetnek önzetlen szolidaritások is. Ha az emberek egyesülhetnek azért, -hogy ápoljanak oly hazugságokat, amelyek rájok nézve hasznosak, akkor -egyesülhetnek avégből is, hogy együttesen keressék és terjeszszék az -igazságot. Nem bánom. De Izoulet nem teszi meg ezt a megkülönböztetést. -Ő szerinte a szolidaritás lényegében jó és áldásos. Jó már annálfogva, -mert szolidaritás. Ez oly társadalmi optimizmus, amelyben nem -osztozhatunk. Inkább Nietzsche véleményén vagyunk, aki csodálatosan -leírta a csordalelket, a szolidaritás gyermekét. «Ameddig az erkölcsi -értékü becslésekben uralkodó czélszerüség egyedül a nyájczélszerüség; -ameddig a tekintet egyedül a közösség fentartására irányul; ameddig az -erkölcstelenséget csakis és kizárólagosan abban keresik, ami -veszedelmesnek látszik a közösség létére: addig szó sem lehet altruista -erkölcsről. Ha fölteszszük, hogy már akkor is akad ott a gyakorlatban -egy állandó kis tapintatosság, részvét, méltányosság, nyájasság, -kölcsönösség és kölcsönös támogatás is; ha föltesszük, hogy a -társadalomnak már ebben az állapotában is működnek mindazok az ösztönök, -amelyeket később az «erények» elnevezéssel tisztelnek meg s amelyeket -végül csaknem azonosítanak az «erkölcsiség» fogalmával: ebben a -korszakban, ezek az ösztönök nem tartoznak még az erkölcsi értékelések -világába, _kivül vannak még az erkölcsön_. Valamely részvevő -cselekedetet például Róma virágkorában nem minősítettek sem jónak, sem -rossznak, sem erkölcsösnek, sem erkölcstelennek; és ha dicsérik is, ez a -dicséret inkább tekinthető bizonyos fajta önkéntelen lebecsülésnek, -mihelyt összehasonlítunk vele valamely olyan cselekedetet, amely a -közjó, a _res publica_ haladását szolgálja… A nyájösztön -lépésről-lépésre levonja a következményeit. Mennyiben veszedelmes a -közösségre és az egyenlőségre nézve valamely vélemény, állapot, érzés, -akarat, fogékonyság, ime, ez az erkölcsi perspektiva: ott még a félelem -az erkölcs szülőanyja. A legmagasabbrendü, a legerősebb ösztönök azok, -mikor hevesen nyilvánulnak, amelyek az átlagon és a nyájlelkiismeret -mélységén kivülhelyezik és fölemelik az egyént; amelyek elveszejtik a -közösség felsőbbségének fogalmát és lerontják önönmagában való hitét, -amely valami módon a gerincze neki; ezek lesznek azok az ösztönök, -amelyeket leginkább gyaláznak és rágalmaznak. A magasrendü és független -értelem, a magány akarása, a nagy ész már megannyi veszedelemnek -tetszik; mindazt, ami felülemeli az egyént a nyájon, mindazt, amitől fél -a szomszéd, _gonosznak_ hivják; a türelmes, szerény, alázatos, -egyenlőséget kedvelő szellem, amelynek vágyai _mértékletesek_ és -_középszerüek_, hirnévre tesz szert és erkölcsi kitüntetésekben -részesül.»[44] - -Ha röviden összefoglaljuk a szolidaritás erkölcsi mérlegét, azt látjuk, -óvakodnunk kell attól, hogy benne lássuk az eszményi társadalmi -köteléket. Több benne az egoizmus, mint az altruizmus, több a félelem, -mint az erő. Gyakrabban elve a szolgaságnak, mint a szabadságnak. - -Kedvez a birkaszellemnek és a «róka»-értelemnek az igazán emberi értelem -rovására; szüli és megóvja a csoporthazugságokat és megörökíti a hamis -kiválasztottakat; leggyakrabban megsemmisíti az igazi erőt a jól -szervezkedett középszerüségek erejével, mint a liliputiak lelánczolták -Gullivert parányi köteleik tömegével. Valamennyi erős egyéniség, amely -leghasznosabb mégis a társadalomra nézve, kevéssé rokonszenvezett a -szolidaritással. - -Az individualista Descartes kárhoztatott minden igéretet, amelylyel -kisebbíti az ember a saját szabadságát,[45] vagyis minden zálogot, -amelyet a környező szolidaritásnak kell adnia. - -Végezzük azzal, hogy igen nagy fentartással kell fogadnunk a -szolidaritást, mint társadalmi elvet. Izoulet _szimbiózisa_ vagy szerves -szolidaritása megmagyarázza a csordatársadalmak alakulását, amelyek -tudattalan kooperáczión alapulnak, amely az egyént oly szorosan -alárendeli a csoportnak, mint az élő organizmus a sejtet saját magának, -de nem magyarázhatja meg a haladottabb társadalmak alakulását és -létezését, amelyeket az jellemez, amit Bagehot «a szabad vitatkozás -uralmá»-nak nevez, továbbá az egyéni függetlenség érzete. A társadalmi -kötelék nem marad önönmagához mindig hasonlatos a történeti fejlődés -folyamán. Ugy tetszik, arra törekszik, hogy kevésbbé szilárd és kevésbbé -merev legyen. Elmondhatjuk róla ugyanazt, amit Guyau mond valahol[46] a -természetes szankcziókról, hogy ezek «mozgékony feszítőkötelek», amelyek -egyre lazábakká válhatnak, de soha teljesen el nem tünnek. - -De Roberty _társadalmiságának_ (Socialité) vagy _társadalmi -pszichizmusának_ az elmélete épp úgy, mint Izoulet-é, a biológiai -elméletek csoportjába tartozik. De Roberty azt képzeli, hogy talált oly -tényt, amely «későbbi és más, mint az élet ténye, korábbi és más, mint a -szellemiség ténye», és ez a szocziológiának az igazi tárgya. Ez a tény -nem más, mint a _társadalmiság_, az egyetemes energia formája, mint a -fizikai, kémiai és fiziológiai energiák. - -A társadalmi emberi egyén három tényező eredménye. Ezek a tényezők: 1. a -szervezet és különösen az agy; 2. a társadalmiság; 3. a tudat vagy -eszmeiség. – E három tényezőnek, de főként a két utolsónak egyesülése -hozza létre a kollektiv lelki élet megnyilatkozását. De Roberty azt -hiszi, hogy hipothézisével megmagyarázhatja azt a tényt, amelyet Sighele -vett észre, hogy az érintkezés, a csoportosulás, a tömörülés egyszerü -ténye már magában is alkalmas arra, hogy leszállítsa az egységek értelmi -szinvonalát és erkölcsi alapját, amelyekből az új csoport összetevődik, -akár alkalmi, akár maradandó ez az új csoport. Ez a tény onnan ered, -hogy a lelki egyén két tényező eredménye lévén, az élettani tényezőé és -a társadalmiságé, «valahányszor az összetettségből az alkatrészekre -megyünk, akár a biológiai alkatrészre, akár a társadalmiságra, mindig -hátrafelé megyünk».[47] Már most a gyülekezetekben egyedül a -társadalmiság működik; az egyéni agyműködés hirtelen megszünik. «A -tömegekben, – mondja De Roberty, – valahányszor igazi tömegműködésről -van szó, mindig úgyszólván fölelevenedik az őseredendő elem, a kollektiv -elem, és ez a tényező uralkodik az összetett eredményen (a társadalmi -egyénen). Gyorsan észrevehető ez jellemző tünetekből, aminő a társadalmi -ösztönök, a kollektiv szenvedélyek szabadabb játéka, és főként a -felelősség hiánya. Épp így vagyunk a fennálló testületekkel is, amelyek -a hatékony személyes felelősséget az illuzórius kollektiv felelősséggel -helyettesítik, vagy amelyek vagy így vagy úgy kibújnak a tudás és az ész -ellenőrzése alól. És itt van talán a titka az elmosódó anarchista (vagy -inkább autarchista) törekvések végül való felsőbbségének is az elmosódó -kollektivista törekvések fölött.»[48] - -De Roberty elméletét, bármily szellemes is különben, nem tartjuk -kielégítőnek. Először is, bizonyos erkölcsi és társadalmi monizmust -tételez föl, amely egyik oldala volna csak az egyetemes monizmusnak. -Ebben a monizmusban az összeütközések mulékonyak volnának csak, a -kollektiv pszichizmus és az egyéni pszichizmus összeütközése, De Roberty -szerint, nem lehetne gyökeres és végleges jellegü. – Ez a monizmus, – a -mi véleményünk szerint, – tisztára agyrém csupán. A tények a társadalmi -világban mindenütt megoldhatatlan ellentétek létezéséről tanuskodnak. -Mindenütt összeütközések vannak: összeütközések különböző társadalmi -körök és különböző társadalmi befolyások között; de főként összeütközés -van a kollektiv és az egyéni pszichizmus között is, és ez az -összeütközés, ahelyett, hogy gyöngülne, inkább élesedni látszik a -czivilizáczió menetével. Ez az összeütközés megoldhatatlan és a -kollektiv pszichizmus természetéből folyik, amely lényegénél fogva -barátja az egyformaságnak és ellensége az egyéni különféleségnek. -Másrészt, ez a különféleség is megoldhatatlan. Nem akadályozhatjuk meg, -hogy minden egyes emberi egyén ne legyen – Leibniz gondolata szerint – -egy-egy teljességgel különleges és eredeti nézőpont, amely a társadalmi -világra nyilik; nem akadályozhatjuk meg, hogy meg ne különböztesse magát -minden egyes emberi egyén más _én_-ektől és a környező névtelen -társadalmiságtól. Különben is Sighele megjegyzése szerint, az egyén -tudata oly világossági fokot képvisel, amely némelyeknél nagyon is -fölötte van a homályos társadalmi tudatnak. Ez utóbbi hiába elnyomó, az -egyéni eredetiséget nem fogja elfojtani. Minden egyéni agyműködés a maga -módján fogja fel a régebbi és a környező társadalmi folyamatot, a maga -módján foglalja össze és haladja felül. - -Miszerintünk a lelki erőnek azok a középpontjai, amelyeket egyéneknek -mondunk, soha sem olvadnak bele a «társadalmiság» alaktalan -harmóniájába. - -Más gyöngéi is vannak De Roberty elméletének. Mit ért De Roberty -valójában a «társadalmiság» alatt, amely szerinte a szocziológiának -igazi tárgya? - -Ez a társadalmiság nagyon hasonlít holmi entitáshoz. Az egyéni -pszichizmust a kollektiv pszichizmus funkcziójaként magyarázni, nem -egyéb, mint _obscurum per obscurius_ (homályost még homályosabbal) -magyarázni. Mikor De Roberty világosabb fogalmat akar nyujtani a -«társadalmiság»-áról, kénytelen az egyéni lélektanból kölcsönvett -kifejezéseket használni. - -Herbert Spencer szintén monista, úgy, mint De Roberty. Ő szerinte a -társadalmak teremtő ténye az _alkalmazkodás_ egyetemes törvénye. Spencer -meghatározása szerint a társadalmi élet nem egyéb, mint belső és külső -kapcsolatok egymásnak való megfelelése, egymáshoz való állandó -alkalmazkodása. De Spencer ebben a berendezkedésben csak egy irányt -fogad el, azt, amely a belső kapcsolatokat a külső kapcsolatok jármába -hajtja. A belső alkalmazkodás teljességgel alá van rendelve a külső -alkalmazkodásnak. Ennélfogva a társadalmi ellentétek, és különösen az -egyén és a kollektivitás összeütközése, nem lehetnek csak mulékonyak. A -dolgok alapján és végén harmónia, egység van. - -Nem fogadjuk el ezt a monizmust sem, csak úgy, mint De Roberty -monizmusát, még pedig ugyanazokból az okokból. Azt hiszszük, az _én_-ek -tapasztalatilag adott különféleségének következtében, hogy valamely -szempontból mindig harcz lesz ezek között az _én_-ek között, és hogy -ennélfogva az _én_ tökéletes alkalmazkodása külső környezetéhez – álom -csupán. Spencer azt hiszi, hogy az öszszeütközések meg fognak szünni, és -hogy eljön az az idő, amikor a belső alkalmazkodás nem lesz egyéb, mint -a lény külső alkalmazkodásának viszfénye. A mi véleményünk szerint, a -belső alkalmazkodás sohasem lesz visszavezethető a külső -alkalmazkodásra. Ellenkezőleg, e kétféle alkalmazkodás gyakran -ellentétes. Az egyén, főként ha értelmileg és erkölcsileg felsőbbrendü, -úgy juthat el csak a belső alkalmazkodáshoz – vagyis a békéhez saját -magával, – ha harczolt saját miliője ellen; és saját miliője ellen azért -harczolt, mert azt hitte, hogy ez a harcz jó volt. Ha nem tette volna -ezt, azt hitte volna, hogy megcsonkítja saját lényét; benső lényében a -harcz állapotát teremtette volna meg, s ezért inkább választotta a -harczot a külső világgal. - -Egyébként, mikor a miliőhöz való alkalmazkodásról beszélünk, nagyon is -egyszerüsítjük a kérdést. Az egyén körül nemcsak _egy_ miliő van; -mili_ők_ vannak körülötte, különböző és ellenlábas társadalmi körök, -amelyek összefonódnak és egymás ellen küzdenek. Melyik az a miliő, -amelyet az egyén ki fog választani a maga számára, hogy alkalmazkodjék -hozzá? - -Erre csak egy választ adhatunk. Az, amely legjobban fog alkalmazkodni -saját benső törekvéseihez, saját egyéni életakaratához. Ime, tehát a -belső az, amely itt a külső alkalmazkodásnak az elve. H. Spencer -teljességgel mechanikus elmélete hamis még annyiban is, amennyiben -teljességgel félreismeri az eszmei elemet, azt az elemet, amely «főként -a szocziológiában, mint De Roberty megjegyzi, legalább is annyira -átalakítja és idomítja a természetet, mint amennyire a természet -átalakítja és idomítja őt magát».[49] - -Nietzsche csodálatosan kiemelte a mechanikai passzivitásnak azt a -bélyegét, amely hozzátapad H. Spencer szocziológiájához. Spencerről -szólván, tiltakozik «ez ellen az angol mechanizmus ellen, amely a -mindenségből oktalan gépet csinál».[50] «Egyre jobban elnyomják, – -mondja más helyütt, – az alapvető fogalmat, az _aktivitás_ fogalmát. -Előtérbe tolják az «_alkalmazkodási képességet_», amely másodrendü -aktivitás, egyszerü «reaktivitás». Sőt mi több, az életet magát is úgy -határozták meg, mint egyre hatékonyabb belső alkalmazkodást a külső -körülményekhez (Herbert Spencer). De ekként teljesen félreértették az -élet lényegét, _a hatalom akarását;_ szemet hunynak egy spontán, támadó, -hódító, bitorló, átalakító rend őreinek alapvető uralkodása előtt, amely -rend szünetlenül új magyarázatokat és új irányításokat ad, miután -alávetette előbb nekik az alkalmazkodást. Igy aztán tagadják a -legnemesebb funkcziók szuverénitását, azokét a funkcziókét, amelyekben -az élet akarása tevékenyen és formálóan nyilvánul meg. Emlékezhetünk rá, -hogy Huxley mennyire helytelenítette Spencer «adminisztrativ -nihilizmusát». Csakhogy Spencernél egészen más dologról is szó van, mint -adminisztráczióról.»[51] - -Valóban nem tudjuk, miért ékesíti fel magát H. Spencer -társadalombölcsészete az _individualizmus_ czímével. Hiszen a maga -passziv mechanizmusával ez a társadalombölcsészet annyira -anti-individualista, hogy jobban már nem is lehetne az. Spencer, – az -igaz, – ki akarja vonni az egyént az állam zsarnoksága alól; de csak -azért, hogy még jobban alárendelje őt úgynevezett természeti -befolyásoknak; a miliőnek, az erkölcsöknek, a szokásoknak, a faj és a -társadalmi környezet előítéleteinek, szóval a csordaszellemnek. - -Ammon társadalombölcsészete szintén a monizmus követelményén alapszik. -Az elv, amelyet ez a szocziológus felállított, _a faj érdekének_ darwini -gondolata, amelynek társadalmi kifejezése az állati társulás, a -csordaiság vagy pekorizmus. Az emberi erkölcs magasabb foka csak az -állati erkölcsnek. Az emberi szocziológia nem egyéb tehát, mint -pekorizmus. - -«Sok fajban, – mondja Ammon, – az egyének külön élnek; más fajokban a -társulás az uralkodó, és ennek oka kizáróan a darwini természeti -törvényekben rejlik, amelyek szerint az adott körülményektől függ, hogy -a különélés vagy a társulás nyujt-e több előnyt a kérdéses fajnak. Ha az -állatok jobban boldogulnak külön-külön, akkor külön élnek; ha a társulás -nyujt nekik előnyt, akkor társaságban élnek… Igy a ragadozó vadak -általában külön-külön élnek. Az oroszlán megveti a csordaéletet. Hiszen -az oroszlánban egyesült erő és ügyesség megengedi neki, hogy teljesen -egyedül lepje meg, ragadja meg és ölje meg zsákmányát. Ellenben a -fűevők, az elefántok, stb. általában csoportosan élnek. - -«Zsákmányuk nem fut el előlük és a csordaéletnek az az igen jelentős -előnye van rájuk nézve, hogy óvakodhatnak a meglepetésektől és közösen -védekezhetnek.»[52] «A társadalmi élet az állatországban, – így végzi -Ammon, – czélszerüségi intézmény, amelyet a létért való küzdelem határoz -meg, a természetes kiválasztás fejleszt ki és az öröklődés óv meg.» - -Ammon végigmegy az állati társadalmi élet különböző fokozatain, egészen -az emberi társadalmi életig, amelyben a funkcziók differencziálódása és -egyéniesülése a jellemző, amely azonban, Ammon szerint, még sem egyéb, -mint a pekorizmus folytatása. - -Ammon társadalombölcsészete nagyon hasonlít Spenceréhez, és a miliőhöz -való alkalmazkodás Spencer-féle elvének ő is igen nagy jelentőséget -tulajdonít. Nem fogjuk tehát ismételni az okokat, amelyekre -hivatkoztunk, mikor ennek az elvnek az elégtelenségét kimutattuk. - -Ammon még Spencernél is jobban hangoztatja a társadalmi monizmust és -optimizmust. Kétségtelenül elismeri, hogy küzdelem van az egyének között -és a különféle társadalmak között. De őszerinte ez a küzdelem áldásos, -mert javára van a fajnak. Az az üdvös eredménye van ennek a küzdelemnek, -hogy kiküszöböli a gyöngéket, vagyis a nem-alkalmazkodókat. – A kérdés -csak az: igaz-e vajjon, hogy a nem-alkalmazkodók mindig a leggyöngébbek? -– Bármint van is ez, – Ammon szerint, az utolsó szó a monizmusé; mert -minden küzdelem fölött és a legyőzöttek hekatombái fölött ott lebeg a -faj géniusza, amely Ammonnak épp úgy istene, mint Spencernek. - -Ammon csordaszocziológiája megmagyarázhatja kétségtelenül az állati -társadalmakat és a csordalétnek tagadhatatlanul számos maradványát, -amely tovább él a tényleges emberi társadalmakban is (a tömegek -birkaszellemét, a meglevő testületek sablonos és anti-individualista -szellemét). Nem is csodálatos különben, hogy Ammon, aki bámulója az -állati pekorizmusnak, ennyire hive a nyájszellemnek, amely a hivatali és -közigazgatási világban uralkodik. De Ammon szocziológiája nem magyarázza -meg azt, ami valóban eredeti az emberi társadalmakban és amit a -társadalmi fejlődés egyre nyomatékosabban ki fog élezni: az egyénnek -tudatos harczát a miliő, ellen, az egyéni életakarást, vagyis azt az -akaratot, amely diadalra juttat egy társadalmi eszményt, amely, -Nietzsche megjegyzése szerint, sohasem más, mint valamely egyéni -vérmérsékletnek a kifejeződése, az egyén legmélyebb, valóban uralkodó -ösztöneinek a viszfénye. Ebben a miliő ellen való harczban, az egyéni -életnek ebben a nyers akarásában nyilatkozik meg az igazi erő, a maga -diadalmas szépségében, míg a csordaharczban, amelyet Darwin és Ammon -leír, legtöbbször a gyönge és középszerü győz, a maga szolidaritási és -csordagyávasági ösztöneivel. – Nietzsche csodálatosan kimutatta ezt. «Ha -elfogadjuk, – írja Nietzsche, – hogy a létért való küzdelem megvan, – és -valóban meg is nyilatkozik ez a küzdelem, – akkor, sajnos, másként -végződik, nem úgy, mint ahogy Darwin iskolája óhajtaná, nem úgy, ahogy -talán mindenki együtt óhajtaná vele; kimondom bátran, hogy ez a küzdelem -az erősek, a kiváltságosak, a szerencsés kivételek rovására végződik. A -fajok tökéletessége éppenséggel nem növekszik: mindig a gyöngék lesznek -végül az erősek uraivá. Azért, mert a gyöngék nagy számmal vannak; és -mert ravaszabbak is. A gyöngékben több az élelmesség. Élelmesség alatt -itt a körültekintést értem. A türelem a ravaszság, a szinlelés, a nagy -önuralom és mindaz, ami _mimikri_, szóval, ami nagy része annak, amit -erénynek szokás nevezni, a gyöngék tulajdona.[53] - -Szóvá tesszük most röviden az úgynevezett gazdasági elméleteket, amelyek -a társadalmi folyamatot teljesen alárendelik a gazdasági folyamatnak. A -mi véleményünk szerint is ennek a tényezőnek igen nagy a szerepe. A -társadalmi gazdaságtan határos a lélektannal; sőt azt is mondhatjuk -jóformán, hogy faja a működésben lévő lélektannak. Mert nem egyéb, mint -azoknak az életszükségleteknek és életérdekeknek érvényesülése, amelyek -az emberi természetben alapépítményei az egész magasabbrendü lelki -fejlődésnek. Anton Menger joggal állítja, hogy a társadalmak kiinduló -pontja a gazdasági erő és bitorlás. «Kezdetben, – mondja Ch. Andler, -Menger nézeteinek fejtegetése közben, – kezdetben az emberek közötti -kapcsolatokat azok a többé-kevésbbé határozottan észrevett érdekek -határozzák meg, amelyeket egy többé-kevésbbé életerős támadó és védő -szervezkedés szolgál. Az emberek, mióta élnek, kénytelenek munka által -kivonni a föld felszinéből mindazt, amire megélhetésükhöz szükségük van. -De azt a földet, amely táplálja őket, _erővel_ foglalják el, és erővel -üzik el róla azokat, akiket előttük vagy mellettük táplálhatott, ha -ugyan nem vetik őket szolgaságra is. Mihelyt két ember találkozik, -igazságtalanság esik meg közöttük. A legerősebbek és a legravaszabbak -foglalják el a földeket és az embereket, és ahelyett, hogy dolgoznának, -másokat kényszerítenek munkára. Ha valamely változás következett el a -kezdetleges dolgoknak ebben az állapotában, akkor rendszerint megint -csak az erő okozta a változást, és az agyafurtabb vagy jobban -felfegyverzett hódítók követelték részüket az előbbiek javából és -munkájából.»[54] - -A gazdasági harcz az a terület, ahol gyökeret ver a társadalmi élet. Ez -továbbá az a terület is, ahol megszületik és növekszik a jog, amely -jórészt gazdasági szükségletek és követelmények kifejeződése. Menger -szerint, háromféle jog van, s ezt hirdetik a szocziálista jogelméletek -is; jog a munkára, jog a létre és jog a munka egész eredményére. - -De bármily fontosak is a gazdasági megfontolások, még magukban nem -ölelnek fel mindent. Mikor Menger maga kimutatja a fejlődést, amely -egyre jobban alárendeli a gazdasági harczot az igazságosságra és az -emberi személy megbecsülésére vonatkozó eszméknek; mikor kimutatja, hogy -«az uralkodó osztályok» jogát, amely az erőn alapszik és amelyet «a -személyiségek gyülölete és az anyagi javak védelme» jellemez, emberibb -jog kezdi helyettesíteni, akkor ő is más megfontolásokra hivatkozik, -mint gazdaságiakra. Épp így E. de Laveleye is, mikor kimutatja, hogy a -czivilizácziót a törvény és az ész diadala jellemzi az erő vagy a -ravaszság fölött. Hasonlóképpen a gazdaságtudós Roscher, mikor a -politikai gazdaságtant így határozza meg: «Az emberiség gazdasági -érdekeinek _ethikai_ érvényesülése». Valóban, a gazdasági szocziológia -alapjában véve már lélektan és ideológia. - -Bouglé társadalombölcsészete úgyszólván közbenső helyet foglal el -egyrészt a biológiai vagy mechanikai elméletek, másrészt a lélektani -elméletek között. – Valóban, mikor a társadalmi formák keletkezését -magyarázza ez a szocziológus, egyszerre tekintettel van úgy a -mechanikai, mint a lélektani meggondolásokra. Amikor valamely társadalom -vagy társadalmi forma kialakulását a népesség külső körülményei -(mennyiség, sűrűség, egyneműség vagy különneműség) révén magyarázza, -számot vet ugyanakkor e mechanikai befolyások lélektani -következményeivel is és igyekszik e következményeket a lélektan -általános törvényeivel kapcsolatba hozni. - -Mindazáltal, ha jobban szemügyre vesszük, úgy véljük, hogy Bouglé inkább -hajlik a mechanizmus felé. Alárendeli voltaképpen a belsőt a külsőnek. -Ugy látszik, nem fogad el semmiféle társadalomfölötti tényezőt, amelytől -függenek maguk a társadalmi alakulások. Azt hiszi, hogy azok az eszmék, -amelyek valamely társadalomban működnek, erejüket nem benső értékükből -merítik, hanem a miliőnek, ahol fejlődnek, kedvező befolyásából. – -Kérdezhetjük azonban, vajjon bizonyos eszmék nem fejthetnek-e ki erőt -pusztán logikai értéküknél, vagy életbevágó hasznosságuknál vagy -erkölcsi szépségüknél fogva is? A népesség külső körülményei formát -alkotnak csupán, amelybe anyagot kell beléönteni. Ezt az anyagot csak a -gazdasági vagy a lélektani tényező szolgáltathatja, vagy mindkettő -egyszerre. - -Azok az elméletek, amelyek tulajdonképpeni lélektani tényezőkhöz -folyamodnak, Rousseau (a szerződés), Giddings, Tarde és Mazel elméletei. - -Nem időzünk hosszasan annál az elméletnél, amely szerint a társadalmak -kialakulása az egyének között létrejött szerződésnek a gyümölcse volna. -– Ennek a rendszernek a végleges és döntő czáfolata eléggé ismeretes. -Circulus vitiosusban forgunk, amikor a társadalmak alakulását -szerződésnek tulajdonítjuk, mert hiszen a szerződés eszméje már maga is -föltételezi a társadalmi életet. A szerződés eszméjének befolyása -tagadhatatlan a mai társadalmakban. (De vannak gondolkozók, pl. -Tolsztoj, akik harczolnak ellene.) De bármint van is ma, annyi bizonyos, -hogy ennek az eszmének a kezdetleges társadalmakban nem volt semmiféle -befolyása. A czivilizácziók fejlődésének első fázisaiban, mint Anton -Menger megjegyzi, a szerződés nem volt egyéb, csak a kényszernek -kifejezése, és még ma is hány olyan szerződés van, amely csak látszólag -szabad, és nem egyéb, mint az elnyomásnak a leplezése! Bármint van is a -dolog és bármi legyen is manapság a legtöbb szerződés erkölcsi értéke, -annyi bizonyos, hogy a szerződés eszméje nem kiinduló pont, hanem -későbbi eredmény, a társadalmi életnek nem oka, hanem következménye. - -Az az elv, amelyhez Giddings folyamodik, kevésbbé mesterkélt. Ez a _faji -tudat_. Ez a tény abban áll, hogy valamely lény egy másik lényben -felismeri azt, hogy ugyanolyan fajú, mint ő maga. Ez az érzés, ha -egyszer adva van, könnyen lehetne szerződések és szövetségek -megteremtője. - -Ez ellen az elmélet ellen több kifogást lehet tenni. Mit is értünk -valójában faji tudat alatt? Ha az _emberfajták_ tudatát értjük alatta, -vagyis a lélektani és ethnikai hasonlóságok tudatát, akkor ne felejtsük -el, hogy az emberfajtát, mint tényezőt, elégtelennek találtuk már a -társadalmak kialakulásának magyarázatára. - -Ha ellenben a _faji_ tudat alatt azt a tudatot értjük, amely az egész -emberiség közösségének tudata, akkor ez az elv sokkal általánosabb és -sokkal határozatlanabb, semhogy megmagyarázhatná ilyen vagy olyan -különös csoportnak avagy ilyen vagy olyan különös társadalmi formáknak a -kialakulását. - -Vagy talán valami _entitást_, félig biológiai, félig lélektani entitást, -értsünk a faji tudat alatt? Hasonlatosat De Roberty társadalmi -pszichizmusához? Az ilyen elvhez való folyamodás egyértelmű volna a -teljes _realizmus_ vagy társadalmi miszticzizmus karjai közé való -hullással. - -Érthetjük végre faji tudat alatt az érdekek, gondolatok, vágyak és -meggyőződések hasonlóságát, amelyet valamely adott pillanatban -embereknek a tömörülése mutat fel. Ilyen értelemben hajlandók volnánk -ezt a befolyást elfogadni. De ezt a társadalmi tudatot nem szabad -lényeggé emelni, sem elfelejtenünk nem szabad, hogy ennek a faji -tudatnak nincs sem jelentősége, sem léte, csak az egyéni tudatokban és -azok révén. Minden egyén a maga módján tükrözi vissza a környező -gondolatokat és ebbe a visszatükrözésbe belevegyíti a saját lényegét is. -És az egyéniségnek ez a szerepe egyre nagyobb lesz, amily mértékben az -értelmi, eszthétikai és erkölcsi fejlődés egyre bonyolultabbá és -gazdagabbá válik és amily mértékben a csordaszellemi állapot helyet -enged az individualista szellemi állapotnak. Nietzsche megjegyzi, hogy -valamely filozófiai vagy erkölcsi meggyőződés mindig valamely egyéni -véralkatnak a kifejeződése, valamely egyén elnyomott vagy ellenkezőleg -szabadon fejlődött életösztöneinek a megnyilatkozása. - -Amennyiben valamely kollektiv érzés nem talál egyéni tudatot, amelyben -visszatükröződik és kifejezésre jut, annyiban alaktalan marad és -tudomása sincsen önmagáról. Novicow, aki egyébként nagyon is hajlandó -elfogadni a kollektivitások névtelen tudatát, maga is elismerte ezt az -igazságot. «Arndt, – írja Novicow,[55] – 1814-ben kénytelen volt még -kategorikusan kifejezni híres verseiben, hogy a németség hazája arra az -egész földterületre kiterjed, ahol a német nyelv viszhangzik.» Tehát ez -a nemzeti érzés akkor még szunnyadt, és máskép nem ébredhetett tudatos -létre, csak azzal a föltétellel, hogy valamely egyéni tudat hangoztassa -és magyarázza. - -Tegyük még hozzá, hogy az, ami a modern társadalmi, különösen a jogi -alakulásokat meghatározza, nem annyira a faj vagy a társadalom eszméje, -mint inkább az egyén gondolata. - -Tarde-é az érdem, hogy az egyéni értéknek és hatásnak ezt a gondolatát -különösebben megvilágította. Lerázván a realizmust és a biológiai -társadalmi miszticzizmust, továbbá a fejlődés eszméjét a szocziológiában -a különleges okok és a személyes akarati beavatkozások eszméjével -helyettesítvén, rehabilitálta az egyént és kellőképpen kimutatta -fontosságát. Az egyén nem biológiai és társadalmi tényezők egyszerű -terméke. Legalább is annyi hatalma van, hogy a maga módján foglalja -össze a megelőző és a tényleges társadalmi befolyásokat, visszahatást -fejtsen ki ellenök és eredeti erők középpontjává, új társadalmi irány -kiinduló pontjává legyen. Törvényes visszahatást fejtvén ki a nyomasztó -társadalmi doktrinák ellen, amelyek az egyént a kollektiv végzetességek -súlya alatt összelapították, Tarde-é volt az érdem, hogy «H. Mazel -szavai szerint, alárendelt az egyéni tulajdonságoknak minden nagy -kollektiv erkölcsi vagy vallási tényezőt.»[56] - -Tegyük hozzá, hogy Tarde individualizmusa nem arisztokratikus -individualizmus, mint Nietzsche-é, vagyis nem önellentmondásos -individualizmus. Mert Nietzsche arisztokratikus indidualizmusa -antiindividualizmussá válik, mihelyt azokról van szó, akik nem az urak -és akiknek ennélfogva nincs sem hatalmi akarásuk, sem joguk a hatalomra. -Tarde individualizmusa demokratikus individualizmus, amely azt akarja, -hogy mindenkinek része legyen az akarásban és a hatalomra való jogban. - -Ez az elve annak a demokratikus individualizmusnak, amelyet H. Mazel -kifejt a társadalmi szinergiáról szóló elméletében. Mint Tarde, Mazel is -az egyéni erőkifejtést és kezdeményezést hirdeti. «A társadalmi -kritériumot, – mondja Mazel,[57] – könnyű felismerni. Mindaz, ami kedvez -az egyéni terjeszkedésnek, felelősségnek, energiának, jó; mindaz, ami -akadályozza, rossz. A szabály, a fegyelem, sőt még a kommunizmus is -helyeselhető, mikor az erőkifejtést mozdítja elő, mint egy-egy trappista -telepes rendben,[58] vagy egy-egy úttörő rajban. De mihelyt a kényszer -czélja a korlátozás, a szabályé a mérséklés, a kommunizmusé az elnyomás, -akkor az eredmény rossz lesz. A terjeszkedés még a monade-léleknek is -szükséglete, és a munka az emberiség nagy törvénye… A népek, amelyekben -megfelelő mennyiségű szeretet ápolja az egyetértést, hierarchikusan -fognak szervezkedni energiájuk szerint, vagyis mindig, illetve csaknem -mindig a mi nyugati társadalmainkban, annálfogva, mert a szinergia -uralkodik a kényszer fölött.» - -Óvakodnunk kell attól, hogy ezt a szinergiát, ezt a független, aktiv és -szabad szolidaritást, amely lényegében tiszteli az egyént, össze ne -zavarjuk azzal a passziv és nyájszerű csordaszolidaritással, amely -lényegében zsarnoka és elnyomója az egyéniségeknek, s amely áthatja a -tömegek ingatag és állhatatlan lelkét és még inkább hatóságaink és -hivatalnoktestületeink elcsenevészedett és elbutult szellemi állapotát. - -A szocziológia egyre jobban ki fogja mutatni a közigazgatási -követelődzések társadalmi hivságát épp úgy, mint az erőre való -arisztokratikus hivatkozásokét. «Mindenki fejlessze saját körében az -intenzitás maximumára saját cselekvőségét, – mondja H. Mazel, – akkor a -társadalmi jólét virulni fog, anélkül, hogy szükség volna pénzügyi -szipolyozásokra, vagy nemesi hűbérszolgálatokra.» - -Különben is nem szabad azt várnunk semmiféle társadalmi elvtől, hogy az -a földi paradicsom legyen. A társadalmi téren, bárhogy fogjuk is fel -azt, a küzdelem örökös marad. Az ellentétes társadalmi körök küzdelme; -az egyén küzdelme is saját társadalmi miliője ellen, hogy túlemelkedjék -rajta és kiszabaduljon belőle, hogy lerázhasson mindenfajta -csorda-befolyást. - -Az a társadalmi monizmus, amelyről némely gondolkozó álmodott, agyrém -csupán. A termékeny elem a társadalmak életében nem az egyén -passzivitása, nem az egyén nyájszerű alárendelése a társadalmi elvnek; -hanem ellenkezőleg: az egyén visszahatása és néha ellenállása. - -Főként a társadalmi világban igaz az, hogy a harcz a szülő anyja minden -jónak: πόλεμος πάντων μήτηρ. – Ha az ember, mint Aristoteles mondta, -politikai állat, akkor autarchikus állat is. Ezért van az, bármit -mondanak is a társadalom monisztikus és egységre törekvő elméletei, hogy -azoknak a tehetségeknek, amelyekkel az egyén érvényesíti a maga -személyes életakaratát, jótékony, és minden esetben lényeges és -szükséges a szerepük. Nietzsche joggal látja az egyéni életakarásban -minden cselekvésnek, még a személyes és kollektiv jellegűnek is, az -elvét. Vajjon a vallási, bölcselmi és társadalmi dogmatizmusok mások-e, -személytelenségük ellenére is, mint szerzőjük életösztöneinek -megnyilvánulásai? Azok a hajlamok, amelyeket rosszaknak és -társadalomelleneseknek neveznek, – Nietzsche szerint –: «oly törekvések, -amelyek lényegesek az élethez. Az élet általános háztartásában létezniök -kell ezeknek a hajlamoknak, s a létezésük mélységes és lényegbe vágó, s -ennélfogva ezeket a hajlamokat erősíteni kell, ha erősíteni akarjuk az -életet.»[59] - -A harcz és az egyéni cselekvőség kiküszöbölése illúzió és lehetetlenség. -Meg kell állapítanunk, hogy a _küzdelem_, a különféleség örökké való -elem. A teljesen egynemű társadalom izetlen csorda-alaktalansággá -olvadna szét. A küzdelem az, aminek segítségével kiszabadul az egyén a -csorda szellemi állapotából, és aminek segítségével a szinergia -mindenekelőtt, az egyéni lelkekben, szabadság és energia marad. - - -II. FEJEZET. Mi a társadalmi tudat? - -Szemügyre vettük a különböző tényezőket, amelyek segítségével -megpróbálták a társadalmak kialakulását megmagyarázni. Kiküszöböltük a -társadalmi világ biológiai fogalmát; viszont hangoztattuk a gazdasági -tényezők és a lélektani tényezők fontosságát, alárendelvén az előbbieket -az utóbbiaknak. Az emberi egyén úgy tünt fel előttünk, mint eredeti erő, -amely aránylag független a társadalmi mechanizmustól. Mint ahogy az -egyén – az eszme puszta hatalmánál fogva – képes fokozatosan -megvalósítani saját magában a belső szabadság valamely eszményét, épp -úgy képes, pusztán az eszmeerők törvényének erejénél fogva, -megvalósítani fokozatosan maga körül a külső és társadalmi szabadság -valamely eszményét. A társadalmi rendben csak úgy, mint a lélektani -rendben az egyén nem a külső mechanizmusnak egyszerű viszfénye. Ő maga -is módosító energiája, és bizonyos esetekben irányítója is ennek a -mechanizmusnak. - -Más az egyéni tudat és más a társadalmi tudat. Ez az utóbbi nem -alakulhat ki csak egyéneknek az agyában. És mégis megoldhatatlan -ellentétek vannak a társadalmi tudat és az egyéni tudat között, a -társadalom élniakarása és az egyén élniakarása között. A fejlődés maga -sem tesz egyebet, mint hogy egyre jobban megvilágítja ezeket az -ellentéteket és erősebben kidomborítja őket az egyének agyában. Valamely -kor leghatalmasabb gondolkozói éppen azok, akik legtudatosabban látják -ezeket az ellentéteket. - -A társadalmi tudat két elemet tételez fel. Ezek: 1. a környező -társadalmi befolyások tudata; 2. e befolyások és az egyéni élniakarás -között való összeütközés tudata. Csak az egyén agyában alakulhat ki és -válhat erkölcsi jelentőségűvé az addigelé tudattalan társadalmi -mechanizmus. Az egyéni tudat csak akkor képes megítélni ezt a -mechanizmust és szükség esetén képes fel is lázadni ellene. Azok, akik a -jövőtől az egyéni tudat és a társadalmi tudat kiegyenlítődését vagy -inkább azonosulását várják, óriási illúzió (a társadalmi monizmus) -rabjai. Mint mondottuk: a küzdelem örökkétartó. - -Mint ezt is megmondottuk már: ez a társadalmi tudat nem egyaránt világos -és tudatos a csoport valamennyi tagjában. Novicow szerint: vannak -kiválasztottak, s bizonyos értelemben ezek játszák a társadalom agyának -a szerepét. Novicow helyesen jegyzi meg, hogy ezeket a kiválasztottakat -nem szabad azonosítani a kormánynyal. «Mikor valaki az agyat a -kormányhoz hasonlítja, – mondja Novicow, – akkor ezzel annak adja jelét, -hogy nincs tisztában a fiziológiával és a szocziológiával. A -kiválasztottakhoz és nem a kormányhoz kell az agyat hasonlítani. Az -agynak pontosan ugyanazok a funkcziói, mint a kiválasztottaknak. Nagy -feladatuk az, hogy kidolgozzák a társadalmi tömörülés gondolatait és -érzéseit. Bizonyos mértékben ők állnak az élén a társadalmi mozgalmaknak -is; de azok a személyek, akik a kormányzás közegei, úgyszólván sohasem -azok, akik az eszméket és az érzéseket kidolgozzák.»[60] - -Novicow szerint, a kormány szerepe olyanformán különbözik e tekintetben -a kiválasztottak szerepétől, hogy míg ez utóbbiak arra vannak hivatva a -jövőben, hogy egyre világosabban és tökéletesebben úgyszólván a -társadalmi _sensoriummá_ váljanak, addig a kormányműködésnek éppen -ellenkezőleg egyre tudattalanabbá és automatikusabbá kell válnia. «A -kormányzói működés, – írja e kérdésre vonatkozóan Novicow, – nem vált -még tudattalanná mai társadalmainkban, úgy, mint ahogy azzá vált már az -emberi testben. A társadalmak még elég újkeletű organizmusok. A létért -való küzdelemnek nem volt még ideje arra, hogy a legtökéletlenebb -formákat megsemmisítse és csak a legjobban szervezetteket óvja meg. De -könnyű bebizonyítani, hogy a tökéletesedés a tudattalanságban van. Egész -tömeg ember, még azok között is, akiknek politikai pártja igen szép -képviselettel dicsekedhetik, nem akar foglalkozni az állam ügyeivel. -Mennél jobban tökéletesedik a kormányzás, annál kevésbbé foglalkoznak -vele az emberek. Valóban a polgár, ha semmikép sem zavarják őt azok, -akik a hatalmat gyakorolják, sohasem gondol rájuk. A kormányzó működés -végül tudattalanná lesz a társadalmak kebelében, mintahogy már is azzá -lett az emberi testben.» - -Mi a magunk részéről nem fogadjuk el Novicownak ezeket a nézeteit az -egyén jövőbeli lemondásáról. Novicow meghatározása a kormányzói -működésről oly tényállásnak felel meg, amely ebben vagy abban a -társadalomban feltalálható. De szerintünk az a kivánatos, hogy ha már -egyszer elfogadtuk, hogy a kormányzás szükséges rosz, akkor a -kormányzókban legyen meg a társadalom elképzelhető legnagyobb és -legtökéletesebb tudata a társadalom mechanizmusának minden bonyolultsága -közepett, és viszont, hogy a polgárok érdeklődése ne szünjön meg a -kormányzói működés iránt, és ne bizzák rá magukat úgy, mint valami -csalhatatlan gondviselésre. Novicow véleménye jó példa arra a -veszedelemre, amelylyel a társadalmi biologizmus jár a gyakorlati -következmények szempontjából. - -Ezek között a veszedelmek között az a legfőbb, hogy az automatizmust -tekintik a társadalmi élet dolgában az eszményképnek és az egyént -passzivitásra kárhoztatják a társadalmi hatalmakkal szemben. Az ilyen -felfogás végül a csordacsoportok tehetetlenségével helyettesítené az -egyéni energiát. Mert energiáról, a szó emberi értelmében, csak akkor -lehet szó, ha az egyénnek tiszta tudata van önmagáról és a saját -társadalmi miliőjéről. - -A társadalmi eszménykép a kormányzás minimuma; és még ennek a minimumnak -is lehetőleg az egyén tudatos ellenőrzése alá kell esnie. – E -tekintetben, a népszavazás _(referendum)_ tervei és kísérletei -rokonszenves megfontolásra érdemesek.[61] - - - - -HARMADIK KÖNYV HOGY MARADNAK FENN A TÁRSADALMAK? - - -I. FEJEZET. A társadalmi fenmaradás általános törvénye. - -Minden társadalom, ha egyszer megalakult, arra törekszik, hogy -fenmaradjon. - -Lássuk most, melyek azok a törvények, amelyek a társadalmak fentartását -illetőleg érvényesek. - -Schopenhauer egy megjegyzése szerint: a társadalmi élet az egyetemes -élniakarás legenergikusabb formája. «Az állam, – mondja valahol ez a -filozófus, – az emberi önzés főműve.» Ez a mondás nemcsak az államra -áll, hanem minden társadalomra. Minden társadalmi csoport, kivétel -nélkül, vadul ragaszkodik a léthez. Hogy védekezzék és növekedjék, oly -kapzsiságot, oly ravaszságot, oly szívósságot, oly kegyetlenséget, oly -kiméletlenséget fejt ki, amely teljességgel ismeretlen az egyéni -lélektanban. Tegyük hozzá még ehhez a képmutatás fitogtatását, amelyet -minden kollektiv önzés szinlelni szokott. Mihelyt valamely szent dogmává -emelt általános érdek védelméről van szó, mindennemű csalás és -erkölcstelenség törvényessé válik az állami észszerűség, a csoport -lét-imperativusza nevében. - -Mindenfajta egyéni energiát, minden téren, gazdasági, politikai, jogi, -erkölcsi téren egyaránt, szorosan alárendelnek a közhasznosságnak. - -_Salus societatis suprema lex esto._ Jaj azoknak az energiáknak, amelyek -nem hajolnak erre a fegyelemre. A társadalom megtöri vagy kiírtja őket, -szánalom nélkül. Ebbe a kivégzésbe beleviszi az egyén legteljesebb -megvetését. Ugy működik, mint vak, ellenállhatatlan és engesztelhetetlen -ösztön. Szörnyű konkrét formában képviseli azt a brutális erőt, amelyet -Schopenhauer így írt le: az értelemtől elválasztott életakarás. - -Legtöbbnyire valóban csaknem tudattalan módon hajtja végre saját -fentartási törvényét. Felséges nyugalommal hazudik, öl, lop és bitorol. - -Az optimista utópiák ellenére, minden társadalom rabló, bitorló, -hatalmaskodó és zsarnokoskodó, és az is lesz. Nem véletlenül az, hanem -lényegénél fogva. «A társadalmi testnek, – mondja Nietzsche, – a -megtestesült hatalmi akarásnak kell lennie; a társadalmi test növekedni, -terjeszkedni akar, magához akar mindent vonzani, túlsúlyra akar -törekedni – még pedig nem erkölcsi vagy erkölcstelen motivum alapján, -hanem azért, mert _él_, és azért, mert az élet _nem egyéb_, mint éppen a -hatalmi akarás. És mégis az európaiak köztudata egy kérdésben sem áll -ellent oly makacsul a belátásnak, mint éppen ebben. Ma már -széltében-hosszában, még tudományos álarcz alatt is, a társadalom oly -jövendő állapotáért rajonganak, amely híjával lesz «a kizsákmányoló -jelleg»-nek. Ez úgy hangzik az én fülemnek, mintha valaki azt igérné, -hogy föltalál olyan életet, amely híjával lesz minden szerves -működésnek. A «kizsákmányolás» nem valamely korrumpált vagy tökéletlen -és kezdetleges társadalomnak a tulajdonsága; a kizsákmányolás az élet -_lényegéhez_ tartozik, mint alapvető szerves működés, következménye az -igazi hatalmi akarásnak, amely éppen az élet akarása. Ha meg is -engedjük, hogy ez, mint elmélet, ujdonság, – mint realitás ez az egész -történelemnek _őseredeti ténye_. Legyünk hát elég őszinték magunkhoz és -ismerjük be ezt!»[62] - -Hogy pontosan tanulmányozhassuk a társadalmak fenmaradásának tüneményét, -egy általános törvényt és több részleges törvényt fogunk -megkülönböztetni, mely utóbbiak csak az általános törvénynek az -alkalmazásai. - -Ezt az általános törvényt szépen megformulázta Simmel[63] és Sighele. - -«Minden társadalomban, – mondja Simmel, – történik olyasmi, ami épp úgy -jellemzi az egyéni életet is: minden pillanatban külső vagy nem külső -zavaró erők támadják meg a csoportozatot, és ha rajtuk mulna, nem -késnének a csoportozatot felbontani, vagyis alkotó elemeit idegen -csoportozatokba átterelni. De e pusztító okokkal fentartó erők szállnak -szembe, amelyek együtt tartják ezeket az elemeket, biztosítják -összetapadásukat és ily módon biztosítják az egésznek az egységét addig -a pillanatig, amelyben, mint mindennemű földi dolog, átengedik magukat -az elemek azoknak a bomlasztó hatalmaknak, amelyek ostromolják őket. – -Ez alkalommal láthatjuk, mennyire helyes a társadalmat úgy mutatni be, -mint _sui generis_ egységet, amely különbözik egyéni elemeitől. Mert -azoknak az energiáknak, amelyek a társadalom megóvása végett működésbe -lépnek, semmi közösségük nincsen az egyének önfentartó ösztönével. A -társadalom annyira más eljárásokat követ evégből, hogy az egyének élete -igen gyakran sértetlen és virágzó marad, mikor a csoport élete már -satnyul, és megfordítva.»[64] - -Sighele viszont a következő módon összegezi a társadalmi önfentartás -lényeges törvényét: «Az önfentartás valamely törvénye uralkodik -szükségképpen minden szervezet fölött. Minden szervezetnek, hogy -élhessen, két sorozat működést kell kifejtenie: egyet, amely kooperativ -befelé, és egyet, amely védelmi, kifelé.»[65] Ezek az általános -törvények vonják maguk után mindazokat a másodrendű törvényeket, amelyek -az emberi csoportok megmaradását biztosítják. - - -II. FEJEZET. A társadalmi egység és folytonosság törvénye. - -Az egység törvénye az a társadalmi lélektanban, ami az egység szüksége -az egyéni lélek számára. Miért törekszik az egyéni szellem mindenben -arra, hogy nézeteit egységesítse? Mert ez első és fő élettörvénye, amely -nélkül az egyén ellentmond önmagának és megsemmisül. Az egység ugyanígy -lényeges föltétele valamely csoport megmaradásának is. Az az egység, -amelyről itt szó van, nem lehet egyéb, mint valamely összetevődött -egység, tehát lényegében relativ egység. Ugyanannak a czivilizácziónak a -különféle elemei kénytelenek egy egészbe keveredni, vagy amikor ez -lehetetlen, kénytelenek _látszólag_ összekeveredni, észrevehetetlen -átmenetek révén, hogy ily módon leplezzék az ellentéteket. - -A társadalmi folytonosság törvénye nem kevésbbé fontos törvény. Ez a -folytonosság kétféle lehet: fiziológiai és lélektani. – Fiziológiailag -ez az a vérségi kapocs, amely egymáshoz fűzi az időben a nemzedékeket. -Simmel megjegyzi, hogy mindenütt, ahol a többi kapcsolat hiányzik, a -fiziológiai kapocs a társadalmi folytonosság _ultimum refugium_-a. Igy -például, mikor a német czéh (Zunft) elfajult és belsőleg elgyöngült, -annál inkább elzárkózott kifelé, mennél inkább gyöngült összetapadó -ereje; ez hozta létre azt a szabályt, hogy csak a mesterek fiait, a -mesterek vejeit, a mesterek özvegyeinek férjeit fogadták be a mesterek -közé. Ez a fiziológiai kapocs hozza létre még ma is jól ismert -eredményeit a nepotizmus neve alatt a tényleges közigazgatásban, amely -nem egyéb, mint a mai czéhek vagy kasztok rendszere. - -Más esetekben a társadalmi folytonosságnak lélektani alapja van. Ez az -alap nem egyéb, mint az az értelmi és erkölcsi egyformaság, amely -valamely csoportban átplántálódik az elődökről az utódokra. A -folytonosság itt abból a tényből ered, hogy mindig marad hivatalban elég -régi tag, hogy az újakat beavassa; ez teszi például oly állandóvá a -katholikus klérust és a hivatalnoki testületeket. Ez teszi lehetővé -nekik, hogy minden egyéni változás közepette is megóvják változatlanul -azt az objektiv szellemet, amely lényegük. - -A társadalmi folytonosság törvényét szimbolizálja a politikai rendben a -legfőbb méltóság örökletessége. Objektiválódhatik ez a törvény bizonyos -személytelen tárgyakban is, melyek a csoport elidegenithetetlen javai. A -legjobb példa erre a holtkézi birtokok intézménye. Joggal mondhatták: az -egyházi testületek uradalma sokáig az oroszlán barlangjához hasonlított, -amelybe minden beléphet, a honnan azonban semmi sem lép ki. - -Jegyezzük meg, hogy a társadalmi folytonosságnak ez a törvénye, ha -túlságosan abszolút módon érvényesül, azzal végzi a munkáját, hogy -czéljával ellenkező eredményeket hoz létre. Az a társadalom, amelyben -semmi sem újul meg, nincs messze hanyatlásától. Nietzsche szerint: «Van -bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, _történeti érzék_, amely árt az élő -lénynek és végül meg is semmisíti azt, akár egy emberről, akár egy -népről, akár egy egész czivilizáczióról van is szó.»[66] - - -III. FEJEZET. Az életalkalmazkodás törvénye. - -Hogy valamely társadalom fenmaradjon, ahhoz épp úgy, mint az -alakulásához, arra van szüksége, hogy megfeleljen valami -életszükségletnek, természetes, akár belső, akár külső szükségességnek. -Más szavakkal: kell, hogy a társadalom szükséges funkczió szerve legyen. -A funkczió maradandósága biztosítja akkor a szerv maradandóságát is. Az -a társadalom, amely hasznos funkcziót teljesít, kiállhat oly -rázkódásokat és megpróbáltatásokat, aminőket létjogosultság nélkül való -társadalom képtelen kiállani. - -Jhering megjegyzi, hogy minden jogi forma, amelynek eshetősége van arra, -hogy tartós legyen, a csoport valamely mélységes életszükségletének -felel meg, és amikor ezek a szükségletek átalakulnak, maga a jog is -átalakul. – A szokásjog, amely oly szívós természetű, alkalmazkodásnak a -kifejeződése – a kényszer uralma alatt – a győző elem és a legyőzött -elem között, amelyek végül ugyanegy társadalomba olvadnak össze. «A -hatalmasok, – mondja Ch. Andler, – szövetkeznek és szervezkednek, hogy -sokáig hatalmasok lehessenek; a megszokás az elnyomottak számára együtt -jár a lázadás lehetetlenségével. Az egyik fél zsaroló uralmából és a -másik fél lemondó szolgaságából támad az a _szokás_, amely a jog spontán -formája.»[67] - -A társadalmi alkalmazkodásnak két formája különböztethető meg: a belső -alkalmazkodás és a külső alkalmazkodás. Ahhoz, hogy valamely társadalom -fenmaradjon, először is arra van szükség, hogy alkalmazkodjék a -miliőjéhez. Ha a miliő körülményei változnak, a társadalomnak is át kell -változnia és alkalmazkodnia kell, mert különben eltünik. Sőt, mi több, -arra van szüksége, hogy a különféle elemek, amelyek alkotják, belsőleg -alkalmazkodjanak. A. Comte megjegyzi, hogy a létező társadalmak -politikai állhatatlanságának az az oka, hogy nem alkalmazkodtak -belsőleg, még pedig azért nem, mert együtt megvan bennök a három -ellentétes gondolkozási mód: a theológiai, a metafizikai és a -tudományos. - -Lehetnek mesterséges alkalmazkodások is, amelyeknek az a czélja, hogy -valamely meggyőződést vagy tant úgy «preparáljanak», hogy az -hozzáidomuljon azoknak a szellemi állapotához, akiknek szánták. E -preparálás hiján a tannak semmiféle eshetősége sincs arra, hogy tartós -hatást tegyen. A dolgok kényszerű erejénél fogva abban a módban tehát, -ahogyan a nyilvánosság elé terjesztik a politikai, társadalmi vagy -vallási doktrinákat, nagy része van az illuziónak és a beállításnak. G. -B. Shaw megjegyzi, hogy a doktrináknak «fogantyúra» van szükségük, -amelynél fogva a kevéssé művelt intelligencziák megragadhassák azokat. A -terjesztés nagy művészete éppen az, hogy ezt a «fogantyút» jól ki tudják -számítani. Ugyancsak Shaw mondja azt is, hogy minden társadalmi -doktrinának (például a szoczializmusnak is) két oldala van: egy -tudományos (ezoterikus) és egy illuzionista (exoterikus). «Van bizonyos -preparálás, – irja Shaw, – amelyhez a tudománynak alkalmazkodnia kell, -hogy a tömeghez férhessen. Ha nem lehet a tudományt erővel beleverni a -tömegbe, mint ahogy az egyszeregyet beleverik a gyerekekbe, akkor, akár -művészi, akár vallási dráma formájába kell öltöznie, hogy fölkeltse a -nép rokonszenvét és lekösse a figyelmét. És mint ahogy a rokonszenvet és -az érdeklődést az értelmi kiváncsiság követi, úgy kell a drámát követnie -az elméletnek, oly módon, hogy a nép gondolkozhasson is épp úgy, mint -ahogy érez… Mit látunk vajjon a szoczializmus tudományos jellegének -következményekép is? Azt, hogy szemmel láthatóan engedelmeskednie kell -annak a törvénynek, amely előtt minden tudomány meghajol, mikor azt -óhajtja, hogy a nép támogassa. Illuzióknak igéretekkel telehimzett -fátyola mögé kell rejtőznie és föl kell szerelnie önmagát észbeli -«fogantyú»-val, még pedig nagyon egyszerűvel, amely a közönséges -szellemnek is lehetővé teszi, hogy könnyen megragadhassa.»[68] - -Novicow megjegyzi, hogy a társadalmak életében vannak «mesterséges hibás -alkalmazkodások» is, amelyeket a környező körülmények hamis értékelése -hoz létre. Novicow példakép a védővámos tévedést hozza fel, amely -őszerinte gyökeres gazdasági hanyatlásnak az oka azoknál a nemzeteknél, -amelyek elfogadják. «A védő-vámrendszert, – mondja Novicow, – röviden -így határozhatjuk meg: a miliő mesterséges hibás alkalmazkodása. A mi -bolygónk amúgy is nagyon rosszúl alkalmazkodott szükségleteinkhez. De mi -őrültségünkben és vakságunkban azt akartuk, hogy a természet még inkább -mostohaanyánk legyen és… kitaláltuk a védő-vámos rendszert.»[69] - - -IV. FEJEZET. A társadalmi differencziálódás törvénye és a -kiválasztottak törvénye. - -A differencziálódás törvénye abban áll, hogy minden társadalomnak -fentartásához szüksége van differencziálódott szervekre, amelyek -pontosan és gyorsan végezhetik a társadalmi funkcziókat. - -Németország régi czéheinek a hanyatlását részben az okozta, hogy nem -tudták ellátni magukat szervekkel. - -Azokat az előnyöket, amelyek differencziálódott társadalmi szervek -megteremtésének az eredményei, Simmel nyomán három fő csoportra -oszthatjuk: - -1. Ott, ahol vannak differencziálódott szervek, a társadalmi test -mozgékonyabb. Ameddig minden egyes politikai, jogi, közigazgatási lépés -megtételéhez az egész társadalmi testnek mozdulni kell, cselekvését -nehezíti az esetlenség. «Mikor egy tömeg mozdul, – mondja Simmel, – -mozdulatait nehezíti mindenféle tétovázás és fontolgatás, egyrészt a -különleges érdekek széthajlása, másrészt az egyének közönbössége -következtében. A társadalmi szervek ellenben megszabadulhatnak -mindezektől az akadályoktól, mert minden szerv határozott czélra -teremtődött és aránylag egymáshoz közelebb álló személyek csoportjából -áll; és ily módon hozzájárul a tömeg fentartásához, amennyiben -pontosabban és gyorsabban végzi a mozdulatokat.»[70] - -2. Oly esetben, amikor az egész csoportnak meg kell mozdulnia minden -egyes társadalmi czél érdekében, elmaradhatatlanok a belső súrlódások. -Ennek az anarchikus állapotnak tipikus példája az olyan társadalom, -amelyben egyetlen ellenző tagnak a _vétója_ megakadályozza az -érvénybelépését az oly szabálynak, amelyet a többség elfogadott. Ezek a -súrlódások eltünnek vagy nagyon gyöngülnek ott, ahol külön szerveket -teremtenek, amelyek különleges biztosítékai az illetékességnek és a -szervező feladatra való alkalmatosságnak. - -3. Végül ennek a szervezetnek harmadik előnye az, hogy a kollektiv -erőknek jobb irányítását biztosítja. A tömeg, amikor cselekszik, sohasem -tud felülemelkedni bizonyos meglehetősen alacsony szellemi szinvonalon. -A legjobb tanácsadók talán nem is lesznek mindig azok, akik meg tudják -hallatni szavukat a tömeggel. Ellenben egy kisebbség mellett, ahol sok a -rátermettség, a tehetség könnyebben csinálhat karriért és könnyebben -hozzájuthat ahhoz a tekintélyhez, amely megilleti. - -Ezt az utóbbi pontot, véleményünk szerint, bizonyos fentartással lehet -csak elfogadni. Simmel elismeri, hogy «valamely hivatalnoki testületben -a féltékenység gyakran megfosztja a tehetséget az őt megillető -befolyástól, ellenben a tömeg, amely lemond minden személyes ítéletről, -könnyen követi a geniális vezért.»[71] - -Meg kell jegyeznünk ezenkívül, hogy a társadalmi szervek -differencziálódása együtt jár bizonyos hátrányokkal úgy a társadalom, -mint az egyén szempontjából. A társadalom szempontjából a hátrány az, -hogy a differencziálódott szervek gyakran önmagukat kezdik czélul -tekinteni, holott ők eszközök csak az összesség szolgálatában és arra -törekszenek, hogy a társadalmi test rovására fenmaradjanak és -gyarapodjanak. Az egyén szempontjából az a hátrány, hogy az egyén, aki -bizonyos funkczióra van korlátozva, végül azonosítja magát ezzel a -funkczióval és teljesen beléje olvad. Előmozdítja saját kasztjának -minden elfogultságát és minden ügyét, jót és rosszat egyaránt. Részese -annak a hibának, annak a szellemi sülyedésnek, amelyet testületi -szellemnek nevezünk. - -A kiválasztottak törvénye közvetetlenül belekapcsolódik a társadalmi -differencziáczió törvényébe. Ennek a törvénynek a hatása úgy -jellemezhető, hogy az valamely társadalom konzerváló befolyásainak a -kivonata. Mert az arisztokrácziák és a kiválasztottak, bármily -fajtájúak, lényegükben konzervativ elemek. Ámde a kiválasztottak szerepe -a történelem folyamán módosult. - -Kezdetben a kiválasztottak, minthogy az erő alapján választódtak ki, -szükségképen deszpoták volták. Manapság ez már nincs így szükségszerűen. -A társadalmi kiválasztottak (értelmiség, művészet és tudomány -szempontjából) gyakran kívül maradnak a kormányzáson. Azok, akik a -kormányzást végzik, ritkán tartoznak a kiválasztottak közzé. Ebből az -következik, hogy manapság a kiválasztottak nem szükségképpen -hatalmaskodók és nem szükségképpen ellenségei az újításoknak. Sőt néha -az újítások barátai és progresszisták is lehetnek. Különösen -Oroszországban van ez így, ahol igen sokan, akik egyben a született -arisztokraták és az értelmiségi kiválasztottak közé tartoznak, hívei a -progresszista és forradalmi eszméknek. - -Novicow igen szellemesen fejtegeti, hogy a kiválasztottak és a haladás -között nincs összeférhetetlenség. A kiválasztottak (nemcsak tudósok, -hanem írók és művészek is) előmozdítják az új és paradox eszmék -terjedését érzésbeli finomságukkal, művészi érzékükkel, amely képessé -teszi őket arra, hogy ezeket az eszméket oly formába öntsék, amelyben -befogadhatja őket a nyers köztudat is. «A kiválasztottak, – mondja -Novicow, – valamely társaságnak nemcsak eszméit dolgozzák ki, hanem -érzéseit is. Már pedig az érzések sokkal fontosabbak még az eszméknél is -a vágyak és akarások szempontjából… Sőt az érzés óriási hatalom a külső -eszmékkel való kapcsolatánál fogva. Mikor ez utóbbiak bántják az érzést, -ez fellázad és gyakran elkergeti a betolakodókat. Hogy elterjedhessen, -minden eszmének rokonszenves formában kell jelentkeznie: Nyiss ki egy -könyvet. Ha a kiválóság bélyegével áldott szellem írta, a könyv -vonzódást ébreszt benned. Végig fogod olvasni az egész kötetet. Valami -titokzatos erő árad ki feléd a szerzőből; minden mondata behatol értelmi -világodba. Az ilyen könyvnek mély és tartós a hatása. Még ha paradox is, -akkor is kivonod a szerző nézeteiből az igazságnak azt a maradékát, -amely gyakran keveredik tévedéssel. Ellenben, ha a könyv sérti az -érzésedet, akkor mindebből semmisem következik be, és a könyvet pár -oldal elolvasása után nyugodtan eldobhatod.» - -«A kiválasztottak azok, akik valamely nemzet életének minden egyes -korszakában meghatározzák azt, mi a kiváló és mi nem az. A kiválóság -manapság nem az, ami tegnap volt, és az sem, ami holnap lesz. De mindig -van olyan kiválóság, amely a jelen kiválósága.»[72] - - -V. FEJEZET. A társadalmi szolidaritás és a csordaszellem törvénye. - -A szolidaritás törvénye belekapcsolódik közvetetlenül a társadalmi -fenmaradás alapvető törvényébe. A szolidaritás egyrészt valóban azért -működik, hogy legyőzze a külső ellenségeket, másrészt pedig azért, hogy -megsemmisítse a veszedelmes vagy lázongó belső elemeket. Arra igyekszik, -hogy szilárdítsa a már meglévő társadalmi kapcsot. Érdek- és védelmi -közösségbe egyesíti mindazokat az egyéneket, akik ugyanabban a -pillanatban ugyanannak a csoportnak tagjai. A szolidaritás úgyszólván a -térben való társadalmi folytonosság, mintahogy a társadalmi folytonosság -időben való szolidaritásféléje a nemzedékeknek, amelyek egymásra -következnek valamely csoport élete során. - -A szolidaritás törvénye alkalmazható az emberi tevékenység minden -területére. Van gazdasági szolidaritás; politikai szolidaritás (egy párt -kebelében), vallási szolidaritás, foglalkozásbeli szolidaritás -(testületi szellem), osztályszolidaritás (nemesi szellem, polgári -szellem, proletár szellem). A szolidaritást napjainkban sokan -tanulmányozták. Számos szerző tanulmányozta hatásait (Izoulet, -Bourgeois, stb.). Sajnos, az eszméket nem egyszer elhomályosította e -téren a biológiai metaforákkal való visszaélés és az a jogosulatlan -törekvés, hogy a társadalmat organizmussal, a gondolkozó egyéneket pedig -élő sejtekkel fogják egy kalap alá. Az a kizárólagosan optimista -szempont is, amelyből vizsgálták a szolidaritást, hozzájárult az eszmék -meghamisításához. - -Megmondottuk már föntebb: a szolidaritás önmagában közönyös és erkölcsi -érzék hiján való. Czélja és eredményei szerint lehet helyes és jó, vagy -bűnös és ártalmas. Exakt társadalmi lélektan szempontjából a -szolidaritás nem egyéb, mint többszörös egoizmus, egyéni egoizmusok -összesűrűsödése és elkesernyesedése. Az osztálydühök és a testületi -dühök százszorta vakabbak, szivósabbak és engesztelhetetlenebbek, mint -az egyéni dühök. A szolidaritás szelleme lényegében antiindividualista, -bizalmatlankodik minden egyéniségben, amely elüt valamelyest az -átlagosság szürke szinkeverékétől. Az embernek nem is kell kiválóbbnak -lennie, mint a többiek, hogy gyűlöljék. Nem fogják megbocsátani neki azt -sem, hogy _eltérő_ a többitől, hogy eredeti. - -A szolidaritás szelleme gyűlöli a közömböseket és a kényeseket, akik -távol maradnak a csoport érdekeitől és apró mesterkedéseitől. Többre -becsüli a mesterkedőket, a harczosokat, azokat, akik láttatják magukat. -Megértjük az üldözéseket, amelyekből Rousseaunak kijutott, ha ismerjük -szellemi magatartását, amelyet ő maga jellemzett. «Természetesen én is -alárendelem magam, – írja, – annak a nagy erkölcsi parancsnak, amely -azonban lerombolója az egész társadalmi rendnek: hogy _sohase kerüljek -oly helyzetbe, amelyben mások kárában találom meg a saját hasznomat_. -Az, aki szigorúan követni akarja ezt a parancsot, mást nem tehet, mint -hogy teljesen visszavonul a társadalomtól, és aki így él, elvonulva, már -ennélfogva követi ezt a parancsot, anélkül, hogy gondolnia kellene -rá.»[73] Rousseaut azért gyűlölték, mert ezt a parancsot követte. És -amikor panaszkodott és tiltakozott, a társadalom nem törődött ilyen -kicsiséggel. Őrjöngve kiáltotta, hogy üldözni kell! - -Mint a közömböseket, épp úgy gyűlöli a szolidaritás szelleme a kritikai -szellemeket is. Mert ezek nem hajolnak a kötelező parancsok jármába. - -A szolidaritás szelleme lényegében konzervativ, mert lényegében -kényszerítő erejű és zsarnoki. Névtelen és felelőtlen zsarnokság és -egyben szolgalelküség, mert a ki kimondja a szolidaritást, az kimondta a -tömegbe sorozást is. A szolidaritás szelleme az engedelmességi szellem -fenmaradása, amely oly sokáig uralkodott az emberi nyájakon. Nietzsche -csodálatosan kimutatja ezt. «Mióta emberek voltak, mindig voltak emberi -nyájak is (családok, közösségek, törzsek, népek, államok, egyházak -szövetkezései) és mindig nagy volt az engedelmeskedők száma a -parancsolók kis számához képest; – ha tekintetbe vesszük tehát, hogy az -engedelmességet gyakorolták és nevelték legjobban és leghosszabb időn át -mindmáig az emberek között, akkor könnyen föltehető, hogy általában -minden emberben megvan az engedelmesség, mint belső szükség, mint -valamelyes _formális lelkiismeret_, amely parancsol: Föltétlenül meg -kell tenned valamit, semmiesetre sem kell megtenned valamit, szóval -_kell_ valamit tenned vagy nem tenned. Az ember igyekszik kielégíteni -ezt a szükségletét és anyagot adni neki. E szükséglet erejéhez, -türelmetlenségéhez, energiájához képest, válogatás nélkül, vad -étvágygyal habzsol és elfogad mindent, amit fülébe súgnak azok, akik -parancsolnak neki, akár a szülei, akár a gazdái, akár a törvények, az -osztályelfogultságok vagy a közvélemény… Ebből következik, hogy a -nyájember ma Európában úgy viselkedik, mintha ő volna az egyedüli -hatalomra jogosult emberfaj; azokat az erényeket, amelyek hasznossá -teszik őt a nyáj számára, úgy dicsőiti, mint az egyedüli, igazán emberi -erényeket.»[74] - -Látjuk, hogy a szolidaritás szellemének igazi alapja a csordaszellem. -Ennek következtében gyanakodnak rá és társadalmi vesztegzárba teszik -azt, aki egyedül él, aki félrevonul, aki az egyedüllét akarásának adja -jelét, akinek nincsenek «kapcsolatai». - -Aki egyedül él, az gonosz, – így mondják. – Emlékezzünk csak vissza -_Zola: Páris Gyomra_ czímű regényében a szelid és ártalmatlan Florentra, -akit a kerület bamba gyűlölettel kinoz, mert magányban és filantrop -utopista álmodozásban él. Az lesz bűnössé, aki távoltartja magát a dőre -és dühöngő csordaszövetségektől; aki nem akar együtt üvölteni a -farkasokkal. - -A szolidaritás és a konzervativ csordalét e szellemének egyik -követelménye az, hogy a közvélemény tisztelete és az attól való félelem -általánossá válik. Következménye annak az általánosítása is, amit -Nietzsche a csorda-hiúságnak nevez: «A hiú, – mondja Nietzsche, – örül -minden jó véleménynek, amelylyel felőle vannak (tekintet nélkül arra, -hogy milyen az igazi jelleme), de bántja őt minden rossz vélemény: mert -rabszolgája mindakettőnek; úgy _érzi_, hogy rabszolgája annak a régebbi -rabszolgasági ösztönnek a következtében, amely uralkodik rajta. A -«rabszolga» az a hiú ember vérében, a rabszolga hitványságának -maradványa, amely arra készti, hogy térdre boruljon rögtön ez előtt a -vélemény előtt, mintha nem provokálta volna. – És ismétlem: a hiúság -atavizmus.»[75] - -A társadalom nem mulasztja el a saját fentartására hasznosítani az -egyénnek e hajlamait a szolgalelküségre, és isteníti a _közvéleményt_. - -Az autarchikus és individualista filozófia ellenben Tolsztoj jeligéjét -fogadja el: «Ne ítélj!» – azzal az axiomával egyetemben, amely -szükségszerű kiegészítése az előbbinek: «Fütyülj mások véleményére!» «A -leghatalmasabb az, aki leginkább egyedül áll», – mondja Ibsen. - -Az eddig fejtegetett megfigyelések ráillenek minden szolidaritásra, -amelynek az a törekvése, hogy hatással legyen a tudatokra és ellenőrizze -az egyéni cselekvéseket. – Az a kérdés, vajjon ráillik olyan -szolidaritásra is, amely tisztára gazdasági? - -A mi véleményünk szerint a tisztára gazdasági szolidaritás, olyanforma, -aminő például az angol _Trade-Union_-ökben működik, azzal a föltétellel, -hogy kizárólag gazdasági marad, elkerülheti azokat a hátrányokat, -amelyeket föntebb kifejtettünk. - -Hasznára válhat a munkásnak, amennyiben megvédelmezi őt a gazdasági -kényszer ellen és néha bizonyos erkölcsi kényszer ellen is, amelyet a -munkaadó fejt ki. Másrészt ez a gazdasági szolidaritás nem nyomja el, -hanem teljesen szabadnak hagyja az egyéni tudatot és viselkedést. A -gazdasági szolidaritás az egyén életének csak egy töredékét hálózza be, -és a maga hatáskörén kívül állónak tekinti a tevékenységnek minden oly -fajtáját, amely nem gazdasági tevékenység. - -Mindazáltal e téren is van veszedelem, amelyet kerülni kell, s ez az, -hogy a gazdasági szolidaritás ne alakuljon át erkölcsi kényszerré és -ellenőrzéssé. Ezt a lépést igen könnyű megtenni. Gondoljunk csak arra a -szoros erkölcsi fegyelemre, amelynek igájába hajtották a középkor -czéhjei tagjaiknak a magánéletét. Nyilvánvalóan szükséges, hogy az ipari -társulás tekintsen el föltétlenül a családi, rokonsági, stb. -kapcsolatoktól. Voltak bizonyos angol _Trade-Union_-ök, amelyek -megtartották az inaskodás szabályozását, és jogot adtak az apának arra, -hogy fiát bevezesse a foglalkozásába, anélkül, hogy alávesse őt az -inaskodás kötelezettségének.[76] Az efféle eljárás mind anakronizmus, -amely nyilvánvalóan beleütközik a kizáróan gazdasági szolidaritás -elveibe. - -Azzal a föltétellel, hogy szükségkép óvakodik minden idegen befolyás -visszaélő beavatkozásától, véleményünk szerint, a gazdasági szolidaritás -kielégítő módon összeegyezteti a csoport érdekeit és az egyén -függetlenségét. Az unionisták, amennyiben unionisták, nem vallanak -semmiféle vallási, politikai, sőt erkölcsi doktrinát sem. - - -VI. FEJEZET. Az egyformaság törvénye és a nem egyformák -kiküszöbölésének törvénye. - -Ez a törvény nem egyéb, mint a szolidaritás törvényének alkalmazása. -Abban áll, hogy minden szervezett társadalom megkiván a maga tagjaitól -bizonyos hasonlóságot a viselkedésben, a szokásokban, sőt még a -véleményekben és a gondolatokban is. Minden társadalomban megvan az a -hajlandóság, hogy ne csupán a testet hajtsa a maga igájába, hanem az -értelmet és az akaratot is. Minden társadalom többé-kevésbbé -megvalósítani igyekszik egy híres rendnek a jelszavát: _Perinde ac -cadaver_. Tagjaira rákényszerít bizonyos fajta lelki mimetizmust. -«Vannak állatok, – mondja Sighele, – amelyek fölveszik a növény- és -ásványmiliők szinét, amelyekben élnek; vannak emberek, amelyek fölveszik -csoportjuknak az erkölcsi szinét.»[77] - -Az egyformaságnak ez a törvénye maga után vonja azt a törvényt, amely -szerint azokat az egyéneket, akik lázonganak ez ellen az egyformaság -ellen, ki kell küszöbölni. A csoport ellenállhatatlan és részben -tudattalan nyomást fejt ki az olyan lény kiküszöbölésére, aki vonakodik -alávetni magát a környező erkölcsi és társadalmi fegyelemnek. Az ilyen -egyén, Guyau kifejezése szerint, a türelmetlenség légkörét teremti meg -maga körül. - -Az üldözés, – mondja Bagehot,[78] – kiegészíti az utánzást: «Valamennyi -vad, jobban mondva, valamennyi tudatlan emberben megvan a hajlandóság az -üldözésre, még szembetünőbben, mint az utánzásra. Nincs barbár, aki bele -tudna nyugodni abba, hogy a nemzet valamelyik tagja eltérjen törzsének -barbár szokásaitól és ősi hagyományaitól. Legtöbbször az egész törzs azt -várná, hogy az istenek megfenyítik, ha azok közül, akik a törzset -alkotják, csak egy is lemondana az ősi szokásokról vagy valami újításra -adna példát. A modern időkben és a mai erkölcsi érzésű országokban, azt -gondoljuk, hogy mindenki csak a maga cselekedeteiért felelős, és nem -tudjuk elhinni, hogy mások hibája bennünket is bűnösökké tehetne. A -bűnösség a mi véleményünk szerint személyes folt, amely szabadon -választott viselkedés következménye és csak azt bélyegzi meg, aki ezt a -viselkedést választotta. De a kezdetleges korszakokban azt hiszik, hogy -a törzs egyetlen tagjának cselekedete istentelenséggel szennyezi be az -egész törzset; ez az egy cselekedet rászabadítja az egész törzsre az égi -fenyítést, minthogy megsérti a törzs külön istenségét. Ezeknek a -korszakoknak politikai eszmeköréből hiányzik a korlátolt felelősség.» – -Helyén való most az a megjegyzés, hogy ennek a szellemi állapotnak sok -maradványa megvan még közöttünk is. Valamely osztály, valamely kaszt, -hatóság, hivatal, nem bocsát meg tagjai közül senkinek sem oly -cselekedetet, amely, – bárha saját egyéni elhatározása, – oly -természetű, hogy sérti a közvélemény gondolatait vagy akár -elfogultságait is. Mert a közvélemény az az istenség, amelynek -bosszújától ma mindennél jobban félnek az emberek. Ennélfogva az egyén -legyen egyforma és nyájbeli, ha harmoniában akar lenni a csoport -erkölcsével. - -Ez a kiküszöbölési törvény nemcsak a független vagy lázongó egyéneket -sújtja, hanem a gyönge, törékeny és a csoport erősítésére nem alkalmas -egyéneket is. Ez a csoporterkölcs teljesen állati. Az, aki megfigyelte a -háziállatok szokásait, nem egyszer láthatta, hogy egész udvarnyi baromfi -rárohant egyetlen beteg csirkére, hogy csőrével halálra verje. Hasonló -tények történnek az emberi társadalmakban is. - -A gyöngéknek és nem alkalmasoknak ez a kiküszöbölő erkölcse a maga egész -naiv kegyetlenségében megmutatkozik azoknál a szocziológusoknál, akik -azt szeretnék, hogy az emberi társadalmak az állati társadalmak -mintájára alakuljanak ki. Ezeknek a szocziológusoknak a könyveiben -szünetlenül visszatér a _kiküszöbölés_ szó, unalmas állhatatossággal és -az egyénnek teljesen darwinszerű megvetésével. A legtipikusabb ezek -között az írók között egy Lipcsében megjelent kis röpiratnak a névtelen -szerzője. A röpirat czíme ez: _Die Aristokratie des Geistes_ (A szellem -arisztokrácziája). Ez a szerző oly társadalom hipotézisét fejtegeti, -amely az «észszerű» kiválasztás elvén alapszik, s amelyben _ad hoc_ -intézkedésekkel kiküszöbölnék azokat az egyéneket, akiket a faj -haladására nézve akadályoknak vagy hátrányosaknak tartanak. Külön -városokat tartanának fenn az alkoholistáknak és a kicsapongóknak, ahol -ingyen és bőségesen szolgálnák ki őket mindazzal, ami a föltevés szerint -alkalmas arra, hogy gyors eltünésüket vonja maga után. «Ott, – mondja a -szerző, – virulnának Bacchus és Venus templomai, a játékbarlangok, a -tingli-tanglik és a pornográf-irodalom; a szeszgyártás olcsón és -veszteséggel folyna, mert a «konzervativ kiválasztó» párt gazdagjai -fölöslegük egy részét beleölnék a lumpok torkába, az emberi faj -érdekében.» - -Kiviláglik mindebből bájos szelleme e társadalmi filozófiának, amely -szerint nem a haladás van az emberiség kedvéért, hanem az emberiség a -haladás kedvéért. - - -VII. FEJEZET. A társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye. - -Látszólag két ellentmondó törvényhez érkeztünk, amelyek egymás hatásait -ellensúlyozzák ugyanazon czél: a társadalmak fentartása érdekében. - -Bizonyos esetekben a mozdulatlanság vagy az újítások ellenzése kedvez a -társadalmi csoport fentartásának. Erről akkor van szó, mikor a -társadalmak össze nem illő elemekből alakultak ki és lappangó vagy nyilt -ellenségeskedések válságait élik. Ilyen esetben veszedelem minden -rázkódás, bárhonnan jöjjön is; sőt kerülni kell a leghasznosabb -rendszabályokat is, hacsak a legcsekélyebb megrázkódtatást vonják is -maguk után. Ez az oka annak, hogy az olyan bonyolult állam, mint -Ausztria, amelynek egyensúlya örökösen ingadozó, elvileg határozottan -konzervativ, minthogy minden változás jóvá nem tehető zavarokat -idézhetne fel benne. Ugyanez a konzervativizmus jelentkezik -mindannyiszor, amikor valamely társadalmi forma túléli saját -létjogosultságát, úgy hogy alkotó elemei hajlandók minden perczben -másfajta társadalmi kombinácziókba átlépni. - -Más esetekben, a társadalmi formák legszélső rugalmasságára van szükség -maradandóságuk érdekében. «Igy vannak azok a körök, – mondja Simmel, – -amelyeknek létét türik csak valamely terjedelmesebb csoport kebelében, -vagy amelyek csupán meg nem engedett utakon-módokon tartják fenn -magukat. Az ilyen társadalmak csak rendkívüli rugalmasságuknál fogva, de -azért elegendő szilárdságukat megőrizve, élhetnek meg az örökös -védekezés állapotában, úgy, hogy ha kell, alkalomadtán a védekezésből -gyorsan támadásba is átmehessenek és viszont. Arra van szükségük, hogy -beszivárogjanak valahogyan minden repedésbe, terjeszkedjenek vagy -összehúzódjanak a körülményekhez képest, és mint valami folyékony elem, -fölvegyenek minden elképzelhető alakot.» - -Simmel megjegyzi azt is, hogy az arisztokrácziák, bármifélék legyenek -is, nemesiek, családiak, világiak, stb., legkönnyebben maradhatnak -mozdulatlanok. Ellenben a középosztályoknak, amelyekhez szakadatlanul új -elemek járulnak fölülről is, alulról is, sokkal mozgékonyabb az életük. - -A történeti fejlődés folyamán, úgy látszik, nyomon követhetjük, – az -igaz, hogy hullámzásokkal, – az újítást ellenző befolyások fokozatos -csökkenését. A kezdetleges társadalmak törvénye a _status quo_, vagyis a -mozdulatlanság. A modern társadalmakban, a szabad vitatkozás uralma, a -kritikai szellem kifejlődése, a termelvények és gondolatok cseréjének -könnyűsége nemzetek és társadalmi csoportok között előmozdítják az -újításokat ellenző szellem háttérbe szorítását. - - -VIII. FEJEZET. A dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye. - -Láttuk, hogy minden kialakult társadalom arra törekszik, hogy tagjaira -értelmi és erkölcsi egyformaságot kényszerítsen rá. Ennek a törvénynek -egyik következménye az, hogy minden társadalomban többé-kevésbbé tudatos -dogmatizmus van. Ez alatt azt értjük, hogy minden szervezett -társadalomnak, nemzetnek, községnek, arisztokrácziának, osztálynak, -kasztnak, szüksége van arra, hogy higyjen önnönmagában, saját erkölcsi -és társadalmi értékében. Nietzsche szavai szerint, ez az önnönmagában -való hit a «gerincze» minden községnek. Minden társadalom ösztönszerű -szükségét érzi annak, hogy dogmává emelje saját tekintélyét, saját -fegyelmét, törvényeit és erkölcsét. A társadalmak keletkezésénél mindig -azt látjuk, hogy a társadalmi intézmények spontán isteni és szent -jellegüeknek tüntetik fel magukat. - -A társadalmi dogmatizmus háromféle lehet: vallási, metafizikai és -erkölcsi. - -A vallási dogmatizmus istenségnek tekinti a társadalmat, isteni lénynek, -amely felsőbbrendű az egyénnél, vagy legalább is úgy tünteti fel a -társadalmi tekintélyt, mint az isteni akaratnak a kifolyását. Gondoljunk -csak Bossuetre. – A gondolkozásnak ezt a formáját egyébként nemcsak -kizárólag teológiai politikusoknál találjuk meg. Megvan ez számos olyan -szocziológusnál is, aki látszólag független minden vallási kapcsolattól. -De ez utóbbiak ahelyett, hogy a társadalmi tekintélyt úgy fogják fel, -mint az isteni tekintély kifolyását és jelképét, ellenkezőleg az isten -fogalmát tartják a társadalomról való tapasztalati felfogásunk -metafizikai kifejeződésének. - -Mindenesetre vannak tagadhatatlan analógiák a társadalomról és az -istenről alkotott felfogásunk között. Simmel jól megvilágította ezt a -kérdést. Őszerinte: «A társadalmi tudományok fejlődése észrevétette -velünk minden vallási eszmében valamely társadalmi reálitásnak a -szimbolumát. Minden képzet, amely az Isten eszméjében, mint valami -imaginárius gyujtópontban, találkozik, levezethető azokból a reális -kapcsolatokból, amelyekben a társadalom az egyénnel van. A társadalom az -az egyetemes hatalom, melytől az egyén függ, aki egyben különböző tőle -és azonos vele. Az elmult és a jelenlévő nemzedékek képén a társadalom -egyszerre megvan az egyénben és az egyénen kívül. Meg nem magyarázott -akarásainak sokfélesége magában foglalja a lények mindennemű -küzdelmeinek az elvét, és a társadalom emellett mégis egység. A -társadalom felruházza az egyént erőivel, ugyanakkor, amikor megszabja az -egyén kötelességeit: a társadalom határozza meg az egyént és azt akarja, -hogy az egyén felelős legyen. Szóval minden érzést, minden gondolatot, -minden kötelezettséget, amelyet a teológia az egyénnek az Istennel való -kapcsolatából magyaráz, a szocziológia az egyénnek a társadalommal való -kapcsolatából magyaráz meg. Az erkölcs tudományában a társadalmat illeti -meg az istenség szerepe.»[79] - -Ezek az analógiák megmagyarázzák természetszerüen azt a társadalmi -platonizmust, mondhatnók, azt a társadalmi fétisizmust, amely a -társadalmat isteníti.[80] - -Máskor meg a társadalmi dogmatizmus metafizikai formát ölt. Ilyen a -formája Hegelnél. E szerint a filozófus szerint: az állam önmagában véve -észszerű; oly abszolút valóság, amely az egyén fölött való. Felségjoga -van az egyénnel szemben. Önmagában bennerejlő és isteni oknál fogva -létezik. «Isteni saját lényegében.» - -Erkölcsi formájában, a társadalmi dogmatizmus azt állítja, hogy az állam -legfőbb és védő működése erkölcsi működés: az igazságszolgáltatás. Azt a -hitet igyekszik uralomra juttatni az állam, hogy van a társadalomban, a -társadalom összességében, valami bennerejlő észelv, amely végül diadalra -juttatja azt, ami födi az igazságot, vagyis ami megfelel a dolgok -természetének, nemcsak a jelenben, hanem a jövendő, ma még nem létező -állapotban is. Az, amit a dolgok természetének mondanak, egyébként nem -más, mint a társadalom életszükségleteinek összessége, vagy más -szavakkal: az általános érdek. Az erkölcs voltaképpen nem egyéb, mint -társadalmi utilitarizmus. «Mikor azt látjuk – mondja Novicow, – hogy az -események fordulata véleményünk szerint megfelel a dolgok természetének, -akkor azt mondjuk, hogy a jó diadalmaskodik. Mikor azt látjuk, hogy az -emberi intézmények aszerint rendezkednek el, a mi véleményünk szerint -megfelel a dolgok természetének, akkor azt mondjuk, hogy az -_igazságosság_ diadalmaskodik.»[81] - -Mennél jobban vizsgáljuk a különféle társadalmak erkölcsi kodexeit, -annál jobban látjuk, hogy azok nem egyebek, mint a társadalmi -életszükségletek szublimizácziója, mint a kollektiv egoizmus -imperativusza. - -Szóvátehetjük itt azt az ellentétet, amely úgyszólván mindenkor fennáll -a társadalmi berendezkedések látszólagos moralizmusa és reális -immoralizmusa között. Machiavelli valószínűleg megformulázta minden -kormányzás politikáját, mikor megformulázta saját _fejedelmének_ a -politikáját. «Az, ahogyan élünk, oly távol esik attól, ahogyan élnünk -kellene, hogy az, aki azt, ami történik, annak fogja fel, aminek -történni kellene, inkább saját romlását, mint saját fentartását idézi -elő, mert annak az embernek, aki azt vallja, hogy mindenesetre jó akar -lenni oly sok más ember közepette, aki nem jó, előbb-utóbb el kell -vesznie. Szükséges ennélfogva, hogy az a fejedelem, aki fenn akar -maradni, arra használja fel tehetségét, hogy ne legyen jó, hogy -tehetségét úgy használja fel, ahogy azt a szükségszerűség megkivánja. Ha -mindent fontolóra veszünk, az, ami erénynek látszik, ha gyakorolja, -tönkreteszi őt; ellenben az, ami bűnnek látszik, nem egyéb, mint saját -biztosságának és szerencséjének az oka.»[82] Az a társadalom, amely első -sorban saját magát akarja fentartani, nem ismer el voltaképpen semmiféle -kötelességet az egyénnel szemben. Pedagógiákat gyárt magának, amelyeknek -az a rendeltetésük, hogy a kellő mértékben illúziót ébresszenek az -egyénben. - -A társadalmi dogmatizmus spontán formája nem egyéb, mint a -közvéleménynek, ennek az egyre hatalmasabb kultuszú istenségnek, a -tekintélyi és szakértői bölcsesége. – Az újítások ellenzése és a -konzervativizmus, a személyiségek gyülölete és az intézmények vak -tisztelete: ime ezek a közvélemény lényeges alkotó elemei. - -Néhány szóval megemlékezünk most még arról a törvényről is, amelyet a -társadalmi _optimizmus_ törvényének neveztünk. Ez a törvény nem egyéb, -mint a társadalmi dogmatizmus egy formája. A társadalmi csoportnak az az -érdeke, hogy megakadályozza a társadalmi pesszimizmus minden tanának a -terjesztését, mert ez arra alkalmas, hogy előmozdítsa az elégületlenség -általánosítását vagy a társadalmi elv iránt való bizalmatlanságot. - -A társadalmi csoport Leibniz szerint azt akarja: «hogy senkise tartozzék -bele egykönnyen az elégületlenek tömegébe, abban a respublicában, ahol -él.» Azt akarja, hogy mindenki azt higyje, hogy minden a legjobban van -úgy, ahogy van, a legjobb társadalomban. Az egyént meg kell győzni -arról, hogy a társadalom oly boldogság igéretét nyujtja neki, amelyet -csak az ügyetlenek és a gyöngék szalasztanak el. Minthogy az egyén -természetesen nem sorozza magát e két kategória egyikébe sem, hajlani -fog a cselekvésre azzal a naiv és hasznos bizakodással, amelyet szívesen -lát a társadalom az egyén lelkében. Az eszménykép az volna, hogy az -egyént annyira áthassa a társadalmi mechanizmus tökéletességébe vetett -hit, hogy még az esetben is, ha vereséget szenved, vereségét ne -tulajdonítsa másnak, mint saját magának és ne tulajdonítsa soha a -társadalomnak. - -A társadalmi optimizmus e törvényével van kapcsolatban az a tény, hogy a -_filiszter_, vagyis a tökéletes egyformaság híve, az, akit teljesen -áthatnak az orthodox társadalmi doktrinák, egyhangúlag hitetlenkedik a -pesszimista írókban. A filiszter személyes sértésnek fogja fel az -emberiség és a társadalom pesszimista felfogását. Az ő szemében a -társadalmi pesszimisták formátlan vagy megsavanyodott és mindenesetre -goromba lelkek.[83] - - -IX. FEJEZET. A társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság -törvénye. – A társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés. - -A társadalmi formaságok törvénye belekapcsolódik abba, amit a társadalmi -dogmatizmusról mondtunk. – Mint minden dogma, a társadalmi dogmák is -bizonyos konvenczionális és czeremóniás szertartásokban testesülnek meg, -amelyek azt alkotják, amit Tolsztoj a világ vallásának mondana. Minden -társadalom, főkép ha arisztokratikus, vagy annak hiszi magát, elfogad -egy tömeg szokást, formaságot, világi szertartást, amely ránézve fontos -eszköze az összfentartásnak. Ha valaki mulatságból megtartaná afféle -könyv filozófiáját, aminő Staffe báróné könyve _(Règles du -savoir-vivre)_, akkor valószínűleg rájönne, hogy e szabályok szelleme -nem egyéb, mint féltékeny osztály-konzervativizmus. - -A nőknek e téren fontos szerepük van. A nő konzervativ és féltékeny -őrzője az etikettnek. Ő az, aki az úgynevezett «világot» kormányozza. A -«hölgy» hatalma a polgári világban egyszerre rejtett és mindenható. -«Megállapítom, – írja egy korunkbeli publiczista, – a nők rengeteg -többségénél a hierarchia osztályozásainak és etikettjének makacs -babonaságát. Akármilyen rangú legyen, akármilyen legyen a toilette-je, -kapard meg a nőt és kibújik belőle a «_delnő_», Schopenhauer rettentő -delnője, azzal a makacs és beteges elfogultságával, hogy egyenlőnek -mutassa magát egy másik nővel, aki magasabbrendűnek hiszi magát, és -dühösen tiltakozik az ellen, hogy egy kalap alá vonják egy harmadik -nővel… aki egyenlőnek akar látszani vele. Milyen mániákusan választja ki -és szabályozza toilette-jének, háztartásának és budgetjének minden -részletét, hogy társadalmi magasabbrendűségét bizonyítsa vagy -színlelje.» - -«Ha jobban belemélyedek ebbe a kérdésbe, ebben látom a polgári lélektan -tünetét, szimbolumát és foglalatját. A világi hiúság elvei uralkodnak -egyaránt a toilette-en, a czeremóniákon és a legkomolyabb dolgokon: a -házasságon, a kapcsolatokon, a nevelésen, a pályaválasztáson, az élet és -a boldogság programmján. A nők ugyanazon eszménykép szerint ítélnek meg -egy nagy embert és választanak ki egy kalapot. Ez a szellemi állapot -érthetetlenné és gyülöletessé tesz a szemükben minden olyan átalakulást, -amely a dolgok rendjét felbontaná és újra osztályozná, amely felborítaná -a konvenczionális hierarchiát, a nők vallását és életét.»[84] - -A _társadalmi formaságok_ törvényéhez kapcsolódik mindjárt az a törvény, -amelyet a _csoporthazugság_ törvényének neveztünk. - -Minden csoport tudatosan óvja azokat az illúziókat és konvencziókat, -amelyek hasznára válnak saját társadalmi presztizsének a fentartására. -Max Nordau csodálatosan elemezte azokat a konvenczionális hazugságokat, -amelyekkel a társadalom elámítani igyekszik az egyént. - -Ezek a kollektiv hazugságok sokkal nagyobb számúak és sokkal -hatalmasabbak, érvényesülésük a történelem folyamán sokkal -szakadatlanabb és fontosabb, semhogy egyszerű tényt lássunk csak bennök, -nem pedig igazi törvényt: _a társadalmi őszintétlenség törvényét_. Mint -a küzdelem, amelynek egyik oldala csak, a hazugság is integráns része a -társadalmi szervezkedésnek. - -Sighele azt állítja, hogy a hazugság társadalmi funkcziójának fontossága -oly mértékben növekszik, a mily mértékben a czivilizáczió fejlődik. Ő -szerinte két tipusa van a czivilizácziónak: az erőszakon épült -czivilizáczió és a doluszon épült czivilizáczió. A második mai polgári -társadalmunkban éli virágkorát. Bevezetésében A. Menger könyvéhez -(_Droit au Produit intégral du Travail:_ Jog a munka teljes -eredményéhez), Ch. Andler kifejt egynéhányat ezek közül a hazugságok -közül: «Az érvényben lévő törvénykönyvek, – mondja Ch. Andler, – -elnyomják a szegényt; kihagyták elfogultságaikból a nincsetlen -osztályokat. Bár az elnyomatást szentesítik, ennek eszközeit egyébként a -méltányosság aforizmáinak képmutatása alá rejtik. Kijelentik, hogy -_minden ember egyenlő a törvény előtt_, csakhogy ugyanazok a jogok nem -lehetnek egyformán hatékonyak azoknál, akiknek van valamijök és azoknál, -akiknek nincs semmijük. Azt mondják, hogy _senkit sem véd meg a törvény -nem-ismerése_, mintha a gyakorlatban azok, akik nem tanulmányozzák -hivatásszerűen a törvényes eljárást, ismerhetnék annak minden -csinját-binját. Ennek az a következménye, hogy a gazdagok könnyen -eligazodnak a törvények szövevényében, mert jogcsavaró törvénytudókat -fogadnak maguk mellé, akiket megfizetnek. De a szegény eltéved a -sűrűségben, ahol kifosztják, ahol megfojtják, és ahol a legkisebb -vigyázatlanságot úgy büntetik, mint a bűntényt. Az állam ekként -igazságszolgáltatásának bonyolult készülékét, a mely részben brutális -fájdalmakkal van felfegyverezve, csupán a gazdagok rendelkezésére -bocsátja.» - -Minden filozófiai és erkölcsi dogmatizmusban, minden társadalmi -gyámkodásban és fegyelemben rengeteg része van a konvencziónak és a -hazugságnak. - -Valami képmutató megvetését látjuk mindannak, – írja Nietzsche, – amit -az emberek valójában a legfontosabbnak tekintenek: _minden, őket -legközelebbről érintő dolognak_. Például ezt mondják: «Azért eszünk -csak, hogy éljünk», – oly borzalmas hazugság ez, mint az a másik, amely -gyermekek nemzését emlegeti minden gyönyör igazi czéljakép. - -– Viszont, a «fontos dolgok» nagy megbecsülése úgyszólván sohasem -egészen őszinte: a papok és a metafizikusok ugyan hozzászoktattak -bennünket ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről képmutatóan túlzó -_nyelvezettel_ beszéljünk, de nem sikerült nekik megváltoztatniok az -érzést, amely e fontos dolgoknak nem tulajdonít akkora fontosságot, mint -azoknak a lenézett dolgoknak, amelyek bennünket legközelebbről -érintenek. – Borzasztó következménye ennek a kettős képmutatásnak az is, -hogy a bennünket legközelebbről érintő dolgokról, például az evésről, -alvásról, az öltözködésről, a társadalmi kapcsolatokról, nem -elmélkedünk, nem reformáljuk őket folytonosan, elfogultságoktól menten -és _általánosan_, hanem minthogy ezt az ügyet kicsinyelni szoktuk, -értelmi és művészi figyelmünket nem pazaroljuk rá; annyira, hogy míg -egyfelől a megszokás és a léhaság könnyű diadalt arat a megfontolatlan -elemen, például a tapasztalatlan ifjúságon, addig másfelől az a -körülmény, hogy szakadatlanul megszegjük a test és a szellem -legegyszerübb törvényeit is, valamennyiünket, fiatalokat és öregeket -egyaránt, szégyenletes függésbe és szolgaságba sodor, abba a függésbe, -amely voltaképpen fölösleges, függésbe az orvosoktól, professzoroktól és -lelkiatyáktól, akiknek nyomása mindig érvényesült és érvényesül még most -is, az egész társadalomra.[85] - -Máshelyütt szokott csúfondároskodásával ostorozza Nietzsche azoknak a -moralistáknak a képmutatását, akik «úgy tesznek, mintha nézeteikhez -hideg, tiszta, mennyei ártatlanságú dialektika önkénytelen eredményeként -jutottak volna el, holott voltaképpen előre felállított tételt -védelmeznek, fáradságosan összekeresgélt motivumokra támaszkodva… Az -öreg Kantnak épp oly rideg, mint szemérmetes tartüfködése, amelylyel -rácsábítja az olvasót a dialektika félreeső útjaira, amelyek az ő -«kategorikus imperativus»-ához visznek, vagy inkább ragadnak, ez a -látvány nevetésre készt bennünket, finom érzésüeket, akiknek vajmi -csekély mulatságunk telik abban, hogy öreg moralisták és -erkölcsprédikálók ravasz kajánkodásait fölfedjük.»[86] - -A társadalom annyira ragaszkodik azokhoz a nézetekhez, és -konvencziókhoz, amelyeket hasznosoknak ítél a saját fenmaradása -érdekében, hogy talán legjobban gyűlöli és legveszedelmesebbnek tartja -az emberi tipusok közül a dilettánst és az őszintét; mert az egyik -megveti, a másik visszautasítja azt, hogy részesévé legyen az általános -hazugságnak. - -Befejeztük immár a fentartás főtörvényeinek felsorolását, amelyeket -véleményünk szerint ki kellett emelnünk a társadalmak életében. E -törvények hatása minden szervezett társadalmat akkora tétlenségi erővel -ruház fel, amelynek következtében a társadalom saját tömegénél fogva -megmarad, s amelyet rákényszerít azokra is, akiknek esetleg kedvük volna -fenmaradása ellen törni. «Ezeket a nagy testeket, – mondja Descartes, – -túlságosan nehéz fölemelni, ha lezuhantak, vagy megállítani, ha -kimozdultak a helyükből, és összeomlásuk csak nagyon heves lehet.»[87] - -Ez a társadalmi tétlenségi erő, úgy, mint a fizikai tétlenségi erő, -tisztára amorális, vagy legalább is nem ismer el más erkölcsi törvényt, -mint a létfentartás törvényét: a törekvést a fenmaradásra. Az -önfentartás e törvényei teljes erejében nyilvánvalóvá teszik azt az -ellentétet, amely a társadalom és az egyén, mondhatjuk a társadalom és -az erkölcs között van. E törvények szelleme Machiavelli tételében -foglalható össze, aki azt hitte, hogy nagy különbséget kell -megállapítania az egyén és az állam között az erkölcsiség dolgában, -amennyiben az egyénnek mindent fel kell áldoznia az erényért, míg az -államnak mindent, még az erényt is, saját fentartásáért kell -feláldoznia. A társadalom üdve – ez a legfő törvény. - -Kérdezhetjük, hogy ha a társadalom érdeke és joga ennyire ellentétes az -egyén jogával, akkor a társadalmak hogyan maradhatnak fenn? A felelet -erre az, hogy ha a társadalmi szervezettség lenyomni és elnyomni -törekszik is a független és energikus egyéniségeket, többé-kevésbbé -közvetetlenül előnyben részesíti a társadalmi képességeket és a -középszerűségeket. Egész tömeg szűkkeblű, formalisztikus szabályt, -szegényes konvencziót, zsarnoki elfogultságot állapított meg, amely a -középszerűek és az úgynevezett «élelmesek» kezében egytől-egyig -fegyverré válik a felsőbbrendű egyéniségekkel szemben. A szervezett -társadalom mindig a maga pártján fogja találni a középszerűek tömegét; -mert a szabályok, amelyeket alkotott, szándékosan, jutalomban részesítik -a középszerűséget.[88] - - - - -NEGYEDIK KÖNYV A TÁRSADALMAK EVOLUCZIÓJA - - -I. FEJEZET. Az «evoluczió» szó értelme a szocziológiában. – Az -evoluczió és az okozatosság törvényeinek megkülönböztetése. - -Mindenekelőtt meg kell egyeznünk most az _evoluczió_ szó értelmében. - -Vannak filozófusok, akiknek véleménye szerint az _evoluczió_ szó -szükségképpen magában foglalja valamely czélnak a gondolatát. Mikor -társadalmi evoluczióról beszélnek, hozzáértik, hogy az emberiség mai -állapotánál tökéletesebb állapot felé halad. Ez a finalista felfogás. - -Mások szerint az _evoluczió_ szó rokonértelmű a fejlődéssel vagy -átalakulással, anélkül, hogy valamiféle czél-fogalmat fűznének hozzá. -Ebből a szempontból fogjuk mi is vizsgálni a társadalmi evoluczió -törvényeit. - -Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy kiküszöbölünk minden teleologiát a -társadalmi evoluczióból. Az ember mindig többé-kevésbbé tisztán -felfogott czélok felé tör. E czélok jelentkezése az emberek -gondolatvilágában épp oly reális tény, mint bármi más, és lehetetlenség -volna, hogy ezt számításba ne vegyük. - -Ebben a teljességgel relativ értelemben hiszszük, hogy a teleológiának -van szerepe a szocziológiában. Mikor elvetjük a _finalitás_ gondolatát, -ezzel azt akarjuk mondani, hogy véleményünk szerint lehetetlen -_abszolut_ czélt – jólétet vagy tökéletességet – kitüzni, amely felé az -emberiség törekednék, és ily módon lehetetlen kritériumot megállapítani, -amelynek segítségével az emberiség irányváltozásait és különböző -mozdulatait értékelhetnők, efféle abszolut czélra vonatkoztatva. Az -ilyen kísérlet társadalmi dogmatizmusra vinne, amelyet hamisnak és -veszedelmesnek tartunk elméletben és gyakorlatban egyaránt. És amikor a -haladásról fogunk beszélni, ezt a szót is teljesen relativ értelemben -fogjuk használni. - -Mikor a társadalmak fejlődésének tanulmányozásával kezdünk foglalkozni, -először is meg kell különböztetnünk az evoluczió törvényeit és a -_kauzáczió_ (okozatosság) törvényeit. A törvények e kétfélesége megfelel -a történetíró és az analitikus kettős szempontjának, a dinamikai és a -statikai szempontoknak. A történetírót az a változás lepi meg, amely a -társadalmak életében végbemegy; s a történetíró legsürgősebb feladatának -azt tekinti, hogy e változások evolucziós törvényét fölfedezze. Az -analitikust az érdekli, ami a társadalmi tüneményekben nem változik: a -változatlan elemek és törvények. Ezek a tényezők mindenkor azonos módon -működnek a társadalmak életében, életük történetének bármely mozzanatát, -bármely fázisát vizsgáljuk is. Az evoluczió törvényei révén oly -megismeréshez jutunk el, amely teljességgel leíró. Az okozatosság -törvényeinek magyarázó jellegük van. Mert az evoluczió folyamán történő -változások, bármily különfélék legyenek is, azoknak a nemváltozó -tényezőknek a hatása alatt mennek végbe, amelyekre az okozatosság -törvényei vetnek világosságot. Némely szocziológus szerint a -szocziológiának főképp az evoluczió törvényeire kell a figyelmét -irányítani. Mások szerint, pl. Tarde szerint, az okozatosság -törvényeinek a megismerése a legérdekesebb feladat. Egy másik különbség: -míg az evoluczió törvényei – amelyek lényegükben szükségszerűek, – a -szocziológiába abszolut fatalizmust visznek bele, addig az okozatosság -gondolata, amely nagy teret enged az egyéni működésnek, legalább relativ -esetlegességet visz bele a tudományba. - -Emlékezzünk meg előbb röviden azoknak a szocziológusoknak az -elméleteiről, akik az evoluczió törvényeinek alapjára helyezkedtek. Ezek -a szocziológusok arra törekedtek, hogy a társadalmi átalakulásokban -fölfedezzenek valami olyat, ami periódikus vagy legalább is szabályos. -Ilyesmi volt annak a nagy cziklikus esztendőnek az antik fogalma, -amelynek beteltével, úgy a társadalmi világban, mint a természet -világában, minden ugyanabban a rendben újra ismétlődik. Vico -_ricorsi_-ja voltaképp nem egyéb, mint a cziklikus ismétlődések e régi -fogalmának fölelevenítése. Számos modern szocziológusban hasonlóképpen -megvan az a törekvés, hogy a társadalmi tényeket oly fejlődési -formulákba szorítsa bele, amelyeknél fogva azok kénytelenek volnának a -maguk nagy tömegében – jelentéktelen változásokkal – megismétlődni. - -Hegel azt hiszi, hogy az egész társadalmi folyamatot beleszoríthatja az -ő háromságsorozatába. H. Spencer egyetlen törvény, az integratio és -disintegratio törvénye alá hajtja a társadalmi fejlődést valamennyi -formájában: a nyelvi, vallási, politikai, gazdasági, erkölcsi, -eszthétikai fejlődést egyaránt. - -A. Comte számára az emberiség egész története a két közbenső stádiumon -keresztül a pozitivizmus végleges korszaka felé közeledik. - -Durckheim szerint az általános társadalmi fejlődés abban áll, hogy a -társadalmak a mechanikus szolidaritás tipusából átalakulnak az organikus -szolidaritás tipusává. - -Sighele szerint az emberi csoportok az elmosódottság, névtelenség és -meghatározatlanság állapotából a világosság, meghatározottság, -szervezettség állapotába fejlődnek. Azt a törvényt állítja fel, hogy a -csoportok tömegből szektává, kaszttá, osztálylyá, állammá fejlődnek. -Miután ezt a törvényt kifejtette, így végzi: «Az a rövid szemle, amelyet -a különböző társadalmi csoportok pszichológiáján tartottunk, remélem, -elegendőképpen igazolja, hogy a modern állam az a végleges és -legtökéletesebb forma, amelyhez a kezdetleges emberek tömege hosszú időn -át eljutni törekedett. – Az evoluczió törvénye, amely épp úgy uralkodik -a társadalom világában, mint más egyebütt, megmagyarázza ezt az -analógiát a két legszélső tipus között, amelyekben az első tekintetre -látszólag nincsen semmi közös.»[89] Mind e felfogásoknak az a közös -jellemző vonásuk, hogy egyoldalúak. Minden részlettényt valamely -állítólagos törvénynyel magyaráznak, amely az összesség tüneményeit arra -kényszeríti, hogy egy bizonyos értelemben fejlődjenek. Ily módon a -_kicsit a nagygyal, a részletet a nagy egészszel_ magyarázzák. - -Vannak szocziológusok, akik a magyarázatnak ezt a módszerét nagyon -hipothétikusnak és túlságosan kizárólagosnak találják. Ez utóbbiak -többre becsülik az analizist a szinthézisnél; ahelyett, hogy a nagyról -szállnának le a kicsinyhez, arra törekszenek, hogy a kicsiről -emelkedjenek fel a nagyig. «Én az együttesség hasonlóságait, – írja -Tarde, – apró, elemi akcziók felhalmozásával, a nagyot a kicsivel, az -egészet a részlettel magyarázom. A látásnak ez a módja arra van hivatva, -hogy létrehozza a szocziológiában ugyanazt az átalakulást, amelyet a -matematikai tudományokban létrehozott az integrál- és -differencziálszámítás bevezetése.»[90] Ez a felfogás im hát nem tagadja -azt az egyöntetűséget, amely meglehet az együttességekben, de azt -állítja, hogy ezt az egyöntetűségét, a társadalmi evolucziónak ezt a -végleges túlsúlyát csakis egyéni kezdések és utánzások sorozatával lehet -megmagyarázni. Ez a magyarázat sokoldalú, sokirányú, egyéni. - -«A társadalmi evoluczió teremtő erői nem egyebek, mint azok a -kezdeményezések, amelyek, szakadatlanul halmozódván és kölcsönösen -felhasználván egymást, egységbe és rendszerbe olvadnak össze, s -amelyeknek nagyon is reális dialektikus lánczolódása, nem minden -tekervény nélkül, mintha homályosan visszatükröződnék a népek -evolucziójában… És ha visszamegyünk e nagy tudományos és ipari áramlatok -igazi forrásához, mindegyikben lappangó vagy ünnepelt lángelmék -agyvelejére bukkanunk, amelyek új igazsággal, új cselekvési móddal -gyarapították az emberiség százados hagyományát, és amelyek, e morzsák -segítségével, harmónikusabbakká tették az emberek kapcsolatait, -kifejlesztvén gondolataik közösségét és erőfeszítésük együttes -munkálkodását.» - -Mi a magunk részéről elfogadjuk azt az individualista magyarázatot, -amelyet Tarde ad a társadalmi evolucziónak. Mert hiszünk mindenekfölött -az _egyénnek_, mint tényezőnek az értékében. Nem bizunk az olyan -evoluczióban, amelyet filozófiai entitássá emeltek, s amely független a -tényektől, előbbvaló és följebbvaló, mint az egyének. – Sok aktuális -társadalmi filozófia és különösen Marxnak a filozófiája, nem kerülte ki -ezt a szirtet. Marx, czúfolván Proudhon franczia idealizmusát és a -gondviselés fogalmához való folyamodását, valahol ezt mondja: «A -gondviselés az a gőzmozdony, amely nagyobbat lendít Proudhon filozófiai -batyúján, mint tiszta és elgőzölgő esze.»[91] Valóban el kell ismernünk, -hogy a hégeli és marxi filozófiában az _evoluczió_ épp oly kényelmes, de -épp oly felszines szocziológiai magyarázó eszközül szolgál, mint -Proudhonnak a gondviselése. - - -II. FEJEZET. A társadalmi evoluczió megértésének két módja. - -Különbséget kell tennünk a társadalmi evoluczió elképzelésének két -lehető módja között. - -Vannak tárgyilagos törekvésű szocziológusok, pl. Durckheim, akik -valamely társadalom vagy társadalmi forma evoluczióját teljesen gépies -és külsőleges dialektika szerint igyekeznek vázolni. Mások ellenben, -főként azok, akik, mint Tarde, alárendelik az evoluczió törvényeit az -okozatosság törvényeinek, teleológikus és ideologikus dialektika alapján -fogják fel ezt az evolucziót. - -Az első esetben, meghatározott társadalmi tényekből, szokásokból, -meggyőződésekből, stb. indulnak ki, és ezeket kombinálván, iparkodnak -megmagyarázni más társadalmi tények alakulását és evoluczióját, amelyek -az előbbieknek eredői. Jó példáját találjuk ennek a dialektikának abban -a czikkben,[92] amelyben Durckheim megpróbálja megmagyarázni, hogy a -kezdetleges emberiség három társadalmi tényéből: a _totemben_ való -hitből, a _tabuban_ való hitből és a havitisztulás _tabu_ jellegében -való hitből, az idők során kifejlesztett szinthézis alapján hogyan -támadt először is a totem-hivő törzs exogámiája (vagyis más törzsből -való házasodása) és azután mint ennek az exogámiának egyik -következménye: a vérfertőzés tilalmának ma létező erkölcsi parancsa. - -Ime, semmi teleológia, semmi ideológia; semmi más, mint egy társadalmi -tény keletkezése más társadalmi tények segítségével. «Ily módon, – írja -Durckheim, – elkerüljük annak a módszernek a tévedését, amely úgy fogja -fel a társadalmi tényeket, mint meghatározott fogalmak logikus és -teleológikus kifejlesztését. Hiába analizáljuk a rokonsági -kapcsolatokat, _in abstracto_, nem találunk bennök semmit, ami oly -mélységes összeférhetetlenséget vonna maga után egyrészt köztük, -másrészt a nemi kapcsolatok között. Azok az okok, amelyek ezt az -antagonizmust meghatározták, a rokonsági kapcsolatokon kivül esők. A -_kollektiv képzeteknek ez a kialakulása_, ami a szocziológiának is -tárgya, nem abban áll, hogy bizonyos alapeszmék fokozatosan -megvalósulnak, amelyeket eleinte tapasztalásból merített képzetek -elhomályosítanak és elfátyoloznak, amelyek azonban lassacskán -megszabadulnak ez utóbbiaktól, hogy mindegyre tökéletesebben -kialakuljanak. Ha új állapotok állnak elő, ez «jórészt azért történik, -mert régi állapotok csoportosultak és kombinálódtak… Az eredő valóban -több, mint ok, és inkább magyarázatra szorul, mintsem magyaráz. A mi -erkölcsi felfogásunk oly erkölcsi szabályokból ered, amelyek szemünk -láttára érvényesülnek.» - -Vajjon a társadalmi evoluczió elképzelésének e két módja közül melyiket -kell választanunk? Durckheim tárgyilagos és gépies dialektikus -módszerét, avagy azoknak az ideológikus módszerét, akik azt hiszik, hogy -minden társadalmi evoluczió mélyén eszme van, amely kifejlődik, -megtisztul és kiszélesedik; czél van, amely eleinte homályos és -úgyszólván fátyolozottan valósul meg és csak fokozatosan alakul ki -tisztán? A mi véleményünk szerint lehetetlen száműzni a szocziológiából -az _eszmét_, mint tényezőt, a _czélt_, mint tényezőt, a szó teljesen -viszonylagos értelmében. - -A legvégső elemzés szerint eszmék és czélok vezetik a társadalmi -fejlődést, eszmék, amelyek eredetükkor homályosak, de idővel egyre -jobban tudatosakká válnak. - -Durckheim maga is elismeri ennek az eszmei és czélszerűségi tényezőnek a -lappangó meglétét. Miután kimutatta, hogy a totemes meggyőződések hatása -alatt a törzs tudatának sikerült a _clant_ a vallási és erkölcsi élet -területévé fejleszteni és az exogámiát elrendelni, amely módot nyujtott -az egyéni érzékiségnek arra, hogy a clanon kívül elégüljön ki, Durckheim -hozzáteszi: «Kétségtelen, hogy a szenvedély és a kötelesség közötti örök -ellentét talált volna módot minden esetre arra, hogy érvényesüljön, de -más formát keresett volna. Nem a nemi élet keretén belül választotta -volna ki, hogy úgy mondjuk, támadó pontját.» Ez a vallomás más-e, mint -valamely czélszerűségi elv kertelő elismerése? Vajjon nem valamely -czélszerűségi gondolat vagy öntudatlan érzés diktálta-e a clannak az -exogámia parancsát, mintha ebben látta volna egyik nélkülözhetetlen -eszközét saját biztosságának és boldogulásának? Az exogámia létjoga, még -Durckheim hipotézise szerint is, voltaképpen czélszerűségi és vitális -parancs lett volna. - -A teleológiát tehát véleményünk szerint bajos volna teljesen -kiküszöbölni a szocziológiából, föltéve, hogy a szónak nem _erkölcsi_ -értelmet tulajdonítunk, ami szükségképpen mindig konvenczionális valami, -hanem vitális értelmet. - -Ehelyütt megjegyezzük egyébként, hogy Durckheimnek állítólag tárgyilagos -dialektikája voltaképp sokkal kevésbbé tárgyilagos, mint ő maga véli, -sőt néha meglehetősen veszedelmes is. Durckheim czikke, amelyet az imént -idéztünk, jórészt Fraser _(Totemism)_ adatain épült, aki akkor elfogadta -a totemes clan exogámiáját. - -Ma, Fraser, a _Fortneightly Review_ (1899) egy czikkében: _The Origin of -Totemism_ (A totemizmus eredete) és _Observations on central-australian -Totemism_ (A középausztráliai totemizmusról) czímű munkájában rátér újra -régi elméletére és teljesen felforgatja, legalább is amennyiben a -totemes clan exogámiájára vonatkozott. Szerinte ma az az igazság, hogy: -«A totemes csoport, hagyományainak megfelelően, valószínűleg _endogám;_ -sőt néha kötelező is ugyanazon csoport tagjai között a nemi -kapcsolat.»[93] A totemes clannak ez az újabb magyarázata, ha pontos, -nyilván teljesen lerontja Durckheim elméletét, amelynek az az -alapgondolata, hogy: «az exogámia kötelező a totemes clanra nézve.» - -A két dialektika, az úgynevezett tárgyilagos és az ideológus és -teleológikus dialektika közül mi már csak inkább a másodikat fogadjuk el -biztosabb módszernek a társadalmi evoluczió rekonstrukcziójának -munkájában. - - -III. FEJEZET. Az utánzás és a vele kapcsolatos törvények. - -Mikor a társadalmak életéről beszélünk, egyszerre számba kell vennünk -úgy az okozatosság, mint az evoluczió törvényeit. Az utóbbiak alá vannak -rendelve az előbbieknek. Vizsgáljuk meg tehát az okozatosság -főtörvényeit, az evoluczió törvényeivel együtt, melyek az előbbieknek -következményei. - -Tarde az okozatosságnak három főtörvényét állítja fel. Ezek: 1. az -utánzás törvénye; 2. az ellenkezés törvénye; 3. az alkalmazkodás -törvénye. E három törvény szerint hatnak és hatnak vissza egymásra -kölcsönösen az egyéni tudatok a társadalmi életben. - -A találékonyság és az utánzás korrelativ kifejezések. A társadalmi -átalakulások oka egyéni kezdeményezésekben rejlik, amelyek ezernyi meg -ezernyi példában utánozódván és ismétlődvén, megújítják a világ -ábrázatát. Alig lehet eléggé értékelni az utánzásnak ezt a halmozó és -sokszorozó hatását. Balicki megjegyzi, hogy az az izgató hatás, amelyet -a nem egyenlő és egymás fölé rendelt csoportok egymásra tesznek, nem -kölcsönös sugallásnak a hatása, hanem egyoldalú sugallásé, egyfelől -presztizs és tekintély, másfelől jelentéktelenség és alázatosság állván -egymással szemben. Tarde szerint az utánzás törvénye felülről lefelé -hat; de kivételesen alulról fölfelé is hathat. Egyébként az utánzások -kereszteződnek; ugyanaz az ember lehet bizonyos szempontokból feltaláló, -más szempontokból pedig utánzó. - -Nietzsche felfogásában az egyéni kezdeményezésekről nem egy analógia van -Tarde felfogásával. De Nietzsche Tardenál mélyebben, véglegesebben -megkülönbözteti a kezdeményezőket és az utánzókat, a találékony -szellemeket és a nyájösztönű természeteket. Egybevág ez voltaképpen az -urak és rabszolgák nietzschei megkülönböztetésével. Az «úr», a nemes -természet, meg tudja ragadni a kezdeményezést anélkül, hogy egy -pillanatig is tartana mások véleményétől, mert – így mondja Nietzsche – -az «uraknak» az a mivoltuk, hogy _értékeket teremtenek;_ ellenben a -nyájösztönös szellemek nem tesznek szert csak oly értékre, amelyet -másoknak köszönhetnek. Megvárják mások ítéletét, hogy ők maguk is -ítéletet formáljanak. Ez a szolgaságnak talán legnyomorultabb formája. -«Csodálatos atavizmusnak kell tulajdonítanunk azt a tényt, – mondja -Nietzsche, – hogy a közönséges ember, még ma is, _várja_ másoknak róla -való véleményét, hogy aztán ösztönszerűen alá vesse magát e véleménynek; -még pedig nemcsak a «jó» véleménynek, hanem még a rossz és igaztalan -véleménynek is (gondoljunk csak arra a tömeges értékelésre és -önlebecsülésre, amelyben a jámborkodó asszonyok részesülnek gyóntatójuk -részéről, és amelyben általában a hivő keresztény részesül egyháza -részéről.»[94] - -Miután általánosságban jeleztük az utánzás tényét, lássuk most, melyek a -társadalmi evolucziónak vele kapcsolatos törvényei. Ezek a törvények a -következők: 1. a szokásnak divattá válása; 2. az egyoldalúságnak -kölcsönösséggé válása; 3. a visszatérhetetlenség törvénye a -történelemben; 4. a fokozatos asszimiláczió törvénye. - -Az utánzás erejét könnyű megállapítani a kezdetleges társadalmakban. -Vannak szocziológusok,[95] akik fölvetették azt a kérdést, vajjon az -utánzás ereje nem csökken-e a czivilizáczió növekvésével? Nem kevesebb-e -az utánzás a modern társadalmakban, mint a kezdetleges társadalmakban? A -felelet nem nehéz. Az igazság az, hogy az utánzás nem kevesebb, hanem -másforma. Kevésbbé utánozzuk elődeinket, de jobban utánozzuk -kortársainkat, különösen az idegeneket. Kevesebb embert utánozunk -mindenben, de többet utánozunk valamiben… Szóval, a _divat_ uralma -foglalta el a _szokás_ uralmának a helyét. A divat és a szokás harcza -rejlik tán a mélyén minden harcznak a konzervativ és a liberális pártok -között. Tarde, aki a szokás divattá válásának ezt a törvényét -felállítja, megjegyzi azt is, hogy igaz, hogy a divat maga is szokássá -igyekszik jegeczesedni, s így talán ama _ricorsi_ egyikével állunk -szemben, amelyekről Vico beszél. Azt hiszi Tarde, hogy bizonyos fajta -ritmus naturalizálni törekszik az importált czikkeket, az idegenből -eredő szokást felruházni igyekszik az autochton gyakorlás erejével, s -ekként a kozmopolitizmusból igyekszik bennünket átvezetni a -tradiczionalizmusba. Ezzel szemben Durckheim azt állítja, hogy az a -társadalom, amely egyszer kiszabadult már a tradiczió tekintélyének -jármából, soha többé nyakába nem veszi ezt a jármot. - -A mi véleményünk szerint Tarde ellen fel lehetne hozni azt az -ellenvetést, hogy van sok olyan divat, amely eltünik, alighogy -megszületett, és nem ér rá szokássá kristályosodni. - -Az evolucziónak az utánzással kapcsolatos egy másik törvénye _az -egyoldalúságnak kölcsönösséggé való válása_. Az utánzásnak az a hatása, -hogy végül kölcsönös kapcsolatokká alakítja át az egyoldalú -kapcsolatokat. - -A háború például eredetileg nem volt egyéb, mint embervadászat, -valakinek, aki nem tud védekezni, egy békés törzsnek valamely rablóhorda -által való elpusztítása vagy elűzése. Az udvariasság kötelességei nem -voltak kölcsönösek az emberek között; kölcsönösség nélkül övezték -hódolattal és tisztelettel a főnököket, földesurakat vagy királyokat. -Nem volt felvilágosítás, sem kölcsönös megvitatás, hanem a főnök és -papok egyedül gyakorolták a parancsolás és a dogmatizmus monopóliumát. - -«Hogyan engedett helyet, – kérdezi Tarde, – az embervadászat az emberi -háborúnak, a hiszékenység a szabad vizsgálódásnak és a dogmatizmus a -kölcsönös felvilágosításnak? az engedelmesség a szabad beleegyezésnek és -az abszolutizmus az önkormányzatnak? a privilégium a törvény előtti -egyenlőségnek, a donáczió vagy a lopás a cserének? a szolgaság az igazi -kooperácziónak? és végül a kezdetleges házasság, amely a nő -eltulajdonítása volt, minden kölcsönösség nélkül, a mai házasságnak, -amely a férfinak a nő által és a nőnek a férfi által való -eltulajdonítása? Válaszom ez: az utánzásnak minden formájában való lassú -és elkerülhetetlen hatása következtében.»[96] - -A felsőbbnek tömeges utánzása az alsóbb által általánosította az -előbbinek privilégiumait. Az a szükséglet, hogy utánozzuk a felsőket, -hogy épp úgy higyjenek bennünk, épp úgy engedelmeskedjenek, épp úgy -szolgáljanak nekünk, mint neki: mérhetetlen erő volt, amely lassan -létrehozta azokat az átalakulásokat, amelyeket látunk. A népfelség, -amint ma érvényesül, nem egyéb, mint ezernyi példányban való -megsokszorozódása a monarchikus felségnek, és ez utóbbi példája nélkül, -amely különösen XIV. Lajosban testesült meg, ki tudja, vajjon egyáltalán -kigondolható lett-e volna? - -Egy harmadik törvény, amelyet az utánzás korolláriumának kell -tekintenünk, a visszatérhetetlenség törvénye a történelemben. - -Tarde szerint az, ami a társadalmak történetében lényeges, -_visszatérhetetlen_, vagyis nem ismétlődhetik megfordított sorrendben. – -Valamely létező társadalmi evoluczió visszatérhetetlen, mert az oly -tények, aminő például a monopóliumról a kereskedelmi szabadságra, a -szolgaságról a szolgálatok kölcsönösségére való áttérés az utánzás -törvényeinek korolláriumai. Vagyis, ezek a törvények megszünhetnek -részben vagy teljesen működni és ez esetben valamely társadalom részben -vagy teljesen kimulik, de a törvények nem fordulhatnak fel. Tegyük hozzá -ehhez, hogy az utánzás áramlásai kereszteződnek és egymásba olvadnak, -hogy úgy mondjuk, maguk között. És ez az összebogozódás soha többé nem -oldható fel. Ha azt akarjuk feltételezni, hogy feloldódtak, akkor a -czivilizáczió teljes felfordulását, teljes kataklizmáját kellene -elfogadnunk. - -Foglalkozzunk most röviden az evolucziónak egy másik törvényével, amely -szintén az utánzás törvényének korolláriuma. Ez a fokozatos -asszimiláczió törvénye a társadalmakban. - -Tarde szerint, az utánzások felhalmozódása következtében a társadalmi -élet jelenségei egyöntetüségre törekszenek. Példa erre a férfi és női -ruházat, amely miután hajdan nagyon differencziálódott volt úgy -szabásban, mint szövetben a népesség különböző osztályai és az ország -különböző tartományai szerint, egyre jobban törekszik immár az -egyöntetüségre. - -Tarde szerint ez a törvény érvényes a társadalmi tevékenység minden -ágában, sőt átalakítani igyekszik még a versenyt és a küzdelmet is, ezek -különböző formáiban. «Az utánzás következtében, amelynek kisugárzása -szakadatlanul és titkon működik, hogy úgy mondjuk, a társadalmi mező -kiszélesítésére, a társadalmi jelenségek kiszélesednek és részt vesz -ebben a mozgásban a háború is. Végtelen sok, igen apró, de igen -elkeseredett háború után kis törzsek között, sokkal kisebb számú, -valamivel nagyobb háborúk következnek, de más kevésbbé gyülölködők, kis -városok, majd pedig nagy városok között, még később növekvő népek között -és végül elérkezünk oly korszakhoz, amelyben nagyszabásuak, de igen -ritkák az összeütközések, minden kegyetlenség nélkül, a nemzeti -kolosszusok között, amelyek már nagyságuknál fogva is békeszeretők.»[97] - -«A verseny, ez a gazdasági és többé már nem politikai jellegü társadalmi -ellenkezés, ugyanezt a törvényt követi. Mint a háború, a verseny is -kicsiből nő nagygyá, igen számos kicsiből igen kevés számú nagygyá…» - -A társadalmi harcz harmadik nagy formája, a _vitatkozás_, szintén ugyane -törvény szerint fejlődik… Apró kotériák, apró törzsek, apró egyházak, -apró fórumok, apró iskolák szóharczai helyét nagy polémiák után egypár -nagy pártnak, egypár nagy parlamenti csoportnak, egypár nagy filozófiai -vagy művészeti iskolának az ellentétessége foglalja el, amelyek felséges -csatákat vívnak egymással.[98] - -Ezért van az, hogy bizonyos társadalmi dolgok: dogma, szólásmód, -tudományos elv, erkölcsi rovás, ipari eljárás, stb. utánzó ismétlés -folytán geometriai arányban igyekeznek terjeszkedni, a társadalmi -hatások és kölcsönhatások tere mindjobban bővül, az ellenkezések -kiszélesedve elgyengülnek és úgy látszik, az emberiség egyszerre -megbékülés és általános egyöntetűség felé halad. - -Ezzel végeztünk a fejlődés különböző törvényeivel, melyek mindmegannyi -korollariumként kapcsolódnak az utánzás alaptörvényéhez. Az utánzással -kapcsolatban érdekes tanulmányt lehetne még folytatni. Meg kellene -vizsgálni, hogy melyek kedvező vagy kedvezőtlen feltételei az utánzó -sugallásnak, melyet egyik lélek a másikra gyakorol. Tarde -utánzás-elméletét érdekes és pontos vizsgálattal egészítette ki, melyet -az utánzás problémája e szubjektiv szempontjának szentel.[99] - -Tarde megvizsgálja a lelki kölcsönhatás különféle: fizikai, élettani, -vagy pszichológiai feltételeit, vagyis egyik lélek hatását egy másik -lélekre. Hogy melyek a távolság, a kor, a nem, a termet, a fizikai -energia, az egészség, a faj ama feltételei, melyek az utánzás társadalmi -jelenségében hatással vannak egyesek szuggesztivitására és mások -szuggesztibilitására? Nem követhetjük Tarde-ot érdekes fejtegetéseiben, -melyeket e kérdéseknek szentel. Csak azokra az individualista -következtetésekre mutatunk rá, amelyek a következő idézetből bontakoznak -ki: «Magasabb szuggesztivitás kiváltsága nem kapcsolódik állandó módon -egyetlen fajba; koronként vándorol és ama történeti körülményektől függ, -melyekben ez vagy az a faj részesedett. Ebből következik az is, hogy -adott pillanatban az a tény, hogy magasabb tekintélyü fajhoz tartozik, -szuggesztivabbá, befolyásolhatóbbá, az eszmék és cselekedetek -terjesztésére alkalmasabbá teszi az embert. De ez a magasabb -szuggesztivitás, mely a fajtól függ, mindinkább alá van rendelve annak, -mely egyéni felsőbbségből ered. Tegyük hozzá: ha nincs faj, mely arra -született, hogy folyvást feltaláljon, hogy parancsoljon és tanítson -minden tekintetben és örökké, épp így állandó és föltétlen egyéni -fensőbbség sincs. Aki köztünk a legtudósabb, az is tanulhat valamit a -legtudatlanabbtól, példát vehet a legjobb is valamiben a legrosszabbtól. -Azt is látjuk, hogy fejlődő társadalomban a parancsolás épp úgy, mint az -engedelmesség széttagolódik és így mindinkább kölcsönös lett. Az -általánosított munka és csere folytán mindegyikünk szolgálója azoknak, -akikért dolgozik és ura azoknak, akik érte dolgoznak.[100] - - -IV. FEJEZET. A társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei. - -A találékonyság és az utánzás nem egyedüli teremtő erői a társadalmi -fejlődésnek. Az utánzás áramlásai ellenkeznek egymással; az egyének -agyában közvetítik és meghatározzák az alkalmazkodást, mely önmaga új -utánzó áramlásoknak lesz kiinduló pontja. - -Az ellenkezés vagy küzdelem nem kevésbbé szükséges törvény, mint az -utánzás. Tanulmányozni fogjuk természetét és hatásait. - -A társadalmi ellenkezés Tarde szerint három fajta: _sorozatos, -fokozatos_ és _iránybeli_ vagy jelképes ellenkezés. - -A sorozatos ellenkezés minőségbeli jelenség, mely egymást követő -ellentétes változatokat mutat. – A sorozatos ellenkezés egyik példája -azokban az evolucziókban és kontraevolucziókban állana, azokban a -_ricorsi_-ban, melyeket bizonyos társadalomtudósok a társadalmi -jelenségek menetében elképzeltek. A fokozatos ellenkezés mennyiségbeli -természetü ellenkezés. Szaporodásnak vagy csökkenésnek, növekedésnek -vagy apadásnak, emelkedésnek vagy esésnek nevezhetnők. Például: a -bünözés, az öngyilkosság, születés, házasságkötés bizonyos fajtájának -emelkedése vagy esése, stb. Végül az az ellenkezés, melyet Tarde -iránybeli vagy diametriális ellenkezésnek nevez, összeütközés két -ellentétes erő között, melyek egyidejüleg életért és befolyásért -küzdenek. - -Maguk az iránybeli ellenkezések kétfélék lehetnek: külsők vagy belsők. -Külső ellenkezéseknek nevezhetjük ama törekvések ellenkezését, melyek -több ember, vagy több embercsoport között vannak. Bensőknek azokat az -ellenkezéseket nevezzük, melyek ugyanegy ember különféle törekvései -között támadnak. - -A külső ellenkezések egyáltalában nem azonosok a benső ellenkezésekkel. -Egy szóval e kétfajta küzdelem összeférhetetlen. Valójában, mondja -Tarde, «csak amikor vége a benső küzdelemnek, amikor az egyén két -ellentmondó befolyás között ránczigálódva már választott, bizonyos -véleményt vagy bizonyos elhatározásért inkább elfogadott, mint egy -másikat, amikor tehát így békét teremtett önmagában, akkor lesz a harcz -lehetséges közte és azok között az egyének között, akik vele -ellentétesen választottak.[101] - -Tarde szerint az ellenkezés e három alakjának, a sorozatos, fokozatos és -iránybeli ellenkezésnek, csak esetleges, nem állandó és nem szükségszerü -a karaktere. Rosszul tennők, ha azt tennők, hogy az emberi -czivilizáczióban a sorozatos ellenkezések örökké ujjászületnek (Vico -_ricorsi_-ja), vagy hogy a szaporodásnak és csökkenésnek, a növekedésnek -és apadásnak szükségszerüek a váltakozásai. A szükségszerü regresszió -nem több, mint amennyi a szükségszerü visszatérhetőség. - -Végül, Tarde szerint, hasonlókép rosszul tennők, ha azt hinnők, hogy a -társadalmak fejlődésében az iránybeli ellenkezések szükségesek és -örökkévalók. Tarde szerint az ellenkezés nem más, mint egy átmeneti -időszak, az utánzás és alkalmazkodás között. Csak negativ szerepet -játszik. Találékonyság és a találékonyságból eredő utánzó terjeszkedés -nélkül, melyek nem önzések keveredéséből, hanem amaz ösztönös -rokonszenvből származnak, mely társas lényekké teszi az embereket, a -verseny tehetetlen és káros. A küzdelem szintén ideiglenes jellegü. A -harczok szétterjengenek és gyöngülnek. Eljön az ideje, amikor eltünnek. -A haladás abban áll, hogy az egymással ellentétes érdekek bonyolódott -vetélkedését összhangzó jogok szabatos elhatárolását váltja fel. - -Azt hiszszük, hogy Tardenak a két első pontra vonatkozóan igaza van. De -nem hiszszük, hogy a czivilizáczióban megvolna akár a történelmi -_ricorsi_, akár a növekedés és csökkenés váltakozásainak -szükségszerüsége. Azt hiszszük, nincs rá ok, hogy az emberiség ismeret- -és vagyonmennyisége folyvást határtalanul ne gyarapodnék. - -Hanem Tardetól eltérő véleményen vagyunk az _iránybeli_ ellenkezések -esetleges vagy szükséges karakterének kérdését illetőleg. Mi hiszünk ez -utóbbi módon értelmezett küzdelem szükségességében és örökkévalóságában. -A küzdelem addig nem fog eltünni, mig el nem tüntetik az egyének -különféleségét, ami igazán állandó és lerombolhatatlan. Ezer -különféleség folytán az egyének, bármi történjék is, továbbra is -szembeszállanak egymással, mintmegannyi felfegyverzett egoizmus, -megannyi megkülönböztetett és megmásíthatatlan hatalmi akarás, -megmásíthatatlan érdeke, szüksége és vágya, valamint amaz eredeti és -személyes módja szerint, melylyel felfogja és visszatükrözi a világot. -Ugy látszik, ezt maga Tarde is elismeri. «A társadalmi haladás, – -mondja, – nem az ellenségeskedésből ered, ha bizonyos formáját felölti -is, hanem a nagyravágyásból és a találékonyságot és az utánzást szülő -hajlamból.» De mi ez a nagyravágyás, amiről Tarde beszél, ha csak nem a -hatalomravágyásnak és a harcznak egy alakja? És melyik nagyravágyás nem -tételez fel ledöntendő akadályt, leverni való ellenséget? Szerintünk -Simmelnek van igaza Tarde-del szemben, amikor megengedi, hogy a küzdelmi -elem lényeges és megdönthetetlen jelleg a társadalmak életében.[102] -Nietzschenek igaza volt, amikor azt mondta, hogy «a gyülölet, irigység, -kapzsiság, uralomvágy hajlamait úgy kell tekintenünk, mint az élet -lényeges törekvéseit, mint valamit, aminek az általános életgazdaságban -mélyen és lényegesen bent kell gyökereznie.»[103] - -A fejlődés semmiképpen sem mutatja, hogy az önzés és antagonizmus -csökkent volna az emberi kapcsolatokban. Ellenkezőleg, úgy látszik, -korunk jellemző vonása a kollektiv önzéseknek, fajok, osztályok, pártok, -testületek, stb. önzésének túlzó telítettsége. Fontoljuk csak meg azt a -példát, melylyel az angol egoizmus szolgált a délafrikai háborúban. - -Azt hisszük, hogy a csoportok önzése soha sem volt jobban -felfegyverkezve, mint manapság. Ha megengedjük, hogy az egyéni tudat -megfinomult a fejlődés folyamán és megközelíthetőbbé vált amaz érzések -számára, melyek finomabbak és emberiebbek, mint a kezdetleges emberiség -érzései, a társadalmi tudat épp oly önző, épp oly nagyravágyó és kapzsi, -alkalomadtán épp oly zsarnoki és elnyomó, mint még soha. - -A szolidaritás békéltető képességeiről beszélnek. De nem kell szem elől -téveszteni, hogy növekvő szolidaritásnak ellenségeskedés, csoportonként -jobban feltünő vetélkedés, valamint a csoporttal szemben való nagyobb -önzés felel meg. Nem kell, mint ahogyan már megjegyeztük, a -_szolidaritás_ szónak, amely közhelylyé vált, illuziót kelteni. Vilfredo -Pareto, egy mai gazdaságtudós, érdekes megfigyeléseket tett ez irányban. -«A kifejezések – mondja – a velük való használat folytán végül kezdik -elveszteni minden jelentőségüket. Ilyen kifejezés például a -«szolidaritás», mely jelenleg divatban van. A XVIII. század végén -«érzékeny»-nek kellett lenni, 1488-ban a «testvériség» volt nagy -becsben; azóta sokat csökkent hitele; most «szolidáris»-nak kell lenni. -Ezt a kifejezést, a vele való visszaélés folytán, mindenre kezdik -alkalmazni… Például a protekczionisták is a szolidaritásra hivatkoznak. -Azt erősítgetik, hogy a protektori jogok szolidárissá teszik a munkaadót -és a munkást. Szegény ártatlan lelkek, csak a szolidaritás szeretete -hajtja őket, hogy jogot kérjenek arra, hogy polgártársaik által -fizettessenek bért maguknak. Hallottam, amint egy igen képzett -személyiség nyilvános szónoklatban bizonyította, hogy a «tudomány nem -érdemli meg nevét, ha nem ébreszt szolidáris érzelmeket». Ezek szerint a -geometria nem tudomány, mert benne nehéz volna a legcsekélyebb hatást is -felfedezni a «szolidaritás»-ra. Különben melyik nyilvános szónoklatból, -a legjelentéktelenebb felköszöntőtől kezdve a miniszter beszédéig, -hiányzik a «szolidaritás» kifejezés? Azok az emberek, akik alkalmazzák, -úgy látszik, elvesztették érzéküket a nevetségesség iránt és nincs többé -Voltaire, vagy Moliére, hogy eszükbe idézze.» - -«Ujra meg kellene írni _Tartufe_-ot. Bizonyos, hogy napjainkban Tartufe -a szolidaritás nevében akarná elcsábítani Elmirát és kifosztani az -együgyü Orgont… A szolidaritás egyszerüen új elnevezés, melyet az egyik -legegészségtelenebb fajta egoizmusnak adtak.»[104] - -Ne féljünk megvallani, hogy az ellenkezés és a küzdelem lényeges és -szükséges kategóriái a szocziális életnek. Emlékezzünk csak, mit mond -Machiavelli a szenátus és a nép közötti küzdelem hasznáról a római -hatalom kialakulását illetőleg.[105] - -Van bizonyos igazság Durckheim paradoxonában, hogy «a bűn szükséges, -hogy az egész társadalmi élet alapfeltételeivel függ össze és éppen -ennél fogva hasznos»,[106] és van igazság Poletti axiomájában is, mely -szerint «a két haladás, a kártékony haladás és a munkás haladás, -összetalálkozása nem esetleges és nem sajnálatraméltó, hanem -elkerülhetetlen, és azt mutatja, hogy a bün és a munka, a bün és a genie -ugyanazon forrásokból merítik életerejüket.» Durckheim több megokolását -adja a kriminalitás e hasznos szerepének; ime egy a több közül: Vegyünk, -– mondja – ami lehetetlen, egy társadalmat, ahol nem követnek el többé -sem gyilkosságot, sem lopást, sem semmiféle merényletet az erkölcsök -ellen. Ez az állapot csak akkor állhat fenn, ha a társadalom -cselekedeteit a köztudat tulságosan egyhangulag, általános helyesléssel -fogadja. Aminek az a szomorú következménye, hogy e kollektiv tudat, mely -a kapott elégtételek folytán követelőzőbbé válik, szerfölött szigorúan -fogja elbirálni a legjelentéktelenebb erőszakos, gyöngédtelen, vagy -erkölcstelen cselekedeteket. Az emberek úgy fognak élni, mint egy -kolostorban, ahol halálos bűn hiján szőrcsuhára vagy böjtölésre itélik -őket a legmegbocsáthatóbb kis vétkek miatt. «Például a kiméletlen vagy -kiméletlenül végrehajtott szerződések, melyek csak közmegrovást vagy -polgári eljárást vonnak maguk után, gonosztettekké válnak… Ha tehát ez a -társadalom a biráskodás és büntetés hatalmával lesz felfegyverezve, -bűncselekményeknek fogja minősíteni ezeket a cselekedeteket és eszerint -fog ellenük eljárni…»[107] Igy tehát még a bűnnek is megvan az erkölcsi -haszna. Meggátolja, hogy a közvélemény a kollektiv tudat által tulságos -zsarnoki nyomást gyakoroljon az egyénre. - -A bűnnek e hasznos szerepe emlékünkbe idézi Hartmann mélységes sorait, -amelyekben ilyenféle «kakodiceá»-t, vagyis a rossz igazolását, rajzol -meg a társadalmak életében. «Faust, – mondja ez a bölcselő, – -Mefistofeles néven nevezi azt a hatalmat, mely örökké a rosszat akarja -és örökké a jót hinti el. Goethe a legjobb kifejezést találta meg, hogy -visszaadja e «lehetetlen ördög» szerepét, akiről a német legenda beszél, -akit mindig félrevezetnek czélba vett tervei, s akinek mindég -ellenkezőleg végződnek törekvései, mint ahogy akarta volna. Minden -egyéni rosszakaratot úgy kell tekinteni, mint e hatalom egy részét, -amely örökké a rosszat akarja és örökké a jót veti el.» - -«A gonosz akarat nem játszik tisztán negativ szerepet a mindenségben. -Nem olyan véletlen, melyet ki kell küszöbölni. Hanem bizonyos pozitiv -dolog és lényeges tényezője az öntudatlan teleologiai pörnek…» - -«Az előtt, aki e szempontból megszokott egy Schelling és Hegel nézete -szerint felépített teleologiát, az előtt kétségtelen, hogy a rossz -közvetett hasznos következménye csak különleges esete az általános -történelmi törvénynek, mely azt akarja, hogy az emberek ritkán és -homályosan ismerjék azokat a czélokat, amelyek felé törekednek és hogy -ezek a czélok kezeik között teljesen különböző eredményekké alakuljanak -át. Talán ezt nevezik a természet iróniájának és ez nem más, mint az -öntudatlan eszme fortélyainak következménye.»[108] - -Ez az idézet metafizikailag fejezi ki azt a tényleges igazságot, hogy a -küzdelem, melyet a felületes optimizmus meg akart szüntetni, örök és -hasznos tényezője a társadalmi fejlődésnek az élet szempontjából. Az -egyének küzdelme egymás között, a csoportok egymás közötti küzdelme, az -egyén küzdelme a csoport s a csoport küzdelme az egyén ellen, a -küzdelemnek mindezek az alakjai elkerülhetetlenek és örökkévalók. A -küzdelemnek ez az állapota az egyéni szabadságra különben kevésbbé -kedvezőtlen, mint ahogy hisszük. - -Mert az az egyén, aki több harczban lévő csoportot talál magával -szemben, valamelyik csoportban védelmet találhat a másik csoport ellen. -Az egyik elnyomó társadalmi erő ellen az ezzel ellenséges erőhöz -fordulhat. Az az ember, aki csak egy társadalmi csoportosuláshoz -tartozik, anyagilag és szellemileg sokkal függőbb, mint az, aki többhöz -tartozhatik, egyiktől a másikhoz mehet és saját tudatában szembe -helyezheti egymással ellenlábas társadalmi rendszereiket. Montesquieu -mondotta, hogy a politikai hatalmak szétválasztása és lehetséges -összeütközése a polgárra a szabadság biztosítéka. Ezt a gondolatot ki -lehet bővíteni és ki lehet terjeszteni a társadalom életének minden -körére. A csoport hatása gyakran elnyomta az egyént, ennek tehát -érdekében áll, ha a csoportok összeütközésbe kerülnek egymással. Igy -uralkodhat rajtok, vagy legalább menekülhet előlük. Azt a régi mondást, -hogy _divide, ut imperes_, így alakíthatjuk át: _divide, ut liber sis_. - -A társadalmi ellenkezés örök és szükséges társadalmi működés lévén, abba -a meghatározásba tartozik, amelyet az okozatosság törvényeiről, vagyis -azokról a törvényekről állítottunk fel, amelyek a társadalmak élete -változhatatlan elemeinek, örök tényezőinek hatását meghatározzák. Azok a -megnyilvánulások, melyek az efajta törvényeknek tárgyai, ugyanazok, -amelyeket Xénopol[109] «ismétlődő megnyilvánulások» – nak nevez, vagyis -ezek a megnyilvánulások úgy ismétlődnek, hogy önmagukkal állandóan -azonosak és nem változnak tartamuk folyamán. Az ismétlődő -megnyilvánulásokkal Xénopol szerint szemben állanak az «egymást követő -megnyilvánulások», vagyis azok, amelyek «különféle hatás alatt időközben -megváltoznak». - -A társadalmi differencziáltság törvénye ez utóbbi meghatározásba -tartozik. Ez a fejlődésnek egyik törvénye, amely a társadalmi -energiáknak egy bizonyos irányba való igazodását fejezi ki. - -A differencziálódás törvényét úgy tekinthetjük, mint az ellenkezés -általános törvényének következményét. A társadalmi csoportok és -társadalmi hatások szembeszállanak egymással, és a társadalmi életben a -társadalmi kapcsolatok váltakoznak és mindinkább összebonyolodnak. - -Ezt a törvényt már Rousseau megformulázta: «A társadalmak sokadalmából -új és gyakran ellentétes kapcsolatok sokasága születik, mely ellenkező -irányba rángatja azokat, akik lelkesedéssel haladnak a társadalom -útján.»[110] - -Simmel azok közé tartozik, akik legtöbbet foglalkoztak ezzel a -törvénynyel. Szerinte «a történelem megsokszorozza a társadalmi, -vallási, szellemi, kereskedelmi csoportok számát, amelyekhez az egyének -tartoznak, akiknek egyéniségét a csoportok növekvő bonyolultsága emeli. -Következésképpen ezek kötelessége többé nem oly szorosan vett egyszerü, -világos, egyoldalu, mint abban az időben, amikor az egyénnek csak saját -társadalmával volt dolga.» - -«Ugy látszik, hogy a társadalmi elemek növekvő differencziálódása, a -lélektani elemekkel öszhangzó differencziálódás a tudatban, a -társadalmak és egyének párhuzamos fejlődésének összes törvényei sokkal -inkább növelik, mint csökkentik ezeknek az összeütközéseknek -számát.»[111] - -Az előbbiekből kiindulva két fajta differencziálódást különböztethetünk -meg: külső és belső differencziálódást. - -A külső differencziálódás az egyéneket körülvevő társadalmi kapcsolatok -növekvő bonyolultságában áll, a belső differencziálódás pedig az egyéni -tudatokban levő érzések, eszmék és hitek növekvő bonyolultságában. Az -utóbbiak a fejlődés arányában teljesebbek, finomultabbak és -sokoldalubbak lesznek. «A történelem ugyanakkor, amikor megnöveli az -erkölcs tárgyainak számát, érzékenyebbekké teszi az alanyokat.» - -Az erkölcsi monizmus felületes feltevés, amelyet mindinkább túlhaladnak -a számban és jelentőségben növekvő erkölcsi összeütközések. - - -V. FEJEZET. A társadalmi asszimiláczió és differenciálódás törvényeinek -ellentéte. - -Két ellentétes törvénynyel állunk szemben: a társadalmi -differencziálódás törvényével, mely szerint a társadalmi haladás a -nagytól a kicsihez, az egyszerütől az összetetthez, az egynemütől a -különnemühöz való fejlődésben áll, továbbá a fokozatos társadalmi -asszimilálódás törvényével, mely szerint a fejlődés átmenet a kicsitől a -nagyhoz, a különnemütől az egynemühöz. Ez az utóbbi törvény az utánzás -törvényeinek egyik corolláriuma, mintahogy a fokozatos differencziálódás -corolláriuma az ellenkezés törvényeinek. A fokozatos asszimilálódás -törvénye (Tarde) szerint az emberiség tökéletes monizmus, teljes -egyformaság, tudományos, technikai, szellemi, esztétikai és erkölcsi -egyformaság felé halad.[112] A fokozatos differencziálódás törvénye -(Simmel) szerint a társadalmi alakulatok és az egyéni tudatok mindinkább -bonyolulnak és váltakozók lesznek. - -Ez a két ellenlábas törvény vetélkedik a befolyásért a társadalmak -fejlődésében. Hogyan működnek? Miként egyeztethetők össze hatásaik? E -két törvény közül melyik diadalmaskodik? Talán ezek a legnehezebb -kérdések, amelyeket a társadalomtudósnak fel lehet vetni. - -Megelégszünk azzal, hogy felvetjük itt a kérdést és nehány alapvető -gondolattal rámutatunk a megoldására. Azt hiszszük, egy szükséges -megkülönböztetést kell tennünk. Van egy terület, ahol végbemegy a -gondolatok asszimilálódása és valószinüleg mindinkább végbe fog menni. A -tudomány területe ez. Az az egyetemesség, amely az intelligencziáknak a -tudományos igazságokhoz való simulásában megnyilatkozik, különben inkább -lelki és gondolkozásbeli okoktól függ, mint társadalmi okoktól. Mert az -intelligencziák növekvő asszimilálódásának valódi oka ezen a területen -nem más, mint a tudományos igazságok szorosan vett tárgyilagos, -személytelen jellege. - -Van még egy terület, ahol az asszimilálódás törvénye valószinüleg -diadalmaskodni fog. Ez a közgazdaság és a technika területe. Ennek oka -az, hogy az emberi tevékenység e két ága szorosan hozzákapcsolódik a -tudományos kulturához és hogy a lelkeknek a tudományos téren való -fokozódó áthasonulása hasonló áthasonulást fog magával vonni a gazdasági -és technikai élet területén is. Maga a ruházkodás, amely a gazdasági -élet körébe tartozik, talán meg fog próbálkozni azzal, sőt már -próbálkozik is, hogy egyenruhává legyen. - -Van azonban egy másik nagy terület, amely szerintünk ki lesz -szolgáltatva a társadalmi differencziálódás törvényének és ahol az -egyéni különféleségek és eredetiségek teljesen szabadon -terjeszkedhetnek. Ez az esztétikai és erkölcsi terület. Ez az egyéni -kezdeményezés és sugallás tere marad. A jövő esztétikája, a jövő vallása -és erkölcse mindinkább anomikus lesz. Mindenki mindinkább saját -koczkázatára és veszélyére fogja megalkotni szépségének és erkölcsi -igazságának eszményét; mindenki saját felelősségére fogja hajszolni -metafizikai és esztétikai gondolatai καλὸς κίνδυνος-át. Az egyén -viselkedését nem többé-kevésbbé szoros erkölcsi és társadalmi -_dogmatizmusok_ fogják megszabni, hanem az eszmény, amelyet saját maga -teremt. - -Szerintünk a differencziálódás és az individualizmus sohasem fognak -meghátrálni az esztétika és erkölcs terén az egyformaság haladása előtt. -Az esztétikai és erkölcsi egység, ha ugyan megvalósítható, az emberiség -elkábulása, maga a halál volna. Mint ahogy az öreg Heraclitus hitte, -egyedül a küzdelem és a különféleség képes létrehozni az életet és a -szépséget. - -Tarde, bármennyire hive is a fokozatos asszimilálódás törvényének, végül -mégis az individualizmushoz ér el, melyet így fejt ki az «_Utánzás -törvényei_»-ről szóló könyve végén: «Lehetséges, hogy az utánzás dagálya -is partot ér és fölösleges terjengőssége folytán a társadalmiság -szükségessége csökken, vagy inkább alakot cserél és átváltozik bizonyos -fajtáju általános embergyülöletté; ez az embergyülölet különben összefér -a mérsékelt kereskedelmi forgalommal és az ipari kicserélés bizonyos -tevékenységével, amely ugyan leszáll a szorosan vett szükségességig, de -különösen alkalmas arra, hogy mindnyájunkban erősítse benső egyéniségünk -megkülönböztető vonásait. És ekkor fog kinyilni legszebb virága a -társadalmi életnek: az esztétikai élet, amely noha oly ritka és oly -hiányos még nálunk, általánosodni fog, amint önmagát fogyasztja, és a -társadalmi élet a hozzáalkalmazkodó működések, egyhangú ismétlődések -bonyolult szerkezetével meg fog jelenni végül úgy, mint amilyen, mint a -szerves élet, melynek következménye és kiegészítése: tudniillik mint egy -hosszu, sötét és kinos átmenet az elemi különféleségtől a személyes -mivoltig, mint egy titokzatos megszámlálhatatlan csavarodású lombik, -ahol valami más valamivé szublimálódik, ahol összegubanczolt, széttört, -differencziált jellegüktől megfosztott és végtelen elemekből szűrődik le -ez az oly illanó, lényeges elv, a személyek mély és röpke különössége, -létük, gondolkozásuk és érzésük módja, mely csak egyszer és csak egy -pillanatra van meg.»[113] - -A tudomány mind tágabbá és tágabbá váló formuláival asszimilálhatja a -jelenségeket. De nem csinálhatja meg a lelkek áthasonulását annyira, -hogy őket azonossá tegye, hogy szétrombolja azt a nem tudom miféle -egyéni tartalmat, amelyről Schopenhauer azt mondja: _Omne individuum -ineffabile_. Nem, éppen úgy nem, mintahogy a természet erőinek és -lényeinek a mechanika és fizika által véghezvitt növekvő áthasonulása -nem törli el a mindenségben a dolgok végtelen különféleségét és folyton -ujjászülető egyéniségét. - -Szó sem lehet róla, hogy, mint nehányan tették, az erkölcsöt és -esztétikát szembeállítsuk a tudománynyal. Ellenkezőleg, azt hiszszük, -hogy az erkölcsi, sőt az esztétikai haladás is szorosan -hozzákapcsolódhatik a tudományos haladáshoz.[114] - -De az esztétikai és erkölcsi igazság azért nem kevésbbé különböző, -alanyibb és összetettebb valami, mint a tudományos igazság. Nem türi, -hogy pontos mathematikai formulákba zárják, és több teret enged a -találékonyságnak. - -A tudomány, úgy látszik, haladása közben tágítja azt a területet, -amelyben az esztétikai és erkölcsi gondolatvilág mozog. Széttörvén a -mult szűk és durva dogmatizmusait, amelyek mindig politikai hátsó -gondolatot és csoportönzést takargattak, a tudomány felszabadította az -egyént és belehelyezte vagyis inkább visszahelyezte a természet -szemléletébe. És ugyanakkor megújította és mérhetetlenül változatossá -tette az emberiség esztétikai és erkölcsi szempontjait. - -Az emberiség, amint Nietzsche mondja, századokon keresztül «kicsinyesen -gondolkozott». Erkölcsi szempontból épp oly rövidlátó volt, mint -tudományos szempontból. Gondolkozása egyszerre tágult tudományos és -erkölcsi szempontból. - -Felületesség volna, ha ezt a két meghatározást: tudomány és -individualizmus, egymással szembeállítanók. A tudomány a szabad kutatás, -az értelmi különbözőség szelleme folytán, mely ihleti, – egyéni. -Descartes ugyanakkor, amikor a modern tudomány megalapítója, atyja az -individualizmusnak is. - -A tudomány eredményeiben is egyéni. Áttörte mindazokat a metafizikai, -erkölcsi és társadalmi dogmatizmusokat, melyek nevében egy kaptafára -igyekeztek húzni a lelket, szivet és akaratot. Guyau, amikor kifejtette -_a kötelezettség_ _és szankczió nélkül való erkölcsét (Morale sans -obligation ni sanction)_, megmutatta nekünk, hogy milyen lehet a -tudományos szellemből eredő erkölcs. Emlékezhetünk, hogy a kategorikus -imperativus összes egyenértékeit, melyeket könyvében ajánl, tudományos -eszmékből vette kölcsön, és hogy azok az egyenértékek ugyanakkor a -tökéletes önkormányzást, az egyén tökéletes anomiáját hirdetik. Nincs -tehát semmi ellenmondás a tudományos szellem és az egyéni felszabadulás -eszméinek fejlődési menete között. Feltételezhető, hogy a jövőben az -asszimiláczió és a differencziálódás két törvénye versenyezve fog -működni. A társadalmi evoluczió egyre nagyobb egyformaságot hoz létre az -emberek között, ami a tudományos ismereteket, valamint a gazdasági -rendet és az ipari technikát illeti. De az esztétikai és erkölcsi -tevékenység a differencziálódás és különféleség birodalma marad. A -társadalmi kapcsolatok növekvő bonyolultsága és különfélesége, az -esztétikai és erkölcsi élet növekvő gazdagsága, az a mind finomabb és -mind teljesebb tudat, melyet az emberiség önmagáról nyer minden -egyénben, mindez határtalan teret nyit az egyéni törekvések számára. - -Az egyén tehát sohasem fog meddő monizmusba, szomorú és egyhangú -egyformaságba elmerülni. Az emberiség megszabadul a hamis eszménytől. -Bizonyos vallás, bizonyos czivilizáczió talán még, mint a multban -történt, kijegeczesedhetik valamilyen metafizikai, tudományos vagy -erkölcsi dogmában. De az emberiség, a maga összességében, nem akar -dogmákat és egyiket a másik után összetöri őket. - -«Bármennyire törekedjék is az új ember hatalmába keríteni az egész -emberi életet és az egész világ életét, – mondja Jaurés, – az egyén -mindig megmarad a saját maga szabályozójának. Szabad elhatározással -fogja a többi embernek szentelni önmagát. És mindig követelni fogja a -mindenségtől, valamint a többi embertől benső szabadságának -tiszteletét.»[115] - -Nincs tehát összeférhetetlenség a tudomány és az individualizmus között, -feltéve, hogy a tudomány nem akar új pápaságként szerepelni, mint a -pedánsok uralma, hogy Comte kifejezését (pedantocratie) használjuk; -feltéve, hogy nem feledkezik meg konstrukczióinak változhatatlanul -viszonylagos és szimbolikus jellegéről; feltéve, hogy megóvja a jövendő, -vagyis az egyén jogait; feltéve, hogy sohasem hiszi azt, hogy joga van -leszögezni magát valamely szükreszabott dogmatikus formulához, mint -amilyen Spencernek a környezethez való alkalmazkodása, vagy Izoulet-nak -az együttélése (szimbiózisa); feltéve végül, hogy a tudomány maga is -tiszteli az egyént. - - -VI. FEJEZET. A társadalmi alkalmazkodás és a haladás. - -Az utánzás és az ellenkezés mellett a társadalmi evoluczió állandó -törvényei közé soroltuk az alkalmazkodást is. - -E törvénynek köszönhető, hogy az utánzó áramlások öszhangzó módon lépnek -közbe, egybefutnak az egyén agyában, hogy ott létrejőjjön a kitalálás. -Tehát az agy, a kitaláló egyéni géniusza, a valódi székhelye minden -társadalmi alkalmazkodásnak. Az egyén azzal a hatalmával, melylyel a -környező hatások öszpontosítására képes, a társadalmi evoluczió egy -egészen új irányának _primum movense_ lesz. Minden találmány a már régi -ismeretek új észbeli találkozásában áll. Mi is Darwinnak tétele? Az, -hogy hirdette a versenyt a létért? Nem. Hanem az, hogy ezt a gondolatot -először kapcsolta össze a változósággal és az öröklődéssel. - -Amint a társadalmi alkalmazkodások felhalmozódnak, vagy egymás helyébe -kerülnek, a haladásnak adnak életet. - -Pár szót fogunk szólani a haladásnak erről a fogalmáról. - -Jól értsük meg, mi itt ezt a fogalmat nem tökéletes és metafizikai, -hanem viszonylagos és teljesen emberi értelmében használjuk. Arról -beszélünk, amit Bagehot valahol az «igazolható» haladásnak nevez.[116] -Hogy gondolkozunk mi erről az igazolható haladásról? - -Bagehot, miközben egy angol gyarmatvárost összehasonlít az ausztráliai -benszülöttek egy törzsével, a haladás eszméjének tartalmát a következő -három pontra vezeti vissza: «Ha az erkölcs és a vallás leglényegesebb -pontjait nem tekintjük, azt hiszem, hogy az angolok legvilágosabb és -legjobban felismerhető előnyei a következők: Először is általában -nagyobb a hatalmuk a természet erői felett. Másodszor, ez a hatalom nem -csak külső, hanem belső is. Az angoloknak nemcsak jobb gépeik vannak, -hogy a természet felett uralkodjanak, hanem ők maguk is jobb gépek… -Harmadszor, a czivilizált embernek nemcsak szélesebb körű a hatalma a -természet felett, hanem jobban is tud bánni vele. Mikor azt mondom, hogy -jobban, azt értem, hogy több előnyt húz belőle testi-lelki egészségére -és jólétére… E három előny javarészt, vagy talán teljesen benne van -Spencernek abban a mondásában, hogy a haladás az ember környezetéhez -való alkalmazkodásának gyarapodása, vagyis gyarapodása erői és benső -vágyai alkalmazkodásának sorsához és külső életéhez.»[117] - -A haladásnak az a fogalma, melyet Greef _A társadalmi átalakulás (Le -Transformisme sociale)_ czímű könyvében határoz meg, közel áll az -előbbihez. Spencer eszméivel is rokonságban áll. «A társadalmi haladás, -– mondja Greef, – egyenes arányban van a társadalom tömegével, e tömeg -differencziáltságával és a differencziálódott csoportok egymásmellé -helyezettségével.» Tarde joggal hozza fel e meghatározások ellen, hogy -túlságosan mechanikusok és nem eléggé teleológusok. «Ha azt látom, – -mondja, – hogy a társadalmak, miközben felosztódnak és egymásmellé -helyeződnek, tökéletesednek is, azt is látom, hogy gyakran, látszólag -ugyanazon munkával, teljesen különböző célok elérésére igyekszenek, és -hogy egyedül az a jellemző eszmény, amelyhez tevékenységük többé vagy -kevésbbé bonyolodott szövevénye fűződik, szabja meg valódi értéküket és -rangjukat. A társadalmak közül némelyek munkálkodásuk közben háborúra és -dicsőségre gondolnak, mások a kereskedelemre és meggazdagodásra; ismét -mások a keresztények üdvözülésére és az Isten örök látomására, még mások -a gyönyörre és a szerelemre. Néha teljesen hasonló külső alatt egy -érzéki czivilizáczió és egy nagyravágyó czivilizáczió nem kevésbbé -lényegesen különbözik, és eszményük felmagasztosítása, nem pedig -munkájuknak az eszmény szempontjából való felosztása vagy összefüggése -szerint kell őket osztályozni.»[118] - -Roberty szerint a haladás mindenekelőtt annak fejlődésében áll, amit ő -_értelmi vagy szellemi sorozatnak_ nevez, vagyis egy terjedelmes -rangsorozatban, mely az egymásra szükségszerű és szabályos rendben -következő eszméknek négy nagy osztályából áll: tudományos eszmékből, -bölcsészeti és vallási eszmékből, esztétikai eszmékből és gyakorlati -vagy technikai eszmékből. «A társadalmi haladás egyedül lehetséges -fajtája az ismeretek fejlődése. Minden jelenség, – nem fontos, hogy a -kollektiv tevékenység milyen ágában – amely haladásként jelentkezik -előttünk, kell, hogy ismeretgyarapodást fejezzen ki, vagy használjon -fel, kell, hogy testet adjon valamely elméleti eszmének. Mikor kiderül, -hogy nem ez történik, az állítólagos haladás a művészetben, politikában, -iparban, bölcsészetben, erkölcsökben, törvényekben nem más, mint -áltatás, mely gyakran hanyatlást, elfajulást takar.»[119] Erre a -kérdésre: van-e haladás, Roberty igenlően válaszol. Van tudományos -haladás. Lényegében nemcsak a tudás gyarapodása az egyesek agyvelejében, -hanem a tudás kifelé való szétterjedése, az egyesekkel kapcsolatban lévő -többi agyvelőkbe való bevonulása is. Még pedig a mi emberi mértékünk -szerint határtalanul egymást követő nemzedékekben és korszakokon át. A -tudományos haladás teszi lehetővé a haladás összes többi formáit. - -Lássuk most, milyenek a haladás fajtái: - -Tarde kétfélére vezeti őket vissza: Haladás felhalmozódás révén és -haladás helyettesítés révén. Vannak olyan felfedezések vagy találmányok, -melyek egymást csak helyettesíthetik és vannak olyanok, melyek -felhalmozhatók. Ha valamely probléma felvetődik, nyomában mindenféle -találmány, ellentétes képzelődés támad, amelyek hol itt, hol ott -megjelennek s nemsokára eltünnek, mindaddig, amíg el nem jön valami -világos formula, valami kényelmes gép, mely elfeledtet minden egyebet és -ezentúl biztos alapul szolgál a tökéletesítések, a további fejlődések -felhalmozásához. - -A harcz a vetélkedő találmányok között, amelyek egymást helyettesíteni -igyekszenek, vonja maga után azt, amit Tarde logikai harczoknak -_(combats logiques)_ nevez. És a haladás irányában egybefonódó -találmányokból ered az, amit ez a társadalomtudós logikai egyesüléseknek -_(unions logiques)_ nevez. Szerinte logikai harcok és logikai -egyesülések töltik ki az egész történelmet. - -Tarde más szempontból megkülönböztet találékony haladást és utánzó -haladást. Ez utóbbi haladás a társadalomban külső hatások közbelépéséből -ered. Az előbbi benső működésből származik: a társadalom saját -energiáinak kifejeződése. - -A haladás okai sokfélék. Három csoportba lehet őket sorozni: 1. -mechanikai okok; 2. fiziologiai okok; 3. lélektani és erkölcsi okok. - -Spencer a haladás mechanikus feltételének formuláját a következőképpen -határozza meg: minden evoluczió anyagnyereség, amely viszonylagos -mozgásveszteséggel jár együtt és minden disszoluczió ennek a -megfordítottja. Tarde ezt a mechanikus formulát így értelmezi: minden -élő vagy társadalmi fejlődés szervezetbeli gyarapodás, amelynek -ellenében a szervezet működése viszonylagosan csökken.[120] - -Fiziológiai szempontból azt kell mondanunk a darwinistákkal, hogy a -haladás tényezői: a létért való harcz és a legalkalmasabbak fenmaradása. -Tegyük még hozzá a szerzett jellegzővonások öröklődését? Ez a kérdés még -ma is egyik legvitásabb kérdése a biológiának. Weismann, – így mondják, -– azt állítja, hogy az egyén életében szerzett jellegzővonások nem -öröklődnek át. A lamarckisták az ellenkező feltevés mellett vannak. - -Egy mai szocziológus a következőképpen foglalja össze a kérdés jelenlegi -állását: «A győzelem, – mondja Matteuzzi, – a neo-lamarckistáké lesz -bizonyosan, és így a biológiának még igen mélyen kiaknázandó tere -nyilik. Weismann elmélete szerint minden bevégződött volna a természetes -kiválasztással. De a szemben álló iskola alapelve szerint ellenkezőleg, -a jellegzővonások öröklődésének kérdése vizsgálatra szorul. Tehát, ha a -társadalomtudósok elfogadták volna Weismann elméleteit, mint Kidd tette, -végzetesen tévedtek volna, legalább is azokra az elméletekre -vonatkozóan, amelyeknek ilyenfajta biologiai törvények alkották volna az -alapját. Minden szervi tökéletesedést a létért való küzdelemnek kellett -volna tulajdonítani, mellőzvén a környezet befolyásának és a szerzett -jellegzővonások öröklődésének egyszerübb és általánosabb -tényezőit.»[121] - -Mi elfogadjuk Matteuzzi következtetéseit. Weismann elmélete ugyanis, azt -hisszük, zsákutczába vezet. Mert mi az a _csiraplazma (Keimplasma)_, -amely változatlan nemzedékről nemzedékre minden faj és minden rassz -számára? Melyek azok a rassztipusok, amelyek örökre állandósultak és -nincsenek semmiféle változóságnak alávetve? Ha efféle elveket -elfogadunk, vajjon nem jutunk-e bele a biologiai miszticzizmus kellős -közepébe? És ezeknek az őstipusoknak is ki kell alakulniok. És hogyan -alakulhattak ki vajjon, ha csak nem a környezet hatásainak -felhalmozódása és az egyéni változatok átörökítése révén? - -Szerintünk tehát a szerzett jellegzővonások öröklékenységét hozzá kell -számítanunk a haladás egyéb okaihoz: a létért való harczhoz és a -legalkalmasabbak fenmaradásához. - -A lélektani és erkölcsi rendben a haladásnak két jelentős tényezőjét -fogjuk említeni. Az egyik az _elégedetlenségnek_ az az érzése, amely a -ki nem elégült egyént arra ösztönzi, hogy változtasson környezetén és -létének külső feltételein. Ez az érzés nagy szerepet játszik a -társadalmi átalakulásokban. - -Egy társadalomtudós így határozza meg ezt az érzést: Ez a mondás: -_Hajolj meg és hallgass_, bizonyos különleges esetekben kifejezheti a -kötelességet… Mégis, a történelem folyamán, a haladás hajtóereje nem ez -a türelmes megnyugvás, ez a passziv alkalmazkodás az adott valósághoz, -hanem inkább az elégedetlenségnek ez az érzése, ez a nyugtalan -mozgolódás az, amely ösztönzi a lelkeket és néha vad lázadásokban tör -ki.»[122] - -A haladásnak egy második lélektani tényezője nem más, mint a _kényszerű -eszmék_ lélektani törvénye. Azzal az egyszerű ténnyel, hogy az ember -felfog egy magasabbrendű társadalmi eszményt, ennek megvalósítására is -törekszik. Itt is, mint másutt, az eszme a haladásnak el nem -hanyagolható tényezője. - -Hogyan történik a haladás? - -Bagehot a folytonosságot tartja a haladás törvényének. Ő szerinte, hogy -tartós legyen, lassú és szabályos evolucziót kell végeznie minden -haladásnak valamelyes megegyezés folytán, mely két ellentétes hatás: a -maradiság és újításgyűlölet hatása és a változóságra való törekvés -között jön létre. «Annak a nemzetnek, – mondja, – amely szert tesz a -változóságra, anélkül, hogy elveszítené a törvényes folytonosságot, -egész különleges eshetőségei vannak arra nézve, hogy uralkodó nemzetté -legyen.»[123] Róma példája, eme társadalomtudós szerint, fényes -bizonyítéka ennek a törvénynek. - -Néha a haladás mégis erőszakos forradalommal történik. «A kollektiv -harcznak, – mondja Sighele, – van egy dinamikusan erőszakos formája.» -Szerinte «a legyőzötteknek és elégedetleneknek azok a csoportjai, a -szekták, amelyeket a győzők és boldogok önző áltatással úgy tekintenek, -mint a társadalmi bomlás csiráit, mégis csak az átalakulás és a -kikerülhetetlen megujhodás csirái.»[124] - -Mi most a haladás valószínű iránya? - -Több formulát vetettek fel. - -Tarde szerint, valamely társadalom haladását a szervezkedés gyarapodása -és az életerő meg a tevékenység csökkenése jellemzi. «A mily mértékben -terjeszkedik, növekszik, tökéletesíti és bonyolulttá teszi intézményeit -valamely társadalom, annyira veszít czivilizáló és haladó hevéből; mert -ezt a hevét erre használta fel. Vagyis: inkább hitében, mint vágyaiban -lesz gazdagabb, ha igaz, hogy a társadalmi intézmények lényege nem más, -mint a hit és a bizonyosság, az igazság és a biztonság, az egyöntetü -vélemények összesége, egyszóval az, amit ezek megtestesítenek, és ha a -társadalmi haladás mozgató ereje a kiváncsiság és nagyravágyás, a -szolidáris vágyak összesége, melynek ez a haladás a kifejezője. A vágy -igazi és végleges czélja tehát a hit; a lelkesülés egyedüli létoka a -lélek fenkölt bizonyosságainak vagy bizalomteltségének kialakulása, és -mennél inkább fejlődött valamely társadalom, annál inkább találunk -benne, mint az érett lélekben, szilárdságot és nyugalmat, erős -meggyőződéseket és halott szenvedélyeket, mely utóbbiakból lassanként -alakultak ki és jegeczesedtek ki az előbbiek. A társadalmi béke, az -ugyanazon eszménybe, vagy ugyanazon ábrándba vetett egyöntetü hit, az -egyértelműség, mely az emberiségnek napról-napra kiterjedtebb és mélyebb -asszimiláczióját tételezi fel: ez az a czél, ahová akarva, nem akarva, -törekszenek a társadalmi forradalmak. Ez a haladás, vagyis a társadalom -világának logikus utakon való előbbrejutása.»[125] - -Szerintünk, mintahogy már fentebb kifejtettük, az emberiségnek ez a -napról-napra kiterjedtebb és mélyebb asszimilálódása, amelyet Tarde úgy -állít fel, mint a haladás törvényét, a társadalmi evolucziónak csak -egyik oldalát mutatja. Ellensúlya a fokozatos differencziálódásnak, – az -emberi lények egyre intenzivebb és mélyebb individualizálódásának -törvénye. Nem igaz, hogy az emberiség az egyformaság s ennélfogva a -meddőség eszménye felé halad. Nem igaz, hogy a birtok lerombolja a -vágyat, hogy a hit kioltja a kiváncsiságot. Az emberiségre nézve örökre -igaz marad Lessing mondása: Nagyobb gyönyörűség űzni a nyulat, mint -elfogni. Örökké új kilátásokkal fogja ingerelni az ember értelmét és -fogékonyságát a mindenség. Az emberiség folyton széttöri eszményeit, de -mindig abban a reményben, hogy szebbekkel, ragyogóbbakkal, -összhangzóbbakkal fogja őket pótolni. Valamely részleges műveltség, -vallás, erkölcsi tan mozdulatlanul megmarad talán egy időre abban az -egyformaságban, melyet Tarde végső eszményként tűz ki. De az emberiség a -maga teljességében nem fog megállani az ismeretlen eszmény felé való -nyugtalan haladásában. - -Az emberiség oly energia, mely folyton kitolódó czél felé törekszik, -örökké. Az a formula, mely fejlődését kifejezi, nem statikus, hanem -dinamikus. - -Bagehot szerint a társadalmi haladás átmenet a harcz korából a -vitatkozás korába. Könyvének _Az igazolható politikai haladás_-ról szóló -fejezetében ez a társadalomtudós bámulatosan bonczolgatta a szabad -vitatkozás és a kritikai szellem szabad virágzása uralmának -jótéteményeit. - -Sighele szerint a társadalmi haladás haladás az individualizmus felé. Az -antik világban kétféle ok nyomta el az egyént: a zsarnok nemzeti vallás -és a kegyetlen háború joga, mely arra kényszerítette a közösséget, hogy -minden embert felhasználjon a maga védelmére és eltartására. «Ott senki -sem fejlődhetett különállóan, a maga számára; mindenki csak megszabott -keretben cselekedhetett és gondolkozhatott. Mindez fordítva van a modern -világban: ami egykor szabály volt, az most kivétel, és az antik rendszer -csak ideiglenes társulásokban él, aminő a hadsereg, vagy részleges -társulásokban, aminő a kolostor. Az egyén fokonként felszabadult… vagyis -az a két láncz, mely a közösséghez kapcsolta, széttört és -meglazult.»[126] - -Szerintünk, valamint Sighele szerint, a haladás a társadalmi -követelmények fokozatos csökkenésében, a csordaszellem, a zsarnokságot s -a hazugságot szülő csoportönzés csökkenésében áll. Az egyén mindinkább -kisiklik azokból az egyre lazulóbb békókból, amelyekbe egykor -beleverték. Az egyén mindinkább el fogja foglalni a dolgok közepén igazi -helyét, ahhoz hasonló forradalom útján, mint aminőt Copernicus csinált a -csillagászatban. Az egyén mindinkább az lesz, a mi valójában: az energia -egyedüli forrása, az eszmény egyedüli mértéke.[127] - -Még egypár szót egy fontos kérdésről: a haladás és a boldogság -kapcsolatáról. Sok társadalomtudós megjegyezte, hogy a modern időkben a -haladás rohamos menetét (az ismeretek és a jólét gyarapodását) nem -kisérte az emberi boldogság hasonlóan rohamos növekedése. A haladás -gyorsul, a boldogság pedig stagnál. Miért? - -Ugy látszik, két okát lehet adni ennek a ténynek, egy általános és -állandó s egy esetleges okát. - -A lényeges ok az ember lélektani berendezkedésében rejlik. Ez a -berendezkedés okozta azt, hogy megsokszorozván benyomásainkat, -ugyanakkor megsokszorozzuk szükségleteinket is. Vegyük hozzá fiziologiai -korlátozottságát szerveink fogékonyságának, amely nem növekedhetik -határtalanul és ami megmagyarázza, hogy a boldogság nem növekedhetett -oly rohamosan, mint a haladás. - -Coste,[128] aki igen behatóan tanulmányozta ezt a kérdést, megjegyzi (az -esetleges ok), hogy talán több hasznot húzhattunk volna a szerzett -előnyökből. - -Ez igaz. Amint Coste panaszolja, a munkának, a természetes -rokonszenvnek, az egyéniség szabad fejlődésének igazi és tartós -gyönyöreinél többre becsültük a hamis és lankasztó élvezeteket, a -hiúság, a fitogtatás, a feltűnni vágyás gyönyörűségeit. - -Hozzátehetjük, hogy a boldogság megállapodásának a társadalomban -szerintünk az a mindenhatóság az oka, mely a csordalélek felett még -sokáig fog uralkodni. Az ember nem tud saját maga, hanem csak mások -számára cselekedni. Ez alatt azt értem, hogy a közvéleménytől, a gyönge -lelkeknek e zsarnokától való félelemből cselekszik. Ugy látszik, a -csordaszellem elpusztíthatatlan. Az antik előitéleteket másokkal -helyettesítettük, amelyek szintén zsarnokiak; mert a csordazsarnokság -alkalmazási módja nem fontos; ez a zsarnokság lényegileg egyaránt -ostoba, elnyomó marad örökké. A «mit mondanak»-kal, az osztályok -előítéleteinek és másoknak meg nem botránkoztatásával való törődés, az a -gond, hogy elkerüljük a társadalmi vesztegzárba való helyezést, ez az a -járom, melynek személyes szabadságunkat feláldoztuk. Ameddig tart a -lelkeknek ez a helyzete, az emberiségre nézve nem lesz haladása a -boldogságnak. Hasonlóak maradunk a vadakhoz, akik reszketnek a fétisek -előtt, melyeket saját kezükkel faragtak. - - -VII. FEJEZET. A társadalmi tudat fejlődése. - -Az eddig mondottak alapján bizonyos mértékig előre láthatjuk a jövendő -társadalmi tudatának tartalmát. - -A fokozatos asszimilálódás és a társadalmi csoportok kiszélesedésének -törvénye arra törekszik, hogy érvényre juttassa az emberiség, azaz egy -olyan csoportosulás gondolatát, mely tágabb és megfoghatóbb, mint a -többi csoportosulások (nemzet, osztály, kaszt, család, stb.). - -Másrészről a fokozatos differencziálódás törvénye mindinkább arra -törekszik, hogy megerősítse az egyéniség értékét. Mert a társadalmi -evoluczió az egyéniségben, az esztétikai és erkölcsi kultura eme -virágában, végződik, mely mintegy mesterműve és létezésének egyedüli -oka. - -Semmi ellentmondás nincs e két eszme között. Az emberiség eszméje -elősegíti az egyéniség eszméjének kivirágzását, s viszont az egyéniség -eszméje elősegíti az emberiség eszméjének terjeszkedését. Ez a két eszme -segíti egymást és párhuzamosan fejlődik. - -Mennél szűkebb valamely társadalmi kör, annál zsarnokibb és elnyomóbb az -egyéniségre. Mennél inkább tágul a társadalmi kör, az egyéniség annál -inkább érzi, hogy lazulnak a társadalmi kényszer békói. A csordaszellem -sehol sem oly állandóan zsarnoki, mint a kis csoportban.[129] Egy kis -város tanácsát és egy nagy ország parlamentjét erkölcsi szempontból -összehasonlítván, Mazel a következőket mondja: «A falvakban és kis -városokban találni a _carpet-baggers_-uralomnak, a pártok -inkvizicziójának, az osztályok támadó szervezetének legrosszabb példáit; -a városi tanács a kormány felelősségét, a hatalmak diplomácziai -nyomását, az ellenzéki sajtót, mind azt a féket, amit a parlamentnek el -kell tűrni, – nem ismeri; kifejlődhet a párt-türelmetlenség, az irigység -és gyülölség mikrobái itt találnak a legjobb televényre; a kisebbséggel -sehol sem bánnak rosszabbul és sehol sem ismerik el jogait kevésbbé. -Talán jobb, – a községtanács határozott és közeli hatalmától félve, – -beletörődni a parlament határozatlan és távoli hatalmába.»[130] - -A társadalmi evoluczió, kibővítvén a társadalmi csoportok keretét, -előmozdítja az egyén felszabadulását és mind erősebbé teszi a társadalmi -tudatban ezt a szétbonthatatlanul eggyé vált két eszmét: az emberiség -eszméjét és az egyéniség eszméjét. A zárt, szűk és elnyomó hajlandóságú -csoportok jogával szemben kettős jog fog érvényesülni: egyrészről az -emberiség, másrészről az egyéniség joga. - -Ugyanakkor, amidőn mindinkább két pólus, az emberiség és az egyéniség -eszméje köré gyüjti össze minden gondolatát és minden tevékenységét: a -társadalmi tudat mindinkább felszabadul azok alól a korlátlan -dogmatizmusok alól, melyek oly sokáig ránehezedtek. - -«A mai gondolkozáson, – mondja Vogüé, – a viszonylagosság érzéke -uralkodik.» Talán azt mondhatjuk, hogy ez uralkodik az egész társadalmi -tudaton. Az antik világban az emberi cselekedetekre, valamint a -természet megnyilvánulásaira a végzetszerűség eszméje nehezedett. - -A végzetszerűség eszméjét a modern tudomány a tudományos determinizmus -eszméjével helyettesítette. - -Némelyek felmagasztalták a determinizmust és úgy tekintették, mint -rejtelmes és kikerülhetetlen hatalmat, mely teljes súlyával ránehezedik -az egyének sorsára. - -A determinizmusnak ez az istenítése jogosulatlan. A determinizmust annak -kell felfogni, ami: gondolkozásunkhoz illő szimbolizmus, a -legkényelmesebb és a legpontosabb jelrendszer, melynek segítségével az -értelem a mindenség és az élet elképzelésére törekszik. Ha így -értelmezzük a determinácziót, akkor a tudomány semmiképpen sem ellensége -az individualizmusnak. Mert az egyéniség kibontakozása nem történhetik -anélkül a világos tudat nélkül, amelyet az egyén önmagáról és társadalmi -környezetéről szerez. «A determinizmus, – mondja Nietzsche, – -mithologia; az életben csak erős akaratok és gyönge akaratok vannak. -Csaknem mindig annak a jele, aminek hijjával van, ha a gondolkozó minden -okozati lánczolatban valami kényszert: szükséget, kötelezettséget, -nyomást, szabadsághiányt mutat ki. Ez az érzés megnyilatkozás; az egyén -nem áruló… csak gyöngeségét, szolgaság után való vágyát árulja el.»[131] -Az a helyes, – mondja még Nietzsche, – hogy az «okot» és az «okozatot» -csak egyszerű fogalmakként, szokásos fikcziókként alkalmazzuk, – -útbaigazítás és nomenclatura gyanánt, – nem pedig magyarázatul.» - -Azzal fejezhetjük be fejtegetéseinket, hogy a jövendő társadalmi tudata, -melyen a viszonylagosság elve uralkodik, e három eszme: a tudomány, az -emberiség és az egyéniség eszméje körül fog forogni. - - - - -ÖTÖDIK KÖNYV HOGYAN BOMLANAK FEL ÉS PUSZTULNAK EL A TÁRSADALMAK. -BEFEJEZÉS: A SZOCZIALIZMUS ÉS AZ INDIVIDUALIZMUS. - - -I. FEJEZET. A társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának -okai. - -Ha a társadalmak pusztulásáról beszélünk, óvakodnunk kell attól az -előítélettől, amely a társadalmak pusztulásához gáncsot, vagy fájdalmas -érzést fűz. A történettudósok és a moralisták azt hiszik, hogy úgy -kénytelenek siránkozni az ilyen eseményen, mintha balesetről volna szó, -holott ez az esemény elkerülhetetlen. A társadalom intézményeiben és -erkölcseiben keresik azokat az okokat, amelyek hanyatlását vagy romlását -előidézték. Panaszkodnak, megvádolnak, visszamenően kárhoztatnak -bizonyos intézményeket, bizonyos politikai vagy társadalmi rendszert. Ez -a gyermekes történelemfilozófia. Mert ezek a sirámok abból az -optimizmusból fakadó ábrándból táplálkoznak, hogy a társadalomnak rendes -körülmények között, baleset, hibák vagy ügyetlenségek hijján, a -végtelenségig kellene tartani. Épp ily joggal lehetne csodálkozni és -méltatlankodni az egyén halálán is. - -Az igazság ott van, hogy a halál a társadalmakra épp úgy, mint az -egyénekre megmásíthatatlan törvény. Ebbe készségesen bele kell -nyugodnunk. A társadalmakra is alkalmaznunk kell, amit egy mai -gondolkozó az egyének haláláról mondott: «A halált nem úgy kell -felfognunk és elviselnünk, mint betegséget vagy büntetést, mely -mérhetetlen és félelmetes távlatokat nyit, hanem, mint az élet utolsó -működését, az adósság törlesztését és a legfőbb kötelességet. Törvénynek -beteljesülése ez, mely közös minden lényre, hasznos az összességre és -önmagunknak is üdvös. Minthogy elődeink meghaltak, hogy helyet -csináljanak nekünk, minekünk is meg kell halnunk, hogy helyet csináljunk -utódainknak.»[132] Az ideig-óráig tartó társadalmi formákon túl, meg -kell látnunk végtelen és mély életét az emberiségnek, melyben a -társadalmak élete csaknem oly észrevétlenül vész el, mint az egyén -élete. - -Mit értsünk a társadalom felbomlásának ténye alatt? - -Azt a tényt kell rajta értenünk, hogy bizonyos belső vagy külső okok -hatása alatt azokat az elemeket, amelyek társadalmat alkotnak, megszünik -összefűzni az a társadalmi kötelék, amely addig érvényesült; hogy azok -az elemek megszünnek részei lenni annak a társadalmi kapcsolatnak, amely -idáig egybefoglalta őket, és úgyszólván visszanyerik szabadságukat épp -úgy, mint ahogy a szerves test atomjai a test szétbomlása után -visszatérnek a nagy mindenségbe és szabadon léphetnek új vegyi -kapcsolatokba. - -Bizonyos okok megsemmisíthetnek egy társadalmat anélkül, hogy -megsemmisítenének minden egyént, amely a társadalmat alkotja, sőt -anélkül, hogy megsemmisítenék a társadalmat alkotó egyének többségét. -Ezek egyéni sorsukat tovább élhetik más feltételek között; de az a -társadalom, melynek részét alkották, elpusztult. - -Azok közül az egyének közül, melyek túlélik a széttört társadalmi -kereteket, némelyek, nem lévén meg a szükséges hajlékonyságuk arra, hogy -hozzásimuljanak az új keretekhez, hamarosan elpusztulnak. Mások -alkalmazkodnak az új társadalmi körülményekhez. Például az olyan válság -után, mint amilyen a franczia forradalom, ez az igazi világ-vége volt, a -régi társadalom tagjai részint eltüntek: elsöpörte őket a vihar, vagy -képtelenek voltak az új dolgok rendjéhez alkalmazkodni; részint pedig -beletörődtek az új körülményekbe és megmaradtak. - -Bármiképp van is, a halott társadalmak romjain mindig új társadalmak -alakulnak; és a maguk útján a fejlődésnek és a szétbomlásnak ugyanazokat -a szakaszait élik át, mint amilyeneken elődeik áthaladtak. Ugy látszik, -mintha ez a _ricorsi_-elméletet igazolná, az örök ismétlődést az -emberiség életében. De mégsem, mert az új társadalmak távol állanak -attól, hogy minden vonásukban ismételjék az eltünt társadalmi formákat. - -Uj eszmék születtek, – hosszas emberi munka gyümölcseként – új technikák -jelentkeztek, amelyeket nem rántott magával ennek vagy annak a -társadalmi formának a romlása, és amelyek megakadályozzák, hogy a -jövendő a multat ismételje. Tisztára szójáték, amikor azt mondják, hogy -a mai szoczializmus, amely igen bonyolult és igen tudós elméleti, etikai -és technikai szempontokon alapszik, nem más, mint visszatérés a -kezdetleges társadalmak határozatlan vagyonközösségéhez. - -A nemzedékek hosszú munkájából eredő találmányok és eszmék nem tünnek el -valamely különleges társadalommal. Menedéket találnak azoknak az -egyéneknek agyában, akik a holnapi társadalmaknak még alaktalan anyagát -alkotják és akik a társadalmi formák romlásának közepett többé vagy -kevésbbé öntudatos módon a haladás átplántálását közvetítőknek szerepét -játszszák. - -Lássuk most, melyek a társadalmak hanyatlásának és oszlásának okai. - -Igen különböző rendű okokra szoktak hivatkozni: 1. etnologiai; 2. -biologiai; 3. gazdasági; 4. lélektani; 5. társadalmi okokra. - -Mielőtt ezeknek az elméleteknek vizsgálatába bocsátkoznánk, úgy illik, -hogy mindenekelőtt elkülönítsünk néhány olyan látszólagos okot, melyekre -felületes írók néha hivatkoztak. «Nagy balgaság, – mondja Lapouge, – -valamely népesség jelenlegi hanyatlásának megmagyarázására, amely -népesség nem érzi többé annak szükségét, hogy örökkévaló legyen, azt -állítani, hogy ez a népesség öreg. Az egész emberiség egyforma idős. Az -sem szabatosabb, ha azt mondjuk, hogy a nép belepusztul a -czivilizáczióba. Polgáraink legnagyobb részének legfölebb két vagy három -nemzedékes a műveltsége, és milyen ez a műveltség! Ami a népet illeti, -közvetlen elődei olyan értelmi fokon éltek, ahol egyáltalán nem -koptatták magukat, munkásaink és parasztjaink agymunkája pedig nem -magasabbrendű, mint őseiké. Az igazság az, hogy a kiválasztás befejezte -a magasabbrendű etnikai elemek kiküszöbölésének munkáját…»[133] - -Ez az idézet rámutat a hanyatlás első okára, amelyet most vizsgálni -szándékozunk. Ez az etnikai tényező. - -Gróf Gobineau, Lapouge, Ammon, stb. szerint a fajnak és a faj -tisztaságának befolyása a társadalmi csoportosulások sorsára -tagadhatatlan. A népek hanyatlása és bukása csak a felsőbbrendű etnikai -elemek kimerüléséből származik. - -Ugy látszik, Nitzschének is ez a nézete: «Egész Európában, – mondja, – a -leigázott faj, ami a szint, ami a brachycephaliát, sőt ami talán az -értelmi és társadalmi ösztönöket illeti, – végül is legyőzte a felette -állót. Ki biztosít bennünket arról, hogy a modern demokráczia, a még -modernebb anarchizmus és különösen arra a kommunizmusra, arra a -kezdetleges társadalmi formára való törekvés, amely ma Európa összes -szocziálistáinál közös, ki biztosít bennünket arról, hogy ezeknek az -eseteknek az összesége vajjon nem monstruózus visszaütés-e? Az urak és -hódítók fajtája még fiziológiai értelemben is hanyatlásban van…»[134] -Másutt még nagyobb határozottsággal így fejezi ki magát Nietzsche: -«Föltehetjük, hogy időnként, a földgömb bizonyos pontjain, valamely -fiziológiai eredetü _kedvetlenségi érzés_ lesz szükségszerüleg urrá a -nagy tömegeken. Az ilyen kedvetlenségi érzés eredete szerfölött sokféle -lehet; eredhet ez túlságosan heterogén fajok kereszteződéséből (vagy -osztályokéból, – az osztályok mindig születési és fajbeli különbségeket -jelentenek: az európai _spleen_, a XIX. század pesszimizmusa lényegében -kasztok és rendek keveredésének következménye, amely keveredés őrült -gyorsasággal ment végbe); származhat továbbá szerencsétlen kivándorlás -következményeiből, ha valamely faj olyan éghajlat alá tévedt, melyhez -alkalmazkodási képessége nem volt elegendő (mint az indusok esete -Indiában), vagy eredhet megrontott vérből, maláriából, szifiliszből, -stb. (pl. a német kedvetlenség a harmincz éves háború után, mely ragadós -betegségekkel lepte el Németország felét és így készítette elő a teret a -német szolgalelkűségre és kishitűségre).» - -Az a lényeges tényező, melyre Nietzsche itt utal, – _a faji_ tényező. -Alkalmunk volt már fentebb kifejteni, hogy mi a véleményünk erről a -tényezőről. Itt csak néhány megjegyzést teszünk még pótlóan a -társadalmak hanyatlásának kérdésével kapcsolatosan. - -Először is igen nehéz megmondani, hogy a társadalomnak melyek a -magasabbrendű elemei. Az antropologusok ma két osztályba sorozzák az -embereket, a dolichocefalok és a brachycefalok osztályába. De -egyáltalában nincsenek egy véleményen e megkülönböztetés társadalmi -jelentőségére vonatkozóan. Némelyek azt állítják, hogy a dolichocefalok -tipusa a magasabbrendű, mások pedig, hogy a brachycefaloké az; némelyek -olyan tulajdonságokkal ruháznak fel egy tipust, amilyenekkel mások egy -másik tipust ruháznak fel. Hogy mi az összefüggés a brachycefalia vagy -dolichocefalia és valamely egyén értelmi állapota között? Ezt nem -tudjuk. Hogy van-e valamilyen összefüggés? Valószínüleg van, igen -általános értelemben, olyan értelemben, mintahogy a determinizmus -feltevése szerint minden jelenségnek olyan közvetett kapcsolata van más -jelenségekkel, amilyent akar az ember. A világ egy nagy gép, melyben -minden összefügg. A por atomja között, mely előttem lebeg a napsugárban, -és a Sirius kék villanása között korreláczió és kölcsönösség kapcsolata -van. – Ily általános értelemben, de valószinüleg nem szabatosabb -értelemben van korreláczió vagy parallelizmus a koponya külső alakja és -az egyén értelmi képessége között. - -A dolichocefalia és a brachycefalia megkülönböztetésének idáig, -úgylátszik, nem volt sokkal alaposabb tudományos értéke, mint az -agydudorokról, vagy az arczszögről szóló régi tannak. - -«A régi görögök, – kérdezi Tarde, – inkább dolichocefalok voltak, mint a -mai görögök? Nem sokat tudunk róla. Görögország hanyatlását semmiesetre -sem szabad dolichocefaliája csökkenésének tulajdonítani, minthogy a -fejalkat nyilván nem változott meg egyszerre a maczedón hódítás -után.»[135] - -Ugyanaz a szerző az abszolut fajbeli különbség ellen felhozza Japán -csodálatos átalakulásának példáját, amely alig egy nemzedék alatt ment -végbe, az európai példák asszimilálása folytán, a fegyvereken és -öltözékeken kezdve az iparig, a művészetig, az erkölcsökig. - -Novicow szerint egyáltalán nincs változhatatlan faj. Felgyülemlő kicsiny -egyéni változások hozzák létre az új fajokat. «Látjuk, hogy az -angol-szász tipus kereszteződés nélkül is átalakul az -Egyesült-Államokban.»[136] - -Nem kevesebb vitára adott alkalmat az a kérdés is, hogy vajjon a fajok -és a társadalmak hanyatlása nincs-e összefüggésben az összekeveredéssel. -Tarde megjegyzi, hogy a fajok keveredése elősegíti a találékonyság -képességének fejlődését. «Ahelyett, hogy valamely faj genialitásának -foka tisztasága fokával volna arányban, inkább összetétele, változósága -fokával és az átlagtipusa körül végzett kilengések nagyságával van -arányban. Három, négy század óta mind jobban keverednek az európai fajok -és ahelyett, hogy gyöngülne, egyre fejlődik találékonyságuk… Mennél -előbbre halad az evoluczió, annál inkább csökken a faji tényező -jelentősége. Mennél jobban visszamegyünk a multba, annál inkább azt -látjuk, hogy minden nagy nemzeti faj megcsinálta a maga -czivilizáczióját, és megfordítva: mennél jobban haladunk előre, annál -inkább azt látjuk, hogy a modern czivilizáczió saját faja kialakításán -dolgozik, azon, hogy sok különböző faj összeolvasztásából új fajokat -teremtsen, amelyek jobban megfelelnek fejlődésének.»[137] Ahelyett, hogy -a keveredést úgy fognók fel, mint a hanyatlás okát, bizonyos szempontból -jótéteménynek tekinthetjük, A fajok keveredése épp úgy, mint a kulturák -és a társadalmi hatások keveredése ugyanabban az agyban, bonyolultabb, -gazdagabb és finomabb egyéniségeket hoz létre. - -Most pedig pár szót a társadalmak hanyatlásának élettani okairól. - -Matteuzzi hivatkozott ezekre az okokra. Két fő okot jelöl meg, melyek -közül az első gazdasági, egyszersmind fiziológiai, a másik pedig tisztán -fiziológiai. - -Az elsőt társadalmi élősdiségnek _(parasitisme sociale)_ nevezi -Matteuzzi. Természeténél fogva gazdasági, de eredményei szerint -fiziologiai ez az ok. «A fiziológia és a pszichofiziológia megmutatják, -– mondja Matteuzzi, – hogy milyen a kórhatása a túlságos szegénységnek a -többségben és a túlságos gazdagságnak a kisebbségre; e tudományok -segítségével megtapinthatjuk a kitagadott tömegek elkorcsosulását és az -uralkodó és kiváltságos tömeg hanyatlását az oly közösségben, melyet -beteggé tett a vagyonnak a szélsőségig vitt egyenlőtlen eloszlása…»[138] -Itt lép közbe az öröklődés törvénye. Világos, hogy minden nemzedéknek -fiziológiai és lélektani öröklődés útján át kellett adnia mindazt a -korcsosulást, melyet őseitől kapott, továbbá azt a korcsosulást, mely -élete folyamán érte… Ennek eredménye _a felgyülemlő, visszaütő -öröklődés_, amelynek mind mélyebb anatomiai és pszichológiai -elváltozásokat kellett létrehoznia. Nem csodálkozhatunk, ha Aristoteles, -a szabad embert és a rabszolgát összehasonlítván, arra a következtetésre -jutott, hogy volt egy szolgaságra született faj, és volt egy másik faj, -mely az uralkodásra született. Ha ismerték volna az ő idejében a -szerzett jellegzővonások öröklődésének elméletét, ő sem tulajdonította -volna a két embercsoport közötti különbséget velük született -jellegzővonásnak, hanem pszichikai és fiziológiai elfajulásnak, melynek -«századok során a rabszolgaság vetette alá az embereket».[139] - -A népek hanyatlásának második oka Matteuzzi szerint nem más, mint a -lelki jellemvonások öröklődése. «Ez a törvény azt akarja, hogy amikor -valamely szellemi evoluczió elért tökéletesedése csúcsára, ha új lökés -nem jelöl ki számára más irányt, fiziológiai törvény szerint, nem tehet -egyebet, mint hogy kijegeczesedik.» Matteuzzi a görögök és a -renaissancekori olaszok példájára hivatkozik. Ez a törvény egy -fiziológiai törvény corrolláriuma, melyet így határozhatunk meg: «A -megszerzett, _de nem organizált változások nem öröklődhetnek_. Ez a -törvény maga is Ribot törvényének corrolláriuma, mely szerint az -emlékezet bomlása közben az új elvész a régi, az összetett az egyszerü -előtt. «Amikor a lelki tevékenység az egyre növekvő összetettség -folytán, mely a szerzett jellegzővonások öröklődéséből eredt, -megerősödött anélkül, hogy váltakoztak volna benne a pihenésre elegendő -időközök, akkor jelentkezett a lelki működések ez összetett energiájának -gyöngülése, minek következtében táplálkozása csökkent és a tömege -kisebbedett; a megújhodás nem volt többé egyensúlyban a veszteséggel; és -így az idegelemek szerzett diszpozicziója kevésbbé tartós lett, és ezek -között az elemek között a dinamikus társulások nem jutottak többé teljes -egybeolvadásra. Következésképpen természetes volt, hogy ezek a kevésbbé -tartós és összetettebb változások jobban lázongtak reprodukálásuk ellen, -mint a régebbi változások, melyeket végtelen sokszor ismételtek az ősök. -Az ingadozó és zavaros társulások nem olvadhattak bele többé a -szervezetbe és nem is szállhattak át az utódokra. Ezentúl csak -mellérendeltettek a máskülönben igen erős régi emlékeknek, amelyek -folyton amazoknak az elűzésére törekedtek.»[140] - -A társadalmak felbomlásának számos a gazdasági oka is. Fentebb -rámutattunk egyre, mikor a társadalmi élősdiségről beszéltünk. -Felhozhatnók még a vagyon tékozlását és azt a sokféle gazdasági -tévedést, mely gyakran az egész társadalmi fejlődést visszaveti. Novicow -több ilyen okot bonczolgatott a modern társadalmak tékozlásáról szóló -könyvében _(Les Gaspillages des Sociétés Modernes)_. «A nemzetek -hanyatlásának okát, – mondja ez az író, – az emberi tévedések gyászos -sorozatában kell keresnünk: az élősdiségben, a türelmetlenségben, a -kizárólagosságban, a mizoneizmusban.» Ugyanaz az író rámutat arra is, -amit ő a gazdasági tévedések által okozott mesterséges alkalmatlanná -válásnak _(désaptations artificielles)_ nevez. Szerinte a -protekczionisták tévedésének következménye az, hogy az emberiség -mesterséges úton alkalmatlanná válik a bolygóján való életre. - -Gazdasági és egyszersmind politikai természetü ok az, amit a társadalmi -kiválasztás fonákjának lehetne nevezni, a kiválasztó mechanizmus rendes -működésének felforgatása folytán. A kiválasztás társadalmi mechanizmusa -azok az intézmények, melyeknek feladata az egyének kiválasztása és -minden egyénnek arra a helyre való elhelyezése, amelyet legjobban be tud -tölteni. Ezek az intézmények, Ammon szerint, kétfélék: az egyik fajtának -az a czélja, hogy feltartóztassa útjukban az értékteleneket; a másik -fajtáé pedig az, hogy feljebb emelje az igen megáldott egyéneket. Midőn -ez a mechanizmus politikai vagy társadalmi okok hatása alatt -megrongálódik, vagyis amikor ahelyett, hogy a legtehetségesebbeket, -legértelmesebbeket, a legtevékenyebbeket részesítené előnyben, a jobban -összesógorosodottakat, a legtanulékonyabbakat pártolja, azokat, akik a -legügyesebben tudják magukat cselszövényekkel előretolni, egy szóval -azokat, akik meg vannak áldva azzal, amit Carlyle «farkas -intelligencziá»-nak nevez, akkor ennek egy nagyravágyó és magahitt -oligarchiának a kialakulása az eredménye, mely a nepotizmuson és a -kegyenczségen alapul, amelyet később jogosan megvetnek és amely a maga -részéről hozzájárul a társadalom hanyatlásának siettetéséhez. - -Térjünk át a társadalmak felbomlásának lélektani okaira. - -Tarde szerint, a társadalmak kialakulásának és maradandóságának lényeges -eleme az utánzás törvényeinek működése lévén, természetes, hogy ha -bizonyos külső vagy belső hatás folytán az utánzás törvényei megszünnek -érvényesülni, a társadalom rugalmassága elgyöngül, a társadalom -felbomlik és elpusztul. Tegyük hozzá, hogy az utánzás korrelativ -tényezője, a találékonyság, szintén fontos szerepet tölt be itt. Amint -egy nemzetben vagy fajban, a találékonyság tehetsége bizonyos határokon -túl csökken, amint az egyéni eredetiség eltünik a csorda-szellem -haladása előtt, amint az egyéniség érzése elvész és helyére nem tudni -mily petyhüdt és együgyü társadalmiság kerül, mely azt eredményezi, hogy -mindenki a többiekre s nem magára számít: a társadalmi tudat megérzi az -egyéni tudatok e megmerevedésének következményeit és a rugalmasság -nélküli társadalom az első kissé erősebb lökésre felbomlik. - -Egy pár szót kell ehelyütt szólanunk az értelmiség és a jellem között -gyakran állított ellentétről. Némely társadalomtudós vagy moralista -dicsőítő szólamokat zeng arról, amit jellemnek nevez, és szinleg megveti -az intelligencziát. Sőt ez utóbbinak túlságos kifejlődését a hanyatlás -egyik okának tartja. Megtörténik, hogy igen megvetően beszélnek a -tehetségről, mint amely társadalmi szempontból nézve jelentéktelen -tényező. Igaz, hogy emez iskola nem egy társadalomtudósa vagy nevelője -valószinüleg _pro domo sua_ beszél, amikor becsmérli a tehetséget. Azt -mindenki állíthatja, és el is hitetheti, hogy van jelleme, de sajnos, -nem ily könnyü illuziókat kelteni a tehetség és az értelem adományai -dolgában. – Bármiképpen van is, ez a tan egész pedagógiánkat -bizonytalanná teszi. - -Véleményünk szerint ez a tan hamis. Amit _a jellem_ fogalma alatt -dicsőítenek, csupa olyan tulajdonság, mely az elhelyezkedettet -_(arriviste)_ jellemzi; a durvaságnak, a simulékonyságnak, a -nyakasságnak és az ügyeskedésnek keveréke. Minthogy a lelki állapotnak -ez a ravasz és brutális formája túlontúl elterjedt, a jellem névvel -tüntetik ki és úgy állítják elénk, mint egy nemzet vagy faj erejének -elemét. Az ilyen lelkiállapot szerintünk inkább a hanyatlásban lévő -társadalmat jellemzi. - -A társadalmak fenmaradásának törvényeit tani okai is vannak, melyekről -szintén ejtünk egypár szót. - -A társadalmak fenmaradásának törvényeit vizsgálva, láttuk, hogy a -társadalomnak, ha fenn akarta magát tartani, szüksége volt arra, hogy -bizzék magában, s erkölcsi és társadalmi dogmatizmusra, sőt szükség -esetén hasznos hazugságokra támaszkodjék. - -Következésképpen, amikor a társadalom megszünik magában bizni, akár -azért, mivel azok a dogmatizmusok, melyekre támaszkodott, felborultak, -akár mivel visszaélt a maradi hazugságokkal, közel van a társadalmi -tudat szétbomlása. Ennek a bomlásnak nagyrészt társadalmi -ellentmondások, ellentmondások a társadalmi elmélet és gyakorlat között, -a száj által vallott dogmák és a valódi cselekvések között, vagy pedig -ellentmondások az összeütközésben lévő különféle társadalmi befolyások -között lesznek az eredményei. – Ezek a külső ellentmondások, az egyéni -tudatban belső ellentmondások alakjában verődnek vissza, melyek az -egyénben a társadalmi zavarral párhuzamos lelki zavart támasztanak. - -Nordau igen helyesen bonczolgatta a társadalmi bomlás okait _Társadalmi -hazugságok_ czímű könyvében. «Egész életünk más időből kölcsönvett -feltevéseken nyugszik, amelyek egy pontban sem felelnek meg jelenlegi -eszméinknek. Politikai életünk alakja és alapja kézzelfogható -ellentmondásban van egymással. A probléma, melynek, úgy látszik, a -hivatalos czivilizáczió a megoldását keresi, olyanforma, mintha egy -kúpot akarnánk elhelyezni ugyanolyan ürtartalmú gömbben. Minden szó, -amit kimondunk, minden cselekedet, melyet véghezviszünk, egy-egy -hazugság azzal szemben, amit lelkünk mélyén igazságnak ismerünk el. Azt -lehet mondani, hogy önmagunkat parodizáljuk és örökké komédiát játszunk… -Külső tiszteletet tettetünk olyan személyek és intézmények iránt, -amelyeket alapjukban a legképtelenebbeknek tartunk, és gyáván -megmaradunk odalánczolva olyan meggyőződésekhez, amelyekről lelkünkben -és tudatunkban tudjuk, hogy minden alapot nélkülöznek… Ennek az örök -összeütközésnek, mely a társadalmi meggyőződések és saját -meggyőződéseink között folyik, végzetes visszahatása van.»[141] - -Egypár szót végül a társadalmak bomlásának társadalmi okairól. - -Ezek egyikét Simmel világította meg, amikor megjegyezte, hogy a -társadalom valamelyik szerve gyakran túlzott jelentőséghez jut a -szervezetben, melynek eleme; és czéllá válik, amikor pedig csak eszköz. -Demokratikus társadalmainkban ilyen a bürokráczia, amelyre vonatkozólag -ezeknek semmi irigyelni valójuk sincs a monarchikus társadalmaktól. -Világos, hogy a társadalom testében bizonyos szerveinek ilyen túltengése -kényelmetlenséget okoz, mely igen alkalmas arra, hogy a hanyatlást -siettesse. - -Matteuzzi fontos társadalmi okát jelzi a társadalmak hanyatlásának. Ez a -győztes népek hatása a legyőzött népekre. «Az a nép, mely környezetének -és szerzett jellegzővonásai öröklődésének befolyása alatt kifejlődött, -szükségszerüen eljut odáig, hogy megalkossa saját egyéniségét. De nagyon -megzavarhatja fejlődésében egy katonailag szervezett, erősebb, bár -kevésbbé művelt népnek beavatkozása; e két népnek, mely így találkozik, -mivel különböző környezetben fejlődtek, különböző öröklött -jellegzővonásai lesznek. A győztes azzal, hogy eszméit és erkölcseit a -legyőzöttre erőszakolja, arra kényszeríti, hogy kitérjen fejlődési -vonalából, és egész fizikai és értelmi szervezetében zavart okoz.»[142] - -Valamely nép ipari fensőbbsége e szempontból ugyanolyan eredménynyel -járhat, mint hadi fensőbbsége. Ezért van az, hogy napjainkban az északi -népek, anélkül, hogy területi hódításokat kisérelnének meg, hanyatlásra -kárhoztatják a déli népeket, arra kényszerítvén őket, hogy felvegyék -velük az ipari versenyt. A déli lakosok így aztán kénytelenek -alkalmazkodni olyan társadalmi állapothoz, mely nem egyezik öröklött -tulajdonságaikkal. - -Ezzel megvizsgáltuk a társadalmak hanyatlásának főbb okait.[143] - - -II. FEJEZET. A társadalmi regresszió törvényei. - -Az előbbiekből megérthetjük értelmét ennek a kifejezésnek: a társadalmi -regresszió. - -A társadalomtudósok jogosan különböztettek meg haladó evolucziót és -hátráló (regressziv) evolucziót. - -A haladó evoluczió Demoor, Massart és Vandervelde szerint magában -foglalja az előre való haladás, a kifejlődés, a tökéletesedés, a növekvő -differencziálódás és a differencziálódott szervek és működések fokozatos -egymásmellé rendeltsége eszméit. - -A hátráló evoluczió ellenkezőleg, a visszafordulás, a hanyatlás, az -elkorcsosodás. Például a sötétben élő állatok látószerveinek sorvadása; -az élősdi növények leveleinek elcsenevészesedése, a czéhek számának -csökkenése a középkor végén. - -A társadalmi regresszió első törvénye a következő: A haladást mindig -hátrálás követi. Ez alatt azt kell érteni, hogy a régi strukturák -szétrombolása új intézmények fejlődésének szükséges következménye. A -szervek és intézmények minden átalakulásának részleges regresszió a -correlativuma.[144] - -Egy másik törvény az, amelyet a túlélés törvényének lehetne nevezni. - -Mintahogy minden haladás együttjár a hasznavehetetlenné vált szervek és -intézménynek részleges visszafejlődésével, azonképpen minden haladás -feltételezi legalább bizonyos időn keresztül a mult többé-kevésbbé -fontos nyomainak fenmaradását. Ama nagy vonalaiban mindinkább egyöntetű -törvényhozás mellett, mely a modern népeket igazgatja, többé vagy -kevésbbé elmosódottan és alaktalanná váltan, de mégis felismerhetően -megtaláljuk mindazokat az intézményeket, melyek az előző korszakokban -uralkodók voltak. Igy a mai családban a család régi alakjainak, például -a matriarchatusnak megmaradtak nyomai. - -Valamely társadalmi állapot mindig bizonyos számú anachronikus -intézményt zár magába. Demoor és Vandervelde így magyarázzák ezt a -tényt: «Bizonyos hasznavehetetlen intézmény gyakran fenmarad kényszer -folytán, ha fentartása előnyökkel jár azokra nézve, akik részesei… -Végtelen jegyzékét lehetne összeállítani azoknak a teljesen haszontalan -szinekuráknak, melyeket egyes kormányok makacsul fentartanak, attól -félvén, hogy elégedetlenekké teszik, akik azokat elfoglalják.»[145] -Felhozhatnók a középkor-végei védőúri haszonélvezeteket és mennyi más -modern példát! - -Nézzük most, hogy milyen az az irány, melyben a visszafejlődés történik. -Greef szerint, a regressziv evoluczió meghatározott rendben megy végbe! -Visszatérést alkot a kezdetleges állapot felé. - -Tudjuk, hogy a belga tudós a társadalomban hétféle tulajdont különböztet -meg: gazdasági, genetikus (családi), művészi, tudományos, erkölcsi, jogi -és politikai tulajdont. Azt is tudjuk, hogy szerinte ez a rend, amikor a -logikus hierarchiát tünteti fel, ugyanakkor feltünteti e tulajdonok -történelmi alakulásának rendjét is. Ebből indulva ki, Greef kifejti a -regressziv evoluczió következő törvényét: A legemelkedettebb jelenségek -és működések minden osztályban és az osztályok összeségében egyuttal a -legujabban feltünt jelenségek és tevékenységek lévén, egyben a -legfelületesebbek, a legváltozóbbak és a legkevésbbé állandók is.» - -Ezt a törvényt Demoor, Massart és Vandervelde, sőt Tarde is igen -kétségbevonják. Ez utóbbi joggal a következő megjegyzést teszi: «Összes -franczia intézményeink közül egyik legújabb az általános választói jog. -Próbálják azt megtámadni. Minden bizonynyal sokkal könnyebben eltörölik -a biróságok és a papság szervezetét, melyek pedig bizonyos szempontokból -a középkorból erednek.»[146] - -Demoor és Vandervelde szerint a társadalmi evoluczió vissza nem térhet -soha, következésképpen, néhány többé-kevésbbé világos kivételen kivül: -1. eltünt intézmény, vagy szerv nem jelenhetik meg újra; 2. az az -intézmény, vagy szerv, melynek csak nyomai maradtak meg, nem fejlődhetik -ki újból és nem folytathatja régi működését; 3. valamint nem fejthet ki -új működést sem. - -Ezek a szervek vagy intézmények végkép halottak. - - -III. FEJEZET. A társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok -ujjáalakulása. – A kiválasztottak kérdése. - -Az az alaktalan állapot, mely valamely társadalom szétbomlását kiséri, -csak ideiglenes. Amikor valamely társadalom eltünik, a szétbomlás -következtében felszabadult elemek nemsokára a körülmények kényszere -folytán új rendben egyesülnek, amelyben mindazáltal fenmarad valami a -régi formákból is. - -Ez a törvény áll azokra a különleges társadalmakra is, amelyeket -_osztályoknak_ nevezünk. Ha szétrombolják őket, újjászületnek más -formában, különböző külsővel, különböző szellemmel és különböző -társadalmi fegyelemmel, de mindig újjászületnek. Ugy látszik, ez a -törvény elkerülhetetlen. Az egyenlőségi eszmék növekedésének hatása -alatt az osztályszellem, a hierarchikus szellem kétségtelenül gyengült. -De valószinüleg sohasem fog eltünni. Mindig lesznek osztályok és -hierarchiák, ha kevésbbé zártak és kevésbbé merevek is, mint a multban, -de mindig lesznek. - -Maga a szoczializmus sem fogja teljesen megszüntetni a hierarchiákat, -sem az osztályokat, pedig látszólag az egyenlőségi eszmék -megtestesülése. - -Igaz, hogy vannak elméleti emberek, akik különbséget tesznek a -munkamegosztás és a hierarchia eszméje között. Azt mondják, hogy a -társadalmi munka megosztódhatik anélkül, hogy ez a megosztás hierarchiát -vonna maga után. Társadalmilag mindnyájan egyenlőek leszünk, miközben -különböző működést fejtünk ki. - -Ha gondolkozunk, be kell látnunk, hogy ez az eszmény bajosan valósítható -meg. Maga az a tény, hogy lesznek igazgatók és igazgatottak, munkások és -munkaszervezők, nem fog-e társadalmi egyenlőtlenséget okozni közöttük? - -Ugy látszik, hogy ma evoluczión megy át a szoczializmus és lemond a -tökéletes társadalmi egyenlőség régi eszméjéről. - -Uj szoczialista áramlat bontakozik ki, mely főleg a differencziálódás és -az egyéni egyenlőtlenség eszméihez ragaszkodik. Egy német szoczialista, -_M. S. Gystrow_, egy czikkében, melyet Nietzsche halála alkalmából -közölt a _Socialistische Monatshefte_-ben,[147] ezt írja: «A gazdasági -hatalom megszerzése a munkásságra nézve hosszúlélekzetű feladat, mely -úgy kinálkozik neki, mintahogy hajdan a polgárságnak kinálkozott, mely -nem a teljesen kész gyárakra és kereskedőházakra tette rá kezét, hanem -azokat fokozatosan ő maga alkotta meg. Ezért van, hogy végtelen -differencziálódás ment végbe az eredetileg homogén polgárságban. _Aki -pedig differencziálódásról beszél, az arisztokratizálódást mond._» - -«Tulajdonképpen a gazdasági demokratizálódás a tömeg -arisztokratizálódása. El fog következni, amit Bernstein megjövendölt: a -proletárság nem marad egységes fogalom. Olyan mértékben fog ez -megvalósulni, amint a fogyasztási szövetkezetek terjedése és ennélfogva -gazdasági felelőssége növekszik, és még inkább meg fog ez látszani a -termelési szövetkezeteken. _A bérmunkás_ fogalmának épp oly különféle -értelme lesz, mint ma a _polgár_ fogalmának. Semmi sem faragja jobban az -egyéniséget és nem emeli ki jobban a tömegből, mint a gazdasági -felelősségben való részesedés. Ezen a téren lehetséges aztán az értelmi -és erkölcsi egyéniség kifejlődése is.» Ugyanez az író azt mondja, hogy a -szoczializmusban a társadalmi kérdés keretén belül van egy -arisztokratikus kérdés is _(Das ist die aristokratische Frage innerhalb -der sozialen)_.[148] - -Sok franczia demokrata hasonló véleményen van. Csak _Rénard_-t és -_Izoulet_-t említjük. Az utóbbi azt mondja, hogy a demokráczia igyekszik -visszaadni a személy szerinti arisztokrácziának azt a helyet és azt a -szerepet, melyet a másik arisztokráczia bitorolt… A forradalom azért -jött, hogy az ál-kiválasztottakat az igazi kiválasztottakkal -helyettesítse.»[149] - -A társadalmi kiválasztottaknak ez a kérdése azok közül való, amelyeket -igen kényes és igen nehéz megközelíteni. Már az ál és a valódi kiválóság -kritériumának megkülönböztetése is nehéz. Másrészt pedig nem áltatja-e -magát Izoulet, amikor a demokrácziában végbemenő kiválasztás társadalmi -mechanizmusának csalhatatlanságában hisz? Annak a dőre -arisztokracziának, mely mai demokrácziánkból kerül ki és teljesen a -nepotizmuson és a kegyenczségen alapszik, vajjon sokkal több értéke van, -mint a hajdani arisztokrácziáknak? – Ezt nagyon bajos megállapítani. - -Az a megkülönböztetés, mely talán alkalmas arra, hogy egy kis -világosságot vessen a kérdésre, a következő: Szerintünk nincs társadalmi -fensőbbség, nincs osztályfensőbbség; csak egyéni fensőbbség van. Az -osztály-eszme mulandó, de a kiválóság eszméje (azt értve alatta, hogy az -_egyének között_ vannak értelmi és erkölcsi egyenlőtlenségek) -lerombolhatatlan. Sőt szerintünk ellentét van az osztályeszme és a -kiválóság eszméje között. Annál a ténynél fogva, hogy az ember -beleegyezik abba, hogy tagja legyen valamely uralkodó, vagy állítólagos -uralkodó osztálynak, már annál a ténynél fogva, hogy hozzájárul ennek -megszabott elveihez és társadalmi fegyelméhez, – bizonyos mértékig -lemond egyéniségéről; csordaszellemüvé válik, a hozzá hasonlóak -osztályelőitéleteit teszi magáévá; megszelidül és beleesik abba az -értelmi és erkölcsi megfogyatkozásba, melyet testületi szellemnek, vagy -osztályszellemnek nevezünk. - -Feltéve, hogy kivételes eset folytán képes lesz osztálya kebelén belül -megőrizni értelmi és erkölcsi függetlenségét, utódai elkorcsosulnak és -csordaszellemüekké válnak. Kiélvezik megszerzett helyzetüket. Ő talán -igazságot vagy vagyont teremtett. Ezek pedig élősdiek lesznek. - -Amint mondottuk, semmi sem nehezebb, mint meghatározni azt, hogy miről -ismerjük fel a kiválasztottakat, azaz az egyéni fensőbbséget; mert az -állítólagos társadalmi fensőbbségnek nincs semmi jelentősége. Csak egy -dolog bizonyos, az, hogy az értelmi és erkölcsi fensőbbség lényegében -egyéni dolog. Az egyénben székel, nem a családban, sem az osztályban. -Nincsenek kiválasztott osztályok, hanem csak kiválasztott egyének. - -Következésképpen, ha egy jövőbeli társadalmi rend, hivják azt -szoczializmusnak, vagy másnak, kiválasztottakat akar teremteni, akkor -dobja félre az osztály, sőt a kollektiv kiválasztottság fogalmát is; de -ápolja és tegye hatályossá az egyéniség s az egyéni érték érzését. -Teremtsen olyan embereket, akik egyének tudnak lenni. - -És válaszsza jelmondatul Nietzsche aforizmáját: «_Nicht nur fort sollt -Ihr euch pflanzen, sondern hinauf._» És mi hozzáteszszük: Nem -csordaszellemüekké kell lennetek, hanem ellenkezőleg: egyénekké. - - -IV. FEJEZET. Az egyéni tudat és a társadalmi tudat. - -Annak alapján, amit előzőleg mondottunk, számot vethetünk világosan az -egyéni és a társadalmi tudat között lévő nem felületes, hanem valódi -ellentéttel. - -A kérdésnek két oldala van. Mintahogy e munka elején mondottuk, az -egyéni tudat és a társadalmi tudat között nemcsak érintkezési pontok -vannak, hanem eltérülések és ellentétek is. De az ellentétek -súlyosabbak, mint az egybehangzások. - -Ismerjük el először is, hogy lehetetlen teljesen elválasztani az egyéni -tudatot a társadalmi tudattól. Az egyén, amint százszor mondtuk, nem -egész, hanem csak alkotóelem. - -De minek az eleme? - -Szerintünk az egyén kevésbbé a jelenlegi társadalom, az adott társadalmi -közösség eleme, amelyben él, mint inkább ama dinamikus, eszményi -társadalomé, amely az időben fejlődik és amelyben az egyén csak múló -mozzanat. - -Szerintünk, ha valóban számot akarunk magunknak adni az egyén és a -társadalom kapcsolatairól, ez utóbbiról nem _statikus_, hanem dinamikus -fogalmat kell alkotnunk. - -Ez alatt azt értjük, hogy az egyénnek nem _maga körül_ kell szétnéznie, -hogy irányt és eszményt találjon, hanem a háta mögé és maga elé kell -néznie. Az egyén csak pont valamely örök evoluczióban, de egy mozgó, -tevékeny, bizonyos mértékig önrendelkezéssel biró pont. «Az egyénben -kezdődnek azok a változások, – mondja Paulhan, – melyeknek hatalma -annyira meghaladja és csaknem megsemmisíti őt. Általa, találékonysága -folytán mennek végbe az átalakulások, ő a középpontja annak az -automatikus vagy önkényes cselekvésnek, mely által a társadalom magát -védi vagy átalakítja. Az egyén a kezdeményezője azoknak a változásoknak, -melyek fel fogják forgatni a világot…»[150] - -Ezzel nem tagadjuk azt a hatást, melyet az egyénre a környezet tesz, de -nem szabad túloznunk ezt a hatást és főleg nem szabad úgy, mint némelyek -teszik (például Spencer), szabályként és dogmaként felfognunk. Az -egyénnek megvan a hatalma és a joga, hogy visszahasson a környezetre. -Ennek nincs más értéke és más szerepe, mint hogy támadó pontja és -ösztönzője legyen az egyéni energiáknak, és amint a visszahatás -követeli, az egyéniség kiterjedését előidézze. «Bizonyos esetekben, – -mondja Paulhan, – az egyénnek igaza van a tömeggel, az állammal, kora -művészetével, kortársai tudományával vagy a vallással szemben. -Rembrandtnak igaza volt kortársaival szemben, akik félreismerték, és -Galileinek igaza volt biráival szemben. De ebben az esetben az egyén nem -csak magából merít jogot és erőt. Magasabbrendű igazságokat, szépségeket -képvisel, mint azok, amelyek ellen harczol. Magasabbrendű, -nagyobbszabású társadalmat képvisel, mint amelyik őt elnyomja, mint -valami nemes vágy, mely véletlenül durva lélekben sarjadzik ki, mely -megvetően elnyomja. És ezt a társadalmat ő ébresztgeti és bizonyos -mértékig ő csinálja is.» - -Számos és jelentős olyan pont van, ahol az egyéni tudat és a társadalmi -tudat közti összeütközés megnyilatkozik. A társadalmi tudat -természetesen arra törekszik, hogy elnyomja az egyéni tudatot. A nagy -társadalmi intézmények, mint vallás, törvényhozás, kaszt, osztály, arra -törekszenek, hogy az egyént teljesen maguk alá rendeljék. Mindazonáltal -az egyén visszahatást fejthet ki és nem tűri, hogy a csoport felszívja -és elnyelje. A társadalmi körök sokfélesége, melyekben részt vesz, -szabadulási eszköz lehet ránézve, eszköz arra, hogy uralkodjék azok -fölött a társadalmi hatások fölött, melyek közül mindegyik elharácsolni -igyekszik őt a maga számára. Tudatában öszpontosítja a különféle, néha -ellentétes hatásokat, és amikor megvan a kellő egyéni energiája, azokat -kombinálja egy neki megfelelő formulában. Simmel fokozatos társadalmi -differencziálódásának törvénye működik itt. Mennél inkább halad az -evoluczió, annál inkább növeli az egyén körül a társadalmi köröket és a -társadalmi hatásokat, annál inkább előmozdítja ez úton eredetiségét és -függetlenségét. És elérkezünk ahhoz a látszólag paradox tényhez, hogy az -egyén függetlensége egyenes arányban van azoknak a társadalmi köröknek -számával, melyekben részt vesz. - -Gyakran ellentét van a társadalom haladása és az egyéni tudat haladása -között. De amikor a társadalmi haladás ellentétben van az egyéni -haladással, ez csak látszata a haladásnak; ez ál és ideiglenes haladás. -Ez gyakran visszafejlődés. A társadalom arra törekszik, hogy az egyént -pangó intézményeinek tárnájába zárja. A társadalom lényegében mizonéista -és haladásellenes. Az egyéni tudat a haladás szülője, ő az a rejtélyes -csira, mely magában hordja a jövendőt, hasonlóan az első elemi sejthez, -az élet homályos és nyugtalan fakadásához, mely magában hordta a jövendő -életek mérhetetlen genezisét. Minden alkalommal, amikor haladás történt, -azt az egyéni tudat végezte. «Az emberek, – mondotta Galilei, – nem -hasonlatosak a kocsi elé fogott lovakhoz, amelyek mindent húznak: -olyanok, mint a szabadon futó lovak, melyek közül valamelyik nyer.» - -Az egyéni tudat világosságban és őszinteségben túltesz a társadalmi -tudaton. - -Először is őszinteségben. Valamely adott korszak társadalmi tudata a -konvenczionális hazugságok, kiadott és gyáván eltürt parancsok -szövevénye.[151] - -Azután világosságban. A társadalmi tudat ellentmondások szövevénye, -melyeket a kissé áthatóbb elmélkedés leleplez. Azt lehetne mondani, hogy -az egyéni tudatoknak homályos, nem gondolkozó része. Nem kollektiv -gondolat, hanem kollektiv ál-gondolat. - -Valamely társadalmi szervezetben mindenféle olyan elv van, melyekre úgy -hivatkoznak, mint világos igazságokra és amelyeknek lélektani tartalmát -képtelenek lennénk egy igazi gondolatban kifejezni. Tiszta -papagálybölcseségek. - -Az egyéni tudat széttépi e hazugságokat. Ő az, amely szilárd logikával -felfegyverkezve, megszünteti az ellentéteket és lesújtja a társadalmi -papagálybölcseségeket. A társadalmi tudatból, mely szűk önzések -összetétele, hiányzik a lélek finomsága, az éles elme ereje, és a -függetlenség, melylyel az egyéni lélek az élet és a társadalom -problémáihoz közeledhetik. A csoportitéletek nagyon durvák, tömörek és -egyvágásúak. Valamely csoport egyoldalúan itéli meg a dolgokat és az -embereket. Azt értem ez alatt, hogy egyedül a csoport _alkalmi_ -hasznának szögéből látják ezeket. Ha csak egyetlen ponton is valamelyik -ember viselkedése ellentétben volt, vagy látszott lenni a csoport többé -vagy kevésbbé konvenczionális egyformaságával, ez az ember nem várhat -semmi méltányosságot, semmi belátást még az itéletekben sem, melyeket -róla mondanak az emberek. Az _emberek_, ez a személytelen és névtelen -erő, elitélik felebbezés és minden veszély nélkül, mert a csoportok -itéletei felelőtlenségnek örvendenek, mely kedves a gyávaságnak. A -csoport minden egyes tagjának felelőssége elmerült a közösség -büntetlenségében. - -Ilyenek a csoportok, testületek, osztályok, stb. itéletei. Szürke -önzésre, _jelenlegi és közeli_ érdekekre lévén alapítva, az -életfelfogásnak és a dolgok mozgékonyságának hiánya jellemzi őket. A -legtökéletesebb filiszterség bélyege van rájuk ütve. Az egyéni tudat az -alkalmi társadalmi érdek fölé emelkedhet; megvan benne az élet és a lét -dinamikus érzéke, mert öszhangzó és művészi, mint maga az élet. -«Hányszor megállapítottam, – írja Guy de Maupassant, – hogy az értelem -növekszik és emelkedik, mihelyt egyedül élünk; csökken és sülyed, amint -újra emberek közé keveredünk! Az érintkezés, mind az, amit beszélünk, -mind az, amit kénytelenek vagyunk meghallgatni, megérteni, hogy -felelhessünk rá, hat a gondolatra. Az eszmék fejből-fejbe áramlanak és -visszaáramlanak, és minden számbeli tömeg számára értelmi középszerűség -szinvonala alakul ki. Az elszigetelt ember egyéni kezdeményezése, bölcs -meggondolása, sőt értelmi ereje is eltünik, mihelyt ez az ember más -emberek tömegébe keveredik.»[152] - -A csoport visszahatása leszállítja úgy az értelmet, mint az egyén -erkölcsiségét. «Nagyszámú emberi gyülekezések, – mondja Sighele, – a -kollektiv lélektan végzetes törvénye folytán, mindig leszállítják a -szándékolt elhatározás értelmi értékét.»[153] Ami a csoportnak az -egyénre gyakorolt erkölcsi hatását illeti, ime ez Sighele egyik igen -találó megjegyzése: «Nézzük meg a gyermekeket, mikor együtt vannak: -rosszabbak és kegyetlenebbek lesznek, mint bármikor. A kissé merész -csinyt, apróbb lopást, a fal-ostromot, amit egyik sem merne megcsinálni, -sőt, amire gondolni sem merne egyedül, kigondolják és megcsinálják, -amikor többen vagy sokan vannak együtt. Mi magunk, mi többi emberek, -kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ha van eset, amikor vétünk a -gyöngédség vagy a könyörület törvényei ellen, ez pontosan akkor -történik, amikor többen vagyunk együtt; mert feléled bennünk a rosszra -való bátorság s könnyedén itéljük meg az olyan kevésbbé kifogástalan -cselekedetet, melyet egyedül sohasem vittünk volna végbe.»[154] - -Schopenhauer szerint, a társadalmi tudat az intellektustól elválasztott, -tiszta élniakarás, az ostoba, vad és durva önzésű élniakarás -megtestesülése. Az egyéni tudat az a rejtelmes tűzhely, ahol a -felszabaduló _értelem_ kicsiny lángocskája pislog, mely az élniakarás -önzései és vadságai fölé emeli a lényt. Mindegy, hogy Schopenhauernak -ezt a nézetét pesszimista, vagy más szempontból magyarázzuk-e; ez a -nézet, mint ténymegállapítás, vitathatatlan. A társadalmi tudat, ha -_statikus_ szempontból, vagyis a csoport közvetlen érdekeinek -szempontjából nézzük, erősen elnyomó és korlátolt; az egyéni tudat -előtt, mely azokat az értelmi és erkölcsi hatásokat öszpontosítja -magában, melyek e nemzedékről-nemzedékre fejlődő társadalmi dinamizmust -alkotják, végtelen látóhatár van. Ő az Eszmény szülője, a világosság és -az élet tűzhelye, a felszabadítás és az üdv géniusza. - - -V. FEJEZET. Szoczializmus és individualizmus. - -Ezek után foglalkozhatunk immár azzal a kérdéssel, mely az egész -társadalomtudomány főkérdése: az egyén és a társadalom kapcsolatainak -kérdésével. A szoczializmusnak és az individualizmusnak két tanával lesz -itt dolgunk. - -Általános értelemben véve ez a szó, hogy _szoczializmus_, jelenti -mindazt a társadalmi tanítást, mely az egyént a közösségnek alárendeli. -Ez a plátói szoczializmus értelme. Szorosabb és modernebb értelemben -véve a szoczializmus az a tan, mely a tulajdon uralmának gazdasági -reformja útján arra törekszik, hogy az egyénnek nagyobb anyagi és -erkölcsi függetlenséget biztosítson. - -Az individualizmus az a tan, mely ahelyett, hogy az egyént alárendelné a -közösségnek, azt az elvet vallja, hogy az egyénnek önmagában van czélja; -hogy tényleg és jogilag saját értéke van és autonóm léte, és hogy a -társadalmi eszmény az egyénnek legteljesebb felszabadítása. Az így -értelmezett individualizmus ugyanaz, mint az úgynevezett anarchisztikus -_(libertaire)_ társadalmi bölcselet. - -Szükebb értelemben individualizmus alatt a _laisser-faire_ (a -manchesteri iskola) gazdasági elméletét értjük. Amikor mi -individualizmusról beszélünk, arról az individualizmusról lesz szó, -melyet libertaire bölcselet alatt értenek. - -Melyek a szoczializmus és az individualizmus kapcsolatai? - -A szoczializmus és individualizmus között sok az érintkezési pont. A -szoczializmus, amelyre nagy mértékben hat az individualizmus, sok -pontban arra törekszik, hogy elégtételt szolgáltasson ez utóbbinak. Az -egyén gazdasági felszabadítását kivánja és ki akarja szabadítani őt a -kapitalizmus karjai közül. Sőt mi több, nemcsak a kapitalizmust akarja -elpusztítani, mint gazdasági rendszert, hanem azokat a társadalmi -intézményeket és alapítványokat is, melyek e rendszer következményei: a -kapitalista és burzsoá jogot, mely rajtunk uralkodik, a birtokos és -burzsoa erkölcsöt, mely osztály- és az egyént elnyomó érdekből -keletkezett. Egy német társadalomtudós azt mondja erre vonatkozóan: «A -liberalizmus nélkül a szoczializmus teljesen érthetetlen: a -szoczializmus lényegében liberális; felszabadító és függetlenítő -eszmékre hallgat, melyek napjainkban létének legbiztosabb feltételei és -biztosítékai. Aminek elérésére törekszik, nem kevesebb, mint a munkások -felszabadítása a tőke mindenhatóságával szemben.»[155] - -Ez nem minden. A szoczializmus ma még a küzdelmi állapotban van. -Ellenzéki és harczi párt. Tehát védi a szabadságot politikai, -társadalmi, erkölcsi területen minden alkalommal, amikor teheti. -Előmozdítja mindazokat a törvényeket, mindazokat az indítványokat, -mindazokat a rendszabályokat, melyek az egyén gazdasági, értelmi és -erkölcsi felszabadulására kedvezőek. Szivesen törekszik arra, hogy -széttörje a mult társadalmi és erkölcsi kereteit. Ezért van az, hogy -erkölcsi téren sok szoczialista hive van a szabad szerelemnek. Ezért van -az, hogy a multkoriban Németországban az egész szoczialista párt ellene -szavazott a zaklató és egy kissé nevetséges Heintze-törvénynek. Tehát -tagadhatatlan, hogy ma a szoczializmus képviseli az individualizmust és -annak leghatalmasabb társadalmi megtestesülése. Jaurés igen helyesen -fejtette ki ezt az igazságot a _Revue de Paris_-ban megjelent -Szoczializmus és _Szabadság (Socialisme et Liberté)_ czímű -czikkében.[156] - -De így lesz-e mindég? Amikor hatalomra jut, amikor kormánypárt lesz, -vajjon a szoczializmus és individualizmus szabadelvű lesz-e akkor is -még? - -Ez a kérdés, mert akkor talán az anti-individualizmusnak a -szoczializmusban rejlő csirái kifejlődnek. - -Melyek ezek a csirák? - -Vannak olyanok, melyek szemelláthatóak és amelyekre a szoczializmus -ellenségei régóta hivatkoznak. Hozzuk fel például a valószinüleg -túlzásba menő közigazgatási és rendszabályozási dühöt; a társadalom -megnőtt igényét arra, hogy joga legyen az egyének tevékenységét -ellenőriznie; a közvélemény egyre növekvő mindenhatóságát, amennyiben -szoczialista uralom idején a közvélemény válnék a legfőbb erkölcsi -szankczióvá. Már pedig tudjuk, hogy a közvélemény mennyire vak, -zsarnoki, mindenféle előitélet számára megközelíthető, és végül, hogy -mennyire anti-individualista. - -Egy másik pont, ahol a szoczializmus, úgy látszik, ellentétben áll az -individualizmussal: az egyoldalú dogmatizmus, a társadalmi és erkölcsi -monizmus, amely felé, úgy látszik, visszatartózhatatlanul törekszik. -Tényleg tudjuk, hogy sok szoczialista hisz egy végső monizmusban, az -emberiség gazdasági és erkölcsi egyformává alakulásában. Ugy látszik, -maga Jaurés is elfogadja ezt a szempontot. A «nagy szoczialista békéről» -beszél, «az öszhangról, mely az erők és ösztönök összeütközéséből fog -támadni».[157] Ezek szép álmok. De azt is tudjuk, hogy minden -dogmatizmus és minden társadalmi egyformaság, minden egységes társadalmi -tan veszélyes az egyéni különféleségre, az egyén szabadságára és -függetlenségére; mert többé vagy kevésbbé egyenesen az a czéljuk, hogy -az egyénnek a köz számára való feláldozását követeljék. Szerintünk -ellentét van Jaurés individualista kiindulási pontja és végczélja: a -végső társadalmi monizmus között. Libertaire premisszából indul ki és -társadalmi miszticzizmus-féléhez jut el. Proudhonnak, akit Jaurés -költőnek és szofistának nevez, igaza van vele szemben, amikor a -különféleség és a harcz kategóriájának örökkévalóságát és -megváltoztathatatlanságát hirdeti. Alapjában Jaurés, kiinduló -individualista ihlete mellett is, Plato iskolájához tartozik. Nála a -szoczializmus végül visszanyeri ősi formáját: az egyén alárendeltségét a -köznek. – Ami minket illet: mi határozott ellenségei vagyunk minden -dogmatizmusnak, minden társadalmi monizmusnak, mivel azt tartjuk, hogy -mindezek az egyén függetlenségét és az egyéni energiát fenyegetik. -Szerintünk a dogmatizmus és monizmus rokonértelmüek az önkényuralommal, -a kényszerrel és a korlátozással. Minden társadalmi és erkölcsi -dogmatizmusnak az a törekvése, hogy zsarnoki legyen. Ezért volt igaza -Nietzschének, amikor tiltakozott ellenük a szépség ösztöne és a nagyság -ösztöne nevében. Ezek a dogmatizmusok felhatalmazzák a társadalmi -tudatot állítólag csalhatatlan szabályok nevében az egyéni tudat -önkényes ellenőrzésére és mindazoknak társadalmi vesztegzárba való -helyezésére, akik ellentétbe jutnak e szabályokkal. Nem mondjuk, hogy -mindezek a következmények benne vannak Jaurés szoczialista felfogásában. -De a nála kevésbbé liberális szellemek levonhatják belőle ezeket, és -ezek a következmények minden esetre a szoczializmus kebelén belül -veszélyt alkotnak az individualizmusra nézve. - -Kell még néhány szót mondanunk azokról az érvekről, melyekre a -társadalmi dogmatizmus hivei hivatkoznak, társadalmi dogmatizmus alatt -értvén azok tanítását, akik feltételezik, hogy a társadalom léte előbbi -és elsőbbrendü az egyéni létnél. - -A társadalmi dogmatizmus érdekében kétféle érveket hoztak fel: részint -_a priori_, részint _a posteriori_ érveket. A társadalmi dogmatizmusnak -ekként két faját lehetne megkülönböztetni: az _a priori_ társadalmi -dogmatizmusokat és az _a posteriori_ társadalmi dogmatizmusokat. - -Az _a priori_ társadalmi dogmatizmus első és fő képviselője Plato, aki -az egységes társadalombölcselet örök tipusa marad. Plato, amint tudjuk, -az egység ráczionális eszméjére hivatkozik és azt hiszi, hogy ez az -eszme az egyéneknél magasztosabb, hogy náluk előbbvaló és felsőbbrendü. -Következésképpen az állam felsőbbrendü, mint a polgárok. Az állam -minden; az egyén semmi. Aristoteles leszállította ez érv értékét. -Megczáfolván Platót, kimutatja, hogy az egység eszméjének logikus -következménye oda vezetne, hogy az egyént inkább kell isteníteni, mint -az államot. «Sokrates, – mondja, – valóban az állam végső czélját a -tökéletes egységben látja. De mi az állam? Különféle elemek sokasága; ha -több egységet teszünk bele, az állam család lesz; ha még jobban -egységesítjük, a család az egyénben konczentrálódik: mert több az egység -a családban, mint az államban, és még több az egyénben, mint a -családban.»[158] Igy tehát nincs valódibb, teljesebb egység, mint az -egyén. Tehát az egyén az, mely még Plato elvei szerint is, legjobban -megtestesíti az egység eszméjét. Az _a priori_ okoskodás útján jutnak el -némely kantisták és neokantisták is oda, hogy hirdetik a társadalmi -dogmatizmust és azt hiszik, hogy állíthatják az egyén szükséges és -törvényes alárendeltségét a társadalommal szemben. De érveiknek nincs -több értéke, mint Plato érvelésének, melyet többé-kevésbbé minden másban -megtalálunk. - -Az _a posteriori_ társadalmi dogmatikusok arra törekszenek, hogy ezt az -alárendeltséget természetes szükségszerüségként magyarázott és -általánosított tapasztalati tényre alapítsák. Azok módszere ez, akik az -egyént a környezethez való alkalmazkodás törvénye, vagy a szimbiózis -törvénye (Izoulet) vagy a szolidaritás törvénye, stb. nevében -alárendelik a társadalomnak. - -E bölcselők elméleteit a historizmus (Nietzsche kifejezése) közös -elnevezése alá foglalhatnók. Mert ezek úgy tekintik az egyént, mint -történelmi környezetének egyszerü eredőjét, egyszerü viszfényét. - -Ez ellen a historizmus ellen tiltakozott Nietzsche. Ő az, aki minden más -gondolkozásnál erélyesebben szét akarta vágni azt a hálót, melyet fejére -igyekeztek vetni, és amelynek csomóit környezetnek, öröklődésnek, -tradicziónak, konvenczionális erkölcsnek nevezik.[159] - -Nietzschenek igaza van. E bölcselők dogmává emelik a tökéletes -passzivitást és mintegy az egyén semmiségét. Elfelejtik, hogy az egyén -maga is erő, jelentős tényezője környezetének és ezt épp úgy -átalakíthatja, mint ahogy ügyesen alkalmazkodhatik hozzá. «Igaz, – -mondja Sighele, – hogy a geniális emberek többek, mint szinészek: az -emberiség drámájának szerzői.»[160] De ez megfelelő arányokban ráillik -minden emberi egyénre. Gondoljunk csak arra a megkülönböztetésre, -amelyet a társadalom vizsgálása czéljából a _statikus_ és a _dinamikus_ -szempont között tettünk. Ha statikus szempontból, azaz _az evoluczió egy -adott pillanatában_, a környezet elkerülhetetlen akadályt gördít az -egyén tevékenysége elé, dinamikus szempontból, azaz az evoluczió és a -társadalmi emelkedés szempontjából, az egyén visszaszerzi jogait. Mert e -szempontból ő a kezdeményezések elve, a haladás tényezője, a történelem -mozgatója. - -Mi a társadalmi dogmatizmus minden formáját visszautasítjuk, az _a -posteriori_ dogmatizmust épp úgy, mint az _a priori_ dogmatizmust, és -ellenük szegezzük az individualizmust, mint az igazi társadalmi -bölcseletet. - -Most tisztán láthatjuk, hogy mi igaz és mi hamis a szoczializmusban. - -A szoczializmus jogos és igaz, amikor az egyéni szabadság és -felszabadulás eszméiért küzd. Ha így nézzük, a szoczializmus csak egy -_mozzanat az individualizmus_ fejlődésében. És jogos, amennyiben az -individualizmus megerősítése. - -De a szoczializmusnak nincs igaza, ha azt hiszi, hogy mozdulatlanul -megmaradhat egy lezárt dogmában, valamely egységes felfogásban, -megrögzített ideálban, ha átalakul társadalmi dogmatizmussá. Mert akkor -felveszi minden dogmatizmus jellemvonását, azt, hogy az egyénre nézve -kényszer és korlátozás. Sok szoczialista észrevette ezt a veszélyt és -joggal visszautasítja, hogy a szoczializmust véglegesen dogmatikus -formulába zárják. A _Sozialistische Monatshefte_[161] egyik czikkében, -melyet Nietzsche halála alkalmából írt, _Gystrow_ visszautasítja azt, -hogy a szoczializmus mozdulatlan és statikus felfogás, és csakis a -dinamikus szoczializmus, a fejlődésben lévő és magát folyvást meghaladó -szoczializmus jogosságát ismeri el. «Engels, az öreg forradalmár, – -mondja Gystrow, – saját maga tabula rasát csinált a kötelező -forradalomból. A végczél _(Endziel)_ felé vezető szoczialista -mozgalomnak törvényes utakon kell lefolynia. Aztán jött Bernstein, aki -eltörölte a «végczél» dogmáját… Minden mozgalomnak van iránya; de más -dolog az irány és más dolog a végczél.» - -«A történelmi mozgalom nem megszabott vonal, parabola, archimedesi -csavar, hanem olyan görbe, melyet az analitikai geometria legnagyobb -lángelméi is hiába kisérelnének meg meghatározni. A történelemben nincs -végczél, amely abban a pillanatban, amikor elérnék, ne lenne -túlhaladott. Minden végczél csakis ideiglenes pontot jelenthet a -mozgalom irányvonalában. A végczél felé való haladásában a történelmi -mozgalom a végczélt folyton változtatja. Amit valamely mozgalom -eszményének neveznek, soha sincs a végponton; hanem minden pillanatban -ott van a mozgalommal és vele együtt változtatja helyét: vele vándorol, -mint a tűzoszlop Izraellel. Mindaddig, mig valamely történelmi mozgalom -a szó szoros értelmében végczélt tűz ki, addig éretlen: -gyermekábrándokban él. Ez a fázis természetesen szükséges. De amint a -gyermek nő, elérkezik az a nap, amikor a történelmi mozgalom kineveti a -gyermekes reményeket. Ha a történelmi mozgalom megéli ezt a napot, ez -létjogosultságának próbaköve. A szoczializmus sutba dobta régi -végczélját; de ennek ellenében van eszménye, amely, ahelyett, hogy -előtte lebegne, benne van és rányomja bélyegét.»[162] - -Részünkről, miként ez a szocziológus, visszautasítjuk a dogmatikus és -mozdulatlan alakban jelentkező szocziálizmust. De megengedjük a -dinamikus, az örök jövendőjű szoczializmus lehetőségét, azét a -szoczializmusét, melyet egyéni akaratok hoztak létre és teremtettek meg, -amely tehát nem gyüri le az egyéni akaratokat, egyszóval annak a -szoczializmusnak a lehetőségét, amely individualizmussá válnék. - -De ennek a szocziálizmusnak, mint mondottuk, el kell kerülnie a -társadalmi monizmus veszedelmes ábrándját. És el kell kerülnie a -tökéletes egyenlőség ábrándját is. - -Van egyenlőtlenség, melyet meg lehet szüntetni: az -osztályegyenlőtlenség; de van olyan, melyet el nem lehet törölni: és ez -az egyének egyenlőtlensége. - -Megszüntethetjük a konvenczionális társadalmi hierarchiákat, de a lelkek -személyes emelkedettségét nem. Mint Mazel mondja: «Mindig lesznek -cselekvők és szenvedők, erélyesek és lenyügözöttek.»[163] - -Ebből látjuk, hogy Gystrow paradoxona, – a nietzscheizmus és a -szoczializmus összeegyeztetése, – nem olyan tarthatatlan, mint az első -pillanatra tetszik. - -Ugy van. Nietzsche arisztokratikus allürjei mellett sincs oly távol a -szocziálizmustól, mint hiszik. Mert mindenki számára követelte az -arisztokratizálódás jogát. Nietzsche jelmondata: _Nicht nur fest sollt -Ihr euch pflanzen, sondern hinauf_, a szoczializmusé és az egész -demokrácziáé is lehet. Mert Nietzsche kifejtette minden valódi -szoczializmus és demokráczia igazi alapelveit: a személy értékét és -végtelen becsét. Bátran visszautasította a végczél-monizmus, az -egyformaság és a világbéke ábrándját valamely lezárt dogma alapján. Mert -az ilyen béke a tespedés és a pangás volna. - -Ma, Gystrow megjegyzése szerint, igen sok szoczialista közeledik ehhez a -felfogáshoz. «Nietzsche és a szoczializmus között, – mondja ez a -társadalomtudós, – van még egy kötelék: az érzelgősség, a békefurulyázás -gyülöletes hangjának megvetése. És egyik is, másik is befogja orrát ama -konyhák bűze előtt, hol a közösen fogyasztott leves és az öszhang -mártása készül. Az egyéniség csak harczban növekszik meg. Egyetlen egy -sztrájk több egyéniséget felébreszt, mint egy dagályos kötet, mely «a -belső fejlődést» tárgyalja», stb. - -«A hatalom birtokolása drága, – a hatalom elbutít. – De a hatalomért -való harcz minden nagy mozgalom életeleme, és elég annyi, hogy benne és -általa kelnek létre számosabb és gazdagabb egyéniségek… Egykor a -szoczializmus dogma volt. Ma egy nagy mozgalom. A dogma darabokra esik; -de az érzékenység és az egyéni élet termékenyebben és gazdagabban -munkálkodik.» - -«Nietzsche a miénk volt. Nem volt a középkorias czéhrendszer -regényességének bölcselője és szakított Wagnerral, aki a művészetben e -regényesség képviselője volt. A kapitalizmusnak sem volt bölcselője. -Hitt a mult nagy embereiben és – ez a csodálatos és isteni a geniejében -– a jövendő _nagy emberiségében_. Megjövendölte azt, aminek feladatunk -alapelvévé kell lennie, azt, hogy az emberiség értéke magában az -emberben van és hogy az emberiségnek minden igazi emelkedése -arisztokratikus irányú lesz…»[164] - -Igen, demokráczia egyáltalán nincs a tömeg arisztokratizálódása nélkül. -Egyik barátunk elhatározta, hogy népszerű hallgatóság előtt felolvassa -és magyarázza _A kötéltánczos_ részt az _Igy szóla Zarathustra_-ból. Azt -a tanácsot adták neki, hogy ne tegye meg ezt, mert ez az olvasmány -kevéssé demokratikus és tele van a tömeg megvetésével. Barátunknak mégis -igaza volt. A tömegnek meg kell nemesednie, le kell ráznia a maga -csordalelkét, éreznie kell a nyájszellem borzalmasságát, amelyet -Nietzsche oly gyönyörűen fejezett ki: «Eredj e városból, óh Zarathustra; -sokan vannak, akik gyülölnek. A jók és az igazak gyülölnek és -ellenségüknek és megvetőjüknek neveznek; az igazi hit hívői gyülölnek és -veszedelmesnek tartanak a tömegre. Szerencséd volt, hogy tréfába vettek, -mert igazán úgy beszéltél, mint egy király. Szerencséd volt, hogy a -döglött kutyával társultál: és így lealacsonyítva magad, mára -megmenekültél. De eredj e városból, mert holnap reád ugrom…»[165] - -Most immár megérthetjük a közösség és az egyén igazi kapcsolatait. -Kétségtelenül van bizonyos igazság Goethe e versében: - - Wie viel bist du von andern unterschieden? - Erkenne dich, leb’ mit der Welt in Frieden. - -Viszont nem kell félreismerni az egyének egyenlőtlenségét és -különféleségét. Nem kell félreismerni, hogy a küzdelem szükséges az -eszmény megteremtéséhez, az egyéniség kifaragásához. - -Alapjában véve nincs ellentét az arisztokratikus individualizmus és a -demokratikus individualizmus között. Dicsőíteni a nagyokat, a szabad -emberi egyéniségeket annyi, mint készülni _minden_ emberi egyéniség -dicsőítésére, amennyiben azok a szabadságra és a nagyságra fogékonyak. -Tarde egyik törvénye (az egyoldalúból a kölcsönösségre való átmenet -törvénye) lehetne alkalmas arra, hogy megmagyarázza az arisztokratikus -individualizmusnak a demokratikus individualizmusba való ezt az -átmenetét. Carlyle mondta: «Látom, hogy a legáldottabb eredmény -készülődik: nem a hősök kultuszának eltörlése, hanem inkább az, amit én -egy egész hősi világának neveznék. Ha az, hogy «hős», az őszinte embert -jelenti, miért nem lehet hős mindegyikünk?» - -Demokrácziánk ellensége, valódi veszélye nem a nagy emberek -individualista elmélete, hanem minden olyan elmélet, mely bármily -alapelv, bármily tétel nevében alárendeli a kezdeményezést, az egyéni -tevékenységet a csordaszellemnek. - -El kell tünnie e csordaszellemnek. Meg kell szabadulnia a petyhüdt és -gyáva társadalmiság szükségletétől, mely a modern kor csapása. Kell, -hogy tudjunk, önmagunkra eszméljünk, önmagunkban és önmagunk által -éljünk. - -Pascal mondása szerint: «Gondoljunk boldogságunkra», földi -boldogságunkra, ami nem másban, mint önmagunk függetlenségében és -önuralmunkban van. Talán önzés ez. De ha önzés, ez az egyszerű és -őszinte önzés többet ér, mint a társadalmi képmutatás ama bonyolult és -terhes önzése, melyet némelyek a szolidaritás, a szimbiózis, stb. neve -alatt dicsőítenek. - -Főként pedig nem kellenek dogmák, nem az egyén védelme, társadalmi -gyámság alá helyezése. Az istenek meghaltak, a vallások meghaltak. A -konvenczionális erkölcsi és társadalmi dogmák pedig haldokolnak. Az -emberi egyéniség nem számíthat csak magára és nem is szabad másra -számítania. Ő a gondolat, ő a szabad cselekvés, a «tulsó partra mutató -vágy csúcsa».[166] - -Nietzsche nagyszerüen kifejezte ezt az érzést azokban a sorokban, melyek -Guyau «Erkölcs-vázlat»-ának nagyszerü befejező sorait juttatják -eszünkbe. Ugyanaz a gőgös, stoikus, prófétai hang szólal meg mind a -kettőben, a jövendőnek ugyanaz a szellője árad mindkettőnél a levegőben: -«Mi, többi bölcselők és szabad szellemek, arra a hirre, hogy a régi -isten meghalt, úgy éreztük, hogy új hajnal pirkad; szivünkben túlárad a -hála, a csodálat, az aggodalom és a várakozás, – hogy végül, úgy -látszik, újra szabad a szemhatár, – bárha nem is tiszta; hogy végre -hajóink újra kibonthatják vitorláikat, elröppenhetnek a veszély elől; -minden véletlenség, amely azzal történik, aki az ismereteket keresi, -újra megeshetik; a tenger, végtelen tengerünk újra megnyilik előttünk és -talán sohasem volt ily végtelen a tenger.» _(Le gai savoir.)_ - -«Az, aki a veszélyes ismeretek e végtelen, csaknem új terére lép, úgy -fog szenvedni itélete irányától, mint a tengeri betegségtől. És valóban -száz jó ok van rá, hogy mindenki távol maradjon, amikor megteheti! -Másrészről, ha zátonyra jutottunk bárkánkkal, hát csak előre! Fogunkat -szorítsuk össze! Nyissuk ki szemünket! És erős kézzel ragadjuk meg a -kormányt! _Áthaladunk_ az erkölcsön, összepréseljük, talán le is -gázoljuk így megmaradt erkölcsi énünket, minthogy megyünk, minthogy -kóválygunk ez irányban, de mi jelentőségünk van _nekünk!_ Soha még -_mélységesebb_ világ nem tárult a rettenthetetlen utasok és kalandorok -szeme elé.»[167] - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: _Bouglé:_ Les scienses sociales en Allemagne (A társadalmi -tudományok Németországban). 160. oldal. (Paris, F. Alcan.)] - -[Footnote 2: _Bouglé:_ Les Idées égalitaires (Az egyenlőségi eszmék), -18. oldal. (Paris F. Alcan.)] - -[Footnote 3: _De Roberty:_ Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan); -Revue philosophique, 1900 október.] - -[Footnote 4: _Barth:_ Die Philosophie der Geschichte als Sociologie (A -történelem filozófiája, mint szocziológia), 10. old.] - -[Footnote 5: Laura _Marholm:_ Zur Psychologie der Frau (A nő -lélektanához). Berlin, 1897.] - -[Footnote 6: _L. Saroléa:_ Henrik Ibsen et son oeuvre (Henrik Ibsen és -művei), 71. oldal.] - -[Footnote 7: _Sighele:_ Contre le Parlamentarisme (A parlamentárizmus -ellen), 1895.] - -[Footnote 8: _De Roberty:_ Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan), -a _Revue Philosophique_ 1900. októberi számában.] - -[Footnote 9: _Nietzsche:_ Morgenröte (Pirkadat), 105. §.] - -[Footnote 10: _Carlyle:_ Sartor Resartus.] - -[Footnote 11: Lásd erre vonatkozóan: _Lapie:_ Les civilisations -tunisiennes (A tuniszi czivilizácziók) czímű művét, 283. oldal. (Paris -F. Alcan).] - -[Footnote 12: Remy de _Gourmont_, miután elemezte, hogy minő társadalmi -hatásokkal jár a gondolatok szétválasztásának lélektani jelensége, -nagyon helyesen így folytatja: «Meg lehetne próbálkozni az emberiség -történeti lélektanával, amennyiben keresnők, hogy a szétválasztásnak -(disszocziácziónak) mily fokán volt a századok során bizonyos csoportja -azoknak az igazságoknak, amelyeket a kiváló gondolkodók primordiális -(eredendő) igazságoknak minősítenek. Ez a kutatás joggal lehetne czélja -a történelemnek is. Minthogy az emberben minden visszavezetődik az -értelemre, a történelemben mindennek vissza kell vezetődnie a -lélektanra.» (_La Culture des Idées_ (Az eszmék kulturája) 88. oldal).] - -[Footnote 13: _Barth_ például, véleményünk szerint, igen helyesen -kifejezi a _dualista_ elméletek tudományos hasznavehetetlenségét, mikor -ezt mondja: «Ha jobban meg is értették velünk, hogy a szellem és a tudat -milyen fontos a társadalmi fejlődés szempontjából, úgyszólván egy szó -felvilágosítást sem nyujtottak arról a módról, ahogyan ez a befolyás – a -történeti valóságban – meghatározta a társadalmi szervezkedést.» -(_Barth:_ Philosophie der Geschichte als Sociologie; 194. oldal).] - -[Footnote 14: _Barth:_ Philosophie der Geschichte als Sociologie.] - -[Footnote 15: _H. Mazel:_ La Synergie Sociale (A társadalmi szinergia), -330. oldal.] - -[Footnote 16: A Nietzsche hamis arisztokratizmusával kapcsolatos -eszmék.] - -[Footnote 17: _Bouglé:_ Les sciences sociales en Allemagne (A -társadalomtudományok Németországban), 151. oldal.] - -[Footnote 18: _Ch. Andler:_ Les Origines du Socialisme d’État en -Allemagne (Az állami szocziálizmus eredete Németországban). Bevezetés. -(Paris F. Alcan). Vesd össze e kérdésre vonatkozóan: _A. Aulard:_ -Historie politique de la Révolution française. Avertissement (A franczia -forradalom politikai története. Előszó), _Nietzsche:_ Jenseits von Gut -und Böse, 186. §.] - -[Footnote 19: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 186. §.] - -[Footnote 20: _Comte de Gobineau:_ Essai sur l’Inégalité des races -humaines (Tanulmány az emberi fajok egyenlőtlenségéről), 7. oldal.] - -[Footnote 21: _Cicero:_ De Officiis (A kötelességekről), I. XVII, §.] - -[Footnote 22: _Bouglé:_ Qu’est-ce que la Sociologie? (Mi a -szocziológia?) (_Revue de Paris_, 1897, augusztus 1.)] - -[Footnote 23: _S. Balicki:_ L’État comme organisation coercitive de la -Société (Az állam, mint a társadalom kényszerítő erejü szervezése). 28. -oldal,] - -[Footnote 24: _Lazarus Steinthal:_ Jahrschrift für Völkerpsychologie; -Einleitende Gedanken, 10. oldal.] - -[Footnote 25: _Balicki_, idézett műve.] - -[Footnote 26: _Worms:_ Organisme et Société (Organizmus és társadalom), -285. oldal.] - -[Footnote 27: Ebben a fejezetben, az osztályozás történetét illetően, -_Steinmetz_ magvas tanulmányából merítettünk: _Classification des types -sociaux_ (A társadalmi tipusok osztályozása). (_Année sociologique_, -1898–1899, Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 28: _Steinmetz:_ Classification des types sociaux (A -társadalmi tipusok osztályozása). (_Année sociologique_, 1898–1899, 90. -oldal.)] - -[Footnote 29: Lásd erre vonatkozóan _Bouglé:_ Analyse de Giddings -(Giddings birálata) czímű tanulmányát (_Année sociologique_, -1896–1897).] - -[Footnote 30: _Steinmetz_ ezt a fázist kétségbe vonja.] - -[Footnote 31: Ezt a materialista felfogást fejtette ki Greef is, a kinek -véleménye szerint a gazdasági formákra támaszkodnak a családi formák, -amelyek megelőzik a művészi formákat és a tudományos intézményeket; a -lajtorja tetején vannak a legbonyolultabb társadalmi formák: az -erkölcsi, jogi és politikai formák.] - -[Footnote 32: _Carlyle_ csodás költészettel jellemezte az első emberek -intuicziójának ezt a naivitását: «Az ember szemtől-szemben állt -elfogulatlanul a világgal; minden isteni vagy isten volt. Jean Paul még -most is igy van vele, az óriás Jean Paul, akinek van hozzá való esze, -hogy szabaduljon a mende-mondáktól; de akkor nem is voltak mende-mondák. -A Canopus leragyogott a magasból az egész sivatagra kéklő -gyémántfényével. Ez a vad kék fényesség, a mely szellemhez hasonlatos -(sokkal ragyogóbb szellemhez, mint bármi, amit idelent szemlélünk), -szive mélyéig hatolt a vad izmaelitának, akit keresztül vezérelt az -elhagyott sivatagon. Az ő vad szivének, a melyben benne volt minden -érzés, de amely nem talált szót semmiféle érzésre, úgy tünhetett fel ez -a Canopus, mint egy kis szem, a mely ráveti tekintetét a nagy és -mélységes örökkévalóság öléből, feltárván előtte belső ragyogását… Ez a -titka rám nézve a pogányság minden formájának.» _Carlyle: On heroes, -hero-worship and the heroic in history_ (Hősök, hősök imádása és a -hősiesség a történelemben).] - -[Footnote 33: _Sighele:_ Psychologie des Sectes. (A szekták lélektana), -14. oldal.] - -[Footnote 34: _Bagehot:_ Lois scientifiques du développement des nations -(Paris, F. Alcan), 195. oldal.] - -[Footnote 35: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, IX. fejezet.] - -[Footnote 36: _Comte de Gobineau:_ Essai sur l’inégalité des races -humaines (Az emberi fajok egyenlőtlenségéről).] - -[Footnote 37: Gobineau elméletét _Barth:_ Philosophie der Geschichte -(237. o.) czímű műve nyomán foglaljuk össze.] - -[Footnote 38: _Bagehot:_ Lois scientifiques du développement des nations -(A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 74. oldal.] - -[Footnote 39: Lásd _Bouglé:_ Pour la Démocratie francaise (A franczia -demokratizmusért) Paris, Cornély. (Az antiszemitizmus filozófiája).] - -[Footnote 40: _Sighele:_ La Psychologie des Sectes, 155. és 156. old.] - -[Footnote 41: _Izoulet:_ La Cité Moderne (A modern közösség), 208. -oldal. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 42: Lásd erre vonatkozólag: _L’Esprit de Corps_ (A testületi -szellem) czímű czikkünket (Revue philosophique, 1899. aug.).] - -[Footnote 43: _Sighele:_ Psychologie der Secten, 221. oldal.] - -[Footnote 44: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 204. §.] - -[Footnote 45: _Descartes:_ Discours de la Méthode (A módszer -fejtegetése), 3. rész.] - -[Footnote 46: _Guyau:_ Esquisses d’une Morale sans obligation ni -sanction (A kötelezettség és szankczió nélkül való erkölcs vázlata). -Paris, F. Alcan.] - -[Footnote 47: _E. de Roberty:_ Morale et Psichologie (Erkölcs és -lélektan) (_Revue Phlisophique_, 1900, október).] - -[Footnote 48: _E. de Roberty_ idézett értekezése.] - -[Footnote 49: _E. de Roberty:_ Les Fondements de l’Éthique (Az ethika -alapjai) 95. oldal. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 50: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 252. §.] - -[Footnote 51: _Nietzsche:_ Zur Genealogie der Moral, 12. §.] - -[Footnote 52: _O. Ammon:_ A társadalmi rend természetes alapjai (Les -Bases naturelles de l’Ordre social), 40. oldal. Muffang fordítása -(Paris, Fontemoing, 1900).] - -[Footnote 53: _Nietzsche:_ Götzendämmerung.] - -[Footnote 54: _Ch. Andler:_ Bevezetés Menger: «A munka teljes -eredményére való jog»-ához.] - -[Footnote 55: _Novicow:_ Conscience et Volonté sociales (Társadalmi -tudat és akarat), 310. oldal.] - -[Footnote 56: _H. Mazel:_ La Synergie sociale (A társadalmi szinergia), -338. oldal.] - -[Footnote 57: _H. Mazel:_ La Synergie sociale, 340. oldal.] - -[Footnote 58: Meg kell jegyeznünk, hogy a trappista rend talán nem jó -példa a szabad szinergiára; mert ott a szabály minden és az egyén -semmi.] - -[Footnote 59: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 23. §.] - -[Footnote 60: _Novicow:_ Conscience et Volonté sociales (Társadalmi -tudat és akarat), 23. oldal.] - -[Footnote 61: Az a rész, amelyet föntebb Novicowtól idéztünk, egy kis -magyarázatra szorul pótlólag. Novicow levelet írt nekünk, amelyben -kijelenti, hogy ő nem az állami mindenhatóság híve; hogy egyszerűen -annyit akart csak mondani idézett soraiban, hogy a _normálissá vált_ -kormányzói működés (úgy, mint minden normálissá vált működés) -tudattalanságra hajlik. - -Ez igaz, vagy legalább is teljesen érthető. – Csakhogy a mi véleményünk -szerint, ez a _normális_ állapot nem lehet egyéb, mint eszménykép. Csak -tökéletesen harmonikussá vált, vagyis utopisztikus társadalomban -képzelhető el. A reális társadalmakban a kormányzó mechanizmus sohasem -fog működni lökdösődés, fogcsikorgatás és az egyének részéről kifejtett, -többé-kevésbbé tudatos ellenállás nélkül. - -Nagyon szívesen elismerjük, hogy Novicow nagyon is individualista, és -hogy minden téren pártolja azt az elvet, hogy «segíts magadon». De -azért, amit általában mondunk a társadalmi biologizmusról, mégis igaz -marad. Ez elmélet hívei közül a legtöbben (pl. Espinas) oly -antiindividualista következtetéseket vontak le az elméletből, amelyek -nyilván beletartoznak ennek a tannak a logikájába. _(Jegyzet a második -kiadáshoz.)_] - -[Footnote 62: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 259. §.] - -[Footnote 63: Munkánknak ebben a részében nagy segítségünkre van -_Simmel_ jeles tanulmánya: Comment les formes sociales se maintiennent? -(Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?) _Année sociologique_, 1897.] - -[Footnote 64: _Simmel_ idézett munkája, 75. oldal.] - -[Footnote 65: _Sighele:_ Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), -111. oldal.] - -[Footnote 66: _Nietzsche:_ Unzeitgemässe Betrachtungen.] - -[Footnote 67: _Ch. Andler:_ A «Droit au Produit intégral du Travail» (A -munka egész eredményéhez való jog) bevezetése.] - -[Footnote 68: _G. B. Shaw:_ A szocziálizmus illúziói. (_Humanité -nouvelle_, 1900. aug.).] - -[Footnote 69: _Novicow:_ Les Gaspillages des Sociétés modernes (A modern -társadalmak tékozlásai). 101. oldal. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 70: _Simmel:_ Comment les formes sociales se maintiennent? -(Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?)] - -[Footnote 71: _Simmel: Année sociologique_, 1896–97. (90. oldal.)] - -[Footnote 72: _Novicow:_ Conscience et Volonté sociales (Társadalmi -tudat és akarat), 109. oldal. – _Anatole France_, aki szocziológusnak is -oly kiváló, mint művésznek, ezt írja a kiválasztottakról: «Minden város, -minden nemzet egynéhány személyben székel, akik több erővel és -helyesebben gondolkoznak, mint a többiek… Az, amit valamely faj -geniejének nevezünk, nem lesz tudatossá, csak elenyésző kisebbségekben: -ritkák minden helyen azok a szellemek, akik elég szabadok ahhoz, hogy a -közönséges félelmeket lerázva, fölfedezhessék az elfátyolozott -igazságot». _A. France:_ M. Bergeret à Paris (Bergeret úr Párisban).] - -[Footnote 73: _Rousseau:_ Dialogues (Párbeszédek), II. párbeszéd.] - -[Footnote 74: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 199. §.] - -[Footnote 75: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 261. §.] - -[Footnote 76: _S. és B. Webb:_ Industrial Democracy (Ipari -demokráczia).] - -[Footnote 77: _Sighele:_ Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), -140. oldal.] - -[Footnote 78: Lois scientifiques du développement des Nations (A -nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), Paris, F. Alcan.] - -[Footnote 79: _Bouglé:_ Les Sciences sociales en Allemagne (A társadalmi -tudományok Németországban), 61. oldal. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 80: Néha az Isten és a társadalom közti kapcsolat fiziológiai -kapcsolat. – A tótemes törzs az istentől ered. A tótemnek és imádóinak -egy a húsuk és vérük. A ritus eredménye ennek a közös életnek a -fentartása és biztosítása. (Lásd _Hubert és Maus:_ Essai sur le -sacrifice (Tanulmány az áldozásról), _Année sociologique_, 1897–98).] - -[Footnote 81: _Novicow:_ Conscience et Volonté sociales (Társadalmi -tudat és akarat), 180. oldal.] - -[Footnote 82: _Machiavelli:_ Il principe (A fejedelem), XV. fejezet.] - -[Footnote 83: A mikor e munka iveit korrigáljuk, megjelent -_Challemel-Lacour_ posthumus munkája: _Études et Réflexions d’un -Pessimiste_ (Egy pesszimista tanulmányai és gondolatai), Páris, 1901. -Csodás könyve ez az értelmi felszabadulásnak, felségesen bölcs és derüs -munka, fénysugár, amelyet egy teljességgel felszabadult gondolkozó vet a -csorda-ostobaság mélységeibe. Olvassuk el például azt, amit -Challemel-Lacour arról a taktikáról mond, amelyet a társadalom avégből -használ, hogy elhallgattassa azokat, akik nem osztoznak a kötelező -képmutató optimizmusban. «Ha gyönge egészségü vagy, rabja valami szomorú -gyarlóságnak, ha már eléggé megcsúfolt a sors, hogy azt higyjék rólad, -hogy megsavanyodtál: akkor könnyen fognak diadalmaskodni rajtad. Ezentúl -axiomákhoz kell ragaszkodnod, ha azt nem akarod, hogy olyan hangsullyal, -amely nem tűr választ, ezeket a rettenetes szavakat kiáltsák oda neked: -«Beteg vagy!» (_Challemel-Lacour_ idézett művének 37. oldalán.)] - -[Footnote 84: _Paul Adam:_ La Dame de l’Avenir (A jövő hölgye), Journal, -1899, nov. 27.] - -[Footnote 85: _Nietzsche:_ _Le Voyageur et son ombre_, 5. §.] - -[Footnote 86: _Nietzsche:_ _Jenseits von Gut und Böse_. 5. §.] - -[Footnote 87: _Descartes: Discours de la Méthode_, II. rész.] - -[Footnote 88: A tömeghazugságokkal és a társadalmi kajdácsolásokkal -kapcsolatban megjegyezzük, hogy pompás eszköz az ellenük való -védekezésre a gondolatok szétszedésének és széttagolásának az a módja, -amelyet Rémy de Gourmont leir és követ is: _A gondolatok szétszedése_ -_(La Dissociation des Idées)_ czimű és más jeles tanulmányában. (_Rémy -de Gourmont: La Culture des Idées_, 73. és következő oldalak.)] - -[Footnote 89: _Sighele:_ Psychologie des Sectes, 53. oldal.] - -[Footnote 90: _Tarde: Les Lois sociales_ (A társadalmi törvények), 42. -oldal. _(Paris, F. Alcan)_.] - -[Footnote 91: _Marx: Das Elend der Philosophie._] - -[Footnote 92: _Durckheim: La Prohibition de l’inceste_ (A vérfertőzés -tilalma). _Année sociologique_, 1897.] - -[Footnote 93: _Fraser_ ismertetése, _Année sociologique_, 1898–99, 218. -oldal.] - -[Footnote 94: _Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse_, 261. §.] - -[Footnote 95: _Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations_ -(A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 115. oldal. (Paris, F. -Alcan).] - -[Footnote 96: _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az utánzás törvényei), -405. oldal (F. Alcan, Paris).] - -[Footnote 97: _Tarde: Les Lois sociales_ (A társadalmi törvények), 90. -oldal.] - -[Footnote 98: _Tarde: Les Lois sociales_ (A társadalmi törvények), 100. -oldal.] - -[Footnote 99: Lásd Tarde «_L’action intermentale_» (A lelki kölcsön -hatás) czimű czikkét a _La Grande Revue_ 1900 nov. 1. számában.] - -[Footnote 100: _Grande Revue_, 1900 nov. 1. 330. oldal.] - -[Footnote 101: _Tarde: Les Lois sociales_ (A társadalmi törvények), 79. -oldal.] - -[Footnote 102: _Simmel: Comment les formes sociales se maintiennent?_ -(Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?)] - -[Footnote 103: _Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse_, 23. §.] - -[Footnote 104: _Vilfredo Pareto: Le Péril socialiste_ (A szoczialista -veszedelem), 1900, 26. oldal.] - -[Footnote 105: _Machiavelli: Értekezés Titus–Liviusról_. I. könyv.] - -[Footnote 106: Lásd _Rémy de Gourmont: La culture des Idées_ (Eszmék -kulturája) cimű művében annak az eszmének kifejtését, hogy a tökéletes -igazságszolgáltatás azonos a tétlenséggel és a halállal. «Az az élet, -mely átment a tökéletes igazságszolgáltatás e holt pontján, nincs -többé.»] - -[Footnote 107: _Tarde: Criminalité et Santé sociale. Étude de -psychologie sociale_ (A bűnözés és a társadalom egészsége. -Társadalom-pszichologiai tanulmány). 145. oldal.] - -[Footnote 108: _Hartmann: Das sittliche Bewusstsein_ (Lipcse, Haacke), -589. oldal.] - -[Footnote 109: _Xénopol: Les Faits de répétition et les Faits de -succession. Revue de Synthèse historique_ (Az ismétlődő és szukczessziv -megnyilvánulások), 1900. október.] - -[Footnote 110: _Rousseau: Dialogues_ (Párbeszédek), II. párbeszéd.] - -[Footnote 111: _Bouglé: Les Sciences sociales en Allemagne._ (A -társadalomtudomány Németországban), 57. oldal.] - -[Footnote 112: Tarde különben nem teljesen óhajtott eszményként állítja -fel ezt a monizmust. Elismeri veszélyeit. «Szabad szellemek számára -folytatódhatik az a megbecsülhetetlen szellemi anarchia, ami fölött -Auguste Comte sajnálkozott.» _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az -utánzás törvényei), 313. oldal.] - -[Footnote 113: _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az utánzás törvényei) -czimű művének végén.] - -[Footnote 114: Lásd erre vonatkozólag _Guyau: Problèmes de l’Esthétique -contemporaine_ (A mai esztétika problémái) czimű művét. (Paris, F. -Alcan.)] - -[Footnote 115: _Jaurès: Socialisme et Liberté_ (Szoczializmus és -szabadság). Revue de Paris, 1898, dec. 1.] - -[Footnote 116: _Bagehot: Lois scientifiques du développement des -Nations_ (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei).] - -[Footnote 117: _Bagehot: Lois scientifiques du développement des -Nations_ (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei). 227. oldal.] - -[Footnote 118: _Tarde: Études de Psychologie sociale_ (Tanulmányok a -társadalmi lélektan köréből), 112. oldal.] - -[Footnote 119: _De Roberty: Les Fondements de l’Éthique_ (Az etika -alapjai), Paris, F. Alcan, 126. oldal.] - -[Footnote 120: Lásd _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az utánzás -törvényei), 165. oldal.] - -[Footnote 121: _Dr. D. Matteuzzi: Les Facteurs de l’Evolution des -Peuples_ (A népek evolucziójának tényezői) 18. oldal. (Paris, F. Alcan, -1900.)] - -[Footnote 122: _Ziegler: La Question sociale est une question morale_ (A -szocziális kérdés erkölcsi kérdés), I. fejezet. (Paris, F. Alcan.)] - -[Footnote 123: _Bagehot: Lois scientifiques du développement des -Nations_ (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 67. oldal.] - -[Footnote 124: _Sighele: Psychologie des Sectes_ (A szekták lélektana), -99. oldal.] - -[Footnote 125: _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az utánzás törvényei), -166. oldal.] - -[Footnote 126: _Sighele: Psychologie des Sectes_ (A szekták lélektana), -87. oldal.] - -[Footnote 127: A haladás alapjában a _kezdeményező_ elem tulsulyában áll -az _utánzó_ elem fölött. Rémy de Gourmontnak teljesen igaza van, amikor -ezt mondja: «Ha lényegében bonczolgatjuk, a hanyatlás eszméje azonos az -utánzás eszméjével.» (_Rémy de Gourmont:_ Mallarmé és a hanyatlás -eszméje. _La Culture des Idées_.) (Az eszmék kulturája). 120. oldal.] - -[Footnote 128: _Coste: Les conditions sociales du Bonheur et de la -Force_ (A boldogság és az erő társadalmi feltételei), Paris F. Alcan.] - -[Footnote 129: Lásd erre vonatkozóan _A kis város szelleme (L’Esprit de -Petite Ville)_ czímű czikkünket a _La Plume_ 1900 nov. 1. számában.] - -[Footnote 130: _H. Mazel: La Synergie sociale_ (A társadalmi szinergia), -145. oldal.] - -[Footnote 131: _Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse_, 21. §.] - -[Footnote 132: _Bourdeau: Cause et origine du Mal_ (A rossz oka és -eredete), _Revue Philosophique_, 1900. augusztus.] - -[Footnote 133: _Lapouge: Les Sélections sociales_ (A társadalmi -kiválasztás), II. könyv.] - -[Footnote 134: _Nietzsche:_ Az erkölcs genealógiája.] - -[Footnote 135: _Tarde: L’Action intermentale_ (A lelki kölcsönhatás), -_Grande Revue_, 1900. november.] - -[Footnote 136: _Novicow: Les Gaspillages des Sociétés modernes_ (A -modern társadalmak tékozlásai) Paris, F. Alcan, 169. oldal.] - -[Footnote 137: _Tarde_ hivatkozott munkája.] - -[Footnote 138: _Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples_ (A -népek evolucziójának tényezői), 384. oldal.] - -[Footnote 139: _Matteuzzi_ idézett műve, 387. oldal.] - -[Footnote 140: _Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples_ (A -népek evolúcziójának tényezői), 400 oldal.] - -[Footnote 141: _Max Nordau:_ «_Les Mensonges conventionnels de notre -civilisation_» (Társadalmi hazugságok), Paris, F. Alcan. 29. oldal,] - -[Footnote 142: _Matteuzzi:_ _Les Facteurs de l’Évolution des Peuples_ (A -népek evolucziójának tényezői), 401. oldal.] - -[Footnote 143: Megjegyzendő, hogy valamely társadalom hanyatlása -semmiképpen sem zárja ki azt, hogy abban a társadalomban szép és -hatalmas egyéniségek ne legyenek. Az a felfogás, mely állandó -parallelizmust akart felállítani a társadalmi tudat és az egyéni tudat -között és a másodikat függésbe akarta hozni az elsőtől, nyujtott módot -arra az elavult szónoki témára, mely azt állítja, hogy csak virágzó -társadalmakban és amint mondani szokás, az emberiség nagy századaiban, -tünhetnek fel a nagy gondolkozók és a nagy művészek. Ideje, hogy -leszámoljunk ezzel a szent balgasággal. «Az intelligenczia, – mondja -Rémy de Gourmont, – személyi, és semmiféle elfogadható összefüggést nem -lehet megállapítani valamely nép hatalma és egy ember genieje között.» -Sőt mi több, – hozzátehetjük, – a legrosszabb életkörülmények néha a -gondolkozásra és az irásra nézve a legjobbak.] - -[Footnote 144: Lásd _Demoor_, _Massart_ és _Vandervelde: L’Évolution -regressive en biologie et en sociologie_ (A biologiai és társadalmi -regressziv evoluczió) czímű munkáját. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 145: _L’Évolution regressive_, 294. oldal.] - -[Footnote 146: _Tarde: Études de psychologie sociale_ (Tanulmányok a -társadalmi lélektan köréből) 108. oldal.] - -[Footnote 147: _Sozialistische Monatshefte_, 1900. okt. Dr. Ernest -_Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten_ (Nietzschéről és -rólunk, szoczialistákról).] - -[Footnote 148: _Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten_ -(Nietzschéről és rólunk, szoczialistákról.] - -[Footnote 149: _Izoulet: La cité moderne_ (A modern közösség). (Paris, -F. Alcan.) Bevezetés.] - -[Footnote 150: _Paulhan: Physiologie de l’Esprit_ (A szellem -fiziológiája), Páris, F. Alcan, 176. oldal.] - -[Footnote 151: Lásd _Max Nordau_ könyvét: _Les Mensonges conventionnels_ -(Társadalmi hazugságok) Páris, F. Alcan.] - -[Footnote 152: _Guy de Maupassant: Sur l’Eau_ (A vizen).] - -[Footnote 153: _Sighele: Psychologie des Sectes_ (A szekták lélektana), -201. oldal.] - -[Footnote 154: _Sighele_ idézett munkája, 215. oldal.] - -[Footnote 155: _Ziegler: La Question sociale est une question morale_ (A -társadalmi kérdés erkölcsi kérdés), Paris, F. Alcan, 11. oldal.] - -[Footnote 156: _Revue de Paris_, 1898, dec. 1.] - -[Footnote 157: _Ugyanott:_ 508. és 509. oldal.] - -[Footnote 158: _Aristoteles: Politika_, II. könyv.] - -[Footnote 159: _Nietzsche_ ez állásfoglalásáról lásd _Th. Ziegler: Die -geistigen und socialen Strömungen des 19-ten Jahrhunderts_. (A XIX. -század szellemi és szocziális áramlatai.)] - -[Footnote 160: _Sighele: Psychologie der Secten._ 224. oldal.] - -[Footnote 161: _Sozialistische Monatshefte_, 1900. okt. füzet.] - -[Footnote 162: _Sozialistische Monatshefte_, idézett cikk.] - -[Footnote 163: _Mazel: La Sinergie Sociale_, 348. oldal.] - -[Footnote 164: _Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten_ -(Socialistische Monatshefte).] - -[Footnote 165: _Nietzsche: Also sprach Zarathustra_, 8. §.] - -[Footnote 166: _Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra_, 8. §.] - -[Footnote 167: _Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse_, 23. §.] - - - - -TARTALOM. - -ELSŐ KÖNYV. - - -Bevezetés: A szocziológia meghatározása, módszere és felosztása 1 - -I. fejezet. Mi a szocziológia 3 - -II. fejezet. Mi nem a szocziológia 14 - -III. fejezet. A szocziológia története 19 - -IV. fejezet. A módszer a szocziológiában 22 - -V. fejezet. Mi a társadalom? 29 - -VI. fejezet. A szocziológia felosztása. – Az osztályozás problémája 35 - -MÁSODIK KÖNYV. - - -A társadalmak alakulása 47 - -I. fejezet. A társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata -49 - -II. fejezet. Mi a társadalmi tudat? 79 - -HARMADIK KÖNYV. - - -Hogy maradnak fenn a társadalmak? 85 - -I. fejezet. A társadalmi fennmaradás általános törvénye 87 - -II. fejezet. A társadalmi egység és folytonosság törvénye 90 - -III. fejezet. Az életalkalmazkodás törvénye 93 - -IV. fejezet. A társadalmi differencziálódás törvénye 95 - -V. fejezet. A társadalmi szolidáritás és a csordaszellem törvénye 101 - -VI. fejezet. Az egyformaság törvénye és a nem egyformák kiküszöbölésének -törvénye 107 - -VII. fejezet. A társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye 110 - -VIII. fejezet. A dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye 112 - -IX. fejezet. A társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság -törvénye. – A társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés 118 - -NEGYEDIK KÖNYV. - - -A társadalmak evolucziója 127 - -I. fejezet. Az evoluczió szó értelme a szocziológiában. – Az evoluczió -és az okozatosság törvényeinek megkülönböztetése 129 - -II. fejezet. A társadalmi evoluczió megértésének két módja 135 - -III. fejezet. Az utánzás és a vele kapcsolatos törvények 139 - -IV. fejezet. A társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei 147 - -V. fejezet. A társadalmi asszimiláczió és differencziálódás törvényeinek -ellentéte 158 - -VI. fejezet. A társadalmi alkalmazkodás és haladás 165 - -VII. fejezet. A társadalmi tudat fejlődése 178 - -ÖTÖDIK KÖNYV. - - -Hogyan bomlanak fel és pusztulnak el a társadalmak. Befejezés. A -szoczializmus és individualizmus 183 - -I. fejezet. A társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának okai -185 - -II. fejezet. A társadalmi regresszió törvényei 201 - -III. fejezet. A társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok ujjáalakulása. -– A kiválasztottak kérdése 205 - -IV. fejezet. Az egyéni tudat és a társadalmi tudat 209 - -V. fejezet. Szoczializmus és individualizmus 216 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -23 |csupán it |csupán itt - -27 |tudiillik |tudniillik - -30 |vallja mágát |vallja magát - -57 |philosophique- 1899 |philosophique, 1899 - -91 |élső és fő |első és fő - -118 |ki áltsák |kiáltsák - -133 |Les Lois socialcs |Les Lois sociales - -188 |álkotják |alkotják] - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 68168 *** diff --git a/old/68168-h/68168-h.htm b/old/68168-h/68168-h.htm deleted file mode 100644 index ae09bab..0000000 --- a/old/68168-h/68168-h.htm +++ /dev/null @@ -1,6699 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=UTF-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A szocziológia vázlata by -Georges Palante</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h2 span.smaller { - font-size: 75%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 68168 ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_233">233</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= -"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A SZOCZIOLÓGIA -VÁZLATA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">IRTA G. -PALANTE</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA MIKES -LAJOS dr.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">G. PALANTE</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ EREDETI ÖTÖDIK -KIADÁSBÓL</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">MIKES LAJOS -dr.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ELSŐ KÖNYV<br /> -<span class="smaller">BEVEZETÉS:<br /> -A SZOCZIOLÓGIA MEGHATÁROZÁSA<br /> -MÓDSZERE ÉS FELOSZTÁSA</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -Mi a szocziológia?</h3> -<p>Ez a szó: <i>szocziológia</i> – sokkal világosabb értelmünek -tetszik, semhogy meghatározásra szorulna. Etimológiai jelentése: a -társadalom vagy a társaságok tudománya. De ez a világosság csak -látszólagos. Mert ennek a kifejezésnek: <i>a társaságok -tudománya</i> – több különböző értelmet tulajdoníthatunk.</p> -<p>Első és legtágabb értelmében a szocziológia nem egyéb, mint a -társadalmi tudományok: gazdaságtan, politika, ethnológia, -nyelvészet, a vallások és művészetek tudománya, stb. – összessége. -Nyilvánvaló, hogy efféle tudománynak, amely a határozott, külön -tárgykörnek hijával van, nincs létjogosultsága.</p> -<p>Másodsorban érthetjük szocziológia alatt a tulajdonképpeni -társadalmi tudományok rendszerbe foglalását, vagy – ha jobban -tetszik, – azt a tudományt, amely e különböző tudományok -egymásközti kapcsolataival foglalkozik. A szocziológia eszerint úgy -viszonylanék a különböző társadalmi tudományokhoz, mint – a -pozitivizmus szerint – a filozófia a szaktudományokhoz, amelyeket -rendszerbe foglal. Tárgyalná a társadalmi tudományok egymásközti -kapcsolatait és kitöltené <span class="pagenum"><a name="Page_4" -id="Page_4">-4-</a></span> réseiket. Ez az értelme már pontosabb, -mint az előbbi; de még mindig nem kielégítő. Mert ily módon nem -választjuk el kellőképpen a tulajdonképpeni szocziális jelenségeket -azoktól a néprajzi, gazdasági, jogi, politikai, stb. jelenségektől, -amelyek az előbbieket kisérik vagy létrehozzák. – Másrészt pedig a -szocziológusoknak az a törekvése, hogy pótolni akarják a társadalmi -gazdaságtan, a jogtudomány, erkölcstan, stb. hiányait, egy csöppet -sem jogosultabb, mint némely filozófusnak az az igyekvése, hogy -többé-kevésbbé helytálló hipothezisekkel pótolja a fizikai és -természettudományok hiányait.</p> -<p>Egy harmadik értelmezés szerint a szocziológiának tárgya: a -társadalmi formák tanulmányozása, elvonatkozva azok tartalmától. -«Hadseregnek, családnak, részvénytársaságnak, bármennyire különböző -is eredetük és czéljuk, vannak közös vonásai: a hierarchia, a -kölcsönös függés, a differencziálódás, stb., és ezeket a közös -vonásokat külön-külön is lehet tanulmányozni. Minden társulás már -magában is különleges hatásokkal jár a társuló egyénekre nézve. -Akár gazdasági, akár jogi, akár erkölcsi jelenségekről van szó, -ezek egyaránt alá vannak vetve a társadalmi miliő -befolyásának.»<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> – «A társadalmi miliők -különböző fajtáit osztályozhatjuk, – mondja ugyanaz a szerző -máshelyütt. – Megfigyelhetjük, hogy ha e miliők tulajdonságai, pl. -erőértékük, minőségük, egységeik összetapadása, <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> stb. -változnak, velük együtt változik a hatás is, melyet az egyénekre -gyakorolnak. Ekként teremthetünk olyan tudományt, melyben a -megfigyelés, osztályozás és magyarázat merőben szocziológiai.»</p> -<p>Ebben a felfogásban, amelynek Németországban Simmel és -Francziaországban Bouglé a képviselője, van némi igazság. Megvan az -az előnye, hogy megvilágítja azt a tényt, hogy a társadalmi -csoportosulások száma, tömege és népessége már magában is nagy -hatással van ezeknek a csoportosulásoknak fejlődésére. Mindazáltal -e meghatározás ellen a következő kifogásokat tehetjük: 1. Ez a -szoros értelemben vett (mint Bouglé nevezi: <i>stricto sensu</i>) -szocziológia nem építhető ki másként, mint párhuzamosan a különböző -különleges studiumokkal, amelyeknek összessége volna a tágabb -értelemben vett <i>(lato sensu)</i> szocziológia. – A társadalmi -csoportosulások módozatainak elvont és általános törvényeit nem -állapíthatjuk meg addig, amíg előbb nem tanulmányoztuk részletesen -magukat ezeket a csoportosulásokat. – 2. Van valami, amitől -lehetetlen eltekinteni, s ez: a tanulmányozott csoportok lélektani -tartalma. Mert mindazok a statikai vagy dinamikai jelenségek, -amelyekből a társaságok élete összetevődik, voltaképp gondolatok, -hitek, vágyak formájában jelentkeznek. A lélektani jelzés az, -amelyre végül minden egyéb jelzésmód redukálódik. Ha elvonatkozunk, -mint Bouglé kivánja, «a társadalmi egységek gondolataitól», és nem -törődünk mással, mint a csoportosulások merőben formai -törvényeivel, akkor önként lemondunk arról, ami a legmegfoghatóbb -és legkonkrétebb <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> a társadalmi életben; akkor lemondunk a -látszatért a lényegről.<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<p>A mi felfogásunk szerint a szocziológia nem egyéb, mint <i>a -társadalmi lélektan</i>. És a társadalmi lélektan szerintünk az a -tudomány, mely a társadalmi élet által egymáshoz közel hozott -egységek lelki állapotát (mentalitását) tanulmányozza.</p> -<p>Nem akadunk fenn azon az ellenvetésen sem, hogy ez a -meghatározás voltaképpen visszavezeti a társadalmi lélektant és így -a szocziológiát is az egyéni lélektanra. A mi felfogásunk szerint -valóban ehhez kell mindig visszatérnünk. Akár akarjuk, akár nem: az -egyéni lélektan a nyitja minden zárnak. A tulajdonképpeni -társadalmi energia végre is mindig csak a pszichizmus; nem az a -kollektiv pszichizmus, amelyről Roberty<a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> -beszél, hanem egyszerüen a pszichizmus; vagy az egyéni pszichizmus. -Csak ez teheti érthetővé ezt a kifejezést: kollektiv -pszichizmus.</p> -<p>A társadalmi lélektannak ennélfogva kettős tárgya lesz:</p> -<p>1. Kutatása annak, hogy az egyéni tudatok hogyan kapcsolódnak -bele a társadalmi tudat alakulásába és fejlődésébe. (Társadalmi -tudat alatt azoknak a gondolatoknak, meggyőződéseknek és vágyaknak -az összességét értjük, amelyek egyrészről megadják valamely -társadalom uralkodó világfelfogását, másrészről pedig rányomják a -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -társadalommá egyesült egységekre az értelmi, érzésbeli és erkölcsi -egyöntetüség többé-kevésbbé tudatos bélyegét). A nagy emberek -lélektana igen fontos ebből a szempontból.</p> -<p>2. Kutatása annak, hogy viszont ez a társadalmi tudat hogyan hat -az egyéni tudatokra. Hogy ez a társadalmi egyöntetüség miképpen -módosítja, miképpen fokozza le, néha miképpen nyomja le az egyéni -értelmet és sajátosságokat? Milyenek a lélektani hatásai annak a -szolidaritásnak, amely az emberi egységeket egyesíti, akár szakmai, -akár gazdasági, vallási, erkölcsi, stb. ez a szolidaritás? – -Helyesen jegyzi meg Barth, hogy «a társadalom minden átalakulása -maga után vonja az emberi tipus bizonyos átalakulását és maga után -von bizonyos korrelativ változásokat a társadalmat alkotó egyének -tudatában, amely változások viszont visszahatnak magára a -társadalomra».<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> A társadalmi lélektannak -igazi tárgya: e hatások és visszahatások tanulmányozása.</p> -<p>Mikor Lebon megcsinálja a szoczializmus lélektanát; mikor -Sighele megírja könyveit a tömegek és szekták lélektanáról; mikor -Max Nordau tanulmányozza a hazugságnak azt a légkörét, amelylyel a -mai társadalom körülveszi az egyént; mikor Laura Marholm<a name= -"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a> nyomon követi a nő szellemi állapotának -változásait a társadalmi miliő változásai szerint; mikor -Schopenhauer elemzi a «nő» szellemi állapotát és szerepét a -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> -mai társadalomban; mikor Nietzsche tanulmányozza a szánalomérzés -általánosításának társadalmi következményeit a mi európai -civilizácziónkban, vagy pedig mikor elemzi, mi az erkölcsi mivolta -és mik a társadalmi hatásai az értékskála ama felforgatásának, -amelyet a kereszténység végzett: senkisem vonhatja kétségbe, hogy -az efféle lélektani kutatásoknak igen nagy a szocziológiai -fontosságuk is.</p> -<p>Általánosságban a társadalmi lélektan az egyéni tudat és a -társadalmi tudat kapcsolatait mutatja. Egyrészt megvilágítja a -lehető érintkezési pontokat e két tudat között, másrészt -hangsúlyozza az ellenmondásokat és a belőlük eredő összeütközéseket -e két tudat között.</p> -<p>Mély és finom analógiák vannak az egyéni és társadalmi lélek -között. Ilyen analógia pl. az az igazság, amelyet Nietzsche vett -észre, hogy a múlttal való heves összecsapás, energikus szakítás -néha az életerő megújhodásának egyik föltétele úgy a népek, mint az -egyének számára. «Van bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, -<i>történeti érzék</i>, – mondja Nietzsche, – amely egyaránt -ártalmas minden élő lénynek és minden élő lény megsemmisítéséhez -visz, akár egy emberről, akár egy népről, akár egy egész -czivilizáczióról van szó.»</p> -<p>Az efféle belátások, amelyeket a legmélyebbre ható lélektanból -meríthetünk, módot nyújtanak arra, hogy a társadalmi élet -legkényesebb feltételeinek elevenére tapinthassunk.</p> -<p>Az egyéni tudatok mélyén dúló harczok gyakran nem egyebek, mint -külső és társadalmi antagonizmusok visszahatásai. Egy műbiráló, Ch. -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -Saroléa,<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href= -"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> igen finom megkülönböztetést -tesz az <i>egyéni</i> és a <i>társadalmi</i> összeütközések között. -Társadalmi összeütközéseknek nevezi azokat, amelyek két osztály -antagonizmusából erednek (például a nemesség és a polgárság, a -gazdagok és a szegények osztálya között), ellenben egyéni -összeütközéseknek nevezi az egyénnek összeütközéseit saját magával, -amelyeket egyrészt azok a különféle társadalmi körök határoznak -meg, amelyekhez az egyén tartozhat, másrészt azok az ellentétes -társadalmi hatások, amelyeknek az egyén alá lehet vetve. – A -társadalmi miliőben és az egyéni tudatban lévő ez antagonizmusoknak -a párhuzamossága egyik legfontosabb tanulmánytárgya a társadalmi -lélekbúvárnak.</p> -<p>Az egyén szellemi állapota és a közösség vagy társadalom -szellemi állapota között lévő kapcsolatok fontosságát régen -észrevették azok, akik a társadalmi és politikai problémákkal -foglalkoztak. – Aristoteles <i>Politikájá</i>-nak III. könyve III. -fejezetében – bárha még elég homályosan – fölveti már azt a -kérdést, vajjon az erény fogalmát egyformán kell-e meghatározni, -akár magánemberről, akár polgárról beszélünk. Sighele hasonló rendü -problémát tanulmányoz, mikor fölveti azt a kérdést, vajjon az -érintkezés, összeállás, tömörülés ténye emeli-e vagy sülyeszti az -egyének értelmi és erkölcsi szinvonalát.<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> De -Roberty is fölveti ugyanazt a problémát, amelyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> Sighele, -és hasonlóan oldja is meg, de más magyarázatot fűz hozzá.<a name= -"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a></p> -<p>Az egyéni tudat és a társadalmi tudat sokkal több és fontosabb -ponton áll összeütközésben egymással, mint a hány ponton -megegyezik. De e helyütt nem fogjuk bővebben fejtegetni ezt a -kérdést. Csak a következő megjegyzésekre szorítkozunk: Valamely -társadalom gondolataiban, szokásaiban, meggyőződéseiben, -intézményeiben gyakran rejlenek oly ellenmondások, amelyek a kissé -figyelmesebb szemlélőnek is szemet szúrnak. Mihelyt valamely egyéni -tudat észreveszi ezeket az ellenmondásokat, akaratlanúl is -meglepődik és fölveti magában azt a kérdést, vajjon mi az értéke a -környező társadalom szellemi állapotának? Ezek a társadalmi -ellenmondások okozzák, dr. Nordau szerint, azt a nyugtalanságot és -kellemetlen érzést, amely ránehezedik kortársaink egyéni -tudatára.</p> -<p>A társadalmi tudat gyakran elnyomja az egyéni tudatot. Az egyéni -önzések igen gyakran rabszolgái és elámítottjai a kollektiv -önzésnek. Nietzsche magvasan kifejezte ezt az antinómiát: «A -legtöbb ember, – mondja, – bárha gondolkozhat és beszélhet a saját -«egoizmus»-áról, egész élete során semmit sem tesz a saját -«ego»-jáért, hanem mindent csak saját «ego»-jának a fantomjáért, -amely környezetének agyában alakult ki, mielőtt környezetével -úgyszólván érintkezett; – ennélfogva valamennyien személytelen -vélemények, esetleges és fiktiv értékelések felhőjében <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> élnek, -egymással szemben. Fantazmák furcsa világa ez, amely oly észszerü -látszatot tud adni saját magának! A véleményeknek és szokásoknak ez -a ködfelhője növekszik és él, csaknem függetlenül az emberektől, -akiket körülvesz; ez okozza azt a hamisságot, amely az általános -itéletekhez tapad, s amelyet «az ember» rovására szokás írni, – -ezek az emberek, akik egymást nem is ismerik, valamennyien hisznek -abban az elvont dologban, amelyet «az ember»-nek neveznek, s amely -csak fikczió; és minden változás, amelyet ez elvont dolgon hatalmas -egyének (pl. fejedelmek és bölcsek) itéletei próbálnak létrehozni, -rendkivüli és esztelen hatást tesz a nagy tömegre. Mindez azért -van, mert minden egyén, ebben a nagy tömegben, nem tudja -szembeállítani a maga igazi «<i>ego</i>»-ját, amely az övé s -amelyet kitanulmányozott, azzal az egyetemes sápadt fikczióval, -amelyet saját magával kellene lerombolnia.»<a name="FNanchor_9" id= -"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> -Schopenhauer szintén észrevette ezt az illuziót, amelynek -következtében annyi ember «mások fejébe helyezi boldogságát és -egész életének érdekét.»</p> -<p>Az, ami társadalmilag tiszteletreméltó, a gondolkozó ember -egyéni eszével nézve gyakran teljesen értéktelen.</p> -<p>Fölösleges tovább időznünk azoknál az összeütközéseknél, amelyek -az egyéni tudat és a társadalmi tudat között mutatkoznak. Amit -elmondtunk róluk, az eléggé bizonyítja, hogy a társadalmi -lélekbúvárnak kutatásai számára ezen a ponton milyen tág tere van. -Főfeladata annak <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> a megállapítása volna, hogy ezek közül az -antinómiák közül, melyek az ideiglenesek, és melyek a lényegesek és -véglegesek.</p> -<p>E kutatások ellen azt a kifogást fogják tenni, hogy azok inkább -irodalmiak, mint tudományosak. Ez az ellenvetés nem nyugtalanít -bennünket, ha azt akarja jelenteni, hogy a szocziológus a -társadalmi jelenségek szubjektiv – érzésbeli vagy értelmi – képének -tanulmányozásával kénytelen foglalkozni, még pedig oly lélektani -belátás segítségével, amely hasonlatos ahhoz a belátáshoz, amellyel -a regényíró, a moralista és általánosságban a társadalmi festő -dolgozik. Mert szükségképpen eljutunk oly mozzanatokhoz, ahol a -társadalmi dolgok bonyolult és kényes birodalmában a tudományos -szellem, a maga merev – gyakran mesterkélt – osztályozásaival, -kénytelen átengedni helyét a művészi szellemnek. A társadalmi -lélekbúvár módszere nem «az iskola közönséges logikájának a -módszere, amely sorrendbe szedi az igazságokat, úgy, hogy mindegyik -támogassa szomszédjának az oldalát, hanem a gyakorlati észnek a -módszere, amely úgy halad előre, hogy széles belátásaival átölel -csoportokat és rendszerez egész osztályokat; amelyről elmondhatjuk, -hogy nemes bonyolultsága, amely lelki képeiben uralkodik, -hasonlatos csaknem a természet bonyolultságához».<a name= -"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a></p> -<p>Tegyük hozzá, hogy a társadalmi lélekbúvár szerintünk nem fog -vonakodni sohasem az egykorú társadalom tanulmányozásától. -Nietzsche kifejezése szerint, fogja tudni a módját, hogy «jó -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> szomszédja legyen a szomszédos -dolgoknak», és bátran szemügyre vegye azokat közelről is. Vannak -szocziológusok, akik óvakodnak az élő társadalom tanulmányozásától. -De véleményünk szerint, ezeknek nincs igazuk, mert ha a múlt -ismerete elkerülhetetlen a jelen ismeretéhez, ez utóbbi is -támogathatja viszont a múlt eszméinek és szokásainak -magyarázását.</p> -<p>Azért időzünk ily hosszadalmasan a társadalmi lélektannál, mert -ebben látjuk a szocziológia velejét. A formális szocziológia hívei -szintén kénytelenek, a dolgok kényszerítő erejénél fogva, nagy -mértékben élni a lélektani dedukczióval;<a name="FNanchor_11" id= -"FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> -elismerik, hogy mindig lélektani törvény alapján vezetik le a -szocziológiai törvényeket.<a name="FNanchor_12" id= -"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a> -Az oly tényezőknek, aminők a népesség tömege, sűrűsége, -különnemüsége, mozgékonysága, érdemes a befolyását tanulmányozni. -De a tanulmánynak szükségszerü kiegészítése és igazi czélja a -társadalmi lélektan. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -Mi nem a szocziológia?</h3> -<p>Hogy a szocziológia fogalmát pontosan megállapítsuk, meg kell -különböztetnünk a szocziológiát bizonyos rokontudományoktól, -amelyekkel könnyen összezavarható.</p> -<p>Először is, gondosan meg kell a szocziológiát különböztetnünk a -társadalmi metafizikától. A társadalomnak tanulmányozásával, úgy, -mint más tudományokkal, együtt járnak az eredet, a természet és a -czél bizonyos kérdései, a melyeket metafizikai kérdéseknek -nevezünk. Minden jó módszernek kötelessége minden téren éles -határvonalat húzni a között, ami megfigyelhető, és a között, ami -metafizikai hipothézisekre szorul.</p> -<p>A társadalomnak tanulmányozása dolgában két metafizikai kérdés -merül fel: 1. a társadalmak természetének kérdése, 2. a társadalmak -czéljának kérdése.</p> -<p>Ami az első kérdést illeti, az emberi társadalmat vagy atomok -mechanikus aggregatumának képzelhetjük el, vagy sejtek -rendszerének, az élő lény szöveteit és szemeit alkotó sejtek -rendszerének az analógiájára; vagy végül szellemi, értelmes és -szabad monádok rendszerének, amelyek egyben harmonikusak és -autonómok. Ez a három hipothézis: a társadalmi mechanizmus, a -társadalmi biologizmus és a társadalmi spiritualizmus vagy -dualizmus hipothézise. E különböző iskoláknak voltak és vannak még -ma is képviselőik. Például Spencer, de Roberty, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> Worms, -stb. a társadalmi organizmussal való összefüggés (organicismus) -tanát fejtik ki. Vannak Leibnizre vagy Kantra támaszkodó -spiritualisták, akik a társadalmi dualista filozófiát becsülték -többre. Mindezeknek a spekuláczióknak meglehet a maguk érdekessége. -De őszintén szólva, nem tartoznak bele az igazi szocziológiába, a -melynek annyi köze van hozzájuk, mint a pozitiv lélektannak a lélek -legbensőbb – szellemi vagy anyagi – lényegéhez.<a name= -"FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= -"fnanchor">13)</a></p> -<p>A másik metafizikai kérdés, a mely fölvetődik: a czél kérdése. -Van-e az emberi társadalmak fejlődésének czélja, és mi ez a czél? – -A társadalmi világ az esetlegesség terméke-e, vagy gondviselésszerű -eszme uralkodik-e benne? Vajjon – a szó metafizikai és finalista -(czélelméleti) értelmében – kell-e haladásról beszélnünk, – vagy a -fejlődés nem egyéb-e, mint örökös újrakezdés értelem és czél -nélkül? – Vajjon ez a czél, az Isten gondolatában, az emberiség -egész tömegének java-e vagy csupán kiválasztottaknak, a lángelmék -ama köztársaságának a java, amelyről beszél valahol Schopenhauer és -amelynek eljövetelét üdvözli Nietzsche? – Csupa oly probléma, amely -inkább a metafizikába, mint a szocziológiába tartozik. A -szocziológus mást nem tehet, <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> mint hogy konstatálja az -emberi társadalmak tényleges haladását és a társadalmi tudat -átalakulásait. Legfölebb annyit koczkáztathat meg, hogy a multak -alapján utal valamelyest a társadalmak haladásának irányára a -jövőben.</p> -<p>Mi a kapcsolata a szocziológiának a történelemmel? A történelem -az a forrás, a melyből a szocziológia merít. De más a feladata a -történetirónak, aki a tényeket tanulmányozza és magyarázza, és más -a feladata a szocziológusnak, aki az általános befolyásokat -tanulmányozza, amelyek közreműködnek a társadalmi rendek -kialakulásában, továbbá a konkrét összefüggéseket, amelyekre a -társadalmi rendek törekszenek, és a társadalmi állapot formáit, -amelyeket meghatároznak. – Tegyük hozzá mindazáltal, hogy -megeshetik, hogy a történetirók – egy Michelet, Carlyle vagy Taine -– restaurálják valamely kor vagy valamely történeti korszak -szellemi állapotát. Ez esetben a társadalmi lélekbúvár és a -szocziológus munkáját végzik.</p> -<p>A szocziológiát nem szabad összezavarni a történetbölcselettel -sem, noha Barth – úgy látszik – más véleményen van.<a name= -"FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= -"fnanchor">14)</a> Mert a történetbölcselet többnyire <i>a -priori</i> szerkesztmény volt. Ezt láthatjuk egy Szent Ágoston, egy -Bossuet, egy Vico történetbölcseletében. – Egyébként magának -Barthnak vallomása szerint is: «A történetbölcseleti rendszerek nem -vették tárgyul a társadalom összességét, hanem a társadalmi életnek -csupán egy oldalát, amelynek olyannyira uralkodó hatást -tulajdonítottak, hogy azt hitték, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> minden -egyebet belőle származtathatnak.» – Ennélfogva Barth joggal sorolja -e rendszereket az egyoldalú <i>(einseitige)</i> rendszerek -közé.</p> -<p>A szocziológia épp ily kevéssé ethnológia, anthropológia vagy -anthroposzocziológia, a hogy azt az új tudományt nevezik, amely nem -egyéb, mint az anthropológiának tartozéka. Mert ezek a különböző -tudományok főként az ethnikai tényezőt tanulmányozzák, amelynek -kétségtelenül lehet szerepe a társadalmi formák alakításában, -amelytől azonban a társadalmi formák szabadulnak, és amelyen, mint -új és makacs jelenségen, túlteszik magukat.</p> -<p>A társadalmi gazdaságtan területe szükebb a szocziológia -területénél. Valóban, a társadalmi gazdaságtan csakis a -gazdagsággal foglalkozik. A gazdasági törvényeknek, aminő a -munkamegosztás vagy a kereslet és kinálat törvénye, kétségtelenül -igen széles értelmü a társadalmi alkalmazásuk, de a -társadalomgazdaságtan ezeket a törvényeket csak a gazdagságra -vonatkozó alkalmazásuk szempontjából vizsgálja.</p> -<p>Még egy szót a szocziológia kapcsolatairól a politikával és az -erkölcstannal.</p> -<p>A szocziológia a társadalmaknak, azok működésének és szellemi -állapotának reális tanulmányozása. A politikának az a czélja, hogy -szabályokat állapítson meg és társadalmi eszményképet tüzzön ki. Ez -a két dolog nagyon különböző. Ezt a két kifejezést: szocziológia és -szoczializmus nem szabad összezavarni, mintahogy összezavarják -némelyek, akik kevéssé járatosak ezekben a problémákban. Más a -szocziológiai tanulmány és más a politikai rendszer. Tegyük hozzá, -hogy a <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> szocziológiának nem szabad függenie soha -a politikától, a politika exigencziáitól és törekvéseitől. Ellenben -a politika függ a szocziológiától, és ehhez kénytelen -felvilágosításokért fordulni, mert különben szofizmák hivságos -hadakozása vagy érdekek lapos harcza marad.</p> -<p>A szocziológia és az erkölcstan kapcsolata is igen szoros, -minthogy a társadalmi probléma tetőpontján a legszenvedélyesebb -erkölcsi probléma formájában nyilvánul, amely a ma élők tudatát -foglalkoztatja, és ez az egyén és a közösség kapcsolatainak -problémája.</p> -<p>Vannak, akik azonosítják a szocziológiát az erkölcstannal. Ezt -teszi a többi között de Roberty is. E szerint a szocziológus -szerint az erkölcstan lényegében társadalmi produktum. «Az átmenet -abból, ami erkölcsi, abba, ami társadalmi, – mondja de Roberty, – -mindig és mindenütt ugyanabból ugyanabba való átmenetnek bizonyul. -Az erkölcstan az eszmék világában pontos egyenértéke a szokásoknak, -erkölcsi cselekedeteknek, jogoknak és általában a társadalmi -kapcsolatoknak a tények világában.» E társadalmi optimizmussal -szemben állnak azok, akik ellentétet látnak az egyén és a -társadalom között. Ezek szerint a társadalom, épp úgy, mint -Schopenhauer és Renan szerint a természet – közönyös az -erkölcsiséggel szemben. Sohasem fogja megvalósítani az optimista -ideált: az erkölcsi monizmust. Az erkölcstan az egyén alkotása; -székhelye az egyéni tudat, és nem a társadalmi tudat. – Beérjük -azzal, hogy e helyütt rámutattunk erre a problémára, a melynek -megoldása nem lehet más, mint magának a szocziológiának betetőzése. -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -A szocziológia története.</h3> -<p>A <i>szocziológia</i> új szó. Vajjon a tudomány, amelyet ezzel a -szóval jelölünk meg, régibb keletü? Az emberek figyelmét mindenkor -magukra vonták oly jelenségek, amelyek oly közelről érintették -őket, mint a társadalmi jelenségek. Mindazáltal az ókorban ez a -tanulmányozás állandóan alá volt rendelve a metafizikai vagy -erkölcsi elmélkedéseknek. A szocziológia megfogalmazása még -Aristotelesnél is határozatlan marad, és tárgya nem válik el a -rokon tudományok, aminő a gazdaságtan és a politika, tárgyától. -Ugyanígy vagyunk mindazokkal a bölcselőkkel, akik a görög-latin -fordításnak örökösei voltak. Morus Tamás, Campanella, stb. inkább -eszményi közösségek politikus szerkesztői voltak, mint -szocziológusok.</p> -<p>A XVIII. században, úgy látszik, Montesquieunek volt sejtelme -először tudományos szocziológiáról. A pozitivista iskola fejtette -ki később a legnagyobb erőfeszítést, hogy a szocziológiát -tudománynyá emelhesse. Francziaországban A. Comte, Angliában H. -Spencer azt hitték, hogy a társadalmi jelenségeket visszavezethetik -pontos törvényekre. Sőt ők nyomták rá a szocziológiára kettős nagy -irányának a bélyegét. Míg Spencer a társadalmi biologizmus útját -járta, A. Comte azonnal belátta a lélektani szempont fontosságát a -szocziológiában, minthogy az egész társadalmi fejlődést egy -lélektani törvényre: <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> a három fejlődési állapot törvényére -alapította.</p> -<p>Ha szemügyre veszszük a szocziológia fejlődését a mi -századunkban, azt látjuk, hogy ez a fejlődés három fázison ment -keresztül. Ez a három fázis: a gazdasági, a természettudományi és a -lélektani.</p> -<p>H. Mazel kitünően rajzolja a következő sorokban e fejlődésnek -három fázisát: «Húsz-harmincz évvel ezelőtt a szocziológia területe -a gazdaságbúvárok hübérbirtoka volt, és ezek furamód szűk fogalmat -alkottak a maguk tudományáról. Sejthető ez a szűk fogalom abból a -meghatározásból, amelyet akkoriban a társadalmi gazdaságtannak -adtak, s amely szerint ez: a gazdagság tudománya. A gazdaság -már-már bálványnyá vált, amelynek oltárán feláldozták az embert; -termelését, a társadalomnak egyetlen czélját, a maximumra kellett -fokozni. Nem harmincz, hanem legfölebb öt-hat évvel ezelőtt, a -szocziológia területe a természetbúvárok örökrészévé lett. Az a -hatalmas eszmeáramlat, amelyet a fejlődéstani hipothézis hozott -létre, éreztette erejét a társadalmi tudományokban is, és ezek, -Taine ismert mondása szerint, elszakadtak a metafizikai -spekuláczióktól, hogy a természettudományokhoz kapcsolódjanak. Nem -halljuk többé harsogni ezeket a szavakat: járadék és érték, -szabadkereskedelem és védővámos politika, kettős valuta és egyes -valuta; hanem szakadatlanul ezek a kifejezések ismétlődnek: -organizmus, kiválasztás, küzdelem a létért, Az öröklődés, -atavizmus, kereszteződés, visszaütés elfogultságai válnak -uralkodókká; a szorgalmas tanítványoknál, akik sokkal -jellegzetesebbek, <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> mint a mesterek, az elmélet zsarnokivá -lesz, és megszünik minden különbség az emberi társadalmak és az -állati társadalmak között. Ebben a miliőben emelte fel szavát -Tarde, és hatása – úgy látszik – épp oly döntő a természettudományi -visszaéléssel szemben, mint amily döntő volt annak idején Le Play -hatása a gazdaságtani visszaélés ellen. Tarde maga azonban csak -igen egyszerü dolgot hangsúlyozott, azt t. i., hogy az emberek nem -emberszabású lények, és hogy a szocziológiának nem szabad pusztán a -geográfiai vagy fiziológiai tényezők tanulmányozására szorítkoznia, -hanem inkább kell tanulmányoznia az erkölcsi tényezőket, minthogy a -természet vagy az átöröklés hatása valamely társadalomra, mindent -egybevetve, csekélyebb, mint a társadalmat alkotó egyének vagy a -szomszédos más társadalmak cselekedeteinek a hatása. Amidőn -helyettesítette, illetve jobban mondva kipótolta az okokat -(éghajlat és faj) más okokkal (lelemény és utánzás), visszaadta a -szocziológiának a maga függetlenségét, úgy, mint az emberi -társadalmaknak a maguk szabadságát.<a name="FNanchor_15" id= -"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class= -"fnanchor">15)</a></p> -<p>Jegyezzük meg azonban, hogy a gazdaságtani elmélkedések még -manapság sem szüntek meg. Különösen uralkodnak az egész -szocziálista szocziológiában. De ugyanekkor oly gondolkozók, mint -Tarde, Simmel, Sighele, Nordau, befolyása alatt, kezd kialakulni -határozottan a szocziológia lélektani iránya. Adjuk hozzá meg e -befolyáshoz két bölcselőnek a befolyását is, akik, bárha -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> nem úgynevezett szocziológusok, mégis az -erkölcsi és társadalmi dolgok birálatába a legmélyrehatóbb elemző -erőt vitték bele. Ez a két bölcselő Schopenhauer és Nietzsche. -Különösen ez utóbbinak a hatása nem érvényesült még eléggé a -szocziológiában. De maholnap némely maradi eszméi<a name= -"FNanchor_16" id="FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= -"fnanchor">16)</a> ellenére is, amelyek munkásságát megrontják, -talán éppen a dogmatizmusnak ez az ellensége lesz azok egyike, akik -leginkább elő fogják mozdítani egy oly tudománynak a megujhodását, -amelyben néha túlságos volt a dogmatizmus.</p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -A módszer a szocziológiában.</h3> -<p>A módszer kérdése fontos minden tudományban. Mindazáltal, azt -hiszszük, a szocziológiában nem szabad a módszer fontosságát -túloznunk. Oka ennek az, hogy a szocziológia ma még kialakulásának -a korszakát éli, vagyis abban a korszakban van, amikor a kutatónak -leginkább van szüksége szabadságra. Óvakodnia kell túlságosan -zsarnoki tantételektől és túlságosan aprólékos szabályoktól, -aminőknek felállítását bizonyos szocziológusok kötelességüknek -vélték.</p> -<p>Be fogjuk érni ennélfogva egynémely útmutatással.</p> -<p>Abból, amit föntebb mondottunk, világos, hogy a szocziológia -módszere nem lehet az <i>a priori</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> módszer. -Ezt a módszert használhatták akkor, amikor a szocziológia alá volt -még rendelve a metafizikának vagy az erkölcstannak. De ma már nincs -alárendelve. Másról nem lehet szó, mint a megfigyelés módszeréről, -e módszer különböző eljárásaival egyetemben. Ami e módszer -alkalmazását és eljárásainak foganatba vételét illeti, ez minden -kutatónak a saját ügye és nagyon sokféle lehet a tanulmányozott -problémák szerint.</p> -<p>Van azonban egy módszer, amelyet véleményünk szerint bajos -elfogadni, éppen azért, mert kizárólagos jellegü. Ez az a teljesen -objektiv módszer, amelyet Durckheim javasolt «A szocziológiai -módszer szabályai» czímű művében. A szocziológusnak, Durckheim -szerint, objektiv módon kellene tárgyalnia a társadalmi -jelenségeket, és külső dolgokban kellene azokat megfigyelnie, mert -csupán itt mérhetők és ismerhetők meg mennyiségileg. Minthogy -érzéseink változók és vitathatók, a külső világban kell keresnünk -állandó jelenségeket, valóban objektiveket, amelyeknek segítségével -a társadalmi jelenségek mérhetők.</p> -<p>A jogszabályok be fogják tölteni például ezt szerepet. Ha -szemügyre veszszük ama szabályok tömegének változatait, amelyek -bizonyos társadalmakban bizonyos bűncselekményekre vonatkoznak, -akkor objektive tanulmányozhatjuk majd a társadalmi szolidaritás -változatait. Mint Bouglé megjegyzi: «E módszer exakt voltához arra -volna szükség, hogy a szorosan vett társadalmi jelenségek és ezek -az anyagi jelenségek exakt módon megfeleljenek egymásnak, és hogy -például a törvénykönyvek változatai tökéletesen párhuzamosak -legyenek a jogérzések változataival. Csakhogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> -társadalomtudományban bajos efféle egybevágóságokat kimutatni. -Ihering megjegyzi, hogy a jogérzések nagy tömege nem nyer -kifejezést, érzéki szimbolum nélkül marad. Vannak igen erős -érzések, amelyek nem objektiválódhatnak határozott formában. Sőt mi -több, vajjon nem mondhatjuk-e gyakran jogosan, hogy az a pillanat, -amikor valamely érzés kezd kifejlődni, kezd átlépni a dolgok -sorába, egyben az a pillanat is, amikor elkezd hanyatlani, elkezd -kiválni a tudatokból? Ihering kimutatta, hogy csalódnánk, ha a -reális kapcsolatokat az apa és fiai között Rómában e kapcsolatok -jogi kifejeződése alapján itélnők meg.»<a name="FNanchor_17" id= -"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a> -Max Nordau kimutatta <i>A konvenczionális hazugságok</i> czímű -könyvében, mekkora ür tátong gyakran intézményeink és igazi -meggyőződésünk, társadalmi cselekvőségünk és benső gondolatvilágunk -között. Társadalmi életünk nagyrészt szimbolum, látszat, hazugság. -Éppen abban a pillanatban, mikor a társadalmi hatalmak és a -társadalmi intézmények kezdik elveszteni hatalmukat a lelkek -fölött, akkor szaporítják a szertartásokat, a czeremóniákat, a -külső szabályokat. Milyen hamis fogalmat nyerne az a szocziológus, -aki társadalmi tudatunkat például a család vagy a tulajdon -szempontjából a törvények, a létező intézmények és kombinácziók -alapján akarná megítélni? Nagy a hija annak, hogy a külső mindig a -belső kifejezője legyen.</p> -<p>Tegyük hozzá, hogy a szocziológia kénytelen egyre inkább -lélektanivá és eszmékkel foglalkozóvá <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> válni, -amily mértékben olyan tudatosabb történeti korszakok -tanulmányozásával foglalkozik, aminő a mi modern társadalmaink -korszaka a XVIII. század végétől kezdve. Hogyan értsük meg a német -szocziálizmus eredetét és fejlődését, ha vissza nem megyünk a német -filozófia eszméire, amelyeknek megvalósítása ez az eredet? «Ha -Németországban a földhitelre olyan szabályozást ajánlanak, amelynek -forrása Hegelben vagy Saint-Simonban van, vajjon nem mondhatjuk-e -azt, hogy a hegeli vagy a saint-simoni szellem manapság törvényt -alkot?»<a name="FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href= -"#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a></p> -<p>Nem itélhetjük meg kedvezőbben az úgynevezett biológiai módszert -sem (Schaeffle, Spencer, Worms), amely egy – gyorsan elenyészett – -pillanatig kedvelt volt. Ez a módszer, mint tudjuk, organizmusnak -tekinti a társadalmat, és analógia útján alkalmazza rá a -fiziológiai törvényeket, amelyek az élő lényeket kormányozzák. Az -efféle módszernek az a hátránya, hogy föltételez bizonyos -társadalmi metafizikát (organizmus vagy társadalmi materializmus) -és holmi társadalmi <i>realizmushoz</i> vezet, amely a -társadalomnak az egyénektől független és az egyéneknél magasabb -rendü létet tulajdonít. Megjegyezzük azonban, hogy a biológiai -hasonlatok, ha nem betű szerint való értelmükben fogjuk fel őket, -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> nem járnak ezzel a veszedelemmel, sőt -valamelyes szolgálatot is tehetnek. Bizonysága ennek az, hogy ilyen -hasonlatokat találunk néha azoknál a szocziológusoknál is, akik -egyáltalán nem fogadják el a társadalmi organizmus elméletét.</p> -<p>Ha ezt a két felfogást kiküszöböltük, azt hiszszük, hogy a -legbátrabban használhatók a különféle szocziológiai módszerek: akár -a Barth-féle leíró és történeti módszer, akár a Steinmetz-féle -osztályozó módszer, akár a Simmel-féle elvont lélektani módszer, -akár a Nordau-féle konkrét lélektani módszer. Ezek a különböző -módszerek egyébként nem is összeegyeztethetetlenek, és kölcsönösen -támogatják is egymást.</p> -<p>Véleményünk szerint a leíró, analitikai és kritikai társadalmi -lélektan nagy szolgálatokat tehet, ha csak annyiban is, hogy jobban -megvilágítja a társadalmi problémák sokféle anyagát és előkészíti -azok megoldását.</p> -<p>De, mint már az imént hangsúlyoztuk, óvakodnunk kell a túlzott -dogmatizmustól és a túlságosan rideg szabályalkotástól. Ez azzal a -veszedelemmel jár, hogy mindenről hamis képet nyerünk. Nietzsche -mondta meg az igazat ezt illetően, a következő sorokban, az -erkölcsre vonatkozóan, és megjegyzéseit – <i>mutatis mutandis</i> – -pontosan alkalmazhatjuk a szocziológiára is. «Az erkölcsi érzés -manapság, Európában, oly ravasz, oly habozó, oly sokféle, oly -finomult és oly kényes, hogy az «erkölcs tudománya», amely vele -foglalkozik, fiatal, ujoncz, nehézkes és esetlen mozgású… Ridegen -meg kellene állapítani, <i>mi az</i>, amire – még hosszú ideig – -szükség van itt; <i>mi az</i>, aminek egyelőre egyedül van -létjogosultsága. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> Ez tudniillik az anyaggyüjtés, -megfogalmazása és megművelése élő, növekvő, támadó és elenyésző -kényes érzések és értékbeli differencziálódások rengeteg -birodalmának; esetleg kisérletek, hogy érthetővé tegyük ennek az -eleven kristályosodásnak a korszakos változását és gyakori -fázisait, még pedig azért, hogy előkészítsük az erkölcs -<i>tipusainak tanát</i>. Eddigelé nem tapasztalhattuk ezt a -szerénységet. A filozófusok sokkal magasztosabb, sokkal -követelődzőbb, sokkal ünnepiesebb feladatot tüztek maguk elé, -mihelyt úgy foglalkoztak az erkölcstannal, mint tudománynyal: az -erkölcs <i>fundamentumát</i> akarták megvetni, és mindegyik -filozófus azt hitte mindmáig, hogy meg is alapozta az erkölcsöt. -Milyen messze esik kevélységüktől ez a leíró feladat, amely nem -kelt feltünést és feledésbe merülten a porban hever, noha a -legfinomabb kezek és érzékek sem volnának elég szubtilisek erre a -feladatra!»<a name="FNanchor_19" id="FNanchor_19"></a><a href= -"#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a></p> -<p>Habár a leíró módszer a szocziológia szükségszerü kiindulópontja -és ha ennek a módszernek később nagy része lehet is e tudomány -haladásában, ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a szocziológia -mondjon le törvényeknek a fölfedezéséről. Lehetnek törvények a -szocziológiában és a társadalmi lélektanban, oly törvények, igaz, -amelyek az egyéni lélektan törvényeiből vezethetők le, és amelyek – -bizonyosságuk és értékük szempontjából – sok analógiát mutatnak fel -az egyéni lélektan törvényeivel.</p> -<p>Fölvetődött a kérdés, milyen fogalmat alkossunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> magunknak -a szocziológiai törvények igazi mivoltáról. Erre a kérdésre -vonatkozóan két felfogást ismerünk.</p> -<p>Az egyik (E. de Laveleye) szerint: a társadalmi törvények azok, -amelyeket a törvényhozó rendel el, nem pedig a természeti -szükségszerüségek. «Ez utóbbiak, – mondja Laveleye, – kisiklanak az -emberi akarat elől, míg az előbbiek belőle áradnak ki.»</p> -<p>A másik felfogás szerint (Comte, Spencer, de Greff): a -társadalmi törvények éppen olyan természetüek, mint a fizikai -törvények. A társadalmi jelenségekre is érvényes az akczió és -reakczió, az oppoziczió és a kombináczió törvénye, és ezek a -törvények természeti szükségszerüségek, amelyek azonosak az anyagi -mindenséget kormányzó törvényekkel.</p> -<p>A mi véleményünk szerint van épp úgy szocziológiai -determinizmus, mint lélektani determinizmus. De ebből nem azt -következtetjük, hogy az emberi akaratnak nincs módjában -beleavatkoznia a társadalmi jelenségekbe, hogy azokat módosítsa -vagy irányítsa. Arról van szó csupán, hogy egyetértünk-e az emberi -akarat meghatározásában.</p> -<p>Ha az akarat alatt indifferens hatalmat értünk, amelynek semmi -közössége sincs azzal a miliővel, ahol arra van hivatva, hogy -hasson és abszolut <i>legyen</i> szavával új létföltételeket -teremtsen, akkor világos, hogy ilyen akarat beavatkozásának fogalma -nem foglalhat helyet a tudományban.</p> -<p>Ha azonban az akarat alatt oly gondolkodó és cselekvő hatalmat -értünk, amely fogékony arra, <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> hogy eszméket megértsen és -azokat megvalósítsa, alkalmazkodván a környezet körülményeihez és a -fizikai és erkölcsi természet általános törvényeihez? Nos, akkor -észszerűen és tudományosan elfogadható az emberi akarat -beavatkozása. Ez a működés már nem értelmetlen, minthogy a -természetes determinizmussal és különösen az eszmeerők lélektani -törvényével nem ellentétben, hanem velök összhangban -érvényesül.</p> -<p>Ilykép összeegyeztethetők a determinizmus követelményei azzal a -viszonylagos esetlegességgel, amelyet Tarde vél látni a társadalmi -tények menetében.</p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -Mi a társadalom?</h3> -<p>Czélszerü lesz, tanulmányunk tárgyának az elhatárolása -érdekében, megfogalmazni azt, hogy mi a társadalom. Nem a -társadalom <i>tényleges</i> meghatározását akarjuk adni e helyütt, -mert hiszen az ilyen meghatározásnak az volna a föltétele, hogy a -szocziológia befejezett tudomány legyen; hanem csupán -<i>névleges</i> és <i>formális</i> meghatározást akarunk most adni. -Nem döntjük el e pillanatban a társadalmi realizmus vagy -nominalizmus problémáját sem, vagyis azt a kérdést, vajjon Plato -követőivel együtt úgy kell-e felfognunk a társadalmat, mint az -egyénektől külön létező és nálok felsőbbrendü valóságot (entitást), -vagy pedig a peripatetikus nominalistákkal együtt azt kell-e -hinnünk, hogy a társadalom kivül az egyéneken semmi sem. -Kiküszöböljük <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> most azt a kérdést is, vajjon mi a -társadalmak teremtő tényezője. Ezeket a problémákat később lesz -módunk tanulmányozni.</p> -<p>Csupán arról van szó, hogy szavakba foglalt meghatározását adjuk -a társadalomnak.</p> -<p>Valamely társadalom egyéneknek a csoportja, akik akár spontán -elhatározásukból, akár önként egyesültek bizonyos körülmények és -bizonyos szükségletek hatása alatt. Ez olyan fajta meghatározás, -aminőt Gobineau gróf ad az «Emberi fajok egyenlőtlenségé»-ről szóló -munkájának az elején. «Társadalom alatt – írja Gobineau, – hasonló -eszmék irányítása alatt élő és azonos ösztönökkel felruházott -emberek egyesülését értem, amely politikai szempontból -többé-kevésbbé tökéletes, de társadalmi szempontból -teljes».<a name="FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href= -"#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a></p> -<p>Hangsúlyoznunk kell e helyütt, hogy a <i>társadalom</i> szó nem -téveszthet meg senkit arra nézve, hogy a társadalmi csoportosulások -vagy más szóval <i>társaságok</i>, igen sokfélék:</p> -<p>Kiterjedésük szempontjából megkülönböztethetünk igen nagy -társaságokat, aminők pl. valamely egyház, amely katholikusnak, -vagyis egyetemesnek vallja magát, – valamely nemzet – valamely -politikai liga, amely felölel egy egész országot, – továbbá igen -kis társaságokat, aminők pl. valamely falusi község, valamely -testgyakorló társaság, a mezőgazdák szövetkezése, akik azért -társultak, hogy közös pénzen vásároljanak mezőgazdasági -termelőeszközöket. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Eredetük szempontjából megkülönböztethetünk természetes -társaságokat és mesterséges társaságokat. A család a természetes -társaságok tipusa. Valamely részvénytársaság, hivatalnoki testület, -kerékpározó-egyesület megannyi mesterséges társaság.</p> -<p>Tartamuk szempontjából megkülönböztethetünk ideiglenes vagy -éppen pillanatnyi társaságokat és tartós társaságokat. Ideiglenes -társaságok pl. a sztrájkolók valamely szindikátusa, valamely -tombola- vagy bálbizottság. Tartós társaság pl. a szabadkőművesség, -amely – átalakulván – századok során át tovább él.</p> -<p>Tegyük hozzá, hogy valamely társadalom ritkán <i>egy</i> -társaság. Többnyire összetett halmaza, mozaikja apróbb -társaságoknak, amelyek kereszteződnek és egymásba fonódnak, -olyformán, hogy az egyént többé-kevésbbé bonyolult társadalmi -kapcsolatok szövevényével veszik körül. Család, község, állam, -társadalmi osztály, foglalkozási csoport, vallási csoport, ez -mindmegannyi külön társaság, amely megannyi konczentrikus réteggel -veszi körül az egyént. Cicero megjegyezte már <i>De Officiis</i> -czímű művének első könyvében: «Több faja van a társaságoknak az -emberek között. Arról az elsőről, amely a végtelenségig terjed, -térjünk át egy másikra, amely szükebb, arra, amelyben az emberek -egy nemzetet, egy népet alkotnak, amelyben ugyanazt a nyelvet -beszélik, mindez csupa olyan dolog lévén, amely erősen egymáshoz -kapcsolja az embereket; még korlátozottabb társaság az, mikor több -ember ugyanabból a községből való. Végül a rangbeli kötelékek a -legközvetlenebbek; ez a maga mérhetetlenségéből <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> egy ponttá -redukált társaság.»<a name="FNanchor_21" id= -"FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> -«Ritkaság, – mondja Bouglé, – hogy valamely egyén csak egy -társaságba tartozik. Talán, ha visszamennénk a multban a vízözönig, -találnánk olyan törzstagot, aki nem volt semmi egyéb, csak saját -törzsének a tagja; de a czivilizáczió haladása meggyarapítja azokat -a csoportokat, amelyektől az egyének függenek, és úgy látszik, hogy -mennél czivilizáltabbak vagyunk, annál több ilyen függőségünk van. -Hány társaságnak tagja az, aki szereplő egyén!? Az egyháztól -kezdve, amelynek hű fia, a versenytársaságig, amelynek titkára; a -családtól kezdve, amelynek apja, a hadseregig, amelynek -katonája!»<a name="FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href= -"#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a></p> -<p>E társadalmi körök mindegyike különleges kötelességeket ró az -egyénre. Ki nem látja, hogy e kötelességek között összeütközés -támadhat? A társadalmi élet bonyolultságának megvan a visszhangja -az egyén erkölcsi életében. E sokféle kapcsolatoknak és a belőlük -támadható erkölcsi összeütközéseknek tanulmányozása egyik -legérdekesebb tárgya a társadalmi lélektannak.</p> -<p>Fontos, hogy ne téveszszük szem elől a szocziológiában a -társadalmi kapcsolatoknak ezt a bogozottságát, mert különben -megtéveszt bennünket ez a kifejezés: a társadalom. Voltaképpen nem -is a <i>társadalom</i>-ról van szó, hanem -<i>társaságok</i>-ról.</p> -<p>Hasonlóképpen czélszerü e helyütt megkülönböztetni egymástól két -kifejezést, amelyeket <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> gyakran szoktak egymás helyett használni. -Ez a két kifejezés: a társadalom és az állam.</p> -<p><i>A társadalom</i>, úgy tetszik, tágabb értelmű kifejezés, mint -az <i>állam</i>. A társadalom terjedelmesebb társadalmi kör, mint -az állam, amely kizáróan politikai kapcsolatokat ölel fel, míg a -<i>társadalom</i> szó mindenfajta kölcsönös társadalmi hatások, -gazdasági, jogi, vallási, erkölcsi, stb. hatások <i>komplexumát</i> -jelenti.</p> -<p>Egy második különbség az, hogy az <i>állam</i> szó inkább -kényszerítő hatalmat jelent, míg a társadalom fogalma önkéntes -társadalmi szervezkedésnek és növekedésnek felel meg. «Az állam, – -mondja S. Balicki, – az a társadalom, amely kényszerü -összetartozásban egyesült.» «A <i>társadalom</i> szó, – mondja -ugyanaz a szerző, – oly alakulatnak felel meg, amely hosszú időn át -érvényesült társadalmi szolidarítás eredménye és egyben mentes -minden kivülről jövő ingerenczia alól.»<a name="FNanchor_23" id= -"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class= -"fnanchor">23)</a></p> -<p>Egy másik különbség, amelyet politikai írók szoktak nyomatékosan -hangoztatni, az, hogy az állam szembeállítható a társadalommal, -olyanformán, mint az ész az ösztönnel. Több író (pl. de Laveleye) -az államban magasabbrendü észszerü normát lát, amelynek az a -feladata, hogy a tudattalan és ösztönszerü társadalmi cselekvéseket -fegyelmezze és tökéletesítse. Az állam valamennyi meghatározása, -Platoétól kezdve Hegeléig, hangoztatja ezt az észszerüséget, amely -benne rejlik az állami működésben. Az állam ekként, <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> mint a -társadalom esze, λόγος-a, jelentkezik, mint eszmei formulája oly -társadalmi törvénykönyvnek, amelynek az a rendeltetése, hogy -fegyelmezze a vak társadalmi erőket, amelyek a tudattalanság és -észszerütlenség birodalmában működnek.</p> -<p>Más szavakkal az állam raczionális eszme volna. <i>Der Staat ist -eine geäusserte, der Realität eingebildete Idee eines Volkes</i> -(Az állam valamely nép kinyilvánított és valósággá képzelt -eszméje).<a name="FNanchor_24" id="FNanchor_24"></a><a href= -"#Footnote_24" class="fnanchor">24)</a></p> -<p>Ennek a megkülönböztetésnek egyik következménye az, hogy az -erkölcs szempontjából az egyén és a társadalom ellentétességének -problémája egészen más probléma, mint az egyén és az állam -ellentétességének problémája. A második probléma, amelyet H. -Spencer próbált megoldani <i>Az egyén az állam ellen</i> czímű -könyvében, gyermekjáték csupán ahhoz a sokkal bonyolultabb -problémához képest, amely az egyén és a társadalom között támad. -Mert lehetnek és csakugyan vannak is társadalmi zsarnokságok -(erkölcsök, szokások, közvélemény, fojtogató előitéletek, -csordaszellem), mint ahogy lehetnek állami zsarnokságok. És az is -igaz, hogy az egyén, mikor társadalmi igazságtalanságokat és -zsarnokságokat kénytelen türni, nem egyszer keresett az állam -beavatkozásában orvosságot bajaira, és a társadalom -igazságtalanságai ellen az állam magasabbrendü igazságosságához -folyamodott. Nem kutatjuk e helyütt, vajjon az egyén, mikor ekkép -az állam tekintélyét hivta segítségül, elérte-e <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> és -mennyiben érte el czélját. Nem vizsgáljuk azt sem, vajjon az állami -beavatkozások törvényesek és hatékonyak-e; nem kérdezzük azt sem, -vajjon az állam szerepét növelni vagy csökkenteni fogja-e a -czivilizáczió haladása. E helyütt csak határozottan meg akarjuk -különböztetni az állam és a társadalom fogalmát. A szocziológiának -számot kell vetnie nagyon is ezzel a megkülönböztetéssel: mert a -szocziológiának tárgya nem az állam, mely a politika tárgya, hanem -a társadalom. Az előjogok és az állami mindenhatóság megszüntetése, -– mondja Balicki, – leplezetlenül elénk tárta azt a független -társadalmi alakulatot, amely mindaddig az állam védő szárnyai alatt -húzódott meg. A tudomány nem is késett ennek a fontosságát -hangsúlyozni. A társadalomról <i>(bürgerliche Gesellschaft)</i> -akarunk beszélni, amelynek közkeletü fogalma a mult század végén -kezdett utat törni magának.<a name="FNanchor_25" id= -"FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= -"fnanchor">25)</a></p> -<h3>VI. FEJEZET.<br /> -A szocziológia felosztása. – Az osztályozás problemája.</h3> -<p>A társadalmak alakulnak, fenmaradnak, fejlődnek és átalakulnak; -végül szétmállnak és eltünnek.</p> -<p>Ennélfogva a szocziológia négy természetes részre oszlik. -Tanulmányoznunk kell egymásután: 1. hogyan alakulnak a társadalmak; -2. hogyan <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> maradnak fenn; 3. hogyan fejlődnek; 4. -hogyan mállnak szét és múlnak el. Mielőtt a társadalmak alakulását -és fejlődését tanulmányozzuk, foglalkoznunk kell röviden az -osztályozás kérdésével a szocziológiában.</p> -<p>Túlzás volna, ha tisztára osztályozó tudományt csinálnánk a -szocziológiából, mint némelyek meg is teszik. Az osztályozás egyik -tudományban sem elégséges, de valamennyiben elengedhetetlen. -Különösen az oly tudományokban, amelyek, mint a szocziológia, a -kezdetüket élik. Worms el akarna halasztani minden osztályozást a -szocziológiában mindaddig, amíg jobban nem fogjuk ismerni az igazi -társadalmi kapcsolatokat.<a name="FNanchor_26" id= -"FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a> -De mi inkább Steinmetz véleményén vagyunk, aki azt hiszi, hogy -csupán az osztályozás fogja lehetővé és termékenynyé tenni a -szocziológiai kutatásokat.<a name="FNanchor_27" id= -"FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= -"fnanchor">27)</a></p> -<p>A szocziológiai osztályozás nagyszámú. Megpróbáljuk néhány -főcsoportra visszavezetni az osztályozásokat. Meg fogjuk -különböztetni a következő osztályozásokat: 1. morfológiai -osztályozások A morfológiai osztályozásokat az az alapethnografiai -osztályozások; 4. lélektani osztályozások. A morfológiai -osztályozásokat az az alapvető fontosság jellemzi, amelyet a -szerzők a differencziálódás tényének tulajdonítanak.</p> -<p>Ez osztályozások közül az első Spenceré, aki <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> a -társadalmakat bonyolultságuk <i>(integration)</i> és -differencziálódásuk foka szerint osztja fel. A növekvő -differencziálódás egyébként korolláriuma csupán a növekvő -bonyolultságnak. Ez elvi alapon Spencer a társadalmak négy -osztályát állítja föl: egyszerü társaságok, egyszerüen összetett -társaságok, kétszeresen összetett társaságok, háromszorosan -összetett társaságok. Spencer különben egy másik osztályozást is -ajánl: a katonai és az ipari társadalmakra való felosztást, amikor -is az előbbieket a kényszerü együttműködés, az utóbbiakat az -önkéntes együttműködés jellemzi <i>(compulsory cooperation, -voluntary cooperation)</i>.</p> -<p>Nem igen látjuk át, mennyiben egyeztethető össze ez az utóbbi -osztályozás az előbbivel. Sőt, mi több: felvetődik az a kérdés, -vajjon valamely társadalom militárizmusa vagy industriálizmusa -egyáltalán alkalmas-e arra, hogy osztályozás alapja legyen. «Ez a -jelleg, – írja Steinmetz, – nem igen állandó; az Egyesült-Államokat -a világ legkevésbbé militárista államának tartottuk, és mégis, az a -mód, ahogyan elfoglalták a spanyol gyarmatokat, a szélső -militárizmus hajlamát tárta fel náluk, amelynek értelmét még inkább -hangsúlyozta az a kísérlet, amelylyel a Fülöpszigetek szabadságát -akarták elfojtani.» «Eddigelé, – folytatja odébb Steinmetz, – nem -ismerünk egyetlen czivilizált népet sem, amely többé-kevésbbé -militárista nem volna.»<a name="FNanchor_28" id= -"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> -Valamely társadalom ipari vagy katonai jellege nem szolgálhat tehát -osztályozási elvül. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Ami a társadalmak bonyolultságára és differencziáltságára -alapított felosztást illeti, ez már pontosabb és érdembe vágóbb -elvi alapot szolgáltat. Megvan ez különben, többé-kevésbbé -módosítva, Durckheim és Giddings osztályozásaiban is.</p> -<p>Durckheim joggal elveti a katonai és ipari társadalmak -megkülönböztetését. Elfogadja azonban az összetételük foka szerint -való felosztásukat. Igy aztán a társadalmakban a szolidaritás két -formáját különbözteti meg: a <i>mechanikus</i> szolidaritást és az -<i>organikus</i> szolidaritást. Az előbbi hasonlóságokon épül, az -utóbbi a munkamegosztás következménye. Az előbbi tipusú társadalmak -nem differencziálódott társadalmak, amelyeknek elemei a kezdetleges -szervezetek homogén sejtjeihez hasonlatosak; az utóbbi tipusúak -differencziálódott társadalmak, amelyekben a különböző működések -elvégzésére specziálizálódott elemek inkább heterogén szervekhez -hasonlatosak. – Durckheim megjegyzi még, hogy a mechanikus -szolidaritás fordított, az organikus szolidaritás pedig egyenes -viszonyban van az individuális személyiséggel. (<i>Durckheim: -Division du travail social</i> [Társadalmi munkamegosztás], III. -fejezet.)</p> -<p>Giddings felosztása nagyon hasonlít Durckheiméhoz. – Két -társadalmi tipust különböztet meg: a társadalmi -<i>összevetődést</i> (Komposition) és a társadalmi -<i>alkotmányt</i> (Konstitution), amelyek körülbelül megfelelnek -Durckheim kétféle szolidaritásának. A következő különbséget azonban -meg kell említenünk: Giddings nem úgy fogja fel, mint Durckheim, az -egyének kapcsolatait a csoport belsejében a két társadalmi -rendszeren <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> belül. Ő azt hiszi ugyanis, hogy az -egyének <i>inkább különbözők</i> azokon a csoportokon belül, -amelyek valamely összetevődött társadalom (mechanikus szolidaritás) -részei, ellenben <i>inkább hasonlatosak</i> azokon a csoportokon -belül, amelyek valamely alkotmányos társadalom (organikus -szolidaritás) részei. A tények inkább Durckheimnak adnak igazat, -mint Giddingsnek. Mert vitathatatlan tény, hogy a czivilizáczió -haladásának, amint az összetevődött társadalmak alkotmányos -társadalmakkal helyettesítődtek, mindenütt az volt az eredménye, -hogy az egyének maguk is differencziálódtak.<a name="FNanchor_29" -id="FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class= -"fnanchor">29)</a></p> -<p>A gazdasági osztályozások a társadalmak gazdasági szervezetén -alapulnak. Idézzük e helyütt Hildebrand felosztását, amely a -termékek megoszlásának módján alapszik: 1. a természetes -cseregazdaság <i>(Naturalwirtschaft);</i> 2. a pénzgazdaság -<i>(Geldwirtschaft);</i> 3. a hitelgazdaság -<i>(Creditwirtschaft)</i>, ahol a hitel az uralkodó, amely áthat -minden gazdasági kapcsolatot.</p> -<p>Karl Bucher, lipcsei egyetemi tanár, négy gazdasági fázist -különböztet meg a gazdasági élet általános szervezése szerint: 1. -azt a fázist, amelyben a gazdasági életet az jellemzi, hogy az -egyén maga gondoskodik fentartásáról;<a name="FNanchor_30" id= -"FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> -2. a második fázis a zárt házigazdálkodás <i>(geschlossene -Hauswirtschaft)</i> fázisa, ahol minden család a legtágabb -értelemben egy háztartást alkot, amely teljesen elválik a többiek -háztartásától és maga <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> gondoskodik szükségleteiről; 3. a -harmadik fázis a városi gazdálkodás <i>(Stadtwirtschaft)</i> fázisa -volna, amelybe főkép a középkor tartozott. Végül 4. az utolsó fázis -a nemzetgazdálkodás <i>(Volkswirtschaft)</i> fázisa, amelyben a -termelvények több kézen mennek keresztül, mielőtt a fogyasztóhoz -érkeznek.</p> -<p>Mielőtt elhagyjuk a gazdasági osztályozások területét, említsük -meg Grosse és Hahn felosztását is, amely a technika fejlődésén -alapszik.</p> -<p>A geografico-ethnografiai osztályozások szerzői azt hiszik, hogy -külön-külön területeket különböztethetnek meg, ahol a czivilázáczió -egyetlen elve uralkodik. Igy határozzák meg a czivilizáczió -külön-külön öveit. Ratzel különösen a geográfiai miliő befolyását -hangsúlyozza ez övek kialakulásában.</p> -<p>A lélektani osztályozások tipusa Comte osztályozása, aki azt -hitte, hogy minden társadalmi változást levezethet az emberi -szellem egymásra következő állapotainak fejlődési törvényéből (a -három fejlődési állapot törvénye). Ez a felfogás homlokegyenest -ellenkezik Marx felfogásával, aki a gazdasági folyamatot tekinti -minden egyéb folyamat alapjának.<a name="FNanchor_31" id= -"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> -Comte szerint, ellenkezőleg, a világ képzete, bármely adott -perczben, rányomja bélyegét minden egyéb társadalmi tényre. -Steinmetz szintén lélektani alapra <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> helyezkedik a társadalmi -tipusok osztályozásánál. Az emberi társadalmaknak négy ágát -különbözteti meg, szellemi életük uralkodó vonása szerint.</p> -<p>Az első ág az, amelyet az ősember <i>(Urmensch)</i> korának -nevezhetnénk. «Ősemberek oly lények, akik a vadállatokétól nem igen -különböző módon gondolkoznak, akik nem alkotnak fogalmat maguknak -az ismeretlen dolgokról, tiszta materialisták, pozitivisták, -amilyenek ma már nincsenek is. Nemcsak a vallás hiányzik belőlük, -hanem a lélek, a szellem, a fétisek fogalma is; nem jutottak el még -az animizmusig sem. Talán vannak még nyomai ennek a fázisnak, amely -azonban általában történelem előtti és ennélfogva föltevéses. De -elkerülhetetlenül meg kellett előznie a második fázist.» -<i>(Steinmetz)</i>. A második ág a vadak vagy a kezdetleges -társadalmak ágazata. Szellemi életüknek uralkodó tipusát a naivitás -jellemzi;<a name="FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href= -"#Footnote_32" class="fnanchor">32)</a> csak asszocziáczió útján -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> gondolkoznak. Ezeknek az embereknek nincs -még szükségük rendszerre a fogalmak világában; értelmi erejük -túlságosan gyenge ilyen erőkifejtéshez.</p> -<p>A harmadik ágban megjelenik a képesség a gondolatok -rendszerezésére és egységbefoglalására. Megjelennek az első -mithológiák, theogóniák, kozmológiák, filozófiai költemények. De az -emberi szellem még nem szabad.</p> -<p>A renaissance és a XVI. század óta támad a negyedik kiágazás. A -szabad kritika, az egész világgal szemben való rendszeres és -tudományos viselkedés jellemzi. Emberies erkölcs, rendszeres és nem -kapkodó társadalmi reformok, szabályos tudományos haladás – ezek az -értelem e fejlődésének szükségszerü következményei.</p> -<p>Steinmetz osztályozása után említhetnénk több lélektani -osztályozást, amelyet korunkbeli szocziológusok javasolnak. Az -osztályozásnak ez a fajtája, amely a társadalmak szellemi -állapotának különbségein alapszik, egyre jobban kezd érvényesülni -napjainkban. Megerősítése ez annak a föntebbi állításunknak, hogy a -szocziológia határozottan lélektani irányba tér.</p> -<p>Csak Sighele, Bagehot és Nietzsche osztályozását fogjuk még -röviden szóvá tenni. Sighele <i>A szekták lélektana</i> czímű -könyvében a czivilizáczió két tipusát különbözteti meg: azt, amely -az erőszakon nyugszik, és azt, amely a csaláson <i>(dolus)</i> -nyugszik. Az első tipusú czivilizáczióhoz tartoznak <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> vagy -tartoztak Korzika, Szardinia egy része, Montenegro, a középkor -itáliai városai és általában csaknem valamennyi kezdetleges -czivilizáczió. A második tipushoz tartoznak ellenben az összes -modern czivilizált népek, vagyis azok, amelyeknél szervezetük -minden részét teljesen megszállta a burzsoa kapitalista-kormányzat. -A czivilizáczió e két tipusának megfelel a kriminalitás két külön -tipusa: az <i>atavisztikus kriminalitás</i>, amely szerint bizonyos -egyének erőszakos eszközökhöz térnek vissza a létért való -küzdelemben, oly eszközökhöz, amelyeket a czivilizáczió már -régebben elnyomott, pl. az emberölés, a lopás és az erőszak; és az -<i>evolutiv kriminalitás</i>, amely hasonlóképpen elfajult, sőt -talán szándékában még inkább gonosz, mint az előbbi, de eszközeiben -sokkal polgárosultabb, minthogy az erőt és az erőszakot -ravaszsággal és csalással helyettesítette.<a name="FNanchor_33" id= -"FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class= -"fnanchor">33)</a></p> -<p>Bagehot: <i>A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei</i> -czímű könyvében két kort különböztet meg a társadalmak történeti -fejlődésében: <i>a kényszer</i> korát és <i>a szabad vitatkozás</i> -korát. A vitatkozás szabadságát az emberi nem tökéletesedése -szempontjából lényeges szervnek tekinti.<a name="FNanchor_34" id= -"FNanchor_34"></a><a href="#Footnote_34" class= -"fnanchor">34)</a></p> -<p>Az osztályozási kisérleteknek szemléjét a Nietzsche-féle hires -megkülönböztetéssel fogjuk befejezni, amely annyi vitát támasztott -és fog is még támasztani. Nietzsche megkülönbözteti azokat a -társadalmakat, amelyekben a rabszolgák <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> erkölcse, -és azokat, amelyekben az urak erkölcse uralkodik. Az előbbi -erkölcsöt a csordaszellem diadala, a kollektiv gyávaság és -kegyetlenség jellemzi, továbbá az a lagymatagság, amelylyel az -egyén a csorda akaratát szolgálja, a gyanakvás a felsőbbségekben és -a gyöngék és kicsinyek iránt való képmutató részvét. – Az urak -erkölcsét a szellem és a szív függetlensége, a hősies és megvető -viselkedés jellemzi önmagunk és mások szenvedésével szemben. A -rabszolgaerkölcs a haladás illuziójának elámítottja, és nem tudom, -miféle humanitárius jövendő álmában ringatózik, amely voltakép nem -volna egyéb, mint az egyetemes szolgaság. Az urak erkölcse a -multat, az aggságot és a hagyományt tiszteli, és a jelenben ki -akarja fejleszteni az egyén hatalmi akaratát, amely megveti a -jövendő igéreteit és álmait.<a name="FNanchor_35" id= -"FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a> -Nietzsche a rabszolgaerkölcsre alapított társadalmakat azonosítja a -demokratikus társadalmakkal, az urak erkölcsén alapuló -társadalmakat pedig az arisztokratikus társadalmakkal. A mi -véleményünk szerint Nietzsche joggal ostorozta megvető -szarkazmusával a csorda-szellemet, a kollektiv gyávaságnak és -kegyetlenségnek azt a szellemét, amelynek nagyon is sok a nyoma még -társadalmainkban. Megvan az az érdeme, hogy egyike volt azoknak a -bátor szellemeknek, akik napjainkban a csordaszellem ellen -fölemelték az individualizmus tiltakozását és akik készörömest -elmondanák Ibsen egyik hősével: «A leghatalmasabb ember az, aki a -legegyedülibb.»</p> -<p>De Nietzschenek nem volt igaza, mikor összekeverte <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> itt a -csordaszellemet és a demokratikus szellemet. A demokratikus -szellemnek, véleményünk szerint, nincs más jogosultsága, mint az, -hogy az individuálizmust hangoztatja a csordazsarnokságokkal -szemben. Valóban, nem csordaszellem van-e ott mindamaz oktalan vagy -kegyetlen előítélet mélyén, amely ma is lealjasítja társadalmi -erkölcsünket, s amely ellen küzd éppen a demokratikus szellem? – Az -állítólagos uraknak nincs-e meg szintén a maguk csordaszelleme, -amelynek itt kasztbecsület, ott pedig testületi szellem a neve? -Testületi szellem vagy kasztszellem, nagyon egyre mennek. Nem -egyebek ezek, mint egy lényegében csordai és antiindividualista -kollektiv egoizmusnak a megnyilvánulásai.</p> -<p>Csodálkozunk, hogy Nietzsche hatalmas szelleme efféle fogalmi -zavart okozott, amelynek súlyosak a társadalmi következményei, s -amely – különös félreértés folytán – lehetővé teszi a múlt -csordazsarnokságai védőinek, hogy Nietzschét, ezt a geniális -individualistát, maguk közé tartozónak tekintsék.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47"><br /> --47-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÁSODIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">A TÁRSADALMAK ALAKULÁSA</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49"><br /> --49-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -A társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata.</h3> -<p>«A társadalmak alakulása» – ez a tárgya Aristoteles -<i>Politikája</i> első fejezetének, amelyben a bölcselő kifejti a -család és az állam keletkezését. Tudvalevő, hogy ő szerinte a -társadalom eredete természettől való, hogy a társadalom az ember -egyik ösztönének: a társadalmi ösztönnek eredménye. «Az ember -természeténél fogva politikai állat.»</p> -<p>De ha megállapítjuk, hogy ez az ösztön megvan az emberben, ezzel -még nem magyarázzuk meg a társadalmak alakulását. Ki kell még -mutatni azt is, milyen törvények szerint működik ez a társadalmi -ösztön.</p> -<p>A szocziológusoknak régóta föl kellett vetniök ezt a főkérdést: -Mi az emberi társadalmak teremtő jelensége?</p> -<p>Mint ahogy Descartes azt hitte, hogy a mozgásban megtalálhatja -azt az általános tényt, amelyből az anyagi mindenség valamennyi -jelensége eredhet, a szocziológusok is azt hitték, hogy -fölfedezhetik az elemi társadalmi jelenséget. «Anyagot és mozgást -adjatok, és én megteremtem a világot», – mondotta Descartes. – -Adjátok meg nekem, – mondják a szocziológusok, – ezt az -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> elemi társadalmi kapcsolatot vagy -kölcsönhatást, és én megalkotom a társadalmi világot. – A -kiválasztott teremtő tény a különböző theoretikusok szerint -váltakozik; de a módszer, amelyet követnek, mindig ugyanaz. A -segítségül hivott tényezők igen különböző természetüek: fizikaiak, -fiziológiaiak, gazdaságiak, lélektaniak.</p> -<p>Felsorolásuk abban a sorrendben, amelyben tárgyalni fogjuk őket, -a következő: 1. a faj; 2. a fizikai és geográfiai miliő; 3. a -<i>szimbiózis</i> vagy szerves szolidaritás (Izoulet); 4. a -társadalmiság vagy társadalmi pszichizmus (De Roberty); 5. az -alkalmazkodás (Spencer); 6. a faj érdeke és a gregarizmus (Ammon); -7. a gazdasági fejlődés (Loria és Marx); 8. a népesség száma, -sűrűsége és mozgékonysága (Bouglé); 9. a faji tudat (Giddings); 10. -a szerződés (Rousseau); 11. az utánzás (Tarde); 12. a szinergia (H. -Mazel).</p> -<p>Kivülről befelé haladva, elő találjuk azokat az elméleteket, -amelyek a fajt és a geografiai miliőt hivják segítségül.</p> -<p>Azt az elméletet, amely a faj tényezőjén alapszik, bajos -elfogadni. Gobineau gróf szerint<a name="FNanchor_36" id= -"FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class="fnanchor">36)</a> a -társadalmak egyedüli teremtő tényezője a faj. A világtörténetben -nincs más tényező, mint a fajok tisztasága vagy keveréke, vagy hogy -jellegzetesebb kifejezést használjunk: a fajok kémiája. Az ősember -<i>(Urmensch)</i>, akit Gobineau adamitának nevez, előttünk -teljességgel ismeretlen. Egy második korszak az emberiség -történetében az, amelyet a három differencziálódott és <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> állandó -fajnak, a fehér, sárga és fekete fajnak a megkülönböztetése -jellemez. Egy harmadik korszakot az hozott létre, hogy nagy fajták -alakultak ki e három nagy faj kebelében, és végül negyedsorban meg -kell különböztetni azokat a tipus-kialakulásokat, amelyek e nagy -fajok többé-kevésbbé egyszerü vagy bonyolult keveredéséből -keletkeztek. A történelemnek nincs dolga csak a negyedik fokú -alakulatokkal. Amíg a faj tiszta marad, valamely nép tagjainak -szellemi állapota lényegében egyforma és változatlan. Valamely nép -ethnikai elemeinek keveredése idegen elemekkel az illető népet -degenerálja. Különböző vér keveredése a gondolatok és meggyőződések -különféleségét vonja maga után, forradalmi elméletekhez visz és -végül romlását okozza a társadalomnak, amelyet idegen elemek -megváltoztattak.<a name="FNanchor_37" id="FNanchor_37"></a><a href= -"#Footnote_37" class="fnanchor">37)</a> Egyszóval, Gobineau szerint -az, ami az embereket egyesíti és a társadalmakat alapítja, nem -egyéb, mint a vér közössége.</p> -<p>Ezt az elméletet számos szocziológus megbirálta, különösen -Manonorier és Bouglé. A tapasztalás és a történelem egyaránt -Gobineau elmélete ellen tanuskodik.</p> -<p>Ilyen régi idők óta a faj tisztasága mythosz csak. «Bármennyire -hangoztatta is az antik világ a vér tisztaságát, ez a tisztaság -csak igen ritkán volt meg, – mondja Bagehot. – A legtöbb történeti -nemzet történelemelőtti nemzeteket győzött le; de bárha tömegesen -le is gyilkolták a legyőzötteket, valamennyit le nem mészárolták. -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> A meghódított faj férfiait rablánczra -fűzték, asszonyait pedig feleségül vették.»<a name="FNanchor_38" -id="FNanchor_38"></a><a href="#Footnote_38" class= -"fnanchor">38)</a></p> -<p>Ha már az ókorban, Görögországban, Rómában és Indiában is, -gyakran fikczió volt csak a vér közössége, mit szóljunk a modern -történelemről és a nemzeti egységekről, amelyek azt betetőzik? Ezek -a nemzeti egységek gyakran nem egyebek, mint fajtákra szakadt fajok -mozaikjai. Mennél tovább előre halad a történelem, a fajok annál -inkább összekeverednek társadalmi csoportoknak a -kialakulásában.<a name="FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href= -"#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a></p> -<p>A szocziológia nem merülhet el a fajok filozófiájában. A -társadalmi formák, amelyeket némelyek az ethnikai különbségek -eredményének tekintenek, gyakran maguknak az ethnikai -különbségeknek fontos tényezői. Ez vagy az a nép mintha ilyen vagy -olyan lelki vagy erkölcsi jellegző vonásokat mutatna fel. De ezek a -megkülönböztető vonások inkább azoknak a miliőknek eredményei, -amelyeken az illető nép átkelt, azoknak a társadalmi formáknak, -amelyeken keresztül ment, szóval inkább egész társadalmi -fejlődésének, mint anatómiai szerkezeteknek a következményei.</p> -<p>Fejezzük be azzal, hogy a fajok filozófiája alapjában nem egyéb, -mint történeti fatalizmus, társadalmi miszticzizmus vagy realizmus, -amely nem old meg egyetlen problémát sem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Azoknak a szocziológusoknak (Ratzel) az elmélete, akik a -geográfiai miliőt tartják a lényeges tényezőnek a társadalmak -kialakításában, egy csöppet sem kielégítőbb. A keret nem magyarázza -meg sem a cselekvényt, amely benne lefolyik, sem a cselekvők -jellemét. Sőt, mi több, minthogy az éghajlat és a geográfiai miliő -csak annyiban érdekesek ebben az elméletben, amennyiben a fajnak -teremtő vagy módosító tényezői, Ratzel elmélete voltaképpen -visszavezethető az anthropológusok vagy ethnológusok -elméletére.</p> -<p>A most sorra következő elméletek többé-kevésbbé hangsúlyozottan -biológiai jellegüek. A társadalmi életet bizonyos, szerves -természetü működések segítségével magyarázzák, amelyek úgyszólván -összekapcsolnák a tisztán fizikai és a lelki működéseket. Izoulet -szerint: a társadalmak teremtő jelensége a <i>szimbiózis</i> vagy -szerves szolidaritás. Az egész társadalom a munkamegosztáson és az -együttműködésen alapszik, a szolidaritásnak ezen a két oldalán.</p> -<p>A szolidaritás, valami különös erő folytán, szolidáris -energiáknak a teremtője. «A lélek a közösség gyermeke.» Épp oly -határozott fentartásokkal kell élnünk a szolidaritás szocziális -erőivel, mint ezzel a formulával szemben: «A lélek a közösség -gyermeke.»</p> -<p>Vizsgáljuk meg először ezt az utóbbit. – Mikor az egyén és a -közösség kapcsolatait vizsgáljuk, két szempontot kell -megkülönböztetnünk: a dinamikai és a statikai szempontot.</p> -<p><i>A dinamikai</i> szempont, vagyis az egymásra következő -korszakok sorozatában vizsgált társadalmi fejlődés szempontja -alapján kétségtelen, hogy a <span class="pagenum"><a name="Page_54" -id="Page_54">-54-</a></span> mai egyén többféle, megelőzőleg -történt társadalmi haladás eredője. A nevelés, amelyben részesül, -az erkölcs, amelyet beléje vernek, a gazdasági jólét, amelyet -élvez, a tudományos és művészi kultura, amelynek részese, mindez ő -előtte és ő nélküle jött létre. – De azt még kevésbbé szabad szem -elől tévesztenünk, hogy mindez a haladás egyéni kezdeményezések -műve volt, mindenfajta nagy feltalálóknak a munkája, és nem egyedül -a <i>szimbiózis</i> (együttélés) eredménye.</p> -<p>Ez utóbbi termékenyebbé és alkalmasabbá tehetett valamely -területet már megelőzőleg, ahol a kezdeményezők könnyebben -kicsiráztathatták a magukkal hozott magvat; könnyebbé tehette a -termékeny csira kibújását, de egymaga nem hozta létre a teremtő -kezdeményezést.</p> -<p>Ha már most fölvetjük <i>statikai</i> szempontból a kérdést, -vagyis abból a szempontból, hogy melyek az egyén kapcsolatai a -társadalommal vagy a létező társaságok szövevényével, amelyeknek -tagja, akkor ez a formula: «A lélek a közösség gyermeke», -teljességgel tarthatatlannak tetszik. Izoulet azt hiszi, hogy az -egyén, mint értelmi és erkölcsi lény, teljességgel alá van rendelve -ennek a társadalomnak, és mindent neki köszönhet. De nem szabad -megfeledkeznünk róla, hogy az a közösség, amelyet kortársaink -alkotnak, igen különböző és gyakran ellentétes törekvések -komplexuma: haladó és maradi, zsarnoki és felszabadító, stb. -törekvéseké. – Mondhatjuk-e azt, hogy az egyén csupán a társadalmi -környezet eredője és viszfénye, mikor módjában van e különböző -törekvések között választania, azokat megítélnie, néha kárhoztatni -és azok fölé emelkedni? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Socrates szellemi állapota más valami volt, mint az athéni -szellemi állapot viszfénye, hiszen a két szellemi állapot -összeütközött egymással! Ha elfogadjuk Izoulet formuláját, meg kell -tennünk azt a fentartást, hogy «a lélek» gyakran oly gyermek, amely -fellázad és törvényesen lázad fel anyja ellen. Az egyének szellemi -állapota gyakran felsőbbrendü, értelmi és erkölcsi szempontból, a -környezet átlagos szellemi állapotánál. Az egyén, amely több -társadalmi körbe tartozik, amelyek egymással néha ellentétesek is, -összehasonlíthatja e különböző körök eszményeit, megítélheti őket, -felülemelkedhetik rajtok és elmélkedés útján magasabbrendü eszményt -tüzhet ki maga elé. Az a lélek, amely «a közösség gyermeke», a -csordalélek, az a lélek, amelyet átitat a durva önzés és a -kezdetleges kollektivitások szűk kizárólagossága. Mert az -emberekben, ha tömegbe sorakoznak, uralkodókká válnak atavisztikus -természetük legősibb és legállandóbb vonásai: a csordaszellem -vonásai. Sighele nagyon érthetően megvilágította ezt a fejtegetést -<i>A szekták lélektana</i> czímű könyvében. «<i>Dinamikai</i> -szempontból, – írja Sighele, – vagyis az időben való fejlődés -szempontjából, axiómaként mondhatjuk azt, hogy mennél inkább -kifejlődik az egyének között a társulás, annál előbbre halad az -erkölcs… De mikor az emberek <i>statikusan</i> egyesülnek -(tömegekbe, jurykbe, alkotmányos testületekbe, nemzetgyülésekbe), -akkor értelmi és erkölcsi szinvonaluk nem emelkedik, hanem -sülyed.<a name="FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href= -"#Footnote_40" class="fnanchor">40)</a></p> -<p>A társadalmi haladás tényezői az elszigetelt értelmek, -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> melyek a csordabefolyásoktól távol -gondolkoznak azokon az igazságokon, amelyeket azok a nagy szellemek -födöztek fel, akik megelőzték őket, s amelyek arra törekszenek, -hogy most ők maguk is újabb igazságokat födözzenek fel a régiek -alapján. Izoulet maga is elismerte, hogy túlzás rejlik ebben a -formulájában: «A lélek a közösség gyermeke». A következetlenség -vádjának téve ki magát, elismerte az egyéni tényező fontosságát. -«Az ész, – írja, – alkotja a közösséget és a közösség alkotja az -észt. A szerv és a funkczió egymást teremtik. <i>Az ész, hogy úgy -mondjam, egyszerre anyja és gyermeke a közösségnek.</i>»<a name= -"FNanchor_41" id="FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class= -"fnanchor">41)</a> Nyilvánvaló itt a circulus vitiosus; mert -szükségszerü, hogy az egyik állapot megelőzze a másikat.</p> -<p>Általában, mint az imént mondottuk, nagy fentartásokkal kell -fogadnunk a szolidaritás társadalmi szerepét! – Napjainkban -minduntalan a szolidaritást emlegetik, s benne látják a társadalmak -főelvét, minden baj orvos-szerét, minden jó szülőanyját. Ezzel a -felfogással szembe kell szállnunk.</p> -<p>A szolidaritás alapjában véve többszörös egoizmus, és a -kollektiv egoizmus gyakran éppen úgy, mint az egyéni egoizmus, -pénz-sóvár és kegyetlen, cselszövő és hazug; sőt mi több, arra -törekszik, hogy túlozza még és erősítse az egyéni egoizmus -ismeretlen arányaiban azokat a hajlamokat, amelyeket -erkölcsteleneknek és társadalomelleneseknek tartunk az egyénben, de -erkölcsösöknek <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> és tiszteletreméltóknak jelentünk ki -valamely kollektivitásnál, mintha az egyéni egoizmusok tömörülése -szentté és sérthetetlenné válnék. Eléggé ismerjük azt a nyomasztó -hatást, amelyet az egyének értelmére és akaratára tesznek a -szolidaritás formái: a pajtáskodás, a testületi szellem,<a name= -"FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href="#Footnote_42" class= -"fnanchor">42)</a> a kotériák szelleme, a frakcziók szelleme, stb. -Tudjuk, hogy ezek a társulások hogyan csökkentik a személyes -felelősség érzését és erősítik a kollektiv büntetlenség és -kegyetlenség érzését. Ha a szolidaritás ilyenképpen «anyja a -lelkeknek», akkor a lelkek, amelyeket létrehoz, gyakran, -tagadhatatlanul, kevéssé eszthetikusok és szomoru benyomást tesznek -a szépségért rajongó művészre vagy egyszerüen az őszinteségért és -szivnemességért rajongó moralistára. Sighele után kevés -mondanivalónk lehet erről a kérdésről. Ő gyakran hangoztatja azt az -igazságot, hogy «minden-egyesülés, minden emberi csoport -erkölcsileg és értelmileg alsóbbrendü azoknál az elemeknél, -amelyekből összetevődik».<a name="FNanchor_43" id= -"FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class="fnanchor">43)</a> -Más helyütt meg azt írja, hogy «a nagyszámú emberi egyesülés, a -kollektiv lélektan valamely végzetes törvénye következtében, mindig -lealacsonyítja a döntésben megnyilatkozó értelmi értéket». – -Schopenhauer, Maupassant és Ibsen nyomán, beszél a magánosság – a -megszabadító és termékeny magánosság előnyeiről, amely megszabadít -bennünket a csordalélek képmutatásától és gyávaságától. -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Ámde, – mondhatná valaki, – nem minden szolidaritás hazug és -elnyomó. Lehetnek önzetlen szolidaritások is. Ha az emberek -egyesülhetnek azért, hogy ápoljanak oly hazugságokat, amelyek rájok -nézve hasznosak, akkor egyesülhetnek avégből is, hogy együttesen -keressék és terjeszszék az igazságot. Nem bánom. De Izoulet nem -teszi meg ezt a megkülönböztetést. Ő szerinte a szolidaritás -lényegében jó és áldásos. Jó már annálfogva, mert szolidaritás. Ez -oly társadalmi optimizmus, amelyben nem osztozhatunk. Inkább -Nietzsche véleményén vagyunk, aki csodálatosan leírta a -csordalelket, a szolidaritás gyermekét. «Ameddig az erkölcsi értékü -becslésekben uralkodó czélszerüség egyedül a nyájczélszerüség; -ameddig a tekintet egyedül a közösség fentartására irányul; ameddig -az erkölcstelenséget csakis és kizárólagosan abban keresik, ami -veszedelmesnek látszik a közösség létére: addig szó sem lehet -altruista erkölcsről. Ha fölteszszük, hogy már akkor is akad ott a -gyakorlatban egy állandó kis tapintatosság, részvét, méltányosság, -nyájasság, kölcsönösség és kölcsönös támogatás is; ha föltesszük, -hogy a társadalomnak már ebben az állapotában is működnek mindazok -az ösztönök, amelyeket később az «erények» elnevezéssel tisztelnek -meg s amelyeket végül csaknem azonosítanak az «erkölcsiség» -fogalmával: ebben a korszakban, ezek az ösztönök nem tartoznak még -az erkölcsi értékelések világába, <i>kivül vannak még az -erkölcsön</i>. Valamely részvevő cselekedetet például Róma -virágkorában nem minősítettek sem jónak, sem rossznak, sem -erkölcsösnek, sem erkölcstelennek; és ha dicsérik is, ez a dicséret -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> inkább tekinthető bizonyos fajta -önkéntelen lebecsülésnek, mihelyt összehasonlítunk vele valamely -olyan cselekedetet, amely a közjó, a <i>res publica</i> haladását -szolgálja… A nyájösztön lépésről-lépésre levonja a következményeit. -Mennyiben veszedelmes a közösségre és az egyenlőségre nézve -valamely vélemény, állapot, érzés, akarat, fogékonyság, ime, ez az -erkölcsi perspektiva: ott még a félelem az erkölcs szülőanyja. A -legmagasabbrendü, a legerősebb ösztönök azok, mikor hevesen -nyilvánulnak, amelyek az átlagon és a nyájlelkiismeret mélységén -kivülhelyezik és fölemelik az egyént; amelyek elveszejtik a -közösség felsőbbségének fogalmát és lerontják önönmagában való -hitét, amely valami módon a gerincze neki; ezek lesznek azok az -ösztönök, amelyeket leginkább gyaláznak és rágalmaznak. A -magasrendü és független értelem, a magány akarása, a nagy ész már -megannyi veszedelemnek tetszik; mindazt, ami felülemeli az egyént a -nyájon, mindazt, amitől fél a szomszéd, <i>gonosznak</i> hivják; a -türelmes, szerény, alázatos, egyenlőséget kedvelő szellem, amelynek -vágyai <i>mértékletesek</i> és <i>középszerüek</i>, hirnévre tesz -szert és erkölcsi kitüntetésekben részesül.»<a name="FNanchor_44" -id="FNanchor_44"></a><a href="#Footnote_44" class= -"fnanchor">44)</a></p> -<p>Ha röviden összefoglaljuk a szolidaritás erkölcsi mérlegét, azt -látjuk, óvakodnunk kell attól, hogy benne lássuk az eszményi -társadalmi köteléket. Több benne az egoizmus, mint az altruizmus, -több a félelem, mint az erő. Gyakrabban elve a szolgaságnak, mint a -szabadságnak.</p> -<p>Kedvez a birkaszellemnek és a «róka»-értelemnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> az igazán -emberi értelem rovására; szüli és megóvja a csoporthazugságokat és -megörökíti a hamis kiválasztottakat; leggyakrabban megsemmisíti az -igazi erőt a jól szervezkedett középszerüségek erejével, mint a -liliputiak lelánczolták Gullivert parányi köteleik tömegével. -Valamennyi erős egyéniség, amely leghasznosabb mégis a társadalomra -nézve, kevéssé rokonszenvezett a szolidaritással.</p> -<p>Az individualista Descartes kárhoztatott minden igéretet, -amelylyel kisebbíti az ember a saját szabadságát,<a name= -"FNanchor_45" id="FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class= -"fnanchor">45)</a> vagyis minden zálogot, amelyet a környező -szolidaritásnak kell adnia.</p> -<p>Végezzük azzal, hogy igen nagy fentartással kell fogadnunk a -szolidaritást, mint társadalmi elvet. Izoulet <i>szimbiózisa</i> -vagy szerves szolidaritása megmagyarázza a csordatársadalmak -alakulását, amelyek tudattalan kooperáczión alapulnak, amely az -egyént oly szorosan alárendeli a csoportnak, mint az élő organizmus -a sejtet saját magának, de nem magyarázhatja meg a haladottabb -társadalmak alakulását és létezését, amelyeket az jellemez, amit -Bagehot «a szabad vitatkozás uralmá»-nak nevez, továbbá az egyéni -függetlenség érzete. A társadalmi kötelék nem marad önönmagához -mindig hasonlatos a történeti fejlődés folyamán. Ugy tetszik, arra -törekszik, hogy kevésbbé szilárd és kevésbbé merev legyen. -Elmondhatjuk róla ugyanazt, amit Guyau mond valahol<a name= -"FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href="#Footnote_46" class= -"fnanchor">46)</a> a természetes szankcziókról, hogy ezek -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> «mozgékony feszítőkötelek», amelyek egyre -lazábakká válhatnak, de soha teljesen el nem tünnek.</p> -<p>De Roberty <i>társadalmiságának</i> (Socialité) vagy -<i>társadalmi pszichizmusának</i> az elmélete épp úgy, mint -Izoulet-é, a biológiai elméletek csoportjába tartozik. De Roberty -azt képzeli, hogy talált oly tényt, amely «későbbi és más, mint az -élet ténye, korábbi és más, mint a szellemiség ténye», és ez a -szocziológiának az igazi tárgya. Ez a tény nem más, mint a -<i>társadalmiság</i>, az egyetemes energia formája, mint a fizikai, -kémiai és fiziológiai energiák.</p> -<p>A társadalmi emberi egyén három tényező eredménye. Ezek a -tényezők: 1. a szervezet és különösen az agy; 2. a társadalmiság; -3. a tudat vagy eszmeiség. – E három tényezőnek, de főként a két -utolsónak egyesülése hozza létre a kollektiv lelki élet -megnyilatkozását. De Roberty azt hiszi, hogy hipothézisével -megmagyarázhatja azt a tényt, amelyet Sighele vett észre, hogy az -érintkezés, a csoportosulás, a tömörülés egyszerü ténye már magában -is alkalmas arra, hogy leszállítsa az egységek értelmi szinvonalát -és erkölcsi alapját, amelyekből az új csoport összetevődik, akár -alkalmi, akár maradandó ez az új csoport. Ez a tény onnan ered, -hogy a lelki egyén két tényező eredménye lévén, az élettani -tényezőé és a társadalmiságé, «valahányszor az összetettségből az -alkatrészekre megyünk, akár a biológiai alkatrészre, akár a -társadalmiságra, mindig hátrafelé megyünk».<a name="FNanchor_47" -id="FNanchor_47"></a><a href="#Footnote_47" class= -"fnanchor">47)</a> Már most a gyülekezetekben egyedül a -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> társadalmiság működik; az egyéni -agyműködés hirtelen megszünik. «A tömegekben, – mondja De Roberty, -– valahányszor igazi tömegműködésről van szó, mindig úgyszólván -fölelevenedik az őseredendő elem, a kollektiv elem, és ez a tényező -uralkodik az összetett eredményen (a társadalmi egyénen). Gyorsan -észrevehető ez jellemző tünetekből, aminő a társadalmi ösztönök, a -kollektiv szenvedélyek szabadabb játéka, és főként a felelősség -hiánya. Épp így vagyunk a fennálló testületekkel is, amelyek a -hatékony személyes felelősséget az illuzórius kollektiv -felelősséggel helyettesítik, vagy amelyek vagy így vagy úgy -kibújnak a tudás és az ész ellenőrzése alól. És itt van talán a -titka az elmosódó anarchista (vagy inkább autarchista) törekvések -végül való felsőbbségének is az elmosódó kollektivista törekvések -fölött.»<a name="FNanchor_48" id="FNanchor_48"></a><a href= -"#Footnote_48" class="fnanchor">48)</a></p> -<p>De Roberty elméletét, bármily szellemes is különben, nem tartjuk -kielégítőnek. Először is, bizonyos erkölcsi és társadalmi monizmust -tételez föl, amely egyik oldala volna csak az egyetemes -monizmusnak. Ebben a monizmusban az összeütközések mulékonyak -volnának csak, a kollektiv pszichizmus és az egyéni pszichizmus -összeütközése, De Roberty szerint, nem lehetne gyökeres és végleges -jellegü. – Ez a monizmus, – a mi véleményünk szerint, – tisztára -agyrém csupán. A tények a társadalmi világban mindenütt -megoldhatatlan ellentétek létezéséről tanuskodnak. Mindenütt -összeütközések vannak: összeütközések különböző társadalmi körök és -különböző <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> társadalmi befolyások között; de főként -összeütközés van a kollektiv és az egyéni pszichizmus között is, és -ez az összeütközés, ahelyett, hogy gyöngülne, inkább élesedni -látszik a czivilizáczió menetével. Ez az összeütközés -megoldhatatlan és a kollektiv pszichizmus természetéből folyik, -amely lényegénél fogva barátja az egyformaságnak és ellensége az -egyéni különféleségnek. Másrészt, ez a különféleség is -megoldhatatlan. Nem akadályozhatjuk meg, hogy minden egyes emberi -egyén ne legyen – Leibniz gondolata szerint – egy-egy teljességgel -különleges és eredeti nézőpont, amely a társadalmi világra nyilik; -nem akadályozhatjuk meg, hogy meg ne különböztesse magát minden -egyes emberi egyén más <i>én</i>-ektől és a környező névtelen -társadalmiságtól. Különben is Sighele megjegyzése szerint, az egyén -tudata oly világossági fokot képvisel, amely némelyeknél nagyon is -fölötte van a homályos társadalmi tudatnak. Ez utóbbi hiába -elnyomó, az egyéni eredetiséget nem fogja elfojtani. Minden egyéni -agyműködés a maga módján fogja fel a régebbi és a környező -társadalmi folyamatot, a maga módján foglalja össze és haladja -felül.</p> -<p>Miszerintünk a lelki erőnek azok a középpontjai, amelyeket -egyéneknek mondunk, soha sem olvadnak bele a «társadalmiság» -alaktalan harmóniájába.</p> -<p>Más gyöngéi is vannak De Roberty elméletének. Mit ért De Roberty -valójában a «társadalmiság» alatt, amely szerinte a szocziológiának -igazi tárgya?</p> -<p>Ez a társadalmiság nagyon hasonlít holmi entitáshoz. -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> Az egyéni pszichizmust a kollektiv -pszichizmus funkcziójaként magyarázni, nem egyéb, mint <i>obscurum -per obscurius</i> (homályost még homályosabbal) magyarázni. Mikor -De Roberty világosabb fogalmat akar nyujtani a -«társadalmiság»-áról, kénytelen az egyéni lélektanból kölcsönvett -kifejezéseket használni.</p> -<p>Herbert Spencer szintén monista, úgy, mint De Roberty. Ő -szerinte a társadalmak teremtő ténye az <i>alkalmazkodás</i> -egyetemes törvénye. Spencer meghatározása szerint a társadalmi élet -nem egyéb, mint belső és külső kapcsolatok egymásnak való -megfelelése, egymáshoz való állandó alkalmazkodása. De Spencer -ebben a berendezkedésben csak egy irányt fogad el, azt, amely a -belső kapcsolatokat a külső kapcsolatok jármába hajtja. A belső -alkalmazkodás teljességgel alá van rendelve a külső -alkalmazkodásnak. Ennélfogva a társadalmi ellentétek, és különösen -az egyén és a kollektivitás összeütközése, nem lehetnek csak -mulékonyak. A dolgok alapján és végén harmónia, egység van.</p> -<p>Nem fogadjuk el ezt a monizmust sem, csak úgy, mint De Roberty -monizmusát, még pedig ugyanazokból az okokból. Azt hiszszük, az -<i>én</i>-ek tapasztalatilag adott különféleségének következtében, -hogy valamely szempontból mindig harcz lesz ezek között az -<i>én</i>-ek között, és hogy ennélfogva az <i>én</i> tökéletes -alkalmazkodása külső környezetéhez – álom csupán. Spencer azt -hiszi, hogy az öszszeütközések meg fognak szünni, és hogy eljön az -az idő, amikor a belső alkalmazkodás nem lesz egyéb, mint a lény -külső alkalmazkodásának viszfénye. A mi véleményünk szerint, -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> a belső alkalmazkodás sohasem lesz -visszavezethető a külső alkalmazkodásra. Ellenkezőleg, e kétféle -alkalmazkodás gyakran ellentétes. Az egyén, főként ha értelmileg és -erkölcsileg felsőbbrendü, úgy juthat el csak a belső -alkalmazkodáshoz – vagyis a békéhez saját magával, – ha harczolt -saját miliője ellen; és saját miliője ellen azért harczolt, mert -azt hitte, hogy ez a harcz jó volt. Ha nem tette volna ezt, azt -hitte volna, hogy megcsonkítja saját lényét; benső lényében a harcz -állapotát teremtette volna meg, s ezért inkább választotta a -harczot a külső világgal.</p> -<p>Egyébként, mikor a miliőhöz való alkalmazkodásról beszélünk, -nagyon is egyszerüsítjük a kérdést. Az egyén körül nemcsak -<i>egy</i> miliő van; mili<i>ők</i> vannak körülötte, különböző és -ellenlábas társadalmi körök, amelyek összefonódnak és egymás ellen -küzdenek. Melyik az a miliő, amelyet az egyén ki fog választani a -maga számára, hogy alkalmazkodjék hozzá?</p> -<p>Erre csak egy választ adhatunk. Az, amely legjobban fog -alkalmazkodni saját benső törekvéseihez, saját egyéni -életakaratához. Ime, tehát a belső az, amely itt a külső -alkalmazkodásnak az elve. H. Spencer teljességgel mechanikus -elmélete hamis még annyiban is, amennyiben teljességgel félreismeri -az eszmei elemet, azt az elemet, amely «főként a szocziológiában, -mint De Roberty megjegyzi, legalább is annyira átalakítja és -idomítja a természetet, mint amennyire a természet átalakítja és -idomítja őt magát».<a name="FNanchor_49" id= -"FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class="fnanchor">49)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Nietzsche csodálatosan kiemelte a mechanikai passzivitásnak azt -a bélyegét, amely hozzátapad H. Spencer szocziológiájához. -Spencerről szólván, tiltakozik «ez ellen az angol mechanizmus -ellen, amely a mindenségből oktalan gépet csinál».<a name= -"FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href="#Footnote_50" class= -"fnanchor">50)</a> «Egyre jobban elnyomják, – mondja más helyütt, – -az alapvető fogalmat, az <i>aktivitás</i> fogalmát. Előtérbe tolják -az «<i>alkalmazkodási képességet</i>», amely másodrendü aktivitás, -egyszerü «reaktivitás». Sőt mi több, az életet magát is úgy -határozták meg, mint egyre hatékonyabb belső alkalmazkodást a külső -körülményekhez (Herbert Spencer). De ekként teljesen félreértették -az élet lényegét, <i>a hatalom akarását;</i> szemet hunynak egy -spontán, támadó, hódító, bitorló, átalakító rend őreinek alapvető -uralkodása előtt, amely rend szünetlenül új magyarázatokat és új -irányításokat ad, miután alávetette előbb nekik az alkalmazkodást. -Igy aztán tagadják a legnemesebb funkcziók szuverénitását, azokét a -funkcziókét, amelyekben az élet akarása tevékenyen és formálóan -nyilvánul meg. Emlékezhetünk rá, hogy Huxley mennyire -helytelenítette Spencer «adminisztrativ nihilizmusát». Csakhogy -Spencernél egészen más dologról is szó van, mint -adminisztráczióról.»<a name="FNanchor_51" id= -"FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class= -"fnanchor">51)</a></p> -<p>Valóban nem tudjuk, miért ékesíti fel magát H. Spencer -társadalombölcsészete az <i>individualizmus</i> czímével. Hiszen a -maga passziv mechanizmusával ez a társadalombölcsészet annyira -anti-individualista, hogy jobban már nem is lehetne <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> az. -Spencer, – az igaz, – ki akarja vonni az egyént az állam -zsarnoksága alól; de csak azért, hogy még jobban alárendelje őt -úgynevezett természeti befolyásoknak; a miliőnek, az erkölcsöknek, -a szokásoknak, a faj és a társadalmi környezet előítéleteinek, -szóval a csordaszellemnek.</p> -<p>Ammon társadalombölcsészete szintén a monizmus követelményén -alapszik. Az elv, amelyet ez a szocziológus felállított, <i>a faj -érdekének</i> darwini gondolata, amelynek társadalmi kifejezése az -állati társulás, a csordaiság vagy pekorizmus. Az emberi erkölcs -magasabb foka csak az állati erkölcsnek. Az emberi szocziológia nem -egyéb tehát, mint pekorizmus.</p> -<p>«Sok fajban, – mondja Ammon, – az egyének külön élnek; más -fajokban a társulás az uralkodó, és ennek oka kizáróan a darwini -természeti törvényekben rejlik, amelyek szerint az adott -körülményektől függ, hogy a különélés vagy a társulás nyujt-e több -előnyt a kérdéses fajnak. Ha az állatok jobban boldogulnak -külön-külön, akkor külön élnek; ha a társulás nyujt nekik előnyt, -akkor társaságban élnek… Igy a ragadozó vadak általában külön-külön -élnek. Az oroszlán megveti a csordaéletet. Hiszen az oroszlánban -egyesült erő és ügyesség megengedi neki, hogy teljesen egyedül -lepje meg, ragadja meg és ölje meg zsákmányát. Ellenben a fűevők, -az elefántok, stb. általában csoportosan élnek.</p> -<p>«Zsákmányuk nem fut el előlük és a csordaéletnek az az igen -jelentős előnye van rájuk nézve, hogy óvakodhatnak a -meglepetésektől és közösen <span class="pagenum"><a name="Page_68" -id="Page_68">-68-</a></span> védekezhetnek.»<a name="FNanchor_52" -id="FNanchor_52"></a><a href="#Footnote_52" class= -"fnanchor">52)</a> «A társadalmi élet az állatországban, – így -végzi Ammon, – czélszerüségi intézmény, amelyet a létért való -küzdelem határoz meg, a természetes kiválasztás fejleszt ki és az -öröklődés óv meg.»</p> -<p>Ammon végigmegy az állati társadalmi élet különböző fokozatain, -egészen az emberi társadalmi életig, amelyben a funkcziók -differencziálódása és egyéniesülése a jellemző, amely azonban, -Ammon szerint, még sem egyéb, mint a pekorizmus folytatása.</p> -<p>Ammon társadalombölcsészete nagyon hasonlít Spenceréhez, és a -miliőhöz való alkalmazkodás Spencer-féle elvének ő is igen nagy -jelentőséget tulajdonít. Nem fogjuk tehát ismételni az okokat, -amelyekre hivatkoztunk, mikor ennek az elvnek az elégtelenségét -kimutattuk.</p> -<p>Ammon még Spencernél is jobban hangoztatja a társadalmi -monizmust és optimizmust. Kétségtelenül elismeri, hogy küzdelem van -az egyének között és a különféle társadalmak között. De őszerinte -ez a küzdelem áldásos, mert javára van a fajnak. Az az üdvös -eredménye van ennek a küzdelemnek, hogy kiküszöböli a gyöngéket, -vagyis a nem-alkalmazkodókat. – A kérdés csak az: igaz-e vajjon, -hogy a nem-alkalmazkodók mindig a leggyöngébbek? – Bármint van is -ez, – Ammon szerint, az utolsó szó a monizmusé; mert minden -küzdelem fölött és a legyőzöttek hekatombái fölött ott lebeg a faj -géniusza, amely Ammonnak épp úgy istene, mint Spencernek. -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Ammon csordaszocziológiája megmagyarázhatja kétségtelenül az -állati társadalmakat és a csordalétnek tagadhatatlanul számos -maradványát, amely tovább él a tényleges emberi társadalmakban is -(a tömegek birkaszellemét, a meglevő testületek sablonos és -anti-individualista szellemét). Nem is csodálatos különben, hogy -Ammon, aki bámulója az állati pekorizmusnak, ennyire hive a -nyájszellemnek, amely a hivatali és közigazgatási világban -uralkodik. De Ammon szocziológiája nem magyarázza meg azt, ami -valóban eredeti az emberi társadalmakban és amit a társadalmi -fejlődés egyre nyomatékosabban ki fog élezni: az egyénnek tudatos -harczát a miliő, ellen, az egyéni életakarást, vagyis azt az -akaratot, amely diadalra juttat egy társadalmi eszményt, amely, -Nietzsche megjegyzése szerint, sohasem más, mint valamely egyéni -vérmérsékletnek a kifejeződése, az egyén legmélyebb, valóban -uralkodó ösztöneinek a viszfénye. Ebben a miliő ellen való -harczban, az egyéni életnek ebben a nyers akarásában nyilatkozik -meg az igazi erő, a maga diadalmas szépségében, míg a -csordaharczban, amelyet Darwin és Ammon leír, legtöbbször a gyönge -és középszerü győz, a maga szolidaritási és csordagyávasági -ösztöneivel. – Nietzsche csodálatosan kimutatta ezt. «Ha -elfogadjuk, – írja Nietzsche, – hogy a létért való küzdelem megvan, -– és valóban meg is nyilatkozik ez a küzdelem, – akkor, sajnos, -másként végződik, nem úgy, mint ahogy Darwin iskolája óhajtaná, nem -úgy, ahogy talán mindenki együtt óhajtaná vele; kimondom bátran, -hogy ez a küzdelem az erősek, a kiváltságosak, a szerencsés -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> kivételek rovására végződik. A fajok -tökéletessége éppenséggel nem növekszik: mindig a gyöngék lesznek -végül az erősek uraivá. Azért, mert a gyöngék nagy számmal vannak; -és mert ravaszabbak is. A gyöngékben több az élelmesség. Élelmesség -alatt itt a körültekintést értem. A türelem a ravaszság, a -szinlelés, a nagy önuralom és mindaz, ami <i>mimikri</i>, szóval, -ami nagy része annak, amit erénynek szokás nevezni, a gyöngék -tulajdona.<a name="FNanchor_53" id="FNanchor_53"></a><a href= -"#Footnote_53" class="fnanchor">53)</a></p> -<p>Szóvá tesszük most röviden az úgynevezett gazdasági elméleteket, -amelyek a társadalmi folyamatot teljesen alárendelik a gazdasági -folyamatnak. A mi véleményünk szerint is ennek a tényezőnek igen -nagy a szerepe. A társadalmi gazdaságtan határos a lélektannal; sőt -azt is mondhatjuk jóformán, hogy faja a működésben lévő -lélektannak. Mert nem egyéb, mint azoknak az életszükségleteknek és -életérdekeknek érvényesülése, amelyek az emberi természetben -alapépítményei az egész magasabbrendü lelki fejlődésnek. Anton -Menger joggal állítja, hogy a társadalmak kiinduló pontja a -gazdasági erő és bitorlás. «Kezdetben, – mondja Ch. Andler, Menger -nézeteinek fejtegetése közben, – kezdetben az emberek közötti -kapcsolatokat azok a többé-kevésbbé határozottan észrevett érdekek -határozzák meg, amelyeket egy többé-kevésbbé életerős támadó és -védő szervezkedés szolgál. Az emberek, mióta élnek, kénytelenek -munka által kivonni a föld felszinéből mindazt, amire -megélhetésükhöz szükségük van. De azt a földet, amely táplálja -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> őket, <i>erővel</i> foglalják el, és -erővel üzik el róla azokat, akiket előttük vagy mellettük -táplálhatott, ha ugyan nem vetik őket szolgaságra is. Mihelyt két -ember találkozik, igazságtalanság esik meg közöttük. A legerősebbek -és a legravaszabbak foglalják el a földeket és az embereket, és -ahelyett, hogy dolgoznának, másokat kényszerítenek munkára. Ha -valamely változás következett el a kezdetleges dolgoknak ebben az -állapotában, akkor rendszerint megint csak az erő okozta a -változást, és az agyafurtabb vagy jobban felfegyverzett hódítók -követelték részüket az előbbiek javából és munkájából.»<a name= -"FNanchor_54" id="FNanchor_54"></a><a href="#Footnote_54" class= -"fnanchor">54)</a></p> -<p>A gazdasági harcz az a terület, ahol gyökeret ver a társadalmi -élet. Ez továbbá az a terület is, ahol megszületik és növekszik a -jog, amely jórészt gazdasági szükségletek és követelmények -kifejeződése. Menger szerint, háromféle jog van, s ezt hirdetik a -szocziálista jogelméletek is; jog a munkára, jog a létre és jog a -munka egész eredményére.</p> -<p>De bármily fontosak is a gazdasági megfontolások, még magukban -nem ölelnek fel mindent. Mikor Menger maga kimutatja a fejlődést, -amely egyre jobban alárendeli a gazdasági harczot az igazságosságra -és az emberi személy megbecsülésére vonatkozó eszméknek; mikor -kimutatja, hogy «az uralkodó osztályok» jogát, amely az erőn -alapszik és amelyet «a személyiségek gyülölete és az anyagi javak -védelme» jellemez, emberibb jog kezdi helyettesíteni, akkor ő is -más megfontolásokra <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> hivatkozik, mint gazdaságiakra. Épp így -E. de Laveleye is, mikor kimutatja, hogy a czivilizácziót a törvény -és az ész diadala jellemzi az erő vagy a ravaszság fölött. -Hasonlóképpen a gazdaságtudós Roscher, mikor a politikai -gazdaságtant így határozza meg: «Az emberiség gazdasági érdekeinek -<i>ethikai</i> érvényesülése». Valóban, a gazdasági szocziológia -alapjában véve már lélektan és ideológia.</p> -<p>Bouglé társadalombölcsészete úgyszólván közbenső helyet foglal -el egyrészt a biológiai vagy mechanikai elméletek, másrészt a -lélektani elméletek között. – Valóban, mikor a társadalmi formák -keletkezését magyarázza ez a szocziológus, egyszerre tekintettel -van úgy a mechanikai, mint a lélektani meggondolásokra. Amikor -valamely társadalom vagy társadalmi forma kialakulását a népesség -külső körülményei (mennyiség, sűrűség, egyneműség vagy -különneműség) révén magyarázza, számot vet ugyanakkor e mechanikai -befolyások lélektani következményeivel is és igyekszik e -következményeket a lélektan általános törvényeivel kapcsolatba -hozni.</p> -<p>Mindazáltal, ha jobban szemügyre vesszük, úgy véljük, hogy -Bouglé inkább hajlik a mechanizmus felé. Alárendeli voltaképpen a -belsőt a külsőnek. Ugy látszik, nem fogad el semmiféle -társadalomfölötti tényezőt, amelytől függenek maguk a társadalmi -alakulások. Azt hiszi, hogy azok az eszmék, amelyek valamely -társadalomban működnek, erejüket nem benső értékükből merítik, -hanem a miliőnek, ahol fejlődnek, kedvező befolyásából. – -Kérdezhetjük azonban, vajjon bizonyos eszmék nem fejthetnek-e ki -erőt pusztán logikai <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> értéküknél, vagy életbevágó -hasznosságuknál vagy erkölcsi szépségüknél fogva is? A népesség -külső körülményei formát alkotnak csupán, amelybe anyagot kell -beléönteni. Ezt az anyagot csak a gazdasági vagy a lélektani -tényező szolgáltathatja, vagy mindkettő egyszerre.</p> -<p>Azok az elméletek, amelyek tulajdonképpeni lélektani tényezőkhöz -folyamodnak, Rousseau (a szerződés), Giddings, Tarde és Mazel -elméletei.</p> -<p>Nem időzünk hosszasan annál az elméletnél, amely szerint a -társadalmak kialakulása az egyének között létrejött szerződésnek a -gyümölcse volna. – Ennek a rendszernek a végleges és döntő -czáfolata eléggé ismeretes. Circulus vitiosusban forgunk, amikor a -társadalmak alakulását szerződésnek tulajdonítjuk, mert hiszen a -szerződés eszméje már maga is föltételezi a társadalmi életet. A -szerződés eszméjének befolyása tagadhatatlan a mai társadalmakban. -(De vannak gondolkozók, pl. Tolsztoj, akik harczolnak ellene.) De -bármint van is ma, annyi bizonyos, hogy ennek az eszmének a -kezdetleges társadalmakban nem volt semmiféle befolyása. A -czivilizácziók fejlődésének első fázisaiban, mint Anton Menger -megjegyzi, a szerződés nem volt egyéb, csak a kényszernek -kifejezése, és még ma is hány olyan szerződés van, amely csak -látszólag szabad, és nem egyéb, mint az elnyomásnak a leplezése! -Bármint van is a dolog és bármi legyen is manapság a legtöbb -szerződés erkölcsi értéke, annyi bizonyos, hogy a szerződés eszméje -nem kiinduló pont, hanem későbbi eredmény, a társadalmi életnek nem -oka, hanem következménye.</p> -<p>Az az elv, amelyhez Giddings folyamodik, kevésbbé mesterkélt. Ez -a <i>faji tudat</i>. Ez a tény <span class="pagenum"><a name= -"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> abban áll, hogy valamely -lény egy másik lényben felismeri azt, hogy ugyanolyan fajú, mint ő -maga. Ez az érzés, ha egyszer adva van, könnyen lehetne szerződések -és szövetségek megteremtője.</p> -<p>Ez ellen az elmélet ellen több kifogást lehet tenni. Mit is -értünk valójában faji tudat alatt? Ha az <i>emberfajták</i> tudatát -értjük alatta, vagyis a lélektani és ethnikai hasonlóságok tudatát, -akkor ne felejtsük el, hogy az emberfajtát, mint tényezőt, -elégtelennek találtuk már a társadalmak kialakulásának -magyarázatára.</p> -<p>Ha ellenben a <i>faji</i> tudat alatt azt a tudatot értjük, -amely az egész emberiség közösségének tudata, akkor ez az elv -sokkal általánosabb és sokkal határozatlanabb, semhogy -megmagyarázhatná ilyen vagy olyan különös csoportnak avagy ilyen -vagy olyan különös társadalmi formáknak a kialakulását.</p> -<p>Vagy talán valami <i>entitást</i>, félig biológiai, félig -lélektani entitást, értsünk a faji tudat alatt? Hasonlatosat De -Roberty társadalmi pszichizmusához? Az ilyen elvhez való folyamodás -egyértelmű volna a teljes <i>realizmus</i> vagy társadalmi -miszticzizmus karjai közé való hullással.</p> -<p>Érthetjük végre faji tudat alatt az érdekek, gondolatok, vágyak -és meggyőződések hasonlóságát, amelyet valamely adott pillanatban -embereknek a tömörülése mutat fel. Ilyen értelemben hajlandók -volnánk ezt a befolyást elfogadni. De ezt a társadalmi tudatot nem -szabad lényeggé emelni, sem elfelejtenünk nem szabad, hogy ennek a -faji tudatnak nincs sem jelentősége, sem léte, csak az egyéni -tudatokban és azok révén. Minden egyén a maga módján tükrözi vissza -a <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> környező gondolatokat és ebbe a -visszatükrözésbe belevegyíti a saját lényegét is. És az -egyéniségnek ez a szerepe egyre nagyobb lesz, amily mértékben az -értelmi, eszthétikai és erkölcsi fejlődés egyre bonyolultabbá és -gazdagabbá válik és amily mértékben a csordaszellemi állapot helyet -enged az individualista szellemi állapotnak. Nietzsche megjegyzi, -hogy valamely filozófiai vagy erkölcsi meggyőződés mindig valamely -egyéni véralkatnak a kifejeződése, valamely egyén elnyomott vagy -ellenkezőleg szabadon fejlődött életösztöneinek a -megnyilatkozása.</p> -<p>Amennyiben valamely kollektiv érzés nem talál egyéni tudatot, -amelyben visszatükröződik és kifejezésre jut, annyiban alaktalan -marad és tudomása sincsen önmagáról. Novicow, aki egyébként nagyon -is hajlandó elfogadni a kollektivitások névtelen tudatát, maga is -elismerte ezt az igazságot. «Arndt, – írja Novicow,<a name= -"FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href="#Footnote_55" class= -"fnanchor">55)</a> – 1814-ben kénytelen volt még kategorikusan -kifejezni híres verseiben, hogy a németség hazája arra az egész -földterületre kiterjed, ahol a német nyelv viszhangzik.» Tehát ez a -nemzeti érzés akkor még szunnyadt, és máskép nem ébredhetett -tudatos létre, csak azzal a föltétellel, hogy valamely egyéni tudat -hangoztassa és magyarázza.</p> -<p>Tegyük még hozzá, hogy az, ami a modern társadalmi, különösen a -jogi alakulásokat meghatározza, nem annyira a faj vagy a társadalom -eszméje, mint inkább az egyén gondolata.</p> -<p>Tarde-é az érdem, hogy az egyéni értéknek és hatásnak ezt a -gondolatát különösebben megvilágította. <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> Lerázván a -realizmust és a biológiai társadalmi miszticzizmust, továbbá a -fejlődés eszméjét a szocziológiában a különleges okok és a -személyes akarati beavatkozások eszméjével helyettesítvén, -rehabilitálta az egyént és kellőképpen kimutatta fontosságát. Az -egyén nem biológiai és társadalmi tényezők egyszerű terméke. -Legalább is annyi hatalma van, hogy a maga módján foglalja össze a -megelőző és a tényleges társadalmi befolyásokat, visszahatást -fejtsen ki ellenök és eredeti erők középpontjává, új társadalmi -irány kiinduló pontjává legyen. Törvényes visszahatást fejtvén ki a -nyomasztó társadalmi doktrinák ellen, amelyek az egyént a kollektiv -végzetességek súlya alatt összelapították, Tarde-é volt az érdem, -hogy «H. Mazel szavai szerint, alárendelt az egyéni -tulajdonságoknak minden nagy kollektiv erkölcsi vagy vallási -tényezőt.»<a name="FNanchor_56" id="FNanchor_56"></a><a href= -"#Footnote_56" class="fnanchor">56)</a></p> -<p>Tegyük hozzá, hogy Tarde individualizmusa nem arisztokratikus -individualizmus, mint Nietzsche-é, vagyis nem önellentmondásos -individualizmus. Mert Nietzsche arisztokratikus indidualizmusa -antiindividualizmussá válik, mihelyt azokról van szó, akik nem az -urak és akiknek ennélfogva nincs sem hatalmi akarásuk, sem joguk a -hatalomra. Tarde individualizmusa demokratikus individualizmus, -amely azt akarja, hogy mindenkinek része legyen az akarásban és a -hatalomra való jogban.</p> -<p>Ez az elve annak a demokratikus individualizmusnak, amelyet H. -Mazel kifejt a társadalmi szinergiáról szóló elméletében. Mint -Tarde, Mazel <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> is az egyéni erőkifejtést és -kezdeményezést hirdeti. «A társadalmi kritériumot, – mondja -Mazel,<a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href= -"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a> – könnyű felismerni. -Mindaz, ami kedvez az egyéni terjeszkedésnek, felelősségnek, -energiának, jó; mindaz, ami akadályozza, rossz. A szabály, a -fegyelem, sőt még a kommunizmus is helyeselhető, mikor az -erőkifejtést mozdítja elő, mint egy-egy trappista telepes -rendben,<a name="FNanchor_58" id="FNanchor_58"></a><a href= -"#Footnote_58" class="fnanchor">58)</a> vagy egy-egy úttörő rajban. -De mihelyt a kényszer czélja a korlátozás, a szabályé a mérséklés, -a kommunizmusé az elnyomás, akkor az eredmény rossz lesz. A -terjeszkedés még a monade-léleknek is szükséglete, és a munka az -emberiség nagy törvénye… A népek, amelyekben megfelelő mennyiségű -szeretet ápolja az egyetértést, hierarchikusan fognak szervezkedni -energiájuk szerint, vagyis mindig, illetve csaknem mindig a mi -nyugati társadalmainkban, annálfogva, mert a szinergia uralkodik a -kényszer fölött.»</p> -<p>Óvakodnunk kell attól, hogy ezt a szinergiát, ezt a független, -aktiv és szabad szolidaritást, amely lényegében tiszteli az egyént, -össze ne zavarjuk azzal a passziv és nyájszerű -csordaszolidaritással, amely lényegében zsarnoka és elnyomója az -egyéniségeknek, s amely áthatja a tömegek ingatag és állhatatlan -lelkét és még inkább hatóságaink és hivatalnoktestületeink -elcsenevészedett és elbutult szellemi állapotát.</p> -<p>A szocziológia egyre jobban ki fogja mutatni a közigazgatási -követelődzések társadalmi hivságát épp úgy, mint az erőre való -arisztokratikus <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> hivatkozásokét. «Mindenki fejlessze saját -körében az intenzitás maximumára saját cselekvőségét, – mondja H. -Mazel, – akkor a társadalmi jólét virulni fog, anélkül, hogy -szükség volna pénzügyi szipolyozásokra, vagy nemesi -hűbérszolgálatokra.»</p> -<p>Különben is nem szabad azt várnunk semmiféle társadalmi elvtől, -hogy az a földi paradicsom legyen. A társadalmi téren, bárhogy -fogjuk is fel azt, a küzdelem örökös marad. Az ellentétes -társadalmi körök küzdelme; az egyén küzdelme is saját társadalmi -miliője ellen, hogy túlemelkedjék rajta és kiszabaduljon belőle, -hogy lerázhasson mindenfajta csorda-befolyást.</p> -<p>Az a társadalmi monizmus, amelyről némely gondolkozó álmodott, -agyrém csupán. A termékeny elem a társadalmak életében nem az egyén -passzivitása, nem az egyén nyájszerű alárendelése a társadalmi -elvnek; hanem ellenkezőleg: az egyén visszahatása és néha -ellenállása.</p> -<p>Főként a társadalmi világban igaz az, hogy a harcz a szülő anyja -minden jónak: πόλεμος πάντων μήτηρ. – Ha az ember, mint Aristoteles -mondta, politikai állat, akkor autarchikus állat is. Ezért van az, -bármit mondanak is a társadalom monisztikus és egységre törekvő -elméletei, hogy azoknak a tehetségeknek, amelyekkel az egyén -érvényesíti a maga személyes életakaratát, jótékony, és minden -esetben lényeges és szükséges a szerepük. Nietzsche joggal látja az -egyéni életakarásban minden cselekvésnek, még a személyes és -kollektiv jellegűnek is, az elvét. Vajjon a vallási, bölcselmi és -társadalmi dogmatizmusok mások-e, személytelenségük ellenére is, -mint szerzőjük életösztöneinek megnyilvánulásai? Azok a -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> hajlamok, amelyeket rosszaknak és -társadalomelleneseknek neveznek, – Nietzsche szerint –: «oly -törekvések, amelyek lényegesek az élethez. Az élet általános -háztartásában létezniök kell ezeknek a hajlamoknak, s a létezésük -mélységes és lényegbe vágó, s ennélfogva ezeket a hajlamokat -erősíteni kell, ha erősíteni akarjuk az életet.»<a name= -"FNanchor_59" id="FNanchor_59"></a><a href="#Footnote_59" class= -"fnanchor">59)</a></p> -<p>A harcz és az egyéni cselekvőség kiküszöbölése illúzió és -lehetetlenség. Meg kell állapítanunk, hogy a <i>küzdelem</i>, a -különféleség örökké való elem. A teljesen egynemű társadalom -izetlen csorda-alaktalansággá olvadna szét. A küzdelem az, aminek -segítségével kiszabadul az egyén a csorda szellemi állapotából, és -aminek segítségével a szinergia mindenekelőtt, az egyéni lelkekben, -szabadság és energia marad.</p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -Mi a társadalmi tudat?</h3> -<p>Szemügyre vettük a különböző tényezőket, amelyek segítségével -megpróbálták a társadalmak kialakulását megmagyarázni. -Kiküszöböltük a társadalmi világ biológiai fogalmát; viszont -hangoztattuk a gazdasági tényezők és a lélektani tényezők -fontosságát, alárendelvén az előbbieket az utóbbiaknak. Az emberi -egyén úgy tünt fel előttünk, mint eredeti erő, amely aránylag -független a társadalmi mechanizmustól. Mint ahogy az egyén – az -eszme puszta hatalmánál fogva <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> – képes fokozatosan -megvalósítani saját magában a belső szabadság valamely eszményét, -épp úgy képes, pusztán az eszmeerők törvényének erejénél fogva, -megvalósítani fokozatosan maga körül a külső és társadalmi -szabadság valamely eszményét. A társadalmi rendben csak úgy, mint a -lélektani rendben az egyén nem a külső mechanizmusnak egyszerű -viszfénye. Ő maga is módosító energiája, és bizonyos esetekben -irányítója is ennek a mechanizmusnak.</p> -<p>Más az egyéni tudat és más a társadalmi tudat. Ez az utóbbi nem -alakulhat ki csak egyéneknek az agyában. És mégis megoldhatatlan -ellentétek vannak a társadalmi tudat és az egyéni tudat között, a -társadalom élniakarása és az egyén élniakarása között. A fejlődés -maga sem tesz egyebet, mint hogy egyre jobban megvilágítja ezeket -az ellentéteket és erősebben kidomborítja őket az egyének agyában. -Valamely kor leghatalmasabb gondolkozói éppen azok, akik -legtudatosabban látják ezeket az ellentéteket.</p> -<p>A társadalmi tudat két elemet tételez fel. Ezek: 1. a környező -társadalmi befolyások tudata; 2. e befolyások és az egyéni -élniakarás között való összeütközés tudata. Csak az egyén agyában -alakulhat ki és válhat erkölcsi jelentőségűvé az addigelé -tudattalan társadalmi mechanizmus. Az egyéni tudat csak akkor képes -megítélni ezt a mechanizmust és szükség esetén képes fel is lázadni -ellene. Azok, akik a jövőtől az egyéni tudat és a társadalmi tudat -kiegyenlítődését vagy inkább azonosulását várják, óriási illúzió (a -társadalmi monizmus) rabjai. Mint mondottuk: a küzdelem -örökkétartó. <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Mint ezt is megmondottuk már: ez a társadalmi tudat nem egyaránt -világos és tudatos a csoport valamennyi tagjában. Novicow szerint: -vannak kiválasztottak, s bizonyos értelemben ezek játszák a -társadalom agyának a szerepét. Novicow helyesen jegyzi meg, hogy -ezeket a kiválasztottakat nem szabad azonosítani a kormánynyal. -«Mikor valaki az agyat a kormányhoz hasonlítja, – mondja Novicow, – -akkor ezzel annak adja jelét, hogy nincs tisztában a fiziológiával -és a szocziológiával. A kiválasztottakhoz és nem a kormányhoz kell -az agyat hasonlítani. Az agynak pontosan ugyanazok a funkcziói, -mint a kiválasztottaknak. Nagy feladatuk az, hogy kidolgozzák a -társadalmi tömörülés gondolatait és érzéseit. Bizonyos mértékben ők -állnak az élén a társadalmi mozgalmaknak is; de azok a személyek, -akik a kormányzás közegei, úgyszólván sohasem azok, akik az -eszméket és az érzéseket kidolgozzák.»<a name="FNanchor_60" id= -"FNanchor_60"></a><a href="#Footnote_60" class= -"fnanchor">60)</a></p> -<p>Novicow szerint, a kormány szerepe olyanformán különbözik e -tekintetben a kiválasztottak szerepétől, hogy míg ez utóbbiak arra -vannak hivatva a jövőben, hogy egyre világosabban és tökéletesebben -úgyszólván a társadalmi <i>sensoriummá</i> váljanak, addig a -kormányműködésnek éppen ellenkezőleg egyre tudattalanabbá és -automatikusabbá kell válnia. «A kormányzói működés, – írja e -kérdésre vonatkozóan Novicow, – nem vált még tudattalanná mai -társadalmainkban, úgy, mint ahogy azzá vált már az <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> emberi -testben. A társadalmak még elég újkeletű organizmusok. A létért -való küzdelemnek nem volt még ideje arra, hogy a legtökéletlenebb -formákat megsemmisítse és csak a legjobban szervezetteket óvja meg. -De könnyű bebizonyítani, hogy a tökéletesedés a tudattalanságban -van. Egész tömeg ember, még azok között is, akiknek politikai -pártja igen szép képviselettel dicsekedhetik, nem akar foglalkozni -az állam ügyeivel. Mennél jobban tökéletesedik a kormányzás, annál -kevésbbé foglalkoznak vele az emberek. Valóban a polgár, ha -semmikép sem zavarják őt azok, akik a hatalmat gyakorolják, sohasem -gondol rájuk. A kormányzó működés végül tudattalanná lesz a -társadalmak kebelében, mintahogy már is azzá lett az emberi -testben.»</p> -<p>Mi a magunk részéről nem fogadjuk el Novicownak ezeket a -nézeteit az egyén jövőbeli lemondásáról. Novicow meghatározása a -kormányzói működésről oly tényállásnak felel meg, amely ebben vagy -abban a társadalomban feltalálható. De szerintünk az a kivánatos, -hogy ha már egyszer elfogadtuk, hogy a kormányzás szükséges rosz, -akkor a kormányzókban legyen meg a társadalom elképzelhető -legnagyobb és legtökéletesebb tudata a társadalom mechanizmusának -minden bonyolultsága közepett, és viszont, hogy a polgárok -érdeklődése ne szünjön meg a kormányzói működés iránt, és ne bizzák -rá magukat úgy, mint valami csalhatatlan gondviselésre. Novicow -véleménye jó példa arra a veszedelemre, amelylyel a társadalmi -biologizmus jár a gyakorlati következmények szempontjából.</p> -<p>Ezek között a veszedelmek között az a legfőbb, <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> hogy az -automatizmust tekintik a társadalmi élet dolgában az eszményképnek -és az egyént passzivitásra kárhoztatják a társadalmi hatalmakkal -szemben. Az ilyen felfogás végül a csordacsoportok -tehetetlenségével helyettesítené az egyéni energiát. Mert -energiáról, a szó emberi értelmében, csak akkor lehet szó, ha az -egyénnek tiszta tudata van önmagáról és a saját társadalmi -miliőjéről.</p> -<p>A társadalmi eszménykép a kormányzás minimuma; és még ennek a -minimumnak is lehetőleg az egyén tudatos ellenőrzése alá kell -esnie. – E tekintetben, a népszavazás <i>(referendum)</i> tervei és -kísérletei rokonszenves megfontolásra érdemesek.<a name= -"FNanchor_61" id="FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class= -"fnanchor">61)</a></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85"><br /> --85-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HARMADIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">HOGY MARADNAK FENN A TÁRSADALMAK?</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87"><br /> --87-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -A társadalmi fenmaradás általános törvénye.</h3> -<p>Minden társadalom, ha egyszer megalakult, arra törekszik, hogy -fenmaradjon.</p> -<p>Lássuk most, melyek azok a törvények, amelyek a társadalmak -fentartását illetőleg érvényesek.</p> -<p>Schopenhauer egy megjegyzése szerint: a társadalmi élet az -egyetemes élniakarás legenergikusabb formája. «Az állam, – mondja -valahol ez a filozófus, – az emberi önzés főműve.» Ez a mondás -nemcsak az államra áll, hanem minden társadalomra. Minden -társadalmi csoport, kivétel nélkül, vadul ragaszkodik a léthez. -Hogy védekezzék és növekedjék, oly kapzsiságot, oly ravaszságot, -oly szívósságot, oly kegyetlenséget, oly kiméletlenséget fejt ki, -amely teljességgel ismeretlen az egyéni lélektanban. Tegyük hozzá -még ehhez a képmutatás fitogtatását, amelyet minden kollektiv önzés -szinlelni szokott. Mihelyt valamely szent dogmává emelt általános -érdek védelméről van szó, mindennemű csalás és erkölcstelenség -törvényessé válik az állami észszerűség, a csoport -lét-imperativusza nevében.</p> -<p>Mindenfajta egyéni energiát, minden téren, gazdasági, politikai, -jogi, erkölcsi téren egyaránt, szorosan alárendelnek a -közhasznosságnak. <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p><i>Salus societatis suprema lex esto.</i> Jaj azoknak az -energiáknak, amelyek nem hajolnak erre a fegyelemre. A társadalom -megtöri vagy kiírtja őket, szánalom nélkül. Ebbe a kivégzésbe -beleviszi az egyén legteljesebb megvetését. Ugy működik, mint vak, -ellenállhatatlan és engesztelhetetlen ösztön. Szörnyű konkrét -formában képviseli azt a brutális erőt, amelyet Schopenhauer így -írt le: az értelemtől elválasztott életakarás.</p> -<p>Legtöbbnyire valóban csaknem tudattalan módon hajtja végre saját -fentartási törvényét. Felséges nyugalommal hazudik, öl, lop és -bitorol.</p> -<p>Az optimista utópiák ellenére, minden társadalom rabló, bitorló, -hatalmaskodó és zsarnokoskodó, és az is lesz. Nem véletlenül az, -hanem lényegénél fogva. «A társadalmi testnek, – mondja Nietzsche, -– a megtestesült hatalmi akarásnak kell lennie; a társadalmi test -növekedni, terjeszkedni akar, magához akar mindent vonzani, -túlsúlyra akar törekedni – még pedig nem erkölcsi vagy erkölcstelen -motivum alapján, hanem azért, mert <i>él</i>, és azért, mert az -élet <i>nem egyéb</i>, mint éppen a hatalmi akarás. És mégis az -európaiak köztudata egy kérdésben sem áll ellent oly makacsul a -belátásnak, mint éppen ebben. Ma már széltében-hosszában, még -tudományos álarcz alatt is, a társadalom oly jövendő állapotáért -rajonganak, amely híjával lesz «a kizsákmányoló jelleg»-nek. Ez úgy -hangzik az én fülemnek, mintha valaki azt igérné, hogy föltalál -olyan életet, amely híjával lesz minden szerves működésnek. A -«kizsákmányolás» nem valamely korrumpált vagy tökéletlen és -kezdetleges társadalomnak a tulajdonsága; <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> a -kizsákmányolás az élet <i>lényegéhez</i> tartozik, mint alapvető -szerves működés, következménye az igazi hatalmi akarásnak, amely -éppen az élet akarása. Ha meg is engedjük, hogy ez, mint elmélet, -ujdonság, – mint realitás ez az egész történelemnek <i>őseredeti -ténye</i>. Legyünk hát elég őszinték magunkhoz és ismerjük be -ezt!»<a name="FNanchor_62" id="FNanchor_62"></a><a href= -"#Footnote_62" class="fnanchor">62)</a></p> -<p>Hogy pontosan tanulmányozhassuk a társadalmak fenmaradásának -tüneményét, egy általános törvényt és több részleges törvényt -fogunk megkülönböztetni, mely utóbbiak csak az általános törvénynek -az alkalmazásai.</p> -<p>Ezt az általános törvényt szépen megformulázta Simmel<a name= -"FNanchor_63" id="FNanchor_63"></a><a href="#Footnote_63" class= -"fnanchor">63)</a> és Sighele.</p> -<p>«Minden társadalomban, – mondja Simmel, – történik olyasmi, ami -épp úgy jellemzi az egyéni életet is: minden pillanatban külső vagy -nem külső zavaró erők támadják meg a csoportozatot, és ha rajtuk -mulna, nem késnének a csoportozatot felbontani, vagyis alkotó -elemeit idegen csoportozatokba átterelni. De e pusztító okokkal -fentartó erők szállnak szembe, amelyek együtt tartják ezeket az -elemeket, biztosítják összetapadásukat és ily módon biztosítják az -egésznek az egységét addig a pillanatig, amelyben, mint mindennemű -földi dolog, átengedik magukat az elemek azoknak a bomlasztó -hatalmaknak, amelyek ostromolják őket. – Ez alkalommal láthatjuk, -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> mennyire helyes a társadalmat úgy mutatni -be, mint <i>sui generis</i> egységet, amely különbözik egyéni -elemeitől. Mert azoknak az energiáknak, amelyek a társadalom -megóvása végett működésbe lépnek, semmi közösségük nincsen az -egyének önfentartó ösztönével. A társadalom annyira más eljárásokat -követ evégből, hogy az egyének élete igen gyakran sértetlen és -virágzó marad, mikor a csoport élete már satnyul, és -megfordítva.»<a name="FNanchor_64" id="FNanchor_64"></a><a href= -"#Footnote_64" class="fnanchor">64)</a></p> -<p>Sighele viszont a következő módon összegezi a társadalmi -önfentartás lényeges törvényét: «Az önfentartás valamely törvénye -uralkodik szükségképpen minden szervezet fölött. Minden -szervezetnek, hogy élhessen, két sorozat működést kell kifejtenie: -egyet, amely kooperativ befelé, és egyet, amely védelmi, -kifelé.»<a name="FNanchor_65" id="FNanchor_65"></a><a href= -"#Footnote_65" class="fnanchor">65)</a> Ezek az általános törvények -vonják maguk után mindazokat a másodrendű törvényeket, amelyek az -emberi csoportok megmaradását biztosítják.</p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -A társadalmi egység és folytonosság törvénye.</h3> -<p>Az egység törvénye az a társadalmi lélektanban, ami az egység -szüksége az egyéni lélek számára. Miért törekszik az egyéni szellem -mindenben arra, hogy nézeteit egységesítse? Mert ez <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> első és fő -élettörvénye, amely nélkül az egyén ellentmond önmagának és -megsemmisül. Az egység ugyanígy lényeges föltétele valamely csoport -megmaradásának is. Az az egység, amelyről itt szó van, nem lehet -egyéb, mint valamely összetevődött egység, tehát lényegében relativ -egység. Ugyanannak a czivilizácziónak a különféle elemei -kénytelenek egy egészbe keveredni, vagy amikor ez lehetetlen, -kénytelenek <i>látszólag</i> összekeveredni, észrevehetetlen -átmenetek révén, hogy ily módon leplezzék az ellentéteket.</p> -<p>A társadalmi folytonosság törvénye nem kevésbbé fontos törvény. -Ez a folytonosság kétféle lehet: fiziológiai és lélektani. – -Fiziológiailag ez az a vérségi kapocs, amely egymáshoz fűzi az -időben a nemzedékeket. Simmel megjegyzi, hogy mindenütt, ahol a -többi kapcsolat hiányzik, a fiziológiai kapocs a társadalmi -folytonosság <i>ultimum refugium</i>-a. Igy például, mikor a német -czéh (Zunft) elfajult és belsőleg elgyöngült, annál inkább -elzárkózott kifelé, mennél inkább gyöngült összetapadó ereje; ez -hozta létre azt a szabályt, hogy csak a mesterek fiait, a mesterek -vejeit, a mesterek özvegyeinek férjeit fogadták be a mesterek közé. -Ez a fiziológiai kapocs hozza létre még ma is jól ismert -eredményeit a nepotizmus neve alatt a tényleges közigazgatásban, -amely nem egyéb, mint a mai czéhek vagy kasztok rendszere.</p> -<p>Más esetekben a társadalmi folytonosságnak lélektani alapja van. -Ez az alap nem egyéb, mint az az értelmi és erkölcsi egyformaság, -amely valamely csoportban átplántálódik az elődökről az utódokra. A -folytonosság itt abból a tényből ered, <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> hogy -mindig marad hivatalban elég régi tag, hogy az újakat beavassa; ez -teszi például oly állandóvá a katholikus klérust és a hivatalnoki -testületeket. Ez teszi lehetővé nekik, hogy minden egyéni változás -közepette is megóvják változatlanul azt az objektiv szellemet, -amely lényegük.</p> -<p>A társadalmi folytonosság törvényét szimbolizálja a politikai -rendben a legfőbb méltóság örökletessége. Objektiválódhatik ez a -törvény bizonyos személytelen tárgyakban is, melyek a csoport -elidegenithetetlen javai. A legjobb példa erre a holtkézi birtokok -intézménye. Joggal mondhatták: az egyházi testületek uradalma -sokáig az oroszlán barlangjához hasonlított, amelybe minden -beléphet, a honnan azonban semmi sem lép ki.</p> -<p>Jegyezzük meg, hogy a társadalmi folytonosságnak ez a törvénye, -ha túlságosan abszolút módon érvényesül, azzal végzi a munkáját, -hogy czéljával ellenkező eredményeket hoz létre. Az a társadalom, -amelyben semmi sem újul meg, nincs messze hanyatlásától. Nietzsche -szerint: «Van bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, <i>történeti -érzék</i>, amely árt az élő lénynek és végül meg is semmisíti azt, -akár egy emberről, akár egy népről, akár egy egész czivilizáczióról -van is szó.»<a name="FNanchor_66" id="FNanchor_66"></a><a href= -"#Footnote_66" class="fnanchor">66)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -Az életalkalmazkodás törvénye.</h3> -<p>Hogy valamely társadalom fenmaradjon, ahhoz épp úgy, mint az -alakulásához, arra van szüksége, hogy megfeleljen valami -életszükségletnek, természetes, akár belső, akár külső -szükségességnek. Más szavakkal: kell, hogy a társadalom szükséges -funkczió szerve legyen. A funkczió maradandósága biztosítja akkor a -szerv maradandóságát is. Az a társadalom, amely hasznos funkcziót -teljesít, kiállhat oly rázkódásokat és megpróbáltatásokat, aminőket -létjogosultság nélkül való társadalom képtelen kiállani.</p> -<p>Jhering megjegyzi, hogy minden jogi forma, amelynek eshetősége -van arra, hogy tartós legyen, a csoport valamely mélységes -életszükségletének felel meg, és amikor ezek a szükségletek -átalakulnak, maga a jog is átalakul. – A szokásjog, amely oly -szívós természetű, alkalmazkodásnak a kifejeződése – a kényszer -uralma alatt – a győző elem és a legyőzött elem között, amelyek -végül ugyanegy társadalomba olvadnak össze. «A hatalmasok, – mondja -Ch. Andler, – szövetkeznek és szervezkednek, hogy sokáig hatalmasok -lehessenek; a megszokás az elnyomottak számára együtt jár a lázadás -lehetetlenségével. Az egyik fél zsaroló uralmából és a másik fél -lemondó szolgaságából támad az a <i>szokás</i>, amely a jog spontán -formája.»<a name="FNanchor_67" id="FNanchor_67"></a><a href= -"#Footnote_67" class="fnanchor">67)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>A társadalmi alkalmazkodásnak két formája különböztethető meg: a -belső alkalmazkodás és a külső alkalmazkodás. Ahhoz, hogy valamely -társadalom fenmaradjon, először is arra van szükség, hogy -alkalmazkodjék a miliőjéhez. Ha a miliő körülményei változnak, a -társadalomnak is át kell változnia és alkalmazkodnia kell, mert -különben eltünik. Sőt, mi több, arra van szüksége, hogy a különféle -elemek, amelyek alkotják, belsőleg alkalmazkodjanak. A. Comte -megjegyzi, hogy a létező társadalmak politikai állhatatlanságának -az az oka, hogy nem alkalmazkodtak belsőleg, még pedig azért nem, -mert együtt megvan bennök a három ellentétes gondolkozási mód: a -theológiai, a metafizikai és a tudományos.</p> -<p>Lehetnek mesterséges alkalmazkodások is, amelyeknek az a czélja, -hogy valamely meggyőződést vagy tant úgy «preparáljanak», hogy az -hozzáidomuljon azoknak a szellemi állapotához, akiknek szánták. E -preparálás hiján a tannak semmiféle eshetősége sincs arra, hogy -tartós hatást tegyen. A dolgok kényszerű erejénél fogva abban a -módban tehát, ahogyan a nyilvánosság elé terjesztik a politikai, -társadalmi vagy vallási doktrinákat, nagy része van az illuziónak -és a beállításnak. G. B. Shaw megjegyzi, hogy a doktrináknak -«fogantyúra» van szükségük, amelynél fogva a kevéssé művelt -intelligencziák megragadhassák azokat. A terjesztés nagy művészete -éppen az, hogy ezt a «fogantyút» jól ki tudják számítani. Ugyancsak -Shaw mondja azt is, hogy minden társadalmi doktrinának (például a -szoczializmusnak is) két oldala van: egy tudományos (ezoterikus) -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> és egy illuzionista (exoterikus). «Van -bizonyos preparálás, – irja Shaw, – amelyhez a tudománynak -alkalmazkodnia kell, hogy a tömeghez férhessen. Ha nem lehet a -tudományt erővel beleverni a tömegbe, mint ahogy az egyszeregyet -beleverik a gyerekekbe, akkor, akár művészi, akár vallási dráma -formájába kell öltöznie, hogy fölkeltse a nép rokonszenvét és -lekösse a figyelmét. És mint ahogy a rokonszenvet és az érdeklődést -az értelmi kiváncsiság követi, úgy kell a drámát követnie az -elméletnek, oly módon, hogy a nép gondolkozhasson is épp úgy, mint -ahogy érez… Mit látunk vajjon a szoczializmus tudományos jellegének -következményekép is? Azt, hogy szemmel láthatóan engedelmeskednie -kell annak a törvénynek, amely előtt minden tudomány meghajol, -mikor azt óhajtja, hogy a nép támogassa. Illuzióknak igéretekkel -telehimzett fátyola mögé kell rejtőznie és föl kell szerelnie -önmagát észbeli «fogantyú»-val, még pedig nagyon egyszerűvel, amely -a közönséges szellemnek is lehetővé teszi, hogy könnyen -megragadhassa.»<a name="FNanchor_68" id="FNanchor_68"></a><a href= -"#Footnote_68" class="fnanchor">68)</a></p> -<p>Novicow megjegyzi, hogy a társadalmak életében vannak -«mesterséges hibás alkalmazkodások» is, amelyeket a környező -körülmények hamis értékelése hoz létre. Novicow példakép a -védővámos tévedést hozza fel, amely őszerinte gyökeres gazdasági -hanyatlásnak az oka azoknál a nemzeteknél, amelyek elfogadják. «A -védő-vámrendszert, – mondja Novicow, – röviden így határozhatjuk -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> meg: a miliő mesterséges hibás -alkalmazkodása. A mi bolygónk amúgy is nagyon rosszúl -alkalmazkodott szükségleteinkhez. De mi őrültségünkben és -vakságunkban azt akartuk, hogy a természet még inkább mostohaanyánk -legyen és… kitaláltuk a védő-vámos rendszert.»<a name="FNanchor_69" -id="FNanchor_69"></a><a href="#Footnote_69" class= -"fnanchor">69)</a></p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -A társadalmi differencziálódás törvénye és a kiválasztottak -törvénye.</h3> -<p>A differencziálódás törvénye abban áll, hogy minden -társadalomnak fentartásához szüksége van differencziálódott -szervekre, amelyek pontosan és gyorsan végezhetik a társadalmi -funkcziókat.</p> -<p>Németország régi czéheinek a hanyatlását részben az okozta, hogy -nem tudták ellátni magukat szervekkel.</p> -<p>Azokat az előnyöket, amelyek differencziálódott társadalmi -szervek megteremtésének az eredményei, Simmel nyomán három fő -csoportra oszthatjuk:</p> -<p>1. Ott, ahol vannak differencziálódott szervek, a társadalmi -test mozgékonyabb. Ameddig minden egyes politikai, jogi, -közigazgatási lépés megtételéhez az egész társadalmi testnek -mozdulni kell, cselekvését nehezíti az esetlenség. «Mikor -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> egy tömeg mozdul, – mondja Simmel, – -mozdulatait nehezíti mindenféle tétovázás és fontolgatás, egyrészt -a különleges érdekek széthajlása, másrészt az egyének közönbössége -következtében. A társadalmi szervek ellenben megszabadulhatnak -mindezektől az akadályoktól, mert minden szerv határozott czélra -teremtődött és aránylag egymáshoz közelebb álló személyek -csoportjából áll; és ily módon hozzájárul a tömeg fentartásához, -amennyiben pontosabban és gyorsabban végzi a mozdulatokat.»<a name= -"FNanchor_70" id="FNanchor_70"></a><a href="#Footnote_70" class= -"fnanchor">70)</a></p> -<p>2. Oly esetben, amikor az egész csoportnak meg kell mozdulnia -minden egyes társadalmi czél érdekében, elmaradhatatlanok a belső -súrlódások. Ennek az anarchikus állapotnak tipikus példája az olyan -társadalom, amelyben egyetlen ellenző tagnak a <i>vétója</i> -megakadályozza az érvénybelépését az oly szabálynak, amelyet a -többség elfogadott. Ezek a súrlódások eltünnek vagy nagyon -gyöngülnek ott, ahol külön szerveket teremtenek, amelyek különleges -biztosítékai az illetékességnek és a szervező feladatra való -alkalmatosságnak.</p> -<p>3. Végül ennek a szervezetnek harmadik előnye az, hogy a -kollektiv erőknek jobb irányítását biztosítja. A tömeg, amikor -cselekszik, sohasem tud felülemelkedni bizonyos meglehetősen -alacsony szellemi szinvonalon. A legjobb tanácsadók talán nem is -lesznek mindig azok, akik meg tudják hallatni szavukat a tömeggel. -Ellenben egy kisebbség mellett, ahol sok a rátermettség, a tehetség -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> könnyebben csinálhat karriért és -könnyebben hozzájuthat ahhoz a tekintélyhez, amely megilleti.</p> -<p>Ezt az utóbbi pontot, véleményünk szerint, bizonyos fentartással -lehet csak elfogadni. Simmel elismeri, hogy «valamely hivatalnoki -testületben a féltékenység gyakran megfosztja a tehetséget az őt -megillető befolyástól, ellenben a tömeg, amely lemond minden -személyes ítéletről, könnyen követi a geniális vezért.»<a name= -"FNanchor_71" id="FNanchor_71"></a><a href="#Footnote_71" class= -"fnanchor">71)</a></p> -<p>Meg kell jegyeznünk ezenkívül, hogy a társadalmi szervek -differencziálódása együtt jár bizonyos hátrányokkal úgy a -társadalom, mint az egyén szempontjából. A társadalom szempontjából -a hátrány az, hogy a differencziálódott szervek gyakran önmagukat -kezdik czélul tekinteni, holott ők eszközök csak az összesség -szolgálatában és arra törekszenek, hogy a társadalmi test rovására -fenmaradjanak és gyarapodjanak. Az egyén szempontjából az a -hátrány, hogy az egyén, aki bizonyos funkczióra van korlátozva, -végül azonosítja magát ezzel a funkczióval és teljesen beléje -olvad. Előmozdítja saját kasztjának minden elfogultságát és minden -ügyét, jót és rosszat egyaránt. Részese annak a hibának, annak a -szellemi sülyedésnek, amelyet testületi szellemnek nevezünk.</p> -<p>A kiválasztottak törvénye közvetetlenül belekapcsolódik a -társadalmi differencziáczió törvényébe. Ennek a törvénynek a hatása -úgy jellemezhető, hogy az valamely társadalom konzerváló -befolyásainak a kivonata. Mert az arisztokrácziák és <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> a -kiválasztottak, bármily fajtájúak, lényegükben konzervativ elemek. -Ámde a kiválasztottak szerepe a történelem folyamán módosult.</p> -<p>Kezdetben a kiválasztottak, minthogy az erő alapján választódtak -ki, szükségképen deszpoták volták. Manapság ez már nincs így -szükségszerűen. A társadalmi kiválasztottak (értelmiség, művészet -és tudomány szempontjából) gyakran kívül maradnak a kormányzáson. -Azok, akik a kormányzást végzik, ritkán tartoznak a kiválasztottak -közzé. Ebből az következik, hogy manapság a kiválasztottak nem -szükségképpen hatalmaskodók és nem szükségképpen ellenségei az -újításoknak. Sőt néha az újítások barátai és progresszisták is -lehetnek. Különösen Oroszországban van ez így, ahol igen sokan, -akik egyben a született arisztokraták és az értelmiségi -kiválasztottak közé tartoznak, hívei a progresszista és forradalmi -eszméknek.</p> -<p>Novicow igen szellemesen fejtegeti, hogy a kiválasztottak és a -haladás között nincs összeférhetetlenség. A kiválasztottak (nemcsak -tudósok, hanem írók és művészek is) előmozdítják az új és paradox -eszmék terjedését érzésbeli finomságukkal, művészi érzékükkel, -amely képessé teszi őket arra, hogy ezeket az eszméket oly formába -öntsék, amelyben befogadhatja őket a nyers köztudat is. «A -kiválasztottak, – mondja Novicow, – valamely társaságnak nemcsak -eszméit dolgozzák ki, hanem érzéseit is. Már pedig az érzések -sokkal fontosabbak még az eszméknél is a vágyak és akarások -szempontjából… Sőt az érzés óriási hatalom a külső eszmékkel való -kapcsolatánál fogva. Mikor ez utóbbiak bántják az <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> érzést, -ez fellázad és gyakran elkergeti a betolakodókat. Hogy -elterjedhessen, minden eszmének rokonszenves formában kell -jelentkeznie: Nyiss ki egy könyvet. Ha a kiválóság bélyegével -áldott szellem írta, a könyv vonzódást ébreszt benned. Végig fogod -olvasni az egész kötetet. Valami titokzatos erő árad ki feléd a -szerzőből; minden mondata behatol értelmi világodba. Az ilyen -könyvnek mély és tartós a hatása. Még ha paradox is, akkor is -kivonod a szerző nézeteiből az igazságnak azt a maradékát, amely -gyakran keveredik tévedéssel. Ellenben, ha a könyv sérti az -érzésedet, akkor mindebből semmisem következik be, és a könyvet pár -oldal elolvasása után nyugodtan eldobhatod.»</p> -<p>«A kiválasztottak azok, akik valamely nemzet életének minden -egyes korszakában meghatározzák azt, mi a kiváló és mi nem az. A -kiválóság manapság nem az, ami tegnap volt, és az sem, ami holnap -lesz. De mindig van olyan kiválóság, amely a jelen -kiválósága.»<a name="FNanchor_72" id="FNanchor_72"></a><a href= -"#Footnote_72" class="fnanchor">72)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -A társadalmi szolidaritás és a csordaszellem törvénye.</h3> -<p>A szolidaritás törvénye belekapcsolódik közvetetlenül a -társadalmi fenmaradás alapvető törvényébe. A szolidaritás egyrészt -valóban azért működik, hogy legyőzze a külső ellenségeket, másrészt -pedig azért, hogy megsemmisítse a veszedelmes vagy lázongó belső -elemeket. Arra igyekszik, hogy szilárdítsa a már meglévő társadalmi -kapcsot. Érdek- és védelmi közösségbe egyesíti mindazokat az -egyéneket, akik ugyanabban a pillanatban ugyanannak a csoportnak -tagjai. A szolidaritás úgyszólván a térben való társadalmi -folytonosság, mintahogy a társadalmi folytonosság időben való -szolidaritásféléje a nemzedékeknek, amelyek egymásra következnek -valamely csoport élete során.</p> -<p>A szolidaritás törvénye alkalmazható az emberi tevékenység -minden területére. Van gazdasági szolidaritás; politikai -szolidaritás (egy párt kebelében), vallási szolidaritás, -foglalkozásbeli szolidaritás (testületi szellem), -osztályszolidaritás (nemesi szellem, polgári szellem, proletár -szellem). A szolidaritást napjainkban sokan tanulmányozták. Számos -szerző tanulmányozta hatásait (Izoulet, Bourgeois, stb.). Sajnos, -az eszméket nem egyszer elhomályosította e téren a biológiai -metaforákkal való visszaélés és az a jogosulatlan törekvés, hogy a -társadalmat organizmussal, a gondolkozó egyéneket pedig élő -sejtekkel <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> fogják egy kalap alá. Az a -kizárólagosan optimista szempont is, amelyből vizsgálták a -szolidaritást, hozzájárult az eszmék meghamisításához.</p> -<p>Megmondottuk már föntebb: a szolidaritás önmagában közönyös és -erkölcsi érzék hiján való. Czélja és eredményei szerint lehet -helyes és jó, vagy bűnös és ártalmas. Exakt társadalmi lélektan -szempontjából a szolidaritás nem egyéb, mint többszörös egoizmus, -egyéni egoizmusok összesűrűsödése és elkesernyesedése. Az -osztálydühök és a testületi dühök százszorta vakabbak, szivósabbak -és engesztelhetetlenebbek, mint az egyéni dühök. A szolidaritás -szelleme lényegében antiindividualista, bizalmatlankodik minden -egyéniségben, amely elüt valamelyest az átlagosság szürke -szinkeverékétől. Az embernek nem is kell kiválóbbnak lennie, mint a -többiek, hogy gyűlöljék. Nem fogják megbocsátani neki azt sem, hogy -<i>eltérő</i> a többitől, hogy eredeti.</p> -<p>A szolidaritás szelleme gyűlöli a közömböseket és a kényeseket, -akik távol maradnak a csoport érdekeitől és apró mesterkedéseitől. -Többre becsüli a mesterkedőket, a harczosokat, azokat, akik -láttatják magukat. Megértjük az üldözéseket, amelyekből Rousseaunak -kijutott, ha ismerjük szellemi magatartását, amelyet ő maga -jellemzett. «Természetesen én is alárendelem magam, – írja, – annak -a nagy erkölcsi parancsnak, amely azonban lerombolója az egész -társadalmi rendnek: hogy <i>sohase kerüljek oly helyzetbe, amelyben -mások kárában találom meg a saját hasznomat</i>. Az, aki szigorúan -követni akarja ezt a parancsot, mást nem tehet, mint hogy teljesen -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> visszavonul a társadalomtól, és aki így -él, elvonulva, már ennélfogva követi ezt a parancsot, anélkül, hogy -gondolnia kellene rá.»<a name="FNanchor_73" id= -"FNanchor_73"></a><a href="#Footnote_73" class="fnanchor">73)</a> -Rousseaut azért gyűlölték, mert ezt a parancsot követte. És amikor -panaszkodott és tiltakozott, a társadalom nem törődött ilyen -kicsiséggel. Őrjöngve kiáltotta, hogy üldözni kell!</p> -<p>Mint a közömböseket, épp úgy gyűlöli a szolidaritás szelleme a -kritikai szellemeket is. Mert ezek nem hajolnak a kötelező -parancsok jármába.</p> -<p>A szolidaritás szelleme lényegében konzervativ, mert lényegében -kényszerítő erejű és zsarnoki. Névtelen és felelőtlen zsarnokság és -egyben szolgalelküség, mert a ki kimondja a szolidaritást, az -kimondta a tömegbe sorozást is. A szolidaritás szelleme az -engedelmességi szellem fenmaradása, amely oly sokáig uralkodott az -emberi nyájakon. Nietzsche csodálatosan kimutatja ezt. «Mióta -emberek voltak, mindig voltak emberi nyájak is (családok, -közösségek, törzsek, népek, államok, egyházak szövetkezései) és -mindig nagy volt az engedelmeskedők száma a parancsolók kis -számához képest; – ha tekintetbe vesszük tehát, hogy az -engedelmességet gyakorolták és nevelték legjobban és leghosszabb -időn át mindmáig az emberek között, akkor könnyen föltehető, hogy -általában minden emberben megvan az engedelmesség, mint belső -szükség, mint valamelyes <i>formális lelkiismeret</i>, amely -parancsol: Föltétlenül meg kell tenned valamit, semmiesetre sem -kell megtenned valamit, szóval <i>kell</i> valamit tenned vagy nem -tenned. Az ember igyekszik kielégíteni <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ezt a -szükségletét és anyagot adni neki. E szükséglet erejéhez, -türelmetlenségéhez, energiájához képest, válogatás nélkül, vad -étvágygyal habzsol és elfogad mindent, amit fülébe súgnak azok, -akik parancsolnak neki, akár a szülei, akár a gazdái, akár a -törvények, az osztályelfogultságok vagy a közvélemény… Ebből -következik, hogy a nyájember ma Európában úgy viselkedik, mintha ő -volna az egyedüli hatalomra jogosult emberfaj; azokat az erényeket, -amelyek hasznossá teszik őt a nyáj számára, úgy dicsőiti, mint az -egyedüli, igazán emberi erényeket.»<a name="FNanchor_74" id= -"FNanchor_74"></a><a href="#Footnote_74" class= -"fnanchor">74)</a></p> -<p>Látjuk, hogy a szolidaritás szellemének igazi alapja a -csordaszellem. Ennek következtében gyanakodnak rá és társadalmi -vesztegzárba teszik azt, aki egyedül él, aki félrevonul, aki az -egyedüllét akarásának adja jelét, akinek nincsenek -«kapcsolatai».</p> -<p>Aki egyedül él, az gonosz, – így mondják. – Emlékezzünk csak -vissza <i>Zola: Páris Gyomra</i> czímű regényében a szelid és -ártalmatlan Florentra, akit a kerület bamba gyűlölettel kinoz, mert -magányban és filantrop utopista álmodozásban él. Az lesz bűnössé, -aki távoltartja magát a dőre és dühöngő csordaszövetségektől; aki -nem akar együtt üvölteni a farkasokkal.</p> -<p>A szolidaritás és a konzervativ csordalét e szellemének egyik -követelménye az, hogy a közvélemény tisztelete és az attól való -félelem általánossá válik. Következménye annak az általánosítása -is, amit Nietzsche a csorda-hiúságnak nevez: «A hiú, – mondja -Nietzsche, – örül minden <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span> jó véleménynek, amelylyel felőle -vannak (tekintet nélkül arra, hogy milyen az igazi jelleme), de -bántja őt minden rossz vélemény: mert rabszolgája mindakettőnek; -úgy <i>érzi</i>, hogy rabszolgája annak a régebbi rabszolgasági -ösztönnek a következtében, amely uralkodik rajta. A «rabszolga» az -a hiú ember vérében, a rabszolga hitványságának maradványa, amely -arra készti, hogy térdre boruljon rögtön ez előtt a vélemény előtt, -mintha nem provokálta volna. – És ismétlem: a hiúság -atavizmus.»<a name="FNanchor_75" id="FNanchor_75"></a><a href= -"#Footnote_75" class="fnanchor">75)</a></p> -<p>A társadalom nem mulasztja el a saját fentartására hasznosítani -az egyénnek e hajlamait a szolgalelküségre, és isteníti a -<i>közvéleményt</i>.</p> -<p>Az autarchikus és individualista filozófia ellenben Tolsztoj -jeligéjét fogadja el: «Ne ítélj!» – azzal az axiomával egyetemben, -amely szükségszerű kiegészítése az előbbinek: «Fütyülj mások -véleményére!» «A leghatalmasabb az, aki leginkább egyedül áll», – -mondja Ibsen.</p> -<p>Az eddig fejtegetett megfigyelések ráillenek minden -szolidaritásra, amelynek az a törekvése, hogy hatással legyen a -tudatokra és ellenőrizze az egyéni cselekvéseket. – Az a kérdés, -vajjon ráillik olyan szolidaritásra is, amely tisztára -gazdasági?</p> -<p>A mi véleményünk szerint a tisztára gazdasági szolidaritás, -olyanforma, aminő például az angol <i>Trade-Union</i>-ökben -működik, azzal a föltétellel, hogy kizárólag gazdasági marad, -elkerülheti azokat a hátrányokat, amelyeket föntebb kifejtettünk. -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Hasznára válhat a munkásnak, amennyiben megvédelmezi őt a -gazdasági kényszer ellen és néha bizonyos erkölcsi kényszer ellen -is, amelyet a munkaadó fejt ki. Másrészt ez a gazdasági -szolidaritás nem nyomja el, hanem teljesen szabadnak hagyja az -egyéni tudatot és viselkedést. A gazdasági szolidaritás az egyén -életének csak egy töredékét hálózza be, és a maga hatáskörén kívül -állónak tekinti a tevékenységnek minden oly fajtáját, amely nem -gazdasági tevékenység.</p> -<p>Mindazáltal e téren is van veszedelem, amelyet kerülni kell, s -ez az, hogy a gazdasági szolidaritás ne alakuljon át erkölcsi -kényszerré és ellenőrzéssé. Ezt a lépést igen könnyű megtenni. -Gondoljunk csak arra a szoros erkölcsi fegyelemre, amelynek igájába -hajtották a középkor czéhjei tagjaiknak a magánéletét. -Nyilvánvalóan szükséges, hogy az ipari társulás tekintsen el -föltétlenül a családi, rokonsági, stb. kapcsolatoktól. Voltak -bizonyos angol <i>Trade-Union</i>-ök, amelyek megtartották az -inaskodás szabályozását, és jogot adtak az apának arra, hogy fiát -bevezesse a foglalkozásába, anélkül, hogy alávesse őt az inaskodás -kötelezettségének.<a name="FNanchor_76" id= -"FNanchor_76"></a><a href="#Footnote_76" class="fnanchor">76)</a> -Az efféle eljárás mind anakronizmus, amely nyilvánvalóan -beleütközik a kizáróan gazdasági szolidaritás elveibe.</p> -<p>Azzal a föltétellel, hogy szükségkép óvakodik minden idegen -befolyás visszaélő beavatkozásától, véleményünk szerint, a -gazdasági szolidaritás kielégítő módon összeegyezteti a csoport -érdekeit és az egyén függetlenségét. Az unionisták, <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> -amennyiben unionisták, nem vallanak semmiféle vallási, politikai, -sőt erkölcsi doktrinát sem.</p> -<h3>VI. FEJEZET.<br /> -Az egyformaság törvénye és a nem egyformák kiküszöbölésének -törvénye.</h3> -<p>Ez a törvény nem egyéb, mint a szolidaritás törvényének -alkalmazása. Abban áll, hogy minden szervezett társadalom megkiván -a maga tagjaitól bizonyos hasonlóságot a viselkedésben, a -szokásokban, sőt még a véleményekben és a gondolatokban is. Minden -társadalomban megvan az a hajlandóság, hogy ne csupán a testet -hajtsa a maga igájába, hanem az értelmet és az akaratot is. Minden -társadalom többé-kevésbbé megvalósítani igyekszik egy híres rendnek -a jelszavát: <i>Perinde ac cadaver</i>. Tagjaira rákényszerít -bizonyos fajta lelki mimetizmust. «Vannak állatok, – mondja -Sighele, – amelyek fölveszik a növény- és ásványmiliők szinét, -amelyekben élnek; vannak emberek, amelyek fölveszik csoportjuknak -az erkölcsi szinét.»<a name="FNanchor_77" id= -"FNanchor_77"></a><a href="#Footnote_77" class= -"fnanchor">77)</a></p> -<p>Az egyformaságnak ez a törvénye maga után vonja azt a törvényt, -amely szerint azokat az egyéneket, akik lázonganak ez ellen az -egyformaság ellen, ki kell küszöbölni. A csoport ellenállhatatlan -és részben tudattalan nyomást fejt ki az olyan lény -kiküszöbölésére, aki vonakodik alávetni <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> magát a -környező erkölcsi és társadalmi fegyelemnek. Az ilyen egyén, Guyau -kifejezése szerint, a türelmetlenség légkörét teremti meg maga -körül.</p> -<p>Az üldözés, – mondja Bagehot,<a name="FNanchor_78" id= -"FNanchor_78"></a><a href="#Footnote_78" class="fnanchor">78)</a> – -kiegészíti az utánzást: «Valamennyi vad, jobban mondva, valamennyi -tudatlan emberben megvan a hajlandóság az üldözésre, még -szembetünőbben, mint az utánzásra. Nincs barbár, aki bele tudna -nyugodni abba, hogy a nemzet valamelyik tagja eltérjen törzsének -barbár szokásaitól és ősi hagyományaitól. Legtöbbször az egész -törzs azt várná, hogy az istenek megfenyítik, ha azok közül, akik a -törzset alkotják, csak egy is lemondana az ősi szokásokról vagy -valami újításra adna példát. A modern időkben és a mai erkölcsi -érzésű országokban, azt gondoljuk, hogy mindenki csak a maga -cselekedeteiért felelős, és nem tudjuk elhinni, hogy mások hibája -bennünket is bűnösökké tehetne. A bűnösség a mi véleményünk szerint -személyes folt, amely szabadon választott viselkedés következménye -és csak azt bélyegzi meg, aki ezt a viselkedést választotta. De a -kezdetleges korszakokban azt hiszik, hogy a törzs egyetlen tagjának -cselekedete istentelenséggel szennyezi be az egész törzset; ez az -egy cselekedet rászabadítja az egész törzsre az égi fenyítést, -minthogy megsérti a törzs külön istenségét. Ezeknek a korszakoknak -politikai eszmeköréből hiányzik a korlátolt felelősség.» – Helyén -való most az <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> a megjegyzés, hogy ennek a szellemi -állapotnak sok maradványa megvan még közöttünk is. Valamely -osztály, valamely kaszt, hatóság, hivatal, nem bocsát meg tagjai -közül senkinek sem oly cselekedetet, amely, – bárha saját egyéni -elhatározása, – oly természetű, hogy sérti a közvélemény -gondolatait vagy akár elfogultságait is. Mert a közvélemény az az -istenség, amelynek bosszújától ma mindennél jobban félnek az -emberek. Ennélfogva az egyén legyen egyforma és nyájbeli, ha -harmoniában akar lenni a csoport erkölcsével.</p> -<p>Ez a kiküszöbölési törvény nemcsak a független vagy lázongó -egyéneket sújtja, hanem a gyönge, törékeny és a csoport erősítésére -nem alkalmas egyéneket is. Ez a csoporterkölcs teljesen állati. Az, -aki megfigyelte a háziállatok szokásait, nem egyszer láthatta, hogy -egész udvarnyi baromfi rárohant egyetlen beteg csirkére, hogy -csőrével halálra verje. Hasonló tények történnek az emberi -társadalmakban is.</p> -<p>A gyöngéknek és nem alkalmasoknak ez a kiküszöbölő erkölcse a -maga egész naiv kegyetlenségében megmutatkozik azoknál a -szocziológusoknál, akik azt szeretnék, hogy az emberi társadalmak -az állati társadalmak mintájára alakuljanak ki. Ezeknek a -szocziológusoknak a könyveiben szünetlenül visszatér a -<i>kiküszöbölés</i> szó, unalmas állhatatossággal és az egyénnek -teljesen darwinszerű megvetésével. A legtipikusabb ezek között az -írók között egy Lipcsében megjelent kis röpiratnak a névtelen -szerzője. A röpirat czíme ez: <i>Die Aristokratie des Geistes</i> -(A szellem arisztokrácziája). Ez a szerző oly társadalom -hipotézisét <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> fejtegeti, amely az «észszerű» -kiválasztás elvén alapszik, s amelyben <i>ad hoc</i> -intézkedésekkel kiküszöbölnék azokat az egyéneket, akiket a faj -haladására nézve akadályoknak vagy hátrányosaknak tartanak. Külön -városokat tartanának fenn az alkoholistáknak és a kicsapongóknak, -ahol ingyen és bőségesen szolgálnák ki őket mindazzal, ami a -föltevés szerint alkalmas arra, hogy gyors eltünésüket vonja maga -után. «Ott, – mondja a szerző, – virulnának Bacchus és Venus -templomai, a játékbarlangok, a tingli-tanglik és a -pornográf-irodalom; a szeszgyártás olcsón és veszteséggel folyna, -mert a «konzervativ kiválasztó» párt gazdagjai fölöslegük egy -részét beleölnék a lumpok torkába, az emberi faj érdekében.»</p> -<p>Kiviláglik mindebből bájos szelleme e társadalmi filozófiának, -amely szerint nem a haladás van az emberiség kedvéért, hanem az -emberiség a haladás kedvéért.</p> -<h3>VII. FEJEZET.<br /> -A társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye.</h3> -<p>Látszólag két ellentmondó törvényhez érkeztünk, amelyek egymás -hatásait ellensúlyozzák ugyanazon czél: a társadalmak fentartása -érdekében.</p> -<p>Bizonyos esetekben a mozdulatlanság vagy az újítások ellenzése -kedvez a társadalmi csoport fentartásának. Erről akkor van szó, -mikor a társadalmak <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> össze nem illő elemekből alakultak ki -és lappangó vagy nyilt ellenségeskedések válságait élik. Ilyen -esetben veszedelem minden rázkódás, bárhonnan jöjjön is; sőt -kerülni kell a leghasznosabb rendszabályokat is, hacsak a -legcsekélyebb megrázkódtatást vonják is maguk után. Ez az oka -annak, hogy az olyan bonyolult állam, mint Ausztria, amelynek -egyensúlya örökösen ingadozó, elvileg határozottan konzervativ, -minthogy minden változás jóvá nem tehető zavarokat idézhetne fel -benne. Ugyanez a konzervativizmus jelentkezik mindannyiszor, amikor -valamely társadalmi forma túléli saját létjogosultságát, úgy hogy -alkotó elemei hajlandók minden perczben másfajta társadalmi -kombinácziókba átlépni.</p> -<p>Más esetekben, a társadalmi formák legszélső rugalmasságára van -szükség maradandóságuk érdekében. «Igy vannak azok a körök, – -mondja Simmel, – amelyeknek létét türik csak valamely -terjedelmesebb csoport kebelében, vagy amelyek csupán meg nem -engedett utakon-módokon tartják fenn magukat. Az ilyen társadalmak -csak rendkívüli rugalmasságuknál fogva, de azért elegendő -szilárdságukat megőrizve, élhetnek meg az örökös védekezés -állapotában, úgy, hogy ha kell, alkalomadtán a védekezésből gyorsan -támadásba is átmehessenek és viszont. Arra van szükségük, hogy -beszivárogjanak valahogyan minden repedésbe, terjeszkedjenek vagy -összehúzódjanak a körülményekhez képest, és mint valami folyékony -elem, fölvegyenek minden elképzelhető alakot.»</p> -<p>Simmel megjegyzi azt is, hogy az arisztokrácziák, bármifélék -legyenek is, nemesiek, családiak, világiak, stb., legkönnyebben -maradhatnak <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> mozdulatlanok. Ellenben a -középosztályoknak, amelyekhez szakadatlanul új elemek járulnak -fölülről is, alulról is, sokkal mozgékonyabb az életük.</p> -<p>A történeti fejlődés folyamán, úgy látszik, nyomon követhetjük, -– az igaz, hogy hullámzásokkal, – az újítást ellenző befolyások -fokozatos csökkenését. A kezdetleges társadalmak törvénye a -<i>status quo</i>, vagyis a mozdulatlanság. A modern -társadalmakban, a szabad vitatkozás uralma, a kritikai szellem -kifejlődése, a termelvények és gondolatok cseréjének könnyűsége -nemzetek és társadalmi csoportok között előmozdítják az újításokat -ellenző szellem háttérbe szorítását.</p> -<h3>VIII. FEJEZET.<br /> -A dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye.</h3> -<p>Láttuk, hogy minden kialakult társadalom arra törekszik, hogy -tagjaira értelmi és erkölcsi egyformaságot kényszerítsen rá. Ennek -a törvénynek egyik következménye az, hogy minden társadalomban -többé-kevésbbé tudatos dogmatizmus van. Ez alatt azt értjük, hogy -minden szervezett társadalomnak, nemzetnek, községnek, -arisztokrácziának, osztálynak, kasztnak, szüksége van arra, hogy -higyjen önnönmagában, saját erkölcsi és társadalmi értékében. -Nietzsche szavai szerint, ez az önnönmagában való hit a «gerincze» -minden községnek. Minden társadalom ösztönszerű szükségét érzi -annak, hogy dogmává <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> emelje saját tekintélyét, saját -fegyelmét, törvényeit és erkölcsét. A társadalmak keletkezésénél -mindig azt látjuk, hogy a társadalmi intézmények spontán isteni és -szent jellegüeknek tüntetik fel magukat.</p> -<p>A társadalmi dogmatizmus háromféle lehet: vallási, metafizikai -és erkölcsi.</p> -<p>A vallási dogmatizmus istenségnek tekinti a társadalmat, isteni -lénynek, amely felsőbbrendű az egyénnél, vagy legalább is úgy -tünteti fel a társadalmi tekintélyt, mint az isteni akaratnak a -kifolyását. Gondoljunk csak Bossuetre. – A gondolkozásnak ezt a -formáját egyébként nemcsak kizárólag teológiai politikusoknál -találjuk meg. Megvan ez számos olyan szocziológusnál is, aki -látszólag független minden vallási kapcsolattól. De ez utóbbiak -ahelyett, hogy a társadalmi tekintélyt úgy fogják fel, mint az -isteni tekintély kifolyását és jelképét, ellenkezőleg az isten -fogalmát tartják a társadalomról való tapasztalati felfogásunk -metafizikai kifejeződésének.</p> -<p>Mindenesetre vannak tagadhatatlan analógiák a társadalomról és -az istenről alkotott felfogásunk között. Simmel jól megvilágította -ezt a kérdést. Őszerinte: «A társadalmi tudományok fejlődése -észrevétette velünk minden vallási eszmében valamely társadalmi -reálitásnak a szimbolumát. Minden képzet, amely az Isten -eszméjében, mint valami imaginárius gyujtópontban, találkozik, -levezethető azokból a reális kapcsolatokból, amelyekben a -társadalom az egyénnel van. A társadalom az az egyetemes hatalom, -melytől az egyén függ, aki egyben különböző tőle és azonos vele. Az -elmult és a jelenlévő nemzedékek <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> képén a társadalom -egyszerre megvan az egyénben és az egyénen kívül. Meg nem -magyarázott akarásainak sokfélesége magában foglalja a lények -mindennemű küzdelmeinek az elvét, és a társadalom emellett mégis -egység. A társadalom felruházza az egyént erőivel, ugyanakkor, -amikor megszabja az egyén kötelességeit: a társadalom határozza meg -az egyént és azt akarja, hogy az egyén felelős legyen. Szóval -minden érzést, minden gondolatot, minden kötelezettséget, amelyet a -teológia az egyénnek az Istennel való kapcsolatából magyaráz, a -szocziológia az egyénnek a társadalommal való kapcsolatából -magyaráz meg. Az erkölcs tudományában a társadalmat illeti meg az -istenség szerepe.»<a name="FNanchor_79" id= -"FNanchor_79"></a><a href="#Footnote_79" class= -"fnanchor">79)</a></p> -<p>Ezek az analógiák megmagyarázzák természetszerüen azt a -társadalmi platonizmust, mondhatnók, azt a társadalmi fétisizmust, -amely a társadalmat isteníti.<a name="FNanchor_80" id= -"FNanchor_80"></a><a href="#Footnote_80" class= -"fnanchor">80)</a></p> -<p>Máskor meg a társadalmi dogmatizmus metafizikai formát ölt. -Ilyen a formája Hegelnél. E szerint a filozófus szerint: az állam -önmagában véve észszerű; oly abszolút valóság, amely az egyén -fölött való. Felségjoga van az egyénnel szemben. Önmagában -bennerejlő és isteni oknál fogva létezik. «Isteni saját -lényegében.» <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Erkölcsi formájában, a társadalmi dogmatizmus azt állítja, hogy -az állam legfőbb és védő működése erkölcsi működés: az -igazságszolgáltatás. Azt a hitet igyekszik uralomra juttatni az -állam, hogy van a társadalomban, a társadalom összességében, valami -bennerejlő észelv, amely végül diadalra juttatja azt, ami födi az -igazságot, vagyis ami megfelel a dolgok természetének, nemcsak a -jelenben, hanem a jövendő, ma még nem létező állapotban is. Az, -amit a dolgok természetének mondanak, egyébként nem más, mint a -társadalom életszükségleteinek összessége, vagy más szavakkal: az -általános érdek. Az erkölcs voltaképpen nem egyéb, mint társadalmi -utilitarizmus. «Mikor azt látjuk – mondja Novicow, – hogy az -események fordulata véleményünk szerint megfelel a dolgok -természetének, akkor azt mondjuk, hogy a jó diadalmaskodik. Mikor -azt látjuk, hogy az emberi intézmények aszerint rendezkednek el, a -mi véleményünk szerint megfelel a dolgok természetének, akkor azt -mondjuk, hogy az <i>igazságosság</i> diadalmaskodik.»<a name= -"FNanchor_81" id="FNanchor_81"></a><a href="#Footnote_81" class= -"fnanchor">81)</a></p> -<p>Mennél jobban vizsgáljuk a különféle társadalmak erkölcsi -kodexeit, annál jobban látjuk, hogy azok nem egyebek, mint a -társadalmi életszükségletek szublimizácziója, mint a kollektiv -egoizmus imperativusza.</p> -<p>Szóvátehetjük itt azt az ellentétet, amely úgyszólván mindenkor -fennáll a társadalmi berendezkedések látszólagos moralizmusa és -reális immoralizmusa között. Machiavelli valószínűleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> -megformulázta minden kormányzás politikáját, mikor megformulázta -saját <i>fejedelmének</i> a politikáját. «Az, ahogyan élünk, oly -távol esik attól, ahogyan élnünk kellene, hogy az, aki azt, ami -történik, annak fogja fel, aminek történni kellene, inkább saját -romlását, mint saját fentartását idézi elő, mert annak az embernek, -aki azt vallja, hogy mindenesetre jó akar lenni oly sok más ember -közepette, aki nem jó, előbb-utóbb el kell vesznie. Szükséges -ennélfogva, hogy az a fejedelem, aki fenn akar maradni, arra -használja fel tehetségét, hogy ne legyen jó, hogy tehetségét úgy -használja fel, ahogy azt a szükségszerűség megkivánja. Ha mindent -fontolóra veszünk, az, ami erénynek látszik, ha gyakorolja, -tönkreteszi őt; ellenben az, ami bűnnek látszik, nem egyéb, mint -saját biztosságának és szerencséjének az oka.»<a name="FNanchor_82" -id="FNanchor_82"></a><a href="#Footnote_82" class= -"fnanchor">82)</a> Az a társadalom, amely első sorban saját magát -akarja fentartani, nem ismer el voltaképpen semmiféle kötelességet -az egyénnel szemben. Pedagógiákat gyárt magának, amelyeknek az a -rendeltetésük, hogy a kellő mértékben illúziót ébresszenek az -egyénben.</p> -<p>A társadalmi dogmatizmus spontán formája nem egyéb, mint a -közvéleménynek, ennek az egyre hatalmasabb kultuszú istenségnek, a -tekintélyi és szakértői bölcsesége. – Az újítások ellenzése és a -konzervativizmus, a személyiségek gyülölete és az intézmények vak -tisztelete: ime ezek a közvélemény lényeges alkotó elemei.</p> -<p>Néhány szóval megemlékezünk most még arról a törvényről is, -amelyet a társadalmi <i>optimizmus</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> -törvényének neveztünk. Ez a törvény nem egyéb, mint a társadalmi -dogmatizmus egy formája. A társadalmi csoportnak az az érdeke, hogy -megakadályozza a társadalmi pesszimizmus minden tanának a -terjesztését, mert ez arra alkalmas, hogy előmozdítsa az -elégületlenség általánosítását vagy a társadalmi elv iránt való -bizalmatlanságot.</p> -<p>A társadalmi csoport Leibniz szerint azt akarja: «hogy senkise -tartozzék bele egykönnyen az elégületlenek tömegébe, abban a -respublicában, ahol él.» Azt akarja, hogy mindenki azt higyje, hogy -minden a legjobban van úgy, ahogy van, a legjobb társadalomban. Az -egyént meg kell győzni arról, hogy a társadalom oly boldogság -igéretét nyujtja neki, amelyet csak az ügyetlenek és a gyöngék -szalasztanak el. Minthogy az egyén természetesen nem sorozza magát -e két kategória egyikébe sem, hajlani fog a cselekvésre azzal a -naiv és hasznos bizakodással, amelyet szívesen lát a társadalom az -egyén lelkében. Az eszménykép az volna, hogy az egyént annyira -áthassa a társadalmi mechanizmus tökéletességébe vetett hit, hogy -még az esetben is, ha vereséget szenved, vereségét ne tulajdonítsa -másnak, mint saját magának és ne tulajdonítsa soha a -társadalomnak.</p> -<p>A társadalmi optimizmus e törvényével van kapcsolatban az a -tény, hogy a <i>filiszter</i>, vagyis a tökéletes egyformaság híve, -az, akit teljesen áthatnak az orthodox társadalmi doktrinák, -egyhangúlag hitetlenkedik a pesszimista írókban. A filiszter -személyes sértésnek fogja fel az emberiség és a társadalom -pesszimista felfogását. Az <span class="pagenum"><a name="Page_118" -id="Page_118">-118-</a></span> ő szemében a társadalmi pesszimisták -formátlan vagy megsavanyodott és mindenesetre goromba -lelkek.<a name="FNanchor_83" id="FNanchor_83"></a><a href= -"#Footnote_83" class="fnanchor">83)</a></p> -<h3>IX. FEJEZET.<br /> -A társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság törvénye. – A -társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés.</h3> -<p>A társadalmi formaságok törvénye belekapcsolódik abba, amit a -társadalmi dogmatizmusról mondtunk. – Mint minden dogma, a -társadalmi dogmák is bizonyos konvenczionális és czeremóniás -szertartásokban testesülnek meg, amelyek azt alkotják, amit -Tolsztoj a világ vallásának mondana. Minden társadalom, főkép ha -arisztokratikus, vagy annak hiszi magát, elfogad egy tömeg -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> szokást, formaságot, világi -szertartást, amely ránézve fontos eszköze az összfentartásnak. Ha -valaki mulatságból megtartaná afféle könyv filozófiáját, aminő -Staffe báróné könyve <i>(Règles du savoir-vivre)</i>, akkor -valószínűleg rájönne, hogy e szabályok szelleme nem egyéb, mint -féltékeny osztály-konzervativizmus.</p> -<p>A nőknek e téren fontos szerepük van. A nő konzervativ és -féltékeny őrzője az etikettnek. Ő az, aki az úgynevezett «világot» -kormányozza. A «hölgy» hatalma a polgári világban egyszerre rejtett -és mindenható. «Megállapítom, – írja egy korunkbeli publiczista, – -a nők rengeteg többségénél a hierarchia osztályozásainak és -etikettjének makacs babonaságát. Akármilyen rangú legyen, -akármilyen legyen a toilette-je, kapard meg a nőt és kibújik belőle -a «<i>delnő</i>», Schopenhauer rettentő delnője, azzal a makacs és -beteges elfogultságával, hogy egyenlőnek mutassa magát egy másik -nővel, aki magasabbrendűnek hiszi magát, és dühösen tiltakozik az -ellen, hogy egy kalap alá vonják egy harmadik nővel… aki egyenlőnek -akar látszani vele. Milyen mániákusan választja ki és szabályozza -toilette-jének, háztartásának és budgetjének minden részletét, hogy -társadalmi magasabbrendűségét bizonyítsa vagy színlelje.»</p> -<p>«Ha jobban belemélyedek ebbe a kérdésbe, ebben látom a polgári -lélektan tünetét, szimbolumát és foglalatját. A világi hiúság elvei -uralkodnak egyaránt a toilette-en, a czeremóniákon és a -legkomolyabb dolgokon: a házasságon, a kapcsolatokon, a nevelésen, -a pályaválasztáson, az élet és a boldogság programmján. A nők -ugyanazon <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> eszménykép szerint ítélnek meg egy nagy -embert és választanak ki egy kalapot. Ez a szellemi állapot -érthetetlenné és gyülöletessé tesz a szemükben minden olyan -átalakulást, amely a dolgok rendjét felbontaná és újra osztályozná, -amely felborítaná a konvenczionális hierarchiát, a nők vallását és -életét.»<a name="FNanchor_84" id="FNanchor_84"></a><a href= -"#Footnote_84" class="fnanchor">84)</a></p> -<p>A <i>társadalmi formaságok</i> törvényéhez kapcsolódik mindjárt -az a törvény, amelyet a <i>csoporthazugság</i> törvényének -neveztünk.</p> -<p>Minden csoport tudatosan óvja azokat az illúziókat és -konvencziókat, amelyek hasznára válnak saját társadalmi -presztizsének a fentartására. Max Nordau csodálatosan elemezte -azokat a konvenczionális hazugságokat, amelyekkel a társadalom -elámítani igyekszik az egyént.</p> -<p>Ezek a kollektiv hazugságok sokkal nagyobb számúak és sokkal -hatalmasabbak, érvényesülésük a történelem folyamán sokkal -szakadatlanabb és fontosabb, semhogy egyszerű tényt lássunk csak -bennök, nem pedig igazi törvényt: <i>a társadalmi őszintétlenség -törvényét</i>. Mint a küzdelem, amelynek egyik oldala csak, a -hazugság is integráns része a társadalmi szervezkedésnek.</p> -<p>Sighele azt állítja, hogy a hazugság társadalmi funkcziójának -fontossága oly mértékben növekszik, a mily mértékben a -czivilizáczió fejlődik. Ő szerinte két tipusa van a -czivilizácziónak: az erőszakon épült czivilizáczió és a doluszon -épült czivilizáczió. A második mai polgári társadalmunkban éli -virágkorát. Bevezetésében <span class="pagenum"><a name="Page_121" -id="Page_121">-121-</a></span> A. Menger könyvéhez (<i>Droit au -Produit intégral du Travail:</i> Jog a munka teljes eredményéhez), -Ch. Andler kifejt egynéhányat ezek közül a hazugságok közül: «Az -érvényben lévő törvénykönyvek, – mondja Ch. Andler, – elnyomják a -szegényt; kihagyták elfogultságaikból a nincsetlen osztályokat. Bár -az elnyomatást szentesítik, ennek eszközeit egyébként a -méltányosság aforizmáinak képmutatása alá rejtik. Kijelentik, hogy -<i>minden ember egyenlő a törvény előtt</i>, csakhogy ugyanazok a -jogok nem lehetnek egyformán hatékonyak azoknál, akiknek van -valamijök és azoknál, akiknek nincs semmijük. Azt mondják, hogy -<i>senkit sem véd meg a törvény nem-ismerése</i>, mintha a -gyakorlatban azok, akik nem tanulmányozzák hivatásszerűen a -törvényes eljárást, ismerhetnék annak minden csinját-binját. Ennek -az a következménye, hogy a gazdagok könnyen eligazodnak a törvények -szövevényében, mert jogcsavaró törvénytudókat fogadnak maguk mellé, -akiket megfizetnek. De a szegény eltéved a sűrűségben, ahol -kifosztják, ahol megfojtják, és ahol a legkisebb vigyázatlanságot -úgy büntetik, mint a bűntényt. Az állam ekként -igazságszolgáltatásának bonyolult készülékét, a mely részben -brutális fájdalmakkal van felfegyverezve, csupán a gazdagok -rendelkezésére bocsátja.»</p> -<p>Minden filozófiai és erkölcsi dogmatizmusban, minden társadalmi -gyámkodásban és fegyelemben rengeteg része van a konvencziónak és a -hazugságnak.</p> -<p>Valami képmutató megvetését látjuk mindannak, – írja Nietzsche, -– amit az emberek valójában <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> a legfontosabbnak -tekintenek: <i>minden, őket legközelebbről érintő dolognak</i>. -Például ezt mondják: «Azért eszünk csak, hogy éljünk», – oly -borzalmas hazugság ez, mint az a másik, amely gyermekek nemzését -emlegeti minden gyönyör igazi czéljakép.</p> -<p>– Viszont, a «fontos dolgok» nagy megbecsülése úgyszólván -sohasem egészen őszinte: a papok és a metafizikusok ugyan -hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről -képmutatóan túlzó <i>nyelvezettel</i> beszéljünk, de nem sikerült -nekik megváltoztatniok az érzést, amely e fontos dolgoknak nem -tulajdonít akkora fontosságot, mint azoknak a lenézett dolgoknak, -amelyek bennünket legközelebbről érintenek. – Borzasztó -következménye ennek a kettős képmutatásnak az is, hogy a bennünket -legközelebbről érintő dolgokról, például az evésről, alvásról, az -öltözködésről, a társadalmi kapcsolatokról, nem elmélkedünk, nem -reformáljuk őket folytonosan, elfogultságoktól menten és -<i>általánosan</i>, hanem minthogy ezt az ügyet kicsinyelni -szoktuk, értelmi és művészi figyelmünket nem pazaroljuk rá; -annyira, hogy míg egyfelől a megszokás és a léhaság könnyű diadalt -arat a megfontolatlan elemen, például a tapasztalatlan ifjúságon, -addig másfelől az a körülmény, hogy szakadatlanul megszegjük a test -és a szellem legegyszerübb törvényeit is, valamennyiünket, -fiatalokat és öregeket egyaránt, szégyenletes függésbe és -szolgaságba sodor, abba a függésbe, amely voltaképpen fölösleges, -függésbe az orvosoktól, professzoroktól és lelkiatyáktól, akiknek -nyomása mindig <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> érvényesült és érvényesül még most is, -az egész társadalomra.<a name="FNanchor_85" id= -"FNanchor_85"></a><a href="#Footnote_85" class= -"fnanchor">85)</a></p> -<p>Máshelyütt szokott csúfondároskodásával ostorozza Nietzsche -azoknak a moralistáknak a képmutatását, akik «úgy tesznek, mintha -nézeteikhez hideg, tiszta, mennyei ártatlanságú dialektika -önkénytelen eredményeként jutottak volna el, holott voltaképpen -előre felállított tételt védelmeznek, fáradságosan összekeresgélt -motivumokra támaszkodva… Az öreg Kantnak épp oly rideg, mint -szemérmetes tartüfködése, amelylyel rácsábítja az olvasót a -dialektika félreeső útjaira, amelyek az ő «kategorikus -imperativus»-ához visznek, vagy inkább ragadnak, ez a látvány -nevetésre készt bennünket, finom érzésüeket, akiknek vajmi csekély -mulatságunk telik abban, hogy öreg moralisták és erkölcsprédikálók -ravasz kajánkodásait fölfedjük.»<a name="FNanchor_86" id= -"FNanchor_86"></a><a href="#Footnote_86" class= -"fnanchor">86)</a></p> -<p>A társadalom annyira ragaszkodik azokhoz a nézetekhez, és -konvencziókhoz, amelyeket hasznosoknak ítél a saját fenmaradása -érdekében, hogy talán legjobban gyűlöli és legveszedelmesebbnek -tartja az emberi tipusok közül a dilettánst és az őszintét; mert az -egyik megveti, a másik visszautasítja azt, hogy részesévé legyen az -általános hazugságnak.</p> -<p>Befejeztük immár a fentartás főtörvényeinek felsorolását, -amelyeket véleményünk szerint ki kellett emelnünk a társadalmak -életében. E törvények hatása minden szervezett társadalmat akkora -tétlenségi erővel ruház fel, amelynek következtében <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> a -társadalom saját tömegénél fogva megmarad, s amelyet rákényszerít -azokra is, akiknek esetleg kedvük volna fenmaradása ellen törni. -«Ezeket a nagy testeket, – mondja Descartes, – túlságosan nehéz -fölemelni, ha lezuhantak, vagy megállítani, ha kimozdultak a -helyükből, és összeomlásuk csak nagyon heves lehet.»<a name= -"FNanchor_87" id="FNanchor_87"></a><a href="#Footnote_87" class= -"fnanchor">87)</a></p> -<p>Ez a társadalmi tétlenségi erő, úgy, mint a fizikai tétlenségi -erő, tisztára amorális, vagy legalább is nem ismer el más erkölcsi -törvényt, mint a létfentartás törvényét: a törekvést a -fenmaradásra. Az önfentartás e törvényei teljes erejében -nyilvánvalóvá teszik azt az ellentétet, amely a társadalom és az -egyén, mondhatjuk a társadalom és az erkölcs között van. E -törvények szelleme Machiavelli tételében foglalható össze, aki azt -hitte, hogy nagy különbséget kell megállapítania az egyén és az -állam között az erkölcsiség dolgában, amennyiben az egyénnek -mindent fel kell áldoznia az erényért, míg az államnak mindent, még -az erényt is, saját fentartásáért kell feláldoznia. A társadalom -üdve – ez a legfő törvény.</p> -<p>Kérdezhetjük, hogy ha a társadalom érdeke és joga ennyire -ellentétes az egyén jogával, akkor a társadalmak hogyan maradhatnak -fenn? A felelet erre az, hogy ha a társadalmi szervezettség -lenyomni és elnyomni törekszik is a független és energikus -egyéniségeket, többé-kevésbbé közvetetlenül előnyben részesíti a -társadalmi képességeket és a középszerűségeket. Egész tömeg -szűkkeblű, formalisztikus szabályt, szegényes <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> -konvencziót, zsarnoki elfogultságot állapított meg, amely a -középszerűek és az úgynevezett «élelmesek» kezében egytől-egyig -fegyverré válik a felsőbbrendű egyéniségekkel szemben. A szervezett -társadalom mindig a maga pártján fogja találni a középszerűek -tömegét; mert a szabályok, amelyeket alkotott, szándékosan, -jutalomban részesítik a középszerűséget.<a name="FNanchor_88" id= -"FNanchor_88"></a><a href="#Footnote_88" class= -"fnanchor">88)</a></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127"><br /> --127-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NEGYEDIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">A TÁRSADALMAK EVOLUCZIÓJA</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129"><br /> --129-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -Az «evoluczió» szó értelme a szocziológiában. – Az evoluczió és az -okozatosság törvényeinek megkülönböztetése.</h3> -<p>Mindenekelőtt meg kell egyeznünk most az <i>evoluczió</i> szó -értelmében.</p> -<p>Vannak filozófusok, akiknek véleménye szerint az -<i>evoluczió</i> szó szükségképpen magában foglalja valamely -czélnak a gondolatát. Mikor társadalmi evoluczióról beszélnek, -hozzáértik, hogy az emberiség mai állapotánál tökéletesebb állapot -felé halad. Ez a finalista felfogás.</p> -<p>Mások szerint az <i>evoluczió</i> szó rokonértelmű a fejlődéssel -vagy átalakulással, anélkül, hogy valamiféle czél-fogalmat fűznének -hozzá. Ebből a szempontból fogjuk mi is vizsgálni a társadalmi -evoluczió törvényeit.</p> -<p>Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy kiküszöbölünk minden -teleologiát a társadalmi evoluczióból. Az ember mindig -többé-kevésbbé tisztán felfogott czélok felé tör. E czélok -jelentkezése az emberek gondolatvilágában épp oly reális tény, mint -bármi más, és lehetetlenség volna, hogy ezt számításba ne -vegyük.</p> -<p>Ebben a teljességgel relativ értelemben hiszszük, hogy a -teleológiának van szerepe a szocziológiában. <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> Mikor -elvetjük a <i>finalitás</i> gondolatát, ezzel azt akarjuk mondani, -hogy véleményünk szerint lehetetlen <i>abszolut</i> czélt – jólétet -vagy tökéletességet – kitüzni, amely felé az emberiség törekednék, -és ily módon lehetetlen kritériumot megállapítani, amelynek -segítségével az emberiség irányváltozásait és különböző mozdulatait -értékelhetnők, efféle abszolut czélra vonatkoztatva. Az ilyen -kísérlet társadalmi dogmatizmusra vinne, amelyet hamisnak és -veszedelmesnek tartunk elméletben és gyakorlatban egyaránt. És -amikor a haladásról fogunk beszélni, ezt a szót is teljesen relativ -értelemben fogjuk használni.</p> -<p>Mikor a társadalmak fejlődésének tanulmányozásával kezdünk -foglalkozni, először is meg kell különböztetnünk az evoluczió -törvényeit és a <i>kauzáczió</i> (okozatosság) törvényeit. A -törvények e kétfélesége megfelel a történetíró és az analitikus -kettős szempontjának, a dinamikai és a statikai szempontoknak. A -történetírót az a változás lepi meg, amely a társadalmak életében -végbemegy; s a történetíró legsürgősebb feladatának azt tekinti, -hogy e változások evolucziós törvényét fölfedezze. Az analitikust -az érdekli, ami a társadalmi tüneményekben nem változik: a -változatlan elemek és törvények. Ezek a tényezők mindenkor azonos -módon működnek a társadalmak életében, életük történetének bármely -mozzanatát, bármely fázisát vizsgáljuk is. Az evoluczió törvényei -révén oly megismeréshez jutunk el, amely teljességgel leíró. Az -okozatosság törvényeinek magyarázó jellegük van. Mert az evoluczió -folyamán történő változások, bármily <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> különfélék legyenek is, -azoknak a nemváltozó tényezőknek a hatása alatt mennek végbe, -amelyekre az okozatosság törvényei vetnek világosságot. Némely -szocziológus szerint a szocziológiának főképp az evoluczió -törvényeire kell a figyelmét irányítani. Mások szerint, pl. Tarde -szerint, az okozatosság törvényeinek a megismerése a legérdekesebb -feladat. Egy másik különbség: míg az evoluczió törvényei – amelyek -lényegükben szükségszerűek, – a szocziológiába abszolut fatalizmust -visznek bele, addig az okozatosság gondolata, amely nagy teret -enged az egyéni működésnek, legalább relativ esetlegességet visz -bele a tudományba.</p> -<p>Emlékezzünk meg előbb röviden azoknak a szocziológusoknak az -elméleteiről, akik az evoluczió törvényeinek alapjára helyezkedtek. -Ezek a szocziológusok arra törekedtek, hogy a társadalmi -átalakulásokban fölfedezzenek valami olyat, ami periódikus vagy -legalább is szabályos. Ilyesmi volt annak a nagy cziklikus -esztendőnek az antik fogalma, amelynek beteltével, úgy a társadalmi -világban, mint a természet világában, minden ugyanabban a rendben -újra ismétlődik. Vico <i>ricorsi</i>-ja voltaképp nem egyéb, mint a -cziklikus ismétlődések e régi fogalmának fölelevenítése. Számos -modern szocziológusban hasonlóképpen megvan az a törekvés, hogy a -társadalmi tényeket oly fejlődési formulákba szorítsa bele, -amelyeknél fogva azok kénytelenek volnának a maguk nagy tömegében – -jelentéktelen változásokkal – megismétlődni.</p> -<p>Hegel azt hiszi, hogy az egész társadalmi folyamatot -beleszoríthatja az ő háromságsorozatába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> H. -Spencer egyetlen törvény, az integratio és disintegratio törvénye -alá hajtja a társadalmi fejlődést valamennyi formájában: a nyelvi, -vallási, politikai, gazdasági, erkölcsi, eszthétikai fejlődést -egyaránt.</p> -<p>A. Comte számára az emberiség egész története a két közbenső -stádiumon keresztül a pozitivizmus végleges korszaka felé -közeledik.</p> -<p>Durckheim szerint az általános társadalmi fejlődés abban áll, -hogy a társadalmak a mechanikus szolidaritás tipusából átalakulnak -az organikus szolidaritás tipusává.</p> -<p>Sighele szerint az emberi csoportok az elmosódottság, -névtelenség és meghatározatlanság állapotából a világosság, -meghatározottság, szervezettség állapotába fejlődnek. Azt a -törvényt állítja fel, hogy a csoportok tömegből szektává, kaszttá, -osztálylyá, állammá fejlődnek. Miután ezt a törvényt kifejtette, -így végzi: «Az a rövid szemle, amelyet a különböző társadalmi -csoportok pszichológiáján tartottunk, remélem, elegendőképpen -igazolja, hogy a modern állam az a végleges és legtökéletesebb -forma, amelyhez a kezdetleges emberek tömege hosszú időn át eljutni -törekedett. – Az evoluczió törvénye, amely épp úgy uralkodik a -társadalom világában, mint más egyebütt, megmagyarázza ezt az -analógiát a két legszélső tipus között, amelyekben az első -tekintetre látszólag nincsen semmi közös.»<a name="FNanchor_89" id= -"FNanchor_89"></a><a href="#Footnote_89" class="fnanchor">89)</a> -Mind e felfogásoknak az a közös jellemző vonásuk, hogy egyoldalúak. -Minden részlettényt valamely állítólagos törvénynyel magyaráznak, -amely az összesség <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> tüneményeit arra kényszeríti, hogy egy -bizonyos értelemben fejlődjenek. Ily módon a <i>kicsit a nagygyal, -a részletet a nagy egészszel</i> magyarázzák.</p> -<p>Vannak szocziológusok, akik a magyarázatnak ezt a módszerét -nagyon hipothétikusnak és túlságosan kizárólagosnak találják. Ez -utóbbiak többre becsülik az analizist a szinthézisnél; ahelyett, -hogy a nagyról szállnának le a kicsinyhez, arra törekszenek, hogy a -kicsiről emelkedjenek fel a nagyig. «Én az együttesség -hasonlóságait, – írja Tarde, – apró, elemi akcziók felhalmozásával, -a nagyot a kicsivel, az egészet a részlettel magyarázom. A látásnak -ez a módja arra van hivatva, hogy létrehozza a szocziológiában -ugyanazt az átalakulást, amelyet a matematikai tudományokban -létrehozott az integrál- és differencziálszámítás -bevezetése.»<a name="FNanchor_90" id="FNanchor_90"></a><a href= -"#Footnote_90" class="fnanchor">90)</a> Ez a felfogás im hát nem -tagadja azt az egyöntetűséget, amely meglehet az együttességekben, -de azt állítja, hogy ezt az egyöntetűségét, a társadalmi -evolucziónak ezt a végleges túlsúlyát csakis egyéni kezdések és -utánzások sorozatával lehet megmagyarázni. Ez a magyarázat -sokoldalú, sokirányú, egyéni.</p> -<p>«A társadalmi evoluczió teremtő erői nem egyebek, mint azok a -kezdeményezések, amelyek, szakadatlanul halmozódván és kölcsönösen -felhasználván egymást, egységbe és rendszerbe olvadnak össze, s -amelyeknek nagyon is reális dialektikus lánczolódása, nem minden -tekervény nélkül, <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> mintha homályosan visszatükröződnék a -népek evolucziójában… És ha visszamegyünk e nagy tudományos és -ipari áramlatok igazi forrásához, mindegyikben lappangó vagy -ünnepelt lángelmék agyvelejére bukkanunk, amelyek új igazsággal, új -cselekvési móddal gyarapították az emberiség százados hagyományát, -és amelyek, e morzsák segítségével, harmónikusabbakká tették az -emberek kapcsolatait, kifejlesztvén gondolataik közösségét és -erőfeszítésük együttes munkálkodását.»</p> -<p>Mi a magunk részéről elfogadjuk azt az individualista -magyarázatot, amelyet Tarde ad a társadalmi evolucziónak. Mert -hiszünk mindenekfölött az <i>egyénnek</i>, mint tényezőnek az -értékében. Nem bizunk az olyan evoluczióban, amelyet filozófiai -entitássá emeltek, s amely független a tényektől, előbbvaló és -följebbvaló, mint az egyének. – Sok aktuális társadalmi filozófia -és különösen Marxnak a filozófiája, nem kerülte ki ezt a szirtet. -Marx, czúfolván Proudhon franczia idealizmusát és a gondviselés -fogalmához való folyamodását, valahol ezt mondja: «A gondviselés az -a gőzmozdony, amely nagyobbat lendít Proudhon filozófiai batyúján, -mint tiszta és elgőzölgő esze.»<a name="FNanchor_91" id= -"FNanchor_91"></a><a href="#Footnote_91" class="fnanchor">91)</a> -Valóban el kell ismernünk, hogy a hégeli és marxi filozófiában az -<i>evoluczió</i> épp oly kényelmes, de épp oly felszines -szocziológiai magyarázó eszközül szolgál, mint Proudhonnak a -gondviselése. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -A társadalmi evoluczió megértésének két módja.</h3> -<p>Különbséget kell tennünk a társadalmi evoluczió elképzelésének -két lehető módja között.</p> -<p>Vannak tárgyilagos törekvésű szocziológusok, pl. Durckheim, akik -valamely társadalom vagy társadalmi forma evoluczióját teljesen -gépies és külsőleges dialektika szerint igyekeznek vázolni. Mások -ellenben, főként azok, akik, mint Tarde, alárendelik az evoluczió -törvényeit az okozatosság törvényeinek, teleológikus és ideologikus -dialektika alapján fogják fel ezt az evolucziót.</p> -<p>Az első esetben, meghatározott társadalmi tényekből, -szokásokból, meggyőződésekből, stb. indulnak ki, és ezeket -kombinálván, iparkodnak megmagyarázni más társadalmi tények -alakulását és evoluczióját, amelyek az előbbieknek eredői. Jó -példáját találjuk ennek a dialektikának abban a czikkben,<a name= -"FNanchor_92" id="FNanchor_92"></a><a href="#Footnote_92" class= -"fnanchor">92)</a> amelyben Durckheim megpróbálja megmagyarázni, -hogy a kezdetleges emberiség három társadalmi tényéből: a -<i>totemben</i> való hitből, a <i>tabuban</i> való hitből és a -havitisztulás <i>tabu</i> jellegében való hitből, az idők során -kifejlesztett szinthézis alapján hogyan támadt először is a -totem-hivő törzs exogámiája (vagyis más törzsből való házasodása) -és azután mint ennek <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> az exogámiának egyik következménye: a -vérfertőzés tilalmának ma létező erkölcsi parancsa.</p> -<p>Ime, semmi teleológia, semmi ideológia; semmi más, mint egy -társadalmi tény keletkezése más társadalmi tények segítségével. -«Ily módon, – írja Durckheim, – elkerüljük annak a módszernek a -tévedését, amely úgy fogja fel a társadalmi tényeket, mint -meghatározott fogalmak logikus és teleológikus kifejlesztését. -Hiába analizáljuk a rokonsági kapcsolatokat, <i>in abstracto</i>, -nem találunk bennök semmit, ami oly mélységes összeférhetetlenséget -vonna maga után egyrészt köztük, másrészt a nemi kapcsolatok -között. Azok az okok, amelyek ezt az antagonizmust meghatározták, a -rokonsági kapcsolatokon kivül esők. A <i>kollektiv képzeteknek ez a -kialakulása</i>, ami a szocziológiának is tárgya, nem abban áll, -hogy bizonyos alapeszmék fokozatosan megvalósulnak, amelyeket -eleinte tapasztalásból merített képzetek elhomályosítanak és -elfátyoloznak, amelyek azonban lassacskán megszabadulnak ez -utóbbiaktól, hogy mindegyre tökéletesebben kialakuljanak. Ha új -állapotok állnak elő, ez «jórészt azért történik, mert régi -állapotok csoportosultak és kombinálódtak… Az eredő valóban több, -mint ok, és inkább magyarázatra szorul, mintsem magyaráz. A mi -erkölcsi felfogásunk oly erkölcsi szabályokból ered, amelyek -szemünk láttára érvényesülnek.»</p> -<p>Vajjon a társadalmi evoluczió elképzelésének e két módja közül -melyiket kell választanunk? Durckheim tárgyilagos és gépies -dialektikus módszerét, avagy azoknak az ideológikus módszerét, akik -azt hiszik, hogy minden társadalmi <span class="pagenum"><a name= -"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> evoluczió mélyén eszme -van, amely kifejlődik, megtisztul és kiszélesedik; czél van, amely -eleinte homályos és úgyszólván fátyolozottan valósul meg és csak -fokozatosan alakul ki tisztán? A mi véleményünk szerint lehetetlen -száműzni a szocziológiából az <i>eszmét</i>, mint tényezőt, a -<i>czélt</i>, mint tényezőt, a szó teljesen viszonylagos -értelmében.</p> -<p>A legvégső elemzés szerint eszmék és czélok vezetik a társadalmi -fejlődést, eszmék, amelyek eredetükkor homályosak, de idővel egyre -jobban tudatosakká válnak.</p> -<p>Durckheim maga is elismeri ennek az eszmei és czélszerűségi -tényezőnek a lappangó meglétét. Miután kimutatta, hogy a totemes -meggyőződések hatása alatt a törzs tudatának sikerült a -<i>clant</i> a vallási és erkölcsi élet területévé fejleszteni és -az exogámiát elrendelni, amely módot nyujtott az egyéni -érzékiségnek arra, hogy a clanon kívül elégüljön ki, Durckheim -hozzáteszi: «Kétségtelen, hogy a szenvedély és a kötelesség közötti -örök ellentét talált volna módot minden esetre arra, hogy -érvényesüljön, de más formát keresett volna. Nem a nemi élet -keretén belül választotta volna ki, hogy úgy mondjuk, támadó -pontját.» Ez a vallomás más-e, mint valamely czélszerűségi elv -kertelő elismerése? Vajjon nem valamely czélszerűségi gondolat vagy -öntudatlan érzés diktálta-e a clannak az exogámia parancsát, mintha -ebben látta volna egyik nélkülözhetetlen eszközét saját -biztosságának és boldogulásának? Az exogámia létjoga, még Durckheim -hipotézise szerint is, voltaképpen czélszerűségi és vitális parancs -lett volna. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>A teleológiát tehát véleményünk szerint bajos volna teljesen -kiküszöbölni a szocziológiából, föltéve, hogy a szónak nem -<i>erkölcsi</i> értelmet tulajdonítunk, ami szükségképpen mindig -konvenczionális valami, hanem vitális értelmet.</p> -<p>Ehelyütt megjegyezzük egyébként, hogy Durckheimnek állítólag -tárgyilagos dialektikája voltaképp sokkal kevésbbé tárgyilagos, -mint ő maga véli, sőt néha meglehetősen veszedelmes is. Durckheim -czikke, amelyet az imént idéztünk, jórészt Fraser <i>(Totemism)</i> -adatain épült, aki akkor elfogadta a totemes clan exogámiáját.</p> -<p>Ma, Fraser, a <i>Fortneightly Review</i> (1899) egy czikkében: -<i>The Origin of Totemism</i> (A totemizmus eredete) és -<i>Observations on central-australian Totemism</i> (A -középausztráliai totemizmusról) czímű munkájában rátér újra régi -elméletére és teljesen felforgatja, legalább is amennyiben a -totemes clan exogámiájára vonatkozott. Szerinte ma az az igazság, -hogy: «A totemes csoport, hagyományainak megfelelően, valószínűleg -<i>endogám;</i> sőt néha kötelező is ugyanazon csoport tagjai -között a nemi kapcsolat.»<a name="FNanchor_93" id= -"FNanchor_93"></a><a href="#Footnote_93" class="fnanchor">93)</a> A -totemes clannak ez az újabb magyarázata, ha pontos, nyilván -teljesen lerontja Durckheim elméletét, amelynek az az -alapgondolata, hogy: «az exogámia kötelező a totemes clanra -nézve.»</p> -<p>A két dialektika, az úgynevezett tárgyilagos és az ideológus és -teleológikus dialektika közül mi már csak inkább a másodikat -fogadjuk el biztosabb módszernek a társadalmi evoluczió -rekonstrukcziójának munkájában. <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -Az utánzás és a vele kapcsolatos törvények.</h3> -<p>Mikor a társadalmak életéről beszélünk, egyszerre számba kell -vennünk úgy az okozatosság, mint az evoluczió törvényeit. Az -utóbbiak alá vannak rendelve az előbbieknek. Vizsgáljuk meg tehát -az okozatosság főtörvényeit, az evoluczió törvényeivel együtt, -melyek az előbbieknek következményei.</p> -<p>Tarde az okozatosságnak három főtörvényét állítja fel. Ezek: 1. -az utánzás törvénye; 2. az ellenkezés törvénye; 3. az alkalmazkodás -törvénye. E három törvény szerint hatnak és hatnak vissza egymásra -kölcsönösen az egyéni tudatok a társadalmi életben.</p> -<p>A találékonyság és az utánzás korrelativ kifejezések. A -társadalmi átalakulások oka egyéni kezdeményezésekben rejlik, -amelyek ezernyi meg ezernyi példában utánozódván és ismétlődvén, -megújítják a világ ábrázatát. Alig lehet eléggé értékelni az -utánzásnak ezt a halmozó és sokszorozó hatását. Balicki megjegyzi, -hogy az az izgató hatás, amelyet a nem egyenlő és egymás fölé -rendelt csoportok egymásra tesznek, nem kölcsönös sugallásnak a -hatása, hanem egyoldalú sugallásé, egyfelől presztizs és tekintély, -másfelől jelentéktelenség és alázatosság állván egymással szemben. -Tarde szerint az utánzás törvénye felülről lefelé hat; de -kivételesen alulról fölfelé is hathat. Egyébként az utánzások -kereszteződnek; <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> ugyanaz az ember lehet bizonyos -szempontokból feltaláló, más szempontokból pedig utánzó.</p> -<p>Nietzsche felfogásában az egyéni kezdeményezésekről nem egy -analógia van Tarde felfogásával. De Nietzsche Tardenál mélyebben, -véglegesebben megkülönbözteti a kezdeményezőket és az utánzókat, a -találékony szellemeket és a nyájösztönű természeteket. Egybevág ez -voltaképpen az urak és rabszolgák nietzschei megkülönböztetésével. -Az «úr», a nemes természet, meg tudja ragadni a kezdeményezést -anélkül, hogy egy pillanatig is tartana mások véleményétől, mert – -így mondja Nietzsche – az «uraknak» az a mivoltuk, hogy -<i>értékeket teremtenek;</i> ellenben a nyájösztönös szellemek nem -tesznek szert csak oly értékre, amelyet másoknak köszönhetnek. -Megvárják mások ítéletét, hogy ők maguk is ítéletet formáljanak. Ez -a szolgaságnak talán legnyomorultabb formája. «Csodálatos -atavizmusnak kell tulajdonítanunk azt a tényt, – mondja Nietzsche, -– hogy a közönséges ember, még ma is, <i>várja</i> másoknak róla -való véleményét, hogy aztán ösztönszerűen alá vesse magát e -véleménynek; még pedig nemcsak a «jó» véleménynek, hanem még a -rossz és igaztalan véleménynek is (gondoljunk csak arra a tömeges -értékelésre és önlebecsülésre, amelyben a jámborkodó asszonyok -részesülnek gyóntatójuk részéről, és amelyben általában a hivő -keresztény részesül egyháza részéről.»<a name="FNanchor_94" id= -"FNanchor_94"></a><a href="#Footnote_94" class= -"fnanchor">94)</a></p> -<p>Miután általánosságban jeleztük az utánzás tényét, lássuk most, -melyek a társadalmi evolucziónak <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> vele kapcsolatos -törvényei. Ezek a törvények a következők: 1. a szokásnak divattá -válása; 2. az egyoldalúságnak kölcsönösséggé válása; 3. a -visszatérhetetlenség törvénye a történelemben; 4. a fokozatos -asszimiláczió törvénye.</p> -<p>Az utánzás erejét könnyű megállapítani a kezdetleges -társadalmakban. Vannak szocziológusok,<a name="FNanchor_95" id= -"FNanchor_95"></a><a href="#Footnote_95" class="fnanchor">95)</a> -akik fölvetették azt a kérdést, vajjon az utánzás ereje nem -csökken-e a czivilizáczió növekvésével? Nem kevesebb-e az utánzás a -modern társadalmakban, mint a kezdetleges társadalmakban? A felelet -nem nehéz. Az igazság az, hogy az utánzás nem kevesebb, hanem -másforma. Kevésbbé utánozzuk elődeinket, de jobban utánozzuk -kortársainkat, különösen az idegeneket. Kevesebb embert utánozunk -mindenben, de többet utánozunk valamiben… Szóval, a <i>divat</i> -uralma foglalta el a <i>szokás</i> uralmának a helyét. A divat és a -szokás harcza rejlik tán a mélyén minden harcznak a konzervativ és -a liberális pártok között. Tarde, aki a szokás divattá válásának -ezt a törvényét felállítja, megjegyzi azt is, hogy igaz, hogy a -divat maga is szokássá igyekszik jegeczesedni, s így talán ama -<i>ricorsi</i> egyikével állunk szemben, amelyekről Vico beszél. -Azt hiszi Tarde, hogy bizonyos fajta ritmus naturalizálni törekszik -az importált czikkeket, az idegenből eredő szokást felruházni -igyekszik az autochton gyakorlás erejével, s ekként a -kozmopolitizmusból igyekszik bennünket átvezetni a -tradiczionalizmusba. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> Ezzel szemben Durckheim azt állítja, -hogy az a társadalom, amely egyszer kiszabadult már a tradiczió -tekintélyének jármából, soha többé nyakába nem veszi ezt a -jármot.</p> -<p>A mi véleményünk szerint Tarde ellen fel lehetne hozni azt az -ellenvetést, hogy van sok olyan divat, amely eltünik, alighogy -megszületett, és nem ér rá szokássá kristályosodni.</p> -<p>Az evolucziónak az utánzással kapcsolatos egy másik törvénye -<i>az egyoldalúságnak kölcsönösséggé való válása</i>. Az utánzásnak -az a hatása, hogy végül kölcsönös kapcsolatokká alakítja át az -egyoldalú kapcsolatokat.</p> -<p>A háború például eredetileg nem volt egyéb, mint embervadászat, -valakinek, aki nem tud védekezni, egy békés törzsnek valamely -rablóhorda által való elpusztítása vagy elűzése. Az udvariasság -kötelességei nem voltak kölcsönösek az emberek között; kölcsönösség -nélkül övezték hódolattal és tisztelettel a főnököket, földesurakat -vagy királyokat. Nem volt felvilágosítás, sem kölcsönös megvitatás, -hanem a főnök és papok egyedül gyakorolták a parancsolás és a -dogmatizmus monopóliumát.</p> -<p>«Hogyan engedett helyet, – kérdezi Tarde, – az embervadászat az -emberi háborúnak, a hiszékenység a szabad vizsgálódásnak és a -dogmatizmus a kölcsönös felvilágosításnak? az engedelmesség a -szabad beleegyezésnek és az abszolutizmus az önkormányzatnak? a -privilégium a törvény előtti egyenlőségnek, a donáczió vagy a lopás -a cserének? a szolgaság az igazi kooperácziónak? és végül a -kezdetleges házasság, amely a nő eltulajdonítása volt, minden -kölcsönösség <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> nélkül, a mai házasságnak, amely a -férfinak a nő által és a nőnek a férfi által való eltulajdonítása? -Válaszom ez: az utánzásnak minden formájában való lassú és -elkerülhetetlen hatása következtében.»<a name="FNanchor_96" id= -"FNanchor_96"></a><a href="#Footnote_96" class= -"fnanchor">96)</a></p> -<p>A felsőbbnek tömeges utánzása az alsóbb által általánosította az -előbbinek privilégiumait. Az a szükséglet, hogy utánozzuk a -felsőket, hogy épp úgy higyjenek bennünk, épp úgy -engedelmeskedjenek, épp úgy szolgáljanak nekünk, mint neki: -mérhetetlen erő volt, amely lassan létrehozta azokat az -átalakulásokat, amelyeket látunk. A népfelség, amint ma érvényesül, -nem egyéb, mint ezernyi példányban való megsokszorozódása a -monarchikus felségnek, és ez utóbbi példája nélkül, amely különösen -XIV. Lajosban testesült meg, ki tudja, vajjon egyáltalán -kigondolható lett-e volna?</p> -<p>Egy harmadik törvény, amelyet az utánzás korolláriumának kell -tekintenünk, a visszatérhetetlenség törvénye a történelemben.</p> -<p>Tarde szerint az, ami a társadalmak történetében lényeges, -<i>visszatérhetetlen</i>, vagyis nem ismétlődhetik megfordított -sorrendben. – Valamely létező társadalmi evoluczió -visszatérhetetlen, mert az oly tények, aminő például a -monopóliumról a kereskedelmi szabadságra, a szolgaságról a -szolgálatok kölcsönösségére való áttérés az utánzás törvényeinek -korolláriumai. Vagyis, ezek a törvények megszünhetnek részben vagy -teljesen működni és ez esetben valamely társadalom részben -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> vagy teljesen kimulik, de a törvények -nem fordulhatnak fel. Tegyük hozzá ehhez, hogy az utánzás áramlásai -kereszteződnek és egymásba olvadnak, hogy úgy mondjuk, maguk -között. És ez az összebogozódás soha többé nem oldható fel. Ha azt -akarjuk feltételezni, hogy feloldódtak, akkor a czivilizáczió -teljes felfordulását, teljes kataklizmáját kellene elfogadnunk.</p> -<p>Foglalkozzunk most röviden az evolucziónak egy másik -törvényével, amely szintén az utánzás törvényének korolláriuma. Ez -a fokozatos asszimiláczió törvénye a társadalmakban.</p> -<p>Tarde szerint, az utánzások felhalmozódása következtében a -társadalmi élet jelenségei egyöntetüségre törekszenek. Példa erre a -férfi és női ruházat, amely miután hajdan nagyon differencziálódott -volt úgy szabásban, mint szövetben a népesség különböző osztályai -és az ország különböző tartományai szerint, egyre jobban törekszik -immár az egyöntetüségre.</p> -<p>Tarde szerint ez a törvény érvényes a társadalmi tevékenység -minden ágában, sőt átalakítani igyekszik még a versenyt és a -küzdelmet is, ezek különböző formáiban. «Az utánzás következtében, -amelynek kisugárzása szakadatlanul és titkon működik, hogy úgy -mondjuk, a társadalmi mező kiszélesítésére, a társadalmi jelenségek -kiszélesednek és részt vesz ebben a mozgásban a háború is. Végtelen -sok, igen apró, de igen elkeseredett háború után kis törzsek -között, sokkal kisebb számú, valamivel nagyobb háborúk következnek, -de más kevésbbé gyülölködők, kis városok, majd pedig nagy városok -között, még később növekvő népek között és végül elérkezünk oly -korszakhoz, amelyben <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> nagyszabásuak, de igen ritkák az -összeütközések, minden kegyetlenség nélkül, a nemzeti kolosszusok -között, amelyek már nagyságuknál fogva is békeszeretők.»<a name= -"FNanchor_97" id="FNanchor_97"></a><a href="#Footnote_97" class= -"fnanchor">97)</a></p> -<p>«A verseny, ez a gazdasági és többé már nem politikai jellegü -társadalmi ellenkezés, ugyanezt a törvényt követi. Mint a háború, a -verseny is kicsiből nő nagygyá, igen számos kicsiből igen kevés -számú nagygyá…»</p> -<p>A társadalmi harcz harmadik nagy formája, a <i>vitatkozás</i>, -szintén ugyane törvény szerint fejlődik… Apró kotériák, apró -törzsek, apró egyházak, apró fórumok, apró iskolák szóharczai -helyét nagy polémiák után egypár nagy pártnak, egypár nagy -parlamenti csoportnak, egypár nagy filozófiai vagy művészeti -iskolának az ellentétessége foglalja el, amelyek felséges csatákat -vívnak egymással.<a name="FNanchor_98" id= -"FNanchor_98"></a><a href="#Footnote_98" class= -"fnanchor">98)</a></p> -<p>Ezért van az, hogy bizonyos társadalmi dolgok: dogma, szólásmód, -tudományos elv, erkölcsi rovás, ipari eljárás, stb. utánzó ismétlés -folytán geometriai arányban igyekeznek terjeszkedni, a társadalmi -hatások és kölcsönhatások tere mindjobban bővül, az ellenkezések -kiszélesedve elgyengülnek és úgy látszik, az emberiség egyszerre -megbékülés és általános egyöntetűség felé halad.</p> -<p>Ezzel végeztünk a fejlődés különböző törvényeivel, melyek -mindmegannyi korollariumként kapcsolódnak az utánzás -alaptörvényéhez. Az utánzással kapcsolatban érdekes tanulmányt -lehetne <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> még folytatni. Meg kellene vizsgálni, -hogy melyek kedvező vagy kedvezőtlen feltételei az utánzó -sugallásnak, melyet egyik lélek a másikra gyakorol. Tarde -utánzás-elméletét érdekes és pontos vizsgálattal egészítette ki, -melyet az utánzás problémája e szubjektiv szempontjának -szentel.<a name="FNanchor_99" id="FNanchor_99"></a><a href= -"#Footnote_99" class="fnanchor">99)</a></p> -<p>Tarde megvizsgálja a lelki kölcsönhatás különféle: fizikai, -élettani, vagy pszichológiai feltételeit, vagyis egyik lélek -hatását egy másik lélekre. Hogy melyek a távolság, a kor, a nem, a -termet, a fizikai energia, az egészség, a faj ama feltételei, -melyek az utánzás társadalmi jelenségében hatással vannak egyesek -szuggesztivitására és mások szuggesztibilitására? Nem követhetjük -Tarde-ot érdekes fejtegetéseiben, melyeket e kérdéseknek szentel. -Csak azokra az individualista következtetésekre mutatunk rá, -amelyek a következő idézetből bontakoznak ki: «Magasabb -szuggesztivitás kiváltsága nem kapcsolódik állandó módon egyetlen -fajba; koronként vándorol és ama történeti körülményektől függ, -melyekben ez vagy az a faj részesedett. Ebből következik az is, -hogy adott pillanatban az a tény, hogy magasabb tekintélyü fajhoz -tartozik, szuggesztivabbá, befolyásolhatóbbá, az eszmék és -cselekedetek terjesztésére alkalmasabbá teszi az embert. De ez a -magasabb szuggesztivitás, mely a fajtól függ, mindinkább alá van -rendelve annak, mely egyéni felsőbbségből ered. Tegyük hozzá: ha -nincs faj, mely arra született, hogy folyvást feltaláljon, hogy -parancsoljon és tanítson minden tekintetben <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> és -örökké, épp így állandó és föltétlen egyéni fensőbbség sincs. Aki -köztünk a legtudósabb, az is tanulhat valamit a legtudatlanabbtól, -példát vehet a legjobb is valamiben a legrosszabbtól. Azt is -látjuk, hogy fejlődő társadalomban a parancsolás épp úgy, mint az -engedelmesség széttagolódik és így mindinkább kölcsönös lett. Az -általánosított munka és csere folytán mindegyikünk szolgálója -azoknak, akikért dolgozik és ura azoknak, akik érte -dolgoznak.<a name="FNanchor_100" id="FNanchor_100"></a><a href= -"#Footnote_100" class="fnanchor">100)</a></p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -A társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei.</h3> -<p>A találékonyság és az utánzás nem egyedüli teremtő erői a -társadalmi fejlődésnek. Az utánzás áramlásai ellenkeznek egymással; -az egyének agyában közvetítik és meghatározzák az alkalmazkodást, -mely önmaga új utánzó áramlásoknak lesz kiinduló pontja.</p> -<p>Az ellenkezés vagy küzdelem nem kevésbbé szükséges törvény, mint -az utánzás. Tanulmányozni fogjuk természetét és hatásait.</p> -<p>A társadalmi ellenkezés Tarde szerint három fajta: <i>sorozatos, -fokozatos</i> és <i>iránybeli</i> vagy jelképes ellenkezés.</p> -<p>A sorozatos ellenkezés minőségbeli jelenség, mely egymást követő -ellentétes változatokat mutat. – A sorozatos ellenkezés egyik -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> példája azokban az evolucziókban és -kontraevolucziókban állana, azokban a <i>ricorsi</i>-ban, melyeket -bizonyos társadalomtudósok a társadalmi jelenségek menetében -elképzeltek. A fokozatos ellenkezés mennyiségbeli természetü -ellenkezés. Szaporodásnak vagy csökkenésnek, növekedésnek vagy -apadásnak, emelkedésnek vagy esésnek nevezhetnők. Például: a -bünözés, az öngyilkosság, születés, házasságkötés bizonyos -fajtájának emelkedése vagy esése, stb. Végül az az ellenkezés, -melyet Tarde iránybeli vagy diametriális ellenkezésnek nevez, -összeütközés két ellentétes erő között, melyek egyidejüleg életért -és befolyásért küzdenek.</p> -<p>Maguk az iránybeli ellenkezések kétfélék lehetnek: külsők vagy -belsők. Külső ellenkezéseknek nevezhetjük ama törekvések -ellenkezését, melyek több ember, vagy több embercsoport között -vannak. Bensőknek azokat az ellenkezéseket nevezzük, melyek -ugyanegy ember különféle törekvései között támadnak.</p> -<p>A külső ellenkezések egyáltalában nem azonosok a benső -ellenkezésekkel. Egy szóval e kétfajta küzdelem összeférhetetlen. -Valójában, mondja Tarde, «csak amikor vége a benső küzdelemnek, -amikor az egyén két ellentmondó befolyás között ránczigálódva már -választott, bizonyos véleményt vagy bizonyos elhatározásért inkább -elfogadott, mint egy másikat, amikor tehát így békét teremtett -önmagában, akkor lesz a harcz lehetséges közte és azok között az -egyének között, akik vele ellentétesen választottak.<a name= -"FNanchor_101" id="FNanchor_101"></a><a href="#Footnote_101" class= -"fnanchor">101)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Tarde szerint az ellenkezés e három alakjának, a sorozatos, -fokozatos és iránybeli ellenkezésnek, csak esetleges, nem állandó -és nem szükségszerü a karaktere. Rosszul tennők, ha azt tennők, -hogy az emberi czivilizáczióban a sorozatos ellenkezések örökké -ujjászületnek (Vico <i>ricorsi</i>-ja), vagy hogy a szaporodásnak -és csökkenésnek, a növekedésnek és apadásnak szükségszerüek a -váltakozásai. A szükségszerü regresszió nem több, mint amennyi a -szükségszerü visszatérhetőség.</p> -<p>Végül, Tarde szerint, hasonlókép rosszul tennők, ha azt hinnők, -hogy a társadalmak fejlődésében az iránybeli ellenkezések -szükségesek és örökkévalók. Tarde szerint az ellenkezés nem más, -mint egy átmeneti időszak, az utánzás és alkalmazkodás között. Csak -negativ szerepet játszik. Találékonyság és a találékonyságból eredő -utánzó terjeszkedés nélkül, melyek nem önzések keveredéséből, hanem -amaz ösztönös rokonszenvből származnak, mely társas lényekké teszi -az embereket, a verseny tehetetlen és káros. A küzdelem szintén -ideiglenes jellegü. A harczok szétterjengenek és gyöngülnek. Eljön -az ideje, amikor eltünnek. A haladás abban áll, hogy az egymással -ellentétes érdekek bonyolódott vetélkedését összhangzó jogok -szabatos elhatárolását váltja fel.</p> -<p>Azt hiszszük, hogy Tardenak a két első pontra vonatkozóan igaza -van. De nem hiszszük, hogy a czivilizáczióban megvolna akár a -történelmi <i>ricorsi</i>, akár a növekedés és csökkenés -váltakozásainak szükségszerüsége. Azt hiszszük, nincs rá ok, hogy -az emberiség ismeret- és vagyonmennyisége folyvást határtalanul ne -gyarapodnék.</p> -<p>Hanem Tardetól eltérő véleményen vagyunk az <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> -<i>iránybeli</i> ellenkezések esetleges vagy szükséges karakterének -kérdését illetőleg. Mi hiszünk ez utóbbi módon értelmezett küzdelem -szükségességében és örökkévalóságában. A küzdelem addig nem fog -eltünni, mig el nem tüntetik az egyének különféleségét, ami igazán -állandó és lerombolhatatlan. Ezer különféleség folytán az egyének, -bármi történjék is, továbbra is szembeszállanak egymással, -mintmegannyi felfegyverzett egoizmus, megannyi megkülönböztetett és -megmásíthatatlan hatalmi akarás, megmásíthatatlan érdeke, szüksége -és vágya, valamint amaz eredeti és személyes módja szerint, -melylyel felfogja és visszatükrözi a világot. Ugy látszik, ezt maga -Tarde is elismeri. «A társadalmi haladás, – mondja, – nem az -ellenségeskedésből ered, ha bizonyos formáját felölti is, hanem a -nagyravágyásból és a találékonyságot és az utánzást szülő -hajlamból.» De mi ez a nagyravágyás, amiről Tarde beszél, ha csak -nem a hatalomravágyásnak és a harcznak egy alakja? És melyik -nagyravágyás nem tételez fel ledöntendő akadályt, leverni való -ellenséget? Szerintünk Simmelnek van igaza Tarde-del szemben, -amikor megengedi, hogy a küzdelmi elem lényeges és megdönthetetlen -jelleg a társadalmak életében.<a name="FNanchor_102" id= -"FNanchor_102"></a><a href="#Footnote_102" class= -"fnanchor">102)</a> Nietzschenek igaza volt, amikor azt mondta, -hogy «a gyülölet, irigység, kapzsiság, uralomvágy hajlamait úgy -kell tekintenünk, mint az élet lényeges törekvéseit, mint valamit, -aminek az általános életgazdaságban mélyen és lényegesen bent kell -gyökereznie.»<a name="FNanchor_103" id="FNanchor_103"></a><a href= -"#Footnote_103" class="fnanchor">103)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>A fejlődés semmiképpen sem mutatja, hogy az önzés és -antagonizmus csökkent volna az emberi kapcsolatokban. Ellenkezőleg, -úgy látszik, korunk jellemző vonása a kollektiv önzéseknek, fajok, -osztályok, pártok, testületek, stb. önzésének túlzó telítettsége. -Fontoljuk csak meg azt a példát, melylyel az angol egoizmus -szolgált a délafrikai háborúban.</p> -<p>Azt hisszük, hogy a csoportok önzése soha sem volt jobban -felfegyverkezve, mint manapság. Ha megengedjük, hogy az egyéni -tudat megfinomult a fejlődés folyamán és megközelíthetőbbé vált -amaz érzések számára, melyek finomabbak és emberiebbek, mint a -kezdetleges emberiség érzései, a társadalmi tudat épp oly önző, épp -oly nagyravágyó és kapzsi, alkalomadtán épp oly zsarnoki és -elnyomó, mint még soha.</p> -<p>A szolidaritás békéltető képességeiről beszélnek. De nem kell -szem elől téveszteni, hogy növekvő szolidaritásnak ellenségeskedés, -csoportonként jobban feltünő vetélkedés, valamint a csoporttal -szemben való nagyobb önzés felel meg. Nem kell, mint ahogyan már -megjegyeztük, a <i>szolidaritás</i> szónak, amely közhelylyé vált, -illuziót kelteni. Vilfredo Pareto, egy mai gazdaságtudós, érdekes -megfigyeléseket tett ez irányban. «A kifejezések – mondja – a velük -való használat folytán végül kezdik elveszteni minden -jelentőségüket. Ilyen kifejezés például a «szolidaritás», mely -jelenleg divatban van. A XVIII. század végén «érzékeny»-nek kellett -lenni, 1488-ban a «testvériség» volt nagy becsben; azóta sokat -csökkent hitele; most «szolidáris»-nak kell lenni. Ezt a -kifejezést, a vele való visszaélés folytán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -mindenre kezdik alkalmazni… Például a protekczionisták is a -szolidaritásra hivatkoznak. Azt erősítgetik, hogy a protektori -jogok szolidárissá teszik a munkaadót és a munkást. Szegény -ártatlan lelkek, csak a szolidaritás szeretete hajtja őket, hogy -jogot kérjenek arra, hogy polgártársaik által fizettessenek bért -maguknak. Hallottam, amint egy igen képzett személyiség nyilvános -szónoklatban bizonyította, hogy a «tudomány nem érdemli meg nevét, -ha nem ébreszt szolidáris érzelmeket». Ezek szerint a geometria nem -tudomány, mert benne nehéz volna a legcsekélyebb hatást is -felfedezni a «szolidaritás»-ra. Különben melyik nyilvános -szónoklatból, a legjelentéktelenebb felköszöntőtől kezdve a -miniszter beszédéig, hiányzik a «szolidaritás» kifejezés? Azok az -emberek, akik alkalmazzák, úgy látszik, elvesztették érzéküket a -nevetségesség iránt és nincs többé Voltaire, vagy Moliére, hogy -eszükbe idézze.»</p> -<p>«Ujra meg kellene írni <i>Tartufe</i>-ot. Bizonyos, hogy -napjainkban Tartufe a szolidaritás nevében akarná elcsábítani -Elmirát és kifosztani az együgyü Orgont… A szolidaritás egyszerüen -új elnevezés, melyet az egyik legegészségtelenebb fajta egoizmusnak -adtak.»<a name="FNanchor_104" id="FNanchor_104"></a><a href= -"#Footnote_104" class="fnanchor">104)</a></p> -<p>Ne féljünk megvallani, hogy az ellenkezés és a küzdelem lényeges -és szükséges kategóriái a szocziális életnek. Emlékezzünk csak, mit -mond Machiavelli a szenátus és a nép közötti küzdelem <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> -hasznáról a római hatalom kialakulását illetőleg.<a name= -"FNanchor_105" id="FNanchor_105"></a><a href="#Footnote_105" class= -"fnanchor">105)</a></p> -<p>Van bizonyos igazság Durckheim paradoxonában, hogy «a bűn -szükséges, hogy az egész társadalmi élet alapfeltételeivel függ -össze és éppen ennél fogva hasznos»,<a name="FNanchor_106" id= -"FNanchor_106"></a><a href="#Footnote_106" class= -"fnanchor">106)</a> és van igazság Poletti axiomájában is, mely -szerint «a két haladás, a kártékony haladás és a munkás haladás, -összetalálkozása nem esetleges és nem sajnálatraméltó, hanem -elkerülhetetlen, és azt mutatja, hogy a bün és a munka, a bün és a -genie ugyanazon forrásokból merítik életerejüket.» Durckheim több -megokolását adja a kriminalitás e hasznos szerepének; ime egy a -több közül: Vegyünk, – mondja – ami lehetetlen, egy társadalmat, -ahol nem követnek el többé sem gyilkosságot, sem lopást, sem -semmiféle merényletet az erkölcsök ellen. Ez az állapot csak akkor -állhat fenn, ha a társadalom cselekedeteit a köztudat tulságosan -egyhangulag, általános helyesléssel fogadja. Aminek az a szomorú -következménye, hogy e kollektiv tudat, mely a kapott elégtételek -folytán követelőzőbbé válik, szerfölött szigorúan fogja elbirálni a -legjelentéktelenebb erőszakos, gyöngédtelen, vagy erkölcstelen -cselekedeteket. Az emberek úgy fognak élni, mint egy kolostorban, -ahol halálos bűn hiján szőrcsuhára <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> vagy böjtölésre itélik -őket a legmegbocsáthatóbb kis vétkek miatt. «Például a kiméletlen -vagy kiméletlenül végrehajtott szerződések, melyek csak -közmegrovást vagy polgári eljárást vonnak maguk után, -gonosztettekké válnak… Ha tehát ez a társadalom a biráskodás és -büntetés hatalmával lesz felfegyverezve, bűncselekményeknek fogja -minősíteni ezeket a cselekedeteket és eszerint fog ellenük -eljárni…»<a name="FNanchor_107" id="FNanchor_107"></a><a href= -"#Footnote_107" class="fnanchor">107)</a> Igy tehát még a bűnnek is -megvan az erkölcsi haszna. Meggátolja, hogy a közvélemény a -kollektiv tudat által tulságos zsarnoki nyomást gyakoroljon az -egyénre.</p> -<p>A bűnnek e hasznos szerepe emlékünkbe idézi Hartmann mélységes -sorait, amelyekben ilyenféle «kakodiceá»-t, vagyis a rossz -igazolását, rajzol meg a társadalmak életében. «Faust, – mondja ez -a bölcselő, – Mefistofeles néven nevezi azt a hatalmat, mely örökké -a rosszat akarja és örökké a jót hinti el. Goethe a legjobb -kifejezést találta meg, hogy visszaadja e «lehetetlen ördög» -szerepét, akiről a német legenda beszél, akit mindig félrevezetnek -czélba vett tervei, s akinek mindég ellenkezőleg végződnek -törekvései, mint ahogy akarta volna. Minden egyéni rosszakaratot -úgy kell tekinteni, mint e hatalom egy részét, amely örökké a -rosszat akarja és örökké a jót veti el.»</p> -<p>«A gonosz akarat nem játszik tisztán negativ szerepet a -mindenségben. Nem olyan véletlen, <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> melyet ki kell -küszöbölni. Hanem bizonyos pozitiv dolog és lényeges tényezője az -öntudatlan teleologiai pörnek…»</p> -<p>«Az előtt, aki e szempontból megszokott egy Schelling és Hegel -nézete szerint felépített teleologiát, az előtt kétségtelen, hogy a -rossz közvetett hasznos következménye csak különleges esete az -általános történelmi törvénynek, mely azt akarja, hogy az emberek -ritkán és homályosan ismerjék azokat a czélokat, amelyek felé -törekednek és hogy ezek a czélok kezeik között teljesen különböző -eredményekké alakuljanak át. Talán ezt nevezik a természet -iróniájának és ez nem más, mint az öntudatlan eszme fortélyainak -következménye.»<a name="FNanchor_108" id= -"FNanchor_108"></a><a href="#Footnote_108" class= -"fnanchor">108)</a></p> -<p>Ez az idézet metafizikailag fejezi ki azt a tényleges igazságot, -hogy a küzdelem, melyet a felületes optimizmus meg akart szüntetni, -örök és hasznos tényezője a társadalmi fejlődésnek az élet -szempontjából. Az egyének küzdelme egymás között, a csoportok -egymás közötti küzdelme, az egyén küzdelme a csoport s a csoport -küzdelme az egyén ellen, a küzdelemnek mindezek az alakjai -elkerülhetetlenek és örökkévalók. A küzdelemnek ez az állapota az -egyéni szabadságra különben kevésbbé kedvezőtlen, mint ahogy -hisszük.</p> -<p>Mert az az egyén, aki több harczban lévő csoportot talál magával -szemben, valamelyik csoportban védelmet találhat a másik csoport -ellen. Az egyik elnyomó társadalmi erő ellen <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> az -ezzel ellenséges erőhöz fordulhat. Az az ember, aki csak egy -társadalmi csoportosuláshoz tartozik, anyagilag és szellemileg -sokkal függőbb, mint az, aki többhöz tartozhatik, egyiktől a -másikhoz mehet és saját tudatában szembe helyezheti egymással -ellenlábas társadalmi rendszereiket. Montesquieu mondotta, hogy a -politikai hatalmak szétválasztása és lehetséges összeütközése a -polgárra a szabadság biztosítéka. Ezt a gondolatot ki lehet -bővíteni és ki lehet terjeszteni a társadalom életének minden -körére. A csoport hatása gyakran elnyomta az egyént, ennek tehát -érdekében áll, ha a csoportok összeütközésbe kerülnek egymással. -Igy uralkodhat rajtok, vagy legalább menekülhet előlük. Azt a régi -mondást, hogy <i>divide, ut imperes</i>, így alakíthatjuk át: -<i>divide, ut liber sis</i>.</p> -<p>A társadalmi ellenkezés örök és szükséges társadalmi működés -lévén, abba a meghatározásba tartozik, amelyet az okozatosság -törvényeiről, vagyis azokról a törvényekről állítottunk fel, -amelyek a társadalmak élete változhatatlan elemeinek, örök -tényezőinek hatását meghatározzák. Azok a megnyilvánulások, melyek -az efajta törvényeknek tárgyai, ugyanazok, amelyeket -Xénopol<a name="FNanchor_109" id="FNanchor_109"></a><a href= -"#Footnote_109" class="fnanchor">109)</a> «ismétlődő -megnyilvánulások» – nak nevez, vagyis ezek a megnyilvánulások úgy -ismétlődnek, hogy önmagukkal állandóan azonosak és nem változnak -tartamuk folyamán. Az <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> ismétlődő megnyilvánulásokkal Xénopol -szerint szemben állanak az «egymást követő megnyilvánulások», -vagyis azok, amelyek «különféle hatás alatt időközben -megváltoznak».</p> -<p>A társadalmi differencziáltság törvénye ez utóbbi meghatározásba -tartozik. Ez a fejlődésnek egyik törvénye, amely a társadalmi -energiáknak egy bizonyos irányba való igazodását fejezi ki.</p> -<p>A differencziálódás törvényét úgy tekinthetjük, mint az -ellenkezés általános törvényének következményét. A társadalmi -csoportok és társadalmi hatások szembeszállanak egymással, és a -társadalmi életben a társadalmi kapcsolatok váltakoznak és -mindinkább összebonyolodnak.</p> -<p>Ezt a törvényt már Rousseau megformulázta: «A társadalmak -sokadalmából új és gyakran ellentétes kapcsolatok sokasága -születik, mely ellenkező irányba rángatja azokat, akik -lelkesedéssel haladnak a társadalom útján.»<a name="FNanchor_110" -id="FNanchor_110"></a><a href="#Footnote_110" class= -"fnanchor">110)</a></p> -<p>Simmel azok közé tartozik, akik legtöbbet foglalkoztak ezzel a -törvénynyel. Szerinte «a történelem megsokszorozza a társadalmi, -vallási, szellemi, kereskedelmi csoportok számát, amelyekhez az -egyének tartoznak, akiknek egyéniségét a csoportok növekvő -bonyolultsága emeli. Következésképpen ezek kötelessége többé nem -oly szorosan vett egyszerü, világos, egyoldalu, mint abban az -időben, amikor az egyénnek csak saját társadalmával volt -dolga.»</p> -<p>«Ugy látszik, hogy a társadalmi elemek növekvő <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> -differencziálódása, a lélektani elemekkel öszhangzó -differencziálódás a tudatban, a társadalmak és egyének párhuzamos -fejlődésének összes törvényei sokkal inkább növelik, mint -csökkentik ezeknek az összeütközéseknek számát.»<a name= -"FNanchor_111" id="FNanchor_111"></a><a href="#Footnote_111" class= -"fnanchor">111)</a></p> -<p>Az előbbiekből kiindulva két fajta differencziálódást -különböztethetünk meg: külső és belső differencziálódást.</p> -<p>A külső differencziálódás az egyéneket körülvevő társadalmi -kapcsolatok növekvő bonyolultságában áll, a belső differencziálódás -pedig az egyéni tudatokban levő érzések, eszmék és hitek növekvő -bonyolultságában. Az utóbbiak a fejlődés arányában teljesebbek, -finomultabbak és sokoldalubbak lesznek. «A történelem ugyanakkor, -amikor megnöveli az erkölcs tárgyainak számát, érzékenyebbekké -teszi az alanyokat.»</p> -<p>Az erkölcsi monizmus felületes feltevés, amelyet mindinkább -túlhaladnak a számban és jelentőségben növekvő erkölcsi -összeütközések.</p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -A társadalmi asszimiláczió és differenciálódás törvényeinek -ellentéte.</h3> -<p>Két ellentétes törvénynyel állunk szemben: a társadalmi -differencziálódás törvényével, mely szerint a társadalmi haladás a -nagytól a kicsihez, <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> az egyszerütől az összetetthez, az -egynemütől a különnemühöz való fejlődésben áll, továbbá a fokozatos -társadalmi asszimilálódás törvényével, mely szerint a fejlődés -átmenet a kicsitől a nagyhoz, a különnemütől az egynemühöz. Ez az -utóbbi törvény az utánzás törvényeinek egyik corolláriuma, -mintahogy a fokozatos differencziálódás corolláriuma az ellenkezés -törvényeinek. A fokozatos asszimilálódás törvénye (Tarde) szerint -az emberiség tökéletes monizmus, teljes egyformaság, tudományos, -technikai, szellemi, esztétikai és erkölcsi egyformaság felé -halad.<a name="FNanchor_112" id="FNanchor_112"></a><a href= -"#Footnote_112" class="fnanchor">112)</a> A fokozatos -differencziálódás törvénye (Simmel) szerint a társadalmi alakulatok -és az egyéni tudatok mindinkább bonyolulnak és váltakozók -lesznek.</p> -<p>Ez a két ellenlábas törvény vetélkedik a befolyásért a -társadalmak fejlődésében. Hogyan működnek? Miként egyeztethetők -össze hatásaik? E két törvény közül melyik diadalmaskodik? Talán -ezek a legnehezebb kérdések, amelyeket a társadalomtudósnak fel -lehet vetni.</p> -<p>Megelégszünk azzal, hogy felvetjük itt a kérdést és nehány -alapvető gondolattal rámutatunk a megoldására. Azt hiszszük, egy -szükséges megkülönböztetést kell tennünk. Van egy terület, ahol -végbemegy a gondolatok asszimilálódása és valószinüleg mindinkább -végbe fog <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> menni. A tudomány területe ez. Az az -egyetemesség, amely az intelligencziáknak a tudományos igazságokhoz -való simulásában megnyilatkozik, különben inkább lelki és -gondolkozásbeli okoktól függ, mint társadalmi okoktól. Mert az -intelligencziák növekvő asszimilálódásának valódi oka ezen a -területen nem más, mint a tudományos igazságok szorosan vett -tárgyilagos, személytelen jellege.</p> -<p>Van még egy terület, ahol az asszimilálódás törvénye -valószinüleg diadalmaskodni fog. Ez a közgazdaság és a technika -területe. Ennek oka az, hogy az emberi tevékenység e két ága -szorosan hozzákapcsolódik a tudományos kulturához és hogy a -lelkeknek a tudományos téren való fokozódó áthasonulása hasonló -áthasonulást fog magával vonni a gazdasági és technikai élet -területén is. Maga a ruházkodás, amely a gazdasági élet körébe -tartozik, talán meg fog próbálkozni azzal, sőt már próbálkozik is, -hogy egyenruhává legyen.</p> -<p>Van azonban egy másik nagy terület, amely szerintünk ki lesz -szolgáltatva a társadalmi differencziálódás törvényének és ahol az -egyéni különféleségek és eredetiségek teljesen szabadon -terjeszkedhetnek. Ez az esztétikai és erkölcsi terület. Ez az -egyéni kezdeményezés és sugallás tere marad. A jövő esztétikája, a -jövő vallása és erkölcse mindinkább anomikus lesz. Mindenki -mindinkább saját koczkázatára és veszélyére fogja megalkotni -szépségének és erkölcsi igazságának eszményét; mindenki saját -felelősségére fogja hajszolni metafizikai és esztétikai gondolatai -καλὸς κίνδυνος-át. Az <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> egyén viselkedését nem többé-kevésbbé -szoros erkölcsi és társadalmi <i>dogmatizmusok</i> fogják -megszabni, hanem az eszmény, amelyet saját maga teremt.</p> -<p>Szerintünk a differencziálódás és az individualizmus sohasem -fognak meghátrálni az esztétika és erkölcs terén az egyformaság -haladása előtt. Az esztétikai és erkölcsi egység, ha ugyan -megvalósítható, az emberiség elkábulása, maga a halál volna. Mint -ahogy az öreg Heraclitus hitte, egyedül a küzdelem és a -különféleség képes létrehozni az életet és a szépséget.</p> -<p>Tarde, bármennyire hive is a fokozatos asszimilálódás -törvényének, végül mégis az individualizmushoz ér el, melyet így -fejt ki az «<i>Utánzás törvényei</i>»-ről szóló könyve végén: -«Lehetséges, hogy az utánzás dagálya is partot ér és fölösleges -terjengőssége folytán a társadalmiság szükségessége csökken, vagy -inkább alakot cserél és átváltozik bizonyos fajtáju általános -embergyülöletté; ez az embergyülölet különben összefér a mérsékelt -kereskedelmi forgalommal és az ipari kicserélés bizonyos -tevékenységével, amely ugyan leszáll a szorosan vett -szükségességig, de különösen alkalmas arra, hogy mindnyájunkban -erősítse benső egyéniségünk megkülönböztető vonásait. És ekkor fog -kinyilni legszebb virága a társadalmi életnek: az esztétikai élet, -amely noha oly ritka és oly hiányos még nálunk, általánosodni fog, -amint önmagát fogyasztja, és a társadalmi élet a hozzáalkalmazkodó -működések, egyhangú ismétlődések bonyolult szerkezetével meg fog -jelenni végül úgy, mint amilyen, mint a szerves <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> élet, -melynek következménye és kiegészítése: tudniillik mint egy hosszu, -sötét és kinos átmenet az elemi különféleségtől a személyes -mivoltig, mint egy titokzatos megszámlálhatatlan csavarodású -lombik, ahol valami más valamivé szublimálódik, ahol -összegubanczolt, széttört, differencziált jellegüktől megfosztott -és végtelen elemekből szűrődik le ez az oly illanó, lényeges elv, a -személyek mély és röpke különössége, létük, gondolkozásuk és -érzésük módja, mely csak egyszer és csak egy pillanatra van -meg.»<a name="FNanchor_113" id="FNanchor_113"></a><a href= -"#Footnote_113" class="fnanchor">113)</a></p> -<p>A tudomány mind tágabbá és tágabbá váló formuláival -asszimilálhatja a jelenségeket. De nem csinálhatja meg a lelkek -áthasonulását annyira, hogy őket azonossá tegye, hogy szétrombolja -azt a nem tudom miféle egyéni tartalmat, amelyről Schopenhauer azt -mondja: <i>Omne individuum ineffabile</i>. Nem, éppen úgy nem, -mintahogy a természet erőinek és lényeinek a mechanika és fizika -által véghezvitt növekvő áthasonulása nem törli el a mindenségben a -dolgok végtelen különféleségét és folyton ujjászülető -egyéniségét.</p> -<p>Szó sem lehet róla, hogy, mint nehányan tették, az erkölcsöt és -esztétikát szembeállítsuk a tudománynyal. Ellenkezőleg, azt -hiszszük, hogy az erkölcsi, sőt az esztétikai haladás is szorosan -hozzákapcsolódhatik a tudományos haladáshoz.<a name="FNanchor_114" -id="FNanchor_114"></a><a href="#Footnote_114" class= -"fnanchor">114)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>De az esztétikai és erkölcsi igazság azért nem kevésbbé -különböző, alanyibb és összetettebb valami, mint a tudományos -igazság. Nem türi, hogy pontos mathematikai formulákba zárják, és -több teret enged a találékonyságnak.</p> -<p>A tudomány, úgy látszik, haladása közben tágítja azt a -területet, amelyben az esztétikai és erkölcsi gondolatvilág mozog. -Széttörvén a mult szűk és durva dogmatizmusait, amelyek mindig -politikai hátsó gondolatot és csoportönzést takargattak, a tudomány -felszabadította az egyént és belehelyezte vagyis inkább -visszahelyezte a természet szemléletébe. És ugyanakkor megújította -és mérhetetlenül változatossá tette az emberiség esztétikai és -erkölcsi szempontjait.</p> -<p>Az emberiség, amint Nietzsche mondja, századokon keresztül -«kicsinyesen gondolkozott». Erkölcsi szempontból épp oly rövidlátó -volt, mint tudományos szempontból. Gondolkozása egyszerre tágult -tudományos és erkölcsi szempontból.</p> -<p>Felületesség volna, ha ezt a két meghatározást: tudomány és -individualizmus, egymással szembeállítanók. A tudomány a szabad -kutatás, az értelmi különbözőség szelleme folytán, mely ihleti, – -egyéni. Descartes ugyanakkor, amikor a modern tudomány -megalapítója, atyja az individualizmusnak is.</p> -<p>A tudomány eredményeiben is egyéni. Áttörte mindazokat a -metafizikai, erkölcsi és társadalmi dogmatizmusokat, melyek nevében -egy kaptafára igyekeztek húzni a lelket, szivet és akaratot. Guyau, -amikor kifejtette <i>a kötelezettség</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> <i>és -szankczió nélkül való erkölcsét (Morale sans obligation ni -sanction)</i>, megmutatta nekünk, hogy milyen lehet a tudományos -szellemből eredő erkölcs. Emlékezhetünk, hogy a kategorikus -imperativus összes egyenértékeit, melyeket könyvében ajánl, -tudományos eszmékből vette kölcsön, és hogy azok az egyenértékek -ugyanakkor a tökéletes önkormányzást, az egyén tökéletes anomiáját -hirdetik. Nincs tehát semmi ellenmondás a tudományos szellem és az -egyéni felszabadulás eszméinek fejlődési menete között. -Feltételezhető, hogy a jövőben az asszimiláczió és a -differencziálódás két törvénye versenyezve fog működni. A -társadalmi evoluczió egyre nagyobb egyformaságot hoz létre az -emberek között, ami a tudományos ismereteket, valamint a gazdasági -rendet és az ipari technikát illeti. De az esztétikai és erkölcsi -tevékenység a differencziálódás és különféleség birodalma marad. A -társadalmi kapcsolatok növekvő bonyolultsága és különfélesége, az -esztétikai és erkölcsi élet növekvő gazdagsága, az a mind finomabb -és mind teljesebb tudat, melyet az emberiség önmagáról nyer minden -egyénben, mindez határtalan teret nyit az egyéni törekvések -számára.</p> -<p>Az egyén tehát sohasem fog meddő monizmusba, szomorú és egyhangú -egyformaságba elmerülni. Az emberiség megszabadul a hamis -eszménytől. Bizonyos vallás, bizonyos czivilizáczió talán még, mint -a multban történt, kijegeczesedhetik valamilyen metafizikai, -tudományos vagy erkölcsi dogmában. De az emberiség, a maga -összességében, nem akar dogmákat és egyiket a másik után összetöri -őket. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>«Bármennyire törekedjék is az új ember hatalmába keríteni az -egész emberi életet és az egész világ életét, – mondja Jaurés, – az -egyén mindig megmarad a saját maga szabályozójának. Szabad -elhatározással fogja a többi embernek szentelni önmagát. És mindig -követelni fogja a mindenségtől, valamint a többi embertől benső -szabadságának tiszteletét.»<a name="FNanchor_115" id= -"FNanchor_115"></a><a href="#Footnote_115" class= -"fnanchor">115)</a></p> -<p>Nincs tehát összeférhetetlenség a tudomány és az individualizmus -között, feltéve, hogy a tudomány nem akar új pápaságként -szerepelni, mint a pedánsok uralma, hogy Comte kifejezését -(pedantocratie) használjuk; feltéve, hogy nem feledkezik meg -konstrukczióinak változhatatlanul viszonylagos és szimbolikus -jellegéről; feltéve, hogy megóvja a jövendő, vagyis az egyén -jogait; feltéve, hogy sohasem hiszi azt, hogy joga van leszögezni -magát valamely szükreszabott dogmatikus formulához, mint amilyen -Spencernek a környezethez való alkalmazkodása, vagy Izoulet-nak az -együttélése (szimbiózisa); feltéve végül, hogy a tudomány maga is -tiszteli az egyént.</p> -<h3>VI. FEJEZET.<br /> -A társadalmi alkalmazkodás és a haladás.</h3> -<p>Az utánzás és az ellenkezés mellett a társadalmi evoluczió -állandó törvényei közé soroltuk az alkalmazkodást is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>E törvénynek köszönhető, hogy az utánzó áramlások öszhangzó -módon lépnek közbe, egybefutnak az egyén agyában, hogy ott -létrejőjjön a kitalálás. Tehát az agy, a kitaláló egyéni géniusza, -a valódi székhelye minden társadalmi alkalmazkodásnak. Az egyén -azzal a hatalmával, melylyel a környező hatások öszpontosítására -képes, a társadalmi evoluczió egy egészen új irányának <i>primum -movense</i> lesz. Minden találmány a már régi ismeretek új észbeli -találkozásában áll. Mi is Darwinnak tétele? Az, hogy hirdette a -versenyt a létért? Nem. Hanem az, hogy ezt a gondolatot először -kapcsolta össze a változósággal és az öröklődéssel.</p> -<p>Amint a társadalmi alkalmazkodások felhalmozódnak, vagy egymás -helyébe kerülnek, a haladásnak adnak életet.</p> -<p>Pár szót fogunk szólani a haladásnak erről a fogalmáról.</p> -<p>Jól értsük meg, mi itt ezt a fogalmat nem tökéletes és -metafizikai, hanem viszonylagos és teljesen emberi értelmében -használjuk. Arról beszélünk, amit Bagehot valahol az «igazolható» -haladásnak nevez.<a name="FNanchor_116" id= -"FNanchor_116"></a><a href="#Footnote_116" class= -"fnanchor">116)</a> Hogy gondolkozunk mi erről az igazolható -haladásról?</p> -<p>Bagehot, miközben egy angol gyarmatvárost összehasonlít az -ausztráliai benszülöttek egy törzsével, a haladás eszméjének -tartalmát a következő három pontra vezeti vissza: «Ha az erkölcs és -a vallás leglényegesebb pontjait nem tekintjük, azt hiszem, hogy az -angolok legvilágosabb <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> és legjobban felismerhető előnyei a -következők: Először is általában nagyobb a hatalmuk a természet -erői felett. Másodszor, ez a hatalom nem csak külső, hanem belső -is. Az angoloknak nemcsak jobb gépeik vannak, hogy a természet -felett uralkodjanak, hanem ők maguk is jobb gépek… Harmadszor, a -czivilizált embernek nemcsak szélesebb körű a hatalma a természet -felett, hanem jobban is tud bánni vele. Mikor azt mondom, hogy -jobban, azt értem, hogy több előnyt húz belőle testi-lelki -egészségére és jólétére… E három előny javarészt, vagy talán -teljesen benne van Spencernek abban a mondásában, hogy a haladás az -ember környezetéhez való alkalmazkodásának gyarapodása, vagyis -gyarapodása erői és benső vágyai alkalmazkodásának sorsához és -külső életéhez.»<a name="FNanchor_117" id= -"FNanchor_117"></a><a href="#Footnote_117" class= -"fnanchor">117)</a></p> -<p>A haladásnak az a fogalma, melyet Greef <i>A társadalmi -átalakulás (Le Transformisme sociale)</i> czímű könyvében határoz -meg, közel áll az előbbihez. Spencer eszméivel is rokonságban áll. -«A társadalmi haladás, – mondja Greef, – egyenes arányban van a -társadalom tömegével, e tömeg differencziáltságával és a -differencziálódott csoportok egymásmellé helyezettségével.» Tarde -joggal hozza fel e meghatározások ellen, hogy túlságosan -mechanikusok és nem eléggé teleológusok. «Ha azt látom, – mondja, – -hogy a társadalmak, miközben felosztódnak és egymásmellé -helyeződnek, tökéletesednek is, azt is látom, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -gyakran, látszólag ugyanazon munkával, teljesen különböző célok -elérésére igyekszenek, és hogy egyedül az a jellemző eszmény, -amelyhez tevékenységük többé vagy kevésbbé bonyolodott szövevénye -fűződik, szabja meg valódi értéküket és rangjukat. A társadalmak -közül némelyek munkálkodásuk közben háborúra és dicsőségre -gondolnak, mások a kereskedelemre és meggazdagodásra; ismét mások a -keresztények üdvözülésére és az Isten örök látomására, még mások a -gyönyörre és a szerelemre. Néha teljesen hasonló külső alatt egy -érzéki czivilizáczió és egy nagyravágyó czivilizáczió nem kevésbbé -lényegesen különbözik, és eszményük felmagasztosítása, nem pedig -munkájuknak az eszmény szempontjából való felosztása vagy -összefüggése szerint kell őket osztályozni.»<a name="FNanchor_118" -id="FNanchor_118"></a><a href="#Footnote_118" class= -"fnanchor">118)</a></p> -<p>Roberty szerint a haladás mindenekelőtt annak fejlődésében áll, -amit ő <i>értelmi vagy szellemi sorozatnak</i> nevez, vagyis egy -terjedelmes rangsorozatban, mely az egymásra szükségszerű és -szabályos rendben következő eszméknek négy nagy osztályából áll: -tudományos eszmékből, bölcsészeti és vallási eszmékből, esztétikai -eszmékből és gyakorlati vagy technikai eszmékből. «A társadalmi -haladás egyedül lehetséges fajtája az ismeretek fejlődése. Minden -jelenség, – nem fontos, hogy a kollektiv tevékenység milyen ágában -– amely haladásként jelentkezik előttünk, kell, hogy -ismeretgyarapodást fejezzen ki, vagy használjon fel, kell, hogy -testet adjon valamely elméleti <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> eszmének. Mikor kiderül, -hogy nem ez történik, az állítólagos haladás a művészetben, -politikában, iparban, bölcsészetben, erkölcsökben, törvényekben nem -más, mint áltatás, mely gyakran hanyatlást, elfajulást -takar.»<a name="FNanchor_119" id="FNanchor_119"></a><a href= -"#Footnote_119" class="fnanchor">119)</a> Erre a kérdésre: van-e -haladás, Roberty igenlően válaszol. Van tudományos haladás. -Lényegében nemcsak a tudás gyarapodása az egyesek agyvelejében, -hanem a tudás kifelé való szétterjedése, az egyesekkel kapcsolatban -lévő többi agyvelőkbe való bevonulása is. Még pedig a mi emberi -mértékünk szerint határtalanul egymást követő nemzedékekben és -korszakokon át. A tudományos haladás teszi lehetővé a haladás -összes többi formáit.</p> -<p>Lássuk most, milyenek a haladás fajtái:</p> -<p>Tarde kétfélére vezeti őket vissza: Haladás felhalmozódás révén -és haladás helyettesítés révén. Vannak olyan felfedezések vagy -találmányok, melyek egymást csak helyettesíthetik és vannak -olyanok, melyek felhalmozhatók. Ha valamely probléma felvetődik, -nyomában mindenféle találmány, ellentétes képzelődés támad, amelyek -hol itt, hol ott megjelennek s nemsokára eltünnek, mindaddig, amíg -el nem jön valami világos formula, valami kényelmes gép, mely -elfeledtet minden egyebet és ezentúl biztos alapul szolgál a -tökéletesítések, a további fejlődések felhalmozásához.</p> -<p>A harcz a vetélkedő találmányok között, amelyek egymást -helyettesíteni igyekszenek, vonja maga után azt, amit Tarde logikai -harczoknak <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> <i>(combats logiques)</i> nevez. És a -haladás irányában egybefonódó találmányokból ered az, amit ez a -társadalomtudós logikai egyesüléseknek <i>(unions logiques)</i> -nevez. Szerinte logikai harcok és logikai egyesülések töltik ki az -egész történelmet.</p> -<p>Tarde más szempontból megkülönböztet találékony haladást és -utánzó haladást. Ez utóbbi haladás a társadalomban külső hatások -közbelépéséből ered. Az előbbi benső működésből származik: a -társadalom saját energiáinak kifejeződése.</p> -<p>A haladás okai sokfélék. Három csoportba lehet őket sorozni: 1. -mechanikai okok; 2. fiziologiai okok; 3. lélektani és erkölcsi -okok.</p> -<p>Spencer a haladás mechanikus feltételének formuláját a -következőképpen határozza meg: minden evoluczió anyagnyereség, -amely viszonylagos mozgásveszteséggel jár együtt és minden -disszoluczió ennek a megfordítottja. Tarde ezt a mechanikus -formulát így értelmezi: minden élő vagy társadalmi fejlődés -szervezetbeli gyarapodás, amelynek ellenében a szervezet működése -viszonylagosan csökken.<a name="FNanchor_120" id= -"FNanchor_120"></a><a href="#Footnote_120" class= -"fnanchor">120)</a></p> -<p>Fiziológiai szempontból azt kell mondanunk a darwinistákkal, -hogy a haladás tényezői: a létért való harcz és a legalkalmasabbak -fenmaradása. Tegyük még hozzá a szerzett jellegzővonások -öröklődését? Ez a kérdés még ma is egyik legvitásabb kérdése a -biológiának. Weismann, – így mondják, – azt állítja, hogy az egyén -életében szerzett jellegzővonások nem öröklődnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> át. A -lamarckisták az ellenkező feltevés mellett vannak.</p> -<p>Egy mai szocziológus a következőképpen foglalja össze a kérdés -jelenlegi állását: «A győzelem, – mondja Matteuzzi, – a -neo-lamarckistáké lesz bizonyosan, és így a biológiának még igen -mélyen kiaknázandó tere nyilik. Weismann elmélete szerint minden -bevégződött volna a természetes kiválasztással. De a szemben álló -iskola alapelve szerint ellenkezőleg, a jellegzővonások -öröklődésének kérdése vizsgálatra szorul. Tehát, ha a -társadalomtudósok elfogadták volna Weismann elméleteit, mint Kidd -tette, végzetesen tévedtek volna, legalább is azokra az elméletekre -vonatkozóan, amelyeknek ilyenfajta biologiai törvények alkották -volna az alapját. Minden szervi tökéletesedést a létért való -küzdelemnek kellett volna tulajdonítani, mellőzvén a környezet -befolyásának és a szerzett jellegzővonások öröklődésének egyszerübb -és általánosabb tényezőit.»<a name="FNanchor_121" id= -"FNanchor_121"></a><a href="#Footnote_121" class= -"fnanchor">121)</a></p> -<p>Mi elfogadjuk Matteuzzi következtetéseit. Weismann elmélete -ugyanis, azt hisszük, zsákutczába vezet. Mert mi az a -<i>csiraplazma (Keimplasma)</i>, amely változatlan nemzedékről -nemzedékre minden faj és minden rassz számára? Melyek azok a -rassztipusok, amelyek örökre állandósultak és nincsenek semmiféle -változóságnak alávetve? Ha efféle elveket elfogadunk, vajjon nem -jutunk-e bele a biologiai miszticzizmus kellős közepébe? -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> És ezeknek az őstipusoknak is ki kell -alakulniok. És hogyan alakulhattak ki vajjon, ha csak nem a -környezet hatásainak felhalmozódása és az egyéni változatok -átörökítése révén?</p> -<p>Szerintünk tehát a szerzett jellegzővonások öröklékenységét -hozzá kell számítanunk a haladás egyéb okaihoz: a létért való -harczhoz és a legalkalmasabbak fenmaradásához.</p> -<p>A lélektani és erkölcsi rendben a haladásnak két jelentős -tényezőjét fogjuk említeni. Az egyik az <i>elégedetlenségnek</i> az -az érzése, amely a ki nem elégült egyént arra ösztönzi, hogy -változtasson környezetén és létének külső feltételein. Ez az érzés -nagy szerepet játszik a társadalmi átalakulásokban.</p> -<p>Egy társadalomtudós így határozza meg ezt az érzést: Ez a -mondás: <i>Hajolj meg és hallgass</i>, bizonyos különleges -esetekben kifejezheti a kötelességet… Mégis, a történelem folyamán, -a haladás hajtóereje nem ez a türelmes megnyugvás, ez a passziv -alkalmazkodás az adott valósághoz, hanem inkább az -elégedetlenségnek ez az érzése, ez a nyugtalan mozgolódás az, amely -ösztönzi a lelkeket és néha vad lázadásokban tör ki.»<a name= -"FNanchor_122" id="FNanchor_122"></a><a href="#Footnote_122" class= -"fnanchor">122)</a></p> -<p>A haladásnak egy második lélektani tényezője nem más, mint a -<i>kényszerű eszmék</i> lélektani törvénye. Azzal az egyszerű -ténnyel, hogy az ember felfog egy magasabbrendű társadalmi -eszményt, ennek megvalósítására is törekszik. Itt is, mint -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> másutt, az eszme a haladásnak el nem -hanyagolható tényezője.</p> -<p>Hogyan történik a haladás?</p> -<p>Bagehot a folytonosságot tartja a haladás törvényének. Ő -szerinte, hogy tartós legyen, lassú és szabályos evolucziót kell -végeznie minden haladásnak valamelyes megegyezés folytán, mely két -ellentétes hatás: a maradiság és újításgyűlölet hatása és a -változóságra való törekvés között jön létre. «Annak a nemzetnek, – -mondja, – amely szert tesz a változóságra, anélkül, hogy -elveszítené a törvényes folytonosságot, egész különleges -eshetőségei vannak arra nézve, hogy uralkodó nemzetté -legyen.»<a name="FNanchor_123" id="FNanchor_123"></a><a href= -"#Footnote_123" class="fnanchor">123)</a> Róma példája, eme -társadalomtudós szerint, fényes bizonyítéka ennek a törvénynek.</p> -<p>Néha a haladás mégis erőszakos forradalommal történik. «A -kollektiv harcznak, – mondja Sighele, – van egy dinamikusan -erőszakos formája.» Szerinte «a legyőzötteknek és elégedetleneknek -azok a csoportjai, a szekták, amelyeket a győzők és boldogok önző -áltatással úgy tekintenek, mint a társadalmi bomlás csiráit, mégis -csak az átalakulás és a kikerülhetetlen megujhodás csirái.»<a name= -"FNanchor_124" id="FNanchor_124"></a><a href="#Footnote_124" class= -"fnanchor">124)</a></p> -<p>Mi most a haladás valószínű iránya?</p> -<p>Több formulát vetettek fel.</p> -<p>Tarde szerint, valamely társadalom haladását <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> a -szervezkedés gyarapodása és az életerő meg a tevékenység csökkenése -jellemzi. «A mily mértékben terjeszkedik, növekszik, tökéletesíti -és bonyolulttá teszi intézményeit valamely társadalom, annyira -veszít czivilizáló és haladó hevéből; mert ezt a hevét erre -használta fel. Vagyis: inkább hitében, mint vágyaiban lesz -gazdagabb, ha igaz, hogy a társadalmi intézmények lényege nem más, -mint a hit és a bizonyosság, az igazság és a biztonság, az -egyöntetü vélemények összesége, egyszóval az, amit ezek -megtestesítenek, és ha a társadalmi haladás mozgató ereje a -kiváncsiság és nagyravágyás, a szolidáris vágyak összesége, melynek -ez a haladás a kifejezője. A vágy igazi és végleges czélja tehát a -hit; a lelkesülés egyedüli létoka a lélek fenkölt bizonyosságainak -vagy bizalomteltségének kialakulása, és mennél inkább fejlődött -valamely társadalom, annál inkább találunk benne, mint az érett -lélekben, szilárdságot és nyugalmat, erős meggyőződéseket és halott -szenvedélyeket, mely utóbbiakból lassanként alakultak ki és -jegeczesedtek ki az előbbiek. A társadalmi béke, az ugyanazon -eszménybe, vagy ugyanazon ábrándba vetett egyöntetü hit, az -egyértelműség, mely az emberiségnek napról-napra kiterjedtebb és -mélyebb asszimiláczióját tételezi fel: ez az a czél, ahová akarva, -nem akarva, törekszenek a társadalmi forradalmak. Ez a haladás, -vagyis a társadalom világának logikus utakon való -előbbrejutása.»<a name="FNanchor_125" id= -"FNanchor_125"></a><a href="#Footnote_125" class= -"fnanchor">125)</a></p> -<p>Szerintünk, mintahogy már fentebb kifejtettük, <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> az -emberiségnek ez a napról-napra kiterjedtebb és mélyebb -asszimilálódása, amelyet Tarde úgy állít fel, mint a haladás -törvényét, a társadalmi evolucziónak csak egyik oldalát mutatja. -Ellensúlya a fokozatos differencziálódásnak, – az emberi lények -egyre intenzivebb és mélyebb individualizálódásának törvénye. Nem -igaz, hogy az emberiség az egyformaság s ennélfogva a meddőség -eszménye felé halad. Nem igaz, hogy a birtok lerombolja a vágyat, -hogy a hit kioltja a kiváncsiságot. Az emberiségre nézve örökre -igaz marad Lessing mondása: Nagyobb gyönyörűség űzni a nyulat, mint -elfogni. Örökké új kilátásokkal fogja ingerelni az ember értelmét -és fogékonyságát a mindenség. Az emberiség folyton széttöri -eszményeit, de mindig abban a reményben, hogy szebbekkel, -ragyogóbbakkal, összhangzóbbakkal fogja őket pótolni. Valamely -részleges műveltség, vallás, erkölcsi tan mozdulatlanul megmarad -talán egy időre abban az egyformaságban, melyet Tarde végső -eszményként tűz ki. De az emberiség a maga teljességében nem fog -megállani az ismeretlen eszmény felé való nyugtalan -haladásában.</p> -<p>Az emberiség oly energia, mely folyton kitolódó czél felé -törekszik, örökké. Az a formula, mely fejlődését kifejezi, nem -statikus, hanem dinamikus.</p> -<p>Bagehot szerint a társadalmi haladás átmenet a harcz korából a -vitatkozás korába. Könyvének <i>Az igazolható politikai -haladás</i>-ról szóló fejezetében ez a társadalomtudós bámulatosan -bonczolgatta a szabad vitatkozás és a kritikai szellem szabad -virágzása uralmának jótéteményeit. <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Sighele szerint a társadalmi haladás haladás az individualizmus -felé. Az antik világban kétféle ok nyomta el az egyént: a zsarnok -nemzeti vallás és a kegyetlen háború joga, mely arra kényszerítette -a közösséget, hogy minden embert felhasználjon a maga védelmére és -eltartására. «Ott senki sem fejlődhetett különállóan, a maga -számára; mindenki csak megszabott keretben cselekedhetett és -gondolkozhatott. Mindez fordítva van a modern világban: ami egykor -szabály volt, az most kivétel, és az antik rendszer csak ideiglenes -társulásokban él, aminő a hadsereg, vagy részleges társulásokban, -aminő a kolostor. Az egyén fokonként felszabadult… vagyis az a két -láncz, mely a közösséghez kapcsolta, széttört és -meglazult.»<a name="FNanchor_126" id="FNanchor_126"></a><a href= -"#Footnote_126" class="fnanchor">126)</a></p> -<p>Szerintünk, valamint Sighele szerint, a haladás a társadalmi -követelmények fokozatos csökkenésében, a csordaszellem, a -zsarnokságot s a hazugságot szülő csoportönzés csökkenésében áll. -Az egyén mindinkább kisiklik azokból az egyre lazulóbb békókból, -amelyekbe egykor beleverték. Az egyén mindinkább el fogja foglalni -a dolgok közepén igazi helyét, ahhoz hasonló forradalom útján, mint -aminőt Copernicus csinált a csillagászatban. Az egyén mindinkább az -lesz, a mi valójában: az energia egyedüli forrása, az eszmény -egyedüli mértéke.<a name="FNanchor_127" id= -"FNanchor_127"></a><a href="#Footnote_127" class= -"fnanchor">127)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<p>Még egypár szót egy fontos kérdésről: a haladás és a boldogság -kapcsolatáról. Sok társadalomtudós megjegyezte, hogy a modern -időkben a haladás rohamos menetét (az ismeretek és a jólét -gyarapodását) nem kisérte az emberi boldogság hasonlóan rohamos -növekedése. A haladás gyorsul, a boldogság pedig stagnál. -Miért?</p> -<p>Ugy látszik, két okát lehet adni ennek a ténynek, egy általános -és állandó s egy esetleges okát.</p> -<p>A lényeges ok az ember lélektani berendezkedésében rejlik. Ez a -berendezkedés okozta azt, hogy megsokszorozván benyomásainkat, -ugyanakkor megsokszorozzuk szükségleteinket is. Vegyük hozzá -fiziologiai korlátozottságát szerveink fogékonyságának, amely nem -növekedhetik határtalanul és ami megmagyarázza, hogy a boldogság -nem növekedhetett oly rohamosan, mint a haladás.</p> -<p>Coste,<a name="FNanchor_128" id="FNanchor_128"></a><a href= -"#Footnote_128" class="fnanchor">128)</a> aki igen behatóan -tanulmányozta ezt a kérdést, megjegyzi (az esetleges ok), hogy -talán több hasznot húzhattunk volna a szerzett előnyökből.</p> -<p>Ez igaz. Amint Coste panaszolja, a munkának, a természetes -rokonszenvnek, az egyéniség szabad fejlődésének igazi és tartós -gyönyöreinél többre becsültük a hamis és lankasztó élvezeteket, a -hiúság, a fitogtatás, a feltűnni vágyás gyönyörűségeit. -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Hozzátehetjük, hogy a boldogság megállapodásának a társadalomban -szerintünk az a mindenhatóság az oka, mely a csordalélek felett még -sokáig fog uralkodni. Az ember nem tud saját maga, hanem csak mások -számára cselekedni. Ez alatt azt értem, hogy a közvéleménytől, a -gyönge lelkeknek e zsarnokától való félelemből cselekszik. Ugy -látszik, a csordaszellem elpusztíthatatlan. Az antik előitéleteket -másokkal helyettesítettük, amelyek szintén zsarnokiak; mert a -csordazsarnokság alkalmazási módja nem fontos; ez a zsarnokság -lényegileg egyaránt ostoba, elnyomó marad örökké. A «mit -mondanak»-kal, az osztályok előítéleteinek és másoknak meg nem -botránkoztatásával való törődés, az a gond, hogy elkerüljük a -társadalmi vesztegzárba való helyezést, ez az a járom, melynek -személyes szabadságunkat feláldoztuk. Ameddig tart a lelkeknek ez a -helyzete, az emberiségre nézve nem lesz haladása a boldogságnak. -Hasonlóak maradunk a vadakhoz, akik reszketnek a fétisek előtt, -melyeket saját kezükkel faragtak.</p> -<h3>VII. FEJEZET.<br /> -A társadalmi tudat fejlődése.</h3> -<p>Az eddig mondottak alapján bizonyos mértékig előre láthatjuk a -jövendő társadalmi tudatának tartalmát.</p> -<p>A fokozatos asszimilálódás és a társadalmi csoportok -kiszélesedésének törvénye arra törekszik, hogy érvényre juttassa az -emberiség, azaz egy <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> olyan csoportosulás gondolatát, mely -tágabb és megfoghatóbb, mint a többi csoportosulások (nemzet, -osztály, kaszt, család, stb.).</p> -<p>Másrészről a fokozatos differencziálódás törvénye mindinkább -arra törekszik, hogy megerősítse az egyéniség értékét. Mert a -társadalmi evoluczió az egyéniségben, az esztétikai és erkölcsi -kultura eme virágában, végződik, mely mintegy mesterműve és -létezésének egyedüli oka.</p> -<p>Semmi ellentmondás nincs e két eszme között. Az emberiség -eszméje elősegíti az egyéniség eszméjének kivirágzását, s viszont -az egyéniség eszméje elősegíti az emberiség eszméjének -terjeszkedését. Ez a két eszme segíti egymást és párhuzamosan -fejlődik.</p> -<p>Mennél szűkebb valamely társadalmi kör, annál zsarnokibb és -elnyomóbb az egyéniségre. Mennél inkább tágul a társadalmi kör, az -egyéniség annál inkább érzi, hogy lazulnak a társadalmi kényszer -békói. A csordaszellem sehol sem oly állandóan zsarnoki, mint a kis -csoportban.<a name="FNanchor_129" id="FNanchor_129"></a><a href= -"#Footnote_129" class="fnanchor">129)</a> Egy kis város tanácsát és -egy nagy ország parlamentjét erkölcsi szempontból összehasonlítván, -Mazel a következőket mondja: «A falvakban és kis városokban találni -a <i>carpet-baggers</i>-uralomnak, a pártok inkvizicziójának, az -osztályok támadó szervezetének legrosszabb példáit; a városi tanács -a kormány felelősségét, a hatalmak diplomácziai nyomását, az -ellenzéki sajtót, mind azt a féket, amit a parlamentnek el kell -tűrni, – nem ismeri; <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> kifejlődhet a párt-türelmetlenség, az -irigység és gyülölség mikrobái itt találnak a legjobb televényre; a -kisebbséggel sehol sem bánnak rosszabbul és sehol sem ismerik el -jogait kevésbbé. Talán jobb, – a községtanács határozott és közeli -hatalmától félve, – beletörődni a parlament határozatlan és távoli -hatalmába.»<a name="FNanchor_130" id="FNanchor_130"></a><a href= -"#Footnote_130" class="fnanchor">130)</a></p> -<p>A társadalmi evoluczió, kibővítvén a társadalmi csoportok -keretét, előmozdítja az egyén felszabadulását és mind erősebbé -teszi a társadalmi tudatban ezt a szétbonthatatlanul eggyé vált két -eszmét: az emberiség eszméjét és az egyéniség eszméjét. A zárt, -szűk és elnyomó hajlandóságú csoportok jogával szemben kettős jog -fog érvényesülni: egyrészről az emberiség, másrészről az egyéniség -joga.</p> -<p>Ugyanakkor, amidőn mindinkább két pólus, az emberiség és az -egyéniség eszméje köré gyüjti össze minden gondolatát és minden -tevékenységét: a társadalmi tudat mindinkább felszabadul azok alól -a korlátlan dogmatizmusok alól, melyek oly sokáig ránehezedtek.</p> -<p>«A mai gondolkozáson, – mondja Vogüé, – a viszonylagosság érzéke -uralkodik.» Talán azt mondhatjuk, hogy ez uralkodik az egész -társadalmi tudaton. Az antik világban az emberi cselekedetekre, -valamint a természet megnyilvánulásaira a végzetszerűség eszméje -nehezedett.</p> -<p>A végzetszerűség eszméjét a modern tudomány a tudományos -determinizmus eszméjével helyettesítette. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Némelyek felmagasztalták a determinizmust és úgy tekintették, -mint rejtelmes és kikerülhetetlen hatalmat, mely teljes súlyával -ránehezedik az egyének sorsára.</p> -<p>A determinizmusnak ez az istenítése jogosulatlan. A -determinizmust annak kell felfogni, ami: gondolkozásunkhoz illő -szimbolizmus, a legkényelmesebb és a legpontosabb jelrendszer, -melynek segítségével az értelem a mindenség és az élet -elképzelésére törekszik. Ha így értelmezzük a determinácziót, akkor -a tudomány semmiképpen sem ellensége az individualizmusnak. Mert az -egyéniség kibontakozása nem történhetik anélkül a világos tudat -nélkül, amelyet az egyén önmagáról és társadalmi környezetéről -szerez. «A determinizmus, – mondja Nietzsche, – mithologia; az -életben csak erős akaratok és gyönge akaratok vannak. Csaknem -mindig annak a jele, aminek hijjával van, ha a gondolkozó minden -okozati lánczolatban valami kényszert: szükséget, kötelezettséget, -nyomást, szabadsághiányt mutat ki. Ez az érzés megnyilatkozás; az -egyén nem áruló… csak gyöngeségét, szolgaság után való vágyát -árulja el.»<a name="FNanchor_131" id="FNanchor_131"></a><a href= -"#Footnote_131" class="fnanchor">131)</a> Az a helyes, – mondja még -Nietzsche, – hogy az «okot» és az «okozatot» csak egyszerű -fogalmakként, szokásos fikcziókként alkalmazzuk, – útbaigazítás és -nomenclatura gyanánt, – nem pedig magyarázatul.»</p> -<p>Azzal fejezhetjük be fejtegetéseinket, hogy a jövendő társadalmi -tudata, melyen a viszonylagosság elve uralkodik, e három eszme: a -tudomány, az emberiség és az egyéniség eszméje körül fog -forogni.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183"><br /> --183-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ÖTÖDIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">HOGYAN BOMLANAK FEL ÉS PUSZTULNAK EL A -TÁRSADALMAK.<br /> -BEFEJEZÉS:<br /> -A SZOCZIALIZMUS ÉS AZ INDIVIDUALIZMUS.</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185"><br /> --185-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -A társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának okai.</h3> -<p>Ha a társadalmak pusztulásáról beszélünk, óvakodnunk kell attól -az előítélettől, amely a társadalmak pusztulásához gáncsot, vagy -fájdalmas érzést fűz. A történettudósok és a moralisták azt hiszik, -hogy úgy kénytelenek siránkozni az ilyen eseményen, mintha -balesetről volna szó, holott ez az esemény elkerülhetetlen. A -társadalom intézményeiben és erkölcseiben keresik azokat az okokat, -amelyek hanyatlását vagy romlását előidézték. Panaszkodnak, -megvádolnak, visszamenően kárhoztatnak bizonyos intézményeket, -bizonyos politikai vagy társadalmi rendszert. Ez a gyermekes -történelemfilozófia. Mert ezek a sirámok abból az optimizmusból -fakadó ábrándból táplálkoznak, hogy a társadalomnak rendes -körülmények között, baleset, hibák vagy ügyetlenségek hijján, a -végtelenségig kellene tartani. Épp ily joggal lehetne csodálkozni -és méltatlankodni az egyén halálán is.</p> -<p>Az igazság ott van, hogy a halál a társadalmakra épp úgy, mint -az egyénekre megmásíthatatlan törvény. Ebbe készségesen bele kell -nyugodnunk. A társadalmakra is alkalmaznunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> kell, -amit egy mai gondolkozó az egyének haláláról mondott: «A halált nem -úgy kell felfognunk és elviselnünk, mint betegséget vagy büntetést, -mely mérhetetlen és félelmetes távlatokat nyit, hanem, mint az élet -utolsó működését, az adósság törlesztését és a legfőbb -kötelességet. Törvénynek beteljesülése ez, mely közös minden -lényre, hasznos az összességre és önmagunknak is üdvös. Minthogy -elődeink meghaltak, hogy helyet csináljanak nekünk, minekünk is meg -kell halnunk, hogy helyet csináljunk utódainknak.»<a name= -"FNanchor_132" id="FNanchor_132"></a><a href="#Footnote_132" class= -"fnanchor">132)</a> Az ideig-óráig tartó társadalmi formákon túl, -meg kell látnunk végtelen és mély életét az emberiségnek, melyben a -társadalmak élete csaknem oly észrevétlenül vész el, mint az egyén -élete.</p> -<p>Mit értsünk a társadalom felbomlásának ténye alatt?</p> -<p>Azt a tényt kell rajta értenünk, hogy bizonyos belső vagy külső -okok hatása alatt azokat az elemeket, amelyek társadalmat alkotnak, -megszünik összefűzni az a társadalmi kötelék, amely addig -érvényesült; hogy azok az elemek megszünnek részei lenni annak a -társadalmi kapcsolatnak, amely idáig egybefoglalta őket, és -úgyszólván visszanyerik szabadságukat épp úgy, mint ahogy a szerves -test atomjai a test szétbomlása után visszatérnek a nagy -mindenségbe és szabadon léphetnek új vegyi kapcsolatokba.</p> -<p>Bizonyos okok megsemmisíthetnek egy társadalmat anélkül, hogy -megsemmisítenének minden egyént, amely a társadalmat alkotja, sőt -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> anélkül, hogy megsemmisítenék a -társadalmat alkotó egyének többségét. Ezek egyéni sorsukat tovább -élhetik más feltételek között; de az a társadalom, melynek részét -alkották, elpusztult.</p> -<p>Azok közül az egyének közül, melyek túlélik a széttört -társadalmi kereteket, némelyek, nem lévén meg a szükséges -hajlékonyságuk arra, hogy hozzásimuljanak az új keretekhez, -hamarosan elpusztulnak. Mások alkalmazkodnak az új társadalmi -körülményekhez. Például az olyan válság után, mint amilyen a -franczia forradalom, ez az igazi világ-vége volt, a régi társadalom -tagjai részint eltüntek: elsöpörte őket a vihar, vagy képtelenek -voltak az új dolgok rendjéhez alkalmazkodni; részint pedig -beletörődtek az új körülményekbe és megmaradtak.</p> -<p>Bármiképp van is, a halott társadalmak romjain mindig új -társadalmak alakulnak; és a maguk útján a fejlődésnek és a -szétbomlásnak ugyanazokat a szakaszait élik át, mint amilyeneken -elődeik áthaladtak. Ugy látszik, mintha ez a -<i>ricorsi</i>-elméletet igazolná, az örök ismétlődést az emberiség -életében. De mégsem, mert az új társadalmak távol állanak attól, -hogy minden vonásukban ismételjék az eltünt társadalmi -formákat.</p> -<p>Uj eszmék születtek, – hosszas emberi munka gyümölcseként – új -technikák jelentkeztek, amelyeket nem rántott magával ennek vagy -annak a társadalmi formának a romlása, és amelyek megakadályozzák, -hogy a jövendő a multat ismételje. Tisztára szójáték, amikor azt -mondják, hogy a mai szoczializmus, amely igen bonyolult és igen -tudós elméleti, etikai és technikai szempontokon <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> -alapszik, nem más, mint visszatérés a kezdetleges társadalmak -határozatlan vagyonközösségéhez.</p> -<p>A nemzedékek hosszú munkájából eredő találmányok és eszmék nem -tünnek el valamely különleges társadalommal. Menedéket találnak -azoknak az egyéneknek agyában, akik a holnapi társadalmaknak még -alaktalan anyagát alkotják és akik a társadalmi formák romlásának -közepett többé vagy kevésbbé öntudatos módon a haladás -átplántálását közvetítőknek szerepét játszszák.</p> -<p>Lássuk most, melyek a társadalmak hanyatlásának és oszlásának -okai.</p> -<p>Igen különböző rendű okokra szoktak hivatkozni: 1. etnologiai; -2. biologiai; 3. gazdasági; 4. lélektani; 5. társadalmi okokra.</p> -<p>Mielőtt ezeknek az elméleteknek vizsgálatába bocsátkoznánk, úgy -illik, hogy mindenekelőtt elkülönítsünk néhány olyan látszólagos -okot, melyekre felületes írók néha hivatkoztak. «Nagy balgaság, – -mondja Lapouge, – valamely népesség jelenlegi hanyatlásának -megmagyarázására, amely népesség nem érzi többé annak szükségét, -hogy örökkévaló legyen, azt állítani, hogy ez a népesség öreg. Az -egész emberiség egyforma idős. Az sem szabatosabb, ha azt mondjuk, -hogy a nép belepusztul a czivilizáczióba. Polgáraink legnagyobb -részének legfölebb két vagy három nemzedékes a műveltsége, és -milyen ez a műveltség! Ami a népet illeti, közvetlen elődei olyan -értelmi fokon éltek, ahol egyáltalán nem koptatták magukat, -munkásaink és parasztjaink agymunkája pedig nem magasabbrendű, mint -őseiké. Az igazság az, hogy a kiválasztás befejezte <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> a -magasabbrendű etnikai elemek kiküszöbölésének munkáját…»<a name= -"FNanchor_133" id="FNanchor_133"></a><a href="#Footnote_133" class= -"fnanchor">133)</a></p> -<p>Ez az idézet rámutat a hanyatlás első okára, amelyet most -vizsgálni szándékozunk. Ez az etnikai tényező.</p> -<p>Gróf Gobineau, Lapouge, Ammon, stb. szerint a fajnak és a faj -tisztaságának befolyása a társadalmi csoportosulások sorsára -tagadhatatlan. A népek hanyatlása és bukása csak a felsőbbrendű -etnikai elemek kimerüléséből származik.</p> -<p>Ugy látszik, Nitzschének is ez a nézete: «Egész Európában, – -mondja, – a leigázott faj, ami a szint, ami a brachycephaliát, sőt -ami talán az értelmi és társadalmi ösztönöket illeti, – végül is -legyőzte a felette állót. Ki biztosít bennünket arról, hogy a -modern demokráczia, a még modernebb anarchizmus és különösen arra a -kommunizmusra, arra a kezdetleges társadalmi formára való törekvés, -amely ma Európa összes szocziálistáinál közös, ki biztosít -bennünket arról, hogy ezeknek az eseteknek az összesége vajjon nem -monstruózus visszaütés-e? Az urak és hódítók fajtája még -fiziológiai értelemben is hanyatlásban van…»<a name="FNanchor_134" -id="FNanchor_134"></a><a href="#Footnote_134" class= -"fnanchor">134)</a> Másutt még nagyobb határozottsággal így fejezi -ki magát Nietzsche: «Föltehetjük, hogy időnként, a földgömb -bizonyos pontjain, valamely fiziológiai eredetü <i>kedvetlenségi -érzés</i> lesz szükségszerüleg urrá a nagy tömegeken. Az ilyen -kedvetlenségi érzés eredete szerfölött sokféle lehet; eredhet ez -túlságosan heterogén fajok <span class="pagenum"><a name="Page_190" -id="Page_190">-190-</a></span> kereszteződéséből (vagy -osztályokéból, – az osztályok mindig születési és fajbeli -különbségeket jelentenek: az európai <i>spleen</i>, a XIX. század -pesszimizmusa lényegében kasztok és rendek keveredésének -következménye, amely keveredés őrült gyorsasággal ment végbe); -származhat továbbá szerencsétlen kivándorlás következményeiből, ha -valamely faj olyan éghajlat alá tévedt, melyhez alkalmazkodási -képessége nem volt elegendő (mint az indusok esete Indiában), vagy -eredhet megrontott vérből, maláriából, szifiliszből, stb. (pl. a -német kedvetlenség a harmincz éves háború után, mely ragadós -betegségekkel lepte el Németország felét és így készítette elő a -teret a német szolgalelkűségre és kishitűségre).»</p> -<p>Az a lényeges tényező, melyre Nietzsche itt utal, – <i>a -faji</i> tényező. Alkalmunk volt már fentebb kifejteni, hogy mi a -véleményünk erről a tényezőről. Itt csak néhány megjegyzést teszünk -még pótlóan a társadalmak hanyatlásának kérdésével -kapcsolatosan.</p> -<p>Először is igen nehéz megmondani, hogy a társadalomnak melyek a -magasabbrendű elemei. Az antropologusok ma két osztályba sorozzák -az embereket, a dolichocefalok és a brachycefalok osztályába. De -egyáltalában nincsenek egy véleményen e megkülönböztetés társadalmi -jelentőségére vonatkozóan. Némelyek azt állítják, hogy a -dolichocefalok tipusa a magasabbrendű, mások pedig, hogy a -brachycefaloké az; némelyek olyan tulajdonságokkal ruháznak fel egy -tipust, amilyenekkel mások egy másik tipust ruháznak fel. Hogy mi -az összefüggés a brachycefalia vagy dolichocefalia és valamely -egyén értelmi állapota <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> között? Ezt nem tudjuk. Hogy van-e -valamilyen összefüggés? Valószínüleg van, igen általános -értelemben, olyan értelemben, mintahogy a determinizmus feltevése -szerint minden jelenségnek olyan közvetett kapcsolata van más -jelenségekkel, amilyent akar az ember. A világ egy nagy gép, -melyben minden összefügg. A por atomja között, mely előttem lebeg a -napsugárban, és a Sirius kék villanása között korreláczió és -kölcsönösség kapcsolata van. – Ily általános értelemben, de -valószinüleg nem szabatosabb értelemben van korreláczió vagy -parallelizmus a koponya külső alakja és az egyén értelmi képessége -között.</p> -<p>A dolichocefalia és a brachycefalia megkülönböztetésének idáig, -úgylátszik, nem volt sokkal alaposabb tudományos értéke, mint az -agydudorokról, vagy az arczszögről szóló régi tannak.</p> -<p>«A régi görögök, – kérdezi Tarde, – inkább dolichocefalok -voltak, mint a mai görögök? Nem sokat tudunk róla. Görögország -hanyatlását semmiesetre sem szabad dolichocefaliája csökkenésének -tulajdonítani, minthogy a fejalkat nyilván nem változott meg -egyszerre a maczedón hódítás után.»<a name="FNanchor_135" id= -"FNanchor_135"></a><a href="#Footnote_135" class= -"fnanchor">135)</a></p> -<p>Ugyanaz a szerző az abszolut fajbeli különbség ellen felhozza -Japán csodálatos átalakulásának példáját, amely alig egy nemzedék -alatt ment végbe, az európai példák asszimilálása folytán, a -fegyvereken és öltözékeken kezdve az iparig, a művészetig, az -erkölcsökig. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Novicow szerint egyáltalán nincs változhatatlan faj. Felgyülemlő -kicsiny egyéni változások hozzák létre az új fajokat. «Látjuk, hogy -az angol-szász tipus kereszteződés nélkül is átalakul az -Egyesült-Államokban.»<a name="FNanchor_136" id= -"FNanchor_136"></a><a href="#Footnote_136" class= -"fnanchor">136)</a></p> -<p>Nem kevesebb vitára adott alkalmat az a kérdés is, hogy vajjon a -fajok és a társadalmak hanyatlása nincs-e összefüggésben az -összekeveredéssel. Tarde megjegyzi, hogy a fajok keveredése -elősegíti a találékonyság képességének fejlődését. «Ahelyett, hogy -valamely faj genialitásának foka tisztasága fokával volna arányban, -inkább összetétele, változósága fokával és az átlagtipusa körül -végzett kilengések nagyságával van arányban. Három, négy század óta -mind jobban keverednek az európai fajok és ahelyett, hogy -gyöngülne, egyre fejlődik találékonyságuk… Mennél előbbre halad az -evoluczió, annál inkább csökken a faji tényező jelentősége. Mennél -jobban visszamegyünk a multba, annál inkább azt látjuk, hogy minden -nagy nemzeti faj megcsinálta a maga czivilizáczióját, és -megfordítva: mennél jobban haladunk előre, annál inkább azt látjuk, -hogy a modern czivilizáczió saját faja kialakításán dolgozik, azon, -hogy sok különböző faj összeolvasztásából új fajokat teremtsen, -amelyek jobban megfelelnek fejlődésének.»<a name="FNanchor_137" id= -"FNanchor_137"></a><a href="#Footnote_137" class= -"fnanchor">137)</a> Ahelyett, hogy a keveredést úgy fognók fel, -mint a hanyatlás <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> okát, bizonyos szempontból -jótéteménynek tekinthetjük, A fajok keveredése épp úgy, mint a -kulturák és a társadalmi hatások keveredése ugyanabban az agyban, -bonyolultabb, gazdagabb és finomabb egyéniségeket hoz létre.</p> -<p>Most pedig pár szót a társadalmak hanyatlásának élettani -okairól.</p> -<p>Matteuzzi hivatkozott ezekre az okokra. Két fő okot jelöl meg, -melyek közül az első gazdasági, egyszersmind fiziológiai, a másik -pedig tisztán fiziológiai.</p> -<p>Az elsőt társadalmi élősdiségnek <i>(parasitisme sociale)</i> -nevezi Matteuzzi. Természeténél fogva gazdasági, de eredményei -szerint fiziologiai ez az ok. «A fiziológia és a pszichofiziológia -megmutatják, – mondja Matteuzzi, – hogy milyen a kórhatása a -túlságos szegénységnek a többségben és a túlságos gazdagságnak a -kisebbségre; e tudományok segítségével megtapinthatjuk a kitagadott -tömegek elkorcsosulását és az uralkodó és kiváltságos tömeg -hanyatlását az oly közösségben, melyet beteggé tett a vagyonnak a -szélsőségig vitt egyenlőtlen eloszlása…»<a name="FNanchor_138" id= -"FNanchor_138"></a><a href="#Footnote_138" class= -"fnanchor">138)</a> Itt lép közbe az öröklődés törvénye. Világos, -hogy minden nemzedéknek fiziológiai és lélektani öröklődés útján át -kellett adnia mindazt a korcsosulást, melyet őseitől kapott, -továbbá azt a korcsosulást, mely élete folyamán érte… Ennek -eredménye <i>a felgyülemlő, visszaütő öröklődés</i>, amelynek mind -mélyebb anatomiai és pszichológiai elváltozásokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> kellett -létrehoznia. Nem csodálkozhatunk, ha Aristoteles, a szabad embert -és a rabszolgát összehasonlítván, arra a következtetésre jutott, -hogy volt egy szolgaságra született faj, és volt egy másik faj, -mely az uralkodásra született. Ha ismerték volna az ő idejében a -szerzett jellegzővonások öröklődésének elméletét, ő sem -tulajdonította volna a két embercsoport közötti különbséget velük -született jellegzővonásnak, hanem pszichikai és fiziológiai -elfajulásnak, melynek «századok során a rabszolgaság vetette alá az -embereket».<a name="FNanchor_139" id="FNanchor_139"></a><a href= -"#Footnote_139" class="fnanchor">139)</a></p> -<p>A népek hanyatlásának második oka Matteuzzi szerint nem más, -mint a lelki jellemvonások öröklődése. «Ez a törvény azt akarja, -hogy amikor valamely szellemi evoluczió elért tökéletesedése -csúcsára, ha új lökés nem jelöl ki számára más irányt, fiziológiai -törvény szerint, nem tehet egyebet, mint hogy kijegeczesedik.» -Matteuzzi a görögök és a renaissancekori olaszok példájára -hivatkozik. Ez a törvény egy fiziológiai törvény corrolláriuma, -melyet így határozhatunk meg: «A megszerzett, <i>de nem organizált -változások nem öröklődhetnek</i>. Ez a törvény maga is Ribot -törvényének corrolláriuma, mely szerint az emlékezet bomlása közben -az új elvész a régi, az összetett az egyszerü előtt. «Amikor a -lelki tevékenység az egyre növekvő összetettség folytán, mely a -szerzett jellegzővonások öröklődéséből eredt, megerősödött anélkül, -hogy váltakoztak volna benne a pihenésre elegendő időközök, akkor -jelentkezett <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> a lelki működések ez összetett -energiájának gyöngülése, minek következtében táplálkozása csökkent -és a tömege kisebbedett; a megújhodás nem volt többé egyensúlyban a -veszteséggel; és így az idegelemek szerzett diszpozicziója kevésbbé -tartós lett, és ezek között az elemek között a dinamikus társulások -nem jutottak többé teljes egybeolvadásra. Következésképpen -természetes volt, hogy ezek a kevésbbé tartós és összetettebb -változások jobban lázongtak reprodukálásuk ellen, mint a régebbi -változások, melyeket végtelen sokszor ismételtek az ősök. Az -ingadozó és zavaros társulások nem olvadhattak bele többé a -szervezetbe és nem is szállhattak át az utódokra. Ezentúl csak -mellérendeltettek a máskülönben igen erős régi emlékeknek, amelyek -folyton amazoknak az elűzésére törekedtek.»<a name="FNanchor_140" -id="FNanchor_140"></a><a href="#Footnote_140" class= -"fnanchor">140)</a></p> -<p>A társadalmak felbomlásának számos a gazdasági oka is. Fentebb -rámutattunk egyre, mikor a társadalmi élősdiségről beszéltünk. -Felhozhatnók még a vagyon tékozlását és azt a sokféle gazdasági -tévedést, mely gyakran az egész társadalmi fejlődést visszaveti. -Novicow több ilyen okot bonczolgatott a modern társadalmak -tékozlásáról szóló könyvében <i>(Les Gaspillages des Sociétés -Modernes)</i>. «A nemzetek hanyatlásának okát, – mondja ez az író, -– az emberi tévedések gyászos sorozatában kell keresnünk: az -élősdiségben, a türelmetlenségben, a kizárólagosságban, a -mizoneizmusban.» <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> Ugyanaz az író rámutat arra is, amit ő -a gazdasági tévedések által okozott mesterséges alkalmatlanná -válásnak <i>(désaptations artificielles)</i> nevez. Szerinte a -protekczionisták tévedésének következménye az, hogy az emberiség -mesterséges úton alkalmatlanná válik a bolygóján való életre.</p> -<p>Gazdasági és egyszersmind politikai természetü ok az, amit a -társadalmi kiválasztás fonákjának lehetne nevezni, a kiválasztó -mechanizmus rendes működésének felforgatása folytán. A kiválasztás -társadalmi mechanizmusa azok az intézmények, melyeknek feladata az -egyének kiválasztása és minden egyénnek arra a helyre való -elhelyezése, amelyet legjobban be tud tölteni. Ezek az intézmények, -Ammon szerint, kétfélék: az egyik fajtának az a czélja, hogy -feltartóztassa útjukban az értékteleneket; a másik fajtáé pedig az, -hogy feljebb emelje az igen megáldott egyéneket. Midőn ez a -mechanizmus politikai vagy társadalmi okok hatása alatt -megrongálódik, vagyis amikor ahelyett, hogy a legtehetségesebbeket, -legértelmesebbeket, a legtevékenyebbeket részesítené előnyben, a -jobban összesógorosodottakat, a legtanulékonyabbakat pártolja, -azokat, akik a legügyesebben tudják magukat cselszövényekkel -előretolni, egy szóval azokat, akik meg vannak áldva azzal, amit -Carlyle «farkas intelligencziá»-nak nevez, akkor ennek egy -nagyravágyó és magahitt oligarchiának a kialakulása az eredménye, -mely a nepotizmuson és a kegyenczségen alapul, amelyet később -jogosan megvetnek és amely a maga részéről hozzájárul <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> a -társadalom hanyatlásának siettetéséhez.</p> -<p>Térjünk át a társadalmak felbomlásának lélektani okaira.</p> -<p>Tarde szerint, a társadalmak kialakulásának és maradandóságának -lényeges eleme az utánzás törvényeinek működése lévén, természetes, -hogy ha bizonyos külső vagy belső hatás folytán az utánzás -törvényei megszünnek érvényesülni, a társadalom rugalmassága -elgyöngül, a társadalom felbomlik és elpusztul. Tegyük hozzá, hogy -az utánzás korrelativ tényezője, a találékonyság, szintén fontos -szerepet tölt be itt. Amint egy nemzetben vagy fajban, a -találékonyság tehetsége bizonyos határokon túl csökken, amint az -egyéni eredetiség eltünik a csorda-szellem haladása előtt, amint az -egyéniség érzése elvész és helyére nem tudni mily petyhüdt és -együgyü társadalmiság kerül, mely azt eredményezi, hogy mindenki a -többiekre s nem magára számít: a társadalmi tudat megérzi az egyéni -tudatok e megmerevedésének következményeit és a rugalmasság nélküli -társadalom az első kissé erősebb lökésre felbomlik.</p> -<p>Egy pár szót kell ehelyütt szólanunk az értelmiség és a jellem -között gyakran állított ellentétről. Némely társadalomtudós vagy -moralista dicsőítő szólamokat zeng arról, amit jellemnek nevez, és -szinleg megveti az intelligencziát. Sőt ez utóbbinak túlságos -kifejlődését a hanyatlás egyik okának tartja. Megtörténik, hogy -igen megvetően beszélnek a tehetségről, mint amely társadalmi -szempontból nézve jelentéktelen tényező. Igaz, hogy emez iskola nem -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> egy társadalomtudósa vagy nevelője -valószinüleg <i>pro domo sua</i> beszél, amikor becsmérli a -tehetséget. Azt mindenki állíthatja, és el is hitetheti, hogy van -jelleme, de sajnos, nem ily könnyü illuziókat kelteni a tehetség és -az értelem adományai dolgában. – Bármiképpen van is, ez a tan egész -pedagógiánkat bizonytalanná teszi.</p> -<p>Véleményünk szerint ez a tan hamis. Amit <i>a jellem</i> fogalma -alatt dicsőítenek, csupa olyan tulajdonság, mely az -elhelyezkedettet <i>(arriviste)</i> jellemzi; a durvaságnak, a -simulékonyságnak, a nyakasságnak és az ügyeskedésnek keveréke. -Minthogy a lelki állapotnak ez a ravasz és brutális formája -túlontúl elterjedt, a jellem névvel tüntetik ki és úgy állítják -elénk, mint egy nemzet vagy faj erejének elemét. Az ilyen -lelkiállapot szerintünk inkább a hanyatlásban lévő társadalmat -jellemzi.</p> -<p>A társadalmak fenmaradásának törvényeit tani okai is vannak, -melyekről szintén ejtünk egypár szót.</p> -<p>A társadalmak fenmaradásának törvényeit vizsgálva, láttuk, hogy -a társadalomnak, ha fenn akarta magát tartani, szüksége volt arra, -hogy bizzék magában, s erkölcsi és társadalmi dogmatizmusra, sőt -szükség esetén hasznos hazugságokra támaszkodjék.</p> -<p>Következésképpen, amikor a társadalom megszünik magában bizni, -akár azért, mivel azok a dogmatizmusok, melyekre támaszkodott, -felborultak, akár mivel visszaélt a maradi hazugságokkal, közel van -a társadalmi tudat szétbomlása. Ennek a bomlásnak nagyrészt -társadalmi <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> ellentmondások, ellentmondások a -társadalmi elmélet és gyakorlat között, a száj által vallott dogmák -és a valódi cselekvések között, vagy pedig ellentmondások az -összeütközésben lévő különféle társadalmi befolyások között lesznek -az eredményei. – Ezek a külső ellentmondások, az egyéni tudatban -belső ellentmondások alakjában verődnek vissza, melyek az egyénben -a társadalmi zavarral párhuzamos lelki zavart támasztanak.</p> -<p>Nordau igen helyesen bonczolgatta a társadalmi bomlás okait -<i>Társadalmi hazugságok</i> czímű könyvében. «Egész életünk más -időből kölcsönvett feltevéseken nyugszik, amelyek egy pontban sem -felelnek meg jelenlegi eszméinknek. Politikai életünk alakja és -alapja kézzelfogható ellentmondásban van egymással. A probléma, -melynek, úgy látszik, a hivatalos czivilizáczió a megoldását -keresi, olyanforma, mintha egy kúpot akarnánk elhelyezni ugyanolyan -ürtartalmú gömbben. Minden szó, amit kimondunk, minden cselekedet, -melyet véghezviszünk, egy-egy hazugság azzal szemben, amit lelkünk -mélyén igazságnak ismerünk el. Azt lehet mondani, hogy önmagunkat -parodizáljuk és örökké komédiát játszunk… Külső tiszteletet -tettetünk olyan személyek és intézmények iránt, amelyeket -alapjukban a legképtelenebbeknek tartunk, és gyáván megmaradunk -odalánczolva olyan meggyőződésekhez, amelyekről lelkünkben és -tudatunkban tudjuk, hogy minden alapot nélkülöznek… Ennek az örök -összeütközésnek, mely a társadalmi meggyőződések és saját -meggyőződéseink <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> között folyik, végzetes visszahatása -van.»<a name="FNanchor_141" id="FNanchor_141"></a><a href= -"#Footnote_141" class="fnanchor">141)</a></p> -<p>Egypár szót végül a társadalmak bomlásának társadalmi -okairól.</p> -<p>Ezek egyikét Simmel világította meg, amikor megjegyezte, hogy a -társadalom valamelyik szerve gyakran túlzott jelentőséghez jut a -szervezetben, melynek eleme; és czéllá válik, amikor pedig csak -eszköz. Demokratikus társadalmainkban ilyen a bürokráczia, amelyre -vonatkozólag ezeknek semmi irigyelni valójuk sincs a monarchikus -társadalmaktól. Világos, hogy a társadalom testében bizonyos -szerveinek ilyen túltengése kényelmetlenséget okoz, mely igen -alkalmas arra, hogy a hanyatlást siettesse.</p> -<p>Matteuzzi fontos társadalmi okát jelzi a társadalmak -hanyatlásának. Ez a győztes népek hatása a legyőzött népekre. «Az a -nép, mely környezetének és szerzett jellegzővonásai öröklődésének -befolyása alatt kifejlődött, szükségszerüen eljut odáig, hogy -megalkossa saját egyéniségét. De nagyon megzavarhatja fejlődésében -egy katonailag szervezett, erősebb, bár kevésbbé művelt népnek -beavatkozása; e két népnek, mely így találkozik, mivel különböző -környezetben fejlődtek, különböző öröklött jellegzővonásai lesznek. -A győztes azzal, hogy eszméit és erkölcseit a legyőzöttre -erőszakolja, arra kényszeríti, hogy kitérjen fejlődési vonalából, -és egész fizikai és értelmi szervezetében zavart okoz.»<a name= -"FNanchor_142" id="FNanchor_142"></a><a href="#Footnote_142" class= -"fnanchor">142)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Valamely nép ipari fensőbbsége e szempontból ugyanolyan -eredménynyel járhat, mint hadi fensőbbsége. Ezért van az, hogy -napjainkban az északi népek, anélkül, hogy területi hódításokat -kisérelnének meg, hanyatlásra kárhoztatják a déli népeket, arra -kényszerítvén őket, hogy felvegyék velük az ipari versenyt. A déli -lakosok így aztán kénytelenek alkalmazkodni olyan társadalmi -állapothoz, mely nem egyezik öröklött tulajdonságaikkal.</p> -<p>Ezzel megvizsgáltuk a társadalmak hanyatlásának főbb -okait.<a name="FNanchor_143" id="FNanchor_143"></a><a href= -"#Footnote_143" class="fnanchor">143)</a></p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -A társadalmi regresszió törvényei.</h3> -<p>Az előbbiekből megérthetjük értelmét ennek a kifejezésnek: a -társadalmi regresszió. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<p>A társadalomtudósok jogosan különböztettek meg haladó evolucziót -és hátráló (regressziv) evolucziót.</p> -<p>A haladó evoluczió Demoor, Massart és Vandervelde szerint -magában foglalja az előre való haladás, a kifejlődés, a -tökéletesedés, a növekvő differencziálódás és a differencziálódott -szervek és működések fokozatos egymásmellé rendeltsége eszméit.</p> -<p>A hátráló evoluczió ellenkezőleg, a visszafordulás, a hanyatlás, -az elkorcsosodás. Például a sötétben élő állatok látószerveinek -sorvadása; az élősdi növények leveleinek elcsenevészesedése, a -czéhek számának csökkenése a középkor végén.</p> -<p>A társadalmi regresszió első törvénye a következő: A haladást -mindig hátrálás követi. Ez alatt azt kell érteni, hogy a régi -strukturák szétrombolása új intézmények fejlődésének szükséges -következménye. A szervek és intézmények minden átalakulásának -részleges regresszió a correlativuma.<a name="FNanchor_144" id= -"FNanchor_144"></a><a href="#Footnote_144" class= -"fnanchor">144)</a></p> -<p>Egy másik törvény az, amelyet a túlélés törvényének lehetne -nevezni.</p> -<p>Mintahogy minden haladás együttjár a hasznavehetetlenné vált -szervek és intézménynek részleges visszafejlődésével, azonképpen -minden haladás feltételezi legalább bizonyos időn keresztül a mult -többé-kevésbbé fontos nyomainak fenmaradását. Ama nagy vonalaiban -mindinkább <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> egyöntetű törvényhozás mellett, mely a -modern népeket igazgatja, többé vagy kevésbbé elmosódottan és -alaktalanná váltan, de mégis felismerhetően megtaláljuk mindazokat -az intézményeket, melyek az előző korszakokban uralkodók voltak. -Igy a mai családban a család régi alakjainak, például a -matriarchatusnak megmaradtak nyomai.</p> -<p>Valamely társadalmi állapot mindig bizonyos számú anachronikus -intézményt zár magába. Demoor és Vandervelde így magyarázzák ezt a -tényt: «Bizonyos hasznavehetetlen intézmény gyakran fenmarad -kényszer folytán, ha fentartása előnyökkel jár azokra nézve, akik -részesei… Végtelen jegyzékét lehetne összeállítani azoknak a -teljesen haszontalan szinekuráknak, melyeket egyes kormányok -makacsul fentartanak, attól félvén, hogy elégedetlenekké teszik, -akik azokat elfoglalják.»<a name="FNanchor_145" id= -"FNanchor_145"></a><a href="#Footnote_145" class= -"fnanchor">145)</a> Felhozhatnók a középkor-végei védőúri -haszonélvezeteket és mennyi más modern példát!</p> -<p>Nézzük most, hogy milyen az az irány, melyben a visszafejlődés -történik. Greef szerint, a regressziv evoluczió meghatározott -rendben megy végbe! Visszatérést alkot a kezdetleges állapot -felé.</p> -<p>Tudjuk, hogy a belga tudós a társadalomban hétféle tulajdont -különböztet meg: gazdasági, genetikus (családi), művészi, -tudományos, erkölcsi, jogi és politikai tulajdont. Azt is tudjuk, -hogy szerinte ez a rend, amikor a logikus hierarchiát tünteti fel, -ugyanakkor feltünteti e tulajdonok <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> történelmi alakulásának -rendjét is. Ebből indulva ki, Greef kifejti a regressziv evoluczió -következő törvényét: A legemelkedettebb jelenségek és működések -minden osztályban és az osztályok összeségében egyuttal a -legujabban feltünt jelenségek és tevékenységek lévén, egyben a -legfelületesebbek, a legváltozóbbak és a legkevésbbé állandók -is.»</p> -<p>Ezt a törvényt Demoor, Massart és Vandervelde, sőt Tarde is igen -kétségbevonják. Ez utóbbi joggal a következő megjegyzést teszi: -«Összes franczia intézményeink közül egyik legújabb az általános -választói jog. Próbálják azt megtámadni. Minden bizonynyal sokkal -könnyebben eltörölik a biróságok és a papság szervezetét, melyek -pedig bizonyos szempontokból a középkorból erednek.»<a name= -"FNanchor_146" id="FNanchor_146"></a><a href="#Footnote_146" class= -"fnanchor">146)</a></p> -<p>Demoor és Vandervelde szerint a társadalmi evoluczió vissza nem -térhet soha, következésképpen, néhány többé-kevésbbé világos -kivételen kivül: 1. eltünt intézmény, vagy szerv nem jelenhetik meg -újra; 2. az az intézmény, vagy szerv, melynek csak nyomai maradtak -meg, nem fejlődhetik ki újból és nem folytathatja régi működését; -3. valamint nem fejthet ki új működést sem.</p> -<p>Ezek a szervek vagy intézmények végkép halottak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -A társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok ujjáalakulása. – A -kiválasztottak kérdése.</h3> -<p>Az az alaktalan állapot, mely valamely társadalom szétbomlását -kiséri, csak ideiglenes. Amikor valamely társadalom eltünik, a -szétbomlás következtében felszabadult elemek nemsokára a -körülmények kényszere folytán új rendben egyesülnek, amelyben -mindazáltal fenmarad valami a régi formákból is.</p> -<p>Ez a törvény áll azokra a különleges társadalmakra is, amelyeket -<i>osztályoknak</i> nevezünk. Ha szétrombolják őket, újjászületnek -más formában, különböző külsővel, különböző szellemmel és különböző -társadalmi fegyelemmel, de mindig újjászületnek. Ugy látszik, ez a -törvény elkerülhetetlen. Az egyenlőségi eszmék növekedésének hatása -alatt az osztályszellem, a hierarchikus szellem kétségtelenül -gyengült. De valószinüleg sohasem fog eltünni. Mindig lesznek -osztályok és hierarchiák, ha kevésbbé zártak és kevésbbé merevek -is, mint a multban, de mindig lesznek.</p> -<p>Maga a szoczializmus sem fogja teljesen megszüntetni a -hierarchiákat, sem az osztályokat, pedig látszólag az egyenlőségi -eszmék megtestesülése.</p> -<p>Igaz, hogy vannak elméleti emberek, akik különbséget tesznek a -munkamegosztás és a hierarchia eszméje között. Azt mondják, hogy a -társadalmi munka megosztódhatik anélkül, <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> hogy ez -a megosztás hierarchiát vonna maga után. Társadalmilag mindnyájan -egyenlőek leszünk, miközben különböző működést fejtünk ki.</p> -<p>Ha gondolkozunk, be kell látnunk, hogy ez az eszmény bajosan -valósítható meg. Maga az a tény, hogy lesznek igazgatók és -igazgatottak, munkások és munkaszervezők, nem fog-e társadalmi -egyenlőtlenséget okozni közöttük?</p> -<p>Ugy látszik, hogy ma evoluczión megy át a szoczializmus és -lemond a tökéletes társadalmi egyenlőség régi eszméjéről.</p> -<p>Uj szoczialista áramlat bontakozik ki, mely főleg a -differencziálódás és az egyéni egyenlőtlenség eszméihez -ragaszkodik. Egy német szoczialista, <i>M. S. Gystrow</i>, egy -czikkében, melyet Nietzsche halála alkalmából közölt a -<i>Socialistische Monatshefte</i>-ben,<a name="FNanchor_147" id= -"FNanchor_147"></a><a href="#Footnote_147" class= -"fnanchor">147)</a> ezt írja: «A gazdasági hatalom megszerzése a -munkásságra nézve hosszúlélekzetű feladat, mely úgy kinálkozik -neki, mintahogy hajdan a polgárságnak kinálkozott, mely nem a -teljesen kész gyárakra és kereskedőházakra tette rá kezét, hanem -azokat fokozatosan ő maga alkotta meg. Ezért van, hogy végtelen -differencziálódás ment végbe az eredetileg homogén polgárságban. -<i>Aki pedig differencziálódásról beszél, az arisztokratizálódást -mond.</i>»</p> -<p>«Tulajdonképpen a gazdasági demokratizálódás a tömeg -arisztokratizálódása. El fog következni, amit Bernstein -megjövendölt: a proletárság <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> nem marad egységes -fogalom. Olyan mértékben fog ez megvalósulni, amint a fogyasztási -szövetkezetek terjedése és ennélfogva gazdasági felelőssége -növekszik, és még inkább meg fog ez látszani a termelési -szövetkezeteken. <i>A bérmunkás</i> fogalmának épp oly különféle -értelme lesz, mint ma a <i>polgár</i> fogalmának. Semmi sem faragja -jobban az egyéniséget és nem emeli ki jobban a tömegből, mint a -gazdasági felelősségben való részesedés. Ezen a téren lehetséges -aztán az értelmi és erkölcsi egyéniség kifejlődése is.» Ugyanez az -író azt mondja, hogy a szoczializmusban a társadalmi kérdés keretén -belül van egy arisztokratikus kérdés is <i>(Das ist die -aristokratische Frage innerhalb der sozialen)</i>.<a name= -"FNanchor_148" id="FNanchor_148"></a><a href="#Footnote_148" class= -"fnanchor">148)</a></p> -<p>Sok franczia demokrata hasonló véleményen van. Csak -<i>Rénard</i>-t és <i>Izoulet</i>-t említjük. Az utóbbi azt mondja, -hogy a demokráczia igyekszik visszaadni a személy szerinti -arisztokrácziának azt a helyet és azt a szerepet, melyet a másik -arisztokráczia bitorolt… A forradalom azért jött, hogy az -ál-kiválasztottakat az igazi kiválasztottakkal -helyettesítse.»<a name="FNanchor_149" id= -"FNanchor_149"></a><a href="#Footnote_149" class= -"fnanchor">149)</a></p> -<p>A társadalmi kiválasztottaknak ez a kérdése azok közül való, -amelyeket igen kényes és igen nehéz megközelíteni. Már az ál és a -valódi kiválóság kritériumának megkülönböztetése is nehéz. Másrészt -pedig nem áltatja-e magát <span class="pagenum"><a name="Page_208" -id="Page_208">-208-</a></span> Izoulet, amikor a demokrácziában -végbemenő kiválasztás társadalmi mechanizmusának -csalhatatlanságában hisz? Annak a dőre arisztokracziának, mely mai -demokrácziánkból kerül ki és teljesen a nepotizmuson és a -kegyenczségen alapszik, vajjon sokkal több értéke van, mint a -hajdani arisztokrácziáknak? – Ezt nagyon bajos megállapítani.</p> -<p>Az a megkülönböztetés, mely talán alkalmas arra, hogy egy kis -világosságot vessen a kérdésre, a következő: Szerintünk nincs -társadalmi fensőbbség, nincs osztályfensőbbség; csak egyéni -fensőbbség van. Az osztály-eszme mulandó, de a kiválóság eszméje -(azt értve alatta, hogy az <i>egyének között</i> vannak értelmi és -erkölcsi egyenlőtlenségek) lerombolhatatlan. Sőt szerintünk -ellentét van az osztályeszme és a kiválóság eszméje között. Annál a -ténynél fogva, hogy az ember beleegyezik abba, hogy tagja legyen -valamely uralkodó, vagy állítólagos uralkodó osztálynak, már annál -a ténynél fogva, hogy hozzájárul ennek megszabott elveihez és -társadalmi fegyelméhez, – bizonyos mértékig lemond egyéniségéről; -csordaszellemüvé válik, a hozzá hasonlóak osztályelőitéleteit teszi -magáévá; megszelidül és beleesik abba az értelmi és erkölcsi -megfogyatkozásba, melyet testületi szellemnek, vagy -osztályszellemnek nevezünk.</p> -<p>Feltéve, hogy kivételes eset folytán képes lesz osztálya kebelén -belül megőrizni értelmi és erkölcsi függetlenségét, utódai -elkorcsosulnak és csordaszellemüekké válnak. Kiélvezik megszerzett -helyzetüket. Ő talán igazságot vagy vagyont teremtett. Ezek pedig -élősdiek lesznek. <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Amint mondottuk, semmi sem nehezebb, mint meghatározni azt, hogy -miről ismerjük fel a kiválasztottakat, azaz az egyéni fensőbbséget; -mert az állítólagos társadalmi fensőbbségnek nincs semmi -jelentősége. Csak egy dolog bizonyos, az, hogy az értelmi és -erkölcsi fensőbbség lényegében egyéni dolog. Az egyénben székel, -nem a családban, sem az osztályban. Nincsenek kiválasztott -osztályok, hanem csak kiválasztott egyének.</p> -<p>Következésképpen, ha egy jövőbeli társadalmi rend, hivják azt -szoczializmusnak, vagy másnak, kiválasztottakat akar teremteni, -akkor dobja félre az osztály, sőt a kollektiv kiválasztottság -fogalmát is; de ápolja és tegye hatályossá az egyéniség s az egyéni -érték érzését. Teremtsen olyan embereket, akik egyének tudnak -lenni.</p> -<p>És válaszsza jelmondatul Nietzsche aforizmáját: «<i>Nicht nur -fort sollt Ihr euch pflanzen, sondern hinauf.</i>» És mi -hozzáteszszük: Nem csordaszellemüekké kell lennetek, hanem -ellenkezőleg: egyénekké.</p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -Az egyéni tudat és a társadalmi tudat.</h3> -<p>Annak alapján, amit előzőleg mondottunk, számot vethetünk -világosan az egyéni és a társadalmi tudat között lévő nem -felületes, hanem valódi ellentéttel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p> -<p>A kérdésnek két oldala van. Mintahogy e munka elején mondottuk, -az egyéni tudat és a társadalmi tudat között nemcsak érintkezési -pontok vannak, hanem eltérülések és ellentétek is. De az ellentétek -súlyosabbak, mint az egybehangzások.</p> -<p>Ismerjük el először is, hogy lehetetlen teljesen elválasztani az -egyéni tudatot a társadalmi tudattól. Az egyén, amint százszor -mondtuk, nem egész, hanem csak alkotóelem.</p> -<p>De minek az eleme?</p> -<p>Szerintünk az egyén kevésbbé a jelenlegi társadalom, az adott -társadalmi közösség eleme, amelyben él, mint inkább ama dinamikus, -eszményi társadalomé, amely az időben fejlődik és amelyben az egyén -csak múló mozzanat.</p> -<p>Szerintünk, ha valóban számot akarunk magunknak adni az egyén és -a társadalom kapcsolatairól, ez utóbbiról nem <i>statikus</i>, -hanem dinamikus fogalmat kell alkotnunk.</p> -<p>Ez alatt azt értjük, hogy az egyénnek nem <i>maga körül</i> kell -szétnéznie, hogy irányt és eszményt találjon, hanem a háta mögé és -maga elé kell néznie. Az egyén csak pont valamely örök -evoluczióban, de egy mozgó, tevékeny, bizonyos mértékig -önrendelkezéssel biró pont. «Az egyénben kezdődnek azok a -változások, – mondja Paulhan, – melyeknek hatalma annyira -meghaladja és csaknem megsemmisíti őt. Általa, találékonysága -folytán mennek végbe az átalakulások, ő a középpontja annak az -automatikus vagy önkényes cselekvésnek, mely által a társadalom -magát védi vagy átalakítja. Az <span class="pagenum"><a name= -"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> egyén a kezdeményezője -azoknak a változásoknak, melyek fel fogják forgatni a -világot…»<a name="FNanchor_150" id="FNanchor_150"></a><a href= -"#Footnote_150" class="fnanchor">150)</a></p> -<p>Ezzel nem tagadjuk azt a hatást, melyet az egyénre a környezet -tesz, de nem szabad túloznunk ezt a hatást és főleg nem szabad úgy, -mint némelyek teszik (például Spencer), szabályként és dogmaként -felfognunk. Az egyénnek megvan a hatalma és a joga, hogy -visszahasson a környezetre. Ennek nincs más értéke és más szerepe, -mint hogy támadó pontja és ösztönzője legyen az egyéni energiáknak, -és amint a visszahatás követeli, az egyéniség kiterjedését -előidézze. «Bizonyos esetekben, – mondja Paulhan, – az egyénnek -igaza van a tömeggel, az állammal, kora művészetével, kortársai -tudományával vagy a vallással szemben. Rembrandtnak igaza volt -kortársaival szemben, akik félreismerték, és Galileinek igaza volt -biráival szemben. De ebben az esetben az egyén nem csak magából -merít jogot és erőt. Magasabbrendű igazságokat, szépségeket -képvisel, mint azok, amelyek ellen harczol. Magasabbrendű, -nagyobbszabású társadalmat képvisel, mint amelyik őt elnyomja, mint -valami nemes vágy, mely véletlenül durva lélekben sarjadzik ki, -mely megvetően elnyomja. És ezt a társadalmat ő ébresztgeti és -bizonyos mértékig ő csinálja is.»</p> -<p>Számos és jelentős olyan pont van, ahol az egyéni tudat és a -társadalmi tudat közti összeütközés megnyilatkozik. A társadalmi -tudat természetesen arra törekszik, hogy elnyomja az egyéni -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> tudatot. A nagy társadalmi intézmények, -mint vallás, törvényhozás, kaszt, osztály, arra törekszenek, hogy -az egyént teljesen maguk alá rendeljék. Mindazonáltal az egyén -visszahatást fejthet ki és nem tűri, hogy a csoport felszívja és -elnyelje. A társadalmi körök sokfélesége, melyekben részt vesz, -szabadulási eszköz lehet ránézve, eszköz arra, hogy uralkodjék azok -fölött a társadalmi hatások fölött, melyek közül mindegyik -elharácsolni igyekszik őt a maga számára. Tudatában öszpontosítja a -különféle, néha ellentétes hatásokat, és amikor megvan a kellő -egyéni energiája, azokat kombinálja egy neki megfelelő formulában. -Simmel fokozatos társadalmi differencziálódásának törvénye működik -itt. Mennél inkább halad az evoluczió, annál inkább növeli az egyén -körül a társadalmi köröket és a társadalmi hatásokat, annál inkább -előmozdítja ez úton eredetiségét és függetlenségét. És elérkezünk -ahhoz a látszólag paradox tényhez, hogy az egyén függetlensége -egyenes arányban van azoknak a társadalmi köröknek számával, -melyekben részt vesz.</p> -<p>Gyakran ellentét van a társadalom haladása és az egyéni tudat -haladása között. De amikor a társadalmi haladás ellentétben van az -egyéni haladással, ez csak látszata a haladásnak; ez ál és -ideiglenes haladás. Ez gyakran visszafejlődés. A társadalom arra -törekszik, hogy az egyént pangó intézményeinek tárnájába zárja. A -társadalom lényegében mizonéista és haladásellenes. Az egyéni tudat -a haladás szülője, ő az a rejtélyes csira, mely magában hordja a -jövendőt, hasonlóan az első elemi sejthez, az élet homályos és -nyugtalan fakadásához, mely magában hordta a jövendő <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> életek -mérhetetlen genezisét. Minden alkalommal, amikor haladás történt, -azt az egyéni tudat végezte. «Az emberek, – mondotta Galilei, – nem -hasonlatosak a kocsi elé fogott lovakhoz, amelyek mindent húznak: -olyanok, mint a szabadon futó lovak, melyek közül valamelyik -nyer.»</p> -<p>Az egyéni tudat világosságban és őszinteségben túltesz a -társadalmi tudaton.</p> -<p>Először is őszinteségben. Valamely adott korszak társadalmi -tudata a konvenczionális hazugságok, kiadott és gyáván eltürt -parancsok szövevénye.<a name="FNanchor_151" id= -"FNanchor_151"></a><a href="#Footnote_151" class= -"fnanchor">151)</a></p> -<p>Azután világosságban. A társadalmi tudat ellentmondások -szövevénye, melyeket a kissé áthatóbb elmélkedés leleplez. Azt -lehetne mondani, hogy az egyéni tudatoknak homályos, nem gondolkozó -része. Nem kollektiv gondolat, hanem kollektiv ál-gondolat.</p> -<p>Valamely társadalmi szervezetben mindenféle olyan elv van, -melyekre úgy hivatkoznak, mint világos igazságokra és amelyeknek -lélektani tartalmát képtelenek lennénk egy igazi gondolatban -kifejezni. Tiszta papagálybölcseségek.</p> -<p>Az egyéni tudat széttépi e hazugságokat. Ő az, amely szilárd -logikával felfegyverkezve, megszünteti az ellentéteket és lesújtja -a társadalmi papagálybölcseségeket. A társadalmi tudatból, mely -szűk önzések összetétele, hiányzik a lélek finomsága, az éles elme -ereje, és a függetlenség, melylyel az egyéni lélek az élet és a -társadalom <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> problémáihoz közeledhetik. A -csoportitéletek nagyon durvák, tömörek és egyvágásúak. Valamely -csoport egyoldalúan itéli meg a dolgokat és az embereket. Azt értem -ez alatt, hogy egyedül a csoport <i>alkalmi</i> hasznának szögéből -látják ezeket. Ha csak egyetlen ponton is valamelyik ember -viselkedése ellentétben volt, vagy látszott lenni a csoport többé -vagy kevésbbé konvenczionális egyformaságával, ez az ember nem -várhat semmi méltányosságot, semmi belátást még az itéletekben sem, -melyeket róla mondanak az emberek. Az <i>emberek</i>, ez a -személytelen és névtelen erő, elitélik felebbezés és minden veszély -nélkül, mert a csoportok itéletei felelőtlenségnek örvendenek, mely -kedves a gyávaságnak. A csoport minden egyes tagjának felelőssége -elmerült a közösség büntetlenségében.</p> -<p>Ilyenek a csoportok, testületek, osztályok, stb. itéletei. -Szürke önzésre, <i>jelenlegi és közeli</i> érdekekre lévén -alapítva, az életfelfogásnak és a dolgok mozgékonyságának hiánya -jellemzi őket. A legtökéletesebb filiszterség bélyege van rájuk -ütve. Az egyéni tudat az alkalmi társadalmi érdek fölé emelkedhet; -megvan benne az élet és a lét dinamikus érzéke, mert öszhangzó és -művészi, mint maga az élet. «Hányszor megállapítottam, – írja Guy -de Maupassant, – hogy az értelem növekszik és emelkedik, mihelyt -egyedül élünk; csökken és sülyed, amint újra emberek közé -keveredünk! Az érintkezés, mind az, amit beszélünk, mind az, amit -kénytelenek vagyunk meghallgatni, megérteni, hogy felelhessünk rá, -hat a gondolatra. Az eszmék fejből-fejbe áramlanak és -visszaáramlanak, és minden számbeli <span class="pagenum"><a name= -"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> tömeg számára értelmi -középszerűség szinvonala alakul ki. Az elszigetelt ember egyéni -kezdeményezése, bölcs meggondolása, sőt értelmi ereje is eltünik, -mihelyt ez az ember más emberek tömegébe keveredik.»<a name= -"FNanchor_152" id="FNanchor_152"></a><a href="#Footnote_152" class= -"fnanchor">152)</a></p> -<p>A csoport visszahatása leszállítja úgy az értelmet, mint az -egyén erkölcsiségét. «Nagyszámú emberi gyülekezések, – mondja -Sighele, – a kollektiv lélektan végzetes törvénye folytán, mindig -leszállítják a szándékolt elhatározás értelmi értékét.»<a name= -"FNanchor_153" id="FNanchor_153"></a><a href="#Footnote_153" class= -"fnanchor">153)</a> Ami a csoportnak az egyénre gyakorolt erkölcsi -hatását illeti, ime ez Sighele egyik igen találó megjegyzése: -«Nézzük meg a gyermekeket, mikor együtt vannak: rosszabbak és -kegyetlenebbek lesznek, mint bármikor. A kissé merész csinyt, -apróbb lopást, a fal-ostromot, amit egyik sem merne megcsinálni, -sőt, amire gondolni sem merne egyedül, kigondolják és megcsinálják, -amikor többen vagy sokan vannak együtt. Mi magunk, mi többi -emberek, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ha van eset, amikor -vétünk a gyöngédség vagy a könyörület törvényei ellen, ez pontosan -akkor történik, amikor többen vagyunk együtt; mert feléled bennünk -a rosszra való bátorság s könnyedén itéljük meg az olyan kevésbbé -kifogástalan cselekedetet, melyet egyedül sohasem vittünk volna -végbe.»<a name="FNanchor_154" id="FNanchor_154"></a><a href= -"#Footnote_154" class="fnanchor">154)</a></p> -<p>Schopenhauer szerint, a társadalmi tudat az intellektustól -elválasztott, tiszta élniakarás, az ostoba, <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> vad és -durva önzésű élniakarás megtestesülése. Az egyéni tudat az a -rejtelmes tűzhely, ahol a felszabaduló <i>értelem</i> kicsiny -lángocskája pislog, mely az élniakarás önzései és vadságai fölé -emeli a lényt. Mindegy, hogy Schopenhauernak ezt a nézetét -pesszimista, vagy más szempontból magyarázzuk-e; ez a nézet, mint -ténymegállapítás, vitathatatlan. A társadalmi tudat, ha -<i>statikus</i> szempontból, vagyis a csoport közvetlen érdekeinek -szempontjából nézzük, erősen elnyomó és korlátolt; az egyéni tudat -előtt, mely azokat az értelmi és erkölcsi hatásokat öszpontosítja -magában, melyek e nemzedékről-nemzedékre fejlődő társadalmi -dinamizmust alkotják, végtelen látóhatár van. Ő az Eszmény szülője, -a világosság és az élet tűzhelye, a felszabadítás és az üdv -géniusza.</p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -Szoczializmus és individualizmus.</h3> -<p>Ezek után foglalkozhatunk immár azzal a kérdéssel, mely az egész -társadalomtudomány főkérdése: az egyén és a társadalom -kapcsolatainak kérdésével. A szoczializmusnak és az -individualizmusnak két tanával lesz itt dolgunk.</p> -<p>Általános értelemben véve ez a szó, hogy <i>szoczializmus</i>, -jelenti mindazt a társadalmi tanítást, mely az egyént a közösségnek -alárendeli. Ez a plátói szoczializmus értelme. Szorosabb és -modernebb értelemben véve a szoczializmus az a tan, mely a tulajdon -uralmának <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> gazdasági reformja útján arra -törekszik, hogy az egyénnek nagyobb anyagi és erkölcsi -függetlenséget biztosítson.</p> -<p>Az individualizmus az a tan, mely ahelyett, hogy az egyént -alárendelné a közösségnek, azt az elvet vallja, hogy az egyénnek -önmagában van czélja; hogy tényleg és jogilag saját értéke van és -autonóm léte, és hogy a társadalmi eszmény az egyénnek legteljesebb -felszabadítása. Az így értelmezett individualizmus ugyanaz, mint az -úgynevezett anarchisztikus <i>(libertaire)</i> társadalmi -bölcselet.</p> -<p>Szükebb értelemben individualizmus alatt a <i>laisser-faire</i> -(a manchesteri iskola) gazdasági elméletét értjük. Amikor mi -individualizmusról beszélünk, arról az individualizmusról lesz szó, -melyet libertaire bölcselet alatt értenek.</p> -<p>Melyek a szoczializmus és az individualizmus kapcsolatai?</p> -<p>A szoczializmus és individualizmus között sok az érintkezési -pont. A szoczializmus, amelyre nagy mértékben hat az -individualizmus, sok pontban arra törekszik, hogy elégtételt -szolgáltasson ez utóbbinak. Az egyén gazdasági felszabadítását -kivánja és ki akarja szabadítani őt a kapitalizmus karjai közül. -Sőt mi több, nemcsak a kapitalizmust akarja elpusztítani, mint -gazdasági rendszert, hanem azokat a társadalmi intézményeket és -alapítványokat is, melyek e rendszer következményei: a kapitalista -és burzsoá jogot, mely rajtunk uralkodik, a birtokos és burzsoa -erkölcsöt, mely osztály- és az egyént elnyomó érdekből keletkezett. -Egy német társadalomtudós azt mondja erre vonatkozóan: <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> «A -liberalizmus nélkül a szoczializmus teljesen érthetetlen: a -szoczializmus lényegében liberális; felszabadító és függetlenítő -eszmékre hallgat, melyek napjainkban létének legbiztosabb -feltételei és biztosítékai. Aminek elérésére törekszik, nem -kevesebb, mint a munkások felszabadítása a tőke mindenhatóságával -szemben.»<a name="FNanchor_155" id="FNanchor_155"></a><a href= -"#Footnote_155" class="fnanchor">155)</a></p> -<p>Ez nem minden. A szoczializmus ma még a küzdelmi állapotban van. -Ellenzéki és harczi párt. Tehát védi a szabadságot politikai, -társadalmi, erkölcsi területen minden alkalommal, amikor teheti. -Előmozdítja mindazokat a törvényeket, mindazokat az indítványokat, -mindazokat a rendszabályokat, melyek az egyén gazdasági, értelmi és -erkölcsi felszabadulására kedvezőek. Szivesen törekszik arra, hogy -széttörje a mult társadalmi és erkölcsi kereteit. Ezért van az, -hogy erkölcsi téren sok szoczialista hive van a szabad szerelemnek. -Ezért van az, hogy a multkoriban Németországban az egész -szoczialista párt ellene szavazott a zaklató és egy kissé -nevetséges Heintze-törvénynek. Tehát tagadhatatlan, hogy ma a -szoczializmus képviseli az individualizmust és annak leghatalmasabb -társadalmi megtestesülése. Jaurés igen helyesen fejtette ki ezt az -igazságot a <i>Revue de Paris</i>-ban megjelent Szoczializmus és -<i>Szabadság (Socialisme et Liberté)</i> czímű czikkében.<a name= -"FNanchor_156" id="FNanchor_156"></a><a href="#Footnote_156" class= -"fnanchor">156)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>De így lesz-e mindég? Amikor hatalomra jut, amikor kormánypárt -lesz, vajjon a szoczializmus és individualizmus szabadelvű lesz-e -akkor is még?</p> -<p>Ez a kérdés, mert akkor talán az anti-individualizmusnak a -szoczializmusban rejlő csirái kifejlődnek.</p> -<p>Melyek ezek a csirák?</p> -<p>Vannak olyanok, melyek szemelláthatóak és amelyekre a -szoczializmus ellenségei régóta hivatkoznak. Hozzuk fel például a -valószinüleg túlzásba menő közigazgatási és rendszabályozási dühöt; -a társadalom megnőtt igényét arra, hogy joga legyen az egyének -tevékenységét ellenőriznie; a közvélemény egyre növekvő -mindenhatóságát, amennyiben szoczialista uralom idején a -közvélemény válnék a legfőbb erkölcsi szankczióvá. Már pedig -tudjuk, hogy a közvélemény mennyire vak, zsarnoki, mindenféle -előitélet számára megközelíthető, és végül, hogy mennyire -anti-individualista.</p> -<p>Egy másik pont, ahol a szoczializmus, úgy látszik, ellentétben -áll az individualizmussal: az egyoldalú dogmatizmus, a társadalmi -és erkölcsi monizmus, amely felé, úgy látszik, -visszatartózhatatlanul törekszik. Tényleg tudjuk, hogy sok -szoczialista hisz egy végső monizmusban, az emberiség gazdasági és -erkölcsi egyformává alakulásában. Ugy látszik, maga Jaurés is -elfogadja ezt a szempontot. A «nagy szoczialista békéről» beszél, -«az öszhangról, mely az erők és ösztönök összeütközéséből fog -támadni».<a name="FNanchor_157" id="FNanchor_157"></a><a href= -"#Footnote_157" class="fnanchor">157)</a> Ezek szép álmok. De azt -is tudjuk, <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> hogy minden dogmatizmus és minden -társadalmi egyformaság, minden egységes társadalmi tan veszélyes az -egyéni különféleségre, az egyén szabadságára és függetlenségére; -mert többé vagy kevésbbé egyenesen az a czéljuk, hogy az egyénnek a -köz számára való feláldozását követeljék. Szerintünk ellentét van -Jaurés individualista kiindulási pontja és végczélja: a végső -társadalmi monizmus között. Libertaire premisszából indul ki és -társadalmi miszticzizmus-féléhez jut el. Proudhonnak, akit Jaurés -költőnek és szofistának nevez, igaza van vele szemben, amikor a -különféleség és a harcz kategóriájának örökkévalóságát és -megváltoztathatatlanságát hirdeti. Alapjában Jaurés, kiinduló -individualista ihlete mellett is, Plato iskolájához tartozik. Nála -a szoczializmus végül visszanyeri ősi formáját: az egyén -alárendeltségét a köznek. – Ami minket illet: mi határozott -ellenségei vagyunk minden dogmatizmusnak, minden társadalmi -monizmusnak, mivel azt tartjuk, hogy mindezek az egyén -függetlenségét és az egyéni energiát fenyegetik. Szerintünk a -dogmatizmus és monizmus rokonértelmüek az önkényuralommal, a -kényszerrel és a korlátozással. Minden társadalmi és erkölcsi -dogmatizmusnak az a törekvése, hogy zsarnoki legyen. Ezért volt -igaza Nietzschének, amikor tiltakozott ellenük a szépség ösztöne és -a nagyság ösztöne nevében. Ezek a dogmatizmusok felhatalmazzák a -társadalmi tudatot állítólag csalhatatlan szabályok nevében az -egyéni tudat önkényes ellenőrzésére és mindazoknak társadalmi -vesztegzárba való helyezésére, akik <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> ellentétbe jutnak e -szabályokkal. Nem mondjuk, hogy mindezek a következmények benne -vannak Jaurés szoczialista felfogásában. De a nála kevésbbé -liberális szellemek levonhatják belőle ezeket, és ezek a -következmények minden esetre a szoczializmus kebelén belül veszélyt -alkotnak az individualizmusra nézve.</p> -<p>Kell még néhány szót mondanunk azokról az érvekről, melyekre a -társadalmi dogmatizmus hivei hivatkoznak, társadalmi dogmatizmus -alatt értvén azok tanítását, akik feltételezik, hogy a társadalom -léte előbbi és elsőbbrendü az egyéni létnél.</p> -<p>A társadalmi dogmatizmus érdekében kétféle érveket hoztak fel: -részint <i>a priori</i>, részint <i>a posteriori</i> érveket. A -társadalmi dogmatizmusnak ekként két faját lehetne -megkülönböztetni: az <i>a priori</i> társadalmi dogmatizmusokat és -az <i>a posteriori</i> társadalmi dogmatizmusokat.</p> -<p>Az <i>a priori</i> társadalmi dogmatizmus első és fő képviselője -Plato, aki az egységes társadalombölcselet örök tipusa marad. -Plato, amint tudjuk, az egység ráczionális eszméjére hivatkozik és -azt hiszi, hogy ez az eszme az egyéneknél magasztosabb, hogy náluk -előbbvaló és felsőbbrendü. Következésképpen az állam felsőbbrendü, -mint a polgárok. Az állam minden; az egyén semmi. Aristoteles -leszállította ez érv értékét. Megczáfolván Platót, kimutatja, hogy -az egység eszméjének logikus következménye oda vezetne, hogy az -egyént inkább kell isteníteni, mint az államot. «Sokrates, – -mondja, – valóban az állam végső czélját a tökéletes egységben -látja. De mi az állam? Különféle <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> elemek sokasága; ha több -egységet teszünk bele, az állam család lesz; ha még jobban -egységesítjük, a család az egyénben konczentrálódik: mert több az -egység a családban, mint az államban, és még több az egyénben, mint -a családban.»<a name="FNanchor_158" id="FNanchor_158"></a><a href= -"#Footnote_158" class="fnanchor">158)</a> Igy tehát nincs valódibb, -teljesebb egység, mint az egyén. Tehát az egyén az, mely még Plato -elvei szerint is, legjobban megtestesíti az egység eszméjét. Az -<i>a priori</i> okoskodás útján jutnak el némely kantisták és -neokantisták is oda, hogy hirdetik a társadalmi dogmatizmust és azt -hiszik, hogy állíthatják az egyén szükséges és törvényes -alárendeltségét a társadalommal szemben. De érveiknek nincs több -értéke, mint Plato érvelésének, melyet többé-kevésbbé minden másban -megtalálunk.</p> -<p>Az <i>a posteriori</i> társadalmi dogmatikusok arra törekszenek, -hogy ezt az alárendeltséget természetes szükségszerüségként -magyarázott és általánosított tapasztalati tényre alapítsák. Azok -módszere ez, akik az egyént a környezethez való alkalmazkodás -törvénye, vagy a szimbiózis törvénye (Izoulet) vagy a szolidaritás -törvénye, stb. nevében alárendelik a társadalomnak.</p> -<p>E bölcselők elméleteit a historizmus (Nietzsche kifejezése) -közös elnevezése alá foglalhatnók. Mert ezek úgy tekintik az -egyént, mint történelmi környezetének egyszerü eredőjét, egyszerü -viszfényét.</p> -<p>Ez ellen a historizmus ellen tiltakozott Nietzsche. Ő az, aki -minden más gondolkozásnál <span class="pagenum"><a name="Page_223" -id="Page_223">-223-</a></span> erélyesebben szét akarta vágni azt a -hálót, melyet fejére igyekeztek vetni, és amelynek csomóit -környezetnek, öröklődésnek, tradicziónak, konvenczionális -erkölcsnek nevezik.<a name="FNanchor_159" id= -"FNanchor_159"></a><a href="#Footnote_159" class= -"fnanchor">159)</a></p> -<p>Nietzschenek igaza van. E bölcselők dogmává emelik a tökéletes -passzivitást és mintegy az egyén semmiségét. Elfelejtik, hogy az -egyén maga is erő, jelentős tényezője környezetének és ezt épp úgy -átalakíthatja, mint ahogy ügyesen alkalmazkodhatik hozzá. «Igaz, – -mondja Sighele, – hogy a geniális emberek többek, mint szinészek: -az emberiség drámájának szerzői.»<a name="FNanchor_160" id= -"FNanchor_160"></a><a href="#Footnote_160" class= -"fnanchor">160)</a> De ez megfelelő arányokban ráillik minden -emberi egyénre. Gondoljunk csak arra a megkülönböztetésre, amelyet -a társadalom vizsgálása czéljából a <i>statikus</i> és a -<i>dinamikus</i> szempont között tettünk. Ha statikus szempontból, -azaz <i>az evoluczió egy adott pillanatában</i>, a környezet -elkerülhetetlen akadályt gördít az egyén tevékenysége elé, -dinamikus szempontból, azaz az evoluczió és a társadalmi emelkedés -szempontjából, az egyén visszaszerzi jogait. Mert e szempontból ő a -kezdeményezések elve, a haladás tényezője, a történelem -mozgatója.</p> -<p>Mi a társadalmi dogmatizmus minden formáját visszautasítjuk, az -<i>a posteriori</i> dogmatizmust épp úgy, mint az <i>a priori</i> -dogmatizmust, és ellenük <span class="pagenum"><a name="Page_224" -id="Page_224">-224-</a></span> szegezzük az individualizmust, mint -az igazi társadalmi bölcseletet.</p> -<p>Most tisztán láthatjuk, hogy mi igaz és mi hamis a -szoczializmusban.</p> -<p>A szoczializmus jogos és igaz, amikor az egyéni szabadság és -felszabadulás eszméiért küzd. Ha így nézzük, a szoczializmus csak -egy <i>mozzanat az individualizmus</i> fejlődésében. És jogos, -amennyiben az individualizmus megerősítése.</p> -<p>De a szoczializmusnak nincs igaza, ha azt hiszi, hogy -mozdulatlanul megmaradhat egy lezárt dogmában, valamely egységes -felfogásban, megrögzített ideálban, ha átalakul társadalmi -dogmatizmussá. Mert akkor felveszi minden dogmatizmus -jellemvonását, azt, hogy az egyénre nézve kényszer és korlátozás. -Sok szoczialista észrevette ezt a veszélyt és joggal -visszautasítja, hogy a szoczializmust véglegesen dogmatikus -formulába zárják. A <i>Sozialistische Monatshefte</i><a name= -"FNanchor_161" id="FNanchor_161"></a><a href="#Footnote_161" class= -"fnanchor">161)</a> egyik czikkében, melyet Nietzsche halála -alkalmából írt, <i>Gystrow</i> visszautasítja azt, hogy a -szoczializmus mozdulatlan és statikus felfogás, és csakis a -dinamikus szoczializmus, a fejlődésben lévő és magát folyvást -meghaladó szoczializmus jogosságát ismeri el. «Engels, az öreg -forradalmár, – mondja Gystrow, – saját maga tabula rasát csinált a -kötelező forradalomból. A végczél <i>(Endziel)</i> felé vezető -szoczialista mozgalomnak törvényes utakon kell lefolynia. Aztán -jött Bernstein, aki eltörölte a «végczél» dogmáját… Minden -mozgalomnak van iránya; de más dolog az irány és más dolog a -végczél.» <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<p>«A történelmi mozgalom nem megszabott vonal, parabola, -archimedesi csavar, hanem olyan görbe, melyet az analitikai -geometria legnagyobb lángelméi is hiába kisérelnének meg -meghatározni. A történelemben nincs végczél, amely abban a -pillanatban, amikor elérnék, ne lenne túlhaladott. Minden végczél -csakis ideiglenes pontot jelenthet a mozgalom irányvonalában. A -végczél felé való haladásában a történelmi mozgalom a végczélt -folyton változtatja. Amit valamely mozgalom eszményének neveznek, -soha sincs a végponton; hanem minden pillanatban ott van a -mozgalommal és vele együtt változtatja helyét: vele vándorol, mint -a tűzoszlop Izraellel. Mindaddig, mig valamely történelmi mozgalom -a szó szoros értelmében végczélt tűz ki, addig éretlen: -gyermekábrándokban él. Ez a fázis természetesen szükséges. De amint -a gyermek nő, elérkezik az a nap, amikor a történelmi mozgalom -kineveti a gyermekes reményeket. Ha a történelmi mozgalom megéli -ezt a napot, ez létjogosultságának próbaköve. A szoczializmus sutba -dobta régi végczélját; de ennek ellenében van eszménye, amely, -ahelyett, hogy előtte lebegne, benne van és rányomja -bélyegét.»<a name="FNanchor_162" id="FNanchor_162"></a><a href= -"#Footnote_162" class="fnanchor">162)</a></p> -<p>Részünkről, miként ez a szocziológus, visszautasítjuk a -dogmatikus és mozdulatlan alakban jelentkező szocziálizmust. De -megengedjük a dinamikus, az örök jövendőjű szoczializmus -lehetőségét, azét a szoczializmusét, melyet egyéni akaratok hoztak -létre és teremtettek meg, amely tehát nem gyüri le az egyéni -akaratokat, egyszóval <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> annak a szoczializmusnak a lehetőségét, -amely individualizmussá válnék.</p> -<p>De ennek a szocziálizmusnak, mint mondottuk, el kell kerülnie a -társadalmi monizmus veszedelmes ábrándját. És el kell kerülnie a -tökéletes egyenlőség ábrándját is.</p> -<p>Van egyenlőtlenség, melyet meg lehet szüntetni: az -osztályegyenlőtlenség; de van olyan, melyet el nem lehet törölni: -és ez az egyének egyenlőtlensége.</p> -<p>Megszüntethetjük a konvenczionális társadalmi hierarchiákat, de -a lelkek személyes emelkedettségét nem. Mint Mazel mondja: «Mindig -lesznek cselekvők és szenvedők, erélyesek és -lenyügözöttek.»<a name="FNanchor_163" id= -"FNanchor_163"></a><a href="#Footnote_163" class= -"fnanchor">163)</a></p> -<p>Ebből látjuk, hogy Gystrow paradoxona, – a nietzscheizmus és a -szoczializmus összeegyeztetése, – nem olyan tarthatatlan, mint az -első pillanatra tetszik.</p> -<p>Ugy van. Nietzsche arisztokratikus allürjei mellett sincs oly -távol a szocziálizmustól, mint hiszik. Mert mindenki számára -követelte az arisztokratizálódás jogát. Nietzsche jelmondata: -<i>Nicht nur fest sollt Ihr euch pflanzen, sondern hinauf</i>, a -szoczializmusé és az egész demokrácziáé is lehet. Mert Nietzsche -kifejtette minden valódi szoczializmus és demokráczia igazi -alapelveit: a személy értékét és végtelen becsét. Bátran -visszautasította a végczél-monizmus, az egyformaság és a világbéke -ábrándját valamely lezárt dogma alapján. Mert az ilyen béke a -tespedés és a pangás volna. <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span></p> -<p>Ma, Gystrow megjegyzése szerint, igen sok szoczialista közeledik -ehhez a felfogáshoz. «Nietzsche és a szoczializmus között, – mondja -ez a társadalomtudós, – van még egy kötelék: az érzelgősség, a -békefurulyázás gyülöletes hangjának megvetése. És egyik is, másik -is befogja orrát ama konyhák bűze előtt, hol a közösen fogyasztott -leves és az öszhang mártása készül. Az egyéniség csak harczban -növekszik meg. Egyetlen egy sztrájk több egyéniséget felébreszt, -mint egy dagályos kötet, mely «a belső fejlődést» tárgyalja», -stb.</p> -<p>«A hatalom birtokolása drága, – a hatalom elbutít. – De a -hatalomért való harcz minden nagy mozgalom életeleme, és elég -annyi, hogy benne és általa kelnek létre számosabb és gazdagabb -egyéniségek… Egykor a szoczializmus dogma volt. Ma egy nagy -mozgalom. A dogma darabokra esik; de az érzékenység és az egyéni -élet termékenyebben és gazdagabban munkálkodik.»</p> -<p>«Nietzsche a miénk volt. Nem volt a középkorias czéhrendszer -regényességének bölcselője és szakított Wagnerral, aki a -művészetben e regényesség képviselője volt. A kapitalizmusnak sem -volt bölcselője. Hitt a mult nagy embereiben és – ez a csodálatos -és isteni a geniejében – a jövendő <i>nagy emberiségében</i>. -Megjövendölte azt, aminek feladatunk alapelvévé kell lennie, azt, -hogy az emberiség értéke magában az emberben van és hogy az -emberiségnek minden igazi emelkedése arisztokratikus irányú -lesz…»<a name="FNanchor_164" id="FNanchor_164"></a><a href= -"#Footnote_164" class="fnanchor">164)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Igen, demokráczia egyáltalán nincs a tömeg arisztokratizálódása -nélkül. Egyik barátunk elhatározta, hogy népszerű hallgatóság előtt -felolvassa és magyarázza <i>A kötéltánczos</i> részt az <i>Igy -szóla Zarathustra</i>-ból. Azt a tanácsot adták neki, hogy ne tegye -meg ezt, mert ez az olvasmány kevéssé demokratikus és tele van a -tömeg megvetésével. Barátunknak mégis igaza volt. A tömegnek meg -kell nemesednie, le kell ráznia a maga csordalelkét, éreznie kell a -nyájszellem borzalmasságát, amelyet Nietzsche oly gyönyörűen -fejezett ki: «Eredj e városból, óh Zarathustra; sokan vannak, akik -gyülölnek. A jók és az igazak gyülölnek és ellenségüknek és -megvetőjüknek neveznek; az igazi hit hívői gyülölnek és -veszedelmesnek tartanak a tömegre. Szerencséd volt, hogy tréfába -vettek, mert igazán úgy beszéltél, mint egy király. Szerencséd -volt, hogy a döglött kutyával társultál: és így lealacsonyítva -magad, mára megmenekültél. De eredj e városból, mert holnap reád -ugrom…»<a name="FNanchor_165" id="FNanchor_165"></a><a href= -"#Footnote_165" class="fnanchor">165)</a></p> -<p>Most immár megérthetjük a közösség és az egyén igazi -kapcsolatait. Kétségtelenül van bizonyos igazság Goethe e -versében:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Wie viel bist du von andern -unterschieden?<br /></span> <span class="i0">Erkenne dich, leb’ mit -der Welt in Frieden.<br /></span></div> -</div> -<p>Viszont nem kell félreismerni az egyének egyenlőtlenségét és -különféleségét. Nem kell félreismerni, hogy a küzdelem szükséges az -eszmény <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> megteremtéséhez, az egyéniség -kifaragásához.</p> -<p>Alapjában véve nincs ellentét az arisztokratikus individualizmus -és a demokratikus individualizmus között. Dicsőíteni a nagyokat, a -szabad emberi egyéniségeket annyi, mint készülni <i>minden</i> -emberi egyéniség dicsőítésére, amennyiben azok a szabadságra és a -nagyságra fogékonyak. Tarde egyik törvénye (az egyoldalúból a -kölcsönösségre való átmenet törvénye) lehetne alkalmas arra, hogy -megmagyarázza az arisztokratikus individualizmusnak a demokratikus -individualizmusba való ezt az átmenetét. Carlyle mondta: «Látom, -hogy a legáldottabb eredmény készülődik: nem a hősök kultuszának -eltörlése, hanem inkább az, amit én egy egész hősi világának -neveznék. Ha az, hogy «hős», az őszinte embert jelenti, miért nem -lehet hős mindegyikünk?»</p> -<p>Demokrácziánk ellensége, valódi veszélye nem a nagy emberek -individualista elmélete, hanem minden olyan elmélet, mely bármily -alapelv, bármily tétel nevében alárendeli a kezdeményezést, az -egyéni tevékenységet a csordaszellemnek.</p> -<p>El kell tünnie e csordaszellemnek. Meg kell szabadulnia a -petyhüdt és gyáva társadalmiság szükségletétől, mely a modern kor -csapása. Kell, hogy tudjunk, önmagunkra eszméljünk, önmagunkban és -önmagunk által éljünk.</p> -<p>Pascal mondása szerint: «Gondoljunk boldogságunkra», földi -boldogságunkra, ami nem másban, mint önmagunk függetlenségében és -önuralmunkban van. Talán önzés ez. De ha önzés, ez az egyszerű és -őszinte önzés többet <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> ér, mint a társadalmi képmutatás ama -bonyolult és terhes önzése, melyet némelyek a szolidaritás, a -szimbiózis, stb. neve alatt dicsőítenek.</p> -<p>Főként pedig nem kellenek dogmák, nem az egyén védelme, -társadalmi gyámság alá helyezése. Az istenek meghaltak, a vallások -meghaltak. A konvenczionális erkölcsi és társadalmi dogmák pedig -haldokolnak. Az emberi egyéniség nem számíthat csak magára és nem -is szabad másra számítania. Ő a gondolat, ő a szabad cselekvés, a -«tulsó partra mutató vágy csúcsa».<a name="FNanchor_166" id= -"FNanchor_166"></a><a href="#Footnote_166" class= -"fnanchor">166)</a></p> -<p>Nietzsche nagyszerüen kifejezte ezt az érzést azokban a -sorokban, melyek Guyau «Erkölcs-vázlat»-ának nagyszerü befejező -sorait juttatják eszünkbe. Ugyanaz a gőgös, stoikus, prófétai hang -szólal meg mind a kettőben, a jövendőnek ugyanaz a szellője árad -mindkettőnél a levegőben: «Mi, többi bölcselők és szabad szellemek, -arra a hirre, hogy a régi isten meghalt, úgy éreztük, hogy új -hajnal pirkad; szivünkben túlárad a hála, a csodálat, az aggodalom -és a várakozás, – hogy végül, úgy látszik, újra szabad a szemhatár, -– bárha nem is tiszta; hogy végre hajóink újra kibonthatják -vitorláikat, elröppenhetnek a veszély elől; minden véletlenség, -amely azzal történik, aki az ismereteket keresi, újra megeshetik; a -tenger, végtelen tengerünk újra megnyilik előttünk és talán sohasem -volt ily végtelen a tenger.» <i>(Le gai savoir.)</i></p> -<p>«Az, aki a veszélyes ismeretek e végtelen, <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> csaknem -új terére lép, úgy fog szenvedni itélete irányától, mint a tengeri -betegségtől. És valóban száz jó ok van rá, hogy mindenki távol -maradjon, amikor megteheti! Másrészről, ha zátonyra jutottunk -bárkánkkal, hát csak előre! Fogunkat szorítsuk össze! Nyissuk ki -szemünket! És erős kézzel ragadjuk meg a kormányt! -<i>Áthaladunk</i> az erkölcsön, összepréseljük, talán le is -gázoljuk így megmaradt erkölcsi énünket, minthogy megyünk, minthogy -kóválygunk ez irányban, de mi jelentőségünk van <i>nekünk!</i> Soha -még <i>mélységesebb</i> világ nem tárult a rettenthetetlen utasok -és kalandorok szeme elé.»<a name="FNanchor_167" id= -"FNanchor_167"></a><a href="#Footnote_167" class= -"fnanchor">167)</a></p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> <i>Bouglé:</i> Les -scienses sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok -Németországban). 160. oldal. (Paris, F. Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> <i>Bouglé:</i> Les -Idées égalitaires (Az egyenlőségi eszmék), 18. oldal. (Paris F. -Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> <i>De Roberty:</i> -Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan); Revue philosophique, -1900 október.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> <i>Barth:</i> Die -Philosophie der Geschichte als Sociologie (A történelem -filozófiája, mint szocziológia), 10. old.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Laura -<i>Marholm:</i> Zur Psychologie der Frau (A nő lélektanához). -Berlin, 1897.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> <i>L. Saroléa:</i> -Henrik Ibsen et son oeuvre (Henrik Ibsen és művei), 71. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> <i>Sighele:</i> -Contre le Parlamentarisme (A parlamentárizmus ellen), 1895.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> <i>De Roberty:</i> -Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan), a <i>Revue -Philosophique</i> 1900. októberi számában.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Morgenröte (Pirkadat), 105. §.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> <i>Carlyle:</i> -Sartor Resartus.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Lásd erre -vonatkozóan: <i>Lapie:</i> Les civilisations tunisiennes (A tuniszi -czivilizácziók) czímű művét, 283. oldal. (Paris F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Remy de -<i>Gourmont</i>, miután elemezte, hogy minő társadalmi hatásokkal -jár a gondolatok szétválasztásának lélektani jelensége, nagyon -helyesen így folytatja: «Meg lehetne próbálkozni az emberiség -történeti lélektanával, amennyiben keresnők, hogy a -szétválasztásnak (disszocziácziónak) mily fokán volt a századok -során bizonyos csoportja azoknak az igazságoknak, amelyeket a -kiváló gondolkodók primordiális (eredendő) igazságoknak -minősítenek. Ez a kutatás joggal lehetne czélja a történelemnek is. -Minthogy az emberben minden visszavezetődik az értelemre, a -történelemben mindennek vissza kell vezetődnie a lélektanra.» -(<i>La Culture des Idées</i> (Az eszmék kulturája) 88. oldal).</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> <i>Barth</i> -például, véleményünk szerint, igen helyesen kifejezi a -<i>dualista</i> elméletek tudományos hasznavehetetlenségét, mikor -ezt mondja: «Ha jobban meg is értették velünk, hogy a szellem és a -tudat milyen fontos a társadalmi fejlődés szempontjából, úgyszólván -egy szó felvilágosítást sem nyujtottak arról a módról, ahogyan ez a -befolyás – a történeti valóságban – meghatározta a társadalmi -szervezkedést.» (<i>Barth:</i> Philosophie der Geschichte als -Sociologie; 194. oldal).</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> <i>Barth:</i> -Philosophie der Geschichte als Sociologie.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> <i>H. Mazel:</i> -La Synergie Sociale (A társadalmi szinergia), 330. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> A Nietzsche hamis -arisztokratizmusával kapcsolatos eszmék.</p> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> <i>Bouglé:</i> -Les sciences sociales en Allemagne (A társadalomtudományok -Németországban), 151. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> <i>Ch. -Andler:</i> Les Origines du Socialisme d’État en Allemagne (Az -állami szocziálizmus eredete Németországban). Bevezetés. (Paris F. -Alcan). Vesd össze e kérdésre vonatkozóan: <i>A. Aulard:</i> -Historie politique de la Révolution française. Avertissement (A -franczia forradalom politikai története. Előszó), <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 186. §.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 186. §.</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> <i>Comte de -Gobineau:</i> Essai sur l’Inégalité des races humaines (Tanulmány -az emberi fajok egyenlőtlenségéről), 7. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> <i>Cicero:</i> De -Officiis (A kötelességekről), I. XVII, §.</p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> <i>Bouglé:</i> -Qu’est-ce que la Sociologie? (Mi a szocziológia?) (<i>Revue de -Paris</i>, 1897, augusztus 1.)</p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> <i>S. -Balicki:</i> L’État comme organisation coercitive de la Société (Az -állam, mint a társadalom kényszerítő erejü szervezése). 28. -oldal,</p> -<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= -"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> <i>Lazarus -Steinthal:</i> Jahrschrift für Völkerpsychologie; Einleitende -Gedanken, 10. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= -"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> <i>Balicki</i>, -idézett műve.</p> -<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= -"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> <i>Worms:</i> -Organisme et Société (Organizmus és társadalom), 285. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= -"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Ebben a -fejezetben, az osztályozás történetét illetően, <i>Steinmetz</i> -magvas tanulmányából merítettünk: <i>Classification des types -sociaux</i> (A társadalmi tipusok osztályozása). (<i>Année -sociologique</i>, 1898–1899, Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= -"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> <i>Steinmetz:</i> -Classification des types sociaux (A társadalmi tipusok -osztályozása). (<i>Année sociologique</i>, 1898–1899, 90. -oldal.)</p> -<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= -"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Lásd erre -vonatkozóan <i>Bouglé:</i> Analyse de Giddings (Giddings birálata) -czímű tanulmányát (<i>Année sociologique</i>, 1896–1897).</p> -<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= -"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> <i>Steinmetz</i> -ezt a fázist kétségbe vonja.</p> -<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= -"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Ezt a -materialista felfogást fejtette ki Greef is, a kinek véleménye -szerint a gazdasági formákra támaszkodnak a családi formák, amelyek -megelőzik a művészi formákat és a tudományos intézményeket; a -lajtorja tetején vannak a legbonyolultabb társadalmi formák: az -erkölcsi, jogi és politikai formák.</p> -<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= -"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> <i>Carlyle</i> -csodás költészettel jellemezte az első emberek intuicziójának ezt a -naivitását: «Az ember szemtől-szemben állt elfogulatlanul a -világgal; minden isteni vagy isten volt. Jean Paul még most is igy -van vele, az óriás Jean Paul, akinek van hozzá való esze, hogy -szabaduljon a mende-mondáktól; de akkor nem is voltak mende-mondák. -A Canopus leragyogott a magasból az egész sivatagra kéklő -gyémántfényével. Ez a vad kék fényesség, a mely szellemhez -hasonlatos (sokkal ragyogóbb szellemhez, mint bármi, amit idelent -szemlélünk), szive mélyéig hatolt a vad izmaelitának, akit -keresztül vezérelt az elhagyott sivatagon. Az ő vad szivének, a -melyben benne volt minden érzés, de amely nem talált szót semmiféle -érzésre, úgy tünhetett fel ez a Canopus, mint egy kis szem, a mely -ráveti tekintetét a nagy és mélységes örökkévalóság öléből, -feltárván előtte belső ragyogását… Ez a titka rám nézve a pogányság -minden formájának.» <i>Carlyle: On heroes, hero-worship and the -heroic in history</i> (Hősök, hősök imádása és a hősiesség a -történelemben).</p> -<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= -"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes. (A szekták lélektana), 14. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= -"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> <i>Bagehot:</i> -Lois scientifiques du développement des nations (Paris, F. Alcan), -195. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= -"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, IX. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= -"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> <i>Comte de -Gobineau:</i> Essai sur l’inégalité des races humaines (Az emberi -fajok egyenlőtlenségéről).</p> -<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= -"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Gobineau -elméletét <i>Barth:</i> Philosophie der Geschichte (237. o.) czímű -műve nyomán foglaljuk össze.</p> -<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href= -"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> <i>Bagehot:</i> -Lois scientifiques du développement des nations (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei), 74. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href= -"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> Lásd -<i>Bouglé:</i> Pour la Démocratie francaise (A franczia -demokratizmusért) Paris, Cornély. (Az antiszemitizmus -filozófiája).</p> -<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href= -"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> <i>Sighele:</i> -La Psychologie des Sectes, 155. és 156. old.</p> -<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href= -"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> <i>Izoulet:</i> -La Cité Moderne (A modern közösség), 208. oldal. (Paris, F. -Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href= -"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Lásd erre -vonatkozólag: <i>L’Esprit de Corps</i> (A testületi szellem) czímű -czikkünket (Revue philosophique, 1899. aug.).</p> -<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href= -"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie der Secten, 221. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href= -"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 204. §.</p> -<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href= -"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> <i>Descartes:</i> -Discours de la Méthode (A módszer fejtegetése), 3. rész.</p> -<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href= -"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> <i>Guyau:</i> -Esquisses d’une Morale sans obligation ni sanction (A kötelezettség -és szankczió nélkül való erkölcs vázlata). Paris, F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href= -"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> <i>E. de -Roberty:</i> Morale et Psichologie (Erkölcs és lélektan) (<i>Revue -Phlisophique</i>, 1900, október).</p> -<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a> <a href= -"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> <i>E. de -Roberty</i> idézett értekezése.</p> -<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a> <a href= -"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> <i>E. de -Roberty:</i> Les Fondements de l’Éthique (Az ethika alapjai) 95. -oldal. (Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a> <a href= -"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 252. §.</p> -<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a> <a href= -"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Zur Genealogie der Moral, 12. §.</p> -<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a> <a href= -"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> <i>O. Ammon:</i> -A társadalmi rend természetes alapjai (Les Bases naturelles de -l’Ordre social), 40. oldal. Muffang fordítása (Paris, Fontemoing, -1900).</p> -<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a> <a href= -"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Götzendämmerung.</p> -<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a> <a href= -"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> <i>Ch. -Andler:</i> Bevezetés Menger: «A munka teljes eredményére való -jog»-ához.</p> -<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a> <a href= -"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 310. -oldal.</p> -<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a> <a href= -"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> <i>H. Mazel:</i> -La Synergie sociale (A társadalmi szinergia), 338. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a> <a href= -"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> <i>H. Mazel:</i> -La Synergie sociale, 340. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a> <a href= -"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> Meg kell -jegyeznünk, hogy a trappista rend talán nem jó példa a szabad -szinergiára; mert ott a szabály minden és az egyén semmi.</p> -<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a> <a href= -"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 23. §.</p> -<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a> <a href= -"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 23. -oldal.</p> -<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a> <a href= -"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> Az a rész, -amelyet föntebb Novicowtól idéztünk, egy kis magyarázatra szorul -pótlólag. Novicow levelet írt nekünk, amelyben kijelenti, hogy ő -nem az állami mindenhatóság híve; hogy egyszerűen annyit akart csak -mondani idézett soraiban, hogy a <i>normálissá vált</i> kormányzói -működés (úgy, mint minden normálissá vált működés) tudattalanságra -hajlik.</p> -<p>Ez igaz, vagy legalább is teljesen érthető. – Csakhogy a mi -véleményünk szerint, ez a <i>normális</i> állapot nem lehet egyéb, -mint eszménykép. Csak tökéletesen harmonikussá vált, vagyis -utopisztikus társadalomban képzelhető el. A reális társadalmakban a -kormányzó mechanizmus sohasem fog működni lökdösődés, -fogcsikorgatás és az egyének részéről kifejtett, többé-kevésbbé -tudatos ellenállás nélkül.</p> -<p>Nagyon szívesen elismerjük, hogy Novicow nagyon is -individualista, és hogy minden téren pártolja azt az elvet, hogy -«segíts magadon». De azért, amit általában mondunk a társadalmi -biologizmusról, mégis igaz marad. Ez elmélet hívei közül a -legtöbben (pl. Espinas) oly antiindividualista következtetéseket -vontak le az elméletből, amelyek nyilván beletartoznak ennek a -tannak a logikájába. <i>(Jegyzet a második kiadáshoz.)</i></p> -<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a> <a href= -"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 259. §.</p> -<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a> <a href= -"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Munkánknak ebben -a részében nagy segítségünkre van <i>Simmel</i> jeles tanulmánya: -Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn -a társadalmi formák?) <i>Année sociologique</i>, 1897.</p> -<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a> <a href= -"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> <i>Simmel</i> -idézett munkája, 75. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a> <a href= -"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 111. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_66" id="Footnote_66"></a> <a href= -"#FNanchor_66"><span class="label">66)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Unzeitgemässe Betrachtungen.</p> -<p><a name="Footnote_67" id="Footnote_67"></a> <a href= -"#FNanchor_67"><span class="label">67)</span></a> <i>Ch. -Andler:</i> A «Droit au Produit intégral du Travail» (A munka egész -eredményéhez való jog) bevezetése.</p> -<p><a name="Footnote_68" id="Footnote_68"></a> <a href= -"#FNanchor_68"><span class="label">68)</span></a> <i>G. B. -Shaw:</i> A szocziálizmus illúziói. (<i>Humanité nouvelle</i>, -1900. aug.).</p> -<p><a name="Footnote_69" id="Footnote_69"></a> <a href= -"#FNanchor_69"><span class="label">69)</span></a> <i>Novicow:</i> -Les Gaspillages des Sociétés modernes (A modern társadalmak -tékozlásai). 101. oldal. (Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_70" id="Footnote_70"></a> <a href= -"#FNanchor_70"><span class="label">70)</span></a> <i>Simmel:</i> -Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn -a társadalmi formák?)</p> -<p><a name="Footnote_71" id="Footnote_71"></a> <a href= -"#FNanchor_71"><span class="label">71)</span></a> <i>Simmel: Année -sociologique</i>, 1896–97. (90. oldal.)</p> -<p><a name="Footnote_72" id="Footnote_72"></a> <a href= -"#FNanchor_72"><span class="label">72)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 109. -oldal. – <i>Anatole France</i>, aki szocziológusnak is oly kiváló, -mint művésznek, ezt írja a kiválasztottakról: «Minden város, minden -nemzet egynéhány személyben székel, akik több erővel és helyesebben -gondolkoznak, mint a többiek… Az, amit valamely faj geniejének -nevezünk, nem lesz tudatossá, csak elenyésző kisebbségekben: ritkák -minden helyen azok a szellemek, akik elég szabadok ahhoz, hogy a -közönséges félelmeket lerázva, fölfedezhessék az elfátyolozott -igazságot». <i>A. France:</i> M. Bergeret à Paris (Bergeret úr -Párisban).</p> -<p><a name="Footnote_73" id="Footnote_73"></a> <a href= -"#FNanchor_73"><span class="label">73)</span></a> <i>Rousseau:</i> -Dialogues (Párbeszédek), II. párbeszéd.</p> -<p><a name="Footnote_74" id="Footnote_74"></a> <a href= -"#FNanchor_74"><span class="label">74)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 199. §.</p> -<p><a name="Footnote_75" id="Footnote_75"></a> <a href= -"#FNanchor_75"><span class="label">75)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 261. §.</p> -<p><a name="Footnote_76" id="Footnote_76"></a> <a href= -"#FNanchor_76"><span class="label">76)</span></a> <i>S. és B. -Webb:</i> Industrial Democracy (Ipari demokráczia).</p> -<p><a name="Footnote_77" id="Footnote_77"></a> <a href= -"#FNanchor_77"><span class="label">77)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 140. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_78" id="Footnote_78"></a> <a href= -"#FNanchor_78"><span class="label">78)</span></a> Lois -scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének -tudományos törvényei), Paris, F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_79" id="Footnote_79"></a> <a href= -"#FNanchor_79"><span class="label">79)</span></a> <i>Bouglé:</i> -Les Sciences sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok -Németországban), 61. oldal. (Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_80" id="Footnote_80"></a> <a href= -"#FNanchor_80"><span class="label">80)</span></a> Néha az Isten és -a társadalom közti kapcsolat fiziológiai kapcsolat. – A tótemes -törzs az istentől ered. A tótemnek és imádóinak egy a húsuk és -vérük. A ritus eredménye ennek a közös életnek a fentartása és -biztosítása. (Lásd <i>Hubert és Maus:</i> Essai sur le sacrifice -(Tanulmány az áldozásról), <i>Année sociologique</i>, 1897–98).</p> -<p><a name="Footnote_81" id="Footnote_81"></a> <a href= -"#FNanchor_81"><span class="label">81)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 180. -oldal.</p> -<p><a name="Footnote_82" id="Footnote_82"></a> <a href= -"#FNanchor_82"><span class="label">82)</span></a> -<i>Machiavelli:</i> Il principe (A fejedelem), XV. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_83" id="Footnote_83"></a> <a href= -"#FNanchor_83"><span class="label">83)</span></a> A mikor e munka -iveit korrigáljuk, megjelent <i>Challemel-Lacour</i> posthumus -munkája: <i>Études et Réflexions d’un Pessimiste</i> (Egy -pesszimista tanulmányai és gondolatai), Páris, 1901. Csodás könyve -ez az értelmi felszabadulásnak, felségesen bölcs és derüs munka, -fénysugár, amelyet egy teljességgel felszabadult gondolkozó vet a -csorda-ostobaság mélységeibe. Olvassuk el például azt, amit -Challemel-Lacour arról a taktikáról mond, amelyet a társadalom -avégből használ, hogy elhallgattassa azokat, akik nem osztoznak a -kötelező képmutató optimizmusban. «Ha gyönge egészségü vagy, rabja -valami szomorú gyarlóságnak, ha már eléggé megcsúfolt a sors, hogy -azt higyjék rólad, hogy megsavanyodtál: akkor könnyen fognak -diadalmaskodni rajtad. Ezentúl axiomákhoz kell ragaszkodnod, ha azt -nem akarod, hogy olyan hangsullyal, amely nem tűr választ, ezeket a -rettenetes szavakat kiáltsák oda neked: «Beteg vagy!» -(<i>Challemel-Lacour</i> idézett művének 37. oldalán.)</p> -<p><a name="Footnote_84" id="Footnote_84"></a> <a href= -"#FNanchor_84"><span class="label">84)</span></a> <i>Paul Adam:</i> -La Dame de l’Avenir (A jövő hölgye), Journal, 1899, nov. 27.</p> -<p><a name="Footnote_85" id="Footnote_85"></a> <a href= -"#FNanchor_85"><span class="label">85)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -<i>Le Voyageur et son ombre</i>, 5. §.</p> -<p><a name="Footnote_86" id="Footnote_86"></a> <a href= -"#FNanchor_86"><span class="label">86)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -<i>Jenseits von Gut und Böse</i>. 5. §.</p> -<p><a name="Footnote_87" id="Footnote_87"></a> <a href= -"#FNanchor_87"><span class="label">87)</span></a> <i>Descartes: -Discours de la Méthode</i>, II. rész.</p> -<p><a name="Footnote_88" id="Footnote_88"></a> <a href= -"#FNanchor_88"><span class="label">88)</span></a> A -tömeghazugságokkal és a társadalmi kajdácsolásokkal kapcsolatban -megjegyezzük, hogy pompás eszköz az ellenük való védekezésre a -gondolatok szétszedésének és széttagolásának az a módja, amelyet -Rémy de Gourmont leir és követ is: <i>A gondolatok szétszedése</i> -<i>(La Dissociation des Idées)</i> czimű és más jeles -tanulmányában. (<i>Rémy de Gourmont: La Culture des Idées</i>, 73. -és következő oldalak.)</p> -<p><a name="Footnote_89" id="Footnote_89"></a> <a href= -"#FNanchor_89"><span class="label">89)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes, 53. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_90" id="Footnote_90"></a> <a href= -"#FNanchor_90"><span class="label">90)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 42. oldal. <i>(Paris, -F. Alcan)</i>.</p> -<p><a name="Footnote_91" id="Footnote_91"></a> <a href= -"#FNanchor_91"><span class="label">91)</span></a> <i>Marx: Das -Elend der Philosophie.</i></p> -<p><a name="Footnote_92" id="Footnote_92"></a> <a href= -"#FNanchor_92"><span class="label">92)</span></a> <i>Durckheim: La -Prohibition de l’inceste</i> (A vérfertőzés tilalma). <i>Année -sociologique</i>, 1897.</p> -<p><a name="Footnote_93" id="Footnote_93"></a> <a href= -"#FNanchor_93"><span class="label">93)</span></a> <i>Fraser</i> -ismertetése, <i>Année sociologique</i>, 1898–99, 218. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_94" id="Footnote_94"></a> <a href= -"#FNanchor_94"><span class="label">94)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 261. §.</p> -<p><a name="Footnote_95" id="Footnote_95"></a> <a href= -"#FNanchor_95"><span class="label">95)</span></a> <i>Bagehot: Lois -scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei), 115. oldal. (Paris, F. -Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_96" id="Footnote_96"></a> <a href= -"#FNanchor_96"><span class="label">96)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei), 405. oldal (F. -Alcan, Paris).</p> -<p><a name="Footnote_97" id="Footnote_97"></a> <a href= -"#FNanchor_97"><span class="label">97)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 90. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_98" id="Footnote_98"></a> <a href= -"#FNanchor_98"><span class="label">98)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 100. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_99" id="Footnote_99"></a> <a href= -"#FNanchor_99"><span class="label">99)</span></a> Lásd Tarde -«<i>L’action intermentale</i>» (A lelki kölcsön hatás) czimű -czikkét a <i>La Grande Revue</i> 1900 nov. 1. számában.</p> -<p><a name="Footnote_100" id="Footnote_100"></a> <a href= -"#FNanchor_100"><span class="label">100)</span></a> <i>Grande -Revue</i>, 1900 nov. 1. 330. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_101" id="Footnote_101"></a> <a href= -"#FNanchor_101"><span class="label">101)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 79. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_102" id="Footnote_102"></a> <a href= -"#FNanchor_102"><span class="label">102)</span></a> <i>Simmel: -Comment les formes sociales se maintiennent?</i> (Hogyan maradnak -fenn a társadalmi formák?)</p> -<p><a name="Footnote_103" id="Footnote_103"></a> <a href= -"#FNanchor_103"><span class="label">103)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 23. §.</p> -<p><a name="Footnote_104" id="Footnote_104"></a> <a href= -"#FNanchor_104"><span class="label">104)</span></a> <i>Vilfredo -Pareto: Le Péril socialiste</i> (A szoczialista veszedelem), 1900, -26. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_105" id="Footnote_105"></a> <a href= -"#FNanchor_105"><span class="label">105)</span></a> <i>Machiavelli: -Értekezés Titus–Liviusról</i>. I. könyv.</p> -<p><a name="Footnote_106" id="Footnote_106"></a> <a href= -"#FNanchor_106"><span class="label">106)</span></a> Lásd <i>Rémy de -Gourmont: La culture des Idées</i> (Eszmék kulturája) cimű művében -annak az eszmének kifejtését, hogy a tökéletes igazságszolgáltatás -azonos a tétlenséggel és a halállal. «Az az élet, mely átment a -tökéletes igazságszolgáltatás e holt pontján, nincs többé.»</p> -<p><a name="Footnote_107" id="Footnote_107"></a> <a href= -"#FNanchor_107"><span class="label">107)</span></a> <i>Tarde: -Criminalité et Santé sociale. Étude de psychologie sociale</i> (A -bűnözés és a társadalom egészsége. Társadalom-pszichologiai -tanulmány). 145. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_108" id="Footnote_108"></a> <a href= -"#FNanchor_108"><span class="label">108)</span></a> <i>Hartmann: -Das sittliche Bewusstsein</i> (Lipcse, Haacke), 589. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_109" id="Footnote_109"></a> <a href= -"#FNanchor_109"><span class="label">109)</span></a> <i>Xénopol: Les -Faits de répétition et les Faits de succession. Revue de Synthèse -historique</i> (Az ismétlődő és szukczessziv megnyilvánulások), -1900. október.</p> -<p><a name="Footnote_110" id="Footnote_110"></a> <a href= -"#FNanchor_110"><span class="label">110)</span></a> <i>Rousseau: -Dialogues</i> (Párbeszédek), II. párbeszéd.</p> -<p><a name="Footnote_111" id="Footnote_111"></a> <a href= -"#FNanchor_111"><span class="label">111)</span></a> <i>Bouglé: Les -Sciences sociales en Allemagne.</i> (A társadalomtudomány -Németországban), 57. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_112" id="Footnote_112"></a> <a href= -"#FNanchor_112"><span class="label">112)</span></a> Tarde különben -nem teljesen óhajtott eszményként állítja fel ezt a monizmust. -Elismeri veszélyeit. «Szabad szellemek számára folytatódhatik az a -megbecsülhetetlen szellemi anarchia, ami fölött Auguste Comte -sajnálkozott.» <i>Tarde: Les Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás -törvényei), 313. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_113" id="Footnote_113"></a> <a href= -"#FNanchor_113"><span class="label">113)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei) czimű művének -végén.</p> -<p><a name="Footnote_114" id="Footnote_114"></a> <a href= -"#FNanchor_114"><span class="label">114)</span></a> Lásd erre -vonatkozólag <i>Guyau: Problèmes de l’Esthétique contemporaine</i> -(A mai esztétika problémái) czimű művét. (Paris, F. Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_115" id="Footnote_115"></a> <a href= -"#FNanchor_115"><span class="label">115)</span></a> <i>Jaurès: -Socialisme et Liberté</i> (Szoczializmus és szabadság). Revue de -Paris, 1898, dec. 1.</p> -<p><a name="Footnote_116" id="Footnote_116"></a> <a href= -"#FNanchor_116"><span class="label">116)</span></a> <i>Bagehot: -Lois scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei).</p> -<p><a name="Footnote_117" id="Footnote_117"></a> <a href= -"#FNanchor_117"><span class="label">117)</span></a> <i>Bagehot: -Lois scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei). 227. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_118" id="Footnote_118"></a> <a href= -"#FNanchor_118"><span class="label">118)</span></a> <i>Tarde: -Études de Psychologie sociale</i> (Tanulmányok a társadalmi -lélektan köréből), 112. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_119" id="Footnote_119"></a> <a href= -"#FNanchor_119"><span class="label">119)</span></a> <i>De Roberty: -Les Fondements de l’Éthique</i> (Az etika alapjai), Paris, F. -Alcan, 126. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_120" id="Footnote_120"></a> <a href= -"#FNanchor_120"><span class="label">120)</span></a> Lásd <i>Tarde: -Les Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei), 165. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_121" id="Footnote_121"></a> <a href= -"#FNanchor_121"><span class="label">121)</span></a> <i>Dr. D. -Matteuzzi: Les Facteurs de l’Evolution des Peuples</i> (A népek -evolucziójának tényezői) 18. oldal. (Paris, F. Alcan, 1900.)</p> -<p><a name="Footnote_122" id="Footnote_122"></a> <a href= -"#FNanchor_122"><span class="label">122)</span></a> <i>Ziegler: La -Question sociale est une question morale</i> (A szocziális kérdés -erkölcsi kérdés), I. fejezet. (Paris, F. Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_123" id="Footnote_123"></a> <a href= -"#FNanchor_123"><span class="label">123)</span></a> <i>Bagehot: -Lois scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei), 67. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_124" id="Footnote_124"></a> <a href= -"#FNanchor_124"><span class="label">124)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie des Sectes</i> (A szekták lélektana), 99. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_125" id="Footnote_125"></a> <a href= -"#FNanchor_125"><span class="label">125)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei), 166. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_126" id="Footnote_126"></a> <a href= -"#FNanchor_126"><span class="label">126)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie des Sectes</i> (A szekták lélektana), 87. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_127" id="Footnote_127"></a> <a href= -"#FNanchor_127"><span class="label">127)</span></a> A haladás -alapjában a <i>kezdeményező</i> elem tulsulyában áll az -<i>utánzó</i> elem fölött. Rémy de Gourmontnak teljesen igaza van, -amikor ezt mondja: «Ha lényegében bonczolgatjuk, a hanyatlás -eszméje azonos az utánzás eszméjével.» (<i>Rémy de Gourmont:</i> -Mallarmé és a hanyatlás eszméje. <i>La Culture des Idées</i>.) (Az -eszmék kulturája). 120. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_128" id="Footnote_128"></a> <a href= -"#FNanchor_128"><span class="label">128)</span></a> <i>Coste: Les -conditions sociales du Bonheur et de la Force</i> (A boldogság és -az erő társadalmi feltételei), Paris F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_129" id="Footnote_129"></a> <a href= -"#FNanchor_129"><span class="label">129)</span></a> Lásd erre -vonatkozóan <i>A kis város szelleme (L’Esprit de Petite Ville)</i> -czímű czikkünket a <i>La Plume</i> 1900 nov. 1. számában.</p> -<p><a name="Footnote_130" id="Footnote_130"></a> <a href= -"#FNanchor_130"><span class="label">130)</span></a> <i>H. Mazel: La -Synergie sociale</i> (A társadalmi szinergia), 145. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_131" id="Footnote_131"></a> <a href= -"#FNanchor_131"><span class="label">131)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 21. §.</p> -<p><a name="Footnote_132" id="Footnote_132"></a> <a href= -"#FNanchor_132"><span class="label">132)</span></a> <i>Bourdeau: -Cause et origine du Mal</i> (A rossz oka és eredete), <i>Revue -Philosophique</i>, 1900. augusztus.</p> -<p><a name="Footnote_133" id="Footnote_133"></a> <a href= -"#FNanchor_133"><span class="label">133)</span></a> <i>Lapouge: Les -Sélections sociales</i> (A társadalmi kiválasztás), II. könyv.</p> -<p><a name="Footnote_134" id="Footnote_134"></a> <a href= -"#FNanchor_134"><span class="label">134)</span></a> -<i>Nietzsche:</i> Az erkölcs genealógiája.</p> -<p><a name="Footnote_135" id="Footnote_135"></a> <a href= -"#FNanchor_135"><span class="label">135)</span></a> <i>Tarde: -L’Action intermentale</i> (A lelki kölcsönhatás), <i>Grande -Revue</i>, 1900. november.</p> -<p><a name="Footnote_136" id="Footnote_136"></a> <a href= -"#FNanchor_136"><span class="label">136)</span></a> <i>Novicow: Les -Gaspillages des Sociétés modernes</i> (A modern társadalmak -tékozlásai) Paris, F. Alcan, 169. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_137" id="Footnote_137"></a> <a href= -"#FNanchor_137"><span class="label">137)</span></a> <i>Tarde</i> -hivatkozott munkája.</p> -<p><a name="Footnote_138" id="Footnote_138"></a> <a href= -"#FNanchor_138"><span class="label">138)</span></a> <i>Matteuzzi: -Les Facteurs de l’Évolution des Peuples</i> (A népek evolucziójának -tényezői), 384. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_139" id="Footnote_139"></a> <a href= -"#FNanchor_139"><span class="label">139)</span></a> -<i>Matteuzzi</i> idézett műve, 387. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_140" id="Footnote_140"></a> <a href= -"#FNanchor_140"><span class="label">140)</span></a> <i>Matteuzzi: -Les Facteurs de l’Évolution des Peuples</i> (A népek evolúcziójának -tényezői), 400 oldal.</p> -<p><a name="Footnote_141" id="Footnote_141"></a> <a href= -"#FNanchor_141"><span class="label">141)</span></a> <i>Max -Nordau:</i> «<i>Les Mensonges conventionnels de notre -civilisation</i>» (Társadalmi hazugságok), Paris, F. Alcan. 29. -oldal,</p> -<p><a name="Footnote_142" id="Footnote_142"></a> <a href= -"#FNanchor_142"><span class="label">142)</span></a> -<i>Matteuzzi:</i> <i>Les Facteurs de l’Évolution des Peuples</i> (A -népek evolucziójának tényezői), 401. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_143" id="Footnote_143"></a> <a href= -"#FNanchor_143"><span class="label">143)</span></a> Megjegyzendő, -hogy valamely társadalom hanyatlása semmiképpen sem zárja ki azt, -hogy abban a társadalomban szép és hatalmas egyéniségek ne -legyenek. Az a felfogás, mely állandó parallelizmust akart -felállítani a társadalmi tudat és az egyéni tudat között és a -másodikat függésbe akarta hozni az elsőtől, nyujtott módot arra az -elavult szónoki témára, mely azt állítja, hogy csak virágzó -társadalmakban és amint mondani szokás, az emberiség nagy -századaiban, tünhetnek fel a nagy gondolkozók és a nagy művészek. -Ideje, hogy leszámoljunk ezzel a szent balgasággal. «Az -intelligenczia, – mondja Rémy de Gourmont, – személyi, és semmiféle -elfogadható összefüggést nem lehet megállapítani valamely nép -hatalma és egy ember genieje között.» Sőt mi több, – hozzátehetjük, -– a legrosszabb életkörülmények néha a gondolkozásra és az irásra -nézve a legjobbak.</p> -<p><a name="Footnote_144" id="Footnote_144"></a> <a href= -"#FNanchor_144"><span class="label">144)</span></a> Lásd -<i>Demoor</i>, <i>Massart</i> és <i>Vandervelde: L’Évolution -regressive en biologie et en sociologie</i> (A biologiai és -társadalmi regressziv evoluczió) czímű munkáját. (Paris, F. -Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_145" id="Footnote_145"></a> <a href= -"#FNanchor_145"><span class="label">145)</span></a> <i>L’Évolution -regressive</i>, 294. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_146" id="Footnote_146"></a> <a href= -"#FNanchor_146"><span class="label">146)</span></a> <i>Tarde: -Études de psychologie sociale</i> (Tanulmányok a társadalmi -lélektan köréből) 108. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_147" id="Footnote_147"></a> <a href= -"#FNanchor_147"><span class="label">147)</span></a> -<i>Sozialistische Monatshefte</i>, 1900. okt. Dr. Ernest -<i>Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten</i> -(Nietzschéről és rólunk, szoczialistákról).</p> -<p><a name="Footnote_148" id="Footnote_148"></a> <a href= -"#FNanchor_148"><span class="label">148)</span></a> <i>Gystrow: -Etwas über Nietzsche und uns Socialisten</i> (Nietzschéről és -rólunk, szoczialistákról.</p> -<p><a name="Footnote_149" id="Footnote_149"></a> <a href= -"#FNanchor_149"><span class="label">149)</span></a> <i>Izoulet: La -cité moderne</i> (A modern közösség). (Paris, F. Alcan.) -Bevezetés.</p> -<p><a name="Footnote_150" id="Footnote_150"></a> <a href= -"#FNanchor_150"><span class="label">150)</span></a> <i>Paulhan: -Physiologie de l’Esprit</i> (A szellem fiziológiája), Páris, F. -Alcan, 176. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_151" id="Footnote_151"></a> <a href= -"#FNanchor_151"><span class="label">151)</span></a> Lásd <i>Max -Nordau</i> könyvét: <i>Les Mensonges conventionnels</i> (Társadalmi -hazugságok) Páris, F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_152" id="Footnote_152"></a> <a href= -"#FNanchor_152"><span class="label">152)</span></a> <i>Guy de -Maupassant: Sur l’Eau</i> (A vizen).</p> -<p><a name="Footnote_153" id="Footnote_153"></a> <a href= -"#FNanchor_153"><span class="label">153)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie des Sectes</i> (A szekták lélektana), 201. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_154" id="Footnote_154"></a> <a href= -"#FNanchor_154"><span class="label">154)</span></a> <i>Sighele</i> -idézett munkája, 215. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_155" id="Footnote_155"></a> <a href= -"#FNanchor_155"><span class="label">155)</span></a> <i>Ziegler: La -Question sociale est une question morale</i> (A társadalmi kérdés -erkölcsi kérdés), Paris, F. Alcan, 11. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_156" id="Footnote_156"></a> <a href= -"#FNanchor_156"><span class="label">156)</span></a> <i>Revue de -Paris</i>, 1898, dec. 1.</p> -<p><a name="Footnote_157" id="Footnote_157"></a> <a href= -"#FNanchor_157"><span class="label">157)</span></a> -<i>Ugyanott:</i> 508. és 509. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_158" id="Footnote_158"></a> <a href= -"#FNanchor_158"><span class="label">158)</span></a> <i>Aristoteles: -Politika</i>, II. könyv.</p> -<p><a name="Footnote_159" id="Footnote_159"></a> <a href= -"#FNanchor_159"><span class="label">159)</span></a> -<i>Nietzsche</i> ez állásfoglalásáról lásd <i>Th. Ziegler: Die -geistigen und socialen Strömungen des 19-ten Jahrhunderts</i>. (A -XIX. század szellemi és szocziális áramlatai.)</p> -<p><a name="Footnote_160" id="Footnote_160"></a> <a href= -"#FNanchor_160"><span class="label">160)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie der Secten.</i> 224. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_161" id="Footnote_161"></a> <a href= -"#FNanchor_161"><span class="label">161)</span></a> -<i>Sozialistische Monatshefte</i>, 1900. okt. füzet.</p> -<p><a name="Footnote_162" id="Footnote_162"></a> <a href= -"#FNanchor_162"><span class="label">162)</span></a> -<i>Sozialistische Monatshefte</i>, idézett cikk.</p> -<p><a name="Footnote_163" id="Footnote_163"></a> <a href= -"#FNanchor_163"><span class="label">163)</span></a> <i>Mazel: La -Sinergie Sociale</i>, 348. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_164" id="Footnote_164"></a> <a href= -"#FNanchor_164"><span class="label">164)</span></a> <i>Gystrow: -Etwas über Nietzsche und uns Socialisten</i> (Socialistische -Monatshefte).</p> -<p><a name="Footnote_165" id="Footnote_165"></a> <a href= -"#FNanchor_165"><span class="label">165)</span></a> <i>Nietzsche: -Also sprach Zarathustra</i>, 8. §.</p> -<p><a name="Footnote_166" id="Footnote_166"></a> <a href= -"#FNanchor_166"><span class="label">166)</span></a> <i>Nietzsche: -Imígyen szóla Zarathustra</i>, 8. §.</p> -<p><a name="Footnote_167" id="Footnote_167"></a> <a href= -"#FNanchor_167"><span class="label">167)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 23. §.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233"><br /> --233-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<p class="center">ELSŐ KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezetés: A szocziológia meghatározása, módszere és felosztása -<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. Mi a -szocziológia <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. Mi nem a -szocziológia <span class="ralign"><a href= -"#Page_14">14</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. A -szocziológia története <span class="ralign"><a href= -"#Page_19">19</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. A módszer a -szocziológiában <span class="ralign"><a href= -"#Page_22">22</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. Mi a -társadalom? <span class="ralign"><a href= -"#Page_29">29</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> fejezet. A -szocziológia felosztása. – Az osztályozás problémája <span class= -"ralign"><a href="#Page_35">35</a></span></li> -</ul> -<p class="center">MÁSODIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>A társadalmak alakulása <span class="ralign"><a href= -"#Page_47">47</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. A -társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata -<span class="ralign"><a href="#Page_49">49</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. Mi a -társadalmi tudat? <span class="ralign"><a href= -"#Page_79">79</a></span></li> -</ul> -<p class="center">HARMADIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Hogy maradnak fenn a társadalmak? <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. A társadalmi -fennmaradás általános törvénye <span class="ralign"><a href= -"#Page_87">87</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. A -társadalmi egység és folytonosság törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_90">90</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. Az -életalkalmazkodás törvénye <span class="ralign"><a href= -"#Page_93">93</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. A -társadalmi differencziálódás törvénye <span class="ralign"><a href= -"#Page_95">95</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. A társadalmi -szolidáritás és a csordaszellem törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_101">101</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> fejezet. Az -egyformaság törvénye és a nem egyformák kiküszöbölésének törvénye -<span class="ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> fejezet. A -társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_110">110</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> fejezet. A -dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_112">112</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> fejezet. A -társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság törvénye. – A -társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés <span class= -"ralign"><a href="#Page_118">118</a></span></li> -</ul> -<p class="center">NEGYEDIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>A társadalmak evolucziója <span class="ralign"><a href= -"#Page_127">127</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. Az evoluczió -szó értelme a szocziológiában. – Az evoluczió és az okozatosság -törvényeinek megkülönböztetése <span class="ralign"><a href= -"#Page_129">129</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. A -társadalmi evoluczió megértésének két módja <span class= -"ralign"><a href="#Page_135">135</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. Az utánzás -és a vele kapcsolatos törvények <span class="ralign"><a href= -"#Page_139">139</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. A -társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei <span class= -"ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. A társadalmi -asszimiláczió és differencziálódás törvényeinek ellentéte -<span class="ralign"><a href="#Page_158">158</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> fejezet. A -társadalmi alkalmazkodás és haladás <span class="ralign"><a href= -"#Page_165">165</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> fejezet. A -társadalmi tudat fejlődése <span class="ralign"><a href= -"#Page_178">178</a></span></li> -</ul> -<p class="center">ÖTÖDIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Hogyan bomlanak fel és pusztulnak el a társadalmak. Befejezés. -A szoczializmus és individualizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_183">183</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. A -társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának okai -<span class="ralign"><a href="#Page_185">185</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. A -társadalmi regresszió törvényei <span class="ralign"><a href= -"#Page_201">201</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. A -társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok ujjáalakulása. – A -kiválasztottak kérdése <span class="ralign"><a href= -"#Page_205">205</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. Az egyéni -tudat és a társadalmi tudat <span class="ralign"><a href= -"#Page_209">209</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. -Szoczializmus és individualizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_216">216</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_23">23</a></td> -<td>csupán it</td> -<td>csupán itt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>tudiillik</td> -<td>tudniillik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td> -<td>vallja mágát</td> -<td>vallja magát</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_57">57</a></td> -<td>philosophique- 1899</td> -<td>philosophique, 1899</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_91">91</a></td> -<td>élső és fő</td> -<td>első és fő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_118">118</a></td> -<td>ki áltsák</td> -<td>kiáltsák</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_133">133</a></td> -<td>Les Lois socialcs</td> -<td>Les Lois sociales</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_188">188</a></td> -<td>álkotják</td> -<td>alkotják</td> -</tr> -</table> -</div> -<div>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 68168 ***</div> -</body> -</html> diff --git a/old/old/68168-0.txt b/old/old/68168-0.txt deleted file mode 100644 index cbc4a4e..0000000 --- a/old/old/68168-0.txt +++ /dev/null @@ -1,6271 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A szocziológia vázlata, by Georges -Palante - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A szocziológia vázlata - -Author: Georges Palante - -Translator: Lajos Mikes - -Release Date: May 25, 2022 [eBook #68168] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Library of the Hungarian Academy of Sciences - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A SZOCZIOLÓGIA -VÁZLATA *** - - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA - -IRTA G. PALANTE - -FORDITOTTA MIKES LAJOS dr. - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1912 - -A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA - -IRTA - -G. PALANTE - -FORDITOTTA - -AZ EREDETI ÖTÖDIK KIADÁSBÓL - -MIKES LAJOS dr. - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1912 - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -ELSŐ KÖNYV BEVEZETÉS: A SZOCZIOLÓGIA MEGHATÁROZÁSA MÓDSZERE ÉS -FELOSZTÁSA - - -I. FEJEZET. Mi a szocziológia? - -Ez a szó: _szocziológia_ – sokkal világosabb értelmünek tetszik, semhogy -meghatározásra szorulna. Etimológiai jelentése: a társadalom vagy a -társaságok tudománya. De ez a világosság csak látszólagos. Mert ennek a -kifejezésnek: _a társaságok tudománya_ – több különböző értelmet -tulajdoníthatunk. - -Első és legtágabb értelmében a szocziológia nem egyéb, mint a társadalmi -tudományok: gazdaságtan, politika, ethnológia, nyelvészet, a vallások és -művészetek tudománya, stb. – összessége. Nyilvánvaló, hogy efféle -tudománynak, amely a határozott, külön tárgykörnek hijával van, nincs -létjogosultsága. - -Másodsorban érthetjük szocziológia alatt a tulajdonképpeni társadalmi -tudományok rendszerbe foglalását, vagy – ha jobban tetszik, – azt a -tudományt, amely e különböző tudományok egymásközti kapcsolataival -foglalkozik. A szocziológia eszerint úgy viszonylanék a különböző -társadalmi tudományokhoz, mint – a pozitivizmus szerint – a filozófia a -szaktudományokhoz, amelyeket rendszerbe foglal. Tárgyalná a társadalmi -tudományok egymásközti kapcsolatait és kitöltené réseiket. Ez az értelme -már pontosabb, mint az előbbi; de még mindig nem kielégítő. Mert ily -módon nem választjuk el kellőképpen a tulajdonképpeni szocziális -jelenségeket azoktól a néprajzi, gazdasági, jogi, politikai, stb. -jelenségektől, amelyek az előbbieket kisérik vagy létrehozzák. – -Másrészt pedig a szocziológusoknak az a törekvése, hogy pótolni akarják -a társadalmi gazdaságtan, a jogtudomány, erkölcstan, stb. hiányait, egy -csöppet sem jogosultabb, mint némely filozófusnak az az igyekvése, hogy -többé-kevésbbé helytálló hipothezisekkel pótolja a fizikai és -természettudományok hiányait. - -Egy harmadik értelmezés szerint a szocziológiának tárgya: a társadalmi -formák tanulmányozása, elvonatkozva azok tartalmától. «Hadseregnek, -családnak, részvénytársaságnak, bármennyire különböző is eredetük és -czéljuk, vannak közös vonásai: a hierarchia, a kölcsönös függés, a -differencziálódás, stb., és ezeket a közös vonásokat külön-külön is -lehet tanulmányozni. Minden társulás már magában is különleges -hatásokkal jár a társuló egyénekre nézve. Akár gazdasági, akár jogi, -akár erkölcsi jelenségekről van szó, ezek egyaránt alá vannak vetve a -társadalmi miliő befolyásának.»[1] – «A társadalmi miliők különböző -fajtáit osztályozhatjuk, – mondja ugyanaz a szerző máshelyütt. – -Megfigyelhetjük, hogy ha e miliők tulajdonságai, pl. erőértékük, -minőségük, egységeik összetapadása, stb. változnak, velük együtt -változik a hatás is, melyet az egyénekre gyakorolnak. Ekként -teremthetünk olyan tudományt, melyben a megfigyelés, osztályozás és -magyarázat merőben szocziológiai.» - -Ebben a felfogásban, amelynek Németországban Simmel és Francziaországban -Bouglé a képviselője, van némi igazság. Megvan az az előnye, hogy -megvilágítja azt a tényt, hogy a társadalmi csoportosulások száma, -tömege és népessége már magában is nagy hatással van ezeknek a -csoportosulásoknak fejlődésére. Mindazáltal e meghatározás ellen a -következő kifogásokat tehetjük: 1. Ez a szoros értelemben vett (mint -Bouglé nevezi: _stricto sensu_) szocziológia nem építhető ki másként, -mint párhuzamosan a különböző különleges studiumokkal, amelyeknek -összessége volna a tágabb értelemben vett _(lato sensu)_ szocziológia. – -A társadalmi csoportosulások módozatainak elvont és általános törvényeit -nem állapíthatjuk meg addig, amíg előbb nem tanulmányoztuk részletesen -magukat ezeket a csoportosulásokat. – 2. Van valami, amitől lehetetlen -eltekinteni, s ez: a tanulmányozott csoportok lélektani tartalma. Mert -mindazok a statikai vagy dinamikai jelenségek, amelyekből a társaságok -élete összetevődik, voltaképp gondolatok, hitek, vágyak formájában -jelentkeznek. A lélektani jelzés az, amelyre végül minden egyéb -jelzésmód redukálódik. Ha elvonatkozunk, mint Bouglé kivánja, «a -társadalmi egységek gondolataitól», és nem törődünk mással, mint a -csoportosulások merőben formai törvényeivel, akkor önként lemondunk -arról, ami a legmegfoghatóbb és legkonkrétebb a társadalmi életben; -akkor lemondunk a látszatért a lényegről.[2] - -A mi felfogásunk szerint a szocziológia nem egyéb, mint _a társadalmi -lélektan_. És a társadalmi lélektan szerintünk az a tudomány, mely a -társadalmi élet által egymáshoz közel hozott egységek lelki állapotát -(mentalitását) tanulmányozza. - -Nem akadunk fenn azon az ellenvetésen sem, hogy ez a meghatározás -voltaképpen visszavezeti a társadalmi lélektant és így a szocziológiát -is az egyéni lélektanra. A mi felfogásunk szerint valóban ehhez kell -mindig visszatérnünk. Akár akarjuk, akár nem: az egyéni lélektan a -nyitja minden zárnak. A tulajdonképpeni társadalmi energia végre is -mindig csak a pszichizmus; nem az a kollektiv pszichizmus, amelyről -Roberty[3] beszél, hanem egyszerüen a pszichizmus; vagy az egyéni -pszichizmus. Csak ez teheti érthetővé ezt a kifejezést: kollektiv -pszichizmus. - -A társadalmi lélektannak ennélfogva kettős tárgya lesz: - -1. Kutatása annak, hogy az egyéni tudatok hogyan kapcsolódnak bele a -társadalmi tudat alakulásába és fejlődésébe. (Társadalmi tudat alatt -azoknak a gondolatoknak, meggyőződéseknek és vágyaknak az összességét -értjük, amelyek egyrészről megadják valamely társadalom uralkodó -világfelfogását, másrészről pedig rányomják a társadalommá egyesült -egységekre az értelmi, érzésbeli és erkölcsi egyöntetüség többé-kevésbbé -tudatos bélyegét). A nagy emberek lélektana igen fontos ebből a -szempontból. - -2. Kutatása annak, hogy viszont ez a társadalmi tudat hogyan hat az -egyéni tudatokra. Hogy ez a társadalmi egyöntetüség miképpen módosítja, -miképpen fokozza le, néha miképpen nyomja le az egyéni értelmet és -sajátosságokat? Milyenek a lélektani hatásai annak a szolidaritásnak, -amely az emberi egységeket egyesíti, akár szakmai, akár gazdasági, -vallási, erkölcsi, stb. ez a szolidaritás? – Helyesen jegyzi meg Barth, -hogy «a társadalom minden átalakulása maga után vonja az emberi tipus -bizonyos átalakulását és maga után von bizonyos korrelativ változásokat -a társadalmat alkotó egyének tudatában, amely változások viszont -visszahatnak magára a társadalomra».[4] A társadalmi lélektannak igazi -tárgya: e hatások és visszahatások tanulmányozása. - -Mikor Lebon megcsinálja a szoczializmus lélektanát; mikor Sighele -megírja könyveit a tömegek és szekták lélektanáról; mikor Max Nordau -tanulmányozza a hazugságnak azt a légkörét, amelylyel a mai társadalom -körülveszi az egyént; mikor Laura Marholm[5] nyomon követi a nő szellemi -állapotának változásait a társadalmi miliő változásai szerint; mikor -Schopenhauer elemzi a «nő» szellemi állapotát és szerepét a mai -társadalomban; mikor Nietzsche tanulmányozza a szánalomérzés -általánosításának társadalmi következményeit a mi európai -civilizácziónkban, vagy pedig mikor elemzi, mi az erkölcsi mivolta és -mik a társadalmi hatásai az értékskála ama felforgatásának, amelyet a -kereszténység végzett: senkisem vonhatja kétségbe, hogy az efféle -lélektani kutatásoknak igen nagy a szocziológiai fontosságuk is. - -Általánosságban a társadalmi lélektan az egyéni tudat és a társadalmi -tudat kapcsolatait mutatja. Egyrészt megvilágítja a lehető érintkezési -pontokat e két tudat között, másrészt hangsúlyozza az ellenmondásokat és -a belőlük eredő összeütközéseket e két tudat között. - -Mély és finom analógiák vannak az egyéni és társadalmi lélek között. -Ilyen analógia pl. az az igazság, amelyet Nietzsche vett észre, hogy a -múlttal való heves összecsapás, energikus szakítás néha az életerő -megújhodásának egyik föltétele úgy a népek, mint az egyének számára. -«Van bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, _történeti érzék_, – mondja -Nietzsche, – amely egyaránt ártalmas minden élő lénynek és minden élő -lény megsemmisítéséhez visz, akár egy emberről, akár egy népről, akár -egy egész czivilizáczióról van szó.» - -Az efféle belátások, amelyeket a legmélyebbre ható lélektanból -meríthetünk, módot nyújtanak arra, hogy a társadalmi élet legkényesebb -feltételeinek elevenére tapinthassunk. - -Az egyéni tudatok mélyén dúló harczok gyakran nem egyebek, mint külső és -társadalmi antagonizmusok visszahatásai. Egy műbiráló, Ch. Saroléa,[6] -igen finom megkülönböztetést tesz az _egyéni_ és a _társadalmi_ -összeütközések között. Társadalmi összeütközéseknek nevezi azokat, -amelyek két osztály antagonizmusából erednek (például a nemesség és a -polgárság, a gazdagok és a szegények osztálya között), ellenben egyéni -összeütközéseknek nevezi az egyénnek összeütközéseit saját magával, -amelyeket egyrészt azok a különféle társadalmi körök határoznak meg, -amelyekhez az egyén tartozhat, másrészt azok az ellentétes társadalmi -hatások, amelyeknek az egyén alá lehet vetve. – A társadalmi miliőben és -az egyéni tudatban lévő ez antagonizmusoknak a párhuzamossága egyik -legfontosabb tanulmánytárgya a társadalmi lélekbúvárnak. - -Az egyén szellemi állapota és a közösség vagy társadalom szellemi -állapota között lévő kapcsolatok fontosságát régen észrevették azok, -akik a társadalmi és politikai problémákkal foglalkoztak. – Aristoteles -_Politikájá_-nak III. könyve III. fejezetében – bárha még elég -homályosan – fölveti már azt a kérdést, vajjon az erény fogalmát -egyformán kell-e meghatározni, akár magánemberről, akár polgárról -beszélünk. Sighele hasonló rendü problémát tanulmányoz, mikor fölveti -azt a kérdést, vajjon az érintkezés, összeállás, tömörülés ténye emeli-e -vagy sülyeszti az egyének értelmi és erkölcsi szinvonalát.[7] De Roberty -is fölveti ugyanazt a problémát, amelyet Sighele, és hasonlóan oldja is -meg, de más magyarázatot fűz hozzá.[8] - -Az egyéni tudat és a társadalmi tudat sokkal több és fontosabb ponton -áll összeütközésben egymással, mint a hány ponton megegyezik. De e -helyütt nem fogjuk bővebben fejtegetni ezt a kérdést. Csak a következő -megjegyzésekre szorítkozunk: Valamely társadalom gondolataiban, -szokásaiban, meggyőződéseiben, intézményeiben gyakran rejlenek oly -ellenmondások, amelyek a kissé figyelmesebb szemlélőnek is szemet -szúrnak. Mihelyt valamely egyéni tudat észreveszi ezeket az -ellenmondásokat, akaratlanúl is meglepődik és fölveti magában azt a -kérdést, vajjon mi az értéke a környező társadalom szellemi állapotának? -Ezek a társadalmi ellenmondások okozzák, dr. Nordau szerint, azt a -nyugtalanságot és kellemetlen érzést, amely ránehezedik kortársaink -egyéni tudatára. - -A társadalmi tudat gyakran elnyomja az egyéni tudatot. Az egyéni önzések -igen gyakran rabszolgái és elámítottjai a kollektiv önzésnek. Nietzsche -magvasan kifejezte ezt az antinómiát: «A legtöbb ember, – mondja, – -bárha gondolkozhat és beszélhet a saját «egoizmus»-áról, egész élete -során semmit sem tesz a saját «ego»-jáért, hanem mindent csak saját -«ego»-jának a fantomjáért, amely környezetének agyában alakult ki, -mielőtt környezetével úgyszólván érintkezett; – ennélfogva valamennyien -személytelen vélemények, esetleges és fiktiv értékelések felhőjében -élnek, egymással szemben. Fantazmák furcsa világa ez, amely oly észszerü -látszatot tud adni saját magának! A véleményeknek és szokásoknak ez a -ködfelhője növekszik és él, csaknem függetlenül az emberektől, akiket -körülvesz; ez okozza azt a hamisságot, amely az általános itéletekhez -tapad, s amelyet «az ember» rovására szokás írni, – ezek az emberek, -akik egymást nem is ismerik, valamennyien hisznek abban az elvont -dologban, amelyet «az ember»-nek neveznek, s amely csak fikczió; és -minden változás, amelyet ez elvont dolgon hatalmas egyének (pl. -fejedelmek és bölcsek) itéletei próbálnak létrehozni, rendkivüli és -esztelen hatást tesz a nagy tömegre. Mindez azért van, mert minden -egyén, ebben a nagy tömegben, nem tudja szembeállítani a maga igazi -«_ego_»-ját, amely az övé s amelyet kitanulmányozott, azzal az egyetemes -sápadt fikczióval, amelyet saját magával kellene lerombolnia.»[9] -Schopenhauer szintén észrevette ezt az illuziót, amelynek következtében -annyi ember «mások fejébe helyezi boldogságát és egész életének -érdekét.» - -Az, ami társadalmilag tiszteletreméltó, a gondolkozó ember egyéni -eszével nézve gyakran teljesen értéktelen. - -Fölösleges tovább időznünk azoknál az összeütközéseknél, amelyek az -egyéni tudat és a társadalmi tudat között mutatkoznak. Amit elmondtunk -róluk, az eléggé bizonyítja, hogy a társadalmi lélekbúvárnak kutatásai -számára ezen a ponton milyen tág tere van. Főfeladata annak a -megállapítása volna, hogy ezek közül az antinómiák közül, melyek az -ideiglenesek, és melyek a lényegesek és véglegesek. - -E kutatások ellen azt a kifogást fogják tenni, hogy azok inkább -irodalmiak, mint tudományosak. Ez az ellenvetés nem nyugtalanít -bennünket, ha azt akarja jelenteni, hogy a szocziológus a társadalmi -jelenségek szubjektiv – érzésbeli vagy értelmi – képének -tanulmányozásával kénytelen foglalkozni, még pedig oly lélektani belátás -segítségével, amely hasonlatos ahhoz a belátáshoz, amellyel a regényíró, -a moralista és általánosságban a társadalmi festő dolgozik. Mert -szükségképpen eljutunk oly mozzanatokhoz, ahol a társadalmi dolgok -bonyolult és kényes birodalmában a tudományos szellem, a maga merev – -gyakran mesterkélt – osztályozásaival, kénytelen átengedni helyét a -művészi szellemnek. A társadalmi lélekbúvár módszere nem «az iskola -közönséges logikájának a módszere, amely sorrendbe szedi az igazságokat, -úgy, hogy mindegyik támogassa szomszédjának az oldalát, hanem a -gyakorlati észnek a módszere, amely úgy halad előre, hogy széles -belátásaival átölel csoportokat és rendszerez egész osztályokat; -amelyről elmondhatjuk, hogy nemes bonyolultsága, amely lelki képeiben -uralkodik, hasonlatos csaknem a természet bonyolultságához».[10] - -Tegyük hozzá, hogy a társadalmi lélekbúvár szerintünk nem fog vonakodni -sohasem az egykorú társadalom tanulmányozásától. Nietzsche kifejezése -szerint, fogja tudni a módját, hogy «jó szomszédja legyen a szomszédos -dolgoknak», és bátran szemügyre vegye azokat közelről is. Vannak -szocziológusok, akik óvakodnak az élő társadalom tanulmányozásától. De -véleményünk szerint, ezeknek nincs igazuk, mert ha a múlt ismerete -elkerülhetetlen a jelen ismeretéhez, ez utóbbi is támogathatja viszont a -múlt eszméinek és szokásainak magyarázását. - -Azért időzünk ily hosszadalmasan a társadalmi lélektannál, mert ebben -látjuk a szocziológia velejét. A formális szocziológia hívei szintén -kénytelenek, a dolgok kényszerítő erejénél fogva, nagy mértékben élni a -lélektani dedukczióval;[11] elismerik, hogy mindig lélektani törvény -alapján vezetik le a szocziológiai törvényeket.[12] Az oly tényezőknek, -aminők a népesség tömege, sűrűsége, különnemüsége, mozgékonysága, -érdemes a befolyását tanulmányozni. De a tanulmánynak szükségszerü -kiegészítése és igazi czélja a társadalmi lélektan. - - -II. FEJEZET. Mi nem a szocziológia? - -Hogy a szocziológia fogalmát pontosan megállapítsuk, meg kell -különböztetnünk a szocziológiát bizonyos rokontudományoktól, amelyekkel -könnyen összezavarható. - -Először is, gondosan meg kell a szocziológiát különböztetnünk a -társadalmi metafizikától. A társadalomnak tanulmányozásával, úgy, mint -más tudományokkal, együtt járnak az eredet, a természet és a czél -bizonyos kérdései, a melyeket metafizikai kérdéseknek nevezünk. Minden -jó módszernek kötelessége minden téren éles határvonalat húzni a között, -ami megfigyelhető, és a között, ami metafizikai hipothézisekre szorul. - -A társadalomnak tanulmányozása dolgában két metafizikai kérdés merül -fel: 1. a társadalmak természetének kérdése, 2. a társadalmak czéljának -kérdése. - -Ami az első kérdést illeti, az emberi társadalmat vagy atomok mechanikus -aggregatumának képzelhetjük el, vagy sejtek rendszerének, az élő lény -szöveteit és szemeit alkotó sejtek rendszerének az analógiájára; vagy -végül szellemi, értelmes és szabad monádok rendszerének, amelyek egyben -harmonikusak és autonómok. Ez a három hipothézis: a társadalmi -mechanizmus, a társadalmi biologizmus és a társadalmi spiritualizmus -vagy dualizmus hipothézise. E különböző iskoláknak voltak és vannak még -ma is képviselőik. Például Spencer, de Roberty, Worms, stb. a társadalmi -organizmussal való összefüggés (organicismus) tanát fejtik ki. Vannak -Leibnizre vagy Kantra támaszkodó spiritualisták, akik a társadalmi -dualista filozófiát becsülték többre. Mindezeknek a spekuláczióknak -meglehet a maguk érdekessége. De őszintén szólva, nem tartoznak bele az -igazi szocziológiába, a melynek annyi köze van hozzájuk, mint a pozitiv -lélektannak a lélek legbensőbb – szellemi vagy anyagi – lényegéhez.[13] - -A másik metafizikai kérdés, a mely fölvetődik: a czél kérdése. Van-e az -emberi társadalmak fejlődésének czélja, és mi ez a czél? – A társadalmi -világ az esetlegesség terméke-e, vagy gondviselésszerű eszme uralkodik-e -benne? Vajjon – a szó metafizikai és finalista (czélelméleti) értelmében -– kell-e haladásról beszélnünk, – vagy a fejlődés nem egyéb-e, mint -örökös újrakezdés értelem és czél nélkül? – Vajjon ez a czél, az Isten -gondolatában, az emberiség egész tömegének java-e vagy csupán -kiválasztottaknak, a lángelmék ama köztársaságának a java, amelyről -beszél valahol Schopenhauer és amelynek eljövetelét üdvözli Nietzsche? – -Csupa oly probléma, amely inkább a metafizikába, mint a szocziológiába -tartozik. A szocziológus mást nem tehet, mint hogy konstatálja az emberi -társadalmak tényleges haladását és a társadalmi tudat átalakulásait. -Legfölebb annyit koczkáztathat meg, hogy a multak alapján utal -valamelyest a társadalmak haladásának irányára a jövőben. - -Mi a kapcsolata a szocziológiának a történelemmel? A történelem az a -forrás, a melyből a szocziológia merít. De más a feladata a -történetirónak, aki a tényeket tanulmányozza és magyarázza, és más a -feladata a szocziológusnak, aki az általános befolyásokat tanulmányozza, -amelyek közreműködnek a társadalmi rendek kialakulásában, továbbá a -konkrét összefüggéseket, amelyekre a társadalmi rendek törekszenek, és a -társadalmi állapot formáit, amelyeket meghatároznak. – Tegyük hozzá -mindazáltal, hogy megeshetik, hogy a történetirók – egy Michelet, -Carlyle vagy Taine – restaurálják valamely kor vagy valamely történeti -korszak szellemi állapotát. Ez esetben a társadalmi lélekbúvár és a -szocziológus munkáját végzik. - -A szocziológiát nem szabad összezavarni a történetbölcselettel sem, noha -Barth – úgy látszik – más véleményen van.[14] Mert a történetbölcselet -többnyire _a priori_ szerkesztmény volt. Ezt láthatjuk egy Szent -Ágoston, egy Bossuet, egy Vico történetbölcseletében. – Egyébként -magának Barthnak vallomása szerint is: «A történetbölcseleti rendszerek -nem vették tárgyul a társadalom összességét, hanem a társadalmi életnek -csupán egy oldalát, amelynek olyannyira uralkodó hatást tulajdonítottak, -hogy azt hitték, hogy minden egyebet belőle származtathatnak.» – -Ennélfogva Barth joggal sorolja e rendszereket az egyoldalú -_(einseitige)_ rendszerek közé. - -A szocziológia épp ily kevéssé ethnológia, anthropológia vagy -anthroposzocziológia, a hogy azt az új tudományt nevezik, amely nem -egyéb, mint az anthropológiának tartozéka. Mert ezek a különböző -tudományok főként az ethnikai tényezőt tanulmányozzák, amelynek -kétségtelenül lehet szerepe a társadalmi formák alakításában, amelytől -azonban a társadalmi formák szabadulnak, és amelyen, mint új és makacs -jelenségen, túlteszik magukat. - -A társadalmi gazdaságtan területe szükebb a szocziológia területénél. -Valóban, a társadalmi gazdaságtan csakis a gazdagsággal foglalkozik. A -gazdasági törvényeknek, aminő a munkamegosztás vagy a kereslet és -kinálat törvénye, kétségtelenül igen széles értelmü a társadalmi -alkalmazásuk, de a társadalomgazdaságtan ezeket a törvényeket csak a -gazdagságra vonatkozó alkalmazásuk szempontjából vizsgálja. - -Még egy szót a szocziológia kapcsolatairól a politikával és az -erkölcstannal. - -A szocziológia a társadalmaknak, azok működésének és szellemi -állapotának reális tanulmányozása. A politikának az a czélja, hogy -szabályokat állapítson meg és társadalmi eszményképet tüzzön ki. Ez a -két dolog nagyon különböző. Ezt a két kifejezést: szocziológia és -szoczializmus nem szabad összezavarni, mintahogy összezavarják némelyek, -akik kevéssé járatosak ezekben a problémákban. Más a szocziológiai -tanulmány és más a politikai rendszer. Tegyük hozzá, hogy a -szocziológiának nem szabad függenie soha a politikától, a politika -exigencziáitól és törekvéseitől. Ellenben a politika függ a -szocziológiától, és ehhez kénytelen felvilágosításokért fordulni, mert -különben szofizmák hivságos hadakozása vagy érdekek lapos harcza marad. - -A szocziológia és az erkölcstan kapcsolata is igen szoros, minthogy a -társadalmi probléma tetőpontján a legszenvedélyesebb erkölcsi probléma -formájában nyilvánul, amely a ma élők tudatát foglalkoztatja, és ez az -egyén és a közösség kapcsolatainak problémája. - -Vannak, akik azonosítják a szocziológiát az erkölcstannal. Ezt teszi a -többi között de Roberty is. E szerint a szocziológus szerint az -erkölcstan lényegében társadalmi produktum. «Az átmenet abból, ami -erkölcsi, abba, ami társadalmi, – mondja de Roberty, – mindig és -mindenütt ugyanabból ugyanabba való átmenetnek bizonyul. Az erkölcstan -az eszmék világában pontos egyenértéke a szokásoknak, erkölcsi -cselekedeteknek, jogoknak és általában a társadalmi kapcsolatoknak a -tények világában.» E társadalmi optimizmussal szemben állnak azok, akik -ellentétet látnak az egyén és a társadalom között. Ezek szerint a -társadalom, épp úgy, mint Schopenhauer és Renan szerint a természet – -közönyös az erkölcsiséggel szemben. Sohasem fogja megvalósítani az -optimista ideált: az erkölcsi monizmust. Az erkölcstan az egyén -alkotása; székhelye az egyéni tudat, és nem a társadalmi tudat. – -Beérjük azzal, hogy e helyütt rámutattunk erre a problémára, a melynek -megoldása nem lehet más, mint magának a szocziológiának betetőzése. - - -III. FEJEZET. A szocziológia története. - -A _szocziológia_ új szó. Vajjon a tudomány, amelyet ezzel a szóval -jelölünk meg, régibb keletü? Az emberek figyelmét mindenkor magukra -vonták oly jelenségek, amelyek oly közelről érintették őket, mint a -társadalmi jelenségek. Mindazáltal az ókorban ez a tanulmányozás -állandóan alá volt rendelve a metafizikai vagy erkölcsi elmélkedéseknek. -A szocziológia megfogalmazása még Aristotelesnél is határozatlan marad, -és tárgya nem válik el a rokon tudományok, aminő a gazdaságtan és a -politika, tárgyától. Ugyanígy vagyunk mindazokkal a bölcselőkkel, akik a -görög-latin fordításnak örökösei voltak. Morus Tamás, Campanella, stb. -inkább eszményi közösségek politikus szerkesztői voltak, mint -szocziológusok. - -A XVIII. században, úgy látszik, Montesquieunek volt sejtelme először -tudományos szocziológiáról. A pozitivista iskola fejtette ki később a -legnagyobb erőfeszítést, hogy a szocziológiát tudománynyá emelhesse. -Francziaországban A. Comte, Angliában H. Spencer azt hitték, hogy a -társadalmi jelenségeket visszavezethetik pontos törvényekre. Sőt ők -nyomták rá a szocziológiára kettős nagy irányának a bélyegét. Míg -Spencer a társadalmi biologizmus útját járta, A. Comte azonnal belátta a -lélektani szempont fontosságát a szocziológiában, minthogy az egész -társadalmi fejlődést egy lélektani törvényre: a három fejlődési állapot -törvényére alapította. - -Ha szemügyre veszszük a szocziológia fejlődését a mi századunkban, azt -látjuk, hogy ez a fejlődés három fázison ment keresztül. Ez a három -fázis: a gazdasági, a természettudományi és a lélektani. - -H. Mazel kitünően rajzolja a következő sorokban e fejlődésnek három -fázisát: «Húsz-harmincz évvel ezelőtt a szocziológia területe a -gazdaságbúvárok hübérbirtoka volt, és ezek furamód szűk fogalmat -alkottak a maguk tudományáról. Sejthető ez a szűk fogalom abból a -meghatározásból, amelyet akkoriban a társadalmi gazdaságtannak adtak, s -amely szerint ez: a gazdagság tudománya. A gazdaság már-már bálványnyá -vált, amelynek oltárán feláldozták az embert; termelését, a -társadalomnak egyetlen czélját, a maximumra kellett fokozni. Nem -harmincz, hanem legfölebb öt-hat évvel ezelőtt, a szocziológia területe -a természetbúvárok örökrészévé lett. Az a hatalmas eszmeáramlat, amelyet -a fejlődéstani hipothézis hozott létre, éreztette erejét a társadalmi -tudományokban is, és ezek, Taine ismert mondása szerint, elszakadtak a -metafizikai spekuláczióktól, hogy a természettudományokhoz -kapcsolódjanak. Nem halljuk többé harsogni ezeket a szavakat: járadék és -érték, szabadkereskedelem és védővámos politika, kettős valuta és egyes -valuta; hanem szakadatlanul ezek a kifejezések ismétlődnek: organizmus, -kiválasztás, küzdelem a létért, Az öröklődés, atavizmus, kereszteződés, -visszaütés elfogultságai válnak uralkodókká; a szorgalmas -tanítványoknál, akik sokkal jellegzetesebbek, mint a mesterek, az -elmélet zsarnokivá lesz, és megszünik minden különbség az emberi -társadalmak és az állati társadalmak között. Ebben a miliőben emelte fel -szavát Tarde, és hatása – úgy látszik – épp oly döntő a -természettudományi visszaéléssel szemben, mint amily döntő volt annak -idején Le Play hatása a gazdaságtani visszaélés ellen. Tarde maga -azonban csak igen egyszerü dolgot hangsúlyozott, azt t. i., hogy az -emberek nem emberszabású lények, és hogy a szocziológiának nem szabad -pusztán a geográfiai vagy fiziológiai tényezők tanulmányozására -szorítkoznia, hanem inkább kell tanulmányoznia az erkölcsi tényezőket, -minthogy a természet vagy az átöröklés hatása valamely társadalomra, -mindent egybevetve, csekélyebb, mint a társadalmat alkotó egyének vagy a -szomszédos más társadalmak cselekedeteinek a hatása. Amidőn -helyettesítette, illetve jobban mondva kipótolta az okokat (éghajlat és -faj) más okokkal (lelemény és utánzás), visszaadta a szocziológiának a -maga függetlenségét, úgy, mint az emberi társadalmaknak a maguk -szabadságát.[15] - -Jegyezzük meg azonban, hogy a gazdaságtani elmélkedések még manapság sem -szüntek meg. Különösen uralkodnak az egész szocziálista szocziológiában. -De ugyanekkor oly gondolkozók, mint Tarde, Simmel, Sighele, Nordau, -befolyása alatt, kezd kialakulni határozottan a szocziológia lélektani -iránya. Adjuk hozzá meg e befolyáshoz két bölcselőnek a befolyását is, -akik, bárha nem úgynevezett szocziológusok, mégis az erkölcsi és -társadalmi dolgok birálatába a legmélyrehatóbb elemző erőt vitték bele. -Ez a két bölcselő Schopenhauer és Nietzsche. Különösen ez utóbbinak a -hatása nem érvényesült még eléggé a szocziológiában. De maholnap némely -maradi eszméi[16] ellenére is, amelyek munkásságát megrontják, talán -éppen a dogmatizmusnak ez az ellensége lesz azok egyike, akik leginkább -elő fogják mozdítani egy oly tudománynak a megujhodását, amelyben néha -túlságos volt a dogmatizmus. - - -IV. FEJEZET. A módszer a szocziológiában. - -A módszer kérdése fontos minden tudományban. Mindazáltal, azt hiszszük, -a szocziológiában nem szabad a módszer fontosságát túloznunk. Oka ennek -az, hogy a szocziológia ma még kialakulásának a korszakát éli, vagyis -abban a korszakban van, amikor a kutatónak leginkább van szüksége -szabadságra. Óvakodnia kell túlságosan zsarnoki tantételektől és -túlságosan aprólékos szabályoktól, aminőknek felállítását bizonyos -szocziológusok kötelességüknek vélték. - -Be fogjuk érni ennélfogva egynémely útmutatással. - -Abból, amit föntebb mondottunk, világos, hogy a szocziológia módszere -nem lehet az _a priori_ módszer. Ezt a módszert használhatták akkor, -amikor a szocziológia alá volt még rendelve a metafizikának vagy az -erkölcstannak. De ma már nincs alárendelve. Másról nem lehet szó, mint a -megfigyelés módszeréről, e módszer különböző eljárásaival egyetemben. -Ami e módszer alkalmazását és eljárásainak foganatba vételét illeti, ez -minden kutatónak a saját ügye és nagyon sokféle lehet a tanulmányozott -problémák szerint. - -Van azonban egy módszer, amelyet véleményünk szerint bajos elfogadni, -éppen azért, mert kizárólagos jellegü. Ez az a teljesen objektiv -módszer, amelyet Durckheim javasolt «A szocziológiai módszer szabályai» -czímű művében. A szocziológusnak, Durckheim szerint, objektiv módon -kellene tárgyalnia a társadalmi jelenségeket, és külső dolgokban kellene -azokat megfigyelnie, mert csupán itt mérhetők és ismerhetők meg -mennyiségileg. Minthogy érzéseink változók és vitathatók, a külső -világban kell keresnünk állandó jelenségeket, valóban objektiveket, -amelyeknek segítségével a társadalmi jelenségek mérhetők. - -A jogszabályok be fogják tölteni például ezt szerepet. Ha szemügyre -veszszük ama szabályok tömegének változatait, amelyek bizonyos -társadalmakban bizonyos bűncselekményekre vonatkoznak, akkor objektive -tanulmányozhatjuk majd a társadalmi szolidaritás változatait. Mint -Bouglé megjegyzi: «E módszer exakt voltához arra volna szükség, hogy a -szorosan vett társadalmi jelenségek és ezek az anyagi jelenségek exakt -módon megfeleljenek egymásnak, és hogy például a törvénykönyvek -változatai tökéletesen párhuzamosak legyenek a jogérzések változataival. -Csakhogy a társadalomtudományban bajos efféle egybevágóságokat -kimutatni. Ihering megjegyzi, hogy a jogérzések nagy tömege nem nyer -kifejezést, érzéki szimbolum nélkül marad. Vannak igen erős érzések, -amelyek nem objektiválódhatnak határozott formában. Sőt mi több, vajjon -nem mondhatjuk-e gyakran jogosan, hogy az a pillanat, amikor valamely -érzés kezd kifejlődni, kezd átlépni a dolgok sorába, egyben az a -pillanat is, amikor elkezd hanyatlani, elkezd kiválni a tudatokból? -Ihering kimutatta, hogy csalódnánk, ha a reális kapcsolatokat az apa és -fiai között Rómában e kapcsolatok jogi kifejeződése alapján itélnők -meg.»[17] Max Nordau kimutatta _A konvenczionális hazugságok_ czímű -könyvében, mekkora ür tátong gyakran intézményeink és igazi -meggyőződésünk, társadalmi cselekvőségünk és benső gondolatvilágunk -között. Társadalmi életünk nagyrészt szimbolum, látszat, hazugság. Éppen -abban a pillanatban, mikor a társadalmi hatalmak és a társadalmi -intézmények kezdik elveszteni hatalmukat a lelkek fölött, akkor -szaporítják a szertartásokat, a czeremóniákat, a külső szabályokat. -Milyen hamis fogalmat nyerne az a szocziológus, aki társadalmi -tudatunkat például a család vagy a tulajdon szempontjából a törvények, a -létező intézmények és kombinácziók alapján akarná megítélni? Nagy a hija -annak, hogy a külső mindig a belső kifejezője legyen. - -Tegyük hozzá, hogy a szocziológia kénytelen egyre inkább lélektanivá és -eszmékkel foglalkozóvá válni, amily mértékben olyan tudatosabb történeti -korszakok tanulmányozásával foglalkozik, aminő a mi modern társadalmaink -korszaka a XVIII. század végétől kezdve. Hogyan értsük meg a német -szocziálizmus eredetét és fejlődését, ha vissza nem megyünk a német -filozófia eszméire, amelyeknek megvalósítása ez az eredet? «Ha -Németországban a földhitelre olyan szabályozást ajánlanak, amelynek -forrása Hegelben vagy Saint-Simonban van, vajjon nem mondhatjuk-e azt, -hogy a hegeli vagy a saint-simoni szellem manapság törvényt alkot?»[18] - -Nem itélhetjük meg kedvezőbben az úgynevezett biológiai módszert sem -(Schaeffle, Spencer, Worms), amely egy – gyorsan elenyészett – -pillanatig kedvelt volt. Ez a módszer, mint tudjuk, organizmusnak -tekinti a társadalmat, és analógia útján alkalmazza rá a fiziológiai -törvényeket, amelyek az élő lényeket kormányozzák. Az efféle módszernek -az a hátránya, hogy föltételez bizonyos társadalmi metafizikát -(organizmus vagy társadalmi materializmus) és holmi társadalmi -_realizmushoz_ vezet, amely a társadalomnak az egyénektől független és -az egyéneknél magasabb rendü létet tulajdonít. Megjegyezzük azonban, -hogy a biológiai hasonlatok, ha nem betű szerint való értelmükben fogjuk -fel őket, nem járnak ezzel a veszedelemmel, sőt valamelyes szolgálatot -is tehetnek. Bizonysága ennek az, hogy ilyen hasonlatokat találunk néha -azoknál a szocziológusoknál is, akik egyáltalán nem fogadják el a -társadalmi organizmus elméletét. - -Ha ezt a két felfogást kiküszöböltük, azt hiszszük, hogy a legbátrabban -használhatók a különféle szocziológiai módszerek: akár a Barth-féle -leíró és történeti módszer, akár a Steinmetz-féle osztályozó módszer, -akár a Simmel-féle elvont lélektani módszer, akár a Nordau-féle konkrét -lélektani módszer. Ezek a különböző módszerek egyébként nem is -összeegyeztethetetlenek, és kölcsönösen támogatják is egymást. - -Véleményünk szerint a leíró, analitikai és kritikai társadalmi lélektan -nagy szolgálatokat tehet, ha csak annyiban is, hogy jobban megvilágítja -a társadalmi problémák sokféle anyagát és előkészíti azok megoldását. - -De, mint már az imént hangsúlyoztuk, óvakodnunk kell a túlzott -dogmatizmustól és a túlságosan rideg szabályalkotástól. Ez azzal a -veszedelemmel jár, hogy mindenről hamis képet nyerünk. Nietzsche mondta -meg az igazat ezt illetően, a következő sorokban, az erkölcsre -vonatkozóan, és megjegyzéseit – _mutatis mutandis_ – pontosan -alkalmazhatjuk a szocziológiára is. «Az erkölcsi érzés manapság, -Európában, oly ravasz, oly habozó, oly sokféle, oly finomult és oly -kényes, hogy az «erkölcs tudománya», amely vele foglalkozik, fiatal, -ujoncz, nehézkes és esetlen mozgású… Ridegen meg kellene állapítani, _mi -az_, amire – még hosszú ideig – szükség van itt; _mi az_, aminek -egyelőre egyedül van létjogosultsága. Ez tudniillik az anyaggyüjtés, -megfogalmazása és megművelése élő, növekvő, támadó és elenyésző kényes -érzések és értékbeli differencziálódások rengeteg birodalmának; esetleg -kisérletek, hogy érthetővé tegyük ennek az eleven kristályosodásnak a -korszakos változását és gyakori fázisait, még pedig azért, hogy -előkészítsük az erkölcs _tipusainak tanát_. Eddigelé nem tapasztalhattuk -ezt a szerénységet. A filozófusok sokkal magasztosabb, sokkal -követelődzőbb, sokkal ünnepiesebb feladatot tüztek maguk elé, mihelyt -úgy foglalkoztak az erkölcstannal, mint tudománynyal: az erkölcs -_fundamentumát_ akarták megvetni, és mindegyik filozófus azt hitte -mindmáig, hogy meg is alapozta az erkölcsöt. Milyen messze esik -kevélységüktől ez a leíró feladat, amely nem kelt feltünést és feledésbe -merülten a porban hever, noha a legfinomabb kezek és érzékek sem -volnának elég szubtilisek erre a feladatra!»[19] - -Habár a leíró módszer a szocziológia szükségszerü kiindulópontja és ha -ennek a módszernek később nagy része lehet is e tudomány haladásában, -ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a szocziológia mondjon le -törvényeknek a fölfedezéséről. Lehetnek törvények a szocziológiában és a -társadalmi lélektanban, oly törvények, igaz, amelyek az egyéni lélektan -törvényeiből vezethetők le, és amelyek – bizonyosságuk és értékük -szempontjából – sok analógiát mutatnak fel az egyéni lélektan -törvényeivel. - -Fölvetődött a kérdés, milyen fogalmat alkossunk magunknak a -szocziológiai törvények igazi mivoltáról. Erre a kérdésre vonatkozóan -két felfogást ismerünk. - -Az egyik (E. de Laveleye) szerint: a társadalmi törvények azok, -amelyeket a törvényhozó rendel el, nem pedig a természeti -szükségszerüségek. «Ez utóbbiak, – mondja Laveleye, – kisiklanak az -emberi akarat elől, míg az előbbiek belőle áradnak ki.» - -A másik felfogás szerint (Comte, Spencer, de Greff): a társadalmi -törvények éppen olyan természetüek, mint a fizikai törvények. A -társadalmi jelenségekre is érvényes az akczió és reakczió, az oppoziczió -és a kombináczió törvénye, és ezek a törvények természeti -szükségszerüségek, amelyek azonosak az anyagi mindenséget kormányzó -törvényekkel. - -A mi véleményünk szerint van épp úgy szocziológiai determinizmus, mint -lélektani determinizmus. De ebből nem azt következtetjük, hogy az emberi -akaratnak nincs módjában beleavatkoznia a társadalmi jelenségekbe, hogy -azokat módosítsa vagy irányítsa. Arról van szó csupán, hogy -egyetértünk-e az emberi akarat meghatározásában. - -Ha az akarat alatt indifferens hatalmat értünk, amelynek semmi közössége -sincs azzal a miliővel, ahol arra van hivatva, hogy hasson és abszolut -_legyen_ szavával új létföltételeket teremtsen, akkor világos, hogy -ilyen akarat beavatkozásának fogalma nem foglalhat helyet a tudományban. - -Ha azonban az akarat alatt oly gondolkodó és cselekvő hatalmat értünk, -amely fogékony arra, hogy eszméket megértsen és azokat megvalósítsa, -alkalmazkodván a környezet körülményeihez és a fizikai és erkölcsi -természet általános törvényeihez? Nos, akkor észszerűen és tudományosan -elfogadható az emberi akarat beavatkozása. Ez a működés már nem -értelmetlen, minthogy a természetes determinizmussal és különösen az -eszmeerők lélektani törvényével nem ellentétben, hanem velök összhangban -érvényesül. - -Ilykép összeegyeztethetők a determinizmus követelményei azzal a -viszonylagos esetlegességgel, amelyet Tarde vél látni a társadalmi -tények menetében. - - -V. FEJEZET. Mi a társadalom? - -Czélszerü lesz, tanulmányunk tárgyának az elhatárolása érdekében, -megfogalmazni azt, hogy mi a társadalom. Nem a társadalom _tényleges_ -meghatározását akarjuk adni e helyütt, mert hiszen az ilyen -meghatározásnak az volna a föltétele, hogy a szocziológia befejezett -tudomány legyen; hanem csupán _névleges_ és _formális_ meghatározást -akarunk most adni. Nem döntjük el e pillanatban a társadalmi realizmus -vagy nominalizmus problémáját sem, vagyis azt a kérdést, vajjon Plato -követőivel együtt úgy kell-e felfognunk a társadalmat, mint az -egyénektől külön létező és nálok felsőbbrendü valóságot (entitást), vagy -pedig a peripatetikus nominalistákkal együtt azt kell-e hinnünk, hogy a -társadalom kivül az egyéneken semmi sem. Kiküszöböljük most azt a -kérdést is, vajjon mi a társadalmak teremtő tényezője. Ezeket a -problémákat később lesz módunk tanulmányozni. - -Csupán arról van szó, hogy szavakba foglalt meghatározását adjuk a -társadalomnak. - -Valamely társadalom egyéneknek a csoportja, akik akár spontán -elhatározásukból, akár önként egyesültek bizonyos körülmények és -bizonyos szükségletek hatása alatt. Ez olyan fajta meghatározás, aminőt -Gobineau gróf ad az «Emberi fajok egyenlőtlenségé»-ről szóló munkájának -az elején. «Társadalom alatt – írja Gobineau, – hasonló eszmék -irányítása alatt élő és azonos ösztönökkel felruházott emberek -egyesülését értem, amely politikai szempontból többé-kevésbbé tökéletes, -de társadalmi szempontból teljes».[20] - -Hangsúlyoznunk kell e helyütt, hogy a _társadalom_ szó nem téveszthet -meg senkit arra nézve, hogy a társadalmi csoportosulások vagy más szóval -_társaságok_, igen sokfélék: - -Kiterjedésük szempontjából megkülönböztethetünk igen nagy társaságokat, -aminők pl. valamely egyház, amely katholikusnak, vagyis egyetemesnek -vallja magát, – valamely nemzet – valamely politikai liga, amely felölel -egy egész országot, – továbbá igen kis társaságokat, aminők pl. valamely -falusi község, valamely testgyakorló társaság, a mezőgazdák -szövetkezése, akik azért társultak, hogy közös pénzen vásároljanak -mezőgazdasági termelőeszközöket. - -Eredetük szempontjából megkülönböztethetünk természetes társaságokat és -mesterséges társaságokat. A család a természetes társaságok tipusa. -Valamely részvénytársaság, hivatalnoki testület, kerékpározó-egyesület -megannyi mesterséges társaság. - -Tartamuk szempontjából megkülönböztethetünk ideiglenes vagy éppen -pillanatnyi társaságokat és tartós társaságokat. Ideiglenes társaságok -pl. a sztrájkolók valamely szindikátusa, valamely tombola- vagy -bálbizottság. Tartós társaság pl. a szabadkőművesség, amely – -átalakulván – századok során át tovább él. - -Tegyük hozzá, hogy valamely társadalom ritkán _egy_ társaság. Többnyire -összetett halmaza, mozaikja apróbb társaságoknak, amelyek kereszteződnek -és egymásba fonódnak, olyformán, hogy az egyént többé-kevésbbé bonyolult -társadalmi kapcsolatok szövevényével veszik körül. Család, község, -állam, társadalmi osztály, foglalkozási csoport, vallási csoport, ez -mindmegannyi külön társaság, amely megannyi konczentrikus réteggel veszi -körül az egyént. Cicero megjegyezte már _De Officiis_ czímű művének első -könyvében: «Több faja van a társaságoknak az emberek között. Arról az -elsőről, amely a végtelenségig terjed, térjünk át egy másikra, amely -szükebb, arra, amelyben az emberek egy nemzetet, egy népet alkotnak, -amelyben ugyanazt a nyelvet beszélik, mindez csupa olyan dolog lévén, -amely erősen egymáshoz kapcsolja az embereket; még korlátozottabb -társaság az, mikor több ember ugyanabból a községből való. Végül a -rangbeli kötelékek a legközvetlenebbek; ez a maga mérhetetlenségéből egy -ponttá redukált társaság.»[21] «Ritkaság, – mondja Bouglé, – hogy -valamely egyén csak egy társaságba tartozik. Talán, ha visszamennénk a -multban a vízözönig, találnánk olyan törzstagot, aki nem volt semmi -egyéb, csak saját törzsének a tagja; de a czivilizáczió haladása -meggyarapítja azokat a csoportokat, amelyektől az egyének függenek, és -úgy látszik, hogy mennél czivilizáltabbak vagyunk, annál több ilyen -függőségünk van. Hány társaságnak tagja az, aki szereplő egyén!? Az -egyháztól kezdve, amelynek hű fia, a versenytársaságig, amelynek -titkára; a családtól kezdve, amelynek apja, a hadseregig, amelynek -katonája!»[22] - -E társadalmi körök mindegyike különleges kötelességeket ró az egyénre. -Ki nem látja, hogy e kötelességek között összeütközés támadhat? A -társadalmi élet bonyolultságának megvan a visszhangja az egyén erkölcsi -életében. E sokféle kapcsolatoknak és a belőlük támadható erkölcsi -összeütközéseknek tanulmányozása egyik legérdekesebb tárgya a társadalmi -lélektannak. - -Fontos, hogy ne téveszszük szem elől a szocziológiában a társadalmi -kapcsolatoknak ezt a bogozottságát, mert különben megtéveszt bennünket -ez a kifejezés: a társadalom. Voltaképpen nem is a _társadalom_-ról van -szó, hanem _társaságok_-ról. - -Hasonlóképpen czélszerü e helyütt megkülönböztetni egymástól két -kifejezést, amelyeket gyakran szoktak egymás helyett használni. Ez a két -kifejezés: a társadalom és az állam. - -_A társadalom_, úgy tetszik, tágabb értelmű kifejezés, mint az _állam_. -A társadalom terjedelmesebb társadalmi kör, mint az állam, amely -kizáróan politikai kapcsolatokat ölel fel, míg a _társadalom_ szó -mindenfajta kölcsönös társadalmi hatások, gazdasági, jogi, vallási, -erkölcsi, stb. hatások _komplexumát_ jelenti. - -Egy második különbség az, hogy az _állam_ szó inkább kényszerítő -hatalmat jelent, míg a társadalom fogalma önkéntes társadalmi -szervezkedésnek és növekedésnek felel meg. «Az állam, – mondja S. -Balicki, – az a társadalom, amely kényszerü összetartozásban egyesült.» -«A _társadalom_ szó, – mondja ugyanaz a szerző, – oly alakulatnak felel -meg, amely hosszú időn át érvényesült társadalmi szolidarítás eredménye -és egyben mentes minden kivülről jövő ingerenczia alól.»[23] - -Egy másik különbség, amelyet politikai írók szoktak nyomatékosan -hangoztatni, az, hogy az állam szembeállítható a társadalommal, -olyanformán, mint az ész az ösztönnel. Több író (pl. de Laveleye) az -államban magasabbrendü észszerü normát lát, amelynek az a feladata, hogy -a tudattalan és ösztönszerü társadalmi cselekvéseket fegyelmezze és -tökéletesítse. Az állam valamennyi meghatározása, Platoétól kezdve -Hegeléig, hangoztatja ezt az észszerüséget, amely benne rejlik az állami -működésben. Az állam ekként, mint a társadalom esze, λόγος-a, -jelentkezik, mint eszmei formulája oly társadalmi törvénykönyvnek, -amelynek az a rendeltetése, hogy fegyelmezze a vak társadalmi erőket, -amelyek a tudattalanság és észszerütlenség birodalmában működnek. - -Más szavakkal az állam raczionális eszme volna. _Der Staat ist eine -geäusserte, der Realität eingebildete Idee eines Volkes_ (Az állam -valamely nép kinyilvánított és valósággá képzelt eszméje).[24] - -Ennek a megkülönböztetésnek egyik következménye az, hogy az erkölcs -szempontjából az egyén és a társadalom ellentétességének problémája -egészen más probléma, mint az egyén és az állam ellentétességének -problémája. A második probléma, amelyet H. Spencer próbált megoldani _Az -egyén az állam ellen_ czímű könyvében, gyermekjáték csupán ahhoz a -sokkal bonyolultabb problémához képest, amely az egyén és a társadalom -között támad. Mert lehetnek és csakugyan vannak is társadalmi -zsarnokságok (erkölcsök, szokások, közvélemény, fojtogató előitéletek, -csordaszellem), mint ahogy lehetnek állami zsarnokságok. És az is igaz, -hogy az egyén, mikor társadalmi igazságtalanságokat és zsarnokságokat -kénytelen türni, nem egyszer keresett az állam beavatkozásában -orvosságot bajaira, és a társadalom igazságtalanságai ellen az állam -magasabbrendü igazságosságához folyamodott. Nem kutatjuk e helyütt, -vajjon az egyén, mikor ekkép az állam tekintélyét hivta segítségül, -elérte-e és mennyiben érte el czélját. Nem vizsgáljuk azt sem, vajjon az -állami beavatkozások törvényesek és hatékonyak-e; nem kérdezzük azt sem, -vajjon az állam szerepét növelni vagy csökkenteni fogja-e a -czivilizáczió haladása. E helyütt csak határozottan meg akarjuk -különböztetni az állam és a társadalom fogalmát. A szocziológiának -számot kell vetnie nagyon is ezzel a megkülönböztetéssel: mert a -szocziológiának tárgya nem az állam, mely a politika tárgya, hanem a -társadalom. Az előjogok és az állami mindenhatóság megszüntetése, – -mondja Balicki, – leplezetlenül elénk tárta azt a független társadalmi -alakulatot, amely mindaddig az állam védő szárnyai alatt húzódott meg. A -tudomány nem is késett ennek a fontosságát hangsúlyozni. A társadalomról -_(bürgerliche Gesellschaft)_ akarunk beszélni, amelynek közkeletü -fogalma a mult század végén kezdett utat törni magának.[25] - - -VI. FEJEZET. A szocziológia felosztása. – Az osztályozás problemája. - -A társadalmak alakulnak, fenmaradnak, fejlődnek és átalakulnak; végül -szétmállnak és eltünnek. - -Ennélfogva a szocziológia négy természetes részre oszlik. -Tanulmányoznunk kell egymásután: 1. hogyan alakulnak a társadalmak; 2. -hogyan maradnak fenn; 3. hogyan fejlődnek; 4. hogyan mállnak szét és -múlnak el. Mielőtt a társadalmak alakulását és fejlődését -tanulmányozzuk, foglalkoznunk kell röviden az osztályozás kérdésével a -szocziológiában. - -Túlzás volna, ha tisztára osztályozó tudományt csinálnánk a -szocziológiából, mint némelyek meg is teszik. Az osztályozás egyik -tudományban sem elégséges, de valamennyiben elengedhetetlen. Különösen -az oly tudományokban, amelyek, mint a szocziológia, a kezdetüket élik. -Worms el akarna halasztani minden osztályozást a szocziológiában -mindaddig, amíg jobban nem fogjuk ismerni az igazi társadalmi -kapcsolatokat.[26] De mi inkább Steinmetz véleményén vagyunk, aki azt -hiszi, hogy csupán az osztályozás fogja lehetővé és termékenynyé tenni a -szocziológiai kutatásokat.[27] - -A szocziológiai osztályozás nagyszámú. Megpróbáljuk néhány főcsoportra -visszavezetni az osztályozásokat. Meg fogjuk különböztetni a következő -osztályozásokat: 1. morfológiai osztályozások A morfológiai -osztályozásokat az az alapethnografiai osztályozások; 4. lélektani -osztályozások. A morfológiai osztályozásokat az az alapvető fontosság -jellemzi, amelyet a szerzők a differencziálódás tényének tulajdonítanak. - -Ez osztályozások közül az első Spenceré, aki a társadalmakat -bonyolultságuk _(integration)_ és differencziálódásuk foka szerint -osztja fel. A növekvő differencziálódás egyébként korolláriuma csupán a -növekvő bonyolultságnak. Ez elvi alapon Spencer a társadalmak négy -osztályát állítja föl: egyszerü társaságok, egyszerüen összetett -társaságok, kétszeresen összetett társaságok, háromszorosan összetett -társaságok. Spencer különben egy másik osztályozást is ajánl: a katonai -és az ipari társadalmakra való felosztást, amikor is az előbbieket a -kényszerü együttműködés, az utóbbiakat az önkéntes együttműködés -jellemzi _(compulsory cooperation, voluntary cooperation)_. - -Nem igen látjuk át, mennyiben egyeztethető össze ez az utóbbi -osztályozás az előbbivel. Sőt, mi több: felvetődik az a kérdés, vajjon -valamely társadalom militárizmusa vagy industriálizmusa egyáltalán -alkalmas-e arra, hogy osztályozás alapja legyen. «Ez a jelleg, – írja -Steinmetz, – nem igen állandó; az Egyesült-Államokat a világ legkevésbbé -militárista államának tartottuk, és mégis, az a mód, ahogyan elfoglalták -a spanyol gyarmatokat, a szélső militárizmus hajlamát tárta fel náluk, -amelynek értelmét még inkább hangsúlyozta az a kísérlet, amelylyel a -Fülöpszigetek szabadságát akarták elfojtani.» «Eddigelé, – folytatja -odébb Steinmetz, – nem ismerünk egyetlen czivilizált népet sem, amely -többé-kevésbbé militárista nem volna.»[28] Valamely társadalom ipari -vagy katonai jellege nem szolgálhat tehát osztályozási elvül. - -Ami a társadalmak bonyolultságára és differencziáltságára alapított -felosztást illeti, ez már pontosabb és érdembe vágóbb elvi alapot -szolgáltat. Megvan ez különben, többé-kevésbbé módosítva, Durckheim és -Giddings osztályozásaiban is. - -Durckheim joggal elveti a katonai és ipari társadalmak -megkülönböztetését. Elfogadja azonban az összetételük foka szerint való -felosztásukat. Igy aztán a társadalmakban a szolidaritás két formáját -különbözteti meg: a _mechanikus_ szolidaritást és az _organikus_ -szolidaritást. Az előbbi hasonlóságokon épül, az utóbbi a munkamegosztás -következménye. Az előbbi tipusú társadalmak nem differencziálódott -társadalmak, amelyeknek elemei a kezdetleges szervezetek homogén -sejtjeihez hasonlatosak; az utóbbi tipusúak differencziálódott -társadalmak, amelyekben a különböző működések elvégzésére -specziálizálódott elemek inkább heterogén szervekhez hasonlatosak. – -Durckheim megjegyzi még, hogy a mechanikus szolidaritás fordított, az -organikus szolidaritás pedig egyenes viszonyban van az individuális -személyiséggel. (_Durckheim: Division du travail social_ [Társadalmi -munkamegosztás], III. fejezet.) - -Giddings felosztása nagyon hasonlít Durckheiméhoz. – Két társadalmi -tipust különböztet meg: a társadalmi _összevetődést_ (Komposition) és a -társadalmi _alkotmányt_ (Konstitution), amelyek körülbelül megfelelnek -Durckheim kétféle szolidaritásának. A következő különbséget azonban meg -kell említenünk: Giddings nem úgy fogja fel, mint Durckheim, az egyének -kapcsolatait a csoport belsejében a két társadalmi rendszeren belül. Ő -azt hiszi ugyanis, hogy az egyének _inkább különbözők_ azokon a -csoportokon belül, amelyek valamely összetevődött társadalom (mechanikus -szolidaritás) részei, ellenben _inkább hasonlatosak_ azokon a -csoportokon belül, amelyek valamely alkotmányos társadalom (organikus -szolidaritás) részei. A tények inkább Durckheimnak adnak igazat, mint -Giddingsnek. Mert vitathatatlan tény, hogy a czivilizáczió haladásának, -amint az összetevődött társadalmak alkotmányos társadalmakkal -helyettesítődtek, mindenütt az volt az eredménye, hogy az egyének maguk -is differencziálódtak.[29] - -A gazdasági osztályozások a társadalmak gazdasági szervezetén alapulnak. -Idézzük e helyütt Hildebrand felosztását, amely a termékek megoszlásának -módján alapszik: 1. a természetes cseregazdaság _(Naturalwirtschaft);_ -2. a pénzgazdaság _(Geldwirtschaft);_ 3. a hitelgazdaság -_(Creditwirtschaft)_, ahol a hitel az uralkodó, amely áthat minden -gazdasági kapcsolatot. - -Karl Bucher, lipcsei egyetemi tanár, négy gazdasági fázist különböztet -meg a gazdasági élet általános szervezése szerint: 1. azt a fázist, -amelyben a gazdasági életet az jellemzi, hogy az egyén maga gondoskodik -fentartásáról;[30] 2. a második fázis a zárt házigazdálkodás -_(geschlossene Hauswirtschaft)_ fázisa, ahol minden család a legtágabb -értelemben egy háztartást alkot, amely teljesen elválik a többiek -háztartásától és maga gondoskodik szükségleteiről; 3. a harmadik fázis a -városi gazdálkodás _(Stadtwirtschaft)_ fázisa volna, amelybe főkép a -középkor tartozott. Végül 4. az utolsó fázis a nemzetgazdálkodás -_(Volkswirtschaft)_ fázisa, amelyben a termelvények több kézen mennek -keresztül, mielőtt a fogyasztóhoz érkeznek. - -Mielőtt elhagyjuk a gazdasági osztályozások területét, említsük meg -Grosse és Hahn felosztását is, amely a technika fejlődésén alapszik. - -A geografico-ethnografiai osztályozások szerzői azt hiszik, hogy -külön-külön területeket különböztethetnek meg, ahol a czivilázáczió -egyetlen elve uralkodik. Igy határozzák meg a czivilizáczió külön-külön -öveit. Ratzel különösen a geográfiai miliő befolyását hangsúlyozza ez -övek kialakulásában. - -A lélektani osztályozások tipusa Comte osztályozása, aki azt hitte, hogy -minden társadalmi változást levezethet az emberi szellem egymásra -következő állapotainak fejlődési törvényéből (a három fejlődési állapot -törvénye). Ez a felfogás homlokegyenest ellenkezik Marx felfogásával, -aki a gazdasági folyamatot tekinti minden egyéb folyamat alapjának.[31] -Comte szerint, ellenkezőleg, a világ képzete, bármely adott perczben, -rányomja bélyegét minden egyéb társadalmi tényre. Steinmetz szintén -lélektani alapra helyezkedik a társadalmi tipusok osztályozásánál. Az -emberi társadalmaknak négy ágát különbözteti meg, szellemi életük -uralkodó vonása szerint. - -Az első ág az, amelyet az ősember _(Urmensch)_ korának nevezhetnénk. -«Ősemberek oly lények, akik a vadállatokétól nem igen különböző módon -gondolkoznak, akik nem alkotnak fogalmat maguknak az ismeretlen -dolgokról, tiszta materialisták, pozitivisták, amilyenek ma már -nincsenek is. Nemcsak a vallás hiányzik belőlük, hanem a lélek, a -szellem, a fétisek fogalma is; nem jutottak el még az animizmusig sem. -Talán vannak még nyomai ennek a fázisnak, amely azonban általában -történelem előtti és ennélfogva föltevéses. De elkerülhetetlenül meg -kellett előznie a második fázist.» _(Steinmetz)_. A második ág a vadak -vagy a kezdetleges társadalmak ágazata. Szellemi életüknek uralkodó -tipusát a naivitás jellemzi;[32] csak asszocziáczió útján gondolkoznak. -Ezeknek az embereknek nincs még szükségük rendszerre a fogalmak -világában; értelmi erejük túlságosan gyenge ilyen erőkifejtéshez. - -A harmadik ágban megjelenik a képesség a gondolatok rendszerezésére és -egységbefoglalására. Megjelennek az első mithológiák, theogóniák, -kozmológiák, filozófiai költemények. De az emberi szellem még nem -szabad. - -A renaissance és a XVI. század óta támad a negyedik kiágazás. A szabad -kritika, az egész világgal szemben való rendszeres és tudományos -viselkedés jellemzi. Emberies erkölcs, rendszeres és nem kapkodó -társadalmi reformok, szabályos tudományos haladás – ezek az értelem e -fejlődésének szükségszerü következményei. - -Steinmetz osztályozása után említhetnénk több lélektani osztályozást, -amelyet korunkbeli szocziológusok javasolnak. Az osztályozásnak ez a -fajtája, amely a társadalmak szellemi állapotának különbségein alapszik, -egyre jobban kezd érvényesülni napjainkban. Megerősítése ez annak a -föntebbi állításunknak, hogy a szocziológia határozottan lélektani -irányba tér. - -Csak Sighele, Bagehot és Nietzsche osztályozását fogjuk még röviden -szóvá tenni. Sighele _A szekták lélektana_ czímű könyvében a -czivilizáczió két tipusát különbözteti meg: azt, amely az erőszakon -nyugszik, és azt, amely a csaláson _(dolus)_ nyugszik. Az első tipusú -czivilizáczióhoz tartoznak vagy tartoztak Korzika, Szardinia egy része, -Montenegro, a középkor itáliai városai és általában csaknem valamennyi -kezdetleges czivilizáczió. A második tipushoz tartoznak ellenben az -összes modern czivilizált népek, vagyis azok, amelyeknél szervezetük -minden részét teljesen megszállta a burzsoa kapitalista-kormányzat. A -czivilizáczió e két tipusának megfelel a kriminalitás két külön tipusa: -az _atavisztikus kriminalitás_, amely szerint bizonyos egyének erőszakos -eszközökhöz térnek vissza a létért való küzdelemben, oly eszközökhöz, -amelyeket a czivilizáczió már régebben elnyomott, pl. az emberölés, a -lopás és az erőszak; és az _evolutiv kriminalitás_, amely hasonlóképpen -elfajult, sőt talán szándékában még inkább gonosz, mint az előbbi, de -eszközeiben sokkal polgárosultabb, minthogy az erőt és az erőszakot -ravaszsággal és csalással helyettesítette.[33] - -Bagehot: _A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei_ czímű könyvében -két kort különböztet meg a társadalmak történeti fejlődésében: _a -kényszer_ korát és _a szabad vitatkozás_ korát. A vitatkozás szabadságát -az emberi nem tökéletesedése szempontjából lényeges szervnek -tekinti.[34] - -Az osztályozási kisérleteknek szemléjét a Nietzsche-féle hires -megkülönböztetéssel fogjuk befejezni, amely annyi vitát támasztott és -fog is még támasztani. Nietzsche megkülönbözteti azokat a társadalmakat, -amelyekben a rabszolgák erkölcse, és azokat, amelyekben az urak erkölcse -uralkodik. Az előbbi erkölcsöt a csordaszellem diadala, a kollektiv -gyávaság és kegyetlenség jellemzi, továbbá az a lagymatagság, amelylyel -az egyén a csorda akaratát szolgálja, a gyanakvás a felsőbbségekben és a -gyöngék és kicsinyek iránt való képmutató részvét. – Az urak erkölcsét a -szellem és a szív függetlensége, a hősies és megvető viselkedés jellemzi -önmagunk és mások szenvedésével szemben. A rabszolgaerkölcs a haladás -illuziójának elámítottja, és nem tudom, miféle humanitárius jövendő -álmában ringatózik, amely voltakép nem volna egyéb, mint az egyetemes -szolgaság. Az urak erkölcse a multat, az aggságot és a hagyományt -tiszteli, és a jelenben ki akarja fejleszteni az egyén hatalmi akaratát, -amely megveti a jövendő igéreteit és álmait.[35] Nietzsche a -rabszolgaerkölcsre alapított társadalmakat azonosítja a demokratikus -társadalmakkal, az urak erkölcsén alapuló társadalmakat pedig az -arisztokratikus társadalmakkal. A mi véleményünk szerint Nietzsche -joggal ostorozta megvető szarkazmusával a csorda-szellemet, a kollektiv -gyávaságnak és kegyetlenségnek azt a szellemét, amelynek nagyon is sok a -nyoma még társadalmainkban. Megvan az az érdeme, hogy egyike volt -azoknak a bátor szellemeknek, akik napjainkban a csordaszellem ellen -fölemelték az individualizmus tiltakozását és akik készörömest -elmondanák Ibsen egyik hősével: «A leghatalmasabb ember az, aki a -legegyedülibb.» - -De Nietzschenek nem volt igaza, mikor összekeverte itt a csordaszellemet -és a demokratikus szellemet. A demokratikus szellemnek, véleményünk -szerint, nincs más jogosultsága, mint az, hogy az individuálizmust -hangoztatja a csordazsarnokságokkal szemben. Valóban, nem csordaszellem -van-e ott mindamaz oktalan vagy kegyetlen előítélet mélyén, amely ma is -lealjasítja társadalmi erkölcsünket, s amely ellen küzd éppen a -demokratikus szellem? – Az állítólagos uraknak nincs-e meg szintén a -maguk csordaszelleme, amelynek itt kasztbecsület, ott pedig testületi -szellem a neve? Testületi szellem vagy kasztszellem, nagyon egyre -mennek. Nem egyebek ezek, mint egy lényegében csordai és -antiindividualista kollektiv egoizmusnak a megnyilvánulásai. - -Csodálkozunk, hogy Nietzsche hatalmas szelleme efféle fogalmi zavart -okozott, amelynek súlyosak a társadalmi következményei, s amely – -különös félreértés folytán – lehetővé teszi a múlt csordazsarnokságai -védőinek, hogy Nietzschét, ezt a geniális individualistát, maguk közé -tartozónak tekintsék. - - - - -MÁSODIK KÖNYV A TÁRSADALMAK ALAKULÁSA - - -I. FEJEZET. A társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata. - -«A társadalmak alakulása» – ez a tárgya Aristoteles _Politikája_ első -fejezetének, amelyben a bölcselő kifejti a család és az állam -keletkezését. Tudvalevő, hogy ő szerinte a társadalom eredete -természettől való, hogy a társadalom az ember egyik ösztönének: a -társadalmi ösztönnek eredménye. «Az ember természeténél fogva politikai -állat.» - -De ha megállapítjuk, hogy ez az ösztön megvan az emberben, ezzel még nem -magyarázzuk meg a társadalmak alakulását. Ki kell még mutatni azt is, -milyen törvények szerint működik ez a társadalmi ösztön. - -A szocziológusoknak régóta föl kellett vetniök ezt a főkérdést: Mi az -emberi társadalmak teremtő jelensége? - -Mint ahogy Descartes azt hitte, hogy a mozgásban megtalálhatja azt az -általános tényt, amelyből az anyagi mindenség valamennyi jelensége -eredhet, a szocziológusok is azt hitték, hogy fölfedezhetik az elemi -társadalmi jelenséget. «Anyagot és mozgást adjatok, és én megteremtem a -világot», – mondotta Descartes. – Adjátok meg nekem, – mondják a -szocziológusok, – ezt az elemi társadalmi kapcsolatot vagy -kölcsönhatást, és én megalkotom a társadalmi világot. – A kiválasztott -teremtő tény a különböző theoretikusok szerint váltakozik; de a módszer, -amelyet követnek, mindig ugyanaz. A segítségül hivott tényezők igen -különböző természetüek: fizikaiak, fiziológiaiak, gazdaságiak, -lélektaniak. - -Felsorolásuk abban a sorrendben, amelyben tárgyalni fogjuk őket, a -következő: 1. a faj; 2. a fizikai és geográfiai miliő; 3. a _szimbiózis_ -vagy szerves szolidaritás (Izoulet); 4. a társadalmiság vagy társadalmi -pszichizmus (De Roberty); 5. az alkalmazkodás (Spencer); 6. a faj érdeke -és a gregarizmus (Ammon); 7. a gazdasági fejlődés (Loria és Marx); 8. a -népesség száma, sűrűsége és mozgékonysága (Bouglé); 9. a faji tudat -(Giddings); 10. a szerződés (Rousseau); 11. az utánzás (Tarde); 12. a -szinergia (H. Mazel). - -Kivülről befelé haladva, elő találjuk azokat az elméleteket, amelyek a -fajt és a geografiai miliőt hivják segítségül. - -Azt az elméletet, amely a faj tényezőjén alapszik, bajos elfogadni. -Gobineau gróf szerint[36] a társadalmak egyedüli teremtő tényezője a -faj. A világtörténetben nincs más tényező, mint a fajok tisztasága vagy -keveréke, vagy hogy jellegzetesebb kifejezést használjunk: a fajok -kémiája. Az ősember _(Urmensch)_, akit Gobineau adamitának nevez, -előttünk teljességgel ismeretlen. Egy második korszak az emberiség -történetében az, amelyet a három differencziálódott és állandó fajnak, a -fehér, sárga és fekete fajnak a megkülönböztetése jellemez. Egy harmadik -korszakot az hozott létre, hogy nagy fajták alakultak ki e három nagy -faj kebelében, és végül negyedsorban meg kell különböztetni azokat a -tipus-kialakulásokat, amelyek e nagy fajok többé-kevésbbé egyszerü vagy -bonyolult keveredéséből keletkeztek. A történelemnek nincs dolga csak a -negyedik fokú alakulatokkal. Amíg a faj tiszta marad, valamely nép -tagjainak szellemi állapota lényegében egyforma és változatlan. Valamely -nép ethnikai elemeinek keveredése idegen elemekkel az illető népet -degenerálja. Különböző vér keveredése a gondolatok és meggyőződések -különféleségét vonja maga után, forradalmi elméletekhez visz és végül -romlását okozza a társadalomnak, amelyet idegen elemek -megváltoztattak.[37] Egyszóval, Gobineau szerint az, ami az embereket -egyesíti és a társadalmakat alapítja, nem egyéb, mint a vér közössége. - -Ezt az elméletet számos szocziológus megbirálta, különösen Manonorier és -Bouglé. A tapasztalás és a történelem egyaránt Gobineau elmélete ellen -tanuskodik. - -Ilyen régi idők óta a faj tisztasága mythosz csak. «Bármennyire -hangoztatta is az antik világ a vér tisztaságát, ez a tisztaság csak -igen ritkán volt meg, – mondja Bagehot. – A legtöbb történeti nemzet -történelemelőtti nemzeteket győzött le; de bárha tömegesen le is -gyilkolták a legyőzötteket, valamennyit le nem mészárolták. A -meghódított faj férfiait rablánczra fűzték, asszonyait pedig feleségül -vették.»[38] - -Ha már az ókorban, Görögországban, Rómában és Indiában is, gyakran -fikczió volt csak a vér közössége, mit szóljunk a modern történelemről -és a nemzeti egységekről, amelyek azt betetőzik? Ezek a nemzeti egységek -gyakran nem egyebek, mint fajtákra szakadt fajok mozaikjai. Mennél -tovább előre halad a történelem, a fajok annál inkább összekeverednek -társadalmi csoportoknak a kialakulásában.[39] - -A szocziológia nem merülhet el a fajok filozófiájában. A társadalmi -formák, amelyeket némelyek az ethnikai különbségek eredményének -tekintenek, gyakran maguknak az ethnikai különbségeknek fontos tényezői. -Ez vagy az a nép mintha ilyen vagy olyan lelki vagy erkölcsi jellegző -vonásokat mutatna fel. De ezek a megkülönböztető vonások inkább azoknak -a miliőknek eredményei, amelyeken az illető nép átkelt, azoknak a -társadalmi formáknak, amelyeken keresztül ment, szóval inkább egész -társadalmi fejlődésének, mint anatómiai szerkezeteknek a következményei. - -Fejezzük be azzal, hogy a fajok filozófiája alapjában nem egyéb, mint -történeti fatalizmus, társadalmi miszticzizmus vagy realizmus, amely nem -old meg egyetlen problémát sem. - -Azoknak a szocziológusoknak (Ratzel) az elmélete, akik a geográfiai -miliőt tartják a lényeges tényezőnek a társadalmak kialakításában, egy -csöppet sem kielégítőbb. A keret nem magyarázza meg sem a cselekvényt, -amely benne lefolyik, sem a cselekvők jellemét. Sőt, mi több, minthogy -az éghajlat és a geográfiai miliő csak annyiban érdekesek ebben az -elméletben, amennyiben a fajnak teremtő vagy módosító tényezői, Ratzel -elmélete voltaképpen visszavezethető az anthropológusok vagy -ethnológusok elméletére. - -A most sorra következő elméletek többé-kevésbbé hangsúlyozottan -biológiai jellegüek. A társadalmi életet bizonyos, szerves természetü -működések segítségével magyarázzák, amelyek úgyszólván összekapcsolnák a -tisztán fizikai és a lelki működéseket. Izoulet szerint: a társadalmak -teremtő jelensége a _szimbiózis_ vagy szerves szolidaritás. Az egész -társadalom a munkamegosztáson és az együttműködésen alapszik, a -szolidaritásnak ezen a két oldalán. - -A szolidaritás, valami különös erő folytán, szolidáris energiáknak a -teremtője. «A lélek a közösség gyermeke.» Épp oly határozott -fentartásokkal kell élnünk a szolidaritás szocziális erőivel, mint ezzel -a formulával szemben: «A lélek a közösség gyermeke.» - -Vizsgáljuk meg először ezt az utóbbit. – Mikor az egyén és a közösség -kapcsolatait vizsgáljuk, két szempontot kell megkülönböztetnünk: a -dinamikai és a statikai szempontot. - -_A dinamikai_ szempont, vagyis az egymásra következő korszakok -sorozatában vizsgált társadalmi fejlődés szempontja alapján kétségtelen, -hogy a mai egyén többféle, megelőzőleg történt társadalmi haladás -eredője. A nevelés, amelyben részesül, az erkölcs, amelyet beléje -vernek, a gazdasági jólét, amelyet élvez, a tudományos és művészi -kultura, amelynek részese, mindez ő előtte és ő nélküle jött létre. – De -azt még kevésbbé szabad szem elől tévesztenünk, hogy mindez a haladás -egyéni kezdeményezések műve volt, mindenfajta nagy feltalálóknak a -munkája, és nem egyedül a _szimbiózis_ (együttélés) eredménye. - -Ez utóbbi termékenyebbé és alkalmasabbá tehetett valamely területet már -megelőzőleg, ahol a kezdeményezők könnyebben kicsiráztathatták a -magukkal hozott magvat; könnyebbé tehette a termékeny csira kibújását, -de egymaga nem hozta létre a teremtő kezdeményezést. - -Ha már most fölvetjük _statikai_ szempontból a kérdést, vagyis abból a -szempontból, hogy melyek az egyén kapcsolatai a társadalommal vagy a -létező társaságok szövevényével, amelyeknek tagja, akkor ez a formula: -«A lélek a közösség gyermeke», teljességgel tarthatatlannak tetszik. -Izoulet azt hiszi, hogy az egyén, mint értelmi és erkölcsi lény, -teljességgel alá van rendelve ennek a társadalomnak, és mindent neki -köszönhet. De nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy az a közösség, -amelyet kortársaink alkotnak, igen különböző és gyakran ellentétes -törekvések komplexuma: haladó és maradi, zsarnoki és felszabadító, stb. -törekvéseké. – Mondhatjuk-e azt, hogy az egyén csupán a társadalmi -környezet eredője és viszfénye, mikor módjában van e különböző -törekvések között választania, azokat megítélnie, néha kárhoztatni és -azok fölé emelkedni? - -Socrates szellemi állapota más valami volt, mint az athéni szellemi -állapot viszfénye, hiszen a két szellemi állapot összeütközött -egymással! Ha elfogadjuk Izoulet formuláját, meg kell tennünk azt a -fentartást, hogy «a lélek» gyakran oly gyermek, amely fellázad és -törvényesen lázad fel anyja ellen. Az egyének szellemi állapota gyakran -felsőbbrendü, értelmi és erkölcsi szempontból, a környezet átlagos -szellemi állapotánál. Az egyén, amely több társadalmi körbe tartozik, -amelyek egymással néha ellentétesek is, összehasonlíthatja e különböző -körök eszményeit, megítélheti őket, felülemelkedhetik rajtok és -elmélkedés útján magasabbrendü eszményt tüzhet ki maga elé. Az a lélek, -amely «a közösség gyermeke», a csordalélek, az a lélek, amelyet átitat a -durva önzés és a kezdetleges kollektivitások szűk kizárólagossága. Mert -az emberekben, ha tömegbe sorakoznak, uralkodókká válnak atavisztikus -természetük legősibb és legállandóbb vonásai: a csordaszellem vonásai. -Sighele nagyon érthetően megvilágította ezt a fejtegetést _A szekták -lélektana_ czímű könyvében. «_Dinamikai_ szempontból, – írja Sighele, – -vagyis az időben való fejlődés szempontjából, axiómaként mondhatjuk azt, -hogy mennél inkább kifejlődik az egyének között a társulás, annál -előbbre halad az erkölcs… De mikor az emberek _statikusan_ egyesülnek -(tömegekbe, jurykbe, alkotmányos testületekbe, nemzetgyülésekbe), akkor -értelmi és erkölcsi szinvonaluk nem emelkedik, hanem sülyed.[40] - -A társadalmi haladás tényezői az elszigetelt értelmek, melyek a -csordabefolyásoktól távol gondolkoznak azokon az igazságokon, amelyeket -azok a nagy szellemek födöztek fel, akik megelőzték őket, s amelyek arra -törekszenek, hogy most ők maguk is újabb igazságokat födözzenek fel a -régiek alapján. Izoulet maga is elismerte, hogy túlzás rejlik ebben a -formulájában: «A lélek a közösség gyermeke». A következetlenség vádjának -téve ki magát, elismerte az egyéni tényező fontosságát. «Az ész, – írja, -– alkotja a közösséget és a közösség alkotja az észt. A szerv és a -funkczió egymást teremtik. _Az ész, hogy úgy mondjam, egyszerre anyja és -gyermeke a közösségnek._»[41] Nyilvánvaló itt a circulus vitiosus; mert -szükségszerü, hogy az egyik állapot megelőzze a másikat. - -Általában, mint az imént mondottuk, nagy fentartásokkal kell fogadnunk a -szolidaritás társadalmi szerepét! – Napjainkban minduntalan a -szolidaritást emlegetik, s benne látják a társadalmak főelvét, minden -baj orvos-szerét, minden jó szülőanyját. Ezzel a felfogással szembe kell -szállnunk. - -A szolidaritás alapjában véve többszörös egoizmus, és a kollektiv -egoizmus gyakran éppen úgy, mint az egyéni egoizmus, pénz-sóvár és -kegyetlen, cselszövő és hazug; sőt mi több, arra törekszik, hogy túlozza -még és erősítse az egyéni egoizmus ismeretlen arányaiban azokat a -hajlamokat, amelyeket erkölcsteleneknek és társadalomelleneseknek -tartunk az egyénben, de erkölcsösöknek és tiszteletreméltóknak jelentünk -ki valamely kollektivitásnál, mintha az egyéni egoizmusok tömörülése -szentté és sérthetetlenné válnék. Eléggé ismerjük azt a nyomasztó -hatást, amelyet az egyének értelmére és akaratára tesznek a szolidaritás -formái: a pajtáskodás, a testületi szellem,[42] a kotériák szelleme, a -frakcziók szelleme, stb. Tudjuk, hogy ezek a társulások hogyan -csökkentik a személyes felelősség érzését és erősítik a kollektiv -büntetlenség és kegyetlenség érzését. Ha a szolidaritás ilyenképpen -«anyja a lelkeknek», akkor a lelkek, amelyeket létrehoz, gyakran, -tagadhatatlanul, kevéssé eszthetikusok és szomoru benyomást tesznek a -szépségért rajongó művészre vagy egyszerüen az őszinteségért és -szivnemességért rajongó moralistára. Sighele után kevés mondanivalónk -lehet erről a kérdésről. Ő gyakran hangoztatja azt az igazságot, hogy -«minden-egyesülés, minden emberi csoport erkölcsileg és értelmileg -alsóbbrendü azoknál az elemeknél, amelyekből összetevődik».[43] Más -helyütt meg azt írja, hogy «a nagyszámú emberi egyesülés, a kollektiv -lélektan valamely végzetes törvénye következtében, mindig lealacsonyítja -a döntésben megnyilatkozó értelmi értéket». – Schopenhauer, Maupassant -és Ibsen nyomán, beszél a magánosság – a megszabadító és termékeny -magánosság előnyeiről, amely megszabadít bennünket a csordalélek -képmutatásától és gyávaságától. - -Ámde, – mondhatná valaki, – nem minden szolidaritás hazug és elnyomó. -Lehetnek önzetlen szolidaritások is. Ha az emberek egyesülhetnek azért, -hogy ápoljanak oly hazugságokat, amelyek rájok nézve hasznosak, akkor -egyesülhetnek avégből is, hogy együttesen keressék és terjeszszék az -igazságot. Nem bánom. De Izoulet nem teszi meg ezt a megkülönböztetést. -Ő szerinte a szolidaritás lényegében jó és áldásos. Jó már annálfogva, -mert szolidaritás. Ez oly társadalmi optimizmus, amelyben nem -osztozhatunk. Inkább Nietzsche véleményén vagyunk, aki csodálatosan -leírta a csordalelket, a szolidaritás gyermekét. «Ameddig az erkölcsi -értékü becslésekben uralkodó czélszerüség egyedül a nyájczélszerüség; -ameddig a tekintet egyedül a közösség fentartására irányul; ameddig az -erkölcstelenséget csakis és kizárólagosan abban keresik, ami -veszedelmesnek látszik a közösség létére: addig szó sem lehet altruista -erkölcsről. Ha fölteszszük, hogy már akkor is akad ott a gyakorlatban -egy állandó kis tapintatosság, részvét, méltányosság, nyájasság, -kölcsönösség és kölcsönös támogatás is; ha föltesszük, hogy a -társadalomnak már ebben az állapotában is működnek mindazok az ösztönök, -amelyeket később az «erények» elnevezéssel tisztelnek meg s amelyeket -végül csaknem azonosítanak az «erkölcsiség» fogalmával: ebben a -korszakban, ezek az ösztönök nem tartoznak még az erkölcsi értékelések -világába, _kivül vannak még az erkölcsön_. Valamely részvevő -cselekedetet például Róma virágkorában nem minősítettek sem jónak, sem -rossznak, sem erkölcsösnek, sem erkölcstelennek; és ha dicsérik is, ez a -dicséret inkább tekinthető bizonyos fajta önkéntelen lebecsülésnek, -mihelyt összehasonlítunk vele valamely olyan cselekedetet, amely a -közjó, a _res publica_ haladását szolgálja… A nyájösztön -lépésről-lépésre levonja a következményeit. Mennyiben veszedelmes a -közösségre és az egyenlőségre nézve valamely vélemény, állapot, érzés, -akarat, fogékonyság, ime, ez az erkölcsi perspektiva: ott még a félelem -az erkölcs szülőanyja. A legmagasabbrendü, a legerősebb ösztönök azok, -mikor hevesen nyilvánulnak, amelyek az átlagon és a nyájlelkiismeret -mélységén kivülhelyezik és fölemelik az egyént; amelyek elveszejtik a -közösség felsőbbségének fogalmát és lerontják önönmagában való hitét, -amely valami módon a gerincze neki; ezek lesznek azok az ösztönök, -amelyeket leginkább gyaláznak és rágalmaznak. A magasrendü és független -értelem, a magány akarása, a nagy ész már megannyi veszedelemnek -tetszik; mindazt, ami felülemeli az egyént a nyájon, mindazt, amitől fél -a szomszéd, _gonosznak_ hivják; a türelmes, szerény, alázatos, -egyenlőséget kedvelő szellem, amelynek vágyai _mértékletesek_ és -_középszerüek_, hirnévre tesz szert és erkölcsi kitüntetésekben -részesül.»[44] - -Ha röviden összefoglaljuk a szolidaritás erkölcsi mérlegét, azt látjuk, -óvakodnunk kell attól, hogy benne lássuk az eszményi társadalmi -köteléket. Több benne az egoizmus, mint az altruizmus, több a félelem, -mint az erő. Gyakrabban elve a szolgaságnak, mint a szabadságnak. - -Kedvez a birkaszellemnek és a «róka»-értelemnek az igazán emberi értelem -rovására; szüli és megóvja a csoporthazugságokat és megörökíti a hamis -kiválasztottakat; leggyakrabban megsemmisíti az igazi erőt a jól -szervezkedett középszerüségek erejével, mint a liliputiak lelánczolták -Gullivert parányi köteleik tömegével. Valamennyi erős egyéniség, amely -leghasznosabb mégis a társadalomra nézve, kevéssé rokonszenvezett a -szolidaritással. - -Az individualista Descartes kárhoztatott minden igéretet, amelylyel -kisebbíti az ember a saját szabadságát,[45] vagyis minden zálogot, -amelyet a környező szolidaritásnak kell adnia. - -Végezzük azzal, hogy igen nagy fentartással kell fogadnunk a -szolidaritást, mint társadalmi elvet. Izoulet _szimbiózisa_ vagy szerves -szolidaritása megmagyarázza a csordatársadalmak alakulását, amelyek -tudattalan kooperáczión alapulnak, amely az egyént oly szorosan -alárendeli a csoportnak, mint az élő organizmus a sejtet saját magának, -de nem magyarázhatja meg a haladottabb társadalmak alakulását és -létezését, amelyeket az jellemez, amit Bagehot «a szabad vitatkozás -uralmá»-nak nevez, továbbá az egyéni függetlenség érzete. A társadalmi -kötelék nem marad önönmagához mindig hasonlatos a történeti fejlődés -folyamán. Ugy tetszik, arra törekszik, hogy kevésbbé szilárd és kevésbbé -merev legyen. Elmondhatjuk róla ugyanazt, amit Guyau mond valahol[46] a -természetes szankcziókról, hogy ezek «mozgékony feszítőkötelek», amelyek -egyre lazábakká válhatnak, de soha teljesen el nem tünnek. - -De Roberty _társadalmiságának_ (Socialité) vagy _társadalmi -pszichizmusának_ az elmélete épp úgy, mint Izoulet-é, a biológiai -elméletek csoportjába tartozik. De Roberty azt képzeli, hogy talált oly -tényt, amely «későbbi és más, mint az élet ténye, korábbi és más, mint a -szellemiség ténye», és ez a szocziológiának az igazi tárgya. Ez a tény -nem más, mint a _társadalmiság_, az egyetemes energia formája, mint a -fizikai, kémiai és fiziológiai energiák. - -A társadalmi emberi egyén három tényező eredménye. Ezek a tényezők: 1. a -szervezet és különösen az agy; 2. a társadalmiság; 3. a tudat vagy -eszmeiség. – E három tényezőnek, de főként a két utolsónak egyesülése -hozza létre a kollektiv lelki élet megnyilatkozását. De Roberty azt -hiszi, hogy hipothézisével megmagyarázhatja azt a tényt, amelyet Sighele -vett észre, hogy az érintkezés, a csoportosulás, a tömörülés egyszerü -ténye már magában is alkalmas arra, hogy leszállítsa az egységek értelmi -szinvonalát és erkölcsi alapját, amelyekből az új csoport összetevődik, -akár alkalmi, akár maradandó ez az új csoport. Ez a tény onnan ered, -hogy a lelki egyén két tényező eredménye lévén, az élettani tényezőé és -a társadalmiságé, «valahányszor az összetettségből az alkatrészekre -megyünk, akár a biológiai alkatrészre, akár a társadalmiságra, mindig -hátrafelé megyünk».[47] Már most a gyülekezetekben egyedül a -társadalmiság működik; az egyéni agyműködés hirtelen megszünik. «A -tömegekben, – mondja De Roberty, – valahányszor igazi tömegműködésről -van szó, mindig úgyszólván fölelevenedik az őseredendő elem, a kollektiv -elem, és ez a tényező uralkodik az összetett eredményen (a társadalmi -egyénen). Gyorsan észrevehető ez jellemző tünetekből, aminő a társadalmi -ösztönök, a kollektiv szenvedélyek szabadabb játéka, és főként a -felelősség hiánya. Épp így vagyunk a fennálló testületekkel is, amelyek -a hatékony személyes felelősséget az illuzórius kollektiv felelősséggel -helyettesítik, vagy amelyek vagy így vagy úgy kibújnak a tudás és az ész -ellenőrzése alól. És itt van talán a titka az elmosódó anarchista (vagy -inkább autarchista) törekvések végül való felsőbbségének is az elmosódó -kollektivista törekvések fölött.»[48] - -De Roberty elméletét, bármily szellemes is különben, nem tartjuk -kielégítőnek. Először is, bizonyos erkölcsi és társadalmi monizmust -tételez föl, amely egyik oldala volna csak az egyetemes monizmusnak. -Ebben a monizmusban az összeütközések mulékonyak volnának csak, a -kollektiv pszichizmus és az egyéni pszichizmus összeütközése, De Roberty -szerint, nem lehetne gyökeres és végleges jellegü. – Ez a monizmus, – a -mi véleményünk szerint, – tisztára agyrém csupán. A tények a társadalmi -világban mindenütt megoldhatatlan ellentétek létezéséről tanuskodnak. -Mindenütt összeütközések vannak: összeütközések különböző társadalmi -körök és különböző társadalmi befolyások között; de főként összeütközés -van a kollektiv és az egyéni pszichizmus között is, és ez az -összeütközés, ahelyett, hogy gyöngülne, inkább élesedni látszik a -czivilizáczió menetével. Ez az összeütközés megoldhatatlan és a -kollektiv pszichizmus természetéből folyik, amely lényegénél fogva -barátja az egyformaságnak és ellensége az egyéni különféleségnek. -Másrészt, ez a különféleség is megoldhatatlan. Nem akadályozhatjuk meg, -hogy minden egyes emberi egyén ne legyen – Leibniz gondolata szerint – -egy-egy teljességgel különleges és eredeti nézőpont, amely a társadalmi -világra nyilik; nem akadályozhatjuk meg, hogy meg ne különböztesse magát -minden egyes emberi egyén más _én_-ektől és a környező névtelen -társadalmiságtól. Különben is Sighele megjegyzése szerint, az egyén -tudata oly világossági fokot képvisel, amely némelyeknél nagyon is -fölötte van a homályos társadalmi tudatnak. Ez utóbbi hiába elnyomó, az -egyéni eredetiséget nem fogja elfojtani. Minden egyéni agyműködés a maga -módján fogja fel a régebbi és a környező társadalmi folyamatot, a maga -módján foglalja össze és haladja felül. - -Miszerintünk a lelki erőnek azok a középpontjai, amelyeket egyéneknek -mondunk, soha sem olvadnak bele a «társadalmiság» alaktalan -harmóniájába. - -Más gyöngéi is vannak De Roberty elméletének. Mit ért De Roberty -valójában a «társadalmiság» alatt, amely szerinte a szocziológiának -igazi tárgya? - -Ez a társadalmiság nagyon hasonlít holmi entitáshoz. Az egyéni -pszichizmust a kollektiv pszichizmus funkcziójaként magyarázni, nem -egyéb, mint _obscurum per obscurius_ (homályost még homályosabbal) -magyarázni. Mikor De Roberty világosabb fogalmat akar nyujtani a -«társadalmiság»-áról, kénytelen az egyéni lélektanból kölcsönvett -kifejezéseket használni. - -Herbert Spencer szintén monista, úgy, mint De Roberty. Ő szerinte a -társadalmak teremtő ténye az _alkalmazkodás_ egyetemes törvénye. Spencer -meghatározása szerint a társadalmi élet nem egyéb, mint belső és külső -kapcsolatok egymásnak való megfelelése, egymáshoz való állandó -alkalmazkodása. De Spencer ebben a berendezkedésben csak egy irányt -fogad el, azt, amely a belső kapcsolatokat a külső kapcsolatok jármába -hajtja. A belső alkalmazkodás teljességgel alá van rendelve a külső -alkalmazkodásnak. Ennélfogva a társadalmi ellentétek, és különösen az -egyén és a kollektivitás összeütközése, nem lehetnek csak mulékonyak. A -dolgok alapján és végén harmónia, egység van. - -Nem fogadjuk el ezt a monizmust sem, csak úgy, mint De Roberty -monizmusát, még pedig ugyanazokból az okokból. Azt hiszszük, az _én_-ek -tapasztalatilag adott különféleségének következtében, hogy valamely -szempontból mindig harcz lesz ezek között az _én_-ek között, és hogy -ennélfogva az _én_ tökéletes alkalmazkodása külső környezetéhez – álom -csupán. Spencer azt hiszi, hogy az öszszeütközések meg fognak szünni, és -hogy eljön az az idő, amikor a belső alkalmazkodás nem lesz egyéb, mint -a lény külső alkalmazkodásának viszfénye. A mi véleményünk szerint, a -belső alkalmazkodás sohasem lesz visszavezethető a külső -alkalmazkodásra. Ellenkezőleg, e kétféle alkalmazkodás gyakran -ellentétes. Az egyén, főként ha értelmileg és erkölcsileg felsőbbrendü, -úgy juthat el csak a belső alkalmazkodáshoz – vagyis a békéhez saját -magával, – ha harczolt saját miliője ellen; és saját miliője ellen azért -harczolt, mert azt hitte, hogy ez a harcz jó volt. Ha nem tette volna -ezt, azt hitte volna, hogy megcsonkítja saját lényét; benső lényében a -harcz állapotát teremtette volna meg, s ezért inkább választotta a -harczot a külső világgal. - -Egyébként, mikor a miliőhöz való alkalmazkodásról beszélünk, nagyon is -egyszerüsítjük a kérdést. Az egyén körül nemcsak _egy_ miliő van; -mili_ők_ vannak körülötte, különböző és ellenlábas társadalmi körök, -amelyek összefonódnak és egymás ellen küzdenek. Melyik az a miliő, -amelyet az egyén ki fog választani a maga számára, hogy alkalmazkodjék -hozzá? - -Erre csak egy választ adhatunk. Az, amely legjobban fog alkalmazkodni -saját benső törekvéseihez, saját egyéni életakaratához. Ime, tehát a -belső az, amely itt a külső alkalmazkodásnak az elve. H. Spencer -teljességgel mechanikus elmélete hamis még annyiban is, amennyiben -teljességgel félreismeri az eszmei elemet, azt az elemet, amely «főként -a szocziológiában, mint De Roberty megjegyzi, legalább is annyira -átalakítja és idomítja a természetet, mint amennyire a természet -átalakítja és idomítja őt magát».[49] - -Nietzsche csodálatosan kiemelte a mechanikai passzivitásnak azt a -bélyegét, amely hozzátapad H. Spencer szocziológiájához. Spencerről -szólván, tiltakozik «ez ellen az angol mechanizmus ellen, amely a -mindenségből oktalan gépet csinál».[50] «Egyre jobban elnyomják, – -mondja más helyütt, – az alapvető fogalmat, az _aktivitás_ fogalmát. -Előtérbe tolják az «_alkalmazkodási képességet_», amely másodrendü -aktivitás, egyszerü «reaktivitás». Sőt mi több, az életet magát is úgy -határozták meg, mint egyre hatékonyabb belső alkalmazkodást a külső -körülményekhez (Herbert Spencer). De ekként teljesen félreértették az -élet lényegét, _a hatalom akarását;_ szemet hunynak egy spontán, támadó, -hódító, bitorló, átalakító rend őreinek alapvető uralkodása előtt, amely -rend szünetlenül új magyarázatokat és új irányításokat ad, miután -alávetette előbb nekik az alkalmazkodást. Igy aztán tagadják a -legnemesebb funkcziók szuverénitását, azokét a funkcziókét, amelyekben -az élet akarása tevékenyen és formálóan nyilvánul meg. Emlékezhetünk rá, -hogy Huxley mennyire helytelenítette Spencer «adminisztrativ -nihilizmusát». Csakhogy Spencernél egészen más dologról is szó van, mint -adminisztráczióról.»[51] - -Valóban nem tudjuk, miért ékesíti fel magát H. Spencer -társadalombölcsészete az _individualizmus_ czímével. Hiszen a maga -passziv mechanizmusával ez a társadalombölcsészet annyira -anti-individualista, hogy jobban már nem is lehetne az. Spencer, – az -igaz, – ki akarja vonni az egyént az állam zsarnoksága alól; de csak -azért, hogy még jobban alárendelje őt úgynevezett természeti -befolyásoknak; a miliőnek, az erkölcsöknek, a szokásoknak, a faj és a -társadalmi környezet előítéleteinek, szóval a csordaszellemnek. - -Ammon társadalombölcsészete szintén a monizmus követelményén alapszik. -Az elv, amelyet ez a szocziológus felállított, _a faj érdekének_ darwini -gondolata, amelynek társadalmi kifejezése az állati társulás, a -csordaiság vagy pekorizmus. Az emberi erkölcs magasabb foka csak az -állati erkölcsnek. Az emberi szocziológia nem egyéb tehát, mint -pekorizmus. - -«Sok fajban, – mondja Ammon, – az egyének külön élnek; más fajokban a -társulás az uralkodó, és ennek oka kizáróan a darwini természeti -törvényekben rejlik, amelyek szerint az adott körülményektől függ, hogy -a különélés vagy a társulás nyujt-e több előnyt a kérdéses fajnak. Ha az -állatok jobban boldogulnak külön-külön, akkor külön élnek; ha a társulás -nyujt nekik előnyt, akkor társaságban élnek… Igy a ragadozó vadak -általában külön-külön élnek. Az oroszlán megveti a csordaéletet. Hiszen -az oroszlánban egyesült erő és ügyesség megengedi neki, hogy teljesen -egyedül lepje meg, ragadja meg és ölje meg zsákmányát. Ellenben a -fűevők, az elefántok, stb. általában csoportosan élnek. - -«Zsákmányuk nem fut el előlük és a csordaéletnek az az igen jelentős -előnye van rájuk nézve, hogy óvakodhatnak a meglepetésektől és közösen -védekezhetnek.»[52] «A társadalmi élet az állatországban, – így végzi -Ammon, – czélszerüségi intézmény, amelyet a létért való küzdelem határoz -meg, a természetes kiválasztás fejleszt ki és az öröklődés óv meg.» - -Ammon végigmegy az állati társadalmi élet különböző fokozatain, egészen -az emberi társadalmi életig, amelyben a funkcziók differencziálódása és -egyéniesülése a jellemző, amely azonban, Ammon szerint, még sem egyéb, -mint a pekorizmus folytatása. - -Ammon társadalombölcsészete nagyon hasonlít Spenceréhez, és a miliőhöz -való alkalmazkodás Spencer-féle elvének ő is igen nagy jelentőséget -tulajdonít. Nem fogjuk tehát ismételni az okokat, amelyekre -hivatkoztunk, mikor ennek az elvnek az elégtelenségét kimutattuk. - -Ammon még Spencernél is jobban hangoztatja a társadalmi monizmust és -optimizmust. Kétségtelenül elismeri, hogy küzdelem van az egyének között -és a különféle társadalmak között. De őszerinte ez a küzdelem áldásos, -mert javára van a fajnak. Az az üdvös eredménye van ennek a küzdelemnek, -hogy kiküszöböli a gyöngéket, vagyis a nem-alkalmazkodókat. – A kérdés -csak az: igaz-e vajjon, hogy a nem-alkalmazkodók mindig a leggyöngébbek? -– Bármint van is ez, – Ammon szerint, az utolsó szó a monizmusé; mert -minden küzdelem fölött és a legyőzöttek hekatombái fölött ott lebeg a -faj géniusza, amely Ammonnak épp úgy istene, mint Spencernek. - -Ammon csordaszocziológiája megmagyarázhatja kétségtelenül az állati -társadalmakat és a csordalétnek tagadhatatlanul számos maradványát, -amely tovább él a tényleges emberi társadalmakban is (a tömegek -birkaszellemét, a meglevő testületek sablonos és anti-individualista -szellemét). Nem is csodálatos különben, hogy Ammon, aki bámulója az -állati pekorizmusnak, ennyire hive a nyájszellemnek, amely a hivatali és -közigazgatási világban uralkodik. De Ammon szocziológiája nem magyarázza -meg azt, ami valóban eredeti az emberi társadalmakban és amit a -társadalmi fejlődés egyre nyomatékosabban ki fog élezni: az egyénnek -tudatos harczát a miliő, ellen, az egyéni életakarást, vagyis azt az -akaratot, amely diadalra juttat egy társadalmi eszményt, amely, -Nietzsche megjegyzése szerint, sohasem más, mint valamely egyéni -vérmérsékletnek a kifejeződése, az egyén legmélyebb, valóban uralkodó -ösztöneinek a viszfénye. Ebben a miliő ellen való harczban, az egyéni -életnek ebben a nyers akarásában nyilatkozik meg az igazi erő, a maga -diadalmas szépségében, míg a csordaharczban, amelyet Darwin és Ammon -leír, legtöbbször a gyönge és középszerü győz, a maga szolidaritási és -csordagyávasági ösztöneivel. – Nietzsche csodálatosan kimutatta ezt. «Ha -elfogadjuk, – írja Nietzsche, – hogy a létért való küzdelem megvan, – és -valóban meg is nyilatkozik ez a küzdelem, – akkor, sajnos, másként -végződik, nem úgy, mint ahogy Darwin iskolája óhajtaná, nem úgy, ahogy -talán mindenki együtt óhajtaná vele; kimondom bátran, hogy ez a küzdelem -az erősek, a kiváltságosak, a szerencsés kivételek rovására végződik. A -fajok tökéletessége éppenséggel nem növekszik: mindig a gyöngék lesznek -végül az erősek uraivá. Azért, mert a gyöngék nagy számmal vannak; és -mert ravaszabbak is. A gyöngékben több az élelmesség. Élelmesség alatt -itt a körültekintést értem. A türelem a ravaszság, a szinlelés, a nagy -önuralom és mindaz, ami _mimikri_, szóval, ami nagy része annak, amit -erénynek szokás nevezni, a gyöngék tulajdona.[53] - -Szóvá tesszük most röviden az úgynevezett gazdasági elméleteket, amelyek -a társadalmi folyamatot teljesen alárendelik a gazdasági folyamatnak. A -mi véleményünk szerint is ennek a tényezőnek igen nagy a szerepe. A -társadalmi gazdaságtan határos a lélektannal; sőt azt is mondhatjuk -jóformán, hogy faja a működésben lévő lélektannak. Mert nem egyéb, mint -azoknak az életszükségleteknek és életérdekeknek érvényesülése, amelyek -az emberi természetben alapépítményei az egész magasabbrendü lelki -fejlődésnek. Anton Menger joggal állítja, hogy a társadalmak kiinduló -pontja a gazdasági erő és bitorlás. «Kezdetben, – mondja Ch. Andler, -Menger nézeteinek fejtegetése közben, – kezdetben az emberek közötti -kapcsolatokat azok a többé-kevésbbé határozottan észrevett érdekek -határozzák meg, amelyeket egy többé-kevésbbé életerős támadó és védő -szervezkedés szolgál. Az emberek, mióta élnek, kénytelenek munka által -kivonni a föld felszinéből mindazt, amire megélhetésükhöz szükségük van. -De azt a földet, amely táplálja őket, _erővel_ foglalják el, és erővel -üzik el róla azokat, akiket előttük vagy mellettük táplálhatott, ha -ugyan nem vetik őket szolgaságra is. Mihelyt két ember találkozik, -igazságtalanság esik meg közöttük. A legerősebbek és a legravaszabbak -foglalják el a földeket és az embereket, és ahelyett, hogy dolgoznának, -másokat kényszerítenek munkára. Ha valamely változás következett el a -kezdetleges dolgoknak ebben az állapotában, akkor rendszerint megint -csak az erő okozta a változást, és az agyafurtabb vagy jobban -felfegyverzett hódítók követelték részüket az előbbiek javából és -munkájából.»[54] - -A gazdasági harcz az a terület, ahol gyökeret ver a társadalmi élet. Ez -továbbá az a terület is, ahol megszületik és növekszik a jog, amely -jórészt gazdasági szükségletek és követelmények kifejeződése. Menger -szerint, háromféle jog van, s ezt hirdetik a szocziálista jogelméletek -is; jog a munkára, jog a létre és jog a munka egész eredményére. - -De bármily fontosak is a gazdasági megfontolások, még magukban nem -ölelnek fel mindent. Mikor Menger maga kimutatja a fejlődést, amely -egyre jobban alárendeli a gazdasági harczot az igazságosságra és az -emberi személy megbecsülésére vonatkozó eszméknek; mikor kimutatja, hogy -«az uralkodó osztályok» jogát, amely az erőn alapszik és amelyet «a -személyiségek gyülölete és az anyagi javak védelme» jellemez, emberibb -jog kezdi helyettesíteni, akkor ő is más megfontolásokra hivatkozik, -mint gazdaságiakra. Épp így E. de Laveleye is, mikor kimutatja, hogy a -czivilizácziót a törvény és az ész diadala jellemzi az erő vagy a -ravaszság fölött. Hasonlóképpen a gazdaságtudós Roscher, mikor a -politikai gazdaságtant így határozza meg: «Az emberiség gazdasági -érdekeinek _ethikai_ érvényesülése». Valóban, a gazdasági szocziológia -alapjában véve már lélektan és ideológia. - -Bouglé társadalombölcsészete úgyszólván közbenső helyet foglal el -egyrészt a biológiai vagy mechanikai elméletek, másrészt a lélektani -elméletek között. – Valóban, mikor a társadalmi formák keletkezését -magyarázza ez a szocziológus, egyszerre tekintettel van úgy a -mechanikai, mint a lélektani meggondolásokra. Amikor valamely társadalom -vagy társadalmi forma kialakulását a népesség külső körülményei -(mennyiség, sűrűség, egyneműség vagy különneműség) révén magyarázza, -számot vet ugyanakkor e mechanikai befolyások lélektani -következményeivel is és igyekszik e következményeket a lélektan -általános törvényeivel kapcsolatba hozni. - -Mindazáltal, ha jobban szemügyre vesszük, úgy véljük, hogy Bouglé inkább -hajlik a mechanizmus felé. Alárendeli voltaképpen a belsőt a külsőnek. -Ugy látszik, nem fogad el semmiféle társadalomfölötti tényezőt, amelytől -függenek maguk a társadalmi alakulások. Azt hiszi, hogy azok az eszmék, -amelyek valamely társadalomban működnek, erejüket nem benső értékükből -merítik, hanem a miliőnek, ahol fejlődnek, kedvező befolyásából. – -Kérdezhetjük azonban, vajjon bizonyos eszmék nem fejthetnek-e ki erőt -pusztán logikai értéküknél, vagy életbevágó hasznosságuknál vagy -erkölcsi szépségüknél fogva is? A népesség külső körülményei formát -alkotnak csupán, amelybe anyagot kell beléönteni. Ezt az anyagot csak a -gazdasági vagy a lélektani tényező szolgáltathatja, vagy mindkettő -egyszerre. - -Azok az elméletek, amelyek tulajdonképpeni lélektani tényezőkhöz -folyamodnak, Rousseau (a szerződés), Giddings, Tarde és Mazel elméletei. - -Nem időzünk hosszasan annál az elméletnél, amely szerint a társadalmak -kialakulása az egyének között létrejött szerződésnek a gyümölcse volna. -– Ennek a rendszernek a végleges és döntő czáfolata eléggé ismeretes. -Circulus vitiosusban forgunk, amikor a társadalmak alakulását -szerződésnek tulajdonítjuk, mert hiszen a szerződés eszméje már maga is -föltételezi a társadalmi életet. A szerződés eszméjének befolyása -tagadhatatlan a mai társadalmakban. (De vannak gondolkozók, pl. -Tolsztoj, akik harczolnak ellene.) De bármint van is ma, annyi bizonyos, -hogy ennek az eszmének a kezdetleges társadalmakban nem volt semmiféle -befolyása. A czivilizácziók fejlődésének első fázisaiban, mint Anton -Menger megjegyzi, a szerződés nem volt egyéb, csak a kényszernek -kifejezése, és még ma is hány olyan szerződés van, amely csak látszólag -szabad, és nem egyéb, mint az elnyomásnak a leplezése! Bármint van is a -dolog és bármi legyen is manapság a legtöbb szerződés erkölcsi értéke, -annyi bizonyos, hogy a szerződés eszméje nem kiinduló pont, hanem -későbbi eredmény, a társadalmi életnek nem oka, hanem következménye. - -Az az elv, amelyhez Giddings folyamodik, kevésbbé mesterkélt. Ez a _faji -tudat_. Ez a tény abban áll, hogy valamely lény egy másik lényben -felismeri azt, hogy ugyanolyan fajú, mint ő maga. Ez az érzés, ha -egyszer adva van, könnyen lehetne szerződések és szövetségek -megteremtője. - -Ez ellen az elmélet ellen több kifogást lehet tenni. Mit is értünk -valójában faji tudat alatt? Ha az _emberfajták_ tudatát értjük alatta, -vagyis a lélektani és ethnikai hasonlóságok tudatát, akkor ne felejtsük -el, hogy az emberfajtát, mint tényezőt, elégtelennek találtuk már a -társadalmak kialakulásának magyarázatára. - -Ha ellenben a _faji_ tudat alatt azt a tudatot értjük, amely az egész -emberiség közösségének tudata, akkor ez az elv sokkal általánosabb és -sokkal határozatlanabb, semhogy megmagyarázhatná ilyen vagy olyan -különös csoportnak avagy ilyen vagy olyan különös társadalmi formáknak a -kialakulását. - -Vagy talán valami _entitást_, félig biológiai, félig lélektani entitást, -értsünk a faji tudat alatt? Hasonlatosat De Roberty társadalmi -pszichizmusához? Az ilyen elvhez való folyamodás egyértelmű volna a -teljes _realizmus_ vagy társadalmi miszticzizmus karjai közé való -hullással. - -Érthetjük végre faji tudat alatt az érdekek, gondolatok, vágyak és -meggyőződések hasonlóságát, amelyet valamely adott pillanatban -embereknek a tömörülése mutat fel. Ilyen értelemben hajlandók volnánk -ezt a befolyást elfogadni. De ezt a társadalmi tudatot nem szabad -lényeggé emelni, sem elfelejtenünk nem szabad, hogy ennek a faji -tudatnak nincs sem jelentősége, sem léte, csak az egyéni tudatokban és -azok révén. Minden egyén a maga módján tükrözi vissza a környező -gondolatokat és ebbe a visszatükrözésbe belevegyíti a saját lényegét is. -És az egyéniségnek ez a szerepe egyre nagyobb lesz, amily mértékben az -értelmi, eszthétikai és erkölcsi fejlődés egyre bonyolultabbá és -gazdagabbá válik és amily mértékben a csordaszellemi állapot helyet -enged az individualista szellemi állapotnak. Nietzsche megjegyzi, hogy -valamely filozófiai vagy erkölcsi meggyőződés mindig valamely egyéni -véralkatnak a kifejeződése, valamely egyén elnyomott vagy ellenkezőleg -szabadon fejlődött életösztöneinek a megnyilatkozása. - -Amennyiben valamely kollektiv érzés nem talál egyéni tudatot, amelyben -visszatükröződik és kifejezésre jut, annyiban alaktalan marad és -tudomása sincsen önmagáról. Novicow, aki egyébként nagyon is hajlandó -elfogadni a kollektivitások névtelen tudatát, maga is elismerte ezt az -igazságot. «Arndt, – írja Novicow,[55] – 1814-ben kénytelen volt még -kategorikusan kifejezni híres verseiben, hogy a németség hazája arra az -egész földterületre kiterjed, ahol a német nyelv viszhangzik.» Tehát ez -a nemzeti érzés akkor még szunnyadt, és máskép nem ébredhetett tudatos -létre, csak azzal a föltétellel, hogy valamely egyéni tudat hangoztassa -és magyarázza. - -Tegyük még hozzá, hogy az, ami a modern társadalmi, különösen a jogi -alakulásokat meghatározza, nem annyira a faj vagy a társadalom eszméje, -mint inkább az egyén gondolata. - -Tarde-é az érdem, hogy az egyéni értéknek és hatásnak ezt a gondolatát -különösebben megvilágította. Lerázván a realizmust és a biológiai -társadalmi miszticzizmust, továbbá a fejlődés eszméjét a szocziológiában -a különleges okok és a személyes akarati beavatkozások eszméjével -helyettesítvén, rehabilitálta az egyént és kellőképpen kimutatta -fontosságát. Az egyén nem biológiai és társadalmi tényezők egyszerű -terméke. Legalább is annyi hatalma van, hogy a maga módján foglalja -össze a megelőző és a tényleges társadalmi befolyásokat, visszahatást -fejtsen ki ellenök és eredeti erők középpontjává, új társadalmi irány -kiinduló pontjává legyen. Törvényes visszahatást fejtvén ki a nyomasztó -társadalmi doktrinák ellen, amelyek az egyént a kollektiv végzetességek -súlya alatt összelapították, Tarde-é volt az érdem, hogy «H. Mazel -szavai szerint, alárendelt az egyéni tulajdonságoknak minden nagy -kollektiv erkölcsi vagy vallási tényezőt.»[56] - -Tegyük hozzá, hogy Tarde individualizmusa nem arisztokratikus -individualizmus, mint Nietzsche-é, vagyis nem önellentmondásos -individualizmus. Mert Nietzsche arisztokratikus indidualizmusa -antiindividualizmussá válik, mihelyt azokról van szó, akik nem az urak -és akiknek ennélfogva nincs sem hatalmi akarásuk, sem joguk a hatalomra. -Tarde individualizmusa demokratikus individualizmus, amely azt akarja, -hogy mindenkinek része legyen az akarásban és a hatalomra való jogban. - -Ez az elve annak a demokratikus individualizmusnak, amelyet H. Mazel -kifejt a társadalmi szinergiáról szóló elméletében. Mint Tarde, Mazel is -az egyéni erőkifejtést és kezdeményezést hirdeti. «A társadalmi -kritériumot, – mondja Mazel,[57] – könnyű felismerni. Mindaz, ami kedvez -az egyéni terjeszkedésnek, felelősségnek, energiának, jó; mindaz, ami -akadályozza, rossz. A szabály, a fegyelem, sőt még a kommunizmus is -helyeselhető, mikor az erőkifejtést mozdítja elő, mint egy-egy trappista -telepes rendben,[58] vagy egy-egy úttörő rajban. De mihelyt a kényszer -czélja a korlátozás, a szabályé a mérséklés, a kommunizmusé az elnyomás, -akkor az eredmény rossz lesz. A terjeszkedés még a monade-léleknek is -szükséglete, és a munka az emberiség nagy törvénye… A népek, amelyekben -megfelelő mennyiségű szeretet ápolja az egyetértést, hierarchikusan -fognak szervezkedni energiájuk szerint, vagyis mindig, illetve csaknem -mindig a mi nyugati társadalmainkban, annálfogva, mert a szinergia -uralkodik a kényszer fölött.» - -Óvakodnunk kell attól, hogy ezt a szinergiát, ezt a független, aktiv és -szabad szolidaritást, amely lényegében tiszteli az egyént, össze ne -zavarjuk azzal a passziv és nyájszerű csordaszolidaritással, amely -lényegében zsarnoka és elnyomója az egyéniségeknek, s amely áthatja a -tömegek ingatag és állhatatlan lelkét és még inkább hatóságaink és -hivatalnoktestületeink elcsenevészedett és elbutult szellemi állapotát. - -A szocziológia egyre jobban ki fogja mutatni a közigazgatási -követelődzések társadalmi hivságát épp úgy, mint az erőre való -arisztokratikus hivatkozásokét. «Mindenki fejlessze saját körében az -intenzitás maximumára saját cselekvőségét, – mondja H. Mazel, – akkor a -társadalmi jólét virulni fog, anélkül, hogy szükség volna pénzügyi -szipolyozásokra, vagy nemesi hűbérszolgálatokra.» - -Különben is nem szabad azt várnunk semmiféle társadalmi elvtől, hogy az -a földi paradicsom legyen. A társadalmi téren, bárhogy fogjuk is fel -azt, a küzdelem örökös marad. Az ellentétes társadalmi körök küzdelme; -az egyén küzdelme is saját társadalmi miliője ellen, hogy túlemelkedjék -rajta és kiszabaduljon belőle, hogy lerázhasson mindenfajta -csorda-befolyást. - -Az a társadalmi monizmus, amelyről némely gondolkozó álmodott, agyrém -csupán. A termékeny elem a társadalmak életében nem az egyén -passzivitása, nem az egyén nyájszerű alárendelése a társadalmi elvnek; -hanem ellenkezőleg: az egyén visszahatása és néha ellenállása. - -Főként a társadalmi világban igaz az, hogy a harcz a szülő anyja minden -jónak: πόλεμος πάντων μήτηρ. – Ha az ember, mint Aristoteles mondta, -politikai állat, akkor autarchikus állat is. Ezért van az, bármit -mondanak is a társadalom monisztikus és egységre törekvő elméletei, hogy -azoknak a tehetségeknek, amelyekkel az egyén érvényesíti a maga -személyes életakaratát, jótékony, és minden esetben lényeges és -szükséges a szerepük. Nietzsche joggal látja az egyéni életakarásban -minden cselekvésnek, még a személyes és kollektiv jellegűnek is, az -elvét. Vajjon a vallási, bölcselmi és társadalmi dogmatizmusok mások-e, -személytelenségük ellenére is, mint szerzőjük életösztöneinek -megnyilvánulásai? Azok a hajlamok, amelyeket rosszaknak és -társadalomelleneseknek neveznek, – Nietzsche szerint –: «oly törekvések, -amelyek lényegesek az élethez. Az élet általános háztartásában létezniök -kell ezeknek a hajlamoknak, s a létezésük mélységes és lényegbe vágó, s -ennélfogva ezeket a hajlamokat erősíteni kell, ha erősíteni akarjuk az -életet.»[59] - -A harcz és az egyéni cselekvőség kiküszöbölése illúzió és lehetetlenség. -Meg kell állapítanunk, hogy a _küzdelem_, a különféleség örökké való -elem. A teljesen egynemű társadalom izetlen csorda-alaktalansággá -olvadna szét. A küzdelem az, aminek segítségével kiszabadul az egyén a -csorda szellemi állapotából, és aminek segítségével a szinergia -mindenekelőtt, az egyéni lelkekben, szabadság és energia marad. - - -II. FEJEZET. Mi a társadalmi tudat? - -Szemügyre vettük a különböző tényezőket, amelyek segítségével -megpróbálták a társadalmak kialakulását megmagyarázni. Kiküszöböltük a -társadalmi világ biológiai fogalmát; viszont hangoztattuk a gazdasági -tényezők és a lélektani tényezők fontosságát, alárendelvén az előbbieket -az utóbbiaknak. Az emberi egyén úgy tünt fel előttünk, mint eredeti erő, -amely aránylag független a társadalmi mechanizmustól. Mint ahogy az -egyén – az eszme puszta hatalmánál fogva – képes fokozatosan -megvalósítani saját magában a belső szabadság valamely eszményét, épp -úgy képes, pusztán az eszmeerők törvényének erejénél fogva, -megvalósítani fokozatosan maga körül a külső és társadalmi szabadság -valamely eszményét. A társadalmi rendben csak úgy, mint a lélektani -rendben az egyén nem a külső mechanizmusnak egyszerű viszfénye. Ő maga -is módosító energiája, és bizonyos esetekben irányítója is ennek a -mechanizmusnak. - -Más az egyéni tudat és más a társadalmi tudat. Ez az utóbbi nem -alakulhat ki csak egyéneknek az agyában. És mégis megoldhatatlan -ellentétek vannak a társadalmi tudat és az egyéni tudat között, a -társadalom élniakarása és az egyén élniakarása között. A fejlődés maga -sem tesz egyebet, mint hogy egyre jobban megvilágítja ezeket az -ellentéteket és erősebben kidomborítja őket az egyének agyában. Valamely -kor leghatalmasabb gondolkozói éppen azok, akik legtudatosabban látják -ezeket az ellentéteket. - -A társadalmi tudat két elemet tételez fel. Ezek: 1. a környező -társadalmi befolyások tudata; 2. e befolyások és az egyéni élniakarás -között való összeütközés tudata. Csak az egyén agyában alakulhat ki és -válhat erkölcsi jelentőségűvé az addigelé tudattalan társadalmi -mechanizmus. Az egyéni tudat csak akkor képes megítélni ezt a -mechanizmust és szükség esetén képes fel is lázadni ellene. Azok, akik a -jövőtől az egyéni tudat és a társadalmi tudat kiegyenlítődését vagy -inkább azonosulását várják, óriási illúzió (a társadalmi monizmus) -rabjai. Mint mondottuk: a küzdelem örökkétartó. - -Mint ezt is megmondottuk már: ez a társadalmi tudat nem egyaránt világos -és tudatos a csoport valamennyi tagjában. Novicow szerint: vannak -kiválasztottak, s bizonyos értelemben ezek játszák a társadalom agyának -a szerepét. Novicow helyesen jegyzi meg, hogy ezeket a kiválasztottakat -nem szabad azonosítani a kormánynyal. «Mikor valaki az agyat a -kormányhoz hasonlítja, – mondja Novicow, – akkor ezzel annak adja jelét, -hogy nincs tisztában a fiziológiával és a szocziológiával. A -kiválasztottakhoz és nem a kormányhoz kell az agyat hasonlítani. Az -agynak pontosan ugyanazok a funkcziói, mint a kiválasztottaknak. Nagy -feladatuk az, hogy kidolgozzák a társadalmi tömörülés gondolatait és -érzéseit. Bizonyos mértékben ők állnak az élén a társadalmi mozgalmaknak -is; de azok a személyek, akik a kormányzás közegei, úgyszólván sohasem -azok, akik az eszméket és az érzéseket kidolgozzák.»[60] - -Novicow szerint, a kormány szerepe olyanformán különbözik e tekintetben -a kiválasztottak szerepétől, hogy míg ez utóbbiak arra vannak hivatva a -jövőben, hogy egyre világosabban és tökéletesebben úgyszólván a -társadalmi _sensoriummá_ váljanak, addig a kormányműködésnek éppen -ellenkezőleg egyre tudattalanabbá és automatikusabbá kell válnia. «A -kormányzói működés, – írja e kérdésre vonatkozóan Novicow, – nem vált -még tudattalanná mai társadalmainkban, úgy, mint ahogy azzá vált már az -emberi testben. A társadalmak még elég újkeletű organizmusok. A létért -való küzdelemnek nem volt még ideje arra, hogy a legtökéletlenebb -formákat megsemmisítse és csak a legjobban szervezetteket óvja meg. De -könnyű bebizonyítani, hogy a tökéletesedés a tudattalanságban van. Egész -tömeg ember, még azok között is, akiknek politikai pártja igen szép -képviselettel dicsekedhetik, nem akar foglalkozni az állam ügyeivel. -Mennél jobban tökéletesedik a kormányzás, annál kevésbbé foglalkoznak -vele az emberek. Valóban a polgár, ha semmikép sem zavarják őt azok, -akik a hatalmat gyakorolják, sohasem gondol rájuk. A kormányzó működés -végül tudattalanná lesz a társadalmak kebelében, mintahogy már is azzá -lett az emberi testben.» - -Mi a magunk részéről nem fogadjuk el Novicownak ezeket a nézeteit az -egyén jövőbeli lemondásáról. Novicow meghatározása a kormányzói -működésről oly tényállásnak felel meg, amely ebben vagy abban a -társadalomban feltalálható. De szerintünk az a kivánatos, hogy ha már -egyszer elfogadtuk, hogy a kormányzás szükséges rosz, akkor a -kormányzókban legyen meg a társadalom elképzelhető legnagyobb és -legtökéletesebb tudata a társadalom mechanizmusának minden bonyolultsága -közepett, és viszont, hogy a polgárok érdeklődése ne szünjön meg a -kormányzói működés iránt, és ne bizzák rá magukat úgy, mint valami -csalhatatlan gondviselésre. Novicow véleménye jó példa arra a -veszedelemre, amelylyel a társadalmi biologizmus jár a gyakorlati -következmények szempontjából. - -Ezek között a veszedelmek között az a legfőbb, hogy az automatizmust -tekintik a társadalmi élet dolgában az eszményképnek és az egyént -passzivitásra kárhoztatják a társadalmi hatalmakkal szemben. Az ilyen -felfogás végül a csordacsoportok tehetetlenségével helyettesítené az -egyéni energiát. Mert energiáról, a szó emberi értelmében, csak akkor -lehet szó, ha az egyénnek tiszta tudata van önmagáról és a saját -társadalmi miliőjéről. - -A társadalmi eszménykép a kormányzás minimuma; és még ennek a minimumnak -is lehetőleg az egyén tudatos ellenőrzése alá kell esnie. – E -tekintetben, a népszavazás _(referendum)_ tervei és kísérletei -rokonszenves megfontolásra érdemesek.[61] - - - - -HARMADIK KÖNYV HOGY MARADNAK FENN A TÁRSADALMAK? - - -I. FEJEZET. A társadalmi fenmaradás általános törvénye. - -Minden társadalom, ha egyszer megalakult, arra törekszik, hogy -fenmaradjon. - -Lássuk most, melyek azok a törvények, amelyek a társadalmak fentartását -illetőleg érvényesek. - -Schopenhauer egy megjegyzése szerint: a társadalmi élet az egyetemes -élniakarás legenergikusabb formája. «Az állam, – mondja valahol ez a -filozófus, – az emberi önzés főműve.» Ez a mondás nemcsak az államra -áll, hanem minden társadalomra. Minden társadalmi csoport, kivétel -nélkül, vadul ragaszkodik a léthez. Hogy védekezzék és növekedjék, oly -kapzsiságot, oly ravaszságot, oly szívósságot, oly kegyetlenséget, oly -kiméletlenséget fejt ki, amely teljességgel ismeretlen az egyéni -lélektanban. Tegyük hozzá még ehhez a képmutatás fitogtatását, amelyet -minden kollektiv önzés szinlelni szokott. Mihelyt valamely szent dogmává -emelt általános érdek védelméről van szó, mindennemű csalás és -erkölcstelenség törvényessé válik az állami észszerűség, a csoport -lét-imperativusza nevében. - -Mindenfajta egyéni energiát, minden téren, gazdasági, politikai, jogi, -erkölcsi téren egyaránt, szorosan alárendelnek a közhasznosságnak. - -_Salus societatis suprema lex esto._ Jaj azoknak az energiáknak, amelyek -nem hajolnak erre a fegyelemre. A társadalom megtöri vagy kiírtja őket, -szánalom nélkül. Ebbe a kivégzésbe beleviszi az egyén legteljesebb -megvetését. Ugy működik, mint vak, ellenállhatatlan és engesztelhetetlen -ösztön. Szörnyű konkrét formában képviseli azt a brutális erőt, amelyet -Schopenhauer így írt le: az értelemtől elválasztott életakarás. - -Legtöbbnyire valóban csaknem tudattalan módon hajtja végre saját -fentartási törvényét. Felséges nyugalommal hazudik, öl, lop és bitorol. - -Az optimista utópiák ellenére, minden társadalom rabló, bitorló, -hatalmaskodó és zsarnokoskodó, és az is lesz. Nem véletlenül az, hanem -lényegénél fogva. «A társadalmi testnek, – mondja Nietzsche, – a -megtestesült hatalmi akarásnak kell lennie; a társadalmi test növekedni, -terjeszkedni akar, magához akar mindent vonzani, túlsúlyra akar -törekedni – még pedig nem erkölcsi vagy erkölcstelen motivum alapján, -hanem azért, mert _él_, és azért, mert az élet _nem egyéb_, mint éppen a -hatalmi akarás. És mégis az európaiak köztudata egy kérdésben sem áll -ellent oly makacsul a belátásnak, mint éppen ebben. Ma már -széltében-hosszában, még tudományos álarcz alatt is, a társadalom oly -jövendő állapotáért rajonganak, amely híjával lesz «a kizsákmányoló -jelleg»-nek. Ez úgy hangzik az én fülemnek, mintha valaki azt igérné, -hogy föltalál olyan életet, amely híjával lesz minden szerves -működésnek. A «kizsákmányolás» nem valamely korrumpált vagy tökéletlen -és kezdetleges társadalomnak a tulajdonsága; a kizsákmányolás az élet -_lényegéhez_ tartozik, mint alapvető szerves működés, következménye az -igazi hatalmi akarásnak, amely éppen az élet akarása. Ha meg is -engedjük, hogy ez, mint elmélet, ujdonság, – mint realitás ez az egész -történelemnek _őseredeti ténye_. Legyünk hát elég őszinték magunkhoz és -ismerjük be ezt!»[62] - -Hogy pontosan tanulmányozhassuk a társadalmak fenmaradásának tüneményét, -egy általános törvényt és több részleges törvényt fogunk -megkülönböztetni, mely utóbbiak csak az általános törvénynek az -alkalmazásai. - -Ezt az általános törvényt szépen megformulázta Simmel[63] és Sighele. - -«Minden társadalomban, – mondja Simmel, – történik olyasmi, ami épp úgy -jellemzi az egyéni életet is: minden pillanatban külső vagy nem külső -zavaró erők támadják meg a csoportozatot, és ha rajtuk mulna, nem -késnének a csoportozatot felbontani, vagyis alkotó elemeit idegen -csoportozatokba átterelni. De e pusztító okokkal fentartó erők szállnak -szembe, amelyek együtt tartják ezeket az elemeket, biztosítják -összetapadásukat és ily módon biztosítják az egésznek az egységét addig -a pillanatig, amelyben, mint mindennemű földi dolog, átengedik magukat -az elemek azoknak a bomlasztó hatalmaknak, amelyek ostromolják őket. – -Ez alkalommal láthatjuk, mennyire helyes a társadalmat úgy mutatni be, -mint _sui generis_ egységet, amely különbözik egyéni elemeitől. Mert -azoknak az energiáknak, amelyek a társadalom megóvása végett működésbe -lépnek, semmi közösségük nincsen az egyének önfentartó ösztönével. A -társadalom annyira más eljárásokat követ evégből, hogy az egyének élete -igen gyakran sértetlen és virágzó marad, mikor a csoport élete már -satnyul, és megfordítva.»[64] - -Sighele viszont a következő módon összegezi a társadalmi önfentartás -lényeges törvényét: «Az önfentartás valamely törvénye uralkodik -szükségképpen minden szervezet fölött. Minden szervezetnek, hogy -élhessen, két sorozat működést kell kifejtenie: egyet, amely kooperativ -befelé, és egyet, amely védelmi, kifelé.»[65] Ezek az általános -törvények vonják maguk után mindazokat a másodrendű törvényeket, amelyek -az emberi csoportok megmaradását biztosítják. - - -II. FEJEZET. A társadalmi egység és folytonosság törvénye. - -Az egység törvénye az a társadalmi lélektanban, ami az egység szüksége -az egyéni lélek számára. Miért törekszik az egyéni szellem mindenben -arra, hogy nézeteit egységesítse? Mert ez első és fő élettörvénye, amely -nélkül az egyén ellentmond önmagának és megsemmisül. Az egység ugyanígy -lényeges föltétele valamely csoport megmaradásának is. Az az egység, -amelyről itt szó van, nem lehet egyéb, mint valamely összetevődött -egység, tehát lényegében relativ egység. Ugyanannak a czivilizácziónak a -különféle elemei kénytelenek egy egészbe keveredni, vagy amikor ez -lehetetlen, kénytelenek _látszólag_ összekeveredni, észrevehetetlen -átmenetek révén, hogy ily módon leplezzék az ellentéteket. - -A társadalmi folytonosság törvénye nem kevésbbé fontos törvény. Ez a -folytonosság kétféle lehet: fiziológiai és lélektani. – Fiziológiailag -ez az a vérségi kapocs, amely egymáshoz fűzi az időben a nemzedékeket. -Simmel megjegyzi, hogy mindenütt, ahol a többi kapcsolat hiányzik, a -fiziológiai kapocs a társadalmi folytonosság _ultimum refugium_-a. Igy -például, mikor a német czéh (Zunft) elfajult és belsőleg elgyöngült, -annál inkább elzárkózott kifelé, mennél inkább gyöngült összetapadó -ereje; ez hozta létre azt a szabályt, hogy csak a mesterek fiait, a -mesterek vejeit, a mesterek özvegyeinek férjeit fogadták be a mesterek -közé. Ez a fiziológiai kapocs hozza létre még ma is jól ismert -eredményeit a nepotizmus neve alatt a tényleges közigazgatásban, amely -nem egyéb, mint a mai czéhek vagy kasztok rendszere. - -Más esetekben a társadalmi folytonosságnak lélektani alapja van. Ez az -alap nem egyéb, mint az az értelmi és erkölcsi egyformaság, amely -valamely csoportban átplántálódik az elődökről az utódokra. A -folytonosság itt abból a tényből ered, hogy mindig marad hivatalban elég -régi tag, hogy az újakat beavassa; ez teszi például oly állandóvá a -katholikus klérust és a hivatalnoki testületeket. Ez teszi lehetővé -nekik, hogy minden egyéni változás közepette is megóvják változatlanul -azt az objektiv szellemet, amely lényegük. - -A társadalmi folytonosság törvényét szimbolizálja a politikai rendben a -legfőbb méltóság örökletessége. Objektiválódhatik ez a törvény bizonyos -személytelen tárgyakban is, melyek a csoport elidegenithetetlen javai. A -legjobb példa erre a holtkézi birtokok intézménye. Joggal mondhatták: az -egyházi testületek uradalma sokáig az oroszlán barlangjához hasonlított, -amelybe minden beléphet, a honnan azonban semmi sem lép ki. - -Jegyezzük meg, hogy a társadalmi folytonosságnak ez a törvénye, ha -túlságosan abszolút módon érvényesül, azzal végzi a munkáját, hogy -czéljával ellenkező eredményeket hoz létre. Az a társadalom, amelyben -semmi sem újul meg, nincs messze hanyatlásától. Nietzsche szerint: «Van -bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, _történeti érzék_, amely árt az élő -lénynek és végül meg is semmisíti azt, akár egy emberről, akár egy -népről, akár egy egész czivilizáczióról van is szó.»[66] - - -III. FEJEZET. Az életalkalmazkodás törvénye. - -Hogy valamely társadalom fenmaradjon, ahhoz épp úgy, mint az -alakulásához, arra van szüksége, hogy megfeleljen valami -életszükségletnek, természetes, akár belső, akár külső szükségességnek. -Más szavakkal: kell, hogy a társadalom szükséges funkczió szerve legyen. -A funkczió maradandósága biztosítja akkor a szerv maradandóságát is. Az -a társadalom, amely hasznos funkcziót teljesít, kiállhat oly -rázkódásokat és megpróbáltatásokat, aminőket létjogosultság nélkül való -társadalom képtelen kiállani. - -Jhering megjegyzi, hogy minden jogi forma, amelynek eshetősége van arra, -hogy tartós legyen, a csoport valamely mélységes életszükségletének -felel meg, és amikor ezek a szükségletek átalakulnak, maga a jog is -átalakul. – A szokásjog, amely oly szívós természetű, alkalmazkodásnak a -kifejeződése – a kényszer uralma alatt – a győző elem és a legyőzött -elem között, amelyek végül ugyanegy társadalomba olvadnak össze. «A -hatalmasok, – mondja Ch. Andler, – szövetkeznek és szervezkednek, hogy -sokáig hatalmasok lehessenek; a megszokás az elnyomottak számára együtt -jár a lázadás lehetetlenségével. Az egyik fél zsaroló uralmából és a -másik fél lemondó szolgaságából támad az a _szokás_, amely a jog spontán -formája.»[67] - -A társadalmi alkalmazkodásnak két formája különböztethető meg: a belső -alkalmazkodás és a külső alkalmazkodás. Ahhoz, hogy valamely társadalom -fenmaradjon, először is arra van szükség, hogy alkalmazkodjék a -miliőjéhez. Ha a miliő körülményei változnak, a társadalomnak is át kell -változnia és alkalmazkodnia kell, mert különben eltünik. Sőt, mi több, -arra van szüksége, hogy a különféle elemek, amelyek alkotják, belsőleg -alkalmazkodjanak. A. Comte megjegyzi, hogy a létező társadalmak -politikai állhatatlanságának az az oka, hogy nem alkalmazkodtak -belsőleg, még pedig azért nem, mert együtt megvan bennök a három -ellentétes gondolkozási mód: a theológiai, a metafizikai és a -tudományos. - -Lehetnek mesterséges alkalmazkodások is, amelyeknek az a czélja, hogy -valamely meggyőződést vagy tant úgy «preparáljanak», hogy az -hozzáidomuljon azoknak a szellemi állapotához, akiknek szánták. E -preparálás hiján a tannak semmiféle eshetősége sincs arra, hogy tartós -hatást tegyen. A dolgok kényszerű erejénél fogva abban a módban tehát, -ahogyan a nyilvánosság elé terjesztik a politikai, társadalmi vagy -vallási doktrinákat, nagy része van az illuziónak és a beállításnak. G. -B. Shaw megjegyzi, hogy a doktrináknak «fogantyúra» van szükségük, -amelynél fogva a kevéssé művelt intelligencziák megragadhassák azokat. A -terjesztés nagy művészete éppen az, hogy ezt a «fogantyút» jól ki tudják -számítani. Ugyancsak Shaw mondja azt is, hogy minden társadalmi -doktrinának (például a szoczializmusnak is) két oldala van: egy -tudományos (ezoterikus) és egy illuzionista (exoterikus). «Van bizonyos -preparálás, – irja Shaw, – amelyhez a tudománynak alkalmazkodnia kell, -hogy a tömeghez férhessen. Ha nem lehet a tudományt erővel beleverni a -tömegbe, mint ahogy az egyszeregyet beleverik a gyerekekbe, akkor, akár -művészi, akár vallási dráma formájába kell öltöznie, hogy fölkeltse a -nép rokonszenvét és lekösse a figyelmét. És mint ahogy a rokonszenvet és -az érdeklődést az értelmi kiváncsiság követi, úgy kell a drámát követnie -az elméletnek, oly módon, hogy a nép gondolkozhasson is épp úgy, mint -ahogy érez… Mit látunk vajjon a szoczializmus tudományos jellegének -következményekép is? Azt, hogy szemmel láthatóan engedelmeskednie kell -annak a törvénynek, amely előtt minden tudomány meghajol, mikor azt -óhajtja, hogy a nép támogassa. Illuzióknak igéretekkel telehimzett -fátyola mögé kell rejtőznie és föl kell szerelnie önmagát észbeli -«fogantyú»-val, még pedig nagyon egyszerűvel, amely a közönséges -szellemnek is lehetővé teszi, hogy könnyen megragadhassa.»[68] - -Novicow megjegyzi, hogy a társadalmak életében vannak «mesterséges hibás -alkalmazkodások» is, amelyeket a környező körülmények hamis értékelése -hoz létre. Novicow példakép a védővámos tévedést hozza fel, amely -őszerinte gyökeres gazdasági hanyatlásnak az oka azoknál a nemzeteknél, -amelyek elfogadják. «A védő-vámrendszert, – mondja Novicow, – röviden -így határozhatjuk meg: a miliő mesterséges hibás alkalmazkodása. A mi -bolygónk amúgy is nagyon rosszúl alkalmazkodott szükségleteinkhez. De mi -őrültségünkben és vakságunkban azt akartuk, hogy a természet még inkább -mostohaanyánk legyen és… kitaláltuk a védő-vámos rendszert.»[69] - - -IV. FEJEZET. A társadalmi differencziálódás törvénye és a -kiválasztottak törvénye. - -A differencziálódás törvénye abban áll, hogy minden társadalomnak -fentartásához szüksége van differencziálódott szervekre, amelyek -pontosan és gyorsan végezhetik a társadalmi funkcziókat. - -Németország régi czéheinek a hanyatlását részben az okozta, hogy nem -tudták ellátni magukat szervekkel. - -Azokat az előnyöket, amelyek differencziálódott társadalmi szervek -megteremtésének az eredményei, Simmel nyomán három fő csoportra -oszthatjuk: - -1. Ott, ahol vannak differencziálódott szervek, a társadalmi test -mozgékonyabb. Ameddig minden egyes politikai, jogi, közigazgatási lépés -megtételéhez az egész társadalmi testnek mozdulni kell, cselekvését -nehezíti az esetlenség. «Mikor egy tömeg mozdul, – mondja Simmel, – -mozdulatait nehezíti mindenféle tétovázás és fontolgatás, egyrészt a -különleges érdekek széthajlása, másrészt az egyének közönbössége -következtében. A társadalmi szervek ellenben megszabadulhatnak -mindezektől az akadályoktól, mert minden szerv határozott czélra -teremtődött és aránylag egymáshoz közelebb álló személyek csoportjából -áll; és ily módon hozzájárul a tömeg fentartásához, amennyiben -pontosabban és gyorsabban végzi a mozdulatokat.»[70] - -2. Oly esetben, amikor az egész csoportnak meg kell mozdulnia minden -egyes társadalmi czél érdekében, elmaradhatatlanok a belső súrlódások. -Ennek az anarchikus állapotnak tipikus példája az olyan társadalom, -amelyben egyetlen ellenző tagnak a _vétója_ megakadályozza az -érvénybelépését az oly szabálynak, amelyet a többség elfogadott. Ezek a -súrlódások eltünnek vagy nagyon gyöngülnek ott, ahol külön szerveket -teremtenek, amelyek különleges biztosítékai az illetékességnek és a -szervező feladatra való alkalmatosságnak. - -3. Végül ennek a szervezetnek harmadik előnye az, hogy a kollektiv -erőknek jobb irányítását biztosítja. A tömeg, amikor cselekszik, sohasem -tud felülemelkedni bizonyos meglehetősen alacsony szellemi szinvonalon. -A legjobb tanácsadók talán nem is lesznek mindig azok, akik meg tudják -hallatni szavukat a tömeggel. Ellenben egy kisebbség mellett, ahol sok a -rátermettség, a tehetség könnyebben csinálhat karriért és könnyebben -hozzájuthat ahhoz a tekintélyhez, amely megilleti. - -Ezt az utóbbi pontot, véleményünk szerint, bizonyos fentartással lehet -csak elfogadni. Simmel elismeri, hogy «valamely hivatalnoki testületben -a féltékenység gyakran megfosztja a tehetséget az őt megillető -befolyástól, ellenben a tömeg, amely lemond minden személyes ítéletről, -könnyen követi a geniális vezért.»[71] - -Meg kell jegyeznünk ezenkívül, hogy a társadalmi szervek -differencziálódása együtt jár bizonyos hátrányokkal úgy a társadalom, -mint az egyén szempontjából. A társadalom szempontjából a hátrány az, -hogy a differencziálódott szervek gyakran önmagukat kezdik czélul -tekinteni, holott ők eszközök csak az összesség szolgálatában és arra -törekszenek, hogy a társadalmi test rovására fenmaradjanak és -gyarapodjanak. Az egyén szempontjából az a hátrány, hogy az egyén, aki -bizonyos funkczióra van korlátozva, végül azonosítja magát ezzel a -funkczióval és teljesen beléje olvad. Előmozdítja saját kasztjának -minden elfogultságát és minden ügyét, jót és rosszat egyaránt. Részese -annak a hibának, annak a szellemi sülyedésnek, amelyet testületi -szellemnek nevezünk. - -A kiválasztottak törvénye közvetetlenül belekapcsolódik a társadalmi -differencziáczió törvényébe. Ennek a törvénynek a hatása úgy -jellemezhető, hogy az valamely társadalom konzerváló befolyásainak a -kivonata. Mert az arisztokrácziák és a kiválasztottak, bármily -fajtájúak, lényegükben konzervativ elemek. Ámde a kiválasztottak szerepe -a történelem folyamán módosult. - -Kezdetben a kiválasztottak, minthogy az erő alapján választódtak ki, -szükségképen deszpoták volták. Manapság ez már nincs így szükségszerűen. -A társadalmi kiválasztottak (értelmiség, művészet és tudomány -szempontjából) gyakran kívül maradnak a kormányzáson. Azok, akik a -kormányzást végzik, ritkán tartoznak a kiválasztottak közzé. Ebből az -következik, hogy manapság a kiválasztottak nem szükségképpen -hatalmaskodók és nem szükségképpen ellenségei az újításoknak. Sőt néha -az újítások barátai és progresszisták is lehetnek. Különösen -Oroszországban van ez így, ahol igen sokan, akik egyben a született -arisztokraták és az értelmiségi kiválasztottak közé tartoznak, hívei a -progresszista és forradalmi eszméknek. - -Novicow igen szellemesen fejtegeti, hogy a kiválasztottak és a haladás -között nincs összeférhetetlenség. A kiválasztottak (nemcsak tudósok, -hanem írók és művészek is) előmozdítják az új és paradox eszmék -terjedését érzésbeli finomságukkal, művészi érzékükkel, amely képessé -teszi őket arra, hogy ezeket az eszméket oly formába öntsék, amelyben -befogadhatja őket a nyers köztudat is. «A kiválasztottak, – mondja -Novicow, – valamely társaságnak nemcsak eszméit dolgozzák ki, hanem -érzéseit is. Már pedig az érzések sokkal fontosabbak még az eszméknél is -a vágyak és akarások szempontjából… Sőt az érzés óriási hatalom a külső -eszmékkel való kapcsolatánál fogva. Mikor ez utóbbiak bántják az érzést, -ez fellázad és gyakran elkergeti a betolakodókat. Hogy elterjedhessen, -minden eszmének rokonszenves formában kell jelentkeznie: Nyiss ki egy -könyvet. Ha a kiválóság bélyegével áldott szellem írta, a könyv -vonzódást ébreszt benned. Végig fogod olvasni az egész kötetet. Valami -titokzatos erő árad ki feléd a szerzőből; minden mondata behatol értelmi -világodba. Az ilyen könyvnek mély és tartós a hatása. Még ha paradox is, -akkor is kivonod a szerző nézeteiből az igazságnak azt a maradékát, -amely gyakran keveredik tévedéssel. Ellenben, ha a könyv sérti az -érzésedet, akkor mindebből semmisem következik be, és a könyvet pár -oldal elolvasása után nyugodtan eldobhatod.» - -«A kiválasztottak azok, akik valamely nemzet életének minden egyes -korszakában meghatározzák azt, mi a kiváló és mi nem az. A kiválóság -manapság nem az, ami tegnap volt, és az sem, ami holnap lesz. De mindig -van olyan kiválóság, amely a jelen kiválósága.»[72] - - -V. FEJEZET. A társadalmi szolidaritás és a csordaszellem törvénye. - -A szolidaritás törvénye belekapcsolódik közvetetlenül a társadalmi -fenmaradás alapvető törvényébe. A szolidaritás egyrészt valóban azért -működik, hogy legyőzze a külső ellenségeket, másrészt pedig azért, hogy -megsemmisítse a veszedelmes vagy lázongó belső elemeket. Arra igyekszik, -hogy szilárdítsa a már meglévő társadalmi kapcsot. Érdek- és védelmi -közösségbe egyesíti mindazokat az egyéneket, akik ugyanabban a -pillanatban ugyanannak a csoportnak tagjai. A szolidaritás úgyszólván a -térben való társadalmi folytonosság, mintahogy a társadalmi folytonosság -időben való szolidaritásféléje a nemzedékeknek, amelyek egymásra -következnek valamely csoport élete során. - -A szolidaritás törvénye alkalmazható az emberi tevékenység minden -területére. Van gazdasági szolidaritás; politikai szolidaritás (egy párt -kebelében), vallási szolidaritás, foglalkozásbeli szolidaritás -(testületi szellem), osztályszolidaritás (nemesi szellem, polgári -szellem, proletár szellem). A szolidaritást napjainkban sokan -tanulmányozták. Számos szerző tanulmányozta hatásait (Izoulet, -Bourgeois, stb.). Sajnos, az eszméket nem egyszer elhomályosította e -téren a biológiai metaforákkal való visszaélés és az a jogosulatlan -törekvés, hogy a társadalmat organizmussal, a gondolkozó egyéneket pedig -élő sejtekkel fogják egy kalap alá. Az a kizárólagosan optimista -szempont is, amelyből vizsgálták a szolidaritást, hozzájárult az eszmék -meghamisításához. - -Megmondottuk már föntebb: a szolidaritás önmagában közönyös és erkölcsi -érzék hiján való. Czélja és eredményei szerint lehet helyes és jó, vagy -bűnös és ártalmas. Exakt társadalmi lélektan szempontjából a -szolidaritás nem egyéb, mint többszörös egoizmus, egyéni egoizmusok -összesűrűsödése és elkesernyesedése. Az osztálydühök és a testületi -dühök százszorta vakabbak, szivósabbak és engesztelhetetlenebbek, mint -az egyéni dühök. A szolidaritás szelleme lényegében antiindividualista, -bizalmatlankodik minden egyéniségben, amely elüt valamelyest az -átlagosság szürke szinkeverékétől. Az embernek nem is kell kiválóbbnak -lennie, mint a többiek, hogy gyűlöljék. Nem fogják megbocsátani neki azt -sem, hogy _eltérő_ a többitől, hogy eredeti. - -A szolidaritás szelleme gyűlöli a közömböseket és a kényeseket, akik -távol maradnak a csoport érdekeitől és apró mesterkedéseitől. Többre -becsüli a mesterkedőket, a harczosokat, azokat, akik láttatják magukat. -Megértjük az üldözéseket, amelyekből Rousseaunak kijutott, ha ismerjük -szellemi magatartását, amelyet ő maga jellemzett. «Természetesen én is -alárendelem magam, – írja, – annak a nagy erkölcsi parancsnak, amely -azonban lerombolója az egész társadalmi rendnek: hogy _sohase kerüljek -oly helyzetbe, amelyben mások kárában találom meg a saját hasznomat_. -Az, aki szigorúan követni akarja ezt a parancsot, mást nem tehet, mint -hogy teljesen visszavonul a társadalomtól, és aki így él, elvonulva, már -ennélfogva követi ezt a parancsot, anélkül, hogy gondolnia kellene -rá.»[73] Rousseaut azért gyűlölték, mert ezt a parancsot követte. És -amikor panaszkodott és tiltakozott, a társadalom nem törődött ilyen -kicsiséggel. Őrjöngve kiáltotta, hogy üldözni kell! - -Mint a közömböseket, épp úgy gyűlöli a szolidaritás szelleme a kritikai -szellemeket is. Mert ezek nem hajolnak a kötelező parancsok jármába. - -A szolidaritás szelleme lényegében konzervativ, mert lényegében -kényszerítő erejű és zsarnoki. Névtelen és felelőtlen zsarnokság és -egyben szolgalelküség, mert a ki kimondja a szolidaritást, az kimondta a -tömegbe sorozást is. A szolidaritás szelleme az engedelmességi szellem -fenmaradása, amely oly sokáig uralkodott az emberi nyájakon. Nietzsche -csodálatosan kimutatja ezt. «Mióta emberek voltak, mindig voltak emberi -nyájak is (családok, közösségek, törzsek, népek, államok, egyházak -szövetkezései) és mindig nagy volt az engedelmeskedők száma a -parancsolók kis számához képest; – ha tekintetbe vesszük tehát, hogy az -engedelmességet gyakorolták és nevelték legjobban és leghosszabb időn át -mindmáig az emberek között, akkor könnyen föltehető, hogy általában -minden emberben megvan az engedelmesség, mint belső szükség, mint -valamelyes _formális lelkiismeret_, amely parancsol: Föltétlenül meg -kell tenned valamit, semmiesetre sem kell megtenned valamit, szóval -_kell_ valamit tenned vagy nem tenned. Az ember igyekszik kielégíteni -ezt a szükségletét és anyagot adni neki. E szükséglet erejéhez, -türelmetlenségéhez, energiájához képest, válogatás nélkül, vad -étvágygyal habzsol és elfogad mindent, amit fülébe súgnak azok, akik -parancsolnak neki, akár a szülei, akár a gazdái, akár a törvények, az -osztályelfogultságok vagy a közvélemény… Ebből következik, hogy a -nyájember ma Európában úgy viselkedik, mintha ő volna az egyedüli -hatalomra jogosult emberfaj; azokat az erényeket, amelyek hasznossá -teszik őt a nyáj számára, úgy dicsőiti, mint az egyedüli, igazán emberi -erényeket.»[74] - -Látjuk, hogy a szolidaritás szellemének igazi alapja a csordaszellem. -Ennek következtében gyanakodnak rá és társadalmi vesztegzárba teszik -azt, aki egyedül él, aki félrevonul, aki az egyedüllét akarásának adja -jelét, akinek nincsenek «kapcsolatai». - -Aki egyedül él, az gonosz, – így mondják. – Emlékezzünk csak vissza -_Zola: Páris Gyomra_ czímű regényében a szelid és ártalmatlan Florentra, -akit a kerület bamba gyűlölettel kinoz, mert magányban és filantrop -utopista álmodozásban él. Az lesz bűnössé, aki távoltartja magát a dőre -és dühöngő csordaszövetségektől; aki nem akar együtt üvölteni a -farkasokkal. - -A szolidaritás és a konzervativ csordalét e szellemének egyik -követelménye az, hogy a közvélemény tisztelete és az attól való félelem -általánossá válik. Következménye annak az általánosítása is, amit -Nietzsche a csorda-hiúságnak nevez: «A hiú, – mondja Nietzsche, – örül -minden jó véleménynek, amelylyel felőle vannak (tekintet nélkül arra, -hogy milyen az igazi jelleme), de bántja őt minden rossz vélemény: mert -rabszolgája mindakettőnek; úgy _érzi_, hogy rabszolgája annak a régebbi -rabszolgasági ösztönnek a következtében, amely uralkodik rajta. A -«rabszolga» az a hiú ember vérében, a rabszolga hitványságának -maradványa, amely arra készti, hogy térdre boruljon rögtön ez előtt a -vélemény előtt, mintha nem provokálta volna. – És ismétlem: a hiúság -atavizmus.»[75] - -A társadalom nem mulasztja el a saját fentartására hasznosítani az -egyénnek e hajlamait a szolgalelküségre, és isteníti a _közvéleményt_. - -Az autarchikus és individualista filozófia ellenben Tolsztoj jeligéjét -fogadja el: «Ne ítélj!» – azzal az axiomával egyetemben, amely -szükségszerű kiegészítése az előbbinek: «Fütyülj mások véleményére!» «A -leghatalmasabb az, aki leginkább egyedül áll», – mondja Ibsen. - -Az eddig fejtegetett megfigyelések ráillenek minden szolidaritásra, -amelynek az a törekvése, hogy hatással legyen a tudatokra és ellenőrizze -az egyéni cselekvéseket. – Az a kérdés, vajjon ráillik olyan -szolidaritásra is, amely tisztára gazdasági? - -A mi véleményünk szerint a tisztára gazdasági szolidaritás, olyanforma, -aminő például az angol _Trade-Union_-ökben működik, azzal a föltétellel, -hogy kizárólag gazdasági marad, elkerülheti azokat a hátrányokat, -amelyeket föntebb kifejtettünk. - -Hasznára válhat a munkásnak, amennyiben megvédelmezi őt a gazdasági -kényszer ellen és néha bizonyos erkölcsi kényszer ellen is, amelyet a -munkaadó fejt ki. Másrészt ez a gazdasági szolidaritás nem nyomja el, -hanem teljesen szabadnak hagyja az egyéni tudatot és viselkedést. A -gazdasági szolidaritás az egyén életének csak egy töredékét hálózza be, -és a maga hatáskörén kívül állónak tekinti a tevékenységnek minden oly -fajtáját, amely nem gazdasági tevékenység. - -Mindazáltal e téren is van veszedelem, amelyet kerülni kell, s ez az, -hogy a gazdasági szolidaritás ne alakuljon át erkölcsi kényszerré és -ellenőrzéssé. Ezt a lépést igen könnyű megtenni. Gondoljunk csak arra a -szoros erkölcsi fegyelemre, amelynek igájába hajtották a középkor -czéhjei tagjaiknak a magánéletét. Nyilvánvalóan szükséges, hogy az ipari -társulás tekintsen el föltétlenül a családi, rokonsági, stb. -kapcsolatoktól. Voltak bizonyos angol _Trade-Union_-ök, amelyek -megtartották az inaskodás szabályozását, és jogot adtak az apának arra, -hogy fiát bevezesse a foglalkozásába, anélkül, hogy alávesse őt az -inaskodás kötelezettségének.[76] Az efféle eljárás mind anakronizmus, -amely nyilvánvalóan beleütközik a kizáróan gazdasági szolidaritás -elveibe. - -Azzal a föltétellel, hogy szükségkép óvakodik minden idegen befolyás -visszaélő beavatkozásától, véleményünk szerint, a gazdasági szolidaritás -kielégítő módon összeegyezteti a csoport érdekeit és az egyén -függetlenségét. Az unionisták, amennyiben unionisták, nem vallanak -semmiféle vallási, politikai, sőt erkölcsi doktrinát sem. - - -VI. FEJEZET. Az egyformaság törvénye és a nem egyformák -kiküszöbölésének törvénye. - -Ez a törvény nem egyéb, mint a szolidaritás törvényének alkalmazása. -Abban áll, hogy minden szervezett társadalom megkiván a maga tagjaitól -bizonyos hasonlóságot a viselkedésben, a szokásokban, sőt még a -véleményekben és a gondolatokban is. Minden társadalomban megvan az a -hajlandóság, hogy ne csupán a testet hajtsa a maga igájába, hanem az -értelmet és az akaratot is. Minden társadalom többé-kevésbbé -megvalósítani igyekszik egy híres rendnek a jelszavát: _Perinde ac -cadaver_. Tagjaira rákényszerít bizonyos fajta lelki mimetizmust. -«Vannak állatok, – mondja Sighele, – amelyek fölveszik a növény- és -ásványmiliők szinét, amelyekben élnek; vannak emberek, amelyek fölveszik -csoportjuknak az erkölcsi szinét.»[77] - -Az egyformaságnak ez a törvénye maga után vonja azt a törvényt, amely -szerint azokat az egyéneket, akik lázonganak ez ellen az egyformaság -ellen, ki kell küszöbölni. A csoport ellenállhatatlan és részben -tudattalan nyomást fejt ki az olyan lény kiküszöbölésére, aki vonakodik -alávetni magát a környező erkölcsi és társadalmi fegyelemnek. Az ilyen -egyén, Guyau kifejezése szerint, a türelmetlenség légkörét teremti meg -maga körül. - -Az üldözés, – mondja Bagehot,[78] – kiegészíti az utánzást: «Valamennyi -vad, jobban mondva, valamennyi tudatlan emberben megvan a hajlandóság az -üldözésre, még szembetünőbben, mint az utánzásra. Nincs barbár, aki bele -tudna nyugodni abba, hogy a nemzet valamelyik tagja eltérjen törzsének -barbár szokásaitól és ősi hagyományaitól. Legtöbbször az egész törzs azt -várná, hogy az istenek megfenyítik, ha azok közül, akik a törzset -alkotják, csak egy is lemondana az ősi szokásokról vagy valami újításra -adna példát. A modern időkben és a mai erkölcsi érzésű országokban, azt -gondoljuk, hogy mindenki csak a maga cselekedeteiért felelős, és nem -tudjuk elhinni, hogy mások hibája bennünket is bűnösökké tehetne. A -bűnösség a mi véleményünk szerint személyes folt, amely szabadon -választott viselkedés következménye és csak azt bélyegzi meg, aki ezt a -viselkedést választotta. De a kezdetleges korszakokban azt hiszik, hogy -a törzs egyetlen tagjának cselekedete istentelenséggel szennyezi be az -egész törzset; ez az egy cselekedet rászabadítja az egész törzsre az égi -fenyítést, minthogy megsérti a törzs külön istenségét. Ezeknek a -korszakoknak politikai eszmeköréből hiányzik a korlátolt felelősség.» – -Helyén való most az a megjegyzés, hogy ennek a szellemi állapotnak sok -maradványa megvan még közöttünk is. Valamely osztály, valamely kaszt, -hatóság, hivatal, nem bocsát meg tagjai közül senkinek sem oly -cselekedetet, amely, – bárha saját egyéni elhatározása, – oly -természetű, hogy sérti a közvélemény gondolatait vagy akár -elfogultságait is. Mert a közvélemény az az istenség, amelynek -bosszújától ma mindennél jobban félnek az emberek. Ennélfogva az egyén -legyen egyforma és nyájbeli, ha harmoniában akar lenni a csoport -erkölcsével. - -Ez a kiküszöbölési törvény nemcsak a független vagy lázongó egyéneket -sújtja, hanem a gyönge, törékeny és a csoport erősítésére nem alkalmas -egyéneket is. Ez a csoporterkölcs teljesen állati. Az, aki megfigyelte a -háziállatok szokásait, nem egyszer láthatta, hogy egész udvarnyi baromfi -rárohant egyetlen beteg csirkére, hogy csőrével halálra verje. Hasonló -tények történnek az emberi társadalmakban is. - -A gyöngéknek és nem alkalmasoknak ez a kiküszöbölő erkölcse a maga egész -naiv kegyetlenségében megmutatkozik azoknál a szocziológusoknál, akik -azt szeretnék, hogy az emberi társadalmak az állati társadalmak -mintájára alakuljanak ki. Ezeknek a szocziológusoknak a könyveiben -szünetlenül visszatér a _kiküszöbölés_ szó, unalmas állhatatossággal és -az egyénnek teljesen darwinszerű megvetésével. A legtipikusabb ezek -között az írók között egy Lipcsében megjelent kis röpiratnak a névtelen -szerzője. A röpirat czíme ez: _Die Aristokratie des Geistes_ (A szellem -arisztokrácziája). Ez a szerző oly társadalom hipotézisét fejtegeti, -amely az «észszerű» kiválasztás elvén alapszik, s amelyben _ad hoc_ -intézkedésekkel kiküszöbölnék azokat az egyéneket, akiket a faj -haladására nézve akadályoknak vagy hátrányosaknak tartanak. Külön -városokat tartanának fenn az alkoholistáknak és a kicsapongóknak, ahol -ingyen és bőségesen szolgálnák ki őket mindazzal, ami a föltevés szerint -alkalmas arra, hogy gyors eltünésüket vonja maga után. «Ott, – mondja a -szerző, – virulnának Bacchus és Venus templomai, a játékbarlangok, a -tingli-tanglik és a pornográf-irodalom; a szeszgyártás olcsón és -veszteséggel folyna, mert a «konzervativ kiválasztó» párt gazdagjai -fölöslegük egy részét beleölnék a lumpok torkába, az emberi faj -érdekében.» - -Kiviláglik mindebből bájos szelleme e társadalmi filozófiának, amely -szerint nem a haladás van az emberiség kedvéért, hanem az emberiség a -haladás kedvéért. - - -VII. FEJEZET. A társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye. - -Látszólag két ellentmondó törvényhez érkeztünk, amelyek egymás hatásait -ellensúlyozzák ugyanazon czél: a társadalmak fentartása érdekében. - -Bizonyos esetekben a mozdulatlanság vagy az újítások ellenzése kedvez a -társadalmi csoport fentartásának. Erről akkor van szó, mikor a -társadalmak össze nem illő elemekből alakultak ki és lappangó vagy nyilt -ellenségeskedések válságait élik. Ilyen esetben veszedelem minden -rázkódás, bárhonnan jöjjön is; sőt kerülni kell a leghasznosabb -rendszabályokat is, hacsak a legcsekélyebb megrázkódtatást vonják is -maguk után. Ez az oka annak, hogy az olyan bonyolult állam, mint -Ausztria, amelynek egyensúlya örökösen ingadozó, elvileg határozottan -konzervativ, minthogy minden változás jóvá nem tehető zavarokat -idézhetne fel benne. Ugyanez a konzervativizmus jelentkezik -mindannyiszor, amikor valamely társadalmi forma túléli saját -létjogosultságát, úgy hogy alkotó elemei hajlandók minden perczben -másfajta társadalmi kombinácziókba átlépni. - -Más esetekben, a társadalmi formák legszélső rugalmasságára van szükség -maradandóságuk érdekében. «Igy vannak azok a körök, – mondja Simmel, – -amelyeknek létét türik csak valamely terjedelmesebb csoport kebelében, -vagy amelyek csupán meg nem engedett utakon-módokon tartják fenn -magukat. Az ilyen társadalmak csak rendkívüli rugalmasságuknál fogva, de -azért elegendő szilárdságukat megőrizve, élhetnek meg az örökös -védekezés állapotában, úgy, hogy ha kell, alkalomadtán a védekezésből -gyorsan támadásba is átmehessenek és viszont. Arra van szükségük, hogy -beszivárogjanak valahogyan minden repedésbe, terjeszkedjenek vagy -összehúzódjanak a körülményekhez képest, és mint valami folyékony elem, -fölvegyenek minden elképzelhető alakot.» - -Simmel megjegyzi azt is, hogy az arisztokrácziák, bármifélék legyenek -is, nemesiek, családiak, világiak, stb., legkönnyebben maradhatnak -mozdulatlanok. Ellenben a középosztályoknak, amelyekhez szakadatlanul új -elemek járulnak fölülről is, alulról is, sokkal mozgékonyabb az életük. - -A történeti fejlődés folyamán, úgy látszik, nyomon követhetjük, – az -igaz, hogy hullámzásokkal, – az újítást ellenző befolyások fokozatos -csökkenését. A kezdetleges társadalmak törvénye a _status quo_, vagyis a -mozdulatlanság. A modern társadalmakban, a szabad vitatkozás uralma, a -kritikai szellem kifejlődése, a termelvények és gondolatok cseréjének -könnyűsége nemzetek és társadalmi csoportok között előmozdítják az -újításokat ellenző szellem háttérbe szorítását. - - -VIII. FEJEZET. A dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye. - -Láttuk, hogy minden kialakult társadalom arra törekszik, hogy tagjaira -értelmi és erkölcsi egyformaságot kényszerítsen rá. Ennek a törvénynek -egyik következménye az, hogy minden társadalomban többé-kevésbbé tudatos -dogmatizmus van. Ez alatt azt értjük, hogy minden szervezett -társadalomnak, nemzetnek, községnek, arisztokrácziának, osztálynak, -kasztnak, szüksége van arra, hogy higyjen önnönmagában, saját erkölcsi -és társadalmi értékében. Nietzsche szavai szerint, ez az önnönmagában -való hit a «gerincze» minden községnek. Minden társadalom ösztönszerű -szükségét érzi annak, hogy dogmává emelje saját tekintélyét, saját -fegyelmét, törvényeit és erkölcsét. A társadalmak keletkezésénél mindig -azt látjuk, hogy a társadalmi intézmények spontán isteni és szent -jellegüeknek tüntetik fel magukat. - -A társadalmi dogmatizmus háromféle lehet: vallási, metafizikai és -erkölcsi. - -A vallási dogmatizmus istenségnek tekinti a társadalmat, isteni lénynek, -amely felsőbbrendű az egyénnél, vagy legalább is úgy tünteti fel a -társadalmi tekintélyt, mint az isteni akaratnak a kifolyását. Gondoljunk -csak Bossuetre. – A gondolkozásnak ezt a formáját egyébként nemcsak -kizárólag teológiai politikusoknál találjuk meg. Megvan ez számos olyan -szocziológusnál is, aki látszólag független minden vallási kapcsolattól. -De ez utóbbiak ahelyett, hogy a társadalmi tekintélyt úgy fogják fel, -mint az isteni tekintély kifolyását és jelképét, ellenkezőleg az isten -fogalmát tartják a társadalomról való tapasztalati felfogásunk -metafizikai kifejeződésének. - -Mindenesetre vannak tagadhatatlan analógiák a társadalomról és az -istenről alkotott felfogásunk között. Simmel jól megvilágította ezt a -kérdést. Őszerinte: «A társadalmi tudományok fejlődése észrevétette -velünk minden vallási eszmében valamely társadalmi reálitásnak a -szimbolumát. Minden képzet, amely az Isten eszméjében, mint valami -imaginárius gyujtópontban, találkozik, levezethető azokból a reális -kapcsolatokból, amelyekben a társadalom az egyénnel van. A társadalom az -az egyetemes hatalom, melytől az egyén függ, aki egyben különböző tőle -és azonos vele. Az elmult és a jelenlévő nemzedékek képén a társadalom -egyszerre megvan az egyénben és az egyénen kívül. Meg nem magyarázott -akarásainak sokfélesége magában foglalja a lények mindennemű -küzdelmeinek az elvét, és a társadalom emellett mégis egység. A -társadalom felruházza az egyént erőivel, ugyanakkor, amikor megszabja az -egyén kötelességeit: a társadalom határozza meg az egyént és azt akarja, -hogy az egyén felelős legyen. Szóval minden érzést, minden gondolatot, -minden kötelezettséget, amelyet a teológia az egyénnek az Istennel való -kapcsolatából magyaráz, a szocziológia az egyénnek a társadalommal való -kapcsolatából magyaráz meg. Az erkölcs tudományában a társadalmat illeti -meg az istenség szerepe.»[79] - -Ezek az analógiák megmagyarázzák természetszerüen azt a társadalmi -platonizmust, mondhatnók, azt a társadalmi fétisizmust, amely a -társadalmat isteníti.[80] - -Máskor meg a társadalmi dogmatizmus metafizikai formát ölt. Ilyen a -formája Hegelnél. E szerint a filozófus szerint: az állam önmagában véve -észszerű; oly abszolút valóság, amely az egyén fölött való. Felségjoga -van az egyénnel szemben. Önmagában bennerejlő és isteni oknál fogva -létezik. «Isteni saját lényegében.» - -Erkölcsi formájában, a társadalmi dogmatizmus azt állítja, hogy az állam -legfőbb és védő működése erkölcsi működés: az igazságszolgáltatás. Azt a -hitet igyekszik uralomra juttatni az állam, hogy van a társadalomban, a -társadalom összességében, valami bennerejlő észelv, amely végül diadalra -juttatja azt, ami födi az igazságot, vagyis ami megfelel a dolgok -természetének, nemcsak a jelenben, hanem a jövendő, ma még nem létező -állapotban is. Az, amit a dolgok természetének mondanak, egyébként nem -más, mint a társadalom életszükségleteinek összessége, vagy más -szavakkal: az általános érdek. Az erkölcs voltaképpen nem egyéb, mint -társadalmi utilitarizmus. «Mikor azt látjuk – mondja Novicow, – hogy az -események fordulata véleményünk szerint megfelel a dolgok természetének, -akkor azt mondjuk, hogy a jó diadalmaskodik. Mikor azt látjuk, hogy az -emberi intézmények aszerint rendezkednek el, a mi véleményünk szerint -megfelel a dolgok természetének, akkor azt mondjuk, hogy az -_igazságosság_ diadalmaskodik.»[81] - -Mennél jobban vizsgáljuk a különféle társadalmak erkölcsi kodexeit, -annál jobban látjuk, hogy azok nem egyebek, mint a társadalmi -életszükségletek szublimizácziója, mint a kollektiv egoizmus -imperativusza. - -Szóvátehetjük itt azt az ellentétet, amely úgyszólván mindenkor fennáll -a társadalmi berendezkedések látszólagos moralizmusa és reális -immoralizmusa között. Machiavelli valószínűleg megformulázta minden -kormányzás politikáját, mikor megformulázta saját _fejedelmének_ a -politikáját. «Az, ahogyan élünk, oly távol esik attól, ahogyan élnünk -kellene, hogy az, aki azt, ami történik, annak fogja fel, aminek -történni kellene, inkább saját romlását, mint saját fentartását idézi -elő, mert annak az embernek, aki azt vallja, hogy mindenesetre jó akar -lenni oly sok más ember közepette, aki nem jó, előbb-utóbb el kell -vesznie. Szükséges ennélfogva, hogy az a fejedelem, aki fenn akar -maradni, arra használja fel tehetségét, hogy ne legyen jó, hogy -tehetségét úgy használja fel, ahogy azt a szükségszerűség megkivánja. Ha -mindent fontolóra veszünk, az, ami erénynek látszik, ha gyakorolja, -tönkreteszi őt; ellenben az, ami bűnnek látszik, nem egyéb, mint saját -biztosságának és szerencséjének az oka.»[82] Az a társadalom, amely első -sorban saját magát akarja fentartani, nem ismer el voltaképpen semmiféle -kötelességet az egyénnel szemben. Pedagógiákat gyárt magának, amelyeknek -az a rendeltetésük, hogy a kellő mértékben illúziót ébresszenek az -egyénben. - -A társadalmi dogmatizmus spontán formája nem egyéb, mint a -közvéleménynek, ennek az egyre hatalmasabb kultuszú istenségnek, a -tekintélyi és szakértői bölcsesége. – Az újítások ellenzése és a -konzervativizmus, a személyiségek gyülölete és az intézmények vak -tisztelete: ime ezek a közvélemény lényeges alkotó elemei. - -Néhány szóval megemlékezünk most még arról a törvényről is, amelyet a -társadalmi _optimizmus_ törvényének neveztünk. Ez a törvény nem egyéb, -mint a társadalmi dogmatizmus egy formája. A társadalmi csoportnak az az -érdeke, hogy megakadályozza a társadalmi pesszimizmus minden tanának a -terjesztését, mert ez arra alkalmas, hogy előmozdítsa az elégületlenség -általánosítását vagy a társadalmi elv iránt való bizalmatlanságot. - -A társadalmi csoport Leibniz szerint azt akarja: «hogy senkise tartozzék -bele egykönnyen az elégületlenek tömegébe, abban a respublicában, ahol -él.» Azt akarja, hogy mindenki azt higyje, hogy minden a legjobban van -úgy, ahogy van, a legjobb társadalomban. Az egyént meg kell győzni -arról, hogy a társadalom oly boldogság igéretét nyujtja neki, amelyet -csak az ügyetlenek és a gyöngék szalasztanak el. Minthogy az egyén -természetesen nem sorozza magát e két kategória egyikébe sem, hajlani -fog a cselekvésre azzal a naiv és hasznos bizakodással, amelyet szívesen -lát a társadalom az egyén lelkében. Az eszménykép az volna, hogy az -egyént annyira áthassa a társadalmi mechanizmus tökéletességébe vetett -hit, hogy még az esetben is, ha vereséget szenved, vereségét ne -tulajdonítsa másnak, mint saját magának és ne tulajdonítsa soha a -társadalomnak. - -A társadalmi optimizmus e törvényével van kapcsolatban az a tény, hogy a -_filiszter_, vagyis a tökéletes egyformaság híve, az, akit teljesen -áthatnak az orthodox társadalmi doktrinák, egyhangúlag hitetlenkedik a -pesszimista írókban. A filiszter személyes sértésnek fogja fel az -emberiség és a társadalom pesszimista felfogását. Az ő szemében a -társadalmi pesszimisták formátlan vagy megsavanyodott és mindenesetre -goromba lelkek.[83] - - -IX. FEJEZET. A társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság -törvénye. – A társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés. - -A társadalmi formaságok törvénye belekapcsolódik abba, amit a társadalmi -dogmatizmusról mondtunk. – Mint minden dogma, a társadalmi dogmák is -bizonyos konvenczionális és czeremóniás szertartásokban testesülnek meg, -amelyek azt alkotják, amit Tolsztoj a világ vallásának mondana. Minden -társadalom, főkép ha arisztokratikus, vagy annak hiszi magát, elfogad -egy tömeg szokást, formaságot, világi szertartást, amely ránézve fontos -eszköze az összfentartásnak. Ha valaki mulatságból megtartaná afféle -könyv filozófiáját, aminő Staffe báróné könyve _(Règles du -savoir-vivre)_, akkor valószínűleg rájönne, hogy e szabályok szelleme -nem egyéb, mint féltékeny osztály-konzervativizmus. - -A nőknek e téren fontos szerepük van. A nő konzervativ és féltékeny -őrzője az etikettnek. Ő az, aki az úgynevezett «világot» kormányozza. A -«hölgy» hatalma a polgári világban egyszerre rejtett és mindenható. -«Megállapítom, – írja egy korunkbeli publiczista, – a nők rengeteg -többségénél a hierarchia osztályozásainak és etikettjének makacs -babonaságát. Akármilyen rangú legyen, akármilyen legyen a toilette-je, -kapard meg a nőt és kibújik belőle a «_delnő_», Schopenhauer rettentő -delnője, azzal a makacs és beteges elfogultságával, hogy egyenlőnek -mutassa magát egy másik nővel, aki magasabbrendűnek hiszi magát, és -dühösen tiltakozik az ellen, hogy egy kalap alá vonják egy harmadik -nővel… aki egyenlőnek akar látszani vele. Milyen mániákusan választja ki -és szabályozza toilette-jének, háztartásának és budgetjének minden -részletét, hogy társadalmi magasabbrendűségét bizonyítsa vagy -színlelje.» - -«Ha jobban belemélyedek ebbe a kérdésbe, ebben látom a polgári lélektan -tünetét, szimbolumát és foglalatját. A világi hiúság elvei uralkodnak -egyaránt a toilette-en, a czeremóniákon és a legkomolyabb dolgokon: a -házasságon, a kapcsolatokon, a nevelésen, a pályaválasztáson, az élet és -a boldogság programmján. A nők ugyanazon eszménykép szerint ítélnek meg -egy nagy embert és választanak ki egy kalapot. Ez a szellemi állapot -érthetetlenné és gyülöletessé tesz a szemükben minden olyan átalakulást, -amely a dolgok rendjét felbontaná és újra osztályozná, amely felborítaná -a konvenczionális hierarchiát, a nők vallását és életét.»[84] - -A _társadalmi formaságok_ törvényéhez kapcsolódik mindjárt az a törvény, -amelyet a _csoporthazugság_ törvényének neveztünk. - -Minden csoport tudatosan óvja azokat az illúziókat és konvencziókat, -amelyek hasznára válnak saját társadalmi presztizsének a fentartására. -Max Nordau csodálatosan elemezte azokat a konvenczionális hazugságokat, -amelyekkel a társadalom elámítani igyekszik az egyént. - -Ezek a kollektiv hazugságok sokkal nagyobb számúak és sokkal -hatalmasabbak, érvényesülésük a történelem folyamán sokkal -szakadatlanabb és fontosabb, semhogy egyszerű tényt lássunk csak bennök, -nem pedig igazi törvényt: _a társadalmi őszintétlenség törvényét_. Mint -a küzdelem, amelynek egyik oldala csak, a hazugság is integráns része a -társadalmi szervezkedésnek. - -Sighele azt állítja, hogy a hazugság társadalmi funkcziójának fontossága -oly mértékben növekszik, a mily mértékben a czivilizáczió fejlődik. Ő -szerinte két tipusa van a czivilizácziónak: az erőszakon épült -czivilizáczió és a doluszon épült czivilizáczió. A második mai polgári -társadalmunkban éli virágkorát. Bevezetésében A. Menger könyvéhez -(_Droit au Produit intégral du Travail:_ Jog a munka teljes -eredményéhez), Ch. Andler kifejt egynéhányat ezek közül a hazugságok -közül: «Az érvényben lévő törvénykönyvek, – mondja Ch. Andler, – -elnyomják a szegényt; kihagyták elfogultságaikból a nincsetlen -osztályokat. Bár az elnyomatást szentesítik, ennek eszközeit egyébként a -méltányosság aforizmáinak képmutatása alá rejtik. Kijelentik, hogy -_minden ember egyenlő a törvény előtt_, csakhogy ugyanazok a jogok nem -lehetnek egyformán hatékonyak azoknál, akiknek van valamijök és azoknál, -akiknek nincs semmijük. Azt mondják, hogy _senkit sem véd meg a törvény -nem-ismerése_, mintha a gyakorlatban azok, akik nem tanulmányozzák -hivatásszerűen a törvényes eljárást, ismerhetnék annak minden -csinját-binját. Ennek az a következménye, hogy a gazdagok könnyen -eligazodnak a törvények szövevényében, mert jogcsavaró törvénytudókat -fogadnak maguk mellé, akiket megfizetnek. De a szegény eltéved a -sűrűségben, ahol kifosztják, ahol megfojtják, és ahol a legkisebb -vigyázatlanságot úgy büntetik, mint a bűntényt. Az állam ekként -igazságszolgáltatásának bonyolult készülékét, a mely részben brutális -fájdalmakkal van felfegyverezve, csupán a gazdagok rendelkezésére -bocsátja.» - -Minden filozófiai és erkölcsi dogmatizmusban, minden társadalmi -gyámkodásban és fegyelemben rengeteg része van a konvencziónak és a -hazugságnak. - -Valami képmutató megvetését látjuk mindannak, – írja Nietzsche, – amit -az emberek valójában a legfontosabbnak tekintenek: _minden, őket -legközelebbről érintő dolognak_. Például ezt mondják: «Azért eszünk -csak, hogy éljünk», – oly borzalmas hazugság ez, mint az a másik, amely -gyermekek nemzését emlegeti minden gyönyör igazi czéljakép. - -– Viszont, a «fontos dolgok» nagy megbecsülése úgyszólván sohasem -egészen őszinte: a papok és a metafizikusok ugyan hozzászoktattak -bennünket ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről képmutatóan túlzó -_nyelvezettel_ beszéljünk, de nem sikerült nekik megváltoztatniok az -érzést, amely e fontos dolgoknak nem tulajdonít akkora fontosságot, mint -azoknak a lenézett dolgoknak, amelyek bennünket legközelebbről -érintenek. – Borzasztó következménye ennek a kettős képmutatásnak az is, -hogy a bennünket legközelebbről érintő dolgokról, például az evésről, -alvásról, az öltözködésről, a társadalmi kapcsolatokról, nem -elmélkedünk, nem reformáljuk őket folytonosan, elfogultságoktól menten -és _általánosan_, hanem minthogy ezt az ügyet kicsinyelni szoktuk, -értelmi és művészi figyelmünket nem pazaroljuk rá; annyira, hogy míg -egyfelől a megszokás és a léhaság könnyű diadalt arat a megfontolatlan -elemen, például a tapasztalatlan ifjúságon, addig másfelől az a -körülmény, hogy szakadatlanul megszegjük a test és a szellem -legegyszerübb törvényeit is, valamennyiünket, fiatalokat és öregeket -egyaránt, szégyenletes függésbe és szolgaságba sodor, abba a függésbe, -amely voltaképpen fölösleges, függésbe az orvosoktól, professzoroktól és -lelkiatyáktól, akiknek nyomása mindig érvényesült és érvényesül még most -is, az egész társadalomra.[85] - -Máshelyütt szokott csúfondároskodásával ostorozza Nietzsche azoknak a -moralistáknak a képmutatását, akik «úgy tesznek, mintha nézeteikhez -hideg, tiszta, mennyei ártatlanságú dialektika önkénytelen eredményeként -jutottak volna el, holott voltaképpen előre felállított tételt -védelmeznek, fáradságosan összekeresgélt motivumokra támaszkodva… Az -öreg Kantnak épp oly rideg, mint szemérmetes tartüfködése, amelylyel -rácsábítja az olvasót a dialektika félreeső útjaira, amelyek az ő -«kategorikus imperativus»-ához visznek, vagy inkább ragadnak, ez a -látvány nevetésre készt bennünket, finom érzésüeket, akiknek vajmi -csekély mulatságunk telik abban, hogy öreg moralisták és -erkölcsprédikálók ravasz kajánkodásait fölfedjük.»[86] - -A társadalom annyira ragaszkodik azokhoz a nézetekhez, és -konvencziókhoz, amelyeket hasznosoknak ítél a saját fenmaradása -érdekében, hogy talán legjobban gyűlöli és legveszedelmesebbnek tartja -az emberi tipusok közül a dilettánst és az őszintét; mert az egyik -megveti, a másik visszautasítja azt, hogy részesévé legyen az általános -hazugságnak. - -Befejeztük immár a fentartás főtörvényeinek felsorolását, amelyeket -véleményünk szerint ki kellett emelnünk a társadalmak életében. E -törvények hatása minden szervezett társadalmat akkora tétlenségi erővel -ruház fel, amelynek következtében a társadalom saját tömegénél fogva -megmarad, s amelyet rákényszerít azokra is, akiknek esetleg kedvük volna -fenmaradása ellen törni. «Ezeket a nagy testeket, – mondja Descartes, – -túlságosan nehéz fölemelni, ha lezuhantak, vagy megállítani, ha -kimozdultak a helyükből, és összeomlásuk csak nagyon heves lehet.»[87] - -Ez a társadalmi tétlenségi erő, úgy, mint a fizikai tétlenségi erő, -tisztára amorális, vagy legalább is nem ismer el más erkölcsi törvényt, -mint a létfentartás törvényét: a törekvést a fenmaradásra. Az -önfentartás e törvényei teljes erejében nyilvánvalóvá teszik azt az -ellentétet, amely a társadalom és az egyén, mondhatjuk a társadalom és -az erkölcs között van. E törvények szelleme Machiavelli tételében -foglalható össze, aki azt hitte, hogy nagy különbséget kell -megállapítania az egyén és az állam között az erkölcsiség dolgában, -amennyiben az egyénnek mindent fel kell áldoznia az erényért, míg az -államnak mindent, még az erényt is, saját fentartásáért kell -feláldoznia. A társadalom üdve – ez a legfő törvény. - -Kérdezhetjük, hogy ha a társadalom érdeke és joga ennyire ellentétes az -egyén jogával, akkor a társadalmak hogyan maradhatnak fenn? A felelet -erre az, hogy ha a társadalmi szervezettség lenyomni és elnyomni -törekszik is a független és energikus egyéniségeket, többé-kevésbbé -közvetetlenül előnyben részesíti a társadalmi képességeket és a -középszerűségeket. Egész tömeg szűkkeblű, formalisztikus szabályt, -szegényes konvencziót, zsarnoki elfogultságot állapított meg, amely a -középszerűek és az úgynevezett «élelmesek» kezében egytől-egyig -fegyverré válik a felsőbbrendű egyéniségekkel szemben. A szervezett -társadalom mindig a maga pártján fogja találni a középszerűek tömegét; -mert a szabályok, amelyeket alkotott, szándékosan, jutalomban részesítik -a középszerűséget.[88] - - - - -NEGYEDIK KÖNYV A TÁRSADALMAK EVOLUCZIÓJA - - -I. FEJEZET. Az «evoluczió» szó értelme a szocziológiában. – Az -evoluczió és az okozatosság törvényeinek megkülönböztetése. - -Mindenekelőtt meg kell egyeznünk most az _evoluczió_ szó értelmében. - -Vannak filozófusok, akiknek véleménye szerint az _evoluczió_ szó -szükségképpen magában foglalja valamely czélnak a gondolatát. Mikor -társadalmi evoluczióról beszélnek, hozzáértik, hogy az emberiség mai -állapotánál tökéletesebb állapot felé halad. Ez a finalista felfogás. - -Mások szerint az _evoluczió_ szó rokonértelmű a fejlődéssel vagy -átalakulással, anélkül, hogy valamiféle czél-fogalmat fűznének hozzá. -Ebből a szempontból fogjuk mi is vizsgálni a társadalmi evoluczió -törvényeit. - -Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy kiküszöbölünk minden teleologiát a -társadalmi evoluczióból. Az ember mindig többé-kevésbbé tisztán -felfogott czélok felé tör. E czélok jelentkezése az emberek -gondolatvilágában épp oly reális tény, mint bármi más, és lehetetlenség -volna, hogy ezt számításba ne vegyük. - -Ebben a teljességgel relativ értelemben hiszszük, hogy a teleológiának -van szerepe a szocziológiában. Mikor elvetjük a _finalitás_ gondolatát, -ezzel azt akarjuk mondani, hogy véleményünk szerint lehetetlen -_abszolut_ czélt – jólétet vagy tökéletességet – kitüzni, amely felé az -emberiség törekednék, és ily módon lehetetlen kritériumot megállapítani, -amelynek segítségével az emberiség irányváltozásait és különböző -mozdulatait értékelhetnők, efféle abszolut czélra vonatkoztatva. Az -ilyen kísérlet társadalmi dogmatizmusra vinne, amelyet hamisnak és -veszedelmesnek tartunk elméletben és gyakorlatban egyaránt. És amikor a -haladásról fogunk beszélni, ezt a szót is teljesen relativ értelemben -fogjuk használni. - -Mikor a társadalmak fejlődésének tanulmányozásával kezdünk foglalkozni, -először is meg kell különböztetnünk az evoluczió törvényeit és a -_kauzáczió_ (okozatosság) törvényeit. A törvények e kétfélesége megfelel -a történetíró és az analitikus kettős szempontjának, a dinamikai és a -statikai szempontoknak. A történetírót az a változás lepi meg, amely a -társadalmak életében végbemegy; s a történetíró legsürgősebb feladatának -azt tekinti, hogy e változások evolucziós törvényét fölfedezze. Az -analitikust az érdekli, ami a társadalmi tüneményekben nem változik: a -változatlan elemek és törvények. Ezek a tényezők mindenkor azonos módon -működnek a társadalmak életében, életük történetének bármely mozzanatát, -bármely fázisát vizsgáljuk is. Az evoluczió törvényei révén oly -megismeréshez jutunk el, amely teljességgel leíró. Az okozatosság -törvényeinek magyarázó jellegük van. Mert az evoluczió folyamán történő -változások, bármily különfélék legyenek is, azoknak a nemváltozó -tényezőknek a hatása alatt mennek végbe, amelyekre az okozatosság -törvényei vetnek világosságot. Némely szocziológus szerint a -szocziológiának főképp az evoluczió törvényeire kell a figyelmét -irányítani. Mások szerint, pl. Tarde szerint, az okozatosság -törvényeinek a megismerése a legérdekesebb feladat. Egy másik különbség: -míg az evoluczió törvényei – amelyek lényegükben szükségszerűek, – a -szocziológiába abszolut fatalizmust visznek bele, addig az okozatosság -gondolata, amely nagy teret enged az egyéni működésnek, legalább relativ -esetlegességet visz bele a tudományba. - -Emlékezzünk meg előbb röviden azoknak a szocziológusoknak az -elméleteiről, akik az evoluczió törvényeinek alapjára helyezkedtek. Ezek -a szocziológusok arra törekedtek, hogy a társadalmi átalakulásokban -fölfedezzenek valami olyat, ami periódikus vagy legalább is szabályos. -Ilyesmi volt annak a nagy cziklikus esztendőnek az antik fogalma, -amelynek beteltével, úgy a társadalmi világban, mint a természet -világában, minden ugyanabban a rendben újra ismétlődik. Vico -_ricorsi_-ja voltaképp nem egyéb, mint a cziklikus ismétlődések e régi -fogalmának fölelevenítése. Számos modern szocziológusban hasonlóképpen -megvan az a törekvés, hogy a társadalmi tényeket oly fejlődési -formulákba szorítsa bele, amelyeknél fogva azok kénytelenek volnának a -maguk nagy tömegében – jelentéktelen változásokkal – megismétlődni. - -Hegel azt hiszi, hogy az egész társadalmi folyamatot beleszoríthatja az -ő háromságsorozatába. H. Spencer egyetlen törvény, az integratio és -disintegratio törvénye alá hajtja a társadalmi fejlődést valamennyi -formájában: a nyelvi, vallási, politikai, gazdasági, erkölcsi, -eszthétikai fejlődést egyaránt. - -A. Comte számára az emberiség egész története a két közbenső stádiumon -keresztül a pozitivizmus végleges korszaka felé közeledik. - -Durckheim szerint az általános társadalmi fejlődés abban áll, hogy a -társadalmak a mechanikus szolidaritás tipusából átalakulnak az organikus -szolidaritás tipusává. - -Sighele szerint az emberi csoportok az elmosódottság, névtelenség és -meghatározatlanság állapotából a világosság, meghatározottság, -szervezettség állapotába fejlődnek. Azt a törvényt állítja fel, hogy a -csoportok tömegből szektává, kaszttá, osztálylyá, állammá fejlődnek. -Miután ezt a törvényt kifejtette, így végzi: «Az a rövid szemle, amelyet -a különböző társadalmi csoportok pszichológiáján tartottunk, remélem, -elegendőképpen igazolja, hogy a modern állam az a végleges és -legtökéletesebb forma, amelyhez a kezdetleges emberek tömege hosszú időn -át eljutni törekedett. – Az evoluczió törvénye, amely épp úgy uralkodik -a társadalom világában, mint más egyebütt, megmagyarázza ezt az -analógiát a két legszélső tipus között, amelyekben az első tekintetre -látszólag nincsen semmi közös.»[89] Mind e felfogásoknak az a közös -jellemző vonásuk, hogy egyoldalúak. Minden részlettényt valamely -állítólagos törvénynyel magyaráznak, amely az összesség tüneményeit arra -kényszeríti, hogy egy bizonyos értelemben fejlődjenek. Ily módon a -_kicsit a nagygyal, a részletet a nagy egészszel_ magyarázzák. - -Vannak szocziológusok, akik a magyarázatnak ezt a módszerét nagyon -hipothétikusnak és túlságosan kizárólagosnak találják. Ez utóbbiak -többre becsülik az analizist a szinthézisnél; ahelyett, hogy a nagyról -szállnának le a kicsinyhez, arra törekszenek, hogy a kicsiről -emelkedjenek fel a nagyig. «Én az együttesség hasonlóságait, – írja -Tarde, – apró, elemi akcziók felhalmozásával, a nagyot a kicsivel, az -egészet a részlettel magyarázom. A látásnak ez a módja arra van hivatva, -hogy létrehozza a szocziológiában ugyanazt az átalakulást, amelyet a -matematikai tudományokban létrehozott az integrál- és -differencziálszámítás bevezetése.»[90] Ez a felfogás im hát nem tagadja -azt az egyöntetűséget, amely meglehet az együttességekben, de azt -állítja, hogy ezt az egyöntetűségét, a társadalmi evolucziónak ezt a -végleges túlsúlyát csakis egyéni kezdések és utánzások sorozatával lehet -megmagyarázni. Ez a magyarázat sokoldalú, sokirányú, egyéni. - -«A társadalmi evoluczió teremtő erői nem egyebek, mint azok a -kezdeményezések, amelyek, szakadatlanul halmozódván és kölcsönösen -felhasználván egymást, egységbe és rendszerbe olvadnak össze, s -amelyeknek nagyon is reális dialektikus lánczolódása, nem minden -tekervény nélkül, mintha homályosan visszatükröződnék a népek -evolucziójában… És ha visszamegyünk e nagy tudományos és ipari áramlatok -igazi forrásához, mindegyikben lappangó vagy ünnepelt lángelmék -agyvelejére bukkanunk, amelyek új igazsággal, új cselekvési móddal -gyarapították az emberiség százados hagyományát, és amelyek, e morzsák -segítségével, harmónikusabbakká tették az emberek kapcsolatait, -kifejlesztvén gondolataik közösségét és erőfeszítésük együttes -munkálkodását.» - -Mi a magunk részéről elfogadjuk azt az individualista magyarázatot, -amelyet Tarde ad a társadalmi evolucziónak. Mert hiszünk mindenekfölött -az _egyénnek_, mint tényezőnek az értékében. Nem bizunk az olyan -evoluczióban, amelyet filozófiai entitássá emeltek, s amely független a -tényektől, előbbvaló és följebbvaló, mint az egyének. – Sok aktuális -társadalmi filozófia és különösen Marxnak a filozófiája, nem kerülte ki -ezt a szirtet. Marx, czúfolván Proudhon franczia idealizmusát és a -gondviselés fogalmához való folyamodását, valahol ezt mondja: «A -gondviselés az a gőzmozdony, amely nagyobbat lendít Proudhon filozófiai -batyúján, mint tiszta és elgőzölgő esze.»[91] Valóban el kell ismernünk, -hogy a hégeli és marxi filozófiában az _evoluczió_ épp oly kényelmes, de -épp oly felszines szocziológiai magyarázó eszközül szolgál, mint -Proudhonnak a gondviselése. - - -II. FEJEZET. A társadalmi evoluczió megértésének két módja. - -Különbséget kell tennünk a társadalmi evoluczió elképzelésének két -lehető módja között. - -Vannak tárgyilagos törekvésű szocziológusok, pl. Durckheim, akik -valamely társadalom vagy társadalmi forma evoluczióját teljesen gépies -és külsőleges dialektika szerint igyekeznek vázolni. Mások ellenben, -főként azok, akik, mint Tarde, alárendelik az evoluczió törvényeit az -okozatosság törvényeinek, teleológikus és ideologikus dialektika alapján -fogják fel ezt az evolucziót. - -Az első esetben, meghatározott társadalmi tényekből, szokásokból, -meggyőződésekből, stb. indulnak ki, és ezeket kombinálván, iparkodnak -megmagyarázni más társadalmi tények alakulását és evoluczióját, amelyek -az előbbieknek eredői. Jó példáját találjuk ennek a dialektikának abban -a czikkben,[92] amelyben Durckheim megpróbálja megmagyarázni, hogy a -kezdetleges emberiség három társadalmi tényéből: a _totemben_ való -hitből, a _tabuban_ való hitből és a havitisztulás _tabu_ jellegében -való hitből, az idők során kifejlesztett szinthézis alapján hogyan -támadt először is a totem-hivő törzs exogámiája (vagyis más törzsből -való házasodása) és azután mint ennek az exogámiának egyik -következménye: a vérfertőzés tilalmának ma létező erkölcsi parancsa. - -Ime, semmi teleológia, semmi ideológia; semmi más, mint egy társadalmi -tény keletkezése más társadalmi tények segítségével. «Ily módon, – írja -Durckheim, – elkerüljük annak a módszernek a tévedését, amely úgy fogja -fel a társadalmi tényeket, mint meghatározott fogalmak logikus és -teleológikus kifejlesztését. Hiába analizáljuk a rokonsági -kapcsolatokat, _in abstracto_, nem találunk bennök semmit, ami oly -mélységes összeférhetetlenséget vonna maga után egyrészt köztük, -másrészt a nemi kapcsolatok között. Azok az okok, amelyek ezt az -antagonizmust meghatározták, a rokonsági kapcsolatokon kivül esők. A -_kollektiv képzeteknek ez a kialakulása_, ami a szocziológiának is -tárgya, nem abban áll, hogy bizonyos alapeszmék fokozatosan -megvalósulnak, amelyeket eleinte tapasztalásból merített képzetek -elhomályosítanak és elfátyoloznak, amelyek azonban lassacskán -megszabadulnak ez utóbbiaktól, hogy mindegyre tökéletesebben -kialakuljanak. Ha új állapotok állnak elő, ez «jórészt azért történik, -mert régi állapotok csoportosultak és kombinálódtak… Az eredő valóban -több, mint ok, és inkább magyarázatra szorul, mintsem magyaráz. A mi -erkölcsi felfogásunk oly erkölcsi szabályokból ered, amelyek szemünk -láttára érvényesülnek.» - -Vajjon a társadalmi evoluczió elképzelésének e két módja közül melyiket -kell választanunk? Durckheim tárgyilagos és gépies dialektikus -módszerét, avagy azoknak az ideológikus módszerét, akik azt hiszik, hogy -minden társadalmi evoluczió mélyén eszme van, amely kifejlődik, -megtisztul és kiszélesedik; czél van, amely eleinte homályos és -úgyszólván fátyolozottan valósul meg és csak fokozatosan alakul ki -tisztán? A mi véleményünk szerint lehetetlen száműzni a szocziológiából -az _eszmét_, mint tényezőt, a _czélt_, mint tényezőt, a szó teljesen -viszonylagos értelmében. - -A legvégső elemzés szerint eszmék és czélok vezetik a társadalmi -fejlődést, eszmék, amelyek eredetükkor homályosak, de idővel egyre -jobban tudatosakká válnak. - -Durckheim maga is elismeri ennek az eszmei és czélszerűségi tényezőnek a -lappangó meglétét. Miután kimutatta, hogy a totemes meggyőződések hatása -alatt a törzs tudatának sikerült a _clant_ a vallási és erkölcsi élet -területévé fejleszteni és az exogámiát elrendelni, amely módot nyujtott -az egyéni érzékiségnek arra, hogy a clanon kívül elégüljön ki, Durckheim -hozzáteszi: «Kétségtelen, hogy a szenvedély és a kötelesség közötti örök -ellentét talált volna módot minden esetre arra, hogy érvényesüljön, de -más formát keresett volna. Nem a nemi élet keretén belül választotta -volna ki, hogy úgy mondjuk, támadó pontját.» Ez a vallomás más-e, mint -valamely czélszerűségi elv kertelő elismerése? Vajjon nem valamely -czélszerűségi gondolat vagy öntudatlan érzés diktálta-e a clannak az -exogámia parancsát, mintha ebben látta volna egyik nélkülözhetetlen -eszközét saját biztosságának és boldogulásának? Az exogámia létjoga, még -Durckheim hipotézise szerint is, voltaképpen czélszerűségi és vitális -parancs lett volna. - -A teleológiát tehát véleményünk szerint bajos volna teljesen -kiküszöbölni a szocziológiából, föltéve, hogy a szónak nem _erkölcsi_ -értelmet tulajdonítunk, ami szükségképpen mindig konvenczionális valami, -hanem vitális értelmet. - -Ehelyütt megjegyezzük egyébként, hogy Durckheimnek állítólag tárgyilagos -dialektikája voltaképp sokkal kevésbbé tárgyilagos, mint ő maga véli, -sőt néha meglehetősen veszedelmes is. Durckheim czikke, amelyet az imént -idéztünk, jórészt Fraser _(Totemism)_ adatain épült, aki akkor elfogadta -a totemes clan exogámiáját. - -Ma, Fraser, a _Fortneightly Review_ (1899) egy czikkében: _The Origin of -Totemism_ (A totemizmus eredete) és _Observations on central-australian -Totemism_ (A középausztráliai totemizmusról) czímű munkájában rátér újra -régi elméletére és teljesen felforgatja, legalább is amennyiben a -totemes clan exogámiájára vonatkozott. Szerinte ma az az igazság, hogy: -«A totemes csoport, hagyományainak megfelelően, valószínűleg _endogám;_ -sőt néha kötelező is ugyanazon csoport tagjai között a nemi -kapcsolat.»[93] A totemes clannak ez az újabb magyarázata, ha pontos, -nyilván teljesen lerontja Durckheim elméletét, amelynek az az -alapgondolata, hogy: «az exogámia kötelező a totemes clanra nézve.» - -A két dialektika, az úgynevezett tárgyilagos és az ideológus és -teleológikus dialektika közül mi már csak inkább a másodikat fogadjuk el -biztosabb módszernek a társadalmi evoluczió rekonstrukcziójának -munkájában. - - -III. FEJEZET. Az utánzás és a vele kapcsolatos törvények. - -Mikor a társadalmak életéről beszélünk, egyszerre számba kell vennünk -úgy az okozatosság, mint az evoluczió törvényeit. Az utóbbiak alá vannak -rendelve az előbbieknek. Vizsgáljuk meg tehát az okozatosság -főtörvényeit, az evoluczió törvényeivel együtt, melyek az előbbieknek -következményei. - -Tarde az okozatosságnak három főtörvényét állítja fel. Ezek: 1. az -utánzás törvénye; 2. az ellenkezés törvénye; 3. az alkalmazkodás -törvénye. E három törvény szerint hatnak és hatnak vissza egymásra -kölcsönösen az egyéni tudatok a társadalmi életben. - -A találékonyság és az utánzás korrelativ kifejezések. A társadalmi -átalakulások oka egyéni kezdeményezésekben rejlik, amelyek ezernyi meg -ezernyi példában utánozódván és ismétlődvén, megújítják a világ -ábrázatát. Alig lehet eléggé értékelni az utánzásnak ezt a halmozó és -sokszorozó hatását. Balicki megjegyzi, hogy az az izgató hatás, amelyet -a nem egyenlő és egymás fölé rendelt csoportok egymásra tesznek, nem -kölcsönös sugallásnak a hatása, hanem egyoldalú sugallásé, egyfelől -presztizs és tekintély, másfelől jelentéktelenség és alázatosság állván -egymással szemben. Tarde szerint az utánzás törvénye felülről lefelé -hat; de kivételesen alulról fölfelé is hathat. Egyébként az utánzások -kereszteződnek; ugyanaz az ember lehet bizonyos szempontokból feltaláló, -más szempontokból pedig utánzó. - -Nietzsche felfogásában az egyéni kezdeményezésekről nem egy analógia van -Tarde felfogásával. De Nietzsche Tardenál mélyebben, véglegesebben -megkülönbözteti a kezdeményezőket és az utánzókat, a találékony -szellemeket és a nyájösztönű természeteket. Egybevág ez voltaképpen az -urak és rabszolgák nietzschei megkülönböztetésével. Az «úr», a nemes -természet, meg tudja ragadni a kezdeményezést anélkül, hogy egy -pillanatig is tartana mások véleményétől, mert – így mondja Nietzsche – -az «uraknak» az a mivoltuk, hogy _értékeket teremtenek;_ ellenben a -nyájösztönös szellemek nem tesznek szert csak oly értékre, amelyet -másoknak köszönhetnek. Megvárják mások ítéletét, hogy ők maguk is -ítéletet formáljanak. Ez a szolgaságnak talán legnyomorultabb formája. -«Csodálatos atavizmusnak kell tulajdonítanunk azt a tényt, – mondja -Nietzsche, – hogy a közönséges ember, még ma is, _várja_ másoknak róla -való véleményét, hogy aztán ösztönszerűen alá vesse magát e véleménynek; -még pedig nemcsak a «jó» véleménynek, hanem még a rossz és igaztalan -véleménynek is (gondoljunk csak arra a tömeges értékelésre és -önlebecsülésre, amelyben a jámborkodó asszonyok részesülnek gyóntatójuk -részéről, és amelyben általában a hivő keresztény részesül egyháza -részéről.»[94] - -Miután általánosságban jeleztük az utánzás tényét, lássuk most, melyek a -társadalmi evolucziónak vele kapcsolatos törvényei. Ezek a törvények a -következők: 1. a szokásnak divattá válása; 2. az egyoldalúságnak -kölcsönösséggé válása; 3. a visszatérhetetlenség törvénye a -történelemben; 4. a fokozatos asszimiláczió törvénye. - -Az utánzás erejét könnyű megállapítani a kezdetleges társadalmakban. -Vannak szocziológusok,[95] akik fölvetették azt a kérdést, vajjon az -utánzás ereje nem csökken-e a czivilizáczió növekvésével? Nem kevesebb-e -az utánzás a modern társadalmakban, mint a kezdetleges társadalmakban? A -felelet nem nehéz. Az igazság az, hogy az utánzás nem kevesebb, hanem -másforma. Kevésbbé utánozzuk elődeinket, de jobban utánozzuk -kortársainkat, különösen az idegeneket. Kevesebb embert utánozunk -mindenben, de többet utánozunk valamiben… Szóval, a _divat_ uralma -foglalta el a _szokás_ uralmának a helyét. A divat és a szokás harcza -rejlik tán a mélyén minden harcznak a konzervativ és a liberális pártok -között. Tarde, aki a szokás divattá válásának ezt a törvényét -felállítja, megjegyzi azt is, hogy igaz, hogy a divat maga is szokássá -igyekszik jegeczesedni, s így talán ama _ricorsi_ egyikével állunk -szemben, amelyekről Vico beszél. Azt hiszi Tarde, hogy bizonyos fajta -ritmus naturalizálni törekszik az importált czikkeket, az idegenből -eredő szokást felruházni igyekszik az autochton gyakorlás erejével, s -ekként a kozmopolitizmusból igyekszik bennünket átvezetni a -tradiczionalizmusba. Ezzel szemben Durckheim azt állítja, hogy az a -társadalom, amely egyszer kiszabadult már a tradiczió tekintélyének -jármából, soha többé nyakába nem veszi ezt a jármot. - -A mi véleményünk szerint Tarde ellen fel lehetne hozni azt az -ellenvetést, hogy van sok olyan divat, amely eltünik, alighogy -megszületett, és nem ér rá szokássá kristályosodni. - -Az evolucziónak az utánzással kapcsolatos egy másik törvénye _az -egyoldalúságnak kölcsönösséggé való válása_. Az utánzásnak az a hatása, -hogy végül kölcsönös kapcsolatokká alakítja át az egyoldalú -kapcsolatokat. - -A háború például eredetileg nem volt egyéb, mint embervadászat, -valakinek, aki nem tud védekezni, egy békés törzsnek valamely rablóhorda -által való elpusztítása vagy elűzése. Az udvariasság kötelességei nem -voltak kölcsönösek az emberek között; kölcsönösség nélkül övezték -hódolattal és tisztelettel a főnököket, földesurakat vagy királyokat. -Nem volt felvilágosítás, sem kölcsönös megvitatás, hanem a főnök és -papok egyedül gyakorolták a parancsolás és a dogmatizmus monopóliumát. - -«Hogyan engedett helyet, – kérdezi Tarde, – az embervadászat az emberi -háborúnak, a hiszékenység a szabad vizsgálódásnak és a dogmatizmus a -kölcsönös felvilágosításnak? az engedelmesség a szabad beleegyezésnek és -az abszolutizmus az önkormányzatnak? a privilégium a törvény előtti -egyenlőségnek, a donáczió vagy a lopás a cserének? a szolgaság az igazi -kooperácziónak? és végül a kezdetleges házasság, amely a nő -eltulajdonítása volt, minden kölcsönösség nélkül, a mai házasságnak, -amely a férfinak a nő által és a nőnek a férfi által való -eltulajdonítása? Válaszom ez: az utánzásnak minden formájában való lassú -és elkerülhetetlen hatása következtében.»[96] - -A felsőbbnek tömeges utánzása az alsóbb által általánosította az -előbbinek privilégiumait. Az a szükséglet, hogy utánozzuk a felsőket, -hogy épp úgy higyjenek bennünk, épp úgy engedelmeskedjenek, épp úgy -szolgáljanak nekünk, mint neki: mérhetetlen erő volt, amely lassan -létrehozta azokat az átalakulásokat, amelyeket látunk. A népfelség, -amint ma érvényesül, nem egyéb, mint ezernyi példányban való -megsokszorozódása a monarchikus felségnek, és ez utóbbi példája nélkül, -amely különösen XIV. Lajosban testesült meg, ki tudja, vajjon egyáltalán -kigondolható lett-e volna? - -Egy harmadik törvény, amelyet az utánzás korolláriumának kell -tekintenünk, a visszatérhetetlenség törvénye a történelemben. - -Tarde szerint az, ami a társadalmak történetében lényeges, -_visszatérhetetlen_, vagyis nem ismétlődhetik megfordított sorrendben. – -Valamely létező társadalmi evoluczió visszatérhetetlen, mert az oly -tények, aminő például a monopóliumról a kereskedelmi szabadságra, a -szolgaságról a szolgálatok kölcsönösségére való áttérés az utánzás -törvényeinek korolláriumai. Vagyis, ezek a törvények megszünhetnek -részben vagy teljesen működni és ez esetben valamely társadalom részben -vagy teljesen kimulik, de a törvények nem fordulhatnak fel. Tegyük hozzá -ehhez, hogy az utánzás áramlásai kereszteződnek és egymásba olvadnak, -hogy úgy mondjuk, maguk között. És ez az összebogozódás soha többé nem -oldható fel. Ha azt akarjuk feltételezni, hogy feloldódtak, akkor a -czivilizáczió teljes felfordulását, teljes kataklizmáját kellene -elfogadnunk. - -Foglalkozzunk most röviden az evolucziónak egy másik törvényével, amely -szintén az utánzás törvényének korolláriuma. Ez a fokozatos -asszimiláczió törvénye a társadalmakban. - -Tarde szerint, az utánzások felhalmozódása következtében a társadalmi -élet jelenségei egyöntetüségre törekszenek. Példa erre a férfi és női -ruházat, amely miután hajdan nagyon differencziálódott volt úgy -szabásban, mint szövetben a népesség különböző osztályai és az ország -különböző tartományai szerint, egyre jobban törekszik immár az -egyöntetüségre. - -Tarde szerint ez a törvény érvényes a társadalmi tevékenység minden -ágában, sőt átalakítani igyekszik még a versenyt és a küzdelmet is, ezek -különböző formáiban. «Az utánzás következtében, amelynek kisugárzása -szakadatlanul és titkon működik, hogy úgy mondjuk, a társadalmi mező -kiszélesítésére, a társadalmi jelenségek kiszélesednek és részt vesz -ebben a mozgásban a háború is. Végtelen sok, igen apró, de igen -elkeseredett háború után kis törzsek között, sokkal kisebb számú, -valamivel nagyobb háborúk következnek, de más kevésbbé gyülölködők, kis -városok, majd pedig nagy városok között, még később növekvő népek között -és végül elérkezünk oly korszakhoz, amelyben nagyszabásuak, de igen -ritkák az összeütközések, minden kegyetlenség nélkül, a nemzeti -kolosszusok között, amelyek már nagyságuknál fogva is békeszeretők.»[97] - -«A verseny, ez a gazdasági és többé már nem politikai jellegü társadalmi -ellenkezés, ugyanezt a törvényt követi. Mint a háború, a verseny is -kicsiből nő nagygyá, igen számos kicsiből igen kevés számú nagygyá…» - -A társadalmi harcz harmadik nagy formája, a _vitatkozás_, szintén ugyane -törvény szerint fejlődik… Apró kotériák, apró törzsek, apró egyházak, -apró fórumok, apró iskolák szóharczai helyét nagy polémiák után egypár -nagy pártnak, egypár nagy parlamenti csoportnak, egypár nagy filozófiai -vagy művészeti iskolának az ellentétessége foglalja el, amelyek felséges -csatákat vívnak egymással.[98] - -Ezért van az, hogy bizonyos társadalmi dolgok: dogma, szólásmód, -tudományos elv, erkölcsi rovás, ipari eljárás, stb. utánzó ismétlés -folytán geometriai arányban igyekeznek terjeszkedni, a társadalmi -hatások és kölcsönhatások tere mindjobban bővül, az ellenkezések -kiszélesedve elgyengülnek és úgy látszik, az emberiség egyszerre -megbékülés és általános egyöntetűség felé halad. - -Ezzel végeztünk a fejlődés különböző törvényeivel, melyek mindmegannyi -korollariumként kapcsolódnak az utánzás alaptörvényéhez. Az utánzással -kapcsolatban érdekes tanulmányt lehetne még folytatni. Meg kellene -vizsgálni, hogy melyek kedvező vagy kedvezőtlen feltételei az utánzó -sugallásnak, melyet egyik lélek a másikra gyakorol. Tarde -utánzás-elméletét érdekes és pontos vizsgálattal egészítette ki, melyet -az utánzás problémája e szubjektiv szempontjának szentel.[99] - -Tarde megvizsgálja a lelki kölcsönhatás különféle: fizikai, élettani, -vagy pszichológiai feltételeit, vagyis egyik lélek hatását egy másik -lélekre. Hogy melyek a távolság, a kor, a nem, a termet, a fizikai -energia, az egészség, a faj ama feltételei, melyek az utánzás társadalmi -jelenségében hatással vannak egyesek szuggesztivitására és mások -szuggesztibilitására? Nem követhetjük Tarde-ot érdekes fejtegetéseiben, -melyeket e kérdéseknek szentel. Csak azokra az individualista -következtetésekre mutatunk rá, amelyek a következő idézetből bontakoznak -ki: «Magasabb szuggesztivitás kiváltsága nem kapcsolódik állandó módon -egyetlen fajba; koronként vándorol és ama történeti körülményektől függ, -melyekben ez vagy az a faj részesedett. Ebből következik az is, hogy -adott pillanatban az a tény, hogy magasabb tekintélyü fajhoz tartozik, -szuggesztivabbá, befolyásolhatóbbá, az eszmék és cselekedetek -terjesztésére alkalmasabbá teszi az embert. De ez a magasabb -szuggesztivitás, mely a fajtól függ, mindinkább alá van rendelve annak, -mely egyéni felsőbbségből ered. Tegyük hozzá: ha nincs faj, mely arra -született, hogy folyvást feltaláljon, hogy parancsoljon és tanítson -minden tekintetben és örökké, épp így állandó és föltétlen egyéni -fensőbbség sincs. Aki köztünk a legtudósabb, az is tanulhat valamit a -legtudatlanabbtól, példát vehet a legjobb is valamiben a legrosszabbtól. -Azt is látjuk, hogy fejlődő társadalomban a parancsolás épp úgy, mint az -engedelmesség széttagolódik és így mindinkább kölcsönös lett. Az -általánosított munka és csere folytán mindegyikünk szolgálója azoknak, -akikért dolgozik és ura azoknak, akik érte dolgoznak.[100] - - -IV. FEJEZET. A társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei. - -A találékonyság és az utánzás nem egyedüli teremtő erői a társadalmi -fejlődésnek. Az utánzás áramlásai ellenkeznek egymással; az egyének -agyában közvetítik és meghatározzák az alkalmazkodást, mely önmaga új -utánzó áramlásoknak lesz kiinduló pontja. - -Az ellenkezés vagy küzdelem nem kevésbbé szükséges törvény, mint az -utánzás. Tanulmányozni fogjuk természetét és hatásait. - -A társadalmi ellenkezés Tarde szerint három fajta: _sorozatos, -fokozatos_ és _iránybeli_ vagy jelképes ellenkezés. - -A sorozatos ellenkezés minőségbeli jelenség, mely egymást követő -ellentétes változatokat mutat. – A sorozatos ellenkezés egyik példája -azokban az evolucziókban és kontraevolucziókban állana, azokban a -_ricorsi_-ban, melyeket bizonyos társadalomtudósok a társadalmi -jelenségek menetében elképzeltek. A fokozatos ellenkezés mennyiségbeli -természetü ellenkezés. Szaporodásnak vagy csökkenésnek, növekedésnek -vagy apadásnak, emelkedésnek vagy esésnek nevezhetnők. Például: a -bünözés, az öngyilkosság, születés, házasságkötés bizonyos fajtájának -emelkedése vagy esése, stb. Végül az az ellenkezés, melyet Tarde -iránybeli vagy diametriális ellenkezésnek nevez, összeütközés két -ellentétes erő között, melyek egyidejüleg életért és befolyásért -küzdenek. - -Maguk az iránybeli ellenkezések kétfélék lehetnek: külsők vagy belsők. -Külső ellenkezéseknek nevezhetjük ama törekvések ellenkezését, melyek -több ember, vagy több embercsoport között vannak. Bensőknek azokat az -ellenkezéseket nevezzük, melyek ugyanegy ember különféle törekvései -között támadnak. - -A külső ellenkezések egyáltalában nem azonosok a benső ellenkezésekkel. -Egy szóval e kétfajta küzdelem összeférhetetlen. Valójában, mondja -Tarde, «csak amikor vége a benső küzdelemnek, amikor az egyén két -ellentmondó befolyás között ránczigálódva már választott, bizonyos -véleményt vagy bizonyos elhatározásért inkább elfogadott, mint egy -másikat, amikor tehát így békét teremtett önmagában, akkor lesz a harcz -lehetséges közte és azok között az egyének között, akik vele -ellentétesen választottak.[101] - -Tarde szerint az ellenkezés e három alakjának, a sorozatos, fokozatos és -iránybeli ellenkezésnek, csak esetleges, nem állandó és nem szükségszerü -a karaktere. Rosszul tennők, ha azt tennők, hogy az emberi -czivilizáczióban a sorozatos ellenkezések örökké ujjászületnek (Vico -_ricorsi_-ja), vagy hogy a szaporodásnak és csökkenésnek, a növekedésnek -és apadásnak szükségszerüek a váltakozásai. A szükségszerü regresszió -nem több, mint amennyi a szükségszerü visszatérhetőség. - -Végül, Tarde szerint, hasonlókép rosszul tennők, ha azt hinnők, hogy a -társadalmak fejlődésében az iránybeli ellenkezések szükségesek és -örökkévalók. Tarde szerint az ellenkezés nem más, mint egy átmeneti -időszak, az utánzás és alkalmazkodás között. Csak negativ szerepet -játszik. Találékonyság és a találékonyságból eredő utánzó terjeszkedés -nélkül, melyek nem önzések keveredéséből, hanem amaz ösztönös -rokonszenvből származnak, mely társas lényekké teszi az embereket, a -verseny tehetetlen és káros. A küzdelem szintén ideiglenes jellegü. A -harczok szétterjengenek és gyöngülnek. Eljön az ideje, amikor eltünnek. -A haladás abban áll, hogy az egymással ellentétes érdekek bonyolódott -vetélkedését összhangzó jogok szabatos elhatárolását váltja fel. - -Azt hiszszük, hogy Tardenak a két első pontra vonatkozóan igaza van. De -nem hiszszük, hogy a czivilizáczióban megvolna akár a történelmi -_ricorsi_, akár a növekedés és csökkenés váltakozásainak -szükségszerüsége. Azt hiszszük, nincs rá ok, hogy az emberiség ismeret- -és vagyonmennyisége folyvást határtalanul ne gyarapodnék. - -Hanem Tardetól eltérő véleményen vagyunk az _iránybeli_ ellenkezések -esetleges vagy szükséges karakterének kérdését illetőleg. Mi hiszünk ez -utóbbi módon értelmezett küzdelem szükségességében és örökkévalóságában. -A küzdelem addig nem fog eltünni, mig el nem tüntetik az egyének -különféleségét, ami igazán állandó és lerombolhatatlan. Ezer -különféleség folytán az egyének, bármi történjék is, továbbra is -szembeszállanak egymással, mintmegannyi felfegyverzett egoizmus, -megannyi megkülönböztetett és megmásíthatatlan hatalmi akarás, -megmásíthatatlan érdeke, szüksége és vágya, valamint amaz eredeti és -személyes módja szerint, melylyel felfogja és visszatükrözi a világot. -Ugy látszik, ezt maga Tarde is elismeri. «A társadalmi haladás, – -mondja, – nem az ellenségeskedésből ered, ha bizonyos formáját felölti -is, hanem a nagyravágyásból és a találékonyságot és az utánzást szülő -hajlamból.» De mi ez a nagyravágyás, amiről Tarde beszél, ha csak nem a -hatalomravágyásnak és a harcznak egy alakja? És melyik nagyravágyás nem -tételez fel ledöntendő akadályt, leverni való ellenséget? Szerintünk -Simmelnek van igaza Tarde-del szemben, amikor megengedi, hogy a küzdelmi -elem lényeges és megdönthetetlen jelleg a társadalmak életében.[102] -Nietzschenek igaza volt, amikor azt mondta, hogy «a gyülölet, irigység, -kapzsiság, uralomvágy hajlamait úgy kell tekintenünk, mint az élet -lényeges törekvéseit, mint valamit, aminek az általános életgazdaságban -mélyen és lényegesen bent kell gyökereznie.»[103] - -A fejlődés semmiképpen sem mutatja, hogy az önzés és antagonizmus -csökkent volna az emberi kapcsolatokban. Ellenkezőleg, úgy látszik, -korunk jellemző vonása a kollektiv önzéseknek, fajok, osztályok, pártok, -testületek, stb. önzésének túlzó telítettsége. Fontoljuk csak meg azt a -példát, melylyel az angol egoizmus szolgált a délafrikai háborúban. - -Azt hisszük, hogy a csoportok önzése soha sem volt jobban -felfegyverkezve, mint manapság. Ha megengedjük, hogy az egyéni tudat -megfinomult a fejlődés folyamán és megközelíthetőbbé vált amaz érzések -számára, melyek finomabbak és emberiebbek, mint a kezdetleges emberiség -érzései, a társadalmi tudat épp oly önző, épp oly nagyravágyó és kapzsi, -alkalomadtán épp oly zsarnoki és elnyomó, mint még soha. - -A szolidaritás békéltető képességeiről beszélnek. De nem kell szem elől -téveszteni, hogy növekvő szolidaritásnak ellenségeskedés, csoportonként -jobban feltünő vetélkedés, valamint a csoporttal szemben való nagyobb -önzés felel meg. Nem kell, mint ahogyan már megjegyeztük, a -_szolidaritás_ szónak, amely közhelylyé vált, illuziót kelteni. Vilfredo -Pareto, egy mai gazdaságtudós, érdekes megfigyeléseket tett ez irányban. -«A kifejezések – mondja – a velük való használat folytán végül kezdik -elveszteni minden jelentőségüket. Ilyen kifejezés például a -«szolidaritás», mely jelenleg divatban van. A XVIII. század végén -«érzékeny»-nek kellett lenni, 1488-ban a «testvériség» volt nagy -becsben; azóta sokat csökkent hitele; most «szolidáris»-nak kell lenni. -Ezt a kifejezést, a vele való visszaélés folytán, mindenre kezdik -alkalmazni… Például a protekczionisták is a szolidaritásra hivatkoznak. -Azt erősítgetik, hogy a protektori jogok szolidárissá teszik a munkaadót -és a munkást. Szegény ártatlan lelkek, csak a szolidaritás szeretete -hajtja őket, hogy jogot kérjenek arra, hogy polgártársaik által -fizettessenek bért maguknak. Hallottam, amint egy igen képzett -személyiség nyilvános szónoklatban bizonyította, hogy a «tudomány nem -érdemli meg nevét, ha nem ébreszt szolidáris érzelmeket». Ezek szerint a -geometria nem tudomány, mert benne nehéz volna a legcsekélyebb hatást is -felfedezni a «szolidaritás»-ra. Különben melyik nyilvános szónoklatból, -a legjelentéktelenebb felköszöntőtől kezdve a miniszter beszédéig, -hiányzik a «szolidaritás» kifejezés? Azok az emberek, akik alkalmazzák, -úgy látszik, elvesztették érzéküket a nevetségesség iránt és nincs többé -Voltaire, vagy Moliére, hogy eszükbe idézze.» - -«Ujra meg kellene írni _Tartufe_-ot. Bizonyos, hogy napjainkban Tartufe -a szolidaritás nevében akarná elcsábítani Elmirát és kifosztani az -együgyü Orgont… A szolidaritás egyszerüen új elnevezés, melyet az egyik -legegészségtelenebb fajta egoizmusnak adtak.»[104] - -Ne féljünk megvallani, hogy az ellenkezés és a küzdelem lényeges és -szükséges kategóriái a szocziális életnek. Emlékezzünk csak, mit mond -Machiavelli a szenátus és a nép közötti küzdelem hasznáról a római -hatalom kialakulását illetőleg.[105] - -Van bizonyos igazság Durckheim paradoxonában, hogy «a bűn szükséges, -hogy az egész társadalmi élet alapfeltételeivel függ össze és éppen -ennél fogva hasznos»,[106] és van igazság Poletti axiomájában is, mely -szerint «a két haladás, a kártékony haladás és a munkás haladás, -összetalálkozása nem esetleges és nem sajnálatraméltó, hanem -elkerülhetetlen, és azt mutatja, hogy a bün és a munka, a bün és a genie -ugyanazon forrásokból merítik életerejüket.» Durckheim több megokolását -adja a kriminalitás e hasznos szerepének; ime egy a több közül: Vegyünk, -– mondja – ami lehetetlen, egy társadalmat, ahol nem követnek el többé -sem gyilkosságot, sem lopást, sem semmiféle merényletet az erkölcsök -ellen. Ez az állapot csak akkor állhat fenn, ha a társadalom -cselekedeteit a köztudat tulságosan egyhangulag, általános helyesléssel -fogadja. Aminek az a szomorú következménye, hogy e kollektiv tudat, mely -a kapott elégtételek folytán követelőzőbbé válik, szerfölött szigorúan -fogja elbirálni a legjelentéktelenebb erőszakos, gyöngédtelen, vagy -erkölcstelen cselekedeteket. Az emberek úgy fognak élni, mint egy -kolostorban, ahol halálos bűn hiján szőrcsuhára vagy böjtölésre itélik -őket a legmegbocsáthatóbb kis vétkek miatt. «Például a kiméletlen vagy -kiméletlenül végrehajtott szerződések, melyek csak közmegrovást vagy -polgári eljárást vonnak maguk után, gonosztettekké válnak… Ha tehát ez a -társadalom a biráskodás és büntetés hatalmával lesz felfegyverezve, -bűncselekményeknek fogja minősíteni ezeket a cselekedeteket és eszerint -fog ellenük eljárni…»[107] Igy tehát még a bűnnek is megvan az erkölcsi -haszna. Meggátolja, hogy a közvélemény a kollektiv tudat által tulságos -zsarnoki nyomást gyakoroljon az egyénre. - -A bűnnek e hasznos szerepe emlékünkbe idézi Hartmann mélységes sorait, -amelyekben ilyenféle «kakodiceá»-t, vagyis a rossz igazolását, rajzol -meg a társadalmak életében. «Faust, – mondja ez a bölcselő, – -Mefistofeles néven nevezi azt a hatalmat, mely örökké a rosszat akarja -és örökké a jót hinti el. Goethe a legjobb kifejezést találta meg, hogy -visszaadja e «lehetetlen ördög» szerepét, akiről a német legenda beszél, -akit mindig félrevezetnek czélba vett tervei, s akinek mindég -ellenkezőleg végződnek törekvései, mint ahogy akarta volna. Minden -egyéni rosszakaratot úgy kell tekinteni, mint e hatalom egy részét, -amely örökké a rosszat akarja és örökké a jót veti el.» - -«A gonosz akarat nem játszik tisztán negativ szerepet a mindenségben. -Nem olyan véletlen, melyet ki kell küszöbölni. Hanem bizonyos pozitiv -dolog és lényeges tényezője az öntudatlan teleologiai pörnek…» - -«Az előtt, aki e szempontból megszokott egy Schelling és Hegel nézete -szerint felépített teleologiát, az előtt kétségtelen, hogy a rossz -közvetett hasznos következménye csak különleges esete az általános -történelmi törvénynek, mely azt akarja, hogy az emberek ritkán és -homályosan ismerjék azokat a czélokat, amelyek felé törekednek és hogy -ezek a czélok kezeik között teljesen különböző eredményekké alakuljanak -át. Talán ezt nevezik a természet iróniájának és ez nem más, mint az -öntudatlan eszme fortélyainak következménye.»[108] - -Ez az idézet metafizikailag fejezi ki azt a tényleges igazságot, hogy a -küzdelem, melyet a felületes optimizmus meg akart szüntetni, örök és -hasznos tényezője a társadalmi fejlődésnek az élet szempontjából. Az -egyének küzdelme egymás között, a csoportok egymás közötti küzdelme, az -egyén küzdelme a csoport s a csoport küzdelme az egyén ellen, a -küzdelemnek mindezek az alakjai elkerülhetetlenek és örökkévalók. A -küzdelemnek ez az állapota az egyéni szabadságra különben kevésbbé -kedvezőtlen, mint ahogy hisszük. - -Mert az az egyén, aki több harczban lévő csoportot talál magával -szemben, valamelyik csoportban védelmet találhat a másik csoport ellen. -Az egyik elnyomó társadalmi erő ellen az ezzel ellenséges erőhöz -fordulhat. Az az ember, aki csak egy társadalmi csoportosuláshoz -tartozik, anyagilag és szellemileg sokkal függőbb, mint az, aki többhöz -tartozhatik, egyiktől a másikhoz mehet és saját tudatában szembe -helyezheti egymással ellenlábas társadalmi rendszereiket. Montesquieu -mondotta, hogy a politikai hatalmak szétválasztása és lehetséges -összeütközése a polgárra a szabadság biztosítéka. Ezt a gondolatot ki -lehet bővíteni és ki lehet terjeszteni a társadalom életének minden -körére. A csoport hatása gyakran elnyomta az egyént, ennek tehát -érdekében áll, ha a csoportok összeütközésbe kerülnek egymással. Igy -uralkodhat rajtok, vagy legalább menekülhet előlük. Azt a régi mondást, -hogy _divide, ut imperes_, így alakíthatjuk át: _divide, ut liber sis_. - -A társadalmi ellenkezés örök és szükséges társadalmi működés lévén, abba -a meghatározásba tartozik, amelyet az okozatosság törvényeiről, vagyis -azokról a törvényekről állítottunk fel, amelyek a társadalmak élete -változhatatlan elemeinek, örök tényezőinek hatását meghatározzák. Azok a -megnyilvánulások, melyek az efajta törvényeknek tárgyai, ugyanazok, -amelyeket Xénopol[109] «ismétlődő megnyilvánulások» – nak nevez, vagyis -ezek a megnyilvánulások úgy ismétlődnek, hogy önmagukkal állandóan -azonosak és nem változnak tartamuk folyamán. Az ismétlődő -megnyilvánulásokkal Xénopol szerint szemben állanak az «egymást követő -megnyilvánulások», vagyis azok, amelyek «különféle hatás alatt időközben -megváltoznak». - -A társadalmi differencziáltság törvénye ez utóbbi meghatározásba -tartozik. Ez a fejlődésnek egyik törvénye, amely a társadalmi -energiáknak egy bizonyos irányba való igazodását fejezi ki. - -A differencziálódás törvényét úgy tekinthetjük, mint az ellenkezés -általános törvényének következményét. A társadalmi csoportok és -társadalmi hatások szembeszállanak egymással, és a társadalmi életben a -társadalmi kapcsolatok váltakoznak és mindinkább összebonyolodnak. - -Ezt a törvényt már Rousseau megformulázta: «A társadalmak sokadalmából -új és gyakran ellentétes kapcsolatok sokasága születik, mely ellenkező -irányba rángatja azokat, akik lelkesedéssel haladnak a társadalom -útján.»[110] - -Simmel azok közé tartozik, akik legtöbbet foglalkoztak ezzel a -törvénynyel. Szerinte «a történelem megsokszorozza a társadalmi, -vallási, szellemi, kereskedelmi csoportok számát, amelyekhez az egyének -tartoznak, akiknek egyéniségét a csoportok növekvő bonyolultsága emeli. -Következésképpen ezek kötelessége többé nem oly szorosan vett egyszerü, -világos, egyoldalu, mint abban az időben, amikor az egyénnek csak saját -társadalmával volt dolga.» - -«Ugy látszik, hogy a társadalmi elemek növekvő differencziálódása, a -lélektani elemekkel öszhangzó differencziálódás a tudatban, a -társadalmak és egyének párhuzamos fejlődésének összes törvényei sokkal -inkább növelik, mint csökkentik ezeknek az összeütközéseknek -számát.»[111] - -Az előbbiekből kiindulva két fajta differencziálódást különböztethetünk -meg: külső és belső differencziálódást. - -A külső differencziálódás az egyéneket körülvevő társadalmi kapcsolatok -növekvő bonyolultságában áll, a belső differencziálódás pedig az egyéni -tudatokban levő érzések, eszmék és hitek növekvő bonyolultságában. Az -utóbbiak a fejlődés arányában teljesebbek, finomultabbak és -sokoldalubbak lesznek. «A történelem ugyanakkor, amikor megnöveli az -erkölcs tárgyainak számát, érzékenyebbekké teszi az alanyokat.» - -Az erkölcsi monizmus felületes feltevés, amelyet mindinkább túlhaladnak -a számban és jelentőségben növekvő erkölcsi összeütközések. - - -V. FEJEZET. A társadalmi asszimiláczió és differenciálódás törvényeinek -ellentéte. - -Két ellentétes törvénynyel állunk szemben: a társadalmi -differencziálódás törvényével, mely szerint a társadalmi haladás a -nagytól a kicsihez, az egyszerütől az összetetthez, az egynemütől a -különnemühöz való fejlődésben áll, továbbá a fokozatos társadalmi -asszimilálódás törvényével, mely szerint a fejlődés átmenet a kicsitől a -nagyhoz, a különnemütől az egynemühöz. Ez az utóbbi törvény az utánzás -törvényeinek egyik corolláriuma, mintahogy a fokozatos differencziálódás -corolláriuma az ellenkezés törvényeinek. A fokozatos asszimilálódás -törvénye (Tarde) szerint az emberiség tökéletes monizmus, teljes -egyformaság, tudományos, technikai, szellemi, esztétikai és erkölcsi -egyformaság felé halad.[112] A fokozatos differencziálódás törvénye -(Simmel) szerint a társadalmi alakulatok és az egyéni tudatok mindinkább -bonyolulnak és váltakozók lesznek. - -Ez a két ellenlábas törvény vetélkedik a befolyásért a társadalmak -fejlődésében. Hogyan működnek? Miként egyeztethetők össze hatásaik? E -két törvény közül melyik diadalmaskodik? Talán ezek a legnehezebb -kérdések, amelyeket a társadalomtudósnak fel lehet vetni. - -Megelégszünk azzal, hogy felvetjük itt a kérdést és nehány alapvető -gondolattal rámutatunk a megoldására. Azt hiszszük, egy szükséges -megkülönböztetést kell tennünk. Van egy terület, ahol végbemegy a -gondolatok asszimilálódása és valószinüleg mindinkább végbe fog menni. A -tudomány területe ez. Az az egyetemesség, amely az intelligencziáknak a -tudományos igazságokhoz való simulásában megnyilatkozik, különben inkább -lelki és gondolkozásbeli okoktól függ, mint társadalmi okoktól. Mert az -intelligencziák növekvő asszimilálódásának valódi oka ezen a területen -nem más, mint a tudományos igazságok szorosan vett tárgyilagos, -személytelen jellege. - -Van még egy terület, ahol az asszimilálódás törvénye valószinüleg -diadalmaskodni fog. Ez a közgazdaság és a technika területe. Ennek oka -az, hogy az emberi tevékenység e két ága szorosan hozzákapcsolódik a -tudományos kulturához és hogy a lelkeknek a tudományos téren való -fokozódó áthasonulása hasonló áthasonulást fog magával vonni a gazdasági -és technikai élet területén is. Maga a ruházkodás, amely a gazdasági -élet körébe tartozik, talán meg fog próbálkozni azzal, sőt már -próbálkozik is, hogy egyenruhává legyen. - -Van azonban egy másik nagy terület, amely szerintünk ki lesz -szolgáltatva a társadalmi differencziálódás törvényének és ahol az -egyéni különféleségek és eredetiségek teljesen szabadon -terjeszkedhetnek. Ez az esztétikai és erkölcsi terület. Ez az egyéni -kezdeményezés és sugallás tere marad. A jövő esztétikája, a jövő vallása -és erkölcse mindinkább anomikus lesz. Mindenki mindinkább saját -koczkázatára és veszélyére fogja megalkotni szépségének és erkölcsi -igazságának eszményét; mindenki saját felelősségére fogja hajszolni -metafizikai és esztétikai gondolatai καλὸς κίνδυνος-át. Az egyén -viselkedését nem többé-kevésbbé szoros erkölcsi és társadalmi -_dogmatizmusok_ fogják megszabni, hanem az eszmény, amelyet saját maga -teremt. - -Szerintünk a differencziálódás és az individualizmus sohasem fognak -meghátrálni az esztétika és erkölcs terén az egyformaság haladása előtt. -Az esztétikai és erkölcsi egység, ha ugyan megvalósítható, az emberiség -elkábulása, maga a halál volna. Mint ahogy az öreg Heraclitus hitte, -egyedül a küzdelem és a különféleség képes létrehozni az életet és a -szépséget. - -Tarde, bármennyire hive is a fokozatos asszimilálódás törvényének, végül -mégis az individualizmushoz ér el, melyet így fejt ki az «_Utánzás -törvényei_»-ről szóló könyve végén: «Lehetséges, hogy az utánzás dagálya -is partot ér és fölösleges terjengőssége folytán a társadalmiság -szükségessége csökken, vagy inkább alakot cserél és átváltozik bizonyos -fajtáju általános embergyülöletté; ez az embergyülölet különben összefér -a mérsékelt kereskedelmi forgalommal és az ipari kicserélés bizonyos -tevékenységével, amely ugyan leszáll a szorosan vett szükségességig, de -különösen alkalmas arra, hogy mindnyájunkban erősítse benső egyéniségünk -megkülönböztető vonásait. És ekkor fog kinyilni legszebb virága a -társadalmi életnek: az esztétikai élet, amely noha oly ritka és oly -hiányos még nálunk, általánosodni fog, amint önmagát fogyasztja, és a -társadalmi élet a hozzáalkalmazkodó működések, egyhangú ismétlődések -bonyolult szerkezetével meg fog jelenni végül úgy, mint amilyen, mint a -szerves élet, melynek következménye és kiegészítése: tudniillik mint egy -hosszu, sötét és kinos átmenet az elemi különféleségtől a személyes -mivoltig, mint egy titokzatos megszámlálhatatlan csavarodású lombik, -ahol valami más valamivé szublimálódik, ahol összegubanczolt, széttört, -differencziált jellegüktől megfosztott és végtelen elemekből szűrődik le -ez az oly illanó, lényeges elv, a személyek mély és röpke különössége, -létük, gondolkozásuk és érzésük módja, mely csak egyszer és csak egy -pillanatra van meg.»[113] - -A tudomány mind tágabbá és tágabbá váló formuláival asszimilálhatja a -jelenségeket. De nem csinálhatja meg a lelkek áthasonulását annyira, -hogy őket azonossá tegye, hogy szétrombolja azt a nem tudom miféle -egyéni tartalmat, amelyről Schopenhauer azt mondja: _Omne individuum -ineffabile_. Nem, éppen úgy nem, mintahogy a természet erőinek és -lényeinek a mechanika és fizika által véghezvitt növekvő áthasonulása -nem törli el a mindenségben a dolgok végtelen különféleségét és folyton -ujjászülető egyéniségét. - -Szó sem lehet róla, hogy, mint nehányan tették, az erkölcsöt és -esztétikát szembeállítsuk a tudománynyal. Ellenkezőleg, azt hiszszük, -hogy az erkölcsi, sőt az esztétikai haladás is szorosan -hozzákapcsolódhatik a tudományos haladáshoz.[114] - -De az esztétikai és erkölcsi igazság azért nem kevésbbé különböző, -alanyibb és összetettebb valami, mint a tudományos igazság. Nem türi, -hogy pontos mathematikai formulákba zárják, és több teret enged a -találékonyságnak. - -A tudomány, úgy látszik, haladása közben tágítja azt a területet, -amelyben az esztétikai és erkölcsi gondolatvilág mozog. Széttörvén a -mult szűk és durva dogmatizmusait, amelyek mindig politikai hátsó -gondolatot és csoportönzést takargattak, a tudomány felszabadította az -egyént és belehelyezte vagyis inkább visszahelyezte a természet -szemléletébe. És ugyanakkor megújította és mérhetetlenül változatossá -tette az emberiség esztétikai és erkölcsi szempontjait. - -Az emberiség, amint Nietzsche mondja, századokon keresztül «kicsinyesen -gondolkozott». Erkölcsi szempontból épp oly rövidlátó volt, mint -tudományos szempontból. Gondolkozása egyszerre tágult tudományos és -erkölcsi szempontból. - -Felületesség volna, ha ezt a két meghatározást: tudomány és -individualizmus, egymással szembeállítanók. A tudomány a szabad kutatás, -az értelmi különbözőség szelleme folytán, mely ihleti, – egyéni. -Descartes ugyanakkor, amikor a modern tudomány megalapítója, atyja az -individualizmusnak is. - -A tudomány eredményeiben is egyéni. Áttörte mindazokat a metafizikai, -erkölcsi és társadalmi dogmatizmusokat, melyek nevében egy kaptafára -igyekeztek húzni a lelket, szivet és akaratot. Guyau, amikor kifejtette -_a kötelezettség_ _és szankczió nélkül való erkölcsét (Morale sans -obligation ni sanction)_, megmutatta nekünk, hogy milyen lehet a -tudományos szellemből eredő erkölcs. Emlékezhetünk, hogy a kategorikus -imperativus összes egyenértékeit, melyeket könyvében ajánl, tudományos -eszmékből vette kölcsön, és hogy azok az egyenértékek ugyanakkor a -tökéletes önkormányzást, az egyén tökéletes anomiáját hirdetik. Nincs -tehát semmi ellenmondás a tudományos szellem és az egyéni felszabadulás -eszméinek fejlődési menete között. Feltételezhető, hogy a jövőben az -asszimiláczió és a differencziálódás két törvénye versenyezve fog -működni. A társadalmi evoluczió egyre nagyobb egyformaságot hoz létre az -emberek között, ami a tudományos ismereteket, valamint a gazdasági -rendet és az ipari technikát illeti. De az esztétikai és erkölcsi -tevékenység a differencziálódás és különféleség birodalma marad. A -társadalmi kapcsolatok növekvő bonyolultsága és különfélesége, az -esztétikai és erkölcsi élet növekvő gazdagsága, az a mind finomabb és -mind teljesebb tudat, melyet az emberiség önmagáról nyer minden -egyénben, mindez határtalan teret nyit az egyéni törekvések számára. - -Az egyén tehát sohasem fog meddő monizmusba, szomorú és egyhangú -egyformaságba elmerülni. Az emberiség megszabadul a hamis eszménytől. -Bizonyos vallás, bizonyos czivilizáczió talán még, mint a multban -történt, kijegeczesedhetik valamilyen metafizikai, tudományos vagy -erkölcsi dogmában. De az emberiség, a maga összességében, nem akar -dogmákat és egyiket a másik után összetöri őket. - -«Bármennyire törekedjék is az új ember hatalmába keríteni az egész -emberi életet és az egész világ életét, – mondja Jaurés, – az egyén -mindig megmarad a saját maga szabályozójának. Szabad elhatározással -fogja a többi embernek szentelni önmagát. És mindig követelni fogja a -mindenségtől, valamint a többi embertől benső szabadságának -tiszteletét.»[115] - -Nincs tehát összeférhetetlenség a tudomány és az individualizmus között, -feltéve, hogy a tudomány nem akar új pápaságként szerepelni, mint a -pedánsok uralma, hogy Comte kifejezését (pedantocratie) használjuk; -feltéve, hogy nem feledkezik meg konstrukczióinak változhatatlanul -viszonylagos és szimbolikus jellegéről; feltéve, hogy megóvja a jövendő, -vagyis az egyén jogait; feltéve, hogy sohasem hiszi azt, hogy joga van -leszögezni magát valamely szükreszabott dogmatikus formulához, mint -amilyen Spencernek a környezethez való alkalmazkodása, vagy Izoulet-nak -az együttélése (szimbiózisa); feltéve végül, hogy a tudomány maga is -tiszteli az egyént. - - -VI. FEJEZET. A társadalmi alkalmazkodás és a haladás. - -Az utánzás és az ellenkezés mellett a társadalmi evoluczió állandó -törvényei közé soroltuk az alkalmazkodást is. - -E törvénynek köszönhető, hogy az utánzó áramlások öszhangzó módon lépnek -közbe, egybefutnak az egyén agyában, hogy ott létrejőjjön a kitalálás. -Tehát az agy, a kitaláló egyéni géniusza, a valódi székhelye minden -társadalmi alkalmazkodásnak. Az egyén azzal a hatalmával, melylyel a -környező hatások öszpontosítására képes, a társadalmi evoluczió egy -egészen új irányának _primum movense_ lesz. Minden találmány a már régi -ismeretek új észbeli találkozásában áll. Mi is Darwinnak tétele? Az, -hogy hirdette a versenyt a létért? Nem. Hanem az, hogy ezt a gondolatot -először kapcsolta össze a változósággal és az öröklődéssel. - -Amint a társadalmi alkalmazkodások felhalmozódnak, vagy egymás helyébe -kerülnek, a haladásnak adnak életet. - -Pár szót fogunk szólani a haladásnak erről a fogalmáról. - -Jól értsük meg, mi itt ezt a fogalmat nem tökéletes és metafizikai, -hanem viszonylagos és teljesen emberi értelmében használjuk. Arról -beszélünk, amit Bagehot valahol az «igazolható» haladásnak nevez.[116] -Hogy gondolkozunk mi erről az igazolható haladásról? - -Bagehot, miközben egy angol gyarmatvárost összehasonlít az ausztráliai -benszülöttek egy törzsével, a haladás eszméjének tartalmát a következő -három pontra vezeti vissza: «Ha az erkölcs és a vallás leglényegesebb -pontjait nem tekintjük, azt hiszem, hogy az angolok legvilágosabb és -legjobban felismerhető előnyei a következők: Először is általában -nagyobb a hatalmuk a természet erői felett. Másodszor, ez a hatalom nem -csak külső, hanem belső is. Az angoloknak nemcsak jobb gépeik vannak, -hogy a természet felett uralkodjanak, hanem ők maguk is jobb gépek… -Harmadszor, a czivilizált embernek nemcsak szélesebb körű a hatalma a -természet felett, hanem jobban is tud bánni vele. Mikor azt mondom, hogy -jobban, azt értem, hogy több előnyt húz belőle testi-lelki egészségére -és jólétére… E három előny javarészt, vagy talán teljesen benne van -Spencernek abban a mondásában, hogy a haladás az ember környezetéhez -való alkalmazkodásának gyarapodása, vagyis gyarapodása erői és benső -vágyai alkalmazkodásának sorsához és külső életéhez.»[117] - -A haladásnak az a fogalma, melyet Greef _A társadalmi átalakulás (Le -Transformisme sociale)_ czímű könyvében határoz meg, közel áll az -előbbihez. Spencer eszméivel is rokonságban áll. «A társadalmi haladás, -– mondja Greef, – egyenes arányban van a társadalom tömegével, e tömeg -differencziáltságával és a differencziálódott csoportok egymásmellé -helyezettségével.» Tarde joggal hozza fel e meghatározások ellen, hogy -túlságosan mechanikusok és nem eléggé teleológusok. «Ha azt látom, – -mondja, – hogy a társadalmak, miközben felosztódnak és egymásmellé -helyeződnek, tökéletesednek is, azt is látom, hogy gyakran, látszólag -ugyanazon munkával, teljesen különböző célok elérésére igyekszenek, és -hogy egyedül az a jellemző eszmény, amelyhez tevékenységük többé vagy -kevésbbé bonyolodott szövevénye fűződik, szabja meg valódi értéküket és -rangjukat. A társadalmak közül némelyek munkálkodásuk közben háborúra és -dicsőségre gondolnak, mások a kereskedelemre és meggazdagodásra; ismét -mások a keresztények üdvözülésére és az Isten örök látomására, még mások -a gyönyörre és a szerelemre. Néha teljesen hasonló külső alatt egy -érzéki czivilizáczió és egy nagyravágyó czivilizáczió nem kevésbbé -lényegesen különbözik, és eszményük felmagasztosítása, nem pedig -munkájuknak az eszmény szempontjából való felosztása vagy összefüggése -szerint kell őket osztályozni.»[118] - -Roberty szerint a haladás mindenekelőtt annak fejlődésében áll, amit ő -_értelmi vagy szellemi sorozatnak_ nevez, vagyis egy terjedelmes -rangsorozatban, mely az egymásra szükségszerű és szabályos rendben -következő eszméknek négy nagy osztályából áll: tudományos eszmékből, -bölcsészeti és vallási eszmékből, esztétikai eszmékből és gyakorlati -vagy technikai eszmékből. «A társadalmi haladás egyedül lehetséges -fajtája az ismeretek fejlődése. Minden jelenség, – nem fontos, hogy a -kollektiv tevékenység milyen ágában – amely haladásként jelentkezik -előttünk, kell, hogy ismeretgyarapodást fejezzen ki, vagy használjon -fel, kell, hogy testet adjon valamely elméleti eszmének. Mikor kiderül, -hogy nem ez történik, az állítólagos haladás a művészetben, politikában, -iparban, bölcsészetben, erkölcsökben, törvényekben nem más, mint -áltatás, mely gyakran hanyatlást, elfajulást takar.»[119] Erre a -kérdésre: van-e haladás, Roberty igenlően válaszol. Van tudományos -haladás. Lényegében nemcsak a tudás gyarapodása az egyesek agyvelejében, -hanem a tudás kifelé való szétterjedése, az egyesekkel kapcsolatban lévő -többi agyvelőkbe való bevonulása is. Még pedig a mi emberi mértékünk -szerint határtalanul egymást követő nemzedékekben és korszakokon át. A -tudományos haladás teszi lehetővé a haladás összes többi formáit. - -Lássuk most, milyenek a haladás fajtái: - -Tarde kétfélére vezeti őket vissza: Haladás felhalmozódás révén és -haladás helyettesítés révén. Vannak olyan felfedezések vagy találmányok, -melyek egymást csak helyettesíthetik és vannak olyanok, melyek -felhalmozhatók. Ha valamely probléma felvetődik, nyomában mindenféle -találmány, ellentétes képzelődés támad, amelyek hol itt, hol ott -megjelennek s nemsokára eltünnek, mindaddig, amíg el nem jön valami -világos formula, valami kényelmes gép, mely elfeledtet minden egyebet és -ezentúl biztos alapul szolgál a tökéletesítések, a további fejlődések -felhalmozásához. - -A harcz a vetélkedő találmányok között, amelyek egymást helyettesíteni -igyekszenek, vonja maga után azt, amit Tarde logikai harczoknak -_(combats logiques)_ nevez. És a haladás irányában egybefonódó -találmányokból ered az, amit ez a társadalomtudós logikai egyesüléseknek -_(unions logiques)_ nevez. Szerinte logikai harcok és logikai -egyesülések töltik ki az egész történelmet. - -Tarde más szempontból megkülönböztet találékony haladást és utánzó -haladást. Ez utóbbi haladás a társadalomban külső hatások közbelépéséből -ered. Az előbbi benső működésből származik: a társadalom saját -energiáinak kifejeződése. - -A haladás okai sokfélék. Három csoportba lehet őket sorozni: 1. -mechanikai okok; 2. fiziologiai okok; 3. lélektani és erkölcsi okok. - -Spencer a haladás mechanikus feltételének formuláját a következőképpen -határozza meg: minden evoluczió anyagnyereség, amely viszonylagos -mozgásveszteséggel jár együtt és minden disszoluczió ennek a -megfordítottja. Tarde ezt a mechanikus formulát így értelmezi: minden -élő vagy társadalmi fejlődés szervezetbeli gyarapodás, amelynek -ellenében a szervezet működése viszonylagosan csökken.[120] - -Fiziológiai szempontból azt kell mondanunk a darwinistákkal, hogy a -haladás tényezői: a létért való harcz és a legalkalmasabbak fenmaradása. -Tegyük még hozzá a szerzett jellegzővonások öröklődését? Ez a kérdés még -ma is egyik legvitásabb kérdése a biológiának. Weismann, – így mondják, -– azt állítja, hogy az egyén életében szerzett jellegzővonások nem -öröklődnek át. A lamarckisták az ellenkező feltevés mellett vannak. - -Egy mai szocziológus a következőképpen foglalja össze a kérdés jelenlegi -állását: «A győzelem, – mondja Matteuzzi, – a neo-lamarckistáké lesz -bizonyosan, és így a biológiának még igen mélyen kiaknázandó tere -nyilik. Weismann elmélete szerint minden bevégződött volna a természetes -kiválasztással. De a szemben álló iskola alapelve szerint ellenkezőleg, -a jellegzővonások öröklődésének kérdése vizsgálatra szorul. Tehát, ha a -társadalomtudósok elfogadták volna Weismann elméleteit, mint Kidd tette, -végzetesen tévedtek volna, legalább is azokra az elméletekre -vonatkozóan, amelyeknek ilyenfajta biologiai törvények alkották volna az -alapját. Minden szervi tökéletesedést a létért való küzdelemnek kellett -volna tulajdonítani, mellőzvén a környezet befolyásának és a szerzett -jellegzővonások öröklődésének egyszerübb és általánosabb -tényezőit.»[121] - -Mi elfogadjuk Matteuzzi következtetéseit. Weismann elmélete ugyanis, azt -hisszük, zsákutczába vezet. Mert mi az a _csiraplazma (Keimplasma)_, -amely változatlan nemzedékről nemzedékre minden faj és minden rassz -számára? Melyek azok a rassztipusok, amelyek örökre állandósultak és -nincsenek semmiféle változóságnak alávetve? Ha efféle elveket -elfogadunk, vajjon nem jutunk-e bele a biologiai miszticzizmus kellős -közepébe? És ezeknek az őstipusoknak is ki kell alakulniok. És hogyan -alakulhattak ki vajjon, ha csak nem a környezet hatásainak -felhalmozódása és az egyéni változatok átörökítése révén? - -Szerintünk tehát a szerzett jellegzővonások öröklékenységét hozzá kell -számítanunk a haladás egyéb okaihoz: a létért való harczhoz és a -legalkalmasabbak fenmaradásához. - -A lélektani és erkölcsi rendben a haladásnak két jelentős tényezőjét -fogjuk említeni. Az egyik az _elégedetlenségnek_ az az érzése, amely a -ki nem elégült egyént arra ösztönzi, hogy változtasson környezetén és -létének külső feltételein. Ez az érzés nagy szerepet játszik a -társadalmi átalakulásokban. - -Egy társadalomtudós így határozza meg ezt az érzést: Ez a mondás: -_Hajolj meg és hallgass_, bizonyos különleges esetekben kifejezheti a -kötelességet… Mégis, a történelem folyamán, a haladás hajtóereje nem ez -a türelmes megnyugvás, ez a passziv alkalmazkodás az adott valósághoz, -hanem inkább az elégedetlenségnek ez az érzése, ez a nyugtalan -mozgolódás az, amely ösztönzi a lelkeket és néha vad lázadásokban tör -ki.»[122] - -A haladásnak egy második lélektani tényezője nem más, mint a _kényszerű -eszmék_ lélektani törvénye. Azzal az egyszerű ténnyel, hogy az ember -felfog egy magasabbrendű társadalmi eszményt, ennek megvalósítására is -törekszik. Itt is, mint másutt, az eszme a haladásnak el nem -hanyagolható tényezője. - -Hogyan történik a haladás? - -Bagehot a folytonosságot tartja a haladás törvényének. Ő szerinte, hogy -tartós legyen, lassú és szabályos evolucziót kell végeznie minden -haladásnak valamelyes megegyezés folytán, mely két ellentétes hatás: a -maradiság és újításgyűlölet hatása és a változóságra való törekvés -között jön létre. «Annak a nemzetnek, – mondja, – amely szert tesz a -változóságra, anélkül, hogy elveszítené a törvényes folytonosságot, -egész különleges eshetőségei vannak arra nézve, hogy uralkodó nemzetté -legyen.»[123] Róma példája, eme társadalomtudós szerint, fényes -bizonyítéka ennek a törvénynek. - -Néha a haladás mégis erőszakos forradalommal történik. «A kollektiv -harcznak, – mondja Sighele, – van egy dinamikusan erőszakos formája.» -Szerinte «a legyőzötteknek és elégedetleneknek azok a csoportjai, a -szekták, amelyeket a győzők és boldogok önző áltatással úgy tekintenek, -mint a társadalmi bomlás csiráit, mégis csak az átalakulás és a -kikerülhetetlen megujhodás csirái.»[124] - -Mi most a haladás valószínű iránya? - -Több formulát vetettek fel. - -Tarde szerint, valamely társadalom haladását a szervezkedés gyarapodása -és az életerő meg a tevékenység csökkenése jellemzi. «A mily mértékben -terjeszkedik, növekszik, tökéletesíti és bonyolulttá teszi intézményeit -valamely társadalom, annyira veszít czivilizáló és haladó hevéből; mert -ezt a hevét erre használta fel. Vagyis: inkább hitében, mint vágyaiban -lesz gazdagabb, ha igaz, hogy a társadalmi intézmények lényege nem más, -mint a hit és a bizonyosság, az igazság és a biztonság, az egyöntetü -vélemények összesége, egyszóval az, amit ezek megtestesítenek, és ha a -társadalmi haladás mozgató ereje a kiváncsiság és nagyravágyás, a -szolidáris vágyak összesége, melynek ez a haladás a kifejezője. A vágy -igazi és végleges czélja tehát a hit; a lelkesülés egyedüli létoka a -lélek fenkölt bizonyosságainak vagy bizalomteltségének kialakulása, és -mennél inkább fejlődött valamely társadalom, annál inkább találunk -benne, mint az érett lélekben, szilárdságot és nyugalmat, erős -meggyőződéseket és halott szenvedélyeket, mely utóbbiakból lassanként -alakultak ki és jegeczesedtek ki az előbbiek. A társadalmi béke, az -ugyanazon eszménybe, vagy ugyanazon ábrándba vetett egyöntetü hit, az -egyértelműség, mely az emberiségnek napról-napra kiterjedtebb és mélyebb -asszimiláczióját tételezi fel: ez az a czél, ahová akarva, nem akarva, -törekszenek a társadalmi forradalmak. Ez a haladás, vagyis a társadalom -világának logikus utakon való előbbrejutása.»[125] - -Szerintünk, mintahogy már fentebb kifejtettük, az emberiségnek ez a -napról-napra kiterjedtebb és mélyebb asszimilálódása, amelyet Tarde úgy -állít fel, mint a haladás törvényét, a társadalmi evolucziónak csak -egyik oldalát mutatja. Ellensúlya a fokozatos differencziálódásnak, – az -emberi lények egyre intenzivebb és mélyebb individualizálódásának -törvénye. Nem igaz, hogy az emberiség az egyformaság s ennélfogva a -meddőség eszménye felé halad. Nem igaz, hogy a birtok lerombolja a -vágyat, hogy a hit kioltja a kiváncsiságot. Az emberiségre nézve örökre -igaz marad Lessing mondása: Nagyobb gyönyörűség űzni a nyulat, mint -elfogni. Örökké új kilátásokkal fogja ingerelni az ember értelmét és -fogékonyságát a mindenség. Az emberiség folyton széttöri eszményeit, de -mindig abban a reményben, hogy szebbekkel, ragyogóbbakkal, -összhangzóbbakkal fogja őket pótolni. Valamely részleges műveltség, -vallás, erkölcsi tan mozdulatlanul megmarad talán egy időre abban az -egyformaságban, melyet Tarde végső eszményként tűz ki. De az emberiség a -maga teljességében nem fog megállani az ismeretlen eszmény felé való -nyugtalan haladásában. - -Az emberiség oly energia, mely folyton kitolódó czél felé törekszik, -örökké. Az a formula, mely fejlődését kifejezi, nem statikus, hanem -dinamikus. - -Bagehot szerint a társadalmi haladás átmenet a harcz korából a -vitatkozás korába. Könyvének _Az igazolható politikai haladás_-ról szóló -fejezetében ez a társadalomtudós bámulatosan bonczolgatta a szabad -vitatkozás és a kritikai szellem szabad virágzása uralmának -jótéteményeit. - -Sighele szerint a társadalmi haladás haladás az individualizmus felé. Az -antik világban kétféle ok nyomta el az egyént: a zsarnok nemzeti vallás -és a kegyetlen háború joga, mely arra kényszerítette a közösséget, hogy -minden embert felhasználjon a maga védelmére és eltartására. «Ott senki -sem fejlődhetett különállóan, a maga számára; mindenki csak megszabott -keretben cselekedhetett és gondolkozhatott. Mindez fordítva van a modern -világban: ami egykor szabály volt, az most kivétel, és az antik rendszer -csak ideiglenes társulásokban él, aminő a hadsereg, vagy részleges -társulásokban, aminő a kolostor. Az egyén fokonként felszabadult… vagyis -az a két láncz, mely a közösséghez kapcsolta, széttört és -meglazult.»[126] - -Szerintünk, valamint Sighele szerint, a haladás a társadalmi -követelmények fokozatos csökkenésében, a csordaszellem, a zsarnokságot s -a hazugságot szülő csoportönzés csökkenésében áll. Az egyén mindinkább -kisiklik azokból az egyre lazulóbb békókból, amelyekbe egykor -beleverték. Az egyén mindinkább el fogja foglalni a dolgok közepén igazi -helyét, ahhoz hasonló forradalom útján, mint aminőt Copernicus csinált a -csillagászatban. Az egyén mindinkább az lesz, a mi valójában: az energia -egyedüli forrása, az eszmény egyedüli mértéke.[127] - -Még egypár szót egy fontos kérdésről: a haladás és a boldogság -kapcsolatáról. Sok társadalomtudós megjegyezte, hogy a modern időkben a -haladás rohamos menetét (az ismeretek és a jólét gyarapodását) nem -kisérte az emberi boldogság hasonlóan rohamos növekedése. A haladás -gyorsul, a boldogság pedig stagnál. Miért? - -Ugy látszik, két okát lehet adni ennek a ténynek, egy általános és -állandó s egy esetleges okát. - -A lényeges ok az ember lélektani berendezkedésében rejlik. Ez a -berendezkedés okozta azt, hogy megsokszorozván benyomásainkat, -ugyanakkor megsokszorozzuk szükségleteinket is. Vegyük hozzá fiziologiai -korlátozottságát szerveink fogékonyságának, amely nem növekedhetik -határtalanul és ami megmagyarázza, hogy a boldogság nem növekedhetett -oly rohamosan, mint a haladás. - -Coste,[128] aki igen behatóan tanulmányozta ezt a kérdést, megjegyzi (az -esetleges ok), hogy talán több hasznot húzhattunk volna a szerzett -előnyökből. - -Ez igaz. Amint Coste panaszolja, a munkának, a természetes -rokonszenvnek, az egyéniség szabad fejlődésének igazi és tartós -gyönyöreinél többre becsültük a hamis és lankasztó élvezeteket, a -hiúság, a fitogtatás, a feltűnni vágyás gyönyörűségeit. - -Hozzátehetjük, hogy a boldogság megállapodásának a társadalomban -szerintünk az a mindenhatóság az oka, mely a csordalélek felett még -sokáig fog uralkodni. Az ember nem tud saját maga, hanem csak mások -számára cselekedni. Ez alatt azt értem, hogy a közvéleménytől, a gyönge -lelkeknek e zsarnokától való félelemből cselekszik. Ugy látszik, a -csordaszellem elpusztíthatatlan. Az antik előitéleteket másokkal -helyettesítettük, amelyek szintén zsarnokiak; mert a csordazsarnokság -alkalmazási módja nem fontos; ez a zsarnokság lényegileg egyaránt -ostoba, elnyomó marad örökké. A «mit mondanak»-kal, az osztályok -előítéleteinek és másoknak meg nem botránkoztatásával való törődés, az a -gond, hogy elkerüljük a társadalmi vesztegzárba való helyezést, ez az a -járom, melynek személyes szabadságunkat feláldoztuk. Ameddig tart a -lelkeknek ez a helyzete, az emberiségre nézve nem lesz haladása a -boldogságnak. Hasonlóak maradunk a vadakhoz, akik reszketnek a fétisek -előtt, melyeket saját kezükkel faragtak. - - -VII. FEJEZET. A társadalmi tudat fejlődése. - -Az eddig mondottak alapján bizonyos mértékig előre láthatjuk a jövendő -társadalmi tudatának tartalmát. - -A fokozatos asszimilálódás és a társadalmi csoportok kiszélesedésének -törvénye arra törekszik, hogy érvényre juttassa az emberiség, azaz egy -olyan csoportosulás gondolatát, mely tágabb és megfoghatóbb, mint a -többi csoportosulások (nemzet, osztály, kaszt, család, stb.). - -Másrészről a fokozatos differencziálódás törvénye mindinkább arra -törekszik, hogy megerősítse az egyéniség értékét. Mert a társadalmi -evoluczió az egyéniségben, az esztétikai és erkölcsi kultura eme -virágában, végződik, mely mintegy mesterműve és létezésének egyedüli -oka. - -Semmi ellentmondás nincs e két eszme között. Az emberiség eszméje -elősegíti az egyéniség eszméjének kivirágzását, s viszont az egyéniség -eszméje elősegíti az emberiség eszméjének terjeszkedését. Ez a két eszme -segíti egymást és párhuzamosan fejlődik. - -Mennél szűkebb valamely társadalmi kör, annál zsarnokibb és elnyomóbb az -egyéniségre. Mennél inkább tágul a társadalmi kör, az egyéniség annál -inkább érzi, hogy lazulnak a társadalmi kényszer békói. A csordaszellem -sehol sem oly állandóan zsarnoki, mint a kis csoportban.[129] Egy kis -város tanácsát és egy nagy ország parlamentjét erkölcsi szempontból -összehasonlítván, Mazel a következőket mondja: «A falvakban és kis -városokban találni a _carpet-baggers_-uralomnak, a pártok -inkvizicziójának, az osztályok támadó szervezetének legrosszabb példáit; -a városi tanács a kormány felelősségét, a hatalmak diplomácziai -nyomását, az ellenzéki sajtót, mind azt a féket, amit a parlamentnek el -kell tűrni, – nem ismeri; kifejlődhet a párt-türelmetlenség, az irigység -és gyülölség mikrobái itt találnak a legjobb televényre; a kisebbséggel -sehol sem bánnak rosszabbul és sehol sem ismerik el jogait kevésbbé. -Talán jobb, – a községtanács határozott és közeli hatalmától félve, – -beletörődni a parlament határozatlan és távoli hatalmába.»[130] - -A társadalmi evoluczió, kibővítvén a társadalmi csoportok keretét, -előmozdítja az egyén felszabadulását és mind erősebbé teszi a társadalmi -tudatban ezt a szétbonthatatlanul eggyé vált két eszmét: az emberiség -eszméjét és az egyéniség eszméjét. A zárt, szűk és elnyomó hajlandóságú -csoportok jogával szemben kettős jog fog érvényesülni: egyrészről az -emberiség, másrészről az egyéniség joga. - -Ugyanakkor, amidőn mindinkább két pólus, az emberiség és az egyéniség -eszméje köré gyüjti össze minden gondolatát és minden tevékenységét: a -társadalmi tudat mindinkább felszabadul azok alól a korlátlan -dogmatizmusok alól, melyek oly sokáig ránehezedtek. - -«A mai gondolkozáson, – mondja Vogüé, – a viszonylagosság érzéke -uralkodik.» Talán azt mondhatjuk, hogy ez uralkodik az egész társadalmi -tudaton. Az antik világban az emberi cselekedetekre, valamint a -természet megnyilvánulásaira a végzetszerűség eszméje nehezedett. - -A végzetszerűség eszméjét a modern tudomány a tudományos determinizmus -eszméjével helyettesítette. - -Némelyek felmagasztalták a determinizmust és úgy tekintették, mint -rejtelmes és kikerülhetetlen hatalmat, mely teljes súlyával ránehezedik -az egyének sorsára. - -A determinizmusnak ez az istenítése jogosulatlan. A determinizmust annak -kell felfogni, ami: gondolkozásunkhoz illő szimbolizmus, a -legkényelmesebb és a legpontosabb jelrendszer, melynek segítségével az -értelem a mindenség és az élet elképzelésére törekszik. Ha így -értelmezzük a determinácziót, akkor a tudomány semmiképpen sem ellensége -az individualizmusnak. Mert az egyéniség kibontakozása nem történhetik -anélkül a világos tudat nélkül, amelyet az egyén önmagáról és társadalmi -környezetéről szerez. «A determinizmus, – mondja Nietzsche, – -mithologia; az életben csak erős akaratok és gyönge akaratok vannak. -Csaknem mindig annak a jele, aminek hijjával van, ha a gondolkozó minden -okozati lánczolatban valami kényszert: szükséget, kötelezettséget, -nyomást, szabadsághiányt mutat ki. Ez az érzés megnyilatkozás; az egyén -nem áruló… csak gyöngeségét, szolgaság után való vágyát árulja el.»[131] -Az a helyes, – mondja még Nietzsche, – hogy az «okot» és az «okozatot» -csak egyszerű fogalmakként, szokásos fikcziókként alkalmazzuk, – -útbaigazítás és nomenclatura gyanánt, – nem pedig magyarázatul.» - -Azzal fejezhetjük be fejtegetéseinket, hogy a jövendő társadalmi tudata, -melyen a viszonylagosság elve uralkodik, e három eszme: a tudomány, az -emberiség és az egyéniség eszméje körül fog forogni. - - - - -ÖTÖDIK KÖNYV HOGYAN BOMLANAK FEL ÉS PUSZTULNAK EL A TÁRSADALMAK. -BEFEJEZÉS: A SZOCZIALIZMUS ÉS AZ INDIVIDUALIZMUS. - - -I. FEJEZET. A társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának -okai. - -Ha a társadalmak pusztulásáról beszélünk, óvakodnunk kell attól az -előítélettől, amely a társadalmak pusztulásához gáncsot, vagy fájdalmas -érzést fűz. A történettudósok és a moralisták azt hiszik, hogy úgy -kénytelenek siránkozni az ilyen eseményen, mintha balesetről volna szó, -holott ez az esemény elkerülhetetlen. A társadalom intézményeiben és -erkölcseiben keresik azokat az okokat, amelyek hanyatlását vagy romlását -előidézték. Panaszkodnak, megvádolnak, visszamenően kárhoztatnak -bizonyos intézményeket, bizonyos politikai vagy társadalmi rendszert. Ez -a gyermekes történelemfilozófia. Mert ezek a sirámok abból az -optimizmusból fakadó ábrándból táplálkoznak, hogy a társadalomnak rendes -körülmények között, baleset, hibák vagy ügyetlenségek hijján, a -végtelenségig kellene tartani. Épp ily joggal lehetne csodálkozni és -méltatlankodni az egyén halálán is. - -Az igazság ott van, hogy a halál a társadalmakra épp úgy, mint az -egyénekre megmásíthatatlan törvény. Ebbe készségesen bele kell -nyugodnunk. A társadalmakra is alkalmaznunk kell, amit egy mai -gondolkozó az egyének haláláról mondott: «A halált nem úgy kell -felfognunk és elviselnünk, mint betegséget vagy büntetést, mely -mérhetetlen és félelmetes távlatokat nyit, hanem, mint az élet utolsó -működését, az adósság törlesztését és a legfőbb kötelességet. Törvénynek -beteljesülése ez, mely közös minden lényre, hasznos az összességre és -önmagunknak is üdvös. Minthogy elődeink meghaltak, hogy helyet -csináljanak nekünk, minekünk is meg kell halnunk, hogy helyet csináljunk -utódainknak.»[132] Az ideig-óráig tartó társadalmi formákon túl, meg -kell látnunk végtelen és mély életét az emberiségnek, melyben a -társadalmak élete csaknem oly észrevétlenül vész el, mint az egyén -élete. - -Mit értsünk a társadalom felbomlásának ténye alatt? - -Azt a tényt kell rajta értenünk, hogy bizonyos belső vagy külső okok -hatása alatt azokat az elemeket, amelyek társadalmat alkotnak, megszünik -összefűzni az a társadalmi kötelék, amely addig érvényesült; hogy azok -az elemek megszünnek részei lenni annak a társadalmi kapcsolatnak, amely -idáig egybefoglalta őket, és úgyszólván visszanyerik szabadságukat épp -úgy, mint ahogy a szerves test atomjai a test szétbomlása után -visszatérnek a nagy mindenségbe és szabadon léphetnek új vegyi -kapcsolatokba. - -Bizonyos okok megsemmisíthetnek egy társadalmat anélkül, hogy -megsemmisítenének minden egyént, amely a társadalmat alkotja, sőt -anélkül, hogy megsemmisítenék a társadalmat alkotó egyének többségét. -Ezek egyéni sorsukat tovább élhetik más feltételek között; de az a -társadalom, melynek részét alkották, elpusztult. - -Azok közül az egyének közül, melyek túlélik a széttört társadalmi -kereteket, némelyek, nem lévén meg a szükséges hajlékonyságuk arra, hogy -hozzásimuljanak az új keretekhez, hamarosan elpusztulnak. Mások -alkalmazkodnak az új társadalmi körülményekhez. Például az olyan válság -után, mint amilyen a franczia forradalom, ez az igazi világ-vége volt, a -régi társadalom tagjai részint eltüntek: elsöpörte őket a vihar, vagy -képtelenek voltak az új dolgok rendjéhez alkalmazkodni; részint pedig -beletörődtek az új körülményekbe és megmaradtak. - -Bármiképp van is, a halott társadalmak romjain mindig új társadalmak -alakulnak; és a maguk útján a fejlődésnek és a szétbomlásnak ugyanazokat -a szakaszait élik át, mint amilyeneken elődeik áthaladtak. Ugy látszik, -mintha ez a _ricorsi_-elméletet igazolná, az örök ismétlődést az -emberiség életében. De mégsem, mert az új társadalmak távol állanak -attól, hogy minden vonásukban ismételjék az eltünt társadalmi formákat. - -Uj eszmék születtek, – hosszas emberi munka gyümölcseként – új technikák -jelentkeztek, amelyeket nem rántott magával ennek vagy annak a -társadalmi formának a romlása, és amelyek megakadályozzák, hogy a -jövendő a multat ismételje. Tisztára szójáték, amikor azt mondják, hogy -a mai szoczializmus, amely igen bonyolult és igen tudós elméleti, etikai -és technikai szempontokon alapszik, nem más, mint visszatérés a -kezdetleges társadalmak határozatlan vagyonközösségéhez. - -A nemzedékek hosszú munkájából eredő találmányok és eszmék nem tünnek el -valamely különleges társadalommal. Menedéket találnak azoknak az -egyéneknek agyában, akik a holnapi társadalmaknak még alaktalan anyagát -alkotják és akik a társadalmi formák romlásának közepett többé vagy -kevésbbé öntudatos módon a haladás átplántálását közvetítőknek szerepét -játszszák. - -Lássuk most, melyek a társadalmak hanyatlásának és oszlásának okai. - -Igen különböző rendű okokra szoktak hivatkozni: 1. etnologiai; 2. -biologiai; 3. gazdasági; 4. lélektani; 5. társadalmi okokra. - -Mielőtt ezeknek az elméleteknek vizsgálatába bocsátkoznánk, úgy illik, -hogy mindenekelőtt elkülönítsünk néhány olyan látszólagos okot, melyekre -felületes írók néha hivatkoztak. «Nagy balgaság, – mondja Lapouge, – -valamely népesség jelenlegi hanyatlásának megmagyarázására, amely -népesség nem érzi többé annak szükségét, hogy örökkévaló legyen, azt -állítani, hogy ez a népesség öreg. Az egész emberiség egyforma idős. Az -sem szabatosabb, ha azt mondjuk, hogy a nép belepusztul a -czivilizáczióba. Polgáraink legnagyobb részének legfölebb két vagy három -nemzedékes a műveltsége, és milyen ez a műveltség! Ami a népet illeti, -közvetlen elődei olyan értelmi fokon éltek, ahol egyáltalán nem -koptatták magukat, munkásaink és parasztjaink agymunkája pedig nem -magasabbrendű, mint őseiké. Az igazság az, hogy a kiválasztás befejezte -a magasabbrendű etnikai elemek kiküszöbölésének munkáját…»[133] - -Ez az idézet rámutat a hanyatlás első okára, amelyet most vizsgálni -szándékozunk. Ez az etnikai tényező. - -Gróf Gobineau, Lapouge, Ammon, stb. szerint a fajnak és a faj -tisztaságának befolyása a társadalmi csoportosulások sorsára -tagadhatatlan. A népek hanyatlása és bukása csak a felsőbbrendű etnikai -elemek kimerüléséből származik. - -Ugy látszik, Nitzschének is ez a nézete: «Egész Európában, – mondja, – a -leigázott faj, ami a szint, ami a brachycephaliát, sőt ami talán az -értelmi és társadalmi ösztönöket illeti, – végül is legyőzte a felette -állót. Ki biztosít bennünket arról, hogy a modern demokráczia, a még -modernebb anarchizmus és különösen arra a kommunizmusra, arra a -kezdetleges társadalmi formára való törekvés, amely ma Európa összes -szocziálistáinál közös, ki biztosít bennünket arról, hogy ezeknek az -eseteknek az összesége vajjon nem monstruózus visszaütés-e? Az urak és -hódítók fajtája még fiziológiai értelemben is hanyatlásban van…»[134] -Másutt még nagyobb határozottsággal így fejezi ki magát Nietzsche: -«Föltehetjük, hogy időnként, a földgömb bizonyos pontjain, valamely -fiziológiai eredetü _kedvetlenségi érzés_ lesz szükségszerüleg urrá a -nagy tömegeken. Az ilyen kedvetlenségi érzés eredete szerfölött sokféle -lehet; eredhet ez túlságosan heterogén fajok kereszteződéséből (vagy -osztályokéból, – az osztályok mindig születési és fajbeli különbségeket -jelentenek: az európai _spleen_, a XIX. század pesszimizmusa lényegében -kasztok és rendek keveredésének következménye, amely keveredés őrült -gyorsasággal ment végbe); származhat továbbá szerencsétlen kivándorlás -következményeiből, ha valamely faj olyan éghajlat alá tévedt, melyhez -alkalmazkodási képessége nem volt elegendő (mint az indusok esete -Indiában), vagy eredhet megrontott vérből, maláriából, szifiliszből, -stb. (pl. a német kedvetlenség a harmincz éves háború után, mely ragadós -betegségekkel lepte el Németország felét és így készítette elő a teret a -német szolgalelkűségre és kishitűségre).» - -Az a lényeges tényező, melyre Nietzsche itt utal, – _a faji_ tényező. -Alkalmunk volt már fentebb kifejteni, hogy mi a véleményünk erről a -tényezőről. Itt csak néhány megjegyzést teszünk még pótlóan a -társadalmak hanyatlásának kérdésével kapcsolatosan. - -Először is igen nehéz megmondani, hogy a társadalomnak melyek a -magasabbrendű elemei. Az antropologusok ma két osztályba sorozzák az -embereket, a dolichocefalok és a brachycefalok osztályába. De -egyáltalában nincsenek egy véleményen e megkülönböztetés társadalmi -jelentőségére vonatkozóan. Némelyek azt állítják, hogy a dolichocefalok -tipusa a magasabbrendű, mások pedig, hogy a brachycefaloké az; némelyek -olyan tulajdonságokkal ruháznak fel egy tipust, amilyenekkel mások egy -másik tipust ruháznak fel. Hogy mi az összefüggés a brachycefalia vagy -dolichocefalia és valamely egyén értelmi állapota között? Ezt nem -tudjuk. Hogy van-e valamilyen összefüggés? Valószínüleg van, igen -általános értelemben, olyan értelemben, mintahogy a determinizmus -feltevése szerint minden jelenségnek olyan közvetett kapcsolata van más -jelenségekkel, amilyent akar az ember. A világ egy nagy gép, melyben -minden összefügg. A por atomja között, mely előttem lebeg a napsugárban, -és a Sirius kék villanása között korreláczió és kölcsönösség kapcsolata -van. – Ily általános értelemben, de valószinüleg nem szabatosabb -értelemben van korreláczió vagy parallelizmus a koponya külső alakja és -az egyén értelmi képessége között. - -A dolichocefalia és a brachycefalia megkülönböztetésének idáig, -úgylátszik, nem volt sokkal alaposabb tudományos értéke, mint az -agydudorokról, vagy az arczszögről szóló régi tannak. - -«A régi görögök, – kérdezi Tarde, – inkább dolichocefalok voltak, mint a -mai görögök? Nem sokat tudunk róla. Görögország hanyatlását semmiesetre -sem szabad dolichocefaliája csökkenésének tulajdonítani, minthogy a -fejalkat nyilván nem változott meg egyszerre a maczedón hódítás -után.»[135] - -Ugyanaz a szerző az abszolut fajbeli különbség ellen felhozza Japán -csodálatos átalakulásának példáját, amely alig egy nemzedék alatt ment -végbe, az európai példák asszimilálása folytán, a fegyvereken és -öltözékeken kezdve az iparig, a művészetig, az erkölcsökig. - -Novicow szerint egyáltalán nincs változhatatlan faj. Felgyülemlő kicsiny -egyéni változások hozzák létre az új fajokat. «Látjuk, hogy az -angol-szász tipus kereszteződés nélkül is átalakul az -Egyesült-Államokban.»[136] - -Nem kevesebb vitára adott alkalmat az a kérdés is, hogy vajjon a fajok -és a társadalmak hanyatlása nincs-e összefüggésben az összekeveredéssel. -Tarde megjegyzi, hogy a fajok keveredése elősegíti a találékonyság -képességének fejlődését. «Ahelyett, hogy valamely faj genialitásának -foka tisztasága fokával volna arányban, inkább összetétele, változósága -fokával és az átlagtipusa körül végzett kilengések nagyságával van -arányban. Három, négy század óta mind jobban keverednek az európai fajok -és ahelyett, hogy gyöngülne, egyre fejlődik találékonyságuk… Mennél -előbbre halad az evoluczió, annál inkább csökken a faji tényező -jelentősége. Mennél jobban visszamegyünk a multba, annál inkább azt -látjuk, hogy minden nagy nemzeti faj megcsinálta a maga -czivilizáczióját, és megfordítva: mennél jobban haladunk előre, annál -inkább azt látjuk, hogy a modern czivilizáczió saját faja kialakításán -dolgozik, azon, hogy sok különböző faj összeolvasztásából új fajokat -teremtsen, amelyek jobban megfelelnek fejlődésének.»[137] Ahelyett, hogy -a keveredést úgy fognók fel, mint a hanyatlás okát, bizonyos szempontból -jótéteménynek tekinthetjük, A fajok keveredése épp úgy, mint a kulturák -és a társadalmi hatások keveredése ugyanabban az agyban, bonyolultabb, -gazdagabb és finomabb egyéniségeket hoz létre. - -Most pedig pár szót a társadalmak hanyatlásának élettani okairól. - -Matteuzzi hivatkozott ezekre az okokra. Két fő okot jelöl meg, melyek -közül az első gazdasági, egyszersmind fiziológiai, a másik pedig tisztán -fiziológiai. - -Az elsőt társadalmi élősdiségnek _(parasitisme sociale)_ nevezi -Matteuzzi. Természeténél fogva gazdasági, de eredményei szerint -fiziologiai ez az ok. «A fiziológia és a pszichofiziológia megmutatják, -– mondja Matteuzzi, – hogy milyen a kórhatása a túlságos szegénységnek a -többségben és a túlságos gazdagságnak a kisebbségre; e tudományok -segítségével megtapinthatjuk a kitagadott tömegek elkorcsosulását és az -uralkodó és kiváltságos tömeg hanyatlását az oly közösségben, melyet -beteggé tett a vagyonnak a szélsőségig vitt egyenlőtlen eloszlása…»[138] -Itt lép közbe az öröklődés törvénye. Világos, hogy minden nemzedéknek -fiziológiai és lélektani öröklődés útján át kellett adnia mindazt a -korcsosulást, melyet őseitől kapott, továbbá azt a korcsosulást, mely -élete folyamán érte… Ennek eredménye _a felgyülemlő, visszaütő -öröklődés_, amelynek mind mélyebb anatomiai és pszichológiai -elváltozásokat kellett létrehoznia. Nem csodálkozhatunk, ha Aristoteles, -a szabad embert és a rabszolgát összehasonlítván, arra a következtetésre -jutott, hogy volt egy szolgaságra született faj, és volt egy másik faj, -mely az uralkodásra született. Ha ismerték volna az ő idejében a -szerzett jellegzővonások öröklődésének elméletét, ő sem tulajdonította -volna a két embercsoport közötti különbséget velük született -jellegzővonásnak, hanem pszichikai és fiziológiai elfajulásnak, melynek -«századok során a rabszolgaság vetette alá az embereket».[139] - -A népek hanyatlásának második oka Matteuzzi szerint nem más, mint a -lelki jellemvonások öröklődése. «Ez a törvény azt akarja, hogy amikor -valamely szellemi evoluczió elért tökéletesedése csúcsára, ha új lökés -nem jelöl ki számára más irányt, fiziológiai törvény szerint, nem tehet -egyebet, mint hogy kijegeczesedik.» Matteuzzi a görögök és a -renaissancekori olaszok példájára hivatkozik. Ez a törvény egy -fiziológiai törvény corrolláriuma, melyet így határozhatunk meg: «A -megszerzett, _de nem organizált változások nem öröklődhetnek_. Ez a -törvény maga is Ribot törvényének corrolláriuma, mely szerint az -emlékezet bomlása közben az új elvész a régi, az összetett az egyszerü -előtt. «Amikor a lelki tevékenység az egyre növekvő összetettség -folytán, mely a szerzett jellegzővonások öröklődéséből eredt, -megerősödött anélkül, hogy váltakoztak volna benne a pihenésre elegendő -időközök, akkor jelentkezett a lelki működések ez összetett energiájának -gyöngülése, minek következtében táplálkozása csökkent és a tömege -kisebbedett; a megújhodás nem volt többé egyensúlyban a veszteséggel; és -így az idegelemek szerzett diszpozicziója kevésbbé tartós lett, és ezek -között az elemek között a dinamikus társulások nem jutottak többé teljes -egybeolvadásra. Következésképpen természetes volt, hogy ezek a kevésbbé -tartós és összetettebb változások jobban lázongtak reprodukálásuk ellen, -mint a régebbi változások, melyeket végtelen sokszor ismételtek az ősök. -Az ingadozó és zavaros társulások nem olvadhattak bele többé a -szervezetbe és nem is szállhattak át az utódokra. Ezentúl csak -mellérendeltettek a máskülönben igen erős régi emlékeknek, amelyek -folyton amazoknak az elűzésére törekedtek.»[140] - -A társadalmak felbomlásának számos a gazdasági oka is. Fentebb -rámutattunk egyre, mikor a társadalmi élősdiségről beszéltünk. -Felhozhatnók még a vagyon tékozlását és azt a sokféle gazdasági -tévedést, mely gyakran az egész társadalmi fejlődést visszaveti. Novicow -több ilyen okot bonczolgatott a modern társadalmak tékozlásáról szóló -könyvében _(Les Gaspillages des Sociétés Modernes)_. «A nemzetek -hanyatlásának okát, – mondja ez az író, – az emberi tévedések gyászos -sorozatában kell keresnünk: az élősdiségben, a türelmetlenségben, a -kizárólagosságban, a mizoneizmusban.» Ugyanaz az író rámutat arra is, -amit ő a gazdasági tévedések által okozott mesterséges alkalmatlanná -válásnak _(désaptations artificielles)_ nevez. Szerinte a -protekczionisták tévedésének következménye az, hogy az emberiség -mesterséges úton alkalmatlanná válik a bolygóján való életre. - -Gazdasági és egyszersmind politikai természetü ok az, amit a társadalmi -kiválasztás fonákjának lehetne nevezni, a kiválasztó mechanizmus rendes -működésének felforgatása folytán. A kiválasztás társadalmi mechanizmusa -azok az intézmények, melyeknek feladata az egyének kiválasztása és -minden egyénnek arra a helyre való elhelyezése, amelyet legjobban be tud -tölteni. Ezek az intézmények, Ammon szerint, kétfélék: az egyik fajtának -az a czélja, hogy feltartóztassa útjukban az értékteleneket; a másik -fajtáé pedig az, hogy feljebb emelje az igen megáldott egyéneket. Midőn -ez a mechanizmus politikai vagy társadalmi okok hatása alatt -megrongálódik, vagyis amikor ahelyett, hogy a legtehetségesebbeket, -legértelmesebbeket, a legtevékenyebbeket részesítené előnyben, a jobban -összesógorosodottakat, a legtanulékonyabbakat pártolja, azokat, akik a -legügyesebben tudják magukat cselszövényekkel előretolni, egy szóval -azokat, akik meg vannak áldva azzal, amit Carlyle «farkas -intelligencziá»-nak nevez, akkor ennek egy nagyravágyó és magahitt -oligarchiának a kialakulása az eredménye, mely a nepotizmuson és a -kegyenczségen alapul, amelyet később jogosan megvetnek és amely a maga -részéről hozzájárul a társadalom hanyatlásának siettetéséhez. - -Térjünk át a társadalmak felbomlásának lélektani okaira. - -Tarde szerint, a társadalmak kialakulásának és maradandóságának lényeges -eleme az utánzás törvényeinek működése lévén, természetes, hogy ha -bizonyos külső vagy belső hatás folytán az utánzás törvényei megszünnek -érvényesülni, a társadalom rugalmassága elgyöngül, a társadalom -felbomlik és elpusztul. Tegyük hozzá, hogy az utánzás korrelativ -tényezője, a találékonyság, szintén fontos szerepet tölt be itt. Amint -egy nemzetben vagy fajban, a találékonyság tehetsége bizonyos határokon -túl csökken, amint az egyéni eredetiség eltünik a csorda-szellem -haladása előtt, amint az egyéniség érzése elvész és helyére nem tudni -mily petyhüdt és együgyü társadalmiság kerül, mely azt eredményezi, hogy -mindenki a többiekre s nem magára számít: a társadalmi tudat megérzi az -egyéni tudatok e megmerevedésének következményeit és a rugalmasság -nélküli társadalom az első kissé erősebb lökésre felbomlik. - -Egy pár szót kell ehelyütt szólanunk az értelmiség és a jellem között -gyakran állított ellentétről. Némely társadalomtudós vagy moralista -dicsőítő szólamokat zeng arról, amit jellemnek nevez, és szinleg megveti -az intelligencziát. Sőt ez utóbbinak túlságos kifejlődését a hanyatlás -egyik okának tartja. Megtörténik, hogy igen megvetően beszélnek a -tehetségről, mint amely társadalmi szempontból nézve jelentéktelen -tényező. Igaz, hogy emez iskola nem egy társadalomtudósa vagy nevelője -valószinüleg _pro domo sua_ beszél, amikor becsmérli a tehetséget. Azt -mindenki állíthatja, és el is hitetheti, hogy van jelleme, de sajnos, -nem ily könnyü illuziókat kelteni a tehetség és az értelem adományai -dolgában. – Bármiképpen van is, ez a tan egész pedagógiánkat -bizonytalanná teszi. - -Véleményünk szerint ez a tan hamis. Amit _a jellem_ fogalma alatt -dicsőítenek, csupa olyan tulajdonság, mely az elhelyezkedettet -_(arriviste)_ jellemzi; a durvaságnak, a simulékonyságnak, a -nyakasságnak és az ügyeskedésnek keveréke. Minthogy a lelki állapotnak -ez a ravasz és brutális formája túlontúl elterjedt, a jellem névvel -tüntetik ki és úgy állítják elénk, mint egy nemzet vagy faj erejének -elemét. Az ilyen lelkiállapot szerintünk inkább a hanyatlásban lévő -társadalmat jellemzi. - -A társadalmak fenmaradásának törvényeit tani okai is vannak, melyekről -szintén ejtünk egypár szót. - -A társadalmak fenmaradásának törvényeit vizsgálva, láttuk, hogy a -társadalomnak, ha fenn akarta magát tartani, szüksége volt arra, hogy -bizzék magában, s erkölcsi és társadalmi dogmatizmusra, sőt szükség -esetén hasznos hazugságokra támaszkodjék. - -Következésképpen, amikor a társadalom megszünik magában bizni, akár -azért, mivel azok a dogmatizmusok, melyekre támaszkodott, felborultak, -akár mivel visszaélt a maradi hazugságokkal, közel van a társadalmi -tudat szétbomlása. Ennek a bomlásnak nagyrészt társadalmi -ellentmondások, ellentmondások a társadalmi elmélet és gyakorlat között, -a száj által vallott dogmák és a valódi cselekvések között, vagy pedig -ellentmondások az összeütközésben lévő különféle társadalmi befolyások -között lesznek az eredményei. – Ezek a külső ellentmondások, az egyéni -tudatban belső ellentmondások alakjában verődnek vissza, melyek az -egyénben a társadalmi zavarral párhuzamos lelki zavart támasztanak. - -Nordau igen helyesen bonczolgatta a társadalmi bomlás okait _Társadalmi -hazugságok_ czímű könyvében. «Egész életünk más időből kölcsönvett -feltevéseken nyugszik, amelyek egy pontban sem felelnek meg jelenlegi -eszméinknek. Politikai életünk alakja és alapja kézzelfogható -ellentmondásban van egymással. A probléma, melynek, úgy látszik, a -hivatalos czivilizáczió a megoldását keresi, olyanforma, mintha egy -kúpot akarnánk elhelyezni ugyanolyan ürtartalmú gömbben. Minden szó, -amit kimondunk, minden cselekedet, melyet véghezviszünk, egy-egy -hazugság azzal szemben, amit lelkünk mélyén igazságnak ismerünk el. Azt -lehet mondani, hogy önmagunkat parodizáljuk és örökké komédiát játszunk… -Külső tiszteletet tettetünk olyan személyek és intézmények iránt, -amelyeket alapjukban a legképtelenebbeknek tartunk, és gyáván -megmaradunk odalánczolva olyan meggyőződésekhez, amelyekről lelkünkben -és tudatunkban tudjuk, hogy minden alapot nélkülöznek… Ennek az örök -összeütközésnek, mely a társadalmi meggyőződések és saját -meggyőződéseink között folyik, végzetes visszahatása van.»[141] - -Egypár szót végül a társadalmak bomlásának társadalmi okairól. - -Ezek egyikét Simmel világította meg, amikor megjegyezte, hogy a -társadalom valamelyik szerve gyakran túlzott jelentőséghez jut a -szervezetben, melynek eleme; és czéllá válik, amikor pedig csak eszköz. -Demokratikus társadalmainkban ilyen a bürokráczia, amelyre vonatkozólag -ezeknek semmi irigyelni valójuk sincs a monarchikus társadalmaktól. -Világos, hogy a társadalom testében bizonyos szerveinek ilyen túltengése -kényelmetlenséget okoz, mely igen alkalmas arra, hogy a hanyatlást -siettesse. - -Matteuzzi fontos társadalmi okát jelzi a társadalmak hanyatlásának. Ez a -győztes népek hatása a legyőzött népekre. «Az a nép, mely környezetének -és szerzett jellegzővonásai öröklődésének befolyása alatt kifejlődött, -szükségszerüen eljut odáig, hogy megalkossa saját egyéniségét. De nagyon -megzavarhatja fejlődésében egy katonailag szervezett, erősebb, bár -kevésbbé művelt népnek beavatkozása; e két népnek, mely így találkozik, -mivel különböző környezetben fejlődtek, különböző öröklött -jellegzővonásai lesznek. A győztes azzal, hogy eszméit és erkölcseit a -legyőzöttre erőszakolja, arra kényszeríti, hogy kitérjen fejlődési -vonalából, és egész fizikai és értelmi szervezetében zavart okoz.»[142] - -Valamely nép ipari fensőbbsége e szempontból ugyanolyan eredménynyel -járhat, mint hadi fensőbbsége. Ezért van az, hogy napjainkban az északi -népek, anélkül, hogy területi hódításokat kisérelnének meg, hanyatlásra -kárhoztatják a déli népeket, arra kényszerítvén őket, hogy felvegyék -velük az ipari versenyt. A déli lakosok így aztán kénytelenek -alkalmazkodni olyan társadalmi állapothoz, mely nem egyezik öröklött -tulajdonságaikkal. - -Ezzel megvizsgáltuk a társadalmak hanyatlásának főbb okait.[143] - - -II. FEJEZET. A társadalmi regresszió törvényei. - -Az előbbiekből megérthetjük értelmét ennek a kifejezésnek: a társadalmi -regresszió. - -A társadalomtudósok jogosan különböztettek meg haladó evolucziót és -hátráló (regressziv) evolucziót. - -A haladó evoluczió Demoor, Massart és Vandervelde szerint magában -foglalja az előre való haladás, a kifejlődés, a tökéletesedés, a növekvő -differencziálódás és a differencziálódott szervek és működések fokozatos -egymásmellé rendeltsége eszméit. - -A hátráló evoluczió ellenkezőleg, a visszafordulás, a hanyatlás, az -elkorcsosodás. Például a sötétben élő állatok látószerveinek sorvadása; -az élősdi növények leveleinek elcsenevészesedése, a czéhek számának -csökkenése a középkor végén. - -A társadalmi regresszió első törvénye a következő: A haladást mindig -hátrálás követi. Ez alatt azt kell érteni, hogy a régi strukturák -szétrombolása új intézmények fejlődésének szükséges következménye. A -szervek és intézmények minden átalakulásának részleges regresszió a -correlativuma.[144] - -Egy másik törvény az, amelyet a túlélés törvényének lehetne nevezni. - -Mintahogy minden haladás együttjár a hasznavehetetlenné vált szervek és -intézménynek részleges visszafejlődésével, azonképpen minden haladás -feltételezi legalább bizonyos időn keresztül a mult többé-kevésbbé -fontos nyomainak fenmaradását. Ama nagy vonalaiban mindinkább egyöntetű -törvényhozás mellett, mely a modern népeket igazgatja, többé vagy -kevésbbé elmosódottan és alaktalanná váltan, de mégis felismerhetően -megtaláljuk mindazokat az intézményeket, melyek az előző korszakokban -uralkodók voltak. Igy a mai családban a család régi alakjainak, például -a matriarchatusnak megmaradtak nyomai. - -Valamely társadalmi állapot mindig bizonyos számú anachronikus -intézményt zár magába. Demoor és Vandervelde így magyarázzák ezt a -tényt: «Bizonyos hasznavehetetlen intézmény gyakran fenmarad kényszer -folytán, ha fentartása előnyökkel jár azokra nézve, akik részesei… -Végtelen jegyzékét lehetne összeállítani azoknak a teljesen haszontalan -szinekuráknak, melyeket egyes kormányok makacsul fentartanak, attól -félvén, hogy elégedetlenekké teszik, akik azokat elfoglalják.»[145] -Felhozhatnók a középkor-végei védőúri haszonélvezeteket és mennyi más -modern példát! - -Nézzük most, hogy milyen az az irány, melyben a visszafejlődés történik. -Greef szerint, a regressziv evoluczió meghatározott rendben megy végbe! -Visszatérést alkot a kezdetleges állapot felé. - -Tudjuk, hogy a belga tudós a társadalomban hétféle tulajdont különböztet -meg: gazdasági, genetikus (családi), művészi, tudományos, erkölcsi, jogi -és politikai tulajdont. Azt is tudjuk, hogy szerinte ez a rend, amikor a -logikus hierarchiát tünteti fel, ugyanakkor feltünteti e tulajdonok -történelmi alakulásának rendjét is. Ebből indulva ki, Greef kifejti a -regressziv evoluczió következő törvényét: A legemelkedettebb jelenségek -és működések minden osztályban és az osztályok összeségében egyuttal a -legujabban feltünt jelenségek és tevékenységek lévén, egyben a -legfelületesebbek, a legváltozóbbak és a legkevésbbé állandók is.» - -Ezt a törvényt Demoor, Massart és Vandervelde, sőt Tarde is igen -kétségbevonják. Ez utóbbi joggal a következő megjegyzést teszi: «Összes -franczia intézményeink közül egyik legújabb az általános választói jog. -Próbálják azt megtámadni. Minden bizonynyal sokkal könnyebben eltörölik -a biróságok és a papság szervezetét, melyek pedig bizonyos szempontokból -a középkorból erednek.»[146] - -Demoor és Vandervelde szerint a társadalmi evoluczió vissza nem térhet -soha, következésképpen, néhány többé-kevésbbé világos kivételen kivül: -1. eltünt intézmény, vagy szerv nem jelenhetik meg újra; 2. az az -intézmény, vagy szerv, melynek csak nyomai maradtak meg, nem fejlődhetik -ki újból és nem folytathatja régi működését; 3. valamint nem fejthet ki -új működést sem. - -Ezek a szervek vagy intézmények végkép halottak. - - -III. FEJEZET. A társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok -ujjáalakulása. – A kiválasztottak kérdése. - -Az az alaktalan állapot, mely valamely társadalom szétbomlását kiséri, -csak ideiglenes. Amikor valamely társadalom eltünik, a szétbomlás -következtében felszabadult elemek nemsokára a körülmények kényszere -folytán új rendben egyesülnek, amelyben mindazáltal fenmarad valami a -régi formákból is. - -Ez a törvény áll azokra a különleges társadalmakra is, amelyeket -_osztályoknak_ nevezünk. Ha szétrombolják őket, újjászületnek más -formában, különböző külsővel, különböző szellemmel és különböző -társadalmi fegyelemmel, de mindig újjászületnek. Ugy látszik, ez a -törvény elkerülhetetlen. Az egyenlőségi eszmék növekedésének hatása -alatt az osztályszellem, a hierarchikus szellem kétségtelenül gyengült. -De valószinüleg sohasem fog eltünni. Mindig lesznek osztályok és -hierarchiák, ha kevésbbé zártak és kevésbbé merevek is, mint a multban, -de mindig lesznek. - -Maga a szoczializmus sem fogja teljesen megszüntetni a hierarchiákat, -sem az osztályokat, pedig látszólag az egyenlőségi eszmék -megtestesülése. - -Igaz, hogy vannak elméleti emberek, akik különbséget tesznek a -munkamegosztás és a hierarchia eszméje között. Azt mondják, hogy a -társadalmi munka megosztódhatik anélkül, hogy ez a megosztás hierarchiát -vonna maga után. Társadalmilag mindnyájan egyenlőek leszünk, miközben -különböző működést fejtünk ki. - -Ha gondolkozunk, be kell látnunk, hogy ez az eszmény bajosan valósítható -meg. Maga az a tény, hogy lesznek igazgatók és igazgatottak, munkások és -munkaszervezők, nem fog-e társadalmi egyenlőtlenséget okozni közöttük? - -Ugy látszik, hogy ma evoluczión megy át a szoczializmus és lemond a -tökéletes társadalmi egyenlőség régi eszméjéről. - -Uj szoczialista áramlat bontakozik ki, mely főleg a differencziálódás és -az egyéni egyenlőtlenség eszméihez ragaszkodik. Egy német szoczialista, -_M. S. Gystrow_, egy czikkében, melyet Nietzsche halála alkalmából -közölt a _Socialistische Monatshefte_-ben,[147] ezt írja: «A gazdasági -hatalom megszerzése a munkásságra nézve hosszúlélekzetű feladat, mely -úgy kinálkozik neki, mintahogy hajdan a polgárságnak kinálkozott, mely -nem a teljesen kész gyárakra és kereskedőházakra tette rá kezét, hanem -azokat fokozatosan ő maga alkotta meg. Ezért van, hogy végtelen -differencziálódás ment végbe az eredetileg homogén polgárságban. _Aki -pedig differencziálódásról beszél, az arisztokratizálódást mond._» - -«Tulajdonképpen a gazdasági demokratizálódás a tömeg -arisztokratizálódása. El fog következni, amit Bernstein megjövendölt: a -proletárság nem marad egységes fogalom. Olyan mértékben fog ez -megvalósulni, amint a fogyasztási szövetkezetek terjedése és ennélfogva -gazdasági felelőssége növekszik, és még inkább meg fog ez látszani a -termelési szövetkezeteken. _A bérmunkás_ fogalmának épp oly különféle -értelme lesz, mint ma a _polgár_ fogalmának. Semmi sem faragja jobban az -egyéniséget és nem emeli ki jobban a tömegből, mint a gazdasági -felelősségben való részesedés. Ezen a téren lehetséges aztán az értelmi -és erkölcsi egyéniség kifejlődése is.» Ugyanez az író azt mondja, hogy a -szoczializmusban a társadalmi kérdés keretén belül van egy -arisztokratikus kérdés is _(Das ist die aristokratische Frage innerhalb -der sozialen)_.[148] - -Sok franczia demokrata hasonló véleményen van. Csak _Rénard_-t és -_Izoulet_-t említjük. Az utóbbi azt mondja, hogy a demokráczia igyekszik -visszaadni a személy szerinti arisztokrácziának azt a helyet és azt a -szerepet, melyet a másik arisztokráczia bitorolt… A forradalom azért -jött, hogy az ál-kiválasztottakat az igazi kiválasztottakkal -helyettesítse.»[149] - -A társadalmi kiválasztottaknak ez a kérdése azok közül való, amelyeket -igen kényes és igen nehéz megközelíteni. Már az ál és a valódi kiválóság -kritériumának megkülönböztetése is nehéz. Másrészt pedig nem áltatja-e -magát Izoulet, amikor a demokrácziában végbemenő kiválasztás társadalmi -mechanizmusának csalhatatlanságában hisz? Annak a dőre -arisztokracziának, mely mai demokrácziánkból kerül ki és teljesen a -nepotizmuson és a kegyenczségen alapszik, vajjon sokkal több értéke van, -mint a hajdani arisztokrácziáknak? – Ezt nagyon bajos megállapítani. - -Az a megkülönböztetés, mely talán alkalmas arra, hogy egy kis -világosságot vessen a kérdésre, a következő: Szerintünk nincs társadalmi -fensőbbség, nincs osztályfensőbbség; csak egyéni fensőbbség van. Az -osztály-eszme mulandó, de a kiválóság eszméje (azt értve alatta, hogy az -_egyének között_ vannak értelmi és erkölcsi egyenlőtlenségek) -lerombolhatatlan. Sőt szerintünk ellentét van az osztályeszme és a -kiválóság eszméje között. Annál a ténynél fogva, hogy az ember -beleegyezik abba, hogy tagja legyen valamely uralkodó, vagy állítólagos -uralkodó osztálynak, már annál a ténynél fogva, hogy hozzájárul ennek -megszabott elveihez és társadalmi fegyelméhez, – bizonyos mértékig -lemond egyéniségéről; csordaszellemüvé válik, a hozzá hasonlóak -osztályelőitéleteit teszi magáévá; megszelidül és beleesik abba az -értelmi és erkölcsi megfogyatkozásba, melyet testületi szellemnek, vagy -osztályszellemnek nevezünk. - -Feltéve, hogy kivételes eset folytán képes lesz osztálya kebelén belül -megőrizni értelmi és erkölcsi függetlenségét, utódai elkorcsosulnak és -csordaszellemüekké válnak. Kiélvezik megszerzett helyzetüket. Ő talán -igazságot vagy vagyont teremtett. Ezek pedig élősdiek lesznek. - -Amint mondottuk, semmi sem nehezebb, mint meghatározni azt, hogy miről -ismerjük fel a kiválasztottakat, azaz az egyéni fensőbbséget; mert az -állítólagos társadalmi fensőbbségnek nincs semmi jelentősége. Csak egy -dolog bizonyos, az, hogy az értelmi és erkölcsi fensőbbség lényegében -egyéni dolog. Az egyénben székel, nem a családban, sem az osztályban. -Nincsenek kiválasztott osztályok, hanem csak kiválasztott egyének. - -Következésképpen, ha egy jövőbeli társadalmi rend, hivják azt -szoczializmusnak, vagy másnak, kiválasztottakat akar teremteni, akkor -dobja félre az osztály, sőt a kollektiv kiválasztottság fogalmát is; de -ápolja és tegye hatályossá az egyéniség s az egyéni érték érzését. -Teremtsen olyan embereket, akik egyének tudnak lenni. - -És válaszsza jelmondatul Nietzsche aforizmáját: «_Nicht nur fort sollt -Ihr euch pflanzen, sondern hinauf._» És mi hozzáteszszük: Nem -csordaszellemüekké kell lennetek, hanem ellenkezőleg: egyénekké. - - -IV. FEJEZET. Az egyéni tudat és a társadalmi tudat. - -Annak alapján, amit előzőleg mondottunk, számot vethetünk világosan az -egyéni és a társadalmi tudat között lévő nem felületes, hanem valódi -ellentéttel. - -A kérdésnek két oldala van. Mintahogy e munka elején mondottuk, az -egyéni tudat és a társadalmi tudat között nemcsak érintkezési pontok -vannak, hanem eltérülések és ellentétek is. De az ellentétek -súlyosabbak, mint az egybehangzások. - -Ismerjük el először is, hogy lehetetlen teljesen elválasztani az egyéni -tudatot a társadalmi tudattól. Az egyén, amint százszor mondtuk, nem -egész, hanem csak alkotóelem. - -De minek az eleme? - -Szerintünk az egyén kevésbbé a jelenlegi társadalom, az adott társadalmi -közösség eleme, amelyben él, mint inkább ama dinamikus, eszményi -társadalomé, amely az időben fejlődik és amelyben az egyén csak múló -mozzanat. - -Szerintünk, ha valóban számot akarunk magunknak adni az egyén és a -társadalom kapcsolatairól, ez utóbbiról nem _statikus_, hanem dinamikus -fogalmat kell alkotnunk. - -Ez alatt azt értjük, hogy az egyénnek nem _maga körül_ kell szétnéznie, -hogy irányt és eszményt találjon, hanem a háta mögé és maga elé kell -néznie. Az egyén csak pont valamely örök evoluczióban, de egy mozgó, -tevékeny, bizonyos mértékig önrendelkezéssel biró pont. «Az egyénben -kezdődnek azok a változások, – mondja Paulhan, – melyeknek hatalma -annyira meghaladja és csaknem megsemmisíti őt. Általa, találékonysága -folytán mennek végbe az átalakulások, ő a középpontja annak az -automatikus vagy önkényes cselekvésnek, mely által a társadalom magát -védi vagy átalakítja. Az egyén a kezdeményezője azoknak a változásoknak, -melyek fel fogják forgatni a világot…»[150] - -Ezzel nem tagadjuk azt a hatást, melyet az egyénre a környezet tesz, de -nem szabad túloznunk ezt a hatást és főleg nem szabad úgy, mint némelyek -teszik (például Spencer), szabályként és dogmaként felfognunk. Az -egyénnek megvan a hatalma és a joga, hogy visszahasson a környezetre. -Ennek nincs más értéke és más szerepe, mint hogy támadó pontja és -ösztönzője legyen az egyéni energiáknak, és amint a visszahatás -követeli, az egyéniség kiterjedését előidézze. «Bizonyos esetekben, – -mondja Paulhan, – az egyénnek igaza van a tömeggel, az állammal, kora -művészetével, kortársai tudományával vagy a vallással szemben. -Rembrandtnak igaza volt kortársaival szemben, akik félreismerték, és -Galileinek igaza volt biráival szemben. De ebben az esetben az egyén nem -csak magából merít jogot és erőt. Magasabbrendű igazságokat, szépségeket -képvisel, mint azok, amelyek ellen harczol. Magasabbrendű, -nagyobbszabású társadalmat képvisel, mint amelyik őt elnyomja, mint -valami nemes vágy, mely véletlenül durva lélekben sarjadzik ki, mely -megvetően elnyomja. És ezt a társadalmat ő ébresztgeti és bizonyos -mértékig ő csinálja is.» - -Számos és jelentős olyan pont van, ahol az egyéni tudat és a társadalmi -tudat közti összeütközés megnyilatkozik. A társadalmi tudat -természetesen arra törekszik, hogy elnyomja az egyéni tudatot. A nagy -társadalmi intézmények, mint vallás, törvényhozás, kaszt, osztály, arra -törekszenek, hogy az egyént teljesen maguk alá rendeljék. Mindazonáltal -az egyén visszahatást fejthet ki és nem tűri, hogy a csoport felszívja -és elnyelje. A társadalmi körök sokfélesége, melyekben részt vesz, -szabadulási eszköz lehet ránézve, eszköz arra, hogy uralkodjék azok -fölött a társadalmi hatások fölött, melyek közül mindegyik elharácsolni -igyekszik őt a maga számára. Tudatában öszpontosítja a különféle, néha -ellentétes hatásokat, és amikor megvan a kellő egyéni energiája, azokat -kombinálja egy neki megfelelő formulában. Simmel fokozatos társadalmi -differencziálódásának törvénye működik itt. Mennél inkább halad az -evoluczió, annál inkább növeli az egyén körül a társadalmi köröket és a -társadalmi hatásokat, annál inkább előmozdítja ez úton eredetiségét és -függetlenségét. És elérkezünk ahhoz a látszólag paradox tényhez, hogy az -egyén függetlensége egyenes arányban van azoknak a társadalmi köröknek -számával, melyekben részt vesz. - -Gyakran ellentét van a társadalom haladása és az egyéni tudat haladása -között. De amikor a társadalmi haladás ellentétben van az egyéni -haladással, ez csak látszata a haladásnak; ez ál és ideiglenes haladás. -Ez gyakran visszafejlődés. A társadalom arra törekszik, hogy az egyént -pangó intézményeinek tárnájába zárja. A társadalom lényegében mizonéista -és haladásellenes. Az egyéni tudat a haladás szülője, ő az a rejtélyes -csira, mely magában hordja a jövendőt, hasonlóan az első elemi sejthez, -az élet homályos és nyugtalan fakadásához, mely magában hordta a jövendő -életek mérhetetlen genezisét. Minden alkalommal, amikor haladás történt, -azt az egyéni tudat végezte. «Az emberek, – mondotta Galilei, – nem -hasonlatosak a kocsi elé fogott lovakhoz, amelyek mindent húznak: -olyanok, mint a szabadon futó lovak, melyek közül valamelyik nyer.» - -Az egyéni tudat világosságban és őszinteségben túltesz a társadalmi -tudaton. - -Először is őszinteségben. Valamely adott korszak társadalmi tudata a -konvenczionális hazugságok, kiadott és gyáván eltürt parancsok -szövevénye.[151] - -Azután világosságban. A társadalmi tudat ellentmondások szövevénye, -melyeket a kissé áthatóbb elmélkedés leleplez. Azt lehetne mondani, hogy -az egyéni tudatoknak homályos, nem gondolkozó része. Nem kollektiv -gondolat, hanem kollektiv ál-gondolat. - -Valamely társadalmi szervezetben mindenféle olyan elv van, melyekre úgy -hivatkoznak, mint világos igazságokra és amelyeknek lélektani tartalmát -képtelenek lennénk egy igazi gondolatban kifejezni. Tiszta -papagálybölcseségek. - -Az egyéni tudat széttépi e hazugságokat. Ő az, amely szilárd logikával -felfegyverkezve, megszünteti az ellentéteket és lesújtja a társadalmi -papagálybölcseségeket. A társadalmi tudatból, mely szűk önzések -összetétele, hiányzik a lélek finomsága, az éles elme ereje, és a -függetlenség, melylyel az egyéni lélek az élet és a társadalom -problémáihoz közeledhetik. A csoportitéletek nagyon durvák, tömörek és -egyvágásúak. Valamely csoport egyoldalúan itéli meg a dolgokat és az -embereket. Azt értem ez alatt, hogy egyedül a csoport _alkalmi_ -hasznának szögéből látják ezeket. Ha csak egyetlen ponton is valamelyik -ember viselkedése ellentétben volt, vagy látszott lenni a csoport többé -vagy kevésbbé konvenczionális egyformaságával, ez az ember nem várhat -semmi méltányosságot, semmi belátást még az itéletekben sem, melyeket -róla mondanak az emberek. Az _emberek_, ez a személytelen és névtelen -erő, elitélik felebbezés és minden veszély nélkül, mert a csoportok -itéletei felelőtlenségnek örvendenek, mely kedves a gyávaságnak. A -csoport minden egyes tagjának felelőssége elmerült a közösség -büntetlenségében. - -Ilyenek a csoportok, testületek, osztályok, stb. itéletei. Szürke -önzésre, _jelenlegi és közeli_ érdekekre lévén alapítva, az -életfelfogásnak és a dolgok mozgékonyságának hiánya jellemzi őket. A -legtökéletesebb filiszterség bélyege van rájuk ütve. Az egyéni tudat az -alkalmi társadalmi érdek fölé emelkedhet; megvan benne az élet és a lét -dinamikus érzéke, mert öszhangzó és művészi, mint maga az élet. -«Hányszor megállapítottam, – írja Guy de Maupassant, – hogy az értelem -növekszik és emelkedik, mihelyt egyedül élünk; csökken és sülyed, amint -újra emberek közé keveredünk! Az érintkezés, mind az, amit beszélünk, -mind az, amit kénytelenek vagyunk meghallgatni, megérteni, hogy -felelhessünk rá, hat a gondolatra. Az eszmék fejből-fejbe áramlanak és -visszaáramlanak, és minden számbeli tömeg számára értelmi középszerűség -szinvonala alakul ki. Az elszigetelt ember egyéni kezdeményezése, bölcs -meggondolása, sőt értelmi ereje is eltünik, mihelyt ez az ember más -emberek tömegébe keveredik.»[152] - -A csoport visszahatása leszállítja úgy az értelmet, mint az egyén -erkölcsiségét. «Nagyszámú emberi gyülekezések, – mondja Sighele, – a -kollektiv lélektan végzetes törvénye folytán, mindig leszállítják a -szándékolt elhatározás értelmi értékét.»[153] Ami a csoportnak az -egyénre gyakorolt erkölcsi hatását illeti, ime ez Sighele egyik igen -találó megjegyzése: «Nézzük meg a gyermekeket, mikor együtt vannak: -rosszabbak és kegyetlenebbek lesznek, mint bármikor. A kissé merész -csinyt, apróbb lopást, a fal-ostromot, amit egyik sem merne megcsinálni, -sőt, amire gondolni sem merne egyedül, kigondolják és megcsinálják, -amikor többen vagy sokan vannak együtt. Mi magunk, mi többi emberek, -kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ha van eset, amikor vétünk a -gyöngédség vagy a könyörület törvényei ellen, ez pontosan akkor -történik, amikor többen vagyunk együtt; mert feléled bennünk a rosszra -való bátorság s könnyedén itéljük meg az olyan kevésbbé kifogástalan -cselekedetet, melyet egyedül sohasem vittünk volna végbe.»[154] - -Schopenhauer szerint, a társadalmi tudat az intellektustól elválasztott, -tiszta élniakarás, az ostoba, vad és durva önzésű élniakarás -megtestesülése. Az egyéni tudat az a rejtelmes tűzhely, ahol a -felszabaduló _értelem_ kicsiny lángocskája pislog, mely az élniakarás -önzései és vadságai fölé emeli a lényt. Mindegy, hogy Schopenhauernak -ezt a nézetét pesszimista, vagy más szempontból magyarázzuk-e; ez a -nézet, mint ténymegállapítás, vitathatatlan. A társadalmi tudat, ha -_statikus_ szempontból, vagyis a csoport közvetlen érdekeinek -szempontjából nézzük, erősen elnyomó és korlátolt; az egyéni tudat -előtt, mely azokat az értelmi és erkölcsi hatásokat öszpontosítja -magában, melyek e nemzedékről-nemzedékre fejlődő társadalmi dinamizmust -alkotják, végtelen látóhatár van. Ő az Eszmény szülője, a világosság és -az élet tűzhelye, a felszabadítás és az üdv géniusza. - - -V. FEJEZET. Szoczializmus és individualizmus. - -Ezek után foglalkozhatunk immár azzal a kérdéssel, mely az egész -társadalomtudomány főkérdése: az egyén és a társadalom kapcsolatainak -kérdésével. A szoczializmusnak és az individualizmusnak két tanával lesz -itt dolgunk. - -Általános értelemben véve ez a szó, hogy _szoczializmus_, jelenti -mindazt a társadalmi tanítást, mely az egyént a közösségnek alárendeli. -Ez a plátói szoczializmus értelme. Szorosabb és modernebb értelemben -véve a szoczializmus az a tan, mely a tulajdon uralmának gazdasági -reformja útján arra törekszik, hogy az egyénnek nagyobb anyagi és -erkölcsi függetlenséget biztosítson. - -Az individualizmus az a tan, mely ahelyett, hogy az egyént alárendelné a -közösségnek, azt az elvet vallja, hogy az egyénnek önmagában van czélja; -hogy tényleg és jogilag saját értéke van és autonóm léte, és hogy a -társadalmi eszmény az egyénnek legteljesebb felszabadítása. Az így -értelmezett individualizmus ugyanaz, mint az úgynevezett anarchisztikus -_(libertaire)_ társadalmi bölcselet. - -Szükebb értelemben individualizmus alatt a _laisser-faire_ (a -manchesteri iskola) gazdasági elméletét értjük. Amikor mi -individualizmusról beszélünk, arról az individualizmusról lesz szó, -melyet libertaire bölcselet alatt értenek. - -Melyek a szoczializmus és az individualizmus kapcsolatai? - -A szoczializmus és individualizmus között sok az érintkezési pont. A -szoczializmus, amelyre nagy mértékben hat az individualizmus, sok -pontban arra törekszik, hogy elégtételt szolgáltasson ez utóbbinak. Az -egyén gazdasági felszabadítását kivánja és ki akarja szabadítani őt a -kapitalizmus karjai közül. Sőt mi több, nemcsak a kapitalizmust akarja -elpusztítani, mint gazdasági rendszert, hanem azokat a társadalmi -intézményeket és alapítványokat is, melyek e rendszer következményei: a -kapitalista és burzsoá jogot, mely rajtunk uralkodik, a birtokos és -burzsoa erkölcsöt, mely osztály- és az egyént elnyomó érdekből -keletkezett. Egy német társadalomtudós azt mondja erre vonatkozóan: «A -liberalizmus nélkül a szoczializmus teljesen érthetetlen: a -szoczializmus lényegében liberális; felszabadító és függetlenítő -eszmékre hallgat, melyek napjainkban létének legbiztosabb feltételei és -biztosítékai. Aminek elérésére törekszik, nem kevesebb, mint a munkások -felszabadítása a tőke mindenhatóságával szemben.»[155] - -Ez nem minden. A szoczializmus ma még a küzdelmi állapotban van. -Ellenzéki és harczi párt. Tehát védi a szabadságot politikai, -társadalmi, erkölcsi területen minden alkalommal, amikor teheti. -Előmozdítja mindazokat a törvényeket, mindazokat az indítványokat, -mindazokat a rendszabályokat, melyek az egyén gazdasági, értelmi és -erkölcsi felszabadulására kedvezőek. Szivesen törekszik arra, hogy -széttörje a mult társadalmi és erkölcsi kereteit. Ezért van az, hogy -erkölcsi téren sok szoczialista hive van a szabad szerelemnek. Ezért van -az, hogy a multkoriban Németországban az egész szoczialista párt ellene -szavazott a zaklató és egy kissé nevetséges Heintze-törvénynek. Tehát -tagadhatatlan, hogy ma a szoczializmus képviseli az individualizmust és -annak leghatalmasabb társadalmi megtestesülése. Jaurés igen helyesen -fejtette ki ezt az igazságot a _Revue de Paris_-ban megjelent -Szoczializmus és _Szabadság (Socialisme et Liberté)_ czímű -czikkében.[156] - -De így lesz-e mindég? Amikor hatalomra jut, amikor kormánypárt lesz, -vajjon a szoczializmus és individualizmus szabadelvű lesz-e akkor is -még? - -Ez a kérdés, mert akkor talán az anti-individualizmusnak a -szoczializmusban rejlő csirái kifejlődnek. - -Melyek ezek a csirák? - -Vannak olyanok, melyek szemelláthatóak és amelyekre a szoczializmus -ellenségei régóta hivatkoznak. Hozzuk fel például a valószinüleg -túlzásba menő közigazgatási és rendszabályozási dühöt; a társadalom -megnőtt igényét arra, hogy joga legyen az egyének tevékenységét -ellenőriznie; a közvélemény egyre növekvő mindenhatóságát, amennyiben -szoczialista uralom idején a közvélemény válnék a legfőbb erkölcsi -szankczióvá. Már pedig tudjuk, hogy a közvélemény mennyire vak, -zsarnoki, mindenféle előitélet számára megközelíthető, és végül, hogy -mennyire anti-individualista. - -Egy másik pont, ahol a szoczializmus, úgy látszik, ellentétben áll az -individualizmussal: az egyoldalú dogmatizmus, a társadalmi és erkölcsi -monizmus, amely felé, úgy látszik, visszatartózhatatlanul törekszik. -Tényleg tudjuk, hogy sok szoczialista hisz egy végső monizmusban, az -emberiség gazdasági és erkölcsi egyformává alakulásában. Ugy látszik, -maga Jaurés is elfogadja ezt a szempontot. A «nagy szoczialista békéről» -beszél, «az öszhangról, mely az erők és ösztönök összeütközéséből fog -támadni».[157] Ezek szép álmok. De azt is tudjuk, hogy minden -dogmatizmus és minden társadalmi egyformaság, minden egységes társadalmi -tan veszélyes az egyéni különféleségre, az egyén szabadságára és -függetlenségére; mert többé vagy kevésbbé egyenesen az a czéljuk, hogy -az egyénnek a köz számára való feláldozását követeljék. Szerintünk -ellentét van Jaurés individualista kiindulási pontja és végczélja: a -végső társadalmi monizmus között. Libertaire premisszából indul ki és -társadalmi miszticzizmus-féléhez jut el. Proudhonnak, akit Jaurés -költőnek és szofistának nevez, igaza van vele szemben, amikor a -különféleség és a harcz kategóriájának örökkévalóságát és -megváltoztathatatlanságát hirdeti. Alapjában Jaurés, kiinduló -individualista ihlete mellett is, Plato iskolájához tartozik. Nála a -szoczializmus végül visszanyeri ősi formáját: az egyén alárendeltségét a -köznek. – Ami minket illet: mi határozott ellenségei vagyunk minden -dogmatizmusnak, minden társadalmi monizmusnak, mivel azt tartjuk, hogy -mindezek az egyén függetlenségét és az egyéni energiát fenyegetik. -Szerintünk a dogmatizmus és monizmus rokonértelmüek az önkényuralommal, -a kényszerrel és a korlátozással. Minden társadalmi és erkölcsi -dogmatizmusnak az a törekvése, hogy zsarnoki legyen. Ezért volt igaza -Nietzschének, amikor tiltakozott ellenük a szépség ösztöne és a nagyság -ösztöne nevében. Ezek a dogmatizmusok felhatalmazzák a társadalmi -tudatot állítólag csalhatatlan szabályok nevében az egyéni tudat -önkényes ellenőrzésére és mindazoknak társadalmi vesztegzárba való -helyezésére, akik ellentétbe jutnak e szabályokkal. Nem mondjuk, hogy -mindezek a következmények benne vannak Jaurés szoczialista felfogásában. -De a nála kevésbbé liberális szellemek levonhatják belőle ezeket, és -ezek a következmények minden esetre a szoczializmus kebelén belül -veszélyt alkotnak az individualizmusra nézve. - -Kell még néhány szót mondanunk azokról az érvekről, melyekre a -társadalmi dogmatizmus hivei hivatkoznak, társadalmi dogmatizmus alatt -értvén azok tanítását, akik feltételezik, hogy a társadalom léte előbbi -és elsőbbrendü az egyéni létnél. - -A társadalmi dogmatizmus érdekében kétféle érveket hoztak fel: részint -_a priori_, részint _a posteriori_ érveket. A társadalmi dogmatizmusnak -ekként két faját lehetne megkülönböztetni: az _a priori_ társadalmi -dogmatizmusokat és az _a posteriori_ társadalmi dogmatizmusokat. - -Az _a priori_ társadalmi dogmatizmus első és fő képviselője Plato, aki -az egységes társadalombölcselet örök tipusa marad. Plato, amint tudjuk, -az egység ráczionális eszméjére hivatkozik és azt hiszi, hogy ez az -eszme az egyéneknél magasztosabb, hogy náluk előbbvaló és felsőbbrendü. -Következésképpen az állam felsőbbrendü, mint a polgárok. Az állam -minden; az egyén semmi. Aristoteles leszállította ez érv értékét. -Megczáfolván Platót, kimutatja, hogy az egység eszméjének logikus -következménye oda vezetne, hogy az egyént inkább kell isteníteni, mint -az államot. «Sokrates, – mondja, – valóban az állam végső czélját a -tökéletes egységben látja. De mi az állam? Különféle elemek sokasága; ha -több egységet teszünk bele, az állam család lesz; ha még jobban -egységesítjük, a család az egyénben konczentrálódik: mert több az egység -a családban, mint az államban, és még több az egyénben, mint a -családban.»[158] Igy tehát nincs valódibb, teljesebb egység, mint az -egyén. Tehát az egyén az, mely még Plato elvei szerint is, legjobban -megtestesíti az egység eszméjét. Az _a priori_ okoskodás útján jutnak el -némely kantisták és neokantisták is oda, hogy hirdetik a társadalmi -dogmatizmust és azt hiszik, hogy állíthatják az egyén szükséges és -törvényes alárendeltségét a társadalommal szemben. De érveiknek nincs -több értéke, mint Plato érvelésének, melyet többé-kevésbbé minden másban -megtalálunk. - -Az _a posteriori_ társadalmi dogmatikusok arra törekszenek, hogy ezt az -alárendeltséget természetes szükségszerüségként magyarázott és -általánosított tapasztalati tényre alapítsák. Azok módszere ez, akik az -egyént a környezethez való alkalmazkodás törvénye, vagy a szimbiózis -törvénye (Izoulet) vagy a szolidaritás törvénye, stb. nevében -alárendelik a társadalomnak. - -E bölcselők elméleteit a historizmus (Nietzsche kifejezése) közös -elnevezése alá foglalhatnók. Mert ezek úgy tekintik az egyént, mint -történelmi környezetének egyszerü eredőjét, egyszerü viszfényét. - -Ez ellen a historizmus ellen tiltakozott Nietzsche. Ő az, aki minden más -gondolkozásnál erélyesebben szét akarta vágni azt a hálót, melyet fejére -igyekeztek vetni, és amelynek csomóit környezetnek, öröklődésnek, -tradicziónak, konvenczionális erkölcsnek nevezik.[159] - -Nietzschenek igaza van. E bölcselők dogmává emelik a tökéletes -passzivitást és mintegy az egyén semmiségét. Elfelejtik, hogy az egyén -maga is erő, jelentős tényezője környezetének és ezt épp úgy -átalakíthatja, mint ahogy ügyesen alkalmazkodhatik hozzá. «Igaz, – -mondja Sighele, – hogy a geniális emberek többek, mint szinészek: az -emberiség drámájának szerzői.»[160] De ez megfelelő arányokban ráillik -minden emberi egyénre. Gondoljunk csak arra a megkülönböztetésre, -amelyet a társadalom vizsgálása czéljából a _statikus_ és a _dinamikus_ -szempont között tettünk. Ha statikus szempontból, azaz _az evoluczió egy -adott pillanatában_, a környezet elkerülhetetlen akadályt gördít az -egyén tevékenysége elé, dinamikus szempontból, azaz az evoluczió és a -társadalmi emelkedés szempontjából, az egyén visszaszerzi jogait. Mert e -szempontból ő a kezdeményezések elve, a haladás tényezője, a történelem -mozgatója. - -Mi a társadalmi dogmatizmus minden formáját visszautasítjuk, az _a -posteriori_ dogmatizmust épp úgy, mint az _a priori_ dogmatizmust, és -ellenük szegezzük az individualizmust, mint az igazi társadalmi -bölcseletet. - -Most tisztán láthatjuk, hogy mi igaz és mi hamis a szoczializmusban. - -A szoczializmus jogos és igaz, amikor az egyéni szabadság és -felszabadulás eszméiért küzd. Ha így nézzük, a szoczializmus csak egy -_mozzanat az individualizmus_ fejlődésében. És jogos, amennyiben az -individualizmus megerősítése. - -De a szoczializmusnak nincs igaza, ha azt hiszi, hogy mozdulatlanul -megmaradhat egy lezárt dogmában, valamely egységes felfogásban, -megrögzített ideálban, ha átalakul társadalmi dogmatizmussá. Mert akkor -felveszi minden dogmatizmus jellemvonását, azt, hogy az egyénre nézve -kényszer és korlátozás. Sok szoczialista észrevette ezt a veszélyt és -joggal visszautasítja, hogy a szoczializmust véglegesen dogmatikus -formulába zárják. A _Sozialistische Monatshefte_[161] egyik czikkében, -melyet Nietzsche halála alkalmából írt, _Gystrow_ visszautasítja azt, -hogy a szoczializmus mozdulatlan és statikus felfogás, és csakis a -dinamikus szoczializmus, a fejlődésben lévő és magát folyvást meghaladó -szoczializmus jogosságát ismeri el. «Engels, az öreg forradalmár, – -mondja Gystrow, – saját maga tabula rasát csinált a kötelező -forradalomból. A végczél _(Endziel)_ felé vezető szoczialista -mozgalomnak törvényes utakon kell lefolynia. Aztán jött Bernstein, aki -eltörölte a «végczél» dogmáját… Minden mozgalomnak van iránya; de más -dolog az irány és más dolog a végczél.» - -«A történelmi mozgalom nem megszabott vonal, parabola, archimedesi -csavar, hanem olyan görbe, melyet az analitikai geometria legnagyobb -lángelméi is hiába kisérelnének meg meghatározni. A történelemben nincs -végczél, amely abban a pillanatban, amikor elérnék, ne lenne -túlhaladott. Minden végczél csakis ideiglenes pontot jelenthet a -mozgalom irányvonalában. A végczél felé való haladásában a történelmi -mozgalom a végczélt folyton változtatja. Amit valamely mozgalom -eszményének neveznek, soha sincs a végponton; hanem minden pillanatban -ott van a mozgalommal és vele együtt változtatja helyét: vele vándorol, -mint a tűzoszlop Izraellel. Mindaddig, mig valamely történelmi mozgalom -a szó szoros értelmében végczélt tűz ki, addig éretlen: -gyermekábrándokban él. Ez a fázis természetesen szükséges. De amint a -gyermek nő, elérkezik az a nap, amikor a történelmi mozgalom kineveti a -gyermekes reményeket. Ha a történelmi mozgalom megéli ezt a napot, ez -létjogosultságának próbaköve. A szoczializmus sutba dobta régi -végczélját; de ennek ellenében van eszménye, amely, ahelyett, hogy -előtte lebegne, benne van és rányomja bélyegét.»[162] - -Részünkről, miként ez a szocziológus, visszautasítjuk a dogmatikus és -mozdulatlan alakban jelentkező szocziálizmust. De megengedjük a -dinamikus, az örök jövendőjű szoczializmus lehetőségét, azét a -szoczializmusét, melyet egyéni akaratok hoztak létre és teremtettek meg, -amely tehát nem gyüri le az egyéni akaratokat, egyszóval annak a -szoczializmusnak a lehetőségét, amely individualizmussá válnék. - -De ennek a szocziálizmusnak, mint mondottuk, el kell kerülnie a -társadalmi monizmus veszedelmes ábrándját. És el kell kerülnie a -tökéletes egyenlőség ábrándját is. - -Van egyenlőtlenség, melyet meg lehet szüntetni: az -osztályegyenlőtlenség; de van olyan, melyet el nem lehet törölni: és ez -az egyének egyenlőtlensége. - -Megszüntethetjük a konvenczionális társadalmi hierarchiákat, de a lelkek -személyes emelkedettségét nem. Mint Mazel mondja: «Mindig lesznek -cselekvők és szenvedők, erélyesek és lenyügözöttek.»[163] - -Ebből látjuk, hogy Gystrow paradoxona, – a nietzscheizmus és a -szoczializmus összeegyeztetése, – nem olyan tarthatatlan, mint az első -pillanatra tetszik. - -Ugy van. Nietzsche arisztokratikus allürjei mellett sincs oly távol a -szocziálizmustól, mint hiszik. Mert mindenki számára követelte az -arisztokratizálódás jogát. Nietzsche jelmondata: _Nicht nur fest sollt -Ihr euch pflanzen, sondern hinauf_, a szoczializmusé és az egész -demokrácziáé is lehet. Mert Nietzsche kifejtette minden valódi -szoczializmus és demokráczia igazi alapelveit: a személy értékét és -végtelen becsét. Bátran visszautasította a végczél-monizmus, az -egyformaság és a világbéke ábrándját valamely lezárt dogma alapján. Mert -az ilyen béke a tespedés és a pangás volna. - -Ma, Gystrow megjegyzése szerint, igen sok szoczialista közeledik ehhez a -felfogáshoz. «Nietzsche és a szoczializmus között, – mondja ez a -társadalomtudós, – van még egy kötelék: az érzelgősség, a békefurulyázás -gyülöletes hangjának megvetése. És egyik is, másik is befogja orrát ama -konyhák bűze előtt, hol a közösen fogyasztott leves és az öszhang -mártása készül. Az egyéniség csak harczban növekszik meg. Egyetlen egy -sztrájk több egyéniséget felébreszt, mint egy dagályos kötet, mely «a -belső fejlődést» tárgyalja», stb. - -«A hatalom birtokolása drága, – a hatalom elbutít. – De a hatalomért -való harcz minden nagy mozgalom életeleme, és elég annyi, hogy benne és -általa kelnek létre számosabb és gazdagabb egyéniségek… Egykor a -szoczializmus dogma volt. Ma egy nagy mozgalom. A dogma darabokra esik; -de az érzékenység és az egyéni élet termékenyebben és gazdagabban -munkálkodik.» - -«Nietzsche a miénk volt. Nem volt a középkorias czéhrendszer -regényességének bölcselője és szakított Wagnerral, aki a művészetben e -regényesség képviselője volt. A kapitalizmusnak sem volt bölcselője. -Hitt a mult nagy embereiben és – ez a csodálatos és isteni a geniejében -– a jövendő _nagy emberiségében_. Megjövendölte azt, aminek feladatunk -alapelvévé kell lennie, azt, hogy az emberiség értéke magában az -emberben van és hogy az emberiségnek minden igazi emelkedése -arisztokratikus irányú lesz…»[164] - -Igen, demokráczia egyáltalán nincs a tömeg arisztokratizálódása nélkül. -Egyik barátunk elhatározta, hogy népszerű hallgatóság előtt felolvassa -és magyarázza _A kötéltánczos_ részt az _Igy szóla Zarathustra_-ból. Azt -a tanácsot adták neki, hogy ne tegye meg ezt, mert ez az olvasmány -kevéssé demokratikus és tele van a tömeg megvetésével. Barátunknak mégis -igaza volt. A tömegnek meg kell nemesednie, le kell ráznia a maga -csordalelkét, éreznie kell a nyájszellem borzalmasságát, amelyet -Nietzsche oly gyönyörűen fejezett ki: «Eredj e városból, óh Zarathustra; -sokan vannak, akik gyülölnek. A jók és az igazak gyülölnek és -ellenségüknek és megvetőjüknek neveznek; az igazi hit hívői gyülölnek és -veszedelmesnek tartanak a tömegre. Szerencséd volt, hogy tréfába vettek, -mert igazán úgy beszéltél, mint egy király. Szerencséd volt, hogy a -döglött kutyával társultál: és így lealacsonyítva magad, mára -megmenekültél. De eredj e városból, mert holnap reád ugrom…»[165] - -Most immár megérthetjük a közösség és az egyén igazi kapcsolatait. -Kétségtelenül van bizonyos igazság Goethe e versében: - - Wie viel bist du von andern unterschieden? - Erkenne dich, leb’ mit der Welt in Frieden. - -Viszont nem kell félreismerni az egyének egyenlőtlenségét és -különféleségét. Nem kell félreismerni, hogy a küzdelem szükséges az -eszmény megteremtéséhez, az egyéniség kifaragásához. - -Alapjában véve nincs ellentét az arisztokratikus individualizmus és a -demokratikus individualizmus között. Dicsőíteni a nagyokat, a szabad -emberi egyéniségeket annyi, mint készülni _minden_ emberi egyéniség -dicsőítésére, amennyiben azok a szabadságra és a nagyságra fogékonyak. -Tarde egyik törvénye (az egyoldalúból a kölcsönösségre való átmenet -törvénye) lehetne alkalmas arra, hogy megmagyarázza az arisztokratikus -individualizmusnak a demokratikus individualizmusba való ezt az -átmenetét. Carlyle mondta: «Látom, hogy a legáldottabb eredmény -készülődik: nem a hősök kultuszának eltörlése, hanem inkább az, amit én -egy egész hősi világának neveznék. Ha az, hogy «hős», az őszinte embert -jelenti, miért nem lehet hős mindegyikünk?» - -Demokrácziánk ellensége, valódi veszélye nem a nagy emberek -individualista elmélete, hanem minden olyan elmélet, mely bármily -alapelv, bármily tétel nevében alárendeli a kezdeményezést, az egyéni -tevékenységet a csordaszellemnek. - -El kell tünnie e csordaszellemnek. Meg kell szabadulnia a petyhüdt és -gyáva társadalmiság szükségletétől, mely a modern kor csapása. Kell, -hogy tudjunk, önmagunkra eszméljünk, önmagunkban és önmagunk által -éljünk. - -Pascal mondása szerint: «Gondoljunk boldogságunkra», földi -boldogságunkra, ami nem másban, mint önmagunk függetlenségében és -önuralmunkban van. Talán önzés ez. De ha önzés, ez az egyszerű és -őszinte önzés többet ér, mint a társadalmi képmutatás ama bonyolult és -terhes önzése, melyet némelyek a szolidaritás, a szimbiózis, stb. neve -alatt dicsőítenek. - -Főként pedig nem kellenek dogmák, nem az egyén védelme, társadalmi -gyámság alá helyezése. Az istenek meghaltak, a vallások meghaltak. A -konvenczionális erkölcsi és társadalmi dogmák pedig haldokolnak. Az -emberi egyéniség nem számíthat csak magára és nem is szabad másra -számítania. Ő a gondolat, ő a szabad cselekvés, a «tulsó partra mutató -vágy csúcsa».[166] - -Nietzsche nagyszerüen kifejezte ezt az érzést azokban a sorokban, melyek -Guyau «Erkölcs-vázlat»-ának nagyszerü befejező sorait juttatják -eszünkbe. Ugyanaz a gőgös, stoikus, prófétai hang szólal meg mind a -kettőben, a jövendőnek ugyanaz a szellője árad mindkettőnél a levegőben: -«Mi, többi bölcselők és szabad szellemek, arra a hirre, hogy a régi -isten meghalt, úgy éreztük, hogy új hajnal pirkad; szivünkben túlárad a -hála, a csodálat, az aggodalom és a várakozás, – hogy végül, úgy -látszik, újra szabad a szemhatár, – bárha nem is tiszta; hogy végre -hajóink újra kibonthatják vitorláikat, elröppenhetnek a veszély elől; -minden véletlenség, amely azzal történik, aki az ismereteket keresi, -újra megeshetik; a tenger, végtelen tengerünk újra megnyilik előttünk és -talán sohasem volt ily végtelen a tenger.» _(Le gai savoir.)_ - -«Az, aki a veszélyes ismeretek e végtelen, csaknem új terére lép, úgy -fog szenvedni itélete irányától, mint a tengeri betegségtől. És valóban -száz jó ok van rá, hogy mindenki távol maradjon, amikor megteheti! -Másrészről, ha zátonyra jutottunk bárkánkkal, hát csak előre! Fogunkat -szorítsuk össze! Nyissuk ki szemünket! És erős kézzel ragadjuk meg a -kormányt! _Áthaladunk_ az erkölcsön, összepréseljük, talán le is -gázoljuk így megmaradt erkölcsi énünket, minthogy megyünk, minthogy -kóválygunk ez irányban, de mi jelentőségünk van _nekünk!_ Soha még -_mélységesebb_ világ nem tárult a rettenthetetlen utasok és kalandorok -szeme elé.»[167] - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: _Bouglé:_ Les scienses sociales en Allemagne (A társadalmi -tudományok Németországban). 160. oldal. (Paris, F. Alcan.)] - -[Footnote 2: _Bouglé:_ Les Idées égalitaires (Az egyenlőségi eszmék), -18. oldal. (Paris F. Alcan.)] - -[Footnote 3: _De Roberty:_ Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan); -Revue philosophique, 1900 október.] - -[Footnote 4: _Barth:_ Die Philosophie der Geschichte als Sociologie (A -történelem filozófiája, mint szocziológia), 10. old.] - -[Footnote 5: Laura _Marholm:_ Zur Psychologie der Frau (A nő -lélektanához). Berlin, 1897.] - -[Footnote 6: _L. Saroléa:_ Henrik Ibsen et son oeuvre (Henrik Ibsen és -művei), 71. oldal.] - -[Footnote 7: _Sighele:_ Contre le Parlamentarisme (A parlamentárizmus -ellen), 1895.] - -[Footnote 8: _De Roberty:_ Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan), -a _Revue Philosophique_ 1900. októberi számában.] - -[Footnote 9: _Nietzsche:_ Morgenröte (Pirkadat), 105. §.] - -[Footnote 10: _Carlyle:_ Sartor Resartus.] - -[Footnote 11: Lásd erre vonatkozóan: _Lapie:_ Les civilisations -tunisiennes (A tuniszi czivilizácziók) czímű művét, 283. oldal. (Paris -F. Alcan).] - -[Footnote 12: Remy de _Gourmont_, miután elemezte, hogy minő társadalmi -hatásokkal jár a gondolatok szétválasztásának lélektani jelensége, -nagyon helyesen így folytatja: «Meg lehetne próbálkozni az emberiség -történeti lélektanával, amennyiben keresnők, hogy a szétválasztásnak -(disszocziácziónak) mily fokán volt a századok során bizonyos csoportja -azoknak az igazságoknak, amelyeket a kiváló gondolkodók primordiális -(eredendő) igazságoknak minősítenek. Ez a kutatás joggal lehetne czélja -a történelemnek is. Minthogy az emberben minden visszavezetődik az -értelemre, a történelemben mindennek vissza kell vezetődnie a -lélektanra.» (_La Culture des Idées_ (Az eszmék kulturája) 88. oldal).] - -[Footnote 13: _Barth_ például, véleményünk szerint, igen helyesen -kifejezi a _dualista_ elméletek tudományos hasznavehetetlenségét, mikor -ezt mondja: «Ha jobban meg is értették velünk, hogy a szellem és a tudat -milyen fontos a társadalmi fejlődés szempontjából, úgyszólván egy szó -felvilágosítást sem nyujtottak arról a módról, ahogyan ez a befolyás – a -történeti valóságban – meghatározta a társadalmi szervezkedést.» -(_Barth:_ Philosophie der Geschichte als Sociologie; 194. oldal).] - -[Footnote 14: _Barth:_ Philosophie der Geschichte als Sociologie.] - -[Footnote 15: _H. Mazel:_ La Synergie Sociale (A társadalmi szinergia), -330. oldal.] - -[Footnote 16: A Nietzsche hamis arisztokratizmusával kapcsolatos -eszmék.] - -[Footnote 17: _Bouglé:_ Les sciences sociales en Allemagne (A -társadalomtudományok Németországban), 151. oldal.] - -[Footnote 18: _Ch. Andler:_ Les Origines du Socialisme d’État en -Allemagne (Az állami szocziálizmus eredete Németországban). Bevezetés. -(Paris F. Alcan). Vesd össze e kérdésre vonatkozóan: _A. Aulard:_ -Historie politique de la Révolution française. Avertissement (A franczia -forradalom politikai története. Előszó), _Nietzsche:_ Jenseits von Gut -und Böse, 186. §.] - -[Footnote 19: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 186. §.] - -[Footnote 20: _Comte de Gobineau:_ Essai sur l’Inégalité des races -humaines (Tanulmány az emberi fajok egyenlőtlenségéről), 7. oldal.] - -[Footnote 21: _Cicero:_ De Officiis (A kötelességekről), I. XVII, §.] - -[Footnote 22: _Bouglé:_ Qu’est-ce que la Sociologie? (Mi a -szocziológia?) (_Revue de Paris_, 1897, augusztus 1.)] - -[Footnote 23: _S. Balicki:_ L’État comme organisation coercitive de la -Société (Az állam, mint a társadalom kényszerítő erejü szervezése). 28. -oldal,] - -[Footnote 24: _Lazarus Steinthal:_ Jahrschrift für Völkerpsychologie; -Einleitende Gedanken, 10. oldal.] - -[Footnote 25: _Balicki_, idézett műve.] - -[Footnote 26: _Worms:_ Organisme et Société (Organizmus és társadalom), -285. oldal.] - -[Footnote 27: Ebben a fejezetben, az osztályozás történetét illetően, -_Steinmetz_ magvas tanulmányából merítettünk: _Classification des types -sociaux_ (A társadalmi tipusok osztályozása). (_Année sociologique_, -1898–1899, Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 28: _Steinmetz:_ Classification des types sociaux (A -társadalmi tipusok osztályozása). (_Année sociologique_, 1898–1899, 90. -oldal.)] - -[Footnote 29: Lásd erre vonatkozóan _Bouglé:_ Analyse de Giddings -(Giddings birálata) czímű tanulmányát (_Année sociologique_, -1896–1897).] - -[Footnote 30: _Steinmetz_ ezt a fázist kétségbe vonja.] - -[Footnote 31: Ezt a materialista felfogást fejtette ki Greef is, a kinek -véleménye szerint a gazdasági formákra támaszkodnak a családi formák, -amelyek megelőzik a művészi formákat és a tudományos intézményeket; a -lajtorja tetején vannak a legbonyolultabb társadalmi formák: az -erkölcsi, jogi és politikai formák.] - -[Footnote 32: _Carlyle_ csodás költészettel jellemezte az első emberek -intuicziójának ezt a naivitását: «Az ember szemtől-szemben állt -elfogulatlanul a világgal; minden isteni vagy isten volt. Jean Paul még -most is igy van vele, az óriás Jean Paul, akinek van hozzá való esze, -hogy szabaduljon a mende-mondáktól; de akkor nem is voltak mende-mondák. -A Canopus leragyogott a magasból az egész sivatagra kéklő -gyémántfényével. Ez a vad kék fényesség, a mely szellemhez hasonlatos -(sokkal ragyogóbb szellemhez, mint bármi, amit idelent szemlélünk), -szive mélyéig hatolt a vad izmaelitának, akit keresztül vezérelt az -elhagyott sivatagon. Az ő vad szivének, a melyben benne volt minden -érzés, de amely nem talált szót semmiféle érzésre, úgy tünhetett fel ez -a Canopus, mint egy kis szem, a mely ráveti tekintetét a nagy és -mélységes örökkévalóság öléből, feltárván előtte belső ragyogását… Ez a -titka rám nézve a pogányság minden formájának.» _Carlyle: On heroes, -hero-worship and the heroic in history_ (Hősök, hősök imádása és a -hősiesség a történelemben).] - -[Footnote 33: _Sighele:_ Psychologie des Sectes. (A szekták lélektana), -14. oldal.] - -[Footnote 34: _Bagehot:_ Lois scientifiques du développement des nations -(Paris, F. Alcan), 195. oldal.] - -[Footnote 35: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, IX. fejezet.] - -[Footnote 36: _Comte de Gobineau:_ Essai sur l’inégalité des races -humaines (Az emberi fajok egyenlőtlenségéről).] - -[Footnote 37: Gobineau elméletét _Barth:_ Philosophie der Geschichte -(237. o.) czímű műve nyomán foglaljuk össze.] - -[Footnote 38: _Bagehot:_ Lois scientifiques du développement des nations -(A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 74. oldal.] - -[Footnote 39: Lásd _Bouglé:_ Pour la Démocratie francaise (A franczia -demokratizmusért) Paris, Cornély. (Az antiszemitizmus filozófiája).] - -[Footnote 40: _Sighele:_ La Psychologie des Sectes, 155. és 156. old.] - -[Footnote 41: _Izoulet:_ La Cité Moderne (A modern közösség), 208. -oldal. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 42: Lásd erre vonatkozólag: _L’Esprit de Corps_ (A testületi -szellem) czímű czikkünket (Revue philosophique, 1899. aug.).] - -[Footnote 43: _Sighele:_ Psychologie der Secten, 221. oldal.] - -[Footnote 44: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 204. §.] - -[Footnote 45: _Descartes:_ Discours de la Méthode (A módszer -fejtegetése), 3. rész.] - -[Footnote 46: _Guyau:_ Esquisses d’une Morale sans obligation ni -sanction (A kötelezettség és szankczió nélkül való erkölcs vázlata). -Paris, F. Alcan.] - -[Footnote 47: _E. de Roberty:_ Morale et Psichologie (Erkölcs és -lélektan) (_Revue Phlisophique_, 1900, október).] - -[Footnote 48: _E. de Roberty_ idézett értekezése.] - -[Footnote 49: _E. de Roberty:_ Les Fondements de l’Éthique (Az ethika -alapjai) 95. oldal. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 50: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 252. §.] - -[Footnote 51: _Nietzsche:_ Zur Genealogie der Moral, 12. §.] - -[Footnote 52: _O. Ammon:_ A társadalmi rend természetes alapjai (Les -Bases naturelles de l’Ordre social), 40. oldal. Muffang fordítása -(Paris, Fontemoing, 1900).] - -[Footnote 53: _Nietzsche:_ Götzendämmerung.] - -[Footnote 54: _Ch. Andler:_ Bevezetés Menger: «A munka teljes -eredményére való jog»-ához.] - -[Footnote 55: _Novicow:_ Conscience et Volonté sociales (Társadalmi -tudat és akarat), 310. oldal.] - -[Footnote 56: _H. Mazel:_ La Synergie sociale (A társadalmi szinergia), -338. oldal.] - -[Footnote 57: _H. Mazel:_ La Synergie sociale, 340. oldal.] - -[Footnote 58: Meg kell jegyeznünk, hogy a trappista rend talán nem jó -példa a szabad szinergiára; mert ott a szabály minden és az egyén -semmi.] - -[Footnote 59: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 23. §.] - -[Footnote 60: _Novicow:_ Conscience et Volonté sociales (Társadalmi -tudat és akarat), 23. oldal.] - -[Footnote 61: Az a rész, amelyet föntebb Novicowtól idéztünk, egy kis -magyarázatra szorul pótlólag. Novicow levelet írt nekünk, amelyben -kijelenti, hogy ő nem az állami mindenhatóság híve; hogy egyszerűen -annyit akart csak mondani idézett soraiban, hogy a _normálissá vált_ -kormányzói működés (úgy, mint minden normálissá vált működés) -tudattalanságra hajlik. - -Ez igaz, vagy legalább is teljesen érthető. – Csakhogy a mi véleményünk -szerint, ez a _normális_ állapot nem lehet egyéb, mint eszménykép. Csak -tökéletesen harmonikussá vált, vagyis utopisztikus társadalomban -képzelhető el. A reális társadalmakban a kormányzó mechanizmus sohasem -fog működni lökdösődés, fogcsikorgatás és az egyének részéről kifejtett, -többé-kevésbbé tudatos ellenállás nélkül. - -Nagyon szívesen elismerjük, hogy Novicow nagyon is individualista, és -hogy minden téren pártolja azt az elvet, hogy «segíts magadon». De -azért, amit általában mondunk a társadalmi biologizmusról, mégis igaz -marad. Ez elmélet hívei közül a legtöbben (pl. Espinas) oly -antiindividualista következtetéseket vontak le az elméletből, amelyek -nyilván beletartoznak ennek a tannak a logikájába. _(Jegyzet a második -kiadáshoz.)_] - -[Footnote 62: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 259. §.] - -[Footnote 63: Munkánknak ebben a részében nagy segítségünkre van -_Simmel_ jeles tanulmánya: Comment les formes sociales se maintiennent? -(Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?) _Année sociologique_, 1897.] - -[Footnote 64: _Simmel_ idézett munkája, 75. oldal.] - -[Footnote 65: _Sighele:_ Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), -111. oldal.] - -[Footnote 66: _Nietzsche:_ Unzeitgemässe Betrachtungen.] - -[Footnote 67: _Ch. Andler:_ A «Droit au Produit intégral du Travail» (A -munka egész eredményéhez való jog) bevezetése.] - -[Footnote 68: _G. B. Shaw:_ A szocziálizmus illúziói. (_Humanité -nouvelle_, 1900. aug.).] - -[Footnote 69: _Novicow:_ Les Gaspillages des Sociétés modernes (A modern -társadalmak tékozlásai). 101. oldal. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 70: _Simmel:_ Comment les formes sociales se maintiennent? -(Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?)] - -[Footnote 71: _Simmel: Année sociologique_, 1896–97. (90. oldal.)] - -[Footnote 72: _Novicow:_ Conscience et Volonté sociales (Társadalmi -tudat és akarat), 109. oldal. – _Anatole France_, aki szocziológusnak is -oly kiváló, mint művésznek, ezt írja a kiválasztottakról: «Minden város, -minden nemzet egynéhány személyben székel, akik több erővel és -helyesebben gondolkoznak, mint a többiek… Az, amit valamely faj -geniejének nevezünk, nem lesz tudatossá, csak elenyésző kisebbségekben: -ritkák minden helyen azok a szellemek, akik elég szabadok ahhoz, hogy a -közönséges félelmeket lerázva, fölfedezhessék az elfátyolozott -igazságot». _A. France:_ M. Bergeret à Paris (Bergeret úr Párisban).] - -[Footnote 73: _Rousseau:_ Dialogues (Párbeszédek), II. párbeszéd.] - -[Footnote 74: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 199. §.] - -[Footnote 75: _Nietzsche:_ Jenseits von Gut und Böse, 261. §.] - -[Footnote 76: _S. és B. Webb:_ Industrial Democracy (Ipari -demokráczia).] - -[Footnote 77: _Sighele:_ Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), -140. oldal.] - -[Footnote 78: Lois scientifiques du développement des Nations (A -nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), Paris, F. Alcan.] - -[Footnote 79: _Bouglé:_ Les Sciences sociales en Allemagne (A társadalmi -tudományok Németországban), 61. oldal. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 80: Néha az Isten és a társadalom közti kapcsolat fiziológiai -kapcsolat. – A tótemes törzs az istentől ered. A tótemnek és imádóinak -egy a húsuk és vérük. A ritus eredménye ennek a közös életnek a -fentartása és biztosítása. (Lásd _Hubert és Maus:_ Essai sur le -sacrifice (Tanulmány az áldozásról), _Année sociologique_, 1897–98).] - -[Footnote 81: _Novicow:_ Conscience et Volonté sociales (Társadalmi -tudat és akarat), 180. oldal.] - -[Footnote 82: _Machiavelli:_ Il principe (A fejedelem), XV. fejezet.] - -[Footnote 83: A mikor e munka iveit korrigáljuk, megjelent -_Challemel-Lacour_ posthumus munkája: _Études et Réflexions d’un -Pessimiste_ (Egy pesszimista tanulmányai és gondolatai), Páris, 1901. -Csodás könyve ez az értelmi felszabadulásnak, felségesen bölcs és derüs -munka, fénysugár, amelyet egy teljességgel felszabadult gondolkozó vet a -csorda-ostobaság mélységeibe. Olvassuk el például azt, amit -Challemel-Lacour arról a taktikáról mond, amelyet a társadalom avégből -használ, hogy elhallgattassa azokat, akik nem osztoznak a kötelező -képmutató optimizmusban. «Ha gyönge egészségü vagy, rabja valami szomorú -gyarlóságnak, ha már eléggé megcsúfolt a sors, hogy azt higyjék rólad, -hogy megsavanyodtál: akkor könnyen fognak diadalmaskodni rajtad. Ezentúl -axiomákhoz kell ragaszkodnod, ha azt nem akarod, hogy olyan hangsullyal, -amely nem tűr választ, ezeket a rettenetes szavakat kiáltsák oda neked: -«Beteg vagy!» (_Challemel-Lacour_ idézett művének 37. oldalán.)] - -[Footnote 84: _Paul Adam:_ La Dame de l’Avenir (A jövő hölgye), Journal, -1899, nov. 27.] - -[Footnote 85: _Nietzsche:_ _Le Voyageur et son ombre_, 5. §.] - -[Footnote 86: _Nietzsche:_ _Jenseits von Gut und Böse_. 5. §.] - -[Footnote 87: _Descartes: Discours de la Méthode_, II. rész.] - -[Footnote 88: A tömeghazugságokkal és a társadalmi kajdácsolásokkal -kapcsolatban megjegyezzük, hogy pompás eszköz az ellenük való -védekezésre a gondolatok szétszedésének és széttagolásának az a módja, -amelyet Rémy de Gourmont leir és követ is: _A gondolatok szétszedése_ -_(La Dissociation des Idées)_ czimű és más jeles tanulmányában. (_Rémy -de Gourmont: La Culture des Idées_, 73. és következő oldalak.)] - -[Footnote 89: _Sighele:_ Psychologie des Sectes, 53. oldal.] - -[Footnote 90: _Tarde: Les Lois sociales_ (A társadalmi törvények), 42. -oldal. _(Paris, F. Alcan)_.] - -[Footnote 91: _Marx: Das Elend der Philosophie._] - -[Footnote 92: _Durckheim: La Prohibition de l’inceste_ (A vérfertőzés -tilalma). _Année sociologique_, 1897.] - -[Footnote 93: _Fraser_ ismertetése, _Année sociologique_, 1898–99, 218. -oldal.] - -[Footnote 94: _Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse_, 261. §.] - -[Footnote 95: _Bagehot: Lois scientifiques du développement des Nations_ -(A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 115. oldal. (Paris, F. -Alcan).] - -[Footnote 96: _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az utánzás törvényei), -405. oldal (F. Alcan, Paris).] - -[Footnote 97: _Tarde: Les Lois sociales_ (A társadalmi törvények), 90. -oldal.] - -[Footnote 98: _Tarde: Les Lois sociales_ (A társadalmi törvények), 100. -oldal.] - -[Footnote 99: Lásd Tarde «_L’action intermentale_» (A lelki kölcsön -hatás) czimű czikkét a _La Grande Revue_ 1900 nov. 1. számában.] - -[Footnote 100: _Grande Revue_, 1900 nov. 1. 330. oldal.] - -[Footnote 101: _Tarde: Les Lois sociales_ (A társadalmi törvények), 79. -oldal.] - -[Footnote 102: _Simmel: Comment les formes sociales se maintiennent?_ -(Hogyan maradnak fenn a társadalmi formák?)] - -[Footnote 103: _Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse_, 23. §.] - -[Footnote 104: _Vilfredo Pareto: Le Péril socialiste_ (A szoczialista -veszedelem), 1900, 26. oldal.] - -[Footnote 105: _Machiavelli: Értekezés Titus–Liviusról_. I. könyv.] - -[Footnote 106: Lásd _Rémy de Gourmont: La culture des Idées_ (Eszmék -kulturája) cimű művében annak az eszmének kifejtését, hogy a tökéletes -igazságszolgáltatás azonos a tétlenséggel és a halállal. «Az az élet, -mely átment a tökéletes igazságszolgáltatás e holt pontján, nincs -többé.»] - -[Footnote 107: _Tarde: Criminalité et Santé sociale. Étude de -psychologie sociale_ (A bűnözés és a társadalom egészsége. -Társadalom-pszichologiai tanulmány). 145. oldal.] - -[Footnote 108: _Hartmann: Das sittliche Bewusstsein_ (Lipcse, Haacke), -589. oldal.] - -[Footnote 109: _Xénopol: Les Faits de répétition et les Faits de -succession. Revue de Synthèse historique_ (Az ismétlődő és szukczessziv -megnyilvánulások), 1900. október.] - -[Footnote 110: _Rousseau: Dialogues_ (Párbeszédek), II. párbeszéd.] - -[Footnote 111: _Bouglé: Les Sciences sociales en Allemagne._ (A -társadalomtudomány Németországban), 57. oldal.] - -[Footnote 112: Tarde különben nem teljesen óhajtott eszményként állítja -fel ezt a monizmust. Elismeri veszélyeit. «Szabad szellemek számára -folytatódhatik az a megbecsülhetetlen szellemi anarchia, ami fölött -Auguste Comte sajnálkozott.» _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az -utánzás törvényei), 313. oldal.] - -[Footnote 113: _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az utánzás törvényei) -czimű művének végén.] - -[Footnote 114: Lásd erre vonatkozólag _Guyau: Problèmes de l’Esthétique -contemporaine_ (A mai esztétika problémái) czimű művét. (Paris, F. -Alcan.)] - -[Footnote 115: _Jaurès: Socialisme et Liberté_ (Szoczializmus és -szabadság). Revue de Paris, 1898, dec. 1.] - -[Footnote 116: _Bagehot: Lois scientifiques du développement des -Nations_ (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei).] - -[Footnote 117: _Bagehot: Lois scientifiques du développement des -Nations_ (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei). 227. oldal.] - -[Footnote 118: _Tarde: Études de Psychologie sociale_ (Tanulmányok a -társadalmi lélektan köréből), 112. oldal.] - -[Footnote 119: _De Roberty: Les Fondements de l’Éthique_ (Az etika -alapjai), Paris, F. Alcan, 126. oldal.] - -[Footnote 120: Lásd _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az utánzás -törvényei), 165. oldal.] - -[Footnote 121: _Dr. D. Matteuzzi: Les Facteurs de l’Evolution des -Peuples_ (A népek evolucziójának tényezői) 18. oldal. (Paris, F. Alcan, -1900.)] - -[Footnote 122: _Ziegler: La Question sociale est une question morale_ (A -szocziális kérdés erkölcsi kérdés), I. fejezet. (Paris, F. Alcan.)] - -[Footnote 123: _Bagehot: Lois scientifiques du développement des -Nations_ (A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei), 67. oldal.] - -[Footnote 124: _Sighele: Psychologie des Sectes_ (A szekták lélektana), -99. oldal.] - -[Footnote 125: _Tarde: Les Lois de l’Imitation_ (Az utánzás törvényei), -166. oldal.] - -[Footnote 126: _Sighele: Psychologie des Sectes_ (A szekták lélektana), -87. oldal.] - -[Footnote 127: A haladás alapjában a _kezdeményező_ elem tulsulyában áll -az _utánzó_ elem fölött. Rémy de Gourmontnak teljesen igaza van, amikor -ezt mondja: «Ha lényegében bonczolgatjuk, a hanyatlás eszméje azonos az -utánzás eszméjével.» (_Rémy de Gourmont:_ Mallarmé és a hanyatlás -eszméje. _La Culture des Idées_.) (Az eszmék kulturája). 120. oldal.] - -[Footnote 128: _Coste: Les conditions sociales du Bonheur et de la -Force_ (A boldogság és az erő társadalmi feltételei), Paris F. Alcan.] - -[Footnote 129: Lásd erre vonatkozóan _A kis város szelleme (L’Esprit de -Petite Ville)_ czímű czikkünket a _La Plume_ 1900 nov. 1. számában.] - -[Footnote 130: _H. Mazel: La Synergie sociale_ (A társadalmi szinergia), -145. oldal.] - -[Footnote 131: _Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse_, 21. §.] - -[Footnote 132: _Bourdeau: Cause et origine du Mal_ (A rossz oka és -eredete), _Revue Philosophique_, 1900. augusztus.] - -[Footnote 133: _Lapouge: Les Sélections sociales_ (A társadalmi -kiválasztás), II. könyv.] - -[Footnote 134: _Nietzsche:_ Az erkölcs genealógiája.] - -[Footnote 135: _Tarde: L’Action intermentale_ (A lelki kölcsönhatás), -_Grande Revue_, 1900. november.] - -[Footnote 136: _Novicow: Les Gaspillages des Sociétés modernes_ (A -modern társadalmak tékozlásai) Paris, F. Alcan, 169. oldal.] - -[Footnote 137: _Tarde_ hivatkozott munkája.] - -[Footnote 138: _Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples_ (A -népek evolucziójának tényezői), 384. oldal.] - -[Footnote 139: _Matteuzzi_ idézett műve, 387. oldal.] - -[Footnote 140: _Matteuzzi: Les Facteurs de l’Évolution des Peuples_ (A -népek evolúcziójának tényezői), 400 oldal.] - -[Footnote 141: _Max Nordau:_ «_Les Mensonges conventionnels de notre -civilisation_» (Társadalmi hazugságok), Paris, F. Alcan. 29. oldal,] - -[Footnote 142: _Matteuzzi:_ _Les Facteurs de l’Évolution des Peuples_ (A -népek evolucziójának tényezői), 401. oldal.] - -[Footnote 143: Megjegyzendő, hogy valamely társadalom hanyatlása -semmiképpen sem zárja ki azt, hogy abban a társadalomban szép és -hatalmas egyéniségek ne legyenek. Az a felfogás, mely állandó -parallelizmust akart felállítani a társadalmi tudat és az egyéni tudat -között és a másodikat függésbe akarta hozni az elsőtől, nyujtott módot -arra az elavult szónoki témára, mely azt állítja, hogy csak virágzó -társadalmakban és amint mondani szokás, az emberiség nagy századaiban, -tünhetnek fel a nagy gondolkozók és a nagy művészek. Ideje, hogy -leszámoljunk ezzel a szent balgasággal. «Az intelligenczia, – mondja -Rémy de Gourmont, – személyi, és semmiféle elfogadható összefüggést nem -lehet megállapítani valamely nép hatalma és egy ember genieje között.» -Sőt mi több, – hozzátehetjük, – a legrosszabb életkörülmények néha a -gondolkozásra és az irásra nézve a legjobbak.] - -[Footnote 144: Lásd _Demoor_, _Massart_ és _Vandervelde: L’Évolution -regressive en biologie et en sociologie_ (A biologiai és társadalmi -regressziv evoluczió) czímű munkáját. (Paris, F. Alcan).] - -[Footnote 145: _L’Évolution regressive_, 294. oldal.] - -[Footnote 146: _Tarde: Études de psychologie sociale_ (Tanulmányok a -társadalmi lélektan köréből) 108. oldal.] - -[Footnote 147: _Sozialistische Monatshefte_, 1900. okt. Dr. Ernest -_Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten_ (Nietzschéről és -rólunk, szoczialistákról).] - -[Footnote 148: _Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten_ -(Nietzschéről és rólunk, szoczialistákról.] - -[Footnote 149: _Izoulet: La cité moderne_ (A modern közösség). (Paris, -F. Alcan.) Bevezetés.] - -[Footnote 150: _Paulhan: Physiologie de l’Esprit_ (A szellem -fiziológiája), Páris, F. Alcan, 176. oldal.] - -[Footnote 151: Lásd _Max Nordau_ könyvét: _Les Mensonges conventionnels_ -(Társadalmi hazugságok) Páris, F. Alcan.] - -[Footnote 152: _Guy de Maupassant: Sur l’Eau_ (A vizen).] - -[Footnote 153: _Sighele: Psychologie des Sectes_ (A szekták lélektana), -201. oldal.] - -[Footnote 154: _Sighele_ idézett munkája, 215. oldal.] - -[Footnote 155: _Ziegler: La Question sociale est une question morale_ (A -társadalmi kérdés erkölcsi kérdés), Paris, F. Alcan, 11. oldal.] - -[Footnote 156: _Revue de Paris_, 1898, dec. 1.] - -[Footnote 157: _Ugyanott:_ 508. és 509. oldal.] - -[Footnote 158: _Aristoteles: Politika_, II. könyv.] - -[Footnote 159: _Nietzsche_ ez állásfoglalásáról lásd _Th. Ziegler: Die -geistigen und socialen Strömungen des 19-ten Jahrhunderts_. (A XIX. -század szellemi és szocziális áramlatai.)] - -[Footnote 160: _Sighele: Psychologie der Secten._ 224. oldal.] - -[Footnote 161: _Sozialistische Monatshefte_, 1900. okt. füzet.] - -[Footnote 162: _Sozialistische Monatshefte_, idézett cikk.] - -[Footnote 163: _Mazel: La Sinergie Sociale_, 348. oldal.] - -[Footnote 164: _Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten_ -(Socialistische Monatshefte).] - -[Footnote 165: _Nietzsche: Also sprach Zarathustra_, 8. §.] - -[Footnote 166: _Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra_, 8. §.] - -[Footnote 167: _Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse_, 23. §.] - - - - -TARTALOM. - -ELSŐ KÖNYV. - - -Bevezetés: A szocziológia meghatározása, módszere és felosztása 1 - -I. fejezet. Mi a szocziológia 3 - -II. fejezet. Mi nem a szocziológia 14 - -III. fejezet. A szocziológia története 19 - -IV. fejezet. A módszer a szocziológiában 22 - -V. fejezet. Mi a társadalom? 29 - -VI. fejezet. A szocziológia felosztása. – Az osztályozás problémája 35 - -MÁSODIK KÖNYV. - - -A társadalmak alakulása 47 - -I. fejezet. A társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata -49 - -II. fejezet. Mi a társadalmi tudat? 79 - -HARMADIK KÖNYV. - - -Hogy maradnak fenn a társadalmak? 85 - -I. fejezet. A társadalmi fennmaradás általános törvénye 87 - -II. fejezet. A társadalmi egység és folytonosság törvénye 90 - -III. fejezet. Az életalkalmazkodás törvénye 93 - -IV. fejezet. A társadalmi differencziálódás törvénye 95 - -V. fejezet. A társadalmi szolidáritás és a csordaszellem törvénye 101 - -VI. fejezet. Az egyformaság törvénye és a nem egyformák kiküszöbölésének -törvénye 107 - -VII. fejezet. A társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye 110 - -VIII. fejezet. A dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye 112 - -IX. fejezet. A társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság -törvénye. – A társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés 118 - -NEGYEDIK KÖNYV. - - -A társadalmak evolucziója 127 - -I. fejezet. Az evoluczió szó értelme a szocziológiában. – Az evoluczió -és az okozatosság törvényeinek megkülönböztetése 129 - -II. fejezet. A társadalmi evoluczió megértésének két módja 135 - -III. fejezet. Az utánzás és a vele kapcsolatos törvények 139 - -IV. fejezet. A társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei 147 - -V. fejezet. A társadalmi asszimiláczió és differencziálódás törvényeinek -ellentéte 158 - -VI. fejezet. A társadalmi alkalmazkodás és haladás 165 - -VII. fejezet. A társadalmi tudat fejlődése 178 - -ÖTÖDIK KÖNYV. - - -Hogyan bomlanak fel és pusztulnak el a társadalmak. Befejezés. A -szoczializmus és individualizmus 183 - -I. fejezet. A társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának okai -185 - -II. fejezet. A társadalmi regresszió törvényei 201 - -III. fejezet. A társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok ujjáalakulása. -– A kiválasztottak kérdése 205 - -IV. fejezet. Az egyéni tudat és a társadalmi tudat 209 - -V. fejezet. Szoczializmus és individualizmus 216 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -23 |csupán it |csupán itt - -27 |tudiillik |tudniillik - -30 |vallja mágát |vallja magát - -57 |philosophique- 1899 |philosophique, 1899 - -91 |élső és fő |első és fő - -118 |ki áltsák |kiáltsák - -133 |Les Lois socialcs |Les Lois sociales - -188 |álkotják |alkotják] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/old/68168-0.zip b/old/old/68168-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 19ba3ae..0000000 --- a/old/old/68168-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/old/68168-h.zip b/old/old/68168-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 5d6da7b..0000000 --- a/old/old/68168-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/old/68168-h/68168-h.htm b/old/old/68168-h/68168-h.htm deleted file mode 100644 index d2c8b27..0000000 --- a/old/old/68168-h/68168-h.htm +++ /dev/null @@ -1,7160 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A szocziológia vázlata by -Georges Palante</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h2 span.smaller { - font-size: 75%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A szocziológia vázlata</span>, by Georges Palante</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A szocziológia vázlata</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Georges Palante</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Lajos Mikes</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: May 25, 2022 [eBook #68168]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_233">233</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= -"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A SZOCZIOLÓGIA -VÁZLATA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">IRTA G. -PALANTE</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA MIKES -LAJOS dr.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">G. PALANTE</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ EREDETI ÖTÖDIK -KIADÁSBÓL</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">MIKES LAJOS -dr.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ELSŐ KÖNYV<br /> -<span class="smaller">BEVEZETÉS:<br /> -A SZOCZIOLÓGIA MEGHATÁROZÁSA<br /> -MÓDSZERE ÉS FELOSZTÁSA</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -Mi a szocziológia?</h3> -<p>Ez a szó: <i>szocziológia</i> – sokkal világosabb értelmünek -tetszik, semhogy meghatározásra szorulna. Etimológiai jelentése: a -társadalom vagy a társaságok tudománya. De ez a világosság csak -látszólagos. Mert ennek a kifejezésnek: <i>a társaságok -tudománya</i> – több különböző értelmet tulajdoníthatunk.</p> -<p>Első és legtágabb értelmében a szocziológia nem egyéb, mint a -társadalmi tudományok: gazdaságtan, politika, ethnológia, -nyelvészet, a vallások és művészetek tudománya, stb. – összessége. -Nyilvánvaló, hogy efféle tudománynak, amely a határozott, külön -tárgykörnek hijával van, nincs létjogosultsága.</p> -<p>Másodsorban érthetjük szocziológia alatt a tulajdonképpeni -társadalmi tudományok rendszerbe foglalását, vagy – ha jobban -tetszik, – azt a tudományt, amely e különböző tudományok -egymásközti kapcsolataival foglalkozik. A szocziológia eszerint úgy -viszonylanék a különböző társadalmi tudományokhoz, mint – a -pozitivizmus szerint – a filozófia a szaktudományokhoz, amelyeket -rendszerbe foglal. Tárgyalná a társadalmi tudományok egymásközti -kapcsolatait és kitöltené <span class="pagenum"><a name="Page_4" -id="Page_4">-4-</a></span> réseiket. Ez az értelme már pontosabb, -mint az előbbi; de még mindig nem kielégítő. Mert ily módon nem -választjuk el kellőképpen a tulajdonképpeni szocziális jelenségeket -azoktól a néprajzi, gazdasági, jogi, politikai, stb. jelenségektől, -amelyek az előbbieket kisérik vagy létrehozzák. – Másrészt pedig a -szocziológusoknak az a törekvése, hogy pótolni akarják a társadalmi -gazdaságtan, a jogtudomány, erkölcstan, stb. hiányait, egy csöppet -sem jogosultabb, mint némely filozófusnak az az igyekvése, hogy -többé-kevésbbé helytálló hipothezisekkel pótolja a fizikai és -természettudományok hiányait.</p> -<p>Egy harmadik értelmezés szerint a szocziológiának tárgya: a -társadalmi formák tanulmányozása, elvonatkozva azok tartalmától. -«Hadseregnek, családnak, részvénytársaságnak, bármennyire különböző -is eredetük és czéljuk, vannak közös vonásai: a hierarchia, a -kölcsönös függés, a differencziálódás, stb., és ezeket a közös -vonásokat külön-külön is lehet tanulmányozni. Minden társulás már -magában is különleges hatásokkal jár a társuló egyénekre nézve. -Akár gazdasági, akár jogi, akár erkölcsi jelenségekről van szó, -ezek egyaránt alá vannak vetve a társadalmi miliő -befolyásának.»<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> – «A társadalmi miliők -különböző fajtáit osztályozhatjuk, – mondja ugyanaz a szerző -máshelyütt. – Megfigyelhetjük, hogy ha e miliők tulajdonságai, pl. -erőértékük, minőségük, egységeik összetapadása, <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> stb. -változnak, velük együtt változik a hatás is, melyet az egyénekre -gyakorolnak. Ekként teremthetünk olyan tudományt, melyben a -megfigyelés, osztályozás és magyarázat merőben szocziológiai.»</p> -<p>Ebben a felfogásban, amelynek Németországban Simmel és -Francziaországban Bouglé a képviselője, van némi igazság. Megvan az -az előnye, hogy megvilágítja azt a tényt, hogy a társadalmi -csoportosulások száma, tömege és népessége már magában is nagy -hatással van ezeknek a csoportosulásoknak fejlődésére. Mindazáltal -e meghatározás ellen a következő kifogásokat tehetjük: 1. Ez a -szoros értelemben vett (mint Bouglé nevezi: <i>stricto sensu</i>) -szocziológia nem építhető ki másként, mint párhuzamosan a különböző -különleges studiumokkal, amelyeknek összessége volna a tágabb -értelemben vett <i>(lato sensu)</i> szocziológia. – A társadalmi -csoportosulások módozatainak elvont és általános törvényeit nem -állapíthatjuk meg addig, amíg előbb nem tanulmányoztuk részletesen -magukat ezeket a csoportosulásokat. – 2. Van valami, amitől -lehetetlen eltekinteni, s ez: a tanulmányozott csoportok lélektani -tartalma. Mert mindazok a statikai vagy dinamikai jelenségek, -amelyekből a társaságok élete összetevődik, voltaképp gondolatok, -hitek, vágyak formájában jelentkeznek. A lélektani jelzés az, -amelyre végül minden egyéb jelzésmód redukálódik. Ha elvonatkozunk, -mint Bouglé kivánja, «a társadalmi egységek gondolataitól», és nem -törődünk mással, mint a csoportosulások merőben formai -törvényeivel, akkor önként lemondunk arról, ami a legmegfoghatóbb -és legkonkrétebb <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> a társadalmi életben; akkor lemondunk a -látszatért a lényegről.<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<p>A mi felfogásunk szerint a szocziológia nem egyéb, mint <i>a -társadalmi lélektan</i>. És a társadalmi lélektan szerintünk az a -tudomány, mely a társadalmi élet által egymáshoz közel hozott -egységek lelki állapotát (mentalitását) tanulmányozza.</p> -<p>Nem akadunk fenn azon az ellenvetésen sem, hogy ez a -meghatározás voltaképpen visszavezeti a társadalmi lélektant és így -a szocziológiát is az egyéni lélektanra. A mi felfogásunk szerint -valóban ehhez kell mindig visszatérnünk. Akár akarjuk, akár nem: az -egyéni lélektan a nyitja minden zárnak. A tulajdonképpeni -társadalmi energia végre is mindig csak a pszichizmus; nem az a -kollektiv pszichizmus, amelyről Roberty<a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> -beszél, hanem egyszerüen a pszichizmus; vagy az egyéni pszichizmus. -Csak ez teheti érthetővé ezt a kifejezést: kollektiv -pszichizmus.</p> -<p>A társadalmi lélektannak ennélfogva kettős tárgya lesz:</p> -<p>1. Kutatása annak, hogy az egyéni tudatok hogyan kapcsolódnak -bele a társadalmi tudat alakulásába és fejlődésébe. (Társadalmi -tudat alatt azoknak a gondolatoknak, meggyőződéseknek és vágyaknak -az összességét értjük, amelyek egyrészről megadják valamely -társadalom uralkodó világfelfogását, másrészről pedig rányomják a -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -társadalommá egyesült egységekre az értelmi, érzésbeli és erkölcsi -egyöntetüség többé-kevésbbé tudatos bélyegét). A nagy emberek -lélektana igen fontos ebből a szempontból.</p> -<p>2. Kutatása annak, hogy viszont ez a társadalmi tudat hogyan hat -az egyéni tudatokra. Hogy ez a társadalmi egyöntetüség miképpen -módosítja, miképpen fokozza le, néha miképpen nyomja le az egyéni -értelmet és sajátosságokat? Milyenek a lélektani hatásai annak a -szolidaritásnak, amely az emberi egységeket egyesíti, akár szakmai, -akár gazdasági, vallási, erkölcsi, stb. ez a szolidaritás? – -Helyesen jegyzi meg Barth, hogy «a társadalom minden átalakulása -maga után vonja az emberi tipus bizonyos átalakulását és maga után -von bizonyos korrelativ változásokat a társadalmat alkotó egyének -tudatában, amely változások viszont visszahatnak magára a -társadalomra».<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> A társadalmi lélektannak -igazi tárgya: e hatások és visszahatások tanulmányozása.</p> -<p>Mikor Lebon megcsinálja a szoczializmus lélektanát; mikor -Sighele megírja könyveit a tömegek és szekták lélektanáról; mikor -Max Nordau tanulmányozza a hazugságnak azt a légkörét, amelylyel a -mai társadalom körülveszi az egyént; mikor Laura Marholm<a name= -"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a> nyomon követi a nő szellemi állapotának -változásait a társadalmi miliő változásai szerint; mikor -Schopenhauer elemzi a «nő» szellemi állapotát és szerepét a -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> -mai társadalomban; mikor Nietzsche tanulmányozza a szánalomérzés -általánosításának társadalmi következményeit a mi európai -civilizácziónkban, vagy pedig mikor elemzi, mi az erkölcsi mivolta -és mik a társadalmi hatásai az értékskála ama felforgatásának, -amelyet a kereszténység végzett: senkisem vonhatja kétségbe, hogy -az efféle lélektani kutatásoknak igen nagy a szocziológiai -fontosságuk is.</p> -<p>Általánosságban a társadalmi lélektan az egyéni tudat és a -társadalmi tudat kapcsolatait mutatja. Egyrészt megvilágítja a -lehető érintkezési pontokat e két tudat között, másrészt -hangsúlyozza az ellenmondásokat és a belőlük eredő összeütközéseket -e két tudat között.</p> -<p>Mély és finom analógiák vannak az egyéni és társadalmi lélek -között. Ilyen analógia pl. az az igazság, amelyet Nietzsche vett -észre, hogy a múlttal való heves összecsapás, energikus szakítás -néha az életerő megújhodásának egyik föltétele úgy a népek, mint az -egyének számára. «Van bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, -<i>történeti érzék</i>, – mondja Nietzsche, – amely egyaránt -ártalmas minden élő lénynek és minden élő lény megsemmisítéséhez -visz, akár egy emberről, akár egy népről, akár egy egész -czivilizáczióról van szó.»</p> -<p>Az efféle belátások, amelyeket a legmélyebbre ható lélektanból -meríthetünk, módot nyújtanak arra, hogy a társadalmi élet -legkényesebb feltételeinek elevenére tapinthassunk.</p> -<p>Az egyéni tudatok mélyén dúló harczok gyakran nem egyebek, mint -külső és társadalmi antagonizmusok visszahatásai. Egy műbiráló, Ch. -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -Saroléa,<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href= -"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> igen finom megkülönböztetést -tesz az <i>egyéni</i> és a <i>társadalmi</i> összeütközések között. -Társadalmi összeütközéseknek nevezi azokat, amelyek két osztály -antagonizmusából erednek (például a nemesség és a polgárság, a -gazdagok és a szegények osztálya között), ellenben egyéni -összeütközéseknek nevezi az egyénnek összeütközéseit saját magával, -amelyeket egyrészt azok a különféle társadalmi körök határoznak -meg, amelyekhez az egyén tartozhat, másrészt azok az ellentétes -társadalmi hatások, amelyeknek az egyén alá lehet vetve. – A -társadalmi miliőben és az egyéni tudatban lévő ez antagonizmusoknak -a párhuzamossága egyik legfontosabb tanulmánytárgya a társadalmi -lélekbúvárnak.</p> -<p>Az egyén szellemi állapota és a közösség vagy társadalom -szellemi állapota között lévő kapcsolatok fontosságát régen -észrevették azok, akik a társadalmi és politikai problémákkal -foglalkoztak. – Aristoteles <i>Politikájá</i>-nak III. könyve III. -fejezetében – bárha még elég homályosan – fölveti már azt a -kérdést, vajjon az erény fogalmát egyformán kell-e meghatározni, -akár magánemberről, akár polgárról beszélünk. Sighele hasonló rendü -problémát tanulmányoz, mikor fölveti azt a kérdést, vajjon az -érintkezés, összeállás, tömörülés ténye emeli-e vagy sülyeszti az -egyének értelmi és erkölcsi szinvonalát.<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> De -Roberty is fölveti ugyanazt a problémát, amelyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> Sighele, -és hasonlóan oldja is meg, de más magyarázatot fűz hozzá.<a name= -"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a></p> -<p>Az egyéni tudat és a társadalmi tudat sokkal több és fontosabb -ponton áll összeütközésben egymással, mint a hány ponton -megegyezik. De e helyütt nem fogjuk bővebben fejtegetni ezt a -kérdést. Csak a következő megjegyzésekre szorítkozunk: Valamely -társadalom gondolataiban, szokásaiban, meggyőződéseiben, -intézményeiben gyakran rejlenek oly ellenmondások, amelyek a kissé -figyelmesebb szemlélőnek is szemet szúrnak. Mihelyt valamely egyéni -tudat észreveszi ezeket az ellenmondásokat, akaratlanúl is -meglepődik és fölveti magában azt a kérdést, vajjon mi az értéke a -környező társadalom szellemi állapotának? Ezek a társadalmi -ellenmondások okozzák, dr. Nordau szerint, azt a nyugtalanságot és -kellemetlen érzést, amely ránehezedik kortársaink egyéni -tudatára.</p> -<p>A társadalmi tudat gyakran elnyomja az egyéni tudatot. Az egyéni -önzések igen gyakran rabszolgái és elámítottjai a kollektiv -önzésnek. Nietzsche magvasan kifejezte ezt az antinómiát: «A -legtöbb ember, – mondja, – bárha gondolkozhat és beszélhet a saját -«egoizmus»-áról, egész élete során semmit sem tesz a saját -«ego»-jáért, hanem mindent csak saját «ego»-jának a fantomjáért, -amely környezetének agyában alakult ki, mielőtt környezetével -úgyszólván érintkezett; – ennélfogva valamennyien személytelen -vélemények, esetleges és fiktiv értékelések felhőjében <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> élnek, -egymással szemben. Fantazmák furcsa világa ez, amely oly észszerü -látszatot tud adni saját magának! A véleményeknek és szokásoknak ez -a ködfelhője növekszik és él, csaknem függetlenül az emberektől, -akiket körülvesz; ez okozza azt a hamisságot, amely az általános -itéletekhez tapad, s amelyet «az ember» rovására szokás írni, – -ezek az emberek, akik egymást nem is ismerik, valamennyien hisznek -abban az elvont dologban, amelyet «az ember»-nek neveznek, s amely -csak fikczió; és minden változás, amelyet ez elvont dolgon hatalmas -egyének (pl. fejedelmek és bölcsek) itéletei próbálnak létrehozni, -rendkivüli és esztelen hatást tesz a nagy tömegre. Mindez azért -van, mert minden egyén, ebben a nagy tömegben, nem tudja -szembeállítani a maga igazi «<i>ego</i>»-ját, amely az övé s -amelyet kitanulmányozott, azzal az egyetemes sápadt fikczióval, -amelyet saját magával kellene lerombolnia.»<a name="FNanchor_9" id= -"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> -Schopenhauer szintén észrevette ezt az illuziót, amelynek -következtében annyi ember «mások fejébe helyezi boldogságát és -egész életének érdekét.»</p> -<p>Az, ami társadalmilag tiszteletreméltó, a gondolkozó ember -egyéni eszével nézve gyakran teljesen értéktelen.</p> -<p>Fölösleges tovább időznünk azoknál az összeütközéseknél, amelyek -az egyéni tudat és a társadalmi tudat között mutatkoznak. Amit -elmondtunk róluk, az eléggé bizonyítja, hogy a társadalmi -lélekbúvárnak kutatásai számára ezen a ponton milyen tág tere van. -Főfeladata annak <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> a megállapítása volna, hogy ezek közül az -antinómiák közül, melyek az ideiglenesek, és melyek a lényegesek és -véglegesek.</p> -<p>E kutatások ellen azt a kifogást fogják tenni, hogy azok inkább -irodalmiak, mint tudományosak. Ez az ellenvetés nem nyugtalanít -bennünket, ha azt akarja jelenteni, hogy a szocziológus a -társadalmi jelenségek szubjektiv – érzésbeli vagy értelmi – képének -tanulmányozásával kénytelen foglalkozni, még pedig oly lélektani -belátás segítségével, amely hasonlatos ahhoz a belátáshoz, amellyel -a regényíró, a moralista és általánosságban a társadalmi festő -dolgozik. Mert szükségképpen eljutunk oly mozzanatokhoz, ahol a -társadalmi dolgok bonyolult és kényes birodalmában a tudományos -szellem, a maga merev – gyakran mesterkélt – osztályozásaival, -kénytelen átengedni helyét a művészi szellemnek. A társadalmi -lélekbúvár módszere nem «az iskola közönséges logikájának a -módszere, amely sorrendbe szedi az igazságokat, úgy, hogy mindegyik -támogassa szomszédjának az oldalát, hanem a gyakorlati észnek a -módszere, amely úgy halad előre, hogy széles belátásaival átölel -csoportokat és rendszerez egész osztályokat; amelyről elmondhatjuk, -hogy nemes bonyolultsága, amely lelki képeiben uralkodik, -hasonlatos csaknem a természet bonyolultságához».<a name= -"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a></p> -<p>Tegyük hozzá, hogy a társadalmi lélekbúvár szerintünk nem fog -vonakodni sohasem az egykorú társadalom tanulmányozásától. -Nietzsche kifejezése szerint, fogja tudni a módját, hogy «jó -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> szomszédja legyen a szomszédos -dolgoknak», és bátran szemügyre vegye azokat közelről is. Vannak -szocziológusok, akik óvakodnak az élő társadalom tanulmányozásától. -De véleményünk szerint, ezeknek nincs igazuk, mert ha a múlt -ismerete elkerülhetetlen a jelen ismeretéhez, ez utóbbi is -támogathatja viszont a múlt eszméinek és szokásainak -magyarázását.</p> -<p>Azért időzünk ily hosszadalmasan a társadalmi lélektannál, mert -ebben látjuk a szocziológia velejét. A formális szocziológia hívei -szintén kénytelenek, a dolgok kényszerítő erejénél fogva, nagy -mértékben élni a lélektani dedukczióval;<a name="FNanchor_11" id= -"FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> -elismerik, hogy mindig lélektani törvény alapján vezetik le a -szocziológiai törvényeket.<a name="FNanchor_12" id= -"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a> -Az oly tényezőknek, aminők a népesség tömege, sűrűsége, -különnemüsége, mozgékonysága, érdemes a befolyását tanulmányozni. -De a tanulmánynak szükségszerü kiegészítése és igazi czélja a -társadalmi lélektan. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -Mi nem a szocziológia?</h3> -<p>Hogy a szocziológia fogalmát pontosan megállapítsuk, meg kell -különböztetnünk a szocziológiát bizonyos rokontudományoktól, -amelyekkel könnyen összezavarható.</p> -<p>Először is, gondosan meg kell a szocziológiát különböztetnünk a -társadalmi metafizikától. A társadalomnak tanulmányozásával, úgy, -mint más tudományokkal, együtt járnak az eredet, a természet és a -czél bizonyos kérdései, a melyeket metafizikai kérdéseknek -nevezünk. Minden jó módszernek kötelessége minden téren éles -határvonalat húzni a között, ami megfigyelhető, és a között, ami -metafizikai hipothézisekre szorul.</p> -<p>A társadalomnak tanulmányozása dolgában két metafizikai kérdés -merül fel: 1. a társadalmak természetének kérdése, 2. a társadalmak -czéljának kérdése.</p> -<p>Ami az első kérdést illeti, az emberi társadalmat vagy atomok -mechanikus aggregatumának képzelhetjük el, vagy sejtek -rendszerének, az élő lény szöveteit és szemeit alkotó sejtek -rendszerének az analógiájára; vagy végül szellemi, értelmes és -szabad monádok rendszerének, amelyek egyben harmonikusak és -autonómok. Ez a három hipothézis: a társadalmi mechanizmus, a -társadalmi biologizmus és a társadalmi spiritualizmus vagy -dualizmus hipothézise. E különböző iskoláknak voltak és vannak még -ma is képviselőik. Például Spencer, de Roberty, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> Worms, -stb. a társadalmi organizmussal való összefüggés (organicismus) -tanát fejtik ki. Vannak Leibnizre vagy Kantra támaszkodó -spiritualisták, akik a társadalmi dualista filozófiát becsülték -többre. Mindezeknek a spekuláczióknak meglehet a maguk érdekessége. -De őszintén szólva, nem tartoznak bele az igazi szocziológiába, a -melynek annyi köze van hozzájuk, mint a pozitiv lélektannak a lélek -legbensőbb – szellemi vagy anyagi – lényegéhez.<a name= -"FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= -"fnanchor">13)</a></p> -<p>A másik metafizikai kérdés, a mely fölvetődik: a czél kérdése. -Van-e az emberi társadalmak fejlődésének czélja, és mi ez a czél? – -A társadalmi világ az esetlegesség terméke-e, vagy gondviselésszerű -eszme uralkodik-e benne? Vajjon – a szó metafizikai és finalista -(czélelméleti) értelmében – kell-e haladásról beszélnünk, – vagy a -fejlődés nem egyéb-e, mint örökös újrakezdés értelem és czél -nélkül? – Vajjon ez a czél, az Isten gondolatában, az emberiség -egész tömegének java-e vagy csupán kiválasztottaknak, a lángelmék -ama köztársaságának a java, amelyről beszél valahol Schopenhauer és -amelynek eljövetelét üdvözli Nietzsche? – Csupa oly probléma, amely -inkább a metafizikába, mint a szocziológiába tartozik. A -szocziológus mást nem tehet, <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> mint hogy konstatálja az -emberi társadalmak tényleges haladását és a társadalmi tudat -átalakulásait. Legfölebb annyit koczkáztathat meg, hogy a multak -alapján utal valamelyest a társadalmak haladásának irányára a -jövőben.</p> -<p>Mi a kapcsolata a szocziológiának a történelemmel? A történelem -az a forrás, a melyből a szocziológia merít. De más a feladata a -történetirónak, aki a tényeket tanulmányozza és magyarázza, és más -a feladata a szocziológusnak, aki az általános befolyásokat -tanulmányozza, amelyek közreműködnek a társadalmi rendek -kialakulásában, továbbá a konkrét összefüggéseket, amelyekre a -társadalmi rendek törekszenek, és a társadalmi állapot formáit, -amelyeket meghatároznak. – Tegyük hozzá mindazáltal, hogy -megeshetik, hogy a történetirók – egy Michelet, Carlyle vagy Taine -– restaurálják valamely kor vagy valamely történeti korszak -szellemi állapotát. Ez esetben a társadalmi lélekbúvár és a -szocziológus munkáját végzik.</p> -<p>A szocziológiát nem szabad összezavarni a történetbölcselettel -sem, noha Barth – úgy látszik – más véleményen van.<a name= -"FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= -"fnanchor">14)</a> Mert a történetbölcselet többnyire <i>a -priori</i> szerkesztmény volt. Ezt láthatjuk egy Szent Ágoston, egy -Bossuet, egy Vico történetbölcseletében. – Egyébként magának -Barthnak vallomása szerint is: «A történetbölcseleti rendszerek nem -vették tárgyul a társadalom összességét, hanem a társadalmi életnek -csupán egy oldalát, amelynek olyannyira uralkodó hatást -tulajdonítottak, hogy azt hitték, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> minden -egyebet belőle származtathatnak.» – Ennélfogva Barth joggal sorolja -e rendszereket az egyoldalú <i>(einseitige)</i> rendszerek -közé.</p> -<p>A szocziológia épp ily kevéssé ethnológia, anthropológia vagy -anthroposzocziológia, a hogy azt az új tudományt nevezik, amely nem -egyéb, mint az anthropológiának tartozéka. Mert ezek a különböző -tudományok főként az ethnikai tényezőt tanulmányozzák, amelynek -kétségtelenül lehet szerepe a társadalmi formák alakításában, -amelytől azonban a társadalmi formák szabadulnak, és amelyen, mint -új és makacs jelenségen, túlteszik magukat.</p> -<p>A társadalmi gazdaságtan területe szükebb a szocziológia -területénél. Valóban, a társadalmi gazdaságtan csakis a -gazdagsággal foglalkozik. A gazdasági törvényeknek, aminő a -munkamegosztás vagy a kereslet és kinálat törvénye, kétségtelenül -igen széles értelmü a társadalmi alkalmazásuk, de a -társadalomgazdaságtan ezeket a törvényeket csak a gazdagságra -vonatkozó alkalmazásuk szempontjából vizsgálja.</p> -<p>Még egy szót a szocziológia kapcsolatairól a politikával és az -erkölcstannal.</p> -<p>A szocziológia a társadalmaknak, azok működésének és szellemi -állapotának reális tanulmányozása. A politikának az a czélja, hogy -szabályokat állapítson meg és társadalmi eszményképet tüzzön ki. Ez -a két dolog nagyon különböző. Ezt a két kifejezést: szocziológia és -szoczializmus nem szabad összezavarni, mintahogy összezavarják -némelyek, akik kevéssé járatosak ezekben a problémákban. Más a -szocziológiai tanulmány és más a politikai rendszer. Tegyük hozzá, -hogy a <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> szocziológiának nem szabad függenie soha -a politikától, a politika exigencziáitól és törekvéseitől. Ellenben -a politika függ a szocziológiától, és ehhez kénytelen -felvilágosításokért fordulni, mert különben szofizmák hivságos -hadakozása vagy érdekek lapos harcza marad.</p> -<p>A szocziológia és az erkölcstan kapcsolata is igen szoros, -minthogy a társadalmi probléma tetőpontján a legszenvedélyesebb -erkölcsi probléma formájában nyilvánul, amely a ma élők tudatát -foglalkoztatja, és ez az egyén és a közösség kapcsolatainak -problémája.</p> -<p>Vannak, akik azonosítják a szocziológiát az erkölcstannal. Ezt -teszi a többi között de Roberty is. E szerint a szocziológus -szerint az erkölcstan lényegében társadalmi produktum. «Az átmenet -abból, ami erkölcsi, abba, ami társadalmi, – mondja de Roberty, – -mindig és mindenütt ugyanabból ugyanabba való átmenetnek bizonyul. -Az erkölcstan az eszmék világában pontos egyenértéke a szokásoknak, -erkölcsi cselekedeteknek, jogoknak és általában a társadalmi -kapcsolatoknak a tények világában.» E társadalmi optimizmussal -szemben állnak azok, akik ellentétet látnak az egyén és a -társadalom között. Ezek szerint a társadalom, épp úgy, mint -Schopenhauer és Renan szerint a természet – közönyös az -erkölcsiséggel szemben. Sohasem fogja megvalósítani az optimista -ideált: az erkölcsi monizmust. Az erkölcstan az egyén alkotása; -székhelye az egyéni tudat, és nem a társadalmi tudat. – Beérjük -azzal, hogy e helyütt rámutattunk erre a problémára, a melynek -megoldása nem lehet más, mint magának a szocziológiának betetőzése. -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -A szocziológia története.</h3> -<p>A <i>szocziológia</i> új szó. Vajjon a tudomány, amelyet ezzel a -szóval jelölünk meg, régibb keletü? Az emberek figyelmét mindenkor -magukra vonták oly jelenségek, amelyek oly közelről érintették -őket, mint a társadalmi jelenségek. Mindazáltal az ókorban ez a -tanulmányozás állandóan alá volt rendelve a metafizikai vagy -erkölcsi elmélkedéseknek. A szocziológia megfogalmazása még -Aristotelesnél is határozatlan marad, és tárgya nem válik el a -rokon tudományok, aminő a gazdaságtan és a politika, tárgyától. -Ugyanígy vagyunk mindazokkal a bölcselőkkel, akik a görög-latin -fordításnak örökösei voltak. Morus Tamás, Campanella, stb. inkább -eszményi közösségek politikus szerkesztői voltak, mint -szocziológusok.</p> -<p>A XVIII. században, úgy látszik, Montesquieunek volt sejtelme -először tudományos szocziológiáról. A pozitivista iskola fejtette -ki később a legnagyobb erőfeszítést, hogy a szocziológiát -tudománynyá emelhesse. Francziaországban A. Comte, Angliában H. -Spencer azt hitték, hogy a társadalmi jelenségeket visszavezethetik -pontos törvényekre. Sőt ők nyomták rá a szocziológiára kettős nagy -irányának a bélyegét. Míg Spencer a társadalmi biologizmus útját -járta, A. Comte azonnal belátta a lélektani szempont fontosságát a -szocziológiában, minthogy az egész társadalmi fejlődést egy -lélektani törvényre: <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> a három fejlődési állapot törvényére -alapította.</p> -<p>Ha szemügyre veszszük a szocziológia fejlődését a mi -századunkban, azt látjuk, hogy ez a fejlődés három fázison ment -keresztül. Ez a három fázis: a gazdasági, a természettudományi és a -lélektani.</p> -<p>H. Mazel kitünően rajzolja a következő sorokban e fejlődésnek -három fázisát: «Húsz-harmincz évvel ezelőtt a szocziológia területe -a gazdaságbúvárok hübérbirtoka volt, és ezek furamód szűk fogalmat -alkottak a maguk tudományáról. Sejthető ez a szűk fogalom abból a -meghatározásból, amelyet akkoriban a társadalmi gazdaságtannak -adtak, s amely szerint ez: a gazdagság tudománya. A gazdaság -már-már bálványnyá vált, amelynek oltárán feláldozták az embert; -termelését, a társadalomnak egyetlen czélját, a maximumra kellett -fokozni. Nem harmincz, hanem legfölebb öt-hat évvel ezelőtt, a -szocziológia területe a természetbúvárok örökrészévé lett. Az a -hatalmas eszmeáramlat, amelyet a fejlődéstani hipothézis hozott -létre, éreztette erejét a társadalmi tudományokban is, és ezek, -Taine ismert mondása szerint, elszakadtak a metafizikai -spekuláczióktól, hogy a természettudományokhoz kapcsolódjanak. Nem -halljuk többé harsogni ezeket a szavakat: járadék és érték, -szabadkereskedelem és védővámos politika, kettős valuta és egyes -valuta; hanem szakadatlanul ezek a kifejezések ismétlődnek: -organizmus, kiválasztás, küzdelem a létért, Az öröklődés, -atavizmus, kereszteződés, visszaütés elfogultságai válnak -uralkodókká; a szorgalmas tanítványoknál, akik sokkal -jellegzetesebbek, <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> mint a mesterek, az elmélet zsarnokivá -lesz, és megszünik minden különbség az emberi társadalmak és az -állati társadalmak között. Ebben a miliőben emelte fel szavát -Tarde, és hatása – úgy látszik – épp oly döntő a természettudományi -visszaéléssel szemben, mint amily döntő volt annak idején Le Play -hatása a gazdaságtani visszaélés ellen. Tarde maga azonban csak -igen egyszerü dolgot hangsúlyozott, azt t. i., hogy az emberek nem -emberszabású lények, és hogy a szocziológiának nem szabad pusztán a -geográfiai vagy fiziológiai tényezők tanulmányozására szorítkoznia, -hanem inkább kell tanulmányoznia az erkölcsi tényezőket, minthogy a -természet vagy az átöröklés hatása valamely társadalomra, mindent -egybevetve, csekélyebb, mint a társadalmat alkotó egyének vagy a -szomszédos más társadalmak cselekedeteinek a hatása. Amidőn -helyettesítette, illetve jobban mondva kipótolta az okokat -(éghajlat és faj) más okokkal (lelemény és utánzás), visszaadta a -szocziológiának a maga függetlenségét, úgy, mint az emberi -társadalmaknak a maguk szabadságát.<a name="FNanchor_15" id= -"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class= -"fnanchor">15)</a></p> -<p>Jegyezzük meg azonban, hogy a gazdaságtani elmélkedések még -manapság sem szüntek meg. Különösen uralkodnak az egész -szocziálista szocziológiában. De ugyanekkor oly gondolkozók, mint -Tarde, Simmel, Sighele, Nordau, befolyása alatt, kezd kialakulni -határozottan a szocziológia lélektani iránya. Adjuk hozzá meg e -befolyáshoz két bölcselőnek a befolyását is, akik, bárha -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> nem úgynevezett szocziológusok, mégis az -erkölcsi és társadalmi dolgok birálatába a legmélyrehatóbb elemző -erőt vitték bele. Ez a két bölcselő Schopenhauer és Nietzsche. -Különösen ez utóbbinak a hatása nem érvényesült még eléggé a -szocziológiában. De maholnap némely maradi eszméi<a name= -"FNanchor_16" id="FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= -"fnanchor">16)</a> ellenére is, amelyek munkásságát megrontják, -talán éppen a dogmatizmusnak ez az ellensége lesz azok egyike, akik -leginkább elő fogják mozdítani egy oly tudománynak a megujhodását, -amelyben néha túlságos volt a dogmatizmus.</p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -A módszer a szocziológiában.</h3> -<p>A módszer kérdése fontos minden tudományban. Mindazáltal, azt -hiszszük, a szocziológiában nem szabad a módszer fontosságát -túloznunk. Oka ennek az, hogy a szocziológia ma még kialakulásának -a korszakát éli, vagyis abban a korszakban van, amikor a kutatónak -leginkább van szüksége szabadságra. Óvakodnia kell túlságosan -zsarnoki tantételektől és túlságosan aprólékos szabályoktól, -aminőknek felállítását bizonyos szocziológusok kötelességüknek -vélték.</p> -<p>Be fogjuk érni ennélfogva egynémely útmutatással.</p> -<p>Abból, amit föntebb mondottunk, világos, hogy a szocziológia -módszere nem lehet az <i>a priori</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> módszer. -Ezt a módszert használhatták akkor, amikor a szocziológia alá volt -még rendelve a metafizikának vagy az erkölcstannak. De ma már nincs -alárendelve. Másról nem lehet szó, mint a megfigyelés módszeréről, -e módszer különböző eljárásaival egyetemben. Ami e módszer -alkalmazását és eljárásainak foganatba vételét illeti, ez minden -kutatónak a saját ügye és nagyon sokféle lehet a tanulmányozott -problémák szerint.</p> -<p>Van azonban egy módszer, amelyet véleményünk szerint bajos -elfogadni, éppen azért, mert kizárólagos jellegü. Ez az a teljesen -objektiv módszer, amelyet Durckheim javasolt «A szocziológiai -módszer szabályai» czímű művében. A szocziológusnak, Durckheim -szerint, objektiv módon kellene tárgyalnia a társadalmi -jelenségeket, és külső dolgokban kellene azokat megfigyelnie, mert -csupán itt mérhetők és ismerhetők meg mennyiségileg. Minthogy -érzéseink változók és vitathatók, a külső világban kell keresnünk -állandó jelenségeket, valóban objektiveket, amelyeknek segítségével -a társadalmi jelenségek mérhetők.</p> -<p>A jogszabályok be fogják tölteni például ezt szerepet. Ha -szemügyre veszszük ama szabályok tömegének változatait, amelyek -bizonyos társadalmakban bizonyos bűncselekményekre vonatkoznak, -akkor objektive tanulmányozhatjuk majd a társadalmi szolidaritás -változatait. Mint Bouglé megjegyzi: «E módszer exakt voltához arra -volna szükség, hogy a szorosan vett társadalmi jelenségek és ezek -az anyagi jelenségek exakt módon megfeleljenek egymásnak, és hogy -például a törvénykönyvek változatai tökéletesen párhuzamosak -legyenek a jogérzések változataival. Csakhogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> -társadalomtudományban bajos efféle egybevágóságokat kimutatni. -Ihering megjegyzi, hogy a jogérzések nagy tömege nem nyer -kifejezést, érzéki szimbolum nélkül marad. Vannak igen erős -érzések, amelyek nem objektiválódhatnak határozott formában. Sőt mi -több, vajjon nem mondhatjuk-e gyakran jogosan, hogy az a pillanat, -amikor valamely érzés kezd kifejlődni, kezd átlépni a dolgok -sorába, egyben az a pillanat is, amikor elkezd hanyatlani, elkezd -kiválni a tudatokból? Ihering kimutatta, hogy csalódnánk, ha a -reális kapcsolatokat az apa és fiai között Rómában e kapcsolatok -jogi kifejeződése alapján itélnők meg.»<a name="FNanchor_17" id= -"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a> -Max Nordau kimutatta <i>A konvenczionális hazugságok</i> czímű -könyvében, mekkora ür tátong gyakran intézményeink és igazi -meggyőződésünk, társadalmi cselekvőségünk és benső gondolatvilágunk -között. Társadalmi életünk nagyrészt szimbolum, látszat, hazugság. -Éppen abban a pillanatban, mikor a társadalmi hatalmak és a -társadalmi intézmények kezdik elveszteni hatalmukat a lelkek -fölött, akkor szaporítják a szertartásokat, a czeremóniákat, a -külső szabályokat. Milyen hamis fogalmat nyerne az a szocziológus, -aki társadalmi tudatunkat például a család vagy a tulajdon -szempontjából a törvények, a létező intézmények és kombinácziók -alapján akarná megítélni? Nagy a hija annak, hogy a külső mindig a -belső kifejezője legyen.</p> -<p>Tegyük hozzá, hogy a szocziológia kénytelen egyre inkább -lélektanivá és eszmékkel foglalkozóvá <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> válni, -amily mértékben olyan tudatosabb történeti korszakok -tanulmányozásával foglalkozik, aminő a mi modern társadalmaink -korszaka a XVIII. század végétől kezdve. Hogyan értsük meg a német -szocziálizmus eredetét és fejlődését, ha vissza nem megyünk a német -filozófia eszméire, amelyeknek megvalósítása ez az eredet? «Ha -Németországban a földhitelre olyan szabályozást ajánlanak, amelynek -forrása Hegelben vagy Saint-Simonban van, vajjon nem mondhatjuk-e -azt, hogy a hegeli vagy a saint-simoni szellem manapság törvényt -alkot?»<a name="FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href= -"#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a></p> -<p>Nem itélhetjük meg kedvezőbben az úgynevezett biológiai módszert -sem (Schaeffle, Spencer, Worms), amely egy – gyorsan elenyészett – -pillanatig kedvelt volt. Ez a módszer, mint tudjuk, organizmusnak -tekinti a társadalmat, és analógia útján alkalmazza rá a -fiziológiai törvényeket, amelyek az élő lényeket kormányozzák. Az -efféle módszernek az a hátránya, hogy föltételez bizonyos -társadalmi metafizikát (organizmus vagy társadalmi materializmus) -és holmi társadalmi <i>realizmushoz</i> vezet, amely a -társadalomnak az egyénektől független és az egyéneknél magasabb -rendü létet tulajdonít. Megjegyezzük azonban, hogy a biológiai -hasonlatok, ha nem betű szerint való értelmükben fogjuk fel őket, -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> nem járnak ezzel a veszedelemmel, sőt -valamelyes szolgálatot is tehetnek. Bizonysága ennek az, hogy ilyen -hasonlatokat találunk néha azoknál a szocziológusoknál is, akik -egyáltalán nem fogadják el a társadalmi organizmus elméletét.</p> -<p>Ha ezt a két felfogást kiküszöböltük, azt hiszszük, hogy a -legbátrabban használhatók a különféle szocziológiai módszerek: akár -a Barth-féle leíró és történeti módszer, akár a Steinmetz-féle -osztályozó módszer, akár a Simmel-féle elvont lélektani módszer, -akár a Nordau-féle konkrét lélektani módszer. Ezek a különböző -módszerek egyébként nem is összeegyeztethetetlenek, és kölcsönösen -támogatják is egymást.</p> -<p>Véleményünk szerint a leíró, analitikai és kritikai társadalmi -lélektan nagy szolgálatokat tehet, ha csak annyiban is, hogy jobban -megvilágítja a társadalmi problémák sokféle anyagát és előkészíti -azok megoldását.</p> -<p>De, mint már az imént hangsúlyoztuk, óvakodnunk kell a túlzott -dogmatizmustól és a túlságosan rideg szabályalkotástól. Ez azzal a -veszedelemmel jár, hogy mindenről hamis képet nyerünk. Nietzsche -mondta meg az igazat ezt illetően, a következő sorokban, az -erkölcsre vonatkozóan, és megjegyzéseit – <i>mutatis mutandis</i> – -pontosan alkalmazhatjuk a szocziológiára is. «Az erkölcsi érzés -manapság, Európában, oly ravasz, oly habozó, oly sokféle, oly -finomult és oly kényes, hogy az «erkölcs tudománya», amely vele -foglalkozik, fiatal, ujoncz, nehézkes és esetlen mozgású… Ridegen -meg kellene állapítani, <i>mi az</i>, amire – még hosszú ideig – -szükség van itt; <i>mi az</i>, aminek egyelőre egyedül van -létjogosultsága. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> Ez tudniillik az anyaggyüjtés, -megfogalmazása és megművelése élő, növekvő, támadó és elenyésző -kényes érzések és értékbeli differencziálódások rengeteg -birodalmának; esetleg kisérletek, hogy érthetővé tegyük ennek az -eleven kristályosodásnak a korszakos változását és gyakori -fázisait, még pedig azért, hogy előkészítsük az erkölcs -<i>tipusainak tanát</i>. Eddigelé nem tapasztalhattuk ezt a -szerénységet. A filozófusok sokkal magasztosabb, sokkal -követelődzőbb, sokkal ünnepiesebb feladatot tüztek maguk elé, -mihelyt úgy foglalkoztak az erkölcstannal, mint tudománynyal: az -erkölcs <i>fundamentumát</i> akarták megvetni, és mindegyik -filozófus azt hitte mindmáig, hogy meg is alapozta az erkölcsöt. -Milyen messze esik kevélységüktől ez a leíró feladat, amely nem -kelt feltünést és feledésbe merülten a porban hever, noha a -legfinomabb kezek és érzékek sem volnának elég szubtilisek erre a -feladatra!»<a name="FNanchor_19" id="FNanchor_19"></a><a href= -"#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a></p> -<p>Habár a leíró módszer a szocziológia szükségszerü kiindulópontja -és ha ennek a módszernek később nagy része lehet is e tudomány -haladásában, ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a szocziológia -mondjon le törvényeknek a fölfedezéséről. Lehetnek törvények a -szocziológiában és a társadalmi lélektanban, oly törvények, igaz, -amelyek az egyéni lélektan törvényeiből vezethetők le, és amelyek – -bizonyosságuk és értékük szempontjából – sok analógiát mutatnak fel -az egyéni lélektan törvényeivel.</p> -<p>Fölvetődött a kérdés, milyen fogalmat alkossunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> magunknak -a szocziológiai törvények igazi mivoltáról. Erre a kérdésre -vonatkozóan két felfogást ismerünk.</p> -<p>Az egyik (E. de Laveleye) szerint: a társadalmi törvények azok, -amelyeket a törvényhozó rendel el, nem pedig a természeti -szükségszerüségek. «Ez utóbbiak, – mondja Laveleye, – kisiklanak az -emberi akarat elől, míg az előbbiek belőle áradnak ki.»</p> -<p>A másik felfogás szerint (Comte, Spencer, de Greff): a -társadalmi törvények éppen olyan természetüek, mint a fizikai -törvények. A társadalmi jelenségekre is érvényes az akczió és -reakczió, az oppoziczió és a kombináczió törvénye, és ezek a -törvények természeti szükségszerüségek, amelyek azonosak az anyagi -mindenséget kormányzó törvényekkel.</p> -<p>A mi véleményünk szerint van épp úgy szocziológiai -determinizmus, mint lélektani determinizmus. De ebből nem azt -következtetjük, hogy az emberi akaratnak nincs módjában -beleavatkoznia a társadalmi jelenségekbe, hogy azokat módosítsa -vagy irányítsa. Arról van szó csupán, hogy egyetértünk-e az emberi -akarat meghatározásában.</p> -<p>Ha az akarat alatt indifferens hatalmat értünk, amelynek semmi -közössége sincs azzal a miliővel, ahol arra van hivatva, hogy -hasson és abszolut <i>legyen</i> szavával új létföltételeket -teremtsen, akkor világos, hogy ilyen akarat beavatkozásának fogalma -nem foglalhat helyet a tudományban.</p> -<p>Ha azonban az akarat alatt oly gondolkodó és cselekvő hatalmat -értünk, amely fogékony arra, <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> hogy eszméket megértsen és -azokat megvalósítsa, alkalmazkodván a környezet körülményeihez és a -fizikai és erkölcsi természet általános törvényeihez? Nos, akkor -észszerűen és tudományosan elfogadható az emberi akarat -beavatkozása. Ez a működés már nem értelmetlen, minthogy a -természetes determinizmussal és különösen az eszmeerők lélektani -törvényével nem ellentétben, hanem velök összhangban -érvényesül.</p> -<p>Ilykép összeegyeztethetők a determinizmus követelményei azzal a -viszonylagos esetlegességgel, amelyet Tarde vél látni a társadalmi -tények menetében.</p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -Mi a társadalom?</h3> -<p>Czélszerü lesz, tanulmányunk tárgyának az elhatárolása -érdekében, megfogalmazni azt, hogy mi a társadalom. Nem a -társadalom <i>tényleges</i> meghatározását akarjuk adni e helyütt, -mert hiszen az ilyen meghatározásnak az volna a föltétele, hogy a -szocziológia befejezett tudomány legyen; hanem csupán -<i>névleges</i> és <i>formális</i> meghatározást akarunk most adni. -Nem döntjük el e pillanatban a társadalmi realizmus vagy -nominalizmus problémáját sem, vagyis azt a kérdést, vajjon Plato -követőivel együtt úgy kell-e felfognunk a társadalmat, mint az -egyénektől külön létező és nálok felsőbbrendü valóságot (entitást), -vagy pedig a peripatetikus nominalistákkal együtt azt kell-e -hinnünk, hogy a társadalom kivül az egyéneken semmi sem. -Kiküszöböljük <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> most azt a kérdést is, vajjon mi a -társadalmak teremtő tényezője. Ezeket a problémákat később lesz -módunk tanulmányozni.</p> -<p>Csupán arról van szó, hogy szavakba foglalt meghatározását adjuk -a társadalomnak.</p> -<p>Valamely társadalom egyéneknek a csoportja, akik akár spontán -elhatározásukból, akár önként egyesültek bizonyos körülmények és -bizonyos szükségletek hatása alatt. Ez olyan fajta meghatározás, -aminőt Gobineau gróf ad az «Emberi fajok egyenlőtlenségé»-ről szóló -munkájának az elején. «Társadalom alatt – írja Gobineau, – hasonló -eszmék irányítása alatt élő és azonos ösztönökkel felruházott -emberek egyesülését értem, amely politikai szempontból -többé-kevésbbé tökéletes, de társadalmi szempontból -teljes».<a name="FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href= -"#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a></p> -<p>Hangsúlyoznunk kell e helyütt, hogy a <i>társadalom</i> szó nem -téveszthet meg senkit arra nézve, hogy a társadalmi csoportosulások -vagy más szóval <i>társaságok</i>, igen sokfélék:</p> -<p>Kiterjedésük szempontjából megkülönböztethetünk igen nagy -társaságokat, aminők pl. valamely egyház, amely katholikusnak, -vagyis egyetemesnek vallja magát, – valamely nemzet – valamely -politikai liga, amely felölel egy egész országot, – továbbá igen -kis társaságokat, aminők pl. valamely falusi község, valamely -testgyakorló társaság, a mezőgazdák szövetkezése, akik azért -társultak, hogy közös pénzen vásároljanak mezőgazdasági -termelőeszközöket. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Eredetük szempontjából megkülönböztethetünk természetes -társaságokat és mesterséges társaságokat. A család a természetes -társaságok tipusa. Valamely részvénytársaság, hivatalnoki testület, -kerékpározó-egyesület megannyi mesterséges társaság.</p> -<p>Tartamuk szempontjából megkülönböztethetünk ideiglenes vagy -éppen pillanatnyi társaságokat és tartós társaságokat. Ideiglenes -társaságok pl. a sztrájkolók valamely szindikátusa, valamely -tombola- vagy bálbizottság. Tartós társaság pl. a szabadkőművesség, -amely – átalakulván – századok során át tovább él.</p> -<p>Tegyük hozzá, hogy valamely társadalom ritkán <i>egy</i> -társaság. Többnyire összetett halmaza, mozaikja apróbb -társaságoknak, amelyek kereszteződnek és egymásba fonódnak, -olyformán, hogy az egyént többé-kevésbbé bonyolult társadalmi -kapcsolatok szövevényével veszik körül. Család, község, állam, -társadalmi osztály, foglalkozási csoport, vallási csoport, ez -mindmegannyi külön társaság, amely megannyi konczentrikus réteggel -veszi körül az egyént. Cicero megjegyezte már <i>De Officiis</i> -czímű művének első könyvében: «Több faja van a társaságoknak az -emberek között. Arról az elsőről, amely a végtelenségig terjed, -térjünk át egy másikra, amely szükebb, arra, amelyben az emberek -egy nemzetet, egy népet alkotnak, amelyben ugyanazt a nyelvet -beszélik, mindez csupa olyan dolog lévén, amely erősen egymáshoz -kapcsolja az embereket; még korlátozottabb társaság az, mikor több -ember ugyanabból a községből való. Végül a rangbeli kötelékek a -legközvetlenebbek; ez a maga mérhetetlenségéből <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> egy ponttá -redukált társaság.»<a name="FNanchor_21" id= -"FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> -«Ritkaság, – mondja Bouglé, – hogy valamely egyén csak egy -társaságba tartozik. Talán, ha visszamennénk a multban a vízözönig, -találnánk olyan törzstagot, aki nem volt semmi egyéb, csak saját -törzsének a tagja; de a czivilizáczió haladása meggyarapítja azokat -a csoportokat, amelyektől az egyének függenek, és úgy látszik, hogy -mennél czivilizáltabbak vagyunk, annál több ilyen függőségünk van. -Hány társaságnak tagja az, aki szereplő egyén!? Az egyháztól -kezdve, amelynek hű fia, a versenytársaságig, amelynek titkára; a -családtól kezdve, amelynek apja, a hadseregig, amelynek -katonája!»<a name="FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href= -"#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a></p> -<p>E társadalmi körök mindegyike különleges kötelességeket ró az -egyénre. Ki nem látja, hogy e kötelességek között összeütközés -támadhat? A társadalmi élet bonyolultságának megvan a visszhangja -az egyén erkölcsi életében. E sokféle kapcsolatoknak és a belőlük -támadható erkölcsi összeütközéseknek tanulmányozása egyik -legérdekesebb tárgya a társadalmi lélektannak.</p> -<p>Fontos, hogy ne téveszszük szem elől a szocziológiában a -társadalmi kapcsolatoknak ezt a bogozottságát, mert különben -megtéveszt bennünket ez a kifejezés: a társadalom. Voltaképpen nem -is a <i>társadalom</i>-ról van szó, hanem -<i>társaságok</i>-ról.</p> -<p>Hasonlóképpen czélszerü e helyütt megkülönböztetni egymástól két -kifejezést, amelyeket <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> gyakran szoktak egymás helyett használni. -Ez a két kifejezés: a társadalom és az állam.</p> -<p><i>A társadalom</i>, úgy tetszik, tágabb értelmű kifejezés, mint -az <i>állam</i>. A társadalom terjedelmesebb társadalmi kör, mint -az állam, amely kizáróan politikai kapcsolatokat ölel fel, míg a -<i>társadalom</i> szó mindenfajta kölcsönös társadalmi hatások, -gazdasági, jogi, vallási, erkölcsi, stb. hatások <i>komplexumát</i> -jelenti.</p> -<p>Egy második különbség az, hogy az <i>állam</i> szó inkább -kényszerítő hatalmat jelent, míg a társadalom fogalma önkéntes -társadalmi szervezkedésnek és növekedésnek felel meg. «Az állam, – -mondja S. Balicki, – az a társadalom, amely kényszerü -összetartozásban egyesült.» «A <i>társadalom</i> szó, – mondja -ugyanaz a szerző, – oly alakulatnak felel meg, amely hosszú időn át -érvényesült társadalmi szolidarítás eredménye és egyben mentes -minden kivülről jövő ingerenczia alól.»<a name="FNanchor_23" id= -"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class= -"fnanchor">23)</a></p> -<p>Egy másik különbség, amelyet politikai írók szoktak nyomatékosan -hangoztatni, az, hogy az állam szembeállítható a társadalommal, -olyanformán, mint az ész az ösztönnel. Több író (pl. de Laveleye) -az államban magasabbrendü észszerü normát lát, amelynek az a -feladata, hogy a tudattalan és ösztönszerü társadalmi cselekvéseket -fegyelmezze és tökéletesítse. Az állam valamennyi meghatározása, -Platoétól kezdve Hegeléig, hangoztatja ezt az észszerüséget, amely -benne rejlik az állami működésben. Az állam ekként, <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> mint a -társadalom esze, λόγος-a, jelentkezik, mint eszmei formulája oly -társadalmi törvénykönyvnek, amelynek az a rendeltetése, hogy -fegyelmezze a vak társadalmi erőket, amelyek a tudattalanság és -észszerütlenség birodalmában működnek.</p> -<p>Más szavakkal az állam raczionális eszme volna. <i>Der Staat ist -eine geäusserte, der Realität eingebildete Idee eines Volkes</i> -(Az állam valamely nép kinyilvánított és valósággá képzelt -eszméje).<a name="FNanchor_24" id="FNanchor_24"></a><a href= -"#Footnote_24" class="fnanchor">24)</a></p> -<p>Ennek a megkülönböztetésnek egyik következménye az, hogy az -erkölcs szempontjából az egyén és a társadalom ellentétességének -problémája egészen más probléma, mint az egyén és az állam -ellentétességének problémája. A második probléma, amelyet H. -Spencer próbált megoldani <i>Az egyén az állam ellen</i> czímű -könyvében, gyermekjáték csupán ahhoz a sokkal bonyolultabb -problémához képest, amely az egyén és a társadalom között támad. -Mert lehetnek és csakugyan vannak is társadalmi zsarnokságok -(erkölcsök, szokások, közvélemény, fojtogató előitéletek, -csordaszellem), mint ahogy lehetnek állami zsarnokságok. És az is -igaz, hogy az egyén, mikor társadalmi igazságtalanságokat és -zsarnokságokat kénytelen türni, nem egyszer keresett az állam -beavatkozásában orvosságot bajaira, és a társadalom -igazságtalanságai ellen az állam magasabbrendü igazságosságához -folyamodott. Nem kutatjuk e helyütt, vajjon az egyén, mikor ekkép -az állam tekintélyét hivta segítségül, elérte-e <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> és -mennyiben érte el czélját. Nem vizsgáljuk azt sem, vajjon az állami -beavatkozások törvényesek és hatékonyak-e; nem kérdezzük azt sem, -vajjon az állam szerepét növelni vagy csökkenteni fogja-e a -czivilizáczió haladása. E helyütt csak határozottan meg akarjuk -különböztetni az állam és a társadalom fogalmát. A szocziológiának -számot kell vetnie nagyon is ezzel a megkülönböztetéssel: mert a -szocziológiának tárgya nem az állam, mely a politika tárgya, hanem -a társadalom. Az előjogok és az állami mindenhatóság megszüntetése, -– mondja Balicki, – leplezetlenül elénk tárta azt a független -társadalmi alakulatot, amely mindaddig az állam védő szárnyai alatt -húzódott meg. A tudomány nem is késett ennek a fontosságát -hangsúlyozni. A társadalomról <i>(bürgerliche Gesellschaft)</i> -akarunk beszélni, amelynek közkeletü fogalma a mult század végén -kezdett utat törni magának.<a name="FNanchor_25" id= -"FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= -"fnanchor">25)</a></p> -<h3>VI. FEJEZET.<br /> -A szocziológia felosztása. – Az osztályozás problemája.</h3> -<p>A társadalmak alakulnak, fenmaradnak, fejlődnek és átalakulnak; -végül szétmállnak és eltünnek.</p> -<p>Ennélfogva a szocziológia négy természetes részre oszlik. -Tanulmányoznunk kell egymásután: 1. hogyan alakulnak a társadalmak; -2. hogyan <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> maradnak fenn; 3. hogyan fejlődnek; 4. -hogyan mállnak szét és múlnak el. Mielőtt a társadalmak alakulását -és fejlődését tanulmányozzuk, foglalkoznunk kell röviden az -osztályozás kérdésével a szocziológiában.</p> -<p>Túlzás volna, ha tisztára osztályozó tudományt csinálnánk a -szocziológiából, mint némelyek meg is teszik. Az osztályozás egyik -tudományban sem elégséges, de valamennyiben elengedhetetlen. -Különösen az oly tudományokban, amelyek, mint a szocziológia, a -kezdetüket élik. Worms el akarna halasztani minden osztályozást a -szocziológiában mindaddig, amíg jobban nem fogjuk ismerni az igazi -társadalmi kapcsolatokat.<a name="FNanchor_26" id= -"FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a> -De mi inkább Steinmetz véleményén vagyunk, aki azt hiszi, hogy -csupán az osztályozás fogja lehetővé és termékenynyé tenni a -szocziológiai kutatásokat.<a name="FNanchor_27" id= -"FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= -"fnanchor">27)</a></p> -<p>A szocziológiai osztályozás nagyszámú. Megpróbáljuk néhány -főcsoportra visszavezetni az osztályozásokat. Meg fogjuk -különböztetni a következő osztályozásokat: 1. morfológiai -osztályozások A morfológiai osztályozásokat az az alapethnografiai -osztályozások; 4. lélektani osztályozások. A morfológiai -osztályozásokat az az alapvető fontosság jellemzi, amelyet a -szerzők a differencziálódás tényének tulajdonítanak.</p> -<p>Ez osztályozások közül az első Spenceré, aki <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> a -társadalmakat bonyolultságuk <i>(integration)</i> és -differencziálódásuk foka szerint osztja fel. A növekvő -differencziálódás egyébként korolláriuma csupán a növekvő -bonyolultságnak. Ez elvi alapon Spencer a társadalmak négy -osztályát állítja föl: egyszerü társaságok, egyszerüen összetett -társaságok, kétszeresen összetett társaságok, háromszorosan -összetett társaságok. Spencer különben egy másik osztályozást is -ajánl: a katonai és az ipari társadalmakra való felosztást, amikor -is az előbbieket a kényszerü együttműködés, az utóbbiakat az -önkéntes együttműködés jellemzi <i>(compulsory cooperation, -voluntary cooperation)</i>.</p> -<p>Nem igen látjuk át, mennyiben egyeztethető össze ez az utóbbi -osztályozás az előbbivel. Sőt, mi több: felvetődik az a kérdés, -vajjon valamely társadalom militárizmusa vagy industriálizmusa -egyáltalán alkalmas-e arra, hogy osztályozás alapja legyen. «Ez a -jelleg, – írja Steinmetz, – nem igen állandó; az Egyesült-Államokat -a világ legkevésbbé militárista államának tartottuk, és mégis, az a -mód, ahogyan elfoglalták a spanyol gyarmatokat, a szélső -militárizmus hajlamát tárta fel náluk, amelynek értelmét még inkább -hangsúlyozta az a kísérlet, amelylyel a Fülöpszigetek szabadságát -akarták elfojtani.» «Eddigelé, – folytatja odébb Steinmetz, – nem -ismerünk egyetlen czivilizált népet sem, amely többé-kevésbbé -militárista nem volna.»<a name="FNanchor_28" id= -"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> -Valamely társadalom ipari vagy katonai jellege nem szolgálhat tehát -osztályozási elvül. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Ami a társadalmak bonyolultságára és differencziáltságára -alapított felosztást illeti, ez már pontosabb és érdembe vágóbb -elvi alapot szolgáltat. Megvan ez különben, többé-kevésbbé -módosítva, Durckheim és Giddings osztályozásaiban is.</p> -<p>Durckheim joggal elveti a katonai és ipari társadalmak -megkülönböztetését. Elfogadja azonban az összetételük foka szerint -való felosztásukat. Igy aztán a társadalmakban a szolidaritás két -formáját különbözteti meg: a <i>mechanikus</i> szolidaritást és az -<i>organikus</i> szolidaritást. Az előbbi hasonlóságokon épül, az -utóbbi a munkamegosztás következménye. Az előbbi tipusú társadalmak -nem differencziálódott társadalmak, amelyeknek elemei a kezdetleges -szervezetek homogén sejtjeihez hasonlatosak; az utóbbi tipusúak -differencziálódott társadalmak, amelyekben a különböző működések -elvégzésére specziálizálódott elemek inkább heterogén szervekhez -hasonlatosak. – Durckheim megjegyzi még, hogy a mechanikus -szolidaritás fordított, az organikus szolidaritás pedig egyenes -viszonyban van az individuális személyiséggel. (<i>Durckheim: -Division du travail social</i> [Társadalmi munkamegosztás], III. -fejezet.)</p> -<p>Giddings felosztása nagyon hasonlít Durckheiméhoz. – Két -társadalmi tipust különböztet meg: a társadalmi -<i>összevetődést</i> (Komposition) és a társadalmi -<i>alkotmányt</i> (Konstitution), amelyek körülbelül megfelelnek -Durckheim kétféle szolidaritásának. A következő különbséget azonban -meg kell említenünk: Giddings nem úgy fogja fel, mint Durckheim, az -egyének kapcsolatait a csoport belsejében a két társadalmi -rendszeren <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> belül. Ő azt hiszi ugyanis, hogy az -egyének <i>inkább különbözők</i> azokon a csoportokon belül, -amelyek valamely összetevődött társadalom (mechanikus szolidaritás) -részei, ellenben <i>inkább hasonlatosak</i> azokon a csoportokon -belül, amelyek valamely alkotmányos társadalom (organikus -szolidaritás) részei. A tények inkább Durckheimnak adnak igazat, -mint Giddingsnek. Mert vitathatatlan tény, hogy a czivilizáczió -haladásának, amint az összetevődött társadalmak alkotmányos -társadalmakkal helyettesítődtek, mindenütt az volt az eredménye, -hogy az egyének maguk is differencziálódtak.<a name="FNanchor_29" -id="FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class= -"fnanchor">29)</a></p> -<p>A gazdasági osztályozások a társadalmak gazdasági szervezetén -alapulnak. Idézzük e helyütt Hildebrand felosztását, amely a -termékek megoszlásának módján alapszik: 1. a természetes -cseregazdaság <i>(Naturalwirtschaft);</i> 2. a pénzgazdaság -<i>(Geldwirtschaft);</i> 3. a hitelgazdaság -<i>(Creditwirtschaft)</i>, ahol a hitel az uralkodó, amely áthat -minden gazdasági kapcsolatot.</p> -<p>Karl Bucher, lipcsei egyetemi tanár, négy gazdasági fázist -különböztet meg a gazdasági élet általános szervezése szerint: 1. -azt a fázist, amelyben a gazdasági életet az jellemzi, hogy az -egyén maga gondoskodik fentartásáról;<a name="FNanchor_30" id= -"FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> -2. a második fázis a zárt házigazdálkodás <i>(geschlossene -Hauswirtschaft)</i> fázisa, ahol minden család a legtágabb -értelemben egy háztartást alkot, amely teljesen elválik a többiek -háztartásától és maga <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> gondoskodik szükségleteiről; 3. a -harmadik fázis a városi gazdálkodás <i>(Stadtwirtschaft)</i> fázisa -volna, amelybe főkép a középkor tartozott. Végül 4. az utolsó fázis -a nemzetgazdálkodás <i>(Volkswirtschaft)</i> fázisa, amelyben a -termelvények több kézen mennek keresztül, mielőtt a fogyasztóhoz -érkeznek.</p> -<p>Mielőtt elhagyjuk a gazdasági osztályozások területét, említsük -meg Grosse és Hahn felosztását is, amely a technika fejlődésén -alapszik.</p> -<p>A geografico-ethnografiai osztályozások szerzői azt hiszik, hogy -külön-külön területeket különböztethetnek meg, ahol a czivilázáczió -egyetlen elve uralkodik. Igy határozzák meg a czivilizáczió -külön-külön öveit. Ratzel különösen a geográfiai miliő befolyását -hangsúlyozza ez övek kialakulásában.</p> -<p>A lélektani osztályozások tipusa Comte osztályozása, aki azt -hitte, hogy minden társadalmi változást levezethet az emberi -szellem egymásra következő állapotainak fejlődési törvényéből (a -három fejlődési állapot törvénye). Ez a felfogás homlokegyenest -ellenkezik Marx felfogásával, aki a gazdasági folyamatot tekinti -minden egyéb folyamat alapjának.<a name="FNanchor_31" id= -"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> -Comte szerint, ellenkezőleg, a világ képzete, bármely adott -perczben, rányomja bélyegét minden egyéb társadalmi tényre. -Steinmetz szintén lélektani alapra <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> helyezkedik a társadalmi -tipusok osztályozásánál. Az emberi társadalmaknak négy ágát -különbözteti meg, szellemi életük uralkodó vonása szerint.</p> -<p>Az első ág az, amelyet az ősember <i>(Urmensch)</i> korának -nevezhetnénk. «Ősemberek oly lények, akik a vadállatokétól nem igen -különböző módon gondolkoznak, akik nem alkotnak fogalmat maguknak -az ismeretlen dolgokról, tiszta materialisták, pozitivisták, -amilyenek ma már nincsenek is. Nemcsak a vallás hiányzik belőlük, -hanem a lélek, a szellem, a fétisek fogalma is; nem jutottak el még -az animizmusig sem. Talán vannak még nyomai ennek a fázisnak, amely -azonban általában történelem előtti és ennélfogva föltevéses. De -elkerülhetetlenül meg kellett előznie a második fázist.» -<i>(Steinmetz)</i>. A második ág a vadak vagy a kezdetleges -társadalmak ágazata. Szellemi életüknek uralkodó tipusát a naivitás -jellemzi;<a name="FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href= -"#Footnote_32" class="fnanchor">32)</a> csak asszocziáczió útján -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> gondolkoznak. Ezeknek az embereknek nincs -még szükségük rendszerre a fogalmak világában; értelmi erejük -túlságosan gyenge ilyen erőkifejtéshez.</p> -<p>A harmadik ágban megjelenik a képesség a gondolatok -rendszerezésére és egységbefoglalására. Megjelennek az első -mithológiák, theogóniák, kozmológiák, filozófiai költemények. De az -emberi szellem még nem szabad.</p> -<p>A renaissance és a XVI. század óta támad a negyedik kiágazás. A -szabad kritika, az egész világgal szemben való rendszeres és -tudományos viselkedés jellemzi. Emberies erkölcs, rendszeres és nem -kapkodó társadalmi reformok, szabályos tudományos haladás – ezek az -értelem e fejlődésének szükségszerü következményei.</p> -<p>Steinmetz osztályozása után említhetnénk több lélektani -osztályozást, amelyet korunkbeli szocziológusok javasolnak. Az -osztályozásnak ez a fajtája, amely a társadalmak szellemi -állapotának különbségein alapszik, egyre jobban kezd érvényesülni -napjainkban. Megerősítése ez annak a föntebbi állításunknak, hogy a -szocziológia határozottan lélektani irányba tér.</p> -<p>Csak Sighele, Bagehot és Nietzsche osztályozását fogjuk még -röviden szóvá tenni. Sighele <i>A szekták lélektana</i> czímű -könyvében a czivilizáczió két tipusát különbözteti meg: azt, amely -az erőszakon nyugszik, és azt, amely a csaláson <i>(dolus)</i> -nyugszik. Az első tipusú czivilizáczióhoz tartoznak <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> vagy -tartoztak Korzika, Szardinia egy része, Montenegro, a középkor -itáliai városai és általában csaknem valamennyi kezdetleges -czivilizáczió. A második tipushoz tartoznak ellenben az összes -modern czivilizált népek, vagyis azok, amelyeknél szervezetük -minden részét teljesen megszállta a burzsoa kapitalista-kormányzat. -A czivilizáczió e két tipusának megfelel a kriminalitás két külön -tipusa: az <i>atavisztikus kriminalitás</i>, amely szerint bizonyos -egyének erőszakos eszközökhöz térnek vissza a létért való -küzdelemben, oly eszközökhöz, amelyeket a czivilizáczió már -régebben elnyomott, pl. az emberölés, a lopás és az erőszak; és az -<i>evolutiv kriminalitás</i>, amely hasonlóképpen elfajult, sőt -talán szándékában még inkább gonosz, mint az előbbi, de eszközeiben -sokkal polgárosultabb, minthogy az erőt és az erőszakot -ravaszsággal és csalással helyettesítette.<a name="FNanchor_33" id= -"FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class= -"fnanchor">33)</a></p> -<p>Bagehot: <i>A nemzetek fejlődésének tudományos törvényei</i> -czímű könyvében két kort különböztet meg a társadalmak történeti -fejlődésében: <i>a kényszer</i> korát és <i>a szabad vitatkozás</i> -korát. A vitatkozás szabadságát az emberi nem tökéletesedése -szempontjából lényeges szervnek tekinti.<a name="FNanchor_34" id= -"FNanchor_34"></a><a href="#Footnote_34" class= -"fnanchor">34)</a></p> -<p>Az osztályozási kisérleteknek szemléjét a Nietzsche-féle hires -megkülönböztetéssel fogjuk befejezni, amely annyi vitát támasztott -és fog is még támasztani. Nietzsche megkülönbözteti azokat a -társadalmakat, amelyekben a rabszolgák <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> erkölcse, -és azokat, amelyekben az urak erkölcse uralkodik. Az előbbi -erkölcsöt a csordaszellem diadala, a kollektiv gyávaság és -kegyetlenség jellemzi, továbbá az a lagymatagság, amelylyel az -egyén a csorda akaratát szolgálja, a gyanakvás a felsőbbségekben és -a gyöngék és kicsinyek iránt való képmutató részvét. – Az urak -erkölcsét a szellem és a szív függetlensége, a hősies és megvető -viselkedés jellemzi önmagunk és mások szenvedésével szemben. A -rabszolgaerkölcs a haladás illuziójának elámítottja, és nem tudom, -miféle humanitárius jövendő álmában ringatózik, amely voltakép nem -volna egyéb, mint az egyetemes szolgaság. Az urak erkölcse a -multat, az aggságot és a hagyományt tiszteli, és a jelenben ki -akarja fejleszteni az egyén hatalmi akaratát, amely megveti a -jövendő igéreteit és álmait.<a name="FNanchor_35" id= -"FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a> -Nietzsche a rabszolgaerkölcsre alapított társadalmakat azonosítja a -demokratikus társadalmakkal, az urak erkölcsén alapuló -társadalmakat pedig az arisztokratikus társadalmakkal. A mi -véleményünk szerint Nietzsche joggal ostorozta megvető -szarkazmusával a csorda-szellemet, a kollektiv gyávaságnak és -kegyetlenségnek azt a szellemét, amelynek nagyon is sok a nyoma még -társadalmainkban. Megvan az az érdeme, hogy egyike volt azoknak a -bátor szellemeknek, akik napjainkban a csordaszellem ellen -fölemelték az individualizmus tiltakozását és akik készörömest -elmondanák Ibsen egyik hősével: «A leghatalmasabb ember az, aki a -legegyedülibb.»</p> -<p>De Nietzschenek nem volt igaza, mikor összekeverte <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> itt a -csordaszellemet és a demokratikus szellemet. A demokratikus -szellemnek, véleményünk szerint, nincs más jogosultsága, mint az, -hogy az individuálizmust hangoztatja a csordazsarnokságokkal -szemben. Valóban, nem csordaszellem van-e ott mindamaz oktalan vagy -kegyetlen előítélet mélyén, amely ma is lealjasítja társadalmi -erkölcsünket, s amely ellen küzd éppen a demokratikus szellem? – Az -állítólagos uraknak nincs-e meg szintén a maguk csordaszelleme, -amelynek itt kasztbecsület, ott pedig testületi szellem a neve? -Testületi szellem vagy kasztszellem, nagyon egyre mennek. Nem -egyebek ezek, mint egy lényegében csordai és antiindividualista -kollektiv egoizmusnak a megnyilvánulásai.</p> -<p>Csodálkozunk, hogy Nietzsche hatalmas szelleme efféle fogalmi -zavart okozott, amelynek súlyosak a társadalmi következményei, s -amely – különös félreértés folytán – lehetővé teszi a múlt -csordazsarnokságai védőinek, hogy Nietzschét, ezt a geniális -individualistát, maguk közé tartozónak tekintsék.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47"><br /> --47-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÁSODIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">A TÁRSADALMAK ALAKULÁSA</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49"><br /> --49-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -A társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata.</h3> -<p>«A társadalmak alakulása» – ez a tárgya Aristoteles -<i>Politikája</i> első fejezetének, amelyben a bölcselő kifejti a -család és az állam keletkezését. Tudvalevő, hogy ő szerinte a -társadalom eredete természettől való, hogy a társadalom az ember -egyik ösztönének: a társadalmi ösztönnek eredménye. «Az ember -természeténél fogva politikai állat.»</p> -<p>De ha megállapítjuk, hogy ez az ösztön megvan az emberben, ezzel -még nem magyarázzuk meg a társadalmak alakulását. Ki kell még -mutatni azt is, milyen törvények szerint működik ez a társadalmi -ösztön.</p> -<p>A szocziológusoknak régóta föl kellett vetniök ezt a főkérdést: -Mi az emberi társadalmak teremtő jelensége?</p> -<p>Mint ahogy Descartes azt hitte, hogy a mozgásban megtalálhatja -azt az általános tényt, amelyből az anyagi mindenség valamennyi -jelensége eredhet, a szocziológusok is azt hitték, hogy -fölfedezhetik az elemi társadalmi jelenséget. «Anyagot és mozgást -adjatok, és én megteremtem a világot», – mondotta Descartes. – -Adjátok meg nekem, – mondják a szocziológusok, – ezt az -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> elemi társadalmi kapcsolatot vagy -kölcsönhatást, és én megalkotom a társadalmi világot. – A -kiválasztott teremtő tény a különböző theoretikusok szerint -váltakozik; de a módszer, amelyet követnek, mindig ugyanaz. A -segítségül hivott tényezők igen különböző természetüek: fizikaiak, -fiziológiaiak, gazdaságiak, lélektaniak.</p> -<p>Felsorolásuk abban a sorrendben, amelyben tárgyalni fogjuk őket, -a következő: 1. a faj; 2. a fizikai és geográfiai miliő; 3. a -<i>szimbiózis</i> vagy szerves szolidaritás (Izoulet); 4. a -társadalmiság vagy társadalmi pszichizmus (De Roberty); 5. az -alkalmazkodás (Spencer); 6. a faj érdeke és a gregarizmus (Ammon); -7. a gazdasági fejlődés (Loria és Marx); 8. a népesség száma, -sűrűsége és mozgékonysága (Bouglé); 9. a faji tudat (Giddings); 10. -a szerződés (Rousseau); 11. az utánzás (Tarde); 12. a szinergia (H. -Mazel).</p> -<p>Kivülről befelé haladva, elő találjuk azokat az elméleteket, -amelyek a fajt és a geografiai miliőt hivják segítségül.</p> -<p>Azt az elméletet, amely a faj tényezőjén alapszik, bajos -elfogadni. Gobineau gróf szerint<a name="FNanchor_36" id= -"FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class="fnanchor">36)</a> a -társadalmak egyedüli teremtő tényezője a faj. A világtörténetben -nincs más tényező, mint a fajok tisztasága vagy keveréke, vagy hogy -jellegzetesebb kifejezést használjunk: a fajok kémiája. Az ősember -<i>(Urmensch)</i>, akit Gobineau adamitának nevez, előttünk -teljességgel ismeretlen. Egy második korszak az emberiség -történetében az, amelyet a három differencziálódott és <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> állandó -fajnak, a fehér, sárga és fekete fajnak a megkülönböztetése -jellemez. Egy harmadik korszakot az hozott létre, hogy nagy fajták -alakultak ki e három nagy faj kebelében, és végül negyedsorban meg -kell különböztetni azokat a tipus-kialakulásokat, amelyek e nagy -fajok többé-kevésbbé egyszerü vagy bonyolult keveredéséből -keletkeztek. A történelemnek nincs dolga csak a negyedik fokú -alakulatokkal. Amíg a faj tiszta marad, valamely nép tagjainak -szellemi állapota lényegében egyforma és változatlan. Valamely nép -ethnikai elemeinek keveredése idegen elemekkel az illető népet -degenerálja. Különböző vér keveredése a gondolatok és meggyőződések -különféleségét vonja maga után, forradalmi elméletekhez visz és -végül romlását okozza a társadalomnak, amelyet idegen elemek -megváltoztattak.<a name="FNanchor_37" id="FNanchor_37"></a><a href= -"#Footnote_37" class="fnanchor">37)</a> Egyszóval, Gobineau szerint -az, ami az embereket egyesíti és a társadalmakat alapítja, nem -egyéb, mint a vér közössége.</p> -<p>Ezt az elméletet számos szocziológus megbirálta, különösen -Manonorier és Bouglé. A tapasztalás és a történelem egyaránt -Gobineau elmélete ellen tanuskodik.</p> -<p>Ilyen régi idők óta a faj tisztasága mythosz csak. «Bármennyire -hangoztatta is az antik világ a vér tisztaságát, ez a tisztaság -csak igen ritkán volt meg, – mondja Bagehot. – A legtöbb történeti -nemzet történelemelőtti nemzeteket győzött le; de bárha tömegesen -le is gyilkolták a legyőzötteket, valamennyit le nem mészárolták. -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> A meghódított faj férfiait rablánczra -fűzték, asszonyait pedig feleségül vették.»<a name="FNanchor_38" -id="FNanchor_38"></a><a href="#Footnote_38" class= -"fnanchor">38)</a></p> -<p>Ha már az ókorban, Görögországban, Rómában és Indiában is, -gyakran fikczió volt csak a vér közössége, mit szóljunk a modern -történelemről és a nemzeti egységekről, amelyek azt betetőzik? Ezek -a nemzeti egységek gyakran nem egyebek, mint fajtákra szakadt fajok -mozaikjai. Mennél tovább előre halad a történelem, a fajok annál -inkább összekeverednek társadalmi csoportoknak a -kialakulásában.<a name="FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href= -"#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a></p> -<p>A szocziológia nem merülhet el a fajok filozófiájában. A -társadalmi formák, amelyeket némelyek az ethnikai különbségek -eredményének tekintenek, gyakran maguknak az ethnikai -különbségeknek fontos tényezői. Ez vagy az a nép mintha ilyen vagy -olyan lelki vagy erkölcsi jellegző vonásokat mutatna fel. De ezek a -megkülönböztető vonások inkább azoknak a miliőknek eredményei, -amelyeken az illető nép átkelt, azoknak a társadalmi formáknak, -amelyeken keresztül ment, szóval inkább egész társadalmi -fejlődésének, mint anatómiai szerkezeteknek a következményei.</p> -<p>Fejezzük be azzal, hogy a fajok filozófiája alapjában nem egyéb, -mint történeti fatalizmus, társadalmi miszticzizmus vagy realizmus, -amely nem old meg egyetlen problémát sem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Azoknak a szocziológusoknak (Ratzel) az elmélete, akik a -geográfiai miliőt tartják a lényeges tényezőnek a társadalmak -kialakításában, egy csöppet sem kielégítőbb. A keret nem magyarázza -meg sem a cselekvényt, amely benne lefolyik, sem a cselekvők -jellemét. Sőt, mi több, minthogy az éghajlat és a geográfiai miliő -csak annyiban érdekesek ebben az elméletben, amennyiben a fajnak -teremtő vagy módosító tényezői, Ratzel elmélete voltaképpen -visszavezethető az anthropológusok vagy ethnológusok -elméletére.</p> -<p>A most sorra következő elméletek többé-kevésbbé hangsúlyozottan -biológiai jellegüek. A társadalmi életet bizonyos, szerves -természetü működések segítségével magyarázzák, amelyek úgyszólván -összekapcsolnák a tisztán fizikai és a lelki működéseket. Izoulet -szerint: a társadalmak teremtő jelensége a <i>szimbiózis</i> vagy -szerves szolidaritás. Az egész társadalom a munkamegosztáson és az -együttműködésen alapszik, a szolidaritásnak ezen a két oldalán.</p> -<p>A szolidaritás, valami különös erő folytán, szolidáris -energiáknak a teremtője. «A lélek a közösség gyermeke.» Épp oly -határozott fentartásokkal kell élnünk a szolidaritás szocziális -erőivel, mint ezzel a formulával szemben: «A lélek a közösség -gyermeke.»</p> -<p>Vizsgáljuk meg először ezt az utóbbit. – Mikor az egyén és a -közösség kapcsolatait vizsgáljuk, két szempontot kell -megkülönböztetnünk: a dinamikai és a statikai szempontot.</p> -<p><i>A dinamikai</i> szempont, vagyis az egymásra következő -korszakok sorozatában vizsgált társadalmi fejlődés szempontja -alapján kétségtelen, hogy a <span class="pagenum"><a name="Page_54" -id="Page_54">-54-</a></span> mai egyén többféle, megelőzőleg -történt társadalmi haladás eredője. A nevelés, amelyben részesül, -az erkölcs, amelyet beléje vernek, a gazdasági jólét, amelyet -élvez, a tudományos és művészi kultura, amelynek részese, mindez ő -előtte és ő nélküle jött létre. – De azt még kevésbbé szabad szem -elől tévesztenünk, hogy mindez a haladás egyéni kezdeményezések -műve volt, mindenfajta nagy feltalálóknak a munkája, és nem egyedül -a <i>szimbiózis</i> (együttélés) eredménye.</p> -<p>Ez utóbbi termékenyebbé és alkalmasabbá tehetett valamely -területet már megelőzőleg, ahol a kezdeményezők könnyebben -kicsiráztathatták a magukkal hozott magvat; könnyebbé tehette a -termékeny csira kibújását, de egymaga nem hozta létre a teremtő -kezdeményezést.</p> -<p>Ha már most fölvetjük <i>statikai</i> szempontból a kérdést, -vagyis abból a szempontból, hogy melyek az egyén kapcsolatai a -társadalommal vagy a létező társaságok szövevényével, amelyeknek -tagja, akkor ez a formula: «A lélek a közösség gyermeke», -teljességgel tarthatatlannak tetszik. Izoulet azt hiszi, hogy az -egyén, mint értelmi és erkölcsi lény, teljességgel alá van rendelve -ennek a társadalomnak, és mindent neki köszönhet. De nem szabad -megfeledkeznünk róla, hogy az a közösség, amelyet kortársaink -alkotnak, igen különböző és gyakran ellentétes törekvések -komplexuma: haladó és maradi, zsarnoki és felszabadító, stb. -törekvéseké. – Mondhatjuk-e azt, hogy az egyén csupán a társadalmi -környezet eredője és viszfénye, mikor módjában van e különböző -törekvések között választania, azokat megítélnie, néha kárhoztatni -és azok fölé emelkedni? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Socrates szellemi állapota más valami volt, mint az athéni -szellemi állapot viszfénye, hiszen a két szellemi állapot -összeütközött egymással! Ha elfogadjuk Izoulet formuláját, meg kell -tennünk azt a fentartást, hogy «a lélek» gyakran oly gyermek, amely -fellázad és törvényesen lázad fel anyja ellen. Az egyének szellemi -állapota gyakran felsőbbrendü, értelmi és erkölcsi szempontból, a -környezet átlagos szellemi állapotánál. Az egyén, amely több -társadalmi körbe tartozik, amelyek egymással néha ellentétesek is, -összehasonlíthatja e különböző körök eszményeit, megítélheti őket, -felülemelkedhetik rajtok és elmélkedés útján magasabbrendü eszményt -tüzhet ki maga elé. Az a lélek, amely «a közösség gyermeke», a -csordalélek, az a lélek, amelyet átitat a durva önzés és a -kezdetleges kollektivitások szűk kizárólagossága. Mert az -emberekben, ha tömegbe sorakoznak, uralkodókká válnak atavisztikus -természetük legősibb és legállandóbb vonásai: a csordaszellem -vonásai. Sighele nagyon érthetően megvilágította ezt a fejtegetést -<i>A szekták lélektana</i> czímű könyvében. «<i>Dinamikai</i> -szempontból, – írja Sighele, – vagyis az időben való fejlődés -szempontjából, axiómaként mondhatjuk azt, hogy mennél inkább -kifejlődik az egyének között a társulás, annál előbbre halad az -erkölcs… De mikor az emberek <i>statikusan</i> egyesülnek -(tömegekbe, jurykbe, alkotmányos testületekbe, nemzetgyülésekbe), -akkor értelmi és erkölcsi szinvonaluk nem emelkedik, hanem -sülyed.<a name="FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href= -"#Footnote_40" class="fnanchor">40)</a></p> -<p>A társadalmi haladás tényezői az elszigetelt értelmek, -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> melyek a csordabefolyásoktól távol -gondolkoznak azokon az igazságokon, amelyeket azok a nagy szellemek -födöztek fel, akik megelőzték őket, s amelyek arra törekszenek, -hogy most ők maguk is újabb igazságokat födözzenek fel a régiek -alapján. Izoulet maga is elismerte, hogy túlzás rejlik ebben a -formulájában: «A lélek a közösség gyermeke». A következetlenség -vádjának téve ki magát, elismerte az egyéni tényező fontosságát. -«Az ész, – írja, – alkotja a közösséget és a közösség alkotja az -észt. A szerv és a funkczió egymást teremtik. <i>Az ész, hogy úgy -mondjam, egyszerre anyja és gyermeke a közösségnek.</i>»<a name= -"FNanchor_41" id="FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class= -"fnanchor">41)</a> Nyilvánvaló itt a circulus vitiosus; mert -szükségszerü, hogy az egyik állapot megelőzze a másikat.</p> -<p>Általában, mint az imént mondottuk, nagy fentartásokkal kell -fogadnunk a szolidaritás társadalmi szerepét! – Napjainkban -minduntalan a szolidaritást emlegetik, s benne látják a társadalmak -főelvét, minden baj orvos-szerét, minden jó szülőanyját. Ezzel a -felfogással szembe kell szállnunk.</p> -<p>A szolidaritás alapjában véve többszörös egoizmus, és a -kollektiv egoizmus gyakran éppen úgy, mint az egyéni egoizmus, -pénz-sóvár és kegyetlen, cselszövő és hazug; sőt mi több, arra -törekszik, hogy túlozza még és erősítse az egyéni egoizmus -ismeretlen arányaiban azokat a hajlamokat, amelyeket -erkölcsteleneknek és társadalomelleneseknek tartunk az egyénben, de -erkölcsösöknek <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> és tiszteletreméltóknak jelentünk ki -valamely kollektivitásnál, mintha az egyéni egoizmusok tömörülése -szentté és sérthetetlenné válnék. Eléggé ismerjük azt a nyomasztó -hatást, amelyet az egyének értelmére és akaratára tesznek a -szolidaritás formái: a pajtáskodás, a testületi szellem,<a name= -"FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href="#Footnote_42" class= -"fnanchor">42)</a> a kotériák szelleme, a frakcziók szelleme, stb. -Tudjuk, hogy ezek a társulások hogyan csökkentik a személyes -felelősség érzését és erősítik a kollektiv büntetlenség és -kegyetlenség érzését. Ha a szolidaritás ilyenképpen «anyja a -lelkeknek», akkor a lelkek, amelyeket létrehoz, gyakran, -tagadhatatlanul, kevéssé eszthetikusok és szomoru benyomást tesznek -a szépségért rajongó művészre vagy egyszerüen az őszinteségért és -szivnemességért rajongó moralistára. Sighele után kevés -mondanivalónk lehet erről a kérdésről. Ő gyakran hangoztatja azt az -igazságot, hogy «minden-egyesülés, minden emberi csoport -erkölcsileg és értelmileg alsóbbrendü azoknál az elemeknél, -amelyekből összetevődik».<a name="FNanchor_43" id= -"FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class="fnanchor">43)</a> -Más helyütt meg azt írja, hogy «a nagyszámú emberi egyesülés, a -kollektiv lélektan valamely végzetes törvénye következtében, mindig -lealacsonyítja a döntésben megnyilatkozó értelmi értéket». – -Schopenhauer, Maupassant és Ibsen nyomán, beszél a magánosság – a -megszabadító és termékeny magánosság előnyeiről, amely megszabadít -bennünket a csordalélek képmutatásától és gyávaságától. -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Ámde, – mondhatná valaki, – nem minden szolidaritás hazug és -elnyomó. Lehetnek önzetlen szolidaritások is. Ha az emberek -egyesülhetnek azért, hogy ápoljanak oly hazugságokat, amelyek rájok -nézve hasznosak, akkor egyesülhetnek avégből is, hogy együttesen -keressék és terjeszszék az igazságot. Nem bánom. De Izoulet nem -teszi meg ezt a megkülönböztetést. Ő szerinte a szolidaritás -lényegében jó és áldásos. Jó már annálfogva, mert szolidaritás. Ez -oly társadalmi optimizmus, amelyben nem osztozhatunk. Inkább -Nietzsche véleményén vagyunk, aki csodálatosan leírta a -csordalelket, a szolidaritás gyermekét. «Ameddig az erkölcsi értékü -becslésekben uralkodó czélszerüség egyedül a nyájczélszerüség; -ameddig a tekintet egyedül a közösség fentartására irányul; ameddig -az erkölcstelenséget csakis és kizárólagosan abban keresik, ami -veszedelmesnek látszik a közösség létére: addig szó sem lehet -altruista erkölcsről. Ha fölteszszük, hogy már akkor is akad ott a -gyakorlatban egy állandó kis tapintatosság, részvét, méltányosság, -nyájasság, kölcsönösség és kölcsönös támogatás is; ha föltesszük, -hogy a társadalomnak már ebben az állapotában is működnek mindazok -az ösztönök, amelyeket később az «erények» elnevezéssel tisztelnek -meg s amelyeket végül csaknem azonosítanak az «erkölcsiség» -fogalmával: ebben a korszakban, ezek az ösztönök nem tartoznak még -az erkölcsi értékelések világába, <i>kivül vannak még az -erkölcsön</i>. Valamely részvevő cselekedetet például Róma -virágkorában nem minősítettek sem jónak, sem rossznak, sem -erkölcsösnek, sem erkölcstelennek; és ha dicsérik is, ez a dicséret -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> inkább tekinthető bizonyos fajta -önkéntelen lebecsülésnek, mihelyt összehasonlítunk vele valamely -olyan cselekedetet, amely a közjó, a <i>res publica</i> haladását -szolgálja… A nyájösztön lépésről-lépésre levonja a következményeit. -Mennyiben veszedelmes a közösségre és az egyenlőségre nézve -valamely vélemény, állapot, érzés, akarat, fogékonyság, ime, ez az -erkölcsi perspektiva: ott még a félelem az erkölcs szülőanyja. A -legmagasabbrendü, a legerősebb ösztönök azok, mikor hevesen -nyilvánulnak, amelyek az átlagon és a nyájlelkiismeret mélységén -kivülhelyezik és fölemelik az egyént; amelyek elveszejtik a -közösség felsőbbségének fogalmát és lerontják önönmagában való -hitét, amely valami módon a gerincze neki; ezek lesznek azok az -ösztönök, amelyeket leginkább gyaláznak és rágalmaznak. A -magasrendü és független értelem, a magány akarása, a nagy ész már -megannyi veszedelemnek tetszik; mindazt, ami felülemeli az egyént a -nyájon, mindazt, amitől fél a szomszéd, <i>gonosznak</i> hivják; a -türelmes, szerény, alázatos, egyenlőséget kedvelő szellem, amelynek -vágyai <i>mértékletesek</i> és <i>középszerüek</i>, hirnévre tesz -szert és erkölcsi kitüntetésekben részesül.»<a name="FNanchor_44" -id="FNanchor_44"></a><a href="#Footnote_44" class= -"fnanchor">44)</a></p> -<p>Ha röviden összefoglaljuk a szolidaritás erkölcsi mérlegét, azt -látjuk, óvakodnunk kell attól, hogy benne lássuk az eszményi -társadalmi köteléket. Több benne az egoizmus, mint az altruizmus, -több a félelem, mint az erő. Gyakrabban elve a szolgaságnak, mint a -szabadságnak.</p> -<p>Kedvez a birkaszellemnek és a «róka»-értelemnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> az igazán -emberi értelem rovására; szüli és megóvja a csoporthazugságokat és -megörökíti a hamis kiválasztottakat; leggyakrabban megsemmisíti az -igazi erőt a jól szervezkedett középszerüségek erejével, mint a -liliputiak lelánczolták Gullivert parányi köteleik tömegével. -Valamennyi erős egyéniség, amely leghasznosabb mégis a társadalomra -nézve, kevéssé rokonszenvezett a szolidaritással.</p> -<p>Az individualista Descartes kárhoztatott minden igéretet, -amelylyel kisebbíti az ember a saját szabadságát,<a name= -"FNanchor_45" id="FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class= -"fnanchor">45)</a> vagyis minden zálogot, amelyet a környező -szolidaritásnak kell adnia.</p> -<p>Végezzük azzal, hogy igen nagy fentartással kell fogadnunk a -szolidaritást, mint társadalmi elvet. Izoulet <i>szimbiózisa</i> -vagy szerves szolidaritása megmagyarázza a csordatársadalmak -alakulását, amelyek tudattalan kooperáczión alapulnak, amely az -egyént oly szorosan alárendeli a csoportnak, mint az élő organizmus -a sejtet saját magának, de nem magyarázhatja meg a haladottabb -társadalmak alakulását és létezését, amelyeket az jellemez, amit -Bagehot «a szabad vitatkozás uralmá»-nak nevez, továbbá az egyéni -függetlenség érzete. A társadalmi kötelék nem marad önönmagához -mindig hasonlatos a történeti fejlődés folyamán. Ugy tetszik, arra -törekszik, hogy kevésbbé szilárd és kevésbbé merev legyen. -Elmondhatjuk róla ugyanazt, amit Guyau mond valahol<a name= -"FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href="#Footnote_46" class= -"fnanchor">46)</a> a természetes szankcziókról, hogy ezek -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> «mozgékony feszítőkötelek», amelyek egyre -lazábakká válhatnak, de soha teljesen el nem tünnek.</p> -<p>De Roberty <i>társadalmiságának</i> (Socialité) vagy -<i>társadalmi pszichizmusának</i> az elmélete épp úgy, mint -Izoulet-é, a biológiai elméletek csoportjába tartozik. De Roberty -azt képzeli, hogy talált oly tényt, amely «későbbi és más, mint az -élet ténye, korábbi és más, mint a szellemiség ténye», és ez a -szocziológiának az igazi tárgya. Ez a tény nem más, mint a -<i>társadalmiság</i>, az egyetemes energia formája, mint a fizikai, -kémiai és fiziológiai energiák.</p> -<p>A társadalmi emberi egyén három tényező eredménye. Ezek a -tényezők: 1. a szervezet és különösen az agy; 2. a társadalmiság; -3. a tudat vagy eszmeiség. – E három tényezőnek, de főként a két -utolsónak egyesülése hozza létre a kollektiv lelki élet -megnyilatkozását. De Roberty azt hiszi, hogy hipothézisével -megmagyarázhatja azt a tényt, amelyet Sighele vett észre, hogy az -érintkezés, a csoportosulás, a tömörülés egyszerü ténye már magában -is alkalmas arra, hogy leszállítsa az egységek értelmi szinvonalát -és erkölcsi alapját, amelyekből az új csoport összetevődik, akár -alkalmi, akár maradandó ez az új csoport. Ez a tény onnan ered, -hogy a lelki egyén két tényező eredménye lévén, az élettani -tényezőé és a társadalmiságé, «valahányszor az összetettségből az -alkatrészekre megyünk, akár a biológiai alkatrészre, akár a -társadalmiságra, mindig hátrafelé megyünk».<a name="FNanchor_47" -id="FNanchor_47"></a><a href="#Footnote_47" class= -"fnanchor">47)</a> Már most a gyülekezetekben egyedül a -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> társadalmiság működik; az egyéni -agyműködés hirtelen megszünik. «A tömegekben, – mondja De Roberty, -– valahányszor igazi tömegműködésről van szó, mindig úgyszólván -fölelevenedik az őseredendő elem, a kollektiv elem, és ez a tényező -uralkodik az összetett eredményen (a társadalmi egyénen). Gyorsan -észrevehető ez jellemző tünetekből, aminő a társadalmi ösztönök, a -kollektiv szenvedélyek szabadabb játéka, és főként a felelősség -hiánya. Épp így vagyunk a fennálló testületekkel is, amelyek a -hatékony személyes felelősséget az illuzórius kollektiv -felelősséggel helyettesítik, vagy amelyek vagy így vagy úgy -kibújnak a tudás és az ész ellenőrzése alól. És itt van talán a -titka az elmosódó anarchista (vagy inkább autarchista) törekvések -végül való felsőbbségének is az elmosódó kollektivista törekvések -fölött.»<a name="FNanchor_48" id="FNanchor_48"></a><a href= -"#Footnote_48" class="fnanchor">48)</a></p> -<p>De Roberty elméletét, bármily szellemes is különben, nem tartjuk -kielégítőnek. Először is, bizonyos erkölcsi és társadalmi monizmust -tételez föl, amely egyik oldala volna csak az egyetemes -monizmusnak. Ebben a monizmusban az összeütközések mulékonyak -volnának csak, a kollektiv pszichizmus és az egyéni pszichizmus -összeütközése, De Roberty szerint, nem lehetne gyökeres és végleges -jellegü. – Ez a monizmus, – a mi véleményünk szerint, – tisztára -agyrém csupán. A tények a társadalmi világban mindenütt -megoldhatatlan ellentétek létezéséről tanuskodnak. Mindenütt -összeütközések vannak: összeütközések különböző társadalmi körök és -különböző <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> társadalmi befolyások között; de főként -összeütközés van a kollektiv és az egyéni pszichizmus között is, és -ez az összeütközés, ahelyett, hogy gyöngülne, inkább élesedni -látszik a czivilizáczió menetével. Ez az összeütközés -megoldhatatlan és a kollektiv pszichizmus természetéből folyik, -amely lényegénél fogva barátja az egyformaságnak és ellensége az -egyéni különféleségnek. Másrészt, ez a különféleség is -megoldhatatlan. Nem akadályozhatjuk meg, hogy minden egyes emberi -egyén ne legyen – Leibniz gondolata szerint – egy-egy teljességgel -különleges és eredeti nézőpont, amely a társadalmi világra nyilik; -nem akadályozhatjuk meg, hogy meg ne különböztesse magát minden -egyes emberi egyén más <i>én</i>-ektől és a környező névtelen -társadalmiságtól. Különben is Sighele megjegyzése szerint, az egyén -tudata oly világossági fokot képvisel, amely némelyeknél nagyon is -fölötte van a homályos társadalmi tudatnak. Ez utóbbi hiába -elnyomó, az egyéni eredetiséget nem fogja elfojtani. Minden egyéni -agyműködés a maga módján fogja fel a régebbi és a környező -társadalmi folyamatot, a maga módján foglalja össze és haladja -felül.</p> -<p>Miszerintünk a lelki erőnek azok a középpontjai, amelyeket -egyéneknek mondunk, soha sem olvadnak bele a «társadalmiság» -alaktalan harmóniájába.</p> -<p>Más gyöngéi is vannak De Roberty elméletének. Mit ért De Roberty -valójában a «társadalmiság» alatt, amely szerinte a szocziológiának -igazi tárgya?</p> -<p>Ez a társadalmiság nagyon hasonlít holmi entitáshoz. -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> Az egyéni pszichizmust a kollektiv -pszichizmus funkcziójaként magyarázni, nem egyéb, mint <i>obscurum -per obscurius</i> (homályost még homályosabbal) magyarázni. Mikor -De Roberty világosabb fogalmat akar nyujtani a -«társadalmiság»-áról, kénytelen az egyéni lélektanból kölcsönvett -kifejezéseket használni.</p> -<p>Herbert Spencer szintén monista, úgy, mint De Roberty. Ő -szerinte a társadalmak teremtő ténye az <i>alkalmazkodás</i> -egyetemes törvénye. Spencer meghatározása szerint a társadalmi élet -nem egyéb, mint belső és külső kapcsolatok egymásnak való -megfelelése, egymáshoz való állandó alkalmazkodása. De Spencer -ebben a berendezkedésben csak egy irányt fogad el, azt, amely a -belső kapcsolatokat a külső kapcsolatok jármába hajtja. A belső -alkalmazkodás teljességgel alá van rendelve a külső -alkalmazkodásnak. Ennélfogva a társadalmi ellentétek, és különösen -az egyén és a kollektivitás összeütközése, nem lehetnek csak -mulékonyak. A dolgok alapján és végén harmónia, egység van.</p> -<p>Nem fogadjuk el ezt a monizmust sem, csak úgy, mint De Roberty -monizmusát, még pedig ugyanazokból az okokból. Azt hiszszük, az -<i>én</i>-ek tapasztalatilag adott különféleségének következtében, -hogy valamely szempontból mindig harcz lesz ezek között az -<i>én</i>-ek között, és hogy ennélfogva az <i>én</i> tökéletes -alkalmazkodása külső környezetéhez – álom csupán. Spencer azt -hiszi, hogy az öszszeütközések meg fognak szünni, és hogy eljön az -az idő, amikor a belső alkalmazkodás nem lesz egyéb, mint a lény -külső alkalmazkodásának viszfénye. A mi véleményünk szerint, -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> a belső alkalmazkodás sohasem lesz -visszavezethető a külső alkalmazkodásra. Ellenkezőleg, e kétféle -alkalmazkodás gyakran ellentétes. Az egyén, főként ha értelmileg és -erkölcsileg felsőbbrendü, úgy juthat el csak a belső -alkalmazkodáshoz – vagyis a békéhez saját magával, – ha harczolt -saját miliője ellen; és saját miliője ellen azért harczolt, mert -azt hitte, hogy ez a harcz jó volt. Ha nem tette volna ezt, azt -hitte volna, hogy megcsonkítja saját lényét; benső lényében a harcz -állapotát teremtette volna meg, s ezért inkább választotta a -harczot a külső világgal.</p> -<p>Egyébként, mikor a miliőhöz való alkalmazkodásról beszélünk, -nagyon is egyszerüsítjük a kérdést. Az egyén körül nemcsak -<i>egy</i> miliő van; mili<i>ők</i> vannak körülötte, különböző és -ellenlábas társadalmi körök, amelyek összefonódnak és egymás ellen -küzdenek. Melyik az a miliő, amelyet az egyén ki fog választani a -maga számára, hogy alkalmazkodjék hozzá?</p> -<p>Erre csak egy választ adhatunk. Az, amely legjobban fog -alkalmazkodni saját benső törekvéseihez, saját egyéni -életakaratához. Ime, tehát a belső az, amely itt a külső -alkalmazkodásnak az elve. H. Spencer teljességgel mechanikus -elmélete hamis még annyiban is, amennyiben teljességgel félreismeri -az eszmei elemet, azt az elemet, amely «főként a szocziológiában, -mint De Roberty megjegyzi, legalább is annyira átalakítja és -idomítja a természetet, mint amennyire a természet átalakítja és -idomítja őt magát».<a name="FNanchor_49" id= -"FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class="fnanchor">49)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Nietzsche csodálatosan kiemelte a mechanikai passzivitásnak azt -a bélyegét, amely hozzátapad H. Spencer szocziológiájához. -Spencerről szólván, tiltakozik «ez ellen az angol mechanizmus -ellen, amely a mindenségből oktalan gépet csinál».<a name= -"FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href="#Footnote_50" class= -"fnanchor">50)</a> «Egyre jobban elnyomják, – mondja más helyütt, – -az alapvető fogalmat, az <i>aktivitás</i> fogalmát. Előtérbe tolják -az «<i>alkalmazkodási képességet</i>», amely másodrendü aktivitás, -egyszerü «reaktivitás». Sőt mi több, az életet magát is úgy -határozták meg, mint egyre hatékonyabb belső alkalmazkodást a külső -körülményekhez (Herbert Spencer). De ekként teljesen félreértették -az élet lényegét, <i>a hatalom akarását;</i> szemet hunynak egy -spontán, támadó, hódító, bitorló, átalakító rend őreinek alapvető -uralkodása előtt, amely rend szünetlenül új magyarázatokat és új -irányításokat ad, miután alávetette előbb nekik az alkalmazkodást. -Igy aztán tagadják a legnemesebb funkcziók szuverénitását, azokét a -funkcziókét, amelyekben az élet akarása tevékenyen és formálóan -nyilvánul meg. Emlékezhetünk rá, hogy Huxley mennyire -helytelenítette Spencer «adminisztrativ nihilizmusát». Csakhogy -Spencernél egészen más dologról is szó van, mint -adminisztráczióról.»<a name="FNanchor_51" id= -"FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class= -"fnanchor">51)</a></p> -<p>Valóban nem tudjuk, miért ékesíti fel magát H. Spencer -társadalombölcsészete az <i>individualizmus</i> czímével. Hiszen a -maga passziv mechanizmusával ez a társadalombölcsészet annyira -anti-individualista, hogy jobban már nem is lehetne <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> az. -Spencer, – az igaz, – ki akarja vonni az egyént az állam -zsarnoksága alól; de csak azért, hogy még jobban alárendelje őt -úgynevezett természeti befolyásoknak; a miliőnek, az erkölcsöknek, -a szokásoknak, a faj és a társadalmi környezet előítéleteinek, -szóval a csordaszellemnek.</p> -<p>Ammon társadalombölcsészete szintén a monizmus követelményén -alapszik. Az elv, amelyet ez a szocziológus felállított, <i>a faj -érdekének</i> darwini gondolata, amelynek társadalmi kifejezése az -állati társulás, a csordaiság vagy pekorizmus. Az emberi erkölcs -magasabb foka csak az állati erkölcsnek. Az emberi szocziológia nem -egyéb tehát, mint pekorizmus.</p> -<p>«Sok fajban, – mondja Ammon, – az egyének külön élnek; más -fajokban a társulás az uralkodó, és ennek oka kizáróan a darwini -természeti törvényekben rejlik, amelyek szerint az adott -körülményektől függ, hogy a különélés vagy a társulás nyujt-e több -előnyt a kérdéses fajnak. Ha az állatok jobban boldogulnak -külön-külön, akkor külön élnek; ha a társulás nyujt nekik előnyt, -akkor társaságban élnek… Igy a ragadozó vadak általában külön-külön -élnek. Az oroszlán megveti a csordaéletet. Hiszen az oroszlánban -egyesült erő és ügyesség megengedi neki, hogy teljesen egyedül -lepje meg, ragadja meg és ölje meg zsákmányát. Ellenben a fűevők, -az elefántok, stb. általában csoportosan élnek.</p> -<p>«Zsákmányuk nem fut el előlük és a csordaéletnek az az igen -jelentős előnye van rájuk nézve, hogy óvakodhatnak a -meglepetésektől és közösen <span class="pagenum"><a name="Page_68" -id="Page_68">-68-</a></span> védekezhetnek.»<a name="FNanchor_52" -id="FNanchor_52"></a><a href="#Footnote_52" class= -"fnanchor">52)</a> «A társadalmi élet az állatországban, – így -végzi Ammon, – czélszerüségi intézmény, amelyet a létért való -küzdelem határoz meg, a természetes kiválasztás fejleszt ki és az -öröklődés óv meg.»</p> -<p>Ammon végigmegy az állati társadalmi élet különböző fokozatain, -egészen az emberi társadalmi életig, amelyben a funkcziók -differencziálódása és egyéniesülése a jellemző, amely azonban, -Ammon szerint, még sem egyéb, mint a pekorizmus folytatása.</p> -<p>Ammon társadalombölcsészete nagyon hasonlít Spenceréhez, és a -miliőhöz való alkalmazkodás Spencer-féle elvének ő is igen nagy -jelentőséget tulajdonít. Nem fogjuk tehát ismételni az okokat, -amelyekre hivatkoztunk, mikor ennek az elvnek az elégtelenségét -kimutattuk.</p> -<p>Ammon még Spencernél is jobban hangoztatja a társadalmi -monizmust és optimizmust. Kétségtelenül elismeri, hogy küzdelem van -az egyének között és a különféle társadalmak között. De őszerinte -ez a küzdelem áldásos, mert javára van a fajnak. Az az üdvös -eredménye van ennek a küzdelemnek, hogy kiküszöböli a gyöngéket, -vagyis a nem-alkalmazkodókat. – A kérdés csak az: igaz-e vajjon, -hogy a nem-alkalmazkodók mindig a leggyöngébbek? – Bármint van is -ez, – Ammon szerint, az utolsó szó a monizmusé; mert minden -küzdelem fölött és a legyőzöttek hekatombái fölött ott lebeg a faj -géniusza, amely Ammonnak épp úgy istene, mint Spencernek. -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Ammon csordaszocziológiája megmagyarázhatja kétségtelenül az -állati társadalmakat és a csordalétnek tagadhatatlanul számos -maradványát, amely tovább él a tényleges emberi társadalmakban is -(a tömegek birkaszellemét, a meglevő testületek sablonos és -anti-individualista szellemét). Nem is csodálatos különben, hogy -Ammon, aki bámulója az állati pekorizmusnak, ennyire hive a -nyájszellemnek, amely a hivatali és közigazgatási világban -uralkodik. De Ammon szocziológiája nem magyarázza meg azt, ami -valóban eredeti az emberi társadalmakban és amit a társadalmi -fejlődés egyre nyomatékosabban ki fog élezni: az egyénnek tudatos -harczát a miliő, ellen, az egyéni életakarást, vagyis azt az -akaratot, amely diadalra juttat egy társadalmi eszményt, amely, -Nietzsche megjegyzése szerint, sohasem más, mint valamely egyéni -vérmérsékletnek a kifejeződése, az egyén legmélyebb, valóban -uralkodó ösztöneinek a viszfénye. Ebben a miliő ellen való -harczban, az egyéni életnek ebben a nyers akarásában nyilatkozik -meg az igazi erő, a maga diadalmas szépségében, míg a -csordaharczban, amelyet Darwin és Ammon leír, legtöbbször a gyönge -és középszerü győz, a maga szolidaritási és csordagyávasági -ösztöneivel. – Nietzsche csodálatosan kimutatta ezt. «Ha -elfogadjuk, – írja Nietzsche, – hogy a létért való küzdelem megvan, -– és valóban meg is nyilatkozik ez a küzdelem, – akkor, sajnos, -másként végződik, nem úgy, mint ahogy Darwin iskolája óhajtaná, nem -úgy, ahogy talán mindenki együtt óhajtaná vele; kimondom bátran, -hogy ez a küzdelem az erősek, a kiváltságosak, a szerencsés -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> kivételek rovására végződik. A fajok -tökéletessége éppenséggel nem növekszik: mindig a gyöngék lesznek -végül az erősek uraivá. Azért, mert a gyöngék nagy számmal vannak; -és mert ravaszabbak is. A gyöngékben több az élelmesség. Élelmesség -alatt itt a körültekintést értem. A türelem a ravaszság, a -szinlelés, a nagy önuralom és mindaz, ami <i>mimikri</i>, szóval, -ami nagy része annak, amit erénynek szokás nevezni, a gyöngék -tulajdona.<a name="FNanchor_53" id="FNanchor_53"></a><a href= -"#Footnote_53" class="fnanchor">53)</a></p> -<p>Szóvá tesszük most röviden az úgynevezett gazdasági elméleteket, -amelyek a társadalmi folyamatot teljesen alárendelik a gazdasági -folyamatnak. A mi véleményünk szerint is ennek a tényezőnek igen -nagy a szerepe. A társadalmi gazdaságtan határos a lélektannal; sőt -azt is mondhatjuk jóformán, hogy faja a működésben lévő -lélektannak. Mert nem egyéb, mint azoknak az életszükségleteknek és -életérdekeknek érvényesülése, amelyek az emberi természetben -alapépítményei az egész magasabbrendü lelki fejlődésnek. Anton -Menger joggal állítja, hogy a társadalmak kiinduló pontja a -gazdasági erő és bitorlás. «Kezdetben, – mondja Ch. Andler, Menger -nézeteinek fejtegetése közben, – kezdetben az emberek közötti -kapcsolatokat azok a többé-kevésbbé határozottan észrevett érdekek -határozzák meg, amelyeket egy többé-kevésbbé életerős támadó és -védő szervezkedés szolgál. Az emberek, mióta élnek, kénytelenek -munka által kivonni a föld felszinéből mindazt, amire -megélhetésükhöz szükségük van. De azt a földet, amely táplálja -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> őket, <i>erővel</i> foglalják el, és -erővel üzik el róla azokat, akiket előttük vagy mellettük -táplálhatott, ha ugyan nem vetik őket szolgaságra is. Mihelyt két -ember találkozik, igazságtalanság esik meg közöttük. A legerősebbek -és a legravaszabbak foglalják el a földeket és az embereket, és -ahelyett, hogy dolgoznának, másokat kényszerítenek munkára. Ha -valamely változás következett el a kezdetleges dolgoknak ebben az -állapotában, akkor rendszerint megint csak az erő okozta a -változást, és az agyafurtabb vagy jobban felfegyverzett hódítók -követelték részüket az előbbiek javából és munkájából.»<a name= -"FNanchor_54" id="FNanchor_54"></a><a href="#Footnote_54" class= -"fnanchor">54)</a></p> -<p>A gazdasági harcz az a terület, ahol gyökeret ver a társadalmi -élet. Ez továbbá az a terület is, ahol megszületik és növekszik a -jog, amely jórészt gazdasági szükségletek és követelmények -kifejeződése. Menger szerint, háromféle jog van, s ezt hirdetik a -szocziálista jogelméletek is; jog a munkára, jog a létre és jog a -munka egész eredményére.</p> -<p>De bármily fontosak is a gazdasági megfontolások, még magukban -nem ölelnek fel mindent. Mikor Menger maga kimutatja a fejlődést, -amely egyre jobban alárendeli a gazdasági harczot az igazságosságra -és az emberi személy megbecsülésére vonatkozó eszméknek; mikor -kimutatja, hogy «az uralkodó osztályok» jogát, amely az erőn -alapszik és amelyet «a személyiségek gyülölete és az anyagi javak -védelme» jellemez, emberibb jog kezdi helyettesíteni, akkor ő is -más megfontolásokra <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> hivatkozik, mint gazdaságiakra. Épp így -E. de Laveleye is, mikor kimutatja, hogy a czivilizácziót a törvény -és az ész diadala jellemzi az erő vagy a ravaszság fölött. -Hasonlóképpen a gazdaságtudós Roscher, mikor a politikai -gazdaságtant így határozza meg: «Az emberiség gazdasági érdekeinek -<i>ethikai</i> érvényesülése». Valóban, a gazdasági szocziológia -alapjában véve már lélektan és ideológia.</p> -<p>Bouglé társadalombölcsészete úgyszólván közbenső helyet foglal -el egyrészt a biológiai vagy mechanikai elméletek, másrészt a -lélektani elméletek között. – Valóban, mikor a társadalmi formák -keletkezését magyarázza ez a szocziológus, egyszerre tekintettel -van úgy a mechanikai, mint a lélektani meggondolásokra. Amikor -valamely társadalom vagy társadalmi forma kialakulását a népesség -külső körülményei (mennyiség, sűrűség, egyneműség vagy -különneműség) révén magyarázza, számot vet ugyanakkor e mechanikai -befolyások lélektani következményeivel is és igyekszik e -következményeket a lélektan általános törvényeivel kapcsolatba -hozni.</p> -<p>Mindazáltal, ha jobban szemügyre vesszük, úgy véljük, hogy -Bouglé inkább hajlik a mechanizmus felé. Alárendeli voltaképpen a -belsőt a külsőnek. Ugy látszik, nem fogad el semmiféle -társadalomfölötti tényezőt, amelytől függenek maguk a társadalmi -alakulások. Azt hiszi, hogy azok az eszmék, amelyek valamely -társadalomban működnek, erejüket nem benső értékükből merítik, -hanem a miliőnek, ahol fejlődnek, kedvező befolyásából. – -Kérdezhetjük azonban, vajjon bizonyos eszmék nem fejthetnek-e ki -erőt pusztán logikai <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> értéküknél, vagy életbevágó -hasznosságuknál vagy erkölcsi szépségüknél fogva is? A népesség -külső körülményei formát alkotnak csupán, amelybe anyagot kell -beléönteni. Ezt az anyagot csak a gazdasági vagy a lélektani -tényező szolgáltathatja, vagy mindkettő egyszerre.</p> -<p>Azok az elméletek, amelyek tulajdonképpeni lélektani tényezőkhöz -folyamodnak, Rousseau (a szerződés), Giddings, Tarde és Mazel -elméletei.</p> -<p>Nem időzünk hosszasan annál az elméletnél, amely szerint a -társadalmak kialakulása az egyének között létrejött szerződésnek a -gyümölcse volna. – Ennek a rendszernek a végleges és döntő -czáfolata eléggé ismeretes. Circulus vitiosusban forgunk, amikor a -társadalmak alakulását szerződésnek tulajdonítjuk, mert hiszen a -szerződés eszméje már maga is föltételezi a társadalmi életet. A -szerződés eszméjének befolyása tagadhatatlan a mai társadalmakban. -(De vannak gondolkozók, pl. Tolsztoj, akik harczolnak ellene.) De -bármint van is ma, annyi bizonyos, hogy ennek az eszmének a -kezdetleges társadalmakban nem volt semmiféle befolyása. A -czivilizácziók fejlődésének első fázisaiban, mint Anton Menger -megjegyzi, a szerződés nem volt egyéb, csak a kényszernek -kifejezése, és még ma is hány olyan szerződés van, amely csak -látszólag szabad, és nem egyéb, mint az elnyomásnak a leplezése! -Bármint van is a dolog és bármi legyen is manapság a legtöbb -szerződés erkölcsi értéke, annyi bizonyos, hogy a szerződés eszméje -nem kiinduló pont, hanem későbbi eredmény, a társadalmi életnek nem -oka, hanem következménye.</p> -<p>Az az elv, amelyhez Giddings folyamodik, kevésbbé mesterkélt. Ez -a <i>faji tudat</i>. Ez a tény <span class="pagenum"><a name= -"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> abban áll, hogy valamely -lény egy másik lényben felismeri azt, hogy ugyanolyan fajú, mint ő -maga. Ez az érzés, ha egyszer adva van, könnyen lehetne szerződések -és szövetségek megteremtője.</p> -<p>Ez ellen az elmélet ellen több kifogást lehet tenni. Mit is -értünk valójában faji tudat alatt? Ha az <i>emberfajták</i> tudatát -értjük alatta, vagyis a lélektani és ethnikai hasonlóságok tudatát, -akkor ne felejtsük el, hogy az emberfajtát, mint tényezőt, -elégtelennek találtuk már a társadalmak kialakulásának -magyarázatára.</p> -<p>Ha ellenben a <i>faji</i> tudat alatt azt a tudatot értjük, -amely az egész emberiség közösségének tudata, akkor ez az elv -sokkal általánosabb és sokkal határozatlanabb, semhogy -megmagyarázhatná ilyen vagy olyan különös csoportnak avagy ilyen -vagy olyan különös társadalmi formáknak a kialakulását.</p> -<p>Vagy talán valami <i>entitást</i>, félig biológiai, félig -lélektani entitást, értsünk a faji tudat alatt? Hasonlatosat De -Roberty társadalmi pszichizmusához? Az ilyen elvhez való folyamodás -egyértelmű volna a teljes <i>realizmus</i> vagy társadalmi -miszticzizmus karjai közé való hullással.</p> -<p>Érthetjük végre faji tudat alatt az érdekek, gondolatok, vágyak -és meggyőződések hasonlóságát, amelyet valamely adott pillanatban -embereknek a tömörülése mutat fel. Ilyen értelemben hajlandók -volnánk ezt a befolyást elfogadni. De ezt a társadalmi tudatot nem -szabad lényeggé emelni, sem elfelejtenünk nem szabad, hogy ennek a -faji tudatnak nincs sem jelentősége, sem léte, csak az egyéni -tudatokban és azok révén. Minden egyén a maga módján tükrözi vissza -a <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> környező gondolatokat és ebbe a -visszatükrözésbe belevegyíti a saját lényegét is. És az -egyéniségnek ez a szerepe egyre nagyobb lesz, amily mértékben az -értelmi, eszthétikai és erkölcsi fejlődés egyre bonyolultabbá és -gazdagabbá válik és amily mértékben a csordaszellemi állapot helyet -enged az individualista szellemi állapotnak. Nietzsche megjegyzi, -hogy valamely filozófiai vagy erkölcsi meggyőződés mindig valamely -egyéni véralkatnak a kifejeződése, valamely egyén elnyomott vagy -ellenkezőleg szabadon fejlődött életösztöneinek a -megnyilatkozása.</p> -<p>Amennyiben valamely kollektiv érzés nem talál egyéni tudatot, -amelyben visszatükröződik és kifejezésre jut, annyiban alaktalan -marad és tudomása sincsen önmagáról. Novicow, aki egyébként nagyon -is hajlandó elfogadni a kollektivitások névtelen tudatát, maga is -elismerte ezt az igazságot. «Arndt, – írja Novicow,<a name= -"FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href="#Footnote_55" class= -"fnanchor">55)</a> – 1814-ben kénytelen volt még kategorikusan -kifejezni híres verseiben, hogy a németség hazája arra az egész -földterületre kiterjed, ahol a német nyelv viszhangzik.» Tehát ez a -nemzeti érzés akkor még szunnyadt, és máskép nem ébredhetett -tudatos létre, csak azzal a föltétellel, hogy valamely egyéni tudat -hangoztassa és magyarázza.</p> -<p>Tegyük még hozzá, hogy az, ami a modern társadalmi, különösen a -jogi alakulásokat meghatározza, nem annyira a faj vagy a társadalom -eszméje, mint inkább az egyén gondolata.</p> -<p>Tarde-é az érdem, hogy az egyéni értéknek és hatásnak ezt a -gondolatát különösebben megvilágította. <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> Lerázván a -realizmust és a biológiai társadalmi miszticzizmust, továbbá a -fejlődés eszméjét a szocziológiában a különleges okok és a -személyes akarati beavatkozások eszméjével helyettesítvén, -rehabilitálta az egyént és kellőképpen kimutatta fontosságát. Az -egyén nem biológiai és társadalmi tényezők egyszerű terméke. -Legalább is annyi hatalma van, hogy a maga módján foglalja össze a -megelőző és a tényleges társadalmi befolyásokat, visszahatást -fejtsen ki ellenök és eredeti erők középpontjává, új társadalmi -irány kiinduló pontjává legyen. Törvényes visszahatást fejtvén ki a -nyomasztó társadalmi doktrinák ellen, amelyek az egyént a kollektiv -végzetességek súlya alatt összelapították, Tarde-é volt az érdem, -hogy «H. Mazel szavai szerint, alárendelt az egyéni -tulajdonságoknak minden nagy kollektiv erkölcsi vagy vallási -tényezőt.»<a name="FNanchor_56" id="FNanchor_56"></a><a href= -"#Footnote_56" class="fnanchor">56)</a></p> -<p>Tegyük hozzá, hogy Tarde individualizmusa nem arisztokratikus -individualizmus, mint Nietzsche-é, vagyis nem önellentmondásos -individualizmus. Mert Nietzsche arisztokratikus indidualizmusa -antiindividualizmussá válik, mihelyt azokról van szó, akik nem az -urak és akiknek ennélfogva nincs sem hatalmi akarásuk, sem joguk a -hatalomra. Tarde individualizmusa demokratikus individualizmus, -amely azt akarja, hogy mindenkinek része legyen az akarásban és a -hatalomra való jogban.</p> -<p>Ez az elve annak a demokratikus individualizmusnak, amelyet H. -Mazel kifejt a társadalmi szinergiáról szóló elméletében. Mint -Tarde, Mazel <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> is az egyéni erőkifejtést és -kezdeményezést hirdeti. «A társadalmi kritériumot, – mondja -Mazel,<a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href= -"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a> – könnyű felismerni. -Mindaz, ami kedvez az egyéni terjeszkedésnek, felelősségnek, -energiának, jó; mindaz, ami akadályozza, rossz. A szabály, a -fegyelem, sőt még a kommunizmus is helyeselhető, mikor az -erőkifejtést mozdítja elő, mint egy-egy trappista telepes -rendben,<a name="FNanchor_58" id="FNanchor_58"></a><a href= -"#Footnote_58" class="fnanchor">58)</a> vagy egy-egy úttörő rajban. -De mihelyt a kényszer czélja a korlátozás, a szabályé a mérséklés, -a kommunizmusé az elnyomás, akkor az eredmény rossz lesz. A -terjeszkedés még a monade-léleknek is szükséglete, és a munka az -emberiség nagy törvénye… A népek, amelyekben megfelelő mennyiségű -szeretet ápolja az egyetértést, hierarchikusan fognak szervezkedni -energiájuk szerint, vagyis mindig, illetve csaknem mindig a mi -nyugati társadalmainkban, annálfogva, mert a szinergia uralkodik a -kényszer fölött.»</p> -<p>Óvakodnunk kell attól, hogy ezt a szinergiát, ezt a független, -aktiv és szabad szolidaritást, amely lényegében tiszteli az egyént, -össze ne zavarjuk azzal a passziv és nyájszerű -csordaszolidaritással, amely lényegében zsarnoka és elnyomója az -egyéniségeknek, s amely áthatja a tömegek ingatag és állhatatlan -lelkét és még inkább hatóságaink és hivatalnoktestületeink -elcsenevészedett és elbutult szellemi állapotát.</p> -<p>A szocziológia egyre jobban ki fogja mutatni a közigazgatási -követelődzések társadalmi hivságát épp úgy, mint az erőre való -arisztokratikus <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> hivatkozásokét. «Mindenki fejlessze saját -körében az intenzitás maximumára saját cselekvőségét, – mondja H. -Mazel, – akkor a társadalmi jólét virulni fog, anélkül, hogy -szükség volna pénzügyi szipolyozásokra, vagy nemesi -hűbérszolgálatokra.»</p> -<p>Különben is nem szabad azt várnunk semmiféle társadalmi elvtől, -hogy az a földi paradicsom legyen. A társadalmi téren, bárhogy -fogjuk is fel azt, a küzdelem örökös marad. Az ellentétes -társadalmi körök küzdelme; az egyén küzdelme is saját társadalmi -miliője ellen, hogy túlemelkedjék rajta és kiszabaduljon belőle, -hogy lerázhasson mindenfajta csorda-befolyást.</p> -<p>Az a társadalmi monizmus, amelyről némely gondolkozó álmodott, -agyrém csupán. A termékeny elem a társadalmak életében nem az egyén -passzivitása, nem az egyén nyájszerű alárendelése a társadalmi -elvnek; hanem ellenkezőleg: az egyén visszahatása és néha -ellenállása.</p> -<p>Főként a társadalmi világban igaz az, hogy a harcz a szülő anyja -minden jónak: πόλεμος πάντων μήτηρ. – Ha az ember, mint Aristoteles -mondta, politikai állat, akkor autarchikus állat is. Ezért van az, -bármit mondanak is a társadalom monisztikus és egységre törekvő -elméletei, hogy azoknak a tehetségeknek, amelyekkel az egyén -érvényesíti a maga személyes életakaratát, jótékony, és minden -esetben lényeges és szükséges a szerepük. Nietzsche joggal látja az -egyéni életakarásban minden cselekvésnek, még a személyes és -kollektiv jellegűnek is, az elvét. Vajjon a vallási, bölcselmi és -társadalmi dogmatizmusok mások-e, személytelenségük ellenére is, -mint szerzőjük életösztöneinek megnyilvánulásai? Azok a -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> hajlamok, amelyeket rosszaknak és -társadalomelleneseknek neveznek, – Nietzsche szerint –: «oly -törekvések, amelyek lényegesek az élethez. Az élet általános -háztartásában létezniök kell ezeknek a hajlamoknak, s a létezésük -mélységes és lényegbe vágó, s ennélfogva ezeket a hajlamokat -erősíteni kell, ha erősíteni akarjuk az életet.»<a name= -"FNanchor_59" id="FNanchor_59"></a><a href="#Footnote_59" class= -"fnanchor">59)</a></p> -<p>A harcz és az egyéni cselekvőség kiküszöbölése illúzió és -lehetetlenség. Meg kell állapítanunk, hogy a <i>küzdelem</i>, a -különféleség örökké való elem. A teljesen egynemű társadalom -izetlen csorda-alaktalansággá olvadna szét. A küzdelem az, aminek -segítségével kiszabadul az egyén a csorda szellemi állapotából, és -aminek segítségével a szinergia mindenekelőtt, az egyéni lelkekben, -szabadság és energia marad.</p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -Mi a társadalmi tudat?</h3> -<p>Szemügyre vettük a különböző tényezőket, amelyek segítségével -megpróbálták a társadalmak kialakulását megmagyarázni. -Kiküszöböltük a társadalmi világ biológiai fogalmát; viszont -hangoztattuk a gazdasági tényezők és a lélektani tényezők -fontosságát, alárendelvén az előbbieket az utóbbiaknak. Az emberi -egyén úgy tünt fel előttünk, mint eredeti erő, amely aránylag -független a társadalmi mechanizmustól. Mint ahogy az egyén – az -eszme puszta hatalmánál fogva <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> – képes fokozatosan -megvalósítani saját magában a belső szabadság valamely eszményét, -épp úgy képes, pusztán az eszmeerők törvényének erejénél fogva, -megvalósítani fokozatosan maga körül a külső és társadalmi -szabadság valamely eszményét. A társadalmi rendben csak úgy, mint a -lélektani rendben az egyén nem a külső mechanizmusnak egyszerű -viszfénye. Ő maga is módosító energiája, és bizonyos esetekben -irányítója is ennek a mechanizmusnak.</p> -<p>Más az egyéni tudat és más a társadalmi tudat. Ez az utóbbi nem -alakulhat ki csak egyéneknek az agyában. És mégis megoldhatatlan -ellentétek vannak a társadalmi tudat és az egyéni tudat között, a -társadalom élniakarása és az egyén élniakarása között. A fejlődés -maga sem tesz egyebet, mint hogy egyre jobban megvilágítja ezeket -az ellentéteket és erősebben kidomborítja őket az egyének agyában. -Valamely kor leghatalmasabb gondolkozói éppen azok, akik -legtudatosabban látják ezeket az ellentéteket.</p> -<p>A társadalmi tudat két elemet tételez fel. Ezek: 1. a környező -társadalmi befolyások tudata; 2. e befolyások és az egyéni -élniakarás között való összeütközés tudata. Csak az egyén agyában -alakulhat ki és válhat erkölcsi jelentőségűvé az addigelé -tudattalan társadalmi mechanizmus. Az egyéni tudat csak akkor képes -megítélni ezt a mechanizmust és szükség esetén képes fel is lázadni -ellene. Azok, akik a jövőtől az egyéni tudat és a társadalmi tudat -kiegyenlítődését vagy inkább azonosulását várják, óriási illúzió (a -társadalmi monizmus) rabjai. Mint mondottuk: a küzdelem -örökkétartó. <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Mint ezt is megmondottuk már: ez a társadalmi tudat nem egyaránt -világos és tudatos a csoport valamennyi tagjában. Novicow szerint: -vannak kiválasztottak, s bizonyos értelemben ezek játszák a -társadalom agyának a szerepét. Novicow helyesen jegyzi meg, hogy -ezeket a kiválasztottakat nem szabad azonosítani a kormánynyal. -«Mikor valaki az agyat a kormányhoz hasonlítja, – mondja Novicow, – -akkor ezzel annak adja jelét, hogy nincs tisztában a fiziológiával -és a szocziológiával. A kiválasztottakhoz és nem a kormányhoz kell -az agyat hasonlítani. Az agynak pontosan ugyanazok a funkcziói, -mint a kiválasztottaknak. Nagy feladatuk az, hogy kidolgozzák a -társadalmi tömörülés gondolatait és érzéseit. Bizonyos mértékben ők -állnak az élén a társadalmi mozgalmaknak is; de azok a személyek, -akik a kormányzás közegei, úgyszólván sohasem azok, akik az -eszméket és az érzéseket kidolgozzák.»<a name="FNanchor_60" id= -"FNanchor_60"></a><a href="#Footnote_60" class= -"fnanchor">60)</a></p> -<p>Novicow szerint, a kormány szerepe olyanformán különbözik e -tekintetben a kiválasztottak szerepétől, hogy míg ez utóbbiak arra -vannak hivatva a jövőben, hogy egyre világosabban és tökéletesebben -úgyszólván a társadalmi <i>sensoriummá</i> váljanak, addig a -kormányműködésnek éppen ellenkezőleg egyre tudattalanabbá és -automatikusabbá kell válnia. «A kormányzói működés, – írja e -kérdésre vonatkozóan Novicow, – nem vált még tudattalanná mai -társadalmainkban, úgy, mint ahogy azzá vált már az <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> emberi -testben. A társadalmak még elég újkeletű organizmusok. A létért -való küzdelemnek nem volt még ideje arra, hogy a legtökéletlenebb -formákat megsemmisítse és csak a legjobban szervezetteket óvja meg. -De könnyű bebizonyítani, hogy a tökéletesedés a tudattalanságban -van. Egész tömeg ember, még azok között is, akiknek politikai -pártja igen szép képviselettel dicsekedhetik, nem akar foglalkozni -az állam ügyeivel. Mennél jobban tökéletesedik a kormányzás, annál -kevésbbé foglalkoznak vele az emberek. Valóban a polgár, ha -semmikép sem zavarják őt azok, akik a hatalmat gyakorolják, sohasem -gondol rájuk. A kormányzó működés végül tudattalanná lesz a -társadalmak kebelében, mintahogy már is azzá lett az emberi -testben.»</p> -<p>Mi a magunk részéről nem fogadjuk el Novicownak ezeket a -nézeteit az egyén jövőbeli lemondásáról. Novicow meghatározása a -kormányzói működésről oly tényállásnak felel meg, amely ebben vagy -abban a társadalomban feltalálható. De szerintünk az a kivánatos, -hogy ha már egyszer elfogadtuk, hogy a kormányzás szükséges rosz, -akkor a kormányzókban legyen meg a társadalom elképzelhető -legnagyobb és legtökéletesebb tudata a társadalom mechanizmusának -minden bonyolultsága közepett, és viszont, hogy a polgárok -érdeklődése ne szünjön meg a kormányzói működés iránt, és ne bizzák -rá magukat úgy, mint valami csalhatatlan gondviselésre. Novicow -véleménye jó példa arra a veszedelemre, amelylyel a társadalmi -biologizmus jár a gyakorlati következmények szempontjából.</p> -<p>Ezek között a veszedelmek között az a legfőbb, <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> hogy az -automatizmust tekintik a társadalmi élet dolgában az eszményképnek -és az egyént passzivitásra kárhoztatják a társadalmi hatalmakkal -szemben. Az ilyen felfogás végül a csordacsoportok -tehetetlenségével helyettesítené az egyéni energiát. Mert -energiáról, a szó emberi értelmében, csak akkor lehet szó, ha az -egyénnek tiszta tudata van önmagáról és a saját társadalmi -miliőjéről.</p> -<p>A társadalmi eszménykép a kormányzás minimuma; és még ennek a -minimumnak is lehetőleg az egyén tudatos ellenőrzése alá kell -esnie. – E tekintetben, a népszavazás <i>(referendum)</i> tervei és -kísérletei rokonszenves megfontolásra érdemesek.<a name= -"FNanchor_61" id="FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class= -"fnanchor">61)</a></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85"><br /> --85-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HARMADIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">HOGY MARADNAK FENN A TÁRSADALMAK?</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87"><br /> --87-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -A társadalmi fenmaradás általános törvénye.</h3> -<p>Minden társadalom, ha egyszer megalakult, arra törekszik, hogy -fenmaradjon.</p> -<p>Lássuk most, melyek azok a törvények, amelyek a társadalmak -fentartását illetőleg érvényesek.</p> -<p>Schopenhauer egy megjegyzése szerint: a társadalmi élet az -egyetemes élniakarás legenergikusabb formája. «Az állam, – mondja -valahol ez a filozófus, – az emberi önzés főműve.» Ez a mondás -nemcsak az államra áll, hanem minden társadalomra. Minden -társadalmi csoport, kivétel nélkül, vadul ragaszkodik a léthez. -Hogy védekezzék és növekedjék, oly kapzsiságot, oly ravaszságot, -oly szívósságot, oly kegyetlenséget, oly kiméletlenséget fejt ki, -amely teljességgel ismeretlen az egyéni lélektanban. Tegyük hozzá -még ehhez a képmutatás fitogtatását, amelyet minden kollektiv önzés -szinlelni szokott. Mihelyt valamely szent dogmává emelt általános -érdek védelméről van szó, mindennemű csalás és erkölcstelenség -törvényessé válik az állami észszerűség, a csoport -lét-imperativusza nevében.</p> -<p>Mindenfajta egyéni energiát, minden téren, gazdasági, politikai, -jogi, erkölcsi téren egyaránt, szorosan alárendelnek a -közhasznosságnak. <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p><i>Salus societatis suprema lex esto.</i> Jaj azoknak az -energiáknak, amelyek nem hajolnak erre a fegyelemre. A társadalom -megtöri vagy kiírtja őket, szánalom nélkül. Ebbe a kivégzésbe -beleviszi az egyén legteljesebb megvetését. Ugy működik, mint vak, -ellenállhatatlan és engesztelhetetlen ösztön. Szörnyű konkrét -formában képviseli azt a brutális erőt, amelyet Schopenhauer így -írt le: az értelemtől elválasztott életakarás.</p> -<p>Legtöbbnyire valóban csaknem tudattalan módon hajtja végre saját -fentartási törvényét. Felséges nyugalommal hazudik, öl, lop és -bitorol.</p> -<p>Az optimista utópiák ellenére, minden társadalom rabló, bitorló, -hatalmaskodó és zsarnokoskodó, és az is lesz. Nem véletlenül az, -hanem lényegénél fogva. «A társadalmi testnek, – mondja Nietzsche, -– a megtestesült hatalmi akarásnak kell lennie; a társadalmi test -növekedni, terjeszkedni akar, magához akar mindent vonzani, -túlsúlyra akar törekedni – még pedig nem erkölcsi vagy erkölcstelen -motivum alapján, hanem azért, mert <i>él</i>, és azért, mert az -élet <i>nem egyéb</i>, mint éppen a hatalmi akarás. És mégis az -európaiak köztudata egy kérdésben sem áll ellent oly makacsul a -belátásnak, mint éppen ebben. Ma már széltében-hosszában, még -tudományos álarcz alatt is, a társadalom oly jövendő állapotáért -rajonganak, amely híjával lesz «a kizsákmányoló jelleg»-nek. Ez úgy -hangzik az én fülemnek, mintha valaki azt igérné, hogy föltalál -olyan életet, amely híjával lesz minden szerves működésnek. A -«kizsákmányolás» nem valamely korrumpált vagy tökéletlen és -kezdetleges társadalomnak a tulajdonsága; <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> a -kizsákmányolás az élet <i>lényegéhez</i> tartozik, mint alapvető -szerves működés, következménye az igazi hatalmi akarásnak, amely -éppen az élet akarása. Ha meg is engedjük, hogy ez, mint elmélet, -ujdonság, – mint realitás ez az egész történelemnek <i>őseredeti -ténye</i>. Legyünk hát elég őszinték magunkhoz és ismerjük be -ezt!»<a name="FNanchor_62" id="FNanchor_62"></a><a href= -"#Footnote_62" class="fnanchor">62)</a></p> -<p>Hogy pontosan tanulmányozhassuk a társadalmak fenmaradásának -tüneményét, egy általános törvényt és több részleges törvényt -fogunk megkülönböztetni, mely utóbbiak csak az általános törvénynek -az alkalmazásai.</p> -<p>Ezt az általános törvényt szépen megformulázta Simmel<a name= -"FNanchor_63" id="FNanchor_63"></a><a href="#Footnote_63" class= -"fnanchor">63)</a> és Sighele.</p> -<p>«Minden társadalomban, – mondja Simmel, – történik olyasmi, ami -épp úgy jellemzi az egyéni életet is: minden pillanatban külső vagy -nem külső zavaró erők támadják meg a csoportozatot, és ha rajtuk -mulna, nem késnének a csoportozatot felbontani, vagyis alkotó -elemeit idegen csoportozatokba átterelni. De e pusztító okokkal -fentartó erők szállnak szembe, amelyek együtt tartják ezeket az -elemeket, biztosítják összetapadásukat és ily módon biztosítják az -egésznek az egységét addig a pillanatig, amelyben, mint mindennemű -földi dolog, átengedik magukat az elemek azoknak a bomlasztó -hatalmaknak, amelyek ostromolják őket. – Ez alkalommal láthatjuk, -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> mennyire helyes a társadalmat úgy mutatni -be, mint <i>sui generis</i> egységet, amely különbözik egyéni -elemeitől. Mert azoknak az energiáknak, amelyek a társadalom -megóvása végett működésbe lépnek, semmi közösségük nincsen az -egyének önfentartó ösztönével. A társadalom annyira más eljárásokat -követ evégből, hogy az egyének élete igen gyakran sértetlen és -virágzó marad, mikor a csoport élete már satnyul, és -megfordítva.»<a name="FNanchor_64" id="FNanchor_64"></a><a href= -"#Footnote_64" class="fnanchor">64)</a></p> -<p>Sighele viszont a következő módon összegezi a társadalmi -önfentartás lényeges törvényét: «Az önfentartás valamely törvénye -uralkodik szükségképpen minden szervezet fölött. Minden -szervezetnek, hogy élhessen, két sorozat működést kell kifejtenie: -egyet, amely kooperativ befelé, és egyet, amely védelmi, -kifelé.»<a name="FNanchor_65" id="FNanchor_65"></a><a href= -"#Footnote_65" class="fnanchor">65)</a> Ezek az általános törvények -vonják maguk után mindazokat a másodrendű törvényeket, amelyek az -emberi csoportok megmaradását biztosítják.</p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -A társadalmi egység és folytonosság törvénye.</h3> -<p>Az egység törvénye az a társadalmi lélektanban, ami az egység -szüksége az egyéni lélek számára. Miért törekszik az egyéni szellem -mindenben arra, hogy nézeteit egységesítse? Mert ez <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> első és fő -élettörvénye, amely nélkül az egyén ellentmond önmagának és -megsemmisül. Az egység ugyanígy lényeges föltétele valamely csoport -megmaradásának is. Az az egység, amelyről itt szó van, nem lehet -egyéb, mint valamely összetevődött egység, tehát lényegében relativ -egység. Ugyanannak a czivilizácziónak a különféle elemei -kénytelenek egy egészbe keveredni, vagy amikor ez lehetetlen, -kénytelenek <i>látszólag</i> összekeveredni, észrevehetetlen -átmenetek révén, hogy ily módon leplezzék az ellentéteket.</p> -<p>A társadalmi folytonosság törvénye nem kevésbbé fontos törvény. -Ez a folytonosság kétféle lehet: fiziológiai és lélektani. – -Fiziológiailag ez az a vérségi kapocs, amely egymáshoz fűzi az -időben a nemzedékeket. Simmel megjegyzi, hogy mindenütt, ahol a -többi kapcsolat hiányzik, a fiziológiai kapocs a társadalmi -folytonosság <i>ultimum refugium</i>-a. Igy például, mikor a német -czéh (Zunft) elfajult és belsőleg elgyöngült, annál inkább -elzárkózott kifelé, mennél inkább gyöngült összetapadó ereje; ez -hozta létre azt a szabályt, hogy csak a mesterek fiait, a mesterek -vejeit, a mesterek özvegyeinek férjeit fogadták be a mesterek közé. -Ez a fiziológiai kapocs hozza létre még ma is jól ismert -eredményeit a nepotizmus neve alatt a tényleges közigazgatásban, -amely nem egyéb, mint a mai czéhek vagy kasztok rendszere.</p> -<p>Más esetekben a társadalmi folytonosságnak lélektani alapja van. -Ez az alap nem egyéb, mint az az értelmi és erkölcsi egyformaság, -amely valamely csoportban átplántálódik az elődökről az utódokra. A -folytonosság itt abból a tényből ered, <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> hogy -mindig marad hivatalban elég régi tag, hogy az újakat beavassa; ez -teszi például oly állandóvá a katholikus klérust és a hivatalnoki -testületeket. Ez teszi lehetővé nekik, hogy minden egyéni változás -közepette is megóvják változatlanul azt az objektiv szellemet, -amely lényegük.</p> -<p>A társadalmi folytonosság törvényét szimbolizálja a politikai -rendben a legfőbb méltóság örökletessége. Objektiválódhatik ez a -törvény bizonyos személytelen tárgyakban is, melyek a csoport -elidegenithetetlen javai. A legjobb példa erre a holtkézi birtokok -intézménye. Joggal mondhatták: az egyházi testületek uradalma -sokáig az oroszlán barlangjához hasonlított, amelybe minden -beléphet, a honnan azonban semmi sem lép ki.</p> -<p>Jegyezzük meg, hogy a társadalmi folytonosságnak ez a törvénye, -ha túlságosan abszolút módon érvényesül, azzal végzi a munkáját, -hogy czéljával ellenkező eredményeket hoz létre. Az a társadalom, -amelyben semmi sem újul meg, nincs messze hanyatlásától. Nietzsche -szerint: «Van bizonyos fokú álmatlanság, kérődzés, <i>történeti -érzék</i>, amely árt az élő lénynek és végül meg is semmisíti azt, -akár egy emberről, akár egy népről, akár egy egész czivilizáczióról -van is szó.»<a name="FNanchor_66" id="FNanchor_66"></a><a href= -"#Footnote_66" class="fnanchor">66)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -Az életalkalmazkodás törvénye.</h3> -<p>Hogy valamely társadalom fenmaradjon, ahhoz épp úgy, mint az -alakulásához, arra van szüksége, hogy megfeleljen valami -életszükségletnek, természetes, akár belső, akár külső -szükségességnek. Más szavakkal: kell, hogy a társadalom szükséges -funkczió szerve legyen. A funkczió maradandósága biztosítja akkor a -szerv maradandóságát is. Az a társadalom, amely hasznos funkcziót -teljesít, kiállhat oly rázkódásokat és megpróbáltatásokat, aminőket -létjogosultság nélkül való társadalom képtelen kiállani.</p> -<p>Jhering megjegyzi, hogy minden jogi forma, amelynek eshetősége -van arra, hogy tartós legyen, a csoport valamely mélységes -életszükségletének felel meg, és amikor ezek a szükségletek -átalakulnak, maga a jog is átalakul. – A szokásjog, amely oly -szívós természetű, alkalmazkodásnak a kifejeződése – a kényszer -uralma alatt – a győző elem és a legyőzött elem között, amelyek -végül ugyanegy társadalomba olvadnak össze. «A hatalmasok, – mondja -Ch. Andler, – szövetkeznek és szervezkednek, hogy sokáig hatalmasok -lehessenek; a megszokás az elnyomottak számára együtt jár a lázadás -lehetetlenségével. Az egyik fél zsaroló uralmából és a másik fél -lemondó szolgaságából támad az a <i>szokás</i>, amely a jog spontán -formája.»<a name="FNanchor_67" id="FNanchor_67"></a><a href= -"#Footnote_67" class="fnanchor">67)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>A társadalmi alkalmazkodásnak két formája különböztethető meg: a -belső alkalmazkodás és a külső alkalmazkodás. Ahhoz, hogy valamely -társadalom fenmaradjon, először is arra van szükség, hogy -alkalmazkodjék a miliőjéhez. Ha a miliő körülményei változnak, a -társadalomnak is át kell változnia és alkalmazkodnia kell, mert -különben eltünik. Sőt, mi több, arra van szüksége, hogy a különféle -elemek, amelyek alkotják, belsőleg alkalmazkodjanak. A. Comte -megjegyzi, hogy a létező társadalmak politikai állhatatlanságának -az az oka, hogy nem alkalmazkodtak belsőleg, még pedig azért nem, -mert együtt megvan bennök a három ellentétes gondolkozási mód: a -theológiai, a metafizikai és a tudományos.</p> -<p>Lehetnek mesterséges alkalmazkodások is, amelyeknek az a czélja, -hogy valamely meggyőződést vagy tant úgy «preparáljanak», hogy az -hozzáidomuljon azoknak a szellemi állapotához, akiknek szánták. E -preparálás hiján a tannak semmiféle eshetősége sincs arra, hogy -tartós hatást tegyen. A dolgok kényszerű erejénél fogva abban a -módban tehát, ahogyan a nyilvánosság elé terjesztik a politikai, -társadalmi vagy vallási doktrinákat, nagy része van az illuziónak -és a beállításnak. G. B. Shaw megjegyzi, hogy a doktrináknak -«fogantyúra» van szükségük, amelynél fogva a kevéssé művelt -intelligencziák megragadhassák azokat. A terjesztés nagy művészete -éppen az, hogy ezt a «fogantyút» jól ki tudják számítani. Ugyancsak -Shaw mondja azt is, hogy minden társadalmi doktrinának (például a -szoczializmusnak is) két oldala van: egy tudományos (ezoterikus) -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> és egy illuzionista (exoterikus). «Van -bizonyos preparálás, – irja Shaw, – amelyhez a tudománynak -alkalmazkodnia kell, hogy a tömeghez férhessen. Ha nem lehet a -tudományt erővel beleverni a tömegbe, mint ahogy az egyszeregyet -beleverik a gyerekekbe, akkor, akár művészi, akár vallási dráma -formájába kell öltöznie, hogy fölkeltse a nép rokonszenvét és -lekösse a figyelmét. És mint ahogy a rokonszenvet és az érdeklődést -az értelmi kiváncsiság követi, úgy kell a drámát követnie az -elméletnek, oly módon, hogy a nép gondolkozhasson is épp úgy, mint -ahogy érez… Mit látunk vajjon a szoczializmus tudományos jellegének -következményekép is? Azt, hogy szemmel láthatóan engedelmeskednie -kell annak a törvénynek, amely előtt minden tudomány meghajol, -mikor azt óhajtja, hogy a nép támogassa. Illuzióknak igéretekkel -telehimzett fátyola mögé kell rejtőznie és föl kell szerelnie -önmagát észbeli «fogantyú»-val, még pedig nagyon egyszerűvel, amely -a közönséges szellemnek is lehetővé teszi, hogy könnyen -megragadhassa.»<a name="FNanchor_68" id="FNanchor_68"></a><a href= -"#Footnote_68" class="fnanchor">68)</a></p> -<p>Novicow megjegyzi, hogy a társadalmak életében vannak -«mesterséges hibás alkalmazkodások» is, amelyeket a környező -körülmények hamis értékelése hoz létre. Novicow példakép a -védővámos tévedést hozza fel, amely őszerinte gyökeres gazdasági -hanyatlásnak az oka azoknál a nemzeteknél, amelyek elfogadják. «A -védő-vámrendszert, – mondja Novicow, – röviden így határozhatjuk -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> meg: a miliő mesterséges hibás -alkalmazkodása. A mi bolygónk amúgy is nagyon rosszúl -alkalmazkodott szükségleteinkhez. De mi őrültségünkben és -vakságunkban azt akartuk, hogy a természet még inkább mostohaanyánk -legyen és… kitaláltuk a védő-vámos rendszert.»<a name="FNanchor_69" -id="FNanchor_69"></a><a href="#Footnote_69" class= -"fnanchor">69)</a></p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -A társadalmi differencziálódás törvénye és a kiválasztottak -törvénye.</h3> -<p>A differencziálódás törvénye abban áll, hogy minden -társadalomnak fentartásához szüksége van differencziálódott -szervekre, amelyek pontosan és gyorsan végezhetik a társadalmi -funkcziókat.</p> -<p>Németország régi czéheinek a hanyatlását részben az okozta, hogy -nem tudták ellátni magukat szervekkel.</p> -<p>Azokat az előnyöket, amelyek differencziálódott társadalmi -szervek megteremtésének az eredményei, Simmel nyomán három fő -csoportra oszthatjuk:</p> -<p>1. Ott, ahol vannak differencziálódott szervek, a társadalmi -test mozgékonyabb. Ameddig minden egyes politikai, jogi, -közigazgatási lépés megtételéhez az egész társadalmi testnek -mozdulni kell, cselekvését nehezíti az esetlenség. «Mikor -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> egy tömeg mozdul, – mondja Simmel, – -mozdulatait nehezíti mindenféle tétovázás és fontolgatás, egyrészt -a különleges érdekek széthajlása, másrészt az egyének közönbössége -következtében. A társadalmi szervek ellenben megszabadulhatnak -mindezektől az akadályoktól, mert minden szerv határozott czélra -teremtődött és aránylag egymáshoz közelebb álló személyek -csoportjából áll; és ily módon hozzájárul a tömeg fentartásához, -amennyiben pontosabban és gyorsabban végzi a mozdulatokat.»<a name= -"FNanchor_70" id="FNanchor_70"></a><a href="#Footnote_70" class= -"fnanchor">70)</a></p> -<p>2. Oly esetben, amikor az egész csoportnak meg kell mozdulnia -minden egyes társadalmi czél érdekében, elmaradhatatlanok a belső -súrlódások. Ennek az anarchikus állapotnak tipikus példája az olyan -társadalom, amelyben egyetlen ellenző tagnak a <i>vétója</i> -megakadályozza az érvénybelépését az oly szabálynak, amelyet a -többség elfogadott. Ezek a súrlódások eltünnek vagy nagyon -gyöngülnek ott, ahol külön szerveket teremtenek, amelyek különleges -biztosítékai az illetékességnek és a szervező feladatra való -alkalmatosságnak.</p> -<p>3. Végül ennek a szervezetnek harmadik előnye az, hogy a -kollektiv erőknek jobb irányítását biztosítja. A tömeg, amikor -cselekszik, sohasem tud felülemelkedni bizonyos meglehetősen -alacsony szellemi szinvonalon. A legjobb tanácsadók talán nem is -lesznek mindig azok, akik meg tudják hallatni szavukat a tömeggel. -Ellenben egy kisebbség mellett, ahol sok a rátermettség, a tehetség -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> könnyebben csinálhat karriért és -könnyebben hozzájuthat ahhoz a tekintélyhez, amely megilleti.</p> -<p>Ezt az utóbbi pontot, véleményünk szerint, bizonyos fentartással -lehet csak elfogadni. Simmel elismeri, hogy «valamely hivatalnoki -testületben a féltékenység gyakran megfosztja a tehetséget az őt -megillető befolyástól, ellenben a tömeg, amely lemond minden -személyes ítéletről, könnyen követi a geniális vezért.»<a name= -"FNanchor_71" id="FNanchor_71"></a><a href="#Footnote_71" class= -"fnanchor">71)</a></p> -<p>Meg kell jegyeznünk ezenkívül, hogy a társadalmi szervek -differencziálódása együtt jár bizonyos hátrányokkal úgy a -társadalom, mint az egyén szempontjából. A társadalom szempontjából -a hátrány az, hogy a differencziálódott szervek gyakran önmagukat -kezdik czélul tekinteni, holott ők eszközök csak az összesség -szolgálatában és arra törekszenek, hogy a társadalmi test rovására -fenmaradjanak és gyarapodjanak. Az egyén szempontjából az a -hátrány, hogy az egyén, aki bizonyos funkczióra van korlátozva, -végül azonosítja magát ezzel a funkczióval és teljesen beléje -olvad. Előmozdítja saját kasztjának minden elfogultságát és minden -ügyét, jót és rosszat egyaránt. Részese annak a hibának, annak a -szellemi sülyedésnek, amelyet testületi szellemnek nevezünk.</p> -<p>A kiválasztottak törvénye közvetetlenül belekapcsolódik a -társadalmi differencziáczió törvényébe. Ennek a törvénynek a hatása -úgy jellemezhető, hogy az valamely társadalom konzerváló -befolyásainak a kivonata. Mert az arisztokrácziák és <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> a -kiválasztottak, bármily fajtájúak, lényegükben konzervativ elemek. -Ámde a kiválasztottak szerepe a történelem folyamán módosult.</p> -<p>Kezdetben a kiválasztottak, minthogy az erő alapján választódtak -ki, szükségképen deszpoták volták. Manapság ez már nincs így -szükségszerűen. A társadalmi kiválasztottak (értelmiség, művészet -és tudomány szempontjából) gyakran kívül maradnak a kormányzáson. -Azok, akik a kormányzást végzik, ritkán tartoznak a kiválasztottak -közzé. Ebből az következik, hogy manapság a kiválasztottak nem -szükségképpen hatalmaskodók és nem szükségképpen ellenségei az -újításoknak. Sőt néha az újítások barátai és progresszisták is -lehetnek. Különösen Oroszországban van ez így, ahol igen sokan, -akik egyben a született arisztokraták és az értelmiségi -kiválasztottak közé tartoznak, hívei a progresszista és forradalmi -eszméknek.</p> -<p>Novicow igen szellemesen fejtegeti, hogy a kiválasztottak és a -haladás között nincs összeférhetetlenség. A kiválasztottak (nemcsak -tudósok, hanem írók és művészek is) előmozdítják az új és paradox -eszmék terjedését érzésbeli finomságukkal, művészi érzékükkel, -amely képessé teszi őket arra, hogy ezeket az eszméket oly formába -öntsék, amelyben befogadhatja őket a nyers köztudat is. «A -kiválasztottak, – mondja Novicow, – valamely társaságnak nemcsak -eszméit dolgozzák ki, hanem érzéseit is. Már pedig az érzések -sokkal fontosabbak még az eszméknél is a vágyak és akarások -szempontjából… Sőt az érzés óriási hatalom a külső eszmékkel való -kapcsolatánál fogva. Mikor ez utóbbiak bántják az <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> érzést, -ez fellázad és gyakran elkergeti a betolakodókat. Hogy -elterjedhessen, minden eszmének rokonszenves formában kell -jelentkeznie: Nyiss ki egy könyvet. Ha a kiválóság bélyegével -áldott szellem írta, a könyv vonzódást ébreszt benned. Végig fogod -olvasni az egész kötetet. Valami titokzatos erő árad ki feléd a -szerzőből; minden mondata behatol értelmi világodba. Az ilyen -könyvnek mély és tartós a hatása. Még ha paradox is, akkor is -kivonod a szerző nézeteiből az igazságnak azt a maradékát, amely -gyakran keveredik tévedéssel. Ellenben, ha a könyv sérti az -érzésedet, akkor mindebből semmisem következik be, és a könyvet pár -oldal elolvasása után nyugodtan eldobhatod.»</p> -<p>«A kiválasztottak azok, akik valamely nemzet életének minden -egyes korszakában meghatározzák azt, mi a kiváló és mi nem az. A -kiválóság manapság nem az, ami tegnap volt, és az sem, ami holnap -lesz. De mindig van olyan kiválóság, amely a jelen -kiválósága.»<a name="FNanchor_72" id="FNanchor_72"></a><a href= -"#Footnote_72" class="fnanchor">72)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -A társadalmi szolidaritás és a csordaszellem törvénye.</h3> -<p>A szolidaritás törvénye belekapcsolódik közvetetlenül a -társadalmi fenmaradás alapvető törvényébe. A szolidaritás egyrészt -valóban azért működik, hogy legyőzze a külső ellenségeket, másrészt -pedig azért, hogy megsemmisítse a veszedelmes vagy lázongó belső -elemeket. Arra igyekszik, hogy szilárdítsa a már meglévő társadalmi -kapcsot. Érdek- és védelmi közösségbe egyesíti mindazokat az -egyéneket, akik ugyanabban a pillanatban ugyanannak a csoportnak -tagjai. A szolidaritás úgyszólván a térben való társadalmi -folytonosság, mintahogy a társadalmi folytonosság időben való -szolidaritásféléje a nemzedékeknek, amelyek egymásra következnek -valamely csoport élete során.</p> -<p>A szolidaritás törvénye alkalmazható az emberi tevékenység -minden területére. Van gazdasági szolidaritás; politikai -szolidaritás (egy párt kebelében), vallási szolidaritás, -foglalkozásbeli szolidaritás (testületi szellem), -osztályszolidaritás (nemesi szellem, polgári szellem, proletár -szellem). A szolidaritást napjainkban sokan tanulmányozták. Számos -szerző tanulmányozta hatásait (Izoulet, Bourgeois, stb.). Sajnos, -az eszméket nem egyszer elhomályosította e téren a biológiai -metaforákkal való visszaélés és az a jogosulatlan törekvés, hogy a -társadalmat organizmussal, a gondolkozó egyéneket pedig élő -sejtekkel <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> fogják egy kalap alá. Az a -kizárólagosan optimista szempont is, amelyből vizsgálták a -szolidaritást, hozzájárult az eszmék meghamisításához.</p> -<p>Megmondottuk már föntebb: a szolidaritás önmagában közönyös és -erkölcsi érzék hiján való. Czélja és eredményei szerint lehet -helyes és jó, vagy bűnös és ártalmas. Exakt társadalmi lélektan -szempontjából a szolidaritás nem egyéb, mint többszörös egoizmus, -egyéni egoizmusok összesűrűsödése és elkesernyesedése. Az -osztálydühök és a testületi dühök százszorta vakabbak, szivósabbak -és engesztelhetetlenebbek, mint az egyéni dühök. A szolidaritás -szelleme lényegében antiindividualista, bizalmatlankodik minden -egyéniségben, amely elüt valamelyest az átlagosság szürke -szinkeverékétől. Az embernek nem is kell kiválóbbnak lennie, mint a -többiek, hogy gyűlöljék. Nem fogják megbocsátani neki azt sem, hogy -<i>eltérő</i> a többitől, hogy eredeti.</p> -<p>A szolidaritás szelleme gyűlöli a közömböseket és a kényeseket, -akik távol maradnak a csoport érdekeitől és apró mesterkedéseitől. -Többre becsüli a mesterkedőket, a harczosokat, azokat, akik -láttatják magukat. Megértjük az üldözéseket, amelyekből Rousseaunak -kijutott, ha ismerjük szellemi magatartását, amelyet ő maga -jellemzett. «Természetesen én is alárendelem magam, – írja, – annak -a nagy erkölcsi parancsnak, amely azonban lerombolója az egész -társadalmi rendnek: hogy <i>sohase kerüljek oly helyzetbe, amelyben -mások kárában találom meg a saját hasznomat</i>. Az, aki szigorúan -követni akarja ezt a parancsot, mást nem tehet, mint hogy teljesen -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> visszavonul a társadalomtól, és aki így -él, elvonulva, már ennélfogva követi ezt a parancsot, anélkül, hogy -gondolnia kellene rá.»<a name="FNanchor_73" id= -"FNanchor_73"></a><a href="#Footnote_73" class="fnanchor">73)</a> -Rousseaut azért gyűlölték, mert ezt a parancsot követte. És amikor -panaszkodott és tiltakozott, a társadalom nem törődött ilyen -kicsiséggel. Őrjöngve kiáltotta, hogy üldözni kell!</p> -<p>Mint a közömböseket, épp úgy gyűlöli a szolidaritás szelleme a -kritikai szellemeket is. Mert ezek nem hajolnak a kötelező -parancsok jármába.</p> -<p>A szolidaritás szelleme lényegében konzervativ, mert lényegében -kényszerítő erejű és zsarnoki. Névtelen és felelőtlen zsarnokság és -egyben szolgalelküség, mert a ki kimondja a szolidaritást, az -kimondta a tömegbe sorozást is. A szolidaritás szelleme az -engedelmességi szellem fenmaradása, amely oly sokáig uralkodott az -emberi nyájakon. Nietzsche csodálatosan kimutatja ezt. «Mióta -emberek voltak, mindig voltak emberi nyájak is (családok, -közösségek, törzsek, népek, államok, egyházak szövetkezései) és -mindig nagy volt az engedelmeskedők száma a parancsolók kis -számához képest; – ha tekintetbe vesszük tehát, hogy az -engedelmességet gyakorolták és nevelték legjobban és leghosszabb -időn át mindmáig az emberek között, akkor könnyen föltehető, hogy -általában minden emberben megvan az engedelmesség, mint belső -szükség, mint valamelyes <i>formális lelkiismeret</i>, amely -parancsol: Föltétlenül meg kell tenned valamit, semmiesetre sem -kell megtenned valamit, szóval <i>kell</i> valamit tenned vagy nem -tenned. Az ember igyekszik kielégíteni <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ezt a -szükségletét és anyagot adni neki. E szükséglet erejéhez, -türelmetlenségéhez, energiájához képest, válogatás nélkül, vad -étvágygyal habzsol és elfogad mindent, amit fülébe súgnak azok, -akik parancsolnak neki, akár a szülei, akár a gazdái, akár a -törvények, az osztályelfogultságok vagy a közvélemény… Ebből -következik, hogy a nyájember ma Európában úgy viselkedik, mintha ő -volna az egyedüli hatalomra jogosult emberfaj; azokat az erényeket, -amelyek hasznossá teszik őt a nyáj számára, úgy dicsőiti, mint az -egyedüli, igazán emberi erényeket.»<a name="FNanchor_74" id= -"FNanchor_74"></a><a href="#Footnote_74" class= -"fnanchor">74)</a></p> -<p>Látjuk, hogy a szolidaritás szellemének igazi alapja a -csordaszellem. Ennek következtében gyanakodnak rá és társadalmi -vesztegzárba teszik azt, aki egyedül él, aki félrevonul, aki az -egyedüllét akarásának adja jelét, akinek nincsenek -«kapcsolatai».</p> -<p>Aki egyedül él, az gonosz, – így mondják. – Emlékezzünk csak -vissza <i>Zola: Páris Gyomra</i> czímű regényében a szelid és -ártalmatlan Florentra, akit a kerület bamba gyűlölettel kinoz, mert -magányban és filantrop utopista álmodozásban él. Az lesz bűnössé, -aki távoltartja magát a dőre és dühöngő csordaszövetségektől; aki -nem akar együtt üvölteni a farkasokkal.</p> -<p>A szolidaritás és a konzervativ csordalét e szellemének egyik -követelménye az, hogy a közvélemény tisztelete és az attól való -félelem általánossá válik. Következménye annak az általánosítása -is, amit Nietzsche a csorda-hiúságnak nevez: «A hiú, – mondja -Nietzsche, – örül minden <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span> jó véleménynek, amelylyel felőle -vannak (tekintet nélkül arra, hogy milyen az igazi jelleme), de -bántja őt minden rossz vélemény: mert rabszolgája mindakettőnek; -úgy <i>érzi</i>, hogy rabszolgája annak a régebbi rabszolgasági -ösztönnek a következtében, amely uralkodik rajta. A «rabszolga» az -a hiú ember vérében, a rabszolga hitványságának maradványa, amely -arra készti, hogy térdre boruljon rögtön ez előtt a vélemény előtt, -mintha nem provokálta volna. – És ismétlem: a hiúság -atavizmus.»<a name="FNanchor_75" id="FNanchor_75"></a><a href= -"#Footnote_75" class="fnanchor">75)</a></p> -<p>A társadalom nem mulasztja el a saját fentartására hasznosítani -az egyénnek e hajlamait a szolgalelküségre, és isteníti a -<i>közvéleményt</i>.</p> -<p>Az autarchikus és individualista filozófia ellenben Tolsztoj -jeligéjét fogadja el: «Ne ítélj!» – azzal az axiomával egyetemben, -amely szükségszerű kiegészítése az előbbinek: «Fütyülj mások -véleményére!» «A leghatalmasabb az, aki leginkább egyedül áll», – -mondja Ibsen.</p> -<p>Az eddig fejtegetett megfigyelések ráillenek minden -szolidaritásra, amelynek az a törekvése, hogy hatással legyen a -tudatokra és ellenőrizze az egyéni cselekvéseket. – Az a kérdés, -vajjon ráillik olyan szolidaritásra is, amely tisztára -gazdasági?</p> -<p>A mi véleményünk szerint a tisztára gazdasági szolidaritás, -olyanforma, aminő például az angol <i>Trade-Union</i>-ökben -működik, azzal a föltétellel, hogy kizárólag gazdasági marad, -elkerülheti azokat a hátrányokat, amelyeket föntebb kifejtettünk. -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Hasznára válhat a munkásnak, amennyiben megvédelmezi őt a -gazdasági kényszer ellen és néha bizonyos erkölcsi kényszer ellen -is, amelyet a munkaadó fejt ki. Másrészt ez a gazdasági -szolidaritás nem nyomja el, hanem teljesen szabadnak hagyja az -egyéni tudatot és viselkedést. A gazdasági szolidaritás az egyén -életének csak egy töredékét hálózza be, és a maga hatáskörén kívül -állónak tekinti a tevékenységnek minden oly fajtáját, amely nem -gazdasági tevékenység.</p> -<p>Mindazáltal e téren is van veszedelem, amelyet kerülni kell, s -ez az, hogy a gazdasági szolidaritás ne alakuljon át erkölcsi -kényszerré és ellenőrzéssé. Ezt a lépést igen könnyű megtenni. -Gondoljunk csak arra a szoros erkölcsi fegyelemre, amelynek igájába -hajtották a középkor czéhjei tagjaiknak a magánéletét. -Nyilvánvalóan szükséges, hogy az ipari társulás tekintsen el -föltétlenül a családi, rokonsági, stb. kapcsolatoktól. Voltak -bizonyos angol <i>Trade-Union</i>-ök, amelyek megtartották az -inaskodás szabályozását, és jogot adtak az apának arra, hogy fiát -bevezesse a foglalkozásába, anélkül, hogy alávesse őt az inaskodás -kötelezettségének.<a name="FNanchor_76" id= -"FNanchor_76"></a><a href="#Footnote_76" class="fnanchor">76)</a> -Az efféle eljárás mind anakronizmus, amely nyilvánvalóan -beleütközik a kizáróan gazdasági szolidaritás elveibe.</p> -<p>Azzal a föltétellel, hogy szükségkép óvakodik minden idegen -befolyás visszaélő beavatkozásától, véleményünk szerint, a -gazdasági szolidaritás kielégítő módon összeegyezteti a csoport -érdekeit és az egyén függetlenségét. Az unionisták, <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> -amennyiben unionisták, nem vallanak semmiféle vallási, politikai, -sőt erkölcsi doktrinát sem.</p> -<h3>VI. FEJEZET.<br /> -Az egyformaság törvénye és a nem egyformák kiküszöbölésének -törvénye.</h3> -<p>Ez a törvény nem egyéb, mint a szolidaritás törvényének -alkalmazása. Abban áll, hogy minden szervezett társadalom megkiván -a maga tagjaitól bizonyos hasonlóságot a viselkedésben, a -szokásokban, sőt még a véleményekben és a gondolatokban is. Minden -társadalomban megvan az a hajlandóság, hogy ne csupán a testet -hajtsa a maga igájába, hanem az értelmet és az akaratot is. Minden -társadalom többé-kevésbbé megvalósítani igyekszik egy híres rendnek -a jelszavát: <i>Perinde ac cadaver</i>. Tagjaira rákényszerít -bizonyos fajta lelki mimetizmust. «Vannak állatok, – mondja -Sighele, – amelyek fölveszik a növény- és ásványmiliők szinét, -amelyekben élnek; vannak emberek, amelyek fölveszik csoportjuknak -az erkölcsi szinét.»<a name="FNanchor_77" id= -"FNanchor_77"></a><a href="#Footnote_77" class= -"fnanchor">77)</a></p> -<p>Az egyformaságnak ez a törvénye maga után vonja azt a törvényt, -amely szerint azokat az egyéneket, akik lázonganak ez ellen az -egyformaság ellen, ki kell küszöbölni. A csoport ellenállhatatlan -és részben tudattalan nyomást fejt ki az olyan lény -kiküszöbölésére, aki vonakodik alávetni <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> magát a -környező erkölcsi és társadalmi fegyelemnek. Az ilyen egyén, Guyau -kifejezése szerint, a türelmetlenség légkörét teremti meg maga -körül.</p> -<p>Az üldözés, – mondja Bagehot,<a name="FNanchor_78" id= -"FNanchor_78"></a><a href="#Footnote_78" class="fnanchor">78)</a> – -kiegészíti az utánzást: «Valamennyi vad, jobban mondva, valamennyi -tudatlan emberben megvan a hajlandóság az üldözésre, még -szembetünőbben, mint az utánzásra. Nincs barbár, aki bele tudna -nyugodni abba, hogy a nemzet valamelyik tagja eltérjen törzsének -barbár szokásaitól és ősi hagyományaitól. Legtöbbször az egész -törzs azt várná, hogy az istenek megfenyítik, ha azok közül, akik a -törzset alkotják, csak egy is lemondana az ősi szokásokról vagy -valami újításra adna példát. A modern időkben és a mai erkölcsi -érzésű országokban, azt gondoljuk, hogy mindenki csak a maga -cselekedeteiért felelős, és nem tudjuk elhinni, hogy mások hibája -bennünket is bűnösökké tehetne. A bűnösség a mi véleményünk szerint -személyes folt, amely szabadon választott viselkedés következménye -és csak azt bélyegzi meg, aki ezt a viselkedést választotta. De a -kezdetleges korszakokban azt hiszik, hogy a törzs egyetlen tagjának -cselekedete istentelenséggel szennyezi be az egész törzset; ez az -egy cselekedet rászabadítja az egész törzsre az égi fenyítést, -minthogy megsérti a törzs külön istenségét. Ezeknek a korszakoknak -politikai eszmeköréből hiányzik a korlátolt felelősség.» – Helyén -való most az <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> a megjegyzés, hogy ennek a szellemi -állapotnak sok maradványa megvan még közöttünk is. Valamely -osztály, valamely kaszt, hatóság, hivatal, nem bocsát meg tagjai -közül senkinek sem oly cselekedetet, amely, – bárha saját egyéni -elhatározása, – oly természetű, hogy sérti a közvélemény -gondolatait vagy akár elfogultságait is. Mert a közvélemény az az -istenség, amelynek bosszújától ma mindennél jobban félnek az -emberek. Ennélfogva az egyén legyen egyforma és nyájbeli, ha -harmoniában akar lenni a csoport erkölcsével.</p> -<p>Ez a kiküszöbölési törvény nemcsak a független vagy lázongó -egyéneket sújtja, hanem a gyönge, törékeny és a csoport erősítésére -nem alkalmas egyéneket is. Ez a csoporterkölcs teljesen állati. Az, -aki megfigyelte a háziállatok szokásait, nem egyszer láthatta, hogy -egész udvarnyi baromfi rárohant egyetlen beteg csirkére, hogy -csőrével halálra verje. Hasonló tények történnek az emberi -társadalmakban is.</p> -<p>A gyöngéknek és nem alkalmasoknak ez a kiküszöbölő erkölcse a -maga egész naiv kegyetlenségében megmutatkozik azoknál a -szocziológusoknál, akik azt szeretnék, hogy az emberi társadalmak -az állati társadalmak mintájára alakuljanak ki. Ezeknek a -szocziológusoknak a könyveiben szünetlenül visszatér a -<i>kiküszöbölés</i> szó, unalmas állhatatossággal és az egyénnek -teljesen darwinszerű megvetésével. A legtipikusabb ezek között az -írók között egy Lipcsében megjelent kis röpiratnak a névtelen -szerzője. A röpirat czíme ez: <i>Die Aristokratie des Geistes</i> -(A szellem arisztokrácziája). Ez a szerző oly társadalom -hipotézisét <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> fejtegeti, amely az «észszerű» -kiválasztás elvén alapszik, s amelyben <i>ad hoc</i> -intézkedésekkel kiküszöbölnék azokat az egyéneket, akiket a faj -haladására nézve akadályoknak vagy hátrányosaknak tartanak. Külön -városokat tartanának fenn az alkoholistáknak és a kicsapongóknak, -ahol ingyen és bőségesen szolgálnák ki őket mindazzal, ami a -föltevés szerint alkalmas arra, hogy gyors eltünésüket vonja maga -után. «Ott, – mondja a szerző, – virulnának Bacchus és Venus -templomai, a játékbarlangok, a tingli-tanglik és a -pornográf-irodalom; a szeszgyártás olcsón és veszteséggel folyna, -mert a «konzervativ kiválasztó» párt gazdagjai fölöslegük egy -részét beleölnék a lumpok torkába, az emberi faj érdekében.»</p> -<p>Kiviláglik mindebből bájos szelleme e társadalmi filozófiának, -amely szerint nem a haladás van az emberiség kedvéért, hanem az -emberiség a haladás kedvéért.</p> -<h3>VII. FEJEZET.<br /> -A társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye.</h3> -<p>Látszólag két ellentmondó törvényhez érkeztünk, amelyek egymás -hatásait ellensúlyozzák ugyanazon czél: a társadalmak fentartása -érdekében.</p> -<p>Bizonyos esetekben a mozdulatlanság vagy az újítások ellenzése -kedvez a társadalmi csoport fentartásának. Erről akkor van szó, -mikor a társadalmak <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> össze nem illő elemekből alakultak ki -és lappangó vagy nyilt ellenségeskedések válságait élik. Ilyen -esetben veszedelem minden rázkódás, bárhonnan jöjjön is; sőt -kerülni kell a leghasznosabb rendszabályokat is, hacsak a -legcsekélyebb megrázkódtatást vonják is maguk után. Ez az oka -annak, hogy az olyan bonyolult állam, mint Ausztria, amelynek -egyensúlya örökösen ingadozó, elvileg határozottan konzervativ, -minthogy minden változás jóvá nem tehető zavarokat idézhetne fel -benne. Ugyanez a konzervativizmus jelentkezik mindannyiszor, amikor -valamely társadalmi forma túléli saját létjogosultságát, úgy hogy -alkotó elemei hajlandók minden perczben másfajta társadalmi -kombinácziókba átlépni.</p> -<p>Más esetekben, a társadalmi formák legszélső rugalmasságára van -szükség maradandóságuk érdekében. «Igy vannak azok a körök, – -mondja Simmel, – amelyeknek létét türik csak valamely -terjedelmesebb csoport kebelében, vagy amelyek csupán meg nem -engedett utakon-módokon tartják fenn magukat. Az ilyen társadalmak -csak rendkívüli rugalmasságuknál fogva, de azért elegendő -szilárdságukat megőrizve, élhetnek meg az örökös védekezés -állapotában, úgy, hogy ha kell, alkalomadtán a védekezésből gyorsan -támadásba is átmehessenek és viszont. Arra van szükségük, hogy -beszivárogjanak valahogyan minden repedésbe, terjeszkedjenek vagy -összehúzódjanak a körülményekhez képest, és mint valami folyékony -elem, fölvegyenek minden elképzelhető alakot.»</p> -<p>Simmel megjegyzi azt is, hogy az arisztokrácziák, bármifélék -legyenek is, nemesiek, családiak, világiak, stb., legkönnyebben -maradhatnak <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> mozdulatlanok. Ellenben a -középosztályoknak, amelyekhez szakadatlanul új elemek járulnak -fölülről is, alulról is, sokkal mozgékonyabb az életük.</p> -<p>A történeti fejlődés folyamán, úgy látszik, nyomon követhetjük, -– az igaz, hogy hullámzásokkal, – az újítást ellenző befolyások -fokozatos csökkenését. A kezdetleges társadalmak törvénye a -<i>status quo</i>, vagyis a mozdulatlanság. A modern -társadalmakban, a szabad vitatkozás uralma, a kritikai szellem -kifejlődése, a termelvények és gondolatok cseréjének könnyűsége -nemzetek és társadalmi csoportok között előmozdítják az újításokat -ellenző szellem háttérbe szorítását.</p> -<h3>VIII. FEJEZET.<br /> -A dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye.</h3> -<p>Láttuk, hogy minden kialakult társadalom arra törekszik, hogy -tagjaira értelmi és erkölcsi egyformaságot kényszerítsen rá. Ennek -a törvénynek egyik következménye az, hogy minden társadalomban -többé-kevésbbé tudatos dogmatizmus van. Ez alatt azt értjük, hogy -minden szervezett társadalomnak, nemzetnek, községnek, -arisztokrácziának, osztálynak, kasztnak, szüksége van arra, hogy -higyjen önnönmagában, saját erkölcsi és társadalmi értékében. -Nietzsche szavai szerint, ez az önnönmagában való hit a «gerincze» -minden községnek. Minden társadalom ösztönszerű szükségét érzi -annak, hogy dogmává <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> emelje saját tekintélyét, saját -fegyelmét, törvényeit és erkölcsét. A társadalmak keletkezésénél -mindig azt látjuk, hogy a társadalmi intézmények spontán isteni és -szent jellegüeknek tüntetik fel magukat.</p> -<p>A társadalmi dogmatizmus háromféle lehet: vallási, metafizikai -és erkölcsi.</p> -<p>A vallási dogmatizmus istenségnek tekinti a társadalmat, isteni -lénynek, amely felsőbbrendű az egyénnél, vagy legalább is úgy -tünteti fel a társadalmi tekintélyt, mint az isteni akaratnak a -kifolyását. Gondoljunk csak Bossuetre. – A gondolkozásnak ezt a -formáját egyébként nemcsak kizárólag teológiai politikusoknál -találjuk meg. Megvan ez számos olyan szocziológusnál is, aki -látszólag független minden vallási kapcsolattól. De ez utóbbiak -ahelyett, hogy a társadalmi tekintélyt úgy fogják fel, mint az -isteni tekintély kifolyását és jelképét, ellenkezőleg az isten -fogalmát tartják a társadalomról való tapasztalati felfogásunk -metafizikai kifejeződésének.</p> -<p>Mindenesetre vannak tagadhatatlan analógiák a társadalomról és -az istenről alkotott felfogásunk között. Simmel jól megvilágította -ezt a kérdést. Őszerinte: «A társadalmi tudományok fejlődése -észrevétette velünk minden vallási eszmében valamely társadalmi -reálitásnak a szimbolumát. Minden képzet, amely az Isten -eszméjében, mint valami imaginárius gyujtópontban, találkozik, -levezethető azokból a reális kapcsolatokból, amelyekben a -társadalom az egyénnel van. A társadalom az az egyetemes hatalom, -melytől az egyén függ, aki egyben különböző tőle és azonos vele. Az -elmult és a jelenlévő nemzedékek <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> képén a társadalom -egyszerre megvan az egyénben és az egyénen kívül. Meg nem -magyarázott akarásainak sokfélesége magában foglalja a lények -mindennemű küzdelmeinek az elvét, és a társadalom emellett mégis -egység. A társadalom felruházza az egyént erőivel, ugyanakkor, -amikor megszabja az egyén kötelességeit: a társadalom határozza meg -az egyént és azt akarja, hogy az egyén felelős legyen. Szóval -minden érzést, minden gondolatot, minden kötelezettséget, amelyet a -teológia az egyénnek az Istennel való kapcsolatából magyaráz, a -szocziológia az egyénnek a társadalommal való kapcsolatából -magyaráz meg. Az erkölcs tudományában a társadalmat illeti meg az -istenség szerepe.»<a name="FNanchor_79" id= -"FNanchor_79"></a><a href="#Footnote_79" class= -"fnanchor">79)</a></p> -<p>Ezek az analógiák megmagyarázzák természetszerüen azt a -társadalmi platonizmust, mondhatnók, azt a társadalmi fétisizmust, -amely a társadalmat isteníti.<a name="FNanchor_80" id= -"FNanchor_80"></a><a href="#Footnote_80" class= -"fnanchor">80)</a></p> -<p>Máskor meg a társadalmi dogmatizmus metafizikai formát ölt. -Ilyen a formája Hegelnél. E szerint a filozófus szerint: az állam -önmagában véve észszerű; oly abszolút valóság, amely az egyén -fölött való. Felségjoga van az egyénnel szemben. Önmagában -bennerejlő és isteni oknál fogva létezik. «Isteni saját -lényegében.» <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Erkölcsi formájában, a társadalmi dogmatizmus azt állítja, hogy -az állam legfőbb és védő működése erkölcsi működés: az -igazságszolgáltatás. Azt a hitet igyekszik uralomra juttatni az -állam, hogy van a társadalomban, a társadalom összességében, valami -bennerejlő észelv, amely végül diadalra juttatja azt, ami födi az -igazságot, vagyis ami megfelel a dolgok természetének, nemcsak a -jelenben, hanem a jövendő, ma még nem létező állapotban is. Az, -amit a dolgok természetének mondanak, egyébként nem más, mint a -társadalom életszükségleteinek összessége, vagy más szavakkal: az -általános érdek. Az erkölcs voltaképpen nem egyéb, mint társadalmi -utilitarizmus. «Mikor azt látjuk – mondja Novicow, – hogy az -események fordulata véleményünk szerint megfelel a dolgok -természetének, akkor azt mondjuk, hogy a jó diadalmaskodik. Mikor -azt látjuk, hogy az emberi intézmények aszerint rendezkednek el, a -mi véleményünk szerint megfelel a dolgok természetének, akkor azt -mondjuk, hogy az <i>igazságosság</i> diadalmaskodik.»<a name= -"FNanchor_81" id="FNanchor_81"></a><a href="#Footnote_81" class= -"fnanchor">81)</a></p> -<p>Mennél jobban vizsgáljuk a különféle társadalmak erkölcsi -kodexeit, annál jobban látjuk, hogy azok nem egyebek, mint a -társadalmi életszükségletek szublimizácziója, mint a kollektiv -egoizmus imperativusza.</p> -<p>Szóvátehetjük itt azt az ellentétet, amely úgyszólván mindenkor -fennáll a társadalmi berendezkedések látszólagos moralizmusa és -reális immoralizmusa között. Machiavelli valószínűleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> -megformulázta minden kormányzás politikáját, mikor megformulázta -saját <i>fejedelmének</i> a politikáját. «Az, ahogyan élünk, oly -távol esik attól, ahogyan élnünk kellene, hogy az, aki azt, ami -történik, annak fogja fel, aminek történni kellene, inkább saját -romlását, mint saját fentartását idézi elő, mert annak az embernek, -aki azt vallja, hogy mindenesetre jó akar lenni oly sok más ember -közepette, aki nem jó, előbb-utóbb el kell vesznie. Szükséges -ennélfogva, hogy az a fejedelem, aki fenn akar maradni, arra -használja fel tehetségét, hogy ne legyen jó, hogy tehetségét úgy -használja fel, ahogy azt a szükségszerűség megkivánja. Ha mindent -fontolóra veszünk, az, ami erénynek látszik, ha gyakorolja, -tönkreteszi őt; ellenben az, ami bűnnek látszik, nem egyéb, mint -saját biztosságának és szerencséjének az oka.»<a name="FNanchor_82" -id="FNanchor_82"></a><a href="#Footnote_82" class= -"fnanchor">82)</a> Az a társadalom, amely első sorban saját magát -akarja fentartani, nem ismer el voltaképpen semmiféle kötelességet -az egyénnel szemben. Pedagógiákat gyárt magának, amelyeknek az a -rendeltetésük, hogy a kellő mértékben illúziót ébresszenek az -egyénben.</p> -<p>A társadalmi dogmatizmus spontán formája nem egyéb, mint a -közvéleménynek, ennek az egyre hatalmasabb kultuszú istenségnek, a -tekintélyi és szakértői bölcsesége. – Az újítások ellenzése és a -konzervativizmus, a személyiségek gyülölete és az intézmények vak -tisztelete: ime ezek a közvélemény lényeges alkotó elemei.</p> -<p>Néhány szóval megemlékezünk most még arról a törvényről is, -amelyet a társadalmi <i>optimizmus</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> -törvényének neveztünk. Ez a törvény nem egyéb, mint a társadalmi -dogmatizmus egy formája. A társadalmi csoportnak az az érdeke, hogy -megakadályozza a társadalmi pesszimizmus minden tanának a -terjesztését, mert ez arra alkalmas, hogy előmozdítsa az -elégületlenség általánosítását vagy a társadalmi elv iránt való -bizalmatlanságot.</p> -<p>A társadalmi csoport Leibniz szerint azt akarja: «hogy senkise -tartozzék bele egykönnyen az elégületlenek tömegébe, abban a -respublicában, ahol él.» Azt akarja, hogy mindenki azt higyje, hogy -minden a legjobban van úgy, ahogy van, a legjobb társadalomban. Az -egyént meg kell győzni arról, hogy a társadalom oly boldogság -igéretét nyujtja neki, amelyet csak az ügyetlenek és a gyöngék -szalasztanak el. Minthogy az egyén természetesen nem sorozza magát -e két kategória egyikébe sem, hajlani fog a cselekvésre azzal a -naiv és hasznos bizakodással, amelyet szívesen lát a társadalom az -egyén lelkében. Az eszménykép az volna, hogy az egyént annyira -áthassa a társadalmi mechanizmus tökéletességébe vetett hit, hogy -még az esetben is, ha vereséget szenved, vereségét ne tulajdonítsa -másnak, mint saját magának és ne tulajdonítsa soha a -társadalomnak.</p> -<p>A társadalmi optimizmus e törvényével van kapcsolatban az a -tény, hogy a <i>filiszter</i>, vagyis a tökéletes egyformaság híve, -az, akit teljesen áthatnak az orthodox társadalmi doktrinák, -egyhangúlag hitetlenkedik a pesszimista írókban. A filiszter -személyes sértésnek fogja fel az emberiség és a társadalom -pesszimista felfogását. Az <span class="pagenum"><a name="Page_118" -id="Page_118">-118-</a></span> ő szemében a társadalmi pesszimisták -formátlan vagy megsavanyodott és mindenesetre goromba -lelkek.<a name="FNanchor_83" id="FNanchor_83"></a><a href= -"#Footnote_83" class="fnanchor">83)</a></p> -<h3>IX. FEJEZET.<br /> -A társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság törvénye. – A -társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés.</h3> -<p>A társadalmi formaságok törvénye belekapcsolódik abba, amit a -társadalmi dogmatizmusról mondtunk. – Mint minden dogma, a -társadalmi dogmák is bizonyos konvenczionális és czeremóniás -szertartásokban testesülnek meg, amelyek azt alkotják, amit -Tolsztoj a világ vallásának mondana. Minden társadalom, főkép ha -arisztokratikus, vagy annak hiszi magát, elfogad egy tömeg -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> szokást, formaságot, világi -szertartást, amely ránézve fontos eszköze az összfentartásnak. Ha -valaki mulatságból megtartaná afféle könyv filozófiáját, aminő -Staffe báróné könyve <i>(Règles du savoir-vivre)</i>, akkor -valószínűleg rájönne, hogy e szabályok szelleme nem egyéb, mint -féltékeny osztály-konzervativizmus.</p> -<p>A nőknek e téren fontos szerepük van. A nő konzervativ és -féltékeny őrzője az etikettnek. Ő az, aki az úgynevezett «világot» -kormányozza. A «hölgy» hatalma a polgári világban egyszerre rejtett -és mindenható. «Megállapítom, – írja egy korunkbeli publiczista, – -a nők rengeteg többségénél a hierarchia osztályozásainak és -etikettjének makacs babonaságát. Akármilyen rangú legyen, -akármilyen legyen a toilette-je, kapard meg a nőt és kibújik belőle -a «<i>delnő</i>», Schopenhauer rettentő delnője, azzal a makacs és -beteges elfogultságával, hogy egyenlőnek mutassa magát egy másik -nővel, aki magasabbrendűnek hiszi magát, és dühösen tiltakozik az -ellen, hogy egy kalap alá vonják egy harmadik nővel… aki egyenlőnek -akar látszani vele. Milyen mániákusan választja ki és szabályozza -toilette-jének, háztartásának és budgetjének minden részletét, hogy -társadalmi magasabbrendűségét bizonyítsa vagy színlelje.»</p> -<p>«Ha jobban belemélyedek ebbe a kérdésbe, ebben látom a polgári -lélektan tünetét, szimbolumát és foglalatját. A világi hiúság elvei -uralkodnak egyaránt a toilette-en, a czeremóniákon és a -legkomolyabb dolgokon: a házasságon, a kapcsolatokon, a nevelésen, -a pályaválasztáson, az élet és a boldogság programmján. A nők -ugyanazon <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> eszménykép szerint ítélnek meg egy nagy -embert és választanak ki egy kalapot. Ez a szellemi állapot -érthetetlenné és gyülöletessé tesz a szemükben minden olyan -átalakulást, amely a dolgok rendjét felbontaná és újra osztályozná, -amely felborítaná a konvenczionális hierarchiát, a nők vallását és -életét.»<a name="FNanchor_84" id="FNanchor_84"></a><a href= -"#Footnote_84" class="fnanchor">84)</a></p> -<p>A <i>társadalmi formaságok</i> törvényéhez kapcsolódik mindjárt -az a törvény, amelyet a <i>csoporthazugság</i> törvényének -neveztünk.</p> -<p>Minden csoport tudatosan óvja azokat az illúziókat és -konvencziókat, amelyek hasznára válnak saját társadalmi -presztizsének a fentartására. Max Nordau csodálatosan elemezte -azokat a konvenczionális hazugságokat, amelyekkel a társadalom -elámítani igyekszik az egyént.</p> -<p>Ezek a kollektiv hazugságok sokkal nagyobb számúak és sokkal -hatalmasabbak, érvényesülésük a történelem folyamán sokkal -szakadatlanabb és fontosabb, semhogy egyszerű tényt lássunk csak -bennök, nem pedig igazi törvényt: <i>a társadalmi őszintétlenség -törvényét</i>. Mint a küzdelem, amelynek egyik oldala csak, a -hazugság is integráns része a társadalmi szervezkedésnek.</p> -<p>Sighele azt állítja, hogy a hazugság társadalmi funkcziójának -fontossága oly mértékben növekszik, a mily mértékben a -czivilizáczió fejlődik. Ő szerinte két tipusa van a -czivilizácziónak: az erőszakon épült czivilizáczió és a doluszon -épült czivilizáczió. A második mai polgári társadalmunkban éli -virágkorát. Bevezetésében <span class="pagenum"><a name="Page_121" -id="Page_121">-121-</a></span> A. Menger könyvéhez (<i>Droit au -Produit intégral du Travail:</i> Jog a munka teljes eredményéhez), -Ch. Andler kifejt egynéhányat ezek közül a hazugságok közül: «Az -érvényben lévő törvénykönyvek, – mondja Ch. Andler, – elnyomják a -szegényt; kihagyták elfogultságaikból a nincsetlen osztályokat. Bár -az elnyomatást szentesítik, ennek eszközeit egyébként a -méltányosság aforizmáinak képmutatása alá rejtik. Kijelentik, hogy -<i>minden ember egyenlő a törvény előtt</i>, csakhogy ugyanazok a -jogok nem lehetnek egyformán hatékonyak azoknál, akiknek van -valamijök és azoknál, akiknek nincs semmijük. Azt mondják, hogy -<i>senkit sem véd meg a törvény nem-ismerése</i>, mintha a -gyakorlatban azok, akik nem tanulmányozzák hivatásszerűen a -törvényes eljárást, ismerhetnék annak minden csinját-binját. Ennek -az a következménye, hogy a gazdagok könnyen eligazodnak a törvények -szövevényében, mert jogcsavaró törvénytudókat fogadnak maguk mellé, -akiket megfizetnek. De a szegény eltéved a sűrűségben, ahol -kifosztják, ahol megfojtják, és ahol a legkisebb vigyázatlanságot -úgy büntetik, mint a bűntényt. Az állam ekként -igazságszolgáltatásának bonyolult készülékét, a mely részben -brutális fájdalmakkal van felfegyverezve, csupán a gazdagok -rendelkezésére bocsátja.»</p> -<p>Minden filozófiai és erkölcsi dogmatizmusban, minden társadalmi -gyámkodásban és fegyelemben rengeteg része van a konvencziónak és a -hazugságnak.</p> -<p>Valami képmutató megvetését látjuk mindannak, – írja Nietzsche, -– amit az emberek valójában <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> a legfontosabbnak -tekintenek: <i>minden, őket legközelebbről érintő dolognak</i>. -Például ezt mondják: «Azért eszünk csak, hogy éljünk», – oly -borzalmas hazugság ez, mint az a másik, amely gyermekek nemzését -emlegeti minden gyönyör igazi czéljakép.</p> -<p>– Viszont, a «fontos dolgok» nagy megbecsülése úgyszólván -sohasem egészen őszinte: a papok és a metafizikusok ugyan -hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről -képmutatóan túlzó <i>nyelvezettel</i> beszéljünk, de nem sikerült -nekik megváltoztatniok az érzést, amely e fontos dolgoknak nem -tulajdonít akkora fontosságot, mint azoknak a lenézett dolgoknak, -amelyek bennünket legközelebbről érintenek. – Borzasztó -következménye ennek a kettős képmutatásnak az is, hogy a bennünket -legközelebbről érintő dolgokról, például az evésről, alvásról, az -öltözködésről, a társadalmi kapcsolatokról, nem elmélkedünk, nem -reformáljuk őket folytonosan, elfogultságoktól menten és -<i>általánosan</i>, hanem minthogy ezt az ügyet kicsinyelni -szoktuk, értelmi és művészi figyelmünket nem pazaroljuk rá; -annyira, hogy míg egyfelől a megszokás és a léhaság könnyű diadalt -arat a megfontolatlan elemen, például a tapasztalatlan ifjúságon, -addig másfelől az a körülmény, hogy szakadatlanul megszegjük a test -és a szellem legegyszerübb törvényeit is, valamennyiünket, -fiatalokat és öregeket egyaránt, szégyenletes függésbe és -szolgaságba sodor, abba a függésbe, amely voltaképpen fölösleges, -függésbe az orvosoktól, professzoroktól és lelkiatyáktól, akiknek -nyomása mindig <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> érvényesült és érvényesül még most is, -az egész társadalomra.<a name="FNanchor_85" id= -"FNanchor_85"></a><a href="#Footnote_85" class= -"fnanchor">85)</a></p> -<p>Máshelyütt szokott csúfondároskodásával ostorozza Nietzsche -azoknak a moralistáknak a képmutatását, akik «úgy tesznek, mintha -nézeteikhez hideg, tiszta, mennyei ártatlanságú dialektika -önkénytelen eredményeként jutottak volna el, holott voltaképpen -előre felállított tételt védelmeznek, fáradságosan összekeresgélt -motivumokra támaszkodva… Az öreg Kantnak épp oly rideg, mint -szemérmetes tartüfködése, amelylyel rácsábítja az olvasót a -dialektika félreeső útjaira, amelyek az ő «kategorikus -imperativus»-ához visznek, vagy inkább ragadnak, ez a látvány -nevetésre készt bennünket, finom érzésüeket, akiknek vajmi csekély -mulatságunk telik abban, hogy öreg moralisták és erkölcsprédikálók -ravasz kajánkodásait fölfedjük.»<a name="FNanchor_86" id= -"FNanchor_86"></a><a href="#Footnote_86" class= -"fnanchor">86)</a></p> -<p>A társadalom annyira ragaszkodik azokhoz a nézetekhez, és -konvencziókhoz, amelyeket hasznosoknak ítél a saját fenmaradása -érdekében, hogy talán legjobban gyűlöli és legveszedelmesebbnek -tartja az emberi tipusok közül a dilettánst és az őszintét; mert az -egyik megveti, a másik visszautasítja azt, hogy részesévé legyen az -általános hazugságnak.</p> -<p>Befejeztük immár a fentartás főtörvényeinek felsorolását, -amelyeket véleményünk szerint ki kellett emelnünk a társadalmak -életében. E törvények hatása minden szervezett társadalmat akkora -tétlenségi erővel ruház fel, amelynek következtében <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> a -társadalom saját tömegénél fogva megmarad, s amelyet rákényszerít -azokra is, akiknek esetleg kedvük volna fenmaradása ellen törni. -«Ezeket a nagy testeket, – mondja Descartes, – túlságosan nehéz -fölemelni, ha lezuhantak, vagy megállítani, ha kimozdultak a -helyükből, és összeomlásuk csak nagyon heves lehet.»<a name= -"FNanchor_87" id="FNanchor_87"></a><a href="#Footnote_87" class= -"fnanchor">87)</a></p> -<p>Ez a társadalmi tétlenségi erő, úgy, mint a fizikai tétlenségi -erő, tisztára amorális, vagy legalább is nem ismer el más erkölcsi -törvényt, mint a létfentartás törvényét: a törekvést a -fenmaradásra. Az önfentartás e törvényei teljes erejében -nyilvánvalóvá teszik azt az ellentétet, amely a társadalom és az -egyén, mondhatjuk a társadalom és az erkölcs között van. E -törvények szelleme Machiavelli tételében foglalható össze, aki azt -hitte, hogy nagy különbséget kell megállapítania az egyén és az -állam között az erkölcsiség dolgában, amennyiben az egyénnek -mindent fel kell áldoznia az erényért, míg az államnak mindent, még -az erényt is, saját fentartásáért kell feláldoznia. A társadalom -üdve – ez a legfő törvény.</p> -<p>Kérdezhetjük, hogy ha a társadalom érdeke és joga ennyire -ellentétes az egyén jogával, akkor a társadalmak hogyan maradhatnak -fenn? A felelet erre az, hogy ha a társadalmi szervezettség -lenyomni és elnyomni törekszik is a független és energikus -egyéniségeket, többé-kevésbbé közvetetlenül előnyben részesíti a -társadalmi képességeket és a középszerűségeket. Egész tömeg -szűkkeblű, formalisztikus szabályt, szegényes <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> -konvencziót, zsarnoki elfogultságot állapított meg, amely a -középszerűek és az úgynevezett «élelmesek» kezében egytől-egyig -fegyverré válik a felsőbbrendű egyéniségekkel szemben. A szervezett -társadalom mindig a maga pártján fogja találni a középszerűek -tömegét; mert a szabályok, amelyeket alkotott, szándékosan, -jutalomban részesítik a középszerűséget.<a name="FNanchor_88" id= -"FNanchor_88"></a><a href="#Footnote_88" class= -"fnanchor">88)</a></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127"><br /> --127-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NEGYEDIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">A TÁRSADALMAK EVOLUCZIÓJA</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129"><br /> --129-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -Az «evoluczió» szó értelme a szocziológiában. – Az evoluczió és az -okozatosság törvényeinek megkülönböztetése.</h3> -<p>Mindenekelőtt meg kell egyeznünk most az <i>evoluczió</i> szó -értelmében.</p> -<p>Vannak filozófusok, akiknek véleménye szerint az -<i>evoluczió</i> szó szükségképpen magában foglalja valamely -czélnak a gondolatát. Mikor társadalmi evoluczióról beszélnek, -hozzáértik, hogy az emberiség mai állapotánál tökéletesebb állapot -felé halad. Ez a finalista felfogás.</p> -<p>Mások szerint az <i>evoluczió</i> szó rokonértelmű a fejlődéssel -vagy átalakulással, anélkül, hogy valamiféle czél-fogalmat fűznének -hozzá. Ebből a szempontból fogjuk mi is vizsgálni a társadalmi -evoluczió törvényeit.</p> -<p>Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy kiküszöbölünk minden -teleologiát a társadalmi evoluczióból. Az ember mindig -többé-kevésbbé tisztán felfogott czélok felé tör. E czélok -jelentkezése az emberek gondolatvilágában épp oly reális tény, mint -bármi más, és lehetetlenség volna, hogy ezt számításba ne -vegyük.</p> -<p>Ebben a teljességgel relativ értelemben hiszszük, hogy a -teleológiának van szerepe a szocziológiában. <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> Mikor -elvetjük a <i>finalitás</i> gondolatát, ezzel azt akarjuk mondani, -hogy véleményünk szerint lehetetlen <i>abszolut</i> czélt – jólétet -vagy tökéletességet – kitüzni, amely felé az emberiség törekednék, -és ily módon lehetetlen kritériumot megállapítani, amelynek -segítségével az emberiség irányváltozásait és különböző mozdulatait -értékelhetnők, efféle abszolut czélra vonatkoztatva. Az ilyen -kísérlet társadalmi dogmatizmusra vinne, amelyet hamisnak és -veszedelmesnek tartunk elméletben és gyakorlatban egyaránt. És -amikor a haladásról fogunk beszélni, ezt a szót is teljesen relativ -értelemben fogjuk használni.</p> -<p>Mikor a társadalmak fejlődésének tanulmányozásával kezdünk -foglalkozni, először is meg kell különböztetnünk az evoluczió -törvényeit és a <i>kauzáczió</i> (okozatosság) törvényeit. A -törvények e kétfélesége megfelel a történetíró és az analitikus -kettős szempontjának, a dinamikai és a statikai szempontoknak. A -történetírót az a változás lepi meg, amely a társadalmak életében -végbemegy; s a történetíró legsürgősebb feladatának azt tekinti, -hogy e változások evolucziós törvényét fölfedezze. Az analitikust -az érdekli, ami a társadalmi tüneményekben nem változik: a -változatlan elemek és törvények. Ezek a tényezők mindenkor azonos -módon működnek a társadalmak életében, életük történetének bármely -mozzanatát, bármely fázisát vizsgáljuk is. Az evoluczió törvényei -révén oly megismeréshez jutunk el, amely teljességgel leíró. Az -okozatosság törvényeinek magyarázó jellegük van. Mert az evoluczió -folyamán történő változások, bármily <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> különfélék legyenek is, -azoknak a nemváltozó tényezőknek a hatása alatt mennek végbe, -amelyekre az okozatosság törvényei vetnek világosságot. Némely -szocziológus szerint a szocziológiának főképp az evoluczió -törvényeire kell a figyelmét irányítani. Mások szerint, pl. Tarde -szerint, az okozatosság törvényeinek a megismerése a legérdekesebb -feladat. Egy másik különbség: míg az evoluczió törvényei – amelyek -lényegükben szükségszerűek, – a szocziológiába abszolut fatalizmust -visznek bele, addig az okozatosság gondolata, amely nagy teret -enged az egyéni működésnek, legalább relativ esetlegességet visz -bele a tudományba.</p> -<p>Emlékezzünk meg előbb röviden azoknak a szocziológusoknak az -elméleteiről, akik az evoluczió törvényeinek alapjára helyezkedtek. -Ezek a szocziológusok arra törekedtek, hogy a társadalmi -átalakulásokban fölfedezzenek valami olyat, ami periódikus vagy -legalább is szabályos. Ilyesmi volt annak a nagy cziklikus -esztendőnek az antik fogalma, amelynek beteltével, úgy a társadalmi -világban, mint a természet világában, minden ugyanabban a rendben -újra ismétlődik. Vico <i>ricorsi</i>-ja voltaképp nem egyéb, mint a -cziklikus ismétlődések e régi fogalmának fölelevenítése. Számos -modern szocziológusban hasonlóképpen megvan az a törekvés, hogy a -társadalmi tényeket oly fejlődési formulákba szorítsa bele, -amelyeknél fogva azok kénytelenek volnának a maguk nagy tömegében – -jelentéktelen változásokkal – megismétlődni.</p> -<p>Hegel azt hiszi, hogy az egész társadalmi folyamatot -beleszoríthatja az ő háromságsorozatába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> H. -Spencer egyetlen törvény, az integratio és disintegratio törvénye -alá hajtja a társadalmi fejlődést valamennyi formájában: a nyelvi, -vallási, politikai, gazdasági, erkölcsi, eszthétikai fejlődést -egyaránt.</p> -<p>A. Comte számára az emberiség egész története a két közbenső -stádiumon keresztül a pozitivizmus végleges korszaka felé -közeledik.</p> -<p>Durckheim szerint az általános társadalmi fejlődés abban áll, -hogy a társadalmak a mechanikus szolidaritás tipusából átalakulnak -az organikus szolidaritás tipusává.</p> -<p>Sighele szerint az emberi csoportok az elmosódottság, -névtelenség és meghatározatlanság állapotából a világosság, -meghatározottság, szervezettség állapotába fejlődnek. Azt a -törvényt állítja fel, hogy a csoportok tömegből szektává, kaszttá, -osztálylyá, állammá fejlődnek. Miután ezt a törvényt kifejtette, -így végzi: «Az a rövid szemle, amelyet a különböző társadalmi -csoportok pszichológiáján tartottunk, remélem, elegendőképpen -igazolja, hogy a modern állam az a végleges és legtökéletesebb -forma, amelyhez a kezdetleges emberek tömege hosszú időn át eljutni -törekedett. – Az evoluczió törvénye, amely épp úgy uralkodik a -társadalom világában, mint más egyebütt, megmagyarázza ezt az -analógiát a két legszélső tipus között, amelyekben az első -tekintetre látszólag nincsen semmi közös.»<a name="FNanchor_89" id= -"FNanchor_89"></a><a href="#Footnote_89" class="fnanchor">89)</a> -Mind e felfogásoknak az a közös jellemző vonásuk, hogy egyoldalúak. -Minden részlettényt valamely állítólagos törvénynyel magyaráznak, -amely az összesség <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> tüneményeit arra kényszeríti, hogy egy -bizonyos értelemben fejlődjenek. Ily módon a <i>kicsit a nagygyal, -a részletet a nagy egészszel</i> magyarázzák.</p> -<p>Vannak szocziológusok, akik a magyarázatnak ezt a módszerét -nagyon hipothétikusnak és túlságosan kizárólagosnak találják. Ez -utóbbiak többre becsülik az analizist a szinthézisnél; ahelyett, -hogy a nagyról szállnának le a kicsinyhez, arra törekszenek, hogy a -kicsiről emelkedjenek fel a nagyig. «Én az együttesség -hasonlóságait, – írja Tarde, – apró, elemi akcziók felhalmozásával, -a nagyot a kicsivel, az egészet a részlettel magyarázom. A látásnak -ez a módja arra van hivatva, hogy létrehozza a szocziológiában -ugyanazt az átalakulást, amelyet a matematikai tudományokban -létrehozott az integrál- és differencziálszámítás -bevezetése.»<a name="FNanchor_90" id="FNanchor_90"></a><a href= -"#Footnote_90" class="fnanchor">90)</a> Ez a felfogás im hát nem -tagadja azt az egyöntetűséget, amely meglehet az együttességekben, -de azt állítja, hogy ezt az egyöntetűségét, a társadalmi -evolucziónak ezt a végleges túlsúlyát csakis egyéni kezdések és -utánzások sorozatával lehet megmagyarázni. Ez a magyarázat -sokoldalú, sokirányú, egyéni.</p> -<p>«A társadalmi evoluczió teremtő erői nem egyebek, mint azok a -kezdeményezések, amelyek, szakadatlanul halmozódván és kölcsönösen -felhasználván egymást, egységbe és rendszerbe olvadnak össze, s -amelyeknek nagyon is reális dialektikus lánczolódása, nem minden -tekervény nélkül, <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> mintha homályosan visszatükröződnék a -népek evolucziójában… És ha visszamegyünk e nagy tudományos és -ipari áramlatok igazi forrásához, mindegyikben lappangó vagy -ünnepelt lángelmék agyvelejére bukkanunk, amelyek új igazsággal, új -cselekvési móddal gyarapították az emberiség százados hagyományát, -és amelyek, e morzsák segítségével, harmónikusabbakká tették az -emberek kapcsolatait, kifejlesztvén gondolataik közösségét és -erőfeszítésük együttes munkálkodását.»</p> -<p>Mi a magunk részéről elfogadjuk azt az individualista -magyarázatot, amelyet Tarde ad a társadalmi evolucziónak. Mert -hiszünk mindenekfölött az <i>egyénnek</i>, mint tényezőnek az -értékében. Nem bizunk az olyan evoluczióban, amelyet filozófiai -entitássá emeltek, s amely független a tényektől, előbbvaló és -följebbvaló, mint az egyének. – Sok aktuális társadalmi filozófia -és különösen Marxnak a filozófiája, nem kerülte ki ezt a szirtet. -Marx, czúfolván Proudhon franczia idealizmusát és a gondviselés -fogalmához való folyamodását, valahol ezt mondja: «A gondviselés az -a gőzmozdony, amely nagyobbat lendít Proudhon filozófiai batyúján, -mint tiszta és elgőzölgő esze.»<a name="FNanchor_91" id= -"FNanchor_91"></a><a href="#Footnote_91" class="fnanchor">91)</a> -Valóban el kell ismernünk, hogy a hégeli és marxi filozófiában az -<i>evoluczió</i> épp oly kényelmes, de épp oly felszines -szocziológiai magyarázó eszközül szolgál, mint Proudhonnak a -gondviselése. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -A társadalmi evoluczió megértésének két módja.</h3> -<p>Különbséget kell tennünk a társadalmi evoluczió elképzelésének -két lehető módja között.</p> -<p>Vannak tárgyilagos törekvésű szocziológusok, pl. Durckheim, akik -valamely társadalom vagy társadalmi forma evoluczióját teljesen -gépies és külsőleges dialektika szerint igyekeznek vázolni. Mások -ellenben, főként azok, akik, mint Tarde, alárendelik az evoluczió -törvényeit az okozatosság törvényeinek, teleológikus és ideologikus -dialektika alapján fogják fel ezt az evolucziót.</p> -<p>Az első esetben, meghatározott társadalmi tényekből, -szokásokból, meggyőződésekből, stb. indulnak ki, és ezeket -kombinálván, iparkodnak megmagyarázni más társadalmi tények -alakulását és evoluczióját, amelyek az előbbieknek eredői. Jó -példáját találjuk ennek a dialektikának abban a czikkben,<a name= -"FNanchor_92" id="FNanchor_92"></a><a href="#Footnote_92" class= -"fnanchor">92)</a> amelyben Durckheim megpróbálja megmagyarázni, -hogy a kezdetleges emberiség három társadalmi tényéből: a -<i>totemben</i> való hitből, a <i>tabuban</i> való hitből és a -havitisztulás <i>tabu</i> jellegében való hitből, az idők során -kifejlesztett szinthézis alapján hogyan támadt először is a -totem-hivő törzs exogámiája (vagyis más törzsből való házasodása) -és azután mint ennek <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> az exogámiának egyik következménye: a -vérfertőzés tilalmának ma létező erkölcsi parancsa.</p> -<p>Ime, semmi teleológia, semmi ideológia; semmi más, mint egy -társadalmi tény keletkezése más társadalmi tények segítségével. -«Ily módon, – írja Durckheim, – elkerüljük annak a módszernek a -tévedését, amely úgy fogja fel a társadalmi tényeket, mint -meghatározott fogalmak logikus és teleológikus kifejlesztését. -Hiába analizáljuk a rokonsági kapcsolatokat, <i>in abstracto</i>, -nem találunk bennök semmit, ami oly mélységes összeférhetetlenséget -vonna maga után egyrészt köztük, másrészt a nemi kapcsolatok -között. Azok az okok, amelyek ezt az antagonizmust meghatározták, a -rokonsági kapcsolatokon kivül esők. A <i>kollektiv képzeteknek ez a -kialakulása</i>, ami a szocziológiának is tárgya, nem abban áll, -hogy bizonyos alapeszmék fokozatosan megvalósulnak, amelyeket -eleinte tapasztalásból merített képzetek elhomályosítanak és -elfátyoloznak, amelyek azonban lassacskán megszabadulnak ez -utóbbiaktól, hogy mindegyre tökéletesebben kialakuljanak. Ha új -állapotok állnak elő, ez «jórészt azért történik, mert régi -állapotok csoportosultak és kombinálódtak… Az eredő valóban több, -mint ok, és inkább magyarázatra szorul, mintsem magyaráz. A mi -erkölcsi felfogásunk oly erkölcsi szabályokból ered, amelyek -szemünk láttára érvényesülnek.»</p> -<p>Vajjon a társadalmi evoluczió elképzelésének e két módja közül -melyiket kell választanunk? Durckheim tárgyilagos és gépies -dialektikus módszerét, avagy azoknak az ideológikus módszerét, akik -azt hiszik, hogy minden társadalmi <span class="pagenum"><a name= -"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> evoluczió mélyén eszme -van, amely kifejlődik, megtisztul és kiszélesedik; czél van, amely -eleinte homályos és úgyszólván fátyolozottan valósul meg és csak -fokozatosan alakul ki tisztán? A mi véleményünk szerint lehetetlen -száműzni a szocziológiából az <i>eszmét</i>, mint tényezőt, a -<i>czélt</i>, mint tényezőt, a szó teljesen viszonylagos -értelmében.</p> -<p>A legvégső elemzés szerint eszmék és czélok vezetik a társadalmi -fejlődést, eszmék, amelyek eredetükkor homályosak, de idővel egyre -jobban tudatosakká válnak.</p> -<p>Durckheim maga is elismeri ennek az eszmei és czélszerűségi -tényezőnek a lappangó meglétét. Miután kimutatta, hogy a totemes -meggyőződések hatása alatt a törzs tudatának sikerült a -<i>clant</i> a vallási és erkölcsi élet területévé fejleszteni és -az exogámiát elrendelni, amely módot nyujtott az egyéni -érzékiségnek arra, hogy a clanon kívül elégüljön ki, Durckheim -hozzáteszi: «Kétségtelen, hogy a szenvedély és a kötelesség közötti -örök ellentét talált volna módot minden esetre arra, hogy -érvényesüljön, de más formát keresett volna. Nem a nemi élet -keretén belül választotta volna ki, hogy úgy mondjuk, támadó -pontját.» Ez a vallomás más-e, mint valamely czélszerűségi elv -kertelő elismerése? Vajjon nem valamely czélszerűségi gondolat vagy -öntudatlan érzés diktálta-e a clannak az exogámia parancsát, mintha -ebben látta volna egyik nélkülözhetetlen eszközét saját -biztosságának és boldogulásának? Az exogámia létjoga, még Durckheim -hipotézise szerint is, voltaképpen czélszerűségi és vitális parancs -lett volna. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>A teleológiát tehát véleményünk szerint bajos volna teljesen -kiküszöbölni a szocziológiából, föltéve, hogy a szónak nem -<i>erkölcsi</i> értelmet tulajdonítunk, ami szükségképpen mindig -konvenczionális valami, hanem vitális értelmet.</p> -<p>Ehelyütt megjegyezzük egyébként, hogy Durckheimnek állítólag -tárgyilagos dialektikája voltaképp sokkal kevésbbé tárgyilagos, -mint ő maga véli, sőt néha meglehetősen veszedelmes is. Durckheim -czikke, amelyet az imént idéztünk, jórészt Fraser <i>(Totemism)</i> -adatain épült, aki akkor elfogadta a totemes clan exogámiáját.</p> -<p>Ma, Fraser, a <i>Fortneightly Review</i> (1899) egy czikkében: -<i>The Origin of Totemism</i> (A totemizmus eredete) és -<i>Observations on central-australian Totemism</i> (A -középausztráliai totemizmusról) czímű munkájában rátér újra régi -elméletére és teljesen felforgatja, legalább is amennyiben a -totemes clan exogámiájára vonatkozott. Szerinte ma az az igazság, -hogy: «A totemes csoport, hagyományainak megfelelően, valószínűleg -<i>endogám;</i> sőt néha kötelező is ugyanazon csoport tagjai -között a nemi kapcsolat.»<a name="FNanchor_93" id= -"FNanchor_93"></a><a href="#Footnote_93" class="fnanchor">93)</a> A -totemes clannak ez az újabb magyarázata, ha pontos, nyilván -teljesen lerontja Durckheim elméletét, amelynek az az -alapgondolata, hogy: «az exogámia kötelező a totemes clanra -nézve.»</p> -<p>A két dialektika, az úgynevezett tárgyilagos és az ideológus és -teleológikus dialektika közül mi már csak inkább a másodikat -fogadjuk el biztosabb módszernek a társadalmi evoluczió -rekonstrukcziójának munkájában. <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -Az utánzás és a vele kapcsolatos törvények.</h3> -<p>Mikor a társadalmak életéről beszélünk, egyszerre számba kell -vennünk úgy az okozatosság, mint az evoluczió törvényeit. Az -utóbbiak alá vannak rendelve az előbbieknek. Vizsgáljuk meg tehát -az okozatosság főtörvényeit, az evoluczió törvényeivel együtt, -melyek az előbbieknek következményei.</p> -<p>Tarde az okozatosságnak három főtörvényét állítja fel. Ezek: 1. -az utánzás törvénye; 2. az ellenkezés törvénye; 3. az alkalmazkodás -törvénye. E három törvény szerint hatnak és hatnak vissza egymásra -kölcsönösen az egyéni tudatok a társadalmi életben.</p> -<p>A találékonyság és az utánzás korrelativ kifejezések. A -társadalmi átalakulások oka egyéni kezdeményezésekben rejlik, -amelyek ezernyi meg ezernyi példában utánozódván és ismétlődvén, -megújítják a világ ábrázatát. Alig lehet eléggé értékelni az -utánzásnak ezt a halmozó és sokszorozó hatását. Balicki megjegyzi, -hogy az az izgató hatás, amelyet a nem egyenlő és egymás fölé -rendelt csoportok egymásra tesznek, nem kölcsönös sugallásnak a -hatása, hanem egyoldalú sugallásé, egyfelől presztizs és tekintély, -másfelől jelentéktelenség és alázatosság állván egymással szemben. -Tarde szerint az utánzás törvénye felülről lefelé hat; de -kivételesen alulról fölfelé is hathat. Egyébként az utánzások -kereszteződnek; <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> ugyanaz az ember lehet bizonyos -szempontokból feltaláló, más szempontokból pedig utánzó.</p> -<p>Nietzsche felfogásában az egyéni kezdeményezésekről nem egy -analógia van Tarde felfogásával. De Nietzsche Tardenál mélyebben, -véglegesebben megkülönbözteti a kezdeményezőket és az utánzókat, a -találékony szellemeket és a nyájösztönű természeteket. Egybevág ez -voltaképpen az urak és rabszolgák nietzschei megkülönböztetésével. -Az «úr», a nemes természet, meg tudja ragadni a kezdeményezést -anélkül, hogy egy pillanatig is tartana mások véleményétől, mert – -így mondja Nietzsche – az «uraknak» az a mivoltuk, hogy -<i>értékeket teremtenek;</i> ellenben a nyájösztönös szellemek nem -tesznek szert csak oly értékre, amelyet másoknak köszönhetnek. -Megvárják mások ítéletét, hogy ők maguk is ítéletet formáljanak. Ez -a szolgaságnak talán legnyomorultabb formája. «Csodálatos -atavizmusnak kell tulajdonítanunk azt a tényt, – mondja Nietzsche, -– hogy a közönséges ember, még ma is, <i>várja</i> másoknak róla -való véleményét, hogy aztán ösztönszerűen alá vesse magát e -véleménynek; még pedig nemcsak a «jó» véleménynek, hanem még a -rossz és igaztalan véleménynek is (gondoljunk csak arra a tömeges -értékelésre és önlebecsülésre, amelyben a jámborkodó asszonyok -részesülnek gyóntatójuk részéről, és amelyben általában a hivő -keresztény részesül egyháza részéről.»<a name="FNanchor_94" id= -"FNanchor_94"></a><a href="#Footnote_94" class= -"fnanchor">94)</a></p> -<p>Miután általánosságban jeleztük az utánzás tényét, lássuk most, -melyek a társadalmi evolucziónak <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> vele kapcsolatos -törvényei. Ezek a törvények a következők: 1. a szokásnak divattá -válása; 2. az egyoldalúságnak kölcsönösséggé válása; 3. a -visszatérhetetlenség törvénye a történelemben; 4. a fokozatos -asszimiláczió törvénye.</p> -<p>Az utánzás erejét könnyű megállapítani a kezdetleges -társadalmakban. Vannak szocziológusok,<a name="FNanchor_95" id= -"FNanchor_95"></a><a href="#Footnote_95" class="fnanchor">95)</a> -akik fölvetették azt a kérdést, vajjon az utánzás ereje nem -csökken-e a czivilizáczió növekvésével? Nem kevesebb-e az utánzás a -modern társadalmakban, mint a kezdetleges társadalmakban? A felelet -nem nehéz. Az igazság az, hogy az utánzás nem kevesebb, hanem -másforma. Kevésbbé utánozzuk elődeinket, de jobban utánozzuk -kortársainkat, különösen az idegeneket. Kevesebb embert utánozunk -mindenben, de többet utánozunk valamiben… Szóval, a <i>divat</i> -uralma foglalta el a <i>szokás</i> uralmának a helyét. A divat és a -szokás harcza rejlik tán a mélyén minden harcznak a konzervativ és -a liberális pártok között. Tarde, aki a szokás divattá válásának -ezt a törvényét felállítja, megjegyzi azt is, hogy igaz, hogy a -divat maga is szokássá igyekszik jegeczesedni, s így talán ama -<i>ricorsi</i> egyikével állunk szemben, amelyekről Vico beszél. -Azt hiszi Tarde, hogy bizonyos fajta ritmus naturalizálni törekszik -az importált czikkeket, az idegenből eredő szokást felruházni -igyekszik az autochton gyakorlás erejével, s ekként a -kozmopolitizmusból igyekszik bennünket átvezetni a -tradiczionalizmusba. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> Ezzel szemben Durckheim azt állítja, -hogy az a társadalom, amely egyszer kiszabadult már a tradiczió -tekintélyének jármából, soha többé nyakába nem veszi ezt a -jármot.</p> -<p>A mi véleményünk szerint Tarde ellen fel lehetne hozni azt az -ellenvetést, hogy van sok olyan divat, amely eltünik, alighogy -megszületett, és nem ér rá szokássá kristályosodni.</p> -<p>Az evolucziónak az utánzással kapcsolatos egy másik törvénye -<i>az egyoldalúságnak kölcsönösséggé való válása</i>. Az utánzásnak -az a hatása, hogy végül kölcsönös kapcsolatokká alakítja át az -egyoldalú kapcsolatokat.</p> -<p>A háború például eredetileg nem volt egyéb, mint embervadászat, -valakinek, aki nem tud védekezni, egy békés törzsnek valamely -rablóhorda által való elpusztítása vagy elűzése. Az udvariasság -kötelességei nem voltak kölcsönösek az emberek között; kölcsönösség -nélkül övezték hódolattal és tisztelettel a főnököket, földesurakat -vagy királyokat. Nem volt felvilágosítás, sem kölcsönös megvitatás, -hanem a főnök és papok egyedül gyakorolták a parancsolás és a -dogmatizmus monopóliumát.</p> -<p>«Hogyan engedett helyet, – kérdezi Tarde, – az embervadászat az -emberi háborúnak, a hiszékenység a szabad vizsgálódásnak és a -dogmatizmus a kölcsönös felvilágosításnak? az engedelmesség a -szabad beleegyezésnek és az abszolutizmus az önkormányzatnak? a -privilégium a törvény előtti egyenlőségnek, a donáczió vagy a lopás -a cserének? a szolgaság az igazi kooperácziónak? és végül a -kezdetleges házasság, amely a nő eltulajdonítása volt, minden -kölcsönösség <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> nélkül, a mai házasságnak, amely a -férfinak a nő által és a nőnek a férfi által való eltulajdonítása? -Válaszom ez: az utánzásnak minden formájában való lassú és -elkerülhetetlen hatása következtében.»<a name="FNanchor_96" id= -"FNanchor_96"></a><a href="#Footnote_96" class= -"fnanchor">96)</a></p> -<p>A felsőbbnek tömeges utánzása az alsóbb által általánosította az -előbbinek privilégiumait. Az a szükséglet, hogy utánozzuk a -felsőket, hogy épp úgy higyjenek bennünk, épp úgy -engedelmeskedjenek, épp úgy szolgáljanak nekünk, mint neki: -mérhetetlen erő volt, amely lassan létrehozta azokat az -átalakulásokat, amelyeket látunk. A népfelség, amint ma érvényesül, -nem egyéb, mint ezernyi példányban való megsokszorozódása a -monarchikus felségnek, és ez utóbbi példája nélkül, amely különösen -XIV. Lajosban testesült meg, ki tudja, vajjon egyáltalán -kigondolható lett-e volna?</p> -<p>Egy harmadik törvény, amelyet az utánzás korolláriumának kell -tekintenünk, a visszatérhetetlenség törvénye a történelemben.</p> -<p>Tarde szerint az, ami a társadalmak történetében lényeges, -<i>visszatérhetetlen</i>, vagyis nem ismétlődhetik megfordított -sorrendben. – Valamely létező társadalmi evoluczió -visszatérhetetlen, mert az oly tények, aminő például a -monopóliumról a kereskedelmi szabadságra, a szolgaságról a -szolgálatok kölcsönösségére való áttérés az utánzás törvényeinek -korolláriumai. Vagyis, ezek a törvények megszünhetnek részben vagy -teljesen működni és ez esetben valamely társadalom részben -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> vagy teljesen kimulik, de a törvények -nem fordulhatnak fel. Tegyük hozzá ehhez, hogy az utánzás áramlásai -kereszteződnek és egymásba olvadnak, hogy úgy mondjuk, maguk -között. És ez az összebogozódás soha többé nem oldható fel. Ha azt -akarjuk feltételezni, hogy feloldódtak, akkor a czivilizáczió -teljes felfordulását, teljes kataklizmáját kellene elfogadnunk.</p> -<p>Foglalkozzunk most röviden az evolucziónak egy másik -törvényével, amely szintén az utánzás törvényének korolláriuma. Ez -a fokozatos asszimiláczió törvénye a társadalmakban.</p> -<p>Tarde szerint, az utánzások felhalmozódása következtében a -társadalmi élet jelenségei egyöntetüségre törekszenek. Példa erre a -férfi és női ruházat, amely miután hajdan nagyon differencziálódott -volt úgy szabásban, mint szövetben a népesség különböző osztályai -és az ország különböző tartományai szerint, egyre jobban törekszik -immár az egyöntetüségre.</p> -<p>Tarde szerint ez a törvény érvényes a társadalmi tevékenység -minden ágában, sőt átalakítani igyekszik még a versenyt és a -küzdelmet is, ezek különböző formáiban. «Az utánzás következtében, -amelynek kisugárzása szakadatlanul és titkon működik, hogy úgy -mondjuk, a társadalmi mező kiszélesítésére, a társadalmi jelenségek -kiszélesednek és részt vesz ebben a mozgásban a háború is. Végtelen -sok, igen apró, de igen elkeseredett háború után kis törzsek -között, sokkal kisebb számú, valamivel nagyobb háborúk következnek, -de más kevésbbé gyülölködők, kis városok, majd pedig nagy városok -között, még később növekvő népek között és végül elérkezünk oly -korszakhoz, amelyben <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> nagyszabásuak, de igen ritkák az -összeütközések, minden kegyetlenség nélkül, a nemzeti kolosszusok -között, amelyek már nagyságuknál fogva is békeszeretők.»<a name= -"FNanchor_97" id="FNanchor_97"></a><a href="#Footnote_97" class= -"fnanchor">97)</a></p> -<p>«A verseny, ez a gazdasági és többé már nem politikai jellegü -társadalmi ellenkezés, ugyanezt a törvényt követi. Mint a háború, a -verseny is kicsiből nő nagygyá, igen számos kicsiből igen kevés -számú nagygyá…»</p> -<p>A társadalmi harcz harmadik nagy formája, a <i>vitatkozás</i>, -szintén ugyane törvény szerint fejlődik… Apró kotériák, apró -törzsek, apró egyházak, apró fórumok, apró iskolák szóharczai -helyét nagy polémiák után egypár nagy pártnak, egypár nagy -parlamenti csoportnak, egypár nagy filozófiai vagy művészeti -iskolának az ellentétessége foglalja el, amelyek felséges csatákat -vívnak egymással.<a name="FNanchor_98" id= -"FNanchor_98"></a><a href="#Footnote_98" class= -"fnanchor">98)</a></p> -<p>Ezért van az, hogy bizonyos társadalmi dolgok: dogma, szólásmód, -tudományos elv, erkölcsi rovás, ipari eljárás, stb. utánzó ismétlés -folytán geometriai arányban igyekeznek terjeszkedni, a társadalmi -hatások és kölcsönhatások tere mindjobban bővül, az ellenkezések -kiszélesedve elgyengülnek és úgy látszik, az emberiség egyszerre -megbékülés és általános egyöntetűség felé halad.</p> -<p>Ezzel végeztünk a fejlődés különböző törvényeivel, melyek -mindmegannyi korollariumként kapcsolódnak az utánzás -alaptörvényéhez. Az utánzással kapcsolatban érdekes tanulmányt -lehetne <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> még folytatni. Meg kellene vizsgálni, -hogy melyek kedvező vagy kedvezőtlen feltételei az utánzó -sugallásnak, melyet egyik lélek a másikra gyakorol. Tarde -utánzás-elméletét érdekes és pontos vizsgálattal egészítette ki, -melyet az utánzás problémája e szubjektiv szempontjának -szentel.<a name="FNanchor_99" id="FNanchor_99"></a><a href= -"#Footnote_99" class="fnanchor">99)</a></p> -<p>Tarde megvizsgálja a lelki kölcsönhatás különféle: fizikai, -élettani, vagy pszichológiai feltételeit, vagyis egyik lélek -hatását egy másik lélekre. Hogy melyek a távolság, a kor, a nem, a -termet, a fizikai energia, az egészség, a faj ama feltételei, -melyek az utánzás társadalmi jelenségében hatással vannak egyesek -szuggesztivitására és mások szuggesztibilitására? Nem követhetjük -Tarde-ot érdekes fejtegetéseiben, melyeket e kérdéseknek szentel. -Csak azokra az individualista következtetésekre mutatunk rá, -amelyek a következő idézetből bontakoznak ki: «Magasabb -szuggesztivitás kiváltsága nem kapcsolódik állandó módon egyetlen -fajba; koronként vándorol és ama történeti körülményektől függ, -melyekben ez vagy az a faj részesedett. Ebből következik az is, -hogy adott pillanatban az a tény, hogy magasabb tekintélyü fajhoz -tartozik, szuggesztivabbá, befolyásolhatóbbá, az eszmék és -cselekedetek terjesztésére alkalmasabbá teszi az embert. De ez a -magasabb szuggesztivitás, mely a fajtól függ, mindinkább alá van -rendelve annak, mely egyéni felsőbbségből ered. Tegyük hozzá: ha -nincs faj, mely arra született, hogy folyvást feltaláljon, hogy -parancsoljon és tanítson minden tekintetben <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> és -örökké, épp így állandó és föltétlen egyéni fensőbbség sincs. Aki -köztünk a legtudósabb, az is tanulhat valamit a legtudatlanabbtól, -példát vehet a legjobb is valamiben a legrosszabbtól. Azt is -látjuk, hogy fejlődő társadalomban a parancsolás épp úgy, mint az -engedelmesség széttagolódik és így mindinkább kölcsönös lett. Az -általánosított munka és csere folytán mindegyikünk szolgálója -azoknak, akikért dolgozik és ura azoknak, akik érte -dolgoznak.<a name="FNanchor_100" id="FNanchor_100"></a><a href= -"#Footnote_100" class="fnanchor">100)</a></p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -A társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei.</h3> -<p>A találékonyság és az utánzás nem egyedüli teremtő erői a -társadalmi fejlődésnek. Az utánzás áramlásai ellenkeznek egymással; -az egyének agyában közvetítik és meghatározzák az alkalmazkodást, -mely önmaga új utánzó áramlásoknak lesz kiinduló pontja.</p> -<p>Az ellenkezés vagy küzdelem nem kevésbbé szükséges törvény, mint -az utánzás. Tanulmányozni fogjuk természetét és hatásait.</p> -<p>A társadalmi ellenkezés Tarde szerint három fajta: <i>sorozatos, -fokozatos</i> és <i>iránybeli</i> vagy jelképes ellenkezés.</p> -<p>A sorozatos ellenkezés minőségbeli jelenség, mely egymást követő -ellentétes változatokat mutat. – A sorozatos ellenkezés egyik -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> példája azokban az evolucziókban és -kontraevolucziókban állana, azokban a <i>ricorsi</i>-ban, melyeket -bizonyos társadalomtudósok a társadalmi jelenségek menetében -elképzeltek. A fokozatos ellenkezés mennyiségbeli természetü -ellenkezés. Szaporodásnak vagy csökkenésnek, növekedésnek vagy -apadásnak, emelkedésnek vagy esésnek nevezhetnők. Például: a -bünözés, az öngyilkosság, születés, házasságkötés bizonyos -fajtájának emelkedése vagy esése, stb. Végül az az ellenkezés, -melyet Tarde iránybeli vagy diametriális ellenkezésnek nevez, -összeütközés két ellentétes erő között, melyek egyidejüleg életért -és befolyásért küzdenek.</p> -<p>Maguk az iránybeli ellenkezések kétfélék lehetnek: külsők vagy -belsők. Külső ellenkezéseknek nevezhetjük ama törekvések -ellenkezését, melyek több ember, vagy több embercsoport között -vannak. Bensőknek azokat az ellenkezéseket nevezzük, melyek -ugyanegy ember különféle törekvései között támadnak.</p> -<p>A külső ellenkezések egyáltalában nem azonosok a benső -ellenkezésekkel. Egy szóval e kétfajta küzdelem összeférhetetlen. -Valójában, mondja Tarde, «csak amikor vége a benső küzdelemnek, -amikor az egyén két ellentmondó befolyás között ránczigálódva már -választott, bizonyos véleményt vagy bizonyos elhatározásért inkább -elfogadott, mint egy másikat, amikor tehát így békét teremtett -önmagában, akkor lesz a harcz lehetséges közte és azok között az -egyének között, akik vele ellentétesen választottak.<a name= -"FNanchor_101" id="FNanchor_101"></a><a href="#Footnote_101" class= -"fnanchor">101)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Tarde szerint az ellenkezés e három alakjának, a sorozatos, -fokozatos és iránybeli ellenkezésnek, csak esetleges, nem állandó -és nem szükségszerü a karaktere. Rosszul tennők, ha azt tennők, -hogy az emberi czivilizáczióban a sorozatos ellenkezések örökké -ujjászületnek (Vico <i>ricorsi</i>-ja), vagy hogy a szaporodásnak -és csökkenésnek, a növekedésnek és apadásnak szükségszerüek a -váltakozásai. A szükségszerü regresszió nem több, mint amennyi a -szükségszerü visszatérhetőség.</p> -<p>Végül, Tarde szerint, hasonlókép rosszul tennők, ha azt hinnők, -hogy a társadalmak fejlődésében az iránybeli ellenkezések -szükségesek és örökkévalók. Tarde szerint az ellenkezés nem más, -mint egy átmeneti időszak, az utánzás és alkalmazkodás között. Csak -negativ szerepet játszik. Találékonyság és a találékonyságból eredő -utánzó terjeszkedés nélkül, melyek nem önzések keveredéséből, hanem -amaz ösztönös rokonszenvből származnak, mely társas lényekké teszi -az embereket, a verseny tehetetlen és káros. A küzdelem szintén -ideiglenes jellegü. A harczok szétterjengenek és gyöngülnek. Eljön -az ideje, amikor eltünnek. A haladás abban áll, hogy az egymással -ellentétes érdekek bonyolódott vetélkedését összhangzó jogok -szabatos elhatárolását váltja fel.</p> -<p>Azt hiszszük, hogy Tardenak a két első pontra vonatkozóan igaza -van. De nem hiszszük, hogy a czivilizáczióban megvolna akár a -történelmi <i>ricorsi</i>, akár a növekedés és csökkenés -váltakozásainak szükségszerüsége. Azt hiszszük, nincs rá ok, hogy -az emberiség ismeret- és vagyonmennyisége folyvást határtalanul ne -gyarapodnék.</p> -<p>Hanem Tardetól eltérő véleményen vagyunk az <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> -<i>iránybeli</i> ellenkezések esetleges vagy szükséges karakterének -kérdését illetőleg. Mi hiszünk ez utóbbi módon értelmezett küzdelem -szükségességében és örökkévalóságában. A küzdelem addig nem fog -eltünni, mig el nem tüntetik az egyének különféleségét, ami igazán -állandó és lerombolhatatlan. Ezer különféleség folytán az egyének, -bármi történjék is, továbbra is szembeszállanak egymással, -mintmegannyi felfegyverzett egoizmus, megannyi megkülönböztetett és -megmásíthatatlan hatalmi akarás, megmásíthatatlan érdeke, szüksége -és vágya, valamint amaz eredeti és személyes módja szerint, -melylyel felfogja és visszatükrözi a világot. Ugy látszik, ezt maga -Tarde is elismeri. «A társadalmi haladás, – mondja, – nem az -ellenségeskedésből ered, ha bizonyos formáját felölti is, hanem a -nagyravágyásból és a találékonyságot és az utánzást szülő -hajlamból.» De mi ez a nagyravágyás, amiről Tarde beszél, ha csak -nem a hatalomravágyásnak és a harcznak egy alakja? És melyik -nagyravágyás nem tételez fel ledöntendő akadályt, leverni való -ellenséget? Szerintünk Simmelnek van igaza Tarde-del szemben, -amikor megengedi, hogy a küzdelmi elem lényeges és megdönthetetlen -jelleg a társadalmak életében.<a name="FNanchor_102" id= -"FNanchor_102"></a><a href="#Footnote_102" class= -"fnanchor">102)</a> Nietzschenek igaza volt, amikor azt mondta, -hogy «a gyülölet, irigység, kapzsiság, uralomvágy hajlamait úgy -kell tekintenünk, mint az élet lényeges törekvéseit, mint valamit, -aminek az általános életgazdaságban mélyen és lényegesen bent kell -gyökereznie.»<a name="FNanchor_103" id="FNanchor_103"></a><a href= -"#Footnote_103" class="fnanchor">103)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>A fejlődés semmiképpen sem mutatja, hogy az önzés és -antagonizmus csökkent volna az emberi kapcsolatokban. Ellenkezőleg, -úgy látszik, korunk jellemző vonása a kollektiv önzéseknek, fajok, -osztályok, pártok, testületek, stb. önzésének túlzó telítettsége. -Fontoljuk csak meg azt a példát, melylyel az angol egoizmus -szolgált a délafrikai háborúban.</p> -<p>Azt hisszük, hogy a csoportok önzése soha sem volt jobban -felfegyverkezve, mint manapság. Ha megengedjük, hogy az egyéni -tudat megfinomult a fejlődés folyamán és megközelíthetőbbé vált -amaz érzések számára, melyek finomabbak és emberiebbek, mint a -kezdetleges emberiség érzései, a társadalmi tudat épp oly önző, épp -oly nagyravágyó és kapzsi, alkalomadtán épp oly zsarnoki és -elnyomó, mint még soha.</p> -<p>A szolidaritás békéltető képességeiről beszélnek. De nem kell -szem elől téveszteni, hogy növekvő szolidaritásnak ellenségeskedés, -csoportonként jobban feltünő vetélkedés, valamint a csoporttal -szemben való nagyobb önzés felel meg. Nem kell, mint ahogyan már -megjegyeztük, a <i>szolidaritás</i> szónak, amely közhelylyé vált, -illuziót kelteni. Vilfredo Pareto, egy mai gazdaságtudós, érdekes -megfigyeléseket tett ez irányban. «A kifejezések – mondja – a velük -való használat folytán végül kezdik elveszteni minden -jelentőségüket. Ilyen kifejezés például a «szolidaritás», mely -jelenleg divatban van. A XVIII. század végén «érzékeny»-nek kellett -lenni, 1488-ban a «testvériség» volt nagy becsben; azóta sokat -csökkent hitele; most «szolidáris»-nak kell lenni. Ezt a -kifejezést, a vele való visszaélés folytán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -mindenre kezdik alkalmazni… Például a protekczionisták is a -szolidaritásra hivatkoznak. Azt erősítgetik, hogy a protektori -jogok szolidárissá teszik a munkaadót és a munkást. Szegény -ártatlan lelkek, csak a szolidaritás szeretete hajtja őket, hogy -jogot kérjenek arra, hogy polgártársaik által fizettessenek bért -maguknak. Hallottam, amint egy igen képzett személyiség nyilvános -szónoklatban bizonyította, hogy a «tudomány nem érdemli meg nevét, -ha nem ébreszt szolidáris érzelmeket». Ezek szerint a geometria nem -tudomány, mert benne nehéz volna a legcsekélyebb hatást is -felfedezni a «szolidaritás»-ra. Különben melyik nyilvános -szónoklatból, a legjelentéktelenebb felköszöntőtől kezdve a -miniszter beszédéig, hiányzik a «szolidaritás» kifejezés? Azok az -emberek, akik alkalmazzák, úgy látszik, elvesztették érzéküket a -nevetségesség iránt és nincs többé Voltaire, vagy Moliére, hogy -eszükbe idézze.»</p> -<p>«Ujra meg kellene írni <i>Tartufe</i>-ot. Bizonyos, hogy -napjainkban Tartufe a szolidaritás nevében akarná elcsábítani -Elmirát és kifosztani az együgyü Orgont… A szolidaritás egyszerüen -új elnevezés, melyet az egyik legegészségtelenebb fajta egoizmusnak -adtak.»<a name="FNanchor_104" id="FNanchor_104"></a><a href= -"#Footnote_104" class="fnanchor">104)</a></p> -<p>Ne féljünk megvallani, hogy az ellenkezés és a küzdelem lényeges -és szükséges kategóriái a szocziális életnek. Emlékezzünk csak, mit -mond Machiavelli a szenátus és a nép közötti küzdelem <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> -hasznáról a római hatalom kialakulását illetőleg.<a name= -"FNanchor_105" id="FNanchor_105"></a><a href="#Footnote_105" class= -"fnanchor">105)</a></p> -<p>Van bizonyos igazság Durckheim paradoxonában, hogy «a bűn -szükséges, hogy az egész társadalmi élet alapfeltételeivel függ -össze és éppen ennél fogva hasznos»,<a name="FNanchor_106" id= -"FNanchor_106"></a><a href="#Footnote_106" class= -"fnanchor">106)</a> és van igazság Poletti axiomájában is, mely -szerint «a két haladás, a kártékony haladás és a munkás haladás, -összetalálkozása nem esetleges és nem sajnálatraméltó, hanem -elkerülhetetlen, és azt mutatja, hogy a bün és a munka, a bün és a -genie ugyanazon forrásokból merítik életerejüket.» Durckheim több -megokolását adja a kriminalitás e hasznos szerepének; ime egy a -több közül: Vegyünk, – mondja – ami lehetetlen, egy társadalmat, -ahol nem követnek el többé sem gyilkosságot, sem lopást, sem -semmiféle merényletet az erkölcsök ellen. Ez az állapot csak akkor -állhat fenn, ha a társadalom cselekedeteit a köztudat tulságosan -egyhangulag, általános helyesléssel fogadja. Aminek az a szomorú -következménye, hogy e kollektiv tudat, mely a kapott elégtételek -folytán követelőzőbbé válik, szerfölött szigorúan fogja elbirálni a -legjelentéktelenebb erőszakos, gyöngédtelen, vagy erkölcstelen -cselekedeteket. Az emberek úgy fognak élni, mint egy kolostorban, -ahol halálos bűn hiján szőrcsuhára <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> vagy böjtölésre itélik -őket a legmegbocsáthatóbb kis vétkek miatt. «Például a kiméletlen -vagy kiméletlenül végrehajtott szerződések, melyek csak -közmegrovást vagy polgári eljárást vonnak maguk után, -gonosztettekké válnak… Ha tehát ez a társadalom a biráskodás és -büntetés hatalmával lesz felfegyverezve, bűncselekményeknek fogja -minősíteni ezeket a cselekedeteket és eszerint fog ellenük -eljárni…»<a name="FNanchor_107" id="FNanchor_107"></a><a href= -"#Footnote_107" class="fnanchor">107)</a> Igy tehát még a bűnnek is -megvan az erkölcsi haszna. Meggátolja, hogy a közvélemény a -kollektiv tudat által tulságos zsarnoki nyomást gyakoroljon az -egyénre.</p> -<p>A bűnnek e hasznos szerepe emlékünkbe idézi Hartmann mélységes -sorait, amelyekben ilyenféle «kakodiceá»-t, vagyis a rossz -igazolását, rajzol meg a társadalmak életében. «Faust, – mondja ez -a bölcselő, – Mefistofeles néven nevezi azt a hatalmat, mely örökké -a rosszat akarja és örökké a jót hinti el. Goethe a legjobb -kifejezést találta meg, hogy visszaadja e «lehetetlen ördög» -szerepét, akiről a német legenda beszél, akit mindig félrevezetnek -czélba vett tervei, s akinek mindég ellenkezőleg végződnek -törekvései, mint ahogy akarta volna. Minden egyéni rosszakaratot -úgy kell tekinteni, mint e hatalom egy részét, amely örökké a -rosszat akarja és örökké a jót veti el.»</p> -<p>«A gonosz akarat nem játszik tisztán negativ szerepet a -mindenségben. Nem olyan véletlen, <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> melyet ki kell -küszöbölni. Hanem bizonyos pozitiv dolog és lényeges tényezője az -öntudatlan teleologiai pörnek…»</p> -<p>«Az előtt, aki e szempontból megszokott egy Schelling és Hegel -nézete szerint felépített teleologiát, az előtt kétségtelen, hogy a -rossz közvetett hasznos következménye csak különleges esete az -általános történelmi törvénynek, mely azt akarja, hogy az emberek -ritkán és homályosan ismerjék azokat a czélokat, amelyek felé -törekednek és hogy ezek a czélok kezeik között teljesen különböző -eredményekké alakuljanak át. Talán ezt nevezik a természet -iróniájának és ez nem más, mint az öntudatlan eszme fortélyainak -következménye.»<a name="FNanchor_108" id= -"FNanchor_108"></a><a href="#Footnote_108" class= -"fnanchor">108)</a></p> -<p>Ez az idézet metafizikailag fejezi ki azt a tényleges igazságot, -hogy a küzdelem, melyet a felületes optimizmus meg akart szüntetni, -örök és hasznos tényezője a társadalmi fejlődésnek az élet -szempontjából. Az egyének küzdelme egymás között, a csoportok -egymás közötti küzdelme, az egyén küzdelme a csoport s a csoport -küzdelme az egyén ellen, a küzdelemnek mindezek az alakjai -elkerülhetetlenek és örökkévalók. A küzdelemnek ez az állapota az -egyéni szabadságra különben kevésbbé kedvezőtlen, mint ahogy -hisszük.</p> -<p>Mert az az egyén, aki több harczban lévő csoportot talál magával -szemben, valamelyik csoportban védelmet találhat a másik csoport -ellen. Az egyik elnyomó társadalmi erő ellen <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> az -ezzel ellenséges erőhöz fordulhat. Az az ember, aki csak egy -társadalmi csoportosuláshoz tartozik, anyagilag és szellemileg -sokkal függőbb, mint az, aki többhöz tartozhatik, egyiktől a -másikhoz mehet és saját tudatában szembe helyezheti egymással -ellenlábas társadalmi rendszereiket. Montesquieu mondotta, hogy a -politikai hatalmak szétválasztása és lehetséges összeütközése a -polgárra a szabadság biztosítéka. Ezt a gondolatot ki lehet -bővíteni és ki lehet terjeszteni a társadalom életének minden -körére. A csoport hatása gyakran elnyomta az egyént, ennek tehát -érdekében áll, ha a csoportok összeütközésbe kerülnek egymással. -Igy uralkodhat rajtok, vagy legalább menekülhet előlük. Azt a régi -mondást, hogy <i>divide, ut imperes</i>, így alakíthatjuk át: -<i>divide, ut liber sis</i>.</p> -<p>A társadalmi ellenkezés örök és szükséges társadalmi működés -lévén, abba a meghatározásba tartozik, amelyet az okozatosság -törvényeiről, vagyis azokról a törvényekről állítottunk fel, -amelyek a társadalmak élete változhatatlan elemeinek, örök -tényezőinek hatását meghatározzák. Azok a megnyilvánulások, melyek -az efajta törvényeknek tárgyai, ugyanazok, amelyeket -Xénopol<a name="FNanchor_109" id="FNanchor_109"></a><a href= -"#Footnote_109" class="fnanchor">109)</a> «ismétlődő -megnyilvánulások» – nak nevez, vagyis ezek a megnyilvánulások úgy -ismétlődnek, hogy önmagukkal állandóan azonosak és nem változnak -tartamuk folyamán. Az <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> ismétlődő megnyilvánulásokkal Xénopol -szerint szemben állanak az «egymást követő megnyilvánulások», -vagyis azok, amelyek «különféle hatás alatt időközben -megváltoznak».</p> -<p>A társadalmi differencziáltság törvénye ez utóbbi meghatározásba -tartozik. Ez a fejlődésnek egyik törvénye, amely a társadalmi -energiáknak egy bizonyos irányba való igazodását fejezi ki.</p> -<p>A differencziálódás törvényét úgy tekinthetjük, mint az -ellenkezés általános törvényének következményét. A társadalmi -csoportok és társadalmi hatások szembeszállanak egymással, és a -társadalmi életben a társadalmi kapcsolatok váltakoznak és -mindinkább összebonyolodnak.</p> -<p>Ezt a törvényt már Rousseau megformulázta: «A társadalmak -sokadalmából új és gyakran ellentétes kapcsolatok sokasága -születik, mely ellenkező irányba rángatja azokat, akik -lelkesedéssel haladnak a társadalom útján.»<a name="FNanchor_110" -id="FNanchor_110"></a><a href="#Footnote_110" class= -"fnanchor">110)</a></p> -<p>Simmel azok közé tartozik, akik legtöbbet foglalkoztak ezzel a -törvénynyel. Szerinte «a történelem megsokszorozza a társadalmi, -vallási, szellemi, kereskedelmi csoportok számát, amelyekhez az -egyének tartoznak, akiknek egyéniségét a csoportok növekvő -bonyolultsága emeli. Következésképpen ezek kötelessége többé nem -oly szorosan vett egyszerü, világos, egyoldalu, mint abban az -időben, amikor az egyénnek csak saját társadalmával volt -dolga.»</p> -<p>«Ugy látszik, hogy a társadalmi elemek növekvő <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> -differencziálódása, a lélektani elemekkel öszhangzó -differencziálódás a tudatban, a társadalmak és egyének párhuzamos -fejlődésének összes törvényei sokkal inkább növelik, mint -csökkentik ezeknek az összeütközéseknek számát.»<a name= -"FNanchor_111" id="FNanchor_111"></a><a href="#Footnote_111" class= -"fnanchor">111)</a></p> -<p>Az előbbiekből kiindulva két fajta differencziálódást -különböztethetünk meg: külső és belső differencziálódást.</p> -<p>A külső differencziálódás az egyéneket körülvevő társadalmi -kapcsolatok növekvő bonyolultságában áll, a belső differencziálódás -pedig az egyéni tudatokban levő érzések, eszmék és hitek növekvő -bonyolultságában. Az utóbbiak a fejlődés arányában teljesebbek, -finomultabbak és sokoldalubbak lesznek. «A történelem ugyanakkor, -amikor megnöveli az erkölcs tárgyainak számát, érzékenyebbekké -teszi az alanyokat.»</p> -<p>Az erkölcsi monizmus felületes feltevés, amelyet mindinkább -túlhaladnak a számban és jelentőségben növekvő erkölcsi -összeütközések.</p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -A társadalmi asszimiláczió és differenciálódás törvényeinek -ellentéte.</h3> -<p>Két ellentétes törvénynyel állunk szemben: a társadalmi -differencziálódás törvényével, mely szerint a társadalmi haladás a -nagytól a kicsihez, <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> az egyszerütől az összetetthez, az -egynemütől a különnemühöz való fejlődésben áll, továbbá a fokozatos -társadalmi asszimilálódás törvényével, mely szerint a fejlődés -átmenet a kicsitől a nagyhoz, a különnemütől az egynemühöz. Ez az -utóbbi törvény az utánzás törvényeinek egyik corolláriuma, -mintahogy a fokozatos differencziálódás corolláriuma az ellenkezés -törvényeinek. A fokozatos asszimilálódás törvénye (Tarde) szerint -az emberiség tökéletes monizmus, teljes egyformaság, tudományos, -technikai, szellemi, esztétikai és erkölcsi egyformaság felé -halad.<a name="FNanchor_112" id="FNanchor_112"></a><a href= -"#Footnote_112" class="fnanchor">112)</a> A fokozatos -differencziálódás törvénye (Simmel) szerint a társadalmi alakulatok -és az egyéni tudatok mindinkább bonyolulnak és váltakozók -lesznek.</p> -<p>Ez a két ellenlábas törvény vetélkedik a befolyásért a -társadalmak fejlődésében. Hogyan működnek? Miként egyeztethetők -össze hatásaik? E két törvény közül melyik diadalmaskodik? Talán -ezek a legnehezebb kérdések, amelyeket a társadalomtudósnak fel -lehet vetni.</p> -<p>Megelégszünk azzal, hogy felvetjük itt a kérdést és nehány -alapvető gondolattal rámutatunk a megoldására. Azt hiszszük, egy -szükséges megkülönböztetést kell tennünk. Van egy terület, ahol -végbemegy a gondolatok asszimilálódása és valószinüleg mindinkább -végbe fog <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> menni. A tudomány területe ez. Az az -egyetemesség, amely az intelligencziáknak a tudományos igazságokhoz -való simulásában megnyilatkozik, különben inkább lelki és -gondolkozásbeli okoktól függ, mint társadalmi okoktól. Mert az -intelligencziák növekvő asszimilálódásának valódi oka ezen a -területen nem más, mint a tudományos igazságok szorosan vett -tárgyilagos, személytelen jellege.</p> -<p>Van még egy terület, ahol az asszimilálódás törvénye -valószinüleg diadalmaskodni fog. Ez a közgazdaság és a technika -területe. Ennek oka az, hogy az emberi tevékenység e két ága -szorosan hozzákapcsolódik a tudományos kulturához és hogy a -lelkeknek a tudományos téren való fokozódó áthasonulása hasonló -áthasonulást fog magával vonni a gazdasági és technikai élet -területén is. Maga a ruházkodás, amely a gazdasági élet körébe -tartozik, talán meg fog próbálkozni azzal, sőt már próbálkozik is, -hogy egyenruhává legyen.</p> -<p>Van azonban egy másik nagy terület, amely szerintünk ki lesz -szolgáltatva a társadalmi differencziálódás törvényének és ahol az -egyéni különféleségek és eredetiségek teljesen szabadon -terjeszkedhetnek. Ez az esztétikai és erkölcsi terület. Ez az -egyéni kezdeményezés és sugallás tere marad. A jövő esztétikája, a -jövő vallása és erkölcse mindinkább anomikus lesz. Mindenki -mindinkább saját koczkázatára és veszélyére fogja megalkotni -szépségének és erkölcsi igazságának eszményét; mindenki saját -felelősségére fogja hajszolni metafizikai és esztétikai gondolatai -καλὸς κίνδυνος-át. Az <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> egyén viselkedését nem többé-kevésbbé -szoros erkölcsi és társadalmi <i>dogmatizmusok</i> fogják -megszabni, hanem az eszmény, amelyet saját maga teremt.</p> -<p>Szerintünk a differencziálódás és az individualizmus sohasem -fognak meghátrálni az esztétika és erkölcs terén az egyformaság -haladása előtt. Az esztétikai és erkölcsi egység, ha ugyan -megvalósítható, az emberiség elkábulása, maga a halál volna. Mint -ahogy az öreg Heraclitus hitte, egyedül a küzdelem és a -különféleség képes létrehozni az életet és a szépséget.</p> -<p>Tarde, bármennyire hive is a fokozatos asszimilálódás -törvényének, végül mégis az individualizmushoz ér el, melyet így -fejt ki az «<i>Utánzás törvényei</i>»-ről szóló könyve végén: -«Lehetséges, hogy az utánzás dagálya is partot ér és fölösleges -terjengőssége folytán a társadalmiság szükségessége csökken, vagy -inkább alakot cserél és átváltozik bizonyos fajtáju általános -embergyülöletté; ez az embergyülölet különben összefér a mérsékelt -kereskedelmi forgalommal és az ipari kicserélés bizonyos -tevékenységével, amely ugyan leszáll a szorosan vett -szükségességig, de különösen alkalmas arra, hogy mindnyájunkban -erősítse benső egyéniségünk megkülönböztető vonásait. És ekkor fog -kinyilni legszebb virága a társadalmi életnek: az esztétikai élet, -amely noha oly ritka és oly hiányos még nálunk, általánosodni fog, -amint önmagát fogyasztja, és a társadalmi élet a hozzáalkalmazkodó -működések, egyhangú ismétlődések bonyolult szerkezetével meg fog -jelenni végül úgy, mint amilyen, mint a szerves <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> élet, -melynek következménye és kiegészítése: tudniillik mint egy hosszu, -sötét és kinos átmenet az elemi különféleségtől a személyes -mivoltig, mint egy titokzatos megszámlálhatatlan csavarodású -lombik, ahol valami más valamivé szublimálódik, ahol -összegubanczolt, széttört, differencziált jellegüktől megfosztott -és végtelen elemekből szűrődik le ez az oly illanó, lényeges elv, a -személyek mély és röpke különössége, létük, gondolkozásuk és -érzésük módja, mely csak egyszer és csak egy pillanatra van -meg.»<a name="FNanchor_113" id="FNanchor_113"></a><a href= -"#Footnote_113" class="fnanchor">113)</a></p> -<p>A tudomány mind tágabbá és tágabbá váló formuláival -asszimilálhatja a jelenségeket. De nem csinálhatja meg a lelkek -áthasonulását annyira, hogy őket azonossá tegye, hogy szétrombolja -azt a nem tudom miféle egyéni tartalmat, amelyről Schopenhauer azt -mondja: <i>Omne individuum ineffabile</i>. Nem, éppen úgy nem, -mintahogy a természet erőinek és lényeinek a mechanika és fizika -által véghezvitt növekvő áthasonulása nem törli el a mindenségben a -dolgok végtelen különféleségét és folyton ujjászülető -egyéniségét.</p> -<p>Szó sem lehet róla, hogy, mint nehányan tették, az erkölcsöt és -esztétikát szembeállítsuk a tudománynyal. Ellenkezőleg, azt -hiszszük, hogy az erkölcsi, sőt az esztétikai haladás is szorosan -hozzákapcsolódhatik a tudományos haladáshoz.<a name="FNanchor_114" -id="FNanchor_114"></a><a href="#Footnote_114" class= -"fnanchor">114)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>De az esztétikai és erkölcsi igazság azért nem kevésbbé -különböző, alanyibb és összetettebb valami, mint a tudományos -igazság. Nem türi, hogy pontos mathematikai formulákba zárják, és -több teret enged a találékonyságnak.</p> -<p>A tudomány, úgy látszik, haladása közben tágítja azt a -területet, amelyben az esztétikai és erkölcsi gondolatvilág mozog. -Széttörvén a mult szűk és durva dogmatizmusait, amelyek mindig -politikai hátsó gondolatot és csoportönzést takargattak, a tudomány -felszabadította az egyént és belehelyezte vagyis inkább -visszahelyezte a természet szemléletébe. És ugyanakkor megújította -és mérhetetlenül változatossá tette az emberiség esztétikai és -erkölcsi szempontjait.</p> -<p>Az emberiség, amint Nietzsche mondja, századokon keresztül -«kicsinyesen gondolkozott». Erkölcsi szempontból épp oly rövidlátó -volt, mint tudományos szempontból. Gondolkozása egyszerre tágult -tudományos és erkölcsi szempontból.</p> -<p>Felületesség volna, ha ezt a két meghatározást: tudomány és -individualizmus, egymással szembeállítanók. A tudomány a szabad -kutatás, az értelmi különbözőség szelleme folytán, mely ihleti, – -egyéni. Descartes ugyanakkor, amikor a modern tudomány -megalapítója, atyja az individualizmusnak is.</p> -<p>A tudomány eredményeiben is egyéni. Áttörte mindazokat a -metafizikai, erkölcsi és társadalmi dogmatizmusokat, melyek nevében -egy kaptafára igyekeztek húzni a lelket, szivet és akaratot. Guyau, -amikor kifejtette <i>a kötelezettség</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> <i>és -szankczió nélkül való erkölcsét (Morale sans obligation ni -sanction)</i>, megmutatta nekünk, hogy milyen lehet a tudományos -szellemből eredő erkölcs. Emlékezhetünk, hogy a kategorikus -imperativus összes egyenértékeit, melyeket könyvében ajánl, -tudományos eszmékből vette kölcsön, és hogy azok az egyenértékek -ugyanakkor a tökéletes önkormányzást, az egyén tökéletes anomiáját -hirdetik. Nincs tehát semmi ellenmondás a tudományos szellem és az -egyéni felszabadulás eszméinek fejlődési menete között. -Feltételezhető, hogy a jövőben az asszimiláczió és a -differencziálódás két törvénye versenyezve fog működni. A -társadalmi evoluczió egyre nagyobb egyformaságot hoz létre az -emberek között, ami a tudományos ismereteket, valamint a gazdasági -rendet és az ipari technikát illeti. De az esztétikai és erkölcsi -tevékenység a differencziálódás és különféleség birodalma marad. A -társadalmi kapcsolatok növekvő bonyolultsága és különfélesége, az -esztétikai és erkölcsi élet növekvő gazdagsága, az a mind finomabb -és mind teljesebb tudat, melyet az emberiség önmagáról nyer minden -egyénben, mindez határtalan teret nyit az egyéni törekvések -számára.</p> -<p>Az egyén tehát sohasem fog meddő monizmusba, szomorú és egyhangú -egyformaságba elmerülni. Az emberiség megszabadul a hamis -eszménytől. Bizonyos vallás, bizonyos czivilizáczió talán még, mint -a multban történt, kijegeczesedhetik valamilyen metafizikai, -tudományos vagy erkölcsi dogmában. De az emberiség, a maga -összességében, nem akar dogmákat és egyiket a másik után összetöri -őket. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>«Bármennyire törekedjék is az új ember hatalmába keríteni az -egész emberi életet és az egész világ életét, – mondja Jaurés, – az -egyén mindig megmarad a saját maga szabályozójának. Szabad -elhatározással fogja a többi embernek szentelni önmagát. És mindig -követelni fogja a mindenségtől, valamint a többi embertől benső -szabadságának tiszteletét.»<a name="FNanchor_115" id= -"FNanchor_115"></a><a href="#Footnote_115" class= -"fnanchor">115)</a></p> -<p>Nincs tehát összeférhetetlenség a tudomány és az individualizmus -között, feltéve, hogy a tudomány nem akar új pápaságként -szerepelni, mint a pedánsok uralma, hogy Comte kifejezését -(pedantocratie) használjuk; feltéve, hogy nem feledkezik meg -konstrukczióinak változhatatlanul viszonylagos és szimbolikus -jellegéről; feltéve, hogy megóvja a jövendő, vagyis az egyén -jogait; feltéve, hogy sohasem hiszi azt, hogy joga van leszögezni -magát valamely szükreszabott dogmatikus formulához, mint amilyen -Spencernek a környezethez való alkalmazkodása, vagy Izoulet-nak az -együttélése (szimbiózisa); feltéve végül, hogy a tudomány maga is -tiszteli az egyént.</p> -<h3>VI. FEJEZET.<br /> -A társadalmi alkalmazkodás és a haladás.</h3> -<p>Az utánzás és az ellenkezés mellett a társadalmi evoluczió -állandó törvényei közé soroltuk az alkalmazkodást is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>E törvénynek köszönhető, hogy az utánzó áramlások öszhangzó -módon lépnek közbe, egybefutnak az egyén agyában, hogy ott -létrejőjjön a kitalálás. Tehát az agy, a kitaláló egyéni géniusza, -a valódi székhelye minden társadalmi alkalmazkodásnak. Az egyén -azzal a hatalmával, melylyel a környező hatások öszpontosítására -képes, a társadalmi evoluczió egy egészen új irányának <i>primum -movense</i> lesz. Minden találmány a már régi ismeretek új észbeli -találkozásában áll. Mi is Darwinnak tétele? Az, hogy hirdette a -versenyt a létért? Nem. Hanem az, hogy ezt a gondolatot először -kapcsolta össze a változósággal és az öröklődéssel.</p> -<p>Amint a társadalmi alkalmazkodások felhalmozódnak, vagy egymás -helyébe kerülnek, a haladásnak adnak életet.</p> -<p>Pár szót fogunk szólani a haladásnak erről a fogalmáról.</p> -<p>Jól értsük meg, mi itt ezt a fogalmat nem tökéletes és -metafizikai, hanem viszonylagos és teljesen emberi értelmében -használjuk. Arról beszélünk, amit Bagehot valahol az «igazolható» -haladásnak nevez.<a name="FNanchor_116" id= -"FNanchor_116"></a><a href="#Footnote_116" class= -"fnanchor">116)</a> Hogy gondolkozunk mi erről az igazolható -haladásról?</p> -<p>Bagehot, miközben egy angol gyarmatvárost összehasonlít az -ausztráliai benszülöttek egy törzsével, a haladás eszméjének -tartalmát a következő három pontra vezeti vissza: «Ha az erkölcs és -a vallás leglényegesebb pontjait nem tekintjük, azt hiszem, hogy az -angolok legvilágosabb <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> és legjobban felismerhető előnyei a -következők: Először is általában nagyobb a hatalmuk a természet -erői felett. Másodszor, ez a hatalom nem csak külső, hanem belső -is. Az angoloknak nemcsak jobb gépeik vannak, hogy a természet -felett uralkodjanak, hanem ők maguk is jobb gépek… Harmadszor, a -czivilizált embernek nemcsak szélesebb körű a hatalma a természet -felett, hanem jobban is tud bánni vele. Mikor azt mondom, hogy -jobban, azt értem, hogy több előnyt húz belőle testi-lelki -egészségére és jólétére… E három előny javarészt, vagy talán -teljesen benne van Spencernek abban a mondásában, hogy a haladás az -ember környezetéhez való alkalmazkodásának gyarapodása, vagyis -gyarapodása erői és benső vágyai alkalmazkodásának sorsához és -külső életéhez.»<a name="FNanchor_117" id= -"FNanchor_117"></a><a href="#Footnote_117" class= -"fnanchor">117)</a></p> -<p>A haladásnak az a fogalma, melyet Greef <i>A társadalmi -átalakulás (Le Transformisme sociale)</i> czímű könyvében határoz -meg, közel áll az előbbihez. Spencer eszméivel is rokonságban áll. -«A társadalmi haladás, – mondja Greef, – egyenes arányban van a -társadalom tömegével, e tömeg differencziáltságával és a -differencziálódott csoportok egymásmellé helyezettségével.» Tarde -joggal hozza fel e meghatározások ellen, hogy túlságosan -mechanikusok és nem eléggé teleológusok. «Ha azt látom, – mondja, – -hogy a társadalmak, miközben felosztódnak és egymásmellé -helyeződnek, tökéletesednek is, azt is látom, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -gyakran, látszólag ugyanazon munkával, teljesen különböző célok -elérésére igyekszenek, és hogy egyedül az a jellemző eszmény, -amelyhez tevékenységük többé vagy kevésbbé bonyolodott szövevénye -fűződik, szabja meg valódi értéküket és rangjukat. A társadalmak -közül némelyek munkálkodásuk közben háborúra és dicsőségre -gondolnak, mások a kereskedelemre és meggazdagodásra; ismét mások a -keresztények üdvözülésére és az Isten örök látomására, még mások a -gyönyörre és a szerelemre. Néha teljesen hasonló külső alatt egy -érzéki czivilizáczió és egy nagyravágyó czivilizáczió nem kevésbbé -lényegesen különbözik, és eszményük felmagasztosítása, nem pedig -munkájuknak az eszmény szempontjából való felosztása vagy -összefüggése szerint kell őket osztályozni.»<a name="FNanchor_118" -id="FNanchor_118"></a><a href="#Footnote_118" class= -"fnanchor">118)</a></p> -<p>Roberty szerint a haladás mindenekelőtt annak fejlődésében áll, -amit ő <i>értelmi vagy szellemi sorozatnak</i> nevez, vagyis egy -terjedelmes rangsorozatban, mely az egymásra szükségszerű és -szabályos rendben következő eszméknek négy nagy osztályából áll: -tudományos eszmékből, bölcsészeti és vallási eszmékből, esztétikai -eszmékből és gyakorlati vagy technikai eszmékből. «A társadalmi -haladás egyedül lehetséges fajtája az ismeretek fejlődése. Minden -jelenség, – nem fontos, hogy a kollektiv tevékenység milyen ágában -– amely haladásként jelentkezik előttünk, kell, hogy -ismeretgyarapodást fejezzen ki, vagy használjon fel, kell, hogy -testet adjon valamely elméleti <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> eszmének. Mikor kiderül, -hogy nem ez történik, az állítólagos haladás a művészetben, -politikában, iparban, bölcsészetben, erkölcsökben, törvényekben nem -más, mint áltatás, mely gyakran hanyatlást, elfajulást -takar.»<a name="FNanchor_119" id="FNanchor_119"></a><a href= -"#Footnote_119" class="fnanchor">119)</a> Erre a kérdésre: van-e -haladás, Roberty igenlően válaszol. Van tudományos haladás. -Lényegében nemcsak a tudás gyarapodása az egyesek agyvelejében, -hanem a tudás kifelé való szétterjedése, az egyesekkel kapcsolatban -lévő többi agyvelőkbe való bevonulása is. Még pedig a mi emberi -mértékünk szerint határtalanul egymást követő nemzedékekben és -korszakokon át. A tudományos haladás teszi lehetővé a haladás -összes többi formáit.</p> -<p>Lássuk most, milyenek a haladás fajtái:</p> -<p>Tarde kétfélére vezeti őket vissza: Haladás felhalmozódás révén -és haladás helyettesítés révén. Vannak olyan felfedezések vagy -találmányok, melyek egymást csak helyettesíthetik és vannak -olyanok, melyek felhalmozhatók. Ha valamely probléma felvetődik, -nyomában mindenféle találmány, ellentétes képzelődés támad, amelyek -hol itt, hol ott megjelennek s nemsokára eltünnek, mindaddig, amíg -el nem jön valami világos formula, valami kényelmes gép, mely -elfeledtet minden egyebet és ezentúl biztos alapul szolgál a -tökéletesítések, a további fejlődések felhalmozásához.</p> -<p>A harcz a vetélkedő találmányok között, amelyek egymást -helyettesíteni igyekszenek, vonja maga után azt, amit Tarde logikai -harczoknak <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> <i>(combats logiques)</i> nevez. És a -haladás irányában egybefonódó találmányokból ered az, amit ez a -társadalomtudós logikai egyesüléseknek <i>(unions logiques)</i> -nevez. Szerinte logikai harcok és logikai egyesülések töltik ki az -egész történelmet.</p> -<p>Tarde más szempontból megkülönböztet találékony haladást és -utánzó haladást. Ez utóbbi haladás a társadalomban külső hatások -közbelépéséből ered. Az előbbi benső működésből származik: a -társadalom saját energiáinak kifejeződése.</p> -<p>A haladás okai sokfélék. Három csoportba lehet őket sorozni: 1. -mechanikai okok; 2. fiziologiai okok; 3. lélektani és erkölcsi -okok.</p> -<p>Spencer a haladás mechanikus feltételének formuláját a -következőképpen határozza meg: minden evoluczió anyagnyereség, -amely viszonylagos mozgásveszteséggel jár együtt és minden -disszoluczió ennek a megfordítottja. Tarde ezt a mechanikus -formulát így értelmezi: minden élő vagy társadalmi fejlődés -szervezetbeli gyarapodás, amelynek ellenében a szervezet működése -viszonylagosan csökken.<a name="FNanchor_120" id= -"FNanchor_120"></a><a href="#Footnote_120" class= -"fnanchor">120)</a></p> -<p>Fiziológiai szempontból azt kell mondanunk a darwinistákkal, -hogy a haladás tényezői: a létért való harcz és a legalkalmasabbak -fenmaradása. Tegyük még hozzá a szerzett jellegzővonások -öröklődését? Ez a kérdés még ma is egyik legvitásabb kérdése a -biológiának. Weismann, – így mondják, – azt állítja, hogy az egyén -életében szerzett jellegzővonások nem öröklődnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> át. A -lamarckisták az ellenkező feltevés mellett vannak.</p> -<p>Egy mai szocziológus a következőképpen foglalja össze a kérdés -jelenlegi állását: «A győzelem, – mondja Matteuzzi, – a -neo-lamarckistáké lesz bizonyosan, és így a biológiának még igen -mélyen kiaknázandó tere nyilik. Weismann elmélete szerint minden -bevégződött volna a természetes kiválasztással. De a szemben álló -iskola alapelve szerint ellenkezőleg, a jellegzővonások -öröklődésének kérdése vizsgálatra szorul. Tehát, ha a -társadalomtudósok elfogadták volna Weismann elméleteit, mint Kidd -tette, végzetesen tévedtek volna, legalább is azokra az elméletekre -vonatkozóan, amelyeknek ilyenfajta biologiai törvények alkották -volna az alapját. Minden szervi tökéletesedést a létért való -küzdelemnek kellett volna tulajdonítani, mellőzvén a környezet -befolyásának és a szerzett jellegzővonások öröklődésének egyszerübb -és általánosabb tényezőit.»<a name="FNanchor_121" id= -"FNanchor_121"></a><a href="#Footnote_121" class= -"fnanchor">121)</a></p> -<p>Mi elfogadjuk Matteuzzi következtetéseit. Weismann elmélete -ugyanis, azt hisszük, zsákutczába vezet. Mert mi az a -<i>csiraplazma (Keimplasma)</i>, amely változatlan nemzedékről -nemzedékre minden faj és minden rassz számára? Melyek azok a -rassztipusok, amelyek örökre állandósultak és nincsenek semmiféle -változóságnak alávetve? Ha efféle elveket elfogadunk, vajjon nem -jutunk-e bele a biologiai miszticzizmus kellős közepébe? -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> És ezeknek az őstipusoknak is ki kell -alakulniok. És hogyan alakulhattak ki vajjon, ha csak nem a -környezet hatásainak felhalmozódása és az egyéni változatok -átörökítése révén?</p> -<p>Szerintünk tehát a szerzett jellegzővonások öröklékenységét -hozzá kell számítanunk a haladás egyéb okaihoz: a létért való -harczhoz és a legalkalmasabbak fenmaradásához.</p> -<p>A lélektani és erkölcsi rendben a haladásnak két jelentős -tényezőjét fogjuk említeni. Az egyik az <i>elégedetlenségnek</i> az -az érzése, amely a ki nem elégült egyént arra ösztönzi, hogy -változtasson környezetén és létének külső feltételein. Ez az érzés -nagy szerepet játszik a társadalmi átalakulásokban.</p> -<p>Egy társadalomtudós így határozza meg ezt az érzést: Ez a -mondás: <i>Hajolj meg és hallgass</i>, bizonyos különleges -esetekben kifejezheti a kötelességet… Mégis, a történelem folyamán, -a haladás hajtóereje nem ez a türelmes megnyugvás, ez a passziv -alkalmazkodás az adott valósághoz, hanem inkább az -elégedetlenségnek ez az érzése, ez a nyugtalan mozgolódás az, amely -ösztönzi a lelkeket és néha vad lázadásokban tör ki.»<a name= -"FNanchor_122" id="FNanchor_122"></a><a href="#Footnote_122" class= -"fnanchor">122)</a></p> -<p>A haladásnak egy második lélektani tényezője nem más, mint a -<i>kényszerű eszmék</i> lélektani törvénye. Azzal az egyszerű -ténnyel, hogy az ember felfog egy magasabbrendű társadalmi -eszményt, ennek megvalósítására is törekszik. Itt is, mint -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> másutt, az eszme a haladásnak el nem -hanyagolható tényezője.</p> -<p>Hogyan történik a haladás?</p> -<p>Bagehot a folytonosságot tartja a haladás törvényének. Ő -szerinte, hogy tartós legyen, lassú és szabályos evolucziót kell -végeznie minden haladásnak valamelyes megegyezés folytán, mely két -ellentétes hatás: a maradiság és újításgyűlölet hatása és a -változóságra való törekvés között jön létre. «Annak a nemzetnek, – -mondja, – amely szert tesz a változóságra, anélkül, hogy -elveszítené a törvényes folytonosságot, egész különleges -eshetőségei vannak arra nézve, hogy uralkodó nemzetté -legyen.»<a name="FNanchor_123" id="FNanchor_123"></a><a href= -"#Footnote_123" class="fnanchor">123)</a> Róma példája, eme -társadalomtudós szerint, fényes bizonyítéka ennek a törvénynek.</p> -<p>Néha a haladás mégis erőszakos forradalommal történik. «A -kollektiv harcznak, – mondja Sighele, – van egy dinamikusan -erőszakos formája.» Szerinte «a legyőzötteknek és elégedetleneknek -azok a csoportjai, a szekták, amelyeket a győzők és boldogok önző -áltatással úgy tekintenek, mint a társadalmi bomlás csiráit, mégis -csak az átalakulás és a kikerülhetetlen megujhodás csirái.»<a name= -"FNanchor_124" id="FNanchor_124"></a><a href="#Footnote_124" class= -"fnanchor">124)</a></p> -<p>Mi most a haladás valószínű iránya?</p> -<p>Több formulát vetettek fel.</p> -<p>Tarde szerint, valamely társadalom haladását <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> a -szervezkedés gyarapodása és az életerő meg a tevékenység csökkenése -jellemzi. «A mily mértékben terjeszkedik, növekszik, tökéletesíti -és bonyolulttá teszi intézményeit valamely társadalom, annyira -veszít czivilizáló és haladó hevéből; mert ezt a hevét erre -használta fel. Vagyis: inkább hitében, mint vágyaiban lesz -gazdagabb, ha igaz, hogy a társadalmi intézmények lényege nem más, -mint a hit és a bizonyosság, az igazság és a biztonság, az -egyöntetü vélemények összesége, egyszóval az, amit ezek -megtestesítenek, és ha a társadalmi haladás mozgató ereje a -kiváncsiság és nagyravágyás, a szolidáris vágyak összesége, melynek -ez a haladás a kifejezője. A vágy igazi és végleges czélja tehát a -hit; a lelkesülés egyedüli létoka a lélek fenkölt bizonyosságainak -vagy bizalomteltségének kialakulása, és mennél inkább fejlődött -valamely társadalom, annál inkább találunk benne, mint az érett -lélekben, szilárdságot és nyugalmat, erős meggyőződéseket és halott -szenvedélyeket, mely utóbbiakból lassanként alakultak ki és -jegeczesedtek ki az előbbiek. A társadalmi béke, az ugyanazon -eszménybe, vagy ugyanazon ábrándba vetett egyöntetü hit, az -egyértelműség, mely az emberiségnek napról-napra kiterjedtebb és -mélyebb asszimiláczióját tételezi fel: ez az a czél, ahová akarva, -nem akarva, törekszenek a társadalmi forradalmak. Ez a haladás, -vagyis a társadalom világának logikus utakon való -előbbrejutása.»<a name="FNanchor_125" id= -"FNanchor_125"></a><a href="#Footnote_125" class= -"fnanchor">125)</a></p> -<p>Szerintünk, mintahogy már fentebb kifejtettük, <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> az -emberiségnek ez a napról-napra kiterjedtebb és mélyebb -asszimilálódása, amelyet Tarde úgy állít fel, mint a haladás -törvényét, a társadalmi evolucziónak csak egyik oldalát mutatja. -Ellensúlya a fokozatos differencziálódásnak, – az emberi lények -egyre intenzivebb és mélyebb individualizálódásának törvénye. Nem -igaz, hogy az emberiség az egyformaság s ennélfogva a meddőség -eszménye felé halad. Nem igaz, hogy a birtok lerombolja a vágyat, -hogy a hit kioltja a kiváncsiságot. Az emberiségre nézve örökre -igaz marad Lessing mondása: Nagyobb gyönyörűség űzni a nyulat, mint -elfogni. Örökké új kilátásokkal fogja ingerelni az ember értelmét -és fogékonyságát a mindenség. Az emberiség folyton széttöri -eszményeit, de mindig abban a reményben, hogy szebbekkel, -ragyogóbbakkal, összhangzóbbakkal fogja őket pótolni. Valamely -részleges műveltség, vallás, erkölcsi tan mozdulatlanul megmarad -talán egy időre abban az egyformaságban, melyet Tarde végső -eszményként tűz ki. De az emberiség a maga teljességében nem fog -megállani az ismeretlen eszmény felé való nyugtalan -haladásában.</p> -<p>Az emberiség oly energia, mely folyton kitolódó czél felé -törekszik, örökké. Az a formula, mely fejlődését kifejezi, nem -statikus, hanem dinamikus.</p> -<p>Bagehot szerint a társadalmi haladás átmenet a harcz korából a -vitatkozás korába. Könyvének <i>Az igazolható politikai -haladás</i>-ról szóló fejezetében ez a társadalomtudós bámulatosan -bonczolgatta a szabad vitatkozás és a kritikai szellem szabad -virágzása uralmának jótéteményeit. <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Sighele szerint a társadalmi haladás haladás az individualizmus -felé. Az antik világban kétféle ok nyomta el az egyént: a zsarnok -nemzeti vallás és a kegyetlen háború joga, mely arra kényszerítette -a közösséget, hogy minden embert felhasználjon a maga védelmére és -eltartására. «Ott senki sem fejlődhetett különállóan, a maga -számára; mindenki csak megszabott keretben cselekedhetett és -gondolkozhatott. Mindez fordítva van a modern világban: ami egykor -szabály volt, az most kivétel, és az antik rendszer csak ideiglenes -társulásokban él, aminő a hadsereg, vagy részleges társulásokban, -aminő a kolostor. Az egyén fokonként felszabadult… vagyis az a két -láncz, mely a közösséghez kapcsolta, széttört és -meglazult.»<a name="FNanchor_126" id="FNanchor_126"></a><a href= -"#Footnote_126" class="fnanchor">126)</a></p> -<p>Szerintünk, valamint Sighele szerint, a haladás a társadalmi -követelmények fokozatos csökkenésében, a csordaszellem, a -zsarnokságot s a hazugságot szülő csoportönzés csökkenésében áll. -Az egyén mindinkább kisiklik azokból az egyre lazulóbb békókból, -amelyekbe egykor beleverték. Az egyén mindinkább el fogja foglalni -a dolgok közepén igazi helyét, ahhoz hasonló forradalom útján, mint -aminőt Copernicus csinált a csillagászatban. Az egyén mindinkább az -lesz, a mi valójában: az energia egyedüli forrása, az eszmény -egyedüli mértéke.<a name="FNanchor_127" id= -"FNanchor_127"></a><a href="#Footnote_127" class= -"fnanchor">127)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<p>Még egypár szót egy fontos kérdésről: a haladás és a boldogság -kapcsolatáról. Sok társadalomtudós megjegyezte, hogy a modern -időkben a haladás rohamos menetét (az ismeretek és a jólét -gyarapodását) nem kisérte az emberi boldogság hasonlóan rohamos -növekedése. A haladás gyorsul, a boldogság pedig stagnál. -Miért?</p> -<p>Ugy látszik, két okát lehet adni ennek a ténynek, egy általános -és állandó s egy esetleges okát.</p> -<p>A lényeges ok az ember lélektani berendezkedésében rejlik. Ez a -berendezkedés okozta azt, hogy megsokszorozván benyomásainkat, -ugyanakkor megsokszorozzuk szükségleteinket is. Vegyük hozzá -fiziologiai korlátozottságát szerveink fogékonyságának, amely nem -növekedhetik határtalanul és ami megmagyarázza, hogy a boldogság -nem növekedhetett oly rohamosan, mint a haladás.</p> -<p>Coste,<a name="FNanchor_128" id="FNanchor_128"></a><a href= -"#Footnote_128" class="fnanchor">128)</a> aki igen behatóan -tanulmányozta ezt a kérdést, megjegyzi (az esetleges ok), hogy -talán több hasznot húzhattunk volna a szerzett előnyökből.</p> -<p>Ez igaz. Amint Coste panaszolja, a munkának, a természetes -rokonszenvnek, az egyéniség szabad fejlődésének igazi és tartós -gyönyöreinél többre becsültük a hamis és lankasztó élvezeteket, a -hiúság, a fitogtatás, a feltűnni vágyás gyönyörűségeit. -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Hozzátehetjük, hogy a boldogság megállapodásának a társadalomban -szerintünk az a mindenhatóság az oka, mely a csordalélek felett még -sokáig fog uralkodni. Az ember nem tud saját maga, hanem csak mások -számára cselekedni. Ez alatt azt értem, hogy a közvéleménytől, a -gyönge lelkeknek e zsarnokától való félelemből cselekszik. Ugy -látszik, a csordaszellem elpusztíthatatlan. Az antik előitéleteket -másokkal helyettesítettük, amelyek szintén zsarnokiak; mert a -csordazsarnokság alkalmazási módja nem fontos; ez a zsarnokság -lényegileg egyaránt ostoba, elnyomó marad örökké. A «mit -mondanak»-kal, az osztályok előítéleteinek és másoknak meg nem -botránkoztatásával való törődés, az a gond, hogy elkerüljük a -társadalmi vesztegzárba való helyezést, ez az a járom, melynek -személyes szabadságunkat feláldoztuk. Ameddig tart a lelkeknek ez a -helyzete, az emberiségre nézve nem lesz haladása a boldogságnak. -Hasonlóak maradunk a vadakhoz, akik reszketnek a fétisek előtt, -melyeket saját kezükkel faragtak.</p> -<h3>VII. FEJEZET.<br /> -A társadalmi tudat fejlődése.</h3> -<p>Az eddig mondottak alapján bizonyos mértékig előre láthatjuk a -jövendő társadalmi tudatának tartalmát.</p> -<p>A fokozatos asszimilálódás és a társadalmi csoportok -kiszélesedésének törvénye arra törekszik, hogy érvényre juttassa az -emberiség, azaz egy <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> olyan csoportosulás gondolatát, mely -tágabb és megfoghatóbb, mint a többi csoportosulások (nemzet, -osztály, kaszt, család, stb.).</p> -<p>Másrészről a fokozatos differencziálódás törvénye mindinkább -arra törekszik, hogy megerősítse az egyéniség értékét. Mert a -társadalmi evoluczió az egyéniségben, az esztétikai és erkölcsi -kultura eme virágában, végződik, mely mintegy mesterműve és -létezésének egyedüli oka.</p> -<p>Semmi ellentmondás nincs e két eszme között. Az emberiség -eszméje elősegíti az egyéniség eszméjének kivirágzását, s viszont -az egyéniség eszméje elősegíti az emberiség eszméjének -terjeszkedését. Ez a két eszme segíti egymást és párhuzamosan -fejlődik.</p> -<p>Mennél szűkebb valamely társadalmi kör, annál zsarnokibb és -elnyomóbb az egyéniségre. Mennél inkább tágul a társadalmi kör, az -egyéniség annál inkább érzi, hogy lazulnak a társadalmi kényszer -békói. A csordaszellem sehol sem oly állandóan zsarnoki, mint a kis -csoportban.<a name="FNanchor_129" id="FNanchor_129"></a><a href= -"#Footnote_129" class="fnanchor">129)</a> Egy kis város tanácsát és -egy nagy ország parlamentjét erkölcsi szempontból összehasonlítván, -Mazel a következőket mondja: «A falvakban és kis városokban találni -a <i>carpet-baggers</i>-uralomnak, a pártok inkvizicziójának, az -osztályok támadó szervezetének legrosszabb példáit; a városi tanács -a kormány felelősségét, a hatalmak diplomácziai nyomását, az -ellenzéki sajtót, mind azt a féket, amit a parlamentnek el kell -tűrni, – nem ismeri; <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> kifejlődhet a párt-türelmetlenség, az -irigység és gyülölség mikrobái itt találnak a legjobb televényre; a -kisebbséggel sehol sem bánnak rosszabbul és sehol sem ismerik el -jogait kevésbbé. Talán jobb, – a községtanács határozott és közeli -hatalmától félve, – beletörődni a parlament határozatlan és távoli -hatalmába.»<a name="FNanchor_130" id="FNanchor_130"></a><a href= -"#Footnote_130" class="fnanchor">130)</a></p> -<p>A társadalmi evoluczió, kibővítvén a társadalmi csoportok -keretét, előmozdítja az egyén felszabadulását és mind erősebbé -teszi a társadalmi tudatban ezt a szétbonthatatlanul eggyé vált két -eszmét: az emberiség eszméjét és az egyéniség eszméjét. A zárt, -szűk és elnyomó hajlandóságú csoportok jogával szemben kettős jog -fog érvényesülni: egyrészről az emberiség, másrészről az egyéniség -joga.</p> -<p>Ugyanakkor, amidőn mindinkább két pólus, az emberiség és az -egyéniség eszméje köré gyüjti össze minden gondolatát és minden -tevékenységét: a társadalmi tudat mindinkább felszabadul azok alól -a korlátlan dogmatizmusok alól, melyek oly sokáig ránehezedtek.</p> -<p>«A mai gondolkozáson, – mondja Vogüé, – a viszonylagosság érzéke -uralkodik.» Talán azt mondhatjuk, hogy ez uralkodik az egész -társadalmi tudaton. Az antik világban az emberi cselekedetekre, -valamint a természet megnyilvánulásaira a végzetszerűség eszméje -nehezedett.</p> -<p>A végzetszerűség eszméjét a modern tudomány a tudományos -determinizmus eszméjével helyettesítette. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Némelyek felmagasztalták a determinizmust és úgy tekintették, -mint rejtelmes és kikerülhetetlen hatalmat, mely teljes súlyával -ránehezedik az egyének sorsára.</p> -<p>A determinizmusnak ez az istenítése jogosulatlan. A -determinizmust annak kell felfogni, ami: gondolkozásunkhoz illő -szimbolizmus, a legkényelmesebb és a legpontosabb jelrendszer, -melynek segítségével az értelem a mindenség és az élet -elképzelésére törekszik. Ha így értelmezzük a determinácziót, akkor -a tudomány semmiképpen sem ellensége az individualizmusnak. Mert az -egyéniség kibontakozása nem történhetik anélkül a világos tudat -nélkül, amelyet az egyén önmagáról és társadalmi környezetéről -szerez. «A determinizmus, – mondja Nietzsche, – mithologia; az -életben csak erős akaratok és gyönge akaratok vannak. Csaknem -mindig annak a jele, aminek hijjával van, ha a gondolkozó minden -okozati lánczolatban valami kényszert: szükséget, kötelezettséget, -nyomást, szabadsághiányt mutat ki. Ez az érzés megnyilatkozás; az -egyén nem áruló… csak gyöngeségét, szolgaság után való vágyát -árulja el.»<a name="FNanchor_131" id="FNanchor_131"></a><a href= -"#Footnote_131" class="fnanchor">131)</a> Az a helyes, – mondja még -Nietzsche, – hogy az «okot» és az «okozatot» csak egyszerű -fogalmakként, szokásos fikcziókként alkalmazzuk, – útbaigazítás és -nomenclatura gyanánt, – nem pedig magyarázatul.»</p> -<p>Azzal fejezhetjük be fejtegetéseinket, hogy a jövendő társadalmi -tudata, melyen a viszonylagosság elve uralkodik, e három eszme: a -tudomány, az emberiség és az egyéniség eszméje körül fog -forogni.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183"><br /> --183-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ÖTÖDIK KÖNYV<br /> -<span class="smaller">HOGYAN BOMLANAK FEL ÉS PUSZTULNAK EL A -TÁRSADALMAK.<br /> -BEFEJEZÉS:<br /> -A SZOCZIALIZMUS ÉS AZ INDIVIDUALIZMUS.</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185"><br /> --185-</a></span></p> -<h3>I. FEJEZET.<br /> -A társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának okai.</h3> -<p>Ha a társadalmak pusztulásáról beszélünk, óvakodnunk kell attól -az előítélettől, amely a társadalmak pusztulásához gáncsot, vagy -fájdalmas érzést fűz. A történettudósok és a moralisták azt hiszik, -hogy úgy kénytelenek siránkozni az ilyen eseményen, mintha -balesetről volna szó, holott ez az esemény elkerülhetetlen. A -társadalom intézményeiben és erkölcseiben keresik azokat az okokat, -amelyek hanyatlását vagy romlását előidézték. Panaszkodnak, -megvádolnak, visszamenően kárhoztatnak bizonyos intézményeket, -bizonyos politikai vagy társadalmi rendszert. Ez a gyermekes -történelemfilozófia. Mert ezek a sirámok abból az optimizmusból -fakadó ábrándból táplálkoznak, hogy a társadalomnak rendes -körülmények között, baleset, hibák vagy ügyetlenségek hijján, a -végtelenségig kellene tartani. Épp ily joggal lehetne csodálkozni -és méltatlankodni az egyén halálán is.</p> -<p>Az igazság ott van, hogy a halál a társadalmakra épp úgy, mint -az egyénekre megmásíthatatlan törvény. Ebbe készségesen bele kell -nyugodnunk. A társadalmakra is alkalmaznunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> kell, -amit egy mai gondolkozó az egyének haláláról mondott: «A halált nem -úgy kell felfognunk és elviselnünk, mint betegséget vagy büntetést, -mely mérhetetlen és félelmetes távlatokat nyit, hanem, mint az élet -utolsó működését, az adósság törlesztését és a legfőbb -kötelességet. Törvénynek beteljesülése ez, mely közös minden -lényre, hasznos az összességre és önmagunknak is üdvös. Minthogy -elődeink meghaltak, hogy helyet csináljanak nekünk, minekünk is meg -kell halnunk, hogy helyet csináljunk utódainknak.»<a name= -"FNanchor_132" id="FNanchor_132"></a><a href="#Footnote_132" class= -"fnanchor">132)</a> Az ideig-óráig tartó társadalmi formákon túl, -meg kell látnunk végtelen és mély életét az emberiségnek, melyben a -társadalmak élete csaknem oly észrevétlenül vész el, mint az egyén -élete.</p> -<p>Mit értsünk a társadalom felbomlásának ténye alatt?</p> -<p>Azt a tényt kell rajta értenünk, hogy bizonyos belső vagy külső -okok hatása alatt azokat az elemeket, amelyek társadalmat alkotnak, -megszünik összefűzni az a társadalmi kötelék, amely addig -érvényesült; hogy azok az elemek megszünnek részei lenni annak a -társadalmi kapcsolatnak, amely idáig egybefoglalta őket, és -úgyszólván visszanyerik szabadságukat épp úgy, mint ahogy a szerves -test atomjai a test szétbomlása után visszatérnek a nagy -mindenségbe és szabadon léphetnek új vegyi kapcsolatokba.</p> -<p>Bizonyos okok megsemmisíthetnek egy társadalmat anélkül, hogy -megsemmisítenének minden egyént, amely a társadalmat alkotja, sőt -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> anélkül, hogy megsemmisítenék a -társadalmat alkotó egyének többségét. Ezek egyéni sorsukat tovább -élhetik más feltételek között; de az a társadalom, melynek részét -alkották, elpusztult.</p> -<p>Azok közül az egyének közül, melyek túlélik a széttört -társadalmi kereteket, némelyek, nem lévén meg a szükséges -hajlékonyságuk arra, hogy hozzásimuljanak az új keretekhez, -hamarosan elpusztulnak. Mások alkalmazkodnak az új társadalmi -körülményekhez. Például az olyan válság után, mint amilyen a -franczia forradalom, ez az igazi világ-vége volt, a régi társadalom -tagjai részint eltüntek: elsöpörte őket a vihar, vagy képtelenek -voltak az új dolgok rendjéhez alkalmazkodni; részint pedig -beletörődtek az új körülményekbe és megmaradtak.</p> -<p>Bármiképp van is, a halott társadalmak romjain mindig új -társadalmak alakulnak; és a maguk útján a fejlődésnek és a -szétbomlásnak ugyanazokat a szakaszait élik át, mint amilyeneken -elődeik áthaladtak. Ugy látszik, mintha ez a -<i>ricorsi</i>-elméletet igazolná, az örök ismétlődést az emberiség -életében. De mégsem, mert az új társadalmak távol állanak attól, -hogy minden vonásukban ismételjék az eltünt társadalmi -formákat.</p> -<p>Uj eszmék születtek, – hosszas emberi munka gyümölcseként – új -technikák jelentkeztek, amelyeket nem rántott magával ennek vagy -annak a társadalmi formának a romlása, és amelyek megakadályozzák, -hogy a jövendő a multat ismételje. Tisztára szójáték, amikor azt -mondják, hogy a mai szoczializmus, amely igen bonyolult és igen -tudós elméleti, etikai és technikai szempontokon <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> -alapszik, nem más, mint visszatérés a kezdetleges társadalmak -határozatlan vagyonközösségéhez.</p> -<p>A nemzedékek hosszú munkájából eredő találmányok és eszmék nem -tünnek el valamely különleges társadalommal. Menedéket találnak -azoknak az egyéneknek agyában, akik a holnapi társadalmaknak még -alaktalan anyagát alkotják és akik a társadalmi formák romlásának -közepett többé vagy kevésbbé öntudatos módon a haladás -átplántálását közvetítőknek szerepét játszszák.</p> -<p>Lássuk most, melyek a társadalmak hanyatlásának és oszlásának -okai.</p> -<p>Igen különböző rendű okokra szoktak hivatkozni: 1. etnologiai; -2. biologiai; 3. gazdasági; 4. lélektani; 5. társadalmi okokra.</p> -<p>Mielőtt ezeknek az elméleteknek vizsgálatába bocsátkoznánk, úgy -illik, hogy mindenekelőtt elkülönítsünk néhány olyan látszólagos -okot, melyekre felületes írók néha hivatkoztak. «Nagy balgaság, – -mondja Lapouge, – valamely népesség jelenlegi hanyatlásának -megmagyarázására, amely népesség nem érzi többé annak szükségét, -hogy örökkévaló legyen, azt állítani, hogy ez a népesség öreg. Az -egész emberiség egyforma idős. Az sem szabatosabb, ha azt mondjuk, -hogy a nép belepusztul a czivilizáczióba. Polgáraink legnagyobb -részének legfölebb két vagy három nemzedékes a műveltsége, és -milyen ez a műveltség! Ami a népet illeti, közvetlen elődei olyan -értelmi fokon éltek, ahol egyáltalán nem koptatták magukat, -munkásaink és parasztjaink agymunkája pedig nem magasabbrendű, mint -őseiké. Az igazság az, hogy a kiválasztás befejezte <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> a -magasabbrendű etnikai elemek kiküszöbölésének munkáját…»<a name= -"FNanchor_133" id="FNanchor_133"></a><a href="#Footnote_133" class= -"fnanchor">133)</a></p> -<p>Ez az idézet rámutat a hanyatlás első okára, amelyet most -vizsgálni szándékozunk. Ez az etnikai tényező.</p> -<p>Gróf Gobineau, Lapouge, Ammon, stb. szerint a fajnak és a faj -tisztaságának befolyása a társadalmi csoportosulások sorsára -tagadhatatlan. A népek hanyatlása és bukása csak a felsőbbrendű -etnikai elemek kimerüléséből származik.</p> -<p>Ugy látszik, Nitzschének is ez a nézete: «Egész Európában, – -mondja, – a leigázott faj, ami a szint, ami a brachycephaliát, sőt -ami talán az értelmi és társadalmi ösztönöket illeti, – végül is -legyőzte a felette állót. Ki biztosít bennünket arról, hogy a -modern demokráczia, a még modernebb anarchizmus és különösen arra a -kommunizmusra, arra a kezdetleges társadalmi formára való törekvés, -amely ma Európa összes szocziálistáinál közös, ki biztosít -bennünket arról, hogy ezeknek az eseteknek az összesége vajjon nem -monstruózus visszaütés-e? Az urak és hódítók fajtája még -fiziológiai értelemben is hanyatlásban van…»<a name="FNanchor_134" -id="FNanchor_134"></a><a href="#Footnote_134" class= -"fnanchor">134)</a> Másutt még nagyobb határozottsággal így fejezi -ki magát Nietzsche: «Föltehetjük, hogy időnként, a földgömb -bizonyos pontjain, valamely fiziológiai eredetü <i>kedvetlenségi -érzés</i> lesz szükségszerüleg urrá a nagy tömegeken. Az ilyen -kedvetlenségi érzés eredete szerfölött sokféle lehet; eredhet ez -túlságosan heterogén fajok <span class="pagenum"><a name="Page_190" -id="Page_190">-190-</a></span> kereszteződéséből (vagy -osztályokéból, – az osztályok mindig születési és fajbeli -különbségeket jelentenek: az európai <i>spleen</i>, a XIX. század -pesszimizmusa lényegében kasztok és rendek keveredésének -következménye, amely keveredés őrült gyorsasággal ment végbe); -származhat továbbá szerencsétlen kivándorlás következményeiből, ha -valamely faj olyan éghajlat alá tévedt, melyhez alkalmazkodási -képessége nem volt elegendő (mint az indusok esete Indiában), vagy -eredhet megrontott vérből, maláriából, szifiliszből, stb. (pl. a -német kedvetlenség a harmincz éves háború után, mely ragadós -betegségekkel lepte el Németország felét és így készítette elő a -teret a német szolgalelkűségre és kishitűségre).»</p> -<p>Az a lényeges tényező, melyre Nietzsche itt utal, – <i>a -faji</i> tényező. Alkalmunk volt már fentebb kifejteni, hogy mi a -véleményünk erről a tényezőről. Itt csak néhány megjegyzést teszünk -még pótlóan a társadalmak hanyatlásának kérdésével -kapcsolatosan.</p> -<p>Először is igen nehéz megmondani, hogy a társadalomnak melyek a -magasabbrendű elemei. Az antropologusok ma két osztályba sorozzák -az embereket, a dolichocefalok és a brachycefalok osztályába. De -egyáltalában nincsenek egy véleményen e megkülönböztetés társadalmi -jelentőségére vonatkozóan. Némelyek azt állítják, hogy a -dolichocefalok tipusa a magasabbrendű, mások pedig, hogy a -brachycefaloké az; némelyek olyan tulajdonságokkal ruháznak fel egy -tipust, amilyenekkel mások egy másik tipust ruháznak fel. Hogy mi -az összefüggés a brachycefalia vagy dolichocefalia és valamely -egyén értelmi állapota <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> között? Ezt nem tudjuk. Hogy van-e -valamilyen összefüggés? Valószínüleg van, igen általános -értelemben, olyan értelemben, mintahogy a determinizmus feltevése -szerint minden jelenségnek olyan közvetett kapcsolata van más -jelenségekkel, amilyent akar az ember. A világ egy nagy gép, -melyben minden összefügg. A por atomja között, mely előttem lebeg a -napsugárban, és a Sirius kék villanása között korreláczió és -kölcsönösség kapcsolata van. – Ily általános értelemben, de -valószinüleg nem szabatosabb értelemben van korreláczió vagy -parallelizmus a koponya külső alakja és az egyén értelmi képessége -között.</p> -<p>A dolichocefalia és a brachycefalia megkülönböztetésének idáig, -úgylátszik, nem volt sokkal alaposabb tudományos értéke, mint az -agydudorokról, vagy az arczszögről szóló régi tannak.</p> -<p>«A régi görögök, – kérdezi Tarde, – inkább dolichocefalok -voltak, mint a mai görögök? Nem sokat tudunk róla. Görögország -hanyatlását semmiesetre sem szabad dolichocefaliája csökkenésének -tulajdonítani, minthogy a fejalkat nyilván nem változott meg -egyszerre a maczedón hódítás után.»<a name="FNanchor_135" id= -"FNanchor_135"></a><a href="#Footnote_135" class= -"fnanchor">135)</a></p> -<p>Ugyanaz a szerző az abszolut fajbeli különbség ellen felhozza -Japán csodálatos átalakulásának példáját, amely alig egy nemzedék -alatt ment végbe, az európai példák asszimilálása folytán, a -fegyvereken és öltözékeken kezdve az iparig, a művészetig, az -erkölcsökig. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Novicow szerint egyáltalán nincs változhatatlan faj. Felgyülemlő -kicsiny egyéni változások hozzák létre az új fajokat. «Látjuk, hogy -az angol-szász tipus kereszteződés nélkül is átalakul az -Egyesült-Államokban.»<a name="FNanchor_136" id= -"FNanchor_136"></a><a href="#Footnote_136" class= -"fnanchor">136)</a></p> -<p>Nem kevesebb vitára adott alkalmat az a kérdés is, hogy vajjon a -fajok és a társadalmak hanyatlása nincs-e összefüggésben az -összekeveredéssel. Tarde megjegyzi, hogy a fajok keveredése -elősegíti a találékonyság képességének fejlődését. «Ahelyett, hogy -valamely faj genialitásának foka tisztasága fokával volna arányban, -inkább összetétele, változósága fokával és az átlagtipusa körül -végzett kilengések nagyságával van arányban. Három, négy század óta -mind jobban keverednek az európai fajok és ahelyett, hogy -gyöngülne, egyre fejlődik találékonyságuk… Mennél előbbre halad az -evoluczió, annál inkább csökken a faji tényező jelentősége. Mennél -jobban visszamegyünk a multba, annál inkább azt látjuk, hogy minden -nagy nemzeti faj megcsinálta a maga czivilizáczióját, és -megfordítva: mennél jobban haladunk előre, annál inkább azt látjuk, -hogy a modern czivilizáczió saját faja kialakításán dolgozik, azon, -hogy sok különböző faj összeolvasztásából új fajokat teremtsen, -amelyek jobban megfelelnek fejlődésének.»<a name="FNanchor_137" id= -"FNanchor_137"></a><a href="#Footnote_137" class= -"fnanchor">137)</a> Ahelyett, hogy a keveredést úgy fognók fel, -mint a hanyatlás <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> okát, bizonyos szempontból -jótéteménynek tekinthetjük, A fajok keveredése épp úgy, mint a -kulturák és a társadalmi hatások keveredése ugyanabban az agyban, -bonyolultabb, gazdagabb és finomabb egyéniségeket hoz létre.</p> -<p>Most pedig pár szót a társadalmak hanyatlásának élettani -okairól.</p> -<p>Matteuzzi hivatkozott ezekre az okokra. Két fő okot jelöl meg, -melyek közül az első gazdasági, egyszersmind fiziológiai, a másik -pedig tisztán fiziológiai.</p> -<p>Az elsőt társadalmi élősdiségnek <i>(parasitisme sociale)</i> -nevezi Matteuzzi. Természeténél fogva gazdasági, de eredményei -szerint fiziologiai ez az ok. «A fiziológia és a pszichofiziológia -megmutatják, – mondja Matteuzzi, – hogy milyen a kórhatása a -túlságos szegénységnek a többségben és a túlságos gazdagságnak a -kisebbségre; e tudományok segítségével megtapinthatjuk a kitagadott -tömegek elkorcsosulását és az uralkodó és kiváltságos tömeg -hanyatlását az oly közösségben, melyet beteggé tett a vagyonnak a -szélsőségig vitt egyenlőtlen eloszlása…»<a name="FNanchor_138" id= -"FNanchor_138"></a><a href="#Footnote_138" class= -"fnanchor">138)</a> Itt lép közbe az öröklődés törvénye. Világos, -hogy minden nemzedéknek fiziológiai és lélektani öröklődés útján át -kellett adnia mindazt a korcsosulást, melyet őseitől kapott, -továbbá azt a korcsosulást, mely élete folyamán érte… Ennek -eredménye <i>a felgyülemlő, visszaütő öröklődés</i>, amelynek mind -mélyebb anatomiai és pszichológiai elváltozásokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> kellett -létrehoznia. Nem csodálkozhatunk, ha Aristoteles, a szabad embert -és a rabszolgát összehasonlítván, arra a következtetésre jutott, -hogy volt egy szolgaságra született faj, és volt egy másik faj, -mely az uralkodásra született. Ha ismerték volna az ő idejében a -szerzett jellegzővonások öröklődésének elméletét, ő sem -tulajdonította volna a két embercsoport közötti különbséget velük -született jellegzővonásnak, hanem pszichikai és fiziológiai -elfajulásnak, melynek «századok során a rabszolgaság vetette alá az -embereket».<a name="FNanchor_139" id="FNanchor_139"></a><a href= -"#Footnote_139" class="fnanchor">139)</a></p> -<p>A népek hanyatlásának második oka Matteuzzi szerint nem más, -mint a lelki jellemvonások öröklődése. «Ez a törvény azt akarja, -hogy amikor valamely szellemi evoluczió elért tökéletesedése -csúcsára, ha új lökés nem jelöl ki számára más irányt, fiziológiai -törvény szerint, nem tehet egyebet, mint hogy kijegeczesedik.» -Matteuzzi a görögök és a renaissancekori olaszok példájára -hivatkozik. Ez a törvény egy fiziológiai törvény corrolláriuma, -melyet így határozhatunk meg: «A megszerzett, <i>de nem organizált -változások nem öröklődhetnek</i>. Ez a törvény maga is Ribot -törvényének corrolláriuma, mely szerint az emlékezet bomlása közben -az új elvész a régi, az összetett az egyszerü előtt. «Amikor a -lelki tevékenység az egyre növekvő összetettség folytán, mely a -szerzett jellegzővonások öröklődéséből eredt, megerősödött anélkül, -hogy váltakoztak volna benne a pihenésre elegendő időközök, akkor -jelentkezett <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> a lelki működések ez összetett -energiájának gyöngülése, minek következtében táplálkozása csökkent -és a tömege kisebbedett; a megújhodás nem volt többé egyensúlyban a -veszteséggel; és így az idegelemek szerzett diszpozicziója kevésbbé -tartós lett, és ezek között az elemek között a dinamikus társulások -nem jutottak többé teljes egybeolvadásra. Következésképpen -természetes volt, hogy ezek a kevésbbé tartós és összetettebb -változások jobban lázongtak reprodukálásuk ellen, mint a régebbi -változások, melyeket végtelen sokszor ismételtek az ősök. Az -ingadozó és zavaros társulások nem olvadhattak bele többé a -szervezetbe és nem is szállhattak át az utódokra. Ezentúl csak -mellérendeltettek a máskülönben igen erős régi emlékeknek, amelyek -folyton amazoknak az elűzésére törekedtek.»<a name="FNanchor_140" -id="FNanchor_140"></a><a href="#Footnote_140" class= -"fnanchor">140)</a></p> -<p>A társadalmak felbomlásának számos a gazdasági oka is. Fentebb -rámutattunk egyre, mikor a társadalmi élősdiségről beszéltünk. -Felhozhatnók még a vagyon tékozlását és azt a sokféle gazdasági -tévedést, mely gyakran az egész társadalmi fejlődést visszaveti. -Novicow több ilyen okot bonczolgatott a modern társadalmak -tékozlásáról szóló könyvében <i>(Les Gaspillages des Sociétés -Modernes)</i>. «A nemzetek hanyatlásának okát, – mondja ez az író, -– az emberi tévedések gyászos sorozatában kell keresnünk: az -élősdiségben, a türelmetlenségben, a kizárólagosságban, a -mizoneizmusban.» <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> Ugyanaz az író rámutat arra is, amit ő -a gazdasági tévedések által okozott mesterséges alkalmatlanná -válásnak <i>(désaptations artificielles)</i> nevez. Szerinte a -protekczionisták tévedésének következménye az, hogy az emberiség -mesterséges úton alkalmatlanná válik a bolygóján való életre.</p> -<p>Gazdasági és egyszersmind politikai természetü ok az, amit a -társadalmi kiválasztás fonákjának lehetne nevezni, a kiválasztó -mechanizmus rendes működésének felforgatása folytán. A kiválasztás -társadalmi mechanizmusa azok az intézmények, melyeknek feladata az -egyének kiválasztása és minden egyénnek arra a helyre való -elhelyezése, amelyet legjobban be tud tölteni. Ezek az intézmények, -Ammon szerint, kétfélék: az egyik fajtának az a czélja, hogy -feltartóztassa útjukban az értékteleneket; a másik fajtáé pedig az, -hogy feljebb emelje az igen megáldott egyéneket. Midőn ez a -mechanizmus politikai vagy társadalmi okok hatása alatt -megrongálódik, vagyis amikor ahelyett, hogy a legtehetségesebbeket, -legértelmesebbeket, a legtevékenyebbeket részesítené előnyben, a -jobban összesógorosodottakat, a legtanulékonyabbakat pártolja, -azokat, akik a legügyesebben tudják magukat cselszövényekkel -előretolni, egy szóval azokat, akik meg vannak áldva azzal, amit -Carlyle «farkas intelligencziá»-nak nevez, akkor ennek egy -nagyravágyó és magahitt oligarchiának a kialakulása az eredménye, -mely a nepotizmuson és a kegyenczségen alapul, amelyet később -jogosan megvetnek és amely a maga részéről hozzájárul <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> a -társadalom hanyatlásának siettetéséhez.</p> -<p>Térjünk át a társadalmak felbomlásának lélektani okaira.</p> -<p>Tarde szerint, a társadalmak kialakulásának és maradandóságának -lényeges eleme az utánzás törvényeinek működése lévén, természetes, -hogy ha bizonyos külső vagy belső hatás folytán az utánzás -törvényei megszünnek érvényesülni, a társadalom rugalmassága -elgyöngül, a társadalom felbomlik és elpusztul. Tegyük hozzá, hogy -az utánzás korrelativ tényezője, a találékonyság, szintén fontos -szerepet tölt be itt. Amint egy nemzetben vagy fajban, a -találékonyság tehetsége bizonyos határokon túl csökken, amint az -egyéni eredetiség eltünik a csorda-szellem haladása előtt, amint az -egyéniség érzése elvész és helyére nem tudni mily petyhüdt és -együgyü társadalmiság kerül, mely azt eredményezi, hogy mindenki a -többiekre s nem magára számít: a társadalmi tudat megérzi az egyéni -tudatok e megmerevedésének következményeit és a rugalmasság nélküli -társadalom az első kissé erősebb lökésre felbomlik.</p> -<p>Egy pár szót kell ehelyütt szólanunk az értelmiség és a jellem -között gyakran állított ellentétről. Némely társadalomtudós vagy -moralista dicsőítő szólamokat zeng arról, amit jellemnek nevez, és -szinleg megveti az intelligencziát. Sőt ez utóbbinak túlságos -kifejlődését a hanyatlás egyik okának tartja. Megtörténik, hogy -igen megvetően beszélnek a tehetségről, mint amely társadalmi -szempontból nézve jelentéktelen tényező. Igaz, hogy emez iskola nem -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> egy társadalomtudósa vagy nevelője -valószinüleg <i>pro domo sua</i> beszél, amikor becsmérli a -tehetséget. Azt mindenki állíthatja, és el is hitetheti, hogy van -jelleme, de sajnos, nem ily könnyü illuziókat kelteni a tehetség és -az értelem adományai dolgában. – Bármiképpen van is, ez a tan egész -pedagógiánkat bizonytalanná teszi.</p> -<p>Véleményünk szerint ez a tan hamis. Amit <i>a jellem</i> fogalma -alatt dicsőítenek, csupa olyan tulajdonság, mely az -elhelyezkedettet <i>(arriviste)</i> jellemzi; a durvaságnak, a -simulékonyságnak, a nyakasságnak és az ügyeskedésnek keveréke. -Minthogy a lelki állapotnak ez a ravasz és brutális formája -túlontúl elterjedt, a jellem névvel tüntetik ki és úgy állítják -elénk, mint egy nemzet vagy faj erejének elemét. Az ilyen -lelkiállapot szerintünk inkább a hanyatlásban lévő társadalmat -jellemzi.</p> -<p>A társadalmak fenmaradásának törvényeit tani okai is vannak, -melyekről szintén ejtünk egypár szót.</p> -<p>A társadalmak fenmaradásának törvényeit vizsgálva, láttuk, hogy -a társadalomnak, ha fenn akarta magát tartani, szüksége volt arra, -hogy bizzék magában, s erkölcsi és társadalmi dogmatizmusra, sőt -szükség esetén hasznos hazugságokra támaszkodjék.</p> -<p>Következésképpen, amikor a társadalom megszünik magában bizni, -akár azért, mivel azok a dogmatizmusok, melyekre támaszkodott, -felborultak, akár mivel visszaélt a maradi hazugságokkal, közel van -a társadalmi tudat szétbomlása. Ennek a bomlásnak nagyrészt -társadalmi <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> ellentmondások, ellentmondások a -társadalmi elmélet és gyakorlat között, a száj által vallott dogmák -és a valódi cselekvések között, vagy pedig ellentmondások az -összeütközésben lévő különféle társadalmi befolyások között lesznek -az eredményei. – Ezek a külső ellentmondások, az egyéni tudatban -belső ellentmondások alakjában verődnek vissza, melyek az egyénben -a társadalmi zavarral párhuzamos lelki zavart támasztanak.</p> -<p>Nordau igen helyesen bonczolgatta a társadalmi bomlás okait -<i>Társadalmi hazugságok</i> czímű könyvében. «Egész életünk más -időből kölcsönvett feltevéseken nyugszik, amelyek egy pontban sem -felelnek meg jelenlegi eszméinknek. Politikai életünk alakja és -alapja kézzelfogható ellentmondásban van egymással. A probléma, -melynek, úgy látszik, a hivatalos czivilizáczió a megoldását -keresi, olyanforma, mintha egy kúpot akarnánk elhelyezni ugyanolyan -ürtartalmú gömbben. Minden szó, amit kimondunk, minden cselekedet, -melyet véghezviszünk, egy-egy hazugság azzal szemben, amit lelkünk -mélyén igazságnak ismerünk el. Azt lehet mondani, hogy önmagunkat -parodizáljuk és örökké komédiát játszunk… Külső tiszteletet -tettetünk olyan személyek és intézmények iránt, amelyeket -alapjukban a legképtelenebbeknek tartunk, és gyáván megmaradunk -odalánczolva olyan meggyőződésekhez, amelyekről lelkünkben és -tudatunkban tudjuk, hogy minden alapot nélkülöznek… Ennek az örök -összeütközésnek, mely a társadalmi meggyőződések és saját -meggyőződéseink <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> között folyik, végzetes visszahatása -van.»<a name="FNanchor_141" id="FNanchor_141"></a><a href= -"#Footnote_141" class="fnanchor">141)</a></p> -<p>Egypár szót végül a társadalmak bomlásának társadalmi -okairól.</p> -<p>Ezek egyikét Simmel világította meg, amikor megjegyezte, hogy a -társadalom valamelyik szerve gyakran túlzott jelentőséghez jut a -szervezetben, melynek eleme; és czéllá válik, amikor pedig csak -eszköz. Demokratikus társadalmainkban ilyen a bürokráczia, amelyre -vonatkozólag ezeknek semmi irigyelni valójuk sincs a monarchikus -társadalmaktól. Világos, hogy a társadalom testében bizonyos -szerveinek ilyen túltengése kényelmetlenséget okoz, mely igen -alkalmas arra, hogy a hanyatlást siettesse.</p> -<p>Matteuzzi fontos társadalmi okát jelzi a társadalmak -hanyatlásának. Ez a győztes népek hatása a legyőzött népekre. «Az a -nép, mely környezetének és szerzett jellegzővonásai öröklődésének -befolyása alatt kifejlődött, szükségszerüen eljut odáig, hogy -megalkossa saját egyéniségét. De nagyon megzavarhatja fejlődésében -egy katonailag szervezett, erősebb, bár kevésbbé művelt népnek -beavatkozása; e két népnek, mely így találkozik, mivel különböző -környezetben fejlődtek, különböző öröklött jellegzővonásai lesznek. -A győztes azzal, hogy eszméit és erkölcseit a legyőzöttre -erőszakolja, arra kényszeríti, hogy kitérjen fejlődési vonalából, -és egész fizikai és értelmi szervezetében zavart okoz.»<a name= -"FNanchor_142" id="FNanchor_142"></a><a href="#Footnote_142" class= -"fnanchor">142)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Valamely nép ipari fensőbbsége e szempontból ugyanolyan -eredménynyel járhat, mint hadi fensőbbsége. Ezért van az, hogy -napjainkban az északi népek, anélkül, hogy területi hódításokat -kisérelnének meg, hanyatlásra kárhoztatják a déli népeket, arra -kényszerítvén őket, hogy felvegyék velük az ipari versenyt. A déli -lakosok így aztán kénytelenek alkalmazkodni olyan társadalmi -állapothoz, mely nem egyezik öröklött tulajdonságaikkal.</p> -<p>Ezzel megvizsgáltuk a társadalmak hanyatlásának főbb -okait.<a name="FNanchor_143" id="FNanchor_143"></a><a href= -"#Footnote_143" class="fnanchor">143)</a></p> -<h3>II. FEJEZET.<br /> -A társadalmi regresszió törvényei.</h3> -<p>Az előbbiekből megérthetjük értelmét ennek a kifejezésnek: a -társadalmi regresszió. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<p>A társadalomtudósok jogosan különböztettek meg haladó evolucziót -és hátráló (regressziv) evolucziót.</p> -<p>A haladó evoluczió Demoor, Massart és Vandervelde szerint -magában foglalja az előre való haladás, a kifejlődés, a -tökéletesedés, a növekvő differencziálódás és a differencziálódott -szervek és működések fokozatos egymásmellé rendeltsége eszméit.</p> -<p>A hátráló evoluczió ellenkezőleg, a visszafordulás, a hanyatlás, -az elkorcsosodás. Például a sötétben élő állatok látószerveinek -sorvadása; az élősdi növények leveleinek elcsenevészesedése, a -czéhek számának csökkenése a középkor végén.</p> -<p>A társadalmi regresszió első törvénye a következő: A haladást -mindig hátrálás követi. Ez alatt azt kell érteni, hogy a régi -strukturák szétrombolása új intézmények fejlődésének szükséges -következménye. A szervek és intézmények minden átalakulásának -részleges regresszió a correlativuma.<a name="FNanchor_144" id= -"FNanchor_144"></a><a href="#Footnote_144" class= -"fnanchor">144)</a></p> -<p>Egy másik törvény az, amelyet a túlélés törvényének lehetne -nevezni.</p> -<p>Mintahogy minden haladás együttjár a hasznavehetetlenné vált -szervek és intézménynek részleges visszafejlődésével, azonképpen -minden haladás feltételezi legalább bizonyos időn keresztül a mult -többé-kevésbbé fontos nyomainak fenmaradását. Ama nagy vonalaiban -mindinkább <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> egyöntetű törvényhozás mellett, mely a -modern népeket igazgatja, többé vagy kevésbbé elmosódottan és -alaktalanná váltan, de mégis felismerhetően megtaláljuk mindazokat -az intézményeket, melyek az előző korszakokban uralkodók voltak. -Igy a mai családban a család régi alakjainak, például a -matriarchatusnak megmaradtak nyomai.</p> -<p>Valamely társadalmi állapot mindig bizonyos számú anachronikus -intézményt zár magába. Demoor és Vandervelde így magyarázzák ezt a -tényt: «Bizonyos hasznavehetetlen intézmény gyakran fenmarad -kényszer folytán, ha fentartása előnyökkel jár azokra nézve, akik -részesei… Végtelen jegyzékét lehetne összeállítani azoknak a -teljesen haszontalan szinekuráknak, melyeket egyes kormányok -makacsul fentartanak, attól félvén, hogy elégedetlenekké teszik, -akik azokat elfoglalják.»<a name="FNanchor_145" id= -"FNanchor_145"></a><a href="#Footnote_145" class= -"fnanchor">145)</a> Felhozhatnók a középkor-végei védőúri -haszonélvezeteket és mennyi más modern példát!</p> -<p>Nézzük most, hogy milyen az az irány, melyben a visszafejlődés -történik. Greef szerint, a regressziv evoluczió meghatározott -rendben megy végbe! Visszatérést alkot a kezdetleges állapot -felé.</p> -<p>Tudjuk, hogy a belga tudós a társadalomban hétféle tulajdont -különböztet meg: gazdasági, genetikus (családi), művészi, -tudományos, erkölcsi, jogi és politikai tulajdont. Azt is tudjuk, -hogy szerinte ez a rend, amikor a logikus hierarchiát tünteti fel, -ugyanakkor feltünteti e tulajdonok <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> történelmi alakulásának -rendjét is. Ebből indulva ki, Greef kifejti a regressziv evoluczió -következő törvényét: A legemelkedettebb jelenségek és működések -minden osztályban és az osztályok összeségében egyuttal a -legujabban feltünt jelenségek és tevékenységek lévén, egyben a -legfelületesebbek, a legváltozóbbak és a legkevésbbé állandók -is.»</p> -<p>Ezt a törvényt Demoor, Massart és Vandervelde, sőt Tarde is igen -kétségbevonják. Ez utóbbi joggal a következő megjegyzést teszi: -«Összes franczia intézményeink közül egyik legújabb az általános -választói jog. Próbálják azt megtámadni. Minden bizonynyal sokkal -könnyebben eltörölik a biróságok és a papság szervezetét, melyek -pedig bizonyos szempontokból a középkorból erednek.»<a name= -"FNanchor_146" id="FNanchor_146"></a><a href="#Footnote_146" class= -"fnanchor">146)</a></p> -<p>Demoor és Vandervelde szerint a társadalmi evoluczió vissza nem -térhet soha, következésképpen, néhány többé-kevésbbé világos -kivételen kivül: 1. eltünt intézmény, vagy szerv nem jelenhetik meg -újra; 2. az az intézmény, vagy szerv, melynek csak nyomai maradtak -meg, nem fejlődhetik ki újból és nem folytathatja régi működését; -3. valamint nem fejthet ki új működést sem.</p> -<p>Ezek a szervek vagy intézmények végkép halottak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.<br /> -A társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok ujjáalakulása. – A -kiválasztottak kérdése.</h3> -<p>Az az alaktalan állapot, mely valamely társadalom szétbomlását -kiséri, csak ideiglenes. Amikor valamely társadalom eltünik, a -szétbomlás következtében felszabadult elemek nemsokára a -körülmények kényszere folytán új rendben egyesülnek, amelyben -mindazáltal fenmarad valami a régi formákból is.</p> -<p>Ez a törvény áll azokra a különleges társadalmakra is, amelyeket -<i>osztályoknak</i> nevezünk. Ha szétrombolják őket, újjászületnek -más formában, különböző külsővel, különböző szellemmel és különböző -társadalmi fegyelemmel, de mindig újjászületnek. Ugy látszik, ez a -törvény elkerülhetetlen. Az egyenlőségi eszmék növekedésének hatása -alatt az osztályszellem, a hierarchikus szellem kétségtelenül -gyengült. De valószinüleg sohasem fog eltünni. Mindig lesznek -osztályok és hierarchiák, ha kevésbbé zártak és kevésbbé merevek -is, mint a multban, de mindig lesznek.</p> -<p>Maga a szoczializmus sem fogja teljesen megszüntetni a -hierarchiákat, sem az osztályokat, pedig látszólag az egyenlőségi -eszmék megtestesülése.</p> -<p>Igaz, hogy vannak elméleti emberek, akik különbséget tesznek a -munkamegosztás és a hierarchia eszméje között. Azt mondják, hogy a -társadalmi munka megosztódhatik anélkül, <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> hogy ez -a megosztás hierarchiát vonna maga után. Társadalmilag mindnyájan -egyenlőek leszünk, miközben különböző működést fejtünk ki.</p> -<p>Ha gondolkozunk, be kell látnunk, hogy ez az eszmény bajosan -valósítható meg. Maga az a tény, hogy lesznek igazgatók és -igazgatottak, munkások és munkaszervezők, nem fog-e társadalmi -egyenlőtlenséget okozni közöttük?</p> -<p>Ugy látszik, hogy ma evoluczión megy át a szoczializmus és -lemond a tökéletes társadalmi egyenlőség régi eszméjéről.</p> -<p>Uj szoczialista áramlat bontakozik ki, mely főleg a -differencziálódás és az egyéni egyenlőtlenség eszméihez -ragaszkodik. Egy német szoczialista, <i>M. S. Gystrow</i>, egy -czikkében, melyet Nietzsche halála alkalmából közölt a -<i>Socialistische Monatshefte</i>-ben,<a name="FNanchor_147" id= -"FNanchor_147"></a><a href="#Footnote_147" class= -"fnanchor">147)</a> ezt írja: «A gazdasági hatalom megszerzése a -munkásságra nézve hosszúlélekzetű feladat, mely úgy kinálkozik -neki, mintahogy hajdan a polgárságnak kinálkozott, mely nem a -teljesen kész gyárakra és kereskedőházakra tette rá kezét, hanem -azokat fokozatosan ő maga alkotta meg. Ezért van, hogy végtelen -differencziálódás ment végbe az eredetileg homogén polgárságban. -<i>Aki pedig differencziálódásról beszél, az arisztokratizálódást -mond.</i>»</p> -<p>«Tulajdonképpen a gazdasági demokratizálódás a tömeg -arisztokratizálódása. El fog következni, amit Bernstein -megjövendölt: a proletárság <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> nem marad egységes -fogalom. Olyan mértékben fog ez megvalósulni, amint a fogyasztási -szövetkezetek terjedése és ennélfogva gazdasági felelőssége -növekszik, és még inkább meg fog ez látszani a termelési -szövetkezeteken. <i>A bérmunkás</i> fogalmának épp oly különféle -értelme lesz, mint ma a <i>polgár</i> fogalmának. Semmi sem faragja -jobban az egyéniséget és nem emeli ki jobban a tömegből, mint a -gazdasági felelősségben való részesedés. Ezen a téren lehetséges -aztán az értelmi és erkölcsi egyéniség kifejlődése is.» Ugyanez az -író azt mondja, hogy a szoczializmusban a társadalmi kérdés keretén -belül van egy arisztokratikus kérdés is <i>(Das ist die -aristokratische Frage innerhalb der sozialen)</i>.<a name= -"FNanchor_148" id="FNanchor_148"></a><a href="#Footnote_148" class= -"fnanchor">148)</a></p> -<p>Sok franczia demokrata hasonló véleményen van. Csak -<i>Rénard</i>-t és <i>Izoulet</i>-t említjük. Az utóbbi azt mondja, -hogy a demokráczia igyekszik visszaadni a személy szerinti -arisztokrácziának azt a helyet és azt a szerepet, melyet a másik -arisztokráczia bitorolt… A forradalom azért jött, hogy az -ál-kiválasztottakat az igazi kiválasztottakkal -helyettesítse.»<a name="FNanchor_149" id= -"FNanchor_149"></a><a href="#Footnote_149" class= -"fnanchor">149)</a></p> -<p>A társadalmi kiválasztottaknak ez a kérdése azok közül való, -amelyeket igen kényes és igen nehéz megközelíteni. Már az ál és a -valódi kiválóság kritériumának megkülönböztetése is nehéz. Másrészt -pedig nem áltatja-e magát <span class="pagenum"><a name="Page_208" -id="Page_208">-208-</a></span> Izoulet, amikor a demokrácziában -végbemenő kiválasztás társadalmi mechanizmusának -csalhatatlanságában hisz? Annak a dőre arisztokracziának, mely mai -demokrácziánkból kerül ki és teljesen a nepotizmuson és a -kegyenczségen alapszik, vajjon sokkal több értéke van, mint a -hajdani arisztokrácziáknak? – Ezt nagyon bajos megállapítani.</p> -<p>Az a megkülönböztetés, mely talán alkalmas arra, hogy egy kis -világosságot vessen a kérdésre, a következő: Szerintünk nincs -társadalmi fensőbbség, nincs osztályfensőbbség; csak egyéni -fensőbbség van. Az osztály-eszme mulandó, de a kiválóság eszméje -(azt értve alatta, hogy az <i>egyének között</i> vannak értelmi és -erkölcsi egyenlőtlenségek) lerombolhatatlan. Sőt szerintünk -ellentét van az osztályeszme és a kiválóság eszméje között. Annál a -ténynél fogva, hogy az ember beleegyezik abba, hogy tagja legyen -valamely uralkodó, vagy állítólagos uralkodó osztálynak, már annál -a ténynél fogva, hogy hozzájárul ennek megszabott elveihez és -társadalmi fegyelméhez, – bizonyos mértékig lemond egyéniségéről; -csordaszellemüvé válik, a hozzá hasonlóak osztályelőitéleteit teszi -magáévá; megszelidül és beleesik abba az értelmi és erkölcsi -megfogyatkozásba, melyet testületi szellemnek, vagy -osztályszellemnek nevezünk.</p> -<p>Feltéve, hogy kivételes eset folytán képes lesz osztálya kebelén -belül megőrizni értelmi és erkölcsi függetlenségét, utódai -elkorcsosulnak és csordaszellemüekké válnak. Kiélvezik megszerzett -helyzetüket. Ő talán igazságot vagy vagyont teremtett. Ezek pedig -élősdiek lesznek. <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Amint mondottuk, semmi sem nehezebb, mint meghatározni azt, hogy -miről ismerjük fel a kiválasztottakat, azaz az egyéni fensőbbséget; -mert az állítólagos társadalmi fensőbbségnek nincs semmi -jelentősége. Csak egy dolog bizonyos, az, hogy az értelmi és -erkölcsi fensőbbség lényegében egyéni dolog. Az egyénben székel, -nem a családban, sem az osztályban. Nincsenek kiválasztott -osztályok, hanem csak kiválasztott egyének.</p> -<p>Következésképpen, ha egy jövőbeli társadalmi rend, hivják azt -szoczializmusnak, vagy másnak, kiválasztottakat akar teremteni, -akkor dobja félre az osztály, sőt a kollektiv kiválasztottság -fogalmát is; de ápolja és tegye hatályossá az egyéniség s az egyéni -érték érzését. Teremtsen olyan embereket, akik egyének tudnak -lenni.</p> -<p>És válaszsza jelmondatul Nietzsche aforizmáját: «<i>Nicht nur -fort sollt Ihr euch pflanzen, sondern hinauf.</i>» És mi -hozzáteszszük: Nem csordaszellemüekké kell lennetek, hanem -ellenkezőleg: egyénekké.</p> -<h3>IV. FEJEZET.<br /> -Az egyéni tudat és a társadalmi tudat.</h3> -<p>Annak alapján, amit előzőleg mondottunk, számot vethetünk -világosan az egyéni és a társadalmi tudat között lévő nem -felületes, hanem valódi ellentéttel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p> -<p>A kérdésnek két oldala van. Mintahogy e munka elején mondottuk, -az egyéni tudat és a társadalmi tudat között nemcsak érintkezési -pontok vannak, hanem eltérülések és ellentétek is. De az ellentétek -súlyosabbak, mint az egybehangzások.</p> -<p>Ismerjük el először is, hogy lehetetlen teljesen elválasztani az -egyéni tudatot a társadalmi tudattól. Az egyén, amint százszor -mondtuk, nem egész, hanem csak alkotóelem.</p> -<p>De minek az eleme?</p> -<p>Szerintünk az egyén kevésbbé a jelenlegi társadalom, az adott -társadalmi közösség eleme, amelyben él, mint inkább ama dinamikus, -eszményi társadalomé, amely az időben fejlődik és amelyben az egyén -csak múló mozzanat.</p> -<p>Szerintünk, ha valóban számot akarunk magunknak adni az egyén és -a társadalom kapcsolatairól, ez utóbbiról nem <i>statikus</i>, -hanem dinamikus fogalmat kell alkotnunk.</p> -<p>Ez alatt azt értjük, hogy az egyénnek nem <i>maga körül</i> kell -szétnéznie, hogy irányt és eszményt találjon, hanem a háta mögé és -maga elé kell néznie. Az egyén csak pont valamely örök -evoluczióban, de egy mozgó, tevékeny, bizonyos mértékig -önrendelkezéssel biró pont. «Az egyénben kezdődnek azok a -változások, – mondja Paulhan, – melyeknek hatalma annyira -meghaladja és csaknem megsemmisíti őt. Általa, találékonysága -folytán mennek végbe az átalakulások, ő a középpontja annak az -automatikus vagy önkényes cselekvésnek, mely által a társadalom -magát védi vagy átalakítja. Az <span class="pagenum"><a name= -"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> egyén a kezdeményezője -azoknak a változásoknak, melyek fel fogják forgatni a -világot…»<a name="FNanchor_150" id="FNanchor_150"></a><a href= -"#Footnote_150" class="fnanchor">150)</a></p> -<p>Ezzel nem tagadjuk azt a hatást, melyet az egyénre a környezet -tesz, de nem szabad túloznunk ezt a hatást és főleg nem szabad úgy, -mint némelyek teszik (például Spencer), szabályként és dogmaként -felfognunk. Az egyénnek megvan a hatalma és a joga, hogy -visszahasson a környezetre. Ennek nincs más értéke és más szerepe, -mint hogy támadó pontja és ösztönzője legyen az egyéni energiáknak, -és amint a visszahatás követeli, az egyéniség kiterjedését -előidézze. «Bizonyos esetekben, – mondja Paulhan, – az egyénnek -igaza van a tömeggel, az állammal, kora művészetével, kortársai -tudományával vagy a vallással szemben. Rembrandtnak igaza volt -kortársaival szemben, akik félreismerték, és Galileinek igaza volt -biráival szemben. De ebben az esetben az egyén nem csak magából -merít jogot és erőt. Magasabbrendű igazságokat, szépségeket -képvisel, mint azok, amelyek ellen harczol. Magasabbrendű, -nagyobbszabású társadalmat képvisel, mint amelyik őt elnyomja, mint -valami nemes vágy, mely véletlenül durva lélekben sarjadzik ki, -mely megvetően elnyomja. És ezt a társadalmat ő ébresztgeti és -bizonyos mértékig ő csinálja is.»</p> -<p>Számos és jelentős olyan pont van, ahol az egyéni tudat és a -társadalmi tudat közti összeütközés megnyilatkozik. A társadalmi -tudat természetesen arra törekszik, hogy elnyomja az egyéni -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> tudatot. A nagy társadalmi intézmények, -mint vallás, törvényhozás, kaszt, osztály, arra törekszenek, hogy -az egyént teljesen maguk alá rendeljék. Mindazonáltal az egyén -visszahatást fejthet ki és nem tűri, hogy a csoport felszívja és -elnyelje. A társadalmi körök sokfélesége, melyekben részt vesz, -szabadulási eszköz lehet ránézve, eszköz arra, hogy uralkodjék azok -fölött a társadalmi hatások fölött, melyek közül mindegyik -elharácsolni igyekszik őt a maga számára. Tudatában öszpontosítja a -különféle, néha ellentétes hatásokat, és amikor megvan a kellő -egyéni energiája, azokat kombinálja egy neki megfelelő formulában. -Simmel fokozatos társadalmi differencziálódásának törvénye működik -itt. Mennél inkább halad az evoluczió, annál inkább növeli az egyén -körül a társadalmi köröket és a társadalmi hatásokat, annál inkább -előmozdítja ez úton eredetiségét és függetlenségét. És elérkezünk -ahhoz a látszólag paradox tényhez, hogy az egyén függetlensége -egyenes arányban van azoknak a társadalmi köröknek számával, -melyekben részt vesz.</p> -<p>Gyakran ellentét van a társadalom haladása és az egyéni tudat -haladása között. De amikor a társadalmi haladás ellentétben van az -egyéni haladással, ez csak látszata a haladásnak; ez ál és -ideiglenes haladás. Ez gyakran visszafejlődés. A társadalom arra -törekszik, hogy az egyént pangó intézményeinek tárnájába zárja. A -társadalom lényegében mizonéista és haladásellenes. Az egyéni tudat -a haladás szülője, ő az a rejtélyes csira, mely magában hordja a -jövendőt, hasonlóan az első elemi sejthez, az élet homályos és -nyugtalan fakadásához, mely magában hordta a jövendő <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> életek -mérhetetlen genezisét. Minden alkalommal, amikor haladás történt, -azt az egyéni tudat végezte. «Az emberek, – mondotta Galilei, – nem -hasonlatosak a kocsi elé fogott lovakhoz, amelyek mindent húznak: -olyanok, mint a szabadon futó lovak, melyek közül valamelyik -nyer.»</p> -<p>Az egyéni tudat világosságban és őszinteségben túltesz a -társadalmi tudaton.</p> -<p>Először is őszinteségben. Valamely adott korszak társadalmi -tudata a konvenczionális hazugságok, kiadott és gyáván eltürt -parancsok szövevénye.<a name="FNanchor_151" id= -"FNanchor_151"></a><a href="#Footnote_151" class= -"fnanchor">151)</a></p> -<p>Azután világosságban. A társadalmi tudat ellentmondások -szövevénye, melyeket a kissé áthatóbb elmélkedés leleplez. Azt -lehetne mondani, hogy az egyéni tudatoknak homályos, nem gondolkozó -része. Nem kollektiv gondolat, hanem kollektiv ál-gondolat.</p> -<p>Valamely társadalmi szervezetben mindenféle olyan elv van, -melyekre úgy hivatkoznak, mint világos igazságokra és amelyeknek -lélektani tartalmát képtelenek lennénk egy igazi gondolatban -kifejezni. Tiszta papagálybölcseségek.</p> -<p>Az egyéni tudat széttépi e hazugságokat. Ő az, amely szilárd -logikával felfegyverkezve, megszünteti az ellentéteket és lesújtja -a társadalmi papagálybölcseségeket. A társadalmi tudatból, mely -szűk önzések összetétele, hiányzik a lélek finomsága, az éles elme -ereje, és a függetlenség, melylyel az egyéni lélek az élet és a -társadalom <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> problémáihoz közeledhetik. A -csoportitéletek nagyon durvák, tömörek és egyvágásúak. Valamely -csoport egyoldalúan itéli meg a dolgokat és az embereket. Azt értem -ez alatt, hogy egyedül a csoport <i>alkalmi</i> hasznának szögéből -látják ezeket. Ha csak egyetlen ponton is valamelyik ember -viselkedése ellentétben volt, vagy látszott lenni a csoport többé -vagy kevésbbé konvenczionális egyformaságával, ez az ember nem -várhat semmi méltányosságot, semmi belátást még az itéletekben sem, -melyeket róla mondanak az emberek. Az <i>emberek</i>, ez a -személytelen és névtelen erő, elitélik felebbezés és minden veszély -nélkül, mert a csoportok itéletei felelőtlenségnek örvendenek, mely -kedves a gyávaságnak. A csoport minden egyes tagjának felelőssége -elmerült a közösség büntetlenségében.</p> -<p>Ilyenek a csoportok, testületek, osztályok, stb. itéletei. -Szürke önzésre, <i>jelenlegi és közeli</i> érdekekre lévén -alapítva, az életfelfogásnak és a dolgok mozgékonyságának hiánya -jellemzi őket. A legtökéletesebb filiszterség bélyege van rájuk -ütve. Az egyéni tudat az alkalmi társadalmi érdek fölé emelkedhet; -megvan benne az élet és a lét dinamikus érzéke, mert öszhangzó és -művészi, mint maga az élet. «Hányszor megállapítottam, – írja Guy -de Maupassant, – hogy az értelem növekszik és emelkedik, mihelyt -egyedül élünk; csökken és sülyed, amint újra emberek közé -keveredünk! Az érintkezés, mind az, amit beszélünk, mind az, amit -kénytelenek vagyunk meghallgatni, megérteni, hogy felelhessünk rá, -hat a gondolatra. Az eszmék fejből-fejbe áramlanak és -visszaáramlanak, és minden számbeli <span class="pagenum"><a name= -"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> tömeg számára értelmi -középszerűség szinvonala alakul ki. Az elszigetelt ember egyéni -kezdeményezése, bölcs meggondolása, sőt értelmi ereje is eltünik, -mihelyt ez az ember más emberek tömegébe keveredik.»<a name= -"FNanchor_152" id="FNanchor_152"></a><a href="#Footnote_152" class= -"fnanchor">152)</a></p> -<p>A csoport visszahatása leszállítja úgy az értelmet, mint az -egyén erkölcsiségét. «Nagyszámú emberi gyülekezések, – mondja -Sighele, – a kollektiv lélektan végzetes törvénye folytán, mindig -leszállítják a szándékolt elhatározás értelmi értékét.»<a name= -"FNanchor_153" id="FNanchor_153"></a><a href="#Footnote_153" class= -"fnanchor">153)</a> Ami a csoportnak az egyénre gyakorolt erkölcsi -hatását illeti, ime ez Sighele egyik igen találó megjegyzése: -«Nézzük meg a gyermekeket, mikor együtt vannak: rosszabbak és -kegyetlenebbek lesznek, mint bármikor. A kissé merész csinyt, -apróbb lopást, a fal-ostromot, amit egyik sem merne megcsinálni, -sőt, amire gondolni sem merne egyedül, kigondolják és megcsinálják, -amikor többen vagy sokan vannak együtt. Mi magunk, mi többi -emberek, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ha van eset, amikor -vétünk a gyöngédség vagy a könyörület törvényei ellen, ez pontosan -akkor történik, amikor többen vagyunk együtt; mert feléled bennünk -a rosszra való bátorság s könnyedén itéljük meg az olyan kevésbbé -kifogástalan cselekedetet, melyet egyedül sohasem vittünk volna -végbe.»<a name="FNanchor_154" id="FNanchor_154"></a><a href= -"#Footnote_154" class="fnanchor">154)</a></p> -<p>Schopenhauer szerint, a társadalmi tudat az intellektustól -elválasztott, tiszta élniakarás, az ostoba, <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> vad és -durva önzésű élniakarás megtestesülése. Az egyéni tudat az a -rejtelmes tűzhely, ahol a felszabaduló <i>értelem</i> kicsiny -lángocskája pislog, mely az élniakarás önzései és vadságai fölé -emeli a lényt. Mindegy, hogy Schopenhauernak ezt a nézetét -pesszimista, vagy más szempontból magyarázzuk-e; ez a nézet, mint -ténymegállapítás, vitathatatlan. A társadalmi tudat, ha -<i>statikus</i> szempontból, vagyis a csoport közvetlen érdekeinek -szempontjából nézzük, erősen elnyomó és korlátolt; az egyéni tudat -előtt, mely azokat az értelmi és erkölcsi hatásokat öszpontosítja -magában, melyek e nemzedékről-nemzedékre fejlődő társadalmi -dinamizmust alkotják, végtelen látóhatár van. Ő az Eszmény szülője, -a világosság és az élet tűzhelye, a felszabadítás és az üdv -géniusza.</p> -<h3>V. FEJEZET.<br /> -Szoczializmus és individualizmus.</h3> -<p>Ezek után foglalkozhatunk immár azzal a kérdéssel, mely az egész -társadalomtudomány főkérdése: az egyén és a társadalom -kapcsolatainak kérdésével. A szoczializmusnak és az -individualizmusnak két tanával lesz itt dolgunk.</p> -<p>Általános értelemben véve ez a szó, hogy <i>szoczializmus</i>, -jelenti mindazt a társadalmi tanítást, mely az egyént a közösségnek -alárendeli. Ez a plátói szoczializmus értelme. Szorosabb és -modernebb értelemben véve a szoczializmus az a tan, mely a tulajdon -uralmának <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> gazdasági reformja útján arra -törekszik, hogy az egyénnek nagyobb anyagi és erkölcsi -függetlenséget biztosítson.</p> -<p>Az individualizmus az a tan, mely ahelyett, hogy az egyént -alárendelné a közösségnek, azt az elvet vallja, hogy az egyénnek -önmagában van czélja; hogy tényleg és jogilag saját értéke van és -autonóm léte, és hogy a társadalmi eszmény az egyénnek legteljesebb -felszabadítása. Az így értelmezett individualizmus ugyanaz, mint az -úgynevezett anarchisztikus <i>(libertaire)</i> társadalmi -bölcselet.</p> -<p>Szükebb értelemben individualizmus alatt a <i>laisser-faire</i> -(a manchesteri iskola) gazdasági elméletét értjük. Amikor mi -individualizmusról beszélünk, arról az individualizmusról lesz szó, -melyet libertaire bölcselet alatt értenek.</p> -<p>Melyek a szoczializmus és az individualizmus kapcsolatai?</p> -<p>A szoczializmus és individualizmus között sok az érintkezési -pont. A szoczializmus, amelyre nagy mértékben hat az -individualizmus, sok pontban arra törekszik, hogy elégtételt -szolgáltasson ez utóbbinak. Az egyén gazdasági felszabadítását -kivánja és ki akarja szabadítani őt a kapitalizmus karjai közül. -Sőt mi több, nemcsak a kapitalizmust akarja elpusztítani, mint -gazdasági rendszert, hanem azokat a társadalmi intézményeket és -alapítványokat is, melyek e rendszer következményei: a kapitalista -és burzsoá jogot, mely rajtunk uralkodik, a birtokos és burzsoa -erkölcsöt, mely osztály- és az egyént elnyomó érdekből keletkezett. -Egy német társadalomtudós azt mondja erre vonatkozóan: <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> «A -liberalizmus nélkül a szoczializmus teljesen érthetetlen: a -szoczializmus lényegében liberális; felszabadító és függetlenítő -eszmékre hallgat, melyek napjainkban létének legbiztosabb -feltételei és biztosítékai. Aminek elérésére törekszik, nem -kevesebb, mint a munkások felszabadítása a tőke mindenhatóságával -szemben.»<a name="FNanchor_155" id="FNanchor_155"></a><a href= -"#Footnote_155" class="fnanchor">155)</a></p> -<p>Ez nem minden. A szoczializmus ma még a küzdelmi állapotban van. -Ellenzéki és harczi párt. Tehát védi a szabadságot politikai, -társadalmi, erkölcsi területen minden alkalommal, amikor teheti. -Előmozdítja mindazokat a törvényeket, mindazokat az indítványokat, -mindazokat a rendszabályokat, melyek az egyén gazdasági, értelmi és -erkölcsi felszabadulására kedvezőek. Szivesen törekszik arra, hogy -széttörje a mult társadalmi és erkölcsi kereteit. Ezért van az, -hogy erkölcsi téren sok szoczialista hive van a szabad szerelemnek. -Ezért van az, hogy a multkoriban Németországban az egész -szoczialista párt ellene szavazott a zaklató és egy kissé -nevetséges Heintze-törvénynek. Tehát tagadhatatlan, hogy ma a -szoczializmus képviseli az individualizmust és annak leghatalmasabb -társadalmi megtestesülése. Jaurés igen helyesen fejtette ki ezt az -igazságot a <i>Revue de Paris</i>-ban megjelent Szoczializmus és -<i>Szabadság (Socialisme et Liberté)</i> czímű czikkében.<a name= -"FNanchor_156" id="FNanchor_156"></a><a href="#Footnote_156" class= -"fnanchor">156)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>De így lesz-e mindég? Amikor hatalomra jut, amikor kormánypárt -lesz, vajjon a szoczializmus és individualizmus szabadelvű lesz-e -akkor is még?</p> -<p>Ez a kérdés, mert akkor talán az anti-individualizmusnak a -szoczializmusban rejlő csirái kifejlődnek.</p> -<p>Melyek ezek a csirák?</p> -<p>Vannak olyanok, melyek szemelláthatóak és amelyekre a -szoczializmus ellenségei régóta hivatkoznak. Hozzuk fel például a -valószinüleg túlzásba menő közigazgatási és rendszabályozási dühöt; -a társadalom megnőtt igényét arra, hogy joga legyen az egyének -tevékenységét ellenőriznie; a közvélemény egyre növekvő -mindenhatóságát, amennyiben szoczialista uralom idején a -közvélemény válnék a legfőbb erkölcsi szankczióvá. Már pedig -tudjuk, hogy a közvélemény mennyire vak, zsarnoki, mindenféle -előitélet számára megközelíthető, és végül, hogy mennyire -anti-individualista.</p> -<p>Egy másik pont, ahol a szoczializmus, úgy látszik, ellentétben -áll az individualizmussal: az egyoldalú dogmatizmus, a társadalmi -és erkölcsi monizmus, amely felé, úgy látszik, -visszatartózhatatlanul törekszik. Tényleg tudjuk, hogy sok -szoczialista hisz egy végső monizmusban, az emberiség gazdasági és -erkölcsi egyformává alakulásában. Ugy látszik, maga Jaurés is -elfogadja ezt a szempontot. A «nagy szoczialista békéről» beszél, -«az öszhangról, mely az erők és ösztönök összeütközéséből fog -támadni».<a name="FNanchor_157" id="FNanchor_157"></a><a href= -"#Footnote_157" class="fnanchor">157)</a> Ezek szép álmok. De azt -is tudjuk, <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> hogy minden dogmatizmus és minden -társadalmi egyformaság, minden egységes társadalmi tan veszélyes az -egyéni különféleségre, az egyén szabadságára és függetlenségére; -mert többé vagy kevésbbé egyenesen az a czéljuk, hogy az egyénnek a -köz számára való feláldozását követeljék. Szerintünk ellentét van -Jaurés individualista kiindulási pontja és végczélja: a végső -társadalmi monizmus között. Libertaire premisszából indul ki és -társadalmi miszticzizmus-féléhez jut el. Proudhonnak, akit Jaurés -költőnek és szofistának nevez, igaza van vele szemben, amikor a -különféleség és a harcz kategóriájának örökkévalóságát és -megváltoztathatatlanságát hirdeti. Alapjában Jaurés, kiinduló -individualista ihlete mellett is, Plato iskolájához tartozik. Nála -a szoczializmus végül visszanyeri ősi formáját: az egyén -alárendeltségét a köznek. – Ami minket illet: mi határozott -ellenségei vagyunk minden dogmatizmusnak, minden társadalmi -monizmusnak, mivel azt tartjuk, hogy mindezek az egyén -függetlenségét és az egyéni energiát fenyegetik. Szerintünk a -dogmatizmus és monizmus rokonértelmüek az önkényuralommal, a -kényszerrel és a korlátozással. Minden társadalmi és erkölcsi -dogmatizmusnak az a törekvése, hogy zsarnoki legyen. Ezért volt -igaza Nietzschének, amikor tiltakozott ellenük a szépség ösztöne és -a nagyság ösztöne nevében. Ezek a dogmatizmusok felhatalmazzák a -társadalmi tudatot állítólag csalhatatlan szabályok nevében az -egyéni tudat önkényes ellenőrzésére és mindazoknak társadalmi -vesztegzárba való helyezésére, akik <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> ellentétbe jutnak e -szabályokkal. Nem mondjuk, hogy mindezek a következmények benne -vannak Jaurés szoczialista felfogásában. De a nála kevésbbé -liberális szellemek levonhatják belőle ezeket, és ezek a -következmények minden esetre a szoczializmus kebelén belül veszélyt -alkotnak az individualizmusra nézve.</p> -<p>Kell még néhány szót mondanunk azokról az érvekről, melyekre a -társadalmi dogmatizmus hivei hivatkoznak, társadalmi dogmatizmus -alatt értvén azok tanítását, akik feltételezik, hogy a társadalom -léte előbbi és elsőbbrendü az egyéni létnél.</p> -<p>A társadalmi dogmatizmus érdekében kétféle érveket hoztak fel: -részint <i>a priori</i>, részint <i>a posteriori</i> érveket. A -társadalmi dogmatizmusnak ekként két faját lehetne -megkülönböztetni: az <i>a priori</i> társadalmi dogmatizmusokat és -az <i>a posteriori</i> társadalmi dogmatizmusokat.</p> -<p>Az <i>a priori</i> társadalmi dogmatizmus első és fő képviselője -Plato, aki az egységes társadalombölcselet örök tipusa marad. -Plato, amint tudjuk, az egység ráczionális eszméjére hivatkozik és -azt hiszi, hogy ez az eszme az egyéneknél magasztosabb, hogy náluk -előbbvaló és felsőbbrendü. Következésképpen az állam felsőbbrendü, -mint a polgárok. Az állam minden; az egyén semmi. Aristoteles -leszállította ez érv értékét. Megczáfolván Platót, kimutatja, hogy -az egység eszméjének logikus következménye oda vezetne, hogy az -egyént inkább kell isteníteni, mint az államot. «Sokrates, – -mondja, – valóban az állam végső czélját a tökéletes egységben -látja. De mi az állam? Különféle <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> elemek sokasága; ha több -egységet teszünk bele, az állam család lesz; ha még jobban -egységesítjük, a család az egyénben konczentrálódik: mert több az -egység a családban, mint az államban, és még több az egyénben, mint -a családban.»<a name="FNanchor_158" id="FNanchor_158"></a><a href= -"#Footnote_158" class="fnanchor">158)</a> Igy tehát nincs valódibb, -teljesebb egység, mint az egyén. Tehát az egyén az, mely még Plato -elvei szerint is, legjobban megtestesíti az egység eszméjét. Az -<i>a priori</i> okoskodás útján jutnak el némely kantisták és -neokantisták is oda, hogy hirdetik a társadalmi dogmatizmust és azt -hiszik, hogy állíthatják az egyén szükséges és törvényes -alárendeltségét a társadalommal szemben. De érveiknek nincs több -értéke, mint Plato érvelésének, melyet többé-kevésbbé minden másban -megtalálunk.</p> -<p>Az <i>a posteriori</i> társadalmi dogmatikusok arra törekszenek, -hogy ezt az alárendeltséget természetes szükségszerüségként -magyarázott és általánosított tapasztalati tényre alapítsák. Azok -módszere ez, akik az egyént a környezethez való alkalmazkodás -törvénye, vagy a szimbiózis törvénye (Izoulet) vagy a szolidaritás -törvénye, stb. nevében alárendelik a társadalomnak.</p> -<p>E bölcselők elméleteit a historizmus (Nietzsche kifejezése) -közös elnevezése alá foglalhatnók. Mert ezek úgy tekintik az -egyént, mint történelmi környezetének egyszerü eredőjét, egyszerü -viszfényét.</p> -<p>Ez ellen a historizmus ellen tiltakozott Nietzsche. Ő az, aki -minden más gondolkozásnál <span class="pagenum"><a name="Page_223" -id="Page_223">-223-</a></span> erélyesebben szét akarta vágni azt a -hálót, melyet fejére igyekeztek vetni, és amelynek csomóit -környezetnek, öröklődésnek, tradicziónak, konvenczionális -erkölcsnek nevezik.<a name="FNanchor_159" id= -"FNanchor_159"></a><a href="#Footnote_159" class= -"fnanchor">159)</a></p> -<p>Nietzschenek igaza van. E bölcselők dogmává emelik a tökéletes -passzivitást és mintegy az egyén semmiségét. Elfelejtik, hogy az -egyén maga is erő, jelentős tényezője környezetének és ezt épp úgy -átalakíthatja, mint ahogy ügyesen alkalmazkodhatik hozzá. «Igaz, – -mondja Sighele, – hogy a geniális emberek többek, mint szinészek: -az emberiség drámájának szerzői.»<a name="FNanchor_160" id= -"FNanchor_160"></a><a href="#Footnote_160" class= -"fnanchor">160)</a> De ez megfelelő arányokban ráillik minden -emberi egyénre. Gondoljunk csak arra a megkülönböztetésre, amelyet -a társadalom vizsgálása czéljából a <i>statikus</i> és a -<i>dinamikus</i> szempont között tettünk. Ha statikus szempontból, -azaz <i>az evoluczió egy adott pillanatában</i>, a környezet -elkerülhetetlen akadályt gördít az egyén tevékenysége elé, -dinamikus szempontból, azaz az evoluczió és a társadalmi emelkedés -szempontjából, az egyén visszaszerzi jogait. Mert e szempontból ő a -kezdeményezések elve, a haladás tényezője, a történelem -mozgatója.</p> -<p>Mi a társadalmi dogmatizmus minden formáját visszautasítjuk, az -<i>a posteriori</i> dogmatizmust épp úgy, mint az <i>a priori</i> -dogmatizmust, és ellenük <span class="pagenum"><a name="Page_224" -id="Page_224">-224-</a></span> szegezzük az individualizmust, mint -az igazi társadalmi bölcseletet.</p> -<p>Most tisztán láthatjuk, hogy mi igaz és mi hamis a -szoczializmusban.</p> -<p>A szoczializmus jogos és igaz, amikor az egyéni szabadság és -felszabadulás eszméiért küzd. Ha így nézzük, a szoczializmus csak -egy <i>mozzanat az individualizmus</i> fejlődésében. És jogos, -amennyiben az individualizmus megerősítése.</p> -<p>De a szoczializmusnak nincs igaza, ha azt hiszi, hogy -mozdulatlanul megmaradhat egy lezárt dogmában, valamely egységes -felfogásban, megrögzített ideálban, ha átalakul társadalmi -dogmatizmussá. Mert akkor felveszi minden dogmatizmus -jellemvonását, azt, hogy az egyénre nézve kényszer és korlátozás. -Sok szoczialista észrevette ezt a veszélyt és joggal -visszautasítja, hogy a szoczializmust véglegesen dogmatikus -formulába zárják. A <i>Sozialistische Monatshefte</i><a name= -"FNanchor_161" id="FNanchor_161"></a><a href="#Footnote_161" class= -"fnanchor">161)</a> egyik czikkében, melyet Nietzsche halála -alkalmából írt, <i>Gystrow</i> visszautasítja azt, hogy a -szoczializmus mozdulatlan és statikus felfogás, és csakis a -dinamikus szoczializmus, a fejlődésben lévő és magát folyvást -meghaladó szoczializmus jogosságát ismeri el. «Engels, az öreg -forradalmár, – mondja Gystrow, – saját maga tabula rasát csinált a -kötelező forradalomból. A végczél <i>(Endziel)</i> felé vezető -szoczialista mozgalomnak törvényes utakon kell lefolynia. Aztán -jött Bernstein, aki eltörölte a «végczél» dogmáját… Minden -mozgalomnak van iránya; de más dolog az irány és más dolog a -végczél.» <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<p>«A történelmi mozgalom nem megszabott vonal, parabola, -archimedesi csavar, hanem olyan görbe, melyet az analitikai -geometria legnagyobb lángelméi is hiába kisérelnének meg -meghatározni. A történelemben nincs végczél, amely abban a -pillanatban, amikor elérnék, ne lenne túlhaladott. Minden végczél -csakis ideiglenes pontot jelenthet a mozgalom irányvonalában. A -végczél felé való haladásában a történelmi mozgalom a végczélt -folyton változtatja. Amit valamely mozgalom eszményének neveznek, -soha sincs a végponton; hanem minden pillanatban ott van a -mozgalommal és vele együtt változtatja helyét: vele vándorol, mint -a tűzoszlop Izraellel. Mindaddig, mig valamely történelmi mozgalom -a szó szoros értelmében végczélt tűz ki, addig éretlen: -gyermekábrándokban él. Ez a fázis természetesen szükséges. De amint -a gyermek nő, elérkezik az a nap, amikor a történelmi mozgalom -kineveti a gyermekes reményeket. Ha a történelmi mozgalom megéli -ezt a napot, ez létjogosultságának próbaköve. A szoczializmus sutba -dobta régi végczélját; de ennek ellenében van eszménye, amely, -ahelyett, hogy előtte lebegne, benne van és rányomja -bélyegét.»<a name="FNanchor_162" id="FNanchor_162"></a><a href= -"#Footnote_162" class="fnanchor">162)</a></p> -<p>Részünkről, miként ez a szocziológus, visszautasítjuk a -dogmatikus és mozdulatlan alakban jelentkező szocziálizmust. De -megengedjük a dinamikus, az örök jövendőjű szoczializmus -lehetőségét, azét a szoczializmusét, melyet egyéni akaratok hoztak -létre és teremtettek meg, amely tehát nem gyüri le az egyéni -akaratokat, egyszóval <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> annak a szoczializmusnak a lehetőségét, -amely individualizmussá válnék.</p> -<p>De ennek a szocziálizmusnak, mint mondottuk, el kell kerülnie a -társadalmi monizmus veszedelmes ábrándját. És el kell kerülnie a -tökéletes egyenlőség ábrándját is.</p> -<p>Van egyenlőtlenség, melyet meg lehet szüntetni: az -osztályegyenlőtlenség; de van olyan, melyet el nem lehet törölni: -és ez az egyének egyenlőtlensége.</p> -<p>Megszüntethetjük a konvenczionális társadalmi hierarchiákat, de -a lelkek személyes emelkedettségét nem. Mint Mazel mondja: «Mindig -lesznek cselekvők és szenvedők, erélyesek és -lenyügözöttek.»<a name="FNanchor_163" id= -"FNanchor_163"></a><a href="#Footnote_163" class= -"fnanchor">163)</a></p> -<p>Ebből látjuk, hogy Gystrow paradoxona, – a nietzscheizmus és a -szoczializmus összeegyeztetése, – nem olyan tarthatatlan, mint az -első pillanatra tetszik.</p> -<p>Ugy van. Nietzsche arisztokratikus allürjei mellett sincs oly -távol a szocziálizmustól, mint hiszik. Mert mindenki számára -követelte az arisztokratizálódás jogát. Nietzsche jelmondata: -<i>Nicht nur fest sollt Ihr euch pflanzen, sondern hinauf</i>, a -szoczializmusé és az egész demokrácziáé is lehet. Mert Nietzsche -kifejtette minden valódi szoczializmus és demokráczia igazi -alapelveit: a személy értékét és végtelen becsét. Bátran -visszautasította a végczél-monizmus, az egyformaság és a világbéke -ábrándját valamely lezárt dogma alapján. Mert az ilyen béke a -tespedés és a pangás volna. <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span></p> -<p>Ma, Gystrow megjegyzése szerint, igen sok szoczialista közeledik -ehhez a felfogáshoz. «Nietzsche és a szoczializmus között, – mondja -ez a társadalomtudós, – van még egy kötelék: az érzelgősség, a -békefurulyázás gyülöletes hangjának megvetése. És egyik is, másik -is befogja orrát ama konyhák bűze előtt, hol a közösen fogyasztott -leves és az öszhang mártása készül. Az egyéniség csak harczban -növekszik meg. Egyetlen egy sztrájk több egyéniséget felébreszt, -mint egy dagályos kötet, mely «a belső fejlődést» tárgyalja», -stb.</p> -<p>«A hatalom birtokolása drága, – a hatalom elbutít. – De a -hatalomért való harcz minden nagy mozgalom életeleme, és elég -annyi, hogy benne és általa kelnek létre számosabb és gazdagabb -egyéniségek… Egykor a szoczializmus dogma volt. Ma egy nagy -mozgalom. A dogma darabokra esik; de az érzékenység és az egyéni -élet termékenyebben és gazdagabban munkálkodik.»</p> -<p>«Nietzsche a miénk volt. Nem volt a középkorias czéhrendszer -regényességének bölcselője és szakított Wagnerral, aki a -művészetben e regényesség képviselője volt. A kapitalizmusnak sem -volt bölcselője. Hitt a mult nagy embereiben és – ez a csodálatos -és isteni a geniejében – a jövendő <i>nagy emberiségében</i>. -Megjövendölte azt, aminek feladatunk alapelvévé kell lennie, azt, -hogy az emberiség értéke magában az emberben van és hogy az -emberiségnek minden igazi emelkedése arisztokratikus irányú -lesz…»<a name="FNanchor_164" id="FNanchor_164"></a><a href= -"#Footnote_164" class="fnanchor">164)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Igen, demokráczia egyáltalán nincs a tömeg arisztokratizálódása -nélkül. Egyik barátunk elhatározta, hogy népszerű hallgatóság előtt -felolvassa és magyarázza <i>A kötéltánczos</i> részt az <i>Igy -szóla Zarathustra</i>-ból. Azt a tanácsot adták neki, hogy ne tegye -meg ezt, mert ez az olvasmány kevéssé demokratikus és tele van a -tömeg megvetésével. Barátunknak mégis igaza volt. A tömegnek meg -kell nemesednie, le kell ráznia a maga csordalelkét, éreznie kell a -nyájszellem borzalmasságát, amelyet Nietzsche oly gyönyörűen -fejezett ki: «Eredj e városból, óh Zarathustra; sokan vannak, akik -gyülölnek. A jók és az igazak gyülölnek és ellenségüknek és -megvetőjüknek neveznek; az igazi hit hívői gyülölnek és -veszedelmesnek tartanak a tömegre. Szerencséd volt, hogy tréfába -vettek, mert igazán úgy beszéltél, mint egy király. Szerencséd -volt, hogy a döglött kutyával társultál: és így lealacsonyítva -magad, mára megmenekültél. De eredj e városból, mert holnap reád -ugrom…»<a name="FNanchor_165" id="FNanchor_165"></a><a href= -"#Footnote_165" class="fnanchor">165)</a></p> -<p>Most immár megérthetjük a közösség és az egyén igazi -kapcsolatait. Kétségtelenül van bizonyos igazság Goethe e -versében:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Wie viel bist du von andern -unterschieden?<br /></span> <span class="i0">Erkenne dich, leb’ mit -der Welt in Frieden.<br /></span></div> -</div> -<p>Viszont nem kell félreismerni az egyének egyenlőtlenségét és -különféleségét. Nem kell félreismerni, hogy a küzdelem szükséges az -eszmény <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> megteremtéséhez, az egyéniség -kifaragásához.</p> -<p>Alapjában véve nincs ellentét az arisztokratikus individualizmus -és a demokratikus individualizmus között. Dicsőíteni a nagyokat, a -szabad emberi egyéniségeket annyi, mint készülni <i>minden</i> -emberi egyéniség dicsőítésére, amennyiben azok a szabadságra és a -nagyságra fogékonyak. Tarde egyik törvénye (az egyoldalúból a -kölcsönösségre való átmenet törvénye) lehetne alkalmas arra, hogy -megmagyarázza az arisztokratikus individualizmusnak a demokratikus -individualizmusba való ezt az átmenetét. Carlyle mondta: «Látom, -hogy a legáldottabb eredmény készülődik: nem a hősök kultuszának -eltörlése, hanem inkább az, amit én egy egész hősi világának -neveznék. Ha az, hogy «hős», az őszinte embert jelenti, miért nem -lehet hős mindegyikünk?»</p> -<p>Demokrácziánk ellensége, valódi veszélye nem a nagy emberek -individualista elmélete, hanem minden olyan elmélet, mely bármily -alapelv, bármily tétel nevében alárendeli a kezdeményezést, az -egyéni tevékenységet a csordaszellemnek.</p> -<p>El kell tünnie e csordaszellemnek. Meg kell szabadulnia a -petyhüdt és gyáva társadalmiság szükségletétől, mely a modern kor -csapása. Kell, hogy tudjunk, önmagunkra eszméljünk, önmagunkban és -önmagunk által éljünk.</p> -<p>Pascal mondása szerint: «Gondoljunk boldogságunkra», földi -boldogságunkra, ami nem másban, mint önmagunk függetlenségében és -önuralmunkban van. Talán önzés ez. De ha önzés, ez az egyszerű és -őszinte önzés többet <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> ér, mint a társadalmi képmutatás ama -bonyolult és terhes önzése, melyet némelyek a szolidaritás, a -szimbiózis, stb. neve alatt dicsőítenek.</p> -<p>Főként pedig nem kellenek dogmák, nem az egyén védelme, -társadalmi gyámság alá helyezése. Az istenek meghaltak, a vallások -meghaltak. A konvenczionális erkölcsi és társadalmi dogmák pedig -haldokolnak. Az emberi egyéniség nem számíthat csak magára és nem -is szabad másra számítania. Ő a gondolat, ő a szabad cselekvés, a -«tulsó partra mutató vágy csúcsa».<a name="FNanchor_166" id= -"FNanchor_166"></a><a href="#Footnote_166" class= -"fnanchor">166)</a></p> -<p>Nietzsche nagyszerüen kifejezte ezt az érzést azokban a -sorokban, melyek Guyau «Erkölcs-vázlat»-ának nagyszerü befejező -sorait juttatják eszünkbe. Ugyanaz a gőgös, stoikus, prófétai hang -szólal meg mind a kettőben, a jövendőnek ugyanaz a szellője árad -mindkettőnél a levegőben: «Mi, többi bölcselők és szabad szellemek, -arra a hirre, hogy a régi isten meghalt, úgy éreztük, hogy új -hajnal pirkad; szivünkben túlárad a hála, a csodálat, az aggodalom -és a várakozás, – hogy végül, úgy látszik, újra szabad a szemhatár, -– bárha nem is tiszta; hogy végre hajóink újra kibonthatják -vitorláikat, elröppenhetnek a veszély elől; minden véletlenség, -amely azzal történik, aki az ismereteket keresi, újra megeshetik; a -tenger, végtelen tengerünk újra megnyilik előttünk és talán sohasem -volt ily végtelen a tenger.» <i>(Le gai savoir.)</i></p> -<p>«Az, aki a veszélyes ismeretek e végtelen, <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> csaknem -új terére lép, úgy fog szenvedni itélete irányától, mint a tengeri -betegségtől. És valóban száz jó ok van rá, hogy mindenki távol -maradjon, amikor megteheti! Másrészről, ha zátonyra jutottunk -bárkánkkal, hát csak előre! Fogunkat szorítsuk össze! Nyissuk ki -szemünket! És erős kézzel ragadjuk meg a kormányt! -<i>Áthaladunk</i> az erkölcsön, összepréseljük, talán le is -gázoljuk így megmaradt erkölcsi énünket, minthogy megyünk, minthogy -kóválygunk ez irányban, de mi jelentőségünk van <i>nekünk!</i> Soha -még <i>mélységesebb</i> világ nem tárult a rettenthetetlen utasok -és kalandorok szeme elé.»<a name="FNanchor_167" id= -"FNanchor_167"></a><a href="#Footnote_167" class= -"fnanchor">167)</a></p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> <i>Bouglé:</i> Les -scienses sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok -Németországban). 160. oldal. (Paris, F. Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> <i>Bouglé:</i> Les -Idées égalitaires (Az egyenlőségi eszmék), 18. oldal. (Paris F. -Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> <i>De Roberty:</i> -Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan); Revue philosophique, -1900 október.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> <i>Barth:</i> Die -Philosophie der Geschichte als Sociologie (A történelem -filozófiája, mint szocziológia), 10. old.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Laura -<i>Marholm:</i> Zur Psychologie der Frau (A nő lélektanához). -Berlin, 1897.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> <i>L. Saroléa:</i> -Henrik Ibsen et son oeuvre (Henrik Ibsen és művei), 71. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> <i>Sighele:</i> -Contre le Parlamentarisme (A parlamentárizmus ellen), 1895.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> <i>De Roberty:</i> -Morale et Psychologie (Erkölcs és lélektan), a <i>Revue -Philosophique</i> 1900. októberi számában.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Morgenröte (Pirkadat), 105. §.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> <i>Carlyle:</i> -Sartor Resartus.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Lásd erre -vonatkozóan: <i>Lapie:</i> Les civilisations tunisiennes (A tuniszi -czivilizácziók) czímű művét, 283. oldal. (Paris F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Remy de -<i>Gourmont</i>, miután elemezte, hogy minő társadalmi hatásokkal -jár a gondolatok szétválasztásának lélektani jelensége, nagyon -helyesen így folytatja: «Meg lehetne próbálkozni az emberiség -történeti lélektanával, amennyiben keresnők, hogy a -szétválasztásnak (disszocziácziónak) mily fokán volt a századok -során bizonyos csoportja azoknak az igazságoknak, amelyeket a -kiváló gondolkodók primordiális (eredendő) igazságoknak -minősítenek. Ez a kutatás joggal lehetne czélja a történelemnek is. -Minthogy az emberben minden visszavezetődik az értelemre, a -történelemben mindennek vissza kell vezetődnie a lélektanra.» -(<i>La Culture des Idées</i> (Az eszmék kulturája) 88. oldal).</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> <i>Barth</i> -például, véleményünk szerint, igen helyesen kifejezi a -<i>dualista</i> elméletek tudományos hasznavehetetlenségét, mikor -ezt mondja: «Ha jobban meg is értették velünk, hogy a szellem és a -tudat milyen fontos a társadalmi fejlődés szempontjából, úgyszólván -egy szó felvilágosítást sem nyujtottak arról a módról, ahogyan ez a -befolyás – a történeti valóságban – meghatározta a társadalmi -szervezkedést.» (<i>Barth:</i> Philosophie der Geschichte als -Sociologie; 194. oldal).</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> <i>Barth:</i> -Philosophie der Geschichte als Sociologie.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> <i>H. Mazel:</i> -La Synergie Sociale (A társadalmi szinergia), 330. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> A Nietzsche hamis -arisztokratizmusával kapcsolatos eszmék.</p> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> <i>Bouglé:</i> -Les sciences sociales en Allemagne (A társadalomtudományok -Németországban), 151. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> <i>Ch. -Andler:</i> Les Origines du Socialisme d’État en Allemagne (Az -állami szocziálizmus eredete Németországban). Bevezetés. (Paris F. -Alcan). Vesd össze e kérdésre vonatkozóan: <i>A. Aulard:</i> -Historie politique de la Révolution française. Avertissement (A -franczia forradalom politikai története. Előszó), <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 186. §.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 186. §.</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> <i>Comte de -Gobineau:</i> Essai sur l’Inégalité des races humaines (Tanulmány -az emberi fajok egyenlőtlenségéről), 7. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> <i>Cicero:</i> De -Officiis (A kötelességekről), I. XVII, §.</p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> <i>Bouglé:</i> -Qu’est-ce que la Sociologie? (Mi a szocziológia?) (<i>Revue de -Paris</i>, 1897, augusztus 1.)</p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> <i>S. -Balicki:</i> L’État comme organisation coercitive de la Société (Az -állam, mint a társadalom kényszerítő erejü szervezése). 28. -oldal,</p> -<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= -"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> <i>Lazarus -Steinthal:</i> Jahrschrift für Völkerpsychologie; Einleitende -Gedanken, 10. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= -"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> <i>Balicki</i>, -idézett műve.</p> -<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= -"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> <i>Worms:</i> -Organisme et Société (Organizmus és társadalom), 285. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= -"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Ebben a -fejezetben, az osztályozás történetét illetően, <i>Steinmetz</i> -magvas tanulmányából merítettünk: <i>Classification des types -sociaux</i> (A társadalmi tipusok osztályozása). (<i>Année -sociologique</i>, 1898–1899, Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= -"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> <i>Steinmetz:</i> -Classification des types sociaux (A társadalmi tipusok -osztályozása). (<i>Année sociologique</i>, 1898–1899, 90. -oldal.)</p> -<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= -"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Lásd erre -vonatkozóan <i>Bouglé:</i> Analyse de Giddings (Giddings birálata) -czímű tanulmányát (<i>Année sociologique</i>, 1896–1897).</p> -<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= -"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> <i>Steinmetz</i> -ezt a fázist kétségbe vonja.</p> -<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= -"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Ezt a -materialista felfogást fejtette ki Greef is, a kinek véleménye -szerint a gazdasági formákra támaszkodnak a családi formák, amelyek -megelőzik a művészi formákat és a tudományos intézményeket; a -lajtorja tetején vannak a legbonyolultabb társadalmi formák: az -erkölcsi, jogi és politikai formák.</p> -<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= -"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> <i>Carlyle</i> -csodás költészettel jellemezte az első emberek intuicziójának ezt a -naivitását: «Az ember szemtől-szemben állt elfogulatlanul a -világgal; minden isteni vagy isten volt. Jean Paul még most is igy -van vele, az óriás Jean Paul, akinek van hozzá való esze, hogy -szabaduljon a mende-mondáktól; de akkor nem is voltak mende-mondák. -A Canopus leragyogott a magasból az egész sivatagra kéklő -gyémántfényével. Ez a vad kék fényesség, a mely szellemhez -hasonlatos (sokkal ragyogóbb szellemhez, mint bármi, amit idelent -szemlélünk), szive mélyéig hatolt a vad izmaelitának, akit -keresztül vezérelt az elhagyott sivatagon. Az ő vad szivének, a -melyben benne volt minden érzés, de amely nem talált szót semmiféle -érzésre, úgy tünhetett fel ez a Canopus, mint egy kis szem, a mely -ráveti tekintetét a nagy és mélységes örökkévalóság öléből, -feltárván előtte belső ragyogását… Ez a titka rám nézve a pogányság -minden formájának.» <i>Carlyle: On heroes, hero-worship and the -heroic in history</i> (Hősök, hősök imádása és a hősiesség a -történelemben).</p> -<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= -"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes. (A szekták lélektana), 14. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= -"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> <i>Bagehot:</i> -Lois scientifiques du développement des nations (Paris, F. Alcan), -195. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= -"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, IX. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= -"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> <i>Comte de -Gobineau:</i> Essai sur l’inégalité des races humaines (Az emberi -fajok egyenlőtlenségéről).</p> -<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= -"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Gobineau -elméletét <i>Barth:</i> Philosophie der Geschichte (237. o.) czímű -műve nyomán foglaljuk össze.</p> -<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href= -"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> <i>Bagehot:</i> -Lois scientifiques du développement des nations (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei), 74. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href= -"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> Lásd -<i>Bouglé:</i> Pour la Démocratie francaise (A franczia -demokratizmusért) Paris, Cornély. (Az antiszemitizmus -filozófiája).</p> -<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href= -"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> <i>Sighele:</i> -La Psychologie des Sectes, 155. és 156. old.</p> -<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href= -"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> <i>Izoulet:</i> -La Cité Moderne (A modern közösség), 208. oldal. (Paris, F. -Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href= -"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Lásd erre -vonatkozólag: <i>L’Esprit de Corps</i> (A testületi szellem) czímű -czikkünket (Revue philosophique, 1899. aug.).</p> -<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href= -"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie der Secten, 221. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href= -"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 204. §.</p> -<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href= -"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> <i>Descartes:</i> -Discours de la Méthode (A módszer fejtegetése), 3. rész.</p> -<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href= -"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> <i>Guyau:</i> -Esquisses d’une Morale sans obligation ni sanction (A kötelezettség -és szankczió nélkül való erkölcs vázlata). Paris, F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href= -"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> <i>E. de -Roberty:</i> Morale et Psichologie (Erkölcs és lélektan) (<i>Revue -Phlisophique</i>, 1900, október).</p> -<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a> <a href= -"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> <i>E. de -Roberty</i> idézett értekezése.</p> -<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a> <a href= -"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> <i>E. de -Roberty:</i> Les Fondements de l’Éthique (Az ethika alapjai) 95. -oldal. (Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a> <a href= -"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 252. §.</p> -<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a> <a href= -"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Zur Genealogie der Moral, 12. §.</p> -<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a> <a href= -"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> <i>O. Ammon:</i> -A társadalmi rend természetes alapjai (Les Bases naturelles de -l’Ordre social), 40. oldal. Muffang fordítása (Paris, Fontemoing, -1900).</p> -<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a> <a href= -"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Götzendämmerung.</p> -<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a> <a href= -"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> <i>Ch. -Andler:</i> Bevezetés Menger: «A munka teljes eredményére való -jog»-ához.</p> -<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a> <a href= -"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 310. -oldal.</p> -<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a> <a href= -"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> <i>H. Mazel:</i> -La Synergie sociale (A társadalmi szinergia), 338. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a> <a href= -"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> <i>H. Mazel:</i> -La Synergie sociale, 340. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a> <a href= -"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> Meg kell -jegyeznünk, hogy a trappista rend talán nem jó példa a szabad -szinergiára; mert ott a szabály minden és az egyén semmi.</p> -<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a> <a href= -"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 23. §.</p> -<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a> <a href= -"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 23. -oldal.</p> -<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a> <a href= -"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> Az a rész, -amelyet föntebb Novicowtól idéztünk, egy kis magyarázatra szorul -pótlólag. Novicow levelet írt nekünk, amelyben kijelenti, hogy ő -nem az állami mindenhatóság híve; hogy egyszerűen annyit akart csak -mondani idézett soraiban, hogy a <i>normálissá vált</i> kormányzói -működés (úgy, mint minden normálissá vált működés) tudattalanságra -hajlik.</p> -<p>Ez igaz, vagy legalább is teljesen érthető. – Csakhogy a mi -véleményünk szerint, ez a <i>normális</i> állapot nem lehet egyéb, -mint eszménykép. Csak tökéletesen harmonikussá vált, vagyis -utopisztikus társadalomban képzelhető el. A reális társadalmakban a -kormányzó mechanizmus sohasem fog működni lökdösődés, -fogcsikorgatás és az egyének részéről kifejtett, többé-kevésbbé -tudatos ellenállás nélkül.</p> -<p>Nagyon szívesen elismerjük, hogy Novicow nagyon is -individualista, és hogy minden téren pártolja azt az elvet, hogy -«segíts magadon». De azért, amit általában mondunk a társadalmi -biologizmusról, mégis igaz marad. Ez elmélet hívei közül a -legtöbben (pl. Espinas) oly antiindividualista következtetéseket -vontak le az elméletből, amelyek nyilván beletartoznak ennek a -tannak a logikájába. <i>(Jegyzet a második kiadáshoz.)</i></p> -<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a> <a href= -"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 259. §.</p> -<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a> <a href= -"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Munkánknak ebben -a részében nagy segítségünkre van <i>Simmel</i> jeles tanulmánya: -Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn -a társadalmi formák?) <i>Année sociologique</i>, 1897.</p> -<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a> <a href= -"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> <i>Simmel</i> -idézett munkája, 75. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a> <a href= -"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 111. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_66" id="Footnote_66"></a> <a href= -"#FNanchor_66"><span class="label">66)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Unzeitgemässe Betrachtungen.</p> -<p><a name="Footnote_67" id="Footnote_67"></a> <a href= -"#FNanchor_67"><span class="label">67)</span></a> <i>Ch. -Andler:</i> A «Droit au Produit intégral du Travail» (A munka egész -eredményéhez való jog) bevezetése.</p> -<p><a name="Footnote_68" id="Footnote_68"></a> <a href= -"#FNanchor_68"><span class="label">68)</span></a> <i>G. B. -Shaw:</i> A szocziálizmus illúziói. (<i>Humanité nouvelle</i>, -1900. aug.).</p> -<p><a name="Footnote_69" id="Footnote_69"></a> <a href= -"#FNanchor_69"><span class="label">69)</span></a> <i>Novicow:</i> -Les Gaspillages des Sociétés modernes (A modern társadalmak -tékozlásai). 101. oldal. (Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_70" id="Footnote_70"></a> <a href= -"#FNanchor_70"><span class="label">70)</span></a> <i>Simmel:</i> -Comment les formes sociales se maintiennent? (Hogyan maradnak fenn -a társadalmi formák?)</p> -<p><a name="Footnote_71" id="Footnote_71"></a> <a href= -"#FNanchor_71"><span class="label">71)</span></a> <i>Simmel: Année -sociologique</i>, 1896–97. (90. oldal.)</p> -<p><a name="Footnote_72" id="Footnote_72"></a> <a href= -"#FNanchor_72"><span class="label">72)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 109. -oldal. – <i>Anatole France</i>, aki szocziológusnak is oly kiváló, -mint művésznek, ezt írja a kiválasztottakról: «Minden város, minden -nemzet egynéhány személyben székel, akik több erővel és helyesebben -gondolkoznak, mint a többiek… Az, amit valamely faj geniejének -nevezünk, nem lesz tudatossá, csak elenyésző kisebbségekben: ritkák -minden helyen azok a szellemek, akik elég szabadok ahhoz, hogy a -közönséges félelmeket lerázva, fölfedezhessék az elfátyolozott -igazságot». <i>A. France:</i> M. Bergeret à Paris (Bergeret úr -Párisban).</p> -<p><a name="Footnote_73" id="Footnote_73"></a> <a href= -"#FNanchor_73"><span class="label">73)</span></a> <i>Rousseau:</i> -Dialogues (Párbeszédek), II. párbeszéd.</p> -<p><a name="Footnote_74" id="Footnote_74"></a> <a href= -"#FNanchor_74"><span class="label">74)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 199. §.</p> -<p><a name="Footnote_75" id="Footnote_75"></a> <a href= -"#FNanchor_75"><span class="label">75)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -Jenseits von Gut und Böse, 261. §.</p> -<p><a name="Footnote_76" id="Footnote_76"></a> <a href= -"#FNanchor_76"><span class="label">76)</span></a> <i>S. és B. -Webb:</i> Industrial Democracy (Ipari demokráczia).</p> -<p><a name="Footnote_77" id="Footnote_77"></a> <a href= -"#FNanchor_77"><span class="label">77)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes (A szekták lélektana), 140. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_78" id="Footnote_78"></a> <a href= -"#FNanchor_78"><span class="label">78)</span></a> Lois -scientifiques du développement des Nations (A nemzetek fejlődésének -tudományos törvényei), Paris, F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_79" id="Footnote_79"></a> <a href= -"#FNanchor_79"><span class="label">79)</span></a> <i>Bouglé:</i> -Les Sciences sociales en Allemagne (A társadalmi tudományok -Németországban), 61. oldal. (Paris, F. Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_80" id="Footnote_80"></a> <a href= -"#FNanchor_80"><span class="label">80)</span></a> Néha az Isten és -a társadalom közti kapcsolat fiziológiai kapcsolat. – A tótemes -törzs az istentől ered. A tótemnek és imádóinak egy a húsuk és -vérük. A ritus eredménye ennek a közös életnek a fentartása és -biztosítása. (Lásd <i>Hubert és Maus:</i> Essai sur le sacrifice -(Tanulmány az áldozásról), <i>Année sociologique</i>, 1897–98).</p> -<p><a name="Footnote_81" id="Footnote_81"></a> <a href= -"#FNanchor_81"><span class="label">81)</span></a> <i>Novicow:</i> -Conscience et Volonté sociales (Társadalmi tudat és akarat), 180. -oldal.</p> -<p><a name="Footnote_82" id="Footnote_82"></a> <a href= -"#FNanchor_82"><span class="label">82)</span></a> -<i>Machiavelli:</i> Il principe (A fejedelem), XV. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_83" id="Footnote_83"></a> <a href= -"#FNanchor_83"><span class="label">83)</span></a> A mikor e munka -iveit korrigáljuk, megjelent <i>Challemel-Lacour</i> posthumus -munkája: <i>Études et Réflexions d’un Pessimiste</i> (Egy -pesszimista tanulmányai és gondolatai), Páris, 1901. Csodás könyve -ez az értelmi felszabadulásnak, felségesen bölcs és derüs munka, -fénysugár, amelyet egy teljességgel felszabadult gondolkozó vet a -csorda-ostobaság mélységeibe. Olvassuk el például azt, amit -Challemel-Lacour arról a taktikáról mond, amelyet a társadalom -avégből használ, hogy elhallgattassa azokat, akik nem osztoznak a -kötelező képmutató optimizmusban. «Ha gyönge egészségü vagy, rabja -valami szomorú gyarlóságnak, ha már eléggé megcsúfolt a sors, hogy -azt higyjék rólad, hogy megsavanyodtál: akkor könnyen fognak -diadalmaskodni rajtad. Ezentúl axiomákhoz kell ragaszkodnod, ha azt -nem akarod, hogy olyan hangsullyal, amely nem tűr választ, ezeket a -rettenetes szavakat kiáltsák oda neked: «Beteg vagy!» -(<i>Challemel-Lacour</i> idézett művének 37. oldalán.)</p> -<p><a name="Footnote_84" id="Footnote_84"></a> <a href= -"#FNanchor_84"><span class="label">84)</span></a> <i>Paul Adam:</i> -La Dame de l’Avenir (A jövő hölgye), Journal, 1899, nov. 27.</p> -<p><a name="Footnote_85" id="Footnote_85"></a> <a href= -"#FNanchor_85"><span class="label">85)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -<i>Le Voyageur et son ombre</i>, 5. §.</p> -<p><a name="Footnote_86" id="Footnote_86"></a> <a href= -"#FNanchor_86"><span class="label">86)</span></a> <i>Nietzsche:</i> -<i>Jenseits von Gut und Böse</i>. 5. §.</p> -<p><a name="Footnote_87" id="Footnote_87"></a> <a href= -"#FNanchor_87"><span class="label">87)</span></a> <i>Descartes: -Discours de la Méthode</i>, II. rész.</p> -<p><a name="Footnote_88" id="Footnote_88"></a> <a href= -"#FNanchor_88"><span class="label">88)</span></a> A -tömeghazugságokkal és a társadalmi kajdácsolásokkal kapcsolatban -megjegyezzük, hogy pompás eszköz az ellenük való védekezésre a -gondolatok szétszedésének és széttagolásának az a módja, amelyet -Rémy de Gourmont leir és követ is: <i>A gondolatok szétszedése</i> -<i>(La Dissociation des Idées)</i> czimű és más jeles -tanulmányában. (<i>Rémy de Gourmont: La Culture des Idées</i>, 73. -és következő oldalak.)</p> -<p><a name="Footnote_89" id="Footnote_89"></a> <a href= -"#FNanchor_89"><span class="label">89)</span></a> <i>Sighele:</i> -Psychologie des Sectes, 53. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_90" id="Footnote_90"></a> <a href= -"#FNanchor_90"><span class="label">90)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 42. oldal. <i>(Paris, -F. Alcan)</i>.</p> -<p><a name="Footnote_91" id="Footnote_91"></a> <a href= -"#FNanchor_91"><span class="label">91)</span></a> <i>Marx: Das -Elend der Philosophie.</i></p> -<p><a name="Footnote_92" id="Footnote_92"></a> <a href= -"#FNanchor_92"><span class="label">92)</span></a> <i>Durckheim: La -Prohibition de l’inceste</i> (A vérfertőzés tilalma). <i>Année -sociologique</i>, 1897.</p> -<p><a name="Footnote_93" id="Footnote_93"></a> <a href= -"#FNanchor_93"><span class="label">93)</span></a> <i>Fraser</i> -ismertetése, <i>Année sociologique</i>, 1898–99, 218. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_94" id="Footnote_94"></a> <a href= -"#FNanchor_94"><span class="label">94)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 261. §.</p> -<p><a name="Footnote_95" id="Footnote_95"></a> <a href= -"#FNanchor_95"><span class="label">95)</span></a> <i>Bagehot: Lois -scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei), 115. oldal. (Paris, F. -Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_96" id="Footnote_96"></a> <a href= -"#FNanchor_96"><span class="label">96)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei), 405. oldal (F. -Alcan, Paris).</p> -<p><a name="Footnote_97" id="Footnote_97"></a> <a href= -"#FNanchor_97"><span class="label">97)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 90. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_98" id="Footnote_98"></a> <a href= -"#FNanchor_98"><span class="label">98)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 100. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_99" id="Footnote_99"></a> <a href= -"#FNanchor_99"><span class="label">99)</span></a> Lásd Tarde -«<i>L’action intermentale</i>» (A lelki kölcsön hatás) czimű -czikkét a <i>La Grande Revue</i> 1900 nov. 1. számában.</p> -<p><a name="Footnote_100" id="Footnote_100"></a> <a href= -"#FNanchor_100"><span class="label">100)</span></a> <i>Grande -Revue</i>, 1900 nov. 1. 330. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_101" id="Footnote_101"></a> <a href= -"#FNanchor_101"><span class="label">101)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois sociales</i> (A társadalmi törvények), 79. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_102" id="Footnote_102"></a> <a href= -"#FNanchor_102"><span class="label">102)</span></a> <i>Simmel: -Comment les formes sociales se maintiennent?</i> (Hogyan maradnak -fenn a társadalmi formák?)</p> -<p><a name="Footnote_103" id="Footnote_103"></a> <a href= -"#FNanchor_103"><span class="label">103)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 23. §.</p> -<p><a name="Footnote_104" id="Footnote_104"></a> <a href= -"#FNanchor_104"><span class="label">104)</span></a> <i>Vilfredo -Pareto: Le Péril socialiste</i> (A szoczialista veszedelem), 1900, -26. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_105" id="Footnote_105"></a> <a href= -"#FNanchor_105"><span class="label">105)</span></a> <i>Machiavelli: -Értekezés Titus–Liviusról</i>. I. könyv.</p> -<p><a name="Footnote_106" id="Footnote_106"></a> <a href= -"#FNanchor_106"><span class="label">106)</span></a> Lásd <i>Rémy de -Gourmont: La culture des Idées</i> (Eszmék kulturája) cimű művében -annak az eszmének kifejtését, hogy a tökéletes igazságszolgáltatás -azonos a tétlenséggel és a halállal. «Az az élet, mely átment a -tökéletes igazságszolgáltatás e holt pontján, nincs többé.»</p> -<p><a name="Footnote_107" id="Footnote_107"></a> <a href= -"#FNanchor_107"><span class="label">107)</span></a> <i>Tarde: -Criminalité et Santé sociale. Étude de psychologie sociale</i> (A -bűnözés és a társadalom egészsége. Társadalom-pszichologiai -tanulmány). 145. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_108" id="Footnote_108"></a> <a href= -"#FNanchor_108"><span class="label">108)</span></a> <i>Hartmann: -Das sittliche Bewusstsein</i> (Lipcse, Haacke), 589. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_109" id="Footnote_109"></a> <a href= -"#FNanchor_109"><span class="label">109)</span></a> <i>Xénopol: Les -Faits de répétition et les Faits de succession. Revue de Synthèse -historique</i> (Az ismétlődő és szukczessziv megnyilvánulások), -1900. október.</p> -<p><a name="Footnote_110" id="Footnote_110"></a> <a href= -"#FNanchor_110"><span class="label">110)</span></a> <i>Rousseau: -Dialogues</i> (Párbeszédek), II. párbeszéd.</p> -<p><a name="Footnote_111" id="Footnote_111"></a> <a href= -"#FNanchor_111"><span class="label">111)</span></a> <i>Bouglé: Les -Sciences sociales en Allemagne.</i> (A társadalomtudomány -Németországban), 57. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_112" id="Footnote_112"></a> <a href= -"#FNanchor_112"><span class="label">112)</span></a> Tarde különben -nem teljesen óhajtott eszményként állítja fel ezt a monizmust. -Elismeri veszélyeit. «Szabad szellemek számára folytatódhatik az a -megbecsülhetetlen szellemi anarchia, ami fölött Auguste Comte -sajnálkozott.» <i>Tarde: Les Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás -törvényei), 313. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_113" id="Footnote_113"></a> <a href= -"#FNanchor_113"><span class="label">113)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei) czimű művének -végén.</p> -<p><a name="Footnote_114" id="Footnote_114"></a> <a href= -"#FNanchor_114"><span class="label">114)</span></a> Lásd erre -vonatkozólag <i>Guyau: Problèmes de l’Esthétique contemporaine</i> -(A mai esztétika problémái) czimű művét. (Paris, F. Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_115" id="Footnote_115"></a> <a href= -"#FNanchor_115"><span class="label">115)</span></a> <i>Jaurès: -Socialisme et Liberté</i> (Szoczializmus és szabadság). Revue de -Paris, 1898, dec. 1.</p> -<p><a name="Footnote_116" id="Footnote_116"></a> <a href= -"#FNanchor_116"><span class="label">116)</span></a> <i>Bagehot: -Lois scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei).</p> -<p><a name="Footnote_117" id="Footnote_117"></a> <a href= -"#FNanchor_117"><span class="label">117)</span></a> <i>Bagehot: -Lois scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei). 227. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_118" id="Footnote_118"></a> <a href= -"#FNanchor_118"><span class="label">118)</span></a> <i>Tarde: -Études de Psychologie sociale</i> (Tanulmányok a társadalmi -lélektan köréből), 112. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_119" id="Footnote_119"></a> <a href= -"#FNanchor_119"><span class="label">119)</span></a> <i>De Roberty: -Les Fondements de l’Éthique</i> (Az etika alapjai), Paris, F. -Alcan, 126. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_120" id="Footnote_120"></a> <a href= -"#FNanchor_120"><span class="label">120)</span></a> Lásd <i>Tarde: -Les Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei), 165. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_121" id="Footnote_121"></a> <a href= -"#FNanchor_121"><span class="label">121)</span></a> <i>Dr. D. -Matteuzzi: Les Facteurs de l’Evolution des Peuples</i> (A népek -evolucziójának tényezői) 18. oldal. (Paris, F. Alcan, 1900.)</p> -<p><a name="Footnote_122" id="Footnote_122"></a> <a href= -"#FNanchor_122"><span class="label">122)</span></a> <i>Ziegler: La -Question sociale est une question morale</i> (A szocziális kérdés -erkölcsi kérdés), I. fejezet. (Paris, F. Alcan.)</p> -<p><a name="Footnote_123" id="Footnote_123"></a> <a href= -"#FNanchor_123"><span class="label">123)</span></a> <i>Bagehot: -Lois scientifiques du développement des Nations</i> (A nemzetek -fejlődésének tudományos törvényei), 67. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_124" id="Footnote_124"></a> <a href= -"#FNanchor_124"><span class="label">124)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie des Sectes</i> (A szekták lélektana), 99. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_125" id="Footnote_125"></a> <a href= -"#FNanchor_125"><span class="label">125)</span></a> <i>Tarde: Les -Lois de l’Imitation</i> (Az utánzás törvényei), 166. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_126" id="Footnote_126"></a> <a href= -"#FNanchor_126"><span class="label">126)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie des Sectes</i> (A szekták lélektana), 87. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_127" id="Footnote_127"></a> <a href= -"#FNanchor_127"><span class="label">127)</span></a> A haladás -alapjában a <i>kezdeményező</i> elem tulsulyában áll az -<i>utánzó</i> elem fölött. Rémy de Gourmontnak teljesen igaza van, -amikor ezt mondja: «Ha lényegében bonczolgatjuk, a hanyatlás -eszméje azonos az utánzás eszméjével.» (<i>Rémy de Gourmont:</i> -Mallarmé és a hanyatlás eszméje. <i>La Culture des Idées</i>.) (Az -eszmék kulturája). 120. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_128" id="Footnote_128"></a> <a href= -"#FNanchor_128"><span class="label">128)</span></a> <i>Coste: Les -conditions sociales du Bonheur et de la Force</i> (A boldogság és -az erő társadalmi feltételei), Paris F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_129" id="Footnote_129"></a> <a href= -"#FNanchor_129"><span class="label">129)</span></a> Lásd erre -vonatkozóan <i>A kis város szelleme (L’Esprit de Petite Ville)</i> -czímű czikkünket a <i>La Plume</i> 1900 nov. 1. számában.</p> -<p><a name="Footnote_130" id="Footnote_130"></a> <a href= -"#FNanchor_130"><span class="label">130)</span></a> <i>H. Mazel: La -Synergie sociale</i> (A társadalmi szinergia), 145. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_131" id="Footnote_131"></a> <a href= -"#FNanchor_131"><span class="label">131)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 21. §.</p> -<p><a name="Footnote_132" id="Footnote_132"></a> <a href= -"#FNanchor_132"><span class="label">132)</span></a> <i>Bourdeau: -Cause et origine du Mal</i> (A rossz oka és eredete), <i>Revue -Philosophique</i>, 1900. augusztus.</p> -<p><a name="Footnote_133" id="Footnote_133"></a> <a href= -"#FNanchor_133"><span class="label">133)</span></a> <i>Lapouge: Les -Sélections sociales</i> (A társadalmi kiválasztás), II. könyv.</p> -<p><a name="Footnote_134" id="Footnote_134"></a> <a href= -"#FNanchor_134"><span class="label">134)</span></a> -<i>Nietzsche:</i> Az erkölcs genealógiája.</p> -<p><a name="Footnote_135" id="Footnote_135"></a> <a href= -"#FNanchor_135"><span class="label">135)</span></a> <i>Tarde: -L’Action intermentale</i> (A lelki kölcsönhatás), <i>Grande -Revue</i>, 1900. november.</p> -<p><a name="Footnote_136" id="Footnote_136"></a> <a href= -"#FNanchor_136"><span class="label">136)</span></a> <i>Novicow: Les -Gaspillages des Sociétés modernes</i> (A modern társadalmak -tékozlásai) Paris, F. Alcan, 169. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_137" id="Footnote_137"></a> <a href= -"#FNanchor_137"><span class="label">137)</span></a> <i>Tarde</i> -hivatkozott munkája.</p> -<p><a name="Footnote_138" id="Footnote_138"></a> <a href= -"#FNanchor_138"><span class="label">138)</span></a> <i>Matteuzzi: -Les Facteurs de l’Évolution des Peuples</i> (A népek evolucziójának -tényezői), 384. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_139" id="Footnote_139"></a> <a href= -"#FNanchor_139"><span class="label">139)</span></a> -<i>Matteuzzi</i> idézett műve, 387. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_140" id="Footnote_140"></a> <a href= -"#FNanchor_140"><span class="label">140)</span></a> <i>Matteuzzi: -Les Facteurs de l’Évolution des Peuples</i> (A népek evolúcziójának -tényezői), 400 oldal.</p> -<p><a name="Footnote_141" id="Footnote_141"></a> <a href= -"#FNanchor_141"><span class="label">141)</span></a> <i>Max -Nordau:</i> «<i>Les Mensonges conventionnels de notre -civilisation</i>» (Társadalmi hazugságok), Paris, F. Alcan. 29. -oldal,</p> -<p><a name="Footnote_142" id="Footnote_142"></a> <a href= -"#FNanchor_142"><span class="label">142)</span></a> -<i>Matteuzzi:</i> <i>Les Facteurs de l’Évolution des Peuples</i> (A -népek evolucziójának tényezői), 401. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_143" id="Footnote_143"></a> <a href= -"#FNanchor_143"><span class="label">143)</span></a> Megjegyzendő, -hogy valamely társadalom hanyatlása semmiképpen sem zárja ki azt, -hogy abban a társadalomban szép és hatalmas egyéniségek ne -legyenek. Az a felfogás, mely állandó parallelizmust akart -felállítani a társadalmi tudat és az egyéni tudat között és a -másodikat függésbe akarta hozni az elsőtől, nyujtott módot arra az -elavult szónoki témára, mely azt állítja, hogy csak virágzó -társadalmakban és amint mondani szokás, az emberiség nagy -századaiban, tünhetnek fel a nagy gondolkozók és a nagy művészek. -Ideje, hogy leszámoljunk ezzel a szent balgasággal. «Az -intelligenczia, – mondja Rémy de Gourmont, – személyi, és semmiféle -elfogadható összefüggést nem lehet megállapítani valamely nép -hatalma és egy ember genieje között.» Sőt mi több, – hozzátehetjük, -– a legrosszabb életkörülmények néha a gondolkozásra és az irásra -nézve a legjobbak.</p> -<p><a name="Footnote_144" id="Footnote_144"></a> <a href= -"#FNanchor_144"><span class="label">144)</span></a> Lásd -<i>Demoor</i>, <i>Massart</i> és <i>Vandervelde: L’Évolution -regressive en biologie et en sociologie</i> (A biologiai és -társadalmi regressziv evoluczió) czímű munkáját. (Paris, F. -Alcan).</p> -<p><a name="Footnote_145" id="Footnote_145"></a> <a href= -"#FNanchor_145"><span class="label">145)</span></a> <i>L’Évolution -regressive</i>, 294. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_146" id="Footnote_146"></a> <a href= -"#FNanchor_146"><span class="label">146)</span></a> <i>Tarde: -Études de psychologie sociale</i> (Tanulmányok a társadalmi -lélektan köréből) 108. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_147" id="Footnote_147"></a> <a href= -"#FNanchor_147"><span class="label">147)</span></a> -<i>Sozialistische Monatshefte</i>, 1900. okt. Dr. Ernest -<i>Gystrow: Etwas über Nietzsche und uns Socialisten</i> -(Nietzschéről és rólunk, szoczialistákról).</p> -<p><a name="Footnote_148" id="Footnote_148"></a> <a href= -"#FNanchor_148"><span class="label">148)</span></a> <i>Gystrow: -Etwas über Nietzsche und uns Socialisten</i> (Nietzschéről és -rólunk, szoczialistákról.</p> -<p><a name="Footnote_149" id="Footnote_149"></a> <a href= -"#FNanchor_149"><span class="label">149)</span></a> <i>Izoulet: La -cité moderne</i> (A modern közösség). (Paris, F. Alcan.) -Bevezetés.</p> -<p><a name="Footnote_150" id="Footnote_150"></a> <a href= -"#FNanchor_150"><span class="label">150)</span></a> <i>Paulhan: -Physiologie de l’Esprit</i> (A szellem fiziológiája), Páris, F. -Alcan, 176. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_151" id="Footnote_151"></a> <a href= -"#FNanchor_151"><span class="label">151)</span></a> Lásd <i>Max -Nordau</i> könyvét: <i>Les Mensonges conventionnels</i> (Társadalmi -hazugságok) Páris, F. Alcan.</p> -<p><a name="Footnote_152" id="Footnote_152"></a> <a href= -"#FNanchor_152"><span class="label">152)</span></a> <i>Guy de -Maupassant: Sur l’Eau</i> (A vizen).</p> -<p><a name="Footnote_153" id="Footnote_153"></a> <a href= -"#FNanchor_153"><span class="label">153)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie des Sectes</i> (A szekták lélektana), 201. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_154" id="Footnote_154"></a> <a href= -"#FNanchor_154"><span class="label">154)</span></a> <i>Sighele</i> -idézett munkája, 215. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_155" id="Footnote_155"></a> <a href= -"#FNanchor_155"><span class="label">155)</span></a> <i>Ziegler: La -Question sociale est une question morale</i> (A társadalmi kérdés -erkölcsi kérdés), Paris, F. Alcan, 11. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_156" id="Footnote_156"></a> <a href= -"#FNanchor_156"><span class="label">156)</span></a> <i>Revue de -Paris</i>, 1898, dec. 1.</p> -<p><a name="Footnote_157" id="Footnote_157"></a> <a href= -"#FNanchor_157"><span class="label">157)</span></a> -<i>Ugyanott:</i> 508. és 509. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_158" id="Footnote_158"></a> <a href= -"#FNanchor_158"><span class="label">158)</span></a> <i>Aristoteles: -Politika</i>, II. könyv.</p> -<p><a name="Footnote_159" id="Footnote_159"></a> <a href= -"#FNanchor_159"><span class="label">159)</span></a> -<i>Nietzsche</i> ez állásfoglalásáról lásd <i>Th. Ziegler: Die -geistigen und socialen Strömungen des 19-ten Jahrhunderts</i>. (A -XIX. század szellemi és szocziális áramlatai.)</p> -<p><a name="Footnote_160" id="Footnote_160"></a> <a href= -"#FNanchor_160"><span class="label">160)</span></a> <i>Sighele: -Psychologie der Secten.</i> 224. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_161" id="Footnote_161"></a> <a href= -"#FNanchor_161"><span class="label">161)</span></a> -<i>Sozialistische Monatshefte</i>, 1900. okt. füzet.</p> -<p><a name="Footnote_162" id="Footnote_162"></a> <a href= -"#FNanchor_162"><span class="label">162)</span></a> -<i>Sozialistische Monatshefte</i>, idézett cikk.</p> -<p><a name="Footnote_163" id="Footnote_163"></a> <a href= -"#FNanchor_163"><span class="label">163)</span></a> <i>Mazel: La -Sinergie Sociale</i>, 348. oldal.</p> -<p><a name="Footnote_164" id="Footnote_164"></a> <a href= -"#FNanchor_164"><span class="label">164)</span></a> <i>Gystrow: -Etwas über Nietzsche und uns Socialisten</i> (Socialistische -Monatshefte).</p> -<p><a name="Footnote_165" id="Footnote_165"></a> <a href= -"#FNanchor_165"><span class="label">165)</span></a> <i>Nietzsche: -Also sprach Zarathustra</i>, 8. §.</p> -<p><a name="Footnote_166" id="Footnote_166"></a> <a href= -"#FNanchor_166"><span class="label">166)</span></a> <i>Nietzsche: -Imígyen szóla Zarathustra</i>, 8. §.</p> -<p><a name="Footnote_167" id="Footnote_167"></a> <a href= -"#FNanchor_167"><span class="label">167)</span></a> <i>Nietzsche: -Jenseits von Gut und Böse</i>, 23. §.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233"><br /> --233-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<p class="center">ELSŐ KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezetés: A szocziológia meghatározása, módszere és felosztása -<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. Mi a -szocziológia <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. Mi nem a -szocziológia <span class="ralign"><a href= -"#Page_14">14</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. A -szocziológia története <span class="ralign"><a href= -"#Page_19">19</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. A módszer a -szocziológiában <span class="ralign"><a href= -"#Page_22">22</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. Mi a -társadalom? <span class="ralign"><a href= -"#Page_29">29</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> fejezet. A -szocziológia felosztása. – Az osztályozás problémája <span class= -"ralign"><a href="#Page_35">35</a></span></li> -</ul> -<p class="center">MÁSODIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>A társadalmak alakulása <span class="ralign"><a href= -"#Page_47">47</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. A -társadalmak teremtőelvére vonatkozó elméletek vizsgálata -<span class="ralign"><a href="#Page_49">49</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. Mi a -társadalmi tudat? <span class="ralign"><a href= -"#Page_79">79</a></span></li> -</ul> -<p class="center">HARMADIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Hogy maradnak fenn a társadalmak? <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. A társadalmi -fennmaradás általános törvénye <span class="ralign"><a href= -"#Page_87">87</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. A -társadalmi egység és folytonosság törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_90">90</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. Az -életalkalmazkodás törvénye <span class="ralign"><a href= -"#Page_93">93</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. A -társadalmi differencziálódás törvénye <span class="ralign"><a href= -"#Page_95">95</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. A társadalmi -szolidáritás és a csordaszellem törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_101">101</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> fejezet. Az -egyformaság törvénye és a nem egyformák kiküszöbölésének törvénye -<span class="ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> fejezet. A -társadalmi mozdulatlanság és a változóság törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_110">110</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> fejezet. A -dogmatizmus és a társadalmi optimizmus törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_112">112</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> fejezet. A -társadalmi formaságok törvénye. – A csoporthazugság törvénye. – A -társadalmi megmaradásra vonatkozó következtetés <span class= -"ralign"><a href="#Page_118">118</a></span></li> -</ul> -<p class="center">NEGYEDIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>A társadalmak evolucziója <span class="ralign"><a href= -"#Page_127">127</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. Az evoluczió -szó értelme a szocziológiában. – Az evoluczió és az okozatosság -törvényeinek megkülönböztetése <span class="ralign"><a href= -"#Page_129">129</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. A -társadalmi evoluczió megértésének két módja <span class= -"ralign"><a href="#Page_135">135</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. Az utánzás -és a vele kapcsolatos törvények <span class="ralign"><a href= -"#Page_139">139</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. A -társadalmi ellenkezés és differencziáltság törvényei <span class= -"ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. A társadalmi -asszimiláczió és differencziálódás törvényeinek ellentéte -<span class="ralign"><a href="#Page_158">158</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> fejezet. A -társadalmi alkalmazkodás és haladás <span class="ralign"><a href= -"#Page_165">165</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> fejezet. A -társadalmi tudat fejlődése <span class="ralign"><a href= -"#Page_178">178</a></span></li> -</ul> -<p class="center">ÖTÖDIK KÖNYV.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Hogyan bomlanak fel és pusztulnak el a társadalmak. Befejezés. -A szoczializmus és individualizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_183">183</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> fejezet. A -társadalmak pusztulása. – A társadalmak hanyatlásának okai -<span class="ralign"><a href="#Page_185">185</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> fejezet. A -társadalmi regresszió törvényei <span class="ralign"><a href= -"#Page_201">201</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> fejezet. A -társadalmak ujjáalakulása. – Az osztályok ujjáalakulása. – A -kiválasztottak kérdése <span class="ralign"><a href= -"#Page_205">205</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> fejezet. Az egyéni -tudat és a társadalmi tudat <span class="ralign"><a href= -"#Page_209">209</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> fejezet. -Szoczializmus és individualizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_216">216</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_23">23</a></td> -<td>csupán it</td> -<td>csupán itt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>tudiillik</td> -<td>tudniillik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td> -<td>vallja mágát</td> -<td>vallja magát</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_57">57</a></td> -<td>philosophique- 1899</td> -<td>philosophique, 1899</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_91">91</a></td> -<td>élső és fő</td> -<td>első és fő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_118">118</a></td> -<td>ki áltsák</td> -<td>kiáltsák</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_133">133</a></td> -<td>Les Lois socialcs</td> -<td>Les Lois sociales</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_188">188</a></td> -<td>álkotják</td> -<td>alkotják</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A SZOCZIOLÓGIA VÁZLATA</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |