NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 9267 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..1540fa0
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #67952 (https://www.gutenberg.org/ebooks/67952)
diff --git a/old/67952-0.txt b/old/67952-0.txt
deleted file mode 100644
index e8b811a..0000000
--- a/old/67952-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,4486 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Kant-breviarium, by Immanuel Kant
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Kant-breviarium
-       Kant világnézete és életfelfogása
-
-Author: Immanuel Kant
-
-Editor: Felix Gross
-
-Translator: Gyula Polgár
-
-Release Date: April 29, 2022 [eBook #67952]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Library of the Hungarian Academy of Sciences
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KANT-BREVIARIUM ***
-
-
-KULTURA ÉS TUDOMÁNY
-
-KANT-BREVIARIUM
-
-ÖSSZEÁLLITOTTA Dr GROSS FÉLIX
-
-FORDITOTTA Dr POLGÁR GYULA
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-1912
-
-KANT-BREVIARIUM
-
-KANT VILÁGNÉZETE ÉS ÉLETFELFOGÁSA
-
-A MŰVELT EMBER SZÁMÁRA KANT IRATAIBÓL
-
-ÖSSZEÁLLITOTTA
-
-Dr GROSS FÉLIX
-
-FORDITOTTA
-
-Dr POLGÁR GYULA
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-1912
-
-
-
-
-HERDER – KANTRÓL.
-
-Azon szerencse jutott osztályrészemül, hogy megismertem egy filozofust,
-aki a tanítóm volt. Legvirágzóbb éveiben vidám és élénk volt, mint egy
-ifjú, és e vidám élénkség, azt hiszem, legelaggottabb koráig is kísérte.
-Nyílt, gondolkodásra termett homloka elpusztíthatatlan derültség és öröm
-székhelye volt, a gondolatokban leggazdagabb beszéd ömlött ajkairól,
-tréfa, elmésség és hangulat a rendelkezésére állottak és tanító előadása
-a legszórakoztatóbb társaság volt. Ugyanazon szellemmel, amelylyel
-Leibnizet, Wolfot, Baumgartent, Crusiust, Hume-ot vizsgálta és Newton,
-Kepler és a fizikusok természettörvényeit figyelemmel kísérte, azzal
-fogta fel Rousseau akkor megjelenő iratait is, Emiljét és Heloise-át,
-valamint minden előtte ismeretessé vált természetfelfedezést,
-méltányolta azt és mindig visszatért a természet elfogulatlan ismeretére
-és az ember erkölcsi értékére. Ember, nép, természettan, természetrajz
-és tapasztalat voltak azon források, amelyekből előadását és társalgását
-élénkítette; semmiféle tudásra méltó dolog nem volt előtte közönyös.
-Semminő ármány, semminő párt, semminő előítélet, semminő hírnév utáni
-becsvágy sem izgatta soha a legkevésbbé sem az igazság bővítése és
-kiderítése ellen. Felélénkített és kellemesen rábírt az öngondolkodásra;
-zsarnokság jellemétől távol állott. Ez az ember, akit én a legnagyobb
-hálával és tisztelettel nevezek meg, _Immanuel Kant:_ képe kellemesen
-áll előttem.
-
-=Motto:=
-
-Magam is hajlamomnál fogva kutató vagyok. A megismerés szomjuhozását
-teljesen átérzem és a benne való előbbrejutás vágyódó nyugtalanságát
-vagy minden haladás feletti elégedettséget is. Volt idő, midőn azt
-hittem, hogy ebben áll az emberiség becsülete, és megvetettem a
-csőcseléket, amely semmiről sem tud. Rousseau helyreigazított. Ez az
-elvakultságból eredő előny eltűnik; megtanulom, hogy az embereket
-tiszteljem és sokkal haszontalanabbnak tartanám magam a közönséges
-munkásnál, ha nem gondolnám, hogy megfontolásom mindenkinek azt az
-értéket adhatja meg, hogy az emberiség _jogait_ törekedjen
-helyreállítani.
-
-Kant.
-
-Csak egy kevéssé gondolkodnunk kell, hogy mindig oly bűnre akadjunk,
-amit az emberi nemmel szemben elkövettünk – ha másban nem, hát abban,
-hogy oly előnyöket élvezünk az embereknek a polgári társadalomban való
-egyenlőtlenségéből, amelyek folytán másoknak annyival inkább
-nélkülözniök kell, hogy azon önző képzelődés által, hogy _érdemeket_
-szereztünk, a _kötelesség_ gondolatát ki ne szorítsuk.
-
-Kant.
-
-
-
-
-TUDÁS.  FILOZÓFIA – TUDOMÁNY – TUDÓSOK.
-
-
-A régi metafizika.
-
-Tudom, hogy sokan vannak, akik a filozófiát a felsőbb mennyiségtannal
-összehasonlítva igen könnyűnek találják. De ezek mindent filozófiának
-neveznek, ami azon könyvekben áll, melyeknek ez a czímük. A különbség az
-eredményben mutatkozik. A filozófiai ismeretek nagyrészt a vélemény
-sorsára jutnak és olyanok, mint a meteorok, amelyeknek fénye semmitsem
-igér tartósságukra nézve. Eltűnnek, de a matematika megmarad. A
-metafizika kétségtelenűl a legnehezebb minden emberi belátás között;
-csakhogy még sohasem írtak egyet. Van okunk rá, hogy azon út felől
-kérdezősködjünk, amelyen először is keresni gondoljuk.
-
-
-
-Szinte nevetségesnek látszik, hogy amíg minden más tudomány
-szakadatlanul tovább halad, a metafizikában, amely pedig maga a
-bölcseség akar lenni, mindig ugyanazon a helyen forgunk, anélkül, hogy
-egy lépéssel tovább jutnánk.
-
-
-
-A metafizika partnélküli tenger, amelyben a haladás semmiféle nyomot sem
-hagy és amelynek a horizontján nincs semmiféle látható czél, amelyen
-észrevehető volna, hogy mennyivel közeledtünk feléje.
-
-
-
-A metafizika Sziszifusz köve, amelyet fáradatlan görgetnek, anélkül,
-hogy állandó helyéről elmozdítanák.
-
-
-
-Tudnunk kell, hogy minden ismeretnek két vége van, amelyen megfogható,
-az egyik az a priori, a másik az a posteriori. Bár az újabb idők
-különböző természettudósa úgy adta elő, hogy az utóbbinál kell kezdeni
-és azt hiszi, hogy a tudomány angolnáját a farkánál fogva ragadja meg,
-amidőn elegendő tapasztalati ismeretről gondoskodik és így azután
-lassanként általános és magasabb fogalmakhoz kapaszkodik fel. Ámbár
-lehet, hogy ez nem botor cselekedet, mégis távolról sem eléggé
-tudományos és filozófiai, mert ezen a módon hamar oly _miérthez_ jutunk,
-amelyre nem adható felelet, ami a filozófusnak ép annyira válik
-becsületére, mint a kereskedőnek, aki váltólejáratkor barátságosan
-felkér, hogy máskor keressed fel. Ezért éleseszű férfiak, hogy ezt a
-kényelmetlenséget elkerüljék, az ellenkező, külső határnál kezdtek el,
-azaz a metafizika legfelsőbb pontjánál. Ennél azonban új nehézség áll
-elő és pedig az, hogy elkezdenek, nem tudom _hol_, és eljutnak, nem
-tudom _hová_ és hogy az alapokok folytatása nem akar eljutni a
-tapasztalathoz, sőt úgylátszik, hogy Epikur atomjai, miután örök idők
-óta folyton esnek, hamarább ütközhetnek egyszer véletlenül úgy, hogy egy
-világot alkossanak, mint a legáltalánosabb és legelvontabb fogalmak,
-hogy azt megmagyarázzák. Miután tehát a filozófus jól látta, hogy
-egyrészről észokai, és másrészről a valóságos tapasztalat, mint a
-párhuzamos vonalak az elgondolhatlanságig futnának tovább egymás
-mellett, anélkül, hogy valaha találkoznának, így hát a többiekkel
-megegyezett, mintha csak összebeszéltek volna, hogy mindegyik a maga
-módja szerint veszi a kezdőpontot és erre nem a következtetés egyenes
-vonalában, hanem a bizonyítási alap észre nem vehető _kanyarulatával_ az
-észt úgy irányítják, azáltal, hogy lopva bizonyos tapasztalatok czélja
-felé vagy a bizonyíték felé pislantottak, hogy éppen oda kellett
-találnia, ahova a jámbor tanítvány nem gyanította, azaz, hogy
-bebizonyítsa azt, amiről már előzőleg tudták, hogy be kell bizonyítani.
-Ezt az utat nevezték aztán még az a priori útnak, ámbár észrevétlenül
-kitűzött pálczákkal az a posteriori pontja felé volt megvonva; emellett
-azonban méltányos, hogy az, aki így e művészetet megtanulta, ne árulja
-el a mestert. Ezen ügyes tanmenet szerint különböző érdemdús férfiak
-pusztán az ész útján még a vallás titkait is kifürkészték, mint ahogy
-regényírók a történet hősnőjét távoli országokba szalasztják, hogy ott
-azután valami csodás kaland folytán imádója véletlenül rábukkanjon:[1]
-et fugit ad salices et se cupit ante videri.
-
-Napról-napra több lesz az alapos filozófus, mint ahogy saját maguk
-nevezik magukat és oly mélyen belátnak minden dologba, hogy nem is marad
-előttük semmi rejtve, amit ők megmagyarázni és megérteni ne tudnának. Én
-nem titkolom belátásom gyengeségét, amely szerint én rendesen azt értem
-legkevésbbé, amiről minden ember azt hiszi, hogy könnyű megérteni.
-
-
-
-Vannak tökéletes belátású metafizikai intelligencziák és nagyon
-tapasztalatlannak kell lennie annak, aki azt képzeli, hogy az ő
-bölcseségükhöz valami hozzáadható, vagy ábrándjaikból valami elvehető.
-
-
-
-Simonides még mindig bölcs, aki fejedelmének hosszas vonakodás és
-halogatás után ezt a feleletet adta: Minél többet gondolkodom Isten
-felett, annál kevésbbé láthatom be. Nem így hangzik a tudós csőcselék
-szava. Nem tud semmit, nem ért semmit, de mindenről beszél és amit
-mondott, arra hivatkozik.
-
-
-
-Szerencsés a metafizika, ha csak fogalmakat dolgoknak nem vesz és
-dolgokat, vagyis inkább azok neveit, nem vesz fogalmaknak és nem
-okoskodik ilyenformán teljesen a vak világba.
-
-
-
-A metafizikában sokféle módon lehet kontárkodni, anélkül, hogy éppen
-aggódni kellene, hogy tévedésen kapják rajt az embert. Mert, ha csak
-önmagunknak nem mondunk ellent, úgy mindazon esetekben, amelyekben az
-általunk kapcsolt fogalmak a tapasztalatban nem adhatók, sohasem
-czáfolhatnak meg bennünket a tapasztalat segítségével.
-
-
-
-Nincs olyan balgaság, amely valami feneketlen bölcselkedéssel ne volna
-megegyeztethető.
-
-
-
-Rajongás a felvilágosodott korban csak úgy juthat felszínre, ha
-valamelyik iskola metafizikája mögé rejtőzködik, amelynek oltalma alatt
-merészkedhet mintegy észszel őrjöngeni.
-
-Ellenszenvvel, sőt némi gyűlölettel látom egész kötetnyi metafizikai
-belátások felfuvalkodott önhittségét, mint aminők most divatosak,
-amennyiben teljesen meggyőződöm arról, hogy az az út, amit választottak,
-teljesen elhibázott, hogy az elterjedő módszereknek az ábrándokat és a
-tévedéseket a végtelenségig kell sokasítaniok és hogy még mindeme
-képzelt belátások teljes kipusztítása sem lehet oly káros, mint e
-megálmodott tudomány az ő átkos termékenységével.
-
-
-
-Aristoteles azt mondja valahol: _ha ébren vagyunk, egy közös világunk
-van, de ha álmodunk, úgy mindenikünknek van egy sajátja_. Azt hiszem ez
-utóbbi tételt megfordíthatnók és azt mondhatnók: ha különböző emberek
-közül mindeniknek saját világa van, úgy azt gyaníthatjuk, hogy álmodnak.
-Ha erről az álláspontról tekintjük a különféle gondolatvilágok
-_légvárépítészeit_, akiknek mindenike mások kizárásával lakik nyugodtan
-a sajátjában, azt például, aki mint _Wolf_ a dolgok rendjét a
-tapasztalat kevés építési anyagából, de annál több görbe úton szerzett
-fogalomból rótta össze, vagy azokat, akik _Crusius_ módjára a
-_gondolhatóról_ és a _gondolhatatlanról_ szóló néhány mondás bűvös
-erejével a semmiből teremtett világokban laknak, úgy viziók
-ellentmondásában türelemmel várni fogunk, amíg ezek az urak kiálmodják
-magukat. Mert, ha ezek egyszer, ha Isten úgy akarja, teljesen ébren
-lesznek, azaz, ha úgy fognak gondolkodni, hogy az más emberi értelemmel
-való megegyezést ki nem zár, úgy nem fog közülök senki sem látni
-olyasmit, ami ne látszana bárkinek is az ő bizonyítgatásuk világánál
-szembetűnőnek és bizonyosnak és akkor majd a filozófusok egy közös
-világban fognak lakni.
-
-
-
-Ha az előnyöket és hátrányokat tekintetbe vesszük, amelyek valakinek
-származhatnak abból, hogy nemcsak a látható, hanem a láthatatlan világ
-számára is alkalmas a szervezete (amennyiben ilyen létezne), úgy az
-ilyfajta ajándék ahhoz hasonlítható, amelylyel Juno megtisztelte
-Tiresiast, akit előbb megvakított, hogy a jóslás tehetségét
-adományozhassa néki. Mert a _másik_ világ szemléletes ismeretére itt
-csak úgy tehetünk szert, ha valamit abból az értelemből elveszítünk,
-amelyre a _jelen_ világban szükségünk van. Nem is tudom, hogy bizonyos
-filozófusok maguk teljesen föl vannak-e mentve e kemény feltétel alól,
-akik oly szorgalmasan és elmélyedve irányítják távcsöveiket ama távoli
-vidékek felé, és csodadolgokat tudnak elmondani arról, legalább is nem
-irigylem felfedezéseik egyikét sem; csak attól tartok: hogy egy
-józaneszű és kevéssé finom ember nékik éppen azt adná tudtukra, amit
-Tycho de Brahe-nek válaszolt a kocsisa, amidőn az azt gondolta, hogy
-éjjel a csillagok szerint igazodva mehet a legrövidebb úton: _Jó uram,
-lehet, hogy az égen jól kiismered magad, de itt a földön bolond vagy._
-
-
-
-Meghatározásokat kiélezni, sánta bizonyításokat új mankókkal ellátni, a
-metafizika toldott-foldott köntöséhez új rongyokat, vagy annak más
-szabást adni, ezzel még találkozunk ugyan, de a világ nem ezt kéri.
-Metafizikai állításokkal jóllakott a világ: e tudomány lehetőségét
-akarják, azon forrásokat, amelyekből beléje bizonyosság vezethető le, és
-biztos ismertetőjeleket, amelyekkel a tiszta ész dialektikus káprázata
-az igazságtól megkülönböztethető.
-
-
-Milyennek kell lennie a metafizikának – bölcselet – birálat.
-
-Oly távol állok attól, hogy magát a metafizikát tárgyilagosan
-mérlegelve, kevésre becsüljem, vagy fölöslegesnek tartsam, hogy én,
-különösen egy idő óta, amióta azt hiszem, hogy belátom természetét és az
-emberi ismeretek közötti sajátlagos helyzetét, meg vagyok győződve
-arról, hogy még az emberi nemnek igaz és tartós boldogulása is rajta
-múlik.
-
-
-
-Hogy az emberi szellem valaha teljesen feladja a metafizikai
-vizsgálódást, az éppoly kevéssé várható, mint az, hogy mi, azért, hogy
-ne lélegezzünk be mindig tisztátalan levegőt, a lélegzést majd egyszer
-inkább teljesen beszüntetjük. A világon tehát mindig lesz metafizika,
-sőt mi több, mindenkiben lesz, különösen a gondolkodó emberben, amelyet
-általános zsinórmérték hiányában, mindenki a maga módja szerint fog
-kiszabni magának. Az azonban, amit eddig metafizikának neveztek, egy
-bíráló észnek sem tehet eleget, de teljesen lemondani róla szintén
-lehetetlen, tehát _meg kell kísérelni_ végre magának a tiszta észnek
-valamilyen bírálatát, vagy ha van ilyen, _meg kell vizsgálni_ azt
-részletesen, mert nincs más mód, hogy ennek a sürgős szükségletnek, ami
-több mint puszta tudásvágy, eleget tegyünk.
-
-
-
-Hiábavaló ily kutatásokkal szemben _közömbösség_ mesterkélése,
-amelyeknek tárgya _nem lehet közömbös_ az emberi természetre nézve. Azok
-az állítólagos _indifferentisták_ is, bármennyire is igyekszenek az
-iskola nyelvének népszerűvé való változtatása által felismerhetlenné
-válni, amennyiben egyáltalán valamit gondolnak, metafizikai állításokba
-esnek vissza, amelyek ellen pedig oly nagy ellenszenvet tüntettek föl.
-
-A metafizika az emberi ész minden _kulturájának_ betetőzése, amely
-nélkülözhetetlen, még ha tudományként való szerepét bizonyos okoknál
-fogva félre is teszszük.
-
-Ha van egy tudomány, amelyre az embernek igazán szüksége van, úgy az az,
-amelyet én tanítok, hogy illően töltsük be azt a helyet, amely az ember
-számára a teremtésben kijelöltetett és amelyből megtanulhatjuk, hogy
-minőnek kell lennünk, hogy emberek legyünk.
-
-
-
-A metafizika első és legfontosabb szabálya: hogy ne kezdjük
-meghatározásokkal.
-
-A metafizika igazi módszere alapjában véve azonos azzal, amelyet
-_Newton_ a természettudományba bevezetett.
-
-
-
-Az értelem földje sziget, amelyet maga a természet zárt változhatlan
-határok közé. Ez az igazság földje (mily csábító név), amelyet
-messzeterjedő és viharos óceán vesz körül, a látszat tulajdonképpeni
-székhelye, ahol nem egy helyen köd és hamar leolvadó jég új földeket
-hazud és amig a felfedezésekért szerte kalandozó tengerészt szüntelen
-üres reménnyel áltatja, oly kalandokba keveri, amelyekkel sohasem
-hagyhat fel és amelyeket mégis sohasem fejezhet be. Csak a szigorú, de
-igazságos kritika józansága szabadíthat meg e káprázattól, amely sokakat
-képzelt boldogság által elméletek és rendszerek közt fogva tart és az
-korlátozhatja spekulativ igényeinket a lehető tapasztalat mezejére és
-pedig nem az értelmünknek oly sok elhibázott kísérlete fölötti fonák
-gúny vagy korlátai fölötti jámbor sóhaj által, hanem annak biztos
-alapelvek szerint kitűzött határmegállapítása által, amely az értelem
-nincs továbbját a legnagyobb megbízhatósággal azon herkulesi oszlopokhoz
-köti, amelyeket maga a természet állított fel, hogy értelmünk útját csak
-addig folytassuk, ameddig érnek a tapasztalat egybefüggő partjai,
-amelyeket nem hagyhatunk el, anélkül, hogy egy parttalan óceánra ne
-merészkednénk, amely bennünket mindig csalóka kilátás közepett végre is
-arra kényszerít, hogy minden nehéz és hosszantartó fáradalommal
-reménytelenül felhagyjunk.
-
-A metafizikának oly pilótát akarok adni, aki a kormányzásnak a glóbus
-ismeretéből merített biztos elvei szerint, a tenger teljes térképével és
-iránytűvel ellátva bizton vezetheti a hajót, oda, ahová jónak tartja.
-
-Magas tornyok és az azokhoz hasonló metafizikai nagy emberek, amik körül
-rendszerint nagy a szél, nem az én számomra valók. Az én helyem a
-tapasztalat termékeny mezeje.
-
-Én szegény földi halandó, egyáltalán nem vagyok szervezve a _szemlélő
-értelem_ isteni nyelvére. Amit azonban nekem a közönséges fogalmakból
-logikai szabályok szerint kibetűzhetnek, azt még megérthetem.
-
-Alapjában véve minden filozófia prózai; és azt az indítványt, hogy most
-megint költőien bölcselkedjünk ép úgy fogadnák, mint azt, hogy a
-kereskedő a jövőben könyveit ne vezesse prózában, hanem versben.
-
-Az értelem dolgaiban az első lépés, amely annak gyermekkorát jellemzi,
-_dogmatikus_. A második lépés szkeptikus és a tapasztalaton okult
-ítélőtehetség elővigyázatosságára vall. De még egy harmadik lépés
-szükséges, amely csak az érett és férfias ítélőtehetséget illeti meg,
-amelynek alapjául szilárd és egyetemességükre nézve bevált elvek
-szolgálnak, az értelem bírálata, amelylyel nem csupán annak _korlátait_,
-hanem biztos _határait_ kimutatjuk.
-
-A filozófia gondja inkább buja sarjak metszése, mint hajtása.
-
-A tulajdonképpeni felvilágosultság az a puszta negativum, hogy azt, ami
-értelmünkön túl van, ne kívánjuk megismerni.
-
-
-
-Szemem előtt gyakran Alpok emelkednek ott, ahol mások sík és kényelmes
-gyalogutat látnak maguk előtt, amelyen tovább vándorolnak, vagy legalább
-is vándorolni vélnek.
-
-Az ábrándot és a hiú tudást, amely az értelmet felfuvalkodottá teszi,
-meg kell semmisíteni; azok az értelem szűk terében elfoglalják azt a
-helyet, amelyet a bölcseség és a hasznos oktatás tanai tölthetnének be.
-
-
-
-A filozófia abban áll, hogy határainkat megismerjük.
-
-
-
-Ha a tiszta és spekulativ értelem minden ismeretének foglalatát oly
-épületnek tekintem, amelynek legalább az eszméje önmagunkban van, úgy
-mondhatom: a kritikában megbecsültük az építési anyagot és
-meghatároztuk, hogy milyen magas és erős épülethez elég. Természetesen
-azt találtuk, hogy ámbár nékünk égigérő tornyot emelni volt a tervünk,
-az anyagkészlet mégis csak oly lakóházhoz volt elégséges, amely elég
-tágas volt a tapasztalat mezején való foglalatoskodásunkhoz és elég
-magas, hogy azt áttekinthessük; de ama merész vállalatnak az anyag
-hiánya folytán kudarczot kellett vallania, anélkül, hogy még a
-nyelvzavarra számítottunk volna, amely a munkásokat a terv fölött
-kikerülhetlen meghasonlásba kellett, hogy vigye és a világ minden
-részébe szét kellett szórnia, hogy mindenki saját terve szerint külön
-építsen magának. Most nem annyira az anyagról, mint inkább a tervről van
-szó és ámbár okultunk, hogy ne merészkedjünk kísérletet tenni egy
-tetszésünk szerinti meggondolatlan ötlet alapján, amely könnyen egész
-vagyonunkat felemészthetné, mégis valaminő szilárd lakóhely emeléséről
-le nem mondhatunk és így el kell készítenünk oly épület tervezetét,
-amely adott anyagunkra és egyúttal szükségletünkre tekintettel van.
-
-
-
-A kritikai filozófia, ha egyszer csak röviden az iskoláját végigjártuk,
-arra szolgál, hogy összes foglalatoskodásunkba rendet, összefüggést és
-módszert vigyen.
-
-Vagyonunknak és egyúttal használata határainak biztos felismerése
-határozottá, bátorrá és mindarra elszánttá tesz, ami jó és hasznos.
-
-Sohasem tanúlhatjuk meg a filozófiát, legfeljebb csak filozófálni
-tanulhatunk.
-
-A filozófus nem értelemművész, hanem az emberi értelem törvényhozója.
-
-Nem szükséges éppen, hogy mindenki metafizikát tanuljon. Az a nevetséges
-utálat, amelyet a tiszta ész kritikájában járatlanok éreznek, ha tiszta
-észelvekre kell támaszkodniok, mint amelyeknél nem várhatnak teljes
-biztosságot, hanem ezt csupán a tapasztalattól várják, ahol az
-általánosság hiánya folytán semmiféle biztosság sincs, az a logikai
-tértől való borzadás egy faja, amely felületes fejekből aligha
-száműzhető.
-
-
-
-Aki a filozófia egy rendszerét _tanulta_, annak csak _históriai_
-ismerete van róla; csak annyit tud és ítél, amennyit adtak néki, _idegen
-ész szerint_ képezi magát, de nem _saját eszéből_ és ha már jól felfogta
-és megőrizte is, mégis csak egy élő ember gipszlenyomata.
-
-A metafizika nem gyermekek és ifjak, hanem férfiak számára való. Az ész
-reviziójának egy faja ez.
-
-A praktikus filozófus, a bölcseségnek tanítás és példaadás útján való
-tanítója, a tulajdonképpeni filozófus. Mert a filozófia a tökéletes
-bölcseség eszméje, amely nékünk az emberi ész végső czéljait mutatja
-meg.
-
-Az bizonyos: aki egyszer a kritikát megkóstolta, az örökre megundorodott
-minden dogmatikus fecsegéstől, amelylyel azelőtt szükségből
-megelégedett, mert eszének szüksége volt valamire és jobbat a
-fentartására nem találhatott. A kritika úgy viszonylik a közönséges
-metafizikai iskolákhoz, mint a kémia az alkémiához, vagy az asztronómia
-a jövendőmondó asztrológiához.
-
-
-Naturalizmus – józan ész.
-
-A tiszta észnek nem egy naturalistája (aki alatt azt értem, aki a
-metafizika dolgaiban minden tudomány nélkül dönteni mer), azt mondhatná,
-hogy ő azt, amit a Kritika oly nagy előkészülettel, vagy ha jobban
-tetszik, terjengős, pedáns pompával ad elő, azt ő józan eszének
-igazmondó szellemével már régen nemcsak gyanította, hanem tudta és
-belátta is: «azt ugyanis, hogy mi egész eszünkkel sohase juthatunk túl a
-tapasztalatok területén.» De mivel, ha észelveit lassankint kikérdezik,
-be kell vallania, hogy köztük sok olyan van, amelyet nem a
-tapasztalatból merített, amelyek tehát attól függetlenek és a priori
-érvényesek, hogyan és minő érvekkel akarja a dogmatikust és saját magát
-korlátozni, aki ezen fogalmakat és alapelveket minden lehető
-tapasztalaton túl használja, éppen azért, mert attól függetlenül ismerte
-fel? És ő maga, a józan ész ezen adeptusa, sem annyira biztos abban,
-hogy minden önhitt, olcsón szerzett bölcsesége daczára, észrevétlenül
-nem jut-e a tapasztalat tárgyain túl az agyrémek területére. Rendszerint
-mélyen bele is van bonyolódva, ámbár népszerű nyelvezetével, miután
-mindent csupán valószínűségnek, észszerű gyanításnak vagy analógiának
-tüntet fel, alaptalan igényeinek némi mázt ad.
-
-
-
-Az empirista azt állítja, hogy a műveletlen értelem jobb, mint művelt
-ítélet.
-
-Az úgynevezett józan ész veleszületett tudatlanság.
-
-
-
-Van egy kényelmes mód arra, hogy minden belátás nélkül makacskodhassunk,
-ez pedig a közös emberi belátásra való hivatkozás. Valóban nagy adománya
-az égnek az ép (vagy mint újabban elnevezték, az egyszerű) emberi ész.
-De tettel kell bizonyítani, a gondolat és a beszéd megfontoltságával és
-észszerűségével, de nem azáltal, hogy, ha igazolásunkra semmiféle okos
-dologgal nem tudunk előhozakodni, ráhivatkozunk, mint valami orákulumra.
-Ha belátás és tudomány a fogyatékán van, akkor és nem előbb hivatkozni a
-közös emberi belátásra, ez az újabb idők egyik szubtilis találmánya,
-amely mellett a legüresebb fecsegő fölveheti a versenyt a legalaposabb
-fővel és tarthatja is vele. De, amíg a belátásnak egy kis maradéka is
-megvan, addig őrizkedni fogunk ezen utolsó menedékhez fordulni. És a
-világosságnál megtekintve ez a fellebbezés nem is egyéb, mint a tömeg
-ítéletére való hivatkozás; oly taps az, amely miatt a filozófus pirul,
-de a népszerű elménczkedő olyankor diadalt arat és büszkélkedik. Mégis
-azt kell gondolnom, hogy Hume-nak épp annyira volt józan esze, mint
-Beattie-nek és még azonfelül birtokában volt az, ami ennek bizonyosan
-nem és pedig kritikai ész, amely a józan észt korlátok közt tartja, hogy
-ne tévedjen el a spekulácziókban, vagy ha pusztán ezekről van szó, ne
-kívánjon dönteni, mert nem tud számot adni alapelvei felől; mert csakis
-így marad meg józan észnek. Véső és kalapács egész jól használható a
-gerenda megmunkálásához, de a rézmetszéshez tű szükséges. Igy a józan
-ész, épúgy használható, mint a spekulativ, de mindkettő a maga módja
-szerint: amaz, ha oly ítéletekről van szó, amelyeket közvetlenül a
-tapasztalatban alkalmaznak, emez pedig ha általában véve puszta
-fogalmakból kell ítélni, például a metafizikában, ahol az önmagát,
-gyakran a valósággal ellentétben, úgynevező józan ész semmikép sem
-ítélhet.
-
-A metafizikának nem engedhető meg az általános emberi ész helyeslésére
-való hivatkozás; mert e tanú tekintélye csak mende-mondán alapul.
-Quodcumque ostendis mihi sic, incredulus odi.
-
-_Horat_.
-
-
-Tudomány és tudományos módszer.
-
-Az észnek minden munkájában bírálat alá kell vetnie magát és az ebbeli
-szabadságot semmiféle tilalommal sem csorbíthatja, anélkül, hogy magának
-ne ártana és ránézve hátrányos gyanúba ne keverednék. Semmisem annyira
-fontos itt a haszonra való tekintettel, semmisem oly szent, hogy ezen
-vizsgáló és szemlét tartó átkutatás alól, mely nem ismer semmiféle
-személyi tekintélyt, kivonhatná magát. Sőt ezen a szabadságon alapul az
-ész létezése, amelynek nincs diktátori tekintélye, hanem annak a
-kijelentése sohasem egyéb, mint szabad polgárok beleegyezése, akiknek
-mindegyike aggályait, sőt vétóját kell, hogy tartózkodás nélkül
-kifejezhesse.
-
-A filozófiai belátás bővülését akadályozza az, hogy erkölcsi okokhoz,
-azaz czélokból való magyarázathoz fordulunk ott, ahol még gyanítható,
-hogy fizikai alapokok szükséges általánosabb törvényekkel kapcsolatban
-határozzák meg a következményt.
-
-Immateriális alapelvekre való hivatkozás a rest filozófia menedéke, és
-ezért az ily módon való magyarázat is lehetőség szerint kerülendő, hogy
-a világ jelenségeinek azon alapjai, amelyek a puszta anyag
-mozgástörvényein nyugszanak és amelyek egyesegyedül az átérthetők, egész
-terjedelmükben ismertté váljanak.
-
-Tegyük fel, hogy Isten néha és különös esetekben a természetet
-törvényeitől eltéríti: akkor sincs halvány fogalmunk sem arról és
-sohasem remélhetjük, hogy megismerünk egy oly törvényt, amely szerint
-Isten ily esetben cselekszik. Itt az ész, mintha meg volna bénulva,
-amennyiben azáltal, ismert törvények szerinti eljárásában
-feltartóztatott, de újat nem tanult és nem is remélheti, hogy valaha a
-világon ilyet tanul.
-
-A tudatlanságnak a tudomány látszatát adó közönséges fogás az, hogy a
-rajongó azt kérdezi: ismeritek a mágneses erő valódi okát, vagy
-ismeritek az anyagot, amely az elektromos jelenségekben oly csodálatos
-hatást fejt ki? Azt hiszi, hogy alapos oka van arra, hogy oly dologba,
-amelyet véleménye szerint a legnagyobb természetbúvár belső mivoltára
-nézve époly kevéssé ismer, mint ő, lehető hatásaira vonatkozólag is
-épúgy beleszóljon. De az utóbbi csak oly hatásokat ismer el, amelyeket a
-kísérlet segélyével mindenkor szemünk elé állíthat, amennyiben a tárgyat
-teljesen hatalmába keríti, ezzel szemben az előbbi oly hatásokat szed
-össze, amelyek úgy a megfigyelő, mint a megfigyelt személynél teljesen a
-képzeletből eredhetnek és így valódi kísérletnek nem is vethetők alá. E
-helytelenség ellen nem lehet mást tenni, mint belenyugodni abba, hogy az
-állati mágnesség mágnesez és szervetlenít mindaddig, amíg az annak és a
-könnyen hívőknek tetszik, de a rendőrség figyelmébe kell ajánlani a
-dolgot, nehogy túlmerészen űzzék azt, egyébként pedig nekünk a természet
-kutatásának egyetlen útját kísérlet és megfigyelés által, amelyek a
-tárgy tulajdonságait külső érzékeinknek felismerhetőkké teszik, továbbra
-is követni kell. Hosszadalmas czáfolat itt az ész méltósága ellen való
-és nem is használ semmit, megvető hallgatás az őrület e fajtájával
-szemben jobban megfelel, amint egyébként is az ily események az életben
-csak rövid ideig tartanak, hogy aztán más balgaságnak adjanak helyet.
-
-Senkitől sem veszem rosz néven, ha ahelyett, hogy a szellemlátókat a
-másik világ félpolgárainak tekintené, velük röviden és jól, mint
-kórházba valókkal végez és ezáltal magát minden további kutatás alól
-felmenti. De ha mindent ily álláspontról tekintünk, akkor a szellemvilág
-ilyfajta adeptusaival való bánásmód is kell, hogy a korábbitól nagyon
-különbözzék és ha előbb szükségesnek találták, hogy néha némelyeket
-közülök elégessenek, úgy most elég lesz, ha csak purgálják őket. A
-dolgok ilyetén állásánál nem is volna szükséges, hogy annak nagy feneket
-kerítsünk és megcsalt rajongók lázas agyában a metafizika segélyével
-titkokat keressünk. A rejtélyt csupán az éleseszű _Hudibras_ tudta volna
-nékünk megoldani, mert az ő véleménye szerint: _ha hipochondrikus szél
-tombol a belekben, úgy az irányán fordúl meg a dolog, ha lefelé megy f–
-lesz belőle, de ha felszáll, akkor tüneménnyé vagy szent sugallattá
-válik_.
-
-
-
-Van egy faja a _lángeszű férfiaknak_ (helyesebben lángész majmoknak),
-amely a lángész czégére alatt betolakodott, a természet különösen
-kegyelt főinek a nyelvén szól, a fáradságos tanulást és kutatást
-kontárkodásnak minősíti, és azt állítja, hogy minden tudomány szellemét
-egy fogással ragadta meg, de kis adagokban sűrítve és erőteljesen képes
-adni belőle. Ez a faj, mint a kuruzslók és vásári kikiáltók faja a
-tudományos és erkölcsi műveltségben való haladásra nézve igen hátrányos,
-ha vallás-, államviszonylatok, és morálról a beavatotthoz vagy a hatalom
-birtokosához hasonlóan a bölcseség székhelyéről döntő hangon beszél és
-így szelleme szegénységét el tudja takarni. Ez ellen ismét mit lehet
-mást tenni, mint nevetni és szorgalommal, renddel és világossággal
-türelmesen továbbhaladni, anélkül, hogy ama szemfényvesztőkre ügyet
-vetne az ember?
-
-
-
-Először az _iskolának_ kell megadni a magáét, azután lehetünk arra is
-tekintettel, hogy a világ kedvére éljünk.
-
-
-
-Aki nem iskolaszerűen, hanem «lángész» módjára filozofál, az oly módon
-gazdálkodik, amelynek a közeli csőd jósolható. A kritikai filozófia az
-az észgazdálkodás, amely először is a vagyoni állapotot vizsgálja meg,
-hogy megtudja, mily messzire mehet kiadásaiban és a simplex emberhez
-hasonlít azzal a szellemes fővel ellentétben, aki – mint egy bizonyos
-miniszter államháztartásával – oly módon dicsekszik, hogy: minél több az
-adóssága, annál gazdagabb.
-
-
-
-Nem nagy művészet a közérthetőség, ha amellett minden mélyebb belátásról
-lemondanak.
-
-Csak az adhat elő valamit népszerűen, aki azt alaposabban is előadhatná.
-
-Hogy a valódi népszerüséget megtanuljuk, a régieket kell olvasnunk,
-például Cicero filozófiai iratait, Horatius, Vergilius költőket és így
-tovább; az újabbak közül Hume-ot, Shaftesburyt és másokat; férfiak, akik
-mindenike kiterjedt érintkezésben állott a művelt világgal, amely nélkül
-nem lehetünk népszerűek. Mert a valódi népszerűség sok gyakorlati világ-
-és emberismeretet követel, az emberek fogalmai, izlése és hajlamainak
-ismeretét, amelyekre az előadásnál, sőt még az illő, a népszerűséghez
-alkalmas kifejezések megválasztásánál is folytonosan tekintettel kell
-lenni.
-
-A teóriák gyakran inkább a megértés megkönnyebbítésére, mint a természet
-jelenségeinek kiderítésére szolgálnak.
-
-
-
-Gondolatok tartalom nélkül üresek, szemléletek fogalmak nélkül vakok.
-Tehát ép oly szükséges fogalmainkat megérzékíteni (azaz tárgyukat a
-szemléletben mellérendelni), mint szemléleteinket számunkra értelmessé
-tenni (azaz fogalmak alá rendelni).
-
-Az ész nem _alkot_, hanem csupán _rendez_ fogalmakat.
-
-A logika nem általános feltalálóművészet és nem az igazság orgánuma; nem
-algebra, amelynek segélyével rejtett igazságok volnának felfedezhetők.
-
-Bár azt mondják: a technikát, vagyis a tudomány felépítésének módját elő
-kell adni az alkalmazott logikában. Ez azonban hiábavaló, sőt káros.
-Mert akkor elkezdenek építeni, mielőtt anyag volna, és megvan ugyan a
-forma, de hiányzik a tartalom.
-
-A kísérletek eredménye nem felel meg mindig a gyanításnak. Ha azonban
-nem akarjuk teljesen a véletlenre bízni a kísérleteket, akkor kell, hogy
-a gyanítás legyen indítékuk.
-
-
-
-Kétségtelenül igaz, hogy pusztán tapasztalati tapogatózás által,
-vezérelv nélkül, amelyet keresni kell, sohasem találnánk valami
-czélszerűt, mert _rendszeresen_ tapasztalni csak annyit tesz, mint
-_megfigyelni_. Köszönöm a csupán empirikus utazó elbeszélését,
-különösen, ha abból összefüggő ismeret legyen, melyből az ész valamit
-alkosson egy elmélet czéljára. Rendszerint azt válaszolja ő, ha erre
-vonatkozólag kérdezik: észrevehettem volna ezt, ha tudtam volna, hogy
-efelől kérdezősködni fognak.
-
-A _természetkutatás_ nem vak tapogatózás az észrevételek után, amelyek
-töredékesen és véletlenül egymás mellé sorozhatók, hanem törvényekhez
-van kötve, amelyek szerint fel kell keresni azokat.
-
-A természetkutatás nem a tapasztalat _által_, hanem annak _számára_
-történik.
-
-
-
-A tapasztalatból nem származhat semmiféle tudomány. A tapasztalt ember
-(expertus), ha egyébként semmi más, úgy tudatlan, aki pórázra kötve jár,
-aki azokba a nyomokba lép, amelyeket számára más, vagy ő maga előző
-gyakorlatok után készített.
-
-
-
-A természetbúvárok között némelyek (akik inkább spekulativ hajlamúak),
-az egyenlőtlenségnek szinte ellenségei és mindig a faj egységére vannak
-tekintettel, mások (inkább empirikus fők) a természetet oly sokféleségre
-igyekeznek osztani, hogy csaknem föl kellene adni a reményt, hogy
-tüneményeit általános elvek szerint ítéljük meg.
-
-Vannak emberek, akik mindent ismernek, de semmitsem tudnak (mindennek a
-leírásáról van fogalmuk, de nincs belátásuk).
-
-A pusztán polihisztor tudása _cziklópszerű_, amelynek egyik szeme
-hiányzik, – a filozófia szeme; és egy matematikus, történész, leíró
-természettudós, filológus és nyelveket ismerő cziklóp oly tudós, aki
-mindezekben a dolgokban nagy lehet, de minden filozófiát ezenfelül
-fölöslegesnek tart.
-
-Az ismeret egysége nélkül minden tudás csak törmelék.
-
-
-
-Azt állítom, hogy a természettudomány minden ágában csak annyi
-_tulajdonképpeni_ tudomány található, amennyi _matematika_ van benne.
-
-A geometriában járatlan a természettudományban nem haladhat előre, azaz
-nem lehet filozófikus természetismerő.
-
-
-
-Amidőn _Galilei_ golyóit a ferde síkon általa választott nehézkedéssel
-gördítette le, vagy _Torricelli_ a levegő nyomásával oly súlyt
-hordatott, amelyről előre meghatározta, hogy mily előtte ismert
-vízoszlop súlyával legyen egyenlő, vagy később _Stahl_ fémeket mésszé és
-ezeket ismét fémekké változtatta azáltal, hogy azokból valamit elvont és
-visszaadott; ez minden természetbúvárnak szöget ütött a fejébe.
-Megértették, hogy az ész csak azt látja be, amit maga, saját terve
-szerint állított elő, hogy itéletei élén állandó törvények szerint
-alapelveknek kell állniok és a természetet kényszerítenie kell, hogy
-kérdéseire válaszoljon, nem pedig, hogy általa magát mintegy pórázon
-vezettesse; mert különben a véletlen, nem megelőző terv szerinti
-megfigyelések egyáltalán nem függnek össze szükséges törvényben, amelyet
-pedig az ész keres és amelyre szüksége van. Az észnek az alapelveivel,
-amelyek egyedül emelik törvényerőre a megegyező jelenségeket, az egyik
-kézben, és a kísérlettel, amelyet azok szerint kigondolt, a másikban,
-kell a természethez fordulnia, bár oly czélból, hogy az kioktassa őt, de
-nem mint tanítvány, aki mindent elmondat magának, amit a tanító akar,
-hanem mint kirendelt bíró, aki a tanukat azon kérdésekre készteti
-válaszolni, amiket ő feltesz. És így még a fizika is gondolkodásmódjának
-oly előnyös forradalmát lényegileg véve azon ötletnek köszönheti, hogy
-annak megfelelőleg, amit az ész maga fektet a természetbe, azt keresse
-benne (ne pedig ráfogja), amit tanulnia kell tőle és amiből magától
-semmit sem tudna. Csak ezáltal tért a természettudomány a tudomány
-biztos útjára, miután évszázadokon át nem volt egyéb, mint puszta
-tapogatózás.
-
-Sok kérdéssel úgy vagyunk, mint a katekizmussal, amelyet
-gyermekkorunkban betéve tudtunk és amelyet érteni véltünk, amelyet
-azonban minél öregebbek és megfontoltabbak leszünk, annál kevésbbé
-értünk és ezért megérdemelnők, hogy még egyszer az iskolába küldjenek,
-hacsak találhatnánk valakit (magunkon kívül), aki jobban értené azt.
-
-
-
-A _természet_ a mi feladatunk, magyarázataink szövege.
-
-
-Tudomány és élet – tudósok – akadémia.
-
-Oly kormány, amely a tudomány tételeivel, tehát azok bővítésével vagy
-javításával is foglalkoznék, amely tehát a legmagasabb személyben a
-tudóst akarná adni, e pedantéria által csak a néki járó tiszteletet
-veszítené el, mert méltóságán alúli, hogy a néppel (annak tudós
-osztályával) egyesüljön, amely nem érti a tréfát és mindazokat egyforma
-elbánásban részesíti, akik tudománynyal foglalkoznak.
-
-
-
-Ha kormányok jónak találják, hogy tudósok dolgaiba avatkozzanak, úgy a
-tudományról és emberekről való bölcs gondoskodásukhoz sokkal illőbb
-volna, hogy a kritika szabadságát részesítsék kedvezményben, mintsem,
-hogy az iskolák nevetséges zsarnokságát támogassák, amelyek közveszély
-feletti hangos jajgatásba törnek ki, ha pókhálóikat szétszaggatják.
-
-Be kell vallani, hogy a nagybritánniai parlament alapelve: hogy a király
-trónbeszéde minisztere művének tekintendő (mivel az uralkodó méltósága
-ellen való volna, hogy tévedésen, tudatlanságon, vagy hazugságon fogják
-rajta, pedig a Háznak mégis fel kell jogosítva lennie, hogy annak
-tartalma felett ítéljen, azt megvizsgálja és megtámadja), hogy ez az
-alapelv, mondom, finoman és helyesen kieszelt. Éppen így kell, hogy
-bizonyos tanok kiválasztása, amelyeket egyedül szentesít a kormány a
-tanítás czéljára, a tudósok vizsgálatának legyen alávetve, mert az nem
-az uralkodó művének tekintendő, hanem egy arra kirendelt állami
-hivatalnokénak, akiről feltesszük, hogy ura akaratát nem jól érthette
-vagy el is csavarhatta.
-
-
-
-Egy franczia miniszter egyszer magához hivatta a legtekintélyesebb
-kereskedők egy részét és javaslatot kért tőlük, hogyan segíthetne a
-kereskedelmen: mintha ő a javaslatok legjobbját ki tudná választani.
-Miután egyik ezt, a másik amazt javasolta, egy öreg kereskedő, aki
-sokáig hallgatott, így szólt: Csináljatok jó utakat, verjetek jó pénzt,
-adjatok alkalmas váltójogot és így tovább, egyébként pedig «hagyjatok
-bennünket dolgozni!» Ez lenne körülbelül a válasz, amelyet a filozófiai
-fakultásnak adni kellene, ha a kormány megkérdezné, mily tanokat írjon
-elő általában a tudósoknak, hogy amellett a belátás és a tudomány
-haladását meg ne gátolja.
-
-A szabad művészetek és a tudományok jobban növekednek kedvelőik és
-jóakaróik kormányzása alatt, mint önhitt ismerőiké alatt. Csak a
-közbecsüléshez kell, hogy tartsák magukat és a lángészt hagyják, hogy
-önmagát képezze és saját maga szabja meg utait.
-
-
-
-Ha tudományos vitát a nagyközönség elé visznek, amint azt a tudomány
-űzérei (a «gyakorlók» neve alatt) szívesen megkísérlik, úgy
-illetéktelenül a nép ítélőszéke elé (amelyet a tudományosság dolgaiban
-semmiféle ítélet sem illet meg) hurczolják azt és megszünik a vita
-tudományos jellege; mert akkor a törvényellenes viszály helyzete áll
-elő, ahol tanok a nép hajlamainak megfelelően adatnak elő és a lázadás
-és pártoskodás magvait hintik szét, a kormányt pedig ezáltal
-veszélyeztetik.
-
-Törekedni, hogy az egész közönség tudóssá legyen, a legrosszabb, ami
-csak történhet. Ezáltal bírákká tesszük őket és ez a népuralom egy faja;
-de jó, ha a tudomány kedvelőivé tesszük őket. Itélni mindenki tud, de a
-bíró mester kell, hogy legyen.
-
-Csodálatos, hogy a tudatlan elfogult a tudományosság javára, a tudós
-ellenben elfogult a műveletlen ész javára.
-
-
-
-Magam is hajlamomnál fogva kutató vagyok. A megismerés szomjúhozását
-teljesen átérzem és a benne való előbbrejutás vágyódó nyugtalanságát
-vagy minden haladás feletti elégedettséget is. Volt idő, midőn azt
-hittem, hogy ebben áll az emberiség becsülete és megvetettem a
-csőcseléket, amely semmiről se tud. Rousseau helyreigazított. Ez az
-elvakultságból eredő előny eltűnik; megtanulom, hogy az embereket
-tiszteljem és sokkal haszontalanabbnak tartanám magam a közönséges
-munkásnál, ha nem gondolnám, hogy megfontolásom mindenkinek azt az
-értéket adhatja meg, hogy az emberiség jogait törekedjen helyreállítani.
-
-
-
-Tompaeszű vagy korlátolt fő, amelyből nem hiányzik semmi más, mint csak
-az értelem kellő foka és annak saját fogalmai, tanítás által nagyon jól,
-a tudományosságig is kiképezhető. De miután akkor az ítélőképesség
-rendszerint hiányos marad, úgy éppen nem szokatlan, hogy tudós férfiakat
-találunk, akik tudományuk használatában ama soha jóvá nem tehető hiányt
-gyakran elárulják.
-
-
-
-Közepes tehetségűek, akik tevékenyek és vakmerők, a legjobban
-boldogulnak a tudományos életben is.
-
-
-
-A magas iskolák rendszeres fecsegése gyakran csupán egyetértés abban,
-hogy a szavak különböző jelentésével valamely nehezen megoldható kérdés
-elől kitérjenek, mert a kényelmes és gyakran eszes «nem tudom»-ot az
-akadémiákon nem szívesen hallják.
-
-Az iskolák czivakodásában rendszerint mindkét félnek akkor van a legtöbb
-mondanivalója, ha tárgyukból semmitsem értenek.
-
-Azt kéne gondolni, hogy valamely jó ügy védelmének szándékával semmit a
-világon sem lehet kevésbbé megegyeztetni, mint álnokságot, tettetést és
-csalást. A tudomány káros hatása az emberekre különösen abban áll, hogy
-a legnagyobb része azoknak, akik azzal kérkedni akarnak, az értelemnek
-semmiféle javítását nem eredményezik, hanem csupán fonákságát, nem is
-említve, hogy a legtöbbnek csak hiúsága eszközéül szolgál.
-
-
-
-Az akadémiák több tehetségtelen embert küldenek ki a világba, mint a
-közéletnek bármely más intézménye.
-
-Tudósok azt hiszik, hogy minden ő érettük van itt.
-
-
-
-A tudósnak humanitásra van szüksége, hogy maga félre ne ismerje magát és
-ne bízzon túlsokat saját erejében. Az olyan tudóst cziklópnak nevezem. Ő
-a tudomány egoistája és szüksége van még egy szemre, amely azt
-eredményezné, hogy tárgyát más ember szempontjából is látná. Ezen alapul
-a tudomány humanitása, azaz az ítélet közlékenysége, amelylyel mások
-ítéletének is alávetik azt.
-
-Mire való nékünk a spekuláczió minden feldolgozása és viszálykodása, ha
-ezalatt jószívűségünket elveszítjük?
-
-Oh emberi gondok! Gyönge emberek, azt állítjátok, hogy csupán az igazság
-és az ismeret terjesztése a czélotok, valójában pedig csupán hiúságtok
-foglalkoztat.
-
-A nép üdvét legfőképp nem a szabadságban keresi, hanem természetes
-czéljaiban, tehát e három dologban: holta után üdvözüljön, életében
-embertársai közti létét köztörvények biztosítsák, végül pedig, hogy
-magában az élet fizikai élvezetében (azaz egészségben és hosszú életben)
-részesedjen.
-
-A filozófus, aki mindezekbe a vágyakba csak az értelemtől átvett
-előírások alapján bocsátkozhat, ahhoz tartja magát, amit az ember maga
-hozzátehet és kell is, hogy hozzátegyen: _becsületesen_ éljen, senkivel
-se kövessen el _jogtalanságot_, az élvezetben _mértékletes_ legyen és
-türelmes a betegségben és amellett főképp a természet önsegélyére
-számítson; mindezekhez persze nem kell valami nagy tudomány, sőt az
-nagyrészt nélkülözhető is, ha csak hajlamainkat fékezni és a kormányzást
-értelmünkre bízni akarnók, amivel azonban a tömeg, mint fáradságos
-dologgal éppen nem törődik.
-
-A teológusokat, jogtudósokat és orvosokat a tömeg (amely a fenti
-tanokban hajlamával, hogy _élvezzen_ és ellenszenvével, hogy azért
-_fáradozzon_ rosz helyen alkalmazott komolyságot talál) felszólítja,
-hogy elfogadhatóbb indítványokat tegyenek: és akkor a tudósokkal szemben
-támasztott követelések így hangzanak: amit itt ti filozófusok fecsegtek,
-azt már én rég tudtam magamtól is; de tőletek, mint tudósoktól azt
-akarom tudni, ha _elvetemülten_ éltem volna is, hogy szerezhetnék mégis
-magamnak röviddel kapuzárás előtt bebocsátási engedélyt a menyországba,
-ha _nincs is igazam_, hogy nyerhetném mégis meg a pörömet és ha testi
-erőmet kedvemre kihasználtam volna és _visszaéltem_ volna is azzal, hogy
-maradhatnék mégis egészséges és hogy élhetnék soká. Hisz azért
-tanultatok, hogy többet tudjatok, mint a magunkfajtabeli (akiket ti
-idiótáknak neveztek), aki semmi másra nem tart igényt, mint józan észre.
-De ez a dolog olyan, mintha a tömeg úgy fordulna a tudóshoz, mint valami
-jövendőmondó és varázslóhoz, aki természetfölötti dolgokban tájékozott;
-mert a tudatlan arról a tudósról, akiről valamit feltételez, túlsokat
-képzel. Ezért természetesen előrelátható, hogy ha valaki csak elég
-vakmerő, hogy ily csodaembernek adja ki magát, a tömeg futni fog hozzá
-és a filozófusok pártját megvetéssel fogja elhagyni.
-
-
-
-
-SZEMLÉLET.  MŰVÉSZET – LÁNGÉSZ.
-
-
-A szép és a művészet.
-
-_Szép_ az, ami a fogalomtól _függetlenül_ általánosan tetszik.
-
-
-
-Határozott _szabályok_ szerinti bizonyítás sohasem szabhatja meg a
-szépség feletti ítéletet.
-
-
-
-Ha valaki oly költeményt olvas fel nekem, vagy oly színdarabhoz vezet,
-mely sehogysem felel meg ízlésemnek, úgy felhozhatja Batteux-t vagy
-Lessinget, vagy az ízlésnek még régibb és híresebb műbírálóit és
-felhozhatja az általuk felállított összes szabályokat annak a
-bizonyítására, hogy költeménye szép; és habár egyes helyek, amelyek
-nékem nem tetszenek a szépség szabályaival (amint azok ott adva vannak
-és általánosan elismertek) nagyon jól megegyeznek: én betömöm a fülem,
-nem akarok hallani okokat és okoskodást és inkább felveszem, hogy a
-műbírálók ama szabályai hamisak, vagy legalább is itt nem alkalmazhatók,
-mintsem hogy ítéletem a priori bizonyítékokkal határoztassam meg, miután
-itt az ízlés és nem az ész vagy az értelem ítéletéről van szó.
-
-Ugylátszik, hogy ez a főokok egyike, amiért ezt az esztétikai
-ítélőképességet éppen ízlésnek nevezték. Mert felsorolhatja nékem valaki
-valamely étel összes tartozékát és mindegyikről megjegyezheti, hogy azok
-nekem különben kellemesek és erre rá még joggal dícsérheti, hogy mily
-egészséges egy étel az; mégis mindezen érvekkel szemben süket vagyok,
-megízlelem az _én_ nyelvemen az ételt és az én ínyemen és eszerint (és
-nem általános elvek szerint) ítélek.
-
-Ámbár tehát a műbírálók, mint _Hume_ mondja, látszólag jobban
-okoskodnak, mint a szakácsok, mégis egy a sorsuk. Itéletük meghatározó
-alapját nem a bizonyítékok erejétől, hanem csupán az egyénnek saját
-állapota (kellemesség vagy kellemetlenség) feletti reflexiótól
-várhatják, minden előírás és szabály visszautasításával.
-
-Amint, hogy nincs a szépnek tudománya, hanem csak kritika, úgy nincs is
-szép tudomány, hanem csupán szépművészet. Mert ami az elsőt illeti,
-benne tudományosan, azaz bizonyító okok alapján azt kellene eldönteni,
-hogy valamit szépnek kell-e tartani, vagy sem; a szépség feletti ítélet
-tehát nem volna az ízlés ítélete. Ami a másodikat illeti, oly tudomány,
-amely szép legyen, képtelenség. Mert ha benne, mint tudományban
-alapelvek és bizonyítékok után kérdezősködnénk, úgy ízléses szólamokkal
-(bonmots) küldenének útunkra.
-
-A szépművészet alkotásaiban a czélszerűségnek, ámbár az szándékos,
-mégsem szabad szándékoltnak feltünnie; azaz a szépművészetnek természet
-gyanánt kell _feltűnnie_, ámbár tudjuk, hogy művészet. A művészet
-alkotása pedig azáltal látszik természetnek, hogy szabályokkal való
-megegyezés minden pontossága, amelyek szerint egyedül válhat a mű azzá,
-amivé kell válnia, megtalálható benne; de _kín_ nélkül, anélkül, hogy az
-iskola formája átlátszana, azaz anélkül, hogy nyomát mutatná annak, hogy
-a művésznek a szabály lebegett volna szeme előtt és lelki erejét
-bilincsekbe zárta volna.
-
-A szépet általában (legyen az természetes, vagy művészi szép) az
-esztétikai eszmék _kifejezésének_ nevezhetjük.
-
-A szépművészetet szükségkép a tehetség művészetének kell tekinteni.
-
-A szép az erkölcsi jó jelképe.
-
-A természet szépsége iránti közvetlen érdeklődés (nem csupán
-megítélésében való ízlés) mindenkor a jó lélek ismertetőjele.
-
-Az ízlés megalapozásának igazi előkészítése az erkölcsi eszmék
-kifejlesztése és a morális érzék művelése.
-
-Az ízlést a moralitás külső megjelenésének nevezhetnők.
-
-
-Tehetség és iskola a művészetben.
-
-Az ötletesség nem jelenti az eszmékhez való tehetséget.
-
-
-
-A _genie_ az a tehetség (természet adomány), amely megadja a művészet
-szabályait. Miután a talentum, mint a művész veleszületett
-alkotóképessége, maga is a természethez tartozik, úgy azt is mondhatnók:
-a genie azon veleszületett lelki sajátság (ingenium), _amely által_ a
-természet a művészetnek szabályt ád.
-
-A genie az ember «tehetségének mintaszerű eredetisége».
-
-A genie 1. az a _tehetség_, amely előállítja azt, amire nem adható
-határozott szabály, nem pedig ügyesség ahhoz, ami valaminő szabály
-szerint megtanulható; tehát _eredetiség_ az első tulajdonsága. 2.
-Alkotásainak, mivel eredeti badarság is lehetséges, egyúttal mintáknak,
-azaz _mintaszerűeknek_ kell lenniök, tehát nem szabad utánzásból
-eredniök, de másoknak arra, azaz a megítélés zsinórmértéke vagy
-szabályául kell szolgálniok. 3. Hogyan állítja elő alkotását, azt maga
-sem írhatja le, vagy mutathatja be tudományosan, hanem szabálynak a
-_természetet_ adja meg; így tehát a műalkotás létrehozója, amelyet
-tehetségének köszönhet, maga sem tudja hogyan kapja eszméit, nincs is
-hatalmában, hogy olyat tetszése szerint, vagy tervszerűen kigondoljon és
-másokkal oly előírásokat közöljön, amelyek egyenlő értékű műalkotás
-létrehozására másokat képesítsenek. Azért ez a szó: genie valószínűleg
-genius-ból ered, azon sajátságos, az emberrel születésével vele adott
-védő és irányító szellemből, melynek sugallatából származnak ama eredeti
-eszmék.
-
-A genie alkotása (amennyiben az tényleg a genie és nem a lehetséges
-megtanulás vagy az iskola javára írható) nem az utánzás példája (mert
-akkor elveszne az, ami benne a genie és a mű szellemét alkotja), hanem a
-követésé más genie számára, amely általa saját eredetiségének tudatára
-ébred, hogy a szabályok kényszerével szemben a szabadságot a művészetben
-úgy fejtse ki, hogy a művészet éppen ezáltal nyerjen új szabályokat, ami
-által a tehetség mintaszerűnek mutatkozik. Mivel azonban a genie a
-természet kedveltje és az ilyesmit ritka tüneménynek kell tekinteni:
-azért az ő, más tehetség számára adott példája nyomán iskola keletkezik,
-azaz oly szabályok szerinti rendszeres oktatás, amelyeket ama szellemi
-alkotásokból és sajátosságaikból levonhattak: és ezek számára a
-szépművészet ennyiben utánzás, ahol a genie a természetnek szabályt
-adott.
-
-De ez az utánzás _majmolássá_ válik, ha a növendék mindent _utánoz_, még
-azt a torzalakút is, amit a genienek meg kellett hagynia, de csak mivel
-az eszme gyengítése nélkül nem volt elhagyható. Ez a bátorság egyedül a
-genienél érdem és a kifejezés bizonyos _merészsége_; általában a genie a
-közös szabály alól sok tekintetben eltérhet, de ez semmiesetre sem
-utánzásra méltó, hanem magában véve mindig hiba marad, amelyet igyekezni
-kell kiküszöbölni, amelyre azonban a genienek mintegy privilégiuma van,
-mivel szelleme röptének utánozhatlansága aggódó óvatosság által
-szenvedne.
-
-A szépművészet számára csak _modor_ van, de nem _módszer_. A mesternek
-meg kell mutatnia, hogy a növendék mit és hogyan dolgozzon; és azon
-általános szabályok, amelyek alá foglalja végül is eljárását, inkább
-arra szolgálhatnak, hogy annak főmozzanataira alkalomadtán
-emlékeztessenek, mintsem hogy előírják azokat. Hogy minden szabad
-művészetben valami kényszer van, vagy amint mondják, valami _gépiesség_
-követelhető, ami nélkül a _szellemnek_, amelynek a művészetben
-_szabadnak_ kell lennie és amely egyedül ad életet a műnek, semmiféle
-anyaga sem volna és teljesen elpárologna: erre tanácsos figyelmeztetni
-(például a költészetben a nyelv helyessége és gazdagsága, hasonlókép a
-prozódia és a versmérték), mivel újabban sok nevelő azt hiszi, hogy a
-szabad művészetet olykép istápolja a legjobban, ha minden kényszertől
-megszabadítja és a munkát puszta játékká változtatja.
-
-Ámbár a gépies és a szép művészet, az első mint csupán a szorgalom és a
-tanulás művészete, a második, mint a genié, egymástól nagyon
-különböznek: még sincs oly szépművészet, amelyben valami mechanikus, ami
-szabályokba foglalható és követhető, tehát valami _iskolaszerű_ a
-művészetnek egyik lényeges feltétele ne volna. Mert valamely czél felé
-kell irányulnia, mivel különben az alkotás semmiféle művészethez sem
-tartozik; pusztán a véletlen alkotása volna. Hogy azonban a mű czél felé
-irányuljon, ahhoz bizonyos szabályok kellenek, amelyek alól nem szabad
-felmenteni magunkat. Mivel pedig a tehetség eredetisége lényeges (bár
-nem egyetlen) része a genie jellemének: ezért a felületesek azt hiszik,
-hogy semmivel sem mutathatják jobban, hogy ők feltörekvő geniek, mint
-azzal, hogy minden szabály iskola-kényszere alól felszabadítják magukat
-és azt hiszik, hogy dühödt lovon jobban parádézhatnak, mint iskolalovon.
-
-
-
-A _modorosság_ a majmolás egy faja és pedig általában pusztán az
-eredetiség majmolása, az utánzatoktól való eltávolodás törekvése a
-_mintaszerűség_ tehetsége nélkül.
-
-Minden szépművészet propedeutikája, amennyiben a művészet
-tökéletességének legmagasabb foka felé irányul, úgylátszik nem
-utasításokból áll, hanem a szellem műveléséből azon ismeretek által,
-amelyeket _humaniorának_ neveznek: gyaníthatólag, mivel _humanitás_
-egyrészről általános _részvétérzelmet_ jelent, másrészről jelenti a
-benső és általános _közlékenység_ tehetségét.
-
-
-Az egyes művészetekhez.
-
-Ha a szépművészeteket osztályozni akarjuk: úgy legalább kísérletkép nem
-választhatunk ahhoz kényelmesebb elvet, mint a művészet analógiáját a
-beszédközben használt kifejezésmóddal, midőn nemcsak fogalmainkat, hanem
-érzelmeinket is amennyire az egyáltalán lehetséges, közölni akarjuk.
-
-Ez pedig a _szó_, a _taglejtés_ és a _hangból_ áll (articulatio,
-gesticulatio, és modulatio). Csak a kifejezés e három módjának
-kapcsolata teszi teljessé a beszélő közlését. Mert gondolatot,
-szemléletet és érzelmet ezzel egyszerre és egyesítve viszünk át másra.
-
-Minden művészet közül a költészetet illeti meg a legfelsőbb rang.
-
-A költészet nyeri el a pálmát nemcsak a szónoklattan elől, hanem minden
-más szépművészet elől: a festészet elől (ahová tartozik a szobrászat
-is), sőt a zene elől is. Mert az utóbbi csak azért _szép_ (nem csupán
-kellemes) _művészet_, mivel a költészet vehikuluma.
-
-_Ha a kedély ingeréről és hullámzásáról van szó_, akkor a költészet után
-tenném azt a művészetet, amely a szóló művészetek közül legközelebb áll
-hozzá és vele igen természetesen egyesíthető is, tudniillik a _zenét_.
-Mert ámbár csupán érzelmek által beszél, fogalmak nélkül és így nem ad,
-mint a költészet, gondolkodni valót, mégis változatosabban hat a
-kedélyre és bár csupán múlón, de mélyebben.
-
-Varázsa, mely oly általánosan terjeszthető, úgylátszik azon alapul: hogy
-a nyelv minden kifejezése összefügg valamely hanggal, amely annak
-értelméhez illeszkedik; hogy ez a hang többé-kevésbbé a beszélő egy
-érzelmét is jelöli és kölcsönösen a hallgatóban is előállítja azt,
-aminthogy a hallgatóban azt a gondolatot is felkelti, amelyet a nyelv az
-illető hanggal kifejez; és hogy amint a hanglejtés az érzelmeknek
-mintegy általános és minden ember számára érthető nyelve, a zene azt
-elkülönítve teljes nyomatékával az érzelmek nyelve gyanánt fejezi ki és
-így a képzettársítás törvénye szerint az azzal természetszerűleg
-összekötött esztétikai eszméket is általánosan közli; mivel azonban ezen
-esztétikai eszmék nem fogalmak és határozott gondolatok, ezen érzelmek
-összetételének formája (a harmónia és a melódia) a nyelv formája helyett
-csupán arra szolgál, hogy a részarányosságával (amely, miután a
-hangoknál az egyidőben keletkezett légrezgések számának viszonyán
-alapul, amennyiben a hangokat akár egyidejűleg, akár egymásután kötjük
-össze, mennyiségtanilag bizonyos szabályok alá foglalható) a
-megnevezhetlen gondolatgazdagság összefüggő egészének esztétikai
-eszméjét fejezze ki, egy bizonyos témának megfelelően, amely a darabban
-az uralkodó érzelem.
-
-A zene varázsában és érzelemhullámoztató hatásában a matematikának
-bizonynyal a legkevésbbé sincs része; hanem csupán a nélkülözhetetlen
-föltétele (conditio sine qua non) a benyomások azon arányosságának (úgy
-a benyomások kapcsolatában mint változatosságában), amely által lehetővé
-válik azok összefoglalása és annak a megakadályozása, hogy a benyomások
-egymást lerontsák, ahelyett azonban a kedély folytonos mozgására és
-élénkítésére a kísérő érzelmek által jóleső élvezetté illeszkedjenek
-egybe.
-
-A _tragédia_ főleg abban különbözik a _vígjátéktól_, hogy az első a
-_fenséges_, a második a _szép_ iránti érzékre hat. Az elsőben más
-javáért való nagylelkű önfeláldozást, a veszélyben tanúsított vakmerő
-elszántságot és kipróbált hűséget láthatunk. A szerelem ott mélabús,
-gyengéd és nagyrabecsüléssel teli; mások szerencsétlensége a néző
-keblében résztvevő érzést kelt és nagylelkű szívét idegen bajért
-dobogtatja. Gyengéden meghatja őt és érzi saját természete méltóságát.
-Ezzel szemben a vígjáték finom cselszövést, csodálatos bonyodalmat tár
-elénk, furfangosakat mutat be, akik kitudják húzni magukat a csávából,
-bolondokat, akik becsapatják magukat, tréfákat és nevetséges jellemeket
-mutat be. A szerelem itt nem oly bánatos, hanem vidám és bizalmas.
-
-Az asztali zene csodálatos egy dolog, amely csak mint kellemes zörej a
-vidám hangulatot kell hogy fenntartsa és anélkül, hogy bárki a
-kompozicziójára a legcsekélyebb figyelmet is fordítaná, a szomszédok
-szabad beszélgetésének kedvez.
-
-Az asztali zene nagy urak ünnepi lakomáján a legízléstelenebb dolog,
-amit csak a dörzsölés kigondolhatott.
-
-
-
-
-HIT.  VALLÁS – EGYHÁZ.
-
-
-Hit – álhit.
-
-Hinni az embernek magával szemben való kötelessége.
-
-
-
-Hinni önmagunkkal szemben kötelesség – de nem az a vallás. A hitnek nem
-a valláson, hanem ennek amazon kell alapulnia.
-
-Az egyház vallása lehet képtelen (politeizmus) és a hit mégis jó lehet.
-
-A hit a bensőben rejtve van és az erkölcsi érzülettől függ.
-
-Ha nem gondoskodtok arról, hogy előbb, legalább félúton, jókká tegyétek
-az embereket, úgy nem is teszitek őket soha őszintén hívőkké.
-
-A hit abban különbözik lényegileg véve a babonától, hogy az utóbbi nem a
-fenséges iránti tiszteletet, hanem félelmet és aggódást kelt a lélekben
-azon szerfölött hatalmas lénnyel szemben, amelynek akarata alá rendelve
-látja magát a megrémült ember, anélkül, hogy amellett nagyrabecsülné e
-lényt: ebből persze nem eredhet más, mint kegyhajhászás és behizelgés a
-becsületes élet vallása helyett.
-
-A hitéletben minden a _cselekvéstől_ függ.
-
-Bár a _félelem_ először az _istenek_ (démonok) fogalmát alkotta meg, az
-_ész_ erkölcsi elvei által először az _isten_ fogalmát tudta megalkotni.
-
-Ugylátszik az emberi természetnek és az erkölcs tisztaságának jobban
-megfelel, hogy a másvilág reményét a jó lélek érzéseire alapítsuk,
-mintsem hogy fordítva jó magatartását alapítsuk a másvilág reményére.
-Ily természetű a _morális hit_, amelynek egyszerűsége az okoskodás
-némely agyafúrtságánál értékesebb lehet és amely egyesegyedül illő az
-emberhez bármily állapotában, amennyiben kerülő nélkül valódi czéljaihoz
-vezeti. Bízzuk tehát az oly távoleső tárgyakra vonatkozó lármázó
-rendszereket a spekuláczióra és henye fők gondjára. Valóban közönyösek
-azok ránk nézve és az érvek és ellenérvek pillanatnyi látszata dönthet
-ugyan talán az iskolák helyeslése ügyében, de aligha dönthet valamiben a
-becsületes ember jövő sorsára vonatkozólag. Az emberi ész nem is volt
-elég szárnyaló ahhoz, hogy oly magas felhők közé vegye útját, amelyek
-elfedik előlünk a másvilág titkait és a tudnivágyóknak, akik oly buzgón
-kérdezősködnek azután, azt az egyszerű, de igen természetes feleletet
-adhatjuk, hogy a legtanácsosabb, _ha addig várakoznak, amíg oda nem
-jönnek_. Mivel azonban sorsunk a másvilágon gyaníthatólag attól függ,
-hogy töltöttük be helyünket ezen a világon, azért befejezésül azt
-mondhatjuk, amit _Voltaire_ mondat becsületes _Candide_-jával az iskolák
-oly sok haszontalan czivakodása után: _gondoskodjunk a javunkról,
-menjünk a kertbe és dolgozzunk_.
-
-Nem ismerek mást, ami még az élet utolsó pillanatában is megállhatná
-helyét, mint a szív legtitkosabb érzületeire vonatkozó legtisztább
-őszinteséget és Hióbbal bűnnek tartom, hogy Istennek hizelegjünk és oly
-benső vallomásokat tegyünk, amelyekre tán a félelem kényszerített rá és
-amely nem egyezik a lélek szabad hitével. A vallás dolgaira vonatkozólag
-az elsajátított gondolkodásmód _hit_, vagy _pogányság_. Az első vallóit
-rendszerint _hívőknek_, a másodikét _hitetleneknek_ nevezzük. A hit az a
-vallás, amely isten minden tiszteletének _lényegét_ az ember erkölcsébe
-helyezi: pogányság, amely nem abba helyezi.
-
-Isten országa a földön, ez a végsors, az ember kivánsága («Jöjjön el a
-te országod.») Krisztus közelebb hozta; de nem értették őt meg és a
-papok országát alapították meg, de nem Istenét bennünk.
-
-Volt egyszer egy bölcs tanító, aki Isten ezen országát a világival
-ellentétben egész közel hozta. Megdöntötte az Irástudást, amely nem
-teremt mást, mint szabványokat, amelyek az embereket csak elválasztják
-és Isten templomát és az erkölcs trónját a szívben építette föl.
-Felhasználta ugyan az Irástudást, de csak azért, hogy amire mások
-esküdtek, azt megsemmisítse. De e véletlen fogyatkozáson alapuló
-félreértésből új félreértés állt elő, amely ismét megakadályozza azt a
-jót, amely az ő szándéka volt. Ámbár ez az Irástudás egyébként jó
-lehetett, legalább is lényegileg nem hátrányos, mégis azt eredményezte,
-amit minden Irástudásnak a vallás dolgaiban eredményeznie kell és pedig
-dogmát és hódolatot, mint a lényeget, amelyek pedig csupán segédtételek
-és a nagy czéltól teljesen elfordítanak. Az egész világegyetemben ezer
-év egy nap. E munkán türelmesen dolgoznunk és várnunk kell.
-
-
-
-Nem könnyű az embereket meggyőzni arról, hogy az erkölcsi jó életre való
-állhatatos törekvésben áll mindaz, amit Isten az embertől követel, hogy
-országában néki tetsző alattvaló legyen. Nem tudják kötelezettségüket
-másminőnek gondolni, mint valamiféle _szolgálatnak_, amelyet Isten
-számára kell teljesíteniök; ahol nem annyira a cselekvések belső
-erkölcsi értékén fordul meg a dolog, mint inkább azon, hogy Isten
-számára teljesítvék, hogy így magukban véve bármily közönyösek is
-erkölcsi tekintetben, mégis legalább passziv engedelmességgel Isten
-tetszését megnyerjék. Az, hogy ha önmagukkal és embertársaikkal szemben
-teljesítik kötelességüket, hogy éppen ezáltal isteni parancsot is
-teljesítenek, tehát hogy minden cselekedetükkel, amennyiben az az
-erkölcsre vonatkozik, _állandóan Isten szolgálatában_ állanak és hogy
-egyszerűen lehetetlenség, hogy Istennek máskép szolgáljanak, (mivel nem
-hathatnak másra, mint földi lényekre, Istenre azonban nem hathatnak és
-nem befolyásolhatják) ez nem fér az emberek fejébe. Mivel a világ minden
-nagy urának különös szükséglete, hogy alattvalói _tiszteljék_ és a
-hódolat _nyilvánításával dicsérjék_, ami nélkül nem várhat oly nagyfokú
-engedelmességet parancsaival szemben, mint aminőre szüksége van, hogy
-uralkodjon felettük; ezenfelül az embernek, még ha még oly eszes is, a
-tisztelet nyilvánítások mégis mindig közvetlenül jól esnek: ezért a
-kötelesség teljesítéssel úgy bánnak, amennyiben az egyúttal isteni
-parancs is, mint Isten _ügyének_ teljesítésével, nem mint az ember
-ügyével és így keletkezik az _istentiszteleti_ hit fogalma a tiszta
-erkölcsi hit fogalma helyett.
-
-Az «istentisztelet» vallása robot- és bérvallás és nem tekinthető
-üdvözítőnek, mert nem morális. Mert ennek szabad, a szív becsületes
-érzületén alapuló vallásnak kell lennie. Az előbbi azt hiszi, hogy a
-kultusz cselekvéseivel, amelyeknek, (ámbár fárasztók), magukban véve
-semmiféle morális értékük nincs, tehát csak a félelem vagy a remény
-által kikényszerített cselekedetek, amelyeket gonosz ember is
-végrehajthat, Istennek tetsző lehet, anélkül, hogy föltételezné, hogy
-ahhoz morális jó érzület szükséges.
-
-Hogy a hit nem más, mint a legfelsőbb lény kegyhajhászásának és a nála
-való behízelgésnek egy módja, amely tekintetben az emberek csak abban
-különböznek egymástól, hogy eltérő a véleményük arra a módra nézve,
-amely Istennek a legtetszőbb lehet, ez oly őrület, amely akár
-törvényeken, akár nem azokon alapul, minden morális érzületet
-bizonytalanná tesz és elcsavar, ezáltal, hogy a becsületes életmódon
-kívül még valami mást vesz fel, mint eszközt arra, hogy a legfelsőbb
-lénynek mintegy kegyébe hízelegje magát és ezáltal alkalmilag felmentse
-magát a becsületes életmód követésére irányuló legnagyobb gondosság alól
-és mégis szükség esetére biztos menedéke legyen készenlétben.
-
-Csupán a szív teljes megváltozásának feltétele mellett gondolható el,
-hogy a bűnbe esett ember az égi igazságosságtól fölmentést nyerjen,
-tehát semmiféle expiáczió sem, legyen az akár bűnbánó, akár ünnepélyes
-formájú, semmiféle fohászkodás és magasztalás sem (még ha azok a
-helyettesítő eszményhez, Isten fiához intézvék is) pótolhatja az
-előbbinek a hiányát.
-
-Ha arra a kérdésre kell minden ember számára egyetemes érvénnyel
-válaszolni, hogy hogyan kell Istent tisztelni, úgy semmi kétség sincs
-afelől, hogy akaratának törvényhozása pusztán _morális_ kellene hogy
-legyen; mert a dogmatikus törvényhozást (amely feltételez egy
-kinyilatkoztatást) csak véletlennek tekinthetjük és olyannak, amely nem
-ért el vagy nem érhet el minden emberhez, tehát nem tekinthetjük az
-emberre nézve általában kötelezőnek. Tehát: «nem azok, akik itt azt
-mondják: Uram, Uram! hanem azok, akik Isten akaratát teljesítik»; azaz
-nem azok, akik az Ő magasztalásával (vagy küldöttének, mint isteni
-eredetű lénynek magasztalásával) akarnak Néki tetszeni azon
-kinyilatkoztatás fogalmai szerint, amelyet nem kaphat minden ember,
-hanem azok, akik becsületes életmóddal, amelyre nézve mindenki ismeri az
-Ő akaratát, akarnak Néki tetszeni; azok lesznek azok, akik az igazi,
-általa kívánt tiszteletben részesítik Őt.
-
-A morális vallás szerint (aminő az összes valaha létező nyilvános
-vallások közül egyedül a keresztény) alapelv: hogy mindenkinek teljes
-erejéből törekednie kell, hogy jobb emberré váljon; és csak ha
-veleszületett kincsét nem ásta el, ha felhasználta eredeti, a jóra
-irányuló hajlamát arra, hogy jobb emberré váljon, csak akkor remélheti,
-hogy azt, amit ő a képességével nem érhet el, azt magasabb együttműködés
-ki fogja egészíteni.
-
-Mily gyötrők azon külső formák, amelyeket a hithez számítanak, de
-valójában az egyház formái; ahol éppen abba helyezik a jámborság
-érdemét, hogy e formák teljesen haszontalanok és hogy a hívők pusztán
-csak megalázkodnak, hogy a szertartásokat, az egyházi szolgálatokat, a
-bűnbánatot és az önsanyargatást (minél több, annál jobb) türelmesen
-elviseljék; holott pedig e robotmunka _gépiesen_ ugyan _könnyű_ (mivel
-nem kell amellett egyetlen bűnös hajlamot sem feláldozni), de az
-értelmesnek _erkölcsileg_ igen nehéz és terhes kell hogy legyen.
-
-Ha tehát a nagy erkölcsi néptanító azt mondta: «Az én parancsolataim nem
-nehezek», úgy azzal nem azt akarta mondani, hogy teljesítésük csupán
-csekély erőkifejtést igényel; mert valójában, mivel a szív tiszta
-érzületét követelik, minden parancsolható között a legnehezebbek;
-azonban az értelmes ember számára mégis végtelenül könnyebbek, mint a
-sürgölődő semmittevés parancsai, aminők voltak azok, amiket a zsidóság
-megalapított; mert a gépiesen könnyűt az értelmes ember mázsás súlynak
-érzi, ha azt látja, hogy a rápazarolt fáradság nem használ semmitsem.
-
-
-
-Az oly hit, mely az embert sötétté teszi, hamis; mert az embernek Istent
-vidám szívvel és nem kényszerből kell szolgálnia.
-
-A letérdepelés, vagy földrevetés, még ha égi tárgyak tiszteletének
-megérzékítéseért is történik, az emberi méltósággal ellenkezik, épúgy
-előttünk lévő képek segélyével való fohászkodás, mert akkor nem azon
-_ideál_ előtt hajoltok meg, amelyet saját értelmetek felfog, hanem azon
-_idol_ előtt, amelyet ti magatok csináltatok.
-
-Hogy a puszta hivés és meg nem érthető dolgok utána mondása (amit
-mindenki megtehet, anélkül, hogy azzal jobb ember lenne, vagy valaha
-azáltal olyanná válna) egy módja és éppenséggel az egyedüli módja annak,
-hogy Istennek tessünk, ezen állítás ellen teljes erővel küzdenünk kell.
-
-
-
-Az erkölcsi hitetlenség bűnös fokát áruljuk el azzal, ha a kötelesség
-szabályainak, ahogy azokat az értelem eredetileg az ember szívébe írta,
-nem vagyunk hajlandók máskép elegendő tekintélyét elismerni, mintha még
-azokat csodák nem hitelesítik: «ha jeleket és csodát nem láttok, nem
-hisztek.» A puszta kultusz és az egyházi szolgálatok vallásának kell,
-hogy vége legyen és ahelyett a lélekben és az erkölcsi érzület igazságán
-alapuló vallást kell bevezetni.
-
-
-
-A ráparancsolt vallás képtelenség.
-
-
-Egyház – biblia.
-
-Bár megkíméltek volna bennünket a keleti bölcseségtől! Nem tanulhatunk
-abból semmit és a világ nem tanult abból mást, mint a mechanikus
-ügyesség, csillagászat, számvetés stb. egy faját. Miután már volt
-nyugati műveltségünk a görögök által, úgy belegondolhattunk a keleti
-iratokba értelmet, de maguktól sohase voltak világosak az értelemnek.
-Volt ugyan egykor egy bölcs, aki teljesen különbözött nemzetétől és
-józan gyakorlati vallást tanított, amelyet korának megfelelőleg a képek
-és az elterjedt mondák köntösébe kellett burkolnia, de tanai nemsokára
-oly kezekbe kerültek, amelyek az egész keleti czókmókot ráborították, és
-az értelemnek útjába ismét akadályt gördítettek.
-
-
-
-Bár az egyház az igazságnak legfontosabb jegyét, tudniillik az
-általánosságra való jogos igényt nélkülözi, ha valamely
-kinyilatkoztatott valláson alapul, amely mint történetileg kialakult
-vallás általánosan meggyőző közlésre nem alkalmas: mindamellett minden
-ember azon természetes szükséglete folytán, hogy a legfelsőbb
-észfogalmakhoz és alapelvekhez mindig valami _érzékileg megfoghatót_,
-valami tapasztalati megerősítést és más efélét követeljen (amire a
-vallás általános _bevezetésénél_ valóban tekintettel is kell lenni),
-ezért valamely történeti egyház vallását, amelyet rendszerint már ott
-készen is találunk, fel kell használni.
-
-
-
-Hogy azonban az ily tapasztalati vallással, amelyet látszólag a véletlen
-játszott a kezünkre, a morális vallás alapját egyesítsük (legyen az akár
-czél, akár csupán segédeszköz), ahhoz a kezünkbe jutott kinyilatkoztatás
-valamely magyarázata szükséges, azaz annak oly értelemben való teljes
-magyarázata, amely a tiszta észvallás általános praktikus szabályaival
-megegyezzen. Mert az egyházi vallás elméleti része erkölcsileg nem
-érdekelhet bennünket, ha nem hat oda, hogy minden emberi kötelesség mint
-Isten parancsa (ami a vallás lényege) teljesüljön.
-
-
-
-Ama rajongók merészsége, akik az egyházi vallás vezetése alól
-kinőtteknek vélik magukat, akár mint teofilantrópok nyilvános, azon
-czélból emelt templomokban, akár mint misztikusok benső sugallatok
-lámpájánál ábrándoznak, a kormányt hamar arra bírhatná, hogy megbánja
-azt az elnézést, hogy a polgári rend és nyugalom ama nagy alapítványi és
-vezető eszközét elhanyagolta és könnyelmű kezekre bízta. Amellett nem is
-várható, hogy ha meglévő bibliánk hitelét vesztené, hogy más kerülne
-helyébe, mert nyilvános csodák nem történnek meg másodszor is ugyanabban
-a dologban: ugyanis a megelőző csoda szándékának sikertelensége a
-következőnek tartósan a hitelét veszi; – másrészről azonban az
-_alarmisták_ lármáját sem kell tekintetbe venni, hogy az ország
-veszélyben forog, ha a bibliának oly részeit, amelyek inkább az Irásnak
-a formaságaira, mint benső vallásos tartalmára vonatkoznak, sőt annak
-szerzőit is bizonyos tekintetben kifogásolják: mivel valamely tan
-vizsgálatának tilalma a vallásszabadság ellenére van. Hogy azonban
-valamely történetileg kialakult vallás kötelesség és az üdvösséghez
-tartozik, az babona.
-
-Hogy az ész és a történelem alapíthat-e vallást? Nem! De alapíthat
-egyházat, amelyben vallás és kultura egymást támogatják.
-
-Nem az Irástudás és az, amit segélyével a bibliából nyelvészeti
-ismeretek által, amelyek gyakran csupán helytelen gyanítások,
-_kivesznek_, hanem amit erkölcsi gondolkodásmóddal (tehát Isten szelleme
-szerint) abba _belevisznek_ és oly tanok, amelyekben sohasem
-csalatkoztak és amelyek sohasem lehetnek üdvös hatásnélküliek, az kell,
-hogy a nép elé szánt előadásnak a vezérfonalát adja.
-
-Ha az Irásmagyarázatra vonatkozólag a teologus és a filozófus közt
-kikerülhetlen viszály forogna fenn, úgy nem ismerek más kiegyezést, mint
-a következőt: ha a bibliai teológus abba fogja hagyni az észelvekre való
-hivatkozást, úgy a filozófiai teológus is fel fog hagyni azzal, hogy
-állításai megerősítésére felhasználja a bibliát. De nagyon kételkedem
-abban, hogy az előbbi ebbe az egyezménybe belemenne-e.
-
-
-
-Ami a raczionális bibliamagyarázat állítólagos misztikáját illeti, ha a
-filozófia az Irás helyeiben erkölcsi értelmet derít ki, sőt még ha azt a
-szövegbe belemagyarázza is, úgy éppen ez az egyedüli módja annak, hogy a
-misztikát (pl. egy Swedenborgét) távoltartsuk. Mert a képzelet a vallás
-dolgaiban kikerülhetetlenül szertelenné válik, ha az érzékfelettit
-(amelyet minden vallásban gondolkodnunk kell) nem köti az észnek
-határozott fogalmaihoz, aminők az erkölcsi fogalmak és ez a benső
-sugallatok illuminatizmusához vezet, amely sugallatból mindenkinek
-megvan a sajátja és akkor nincs már az igazságnak nyilvános próbaköve.
-
-
-
-A lélektelen _ortodoxizmus_ és az észölő _miszticzizmus_ között áll a
-bibliai hit, amint az az ész segélyével önmagunkból kifejthető, a minden
-emberi szív alapos javulására isteni erővel ható és a szíveket általános
-(bár láthatatlan) egyházba egyesítő, a gyakorlati ész kriticizmusán
-alapuló igaz hit.
-
-
-Álegyház – papság.
-
-Minden egyházi vallásnak, amennyiben puszta rendeletszerű
-vallástételeket lényeges hittételeknek ad ki, van bizonyos _vegyüléke a
-pogánysággal;_ mert ez abban áll, hogy a hit külsőségeit (a
-lényegtelent) lényegesnek állítja. Ez a vegyülés fokonként annyira
-terjedhet, hogy ennek folytán az egész hit puszta egyházi vallássá
-változhat át, amely szokásokat törvények gyanánt ad ki és aztán tiszta
-pogánysággá válik, amely csúfnév ellen nem használ, ha azt mondják, hogy
-hisz ama tanok isteni kinyilatkoztatáson alapulnak; mert nem ama
-rendeletszerű tanok és egyházi kötelességek maguk, hanem a nékik adott
-feltétlen érték (hogy azok nem csupán a hit előmozdítói, hanem annak
-részei, ámbár nincs benső erkölcsi tartalmuk) az oka annak, hogy a
-vallás e módját joggal a pogányság nevével illetjük. Azt az egyházi
-tekintélyt, amely az ily vallás szerint mondja ki az üdvözülést vagy
-elkárhozást, papságnak nevezhetjük, amely dísznév alól az úgynevezett
-protestánsok sem vétetnek ki, ha vallástanuk lényegét oly tételekben és
-szolgálatokban látják, amelyekről semmitsem tud az ész, és amelyek
-vallására és követésére a legrosszabb, a leghaszontalanabb ember ép oly
-fokban képes, mint a legjobb ember: ha ama tételekre azon erények még
-oly nagy tömegét is akasztják, amelyek azoknak a csodálatos erejéből
-fakadnának (tehát saját gyökerük nincs).
-
-Ha a jog gyakorlói (ügyvédek vagy jogügyi hivatalnokok), akik
-ügyfelüknek rosz tanácsot adtak és ennek folytán megkárosították, mégsem
-vállalják ezért a felelősséget («ob consilium nemo tenetur»), úgy azzal
-szemben a teológia üzletemberei (hitszónokok és lelkészek) meggondolás
-nélkül vállalják el ezt és jótállnak azért, tudniillik szavaikkal, hogy
-a túlvilági életben mindenki aszerint fog megítéltetni, amint végzett e
-világon; ámbár ha felszólítanák őket, hogy formálisan jelentsék ki, hogy
-lelki üdvösségükkel mernek-e jótállani mindannak az igazságáért, a mit
-ők a biblia tekintélyére alapítani akarnak, akkor valószínűleg
-mentegetőznének. Mindamellett a nép ezen tanítóinak elvi természetében
-rejlik, hogy állításaik helyességét semmiesetre se engedjék kétségbe
-vonatni, amit persze annál biztosabban tehetnek, mivel ez életben nem
-kell félniök, hogy a tapasztalat leczáfolja őket.
-
-Ugyanaz az ember, aki oly vakmerő, hogy azt mondja: aki ezt vagy amazt a
-történeti tant nem hiszi, mint értékes igazságot, _az átkozott_, annak
-azt is kellene mondania: ha az, amit én most nektek elmondok, nem igaz,
-_úgy én legyek átkozott!_ Ha volna valaki, aki ily rettentő kijelentést
-tehetne, úgy azt tanácsolnám, hogy azzal szemben a hadzsi-ra vonatkozó
-perzsa közmondáshoz tartsuk magunkat: ha valaki egyszer (mint zarándok)
-Mekkában volt, úgy költözz ki azon házból, amelyben veled együtt lakik;
-ha kétszer volt ott, úgy költözz ki abból az utczából, ahol az lakik; ha
-azonban háromszor volt ott, úgy hagyd el azt a várost, vagy éppenséggel
-azt az országot, ahol ő tartózkodik.
-
-A papok által kifejtendő egyházi szolgálatnak abban kell állnia, hogy az
-egyházi tanok és rendeletek mindenkor végczéljukra, a tiszta morál
-vallására irányuljanak. Ezzel ellentétben az egyház oly szolgáit, akik
-arra egyáltalán nincsenek tekintettel, sőt az afelé való folytonos
-közeledés elvét kárhozatosnak, de az egyházi vallás történeti és
-rendeleti részéhez való ragaszkodást üdvözítőnek mondják, azokat joggal
-vádolhatjuk, hogy eltorzítják az egyházat, vagy (amit ezalatt értünk) a
-jó elvének uralma alatt álló erkölcsi közügyet.
-
-A papok gyakran jósolgatják a vallás teljes hanyatlását és az
-antikrisztus közeli megjelenését, mialatt ők éppen azt teszik, ami
-szükséges annak az előkészítéséhez: amennyiben ugyanis nem azzal
-törődnek, hogy híveiknek erkölcsi elveket véssenek szívükbe, amelyek
-egyenest a megjavulás felé vezetnek, hanem egyházi szolgálatokat és a
-történeti vallást teszik lényeges kötelességükké, amelyek a megjavulást
-közvetve eredményezzék, amiből eredhet ugyan oly mechanikus
-egyértelműség, aminő a polgári alkotmányban van, de nem a morális
-érzületben; de azután panaszkodnak a vallástalanság miatt, amelyet ők
-maguk idéztek elő, amit tehát különös jövendőmondó tehetség nélkül is
-előre hirdethettek.
-
-Krisztus hasonlatában a _szűk kapu_ és a keskeny út, amely az élethez
-vezet, az erkölcsös életmód; a _tág kapu_ és a széles út, amelyen sokan
-vándorolnak, az _egyház_. Nem mintha rajta és tételein mulna, hogy
-emberek elpusztulnak, hanem azon múlik, hogy a _templomba járást_ és az
-egyház rendeleteinek megtartását és czeremóniái elvégzését tekintik
-annak a módnak, ahogy Isten akarja, hogy őt tulajdonképp szolgálják.
-
-
-
-Mily hatalmat nem akar magához ragadni az, aki pusztán csak pap?
-
-A papságban mindenkor megvan a hajlandóság arra, hogy tiszta tanító
-osztályból uralkodó osztálylyá alakuljon át.
-
-
-Históriai vallás – zsidóság és kereszténység.
-
-A lelkiismeretet terhelő összes hittételek, amelyek igazságába vetett
-hitet az üdvözülés föltételévé teszik, csak a történet hagyományai.
-
-
-
-A pusztán történetileg hagyományozott tételbe vetett hit éppen ezért
-halott.
-
-Mért keveredjünk egy történeti elbeszélés miatt, amit mindig a maga
-helyén kéne hagynunk (az erkölcsi tekintetben közömbös dolgok között),
-oly sok tudós vizsgálódásba és viszályok közé, ha vallásról van szó,
-amihez a hit gyakorlati tekintetben már magában véve kielégítő?
-
-Az ószövetség történetének oly magyarázata, hogy az előképe annak, ami
-az újban történt, ez judaizmus, ami, ha tévesen a hittételek
-alkatrészévé vétetik fel azt a sóhajt csalhatja ajkunkra: nunc istae
-reliquiae nos exercent. (Cicero.)
-
-A zsidó vallás nem áll lényeges összeköttetésben, azaz fogalmak szerinti
-egységben a kereszténnyel, ámbár közvetlenül megelőzte azt és egyháza
-alapításához megadta a fizikai alkalmat.
-
-Krisztus tanításában a leglényegesebb és a legkitünőbb éppen az: hogy
-minden vallás szummáját abba helyezte, hogy teljes erőnkkel becsületesek
-legyünk azon hitben, azaz feltétlen bizalomban, hogy Isten akkor a többi
-jót, amit nem érhetünk el tehetségünkkel, ki fogja egészíteni. E
-hittétel megtilt minden követelést, hogy azt a módot, ahogy ezt Isten
-teszi, megismerni akarjuk, hasonlókép megtiltja azt a vakmerőséget, hogy
-saját elbizakodottságunk határozza meg azt az eszközt, amely
-bölcseségének a legmegfelelőbb, megtilt minden használatos
-istentiszteleti előírásszerinti kegyhajhászást és mindabból a végtelen
-vallási őrjöngésből, amire az emberek minden időben hajlammal bírnak,
-nem hagy meg semmi mást, mint azt az általános és határozatlan bizalmat,
-hogy mi abban a jóban, bármily módon is részesedni fogunk, hacsak,
-amennyiben az tőlünk függ, magatartásunkkal nem válunk arra méltatlanná.
-
-Én az evangéliumban nem hitemnek az alapját keresem, hanem annak a
-megerősítését.
-
-
-
-Hogy Krisztusnak volt hite és hogy azt tanította, az világos, de nem az,
-hogy ő maga akart lenni a hitnek tárgya.
-
-Én megkülönböztetem Krisztus _tanait_ attól a _hagyománytól_, amely
-Krisztus tanairól ránk maradt és hogy amazt tisztán megkapjam, először
-is a morális tanítást igyekszem elkülönítve kivonni minden
-újtestamentomi tételből. Ez bizonyára az evangélium alaptana, a többi
-csak annak a segédtétele lehet, mert az utóbbi csak azt mondja: hogy mit
-tett Isten, hogy gyarlóságunknak az előtte való igazolásban segítségére
-jöjjön, az előbbi azonban azt mondja, hogy mit kell tennünk, hogy
-minderre méltók legyünk. Ha nem is ismerjük azt a titkot, hogy mit tesz
-Isten a maga részéről, de hacsak megvagyunk győződve arról: hogy Isten
-törvénye szentségénél és a mi szívünk leküzdhetlen gonoszságánál fogva
-végzéseinek mélységeiben szükségkép hiányosságunk valami kiegészítését
-rejti, amiben mi alázatosan megbízhatunk, ha mi csak annyit teszünk, ami
-erőnkből telik, hogy arra méltatlanok ne legyünk; úgy azt, ami ránk
-vonatkozik, eléggé ismerjük, akárminő is az a mód, ahogy az isteni jóság
-segít rajtunk. És éppen abban: hogy Istenbe helyezett bizalmunk
-feltétlen, azaz, hogy nem kívánjuk tudni a módját annak, hogy hogyan
-fogja Ő e munkát végrehajtani és még inkább, hogy nem vagyunk oly
-vakmerőek, hogy némely hagyományra alapítva lelki üdvösségünkre
-esküdjünk, hogy az úgy és nem máskép fog megtörténni, éppen abban áll az
-a morális hit, amelyet az evangéliumban találtam, ha a tények és a
-kinyilatkoztatott titkok keverékében felkutattam a tiszta tanítást, ami
-alap gyanánt szolgál. Lehetséges, hogy annak idejében csodák és
-kinyilatkoztatott titkok szükségesek voltak ahhoz, hogy oly tiszta
-vallást, amely minden rendeletet a világon érvényen kívül helyezett,
-azon ellenállás folytán, amelylyel a zsidóság részéről találkozott,
-először bevezessenek és a nagy tömegben elterjesszenek. Ehhez sok
-argumentum kat’-antrópon volt szükséges, aminek azon időben nagy értéke
-volt. De ha egyszer az erkölcsös életmód tana és a hitben az érzület
-tisztaságának tana (hogy Isten a többit, ami fogyatékosságunk folytán
-hiányzik úgynevezett istentiszteleti folyamodás nélkül, amiben állt
-minden időben a vallásos őrjöngés, olymódon, melyet ismernünk nem is
-szükséges, már ki fogja pótolni), mint a világon az egyedüli vallás,
-amelyben az embernek valódi üdve rejlik, ha az egyszer eléggé el lesz
-terjedve, úgy, hogy a világon fennmaradhat, akkor az állványnak el kell
-esnie, ha már áll az épület. Tisztelem az evangélisták és apostolok
-hagyományait és alázatosan bízom a kiengesztelés azon eszközében,
-amelyről nékünk történeti hagyományunk van, vagy bízom valami másban is,
-amit Isten titkos végzéseibe rejtett; mert a legkevésbbé sem válok
-azáltal jobb emberré, ha azt az eszközt meghatározhatom, mert az csak
-arra vonatkozik, amit Isten tesz, én azonban nem lehetek oly vakmerő,
-hogy Isten előtt ezt egészen döntő módon meghatározzam, mint a valódi
-eszközt, amelytől egyedül várom üdvöm és hogy úgyszólván arra tegyem fel
-lelki üdvösségem; mert azok csak hagyományok. Nem vagyok elég közel azon
-időhöz, amelyből erednek, hogy ily veszélyes és vakmerő elhatározásra
-szánjam magam. Ezenfelül, ha egész biztosan is tudnám, az sem tenne a
-legkevésbbé sem méltóbbá azon jóra: hogy vallom, fogadom és lelkem vele
-megtöltöm, bár némely kedély számára segédeszköz lehet, hanem nem marad
-számomra más hátra, hogy ez isteni segítő erőben részesedjem, mint az,
-hogy Istentől kapott természetes erőmet úgy használjam, hogy ezen
-segítségre ne váljak méltatlanná, vagy ha jobban tetszik, ne váljak
-képtelenné.
-
-Ujtestamentomi rendelés alatt értek mindent, amiről csak történeti
-hagyomány útján szerezhetünk tudomást és amit mégis a vallásban, vagy az
-egyházi szolgálatban megparancsolnak mint az üdvösség feltételét. A
-morális vallás alatt értem az isteni segítségbe vetett feltétlen
-bizalmat mindazon jóra vonatkozólag, amit elérni legbecsületesebb
-fáradozásunk mellett sincs hatalmunkban. A morális vallás helyességéről
-és szükségességéről, ha egyszer bevezették abba, történeti segédeszközök
-nélkül mindenki önmagától meggyőződhet, ámbár ily bevezetés nélkül nem
-jött volna magától rá. Most pedig nyíltan bevallom: hogy ami a történeti
-részét illeti, újtestamentomi iratainkat sohasem emelhetjük a tekintély
-oly fokára, hogy annak minden sorába határtalan bizodalmat vetni
-merészelhetnénk és ezáltal az egyedül szükségképire, tudniillik az
-evangélium morális vallására irányuló figyelmet gyöngíteni
-merészelhetnők; amely morális vallásnak a kíválósága éppen abban áll,
-hogy minden igyekezetünket érzületünk tisztaságára és a becsületes élet
-lelkiismeretességére vonja össze; de oly módon, hogy a szent törvény
-mindenkor szemünk előtt lebegjen és az isteni akarattól való minden, még
-legkisebb eltérést is mint a kérlelhetlen és igazságos bíró által
-elítélt dolgot tartson folytonosan elénk, ahol azonban semmit sem
-segíthetnek e hitvallások, szent nevekhez való fohászkodások vagy
-istentiszteleti szolgálatok elvégzése, de mégis megadatik a vigasztaló
-remény, hogy ha az előttünk ismeretlen és titkos isteni segítségben való
-bizodalomban oly sok jót teszünk, amennyi csak erőnkből telik, akkor mi
-bármiféle kultusz érdemes munkája nélkül is azon kiegészítésben
-részesedni fogunk. Nagyon szembetűnik: hogy az apostolok az
-evangéliumnak azt a segédtanát az alaptana fölé helyezték és ami talán
-tényleg Isten részéről _üdvünk alapja_, annak elébehelyezték _az
-üdvözülésünkhez szükséges vallásos alapot_ és ahelyett, hogy a szent
-tanítónak morális hittanát dicsőitették volna, mint lényegest, magának a
-tanítónak tiszteletét és a hízelgés által való kegyhajhászás egy módját
-és az ő magasztalását, ami ellen pedig ő oly nyomatékkal és oly gyakran
-beszélt, azt dícsérték fel. De ez a módszer azon időhöz (amelynek
-számára a későbbire való tekintet nélkül írtak ők) jobban illett, mint a
-mi időnkhöz, amelyben régi csodákkal újakat, zsidó szabványokkal
-keresztényeket kellett szembe helyezni.
-
-
-
-
-CSELEKEDET.  MORÁL – JOG.
-
-
-A morál alapja.
-
-Nincs talán magasztosabb hely a zsidók törvénykönyvében, mint az a
-parancs, hogy: ne csinálj magadnak faragott képet, sem valami képet
-arról, ami az égen, vagy a földön, vagy a föld alatt van. Csak ez a
-parancs magyarázhatja meg azt a rajongást, amelyet a zsidó nép erkölcsös
-korában vallása iránt érzett, ha más néppel hasonlította össze magát,
-vagy azt a büszkeséget, ami a mohamedánt eltölti. Ugyanaz áll a morális
-törvény felfogására és a bennünk lévő morális hajlamra is. Egészen téves
-aggodalom, hogy ha mindattól megfosztjuk azt, ami az érzékek számára
-kívánatossá tenné, hogy akkor nem járna vele más, mint hideg, élettelen
-helyeslés és nem volna mozgató ereje vagy megindító hatása. Éppen
-fordítva van; mert ott, ahol az érzékek már semmitsem látnak maguk előtt
-és mégis megmarad ez erkölcsiség félre nem ismerhető és kiolthatatlan
-eszméje, ott inkább arra volna szükség, hogy a határtalan képzelőerő
-szárnyalását mérsékeljük, hogy ne emelkedjék az rajongássá, mintsem,
-hogy ezen eszmék erőtlenségétől való félelemből képekben és gyermekes
-szerekben keressünk számára segítséget.
-
-A kötelesség tiszteletreméltóságának semmi köze az élet élvezetéhez;
-néki megvan a maga sajátlagos törvénye, a maga sajátlagos ítélkezése is
-és ha a kettőt mégannyira is össze akarnók rázni, hogy összekeverve
-mintegy orvosság gyanánt adjuk be a beteg léleknek, mégis csakhamar
-maguktól elválnak azok egymástól és ha az nem történik meg, akkor az
-első rész egyáltalán nincs hatással, ha pedig emellett a fizikai élet
-némi erőt nyerne is, a morális élet menthetetlenül elpusztulna.
-
-Nem találta-e néha minden, még középszerűen becsületes ember is, hogy
-egy különben ártatlan hazugságot, amely által vagy magát menthette volna
-ki kellemetlen helyzetből, vagy érdemes barátjának használhatott volna,
-pusztán azért nem követett el, hogy ne kelljen saját magát titokban
-megvetnie? Nem tartja-e fönn a becsületes embert az élet legnagyobb
-szerencsétlenségében, amit kikerülhetett volna, ha csak a kötelesség
-teljesítést elmulaszthatta volna, az a tudat, hogy ő az emberiség
-méltóságát az ő személyében megtartotta és megtisztelte, hogy nem kell
-önmaga előtt szégyenkeznie és hogy nincs oka az önvizsgálat belső
-tekintetét félnie? Ez a vígasz nem boldogság, a legkisebb része sem
-annak. Mert senkisem fog magának ily alkalmat kívánni, talán még az
-életet sem ily körülmények között. De ő él és nem tűrheti el, hogy saját
-szemei előtt az életre méltatlan legyen. Ez a benső megnyugvás tehát
-csupán negativ mindarra vonatkozólag, ami az életet kellemessé teheti;
-vagyis ez azon veszély elhárítása, hogy személyi értéke sülyedjen, ha
-már állapota értékét teljesen feladta. Ez valami egészen másnak, mint az
-élet becsülésének a hatása, amihez hasonlítva és amivel szembeállítva az
-életnek minden kellemességével együtt semmi értéke sincs.
-
-Az egyszerűség mintegy a természet stílusa a fenségesben és így az
-erkölcsiség stílusa is, amely második (érzékfeletti) természet, amelynek
-csupán törvényeit ismerjük, anélkül, hogy szemlélettel elérhetnők azt az
-érzékfölötti tehetséget önmagunkban, ami e törvényhozás alapját
-tartalmazza.
-
-
-
-Alaposabb megfontolásnál azt találjuk, hogy bármily szeretetreméltó is a
-részvét tulajdonsága, mégsem bír az erény méltóságával. Egy szenvedő
-gyermek, egy szerencsétlen és kedves nő szívünket bánattal fogja
-eltölteni, míg ugyanakkor egy nagy csata híre hidegen hagy bennünket,
-amelyben, amint az könnyen kitalálható, az emberi nem egy nagy részének
-kegyetlen bajban ártatlanul kell elpusztulnia. Nem egy fejedelem, aki
-tekintetét elfordította egyetlen szerencsétlen személy miatti bánat
-folytán, mindamellett gyakran hiú októl indíttatva ugyanakkor háborúra
-adott parancsot. Nincs itt semmiféle arány a hatásban, hogy lehet tehát
-azt mondani, hogy az általános emberszeretet az ok?
-
-Ha írva van, hogy: _szeresd_ felebarátod, mint tenmagad, úgy az nem azt
-jelenti, hogy: közvetlenül (először is) szeress és e szeretet
-segítségével (azután) tégy jót, hanem: _tégy_ felebarátoddal _jót_, és e
-jótett emberszeretetet fog benned kelteni!
-
-Lehetetlen, hogy keblünk minden ember sorsáért gyengédségtől dagadjon és
-minden idegen bajnál bánatban ússzon, mert akkor az erényes ember,
-miután folyton résztvevő könnyekben olvadozna, mint Herakleitosz,
-mindezen jószívűsége mellett sem lenne semmi egyéb, mint lágyszívű
-semmittevő.
-
-A gyengéd meghatottság, ha szenvedélylyé fokozódik, semmit sem ér; az
-arra való hajlamot _érzelgésnek_ nevezzük. Résztvevő fájdalom, mely
-vigasztalhatlan, vagy ha abba, ha költött bajokra vonatkozik, a képzelet
-segélyével egész a csalódásig, mintha valódiak volnának, szándékosan
-belemerülünk, puha, de egyúttal gyenge lélekre vall (és azzá tesz),
-amely szép oldaláról mutatkozik és képzelgőnek ugyan nevezhető, de még
-csak lelkesedőnek sem mondható. Regények, siralmas színdarabok, izetlen
-erkölcsszabályok, amelyek (ámbár tévesen) úgynevezett nemes érzülettel
-játszadoznak, valójában pedig a szívet fonnyadtá és a kötelesség szigorú
-parancsa iránt érzéketlenné, személyünkben az emberiség méltóságának
-tiszteletére és az emberi jog tiszteletére (ami egész más, mint a
-boldogság) és egyáltalán minden szilárd elvre képtelenné teszik, azzal
-sem egyeztethetők össze, ami a széphez tartozik, még kevésbé pedig
-azzal, amit a lélek magasztosságához sorozhatunk.
-
-
-
-A sok feldícsérgetése a jószívűségnek, amely pedig nem sokkal többet
-eredményez, mint jó kívánságokat, regényes paradicsom stb.
-megakadályozza a lelket abban, hogy jellemessé váljon. De a legnagyobb
-pontosság annak a megkülönböztetésében, ami az emberek jogához tartozik,
-és a legnagyobb lelkiismeretesség annak a követésében alkotja a
-jellemet, ez az embert nem lágyítja el, hanem derékké teszi és
-cselekvést eredményez.
-
-
-
-«A kellemről és a méltóságról» írott mesteri értekezésében Schiller
-professzor úr helyteleníti a kötelességről való felfogásomat a morálban,
-mintha az kartauzi-szerű kedélyhangulatot eredményezne; de miután a
-legfontosabb elvekben egyetértünk, ebben sem állapíthatók meg
-egyenetlenséget közöttünk, hacsak megérthetjük egymást. Szívesen
-bevallom, hogy: én a _kötelesség fogalmának_ éppen méltósága miatt nem
-tulajdoníthatok _kellemet_. Mert az feltétlen kényszert tartalmaz,
-amivel a kellem éppen ellentétben áll. A törvény fensége (mint a
-Szinai-hegyi) mély tiszteletet kelt (nem félelmet, mely visszarettent,
-de bájt sem, mely bizalmaskodásra hív), ami az alattvalónak parancsolója
-iránti _hódolatát_, ez esetben azonban, mivel önmagunknak parancsolunk,
-az önmagunk meghatározásának _fensége fölötti érzést_ eredményezi, ami
-jobban elragad, mint bármily szép. De az _erény_, azaz a
-kötelességteljesítés szilárdan alapozott készsége, következményeiben
-_jótékony_ is, többet képes tenni, mint bármi más a világon, akár a
-természet, akár a művészet; és az emberiség pompás képe, ily alakban
-felállítva, nem engedi a grácziák kíséretét, akik, ha már pusztán
-kötelességről van szó, tiszteletteljes távolban tartják magukat. De ha
-azokra a kellemes következményekre nézünk, amelyeket az erény, ha
-mindenütt bebocsátanák, a világon elterjesztene, akkor a morális ész (a
-képzelőerő segélyével) az érzékiséget vonja bele a játékba. Csak a
-szörnyetegek legyőzése után válik Herkulesz _múzsakedvelővé_, de a
-munkájától ama jó testvérek visszariadtak. Vénusz Uránia eme kísérőnői
-buja nők Vénusz Dione kíséretében, ha a kötelességteljesítés dolgába
-avatkoznak és annak az indítékát akarják megadni.
-
-
-
-Ha azt kérdik, hogy minő az _erény esztétikai_ minősége, mintegy
-_temperamentuma_, bátor-e és egyúttal _vidám_, vagy aggódó-e és levert?
-Itt aligha van szükség válaszra. Az utóbbi rabszolgai hangulat sohasem
-lehetséges a törvény rejtett _gyűlölete_ nélkül és a vidám
-kötelesség-_teljesítés_ (nem a kényelmes _elismerése_ annak) a morális
-érzület valódiságának a jele; így van ez még a _jámborságnál_ is, ami
-nem a töredelmes bűnös önkínzásában áll (ami nagyon kétértelmű és
-rendszerint csak belső szemrehányás azért, hogy az okosság szabályai
-ellen vétettünk), hanem abban a szilárd feltevésben, hogy jövőre jobban
-cselekszünk, és ennek, a jó előmenetel által fellelkesítve, vidám
-hangulatot kell előidéznie, ami nélkül sohase lehetünk biztosak afelől,
-hogy a jót _meg is szerettük-e_, azaz felvettük-e elveink közé. Csak
-vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.
-
-Minden ember megtalálja eszében a kötelesség fogalmát és reszket ércz
-szava hallatára, ha benne oly hajlamok ébredeznek, amelyek az azzal
-szemben való engedetlenségre csábítják. Meg van győződve arról, hogy ha
-az utóbbiak mind egyesülve össze is esküsznek a kötelességteljesítés
-ellen, a törvény fenségének, melyet saját esze ír elő, mégis feltétlenül
-mindazokat felül kell múlnia és akarata ennélfogva képes is arra. Magam
-elé állítom az embert, amint önmagától kérdezi: mi az bennem, ami azt
-eredményezi, hogy hajlamaim legbensőbb csábításait és minden
-természetemből eredő kívánságot feláldozhatok egy törvénynek, amely
-nekem nem igér előnyt kárpótlásul, és nem fenyeget veszteséggel, ha
-megszegem; amelyet annál bensőbben tisztelek, minél szigorúbban
-parancsol és minél kevesebbet igér azért? E kérdés felizgatja az egész
-lelket az emberiség belső természetének nagysága és fensége fölötti
-csodálkozás által és egyúttal azon titok áthatolhatlansága által,
-amelyet eltakar (mert az a felelet, hogy ez a _szabadság_, tautológia
-volna, mert éppen ez a titok). Nem telhetünk be azzal, hogy erre
-irányítsuk tekintetünket és csodáljunk magunkban egy oly hatalmat, amely
-a természet semmiféle hatalmának sem enged.
-
-
-
-Itt van az, amire Archimedesnek szüksége volt, de amit nem talált: oly
-szilárd pont, amelyre támaszthatja az ész az emelőjét és pedig anélkül,
-hogy akár a jelen, akár a túlvilágra támaszkodna, hanem csupán saját, a
-szabadságról való eszméjére, amely a megingathatlan morális törvény
-által szilárd alapként van előtte, hogy az emberi akaratot, az egész
-természet ellenállása esetében is, alapelvei segélyével megindítsa. Ez
-az a titok, amely csupán az értelem fogalmainak lassú kifejlődése után
-és gondosan vizsgált alapelvek segélyével, tehát csak munka által válik
-_érezhetővé_.
-
-
-
-Két dolog tölti el a kedélyt mindig új és növekvő csodálattal és
-tisztelettel, minél gyakrabban és huzamosabban foglalkozik velük a
-gondolkodás: _a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem_.
-Mindkettőt csak homályba burkolva, vagy a szertelenben, látkörömön túl
-kutathatom és csak gyaníthatom; mégis magam előtt látom és közvetlenül a
-saját létem tudatával kötöm őket egybe. Az első azon a helyen kezdődik,
-amelyet a külső érzéki világban elfoglalok és a kapcsolatot, amelyben
-vagyok, kibővíti a beláthatlan nagyságig a világokra halmozott
-világokkal és rendszerek rendszereivel és ezenfelül még határtalan
-időkig periodikus mozgásaik kezdete és tartama által. A második
-láthatatlan énemnél kezdődik, egyéniségemnél és oly világba állít, amely
-valóban végtelen, de amelyet csak az ész képes észrevenni és amelylyel
-(azáltal azonban mindama látható világokkal is) magamat nem, mint ott
-pusztán véletlen, hanem egyetemes és szükségképi kapcsolatban állónak
-ismerem fel. Az első, a világok számtalan sokaságának látványa mintegy
-megsemmisíti fontosságomat, mint egy _az állatok sorába tartozó
-teremtményét_, amelynek azt az anyagot, amelyből keletkezett a bolygónak
-(a világegyetem egy puszta pontjának) vissza kell adnia, miután rövid
-időre (nem tudjuk mi módon) életerővel volt felruházva. A második
-ellenben egyéniségem által végtelenül emeli értékemet, mint
-_intelligencziáét_, amelyben az erkölcsi törvény nékem az
-állatiasságtól, sőt az egész érzéki világtól független életet mutat,
-legalább is amennyire következtethetek létemnek e törvény által való
-czélszerű meghatározásából, amely törvény nincs ezen élet feltételei és
-határai által korlátozva, hanem a végtelenbe terjed.
-
-
-
-Kötelesség! te fenséges nagy név, amely nem tartalmazol semmi kedvest,
-ami behízelgővé tenne, hanem alárendelést követelsz, de nem is
-fenyegetsz semmivel, ami a kedélyben természetes ellenszenvet idézne föl
-és ijesztene, hogy megindítsd az akaratot, hanem csupán törvényt
-állítasz fel, amely magától talál a kedélybe bebocsátást és mégis az
-akarat ellenére tiszteletet szerez magának (ha nem is mindig követést),
-amely előtt minden hajlam elnémul, bárha titkon ellened működnek is: hol
-van hozzád méltó eredeted és hol található nemes származásod gyökere,
-amely a hajlamokkal való minden rokonságot büszkén kizár és amely tőről
-való eredet azon értéknek elengedhetlen feltétele, amely értéket egyedül
-az ember adhat önmagának?
-
-Nem lehet jelentéktelen az, ami az embert saját magán (mint az érzéki
-világ egy részén) felül emeli, ami őt a dolgok oly rendjébe köti,
-amelyet csupán az ész gondolhat ki és amely egyúttal tartalmazza az
-egész érzéki világot is és vele az embernek tapasztalatilag
-meghatározható létét az időben és czéljainak egészét (ami egyedül méltó
-oly feltétlen törvényekhez, aminők az erkölcsiek). Nem más az, mint az
-_egyéniség_, azaz az egész természet mechanizmusától való függetlenség
-és szabadság, ami egyúttal oly lény tulajdonsága, amely sajátságos,
-tulajdon esze által adott, tisztán morális törvényeknek van alávetve,
-oly egyén tehát az, amely, amennyiben az érzéki világhoz tartozik, saját
-egyéniségének van alárendelve, de egyéniségével egyúttal az
-intelligibilis világhoz is tartozik; nem csodálható tehát, hogy az
-embernek, mint mindakét világhoz tartozó lénynek, saját lényét, második
-és legfőbb rendeltetésére való tekintettel csak tisztelettel kell
-tekintenie és rendeltetése törvényei iránt a legfőbb hódolatot kell
-tanúsítania.
-
-
-A morálról.
-
-Az erény a küzdelemben tanúsított morális érzület.
-
-
-
-Az erény valódi ereje abban áll, hogy a kedélyt _nyugalommal_ rábírja
-arra, hogy megfontolt és szilárd elhatározás folytán a törvényét
-betartsa. Ez az erkölcsi életben az _egészséges_ állapot; a szenvedély
-azonban, még ha a jó képzete is izgatta fel, pillanatnyilag fénylő
-tünemény, amely bágyadtságot hagy hátra.
-
-
-
-_Túlságosan_ erényesnek lenni, azaz túlságosan ragaszkodni a
-kötelességéhez, az körülbelül annyit jelent, mint a kört túlságosan
-kerekre, vagy az egyenes vonalat túlságosan egyenesre húzni.
-
-Fantasztikusan erényesnek mondhatjuk azonban azt, aki nem ismer el
-erkölcsileg _közömbös_ dolgokat és minden léptét, mint csapdákkal,
-kötelességekkel hinti be és nem találja közömbösnek, hogy hússal vagy
-hallal, sörrel vagy borral táplálkozom-e, ha válogathatok; oly
-kicsinyeskedő tan volna ez, amelyet ha az erkölcstanba fölvennénk, annak
-uralmát zsarnoksággá változtatná.
-
-Az erény mindig _fejlődésben van_ és amellett mégis mindig _elülről
-kezdődik_.
-
-Hogy nem pusztán törvényes, hanem erkölcsi értelemben jó (Istennek
-tetsző) emberré váljunk, ahhoz nem elég a lassú reform, amíg az elvek
-alapja tisztességtelen marad, hanem az ember érzületében kiütő
-forradalom szükséges; és új emberré csak az újjászületés egy módjával
-válhatunk, a szív újjáalakításával és megváltoztatásával. Ha azonban
-elveink alapja romlott, hogy lehetséges, hogy saját erőnkből létesítsük
-ezt a forradalmat és önmagunktól jó emberré váljunk? És mégis a
-kötelesség azt parancsolja, de nem parancsol az nékünk mást, mint ami
-lehetséges. Ez nem egyeztethető meg máskép, mint azáltal, hogy
-gondolkodásmódunkban a forradalom szükséges, érzéki hajlamainkban
-azonban (amely amaz elé akadályokat gördít) lassú reform kell és
-lehetséges is. Azaz: ha elveink legfőbb alapját, amely által gonoszak
-voltunk, egyetlen megváltozhatatlan elhatározással megfordítjuk (és
-ezzel új ember alakját öltjük fel): úgy elv és gondolkodásmód
-tekintetében a jó iránti hajlammal bíró egyének vagyunk, de csupán
-folytonos tevékenységben és alakulóban lévő jó emberek: azaz
-remélhetjük, hogy azon elv tisztasága mellett, melyet akaratunk legfőbb
-elvének fogadtunk el és annak szilárdsága mellett a rosztól a javulás
-felé vezető folytonos _haladás_ jó, (bár keskeny) útján vagyunk. Ez
-annak a számára, aki a szív intelligibilis alapjába (az akarat összes
-elvébe) lát, akinek számára tehát a haladás e végtelensége egység, azaz
-Isten számára ez annyi, mint ha valóban jó (néki tetsző) emberek
-vagyunk; és annyiban tekinthetjük azt a változást forradalomnak; azonban
-az emberek megítélése számára, akik magukat és elveik erősségét csak
-aszerint becsülhetik, amennyire elnyerik az uralmat idővel az
-érzékiségük felett, ez csak folytonos törekvés a javulásra, tehát a
-roszra, mint ferde gondolkodásmódra való hajlam lassú reformjának
-tekinthető.
-
-Ebből az következik, hogy az emberek morális képzésének nem az erkölcsök
-javításával, hanem a gondolkodásmód megváltoztatásával és a jellem
-képzésével kell kezdődnie; bár rendszerint máskép járnak el és minden
-bűn ellen külön küzdenek, de annak az általános gyökerét érintetlenül
-hagyják.
-
-Az erkölcsi önismeret minden emberi bölcseség kezdete.
-
-Csak az önismeret poklán keresztül juthatunk istenünkhez.
-
-A férfias erő nem abban nyilvánul, hogy kényszerítsük magunkat arra,
-hogy mások igazságtalanságait eltűrjük, bár azokat elháríthatnók, hanem,
-hogy a szükségképiség nehéz jármát elviseljük, hasonlóképp, hogy a
-morális tanulás gyakorlatait kiálljuk, mint áldozatot a szabadság
-számára, vagy azért, amit egyébként szeretünk. A szemtelenség tűrése
-szerzetesi erény.
-
-Ne legyetek az emberek szolgái; – ne hagyjátok megtorlatlanul, hogy
-mások jogaitokat lábbal tiporják.
-
-A szóban és viselkedésben való megkülönböztetett tiszteletnyilvánítás
-még a nem uralkodóval szemben is, a polgári életben a reverenczia,
-hajlongás, bók, a rangkülönbséget aggódó pontossággal feltüntető udvari
-frázis, ami egészen más, mint az udvariasság, amely egymást egyenlően
-tisztelők között is szükséges, a te, maga, ön, kegyed, a tekintetes,
-nagyságos, méltóságos, kegyelmes czím (ohe, iam satis est!) a
-megszólításban – nem bizonyítékai ezek az emberek közt elterjedt
-csúszás-mászás hajlamának? Aki azonban féregként viselkedik, az aztán
-nem panaszkodhat, hogy lábbal tapodnak rá.
-
-
-
-Kinek lehet több oka arra, hogy vidám legyen, sőt hogy kötelességét
-találja a vidám hangulatban és azt a maga számára szokottá tegye, mint
-annak, aki tudja magáról, hogy szándékosan nem követ el bűnt és biztos
-afelől, hogy abba szándékosan nem is eshet. A szerzetesi aszkézisnek
-azonban, amely babonás félelemből vagy önmaga iránti tettetett utálatból
-önkínzással és a hús keresztre feszítésével dolgozik, nem is czélja az
-erény, hanem a bűntől való rajongó szabadulás és önmagának a
-megbüntetése, ahelyett, hogy a bűnöket morális értelemben (azaz
-javulásra való szándékkal) akarná _megbánni_ és így akarna _vezekelni_,
-ami az önmaga által választott és magán végrehajtott büntetésnél
-ellentmondás (mert a büntetést mindig másnak kell kimérnie) és nem is
-eredményezheti az erényt kísérő vidámságot, hanem ellenkezőleg nem is
-történhet meg az erény parancsa iránti titkos gyűlölet nélkül.
-
-Valamit _megbánni_ és magára _pönitencziát_ kimérni (pl. bőjtölést) nem
-egészségi, hanem jámborsági szempontból, két nagyon különböző,
-morálisnak vélt dolog, amelyek közül az utóbbi, amely vidámság nélküli,
-sötét és mogorva, magát az erényt gyűlöltté teszi és híveit elkergeti.
-Az önfegyelmezés (diszcziplina) tehát csak a kísérő vidámság által
-válhat érdemessé és példaadóvá.
-
-
-Állam.
-
-Az állam az emberek tömegének egyesülése a jog törvényeinek uralma
-alatt.
-
-Nem mondhatjuk: hogy az ember az államban a veleszületett külső
-szabadság egy _részét_ valamely czélra feláldozta, hanem a vad, törvény
-nélküli szabadságot teljesen elhagyta, hogy a szabadságát egyáltalában a
-törvényes függésben, azaz a jogi állapotban ismét hiánytalanul
-megtalálja, mert ez a függés az ő saját törvénytadó akaratából ered.
-
-Minden állam három hatalmat tartalmaz, azaz az általános egyesült akarat
-három személyben jut kifejezésre: az _uralkodó hatalom_ (szuverénitás) a
-törvényhozóéban, a _végrehajtó hatalom_ a kormányzóéban (a törvény
-megbízásánál fogva) és a _jogszolgáltató hatalom_ (mint mindenki
-sajátjának törvényszerinti megítélése) a bíró személyében.
-
-A három államhatalomról, méltóságukat tekintve, azt fogjuk mondani: a
-törvényhozó akarata _kifogástalan_, a legfőbb parancsoló véghezviteli
-képessége _ellenállhatatlan_, és a legfőbb bíró ítélete
-_megváltozhatlan_.
-
-A három államhatalom egyesülésében áll az _üdve_ az államnak (salus
-reipublicae suprema lex est); ami alatt nem az állampolgárok _jóléte_ és
-_boldogsága_ értendő; mert ez talán (mint Rousseau is állítja) a
-természetes állapotban, vagy esetleg egy zsarnok kormány alatt is sokkal
-kényelmesebben és kívánatosabban elérhető: hanem ez alatt értjük az
-alkotmánynak a jogelvekkel való legnagyobb fokú megegyezésének
-állapotát, amely felé való törekvésre bennünket az ész _kategorikus
-imperativusz_ által kötelez.
-
-
-
-Törvényhozó hatalom csak a nép egyesült akaratát illeti meg. Mivel
-minden jognak belőle kell erednie, azért nem szabad, hogy törvénye
-bárkivel szemben is jogtalanságot egyáltalán _képes_ legyen elkövetni.
-Már pedig, ha valaki másra vonatkozólag bármiben rendelkezik, mindig
-lehetséges, hogy azáltal jogtalanságot követ el az illetővel szemben, de
-sohasem követ el azáltal jogtalanságot, ha magára vonatkozólag határoz
-(mert: volenti non fit iniuria). Tehát csupán mindenkinek a megegyező és
-egyesült akarata lehet, amennyiben minden egyes ember mindnyájukra
-vonatkozólag és mindnyájan minden egyesre vonatkozólag ugyanazt
-határozzák, tehát csak az általános egyesült népakarat lehet
-törvényhozó.
-
-Az az alkotmány, amelyben a következő elvek uralkodnak: először is a
-társadalom tagjai (mint emberek) _szabadok_; másodszor mindenki (mint
-alattvaló) egyetlen közös törvényhozástól _függ;_ és harmadszor mindenki
-(mint állampolgár) _egyenlő_ – ez az alkotmány, az egyedüli, amely az
-eredeti szerződés eszméjéből vezethető le, amelyen kell alapulnia a nép
-minden jogos törvényhozásának, ez az alkotmány a _köztársasági_. Ez az,
-amely (ami a jogot illeti) minden polgári alkotmánynak az alapja és
-egyedül ez eredt a jogfogalom tiszta forrásából.
-
-A köztársasági alkotmány nem tévesztendő össze (amint ez gyakran
-történik) a demokratikussal. A _republikánizmus azon államelv, amely_ a
-végrehajtó hatalmat (a kormányt) elkülöníti a törvényhozótól; a
-_deszpotizmus_ azon államelv, amely szerint az állam önhatalmúlag hajtja
-végre azon törvényeket, amiket saját maga alkotott, itt tehát a
-közakarattal úgy bánik az uralkodó, mint saját személyes akaratával. A
-_demokráczia_ az uralom azon formája, ahol mindazok együttvéve bírják az
-uralkodói hatalmat, akik a polgári társadalmat alkotják és ez a
-demokráczia a szó tulajdonképpeni jelentésében szükségképp deszpotizmus,
-mivel oly végrehajtó hatalmat alapít, amelyben mindnyájan egy fölött és
-mindenesetre egy ellen is (aki tehát abba nem egyezik bele) határoznak,
-tehát mindnyájan, de mégsem mindenki határoz, ami e közakaratnak
-önmagával és a szabadsággal való ellentmondása.
-
-A nép feletti hatalom birtokosa (a törvényhozó) nem lehet egyúttal
-_kormányzó is_, mert a kormányzó a törvény uralma alatt áll és
-ennélfogva a törvény őt kötelezi, hogy magát _más_ alá, a szuverén alá
-rendelje. Ez elveheti tőle hatalmát is, leteheti vagy közigazgatását
-reformálhatja, de nem büntetheti (és egyedül ezt jelenti az Angliában
-használatos kifejezés: a király, azaz a legfőbb végrehajtó hatalom nem
-követhet el jogtalanságot); mert a büntetés a végrehajtó hatalom aktusa
-volna, melyet legfőképp a törvények szerinti _kényszerítés_ képessége
-illet meg, de a megbüntetéssel a végrehajtó hatalom maga is kényszernek
-volna alávetve; ami ellentmondás.
-
-Végül pedig sem az állam uralkodója, sem a kormányzó nem lehet _bíró_,
-csak kinevezhet bírákat, tanácsosokat. A nép önmaga felett bíráskodik
-azon polgártársai által, akiket szabad választás útján képviselőinek és
-pedig minden aktushoz külön e czélra kinevezett. Minden kormányforma,
-amely nem _reprezentativ_, tulajdonkép _formátlanság_, mivel a
-törvényhozó nem lehet egy személyben egyúttal akaratának végrehajtója és
-bár a másik két államforma annyiban mindig hibás, hogy ily kormányformát
-lehetővé tesznek, mégis lehetséges, hogy a reprezentativ rendszer
-_szellemének_ megfelelő kormányformát vesznek fel, amint II. Frigyes
-például legalább _mondotta:_ hogy ő csupán az állam legfőbb szolgája,
-ellenben a demokratikus államforma ezt lehetetlenné teszi, mert ott
-mindenki úr akar lenni. Tehát mondhatjuk, hogy: minél kisebb az
-államhatalom személyzete (az uralkodók száma), minél nagyobb azonban
-annak a képviselete (reprezentácziója), annál közelebb áll az államforma
-a köztársaság lehetőségéhez és remélhető, hogy fokozatos reformok által
-végre is oda emelkedik.
-
-A népnek, képviselői által, korlátozó hatalomként való feltüntetése
-(mivel valójában csak törvényhozó hatalma van) nem rejtheti el annyira a
-deszpotiát, hogy azokból az eszközökből, amiket a miniszter ily
-esetekben alkalmaz, ki ne tűnjön. A nép (melyet képviselői a
-parlamentben reprezentálnak) jogai és szabadságának e bizalmi férfiai
-oly emberek, akik önmaguk és családjuk ügyében és ezeknek a hadseregben,
-a haditengerészetben és a polgári hivatalokban a minisztertől függő
-ellátása ügyében erősen érdekelve vannak és akik (a kormány
-követelőzéseivel szemben való ellenállás helyett) sokkal inkább mindig
-arra készek, hogy önmagukat a kormány kezére játszák. Igy tehát az
-úgynevezett mérsékelt alkotmány, mint az állam belső jogának alkotmánya,
-képtelenség és ahelyett, hogy a joghoz tartozna, csupán hasznossági elv
-arra, hogy amennyire csak lehetséges ne nehezítsék meg a népjogok
-hatalmas elnyomójának önkényes befolyását a kormányra, hanem, hogy azt a
-népnek megengedett ellenzékieskedés látszatával takargassák.
-
-
-
-Mért nem volt még soha oly uralkodó, aki nyiltan merészkedett volna
-kimondani, hogy nem ismeri el a népnek semmiféle _jogát_ vele szemben;
-hogy az a boldogságát csupán a kormány azon _jótékonyságának_
-köszönheti, amiben az a népet részesíti és az alattvalónak minden
-jogkövetelése a kormánnyal szemben dőreség, sőt büntetendő dolog? Ennek
-az az oka, hogy: ily nyilvános nyilatkozat minden alattvalót ellene
-lázítana, még akkor is, ha, mint engedelmes juhoknak, akiket jóságos és
-értelmes urok vezet, jól táplál és teljes erővel megvéd, nem volna okuk
-panaszkodni, hogy valami is hiányzik jólétükhöz. Mert szabad lényeknek
-nem elég az élet kényelmének azon élvezete, amiben részesítik, hanem ez
-attól az _elvtől_ is függ, amely szerint azokat magának megszerzi. Nem
-kérhet és nem szabad kérnie másféle kormányt, mint olyat, amelyben ő is
-törvényhozó: az emberek joga, ha azt akarjuk, hogy engedelmeskedjenek,
-jólétükre való minden tekintetnél előbbrevaló és oly szentség, amely a
-hasznosság minden értéke fölött áll és amelyet egy kormánynak sem szabad
-érintenie, még ha az még oly jótékony is volna.
-
-Az állami alkotmány eszméje egyáltalán _szent_ és ellenállhatlan; és még
-ha az állam szervezete önmagában hibás is volna, még akkor sem szabad az
-alárendelt hatalomnak benne a főtörvényhozó testületével szemben
-tényleges ellenállást kifejtenie, hanem az állam fogyatkozásait
-fokozatosan oly reformokkal kell kiküszöbölnie, amiket az állam maga
-léptet életbe: mert különben, ha az alattvaló alapelve ezzel ellentétes
-(t. i. elve, hogy saját önkénye szerint járjon el), akkor jó alkotmány
-is csak vak véletlen folytán keletkezhet. A parancs, hogy:
-«engedelmeskedjetek a fölöttes hatóságnak (mindenben, ami nem ellenkezik
-a belső morális törvénnyel), amelynek hatalma van felettetek», ne
-tépelődjetek azon, hogy hogyan jutott e hatalomhoz (hogy azt
-mindenesetre aláássátok); mert az a fölöttes hatóság, amelyik már itt
-van és amely alatt éltek, már a törvényhozás birtokában van, a
-törvényhozás felett pedig nyilvánosan okoskodhattok, de nem tehetitek
-meg saját magatokat ellentálló törvényhozóknak.
-
-Bár _kellemes_ oly államterveket kigondolni, amelyek az ész
-követelményeinek megfelelnek (különösen a jog szempontjából): mégis
-_vakmerőség_ azokat javasolni és _büntetendő_ a népnek a fennálló
-eltörlésére való izgatása.
-
-Bár _Plátó_ Atlantikáját, _Mórusz_ Utópiáját és _Allais_ Szeverambiáját
-lassanként színre hozták, de (Cromwell zsarnoki köztársaságának
-szerencsétlen szörnyszülöttétől eltekintve) sohasem próbálták ki őket.
-Ezen államalkotások sorsa olyan volt, mint a világ teremtése: egy ember
-se volt ott jelen és nem is lehetett volna ott, mert akkor saját
-teremtőjének kellett volna lennie. Az oly államalkotás, aminőt itt
-kigondoltak és amiről remélik, hogy ha még oly későn is, de valamikor
-megvalósul, az édes álom; de a feléje való folytonos közeledés nemcsak
-_gondolható_, hanem, amennyiben a morális törvénynyel megegyezik,
-_kötelesség_ is és pedig nem az alattvaló, hanem az államfő részéről.
-
-Nem hiszem, hogy azzal fognak vádolni, hogy az uralkodóknak jogaik és
-személyük sérthetetlenségével valami nagyon hízelegtem volna; de akkor
-azzal se vádoljanak, hogy a népnek hízelgek nagyon, hogy azt a jogot
-követelem számára, hogy legalább a kormány hibái feletti ítéletét
-köztudomásra hozza.
-
-Az államnak nincs joga arra, hogy a benső alkotmányos törvényhozó
-testületet, az egyházat saját terve szerint rendezze be, amint azt
-hasznosnak véli, nincs joga arra, hogy vallást és vallásos formákat
-írjon a népnek elő, vagy parancsoljon meg, mert ezt egészen azokra a
-tanítókra és előljárókra kell bízni, akiket maga a nép választott,
-csupán _negativ_ joga van arra, hogy a köz ama tanítóinak a _látható_,
-politikai közösségre gyakorolt befolyását, amely a köznyugalomra
-ártalmas volna, elhárítsa, tehát, hogy belviszályukban, vagy a különböző
-egyházak közötti viszálykodásban a polgári egyetértést ne
-veszélyeztessék, ami tehát a rend megőrzésének a joga.
-
-Hogy valamely egyháznak egy bizonyos hitet kell vallania és hogy
-melyiket, vagy hogy változatlanul fenn kell azt tartania és nem szabad
-magát reformálnia, ez a felsőbbség hatalmának oly beavatkozása, amely
-_méltóságán alúli:_ mert amellett, mint valami iskolai perpatvarban, az
-egyenlőség alapján bocsátkozik tárgyalásba alattvalóival (az uralkodó
-pappá válik), akik egyenesen megmondhatják, hogy ahhoz semmitsem ért.
-Esküdni arra, hogy _hiszünk_, ezt a törvényszék nem követelheti, mert ez
-a vélekedés és tudás között álló dolog olyasvalami, amire bátran
-_fogadhatunk_ ugyan, de nem _esküdhetünk_.
-
-
-
-Ha némely jámbor és hívő lélek, hogy a malasztban részesüljön, amit az
-egyház a hívők részére haláluk után is kieszközölni igér, örök időkre
-szóló alapítványt létesít, amely szerint földjeik haláluk után az egyház
-tulajdonába menjenek át és ha az állam egyikmásik _birtokrészen_ vagy az
-_egészen_ is az egyház hűbéresévé válik, ami által az arra a czélra
-kirendelt szolgái (a papok) a másvilági sorsot előnyössé változtatni
-igérik: úgy az ilyen örök időkre vélt alapítvány semmiesetre sem örökre
-jogos, hanem az állam ezt a terhet, amit az egyház rakott rá, amikor
-akarja, levetheti magáról. Mert az egyház maga csupán a hitre alapított
-intézmény, és ha a nép felvilágosításával az e véleményből eredő
-csalódás eltünt, úgy a papságnak azon alapuló félelmes hatalma is megdől
-és az állam teljes joggal foglalja le az egyház jogtalan birtokát:
-tudniillik a hagyatékok útján néki ajándékozott földet; bár az addig
-fennállott intézmény hűbérurai joggal követelhetik, hogy életük
-tartamára őket kártalanítsák.
-
-
-Jog.
-
-A jog azon feltételek foglalata, amely alatt az egyik ember önkénye a
-másik önkényével a szabadság egyetemes törvénye szerint megegyeztethető.
-
-
-
-_A bírói büntetés_, amely a _természetestől_, amivel a bűn önmagát
-bünteti és amire a törvényhozó egyáltalán nincs tekintettel, különbözik,
-sohasem lehet pusztán eszköz arra nézve, hogy más jót előmozdítson, akár
-maga a bűnös, akár a polgári társadalom javát, hanem mindenkor csakis
-azért kell rámérni a bűnösre, _mert bűnt követett el;_ mert az ember
-sohasem kezelhető más czéljainak puszta eszköze gyanánt és nem keverhető
-a dologjog tárgyai közé, ami ellen ismét veleszületett személyisége
-védi, bár polgári személyiségének elvesztésére nagyon is elítélhető.
-Először is ki kell mutatni, hogy _bűnös_, mielőtt csak gondolhatnánk is
-arra, hogy megbüntetéséből saját magára vagy polgártársaira némi haszon
-háramolhatnék. A büntető törvény kategorikus imperativusz és jaj annak,
-aki a boldogság tanának kigyózó fordulatain csúszik át, hogy valamit
-találjon, ami őt azon előnyért, amit igér, a büntetés alól vagy csak
-annak egy foka alól is felmentené a farizeus jelige szerint: «Jobb, hogy
-_egy_ ember meghaljon, minthogy az egész nép elpusztuljon»; mert, ha az
-igazságosság elpusztul, akkor már nincs értéke, hogy emberek éljenek a
-földön. Mit tartsunk tehát arról a javaslatról, hogy: egy halálra ítélt
-gonosztevőt tartsunk életben, ha beleegyezik abba, hogy rajta veszélyes
-kísérleteket végezzenek és ha még boldog, hogy így menekül, hogy az
-orvosok azáltal új, az emberiségre nézve üdvös felvilágosítást kapjanak?
-A törvényszék azt az orvosi testületet, amely ily javaslattal fordulna
-hozzá, megvetéssel utasítaná vissza, mert az igazságosság megszünik az
-lenni, ha bárminő árért is eladja magát.
-
-A büntetésnek minő módja és minő foka az, amit a nyilvános igazságosság
-elvül fogad el és zsinórmértékké tesz? Ez nem más, mint az egyenlőség
-elve (az igazság mérlege nyelvének állásában), hogy ne hajoljon inkább
-az egyik oldalra, mint a másikra. Tehát: aminő meg nem érdemelt bajt
-okozol másnak a népben, azt követed el magaddal szemben. Ha meggyalázod
-őt, úgy meggyalázod magadat; ha meglopod őt, úgy meglopod saját magad;
-ha megvered őt, úgy megvered magadat; ha megölöd őt, úgy megölöd
-magadat. Csak a megtorlásnak ezen joga, de jól megértendő, csupán a
-törvény sorompói előtt (nem önítélkezésedben) adhatja meg biztosan a
-büntetés minőségét és mennyiségét; minden más ide-oda ingadozó és
-belevegyülő más tekintet folytán a tiszta és szigorú igazság ítéletének
-nem felel meg. Bár úgy látszik, hogy az osztályok különbsége nem engedi
-meg a hasonlót hasonlóval való megtorlás elvének alkalmazását; de ha nem
-is lehetséges éppen betű szerint, mégis az előkelőbb érzületére
-gyakorolt hatás szempontjából mindig érvényes maradhat. Igy például a
-szóval való sértés miatt kimért pénzbüntetés semmiféle arányban sincs a
-sérelemmel, mert akinek sok pénze van, megengedheti magának ezt, ha
-kedve tartja; de az egyik becsületének megbántását a másik gőgjének
-megalázása nagyon is kiegyenlítheti: ha az utóbbinak nemcsak nyílvánosan
-bocsánatot kell kérnie, hanem például a másik, bár az alacsonyabb rangú,
-kezének megcsókolására kényszerítené az ítélet. Mit jelent azonban az,
-hogy: «ha meglopod őt, úgy meglopod saját magadat?» Aki lop, minden más
-ember tulajdonát veszélyezteti; tehát (a megtorlás jogánál fogva)
-megfosztja magát minden biztos tulajdon lehetőségétől; nincs semmije és
-nem is szerezhet semmit, mégis élni akar; ez pedig nem lehetséges
-máskép, minthogy mások élelmezzék. Mivel azonban ezt az állam ingyen nem
-fogja megtenni, tehát munkaerejét az államnak kell átengednie az annak
-tetsző munka czéljára (kényszermunka) és bizonyos időre, vagy bűne
-szerint örökre is a rabszolgák osztályába kerül. Ha azonban gyilkolt,
-úgy meg kell _halnia_. Nincs itt semmiféle szurrogátum az igazság
-kielégítésére. Nincs semmiféle _egyneműség_ a még oly gondteljes élet és
-a halál között, tehát a gonosztett és a megtorlás között sincs más
-kiegyenlítés, mint a tettesen törvényszékileg végrehajtott, de minden
-kínzástól, ami az emberiséget a szenvedő személyében meggyalázhatná,
-ment halál. Még ha a polgári társadalom minden tagja beleegyezésével fel
-is oszlana (pl. egy szigetlakó nép elhatározná, hogy széjjelmegy és
-szétoszlik a világon), akkor is az utolsó, börtönben lévő gyilkost előbb
-ki kellene végezni, hogy mindenki megkapja azt, amit tetteivel kiérdemel
-és vérbűn ne szálljon a népre, amely nem követelte e büntetést: mivel az
-igazság e nyilvános megsértésében résztvevőnek tekinthető.
-
-Ahány gyilkos van tehát, akik a gyilkosságot elkövették, vagy megbizást
-is adtak rá, vagy résztvettek benne, annyinak kell is a halált
-elszenvednie; így követeli ezt az igazság, mint a bírói hatalom eszméje
-egyetemes a priori törvények szerint.
-
-Ezzel szemben _Beccaria_ márki az affektált emberszeretet résztvevő
-érzékenykedéséből kiindulva azt a tételt állította fel, hogy minden
-halálbüntetés _jogtalan:_ mert az eredeti polgári szerződésben nem
-lehetett benne, mert akkor mindenkinek a nép közül bele kellett volna
-egyeznie abba, hogy életét veszítse, ha másvalakit (a nép közül)
-megölne; e beleegyezés azonban lehetetlenség, mivel senki sem
-rendelkezhet élete fölött. Mindez álokoskodás és jogcsavarás.
-
-Nem azért büntetnek meg valakit, mert büntetést akart, hanem, mert
-_büntetendő cselekményt_ akart; mert az nem büntetés, ha valakivel az
-történik meg, amit akar és lehetetlenség azt _akarni_, hogy
-megbüntessenek. Kijelentem, hogy: akarom, hogy megbüntessenek, ha
-valakit megölök, az nem tesz mást, mint: alávetem magam a többiekkel
-együtt a törvények rendelkezésének, amelyek természetesen, ha vannak a
-nép között gonosztevők, büntetőtörvények is lesznek. Én, mint a
-törvényhozók egyike, aki a _büntetőtörvényt_ elrendelem, lehetetlen,
-hogy ugyanaz a személy legyek, aki mint alárendelt a törvény szerint
-bűnhődik; mert mint olyannak, azaz mint gonosztevőnek, lehetetlen, hogy
-a törvényhozásban szavam legyen (a törvényhozó szent). Ha tehát
-büntetőtörvényt alkotok magam ellen, mint gonosztevő ellen, úgy a tiszta
-jogi törvényhozó ész az bennem (homo noumenon), amely engem, mint
-gonosztettre képes, tehát más egyént (homo phaenomenon) az összes
-többiekkel együtt a büntetőtörvény alá rendel. Más szóval: nem a nép
-(minden egyes aközül), hanem a törvény (a közigazság), tehát más, mint a
-gonosztevő rendeli el a halálbüntetést, és a társadalmi szerződésben
-egyáltalán nincs benne az az igéret, hogy bünhődjünk és így nem is
-rendelkezünk magunkról és életünkről. Mert ha a büntetés joga a
-gonosztevő azon _igéretén_ alapulna, hogy _akarja_, hogy megbüntessék,
-úgy rá kellene bízni azt is, hogy bűnösnek találja-e magát és a
-gonosztevő saját bírája lenne. Ezen álokoskodás főtévedése abban áll,
-hogy: a gonosztevő saját ítéletét (amelyet szükségkép az _ész_ hoz),
-hogy életét kell vesztenie, ezt az _akarat_ azon határozatának tekintik,
-hogy magát fossza meg életétől és így a jogi végrehajtást a jogi
-megítéléssel egy és ugyanazon jogi személyben egyesítve képzelik.
-
-
-
-Vannak szégyenletes, magát az emberiséget megbecstelenítő büntetések
-(mint a széjjeltagolás, széttépetés, orr és fül lemetszés), amelyek nem
-csupán a becsületesnek (aki más becsülésére igényt tart, ami mindenkinek
-a kötelessége) fájdalmasabbak, mint a javaitól és életétől való
-megfosztás, hanem a szemlélőbe is a szégyen pírját kergetik, hogy ily
-fajhoz tartozik, amellyel így szabad elbánni. Az ily büntetés meg nem
-engedhető.
-
-
-
-
-ÉLET.  EMBER ÉS VILÁG.
-
-
-Életbölcseség.
-
-Az ember legfontosabb ügye, hogy tudja, hogyan kell a teremtésben a
-helyét illően betöltenie és jól megértse, hogy minek kell lennie, hogy
-ember legyen.
-
-
-
-Nincs meg a becsvágyam, hogy angyal legyek, de a büszkeségem csak az,
-hogy annál inkább ember legyek.
-
-
-
-Az embertanban az a czélom, hogy minden tudomány forrását, az erkölcs,
-az ember képzésének és kormányzásának ügyessége, módszere és a velük
-való érintkezés forrását, tehát minden praktikusét megnyissam.
-
-Az értelmes embernek, ha valamibe belefog, tudnia kell: 1. hogy mit
-akar, 2. hogy mi kell ahhoz, 3. hogy mi haszna van annak. Ész –
-ítélőképesség – értelem.
-
-
-
-A filozófia szégyenére nem ritkán felhozzák, hogy ami tán helyes benne,
-az a gyakorlati életben haszontalan; mondják pedig ezt előkelő, megvető
-hangon, teli önhittséggel, hogy az észt még abban is, amiben legfőbb
-becsét találja, a tapasztalat segélyével reformálják és a bölcseség oly
-képével, amely azt hiszi, hogy vakondok szemével, mely a túrásra
-szegeződik, távolabbra lát és biztosabban, mint oly lény szemével, amely
-egyenes állásra és az égbe való nézésre rendeltetett.
-
-Az eszme nem más, mint oly tökéletesség fogalma, amely a tapasztalatban
-még nincs meg. Például a tökéletes, az igazság törvényei szerint
-kormányzott köztársaság eszméje! Azért lehetetlen ez? Először is csak
-eszménk kell hogy helyes legyen és akkor mindazon akadály mellett sem
-lehetetlenség, amely kivitelének még útjában áll. Ha mindenki hazudna
-például, az igazmondás azért puszta szeszély volna?
-
-
-
-Semmi sem lehet károsabb és a filozófushoz méltatlanabb, mint az
-állítólag ellentmondó tapasztalatra való közönséges hivatkozás, amely
-tapasztalat egyáltalán nem is létezne, ha annak idején az eszmék szerint
-történtek volna meg ama intézkedések és ha ahelyett éretlen fogalmak,
-épp azért, mert a tapasztalatból merítvék, nem hiúsítottak volna meg
-minden jó szándékot.
-
-
-
-A bolond, ha olyan mint a _többi_, akkor okos, csak a bölcs a balga.
-Azért: rejtsd el értelmedet.
-
-Akit valamely morális érzés, mint alapelv jobban fellelkesít, mint azt
-mások a saját lagymatag és gyakran nemtelen érzelmük után ítélve
-elképzelni tudják, az az ő fogalmaik szerint képzelgő. _Arisztideszt_
-uzsorások közé helyezem, _Epiktetuszt_ udvaronczok közé, _Rousseau_
-János Jakabot a Sorbonne doktorai közé. Hallani vélem hangos
-gúny-kaczajukat és száz hang kiáltja: _micsoda képzelgők!_ A
-képzelgésnek ez a kétértelmű látszata önmagukban véve jó, morális
-érzésekben, ez a lelkesedés és sohasem alkottak e világon nagyot
-nélküle.
-
-
-
-Aristoteles híres tana a középútról ízetlen bölcseség és ha _ennek_ a
-kikutatása végett fordulunk a régiekhez, mint akik a forráshoz közelebb
-voltak, akkor rosszul tettük, hogy felkerestük ezt az orákulumot.
-
-
-
-Több életvidámságot szerzünk azáltal, amit az élet szabad használatában
-_cselekszünk_, mint amit _élvezünk_.
-
-Az élet értékét, amennyiben abból áll, ami jót élvezhetünk, túlmagasra
-becsüljük; amennyiben azonban aszerint becsüljük, hogy mennyi jót
-tehetünk, úgy méltó arra, hogy a legnagyobb tiszteletben részesítsük és
-a legnagyobb fokú gondosságot fordítsuk a megtartására és vidáman
-használjuk jó czélokra.
-
-Az egyetlen biztos szere annak, hogy örüljünk életünknek és amellett
-mégis megelégeltük légyen életünket, az idő eltöltése oly tervszerűen
-haladó foglalkozással, amelynek valamely szándékolt nagy czél a
-következménye. «Minél többet gondolkoztál, minél többet cselekedtél,
-annál tovább éltél (még a saját képzeletedben is).» Az élet ily
-befejezése _megelégedéssel_ jár.
-
-A legfőbb, ami az ember birtoka lehet, az azon nyugalom, azon vidámság,
-az a belső béke, amelyet nem nyugtalanít semmiféle szenvedély.
-
-Minden fájdalomnak a legalaposabb és legkönnyebb csillapító szere az a
-gondolat, amelyről feltehető, hogy az értelmes ember végiggondolja: hogy
-az életnek általában, ami a szerencse körülményeitől függő élvezetét
-illeti, önmagában véve nincs semmilyen értéke és csak annyiban van
-értéke, ami használatát illeti, hogy mily czélokra irányul, amit nem
-adhat meg az embernek a szerencse, hanem csupán a _bölcseség;_ ami tehát
-hatalmában van. Aki aggódóan bánkódik azon, hogy elveszti életét, az
-sohasem örülhet életének.
-
-Szükséges a megelégedettségnek oly főfaja, amely senkiből sem kellene,
-hogy hiányozzon és amely nélkül nem lehetséges boldogság, a többi csak
-járulékos dolog. Ez a főfaj az önmagával való megelégedés.
-
-Az emberek mai állapotában mondhatjuk, hogy az államok boldogsága az
-emberek nyomorával együtt nő. És még kérdéses, hogy nem volnánk-e
-boldogabbak természetes állapotban, ahol nem volna meg mindez a kultura,
-mint mai állapotunkban? Mert hogy lehet az embereket boldoggá tenni, ha
-nem tesszük őket becsületesekké és bölcsekké? A rosz mennyiségét
-különben nem csökkentjük.
-
-Az ember nem vesz addig részt más szerencséjében vagy
-szerencsétlenségében, amíg saját maga meg nem elégedett. Tegyétek tehát,
-hogy kevéssel megelégedett legyen, úgy jókká teszitek az embereket;
-máskülönben minden hiábavaló. Az általános emberszeretetben van valami
-magas és nemes, de ábrándszerű. Amíg az ember maga a dolgoktól annyira
-függ, addig nem vehet részt más szerencséjében.
-
-Nem tehetek senkit másképp jobbá, mint a jó azon maradékával, ami benne
-van; nem tehetek senkit máskép okosabbá, mint az okosság azon
-maradékával, ami benne van.
-
-Akinek lába tört, annak szerencsétlenségét – mégis elviselhetőbbé
-tesszük azzal, hogy kimutatjuk néki, hogy könnyen a nyakát érhette volna
-a baj. Lehetséges és kellene, hogy legyen, vidám jámborság; lehetséges
-és kell a fárasztó, de szükséges munkát jó kedvvel elvégezni; sőt
-meghalni vidáman: mert mindez értékét veszti azzal, hogy rosz kedvvel és
-mogorva hangulatban tesszük meg vagy szenvedjük el.
-
-Művelt emberek úgy vesznek búcsút az élettől, mint a társaságtól, mintha
-remélnék, hogy egykor viszontlátják. Félnek attól, hogy gyáván haljanak
-meg, vagy hogy haszontalanokként emlékezzenek rájuk, vagy hogy a
-hátramaradottakat megsértsék és magukra haragítsák.
-
-Minden emberi erény az érintkezésben (udvariasság és így tovább)
-aprópénz; gyermek az, aki valódi arany gyanánt veszi. Mégis jobb, hogy
-aprópénz van forgalomban, mint semmiféle ilyen szer és végül pedig, ha
-jelentékeny veszteséggel is, mégis készpénzre váltható.
-
-
-Emberismeret.
-
-Csak igen _kevés_ olyan ember van, aki _elvek_ szerint cselekszik,
-sokkal _több_ van olyan, akit _jószívűsége_ vezet, olyan pedig, akinek
-legkedvesebb énje, mint fáradozásainak egyetlen czélpontja, mereven
-szeme előtt áll, olyan van a _legtöbb_, a _becsvágy_ végül _minden_
-ember szívében van, bár nem egyenlő mértékben.
-
-Az erkölcstelen dolgoknál adódó alkalom, hogy másnak az érzelmét kissé
-kikémleljük, alkalom lehet arra is, hogy az illető magasabb érzelmi
-életére, sőt szívére is meglehetős valószínűséggel következtessünk. Aki
-szép zenénél unatkozik, arról joggal gyanítható, hogy a stílus szépsége
-és a szerelem finom varázsa iránt kevéssé fogékony.
-
-
-
-Az emberi természet szépsége és méltósága iránti bensőséges érzék és a
-kedély nyugodtsága és erőssége, hogy erre mint általános alapra
-vonatkoztassa az ember összes cselekvéseit, ez komoly és nem illik össze
-sem az ingatag örömmel, sem a könnyelmű állhatatlanságával. Sőt a
-búskomorság felé közeledik, amely érzelem gyengéd és nemes, amennyiben
-azon a borzadályon alapul, amelyet a korlátozott lélek érez, ha valamely
-nagy szándéktól eltelve, azokat a veszedelmeket látja, amelyekkel meg
-kell küzdenie és az önmaga legyőzésének nehéz, de nagy győzelme lebeg
-szeme előtt. Az elveken alapuló igazi erényben van tehát valami, ami
-leginkább a szelidebb értelemben vett _melancholikus_ kedélyhangulattal
-látszik megegyezőnek.
-
-A jószívűség, a szív szépsége és finom izgékonysága, amely az adódó
-alkalom szerint az egyes esetekben részvéttől vagy jóakarattól való
-meghatottságban nyilvánul, a körülmények változásának nagyon alávetett
-és amennyiben a lélek indulata nem egyetemes elven alapul, úgy könnyen
-változó alakot ölt fel, aszerint, amint a tárgyak egyik vagy másik
-oldalukról mutatkoznak. És mivel e hajlam a szépre irányul, úgylátszik
-legtermészetesebben a kedély azon fajával egyezik meg, amelyet
-_szangvinikusnak_ neveznek, amely csapongó és a mulatságot kedveli. E
-temperamentumban kell keresnünk azon kedvelt tulajdonságokat, amelyeket
-adoptált erényeknek nevezhetnénk.
-
-A becsületérzést rendszerint a _kolerikus_ vérmérséklet ismertetőjelének
-vették egyébként és ez alkalmat ad nékünk arra, hogy felkutassuk e finom
-érzés erkölcsi következményeit, amelyek többnyire csupán a külső
-csillogásra irányulnak.
-
-Nincs ember a finomabb érzés minden nyoma nélkül, de annak nagyobb mérvű
-hiánya, amelyet mással egybevetve érzéketlenségnek is neveznek, a
-_flegmatikus_ jellemében fordul elő, akit egyébként még a durvább
-hajlamoktól is megfosztanak, mint pénzvágy, stb., amelyeket azonban mi a
-többi rokon hajlammal együtt számára mindenesetre meghagyhatunk.
-
-
-
-Azt, akinek érzése a _melancholikus_ felé hajlik, nem azért nevezik így,
-mintha az élet örömeitől megfosztva sötét mélabúban bánkódna, hanem
-mivel érzelmei, ha bizonyos fokon túl nagyobbodnának, vagy némely ok
-folytán hamis irányba jutnának, könnyebben változnának át a mélabú
-állapotába, mint valamely másba. Különösen a _fenséges iránt van
-érzéke_. Még a szépségnek is, amely iránt épúgy van érzéke, nem csupán
-izgatnia kell őt, hanem meghatnia is, amennyiben egyúttal csodálatot
-kelt benne. A gyönyör élvezete nála komolyabb, de azért nem kisebb. A
-fenséges minden hatásában több a varázs, mint a szép szemfényvesztő
-bájaiban. Ha jól érzi magát inkább elégedett, mint vidám. Az ily ember
-állhatatos. Ezért érzéseit elvek alá rendeli. Ezek annál kevésbbé
-állhatatlanok és változók, minél egyetemesebb azon alapelv, amely alá
-rendelvék, és minél tágabb így az a magas érzelem, amely az alacsonyakat
-maga alá foglalja. A hajlamok minden specziális alapja sok kivételnek és
-változásnak van alávetve, ha nincs ily fő alapból levezetve. Az élénk és
-barátságos Alcest azt mondja: szeretem és becsülöm nőmet, mert szép,
-hízelgő és okos. Mi lesz azonban, ha betegség elcsúfítja, ha kora
-mogorvává teszi és ha, miután az első varázs eltünt, okosabbnak sem
-látszana, mint bárki más? Ha nincs már meg az alap, mi lesz a
-vonzalomból? Tartsátok magatokat ezzel szemben a jóakaró és higgadt
-Adrast-hoz, aki azt gondolja magában: Szeretettel fogok bánni e
-személylyel és becsülni fogom őt, mert nőm. Ez az érzület nemes és
-nagylelkű. Most a véletlen bájak változhatnak, annak daczára még mindig
-a neje. A nemes alap maradandó és nincs oly nagyon alávetve a külső
-dolgok állhatatlanságának. Ily természetűek az alapelvek, azon
-gerjedelmekhez viszonyítva, amelyek csak egyes alkalmakra buzognak fel,
-és ilyen az elvekkel bíró férfi azzal ellentétben, akinek alkalomadtán
-jószívű és szerető kedve kerekedik.
-
-De mi volna, ha szíve titkos sugallata így szólna: annak az embernek ott
-segítségére kell sietnem, mert szenved; nem mintha barátom vagy
-társaságombeli volna, vagy mintha képesnek tartanám arra, hogy
-jótéteményem egykor hálával viszonozza. Nincs most idő okoskodásra és
-kérdezősködésre: ember ő, és ami emberekkel történik, az engem is ér. Az
-esetben eljárása a legfőbb elven, az emberi természet iránti jóakaraton
-alapul és fölötte magasztos, úgy változhatlansága miatt, mint
-alkalmazásának egyetemessége folytán.
-
-
-
-Folytatom megjegyzéseim. A melancholikus kedélyű keveset törődik azzal,
-hogy hogyan ítélnek mások, mit tartanak jónak vagy igaznak, ezért
-egyedül saját belátására támaszkodik. Mivel az indítóokok benne az elvek
-természetét veszik fel, úgy nem egykönnyen lehet szándékait
-megváltoztatni: állhatatossága néha makacssággá is fajul. A divat
-változását közönnyel nézi és csillogását megveti. A barátság magasztos
-és ezért az ő számára való. Ő tán elvesztheti állhatatlan barátját, de
-ez nem egyhamar veszti el őt. Az elhamvadt barátság emléke is még
-tiszteletreméltó előtte. A közlékenység szép, gondolatteljes
-hallgatagság magasztos. Jól megőrzi saját és mások titkait. Az
-igazmondás magasztos és ő gyűlöli a hazugságot vagy a képmutatást.
-Nagyra tartja az emberi természet méltóságát. Ő maga becsüli az embert
-és oly teremtménynek tartja, aki itt tiszteletet érdemel. Nem tűr
-elvetemült alárendeltséget és szabadság nemes keblének éltető levegője.
-Minden láncz, az aranyozottól kezdve, melyet az udvarnál hordanak, le a
-gályarab nehéz vasáig utálatos előtte. Saját magának szigorú bírája és
-másokra és nem ritkán magára és a világra is ráun.
-
-
-
-E jellem elfajulásában a komolyság mélabúra hajlik, az áhitat
-rajongásra, a szabadságvágy enthuziazmusra. Sértés és igazságtalanság a
-boszúvágy lángját gyujtják fel benne. Akkor félelmes. Daczol a
-veszélylyel és megveti a halált. Ha érzése fonák és világos értelem
-hiányában a _kalandosra_ veti magát. Sugallatok, jelenések, kísértések.
-Ha az értelem még gyöngébb, úgy _torzképeket_ lát. Jelentős álmok,
-sejtelmek és csodajelek. Az a veszély fenyegeti, hogy _képzelgő_ vagy
-_bogaras_ lesz.
-
-
-
-A _szangvinikus_ kedélyűnek erős érzéke van a _szép iránt_. Ezért öröme
-nevető és élénk. Ha nem víg, akkor elégedetlen és kevéssé ismeri a
-megelégedett hallgatást. Magában és másokban keresi az örömet, mulattat
-másokat és jó társalgó. Nagyon együttérez másokkal. Mások vidámsága
-jókedvűvé teszi és szenvedésükkel szemben lágyszívű. Erkölcsi érzéke
-szép, de elvek nélküli és mindenkor közvetlenül attól a jelen
-benyomástól függ, amit rá a tárgy gyakorol. Minden ember barátja vagy,
-ami ugyanazt jelenti, tulajdonképp sohasem barát, bár jószívű és
-jóakaró. Nem képmutató. Ma barátságos és jó modorával szórakoztatni fog
-benneteket, holnap, ha betegek vagytok vagy szerencsétlenség ért
-benneteket, igaz és őszinte részvétet érez irántatok, de halkan
-ellopózik, míg a körülmények meg nem változnak. Sohase kéne bírónak
-lennie. A törvény szerinte rendszerint túlszigorú és könnyek által
-megvesztegetteti magát. Furcsa egy szent ez, sohasem igazán jó és
-sohasem igazán rosz. Gyakran kikapós és inkább szívességénél, mint
-hajlamánál fogva vétkezik. Bőkezű és jótékony, de rosz fizetője annak,
-amivel tartozik, mivel a jóság iránt nagy érzéke van, de kicsiny az
-igazságosság iránt. Senkinek sincs oly jó véleménye saját szíve felől,
-mint neki. Ha nem is becsülitek nagyra, mégis szeretnetek kell őt.
-Jellemének nagyobbfokú hanyatlásával _pipogya_ lesz, játékos és
-gyerekes. Ha kora nem mérsékeli élénkségét vagy több észt nem ád neki,
-úgy azon veszélyben forog, hogy vén _divatmajommá_ válik.
-
-Annak, akit _kolerikus_ kedély alatt értenek, erős érzéke van a
-magasztos azon faja iránt, melyet _pompásnak_ nevezhetünk. Tulajdonképp
-ez a magasztosnak csupán csillogó máza és erősen elütő szinezés, amely a
-dolognak vagy a személynek belső tartalmát, amely tán csak rosz és
-közönséges, elrejti és a látszattal csal és meghat. Amint egy épület
-festés által, mely faragott köveket ábrázol, éppoly nemes benyomást
-gyakorol, mintha tényleg abból állna és a ráragasztott párkányzat és
-pillérek a szilárdság hitét keltik fel, bár kevés tartásuk van és semmit
-sem támasztanak meg: úgy ragyognak talmi erények is, a bölcseség
-aranyfüstje és a festett érdem.
-
-A kolerikus saját értékét, valamint dolgai és cselekedetei értékét az
-illem szempontjából nézi, vagy azon látszat szempontjából, amilyennel
-szembetűnik. A belső minőség és azon indító okok, amelyeket maga a tárgy
-tartalmaz hidegen hagyják, sem igazi jóakarat nem hevíti, sem becsülés
-nem hatja át. Sőt csak annyiban tartja magát boldognak, amennyiben
-gyanítja, hogy mások annak tartják. Modora mesterkélt. Mindenféle
-szempontot kell tudni elfoglalnia, hogy modorát a szemlélő különböző
-helyzetéből tudja megítélni, mert nem törődik azzal, hogy micsoda, hanem
-csupán, hogy minek látszik. Evégből jól kell ismernie a közízlésre való
-hatást és azt a sokféle benyomást, amelyet magatartása másokra gyakorol.
-Miután e ravasz figyelemnél hidegvérre van szüksége és nem szabad, hogy
-szeretet, részvét vagy szívének együttérzése elvakítsa, azért sok olyan
-balgaságot és kellemetlenséget kikerül, amelyekbe a szangvinikus
-belejut, akit közvetlen érzése elragad. Ezért rendszerint értelmesebbnek
-látszik, mint a minő tényleg. Jóakarata udvariasság, tisztelete
-szertartásos, szeretete kieszelt hízelgés. Mindenkor önmagától eltelt,
-ha az udvarló vagy a barát modorát ölti fel és soha sem az egyik, sem a
-másik. A divattal akar kápráztatni; de mivel minden rajta mesterkélt és
-csinált, azért abban merev és ügyetlen. Sokkal inkább elvek szerint
-cselekszik, mint a szangvinikus, akit csupán alkalmi benyomások
-indítanak meg; de ezek nem az erény elvei, hanem a becsülésé és nincs
-érzéke a cselekedetek szépsége vagy értéke iránt, hanem aziránt, hogy a
-világ, hogy ítélné meg azokat. Mivel eljárása, ha nem tekintünk azon
-forrásra, amelyből ered, majdnem épp oly közhasznú, mint maga az erény,
-úgy a közönséges emberek részéről ugyanoly nagyrabecsülésben részesül,
-mint az erényes, de finomabban látó szemek elől gondosan elrejtőzik,
-mert nagyon jól tudja, hogy becsvágyának, mint titkos rúgónak fölfedése
-megfosztaná őt a becsüléstől. Ennélfogva nagyon tettető, a vallásban
-képmutató, az érintkezésben hízelgő, a politikai pártállásban
-köpenyegforgató a körülmények szerint. Örömest válik a nagyok
-rabszolgájává, hogy azáltal kisebbek zsarnoka lehessen. A naivitástól, e
-nemes vagy szép egyszerűségtől, amely a természet és nem a művészet
-bélyegét hordja magán, teljesen ment. Ezért, ha ízlése elfajul, úgy
-csillogása _kiabáló_, azaz ellenszenves módon kérkedő. Stílusa, mint
-cziczomája akkor túlzásba esik, a torzkép egy fajává válik, amely a
-pompással szemben ugyanaz, mint a kalandos vagy bogaras a komoly
-magasztossal szemben. Sértés esetén olyankor párbajozik vagy pörlekedik
-és a társadalmi viszonylatokban sokat ad ősökre, elsőségre és czímre.
-Amíg csak hiú, azaz becsvágyó és feltünésre vágyó, addig még tűrhető, de
-ha tényleges előnyök és a tehetség teljes hiánya mellett felfuvalkodottá
-lesz, akkor az, aminek a legkevésbbé szívesen tartatná magát, azaz
-_bolond_.
-
-A _flegmatikus_ vegyülékbe nem jutott magasztos vagy szép alkotórész
-különösen feltünő fokban.
-
-A szangvinikus oda fut, ahová nem hívták, a kolerikus nem megy oda,
-ahová az illemszabályok szerint meg nem hívták, a melancholikus elejét
-veszi annak, hogy őt egyáltalán ne hívják. A társaságban a melancholikus
-csöndes és figyel, a szangvinikus beszél arról, ami eszébe jut, a
-kolerikus megjegyzéseket tesz és magyaráz. A házias életben a
-melancholikus fösvény, a szangvinikus rosz gazda, a kolerikus
-nyereséghajhászó, de pompázó. A melancholikus bőkezűsége nagylelkűség, a
-kolerikusé kérkedés, a szangvinikusé könnyelműség. A melancholikus
-féltékeny, a kolerikus uralomvágyó, a szangvinikus bujálkodó.
-
-Az ember értelme teljes használatának korát _ügyességére_ vonatkozólag
-(tetszés szerinti czélra való felhasználás) körülbelül huszadik évére
-tehetjük, az _okosságra_ vonatkozólag (hogy más embert saját czéljaira
-felhasználjon) a negyvenedikre és végül a _bölcseségre_ vonatkozólag
-mintegy a hatvanadik évre; de az utóbbi korban annyiban inkább
-_negativ_, hogy belátja a két előbbi minden balgaságát; amikor
-elmondhatjuk: «Kár, hogy akkor kell meghalnunk, amidőn éppen
-megtanultuk, hogy hogyan kellett volna igazán jól élni»; bár e korban is
-még ritka ez az ítélet, amennyiben az élethez való ragaszkodás annál
-erősebbé válik, minél kevésbbé van értéke úgy a cselekvésben, mint az
-élvezetben.
-
-
-
-A társas érintkezésben és az irodalmi közösségben őrizkedjünk a szenttől
-és a zsenitől. Az előbbi mint kiválasztott, bíróként beszél mindenki
-másról, mint romlottról; az utóbbi mint orákulum tanít mindenkit, mint
-tökfilkót. Mindkettő hálátlan, szeszélyes és így tovább.
-
-
-
-Akik mindent érzelmekre redukálnak, a poétáknak nincs jellemük.
-
-A _fanatikus_ (vizionárius, rajongó) tulajdonképp bolond, aki közvetlen
-sugallatokban hisz és úgy véli, hogy az égi hatalmakkal nagyon bizalmas
-lábon áll. Az emberi természetben nincs ennél veszélyesebb
-szemfényvesztés. Ha kitörése új, ha a megcsalt ember tehetséges és a
-nagy tömeg elő van készítve ezen erjesztőszer bensőséges fölvételére,
-akkor néha az állam is eltűri az önkívületet. A rajongás a lelkesedőt
-végletekbe viszi. Mohamedet fejedelmi trónra és Leyden Jánost a
-vérpadra.
-
-Belátással bíró emberek, mivel tulajdonképpeni czéljuk az igazság és
-mivel csak annak örülnek, ami állandó, azért mindenkor becsületesek.
-
-
-
-A cselszövő emberek gyenge tehetségűek, gyakran vannak ötleteik, de
-egészben véve rosz ember nem láthat be semmit.
-
-Közönséges emberek, ha szórakozottak és a legközönségesebb dolgokat
-elfelejtik, azalatt legnagyobb részt galádok.
-
-
-
-A harag a gyönge ember igen jóindulatú érzése. Nem mindig gyűlölik azt,
-akire haragszanak, míg a harag elnyomásának hajlama engesztelhetlen
-gyűlöletet kelt.
-
-Ha valaki haragosan lép be szobátokba, hogy heves megbotránkozásának
-kemény kifejezést adjon, úgy ültessétek le udvariasan; ha ez sikerül,
-akkor szidalmazása már enyhülni fog: mivel az ülés kényelmével már enged
-feszültsége, ami az állás közbeni fenyegető mozdulatokkal és kiabálással
-nem igen egyeztethető össze.
-
-A harag, amely nagyon szükséges és a férfihoz illő tulajdonság, nagyon
-is természetünkben van.
-
-A haláltól azok félnek a legkevésbbé, akiknek élete a legértékesebb.
-
-
-Férfi és nő – házasság.
-
-Az, aki a nőt először a _szép_ nembe tartozónak nevezte, tán valami
-hízelgőt akart mondani, de jobban eltalálta a dolgot, mintsem maga is
-gondolta. Mert nem is véve számításba, hogy alakjuk általában finomabb,
-vonásaik gyengédebbek és szelidebbek, arczuk a barátságot, a tréfát, a
-nyájasságot jobban és megnyerőbben fejezi ki, mint a férfi nemé, és
-anélkül, hogy elfelejtenők azt, amit azon titkos varázserő rovására kell
-írnunk, amivel szenvedélyünket előnyös ítéletre hajlamosítják, úgy
-különösen e nem kedélyének jellegében sajátságos vonások vannak, amelyek
-a miénktől világosan különböznek és amelyeknek főeredménye az, hogy a
-_szép_ jegyével teszi azt felismerhetővé. Azzal szemben mi a _nemes nem_
-elnevezésre tarthatnánk igényt, ha nemes gondolkozásmódtól nem volna
-követelhető az is, hogy megtisztelő czímeket visszautasítson és inkább
-adja azokat, mint kapja. Ezalatt azonban nem azt értjük, mintha a nőnek
-nem volnának nemes tulajdonságai, vagy mintha a férfi neméből a szépség
-teljesen hiányozna, hanem inkább azt várjuk, hogy minden nem a két
-tulajdonságot egyesítse, de oly módon, hogy a nőnél minden más előny
-csak arra egyesüljön, hogy a _szép_ jellegét fokozza, ami a
-tulajdonképpeni vonatkoztatási alap, és ezzel szemben a férfias
-tulajdonságok közül a _magasztos_ emelkedjen ki világosan, mint nemének
-jellemző vonása. Erre kell vonatkozni e két nem minden megítélésének,
-legyen az akár dícséret, akár gáncs, minden nevelésnek és tanításnak ezt
-kell szem előtt tartania és minden fáradozásnak, amely az egyiknek vagy
-a másiknak erkölcsi tökélyét akarja előmozdítani, ha nem akarjuk
-felismerhetlenné tenni azt a bájos különbséget, amelyet a természet
-alkotott két embernem között. Mert itt nem elegendő, hogy azt tartsuk
-szem előtt, hogy emberekkel van dolgunk, nem szabad egyúttal figyelmen
-kívül hagynunk, hogy ezek az emberek nem egyfélék.
-
-
-
-A nő uralomvágyó, a férfi hódolni vágy (különösen a házasság előtt).
-Innen a régi lovagrend udvariassága. A nő korán bízik önmagában, hogy
-tetszeni fog. Az ifjú mindig attól fél, hogy visszatetszést kelt és
-azért hölgyek társaságában zavarba jut. A nő e büszkeségére, hogy azon
-tisztelettel, amelyet kelt, a férfi minden tolakodását visszaszorítsa,
-és hogy joga van tiszteletet követelni a maga számára különös érdem
-nélkül is, arra már neménél fogva igényt tart. A nő _vonakodó_, a férfi
-_kérő_; a nő alávetése kegy. A természet azt akarja, hogy a nőt
-keressék; azért nem kellett a nőnek oly kényesnek lennie az (ízlése
-szerinti) választásban, mint a férfinek, akit a természet durvábban is
-szerkesztett meg és aki a nőnek már tetszik, ha alakja csak arra mutat,
-hogy erős és ügyes arra, hogy őt megvédelmezze; mert, ha a nő csunya
-termetű volna és választásában, hogy szerethessen, finomkodó volna, úgy
-néki kellene kérnie és a férfinek vonakodnia, ami a női nem értékét még
-a férfi szemében is teljesen lealacsonyítaná. Néki hidegnek kell
-látszania, a férfinek ellenben szenvedélyesnek. Szerelmes kihívásnak nem
-engedelmeskedni, a férfire nézve, de könnyen hallgatni rá, a nőre nézve
-látszik szégyenletesnek. A nő azon vágya, hogy bájaival minden jobb
-férfira hasson, kaczérság; minden nővel szemben szerelmet tettetni,
-galantéria; mindkettő pusztán divattá vált cziczoma lehet, minden komoly
-következmény nélkül. A férfi a házasságban csak _saját_ nejének, a nő
-_minden_ férfinek vonzalmát keresi; a nő csak saját nemének a szeme
-számára _cziczomázza_ magát, féltékenységből, hogy más nőt bájaiban vagy
-előkelőségben felülmúljon: a férfi ellenben a nő számára, ha ugyan
-cziczomának nevezhető az, ami csupán addig terjed, hogy öltözékével
-nejének szégyenére ne váljon.
-
-A férfi féltékeny, _ha szeret;_ a nő anélkül is az, hogy szeretne: mert
-hisz ahány udvarlót más asszony szerez, annyit veszít ő el a körükből.
-Miután a nőt keresni kell (mert ezt kívánja nemének szükségképi
-vonakodása), ezért még a házasságban is általános tetszésre kell
-törekednie, hogy ha esetleg fiatalon özvegygyé válna, akadjon udvarlója.
-Azért a nő e tetszésvágya miatti féltékenység igazságtalan.
-
-
-
-A nőnek kitünő érzéke van a _szép_ iránt, amennyiben a szépség őket
-magukat illeti meg, de a _nemes_ iránt is, amennyiben az a férfiban
-található. A férfinek ellenben határozott érzéke van azon _nemes_
-tulajdonságok iránt, amelyek az ő neméhez tartoznak, a _szép_ iránt
-azonban, amennyiben az a nőn található. Ebből az következik, hogy a
-természet czélja afelé irányúl, hogy a férfit a nemi vonzalom segélyével
-még inkább _nemesítse_ és a nőt ugyanannak segélyével még _szebbé_
-tegye. A nőt kevéssé zavarja az, hogy bizonyos mély belátás hiányzik
-belőle, hogy félénk és hogy fontos ügyletekre nem alkalmas, és így
-tovább, ő szép és megnyerő és ez elég. Ellenben követeli mindeme
-tulajdonságokat a férfitől és lelkének emelkedettsége csak abban
-mutatkozik, hogy e nemes tulajdonságokat meg tudja becsülni, amennyiben
-azok megtalálhatók. Mert különben hogy volna lehetséges, hogy oly sok
-rút arczú férfi, bárha volnának is érdemeik, oly takaros és finom nőt
-kapjon! A férfi ellenben sokkal kényesebb a nő szép bájaival szemben. De
-őt a finom termet, az élénk naivitás és a bájos nyájasság eléggé
-kárpótolja a könyvtudás hiányáért és egyéb oly hiányokért, melyeket
-saját tehetségével kell pótolnia.
-
-A legfontosabb dolog, hogy a férfi mint férfi tökéletesedjék és a nő
-mint nő, azaz, hogy a nemi vonzalom rúgói a természet intése szerint
-működjenek, hogy az egyiket még inkább nemesítsék és a másik
-tulajdonságait pedig széppé tegyék. Ha törésre kerül a dolog, úgy a
-férfi érdemei folytán merészen állíthatja: _Ha nem is szerettek, de
-kényszeríteni foglak benneteket, hogy engem nagyrabecsüljetek_ és a nő,
-bája hatalmában bízva válaszolhat: _Ha bensőleg nem is becsültök
-bennünket nagyra, mégis kényszerítünk, hogy bennünket szeressetek._ Ily
-elvek hiányában látjuk, hogy férfiak nőies tulajdonságokat vesznek fel,
-hogy tessenek és látjuk néha, hogy nők (ámbár sokkal ritkábban) férfias
-szokásokat erőltetnek magukra, hogy tiszteletet keltsenek; amit azonban
-a természet köszönete nélkül csinálnak, azt mindenkor nagyon rosszul
-csinálják.
-
-A hölgyek nem jutnak az égbe, mert már János jelenéseiben írva van egy
-helyen, hogy csend volt fél óra hosszat. Ilyesmiről azonban el se lehet
-gondolni, hogy lehetséges, ahol asszonyok vannak.
-
-
-
-A férfi dolga _szerezni_, az asszonyé _takarékoskodni_. Az előbbihez
-bátorság, az utóbbihoz félénkség szükséges. Nevetni _férfias_, sírni
-ellenben _nőies_ (férfinél férfiatlan), és csak a könnyes _hangulat_
-bocsátható meg a férfinak és pedig mások szenvedése feletti nagylelkű,
-de tehetetlen részvétében, akinek könny ragyog a szemében, anélkül, hogy
-könnyei hullanának, még kevésbbé, hogy zokogással kísérné és így
-ellenszenves zenét szolgáltatna hozzá.
-
-A nő bátorsága abban áll, hogy türelmesen viseli baját becsülete vagy
-szerelme végett; a férfi bátorsága a buzgalomban áll, hogy a bajokat
-daczosan elkergesse.
-
-
-
-A férfinak senkitől sem kellene függnie, hogy a nő teljesen tőle
-függjön.
-
-
-
-Mostani társadalmi berendezésünk okozza, hogy a nők férfiak nélkül is
-élhetnek, ami mindnyájukat megrontja.
-
-
-
-Richardson szokta idézni Seneca egy mondását a nőről: a lány ítél és
-hozzáteszi: amint a bátyám mondja; de ha házas lett volna, úgy azt
-mondaná: amint a férjem mondja.
-
-A szép nemnek ép úgy van értelme, mint a férfinemnek, csakhogy az a
-_szépre irányuló értelem_, a miénknek _mély értelemnek_ kell lennie.
-
-
-
-Oly nőnek, akinek a feje görög tudással van teli, mint Dacier
-asszonynak, vagy aki alapos vitákat folytat a mechanikában, mint
-Chastelet márkiné, még szakáll kellene hozzá; mert ez talán a
-mélyértelműség vonásait, amire pályáznak, még felismerhetőbben fejezné
-ki.
-
-Ami a tudós nőket illeti: a _könyveiket_ ezek úgy használják, mint
-körülbelül az órájukat, hordják ugyanis, hogy lássák, hogy van nekik;
-bár rendszerint áll, vagy nincs a nap szerint igazítva. De az óra, amely
-után igazodnak, a fejükben van.
-
-A nő nagy tudományának tartalma az ember és az emberek között is a
-férfi. Filozófiája nem okoskodás, hanem érzés.
-
-Sajátságos dolog, hogy a nő arra vonatkozólag, ami a közjóra irányul,
-teljesen közömbös és hogy bár egyes, általuk ismert személyekkel szemben
-nem szeretetlenek, mégis az egész emberiség eszméjének egyátalán nincs
-számukra mozgató ereje. Amíg az érintetlen marad, ami különös hajlamukat
-érdekli, addig úgy nézik a dolgok menetét, mintha semmi közük se volna
-hozzá. Nem voltak arra teremtve, hogy az egész épületen dolgozzanak és
-bolondságnak nézik, hogy mással törődjenek, mint saját ügyeikkel.
-
-Ez nagyon jól van így. A közügyekben fáradt férfi nála üdülést talál. Ők
-viszik bele az emberi dolgokba a játék kicsinyességét is, aminők azok
-tényleg és mérsékelik a túlnagy fontosságot.
-
-Nagyon különböző dicséret az, hogy: finom hölgy és: derék és kellemes
-asszony. Amazt könnyű elérni, és a mutogatásra jó vagy díszre, de otthon
-igen körülményes dolog és haszontalan fáradozás. Az utóbbi a férfi
-boldogsága. Ha azt mondom: finom úr, úgy ez teljesen más, mint: kitünő
-és derék ember. Ha amaz már nem úr, úgy semmi sem. Nem szeretném az
-«asszony» szót e nem dicséretéből eltűnni látni. Ha elvesznek a
-sajátlagos szók, eltünnek lassanként a fogalmak.
-
-A házaséletben az egyesült pár mintegy egy morális személyt képezzen,
-amelyet a férfi értelme és a nő ízlése elevenít meg és kormányoz. Mert
-nemcsak, hogy a férfiről inkább a tapasztalaton alapuló értelem
-tételezhető fel, míg a nőről inkább az érzés szabadsága és helyessége,
-hanem minél nemesebb a férfi érzése, annál inkább hajlik arra, hogy
-fáradozásának legnagyobb czélját szeretete tárgyának megelégedésében
-lássa és másrészt minél szebb a nő érzése, annál inkább törekszik e
-fáradozásnak szivességgel való viszonzására. Ily viszonyban tehát a
-főlényért való vita haszontalan és ahol megvan, ott a legbiztosabb jele
-a durva, vagy az egyenlőtlenül párosult ízlésnek. Ha a dolog annyira
-jut, hogy a parancsolás joga kerül szóba, akkor már az ügy nagyon el van
-rontva; mert, ahol az egész kapcsolat tulajdonkép csak vonzalmon alapul,
-ott már az félig elszakadt, ha a «kell» hallatja hangját. A nőnek e
-kemény hangon való követelőzése igen rút, a férfinél pedig a legfőbb
-fokban nemtelen és megvetendő.
-
-
-
-Kié legyen a házban a főhatalom? mert hiszen csak egy lehet az, aki
-minden ügyletet czéljaival megegyező összefüggésbe hoz. Az udvariasság
-nyelvén (de nem anélkül, hogy igaz volna) azt mondanám: a nő
-_uralkodjon_ és a férfi _kormányozzon;_ mert a hajlam uralkodik és az
-értelem kormányoz. A férfi viselkedése azt kell, hogy mutassa, hogy
-nejének javát minden másnál inkább a szívén hordja. De mivel a férfinak
-a legjobban kell tudnia, hogy hogyan áll és meddig mehet: tehát úgy fog
-cselekedni, mint a miniszter, aki pusztán az élvezetre gondoló
-uralkodóját, aki mondjuk ünnepélyt akar rendezni vagy palotát akar
-építtetni, e parancsára először is köteles készségéről biztosítja,
-csakhogy most nincs pénz a kincstárban, mondja, vagy hogy előbb bizonyos
-sürgősebb szükségleteket kell elintézni és így tovább, úgy hogy a
-legfőbb parancsoló úr mindent tehet, amit akar, de azon feltétel
-mellett, hogy ezen akaratát a miniszter a kezébe szolgáltatja.
-
-
-
-Már ez a szó, hogy conjugium eléggé mutatja, hogy mindkét házasfél igát
-hord; és iga elé fogva lenni, ezt csak nem lehet boldogságnak mondani.
-
-
-Nevelés.
-
-Nem hiányoznak Európa művelt államaiban a nevelő-intézetek és megvan a
-tanítókban a jóakaró buzgalom, hogy bárkinek ez irányban szolgálatot
-tegyenek és mindamellett most világosan bebizonyult, hogy mind
-együttvéve alapjában el van rontva, hogy mivel abban minden a természet
-ellen működik, azáltal távolról sem fejlesztik ki az emberben azt a jót,
-amihez a természet megadta a hajlamot és hogy mivel mi állati
-teremtmények csak a kiművelés által válunk emberekké, rövid idő alatt
-egész más embereket látnánk magunk körül, ha az a nevelési módszer
-terjedne el általánosan, amely bölcsen maga a természet eljárásából van
-levonva és nem a régi szokás és a tapasztalatlan kor szolgai utánzásából
-ered.
-
-Hiábavaló azonban, hogy az emberi nem ez üdvét az iskolák lassú
-javulásától várjuk. Ujjáalkotni kell azokat, hogy valami jó dolog
-származhasson belőlük: mivel eredeti berendezésük hibás, sőt a
-tanítóknak is új műveltséget kell fölvenniök. Nem eredményezheti ezt
-lassú _reform_, hanem gyors _revoluczió_.
-
-
-
-A kényelemszeretet az ember számára rosszabb, mint az élet minden baja.
-Rendkívül fontos tehát, hogy a gyermekek ifjúságuktól fogva dolgozni
-tanuljanak.
-
-A sokfélének tanulását az iskolában a kevesebbnek alapos tanulására kell
-visszavezetni.
-
-Fák, ha a szabadban állnak és növekedőben vannak, jobban fejlődnek és
-pompásabb gyümölcsöt fognak hozni, mintha mesterkedéssel, üvegházzal és
-formák rákényszerítésével nevelték volna.
-
-
-
-A gyermekek akaratát nem szabad megtörni, hanem csupán hajlítani oly
-módon, hogy a természetes akadályoknak engedjen.
-
-Először egyáltalán jellemet kell képezni, aztán jó jellemet. Az első
-valamely szilárdan föltett szándékban való gyakorlat által történik,
-amely szándékhoz reflexióból eredő meghatározott elvek elfogadásával
-jutunk.
-
-Gyermekeknek nyíltszívűeknek kell lenniök és tekintetük oly derült kell
-hogy legyen, mint a napé. Csak a vidám szív képes arra, hogy a jóban
-gyönyörködjön. Az a vallás hamis, amely az embert sötétté teszi; mert
-Istent vidám szívvel kell szolgálni és nem kényszerűségből. A vidám
-szivet nem szabad mindig a szigorú iskolai fegyelembe szorítani, mert az
-esetben csakhamar levert lesz. Ha szabadságot kap, úgy ismét felüdül.
-Erre a czélra szolgálnak bizonyos játékok, ahol a gyermek szabad és ahol
-azon fáradozik, hogy mindig megelőzze valamiben a másikat. Akkor lelke
-ismét derültté válik.
-
-A gyermekeket, különösen a leányokat, korán nyílt és fesztelen
-mosolygásra kell szoktatni; mert az arczvonások felderülése emellett
-lassanként a bensőbe is lenyomódik és a vidámságra, szivélyességre és
-barátkozásra való hajlamot alapítja meg, ami korán a jóakarat erényéhez
-való közeledést készíti elő.
-
-Joggal állítható, hogy a közönséges emberek gyermekeiket sokkal jobban
-kényeztetik, mint az előkelők. Mert a legtöbb ember úgy játszik
-gyermekével, mint a majommal. Énekel neki, dédelgeti, csókolgatja,
-tánczol vele. Azt hiszik, hogy valami jót tesznek a gyerekkel, ha
-mihelyt kiabál, odaszaladnak hozzá és játszanak vele és így tovább.
-Azonban annál gyakrabban kiabálnak. Ha azonban nem törődünk a
-kiabálásukkal, akkor végül is felhagynak vele. Mert hiábavaló munkát egy
-teremtmény sem végez.
-
-De csak hozzá kell szoktatni őket, hogy minden szeszélyüket kielégítve
-lássák, akkor aztán majd az akaratuk megtöréséhez későn fogunk hozzá. De
-ha kiabálni hagyjuk őket, úgy maguk is elunják azt. Ha azonban kora
-gyermekkorukban minden szeszélyüket teljesítik, úgy ezáltal elrontják
-szívüket és erkölcseiket.
-
-Van-e valami fonákabb, mint az, hogy gyermekeknek, akik alig léptek ebbe
-a világba, mindjárt a másvilágról beszélünk?
-
-A gyermekre rendszerint rákiabálnak, hogy: fuj, szégyeld magad! Hogy
-illik ez! stb. Ilyesminek azonban az első nevelésben egyáltalán nem
-szabadna előfordulnia. A gyermeknek még nincs fogalma a szégyenről és az
-illendőségről; nincs szégyelni valója, nem is kell, hogy szégyelje
-magát, és azáltal csak bátortalanná válik. Zavarba jut, ha mást meglát
-és idegenek elől a legszívesebben elrejtőzik. Ezáltal tartózkodás áll
-elő és hátrányos titkolózás. Nem mer semmitse többé kérni, holott
-mindent kérnie kellene; eltitkolja érzületét és másnak tűnik fel, mint
-aminő, ahelyett, hogy mindent nyíltan szabadna megmondania. Ahelyett,
-hogy mindig szülei körül volna, kerüli őket és a szolgálatkész
-cselédségnek veti magát karjaiba.
-
-
-
-Erkölcsileg büntetünk, ha a becsültetésre és a szeretetre irányuló
-hajlamában rövidítjük meg a gyermeket, amely az erkölcsiség
-segédeszköze, például, ha a gyermeket megszégyenítjük azzal, hogy
-fagyosan és hidegen bánunk vele. E hajlamot amennyire lehet meg kell
-őriznünk. Azért a büntetésnek e módja a legjobb; mivel az erkölcsiséget
-fejleszti; ha pl. a gyermek hazudik, úgy a megvetés pillantása elég
-büntetés és a legczélszerübb büntetés is.
-
-Az irigységet keltjük fel, ha a gyermeket arra figyelmeztetjük, hogy
-magát mások értéke szerint becsülje. Inkább saját értelmének fogalma
-szerint kell, hogy becsülje magát. Nézd, hogy viselkedik ez és ez a fiú!
-és így tovább. Az ilyfajta figyelmeztetés csak fölötte nemtelen
-gondolkozásmódot hoz létre. Ha az ember saját értékét másoké szerint
-becsüli, úgy vagy arra törekszik, hogy a többiek fölé emelkedjék, vagy
-hogy mások értékét kisebbítse. Ez az utóbbi azonban irigység. Akkor csak
-másra igyekszünk hibát ráfogni; mert, ha az nem volna itt, úgy nem is
-hasonlíthatnának össze vele és akkor mi a legjobbak volnánk.
-
-
-
-Az apák leányaikkal szemben túlságosan elnézők, az anyák fiaikkal
-szemben. Mindegyiknek saját nemét kell fegyelmeznie.
-
-
-
-A nőnek sokkal kevesebb fegyelmezésre és nevelésre van szüksége, mint a
-férfinak, amint kevesebb tanításra is.
-
-Amíg a női természetet jobban meg nem ismertük, addig a legjobb, ha a
-leányok nevelését az anyákra bízzuk és megkíméljük őket a könyvektől.
-
-
-
-Az kívánnám, hogy ifjuságunkat az úgynevezett _nemes_ (túlságosan jó)
-cselekedetek példáitól, amivel úgy dobálózik érzelgős irodalmunk,
-megkíméljék és többet adjanak a puszta kötelességre és arra az értékre,
-amit az ember saját maga adhat meg és kell hogy megadjon magának azon
-öntudattal, hogy kötelességét nem szegte meg, mert ami üres vágyakra és
-elérhetlen tökéletesség kivánsága felé irányul, az csak regényhősöket
-hozhat létre, akik míg a szertelen iránti érzékükkel nagyra vannak,
-azalatt közönséges és mindennapi kötelezettségeik alól, amelyek akkor
-nékik jelentéktelen kicsinynek tünnek fel, az alól fölmentik magukat.
-
-Oly cselekedetek dicsérete, amelyekből nagy, önzetlen, résztvevő érzület
-és emberiesség ragyog, nagyon tanácsos. De nem annyira ezek _lélekemelő_
-voltára kell figyelmeztetni, amely nagyon futólagos és múló, mint inkább
-_a szívnek a kötelesség alá való rendelésére_, amelytől tartósabb hatást
-várhatunk, mivel elveken alapul, míg amaz csak a szenvedély múló
-fellobbanásán. Csak egy kevéssé gondolkodnunk kell, hogy mindig oly
-bűnre akadjunk, amit az emberi nemmel szemben elkövettünk – ha másban
-nem, hát abban, hogy oly előnyöket élvezünk az embereknek a polgári
-társadalomban való egyenlőtlenségéből, amelyek folytán másoknak annyival
-inkább nélkülözniök kell – hogy azon önző képzelődés által, hogy
-_érdemeket_ szereztünk, a _kötelesség_ gondolatát ki ne szorítsuk.
-
-A mi időnkben, amidőn olvadozó, lágyszívű érzelmekkel vagy a kedélynek
-magasröptű, felfuvalkodott és a szívet inkább elhervasztó, mint erősítő
-önhittségével többet remélnek elérni, mint a kötelességnek az emberi
-tökéletlenséghez és a jóban való előmenetelhez illőbb száraz és komoly
-fogalmával, ezen módszerre való utalás szükségesebb, mint valaha.
-Gyermekeknek nemes, nagylelkű, érdemdús cselekedeteket bemutatni, mint
-mintákat, abban a hitben, hogy őket lelkesedés fölkeltése által azok
-számára megnyerjük, teljesen czéltalan. Miután még a legegyszerűbb
-kötelesség teljesítésében sőt annak helyes megítélésében is annyira
-hátra vannak, az annyit tesz, mint korán képzelgőkké tenni őket. De az
-emberek tanultabb és tapasztaltabb részénél is, ahol e vélt hajtóerőnek
-nincs hátrányos hatása, ott legalább is nem gyakorol a szívre igazi,
-erkölcsi hatást, amit pedig azzal előidézni akartak.
-
-
-
-Minden _érzelemnek_, különösen annak, amelynek oly szokatlan
-erőkifejtést kell eredményeznie, azon pillanatban kell hatását
-kifejteni, amelyben a leghevesebb és pedig mielőtt ellobban, mert
-különben semmit sem ér el: amennyiben a szív természetszerűen a rendes
-mérsékelt életmozgásába tér vissza és azon bágyadtságba esik, amelyben
-előbb volt, mert olyasmi érte, ami ugyan izgatta, de nem olyan, ami
-erősítette volna. Fogalmakra épített _alapelveket_ kell felállítani,
-minden más alapon csak pillanatnyi felbuzdulás jöhet létre, amely nem
-szerezhet az egyén számára morális értéket, sőt még önbizalmat sem,
-amely nélkül az öntudatos erkölcsi érzület és az öntudatos jellem, az
-ember legfőbb java, nem is lehetséges.
-
-Oh őszinteség! Te Asztrea, ki a földről az égre menekültél, hogy
-vonzhatnánk téged (a lelkiismeret és ezzel minden benső vallásosság
-alapját) ismét le hozzánk? Megengedem, bár igen sajnálatos, hogy
-nyíltszívűség (az _egész_ ismert igazság elmondása) az emberi
-természetben nem található. De őszinteséget (hogy mindaz, amit mondunk
-igaz legyen) minden embertől követelnünk kell és ha erre sem volna
-természetünknek hajlama, bár csupán elhanyagolják a művelését, úgy az
-emberi fajnak saját magát mélyen meg kellene vetnie.
-
-Most hasonlítsuk ezzel egybe a mi nevelési módszerünket, különösen a
-vallás tekintetében, vagy jobban mondva a vallástan tekintetében, ahol
-az emlékezetnek hűségét a feltett kérdésekre való felelettel, anélkül,
-hogy a hitvallás hűségére ügyelnének (amit nem is tesznek soha vizsgálat
-tárgyává) már kielégítőnek találják arra, hogy hívő lélekké tegyenek
-valakit, aki csak meg sem érti azt, amit szentül fogad és így nem fogunk
-többé csodálkozni az őszinteség hiányán, amely az embereket csupa belső
-képmutatóvá teszi.
-
-A képes ábéczéskönyv, mint a képes biblia, vagy éppenséggel a képekben
-ábrázolt _erkölcstan_ a gyermekes tanító játékszere, hogy tanítványait
-még gyerekesebbé tegye, mint aminők voltak.
-
-Mivel az emberi megismerésnek természetes útja az, hogy először az
-értelem alakul ki, amennyiben a tapasztalat által szemléletes ítéletekre
-és ezek által fogalmakra tesz szert és hogy erre e fogalmakat alapjuk és
-következményeik viszonyában és végül a tudomány jól rendezett egészében
-az ész megismeri, tehát a tanításnak is ezen az úton kell haladnia. A
-tanítótól tehát azt várjuk el, hogy hallgatójában először az _értelmes_,
-azután az _eszes_ embert és végül a _tudóst_ nevelje. Az ily eljárásnak
-az az előnye van, hogy bár a tanítvány sohase ér az utolsó fokra, amint
-az rendesen történik, mégis a tanítás által nyert és ha nem is az
-iskola, de az élet számára gyakorlottabbá és okosabbá vált.
-
-Ha ezt a módszert megfordítjuk, úgy ráragad ugyan valami észforma a
-növendékre, mielőtt értelme ki volna képezve és van kölcsönvett
-tudománya, amely csupán mintegy rajt ragad, de nem benne termett; ami
-mellett kedélyi képessége épp oly terméketlen, mint valaha, de a
-bölcseség képzelgése által sokkal romlottabbá vált. Ez az oka annak,
-amiért nem ritkán találunk tudósokat (tulajdonképp csak tanultakat),
-akiknek kevés az értelmük és ezért küldenek a világba az egyetemek több
-átlagembert, mint bármely más közintézmény.
-
-Van egy eszmém, amely szerint én hasznosnak képzelem a főiskolai
-tanítást és ez az, amelyet _a világ ismeretében való_ előgyakorlatnak
-nevezhetek. Ez a világismeret az, amely arra szolgál, hogy minden
-egyébként megszerzett tudományt és ügyességet _oknyomozóvá_ tegyen, ami
-által az nemcsak az _iskola_, hanem az _élet_ számára is használhatóvá
-válik és ez az ami az elkészült tanítványt rendeltetési helyére, azaz az
-_életbe_ vezeti.
-
-
-
-A főczél, amelyet én főiskolai életemben mindenkor szem előtt tartok, az
-abban áll, hogy a jó érzületet terjesszem, amely elveken alapul, azt a
-jónak alkotott lelkekben megerősítsem és ezáltal megadjam az egyedüli
-czélszerű irányt a tehetség kifejlesztésére.
-
-
-Faj – nemzet.
-
-Valószínű, hogy a fajok összekeveredése (nagy hódításoknál), ami
-lassankint kitörli a jellegzetes vonásokat, az emberi nemnek, minden
-állítólagos emberszeretet figyelmen kívül hagyva is, nem hasznos.
-
-A régiek lángeszéről igen nagy a véleményem. Mi rendezett tömegben
-működünk, ami a lángészt (mint a bátorságot és a fegyverrel való ügyes
-bánásmódot is) nemcsak fölöslegessé teszi, hanem meg is gátolja.
-
-
-
-A _spanyol_ komoly, hallgatag és igazmondó. Kevés becsületesebb
-kereskedő van a világon, mint a spanyol. Büszke lélek, akinek több
-érzéke van nagy, mint szép cselekedet iránt. Mivel keverékében kevés
-jóságos és szelid jóakarat van, gyakran kemény, sőt kegyetlen is. Nem
-mondható hogy a spanyol büszkébb vagy szerelmesebb, mint más ember, de
-mindkét dologban oly kalandos hajlamú, amely ritka és szokatlan. Hogy az
-ekét otthagyja és hosszú karddal és köpennyel sétál a mezőn, míg az
-arrautazó idegen el nem ment, vagy hogy a bikaviadalban, ahol az ország
-szépei egyszer fátyol nélkül mutatkoznak, külön üdvözléssel tudtára adja
-mindenkinek, hogy ki az imádottja és aztán az ő tiszteletére vad
-állattal veszélyes küzdelembe fogni merészkedik, ezek oly szokatlan és
-különös cselekedetek, amelyek nagyon eltérnek a természetestől.
-
-A _francziának_ erős érzéke van a morális szép iránt. Jómodorú, udvarias
-és szolgálatkész. Igen hamar bizalmas, tréfálkozó és az érintkezésben
-nyílt; ezt a kifejezést, jómodorú férfi vagy hölgy csak az érti meg
-igazán, aki a franczia udvariasság iránti érzékét szerezte meg. Még
-magasztos érzései is, amelyből nem kevés jutott számára, a szép
-érzékének vannak alárendelve és erősségüket csak az utóbbival való
-megegyezésből nyerik. Igen szeret elmés lenni és ötlete kedvéért
-meggondolás nélkül fog valamicskét az igazságból feláldozni. Azonban
-ott, ahol az elmésségnek nincs helye, épp oly alapos belátással
-rendelkezik, mint más népbeli, pl. a matematikában és a többi száraz
-vagy mélyértelmű művészet és tudományban. De nem lehetünk eléggé
-óvatosak e nép metafizikai, morális vagy vallási irataival szemben.
-Rendszerint sok szép szemfényvesztés van bennük, amely a rideg vizsgálat
-előtt nem állja ki a próbát. A franczia szeret merészet mondani; de hogy
-az igazsághoz jussunk, ahhoz nem merészség, hanem óvatosság szükséges. A
-történelemben szereti az anekdotát, amihez nem hiányzik más, mint az,
-hogy kivánatos, hogy igaz volna. A jó mondásnak nincs nála oly futólagos
-értéke, mint máshol, mohón terjesztik és könyvekben megőrzik, mint a
-legfontosabb eseményt. Higgadt polgár és a közjavadalmak bérlőinek
-elnyomását szatirával vagy parlamenti beadvánnyal boszúlja meg,
-amelylyel, miután az czéljához képest a nép atyáinak szép hazafias
-tekintélyt biztosított, nem történik más, minthogy dicsőítő felemlítés
-koronázza meg őket és elmés költemények magasztalják. Az a tárgy,
-amelyre leginkább vonatkoznak e nép érdemei és képességei, az a nő. Nem
-mintha itt jobban szeretnék vagy becsülnék, mint máshol, hanem, mivel ő
-adja meg a legjobb alkalmat, hogy az elmésségnek, az udvariasságnak és a
-jó modornak kedvelt tehetsége fényében mutatkozzék. A nő adja meg
-Francziaországban minden társaságban és érintkezésben a hangot. Bár nem
-tagadható, hogy a társaság a szépnem nélkül meglehetős ízetlen és
-unalmas volna; de ha a hölgy megadja benne a szép modort, úgy a férfinak
-a saját részéről a nemest kellene megadnia. Mert különben az érintkezés
-épp oly unalmassá válik, de az ellentétes oknál fogva: mivel semmi sem
-oly undorító, mint csupa édesség. A franczia ízlés szerint nem azt kell
-kérdezni: itthon van az úr? hanem, itthon van az úrnő? Az úrnő
-toalettjét rendezi, az úrnőnek migrénje van; egyszóval az úrnővel
-foglalkozik és az úrnőről szól minden társalgás és minden mulatság.
-Holott ez már nem is a nő megtisztelése. Oly férfinak, aki játszadozik,
-annak soha sincs érzéke, sem az igazi nagyrabecsülés, sem a gyengéd
-szerelem iránt. Sokért nem mondanám én azt, amit Rousseau állít oly
-vakmerően: _hogy a nő sohasem egyéb, mint nagy gyermek_. De az éleslátó
-svájczi ezt Francziaországban írta és gyaníthatólag ő maga, mint a
-szépnem oly nagy védője, felháborodott azon, hogy ott nem bánnak a nővel
-több igaz tisztelettel. Miután a francziában nem hiányoznak a nemes
-tulajdonságok, csakhogy ezeket benne csupán a szép iránti érzék
-elevenítheti fel, ezért ott a szépnemnek hatalmasabb befolyása lehetne
-arra, hogy a férfinemnek legnemesebb cselekedeteit keltse fel és tegye
-serénynyé, mint bárhol másutt a világon, ha gondolnának arra, hogy a
-nemzeti szellem ez irányát egy kissé kedvezményben részesítsék. Kár,
-hogy a liliomok nem fonnak. A nemzeti jellem e hibája legközelebb áll a
-lazasághoz, vagy udvariasabban szólva a könnyelműséghez. Fontos dolgokat
-tréfaként tárgyalnak és csekélységekkel a legkomolyabban foglalkoznak. A
-franczia öreg korára is még vidám dalokat énekel és amennyire képes
-galáns a nőkkel szemben. E megjegyzésekre nagy, hiteles kezeseim vannak
-maguk a francziák közül és egy Montesquieu és D’Alembert mögé húzódom
-vissza, hogy minden aggódó boszúság elől biztosítsam magam.
-
-A franczia nemzetet minden más népnél inkább jellemez a társalgás
-ízlése, amely tekintetben minden más nép mintája. Társalgásuk
-_udvarias_, főleg idegenekkel szemben, akik őket felkeresik; bárha nincs
-most divatban az udvari erkölcs. A franczia nem érdekből közlékeny,
-hanem mivel ízlésének közvetlen szükséglete az. Miután ez az ízlés főleg
-a nők nagy világával való érintkezésre vonatkozik, ezért a franczia
-nyelv általános nyelvvé vált és egyáltalán nem vitatható: hogy az ily
-hajlamnak a szolgálatkészség, a segítő jóakarat fejlesztésére és
-lassanként az elveken alapuló általános emberszeretetre is kell hogy
-legyen befolyása és az ily népet egészben véve _szeretetreméltóvá_ kell
-hogy tegye.
-
-Az érem másik oldala az elvek által nem eléggé fékezett _élénkség_ és
-világosan látó értelem mellett a könnyelműség, hogy bizonyos formákat,
-csak mivel régiek vagy csak mivel túlságosan dicsérték azokat, még ha
-jól is érezték magukat azok mellett, ne hagyjanak soká fennállani és
-amellett ragályos _szabadságszellem_, amely magát az értelmet is bevonja
-játékaiba és a népnek az államhoz való viszonyában oly mindent megrázó
-lelkesedést gyújt, amely még a végleteken is túlmegy. E nép sajátságai,
-mint árnykép, mely azonban élethűen rajzolt, további leírás nélkül,
-pusztán ezen odavetett összefüggéstelen töredékekből, mint jellemzése
-adalékaiból egy egésszé könnyen összeállíthatók.
-
-Az ily szavakat, mint: esprit (e helyett: bon sens), frivolité,
-galanterie, petit maître, coquette, étourderie, point d’honneur, bonton,
-bureau d’esprit, bon mot, lettre de cachet és így tovább, nem könnyű más
-nyelvre lefordítani: mert inkább azon nemzet sajátos gondolkodásmódját
-fejezik ki, amely mondja őket, mint azt a tárgyat, amely a gondolkodó
-előtt lebeg.
-
-Az _olaszban_ úgy látszik a franczia és a spanyol érzéseinek keveréke
-van; több érzéke van a szép iránt, mint az előbbinek és több a magasztos
-iránt, mint az utóbbinak. Azt hiszem ily módon megmagyarázható erkölcsi
-jellemének többi vonása is.
-
-
-
-Amint a franczia kitünik társalgási tehetségével, úgy az olasz
-_műízlésével_. Vonásaiban érzelmeinek erős játéka nyilvánul és arcza
-kifejezésteli. Ügyvédeiknek a törvény előtti védelme oly szenvedélyes,
-hogy színpadi szavalathoz hasonlít. A franczia inkább a _magán_
-mulatságokat kedveli, az olasz a _nyilvánosakat:_ pompás felvonulásokat,
-körmenetet, nagy látványosságokat, farsangi mulatságot, álarczos
-játékokat, nyilvános épületek pompáját, festményeket, mozaikokat,
-nagystílű római régiségeket, hogy _lássanak_ és nagy társaságban
-láttassanak. Emellett azonban (hogy az önzésről se feledkezzünk meg) a
-_váltó_, a _bank_ és a _lutrijáték_ feltalálása. Ezek jó oldalai:
-továbbá azon _szabadság_, amelylyel gondolások és koldusok élhetnek
-előkelőkkel szemben.
-
-
-
-A rosszabb oldalai: mint Rousseau mondja, dísztermekben társalognak és
-patkányfészkekben hálnak. Társas összejöveteleik börzéhez hasonlatosak,
-ahol a ház úrnője a nagy társaság számára valami kóstolót nyújt, hogy az
-ide-oda vándorlás közben egymással a napi ujdonságokat közöljék,
-anélkül, hogy ehhez éppen barátságra volna szükség és az úrnő a
-társaságból kiválasztott kis résszel együtt vacsorázik. A _gonosz_
-azonban: a szokás, hogy kést rántanak, a banditák, a rablógyilkosoknak
-szent menedékhelyre való menekülése, a szbirrek elhanyagolt hivatala és
-így tovább: amit nem annyira a római, mint inkább a kétszínű
-közigazgatás rovására írnak. Ezek azonban oly vádak, amelyekért
-semmiesetre sem felelek, és amiket rendesen angolok részéről hallunk,
-akiknek más alkotmány, mint az övék sehogysem tetszik.
-
-Angliában az elmésség oly vaskos aranya található, amely franczia
-kalapács alatt nagy felületű vékony lapocskákká nyujtható.
-
-Az _angol_ minden barátság kezdetén hűvös és idegennel szemben közömbös.
-Kevés hajlama van kis szívességekre; ezzel szemben azonban, ha barátoddá
-vált, nagy szolgálatokat tehet. Nem erőlteti magát, hogy az
-érintkezésben elmés legyen, vagy hogy finom módot mutasson, de értelmes
-és higgadt. Rosz utánzó, keveset törődik mások ítéletével és rendszerint
-saját ízlését követi. A nővel szemben való viszonyában nem rendelkezik a
-franczia udvariasságával, de sokkal nagyobb tiszteletet tanúsít vele
-szemben és ezt tán túlzásba is viszi, amennyiben a házasságban a nőnek
-korlátlan tekintélyt biztosít. Állhatatos, néha a nyakasságig, merész és
-elszánt, néha a vakmerőségig és elvek szerint cselekszik rendszerint az
-önfejűségig. Könnyen különcczé válik, nem hiúságból, de mivel keveset
-törődik másokkal és nem egykönnyen cselekszik szivességből vagy
-utánzásból ízlése ellenére; ezért ritkán szeretik annyira, mint a
-francziát, de ha ismerik, rendszerint többre becsülik.
-
-Az angol jelleme valószínűleg nem jelent mást, mint azt a korai tanítás
-és példa útján elsajátított alapelvet, hogy jellemet alkotnia kell a
-maga számára, azaz meg kell mutatnia, hogy van jelleme; amennyiben a
-hajthatatlan szándék, hogy önként felvett elvéhez ragaszkodjon és egy
-bizonyos szabálytól (nem fontos melyiktől) el ne tántorodjon, ez a
-férfinek azon fontosságot adja meg, hogy biztosan tudják, hogy mit
-várhatnak tőle és mit ő másoktól.
-
-Ez a jellem a franczia népével inkább mint bármely más nép jellemével
-ellentétes. Az angol minden szeretetreméltóságról, mint ama nép
-legkíválóbb társadalmi tulajdonságáról, idegennel szemben, sőt a saját
-fajtájabelivel szemben is lemond és csupán tiszteletre tart igényt, ami
-mellett egyébként mindenikük csupán saját módja szerint akar élni.
-
-Az angol elkülöníti magát, ahol pénzéért étkezik. Inkább eszik külön
-szobában egyedül, mint ugyanazon pénzért közös asztal mellett: mert
-utóbbi esetben mégis némi udvariasságot követelnek tőle, és idegenben,
-pl. Francziaországban, ahová az angolok csak azért utaznak, hogy minden
-útját és szállodáját utálatosnak híreszteljék el, összegyülnek ezekben,
-hogy csak maguk között legyenek. Honfitársai részére az angol nagy és
-minden más népnél hallatlan jótékony alapítványokat létesít. Az idegen
-azonban, akit sorsa földjükre vetett és nagy nyomorba juttatott, a
-szeméten pusztulhat el, mivel nem angol, azaz nem ember. Az ó-angol John
-Bull már arczán hordja azt a szabadságot, hogy udvariatlan legyen
-bárhol, ahová jön, idegenben vagy saját országában az idegennel szemben.
-
-A _németben_ az angol és a franczia érzelmének keveréke van, de úgy
-látszik, közelebb áll az előbbihez és az utóbbihoz való nagyobb
-hasonlatossága csupán mesterkélt és utánzott. Szerencsés keverékben van
-érzéke úgy a magasztos, mint a szép iránt; és ha az előbbiben nem is éri
-el az angolt és az utóbbiban a francziát, mindkettőt túlszárnyalja,
-amennyiben összeköti azokat. Több szivességet tesz a társas
-érintkezésben, mint az angol és ha nem is visz a társaságba oly kellemes
-élénkséget és elmésséget, mint a franczia, de szerényebb és értelmesebb
-ott. Mint az ízlés minden fajában úgy a szerelemben is meglehetős
-rendszeres, és amennyiben a szépet a nemessel összeköti, annyiban
-mindkettőnek érzésében elég hűvös arra, hogy fejét az illem, a dísz és a
-feltünésről való megfontolással töltse meg. Ezért nála a családnak, a
-czímnek és rangnak úgy a polgári életben, mint a szerelem dolgaiban nagy
-jelentősége van. Sokkal többet törődik az előbb említetteknél azzal,
-hogy _hogyan ítélik meg az emberek_ és ha valami van jellemében, ami a
-javulás kivánságát keltheti fel, úgy leginkább ez a gyöngeség, amelynél
-fogva nem merészkedik eredeti lenni, bár minden tehetsége megvan hozzá
-és hogy túlsokat törődik mások véleményével, ami az erkölcsi
-tulajdonságokat minden támaszuktól megfosztja, amennyiben
-köpenyegforgatóvá és hamisan mesterkéltté tesz.
-
-A németek alkalmasak arra, hogy átvegyék minden néptől a jót és
-összeegyeztessék és minden jót egyforma készséggel vesznek át. A népek
-ily szövetsége általánossá lehet.
-
-Aki mást utánoz, az elérheti amazt, sőt túl is szárnyalhatja. Aki a
-munkát folytatja, az első szerzőt messze túlszárnyalhatja, mint Newton
-Keplert. Mi németek az ész találmányainak folytatására vagyunk hivatva.
-
-A német jellemre nézve legalább ez idő szerint nem czélszerű, ha nemzeti
-büszkeségről fecsegnénk neki. Tehetségeihez épp az a jellem illik, hogy
-nincs ily büszkesége, sőt, hogy inkább ismeri el más népek érdemét, mint
-sajátjáét.
-
-A _hollandus_ rendes és szorgos hajlamú és amennyiben rendszerint a
-hasznosra van tekintettel, úgy kevés érzéke van aziránt, ami finomabb
-értelemben szép vagy emelkedett. Nagy ember előtte épp annyit jelent,
-mint gazdag ember, barátja alatt levelezőjét érti és az a látogatás,
-amely nem jövedelmező számára, nagyon unalmas neki. Ellentétben áll úgy
-a francziával, mint az angollal és bizonyos tekintetben nem más, mint
-egy nagyon flegmatikus német.
-
-
-
-Az _orosz_ – természetes ügyesség, anélkül, hogy lángész volna.
-
-Az oroszok mindenkor csak végzett növendékek, de sohasem mesterek.
-
-Oroszok és lengyelek nem képesek önkormányzatra. Az előbbiek mivel
-feltétlen úr nélküliek akarnak lenni, az utóbbiak mivel mind urak
-akarnak lenni.
-
-A _keleti népek_ sohasem javulnának meg önmaguktól.
-
-Nyugaton kell keresnünk az emberi nem folytonos haladását a tökéletesség
-felé és innen kell keresni elterjesztését a földön.
-
-Míg a németek és angolok ugyanoly értelmesek mint a francziák, addig az
-utóbbiak azzal kapcsolatban szellemesebbek, azaz képzelőerejük élénkebb,
-a németeknek ítélőerejük, az angoloknak észtehetségük nagyobb. A német
-mindent inkább megérlelni akar, míg a franczia a virágokat adja.
-
-
-
-Az ítélőerő a gyökérben hajt: német.
-
-Képzelet a pompás koronában: olasz.
-
-Izlés a virágzatban: franczia.
-
-Szellem a gyümölcsben: angol.
-
-Ha a törökök, akik a keresztény Európát Frankesztánnak nevezik,
-utaznának, hogy embereket és népjellemet megismerjenek (amit nem tesz
-más nép, mint az európai, ami pedig az összes többiek szellemi
-korlátoltságát bizonyítja), úgy talán a következőleg osztanák be Európát
-népei jellemének hibái szerint: 1. A _divathon_ (Francziaország). 2. A
-_szeszélyek hona_ (Anglia). 3. Az _ősök hona_ (Spanyolország). 4. A
-_pompa hona_ (Olaszország). 5. A _titulusok hona_ (Németország Dániával
-és Svédországgal együtt, mint germán népek). 6. Az _urak hona_
-(Lengyelország), ahol minden állampolgár úr, de ez urak közül senkisem
-akar alattvaló lenni, kivéve azt, aki nem állampolgár. Oroszország és az
-európai Törökország, mindkettő nagyobbrészt ázsiai leszármazása lévén,
-Frankesztánon kívül terülnének el: az első _szláv_, a második _arab_
-eredetű, tehát oly két törzstől származók, akik egykor Európa feletti
-uralmukat messzebbre terjesztették ki, mint bármely más nép valaha és
-oly állapotba jutottak, hogy vannak törvényeik és alkotmányuk, de nincs
-szabadság, ahol tehát senkisem állampolgár.
-
-
-
-A becsületérzésben a következő nemzeti különbségek találhatók: a
-becsületérzés a francziánál _hiúság_, a spanyolnál _gőg_, az angolnál
-_büszkeség_, a németnél _nagyravágyás_, a hollandusnál
-_felfuvalkodottság_. Első tekintetre úgy látszik, mintha e kifejezések
-ugyanazt jelentenék, de nyelvünk gazdagságánál fogva könnyen
-felismerhető a különbség közöttük. A _hiúság_ a tetszést hajhássza,
-ingatag és változékony, de külső viselkedése _udvarias_. A _gőgös_ teli
-van tévesen képzelt nagy előnyökkel, nem nagyon keresi mások tetszését,
-magatartása merev és _fenhéjázó_. A _büszkeség_ tulajdonképp csupán
-saját értékének nagyobb tudata, ami gyakran igen helyes lehet (amiért
-néha nemes büszkeségnek mondják; de sohasem tulajdoníthatók valakinek
-nemes gőgöt, mert az utóbbi mindig helytelen és túlzó önértékelésre
-vall); a büszkének másokkal szemben való magatartása _közömbös_ és
-hüvös.
-
-A _nagyravágyó_ büszke, de egyúttal hiú is. Nem szükségképi, hogy gőgös
-legyen egyúttal, azaz, hogy túlzóan és hibásan előnyöket képzeljen
-magának, hanem tán nem becsüli magát többre értékénél de csupán ízlése
-hibás, abban, hogy értékét külsőségekben akarja érvényre juttatni. Az a
-tetszés, amit keres, tiszteletadásból áll. Ezért örömest kápráztat
-czímekkel, ősök jegyzékével és pompával. A németet különösen bántja e
-gyengeség. Az oly szavak, mint: kegyes, kegyelmes, méltóságos és
-nagyságos és más eféle dagályos kifejezés nyelvét merevvé és ügyetlenné
-teszik és nagyon is akadályozzák azt a szép egyszerüséget, melyet más
-nép írásmodorában találunk. A fenhéjázó az érintkezésben _szertartásos_.
-A _felfuvalkodott_ oly fennhéjázó, aki viselkedésében világosan elárulja
-mások megvetését. Magaviselete _goromba_. Ez a nyomorult tulajdonság a
-legtávolabb áll a finomabb ízléstől, mivel nyilvánvalóan ostoba; mert az
-biztosan nem az az eszköz, amelylyel a becsületérzésnek eleget lehet
-tenni, hogy nyilvánvaló megvetéssel mindenkinek maga körül gyülöletét és
-maró gúnyját hívják ki.
-
-A szerelem dolgában a németnek és az angolnak meglehetős jó gyomra van,
-kissé finomkodó, de inkább egészséges és _vaskos ízlésü_. Az olasz e
-tekintetben _tépelődő_, a spanyol _képzelgő_, a franczia _torkoskodó_.
-
-
-
-De minden népben a legjobb rész mindenféle fajú kitűnő jellemet
-tartalmaz, és akit egyik-másik szempontból gáncs is érhet, ha elég
-finom, meg fogja érteni előnyét, amely abban áll, hogy mindenki mást
-sorsára bíz, de magát kiveszi ez alól.
-
-
-Gazdaság – politika – politikusok.
-
-Mesterkélhet az ember amennyit akar, de a természetet nem tudja
-kényszeríteni arra, hogy megváltoztassa törvényeit. Vagy magának kell
-dolgoznia; vagy másoknak az ő számára; és az utóbbi munka annyit rabol
-el mások boldogságából, mint amennyivel sajátját akarja fokozni az
-átlagon felül.
-
-A pénz csupán általános eszköze annak, hogy _az emberek egymás között
-munkájukat kicseréljék;_ úgy, hogy a nemzeti vagyon, amennyiben pénzen
-szerzett, nem egyéb mint csupán azon munka összege, amelyért az emberek
-egymást jutalmazzák és amelyet a nép közt forgalomban lévő pénz
-képvisel.
-
-Azon dolognak, mely pénz gyanánt szerepeljen, magának is annyi munkába
-kellett kerülnie, hogy előállítsák, vagy hogy más ember kezébe
-juttassák, hogy ez a munka egyenlő legyen azon munkával, amelylyel az
-árút kellett megszerezni (természeti vagy műtermék útján). Mert, ha
-könnyebb volna azt az anyagot beszerezni, melyet pénznek neveznek, mint
-az árút, úgy több pénz özönlene a piaczra, mint amennyi árú eladó és
-mivel az eladónak több munkát kellene árújába befektetnie, mint a
-vevőnek, aki könnyebben szerzi meg a pénzt: ezért az árúkészítésbe
-fektetett munka és vele az ipar általában együtt hanyatlana és eltünne a
-keresetben való szorgalommal, amelynek pedig következménye a
-közgazdagság. Ezért nem tekinthetők pénznek a bankjegyek és állami
-utalványok, bár egyideig azt képviselik: mivel úgyszólván semmiféle
-munkába sem kerül az előállításuk és értékük pusztán azon a véleményen
-alapul, hogy az eddig sikerült _készpénzzé_ való beváltás továbbra is
-sikerülni fog, ennek megfelelőleg értékük, oly esetleges fölfedezésnél,
-hogy nincs a könnyü és biztos forgalomra elegendő készpénz, hirtelen
-eltünik és kikerülhetlenné válik a fizetésképtelenség. Igy azoknak a
-munkája, akik Peru és Uj-Mexikóban arany és ezüstbányákat tárnak fel,
-különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy mily gyakran sikertelen kísérlet
-az érczerek felkutatására irányult munka, valószinüleg még nagyobb, mint
-Európában az árúk előállítására felhasznált munka és mint vissza nem
-fizetett munka magától abbamaradna és ezzel ama országok csakhamar
-nyomorba sülyednének, ha Európa munkája, épp ezen anyagoktól izgatva,
-egyidejűleg fokozatosan nem nagyobbodnék, hogy amazoknál a bányászathoz
-való kedvet a fényűzés nékik felajánlott árúival folytonosan
-ébrentartsa: úgy, hogy mindig munka munka ellen kerül versenybe.
-
-
-
-A politika az okosság oly faja, amely által valaki egy egész szabad
-népet a saját czéljaira felhasználni tud.
-
-Jaj annak, aki más politikát ismer el, mint olyat, mely a jog törvényeit
-szentnek tartja. Még csak figyelmeztetésre sem kerülhet e dolog; mert,
-ha ilyenben uralkodók vagy alattvalók részesülnek már, úgy ez a
-leghaszontalanabb dolog a világon és részben a leghivatlanabb is.
-
-Észak egy nagy uralkodója – azt mondják – czivilizálta nemzetét. Adta
-volna Isten, hogy erkölcsöt vitt volna bele; úgy azonban minden, amit
-tett a politikai jólétre irányult és erkölcsi romlásba vezetett.
-
-
-
-Egy ember deszpotizmusa még sokkal elviselhetőbb, mint sokaké.
-
-Az uralkodónak jól kell ismernie legfőbb képviselőként való működését és
-vallásos érzülettől áthatottnak kell lennie.
-
-Ha majd alattvalók és uralkodók jól fogják ismerni azt, ami a derék
-jellemre vonatkozik, úgy jó kormány maguknak a jó uralkodóknak
-elhatározásából fog előállani, mivel az alattvalók annak megfelelők
-lesznek.
-
-Az univerzális monarchia oly alkotmány, amelyben minden szabadságnak és
-vele (ami a következménye) minden becsületnek, ízlésnek és tudománynak
-meg kellene semmisülnie.
-
-Vannak Európában hatalmak, melyek nagyra vannak jámborságukkal és míg a
-jogtalansággal úgy élnek, mint vízzel, azt akarják, hogy az igazhívőség
-kiválasztottjainak tartsák őket.
-
-Ami iránt az államnak vallási dolgokban egyedül szabad érdeklődnie, az
-az, hogy annak tanítóit mire kell rátartania, hogy hasznos polgárai, jó
-katonái és általában hű alattvalói legyenek. Ha erre mint eszközt az
-igazhívőség dogmatikus vallástételeinek bevésését választja és ugyanily
-kegyszereket, úgy emellett nagyon rosszul járhat. Mert e dogmák
-elfogadása könnyű dolog és a legrosszabb embernek sokkal könnyebb, mint
-a jó embernek, azzal ellentétben azonban az érzület morális megjavulása
-hosszú és fáradságos munkába kerül, mivel azonban az embert arra
-tanították, hogy főleg a dogmák betartásától remélje üdvösségét, úgy nem
-kell éppen valami nagyon aggódnia, hogy kötelességét (bár óvatosan)
-megszegje, mivel kezében van a csalhatatlan eszköz arra, hogy az isteni
-igazságszolgáltatást kikerülje (csak éppen, hogy nem szabad elkésnie)
-minden titokban való igazhívősége és a kegyszerek esdeklő használata
-által; ha azonban az egyház tanai közvetlenül a moralitásra
-vonatkoznának, úgy egész máskép szólna lelkiismeretének ítélete:
-tudniillik, hogy amennyit elkövetett gonoszságaiból helyre nem hozhat,
-annyiért a jövendő bíró előtt felelnie kell és ezt a sorsot ki nem
-kerülheti semmiféle egyházi szer használatával, sem a félelem által
-kiszorított hittel, sem olyan imával. Melyikfajta vallás mellett
-biztosabb tehát az állam?
-
-
-
-Meg kell engedni, hogy politikusaink olyanoknak veszik az embereket,
-aminők, nem mint ahogy a világ dolgaiban járatlan pedánsok vagy
-jóindulatú képzelgők álmodoznak, hogy minőknek kellene lenniök. De
-ehelyett, hogy _aminők_, azt kellene mondani: _aminővé tettük őket_
-jogtalan kényszer által, áruló, a kormány kezébe adott gonosz tervek
-által, tettük őket pedig ezzel nyakasokká és lázadásra hajlandókká; ahol
-aztán persze, ha a gyeplőt kissé elengedik, szomorú következmények
-mutatkoznak, amelyek ama okosnak vélt államférfiak jóslatát valóra
-váltják.
-
-
-
-A praxis helyett, amivel bizonyos okos államférfiak a filozófussal
-szemben kérkednek, _praktikákat_ használnak, amennyiben egész
-igyekezetük csupán arra irányul, hogy az éppen uralkodó erőszak szája
-íze szerint beszéljenek és hogy privát hasznukat szem elől ne tévesszék,
-a népet és lehetőleg az egész világot kiszolgáltassák; a valódi jogászok
-módja szerint (akiknek a jog a _mesterségük_ és nem a _törvény_ alapja),
-ha a politikába merészkednek. Mivel nem az a foglalkozásuk, hogy maga a
-törvényhozás felett okoskodjanak, hanem az, hogy a törvény mostani
-parancsait végrehajtsák, azért számukra mindig az lesz a legjobb
-alkotmány, amelyik éppen most megvan, mint törvény, és ha azt magasabb
-helyről megváltoztatják, úgy az a rákövetkező a legjobb; ahol aztán
-minden a maga gépies rendjén megy. Ez a minden helyzetben való
-feltalálás ügyessége azonban annyira elvakítja őket, hogy azt hiszik,
-hogy általában az _államszervezet_ elveiről a jog fogalmai szerint
-(tehát a priori és nem tapasztalati úton) ítélni tudnak: amennyiben
-nagyra vannak azzal, hogy ismerik az _embereket_ (ami persze várható is,
-mivel sokakkal van dolguk), de az _emberről_ és arról, hogy az mivé
-alakítható, arról nincs helyes fogalmuk.
-
-
-Társaság.
-
-A titkos ösztönök közé tartozik az a törekvés, amely természetünket
-nemesíti, hogy mindazt, ami nemünknek az állatfajjal való közösségére
-emlékeztet, eltakarják vagy diszítsék, hogy túlalacsony vélemény saját
-magunkról ne terjedjen el. A pusztán animális szükségleteket, amelyek a
-modornak nem rendelhetők alá és csak szerkezetünk gépezetére
-vonatkoznak, szerveikkel együtt elfedik. Azt sem tűrjük, hogy a test a
-tengerben maradjon és ott hullaként ússzon, vagy hogy mint a parzik
-testét keselyűk falják fel. Diszítjük a temetést és így tovább. Tehát az
-is kötelesség, hogy az emberiséget az érzékszervek szemléletében is
-tiszteljük, és hogy ügyeljünk a puszta illemre is.
-
-Kötelességünk úgy magunk, mint mások iránt, hogy ne különítsük el
-magunkat, és bár elveink középpontja mozdulatlan legyen, de ezt a magunk
-köré vont kört olyannak is tekintsük, amely a mindent magába foglaló
-világpolgári érzület egy része; nem éppen azért, hogy a világ javát
-előmozdítsuk, hanem, hogy fejlesszük az érzület kellemességét, a
-békességet, a kölcsönös szeretetet és becsülést (ez a barátság és a jó
-modor) és így az erény mellé társítsuk a grácziákat; amit megtenni
-erkölcsi kötelességünk is.
-
-Bár ezek csak _külsőségek_ vagy mellékes dolgok, melyek szép,
-becsülethez hasonló látszatot adnak, amely azonban nem is csal, mert
-mindenki tudja, hogy mire kell tartania. Bár csupán váltópénz, mégis
-fejleszti magát az erkölcsi érzéket azon törekvés által, hogy azt a
-látszatot minél közelebb vigyük az igazsághoz és pedig a
-_hozzáférhetőség_, a _közlékenység_, az _udvariasság_, _vendégszeretet_,
-_szelidség_ (czivódás nélküli ellentmondás) által, amelyek mind a
-lekötelezettség feltüntetésével az érintkezésnek pusztán modorához
-tartoznak, amivel azonban mást is egybekötünk, amelyek tehát mégis
-hatnak a morális érzület fejlődésére, legalább is amennyiben _kedveltté_
-teszik az erényt.
-
-
-
-Az udvariasság az erkölcs szépsége.
-
-Mérvadónak lenni, annyit jelent, mint önbizalommal mutatkozni, tehát
-ismerni a világot.
-
-
-
-A _fényűzés_ a társadalmi jólét _ízléses_ fölöslege; az
-_ízléstelenséggel_ párosult fölösleg a _dőzsölés_.
-
-
-
-A finomabb értelemben vett kaczérság, tudniillik az izgatás
-szándékossága, egyébként illemtudó személynél tán kifogásolható, de
-mégis szép és rendszerint a tisztességes, komoly illem felett előnyben
-részesítik.
-
-Aki társalogni kezd, annak azzal kell kezdenie, ami közelfekvő és
-jelenlévő és lassanként kell a távolabbfekvőre vezetnie, amennyire fel
-tudja kelteni az érdeklődést. A rosz idő annak számára, aki az utczáról
-lép be a kölcsönös szórakoztatásra egybegyült társaságba, erre jó és
-rendszerint kisegítő. Mert például a török hírekkel kezdeni, amikről épp
-most olvashatunk, ha a terembe lépünk, ez mások képzelőerejével szemben
-erőszakot jelent, akik nem látják, hogy mi vezette az illetőt arra.
-Lelkünk a gondolatok minden közlésével szemben bizonyos rendet kiván,
-ami mellett a bevezető képzetek és a kezdet úgy a társalgásban mint
-például a prédikáczióban igen fontosak.
-
-A jó élet, amely úgy látszik, a valódi emberszeretet fejlesztésével még
-a legjobban megegyezik, a _jó ebéd jó_ (és ha lehet változatos)
-_társaságban_, amiről Chesterfield azt mondja, hogy: tagjainak száma se
-a _grácziáké_ alatt, de a _muzsáké_ felett se legyen.
-
-Ha oly, csupa fejlett ízlésű emberből álló, esztétikailag egyesült
-asztaltársaságot gyűjők egybe, amelynek nemcsak az a szándéka, hogy
-közösen élvezzék az ebédet, hanem hogy egymást is élvezzék (mivel akkor
-számuk nem sokkal emelkedhet felül a grácziákén): akkor e kis
-asztaltársaságnak szándéka nem annyira az éhség kielégítésében kell,
-hogy álljon – amit mindenki magányosan is elvégezhet – hanem inkább a
-társas élvezetben, amihez az ebédnek csak keretként kell látszania;
-amihez aztán az a szám éppen elég, hogy a társalgás fenn ne akadjon, de
-ne is oszoljék meg a legközelebb ülők elkülönített kis társaságai
-között. Az utóbbi egyáltalán nem társalgási jóízlés, aminek mindig
-műveltnek kell lennie, ahol mindig egy beszél mindenkivel (nem csupán a
-szomszédjával): ezzel szemben az úgynevezett ünnepélyes traktamentumok
-(lakoma és etetés) teljesen ízléstelenek. Magától értetődik emellett,
-hogy minden asztaltársaságban, még a vendéglőiben is, az, amit
-valamelyik indiszkrét asztaltárs más hátrányára mond, mégsem tartozik e
-társaságon _kívüli_ használatra és azt kifecsegni nem szabad.
-
-Mert minden szimpózion külön arra a czélra készült szerződés nélkül is a
-hallgatás bizonyos szentségére kötelez, mindarra nézve, ami
-asztaltársunknak a társaságon kívül később kellemetlenséget okozhatna:
-mert e bizalom nélkül megsemmisülne az erkölcsi fejlődésre oly kedvező
-társas élvezet, és a társaság maga is. Ezért, ha legjobb barátomról
-_úgynevezett_ nyilvános társaságban (mert hisz még oly nagy
-asztaltársaság is tulajdonképpen csak magántársaság) valami roszat
-mondanának, védeném ugyan és mindenesetre saját veszélyemre keményen és
-megbántottan a pártjára kelnék, de nem használtatnám fel magam arra,
-hogy e megszólást elterjesszem és annak, akire vonatkozik tudtára adjam.
-
-A társalgást nem csupán a _jóízlésnek_ kell vezetnie, hanem vannak elvek
-is, amelyek az ember szabadságának korlátozó feltételei gondolatainak a
-társaságban való nyílt közlésével szemben.
-
-Az ízléses vendégfogadás szabálya, amely a társalgást _élénkké_ teszi, a
-következő: 1. Olyan társalgási témát válasszunk, amely mindenkit érdekel
-és mindig valakinek alkalmat ad arra, hogy valamit ügyesen hozzátegyen.
-2. Sohase álljon elő a társalgásban halálos csend, csupán pillanatnyi
-szünet. 3. Ne változtassuk a témát és ne ugorjunk egyik tárgyról a
-másikra, ha nincs szükség arra: mert a vendégség végén a lélek
-kikerülhetlenül a beszélgetés különböző részeire visszaemlékezik, mint a
-dráma végén (amelyhez hasonlít az eszes ember egész lefolyt élete is),
-amelyben, ha nem találja meg az összefüggés fonalát, zavartnak érzi
-magát és boszusan veszi észre, hogy kulturájában nem hogy előrehaladt,
-hanem inkább visszafelé ment. A szórakoztató témát csaknem ki kell
-meríteni, mielőtt másikra mennénk át és ha a társalgás megakadt,
-értenünk kell ahhoz, hogy kísérletkép észrevétlenül valami rokon témát
-csempésszünk bele: így egy ember veheti át a társaságban a társalgás
-vezetését, anélkül, hogy azt észrevennék és irigyelnék. 4. Sem magunk,
-se a társaság tagjai ne ragaszkodjanak _erőszakkal a maguk igazához:_
-sőt inkább mivel e szórakozás nem üzlet, hanem csak játék legyen, ama
-komolyságot hárítsuk el ügyesen alkalmazott tréfával. 5. A komoly
-vitában, amely mindamellett el nem kerülhető, fegyelmezzük gondosan
-magunkat és szenvedélyünket annyira, hogy mindig kitűnjön a kölcsönös
-tisztelet és jóakarat; emellett több függ a _hangnemtől_ (amelynek nem
-szabad kiabáló vagy arrogánsnak lennie), mint a beszéd tartalmától:
-nehogy valaki a vendégek közül a másikkal _összekülönbözve_ térjen haza
-a társaságból.
-
-Bármily jelentéktelennek is látszanak a finomult humanitás e szabályai,
-különösen, ha a tiszta erkölcsiekkel hasonlítjuk össze őket, mégis
-mindaz, ami a társas szellemet fejleszti, még ha az csupán tetszetős
-elvekből és szokásokból is állna, az erkölcsnek előnyös külső
-megjelenéséhez tartozik, amely komoly szempontból is ajánlható. A
-_czinikus szellem_ és az _anachoréta önkínzása_ társadalmi jólét nélkül
-az erkölcs torzképei, nem is kedveltetik meg az erkölcsöt; hanem a
-grácziáktól elhagyatva nem tarthatnak igényt humanitásra.
-
-
-Gondolkodás – olvasmány – irodalom.
-
-Többnyire könnyű okosan gondolkodni, de sajnos csak akkor, ha már
-egyideig rászedettük magunkat.
-
-Uj szókat faragni ott, ahol a nyelv nem hiányos az adott fogalmak
-kifejezésére, gyermekes fáradozás arra, hogy a tömeg közül kiváljanak,
-ha nem új és igaz gondolatokkal, legalább a régi ruhára tett új
-rongygyal.
-
-Ha jó színben akarunk feltűnni, akkor gondolatunkban nem a nézővel,
-hanem a tárgygyal kell foglalkozni. Csak önmagunknak akarjunk eleget
-tenni. Amit magunk is túlzottnak és feleslegesnek gondolunk, az az
-olvasó számára is az.
-
-
-
-Aki az értelem és az ész rendes reflexiója helyét mindenütt szemlélettel
-pótolja, az _rajongó_. Az ilyen érzelmeit, kedélyhullámzását, képeit,
-félig átálmodott, félig átgondolt fogalmait, melyek mozgalmas lelkében
-játszadoznak, szükségkép magának a tárgynak tartja, amely különös erővel
-így jelenik meg benne. Minél kevésbbé képes érthetővé tenni magát, annál
-inkább panaszkodik a nyelv és az ész elégtelensége miatt és minden
-világosság ellensége, mivel őt nem fogalmak, nem is képek
-foglalkoztatják, hanem a kedély hullámzása.
-
-Az entuziasztikus vagy lelkesedő stílus megrontja az ízlést.
-
-Be kell vallanom, hogy babonás vagyok oly különböző kifejezések
-tekintetében, melyeket nagy emberek alkottak meg. Nem is keresem
-mögöttük a jelentést, de ha gondolkodás közben valamely fogalom eszembe
-jut és az a szó ötlik fel, akkor úgy látszik átérzem azt a lelkesedést,
-vagy az egész érzést, amely abban volt meg, aki azon kifejezés alatt
-ugyanazt a fogalmat értette, mely nékem szimpátikus.
-
-
-
-Szubtilis tévedés inger az önszeretet számára, mely örömest érzi saját
-erejét; nyilvánvaló igazságokat azonban oly könnyen belát a közönséges
-értelem is, hogy az a sorsuk végül, mint azoknak a dallamoknak, amiket
-nem lehet már elviselni, ha a tömeg ajkára kerültek.
-
-
-
-Vannak tudósok, akiknek maga a filozófiatörténet (az ókori, mint az
-újkori) a filozófiájuk és semmi sem mondható, amit az ő véleményük
-szerint már meg nem mondottak volna, és valóban ez minden jövendőre
-vonatkozólag is áll mint csalhatatlan jóslat; mivel az emberi ész
-számtalan tárgyról sok évszázadon át sokféle módon képzelődött, úgy
-könnyen lehetséges, hogy minden újhoz valami régit találunk, ami ahhoz
-némileg hasonlít.
-
-Egyetemes és mégis határozott princzipiumokat nem lehet könnyen
-megtanulni másoktól, akik előtt csak homályosan lebegett az. Előbb saját
-gondolkodásunkkal magunktól rá kell jönni arra, azután másutt is
-megtaláljuk, ahol előbb biztosan nem találtuk volna meg, mivel a szerző
-maga sem tudta, hogy megjegyzései ily eszmén alapulnak.
-
-Az írók sok tévedést, sok kárbaveszett fáradságot (mivel szemfényvesztés
-volt a czélja) megtakaríthatnának, ha csak rá tudnák szánni magukat,
-hogy valamivel több nyíltsággal fogjanak munkájukhoz.
-
-Szubtilis tehetségek néha arra ragadtatják magukat, hogy elvekben való
-lényeges és soha össze nem egyeztethető különbséget azzal szüntessenek
-meg, hogy szóvitává akarják változtatni és így látszat szerint elérik a
-fogalom egységét csupán az elnevezés különbözősége mellett és ez
-rendszerint oly esetekben történik meg, ahol a különböző alapok
-egyesítése oly mélyen vagy magasan fekszik, vagy a bölcseleti rendszerbe
-már felvett tanok oly teljes átalakítását követelnék, hogy óvakodnak
-attól, hogy a tényleges különbségbe mélyen behatoljanak és inkább mint
-pusztán formális dolgokban való egyenetlenséget tárgyalják.
-
-Finomult ízlésű közönségünk étvágyát, sőt mohóságát az olvasásban múló
-értékű könyvek táplálják (ami a semmittevés egyik módja), de nem hogy
-művelődjenek, hanem, hogy _élvezzenek_, úgy hogy fejük emellett mindig
-üres marad és nem kell félniök a túlteltségtől; ezzel elfoglalt
-semmittevésüknek a munka látszatát adják és azt hiszik, hogy méltóbban
-töltik idejüket, holott semmivel sem töltik jobban, mint mikor
-_fényűzéssel_ és _divatlapokkal_ foglalkoznak.
-
-
-
-Azon károk között, amiket a könyvek özöne visz véghez, amely évről-évre
-elárasztja földrészünket, nem a legjelentéktelenebbek egyike, hogy a
-valóban hasznos, a könyvtudákosság széles tengerén itt-ott úszó
-könyveket nem veszik észre és az elmulás sorsában a többi
-ponyvatermékkel osztozniok kell. Okai: az a hajlam, hogy sokat
-olvassunk, hogy mondhassuk, hogy olvastunk; az a szokás, hogy egy
-könyvnél nem soká időzünk.
-
-
-
-Nem szabad semmiféle könyv olvasását megtiltani; ez az egyetlen mód
-arra, hogy önmagukat semmisítsék meg ama könyvek. Ez a kérdés most is
-visszatér. Ha a folyókat szabadon hagyjuk áradni, maguk alkotnak
-maguknak partokat. Az eléjük épített gát csak arra szolgál, hogy
-pusztításukat feltartóztathatlanná tegye. Mert a haszontalan könyvek
-szerzőinek mentségéül szolgál, hogy mások igazságtalanok.
-
-A lelki betegségek szomorú baja, ha csak nem öröklött, még szerencsés
-gyógyulást enged remélni és az orvos az, akinek segítségét ennél
-elsősorban kell igénybe venni. De nem szívesen zárnám ki tiszteletből a
-filozófust sem, aki a lelki életrendet szabhatná meg, de csak azon
-feltétel mellett, hogy ezért, mint a legtöbb más foglalkozásáért,
-fizetést nem követel. Hálából az orvos sem tagadná meg segítségét a
-filozófustól, ha az néha a nagy, de mindig eredménytelen bolondság
-elleni kúrát kísérelné meg. A _reklámtudós_ dühöngése esetében például
-fontolóra venné, hogy nem használnának-e valamit az ellen katharktikus
-szerek erősebb adagolásban bevéve. Miután Swift megfigyelései szerint a
-rosz költemény csupán az agy tisztulása, amelylyel sok káros nedv
-távozik a beteg költő megkönnyebbülésére, mért ne lehetne egy nyomorult
-tépelődő irat is efféle? Ez esetben azonban tanácsos volna a természetet
-a tisztulás más útjára késztetni, hogy a baj alaposan és teljes csöndben
-intéződjék el, anélkül, hogy a közönséget nyugtalanítaná.
-
-
-
-A zseni felavatottjai, akiknek muszáj igényt formálni arra, hogy ők
-zsenik és csupán más zsenik elismerésére számíthatnak, azok, akiknek
-megérthetősége nem közölhető, hanem csupán közös sugallat útján
-átérezhető. Hagyni kell ezeket garázdálkodni, anélkül, hogy törődnénk
-velük, mert e szellemeknek nem lehet persze ellentmondani, sem őket
-megczáfolni.
-
-
-Búskomorság – egészség.
-
-A búskomorság oly agyrémeket gondol ki, amelyek tulajdonképp nem a külső
-érzékszerveket ejtik csalódásba, hanem a búskomorságban szenvedőt csupán
-saját állapotának érzésével kápráztatják, amely rendszerint puszta
-képzelődés. A búskomor oly bajban szenved, amely, bárhol is van a
-főfészke, mégis valószínűleg az ideghálózaton vándorol keresztül
-állhatatlanul a test minden részén át. Legfőképp azonban melancholikus
-ködbe borítja a lelket, oly módon, hogy a beteg csaknem minden
-betegséget, amiről csak hall, magán érezni vél. Semmiről sem beszél
-tehát szívesebben, mint bajairól, szeret orvosi könyveket olvasni,
-mindenütt a saját esetét találja meg, társaságban néha észrevétlenül jó
-kedvre is derül és olyankor sokat nevet, jól eszik és külsőleg
-rendszerint az egészséges ember benyomását kelti. Ha belső képzelődése
-előtör, úgy képei gyakran oly erősekké és tartósakká válnak, hogy
-kifárasztják. Ha valami nevetséges dolog fordul meg agyában (bár ő maga
-is felismeri, hogy csupán képzeletének a képe az), ha e bogara illetlen
-nevetésre ingerli mások jelenlétében, anélkül, hogy annak okát adná,
-vagy ha mindenféle sötét gondolat erőszakos hajlamot kelt fel benne
-arra, hogy valami gonoszságot kövessen el, amelynek kitörésétől ő maga
-is fél, és ami mindamellett sohasem válik tetté: akkor állapota sok
-tekintetben hasonlít az őrültséghez, de nem veszélyes. A baj nem mélyen
-gyökerező és amennyiben a lélekre vonatkozik, rendszerint magától vagy
-némi gyógyszer után elmulik.
-
-Az a gyöngeség, hogy beteges, határozott tárgy nélküli érzelmeinknek
-általában gyáván átengedjük magunkat, anélkül, hogy megkísérelnők, hogy
-értelmünkkel úrrá legyünk felettük, a _búskomorság_ vagy hipochondria,
-melynek nem is felel meg a test határozott helyi megbetegedése és a
-képzelőerő szülötte és ezért _költöttnek_ is nevezhetnők – ahol a
-szenvedő minden betegséget, amiről könyvekben olvas, magán észrevenni
-vél – egyenes ellentétben áll lelkünk azon képességével, hogy beteges
-érzelmei felett úrrá legyen, ugyanis oly csüggedés az, amely oly bajok
-felett tépelődik, amelyek _esetleg_ érhetik az embert, anélkül, hogy ha
-jönnének, ezzel ellenállhatna; az őrület egy faja ez, amely persze
-valamely kórokozó dolgon alapul, amit azonban nem érez meg az illető
-közvetlenül, mint az érzékekre hatót, hanem mint bekövetkezendő bajt
-tükröz a költői képzelőerő, ahol az önkínzó (heautontimorumenosz),
-ahelyett, hogy megemberelné magát, hiába fordul az orvos segítségéhez:
-mert csak maga mentheti meg magát gondolkodásának egészségtana
-segítségével a kínzó képzetektől, amelyek önkéntelenül felbukkannak
-benne, ama bajokról, amelyek ellen pedig, ha tényleg bekövetkeznének,
-semmit sem tehetne. Attól, aki e betegségben szenved és ameddig szenved,
-nem követelhető, hogy beteges érzelmei felett pusztán akaratával
-uralkodjon. Mert, ha erre képes volna, nem volna búskomor. Értelmes
-ember azonban _nem enged_ ily búskomorságot kifejlődni: hanem, ha
-aggodalom szállja meg, amely szeszélylyé, azaz mindenféle képzelt bajjá
-akar fajulni, úgy azt kérdi magától, hogy van-e annak valami alapja? Ha
-nem talál olyasmit, ami ezen aggódás alapos oka lehet, vagy ha belátja,
-hogy ha volna is tényleg ilyen, mégse tehet semmitsem, hogy annak
-hatását kikerülje, akkor benső érzelmének e követelése felett napirendre
-tér, azaz szorongó érzését (amely aztán nem terjed tovább) hagyja ott,
-ahol van (mintha semmi köze sem volna ahhoz) és figyelmét foglalkozására
-irányítja. És mivel életünknek jobban örülünk azáltal, amit annak szabad
-használatában _cselekszünk_, mint azáltal, amit _élvezünk_, úgy tehát az
-életérzés egy más faját állíthatjuk szembe azokkal a gátlásokkal,
-amelyek csak a testre vonatkoznak.
-
-_Soká_, vagy _gyakran aludni_ persze ugyanannyi megtakarítása ama
-viszontagságoknak, amiket az élet általában ébrenlétben kikerülhetlen
-ránk zúdít, de elég csodálatos, hogy az emberek hosszú életet kívánnak
-maguknak, hogy azt nagyobbrészt átaludják.
-
-
-A közölt részek forrásai:
-
-
-1. _Kants gesammelte Schriften_, herausgegeben von der Kgl. preussischen
-Akademie der Wissenschaften, Bd. I–VII und X–XII (soweit erschienen).
-
-2. _Kants sämtliche Werke_, in chronologischer Reihenfolge herausgegeben
-von E. Hartenstein.
-
-3. _Kants Reflexionen_, herausgegeben von B. Erdmann.
-
-4. _Lose Blätter_ aus Kants nachlass von Reicke.
-
-5. «_Ein ungedrucktes Werk von Kant aus seinen letzten Lebensjahren_»,
-veröffentlicht von Reicke in der «Altpreussischen Monatsschrift»,
-XIX–XXI. Bd.
-
-6. _Ansichten aus Immanuel Kants Leben_ von Rink.
-
-7. «_Der Humor Kants_» von D. Minden.
-
-8. «_Kantiana_» von Reicke.
-
-Ami a különböző forrásoknak a Breviarium egyes részeiben való elosztását
-illeti, az első rész forrásai: A tiszta ész birálata, a Prolegomena,
-Reflexiók (Erdmann), Egy szellemlátó álmai és a Levelek; a második
-részé: Az itélőerő birálata; a harmadiké: Vallás a puszta ész határain
-belül; a negyediké: Az erkölcs metafizikája; az ötödiké: Reflexiók,
-Antropológia, A szép és a fenséges érzelmeire vonatkozó megfigyelések és
-végül a töredékek (Hartenstein kiadása szerint).
-
-A közölt részek – egy-két kivétellel – teljes hűségben adják vissza az
-eredeti szöveget.
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: Egyrészt a füzesbe menekül, másrészt mielőbb láttatni
-óhajtja magát.]
-
-
-
-
-TARTALOMJEGYZÉK.
-
-  =Herder – Kantról=  3
-  =Tudás= (filozófia – tudomány – tudósok).
-  A régi metafizika.  7
-  Milyennek kell lennie a metafizikának – bölcselet – bírálat  13
-  Naturalizmus – józan ész  20
-  Tudomány és tudományos módszer  22
-  Tudomány és élet – tudósok – akadémia  30
-  =Szemlélet= (művészet – lángész).
-  A szép és a művészet  39
-  Tehetség és iskola a művészetben  41
-  Az egyes művészetekhez  45
-  =Hit= (vallás – egyház).
-  Hit – álhit  51
-  Egyház – biblia  58
-  Álegyház – papság  62
-  Históriai vallás – zsidóság és kereszténység  65
-  =Cselekedet= (morál – jog).
-  A morál alapja  73
-  A morálról  82
-  Állam  86
-  Jog  94
-  =Élet= (ember és világ).
-  Életbölcseség  103
-  Emberismeret  108
-  Férfi és nő – házasság  118
-  Nevelés  126
-  Faj – nemzet  135
-  Gazdaság – politika – politikusok  147
-  Társaság  152
-  Gondolkodás – olvasmány – irodalom  157
-  Búskomorság – egészség  162
-  A közölt részek forrásai  165
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-29 |természettudomány-nem |természettudományban nem
-
-29 |Tor-icelli |Torricelli
-
-167 |Alegyház |Álegyház]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KANT-BREVIARIUM ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/67952-0.zip b/old/67952-0.zip
deleted file mode 100644
index 8b7197e..0000000
--- a/old/67952-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/67952-h.zip b/old/67952-h.zip
deleted file mode 100644
index 6534389..0000000
--- a/old/67952-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/67952-h/67952-h.htm b/old/67952-h/67952-h.htm
deleted file mode 100644
index 8fc46c2..0000000
--- a/old/67952-h/67952-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,4781 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Kant-breviarium by Felix
-Gross</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-h2 span.smaller {
- font-size: 75%;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-ul.lsoff {
- list-style-type: none;
- text-align: justify;
-}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.blockquot {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 0%;
- text-align: justify;
- font-size: 0.9em;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.smcap {
- font-variant: small-caps;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-ul.indented {
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- text-align: justify;
-}
-
-li.li2 {
- padding-left: 1em;
- text-indent: 0;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Kant-breviarium</span>, by Immanuel Kant</p>
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Kant-breviarium</span></p>
-<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Kant világnézete és életfelfogása</span></p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Immanuel Kant</p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Editor: Felix Gross</p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Gyula Polgár</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: April 29, 2022 [eBook #67952]</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p>
-  <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</p>
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>KANT-BREVIARIUM</span> ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_167">167</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class=
-"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-largest">KANT-BREVIARIUM</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">ÖSSZEÁLLITOTTA
-D<sup>r</sup> GROSS FÉLIX</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA
-D<sup>r</sup> POLGÁR GYULA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1912</span></p>
-<hr class="chap" />
-<h1>KANT-BREVIARIUM</h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">KANT VILÁGNÉZETE ÉS
-ÉLETFELFOGÁSA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">A MŰVELT EMBER SZÁMÁRA KANT
-IRATAIBÓL</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-small">ÖSSZEÁLLITOTTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">D<sup>r</sup> GROSS
-FÉLIX</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">D<sup>r</sup> POLGÁR
-GYULA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1912</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br />
--1-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>HERDER – KANTRÓL.</h2>
-</div>
-<p>Azon szerencse jutott osztályrészemül, hogy megismertem egy
-filozofust, aki a tanítóm volt. Legvirágzóbb éveiben vidám és élénk
-volt, mint egy ifjú, és e vidám élénkség, azt hiszem,
-legelaggottabb koráig is kísérte. Nyílt, gondolkodásra termett
-homloka elpusztíthatatlan derültség és öröm székhelye volt, a
-gondolatokban leggazdagabb beszéd ömlött ajkairól, tréfa, elmésség
-és hangulat a rendelkezésére állottak és tanító előadása a
-legszórakoztatóbb társaság volt. Ugyanazon szellemmel, amelylyel
-Leibnizet, Wolfot, Baumgartent, Crusiust, Hume-ot vizsgálta és
-Newton, Kepler és a fizikusok természettörvényeit figyelemmel
-kísérte, azzal fogta fel Rousseau akkor megjelenő iratait is,
-Emiljét és Heloise-át, valamint minden előtte ismeretessé vált
-természetfelfedezést, méltányolta azt és mindig visszatért a
-természet elfogulatlan ismeretére és az ember erkölcsi értékére.
-Ember, nép, természettan, természetrajz és tapasztalat voltak
-<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span>
-azon források, amelyekből előadását és társalgását élénkítette;
-semmiféle tudásra méltó dolog nem volt előtte közönyös. Semminő
-ármány, semminő párt, semminő előítélet, semminő hírnév utáni
-becsvágy sem izgatta soha a legkevésbbé sem az igazság bővítése és
-kiderítése ellen. Felélénkített és kellemesen rábírt az
-öngondolkodásra; zsarnokság jellemétől távol állott. Ez az ember,
-akit én a legnagyobb hálával és tisztelettel nevezek meg,
-<i>Immanuel Kant:</i> képe kellemesen áll előttem. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span></p>
-<div class="blockquot">
-<p class="center"><b>Motto:</b></p>
-<p>Magam is hajlamomnál fogva kutató vagyok. A megismerés
-szomjuhozását teljesen átérzem és a benne való előbbrejutás vágyódó
-nyugtalanságát vagy minden haladás feletti elégedettséget is. Volt
-idő, midőn azt hittem, hogy ebben áll az emberiség becsülete, és
-megvetettem a csőcseléket, amely semmiről sem tud. Rousseau
-helyreigazított. Ez az elvakultságból eredő előny eltűnik;
-megtanulom, hogy az embereket tiszteljem és sokkal
-haszontalanabbnak tartanám magam a közönséges munkásnál, ha nem
-gondolnám, hogy megfontolásom mindenkinek azt az értéket adhatja
-meg, hogy az emberiség <i>jogait</i> törekedjen helyreállítani.</p>
-<p class="right"><span class="smcap">Kant</span>.</p>
-<p>Csak egy kevéssé gondolkodnunk kell, hogy mindig oly bűnre
-akadjunk, amit az emberi nemmel szemben elkövettünk – ha másban
-nem, hát abban, hogy oly előnyöket élvezünk az embereknek a polgári
-társadalomban való egyenlőtlenségéből, amelyek folytán másoknak
-annyival inkább nélkülözniök kell, hogy azon önző képzelődés által,
-hogy <i>érdemeket</i> szereztünk, a <i>kötelesség</i> gondolatát ki
-ne szorítsuk.</p>
-<p class="right"><span class="smcap">Kant</span>.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id=
-"Page_4">-4-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5"><br />
--5-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>TUDÁS.<br />
-<span class="smaller">FILOZÓFIA – TUDOMÁNY – TUDÓSOK.</span></h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br />
--7-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>A régi metafizika.</h3>
-</div>
-<p>Tudom, hogy sokan vannak, akik a filozófiát a felsőbb
-mennyiségtannal összehasonlítva igen könnyűnek találják. De ezek
-mindent filozófiának neveznek, ami azon könyvekben áll, melyeknek
-ez a czímük. A különbség az eredményben mutatkozik. A filozófiai
-ismeretek nagyrészt a vélemény sorsára jutnak és olyanok, mint a
-meteorok, amelyeknek fénye semmitsem igér tartósságukra nézve.
-Eltűnnek, de a matematika megmarad. A metafizika kétségtelenűl a
-legnehezebb minden emberi belátás között; csakhogy még sohasem
-írtak egyet. Van okunk rá, hogy azon út felől kérdezősködjünk,
-amelyen először is keresni gondoljuk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Szinte nevetségesnek látszik, hogy amíg minden más tudomány
-szakadatlanul tovább halad, a metafizikában, amely pedig maga a
-bölcseség akar lenni, mindig ugyanazon a helyen forgunk, anélkül,
-hogy egy lépéssel tovább jutnánk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A metafizika partnélküli tenger, amelyben a haladás semmiféle
-nyomot sem hagy és amelynek a horizontján nincs semmiféle látható
-czél, <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span> amelyen észrevehető volna, hogy mennyivel
-közeledtünk feléje.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A metafizika Sziszifusz köve, amelyet fáradatlan görgetnek,
-anélkül, hogy állandó helyéről elmozdítanák.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Tudnunk kell, hogy minden ismeretnek két vége van, amelyen
-megfogható, az egyik az a priori, a másik az a posteriori. Bár az
-újabb idők különböző természettudósa úgy adta elő, hogy az
-utóbbinál kell kezdeni és azt hiszi, hogy a tudomány angolnáját a
-farkánál fogva ragadja meg, amidőn elegendő tapasztalati ismeretről
-gondoskodik és így azután lassanként általános és magasabb
-fogalmakhoz kapaszkodik fel. Ámbár lehet, hogy ez nem botor
-cselekedet, mégis távolról sem eléggé tudományos és filozófiai,
-mert ezen a módon hamar oly <i>miérthez</i> jutunk, amelyre nem
-adható felelet, ami a filozófusnak ép annyira válik becsületére,
-mint a kereskedőnek, aki váltólejáratkor barátságosan felkér, hogy
-máskor keressed fel. Ezért éleseszű férfiak, hogy ezt a
-kényelmetlenséget elkerüljék, az ellenkező, külső határnál kezdtek
-el, azaz a metafizika legfelsőbb pontjánál. Ennél azonban új
-nehézség áll elő és pedig az, hogy elkezdenek, nem tudom
-<i>hol</i>, és eljutnak, nem tudom <i>hová</i> és hogy az alapokok
-folytatása nem akar eljutni a tapasztalathoz, sőt úgylátszik, hogy
-Epikur atomjai, miután örök idők óta folyton esnek, hamarább
-ütközhetnek egyszer véletlenül úgy, hogy egy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> világot
-alkossanak, mint a legáltalánosabb és legelvontabb fogalmak, hogy
-azt megmagyarázzák. Miután tehát a filozófus jól látta, hogy
-egyrészről észokai, és másrészről a valóságos tapasztalat, mint a
-párhuzamos vonalak az elgondolhatlanságig futnának tovább egymás
-mellett, anélkül, hogy valaha találkoznának, így hát a többiekkel
-megegyezett, mintha csak összebeszéltek volna, hogy mindegyik a
-maga módja szerint veszi a kezdőpontot és erre nem a következtetés
-egyenes vonalában, hanem a bizonyítási alap észre nem vehető
-<i>kanyarulatával</i> az észt úgy irányítják, azáltal, hogy lopva
-bizonyos tapasztalatok czélja felé vagy a bizonyíték felé
-pislantottak, hogy éppen oda kellett találnia, ahova a jámbor
-tanítvány nem gyanította, azaz, hogy bebizonyítsa azt, amiről már
-előzőleg tudták, hogy be kell bizonyítani. Ezt az utat nevezték
-aztán még az a priori útnak, ámbár észrevétlenül kitűzött
-pálczákkal az a posteriori pontja felé volt megvonva; emellett
-azonban méltányos, hogy az, aki így e művészetet megtanulta, ne
-árulja el a mestert. Ezen ügyes tanmenet szerint különböző érdemdús
-férfiak pusztán az ész útján még a vallás titkait is kifürkészték,
-mint ahogy regényírók a történet hősnőjét távoli országokba
-szalasztják, hogy ott azután valami csodás kaland folytán imádója
-véletlenül rábukkanjon:<a name="FNanchor_1" id=
-"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> et
-fugit ad salices et se cupit ante videri.</p>
-<p>Napról-napra több lesz az alapos filozófus, mint ahogy saját
-maguk nevezik magukat és oly <span class="pagenum"><a name=
-"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> mélyen belátnak minden
-dologba, hogy nem is marad előttük semmi rejtve, amit ők
-megmagyarázni és megérteni ne tudnának. Én nem titkolom belátásom
-gyengeségét, amely szerint én rendesen azt értem legkevésbbé,
-amiről minden ember azt hiszi, hogy könnyű megérteni.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Vannak tökéletes belátású metafizikai intelligencziák és nagyon
-tapasztalatlannak kell lennie annak, aki azt képzeli, hogy az ő
-bölcseségükhöz valami hozzáadható, vagy ábrándjaikból valami
-elvehető.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Simonides még mindig bölcs, aki fejedelmének hosszas vonakodás
-és halogatás után ezt a feleletet adta: Minél többet gondolkodom
-Isten felett, annál kevésbbé láthatom be. Nem így hangzik a tudós
-csőcselék szava. Nem tud semmit, nem ért semmit, de mindenről
-beszél és amit mondott, arra hivatkozik.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Szerencsés a metafizika, ha csak fogalmakat dolgoknak nem vesz
-és dolgokat, vagyis inkább azok neveit, nem vesz fogalmaknak és nem
-okoskodik ilyenformán teljesen a vak világba.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A metafizikában sokféle módon lehet kontárkodni, anélkül, hogy
-éppen aggódni kellene, hogy tévedésen kapják rajt az embert. Mert,
-ha csak önmagunknak nem mondunk ellent, úgy mindazon <span class=
-"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> esetekben,
-amelyekben az általunk kapcsolt fogalmak a tapasztalatban nem
-adhatók, sohasem czáfolhatnak meg bennünket a tapasztalat
-segítségével.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Nincs olyan balgaság, amely valami feneketlen bölcselkedéssel ne
-volna megegyeztethető.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Rajongás a felvilágosodott korban csak úgy juthat felszínre, ha
-valamelyik iskola metafizikája mögé rejtőzködik, amelynek oltalma
-alatt merészkedhet mintegy észszel őrjöngeni.</p>
-<p>Ellenszenvvel, sőt némi gyűlölettel látom egész kötetnyi
-metafizikai belátások felfuvalkodott önhittségét, mint aminők most
-divatosak, amennyiben teljesen meggyőződöm arról, hogy az az út,
-amit választottak, teljesen elhibázott, hogy az elterjedő
-módszereknek az ábrándokat és a tévedéseket a végtelenségig kell
-sokasítaniok és hogy még mindeme képzelt belátások teljes
-kipusztítása sem lehet oly káros, mint e megálmodott tudomány az ő
-átkos termékenységével.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Aristoteles azt mondja valahol: <i>ha ébren vagyunk, egy közös
-világunk van, de ha álmodunk, úgy mindenikünknek van egy
-sajátja</i>. Azt hiszem ez utóbbi tételt megfordíthatnók és azt
-mondhatnók: ha különböző emberek közül mindeniknek saját világa
-van, úgy azt gyaníthatjuk, hogy álmodnak. Ha erről az álláspontról
-tekintjük a különféle gondolatvilágok <i>légvárépítészeit</i>,
-<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> akiknek mindenike mások kizárásával lakik
-nyugodtan a sajátjában, azt például, aki mint <i>Wolf</i> a dolgok
-rendjét a tapasztalat kevés építési anyagából, de annál több görbe
-úton szerzett fogalomból rótta össze, vagy azokat, akik
-<i>Crusius</i> módjára a <i>gondolhatóról</i> és a
-<i>gondolhatatlanról</i> szóló néhány mondás bűvös erejével a
-semmiből teremtett világokban laknak, úgy viziók ellentmondásában
-türelemmel várni fogunk, amíg ezek az urak kiálmodják magukat.
-Mert, ha ezek egyszer, ha Isten úgy akarja, teljesen ébren lesznek,
-azaz, ha úgy fognak gondolkodni, hogy az más emberi értelemmel való
-megegyezést ki nem zár, úgy nem fog közülök senki sem látni
-olyasmit, ami ne látszana bárkinek is az ő bizonyítgatásuk
-világánál szembetűnőnek és bizonyosnak és akkor majd a filozófusok
-egy közös világban fognak lakni.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Ha az előnyöket és hátrányokat tekintetbe vesszük, amelyek
-valakinek származhatnak abból, hogy nemcsak a látható, hanem a
-láthatatlan világ számára is alkalmas a szervezete (amennyiben
-ilyen létezne), úgy az ilyfajta ajándék ahhoz hasonlítható,
-amelylyel Juno megtisztelte Tiresiast, akit előbb megvakított, hogy
-a jóslás tehetségét adományozhassa néki. Mert a <i>másik</i> világ
-szemléletes ismeretére itt csak úgy tehetünk szert, ha valamit
-abból az értelemből elveszítünk, amelyre a <i>jelen</i> világban
-szükségünk van. Nem is tudom, hogy bizonyos filozófusok maguk
-teljesen föl vannak-e mentve e kemény feltétel alól, akik oly
-szorgalmasan és elmélyedve irányítják <span class=
-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span>
-távcsöveiket ama távoli vidékek felé, és csodadolgokat tudnak
-elmondani arról, legalább is nem irigylem felfedezéseik egyikét
-sem; csak attól tartok: hogy egy józaneszű és kevéssé finom ember
-nékik éppen azt adná tudtukra, amit Tycho de Brahe-nek válaszolt a
-kocsisa, amidőn az azt gondolta, hogy éjjel a csillagok szerint
-igazodva mehet a legrövidebb úton: <i>Jó uram, lehet, hogy az égen
-jól kiismered magad, de itt a földön bolond vagy.</i></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Meghatározásokat kiélezni, sánta bizonyításokat új mankókkal
-ellátni, a metafizika toldott-foldott köntöséhez új rongyokat, vagy
-annak más szabást adni, ezzel még találkozunk ugyan, de a világ nem
-ezt kéri. Metafizikai állításokkal jóllakott a világ: e tudomány
-lehetőségét akarják, azon forrásokat, amelyekből beléje bizonyosság
-vezethető le, és biztos ismertetőjeleket, amelyekkel a tiszta ész
-dialektikus káprázata az igazságtól megkülönböztethető.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Milyennek kell lennie a metafizikának – bölcselet –
-birálat.</h3>
-</div>
-<p>Oly távol állok attól, hogy magát a metafizikát tárgyilagosan
-mérlegelve, kevésre becsüljem, vagy fölöslegesnek tartsam, hogy én,
-különösen egy idő óta, amióta azt hiszem, hogy belátom természetét
-és az emberi ismeretek közötti sajátlagos helyzetét, meg vagyok
-győződve <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
-"Page_14">-14-</a></span> arról, hogy még az emberi nemnek igaz és
-tartós boldogulása is rajta múlik.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Hogy az emberi szellem valaha teljesen feladja a metafizikai
-vizsgálódást, az éppoly kevéssé várható, mint az, hogy mi, azért,
-hogy ne lélegezzünk be mindig tisztátalan levegőt, a lélegzést majd
-egyszer inkább teljesen beszüntetjük. A világon tehát mindig lesz
-metafizika, sőt mi több, mindenkiben lesz, különösen a gondolkodó
-emberben, amelyet általános zsinórmérték hiányában, mindenki a maga
-módja szerint fog kiszabni magának. Az azonban, amit eddig
-metafizikának neveztek, egy bíráló észnek sem tehet eleget, de
-teljesen lemondani róla szintén lehetetlen, tehát <i>meg kell
-kísérelni</i> végre magának a tiszta észnek valamilyen bírálatát,
-vagy ha van ilyen, <i>meg kell vizsgálni</i> azt részletesen, mert
-nincs más mód, hogy ennek a sürgős szükségletnek, ami több mint
-puszta tudásvágy, eleget tegyünk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Hiábavaló ily kutatásokkal szemben <i>közömbösség</i>
-mesterkélése, amelyeknek tárgya <i>nem lehet közömbös</i> az emberi
-természetre nézve. Azok az állítólagos <i>indifferentisták</i> is,
-bármennyire is igyekszenek az iskola nyelvének népszerűvé való
-változtatása által felismerhetlenné válni, amennyiben egyáltalán
-valamit gondolnak, metafizikai állításokba esnek vissza, amelyek
-ellen pedig oly nagy ellenszenvet tüntettek föl.</p>
-<p>A metafizika az emberi ész minden <i>kulturájának</i>
-<span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
-"Page_15">-15-</a></span> betetőzése, amely nélkülözhetetlen, még
-ha tudományként való szerepét bizonyos okoknál fogva félre is
-teszszük.</p>
-<p>Ha van egy tudomány, amelyre az embernek igazán szüksége van,
-úgy az az, amelyet én tanítok, hogy illően töltsük be azt a helyet,
-amely az ember számára a teremtésben kijelöltetett és amelyből
-megtanulhatjuk, hogy minőnek kell lennünk, hogy emberek
-legyünk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A metafizika első és legfontosabb szabálya: hogy ne kezdjük
-meghatározásokkal.</p>
-<p>A metafizika igazi módszere alapjában véve azonos azzal, amelyet
-<i>Newton</i> a természettudományba bevezetett.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az értelem földje sziget, amelyet maga a természet zárt
-változhatlan határok közé. Ez az igazság földje (mily csábító név),
-amelyet messzeterjedő és viharos óceán vesz körül, a látszat
-tulajdonképpeni székhelye, ahol nem egy helyen köd és hamar
-leolvadó jég új földeket hazud és amig a felfedezésekért szerte
-kalandozó tengerészt szüntelen üres reménnyel áltatja, oly
-kalandokba keveri, amelyekkel sohasem hagyhat fel és amelyeket
-mégis sohasem fejezhet be. Csak a szigorú, de igazságos kritika
-józansága szabadíthat meg e káprázattól, amely sokakat képzelt
-boldogság által elméletek és rendszerek közt fogva tart és az
-korlátozhatja spekulativ igényeinket a lehető tapasztalat mezejére
-és pedig nem az értelmünknek oly sok elhibázott kísérlete fölötti
-<span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
-"Page_16">-16-</a></span> fonák gúny vagy korlátai fölötti jámbor
-sóhaj által, hanem annak biztos alapelvek szerint kitűzött
-határmegállapítása által, amely az értelem nincs továbbját a
-legnagyobb megbízhatósággal azon herkulesi oszlopokhoz köti,
-amelyeket maga a természet állított fel, hogy értelmünk útját csak
-addig folytassuk, ameddig érnek a tapasztalat egybefüggő partjai,
-amelyeket nem hagyhatunk el, anélkül, hogy egy parttalan óceánra ne
-merészkednénk, amely bennünket mindig csalóka kilátás közepett
-végre is arra kényszerít, hogy minden nehéz és hosszantartó
-fáradalommal reménytelenül felhagyjunk.</p>
-<p>A metafizikának oly pilótát akarok adni, aki a kormányzásnak a
-glóbus ismeretéből merített biztos elvei szerint, a tenger teljes
-térképével és iránytűvel ellátva bizton vezetheti a hajót, oda,
-ahová jónak tartja.</p>
-<p>Magas tornyok és az azokhoz hasonló metafizikai nagy emberek,
-amik körül rendszerint nagy a szél, nem az én számomra valók. Az én
-helyem a tapasztalat termékeny mezeje.</p>
-<p>Én szegény földi halandó, egyáltalán nem vagyok szervezve a
-<i>szemlélő értelem</i> isteni nyelvére. Amit azonban nekem a
-közönséges fogalmakból logikai szabályok szerint kibetűzhetnek, azt
-még megérthetem.</p>
-<p>Alapjában véve minden filozófia prózai; és azt az indítványt,
-hogy most megint költőien bölcselkedjünk ép úgy fogadnák, mint azt,
-hogy a kereskedő a jövőben könyveit ne vezesse prózában, hanem
-versben.</p>
-<p>Az értelem dolgaiban az első lépés, amely annak gyermekkorát
-jellemzi, <i>dogmatikus</i>. A második <span class=
-"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> lépés
-szkeptikus és a tapasztalaton okult ítélőtehetség
-elővigyázatosságára vall. De még egy harmadik lépés szükséges,
-amely csak az érett és férfias ítélőtehetséget illeti meg, amelynek
-alapjául szilárd és egyetemességükre nézve bevált elvek szolgálnak,
-az értelem bírálata, amelylyel nem csupán annak <i>korlátait</i>,
-hanem biztos <i>határait</i> kimutatjuk.</p>
-<p>A filozófia gondja inkább buja sarjak metszése, mint
-hajtása.</p>
-<p>A tulajdonképpeni felvilágosultság az a puszta negativum, hogy
-azt, ami értelmünkön túl van, ne kívánjuk megismerni.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Szemem előtt gyakran Alpok emelkednek ott, ahol mások sík és
-kényelmes gyalogutat látnak maguk előtt, amelyen tovább
-vándorolnak, vagy legalább is vándorolni vélnek.</p>
-<p>Az ábrándot és a hiú tudást, amely az értelmet felfuvalkodottá
-teszi, meg kell semmisíteni; azok az értelem szűk terében
-elfoglalják azt a helyet, amelyet a bölcseség és a hasznos oktatás
-tanai tölthetnének be.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A filozófia abban áll, hogy határainkat megismerjük.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Ha a tiszta és spekulativ értelem minden ismeretének foglalatát
-oly épületnek tekintem, amelynek legalább az eszméje önmagunkban
-van, úgy mondhatom: a kritikában megbecsültük az építési anyagot és
-meghatároztuk, hogy milyen <span class="pagenum"><a name="Page_18"
-id="Page_18">-18-</a></span> magas és erős épülethez elég.
-Természetesen azt találtuk, hogy ámbár nékünk égigérő tornyot
-emelni volt a tervünk, az anyagkészlet mégis csak oly lakóházhoz
-volt elégséges, amely elég tágas volt a tapasztalat mezején való
-foglalatoskodásunkhoz és elég magas, hogy azt áttekinthessük; de
-ama merész vállalatnak az anyag hiánya folytán kudarczot kellett
-vallania, anélkül, hogy még a nyelvzavarra számítottunk volna,
-amely a munkásokat a terv fölött kikerülhetlen meghasonlásba
-kellett, hogy vigye és a világ minden részébe szét kellett szórnia,
-hogy mindenki saját terve szerint külön építsen magának. Most nem
-annyira az anyagról, mint inkább a tervről van szó és ámbár
-okultunk, hogy ne merészkedjünk kísérletet tenni egy tetszésünk
-szerinti meggondolatlan ötlet alapján, amely könnyen egész
-vagyonunkat felemészthetné, mégis valaminő szilárd lakóhely
-emeléséről le nem mondhatunk és így el kell készítenünk oly épület
-tervezetét, amely adott anyagunkra és egyúttal szükségletünkre
-tekintettel van.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A kritikai filozófia, ha egyszer csak röviden az iskoláját
-végigjártuk, arra szolgál, hogy összes foglalatoskodásunkba rendet,
-összefüggést és módszert vigyen.</p>
-<p>Vagyonunknak és egyúttal használata határainak biztos
-felismerése határozottá, bátorrá és mindarra elszánttá tesz, ami jó
-és hasznos.</p>
-<p>Sohasem tanúlhatjuk meg a filozófiát, legfeljebb csak
-filozófálni tanulhatunk.</p>
-<p>A filozófus nem értelemművész, hanem az emberi értelem
-törvényhozója. <span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
-"Page_19">-19-</a></span></p>
-<p>Nem szükséges éppen, hogy mindenki metafizikát tanuljon. Az a
-nevetséges utálat, amelyet a tiszta ész kritikájában járatlanok
-éreznek, ha tiszta észelvekre kell támaszkodniok, mint amelyeknél
-nem várhatnak teljes biztosságot, hanem ezt csupán a tapasztalattól
-várják, ahol az általánosság hiánya folytán semmiféle biztosság
-sincs, az a logikai tértől való borzadás egy faja, amely felületes
-fejekből aligha száműzhető.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Aki a filozófia egy rendszerét <i>tanulta</i>, annak csak
-<i>históriai</i> ismerete van róla; csak annyit tud és ítél,
-amennyit adtak néki, <i>idegen ész szerint</i> képezi magát, de nem
-<i>saját eszéből</i> és ha már jól felfogta és megőrizte is, mégis
-csak egy élő ember gipszlenyomata.</p>
-<p>A metafizika nem gyermekek és ifjak, hanem férfiak számára való.
-Az ész reviziójának egy faja ez.</p>
-<p>A praktikus filozófus, a bölcseségnek tanítás és példaadás útján
-való tanítója, a tulajdonképpeni filozófus. Mert a filozófia a
-tökéletes bölcseség eszméje, amely nékünk az emberi ész végső
-czéljait mutatja meg.</p>
-<p>Az bizonyos: aki egyszer a kritikát megkóstolta, az örökre
-megundorodott minden dogmatikus fecsegéstől, amelylyel azelőtt
-szükségből megelégedett, mert eszének szüksége volt valamire és
-jobbat a fentartására nem találhatott. A kritika úgy viszonylik a
-közönséges metafizikai iskolákhoz, mint a kémia az alkémiához, vagy
-az asztronómia a jövendőmondó asztrológiához. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>Naturalizmus – józan ész.</h3>
-</div>
-<p>A tiszta észnek nem egy naturalistája (aki alatt azt értem, aki
-a metafizika dolgaiban minden tudomány nélkül dönteni mer), azt
-mondhatná, hogy ő azt, amit a Kritika oly nagy előkészülettel, vagy
-ha jobban tetszik, terjengős, pedáns pompával ad elő, azt ő józan
-eszének igazmondó szellemével már régen nemcsak gyanította, hanem
-tudta és belátta is: «azt ugyanis, hogy mi egész eszünkkel sohase
-juthatunk túl a tapasztalatok területén.» De mivel, ha észelveit
-lassankint kikérdezik, be kell vallania, hogy köztük sok olyan van,
-amelyet nem a tapasztalatból merített, amelyek tehát attól
-függetlenek és a priori érvényesek, hogyan és minő érvekkel akarja
-a dogmatikust és saját magát korlátozni, aki ezen fogalmakat és
-alapelveket minden lehető tapasztalaton túl használja, éppen azért,
-mert attól függetlenül ismerte fel? És ő maga, a józan ész ezen
-adeptusa, sem annyira biztos abban, hogy minden önhitt, olcsón
-szerzett bölcsesége daczára, észrevétlenül nem jut-e a tapasztalat
-tárgyain túl az agyrémek területére. Rendszerint mélyen bele is van
-bonyolódva, ámbár népszerű nyelvezetével, miután mindent csupán
-valószínűségnek, észszerű gyanításnak vagy analógiának tüntet fel,
-alaptalan igényeinek némi mázt ad.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az empirista azt állítja, hogy a műveletlen értelem jobb, mint
-művelt ítélet. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
-"Page_21">-21-</a></span></p>
-<p>Az úgynevezett józan ész veleszületett tudatlanság.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Van egy kényelmes mód arra, hogy minden belátás nélkül
-makacskodhassunk, ez pedig a közös emberi belátásra való
-hivatkozás. Valóban nagy adománya az égnek az ép (vagy mint újabban
-elnevezték, az egyszerű) emberi ész. De tettel kell bizonyítani, a
-gondolat és a beszéd megfontoltságával és észszerűségével, de nem
-azáltal, hogy, ha igazolásunkra semmiféle okos dologgal nem tudunk
-előhozakodni, ráhivatkozunk, mint valami orákulumra. Ha belátás és
-tudomány a fogyatékán van, akkor és nem előbb hivatkozni a közös
-emberi belátásra, ez az újabb idők egyik szubtilis találmánya,
-amely mellett a legüresebb fecsegő fölveheti a versenyt a
-legalaposabb fővel és tarthatja is vele. De, amíg a belátásnak egy
-kis maradéka is megvan, addig őrizkedni fogunk ezen utolsó
-menedékhez fordulni. És a világosságnál megtekintve ez a
-fellebbezés nem is egyéb, mint a tömeg ítéletére való hivatkozás;
-oly taps az, amely miatt a filozófus pirul, de a népszerű
-elménczkedő olyankor diadalt arat és büszkélkedik. Mégis azt kell
-gondolnom, hogy Hume-nak épp annyira volt józan esze, mint
-Beattie-nek és még azonfelül birtokában volt az, ami ennek
-bizonyosan nem és pedig kritikai ész, amely a józan észt korlátok
-közt tartja, hogy ne tévedjen el a spekulácziókban, vagy ha pusztán
-ezekről van szó, ne kívánjon dönteni, mert nem tud számot adni
-alapelvei felől; mert csakis így marad meg józan észnek. Véső és
-kalapács <span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span> egész jól használható a gerenda
-megmunkálásához, de a rézmetszéshez tű szükséges. Igy a józan ész,
-épúgy használható, mint a spekulativ, de mindkettő a maga módja
-szerint: amaz, ha oly ítéletekről van szó, amelyeket közvetlenül a
-tapasztalatban alkalmaznak, emez pedig ha általában véve puszta
-fogalmakból kell ítélni, például a metafizikában, ahol az önmagát,
-gyakran a valósággal ellentétben, úgynevező józan ész semmikép sem
-ítélhet.</p>
-<p>A metafizikának nem engedhető meg az általános emberi ész
-helyeslésére való hivatkozás; mert e tanú tekintélye csak
-mende-mondán alapul. Quodcumque ostendis mihi sic, incredulus
-odi.</p>
-<p class="right"><i>Horat</i>.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Tudomány és tudományos módszer.</h3>
-</div>
-<p>Az észnek minden munkájában bírálat alá kell vetnie magát és az
-ebbeli szabadságot semmiféle tilalommal sem csorbíthatja, anélkül,
-hogy magának ne ártana és ránézve hátrányos gyanúba ne keverednék.
-Semmisem annyira fontos itt a haszonra való tekintettel, semmisem
-oly szent, hogy ezen vizsgáló és szemlét tartó átkutatás alól, mely
-nem ismer semmiféle személyi tekintélyt, kivonhatná magát. Sőt ezen
-a szabadságon alapul az ész létezése, amelynek nincs diktátori
-tekintélye, hanem annak a kijelentése sohasem egyéb, mint szabad
-polgárok beleegyezése, akiknek mindegyike aggályait, sőt vétóját
-kell, hogy tartózkodás nélkül kifejezhesse. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p>
-<p>A filozófiai belátás bővülését akadályozza az, hogy erkölcsi
-okokhoz, azaz czélokból való magyarázathoz fordulunk ott, ahol még
-gyanítható, hogy fizikai alapokok szükséges általánosabb
-törvényekkel kapcsolatban határozzák meg a következményt.</p>
-<p>Immateriális alapelvekre való hivatkozás a rest filozófia
-menedéke, és ezért az ily módon való magyarázat is lehetőség
-szerint kerülendő, hogy a világ jelenségeinek azon alapjai, amelyek
-a puszta anyag mozgástörvényein nyugszanak és amelyek egyesegyedül
-az átérthetők, egész terjedelmükben ismertté váljanak.</p>
-<p>Tegyük fel, hogy Isten néha és különös esetekben a természetet
-törvényeitől eltéríti: akkor sincs halvány fogalmunk sem arról és
-sohasem remélhetjük, hogy megismerünk egy oly törvényt, amely
-szerint Isten ily esetben cselekszik. Itt az ész, mintha meg volna
-bénulva, amennyiben azáltal, ismert törvények szerinti eljárásában
-feltartóztatott, de újat nem tanult és nem is remélheti, hogy
-valaha a világon ilyet tanul.</p>
-<p>A tudatlanságnak a tudomány látszatát adó közönséges fogás az,
-hogy a rajongó azt kérdezi: ismeritek a mágneses erő valódi okát,
-vagy ismeritek az anyagot, amely az elektromos jelenségekben oly
-csodálatos hatást fejt ki? Azt hiszi, hogy alapos oka van arra,
-hogy oly dologba, amelyet véleménye szerint a legnagyobb
-természetbúvár belső mivoltára nézve époly kevéssé ismer, mint ő,
-lehető hatásaira vonatkozólag is épúgy beleszóljon. De az utóbbi
-csak oly hatásokat ismer el, amelyeket a kísérlet segélyével
-mindenkor szemünk elé állíthat, amennyiben a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> tárgyat
-teljesen hatalmába keríti, ezzel szemben az előbbi oly hatásokat
-szed össze, amelyek úgy a megfigyelő, mint a megfigyelt személynél
-teljesen a képzeletből eredhetnek és így valódi kísérletnek nem is
-vethetők alá. E helytelenség ellen nem lehet mást tenni, mint
-belenyugodni abba, hogy az állati mágnesség mágnesez és
-szervetlenít mindaddig, amíg az annak és a könnyen hívőknek
-tetszik, de a rendőrség figyelmébe kell ajánlani a dolgot, nehogy
-túlmerészen űzzék azt, egyébként pedig nekünk a természet
-kutatásának egyetlen útját kísérlet és megfigyelés által, amelyek a
-tárgy tulajdonságait külső érzékeinknek felismerhetőkké teszik,
-továbbra is követni kell. Hosszadalmas czáfolat itt az ész
-méltósága ellen való és nem is használ semmit, megvető hallgatás az
-őrület e fajtájával szemben jobban megfelel, amint egyébként is az
-ily események az életben csak rövid ideig tartanak, hogy aztán más
-balgaságnak adjanak helyet.</p>
-<p>Senkitől sem veszem rosz néven, ha ahelyett, hogy a
-szellemlátókat a másik világ félpolgárainak tekintené, velük
-röviden és jól, mint kórházba valókkal végez és ezáltal magát
-minden további kutatás alól felmenti. De ha mindent ily
-álláspontról tekintünk, akkor a szellemvilág ilyfajta adeptusaival
-való bánásmód is kell, hogy a korábbitól nagyon különbözzék és ha
-előbb szükségesnek találták, hogy néha némelyeket közülök
-elégessenek, úgy most elég lesz, ha csak purgálják őket. A dolgok
-ilyetén állásánál nem is volna szükséges, hogy annak nagy feneket
-kerítsünk és megcsalt rajongók lázas agyában a metafizika
-segélyével titkokat keressünk. A rejtélyt csupán <span class=
-"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> az
-éleseszű <i>Hudibras</i> tudta volna nékünk megoldani, mert az ő
-véleménye szerint: <i>ha hipochondrikus szél tombol a belekben, úgy
-az irányán fordúl meg a dolog, ha lefelé megy f– lesz belőle, de ha
-felszáll, akkor tüneménnyé vagy szent sugallattá válik</i>.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Van egy faja a <i>lángeszű férfiaknak</i> (helyesebben lángész
-majmoknak), amely a lángész czégére alatt betolakodott, a természet
-különösen kegyelt főinek a nyelvén szól, a fáradságos tanulást és
-kutatást kontárkodásnak minősíti, és azt állítja, hogy minden
-tudomány szellemét egy fogással ragadta meg, de kis adagokban
-sűrítve és erőteljesen képes adni belőle. Ez a faj, mint a
-kuruzslók és vásári kikiáltók faja a tudományos és erkölcsi
-műveltségben való haladásra nézve igen hátrányos, ha vallás-,
-államviszonylatok, és morálról a beavatotthoz vagy a hatalom
-birtokosához hasonlóan a bölcseség székhelyéről döntő hangon beszél
-és így szelleme szegénységét el tudja takarni. Ez ellen ismét mit
-lehet mást tenni, mint nevetni és szorgalommal, renddel és
-világossággal türelmesen továbbhaladni, anélkül, hogy ama
-szemfényvesztőkre ügyet vetne az ember?</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Először az <i>iskolának</i> kell megadni a magáét, azután
-lehetünk arra is tekintettel, hogy a világ kedvére éljünk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Aki nem iskolaszerűen, hanem «lángész» módjára <span class=
-"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> filozofál,
-az oly módon gazdálkodik, amelynek a közeli csőd jósolható. A
-kritikai filozófia az az észgazdálkodás, amely először is a vagyoni
-állapotot vizsgálja meg, hogy megtudja, mily messzire mehet
-kiadásaiban és a simplex emberhez hasonlít azzal a szellemes fővel
-ellentétben, aki – mint egy bizonyos miniszter államháztartásával –
-oly módon dicsekszik, hogy: minél több az adóssága, annál
-gazdagabb.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Nem nagy művészet a közérthetőség, ha amellett minden mélyebb
-belátásról lemondanak.</p>
-<p>Csak az adhat elő valamit népszerűen, aki azt alaposabban is
-előadhatná.</p>
-<p>Hogy a valódi népszerüséget megtanuljuk, a régieket kell
-olvasnunk, például Cicero filozófiai iratait, Horatius, Vergilius
-költőket és így tovább; az újabbak közül Hume-ot, Shaftesburyt és
-másokat; férfiak, akik mindenike kiterjedt érintkezésben állott a
-művelt világgal, amely nélkül nem lehetünk népszerűek. Mert a
-valódi népszerűség sok gyakorlati világ- és emberismeretet követel,
-az emberek fogalmai, izlése és hajlamainak ismeretét, amelyekre az
-előadásnál, sőt még az illő, a népszerűséghez alkalmas kifejezések
-megválasztásánál is folytonosan tekintettel kell lenni.</p>
-<p>A teóriák gyakran inkább a megértés megkönnyebbítésére, mint a
-természet jelenségeinek kiderítésére szolgálnak.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Gondolatok tartalom nélkül üresek, szemléletek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> fogalmak
-nélkül vakok. Tehát ép oly szükséges fogalmainkat megérzékíteni
-(azaz tárgyukat a szemléletben mellérendelni), mint szemléleteinket
-számunkra értelmessé tenni (azaz fogalmak alá rendelni).</p>
-<p>Az ész nem <i>alkot</i>, hanem csupán <i>rendez</i>
-fogalmakat.</p>
-<p>A logika nem általános feltalálóművészet és nem az igazság
-orgánuma; nem algebra, amelynek segélyével rejtett igazságok
-volnának felfedezhetők.</p>
-<p>Bár azt mondják: a technikát, vagyis a tudomány felépítésének
-módját elő kell adni az alkalmazott logikában. Ez azonban
-hiábavaló, sőt káros. Mert akkor elkezdenek építeni, mielőtt anyag
-volna, és megvan ugyan a forma, de hiányzik a tartalom.</p>
-<p>A kísérletek eredménye nem felel meg mindig a gyanításnak. Ha
-azonban nem akarjuk teljesen a véletlenre bízni a kísérleteket,
-akkor kell, hogy a gyanítás legyen indítékuk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Kétségtelenül igaz, hogy pusztán tapasztalati tapogatózás által,
-vezérelv nélkül, amelyet keresni kell, sohasem találnánk valami
-czélszerűt, mert <i>rendszeresen</i> tapasztalni csak annyit tesz,
-mint <i>megfigyelni</i>. Köszönöm a csupán empirikus utazó
-elbeszélését, különösen, ha abból összefüggő ismeret legyen,
-melyből az ész valamit alkosson egy elmélet czéljára. Rendszerint
-azt válaszolja ő, ha erre vonatkozólag kérdezik: észrevehettem
-volna ezt, ha tudtam volna, hogy efelől kérdezősködni fognak.
-<span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span></p>
-<p>A <i>természetkutatás</i> nem vak tapogatózás az észrevételek
-után, amelyek töredékesen és véletlenül egymás mellé sorozhatók,
-hanem törvényekhez van kötve, amelyek szerint fel kell keresni
-azokat.</p>
-<p>A természetkutatás nem a tapasztalat <i>által</i>, hanem annak
-<i>számára</i> történik.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A tapasztalatból nem származhat semmiféle tudomány. A tapasztalt
-ember (expertus), ha egyébként semmi más, úgy tudatlan, aki pórázra
-kötve jár, aki azokba a nyomokba lép, amelyeket számára más, vagy ő
-maga előző gyakorlatok után készített.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A természetbúvárok között némelyek (akik inkább spekulativ
-hajlamúak), az egyenlőtlenségnek szinte ellenségei és mindig a faj
-egységére vannak tekintettel, mások (inkább empirikus fők) a
-természetet oly sokféleségre igyekeznek osztani, hogy csaknem föl
-kellene adni a reményt, hogy tüneményeit általános elvek szerint
-ítéljük meg.</p>
-<p>Vannak emberek, akik mindent ismernek, de semmitsem tudnak
-(mindennek a leírásáról van fogalmuk, de nincs belátásuk).</p>
-<p>A pusztán polihisztor tudása <i>cziklópszerű</i>, amelynek egyik
-szeme hiányzik, – a filozófia szeme; és egy matematikus, történész,
-leíró természettudós, filológus és nyelveket ismerő cziklóp oly
-tudós, aki mindezekben a dolgokban nagy lehet, de minden filozófiát
-ezenfelül fölöslegesnek tart. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p>
-<p>Az ismeret egysége nélkül minden tudás csak törmelék.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Azt állítom, hogy a természettudomány minden ágában csak annyi
-<i>tulajdonképpeni</i> tudomány található, amennyi
-<i>matematika</i> van benne.</p>
-<p>A geometriában járatlan a természettudományban nem haladhat
-előre, azaz nem lehet filozófikus természetismerő.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Amidőn <i>Galilei</i> golyóit a ferde síkon általa választott
-nehézkedéssel gördítette le, vagy <i>Torricelli</i> a levegő
-nyomásával oly súlyt hordatott, amelyről előre meghatározta, hogy
-mily előtte ismert vízoszlop súlyával legyen egyenlő, vagy később
-<i>Stahl</i> fémeket mésszé és ezeket ismét fémekké változtatta
-azáltal, hogy azokból valamit elvont és visszaadott; ez minden
-természetbúvárnak szöget ütött a fejébe. Megértették, hogy az ész
-csak azt látja be, amit maga, saját terve szerint állított elő,
-hogy itéletei élén állandó törvények szerint alapelveknek kell
-állniok és a természetet kényszerítenie kell, hogy kérdéseire
-válaszoljon, nem pedig, hogy általa magát mintegy pórázon
-vezettesse; mert különben a véletlen, nem megelőző terv szerinti
-megfigyelések egyáltalán nem függnek össze szükséges törvényben,
-amelyet pedig az ész keres és amelyre szüksége van. Az észnek az
-alapelveivel, amelyek egyedül emelik törvényerőre a megegyező
-jelenségeket, az egyik kézben, és a kísérlettel, amelyet azok
-szerint kigondolt, a másikban, kell a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span>
-természethez fordulnia, bár oly czélból, hogy az kioktassa őt, de
-nem mint tanítvány, aki mindent elmondat magának, amit a tanító
-akar, hanem mint kirendelt bíró, aki a tanukat azon kérdésekre
-készteti válaszolni, amiket ő feltesz. És így még a fizika is
-gondolkodásmódjának oly előnyös forradalmát lényegileg véve azon
-ötletnek köszönheti, hogy annak megfelelőleg, amit az ész maga
-fektet a természetbe, azt keresse benne (ne pedig ráfogja), amit
-tanulnia kell tőle és amiből magától semmit sem tudna. Csak ezáltal
-tért a természettudomány a tudomány biztos útjára, miután
-évszázadokon át nem volt egyéb, mint puszta tapogatózás.</p>
-<p>Sok kérdéssel úgy vagyunk, mint a katekizmussal, amelyet
-gyermekkorunkban betéve tudtunk és amelyet érteni véltünk, amelyet
-azonban minél öregebbek és megfontoltabbak leszünk, annál kevésbbé
-értünk és ezért megérdemelnők, hogy még egyszer az iskolába
-küldjenek, hacsak találhatnánk valakit (magunkon kívül), aki jobban
-értené azt.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A <i>természet</i> a mi feladatunk, magyarázataink szövege.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Tudomány és élet – tudósok – akadémia.</h3>
-</div>
-<p>Oly kormány, amely a tudomány tételeivel, tehát azok bővítésével
-vagy javításával is foglalkoznék, amely tehát a legmagasabb
-személyben a tudóst akarná adni, e pedantéria által csak a
-<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span> néki járó tiszteletet veszítené el, mert
-méltóságán alúli, hogy a néppel (annak tudós osztályával)
-egyesüljön, amely nem érti a tréfát és mindazokat egyforma
-elbánásban részesíti, akik tudománynyal foglalkoznak.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Ha kormányok jónak találják, hogy tudósok dolgaiba avatkozzanak,
-úgy a tudományról és emberekről való bölcs gondoskodásukhoz sokkal
-illőbb volna, hogy a kritika szabadságát részesítsék kedvezményben,
-mintsem, hogy az iskolák nevetséges zsarnokságát támogassák,
-amelyek közveszély feletti hangos jajgatásba törnek ki, ha
-pókhálóikat szétszaggatják.</p>
-<p>Be kell vallani, hogy a nagybritánniai parlament alapelve: hogy
-a király trónbeszéde minisztere művének tekintendő (mivel az
-uralkodó méltósága ellen való volna, hogy tévedésen, tudatlanságon,
-vagy hazugságon fogják rajta, pedig a Háznak mégis fel kell
-jogosítva lennie, hogy annak tartalma felett ítéljen, azt
-megvizsgálja és megtámadja), hogy ez az alapelv, mondom, finoman és
-helyesen kieszelt. Éppen így kell, hogy bizonyos tanok
-kiválasztása, amelyeket egyedül szentesít a kormány a tanítás
-czéljára, a tudósok vizsgálatának legyen alávetve, mert az nem az
-uralkodó művének tekintendő, hanem egy arra kirendelt állami
-hivatalnokénak, akiről feltesszük, hogy ura akaratát nem jól
-érthette vagy el is csavarhatta.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Egy franczia miniszter egyszer magához hivatta <span class=
-"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> a
-legtekintélyesebb kereskedők egy részét és javaslatot kért tőlük,
-hogyan segíthetne a kereskedelmen: mintha ő a javaslatok legjobbját
-ki tudná választani. Miután egyik ezt, a másik amazt javasolta, egy
-öreg kereskedő, aki sokáig hallgatott, így szólt: Csináljatok jó
-utakat, verjetek jó pénzt, adjatok alkalmas váltójogot és így
-tovább, egyébként pedig «hagyjatok bennünket dolgozni!» Ez lenne
-körülbelül a válasz, amelyet a filozófiai fakultásnak adni kellene,
-ha a kormány megkérdezné, mily tanokat írjon elő általában a
-tudósoknak, hogy amellett a belátás és a tudomány haladását meg ne
-gátolja.</p>
-<p>A szabad művészetek és a tudományok jobban növekednek kedvelőik
-és jóakaróik kormányzása alatt, mint önhitt ismerőiké alatt. Csak a
-közbecsüléshez kell, hogy tartsák magukat és a lángészt hagyják,
-hogy önmagát képezze és saját maga szabja meg utait.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Ha tudományos vitát a nagyközönség elé visznek, amint azt a
-tudomány űzérei (a «gyakorlók» neve alatt) szívesen megkísérlik,
-úgy illetéktelenül a nép ítélőszéke elé (amelyet a tudományosság
-dolgaiban semmiféle ítélet sem illet meg) hurczolják azt és
-megszünik a vita tudományos jellege; mert akkor a törvényellenes
-viszály helyzete áll elő, ahol tanok a nép hajlamainak megfelelően
-adatnak elő és a lázadás és pártoskodás magvait hintik szét, a
-kormányt pedig ezáltal veszélyeztetik.</p>
-<p>Törekedni, hogy az egész közönség tudóssá legyen, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> a
-legrosszabb, ami csak történhet. Ezáltal bírákká tesszük őket és ez
-a népuralom egy faja; de jó, ha a tudomány kedvelőivé tesszük őket.
-Itélni mindenki tud, de a bíró mester kell, hogy legyen.</p>
-<p>Csodálatos, hogy a tudatlan elfogult a tudományosság javára, a
-tudós ellenben elfogult a műveletlen ész javára.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Magam is hajlamomnál fogva kutató vagyok. A megismerés
-szomjúhozását teljesen átérzem és a benne való előbbrejutás vágyódó
-nyugtalanságát vagy minden haladás feletti elégedettséget is. Volt
-idő, midőn azt hittem, hogy ebben áll az emberiség becsülete és
-megvetettem a csőcseléket, amely semmiről se tud. Rousseau
-helyreigazított. Ez az elvakultságból eredő előny eltűnik;
-megtanulom, hogy az embereket tiszteljem és sokkal
-haszontalanabbnak tartanám magam a közönséges munkásnál, ha nem
-gondolnám, hogy megfontolásom mindenkinek azt az értéket adhatja
-meg, hogy az emberiség jogait törekedjen helyreállítani.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Tompaeszű vagy korlátolt fő, amelyből nem hiányzik semmi más,
-mint csak az értelem kellő foka és annak saját fogalmai, tanítás
-által nagyon jól, a tudományosságig is kiképezhető. De miután akkor
-az ítélőképesség rendszerint hiányos marad, úgy éppen nem
-szokatlan, hogy tudós férfiakat találunk, akik tudományuk
-használatában <span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
-"Page_34">-34-</a></span> ama soha jóvá nem tehető hiányt gyakran
-elárulják.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Közepes tehetségűek, akik tevékenyek és vakmerők, a legjobban
-boldogulnak a tudományos életben is.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A magas iskolák rendszeres fecsegése gyakran csupán egyetértés
-abban, hogy a szavak különböző jelentésével valamely nehezen
-megoldható kérdés elől kitérjenek, mert a kényelmes és gyakran
-eszes «nem tudom»-ot az akadémiákon nem szívesen hallják.</p>
-<p>Az iskolák czivakodásában rendszerint mindkét félnek akkor van a
-legtöbb mondanivalója, ha tárgyukból semmitsem értenek.</p>
-<p>Azt kéne gondolni, hogy valamely jó ügy védelmének szándékával
-semmit a világon sem lehet kevésbbé megegyeztetni, mint álnokságot,
-tettetést és csalást. A tudomány káros hatása az emberekre
-különösen abban áll, hogy a legnagyobb része azoknak, akik azzal
-kérkedni akarnak, az értelemnek semmiféle javítását nem
-eredményezik, hanem csupán fonákságát, nem is említve, hogy a
-legtöbbnek csak hiúsága eszközéül szolgál.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az akadémiák több tehetségtelen embert küldenek ki a világba,
-mint a közéletnek bármely más intézménye. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p>
-<p>Tudósok azt hiszik, hogy minden ő érettük van itt.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A tudósnak humanitásra van szüksége, hogy maga félre ne ismerje
-magát és ne bízzon túlsokat saját erejében. Az olyan tudóst
-cziklópnak nevezem. Ő a tudomány egoistája és szüksége van még egy
-szemre, amely azt eredményezné, hogy tárgyát más ember
-szempontjából is látná. Ezen alapul a tudomány humanitása, azaz az
-ítélet közlékenysége, amelylyel mások ítéletének is alávetik
-azt.</p>
-<p>Mire való nékünk a spekuláczió minden feldolgozása és
-viszálykodása, ha ezalatt jószívűségünket elveszítjük?</p>
-<p>Oh emberi gondok! Gyönge emberek, azt állítjátok, hogy csupán az
-igazság és az ismeret terjesztése a czélotok, valójában pedig
-csupán hiúságtok foglalkoztat.</p>
-<p>A nép üdvét legfőképp nem a szabadságban keresi, hanem
-természetes czéljaiban, tehát e három dologban: holta után
-üdvözüljön, életében embertársai közti létét köztörvények
-biztosítsák, végül pedig, hogy magában az élet fizikai élvezetében
-(azaz egészségben és hosszú életben) részesedjen.</p>
-<p>A filozófus, aki mindezekbe a vágyakba csak az értelemtől átvett
-előírások alapján bocsátkozhat, ahhoz tartja magát, amit az ember
-maga hozzátehet és kell is, hogy hozzátegyen: <i>becsületesen</i>
-éljen, senkivel se kövessen el <i>jogtalanságot</i>, az élvezetben
-<i>mértékletes</i> legyen és türelmes a betegségben és amellett
-főképp a természet <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
-"Page_36">-36-</a></span> önsegélyére számítson; mindezekhez persze
-nem kell valami nagy tudomány, sőt az nagyrészt nélkülözhető is, ha
-csak hajlamainkat fékezni és a kormányzást értelmünkre bízni
-akarnók, amivel azonban a tömeg, mint fáradságos dologgal éppen nem
-törődik.</p>
-<p>A teológusokat, jogtudósokat és orvosokat a tömeg (amely a fenti
-tanokban hajlamával, hogy <i>élvezzen</i> és ellenszenvével, hogy
-azért <i>fáradozzon</i> rosz helyen alkalmazott komolyságot talál)
-felszólítja, hogy elfogadhatóbb indítványokat tegyenek: és akkor a
-tudósokkal szemben támasztott követelések így hangzanak: amit itt
-ti filozófusok fecsegtek, azt már én rég tudtam magamtól is; de
-tőletek, mint tudósoktól azt akarom tudni, ha <i>elvetemülten</i>
-éltem volna is, hogy szerezhetnék mégis magamnak röviddel kapuzárás
-előtt bebocsátási engedélyt a menyországba, ha <i>nincs is
-igazam</i>, hogy nyerhetném mégis meg a pörömet és ha testi erőmet
-kedvemre kihasználtam volna és <i>visszaéltem</i> volna is azzal,
-hogy maradhatnék mégis egészséges és hogy élhetnék soká. Hisz azért
-tanultatok, hogy többet tudjatok, mint a magunkfajtabeli (akiket ti
-idiótáknak neveztek), aki semmi másra nem tart igényt, mint józan
-észre. De ez a dolog olyan, mintha a tömeg úgy fordulna a tudóshoz,
-mint valami jövendőmondó és varázslóhoz, aki természetfölötti
-dolgokban tájékozott; mert a tudatlan arról a tudósról, akiről
-valamit feltételez, túlsokat képzel. Ezért természetesen
-előrelátható, hogy ha valaki csak elég vakmerő, hogy ily
-csodaembernek adja ki magát, a tömeg futni fog hozzá és a
-filozófusok pártját megvetéssel fogja elhagyni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>SZEMLÉLET.<br />
-<span class="smaller">MŰVÉSZET – LÁNGÉSZ.</span></h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39"><br />
--39-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>A szép és a művészet.</h3>
-</div>
-<p><i>Szép</i> az, ami a fogalomtól <i>függetlenül</i> általánosan
-tetszik.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Határozott <i>szabályok</i> szerinti bizonyítás sohasem
-szabhatja meg a szépség feletti ítéletet.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Ha valaki oly költeményt olvas fel nekem, vagy oly színdarabhoz
-vezet, mely sehogysem felel meg ízlésemnek, úgy felhozhatja
-Batteux-t vagy Lessinget, vagy az ízlésnek még régibb és híresebb
-műbírálóit és felhozhatja az általuk felállított összes szabályokat
-annak a bizonyítására, hogy költeménye szép; és habár egyes helyek,
-amelyek nékem nem tetszenek a szépség szabályaival (amint azok ott
-adva vannak és általánosan elismertek) nagyon jól megegyeznek: én
-betömöm a fülem, nem akarok hallani okokat és okoskodást és inkább
-felveszem, hogy a műbírálók ama szabályai hamisak, vagy legalább is
-itt nem alkalmazhatók, mintsem hogy ítéletem a priori
-bizonyítékokkal határoztassam meg, miután itt az ízlés és nem az
-ész vagy az értelem ítéletéről van szó. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p>
-<p>Ugylátszik, hogy ez a főokok egyike, amiért ezt az esztétikai
-ítélőképességet éppen ízlésnek nevezték. Mert felsorolhatja nékem
-valaki valamely étel összes tartozékát és mindegyikről
-megjegyezheti, hogy azok nekem különben kellemesek és erre rá még
-joggal dícsérheti, hogy mily egészséges egy étel az; mégis mindezen
-érvekkel szemben süket vagyok, megízlelem az <i>én</i> nyelvemen az
-ételt és az én ínyemen és eszerint (és nem általános elvek szerint)
-ítélek.</p>
-<p>Ámbár tehát a műbírálók, mint <i>Hume</i> mondja, látszólag
-jobban okoskodnak, mint a szakácsok, mégis egy a sorsuk. Itéletük
-meghatározó alapját nem a bizonyítékok erejétől, hanem csupán az
-egyénnek saját állapota (kellemesség vagy kellemetlenség) feletti
-reflexiótól várhatják, minden előírás és szabály
-visszautasításával.</p>
-<p>Amint, hogy nincs a szépnek tudománya, hanem csak kritika, úgy
-nincs is szép tudomány, hanem csupán szépművészet. Mert ami az
-elsőt illeti, benne tudományosan, azaz bizonyító okok alapján azt
-kellene eldönteni, hogy valamit szépnek kell-e tartani, vagy sem; a
-szépség feletti ítélet tehát nem volna az ízlés ítélete. Ami a
-másodikat illeti, oly tudomány, amely szép legyen, képtelenség.
-Mert ha benne, mint tudományban alapelvek és bizonyítékok után
-kérdezősködnénk, úgy ízléses szólamokkal (bonmots) küldenének
-útunkra.</p>
-<p>A szépművészet alkotásaiban a czélszerűségnek, ámbár az
-szándékos, mégsem szabad szándékoltnak feltünnie; azaz a
-szépművészetnek természet gyanánt kell <i>feltűnnie</i>, ámbár
-tudjuk, hogy művészet. A művészet alkotása pedig azáltal látszik
-<span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
-"Page_41">-41-</a></span> természetnek, hogy szabályokkal való
-megegyezés minden pontossága, amelyek szerint egyedül válhat a mű
-azzá, amivé kell válnia, megtalálható benne; de <i>kín</i> nélkül,
-anélkül, hogy az iskola formája átlátszana, azaz anélkül, hogy
-nyomát mutatná annak, hogy a művésznek a szabály lebegett volna
-szeme előtt és lelki erejét bilincsekbe zárta volna.</p>
-<p>A szépet általában (legyen az természetes, vagy művészi szép) az
-esztétikai eszmék <i>kifejezésének</i> nevezhetjük.</p>
-<p>A szépművészetet szükségkép a tehetség művészetének kell
-tekinteni.</p>
-<p>A szép az erkölcsi jó jelképe.</p>
-<p>A természet szépsége iránti közvetlen érdeklődés (nem csupán
-megítélésében való ízlés) mindenkor a jó lélek ismertetőjele.</p>
-<p>Az ízlés megalapozásának igazi előkészítése az erkölcsi eszmék
-kifejlesztése és a morális érzék művelése.</p>
-<p>Az ízlést a moralitás külső megjelenésének nevezhetnők.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Tehetség és iskola a művészetben.</h3>
-</div>
-<p>Az ötletesség nem jelenti az eszmékhez való tehetséget.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A <i>genie</i> az a tehetség (természet adomány), amely megadja
-a művészet szabályait. Miután a talentum, mint a művész
-veleszületett alkotóképessége, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> maga is a természethez
-tartozik, úgy azt is mondhatnók: a genie azon veleszületett lelki
-sajátság (ingenium), <i>amely által</i> a természet a művészetnek
-szabályt ád.</p>
-<p>A genie az ember «tehetségének mintaszerű eredetisége».</p>
-<p>A genie 1. az a <i>tehetség</i>, amely előállítja azt, amire nem
-adható határozott szabály, nem pedig ügyesség ahhoz, ami valaminő
-szabály szerint megtanulható; tehát <i>eredetiség</i> az első
-tulajdonsága. 2. Alkotásainak, mivel eredeti badarság is
-lehetséges, egyúttal mintáknak, azaz <i>mintaszerűeknek</i> kell
-lenniök, tehát nem szabad utánzásból eredniök, de másoknak arra,
-azaz a megítélés zsinórmértéke vagy szabályául kell szolgálniok. 3.
-Hogyan állítja elő alkotását, azt maga sem írhatja le, vagy
-mutathatja be tudományosan, hanem szabálynak a <i>természetet</i>
-adja meg; így tehát a műalkotás létrehozója, amelyet tehetségének
-köszönhet, maga sem tudja hogyan kapja eszméit, nincs is
-hatalmában, hogy olyat tetszése szerint, vagy tervszerűen
-kigondoljon és másokkal oly előírásokat közöljön, amelyek egyenlő
-értékű műalkotás létrehozására másokat képesítsenek. Azért ez a
-szó: genie valószínűleg genius-ból ered, azon sajátságos, az
-emberrel születésével vele adott védő és irányító szellemből,
-melynek sugallatából származnak ama eredeti eszmék.</p>
-<p>A genie alkotása (amennyiben az tényleg a genie és nem a
-lehetséges megtanulás vagy az iskola javára írható) nem az utánzás
-példája (mert akkor elveszne az, ami benne a genie és a mű
-szellemét alkotja), hanem a követésé más <span class=
-"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> genie
-számára, amely általa saját eredetiségének tudatára ébred, hogy a
-szabályok kényszerével szemben a szabadságot a művészetben úgy
-fejtse ki, hogy a művészet éppen ezáltal nyerjen új szabályokat,
-ami által a tehetség mintaszerűnek mutatkozik. Mivel azonban a
-genie a természet kedveltje és az ilyesmit ritka tüneménynek kell
-tekinteni: azért az ő, más tehetség számára adott példája nyomán
-iskola keletkezik, azaz oly szabályok szerinti rendszeres oktatás,
-amelyeket ama szellemi alkotásokból és sajátosságaikból
-levonhattak: és ezek számára a szépművészet ennyiben utánzás, ahol
-a genie a természetnek szabályt adott.</p>
-<p>De ez az utánzás <i>majmolássá</i> válik, ha a növendék mindent
-<i>utánoz</i>, még azt a torzalakút is, amit a genienek meg kellett
-hagynia, de csak mivel az eszme gyengítése nélkül nem volt
-elhagyható. Ez a bátorság egyedül a genienél érdem és a kifejezés
-bizonyos <i>merészsége</i>; általában a genie a közös szabály alól
-sok tekintetben eltérhet, de ez semmiesetre sem utánzásra méltó,
-hanem magában véve mindig hiba marad, amelyet igyekezni kell
-kiküszöbölni, amelyre azonban a genienek mintegy privilégiuma van,
-mivel szelleme röptének utánozhatlansága aggódó óvatosság által
-szenvedne.</p>
-<p>A szépművészet számára csak <i>modor</i> van, de nem
-<i>módszer</i>. A mesternek meg kell mutatnia, hogy a növendék mit
-és hogyan dolgozzon; és azon általános szabályok, amelyek alá
-foglalja végül is eljárását, inkább arra szolgálhatnak, hogy annak
-főmozzanataira alkalomadtán emlékeztessenek, mintsem hogy előírják
-azokat. Hogy <span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
-"Page_44">-44-</a></span> minden szabad művészetben valami kényszer
-van, vagy amint mondják, valami <i>gépiesség</i> követelhető, ami
-nélkül a <i>szellemnek</i>, amelynek a művészetben <i>szabadnak</i>
-kell lennie és amely egyedül ad életet a műnek, semmiféle anyaga
-sem volna és teljesen elpárologna: erre tanácsos figyelmeztetni
-(például a költészetben a nyelv helyessége és gazdagsága,
-hasonlókép a prozódia és a versmérték), mivel újabban sok nevelő
-azt hiszi, hogy a szabad művészetet olykép istápolja a legjobban,
-ha minden kényszertől megszabadítja és a munkát puszta játékká
-változtatja.</p>
-<p>Ámbár a gépies és a szép művészet, az első mint csupán a
-szorgalom és a tanulás művészete, a második, mint a genié,
-egymástól nagyon különböznek: még sincs oly szépművészet, amelyben
-valami mechanikus, ami szabályokba foglalható és követhető, tehát
-valami <i>iskolaszerű</i> a művészetnek egyik lényeges feltétele ne
-volna. Mert valamely czél felé kell irányulnia, mivel különben az
-alkotás semmiféle művészethez sem tartozik; pusztán a véletlen
-alkotása volna. Hogy azonban a mű czél felé irányuljon, ahhoz
-bizonyos szabályok kellenek, amelyek alól nem szabad felmenteni
-magunkat. Mivel pedig a tehetség eredetisége lényeges (bár nem
-egyetlen) része a genie jellemének: ezért a felületesek azt hiszik,
-hogy semmivel sem mutathatják jobban, hogy ők feltörekvő geniek,
-mint azzal, hogy minden szabály iskola-kényszere alól
-felszabadítják magukat és azt hiszik, hogy dühödt lovon jobban
-parádézhatnak, mint iskolalovon.</p>
-<p>&nbsp; <span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span></p>
-<p>A <i>modorosság</i> a majmolás egy faja és pedig általában
-pusztán az eredetiség majmolása, az utánzatoktól való eltávolodás
-törekvése a <i>mintaszerűség</i> tehetsége nélkül.</p>
-<p>Minden szépművészet propedeutikája, amennyiben a művészet
-tökéletességének legmagasabb foka felé irányul, úgylátszik nem
-utasításokból áll, hanem a szellem műveléséből azon ismeretek
-által, amelyeket <i>humaniorának</i> neveznek: gyaníthatólag, mivel
-<i>humanitás</i> egyrészről általános <i>részvétérzelmet</i>
-jelent, másrészről jelenti a benső és általános <i>közlékenység</i>
-tehetségét.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Az egyes művészetekhez.</h3>
-</div>
-<p>Ha a szépművészeteket osztályozni akarjuk: úgy legalább
-kísérletkép nem választhatunk ahhoz kényelmesebb elvet, mint a
-művészet analógiáját a beszédközben használt kifejezésmóddal, midőn
-nemcsak fogalmainkat, hanem érzelmeinket is amennyire az egyáltalán
-lehetséges, közölni akarjuk.</p>
-<p>Ez pedig a <i>szó</i>, a <i>taglejtés</i> és a <i>hangból</i>
-áll (articulatio, gesticulatio, és modulatio). Csak a kifejezés e
-három módjának kapcsolata teszi teljessé a beszélő közlését. Mert
-gondolatot, szemléletet és érzelmet ezzel egyszerre és egyesítve
-viszünk át másra.</p>
-<p>Minden művészet közül a költészetet illeti meg a legfelsőbb
-rang.</p>
-<p>A költészet nyeri el a pálmát nemcsak a szónoklattan
-<span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
-"Page_46">-46-</a></span> elől, hanem minden más szépművészet elől:
-a festészet elől (ahová tartozik a szobrászat is), sőt a zene elől
-is. Mert az utóbbi csak azért <i>szép</i> (nem csupán kellemes)
-<i>művészet</i>, mivel a költészet vehikuluma.</p>
-<p><i>Ha a kedély ingeréről és hullámzásáról van szó</i>, akkor a
-költészet után tenném azt a művészetet, amely a szóló művészetek
-közül legközelebb áll hozzá és vele igen természetesen egyesíthető
-is, tudniillik a <i>zenét</i>. Mert ámbár csupán érzelmek által
-beszél, fogalmak nélkül és így nem ad, mint a költészet,
-gondolkodni valót, mégis változatosabban hat a kedélyre és bár
-csupán múlón, de mélyebben.</p>
-<p>Varázsa, mely oly általánosan terjeszthető, úgylátszik azon
-alapul: hogy a nyelv minden kifejezése összefügg valamely hanggal,
-amely annak értelméhez illeszkedik; hogy ez a hang többé-kevésbbé a
-beszélő egy érzelmét is jelöli és kölcsönösen a hallgatóban is
-előállítja azt, aminthogy a hallgatóban azt a gondolatot is
-felkelti, amelyet a nyelv az illető hanggal kifejez; és hogy amint
-a hanglejtés az érzelmeknek mintegy általános és minden ember
-számára érthető nyelve, a zene azt elkülönítve teljes nyomatékával
-az érzelmek nyelve gyanánt fejezi ki és így a képzettársítás
-törvénye szerint az azzal természetszerűleg összekötött esztétikai
-eszméket is általánosan közli; mivel azonban ezen esztétikai eszmék
-nem fogalmak és határozott gondolatok, ezen érzelmek összetételének
-formája (a harmónia és a melódia) a nyelv formája helyett csupán
-arra szolgál, hogy a részarányosságával (amely, miután a hangoknál
-az egyidőben keletkezett <span class="pagenum"><a name="Page_47"
-id="Page_47">-47-</a></span> légrezgések számának viszonyán alapul,
-amennyiben a hangokat akár egyidejűleg, akár egymásután kötjük
-össze, mennyiségtanilag bizonyos szabályok alá foglalható) a
-megnevezhetlen gondolatgazdagság összefüggő egészének esztétikai
-eszméjét fejezze ki, egy bizonyos témának megfelelően, amely a
-darabban az uralkodó érzelem.</p>
-<p>A zene varázsában és érzelemhullámoztató hatásában a
-matematikának bizonynyal a legkevésbbé sincs része; hanem csupán a
-nélkülözhetetlen föltétele (conditio sine qua non) a benyomások
-azon arányosságának (úgy a benyomások kapcsolatában mint
-változatosságában), amely által lehetővé válik azok összefoglalása
-és annak a megakadályozása, hogy a benyomások egymást lerontsák,
-ahelyett azonban a kedély folytonos mozgására és élénkítésére a
-kísérő érzelmek által jóleső élvezetté illeszkedjenek egybe.</p>
-<p>A <i>tragédia</i> főleg abban különbözik a <i>vígjátéktól</i>,
-hogy az első a <i>fenséges</i>, a második a <i>szép</i> iránti
-érzékre hat. Az elsőben más javáért való nagylelkű önfeláldozást, a
-veszélyben tanúsított vakmerő elszántságot és kipróbált hűséget
-láthatunk. A szerelem ott mélabús, gyengéd és nagyrabecsüléssel
-teli; mások szerencsétlensége a néző keblében résztvevő érzést kelt
-és nagylelkű szívét idegen bajért dobogtatja. Gyengéden meghatja őt
-és érzi saját természete méltóságát. Ezzel szemben a vígjáték finom
-cselszövést, csodálatos bonyodalmat tár elénk, furfangosakat mutat
-be, akik kitudják húzni magukat a csávából, bolondokat, akik
-becsapatják magukat, tréfákat és nevetséges jellemeket mutat be. A
-szerelem itt nem oly bánatos, hanem vidám és bizalmas. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p>
-<p>Az asztali zene csodálatos egy dolog, amely csak mint kellemes
-zörej a vidám hangulatot kell hogy fenntartsa és anélkül, hogy
-bárki a kompozicziójára a legcsekélyebb figyelmet is fordítaná, a
-szomszédok szabad beszélgetésének kedvez.</p>
-<p>Az asztali zene nagy urak ünnepi lakomáján a legízléstelenebb
-dolog, amit csak a dörzsölés kigondolhatott. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>HIT.<br />
-<span class="smaller">VALLÁS – EGYHÁZ.</span></h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
-"Page_50">-50-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51"><br />
--51-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>Hit – álhit.</h3>
-</div>
-<p>Hinni az embernek magával szemben való kötelessége.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Hinni önmagunkkal szemben kötelesség – de nem az a vallás. A
-hitnek nem a valláson, hanem ennek amazon kell alapulnia.</p>
-<p>Az egyház vallása lehet képtelen (politeizmus) és a hit mégis jó
-lehet.</p>
-<p>A hit a bensőben rejtve van és az erkölcsi érzülettől függ.</p>
-<p>Ha nem gondoskodtok arról, hogy előbb, legalább félúton, jókká
-tegyétek az embereket, úgy nem is teszitek őket soha őszintén
-hívőkké.</p>
-<p>A hit abban különbözik lényegileg véve a babonától, hogy az
-utóbbi nem a fenséges iránti tiszteletet, hanem félelmet és
-aggódást kelt a lélekben azon szerfölött hatalmas lénnyel szemben,
-amelynek akarata alá rendelve látja magát a megrémült ember,
-anélkül, hogy amellett nagyrabecsülné e lényt: ebből persze nem
-eredhet más, mint kegyhajhászás és behizelgés a becsületes élet
-vallása helyett.</p>
-<p>A hitéletben minden a <i>cselekvéstől</i> függ. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p>
-<p>Bár a <i>félelem</i> először az <i>istenek</i> (démonok)
-fogalmát alkotta meg, az <i>ész</i> erkölcsi elvei által először az
-<i>isten</i> fogalmát tudta megalkotni.</p>
-<p>Ugylátszik az emberi természetnek és az erkölcs tisztaságának
-jobban megfelel, hogy a másvilág reményét a jó lélek érzéseire
-alapítsuk, mintsem hogy fordítva jó magatartását alapítsuk a
-másvilág reményére. Ily természetű a <i>morális hit</i>, amelynek
-egyszerűsége az okoskodás némely agyafúrtságánál értékesebb lehet
-és amely egyesegyedül illő az emberhez bármily állapotában,
-amennyiben kerülő nélkül valódi czéljaihoz vezeti. Bízzuk tehát az
-oly távoleső tárgyakra vonatkozó lármázó rendszereket a
-spekuláczióra és henye fők gondjára. Valóban közönyösek azok ránk
-nézve és az érvek és ellenérvek pillanatnyi látszata dönthet ugyan
-talán az iskolák helyeslése ügyében, de aligha dönthet valamiben a
-becsületes ember jövő sorsára vonatkozólag. Az emberi ész nem is
-volt elég szárnyaló ahhoz, hogy oly magas felhők közé vegye útját,
-amelyek elfedik előlünk a másvilág titkait és a tudnivágyóknak,
-akik oly buzgón kérdezősködnek azután, azt az egyszerű, de igen
-természetes feleletet adhatjuk, hogy a legtanácsosabb, <i>ha addig
-várakoznak, amíg oda nem jönnek</i>. Mivel azonban sorsunk a
-másvilágon gyaníthatólag attól függ, hogy töltöttük be helyünket
-ezen a világon, azért befejezésül azt mondhatjuk, amit
-<i>Voltaire</i> mondat becsületes <i>Candide</i>-jával az iskolák
-oly sok haszontalan czivakodása után: <i>gondoskodjunk a javunkról,
-menjünk a kertbe és dolgozzunk</i>.</p>
-<p>Nem ismerek mást, ami még az élet utolsó <span class=
-"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span>
-pillanatában is megállhatná helyét, mint a szív legtitkosabb
-érzületeire vonatkozó legtisztább őszinteséget és Hióbbal bűnnek
-tartom, hogy Istennek hizelegjünk és oly benső vallomásokat
-tegyünk, amelyekre tán a félelem kényszerített rá és amely nem
-egyezik a lélek szabad hitével. A vallás dolgaira vonatkozólag az
-elsajátított gondolkodásmód <i>hit</i>, vagy <i>pogányság</i>. Az
-első vallóit rendszerint <i>hívőknek</i>, a másodikét
-<i>hitetleneknek</i> nevezzük. A hit az a vallás, amely isten
-minden tiszteletének <i>lényegét</i> az ember erkölcsébe helyezi:
-pogányság, amely nem abba helyezi.</p>
-<p>Isten országa a földön, ez a végsors, az ember kivánsága
-(«Jöjjön el a te országod.») Krisztus közelebb hozta; de nem
-értették őt meg és a papok országát alapították meg, de nem Istenét
-bennünk.</p>
-<p>Volt egyszer egy bölcs tanító, aki Isten ezen országát a
-világival ellentétben egész közel hozta. Megdöntötte az Irástudást,
-amely nem teremt mást, mint szabványokat, amelyek az embereket csak
-elválasztják és Isten templomát és az erkölcs trónját a szívben
-építette föl. Felhasználta ugyan az Irástudást, de csak azért, hogy
-amire mások esküdtek, azt megsemmisítse. De e véletlen
-fogyatkozáson alapuló félreértésből új félreértés állt elő, amely
-ismét megakadályozza azt a jót, amely az ő szándéka volt. Ámbár ez
-az Irástudás egyébként jó lehetett, legalább is lényegileg nem
-hátrányos, mégis azt eredményezte, amit minden Irástudásnak a
-vallás dolgaiban eredményeznie kell és pedig dogmát és hódolatot,
-mint a lényeget, amelyek pedig csupán segédtételek és a nagy
-czéltól teljesen elfordítanak. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> Az egész világegyetemben
-ezer év egy nap. E munkán türelmesen dolgoznunk és várnunk
-kell.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Nem könnyű az embereket meggyőzni arról, hogy az erkölcsi jó
-életre való állhatatos törekvésben áll mindaz, amit Isten az
-embertől követel, hogy országában néki tetsző alattvaló legyen. Nem
-tudják kötelezettségüket másminőnek gondolni, mint valamiféle
-<i>szolgálatnak</i>, amelyet Isten számára kell teljesíteniök; ahol
-nem annyira a cselekvések belső erkölcsi értékén fordul meg a
-dolog, mint inkább azon, hogy Isten számára teljesítvék, hogy így
-magukban véve bármily közönyösek is erkölcsi tekintetben, mégis
-legalább passziv engedelmességgel Isten tetszését megnyerjék. Az,
-hogy ha önmagukkal és embertársaikkal szemben teljesítik
-kötelességüket, hogy éppen ezáltal isteni parancsot is
-teljesítenek, tehát hogy minden cselekedetükkel, amennyiben az az
-erkölcsre vonatkozik, <i>állandóan Isten szolgálatában</i> állanak
-és hogy egyszerűen lehetetlenség, hogy Istennek máskép
-szolgáljanak, (mivel nem hathatnak másra, mint földi lényekre,
-Istenre azonban nem hathatnak és nem befolyásolhatják) ez nem fér
-az emberek fejébe. Mivel a világ minden nagy urának különös
-szükséglete, hogy alattvalói <i>tiszteljék</i> és a hódolat
-<i>nyilvánításával dicsérjék</i>, ami nélkül nem várhat oly
-nagyfokú engedelmességet parancsaival szemben, mint aminőre
-szüksége van, hogy uralkodjon felettük; ezenfelül az embernek, még
-ha még oly eszes is, a tisztelet nyilvánítások mégis mindig
-<span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span> közvetlenül jól esnek: ezért a kötelesség
-teljesítéssel úgy bánnak, amennyiben az egyúttal isteni parancs is,
-mint Isten <i>ügyének</i> teljesítésével, nem mint az ember ügyével
-és így keletkezik az <i>istentiszteleti</i> hit fogalma a tiszta
-erkölcsi hit fogalma helyett.</p>
-<p>Az «istentisztelet» vallása robot- és bérvallás és nem
-tekinthető üdvözítőnek, mert nem morális. Mert ennek szabad, a szív
-becsületes érzületén alapuló vallásnak kell lennie. Az előbbi azt
-hiszi, hogy a kultusz cselekvéseivel, amelyeknek, (ámbár
-fárasztók), magukban véve semmiféle morális értékük nincs, tehát
-csak a félelem vagy a remény által kikényszerített cselekedetek,
-amelyeket gonosz ember is végrehajthat, Istennek tetsző lehet,
-anélkül, hogy föltételezné, hogy ahhoz morális jó érzület
-szükséges.</p>
-<p>Hogy a hit nem más, mint a legfelsőbb lény kegyhajhászásának és
-a nála való behízelgésnek egy módja, amely tekintetben az emberek
-csak abban különböznek egymástól, hogy eltérő a véleményük arra a
-módra nézve, amely Istennek a legtetszőbb lehet, ez oly őrület,
-amely akár törvényeken, akár nem azokon alapul, minden morális
-érzületet bizonytalanná tesz és elcsavar, ezáltal, hogy a
-becsületes életmódon kívül még valami mást vesz fel, mint eszközt
-arra, hogy a legfelsőbb lénynek mintegy kegyébe hízelegje magát és
-ezáltal alkalmilag felmentse magát a becsületes életmód követésére
-irányuló legnagyobb gondosság alól és mégis szükség esetére biztos
-menedéke legyen készenlétben.</p>
-<p>Csupán a szív teljes megváltozásának feltétele mellett
-gondolható el, hogy a bűnbe esett ember <span class=
-"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> az égi
-igazságosságtól fölmentést nyerjen, tehát semmiféle expiáczió sem,
-legyen az akár bűnbánó, akár ünnepélyes formájú, semmiféle
-fohászkodás és magasztalás sem (még ha azok a helyettesítő
-eszményhez, Isten fiához intézvék is) pótolhatja az előbbinek a
-hiányát.</p>
-<p>Ha arra a kérdésre kell minden ember számára egyetemes érvénnyel
-válaszolni, hogy hogyan kell Istent tisztelni, úgy semmi kétség
-sincs afelől, hogy akaratának törvényhozása pusztán <i>morális</i>
-kellene hogy legyen; mert a dogmatikus törvényhozást (amely
-feltételez egy kinyilatkoztatást) csak véletlennek tekinthetjük és
-olyannak, amely nem ért el vagy nem érhet el minden emberhez, tehát
-nem tekinthetjük az emberre nézve általában kötelezőnek. Tehát:
-«nem azok, akik itt azt mondják: Uram, Uram! hanem azok, akik Isten
-akaratát teljesítik»; azaz nem azok, akik az Ő magasztalásával
-(vagy küldöttének, mint isteni eredetű lénynek magasztalásával)
-akarnak Néki tetszeni azon kinyilatkoztatás fogalmai szerint,
-amelyet nem kaphat minden ember, hanem azok, akik becsületes
-életmóddal, amelyre nézve mindenki ismeri az Ő akaratát, akarnak
-Néki tetszeni; azok lesznek azok, akik az igazi, általa kívánt
-tiszteletben részesítik Őt.</p>
-<p>A morális vallás szerint (aminő az összes valaha létező
-nyilvános vallások közül egyedül a keresztény) alapelv: hogy
-mindenkinek teljes erejéből törekednie kell, hogy jobb emberré
-váljon; és csak ha veleszületett kincsét nem ásta el, ha
-felhasználta eredeti, a jóra irányuló hajlamát arra, hogy jobb
-emberré váljon, csak akkor remélheti, hogy azt, amit ő a
-képességével <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span> nem érhet el, azt magasabb együttműködés
-ki fogja egészíteni.</p>
-<p>Mily gyötrők azon külső formák, amelyeket a hithez számítanak,
-de valójában az egyház formái; ahol éppen abba helyezik a jámborság
-érdemét, hogy e formák teljesen haszontalanok és hogy a hívők
-pusztán csak megalázkodnak, hogy a szertartásokat, az egyházi
-szolgálatokat, a bűnbánatot és az önsanyargatást (minél több, annál
-jobb) türelmesen elviseljék; holott pedig e robotmunka
-<i>gépiesen</i> ugyan <i>könnyű</i> (mivel nem kell amellett
-egyetlen bűnös hajlamot sem feláldozni), de az értelmesnek
-<i>erkölcsileg</i> igen nehéz és terhes kell hogy legyen.</p>
-<p>Ha tehát a nagy erkölcsi néptanító azt mondta: «Az én
-parancsolataim nem nehezek», úgy azzal nem azt akarta mondani, hogy
-teljesítésük csupán csekély erőkifejtést igényel; mert valójában,
-mivel a szív tiszta érzületét követelik, minden parancsolható
-között a legnehezebbek; azonban az értelmes ember számára mégis
-végtelenül könnyebbek, mint a sürgölődő semmittevés parancsai,
-aminők voltak azok, amiket a zsidóság megalapított; mert a gépiesen
-könnyűt az értelmes ember mázsás súlynak érzi, ha azt látja, hogy a
-rápazarolt fáradság nem használ semmitsem.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az oly hit, mely az embert sötétté teszi, hamis; mert az
-embernek Istent vidám szívvel és nem kényszerből kell
-szolgálnia.</p>
-<p>A letérdepelés, vagy földrevetés, még ha égi tárgyak
-tiszteletének megérzékítéseért is történik, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> az emberi
-méltósággal ellenkezik, épúgy előttünk lévő képek segélyével való
-fohászkodás, mert akkor nem azon <i>ideál</i> előtt hajoltok meg,
-amelyet saját értelmetek felfog, hanem azon <i>idol</i> előtt,
-amelyet ti magatok csináltatok.</p>
-<p>Hogy a puszta hivés és meg nem érthető dolgok utána mondása
-(amit mindenki megtehet, anélkül, hogy azzal jobb ember lenne, vagy
-valaha azáltal olyanná válna) egy módja és éppenséggel az egyedüli
-módja annak, hogy Istennek tessünk, ezen állítás ellen teljes
-erővel küzdenünk kell.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az erkölcsi hitetlenség bűnös fokát áruljuk el azzal, ha a
-kötelesség szabályainak, ahogy azokat az értelem eredetileg az
-ember szívébe írta, nem vagyunk hajlandók máskép elegendő
-tekintélyét elismerni, mintha még azokat csodák nem hitelesítik:
-«ha jeleket és csodát nem láttok, nem hisztek.» A puszta kultusz és
-az egyházi szolgálatok vallásának kell, hogy vége legyen és
-ahelyett a lélekben és az erkölcsi érzület igazságán alapuló
-vallást kell bevezetni.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A ráparancsolt vallás képtelenség.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Egyház – biblia.</h3>
-</div>
-<p>Bár megkíméltek volna bennünket a keleti bölcseségtől! Nem
-tanulhatunk abból semmit és a világ nem tanult abból mást, mint a
-mechanikus <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
-"Page_59">-59-</a></span> ügyesség, csillagászat, számvetés stb.
-egy faját. Miután már volt nyugati műveltségünk a görögök által,
-úgy belegondolhattunk a keleti iratokba értelmet, de maguktól
-sohase voltak világosak az értelemnek. Volt ugyan egykor egy bölcs,
-aki teljesen különbözött nemzetétől és józan gyakorlati vallást
-tanított, amelyet korának megfelelőleg a képek és az elterjedt
-mondák köntösébe kellett burkolnia, de tanai nemsokára oly kezekbe
-kerültek, amelyek az egész keleti czókmókot ráborították, és az
-értelemnek útjába ismét akadályt gördítettek.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Bár az egyház az igazságnak legfontosabb jegyét, tudniillik az
-általánosságra való jogos igényt nélkülözi, ha valamely
-kinyilatkoztatott valláson alapul, amely mint történetileg
-kialakult vallás általánosan meggyőző közlésre nem alkalmas:
-mindamellett minden ember azon természetes szükséglete folytán,
-hogy a legfelsőbb észfogalmakhoz és alapelvekhez mindig valami
-<i>érzékileg megfoghatót</i>, valami tapasztalati megerősítést és
-más efélét követeljen (amire a vallás általános
-<i>bevezetésénél</i> valóban tekintettel is kell lenni), ezért
-valamely történeti egyház vallását, amelyet rendszerint már ott
-készen is találunk, fel kell használni.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Hogy azonban az ily tapasztalati vallással, amelyet látszólag a
-véletlen játszott a kezünkre, a morális vallás alapját egyesítsük
-(legyen az akár czél, akár csupán segédeszköz), ahhoz a kezünkbe
-<span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span> jutott kinyilatkoztatás valamely
-magyarázata szükséges, azaz annak oly értelemben való teljes
-magyarázata, amely a tiszta észvallás általános praktikus
-szabályaival megegyezzen. Mert az egyházi vallás elméleti része
-erkölcsileg nem érdekelhet bennünket, ha nem hat oda, hogy minden
-emberi kötelesség mint Isten parancsa (ami a vallás lényege)
-teljesüljön.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Ama rajongók merészsége, akik az egyházi vallás vezetése alól
-kinőtteknek vélik magukat, akár mint teofilantrópok nyilvános, azon
-czélból emelt templomokban, akár mint misztikusok benső sugallatok
-lámpájánál ábrándoznak, a kormányt hamar arra bírhatná, hogy
-megbánja azt az elnézést, hogy a polgári rend és nyugalom ama nagy
-alapítványi és vezető eszközét elhanyagolta és könnyelmű kezekre
-bízta. Amellett nem is várható, hogy ha meglévő bibliánk hitelét
-vesztené, hogy más kerülne helyébe, mert nyilvános csodák nem
-történnek meg másodszor is ugyanabban a dologban: ugyanis a
-megelőző csoda szándékának sikertelensége a következőnek tartósan a
-hitelét veszi; – másrészről azonban az <i>alarmisták</i> lármáját
-sem kell tekintetbe venni, hogy az ország veszélyben forog, ha a
-bibliának oly részeit, amelyek inkább az Irásnak a formaságaira,
-mint benső vallásos tartalmára vonatkoznak, sőt annak szerzőit is
-bizonyos tekintetben kifogásolják: mivel valamely tan vizsgálatának
-tilalma a vallásszabadság ellenére van. Hogy azonban valamely
-történetileg kialakult vallás kötelesség és az üdvösséghez
-tartozik, az babona. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span></p>
-<p>Hogy az ész és a történelem alapíthat-e vallást? Nem! De
-alapíthat egyházat, amelyben vallás és kultura egymást
-támogatják.</p>
-<p>Nem az Irástudás és az, amit segélyével a bibliából nyelvészeti
-ismeretek által, amelyek gyakran csupán helytelen gyanítások,
-<i>kivesznek</i>, hanem amit erkölcsi gondolkodásmóddal (tehát
-Isten szelleme szerint) abba <i>belevisznek</i> és oly tanok,
-amelyekben sohasem csalatkoztak és amelyek sohasem lehetnek üdvös
-hatásnélküliek, az kell, hogy a nép elé szánt előadásnak a
-vezérfonalát adja.</p>
-<p>Ha az Irásmagyarázatra vonatkozólag a teologus és a filozófus
-közt kikerülhetlen viszály forogna fenn, úgy nem ismerek más
-kiegyezést, mint a következőt: ha a bibliai teológus abba fogja
-hagyni az észelvekre való hivatkozást, úgy a filozófiai teológus is
-fel fog hagyni azzal, hogy állításai megerősítésére felhasználja a
-bibliát. De nagyon kételkedem abban, hogy az előbbi ebbe az
-egyezménybe belemenne-e.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Ami a raczionális bibliamagyarázat állítólagos misztikáját
-illeti, ha a filozófia az Irás helyeiben erkölcsi értelmet derít
-ki, sőt még ha azt a szövegbe belemagyarázza is, úgy éppen ez az
-egyedüli módja annak, hogy a misztikát (pl. egy Swedenborgét)
-távoltartsuk. Mert a képzelet a vallás dolgaiban kikerülhetetlenül
-szertelenné válik, ha az érzékfelettit (amelyet minden vallásban
-gondolkodnunk kell) nem köti az észnek határozott fogalmaihoz,
-aminők az erkölcsi fogalmak és ez a benső sugallatok
-illuminatizmusához <span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
-"Page_62">-62-</a></span> vezet, amely sugallatból mindenkinek
-megvan a sajátja és akkor nincs már az igazságnak nyilvános
-próbaköve.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A lélektelen <i>ortodoxizmus</i> és az észölő
-<i>miszticzizmus</i> között áll a bibliai hit, amint az az ész
-segélyével önmagunkból kifejthető, a minden emberi szív alapos
-javulására isteni erővel ható és a szíveket általános (bár
-láthatatlan) egyházba egyesítő, a gyakorlati ész kriticizmusán
-alapuló igaz hit.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Álegyház – papság.</h3>
-</div>
-<p>Minden egyházi vallásnak, amennyiben puszta rendeletszerű
-vallástételeket lényeges hittételeknek ad ki, van bizonyos
-<i>vegyüléke a pogánysággal;</i> mert ez abban áll, hogy a hit
-külsőségeit (a lényegtelent) lényegesnek állítja. Ez a vegyülés
-fokonként annyira terjedhet, hogy ennek folytán az egész hit puszta
-egyházi vallássá változhat át, amely szokásokat törvények gyanánt
-ad ki és aztán tiszta pogánysággá válik, amely csúfnév ellen nem
-használ, ha azt mondják, hogy hisz ama tanok isteni
-kinyilatkoztatáson alapulnak; mert nem ama rendeletszerű tanok és
-egyházi kötelességek maguk, hanem a nékik adott feltétlen érték
-(hogy azok nem csupán a hit előmozdítói, hanem annak részei, ámbár
-nincs benső erkölcsi tartalmuk) az oka annak, hogy a vallás e
-módját joggal a pogányság nevével illetjük. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> Azt az
-egyházi tekintélyt, amely az ily vallás szerint mondja ki az
-üdvözülést vagy elkárhozást, papságnak nevezhetjük, amely dísznév
-alól az úgynevezett protestánsok sem vétetnek ki, ha vallástanuk
-lényegét oly tételekben és szolgálatokban látják, amelyekről
-semmitsem tud az ész, és amelyek vallására és követésére a
-legrosszabb, a leghaszontalanabb ember ép oly fokban képes, mint a
-legjobb ember: ha ama tételekre azon erények még oly nagy tömegét
-is akasztják, amelyek azoknak a csodálatos erejéből fakadnának
-(tehát saját gyökerük nincs).</p>
-<p>Ha a jog gyakorlói (ügyvédek vagy jogügyi hivatalnokok), akik
-ügyfelüknek rosz tanácsot adtak és ennek folytán megkárosították,
-mégsem vállalják ezért a felelősséget («ob consilium nemo
-tenetur»), úgy azzal szemben a teológia üzletemberei (hitszónokok
-és lelkészek) meggondolás nélkül vállalják el ezt és jótállnak
-azért, tudniillik szavaikkal, hogy a túlvilági életben mindenki
-aszerint fog megítéltetni, amint végzett e világon; ámbár ha
-felszólítanák őket, hogy formálisan jelentsék ki, hogy lelki
-üdvösségükkel mernek-e jótállani mindannak az igazságáért, a mit ők
-a biblia tekintélyére alapítani akarnak, akkor valószínűleg
-mentegetőznének. Mindamellett a nép ezen tanítóinak elvi
-természetében rejlik, hogy állításaik helyességét semmiesetre se
-engedjék kétségbe vonatni, amit persze annál biztosabban tehetnek,
-mivel ez életben nem kell félniök, hogy a tapasztalat leczáfolja
-őket.</p>
-<p>Ugyanaz az ember, aki oly vakmerő, hogy azt mondja: aki ezt vagy
-amazt a történeti tant nem hiszi, mint értékes igazságot, <i>az
-átkozott</i>, annak <span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
-"Page_64">-64-</a></span> azt is kellene mondania: ha az, amit én
-most nektek elmondok, nem igaz, <i>úgy én legyek átkozott!</i> Ha
-volna valaki, aki ily rettentő kijelentést tehetne, úgy azt
-tanácsolnám, hogy azzal szemben a hadzsi-ra vonatkozó perzsa
-közmondáshoz tartsuk magunkat: ha valaki egyszer (mint zarándok)
-Mekkában volt, úgy költözz ki azon házból, amelyben veled együtt
-lakik; ha kétszer volt ott, úgy költözz ki abból az utczából, ahol
-az lakik; ha azonban háromszor volt ott, úgy hagyd el azt a várost,
-vagy éppenséggel azt az országot, ahol ő tartózkodik.</p>
-<p>A papok által kifejtendő egyházi szolgálatnak abban kell állnia,
-hogy az egyházi tanok és rendeletek mindenkor végczéljukra, a
-tiszta morál vallására irányuljanak. Ezzel ellentétben az egyház
-oly szolgáit, akik arra egyáltalán nincsenek tekintettel, sőt az
-afelé való folytonos közeledés elvét kárhozatosnak, de az egyházi
-vallás történeti és rendeleti részéhez való ragaszkodást
-üdvözítőnek mondják, azokat joggal vádolhatjuk, hogy eltorzítják az
-egyházat, vagy (amit ezalatt értünk) a jó elvének uralma alatt álló
-erkölcsi közügyet.</p>
-<p>A papok gyakran jósolgatják a vallás teljes hanyatlását és az
-antikrisztus közeli megjelenését, mialatt ők éppen azt teszik, ami
-szükséges annak az előkészítéséhez: amennyiben ugyanis nem azzal
-törődnek, hogy híveiknek erkölcsi elveket véssenek szívükbe,
-amelyek egyenest a megjavulás felé vezetnek, hanem egyházi
-szolgálatokat és a történeti vallást teszik lényeges
-kötelességükké, amelyek a megjavulást közvetve eredményezzék,
-amiből eredhet ugyan oly mechanikus <span class="pagenum"><a name=
-"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> egyértelműség, aminő a
-polgári alkotmányban van, de nem a morális érzületben; de azután
-panaszkodnak a vallástalanság miatt, amelyet ők maguk idéztek elő,
-amit tehát különös jövendőmondó tehetség nélkül is előre
-hirdethettek.</p>
-<p>Krisztus hasonlatában a <i>szűk kapu</i> és a keskeny út, amely
-az élethez vezet, az erkölcsös életmód; a <i>tág kapu</i> és a
-széles út, amelyen sokan vándorolnak, az <i>egyház</i>. Nem mintha
-rajta és tételein mulna, hogy emberek elpusztulnak, hanem azon
-múlik, hogy a <i>templomba járást</i> és az egyház rendeleteinek
-megtartását és czeremóniái elvégzését tekintik annak a módnak,
-ahogy Isten akarja, hogy őt tulajdonképp szolgálják.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Mily hatalmat nem akar magához ragadni az, aki pusztán csak
-pap?</p>
-<p>A papságban mindenkor megvan a hajlandóság arra, hogy tiszta
-tanító osztályból uralkodó osztálylyá alakuljon át.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Históriai vallás – zsidóság és kereszténység.</h3>
-</div>
-<p>A lelkiismeretet terhelő összes hittételek, amelyek igazságába
-vetett hitet az üdvözülés föltételévé teszik, csak a történet
-hagyományai.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A pusztán történetileg hagyományozott tételbe vetett hit éppen
-ezért halott.</p>
-<p>Mért keveredjünk egy történeti elbeszélés <span class=
-"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> miatt,
-amit mindig a maga helyén kéne hagynunk (az erkölcsi tekintetben
-közömbös dolgok között), oly sok tudós vizsgálódásba és viszályok
-közé, ha vallásról van szó, amihez a hit gyakorlati tekintetben már
-magában véve kielégítő?</p>
-<p>Az ószövetség történetének oly magyarázata, hogy az előképe
-annak, ami az újban történt, ez judaizmus, ami, ha tévesen a
-hittételek alkatrészévé vétetik fel azt a sóhajt csalhatja
-ajkunkra: nunc istae reliquiae nos exercent. (Cicero.)</p>
-<p>A zsidó vallás nem áll lényeges összeköttetésben, azaz fogalmak
-szerinti egységben a kereszténnyel, ámbár közvetlenül megelőzte azt
-és egyháza alapításához megadta a fizikai alkalmat.</p>
-<p>Krisztus tanításában a leglényegesebb és a legkitünőbb éppen az:
-hogy minden vallás szummáját abba helyezte, hogy teljes erőnkkel
-becsületesek legyünk azon hitben, azaz feltétlen bizalomban, hogy
-Isten akkor a többi jót, amit nem érhetünk el tehetségünkkel, ki
-fogja egészíteni. E hittétel megtilt minden követelést, hogy azt a
-módot, ahogy ezt Isten teszi, megismerni akarjuk, hasonlókép
-megtiltja azt a vakmerőséget, hogy saját elbizakodottságunk
-határozza meg azt az eszközt, amely bölcseségének a legmegfelelőbb,
-megtilt minden használatos istentiszteleti előírásszerinti
-kegyhajhászást és mindabból a végtelen vallási őrjöngésből, amire
-az emberek minden időben hajlammal bírnak, nem hagy meg semmi mást,
-mint azt az általános és határozatlan bizalmat, hogy mi abban a
-jóban, bármily módon is részesedni fogunk, hacsak, amennyiben az
-tőlünk függ, magatartásunkkal nem válunk arra méltatlanná.
-<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
-"Page_67">-67-</a></span></p>
-<p>Én az evangéliumban nem hitemnek az alapját keresem, hanem annak
-a megerősítését.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Hogy Krisztusnak volt hite és hogy azt tanította, az világos, de
-nem az, hogy ő maga akart lenni a hitnek tárgya.</p>
-<p>Én megkülönböztetem Krisztus <i>tanait</i> attól a
-<i>hagyománytól</i>, amely Krisztus tanairól ránk maradt és hogy
-amazt tisztán megkapjam, először is a morális tanítást igyekszem
-elkülönítve kivonni minden újtestamentomi tételből. Ez bizonyára az
-evangélium alaptana, a többi csak annak a segédtétele lehet, mert
-az utóbbi csak azt mondja: hogy mit tett Isten, hogy
-gyarlóságunknak az előtte való igazolásban segítségére jöjjön, az
-előbbi azonban azt mondja, hogy mit kell tennünk, hogy minderre
-méltók legyünk. Ha nem is ismerjük azt a titkot, hogy mit tesz
-Isten a maga részéről, de hacsak megvagyunk győződve arról: hogy
-Isten törvénye szentségénél és a mi szívünk leküzdhetlen
-gonoszságánál fogva végzéseinek mélységeiben szükségkép
-hiányosságunk valami kiegészítését rejti, amiben mi alázatosan
-megbízhatunk, ha mi csak annyit teszünk, ami erőnkből telik, hogy
-arra méltatlanok ne legyünk; úgy azt, ami ránk vonatkozik, eléggé
-ismerjük, akárminő is az a mód, ahogy az isteni jóság segít
-rajtunk. És éppen abban: hogy Istenbe helyezett bizalmunk
-feltétlen, azaz, hogy nem kívánjuk tudni a módját annak, hogy
-hogyan fogja Ő e munkát végrehajtani és még inkább, hogy nem
-vagyunk oly vakmerőek, hogy némely hagyományra alapítva lelki
-üdvösségünkre <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span> esküdjünk, hogy az úgy és nem máskép fog
-megtörténni, éppen abban áll az a morális hit, amelyet az
-evangéliumban találtam, ha a tények és a kinyilatkoztatott titkok
-keverékében felkutattam a tiszta tanítást, ami alap gyanánt
-szolgál. Lehetséges, hogy annak idejében csodák és
-kinyilatkoztatott titkok szükségesek voltak ahhoz, hogy oly tiszta
-vallást, amely minden rendeletet a világon érvényen kívül
-helyezett, azon ellenállás folytán, amelylyel a zsidóság részéről
-találkozott, először bevezessenek és a nagy tömegben
-elterjesszenek. Ehhez sok argumentum kat’-antrópon volt szükséges,
-aminek azon időben nagy értéke volt. De ha egyszer az erkölcsös
-életmód tana és a hitben az érzület tisztaságának tana (hogy Isten
-a többit, ami fogyatékosságunk folytán hiányzik úgynevezett
-istentiszteleti folyamodás nélkül, amiben állt minden időben a
-vallásos őrjöngés, olymódon, melyet ismernünk nem is szükséges, már
-ki fogja pótolni), mint a világon az egyedüli vallás, amelyben az
-embernek valódi üdve rejlik, ha az egyszer eléggé el lesz terjedve,
-úgy, hogy a világon fennmaradhat, akkor az állványnak el kell
-esnie, ha már áll az épület. Tisztelem az evangélisták és apostolok
-hagyományait és alázatosan bízom a kiengesztelés azon eszközében,
-amelyről nékünk történeti hagyományunk van, vagy bízom valami
-másban is, amit Isten titkos végzéseibe rejtett; mert a legkevésbbé
-sem válok azáltal jobb emberré, ha azt az eszközt meghatározhatom,
-mert az csak arra vonatkozik, amit Isten tesz, én azonban nem
-lehetek oly vakmerő, hogy Isten előtt ezt egészen döntő módon
-meghatározzam, mint a valódi eszközt, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> amelytől
-egyedül várom üdvöm és hogy úgyszólván arra tegyem fel lelki
-üdvösségem; mert azok csak hagyományok. Nem vagyok elég közel azon
-időhöz, amelyből erednek, hogy ily veszélyes és vakmerő
-elhatározásra szánjam magam. Ezenfelül, ha egész biztosan is
-tudnám, az sem tenne a legkevésbbé sem méltóbbá azon jóra: hogy
-vallom, fogadom és lelkem vele megtöltöm, bár némely kedély számára
-segédeszköz lehet, hanem nem marad számomra más hátra, hogy ez
-isteni segítő erőben részesedjem, mint az, hogy Istentől kapott
-természetes erőmet úgy használjam, hogy ezen segítségre ne váljak
-méltatlanná, vagy ha jobban tetszik, ne váljak képtelenné.</p>
-<p>Ujtestamentomi rendelés alatt értek mindent, amiről csak
-történeti hagyomány útján szerezhetünk tudomást és amit mégis a
-vallásban, vagy az egyházi szolgálatban megparancsolnak mint az
-üdvösség feltételét. A morális vallás alatt értem az isteni
-segítségbe vetett feltétlen bizalmat mindazon jóra vonatkozólag,
-amit elérni legbecsületesebb fáradozásunk mellett sincs
-hatalmunkban. A morális vallás helyességéről és szükségességéről,
-ha egyszer bevezették abba, történeti segédeszközök nélkül mindenki
-önmagától meggyőződhet, ámbár ily bevezetés nélkül nem jött volna
-magától rá. Most pedig nyíltan bevallom: hogy ami a történeti
-részét illeti, újtestamentomi iratainkat sohasem emelhetjük a
-tekintély oly fokára, hogy annak minden sorába határtalan
-bizodalmat vetni merészelhetnénk és ezáltal az egyedül
-szükségképire, tudniillik az evangélium morális vallására irányuló
-figyelmet gyöngíteni merészelhetnők; amely morális vallásnak a
-kíválósága <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> éppen abban áll, hogy minden
-igyekezetünket érzületünk tisztaságára és a becsületes élet
-lelkiismeretességére vonja össze; de oly módon, hogy a szent
-törvény mindenkor szemünk előtt lebegjen és az isteni akarattól
-való minden, még legkisebb eltérést is mint a kérlelhetlen és
-igazságos bíró által elítélt dolgot tartson folytonosan elénk, ahol
-azonban semmit sem segíthetnek e hitvallások, szent nevekhez való
-fohászkodások vagy istentiszteleti szolgálatok elvégzése, de mégis
-megadatik a vigasztaló remény, hogy ha az előttünk ismeretlen és
-titkos isteni segítségben való bizodalomban oly sok jót teszünk,
-amennyi csak erőnkből telik, akkor mi bármiféle kultusz érdemes
-munkája nélkül is azon kiegészítésben részesedni fogunk. Nagyon
-szembetűnik: hogy az apostolok az evangéliumnak azt a segédtanát az
-alaptana fölé helyezték és ami talán tényleg Isten részéről
-<i>üdvünk alapja</i>, annak elébehelyezték <i>az üdvözülésünkhez
-szükséges vallásos alapot</i> és ahelyett, hogy a szent tanítónak
-morális hittanát dicsőitették volna, mint lényegest, magának a
-tanítónak tiszteletét és a hízelgés által való kegyhajhászás egy
-módját és az ő magasztalását, ami ellen pedig ő oly nyomatékkal és
-oly gyakran beszélt, azt dícsérték fel. De ez a módszer azon időhöz
-(amelynek számára a későbbire való tekintet nélkül írtak ők) jobban
-illett, mint a mi időnkhöz, amelyben régi csodákkal újakat, zsidó
-szabványokkal keresztényeket kellett szembe helyezni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>CSELEKEDET.<br />
-<span class="smaller">MORÁL – JOG.</span></h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73"><br />
--73-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>A morál alapja.</h3>
-</div>
-<p>Nincs talán magasztosabb hely a zsidók törvénykönyvében, mint az
-a parancs, hogy: ne csinálj magadnak faragott képet, sem valami
-képet arról, ami az égen, vagy a földön, vagy a föld alatt van.
-Csak ez a parancs magyarázhatja meg azt a rajongást, amelyet a
-zsidó nép erkölcsös korában vallása iránt érzett, ha más néppel
-hasonlította össze magát, vagy azt a büszkeséget, ami a mohamedánt
-eltölti. Ugyanaz áll a morális törvény felfogására és a bennünk
-lévő morális hajlamra is. Egészen téves aggodalom, hogy ha
-mindattól megfosztjuk azt, ami az érzékek számára kívánatossá
-tenné, hogy akkor nem járna vele más, mint hideg, élettelen
-helyeslés és nem volna mozgató ereje vagy megindító hatása. Éppen
-fordítva van; mert ott, ahol az érzékek már semmitsem látnak maguk
-előtt és mégis megmarad ez erkölcsiség félre nem ismerhető és
-kiolthatatlan eszméje, ott inkább arra volna szükség, hogy a
-határtalan képzelőerő szárnyalását mérsékeljük, hogy ne emelkedjék
-az rajongássá, mintsem, hogy ezen eszmék erőtlenségétől való
-félelemből képekben és gyermekes szerekben keressünk számára
-segítséget.</p>
-<p>A kötelesség tiszteletreméltóságának semmi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> köze az
-élet élvezetéhez; néki megvan a maga sajátlagos törvénye, a maga
-sajátlagos ítélkezése is és ha a kettőt mégannyira is össze akarnók
-rázni, hogy összekeverve mintegy orvosság gyanánt adjuk be a beteg
-léleknek, mégis csakhamar maguktól elválnak azok egymástól és ha az
-nem történik meg, akkor az első rész egyáltalán nincs hatással, ha
-pedig emellett a fizikai élet némi erőt nyerne is, a morális élet
-menthetetlenül elpusztulna.</p>
-<p>Nem találta-e néha minden, még középszerűen becsületes ember is,
-hogy egy különben ártatlan hazugságot, amely által vagy magát
-menthette volna ki kellemetlen helyzetből, vagy érdemes barátjának
-használhatott volna, pusztán azért nem követett el, hogy ne kelljen
-saját magát titokban megvetnie? Nem tartja-e fönn a becsületes
-embert az élet legnagyobb szerencsétlenségében, amit kikerülhetett
-volna, ha csak a kötelesség teljesítést elmulaszthatta volna, az a
-tudat, hogy ő az emberiség méltóságát az ő személyében megtartotta
-és megtisztelte, hogy nem kell önmaga előtt szégyenkeznie és hogy
-nincs oka az önvizsgálat belső tekintetét félnie? Ez a vígasz nem
-boldogság, a legkisebb része sem annak. Mert senkisem fog magának
-ily alkalmat kívánni, talán még az életet sem ily körülmények
-között. De ő él és nem tűrheti el, hogy saját szemei előtt az
-életre méltatlan legyen. Ez a benső megnyugvás tehát csupán negativ
-mindarra vonatkozólag, ami az életet kellemessé teheti; vagyis ez
-azon veszély elhárítása, hogy személyi értéke sülyedjen, ha már
-állapota értékét teljesen feladta. Ez valami egészen másnak, mint
-az élet <span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span> becsülésének a hatása, amihez hasonlítva
-és amivel szembeállítva az életnek minden kellemességével együtt
-semmi értéke sincs.</p>
-<p>Az egyszerűség mintegy a természet stílusa a fenségesben és így
-az erkölcsiség stílusa is, amely második (érzékfeletti) természet,
-amelynek csupán törvényeit ismerjük, anélkül, hogy szemlélettel
-elérhetnők azt az érzékfölötti tehetséget önmagunkban, ami e
-törvényhozás alapját tartalmazza.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Alaposabb megfontolásnál azt találjuk, hogy bármily
-szeretetreméltó is a részvét tulajdonsága, mégsem bír az erény
-méltóságával. Egy szenvedő gyermek, egy szerencsétlen és kedves nő
-szívünket bánattal fogja eltölteni, míg ugyanakkor egy nagy csata
-híre hidegen hagy bennünket, amelyben, amint az könnyen
-kitalálható, az emberi nem egy nagy részének kegyetlen bajban
-ártatlanul kell elpusztulnia. Nem egy fejedelem, aki tekintetét
-elfordította egyetlen szerencsétlen személy miatti bánat folytán,
-mindamellett gyakran hiú októl indíttatva ugyanakkor háborúra adott
-parancsot. Nincs itt semmiféle arány a hatásban, hogy lehet tehát
-azt mondani, hogy az általános emberszeretet az ok?</p>
-<p>Ha írva van, hogy: <i>szeresd</i> felebarátod, mint tenmagad,
-úgy az nem azt jelenti, hogy: közvetlenül (először is) szeress és e
-szeretet segítségével (azután) tégy jót, hanem: <i>tégy</i>
-felebarátoddal <i>jót</i>, és e jótett emberszeretetet fog benned
-kelteni!</p>
-<p>Lehetetlen, hogy keblünk minden ember sorsáért <span class=
-"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span>
-gyengédségtől dagadjon és minden idegen bajnál bánatban ússzon,
-mert akkor az erényes ember, miután folyton résztvevő könnyekben
-olvadozna, mint Herakleitosz, mindezen jószívűsége mellett sem
-lenne semmi egyéb, mint lágyszívű semmittevő.</p>
-<p>A gyengéd meghatottság, ha szenvedélylyé fokozódik, semmit sem
-ér; az arra való hajlamot <i>érzelgésnek</i> nevezzük. Résztvevő
-fájdalom, mely vigasztalhatlan, vagy ha abba, ha költött bajokra
-vonatkozik, a képzelet segélyével egész a csalódásig, mintha
-valódiak volnának, szándékosan belemerülünk, puha, de egyúttal
-gyenge lélekre vall (és azzá tesz), amely szép oldaláról mutatkozik
-és képzelgőnek ugyan nevezhető, de még csak lelkesedőnek sem
-mondható. Regények, siralmas színdarabok, izetlen erkölcsszabályok,
-amelyek (ámbár tévesen) úgynevezett nemes érzülettel játszadoznak,
-valójában pedig a szívet fonnyadtá és a kötelesség szigorú parancsa
-iránt érzéketlenné, személyünkben az emberiség méltóságának
-tiszteletére és az emberi jog tiszteletére (ami egész más, mint a
-boldogság) és egyáltalán minden szilárd elvre képtelenné teszik,
-azzal sem egyeztethetők össze, ami a széphez tartozik, még kevésbé
-pedig azzal, amit a lélek magasztosságához sorozhatunk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A sok feldícsérgetése a jószívűségnek, amely pedig nem sokkal
-többet eredményez, mint jó kívánságokat, regényes paradicsom stb.
-megakadályozza a lelket abban, hogy jellemessé váljon. De a
-legnagyobb pontosság annak a megkülönböztetésében, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> ami az
-emberek jogához tartozik, és a legnagyobb lelkiismeretesség annak a
-követésében alkotja a jellemet, ez az embert nem lágyítja el, hanem
-derékké teszi és cselekvést eredményez.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>«A kellemről és a méltóságról» írott mesteri értekezésében
-Schiller professzor úr helyteleníti a kötelességről való
-felfogásomat a morálban, mintha az kartauzi-szerű kedélyhangulatot
-eredményezne; de miután a legfontosabb elvekben egyetértünk, ebben
-sem állapíthatók meg egyenetlenséget közöttünk, hacsak megérthetjük
-egymást. Szívesen bevallom, hogy: én a <i>kötelesség fogalmának</i>
-éppen méltósága miatt nem tulajdoníthatok <i>kellemet</i>. Mert az
-feltétlen kényszert tartalmaz, amivel a kellem éppen ellentétben
-áll. A törvény fensége (mint a Szinai-hegyi) mély tiszteletet kelt
-(nem félelmet, mely visszarettent, de bájt sem, mely
-bizalmaskodásra hív), ami az alattvalónak parancsolója iránti
-<i>hódolatát</i>, ez esetben azonban, mivel önmagunknak
-parancsolunk, az önmagunk meghatározásának <i>fensége fölötti
-érzést</i> eredményezi, ami jobban elragad, mint bármily szép. De
-az <i>erény</i>, azaz a kötelességteljesítés szilárdan alapozott
-készsége, következményeiben <i>jótékony</i> is, többet képes tenni,
-mint bármi más a világon, akár a természet, akár a művészet; és az
-emberiség pompás képe, ily alakban felállítva, nem engedi a
-grácziák kíséretét, akik, ha már pusztán kötelességről van szó,
-tiszteletteljes távolban tartják magukat. De ha azokra a kellemes
-következményekre nézünk, amelyeket az erény, ha mindenütt
-bebocsátanák, a <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span> világon elterjesztene, akkor a morális
-ész (a képzelőerő segélyével) az érzékiséget vonja bele a játékba.
-Csak a szörnyetegek legyőzése után válik Herkulesz
-<i>múzsakedvelővé</i>, de a munkájától ama jó testvérek
-visszariadtak. Vénusz Uránia eme kísérőnői buja nők Vénusz Dione
-kíséretében, ha a kötelességteljesítés dolgába avatkoznak és annak
-az indítékát akarják megadni.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Ha azt kérdik, hogy minő az <i>erény esztétikai</i> minősége,
-mintegy <i>temperamentuma</i>, bátor-e és egyúttal <i>vidám</i>,
-vagy aggódó-e és levert? Itt aligha van szükség válaszra. Az utóbbi
-rabszolgai hangulat sohasem lehetséges a törvény rejtett
-<i>gyűlölete</i> nélkül és a vidám kötelesség-<i>teljesítés</i>
-(nem a kényelmes <i>elismerése</i> annak) a morális érzület
-valódiságának a jele; így van ez még a <i>jámborságnál</i> is, ami
-nem a töredelmes bűnös önkínzásában áll (ami nagyon kétértelmű és
-rendszerint csak belső szemrehányás azért, hogy az okosság
-szabályai ellen vétettünk), hanem abban a szilárd feltevésben, hogy
-jövőre jobban cselekszünk, és ennek, a jó előmenetel által
-fellelkesítve, vidám hangulatot kell előidéznie, ami nélkül sohase
-lehetünk biztosak afelől, hogy a jót <i>meg is szerettük-e</i>,
-azaz felvettük-e elveink közé. Csak vidám szívvel vagyunk képesek
-gyönyörködni a jóban.</p>
-<p>Minden ember megtalálja eszében a kötelesség fogalmát és reszket
-ércz szava hallatára, ha benne oly hajlamok ébredeznek, amelyek az
-azzal szemben való engedetlenségre csábítják. Meg van győződve
-arról, hogy ha az utóbbiak mind <span class="pagenum"><a name=
-"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> egyesülve össze is esküsznek
-a kötelességteljesítés ellen, a törvény fenségének, melyet saját
-esze ír elő, mégis feltétlenül mindazokat felül kell múlnia és
-akarata ennélfogva képes is arra. Magam elé állítom az embert,
-amint önmagától kérdezi: mi az bennem, ami azt eredményezi, hogy
-hajlamaim legbensőbb csábításait és minden természetemből eredő
-kívánságot feláldozhatok egy törvénynek, amely nekem nem igér
-előnyt kárpótlásul, és nem fenyeget veszteséggel, ha megszegem;
-amelyet annál bensőbben tisztelek, minél szigorúbban parancsol és
-minél kevesebbet igér azért? E kérdés felizgatja az egész lelket az
-emberiség belső természetének nagysága és fensége fölötti
-csodálkozás által és egyúttal azon titok áthatolhatlansága által,
-amelyet eltakar (mert az a felelet, hogy ez a <i>szabadság</i>,
-tautológia volna, mert éppen ez a titok). Nem telhetünk be azzal,
-hogy erre irányítsuk tekintetünket és csodáljunk magunkban egy oly
-hatalmat, amely a természet semmiféle hatalmának sem enged.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Itt van az, amire Archimedesnek szüksége volt, de amit nem
-talált: oly szilárd pont, amelyre támaszthatja az ész az emelőjét
-és pedig anélkül, hogy akár a jelen, akár a túlvilágra támaszkodna,
-hanem csupán saját, a szabadságról való eszméjére, amely a
-megingathatlan morális törvény által szilárd alapként van előtte,
-hogy az emberi akaratot, az egész természet ellenállása esetében
-is, alapelvei segélyével megindítsa. Ez az a titok, amely csupán az
-értelem fogalmainak lassú kifejlődése után és gondosan vizsgált
-alapelvek <span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
-"Page_80">-80-</a></span> segélyével, tehát csak munka által válik
-<i>érezhetővé</i>.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Két dolog tölti el a kedélyt mindig új és növekvő csodálattal és
-tisztelettel, minél gyakrabban és huzamosabban foglalkozik velük a
-gondolkodás: <i>a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény
-bennem</i>. Mindkettőt csak homályba burkolva, vagy a szertelenben,
-látkörömön túl kutathatom és csak gyaníthatom; mégis magam előtt
-látom és közvetlenül a saját létem tudatával kötöm őket egybe. Az
-első azon a helyen kezdődik, amelyet a külső érzéki világban
-elfoglalok és a kapcsolatot, amelyben vagyok, kibővíti a
-beláthatlan nagyságig a világokra halmozott világokkal és
-rendszerek rendszereivel és ezenfelül még határtalan időkig
-periodikus mozgásaik kezdete és tartama által. A második
-láthatatlan énemnél kezdődik, egyéniségemnél és oly világba állít,
-amely valóban végtelen, de amelyet csak az ész képes észrevenni és
-amelylyel (azáltal azonban mindama látható világokkal is) magamat
-nem, mint ott pusztán véletlen, hanem egyetemes és szükségképi
-kapcsolatban állónak ismerem fel. Az első, a világok számtalan
-sokaságának látványa mintegy megsemmisíti fontosságomat, mint egy
-<i>az állatok sorába tartozó teremtményét</i>, amelynek azt az
-anyagot, amelyből keletkezett a bolygónak (a világegyetem egy
-puszta pontjának) vissza kell adnia, miután rövid időre (nem tudjuk
-mi módon) életerővel volt felruházva. A második ellenben
-egyéniségem által végtelenül emeli értékemet, mint
-<i>intelligencziáét</i>, amelyben <span class="pagenum"><a name=
-"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> az erkölcsi törvény nékem az
-állatiasságtól, sőt az egész érzéki világtól független életet
-mutat, legalább is amennyire következtethetek létemnek e törvény
-által való czélszerű meghatározásából, amely törvény nincs ezen
-élet feltételei és határai által korlátozva, hanem a végtelenbe
-terjed.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Kötelesség! te fenséges nagy név, amely nem tartalmazol semmi
-kedvest, ami behízelgővé tenne, hanem alárendelést követelsz, de
-nem is fenyegetsz semmivel, ami a kedélyben természetes
-ellenszenvet idézne föl és ijesztene, hogy megindítsd az akaratot,
-hanem csupán törvényt állítasz fel, amely magától talál a kedélybe
-bebocsátást és mégis az akarat ellenére tiszteletet szerez magának
-(ha nem is mindig követést), amely előtt minden hajlam elnémul,
-bárha titkon ellened működnek is: hol van hozzád méltó eredeted és
-hol található nemes származásod gyökere, amely a hajlamokkal való
-minden rokonságot büszkén kizár és amely tőről való eredet azon
-értéknek elengedhetlen feltétele, amely értéket egyedül az ember
-adhat önmagának?</p>
-<p>Nem lehet jelentéktelen az, ami az embert saját magán (mint az
-érzéki világ egy részén) felül emeli, ami őt a dolgok oly rendjébe
-köti, amelyet csupán az ész gondolhat ki és amely egyúttal
-tartalmazza az egész érzéki világot is és vele az embernek
-tapasztalatilag meghatározható létét az időben és czéljainak
-egészét (ami egyedül méltó oly feltétlen törvényekhez, aminők az
-erkölcsiek). Nem más az, mint az <i>egyéniség</i>, azaz az egész
-természet mechanizmusától való függetlenség és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> szabadság,
-ami egyúttal oly lény tulajdonsága, amely sajátságos, tulajdon esze
-által adott, tisztán morális törvényeknek van alávetve, oly egyén
-tehát az, amely, amennyiben az érzéki világhoz tartozik, saját
-egyéniségének van alárendelve, de egyéniségével egyúttal az
-intelligibilis világhoz is tartozik; nem csodálható tehát, hogy az
-embernek, mint mindakét világhoz tartozó lénynek, saját lényét,
-második és legfőbb rendeltetésére való tekintettel csak
-tisztelettel kell tekintenie és rendeltetése törvényei iránt a
-legfőbb hódolatot kell tanúsítania.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>A morálról.</h3>
-</div>
-<p>Az erény a küzdelemben tanúsított morális érzület.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az erény valódi ereje abban áll, hogy a kedélyt
-<i>nyugalommal</i> rábírja arra, hogy megfontolt és szilárd
-elhatározás folytán a törvényét betartsa. Ez az erkölcsi életben az
-<i>egészséges</i> állapot; a szenvedély azonban, még ha a jó
-képzete is izgatta fel, pillanatnyilag fénylő tünemény, amely
-bágyadtságot hagy hátra.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p><i>Túlságosan</i> erényesnek lenni, azaz túlságosan ragaszkodni
-a kötelességéhez, az körülbelül annyit jelent, mint a kört
-túlságosan kerekre, vagy az egyenes vonalat túlságosan egyenesre
-húzni. <span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span></p>
-<p>Fantasztikusan erényesnek mondhatjuk azonban azt, aki nem ismer
-el erkölcsileg <i>közömbös</i> dolgokat és minden léptét, mint
-csapdákkal, kötelességekkel hinti be és nem találja közömbösnek,
-hogy hússal vagy hallal, sörrel vagy borral táplálkozom-e, ha
-válogathatok; oly kicsinyeskedő tan volna ez, amelyet ha az
-erkölcstanba fölvennénk, annak uralmát zsarnoksággá
-változtatná.</p>
-<p>Az erény mindig <i>fejlődésben van</i> és amellett mégis mindig
-<i>elülről kezdődik</i>.</p>
-<p>Hogy nem pusztán törvényes, hanem erkölcsi értelemben jó
-(Istennek tetsző) emberré váljunk, ahhoz nem elég a lassú reform,
-amíg az elvek alapja tisztességtelen marad, hanem az ember
-érzületében kiütő forradalom szükséges; és új emberré csak az
-újjászületés egy módjával válhatunk, a szív újjáalakításával és
-megváltoztatásával. Ha azonban elveink alapja romlott, hogy
-lehetséges, hogy saját erőnkből létesítsük ezt a forradalmat és
-önmagunktól jó emberré váljunk? És mégis a kötelesség azt
-parancsolja, de nem parancsol az nékünk mást, mint ami lehetséges.
-Ez nem egyeztethető meg máskép, mint azáltal, hogy
-gondolkodásmódunkban a forradalom szükséges, érzéki hajlamainkban
-azonban (amely amaz elé akadályokat gördít) lassú reform kell és
-lehetséges is. Azaz: ha elveink legfőbb alapját, amely által
-gonoszak voltunk, egyetlen megváltozhatatlan elhatározással
-megfordítjuk (és ezzel új ember alakját öltjük fel): úgy elv és
-gondolkodásmód tekintetében a jó iránti hajlammal bíró egyének
-vagyunk, de csupán folytonos tevékenységben és alakulóban lévő jó
-emberek: azaz remélhetjük, <span class="pagenum"><a name="Page_84"
-id="Page_84">-84-</a></span> hogy azon elv tisztasága mellett,
-melyet akaratunk legfőbb elvének fogadtunk el és annak szilárdsága
-mellett a rosztól a javulás felé vezető folytonos <i>haladás</i>
-jó, (bár keskeny) útján vagyunk. Ez annak a számára, aki a szív
-intelligibilis alapjába (az akarat összes elvébe) lát, akinek
-számára tehát a haladás e végtelensége egység, azaz Isten számára
-ez annyi, mint ha valóban jó (néki tetsző) emberek vagyunk; és
-annyiban tekinthetjük azt a változást forradalomnak; azonban az
-emberek megítélése számára, akik magukat és elveik erősségét csak
-aszerint becsülhetik, amennyire elnyerik az uralmat idővel az
-érzékiségük felett, ez csak folytonos törekvés a javulásra, tehát a
-roszra, mint ferde gondolkodásmódra való hajlam lassú reformjának
-tekinthető.</p>
-<p>Ebből az következik, hogy az emberek morális képzésének nem az
-erkölcsök javításával, hanem a gondolkodásmód megváltoztatásával és
-a jellem képzésével kell kezdődnie; bár rendszerint máskép járnak
-el és minden bűn ellen külön küzdenek, de annak az általános
-gyökerét érintetlenül hagyják.</p>
-<p>Az erkölcsi önismeret minden emberi bölcseség kezdete.</p>
-<p>Csak az önismeret poklán keresztül juthatunk istenünkhez.</p>
-<p>A férfias erő nem abban nyilvánul, hogy kényszerítsük magunkat
-arra, hogy mások igazságtalanságait eltűrjük, bár azokat
-elháríthatnók, hanem, hogy a szükségképiség nehéz jármát
-elviseljük, hasonlóképp, hogy a morális tanulás gyakorlatait
-kiálljuk, mint áldozatot a szabadság számára, vagy azért, amit
-egyébként szeretünk. A szemtelenség tűrése szerzetesi erény.
-<span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
-"Page_85">-85-</a></span></p>
-<p>Ne legyetek az emberek szolgái; – ne hagyjátok megtorlatlanul,
-hogy mások jogaitokat lábbal tiporják.</p>
-<p>A szóban és viselkedésben való megkülönböztetett
-tiszteletnyilvánítás még a nem uralkodóval szemben is, a polgári
-életben a reverenczia, hajlongás, bók, a rangkülönbséget aggódó
-pontossággal feltüntető udvari frázis, ami egészen más, mint az
-udvariasság, amely egymást egyenlően tisztelők között is szükséges,
-a te, maga, ön, kegyed, a tekintetes, nagyságos, méltóságos,
-kegyelmes czím (ohe, iam satis est!) a megszólításban – nem
-bizonyítékai ezek az emberek közt elterjedt csúszás-mászás
-hajlamának? Aki azonban féregként viselkedik, az aztán nem
-panaszkodhat, hogy lábbal tapodnak rá.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Kinek lehet több oka arra, hogy vidám legyen, sőt hogy
-kötelességét találja a vidám hangulatban és azt a maga számára
-szokottá tegye, mint annak, aki tudja magáról, hogy szándékosan nem
-követ el bűnt és biztos afelől, hogy abba szándékosan nem is eshet.
-A szerzetesi aszkézisnek azonban, amely babonás félelemből vagy
-önmaga iránti tettetett utálatból önkínzással és a hús keresztre
-feszítésével dolgozik, nem is czélja az erény, hanem a bűntől való
-rajongó szabadulás és önmagának a megbüntetése, ahelyett, hogy a
-bűnöket morális értelemben (azaz javulásra való szándékkal) akarná
-<i>megbánni</i> és így akarna <i>vezekelni</i>, ami az önmaga által
-választott és magán végrehajtott büntetésnél ellentmondás (mert a
-büntetést mindig másnak kell kimérnie) és nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> is
-eredményezheti az erényt kísérő vidámságot, hanem ellenkezőleg nem
-is történhet meg az erény parancsa iránti titkos gyűlölet
-nélkül.</p>
-<p>Valamit <i>megbánni</i> és magára <i>pönitencziát</i> kimérni
-(pl. bőjtölést) nem egészségi, hanem jámborsági szempontból, két
-nagyon különböző, morálisnak vélt dolog, amelyek közül az utóbbi,
-amely vidámság nélküli, sötét és mogorva, magát az erényt gyűlöltté
-teszi és híveit elkergeti. Az önfegyelmezés (diszcziplina) tehát
-csak a kísérő vidámság által válhat érdemessé és példaadóvá.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Állam.</h3>
-</div>
-<p>Az állam az emberek tömegének egyesülése a jog törvényeinek
-uralma alatt.</p>
-<p>Nem mondhatjuk: hogy az ember az államban a veleszületett külső
-szabadság egy <i>részét</i> valamely czélra feláldozta, hanem a
-vad, törvény nélküli szabadságot teljesen elhagyta, hogy a
-szabadságát egyáltalában a törvényes függésben, azaz a jogi
-állapotban ismét hiánytalanul megtalálja, mert ez a függés az ő
-saját törvénytadó akaratából ered.</p>
-<p>Minden állam három hatalmat tartalmaz, azaz az általános
-egyesült akarat három személyben jut kifejezésre: az <i>uralkodó
-hatalom</i> (szuverénitás) a törvényhozóéban, a <i>végrehajtó
-hatalom</i> a kormányzóéban (a törvény megbízásánál fogva) és a
-<i>jogszolgáltató hatalom</i> (mint mindenki sajátjának
-törvényszerinti megítélése) a bíró személyében. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p>
-<p>A három államhatalomról, méltóságukat tekintve, azt fogjuk
-mondani: a törvényhozó akarata <i>kifogástalan</i>, a legfőbb
-parancsoló véghezviteli képessége <i>ellenállhatatlan</i>, és a
-legfőbb bíró ítélete <i>megváltozhatlan</i>.</p>
-<p>A három államhatalom egyesülésében áll az <i>üdve</i> az
-államnak (salus reipublicae suprema lex est); ami alatt nem az
-állampolgárok <i>jóléte</i> és <i>boldogsága</i> értendő; mert ez
-talán (mint Rousseau is állítja) a természetes állapotban, vagy
-esetleg egy zsarnok kormány alatt is sokkal kényelmesebben és
-kívánatosabban elérhető: hanem ez alatt értjük az alkotmánynak a
-jogelvekkel való legnagyobb fokú megegyezésének állapotát, amely
-felé való törekvésre bennünket az ész <i>kategorikus
-imperativusz</i> által kötelez.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Törvényhozó hatalom csak a nép egyesült akaratát illeti meg.
-Mivel minden jognak belőle kell erednie, azért nem szabad, hogy
-törvénye bárkivel szemben is jogtalanságot egyáltalán <i>képes</i>
-legyen elkövetni. Már pedig, ha valaki másra vonatkozólag bármiben
-rendelkezik, mindig lehetséges, hogy azáltal jogtalanságot követ el
-az illetővel szemben, de sohasem követ el azáltal jogtalanságot, ha
-magára vonatkozólag határoz (mert: volenti non fit iniuria). Tehát
-csupán mindenkinek a megegyező és egyesült akarata lehet,
-amennyiben minden egyes ember mindnyájukra vonatkozólag és
-mindnyájan minden egyesre vonatkozólag ugyanazt határozzák, tehát
-csak az általános egyesült népakarat lehet törvényhozó.
-<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
-"Page_88">-88-</a></span></p>
-<p>Az az alkotmány, amelyben a következő elvek uralkodnak: először
-is a társadalom tagjai (mint emberek) <i>szabadok</i>; másodszor
-mindenki (mint alattvaló) egyetlen közös törvényhozástól
-<i>függ;</i> és harmadszor mindenki (mint állampolgár)
-<i>egyenlő</i> – ez az alkotmány, az egyedüli, amely az eredeti
-szerződés eszméjéből vezethető le, amelyen kell alapulnia a nép
-minden jogos törvényhozásának, ez az alkotmány a
-<i>köztársasági</i>. Ez az, amely (ami a jogot illeti) minden
-polgári alkotmánynak az alapja és egyedül ez eredt a jogfogalom
-tiszta forrásából.</p>
-<p>A köztársasági alkotmány nem tévesztendő össze (amint ez gyakran
-történik) a demokratikussal. A <i>republikánizmus azon államelv,
-amely</i> a végrehajtó hatalmat (a kormányt) elkülöníti a
-törvényhozótól; a <i>deszpotizmus</i> azon államelv, amely szerint
-az állam önhatalmúlag hajtja végre azon törvényeket, amiket saját
-maga alkotott, itt tehát a közakarattal úgy bánik az uralkodó, mint
-saját személyes akaratával. A <i>demokráczia</i> az uralom azon
-formája, ahol mindazok együttvéve bírják az uralkodói hatalmat,
-akik a polgári társadalmat alkotják és ez a demokráczia a szó
-tulajdonképpeni jelentésében szükségképp deszpotizmus, mivel oly
-végrehajtó hatalmat alapít, amelyben mindnyájan egy fölött és
-mindenesetre egy ellen is (aki tehát abba nem egyezik bele)
-határoznak, tehát mindnyájan, de mégsem mindenki határoz, ami e
-közakaratnak önmagával és a szabadsággal való ellentmondása.</p>
-<p>A nép feletti hatalom birtokosa (a törvényhozó) nem lehet
-egyúttal <i>kormányzó is</i>, mert a kormányzó a törvény uralma
-alatt áll és ennélfogva <span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
-"Page_89">-89-</a></span> a törvény őt kötelezi, hogy magát
-<i>más</i> alá, a szuverén alá rendelje. Ez elveheti tőle hatalmát
-is, leteheti vagy közigazgatását reformálhatja, de nem büntetheti
-(és egyedül ezt jelenti az Angliában használatos kifejezés: a
-király, azaz a legfőbb végrehajtó hatalom nem követhet el
-jogtalanságot); mert a büntetés a végrehajtó hatalom aktusa volna,
-melyet legfőképp a törvények szerinti <i>kényszerítés</i> képessége
-illet meg, de a megbüntetéssel a végrehajtó hatalom maga is
-kényszernek volna alávetve; ami ellentmondás.</p>
-<p>Végül pedig sem az állam uralkodója, sem a kormányzó nem lehet
-<i>bíró</i>, csak kinevezhet bírákat, tanácsosokat. A nép önmaga
-felett bíráskodik azon polgártársai által, akiket szabad választás
-útján képviselőinek és pedig minden aktushoz külön e czélra
-kinevezett. Minden kormányforma, amely nem <i>reprezentativ</i>,
-tulajdonkép <i>formátlanság</i>, mivel a törvényhozó nem lehet egy
-személyben egyúttal akaratának végrehajtója és bár a másik két
-államforma annyiban mindig hibás, hogy ily kormányformát lehetővé
-tesznek, mégis lehetséges, hogy a reprezentativ rendszer
-<i>szellemének</i> megfelelő kormányformát vesznek fel, amint II.
-Frigyes például legalább <i>mondotta:</i> hogy ő csupán az állam
-legfőbb szolgája, ellenben a demokratikus államforma ezt
-lehetetlenné teszi, mert ott mindenki úr akar lenni. Tehát
-mondhatjuk, hogy: minél kisebb az államhatalom személyzete (az
-uralkodók száma), minél nagyobb azonban annak a képviselete
-(reprezentácziója), annál közelebb áll az államforma a köztársaság
-lehetőségéhez és remélhető, hogy fokozatos reformok által végre is
-oda emelkedik. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span></p>
-<p>A népnek, képviselői által, korlátozó hatalomként való
-feltüntetése (mivel valójában csak törvényhozó hatalma van) nem
-rejtheti el annyira a deszpotiát, hogy azokból az eszközökből,
-amiket a miniszter ily esetekben alkalmaz, ki ne tűnjön. A nép
-(melyet képviselői a parlamentben reprezentálnak) jogai és
-szabadságának e bizalmi férfiai oly emberek, akik önmaguk és
-családjuk ügyében és ezeknek a hadseregben, a haditengerészetben és
-a polgári hivatalokban a minisztertől függő ellátása ügyében erősen
-érdekelve vannak és akik (a kormány követelőzéseivel szemben való
-ellenállás helyett) sokkal inkább mindig arra készek, hogy
-önmagukat a kormány kezére játszák. Igy tehát az úgynevezett
-mérsékelt alkotmány, mint az állam belső jogának alkotmánya,
-képtelenség és ahelyett, hogy a joghoz tartozna, csupán hasznossági
-elv arra, hogy amennyire csak lehetséges ne nehezítsék meg a
-népjogok hatalmas elnyomójának önkényes befolyását a kormányra,
-hanem, hogy azt a népnek megengedett ellenzékieskedés látszatával
-takargassák.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Mért nem volt még soha oly uralkodó, aki nyiltan merészkedett
-volna kimondani, hogy nem ismeri el a népnek semmiféle <i>jogát</i>
-vele szemben; hogy az a boldogságát csupán a kormány azon
-<i>jótékonyságának</i> köszönheti, amiben az a népet részesíti és
-az alattvalónak minden jogkövetelése a kormánnyal szemben dőreség,
-sőt büntetendő dolog? Ennek az az oka, hogy: ily nyilvános
-nyilatkozat minden alattvalót ellene lázítana, még akkor is, ha,
-mint engedelmes juhoknak, akiket <span class="pagenum"><a name=
-"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> jóságos és értelmes urok
-vezet, jól táplál és teljes erővel megvéd, nem volna okuk
-panaszkodni, hogy valami is hiányzik jólétükhöz. Mert szabad
-lényeknek nem elég az élet kényelmének azon élvezete, amiben
-részesítik, hanem ez attól az <i>elvtől</i> is függ, amely szerint
-azokat magának megszerzi. Nem kérhet és nem szabad kérnie másféle
-kormányt, mint olyat, amelyben ő is törvényhozó: az emberek joga,
-ha azt akarjuk, hogy engedelmeskedjenek, jólétükre való minden
-tekintetnél előbbrevaló és oly szentség, amely a hasznosság minden
-értéke fölött áll és amelyet egy kormánynak sem szabad érintenie,
-még ha az még oly jótékony is volna.</p>
-<p>Az állami alkotmány eszméje egyáltalán <i>szent</i> és
-ellenállhatlan; és még ha az állam szervezete önmagában hibás is
-volna, még akkor sem szabad az alárendelt hatalomnak benne a
-főtörvényhozó testületével szemben tényleges ellenállást
-kifejtenie, hanem az állam fogyatkozásait fokozatosan oly
-reformokkal kell kiküszöbölnie, amiket az állam maga léptet életbe:
-mert különben, ha az alattvaló alapelve ezzel ellentétes (t. i.
-elve, hogy saját önkénye szerint járjon el), akkor jó alkotmány is
-csak vak véletlen folytán keletkezhet. A parancs, hogy:
-«engedelmeskedjetek a fölöttes hatóságnak (mindenben, ami nem
-ellenkezik a belső morális törvénnyel), amelynek hatalma van
-felettetek», ne tépelődjetek azon, hogy hogyan jutott e hatalomhoz
-(hogy azt mindenesetre aláássátok); mert az a fölöttes hatóság,
-amelyik már itt van és amely alatt éltek, már a törvényhozás
-birtokában van, a törvényhozás felett pedig nyilvánosan
-okoskodhattok, de nem tehetitek <span class="pagenum"><a name=
-"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> meg saját magatokat
-ellentálló törvényhozóknak.</p>
-<p>Bár <i>kellemes</i> oly államterveket kigondolni, amelyek az ész
-követelményeinek megfelelnek (különösen a jog szempontjából): mégis
-<i>vakmerőség</i> azokat javasolni és <i>büntetendő</i> a népnek a
-fennálló eltörlésére való izgatása.</p>
-<p>Bár <i>Plátó</i> Atlantikáját, <i>Mórusz</i> Utópiáját és
-<i>Allais</i> Szeverambiáját lassanként színre hozták, de (Cromwell
-zsarnoki köztársaságának szerencsétlen szörnyszülöttétől
-eltekintve) sohasem próbálták ki őket. Ezen államalkotások sorsa
-olyan volt, mint a világ teremtése: egy ember se volt ott jelen és
-nem is lehetett volna ott, mert akkor saját teremtőjének kellett
-volna lennie. Az oly államalkotás, aminőt itt kigondoltak és amiről
-remélik, hogy ha még oly későn is, de valamikor megvalósul, az édes
-álom; de a feléje való folytonos közeledés nemcsak
-<i>gondolható</i>, hanem, amennyiben a morális törvénynyel
-megegyezik, <i>kötelesség</i> is és pedig nem az alattvaló, hanem
-az államfő részéről.</p>
-<p>Nem hiszem, hogy azzal fognak vádolni, hogy az uralkodóknak
-jogaik és személyük sérthetetlenségével valami nagyon hízelegtem
-volna; de akkor azzal se vádoljanak, hogy a népnek hízelgek nagyon,
-hogy azt a jogot követelem számára, hogy legalább a kormány hibái
-feletti ítéletét köztudomásra hozza.</p>
-<p>Az államnak nincs joga arra, hogy a benső alkotmányos
-törvényhozó testületet, az egyházat saját terve szerint rendezze
-be, amint azt hasznosnak véli, nincs joga arra, hogy vallást és
-vallásos formákat írjon a népnek elő, vagy parancsoljon
-<span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
-"Page_93">-93-</a></span> meg, mert ezt egészen azokra a tanítókra
-és előljárókra kell bízni, akiket maga a nép választott, csupán
-<i>negativ</i> joga van arra, hogy a köz ama tanítóinak a
-<i>látható</i>, politikai közösségre gyakorolt befolyását, amely a
-köznyugalomra ártalmas volna, elhárítsa, tehát, hogy
-belviszályukban, vagy a különböző egyházak közötti viszálykodásban
-a polgári egyetértést ne veszélyeztessék, ami tehát a rend
-megőrzésének a joga.</p>
-<p>Hogy valamely egyháznak egy bizonyos hitet kell vallania és hogy
-melyiket, vagy hogy változatlanul fenn kell azt tartania és nem
-szabad magát reformálnia, ez a felsőbbség hatalmának oly
-beavatkozása, amely <i>méltóságán alúli:</i> mert amellett, mint
-valami iskolai perpatvarban, az egyenlőség alapján bocsátkozik
-tárgyalásba alattvalóival (az uralkodó pappá válik), akik egyenesen
-megmondhatják, hogy ahhoz semmitsem ért. Esküdni arra, hogy
-<i>hiszünk</i>, ezt a törvényszék nem követelheti, mert ez a
-vélekedés és tudás között álló dolog olyasvalami, amire bátran
-<i>fogadhatunk</i> ugyan, de nem <i>esküdhetünk</i>.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Ha némely jámbor és hívő lélek, hogy a malasztban részesüljön,
-amit az egyház a hívők részére haláluk után is kieszközölni igér,
-örök időkre szóló alapítványt létesít, amely szerint földjeik
-haláluk után az egyház tulajdonába menjenek át és ha az állam
-egyikmásik <i>birtokrészen</i> vagy az <i>egészen</i> is az egyház
-hűbéresévé válik, ami által az arra a czélra kirendelt szolgái (a
-papok) a másvilági sorsot előnyössé változtatni igérik: úgy az
-ilyen örök időkre vélt alapítvány <span class="pagenum"><a name=
-"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> semmiesetre sem örökre
-jogos, hanem az állam ezt a terhet, amit az egyház rakott rá,
-amikor akarja, levetheti magáról. Mert az egyház maga csupán a
-hitre alapított intézmény, és ha a nép felvilágosításával az e
-véleményből eredő csalódás eltünt, úgy a papságnak azon alapuló
-félelmes hatalma is megdől és az állam teljes joggal foglalja le az
-egyház jogtalan birtokát: tudniillik a hagyatékok útján néki
-ajándékozott földet; bár az addig fennállott intézmény hűbérurai
-joggal követelhetik, hogy életük tartamára őket kártalanítsák.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Jog.</h3>
-</div>
-<p>A jog azon feltételek foglalata, amely alatt az egyik ember
-önkénye a másik önkényével a szabadság egyetemes törvénye szerint
-megegyeztethető.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p><i>A bírói büntetés</i>, amely a <i>természetestől</i>, amivel a
-bűn önmagát bünteti és amire a törvényhozó egyáltalán nincs
-tekintettel, különbözik, sohasem lehet pusztán eszköz arra nézve,
-hogy más jót előmozdítson, akár maga a bűnös, akár a polgári
-társadalom javát, hanem mindenkor csakis azért kell rámérni a
-bűnösre, <i>mert bűnt követett el;</i> mert az ember sohasem
-kezelhető más czéljainak puszta eszköze gyanánt és nem keverhető a
-dologjog tárgyai közé, ami ellen ismét veleszületett személyisége
-védi, bár polgári személyiségének <span class="pagenum"><a name=
-"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> elvesztésére nagyon is
-elítélhető. Először is ki kell mutatni, hogy <i>bűnös</i>, mielőtt
-csak gondolhatnánk is arra, hogy megbüntetéséből saját magára vagy
-polgártársaira némi haszon háramolhatnék. A büntető törvény
-kategorikus imperativusz és jaj annak, aki a boldogság tanának
-kigyózó fordulatain csúszik át, hogy valamit találjon, ami őt azon
-előnyért, amit igér, a büntetés alól vagy csak annak egy foka alól
-is felmentené a farizeus jelige szerint: «Jobb, hogy <i>egy</i>
-ember meghaljon, minthogy az egész nép elpusztuljon»; mert, ha az
-igazságosság elpusztul, akkor már nincs értéke, hogy emberek
-éljenek a földön. Mit tartsunk tehát arról a javaslatról, hogy: egy
-halálra ítélt gonosztevőt tartsunk életben, ha beleegyezik abba,
-hogy rajta veszélyes kísérleteket végezzenek és ha még boldog, hogy
-így menekül, hogy az orvosok azáltal új, az emberiségre nézve üdvös
-felvilágosítást kapjanak? A törvényszék azt az orvosi testületet,
-amely ily javaslattal fordulna hozzá, megvetéssel utasítaná vissza,
-mert az igazságosság megszünik az lenni, ha bárminő árért is eladja
-magát.</p>
-<p>A büntetésnek minő módja és minő foka az, amit a nyilvános
-igazságosság elvül fogad el és zsinórmértékké tesz? Ez nem más,
-mint az egyenlőség elve (az igazság mérlege nyelvének állásában),
-hogy ne hajoljon inkább az egyik oldalra, mint a másikra. Tehát:
-aminő meg nem érdemelt bajt okozol másnak a népben, azt követed el
-magaddal szemben. Ha meggyalázod őt, úgy meggyalázod magadat; ha
-meglopod őt, úgy meglopod saját magad; ha megvered őt, úgy megvered
-<span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
-"Page_96">-96-</a></span> magadat; ha megölöd őt, úgy megölöd
-magadat. Csak a megtorlásnak ezen joga, de jól megértendő, csupán a
-törvény sorompói előtt (nem önítélkezésedben) adhatja meg biztosan
-a büntetés minőségét és mennyiségét; minden más ide-oda ingadozó és
-belevegyülő más tekintet folytán a tiszta és szigorú igazság
-ítéletének nem felel meg. Bár úgy látszik, hogy az osztályok
-különbsége nem engedi meg a hasonlót hasonlóval való megtorlás
-elvének alkalmazását; de ha nem is lehetséges éppen betű szerint,
-mégis az előkelőbb érzületére gyakorolt hatás szempontjából mindig
-érvényes maradhat. Igy például a szóval való sértés miatt kimért
-pénzbüntetés semmiféle arányban sincs a sérelemmel, mert akinek sok
-pénze van, megengedheti magának ezt, ha kedve tartja; de az egyik
-becsületének megbántását a másik gőgjének megalázása nagyon is
-kiegyenlítheti: ha az utóbbinak nemcsak nyílvánosan bocsánatot kell
-kérnie, hanem például a másik, bár az alacsonyabb rangú, kezének
-megcsókolására kényszerítené az ítélet. Mit jelent azonban az,
-hogy: «ha meglopod őt, úgy meglopod saját magadat?» Aki lop, minden
-más ember tulajdonát veszélyezteti; tehát (a megtorlás jogánál
-fogva) megfosztja magát minden biztos tulajdon lehetőségétől; nincs
-semmije és nem is szerezhet semmit, mégis élni akar; ez pedig nem
-lehetséges máskép, minthogy mások élelmezzék. Mivel azonban ezt az
-állam ingyen nem fogja megtenni, tehát munkaerejét az államnak kell
-átengednie az annak tetsző munka czéljára (kényszermunka) és
-bizonyos időre, vagy bűne szerint örökre is a rabszolgák osztályába
-kerül. Ha azonban <span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span> gyilkolt, úgy meg kell <i>halnia</i>.
-Nincs itt semmiféle szurrogátum az igazság kielégítésére. Nincs
-semmiféle <i>egyneműség</i> a még oly gondteljes élet és a halál
-között, tehát a gonosztett és a megtorlás között sincs más
-kiegyenlítés, mint a tettesen törvényszékileg végrehajtott, de
-minden kínzástól, ami az emberiséget a szenvedő személyében
-meggyalázhatná, ment halál. Még ha a polgári társadalom minden
-tagja beleegyezésével fel is oszlana (pl. egy szigetlakó nép
-elhatározná, hogy széjjelmegy és szétoszlik a világon), akkor is az
-utolsó, börtönben lévő gyilkost előbb ki kellene végezni, hogy
-mindenki megkapja azt, amit tetteivel kiérdemel és vérbűn ne
-szálljon a népre, amely nem követelte e büntetést: mivel az igazság
-e nyilvános megsértésében résztvevőnek tekinthető.</p>
-<p>Ahány gyilkos van tehát, akik a gyilkosságot elkövették, vagy
-megbizást is adtak rá, vagy résztvettek benne, annyinak kell is a
-halált elszenvednie; így követeli ezt az igazság, mint a bírói
-hatalom eszméje egyetemes a priori törvények szerint.</p>
-<p>Ezzel szemben <i>Beccaria</i> márki az affektált emberszeretet
-résztvevő érzékenykedéséből kiindulva azt a tételt állította fel,
-hogy minden halálbüntetés <i>jogtalan:</i> mert az eredeti polgári
-szerződésben nem lehetett benne, mert akkor mindenkinek a nép közül
-bele kellett volna egyeznie abba, hogy életét veszítse, ha
-másvalakit (a nép közül) megölne; e beleegyezés azonban
-lehetetlenség, mivel senki sem rendelkezhet élete fölött. Mindez
-álokoskodás és jogcsavarás. <span class="pagenum"><a name="Page_98"
-id="Page_98">-98-</a></span></p>
-<p>Nem azért büntetnek meg valakit, mert büntetést akart, hanem,
-mert <i>büntetendő cselekményt</i> akart; mert az nem büntetés, ha
-valakivel az történik meg, amit akar és lehetetlenség azt
-<i>akarni</i>, hogy megbüntessenek. Kijelentem, hogy: akarom, hogy
-megbüntessenek, ha valakit megölök, az nem tesz mást, mint:
-alávetem magam a többiekkel együtt a törvények rendelkezésének,
-amelyek természetesen, ha vannak a nép között gonosztevők,
-büntetőtörvények is lesznek. Én, mint a törvényhozók egyike, aki a
-<i>büntetőtörvényt</i> elrendelem, lehetetlen, hogy ugyanaz a
-személy legyek, aki mint alárendelt a törvény szerint bűnhődik;
-mert mint olyannak, azaz mint gonosztevőnek, lehetetlen, hogy a
-törvényhozásban szavam legyen (a törvényhozó szent). Ha tehát
-büntetőtörvényt alkotok magam ellen, mint gonosztevő ellen, úgy a
-tiszta jogi törvényhozó ész az bennem (homo noumenon), amely engem,
-mint gonosztettre képes, tehát más egyént (homo phaenomenon) az
-összes többiekkel együtt a büntetőtörvény alá rendel. Más szóval:
-nem a nép (minden egyes aközül), hanem a törvény (a közigazság),
-tehát más, mint a gonosztevő rendeli el a halálbüntetést, és a
-társadalmi szerződésben egyáltalán nincs benne az az igéret, hogy
-bünhődjünk és így nem is rendelkezünk magunkról és életünkről. Mert
-ha a büntetés joga a gonosztevő azon <i>igéretén</i> alapulna, hogy
-<i>akarja</i>, hogy megbüntessék, úgy rá kellene bízni azt is, hogy
-bűnösnek találja-e magát és a gonosztevő saját bírája lenne. Ezen
-álokoskodás főtévedése abban áll, hogy: a gonosztevő saját ítéletét
-(amelyet szükségkép az <i>ész</i> hoz), hogy életét kell vesztenie,
-<span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
-"Page_99">-99-</a></span> ezt az <i>akarat</i> azon határozatának
-tekintik, hogy magát fossza meg életétől és így a jogi végrehajtást
-a jogi megítéléssel egy és ugyanazon jogi személyben egyesítve
-képzelik.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Vannak szégyenletes, magát az emberiséget megbecstelenítő
-büntetések (mint a széjjeltagolás, széttépetés, orr és fül
-lemetszés), amelyek nem csupán a becsületesnek (aki más becsülésére
-igényt tart, ami mindenkinek a kötelessége) fájdalmasabbak, mint a
-javaitól és életétől való megfosztás, hanem a szemlélőbe is a
-szégyen pírját kergetik, hogy ily fajhoz tartozik, amellyel így
-szabad elbánni. Az ily büntetés meg nem engedhető. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101"><br />
--101-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>ÉLET.<br />
-<span class="smaller">EMBER ÉS VILÁG.</span></h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
-"Page_102">-102-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103"><br />
--103-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>Életbölcseség.</h3>
-</div>
-<p>Az ember legfontosabb ügye, hogy tudja, hogyan kell a
-teremtésben a helyét illően betöltenie és jól megértse, hogy minek
-kell lennie, hogy ember legyen.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Nincs meg a becsvágyam, hogy angyal legyek, de a büszkeségem
-csak az, hogy annál inkább ember legyek.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az embertanban az a czélom, hogy minden tudomány forrását, az
-erkölcs, az ember képzésének és kormányzásának ügyessége, módszere
-és a velük való érintkezés forrását, tehát minden praktikusét
-megnyissam.</p>
-<p>Az értelmes embernek, ha valamibe belefog, tudnia kell: 1. hogy
-mit akar, 2. hogy mi kell ahhoz, 3. hogy mi haszna van annak. Ész –
-ítélőképesség – értelem.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A filozófia szégyenére nem ritkán felhozzák, hogy ami tán helyes
-benne, az a gyakorlati életben haszontalan; mondják pedig ezt
-előkelő, <span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
-"Page_104">-104-</a></span> megvető hangon, teli önhittséggel, hogy
-az észt még abban is, amiben legfőbb becsét találja, a tapasztalat
-segélyével reformálják és a bölcseség oly képével, amely azt hiszi,
-hogy vakondok szemével, mely a túrásra szegeződik, távolabbra lát
-és biztosabban, mint oly lény szemével, amely egyenes állásra és az
-égbe való nézésre rendeltetett.</p>
-<p>Az eszme nem más, mint oly tökéletesség fogalma, amely a
-tapasztalatban még nincs meg. Például a tökéletes, az igazság
-törvényei szerint kormányzott köztársaság eszméje! Azért lehetetlen
-ez? Először is csak eszménk kell hogy helyes legyen és akkor
-mindazon akadály mellett sem lehetetlenség, amely kivitelének még
-útjában áll. Ha mindenki hazudna például, az igazmondás azért
-puszta szeszély volna?</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Semmi sem lehet károsabb és a filozófushoz méltatlanabb, mint az
-állítólag ellentmondó tapasztalatra való közönséges hivatkozás,
-amely tapasztalat egyáltalán nem is létezne, ha annak idején az
-eszmék szerint történtek volna meg ama intézkedések és ha ahelyett
-éretlen fogalmak, épp azért, mert a tapasztalatból merítvék, nem
-hiúsítottak volna meg minden jó szándékot.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A bolond, ha olyan mint a <i>többi</i>, akkor okos, csak a bölcs
-a balga. Azért: rejtsd el értelmedet.</p>
-<p>Akit valamely morális érzés, mint alapelv jobban fellelkesít,
-mint azt mások a saját lagymatag és gyakran nemtelen érzelmük után
-ítélve elképzelni <span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
-"Page_105">-105-</a></span> tudják, az az ő fogalmaik szerint
-képzelgő. <i>Arisztideszt</i> uzsorások közé helyezem,
-<i>Epiktetuszt</i> udvaronczok közé, <i>Rousseau</i> János Jakabot
-a Sorbonne doktorai közé. Hallani vélem hangos gúny-kaczajukat és
-száz hang kiáltja: <i>micsoda képzelgők!</i> A képzelgésnek ez a
-kétértelmű látszata önmagukban véve jó, morális érzésekben, ez a
-lelkesedés és sohasem alkottak e világon nagyot nélküle.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Aristoteles híres tana a középútról ízetlen bölcseség és ha
-<i>ennek</i> a kikutatása végett fordulunk a régiekhez, mint akik a
-forráshoz közelebb voltak, akkor rosszul tettük, hogy felkerestük
-ezt az orákulumot.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Több életvidámságot szerzünk azáltal, amit az élet szabad
-használatában <i>cselekszünk</i>, mint amit <i>élvezünk</i>.</p>
-<p>Az élet értékét, amennyiben abból áll, ami jót élvezhetünk,
-túlmagasra becsüljük; amennyiben azonban aszerint becsüljük, hogy
-mennyi jót tehetünk, úgy méltó arra, hogy a legnagyobb tiszteletben
-részesítsük és a legnagyobb fokú gondosságot fordítsuk a
-megtartására és vidáman használjuk jó czélokra.</p>
-<p>Az egyetlen biztos szere annak, hogy örüljünk életünknek és
-amellett mégis megelégeltük légyen életünket, az idő eltöltése oly
-tervszerűen haladó foglalkozással, amelynek valamely szándékolt
-nagy czél a következménye. «Minél többet gondolkoztál, minél többet
-cselekedtél, annál tovább <span class="pagenum"><a name="Page_106"
-id="Page_106">-106-</a></span> éltél (még a saját képzeletedben
-is).» Az élet ily befejezése <i>megelégedéssel</i> jár.</p>
-<p>A legfőbb, ami az ember birtoka lehet, az azon nyugalom, azon
-vidámság, az a belső béke, amelyet nem nyugtalanít semmiféle
-szenvedély.</p>
-<p>Minden fájdalomnak a legalaposabb és legkönnyebb csillapító
-szere az a gondolat, amelyről feltehető, hogy az értelmes ember
-végiggondolja: hogy az életnek általában, ami a szerencse
-körülményeitől függő élvezetét illeti, önmagában véve nincs
-semmilyen értéke és csak annyiban van értéke, ami használatát
-illeti, hogy mily czélokra irányul, amit nem adhat meg az embernek
-a szerencse, hanem csupán a <i>bölcseség;</i> ami tehát hatalmában
-van. Aki aggódóan bánkódik azon, hogy elveszti életét, az sohasem
-örülhet életének.</p>
-<p>Szükséges a megelégedettségnek oly főfaja, amely senkiből sem
-kellene, hogy hiányozzon és amely nélkül nem lehetséges boldogság,
-a többi csak járulékos dolog. Ez a főfaj az önmagával való
-megelégedés.</p>
-<p>Az emberek mai állapotában mondhatjuk, hogy az államok
-boldogsága az emberek nyomorával együtt nő. És még kérdéses, hogy
-nem volnánk-e boldogabbak természetes állapotban, ahol nem volna
-meg mindez a kultura, mint mai állapotunkban? Mert hogy lehet az
-embereket boldoggá tenni, ha nem tesszük őket becsületesekké és
-bölcsekké? A rosz mennyiségét különben nem csökkentjük.</p>
-<p>Az ember nem vesz addig részt más szerencséjében vagy
-szerencsétlenségében, amíg saját maga meg nem elégedett. Tegyétek
-tehát, hogy kevéssel <span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
-"Page_107">-107-</a></span> megelégedett legyen, úgy jókká teszitek
-az embereket; máskülönben minden hiábavaló. Az általános
-emberszeretetben van valami magas és nemes, de ábrándszerű. Amíg az
-ember maga a dolgoktól annyira függ, addig nem vehet részt más
-szerencséjében.</p>
-<p>Nem tehetek senkit másképp jobbá, mint a jó azon maradékával,
-ami benne van; nem tehetek senkit máskép okosabbá, mint az okosság
-azon maradékával, ami benne van.</p>
-<p>Akinek lába tört, annak szerencsétlenségét – mégis
-elviselhetőbbé tesszük azzal, hogy kimutatjuk néki, hogy könnyen a
-nyakát érhette volna a baj. Lehetséges és kellene, hogy legyen,
-vidám jámborság; lehetséges és kell a fárasztó, de szükséges munkát
-jó kedvvel elvégezni; sőt meghalni vidáman: mert mindez értékét
-veszti azzal, hogy rosz kedvvel és mogorva hangulatban tesszük meg
-vagy szenvedjük el.</p>
-<p>Művelt emberek úgy vesznek búcsút az élettől, mint a
-társaságtól, mintha remélnék, hogy egykor viszontlátják. Félnek
-attól, hogy gyáván haljanak meg, vagy hogy haszontalanokként
-emlékezzenek rájuk, vagy hogy a hátramaradottakat megsértsék és
-magukra haragítsák.</p>
-<p>Minden emberi erény az érintkezésben (udvariasság és így tovább)
-aprópénz; gyermek az, aki valódi arany gyanánt veszi. Mégis jobb,
-hogy aprópénz van forgalomban, mint semmiféle ilyen szer és végül
-pedig, ha jelentékeny veszteséggel is, mégis készpénzre váltható.
-<span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>Emberismeret.</h3>
-</div>
-<p>Csak igen <i>kevés</i> olyan ember van, aki <i>elvek</i> szerint
-cselekszik, sokkal <i>több</i> van olyan, akit <i>jószívűsége</i>
-vezet, olyan pedig, akinek legkedvesebb énje, mint fáradozásainak
-egyetlen czélpontja, mereven szeme előtt áll, olyan van a
-<i>legtöbb</i>, a <i>becsvágy</i> végül <i>minden</i> ember
-szívében van, bár nem egyenlő mértékben.</p>
-<p>Az erkölcstelen dolgoknál adódó alkalom, hogy másnak az érzelmét
-kissé kikémleljük, alkalom lehet arra is, hogy az illető magasabb
-érzelmi életére, sőt szívére is meglehetős valószínűséggel
-következtessünk. Aki szép zenénél unatkozik, arról joggal
-gyanítható, hogy a stílus szépsége és a szerelem finom varázsa
-iránt kevéssé fogékony.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az emberi természet szépsége és méltósága iránti bensőséges
-érzék és a kedély nyugodtsága és erőssége, hogy erre mint általános
-alapra vonatkoztassa az ember összes cselekvéseit, ez komoly és nem
-illik össze sem az ingatag örömmel, sem a könnyelmű
-állhatatlanságával. Sőt a búskomorság felé közeledik, amely érzelem
-gyengéd és nemes, amennyiben azon a borzadályon alapul, amelyet a
-korlátozott lélek érez, ha valamely nagy szándéktól eltelve, azokat
-a veszedelmeket látja, amelyekkel meg kell küzdenie és az önmaga
-legyőzésének nehéz, de nagy győzelme lebeg szeme előtt. Az elveken
-alapuló igazi erényben van tehát valami, ami leginkább a szelidebb
-értelemben <span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span> vett <i>melancholikus</i>
-kedélyhangulattal látszik megegyezőnek.</p>
-<p>A jószívűség, a szív szépsége és finom izgékonysága, amely az
-adódó alkalom szerint az egyes esetekben részvéttől vagy
-jóakarattól való meghatottságban nyilvánul, a körülmények
-változásának nagyon alávetett és amennyiben a lélek indulata nem
-egyetemes elven alapul, úgy könnyen változó alakot ölt fel,
-aszerint, amint a tárgyak egyik vagy másik oldalukról mutatkoznak.
-És mivel e hajlam a szépre irányul, úgylátszik legtermészetesebben
-a kedély azon fajával egyezik meg, amelyet <i>szangvinikusnak</i>
-neveznek, amely csapongó és a mulatságot kedveli. E
-temperamentumban kell keresnünk azon kedvelt tulajdonságokat,
-amelyeket adoptált erényeknek nevezhetnénk.</p>
-<p>A becsületérzést rendszerint a <i>kolerikus</i> vérmérséklet
-ismertetőjelének vették egyébként és ez alkalmat ad nékünk arra,
-hogy felkutassuk e finom érzés erkölcsi következményeit, amelyek
-többnyire csupán a külső csillogásra irányulnak.</p>
-<p>Nincs ember a finomabb érzés minden nyoma nélkül, de annak
-nagyobb mérvű hiánya, amelyet mással egybevetve érzéketlenségnek is
-neveznek, a <i>flegmatikus</i> jellemében fordul elő, akit
-egyébként még a durvább hajlamoktól is megfosztanak, mint pénzvágy,
-stb., amelyeket azonban mi a többi rokon hajlammal együtt számára
-mindenesetre meghagyhatunk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Azt, akinek érzése a <i>melancholikus</i> felé hajlik, nem azért
-nevezik így, mintha az élet örömeitől <span class=
-"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span>
-megfosztva sötét mélabúban bánkódna, hanem mivel érzelmei, ha
-bizonyos fokon túl nagyobbodnának, vagy némely ok folytán hamis
-irányba jutnának, könnyebben változnának át a mélabú állapotába,
-mint valamely másba. Különösen a <i>fenséges iránt van érzéke</i>.
-Még a szépségnek is, amely iránt épúgy van érzéke, nem csupán
-izgatnia kell őt, hanem meghatnia is, amennyiben egyúttal
-csodálatot kelt benne. A gyönyör élvezete nála komolyabb, de azért
-nem kisebb. A fenséges minden hatásában több a varázs, mint a szép
-szemfényvesztő bájaiban. Ha jól érzi magát inkább elégedett, mint
-vidám. Az ily ember állhatatos. Ezért érzéseit elvek alá rendeli.
-Ezek annál kevésbbé állhatatlanok és változók, minél egyetemesebb
-azon alapelv, amely alá rendelvék, és minél tágabb így az a magas
-érzelem, amely az alacsonyakat maga alá foglalja. A hajlamok minden
-specziális alapja sok kivételnek és változásnak van alávetve, ha
-nincs ily fő alapból levezetve. Az élénk és barátságos Alcest azt
-mondja: szeretem és becsülöm nőmet, mert szép, hízelgő és okos. Mi
-lesz azonban, ha betegség elcsúfítja, ha kora mogorvává teszi és
-ha, miután az első varázs eltünt, okosabbnak sem látszana, mint
-bárki más? Ha nincs már meg az alap, mi lesz a vonzalomból?
-Tartsátok magatokat ezzel szemben a jóakaró és higgadt Adrast-hoz,
-aki azt gondolja magában: Szeretettel fogok bánni e személylyel és
-becsülni fogom őt, mert nőm. Ez az érzület nemes és nagylelkű. Most
-a véletlen bájak változhatnak, annak daczára még mindig a neje. A
-nemes alap maradandó és nincs oly nagyon alávetve a külső dolgok
-állhatatlanságának. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span> Ily természetűek az alapelvek, azon
-gerjedelmekhez viszonyítva, amelyek csak egyes alkalmakra buzognak
-fel, és ilyen az elvekkel bíró férfi azzal ellentétben, akinek
-alkalomadtán jószívű és szerető kedve kerekedik.</p>
-<p>De mi volna, ha szíve titkos sugallata így szólna: annak az
-embernek ott segítségére kell sietnem, mert szenved; nem mintha
-barátom vagy társaságombeli volna, vagy mintha képesnek tartanám
-arra, hogy jótéteményem egykor hálával viszonozza. Nincs most idő
-okoskodásra és kérdezősködésre: ember ő, és ami emberekkel
-történik, az engem is ér. Az esetben eljárása a legfőbb elven, az
-emberi természet iránti jóakaraton alapul és fölötte magasztos, úgy
-változhatlansága miatt, mint alkalmazásának egyetemessége
-folytán.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Folytatom megjegyzéseim. A melancholikus kedélyű keveset törődik
-azzal, hogy hogyan ítélnek mások, mit tartanak jónak vagy igaznak,
-ezért egyedül saját belátására támaszkodik. Mivel az indítóokok
-benne az elvek természetét veszik fel, úgy nem egykönnyen lehet
-szándékait megváltoztatni: állhatatossága néha makacssággá is
-fajul. A divat változását közönnyel nézi és csillogását megveti. A
-barátság magasztos és ezért az ő számára való. Ő tán elvesztheti
-állhatatlan barátját, de ez nem egyhamar veszti el őt. Az elhamvadt
-barátság emléke is még tiszteletreméltó előtte. A közlékenység
-szép, gondolatteljes hallgatagság magasztos. Jól megőrzi saját és
-mások titkait. Az igazmondás magasztos és ő <span class=
-"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> gyűlöli
-a hazugságot vagy a képmutatást. Nagyra tartja az emberi természet
-méltóságát. Ő maga becsüli az embert és oly teremtménynek tartja,
-aki itt tiszteletet érdemel. Nem tűr elvetemült alárendeltséget és
-szabadság nemes keblének éltető levegője. Minden láncz, az
-aranyozottól kezdve, melyet az udvarnál hordanak, le a gályarab
-nehéz vasáig utálatos előtte. Saját magának szigorú bírája és
-másokra és nem ritkán magára és a világra is ráun.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>E jellem elfajulásában a komolyság mélabúra hajlik, az áhitat
-rajongásra, a szabadságvágy enthuziazmusra. Sértés és
-igazságtalanság a boszúvágy lángját gyujtják fel benne. Akkor
-félelmes. Daczol a veszélylyel és megveti a halált. Ha érzése fonák
-és világos értelem hiányában a <i>kalandosra</i> veti magát.
-Sugallatok, jelenések, kísértések. Ha az értelem még gyöngébb, úgy
-<i>torzképeket</i> lát. Jelentős álmok, sejtelmek és csodajelek. Az
-a veszély fenyegeti, hogy <i>képzelgő</i> vagy <i>bogaras</i>
-lesz.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A <i>szangvinikus</i> kedélyűnek erős érzéke van a <i>szép
-iránt</i>. Ezért öröme nevető és élénk. Ha nem víg, akkor
-elégedetlen és kevéssé ismeri a megelégedett hallgatást. Magában és
-másokban keresi az örömet, mulattat másokat és jó társalgó. Nagyon
-együttérez másokkal. Mások vidámsága jókedvűvé teszi és
-szenvedésükkel szemben lágyszívű. Erkölcsi érzéke szép, de elvek
-nélküli és mindenkor közvetlenül attól a jelen benyomástól
-<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span> függ, amit rá a tárgy gyakorol. Minden
-ember barátja vagy, ami ugyanazt jelenti, tulajdonképp sohasem
-barát, bár jószívű és jóakaró. Nem képmutató. Ma barátságos és jó
-modorával szórakoztatni fog benneteket, holnap, ha betegek vagytok
-vagy szerencsétlenség ért benneteket, igaz és őszinte részvétet
-érez irántatok, de halkan ellopózik, míg a körülmények meg nem
-változnak. Sohase kéne bírónak lennie. A törvény szerinte
-rendszerint túlszigorú és könnyek által megvesztegetteti magát.
-Furcsa egy szent ez, sohasem igazán jó és sohasem igazán rosz.
-Gyakran kikapós és inkább szívességénél, mint hajlamánál fogva
-vétkezik. Bőkezű és jótékony, de rosz fizetője annak, amivel
-tartozik, mivel a jóság iránt nagy érzéke van, de kicsiny az
-igazságosság iránt. Senkinek sincs oly jó véleménye saját szíve
-felől, mint neki. Ha nem is becsülitek nagyra, mégis szeretnetek
-kell őt. Jellemének nagyobbfokú hanyatlásával <i>pipogya</i> lesz,
-játékos és gyerekes. Ha kora nem mérsékeli élénkségét vagy több
-észt nem ád neki, úgy azon veszélyben forog, hogy vén
-<i>divatmajommá</i> válik.</p>
-<p>Annak, akit <i>kolerikus</i> kedély alatt értenek, erős érzéke
-van a magasztos azon faja iránt, melyet <i>pompásnak</i>
-nevezhetünk. Tulajdonképp ez a magasztosnak csupán csillogó máza és
-erősen elütő szinezés, amely a dolognak vagy a személynek belső
-tartalmát, amely tán csak rosz és közönséges, elrejti és a
-látszattal csal és meghat. Amint egy épület festés által, mely
-faragott köveket ábrázol, éppoly nemes benyomást gyakorol, mintha
-tényleg abból állna és a ráragasztott párkányzat és pillérek a
-szilárdság hitét keltik <span class="pagenum"><a name="Page_114"
-id="Page_114">-114-</a></span> fel, bár kevés tartásuk van és
-semmit sem támasztanak meg: úgy ragyognak talmi erények is, a
-bölcseség aranyfüstje és a festett érdem.</p>
-<p>A kolerikus saját értékét, valamint dolgai és cselekedetei
-értékét az illem szempontjából nézi, vagy azon látszat
-szempontjából, amilyennel szembetűnik. A belső minőség és azon
-indító okok, amelyeket maga a tárgy tartalmaz hidegen hagyják, sem
-igazi jóakarat nem hevíti, sem becsülés nem hatja át. Sőt csak
-annyiban tartja magát boldognak, amennyiben gyanítja, hogy mások
-annak tartják. Modora mesterkélt. Mindenféle szempontot kell tudni
-elfoglalnia, hogy modorát a szemlélő különböző helyzetéből tudja
-megítélni, mert nem törődik azzal, hogy micsoda, hanem csupán, hogy
-minek látszik. Evégből jól kell ismernie a közízlésre való hatást
-és azt a sokféle benyomást, amelyet magatartása másokra gyakorol.
-Miután e ravasz figyelemnél hidegvérre van szüksége és nem szabad,
-hogy szeretet, részvét vagy szívének együttérzése elvakítsa, azért
-sok olyan balgaságot és kellemetlenséget kikerül, amelyekbe a
-szangvinikus belejut, akit közvetlen érzése elragad. Ezért
-rendszerint értelmesebbnek látszik, mint a minő tényleg. Jóakarata
-udvariasság, tisztelete szertartásos, szeretete kieszelt hízelgés.
-Mindenkor önmagától eltelt, ha az udvarló vagy a barát modorát ölti
-fel és soha sem az egyik, sem a másik. A divattal akar kápráztatni;
-de mivel minden rajta mesterkélt és csinált, azért abban merev és
-ügyetlen. Sokkal inkább elvek szerint cselekszik, mint a
-szangvinikus, akit csupán alkalmi benyomások indítanak meg; de ezek
-nem az erény elvei, hanem a becsülésé <span class=
-"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> és
-nincs érzéke a cselekedetek szépsége vagy értéke iránt, hanem
-aziránt, hogy a világ, hogy ítélné meg azokat. Mivel eljárása, ha
-nem tekintünk azon forrásra, amelyből ered, majdnem épp oly
-közhasznú, mint maga az erény, úgy a közönséges emberek részéről
-ugyanoly nagyrabecsülésben részesül, mint az erényes, de finomabban
-látó szemek elől gondosan elrejtőzik, mert nagyon jól tudja, hogy
-becsvágyának, mint titkos rúgónak fölfedése megfosztaná őt a
-becsüléstől. Ennélfogva nagyon tettető, a vallásban képmutató, az
-érintkezésben hízelgő, a politikai pártállásban köpenyegforgató a
-körülmények szerint. Örömest válik a nagyok rabszolgájává, hogy
-azáltal kisebbek zsarnoka lehessen. A naivitástól, e nemes vagy
-szép egyszerűségtől, amely a természet és nem a művészet bélyegét
-hordja magán, teljesen ment. Ezért, ha ízlése elfajul, úgy
-csillogása <i>kiabáló</i>, azaz ellenszenves módon kérkedő.
-Stílusa, mint cziczomája akkor túlzásba esik, a torzkép egy fajává
-válik, amely a pompással szemben ugyanaz, mint a kalandos vagy
-bogaras a komoly magasztossal szemben. Sértés esetén olyankor
-párbajozik vagy pörlekedik és a társadalmi viszonylatokban sokat ad
-ősökre, elsőségre és czímre. Amíg csak hiú, azaz becsvágyó és
-feltünésre vágyó, addig még tűrhető, de ha tényleges előnyök és a
-tehetség teljes hiánya mellett felfuvalkodottá lesz, akkor az,
-aminek a legkevésbbé szívesen tartatná magát, azaz
-<i>bolond</i>.</p>
-<p>A <i>flegmatikus</i> vegyülékbe nem jutott magasztos vagy szép
-alkotórész különösen feltünő fokban. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p>
-<p>A szangvinikus oda fut, ahová nem hívták, a kolerikus nem megy
-oda, ahová az illemszabályok szerint meg nem hívták, a
-melancholikus elejét veszi annak, hogy őt egyáltalán ne hívják. A
-társaságban a melancholikus csöndes és figyel, a szangvinikus
-beszél arról, ami eszébe jut, a kolerikus megjegyzéseket tesz és
-magyaráz. A házias életben a melancholikus fösvény, a szangvinikus
-rosz gazda, a kolerikus nyereséghajhászó, de pompázó. A
-melancholikus bőkezűsége nagylelkűség, a kolerikusé kérkedés, a
-szangvinikusé könnyelműség. A melancholikus féltékeny, a kolerikus
-uralomvágyó, a szangvinikus bujálkodó.</p>
-<p>Az ember értelme teljes használatának korát <i>ügyességére</i>
-vonatkozólag (tetszés szerinti czélra való felhasználás) körülbelül
-huszadik évére tehetjük, az <i>okosságra</i> vonatkozólag (hogy más
-embert saját czéljaira felhasználjon) a negyvenedikre és végül a
-<i>bölcseségre</i> vonatkozólag mintegy a hatvanadik évre; de az
-utóbbi korban annyiban inkább <i>negativ</i>, hogy belátja a két
-előbbi minden balgaságát; amikor elmondhatjuk: «Kár, hogy akkor
-kell meghalnunk, amidőn éppen megtanultuk, hogy hogyan kellett
-volna igazán jól élni»; bár e korban is még ritka ez az ítélet,
-amennyiben az élethez való ragaszkodás annál erősebbé válik, minél
-kevésbbé van értéke úgy a cselekvésben, mint az élvezetben.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A társas érintkezésben és az irodalmi közösségben őrizkedjünk a
-szenttől és a zsenitől. Az előbbi mint kiválasztott, bíróként
-beszél mindenki másról, mint romlottról; az utóbbi mint orákulum
-<span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
-"Page_117">-117-</a></span> tanít mindenkit, mint tökfilkót.
-Mindkettő hálátlan, szeszélyes és így tovább.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Akik mindent érzelmekre redukálnak, a poétáknak nincs
-jellemük.</p>
-<p>A <i>fanatikus</i> (vizionárius, rajongó) tulajdonképp bolond,
-aki közvetlen sugallatokban hisz és úgy véli, hogy az égi
-hatalmakkal nagyon bizalmas lábon áll. Az emberi természetben nincs
-ennél veszélyesebb szemfényvesztés. Ha kitörése új, ha a megcsalt
-ember tehetséges és a nagy tömeg elő van készítve ezen erjesztőszer
-bensőséges fölvételére, akkor néha az állam is eltűri az
-önkívületet. A rajongás a lelkesedőt végletekbe viszi. Mohamedet
-fejedelmi trónra és Leyden Jánost a vérpadra.</p>
-<p>Belátással bíró emberek, mivel tulajdonképpeni czéljuk az
-igazság és mivel csak annak örülnek, ami állandó, azért mindenkor
-becsületesek.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A cselszövő emberek gyenge tehetségűek, gyakran vannak ötleteik,
-de egészben véve rosz ember nem láthat be semmit.</p>
-<p>Közönséges emberek, ha szórakozottak és a legközönségesebb
-dolgokat elfelejtik, azalatt legnagyobb részt galádok.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A harag a gyönge ember igen jóindulatú érzése. Nem mindig
-gyűlölik azt, akire haragszanak, míg a harag elnyomásának hajlama
-engesztelhetlen gyűlöletet kelt. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p>
-<p>Ha valaki haragosan lép be szobátokba, hogy heves
-megbotránkozásának kemény kifejezést adjon, úgy ültessétek le
-udvariasan; ha ez sikerül, akkor szidalmazása már enyhülni fog:
-mivel az ülés kényelmével már enged feszültsége, ami az állás
-közbeni fenyegető mozdulatokkal és kiabálással nem igen
-egyeztethető össze.</p>
-<p>A harag, amely nagyon szükséges és a férfihoz illő tulajdonság,
-nagyon is természetünkben van.</p>
-<p>A haláltól azok félnek a legkevésbbé, akiknek élete a
-legértékesebb.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Férfi és nő – házasság.</h3>
-</div>
-<p>Az, aki a nőt először a <i>szép</i> nembe tartozónak nevezte,
-tán valami hízelgőt akart mondani, de jobban eltalálta a dolgot,
-mintsem maga is gondolta. Mert nem is véve számításba, hogy alakjuk
-általában finomabb, vonásaik gyengédebbek és szelidebbek, arczuk a
-barátságot, a tréfát, a nyájasságot jobban és megnyerőbben fejezi
-ki, mint a férfi nemé, és anélkül, hogy elfelejtenők azt, amit azon
-titkos varázserő rovására kell írnunk, amivel szenvedélyünket
-előnyös ítéletre hajlamosítják, úgy különösen e nem kedélyének
-jellegében sajátságos vonások vannak, amelyek a miénktől világosan
-különböznek és amelyeknek főeredménye az, hogy a <i>szép</i>
-jegyével teszi azt felismerhetővé. Azzal szemben mi a <i>nemes
-nem</i> elnevezésre tarthatnánk igényt, ha nemes gondolkozásmódtól
-nem volna követelhető az is, hogy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> megtisztelő czímeket
-visszautasítson és inkább adja azokat, mint kapja. Ezalatt azonban
-nem azt értjük, mintha a nőnek nem volnának nemes tulajdonságai,
-vagy mintha a férfi neméből a szépség teljesen hiányozna, hanem
-inkább azt várjuk, hogy minden nem a két tulajdonságot egyesítse,
-de oly módon, hogy a nőnél minden más előny csak arra egyesüljön,
-hogy a <i>szép</i> jellegét fokozza, ami a tulajdonképpeni
-vonatkoztatási alap, és ezzel szemben a férfias tulajdonságok közül
-a <i>magasztos</i> emelkedjen ki világosan, mint nemének jellemző
-vonása. Erre kell vonatkozni e két nem minden megítélésének, legyen
-az akár dícséret, akár gáncs, minden nevelésnek és tanításnak ezt
-kell szem előtt tartania és minden fáradozásnak, amely az egyiknek
-vagy a másiknak erkölcsi tökélyét akarja előmozdítani, ha nem
-akarjuk felismerhetlenné tenni azt a bájos különbséget, amelyet a
-természet alkotott két embernem között. Mert itt nem elegendő, hogy
-azt tartsuk szem előtt, hogy emberekkel van dolgunk, nem szabad
-egyúttal figyelmen kívül hagynunk, hogy ezek az emberek nem
-egyfélék.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A nő uralomvágyó, a férfi hódolni vágy (különösen a házasság
-előtt). Innen a régi lovagrend udvariassága. A nő korán bízik
-önmagában, hogy tetszeni fog. Az ifjú mindig attól fél, hogy
-visszatetszést kelt és azért hölgyek társaságában zavarba jut. A nő
-e büszkeségére, hogy azon tisztelettel, amelyet kelt, a férfi
-minden tolakodását visszaszorítsa, és hogy joga van tiszteletet
-követelni a maga számára különös érdem nélkül is, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> arra
-már neménél fogva igényt tart. A nő <i>vonakodó</i>, a férfi
-<i>kérő</i>; a nő alávetése kegy. A természet azt akarja, hogy a
-nőt keressék; azért nem kellett a nőnek oly kényesnek lennie az
-(ízlése szerinti) választásban, mint a férfinek, akit a természet
-durvábban is szerkesztett meg és aki a nőnek már tetszik, ha alakja
-csak arra mutat, hogy erős és ügyes arra, hogy őt megvédelmezze;
-mert, ha a nő csunya termetű volna és választásában, hogy
-szerethessen, finomkodó volna, úgy néki kellene kérnie és a
-férfinek vonakodnia, ami a női nem értékét még a férfi szemében is
-teljesen lealacsonyítaná. Néki hidegnek kell látszania, a férfinek
-ellenben szenvedélyesnek. Szerelmes kihívásnak nem engedelmeskedni,
-a férfire nézve, de könnyen hallgatni rá, a nőre nézve látszik
-szégyenletesnek. A nő azon vágya, hogy bájaival minden jobb férfira
-hasson, kaczérság; minden nővel szemben szerelmet tettetni,
-galantéria; mindkettő pusztán divattá vált cziczoma lehet, minden
-komoly következmény nélkül. A férfi a házasságban csak <i>saját</i>
-nejének, a nő <i>minden</i> férfinek vonzalmát keresi; a nő csak
-saját nemének a szeme számára <i>cziczomázza</i> magát,
-féltékenységből, hogy más nőt bájaiban vagy előkelőségben
-felülmúljon: a férfi ellenben a nő számára, ha ugyan cziczomának
-nevezhető az, ami csupán addig terjed, hogy öltözékével nejének
-szégyenére ne váljon.</p>
-<p>A férfi féltékeny, <i>ha szeret;</i> a nő anélkül is az, hogy
-szeretne: mert hisz ahány udvarlót más asszony szerez, annyit
-veszít ő el a körükből. Miután a nőt keresni kell (mert ezt kívánja
-nemének szükségképi vonakodása), ezért még a házasságban
-<span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span> is általános tetszésre kell törekednie,
-hogy ha esetleg fiatalon özvegygyé válna, akadjon udvarlója. Azért
-a nő e tetszésvágya miatti féltékenység igazságtalan.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A nőnek kitünő érzéke van a <i>szép</i> iránt, amennyiben a
-szépség őket magukat illeti meg, de a <i>nemes</i> iránt is,
-amennyiben az a férfiban található. A férfinek ellenben határozott
-érzéke van azon <i>nemes</i> tulajdonságok iránt, amelyek az ő
-neméhez tartoznak, a <i>szép</i> iránt azonban, amennyiben az a nőn
-található. Ebből az következik, hogy a természet czélja afelé
-irányúl, hogy a férfit a nemi vonzalom segélyével még inkább
-<i>nemesítse</i> és a nőt ugyanannak segélyével még <i>szebbé</i>
-tegye. A nőt kevéssé zavarja az, hogy bizonyos mély belátás
-hiányzik belőle, hogy félénk és hogy fontos ügyletekre nem
-alkalmas, és így tovább, ő szép és megnyerő és ez elég. Ellenben
-követeli mindeme tulajdonságokat a férfitől és lelkének
-emelkedettsége csak abban mutatkozik, hogy e nemes tulajdonságokat
-meg tudja becsülni, amennyiben azok megtalálhatók. Mert különben
-hogy volna lehetséges, hogy oly sok rút arczú férfi, bárha volnának
-is érdemeik, oly takaros és finom nőt kapjon! A férfi ellenben
-sokkal kényesebb a nő szép bájaival szemben. De őt a finom termet,
-az élénk naivitás és a bájos nyájasság eléggé kárpótolja a
-könyvtudás hiányáért és egyéb oly hiányokért, melyeket saját
-tehetségével kell pótolnia.</p>
-<p>A legfontosabb dolog, hogy a férfi mint férfi tökéletesedjék és
-a nő mint nő, azaz, hogy a nemi <span class="pagenum"><a name=
-"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> vonzalom rúgói a
-természet intése szerint működjenek, hogy az egyiket még inkább
-nemesítsék és a másik tulajdonságait pedig széppé tegyék. Ha
-törésre kerül a dolog, úgy a férfi érdemei folytán merészen
-állíthatja: <i>Ha nem is szerettek, de kényszeríteni foglak
-benneteket, hogy engem nagyrabecsüljetek</i> és a nő, bája
-hatalmában bízva válaszolhat: <i>Ha bensőleg nem is becsültök
-bennünket nagyra, mégis kényszerítünk, hogy bennünket
-szeressetek.</i> Ily elvek hiányában látjuk, hogy férfiak nőies
-tulajdonságokat vesznek fel, hogy tessenek és látjuk néha, hogy nők
-(ámbár sokkal ritkábban) férfias szokásokat erőltetnek magukra,
-hogy tiszteletet keltsenek; amit azonban a természet köszönete
-nélkül csinálnak, azt mindenkor nagyon rosszul csinálják.</p>
-<p>A hölgyek nem jutnak az égbe, mert már János jelenéseiben írva
-van egy helyen, hogy csend volt fél óra hosszat. Ilyesmiről azonban
-el se lehet gondolni, hogy lehetséges, ahol asszonyok vannak.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A férfi dolga <i>szerezni</i>, az asszonyé
-<i>takarékoskodni</i>. Az előbbihez bátorság, az utóbbihoz
-félénkség szükséges. Nevetni <i>férfias</i>, sírni ellenben
-<i>nőies</i> (férfinél férfiatlan), és csak a könnyes
-<i>hangulat</i> bocsátható meg a férfinak és pedig mások szenvedése
-feletti nagylelkű, de tehetetlen részvétében, akinek könny ragyog a
-szemében, anélkül, hogy könnyei hullanának, még kevésbbé, hogy
-zokogással kísérné és így ellenszenves zenét szolgáltatna
-hozzá.</p>
-<p>A nő bátorsága abban áll, hogy türelmesen viseli <span class=
-"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> baját
-becsülete vagy szerelme végett; a férfi bátorsága a buzgalomban
-áll, hogy a bajokat daczosan elkergesse.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A férfinak senkitől sem kellene függnie, hogy a nő teljesen tőle
-függjön.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Mostani társadalmi berendezésünk okozza, hogy a nők férfiak
-nélkül is élhetnek, ami mindnyájukat megrontja.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Richardson szokta idézni Seneca egy mondását a nőről: a lány
-ítél és hozzáteszi: amint a bátyám mondja; de ha házas lett volna,
-úgy azt mondaná: amint a férjem mondja.</p>
-<p>A szép nemnek ép úgy van értelme, mint a férfinemnek, csakhogy
-az a <i>szépre irányuló értelem</i>, a miénknek <i>mély
-értelemnek</i> kell lennie.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Oly nőnek, akinek a feje görög tudással van teli, mint Dacier
-asszonynak, vagy aki alapos vitákat folytat a mechanikában, mint
-Chastelet márkiné, még szakáll kellene hozzá; mert ez talán a
-mélyértelműség vonásait, amire pályáznak, még felismerhetőbben
-fejezné ki.</p>
-<p>Ami a tudós nőket illeti: a <i>könyveiket</i> ezek úgy
-használják, mint körülbelül az órájukat, hordják ugyanis, hogy
-lássák, hogy van nekik; bár rendszerint áll, vagy nincs a nap
-szerint igazítva. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
-"Page_124">-124-</a></span> De az óra, amely után igazodnak, a
-fejükben van.</p>
-<p>A nő nagy tudományának tartalma az ember és az emberek között is
-a férfi. Filozófiája nem okoskodás, hanem érzés.</p>
-<p>Sajátságos dolog, hogy a nő arra vonatkozólag, ami a közjóra
-irányul, teljesen közömbös és hogy bár egyes, általuk ismert
-személyekkel szemben nem szeretetlenek, mégis az egész emberiség
-eszméjének egyátalán nincs számukra mozgató ereje. Amíg az
-érintetlen marad, ami különös hajlamukat érdekli, addig úgy nézik a
-dolgok menetét, mintha semmi közük se volna hozzá. Nem voltak arra
-teremtve, hogy az egész épületen dolgozzanak és bolondságnak nézik,
-hogy mással törődjenek, mint saját ügyeikkel.</p>
-<p>Ez nagyon jól van így. A közügyekben fáradt férfi nála üdülést
-talál. Ők viszik bele az emberi dolgokba a játék kicsinyességét is,
-aminők azok tényleg és mérsékelik a túlnagy fontosságot.</p>
-<p>Nagyon különböző dicséret az, hogy: finom hölgy és: derék és
-kellemes asszony. Amazt könnyű elérni, és a mutogatásra jó vagy
-díszre, de otthon igen körülményes dolog és haszontalan fáradozás.
-Az utóbbi a férfi boldogsága. Ha azt mondom: finom úr, úgy ez
-teljesen más, mint: kitünő és derék ember. Ha amaz már nem úr, úgy
-semmi sem. Nem szeretném az «asszony» szót e nem dicséretéből
-eltűnni látni. Ha elvesznek a sajátlagos szók, eltünnek lassanként
-a fogalmak.</p>
-<p>A házaséletben az egyesült pár mintegy egy morális személyt
-képezzen, amelyet a férfi értelme és a nő ízlése elevenít meg és
-kormányoz. <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> Mert nemcsak, hogy a férfiről inkább a
-tapasztalaton alapuló értelem tételezhető fel, míg a nőről inkább
-az érzés szabadsága és helyessége, hanem minél nemesebb a férfi
-érzése, annál inkább hajlik arra, hogy fáradozásának legnagyobb
-czélját szeretete tárgyának megelégedésében lássa és másrészt minél
-szebb a nő érzése, annál inkább törekszik e fáradozásnak
-szivességgel való viszonzására. Ily viszonyban tehát a főlényért
-való vita haszontalan és ahol megvan, ott a legbiztosabb jele a
-durva, vagy az egyenlőtlenül párosult ízlésnek. Ha a dolog annyira
-jut, hogy a parancsolás joga kerül szóba, akkor már az ügy nagyon
-el van rontva; mert, ahol az egész kapcsolat tulajdonkép csak
-vonzalmon alapul, ott már az félig elszakadt, ha a «kell» hallatja
-hangját. A nőnek e kemény hangon való követelőzése igen rút, a
-férfinél pedig a legfőbb fokban nemtelen és megvetendő.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Kié legyen a házban a főhatalom? mert hiszen csak egy lehet az,
-aki minden ügyletet czéljaival megegyező összefüggésbe hoz. Az
-udvariasság nyelvén (de nem anélkül, hogy igaz volna) azt mondanám:
-a nő <i>uralkodjon</i> és a férfi <i>kormányozzon;</i> mert a
-hajlam uralkodik és az értelem kormányoz. A férfi viselkedése azt
-kell, hogy mutassa, hogy nejének javát minden másnál inkább a
-szívén hordja. De mivel a férfinak a legjobban kell tudnia, hogy
-hogyan áll és meddig mehet: tehát úgy fog cselekedni, mint a
-miniszter, aki pusztán az élvezetre gondoló uralkodóját, aki
-mondjuk ünnepélyt akar rendezni vagy palotát <span class=
-"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> akar
-építtetni, e parancsára először is köteles készségéről biztosítja,
-csakhogy most nincs pénz a kincstárban, mondja, vagy hogy előbb
-bizonyos sürgősebb szükségleteket kell elintézni és így tovább, úgy
-hogy a legfőbb parancsoló úr mindent tehet, amit akar, de azon
-feltétel mellett, hogy ezen akaratát a miniszter a kezébe
-szolgáltatja.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Már ez a szó, hogy conjugium eléggé mutatja, hogy mindkét
-házasfél igát hord; és iga elé fogva lenni, ezt csak nem lehet
-boldogságnak mondani.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Nevelés.</h3>
-</div>
-<p>Nem hiányoznak Európa művelt államaiban a nevelő-intézetek és
-megvan a tanítókban a jóakaró buzgalom, hogy bárkinek ez irányban
-szolgálatot tegyenek és mindamellett most világosan bebizonyult,
-hogy mind együttvéve alapjában el van rontva, hogy mivel abban
-minden a természet ellen működik, azáltal távolról sem fejlesztik
-ki az emberben azt a jót, amihez a természet megadta a hajlamot és
-hogy mivel mi állati teremtmények csak a kiművelés által válunk
-emberekké, rövid idő alatt egész más embereket látnánk magunk
-körül, ha az a nevelési módszer terjedne el általánosan, amely
-bölcsen maga a természet eljárásából van levonva és nem a régi
-szokás és a tapasztalatlan kor szolgai utánzásából ered.
-<span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span></p>
-<p>Hiábavaló azonban, hogy az emberi nem ez üdvét az iskolák lassú
-javulásától várjuk. Ujjáalkotni kell azokat, hogy valami jó dolog
-származhasson belőlük: mivel eredeti berendezésük hibás, sőt a
-tanítóknak is új műveltséget kell fölvenniök. Nem eredményezheti
-ezt lassú <i>reform</i>, hanem gyors <i>revoluczió</i>.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A kényelemszeretet az ember számára rosszabb, mint az élet
-minden baja. Rendkívül fontos tehát, hogy a gyermekek ifjúságuktól
-fogva dolgozni tanuljanak.</p>
-<p>A sokfélének tanulását az iskolában a kevesebbnek alapos
-tanulására kell visszavezetni.</p>
-<p>Fák, ha a szabadban állnak és növekedőben vannak, jobban
-fejlődnek és pompásabb gyümölcsöt fognak hozni, mintha
-mesterkedéssel, üvegházzal és formák rákényszerítésével nevelték
-volna.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A gyermekek akaratát nem szabad megtörni, hanem csupán hajlítani
-oly módon, hogy a természetes akadályoknak engedjen.</p>
-<p>Először egyáltalán jellemet kell képezni, aztán jó jellemet. Az
-első valamely szilárdan föltett szándékban való gyakorlat által
-történik, amely szándékhoz reflexióból eredő meghatározott elvek
-elfogadásával jutunk.</p>
-<p>Gyermekeknek nyíltszívűeknek kell lenniök és tekintetük oly
-derült kell hogy legyen, mint a napé. Csak a vidám szív képes arra,
-hogy a jóban gyönyörködjön. Az a vallás hamis, amely <span class=
-"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> az
-embert sötétté teszi; mert Istent vidám szívvel kell szolgálni és
-nem kényszerűségből. A vidám szivet nem szabad mindig a szigorú
-iskolai fegyelembe szorítani, mert az esetben csakhamar levert
-lesz. Ha szabadságot kap, úgy ismét felüdül. Erre a czélra
-szolgálnak bizonyos játékok, ahol a gyermek szabad és ahol azon
-fáradozik, hogy mindig megelőzze valamiben a másikat. Akkor lelke
-ismét derültté válik.</p>
-<p>A gyermekeket, különösen a leányokat, korán nyílt és fesztelen
-mosolygásra kell szoktatni; mert az arczvonások felderülése
-emellett lassanként a bensőbe is lenyomódik és a vidámságra,
-szivélyességre és barátkozásra való hajlamot alapítja meg, ami
-korán a jóakarat erényéhez való közeledést készíti elő.</p>
-<p>Joggal állítható, hogy a közönséges emberek gyermekeiket sokkal
-jobban kényeztetik, mint az előkelők. Mert a legtöbb ember úgy
-játszik gyermekével, mint a majommal. Énekel neki, dédelgeti,
-csókolgatja, tánczol vele. Azt hiszik, hogy valami jót tesznek a
-gyerekkel, ha mihelyt kiabál, odaszaladnak hozzá és játszanak vele
-és így tovább. Azonban annál gyakrabban kiabálnak. Ha azonban nem
-törődünk a kiabálásukkal, akkor végül is felhagynak vele. Mert
-hiábavaló munkát egy teremtmény sem végez.</p>
-<p>De csak hozzá kell szoktatni őket, hogy minden szeszélyüket
-kielégítve lássák, akkor aztán majd az akaratuk megtöréséhez későn
-fogunk hozzá. De ha kiabálni hagyjuk őket, úgy maguk is elunják
-azt. Ha azonban kora gyermekkorukban minden szeszélyüket
-teljesítik, úgy ezáltal elrontják szívüket és erkölcseiket.
-<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span></p>
-<p>Van-e valami fonákabb, mint az, hogy gyermekeknek, akik alig
-léptek ebbe a világba, mindjárt a másvilágról beszélünk?</p>
-<p>A gyermekre rendszerint rákiabálnak, hogy: fuj, szégyeld magad!
-Hogy illik ez! stb. Ilyesminek azonban az első nevelésben
-egyáltalán nem szabadna előfordulnia. A gyermeknek még nincs
-fogalma a szégyenről és az illendőségről; nincs szégyelni valója,
-nem is kell, hogy szégyelje magát, és azáltal csak bátortalanná
-válik. Zavarba jut, ha mást meglát és idegenek elől a
-legszívesebben elrejtőzik. Ezáltal tartózkodás áll elő és hátrányos
-titkolózás. Nem mer semmitse többé kérni, holott mindent kérnie
-kellene; eltitkolja érzületét és másnak tűnik fel, mint aminő,
-ahelyett, hogy mindent nyíltan szabadna megmondania. Ahelyett, hogy
-mindig szülei körül volna, kerüli őket és a szolgálatkész
-cselédségnek veti magát karjaiba.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Erkölcsileg büntetünk, ha a becsültetésre és a szeretetre
-irányuló hajlamában rövidítjük meg a gyermeket, amely az
-erkölcsiség segédeszköze, például, ha a gyermeket megszégyenítjük
-azzal, hogy fagyosan és hidegen bánunk vele. E hajlamot amennyire
-lehet meg kell őriznünk. Azért a büntetésnek e módja a legjobb;
-mivel az erkölcsiséget fejleszti; ha pl. a gyermek hazudik, úgy a
-megvetés pillantása elég büntetés és a legczélszerübb büntetés
-is.</p>
-<p>Az irigységet keltjük fel, ha a gyermeket arra figyelmeztetjük,
-hogy magát mások értéke szerint becsülje. Inkább saját értelmének
-fogalma <span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span> szerint kell, hogy becsülje magát.
-Nézd, hogy viselkedik ez és ez a fiú! és így tovább. Az ilyfajta
-figyelmeztetés csak fölötte nemtelen gondolkozásmódot hoz létre. Ha
-az ember saját értékét másoké szerint becsüli, úgy vagy arra
-törekszik, hogy a többiek fölé emelkedjék, vagy hogy mások értékét
-kisebbítse. Ez az utóbbi azonban irigység. Akkor csak másra
-igyekszünk hibát ráfogni; mert, ha az nem volna itt, úgy nem is
-hasonlíthatnának össze vele és akkor mi a legjobbak volnánk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az apák leányaikkal szemben túlságosan elnézők, az anyák
-fiaikkal szemben. Mindegyiknek saját nemét kell fegyelmeznie.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A nőnek sokkal kevesebb fegyelmezésre és nevelésre van szüksége,
-mint a férfinak, amint kevesebb tanításra is.</p>
-<p>Amíg a női természetet jobban meg nem ismertük, addig a legjobb,
-ha a leányok nevelését az anyákra bízzuk és megkíméljük őket a
-könyvektől.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az kívánnám, hogy ifjuságunkat az úgynevezett <i>nemes</i>
-(túlságosan jó) cselekedetek példáitól, amivel úgy dobálózik
-érzelgős irodalmunk, megkíméljék és többet adjanak a puszta
-kötelességre és arra az értékre, amit az ember saját maga adhat meg
-és kell hogy megadjon magának azon öntudattal, hogy kötelességét
-nem szegte <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
-"Page_131">-131-</a></span> meg, mert ami üres vágyakra és
-elérhetlen tökéletesség kivánsága felé irányul, az csak
-regényhősöket hozhat létre, akik míg a szertelen iránti érzékükkel
-nagyra vannak, azalatt közönséges és mindennapi kötelezettségeik
-alól, amelyek akkor nékik jelentéktelen kicsinynek tünnek fel, az
-alól fölmentik magukat.</p>
-<p>Oly cselekedetek dicsérete, amelyekből nagy, önzetlen, résztvevő
-érzület és emberiesség ragyog, nagyon tanácsos. De nem annyira ezek
-<i>lélekemelő</i> voltára kell figyelmeztetni, amely nagyon
-futólagos és múló, mint inkább <i>a szívnek a kötelesség alá való
-rendelésére</i>, amelytől tartósabb hatást várhatunk, mivel elveken
-alapul, míg amaz csak a szenvedély múló fellobbanásán. Csak egy
-kevéssé gondolkodnunk kell, hogy mindig oly bűnre akadjunk, amit az
-emberi nemmel szemben elkövettünk – ha másban nem, hát abban, hogy
-oly előnyöket élvezünk az embereknek a polgári társadalomban való
-egyenlőtlenségéből, amelyek folytán másoknak annyival inkább
-nélkülözniök kell – hogy azon önző képzelődés által, hogy
-<i>érdemeket</i> szereztünk, a <i>kötelesség</i> gondolatát ki ne
-szorítsuk.</p>
-<p>A mi időnkben, amidőn olvadozó, lágyszívű érzelmekkel vagy a
-kedélynek magasröptű, felfuvalkodott és a szívet inkább
-elhervasztó, mint erősítő önhittségével többet remélnek elérni,
-mint a kötelességnek az emberi tökéletlenséghez és a jóban való
-előmenetelhez illőbb száraz és komoly fogalmával, ezen módszerre
-való utalás szükségesebb, mint valaha. Gyermekeknek nemes,
-nagylelkű, érdemdús cselekedeteket bemutatni, mint mintákat, abban
-a hitben, hogy őket lelkesedés <span class="pagenum"><a name=
-"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> fölkeltése által azok
-számára megnyerjük, teljesen czéltalan. Miután még a legegyszerűbb
-kötelesség teljesítésében sőt annak helyes megítélésében is annyira
-hátra vannak, az annyit tesz, mint korán képzelgőkké tenni őket. De
-az emberek tanultabb és tapasztaltabb részénél is, ahol e vélt
-hajtóerőnek nincs hátrányos hatása, ott legalább is nem gyakorol a
-szívre igazi, erkölcsi hatást, amit pedig azzal előidézni
-akartak.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Minden <i>érzelemnek</i>, különösen annak, amelynek oly
-szokatlan erőkifejtést kell eredményeznie, azon pillanatban kell
-hatását kifejteni, amelyben a leghevesebb és pedig mielőtt
-ellobban, mert különben semmit sem ér el: amennyiben a szív
-természetszerűen a rendes mérsékelt életmozgásába tér vissza és
-azon bágyadtságba esik, amelyben előbb volt, mert olyasmi érte, ami
-ugyan izgatta, de nem olyan, ami erősítette volna. Fogalmakra
-épített <i>alapelveket</i> kell felállítani, minden más alapon csak
-pillanatnyi felbuzdulás jöhet létre, amely nem szerezhet az egyén
-számára morális értéket, sőt még önbizalmat sem, amely nélkül az
-öntudatos erkölcsi érzület és az öntudatos jellem, az ember legfőbb
-java, nem is lehetséges.</p>
-<p>Oh őszinteség! Te Asztrea, ki a földről az égre menekültél, hogy
-vonzhatnánk téged (a lelkiismeret és ezzel minden benső vallásosság
-alapját) ismét le hozzánk? Megengedem, bár igen sajnálatos, hogy
-nyíltszívűség (az <i>egész</i> ismert igazság elmondása) az emberi
-természetben nem található. De őszinteséget (hogy mindaz, amit
-mondunk igaz legyen) minden embertől követelnünk <span class=
-"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> kell és
-ha erre sem volna természetünknek hajlama, bár csupán elhanyagolják
-a művelését, úgy az emberi fajnak saját magát mélyen meg kellene
-vetnie.</p>
-<p>Most hasonlítsuk ezzel egybe a mi nevelési módszerünket,
-különösen a vallás tekintetében, vagy jobban mondva a vallástan
-tekintetében, ahol az emlékezetnek hűségét a feltett kérdésekre
-való felelettel, anélkül, hogy a hitvallás hűségére ügyelnének
-(amit nem is tesznek soha vizsgálat tárgyává) már kielégítőnek
-találják arra, hogy hívő lélekké tegyenek valakit, aki csak meg sem
-érti azt, amit szentül fogad és így nem fogunk többé csodálkozni az
-őszinteség hiányán, amely az embereket csupa belső képmutatóvá
-teszi.</p>
-<p>A képes ábéczéskönyv, mint a képes biblia, vagy éppenséggel a
-képekben ábrázolt <i>erkölcstan</i> a gyermekes tanító játékszere,
-hogy tanítványait még gyerekesebbé tegye, mint aminők voltak.</p>
-<p>Mivel az emberi megismerésnek természetes útja az, hogy először
-az értelem alakul ki, amennyiben a tapasztalat által szemléletes
-ítéletekre és ezek által fogalmakra tesz szert és hogy erre e
-fogalmakat alapjuk és következményeik viszonyában és végül a
-tudomány jól rendezett egészében az ész megismeri, tehát a
-tanításnak is ezen az úton kell haladnia. A tanítótól tehát azt
-várjuk el, hogy hallgatójában először az <i>értelmes</i>, azután az
-<i>eszes</i> embert és végül a <i>tudóst</i> nevelje. Az ily
-eljárásnak az az előnye van, hogy bár a tanítvány sohase ér az
-utolsó fokra, amint az rendesen történik, mégis a tanítás által
-nyert és ha nem is az iskola, de az élet számára gyakorlottabbá és
-okosabbá vált. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span></p>
-<p>Ha ezt a módszert megfordítjuk, úgy ráragad ugyan valami
-észforma a növendékre, mielőtt értelme ki volna képezve és van
-kölcsönvett tudománya, amely csupán mintegy rajt ragad, de nem
-benne termett; ami mellett kedélyi képessége épp oly terméketlen,
-mint valaha, de a bölcseség képzelgése által sokkal romlottabbá
-vált. Ez az oka annak, amiért nem ritkán találunk tudósokat
-(tulajdonképp csak tanultakat), akiknek kevés az értelmük és ezért
-küldenek a világba az egyetemek több átlagembert, mint bármely más
-közintézmény.</p>
-<p>Van egy eszmém, amely szerint én hasznosnak képzelem a főiskolai
-tanítást és ez az, amelyet <i>a világ ismeretében való</i>
-előgyakorlatnak nevezhetek. Ez a világismeret az, amely arra
-szolgál, hogy minden egyébként megszerzett tudományt és ügyességet
-<i>oknyomozóvá</i> tegyen, ami által az nemcsak az <i>iskola</i>,
-hanem az <i>élet</i> számára is használhatóvá válik és ez az ami az
-elkészült tanítványt rendeltetési helyére, azaz az <i>életbe</i>
-vezeti.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A főczél, amelyet én főiskolai életemben mindenkor szem előtt
-tartok, az abban áll, hogy a jó érzületet terjesszem, amely elveken
-alapul, azt a jónak alkotott lelkekben megerősítsem és ezáltal
-megadjam az egyedüli czélszerű irányt a tehetség kifejlesztésére.
-<span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>Faj – nemzet.</h3>
-</div>
-<p>Valószínű, hogy a fajok összekeveredése (nagy hódításoknál), ami
-lassankint kitörli a jellegzetes vonásokat, az emberi nemnek,
-minden állítólagos emberszeretet figyelmen kívül hagyva is, nem
-hasznos.</p>
-<p>A régiek lángeszéről igen nagy a véleményem. Mi rendezett
-tömegben működünk, ami a lángészt (mint a bátorságot és a
-fegyverrel való ügyes bánásmódot is) nemcsak fölöslegessé teszi,
-hanem meg is gátolja.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A <i>spanyol</i> komoly, hallgatag és igazmondó. Kevés
-becsületesebb kereskedő van a világon, mint a spanyol. Büszke
-lélek, akinek több érzéke van nagy, mint szép cselekedet iránt.
-Mivel keverékében kevés jóságos és szelid jóakarat van, gyakran
-kemény, sőt kegyetlen is. Nem mondható hogy a spanyol büszkébb vagy
-szerelmesebb, mint más ember, de mindkét dologban oly kalandos
-hajlamú, amely ritka és szokatlan. Hogy az ekét otthagyja és hosszú
-karddal és köpennyel sétál a mezőn, míg az arrautazó idegen el nem
-ment, vagy hogy a bikaviadalban, ahol az ország szépei egyszer
-fátyol nélkül mutatkoznak, külön üdvözléssel tudtára adja
-mindenkinek, hogy ki az imádottja és aztán az ő tiszteletére vad
-állattal veszélyes küzdelembe fogni merészkedik, ezek oly szokatlan
-és különös cselekedetek, amelyek nagyon eltérnek a természetestől.
-<span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span></p>
-<p>A <i>francziának</i> erős érzéke van a morális szép iránt.
-Jómodorú, udvarias és szolgálatkész. Igen hamar bizalmas,
-tréfálkozó és az érintkezésben nyílt; ezt a kifejezést, jómodorú
-férfi vagy hölgy csak az érti meg igazán, aki a franczia
-udvariasság iránti érzékét szerezte meg. Még magasztos érzései is,
-amelyből nem kevés jutott számára, a szép érzékének vannak
-alárendelve és erősségüket csak az utóbbival való megegyezésből
-nyerik. Igen szeret elmés lenni és ötlete kedvéért meggondolás
-nélkül fog valamicskét az igazságból feláldozni. Azonban ott, ahol
-az elmésségnek nincs helye, épp oly alapos belátással rendelkezik,
-mint más népbeli, pl. a matematikában és a többi száraz vagy
-mélyértelmű művészet és tudományban. De nem lehetünk eléggé
-óvatosak e nép metafizikai, morális vagy vallási irataival szemben.
-Rendszerint sok szép szemfényvesztés van bennük, amely a rideg
-vizsgálat előtt nem állja ki a próbát. A franczia szeret merészet
-mondani; de hogy az igazsághoz jussunk, ahhoz nem merészség, hanem
-óvatosság szükséges. A történelemben szereti az anekdotát, amihez
-nem hiányzik más, mint az, hogy kivánatos, hogy igaz volna. A jó
-mondásnak nincs nála oly futólagos értéke, mint máshol, mohón
-terjesztik és könyvekben megőrzik, mint a legfontosabb eseményt.
-Higgadt polgár és a közjavadalmak bérlőinek elnyomását szatirával
-vagy parlamenti beadvánnyal boszúlja meg, amelylyel, miután az
-czéljához képest a nép atyáinak szép hazafias tekintélyt
-biztosított, nem történik más, minthogy dicsőítő felemlítés
-koronázza meg őket és elmés költemények magasztalják. Az a tárgy,
-amelyre <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
-"Page_137">-137-</a></span> leginkább vonatkoznak e nép érdemei és
-képességei, az a nő. Nem mintha itt jobban szeretnék vagy
-becsülnék, mint máshol, hanem, mivel ő adja meg a legjobb alkalmat,
-hogy az elmésségnek, az udvariasságnak és a jó modornak kedvelt
-tehetsége fényében mutatkozzék. A nő adja meg Francziaországban
-minden társaságban és érintkezésben a hangot. Bár nem tagadható,
-hogy a társaság a szépnem nélkül meglehetős ízetlen és unalmas
-volna; de ha a hölgy megadja benne a szép modort, úgy a férfinak a
-saját részéről a nemest kellene megadnia. Mert különben az
-érintkezés épp oly unalmassá válik, de az ellentétes oknál fogva:
-mivel semmi sem oly undorító, mint csupa édesség. A franczia ízlés
-szerint nem azt kell kérdezni: itthon van az úr? hanem, itthon van
-az úrnő? Az úrnő toalettjét rendezi, az úrnőnek migrénje van;
-egyszóval az úrnővel foglalkozik és az úrnőről szól minden
-társalgás és minden mulatság. Holott ez már nem is a nő
-megtisztelése. Oly férfinak, aki játszadozik, annak soha sincs
-érzéke, sem az igazi nagyrabecsülés, sem a gyengéd szerelem iránt.
-Sokért nem mondanám én azt, amit Rousseau állít oly vakmerően:
-<i>hogy a nő sohasem egyéb, mint nagy gyermek</i>. De az éleslátó
-svájczi ezt Francziaországban írta és gyaníthatólag ő maga, mint a
-szépnem oly nagy védője, felháborodott azon, hogy ott nem bánnak a
-nővel több igaz tisztelettel. Miután a francziában nem hiányoznak a
-nemes tulajdonságok, csakhogy ezeket benne csupán a szép iránti
-érzék elevenítheti fel, ezért ott a szépnemnek hatalmasabb
-befolyása lehetne arra, hogy a férfinemnek legnemesebb
-cselekedeteit <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
-"Page_138">-138-</a></span> keltse fel és tegye serénynyé, mint
-bárhol másutt a világon, ha gondolnának arra, hogy a nemzeti
-szellem ez irányát egy kissé kedvezményben részesítsék. Kár, hogy a
-liliomok nem fonnak. A nemzeti jellem e hibája legközelebb áll a
-lazasághoz, vagy udvariasabban szólva a könnyelműséghez. Fontos
-dolgokat tréfaként tárgyalnak és csekélységekkel a legkomolyabban
-foglalkoznak. A franczia öreg korára is még vidám dalokat énekel és
-amennyire képes galáns a nőkkel szemben. E megjegyzésekre nagy,
-hiteles kezeseim vannak maguk a francziák közül és egy Montesquieu
-és D’Alembert mögé húzódom vissza, hogy minden aggódó boszúság elől
-biztosítsam magam.</p>
-<p>A franczia nemzetet minden más népnél inkább jellemez a
-társalgás ízlése, amely tekintetben minden más nép mintája.
-Társalgásuk <i>udvarias</i>, főleg idegenekkel szemben, akik őket
-felkeresik; bárha nincs most divatban az udvari erkölcs. A franczia
-nem érdekből közlékeny, hanem mivel ízlésének közvetlen szükséglete
-az. Miután ez az ízlés főleg a nők nagy világával való érintkezésre
-vonatkozik, ezért a franczia nyelv általános nyelvvé vált és
-egyáltalán nem vitatható: hogy az ily hajlamnak a szolgálatkészség,
-a segítő jóakarat fejlesztésére és lassanként az elveken alapuló
-általános emberszeretetre is kell hogy legyen befolyása és az ily
-népet egészben véve <i>szeretetreméltóvá</i> kell hogy tegye.</p>
-<p>Az érem másik oldala az elvek által nem eléggé fékezett
-<i>élénkség</i> és világosan látó értelem mellett a könnyelműség,
-hogy bizonyos formákat, <span class="pagenum"><a name="Page_139"
-id="Page_139">-139-</a></span> csak mivel régiek vagy csak mivel
-túlságosan dicsérték azokat, még ha jól is érezték magukat azok
-mellett, ne hagyjanak soká fennállani és amellett ragályos
-<i>szabadságszellem</i>, amely magát az értelmet is bevonja
-játékaiba és a népnek az államhoz való viszonyában oly mindent
-megrázó lelkesedést gyújt, amely még a végleteken is túlmegy. E nép
-sajátságai, mint árnykép, mely azonban élethűen rajzolt, további
-leírás nélkül, pusztán ezen odavetett összefüggéstelen
-töredékekből, mint jellemzése adalékaiból egy egésszé könnyen
-összeállíthatók.</p>
-<p>Az ily szavakat, mint: esprit (e helyett: bon sens), frivolité,
-galanterie, petit maître, coquette, étourderie, point d’honneur,
-bonton, bureau d’esprit, bon mot, lettre de cachet és így tovább,
-nem könnyű más nyelvre lefordítani: mert inkább azon nemzet sajátos
-gondolkodásmódját fejezik ki, amely mondja őket, mint azt a
-tárgyat, amely a gondolkodó előtt lebeg.</p>
-<p>Az <i>olaszban</i> úgy látszik a franczia és a spanyol
-érzéseinek keveréke van; több érzéke van a szép iránt, mint az
-előbbinek és több a magasztos iránt, mint az utóbbinak. Azt hiszem
-ily módon megmagyarázható erkölcsi jellemének többi vonása is.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Amint a franczia kitünik társalgási tehetségével, úgy az olasz
-<i>műízlésével</i>. Vonásaiban érzelmeinek erős játéka nyilvánul és
-arcza kifejezésteli. Ügyvédeiknek a törvény előtti védelme oly
-szenvedélyes, hogy színpadi szavalathoz hasonlít. A franczia inkább
-a <i>magán</i> mulatságokat kedveli, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> az olasz a
-<i>nyilvánosakat:</i> pompás felvonulásokat, körmenetet, nagy
-látványosságokat, farsangi mulatságot, álarczos játékokat,
-nyilvános épületek pompáját, festményeket, mozaikokat, nagystílű
-római régiségeket, hogy <i>lássanak</i> és nagy társaságban
-láttassanak. Emellett azonban (hogy az önzésről se feledkezzünk
-meg) a <i>váltó</i>, a <i>bank</i> és a <i>lutrijáték</i>
-feltalálása. Ezek jó oldalai: továbbá azon <i>szabadság</i>,
-amelylyel gondolások és koldusok élhetnek előkelőkkel szemben.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A rosszabb oldalai: mint Rousseau mondja, dísztermekben
-társalognak és patkányfészkekben hálnak. Társas összejöveteleik
-börzéhez hasonlatosak, ahol a ház úrnője a nagy társaság számára
-valami kóstolót nyújt, hogy az ide-oda vándorlás közben egymással a
-napi ujdonságokat közöljék, anélkül, hogy ehhez éppen barátságra
-volna szükség és az úrnő a társaságból kiválasztott kis résszel
-együtt vacsorázik. A <i>gonosz</i> azonban: a szokás, hogy kést
-rántanak, a banditák, a rablógyilkosoknak szent menedékhelyre való
-menekülése, a szbirrek elhanyagolt hivatala és így tovább: amit nem
-annyira a római, mint inkább a kétszínű közigazgatás rovására
-írnak. Ezek azonban oly vádak, amelyekért semmiesetre sem felelek,
-és amiket rendesen angolok részéről hallunk, akiknek más alkotmány,
-mint az övék sehogysem tetszik.</p>
-<p>Angliában az elmésség oly vaskos aranya található, amely
-franczia kalapács alatt nagy felületű vékony lapocskákká
-nyujtható.</p>
-<p>Az <i>angol</i> minden barátság kezdetén hűvös és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span>
-idegennel szemben közömbös. Kevés hajlama van kis szívességekre;
-ezzel szemben azonban, ha barátoddá vált, nagy szolgálatokat tehet.
-Nem erőlteti magát, hogy az érintkezésben elmés legyen, vagy hogy
-finom módot mutasson, de értelmes és higgadt. Rosz utánzó, keveset
-törődik mások ítéletével és rendszerint saját ízlését követi. A
-nővel szemben való viszonyában nem rendelkezik a franczia
-udvariasságával, de sokkal nagyobb tiszteletet tanúsít vele szemben
-és ezt tán túlzásba is viszi, amennyiben a házasságban a nőnek
-korlátlan tekintélyt biztosít. Állhatatos, néha a nyakasságig,
-merész és elszánt, néha a vakmerőségig és elvek szerint cselekszik
-rendszerint az önfejűségig. Könnyen különcczé válik, nem hiúságból,
-de mivel keveset törődik másokkal és nem egykönnyen cselekszik
-szivességből vagy utánzásból ízlése ellenére; ezért ritkán szeretik
-annyira, mint a francziát, de ha ismerik, rendszerint többre
-becsülik.</p>
-<p>Az angol jelleme valószínűleg nem jelent mást, mint azt a korai
-tanítás és példa útján elsajátított alapelvet, hogy jellemet
-alkotnia kell a maga számára, azaz meg kell mutatnia, hogy van
-jelleme; amennyiben a hajthatatlan szándék, hogy önként felvett
-elvéhez ragaszkodjon és egy bizonyos szabálytól (nem fontos
-melyiktől) el ne tántorodjon, ez a férfinek azon fontosságot adja
-meg, hogy biztosan tudják, hogy mit várhatnak tőle és mit ő
-másoktól.</p>
-<p>Ez a jellem a franczia népével inkább mint bármely más nép
-jellemével ellentétes. Az angol minden szeretetreméltóságról, mint
-ama nép legkíválóbb társadalmi tulajdonságáról, idegennel
-<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
-"Page_142">-142-</a></span> szemben, sőt a saját fajtájabelivel
-szemben is lemond és csupán tiszteletre tart igényt, ami mellett
-egyébként mindenikük csupán saját módja szerint akar élni.</p>
-<p>Az angol elkülöníti magát, ahol pénzéért étkezik. Inkább eszik
-külön szobában egyedül, mint ugyanazon pénzért közös asztal
-mellett: mert utóbbi esetben mégis némi udvariasságot követelnek
-tőle, és idegenben, pl. Francziaországban, ahová az angolok csak
-azért utaznak, hogy minden útját és szállodáját utálatosnak
-híreszteljék el, összegyülnek ezekben, hogy csak maguk között
-legyenek. Honfitársai részére az angol nagy és minden más népnél
-hallatlan jótékony alapítványokat létesít. Az idegen azonban, akit
-sorsa földjükre vetett és nagy nyomorba juttatott, a szeméten
-pusztulhat el, mivel nem angol, azaz nem ember. Az ó-angol John
-Bull már arczán hordja azt a szabadságot, hogy udvariatlan legyen
-bárhol, ahová jön, idegenben vagy saját országában az idegennel
-szemben.</p>
-<p>A <i>németben</i> az angol és a franczia érzelmének keveréke
-van, de úgy látszik, közelebb áll az előbbihez és az utóbbihoz való
-nagyobb hasonlatossága csupán mesterkélt és utánzott. Szerencsés
-keverékben van érzéke úgy a magasztos, mint a szép iránt; és ha az
-előbbiben nem is éri el az angolt és az utóbbiban a francziát,
-mindkettőt túlszárnyalja, amennyiben összeköti azokat. Több
-szivességet tesz a társas érintkezésben, mint az angol és ha nem is
-visz a társaságba oly kellemes élénkséget és elmésséget, mint a
-franczia, de szerényebb és értelmesebb ott. Mint az ízlés minden
-fajában úgy a szerelemben is meglehetős rendszeres, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> és
-amennyiben a szépet a nemessel összeköti, annyiban mindkettőnek
-érzésében elég hűvös arra, hogy fejét az illem, a dísz és a
-feltünésről való megfontolással töltse meg. Ezért nála a családnak,
-a czímnek és rangnak úgy a polgári életben, mint a szerelem
-dolgaiban nagy jelentősége van. Sokkal többet törődik az előbb
-említetteknél azzal, hogy <i>hogyan ítélik meg az emberek</i> és ha
-valami van jellemében, ami a javulás kivánságát keltheti fel, úgy
-leginkább ez a gyöngeség, amelynél fogva nem merészkedik eredeti
-lenni, bár minden tehetsége megvan hozzá és hogy túlsokat törődik
-mások véleményével, ami az erkölcsi tulajdonságokat minden
-támaszuktól megfosztja, amennyiben köpenyegforgatóvá és hamisan
-mesterkéltté tesz.</p>
-<p>A németek alkalmasak arra, hogy átvegyék minden néptől a jót és
-összeegyeztessék és minden jót egyforma készséggel vesznek át. A
-népek ily szövetsége általánossá lehet.</p>
-<p>Aki mást utánoz, az elérheti amazt, sőt túl is szárnyalhatja.
-Aki a munkát folytatja, az első szerzőt messze túlszárnyalhatja,
-mint Newton Keplert. Mi németek az ész találmányainak folytatására
-vagyunk hivatva.</p>
-<p>A német jellemre nézve legalább ez idő szerint nem czélszerű, ha
-nemzeti büszkeségről fecsegnénk neki. Tehetségeihez épp az a jellem
-illik, hogy nincs ily büszkesége, sőt, hogy inkább ismeri el más
-népek érdemét, mint sajátjáét.</p>
-<p>A <i>hollandus</i> rendes és szorgos hajlamú és amennyiben
-rendszerint a hasznosra van tekintettel, úgy kevés érzéke van
-aziránt, ami finomabb értelemben szép vagy emelkedett. Nagy ember
-<span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
-"Page_144">-144-</a></span> előtte épp annyit jelent, mint gazdag
-ember, barátja alatt levelezőjét érti és az a látogatás, amely nem
-jövedelmező számára, nagyon unalmas neki. Ellentétben áll úgy a
-francziával, mint az angollal és bizonyos tekintetben nem más, mint
-egy nagyon flegmatikus német.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az <i>orosz</i> – természetes ügyesség, anélkül, hogy lángész
-volna.</p>
-<p>Az oroszok mindenkor csak végzett növendékek, de sohasem
-mesterek.</p>
-<p>Oroszok és lengyelek nem képesek önkormányzatra. Az előbbiek
-mivel feltétlen úr nélküliek akarnak lenni, az utóbbiak mivel mind
-urak akarnak lenni.</p>
-<p>A <i>keleti népek</i> sohasem javulnának meg önmaguktól.</p>
-<p>Nyugaton kell keresnünk az emberi nem folytonos haladását a
-tökéletesség felé és innen kell keresni elterjesztését a
-földön.</p>
-<p>Míg a németek és angolok ugyanoly értelmesek mint a francziák,
-addig az utóbbiak azzal kapcsolatban szellemesebbek, azaz
-képzelőerejük élénkebb, a németeknek ítélőerejük, az angoloknak
-észtehetségük nagyobb. A német mindent inkább megérlelni akar, míg
-a franczia a virágokat adja.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az ítélőerő a gyökérben hajt: német.</p>
-<p>Képzelet a pompás koronában: olasz.</p>
-<p>Izlés a virágzatban: franczia.</p>
-<p>Szellem a gyümölcsben: angol. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p>
-<p>Ha a törökök, akik a keresztény Európát Frankesztánnak nevezik,
-utaznának, hogy embereket és népjellemet megismerjenek (amit nem
-tesz más nép, mint az európai, ami pedig az összes többiek szellemi
-korlátoltságát bizonyítja), úgy talán a következőleg osztanák be
-Európát népei jellemének hibái szerint: 1. A <i>divathon</i>
-(Francziaország). 2. A <i>szeszélyek hona</i> (Anglia). 3. Az
-<i>ősök hona</i> (Spanyolország). 4. A <i>pompa hona</i>
-(Olaszország). 5. A <i>titulusok hona</i> (Németország Dániával és
-Svédországgal együtt, mint germán népek). 6. Az <i>urak hona</i>
-(Lengyelország), ahol minden állampolgár úr, de ez urak közül
-senkisem akar alattvaló lenni, kivéve azt, aki nem állampolgár.
-Oroszország és az európai Törökország, mindkettő nagyobbrészt
-ázsiai leszármazása lévén, Frankesztánon kívül terülnének el: az
-első <i>szláv</i>, a második <i>arab</i> eredetű, tehát oly két
-törzstől származók, akik egykor Európa feletti uralmukat messzebbre
-terjesztették ki, mint bármely más nép valaha és oly állapotba
-jutottak, hogy vannak törvényeik és alkotmányuk, de nincs
-szabadság, ahol tehát senkisem állampolgár.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A becsületérzésben a következő nemzeti különbségek találhatók: a
-becsületérzés a francziánál <i>hiúság</i>, a spanyolnál <i>gőg</i>,
-az angolnál <i>büszkeség</i>, a németnél <i>nagyravágyás</i>, a
-hollandusnál <i>felfuvalkodottság</i>. Első tekintetre úgy látszik,
-mintha e kifejezések ugyanazt jelentenék, de nyelvünk gazdagságánál
-fogva könnyen felismerhető a különbség közöttük. A <i>hiúság</i> a
-tetszést hajhássza, ingatag és változékony, de külső viselkedése
-<span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> <i>udvarias</i>. A <i>gőgös</i> teli
-van tévesen képzelt nagy előnyökkel, nem nagyon keresi mások
-tetszését, magatartása merev és <i>fenhéjázó</i>. A
-<i>büszkeség</i> tulajdonképp csupán saját értékének nagyobb
-tudata, ami gyakran igen helyes lehet (amiért néha nemes
-büszkeségnek mondják; de sohasem tulajdoníthatók valakinek nemes
-gőgöt, mert az utóbbi mindig helytelen és túlzó önértékelésre
-vall); a büszkének másokkal szemben való magatartása
-<i>közömbös</i> és hüvös.</p>
-<p>A <i>nagyravágyó</i> büszke, de egyúttal hiú is. Nem
-szükségképi, hogy gőgös legyen egyúttal, azaz, hogy túlzóan és
-hibásan előnyöket képzeljen magának, hanem tán nem becsüli magát
-többre értékénél de csupán ízlése hibás, abban, hogy értékét
-külsőségekben akarja érvényre juttatni. Az a tetszés, amit keres,
-tiszteletadásból áll. Ezért örömest kápráztat czímekkel, ősök
-jegyzékével és pompával. A németet különösen bántja e gyengeség. Az
-oly szavak, mint: kegyes, kegyelmes, méltóságos és nagyságos és más
-eféle dagályos kifejezés nyelvét merevvé és ügyetlenné teszik és
-nagyon is akadályozzák azt a szép egyszerüséget, melyet más nép
-írásmodorában találunk. A fenhéjázó az érintkezésben
-<i>szertartásos</i>. A <i>felfuvalkodott</i> oly fennhéjázó, aki
-viselkedésében világosan elárulja mások megvetését. Magaviselete
-<i>goromba</i>. Ez a nyomorult tulajdonság a legtávolabb áll a
-finomabb ízléstől, mivel nyilvánvalóan ostoba; mert az biztosan nem
-az az eszköz, amelylyel a becsületérzésnek eleget lehet tenni, hogy
-nyilvánvaló megvetéssel mindenkinek maga körül gyülöletét és maró
-gúnyját hívják ki. <span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
-"Page_147">-147-</a></span></p>
-<p>A szerelem dolgában a németnek és az angolnak meglehetős jó
-gyomra van, kissé finomkodó, de inkább egészséges és <i>vaskos
-ízlésü</i>. Az olasz e tekintetben <i>tépelődő</i>, a spanyol
-<i>képzelgő</i>, a franczia <i>torkoskodó</i>.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>De minden népben a legjobb rész mindenféle fajú kitűnő jellemet
-tartalmaz, és akit egyik-másik szempontból gáncs is érhet, ha elég
-finom, meg fogja érteni előnyét, amely abban áll, hogy mindenki
-mást sorsára bíz, de magát kiveszi ez alól.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Gazdaság – politika – politikusok.</h3>
-</div>
-<p>Mesterkélhet az ember amennyit akar, de a természetet nem tudja
-kényszeríteni arra, hogy megváltoztassa törvényeit. Vagy magának
-kell dolgoznia; vagy másoknak az ő számára; és az utóbbi munka
-annyit rabol el mások boldogságából, mint amennyivel sajátját
-akarja fokozni az átlagon felül.</p>
-<p>A pénz csupán általános eszköze annak, hogy <i>az emberek egymás
-között munkájukat kicseréljék;</i> úgy, hogy a nemzeti vagyon,
-amennyiben pénzen szerzett, nem egyéb mint csupán azon munka
-összege, amelyért az emberek egymást jutalmazzák és amelyet a nép
-közt forgalomban lévő pénz képvisel. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p>
-<p>Azon dolognak, mely pénz gyanánt szerepeljen, magának is annyi
-munkába kellett kerülnie, hogy előállítsák, vagy hogy más ember
-kezébe juttassák, hogy ez a munka egyenlő legyen azon munkával,
-amelylyel az árút kellett megszerezni (természeti vagy műtermék
-útján). Mert, ha könnyebb volna azt az anyagot beszerezni, melyet
-pénznek neveznek, mint az árút, úgy több pénz özönlene a piaczra,
-mint amennyi árú eladó és mivel az eladónak több munkát kellene
-árújába befektetnie, mint a vevőnek, aki könnyebben szerzi meg a
-pénzt: ezért az árúkészítésbe fektetett munka és vele az ipar
-általában együtt hanyatlana és eltünne a keresetben való
-szorgalommal, amelynek pedig következménye a közgazdagság. Ezért
-nem tekinthetők pénznek a bankjegyek és állami utalványok, bár
-egyideig azt képviselik: mivel úgyszólván semmiféle munkába sem
-kerül az előállításuk és értékük pusztán azon a véleményen alapul,
-hogy az eddig sikerült <i>készpénzzé</i> való beváltás továbbra is
-sikerülni fog, ennek megfelelőleg értékük, oly esetleges
-fölfedezésnél, hogy nincs a könnyü és biztos forgalomra elegendő
-készpénz, hirtelen eltünik és kikerülhetlenné válik a
-fizetésképtelenség. Igy azoknak a munkája, akik Peru és
-Uj-Mexikóban arany és ezüstbányákat tárnak fel, különösen, ha
-tekintetbe vesszük, hogy mily gyakran sikertelen kísérlet az
-érczerek felkutatására irányult munka, valószinüleg még nagyobb,
-mint Európában az árúk előállítására felhasznált munka és mint
-vissza nem fizetett munka magától abbamaradna és ezzel ama országok
-csakhamar nyomorba sülyednének, ha Európa munkája, épp <span class=
-"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> ezen
-anyagoktól izgatva, egyidejűleg fokozatosan nem nagyobbodnék, hogy
-amazoknál a bányászathoz való kedvet a fényűzés nékik felajánlott
-árúival folytonosan ébrentartsa: úgy, hogy mindig munka munka ellen
-kerül versenybe.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A politika az okosság oly faja, amely által valaki egy egész
-szabad népet a saját czéljaira felhasználni tud.</p>
-<p>Jaj annak, aki más politikát ismer el, mint olyat, mely a jog
-törvényeit szentnek tartja. Még csak figyelmeztetésre sem kerülhet
-e dolog; mert, ha ilyenben uralkodók vagy alattvalók részesülnek
-már, úgy ez a leghaszontalanabb dolog a világon és részben a
-leghivatlanabb is.</p>
-<p>Észak egy nagy uralkodója – azt mondják – czivilizálta nemzetét.
-Adta volna Isten, hogy erkölcsöt vitt volna bele; úgy azonban
-minden, amit tett a politikai jólétre irányult és erkölcsi romlásba
-vezetett.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Egy ember deszpotizmusa még sokkal elviselhetőbb, mint
-sokaké.</p>
-<p>Az uralkodónak jól kell ismernie legfőbb képviselőként való
-működését és vallásos érzülettől áthatottnak kell lennie.</p>
-<p>Ha majd alattvalók és uralkodók jól fogják ismerni azt, ami a
-derék jellemre vonatkozik, úgy jó kormány maguknak a jó
-uralkodóknak elhatározásából fog előállani, mivel az alattvalók
-annak megfelelők lesznek. <span class="pagenum"><a name="Page_150"
-id="Page_150">-150-</a></span></p>
-<p>Az univerzális monarchia oly alkotmány, amelyben minden
-szabadságnak és vele (ami a következménye) minden becsületnek,
-ízlésnek és tudománynak meg kellene semmisülnie.</p>
-<p>Vannak Európában hatalmak, melyek nagyra vannak jámborságukkal
-és míg a jogtalansággal úgy élnek, mint vízzel, azt akarják, hogy
-az igazhívőség kiválasztottjainak tartsák őket.</p>
-<p>Ami iránt az államnak vallási dolgokban egyedül szabad
-érdeklődnie, az az, hogy annak tanítóit mire kell rátartania, hogy
-hasznos polgárai, jó katonái és általában hű alattvalói legyenek.
-Ha erre mint eszközt az igazhívőség dogmatikus vallástételeinek
-bevésését választja és ugyanily kegyszereket, úgy emellett nagyon
-rosszul járhat. Mert e dogmák elfogadása könnyű dolog és a
-legrosszabb embernek sokkal könnyebb, mint a jó embernek, azzal
-ellentétben azonban az érzület morális megjavulása hosszú és
-fáradságos munkába kerül, mivel azonban az embert arra tanították,
-hogy főleg a dogmák betartásától remélje üdvösségét, úgy nem kell
-éppen valami nagyon aggódnia, hogy kötelességét (bár óvatosan)
-megszegje, mivel kezében van a csalhatatlan eszköz arra, hogy az
-isteni igazságszolgáltatást kikerülje (csak éppen, hogy nem szabad
-elkésnie) minden titokban való igazhívősége és a kegyszerek esdeklő
-használata által; ha azonban az egyház tanai közvetlenül a
-moralitásra vonatkoznának, úgy egész máskép szólna lelkiismeretének
-ítélete: tudniillik, hogy amennyit elkövetett gonoszságaiból helyre
-nem hozhat, annyiért a jövendő bíró előtt felelnie kell és ezt a
-sorsot ki nem kerülheti semmiféle egyházi szer használatával, sem a
-félelem <span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
-"Page_151">-151-</a></span> által kiszorított hittel, sem olyan
-imával. Melyikfajta vallás mellett biztosabb tehát az állam?</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Meg kell engedni, hogy politikusaink olyanoknak veszik az
-embereket, aminők, nem mint ahogy a világ dolgaiban járatlan
-pedánsok vagy jóindulatú képzelgők álmodoznak, hogy minőknek
-kellene lenniök. De ehelyett, hogy <i>aminők</i>, azt kellene
-mondani: <i>aminővé tettük őket</i> jogtalan kényszer által, áruló,
-a kormány kezébe adott gonosz tervek által, tettük őket pedig ezzel
-nyakasokká és lázadásra hajlandókká; ahol aztán persze, ha a
-gyeplőt kissé elengedik, szomorú következmények mutatkoznak,
-amelyek ama okosnak vélt államférfiak jóslatát valóra váltják.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A praxis helyett, amivel bizonyos okos államférfiak a
-filozófussal szemben kérkednek, <i>praktikákat</i> használnak,
-amennyiben egész igyekezetük csupán arra irányul, hogy az éppen
-uralkodó erőszak szája íze szerint beszéljenek és hogy privát
-hasznukat szem elől ne tévesszék, a népet és lehetőleg az egész
-világot kiszolgáltassák; a valódi jogászok módja szerint (akiknek a
-jog a <i>mesterségük</i> és nem a <i>törvény</i> alapja), ha a
-politikába merészkednek. Mivel nem az a foglalkozásuk, hogy maga a
-törvényhozás felett okoskodjanak, hanem az, hogy a törvény mostani
-parancsait végrehajtsák, azért számukra mindig az lesz a legjobb
-alkotmány, amelyik éppen most megvan, mint törvény, és ha azt
-magasabb helyről megváltoztatják, úgy az a rákövetkező a legjobb;
-<span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span> ahol aztán minden a maga gépies rendjén
-megy. Ez a minden helyzetben való feltalálás ügyessége azonban
-annyira elvakítja őket, hogy azt hiszik, hogy általában az
-<i>államszervezet</i> elveiről a jog fogalmai szerint (tehát a
-priori és nem tapasztalati úton) ítélni tudnak: amennyiben nagyra
-vannak azzal, hogy ismerik az <i>embereket</i> (ami persze várható
-is, mivel sokakkal van dolguk), de az <i>emberről</i> és arról,
-hogy az mivé alakítható, arról nincs helyes fogalmuk.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Társaság.</h3>
-</div>
-<p>A titkos ösztönök közé tartozik az a törekvés, amely
-természetünket nemesíti, hogy mindazt, ami nemünknek az állatfajjal
-való közösségére emlékeztet, eltakarják vagy diszítsék, hogy
-túlalacsony vélemény saját magunkról ne terjedjen el. A pusztán
-animális szükségleteket, amelyek a modornak nem rendelhetők alá és
-csak szerkezetünk gépezetére vonatkoznak, szerveikkel együtt
-elfedik. Azt sem tűrjük, hogy a test a tengerben maradjon és ott
-hullaként ússzon, vagy hogy mint a parzik testét keselyűk falják
-fel. Diszítjük a temetést és így tovább. Tehát az is kötelesség,
-hogy az emberiséget az érzékszervek szemléletében is tiszteljük, és
-hogy ügyeljünk a puszta illemre is.</p>
-<p>Kötelességünk úgy magunk, mint mások iránt, hogy ne különítsük
-el magunkat, és bár elveink középpontja mozdulatlan legyen, de ezt
-a magunk köré vont kört olyannak is tekintsük, amely a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> mindent
-magába foglaló világpolgári érzület egy része; nem éppen azért,
-hogy a világ javát előmozdítsuk, hanem, hogy fejlesszük az érzület
-kellemességét, a békességet, a kölcsönös szeretetet és becsülést
-(ez a barátság és a jó modor) és így az erény mellé társítsuk a
-grácziákat; amit megtenni erkölcsi kötelességünk is.</p>
-<p>Bár ezek csak <i>külsőségek</i> vagy mellékes dolgok, melyek
-szép, becsülethez hasonló látszatot adnak, amely azonban nem is
-csal, mert mindenki tudja, hogy mire kell tartania. Bár csupán
-váltópénz, mégis fejleszti magát az erkölcsi érzéket azon törekvés
-által, hogy azt a látszatot minél közelebb vigyük az igazsághoz és
-pedig a <i>hozzáférhetőség</i>, a <i>közlékenység</i>, az
-<i>udvariasság</i>, <i>vendégszeretet</i>, <i>szelidség</i>
-(czivódás nélküli ellentmondás) által, amelyek mind a
-lekötelezettség feltüntetésével az érintkezésnek pusztán modorához
-tartoznak, amivel azonban mást is egybekötünk, amelyek tehát mégis
-hatnak a morális érzület fejlődésére, legalább is amennyiben
-<i>kedveltté</i> teszik az erényt.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Az udvariasság az erkölcs szépsége.</p>
-<p>Mérvadónak lenni, annyit jelent, mint önbizalommal mutatkozni,
-tehát ismerni a világot.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A <i>fényűzés</i> a társadalmi jólét <i>ízléses</i> fölöslege;
-az <i>ízléstelenséggel</i> párosult fölösleg a <i>dőzsölés</i>.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A finomabb értelemben vett kaczérság, tudniillik az izgatás
-szándékossága, egyébként illemtudó <span class="pagenum"><a name=
-"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> személynél tán
-kifogásolható, de mégis szép és rendszerint a tisztességes, komoly
-illem felett előnyben részesítik.</p>
-<p>Aki társalogni kezd, annak azzal kell kezdenie, ami közelfekvő
-és jelenlévő és lassanként kell a távolabbfekvőre vezetnie,
-amennyire fel tudja kelteni az érdeklődést. A rosz idő annak
-számára, aki az utczáról lép be a kölcsönös szórakoztatásra
-egybegyült társaságba, erre jó és rendszerint kisegítő. Mert
-például a török hírekkel kezdeni, amikről épp most olvashatunk, ha
-a terembe lépünk, ez mások képzelőerejével szemben erőszakot
-jelent, akik nem látják, hogy mi vezette az illetőt arra. Lelkünk a
-gondolatok minden közlésével szemben bizonyos rendet kiván, ami
-mellett a bevezető képzetek és a kezdet úgy a társalgásban mint
-például a prédikáczióban igen fontosak.</p>
-<p>A jó élet, amely úgy látszik, a valódi emberszeretet
-fejlesztésével még a legjobban megegyezik, a <i>jó ebéd jó</i> (és
-ha lehet változatos) <i>társaságban</i>, amiről Chesterfield azt
-mondja, hogy: tagjainak száma se a <i>grácziáké</i> alatt, de a
-<i>muzsáké</i> felett se legyen.</p>
-<p>Ha oly, csupa fejlett ízlésű emberből álló, esztétikailag
-egyesült asztaltársaságot gyűjők egybe, amelynek nemcsak az a
-szándéka, hogy közösen élvezzék az ebédet, hanem hogy egymást is
-élvezzék (mivel akkor számuk nem sokkal emelkedhet felül a
-grácziákén): akkor e kis asztaltársaságnak szándéka nem annyira az
-éhség kielégítésében kell, hogy álljon – amit mindenki magányosan
-is elvégezhet – hanem inkább a társas élvezetben, amihez az ebédnek
-csak keretként kell látszania; <span class="pagenum"><a name=
-"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> amihez aztán az a szám
-éppen elég, hogy a társalgás fenn ne akadjon, de ne is oszoljék meg
-a legközelebb ülők elkülönített kis társaságai között. Az utóbbi
-egyáltalán nem társalgási jóízlés, aminek mindig műveltnek kell
-lennie, ahol mindig egy beszél mindenkivel (nem csupán a
-szomszédjával): ezzel szemben az úgynevezett ünnepélyes
-traktamentumok (lakoma és etetés) teljesen ízléstelenek. Magától
-értetődik emellett, hogy minden asztaltársaságban, még a
-vendéglőiben is, az, amit valamelyik indiszkrét asztaltárs más
-hátrányára mond, mégsem tartozik e társaságon <i>kívüli</i>
-használatra és azt kifecsegni nem szabad.</p>
-<p>Mert minden szimpózion külön arra a czélra készült szerződés
-nélkül is a hallgatás bizonyos szentségére kötelez, mindarra nézve,
-ami asztaltársunknak a társaságon kívül később kellemetlenséget
-okozhatna: mert e bizalom nélkül megsemmisülne az erkölcsi
-fejlődésre oly kedvező társas élvezet, és a társaság maga is.
-Ezért, ha legjobb barátomról <i>úgynevezett</i> nyilvános
-társaságban (mert hisz még oly nagy asztaltársaság is
-tulajdonképpen csak magántársaság) valami roszat mondanának,
-védeném ugyan és mindenesetre saját veszélyemre keményen és
-megbántottan a pártjára kelnék, de nem használtatnám fel magam
-arra, hogy e megszólást elterjesszem és annak, akire vonatkozik
-tudtára adjam.</p>
-<p>A társalgást nem csupán a <i>jóízlésnek</i> kell vezetnie, hanem
-vannak elvek is, amelyek az ember szabadságának korlátozó
-feltételei gondolatainak a társaságban való nyílt közlésével
-szemben.</p>
-<p>Az ízléses vendégfogadás szabálya, amely a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span>
-társalgást <i>élénkké</i> teszi, a következő: 1. Olyan társalgási
-témát válasszunk, amely mindenkit érdekel és mindig valakinek
-alkalmat ad arra, hogy valamit ügyesen hozzátegyen. 2. Sohase
-álljon elő a társalgásban halálos csend, csupán pillanatnyi szünet.
-3. Ne változtassuk a témát és ne ugorjunk egyik tárgyról a másikra,
-ha nincs szükség arra: mert a vendégség végén a lélek
-kikerülhetlenül a beszélgetés különböző részeire visszaemlékezik,
-mint a dráma végén (amelyhez hasonlít az eszes ember egész lefolyt
-élete is), amelyben, ha nem találja meg az összefüggés fonalát,
-zavartnak érzi magát és boszusan veszi észre, hogy kulturájában nem
-hogy előrehaladt, hanem inkább visszafelé ment. A szórakoztató
-témát csaknem ki kell meríteni, mielőtt másikra mennénk át és ha a
-társalgás megakadt, értenünk kell ahhoz, hogy kísérletkép
-észrevétlenül valami rokon témát csempésszünk bele: így egy ember
-veheti át a társaságban a társalgás vezetését, anélkül, hogy azt
-észrevennék és irigyelnék. 4. Sem magunk, se a társaság tagjai ne
-ragaszkodjanak <i>erőszakkal a maguk igazához:</i> sőt inkább mivel
-e szórakozás nem üzlet, hanem csak játék legyen, ama komolyságot
-hárítsuk el ügyesen alkalmazott tréfával. 5. A komoly vitában,
-amely mindamellett el nem kerülhető, fegyelmezzük gondosan magunkat
-és szenvedélyünket annyira, hogy mindig kitűnjön a kölcsönös
-tisztelet és jóakarat; emellett több függ a <i>hangnemtől</i>
-(amelynek nem szabad kiabáló vagy arrogánsnak lennie), mint a
-beszéd tartalmától: nehogy valaki a vendégek közül a másikkal
-<i>összekülönbözve</i> térjen haza a társaságból. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p>
-<p>Bármily jelentéktelennek is látszanak a finomult humanitás e
-szabályai, különösen, ha a tiszta erkölcsiekkel hasonlítjuk össze
-őket, mégis mindaz, ami a társas szellemet fejleszti, még ha az
-csupán tetszetős elvekből és szokásokból is állna, az erkölcsnek
-előnyös külső megjelenéséhez tartozik, amely komoly szempontból is
-ajánlható. A <i>czinikus szellem</i> és az <i>anachoréta
-önkínzása</i> társadalmi jólét nélkül az erkölcs torzképei, nem is
-kedveltetik meg az erkölcsöt; hanem a grácziáktól elhagyatva nem
-tarthatnak igényt humanitásra.</p>
-<div class="chapter">
-<h3>Gondolkodás – olvasmány – irodalom.</h3>
-</div>
-<p>Többnyire könnyű okosan gondolkodni, de sajnos csak akkor, ha
-már egyideig rászedettük magunkat.</p>
-<p>Uj szókat faragni ott, ahol a nyelv nem hiányos az adott
-fogalmak kifejezésére, gyermekes fáradozás arra, hogy a tömeg közül
-kiváljanak, ha nem új és igaz gondolatokkal, legalább a régi ruhára
-tett új rongygyal.</p>
-<p>Ha jó színben akarunk feltűnni, akkor gondolatunkban nem a
-nézővel, hanem a tárgygyal kell foglalkozni. Csak önmagunknak
-akarjunk eleget tenni. Amit magunk is túlzottnak és feleslegesnek
-gondolunk, az az olvasó számára is az.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Aki az értelem és az ész rendes reflexiója helyét mindenütt
-szemlélettel pótolja, az <i>rajongó</i>. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> Az
-ilyen érzelmeit, kedélyhullámzását, képeit, félig átálmodott, félig
-átgondolt fogalmait, melyek mozgalmas lelkében játszadoznak,
-szükségkép magának a tárgynak tartja, amely különös erővel így
-jelenik meg benne. Minél kevésbbé képes érthetővé tenni magát,
-annál inkább panaszkodik a nyelv és az ész elégtelensége miatt és
-minden világosság ellensége, mivel őt nem fogalmak, nem is képek
-foglalkoztatják, hanem a kedély hullámzása.</p>
-<p>Az entuziasztikus vagy lelkesedő stílus megrontja az ízlést.</p>
-<p>Be kell vallanom, hogy babonás vagyok oly különböző kifejezések
-tekintetében, melyeket nagy emberek alkottak meg. Nem is keresem
-mögöttük a jelentést, de ha gondolkodás közben valamely fogalom
-eszembe jut és az a szó ötlik fel, akkor úgy látszik átérzem azt a
-lelkesedést, vagy az egész érzést, amely abban volt meg, aki azon
-kifejezés alatt ugyanazt a fogalmat értette, mely nékem
-szimpátikus.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Szubtilis tévedés inger az önszeretet számára, mely örömest érzi
-saját erejét; nyilvánvaló igazságokat azonban oly könnyen belát a
-közönséges értelem is, hogy az a sorsuk végül, mint azoknak a
-dallamoknak, amiket nem lehet már elviselni, ha a tömeg ajkára
-kerültek.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Vannak tudósok, akiknek maga a filozófiatörténet (az ókori, mint
-az újkori) a filozófiájuk és semmi sem mondható, amit az ő
-véleményük <span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
-"Page_159">-159-</a></span> szerint már meg nem mondottak volna, és
-valóban ez minden jövendőre vonatkozólag is áll mint csalhatatlan
-jóslat; mivel az emberi ész számtalan tárgyról sok évszázadon át
-sokféle módon képzelődött, úgy könnyen lehetséges, hogy minden
-újhoz valami régit találunk, ami ahhoz némileg hasonlít.</p>
-<p>Egyetemes és mégis határozott princzipiumokat nem lehet könnyen
-megtanulni másoktól, akik előtt csak homályosan lebegett az. Előbb
-saját gondolkodásunkkal magunktól rá kell jönni arra, azután másutt
-is megtaláljuk, ahol előbb biztosan nem találtuk volna meg, mivel a
-szerző maga sem tudta, hogy megjegyzései ily eszmén alapulnak.</p>
-<p>Az írók sok tévedést, sok kárbaveszett fáradságot (mivel
-szemfényvesztés volt a czélja) megtakaríthatnának, ha csak rá
-tudnák szánni magukat, hogy valamivel több nyíltsággal fogjanak
-munkájukhoz.</p>
-<p>Szubtilis tehetségek néha arra ragadtatják magukat, hogy
-elvekben való lényeges és soha össze nem egyeztethető különbséget
-azzal szüntessenek meg, hogy szóvitává akarják változtatni és így
-látszat szerint elérik a fogalom egységét csupán az elnevezés
-különbözősége mellett és ez rendszerint oly esetekben történik meg,
-ahol a különböző alapok egyesítése oly mélyen vagy magasan fekszik,
-vagy a bölcseleti rendszerbe már felvett tanok oly teljes
-átalakítását követelnék, hogy óvakodnak attól, hogy a tényleges
-különbségbe mélyen behatoljanak és inkább mint pusztán formális
-dolgokban való egyenetlenséget tárgyalják.</p>
-<p>Finomult ízlésű közönségünk étvágyát, sőt mohóságát <span class=
-"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> az
-olvasásban múló értékű könyvek táplálják (ami a semmittevés egyik
-módja), de nem hogy művelődjenek, hanem, hogy <i>élvezzenek</i>,
-úgy hogy fejük emellett mindig üres marad és nem kell félniök a
-túlteltségtől; ezzel elfoglalt semmittevésüknek a munka látszatát
-adják és azt hiszik, hogy méltóbban töltik idejüket, holott
-semmivel sem töltik jobban, mint mikor <i>fényűzéssel</i> és
-<i>divatlapokkal</i> foglalkoznak.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Azon károk között, amiket a könyvek özöne visz véghez, amely
-évről-évre elárasztja földrészünket, nem a legjelentéktelenebbek
-egyike, hogy a valóban hasznos, a könyvtudákosság széles tengerén
-itt-ott úszó könyveket nem veszik észre és az elmulás sorsában a
-többi ponyvatermékkel osztozniok kell. Okai: az a hajlam, hogy
-sokat olvassunk, hogy mondhassuk, hogy olvastunk; az a szokás, hogy
-egy könyvnél nem soká időzünk.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>Nem szabad semmiféle könyv olvasását megtiltani; ez az egyetlen
-mód arra, hogy önmagukat semmisítsék meg ama könyvek. Ez a kérdés
-most is visszatér. Ha a folyókat szabadon hagyjuk áradni, maguk
-alkotnak maguknak partokat. Az eléjük épített gát csak arra
-szolgál, hogy pusztításukat feltartóztathatlanná tegye. Mert a
-haszontalan könyvek szerzőinek mentségéül szolgál, hogy mások
-igazságtalanok.</p>
-<p>A lelki betegségek szomorú baja, ha csak nem öröklött, még
-szerencsés gyógyulást enged remélni <span class="pagenum"><a name=
-"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> és az orvos az, akinek
-segítségét ennél elsősorban kell igénybe venni. De nem szívesen
-zárnám ki tiszteletből a filozófust sem, aki a lelki életrendet
-szabhatná meg, de csak azon feltétel mellett, hogy ezért, mint a
-legtöbb más foglalkozásáért, fizetést nem követel. Hálából az orvos
-sem tagadná meg segítségét a filozófustól, ha az néha a nagy, de
-mindig eredménytelen bolondság elleni kúrát kísérelné meg. A
-<i>reklámtudós</i> dühöngése esetében például fontolóra venné, hogy
-nem használnának-e valamit az ellen katharktikus szerek erősebb
-adagolásban bevéve. Miután Swift megfigyelései szerint a rosz
-költemény csupán az agy tisztulása, amelylyel sok káros nedv
-távozik a beteg költő megkönnyebbülésére, mért ne lehetne egy
-nyomorult tépelődő irat is efféle? Ez esetben azonban tanácsos
-volna a természetet a tisztulás más útjára késztetni, hogy a baj
-alaposan és teljes csöndben intéződjék el, anélkül, hogy a
-közönséget nyugtalanítaná.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>A zseni felavatottjai, akiknek muszáj igényt formálni arra, hogy
-ők zsenik és csupán más zsenik elismerésére számíthatnak, azok,
-akiknek megérthetősége nem közölhető, hanem csupán közös sugallat
-útján átérezhető. Hagyni kell ezeket garázdálkodni, anélkül, hogy
-törődnénk velük, mert e szellemeknek nem lehet persze
-ellentmondani, sem őket megczáfolni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>Búskomorság – egészség.</h3>
-</div>
-<p>A búskomorság oly agyrémeket gondol ki, amelyek tulajdonképp nem
-a külső érzékszerveket ejtik csalódásba, hanem a búskomorságban
-szenvedőt csupán saját állapotának érzésével kápráztatják, amely
-rendszerint puszta képzelődés. A búskomor oly bajban szenved,
-amely, bárhol is van a főfészke, mégis valószínűleg az
-ideghálózaton vándorol keresztül állhatatlanul a test minden részén
-át. Legfőképp azonban melancholikus ködbe borítja a lelket, oly
-módon, hogy a beteg csaknem minden betegséget, amiről csak hall,
-magán érezni vél. Semmiről sem beszél tehát szívesebben, mint
-bajairól, szeret orvosi könyveket olvasni, mindenütt a saját esetét
-találja meg, társaságban néha észrevétlenül jó kedvre is derül és
-olyankor sokat nevet, jól eszik és külsőleg rendszerint az
-egészséges ember benyomását kelti. Ha belső képzelődése előtör, úgy
-képei gyakran oly erősekké és tartósakká válnak, hogy kifárasztják.
-Ha valami nevetséges dolog fordul meg agyában (bár ő maga is
-felismeri, hogy csupán képzeletének a képe az), ha e bogara
-illetlen nevetésre ingerli mások jelenlétében, anélkül, hogy annak
-okát adná, vagy ha mindenféle sötét gondolat erőszakos hajlamot
-kelt fel benne arra, hogy valami gonoszságot kövessen el, amelynek
-kitörésétől ő maga is fél, és ami mindamellett sohasem válik tetté:
-akkor állapota sok tekintetben hasonlít az őrültséghez, de nem
-veszélyes. A <span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
-"Page_163">-163-</a></span> baj nem mélyen gyökerező és amennyiben
-a lélekre vonatkozik, rendszerint magától vagy némi gyógyszer után
-elmulik.</p>
-<p>Az a gyöngeség, hogy beteges, határozott tárgy nélküli
-érzelmeinknek általában gyáván átengedjük magunkat, anélkül, hogy
-megkísérelnők, hogy értelmünkkel úrrá legyünk felettük, a
-<i>búskomorság</i> vagy hipochondria, melynek nem is felel meg a
-test határozott helyi megbetegedése és a képzelőerő szülötte és
-ezért <i>költöttnek</i> is nevezhetnők – ahol a szenvedő minden
-betegséget, amiről könyvekben olvas, magán észrevenni vél – egyenes
-ellentétben áll lelkünk azon képességével, hogy beteges érzelmei
-felett úrrá legyen, ugyanis oly csüggedés az, amely oly bajok
-felett tépelődik, amelyek <i>esetleg</i> érhetik az embert,
-anélkül, hogy ha jönnének, ezzel ellenállhatna; az őrület egy faja
-ez, amely persze valamely kórokozó dolgon alapul, amit azonban nem
-érez meg az illető közvetlenül, mint az érzékekre hatót, hanem mint
-bekövetkezendő bajt tükröz a költői képzelőerő, ahol az önkínzó
-(heautontimorumenosz), ahelyett, hogy megemberelné magát, hiába
-fordul az orvos segítségéhez: mert csak maga mentheti meg magát
-gondolkodásának egészségtana segítségével a kínzó képzetektől,
-amelyek önkéntelenül felbukkannak benne, ama bajokról, amelyek
-ellen pedig, ha tényleg bekövetkeznének, semmit sem tehetne. Attól,
-aki e betegségben szenved és ameddig szenved, nem követelhető, hogy
-beteges érzelmei felett pusztán akaratával uralkodjon. Mert, ha
-erre képes volna, nem volna búskomor. Értelmes ember azonban <i>nem
-enged</i> ily búskomorságot kifejlődni: hanem, ha aggodalom
-<span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
-"Page_164">-164-</a></span> szállja meg, amely szeszélylyé, azaz
-mindenféle képzelt bajjá akar fajulni, úgy azt kérdi magától, hogy
-van-e annak valami alapja? Ha nem talál olyasmit, ami ezen aggódás
-alapos oka lehet, vagy ha belátja, hogy ha volna is tényleg ilyen,
-mégse tehet semmitsem, hogy annak hatását kikerülje, akkor benső
-érzelmének e követelése felett napirendre tér, azaz szorongó
-érzését (amely aztán nem terjed tovább) hagyja ott, ahol van
-(mintha semmi köze sem volna ahhoz) és figyelmét foglalkozására
-irányítja. És mivel életünknek jobban örülünk azáltal, amit annak
-szabad használatában <i>cselekszünk</i>, mint azáltal, amit
-<i>élvezünk</i>, úgy tehát az életérzés egy más faját állíthatjuk
-szembe azokkal a gátlásokkal, amelyek csak a testre
-vonatkoznak.</p>
-<p><i>Soká</i>, vagy <i>gyakran aludni</i> persze ugyanannyi
-megtakarítása ama viszontagságoknak, amiket az élet általában
-ébrenlétben kikerülhetlen ránk zúdít, de elég csodálatos, hogy az
-emberek hosszú életet kívánnak maguknak, hogy azt nagyobbrészt
-átaludják.</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
-"Page_165">-165-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h3>A közölt részek forrásai:</h3>
-</div>
-<ul class="lsoff indented">
-<li>1. <i>Kants gesammelte Schriften</i>, herausgegeben von der
-Kgl. preussischen Akademie der Wissenschaften, Bd. I–VII und X–XII
-(soweit erschienen).</li>
-<li>2. <i>Kants sämtliche Werke</i>, in chronologischer Reihenfolge
-herausgegeben von E. Hartenstein.</li>
-<li>3. <i>Kants Reflexionen</i>, herausgegeben von B. Erdmann.</li>
-<li>4. <i>Lose Blätter</i> aus Kants nachlass von Reicke.</li>
-<li>5. «<i>Ein ungedrucktes Werk von Kant aus seinen letzten
-Lebensjahren</i>», veröffentlicht von Reicke in der
-«Altpreussischen Monatsschrift», XIX–XXI. Bd.</li>
-<li>6. <i>Ansichten aus Immanuel Kants Leben</i> von Rink.</li>
-<li>7. «<i>Der Humor Kants</i>» von D. Minden.</li>
-<li>8. «<i>Kantiana</i>» von Reicke.</li>
-</ul>
-<p>Ami a különböző forrásoknak a Breviarium egyes részeiben való
-elosztását illeti, az első rész forrásai: A tiszta ész birálata, a
-Prolegomena, Reflexiók (Erdmann), Egy szellemlátó álmai és a
-Levelek; a második részé: Az itélőerő birálata; a harmadiké: Vallás
-a puszta ész határain belül; a negyediké: Az erkölcs metafizikája;
-az ötödiké: Reflexiók, Antropológia, A szép és a fenséges
-érzelmeire vonatkozó megfigyelések és végül a töredékek
-(Hartenstein kiadása szerint).</p>
-<p>A közölt részek – egy-két kivétellel – teljes hűségben adják
-vissza az eredeti szöveget.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Egyrészt a füzesbe
-menekül, másrészt mielőbb láttatni óhajtja magát.</p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167"><br />
--167-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>TARTALOMJEGYZÉK.</h2>
-</div>
-<ul class="TOC">
-<li><b>Herder – Kantról</b> <span class="ralign"><a href=
-"#Page_3">3</a></span></li>
-<li><b>Tudás</b> (filozófia – tudomány – tudósok).</li>
-<li class="li2">A régi metafizika. <span class="ralign"><a href=
-"#Page_7">7</a></span></li>
-<li class="li2">Milyennek kell lennie a metafizikának – bölcselet –
-bírálat <span class="ralign"><a href="#Page_13">13</a></span></li>
-<li class="li2">Naturalizmus – józan ész <span class=
-"ralign"><a href="#Page_20">20</a></span></li>
-<li class="li2">Tudomány és tudományos módszer <span class=
-"ralign"><a href="#Page_22">22</a></span></li>
-<li class="li2">Tudomány és élet – tudósok – akadémia <span class=
-"ralign"><a href="#Page_30">30</a></span></li>
-<li><b>Szemlélet</b> (művészet – lángész).</li>
-<li class="li2">A szép és a művészet <span class="ralign"><a href=
-"#Page_39">39</a></span></li>
-<li class="li2">Tehetség és iskola a művészetben <span class=
-"ralign"><a href="#Page_41">41</a></span></li>
-<li class="li2">Az egyes művészetekhez <span class=
-"ralign"><a href="#Page_45">45</a></span></li>
-<li><b>Hit</b> (vallás – egyház).</li>
-<li class="li2">Hit – álhit <span class="ralign"><a href=
-"#Page_51">51</a></span></li>
-<li class="li2">Egyház – biblia <span class="ralign"><a href=
-"#Page_58">58</a></span></li>
-<li class="li2">Álegyház – papság <span class="ralign"><a href=
-"#Page_62">62</a></span></li>
-<li class="li2">Históriai vallás – zsidóság és kereszténység
-<span class="ralign"><a href="#Page_65">65</a></span></li>
-<li><b>Cselekedet</b> (morál – jog).</li>
-<li class="li2">A morál alapja <span class="ralign"><a href=
-"#Page_73">73</a></span></li>
-<li class="li2">A morálról <span class="ralign"><a href=
-"#Page_82">82</a></span></li>
-<li class="li2">Állam <span class="ralign"><a href=
-"#Page_86">86</a></span></li>
-<li class="li2">Jog <span class="ralign"><a href=
-"#Page_94">94</a></span></li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span></li>
-<li><b>Élet</b> (ember és világ).</li>
-<li class="li2">Életbölcseség <span class="ralign"><a href=
-"#Page_103">103</a></span></li>
-<li class="li2">Emberismeret <span class="ralign"><a href=
-"#Page_108">108</a></span></li>
-<li class="li2">Férfi és nő – házasság <span class=
-"ralign"><a href="#Page_118">118</a></span></li>
-<li class="li2">Nevelés <span class="ralign"><a href=
-"#Page_126">126</a></span></li>
-<li class="li2">Faj – nemzet <span class="ralign"><a href=
-"#Page_135">135</a></span></li>
-<li class="li2">Gazdaság – politika – politikusok <span class=
-"ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li>
-<li class="li2">Társaság <span class="ralign"><a href=
-"#Page_152">152</a></span></li>
-<li class="li2">Gondolkodás – olvasmány – irodalom <span class=
-"ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li>
-<li class="li2">Búskomorság – egészség <span class=
-"ralign"><a href="#Page_162">162</a></span></li>
-<li class="li2">A közölt részek forrásai <span class=
-"ralign"><a href="#Page_165">165</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_29">29</a></td>
-<td>természettudomány-nem</td>
-<td>természettudományban nem</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_29">29</a></td>
-<td>Tor-icelli</td>
-<td>Torricelli</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_167">167</a></td>
-<td>Alegyház</td>
-<td>Álegyház</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>KANT-BREVIARIUM</span> ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away&#8212;you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-</div>
-</body>
-</html>