diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67952-0.txt | 4486 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67952-0.zip | bin | 97307 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67952-h.zip | bin | 103790 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67952-h/67952-h.htm | 4781 |
7 files changed, 17 insertions, 9267 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..1540fa0 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #67952 (https://www.gutenberg.org/ebooks/67952) diff --git a/old/67952-0.txt b/old/67952-0.txt deleted file mode 100644 index e8b811a..0000000 --- a/old/67952-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4486 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Kant-breviarium, by Immanuel Kant - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Kant-breviarium - Kant világnézete és életfelfogása - -Author: Immanuel Kant - -Editor: Felix Gross - -Translator: Gyula Polgár - -Release Date: April 29, 2022 [eBook #67952] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Library of the Hungarian Academy of Sciences - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KANT-BREVIARIUM *** - - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -KANT-BREVIARIUM - -ÖSSZEÁLLITOTTA Dr GROSS FÉLIX - -FORDITOTTA Dr POLGÁR GYULA - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1912 - -KANT-BREVIARIUM - -KANT VILÁGNÉZETE ÉS ÉLETFELFOGÁSA - -A MŰVELT EMBER SZÁMÁRA KANT IRATAIBÓL - -ÖSSZEÁLLITOTTA - -Dr GROSS FÉLIX - -FORDITOTTA - -Dr POLGÁR GYULA - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1912 - - - - -HERDER – KANTRÓL. - -Azon szerencse jutott osztályrészemül, hogy megismertem egy filozofust, -aki a tanítóm volt. Legvirágzóbb éveiben vidám és élénk volt, mint egy -ifjú, és e vidám élénkség, azt hiszem, legelaggottabb koráig is kísérte. -Nyílt, gondolkodásra termett homloka elpusztíthatatlan derültség és öröm -székhelye volt, a gondolatokban leggazdagabb beszéd ömlött ajkairól, -tréfa, elmésség és hangulat a rendelkezésére állottak és tanító előadása -a legszórakoztatóbb társaság volt. Ugyanazon szellemmel, amelylyel -Leibnizet, Wolfot, Baumgartent, Crusiust, Hume-ot vizsgálta és Newton, -Kepler és a fizikusok természettörvényeit figyelemmel kísérte, azzal -fogta fel Rousseau akkor megjelenő iratait is, Emiljét és Heloise-át, -valamint minden előtte ismeretessé vált természetfelfedezést, -méltányolta azt és mindig visszatért a természet elfogulatlan ismeretére -és az ember erkölcsi értékére. Ember, nép, természettan, természetrajz -és tapasztalat voltak azon források, amelyekből előadását és társalgását -élénkítette; semmiféle tudásra méltó dolog nem volt előtte közönyös. -Semminő ármány, semminő párt, semminő előítélet, semminő hírnév utáni -becsvágy sem izgatta soha a legkevésbbé sem az igazság bővítése és -kiderítése ellen. Felélénkített és kellemesen rábírt az öngondolkodásra; -zsarnokság jellemétől távol állott. Ez az ember, akit én a legnagyobb -hálával és tisztelettel nevezek meg, _Immanuel Kant:_ képe kellemesen -áll előttem. - -=Motto:= - -Magam is hajlamomnál fogva kutató vagyok. A megismerés szomjuhozását -teljesen átérzem és a benne való előbbrejutás vágyódó nyugtalanságát -vagy minden haladás feletti elégedettséget is. Volt idő, midőn azt -hittem, hogy ebben áll az emberiség becsülete, és megvetettem a -csőcseléket, amely semmiről sem tud. Rousseau helyreigazított. Ez az -elvakultságból eredő előny eltűnik; megtanulom, hogy az embereket -tiszteljem és sokkal haszontalanabbnak tartanám magam a közönséges -munkásnál, ha nem gondolnám, hogy megfontolásom mindenkinek azt az -értéket adhatja meg, hogy az emberiség _jogait_ törekedjen -helyreállítani. - -Kant. - -Csak egy kevéssé gondolkodnunk kell, hogy mindig oly bűnre akadjunk, -amit az emberi nemmel szemben elkövettünk – ha másban nem, hát abban, -hogy oly előnyöket élvezünk az embereknek a polgári társadalomban való -egyenlőtlenségéből, amelyek folytán másoknak annyival inkább -nélkülözniök kell, hogy azon önző képzelődés által, hogy _érdemeket_ -szereztünk, a _kötelesség_ gondolatát ki ne szorítsuk. - -Kant. - - - - -TUDÁS. FILOZÓFIA – TUDOMÁNY – TUDÓSOK. - - -A régi metafizika. - -Tudom, hogy sokan vannak, akik a filozófiát a felsőbb mennyiségtannal -összehasonlítva igen könnyűnek találják. De ezek mindent filozófiának -neveznek, ami azon könyvekben áll, melyeknek ez a czímük. A különbség az -eredményben mutatkozik. A filozófiai ismeretek nagyrészt a vélemény -sorsára jutnak és olyanok, mint a meteorok, amelyeknek fénye semmitsem -igér tartósságukra nézve. Eltűnnek, de a matematika megmarad. A -metafizika kétségtelenűl a legnehezebb minden emberi belátás között; -csakhogy még sohasem írtak egyet. Van okunk rá, hogy azon út felől -kérdezősködjünk, amelyen először is keresni gondoljuk. - - - -Szinte nevetségesnek látszik, hogy amíg minden más tudomány -szakadatlanul tovább halad, a metafizikában, amely pedig maga a -bölcseség akar lenni, mindig ugyanazon a helyen forgunk, anélkül, hogy -egy lépéssel tovább jutnánk. - - - -A metafizika partnélküli tenger, amelyben a haladás semmiféle nyomot sem -hagy és amelynek a horizontján nincs semmiféle látható czél, amelyen -észrevehető volna, hogy mennyivel közeledtünk feléje. - - - -A metafizika Sziszifusz köve, amelyet fáradatlan görgetnek, anélkül, -hogy állandó helyéről elmozdítanák. - - - -Tudnunk kell, hogy minden ismeretnek két vége van, amelyen megfogható, -az egyik az a priori, a másik az a posteriori. Bár az újabb idők -különböző természettudósa úgy adta elő, hogy az utóbbinál kell kezdeni -és azt hiszi, hogy a tudomány angolnáját a farkánál fogva ragadja meg, -amidőn elegendő tapasztalati ismeretről gondoskodik és így azután -lassanként általános és magasabb fogalmakhoz kapaszkodik fel. Ámbár -lehet, hogy ez nem botor cselekedet, mégis távolról sem eléggé -tudományos és filozófiai, mert ezen a módon hamar oly _miérthez_ jutunk, -amelyre nem adható felelet, ami a filozófusnak ép annyira válik -becsületére, mint a kereskedőnek, aki váltólejáratkor barátságosan -felkér, hogy máskor keressed fel. Ezért éleseszű férfiak, hogy ezt a -kényelmetlenséget elkerüljék, az ellenkező, külső határnál kezdtek el, -azaz a metafizika legfelsőbb pontjánál. Ennél azonban új nehézség áll -elő és pedig az, hogy elkezdenek, nem tudom _hol_, és eljutnak, nem -tudom _hová_ és hogy az alapokok folytatása nem akar eljutni a -tapasztalathoz, sőt úgylátszik, hogy Epikur atomjai, miután örök idők -óta folyton esnek, hamarább ütközhetnek egyszer véletlenül úgy, hogy egy -világot alkossanak, mint a legáltalánosabb és legelvontabb fogalmak, -hogy azt megmagyarázzák. Miután tehát a filozófus jól látta, hogy -egyrészről észokai, és másrészről a valóságos tapasztalat, mint a -párhuzamos vonalak az elgondolhatlanságig futnának tovább egymás -mellett, anélkül, hogy valaha találkoznának, így hát a többiekkel -megegyezett, mintha csak összebeszéltek volna, hogy mindegyik a maga -módja szerint veszi a kezdőpontot és erre nem a következtetés egyenes -vonalában, hanem a bizonyítási alap észre nem vehető _kanyarulatával_ az -észt úgy irányítják, azáltal, hogy lopva bizonyos tapasztalatok czélja -felé vagy a bizonyíték felé pislantottak, hogy éppen oda kellett -találnia, ahova a jámbor tanítvány nem gyanította, azaz, hogy -bebizonyítsa azt, amiről már előzőleg tudták, hogy be kell bizonyítani. -Ezt az utat nevezték aztán még az a priori útnak, ámbár észrevétlenül -kitűzött pálczákkal az a posteriori pontja felé volt megvonva; emellett -azonban méltányos, hogy az, aki így e művészetet megtanulta, ne árulja -el a mestert. Ezen ügyes tanmenet szerint különböző érdemdús férfiak -pusztán az ész útján még a vallás titkait is kifürkészték, mint ahogy -regényírók a történet hősnőjét távoli országokba szalasztják, hogy ott -azután valami csodás kaland folytán imádója véletlenül rábukkanjon:[1] -et fugit ad salices et se cupit ante videri. - -Napról-napra több lesz az alapos filozófus, mint ahogy saját maguk -nevezik magukat és oly mélyen belátnak minden dologba, hogy nem is marad -előttük semmi rejtve, amit ők megmagyarázni és megérteni ne tudnának. Én -nem titkolom belátásom gyengeségét, amely szerint én rendesen azt értem -legkevésbbé, amiről minden ember azt hiszi, hogy könnyű megérteni. - - - -Vannak tökéletes belátású metafizikai intelligencziák és nagyon -tapasztalatlannak kell lennie annak, aki azt képzeli, hogy az ő -bölcseségükhöz valami hozzáadható, vagy ábrándjaikból valami elvehető. - - - -Simonides még mindig bölcs, aki fejedelmének hosszas vonakodás és -halogatás után ezt a feleletet adta: Minél többet gondolkodom Isten -felett, annál kevésbbé láthatom be. Nem így hangzik a tudós csőcselék -szava. Nem tud semmit, nem ért semmit, de mindenről beszél és amit -mondott, arra hivatkozik. - - - -Szerencsés a metafizika, ha csak fogalmakat dolgoknak nem vesz és -dolgokat, vagyis inkább azok neveit, nem vesz fogalmaknak és nem -okoskodik ilyenformán teljesen a vak világba. - - - -A metafizikában sokféle módon lehet kontárkodni, anélkül, hogy éppen -aggódni kellene, hogy tévedésen kapják rajt az embert. Mert, ha csak -önmagunknak nem mondunk ellent, úgy mindazon esetekben, amelyekben az -általunk kapcsolt fogalmak a tapasztalatban nem adhatók, sohasem -czáfolhatnak meg bennünket a tapasztalat segítségével. - - - -Nincs olyan balgaság, amely valami feneketlen bölcselkedéssel ne volna -megegyeztethető. - - - -Rajongás a felvilágosodott korban csak úgy juthat felszínre, ha -valamelyik iskola metafizikája mögé rejtőzködik, amelynek oltalma alatt -merészkedhet mintegy észszel őrjöngeni. - -Ellenszenvvel, sőt némi gyűlölettel látom egész kötetnyi metafizikai -belátások felfuvalkodott önhittségét, mint aminők most divatosak, -amennyiben teljesen meggyőződöm arról, hogy az az út, amit választottak, -teljesen elhibázott, hogy az elterjedő módszereknek az ábrándokat és a -tévedéseket a végtelenségig kell sokasítaniok és hogy még mindeme -képzelt belátások teljes kipusztítása sem lehet oly káros, mint e -megálmodott tudomány az ő átkos termékenységével. - - - -Aristoteles azt mondja valahol: _ha ébren vagyunk, egy közös világunk -van, de ha álmodunk, úgy mindenikünknek van egy sajátja_. Azt hiszem ez -utóbbi tételt megfordíthatnók és azt mondhatnók: ha különböző emberek -közül mindeniknek saját világa van, úgy azt gyaníthatjuk, hogy álmodnak. -Ha erről az álláspontról tekintjük a különféle gondolatvilágok -_légvárépítészeit_, akiknek mindenike mások kizárásával lakik nyugodtan -a sajátjában, azt például, aki mint _Wolf_ a dolgok rendjét a -tapasztalat kevés építési anyagából, de annál több görbe úton szerzett -fogalomból rótta össze, vagy azokat, akik _Crusius_ módjára a -_gondolhatóról_ és a _gondolhatatlanról_ szóló néhány mondás bűvös -erejével a semmiből teremtett világokban laknak, úgy viziók -ellentmondásában türelemmel várni fogunk, amíg ezek az urak kiálmodják -magukat. Mert, ha ezek egyszer, ha Isten úgy akarja, teljesen ébren -lesznek, azaz, ha úgy fognak gondolkodni, hogy az más emberi értelemmel -való megegyezést ki nem zár, úgy nem fog közülök senki sem látni -olyasmit, ami ne látszana bárkinek is az ő bizonyítgatásuk világánál -szembetűnőnek és bizonyosnak és akkor majd a filozófusok egy közös -világban fognak lakni. - - - -Ha az előnyöket és hátrányokat tekintetbe vesszük, amelyek valakinek -származhatnak abból, hogy nemcsak a látható, hanem a láthatatlan világ -számára is alkalmas a szervezete (amennyiben ilyen létezne), úgy az -ilyfajta ajándék ahhoz hasonlítható, amelylyel Juno megtisztelte -Tiresiast, akit előbb megvakított, hogy a jóslás tehetségét -adományozhassa néki. Mert a _másik_ világ szemléletes ismeretére itt -csak úgy tehetünk szert, ha valamit abból az értelemből elveszítünk, -amelyre a _jelen_ világban szükségünk van. Nem is tudom, hogy bizonyos -filozófusok maguk teljesen föl vannak-e mentve e kemény feltétel alól, -akik oly szorgalmasan és elmélyedve irányítják távcsöveiket ama távoli -vidékek felé, és csodadolgokat tudnak elmondani arról, legalább is nem -irigylem felfedezéseik egyikét sem; csak attól tartok: hogy egy -józaneszű és kevéssé finom ember nékik éppen azt adná tudtukra, amit -Tycho de Brahe-nek válaszolt a kocsisa, amidőn az azt gondolta, hogy -éjjel a csillagok szerint igazodva mehet a legrövidebb úton: _Jó uram, -lehet, hogy az égen jól kiismered magad, de itt a földön bolond vagy._ - - - -Meghatározásokat kiélezni, sánta bizonyításokat új mankókkal ellátni, a -metafizika toldott-foldott köntöséhez új rongyokat, vagy annak más -szabást adni, ezzel még találkozunk ugyan, de a világ nem ezt kéri. -Metafizikai állításokkal jóllakott a világ: e tudomány lehetőségét -akarják, azon forrásokat, amelyekből beléje bizonyosság vezethető le, és -biztos ismertetőjeleket, amelyekkel a tiszta ész dialektikus káprázata -az igazságtól megkülönböztethető. - - -Milyennek kell lennie a metafizikának – bölcselet – birálat. - -Oly távol állok attól, hogy magát a metafizikát tárgyilagosan -mérlegelve, kevésre becsüljem, vagy fölöslegesnek tartsam, hogy én, -különösen egy idő óta, amióta azt hiszem, hogy belátom természetét és az -emberi ismeretek közötti sajátlagos helyzetét, meg vagyok győződve -arról, hogy még az emberi nemnek igaz és tartós boldogulása is rajta -múlik. - - - -Hogy az emberi szellem valaha teljesen feladja a metafizikai -vizsgálódást, az éppoly kevéssé várható, mint az, hogy mi, azért, hogy -ne lélegezzünk be mindig tisztátalan levegőt, a lélegzést majd egyszer -inkább teljesen beszüntetjük. A világon tehát mindig lesz metafizika, -sőt mi több, mindenkiben lesz, különösen a gondolkodó emberben, amelyet -általános zsinórmérték hiányában, mindenki a maga módja szerint fog -kiszabni magának. Az azonban, amit eddig metafizikának neveztek, egy -bíráló észnek sem tehet eleget, de teljesen lemondani róla szintén -lehetetlen, tehát _meg kell kísérelni_ végre magának a tiszta észnek -valamilyen bírálatát, vagy ha van ilyen, _meg kell vizsgálni_ azt -részletesen, mert nincs más mód, hogy ennek a sürgős szükségletnek, ami -több mint puszta tudásvágy, eleget tegyünk. - - - -Hiábavaló ily kutatásokkal szemben _közömbösség_ mesterkélése, -amelyeknek tárgya _nem lehet közömbös_ az emberi természetre nézve. Azok -az állítólagos _indifferentisták_ is, bármennyire is igyekszenek az -iskola nyelvének népszerűvé való változtatása által felismerhetlenné -válni, amennyiben egyáltalán valamit gondolnak, metafizikai állításokba -esnek vissza, amelyek ellen pedig oly nagy ellenszenvet tüntettek föl. - -A metafizika az emberi ész minden _kulturájának_ betetőzése, amely -nélkülözhetetlen, még ha tudományként való szerepét bizonyos okoknál -fogva félre is teszszük. - -Ha van egy tudomány, amelyre az embernek igazán szüksége van, úgy az az, -amelyet én tanítok, hogy illően töltsük be azt a helyet, amely az ember -számára a teremtésben kijelöltetett és amelyből megtanulhatjuk, hogy -minőnek kell lennünk, hogy emberek legyünk. - - - -A metafizika első és legfontosabb szabálya: hogy ne kezdjük -meghatározásokkal. - -A metafizika igazi módszere alapjában véve azonos azzal, amelyet -_Newton_ a természettudományba bevezetett. - - - -Az értelem földje sziget, amelyet maga a természet zárt változhatlan -határok közé. Ez az igazság földje (mily csábító név), amelyet -messzeterjedő és viharos óceán vesz körül, a látszat tulajdonképpeni -székhelye, ahol nem egy helyen köd és hamar leolvadó jég új földeket -hazud és amig a felfedezésekért szerte kalandozó tengerészt szüntelen -üres reménnyel áltatja, oly kalandokba keveri, amelyekkel sohasem -hagyhat fel és amelyeket mégis sohasem fejezhet be. Csak a szigorú, de -igazságos kritika józansága szabadíthat meg e káprázattól, amely sokakat -képzelt boldogság által elméletek és rendszerek közt fogva tart és az -korlátozhatja spekulativ igényeinket a lehető tapasztalat mezejére és -pedig nem az értelmünknek oly sok elhibázott kísérlete fölötti fonák -gúny vagy korlátai fölötti jámbor sóhaj által, hanem annak biztos -alapelvek szerint kitűzött határmegállapítása által, amely az értelem -nincs továbbját a legnagyobb megbízhatósággal azon herkulesi oszlopokhoz -köti, amelyeket maga a természet állított fel, hogy értelmünk útját csak -addig folytassuk, ameddig érnek a tapasztalat egybefüggő partjai, -amelyeket nem hagyhatunk el, anélkül, hogy egy parttalan óceánra ne -merészkednénk, amely bennünket mindig csalóka kilátás közepett végre is -arra kényszerít, hogy minden nehéz és hosszantartó fáradalommal -reménytelenül felhagyjunk. - -A metafizikának oly pilótát akarok adni, aki a kormányzásnak a glóbus -ismeretéből merített biztos elvei szerint, a tenger teljes térképével és -iránytűvel ellátva bizton vezetheti a hajót, oda, ahová jónak tartja. - -Magas tornyok és az azokhoz hasonló metafizikai nagy emberek, amik körül -rendszerint nagy a szél, nem az én számomra valók. Az én helyem a -tapasztalat termékeny mezeje. - -Én szegény földi halandó, egyáltalán nem vagyok szervezve a _szemlélő -értelem_ isteni nyelvére. Amit azonban nekem a közönséges fogalmakból -logikai szabályok szerint kibetűzhetnek, azt még megérthetem. - -Alapjában véve minden filozófia prózai; és azt az indítványt, hogy most -megint költőien bölcselkedjünk ép úgy fogadnák, mint azt, hogy a -kereskedő a jövőben könyveit ne vezesse prózában, hanem versben. - -Az értelem dolgaiban az első lépés, amely annak gyermekkorát jellemzi, -_dogmatikus_. A második lépés szkeptikus és a tapasztalaton okult -ítélőtehetség elővigyázatosságára vall. De még egy harmadik lépés -szükséges, amely csak az érett és férfias ítélőtehetséget illeti meg, -amelynek alapjául szilárd és egyetemességükre nézve bevált elvek -szolgálnak, az értelem bírálata, amelylyel nem csupán annak _korlátait_, -hanem biztos _határait_ kimutatjuk. - -A filozófia gondja inkább buja sarjak metszése, mint hajtása. - -A tulajdonképpeni felvilágosultság az a puszta negativum, hogy azt, ami -értelmünkön túl van, ne kívánjuk megismerni. - - - -Szemem előtt gyakran Alpok emelkednek ott, ahol mások sík és kényelmes -gyalogutat látnak maguk előtt, amelyen tovább vándorolnak, vagy legalább -is vándorolni vélnek. - -Az ábrándot és a hiú tudást, amely az értelmet felfuvalkodottá teszi, -meg kell semmisíteni; azok az értelem szűk terében elfoglalják azt a -helyet, amelyet a bölcseség és a hasznos oktatás tanai tölthetnének be. - - - -A filozófia abban áll, hogy határainkat megismerjük. - - - -Ha a tiszta és spekulativ értelem minden ismeretének foglalatát oly -épületnek tekintem, amelynek legalább az eszméje önmagunkban van, úgy -mondhatom: a kritikában megbecsültük az építési anyagot és -meghatároztuk, hogy milyen magas és erős épülethez elég. Természetesen -azt találtuk, hogy ámbár nékünk égigérő tornyot emelni volt a tervünk, -az anyagkészlet mégis csak oly lakóházhoz volt elégséges, amely elég -tágas volt a tapasztalat mezején való foglalatoskodásunkhoz és elég -magas, hogy azt áttekinthessük; de ama merész vállalatnak az anyag -hiánya folytán kudarczot kellett vallania, anélkül, hogy még a -nyelvzavarra számítottunk volna, amely a munkásokat a terv fölött -kikerülhetlen meghasonlásba kellett, hogy vigye és a világ minden -részébe szét kellett szórnia, hogy mindenki saját terve szerint külön -építsen magának. Most nem annyira az anyagról, mint inkább a tervről van -szó és ámbár okultunk, hogy ne merészkedjünk kísérletet tenni egy -tetszésünk szerinti meggondolatlan ötlet alapján, amely könnyen egész -vagyonunkat felemészthetné, mégis valaminő szilárd lakóhely emeléséről -le nem mondhatunk és így el kell készítenünk oly épület tervezetét, -amely adott anyagunkra és egyúttal szükségletünkre tekintettel van. - - - -A kritikai filozófia, ha egyszer csak röviden az iskoláját végigjártuk, -arra szolgál, hogy összes foglalatoskodásunkba rendet, összefüggést és -módszert vigyen. - -Vagyonunknak és egyúttal használata határainak biztos felismerése -határozottá, bátorrá és mindarra elszánttá tesz, ami jó és hasznos. - -Sohasem tanúlhatjuk meg a filozófiát, legfeljebb csak filozófálni -tanulhatunk. - -A filozófus nem értelemművész, hanem az emberi értelem törvényhozója. - -Nem szükséges éppen, hogy mindenki metafizikát tanuljon. Az a nevetséges -utálat, amelyet a tiszta ész kritikájában járatlanok éreznek, ha tiszta -észelvekre kell támaszkodniok, mint amelyeknél nem várhatnak teljes -biztosságot, hanem ezt csupán a tapasztalattól várják, ahol az -általánosság hiánya folytán semmiféle biztosság sincs, az a logikai -tértől való borzadás egy faja, amely felületes fejekből aligha -száműzhető. - - - -Aki a filozófia egy rendszerét _tanulta_, annak csak _históriai_ -ismerete van róla; csak annyit tud és ítél, amennyit adtak néki, _idegen -ész szerint_ képezi magát, de nem _saját eszéből_ és ha már jól felfogta -és megőrizte is, mégis csak egy élő ember gipszlenyomata. - -A metafizika nem gyermekek és ifjak, hanem férfiak számára való. Az ész -reviziójának egy faja ez. - -A praktikus filozófus, a bölcseségnek tanítás és példaadás útján való -tanítója, a tulajdonképpeni filozófus. Mert a filozófia a tökéletes -bölcseség eszméje, amely nékünk az emberi ész végső czéljait mutatja -meg. - -Az bizonyos: aki egyszer a kritikát megkóstolta, az örökre megundorodott -minden dogmatikus fecsegéstől, amelylyel azelőtt szükségből -megelégedett, mert eszének szüksége volt valamire és jobbat a -fentartására nem találhatott. A kritika úgy viszonylik a közönséges -metafizikai iskolákhoz, mint a kémia az alkémiához, vagy az asztronómia -a jövendőmondó asztrológiához. - - -Naturalizmus – józan ész. - -A tiszta észnek nem egy naturalistája (aki alatt azt értem, aki a -metafizika dolgaiban minden tudomány nélkül dönteni mer), azt mondhatná, -hogy ő azt, amit a Kritika oly nagy előkészülettel, vagy ha jobban -tetszik, terjengős, pedáns pompával ad elő, azt ő józan eszének -igazmondó szellemével már régen nemcsak gyanította, hanem tudta és -belátta is: «azt ugyanis, hogy mi egész eszünkkel sohase juthatunk túl a -tapasztalatok területén.» De mivel, ha észelveit lassankint kikérdezik, -be kell vallania, hogy köztük sok olyan van, amelyet nem a -tapasztalatból merített, amelyek tehát attól függetlenek és a priori -érvényesek, hogyan és minő érvekkel akarja a dogmatikust és saját magát -korlátozni, aki ezen fogalmakat és alapelveket minden lehető -tapasztalaton túl használja, éppen azért, mert attól függetlenül ismerte -fel? És ő maga, a józan ész ezen adeptusa, sem annyira biztos abban, -hogy minden önhitt, olcsón szerzett bölcsesége daczára, észrevétlenül -nem jut-e a tapasztalat tárgyain túl az agyrémek területére. Rendszerint -mélyen bele is van bonyolódva, ámbár népszerű nyelvezetével, miután -mindent csupán valószínűségnek, észszerű gyanításnak vagy analógiának -tüntet fel, alaptalan igényeinek némi mázt ad. - - - -Az empirista azt állítja, hogy a műveletlen értelem jobb, mint művelt -ítélet. - -Az úgynevezett józan ész veleszületett tudatlanság. - - - -Van egy kényelmes mód arra, hogy minden belátás nélkül makacskodhassunk, -ez pedig a közös emberi belátásra való hivatkozás. Valóban nagy adománya -az égnek az ép (vagy mint újabban elnevezték, az egyszerű) emberi ész. -De tettel kell bizonyítani, a gondolat és a beszéd megfontoltságával és -észszerűségével, de nem azáltal, hogy, ha igazolásunkra semmiféle okos -dologgal nem tudunk előhozakodni, ráhivatkozunk, mint valami orákulumra. -Ha belátás és tudomány a fogyatékán van, akkor és nem előbb hivatkozni a -közös emberi belátásra, ez az újabb idők egyik szubtilis találmánya, -amely mellett a legüresebb fecsegő fölveheti a versenyt a legalaposabb -fővel és tarthatja is vele. De, amíg a belátásnak egy kis maradéka is -megvan, addig őrizkedni fogunk ezen utolsó menedékhez fordulni. És a -világosságnál megtekintve ez a fellebbezés nem is egyéb, mint a tömeg -ítéletére való hivatkozás; oly taps az, amely miatt a filozófus pirul, -de a népszerű elménczkedő olyankor diadalt arat és büszkélkedik. Mégis -azt kell gondolnom, hogy Hume-nak épp annyira volt józan esze, mint -Beattie-nek és még azonfelül birtokában volt az, ami ennek bizonyosan -nem és pedig kritikai ész, amely a józan észt korlátok közt tartja, hogy -ne tévedjen el a spekulácziókban, vagy ha pusztán ezekről van szó, ne -kívánjon dönteni, mert nem tud számot adni alapelvei felől; mert csakis -így marad meg józan észnek. Véső és kalapács egész jól használható a -gerenda megmunkálásához, de a rézmetszéshez tű szükséges. Igy a józan -ész, épúgy használható, mint a spekulativ, de mindkettő a maga módja -szerint: amaz, ha oly ítéletekről van szó, amelyeket közvetlenül a -tapasztalatban alkalmaznak, emez pedig ha általában véve puszta -fogalmakból kell ítélni, például a metafizikában, ahol az önmagát, -gyakran a valósággal ellentétben, úgynevező józan ész semmikép sem -ítélhet. - -A metafizikának nem engedhető meg az általános emberi ész helyeslésére -való hivatkozás; mert e tanú tekintélye csak mende-mondán alapul. -Quodcumque ostendis mihi sic, incredulus odi. - -_Horat_. - - -Tudomány és tudományos módszer. - -Az észnek minden munkájában bírálat alá kell vetnie magát és az ebbeli -szabadságot semmiféle tilalommal sem csorbíthatja, anélkül, hogy magának -ne ártana és ránézve hátrányos gyanúba ne keverednék. Semmisem annyira -fontos itt a haszonra való tekintettel, semmisem oly szent, hogy ezen -vizsgáló és szemlét tartó átkutatás alól, mely nem ismer semmiféle -személyi tekintélyt, kivonhatná magát. Sőt ezen a szabadságon alapul az -ész létezése, amelynek nincs diktátori tekintélye, hanem annak a -kijelentése sohasem egyéb, mint szabad polgárok beleegyezése, akiknek -mindegyike aggályait, sőt vétóját kell, hogy tartózkodás nélkül -kifejezhesse. - -A filozófiai belátás bővülését akadályozza az, hogy erkölcsi okokhoz, -azaz czélokból való magyarázathoz fordulunk ott, ahol még gyanítható, -hogy fizikai alapokok szükséges általánosabb törvényekkel kapcsolatban -határozzák meg a következményt. - -Immateriális alapelvekre való hivatkozás a rest filozófia menedéke, és -ezért az ily módon való magyarázat is lehetőség szerint kerülendő, hogy -a világ jelenségeinek azon alapjai, amelyek a puszta anyag -mozgástörvényein nyugszanak és amelyek egyesegyedül az átérthetők, egész -terjedelmükben ismertté váljanak. - -Tegyük fel, hogy Isten néha és különös esetekben a természetet -törvényeitől eltéríti: akkor sincs halvány fogalmunk sem arról és -sohasem remélhetjük, hogy megismerünk egy oly törvényt, amely szerint -Isten ily esetben cselekszik. Itt az ész, mintha meg volna bénulva, -amennyiben azáltal, ismert törvények szerinti eljárásában -feltartóztatott, de újat nem tanult és nem is remélheti, hogy valaha a -világon ilyet tanul. - -A tudatlanságnak a tudomány látszatát adó közönséges fogás az, hogy a -rajongó azt kérdezi: ismeritek a mágneses erő valódi okát, vagy -ismeritek az anyagot, amely az elektromos jelenségekben oly csodálatos -hatást fejt ki? Azt hiszi, hogy alapos oka van arra, hogy oly dologba, -amelyet véleménye szerint a legnagyobb természetbúvár belső mivoltára -nézve époly kevéssé ismer, mint ő, lehető hatásaira vonatkozólag is -épúgy beleszóljon. De az utóbbi csak oly hatásokat ismer el, amelyeket a -kísérlet segélyével mindenkor szemünk elé állíthat, amennyiben a tárgyat -teljesen hatalmába keríti, ezzel szemben az előbbi oly hatásokat szed -össze, amelyek úgy a megfigyelő, mint a megfigyelt személynél teljesen a -képzeletből eredhetnek és így valódi kísérletnek nem is vethetők alá. E -helytelenség ellen nem lehet mást tenni, mint belenyugodni abba, hogy az -állati mágnesség mágnesez és szervetlenít mindaddig, amíg az annak és a -könnyen hívőknek tetszik, de a rendőrség figyelmébe kell ajánlani a -dolgot, nehogy túlmerészen űzzék azt, egyébként pedig nekünk a természet -kutatásának egyetlen útját kísérlet és megfigyelés által, amelyek a -tárgy tulajdonságait külső érzékeinknek felismerhetőkké teszik, továbbra -is követni kell. Hosszadalmas czáfolat itt az ész méltósága ellen való -és nem is használ semmit, megvető hallgatás az őrület e fajtájával -szemben jobban megfelel, amint egyébként is az ily események az életben -csak rövid ideig tartanak, hogy aztán más balgaságnak adjanak helyet. - -Senkitől sem veszem rosz néven, ha ahelyett, hogy a szellemlátókat a -másik világ félpolgárainak tekintené, velük röviden és jól, mint -kórházba valókkal végez és ezáltal magát minden további kutatás alól -felmenti. De ha mindent ily álláspontról tekintünk, akkor a szellemvilág -ilyfajta adeptusaival való bánásmód is kell, hogy a korábbitól nagyon -különbözzék és ha előbb szükségesnek találták, hogy néha némelyeket -közülök elégessenek, úgy most elég lesz, ha csak purgálják őket. A -dolgok ilyetén állásánál nem is volna szükséges, hogy annak nagy feneket -kerítsünk és megcsalt rajongók lázas agyában a metafizika segélyével -titkokat keressünk. A rejtélyt csupán az éleseszű _Hudibras_ tudta volna -nékünk megoldani, mert az ő véleménye szerint: _ha hipochondrikus szél -tombol a belekben, úgy az irányán fordúl meg a dolog, ha lefelé megy f– -lesz belőle, de ha felszáll, akkor tüneménnyé vagy szent sugallattá -válik_. - - - -Van egy faja a _lángeszű férfiaknak_ (helyesebben lángész majmoknak), -amely a lángész czégére alatt betolakodott, a természet különösen -kegyelt főinek a nyelvén szól, a fáradságos tanulást és kutatást -kontárkodásnak minősíti, és azt állítja, hogy minden tudomány szellemét -egy fogással ragadta meg, de kis adagokban sűrítve és erőteljesen képes -adni belőle. Ez a faj, mint a kuruzslók és vásári kikiáltók faja a -tudományos és erkölcsi műveltségben való haladásra nézve igen hátrányos, -ha vallás-, államviszonylatok, és morálról a beavatotthoz vagy a hatalom -birtokosához hasonlóan a bölcseség székhelyéről döntő hangon beszél és -így szelleme szegénységét el tudja takarni. Ez ellen ismét mit lehet -mást tenni, mint nevetni és szorgalommal, renddel és világossággal -türelmesen továbbhaladni, anélkül, hogy ama szemfényvesztőkre ügyet -vetne az ember? - - - -Először az _iskolának_ kell megadni a magáét, azután lehetünk arra is -tekintettel, hogy a világ kedvére éljünk. - - - -Aki nem iskolaszerűen, hanem «lángész» módjára filozofál, az oly módon -gazdálkodik, amelynek a közeli csőd jósolható. A kritikai filozófia az -az észgazdálkodás, amely először is a vagyoni állapotot vizsgálja meg, -hogy megtudja, mily messzire mehet kiadásaiban és a simplex emberhez -hasonlít azzal a szellemes fővel ellentétben, aki – mint egy bizonyos -miniszter államháztartásával – oly módon dicsekszik, hogy: minél több az -adóssága, annál gazdagabb. - - - -Nem nagy művészet a közérthetőség, ha amellett minden mélyebb belátásról -lemondanak. - -Csak az adhat elő valamit népszerűen, aki azt alaposabban is előadhatná. - -Hogy a valódi népszerüséget megtanuljuk, a régieket kell olvasnunk, -például Cicero filozófiai iratait, Horatius, Vergilius költőket és így -tovább; az újabbak közül Hume-ot, Shaftesburyt és másokat; férfiak, akik -mindenike kiterjedt érintkezésben állott a művelt világgal, amely nélkül -nem lehetünk népszerűek. Mert a valódi népszerűség sok gyakorlati világ- -és emberismeretet követel, az emberek fogalmai, izlése és hajlamainak -ismeretét, amelyekre az előadásnál, sőt még az illő, a népszerűséghez -alkalmas kifejezések megválasztásánál is folytonosan tekintettel kell -lenni. - -A teóriák gyakran inkább a megértés megkönnyebbítésére, mint a természet -jelenségeinek kiderítésére szolgálnak. - - - -Gondolatok tartalom nélkül üresek, szemléletek fogalmak nélkül vakok. -Tehát ép oly szükséges fogalmainkat megérzékíteni (azaz tárgyukat a -szemléletben mellérendelni), mint szemléleteinket számunkra értelmessé -tenni (azaz fogalmak alá rendelni). - -Az ész nem _alkot_, hanem csupán _rendez_ fogalmakat. - -A logika nem általános feltalálóművészet és nem az igazság orgánuma; nem -algebra, amelynek segélyével rejtett igazságok volnának felfedezhetők. - -Bár azt mondják: a technikát, vagyis a tudomány felépítésének módját elő -kell adni az alkalmazott logikában. Ez azonban hiábavaló, sőt káros. -Mert akkor elkezdenek építeni, mielőtt anyag volna, és megvan ugyan a -forma, de hiányzik a tartalom. - -A kísérletek eredménye nem felel meg mindig a gyanításnak. Ha azonban -nem akarjuk teljesen a véletlenre bízni a kísérleteket, akkor kell, hogy -a gyanítás legyen indítékuk. - - - -Kétségtelenül igaz, hogy pusztán tapasztalati tapogatózás által, -vezérelv nélkül, amelyet keresni kell, sohasem találnánk valami -czélszerűt, mert _rendszeresen_ tapasztalni csak annyit tesz, mint -_megfigyelni_. Köszönöm a csupán empirikus utazó elbeszélését, -különösen, ha abból összefüggő ismeret legyen, melyből az ész valamit -alkosson egy elmélet czéljára. Rendszerint azt válaszolja ő, ha erre -vonatkozólag kérdezik: észrevehettem volna ezt, ha tudtam volna, hogy -efelől kérdezősködni fognak. - -A _természetkutatás_ nem vak tapogatózás az észrevételek után, amelyek -töredékesen és véletlenül egymás mellé sorozhatók, hanem törvényekhez -van kötve, amelyek szerint fel kell keresni azokat. - -A természetkutatás nem a tapasztalat _által_, hanem annak _számára_ -történik. - - - -A tapasztalatból nem származhat semmiféle tudomány. A tapasztalt ember -(expertus), ha egyébként semmi más, úgy tudatlan, aki pórázra kötve jár, -aki azokba a nyomokba lép, amelyeket számára más, vagy ő maga előző -gyakorlatok után készített. - - - -A természetbúvárok között némelyek (akik inkább spekulativ hajlamúak), -az egyenlőtlenségnek szinte ellenségei és mindig a faj egységére vannak -tekintettel, mások (inkább empirikus fők) a természetet oly sokféleségre -igyekeznek osztani, hogy csaknem föl kellene adni a reményt, hogy -tüneményeit általános elvek szerint ítéljük meg. - -Vannak emberek, akik mindent ismernek, de semmitsem tudnak (mindennek a -leírásáról van fogalmuk, de nincs belátásuk). - -A pusztán polihisztor tudása _cziklópszerű_, amelynek egyik szeme -hiányzik, – a filozófia szeme; és egy matematikus, történész, leíró -természettudós, filológus és nyelveket ismerő cziklóp oly tudós, aki -mindezekben a dolgokban nagy lehet, de minden filozófiát ezenfelül -fölöslegesnek tart. - -Az ismeret egysége nélkül minden tudás csak törmelék. - - - -Azt állítom, hogy a természettudomány minden ágában csak annyi -_tulajdonképpeni_ tudomány található, amennyi _matematika_ van benne. - -A geometriában járatlan a természettudományban nem haladhat előre, azaz -nem lehet filozófikus természetismerő. - - - -Amidőn _Galilei_ golyóit a ferde síkon általa választott nehézkedéssel -gördítette le, vagy _Torricelli_ a levegő nyomásával oly súlyt -hordatott, amelyről előre meghatározta, hogy mily előtte ismert -vízoszlop súlyával legyen egyenlő, vagy később _Stahl_ fémeket mésszé és -ezeket ismét fémekké változtatta azáltal, hogy azokból valamit elvont és -visszaadott; ez minden természetbúvárnak szöget ütött a fejébe. -Megértették, hogy az ész csak azt látja be, amit maga, saját terve -szerint állított elő, hogy itéletei élén állandó törvények szerint -alapelveknek kell állniok és a természetet kényszerítenie kell, hogy -kérdéseire válaszoljon, nem pedig, hogy általa magát mintegy pórázon -vezettesse; mert különben a véletlen, nem megelőző terv szerinti -megfigyelések egyáltalán nem függnek össze szükséges törvényben, amelyet -pedig az ész keres és amelyre szüksége van. Az észnek az alapelveivel, -amelyek egyedül emelik törvényerőre a megegyező jelenségeket, az egyik -kézben, és a kísérlettel, amelyet azok szerint kigondolt, a másikban, -kell a természethez fordulnia, bár oly czélból, hogy az kioktassa őt, de -nem mint tanítvány, aki mindent elmondat magának, amit a tanító akar, -hanem mint kirendelt bíró, aki a tanukat azon kérdésekre készteti -válaszolni, amiket ő feltesz. És így még a fizika is gondolkodásmódjának -oly előnyös forradalmát lényegileg véve azon ötletnek köszönheti, hogy -annak megfelelőleg, amit az ész maga fektet a természetbe, azt keresse -benne (ne pedig ráfogja), amit tanulnia kell tőle és amiből magától -semmit sem tudna. Csak ezáltal tért a természettudomány a tudomány -biztos útjára, miután évszázadokon át nem volt egyéb, mint puszta -tapogatózás. - -Sok kérdéssel úgy vagyunk, mint a katekizmussal, amelyet -gyermekkorunkban betéve tudtunk és amelyet érteni véltünk, amelyet -azonban minél öregebbek és megfontoltabbak leszünk, annál kevésbbé -értünk és ezért megérdemelnők, hogy még egyszer az iskolába küldjenek, -hacsak találhatnánk valakit (magunkon kívül), aki jobban értené azt. - - - -A _természet_ a mi feladatunk, magyarázataink szövege. - - -Tudomány és élet – tudósok – akadémia. - -Oly kormány, amely a tudomány tételeivel, tehát azok bővítésével vagy -javításával is foglalkoznék, amely tehát a legmagasabb személyben a -tudóst akarná adni, e pedantéria által csak a néki járó tiszteletet -veszítené el, mert méltóságán alúli, hogy a néppel (annak tudós -osztályával) egyesüljön, amely nem érti a tréfát és mindazokat egyforma -elbánásban részesíti, akik tudománynyal foglalkoznak. - - - -Ha kormányok jónak találják, hogy tudósok dolgaiba avatkozzanak, úgy a -tudományról és emberekről való bölcs gondoskodásukhoz sokkal illőbb -volna, hogy a kritika szabadságát részesítsék kedvezményben, mintsem, -hogy az iskolák nevetséges zsarnokságát támogassák, amelyek közveszély -feletti hangos jajgatásba törnek ki, ha pókhálóikat szétszaggatják. - -Be kell vallani, hogy a nagybritánniai parlament alapelve: hogy a király -trónbeszéde minisztere művének tekintendő (mivel az uralkodó méltósága -ellen való volna, hogy tévedésen, tudatlanságon, vagy hazugságon fogják -rajta, pedig a Háznak mégis fel kell jogosítva lennie, hogy annak -tartalma felett ítéljen, azt megvizsgálja és megtámadja), hogy ez az -alapelv, mondom, finoman és helyesen kieszelt. Éppen így kell, hogy -bizonyos tanok kiválasztása, amelyeket egyedül szentesít a kormány a -tanítás czéljára, a tudósok vizsgálatának legyen alávetve, mert az nem -az uralkodó művének tekintendő, hanem egy arra kirendelt állami -hivatalnokénak, akiről feltesszük, hogy ura akaratát nem jól érthette -vagy el is csavarhatta. - - - -Egy franczia miniszter egyszer magához hivatta a legtekintélyesebb -kereskedők egy részét és javaslatot kért tőlük, hogyan segíthetne a -kereskedelmen: mintha ő a javaslatok legjobbját ki tudná választani. -Miután egyik ezt, a másik amazt javasolta, egy öreg kereskedő, aki -sokáig hallgatott, így szólt: Csináljatok jó utakat, verjetek jó pénzt, -adjatok alkalmas váltójogot és így tovább, egyébként pedig «hagyjatok -bennünket dolgozni!» Ez lenne körülbelül a válasz, amelyet a filozófiai -fakultásnak adni kellene, ha a kormány megkérdezné, mily tanokat írjon -elő általában a tudósoknak, hogy amellett a belátás és a tudomány -haladását meg ne gátolja. - -A szabad művészetek és a tudományok jobban növekednek kedvelőik és -jóakaróik kormányzása alatt, mint önhitt ismerőiké alatt. Csak a -közbecsüléshez kell, hogy tartsák magukat és a lángészt hagyják, hogy -önmagát képezze és saját maga szabja meg utait. - - - -Ha tudományos vitát a nagyközönség elé visznek, amint azt a tudomány -űzérei (a «gyakorlók» neve alatt) szívesen megkísérlik, úgy -illetéktelenül a nép ítélőszéke elé (amelyet a tudományosság dolgaiban -semmiféle ítélet sem illet meg) hurczolják azt és megszünik a vita -tudományos jellege; mert akkor a törvényellenes viszály helyzete áll -elő, ahol tanok a nép hajlamainak megfelelően adatnak elő és a lázadás -és pártoskodás magvait hintik szét, a kormányt pedig ezáltal -veszélyeztetik. - -Törekedni, hogy az egész közönség tudóssá legyen, a legrosszabb, ami -csak történhet. Ezáltal bírákká tesszük őket és ez a népuralom egy faja; -de jó, ha a tudomány kedvelőivé tesszük őket. Itélni mindenki tud, de a -bíró mester kell, hogy legyen. - -Csodálatos, hogy a tudatlan elfogult a tudományosság javára, a tudós -ellenben elfogult a műveletlen ész javára. - - - -Magam is hajlamomnál fogva kutató vagyok. A megismerés szomjúhozását -teljesen átérzem és a benne való előbbrejutás vágyódó nyugtalanságát -vagy minden haladás feletti elégedettséget is. Volt idő, midőn azt -hittem, hogy ebben áll az emberiség becsülete és megvetettem a -csőcseléket, amely semmiről se tud. Rousseau helyreigazított. Ez az -elvakultságból eredő előny eltűnik; megtanulom, hogy az embereket -tiszteljem és sokkal haszontalanabbnak tartanám magam a közönséges -munkásnál, ha nem gondolnám, hogy megfontolásom mindenkinek azt az -értéket adhatja meg, hogy az emberiség jogait törekedjen helyreállítani. - - - -Tompaeszű vagy korlátolt fő, amelyből nem hiányzik semmi más, mint csak -az értelem kellő foka és annak saját fogalmai, tanítás által nagyon jól, -a tudományosságig is kiképezhető. De miután akkor az ítélőképesség -rendszerint hiányos marad, úgy éppen nem szokatlan, hogy tudós férfiakat -találunk, akik tudományuk használatában ama soha jóvá nem tehető hiányt -gyakran elárulják. - - - -Közepes tehetségűek, akik tevékenyek és vakmerők, a legjobban -boldogulnak a tudományos életben is. - - - -A magas iskolák rendszeres fecsegése gyakran csupán egyetértés abban, -hogy a szavak különböző jelentésével valamely nehezen megoldható kérdés -elől kitérjenek, mert a kényelmes és gyakran eszes «nem tudom»-ot az -akadémiákon nem szívesen hallják. - -Az iskolák czivakodásában rendszerint mindkét félnek akkor van a legtöbb -mondanivalója, ha tárgyukból semmitsem értenek. - -Azt kéne gondolni, hogy valamely jó ügy védelmének szándékával semmit a -világon sem lehet kevésbbé megegyeztetni, mint álnokságot, tettetést és -csalást. A tudomány káros hatása az emberekre különösen abban áll, hogy -a legnagyobb része azoknak, akik azzal kérkedni akarnak, az értelemnek -semmiféle javítását nem eredményezik, hanem csupán fonákságát, nem is -említve, hogy a legtöbbnek csak hiúsága eszközéül szolgál. - - - -Az akadémiák több tehetségtelen embert küldenek ki a világba, mint a -közéletnek bármely más intézménye. - -Tudósok azt hiszik, hogy minden ő érettük van itt. - - - -A tudósnak humanitásra van szüksége, hogy maga félre ne ismerje magát és -ne bízzon túlsokat saját erejében. Az olyan tudóst cziklópnak nevezem. Ő -a tudomány egoistája és szüksége van még egy szemre, amely azt -eredményezné, hogy tárgyát más ember szempontjából is látná. Ezen alapul -a tudomány humanitása, azaz az ítélet közlékenysége, amelylyel mások -ítéletének is alávetik azt. - -Mire való nékünk a spekuláczió minden feldolgozása és viszálykodása, ha -ezalatt jószívűségünket elveszítjük? - -Oh emberi gondok! Gyönge emberek, azt állítjátok, hogy csupán az igazság -és az ismeret terjesztése a czélotok, valójában pedig csupán hiúságtok -foglalkoztat. - -A nép üdvét legfőképp nem a szabadságban keresi, hanem természetes -czéljaiban, tehát e három dologban: holta után üdvözüljön, életében -embertársai közti létét köztörvények biztosítsák, végül pedig, hogy -magában az élet fizikai élvezetében (azaz egészségben és hosszú életben) -részesedjen. - -A filozófus, aki mindezekbe a vágyakba csak az értelemtől átvett -előírások alapján bocsátkozhat, ahhoz tartja magát, amit az ember maga -hozzátehet és kell is, hogy hozzátegyen: _becsületesen_ éljen, senkivel -se kövessen el _jogtalanságot_, az élvezetben _mértékletes_ legyen és -türelmes a betegségben és amellett főképp a természet önsegélyére -számítson; mindezekhez persze nem kell valami nagy tudomány, sőt az -nagyrészt nélkülözhető is, ha csak hajlamainkat fékezni és a kormányzást -értelmünkre bízni akarnók, amivel azonban a tömeg, mint fáradságos -dologgal éppen nem törődik. - -A teológusokat, jogtudósokat és orvosokat a tömeg (amely a fenti -tanokban hajlamával, hogy _élvezzen_ és ellenszenvével, hogy azért -_fáradozzon_ rosz helyen alkalmazott komolyságot talál) felszólítja, -hogy elfogadhatóbb indítványokat tegyenek: és akkor a tudósokkal szemben -támasztott követelések így hangzanak: amit itt ti filozófusok fecsegtek, -azt már én rég tudtam magamtól is; de tőletek, mint tudósoktól azt -akarom tudni, ha _elvetemülten_ éltem volna is, hogy szerezhetnék mégis -magamnak röviddel kapuzárás előtt bebocsátási engedélyt a menyországba, -ha _nincs is igazam_, hogy nyerhetném mégis meg a pörömet és ha testi -erőmet kedvemre kihasználtam volna és _visszaéltem_ volna is azzal, hogy -maradhatnék mégis egészséges és hogy élhetnék soká. Hisz azért -tanultatok, hogy többet tudjatok, mint a magunkfajtabeli (akiket ti -idiótáknak neveztek), aki semmi másra nem tart igényt, mint józan észre. -De ez a dolog olyan, mintha a tömeg úgy fordulna a tudóshoz, mint valami -jövendőmondó és varázslóhoz, aki természetfölötti dolgokban tájékozott; -mert a tudatlan arról a tudósról, akiről valamit feltételez, túlsokat -képzel. Ezért természetesen előrelátható, hogy ha valaki csak elég -vakmerő, hogy ily csodaembernek adja ki magát, a tömeg futni fog hozzá -és a filozófusok pártját megvetéssel fogja elhagyni. - - - - -SZEMLÉLET. MŰVÉSZET – LÁNGÉSZ. - - -A szép és a művészet. - -_Szép_ az, ami a fogalomtól _függetlenül_ általánosan tetszik. - - - -Határozott _szabályok_ szerinti bizonyítás sohasem szabhatja meg a -szépség feletti ítéletet. - - - -Ha valaki oly költeményt olvas fel nekem, vagy oly színdarabhoz vezet, -mely sehogysem felel meg ízlésemnek, úgy felhozhatja Batteux-t vagy -Lessinget, vagy az ízlésnek még régibb és híresebb műbírálóit és -felhozhatja az általuk felállított összes szabályokat annak a -bizonyítására, hogy költeménye szép; és habár egyes helyek, amelyek -nékem nem tetszenek a szépség szabályaival (amint azok ott adva vannak -és általánosan elismertek) nagyon jól megegyeznek: én betömöm a fülem, -nem akarok hallani okokat és okoskodást és inkább felveszem, hogy a -műbírálók ama szabályai hamisak, vagy legalább is itt nem alkalmazhatók, -mintsem hogy ítéletem a priori bizonyítékokkal határoztassam meg, miután -itt az ízlés és nem az ész vagy az értelem ítéletéről van szó. - -Ugylátszik, hogy ez a főokok egyike, amiért ezt az esztétikai -ítélőképességet éppen ízlésnek nevezték. Mert felsorolhatja nékem valaki -valamely étel összes tartozékát és mindegyikről megjegyezheti, hogy azok -nekem különben kellemesek és erre rá még joggal dícsérheti, hogy mily -egészséges egy étel az; mégis mindezen érvekkel szemben süket vagyok, -megízlelem az _én_ nyelvemen az ételt és az én ínyemen és eszerint (és -nem általános elvek szerint) ítélek. - -Ámbár tehát a műbírálók, mint _Hume_ mondja, látszólag jobban -okoskodnak, mint a szakácsok, mégis egy a sorsuk. Itéletük meghatározó -alapját nem a bizonyítékok erejétől, hanem csupán az egyénnek saját -állapota (kellemesség vagy kellemetlenség) feletti reflexiótól -várhatják, minden előírás és szabály visszautasításával. - -Amint, hogy nincs a szépnek tudománya, hanem csak kritika, úgy nincs is -szép tudomány, hanem csupán szépművészet. Mert ami az elsőt illeti, -benne tudományosan, azaz bizonyító okok alapján azt kellene eldönteni, -hogy valamit szépnek kell-e tartani, vagy sem; a szépség feletti ítélet -tehát nem volna az ízlés ítélete. Ami a másodikat illeti, oly tudomány, -amely szép legyen, képtelenség. Mert ha benne, mint tudományban -alapelvek és bizonyítékok után kérdezősködnénk, úgy ízléses szólamokkal -(bonmots) küldenének útunkra. - -A szépművészet alkotásaiban a czélszerűségnek, ámbár az szándékos, -mégsem szabad szándékoltnak feltünnie; azaz a szépművészetnek természet -gyanánt kell _feltűnnie_, ámbár tudjuk, hogy művészet. A művészet -alkotása pedig azáltal látszik természetnek, hogy szabályokkal való -megegyezés minden pontossága, amelyek szerint egyedül válhat a mű azzá, -amivé kell válnia, megtalálható benne; de _kín_ nélkül, anélkül, hogy az -iskola formája átlátszana, azaz anélkül, hogy nyomát mutatná annak, hogy -a művésznek a szabály lebegett volna szeme előtt és lelki erejét -bilincsekbe zárta volna. - -A szépet általában (legyen az természetes, vagy művészi szép) az -esztétikai eszmék _kifejezésének_ nevezhetjük. - -A szépművészetet szükségkép a tehetség művészetének kell tekinteni. - -A szép az erkölcsi jó jelképe. - -A természet szépsége iránti közvetlen érdeklődés (nem csupán -megítélésében való ízlés) mindenkor a jó lélek ismertetőjele. - -Az ízlés megalapozásának igazi előkészítése az erkölcsi eszmék -kifejlesztése és a morális érzék művelése. - -Az ízlést a moralitás külső megjelenésének nevezhetnők. - - -Tehetség és iskola a művészetben. - -Az ötletesség nem jelenti az eszmékhez való tehetséget. - - - -A _genie_ az a tehetség (természet adomány), amely megadja a művészet -szabályait. Miután a talentum, mint a művész veleszületett -alkotóképessége, maga is a természethez tartozik, úgy azt is mondhatnók: -a genie azon veleszületett lelki sajátság (ingenium), _amely által_ a -természet a művészetnek szabályt ád. - -A genie az ember «tehetségének mintaszerű eredetisége». - -A genie 1. az a _tehetség_, amely előállítja azt, amire nem adható -határozott szabály, nem pedig ügyesség ahhoz, ami valaminő szabály -szerint megtanulható; tehát _eredetiség_ az első tulajdonsága. 2. -Alkotásainak, mivel eredeti badarság is lehetséges, egyúttal mintáknak, -azaz _mintaszerűeknek_ kell lenniök, tehát nem szabad utánzásból -eredniök, de másoknak arra, azaz a megítélés zsinórmértéke vagy -szabályául kell szolgálniok. 3. Hogyan állítja elő alkotását, azt maga -sem írhatja le, vagy mutathatja be tudományosan, hanem szabálynak a -_természetet_ adja meg; így tehát a műalkotás létrehozója, amelyet -tehetségének köszönhet, maga sem tudja hogyan kapja eszméit, nincs is -hatalmában, hogy olyat tetszése szerint, vagy tervszerűen kigondoljon és -másokkal oly előírásokat közöljön, amelyek egyenlő értékű műalkotás -létrehozására másokat képesítsenek. Azért ez a szó: genie valószínűleg -genius-ból ered, azon sajátságos, az emberrel születésével vele adott -védő és irányító szellemből, melynek sugallatából származnak ama eredeti -eszmék. - -A genie alkotása (amennyiben az tényleg a genie és nem a lehetséges -megtanulás vagy az iskola javára írható) nem az utánzás példája (mert -akkor elveszne az, ami benne a genie és a mű szellemét alkotja), hanem a -követésé más genie számára, amely általa saját eredetiségének tudatára -ébred, hogy a szabályok kényszerével szemben a szabadságot a művészetben -úgy fejtse ki, hogy a művészet éppen ezáltal nyerjen új szabályokat, ami -által a tehetség mintaszerűnek mutatkozik. Mivel azonban a genie a -természet kedveltje és az ilyesmit ritka tüneménynek kell tekinteni: -azért az ő, más tehetség számára adott példája nyomán iskola keletkezik, -azaz oly szabályok szerinti rendszeres oktatás, amelyeket ama szellemi -alkotásokból és sajátosságaikból levonhattak: és ezek számára a -szépművészet ennyiben utánzás, ahol a genie a természetnek szabályt -adott. - -De ez az utánzás _majmolássá_ válik, ha a növendék mindent _utánoz_, még -azt a torzalakút is, amit a genienek meg kellett hagynia, de csak mivel -az eszme gyengítése nélkül nem volt elhagyható. Ez a bátorság egyedül a -genienél érdem és a kifejezés bizonyos _merészsége_; általában a genie a -közös szabály alól sok tekintetben eltérhet, de ez semmiesetre sem -utánzásra méltó, hanem magában véve mindig hiba marad, amelyet igyekezni -kell kiküszöbölni, amelyre azonban a genienek mintegy privilégiuma van, -mivel szelleme röptének utánozhatlansága aggódó óvatosság által -szenvedne. - -A szépművészet számára csak _modor_ van, de nem _módszer_. A mesternek -meg kell mutatnia, hogy a növendék mit és hogyan dolgozzon; és azon -általános szabályok, amelyek alá foglalja végül is eljárását, inkább -arra szolgálhatnak, hogy annak főmozzanataira alkalomadtán -emlékeztessenek, mintsem hogy előírják azokat. Hogy minden szabad -művészetben valami kényszer van, vagy amint mondják, valami _gépiesség_ -követelhető, ami nélkül a _szellemnek_, amelynek a művészetben -_szabadnak_ kell lennie és amely egyedül ad életet a műnek, semmiféle -anyaga sem volna és teljesen elpárologna: erre tanácsos figyelmeztetni -(például a költészetben a nyelv helyessége és gazdagsága, hasonlókép a -prozódia és a versmérték), mivel újabban sok nevelő azt hiszi, hogy a -szabad művészetet olykép istápolja a legjobban, ha minden kényszertől -megszabadítja és a munkát puszta játékká változtatja. - -Ámbár a gépies és a szép művészet, az első mint csupán a szorgalom és a -tanulás művészete, a második, mint a genié, egymástól nagyon -különböznek: még sincs oly szépművészet, amelyben valami mechanikus, ami -szabályokba foglalható és követhető, tehát valami _iskolaszerű_ a -művészetnek egyik lényeges feltétele ne volna. Mert valamely czél felé -kell irányulnia, mivel különben az alkotás semmiféle művészethez sem -tartozik; pusztán a véletlen alkotása volna. Hogy azonban a mű czél felé -irányuljon, ahhoz bizonyos szabályok kellenek, amelyek alól nem szabad -felmenteni magunkat. Mivel pedig a tehetség eredetisége lényeges (bár -nem egyetlen) része a genie jellemének: ezért a felületesek azt hiszik, -hogy semmivel sem mutathatják jobban, hogy ők feltörekvő geniek, mint -azzal, hogy minden szabály iskola-kényszere alól felszabadítják magukat -és azt hiszik, hogy dühödt lovon jobban parádézhatnak, mint iskolalovon. - - - -A _modorosság_ a majmolás egy faja és pedig általában pusztán az -eredetiség majmolása, az utánzatoktól való eltávolodás törekvése a -_mintaszerűség_ tehetsége nélkül. - -Minden szépművészet propedeutikája, amennyiben a művészet -tökéletességének legmagasabb foka felé irányul, úgylátszik nem -utasításokból áll, hanem a szellem műveléséből azon ismeretek által, -amelyeket _humaniorának_ neveznek: gyaníthatólag, mivel _humanitás_ -egyrészről általános _részvétérzelmet_ jelent, másrészről jelenti a -benső és általános _közlékenység_ tehetségét. - - -Az egyes művészetekhez. - -Ha a szépművészeteket osztályozni akarjuk: úgy legalább kísérletkép nem -választhatunk ahhoz kényelmesebb elvet, mint a művészet analógiáját a -beszédközben használt kifejezésmóddal, midőn nemcsak fogalmainkat, hanem -érzelmeinket is amennyire az egyáltalán lehetséges, közölni akarjuk. - -Ez pedig a _szó_, a _taglejtés_ és a _hangból_ áll (articulatio, -gesticulatio, és modulatio). Csak a kifejezés e három módjának -kapcsolata teszi teljessé a beszélő közlését. Mert gondolatot, -szemléletet és érzelmet ezzel egyszerre és egyesítve viszünk át másra. - -Minden művészet közül a költészetet illeti meg a legfelsőbb rang. - -A költészet nyeri el a pálmát nemcsak a szónoklattan elől, hanem minden -más szépművészet elől: a festészet elől (ahová tartozik a szobrászat -is), sőt a zene elől is. Mert az utóbbi csak azért _szép_ (nem csupán -kellemes) _művészet_, mivel a költészet vehikuluma. - -_Ha a kedély ingeréről és hullámzásáról van szó_, akkor a költészet után -tenném azt a művészetet, amely a szóló művészetek közül legközelebb áll -hozzá és vele igen természetesen egyesíthető is, tudniillik a _zenét_. -Mert ámbár csupán érzelmek által beszél, fogalmak nélkül és így nem ad, -mint a költészet, gondolkodni valót, mégis változatosabban hat a -kedélyre és bár csupán múlón, de mélyebben. - -Varázsa, mely oly általánosan terjeszthető, úgylátszik azon alapul: hogy -a nyelv minden kifejezése összefügg valamely hanggal, amely annak -értelméhez illeszkedik; hogy ez a hang többé-kevésbbé a beszélő egy -érzelmét is jelöli és kölcsönösen a hallgatóban is előállítja azt, -aminthogy a hallgatóban azt a gondolatot is felkelti, amelyet a nyelv az -illető hanggal kifejez; és hogy amint a hanglejtés az érzelmeknek -mintegy általános és minden ember számára érthető nyelve, a zene azt -elkülönítve teljes nyomatékával az érzelmek nyelve gyanánt fejezi ki és -így a képzettársítás törvénye szerint az azzal természetszerűleg -összekötött esztétikai eszméket is általánosan közli; mivel azonban ezen -esztétikai eszmék nem fogalmak és határozott gondolatok, ezen érzelmek -összetételének formája (a harmónia és a melódia) a nyelv formája helyett -csupán arra szolgál, hogy a részarányosságával (amely, miután a -hangoknál az egyidőben keletkezett légrezgések számának viszonyán -alapul, amennyiben a hangokat akár egyidejűleg, akár egymásután kötjük -össze, mennyiségtanilag bizonyos szabályok alá foglalható) a -megnevezhetlen gondolatgazdagság összefüggő egészének esztétikai -eszméjét fejezze ki, egy bizonyos témának megfelelően, amely a darabban -az uralkodó érzelem. - -A zene varázsában és érzelemhullámoztató hatásában a matematikának -bizonynyal a legkevésbbé sincs része; hanem csupán a nélkülözhetetlen -föltétele (conditio sine qua non) a benyomások azon arányosságának (úgy -a benyomások kapcsolatában mint változatosságában), amely által lehetővé -válik azok összefoglalása és annak a megakadályozása, hogy a benyomások -egymást lerontsák, ahelyett azonban a kedély folytonos mozgására és -élénkítésére a kísérő érzelmek által jóleső élvezetté illeszkedjenek -egybe. - -A _tragédia_ főleg abban különbözik a _vígjátéktól_, hogy az első a -_fenséges_, a második a _szép_ iránti érzékre hat. Az elsőben más -javáért való nagylelkű önfeláldozást, a veszélyben tanúsított vakmerő -elszántságot és kipróbált hűséget láthatunk. A szerelem ott mélabús, -gyengéd és nagyrabecsüléssel teli; mások szerencsétlensége a néző -keblében résztvevő érzést kelt és nagylelkű szívét idegen bajért -dobogtatja. Gyengéden meghatja őt és érzi saját természete méltóságát. -Ezzel szemben a vígjáték finom cselszövést, csodálatos bonyodalmat tár -elénk, furfangosakat mutat be, akik kitudják húzni magukat a csávából, -bolondokat, akik becsapatják magukat, tréfákat és nevetséges jellemeket -mutat be. A szerelem itt nem oly bánatos, hanem vidám és bizalmas. - -Az asztali zene csodálatos egy dolog, amely csak mint kellemes zörej a -vidám hangulatot kell hogy fenntartsa és anélkül, hogy bárki a -kompozicziójára a legcsekélyebb figyelmet is fordítaná, a szomszédok -szabad beszélgetésének kedvez. - -Az asztali zene nagy urak ünnepi lakomáján a legízléstelenebb dolog, -amit csak a dörzsölés kigondolhatott. - - - - -HIT. VALLÁS – EGYHÁZ. - - -Hit – álhit. - -Hinni az embernek magával szemben való kötelessége. - - - -Hinni önmagunkkal szemben kötelesség – de nem az a vallás. A hitnek nem -a valláson, hanem ennek amazon kell alapulnia. - -Az egyház vallása lehet képtelen (politeizmus) és a hit mégis jó lehet. - -A hit a bensőben rejtve van és az erkölcsi érzülettől függ. - -Ha nem gondoskodtok arról, hogy előbb, legalább félúton, jókká tegyétek -az embereket, úgy nem is teszitek őket soha őszintén hívőkké. - -A hit abban különbözik lényegileg véve a babonától, hogy az utóbbi nem a -fenséges iránti tiszteletet, hanem félelmet és aggódást kelt a lélekben -azon szerfölött hatalmas lénnyel szemben, amelynek akarata alá rendelve -látja magát a megrémült ember, anélkül, hogy amellett nagyrabecsülné e -lényt: ebből persze nem eredhet más, mint kegyhajhászás és behizelgés a -becsületes élet vallása helyett. - -A hitéletben minden a _cselekvéstől_ függ. - -Bár a _félelem_ először az _istenek_ (démonok) fogalmát alkotta meg, az -_ész_ erkölcsi elvei által először az _isten_ fogalmát tudta megalkotni. - -Ugylátszik az emberi természetnek és az erkölcs tisztaságának jobban -megfelel, hogy a másvilág reményét a jó lélek érzéseire alapítsuk, -mintsem hogy fordítva jó magatartását alapítsuk a másvilág reményére. -Ily természetű a _morális hit_, amelynek egyszerűsége az okoskodás -némely agyafúrtságánál értékesebb lehet és amely egyesegyedül illő az -emberhez bármily állapotában, amennyiben kerülő nélkül valódi czéljaihoz -vezeti. Bízzuk tehát az oly távoleső tárgyakra vonatkozó lármázó -rendszereket a spekuláczióra és henye fők gondjára. Valóban közönyösek -azok ránk nézve és az érvek és ellenérvek pillanatnyi látszata dönthet -ugyan talán az iskolák helyeslése ügyében, de aligha dönthet valamiben a -becsületes ember jövő sorsára vonatkozólag. Az emberi ész nem is volt -elég szárnyaló ahhoz, hogy oly magas felhők közé vegye útját, amelyek -elfedik előlünk a másvilág titkait és a tudnivágyóknak, akik oly buzgón -kérdezősködnek azután, azt az egyszerű, de igen természetes feleletet -adhatjuk, hogy a legtanácsosabb, _ha addig várakoznak, amíg oda nem -jönnek_. Mivel azonban sorsunk a másvilágon gyaníthatólag attól függ, -hogy töltöttük be helyünket ezen a világon, azért befejezésül azt -mondhatjuk, amit _Voltaire_ mondat becsületes _Candide_-jával az iskolák -oly sok haszontalan czivakodása után: _gondoskodjunk a javunkról, -menjünk a kertbe és dolgozzunk_. - -Nem ismerek mást, ami még az élet utolsó pillanatában is megállhatná -helyét, mint a szív legtitkosabb érzületeire vonatkozó legtisztább -őszinteséget és Hióbbal bűnnek tartom, hogy Istennek hizelegjünk és oly -benső vallomásokat tegyünk, amelyekre tán a félelem kényszerített rá és -amely nem egyezik a lélek szabad hitével. A vallás dolgaira vonatkozólag -az elsajátított gondolkodásmód _hit_, vagy _pogányság_. Az első vallóit -rendszerint _hívőknek_, a másodikét _hitetleneknek_ nevezzük. A hit az a -vallás, amely isten minden tiszteletének _lényegét_ az ember erkölcsébe -helyezi: pogányság, amely nem abba helyezi. - -Isten országa a földön, ez a végsors, az ember kivánsága («Jöjjön el a -te országod.») Krisztus közelebb hozta; de nem értették őt meg és a -papok országát alapították meg, de nem Istenét bennünk. - -Volt egyszer egy bölcs tanító, aki Isten ezen országát a világival -ellentétben egész közel hozta. Megdöntötte az Irástudást, amely nem -teremt mást, mint szabványokat, amelyek az embereket csak elválasztják -és Isten templomát és az erkölcs trónját a szívben építette föl. -Felhasználta ugyan az Irástudást, de csak azért, hogy amire mások -esküdtek, azt megsemmisítse. De e véletlen fogyatkozáson alapuló -félreértésből új félreértés állt elő, amely ismét megakadályozza azt a -jót, amely az ő szándéka volt. Ámbár ez az Irástudás egyébként jó -lehetett, legalább is lényegileg nem hátrányos, mégis azt eredményezte, -amit minden Irástudásnak a vallás dolgaiban eredményeznie kell és pedig -dogmát és hódolatot, mint a lényeget, amelyek pedig csupán segédtételek -és a nagy czéltól teljesen elfordítanak. Az egész világegyetemben ezer -év egy nap. E munkán türelmesen dolgoznunk és várnunk kell. - - - -Nem könnyű az embereket meggyőzni arról, hogy az erkölcsi jó életre való -állhatatos törekvésben áll mindaz, amit Isten az embertől követel, hogy -országában néki tetsző alattvaló legyen. Nem tudják kötelezettségüket -másminőnek gondolni, mint valamiféle _szolgálatnak_, amelyet Isten -számára kell teljesíteniök; ahol nem annyira a cselekvések belső -erkölcsi értékén fordul meg a dolog, mint inkább azon, hogy Isten -számára teljesítvék, hogy így magukban véve bármily közönyösek is -erkölcsi tekintetben, mégis legalább passziv engedelmességgel Isten -tetszését megnyerjék. Az, hogy ha önmagukkal és embertársaikkal szemben -teljesítik kötelességüket, hogy éppen ezáltal isteni parancsot is -teljesítenek, tehát hogy minden cselekedetükkel, amennyiben az az -erkölcsre vonatkozik, _állandóan Isten szolgálatában_ állanak és hogy -egyszerűen lehetetlenség, hogy Istennek máskép szolgáljanak, (mivel nem -hathatnak másra, mint földi lényekre, Istenre azonban nem hathatnak és -nem befolyásolhatják) ez nem fér az emberek fejébe. Mivel a világ minden -nagy urának különös szükséglete, hogy alattvalói _tiszteljék_ és a -hódolat _nyilvánításával dicsérjék_, ami nélkül nem várhat oly nagyfokú -engedelmességet parancsaival szemben, mint aminőre szüksége van, hogy -uralkodjon felettük; ezenfelül az embernek, még ha még oly eszes is, a -tisztelet nyilvánítások mégis mindig közvetlenül jól esnek: ezért a -kötelesség teljesítéssel úgy bánnak, amennyiben az egyúttal isteni -parancs is, mint Isten _ügyének_ teljesítésével, nem mint az ember -ügyével és így keletkezik az _istentiszteleti_ hit fogalma a tiszta -erkölcsi hit fogalma helyett. - -Az «istentisztelet» vallása robot- és bérvallás és nem tekinthető -üdvözítőnek, mert nem morális. Mert ennek szabad, a szív becsületes -érzületén alapuló vallásnak kell lennie. Az előbbi azt hiszi, hogy a -kultusz cselekvéseivel, amelyeknek, (ámbár fárasztók), magukban véve -semmiféle morális értékük nincs, tehát csak a félelem vagy a remény -által kikényszerített cselekedetek, amelyeket gonosz ember is -végrehajthat, Istennek tetsző lehet, anélkül, hogy föltételezné, hogy -ahhoz morális jó érzület szükséges. - -Hogy a hit nem más, mint a legfelsőbb lény kegyhajhászásának és a nála -való behízelgésnek egy módja, amely tekintetben az emberek csak abban -különböznek egymástól, hogy eltérő a véleményük arra a módra nézve, -amely Istennek a legtetszőbb lehet, ez oly őrület, amely akár -törvényeken, akár nem azokon alapul, minden morális érzületet -bizonytalanná tesz és elcsavar, ezáltal, hogy a becsületes életmódon -kívül még valami mást vesz fel, mint eszközt arra, hogy a legfelsőbb -lénynek mintegy kegyébe hízelegje magát és ezáltal alkalmilag felmentse -magát a becsületes életmód követésére irányuló legnagyobb gondosság alól -és mégis szükség esetére biztos menedéke legyen készenlétben. - -Csupán a szív teljes megváltozásának feltétele mellett gondolható el, -hogy a bűnbe esett ember az égi igazságosságtól fölmentést nyerjen, -tehát semmiféle expiáczió sem, legyen az akár bűnbánó, akár ünnepélyes -formájú, semmiféle fohászkodás és magasztalás sem (még ha azok a -helyettesítő eszményhez, Isten fiához intézvék is) pótolhatja az -előbbinek a hiányát. - -Ha arra a kérdésre kell minden ember számára egyetemes érvénnyel -válaszolni, hogy hogyan kell Istent tisztelni, úgy semmi kétség sincs -afelől, hogy akaratának törvényhozása pusztán _morális_ kellene hogy -legyen; mert a dogmatikus törvényhozást (amely feltételez egy -kinyilatkoztatást) csak véletlennek tekinthetjük és olyannak, amely nem -ért el vagy nem érhet el minden emberhez, tehát nem tekinthetjük az -emberre nézve általában kötelezőnek. Tehát: «nem azok, akik itt azt -mondják: Uram, Uram! hanem azok, akik Isten akaratát teljesítik»; azaz -nem azok, akik az Ő magasztalásával (vagy küldöttének, mint isteni -eredetű lénynek magasztalásával) akarnak Néki tetszeni azon -kinyilatkoztatás fogalmai szerint, amelyet nem kaphat minden ember, -hanem azok, akik becsületes életmóddal, amelyre nézve mindenki ismeri az -Ő akaratát, akarnak Néki tetszeni; azok lesznek azok, akik az igazi, -általa kívánt tiszteletben részesítik Őt. - -A morális vallás szerint (aminő az összes valaha létező nyilvános -vallások közül egyedül a keresztény) alapelv: hogy mindenkinek teljes -erejéből törekednie kell, hogy jobb emberré váljon; és csak ha -veleszületett kincsét nem ásta el, ha felhasználta eredeti, a jóra -irányuló hajlamát arra, hogy jobb emberré váljon, csak akkor remélheti, -hogy azt, amit ő a képességével nem érhet el, azt magasabb együttműködés -ki fogja egészíteni. - -Mily gyötrők azon külső formák, amelyeket a hithez számítanak, de -valójában az egyház formái; ahol éppen abba helyezik a jámborság -érdemét, hogy e formák teljesen haszontalanok és hogy a hívők pusztán -csak megalázkodnak, hogy a szertartásokat, az egyházi szolgálatokat, a -bűnbánatot és az önsanyargatást (minél több, annál jobb) türelmesen -elviseljék; holott pedig e robotmunka _gépiesen_ ugyan _könnyű_ (mivel -nem kell amellett egyetlen bűnös hajlamot sem feláldozni), de az -értelmesnek _erkölcsileg_ igen nehéz és terhes kell hogy legyen. - -Ha tehát a nagy erkölcsi néptanító azt mondta: «Az én parancsolataim nem -nehezek», úgy azzal nem azt akarta mondani, hogy teljesítésük csupán -csekély erőkifejtést igényel; mert valójában, mivel a szív tiszta -érzületét követelik, minden parancsolható között a legnehezebbek; -azonban az értelmes ember számára mégis végtelenül könnyebbek, mint a -sürgölődő semmittevés parancsai, aminők voltak azok, amiket a zsidóság -megalapított; mert a gépiesen könnyűt az értelmes ember mázsás súlynak -érzi, ha azt látja, hogy a rápazarolt fáradság nem használ semmitsem. - - - -Az oly hit, mely az embert sötétté teszi, hamis; mert az embernek Istent -vidám szívvel és nem kényszerből kell szolgálnia. - -A letérdepelés, vagy földrevetés, még ha égi tárgyak tiszteletének -megérzékítéseért is történik, az emberi méltósággal ellenkezik, épúgy -előttünk lévő képek segélyével való fohászkodás, mert akkor nem azon -_ideál_ előtt hajoltok meg, amelyet saját értelmetek felfog, hanem azon -_idol_ előtt, amelyet ti magatok csináltatok. - -Hogy a puszta hivés és meg nem érthető dolgok utána mondása (amit -mindenki megtehet, anélkül, hogy azzal jobb ember lenne, vagy valaha -azáltal olyanná válna) egy módja és éppenséggel az egyedüli módja annak, -hogy Istennek tessünk, ezen állítás ellen teljes erővel küzdenünk kell. - - - -Az erkölcsi hitetlenség bűnös fokát áruljuk el azzal, ha a kötelesség -szabályainak, ahogy azokat az értelem eredetileg az ember szívébe írta, -nem vagyunk hajlandók máskép elegendő tekintélyét elismerni, mintha még -azokat csodák nem hitelesítik: «ha jeleket és csodát nem láttok, nem -hisztek.» A puszta kultusz és az egyházi szolgálatok vallásának kell, -hogy vége legyen és ahelyett a lélekben és az erkölcsi érzület igazságán -alapuló vallást kell bevezetni. - - - -A ráparancsolt vallás képtelenség. - - -Egyház – biblia. - -Bár megkíméltek volna bennünket a keleti bölcseségtől! Nem tanulhatunk -abból semmit és a világ nem tanult abból mást, mint a mechanikus -ügyesség, csillagászat, számvetés stb. egy faját. Miután már volt -nyugati műveltségünk a görögök által, úgy belegondolhattunk a keleti -iratokba értelmet, de maguktól sohase voltak világosak az értelemnek. -Volt ugyan egykor egy bölcs, aki teljesen különbözött nemzetétől és -józan gyakorlati vallást tanított, amelyet korának megfelelőleg a képek -és az elterjedt mondák köntösébe kellett burkolnia, de tanai nemsokára -oly kezekbe kerültek, amelyek az egész keleti czókmókot ráborították, és -az értelemnek útjába ismét akadályt gördítettek. - - - -Bár az egyház az igazságnak legfontosabb jegyét, tudniillik az -általánosságra való jogos igényt nélkülözi, ha valamely -kinyilatkoztatott valláson alapul, amely mint történetileg kialakult -vallás általánosan meggyőző közlésre nem alkalmas: mindamellett minden -ember azon természetes szükséglete folytán, hogy a legfelsőbb -észfogalmakhoz és alapelvekhez mindig valami _érzékileg megfoghatót_, -valami tapasztalati megerősítést és más efélét követeljen (amire a -vallás általános _bevezetésénél_ valóban tekintettel is kell lenni), -ezért valamely történeti egyház vallását, amelyet rendszerint már ott -készen is találunk, fel kell használni. - - - -Hogy azonban az ily tapasztalati vallással, amelyet látszólag a véletlen -játszott a kezünkre, a morális vallás alapját egyesítsük (legyen az akár -czél, akár csupán segédeszköz), ahhoz a kezünkbe jutott kinyilatkoztatás -valamely magyarázata szükséges, azaz annak oly értelemben való teljes -magyarázata, amely a tiszta észvallás általános praktikus szabályaival -megegyezzen. Mert az egyházi vallás elméleti része erkölcsileg nem -érdekelhet bennünket, ha nem hat oda, hogy minden emberi kötelesség mint -Isten parancsa (ami a vallás lényege) teljesüljön. - - - -Ama rajongók merészsége, akik az egyházi vallás vezetése alól -kinőtteknek vélik magukat, akár mint teofilantrópok nyilvános, azon -czélból emelt templomokban, akár mint misztikusok benső sugallatok -lámpájánál ábrándoznak, a kormányt hamar arra bírhatná, hogy megbánja -azt az elnézést, hogy a polgári rend és nyugalom ama nagy alapítványi és -vezető eszközét elhanyagolta és könnyelmű kezekre bízta. Amellett nem is -várható, hogy ha meglévő bibliánk hitelét vesztené, hogy más kerülne -helyébe, mert nyilvános csodák nem történnek meg másodszor is ugyanabban -a dologban: ugyanis a megelőző csoda szándékának sikertelensége a -következőnek tartósan a hitelét veszi; – másrészről azonban az -_alarmisták_ lármáját sem kell tekintetbe venni, hogy az ország -veszélyben forog, ha a bibliának oly részeit, amelyek inkább az Irásnak -a formaságaira, mint benső vallásos tartalmára vonatkoznak, sőt annak -szerzőit is bizonyos tekintetben kifogásolják: mivel valamely tan -vizsgálatának tilalma a vallásszabadság ellenére van. Hogy azonban -valamely történetileg kialakult vallás kötelesség és az üdvösséghez -tartozik, az babona. - -Hogy az ész és a történelem alapíthat-e vallást? Nem! De alapíthat -egyházat, amelyben vallás és kultura egymást támogatják. - -Nem az Irástudás és az, amit segélyével a bibliából nyelvészeti -ismeretek által, amelyek gyakran csupán helytelen gyanítások, -_kivesznek_, hanem amit erkölcsi gondolkodásmóddal (tehát Isten szelleme -szerint) abba _belevisznek_ és oly tanok, amelyekben sohasem -csalatkoztak és amelyek sohasem lehetnek üdvös hatásnélküliek, az kell, -hogy a nép elé szánt előadásnak a vezérfonalát adja. - -Ha az Irásmagyarázatra vonatkozólag a teologus és a filozófus közt -kikerülhetlen viszály forogna fenn, úgy nem ismerek más kiegyezést, mint -a következőt: ha a bibliai teológus abba fogja hagyni az észelvekre való -hivatkozást, úgy a filozófiai teológus is fel fog hagyni azzal, hogy -állításai megerősítésére felhasználja a bibliát. De nagyon kételkedem -abban, hogy az előbbi ebbe az egyezménybe belemenne-e. - - - -Ami a raczionális bibliamagyarázat állítólagos misztikáját illeti, ha a -filozófia az Irás helyeiben erkölcsi értelmet derít ki, sőt még ha azt a -szövegbe belemagyarázza is, úgy éppen ez az egyedüli módja annak, hogy a -misztikát (pl. egy Swedenborgét) távoltartsuk. Mert a képzelet a vallás -dolgaiban kikerülhetetlenül szertelenné válik, ha az érzékfelettit -(amelyet minden vallásban gondolkodnunk kell) nem köti az észnek -határozott fogalmaihoz, aminők az erkölcsi fogalmak és ez a benső -sugallatok illuminatizmusához vezet, amely sugallatból mindenkinek -megvan a sajátja és akkor nincs már az igazságnak nyilvános próbaköve. - - - -A lélektelen _ortodoxizmus_ és az észölő _miszticzizmus_ között áll a -bibliai hit, amint az az ész segélyével önmagunkból kifejthető, a minden -emberi szív alapos javulására isteni erővel ható és a szíveket általános -(bár láthatatlan) egyházba egyesítő, a gyakorlati ész kriticizmusán -alapuló igaz hit. - - -Álegyház – papság. - -Minden egyházi vallásnak, amennyiben puszta rendeletszerű -vallástételeket lényeges hittételeknek ad ki, van bizonyos _vegyüléke a -pogánysággal;_ mert ez abban áll, hogy a hit külsőségeit (a -lényegtelent) lényegesnek állítja. Ez a vegyülés fokonként annyira -terjedhet, hogy ennek folytán az egész hit puszta egyházi vallássá -változhat át, amely szokásokat törvények gyanánt ad ki és aztán tiszta -pogánysággá válik, amely csúfnév ellen nem használ, ha azt mondják, hogy -hisz ama tanok isteni kinyilatkoztatáson alapulnak; mert nem ama -rendeletszerű tanok és egyházi kötelességek maguk, hanem a nékik adott -feltétlen érték (hogy azok nem csupán a hit előmozdítói, hanem annak -részei, ámbár nincs benső erkölcsi tartalmuk) az oka annak, hogy a -vallás e módját joggal a pogányság nevével illetjük. Azt az egyházi -tekintélyt, amely az ily vallás szerint mondja ki az üdvözülést vagy -elkárhozást, papságnak nevezhetjük, amely dísznév alól az úgynevezett -protestánsok sem vétetnek ki, ha vallástanuk lényegét oly tételekben és -szolgálatokban látják, amelyekről semmitsem tud az ész, és amelyek -vallására és követésére a legrosszabb, a leghaszontalanabb ember ép oly -fokban képes, mint a legjobb ember: ha ama tételekre azon erények még -oly nagy tömegét is akasztják, amelyek azoknak a csodálatos erejéből -fakadnának (tehát saját gyökerük nincs). - -Ha a jog gyakorlói (ügyvédek vagy jogügyi hivatalnokok), akik -ügyfelüknek rosz tanácsot adtak és ennek folytán megkárosították, mégsem -vállalják ezért a felelősséget («ob consilium nemo tenetur»), úgy azzal -szemben a teológia üzletemberei (hitszónokok és lelkészek) meggondolás -nélkül vállalják el ezt és jótállnak azért, tudniillik szavaikkal, hogy -a túlvilági életben mindenki aszerint fog megítéltetni, amint végzett e -világon; ámbár ha felszólítanák őket, hogy formálisan jelentsék ki, hogy -lelki üdvösségükkel mernek-e jótállani mindannak az igazságáért, a mit -ők a biblia tekintélyére alapítani akarnak, akkor valószínűleg -mentegetőznének. Mindamellett a nép ezen tanítóinak elvi természetében -rejlik, hogy állításaik helyességét semmiesetre se engedjék kétségbe -vonatni, amit persze annál biztosabban tehetnek, mivel ez életben nem -kell félniök, hogy a tapasztalat leczáfolja őket. - -Ugyanaz az ember, aki oly vakmerő, hogy azt mondja: aki ezt vagy amazt a -történeti tant nem hiszi, mint értékes igazságot, _az átkozott_, annak -azt is kellene mondania: ha az, amit én most nektek elmondok, nem igaz, -_úgy én legyek átkozott!_ Ha volna valaki, aki ily rettentő kijelentést -tehetne, úgy azt tanácsolnám, hogy azzal szemben a hadzsi-ra vonatkozó -perzsa közmondáshoz tartsuk magunkat: ha valaki egyszer (mint zarándok) -Mekkában volt, úgy költözz ki azon házból, amelyben veled együtt lakik; -ha kétszer volt ott, úgy költözz ki abból az utczából, ahol az lakik; ha -azonban háromszor volt ott, úgy hagyd el azt a várost, vagy éppenséggel -azt az országot, ahol ő tartózkodik. - -A papok által kifejtendő egyházi szolgálatnak abban kell állnia, hogy az -egyházi tanok és rendeletek mindenkor végczéljukra, a tiszta morál -vallására irányuljanak. Ezzel ellentétben az egyház oly szolgáit, akik -arra egyáltalán nincsenek tekintettel, sőt az afelé való folytonos -közeledés elvét kárhozatosnak, de az egyházi vallás történeti és -rendeleti részéhez való ragaszkodást üdvözítőnek mondják, azokat joggal -vádolhatjuk, hogy eltorzítják az egyházat, vagy (amit ezalatt értünk) a -jó elvének uralma alatt álló erkölcsi közügyet. - -A papok gyakran jósolgatják a vallás teljes hanyatlását és az -antikrisztus közeli megjelenését, mialatt ők éppen azt teszik, ami -szükséges annak az előkészítéséhez: amennyiben ugyanis nem azzal -törődnek, hogy híveiknek erkölcsi elveket véssenek szívükbe, amelyek -egyenest a megjavulás felé vezetnek, hanem egyházi szolgálatokat és a -történeti vallást teszik lényeges kötelességükké, amelyek a megjavulást -közvetve eredményezzék, amiből eredhet ugyan oly mechanikus -egyértelműség, aminő a polgári alkotmányban van, de nem a morális -érzületben; de azután panaszkodnak a vallástalanság miatt, amelyet ők -maguk idéztek elő, amit tehát különös jövendőmondó tehetség nélkül is -előre hirdethettek. - -Krisztus hasonlatában a _szűk kapu_ és a keskeny út, amely az élethez -vezet, az erkölcsös életmód; a _tág kapu_ és a széles út, amelyen sokan -vándorolnak, az _egyház_. Nem mintha rajta és tételein mulna, hogy -emberek elpusztulnak, hanem azon múlik, hogy a _templomba járást_ és az -egyház rendeleteinek megtartását és czeremóniái elvégzését tekintik -annak a módnak, ahogy Isten akarja, hogy őt tulajdonképp szolgálják. - - - -Mily hatalmat nem akar magához ragadni az, aki pusztán csak pap? - -A papságban mindenkor megvan a hajlandóság arra, hogy tiszta tanító -osztályból uralkodó osztálylyá alakuljon át. - - -Históriai vallás – zsidóság és kereszténység. - -A lelkiismeretet terhelő összes hittételek, amelyek igazságába vetett -hitet az üdvözülés föltételévé teszik, csak a történet hagyományai. - - - -A pusztán történetileg hagyományozott tételbe vetett hit éppen ezért -halott. - -Mért keveredjünk egy történeti elbeszélés miatt, amit mindig a maga -helyén kéne hagynunk (az erkölcsi tekintetben közömbös dolgok között), -oly sok tudós vizsgálódásba és viszályok közé, ha vallásról van szó, -amihez a hit gyakorlati tekintetben már magában véve kielégítő? - -Az ószövetség történetének oly magyarázata, hogy az előképe annak, ami -az újban történt, ez judaizmus, ami, ha tévesen a hittételek -alkatrészévé vétetik fel azt a sóhajt csalhatja ajkunkra: nunc istae -reliquiae nos exercent. (Cicero.) - -A zsidó vallás nem áll lényeges összeköttetésben, azaz fogalmak szerinti -egységben a kereszténnyel, ámbár közvetlenül megelőzte azt és egyháza -alapításához megadta a fizikai alkalmat. - -Krisztus tanításában a leglényegesebb és a legkitünőbb éppen az: hogy -minden vallás szummáját abba helyezte, hogy teljes erőnkkel becsületesek -legyünk azon hitben, azaz feltétlen bizalomban, hogy Isten akkor a többi -jót, amit nem érhetünk el tehetségünkkel, ki fogja egészíteni. E -hittétel megtilt minden követelést, hogy azt a módot, ahogy ezt Isten -teszi, megismerni akarjuk, hasonlókép megtiltja azt a vakmerőséget, hogy -saját elbizakodottságunk határozza meg azt az eszközt, amely -bölcseségének a legmegfelelőbb, megtilt minden használatos -istentiszteleti előírásszerinti kegyhajhászást és mindabból a végtelen -vallási őrjöngésből, amire az emberek minden időben hajlammal bírnak, -nem hagy meg semmi mást, mint azt az általános és határozatlan bizalmat, -hogy mi abban a jóban, bármily módon is részesedni fogunk, hacsak, -amennyiben az tőlünk függ, magatartásunkkal nem válunk arra méltatlanná. - -Én az evangéliumban nem hitemnek az alapját keresem, hanem annak a -megerősítését. - - - -Hogy Krisztusnak volt hite és hogy azt tanította, az világos, de nem az, -hogy ő maga akart lenni a hitnek tárgya. - -Én megkülönböztetem Krisztus _tanait_ attól a _hagyománytól_, amely -Krisztus tanairól ránk maradt és hogy amazt tisztán megkapjam, először -is a morális tanítást igyekszem elkülönítve kivonni minden -újtestamentomi tételből. Ez bizonyára az evangélium alaptana, a többi -csak annak a segédtétele lehet, mert az utóbbi csak azt mondja: hogy mit -tett Isten, hogy gyarlóságunknak az előtte való igazolásban segítségére -jöjjön, az előbbi azonban azt mondja, hogy mit kell tennünk, hogy -minderre méltók legyünk. Ha nem is ismerjük azt a titkot, hogy mit tesz -Isten a maga részéről, de hacsak megvagyunk győződve arról: hogy Isten -törvénye szentségénél és a mi szívünk leküzdhetlen gonoszságánál fogva -végzéseinek mélységeiben szükségkép hiányosságunk valami kiegészítését -rejti, amiben mi alázatosan megbízhatunk, ha mi csak annyit teszünk, ami -erőnkből telik, hogy arra méltatlanok ne legyünk; úgy azt, ami ránk -vonatkozik, eléggé ismerjük, akárminő is az a mód, ahogy az isteni jóság -segít rajtunk. És éppen abban: hogy Istenbe helyezett bizalmunk -feltétlen, azaz, hogy nem kívánjuk tudni a módját annak, hogy hogyan -fogja Ő e munkát végrehajtani és még inkább, hogy nem vagyunk oly -vakmerőek, hogy némely hagyományra alapítva lelki üdvösségünkre -esküdjünk, hogy az úgy és nem máskép fog megtörténni, éppen abban áll az -a morális hit, amelyet az evangéliumban találtam, ha a tények és a -kinyilatkoztatott titkok keverékében felkutattam a tiszta tanítást, ami -alap gyanánt szolgál. Lehetséges, hogy annak idejében csodák és -kinyilatkoztatott titkok szükségesek voltak ahhoz, hogy oly tiszta -vallást, amely minden rendeletet a világon érvényen kívül helyezett, -azon ellenállás folytán, amelylyel a zsidóság részéről találkozott, -először bevezessenek és a nagy tömegben elterjesszenek. Ehhez sok -argumentum kat’-antrópon volt szükséges, aminek azon időben nagy értéke -volt. De ha egyszer az erkölcsös életmód tana és a hitben az érzület -tisztaságának tana (hogy Isten a többit, ami fogyatékosságunk folytán -hiányzik úgynevezett istentiszteleti folyamodás nélkül, amiben állt -minden időben a vallásos őrjöngés, olymódon, melyet ismernünk nem is -szükséges, már ki fogja pótolni), mint a világon az egyedüli vallás, -amelyben az embernek valódi üdve rejlik, ha az egyszer eléggé el lesz -terjedve, úgy, hogy a világon fennmaradhat, akkor az állványnak el kell -esnie, ha már áll az épület. Tisztelem az evangélisták és apostolok -hagyományait és alázatosan bízom a kiengesztelés azon eszközében, -amelyről nékünk történeti hagyományunk van, vagy bízom valami másban is, -amit Isten titkos végzéseibe rejtett; mert a legkevésbbé sem válok -azáltal jobb emberré, ha azt az eszközt meghatározhatom, mert az csak -arra vonatkozik, amit Isten tesz, én azonban nem lehetek oly vakmerő, -hogy Isten előtt ezt egészen döntő módon meghatározzam, mint a valódi -eszközt, amelytől egyedül várom üdvöm és hogy úgyszólván arra tegyem fel -lelki üdvösségem; mert azok csak hagyományok. Nem vagyok elég közel azon -időhöz, amelyből erednek, hogy ily veszélyes és vakmerő elhatározásra -szánjam magam. Ezenfelül, ha egész biztosan is tudnám, az sem tenne a -legkevésbbé sem méltóbbá azon jóra: hogy vallom, fogadom és lelkem vele -megtöltöm, bár némely kedély számára segédeszköz lehet, hanem nem marad -számomra más hátra, hogy ez isteni segítő erőben részesedjem, mint az, -hogy Istentől kapott természetes erőmet úgy használjam, hogy ezen -segítségre ne váljak méltatlanná, vagy ha jobban tetszik, ne váljak -képtelenné. - -Ujtestamentomi rendelés alatt értek mindent, amiről csak történeti -hagyomány útján szerezhetünk tudomást és amit mégis a vallásban, vagy az -egyházi szolgálatban megparancsolnak mint az üdvösség feltételét. A -morális vallás alatt értem az isteni segítségbe vetett feltétlen -bizalmat mindazon jóra vonatkozólag, amit elérni legbecsületesebb -fáradozásunk mellett sincs hatalmunkban. A morális vallás helyességéről -és szükségességéről, ha egyszer bevezették abba, történeti segédeszközök -nélkül mindenki önmagától meggyőződhet, ámbár ily bevezetés nélkül nem -jött volna magától rá. Most pedig nyíltan bevallom: hogy ami a történeti -részét illeti, újtestamentomi iratainkat sohasem emelhetjük a tekintély -oly fokára, hogy annak minden sorába határtalan bizodalmat vetni -merészelhetnénk és ezáltal az egyedül szükségképire, tudniillik az -evangélium morális vallására irányuló figyelmet gyöngíteni -merészelhetnők; amely morális vallásnak a kíválósága éppen abban áll, -hogy minden igyekezetünket érzületünk tisztaságára és a becsületes élet -lelkiismeretességére vonja össze; de oly módon, hogy a szent törvény -mindenkor szemünk előtt lebegjen és az isteni akarattól való minden, még -legkisebb eltérést is mint a kérlelhetlen és igazságos bíró által -elítélt dolgot tartson folytonosan elénk, ahol azonban semmit sem -segíthetnek e hitvallások, szent nevekhez való fohászkodások vagy -istentiszteleti szolgálatok elvégzése, de mégis megadatik a vigasztaló -remény, hogy ha az előttünk ismeretlen és titkos isteni segítségben való -bizodalomban oly sok jót teszünk, amennyi csak erőnkből telik, akkor mi -bármiféle kultusz érdemes munkája nélkül is azon kiegészítésben -részesedni fogunk. Nagyon szembetűnik: hogy az apostolok az -evangéliumnak azt a segédtanát az alaptana fölé helyezték és ami talán -tényleg Isten részéről _üdvünk alapja_, annak elébehelyezték _az -üdvözülésünkhez szükséges vallásos alapot_ és ahelyett, hogy a szent -tanítónak morális hittanát dicsőitették volna, mint lényegest, magának a -tanítónak tiszteletét és a hízelgés által való kegyhajhászás egy módját -és az ő magasztalását, ami ellen pedig ő oly nyomatékkal és oly gyakran -beszélt, azt dícsérték fel. De ez a módszer azon időhöz (amelynek -számára a későbbire való tekintet nélkül írtak ők) jobban illett, mint a -mi időnkhöz, amelyben régi csodákkal újakat, zsidó szabványokkal -keresztényeket kellett szembe helyezni. - - - - -CSELEKEDET. MORÁL – JOG. - - -A morál alapja. - -Nincs talán magasztosabb hely a zsidók törvénykönyvében, mint az a -parancs, hogy: ne csinálj magadnak faragott képet, sem valami képet -arról, ami az égen, vagy a földön, vagy a föld alatt van. Csak ez a -parancs magyarázhatja meg azt a rajongást, amelyet a zsidó nép erkölcsös -korában vallása iránt érzett, ha más néppel hasonlította össze magát, -vagy azt a büszkeséget, ami a mohamedánt eltölti. Ugyanaz áll a morális -törvény felfogására és a bennünk lévő morális hajlamra is. Egészen téves -aggodalom, hogy ha mindattól megfosztjuk azt, ami az érzékek számára -kívánatossá tenné, hogy akkor nem járna vele más, mint hideg, élettelen -helyeslés és nem volna mozgató ereje vagy megindító hatása. Éppen -fordítva van; mert ott, ahol az érzékek már semmitsem látnak maguk előtt -és mégis megmarad ez erkölcsiség félre nem ismerhető és kiolthatatlan -eszméje, ott inkább arra volna szükség, hogy a határtalan képzelőerő -szárnyalását mérsékeljük, hogy ne emelkedjék az rajongássá, mintsem, -hogy ezen eszmék erőtlenségétől való félelemből képekben és gyermekes -szerekben keressünk számára segítséget. - -A kötelesség tiszteletreméltóságának semmi köze az élet élvezetéhez; -néki megvan a maga sajátlagos törvénye, a maga sajátlagos ítélkezése is -és ha a kettőt mégannyira is össze akarnók rázni, hogy összekeverve -mintegy orvosság gyanánt adjuk be a beteg léleknek, mégis csakhamar -maguktól elválnak azok egymástól és ha az nem történik meg, akkor az -első rész egyáltalán nincs hatással, ha pedig emellett a fizikai élet -némi erőt nyerne is, a morális élet menthetetlenül elpusztulna. - -Nem találta-e néha minden, még középszerűen becsületes ember is, hogy -egy különben ártatlan hazugságot, amely által vagy magát menthette volna -ki kellemetlen helyzetből, vagy érdemes barátjának használhatott volna, -pusztán azért nem követett el, hogy ne kelljen saját magát titokban -megvetnie? Nem tartja-e fönn a becsületes embert az élet legnagyobb -szerencsétlenségében, amit kikerülhetett volna, ha csak a kötelesség -teljesítést elmulaszthatta volna, az a tudat, hogy ő az emberiség -méltóságát az ő személyében megtartotta és megtisztelte, hogy nem kell -önmaga előtt szégyenkeznie és hogy nincs oka az önvizsgálat belső -tekintetét félnie? Ez a vígasz nem boldogság, a legkisebb része sem -annak. Mert senkisem fog magának ily alkalmat kívánni, talán még az -életet sem ily körülmények között. De ő él és nem tűrheti el, hogy saját -szemei előtt az életre méltatlan legyen. Ez a benső megnyugvás tehát -csupán negativ mindarra vonatkozólag, ami az életet kellemessé teheti; -vagyis ez azon veszély elhárítása, hogy személyi értéke sülyedjen, ha -már állapota értékét teljesen feladta. Ez valami egészen másnak, mint az -élet becsülésének a hatása, amihez hasonlítva és amivel szembeállítva az -életnek minden kellemességével együtt semmi értéke sincs. - -Az egyszerűség mintegy a természet stílusa a fenségesben és így az -erkölcsiség stílusa is, amely második (érzékfeletti) természet, amelynek -csupán törvényeit ismerjük, anélkül, hogy szemlélettel elérhetnők azt az -érzékfölötti tehetséget önmagunkban, ami e törvényhozás alapját -tartalmazza. - - - -Alaposabb megfontolásnál azt találjuk, hogy bármily szeretetreméltó is a -részvét tulajdonsága, mégsem bír az erény méltóságával. Egy szenvedő -gyermek, egy szerencsétlen és kedves nő szívünket bánattal fogja -eltölteni, míg ugyanakkor egy nagy csata híre hidegen hagy bennünket, -amelyben, amint az könnyen kitalálható, az emberi nem egy nagy részének -kegyetlen bajban ártatlanul kell elpusztulnia. Nem egy fejedelem, aki -tekintetét elfordította egyetlen szerencsétlen személy miatti bánat -folytán, mindamellett gyakran hiú októl indíttatva ugyanakkor háborúra -adott parancsot. Nincs itt semmiféle arány a hatásban, hogy lehet tehát -azt mondani, hogy az általános emberszeretet az ok? - -Ha írva van, hogy: _szeresd_ felebarátod, mint tenmagad, úgy az nem azt -jelenti, hogy: közvetlenül (először is) szeress és e szeretet -segítségével (azután) tégy jót, hanem: _tégy_ felebarátoddal _jót_, és e -jótett emberszeretetet fog benned kelteni! - -Lehetetlen, hogy keblünk minden ember sorsáért gyengédségtől dagadjon és -minden idegen bajnál bánatban ússzon, mert akkor az erényes ember, -miután folyton résztvevő könnyekben olvadozna, mint Herakleitosz, -mindezen jószívűsége mellett sem lenne semmi egyéb, mint lágyszívű -semmittevő. - -A gyengéd meghatottság, ha szenvedélylyé fokozódik, semmit sem ér; az -arra való hajlamot _érzelgésnek_ nevezzük. Résztvevő fájdalom, mely -vigasztalhatlan, vagy ha abba, ha költött bajokra vonatkozik, a képzelet -segélyével egész a csalódásig, mintha valódiak volnának, szándékosan -belemerülünk, puha, de egyúttal gyenge lélekre vall (és azzá tesz), -amely szép oldaláról mutatkozik és képzelgőnek ugyan nevezhető, de még -csak lelkesedőnek sem mondható. Regények, siralmas színdarabok, izetlen -erkölcsszabályok, amelyek (ámbár tévesen) úgynevezett nemes érzülettel -játszadoznak, valójában pedig a szívet fonnyadtá és a kötelesség szigorú -parancsa iránt érzéketlenné, személyünkben az emberiség méltóságának -tiszteletére és az emberi jog tiszteletére (ami egész más, mint a -boldogság) és egyáltalán minden szilárd elvre képtelenné teszik, azzal -sem egyeztethetők össze, ami a széphez tartozik, még kevésbé pedig -azzal, amit a lélek magasztosságához sorozhatunk. - - - -A sok feldícsérgetése a jószívűségnek, amely pedig nem sokkal többet -eredményez, mint jó kívánságokat, regényes paradicsom stb. -megakadályozza a lelket abban, hogy jellemessé váljon. De a legnagyobb -pontosság annak a megkülönböztetésében, ami az emberek jogához tartozik, -és a legnagyobb lelkiismeretesség annak a követésében alkotja a -jellemet, ez az embert nem lágyítja el, hanem derékké teszi és -cselekvést eredményez. - - - -«A kellemről és a méltóságról» írott mesteri értekezésében Schiller -professzor úr helyteleníti a kötelességről való felfogásomat a morálban, -mintha az kartauzi-szerű kedélyhangulatot eredményezne; de miután a -legfontosabb elvekben egyetértünk, ebben sem állapíthatók meg -egyenetlenséget közöttünk, hacsak megérthetjük egymást. Szívesen -bevallom, hogy: én a _kötelesség fogalmának_ éppen méltósága miatt nem -tulajdoníthatok _kellemet_. Mert az feltétlen kényszert tartalmaz, -amivel a kellem éppen ellentétben áll. A törvény fensége (mint a -Szinai-hegyi) mély tiszteletet kelt (nem félelmet, mely visszarettent, -de bájt sem, mely bizalmaskodásra hív), ami az alattvalónak parancsolója -iránti _hódolatát_, ez esetben azonban, mivel önmagunknak parancsolunk, -az önmagunk meghatározásának _fensége fölötti érzést_ eredményezi, ami -jobban elragad, mint bármily szép. De az _erény_, azaz a -kötelességteljesítés szilárdan alapozott készsége, következményeiben -_jótékony_ is, többet képes tenni, mint bármi más a világon, akár a -természet, akár a művészet; és az emberiség pompás képe, ily alakban -felállítva, nem engedi a grácziák kíséretét, akik, ha már pusztán -kötelességről van szó, tiszteletteljes távolban tartják magukat. De ha -azokra a kellemes következményekre nézünk, amelyeket az erény, ha -mindenütt bebocsátanák, a világon elterjesztene, akkor a morális ész (a -képzelőerő segélyével) az érzékiséget vonja bele a játékba. Csak a -szörnyetegek legyőzése után válik Herkulesz _múzsakedvelővé_, de a -munkájától ama jó testvérek visszariadtak. Vénusz Uránia eme kísérőnői -buja nők Vénusz Dione kíséretében, ha a kötelességteljesítés dolgába -avatkoznak és annak az indítékát akarják megadni. - - - -Ha azt kérdik, hogy minő az _erény esztétikai_ minősége, mintegy -_temperamentuma_, bátor-e és egyúttal _vidám_, vagy aggódó-e és levert? -Itt aligha van szükség válaszra. Az utóbbi rabszolgai hangulat sohasem -lehetséges a törvény rejtett _gyűlölete_ nélkül és a vidám -kötelesség-_teljesítés_ (nem a kényelmes _elismerése_ annak) a morális -érzület valódiságának a jele; így van ez még a _jámborságnál_ is, ami -nem a töredelmes bűnös önkínzásában áll (ami nagyon kétértelmű és -rendszerint csak belső szemrehányás azért, hogy az okosság szabályai -ellen vétettünk), hanem abban a szilárd feltevésben, hogy jövőre jobban -cselekszünk, és ennek, a jó előmenetel által fellelkesítve, vidám -hangulatot kell előidéznie, ami nélkül sohase lehetünk biztosak afelől, -hogy a jót _meg is szerettük-e_, azaz felvettük-e elveink közé. Csak -vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban. - -Minden ember megtalálja eszében a kötelesség fogalmát és reszket ércz -szava hallatára, ha benne oly hajlamok ébredeznek, amelyek az azzal -szemben való engedetlenségre csábítják. Meg van győződve arról, hogy ha -az utóbbiak mind egyesülve össze is esküsznek a kötelességteljesítés -ellen, a törvény fenségének, melyet saját esze ír elő, mégis feltétlenül -mindazokat felül kell múlnia és akarata ennélfogva képes is arra. Magam -elé állítom az embert, amint önmagától kérdezi: mi az bennem, ami azt -eredményezi, hogy hajlamaim legbensőbb csábításait és minden -természetemből eredő kívánságot feláldozhatok egy törvénynek, amely -nekem nem igér előnyt kárpótlásul, és nem fenyeget veszteséggel, ha -megszegem; amelyet annál bensőbben tisztelek, minél szigorúbban -parancsol és minél kevesebbet igér azért? E kérdés felizgatja az egész -lelket az emberiség belső természetének nagysága és fensége fölötti -csodálkozás által és egyúttal azon titok áthatolhatlansága által, -amelyet eltakar (mert az a felelet, hogy ez a _szabadság_, tautológia -volna, mert éppen ez a titok). Nem telhetünk be azzal, hogy erre -irányítsuk tekintetünket és csodáljunk magunkban egy oly hatalmat, amely -a természet semmiféle hatalmának sem enged. - - - -Itt van az, amire Archimedesnek szüksége volt, de amit nem talált: oly -szilárd pont, amelyre támaszthatja az ész az emelőjét és pedig anélkül, -hogy akár a jelen, akár a túlvilágra támaszkodna, hanem csupán saját, a -szabadságról való eszméjére, amely a megingathatlan morális törvény -által szilárd alapként van előtte, hogy az emberi akaratot, az egész -természet ellenállása esetében is, alapelvei segélyével megindítsa. Ez -az a titok, amely csupán az értelem fogalmainak lassú kifejlődése után -és gondosan vizsgált alapelvek segélyével, tehát csak munka által válik -_érezhetővé_. - - - -Két dolog tölti el a kedélyt mindig új és növekvő csodálattal és -tisztelettel, minél gyakrabban és huzamosabban foglalkozik velük a -gondolkodás: _a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem_. -Mindkettőt csak homályba burkolva, vagy a szertelenben, látkörömön túl -kutathatom és csak gyaníthatom; mégis magam előtt látom és közvetlenül a -saját létem tudatával kötöm őket egybe. Az első azon a helyen kezdődik, -amelyet a külső érzéki világban elfoglalok és a kapcsolatot, amelyben -vagyok, kibővíti a beláthatlan nagyságig a világokra halmozott -világokkal és rendszerek rendszereivel és ezenfelül még határtalan -időkig periodikus mozgásaik kezdete és tartama által. A második -láthatatlan énemnél kezdődik, egyéniségemnél és oly világba állít, amely -valóban végtelen, de amelyet csak az ész képes észrevenni és amelylyel -(azáltal azonban mindama látható világokkal is) magamat nem, mint ott -pusztán véletlen, hanem egyetemes és szükségképi kapcsolatban állónak -ismerem fel. Az első, a világok számtalan sokaságának látványa mintegy -megsemmisíti fontosságomat, mint egy _az állatok sorába tartozó -teremtményét_, amelynek azt az anyagot, amelyből keletkezett a bolygónak -(a világegyetem egy puszta pontjának) vissza kell adnia, miután rövid -időre (nem tudjuk mi módon) életerővel volt felruházva. A második -ellenben egyéniségem által végtelenül emeli értékemet, mint -_intelligencziáét_, amelyben az erkölcsi törvény nékem az -állatiasságtól, sőt az egész érzéki világtól független életet mutat, -legalább is amennyire következtethetek létemnek e törvény által való -czélszerű meghatározásából, amely törvény nincs ezen élet feltételei és -határai által korlátozva, hanem a végtelenbe terjed. - - - -Kötelesség! te fenséges nagy név, amely nem tartalmazol semmi kedvest, -ami behízelgővé tenne, hanem alárendelést követelsz, de nem is -fenyegetsz semmivel, ami a kedélyben természetes ellenszenvet idézne föl -és ijesztene, hogy megindítsd az akaratot, hanem csupán törvényt -állítasz fel, amely magától talál a kedélybe bebocsátást és mégis az -akarat ellenére tiszteletet szerez magának (ha nem is mindig követést), -amely előtt minden hajlam elnémul, bárha titkon ellened működnek is: hol -van hozzád méltó eredeted és hol található nemes származásod gyökere, -amely a hajlamokkal való minden rokonságot büszkén kizár és amely tőről -való eredet azon értéknek elengedhetlen feltétele, amely értéket egyedül -az ember adhat önmagának? - -Nem lehet jelentéktelen az, ami az embert saját magán (mint az érzéki -világ egy részén) felül emeli, ami őt a dolgok oly rendjébe köti, -amelyet csupán az ész gondolhat ki és amely egyúttal tartalmazza az -egész érzéki világot is és vele az embernek tapasztalatilag -meghatározható létét az időben és czéljainak egészét (ami egyedül méltó -oly feltétlen törvényekhez, aminők az erkölcsiek). Nem más az, mint az -_egyéniség_, azaz az egész természet mechanizmusától való függetlenség -és szabadság, ami egyúttal oly lény tulajdonsága, amely sajátságos, -tulajdon esze által adott, tisztán morális törvényeknek van alávetve, -oly egyén tehát az, amely, amennyiben az érzéki világhoz tartozik, saját -egyéniségének van alárendelve, de egyéniségével egyúttal az -intelligibilis világhoz is tartozik; nem csodálható tehát, hogy az -embernek, mint mindakét világhoz tartozó lénynek, saját lényét, második -és legfőbb rendeltetésére való tekintettel csak tisztelettel kell -tekintenie és rendeltetése törvényei iránt a legfőbb hódolatot kell -tanúsítania. - - -A morálról. - -Az erény a küzdelemben tanúsított morális érzület. - - - -Az erény valódi ereje abban áll, hogy a kedélyt _nyugalommal_ rábírja -arra, hogy megfontolt és szilárd elhatározás folytán a törvényét -betartsa. Ez az erkölcsi életben az _egészséges_ állapot; a szenvedély -azonban, még ha a jó képzete is izgatta fel, pillanatnyilag fénylő -tünemény, amely bágyadtságot hagy hátra. - - - -_Túlságosan_ erényesnek lenni, azaz túlságosan ragaszkodni a -kötelességéhez, az körülbelül annyit jelent, mint a kört túlságosan -kerekre, vagy az egyenes vonalat túlságosan egyenesre húzni. - -Fantasztikusan erényesnek mondhatjuk azonban azt, aki nem ismer el -erkölcsileg _közömbös_ dolgokat és minden léptét, mint csapdákkal, -kötelességekkel hinti be és nem találja közömbösnek, hogy hússal vagy -hallal, sörrel vagy borral táplálkozom-e, ha válogathatok; oly -kicsinyeskedő tan volna ez, amelyet ha az erkölcstanba fölvennénk, annak -uralmát zsarnoksággá változtatná. - -Az erény mindig _fejlődésben van_ és amellett mégis mindig _elülről -kezdődik_. - -Hogy nem pusztán törvényes, hanem erkölcsi értelemben jó (Istennek -tetsző) emberré váljunk, ahhoz nem elég a lassú reform, amíg az elvek -alapja tisztességtelen marad, hanem az ember érzületében kiütő -forradalom szükséges; és új emberré csak az újjászületés egy módjával -válhatunk, a szív újjáalakításával és megváltoztatásával. Ha azonban -elveink alapja romlott, hogy lehetséges, hogy saját erőnkből létesítsük -ezt a forradalmat és önmagunktól jó emberré váljunk? És mégis a -kötelesség azt parancsolja, de nem parancsol az nékünk mást, mint ami -lehetséges. Ez nem egyeztethető meg máskép, mint azáltal, hogy -gondolkodásmódunkban a forradalom szükséges, érzéki hajlamainkban -azonban (amely amaz elé akadályokat gördít) lassú reform kell és -lehetséges is. Azaz: ha elveink legfőbb alapját, amely által gonoszak -voltunk, egyetlen megváltozhatatlan elhatározással megfordítjuk (és -ezzel új ember alakját öltjük fel): úgy elv és gondolkodásmód -tekintetében a jó iránti hajlammal bíró egyének vagyunk, de csupán -folytonos tevékenységben és alakulóban lévő jó emberek: azaz -remélhetjük, hogy azon elv tisztasága mellett, melyet akaratunk legfőbb -elvének fogadtunk el és annak szilárdsága mellett a rosztól a javulás -felé vezető folytonos _haladás_ jó, (bár keskeny) útján vagyunk. Ez -annak a számára, aki a szív intelligibilis alapjába (az akarat összes -elvébe) lát, akinek számára tehát a haladás e végtelensége egység, azaz -Isten számára ez annyi, mint ha valóban jó (néki tetsző) emberek -vagyunk; és annyiban tekinthetjük azt a változást forradalomnak; azonban -az emberek megítélése számára, akik magukat és elveik erősségét csak -aszerint becsülhetik, amennyire elnyerik az uralmat idővel az -érzékiségük felett, ez csak folytonos törekvés a javulásra, tehát a -roszra, mint ferde gondolkodásmódra való hajlam lassú reformjának -tekinthető. - -Ebből az következik, hogy az emberek morális képzésének nem az erkölcsök -javításával, hanem a gondolkodásmód megváltoztatásával és a jellem -képzésével kell kezdődnie; bár rendszerint máskép járnak el és minden -bűn ellen külön küzdenek, de annak az általános gyökerét érintetlenül -hagyják. - -Az erkölcsi önismeret minden emberi bölcseség kezdete. - -Csak az önismeret poklán keresztül juthatunk istenünkhez. - -A férfias erő nem abban nyilvánul, hogy kényszerítsük magunkat arra, -hogy mások igazságtalanságait eltűrjük, bár azokat elháríthatnók, hanem, -hogy a szükségképiség nehéz jármát elviseljük, hasonlóképp, hogy a -morális tanulás gyakorlatait kiálljuk, mint áldozatot a szabadság -számára, vagy azért, amit egyébként szeretünk. A szemtelenség tűrése -szerzetesi erény. - -Ne legyetek az emberek szolgái; – ne hagyjátok megtorlatlanul, hogy -mások jogaitokat lábbal tiporják. - -A szóban és viselkedésben való megkülönböztetett tiszteletnyilvánítás -még a nem uralkodóval szemben is, a polgári életben a reverenczia, -hajlongás, bók, a rangkülönbséget aggódó pontossággal feltüntető udvari -frázis, ami egészen más, mint az udvariasság, amely egymást egyenlően -tisztelők között is szükséges, a te, maga, ön, kegyed, a tekintetes, -nagyságos, méltóságos, kegyelmes czím (ohe, iam satis est!) a -megszólításban – nem bizonyítékai ezek az emberek közt elterjedt -csúszás-mászás hajlamának? Aki azonban féregként viselkedik, az aztán -nem panaszkodhat, hogy lábbal tapodnak rá. - - - -Kinek lehet több oka arra, hogy vidám legyen, sőt hogy kötelességét -találja a vidám hangulatban és azt a maga számára szokottá tegye, mint -annak, aki tudja magáról, hogy szándékosan nem követ el bűnt és biztos -afelől, hogy abba szándékosan nem is eshet. A szerzetesi aszkézisnek -azonban, amely babonás félelemből vagy önmaga iránti tettetett utálatból -önkínzással és a hús keresztre feszítésével dolgozik, nem is czélja az -erény, hanem a bűntől való rajongó szabadulás és önmagának a -megbüntetése, ahelyett, hogy a bűnöket morális értelemben (azaz -javulásra való szándékkal) akarná _megbánni_ és így akarna _vezekelni_, -ami az önmaga által választott és magán végrehajtott büntetésnél -ellentmondás (mert a büntetést mindig másnak kell kimérnie) és nem is -eredményezheti az erényt kísérő vidámságot, hanem ellenkezőleg nem is -történhet meg az erény parancsa iránti titkos gyűlölet nélkül. - -Valamit _megbánni_ és magára _pönitencziát_ kimérni (pl. bőjtölést) nem -egészségi, hanem jámborsági szempontból, két nagyon különböző, -morálisnak vélt dolog, amelyek közül az utóbbi, amely vidámság nélküli, -sötét és mogorva, magát az erényt gyűlöltté teszi és híveit elkergeti. -Az önfegyelmezés (diszcziplina) tehát csak a kísérő vidámság által -válhat érdemessé és példaadóvá. - - -Állam. - -Az állam az emberek tömegének egyesülése a jog törvényeinek uralma -alatt. - -Nem mondhatjuk: hogy az ember az államban a veleszületett külső -szabadság egy _részét_ valamely czélra feláldozta, hanem a vad, törvény -nélküli szabadságot teljesen elhagyta, hogy a szabadságát egyáltalában a -törvényes függésben, azaz a jogi állapotban ismét hiánytalanul -megtalálja, mert ez a függés az ő saját törvénytadó akaratából ered. - -Minden állam három hatalmat tartalmaz, azaz az általános egyesült akarat -három személyben jut kifejezésre: az _uralkodó hatalom_ (szuverénitás) a -törvényhozóéban, a _végrehajtó hatalom_ a kormányzóéban (a törvény -megbízásánál fogva) és a _jogszolgáltató hatalom_ (mint mindenki -sajátjának törvényszerinti megítélése) a bíró személyében. - -A három államhatalomról, méltóságukat tekintve, azt fogjuk mondani: a -törvényhozó akarata _kifogástalan_, a legfőbb parancsoló véghezviteli -képessége _ellenállhatatlan_, és a legfőbb bíró ítélete -_megváltozhatlan_. - -A három államhatalom egyesülésében áll az _üdve_ az államnak (salus -reipublicae suprema lex est); ami alatt nem az állampolgárok _jóléte_ és -_boldogsága_ értendő; mert ez talán (mint Rousseau is állítja) a -természetes állapotban, vagy esetleg egy zsarnok kormány alatt is sokkal -kényelmesebben és kívánatosabban elérhető: hanem ez alatt értjük az -alkotmánynak a jogelvekkel való legnagyobb fokú megegyezésének -állapotát, amely felé való törekvésre bennünket az ész _kategorikus -imperativusz_ által kötelez. - - - -Törvényhozó hatalom csak a nép egyesült akaratát illeti meg. Mivel -minden jognak belőle kell erednie, azért nem szabad, hogy törvénye -bárkivel szemben is jogtalanságot egyáltalán _képes_ legyen elkövetni. -Már pedig, ha valaki másra vonatkozólag bármiben rendelkezik, mindig -lehetséges, hogy azáltal jogtalanságot követ el az illetővel szemben, de -sohasem követ el azáltal jogtalanságot, ha magára vonatkozólag határoz -(mert: volenti non fit iniuria). Tehát csupán mindenkinek a megegyező és -egyesült akarata lehet, amennyiben minden egyes ember mindnyájukra -vonatkozólag és mindnyájan minden egyesre vonatkozólag ugyanazt -határozzák, tehát csak az általános egyesült népakarat lehet -törvényhozó. - -Az az alkotmány, amelyben a következő elvek uralkodnak: először is a -társadalom tagjai (mint emberek) _szabadok_; másodszor mindenki (mint -alattvaló) egyetlen közös törvényhozástól _függ;_ és harmadszor mindenki -(mint állampolgár) _egyenlő_ – ez az alkotmány, az egyedüli, amely az -eredeti szerződés eszméjéből vezethető le, amelyen kell alapulnia a nép -minden jogos törvényhozásának, ez az alkotmány a _köztársasági_. Ez az, -amely (ami a jogot illeti) minden polgári alkotmánynak az alapja és -egyedül ez eredt a jogfogalom tiszta forrásából. - -A köztársasági alkotmány nem tévesztendő össze (amint ez gyakran -történik) a demokratikussal. A _republikánizmus azon államelv, amely_ a -végrehajtó hatalmat (a kormányt) elkülöníti a törvényhozótól; a -_deszpotizmus_ azon államelv, amely szerint az állam önhatalmúlag hajtja -végre azon törvényeket, amiket saját maga alkotott, itt tehát a -közakarattal úgy bánik az uralkodó, mint saját személyes akaratával. A -_demokráczia_ az uralom azon formája, ahol mindazok együttvéve bírják az -uralkodói hatalmat, akik a polgári társadalmat alkotják és ez a -demokráczia a szó tulajdonképpeni jelentésében szükségképp deszpotizmus, -mivel oly végrehajtó hatalmat alapít, amelyben mindnyájan egy fölött és -mindenesetre egy ellen is (aki tehát abba nem egyezik bele) határoznak, -tehát mindnyájan, de mégsem mindenki határoz, ami e közakaratnak -önmagával és a szabadsággal való ellentmondása. - -A nép feletti hatalom birtokosa (a törvényhozó) nem lehet egyúttal -_kormányzó is_, mert a kormányzó a törvény uralma alatt áll és -ennélfogva a törvény őt kötelezi, hogy magát _más_ alá, a szuverén alá -rendelje. Ez elveheti tőle hatalmát is, leteheti vagy közigazgatását -reformálhatja, de nem büntetheti (és egyedül ezt jelenti az Angliában -használatos kifejezés: a király, azaz a legfőbb végrehajtó hatalom nem -követhet el jogtalanságot); mert a büntetés a végrehajtó hatalom aktusa -volna, melyet legfőképp a törvények szerinti _kényszerítés_ képessége -illet meg, de a megbüntetéssel a végrehajtó hatalom maga is kényszernek -volna alávetve; ami ellentmondás. - -Végül pedig sem az állam uralkodója, sem a kormányzó nem lehet _bíró_, -csak kinevezhet bírákat, tanácsosokat. A nép önmaga felett bíráskodik -azon polgártársai által, akiket szabad választás útján képviselőinek és -pedig minden aktushoz külön e czélra kinevezett. Minden kormányforma, -amely nem _reprezentativ_, tulajdonkép _formátlanság_, mivel a -törvényhozó nem lehet egy személyben egyúttal akaratának végrehajtója és -bár a másik két államforma annyiban mindig hibás, hogy ily kormányformát -lehetővé tesznek, mégis lehetséges, hogy a reprezentativ rendszer -_szellemének_ megfelelő kormányformát vesznek fel, amint II. Frigyes -például legalább _mondotta:_ hogy ő csupán az állam legfőbb szolgája, -ellenben a demokratikus államforma ezt lehetetlenné teszi, mert ott -mindenki úr akar lenni. Tehát mondhatjuk, hogy: minél kisebb az -államhatalom személyzete (az uralkodók száma), minél nagyobb azonban -annak a képviselete (reprezentácziója), annál közelebb áll az államforma -a köztársaság lehetőségéhez és remélhető, hogy fokozatos reformok által -végre is oda emelkedik. - -A népnek, képviselői által, korlátozó hatalomként való feltüntetése -(mivel valójában csak törvényhozó hatalma van) nem rejtheti el annyira a -deszpotiát, hogy azokból az eszközökből, amiket a miniszter ily -esetekben alkalmaz, ki ne tűnjön. A nép (melyet képviselői a -parlamentben reprezentálnak) jogai és szabadságának e bizalmi férfiai -oly emberek, akik önmaguk és családjuk ügyében és ezeknek a hadseregben, -a haditengerészetben és a polgári hivatalokban a minisztertől függő -ellátása ügyében erősen érdekelve vannak és akik (a kormány -követelőzéseivel szemben való ellenállás helyett) sokkal inkább mindig -arra készek, hogy önmagukat a kormány kezére játszák. Igy tehát az -úgynevezett mérsékelt alkotmány, mint az állam belső jogának alkotmánya, -képtelenség és ahelyett, hogy a joghoz tartozna, csupán hasznossági elv -arra, hogy amennyire csak lehetséges ne nehezítsék meg a népjogok -hatalmas elnyomójának önkényes befolyását a kormányra, hanem, hogy azt a -népnek megengedett ellenzékieskedés látszatával takargassák. - - - -Mért nem volt még soha oly uralkodó, aki nyiltan merészkedett volna -kimondani, hogy nem ismeri el a népnek semmiféle _jogát_ vele szemben; -hogy az a boldogságát csupán a kormány azon _jótékonyságának_ -köszönheti, amiben az a népet részesíti és az alattvalónak minden -jogkövetelése a kormánnyal szemben dőreség, sőt büntetendő dolog? Ennek -az az oka, hogy: ily nyilvános nyilatkozat minden alattvalót ellene -lázítana, még akkor is, ha, mint engedelmes juhoknak, akiket jóságos és -értelmes urok vezet, jól táplál és teljes erővel megvéd, nem volna okuk -panaszkodni, hogy valami is hiányzik jólétükhöz. Mert szabad lényeknek -nem elég az élet kényelmének azon élvezete, amiben részesítik, hanem ez -attól az _elvtől_ is függ, amely szerint azokat magának megszerzi. Nem -kérhet és nem szabad kérnie másféle kormányt, mint olyat, amelyben ő is -törvényhozó: az emberek joga, ha azt akarjuk, hogy engedelmeskedjenek, -jólétükre való minden tekintetnél előbbrevaló és oly szentség, amely a -hasznosság minden értéke fölött áll és amelyet egy kormánynak sem szabad -érintenie, még ha az még oly jótékony is volna. - -Az állami alkotmány eszméje egyáltalán _szent_ és ellenállhatlan; és még -ha az állam szervezete önmagában hibás is volna, még akkor sem szabad az -alárendelt hatalomnak benne a főtörvényhozó testületével szemben -tényleges ellenállást kifejtenie, hanem az állam fogyatkozásait -fokozatosan oly reformokkal kell kiküszöbölnie, amiket az állam maga -léptet életbe: mert különben, ha az alattvaló alapelve ezzel ellentétes -(t. i. elve, hogy saját önkénye szerint járjon el), akkor jó alkotmány -is csak vak véletlen folytán keletkezhet. A parancs, hogy: -«engedelmeskedjetek a fölöttes hatóságnak (mindenben, ami nem ellenkezik -a belső morális törvénnyel), amelynek hatalma van felettetek», ne -tépelődjetek azon, hogy hogyan jutott e hatalomhoz (hogy azt -mindenesetre aláássátok); mert az a fölöttes hatóság, amelyik már itt -van és amely alatt éltek, már a törvényhozás birtokában van, a -törvényhozás felett pedig nyilvánosan okoskodhattok, de nem tehetitek -meg saját magatokat ellentálló törvényhozóknak. - -Bár _kellemes_ oly államterveket kigondolni, amelyek az ész -követelményeinek megfelelnek (különösen a jog szempontjából): mégis -_vakmerőség_ azokat javasolni és _büntetendő_ a népnek a fennálló -eltörlésére való izgatása. - -Bár _Plátó_ Atlantikáját, _Mórusz_ Utópiáját és _Allais_ Szeverambiáját -lassanként színre hozták, de (Cromwell zsarnoki köztársaságának -szerencsétlen szörnyszülöttétől eltekintve) sohasem próbálták ki őket. -Ezen államalkotások sorsa olyan volt, mint a világ teremtése: egy ember -se volt ott jelen és nem is lehetett volna ott, mert akkor saját -teremtőjének kellett volna lennie. Az oly államalkotás, aminőt itt -kigondoltak és amiről remélik, hogy ha még oly későn is, de valamikor -megvalósul, az édes álom; de a feléje való folytonos közeledés nemcsak -_gondolható_, hanem, amennyiben a morális törvénynyel megegyezik, -_kötelesség_ is és pedig nem az alattvaló, hanem az államfő részéről. - -Nem hiszem, hogy azzal fognak vádolni, hogy az uralkodóknak jogaik és -személyük sérthetetlenségével valami nagyon hízelegtem volna; de akkor -azzal se vádoljanak, hogy a népnek hízelgek nagyon, hogy azt a jogot -követelem számára, hogy legalább a kormány hibái feletti ítéletét -köztudomásra hozza. - -Az államnak nincs joga arra, hogy a benső alkotmányos törvényhozó -testületet, az egyházat saját terve szerint rendezze be, amint azt -hasznosnak véli, nincs joga arra, hogy vallást és vallásos formákat -írjon a népnek elő, vagy parancsoljon meg, mert ezt egészen azokra a -tanítókra és előljárókra kell bízni, akiket maga a nép választott, -csupán _negativ_ joga van arra, hogy a köz ama tanítóinak a _látható_, -politikai közösségre gyakorolt befolyását, amely a köznyugalomra -ártalmas volna, elhárítsa, tehát, hogy belviszályukban, vagy a különböző -egyházak közötti viszálykodásban a polgári egyetértést ne -veszélyeztessék, ami tehát a rend megőrzésének a joga. - -Hogy valamely egyháznak egy bizonyos hitet kell vallania és hogy -melyiket, vagy hogy változatlanul fenn kell azt tartania és nem szabad -magát reformálnia, ez a felsőbbség hatalmának oly beavatkozása, amely -_méltóságán alúli:_ mert amellett, mint valami iskolai perpatvarban, az -egyenlőség alapján bocsátkozik tárgyalásba alattvalóival (az uralkodó -pappá válik), akik egyenesen megmondhatják, hogy ahhoz semmitsem ért. -Esküdni arra, hogy _hiszünk_, ezt a törvényszék nem követelheti, mert ez -a vélekedés és tudás között álló dolog olyasvalami, amire bátran -_fogadhatunk_ ugyan, de nem _esküdhetünk_. - - - -Ha némely jámbor és hívő lélek, hogy a malasztban részesüljön, amit az -egyház a hívők részére haláluk után is kieszközölni igér, örök időkre -szóló alapítványt létesít, amely szerint földjeik haláluk után az egyház -tulajdonába menjenek át és ha az állam egyikmásik _birtokrészen_ vagy az -_egészen_ is az egyház hűbéresévé válik, ami által az arra a czélra -kirendelt szolgái (a papok) a másvilági sorsot előnyössé változtatni -igérik: úgy az ilyen örök időkre vélt alapítvány semmiesetre sem örökre -jogos, hanem az állam ezt a terhet, amit az egyház rakott rá, amikor -akarja, levetheti magáról. Mert az egyház maga csupán a hitre alapított -intézmény, és ha a nép felvilágosításával az e véleményből eredő -csalódás eltünt, úgy a papságnak azon alapuló félelmes hatalma is megdől -és az állam teljes joggal foglalja le az egyház jogtalan birtokát: -tudniillik a hagyatékok útján néki ajándékozott földet; bár az addig -fennállott intézmény hűbérurai joggal követelhetik, hogy életük -tartamára őket kártalanítsák. - - -Jog. - -A jog azon feltételek foglalata, amely alatt az egyik ember önkénye a -másik önkényével a szabadság egyetemes törvénye szerint megegyeztethető. - - - -_A bírói büntetés_, amely a _természetestől_, amivel a bűn önmagát -bünteti és amire a törvényhozó egyáltalán nincs tekintettel, különbözik, -sohasem lehet pusztán eszköz arra nézve, hogy más jót előmozdítson, akár -maga a bűnös, akár a polgári társadalom javát, hanem mindenkor csakis -azért kell rámérni a bűnösre, _mert bűnt követett el;_ mert az ember -sohasem kezelhető más czéljainak puszta eszköze gyanánt és nem keverhető -a dologjog tárgyai közé, ami ellen ismét veleszületett személyisége -védi, bár polgári személyiségének elvesztésére nagyon is elítélhető. -Először is ki kell mutatni, hogy _bűnös_, mielőtt csak gondolhatnánk is -arra, hogy megbüntetéséből saját magára vagy polgártársaira némi haszon -háramolhatnék. A büntető törvény kategorikus imperativusz és jaj annak, -aki a boldogság tanának kigyózó fordulatain csúszik át, hogy valamit -találjon, ami őt azon előnyért, amit igér, a büntetés alól vagy csak -annak egy foka alól is felmentené a farizeus jelige szerint: «Jobb, hogy -_egy_ ember meghaljon, minthogy az egész nép elpusztuljon»; mert, ha az -igazságosság elpusztul, akkor már nincs értéke, hogy emberek éljenek a -földön. Mit tartsunk tehát arról a javaslatról, hogy: egy halálra ítélt -gonosztevőt tartsunk életben, ha beleegyezik abba, hogy rajta veszélyes -kísérleteket végezzenek és ha még boldog, hogy így menekül, hogy az -orvosok azáltal új, az emberiségre nézve üdvös felvilágosítást kapjanak? -A törvényszék azt az orvosi testületet, amely ily javaslattal fordulna -hozzá, megvetéssel utasítaná vissza, mert az igazságosság megszünik az -lenni, ha bárminő árért is eladja magát. - -A büntetésnek minő módja és minő foka az, amit a nyilvános igazságosság -elvül fogad el és zsinórmértékké tesz? Ez nem más, mint az egyenlőség -elve (az igazság mérlege nyelvének állásában), hogy ne hajoljon inkább -az egyik oldalra, mint a másikra. Tehát: aminő meg nem érdemelt bajt -okozol másnak a népben, azt követed el magaddal szemben. Ha meggyalázod -őt, úgy meggyalázod magadat; ha meglopod őt, úgy meglopod saját magad; -ha megvered őt, úgy megvered magadat; ha megölöd őt, úgy megölöd -magadat. Csak a megtorlásnak ezen joga, de jól megértendő, csupán a -törvény sorompói előtt (nem önítélkezésedben) adhatja meg biztosan a -büntetés minőségét és mennyiségét; minden más ide-oda ingadozó és -belevegyülő más tekintet folytán a tiszta és szigorú igazság ítéletének -nem felel meg. Bár úgy látszik, hogy az osztályok különbsége nem engedi -meg a hasonlót hasonlóval való megtorlás elvének alkalmazását; de ha nem -is lehetséges éppen betű szerint, mégis az előkelőbb érzületére -gyakorolt hatás szempontjából mindig érvényes maradhat. Igy például a -szóval való sértés miatt kimért pénzbüntetés semmiféle arányban sincs a -sérelemmel, mert akinek sok pénze van, megengedheti magának ezt, ha -kedve tartja; de az egyik becsületének megbántását a másik gőgjének -megalázása nagyon is kiegyenlítheti: ha az utóbbinak nemcsak nyílvánosan -bocsánatot kell kérnie, hanem például a másik, bár az alacsonyabb rangú, -kezének megcsókolására kényszerítené az ítélet. Mit jelent azonban az, -hogy: «ha meglopod őt, úgy meglopod saját magadat?» Aki lop, minden más -ember tulajdonát veszélyezteti; tehát (a megtorlás jogánál fogva) -megfosztja magát minden biztos tulajdon lehetőségétől; nincs semmije és -nem is szerezhet semmit, mégis élni akar; ez pedig nem lehetséges -máskép, minthogy mások élelmezzék. Mivel azonban ezt az állam ingyen nem -fogja megtenni, tehát munkaerejét az államnak kell átengednie az annak -tetsző munka czéljára (kényszermunka) és bizonyos időre, vagy bűne -szerint örökre is a rabszolgák osztályába kerül. Ha azonban gyilkolt, -úgy meg kell _halnia_. Nincs itt semmiféle szurrogátum az igazság -kielégítésére. Nincs semmiféle _egyneműség_ a még oly gondteljes élet és -a halál között, tehát a gonosztett és a megtorlás között sincs más -kiegyenlítés, mint a tettesen törvényszékileg végrehajtott, de minden -kínzástól, ami az emberiséget a szenvedő személyében meggyalázhatná, -ment halál. Még ha a polgári társadalom minden tagja beleegyezésével fel -is oszlana (pl. egy szigetlakó nép elhatározná, hogy széjjelmegy és -szétoszlik a világon), akkor is az utolsó, börtönben lévő gyilkost előbb -ki kellene végezni, hogy mindenki megkapja azt, amit tetteivel kiérdemel -és vérbűn ne szálljon a népre, amely nem követelte e büntetést: mivel az -igazság e nyilvános megsértésében résztvevőnek tekinthető. - -Ahány gyilkos van tehát, akik a gyilkosságot elkövették, vagy megbizást -is adtak rá, vagy résztvettek benne, annyinak kell is a halált -elszenvednie; így követeli ezt az igazság, mint a bírói hatalom eszméje -egyetemes a priori törvények szerint. - -Ezzel szemben _Beccaria_ márki az affektált emberszeretet résztvevő -érzékenykedéséből kiindulva azt a tételt állította fel, hogy minden -halálbüntetés _jogtalan:_ mert az eredeti polgári szerződésben nem -lehetett benne, mert akkor mindenkinek a nép közül bele kellett volna -egyeznie abba, hogy életét veszítse, ha másvalakit (a nép közül) -megölne; e beleegyezés azonban lehetetlenség, mivel senki sem -rendelkezhet élete fölött. Mindez álokoskodás és jogcsavarás. - -Nem azért büntetnek meg valakit, mert büntetést akart, hanem, mert -_büntetendő cselekményt_ akart; mert az nem büntetés, ha valakivel az -történik meg, amit akar és lehetetlenség azt _akarni_, hogy -megbüntessenek. Kijelentem, hogy: akarom, hogy megbüntessenek, ha -valakit megölök, az nem tesz mást, mint: alávetem magam a többiekkel -együtt a törvények rendelkezésének, amelyek természetesen, ha vannak a -nép között gonosztevők, büntetőtörvények is lesznek. Én, mint a -törvényhozók egyike, aki a _büntetőtörvényt_ elrendelem, lehetetlen, -hogy ugyanaz a személy legyek, aki mint alárendelt a törvény szerint -bűnhődik; mert mint olyannak, azaz mint gonosztevőnek, lehetetlen, hogy -a törvényhozásban szavam legyen (a törvényhozó szent). Ha tehát -büntetőtörvényt alkotok magam ellen, mint gonosztevő ellen, úgy a tiszta -jogi törvényhozó ész az bennem (homo noumenon), amely engem, mint -gonosztettre képes, tehát más egyént (homo phaenomenon) az összes -többiekkel együtt a büntetőtörvény alá rendel. Más szóval: nem a nép -(minden egyes aközül), hanem a törvény (a közigazság), tehát más, mint a -gonosztevő rendeli el a halálbüntetést, és a társadalmi szerződésben -egyáltalán nincs benne az az igéret, hogy bünhődjünk és így nem is -rendelkezünk magunkról és életünkről. Mert ha a büntetés joga a -gonosztevő azon _igéretén_ alapulna, hogy _akarja_, hogy megbüntessék, -úgy rá kellene bízni azt is, hogy bűnösnek találja-e magát és a -gonosztevő saját bírája lenne. Ezen álokoskodás főtévedése abban áll, -hogy: a gonosztevő saját ítéletét (amelyet szükségkép az _ész_ hoz), -hogy életét kell vesztenie, ezt az _akarat_ azon határozatának tekintik, -hogy magát fossza meg életétől és így a jogi végrehajtást a jogi -megítéléssel egy és ugyanazon jogi személyben egyesítve képzelik. - - - -Vannak szégyenletes, magát az emberiséget megbecstelenítő büntetések -(mint a széjjeltagolás, széttépetés, orr és fül lemetszés), amelyek nem -csupán a becsületesnek (aki más becsülésére igényt tart, ami mindenkinek -a kötelessége) fájdalmasabbak, mint a javaitól és életétől való -megfosztás, hanem a szemlélőbe is a szégyen pírját kergetik, hogy ily -fajhoz tartozik, amellyel így szabad elbánni. Az ily büntetés meg nem -engedhető. - - - - -ÉLET. EMBER ÉS VILÁG. - - -Életbölcseség. - -Az ember legfontosabb ügye, hogy tudja, hogyan kell a teremtésben a -helyét illően betöltenie és jól megértse, hogy minek kell lennie, hogy -ember legyen. - - - -Nincs meg a becsvágyam, hogy angyal legyek, de a büszkeségem csak az, -hogy annál inkább ember legyek. - - - -Az embertanban az a czélom, hogy minden tudomány forrását, az erkölcs, -az ember képzésének és kormányzásának ügyessége, módszere és a velük -való érintkezés forrását, tehát minden praktikusét megnyissam. - -Az értelmes embernek, ha valamibe belefog, tudnia kell: 1. hogy mit -akar, 2. hogy mi kell ahhoz, 3. hogy mi haszna van annak. Ész – -ítélőképesség – értelem. - - - -A filozófia szégyenére nem ritkán felhozzák, hogy ami tán helyes benne, -az a gyakorlati életben haszontalan; mondják pedig ezt előkelő, megvető -hangon, teli önhittséggel, hogy az észt még abban is, amiben legfőbb -becsét találja, a tapasztalat segélyével reformálják és a bölcseség oly -képével, amely azt hiszi, hogy vakondok szemével, mely a túrásra -szegeződik, távolabbra lát és biztosabban, mint oly lény szemével, amely -egyenes állásra és az égbe való nézésre rendeltetett. - -Az eszme nem más, mint oly tökéletesség fogalma, amely a tapasztalatban -még nincs meg. Például a tökéletes, az igazság törvényei szerint -kormányzott köztársaság eszméje! Azért lehetetlen ez? Először is csak -eszménk kell hogy helyes legyen és akkor mindazon akadály mellett sem -lehetetlenség, amely kivitelének még útjában áll. Ha mindenki hazudna -például, az igazmondás azért puszta szeszély volna? - - - -Semmi sem lehet károsabb és a filozófushoz méltatlanabb, mint az -állítólag ellentmondó tapasztalatra való közönséges hivatkozás, amely -tapasztalat egyáltalán nem is létezne, ha annak idején az eszmék szerint -történtek volna meg ama intézkedések és ha ahelyett éretlen fogalmak, -épp azért, mert a tapasztalatból merítvék, nem hiúsítottak volna meg -minden jó szándékot. - - - -A bolond, ha olyan mint a _többi_, akkor okos, csak a bölcs a balga. -Azért: rejtsd el értelmedet. - -Akit valamely morális érzés, mint alapelv jobban fellelkesít, mint azt -mások a saját lagymatag és gyakran nemtelen érzelmük után ítélve -elképzelni tudják, az az ő fogalmaik szerint képzelgő. _Arisztideszt_ -uzsorások közé helyezem, _Epiktetuszt_ udvaronczok közé, _Rousseau_ -János Jakabot a Sorbonne doktorai közé. Hallani vélem hangos -gúny-kaczajukat és száz hang kiáltja: _micsoda képzelgők!_ A -képzelgésnek ez a kétértelmű látszata önmagukban véve jó, morális -érzésekben, ez a lelkesedés és sohasem alkottak e világon nagyot -nélküle. - - - -Aristoteles híres tana a középútról ízetlen bölcseség és ha _ennek_ a -kikutatása végett fordulunk a régiekhez, mint akik a forráshoz közelebb -voltak, akkor rosszul tettük, hogy felkerestük ezt az orákulumot. - - - -Több életvidámságot szerzünk azáltal, amit az élet szabad használatában -_cselekszünk_, mint amit _élvezünk_. - -Az élet értékét, amennyiben abból áll, ami jót élvezhetünk, túlmagasra -becsüljük; amennyiben azonban aszerint becsüljük, hogy mennyi jót -tehetünk, úgy méltó arra, hogy a legnagyobb tiszteletben részesítsük és -a legnagyobb fokú gondosságot fordítsuk a megtartására és vidáman -használjuk jó czélokra. - -Az egyetlen biztos szere annak, hogy örüljünk életünknek és amellett -mégis megelégeltük légyen életünket, az idő eltöltése oly tervszerűen -haladó foglalkozással, amelynek valamely szándékolt nagy czél a -következménye. «Minél többet gondolkoztál, minél többet cselekedtél, -annál tovább éltél (még a saját képzeletedben is).» Az élet ily -befejezése _megelégedéssel_ jár. - -A legfőbb, ami az ember birtoka lehet, az azon nyugalom, azon vidámság, -az a belső béke, amelyet nem nyugtalanít semmiféle szenvedély. - -Minden fájdalomnak a legalaposabb és legkönnyebb csillapító szere az a -gondolat, amelyről feltehető, hogy az értelmes ember végiggondolja: hogy -az életnek általában, ami a szerencse körülményeitől függő élvezetét -illeti, önmagában véve nincs semmilyen értéke és csak annyiban van -értéke, ami használatát illeti, hogy mily czélokra irányul, amit nem -adhat meg az embernek a szerencse, hanem csupán a _bölcseség;_ ami tehát -hatalmában van. Aki aggódóan bánkódik azon, hogy elveszti életét, az -sohasem örülhet életének. - -Szükséges a megelégedettségnek oly főfaja, amely senkiből sem kellene, -hogy hiányozzon és amely nélkül nem lehetséges boldogság, a többi csak -járulékos dolog. Ez a főfaj az önmagával való megelégedés. - -Az emberek mai állapotában mondhatjuk, hogy az államok boldogsága az -emberek nyomorával együtt nő. És még kérdéses, hogy nem volnánk-e -boldogabbak természetes állapotban, ahol nem volna meg mindez a kultura, -mint mai állapotunkban? Mert hogy lehet az embereket boldoggá tenni, ha -nem tesszük őket becsületesekké és bölcsekké? A rosz mennyiségét -különben nem csökkentjük. - -Az ember nem vesz addig részt más szerencséjében vagy -szerencsétlenségében, amíg saját maga meg nem elégedett. Tegyétek tehát, -hogy kevéssel megelégedett legyen, úgy jókká teszitek az embereket; -máskülönben minden hiábavaló. Az általános emberszeretetben van valami -magas és nemes, de ábrándszerű. Amíg az ember maga a dolgoktól annyira -függ, addig nem vehet részt más szerencséjében. - -Nem tehetek senkit másképp jobbá, mint a jó azon maradékával, ami benne -van; nem tehetek senkit máskép okosabbá, mint az okosság azon -maradékával, ami benne van. - -Akinek lába tört, annak szerencsétlenségét – mégis elviselhetőbbé -tesszük azzal, hogy kimutatjuk néki, hogy könnyen a nyakát érhette volna -a baj. Lehetséges és kellene, hogy legyen, vidám jámborság; lehetséges -és kell a fárasztó, de szükséges munkát jó kedvvel elvégezni; sőt -meghalni vidáman: mert mindez értékét veszti azzal, hogy rosz kedvvel és -mogorva hangulatban tesszük meg vagy szenvedjük el. - -Művelt emberek úgy vesznek búcsút az élettől, mint a társaságtól, mintha -remélnék, hogy egykor viszontlátják. Félnek attól, hogy gyáván haljanak -meg, vagy hogy haszontalanokként emlékezzenek rájuk, vagy hogy a -hátramaradottakat megsértsék és magukra haragítsák. - -Minden emberi erény az érintkezésben (udvariasság és így tovább) -aprópénz; gyermek az, aki valódi arany gyanánt veszi. Mégis jobb, hogy -aprópénz van forgalomban, mint semmiféle ilyen szer és végül pedig, ha -jelentékeny veszteséggel is, mégis készpénzre váltható. - - -Emberismeret. - -Csak igen _kevés_ olyan ember van, aki _elvek_ szerint cselekszik, -sokkal _több_ van olyan, akit _jószívűsége_ vezet, olyan pedig, akinek -legkedvesebb énje, mint fáradozásainak egyetlen czélpontja, mereven -szeme előtt áll, olyan van a _legtöbb_, a _becsvágy_ végül _minden_ -ember szívében van, bár nem egyenlő mértékben. - -Az erkölcstelen dolgoknál adódó alkalom, hogy másnak az érzelmét kissé -kikémleljük, alkalom lehet arra is, hogy az illető magasabb érzelmi -életére, sőt szívére is meglehetős valószínűséggel következtessünk. Aki -szép zenénél unatkozik, arról joggal gyanítható, hogy a stílus szépsége -és a szerelem finom varázsa iránt kevéssé fogékony. - - - -Az emberi természet szépsége és méltósága iránti bensőséges érzék és a -kedély nyugodtsága és erőssége, hogy erre mint általános alapra -vonatkoztassa az ember összes cselekvéseit, ez komoly és nem illik össze -sem az ingatag örömmel, sem a könnyelmű állhatatlanságával. Sőt a -búskomorság felé közeledik, amely érzelem gyengéd és nemes, amennyiben -azon a borzadályon alapul, amelyet a korlátozott lélek érez, ha valamely -nagy szándéktól eltelve, azokat a veszedelmeket látja, amelyekkel meg -kell küzdenie és az önmaga legyőzésének nehéz, de nagy győzelme lebeg -szeme előtt. Az elveken alapuló igazi erényben van tehát valami, ami -leginkább a szelidebb értelemben vett _melancholikus_ kedélyhangulattal -látszik megegyezőnek. - -A jószívűség, a szív szépsége és finom izgékonysága, amely az adódó -alkalom szerint az egyes esetekben részvéttől vagy jóakarattól való -meghatottságban nyilvánul, a körülmények változásának nagyon alávetett -és amennyiben a lélek indulata nem egyetemes elven alapul, úgy könnyen -változó alakot ölt fel, aszerint, amint a tárgyak egyik vagy másik -oldalukról mutatkoznak. És mivel e hajlam a szépre irányul, úgylátszik -legtermészetesebben a kedély azon fajával egyezik meg, amelyet -_szangvinikusnak_ neveznek, amely csapongó és a mulatságot kedveli. E -temperamentumban kell keresnünk azon kedvelt tulajdonságokat, amelyeket -adoptált erényeknek nevezhetnénk. - -A becsületérzést rendszerint a _kolerikus_ vérmérséklet ismertetőjelének -vették egyébként és ez alkalmat ad nékünk arra, hogy felkutassuk e finom -érzés erkölcsi következményeit, amelyek többnyire csupán a külső -csillogásra irányulnak. - -Nincs ember a finomabb érzés minden nyoma nélkül, de annak nagyobb mérvű -hiánya, amelyet mással egybevetve érzéketlenségnek is neveznek, a -_flegmatikus_ jellemében fordul elő, akit egyébként még a durvább -hajlamoktól is megfosztanak, mint pénzvágy, stb., amelyeket azonban mi a -többi rokon hajlammal együtt számára mindenesetre meghagyhatunk. - - - -Azt, akinek érzése a _melancholikus_ felé hajlik, nem azért nevezik így, -mintha az élet örömeitől megfosztva sötét mélabúban bánkódna, hanem -mivel érzelmei, ha bizonyos fokon túl nagyobbodnának, vagy némely ok -folytán hamis irányba jutnának, könnyebben változnának át a mélabú -állapotába, mint valamely másba. Különösen a _fenséges iránt van -érzéke_. Még a szépségnek is, amely iránt épúgy van érzéke, nem csupán -izgatnia kell őt, hanem meghatnia is, amennyiben egyúttal csodálatot -kelt benne. A gyönyör élvezete nála komolyabb, de azért nem kisebb. A -fenséges minden hatásában több a varázs, mint a szép szemfényvesztő -bájaiban. Ha jól érzi magát inkább elégedett, mint vidám. Az ily ember -állhatatos. Ezért érzéseit elvek alá rendeli. Ezek annál kevésbbé -állhatatlanok és változók, minél egyetemesebb azon alapelv, amely alá -rendelvék, és minél tágabb így az a magas érzelem, amely az alacsonyakat -maga alá foglalja. A hajlamok minden specziális alapja sok kivételnek és -változásnak van alávetve, ha nincs ily fő alapból levezetve. Az élénk és -barátságos Alcest azt mondja: szeretem és becsülöm nőmet, mert szép, -hízelgő és okos. Mi lesz azonban, ha betegség elcsúfítja, ha kora -mogorvává teszi és ha, miután az első varázs eltünt, okosabbnak sem -látszana, mint bárki más? Ha nincs már meg az alap, mi lesz a -vonzalomból? Tartsátok magatokat ezzel szemben a jóakaró és higgadt -Adrast-hoz, aki azt gondolja magában: Szeretettel fogok bánni e -személylyel és becsülni fogom őt, mert nőm. Ez az érzület nemes és -nagylelkű. Most a véletlen bájak változhatnak, annak daczára még mindig -a neje. A nemes alap maradandó és nincs oly nagyon alávetve a külső -dolgok állhatatlanságának. Ily természetűek az alapelvek, azon -gerjedelmekhez viszonyítva, amelyek csak egyes alkalmakra buzognak fel, -és ilyen az elvekkel bíró férfi azzal ellentétben, akinek alkalomadtán -jószívű és szerető kedve kerekedik. - -De mi volna, ha szíve titkos sugallata így szólna: annak az embernek ott -segítségére kell sietnem, mert szenved; nem mintha barátom vagy -társaságombeli volna, vagy mintha képesnek tartanám arra, hogy -jótéteményem egykor hálával viszonozza. Nincs most idő okoskodásra és -kérdezősködésre: ember ő, és ami emberekkel történik, az engem is ér. Az -esetben eljárása a legfőbb elven, az emberi természet iránti jóakaraton -alapul és fölötte magasztos, úgy változhatlansága miatt, mint -alkalmazásának egyetemessége folytán. - - - -Folytatom megjegyzéseim. A melancholikus kedélyű keveset törődik azzal, -hogy hogyan ítélnek mások, mit tartanak jónak vagy igaznak, ezért -egyedül saját belátására támaszkodik. Mivel az indítóokok benne az elvek -természetét veszik fel, úgy nem egykönnyen lehet szándékait -megváltoztatni: állhatatossága néha makacssággá is fajul. A divat -változását közönnyel nézi és csillogását megveti. A barátság magasztos -és ezért az ő számára való. Ő tán elvesztheti állhatatlan barátját, de -ez nem egyhamar veszti el őt. Az elhamvadt barátság emléke is még -tiszteletreméltó előtte. A közlékenység szép, gondolatteljes -hallgatagság magasztos. Jól megőrzi saját és mások titkait. Az -igazmondás magasztos és ő gyűlöli a hazugságot vagy a képmutatást. -Nagyra tartja az emberi természet méltóságát. Ő maga becsüli az embert -és oly teremtménynek tartja, aki itt tiszteletet érdemel. Nem tűr -elvetemült alárendeltséget és szabadság nemes keblének éltető levegője. -Minden láncz, az aranyozottól kezdve, melyet az udvarnál hordanak, le a -gályarab nehéz vasáig utálatos előtte. Saját magának szigorú bírája és -másokra és nem ritkán magára és a világra is ráun. - - - -E jellem elfajulásában a komolyság mélabúra hajlik, az áhitat -rajongásra, a szabadságvágy enthuziazmusra. Sértés és igazságtalanság a -boszúvágy lángját gyujtják fel benne. Akkor félelmes. Daczol a -veszélylyel és megveti a halált. Ha érzése fonák és világos értelem -hiányában a _kalandosra_ veti magát. Sugallatok, jelenések, kísértések. -Ha az értelem még gyöngébb, úgy _torzképeket_ lát. Jelentős álmok, -sejtelmek és csodajelek. Az a veszély fenyegeti, hogy _képzelgő_ vagy -_bogaras_ lesz. - - - -A _szangvinikus_ kedélyűnek erős érzéke van a _szép iránt_. Ezért öröme -nevető és élénk. Ha nem víg, akkor elégedetlen és kevéssé ismeri a -megelégedett hallgatást. Magában és másokban keresi az örömet, mulattat -másokat és jó társalgó. Nagyon együttérez másokkal. Mások vidámsága -jókedvűvé teszi és szenvedésükkel szemben lágyszívű. Erkölcsi érzéke -szép, de elvek nélküli és mindenkor közvetlenül attól a jelen -benyomástól függ, amit rá a tárgy gyakorol. Minden ember barátja vagy, -ami ugyanazt jelenti, tulajdonképp sohasem barát, bár jószívű és -jóakaró. Nem képmutató. Ma barátságos és jó modorával szórakoztatni fog -benneteket, holnap, ha betegek vagytok vagy szerencsétlenség ért -benneteket, igaz és őszinte részvétet érez irántatok, de halkan -ellopózik, míg a körülmények meg nem változnak. Sohase kéne bírónak -lennie. A törvény szerinte rendszerint túlszigorú és könnyek által -megvesztegetteti magát. Furcsa egy szent ez, sohasem igazán jó és -sohasem igazán rosz. Gyakran kikapós és inkább szívességénél, mint -hajlamánál fogva vétkezik. Bőkezű és jótékony, de rosz fizetője annak, -amivel tartozik, mivel a jóság iránt nagy érzéke van, de kicsiny az -igazságosság iránt. Senkinek sincs oly jó véleménye saját szíve felől, -mint neki. Ha nem is becsülitek nagyra, mégis szeretnetek kell őt. -Jellemének nagyobbfokú hanyatlásával _pipogya_ lesz, játékos és -gyerekes. Ha kora nem mérsékeli élénkségét vagy több észt nem ád neki, -úgy azon veszélyben forog, hogy vén _divatmajommá_ válik. - -Annak, akit _kolerikus_ kedély alatt értenek, erős érzéke van a -magasztos azon faja iránt, melyet _pompásnak_ nevezhetünk. Tulajdonképp -ez a magasztosnak csupán csillogó máza és erősen elütő szinezés, amely a -dolognak vagy a személynek belső tartalmát, amely tán csak rosz és -közönséges, elrejti és a látszattal csal és meghat. Amint egy épület -festés által, mely faragott köveket ábrázol, éppoly nemes benyomást -gyakorol, mintha tényleg abból állna és a ráragasztott párkányzat és -pillérek a szilárdság hitét keltik fel, bár kevés tartásuk van és semmit -sem támasztanak meg: úgy ragyognak talmi erények is, a bölcseség -aranyfüstje és a festett érdem. - -A kolerikus saját értékét, valamint dolgai és cselekedetei értékét az -illem szempontjából nézi, vagy azon látszat szempontjából, amilyennel -szembetűnik. A belső minőség és azon indító okok, amelyeket maga a tárgy -tartalmaz hidegen hagyják, sem igazi jóakarat nem hevíti, sem becsülés -nem hatja át. Sőt csak annyiban tartja magát boldognak, amennyiben -gyanítja, hogy mások annak tartják. Modora mesterkélt. Mindenféle -szempontot kell tudni elfoglalnia, hogy modorát a szemlélő különböző -helyzetéből tudja megítélni, mert nem törődik azzal, hogy micsoda, hanem -csupán, hogy minek látszik. Evégből jól kell ismernie a közízlésre való -hatást és azt a sokféle benyomást, amelyet magatartása másokra gyakorol. -Miután e ravasz figyelemnél hidegvérre van szüksége és nem szabad, hogy -szeretet, részvét vagy szívének együttérzése elvakítsa, azért sok olyan -balgaságot és kellemetlenséget kikerül, amelyekbe a szangvinikus -belejut, akit közvetlen érzése elragad. Ezért rendszerint értelmesebbnek -látszik, mint a minő tényleg. Jóakarata udvariasság, tisztelete -szertartásos, szeretete kieszelt hízelgés. Mindenkor önmagától eltelt, -ha az udvarló vagy a barát modorát ölti fel és soha sem az egyik, sem a -másik. A divattal akar kápráztatni; de mivel minden rajta mesterkélt és -csinált, azért abban merev és ügyetlen. Sokkal inkább elvek szerint -cselekszik, mint a szangvinikus, akit csupán alkalmi benyomások -indítanak meg; de ezek nem az erény elvei, hanem a becsülésé és nincs -érzéke a cselekedetek szépsége vagy értéke iránt, hanem aziránt, hogy a -világ, hogy ítélné meg azokat. Mivel eljárása, ha nem tekintünk azon -forrásra, amelyből ered, majdnem épp oly közhasznú, mint maga az erény, -úgy a közönséges emberek részéről ugyanoly nagyrabecsülésben részesül, -mint az erényes, de finomabban látó szemek elől gondosan elrejtőzik, -mert nagyon jól tudja, hogy becsvágyának, mint titkos rúgónak fölfedése -megfosztaná őt a becsüléstől. Ennélfogva nagyon tettető, a vallásban -képmutató, az érintkezésben hízelgő, a politikai pártállásban -köpenyegforgató a körülmények szerint. Örömest válik a nagyok -rabszolgájává, hogy azáltal kisebbek zsarnoka lehessen. A naivitástól, e -nemes vagy szép egyszerűségtől, amely a természet és nem a művészet -bélyegét hordja magán, teljesen ment. Ezért, ha ízlése elfajul, úgy -csillogása _kiabáló_, azaz ellenszenves módon kérkedő. Stílusa, mint -cziczomája akkor túlzásba esik, a torzkép egy fajává válik, amely a -pompással szemben ugyanaz, mint a kalandos vagy bogaras a komoly -magasztossal szemben. Sértés esetén olyankor párbajozik vagy pörlekedik -és a társadalmi viszonylatokban sokat ad ősökre, elsőségre és czímre. -Amíg csak hiú, azaz becsvágyó és feltünésre vágyó, addig még tűrhető, de -ha tényleges előnyök és a tehetség teljes hiánya mellett felfuvalkodottá -lesz, akkor az, aminek a legkevésbbé szívesen tartatná magát, azaz -_bolond_. - -A _flegmatikus_ vegyülékbe nem jutott magasztos vagy szép alkotórész -különösen feltünő fokban. - -A szangvinikus oda fut, ahová nem hívták, a kolerikus nem megy oda, -ahová az illemszabályok szerint meg nem hívták, a melancholikus elejét -veszi annak, hogy őt egyáltalán ne hívják. A társaságban a melancholikus -csöndes és figyel, a szangvinikus beszél arról, ami eszébe jut, a -kolerikus megjegyzéseket tesz és magyaráz. A házias életben a -melancholikus fösvény, a szangvinikus rosz gazda, a kolerikus -nyereséghajhászó, de pompázó. A melancholikus bőkezűsége nagylelkűség, a -kolerikusé kérkedés, a szangvinikusé könnyelműség. A melancholikus -féltékeny, a kolerikus uralomvágyó, a szangvinikus bujálkodó. - -Az ember értelme teljes használatának korát _ügyességére_ vonatkozólag -(tetszés szerinti czélra való felhasználás) körülbelül huszadik évére -tehetjük, az _okosságra_ vonatkozólag (hogy más embert saját czéljaira -felhasználjon) a negyvenedikre és végül a _bölcseségre_ vonatkozólag -mintegy a hatvanadik évre; de az utóbbi korban annyiban inkább -_negativ_, hogy belátja a két előbbi minden balgaságát; amikor -elmondhatjuk: «Kár, hogy akkor kell meghalnunk, amidőn éppen -megtanultuk, hogy hogyan kellett volna igazán jól élni»; bár e korban is -még ritka ez az ítélet, amennyiben az élethez való ragaszkodás annál -erősebbé válik, minél kevésbbé van értéke úgy a cselekvésben, mint az -élvezetben. - - - -A társas érintkezésben és az irodalmi közösségben őrizkedjünk a szenttől -és a zsenitől. Az előbbi mint kiválasztott, bíróként beszél mindenki -másról, mint romlottról; az utóbbi mint orákulum tanít mindenkit, mint -tökfilkót. Mindkettő hálátlan, szeszélyes és így tovább. - - - -Akik mindent érzelmekre redukálnak, a poétáknak nincs jellemük. - -A _fanatikus_ (vizionárius, rajongó) tulajdonképp bolond, aki közvetlen -sugallatokban hisz és úgy véli, hogy az égi hatalmakkal nagyon bizalmas -lábon áll. Az emberi természetben nincs ennél veszélyesebb -szemfényvesztés. Ha kitörése új, ha a megcsalt ember tehetséges és a -nagy tömeg elő van készítve ezen erjesztőszer bensőséges fölvételére, -akkor néha az állam is eltűri az önkívületet. A rajongás a lelkesedőt -végletekbe viszi. Mohamedet fejedelmi trónra és Leyden Jánost a -vérpadra. - -Belátással bíró emberek, mivel tulajdonképpeni czéljuk az igazság és -mivel csak annak örülnek, ami állandó, azért mindenkor becsületesek. - - - -A cselszövő emberek gyenge tehetségűek, gyakran vannak ötleteik, de -egészben véve rosz ember nem láthat be semmit. - -Közönséges emberek, ha szórakozottak és a legközönségesebb dolgokat -elfelejtik, azalatt legnagyobb részt galádok. - - - -A harag a gyönge ember igen jóindulatú érzése. Nem mindig gyűlölik azt, -akire haragszanak, míg a harag elnyomásának hajlama engesztelhetlen -gyűlöletet kelt. - -Ha valaki haragosan lép be szobátokba, hogy heves megbotránkozásának -kemény kifejezést adjon, úgy ültessétek le udvariasan; ha ez sikerül, -akkor szidalmazása már enyhülni fog: mivel az ülés kényelmével már enged -feszültsége, ami az állás közbeni fenyegető mozdulatokkal és kiabálással -nem igen egyeztethető össze. - -A harag, amely nagyon szükséges és a férfihoz illő tulajdonság, nagyon -is természetünkben van. - -A haláltól azok félnek a legkevésbbé, akiknek élete a legértékesebb. - - -Férfi és nő – házasság. - -Az, aki a nőt először a _szép_ nembe tartozónak nevezte, tán valami -hízelgőt akart mondani, de jobban eltalálta a dolgot, mintsem maga is -gondolta. Mert nem is véve számításba, hogy alakjuk általában finomabb, -vonásaik gyengédebbek és szelidebbek, arczuk a barátságot, a tréfát, a -nyájasságot jobban és megnyerőbben fejezi ki, mint a férfi nemé, és -anélkül, hogy elfelejtenők azt, amit azon titkos varázserő rovására kell -írnunk, amivel szenvedélyünket előnyös ítéletre hajlamosítják, úgy -különösen e nem kedélyének jellegében sajátságos vonások vannak, amelyek -a miénktől világosan különböznek és amelyeknek főeredménye az, hogy a -_szép_ jegyével teszi azt felismerhetővé. Azzal szemben mi a _nemes nem_ -elnevezésre tarthatnánk igényt, ha nemes gondolkozásmódtól nem volna -követelhető az is, hogy megtisztelő czímeket visszautasítson és inkább -adja azokat, mint kapja. Ezalatt azonban nem azt értjük, mintha a nőnek -nem volnának nemes tulajdonságai, vagy mintha a férfi neméből a szépség -teljesen hiányozna, hanem inkább azt várjuk, hogy minden nem a két -tulajdonságot egyesítse, de oly módon, hogy a nőnél minden más előny -csak arra egyesüljön, hogy a _szép_ jellegét fokozza, ami a -tulajdonképpeni vonatkoztatási alap, és ezzel szemben a férfias -tulajdonságok közül a _magasztos_ emelkedjen ki világosan, mint nemének -jellemző vonása. Erre kell vonatkozni e két nem minden megítélésének, -legyen az akár dícséret, akár gáncs, minden nevelésnek és tanításnak ezt -kell szem előtt tartania és minden fáradozásnak, amely az egyiknek vagy -a másiknak erkölcsi tökélyét akarja előmozdítani, ha nem akarjuk -felismerhetlenné tenni azt a bájos különbséget, amelyet a természet -alkotott két embernem között. Mert itt nem elegendő, hogy azt tartsuk -szem előtt, hogy emberekkel van dolgunk, nem szabad egyúttal figyelmen -kívül hagynunk, hogy ezek az emberek nem egyfélék. - - - -A nő uralomvágyó, a férfi hódolni vágy (különösen a házasság előtt). -Innen a régi lovagrend udvariassága. A nő korán bízik önmagában, hogy -tetszeni fog. Az ifjú mindig attól fél, hogy visszatetszést kelt és -azért hölgyek társaságában zavarba jut. A nő e büszkeségére, hogy azon -tisztelettel, amelyet kelt, a férfi minden tolakodását visszaszorítsa, -és hogy joga van tiszteletet követelni a maga számára különös érdem -nélkül is, arra már neménél fogva igényt tart. A nő _vonakodó_, a férfi -_kérő_; a nő alávetése kegy. A természet azt akarja, hogy a nőt -keressék; azért nem kellett a nőnek oly kényesnek lennie az (ízlése -szerinti) választásban, mint a férfinek, akit a természet durvábban is -szerkesztett meg és aki a nőnek már tetszik, ha alakja csak arra mutat, -hogy erős és ügyes arra, hogy őt megvédelmezze; mert, ha a nő csunya -termetű volna és választásában, hogy szerethessen, finomkodó volna, úgy -néki kellene kérnie és a férfinek vonakodnia, ami a női nem értékét még -a férfi szemében is teljesen lealacsonyítaná. Néki hidegnek kell -látszania, a férfinek ellenben szenvedélyesnek. Szerelmes kihívásnak nem -engedelmeskedni, a férfire nézve, de könnyen hallgatni rá, a nőre nézve -látszik szégyenletesnek. A nő azon vágya, hogy bájaival minden jobb -férfira hasson, kaczérság; minden nővel szemben szerelmet tettetni, -galantéria; mindkettő pusztán divattá vált cziczoma lehet, minden komoly -következmény nélkül. A férfi a házasságban csak _saját_ nejének, a nő -_minden_ férfinek vonzalmát keresi; a nő csak saját nemének a szeme -számára _cziczomázza_ magát, féltékenységből, hogy más nőt bájaiban vagy -előkelőségben felülmúljon: a férfi ellenben a nő számára, ha ugyan -cziczomának nevezhető az, ami csupán addig terjed, hogy öltözékével -nejének szégyenére ne váljon. - -A férfi féltékeny, _ha szeret;_ a nő anélkül is az, hogy szeretne: mert -hisz ahány udvarlót más asszony szerez, annyit veszít ő el a körükből. -Miután a nőt keresni kell (mert ezt kívánja nemének szükségképi -vonakodása), ezért még a házasságban is általános tetszésre kell -törekednie, hogy ha esetleg fiatalon özvegygyé válna, akadjon udvarlója. -Azért a nő e tetszésvágya miatti féltékenység igazságtalan. - - - -A nőnek kitünő érzéke van a _szép_ iránt, amennyiben a szépség őket -magukat illeti meg, de a _nemes_ iránt is, amennyiben az a férfiban -található. A férfinek ellenben határozott érzéke van azon _nemes_ -tulajdonságok iránt, amelyek az ő neméhez tartoznak, a _szép_ iránt -azonban, amennyiben az a nőn található. Ebből az következik, hogy a -természet czélja afelé irányúl, hogy a férfit a nemi vonzalom segélyével -még inkább _nemesítse_ és a nőt ugyanannak segélyével még _szebbé_ -tegye. A nőt kevéssé zavarja az, hogy bizonyos mély belátás hiányzik -belőle, hogy félénk és hogy fontos ügyletekre nem alkalmas, és így -tovább, ő szép és megnyerő és ez elég. Ellenben követeli mindeme -tulajdonságokat a férfitől és lelkének emelkedettsége csak abban -mutatkozik, hogy e nemes tulajdonságokat meg tudja becsülni, amennyiben -azok megtalálhatók. Mert különben hogy volna lehetséges, hogy oly sok -rút arczú férfi, bárha volnának is érdemeik, oly takaros és finom nőt -kapjon! A férfi ellenben sokkal kényesebb a nő szép bájaival szemben. De -őt a finom termet, az élénk naivitás és a bájos nyájasság eléggé -kárpótolja a könyvtudás hiányáért és egyéb oly hiányokért, melyeket -saját tehetségével kell pótolnia. - -A legfontosabb dolog, hogy a férfi mint férfi tökéletesedjék és a nő -mint nő, azaz, hogy a nemi vonzalom rúgói a természet intése szerint -működjenek, hogy az egyiket még inkább nemesítsék és a másik -tulajdonságait pedig széppé tegyék. Ha törésre kerül a dolog, úgy a -férfi érdemei folytán merészen állíthatja: _Ha nem is szerettek, de -kényszeríteni foglak benneteket, hogy engem nagyrabecsüljetek_ és a nő, -bája hatalmában bízva válaszolhat: _Ha bensőleg nem is becsültök -bennünket nagyra, mégis kényszerítünk, hogy bennünket szeressetek._ Ily -elvek hiányában látjuk, hogy férfiak nőies tulajdonságokat vesznek fel, -hogy tessenek és látjuk néha, hogy nők (ámbár sokkal ritkábban) férfias -szokásokat erőltetnek magukra, hogy tiszteletet keltsenek; amit azonban -a természet köszönete nélkül csinálnak, azt mindenkor nagyon rosszul -csinálják. - -A hölgyek nem jutnak az égbe, mert már János jelenéseiben írva van egy -helyen, hogy csend volt fél óra hosszat. Ilyesmiről azonban el se lehet -gondolni, hogy lehetséges, ahol asszonyok vannak. - - - -A férfi dolga _szerezni_, az asszonyé _takarékoskodni_. Az előbbihez -bátorság, az utóbbihoz félénkség szükséges. Nevetni _férfias_, sírni -ellenben _nőies_ (férfinél férfiatlan), és csak a könnyes _hangulat_ -bocsátható meg a férfinak és pedig mások szenvedése feletti nagylelkű, -de tehetetlen részvétében, akinek könny ragyog a szemében, anélkül, hogy -könnyei hullanának, még kevésbbé, hogy zokogással kísérné és így -ellenszenves zenét szolgáltatna hozzá. - -A nő bátorsága abban áll, hogy türelmesen viseli baját becsülete vagy -szerelme végett; a férfi bátorsága a buzgalomban áll, hogy a bajokat -daczosan elkergesse. - - - -A férfinak senkitől sem kellene függnie, hogy a nő teljesen tőle -függjön. - - - -Mostani társadalmi berendezésünk okozza, hogy a nők férfiak nélkül is -élhetnek, ami mindnyájukat megrontja. - - - -Richardson szokta idézni Seneca egy mondását a nőről: a lány ítél és -hozzáteszi: amint a bátyám mondja; de ha házas lett volna, úgy azt -mondaná: amint a férjem mondja. - -A szép nemnek ép úgy van értelme, mint a férfinemnek, csakhogy az a -_szépre irányuló értelem_, a miénknek _mély értelemnek_ kell lennie. - - - -Oly nőnek, akinek a feje görög tudással van teli, mint Dacier -asszonynak, vagy aki alapos vitákat folytat a mechanikában, mint -Chastelet márkiné, még szakáll kellene hozzá; mert ez talán a -mélyértelműség vonásait, amire pályáznak, még felismerhetőbben fejezné -ki. - -Ami a tudós nőket illeti: a _könyveiket_ ezek úgy használják, mint -körülbelül az órájukat, hordják ugyanis, hogy lássák, hogy van nekik; -bár rendszerint áll, vagy nincs a nap szerint igazítva. De az óra, amely -után igazodnak, a fejükben van. - -A nő nagy tudományának tartalma az ember és az emberek között is a -férfi. Filozófiája nem okoskodás, hanem érzés. - -Sajátságos dolog, hogy a nő arra vonatkozólag, ami a közjóra irányul, -teljesen közömbös és hogy bár egyes, általuk ismert személyekkel szemben -nem szeretetlenek, mégis az egész emberiség eszméjének egyátalán nincs -számukra mozgató ereje. Amíg az érintetlen marad, ami különös hajlamukat -érdekli, addig úgy nézik a dolgok menetét, mintha semmi közük se volna -hozzá. Nem voltak arra teremtve, hogy az egész épületen dolgozzanak és -bolondságnak nézik, hogy mással törődjenek, mint saját ügyeikkel. - -Ez nagyon jól van így. A közügyekben fáradt férfi nála üdülést talál. Ők -viszik bele az emberi dolgokba a játék kicsinyességét is, aminők azok -tényleg és mérsékelik a túlnagy fontosságot. - -Nagyon különböző dicséret az, hogy: finom hölgy és: derék és kellemes -asszony. Amazt könnyű elérni, és a mutogatásra jó vagy díszre, de otthon -igen körülményes dolog és haszontalan fáradozás. Az utóbbi a férfi -boldogsága. Ha azt mondom: finom úr, úgy ez teljesen más, mint: kitünő -és derék ember. Ha amaz már nem úr, úgy semmi sem. Nem szeretném az -«asszony» szót e nem dicséretéből eltűnni látni. Ha elvesznek a -sajátlagos szók, eltünnek lassanként a fogalmak. - -A házaséletben az egyesült pár mintegy egy morális személyt képezzen, -amelyet a férfi értelme és a nő ízlése elevenít meg és kormányoz. Mert -nemcsak, hogy a férfiről inkább a tapasztalaton alapuló értelem -tételezhető fel, míg a nőről inkább az érzés szabadsága és helyessége, -hanem minél nemesebb a férfi érzése, annál inkább hajlik arra, hogy -fáradozásának legnagyobb czélját szeretete tárgyának megelégedésében -lássa és másrészt minél szebb a nő érzése, annál inkább törekszik e -fáradozásnak szivességgel való viszonzására. Ily viszonyban tehát a -főlényért való vita haszontalan és ahol megvan, ott a legbiztosabb jele -a durva, vagy az egyenlőtlenül párosult ízlésnek. Ha a dolog annyira -jut, hogy a parancsolás joga kerül szóba, akkor már az ügy nagyon el van -rontva; mert, ahol az egész kapcsolat tulajdonkép csak vonzalmon alapul, -ott már az félig elszakadt, ha a «kell» hallatja hangját. A nőnek e -kemény hangon való követelőzése igen rút, a férfinél pedig a legfőbb -fokban nemtelen és megvetendő. - - - -Kié legyen a házban a főhatalom? mert hiszen csak egy lehet az, aki -minden ügyletet czéljaival megegyező összefüggésbe hoz. Az udvariasság -nyelvén (de nem anélkül, hogy igaz volna) azt mondanám: a nő -_uralkodjon_ és a férfi _kormányozzon;_ mert a hajlam uralkodik és az -értelem kormányoz. A férfi viselkedése azt kell, hogy mutassa, hogy -nejének javát minden másnál inkább a szívén hordja. De mivel a férfinak -a legjobban kell tudnia, hogy hogyan áll és meddig mehet: tehát úgy fog -cselekedni, mint a miniszter, aki pusztán az élvezetre gondoló -uralkodóját, aki mondjuk ünnepélyt akar rendezni vagy palotát akar -építtetni, e parancsára először is köteles készségéről biztosítja, -csakhogy most nincs pénz a kincstárban, mondja, vagy hogy előbb bizonyos -sürgősebb szükségleteket kell elintézni és így tovább, úgy hogy a -legfőbb parancsoló úr mindent tehet, amit akar, de azon feltétel -mellett, hogy ezen akaratát a miniszter a kezébe szolgáltatja. - - - -Már ez a szó, hogy conjugium eléggé mutatja, hogy mindkét házasfél igát -hord; és iga elé fogva lenni, ezt csak nem lehet boldogságnak mondani. - - -Nevelés. - -Nem hiányoznak Európa művelt államaiban a nevelő-intézetek és megvan a -tanítókban a jóakaró buzgalom, hogy bárkinek ez irányban szolgálatot -tegyenek és mindamellett most világosan bebizonyult, hogy mind -együttvéve alapjában el van rontva, hogy mivel abban minden a természet -ellen működik, azáltal távolról sem fejlesztik ki az emberben azt a jót, -amihez a természet megadta a hajlamot és hogy mivel mi állati -teremtmények csak a kiművelés által válunk emberekké, rövid idő alatt -egész más embereket látnánk magunk körül, ha az a nevelési módszer -terjedne el általánosan, amely bölcsen maga a természet eljárásából van -levonva és nem a régi szokás és a tapasztalatlan kor szolgai utánzásából -ered. - -Hiábavaló azonban, hogy az emberi nem ez üdvét az iskolák lassú -javulásától várjuk. Ujjáalkotni kell azokat, hogy valami jó dolog -származhasson belőlük: mivel eredeti berendezésük hibás, sőt a -tanítóknak is új műveltséget kell fölvenniök. Nem eredményezheti ezt -lassú _reform_, hanem gyors _revoluczió_. - - - -A kényelemszeretet az ember számára rosszabb, mint az élet minden baja. -Rendkívül fontos tehát, hogy a gyermekek ifjúságuktól fogva dolgozni -tanuljanak. - -A sokfélének tanulását az iskolában a kevesebbnek alapos tanulására kell -visszavezetni. - -Fák, ha a szabadban állnak és növekedőben vannak, jobban fejlődnek és -pompásabb gyümölcsöt fognak hozni, mintha mesterkedéssel, üvegházzal és -formák rákényszerítésével nevelték volna. - - - -A gyermekek akaratát nem szabad megtörni, hanem csupán hajlítani oly -módon, hogy a természetes akadályoknak engedjen. - -Először egyáltalán jellemet kell képezni, aztán jó jellemet. Az első -valamely szilárdan föltett szándékban való gyakorlat által történik, -amely szándékhoz reflexióból eredő meghatározott elvek elfogadásával -jutunk. - -Gyermekeknek nyíltszívűeknek kell lenniök és tekintetük oly derült kell -hogy legyen, mint a napé. Csak a vidám szív képes arra, hogy a jóban -gyönyörködjön. Az a vallás hamis, amely az embert sötétté teszi; mert -Istent vidám szívvel kell szolgálni és nem kényszerűségből. A vidám -szivet nem szabad mindig a szigorú iskolai fegyelembe szorítani, mert az -esetben csakhamar levert lesz. Ha szabadságot kap, úgy ismét felüdül. -Erre a czélra szolgálnak bizonyos játékok, ahol a gyermek szabad és ahol -azon fáradozik, hogy mindig megelőzze valamiben a másikat. Akkor lelke -ismét derültté válik. - -A gyermekeket, különösen a leányokat, korán nyílt és fesztelen -mosolygásra kell szoktatni; mert az arczvonások felderülése emellett -lassanként a bensőbe is lenyomódik és a vidámságra, szivélyességre és -barátkozásra való hajlamot alapítja meg, ami korán a jóakarat erényéhez -való közeledést készíti elő. - -Joggal állítható, hogy a közönséges emberek gyermekeiket sokkal jobban -kényeztetik, mint az előkelők. Mert a legtöbb ember úgy játszik -gyermekével, mint a majommal. Énekel neki, dédelgeti, csókolgatja, -tánczol vele. Azt hiszik, hogy valami jót tesznek a gyerekkel, ha -mihelyt kiabál, odaszaladnak hozzá és játszanak vele és így tovább. -Azonban annál gyakrabban kiabálnak. Ha azonban nem törődünk a -kiabálásukkal, akkor végül is felhagynak vele. Mert hiábavaló munkát egy -teremtmény sem végez. - -De csak hozzá kell szoktatni őket, hogy minden szeszélyüket kielégítve -lássák, akkor aztán majd az akaratuk megtöréséhez későn fogunk hozzá. De -ha kiabálni hagyjuk őket, úgy maguk is elunják azt. Ha azonban kora -gyermekkorukban minden szeszélyüket teljesítik, úgy ezáltal elrontják -szívüket és erkölcseiket. - -Van-e valami fonákabb, mint az, hogy gyermekeknek, akik alig léptek ebbe -a világba, mindjárt a másvilágról beszélünk? - -A gyermekre rendszerint rákiabálnak, hogy: fuj, szégyeld magad! Hogy -illik ez! stb. Ilyesminek azonban az első nevelésben egyáltalán nem -szabadna előfordulnia. A gyermeknek még nincs fogalma a szégyenről és az -illendőségről; nincs szégyelni valója, nem is kell, hogy szégyelje -magát, és azáltal csak bátortalanná válik. Zavarba jut, ha mást meglát -és idegenek elől a legszívesebben elrejtőzik. Ezáltal tartózkodás áll -elő és hátrányos titkolózás. Nem mer semmitse többé kérni, holott -mindent kérnie kellene; eltitkolja érzületét és másnak tűnik fel, mint -aminő, ahelyett, hogy mindent nyíltan szabadna megmondania. Ahelyett, -hogy mindig szülei körül volna, kerüli őket és a szolgálatkész -cselédségnek veti magát karjaiba. - - - -Erkölcsileg büntetünk, ha a becsültetésre és a szeretetre irányuló -hajlamában rövidítjük meg a gyermeket, amely az erkölcsiség -segédeszköze, például, ha a gyermeket megszégyenítjük azzal, hogy -fagyosan és hidegen bánunk vele. E hajlamot amennyire lehet meg kell -őriznünk. Azért a büntetésnek e módja a legjobb; mivel az erkölcsiséget -fejleszti; ha pl. a gyermek hazudik, úgy a megvetés pillantása elég -büntetés és a legczélszerübb büntetés is. - -Az irigységet keltjük fel, ha a gyermeket arra figyelmeztetjük, hogy -magát mások értéke szerint becsülje. Inkább saját értelmének fogalma -szerint kell, hogy becsülje magát. Nézd, hogy viselkedik ez és ez a fiú! -és így tovább. Az ilyfajta figyelmeztetés csak fölötte nemtelen -gondolkozásmódot hoz létre. Ha az ember saját értékét másoké szerint -becsüli, úgy vagy arra törekszik, hogy a többiek fölé emelkedjék, vagy -hogy mások értékét kisebbítse. Ez az utóbbi azonban irigység. Akkor csak -másra igyekszünk hibát ráfogni; mert, ha az nem volna itt, úgy nem is -hasonlíthatnának össze vele és akkor mi a legjobbak volnánk. - - - -Az apák leányaikkal szemben túlságosan elnézők, az anyák fiaikkal -szemben. Mindegyiknek saját nemét kell fegyelmeznie. - - - -A nőnek sokkal kevesebb fegyelmezésre és nevelésre van szüksége, mint a -férfinak, amint kevesebb tanításra is. - -Amíg a női természetet jobban meg nem ismertük, addig a legjobb, ha a -leányok nevelését az anyákra bízzuk és megkíméljük őket a könyvektől. - - - -Az kívánnám, hogy ifjuságunkat az úgynevezett _nemes_ (túlságosan jó) -cselekedetek példáitól, amivel úgy dobálózik érzelgős irodalmunk, -megkíméljék és többet adjanak a puszta kötelességre és arra az értékre, -amit az ember saját maga adhat meg és kell hogy megadjon magának azon -öntudattal, hogy kötelességét nem szegte meg, mert ami üres vágyakra és -elérhetlen tökéletesség kivánsága felé irányul, az csak regényhősöket -hozhat létre, akik míg a szertelen iránti érzékükkel nagyra vannak, -azalatt közönséges és mindennapi kötelezettségeik alól, amelyek akkor -nékik jelentéktelen kicsinynek tünnek fel, az alól fölmentik magukat. - -Oly cselekedetek dicsérete, amelyekből nagy, önzetlen, résztvevő érzület -és emberiesség ragyog, nagyon tanácsos. De nem annyira ezek _lélekemelő_ -voltára kell figyelmeztetni, amely nagyon futólagos és múló, mint inkább -_a szívnek a kötelesség alá való rendelésére_, amelytől tartósabb hatást -várhatunk, mivel elveken alapul, míg amaz csak a szenvedély múló -fellobbanásán. Csak egy kevéssé gondolkodnunk kell, hogy mindig oly -bűnre akadjunk, amit az emberi nemmel szemben elkövettünk – ha másban -nem, hát abban, hogy oly előnyöket élvezünk az embereknek a polgári -társadalomban való egyenlőtlenségéből, amelyek folytán másoknak annyival -inkább nélkülözniök kell – hogy azon önző képzelődés által, hogy -_érdemeket_ szereztünk, a _kötelesség_ gondolatát ki ne szorítsuk. - -A mi időnkben, amidőn olvadozó, lágyszívű érzelmekkel vagy a kedélynek -magasröptű, felfuvalkodott és a szívet inkább elhervasztó, mint erősítő -önhittségével többet remélnek elérni, mint a kötelességnek az emberi -tökéletlenséghez és a jóban való előmenetelhez illőbb száraz és komoly -fogalmával, ezen módszerre való utalás szükségesebb, mint valaha. -Gyermekeknek nemes, nagylelkű, érdemdús cselekedeteket bemutatni, mint -mintákat, abban a hitben, hogy őket lelkesedés fölkeltése által azok -számára megnyerjük, teljesen czéltalan. Miután még a legegyszerűbb -kötelesség teljesítésében sőt annak helyes megítélésében is annyira -hátra vannak, az annyit tesz, mint korán képzelgőkké tenni őket. De az -emberek tanultabb és tapasztaltabb részénél is, ahol e vélt hajtóerőnek -nincs hátrányos hatása, ott legalább is nem gyakorol a szívre igazi, -erkölcsi hatást, amit pedig azzal előidézni akartak. - - - -Minden _érzelemnek_, különösen annak, amelynek oly szokatlan -erőkifejtést kell eredményeznie, azon pillanatban kell hatását -kifejteni, amelyben a leghevesebb és pedig mielőtt ellobban, mert -különben semmit sem ér el: amennyiben a szív természetszerűen a rendes -mérsékelt életmozgásába tér vissza és azon bágyadtságba esik, amelyben -előbb volt, mert olyasmi érte, ami ugyan izgatta, de nem olyan, ami -erősítette volna. Fogalmakra épített _alapelveket_ kell felállítani, -minden más alapon csak pillanatnyi felbuzdulás jöhet létre, amely nem -szerezhet az egyén számára morális értéket, sőt még önbizalmat sem, -amely nélkül az öntudatos erkölcsi érzület és az öntudatos jellem, az -ember legfőbb java, nem is lehetséges. - -Oh őszinteség! Te Asztrea, ki a földről az égre menekültél, hogy -vonzhatnánk téged (a lelkiismeret és ezzel minden benső vallásosság -alapját) ismét le hozzánk? Megengedem, bár igen sajnálatos, hogy -nyíltszívűség (az _egész_ ismert igazság elmondása) az emberi -természetben nem található. De őszinteséget (hogy mindaz, amit mondunk -igaz legyen) minden embertől követelnünk kell és ha erre sem volna -természetünknek hajlama, bár csupán elhanyagolják a művelését, úgy az -emberi fajnak saját magát mélyen meg kellene vetnie. - -Most hasonlítsuk ezzel egybe a mi nevelési módszerünket, különösen a -vallás tekintetében, vagy jobban mondva a vallástan tekintetében, ahol -az emlékezetnek hűségét a feltett kérdésekre való felelettel, anélkül, -hogy a hitvallás hűségére ügyelnének (amit nem is tesznek soha vizsgálat -tárgyává) már kielégítőnek találják arra, hogy hívő lélekké tegyenek -valakit, aki csak meg sem érti azt, amit szentül fogad és így nem fogunk -többé csodálkozni az őszinteség hiányán, amely az embereket csupa belső -képmutatóvá teszi. - -A képes ábéczéskönyv, mint a képes biblia, vagy éppenséggel a képekben -ábrázolt _erkölcstan_ a gyermekes tanító játékszere, hogy tanítványait -még gyerekesebbé tegye, mint aminők voltak. - -Mivel az emberi megismerésnek természetes útja az, hogy először az -értelem alakul ki, amennyiben a tapasztalat által szemléletes ítéletekre -és ezek által fogalmakra tesz szert és hogy erre e fogalmakat alapjuk és -következményeik viszonyában és végül a tudomány jól rendezett egészében -az ész megismeri, tehát a tanításnak is ezen az úton kell haladnia. A -tanítótól tehát azt várjuk el, hogy hallgatójában először az _értelmes_, -azután az _eszes_ embert és végül a _tudóst_ nevelje. Az ily eljárásnak -az az előnye van, hogy bár a tanítvány sohase ér az utolsó fokra, amint -az rendesen történik, mégis a tanítás által nyert és ha nem is az -iskola, de az élet számára gyakorlottabbá és okosabbá vált. - -Ha ezt a módszert megfordítjuk, úgy ráragad ugyan valami észforma a -növendékre, mielőtt értelme ki volna képezve és van kölcsönvett -tudománya, amely csupán mintegy rajt ragad, de nem benne termett; ami -mellett kedélyi képessége épp oly terméketlen, mint valaha, de a -bölcseség képzelgése által sokkal romlottabbá vált. Ez az oka annak, -amiért nem ritkán találunk tudósokat (tulajdonképp csak tanultakat), -akiknek kevés az értelmük és ezért küldenek a világba az egyetemek több -átlagembert, mint bármely más közintézmény. - -Van egy eszmém, amely szerint én hasznosnak képzelem a főiskolai -tanítást és ez az, amelyet _a világ ismeretében való_ előgyakorlatnak -nevezhetek. Ez a világismeret az, amely arra szolgál, hogy minden -egyébként megszerzett tudományt és ügyességet _oknyomozóvá_ tegyen, ami -által az nemcsak az _iskola_, hanem az _élet_ számára is használhatóvá -válik és ez az ami az elkészült tanítványt rendeltetési helyére, azaz az -_életbe_ vezeti. - - - -A főczél, amelyet én főiskolai életemben mindenkor szem előtt tartok, az -abban áll, hogy a jó érzületet terjesszem, amely elveken alapul, azt a -jónak alkotott lelkekben megerősítsem és ezáltal megadjam az egyedüli -czélszerű irányt a tehetség kifejlesztésére. - - -Faj – nemzet. - -Valószínű, hogy a fajok összekeveredése (nagy hódításoknál), ami -lassankint kitörli a jellegzetes vonásokat, az emberi nemnek, minden -állítólagos emberszeretet figyelmen kívül hagyva is, nem hasznos. - -A régiek lángeszéről igen nagy a véleményem. Mi rendezett tömegben -működünk, ami a lángészt (mint a bátorságot és a fegyverrel való ügyes -bánásmódot is) nemcsak fölöslegessé teszi, hanem meg is gátolja. - - - -A _spanyol_ komoly, hallgatag és igazmondó. Kevés becsületesebb -kereskedő van a világon, mint a spanyol. Büszke lélek, akinek több -érzéke van nagy, mint szép cselekedet iránt. Mivel keverékében kevés -jóságos és szelid jóakarat van, gyakran kemény, sőt kegyetlen is. Nem -mondható hogy a spanyol büszkébb vagy szerelmesebb, mint más ember, de -mindkét dologban oly kalandos hajlamú, amely ritka és szokatlan. Hogy az -ekét otthagyja és hosszú karddal és köpennyel sétál a mezőn, míg az -arrautazó idegen el nem ment, vagy hogy a bikaviadalban, ahol az ország -szépei egyszer fátyol nélkül mutatkoznak, külön üdvözléssel tudtára adja -mindenkinek, hogy ki az imádottja és aztán az ő tiszteletére vad -állattal veszélyes küzdelembe fogni merészkedik, ezek oly szokatlan és -különös cselekedetek, amelyek nagyon eltérnek a természetestől. - -A _francziának_ erős érzéke van a morális szép iránt. Jómodorú, udvarias -és szolgálatkész. Igen hamar bizalmas, tréfálkozó és az érintkezésben -nyílt; ezt a kifejezést, jómodorú férfi vagy hölgy csak az érti meg -igazán, aki a franczia udvariasság iránti érzékét szerezte meg. Még -magasztos érzései is, amelyből nem kevés jutott számára, a szép -érzékének vannak alárendelve és erősségüket csak az utóbbival való -megegyezésből nyerik. Igen szeret elmés lenni és ötlete kedvéért -meggondolás nélkül fog valamicskét az igazságból feláldozni. Azonban -ott, ahol az elmésségnek nincs helye, épp oly alapos belátással -rendelkezik, mint más népbeli, pl. a matematikában és a többi száraz -vagy mélyértelmű művészet és tudományban. De nem lehetünk eléggé -óvatosak e nép metafizikai, morális vagy vallási irataival szemben. -Rendszerint sok szép szemfényvesztés van bennük, amely a rideg vizsgálat -előtt nem állja ki a próbát. A franczia szeret merészet mondani; de hogy -az igazsághoz jussunk, ahhoz nem merészség, hanem óvatosság szükséges. A -történelemben szereti az anekdotát, amihez nem hiányzik más, mint az, -hogy kivánatos, hogy igaz volna. A jó mondásnak nincs nála oly futólagos -értéke, mint máshol, mohón terjesztik és könyvekben megőrzik, mint a -legfontosabb eseményt. Higgadt polgár és a közjavadalmak bérlőinek -elnyomását szatirával vagy parlamenti beadvánnyal boszúlja meg, -amelylyel, miután az czéljához képest a nép atyáinak szép hazafias -tekintélyt biztosított, nem történik más, minthogy dicsőítő felemlítés -koronázza meg őket és elmés költemények magasztalják. Az a tárgy, -amelyre leginkább vonatkoznak e nép érdemei és képességei, az a nő. Nem -mintha itt jobban szeretnék vagy becsülnék, mint máshol, hanem, mivel ő -adja meg a legjobb alkalmat, hogy az elmésségnek, az udvariasságnak és a -jó modornak kedvelt tehetsége fényében mutatkozzék. A nő adja meg -Francziaországban minden társaságban és érintkezésben a hangot. Bár nem -tagadható, hogy a társaság a szépnem nélkül meglehetős ízetlen és -unalmas volna; de ha a hölgy megadja benne a szép modort, úgy a férfinak -a saját részéről a nemest kellene megadnia. Mert különben az érintkezés -épp oly unalmassá válik, de az ellentétes oknál fogva: mivel semmi sem -oly undorító, mint csupa édesség. A franczia ízlés szerint nem azt kell -kérdezni: itthon van az úr? hanem, itthon van az úrnő? Az úrnő -toalettjét rendezi, az úrnőnek migrénje van; egyszóval az úrnővel -foglalkozik és az úrnőről szól minden társalgás és minden mulatság. -Holott ez már nem is a nő megtisztelése. Oly férfinak, aki játszadozik, -annak soha sincs érzéke, sem az igazi nagyrabecsülés, sem a gyengéd -szerelem iránt. Sokért nem mondanám én azt, amit Rousseau állít oly -vakmerően: _hogy a nő sohasem egyéb, mint nagy gyermek_. De az éleslátó -svájczi ezt Francziaországban írta és gyaníthatólag ő maga, mint a -szépnem oly nagy védője, felháborodott azon, hogy ott nem bánnak a nővel -több igaz tisztelettel. Miután a francziában nem hiányoznak a nemes -tulajdonságok, csakhogy ezeket benne csupán a szép iránti érzék -elevenítheti fel, ezért ott a szépnemnek hatalmasabb befolyása lehetne -arra, hogy a férfinemnek legnemesebb cselekedeteit keltse fel és tegye -serénynyé, mint bárhol másutt a világon, ha gondolnának arra, hogy a -nemzeti szellem ez irányát egy kissé kedvezményben részesítsék. Kár, -hogy a liliomok nem fonnak. A nemzeti jellem e hibája legközelebb áll a -lazasághoz, vagy udvariasabban szólva a könnyelműséghez. Fontos dolgokat -tréfaként tárgyalnak és csekélységekkel a legkomolyabban foglalkoznak. A -franczia öreg korára is még vidám dalokat énekel és amennyire képes -galáns a nőkkel szemben. E megjegyzésekre nagy, hiteles kezeseim vannak -maguk a francziák közül és egy Montesquieu és D’Alembert mögé húzódom -vissza, hogy minden aggódó boszúság elől biztosítsam magam. - -A franczia nemzetet minden más népnél inkább jellemez a társalgás -ízlése, amely tekintetben minden más nép mintája. Társalgásuk -_udvarias_, főleg idegenekkel szemben, akik őket felkeresik; bárha nincs -most divatban az udvari erkölcs. A franczia nem érdekből közlékeny, -hanem mivel ízlésének közvetlen szükséglete az. Miután ez az ízlés főleg -a nők nagy világával való érintkezésre vonatkozik, ezért a franczia -nyelv általános nyelvvé vált és egyáltalán nem vitatható: hogy az ily -hajlamnak a szolgálatkészség, a segítő jóakarat fejlesztésére és -lassanként az elveken alapuló általános emberszeretetre is kell hogy -legyen befolyása és az ily népet egészben véve _szeretetreméltóvá_ kell -hogy tegye. - -Az érem másik oldala az elvek által nem eléggé fékezett _élénkség_ és -világosan látó értelem mellett a könnyelműség, hogy bizonyos formákat, -csak mivel régiek vagy csak mivel túlságosan dicsérték azokat, még ha -jól is érezték magukat azok mellett, ne hagyjanak soká fennállani és -amellett ragályos _szabadságszellem_, amely magát az értelmet is bevonja -játékaiba és a népnek az államhoz való viszonyában oly mindent megrázó -lelkesedést gyújt, amely még a végleteken is túlmegy. E nép sajátságai, -mint árnykép, mely azonban élethűen rajzolt, további leírás nélkül, -pusztán ezen odavetett összefüggéstelen töredékekből, mint jellemzése -adalékaiból egy egésszé könnyen összeállíthatók. - -Az ily szavakat, mint: esprit (e helyett: bon sens), frivolité, -galanterie, petit maître, coquette, étourderie, point d’honneur, bonton, -bureau d’esprit, bon mot, lettre de cachet és így tovább, nem könnyű más -nyelvre lefordítani: mert inkább azon nemzet sajátos gondolkodásmódját -fejezik ki, amely mondja őket, mint azt a tárgyat, amely a gondolkodó -előtt lebeg. - -Az _olaszban_ úgy látszik a franczia és a spanyol érzéseinek keveréke -van; több érzéke van a szép iránt, mint az előbbinek és több a magasztos -iránt, mint az utóbbinak. Azt hiszem ily módon megmagyarázható erkölcsi -jellemének többi vonása is. - - - -Amint a franczia kitünik társalgási tehetségével, úgy az olasz -_műízlésével_. Vonásaiban érzelmeinek erős játéka nyilvánul és arcza -kifejezésteli. Ügyvédeiknek a törvény előtti védelme oly szenvedélyes, -hogy színpadi szavalathoz hasonlít. A franczia inkább a _magán_ -mulatságokat kedveli, az olasz a _nyilvánosakat:_ pompás felvonulásokat, -körmenetet, nagy látványosságokat, farsangi mulatságot, álarczos -játékokat, nyilvános épületek pompáját, festményeket, mozaikokat, -nagystílű római régiségeket, hogy _lássanak_ és nagy társaságban -láttassanak. Emellett azonban (hogy az önzésről se feledkezzünk meg) a -_váltó_, a _bank_ és a _lutrijáték_ feltalálása. Ezek jó oldalai: -továbbá azon _szabadság_, amelylyel gondolások és koldusok élhetnek -előkelőkkel szemben. - - - -A rosszabb oldalai: mint Rousseau mondja, dísztermekben társalognak és -patkányfészkekben hálnak. Társas összejöveteleik börzéhez hasonlatosak, -ahol a ház úrnője a nagy társaság számára valami kóstolót nyújt, hogy az -ide-oda vándorlás közben egymással a napi ujdonságokat közöljék, -anélkül, hogy ehhez éppen barátságra volna szükség és az úrnő a -társaságból kiválasztott kis résszel együtt vacsorázik. A _gonosz_ -azonban: a szokás, hogy kést rántanak, a banditák, a rablógyilkosoknak -szent menedékhelyre való menekülése, a szbirrek elhanyagolt hivatala és -így tovább: amit nem annyira a római, mint inkább a kétszínű -közigazgatás rovására írnak. Ezek azonban oly vádak, amelyekért -semmiesetre sem felelek, és amiket rendesen angolok részéről hallunk, -akiknek más alkotmány, mint az övék sehogysem tetszik. - -Angliában az elmésség oly vaskos aranya található, amely franczia -kalapács alatt nagy felületű vékony lapocskákká nyujtható. - -Az _angol_ minden barátság kezdetén hűvös és idegennel szemben közömbös. -Kevés hajlama van kis szívességekre; ezzel szemben azonban, ha barátoddá -vált, nagy szolgálatokat tehet. Nem erőlteti magát, hogy az -érintkezésben elmés legyen, vagy hogy finom módot mutasson, de értelmes -és higgadt. Rosz utánzó, keveset törődik mások ítéletével és rendszerint -saját ízlését követi. A nővel szemben való viszonyában nem rendelkezik a -franczia udvariasságával, de sokkal nagyobb tiszteletet tanúsít vele -szemben és ezt tán túlzásba is viszi, amennyiben a házasságban a nőnek -korlátlan tekintélyt biztosít. Állhatatos, néha a nyakasságig, merész és -elszánt, néha a vakmerőségig és elvek szerint cselekszik rendszerint az -önfejűségig. Könnyen különcczé válik, nem hiúságból, de mivel keveset -törődik másokkal és nem egykönnyen cselekszik szivességből vagy -utánzásból ízlése ellenére; ezért ritkán szeretik annyira, mint a -francziát, de ha ismerik, rendszerint többre becsülik. - -Az angol jelleme valószínűleg nem jelent mást, mint azt a korai tanítás -és példa útján elsajátított alapelvet, hogy jellemet alkotnia kell a -maga számára, azaz meg kell mutatnia, hogy van jelleme; amennyiben a -hajthatatlan szándék, hogy önként felvett elvéhez ragaszkodjon és egy -bizonyos szabálytól (nem fontos melyiktől) el ne tántorodjon, ez a -férfinek azon fontosságot adja meg, hogy biztosan tudják, hogy mit -várhatnak tőle és mit ő másoktól. - -Ez a jellem a franczia népével inkább mint bármely más nép jellemével -ellentétes. Az angol minden szeretetreméltóságról, mint ama nép -legkíválóbb társadalmi tulajdonságáról, idegennel szemben, sőt a saját -fajtájabelivel szemben is lemond és csupán tiszteletre tart igényt, ami -mellett egyébként mindenikük csupán saját módja szerint akar élni. - -Az angol elkülöníti magát, ahol pénzéért étkezik. Inkább eszik külön -szobában egyedül, mint ugyanazon pénzért közös asztal mellett: mert -utóbbi esetben mégis némi udvariasságot követelnek tőle, és idegenben, -pl. Francziaországban, ahová az angolok csak azért utaznak, hogy minden -útját és szállodáját utálatosnak híreszteljék el, összegyülnek ezekben, -hogy csak maguk között legyenek. Honfitársai részére az angol nagy és -minden más népnél hallatlan jótékony alapítványokat létesít. Az idegen -azonban, akit sorsa földjükre vetett és nagy nyomorba juttatott, a -szeméten pusztulhat el, mivel nem angol, azaz nem ember. Az ó-angol John -Bull már arczán hordja azt a szabadságot, hogy udvariatlan legyen -bárhol, ahová jön, idegenben vagy saját országában az idegennel szemben. - -A _németben_ az angol és a franczia érzelmének keveréke van, de úgy -látszik, közelebb áll az előbbihez és az utóbbihoz való nagyobb -hasonlatossága csupán mesterkélt és utánzott. Szerencsés keverékben van -érzéke úgy a magasztos, mint a szép iránt; és ha az előbbiben nem is éri -el az angolt és az utóbbiban a francziát, mindkettőt túlszárnyalja, -amennyiben összeköti azokat. Több szivességet tesz a társas -érintkezésben, mint az angol és ha nem is visz a társaságba oly kellemes -élénkséget és elmésséget, mint a franczia, de szerényebb és értelmesebb -ott. Mint az ízlés minden fajában úgy a szerelemben is meglehetős -rendszeres, és amennyiben a szépet a nemessel összeköti, annyiban -mindkettőnek érzésében elég hűvös arra, hogy fejét az illem, a dísz és a -feltünésről való megfontolással töltse meg. Ezért nála a családnak, a -czímnek és rangnak úgy a polgári életben, mint a szerelem dolgaiban nagy -jelentősége van. Sokkal többet törődik az előbb említetteknél azzal, -hogy _hogyan ítélik meg az emberek_ és ha valami van jellemében, ami a -javulás kivánságát keltheti fel, úgy leginkább ez a gyöngeség, amelynél -fogva nem merészkedik eredeti lenni, bár minden tehetsége megvan hozzá -és hogy túlsokat törődik mások véleményével, ami az erkölcsi -tulajdonságokat minden támaszuktól megfosztja, amennyiben -köpenyegforgatóvá és hamisan mesterkéltté tesz. - -A németek alkalmasak arra, hogy átvegyék minden néptől a jót és -összeegyeztessék és minden jót egyforma készséggel vesznek át. A népek -ily szövetsége általánossá lehet. - -Aki mást utánoz, az elérheti amazt, sőt túl is szárnyalhatja. Aki a -munkát folytatja, az első szerzőt messze túlszárnyalhatja, mint Newton -Keplert. Mi németek az ész találmányainak folytatására vagyunk hivatva. - -A német jellemre nézve legalább ez idő szerint nem czélszerű, ha nemzeti -büszkeségről fecsegnénk neki. Tehetségeihez épp az a jellem illik, hogy -nincs ily büszkesége, sőt, hogy inkább ismeri el más népek érdemét, mint -sajátjáét. - -A _hollandus_ rendes és szorgos hajlamú és amennyiben rendszerint a -hasznosra van tekintettel, úgy kevés érzéke van aziránt, ami finomabb -értelemben szép vagy emelkedett. Nagy ember előtte épp annyit jelent, -mint gazdag ember, barátja alatt levelezőjét érti és az a látogatás, -amely nem jövedelmező számára, nagyon unalmas neki. Ellentétben áll úgy -a francziával, mint az angollal és bizonyos tekintetben nem más, mint -egy nagyon flegmatikus német. - - - -Az _orosz_ – természetes ügyesség, anélkül, hogy lángész volna. - -Az oroszok mindenkor csak végzett növendékek, de sohasem mesterek. - -Oroszok és lengyelek nem képesek önkormányzatra. Az előbbiek mivel -feltétlen úr nélküliek akarnak lenni, az utóbbiak mivel mind urak -akarnak lenni. - -A _keleti népek_ sohasem javulnának meg önmaguktól. - -Nyugaton kell keresnünk az emberi nem folytonos haladását a tökéletesség -felé és innen kell keresni elterjesztését a földön. - -Míg a németek és angolok ugyanoly értelmesek mint a francziák, addig az -utóbbiak azzal kapcsolatban szellemesebbek, azaz képzelőerejük élénkebb, -a németeknek ítélőerejük, az angoloknak észtehetségük nagyobb. A német -mindent inkább megérlelni akar, míg a franczia a virágokat adja. - - - -Az ítélőerő a gyökérben hajt: német. - -Képzelet a pompás koronában: olasz. - -Izlés a virágzatban: franczia. - -Szellem a gyümölcsben: angol. - -Ha a törökök, akik a keresztény Európát Frankesztánnak nevezik, -utaznának, hogy embereket és népjellemet megismerjenek (amit nem tesz -más nép, mint az európai, ami pedig az összes többiek szellemi -korlátoltságát bizonyítja), úgy talán a következőleg osztanák be Európát -népei jellemének hibái szerint: 1. A _divathon_ (Francziaország). 2. A -_szeszélyek hona_ (Anglia). 3. Az _ősök hona_ (Spanyolország). 4. A -_pompa hona_ (Olaszország). 5. A _titulusok hona_ (Németország Dániával -és Svédországgal együtt, mint germán népek). 6. Az _urak hona_ -(Lengyelország), ahol minden állampolgár úr, de ez urak közül senkisem -akar alattvaló lenni, kivéve azt, aki nem állampolgár. Oroszország és az -európai Törökország, mindkettő nagyobbrészt ázsiai leszármazása lévén, -Frankesztánon kívül terülnének el: az első _szláv_, a második _arab_ -eredetű, tehát oly két törzstől származók, akik egykor Európa feletti -uralmukat messzebbre terjesztették ki, mint bármely más nép valaha és -oly állapotba jutottak, hogy vannak törvényeik és alkotmányuk, de nincs -szabadság, ahol tehát senkisem állampolgár. - - - -A becsületérzésben a következő nemzeti különbségek találhatók: a -becsületérzés a francziánál _hiúság_, a spanyolnál _gőg_, az angolnál -_büszkeség_, a németnél _nagyravágyás_, a hollandusnál -_felfuvalkodottság_. Első tekintetre úgy látszik, mintha e kifejezések -ugyanazt jelentenék, de nyelvünk gazdagságánál fogva könnyen -felismerhető a különbség közöttük. A _hiúság_ a tetszést hajhássza, -ingatag és változékony, de külső viselkedése _udvarias_. A _gőgös_ teli -van tévesen képzelt nagy előnyökkel, nem nagyon keresi mások tetszését, -magatartása merev és _fenhéjázó_. A _büszkeség_ tulajdonképp csupán -saját értékének nagyobb tudata, ami gyakran igen helyes lehet (amiért -néha nemes büszkeségnek mondják; de sohasem tulajdoníthatók valakinek -nemes gőgöt, mert az utóbbi mindig helytelen és túlzó önértékelésre -vall); a büszkének másokkal szemben való magatartása _közömbös_ és -hüvös. - -A _nagyravágyó_ büszke, de egyúttal hiú is. Nem szükségképi, hogy gőgös -legyen egyúttal, azaz, hogy túlzóan és hibásan előnyöket képzeljen -magának, hanem tán nem becsüli magát többre értékénél de csupán ízlése -hibás, abban, hogy értékét külsőségekben akarja érvényre juttatni. Az a -tetszés, amit keres, tiszteletadásból áll. Ezért örömest kápráztat -czímekkel, ősök jegyzékével és pompával. A németet különösen bántja e -gyengeség. Az oly szavak, mint: kegyes, kegyelmes, méltóságos és -nagyságos és más eféle dagályos kifejezés nyelvét merevvé és ügyetlenné -teszik és nagyon is akadályozzák azt a szép egyszerüséget, melyet más -nép írásmodorában találunk. A fenhéjázó az érintkezésben _szertartásos_. -A _felfuvalkodott_ oly fennhéjázó, aki viselkedésében világosan elárulja -mások megvetését. Magaviselete _goromba_. Ez a nyomorult tulajdonság a -legtávolabb áll a finomabb ízléstől, mivel nyilvánvalóan ostoba; mert az -biztosan nem az az eszköz, amelylyel a becsületérzésnek eleget lehet -tenni, hogy nyilvánvaló megvetéssel mindenkinek maga körül gyülöletét és -maró gúnyját hívják ki. - -A szerelem dolgában a németnek és az angolnak meglehetős jó gyomra van, -kissé finomkodó, de inkább egészséges és _vaskos ízlésü_. Az olasz e -tekintetben _tépelődő_, a spanyol _képzelgő_, a franczia _torkoskodó_. - - - -De minden népben a legjobb rész mindenféle fajú kitűnő jellemet -tartalmaz, és akit egyik-másik szempontból gáncs is érhet, ha elég -finom, meg fogja érteni előnyét, amely abban áll, hogy mindenki mást -sorsára bíz, de magát kiveszi ez alól. - - -Gazdaság – politika – politikusok. - -Mesterkélhet az ember amennyit akar, de a természetet nem tudja -kényszeríteni arra, hogy megváltoztassa törvényeit. Vagy magának kell -dolgoznia; vagy másoknak az ő számára; és az utóbbi munka annyit rabol -el mások boldogságából, mint amennyivel sajátját akarja fokozni az -átlagon felül. - -A pénz csupán általános eszköze annak, hogy _az emberek egymás között -munkájukat kicseréljék;_ úgy, hogy a nemzeti vagyon, amennyiben pénzen -szerzett, nem egyéb mint csupán azon munka összege, amelyért az emberek -egymást jutalmazzák és amelyet a nép közt forgalomban lévő pénz -képvisel. - -Azon dolognak, mely pénz gyanánt szerepeljen, magának is annyi munkába -kellett kerülnie, hogy előállítsák, vagy hogy más ember kezébe -juttassák, hogy ez a munka egyenlő legyen azon munkával, amelylyel az -árút kellett megszerezni (természeti vagy műtermék útján). Mert, ha -könnyebb volna azt az anyagot beszerezni, melyet pénznek neveznek, mint -az árút, úgy több pénz özönlene a piaczra, mint amennyi árú eladó és -mivel az eladónak több munkát kellene árújába befektetnie, mint a -vevőnek, aki könnyebben szerzi meg a pénzt: ezért az árúkészítésbe -fektetett munka és vele az ipar általában együtt hanyatlana és eltünne a -keresetben való szorgalommal, amelynek pedig következménye a -közgazdagság. Ezért nem tekinthetők pénznek a bankjegyek és állami -utalványok, bár egyideig azt képviselik: mivel úgyszólván semmiféle -munkába sem kerül az előállításuk és értékük pusztán azon a véleményen -alapul, hogy az eddig sikerült _készpénzzé_ való beváltás továbbra is -sikerülni fog, ennek megfelelőleg értékük, oly esetleges fölfedezésnél, -hogy nincs a könnyü és biztos forgalomra elegendő készpénz, hirtelen -eltünik és kikerülhetlenné válik a fizetésképtelenség. Igy azoknak a -munkája, akik Peru és Uj-Mexikóban arany és ezüstbányákat tárnak fel, -különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy mily gyakran sikertelen kísérlet -az érczerek felkutatására irányult munka, valószinüleg még nagyobb, mint -Európában az árúk előállítására felhasznált munka és mint vissza nem -fizetett munka magától abbamaradna és ezzel ama országok csakhamar -nyomorba sülyednének, ha Európa munkája, épp ezen anyagoktól izgatva, -egyidejűleg fokozatosan nem nagyobbodnék, hogy amazoknál a bányászathoz -való kedvet a fényűzés nékik felajánlott árúival folytonosan -ébrentartsa: úgy, hogy mindig munka munka ellen kerül versenybe. - - - -A politika az okosság oly faja, amely által valaki egy egész szabad -népet a saját czéljaira felhasználni tud. - -Jaj annak, aki más politikát ismer el, mint olyat, mely a jog törvényeit -szentnek tartja. Még csak figyelmeztetésre sem kerülhet e dolog; mert, -ha ilyenben uralkodók vagy alattvalók részesülnek már, úgy ez a -leghaszontalanabb dolog a világon és részben a leghivatlanabb is. - -Észak egy nagy uralkodója – azt mondják – czivilizálta nemzetét. Adta -volna Isten, hogy erkölcsöt vitt volna bele; úgy azonban minden, amit -tett a politikai jólétre irányult és erkölcsi romlásba vezetett. - - - -Egy ember deszpotizmusa még sokkal elviselhetőbb, mint sokaké. - -Az uralkodónak jól kell ismernie legfőbb képviselőként való működését és -vallásos érzülettől áthatottnak kell lennie. - -Ha majd alattvalók és uralkodók jól fogják ismerni azt, ami a derék -jellemre vonatkozik, úgy jó kormány maguknak a jó uralkodóknak -elhatározásából fog előállani, mivel az alattvalók annak megfelelők -lesznek. - -Az univerzális monarchia oly alkotmány, amelyben minden szabadságnak és -vele (ami a következménye) minden becsületnek, ízlésnek és tudománynak -meg kellene semmisülnie. - -Vannak Európában hatalmak, melyek nagyra vannak jámborságukkal és míg a -jogtalansággal úgy élnek, mint vízzel, azt akarják, hogy az igazhívőség -kiválasztottjainak tartsák őket. - -Ami iránt az államnak vallási dolgokban egyedül szabad érdeklődnie, az -az, hogy annak tanítóit mire kell rátartania, hogy hasznos polgárai, jó -katonái és általában hű alattvalói legyenek. Ha erre mint eszközt az -igazhívőség dogmatikus vallástételeinek bevésését választja és ugyanily -kegyszereket, úgy emellett nagyon rosszul járhat. Mert e dogmák -elfogadása könnyű dolog és a legrosszabb embernek sokkal könnyebb, mint -a jó embernek, azzal ellentétben azonban az érzület morális megjavulása -hosszú és fáradságos munkába kerül, mivel azonban az embert arra -tanították, hogy főleg a dogmák betartásától remélje üdvösségét, úgy nem -kell éppen valami nagyon aggódnia, hogy kötelességét (bár óvatosan) -megszegje, mivel kezében van a csalhatatlan eszköz arra, hogy az isteni -igazságszolgáltatást kikerülje (csak éppen, hogy nem szabad elkésnie) -minden titokban való igazhívősége és a kegyszerek esdeklő használata -által; ha azonban az egyház tanai közvetlenül a moralitásra -vonatkoznának, úgy egész máskép szólna lelkiismeretének ítélete: -tudniillik, hogy amennyit elkövetett gonoszságaiból helyre nem hozhat, -annyiért a jövendő bíró előtt felelnie kell és ezt a sorsot ki nem -kerülheti semmiféle egyházi szer használatával, sem a félelem által -kiszorított hittel, sem olyan imával. Melyikfajta vallás mellett -biztosabb tehát az állam? - - - -Meg kell engedni, hogy politikusaink olyanoknak veszik az embereket, -aminők, nem mint ahogy a világ dolgaiban járatlan pedánsok vagy -jóindulatú képzelgők álmodoznak, hogy minőknek kellene lenniök. De -ehelyett, hogy _aminők_, azt kellene mondani: _aminővé tettük őket_ -jogtalan kényszer által, áruló, a kormány kezébe adott gonosz tervek -által, tettük őket pedig ezzel nyakasokká és lázadásra hajlandókká; ahol -aztán persze, ha a gyeplőt kissé elengedik, szomorú következmények -mutatkoznak, amelyek ama okosnak vélt államférfiak jóslatát valóra -váltják. - - - -A praxis helyett, amivel bizonyos okos államférfiak a filozófussal -szemben kérkednek, _praktikákat_ használnak, amennyiben egész -igyekezetük csupán arra irányul, hogy az éppen uralkodó erőszak szája -íze szerint beszéljenek és hogy privát hasznukat szem elől ne tévesszék, -a népet és lehetőleg az egész világot kiszolgáltassák; a valódi jogászok -módja szerint (akiknek a jog a _mesterségük_ és nem a _törvény_ alapja), -ha a politikába merészkednek. Mivel nem az a foglalkozásuk, hogy maga a -törvényhozás felett okoskodjanak, hanem az, hogy a törvény mostani -parancsait végrehajtsák, azért számukra mindig az lesz a legjobb -alkotmány, amelyik éppen most megvan, mint törvény, és ha azt magasabb -helyről megváltoztatják, úgy az a rákövetkező a legjobb; ahol aztán -minden a maga gépies rendjén megy. Ez a minden helyzetben való -feltalálás ügyessége azonban annyira elvakítja őket, hogy azt hiszik, -hogy általában az _államszervezet_ elveiről a jog fogalmai szerint -(tehát a priori és nem tapasztalati úton) ítélni tudnak: amennyiben -nagyra vannak azzal, hogy ismerik az _embereket_ (ami persze várható is, -mivel sokakkal van dolguk), de az _emberről_ és arról, hogy az mivé -alakítható, arról nincs helyes fogalmuk. - - -Társaság. - -A titkos ösztönök közé tartozik az a törekvés, amely természetünket -nemesíti, hogy mindazt, ami nemünknek az állatfajjal való közösségére -emlékeztet, eltakarják vagy diszítsék, hogy túlalacsony vélemény saját -magunkról ne terjedjen el. A pusztán animális szükségleteket, amelyek a -modornak nem rendelhetők alá és csak szerkezetünk gépezetére -vonatkoznak, szerveikkel együtt elfedik. Azt sem tűrjük, hogy a test a -tengerben maradjon és ott hullaként ússzon, vagy hogy mint a parzik -testét keselyűk falják fel. Diszítjük a temetést és így tovább. Tehát az -is kötelesség, hogy az emberiséget az érzékszervek szemléletében is -tiszteljük, és hogy ügyeljünk a puszta illemre is. - -Kötelességünk úgy magunk, mint mások iránt, hogy ne különítsük el -magunkat, és bár elveink középpontja mozdulatlan legyen, de ezt a magunk -köré vont kört olyannak is tekintsük, amely a mindent magába foglaló -világpolgári érzület egy része; nem éppen azért, hogy a világ javát -előmozdítsuk, hanem, hogy fejlesszük az érzület kellemességét, a -békességet, a kölcsönös szeretetet és becsülést (ez a barátság és a jó -modor) és így az erény mellé társítsuk a grácziákat; amit megtenni -erkölcsi kötelességünk is. - -Bár ezek csak _külsőségek_ vagy mellékes dolgok, melyek szép, -becsülethez hasonló látszatot adnak, amely azonban nem is csal, mert -mindenki tudja, hogy mire kell tartania. Bár csupán váltópénz, mégis -fejleszti magát az erkölcsi érzéket azon törekvés által, hogy azt a -látszatot minél közelebb vigyük az igazsághoz és pedig a -_hozzáférhetőség_, a _közlékenység_, az _udvariasság_, _vendégszeretet_, -_szelidség_ (czivódás nélküli ellentmondás) által, amelyek mind a -lekötelezettség feltüntetésével az érintkezésnek pusztán modorához -tartoznak, amivel azonban mást is egybekötünk, amelyek tehát mégis -hatnak a morális érzület fejlődésére, legalább is amennyiben _kedveltté_ -teszik az erényt. - - - -Az udvariasság az erkölcs szépsége. - -Mérvadónak lenni, annyit jelent, mint önbizalommal mutatkozni, tehát -ismerni a világot. - - - -A _fényűzés_ a társadalmi jólét _ízléses_ fölöslege; az -_ízléstelenséggel_ párosult fölösleg a _dőzsölés_. - - - -A finomabb értelemben vett kaczérság, tudniillik az izgatás -szándékossága, egyébként illemtudó személynél tán kifogásolható, de -mégis szép és rendszerint a tisztességes, komoly illem felett előnyben -részesítik. - -Aki társalogni kezd, annak azzal kell kezdenie, ami közelfekvő és -jelenlévő és lassanként kell a távolabbfekvőre vezetnie, amennyire fel -tudja kelteni az érdeklődést. A rosz idő annak számára, aki az utczáról -lép be a kölcsönös szórakoztatásra egybegyült társaságba, erre jó és -rendszerint kisegítő. Mert például a török hírekkel kezdeni, amikről épp -most olvashatunk, ha a terembe lépünk, ez mások képzelőerejével szemben -erőszakot jelent, akik nem látják, hogy mi vezette az illetőt arra. -Lelkünk a gondolatok minden közlésével szemben bizonyos rendet kiván, -ami mellett a bevezető képzetek és a kezdet úgy a társalgásban mint -például a prédikáczióban igen fontosak. - -A jó élet, amely úgy látszik, a valódi emberszeretet fejlesztésével még -a legjobban megegyezik, a _jó ebéd jó_ (és ha lehet változatos) -_társaságban_, amiről Chesterfield azt mondja, hogy: tagjainak száma se -a _grácziáké_ alatt, de a _muzsáké_ felett se legyen. - -Ha oly, csupa fejlett ízlésű emberből álló, esztétikailag egyesült -asztaltársaságot gyűjők egybe, amelynek nemcsak az a szándéka, hogy -közösen élvezzék az ebédet, hanem hogy egymást is élvezzék (mivel akkor -számuk nem sokkal emelkedhet felül a grácziákén): akkor e kis -asztaltársaságnak szándéka nem annyira az éhség kielégítésében kell, -hogy álljon – amit mindenki magányosan is elvégezhet – hanem inkább a -társas élvezetben, amihez az ebédnek csak keretként kell látszania; -amihez aztán az a szám éppen elég, hogy a társalgás fenn ne akadjon, de -ne is oszoljék meg a legközelebb ülők elkülönített kis társaságai -között. Az utóbbi egyáltalán nem társalgási jóízlés, aminek mindig -műveltnek kell lennie, ahol mindig egy beszél mindenkivel (nem csupán a -szomszédjával): ezzel szemben az úgynevezett ünnepélyes traktamentumok -(lakoma és etetés) teljesen ízléstelenek. Magától értetődik emellett, -hogy minden asztaltársaságban, még a vendéglőiben is, az, amit -valamelyik indiszkrét asztaltárs más hátrányára mond, mégsem tartozik e -társaságon _kívüli_ használatra és azt kifecsegni nem szabad. - -Mert minden szimpózion külön arra a czélra készült szerződés nélkül is a -hallgatás bizonyos szentségére kötelez, mindarra nézve, ami -asztaltársunknak a társaságon kívül később kellemetlenséget okozhatna: -mert e bizalom nélkül megsemmisülne az erkölcsi fejlődésre oly kedvező -társas élvezet, és a társaság maga is. Ezért, ha legjobb barátomról -_úgynevezett_ nyilvános társaságban (mert hisz még oly nagy -asztaltársaság is tulajdonképpen csak magántársaság) valami roszat -mondanának, védeném ugyan és mindenesetre saját veszélyemre keményen és -megbántottan a pártjára kelnék, de nem használtatnám fel magam arra, -hogy e megszólást elterjesszem és annak, akire vonatkozik tudtára adjam. - -A társalgást nem csupán a _jóízlésnek_ kell vezetnie, hanem vannak elvek -is, amelyek az ember szabadságának korlátozó feltételei gondolatainak a -társaságban való nyílt közlésével szemben. - -Az ízléses vendégfogadás szabálya, amely a társalgást _élénkké_ teszi, a -következő: 1. Olyan társalgási témát válasszunk, amely mindenkit érdekel -és mindig valakinek alkalmat ad arra, hogy valamit ügyesen hozzátegyen. -2. Sohase álljon elő a társalgásban halálos csend, csupán pillanatnyi -szünet. 3. Ne változtassuk a témát és ne ugorjunk egyik tárgyról a -másikra, ha nincs szükség arra: mert a vendégség végén a lélek -kikerülhetlenül a beszélgetés különböző részeire visszaemlékezik, mint a -dráma végén (amelyhez hasonlít az eszes ember egész lefolyt élete is), -amelyben, ha nem találja meg az összefüggés fonalát, zavartnak érzi -magát és boszusan veszi észre, hogy kulturájában nem hogy előrehaladt, -hanem inkább visszafelé ment. A szórakoztató témát csaknem ki kell -meríteni, mielőtt másikra mennénk át és ha a társalgás megakadt, -értenünk kell ahhoz, hogy kísérletkép észrevétlenül valami rokon témát -csempésszünk bele: így egy ember veheti át a társaságban a társalgás -vezetését, anélkül, hogy azt észrevennék és irigyelnék. 4. Sem magunk, -se a társaság tagjai ne ragaszkodjanak _erőszakkal a maguk igazához:_ -sőt inkább mivel e szórakozás nem üzlet, hanem csak játék legyen, ama -komolyságot hárítsuk el ügyesen alkalmazott tréfával. 5. A komoly -vitában, amely mindamellett el nem kerülhető, fegyelmezzük gondosan -magunkat és szenvedélyünket annyira, hogy mindig kitűnjön a kölcsönös -tisztelet és jóakarat; emellett több függ a _hangnemtől_ (amelynek nem -szabad kiabáló vagy arrogánsnak lennie), mint a beszéd tartalmától: -nehogy valaki a vendégek közül a másikkal _összekülönbözve_ térjen haza -a társaságból. - -Bármily jelentéktelennek is látszanak a finomult humanitás e szabályai, -különösen, ha a tiszta erkölcsiekkel hasonlítjuk össze őket, mégis -mindaz, ami a társas szellemet fejleszti, még ha az csupán tetszetős -elvekből és szokásokból is állna, az erkölcsnek előnyös külső -megjelenéséhez tartozik, amely komoly szempontból is ajánlható. A -_czinikus szellem_ és az _anachoréta önkínzása_ társadalmi jólét nélkül -az erkölcs torzképei, nem is kedveltetik meg az erkölcsöt; hanem a -grácziáktól elhagyatva nem tarthatnak igényt humanitásra. - - -Gondolkodás – olvasmány – irodalom. - -Többnyire könnyű okosan gondolkodni, de sajnos csak akkor, ha már -egyideig rászedettük magunkat. - -Uj szókat faragni ott, ahol a nyelv nem hiányos az adott fogalmak -kifejezésére, gyermekes fáradozás arra, hogy a tömeg közül kiváljanak, -ha nem új és igaz gondolatokkal, legalább a régi ruhára tett új -rongygyal. - -Ha jó színben akarunk feltűnni, akkor gondolatunkban nem a nézővel, -hanem a tárgygyal kell foglalkozni. Csak önmagunknak akarjunk eleget -tenni. Amit magunk is túlzottnak és feleslegesnek gondolunk, az az -olvasó számára is az. - - - -Aki az értelem és az ész rendes reflexiója helyét mindenütt szemlélettel -pótolja, az _rajongó_. Az ilyen érzelmeit, kedélyhullámzását, képeit, -félig átálmodott, félig átgondolt fogalmait, melyek mozgalmas lelkében -játszadoznak, szükségkép magának a tárgynak tartja, amely különös erővel -így jelenik meg benne. Minél kevésbbé képes érthetővé tenni magát, annál -inkább panaszkodik a nyelv és az ész elégtelensége miatt és minden -világosság ellensége, mivel őt nem fogalmak, nem is képek -foglalkoztatják, hanem a kedély hullámzása. - -Az entuziasztikus vagy lelkesedő stílus megrontja az ízlést. - -Be kell vallanom, hogy babonás vagyok oly különböző kifejezések -tekintetében, melyeket nagy emberek alkottak meg. Nem is keresem -mögöttük a jelentést, de ha gondolkodás közben valamely fogalom eszembe -jut és az a szó ötlik fel, akkor úgy látszik átérzem azt a lelkesedést, -vagy az egész érzést, amely abban volt meg, aki azon kifejezés alatt -ugyanazt a fogalmat értette, mely nékem szimpátikus. - - - -Szubtilis tévedés inger az önszeretet számára, mely örömest érzi saját -erejét; nyilvánvaló igazságokat azonban oly könnyen belát a közönséges -értelem is, hogy az a sorsuk végül, mint azoknak a dallamoknak, amiket -nem lehet már elviselni, ha a tömeg ajkára kerültek. - - - -Vannak tudósok, akiknek maga a filozófiatörténet (az ókori, mint az -újkori) a filozófiájuk és semmi sem mondható, amit az ő véleményük -szerint már meg nem mondottak volna, és valóban ez minden jövendőre -vonatkozólag is áll mint csalhatatlan jóslat; mivel az emberi ész -számtalan tárgyról sok évszázadon át sokféle módon képzelődött, úgy -könnyen lehetséges, hogy minden újhoz valami régit találunk, ami ahhoz -némileg hasonlít. - -Egyetemes és mégis határozott princzipiumokat nem lehet könnyen -megtanulni másoktól, akik előtt csak homályosan lebegett az. Előbb saját -gondolkodásunkkal magunktól rá kell jönni arra, azután másutt is -megtaláljuk, ahol előbb biztosan nem találtuk volna meg, mivel a szerző -maga sem tudta, hogy megjegyzései ily eszmén alapulnak. - -Az írók sok tévedést, sok kárbaveszett fáradságot (mivel szemfényvesztés -volt a czélja) megtakaríthatnának, ha csak rá tudnák szánni magukat, -hogy valamivel több nyíltsággal fogjanak munkájukhoz. - -Szubtilis tehetségek néha arra ragadtatják magukat, hogy elvekben való -lényeges és soha össze nem egyeztethető különbséget azzal szüntessenek -meg, hogy szóvitává akarják változtatni és így látszat szerint elérik a -fogalom egységét csupán az elnevezés különbözősége mellett és ez -rendszerint oly esetekben történik meg, ahol a különböző alapok -egyesítése oly mélyen vagy magasan fekszik, vagy a bölcseleti rendszerbe -már felvett tanok oly teljes átalakítását követelnék, hogy óvakodnak -attól, hogy a tényleges különbségbe mélyen behatoljanak és inkább mint -pusztán formális dolgokban való egyenetlenséget tárgyalják. - -Finomult ízlésű közönségünk étvágyát, sőt mohóságát az olvasásban múló -értékű könyvek táplálják (ami a semmittevés egyik módja), de nem hogy -művelődjenek, hanem, hogy _élvezzenek_, úgy hogy fejük emellett mindig -üres marad és nem kell félniök a túlteltségtől; ezzel elfoglalt -semmittevésüknek a munka látszatát adják és azt hiszik, hogy méltóbban -töltik idejüket, holott semmivel sem töltik jobban, mint mikor -_fényűzéssel_ és _divatlapokkal_ foglalkoznak. - - - -Azon károk között, amiket a könyvek özöne visz véghez, amely évről-évre -elárasztja földrészünket, nem a legjelentéktelenebbek egyike, hogy a -valóban hasznos, a könyvtudákosság széles tengerén itt-ott úszó -könyveket nem veszik észre és az elmulás sorsában a többi -ponyvatermékkel osztozniok kell. Okai: az a hajlam, hogy sokat -olvassunk, hogy mondhassuk, hogy olvastunk; az a szokás, hogy egy -könyvnél nem soká időzünk. - - - -Nem szabad semmiféle könyv olvasását megtiltani; ez az egyetlen mód -arra, hogy önmagukat semmisítsék meg ama könyvek. Ez a kérdés most is -visszatér. Ha a folyókat szabadon hagyjuk áradni, maguk alkotnak -maguknak partokat. Az eléjük épített gát csak arra szolgál, hogy -pusztításukat feltartóztathatlanná tegye. Mert a haszontalan könyvek -szerzőinek mentségéül szolgál, hogy mások igazságtalanok. - -A lelki betegségek szomorú baja, ha csak nem öröklött, még szerencsés -gyógyulást enged remélni és az orvos az, akinek segítségét ennél -elsősorban kell igénybe venni. De nem szívesen zárnám ki tiszteletből a -filozófust sem, aki a lelki életrendet szabhatná meg, de csak azon -feltétel mellett, hogy ezért, mint a legtöbb más foglalkozásáért, -fizetést nem követel. Hálából az orvos sem tagadná meg segítségét a -filozófustól, ha az néha a nagy, de mindig eredménytelen bolondság -elleni kúrát kísérelné meg. A _reklámtudós_ dühöngése esetében például -fontolóra venné, hogy nem használnának-e valamit az ellen katharktikus -szerek erősebb adagolásban bevéve. Miután Swift megfigyelései szerint a -rosz költemény csupán az agy tisztulása, amelylyel sok káros nedv -távozik a beteg költő megkönnyebbülésére, mért ne lehetne egy nyomorult -tépelődő irat is efféle? Ez esetben azonban tanácsos volna a természetet -a tisztulás más útjára késztetni, hogy a baj alaposan és teljes csöndben -intéződjék el, anélkül, hogy a közönséget nyugtalanítaná. - - - -A zseni felavatottjai, akiknek muszáj igényt formálni arra, hogy ők -zsenik és csupán más zsenik elismerésére számíthatnak, azok, akiknek -megérthetősége nem közölhető, hanem csupán közös sugallat útján -átérezhető. Hagyni kell ezeket garázdálkodni, anélkül, hogy törődnénk -velük, mert e szellemeknek nem lehet persze ellentmondani, sem őket -megczáfolni. - - -Búskomorság – egészség. - -A búskomorság oly agyrémeket gondol ki, amelyek tulajdonképp nem a külső -érzékszerveket ejtik csalódásba, hanem a búskomorságban szenvedőt csupán -saját állapotának érzésével kápráztatják, amely rendszerint puszta -képzelődés. A búskomor oly bajban szenved, amely, bárhol is van a -főfészke, mégis valószínűleg az ideghálózaton vándorol keresztül -állhatatlanul a test minden részén át. Legfőképp azonban melancholikus -ködbe borítja a lelket, oly módon, hogy a beteg csaknem minden -betegséget, amiről csak hall, magán érezni vél. Semmiről sem beszél -tehát szívesebben, mint bajairól, szeret orvosi könyveket olvasni, -mindenütt a saját esetét találja meg, társaságban néha észrevétlenül jó -kedvre is derül és olyankor sokat nevet, jól eszik és külsőleg -rendszerint az egészséges ember benyomását kelti. Ha belső képzelődése -előtör, úgy képei gyakran oly erősekké és tartósakká válnak, hogy -kifárasztják. Ha valami nevetséges dolog fordul meg agyában (bár ő maga -is felismeri, hogy csupán képzeletének a képe az), ha e bogara illetlen -nevetésre ingerli mások jelenlétében, anélkül, hogy annak okát adná, -vagy ha mindenféle sötét gondolat erőszakos hajlamot kelt fel benne -arra, hogy valami gonoszságot kövessen el, amelynek kitörésétől ő maga -is fél, és ami mindamellett sohasem válik tetté: akkor állapota sok -tekintetben hasonlít az őrültséghez, de nem veszélyes. A baj nem mélyen -gyökerező és amennyiben a lélekre vonatkozik, rendszerint magától vagy -némi gyógyszer után elmulik. - -Az a gyöngeség, hogy beteges, határozott tárgy nélküli érzelmeinknek -általában gyáván átengedjük magunkat, anélkül, hogy megkísérelnők, hogy -értelmünkkel úrrá legyünk felettük, a _búskomorság_ vagy hipochondria, -melynek nem is felel meg a test határozott helyi megbetegedése és a -képzelőerő szülötte és ezért _költöttnek_ is nevezhetnők – ahol a -szenvedő minden betegséget, amiről könyvekben olvas, magán észrevenni -vél – egyenes ellentétben áll lelkünk azon képességével, hogy beteges -érzelmei felett úrrá legyen, ugyanis oly csüggedés az, amely oly bajok -felett tépelődik, amelyek _esetleg_ érhetik az embert, anélkül, hogy ha -jönnének, ezzel ellenállhatna; az őrület egy faja ez, amely persze -valamely kórokozó dolgon alapul, amit azonban nem érez meg az illető -közvetlenül, mint az érzékekre hatót, hanem mint bekövetkezendő bajt -tükröz a költői képzelőerő, ahol az önkínzó (heautontimorumenosz), -ahelyett, hogy megemberelné magát, hiába fordul az orvos segítségéhez: -mert csak maga mentheti meg magát gondolkodásának egészségtana -segítségével a kínzó képzetektől, amelyek önkéntelenül felbukkannak -benne, ama bajokról, amelyek ellen pedig, ha tényleg bekövetkeznének, -semmit sem tehetne. Attól, aki e betegségben szenved és ameddig szenved, -nem követelhető, hogy beteges érzelmei felett pusztán akaratával -uralkodjon. Mert, ha erre képes volna, nem volna búskomor. Értelmes -ember azonban _nem enged_ ily búskomorságot kifejlődni: hanem, ha -aggodalom szállja meg, amely szeszélylyé, azaz mindenféle képzelt bajjá -akar fajulni, úgy azt kérdi magától, hogy van-e annak valami alapja? Ha -nem talál olyasmit, ami ezen aggódás alapos oka lehet, vagy ha belátja, -hogy ha volna is tényleg ilyen, mégse tehet semmitsem, hogy annak -hatását kikerülje, akkor benső érzelmének e követelése felett napirendre -tér, azaz szorongó érzését (amely aztán nem terjed tovább) hagyja ott, -ahol van (mintha semmi köze sem volna ahhoz) és figyelmét foglalkozására -irányítja. És mivel életünknek jobban örülünk azáltal, amit annak szabad -használatában _cselekszünk_, mint azáltal, amit _élvezünk_, úgy tehát az -életérzés egy más faját állíthatjuk szembe azokkal a gátlásokkal, -amelyek csak a testre vonatkoznak. - -_Soká_, vagy _gyakran aludni_ persze ugyanannyi megtakarítása ama -viszontagságoknak, amiket az élet általában ébrenlétben kikerülhetlen -ránk zúdít, de elég csodálatos, hogy az emberek hosszú életet kívánnak -maguknak, hogy azt nagyobbrészt átaludják. - - -A közölt részek forrásai: - - -1. _Kants gesammelte Schriften_, herausgegeben von der Kgl. preussischen -Akademie der Wissenschaften, Bd. I–VII und X–XII (soweit erschienen). - -2. _Kants sämtliche Werke_, in chronologischer Reihenfolge herausgegeben -von E. Hartenstein. - -3. _Kants Reflexionen_, herausgegeben von B. Erdmann. - -4. _Lose Blätter_ aus Kants nachlass von Reicke. - -5. «_Ein ungedrucktes Werk von Kant aus seinen letzten Lebensjahren_», -veröffentlicht von Reicke in der «Altpreussischen Monatsschrift», -XIX–XXI. Bd. - -6. _Ansichten aus Immanuel Kants Leben_ von Rink. - -7. «_Der Humor Kants_» von D. Minden. - -8. «_Kantiana_» von Reicke. - -Ami a különböző forrásoknak a Breviarium egyes részeiben való elosztását -illeti, az első rész forrásai: A tiszta ész birálata, a Prolegomena, -Reflexiók (Erdmann), Egy szellemlátó álmai és a Levelek; a második -részé: Az itélőerő birálata; a harmadiké: Vallás a puszta ész határain -belül; a negyediké: Az erkölcs metafizikája; az ötödiké: Reflexiók, -Antropológia, A szép és a fenséges érzelmeire vonatkozó megfigyelések és -végül a töredékek (Hartenstein kiadása szerint). - -A közölt részek – egy-két kivétellel – teljes hűségben adják vissza az -eredeti szöveget. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Egyrészt a füzesbe menekül, másrészt mielőbb láttatni -óhajtja magát.] - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - - =Herder – Kantról= 3 - =Tudás= (filozófia – tudomány – tudósok). - A régi metafizika. 7 - Milyennek kell lennie a metafizikának – bölcselet – bírálat 13 - Naturalizmus – józan ész 20 - Tudomány és tudományos módszer 22 - Tudomány és élet – tudósok – akadémia 30 - =Szemlélet= (művészet – lángész). - A szép és a művészet 39 - Tehetség és iskola a művészetben 41 - Az egyes művészetekhez 45 - =Hit= (vallás – egyház). - Hit – álhit 51 - Egyház – biblia 58 - Álegyház – papság 62 - Históriai vallás – zsidóság és kereszténység 65 - =Cselekedet= (morál – jog). - A morál alapja 73 - A morálról 82 - Állam 86 - Jog 94 - =Élet= (ember és világ). - Életbölcseség 103 - Emberismeret 108 - Férfi és nő – házasság 118 - Nevelés 126 - Faj – nemzet 135 - Gazdaság – politika – politikusok 147 - Társaság 152 - Gondolkodás – olvasmány – irodalom 157 - Búskomorság – egészség 162 - A közölt részek forrásai 165 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -29 |természettudomány-nem |természettudományban nem - -29 |Tor-icelli |Torricelli - -167 |Alegyház |Álegyház] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KANT-BREVIARIUM *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/67952-0.zip b/old/67952-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 8b7197e..0000000 --- a/old/67952-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67952-h.zip b/old/67952-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 6534389..0000000 --- a/old/67952-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67952-h/67952-h.htm b/old/67952-h/67952-h.htm deleted file mode 100644 index 8fc46c2..0000000 --- a/old/67952-h/67952-h.htm +++ /dev/null @@ -1,4781 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Kant-breviarium by Felix -Gross</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h2 span.smaller { - font-size: 75%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -ul.lsoff { - list-style-type: none; - text-align: justify; -} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.blockquot { - margin-left: 10%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; - font-size: 0.9em; - text-indent: 1.5em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -ul.indented { - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-align: justify; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Kant-breviarium</span>, by Immanuel Kant</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Kant-breviarium</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Kant világnézete és életfelfogása</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Immanuel Kant</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Editor: Felix Gross</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Gyula Polgár</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: April 29, 2022 [eBook #67952]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>KANT-BREVIARIUM</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_167">167</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= -"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class= -"caption-largest">KANT-BREVIARIUM</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ÖSSZEÁLLITOTTA -D<sup>r</sup> GROSS FÉLIX</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA -D<sup>r</sup> POLGÁR GYULA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>KANT-BREVIARIUM</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">KANT VILÁGNÉZETE ÉS -ÉLETFELFOGÁSA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">A MŰVELT EMBER SZÁMÁRA KANT -IRATAIBÓL</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-small">ÖSSZEÁLLITOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">D<sup>r</sup> GROSS -FÉLIX</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">D<sup>r</sup> POLGÁR -GYULA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br /> --1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HERDER – KANTRÓL.</h2> -</div> -<p>Azon szerencse jutott osztályrészemül, hogy megismertem egy -filozofust, aki a tanítóm volt. Legvirágzóbb éveiben vidám és élénk -volt, mint egy ifjú, és e vidám élénkség, azt hiszem, -legelaggottabb koráig is kísérte. Nyílt, gondolkodásra termett -homloka elpusztíthatatlan derültség és öröm székhelye volt, a -gondolatokban leggazdagabb beszéd ömlött ajkairól, tréfa, elmésség -és hangulat a rendelkezésére állottak és tanító előadása a -legszórakoztatóbb társaság volt. Ugyanazon szellemmel, amelylyel -Leibnizet, Wolfot, Baumgartent, Crusiust, Hume-ot vizsgálta és -Newton, Kepler és a fizikusok természettörvényeit figyelemmel -kísérte, azzal fogta fel Rousseau akkor megjelenő iratait is, -Emiljét és Heloise-át, valamint minden előtte ismeretessé vált -természetfelfedezést, méltányolta azt és mindig visszatért a -természet elfogulatlan ismeretére és az ember erkölcsi értékére. -Ember, nép, természettan, természetrajz és tapasztalat voltak -<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> -azon források, amelyekből előadását és társalgását élénkítette; -semmiféle tudásra méltó dolog nem volt előtte közönyös. Semminő -ármány, semminő párt, semminő előítélet, semminő hírnév utáni -becsvágy sem izgatta soha a legkevésbbé sem az igazság bővítése és -kiderítése ellen. Felélénkített és kellemesen rábírt az -öngondolkodásra; zsarnokság jellemétől távol állott. Ez az ember, -akit én a legnagyobb hálával és tisztelettel nevezek meg, -<i>Immanuel Kant:</i> képe kellemesen áll előttem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span></p> -<div class="blockquot"> -<p class="center"><b>Motto:</b></p> -<p>Magam is hajlamomnál fogva kutató vagyok. A megismerés -szomjuhozását teljesen átérzem és a benne való előbbrejutás vágyódó -nyugtalanságát vagy minden haladás feletti elégedettséget is. Volt -idő, midőn azt hittem, hogy ebben áll az emberiség becsülete, és -megvetettem a csőcseléket, amely semmiről sem tud. Rousseau -helyreigazított. Ez az elvakultságból eredő előny eltűnik; -megtanulom, hogy az embereket tiszteljem és sokkal -haszontalanabbnak tartanám magam a közönséges munkásnál, ha nem -gondolnám, hogy megfontolásom mindenkinek azt az értéket adhatja -meg, hogy az emberiség <i>jogait</i> törekedjen helyreállítani.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Kant</span>.</p> -<p>Csak egy kevéssé gondolkodnunk kell, hogy mindig oly bűnre -akadjunk, amit az emberi nemmel szemben elkövettünk – ha másban -nem, hát abban, hogy oly előnyöket élvezünk az embereknek a polgári -társadalomban való egyenlőtlenségéből, amelyek folytán másoknak -annyival inkább nélkülözniök kell, hogy azon önző képzelődés által, -hogy <i>érdemeket</i> szereztünk, a <i>kötelesség</i> gondolatát ki -ne szorítsuk.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Kant</span>.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5"><br /> --5-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TUDÁS.<br /> -<span class="smaller">FILOZÓFIA – TUDOMÁNY – TUDÓSOK.</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br /> --7-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>A régi metafizika.</h3> -</div> -<p>Tudom, hogy sokan vannak, akik a filozófiát a felsőbb -mennyiségtannal összehasonlítva igen könnyűnek találják. De ezek -mindent filozófiának neveznek, ami azon könyvekben áll, melyeknek -ez a czímük. A különbség az eredményben mutatkozik. A filozófiai -ismeretek nagyrészt a vélemény sorsára jutnak és olyanok, mint a -meteorok, amelyeknek fénye semmitsem igér tartósságukra nézve. -Eltűnnek, de a matematika megmarad. A metafizika kétségtelenűl a -legnehezebb minden emberi belátás között; csakhogy még sohasem -írtak egyet. Van okunk rá, hogy azon út felől kérdezősködjünk, -amelyen először is keresni gondoljuk.</p> -<p> </p> -<p>Szinte nevetségesnek látszik, hogy amíg minden más tudomány -szakadatlanul tovább halad, a metafizikában, amely pedig maga a -bölcseség akar lenni, mindig ugyanazon a helyen forgunk, anélkül, -hogy egy lépéssel tovább jutnánk.</p> -<p> </p> -<p>A metafizika partnélküli tenger, amelyben a haladás semmiféle -nyomot sem hagy és amelynek a horizontján nincs semmiféle látható -czél, <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> amelyen észrevehető volna, hogy mennyivel -közeledtünk feléje.</p> -<p> </p> -<p>A metafizika Sziszifusz köve, amelyet fáradatlan görgetnek, -anélkül, hogy állandó helyéről elmozdítanák.</p> -<p> </p> -<p>Tudnunk kell, hogy minden ismeretnek két vége van, amelyen -megfogható, az egyik az a priori, a másik az a posteriori. Bár az -újabb idők különböző természettudósa úgy adta elő, hogy az -utóbbinál kell kezdeni és azt hiszi, hogy a tudomány angolnáját a -farkánál fogva ragadja meg, amidőn elegendő tapasztalati ismeretről -gondoskodik és így azután lassanként általános és magasabb -fogalmakhoz kapaszkodik fel. Ámbár lehet, hogy ez nem botor -cselekedet, mégis távolról sem eléggé tudományos és filozófiai, -mert ezen a módon hamar oly <i>miérthez</i> jutunk, amelyre nem -adható felelet, ami a filozófusnak ép annyira válik becsületére, -mint a kereskedőnek, aki váltólejáratkor barátságosan felkér, hogy -máskor keressed fel. Ezért éleseszű férfiak, hogy ezt a -kényelmetlenséget elkerüljék, az ellenkező, külső határnál kezdtek -el, azaz a metafizika legfelsőbb pontjánál. Ennél azonban új -nehézség áll elő és pedig az, hogy elkezdenek, nem tudom -<i>hol</i>, és eljutnak, nem tudom <i>hová</i> és hogy az alapokok -folytatása nem akar eljutni a tapasztalathoz, sőt úgylátszik, hogy -Epikur atomjai, miután örök idők óta folyton esnek, hamarább -ütközhetnek egyszer véletlenül úgy, hogy egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> világot -alkossanak, mint a legáltalánosabb és legelvontabb fogalmak, hogy -azt megmagyarázzák. Miután tehát a filozófus jól látta, hogy -egyrészről észokai, és másrészről a valóságos tapasztalat, mint a -párhuzamos vonalak az elgondolhatlanságig futnának tovább egymás -mellett, anélkül, hogy valaha találkoznának, így hát a többiekkel -megegyezett, mintha csak összebeszéltek volna, hogy mindegyik a -maga módja szerint veszi a kezdőpontot és erre nem a következtetés -egyenes vonalában, hanem a bizonyítási alap észre nem vehető -<i>kanyarulatával</i> az észt úgy irányítják, azáltal, hogy lopva -bizonyos tapasztalatok czélja felé vagy a bizonyíték felé -pislantottak, hogy éppen oda kellett találnia, ahova a jámbor -tanítvány nem gyanította, azaz, hogy bebizonyítsa azt, amiről már -előzőleg tudták, hogy be kell bizonyítani. Ezt az utat nevezték -aztán még az a priori útnak, ámbár észrevétlenül kitűzött -pálczákkal az a posteriori pontja felé volt megvonva; emellett -azonban méltányos, hogy az, aki így e művészetet megtanulta, ne -árulja el a mestert. Ezen ügyes tanmenet szerint különböző érdemdús -férfiak pusztán az ész útján még a vallás titkait is kifürkészték, -mint ahogy regényírók a történet hősnőjét távoli országokba -szalasztják, hogy ott azután valami csodás kaland folytán imádója -véletlenül rábukkanjon:<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> et -fugit ad salices et se cupit ante videri.</p> -<p>Napról-napra több lesz az alapos filozófus, mint ahogy saját -maguk nevezik magukat és oly <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> mélyen belátnak minden -dologba, hogy nem is marad előttük semmi rejtve, amit ők -megmagyarázni és megérteni ne tudnának. Én nem titkolom belátásom -gyengeségét, amely szerint én rendesen azt értem legkevésbbé, -amiről minden ember azt hiszi, hogy könnyű megérteni.</p> -<p> </p> -<p>Vannak tökéletes belátású metafizikai intelligencziák és nagyon -tapasztalatlannak kell lennie annak, aki azt képzeli, hogy az ő -bölcseségükhöz valami hozzáadható, vagy ábrándjaikból valami -elvehető.</p> -<p> </p> -<p>Simonides még mindig bölcs, aki fejedelmének hosszas vonakodás -és halogatás után ezt a feleletet adta: Minél többet gondolkodom -Isten felett, annál kevésbbé láthatom be. Nem így hangzik a tudós -csőcselék szava. Nem tud semmit, nem ért semmit, de mindenről -beszél és amit mondott, arra hivatkozik.</p> -<p> </p> -<p>Szerencsés a metafizika, ha csak fogalmakat dolgoknak nem vesz -és dolgokat, vagyis inkább azok neveit, nem vesz fogalmaknak és nem -okoskodik ilyenformán teljesen a vak világba.</p> -<p> </p> -<p>A metafizikában sokféle módon lehet kontárkodni, anélkül, hogy -éppen aggódni kellene, hogy tévedésen kapják rajt az embert. Mert, -ha csak önmagunknak nem mondunk ellent, úgy mindazon <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> esetekben, -amelyekben az általunk kapcsolt fogalmak a tapasztalatban nem -adhatók, sohasem czáfolhatnak meg bennünket a tapasztalat -segítségével.</p> -<p> </p> -<p>Nincs olyan balgaság, amely valami feneketlen bölcselkedéssel ne -volna megegyeztethető.</p> -<p> </p> -<p>Rajongás a felvilágosodott korban csak úgy juthat felszínre, ha -valamelyik iskola metafizikája mögé rejtőzködik, amelynek oltalma -alatt merészkedhet mintegy észszel őrjöngeni.</p> -<p>Ellenszenvvel, sőt némi gyűlölettel látom egész kötetnyi -metafizikai belátások felfuvalkodott önhittségét, mint aminők most -divatosak, amennyiben teljesen meggyőződöm arról, hogy az az út, -amit választottak, teljesen elhibázott, hogy az elterjedő -módszereknek az ábrándokat és a tévedéseket a végtelenségig kell -sokasítaniok és hogy még mindeme képzelt belátások teljes -kipusztítása sem lehet oly káros, mint e megálmodott tudomány az ő -átkos termékenységével.</p> -<p> </p> -<p>Aristoteles azt mondja valahol: <i>ha ébren vagyunk, egy közös -világunk van, de ha álmodunk, úgy mindenikünknek van egy -sajátja</i>. Azt hiszem ez utóbbi tételt megfordíthatnók és azt -mondhatnók: ha különböző emberek közül mindeniknek saját világa -van, úgy azt gyaníthatjuk, hogy álmodnak. Ha erről az álláspontról -tekintjük a különféle gondolatvilágok <i>légvárépítészeit</i>, -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> akiknek mindenike mások kizárásával lakik -nyugodtan a sajátjában, azt például, aki mint <i>Wolf</i> a dolgok -rendjét a tapasztalat kevés építési anyagából, de annál több görbe -úton szerzett fogalomból rótta össze, vagy azokat, akik -<i>Crusius</i> módjára a <i>gondolhatóról</i> és a -<i>gondolhatatlanról</i> szóló néhány mondás bűvös erejével a -semmiből teremtett világokban laknak, úgy viziók ellentmondásában -türelemmel várni fogunk, amíg ezek az urak kiálmodják magukat. -Mert, ha ezek egyszer, ha Isten úgy akarja, teljesen ébren lesznek, -azaz, ha úgy fognak gondolkodni, hogy az más emberi értelemmel való -megegyezést ki nem zár, úgy nem fog közülök senki sem látni -olyasmit, ami ne látszana bárkinek is az ő bizonyítgatásuk -világánál szembetűnőnek és bizonyosnak és akkor majd a filozófusok -egy közös világban fognak lakni.</p> -<p> </p> -<p>Ha az előnyöket és hátrányokat tekintetbe vesszük, amelyek -valakinek származhatnak abból, hogy nemcsak a látható, hanem a -láthatatlan világ számára is alkalmas a szervezete (amennyiben -ilyen létezne), úgy az ilyfajta ajándék ahhoz hasonlítható, -amelylyel Juno megtisztelte Tiresiast, akit előbb megvakított, hogy -a jóslás tehetségét adományozhassa néki. Mert a <i>másik</i> világ -szemléletes ismeretére itt csak úgy tehetünk szert, ha valamit -abból az értelemből elveszítünk, amelyre a <i>jelen</i> világban -szükségünk van. Nem is tudom, hogy bizonyos filozófusok maguk -teljesen föl vannak-e mentve e kemény feltétel alól, akik oly -szorgalmasan és elmélyedve irányítják <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> -távcsöveiket ama távoli vidékek felé, és csodadolgokat tudnak -elmondani arról, legalább is nem irigylem felfedezéseik egyikét -sem; csak attól tartok: hogy egy józaneszű és kevéssé finom ember -nékik éppen azt adná tudtukra, amit Tycho de Brahe-nek válaszolt a -kocsisa, amidőn az azt gondolta, hogy éjjel a csillagok szerint -igazodva mehet a legrövidebb úton: <i>Jó uram, lehet, hogy az égen -jól kiismered magad, de itt a földön bolond vagy.</i></p> -<p> </p> -<p>Meghatározásokat kiélezni, sánta bizonyításokat új mankókkal -ellátni, a metafizika toldott-foldott köntöséhez új rongyokat, vagy -annak más szabást adni, ezzel még találkozunk ugyan, de a világ nem -ezt kéri. Metafizikai állításokkal jóllakott a világ: e tudomány -lehetőségét akarják, azon forrásokat, amelyekből beléje bizonyosság -vezethető le, és biztos ismertetőjeleket, amelyekkel a tiszta ész -dialektikus káprázata az igazságtól megkülönböztethető.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Milyennek kell lennie a metafizikának – bölcselet – -birálat.</h3> -</div> -<p>Oly távol állok attól, hogy magát a metafizikát tárgyilagosan -mérlegelve, kevésre becsüljem, vagy fölöslegesnek tartsam, hogy én, -különösen egy idő óta, amióta azt hiszem, hogy belátom természetét -és az emberi ismeretek közötti sajátlagos helyzetét, meg vagyok -győződve <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> arról, hogy még az emberi nemnek igaz és -tartós boldogulása is rajta múlik.</p> -<p> </p> -<p>Hogy az emberi szellem valaha teljesen feladja a metafizikai -vizsgálódást, az éppoly kevéssé várható, mint az, hogy mi, azért, -hogy ne lélegezzünk be mindig tisztátalan levegőt, a lélegzést majd -egyszer inkább teljesen beszüntetjük. A világon tehát mindig lesz -metafizika, sőt mi több, mindenkiben lesz, különösen a gondolkodó -emberben, amelyet általános zsinórmérték hiányában, mindenki a maga -módja szerint fog kiszabni magának. Az azonban, amit eddig -metafizikának neveztek, egy bíráló észnek sem tehet eleget, de -teljesen lemondani róla szintén lehetetlen, tehát <i>meg kell -kísérelni</i> végre magának a tiszta észnek valamilyen bírálatát, -vagy ha van ilyen, <i>meg kell vizsgálni</i> azt részletesen, mert -nincs más mód, hogy ennek a sürgős szükségletnek, ami több mint -puszta tudásvágy, eleget tegyünk.</p> -<p> </p> -<p>Hiábavaló ily kutatásokkal szemben <i>közömbösség</i> -mesterkélése, amelyeknek tárgya <i>nem lehet közömbös</i> az emberi -természetre nézve. Azok az állítólagos <i>indifferentisták</i> is, -bármennyire is igyekszenek az iskola nyelvének népszerűvé való -változtatása által felismerhetlenné válni, amennyiben egyáltalán -valamit gondolnak, metafizikai állításokba esnek vissza, amelyek -ellen pedig oly nagy ellenszenvet tüntettek föl.</p> -<p>A metafizika az emberi ész minden <i>kulturájának</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> betetőzése, amely nélkülözhetetlen, még -ha tudományként való szerepét bizonyos okoknál fogva félre is -teszszük.</p> -<p>Ha van egy tudomány, amelyre az embernek igazán szüksége van, -úgy az az, amelyet én tanítok, hogy illően töltsük be azt a helyet, -amely az ember számára a teremtésben kijelöltetett és amelyből -megtanulhatjuk, hogy minőnek kell lennünk, hogy emberek -legyünk.</p> -<p> </p> -<p>A metafizika első és legfontosabb szabálya: hogy ne kezdjük -meghatározásokkal.</p> -<p>A metafizika igazi módszere alapjában véve azonos azzal, amelyet -<i>Newton</i> a természettudományba bevezetett.</p> -<p> </p> -<p>Az értelem földje sziget, amelyet maga a természet zárt -változhatlan határok közé. Ez az igazság földje (mily csábító név), -amelyet messzeterjedő és viharos óceán vesz körül, a látszat -tulajdonképpeni székhelye, ahol nem egy helyen köd és hamar -leolvadó jég új földeket hazud és amig a felfedezésekért szerte -kalandozó tengerészt szüntelen üres reménnyel áltatja, oly -kalandokba keveri, amelyekkel sohasem hagyhat fel és amelyeket -mégis sohasem fejezhet be. Csak a szigorú, de igazságos kritika -józansága szabadíthat meg e káprázattól, amely sokakat képzelt -boldogság által elméletek és rendszerek közt fogva tart és az -korlátozhatja spekulativ igényeinket a lehető tapasztalat mezejére -és pedig nem az értelmünknek oly sok elhibázott kísérlete fölötti -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> fonák gúny vagy korlátai fölötti jámbor -sóhaj által, hanem annak biztos alapelvek szerint kitűzött -határmegállapítása által, amely az értelem nincs továbbját a -legnagyobb megbízhatósággal azon herkulesi oszlopokhoz köti, -amelyeket maga a természet állított fel, hogy értelmünk útját csak -addig folytassuk, ameddig érnek a tapasztalat egybefüggő partjai, -amelyeket nem hagyhatunk el, anélkül, hogy egy parttalan óceánra ne -merészkednénk, amely bennünket mindig csalóka kilátás közepett -végre is arra kényszerít, hogy minden nehéz és hosszantartó -fáradalommal reménytelenül felhagyjunk.</p> -<p>A metafizikának oly pilótát akarok adni, aki a kormányzásnak a -glóbus ismeretéből merített biztos elvei szerint, a tenger teljes -térképével és iránytűvel ellátva bizton vezetheti a hajót, oda, -ahová jónak tartja.</p> -<p>Magas tornyok és az azokhoz hasonló metafizikai nagy emberek, -amik körül rendszerint nagy a szél, nem az én számomra valók. Az én -helyem a tapasztalat termékeny mezeje.</p> -<p>Én szegény földi halandó, egyáltalán nem vagyok szervezve a -<i>szemlélő értelem</i> isteni nyelvére. Amit azonban nekem a -közönséges fogalmakból logikai szabályok szerint kibetűzhetnek, azt -még megérthetem.</p> -<p>Alapjában véve minden filozófia prózai; és azt az indítványt, -hogy most megint költőien bölcselkedjünk ép úgy fogadnák, mint azt, -hogy a kereskedő a jövőben könyveit ne vezesse prózában, hanem -versben.</p> -<p>Az értelem dolgaiban az első lépés, amely annak gyermekkorát -jellemzi, <i>dogmatikus</i>. A második <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> lépés -szkeptikus és a tapasztalaton okult ítélőtehetség -elővigyázatosságára vall. De még egy harmadik lépés szükséges, -amely csak az érett és férfias ítélőtehetséget illeti meg, amelynek -alapjául szilárd és egyetemességükre nézve bevált elvek szolgálnak, -az értelem bírálata, amelylyel nem csupán annak <i>korlátait</i>, -hanem biztos <i>határait</i> kimutatjuk.</p> -<p>A filozófia gondja inkább buja sarjak metszése, mint -hajtása.</p> -<p>A tulajdonképpeni felvilágosultság az a puszta negativum, hogy -azt, ami értelmünkön túl van, ne kívánjuk megismerni.</p> -<p> </p> -<p>Szemem előtt gyakran Alpok emelkednek ott, ahol mások sík és -kényelmes gyalogutat látnak maguk előtt, amelyen tovább -vándorolnak, vagy legalább is vándorolni vélnek.</p> -<p>Az ábrándot és a hiú tudást, amely az értelmet felfuvalkodottá -teszi, meg kell semmisíteni; azok az értelem szűk terében -elfoglalják azt a helyet, amelyet a bölcseség és a hasznos oktatás -tanai tölthetnének be.</p> -<p> </p> -<p>A filozófia abban áll, hogy határainkat megismerjük.</p> -<p> </p> -<p>Ha a tiszta és spekulativ értelem minden ismeretének foglalatát -oly épületnek tekintem, amelynek legalább az eszméje önmagunkban -van, úgy mondhatom: a kritikában megbecsültük az építési anyagot és -meghatároztuk, hogy milyen <span class="pagenum"><a name="Page_18" -id="Page_18">-18-</a></span> magas és erős épülethez elég. -Természetesen azt találtuk, hogy ámbár nékünk égigérő tornyot -emelni volt a tervünk, az anyagkészlet mégis csak oly lakóházhoz -volt elégséges, amely elég tágas volt a tapasztalat mezején való -foglalatoskodásunkhoz és elég magas, hogy azt áttekinthessük; de -ama merész vállalatnak az anyag hiánya folytán kudarczot kellett -vallania, anélkül, hogy még a nyelvzavarra számítottunk volna, -amely a munkásokat a terv fölött kikerülhetlen meghasonlásba -kellett, hogy vigye és a világ minden részébe szét kellett szórnia, -hogy mindenki saját terve szerint külön építsen magának. Most nem -annyira az anyagról, mint inkább a tervről van szó és ámbár -okultunk, hogy ne merészkedjünk kísérletet tenni egy tetszésünk -szerinti meggondolatlan ötlet alapján, amely könnyen egész -vagyonunkat felemészthetné, mégis valaminő szilárd lakóhely -emeléséről le nem mondhatunk és így el kell készítenünk oly épület -tervezetét, amely adott anyagunkra és egyúttal szükségletünkre -tekintettel van.</p> -<p> </p> -<p>A kritikai filozófia, ha egyszer csak röviden az iskoláját -végigjártuk, arra szolgál, hogy összes foglalatoskodásunkba rendet, -összefüggést és módszert vigyen.</p> -<p>Vagyonunknak és egyúttal használata határainak biztos -felismerése határozottá, bátorrá és mindarra elszánttá tesz, ami jó -és hasznos.</p> -<p>Sohasem tanúlhatjuk meg a filozófiát, legfeljebb csak -filozófálni tanulhatunk.</p> -<p>A filozófus nem értelemművész, hanem az emberi értelem -törvényhozója. <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>Nem szükséges éppen, hogy mindenki metafizikát tanuljon. Az a -nevetséges utálat, amelyet a tiszta ész kritikájában járatlanok -éreznek, ha tiszta észelvekre kell támaszkodniok, mint amelyeknél -nem várhatnak teljes biztosságot, hanem ezt csupán a tapasztalattól -várják, ahol az általánosság hiánya folytán semmiféle biztosság -sincs, az a logikai tértől való borzadás egy faja, amely felületes -fejekből aligha száműzhető.</p> -<p> </p> -<p>Aki a filozófia egy rendszerét <i>tanulta</i>, annak csak -<i>históriai</i> ismerete van róla; csak annyit tud és ítél, -amennyit adtak néki, <i>idegen ész szerint</i> képezi magát, de nem -<i>saját eszéből</i> és ha már jól felfogta és megőrizte is, mégis -csak egy élő ember gipszlenyomata.</p> -<p>A metafizika nem gyermekek és ifjak, hanem férfiak számára való. -Az ész reviziójának egy faja ez.</p> -<p>A praktikus filozófus, a bölcseségnek tanítás és példaadás útján -való tanítója, a tulajdonképpeni filozófus. Mert a filozófia a -tökéletes bölcseség eszméje, amely nékünk az emberi ész végső -czéljait mutatja meg.</p> -<p>Az bizonyos: aki egyszer a kritikát megkóstolta, az örökre -megundorodott minden dogmatikus fecsegéstől, amelylyel azelőtt -szükségből megelégedett, mert eszének szüksége volt valamire és -jobbat a fentartására nem találhatott. A kritika úgy viszonylik a -közönséges metafizikai iskolákhoz, mint a kémia az alkémiához, vagy -az asztronómia a jövendőmondó asztrológiához. <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>Naturalizmus – józan ész.</h3> -</div> -<p>A tiszta észnek nem egy naturalistája (aki alatt azt értem, aki -a metafizika dolgaiban minden tudomány nélkül dönteni mer), azt -mondhatná, hogy ő azt, amit a Kritika oly nagy előkészülettel, vagy -ha jobban tetszik, terjengős, pedáns pompával ad elő, azt ő józan -eszének igazmondó szellemével már régen nemcsak gyanította, hanem -tudta és belátta is: «azt ugyanis, hogy mi egész eszünkkel sohase -juthatunk túl a tapasztalatok területén.» De mivel, ha észelveit -lassankint kikérdezik, be kell vallania, hogy köztük sok olyan van, -amelyet nem a tapasztalatból merített, amelyek tehát attól -függetlenek és a priori érvényesek, hogyan és minő érvekkel akarja -a dogmatikust és saját magát korlátozni, aki ezen fogalmakat és -alapelveket minden lehető tapasztalaton túl használja, éppen azért, -mert attól függetlenül ismerte fel? És ő maga, a józan ész ezen -adeptusa, sem annyira biztos abban, hogy minden önhitt, olcsón -szerzett bölcsesége daczára, észrevétlenül nem jut-e a tapasztalat -tárgyain túl az agyrémek területére. Rendszerint mélyen bele is van -bonyolódva, ámbár népszerű nyelvezetével, miután mindent csupán -valószínűségnek, észszerű gyanításnak vagy analógiának tüntet fel, -alaptalan igényeinek némi mázt ad.</p> -<p> </p> -<p>Az empirista azt állítja, hogy a műveletlen értelem jobb, mint -művelt ítélet. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Az úgynevezett józan ész veleszületett tudatlanság.</p> -<p> </p> -<p>Van egy kényelmes mód arra, hogy minden belátás nélkül -makacskodhassunk, ez pedig a közös emberi belátásra való -hivatkozás. Valóban nagy adománya az égnek az ép (vagy mint újabban -elnevezték, az egyszerű) emberi ész. De tettel kell bizonyítani, a -gondolat és a beszéd megfontoltságával és észszerűségével, de nem -azáltal, hogy, ha igazolásunkra semmiféle okos dologgal nem tudunk -előhozakodni, ráhivatkozunk, mint valami orákulumra. Ha belátás és -tudomány a fogyatékán van, akkor és nem előbb hivatkozni a közös -emberi belátásra, ez az újabb idők egyik szubtilis találmánya, -amely mellett a legüresebb fecsegő fölveheti a versenyt a -legalaposabb fővel és tarthatja is vele. De, amíg a belátásnak egy -kis maradéka is megvan, addig őrizkedni fogunk ezen utolsó -menedékhez fordulni. És a világosságnál megtekintve ez a -fellebbezés nem is egyéb, mint a tömeg ítéletére való hivatkozás; -oly taps az, amely miatt a filozófus pirul, de a népszerű -elménczkedő olyankor diadalt arat és büszkélkedik. Mégis azt kell -gondolnom, hogy Hume-nak épp annyira volt józan esze, mint -Beattie-nek és még azonfelül birtokában volt az, ami ennek -bizonyosan nem és pedig kritikai ész, amely a józan észt korlátok -közt tartja, hogy ne tévedjen el a spekulácziókban, vagy ha pusztán -ezekről van szó, ne kívánjon dönteni, mert nem tud számot adni -alapelvei felől; mert csakis így marad meg józan észnek. Véső és -kalapács <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> egész jól használható a gerenda -megmunkálásához, de a rézmetszéshez tű szükséges. Igy a józan ész, -épúgy használható, mint a spekulativ, de mindkettő a maga módja -szerint: amaz, ha oly ítéletekről van szó, amelyeket közvetlenül a -tapasztalatban alkalmaznak, emez pedig ha általában véve puszta -fogalmakból kell ítélni, például a metafizikában, ahol az önmagát, -gyakran a valósággal ellentétben, úgynevező józan ész semmikép sem -ítélhet.</p> -<p>A metafizikának nem engedhető meg az általános emberi ész -helyeslésére való hivatkozás; mert e tanú tekintélye csak -mende-mondán alapul. Quodcumque ostendis mihi sic, incredulus -odi.</p> -<p class="right"><i>Horat</i>.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Tudomány és tudományos módszer.</h3> -</div> -<p>Az észnek minden munkájában bírálat alá kell vetnie magát és az -ebbeli szabadságot semmiféle tilalommal sem csorbíthatja, anélkül, -hogy magának ne ártana és ránézve hátrányos gyanúba ne keverednék. -Semmisem annyira fontos itt a haszonra való tekintettel, semmisem -oly szent, hogy ezen vizsgáló és szemlét tartó átkutatás alól, mely -nem ismer semmiféle személyi tekintélyt, kivonhatná magát. Sőt ezen -a szabadságon alapul az ész létezése, amelynek nincs diktátori -tekintélye, hanem annak a kijelentése sohasem egyéb, mint szabad -polgárok beleegyezése, akiknek mindegyike aggályait, sőt vétóját -kell, hogy tartózkodás nélkül kifejezhesse. <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p> -<p>A filozófiai belátás bővülését akadályozza az, hogy erkölcsi -okokhoz, azaz czélokból való magyarázathoz fordulunk ott, ahol még -gyanítható, hogy fizikai alapokok szükséges általánosabb -törvényekkel kapcsolatban határozzák meg a következményt.</p> -<p>Immateriális alapelvekre való hivatkozás a rest filozófia -menedéke, és ezért az ily módon való magyarázat is lehetőség -szerint kerülendő, hogy a világ jelenségeinek azon alapjai, amelyek -a puszta anyag mozgástörvényein nyugszanak és amelyek egyesegyedül -az átérthetők, egész terjedelmükben ismertté váljanak.</p> -<p>Tegyük fel, hogy Isten néha és különös esetekben a természetet -törvényeitől eltéríti: akkor sincs halvány fogalmunk sem arról és -sohasem remélhetjük, hogy megismerünk egy oly törvényt, amely -szerint Isten ily esetben cselekszik. Itt az ész, mintha meg volna -bénulva, amennyiben azáltal, ismert törvények szerinti eljárásában -feltartóztatott, de újat nem tanult és nem is remélheti, hogy -valaha a világon ilyet tanul.</p> -<p>A tudatlanságnak a tudomány látszatát adó közönséges fogás az, -hogy a rajongó azt kérdezi: ismeritek a mágneses erő valódi okát, -vagy ismeritek az anyagot, amely az elektromos jelenségekben oly -csodálatos hatást fejt ki? Azt hiszi, hogy alapos oka van arra, -hogy oly dologba, amelyet véleménye szerint a legnagyobb -természetbúvár belső mivoltára nézve époly kevéssé ismer, mint ő, -lehető hatásaira vonatkozólag is épúgy beleszóljon. De az utóbbi -csak oly hatásokat ismer el, amelyeket a kísérlet segélyével -mindenkor szemünk elé állíthat, amennyiben a <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> tárgyat -teljesen hatalmába keríti, ezzel szemben az előbbi oly hatásokat -szed össze, amelyek úgy a megfigyelő, mint a megfigyelt személynél -teljesen a képzeletből eredhetnek és így valódi kísérletnek nem is -vethetők alá. E helytelenség ellen nem lehet mást tenni, mint -belenyugodni abba, hogy az állati mágnesség mágnesez és -szervetlenít mindaddig, amíg az annak és a könnyen hívőknek -tetszik, de a rendőrség figyelmébe kell ajánlani a dolgot, nehogy -túlmerészen űzzék azt, egyébként pedig nekünk a természet -kutatásának egyetlen útját kísérlet és megfigyelés által, amelyek a -tárgy tulajdonságait külső érzékeinknek felismerhetőkké teszik, -továbbra is követni kell. Hosszadalmas czáfolat itt az ész -méltósága ellen való és nem is használ semmit, megvető hallgatás az -őrület e fajtájával szemben jobban megfelel, amint egyébként is az -ily események az életben csak rövid ideig tartanak, hogy aztán más -balgaságnak adjanak helyet.</p> -<p>Senkitől sem veszem rosz néven, ha ahelyett, hogy a -szellemlátókat a másik világ félpolgárainak tekintené, velük -röviden és jól, mint kórházba valókkal végez és ezáltal magát -minden további kutatás alól felmenti. De ha mindent ily -álláspontról tekintünk, akkor a szellemvilág ilyfajta adeptusaival -való bánásmód is kell, hogy a korábbitól nagyon különbözzék és ha -előbb szükségesnek találták, hogy néha némelyeket közülök -elégessenek, úgy most elég lesz, ha csak purgálják őket. A dolgok -ilyetén állásánál nem is volna szükséges, hogy annak nagy feneket -kerítsünk és megcsalt rajongók lázas agyában a metafizika -segélyével titkokat keressünk. A rejtélyt csupán <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> az -éleseszű <i>Hudibras</i> tudta volna nékünk megoldani, mert az ő -véleménye szerint: <i>ha hipochondrikus szél tombol a belekben, úgy -az irányán fordúl meg a dolog, ha lefelé megy f– lesz belőle, de ha -felszáll, akkor tüneménnyé vagy szent sugallattá válik</i>.</p> -<p> </p> -<p>Van egy faja a <i>lángeszű férfiaknak</i> (helyesebben lángész -majmoknak), amely a lángész czégére alatt betolakodott, a természet -különösen kegyelt főinek a nyelvén szól, a fáradságos tanulást és -kutatást kontárkodásnak minősíti, és azt állítja, hogy minden -tudomány szellemét egy fogással ragadta meg, de kis adagokban -sűrítve és erőteljesen képes adni belőle. Ez a faj, mint a -kuruzslók és vásári kikiáltók faja a tudományos és erkölcsi -műveltségben való haladásra nézve igen hátrányos, ha vallás-, -államviszonylatok, és morálról a beavatotthoz vagy a hatalom -birtokosához hasonlóan a bölcseség székhelyéről döntő hangon beszél -és így szelleme szegénységét el tudja takarni. Ez ellen ismét mit -lehet mást tenni, mint nevetni és szorgalommal, renddel és -világossággal türelmesen továbbhaladni, anélkül, hogy ama -szemfényvesztőkre ügyet vetne az ember?</p> -<p> </p> -<p>Először az <i>iskolának</i> kell megadni a magáét, azután -lehetünk arra is tekintettel, hogy a világ kedvére éljünk.</p> -<p> </p> -<p>Aki nem iskolaszerűen, hanem «lángész» módjára <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> filozofál, -az oly módon gazdálkodik, amelynek a közeli csőd jósolható. A -kritikai filozófia az az észgazdálkodás, amely először is a vagyoni -állapotot vizsgálja meg, hogy megtudja, mily messzire mehet -kiadásaiban és a simplex emberhez hasonlít azzal a szellemes fővel -ellentétben, aki – mint egy bizonyos miniszter államháztartásával – -oly módon dicsekszik, hogy: minél több az adóssága, annál -gazdagabb.</p> -<p> </p> -<p>Nem nagy művészet a közérthetőség, ha amellett minden mélyebb -belátásról lemondanak.</p> -<p>Csak az adhat elő valamit népszerűen, aki azt alaposabban is -előadhatná.</p> -<p>Hogy a valódi népszerüséget megtanuljuk, a régieket kell -olvasnunk, például Cicero filozófiai iratait, Horatius, Vergilius -költőket és így tovább; az újabbak közül Hume-ot, Shaftesburyt és -másokat; férfiak, akik mindenike kiterjedt érintkezésben állott a -művelt világgal, amely nélkül nem lehetünk népszerűek. Mert a -valódi népszerűség sok gyakorlati világ- és emberismeretet követel, -az emberek fogalmai, izlése és hajlamainak ismeretét, amelyekre az -előadásnál, sőt még az illő, a népszerűséghez alkalmas kifejezések -megválasztásánál is folytonosan tekintettel kell lenni.</p> -<p>A teóriák gyakran inkább a megértés megkönnyebbítésére, mint a -természet jelenségeinek kiderítésére szolgálnak.</p> -<p> </p> -<p>Gondolatok tartalom nélkül üresek, szemléletek <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> fogalmak -nélkül vakok. Tehát ép oly szükséges fogalmainkat megérzékíteni -(azaz tárgyukat a szemléletben mellérendelni), mint szemléleteinket -számunkra értelmessé tenni (azaz fogalmak alá rendelni).</p> -<p>Az ész nem <i>alkot</i>, hanem csupán <i>rendez</i> -fogalmakat.</p> -<p>A logika nem általános feltalálóművészet és nem az igazság -orgánuma; nem algebra, amelynek segélyével rejtett igazságok -volnának felfedezhetők.</p> -<p>Bár azt mondják: a technikát, vagyis a tudomány felépítésének -módját elő kell adni az alkalmazott logikában. Ez azonban -hiábavaló, sőt káros. Mert akkor elkezdenek építeni, mielőtt anyag -volna, és megvan ugyan a forma, de hiányzik a tartalom.</p> -<p>A kísérletek eredménye nem felel meg mindig a gyanításnak. Ha -azonban nem akarjuk teljesen a véletlenre bízni a kísérleteket, -akkor kell, hogy a gyanítás legyen indítékuk.</p> -<p> </p> -<p>Kétségtelenül igaz, hogy pusztán tapasztalati tapogatózás által, -vezérelv nélkül, amelyet keresni kell, sohasem találnánk valami -czélszerűt, mert <i>rendszeresen</i> tapasztalni csak annyit tesz, -mint <i>megfigyelni</i>. Köszönöm a csupán empirikus utazó -elbeszélését, különösen, ha abból összefüggő ismeret legyen, -melyből az ész valamit alkosson egy elmélet czéljára. Rendszerint -azt válaszolja ő, ha erre vonatkozólag kérdezik: észrevehettem -volna ezt, ha tudtam volna, hogy efelől kérdezősködni fognak. -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>A <i>természetkutatás</i> nem vak tapogatózás az észrevételek -után, amelyek töredékesen és véletlenül egymás mellé sorozhatók, -hanem törvényekhez van kötve, amelyek szerint fel kell keresni -azokat.</p> -<p>A természetkutatás nem a tapasztalat <i>által</i>, hanem annak -<i>számára</i> történik.</p> -<p> </p> -<p>A tapasztalatból nem származhat semmiféle tudomány. A tapasztalt -ember (expertus), ha egyébként semmi más, úgy tudatlan, aki pórázra -kötve jár, aki azokba a nyomokba lép, amelyeket számára más, vagy ő -maga előző gyakorlatok után készített.</p> -<p> </p> -<p>A természetbúvárok között némelyek (akik inkább spekulativ -hajlamúak), az egyenlőtlenségnek szinte ellenségei és mindig a faj -egységére vannak tekintettel, mások (inkább empirikus fők) a -természetet oly sokféleségre igyekeznek osztani, hogy csaknem föl -kellene adni a reményt, hogy tüneményeit általános elvek szerint -ítéljük meg.</p> -<p>Vannak emberek, akik mindent ismernek, de semmitsem tudnak -(mindennek a leírásáról van fogalmuk, de nincs belátásuk).</p> -<p>A pusztán polihisztor tudása <i>cziklópszerű</i>, amelynek egyik -szeme hiányzik, – a filozófia szeme; és egy matematikus, történész, -leíró természettudós, filológus és nyelveket ismerő cziklóp oly -tudós, aki mindezekben a dolgokban nagy lehet, de minden filozófiát -ezenfelül fölöslegesnek tart. <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>Az ismeret egysége nélkül minden tudás csak törmelék.</p> -<p> </p> -<p>Azt állítom, hogy a természettudomány minden ágában csak annyi -<i>tulajdonképpeni</i> tudomány található, amennyi -<i>matematika</i> van benne.</p> -<p>A geometriában járatlan a természettudományban nem haladhat -előre, azaz nem lehet filozófikus természetismerő.</p> -<p> </p> -<p>Amidőn <i>Galilei</i> golyóit a ferde síkon általa választott -nehézkedéssel gördítette le, vagy <i>Torricelli</i> a levegő -nyomásával oly súlyt hordatott, amelyről előre meghatározta, hogy -mily előtte ismert vízoszlop súlyával legyen egyenlő, vagy később -<i>Stahl</i> fémeket mésszé és ezeket ismét fémekké változtatta -azáltal, hogy azokból valamit elvont és visszaadott; ez minden -természetbúvárnak szöget ütött a fejébe. Megértették, hogy az ész -csak azt látja be, amit maga, saját terve szerint állított elő, -hogy itéletei élén állandó törvények szerint alapelveknek kell -állniok és a természetet kényszerítenie kell, hogy kérdéseire -válaszoljon, nem pedig, hogy általa magát mintegy pórázon -vezettesse; mert különben a véletlen, nem megelőző terv szerinti -megfigyelések egyáltalán nem függnek össze szükséges törvényben, -amelyet pedig az ész keres és amelyre szüksége van. Az észnek az -alapelveivel, amelyek egyedül emelik törvényerőre a megegyező -jelenségeket, az egyik kézben, és a kísérlettel, amelyet azok -szerint kigondolt, a másikban, kell a <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> -természethez fordulnia, bár oly czélból, hogy az kioktassa őt, de -nem mint tanítvány, aki mindent elmondat magának, amit a tanító -akar, hanem mint kirendelt bíró, aki a tanukat azon kérdésekre -készteti válaszolni, amiket ő feltesz. És így még a fizika is -gondolkodásmódjának oly előnyös forradalmát lényegileg véve azon -ötletnek köszönheti, hogy annak megfelelőleg, amit az ész maga -fektet a természetbe, azt keresse benne (ne pedig ráfogja), amit -tanulnia kell tőle és amiből magától semmit sem tudna. Csak ezáltal -tért a természettudomány a tudomány biztos útjára, miután -évszázadokon át nem volt egyéb, mint puszta tapogatózás.</p> -<p>Sok kérdéssel úgy vagyunk, mint a katekizmussal, amelyet -gyermekkorunkban betéve tudtunk és amelyet érteni véltünk, amelyet -azonban minél öregebbek és megfontoltabbak leszünk, annál kevésbbé -értünk és ezért megérdemelnők, hogy még egyszer az iskolába -küldjenek, hacsak találhatnánk valakit (magunkon kívül), aki jobban -értené azt.</p> -<p> </p> -<p>A <i>természet</i> a mi feladatunk, magyarázataink szövege.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Tudomány és élet – tudósok – akadémia.</h3> -</div> -<p>Oly kormány, amely a tudomány tételeivel, tehát azok bővítésével -vagy javításával is foglalkoznék, amely tehát a legmagasabb -személyben a tudóst akarná adni, e pedantéria által csak a -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> néki járó tiszteletet veszítené el, mert -méltóságán alúli, hogy a néppel (annak tudós osztályával) -egyesüljön, amely nem érti a tréfát és mindazokat egyforma -elbánásban részesíti, akik tudománynyal foglalkoznak.</p> -<p> </p> -<p>Ha kormányok jónak találják, hogy tudósok dolgaiba avatkozzanak, -úgy a tudományról és emberekről való bölcs gondoskodásukhoz sokkal -illőbb volna, hogy a kritika szabadságát részesítsék kedvezményben, -mintsem, hogy az iskolák nevetséges zsarnokságát támogassák, -amelyek közveszély feletti hangos jajgatásba törnek ki, ha -pókhálóikat szétszaggatják.</p> -<p>Be kell vallani, hogy a nagybritánniai parlament alapelve: hogy -a király trónbeszéde minisztere művének tekintendő (mivel az -uralkodó méltósága ellen való volna, hogy tévedésen, tudatlanságon, -vagy hazugságon fogják rajta, pedig a Háznak mégis fel kell -jogosítva lennie, hogy annak tartalma felett ítéljen, azt -megvizsgálja és megtámadja), hogy ez az alapelv, mondom, finoman és -helyesen kieszelt. Éppen így kell, hogy bizonyos tanok -kiválasztása, amelyeket egyedül szentesít a kormány a tanítás -czéljára, a tudósok vizsgálatának legyen alávetve, mert az nem az -uralkodó művének tekintendő, hanem egy arra kirendelt állami -hivatalnokénak, akiről feltesszük, hogy ura akaratát nem jól -érthette vagy el is csavarhatta.</p> -<p> </p> -<p>Egy franczia miniszter egyszer magához hivatta <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> a -legtekintélyesebb kereskedők egy részét és javaslatot kért tőlük, -hogyan segíthetne a kereskedelmen: mintha ő a javaslatok legjobbját -ki tudná választani. Miután egyik ezt, a másik amazt javasolta, egy -öreg kereskedő, aki sokáig hallgatott, így szólt: Csináljatok jó -utakat, verjetek jó pénzt, adjatok alkalmas váltójogot és így -tovább, egyébként pedig «hagyjatok bennünket dolgozni!» Ez lenne -körülbelül a válasz, amelyet a filozófiai fakultásnak adni kellene, -ha a kormány megkérdezné, mily tanokat írjon elő általában a -tudósoknak, hogy amellett a belátás és a tudomány haladását meg ne -gátolja.</p> -<p>A szabad művészetek és a tudományok jobban növekednek kedvelőik -és jóakaróik kormányzása alatt, mint önhitt ismerőiké alatt. Csak a -közbecsüléshez kell, hogy tartsák magukat és a lángészt hagyják, -hogy önmagát képezze és saját maga szabja meg utait.</p> -<p> </p> -<p>Ha tudományos vitát a nagyközönség elé visznek, amint azt a -tudomány űzérei (a «gyakorlók» neve alatt) szívesen megkísérlik, -úgy illetéktelenül a nép ítélőszéke elé (amelyet a tudományosság -dolgaiban semmiféle ítélet sem illet meg) hurczolják azt és -megszünik a vita tudományos jellege; mert akkor a törvényellenes -viszály helyzete áll elő, ahol tanok a nép hajlamainak megfelelően -adatnak elő és a lázadás és pártoskodás magvait hintik szét, a -kormányt pedig ezáltal veszélyeztetik.</p> -<p>Törekedni, hogy az egész közönség tudóssá legyen, <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> a -legrosszabb, ami csak történhet. Ezáltal bírákká tesszük őket és ez -a népuralom egy faja; de jó, ha a tudomány kedvelőivé tesszük őket. -Itélni mindenki tud, de a bíró mester kell, hogy legyen.</p> -<p>Csodálatos, hogy a tudatlan elfogult a tudományosság javára, a -tudós ellenben elfogult a műveletlen ész javára.</p> -<p> </p> -<p>Magam is hajlamomnál fogva kutató vagyok. A megismerés -szomjúhozását teljesen átérzem és a benne való előbbrejutás vágyódó -nyugtalanságát vagy minden haladás feletti elégedettséget is. Volt -idő, midőn azt hittem, hogy ebben áll az emberiség becsülete és -megvetettem a csőcseléket, amely semmiről se tud. Rousseau -helyreigazított. Ez az elvakultságból eredő előny eltűnik; -megtanulom, hogy az embereket tiszteljem és sokkal -haszontalanabbnak tartanám magam a közönséges munkásnál, ha nem -gondolnám, hogy megfontolásom mindenkinek azt az értéket adhatja -meg, hogy az emberiség jogait törekedjen helyreállítani.</p> -<p> </p> -<p>Tompaeszű vagy korlátolt fő, amelyből nem hiányzik semmi más, -mint csak az értelem kellő foka és annak saját fogalmai, tanítás -által nagyon jól, a tudományosságig is kiképezhető. De miután akkor -az ítélőképesség rendszerint hiányos marad, úgy éppen nem -szokatlan, hogy tudós férfiakat találunk, akik tudományuk -használatában <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> ama soha jóvá nem tehető hiányt gyakran -elárulják.</p> -<p> </p> -<p>Közepes tehetségűek, akik tevékenyek és vakmerők, a legjobban -boldogulnak a tudományos életben is.</p> -<p> </p> -<p>A magas iskolák rendszeres fecsegése gyakran csupán egyetértés -abban, hogy a szavak különböző jelentésével valamely nehezen -megoldható kérdés elől kitérjenek, mert a kényelmes és gyakran -eszes «nem tudom»-ot az akadémiákon nem szívesen hallják.</p> -<p>Az iskolák czivakodásában rendszerint mindkét félnek akkor van a -legtöbb mondanivalója, ha tárgyukból semmitsem értenek.</p> -<p>Azt kéne gondolni, hogy valamely jó ügy védelmének szándékával -semmit a világon sem lehet kevésbbé megegyeztetni, mint álnokságot, -tettetést és csalást. A tudomány káros hatása az emberekre -különösen abban áll, hogy a legnagyobb része azoknak, akik azzal -kérkedni akarnak, az értelemnek semmiféle javítását nem -eredményezik, hanem csupán fonákságát, nem is említve, hogy a -legtöbbnek csak hiúsága eszközéül szolgál.</p> -<p> </p> -<p>Az akadémiák több tehetségtelen embert küldenek ki a világba, -mint a közéletnek bármely más intézménye. <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Tudósok azt hiszik, hogy minden ő érettük van itt.</p> -<p> </p> -<p>A tudósnak humanitásra van szüksége, hogy maga félre ne ismerje -magát és ne bízzon túlsokat saját erejében. Az olyan tudóst -cziklópnak nevezem. Ő a tudomány egoistája és szüksége van még egy -szemre, amely azt eredményezné, hogy tárgyát más ember -szempontjából is látná. Ezen alapul a tudomány humanitása, azaz az -ítélet közlékenysége, amelylyel mások ítéletének is alávetik -azt.</p> -<p>Mire való nékünk a spekuláczió minden feldolgozása és -viszálykodása, ha ezalatt jószívűségünket elveszítjük?</p> -<p>Oh emberi gondok! Gyönge emberek, azt állítjátok, hogy csupán az -igazság és az ismeret terjesztése a czélotok, valójában pedig -csupán hiúságtok foglalkoztat.</p> -<p>A nép üdvét legfőképp nem a szabadságban keresi, hanem -természetes czéljaiban, tehát e három dologban: holta után -üdvözüljön, életében embertársai közti létét köztörvények -biztosítsák, végül pedig, hogy magában az élet fizikai élvezetében -(azaz egészségben és hosszú életben) részesedjen.</p> -<p>A filozófus, aki mindezekbe a vágyakba csak az értelemtől átvett -előírások alapján bocsátkozhat, ahhoz tartja magát, amit az ember -maga hozzátehet és kell is, hogy hozzátegyen: <i>becsületesen</i> -éljen, senkivel se kövessen el <i>jogtalanságot</i>, az élvezetben -<i>mértékletes</i> legyen és türelmes a betegségben és amellett -főképp a természet <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> önsegélyére számítson; mindezekhez persze -nem kell valami nagy tudomány, sőt az nagyrészt nélkülözhető is, ha -csak hajlamainkat fékezni és a kormányzást értelmünkre bízni -akarnók, amivel azonban a tömeg, mint fáradságos dologgal éppen nem -törődik.</p> -<p>A teológusokat, jogtudósokat és orvosokat a tömeg (amely a fenti -tanokban hajlamával, hogy <i>élvezzen</i> és ellenszenvével, hogy -azért <i>fáradozzon</i> rosz helyen alkalmazott komolyságot talál) -felszólítja, hogy elfogadhatóbb indítványokat tegyenek: és akkor a -tudósokkal szemben támasztott követelések így hangzanak: amit itt -ti filozófusok fecsegtek, azt már én rég tudtam magamtól is; de -tőletek, mint tudósoktól azt akarom tudni, ha <i>elvetemülten</i> -éltem volna is, hogy szerezhetnék mégis magamnak röviddel kapuzárás -előtt bebocsátási engedélyt a menyországba, ha <i>nincs is -igazam</i>, hogy nyerhetném mégis meg a pörömet és ha testi erőmet -kedvemre kihasználtam volna és <i>visszaéltem</i> volna is azzal, -hogy maradhatnék mégis egészséges és hogy élhetnék soká. Hisz azért -tanultatok, hogy többet tudjatok, mint a magunkfajtabeli (akiket ti -idiótáknak neveztek), aki semmi másra nem tart igényt, mint józan -észre. De ez a dolog olyan, mintha a tömeg úgy fordulna a tudóshoz, -mint valami jövendőmondó és varázslóhoz, aki természetfölötti -dolgokban tájékozott; mert a tudatlan arról a tudósról, akiről -valamit feltételez, túlsokat képzel. Ezért természetesen -előrelátható, hogy ha valaki csak elég vakmerő, hogy ily -csodaembernek adja ki magát, a tömeg futni fog hozzá és a -filozófusok pártját megvetéssel fogja elhagyni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>SZEMLÉLET.<br /> -<span class="smaller">MŰVÉSZET – LÁNGÉSZ.</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39"><br /> --39-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>A szép és a művészet.</h3> -</div> -<p><i>Szép</i> az, ami a fogalomtól <i>függetlenül</i> általánosan -tetszik.</p> -<p> </p> -<p>Határozott <i>szabályok</i> szerinti bizonyítás sohasem -szabhatja meg a szépség feletti ítéletet.</p> -<p> </p> -<p>Ha valaki oly költeményt olvas fel nekem, vagy oly színdarabhoz -vezet, mely sehogysem felel meg ízlésemnek, úgy felhozhatja -Batteux-t vagy Lessinget, vagy az ízlésnek még régibb és híresebb -műbírálóit és felhozhatja az általuk felállított összes szabályokat -annak a bizonyítására, hogy költeménye szép; és habár egyes helyek, -amelyek nékem nem tetszenek a szépség szabályaival (amint azok ott -adva vannak és általánosan elismertek) nagyon jól megegyeznek: én -betömöm a fülem, nem akarok hallani okokat és okoskodást és inkább -felveszem, hogy a műbírálók ama szabályai hamisak, vagy legalább is -itt nem alkalmazhatók, mintsem hogy ítéletem a priori -bizonyítékokkal határoztassam meg, miután itt az ízlés és nem az -ész vagy az értelem ítéletéről van szó. <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>Ugylátszik, hogy ez a főokok egyike, amiért ezt az esztétikai -ítélőképességet éppen ízlésnek nevezték. Mert felsorolhatja nékem -valaki valamely étel összes tartozékát és mindegyikről -megjegyezheti, hogy azok nekem különben kellemesek és erre rá még -joggal dícsérheti, hogy mily egészséges egy étel az; mégis mindezen -érvekkel szemben süket vagyok, megízlelem az <i>én</i> nyelvemen az -ételt és az én ínyemen és eszerint (és nem általános elvek szerint) -ítélek.</p> -<p>Ámbár tehát a műbírálók, mint <i>Hume</i> mondja, látszólag -jobban okoskodnak, mint a szakácsok, mégis egy a sorsuk. Itéletük -meghatározó alapját nem a bizonyítékok erejétől, hanem csupán az -egyénnek saját állapota (kellemesség vagy kellemetlenség) feletti -reflexiótól várhatják, minden előírás és szabály -visszautasításával.</p> -<p>Amint, hogy nincs a szépnek tudománya, hanem csak kritika, úgy -nincs is szép tudomány, hanem csupán szépművészet. Mert ami az -elsőt illeti, benne tudományosan, azaz bizonyító okok alapján azt -kellene eldönteni, hogy valamit szépnek kell-e tartani, vagy sem; a -szépség feletti ítélet tehát nem volna az ízlés ítélete. Ami a -másodikat illeti, oly tudomány, amely szép legyen, képtelenség. -Mert ha benne, mint tudományban alapelvek és bizonyítékok után -kérdezősködnénk, úgy ízléses szólamokkal (bonmots) küldenének -útunkra.</p> -<p>A szépművészet alkotásaiban a czélszerűségnek, ámbár az -szándékos, mégsem szabad szándékoltnak feltünnie; azaz a -szépművészetnek természet gyanánt kell <i>feltűnnie</i>, ámbár -tudjuk, hogy művészet. A művészet alkotása pedig azáltal látszik -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> természetnek, hogy szabályokkal való -megegyezés minden pontossága, amelyek szerint egyedül válhat a mű -azzá, amivé kell válnia, megtalálható benne; de <i>kín</i> nélkül, -anélkül, hogy az iskola formája átlátszana, azaz anélkül, hogy -nyomát mutatná annak, hogy a művésznek a szabály lebegett volna -szeme előtt és lelki erejét bilincsekbe zárta volna.</p> -<p>A szépet általában (legyen az természetes, vagy művészi szép) az -esztétikai eszmék <i>kifejezésének</i> nevezhetjük.</p> -<p>A szépművészetet szükségkép a tehetség művészetének kell -tekinteni.</p> -<p>A szép az erkölcsi jó jelképe.</p> -<p>A természet szépsége iránti közvetlen érdeklődés (nem csupán -megítélésében való ízlés) mindenkor a jó lélek ismertetőjele.</p> -<p>Az ízlés megalapozásának igazi előkészítése az erkölcsi eszmék -kifejlesztése és a morális érzék művelése.</p> -<p>Az ízlést a moralitás külső megjelenésének nevezhetnők.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Tehetség és iskola a művészetben.</h3> -</div> -<p>Az ötletesség nem jelenti az eszmékhez való tehetséget.</p> -<p> </p> -<p>A <i>genie</i> az a tehetség (természet adomány), amely megadja -a művészet szabályait. Miután a talentum, mint a művész -veleszületett alkotóképessége, <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> maga is a természethez -tartozik, úgy azt is mondhatnók: a genie azon veleszületett lelki -sajátság (ingenium), <i>amely által</i> a természet a művészetnek -szabályt ád.</p> -<p>A genie az ember «tehetségének mintaszerű eredetisége».</p> -<p>A genie 1. az a <i>tehetség</i>, amely előállítja azt, amire nem -adható határozott szabály, nem pedig ügyesség ahhoz, ami valaminő -szabály szerint megtanulható; tehát <i>eredetiség</i> az első -tulajdonsága. 2. Alkotásainak, mivel eredeti badarság is -lehetséges, egyúttal mintáknak, azaz <i>mintaszerűeknek</i> kell -lenniök, tehát nem szabad utánzásból eredniök, de másoknak arra, -azaz a megítélés zsinórmértéke vagy szabályául kell szolgálniok. 3. -Hogyan állítja elő alkotását, azt maga sem írhatja le, vagy -mutathatja be tudományosan, hanem szabálynak a <i>természetet</i> -adja meg; így tehát a műalkotás létrehozója, amelyet tehetségének -köszönhet, maga sem tudja hogyan kapja eszméit, nincs is -hatalmában, hogy olyat tetszése szerint, vagy tervszerűen -kigondoljon és másokkal oly előírásokat közöljön, amelyek egyenlő -értékű műalkotás létrehozására másokat képesítsenek. Azért ez a -szó: genie valószínűleg genius-ból ered, azon sajátságos, az -emberrel születésével vele adott védő és irányító szellemből, -melynek sugallatából származnak ama eredeti eszmék.</p> -<p>A genie alkotása (amennyiben az tényleg a genie és nem a -lehetséges megtanulás vagy az iskola javára írható) nem az utánzás -példája (mert akkor elveszne az, ami benne a genie és a mű -szellemét alkotja), hanem a követésé más <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> genie -számára, amely általa saját eredetiségének tudatára ébred, hogy a -szabályok kényszerével szemben a szabadságot a művészetben úgy -fejtse ki, hogy a művészet éppen ezáltal nyerjen új szabályokat, -ami által a tehetség mintaszerűnek mutatkozik. Mivel azonban a -genie a természet kedveltje és az ilyesmit ritka tüneménynek kell -tekinteni: azért az ő, más tehetség számára adott példája nyomán -iskola keletkezik, azaz oly szabályok szerinti rendszeres oktatás, -amelyeket ama szellemi alkotásokból és sajátosságaikból -levonhattak: és ezek számára a szépművészet ennyiben utánzás, ahol -a genie a természetnek szabályt adott.</p> -<p>De ez az utánzás <i>majmolássá</i> válik, ha a növendék mindent -<i>utánoz</i>, még azt a torzalakút is, amit a genienek meg kellett -hagynia, de csak mivel az eszme gyengítése nélkül nem volt -elhagyható. Ez a bátorság egyedül a genienél érdem és a kifejezés -bizonyos <i>merészsége</i>; általában a genie a közös szabály alól -sok tekintetben eltérhet, de ez semmiesetre sem utánzásra méltó, -hanem magában véve mindig hiba marad, amelyet igyekezni kell -kiküszöbölni, amelyre azonban a genienek mintegy privilégiuma van, -mivel szelleme röptének utánozhatlansága aggódó óvatosság által -szenvedne.</p> -<p>A szépművészet számára csak <i>modor</i> van, de nem -<i>módszer</i>. A mesternek meg kell mutatnia, hogy a növendék mit -és hogyan dolgozzon; és azon általános szabályok, amelyek alá -foglalja végül is eljárását, inkább arra szolgálhatnak, hogy annak -főmozzanataira alkalomadtán emlékeztessenek, mintsem hogy előírják -azokat. Hogy <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> minden szabad művészetben valami kényszer -van, vagy amint mondják, valami <i>gépiesség</i> követelhető, ami -nélkül a <i>szellemnek</i>, amelynek a művészetben <i>szabadnak</i> -kell lennie és amely egyedül ad életet a műnek, semmiféle anyaga -sem volna és teljesen elpárologna: erre tanácsos figyelmeztetni -(például a költészetben a nyelv helyessége és gazdagsága, -hasonlókép a prozódia és a versmérték), mivel újabban sok nevelő -azt hiszi, hogy a szabad művészetet olykép istápolja a legjobban, -ha minden kényszertől megszabadítja és a munkát puszta játékká -változtatja.</p> -<p>Ámbár a gépies és a szép művészet, az első mint csupán a -szorgalom és a tanulás művészete, a második, mint a genié, -egymástól nagyon különböznek: még sincs oly szépművészet, amelyben -valami mechanikus, ami szabályokba foglalható és követhető, tehát -valami <i>iskolaszerű</i> a művészetnek egyik lényeges feltétele ne -volna. Mert valamely czél felé kell irányulnia, mivel különben az -alkotás semmiféle művészethez sem tartozik; pusztán a véletlen -alkotása volna. Hogy azonban a mű czél felé irányuljon, ahhoz -bizonyos szabályok kellenek, amelyek alól nem szabad felmenteni -magunkat. Mivel pedig a tehetség eredetisége lényeges (bár nem -egyetlen) része a genie jellemének: ezért a felületesek azt hiszik, -hogy semmivel sem mutathatják jobban, hogy ők feltörekvő geniek, -mint azzal, hogy minden szabály iskola-kényszere alól -felszabadítják magukat és azt hiszik, hogy dühödt lovon jobban -parádézhatnak, mint iskolalovon.</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<p>A <i>modorosság</i> a majmolás egy faja és pedig általában -pusztán az eredetiség majmolása, az utánzatoktól való eltávolodás -törekvése a <i>mintaszerűség</i> tehetsége nélkül.</p> -<p>Minden szépművészet propedeutikája, amennyiben a művészet -tökéletességének legmagasabb foka felé irányul, úgylátszik nem -utasításokból áll, hanem a szellem műveléséből azon ismeretek -által, amelyeket <i>humaniorának</i> neveznek: gyaníthatólag, mivel -<i>humanitás</i> egyrészről általános <i>részvétérzelmet</i> -jelent, másrészről jelenti a benső és általános <i>közlékenység</i> -tehetségét.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Az egyes művészetekhez.</h3> -</div> -<p>Ha a szépművészeteket osztályozni akarjuk: úgy legalább -kísérletkép nem választhatunk ahhoz kényelmesebb elvet, mint a -művészet analógiáját a beszédközben használt kifejezésmóddal, midőn -nemcsak fogalmainkat, hanem érzelmeinket is amennyire az egyáltalán -lehetséges, közölni akarjuk.</p> -<p>Ez pedig a <i>szó</i>, a <i>taglejtés</i> és a <i>hangból</i> -áll (articulatio, gesticulatio, és modulatio). Csak a kifejezés e -három módjának kapcsolata teszi teljessé a beszélő közlését. Mert -gondolatot, szemléletet és érzelmet ezzel egyszerre és egyesítve -viszünk át másra.</p> -<p>Minden művészet közül a költészetet illeti meg a legfelsőbb -rang.</p> -<p>A költészet nyeri el a pálmát nemcsak a szónoklattan -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> elől, hanem minden más szépművészet elől: -a festészet elől (ahová tartozik a szobrászat is), sőt a zene elől -is. Mert az utóbbi csak azért <i>szép</i> (nem csupán kellemes) -<i>művészet</i>, mivel a költészet vehikuluma.</p> -<p><i>Ha a kedély ingeréről és hullámzásáról van szó</i>, akkor a -költészet után tenném azt a művészetet, amely a szóló művészetek -közül legközelebb áll hozzá és vele igen természetesen egyesíthető -is, tudniillik a <i>zenét</i>. Mert ámbár csupán érzelmek által -beszél, fogalmak nélkül és így nem ad, mint a költészet, -gondolkodni valót, mégis változatosabban hat a kedélyre és bár -csupán múlón, de mélyebben.</p> -<p>Varázsa, mely oly általánosan terjeszthető, úgylátszik azon -alapul: hogy a nyelv minden kifejezése összefügg valamely hanggal, -amely annak értelméhez illeszkedik; hogy ez a hang többé-kevésbbé a -beszélő egy érzelmét is jelöli és kölcsönösen a hallgatóban is -előállítja azt, aminthogy a hallgatóban azt a gondolatot is -felkelti, amelyet a nyelv az illető hanggal kifejez; és hogy amint -a hanglejtés az érzelmeknek mintegy általános és minden ember -számára érthető nyelve, a zene azt elkülönítve teljes nyomatékával -az érzelmek nyelve gyanánt fejezi ki és így a képzettársítás -törvénye szerint az azzal természetszerűleg összekötött esztétikai -eszméket is általánosan közli; mivel azonban ezen esztétikai eszmék -nem fogalmak és határozott gondolatok, ezen érzelmek összetételének -formája (a harmónia és a melódia) a nyelv formája helyett csupán -arra szolgál, hogy a részarányosságával (amely, miután a hangoknál -az egyidőben keletkezett <span class="pagenum"><a name="Page_47" -id="Page_47">-47-</a></span> légrezgések számának viszonyán alapul, -amennyiben a hangokat akár egyidejűleg, akár egymásután kötjük -össze, mennyiségtanilag bizonyos szabályok alá foglalható) a -megnevezhetlen gondolatgazdagság összefüggő egészének esztétikai -eszméjét fejezze ki, egy bizonyos témának megfelelően, amely a -darabban az uralkodó érzelem.</p> -<p>A zene varázsában és érzelemhullámoztató hatásában a -matematikának bizonynyal a legkevésbbé sincs része; hanem csupán a -nélkülözhetetlen föltétele (conditio sine qua non) a benyomások -azon arányosságának (úgy a benyomások kapcsolatában mint -változatosságában), amely által lehetővé válik azok összefoglalása -és annak a megakadályozása, hogy a benyomások egymást lerontsák, -ahelyett azonban a kedély folytonos mozgására és élénkítésére a -kísérő érzelmek által jóleső élvezetté illeszkedjenek egybe.</p> -<p>A <i>tragédia</i> főleg abban különbözik a <i>vígjátéktól</i>, -hogy az első a <i>fenséges</i>, a második a <i>szép</i> iránti -érzékre hat. Az elsőben más javáért való nagylelkű önfeláldozást, a -veszélyben tanúsított vakmerő elszántságot és kipróbált hűséget -láthatunk. A szerelem ott mélabús, gyengéd és nagyrabecsüléssel -teli; mások szerencsétlensége a néző keblében résztvevő érzést kelt -és nagylelkű szívét idegen bajért dobogtatja. Gyengéden meghatja őt -és érzi saját természete méltóságát. Ezzel szemben a vígjáték finom -cselszövést, csodálatos bonyodalmat tár elénk, furfangosakat mutat -be, akik kitudják húzni magukat a csávából, bolondokat, akik -becsapatják magukat, tréfákat és nevetséges jellemeket mutat be. A -szerelem itt nem oly bánatos, hanem vidám és bizalmas. <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> -<p>Az asztali zene csodálatos egy dolog, amely csak mint kellemes -zörej a vidám hangulatot kell hogy fenntartsa és anélkül, hogy -bárki a kompozicziójára a legcsekélyebb figyelmet is fordítaná, a -szomszédok szabad beszélgetésének kedvez.</p> -<p>Az asztali zene nagy urak ünnepi lakomáján a legízléstelenebb -dolog, amit csak a dörzsölés kigondolhatott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HIT.<br /> -<span class="smaller">VALLÁS – EGYHÁZ.</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51"><br /> --51-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>Hit – álhit.</h3> -</div> -<p>Hinni az embernek magával szemben való kötelessége.</p> -<p> </p> -<p>Hinni önmagunkkal szemben kötelesség – de nem az a vallás. A -hitnek nem a valláson, hanem ennek amazon kell alapulnia.</p> -<p>Az egyház vallása lehet képtelen (politeizmus) és a hit mégis jó -lehet.</p> -<p>A hit a bensőben rejtve van és az erkölcsi érzülettől függ.</p> -<p>Ha nem gondoskodtok arról, hogy előbb, legalább félúton, jókká -tegyétek az embereket, úgy nem is teszitek őket soha őszintén -hívőkké.</p> -<p>A hit abban különbözik lényegileg véve a babonától, hogy az -utóbbi nem a fenséges iránti tiszteletet, hanem félelmet és -aggódást kelt a lélekben azon szerfölött hatalmas lénnyel szemben, -amelynek akarata alá rendelve látja magát a megrémült ember, -anélkül, hogy amellett nagyrabecsülné e lényt: ebből persze nem -eredhet más, mint kegyhajhászás és behizelgés a becsületes élet -vallása helyett.</p> -<p>A hitéletben minden a <i>cselekvéstől</i> függ. <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Bár a <i>félelem</i> először az <i>istenek</i> (démonok) -fogalmát alkotta meg, az <i>ész</i> erkölcsi elvei által először az -<i>isten</i> fogalmát tudta megalkotni.</p> -<p>Ugylátszik az emberi természetnek és az erkölcs tisztaságának -jobban megfelel, hogy a másvilág reményét a jó lélek érzéseire -alapítsuk, mintsem hogy fordítva jó magatartását alapítsuk a -másvilág reményére. Ily természetű a <i>morális hit</i>, amelynek -egyszerűsége az okoskodás némely agyafúrtságánál értékesebb lehet -és amely egyesegyedül illő az emberhez bármily állapotában, -amennyiben kerülő nélkül valódi czéljaihoz vezeti. Bízzuk tehát az -oly távoleső tárgyakra vonatkozó lármázó rendszereket a -spekuláczióra és henye fők gondjára. Valóban közönyösek azok ránk -nézve és az érvek és ellenérvek pillanatnyi látszata dönthet ugyan -talán az iskolák helyeslése ügyében, de aligha dönthet valamiben a -becsületes ember jövő sorsára vonatkozólag. Az emberi ész nem is -volt elég szárnyaló ahhoz, hogy oly magas felhők közé vegye útját, -amelyek elfedik előlünk a másvilág titkait és a tudnivágyóknak, -akik oly buzgón kérdezősködnek azután, azt az egyszerű, de igen -természetes feleletet adhatjuk, hogy a legtanácsosabb, <i>ha addig -várakoznak, amíg oda nem jönnek</i>. Mivel azonban sorsunk a -másvilágon gyaníthatólag attól függ, hogy töltöttük be helyünket -ezen a világon, azért befejezésül azt mondhatjuk, amit -<i>Voltaire</i> mondat becsületes <i>Candide</i>-jával az iskolák -oly sok haszontalan czivakodása után: <i>gondoskodjunk a javunkról, -menjünk a kertbe és dolgozzunk</i>.</p> -<p>Nem ismerek mást, ami még az élet utolsó <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> -pillanatában is megállhatná helyét, mint a szív legtitkosabb -érzületeire vonatkozó legtisztább őszinteséget és Hióbbal bűnnek -tartom, hogy Istennek hizelegjünk és oly benső vallomásokat -tegyünk, amelyekre tán a félelem kényszerített rá és amely nem -egyezik a lélek szabad hitével. A vallás dolgaira vonatkozólag az -elsajátított gondolkodásmód <i>hit</i>, vagy <i>pogányság</i>. Az -első vallóit rendszerint <i>hívőknek</i>, a másodikét -<i>hitetleneknek</i> nevezzük. A hit az a vallás, amely isten -minden tiszteletének <i>lényegét</i> az ember erkölcsébe helyezi: -pogányság, amely nem abba helyezi.</p> -<p>Isten országa a földön, ez a végsors, az ember kivánsága -(«Jöjjön el a te országod.») Krisztus közelebb hozta; de nem -értették őt meg és a papok országát alapították meg, de nem Istenét -bennünk.</p> -<p>Volt egyszer egy bölcs tanító, aki Isten ezen országát a -világival ellentétben egész közel hozta. Megdöntötte az Irástudást, -amely nem teremt mást, mint szabványokat, amelyek az embereket csak -elválasztják és Isten templomát és az erkölcs trónját a szívben -építette föl. Felhasználta ugyan az Irástudást, de csak azért, hogy -amire mások esküdtek, azt megsemmisítse. De e véletlen -fogyatkozáson alapuló félreértésből új félreértés állt elő, amely -ismét megakadályozza azt a jót, amely az ő szándéka volt. Ámbár ez -az Irástudás egyébként jó lehetett, legalább is lényegileg nem -hátrányos, mégis azt eredményezte, amit minden Irástudásnak a -vallás dolgaiban eredményeznie kell és pedig dogmát és hódolatot, -mint a lényeget, amelyek pedig csupán segédtételek és a nagy -czéltól teljesen elfordítanak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> Az egész világegyetemben -ezer év egy nap. E munkán türelmesen dolgoznunk és várnunk -kell.</p> -<p> </p> -<p>Nem könnyű az embereket meggyőzni arról, hogy az erkölcsi jó -életre való állhatatos törekvésben áll mindaz, amit Isten az -embertől követel, hogy országában néki tetsző alattvaló legyen. Nem -tudják kötelezettségüket másminőnek gondolni, mint valamiféle -<i>szolgálatnak</i>, amelyet Isten számára kell teljesíteniök; ahol -nem annyira a cselekvések belső erkölcsi értékén fordul meg a -dolog, mint inkább azon, hogy Isten számára teljesítvék, hogy így -magukban véve bármily közönyösek is erkölcsi tekintetben, mégis -legalább passziv engedelmességgel Isten tetszését megnyerjék. Az, -hogy ha önmagukkal és embertársaikkal szemben teljesítik -kötelességüket, hogy éppen ezáltal isteni parancsot is -teljesítenek, tehát hogy minden cselekedetükkel, amennyiben az az -erkölcsre vonatkozik, <i>állandóan Isten szolgálatában</i> állanak -és hogy egyszerűen lehetetlenség, hogy Istennek máskép -szolgáljanak, (mivel nem hathatnak másra, mint földi lényekre, -Istenre azonban nem hathatnak és nem befolyásolhatják) ez nem fér -az emberek fejébe. Mivel a világ minden nagy urának különös -szükséglete, hogy alattvalói <i>tiszteljék</i> és a hódolat -<i>nyilvánításával dicsérjék</i>, ami nélkül nem várhat oly -nagyfokú engedelmességet parancsaival szemben, mint aminőre -szüksége van, hogy uralkodjon felettük; ezenfelül az embernek, még -ha még oly eszes is, a tisztelet nyilvánítások mégis mindig -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> közvetlenül jól esnek: ezért a kötelesség -teljesítéssel úgy bánnak, amennyiben az egyúttal isteni parancs is, -mint Isten <i>ügyének</i> teljesítésével, nem mint az ember ügyével -és így keletkezik az <i>istentiszteleti</i> hit fogalma a tiszta -erkölcsi hit fogalma helyett.</p> -<p>Az «istentisztelet» vallása robot- és bérvallás és nem -tekinthető üdvözítőnek, mert nem morális. Mert ennek szabad, a szív -becsületes érzületén alapuló vallásnak kell lennie. Az előbbi azt -hiszi, hogy a kultusz cselekvéseivel, amelyeknek, (ámbár -fárasztók), magukban véve semmiféle morális értékük nincs, tehát -csak a félelem vagy a remény által kikényszerített cselekedetek, -amelyeket gonosz ember is végrehajthat, Istennek tetsző lehet, -anélkül, hogy föltételezné, hogy ahhoz morális jó érzület -szükséges.</p> -<p>Hogy a hit nem más, mint a legfelsőbb lény kegyhajhászásának és -a nála való behízelgésnek egy módja, amely tekintetben az emberek -csak abban különböznek egymástól, hogy eltérő a véleményük arra a -módra nézve, amely Istennek a legtetszőbb lehet, ez oly őrület, -amely akár törvényeken, akár nem azokon alapul, minden morális -érzületet bizonytalanná tesz és elcsavar, ezáltal, hogy a -becsületes életmódon kívül még valami mást vesz fel, mint eszközt -arra, hogy a legfelsőbb lénynek mintegy kegyébe hízelegje magát és -ezáltal alkalmilag felmentse magát a becsületes életmód követésére -irányuló legnagyobb gondosság alól és mégis szükség esetére biztos -menedéke legyen készenlétben.</p> -<p>Csupán a szív teljes megváltozásának feltétele mellett -gondolható el, hogy a bűnbe esett ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> az égi -igazságosságtól fölmentést nyerjen, tehát semmiféle expiáczió sem, -legyen az akár bűnbánó, akár ünnepélyes formájú, semmiféle -fohászkodás és magasztalás sem (még ha azok a helyettesítő -eszményhez, Isten fiához intézvék is) pótolhatja az előbbinek a -hiányát.</p> -<p>Ha arra a kérdésre kell minden ember számára egyetemes érvénnyel -válaszolni, hogy hogyan kell Istent tisztelni, úgy semmi kétség -sincs afelől, hogy akaratának törvényhozása pusztán <i>morális</i> -kellene hogy legyen; mert a dogmatikus törvényhozást (amely -feltételez egy kinyilatkoztatást) csak véletlennek tekinthetjük és -olyannak, amely nem ért el vagy nem érhet el minden emberhez, tehát -nem tekinthetjük az emberre nézve általában kötelezőnek. Tehát: -«nem azok, akik itt azt mondják: Uram, Uram! hanem azok, akik Isten -akaratát teljesítik»; azaz nem azok, akik az Ő magasztalásával -(vagy küldöttének, mint isteni eredetű lénynek magasztalásával) -akarnak Néki tetszeni azon kinyilatkoztatás fogalmai szerint, -amelyet nem kaphat minden ember, hanem azok, akik becsületes -életmóddal, amelyre nézve mindenki ismeri az Ő akaratát, akarnak -Néki tetszeni; azok lesznek azok, akik az igazi, általa kívánt -tiszteletben részesítik Őt.</p> -<p>A morális vallás szerint (aminő az összes valaha létező -nyilvános vallások közül egyedül a keresztény) alapelv: hogy -mindenkinek teljes erejéből törekednie kell, hogy jobb emberré -váljon; és csak ha veleszületett kincsét nem ásta el, ha -felhasználta eredeti, a jóra irányuló hajlamát arra, hogy jobb -emberré váljon, csak akkor remélheti, hogy azt, amit ő a -képességével <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> nem érhet el, azt magasabb együttműködés -ki fogja egészíteni.</p> -<p>Mily gyötrők azon külső formák, amelyeket a hithez számítanak, -de valójában az egyház formái; ahol éppen abba helyezik a jámborság -érdemét, hogy e formák teljesen haszontalanok és hogy a hívők -pusztán csak megalázkodnak, hogy a szertartásokat, az egyházi -szolgálatokat, a bűnbánatot és az önsanyargatást (minél több, annál -jobb) türelmesen elviseljék; holott pedig e robotmunka -<i>gépiesen</i> ugyan <i>könnyű</i> (mivel nem kell amellett -egyetlen bűnös hajlamot sem feláldozni), de az értelmesnek -<i>erkölcsileg</i> igen nehéz és terhes kell hogy legyen.</p> -<p>Ha tehát a nagy erkölcsi néptanító azt mondta: «Az én -parancsolataim nem nehezek», úgy azzal nem azt akarta mondani, hogy -teljesítésük csupán csekély erőkifejtést igényel; mert valójában, -mivel a szív tiszta érzületét követelik, minden parancsolható -között a legnehezebbek; azonban az értelmes ember számára mégis -végtelenül könnyebbek, mint a sürgölődő semmittevés parancsai, -aminők voltak azok, amiket a zsidóság megalapított; mert a gépiesen -könnyűt az értelmes ember mázsás súlynak érzi, ha azt látja, hogy a -rápazarolt fáradság nem használ semmitsem.</p> -<p> </p> -<p>Az oly hit, mely az embert sötétté teszi, hamis; mert az -embernek Istent vidám szívvel és nem kényszerből kell -szolgálnia.</p> -<p>A letérdepelés, vagy földrevetés, még ha égi tárgyak -tiszteletének megérzékítéseért is történik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> az emberi -méltósággal ellenkezik, épúgy előttünk lévő képek segélyével való -fohászkodás, mert akkor nem azon <i>ideál</i> előtt hajoltok meg, -amelyet saját értelmetek felfog, hanem azon <i>idol</i> előtt, -amelyet ti magatok csináltatok.</p> -<p>Hogy a puszta hivés és meg nem érthető dolgok utána mondása -(amit mindenki megtehet, anélkül, hogy azzal jobb ember lenne, vagy -valaha azáltal olyanná válna) egy módja és éppenséggel az egyedüli -módja annak, hogy Istennek tessünk, ezen állítás ellen teljes -erővel küzdenünk kell.</p> -<p> </p> -<p>Az erkölcsi hitetlenség bűnös fokát áruljuk el azzal, ha a -kötelesség szabályainak, ahogy azokat az értelem eredetileg az -ember szívébe írta, nem vagyunk hajlandók máskép elegendő -tekintélyét elismerni, mintha még azokat csodák nem hitelesítik: -«ha jeleket és csodát nem láttok, nem hisztek.» A puszta kultusz és -az egyházi szolgálatok vallásának kell, hogy vége legyen és -ahelyett a lélekben és az erkölcsi érzület igazságán alapuló -vallást kell bevezetni.</p> -<p> </p> -<p>A ráparancsolt vallás képtelenség.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Egyház – biblia.</h3> -</div> -<p>Bár megkíméltek volna bennünket a keleti bölcseségtől! Nem -tanulhatunk abból semmit és a világ nem tanult abból mást, mint a -mechanikus <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> ügyesség, csillagászat, számvetés stb. -egy faját. Miután már volt nyugati műveltségünk a görögök által, -úgy belegondolhattunk a keleti iratokba értelmet, de maguktól -sohase voltak világosak az értelemnek. Volt ugyan egykor egy bölcs, -aki teljesen különbözött nemzetétől és józan gyakorlati vallást -tanított, amelyet korának megfelelőleg a képek és az elterjedt -mondák köntösébe kellett burkolnia, de tanai nemsokára oly kezekbe -kerültek, amelyek az egész keleti czókmókot ráborították, és az -értelemnek útjába ismét akadályt gördítettek.</p> -<p> </p> -<p>Bár az egyház az igazságnak legfontosabb jegyét, tudniillik az -általánosságra való jogos igényt nélkülözi, ha valamely -kinyilatkoztatott valláson alapul, amely mint történetileg -kialakult vallás általánosan meggyőző közlésre nem alkalmas: -mindamellett minden ember azon természetes szükséglete folytán, -hogy a legfelsőbb észfogalmakhoz és alapelvekhez mindig valami -<i>érzékileg megfoghatót</i>, valami tapasztalati megerősítést és -más efélét követeljen (amire a vallás általános -<i>bevezetésénél</i> valóban tekintettel is kell lenni), ezért -valamely történeti egyház vallását, amelyet rendszerint már ott -készen is találunk, fel kell használni.</p> -<p> </p> -<p>Hogy azonban az ily tapasztalati vallással, amelyet látszólag a -véletlen játszott a kezünkre, a morális vallás alapját egyesítsük -(legyen az akár czél, akár csupán segédeszköz), ahhoz a kezünkbe -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> jutott kinyilatkoztatás valamely -magyarázata szükséges, azaz annak oly értelemben való teljes -magyarázata, amely a tiszta észvallás általános praktikus -szabályaival megegyezzen. Mert az egyházi vallás elméleti része -erkölcsileg nem érdekelhet bennünket, ha nem hat oda, hogy minden -emberi kötelesség mint Isten parancsa (ami a vallás lényege) -teljesüljön.</p> -<p> </p> -<p>Ama rajongók merészsége, akik az egyházi vallás vezetése alól -kinőtteknek vélik magukat, akár mint teofilantrópok nyilvános, azon -czélból emelt templomokban, akár mint misztikusok benső sugallatok -lámpájánál ábrándoznak, a kormányt hamar arra bírhatná, hogy -megbánja azt az elnézést, hogy a polgári rend és nyugalom ama nagy -alapítványi és vezető eszközét elhanyagolta és könnyelmű kezekre -bízta. Amellett nem is várható, hogy ha meglévő bibliánk hitelét -vesztené, hogy más kerülne helyébe, mert nyilvános csodák nem -történnek meg másodszor is ugyanabban a dologban: ugyanis a -megelőző csoda szándékának sikertelensége a következőnek tartósan a -hitelét veszi; – másrészről azonban az <i>alarmisták</i> lármáját -sem kell tekintetbe venni, hogy az ország veszélyben forog, ha a -bibliának oly részeit, amelyek inkább az Irásnak a formaságaira, -mint benső vallásos tartalmára vonatkoznak, sőt annak szerzőit is -bizonyos tekintetben kifogásolják: mivel valamely tan vizsgálatának -tilalma a vallásszabadság ellenére van. Hogy azonban valamely -történetileg kialakult vallás kötelesség és az üdvösséghez -tartozik, az babona. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>Hogy az ész és a történelem alapíthat-e vallást? Nem! De -alapíthat egyházat, amelyben vallás és kultura egymást -támogatják.</p> -<p>Nem az Irástudás és az, amit segélyével a bibliából nyelvészeti -ismeretek által, amelyek gyakran csupán helytelen gyanítások, -<i>kivesznek</i>, hanem amit erkölcsi gondolkodásmóddal (tehát -Isten szelleme szerint) abba <i>belevisznek</i> és oly tanok, -amelyekben sohasem csalatkoztak és amelyek sohasem lehetnek üdvös -hatásnélküliek, az kell, hogy a nép elé szánt előadásnak a -vezérfonalát adja.</p> -<p>Ha az Irásmagyarázatra vonatkozólag a teologus és a filozófus -közt kikerülhetlen viszály forogna fenn, úgy nem ismerek más -kiegyezést, mint a következőt: ha a bibliai teológus abba fogja -hagyni az észelvekre való hivatkozást, úgy a filozófiai teológus is -fel fog hagyni azzal, hogy állításai megerősítésére felhasználja a -bibliát. De nagyon kételkedem abban, hogy az előbbi ebbe az -egyezménybe belemenne-e.</p> -<p> </p> -<p>Ami a raczionális bibliamagyarázat állítólagos misztikáját -illeti, ha a filozófia az Irás helyeiben erkölcsi értelmet derít -ki, sőt még ha azt a szövegbe belemagyarázza is, úgy éppen ez az -egyedüli módja annak, hogy a misztikát (pl. egy Swedenborgét) -távoltartsuk. Mert a képzelet a vallás dolgaiban kikerülhetetlenül -szertelenné válik, ha az érzékfelettit (amelyet minden vallásban -gondolkodnunk kell) nem köti az észnek határozott fogalmaihoz, -aminők az erkölcsi fogalmak és ez a benső sugallatok -illuminatizmusához <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> vezet, amely sugallatból mindenkinek -megvan a sajátja és akkor nincs már az igazságnak nyilvános -próbaköve.</p> -<p> </p> -<p>A lélektelen <i>ortodoxizmus</i> és az észölő -<i>miszticzizmus</i> között áll a bibliai hit, amint az az ész -segélyével önmagunkból kifejthető, a minden emberi szív alapos -javulására isteni erővel ható és a szíveket általános (bár -láthatatlan) egyházba egyesítő, a gyakorlati ész kriticizmusán -alapuló igaz hit.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Álegyház – papság.</h3> -</div> -<p>Minden egyházi vallásnak, amennyiben puszta rendeletszerű -vallástételeket lényeges hittételeknek ad ki, van bizonyos -<i>vegyüléke a pogánysággal;</i> mert ez abban áll, hogy a hit -külsőségeit (a lényegtelent) lényegesnek állítja. Ez a vegyülés -fokonként annyira terjedhet, hogy ennek folytán az egész hit puszta -egyházi vallássá változhat át, amely szokásokat törvények gyanánt -ad ki és aztán tiszta pogánysággá válik, amely csúfnév ellen nem -használ, ha azt mondják, hogy hisz ama tanok isteni -kinyilatkoztatáson alapulnak; mert nem ama rendeletszerű tanok és -egyházi kötelességek maguk, hanem a nékik adott feltétlen érték -(hogy azok nem csupán a hit előmozdítói, hanem annak részei, ámbár -nincs benső erkölcsi tartalmuk) az oka annak, hogy a vallás e -módját joggal a pogányság nevével illetjük. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> Azt az -egyházi tekintélyt, amely az ily vallás szerint mondja ki az -üdvözülést vagy elkárhozást, papságnak nevezhetjük, amely dísznév -alól az úgynevezett protestánsok sem vétetnek ki, ha vallástanuk -lényegét oly tételekben és szolgálatokban látják, amelyekről -semmitsem tud az ész, és amelyek vallására és követésére a -legrosszabb, a leghaszontalanabb ember ép oly fokban képes, mint a -legjobb ember: ha ama tételekre azon erények még oly nagy tömegét -is akasztják, amelyek azoknak a csodálatos erejéből fakadnának -(tehát saját gyökerük nincs).</p> -<p>Ha a jog gyakorlói (ügyvédek vagy jogügyi hivatalnokok), akik -ügyfelüknek rosz tanácsot adtak és ennek folytán megkárosították, -mégsem vállalják ezért a felelősséget («ob consilium nemo -tenetur»), úgy azzal szemben a teológia üzletemberei (hitszónokok -és lelkészek) meggondolás nélkül vállalják el ezt és jótállnak -azért, tudniillik szavaikkal, hogy a túlvilági életben mindenki -aszerint fog megítéltetni, amint végzett e világon; ámbár ha -felszólítanák őket, hogy formálisan jelentsék ki, hogy lelki -üdvösségükkel mernek-e jótállani mindannak az igazságáért, a mit ők -a biblia tekintélyére alapítani akarnak, akkor valószínűleg -mentegetőznének. Mindamellett a nép ezen tanítóinak elvi -természetében rejlik, hogy állításaik helyességét semmiesetre se -engedjék kétségbe vonatni, amit persze annál biztosabban tehetnek, -mivel ez életben nem kell félniök, hogy a tapasztalat leczáfolja -őket.</p> -<p>Ugyanaz az ember, aki oly vakmerő, hogy azt mondja: aki ezt vagy -amazt a történeti tant nem hiszi, mint értékes igazságot, <i>az -átkozott</i>, annak <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> azt is kellene mondania: ha az, amit én -most nektek elmondok, nem igaz, <i>úgy én legyek átkozott!</i> Ha -volna valaki, aki ily rettentő kijelentést tehetne, úgy azt -tanácsolnám, hogy azzal szemben a hadzsi-ra vonatkozó perzsa -közmondáshoz tartsuk magunkat: ha valaki egyszer (mint zarándok) -Mekkában volt, úgy költözz ki azon házból, amelyben veled együtt -lakik; ha kétszer volt ott, úgy költözz ki abból az utczából, ahol -az lakik; ha azonban háromszor volt ott, úgy hagyd el azt a várost, -vagy éppenséggel azt az országot, ahol ő tartózkodik.</p> -<p>A papok által kifejtendő egyházi szolgálatnak abban kell állnia, -hogy az egyházi tanok és rendeletek mindenkor végczéljukra, a -tiszta morál vallására irányuljanak. Ezzel ellentétben az egyház -oly szolgáit, akik arra egyáltalán nincsenek tekintettel, sőt az -afelé való folytonos közeledés elvét kárhozatosnak, de az egyházi -vallás történeti és rendeleti részéhez való ragaszkodást -üdvözítőnek mondják, azokat joggal vádolhatjuk, hogy eltorzítják az -egyházat, vagy (amit ezalatt értünk) a jó elvének uralma alatt álló -erkölcsi közügyet.</p> -<p>A papok gyakran jósolgatják a vallás teljes hanyatlását és az -antikrisztus közeli megjelenését, mialatt ők éppen azt teszik, ami -szükséges annak az előkészítéséhez: amennyiben ugyanis nem azzal -törődnek, hogy híveiknek erkölcsi elveket véssenek szívükbe, -amelyek egyenest a megjavulás felé vezetnek, hanem egyházi -szolgálatokat és a történeti vallást teszik lényeges -kötelességükké, amelyek a megjavulást közvetve eredményezzék, -amiből eredhet ugyan oly mechanikus <span class="pagenum"><a name= -"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> egyértelműség, aminő a -polgári alkotmányban van, de nem a morális érzületben; de azután -panaszkodnak a vallástalanság miatt, amelyet ők maguk idéztek elő, -amit tehát különös jövendőmondó tehetség nélkül is előre -hirdethettek.</p> -<p>Krisztus hasonlatában a <i>szűk kapu</i> és a keskeny út, amely -az élethez vezet, az erkölcsös életmód; a <i>tág kapu</i> és a -széles út, amelyen sokan vándorolnak, az <i>egyház</i>. Nem mintha -rajta és tételein mulna, hogy emberek elpusztulnak, hanem azon -múlik, hogy a <i>templomba járást</i> és az egyház rendeleteinek -megtartását és czeremóniái elvégzését tekintik annak a módnak, -ahogy Isten akarja, hogy őt tulajdonképp szolgálják.</p> -<p> </p> -<p>Mily hatalmat nem akar magához ragadni az, aki pusztán csak -pap?</p> -<p>A papságban mindenkor megvan a hajlandóság arra, hogy tiszta -tanító osztályból uralkodó osztálylyá alakuljon át.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Históriai vallás – zsidóság és kereszténység.</h3> -</div> -<p>A lelkiismeretet terhelő összes hittételek, amelyek igazságába -vetett hitet az üdvözülés föltételévé teszik, csak a történet -hagyományai.</p> -<p> </p> -<p>A pusztán történetileg hagyományozott tételbe vetett hit éppen -ezért halott.</p> -<p>Mért keveredjünk egy történeti elbeszélés <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> miatt, -amit mindig a maga helyén kéne hagynunk (az erkölcsi tekintetben -közömbös dolgok között), oly sok tudós vizsgálódásba és viszályok -közé, ha vallásról van szó, amihez a hit gyakorlati tekintetben már -magában véve kielégítő?</p> -<p>Az ószövetség történetének oly magyarázata, hogy az előképe -annak, ami az újban történt, ez judaizmus, ami, ha tévesen a -hittételek alkatrészévé vétetik fel azt a sóhajt csalhatja -ajkunkra: nunc istae reliquiae nos exercent. (Cicero.)</p> -<p>A zsidó vallás nem áll lényeges összeköttetésben, azaz fogalmak -szerinti egységben a kereszténnyel, ámbár közvetlenül megelőzte azt -és egyháza alapításához megadta a fizikai alkalmat.</p> -<p>Krisztus tanításában a leglényegesebb és a legkitünőbb éppen az: -hogy minden vallás szummáját abba helyezte, hogy teljes erőnkkel -becsületesek legyünk azon hitben, azaz feltétlen bizalomban, hogy -Isten akkor a többi jót, amit nem érhetünk el tehetségünkkel, ki -fogja egészíteni. E hittétel megtilt minden követelést, hogy azt a -módot, ahogy ezt Isten teszi, megismerni akarjuk, hasonlókép -megtiltja azt a vakmerőséget, hogy saját elbizakodottságunk -határozza meg azt az eszközt, amely bölcseségének a legmegfelelőbb, -megtilt minden használatos istentiszteleti előírásszerinti -kegyhajhászást és mindabból a végtelen vallási őrjöngésből, amire -az emberek minden időben hajlammal bírnak, nem hagy meg semmi mást, -mint azt az általános és határozatlan bizalmat, hogy mi abban a -jóban, bármily módon is részesedni fogunk, hacsak, amennyiben az -tőlünk függ, magatartásunkkal nem válunk arra méltatlanná. -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<p>Én az evangéliumban nem hitemnek az alapját keresem, hanem annak -a megerősítését.</p> -<p> </p> -<p>Hogy Krisztusnak volt hite és hogy azt tanította, az világos, de -nem az, hogy ő maga akart lenni a hitnek tárgya.</p> -<p>Én megkülönböztetem Krisztus <i>tanait</i> attól a -<i>hagyománytól</i>, amely Krisztus tanairól ránk maradt és hogy -amazt tisztán megkapjam, először is a morális tanítást igyekszem -elkülönítve kivonni minden újtestamentomi tételből. Ez bizonyára az -evangélium alaptana, a többi csak annak a segédtétele lehet, mert -az utóbbi csak azt mondja: hogy mit tett Isten, hogy -gyarlóságunknak az előtte való igazolásban segítségére jöjjön, az -előbbi azonban azt mondja, hogy mit kell tennünk, hogy minderre -méltók legyünk. Ha nem is ismerjük azt a titkot, hogy mit tesz -Isten a maga részéről, de hacsak megvagyunk győződve arról: hogy -Isten törvénye szentségénél és a mi szívünk leküzdhetlen -gonoszságánál fogva végzéseinek mélységeiben szükségkép -hiányosságunk valami kiegészítését rejti, amiben mi alázatosan -megbízhatunk, ha mi csak annyit teszünk, ami erőnkből telik, hogy -arra méltatlanok ne legyünk; úgy azt, ami ránk vonatkozik, eléggé -ismerjük, akárminő is az a mód, ahogy az isteni jóság segít -rajtunk. És éppen abban: hogy Istenbe helyezett bizalmunk -feltétlen, azaz, hogy nem kívánjuk tudni a módját annak, hogy -hogyan fogja Ő e munkát végrehajtani és még inkább, hogy nem -vagyunk oly vakmerőek, hogy némely hagyományra alapítva lelki -üdvösségünkre <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> esküdjünk, hogy az úgy és nem máskép fog -megtörténni, éppen abban áll az a morális hit, amelyet az -evangéliumban találtam, ha a tények és a kinyilatkoztatott titkok -keverékében felkutattam a tiszta tanítást, ami alap gyanánt -szolgál. Lehetséges, hogy annak idejében csodák és -kinyilatkoztatott titkok szükségesek voltak ahhoz, hogy oly tiszta -vallást, amely minden rendeletet a világon érvényen kívül -helyezett, azon ellenállás folytán, amelylyel a zsidóság részéről -találkozott, először bevezessenek és a nagy tömegben -elterjesszenek. Ehhez sok argumentum kat’-antrópon volt szükséges, -aminek azon időben nagy értéke volt. De ha egyszer az erkölcsös -életmód tana és a hitben az érzület tisztaságának tana (hogy Isten -a többit, ami fogyatékosságunk folytán hiányzik úgynevezett -istentiszteleti folyamodás nélkül, amiben állt minden időben a -vallásos őrjöngés, olymódon, melyet ismernünk nem is szükséges, már -ki fogja pótolni), mint a világon az egyedüli vallás, amelyben az -embernek valódi üdve rejlik, ha az egyszer eléggé el lesz terjedve, -úgy, hogy a világon fennmaradhat, akkor az állványnak el kell -esnie, ha már áll az épület. Tisztelem az evangélisták és apostolok -hagyományait és alázatosan bízom a kiengesztelés azon eszközében, -amelyről nékünk történeti hagyományunk van, vagy bízom valami -másban is, amit Isten titkos végzéseibe rejtett; mert a legkevésbbé -sem válok azáltal jobb emberré, ha azt az eszközt meghatározhatom, -mert az csak arra vonatkozik, amit Isten tesz, én azonban nem -lehetek oly vakmerő, hogy Isten előtt ezt egészen döntő módon -meghatározzam, mint a valódi eszközt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> amelytől -egyedül várom üdvöm és hogy úgyszólván arra tegyem fel lelki -üdvösségem; mert azok csak hagyományok. Nem vagyok elég közel azon -időhöz, amelyből erednek, hogy ily veszélyes és vakmerő -elhatározásra szánjam magam. Ezenfelül, ha egész biztosan is -tudnám, az sem tenne a legkevésbbé sem méltóbbá azon jóra: hogy -vallom, fogadom és lelkem vele megtöltöm, bár némely kedély számára -segédeszköz lehet, hanem nem marad számomra más hátra, hogy ez -isteni segítő erőben részesedjem, mint az, hogy Istentől kapott -természetes erőmet úgy használjam, hogy ezen segítségre ne váljak -méltatlanná, vagy ha jobban tetszik, ne váljak képtelenné.</p> -<p>Ujtestamentomi rendelés alatt értek mindent, amiről csak -történeti hagyomány útján szerezhetünk tudomást és amit mégis a -vallásban, vagy az egyházi szolgálatban megparancsolnak mint az -üdvösség feltételét. A morális vallás alatt értem az isteni -segítségbe vetett feltétlen bizalmat mindazon jóra vonatkozólag, -amit elérni legbecsületesebb fáradozásunk mellett sincs -hatalmunkban. A morális vallás helyességéről és szükségességéről, -ha egyszer bevezették abba, történeti segédeszközök nélkül mindenki -önmagától meggyőződhet, ámbár ily bevezetés nélkül nem jött volna -magától rá. Most pedig nyíltan bevallom: hogy ami a történeti -részét illeti, újtestamentomi iratainkat sohasem emelhetjük a -tekintély oly fokára, hogy annak minden sorába határtalan -bizodalmat vetni merészelhetnénk és ezáltal az egyedül -szükségképire, tudniillik az evangélium morális vallására irányuló -figyelmet gyöngíteni merészelhetnők; amely morális vallásnak a -kíválósága <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> éppen abban áll, hogy minden -igyekezetünket érzületünk tisztaságára és a becsületes élet -lelkiismeretességére vonja össze; de oly módon, hogy a szent -törvény mindenkor szemünk előtt lebegjen és az isteni akarattól -való minden, még legkisebb eltérést is mint a kérlelhetlen és -igazságos bíró által elítélt dolgot tartson folytonosan elénk, ahol -azonban semmit sem segíthetnek e hitvallások, szent nevekhez való -fohászkodások vagy istentiszteleti szolgálatok elvégzése, de mégis -megadatik a vigasztaló remény, hogy ha az előttünk ismeretlen és -titkos isteni segítségben való bizodalomban oly sok jót teszünk, -amennyi csak erőnkből telik, akkor mi bármiféle kultusz érdemes -munkája nélkül is azon kiegészítésben részesedni fogunk. Nagyon -szembetűnik: hogy az apostolok az evangéliumnak azt a segédtanát az -alaptana fölé helyezték és ami talán tényleg Isten részéről -<i>üdvünk alapja</i>, annak elébehelyezték <i>az üdvözülésünkhez -szükséges vallásos alapot</i> és ahelyett, hogy a szent tanítónak -morális hittanát dicsőitették volna, mint lényegest, magának a -tanítónak tiszteletét és a hízelgés által való kegyhajhászás egy -módját és az ő magasztalását, ami ellen pedig ő oly nyomatékkal és -oly gyakran beszélt, azt dícsérték fel. De ez a módszer azon időhöz -(amelynek számára a későbbire való tekintet nélkül írtak ők) jobban -illett, mint a mi időnkhöz, amelyben régi csodákkal újakat, zsidó -szabványokkal keresztényeket kellett szembe helyezni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>CSELEKEDET.<br /> -<span class="smaller">MORÁL – JOG.</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73"><br /> --73-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>A morál alapja.</h3> -</div> -<p>Nincs talán magasztosabb hely a zsidók törvénykönyvében, mint az -a parancs, hogy: ne csinálj magadnak faragott képet, sem valami -képet arról, ami az égen, vagy a földön, vagy a föld alatt van. -Csak ez a parancs magyarázhatja meg azt a rajongást, amelyet a -zsidó nép erkölcsös korában vallása iránt érzett, ha más néppel -hasonlította össze magát, vagy azt a büszkeséget, ami a mohamedánt -eltölti. Ugyanaz áll a morális törvény felfogására és a bennünk -lévő morális hajlamra is. Egészen téves aggodalom, hogy ha -mindattól megfosztjuk azt, ami az érzékek számára kívánatossá -tenné, hogy akkor nem járna vele más, mint hideg, élettelen -helyeslés és nem volna mozgató ereje vagy megindító hatása. Éppen -fordítva van; mert ott, ahol az érzékek már semmitsem látnak maguk -előtt és mégis megmarad ez erkölcsiség félre nem ismerhető és -kiolthatatlan eszméje, ott inkább arra volna szükség, hogy a -határtalan képzelőerő szárnyalását mérsékeljük, hogy ne emelkedjék -az rajongássá, mintsem, hogy ezen eszmék erőtlenségétől való -félelemből képekben és gyermekes szerekben keressünk számára -segítséget.</p> -<p>A kötelesség tiszteletreméltóságának semmi <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> köze az -élet élvezetéhez; néki megvan a maga sajátlagos törvénye, a maga -sajátlagos ítélkezése is és ha a kettőt mégannyira is össze akarnók -rázni, hogy összekeverve mintegy orvosság gyanánt adjuk be a beteg -léleknek, mégis csakhamar maguktól elválnak azok egymástól és ha az -nem történik meg, akkor az első rész egyáltalán nincs hatással, ha -pedig emellett a fizikai élet némi erőt nyerne is, a morális élet -menthetetlenül elpusztulna.</p> -<p>Nem találta-e néha minden, még középszerűen becsületes ember is, -hogy egy különben ártatlan hazugságot, amely által vagy magát -menthette volna ki kellemetlen helyzetből, vagy érdemes barátjának -használhatott volna, pusztán azért nem követett el, hogy ne kelljen -saját magát titokban megvetnie? Nem tartja-e fönn a becsületes -embert az élet legnagyobb szerencsétlenségében, amit kikerülhetett -volna, ha csak a kötelesség teljesítést elmulaszthatta volna, az a -tudat, hogy ő az emberiség méltóságát az ő személyében megtartotta -és megtisztelte, hogy nem kell önmaga előtt szégyenkeznie és hogy -nincs oka az önvizsgálat belső tekintetét félnie? Ez a vígasz nem -boldogság, a legkisebb része sem annak. Mert senkisem fog magának -ily alkalmat kívánni, talán még az életet sem ily körülmények -között. De ő él és nem tűrheti el, hogy saját szemei előtt az -életre méltatlan legyen. Ez a benső megnyugvás tehát csupán negativ -mindarra vonatkozólag, ami az életet kellemessé teheti; vagyis ez -azon veszély elhárítása, hogy személyi értéke sülyedjen, ha már -állapota értékét teljesen feladta. Ez valami egészen másnak, mint -az élet <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> becsülésének a hatása, amihez hasonlítva -és amivel szembeállítva az életnek minden kellemességével együtt -semmi értéke sincs.</p> -<p>Az egyszerűség mintegy a természet stílusa a fenségesben és így -az erkölcsiség stílusa is, amely második (érzékfeletti) természet, -amelynek csupán törvényeit ismerjük, anélkül, hogy szemlélettel -elérhetnők azt az érzékfölötti tehetséget önmagunkban, ami e -törvényhozás alapját tartalmazza.</p> -<p> </p> -<p>Alaposabb megfontolásnál azt találjuk, hogy bármily -szeretetreméltó is a részvét tulajdonsága, mégsem bír az erény -méltóságával. Egy szenvedő gyermek, egy szerencsétlen és kedves nő -szívünket bánattal fogja eltölteni, míg ugyanakkor egy nagy csata -híre hidegen hagy bennünket, amelyben, amint az könnyen -kitalálható, az emberi nem egy nagy részének kegyetlen bajban -ártatlanul kell elpusztulnia. Nem egy fejedelem, aki tekintetét -elfordította egyetlen szerencsétlen személy miatti bánat folytán, -mindamellett gyakran hiú októl indíttatva ugyanakkor háborúra adott -parancsot. Nincs itt semmiféle arány a hatásban, hogy lehet tehát -azt mondani, hogy az általános emberszeretet az ok?</p> -<p>Ha írva van, hogy: <i>szeresd</i> felebarátod, mint tenmagad, -úgy az nem azt jelenti, hogy: közvetlenül (először is) szeress és e -szeretet segítségével (azután) tégy jót, hanem: <i>tégy</i> -felebarátoddal <i>jót</i>, és e jótett emberszeretetet fog benned -kelteni!</p> -<p>Lehetetlen, hogy keblünk minden ember sorsáért <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> -gyengédségtől dagadjon és minden idegen bajnál bánatban ússzon, -mert akkor az erényes ember, miután folyton résztvevő könnyekben -olvadozna, mint Herakleitosz, mindezen jószívűsége mellett sem -lenne semmi egyéb, mint lágyszívű semmittevő.</p> -<p>A gyengéd meghatottság, ha szenvedélylyé fokozódik, semmit sem -ér; az arra való hajlamot <i>érzelgésnek</i> nevezzük. Résztvevő -fájdalom, mely vigasztalhatlan, vagy ha abba, ha költött bajokra -vonatkozik, a képzelet segélyével egész a csalódásig, mintha -valódiak volnának, szándékosan belemerülünk, puha, de egyúttal -gyenge lélekre vall (és azzá tesz), amely szép oldaláról mutatkozik -és képzelgőnek ugyan nevezhető, de még csak lelkesedőnek sem -mondható. Regények, siralmas színdarabok, izetlen erkölcsszabályok, -amelyek (ámbár tévesen) úgynevezett nemes érzülettel játszadoznak, -valójában pedig a szívet fonnyadtá és a kötelesség szigorú parancsa -iránt érzéketlenné, személyünkben az emberiség méltóságának -tiszteletére és az emberi jog tiszteletére (ami egész más, mint a -boldogság) és egyáltalán minden szilárd elvre képtelenné teszik, -azzal sem egyeztethetők össze, ami a széphez tartozik, még kevésbé -pedig azzal, amit a lélek magasztosságához sorozhatunk.</p> -<p> </p> -<p>A sok feldícsérgetése a jószívűségnek, amely pedig nem sokkal -többet eredményez, mint jó kívánságokat, regényes paradicsom stb. -megakadályozza a lelket abban, hogy jellemessé váljon. De a -legnagyobb pontosság annak a megkülönböztetésében, <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> ami az -emberek jogához tartozik, és a legnagyobb lelkiismeretesség annak a -követésében alkotja a jellemet, ez az embert nem lágyítja el, hanem -derékké teszi és cselekvést eredményez.</p> -<p> </p> -<p>«A kellemről és a méltóságról» írott mesteri értekezésében -Schiller professzor úr helyteleníti a kötelességről való -felfogásomat a morálban, mintha az kartauzi-szerű kedélyhangulatot -eredményezne; de miután a legfontosabb elvekben egyetértünk, ebben -sem állapíthatók meg egyenetlenséget közöttünk, hacsak megérthetjük -egymást. Szívesen bevallom, hogy: én a <i>kötelesség fogalmának</i> -éppen méltósága miatt nem tulajdoníthatok <i>kellemet</i>. Mert az -feltétlen kényszert tartalmaz, amivel a kellem éppen ellentétben -áll. A törvény fensége (mint a Szinai-hegyi) mély tiszteletet kelt -(nem félelmet, mely visszarettent, de bájt sem, mely -bizalmaskodásra hív), ami az alattvalónak parancsolója iránti -<i>hódolatát</i>, ez esetben azonban, mivel önmagunknak -parancsolunk, az önmagunk meghatározásának <i>fensége fölötti -érzést</i> eredményezi, ami jobban elragad, mint bármily szép. De -az <i>erény</i>, azaz a kötelességteljesítés szilárdan alapozott -készsége, következményeiben <i>jótékony</i> is, többet képes tenni, -mint bármi más a világon, akár a természet, akár a művészet; és az -emberiség pompás képe, ily alakban felállítva, nem engedi a -grácziák kíséretét, akik, ha már pusztán kötelességről van szó, -tiszteletteljes távolban tartják magukat. De ha azokra a kellemes -következményekre nézünk, amelyeket az erény, ha mindenütt -bebocsátanák, a <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> világon elterjesztene, akkor a morális -ész (a képzelőerő segélyével) az érzékiséget vonja bele a játékba. -Csak a szörnyetegek legyőzése után válik Herkulesz -<i>múzsakedvelővé</i>, de a munkájától ama jó testvérek -visszariadtak. Vénusz Uránia eme kísérőnői buja nők Vénusz Dione -kíséretében, ha a kötelességteljesítés dolgába avatkoznak és annak -az indítékát akarják megadni.</p> -<p> </p> -<p>Ha azt kérdik, hogy minő az <i>erény esztétikai</i> minősége, -mintegy <i>temperamentuma</i>, bátor-e és egyúttal <i>vidám</i>, -vagy aggódó-e és levert? Itt aligha van szükség válaszra. Az utóbbi -rabszolgai hangulat sohasem lehetséges a törvény rejtett -<i>gyűlölete</i> nélkül és a vidám kötelesség-<i>teljesítés</i> -(nem a kényelmes <i>elismerése</i> annak) a morális érzület -valódiságának a jele; így van ez még a <i>jámborságnál</i> is, ami -nem a töredelmes bűnös önkínzásában áll (ami nagyon kétértelmű és -rendszerint csak belső szemrehányás azért, hogy az okosság -szabályai ellen vétettünk), hanem abban a szilárd feltevésben, hogy -jövőre jobban cselekszünk, és ennek, a jó előmenetel által -fellelkesítve, vidám hangulatot kell előidéznie, ami nélkül sohase -lehetünk biztosak afelől, hogy a jót <i>meg is szerettük-e</i>, -azaz felvettük-e elveink közé. Csak vidám szívvel vagyunk képesek -gyönyörködni a jóban.</p> -<p>Minden ember megtalálja eszében a kötelesség fogalmát és reszket -ércz szava hallatára, ha benne oly hajlamok ébredeznek, amelyek az -azzal szemben való engedetlenségre csábítják. Meg van győződve -arról, hogy ha az utóbbiak mind <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> egyesülve össze is esküsznek -a kötelességteljesítés ellen, a törvény fenségének, melyet saját -esze ír elő, mégis feltétlenül mindazokat felül kell múlnia és -akarata ennélfogva képes is arra. Magam elé állítom az embert, -amint önmagától kérdezi: mi az bennem, ami azt eredményezi, hogy -hajlamaim legbensőbb csábításait és minden természetemből eredő -kívánságot feláldozhatok egy törvénynek, amely nekem nem igér -előnyt kárpótlásul, és nem fenyeget veszteséggel, ha megszegem; -amelyet annál bensőbben tisztelek, minél szigorúbban parancsol és -minél kevesebbet igér azért? E kérdés felizgatja az egész lelket az -emberiség belső természetének nagysága és fensége fölötti -csodálkozás által és egyúttal azon titok áthatolhatlansága által, -amelyet eltakar (mert az a felelet, hogy ez a <i>szabadság</i>, -tautológia volna, mert éppen ez a titok). Nem telhetünk be azzal, -hogy erre irányítsuk tekintetünket és csodáljunk magunkban egy oly -hatalmat, amely a természet semmiféle hatalmának sem enged.</p> -<p> </p> -<p>Itt van az, amire Archimedesnek szüksége volt, de amit nem -talált: oly szilárd pont, amelyre támaszthatja az ész az emelőjét -és pedig anélkül, hogy akár a jelen, akár a túlvilágra támaszkodna, -hanem csupán saját, a szabadságról való eszméjére, amely a -megingathatlan morális törvény által szilárd alapként van előtte, -hogy az emberi akaratot, az egész természet ellenállása esetében -is, alapelvei segélyével megindítsa. Ez az a titok, amely csupán az -értelem fogalmainak lassú kifejlődése után és gondosan vizsgált -alapelvek <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> segélyével, tehát csak munka által válik -<i>érezhetővé</i>.</p> -<p> </p> -<p>Két dolog tölti el a kedélyt mindig új és növekvő csodálattal és -tisztelettel, minél gyakrabban és huzamosabban foglalkozik velük a -gondolkodás: <i>a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény -bennem</i>. Mindkettőt csak homályba burkolva, vagy a szertelenben, -látkörömön túl kutathatom és csak gyaníthatom; mégis magam előtt -látom és közvetlenül a saját létem tudatával kötöm őket egybe. Az -első azon a helyen kezdődik, amelyet a külső érzéki világban -elfoglalok és a kapcsolatot, amelyben vagyok, kibővíti a -beláthatlan nagyságig a világokra halmozott világokkal és -rendszerek rendszereivel és ezenfelül még határtalan időkig -periodikus mozgásaik kezdete és tartama által. A második -láthatatlan énemnél kezdődik, egyéniségemnél és oly világba állít, -amely valóban végtelen, de amelyet csak az ész képes észrevenni és -amelylyel (azáltal azonban mindama látható világokkal is) magamat -nem, mint ott pusztán véletlen, hanem egyetemes és szükségképi -kapcsolatban állónak ismerem fel. Az első, a világok számtalan -sokaságának látványa mintegy megsemmisíti fontosságomat, mint egy -<i>az állatok sorába tartozó teremtményét</i>, amelynek azt az -anyagot, amelyből keletkezett a bolygónak (a világegyetem egy -puszta pontjának) vissza kell adnia, miután rövid időre (nem tudjuk -mi módon) életerővel volt felruházva. A második ellenben -egyéniségem által végtelenül emeli értékemet, mint -<i>intelligencziáét</i>, amelyben <span class="pagenum"><a name= -"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> az erkölcsi törvény nékem az -állatiasságtól, sőt az egész érzéki világtól független életet -mutat, legalább is amennyire következtethetek létemnek e törvény -által való czélszerű meghatározásából, amely törvény nincs ezen -élet feltételei és határai által korlátozva, hanem a végtelenbe -terjed.</p> -<p> </p> -<p>Kötelesség! te fenséges nagy név, amely nem tartalmazol semmi -kedvest, ami behízelgővé tenne, hanem alárendelést követelsz, de -nem is fenyegetsz semmivel, ami a kedélyben természetes -ellenszenvet idézne föl és ijesztene, hogy megindítsd az akaratot, -hanem csupán törvényt állítasz fel, amely magától talál a kedélybe -bebocsátást és mégis az akarat ellenére tiszteletet szerez magának -(ha nem is mindig követést), amely előtt minden hajlam elnémul, -bárha titkon ellened működnek is: hol van hozzád méltó eredeted és -hol található nemes származásod gyökere, amely a hajlamokkal való -minden rokonságot büszkén kizár és amely tőről való eredet azon -értéknek elengedhetlen feltétele, amely értéket egyedül az ember -adhat önmagának?</p> -<p>Nem lehet jelentéktelen az, ami az embert saját magán (mint az -érzéki világ egy részén) felül emeli, ami őt a dolgok oly rendjébe -köti, amelyet csupán az ész gondolhat ki és amely egyúttal -tartalmazza az egész érzéki világot is és vele az embernek -tapasztalatilag meghatározható létét az időben és czéljainak -egészét (ami egyedül méltó oly feltétlen törvényekhez, aminők az -erkölcsiek). Nem más az, mint az <i>egyéniség</i>, azaz az egész -természet mechanizmusától való függetlenség és <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> szabadság, -ami egyúttal oly lény tulajdonsága, amely sajátságos, tulajdon esze -által adott, tisztán morális törvényeknek van alávetve, oly egyén -tehát az, amely, amennyiben az érzéki világhoz tartozik, saját -egyéniségének van alárendelve, de egyéniségével egyúttal az -intelligibilis világhoz is tartozik; nem csodálható tehát, hogy az -embernek, mint mindakét világhoz tartozó lénynek, saját lényét, -második és legfőbb rendeltetésére való tekintettel csak -tisztelettel kell tekintenie és rendeltetése törvényei iránt a -legfőbb hódolatot kell tanúsítania.</p> -<div class="chapter"> -<h3>A morálról.</h3> -</div> -<p>Az erény a küzdelemben tanúsított morális érzület.</p> -<p> </p> -<p>Az erény valódi ereje abban áll, hogy a kedélyt -<i>nyugalommal</i> rábírja arra, hogy megfontolt és szilárd -elhatározás folytán a törvényét betartsa. Ez az erkölcsi életben az -<i>egészséges</i> állapot; a szenvedély azonban, még ha a jó -képzete is izgatta fel, pillanatnyilag fénylő tünemény, amely -bágyadtságot hagy hátra.</p> -<p> </p> -<p><i>Túlságosan</i> erényesnek lenni, azaz túlságosan ragaszkodni -a kötelességéhez, az körülbelül annyit jelent, mint a kört -túlságosan kerekre, vagy az egyenes vonalat túlságosan egyenesre -húzni. <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>Fantasztikusan erényesnek mondhatjuk azonban azt, aki nem ismer -el erkölcsileg <i>közömbös</i> dolgokat és minden léptét, mint -csapdákkal, kötelességekkel hinti be és nem találja közömbösnek, -hogy hússal vagy hallal, sörrel vagy borral táplálkozom-e, ha -válogathatok; oly kicsinyeskedő tan volna ez, amelyet ha az -erkölcstanba fölvennénk, annak uralmát zsarnoksággá -változtatná.</p> -<p>Az erény mindig <i>fejlődésben van</i> és amellett mégis mindig -<i>elülről kezdődik</i>.</p> -<p>Hogy nem pusztán törvényes, hanem erkölcsi értelemben jó -(Istennek tetsző) emberré váljunk, ahhoz nem elég a lassú reform, -amíg az elvek alapja tisztességtelen marad, hanem az ember -érzületében kiütő forradalom szükséges; és új emberré csak az -újjászületés egy módjával válhatunk, a szív újjáalakításával és -megváltoztatásával. Ha azonban elveink alapja romlott, hogy -lehetséges, hogy saját erőnkből létesítsük ezt a forradalmat és -önmagunktól jó emberré váljunk? És mégis a kötelesség azt -parancsolja, de nem parancsol az nékünk mást, mint ami lehetséges. -Ez nem egyeztethető meg máskép, mint azáltal, hogy -gondolkodásmódunkban a forradalom szükséges, érzéki hajlamainkban -azonban (amely amaz elé akadályokat gördít) lassú reform kell és -lehetséges is. Azaz: ha elveink legfőbb alapját, amely által -gonoszak voltunk, egyetlen megváltozhatatlan elhatározással -megfordítjuk (és ezzel új ember alakját öltjük fel): úgy elv és -gondolkodásmód tekintetében a jó iránti hajlammal bíró egyének -vagyunk, de csupán folytonos tevékenységben és alakulóban lévő jó -emberek: azaz remélhetjük, <span class="pagenum"><a name="Page_84" -id="Page_84">-84-</a></span> hogy azon elv tisztasága mellett, -melyet akaratunk legfőbb elvének fogadtunk el és annak szilárdsága -mellett a rosztól a javulás felé vezető folytonos <i>haladás</i> -jó, (bár keskeny) útján vagyunk. Ez annak a számára, aki a szív -intelligibilis alapjába (az akarat összes elvébe) lát, akinek -számára tehát a haladás e végtelensége egység, azaz Isten számára -ez annyi, mint ha valóban jó (néki tetsző) emberek vagyunk; és -annyiban tekinthetjük azt a változást forradalomnak; azonban az -emberek megítélése számára, akik magukat és elveik erősségét csak -aszerint becsülhetik, amennyire elnyerik az uralmat idővel az -érzékiségük felett, ez csak folytonos törekvés a javulásra, tehát a -roszra, mint ferde gondolkodásmódra való hajlam lassú reformjának -tekinthető.</p> -<p>Ebből az következik, hogy az emberek morális képzésének nem az -erkölcsök javításával, hanem a gondolkodásmód megváltoztatásával és -a jellem képzésével kell kezdődnie; bár rendszerint máskép járnak -el és minden bűn ellen külön küzdenek, de annak az általános -gyökerét érintetlenül hagyják.</p> -<p>Az erkölcsi önismeret minden emberi bölcseség kezdete.</p> -<p>Csak az önismeret poklán keresztül juthatunk istenünkhez.</p> -<p>A férfias erő nem abban nyilvánul, hogy kényszerítsük magunkat -arra, hogy mások igazságtalanságait eltűrjük, bár azokat -elháríthatnók, hanem, hogy a szükségképiség nehéz jármát -elviseljük, hasonlóképp, hogy a morális tanulás gyakorlatait -kiálljuk, mint áldozatot a szabadság számára, vagy azért, amit -egyébként szeretünk. A szemtelenség tűrése szerzetesi erény. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Ne legyetek az emberek szolgái; – ne hagyjátok megtorlatlanul, -hogy mások jogaitokat lábbal tiporják.</p> -<p>A szóban és viselkedésben való megkülönböztetett -tiszteletnyilvánítás még a nem uralkodóval szemben is, a polgári -életben a reverenczia, hajlongás, bók, a rangkülönbséget aggódó -pontossággal feltüntető udvari frázis, ami egészen más, mint az -udvariasság, amely egymást egyenlően tisztelők között is szükséges, -a te, maga, ön, kegyed, a tekintetes, nagyságos, méltóságos, -kegyelmes czím (ohe, iam satis est!) a megszólításban – nem -bizonyítékai ezek az emberek közt elterjedt csúszás-mászás -hajlamának? Aki azonban féregként viselkedik, az aztán nem -panaszkodhat, hogy lábbal tapodnak rá.</p> -<p> </p> -<p>Kinek lehet több oka arra, hogy vidám legyen, sőt hogy -kötelességét találja a vidám hangulatban és azt a maga számára -szokottá tegye, mint annak, aki tudja magáról, hogy szándékosan nem -követ el bűnt és biztos afelől, hogy abba szándékosan nem is eshet. -A szerzetesi aszkézisnek azonban, amely babonás félelemből vagy -önmaga iránti tettetett utálatból önkínzással és a hús keresztre -feszítésével dolgozik, nem is czélja az erény, hanem a bűntől való -rajongó szabadulás és önmagának a megbüntetése, ahelyett, hogy a -bűnöket morális értelemben (azaz javulásra való szándékkal) akarná -<i>megbánni</i> és így akarna <i>vezekelni</i>, ami az önmaga által -választott és magán végrehajtott büntetésnél ellentmondás (mert a -büntetést mindig másnak kell kimérnie) és nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> is -eredményezheti az erényt kísérő vidámságot, hanem ellenkezőleg nem -is történhet meg az erény parancsa iránti titkos gyűlölet -nélkül.</p> -<p>Valamit <i>megbánni</i> és magára <i>pönitencziát</i> kimérni -(pl. bőjtölést) nem egészségi, hanem jámborsági szempontból, két -nagyon különböző, morálisnak vélt dolog, amelyek közül az utóbbi, -amely vidámság nélküli, sötét és mogorva, magát az erényt gyűlöltté -teszi és híveit elkergeti. Az önfegyelmezés (diszcziplina) tehát -csak a kísérő vidámság által válhat érdemessé és példaadóvá.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Állam.</h3> -</div> -<p>Az állam az emberek tömegének egyesülése a jog törvényeinek -uralma alatt.</p> -<p>Nem mondhatjuk: hogy az ember az államban a veleszületett külső -szabadság egy <i>részét</i> valamely czélra feláldozta, hanem a -vad, törvény nélküli szabadságot teljesen elhagyta, hogy a -szabadságát egyáltalában a törvényes függésben, azaz a jogi -állapotban ismét hiánytalanul megtalálja, mert ez a függés az ő -saját törvénytadó akaratából ered.</p> -<p>Minden állam három hatalmat tartalmaz, azaz az általános -egyesült akarat három személyben jut kifejezésre: az <i>uralkodó -hatalom</i> (szuverénitás) a törvényhozóéban, a <i>végrehajtó -hatalom</i> a kormányzóéban (a törvény megbízásánál fogva) és a -<i>jogszolgáltató hatalom</i> (mint mindenki sajátjának -törvényszerinti megítélése) a bíró személyében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p>A három államhatalomról, méltóságukat tekintve, azt fogjuk -mondani: a törvényhozó akarata <i>kifogástalan</i>, a legfőbb -parancsoló véghezviteli képessége <i>ellenállhatatlan</i>, és a -legfőbb bíró ítélete <i>megváltozhatlan</i>.</p> -<p>A három államhatalom egyesülésében áll az <i>üdve</i> az -államnak (salus reipublicae suprema lex est); ami alatt nem az -állampolgárok <i>jóléte</i> és <i>boldogsága</i> értendő; mert ez -talán (mint Rousseau is állítja) a természetes állapotban, vagy -esetleg egy zsarnok kormány alatt is sokkal kényelmesebben és -kívánatosabban elérhető: hanem ez alatt értjük az alkotmánynak a -jogelvekkel való legnagyobb fokú megegyezésének állapotát, amely -felé való törekvésre bennünket az ész <i>kategorikus -imperativusz</i> által kötelez.</p> -<p> </p> -<p>Törvényhozó hatalom csak a nép egyesült akaratát illeti meg. -Mivel minden jognak belőle kell erednie, azért nem szabad, hogy -törvénye bárkivel szemben is jogtalanságot egyáltalán <i>képes</i> -legyen elkövetni. Már pedig, ha valaki másra vonatkozólag bármiben -rendelkezik, mindig lehetséges, hogy azáltal jogtalanságot követ el -az illetővel szemben, de sohasem követ el azáltal jogtalanságot, ha -magára vonatkozólag határoz (mert: volenti non fit iniuria). Tehát -csupán mindenkinek a megegyező és egyesült akarata lehet, -amennyiben minden egyes ember mindnyájukra vonatkozólag és -mindnyájan minden egyesre vonatkozólag ugyanazt határozzák, tehát -csak az általános egyesült népakarat lehet törvényhozó. -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Az az alkotmány, amelyben a következő elvek uralkodnak: először -is a társadalom tagjai (mint emberek) <i>szabadok</i>; másodszor -mindenki (mint alattvaló) egyetlen közös törvényhozástól -<i>függ;</i> és harmadszor mindenki (mint állampolgár) -<i>egyenlő</i> – ez az alkotmány, az egyedüli, amely az eredeti -szerződés eszméjéből vezethető le, amelyen kell alapulnia a nép -minden jogos törvényhozásának, ez az alkotmány a -<i>köztársasági</i>. Ez az, amely (ami a jogot illeti) minden -polgári alkotmánynak az alapja és egyedül ez eredt a jogfogalom -tiszta forrásából.</p> -<p>A köztársasági alkotmány nem tévesztendő össze (amint ez gyakran -történik) a demokratikussal. A <i>republikánizmus azon államelv, -amely</i> a végrehajtó hatalmat (a kormányt) elkülöníti a -törvényhozótól; a <i>deszpotizmus</i> azon államelv, amely szerint -az állam önhatalmúlag hajtja végre azon törvényeket, amiket saját -maga alkotott, itt tehát a közakarattal úgy bánik az uralkodó, mint -saját személyes akaratával. A <i>demokráczia</i> az uralom azon -formája, ahol mindazok együttvéve bírják az uralkodói hatalmat, -akik a polgári társadalmat alkotják és ez a demokráczia a szó -tulajdonképpeni jelentésében szükségképp deszpotizmus, mivel oly -végrehajtó hatalmat alapít, amelyben mindnyájan egy fölött és -mindenesetre egy ellen is (aki tehát abba nem egyezik bele) -határoznak, tehát mindnyájan, de mégsem mindenki határoz, ami e -közakaratnak önmagával és a szabadsággal való ellentmondása.</p> -<p>A nép feletti hatalom birtokosa (a törvényhozó) nem lehet -egyúttal <i>kormányzó is</i>, mert a kormányzó a törvény uralma -alatt áll és ennélfogva <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> a törvény őt kötelezi, hogy magát -<i>más</i> alá, a szuverén alá rendelje. Ez elveheti tőle hatalmát -is, leteheti vagy közigazgatását reformálhatja, de nem büntetheti -(és egyedül ezt jelenti az Angliában használatos kifejezés: a -király, azaz a legfőbb végrehajtó hatalom nem követhet el -jogtalanságot); mert a büntetés a végrehajtó hatalom aktusa volna, -melyet legfőképp a törvények szerinti <i>kényszerítés</i> képessége -illet meg, de a megbüntetéssel a végrehajtó hatalom maga is -kényszernek volna alávetve; ami ellentmondás.</p> -<p>Végül pedig sem az állam uralkodója, sem a kormányzó nem lehet -<i>bíró</i>, csak kinevezhet bírákat, tanácsosokat. A nép önmaga -felett bíráskodik azon polgártársai által, akiket szabad választás -útján képviselőinek és pedig minden aktushoz külön e czélra -kinevezett. Minden kormányforma, amely nem <i>reprezentativ</i>, -tulajdonkép <i>formátlanság</i>, mivel a törvényhozó nem lehet egy -személyben egyúttal akaratának végrehajtója és bár a másik két -államforma annyiban mindig hibás, hogy ily kormányformát lehetővé -tesznek, mégis lehetséges, hogy a reprezentativ rendszer -<i>szellemének</i> megfelelő kormányformát vesznek fel, amint II. -Frigyes például legalább <i>mondotta:</i> hogy ő csupán az állam -legfőbb szolgája, ellenben a demokratikus államforma ezt -lehetetlenné teszi, mert ott mindenki úr akar lenni. Tehát -mondhatjuk, hogy: minél kisebb az államhatalom személyzete (az -uralkodók száma), minél nagyobb azonban annak a képviselete -(reprezentácziója), annál közelebb áll az államforma a köztársaság -lehetőségéhez és remélhető, hogy fokozatos reformok által végre is -oda emelkedik. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>A népnek, képviselői által, korlátozó hatalomként való -feltüntetése (mivel valójában csak törvényhozó hatalma van) nem -rejtheti el annyira a deszpotiát, hogy azokból az eszközökből, -amiket a miniszter ily esetekben alkalmaz, ki ne tűnjön. A nép -(melyet képviselői a parlamentben reprezentálnak) jogai és -szabadságának e bizalmi férfiai oly emberek, akik önmaguk és -családjuk ügyében és ezeknek a hadseregben, a haditengerészetben és -a polgári hivatalokban a minisztertől függő ellátása ügyében erősen -érdekelve vannak és akik (a kormány követelőzéseivel szemben való -ellenállás helyett) sokkal inkább mindig arra készek, hogy -önmagukat a kormány kezére játszák. Igy tehát az úgynevezett -mérsékelt alkotmány, mint az állam belső jogának alkotmánya, -képtelenség és ahelyett, hogy a joghoz tartozna, csupán hasznossági -elv arra, hogy amennyire csak lehetséges ne nehezítsék meg a -népjogok hatalmas elnyomójának önkényes befolyását a kormányra, -hanem, hogy azt a népnek megengedett ellenzékieskedés látszatával -takargassák.</p> -<p> </p> -<p>Mért nem volt még soha oly uralkodó, aki nyiltan merészkedett -volna kimondani, hogy nem ismeri el a népnek semmiféle <i>jogát</i> -vele szemben; hogy az a boldogságát csupán a kormány azon -<i>jótékonyságának</i> köszönheti, amiben az a népet részesíti és -az alattvalónak minden jogkövetelése a kormánnyal szemben dőreség, -sőt büntetendő dolog? Ennek az az oka, hogy: ily nyilvános -nyilatkozat minden alattvalót ellene lázítana, még akkor is, ha, -mint engedelmes juhoknak, akiket <span class="pagenum"><a name= -"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> jóságos és értelmes urok -vezet, jól táplál és teljes erővel megvéd, nem volna okuk -panaszkodni, hogy valami is hiányzik jólétükhöz. Mert szabad -lényeknek nem elég az élet kényelmének azon élvezete, amiben -részesítik, hanem ez attól az <i>elvtől</i> is függ, amely szerint -azokat magának megszerzi. Nem kérhet és nem szabad kérnie másféle -kormányt, mint olyat, amelyben ő is törvényhozó: az emberek joga, -ha azt akarjuk, hogy engedelmeskedjenek, jólétükre való minden -tekintetnél előbbrevaló és oly szentség, amely a hasznosság minden -értéke fölött áll és amelyet egy kormánynak sem szabad érintenie, -még ha az még oly jótékony is volna.</p> -<p>Az állami alkotmány eszméje egyáltalán <i>szent</i> és -ellenállhatlan; és még ha az állam szervezete önmagában hibás is -volna, még akkor sem szabad az alárendelt hatalomnak benne a -főtörvényhozó testületével szemben tényleges ellenállást -kifejtenie, hanem az állam fogyatkozásait fokozatosan oly -reformokkal kell kiküszöbölnie, amiket az állam maga léptet életbe: -mert különben, ha az alattvaló alapelve ezzel ellentétes (t. i. -elve, hogy saját önkénye szerint járjon el), akkor jó alkotmány is -csak vak véletlen folytán keletkezhet. A parancs, hogy: -«engedelmeskedjetek a fölöttes hatóságnak (mindenben, ami nem -ellenkezik a belső morális törvénnyel), amelynek hatalma van -felettetek», ne tépelődjetek azon, hogy hogyan jutott e hatalomhoz -(hogy azt mindenesetre aláássátok); mert az a fölöttes hatóság, -amelyik már itt van és amely alatt éltek, már a törvényhozás -birtokában van, a törvényhozás felett pedig nyilvánosan -okoskodhattok, de nem tehetitek <span class="pagenum"><a name= -"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> meg saját magatokat -ellentálló törvényhozóknak.</p> -<p>Bár <i>kellemes</i> oly államterveket kigondolni, amelyek az ész -követelményeinek megfelelnek (különösen a jog szempontjából): mégis -<i>vakmerőség</i> azokat javasolni és <i>büntetendő</i> a népnek a -fennálló eltörlésére való izgatása.</p> -<p>Bár <i>Plátó</i> Atlantikáját, <i>Mórusz</i> Utópiáját és -<i>Allais</i> Szeverambiáját lassanként színre hozták, de (Cromwell -zsarnoki köztársaságának szerencsétlen szörnyszülöttétől -eltekintve) sohasem próbálták ki őket. Ezen államalkotások sorsa -olyan volt, mint a világ teremtése: egy ember se volt ott jelen és -nem is lehetett volna ott, mert akkor saját teremtőjének kellett -volna lennie. Az oly államalkotás, aminőt itt kigondoltak és amiről -remélik, hogy ha még oly későn is, de valamikor megvalósul, az édes -álom; de a feléje való folytonos közeledés nemcsak -<i>gondolható</i>, hanem, amennyiben a morális törvénynyel -megegyezik, <i>kötelesség</i> is és pedig nem az alattvaló, hanem -az államfő részéről.</p> -<p>Nem hiszem, hogy azzal fognak vádolni, hogy az uralkodóknak -jogaik és személyük sérthetetlenségével valami nagyon hízelegtem -volna; de akkor azzal se vádoljanak, hogy a népnek hízelgek nagyon, -hogy azt a jogot követelem számára, hogy legalább a kormány hibái -feletti ítéletét köztudomásra hozza.</p> -<p>Az államnak nincs joga arra, hogy a benső alkotmányos -törvényhozó testületet, az egyházat saját terve szerint rendezze -be, amint azt hasznosnak véli, nincs joga arra, hogy vallást és -vallásos formákat írjon a népnek elő, vagy parancsoljon -<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> meg, mert ezt egészen azokra a tanítókra -és előljárókra kell bízni, akiket maga a nép választott, csupán -<i>negativ</i> joga van arra, hogy a köz ama tanítóinak a -<i>látható</i>, politikai közösségre gyakorolt befolyását, amely a -köznyugalomra ártalmas volna, elhárítsa, tehát, hogy -belviszályukban, vagy a különböző egyházak közötti viszálykodásban -a polgári egyetértést ne veszélyeztessék, ami tehát a rend -megőrzésének a joga.</p> -<p>Hogy valamely egyháznak egy bizonyos hitet kell vallania és hogy -melyiket, vagy hogy változatlanul fenn kell azt tartania és nem -szabad magát reformálnia, ez a felsőbbség hatalmának oly -beavatkozása, amely <i>méltóságán alúli:</i> mert amellett, mint -valami iskolai perpatvarban, az egyenlőség alapján bocsátkozik -tárgyalásba alattvalóival (az uralkodó pappá válik), akik egyenesen -megmondhatják, hogy ahhoz semmitsem ért. Esküdni arra, hogy -<i>hiszünk</i>, ezt a törvényszék nem követelheti, mert ez a -vélekedés és tudás között álló dolog olyasvalami, amire bátran -<i>fogadhatunk</i> ugyan, de nem <i>esküdhetünk</i>.</p> -<p> </p> -<p>Ha némely jámbor és hívő lélek, hogy a malasztban részesüljön, -amit az egyház a hívők részére haláluk után is kieszközölni igér, -örök időkre szóló alapítványt létesít, amely szerint földjeik -haláluk után az egyház tulajdonába menjenek át és ha az állam -egyikmásik <i>birtokrészen</i> vagy az <i>egészen</i> is az egyház -hűbéresévé válik, ami által az arra a czélra kirendelt szolgái (a -papok) a másvilági sorsot előnyössé változtatni igérik: úgy az -ilyen örök időkre vélt alapítvány <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> semmiesetre sem örökre -jogos, hanem az állam ezt a terhet, amit az egyház rakott rá, -amikor akarja, levetheti magáról. Mert az egyház maga csupán a -hitre alapított intézmény, és ha a nép felvilágosításával az e -véleményből eredő csalódás eltünt, úgy a papságnak azon alapuló -félelmes hatalma is megdől és az állam teljes joggal foglalja le az -egyház jogtalan birtokát: tudniillik a hagyatékok útján néki -ajándékozott földet; bár az addig fennállott intézmény hűbérurai -joggal követelhetik, hogy életük tartamára őket kártalanítsák.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Jog.</h3> -</div> -<p>A jog azon feltételek foglalata, amely alatt az egyik ember -önkénye a másik önkényével a szabadság egyetemes törvénye szerint -megegyeztethető.</p> -<p> </p> -<p><i>A bírói büntetés</i>, amely a <i>természetestől</i>, amivel a -bűn önmagát bünteti és amire a törvényhozó egyáltalán nincs -tekintettel, különbözik, sohasem lehet pusztán eszköz arra nézve, -hogy más jót előmozdítson, akár maga a bűnös, akár a polgári -társadalom javát, hanem mindenkor csakis azért kell rámérni a -bűnösre, <i>mert bűnt követett el;</i> mert az ember sohasem -kezelhető más czéljainak puszta eszköze gyanánt és nem keverhető a -dologjog tárgyai közé, ami ellen ismét veleszületett személyisége -védi, bár polgári személyiségének <span class="pagenum"><a name= -"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> elvesztésére nagyon is -elítélhető. Először is ki kell mutatni, hogy <i>bűnös</i>, mielőtt -csak gondolhatnánk is arra, hogy megbüntetéséből saját magára vagy -polgártársaira némi haszon háramolhatnék. A büntető törvény -kategorikus imperativusz és jaj annak, aki a boldogság tanának -kigyózó fordulatain csúszik át, hogy valamit találjon, ami őt azon -előnyért, amit igér, a büntetés alól vagy csak annak egy foka alól -is felmentené a farizeus jelige szerint: «Jobb, hogy <i>egy</i> -ember meghaljon, minthogy az egész nép elpusztuljon»; mert, ha az -igazságosság elpusztul, akkor már nincs értéke, hogy emberek -éljenek a földön. Mit tartsunk tehát arról a javaslatról, hogy: egy -halálra ítélt gonosztevőt tartsunk életben, ha beleegyezik abba, -hogy rajta veszélyes kísérleteket végezzenek és ha még boldog, hogy -így menekül, hogy az orvosok azáltal új, az emberiségre nézve üdvös -felvilágosítást kapjanak? A törvényszék azt az orvosi testületet, -amely ily javaslattal fordulna hozzá, megvetéssel utasítaná vissza, -mert az igazságosság megszünik az lenni, ha bárminő árért is eladja -magát.</p> -<p>A büntetésnek minő módja és minő foka az, amit a nyilvános -igazságosság elvül fogad el és zsinórmértékké tesz? Ez nem más, -mint az egyenlőség elve (az igazság mérlege nyelvének állásában), -hogy ne hajoljon inkább az egyik oldalra, mint a másikra. Tehát: -aminő meg nem érdemelt bajt okozol másnak a népben, azt követed el -magaddal szemben. Ha meggyalázod őt, úgy meggyalázod magadat; ha -meglopod őt, úgy meglopod saját magad; ha megvered őt, úgy megvered -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> magadat; ha megölöd őt, úgy megölöd -magadat. Csak a megtorlásnak ezen joga, de jól megértendő, csupán a -törvény sorompói előtt (nem önítélkezésedben) adhatja meg biztosan -a büntetés minőségét és mennyiségét; minden más ide-oda ingadozó és -belevegyülő más tekintet folytán a tiszta és szigorú igazság -ítéletének nem felel meg. Bár úgy látszik, hogy az osztályok -különbsége nem engedi meg a hasonlót hasonlóval való megtorlás -elvének alkalmazását; de ha nem is lehetséges éppen betű szerint, -mégis az előkelőbb érzületére gyakorolt hatás szempontjából mindig -érvényes maradhat. Igy például a szóval való sértés miatt kimért -pénzbüntetés semmiféle arányban sincs a sérelemmel, mert akinek sok -pénze van, megengedheti magának ezt, ha kedve tartja; de az egyik -becsületének megbántását a másik gőgjének megalázása nagyon is -kiegyenlítheti: ha az utóbbinak nemcsak nyílvánosan bocsánatot kell -kérnie, hanem például a másik, bár az alacsonyabb rangú, kezének -megcsókolására kényszerítené az ítélet. Mit jelent azonban az, -hogy: «ha meglopod őt, úgy meglopod saját magadat?» Aki lop, minden -más ember tulajdonát veszélyezteti; tehát (a megtorlás jogánál -fogva) megfosztja magát minden biztos tulajdon lehetőségétől; nincs -semmije és nem is szerezhet semmit, mégis élni akar; ez pedig nem -lehetséges máskép, minthogy mások élelmezzék. Mivel azonban ezt az -állam ingyen nem fogja megtenni, tehát munkaerejét az államnak kell -átengednie az annak tetsző munka czéljára (kényszermunka) és -bizonyos időre, vagy bűne szerint örökre is a rabszolgák osztályába -kerül. Ha azonban <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> gyilkolt, úgy meg kell <i>halnia</i>. -Nincs itt semmiféle szurrogátum az igazság kielégítésére. Nincs -semmiféle <i>egyneműség</i> a még oly gondteljes élet és a halál -között, tehát a gonosztett és a megtorlás között sincs más -kiegyenlítés, mint a tettesen törvényszékileg végrehajtott, de -minden kínzástól, ami az emberiséget a szenvedő személyében -meggyalázhatná, ment halál. Még ha a polgári társadalom minden -tagja beleegyezésével fel is oszlana (pl. egy szigetlakó nép -elhatározná, hogy széjjelmegy és szétoszlik a világon), akkor is az -utolsó, börtönben lévő gyilkost előbb ki kellene végezni, hogy -mindenki megkapja azt, amit tetteivel kiérdemel és vérbűn ne -szálljon a népre, amely nem követelte e büntetést: mivel az igazság -e nyilvános megsértésében résztvevőnek tekinthető.</p> -<p>Ahány gyilkos van tehát, akik a gyilkosságot elkövették, vagy -megbizást is adtak rá, vagy résztvettek benne, annyinak kell is a -halált elszenvednie; így követeli ezt az igazság, mint a bírói -hatalom eszméje egyetemes a priori törvények szerint.</p> -<p>Ezzel szemben <i>Beccaria</i> márki az affektált emberszeretet -résztvevő érzékenykedéséből kiindulva azt a tételt állította fel, -hogy minden halálbüntetés <i>jogtalan:</i> mert az eredeti polgári -szerződésben nem lehetett benne, mert akkor mindenkinek a nép közül -bele kellett volna egyeznie abba, hogy életét veszítse, ha -másvalakit (a nép közül) megölne; e beleegyezés azonban -lehetetlenség, mivel senki sem rendelkezhet élete fölött. Mindez -álokoskodás és jogcsavarás. <span class="pagenum"><a name="Page_98" -id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p>Nem azért büntetnek meg valakit, mert büntetést akart, hanem, -mert <i>büntetendő cselekményt</i> akart; mert az nem büntetés, ha -valakivel az történik meg, amit akar és lehetetlenség azt -<i>akarni</i>, hogy megbüntessenek. Kijelentem, hogy: akarom, hogy -megbüntessenek, ha valakit megölök, az nem tesz mást, mint: -alávetem magam a többiekkel együtt a törvények rendelkezésének, -amelyek természetesen, ha vannak a nép között gonosztevők, -büntetőtörvények is lesznek. Én, mint a törvényhozók egyike, aki a -<i>büntetőtörvényt</i> elrendelem, lehetetlen, hogy ugyanaz a -személy legyek, aki mint alárendelt a törvény szerint bűnhődik; -mert mint olyannak, azaz mint gonosztevőnek, lehetetlen, hogy a -törvényhozásban szavam legyen (a törvényhozó szent). Ha tehát -büntetőtörvényt alkotok magam ellen, mint gonosztevő ellen, úgy a -tiszta jogi törvényhozó ész az bennem (homo noumenon), amely engem, -mint gonosztettre képes, tehát más egyént (homo phaenomenon) az -összes többiekkel együtt a büntetőtörvény alá rendel. Más szóval: -nem a nép (minden egyes aközül), hanem a törvény (a közigazság), -tehát más, mint a gonosztevő rendeli el a halálbüntetést, és a -társadalmi szerződésben egyáltalán nincs benne az az igéret, hogy -bünhődjünk és így nem is rendelkezünk magunkról és életünkről. Mert -ha a büntetés joga a gonosztevő azon <i>igéretén</i> alapulna, hogy -<i>akarja</i>, hogy megbüntessék, úgy rá kellene bízni azt is, hogy -bűnösnek találja-e magát és a gonosztevő saját bírája lenne. Ezen -álokoskodás főtévedése abban áll, hogy: a gonosztevő saját ítéletét -(amelyet szükségkép az <i>ész</i> hoz), hogy életét kell vesztenie, -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> ezt az <i>akarat</i> azon határozatának -tekintik, hogy magát fossza meg életétől és így a jogi végrehajtást -a jogi megítéléssel egy és ugyanazon jogi személyben egyesítve -képzelik.</p> -<p> </p> -<p>Vannak szégyenletes, magát az emberiséget megbecstelenítő -büntetések (mint a széjjeltagolás, széttépetés, orr és fül -lemetszés), amelyek nem csupán a becsületesnek (aki más becsülésére -igényt tart, ami mindenkinek a kötelessége) fájdalmasabbak, mint a -javaitól és életétől való megfosztás, hanem a szemlélőbe is a -szégyen pírját kergetik, hogy ily fajhoz tartozik, amellyel így -szabad elbánni. Az ily büntetés meg nem engedhető. <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101"><br /> --101-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ÉLET.<br /> -<span class="smaller">EMBER ÉS VILÁG.</span></h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103"><br /> --103-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>Életbölcseség.</h3> -</div> -<p>Az ember legfontosabb ügye, hogy tudja, hogyan kell a -teremtésben a helyét illően betöltenie és jól megértse, hogy minek -kell lennie, hogy ember legyen.</p> -<p> </p> -<p>Nincs meg a becsvágyam, hogy angyal legyek, de a büszkeségem -csak az, hogy annál inkább ember legyek.</p> -<p> </p> -<p>Az embertanban az a czélom, hogy minden tudomány forrását, az -erkölcs, az ember képzésének és kormányzásának ügyessége, módszere -és a velük való érintkezés forrását, tehát minden praktikusét -megnyissam.</p> -<p>Az értelmes embernek, ha valamibe belefog, tudnia kell: 1. hogy -mit akar, 2. hogy mi kell ahhoz, 3. hogy mi haszna van annak. Ész – -ítélőképesség – értelem.</p> -<p> </p> -<p>A filozófia szégyenére nem ritkán felhozzák, hogy ami tán helyes -benne, az a gyakorlati életben haszontalan; mondják pedig ezt -előkelő, <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> megvető hangon, teli önhittséggel, hogy -az észt még abban is, amiben legfőbb becsét találja, a tapasztalat -segélyével reformálják és a bölcseség oly képével, amely azt hiszi, -hogy vakondok szemével, mely a túrásra szegeződik, távolabbra lát -és biztosabban, mint oly lény szemével, amely egyenes állásra és az -égbe való nézésre rendeltetett.</p> -<p>Az eszme nem más, mint oly tökéletesség fogalma, amely a -tapasztalatban még nincs meg. Például a tökéletes, az igazság -törvényei szerint kormányzott köztársaság eszméje! Azért lehetetlen -ez? Először is csak eszménk kell hogy helyes legyen és akkor -mindazon akadály mellett sem lehetetlenség, amely kivitelének még -útjában áll. Ha mindenki hazudna például, az igazmondás azért -puszta szeszély volna?</p> -<p> </p> -<p>Semmi sem lehet károsabb és a filozófushoz méltatlanabb, mint az -állítólag ellentmondó tapasztalatra való közönséges hivatkozás, -amely tapasztalat egyáltalán nem is létezne, ha annak idején az -eszmék szerint történtek volna meg ama intézkedések és ha ahelyett -éretlen fogalmak, épp azért, mert a tapasztalatból merítvék, nem -hiúsítottak volna meg minden jó szándékot.</p> -<p> </p> -<p>A bolond, ha olyan mint a <i>többi</i>, akkor okos, csak a bölcs -a balga. Azért: rejtsd el értelmedet.</p> -<p>Akit valamely morális érzés, mint alapelv jobban fellelkesít, -mint azt mások a saját lagymatag és gyakran nemtelen érzelmük után -ítélve elképzelni <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> tudják, az az ő fogalmaik szerint -képzelgő. <i>Arisztideszt</i> uzsorások közé helyezem, -<i>Epiktetuszt</i> udvaronczok közé, <i>Rousseau</i> János Jakabot -a Sorbonne doktorai közé. Hallani vélem hangos gúny-kaczajukat és -száz hang kiáltja: <i>micsoda képzelgők!</i> A képzelgésnek ez a -kétértelmű látszata önmagukban véve jó, morális érzésekben, ez a -lelkesedés és sohasem alkottak e világon nagyot nélküle.</p> -<p> </p> -<p>Aristoteles híres tana a középútról ízetlen bölcseség és ha -<i>ennek</i> a kikutatása végett fordulunk a régiekhez, mint akik a -forráshoz közelebb voltak, akkor rosszul tettük, hogy felkerestük -ezt az orákulumot.</p> -<p> </p> -<p>Több életvidámságot szerzünk azáltal, amit az élet szabad -használatában <i>cselekszünk</i>, mint amit <i>élvezünk</i>.</p> -<p>Az élet értékét, amennyiben abból áll, ami jót élvezhetünk, -túlmagasra becsüljük; amennyiben azonban aszerint becsüljük, hogy -mennyi jót tehetünk, úgy méltó arra, hogy a legnagyobb tiszteletben -részesítsük és a legnagyobb fokú gondosságot fordítsuk a -megtartására és vidáman használjuk jó czélokra.</p> -<p>Az egyetlen biztos szere annak, hogy örüljünk életünknek és -amellett mégis megelégeltük légyen életünket, az idő eltöltése oly -tervszerűen haladó foglalkozással, amelynek valamely szándékolt -nagy czél a következménye. «Minél többet gondolkoztál, minél többet -cselekedtél, annál tovább <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span> éltél (még a saját képzeletedben -is).» Az élet ily befejezése <i>megelégedéssel</i> jár.</p> -<p>A legfőbb, ami az ember birtoka lehet, az azon nyugalom, azon -vidámság, az a belső béke, amelyet nem nyugtalanít semmiféle -szenvedély.</p> -<p>Minden fájdalomnak a legalaposabb és legkönnyebb csillapító -szere az a gondolat, amelyről feltehető, hogy az értelmes ember -végiggondolja: hogy az életnek általában, ami a szerencse -körülményeitől függő élvezetét illeti, önmagában véve nincs -semmilyen értéke és csak annyiban van értéke, ami használatát -illeti, hogy mily czélokra irányul, amit nem adhat meg az embernek -a szerencse, hanem csupán a <i>bölcseség;</i> ami tehát hatalmában -van. Aki aggódóan bánkódik azon, hogy elveszti életét, az sohasem -örülhet életének.</p> -<p>Szükséges a megelégedettségnek oly főfaja, amely senkiből sem -kellene, hogy hiányozzon és amely nélkül nem lehetséges boldogság, -a többi csak járulékos dolog. Ez a főfaj az önmagával való -megelégedés.</p> -<p>Az emberek mai állapotában mondhatjuk, hogy az államok -boldogsága az emberek nyomorával együtt nő. És még kérdéses, hogy -nem volnánk-e boldogabbak természetes állapotban, ahol nem volna -meg mindez a kultura, mint mai állapotunkban? Mert hogy lehet az -embereket boldoggá tenni, ha nem tesszük őket becsületesekké és -bölcsekké? A rosz mennyiségét különben nem csökkentjük.</p> -<p>Az ember nem vesz addig részt más szerencséjében vagy -szerencsétlenségében, amíg saját maga meg nem elégedett. Tegyétek -tehát, hogy kevéssel <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> megelégedett legyen, úgy jókká teszitek -az embereket; máskülönben minden hiábavaló. Az általános -emberszeretetben van valami magas és nemes, de ábrándszerű. Amíg az -ember maga a dolgoktól annyira függ, addig nem vehet részt más -szerencséjében.</p> -<p>Nem tehetek senkit másképp jobbá, mint a jó azon maradékával, -ami benne van; nem tehetek senkit máskép okosabbá, mint az okosság -azon maradékával, ami benne van.</p> -<p>Akinek lába tört, annak szerencsétlenségét – mégis -elviselhetőbbé tesszük azzal, hogy kimutatjuk néki, hogy könnyen a -nyakát érhette volna a baj. Lehetséges és kellene, hogy legyen, -vidám jámborság; lehetséges és kell a fárasztó, de szükséges munkát -jó kedvvel elvégezni; sőt meghalni vidáman: mert mindez értékét -veszti azzal, hogy rosz kedvvel és mogorva hangulatban tesszük meg -vagy szenvedjük el.</p> -<p>Művelt emberek úgy vesznek búcsút az élettől, mint a -társaságtól, mintha remélnék, hogy egykor viszontlátják. Félnek -attól, hogy gyáván haljanak meg, vagy hogy haszontalanokként -emlékezzenek rájuk, vagy hogy a hátramaradottakat megsértsék és -magukra haragítsák.</p> -<p>Minden emberi erény az érintkezésben (udvariasság és így tovább) -aprópénz; gyermek az, aki valódi arany gyanánt veszi. Mégis jobb, -hogy aprópénz van forgalomban, mint semmiféle ilyen szer és végül -pedig, ha jelentékeny veszteséggel is, mégis készpénzre váltható. -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>Emberismeret.</h3> -</div> -<p>Csak igen <i>kevés</i> olyan ember van, aki <i>elvek</i> szerint -cselekszik, sokkal <i>több</i> van olyan, akit <i>jószívűsége</i> -vezet, olyan pedig, akinek legkedvesebb énje, mint fáradozásainak -egyetlen czélpontja, mereven szeme előtt áll, olyan van a -<i>legtöbb</i>, a <i>becsvágy</i> végül <i>minden</i> ember -szívében van, bár nem egyenlő mértékben.</p> -<p>Az erkölcstelen dolgoknál adódó alkalom, hogy másnak az érzelmét -kissé kikémleljük, alkalom lehet arra is, hogy az illető magasabb -érzelmi életére, sőt szívére is meglehetős valószínűséggel -következtessünk. Aki szép zenénél unatkozik, arról joggal -gyanítható, hogy a stílus szépsége és a szerelem finom varázsa -iránt kevéssé fogékony.</p> -<p> </p> -<p>Az emberi természet szépsége és méltósága iránti bensőséges -érzék és a kedély nyugodtsága és erőssége, hogy erre mint általános -alapra vonatkoztassa az ember összes cselekvéseit, ez komoly és nem -illik össze sem az ingatag örömmel, sem a könnyelmű -állhatatlanságával. Sőt a búskomorság felé közeledik, amely érzelem -gyengéd és nemes, amennyiben azon a borzadályon alapul, amelyet a -korlátozott lélek érez, ha valamely nagy szándéktól eltelve, azokat -a veszedelmeket látja, amelyekkel meg kell küzdenie és az önmaga -legyőzésének nehéz, de nagy győzelme lebeg szeme előtt. Az elveken -alapuló igazi erényben van tehát valami, ami leginkább a szelidebb -értelemben <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> vett <i>melancholikus</i> -kedélyhangulattal látszik megegyezőnek.</p> -<p>A jószívűség, a szív szépsége és finom izgékonysága, amely az -adódó alkalom szerint az egyes esetekben részvéttől vagy -jóakarattól való meghatottságban nyilvánul, a körülmények -változásának nagyon alávetett és amennyiben a lélek indulata nem -egyetemes elven alapul, úgy könnyen változó alakot ölt fel, -aszerint, amint a tárgyak egyik vagy másik oldalukról mutatkoznak. -És mivel e hajlam a szépre irányul, úgylátszik legtermészetesebben -a kedély azon fajával egyezik meg, amelyet <i>szangvinikusnak</i> -neveznek, amely csapongó és a mulatságot kedveli. E -temperamentumban kell keresnünk azon kedvelt tulajdonságokat, -amelyeket adoptált erényeknek nevezhetnénk.</p> -<p>A becsületérzést rendszerint a <i>kolerikus</i> vérmérséklet -ismertetőjelének vették egyébként és ez alkalmat ad nékünk arra, -hogy felkutassuk e finom érzés erkölcsi következményeit, amelyek -többnyire csupán a külső csillogásra irányulnak.</p> -<p>Nincs ember a finomabb érzés minden nyoma nélkül, de annak -nagyobb mérvű hiánya, amelyet mással egybevetve érzéketlenségnek is -neveznek, a <i>flegmatikus</i> jellemében fordul elő, akit -egyébként még a durvább hajlamoktól is megfosztanak, mint pénzvágy, -stb., amelyeket azonban mi a többi rokon hajlammal együtt számára -mindenesetre meghagyhatunk.</p> -<p> </p> -<p>Azt, akinek érzése a <i>melancholikus</i> felé hajlik, nem azért -nevezik így, mintha az élet örömeitől <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> -megfosztva sötét mélabúban bánkódna, hanem mivel érzelmei, ha -bizonyos fokon túl nagyobbodnának, vagy némely ok folytán hamis -irányba jutnának, könnyebben változnának át a mélabú állapotába, -mint valamely másba. Különösen a <i>fenséges iránt van érzéke</i>. -Még a szépségnek is, amely iránt épúgy van érzéke, nem csupán -izgatnia kell őt, hanem meghatnia is, amennyiben egyúttal -csodálatot kelt benne. A gyönyör élvezete nála komolyabb, de azért -nem kisebb. A fenséges minden hatásában több a varázs, mint a szép -szemfényvesztő bájaiban. Ha jól érzi magát inkább elégedett, mint -vidám. Az ily ember állhatatos. Ezért érzéseit elvek alá rendeli. -Ezek annál kevésbbé állhatatlanok és változók, minél egyetemesebb -azon alapelv, amely alá rendelvék, és minél tágabb így az a magas -érzelem, amely az alacsonyakat maga alá foglalja. A hajlamok minden -specziális alapja sok kivételnek és változásnak van alávetve, ha -nincs ily fő alapból levezetve. Az élénk és barátságos Alcest azt -mondja: szeretem és becsülöm nőmet, mert szép, hízelgő és okos. Mi -lesz azonban, ha betegség elcsúfítja, ha kora mogorvává teszi és -ha, miután az első varázs eltünt, okosabbnak sem látszana, mint -bárki más? Ha nincs már meg az alap, mi lesz a vonzalomból? -Tartsátok magatokat ezzel szemben a jóakaró és higgadt Adrast-hoz, -aki azt gondolja magában: Szeretettel fogok bánni e személylyel és -becsülni fogom őt, mert nőm. Ez az érzület nemes és nagylelkű. Most -a véletlen bájak változhatnak, annak daczára még mindig a neje. A -nemes alap maradandó és nincs oly nagyon alávetve a külső dolgok -állhatatlanságának. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> Ily természetűek az alapelvek, azon -gerjedelmekhez viszonyítva, amelyek csak egyes alkalmakra buzognak -fel, és ilyen az elvekkel bíró férfi azzal ellentétben, akinek -alkalomadtán jószívű és szerető kedve kerekedik.</p> -<p>De mi volna, ha szíve titkos sugallata így szólna: annak az -embernek ott segítségére kell sietnem, mert szenved; nem mintha -barátom vagy társaságombeli volna, vagy mintha képesnek tartanám -arra, hogy jótéteményem egykor hálával viszonozza. Nincs most idő -okoskodásra és kérdezősködésre: ember ő, és ami emberekkel -történik, az engem is ér. Az esetben eljárása a legfőbb elven, az -emberi természet iránti jóakaraton alapul és fölötte magasztos, úgy -változhatlansága miatt, mint alkalmazásának egyetemessége -folytán.</p> -<p> </p> -<p>Folytatom megjegyzéseim. A melancholikus kedélyű keveset törődik -azzal, hogy hogyan ítélnek mások, mit tartanak jónak vagy igaznak, -ezért egyedül saját belátására támaszkodik. Mivel az indítóokok -benne az elvek természetét veszik fel, úgy nem egykönnyen lehet -szándékait megváltoztatni: állhatatossága néha makacssággá is -fajul. A divat változását közönnyel nézi és csillogását megveti. A -barátság magasztos és ezért az ő számára való. Ő tán elvesztheti -állhatatlan barátját, de ez nem egyhamar veszti el őt. Az elhamvadt -barátság emléke is még tiszteletreméltó előtte. A közlékenység -szép, gondolatteljes hallgatagság magasztos. Jól megőrzi saját és -mások titkait. Az igazmondás magasztos és ő <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> gyűlöli -a hazugságot vagy a képmutatást. Nagyra tartja az emberi természet -méltóságát. Ő maga becsüli az embert és oly teremtménynek tartja, -aki itt tiszteletet érdemel. Nem tűr elvetemült alárendeltséget és -szabadság nemes keblének éltető levegője. Minden láncz, az -aranyozottól kezdve, melyet az udvarnál hordanak, le a gályarab -nehéz vasáig utálatos előtte. Saját magának szigorú bírája és -másokra és nem ritkán magára és a világra is ráun.</p> -<p> </p> -<p>E jellem elfajulásában a komolyság mélabúra hajlik, az áhitat -rajongásra, a szabadságvágy enthuziazmusra. Sértés és -igazságtalanság a boszúvágy lángját gyujtják fel benne. Akkor -félelmes. Daczol a veszélylyel és megveti a halált. Ha érzése fonák -és világos értelem hiányában a <i>kalandosra</i> veti magát. -Sugallatok, jelenések, kísértések. Ha az értelem még gyöngébb, úgy -<i>torzképeket</i> lát. Jelentős álmok, sejtelmek és csodajelek. Az -a veszély fenyegeti, hogy <i>képzelgő</i> vagy <i>bogaras</i> -lesz.</p> -<p> </p> -<p>A <i>szangvinikus</i> kedélyűnek erős érzéke van a <i>szép -iránt</i>. Ezért öröme nevető és élénk. Ha nem víg, akkor -elégedetlen és kevéssé ismeri a megelégedett hallgatást. Magában és -másokban keresi az örömet, mulattat másokat és jó társalgó. Nagyon -együttérez másokkal. Mások vidámsága jókedvűvé teszi és -szenvedésükkel szemben lágyszívű. Erkölcsi érzéke szép, de elvek -nélküli és mindenkor közvetlenül attól a jelen benyomástól -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> függ, amit rá a tárgy gyakorol. Minden -ember barátja vagy, ami ugyanazt jelenti, tulajdonképp sohasem -barát, bár jószívű és jóakaró. Nem képmutató. Ma barátságos és jó -modorával szórakoztatni fog benneteket, holnap, ha betegek vagytok -vagy szerencsétlenség ért benneteket, igaz és őszinte részvétet -érez irántatok, de halkan ellopózik, míg a körülmények meg nem -változnak. Sohase kéne bírónak lennie. A törvény szerinte -rendszerint túlszigorú és könnyek által megvesztegetteti magát. -Furcsa egy szent ez, sohasem igazán jó és sohasem igazán rosz. -Gyakran kikapós és inkább szívességénél, mint hajlamánál fogva -vétkezik. Bőkezű és jótékony, de rosz fizetője annak, amivel -tartozik, mivel a jóság iránt nagy érzéke van, de kicsiny az -igazságosság iránt. Senkinek sincs oly jó véleménye saját szíve -felől, mint neki. Ha nem is becsülitek nagyra, mégis szeretnetek -kell őt. Jellemének nagyobbfokú hanyatlásával <i>pipogya</i> lesz, -játékos és gyerekes. Ha kora nem mérsékeli élénkségét vagy több -észt nem ád neki, úgy azon veszélyben forog, hogy vén -<i>divatmajommá</i> válik.</p> -<p>Annak, akit <i>kolerikus</i> kedély alatt értenek, erős érzéke -van a magasztos azon faja iránt, melyet <i>pompásnak</i> -nevezhetünk. Tulajdonképp ez a magasztosnak csupán csillogó máza és -erősen elütő szinezés, amely a dolognak vagy a személynek belső -tartalmát, amely tán csak rosz és közönséges, elrejti és a -látszattal csal és meghat. Amint egy épület festés által, mely -faragott köveket ábrázol, éppoly nemes benyomást gyakorol, mintha -tényleg abból állna és a ráragasztott párkányzat és pillérek a -szilárdság hitét keltik <span class="pagenum"><a name="Page_114" -id="Page_114">-114-</a></span> fel, bár kevés tartásuk van és -semmit sem támasztanak meg: úgy ragyognak talmi erények is, a -bölcseség aranyfüstje és a festett érdem.</p> -<p>A kolerikus saját értékét, valamint dolgai és cselekedetei -értékét az illem szempontjából nézi, vagy azon látszat -szempontjából, amilyennel szembetűnik. A belső minőség és azon -indító okok, amelyeket maga a tárgy tartalmaz hidegen hagyják, sem -igazi jóakarat nem hevíti, sem becsülés nem hatja át. Sőt csak -annyiban tartja magát boldognak, amennyiben gyanítja, hogy mások -annak tartják. Modora mesterkélt. Mindenféle szempontot kell tudni -elfoglalnia, hogy modorát a szemlélő különböző helyzetéből tudja -megítélni, mert nem törődik azzal, hogy micsoda, hanem csupán, hogy -minek látszik. Evégből jól kell ismernie a közízlésre való hatást -és azt a sokféle benyomást, amelyet magatartása másokra gyakorol. -Miután e ravasz figyelemnél hidegvérre van szüksége és nem szabad, -hogy szeretet, részvét vagy szívének együttérzése elvakítsa, azért -sok olyan balgaságot és kellemetlenséget kikerül, amelyekbe a -szangvinikus belejut, akit közvetlen érzése elragad. Ezért -rendszerint értelmesebbnek látszik, mint a minő tényleg. Jóakarata -udvariasság, tisztelete szertartásos, szeretete kieszelt hízelgés. -Mindenkor önmagától eltelt, ha az udvarló vagy a barát modorát ölti -fel és soha sem az egyik, sem a másik. A divattal akar kápráztatni; -de mivel minden rajta mesterkélt és csinált, azért abban merev és -ügyetlen. Sokkal inkább elvek szerint cselekszik, mint a -szangvinikus, akit csupán alkalmi benyomások indítanak meg; de ezek -nem az erény elvei, hanem a becsülésé <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> és -nincs érzéke a cselekedetek szépsége vagy értéke iránt, hanem -aziránt, hogy a világ, hogy ítélné meg azokat. Mivel eljárása, ha -nem tekintünk azon forrásra, amelyből ered, majdnem épp oly -közhasznú, mint maga az erény, úgy a közönséges emberek részéről -ugyanoly nagyrabecsülésben részesül, mint az erényes, de finomabban -látó szemek elől gondosan elrejtőzik, mert nagyon jól tudja, hogy -becsvágyának, mint titkos rúgónak fölfedése megfosztaná őt a -becsüléstől. Ennélfogva nagyon tettető, a vallásban képmutató, az -érintkezésben hízelgő, a politikai pártállásban köpenyegforgató a -körülmények szerint. Örömest válik a nagyok rabszolgájává, hogy -azáltal kisebbek zsarnoka lehessen. A naivitástól, e nemes vagy -szép egyszerűségtől, amely a természet és nem a művészet bélyegét -hordja magán, teljesen ment. Ezért, ha ízlése elfajul, úgy -csillogása <i>kiabáló</i>, azaz ellenszenves módon kérkedő. -Stílusa, mint cziczomája akkor túlzásba esik, a torzkép egy fajává -válik, amely a pompással szemben ugyanaz, mint a kalandos vagy -bogaras a komoly magasztossal szemben. Sértés esetén olyankor -párbajozik vagy pörlekedik és a társadalmi viszonylatokban sokat ad -ősökre, elsőségre és czímre. Amíg csak hiú, azaz becsvágyó és -feltünésre vágyó, addig még tűrhető, de ha tényleges előnyök és a -tehetség teljes hiánya mellett felfuvalkodottá lesz, akkor az, -aminek a legkevésbbé szívesen tartatná magát, azaz -<i>bolond</i>.</p> -<p>A <i>flegmatikus</i> vegyülékbe nem jutott magasztos vagy szép -alkotórész különösen feltünő fokban. <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>A szangvinikus oda fut, ahová nem hívták, a kolerikus nem megy -oda, ahová az illemszabályok szerint meg nem hívták, a -melancholikus elejét veszi annak, hogy őt egyáltalán ne hívják. A -társaságban a melancholikus csöndes és figyel, a szangvinikus -beszél arról, ami eszébe jut, a kolerikus megjegyzéseket tesz és -magyaráz. A házias életben a melancholikus fösvény, a szangvinikus -rosz gazda, a kolerikus nyereséghajhászó, de pompázó. A -melancholikus bőkezűsége nagylelkűség, a kolerikusé kérkedés, a -szangvinikusé könnyelműség. A melancholikus féltékeny, a kolerikus -uralomvágyó, a szangvinikus bujálkodó.</p> -<p>Az ember értelme teljes használatának korát <i>ügyességére</i> -vonatkozólag (tetszés szerinti czélra való felhasználás) körülbelül -huszadik évére tehetjük, az <i>okosságra</i> vonatkozólag (hogy más -embert saját czéljaira felhasználjon) a negyvenedikre és végül a -<i>bölcseségre</i> vonatkozólag mintegy a hatvanadik évre; de az -utóbbi korban annyiban inkább <i>negativ</i>, hogy belátja a két -előbbi minden balgaságát; amikor elmondhatjuk: «Kár, hogy akkor -kell meghalnunk, amidőn éppen megtanultuk, hogy hogyan kellett -volna igazán jól élni»; bár e korban is még ritka ez az ítélet, -amennyiben az élethez való ragaszkodás annál erősebbé válik, minél -kevésbbé van értéke úgy a cselekvésben, mint az élvezetben.</p> -<p> </p> -<p>A társas érintkezésben és az irodalmi közösségben őrizkedjünk a -szenttől és a zsenitől. Az előbbi mint kiválasztott, bíróként -beszél mindenki másról, mint romlottról; az utóbbi mint orákulum -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> tanít mindenkit, mint tökfilkót. -Mindkettő hálátlan, szeszélyes és így tovább.</p> -<p> </p> -<p>Akik mindent érzelmekre redukálnak, a poétáknak nincs -jellemük.</p> -<p>A <i>fanatikus</i> (vizionárius, rajongó) tulajdonképp bolond, -aki közvetlen sugallatokban hisz és úgy véli, hogy az égi -hatalmakkal nagyon bizalmas lábon áll. Az emberi természetben nincs -ennél veszélyesebb szemfényvesztés. Ha kitörése új, ha a megcsalt -ember tehetséges és a nagy tömeg elő van készítve ezen erjesztőszer -bensőséges fölvételére, akkor néha az állam is eltűri az -önkívületet. A rajongás a lelkesedőt végletekbe viszi. Mohamedet -fejedelmi trónra és Leyden Jánost a vérpadra.</p> -<p>Belátással bíró emberek, mivel tulajdonképpeni czéljuk az -igazság és mivel csak annak örülnek, ami állandó, azért mindenkor -becsületesek.</p> -<p> </p> -<p>A cselszövő emberek gyenge tehetségűek, gyakran vannak ötleteik, -de egészben véve rosz ember nem láthat be semmit.</p> -<p>Közönséges emberek, ha szórakozottak és a legközönségesebb -dolgokat elfelejtik, azalatt legnagyobb részt galádok.</p> -<p> </p> -<p>A harag a gyönge ember igen jóindulatú érzése. Nem mindig -gyűlölik azt, akire haragszanak, míg a harag elnyomásának hajlama -engesztelhetlen gyűlöletet kelt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Ha valaki haragosan lép be szobátokba, hogy heves -megbotránkozásának kemény kifejezést adjon, úgy ültessétek le -udvariasan; ha ez sikerül, akkor szidalmazása már enyhülni fog: -mivel az ülés kényelmével már enged feszültsége, ami az állás -közbeni fenyegető mozdulatokkal és kiabálással nem igen -egyeztethető össze.</p> -<p>A harag, amely nagyon szükséges és a férfihoz illő tulajdonság, -nagyon is természetünkben van.</p> -<p>A haláltól azok félnek a legkevésbbé, akiknek élete a -legértékesebb.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Férfi és nő – házasság.</h3> -</div> -<p>Az, aki a nőt először a <i>szép</i> nembe tartozónak nevezte, -tán valami hízelgőt akart mondani, de jobban eltalálta a dolgot, -mintsem maga is gondolta. Mert nem is véve számításba, hogy alakjuk -általában finomabb, vonásaik gyengédebbek és szelidebbek, arczuk a -barátságot, a tréfát, a nyájasságot jobban és megnyerőbben fejezi -ki, mint a férfi nemé, és anélkül, hogy elfelejtenők azt, amit azon -titkos varázserő rovására kell írnunk, amivel szenvedélyünket -előnyös ítéletre hajlamosítják, úgy különösen e nem kedélyének -jellegében sajátságos vonások vannak, amelyek a miénktől világosan -különböznek és amelyeknek főeredménye az, hogy a <i>szép</i> -jegyével teszi azt felismerhetővé. Azzal szemben mi a <i>nemes -nem</i> elnevezésre tarthatnánk igényt, ha nemes gondolkozásmódtól -nem volna követelhető az is, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> megtisztelő czímeket -visszautasítson és inkább adja azokat, mint kapja. Ezalatt azonban -nem azt értjük, mintha a nőnek nem volnának nemes tulajdonságai, -vagy mintha a férfi neméből a szépség teljesen hiányozna, hanem -inkább azt várjuk, hogy minden nem a két tulajdonságot egyesítse, -de oly módon, hogy a nőnél minden más előny csak arra egyesüljön, -hogy a <i>szép</i> jellegét fokozza, ami a tulajdonképpeni -vonatkoztatási alap, és ezzel szemben a férfias tulajdonságok közül -a <i>magasztos</i> emelkedjen ki világosan, mint nemének jellemző -vonása. Erre kell vonatkozni e két nem minden megítélésének, legyen -az akár dícséret, akár gáncs, minden nevelésnek és tanításnak ezt -kell szem előtt tartania és minden fáradozásnak, amely az egyiknek -vagy a másiknak erkölcsi tökélyét akarja előmozdítani, ha nem -akarjuk felismerhetlenné tenni azt a bájos különbséget, amelyet a -természet alkotott két embernem között. Mert itt nem elegendő, hogy -azt tartsuk szem előtt, hogy emberekkel van dolgunk, nem szabad -egyúttal figyelmen kívül hagynunk, hogy ezek az emberek nem -egyfélék.</p> -<p> </p> -<p>A nő uralomvágyó, a férfi hódolni vágy (különösen a házasság -előtt). Innen a régi lovagrend udvariassága. A nő korán bízik -önmagában, hogy tetszeni fog. Az ifjú mindig attól fél, hogy -visszatetszést kelt és azért hölgyek társaságában zavarba jut. A nő -e büszkeségére, hogy azon tisztelettel, amelyet kelt, a férfi -minden tolakodását visszaszorítsa, és hogy joga van tiszteletet -követelni a maga számára különös érdem nélkül is, <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> arra -már neménél fogva igényt tart. A nő <i>vonakodó</i>, a férfi -<i>kérő</i>; a nő alávetése kegy. A természet azt akarja, hogy a -nőt keressék; azért nem kellett a nőnek oly kényesnek lennie az -(ízlése szerinti) választásban, mint a férfinek, akit a természet -durvábban is szerkesztett meg és aki a nőnek már tetszik, ha alakja -csak arra mutat, hogy erős és ügyes arra, hogy őt megvédelmezze; -mert, ha a nő csunya termetű volna és választásában, hogy -szerethessen, finomkodó volna, úgy néki kellene kérnie és a -férfinek vonakodnia, ami a női nem értékét még a férfi szemében is -teljesen lealacsonyítaná. Néki hidegnek kell látszania, a férfinek -ellenben szenvedélyesnek. Szerelmes kihívásnak nem engedelmeskedni, -a férfire nézve, de könnyen hallgatni rá, a nőre nézve látszik -szégyenletesnek. A nő azon vágya, hogy bájaival minden jobb férfira -hasson, kaczérság; minden nővel szemben szerelmet tettetni, -galantéria; mindkettő pusztán divattá vált cziczoma lehet, minden -komoly következmény nélkül. A férfi a házasságban csak <i>saját</i> -nejének, a nő <i>minden</i> férfinek vonzalmát keresi; a nő csak -saját nemének a szeme számára <i>cziczomázza</i> magát, -féltékenységből, hogy más nőt bájaiban vagy előkelőségben -felülmúljon: a férfi ellenben a nő számára, ha ugyan cziczomának -nevezhető az, ami csupán addig terjed, hogy öltözékével nejének -szégyenére ne váljon.</p> -<p>A férfi féltékeny, <i>ha szeret;</i> a nő anélkül is az, hogy -szeretne: mert hisz ahány udvarlót más asszony szerez, annyit -veszít ő el a körükből. Miután a nőt keresni kell (mert ezt kívánja -nemének szükségképi vonakodása), ezért még a házasságban -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> is általános tetszésre kell törekednie, -hogy ha esetleg fiatalon özvegygyé válna, akadjon udvarlója. Azért -a nő e tetszésvágya miatti féltékenység igazságtalan.</p> -<p> </p> -<p>A nőnek kitünő érzéke van a <i>szép</i> iránt, amennyiben a -szépség őket magukat illeti meg, de a <i>nemes</i> iránt is, -amennyiben az a férfiban található. A férfinek ellenben határozott -érzéke van azon <i>nemes</i> tulajdonságok iránt, amelyek az ő -neméhez tartoznak, a <i>szép</i> iránt azonban, amennyiben az a nőn -található. Ebből az következik, hogy a természet czélja afelé -irányúl, hogy a férfit a nemi vonzalom segélyével még inkább -<i>nemesítse</i> és a nőt ugyanannak segélyével még <i>szebbé</i> -tegye. A nőt kevéssé zavarja az, hogy bizonyos mély belátás -hiányzik belőle, hogy félénk és hogy fontos ügyletekre nem -alkalmas, és így tovább, ő szép és megnyerő és ez elég. Ellenben -követeli mindeme tulajdonságokat a férfitől és lelkének -emelkedettsége csak abban mutatkozik, hogy e nemes tulajdonságokat -meg tudja becsülni, amennyiben azok megtalálhatók. Mert különben -hogy volna lehetséges, hogy oly sok rút arczú férfi, bárha volnának -is érdemeik, oly takaros és finom nőt kapjon! A férfi ellenben -sokkal kényesebb a nő szép bájaival szemben. De őt a finom termet, -az élénk naivitás és a bájos nyájasság eléggé kárpótolja a -könyvtudás hiányáért és egyéb oly hiányokért, melyeket saját -tehetségével kell pótolnia.</p> -<p>A legfontosabb dolog, hogy a férfi mint férfi tökéletesedjék és -a nő mint nő, azaz, hogy a nemi <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> vonzalom rúgói a -természet intése szerint működjenek, hogy az egyiket még inkább -nemesítsék és a másik tulajdonságait pedig széppé tegyék. Ha -törésre kerül a dolog, úgy a férfi érdemei folytán merészen -állíthatja: <i>Ha nem is szerettek, de kényszeríteni foglak -benneteket, hogy engem nagyrabecsüljetek</i> és a nő, bája -hatalmában bízva válaszolhat: <i>Ha bensőleg nem is becsültök -bennünket nagyra, mégis kényszerítünk, hogy bennünket -szeressetek.</i> Ily elvek hiányában látjuk, hogy férfiak nőies -tulajdonságokat vesznek fel, hogy tessenek és látjuk néha, hogy nők -(ámbár sokkal ritkábban) férfias szokásokat erőltetnek magukra, -hogy tiszteletet keltsenek; amit azonban a természet köszönete -nélkül csinálnak, azt mindenkor nagyon rosszul csinálják.</p> -<p>A hölgyek nem jutnak az égbe, mert már János jelenéseiben írva -van egy helyen, hogy csend volt fél óra hosszat. Ilyesmiről azonban -el se lehet gondolni, hogy lehetséges, ahol asszonyok vannak.</p> -<p> </p> -<p>A férfi dolga <i>szerezni</i>, az asszonyé -<i>takarékoskodni</i>. Az előbbihez bátorság, az utóbbihoz -félénkség szükséges. Nevetni <i>férfias</i>, sírni ellenben -<i>nőies</i> (férfinél férfiatlan), és csak a könnyes -<i>hangulat</i> bocsátható meg a férfinak és pedig mások szenvedése -feletti nagylelkű, de tehetetlen részvétében, akinek könny ragyog a -szemében, anélkül, hogy könnyei hullanának, még kevésbbé, hogy -zokogással kísérné és így ellenszenves zenét szolgáltatna -hozzá.</p> -<p>A nő bátorsága abban áll, hogy türelmesen viseli <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> baját -becsülete vagy szerelme végett; a férfi bátorsága a buzgalomban -áll, hogy a bajokat daczosan elkergesse.</p> -<p> </p> -<p>A férfinak senkitől sem kellene függnie, hogy a nő teljesen tőle -függjön.</p> -<p> </p> -<p>Mostani társadalmi berendezésünk okozza, hogy a nők férfiak -nélkül is élhetnek, ami mindnyájukat megrontja.</p> -<p> </p> -<p>Richardson szokta idézni Seneca egy mondását a nőről: a lány -ítél és hozzáteszi: amint a bátyám mondja; de ha házas lett volna, -úgy azt mondaná: amint a férjem mondja.</p> -<p>A szép nemnek ép úgy van értelme, mint a férfinemnek, csakhogy -az a <i>szépre irányuló értelem</i>, a miénknek <i>mély -értelemnek</i> kell lennie.</p> -<p> </p> -<p>Oly nőnek, akinek a feje görög tudással van teli, mint Dacier -asszonynak, vagy aki alapos vitákat folytat a mechanikában, mint -Chastelet márkiné, még szakáll kellene hozzá; mert ez talán a -mélyértelműség vonásait, amire pályáznak, még felismerhetőbben -fejezné ki.</p> -<p>Ami a tudós nőket illeti: a <i>könyveiket</i> ezek úgy -használják, mint körülbelül az órájukat, hordják ugyanis, hogy -lássák, hogy van nekik; bár rendszerint áll, vagy nincs a nap -szerint igazítva. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> De az óra, amely után igazodnak, a -fejükben van.</p> -<p>A nő nagy tudományának tartalma az ember és az emberek között is -a férfi. Filozófiája nem okoskodás, hanem érzés.</p> -<p>Sajátságos dolog, hogy a nő arra vonatkozólag, ami a közjóra -irányul, teljesen közömbös és hogy bár egyes, általuk ismert -személyekkel szemben nem szeretetlenek, mégis az egész emberiség -eszméjének egyátalán nincs számukra mozgató ereje. Amíg az -érintetlen marad, ami különös hajlamukat érdekli, addig úgy nézik a -dolgok menetét, mintha semmi közük se volna hozzá. Nem voltak arra -teremtve, hogy az egész épületen dolgozzanak és bolondságnak nézik, -hogy mással törődjenek, mint saját ügyeikkel.</p> -<p>Ez nagyon jól van így. A közügyekben fáradt férfi nála üdülést -talál. Ők viszik bele az emberi dolgokba a játék kicsinyességét is, -aminők azok tényleg és mérsékelik a túlnagy fontosságot.</p> -<p>Nagyon különböző dicséret az, hogy: finom hölgy és: derék és -kellemes asszony. Amazt könnyű elérni, és a mutogatásra jó vagy -díszre, de otthon igen körülményes dolog és haszontalan fáradozás. -Az utóbbi a férfi boldogsága. Ha azt mondom: finom úr, úgy ez -teljesen más, mint: kitünő és derék ember. Ha amaz már nem úr, úgy -semmi sem. Nem szeretném az «asszony» szót e nem dicséretéből -eltűnni látni. Ha elvesznek a sajátlagos szók, eltünnek lassanként -a fogalmak.</p> -<p>A házaséletben az egyesült pár mintegy egy morális személyt -képezzen, amelyet a férfi értelme és a nő ízlése elevenít meg és -kormányoz. <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> Mert nemcsak, hogy a férfiről inkább a -tapasztalaton alapuló értelem tételezhető fel, míg a nőről inkább -az érzés szabadsága és helyessége, hanem minél nemesebb a férfi -érzése, annál inkább hajlik arra, hogy fáradozásának legnagyobb -czélját szeretete tárgyának megelégedésében lássa és másrészt minél -szebb a nő érzése, annál inkább törekszik e fáradozásnak -szivességgel való viszonzására. Ily viszonyban tehát a főlényért -való vita haszontalan és ahol megvan, ott a legbiztosabb jele a -durva, vagy az egyenlőtlenül párosult ízlésnek. Ha a dolog annyira -jut, hogy a parancsolás joga kerül szóba, akkor már az ügy nagyon -el van rontva; mert, ahol az egész kapcsolat tulajdonkép csak -vonzalmon alapul, ott már az félig elszakadt, ha a «kell» hallatja -hangját. A nőnek e kemény hangon való követelőzése igen rút, a -férfinél pedig a legfőbb fokban nemtelen és megvetendő.</p> -<p> </p> -<p>Kié legyen a házban a főhatalom? mert hiszen csak egy lehet az, -aki minden ügyletet czéljaival megegyező összefüggésbe hoz. Az -udvariasság nyelvén (de nem anélkül, hogy igaz volna) azt mondanám: -a nő <i>uralkodjon</i> és a férfi <i>kormányozzon;</i> mert a -hajlam uralkodik és az értelem kormányoz. A férfi viselkedése azt -kell, hogy mutassa, hogy nejének javát minden másnál inkább a -szívén hordja. De mivel a férfinak a legjobban kell tudnia, hogy -hogyan áll és meddig mehet: tehát úgy fog cselekedni, mint a -miniszter, aki pusztán az élvezetre gondoló uralkodóját, aki -mondjuk ünnepélyt akar rendezni vagy palotát <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> akar -építtetni, e parancsára először is köteles készségéről biztosítja, -csakhogy most nincs pénz a kincstárban, mondja, vagy hogy előbb -bizonyos sürgősebb szükségleteket kell elintézni és így tovább, úgy -hogy a legfőbb parancsoló úr mindent tehet, amit akar, de azon -feltétel mellett, hogy ezen akaratát a miniszter a kezébe -szolgáltatja.</p> -<p> </p> -<p>Már ez a szó, hogy conjugium eléggé mutatja, hogy mindkét -házasfél igát hord; és iga elé fogva lenni, ezt csak nem lehet -boldogságnak mondani.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Nevelés.</h3> -</div> -<p>Nem hiányoznak Európa művelt államaiban a nevelő-intézetek és -megvan a tanítókban a jóakaró buzgalom, hogy bárkinek ez irányban -szolgálatot tegyenek és mindamellett most világosan bebizonyult, -hogy mind együttvéve alapjában el van rontva, hogy mivel abban -minden a természet ellen működik, azáltal távolról sem fejlesztik -ki az emberben azt a jót, amihez a természet megadta a hajlamot és -hogy mivel mi állati teremtmények csak a kiművelés által válunk -emberekké, rövid idő alatt egész más embereket látnánk magunk -körül, ha az a nevelési módszer terjedne el általánosan, amely -bölcsen maga a természet eljárásából van levonva és nem a régi -szokás és a tapasztalatlan kor szolgai utánzásából ered. -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>Hiábavaló azonban, hogy az emberi nem ez üdvét az iskolák lassú -javulásától várjuk. Ujjáalkotni kell azokat, hogy valami jó dolog -származhasson belőlük: mivel eredeti berendezésük hibás, sőt a -tanítóknak is új műveltséget kell fölvenniök. Nem eredményezheti -ezt lassú <i>reform</i>, hanem gyors <i>revoluczió</i>.</p> -<p> </p> -<p>A kényelemszeretet az ember számára rosszabb, mint az élet -minden baja. Rendkívül fontos tehát, hogy a gyermekek ifjúságuktól -fogva dolgozni tanuljanak.</p> -<p>A sokfélének tanulását az iskolában a kevesebbnek alapos -tanulására kell visszavezetni.</p> -<p>Fák, ha a szabadban állnak és növekedőben vannak, jobban -fejlődnek és pompásabb gyümölcsöt fognak hozni, mintha -mesterkedéssel, üvegházzal és formák rákényszerítésével nevelték -volna.</p> -<p> </p> -<p>A gyermekek akaratát nem szabad megtörni, hanem csupán hajlítani -oly módon, hogy a természetes akadályoknak engedjen.</p> -<p>Először egyáltalán jellemet kell képezni, aztán jó jellemet. Az -első valamely szilárdan föltett szándékban való gyakorlat által -történik, amely szándékhoz reflexióból eredő meghatározott elvek -elfogadásával jutunk.</p> -<p>Gyermekeknek nyíltszívűeknek kell lenniök és tekintetük oly -derült kell hogy legyen, mint a napé. Csak a vidám szív képes arra, -hogy a jóban gyönyörködjön. Az a vallás hamis, amely <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> az -embert sötétté teszi; mert Istent vidám szívvel kell szolgálni és -nem kényszerűségből. A vidám szivet nem szabad mindig a szigorú -iskolai fegyelembe szorítani, mert az esetben csakhamar levert -lesz. Ha szabadságot kap, úgy ismét felüdül. Erre a czélra -szolgálnak bizonyos játékok, ahol a gyermek szabad és ahol azon -fáradozik, hogy mindig megelőzze valamiben a másikat. Akkor lelke -ismét derültté válik.</p> -<p>A gyermekeket, különösen a leányokat, korán nyílt és fesztelen -mosolygásra kell szoktatni; mert az arczvonások felderülése -emellett lassanként a bensőbe is lenyomódik és a vidámságra, -szivélyességre és barátkozásra való hajlamot alapítja meg, ami -korán a jóakarat erényéhez való közeledést készíti elő.</p> -<p>Joggal állítható, hogy a közönséges emberek gyermekeiket sokkal -jobban kényeztetik, mint az előkelők. Mert a legtöbb ember úgy -játszik gyermekével, mint a majommal. Énekel neki, dédelgeti, -csókolgatja, tánczol vele. Azt hiszik, hogy valami jót tesznek a -gyerekkel, ha mihelyt kiabál, odaszaladnak hozzá és játszanak vele -és így tovább. Azonban annál gyakrabban kiabálnak. Ha azonban nem -törődünk a kiabálásukkal, akkor végül is felhagynak vele. Mert -hiábavaló munkát egy teremtmény sem végez.</p> -<p>De csak hozzá kell szoktatni őket, hogy minden szeszélyüket -kielégítve lássák, akkor aztán majd az akaratuk megtöréséhez későn -fogunk hozzá. De ha kiabálni hagyjuk őket, úgy maguk is elunják -azt. Ha azonban kora gyermekkorukban minden szeszélyüket -teljesítik, úgy ezáltal elrontják szívüket és erkölcseiket. -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Van-e valami fonákabb, mint az, hogy gyermekeknek, akik alig -léptek ebbe a világba, mindjárt a másvilágról beszélünk?</p> -<p>A gyermekre rendszerint rákiabálnak, hogy: fuj, szégyeld magad! -Hogy illik ez! stb. Ilyesminek azonban az első nevelésben -egyáltalán nem szabadna előfordulnia. A gyermeknek még nincs -fogalma a szégyenről és az illendőségről; nincs szégyelni valója, -nem is kell, hogy szégyelje magát, és azáltal csak bátortalanná -válik. Zavarba jut, ha mást meglát és idegenek elől a -legszívesebben elrejtőzik. Ezáltal tartózkodás áll elő és hátrányos -titkolózás. Nem mer semmitse többé kérni, holott mindent kérnie -kellene; eltitkolja érzületét és másnak tűnik fel, mint aminő, -ahelyett, hogy mindent nyíltan szabadna megmondania. Ahelyett, hogy -mindig szülei körül volna, kerüli őket és a szolgálatkész -cselédségnek veti magát karjaiba.</p> -<p> </p> -<p>Erkölcsileg büntetünk, ha a becsültetésre és a szeretetre -irányuló hajlamában rövidítjük meg a gyermeket, amely az -erkölcsiség segédeszköze, például, ha a gyermeket megszégyenítjük -azzal, hogy fagyosan és hidegen bánunk vele. E hajlamot amennyire -lehet meg kell őriznünk. Azért a büntetésnek e módja a legjobb; -mivel az erkölcsiséget fejleszti; ha pl. a gyermek hazudik, úgy a -megvetés pillantása elég büntetés és a legczélszerübb büntetés -is.</p> -<p>Az irigységet keltjük fel, ha a gyermeket arra figyelmeztetjük, -hogy magát mások értéke szerint becsülje. Inkább saját értelmének -fogalma <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> szerint kell, hogy becsülje magát. -Nézd, hogy viselkedik ez és ez a fiú! és így tovább. Az ilyfajta -figyelmeztetés csak fölötte nemtelen gondolkozásmódot hoz létre. Ha -az ember saját értékét másoké szerint becsüli, úgy vagy arra -törekszik, hogy a többiek fölé emelkedjék, vagy hogy mások értékét -kisebbítse. Ez az utóbbi azonban irigység. Akkor csak másra -igyekszünk hibát ráfogni; mert, ha az nem volna itt, úgy nem is -hasonlíthatnának össze vele és akkor mi a legjobbak volnánk.</p> -<p> </p> -<p>Az apák leányaikkal szemben túlságosan elnézők, az anyák -fiaikkal szemben. Mindegyiknek saját nemét kell fegyelmeznie.</p> -<p> </p> -<p>A nőnek sokkal kevesebb fegyelmezésre és nevelésre van szüksége, -mint a férfinak, amint kevesebb tanításra is.</p> -<p>Amíg a női természetet jobban meg nem ismertük, addig a legjobb, -ha a leányok nevelését az anyákra bízzuk és megkíméljük őket a -könyvektől.</p> -<p> </p> -<p>Az kívánnám, hogy ifjuságunkat az úgynevezett <i>nemes</i> -(túlságosan jó) cselekedetek példáitól, amivel úgy dobálózik -érzelgős irodalmunk, megkíméljék és többet adjanak a puszta -kötelességre és arra az értékre, amit az ember saját maga adhat meg -és kell hogy megadjon magának azon öntudattal, hogy kötelességét -nem szegte <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> meg, mert ami üres vágyakra és -elérhetlen tökéletesség kivánsága felé irányul, az csak -regényhősöket hozhat létre, akik míg a szertelen iránti érzékükkel -nagyra vannak, azalatt közönséges és mindennapi kötelezettségeik -alól, amelyek akkor nékik jelentéktelen kicsinynek tünnek fel, az -alól fölmentik magukat.</p> -<p>Oly cselekedetek dicsérete, amelyekből nagy, önzetlen, résztvevő -érzület és emberiesség ragyog, nagyon tanácsos. De nem annyira ezek -<i>lélekemelő</i> voltára kell figyelmeztetni, amely nagyon -futólagos és múló, mint inkább <i>a szívnek a kötelesség alá való -rendelésére</i>, amelytől tartósabb hatást várhatunk, mivel elveken -alapul, míg amaz csak a szenvedély múló fellobbanásán. Csak egy -kevéssé gondolkodnunk kell, hogy mindig oly bűnre akadjunk, amit az -emberi nemmel szemben elkövettünk – ha másban nem, hát abban, hogy -oly előnyöket élvezünk az embereknek a polgári társadalomban való -egyenlőtlenségéből, amelyek folytán másoknak annyival inkább -nélkülözniök kell – hogy azon önző képzelődés által, hogy -<i>érdemeket</i> szereztünk, a <i>kötelesség</i> gondolatát ki ne -szorítsuk.</p> -<p>A mi időnkben, amidőn olvadozó, lágyszívű érzelmekkel vagy a -kedélynek magasröptű, felfuvalkodott és a szívet inkább -elhervasztó, mint erősítő önhittségével többet remélnek elérni, -mint a kötelességnek az emberi tökéletlenséghez és a jóban való -előmenetelhez illőbb száraz és komoly fogalmával, ezen módszerre -való utalás szükségesebb, mint valaha. Gyermekeknek nemes, -nagylelkű, érdemdús cselekedeteket bemutatni, mint mintákat, abban -a hitben, hogy őket lelkesedés <span class="pagenum"><a name= -"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> fölkeltése által azok -számára megnyerjük, teljesen czéltalan. Miután még a legegyszerűbb -kötelesség teljesítésében sőt annak helyes megítélésében is annyira -hátra vannak, az annyit tesz, mint korán képzelgőkké tenni őket. De -az emberek tanultabb és tapasztaltabb részénél is, ahol e vélt -hajtóerőnek nincs hátrányos hatása, ott legalább is nem gyakorol a -szívre igazi, erkölcsi hatást, amit pedig azzal előidézni -akartak.</p> -<p> </p> -<p>Minden <i>érzelemnek</i>, különösen annak, amelynek oly -szokatlan erőkifejtést kell eredményeznie, azon pillanatban kell -hatását kifejteni, amelyben a leghevesebb és pedig mielőtt -ellobban, mert különben semmit sem ér el: amennyiben a szív -természetszerűen a rendes mérsékelt életmozgásába tér vissza és -azon bágyadtságba esik, amelyben előbb volt, mert olyasmi érte, ami -ugyan izgatta, de nem olyan, ami erősítette volna. Fogalmakra -épített <i>alapelveket</i> kell felállítani, minden más alapon csak -pillanatnyi felbuzdulás jöhet létre, amely nem szerezhet az egyén -számára morális értéket, sőt még önbizalmat sem, amely nélkül az -öntudatos erkölcsi érzület és az öntudatos jellem, az ember legfőbb -java, nem is lehetséges.</p> -<p>Oh őszinteség! Te Asztrea, ki a földről az égre menekültél, hogy -vonzhatnánk téged (a lelkiismeret és ezzel minden benső vallásosság -alapját) ismét le hozzánk? Megengedem, bár igen sajnálatos, hogy -nyíltszívűség (az <i>egész</i> ismert igazság elmondása) az emberi -természetben nem található. De őszinteséget (hogy mindaz, amit -mondunk igaz legyen) minden embertől követelnünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> kell és -ha erre sem volna természetünknek hajlama, bár csupán elhanyagolják -a művelését, úgy az emberi fajnak saját magát mélyen meg kellene -vetnie.</p> -<p>Most hasonlítsuk ezzel egybe a mi nevelési módszerünket, -különösen a vallás tekintetében, vagy jobban mondva a vallástan -tekintetében, ahol az emlékezetnek hűségét a feltett kérdésekre -való felelettel, anélkül, hogy a hitvallás hűségére ügyelnének -(amit nem is tesznek soha vizsgálat tárgyává) már kielégítőnek -találják arra, hogy hívő lélekké tegyenek valakit, aki csak meg sem -érti azt, amit szentül fogad és így nem fogunk többé csodálkozni az -őszinteség hiányán, amely az embereket csupa belső képmutatóvá -teszi.</p> -<p>A képes ábéczéskönyv, mint a képes biblia, vagy éppenséggel a -képekben ábrázolt <i>erkölcstan</i> a gyermekes tanító játékszere, -hogy tanítványait még gyerekesebbé tegye, mint aminők voltak.</p> -<p>Mivel az emberi megismerésnek természetes útja az, hogy először -az értelem alakul ki, amennyiben a tapasztalat által szemléletes -ítéletekre és ezek által fogalmakra tesz szert és hogy erre e -fogalmakat alapjuk és következményeik viszonyában és végül a -tudomány jól rendezett egészében az ész megismeri, tehát a -tanításnak is ezen az úton kell haladnia. A tanítótól tehát azt -várjuk el, hogy hallgatójában először az <i>értelmes</i>, azután az -<i>eszes</i> embert és végül a <i>tudóst</i> nevelje. Az ily -eljárásnak az az előnye van, hogy bár a tanítvány sohase ér az -utolsó fokra, amint az rendesen történik, mégis a tanítás által -nyert és ha nem is az iskola, de az élet számára gyakorlottabbá és -okosabbá vált. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Ha ezt a módszert megfordítjuk, úgy ráragad ugyan valami -észforma a növendékre, mielőtt értelme ki volna képezve és van -kölcsönvett tudománya, amely csupán mintegy rajt ragad, de nem -benne termett; ami mellett kedélyi képessége épp oly terméketlen, -mint valaha, de a bölcseség képzelgése által sokkal romlottabbá -vált. Ez az oka annak, amiért nem ritkán találunk tudósokat -(tulajdonképp csak tanultakat), akiknek kevés az értelmük és ezért -küldenek a világba az egyetemek több átlagembert, mint bármely más -közintézmény.</p> -<p>Van egy eszmém, amely szerint én hasznosnak képzelem a főiskolai -tanítást és ez az, amelyet <i>a világ ismeretében való</i> -előgyakorlatnak nevezhetek. Ez a világismeret az, amely arra -szolgál, hogy minden egyébként megszerzett tudományt és ügyességet -<i>oknyomozóvá</i> tegyen, ami által az nemcsak az <i>iskola</i>, -hanem az <i>élet</i> számára is használhatóvá válik és ez az ami az -elkészült tanítványt rendeltetési helyére, azaz az <i>életbe</i> -vezeti.</p> -<p> </p> -<p>A főczél, amelyet én főiskolai életemben mindenkor szem előtt -tartok, az abban áll, hogy a jó érzületet terjesszem, amely elveken -alapul, azt a jónak alkotott lelkekben megerősítsem és ezáltal -megadjam az egyedüli czélszerű irányt a tehetség kifejlesztésére. -<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>Faj – nemzet.</h3> -</div> -<p>Valószínű, hogy a fajok összekeveredése (nagy hódításoknál), ami -lassankint kitörli a jellegzetes vonásokat, az emberi nemnek, -minden állítólagos emberszeretet figyelmen kívül hagyva is, nem -hasznos.</p> -<p>A régiek lángeszéről igen nagy a véleményem. Mi rendezett -tömegben működünk, ami a lángészt (mint a bátorságot és a -fegyverrel való ügyes bánásmódot is) nemcsak fölöslegessé teszi, -hanem meg is gátolja.</p> -<p> </p> -<p>A <i>spanyol</i> komoly, hallgatag és igazmondó. Kevés -becsületesebb kereskedő van a világon, mint a spanyol. Büszke -lélek, akinek több érzéke van nagy, mint szép cselekedet iránt. -Mivel keverékében kevés jóságos és szelid jóakarat van, gyakran -kemény, sőt kegyetlen is. Nem mondható hogy a spanyol büszkébb vagy -szerelmesebb, mint más ember, de mindkét dologban oly kalandos -hajlamú, amely ritka és szokatlan. Hogy az ekét otthagyja és hosszú -karddal és köpennyel sétál a mezőn, míg az arrautazó idegen el nem -ment, vagy hogy a bikaviadalban, ahol az ország szépei egyszer -fátyol nélkül mutatkoznak, külön üdvözléssel tudtára adja -mindenkinek, hogy ki az imádottja és aztán az ő tiszteletére vad -állattal veszélyes küzdelembe fogni merészkedik, ezek oly szokatlan -és különös cselekedetek, amelyek nagyon eltérnek a természetestől. -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<p>A <i>francziának</i> erős érzéke van a morális szép iránt. -Jómodorú, udvarias és szolgálatkész. Igen hamar bizalmas, -tréfálkozó és az érintkezésben nyílt; ezt a kifejezést, jómodorú -férfi vagy hölgy csak az érti meg igazán, aki a franczia -udvariasság iránti érzékét szerezte meg. Még magasztos érzései is, -amelyből nem kevés jutott számára, a szép érzékének vannak -alárendelve és erősségüket csak az utóbbival való megegyezésből -nyerik. Igen szeret elmés lenni és ötlete kedvéért meggondolás -nélkül fog valamicskét az igazságból feláldozni. Azonban ott, ahol -az elmésségnek nincs helye, épp oly alapos belátással rendelkezik, -mint más népbeli, pl. a matematikában és a többi száraz vagy -mélyértelmű művészet és tudományban. De nem lehetünk eléggé -óvatosak e nép metafizikai, morális vagy vallási irataival szemben. -Rendszerint sok szép szemfényvesztés van bennük, amely a rideg -vizsgálat előtt nem állja ki a próbát. A franczia szeret merészet -mondani; de hogy az igazsághoz jussunk, ahhoz nem merészség, hanem -óvatosság szükséges. A történelemben szereti az anekdotát, amihez -nem hiányzik más, mint az, hogy kivánatos, hogy igaz volna. A jó -mondásnak nincs nála oly futólagos értéke, mint máshol, mohón -terjesztik és könyvekben megőrzik, mint a legfontosabb eseményt. -Higgadt polgár és a közjavadalmak bérlőinek elnyomását szatirával -vagy parlamenti beadvánnyal boszúlja meg, amelylyel, miután az -czéljához képest a nép atyáinak szép hazafias tekintélyt -biztosított, nem történik más, minthogy dicsőítő felemlítés -koronázza meg őket és elmés költemények magasztalják. Az a tárgy, -amelyre <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> leginkább vonatkoznak e nép érdemei és -képességei, az a nő. Nem mintha itt jobban szeretnék vagy -becsülnék, mint máshol, hanem, mivel ő adja meg a legjobb alkalmat, -hogy az elmésségnek, az udvariasságnak és a jó modornak kedvelt -tehetsége fényében mutatkozzék. A nő adja meg Francziaországban -minden társaságban és érintkezésben a hangot. Bár nem tagadható, -hogy a társaság a szépnem nélkül meglehetős ízetlen és unalmas -volna; de ha a hölgy megadja benne a szép modort, úgy a férfinak a -saját részéről a nemest kellene megadnia. Mert különben az -érintkezés épp oly unalmassá válik, de az ellentétes oknál fogva: -mivel semmi sem oly undorító, mint csupa édesség. A franczia ízlés -szerint nem azt kell kérdezni: itthon van az úr? hanem, itthon van -az úrnő? Az úrnő toalettjét rendezi, az úrnőnek migrénje van; -egyszóval az úrnővel foglalkozik és az úrnőről szól minden -társalgás és minden mulatság. Holott ez már nem is a nő -megtisztelése. Oly férfinak, aki játszadozik, annak soha sincs -érzéke, sem az igazi nagyrabecsülés, sem a gyengéd szerelem iránt. -Sokért nem mondanám én azt, amit Rousseau állít oly vakmerően: -<i>hogy a nő sohasem egyéb, mint nagy gyermek</i>. De az éleslátó -svájczi ezt Francziaországban írta és gyaníthatólag ő maga, mint a -szépnem oly nagy védője, felháborodott azon, hogy ott nem bánnak a -nővel több igaz tisztelettel. Miután a francziában nem hiányoznak a -nemes tulajdonságok, csakhogy ezeket benne csupán a szép iránti -érzék elevenítheti fel, ezért ott a szépnemnek hatalmasabb -befolyása lehetne arra, hogy a férfinemnek legnemesebb -cselekedeteit <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> keltse fel és tegye serénynyé, mint -bárhol másutt a világon, ha gondolnának arra, hogy a nemzeti -szellem ez irányát egy kissé kedvezményben részesítsék. Kár, hogy a -liliomok nem fonnak. A nemzeti jellem e hibája legközelebb áll a -lazasághoz, vagy udvariasabban szólva a könnyelműséghez. Fontos -dolgokat tréfaként tárgyalnak és csekélységekkel a legkomolyabban -foglalkoznak. A franczia öreg korára is még vidám dalokat énekel és -amennyire képes galáns a nőkkel szemben. E megjegyzésekre nagy, -hiteles kezeseim vannak maguk a francziák közül és egy Montesquieu -és D’Alembert mögé húzódom vissza, hogy minden aggódó boszúság elől -biztosítsam magam.</p> -<p>A franczia nemzetet minden más népnél inkább jellemez a -társalgás ízlése, amely tekintetben minden más nép mintája. -Társalgásuk <i>udvarias</i>, főleg idegenekkel szemben, akik őket -felkeresik; bárha nincs most divatban az udvari erkölcs. A franczia -nem érdekből közlékeny, hanem mivel ízlésének közvetlen szükséglete -az. Miután ez az ízlés főleg a nők nagy világával való érintkezésre -vonatkozik, ezért a franczia nyelv általános nyelvvé vált és -egyáltalán nem vitatható: hogy az ily hajlamnak a szolgálatkészség, -a segítő jóakarat fejlesztésére és lassanként az elveken alapuló -általános emberszeretetre is kell hogy legyen befolyása és az ily -népet egészben véve <i>szeretetreméltóvá</i> kell hogy tegye.</p> -<p>Az érem másik oldala az elvek által nem eléggé fékezett -<i>élénkség</i> és világosan látó értelem mellett a könnyelműség, -hogy bizonyos formákat, <span class="pagenum"><a name="Page_139" -id="Page_139">-139-</a></span> csak mivel régiek vagy csak mivel -túlságosan dicsérték azokat, még ha jól is érezték magukat azok -mellett, ne hagyjanak soká fennállani és amellett ragályos -<i>szabadságszellem</i>, amely magát az értelmet is bevonja -játékaiba és a népnek az államhoz való viszonyában oly mindent -megrázó lelkesedést gyújt, amely még a végleteken is túlmegy. E nép -sajátságai, mint árnykép, mely azonban élethűen rajzolt, további -leírás nélkül, pusztán ezen odavetett összefüggéstelen -töredékekből, mint jellemzése adalékaiból egy egésszé könnyen -összeállíthatók.</p> -<p>Az ily szavakat, mint: esprit (e helyett: bon sens), frivolité, -galanterie, petit maître, coquette, étourderie, point d’honneur, -bonton, bureau d’esprit, bon mot, lettre de cachet és így tovább, -nem könnyű más nyelvre lefordítani: mert inkább azon nemzet sajátos -gondolkodásmódját fejezik ki, amely mondja őket, mint azt a -tárgyat, amely a gondolkodó előtt lebeg.</p> -<p>Az <i>olaszban</i> úgy látszik a franczia és a spanyol -érzéseinek keveréke van; több érzéke van a szép iránt, mint az -előbbinek és több a magasztos iránt, mint az utóbbinak. Azt hiszem -ily módon megmagyarázható erkölcsi jellemének többi vonása is.</p> -<p> </p> -<p>Amint a franczia kitünik társalgási tehetségével, úgy az olasz -<i>műízlésével</i>. Vonásaiban érzelmeinek erős játéka nyilvánul és -arcza kifejezésteli. Ügyvédeiknek a törvény előtti védelme oly -szenvedélyes, hogy színpadi szavalathoz hasonlít. A franczia inkább -a <i>magán</i> mulatságokat kedveli, <span class="pagenum"><a name= -"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> az olasz a -<i>nyilvánosakat:</i> pompás felvonulásokat, körmenetet, nagy -látványosságokat, farsangi mulatságot, álarczos játékokat, -nyilvános épületek pompáját, festményeket, mozaikokat, nagystílű -római régiségeket, hogy <i>lássanak</i> és nagy társaságban -láttassanak. Emellett azonban (hogy az önzésről se feledkezzünk -meg) a <i>váltó</i>, a <i>bank</i> és a <i>lutrijáték</i> -feltalálása. Ezek jó oldalai: továbbá azon <i>szabadság</i>, -amelylyel gondolások és koldusok élhetnek előkelőkkel szemben.</p> -<p> </p> -<p>A rosszabb oldalai: mint Rousseau mondja, dísztermekben -társalognak és patkányfészkekben hálnak. Társas összejöveteleik -börzéhez hasonlatosak, ahol a ház úrnője a nagy társaság számára -valami kóstolót nyújt, hogy az ide-oda vándorlás közben egymással a -napi ujdonságokat közöljék, anélkül, hogy ehhez éppen barátságra -volna szükség és az úrnő a társaságból kiválasztott kis résszel -együtt vacsorázik. A <i>gonosz</i> azonban: a szokás, hogy kést -rántanak, a banditák, a rablógyilkosoknak szent menedékhelyre való -menekülése, a szbirrek elhanyagolt hivatala és így tovább: amit nem -annyira a római, mint inkább a kétszínű közigazgatás rovására -írnak. Ezek azonban oly vádak, amelyekért semmiesetre sem felelek, -és amiket rendesen angolok részéről hallunk, akiknek más alkotmány, -mint az övék sehogysem tetszik.</p> -<p>Angliában az elmésség oly vaskos aranya található, amely -franczia kalapács alatt nagy felületű vékony lapocskákká -nyujtható.</p> -<p>Az <i>angol</i> minden barátság kezdetén hűvös és <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> -idegennel szemben közömbös. Kevés hajlama van kis szívességekre; -ezzel szemben azonban, ha barátoddá vált, nagy szolgálatokat tehet. -Nem erőlteti magát, hogy az érintkezésben elmés legyen, vagy hogy -finom módot mutasson, de értelmes és higgadt. Rosz utánzó, keveset -törődik mások ítéletével és rendszerint saját ízlését követi. A -nővel szemben való viszonyában nem rendelkezik a franczia -udvariasságával, de sokkal nagyobb tiszteletet tanúsít vele szemben -és ezt tán túlzásba is viszi, amennyiben a házasságban a nőnek -korlátlan tekintélyt biztosít. Állhatatos, néha a nyakasságig, -merész és elszánt, néha a vakmerőségig és elvek szerint cselekszik -rendszerint az önfejűségig. Könnyen különcczé válik, nem hiúságból, -de mivel keveset törődik másokkal és nem egykönnyen cselekszik -szivességből vagy utánzásból ízlése ellenére; ezért ritkán szeretik -annyira, mint a francziát, de ha ismerik, rendszerint többre -becsülik.</p> -<p>Az angol jelleme valószínűleg nem jelent mást, mint azt a korai -tanítás és példa útján elsajátított alapelvet, hogy jellemet -alkotnia kell a maga számára, azaz meg kell mutatnia, hogy van -jelleme; amennyiben a hajthatatlan szándék, hogy önként felvett -elvéhez ragaszkodjon és egy bizonyos szabálytól (nem fontos -melyiktől) el ne tántorodjon, ez a férfinek azon fontosságot adja -meg, hogy biztosan tudják, hogy mit várhatnak tőle és mit ő -másoktól.</p> -<p>Ez a jellem a franczia népével inkább mint bármely más nép -jellemével ellentétes. Az angol minden szeretetreméltóságról, mint -ama nép legkíválóbb társadalmi tulajdonságáról, idegennel -<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> szemben, sőt a saját fajtájabelivel -szemben is lemond és csupán tiszteletre tart igényt, ami mellett -egyébként mindenikük csupán saját módja szerint akar élni.</p> -<p>Az angol elkülöníti magát, ahol pénzéért étkezik. Inkább eszik -külön szobában egyedül, mint ugyanazon pénzért közös asztal -mellett: mert utóbbi esetben mégis némi udvariasságot követelnek -tőle, és idegenben, pl. Francziaországban, ahová az angolok csak -azért utaznak, hogy minden útját és szállodáját utálatosnak -híreszteljék el, összegyülnek ezekben, hogy csak maguk között -legyenek. Honfitársai részére az angol nagy és minden más népnél -hallatlan jótékony alapítványokat létesít. Az idegen azonban, akit -sorsa földjükre vetett és nagy nyomorba juttatott, a szeméten -pusztulhat el, mivel nem angol, azaz nem ember. Az ó-angol John -Bull már arczán hordja azt a szabadságot, hogy udvariatlan legyen -bárhol, ahová jön, idegenben vagy saját országában az idegennel -szemben.</p> -<p>A <i>németben</i> az angol és a franczia érzelmének keveréke -van, de úgy látszik, közelebb áll az előbbihez és az utóbbihoz való -nagyobb hasonlatossága csupán mesterkélt és utánzott. Szerencsés -keverékben van érzéke úgy a magasztos, mint a szép iránt; és ha az -előbbiben nem is éri el az angolt és az utóbbiban a francziát, -mindkettőt túlszárnyalja, amennyiben összeköti azokat. Több -szivességet tesz a társas érintkezésben, mint az angol és ha nem is -visz a társaságba oly kellemes élénkséget és elmésséget, mint a -franczia, de szerényebb és értelmesebb ott. Mint az ízlés minden -fajában úgy a szerelemben is meglehetős rendszeres, <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> és -amennyiben a szépet a nemessel összeköti, annyiban mindkettőnek -érzésében elég hűvös arra, hogy fejét az illem, a dísz és a -feltünésről való megfontolással töltse meg. Ezért nála a családnak, -a czímnek és rangnak úgy a polgári életben, mint a szerelem -dolgaiban nagy jelentősége van. Sokkal többet törődik az előbb -említetteknél azzal, hogy <i>hogyan ítélik meg az emberek</i> és ha -valami van jellemében, ami a javulás kivánságát keltheti fel, úgy -leginkább ez a gyöngeség, amelynél fogva nem merészkedik eredeti -lenni, bár minden tehetsége megvan hozzá és hogy túlsokat törődik -mások véleményével, ami az erkölcsi tulajdonságokat minden -támaszuktól megfosztja, amennyiben köpenyegforgatóvá és hamisan -mesterkéltté tesz.</p> -<p>A németek alkalmasak arra, hogy átvegyék minden néptől a jót és -összeegyeztessék és minden jót egyforma készséggel vesznek át. A -népek ily szövetsége általánossá lehet.</p> -<p>Aki mást utánoz, az elérheti amazt, sőt túl is szárnyalhatja. -Aki a munkát folytatja, az első szerzőt messze túlszárnyalhatja, -mint Newton Keplert. Mi németek az ész találmányainak folytatására -vagyunk hivatva.</p> -<p>A német jellemre nézve legalább ez idő szerint nem czélszerű, ha -nemzeti büszkeségről fecsegnénk neki. Tehetségeihez épp az a jellem -illik, hogy nincs ily büszkesége, sőt, hogy inkább ismeri el más -népek érdemét, mint sajátjáét.</p> -<p>A <i>hollandus</i> rendes és szorgos hajlamú és amennyiben -rendszerint a hasznosra van tekintettel, úgy kevés érzéke van -aziránt, ami finomabb értelemben szép vagy emelkedett. Nagy ember -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> előtte épp annyit jelent, mint gazdag -ember, barátja alatt levelezőjét érti és az a látogatás, amely nem -jövedelmező számára, nagyon unalmas neki. Ellentétben áll úgy a -francziával, mint az angollal és bizonyos tekintetben nem más, mint -egy nagyon flegmatikus német.</p> -<p> </p> -<p>Az <i>orosz</i> – természetes ügyesség, anélkül, hogy lángész -volna.</p> -<p>Az oroszok mindenkor csak végzett növendékek, de sohasem -mesterek.</p> -<p>Oroszok és lengyelek nem képesek önkormányzatra. Az előbbiek -mivel feltétlen úr nélküliek akarnak lenni, az utóbbiak mivel mind -urak akarnak lenni.</p> -<p>A <i>keleti népek</i> sohasem javulnának meg önmaguktól.</p> -<p>Nyugaton kell keresnünk az emberi nem folytonos haladását a -tökéletesség felé és innen kell keresni elterjesztését a -földön.</p> -<p>Míg a németek és angolok ugyanoly értelmesek mint a francziák, -addig az utóbbiak azzal kapcsolatban szellemesebbek, azaz -képzelőerejük élénkebb, a németeknek ítélőerejük, az angoloknak -észtehetségük nagyobb. A német mindent inkább megérlelni akar, míg -a franczia a virágokat adja.</p> -<p> </p> -<p>Az ítélőerő a gyökérben hajt: német.</p> -<p>Képzelet a pompás koronában: olasz.</p> -<p>Izlés a virágzatban: franczia.</p> -<p>Szellem a gyümölcsben: angol. <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Ha a törökök, akik a keresztény Európát Frankesztánnak nevezik, -utaznának, hogy embereket és népjellemet megismerjenek (amit nem -tesz más nép, mint az európai, ami pedig az összes többiek szellemi -korlátoltságát bizonyítja), úgy talán a következőleg osztanák be -Európát népei jellemének hibái szerint: 1. A <i>divathon</i> -(Francziaország). 2. A <i>szeszélyek hona</i> (Anglia). 3. Az -<i>ősök hona</i> (Spanyolország). 4. A <i>pompa hona</i> -(Olaszország). 5. A <i>titulusok hona</i> (Németország Dániával és -Svédországgal együtt, mint germán népek). 6. Az <i>urak hona</i> -(Lengyelország), ahol minden állampolgár úr, de ez urak közül -senkisem akar alattvaló lenni, kivéve azt, aki nem állampolgár. -Oroszország és az európai Törökország, mindkettő nagyobbrészt -ázsiai leszármazása lévén, Frankesztánon kívül terülnének el: az -első <i>szláv</i>, a második <i>arab</i> eredetű, tehát oly két -törzstől származók, akik egykor Európa feletti uralmukat messzebbre -terjesztették ki, mint bármely más nép valaha és oly állapotba -jutottak, hogy vannak törvényeik és alkotmányuk, de nincs -szabadság, ahol tehát senkisem állampolgár.</p> -<p> </p> -<p>A becsületérzésben a következő nemzeti különbségek találhatók: a -becsületérzés a francziánál <i>hiúság</i>, a spanyolnál <i>gőg</i>, -az angolnál <i>büszkeség</i>, a németnél <i>nagyravágyás</i>, a -hollandusnál <i>felfuvalkodottság</i>. Első tekintetre úgy látszik, -mintha e kifejezések ugyanazt jelentenék, de nyelvünk gazdagságánál -fogva könnyen felismerhető a különbség közöttük. A <i>hiúság</i> a -tetszést hajhássza, ingatag és változékony, de külső viselkedése -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> <i>udvarias</i>. A <i>gőgös</i> teli -van tévesen képzelt nagy előnyökkel, nem nagyon keresi mások -tetszését, magatartása merev és <i>fenhéjázó</i>. A -<i>büszkeség</i> tulajdonképp csupán saját értékének nagyobb -tudata, ami gyakran igen helyes lehet (amiért néha nemes -büszkeségnek mondják; de sohasem tulajdoníthatók valakinek nemes -gőgöt, mert az utóbbi mindig helytelen és túlzó önértékelésre -vall); a büszkének másokkal szemben való magatartása -<i>közömbös</i> és hüvös.</p> -<p>A <i>nagyravágyó</i> büszke, de egyúttal hiú is. Nem -szükségképi, hogy gőgös legyen egyúttal, azaz, hogy túlzóan és -hibásan előnyöket képzeljen magának, hanem tán nem becsüli magát -többre értékénél de csupán ízlése hibás, abban, hogy értékét -külsőségekben akarja érvényre juttatni. Az a tetszés, amit keres, -tiszteletadásból áll. Ezért örömest kápráztat czímekkel, ősök -jegyzékével és pompával. A németet különösen bántja e gyengeség. Az -oly szavak, mint: kegyes, kegyelmes, méltóságos és nagyságos és más -eféle dagályos kifejezés nyelvét merevvé és ügyetlenné teszik és -nagyon is akadályozzák azt a szép egyszerüséget, melyet más nép -írásmodorában találunk. A fenhéjázó az érintkezésben -<i>szertartásos</i>. A <i>felfuvalkodott</i> oly fennhéjázó, aki -viselkedésében világosan elárulja mások megvetését. Magaviselete -<i>goromba</i>. Ez a nyomorult tulajdonság a legtávolabb áll a -finomabb ízléstől, mivel nyilvánvalóan ostoba; mert az biztosan nem -az az eszköz, amelylyel a becsületérzésnek eleget lehet tenni, hogy -nyilvánvaló megvetéssel mindenkinek maga körül gyülöletét és maró -gúnyját hívják ki. <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>A szerelem dolgában a németnek és az angolnak meglehetős jó -gyomra van, kissé finomkodó, de inkább egészséges és <i>vaskos -ízlésü</i>. Az olasz e tekintetben <i>tépelődő</i>, a spanyol -<i>képzelgő</i>, a franczia <i>torkoskodó</i>.</p> -<p> </p> -<p>De minden népben a legjobb rész mindenféle fajú kitűnő jellemet -tartalmaz, és akit egyik-másik szempontból gáncs is érhet, ha elég -finom, meg fogja érteni előnyét, amely abban áll, hogy mindenki -mást sorsára bíz, de magát kiveszi ez alól.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Gazdaság – politika – politikusok.</h3> -</div> -<p>Mesterkélhet az ember amennyit akar, de a természetet nem tudja -kényszeríteni arra, hogy megváltoztassa törvényeit. Vagy magának -kell dolgoznia; vagy másoknak az ő számára; és az utóbbi munka -annyit rabol el mások boldogságából, mint amennyivel sajátját -akarja fokozni az átlagon felül.</p> -<p>A pénz csupán általános eszköze annak, hogy <i>az emberek egymás -között munkájukat kicseréljék;</i> úgy, hogy a nemzeti vagyon, -amennyiben pénzen szerzett, nem egyéb mint csupán azon munka -összege, amelyért az emberek egymást jutalmazzák és amelyet a nép -közt forgalomban lévő pénz képvisel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Azon dolognak, mely pénz gyanánt szerepeljen, magának is annyi -munkába kellett kerülnie, hogy előállítsák, vagy hogy más ember -kezébe juttassák, hogy ez a munka egyenlő legyen azon munkával, -amelylyel az árút kellett megszerezni (természeti vagy műtermék -útján). Mert, ha könnyebb volna azt az anyagot beszerezni, melyet -pénznek neveznek, mint az árút, úgy több pénz özönlene a piaczra, -mint amennyi árú eladó és mivel az eladónak több munkát kellene -árújába befektetnie, mint a vevőnek, aki könnyebben szerzi meg a -pénzt: ezért az árúkészítésbe fektetett munka és vele az ipar -általában együtt hanyatlana és eltünne a keresetben való -szorgalommal, amelynek pedig következménye a közgazdagság. Ezért -nem tekinthetők pénznek a bankjegyek és állami utalványok, bár -egyideig azt képviselik: mivel úgyszólván semmiféle munkába sem -kerül az előállításuk és értékük pusztán azon a véleményen alapul, -hogy az eddig sikerült <i>készpénzzé</i> való beváltás továbbra is -sikerülni fog, ennek megfelelőleg értékük, oly esetleges -fölfedezésnél, hogy nincs a könnyü és biztos forgalomra elegendő -készpénz, hirtelen eltünik és kikerülhetlenné válik a -fizetésképtelenség. Igy azoknak a munkája, akik Peru és -Uj-Mexikóban arany és ezüstbányákat tárnak fel, különösen, ha -tekintetbe vesszük, hogy mily gyakran sikertelen kísérlet az -érczerek felkutatására irányult munka, valószinüleg még nagyobb, -mint Európában az árúk előállítására felhasznált munka és mint -vissza nem fizetett munka magától abbamaradna és ezzel ama országok -csakhamar nyomorba sülyednének, ha Európa munkája, épp <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> ezen -anyagoktól izgatva, egyidejűleg fokozatosan nem nagyobbodnék, hogy -amazoknál a bányászathoz való kedvet a fényűzés nékik felajánlott -árúival folytonosan ébrentartsa: úgy, hogy mindig munka munka ellen -kerül versenybe.</p> -<p> </p> -<p>A politika az okosság oly faja, amely által valaki egy egész -szabad népet a saját czéljaira felhasználni tud.</p> -<p>Jaj annak, aki más politikát ismer el, mint olyat, mely a jog -törvényeit szentnek tartja. Még csak figyelmeztetésre sem kerülhet -e dolog; mert, ha ilyenben uralkodók vagy alattvalók részesülnek -már, úgy ez a leghaszontalanabb dolog a világon és részben a -leghivatlanabb is.</p> -<p>Észak egy nagy uralkodója – azt mondják – czivilizálta nemzetét. -Adta volna Isten, hogy erkölcsöt vitt volna bele; úgy azonban -minden, amit tett a politikai jólétre irányult és erkölcsi romlásba -vezetett.</p> -<p> </p> -<p>Egy ember deszpotizmusa még sokkal elviselhetőbb, mint -sokaké.</p> -<p>Az uralkodónak jól kell ismernie legfőbb képviselőként való -működését és vallásos érzülettől áthatottnak kell lennie.</p> -<p>Ha majd alattvalók és uralkodók jól fogják ismerni azt, ami a -derék jellemre vonatkozik, úgy jó kormány maguknak a jó -uralkodóknak elhatározásából fog előállani, mivel az alattvalók -annak megfelelők lesznek. <span class="pagenum"><a name="Page_150" -id="Page_150">-150-</a></span></p> -<p>Az univerzális monarchia oly alkotmány, amelyben minden -szabadságnak és vele (ami a következménye) minden becsületnek, -ízlésnek és tudománynak meg kellene semmisülnie.</p> -<p>Vannak Európában hatalmak, melyek nagyra vannak jámborságukkal -és míg a jogtalansággal úgy élnek, mint vízzel, azt akarják, hogy -az igazhívőség kiválasztottjainak tartsák őket.</p> -<p>Ami iránt az államnak vallási dolgokban egyedül szabad -érdeklődnie, az az, hogy annak tanítóit mire kell rátartania, hogy -hasznos polgárai, jó katonái és általában hű alattvalói legyenek. -Ha erre mint eszközt az igazhívőség dogmatikus vallástételeinek -bevésését választja és ugyanily kegyszereket, úgy emellett nagyon -rosszul járhat. Mert e dogmák elfogadása könnyű dolog és a -legrosszabb embernek sokkal könnyebb, mint a jó embernek, azzal -ellentétben azonban az érzület morális megjavulása hosszú és -fáradságos munkába kerül, mivel azonban az embert arra tanították, -hogy főleg a dogmák betartásától remélje üdvösségét, úgy nem kell -éppen valami nagyon aggódnia, hogy kötelességét (bár óvatosan) -megszegje, mivel kezében van a csalhatatlan eszköz arra, hogy az -isteni igazságszolgáltatást kikerülje (csak éppen, hogy nem szabad -elkésnie) minden titokban való igazhívősége és a kegyszerek esdeklő -használata által; ha azonban az egyház tanai közvetlenül a -moralitásra vonatkoznának, úgy egész máskép szólna lelkiismeretének -ítélete: tudniillik, hogy amennyit elkövetett gonoszságaiból helyre -nem hozhat, annyiért a jövendő bíró előtt felelnie kell és ezt a -sorsot ki nem kerülheti semmiféle egyházi szer használatával, sem a -félelem <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> által kiszorított hittel, sem olyan -imával. Melyikfajta vallás mellett biztosabb tehát az állam?</p> -<p> </p> -<p>Meg kell engedni, hogy politikusaink olyanoknak veszik az -embereket, aminők, nem mint ahogy a világ dolgaiban járatlan -pedánsok vagy jóindulatú képzelgők álmodoznak, hogy minőknek -kellene lenniök. De ehelyett, hogy <i>aminők</i>, azt kellene -mondani: <i>aminővé tettük őket</i> jogtalan kényszer által, áruló, -a kormány kezébe adott gonosz tervek által, tettük őket pedig ezzel -nyakasokká és lázadásra hajlandókká; ahol aztán persze, ha a -gyeplőt kissé elengedik, szomorú következmények mutatkoznak, -amelyek ama okosnak vélt államférfiak jóslatát valóra váltják.</p> -<p> </p> -<p>A praxis helyett, amivel bizonyos okos államférfiak a -filozófussal szemben kérkednek, <i>praktikákat</i> használnak, -amennyiben egész igyekezetük csupán arra irányul, hogy az éppen -uralkodó erőszak szája íze szerint beszéljenek és hogy privát -hasznukat szem elől ne tévesszék, a népet és lehetőleg az egész -világot kiszolgáltassák; a valódi jogászok módja szerint (akiknek a -jog a <i>mesterségük</i> és nem a <i>törvény</i> alapja), ha a -politikába merészkednek. Mivel nem az a foglalkozásuk, hogy maga a -törvényhozás felett okoskodjanak, hanem az, hogy a törvény mostani -parancsait végrehajtsák, azért számukra mindig az lesz a legjobb -alkotmány, amelyik éppen most megvan, mint törvény, és ha azt -magasabb helyről megváltoztatják, úgy az a rákövetkező a legjobb; -<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> ahol aztán minden a maga gépies rendjén -megy. Ez a minden helyzetben való feltalálás ügyessége azonban -annyira elvakítja őket, hogy azt hiszik, hogy általában az -<i>államszervezet</i> elveiről a jog fogalmai szerint (tehát a -priori és nem tapasztalati úton) ítélni tudnak: amennyiben nagyra -vannak azzal, hogy ismerik az <i>embereket</i> (ami persze várható -is, mivel sokakkal van dolguk), de az <i>emberről</i> és arról, -hogy az mivé alakítható, arról nincs helyes fogalmuk.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Társaság.</h3> -</div> -<p>A titkos ösztönök közé tartozik az a törekvés, amely -természetünket nemesíti, hogy mindazt, ami nemünknek az állatfajjal -való közösségére emlékeztet, eltakarják vagy diszítsék, hogy -túlalacsony vélemény saját magunkról ne terjedjen el. A pusztán -animális szükségleteket, amelyek a modornak nem rendelhetők alá és -csak szerkezetünk gépezetére vonatkoznak, szerveikkel együtt -elfedik. Azt sem tűrjük, hogy a test a tengerben maradjon és ott -hullaként ússzon, vagy hogy mint a parzik testét keselyűk falják -fel. Diszítjük a temetést és így tovább. Tehát az is kötelesség, -hogy az emberiséget az érzékszervek szemléletében is tiszteljük, és -hogy ügyeljünk a puszta illemre is.</p> -<p>Kötelességünk úgy magunk, mint mások iránt, hogy ne különítsük -el magunkat, és bár elveink középpontja mozdulatlan legyen, de ezt -a magunk köré vont kört olyannak is tekintsük, amely a <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> mindent -magába foglaló világpolgári érzület egy része; nem éppen azért, -hogy a világ javát előmozdítsuk, hanem, hogy fejlesszük az érzület -kellemességét, a békességet, a kölcsönös szeretetet és becsülést -(ez a barátság és a jó modor) és így az erény mellé társítsuk a -grácziákat; amit megtenni erkölcsi kötelességünk is.</p> -<p>Bár ezek csak <i>külsőségek</i> vagy mellékes dolgok, melyek -szép, becsülethez hasonló látszatot adnak, amely azonban nem is -csal, mert mindenki tudja, hogy mire kell tartania. Bár csupán -váltópénz, mégis fejleszti magát az erkölcsi érzéket azon törekvés -által, hogy azt a látszatot minél közelebb vigyük az igazsághoz és -pedig a <i>hozzáférhetőség</i>, a <i>közlékenység</i>, az -<i>udvariasság</i>, <i>vendégszeretet</i>, <i>szelidség</i> -(czivódás nélküli ellentmondás) által, amelyek mind a -lekötelezettség feltüntetésével az érintkezésnek pusztán modorához -tartoznak, amivel azonban mást is egybekötünk, amelyek tehát mégis -hatnak a morális érzület fejlődésére, legalább is amennyiben -<i>kedveltté</i> teszik az erényt.</p> -<p> </p> -<p>Az udvariasság az erkölcs szépsége.</p> -<p>Mérvadónak lenni, annyit jelent, mint önbizalommal mutatkozni, -tehát ismerni a világot.</p> -<p> </p> -<p>A <i>fényűzés</i> a társadalmi jólét <i>ízléses</i> fölöslege; -az <i>ízléstelenséggel</i> párosult fölösleg a <i>dőzsölés</i>.</p> -<p> </p> -<p>A finomabb értelemben vett kaczérság, tudniillik az izgatás -szándékossága, egyébként illemtudó <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> személynél tán -kifogásolható, de mégis szép és rendszerint a tisztességes, komoly -illem felett előnyben részesítik.</p> -<p>Aki társalogni kezd, annak azzal kell kezdenie, ami közelfekvő -és jelenlévő és lassanként kell a távolabbfekvőre vezetnie, -amennyire fel tudja kelteni az érdeklődést. A rosz idő annak -számára, aki az utczáról lép be a kölcsönös szórakoztatásra -egybegyült társaságba, erre jó és rendszerint kisegítő. Mert -például a török hírekkel kezdeni, amikről épp most olvashatunk, ha -a terembe lépünk, ez mások képzelőerejével szemben erőszakot -jelent, akik nem látják, hogy mi vezette az illetőt arra. Lelkünk a -gondolatok minden közlésével szemben bizonyos rendet kiván, ami -mellett a bevezető képzetek és a kezdet úgy a társalgásban mint -például a prédikáczióban igen fontosak.</p> -<p>A jó élet, amely úgy látszik, a valódi emberszeretet -fejlesztésével még a legjobban megegyezik, a <i>jó ebéd jó</i> (és -ha lehet változatos) <i>társaságban</i>, amiről Chesterfield azt -mondja, hogy: tagjainak száma se a <i>grácziáké</i> alatt, de a -<i>muzsáké</i> felett se legyen.</p> -<p>Ha oly, csupa fejlett ízlésű emberből álló, esztétikailag -egyesült asztaltársaságot gyűjők egybe, amelynek nemcsak az a -szándéka, hogy közösen élvezzék az ebédet, hanem hogy egymást is -élvezzék (mivel akkor számuk nem sokkal emelkedhet felül a -grácziákén): akkor e kis asztaltársaságnak szándéka nem annyira az -éhség kielégítésében kell, hogy álljon – amit mindenki magányosan -is elvégezhet – hanem inkább a társas élvezetben, amihez az ebédnek -csak keretként kell látszania; <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> amihez aztán az a szám -éppen elég, hogy a társalgás fenn ne akadjon, de ne is oszoljék meg -a legközelebb ülők elkülönített kis társaságai között. Az utóbbi -egyáltalán nem társalgási jóízlés, aminek mindig műveltnek kell -lennie, ahol mindig egy beszél mindenkivel (nem csupán a -szomszédjával): ezzel szemben az úgynevezett ünnepélyes -traktamentumok (lakoma és etetés) teljesen ízléstelenek. Magától -értetődik emellett, hogy minden asztaltársaságban, még a -vendéglőiben is, az, amit valamelyik indiszkrét asztaltárs más -hátrányára mond, mégsem tartozik e társaságon <i>kívüli</i> -használatra és azt kifecsegni nem szabad.</p> -<p>Mert minden szimpózion külön arra a czélra készült szerződés -nélkül is a hallgatás bizonyos szentségére kötelez, mindarra nézve, -ami asztaltársunknak a társaságon kívül később kellemetlenséget -okozhatna: mert e bizalom nélkül megsemmisülne az erkölcsi -fejlődésre oly kedvező társas élvezet, és a társaság maga is. -Ezért, ha legjobb barátomról <i>úgynevezett</i> nyilvános -társaságban (mert hisz még oly nagy asztaltársaság is -tulajdonképpen csak magántársaság) valami roszat mondanának, -védeném ugyan és mindenesetre saját veszélyemre keményen és -megbántottan a pártjára kelnék, de nem használtatnám fel magam -arra, hogy e megszólást elterjesszem és annak, akire vonatkozik -tudtára adjam.</p> -<p>A társalgást nem csupán a <i>jóízlésnek</i> kell vezetnie, hanem -vannak elvek is, amelyek az ember szabadságának korlátozó -feltételei gondolatainak a társaságban való nyílt közlésével -szemben.</p> -<p>Az ízléses vendégfogadás szabálya, amely a <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> -társalgást <i>élénkké</i> teszi, a következő: 1. Olyan társalgási -témát válasszunk, amely mindenkit érdekel és mindig valakinek -alkalmat ad arra, hogy valamit ügyesen hozzátegyen. 2. Sohase -álljon elő a társalgásban halálos csend, csupán pillanatnyi szünet. -3. Ne változtassuk a témát és ne ugorjunk egyik tárgyról a másikra, -ha nincs szükség arra: mert a vendégség végén a lélek -kikerülhetlenül a beszélgetés különböző részeire visszaemlékezik, -mint a dráma végén (amelyhez hasonlít az eszes ember egész lefolyt -élete is), amelyben, ha nem találja meg az összefüggés fonalát, -zavartnak érzi magát és boszusan veszi észre, hogy kulturájában nem -hogy előrehaladt, hanem inkább visszafelé ment. A szórakoztató -témát csaknem ki kell meríteni, mielőtt másikra mennénk át és ha a -társalgás megakadt, értenünk kell ahhoz, hogy kísérletkép -észrevétlenül valami rokon témát csempésszünk bele: így egy ember -veheti át a társaságban a társalgás vezetését, anélkül, hogy azt -észrevennék és irigyelnék. 4. Sem magunk, se a társaság tagjai ne -ragaszkodjanak <i>erőszakkal a maguk igazához:</i> sőt inkább mivel -e szórakozás nem üzlet, hanem csak játék legyen, ama komolyságot -hárítsuk el ügyesen alkalmazott tréfával. 5. A komoly vitában, -amely mindamellett el nem kerülhető, fegyelmezzük gondosan magunkat -és szenvedélyünket annyira, hogy mindig kitűnjön a kölcsönös -tisztelet és jóakarat; emellett több függ a <i>hangnemtől</i> -(amelynek nem szabad kiabáló vagy arrogánsnak lennie), mint a -beszéd tartalmától: nehogy valaki a vendégek közül a másikkal -<i>összekülönbözve</i> térjen haza a társaságból. <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Bármily jelentéktelennek is látszanak a finomult humanitás e -szabályai, különösen, ha a tiszta erkölcsiekkel hasonlítjuk össze -őket, mégis mindaz, ami a társas szellemet fejleszti, még ha az -csupán tetszetős elvekből és szokásokból is állna, az erkölcsnek -előnyös külső megjelenéséhez tartozik, amely komoly szempontból is -ajánlható. A <i>czinikus szellem</i> és az <i>anachoréta -önkínzása</i> társadalmi jólét nélkül az erkölcs torzképei, nem is -kedveltetik meg az erkölcsöt; hanem a grácziáktól elhagyatva nem -tarthatnak igényt humanitásra.</p> -<div class="chapter"> -<h3>Gondolkodás – olvasmány – irodalom.</h3> -</div> -<p>Többnyire könnyű okosan gondolkodni, de sajnos csak akkor, ha -már egyideig rászedettük magunkat.</p> -<p>Uj szókat faragni ott, ahol a nyelv nem hiányos az adott -fogalmak kifejezésére, gyermekes fáradozás arra, hogy a tömeg közül -kiváljanak, ha nem új és igaz gondolatokkal, legalább a régi ruhára -tett új rongygyal.</p> -<p>Ha jó színben akarunk feltűnni, akkor gondolatunkban nem a -nézővel, hanem a tárgygyal kell foglalkozni. Csak önmagunknak -akarjunk eleget tenni. Amit magunk is túlzottnak és feleslegesnek -gondolunk, az az olvasó számára is az.</p> -<p> </p> -<p>Aki az értelem és az ész rendes reflexiója helyét mindenütt -szemlélettel pótolja, az <i>rajongó</i>. <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> Az -ilyen érzelmeit, kedélyhullámzását, képeit, félig átálmodott, félig -átgondolt fogalmait, melyek mozgalmas lelkében játszadoznak, -szükségkép magának a tárgynak tartja, amely különös erővel így -jelenik meg benne. Minél kevésbbé képes érthetővé tenni magát, -annál inkább panaszkodik a nyelv és az ész elégtelensége miatt és -minden világosság ellensége, mivel őt nem fogalmak, nem is képek -foglalkoztatják, hanem a kedély hullámzása.</p> -<p>Az entuziasztikus vagy lelkesedő stílus megrontja az ízlést.</p> -<p>Be kell vallanom, hogy babonás vagyok oly különböző kifejezések -tekintetében, melyeket nagy emberek alkottak meg. Nem is keresem -mögöttük a jelentést, de ha gondolkodás közben valamely fogalom -eszembe jut és az a szó ötlik fel, akkor úgy látszik átérzem azt a -lelkesedést, vagy az egész érzést, amely abban volt meg, aki azon -kifejezés alatt ugyanazt a fogalmat értette, mely nékem -szimpátikus.</p> -<p> </p> -<p>Szubtilis tévedés inger az önszeretet számára, mely örömest érzi -saját erejét; nyilvánvaló igazságokat azonban oly könnyen belát a -közönséges értelem is, hogy az a sorsuk végül, mint azoknak a -dallamoknak, amiket nem lehet már elviselni, ha a tömeg ajkára -kerültek.</p> -<p> </p> -<p>Vannak tudósok, akiknek maga a filozófiatörténet (az ókori, mint -az újkori) a filozófiájuk és semmi sem mondható, amit az ő -véleményük <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> szerint már meg nem mondottak volna, és -valóban ez minden jövendőre vonatkozólag is áll mint csalhatatlan -jóslat; mivel az emberi ész számtalan tárgyról sok évszázadon át -sokféle módon képzelődött, úgy könnyen lehetséges, hogy minden -újhoz valami régit találunk, ami ahhoz némileg hasonlít.</p> -<p>Egyetemes és mégis határozott princzipiumokat nem lehet könnyen -megtanulni másoktól, akik előtt csak homályosan lebegett az. Előbb -saját gondolkodásunkkal magunktól rá kell jönni arra, azután másutt -is megtaláljuk, ahol előbb biztosan nem találtuk volna meg, mivel a -szerző maga sem tudta, hogy megjegyzései ily eszmén alapulnak.</p> -<p>Az írók sok tévedést, sok kárbaveszett fáradságot (mivel -szemfényvesztés volt a czélja) megtakaríthatnának, ha csak rá -tudnák szánni magukat, hogy valamivel több nyíltsággal fogjanak -munkájukhoz.</p> -<p>Szubtilis tehetségek néha arra ragadtatják magukat, hogy -elvekben való lényeges és soha össze nem egyeztethető különbséget -azzal szüntessenek meg, hogy szóvitává akarják változtatni és így -látszat szerint elérik a fogalom egységét csupán az elnevezés -különbözősége mellett és ez rendszerint oly esetekben történik meg, -ahol a különböző alapok egyesítése oly mélyen vagy magasan fekszik, -vagy a bölcseleti rendszerbe már felvett tanok oly teljes -átalakítását követelnék, hogy óvakodnak attól, hogy a tényleges -különbségbe mélyen behatoljanak és inkább mint pusztán formális -dolgokban való egyenetlenséget tárgyalják.</p> -<p>Finomult ízlésű közönségünk étvágyát, sőt mohóságát <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> az -olvasásban múló értékű könyvek táplálják (ami a semmittevés egyik -módja), de nem hogy művelődjenek, hanem, hogy <i>élvezzenek</i>, -úgy hogy fejük emellett mindig üres marad és nem kell félniök a -túlteltségtől; ezzel elfoglalt semmittevésüknek a munka látszatát -adják és azt hiszik, hogy méltóbban töltik idejüket, holott -semmivel sem töltik jobban, mint mikor <i>fényűzéssel</i> és -<i>divatlapokkal</i> foglalkoznak.</p> -<p> </p> -<p>Azon károk között, amiket a könyvek özöne visz véghez, amely -évről-évre elárasztja földrészünket, nem a legjelentéktelenebbek -egyike, hogy a valóban hasznos, a könyvtudákosság széles tengerén -itt-ott úszó könyveket nem veszik észre és az elmulás sorsában a -többi ponyvatermékkel osztozniok kell. Okai: az a hajlam, hogy -sokat olvassunk, hogy mondhassuk, hogy olvastunk; az a szokás, hogy -egy könyvnél nem soká időzünk.</p> -<p> </p> -<p>Nem szabad semmiféle könyv olvasását megtiltani; ez az egyetlen -mód arra, hogy önmagukat semmisítsék meg ama könyvek. Ez a kérdés -most is visszatér. Ha a folyókat szabadon hagyjuk áradni, maguk -alkotnak maguknak partokat. Az eléjük épített gát csak arra -szolgál, hogy pusztításukat feltartóztathatlanná tegye. Mert a -haszontalan könyvek szerzőinek mentségéül szolgál, hogy mások -igazságtalanok.</p> -<p>A lelki betegségek szomorú baja, ha csak nem öröklött, még -szerencsés gyógyulást enged remélni <span class="pagenum"><a name= -"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> és az orvos az, akinek -segítségét ennél elsősorban kell igénybe venni. De nem szívesen -zárnám ki tiszteletből a filozófust sem, aki a lelki életrendet -szabhatná meg, de csak azon feltétel mellett, hogy ezért, mint a -legtöbb más foglalkozásáért, fizetést nem követel. Hálából az orvos -sem tagadná meg segítségét a filozófustól, ha az néha a nagy, de -mindig eredménytelen bolondság elleni kúrát kísérelné meg. A -<i>reklámtudós</i> dühöngése esetében például fontolóra venné, hogy -nem használnának-e valamit az ellen katharktikus szerek erősebb -adagolásban bevéve. Miután Swift megfigyelései szerint a rosz -költemény csupán az agy tisztulása, amelylyel sok káros nedv -távozik a beteg költő megkönnyebbülésére, mért ne lehetne egy -nyomorult tépelődő irat is efféle? Ez esetben azonban tanácsos -volna a természetet a tisztulás más útjára késztetni, hogy a baj -alaposan és teljes csöndben intéződjék el, anélkül, hogy a -közönséget nyugtalanítaná.</p> -<p> </p> -<p>A zseni felavatottjai, akiknek muszáj igényt formálni arra, hogy -ők zsenik és csupán más zsenik elismerésére számíthatnak, azok, -akiknek megérthetősége nem közölhető, hanem csupán közös sugallat -útján átérezhető. Hagyni kell ezeket garázdálkodni, anélkül, hogy -törődnénk velük, mert e szellemeknek nem lehet persze -ellentmondani, sem őket megczáfolni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>Búskomorság – egészség.</h3> -</div> -<p>A búskomorság oly agyrémeket gondol ki, amelyek tulajdonképp nem -a külső érzékszerveket ejtik csalódásba, hanem a búskomorságban -szenvedőt csupán saját állapotának érzésével kápráztatják, amely -rendszerint puszta képzelődés. A búskomor oly bajban szenved, -amely, bárhol is van a főfészke, mégis valószínűleg az -ideghálózaton vándorol keresztül állhatatlanul a test minden részén -át. Legfőképp azonban melancholikus ködbe borítja a lelket, oly -módon, hogy a beteg csaknem minden betegséget, amiről csak hall, -magán érezni vél. Semmiről sem beszél tehát szívesebben, mint -bajairól, szeret orvosi könyveket olvasni, mindenütt a saját esetét -találja meg, társaságban néha észrevétlenül jó kedvre is derül és -olyankor sokat nevet, jól eszik és külsőleg rendszerint az -egészséges ember benyomását kelti. Ha belső képzelődése előtör, úgy -képei gyakran oly erősekké és tartósakká válnak, hogy kifárasztják. -Ha valami nevetséges dolog fordul meg agyában (bár ő maga is -felismeri, hogy csupán képzeletének a képe az), ha e bogara -illetlen nevetésre ingerli mások jelenlétében, anélkül, hogy annak -okát adná, vagy ha mindenféle sötét gondolat erőszakos hajlamot -kelt fel benne arra, hogy valami gonoszságot kövessen el, amelynek -kitörésétől ő maga is fél, és ami mindamellett sohasem válik tetté: -akkor állapota sok tekintetben hasonlít az őrültséghez, de nem -veszélyes. A <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> baj nem mélyen gyökerező és amennyiben -a lélekre vonatkozik, rendszerint magától vagy némi gyógyszer után -elmulik.</p> -<p>Az a gyöngeség, hogy beteges, határozott tárgy nélküli -érzelmeinknek általában gyáván átengedjük magunkat, anélkül, hogy -megkísérelnők, hogy értelmünkkel úrrá legyünk felettük, a -<i>búskomorság</i> vagy hipochondria, melynek nem is felel meg a -test határozott helyi megbetegedése és a képzelőerő szülötte és -ezért <i>költöttnek</i> is nevezhetnők – ahol a szenvedő minden -betegséget, amiről könyvekben olvas, magán észrevenni vél – egyenes -ellentétben áll lelkünk azon képességével, hogy beteges érzelmei -felett úrrá legyen, ugyanis oly csüggedés az, amely oly bajok -felett tépelődik, amelyek <i>esetleg</i> érhetik az embert, -anélkül, hogy ha jönnének, ezzel ellenállhatna; az őrület egy faja -ez, amely persze valamely kórokozó dolgon alapul, amit azonban nem -érez meg az illető közvetlenül, mint az érzékekre hatót, hanem mint -bekövetkezendő bajt tükröz a költői képzelőerő, ahol az önkínzó -(heautontimorumenosz), ahelyett, hogy megemberelné magát, hiába -fordul az orvos segítségéhez: mert csak maga mentheti meg magát -gondolkodásának egészségtana segítségével a kínzó képzetektől, -amelyek önkéntelenül felbukkannak benne, ama bajokról, amelyek -ellen pedig, ha tényleg bekövetkeznének, semmit sem tehetne. Attól, -aki e betegségben szenved és ameddig szenved, nem követelhető, hogy -beteges érzelmei felett pusztán akaratával uralkodjon. Mert, ha -erre képes volna, nem volna búskomor. Értelmes ember azonban <i>nem -enged</i> ily búskomorságot kifejlődni: hanem, ha aggodalom -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> szállja meg, amely szeszélylyé, azaz -mindenféle képzelt bajjá akar fajulni, úgy azt kérdi magától, hogy -van-e annak valami alapja? Ha nem talál olyasmit, ami ezen aggódás -alapos oka lehet, vagy ha belátja, hogy ha volna is tényleg ilyen, -mégse tehet semmitsem, hogy annak hatását kikerülje, akkor benső -érzelmének e követelése felett napirendre tér, azaz szorongó -érzését (amely aztán nem terjed tovább) hagyja ott, ahol van -(mintha semmi köze sem volna ahhoz) és figyelmét foglalkozására -irányítja. És mivel életünknek jobban örülünk azáltal, amit annak -szabad használatában <i>cselekszünk</i>, mint azáltal, amit -<i>élvezünk</i>, úgy tehát az életérzés egy más faját állíthatjuk -szembe azokkal a gátlásokkal, amelyek csak a testre -vonatkoznak.</p> -<p><i>Soká</i>, vagy <i>gyakran aludni</i> persze ugyanannyi -megtakarítása ama viszontagságoknak, amiket az élet általában -ébrenlétben kikerülhetlen ránk zúdít, de elég csodálatos, hogy az -emberek hosszú életet kívánnak maguknak, hogy azt nagyobbrészt -átaludják.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>A közölt részek forrásai:</h3> -</div> -<ul class="lsoff indented"> -<li>1. <i>Kants gesammelte Schriften</i>, herausgegeben von der -Kgl. preussischen Akademie der Wissenschaften, Bd. I–VII und X–XII -(soweit erschienen).</li> -<li>2. <i>Kants sämtliche Werke</i>, in chronologischer Reihenfolge -herausgegeben von E. Hartenstein.</li> -<li>3. <i>Kants Reflexionen</i>, herausgegeben von B. Erdmann.</li> -<li>4. <i>Lose Blätter</i> aus Kants nachlass von Reicke.</li> -<li>5. «<i>Ein ungedrucktes Werk von Kant aus seinen letzten -Lebensjahren</i>», veröffentlicht von Reicke in der -«Altpreussischen Monatsschrift», XIX–XXI. Bd.</li> -<li>6. <i>Ansichten aus Immanuel Kants Leben</i> von Rink.</li> -<li>7. «<i>Der Humor Kants</i>» von D. Minden.</li> -<li>8. «<i>Kantiana</i>» von Reicke.</li> -</ul> -<p>Ami a különböző forrásoknak a Breviarium egyes részeiben való -elosztását illeti, az első rész forrásai: A tiszta ész birálata, a -Prolegomena, Reflexiók (Erdmann), Egy szellemlátó álmai és a -Levelek; a második részé: Az itélőerő birálata; a harmadiké: Vallás -a puszta ész határain belül; a negyediké: Az erkölcs metafizikája; -az ötödiké: Reflexiók, Antropológia, A szép és a fenséges -érzelmeire vonatkozó megfigyelések és végül a töredékek -(Hartenstein kiadása szerint).</p> -<p>A közölt részek – egy-két kivétellel – teljes hűségben adják -vissza az eredeti szöveget.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Egyrészt a füzesbe -menekül, másrészt mielőbb láttatni óhajtja magát.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167"><br /> --167-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOMJEGYZÉK.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li><b>Herder – Kantról</b> <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li><b>Tudás</b> (filozófia – tudomány – tudósok).</li> -<li class="li2">A régi metafizika. <span class="ralign"><a href= -"#Page_7">7</a></span></li> -<li class="li2">Milyennek kell lennie a metafizikának – bölcselet – -bírálat <span class="ralign"><a href="#Page_13">13</a></span></li> -<li class="li2">Naturalizmus – józan ész <span class= -"ralign"><a href="#Page_20">20</a></span></li> -<li class="li2">Tudomány és tudományos módszer <span class= -"ralign"><a href="#Page_22">22</a></span></li> -<li class="li2">Tudomány és élet – tudósok – akadémia <span class= -"ralign"><a href="#Page_30">30</a></span></li> -<li><b>Szemlélet</b> (művészet – lángész).</li> -<li class="li2">A szép és a művészet <span class="ralign"><a href= -"#Page_39">39</a></span></li> -<li class="li2">Tehetség és iskola a művészetben <span class= -"ralign"><a href="#Page_41">41</a></span></li> -<li class="li2">Az egyes művészetekhez <span class= -"ralign"><a href="#Page_45">45</a></span></li> -<li><b>Hit</b> (vallás – egyház).</li> -<li class="li2">Hit – álhit <span class="ralign"><a href= -"#Page_51">51</a></span></li> -<li class="li2">Egyház – biblia <span class="ralign"><a href= -"#Page_58">58</a></span></li> -<li class="li2">Álegyház – papság <span class="ralign"><a href= -"#Page_62">62</a></span></li> -<li class="li2">Históriai vallás – zsidóság és kereszténység -<span class="ralign"><a href="#Page_65">65</a></span></li> -<li><b>Cselekedet</b> (morál – jog).</li> -<li class="li2">A morál alapja <span class="ralign"><a href= -"#Page_73">73</a></span></li> -<li class="li2">A morálról <span class="ralign"><a href= -"#Page_82">82</a></span></li> -<li class="li2">Állam <span class="ralign"><a href= -"#Page_86">86</a></span></li> -<li class="li2">Jog <span class="ralign"><a href= -"#Page_94">94</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></li> -<li><b>Élet</b> (ember és világ).</li> -<li class="li2">Életbölcseség <span class="ralign"><a href= -"#Page_103">103</a></span></li> -<li class="li2">Emberismeret <span class="ralign"><a href= -"#Page_108">108</a></span></li> -<li class="li2">Férfi és nő – házasság <span class= -"ralign"><a href="#Page_118">118</a></span></li> -<li class="li2">Nevelés <span class="ralign"><a href= -"#Page_126">126</a></span></li> -<li class="li2">Faj – nemzet <span class="ralign"><a href= -"#Page_135">135</a></span></li> -<li class="li2">Gazdaság – politika – politikusok <span class= -"ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li> -<li class="li2">Társaság <span class="ralign"><a href= -"#Page_152">152</a></span></li> -<li class="li2">Gondolkodás – olvasmány – irodalom <span class= -"ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li> -<li class="li2">Búskomorság – egészség <span class= -"ralign"><a href="#Page_162">162</a></span></li> -<li class="li2">A közölt részek forrásai <span class= -"ralign"><a href="#Page_165">165</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_29">29</a></td> -<td>természettudomány-nem</td> -<td>természettudományban nem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_29">29</a></td> -<td>Tor-icelli</td> -<td>Torricelli</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_167">167</a></td> -<td>Alegyház</td> -<td>Álegyház</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>KANT-BREVIARIUM</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |