diff options
Diffstat (limited to 'old/67945-h')
| -rw-r--r-- | old/67945-h/67945-h.htm | 4870 |
1 files changed, 0 insertions, 4870 deletions
diff --git a/old/67945-h/67945-h.htm b/old/67945-h/67945-h.htm deleted file mode 100644 index e9549fa..0000000 --- a/old/67945-h/67945-h.htm +++ /dev/null @@ -1,4870 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A nagy katasztrófa by H. G. -Wells</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A nagy katasztrófa</span>, by H. G. Wells</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A nagy katasztrófa</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>1914-1920</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: H. G. Wells</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Sándor Tonelli</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: April 28, 2022 [eBook #67945]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A NAGY KATASZTRÓFA</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_160">160</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= -"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-150">H. G. WELLS</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A NAGY -KATASZTRÓFA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">1914–1920</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA TONELLI -SÁNDOR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1922</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">H. G. WELLS</span></p> -<h1>A NAGY KATASZTRÓFA</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">1914–1920</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">TONELLI -SÁNDOR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1922</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ELŐSZÓ.</h2> -</div> -<p>Ez a kis kötet a világháborúnak, a háború előzményeinek és -következményeinek az ismertetése egy angol írónak, H. G. Wellsnek a -meglátásában. Wells nevét nagyon jól ismeri a magyar olvasó. -Először fantasztikus regényei szereztek neki Verne-szerű -népszerűséget, azután egyre jobban elmélyülő társadalmi regényei -terelték rá a közfigyelmet, majd pedig a szociális kérdésről írott -teljesen egyéni felfogású könyvei emelték korunk legnagyobb -gondolkodóinak a sorába.</p> -<p>A jelen kötet kiszakított, de önálló része egy nagyobb munkának, -amely az egész emberiség történetét tárgyalja.<a name="FNanchor_1" -id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> -Wells abból a szempontból indul ki, hogy az emberiség története -tulajdonképen az eszmék és gondolatok története. Ezeket az eszméket -és gondolatokat nyomozza s keresi, hogy milyen hatásokat váltottak -ki az egyes nemzetek s az egyész emberi nem életjelenségeiben.</p> -<p>A háborús könyvek és röpiratok hosszú sorozata után, mely egyre -duzzadó tömeg gyanánt tölti meg könyvespolcainkat és -papirkosarainkat, indokoltnak mutatkozott Wells nagy könyvéből épen -a világháborút tárgyaló fejezeteknek a lefordítása. A <i>túlsó -oldal</i> felfogásának a megismerése <span class="pagenum"><a name= -"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> csak hasznos lehet, különösen -ha az, aki ezt a felfogást tolmácsolja, magasabb szempontból nézi a -lejátszódott eseményeket és a saját oldalával szemben sem hallgatja -el a keserű igazságokat. Hogy viszont teljesen senki sem vonhatja -ki magát a saját miliőjének a hatása alól, csak természetesnek -lehet tekinteni.</p> -<p>A háború felidézésében talán Wells nagyobb felelősséget -tulajdonít a központi hatalmaknak, mint amekkora őket tényleg -terheli. Lehet, hogy ebben része van annak a perverz -gyönyörűségnek, mellyel az új hatalmasok Németországban és a -szétesett monarchiában az összeomlás után mindent közzétettek, ami -a régi rend embereinek felelősségét bizonyítja, míg a túlsó oldalon -még mindig csak a külügyi hivatalok által megfelelő -összeválogatásban közzétett dokumentumok szerepelnek a nyilvánosság -előtt. Viszont Wellsnél élesebben alig ítélte el valaki Wilson -szereplését, a békekonferencia nagyjainak felületességét, -szűkkeblűségét és magának a békének a tarthatatlanságát. Könyve nem -védőirat ugyan mellettünk, de egyetemes emberi szempontból bonckés -alá veszi a békeszerződések lehetetlen intézkedéseit és mai -formájában a győzők imperializmusát szolgáló nemzetek szövetségét s -kimutatja ezeknek a világbéke szempontjából tarthatatlan -voltát.</p> -<p>A fordítás híven adja vissza az eredeti szöveget, csak a brit -imperializmusról szóló fejezetben az Irországra vonatkozó rész, -mely az angolokat közvetlenül érdekli, de tőlünk kissé távol áll és -aránytalanul terjedelmes, van némileg megrövidítve. Elmaradtak -természetesen az utalások a megelőző fejezetekre is. Közöltük -ellenben az összes eredeti <span class="pagenum"><a name="Page_7" -id="Page_7">-7-</a></span> jegyzeteket, úgy azokat, amelyek -forrásmunkákra utalnak, mint amelyek a szöveget egészítik ki. -Utóbbiakat illetőleg megjegyzendő, hogy Wells könyvét megjelenése -előtt egész sor barátjának, ismerősének, tanároknak, politikusoknak -stb. bemutatta s felkérte őket, hogy megjegyzéseiket tegyék meg. -Ezeket mind a kötetébe iktatta. Így azok a jegyzetek, melyek -betűvel nincsenek megjelölve, Wellsnek a jegyzetei, míg a betűs -jegyzetek másoktól származnak. A saját jegyzeteimet, melyeket a -lehető legkevesebbre szorítottam, T. S. betűkkel jelöltem meg.</p> -<p class="right"><i>Tonelli Sándor.</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9"><br /> --9-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>I. A FEGYVERES BÉKE A HÁBORÚ ELŐTT.</h2> -</div> -<p>A san-stefanói békétől és a berlini kongresszustól számított -harminchat esztendőn keresztül a bizonytalan békét őrizte meg -Európa a határai között; vezető hatalmasságai közül egyik sem -viselt háborút ezen időszakban. Súrlódtak, civódtak és fenyegették -egymást, de a tényleges ellenségeskedésig nem jutottak el. 1871 -után általánosságban a tudatára ébredtek, hogy a modern háború -sokkal súlyosabb dolog a tizennyolcadik század hivatásszerű -hadviselésénél, hogy a népeknek egyetemes erőfeszítése, amely az -egész társadalmi szerkezetet nagyon súlyosan érintheti, olyan -kaland, amelybe nem lehet könnyedén belerohanni. A mechanikai -forradalom fokozatosan mind hatalmasabb és költségesebb fegyvereket -teremtett szárazon és vizen egyaránt és mind tökéletesebbé tette a -szállító eszközöket; ezáltal mindinkább lehetetlenné tette, hogy a -hadviselés ne tolja el teljesen az egész társadalomnak a gazdasági -életét. Még a külügyi hivatalok is megérezték a háborútól való -félelmet.</p> -<p>De bár a háborútól jobban féltek, mint bármikor azelőtt ezen a -világon, semmi sem történt abban a tekintetben, hogy egy szövetségi -ellenőrzés meggátolja az emberi ügyeknek a sodródását a háború -felé. 1898-ban a fiatal II. Miklós cár <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> -(1894–1917) köriratot bocsájtott ki a többi nagyhatalmakhoz, mely -az államokat egy konferenciára hívja meg, melynek célja, «hogy az -egyetemes béke eszméjét diadalra vigye a visszavonás és -egyenetlenség felett». Körirata megismétli elődének, I. Sándornak a -deklarációját, amely a szent szövetséget teremtette meg s -ugyanabban a feltevésben hibázik, mint amaz, hogy a békét inkább -tudják megteremteni a szuverén kormányok, semmint az egységes -emberi nem szükségleteire és jogaira való általános hivatkozás. Az -Amerikai Egyesült-Államok tanulságát, amely megmutatta, hogy sem a -cselekvés egységéről, sem a békéről nem lehetett beszélni addig, -míg «Virginia népének» és «Massachusetts népének» gondolatát el nem -söpörte az «Egyesült-Államok népének» a gondolata, teljesen -figyelmen kívül hagyták a békére irányuló európai kisérleteknél. A -hollandiai Hágában két konferenciát tartottak 1899-ben és 1907-ben -s a másodikon képviselve voltak a földkerekségnek majdnem összes -szuverén államai. Diplomáciailag voltak képviselve; tárgyalásaik -számára nem keresték az általános megértést; az átlagos közönséges -ember még azt sem tudta, hogy ezek a konferenciák üléseztek s az -összegyült képviselők legnagyobbrészt ügyeskedve faragcsáltak a -nemzetközi jognak a háborúra vonatkozó paragrafusain, de magának a -háborúnak a megszüntetését agyrém gyanánt teljesen kikapcsolták. -Ezek a hágai konferenciák semmit sem tettek annak a gondolatnak az -eloszlatására, hogy a nemzetközi élet szükségszerűen versengésen -alapul. Elfogadták ezt a gondolatot. Semmit sem tettek annak a -köztudatnak az ébresztésére, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> a világ közjavának háttérbe -kell szorítani a szuveréneket és a külügyi hivatalokat. A -nemzetközi jogászok és államférfiak, akik résztvettek ezeken az -összejöveteleken, épen oly kevéssé voltak hajlandók ezen az alapon -sürgetni az emberiség közjavát, amint 1848-ban a porosz -államférfiak nem voltak hajlandók üdvözölni az egész német nemzet -parlamentjét, amely háttérbe szorítja a porosz királynak jogait és -politikáját.</p> -<p>Amerikában az 1889–1901. és 1906. években tartott pan-amerikai -konferenciák bizonyos mértékig megközelítették az egész amerikai -kontinensre kiterjedő nemzetközi választott bíráskodásra vonatkozó -tervezetnek a kifejlődését.</p> -<p>II. Miklósnak a jellemével és jóhiszeműségével, aki ezeket a -hágai konferenciákat kezdeményezte, nem akarunk e helyütt -hosszasabban foglalkozni. Ő azt hihette, hogy az idő Oroszország -mellett dolgozik. Abban a tekintetben azonban, hogy a nagyhatalmak -mind idegenkedtek a szuverén hatalmak összeolvasztásának a -gondolatától, amely nélkül pedig képtelenség az általános békének a -gondolata, nem foroghat fenn kétség. Nem a nemzetközi versengésnek -és e versengés akut formájának, a háborúnak a megszüntetése volt -az, amire törekedtek, hanem inkább a háborúnak az olcsóbbá tétele, -amely már nagyon költségesnek mutatkozott. Mindegyik olcsóbbá -akarta tenni a kisebb ellentéteket és összeütközéseket s olyan -nemzetközi jogot akart teremteni, amely háború idején bénítólag hat -a hatalmas ellenfelekre, anélkül, hogy kellemetlen volna saját -magára nézve. Ezek voltak a gyakorlati célok, amelyekre törekedtek -a hágai konferenciákon. Összejövetelek <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> voltak, -amelyeken megjelentek, hogy kedvében járjanak II. Miklósnak, -ugyanúgy, amint Európa uralkodói aláírták a szent szövetségnek -evangéliumszerű kinyilatkoztatásait, hogy kedvében járjanak I. -Sándornak; mikor pedig részt vettek az összejöveteleken, azt -igyekeztek megvalósítani, amit hasznosnak ítéltek a maguk -szempontjából. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>II. AZ IMPERIALIZMUS NÉMETORSZÁGBAN.</h2> -</div> -<p>A frankfurti béke az elporoszosított és egységes Németországot a -legfélelmetesebbé tette Európa összes nagyhatalmai között. -Franciaország meg volt alázva és bénítva. A republikánizmusba való -zuhanása folytán elveszteni látszott barátait az európai -udvarokban. Olaszország még a kamaszkorát élte. Ausztria rohamosan -a német politika szövetségesének a helyzetébe sülyedt. Oroszország -rengetegül nagy volt, de fejletlen, a brit birodalom pedig csak a -tengeren volt hatalmas. Európán kívül csak egy hatalmasság volt, -amellyel Németországnak számolnia kellett, a nagy ipari országgá -fejlődő Egyesült-Államok, melynek azonban sem európai mértékkel -mérhető hadereje, sem pedig haditengerészete nem volt.</p> -<p>A Versaillesben megalapított császárságban megtestesülő új -Németország bonyolult és meglepő keveréke volt a világ friss -szellemi és anyagi erőinek és az európai rendszer legszűkösebb -politikai hagyományainak. Elevenen éltek benne a nevelési -törekvések; messze kimagaslóan a legerősebben nevelő jellegű állama -lett a világnak; a közoktatásügy terén vezetett összes -szomszédainak és versenytársainak a sorában. A Németországgal való -leszámolásnak jelen időpontjában a brit olvasót méltányosan -megítélő magatartásra indíthatja, <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> ha felidézi azt az -ösztönzést, amelyet az ország elsősorban Viktória királynő német -férjének, utána pedig a német versenynek köszönhetett. Az angol -egyházhoz és az uralkodó osztályhoz tartozó átlagos tanult embernek -az alacsonyrendű féltékenysége, amelyet sem a nemzeti büszkeség, -sem a nagylelkű ösztön nem tudott háttérbe szorítani, engedni volt -kénytelen a német eredményektől való növekvő félelemnek. -Németország pedig a tudományos kutatásnak a szervezését és a -tudományos rendszernek az ipari és társadalmi fejlődésre való -alkalmazását olyan hittel és erőfeszítéssel kezdette meg, aminőre -azelőtt egy társadalom se mutatott példát. A fegyveres békének az -egész időszaka alatt érlelte és újból elvetette, majd ismét érlelte -a terméseket, a bőségesen elvetett tudásnak elmaradhatatlan -gyümölcseit. Rohamosan a nagy ipari és kereskedelmi hatalmasságok -sorába emelkedett; acéltermelése meghaladta a brit acéltermelést; a -termelésnek és a kereskedelemnek száz új mezején, ahol a tudás és a -rendszer fontosabbnak bizonyult a közönséges üzleti ügyeskedésnél, -így például az optikai iparban, a festékiparban, a kémiai iparnak -számos ágában és számtalan új iparágban, vezető helyre -emelkedett.</p> -<p>A brit gyáros szemében, aki megszokta, hogy a találmányok -bebocsáttatást kérve, nem tudva, hogy honnét és miért jönnek a -gyárába, ez a német rendszer, amely felkarolta és megfizette a -tudomány embereit, feneketlenül tisztességtelennek tünt fel. Úgy -érezte, hogy ez a szerencsének a megkorrigálása. Olyan, mintha -hamisan kevernék a kártyákat. Arra bátorítja az intellektuelleknek -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> veszélyes osztályát, hogy beleavatkozzék -a «józan» gondolkozású üzletemberek dolgaiba. A tudomány -szeretettelen gyermek módjára volt kénytelen elhagyni első hazáját. -Németországnak ragyogó kémiai ipara az angol Perkinsnek a munkáján -épült fel, aki nem tudott «gyakorlati» angol üzletembert találni, -hogy őt támogassa. De Németország vezetett a szociális -törvényhozásnak számos terén is. Németország tudatára ébredt, hogy -a munkaerő nemzeti érték, amely a munkanélküliség által megromlik -és így a közjó érdekében gondoskodni kell róla a műhely falain -kívül is. A brit munkaadó még mindig abban a csalódásban élt, hogy -a munkás ránézve megszünik a műhelyen kívül s minél rosszabb -ezeknek a kívülállóknak a helyzete, valahogyan annál jobb reá -nézve. Ezenfelül általános dolgokban való tudatlanságából -kifolyólag, teljes mértékben individualista volt: a közönséges -lelkeknek esztelen vetélkedése élt benne; ugyanúgy gyűlölte -gyárostársait, amint gyűlölte munkásait és fogyasztóit. A másik -oldalon a német termelők meg voltak győződve az egyesülésnek és az -együttműködésnek a nagy előnyeiről; vállalataik az összeolvadás -felé és abban az irányban haladtak, hogy nemzeti vállalatoknak a -jellegét öltsék magukra.</p> -<p>Ez a nevelő, tudományos és szervező jellegű Németország az 1848. -évi liberális Németországnak volt a természetes fejlődése; gyökerei -visszanyúltak a napoleoni hódítás szégyenéből fakadó újjáteremtő -erőfeszítésnek a korába. Mindent, ami jó és nagy volt ebben a -modern Németországban, tényleg a tanítómestereinek köszönhette. De -ez a tudományosan rendszerező szellem <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> csak -egyike volt azoknak a tényezőknek, amelyek az új német császárságot -létrehozták. A másik tényező a Hohenzollernek monarchiája volt, -amely túlélte Jenát, amely megcsalta és becsapta az 1848. évi -forradalmat és amely Bismarcknak a vezetése alatt törvényes formák -szerint is élére került az Ausztrián kívüli egész Németországnak. A -cári birodalmat kivéve, a tizennyolcadik századbeli nagy -monarchiának a hagyományait egy állam sem őrizte meg annyira, mint -Poroszország. Nagy Frigyesnek a hagyományában Machiavelli -uralkodott Németországon. Így ennek a nemes új államnak a fejében -nem egy nemes új agyvelő foglalt helyet, hogy első helyre vezesse a -világnak a szolgálatában, hanem hatalomra éhes pók tanyázott benne. -Az elporoszosított Németország egyidejűleg a leginkább modern és -legjobban elavult állam volt Nyugat-Európában. A legjobb és -legrosszabb indulatú állama volt a korának.</p> -<p>A nemzetek lélektana még nagyon csökevényes tudomány. A -pszichológusok még alig kezdték tanulmányozni az egyes embernek az -állampolgári oldalát. A mi szempontunkból azonban a legnagyobb -fontosságú, hogy nagyjából vázoljuk az 1871. évi győzelmek óta -felnevelődött német nemzedékek szellemi fejlődését. Csak -természetes volt, hogy a példátlanul álló és mindent elsöprő -harctéri sikerek és a viszonylagos szegénységből a gazdagságra való -emelkedés megduzzasztotta az önérzetüket. Emberinél több lett -volna, ha ez a hazafias hiúságnak bizonyos túlzásaiban nem jutott -volna kifejezésre. Ezt a természetes visszahatást azonban tudatosan -kiaknázták, kihasználták <span class="pagenum"><a name="Page_17" -id="Page_17">-17-</a></span> és fejlesztették rendszeres munkával -és ellenőrzéssel, iskolákban és főiskolákban, irodalomban és -sajtóban a Hohenzollern-dinasztiának az érdekében. A tanítót és -tanárt, aki nem tanította és hirdette minden adandó alkalommal és -azon kívül a németeknek a többi népek felett való faji, erkölcsi, -szellemi és fizikai felsőbbségét, a háborúban és a dinasztia iránt -való rendkívüli odaadásukat és elkerülhetetlen hivatottságukat, -hogy e dinasztia alatt vezetői legyenek az egész világnak, -megbélyegezték s homályban maradásra és sikertelenségre volt -kárhoztatva. A német történelmi oktatás óriási, rendszeres -meghamisítása lett az emberi multnak, a Hohenzollernek jövője -érdekében. Az összes többi nemzeteket nem hivatottaknak és -hanyatlóknak állították be, akikkel szemben a poroszok az emberiség -vezetői és újjáteremtői. A fiatal német ezt olvasta -iskolakönyvében, hallotta a templomban, találta az irodalomban és -szenvedélyes meggyőződéssel ezt diktálta bele a tanára. Ezt -diktálta bele mindegyik tanára. Hueffer a könyvében<a name= -"FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class= -"fnanchor">2)</a> példákat idéz, hogy a biologiában és a -matematikában is fordulnak elő kitérések a tulajdonképeni tárgytól, -hogy hosszas, royalisztikusan hazafias hivalkodásnak adjanak -helyet. Csak kivételesen szívós és önálló lelkek tudtak a meggyőzés -ezen áradatának ellentállni. Észrevétlenül a német lélekben -Németországnak és császárának a képzete valami azelőtt sohasem -létezett ragyogó és uralkodó képzet gyanánt alakult ki, egy -istenhez hasonló nemzetnek a képe «ragyogó vértezetben», amely az -alsóbbrendű <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> és nagyon rosszindulatú népek körében a -«dicső német kardot» suhogtatja. Németországot tudatosan -megmérgezték, rendszeresen megittasították a hazafias retorikának -ezzel a fajtájával. A Hohenzollerneknek egyik legnagyobb vétke, -hogy a korona állandóan és makacsul beleavatkozott az oktatásba és -pedig különösképen a történelmi oktatásba. Egy modern állam sem -vétkezett így a közoktatás ellen. Nagybritannia koronás -köztársaságának az oligarchiája megnyomorította és elsorvasztotta a -közoktatást, de a Hohenzollernek monarchiája megrontotta és -prostituálta.</p> -<p>Nem lehet eléggé hangsúlyozni az utolsó félszázad történetének -azt a legfontosabb tényét, hogy a német népet rendszeresen -belenevelték a németségnek a világon a hatalomra alapított -elsőségébe és abba az elméletbe, hogy a háború szükségszerű -jelensége az életnek. A német történelmi oktatásnak a kulcsát meg -lehet találni Moltkének a mondásában: «Az örök béke csak álom, még -pedig nem is szép álom. A háború szükségszerű része a világ -Istentől megállapított rendjének… Háború nélkül a világ nem -fejlődnék és a materializmusban veszne el.» (Egyébként tory korában -Gladstone is épen ilyen kenetteljesen belenyugodott a -rabszolgatartásba.) E tekintetben az antikrisztiánus német -bölcselő, Nietzsche is egyetértett az istenfélő tábornaggyal. «Csak -puszta illuzió és játékos képzelődés, ha sokat, vagy egyáltalán -valamit várunk attól az emberiségtől, amely elfelejti a háborút. -Nem ismerünk eszközt, amely jobban kiváltaná a cselekvést, mint egy -nagy háborúnak a harcmezőn született nyers <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> energiája, -a gyűlöletből született mélységes személytelenség, a gyilkolásból -született öntudat és hidegvér, az ellenség megsemmisítésére -irányuló erőfeszítésből született nekihevülés, a veszteség, a -tulajdon lét és az embertársak léte iránti büszke közöny, a -lelkeknek földrengésszerű megrázkódtatása, melyre a népnek szüksége -van, ha elveszti vitalitását».</p> -<p>A tanításnak ez a fajtája, amely áthatotta a német birodalmat -egyik végétől a másikig és szükségképen magára irányozta a külföld -figyelmét, felriasztotta a világnak valamennyi népét és -hatalmasságát és szükségképen németellenes szövetségre vezetett, -Francia-, Orosz- és Angolországot egyaránt fenyegető katonai és -legújabban tengeri készülődéssel járt karöltve. Befolyásolta az -egész német nép gondolkozását, modorát és erkölcsét. A németek -ugyanis alakítható nép s nem oly nehezen hozzáférhetők a tanítás -számára, mint az irek és angolok. 1871 óta a külföldön a német az -öklében bízott és rászokott a nagy hangra. Még a kereskedelmi -műveletekben is bizonyos legázolásszerű eljárást tanusított. -Gépezete megjelent a világpiacon és hajózása a nemzeti hivalkodás -szinezetével foglalt teret a tengereken. Igazi érdemeit támadó -eszköz gyanánt használta. Valószínűleg a legtöbb más nép, ha -ugyanazokon a tapasztalatokon ment volna át és ugyannak a -tanításnak lett volna alávetve, hasonló módon viselte volna -magát.</p> -<p>A történelem egyik olyan véletlene folytán, amilyenek -megszemélyesítik és meggyorsítják a katasztrófákat, Németország -uralkodója, II. Vilmos, a legtökéletesebb formában testesítette meg -<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> népének új nevelési rendszerét és a -hohenzollerni hagyományokat. 1888-ban, huszonkilenc éves korában -lépett a trónra; atyja, III. Frigyes, márciusban következett -nagyatyja, I. Vilmos után és meghalt ugyazon év júniusában. II. -Vilmos anyai ágon unokája volt Viktória királynőnek, de -vérmérsékletében nyoma sem volt annak a liberális hagyománynak, -amely a Szász-Coburg-Gotha családot jellemezte. Agyát teljesen a -tajtékzó új imperializmus töltötte el. Trónralépését a hadseregéhez -és hajóhadához intézett kiáltvánnyal jelentette be; a népéhez -intézett kiáltvány három nappal később jelent meg. A demokrácia -iránti mély megvetés csendült ki belőle: «A katona és hadsereg, nem -pedig a parlamenti többségek forrasztották össze a német -birodalmat. Bizalmamat a hadseregbe helyezem». Megtagadta ezzel a -német iskolamesterek kitartó munkáját és helyette a Hohenzollernek -diadalát jelentette be.</p> -<p>Az új császárnak legközelebbi cselekedete az volt, hogy -összekülönbözött az öreg kancellárral, Bismarckkal, aki a német -birodalmat megalkotta és elbocsájtotta őt. (1890.) Mélyreható -véleménykülönbségek nem voltak közöttük, de mint Bismarck mondotta, -a császárnak az volt a szándéka, hogy önmagának legyen a -kancellárja.</p> -<p>Ezek voltak a bevezető jelenségei egy nagyon tevékeny és kihivó -jellegű pályafutásnak. II. Vilmosnak az volt a szándéka, hogy -lármát üssön a világban, nagyobb lármát, mint előtte bármely más -uralkodó. Egész Európa hamarosan megismerte az új uralkodónak az -alakját, állandóan vakítóan csillogó katonai egyenruhában, büszke -tekintettel, felfelé sodort bajusszal s béna, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> ügyesen -elleplezett bal karjával. Tetszelgett magának a ragyogó ezüst -mellvértekkel és hosszú fehér köpenyekkel. Szemmellátható volt a -nagy nyughatatlansága. Világos volt, hogy nagy dolgokra hivatottnak -érezte magát, de egyelőre még nem volt nyilvánvaló, hogy ezek a -nagy dolgok mik lesznek tulajdonképen. Nem volt delphii jósda, -amely megmondta volna neki, hogy egy nagy birodalomnak a -szétrombolására van rendelve.</p> -<p>A személyét körülvevő szinpadiasság és Bismarck elbocsájtása -sokakat ijedelemmel töltött el alattvalói közül, de ezek csakhamar -megnyugodtak abban a gondolatban, hogy befolyását a béke ügyének és -Németország megszilárdításának szenteli. Sokat utazott, Londonba, -Bécsbe, Rómába, ahol magántárgyalást folytatott a pápával, Athénbe, -ahol nővére ment feleségül a görög királyhoz 1889-ben és -Konstantinápolyba. Az első keresztény uralkodó volt, aki -meglátogatta a szultánt. Elment Palesztinába is. Jeruzsálem régi -falán külön kaput törtek a számára, hogy belovagolhasson a városba; -méltóságán aluli volt, hogy gyalog menjen be. Rávette a szultánt, -hogy megkezdje a török hadsereg újjászervezését német mintára, -német tisztek vezetése alatt. 1895-ben kijelentette, hogy -Németország «világhatalom» s hogy «Németország jövője a tengeren -van», nem törődve, hogy a németek jelenlétét a tengeren az angolok -már amúgy is tudomásul vették, s figyelmét mind erősebb mértékben -nagy hajóhad megteremtésének szentelte. Gondjaiba vette a német -művészetet és irodalmat is; befolyását a többi nyugati népek által -használt latin betűvel <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> szemben a különálló és szemrontó gót betű -megtartására használta fel; támogatta a pángermán mozgalmat, mely a -hollandokat, skandinávokat, a belgiumi flamandokat és a svájci -németeket egy nagy német testvériség tagjainak hirdette, mintha -beolvasztásra alkalmas anyag volnának egy növekedni akaró, éhes -fiatal birodalom számára. Európának összes többi uralkodói -elhalványodtak mellette.</p> -<p>A búr köztársaságok elleni háború idején Európaszerte -Nagybritannia ellen megnyilatkozó ellenséges hangulatot -felhasználta a nagy hajóhadra irányuló tervének előmozdítására, ami -kapcsolatban a német gyarmatbirodalomnak rohamos terjeszkedésével -Afrikában és a Csendes-oceánon, az angol közvéleményt mód felett -nyugtalanította és felizgatta. A brit liberális közvélemény -különösképen érezte a brit haditengerészet állandó növelésének -kétségbeejtő szükségességét. «Nem pihenek addig, – jelentette ki a -császár, – míg a hajóhadamat nem emelem ugyanarra a színvonalra, -melyen a hadseregem áll.» A legbékésebb szigetlakók sem vehették -nyugodtan tudomásul ezt a fenyegetést.</p> -<p>1890-ben megszerezte a kis Helgoland szigetét az angoloktól. Ezt -nagy tengeri erősséggé építtette ki.</p> -<p>Amint a hajóhada nagyobbodott, vállalkozási kedve is növekedett. -Kijelentette, hogy a németek «a világ sója». «Nem szabad -elfáradniok a civilizációnak a munkájában; Németországnak, akárcsak -a császári Rómának, terjeszkednie kell és rá kell kényszeríteni -magát másokra.» Ezt lengyel földön mondotta, a lengyel nyelvű -kultura elnyomására irányuló s a Lengyelországból rájuk -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> eső rész elnémetesítésére irányuló német -törekvések támogatása érdekében. Az Istent «isteni szövetséges» -névvel illette. A régi abszolut birodalmakban az uralkodó vagy maga -volt Isten, vagy Istennek fogadott képviselője; a császár az Istent -megbizható ügyfelének tekintette. «A mi régi Istenünk», – mondotta -róla kedveskedőleg. Mikor a németek megszállották Kiaocsaut, az -«acélos német ököl»-ről beszélt. Mikor Ausztriát támogatta -Oroszország ellenében, a «ragyogó fegyverzetű» Németországot -emlegette.</p> -<p>Oroszországnak madzsuriai vereségei 1905-ben a német -imperializmust merészebb fellépésre bátorították. Az együttes -francia és orosz támadástól való félelem oszlani látszott. A -császár a szentföldre utazott, kiszállt Tangerben, hogy a marokkói -szultánt a franciák elleni támogatásáról biztosítsa s azt a -főbenjáró méltatlanságot követte el Franciaországgal szemben, hogy -háborús fenyegetéssel külügyminiszterének, Delcassénak az -elbocsájtására kényszerítette. Szorosabbra fűzte a kapcsolatokat -Ausztria és Németország között s az ő támogatásával Ausztria -1908-ban visszaélt Európa többi államainak bizalmával, mikor a -délszláv Bosznia-Hercegovinát annektálta. A Nagybritannia ellen -irányuló tengeri készülődésével s a Franciaország és a szlávok -elleni kihivásával Nagybritanniát, Franciaországot és Oroszországot -defenziv jellegű megállapodásra késztette magával szemben. A -boszniai annexiónak további következése volt a szövetséges -Olaszországnak az elidegenedése.<a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<p>Ilyen volt a személyiség, akit a balsors Németország fölé -helyezett, hogy sarkalja, szervezze és a világ többi része számára -türhetetlenné tegye egy nagy népnek a természetes büszkeségét és -hivalkodását, amely a megoszlásnak és gyengeségnek hosszú -évszázadai után a fejedelmek dzsungeléből egységre és a világ -megbecsülésére tudott emelkedni. Természetes volt, hogy a vezető -kereskedelmi és ipari egyéniségek, a tengerentúlt kiaknázni akaró -pénzemberek, a katonák és a hétköznapi tömeg ezt a vezetőt nagyon -izlésük szerint valónak találták. A németek közül titokban sokan -hirtelenkedőnek és szinészkedőnek találták, de nyilvánosan -támogatták, mert cselekedetei a siker szinezetével jártak. <i>Hoch -der Kaiser!</i></p> -<p>De Németország mégsem hódolt be küzdelem nélkül az imperializmus -egyre erősbödő áradatának. A német életnek fontos tényezői -küzdelmet folytattak e nagyhangú új autokrácia ellen. A régi német -törzsek, különösen a bajorok nem mutattak hajlandóságot, hogy a -poroszság elnyelje őket. A közoktatás terjedésével és Németország -rohamos indusztrializálódásával karöltve a szervezett munkásság -önálló gondolatokra ébredt <span class="pagenum"><a name="Page_25" -id="Page_25">-25-</a></span> és szembehelyezkedett uralkodójának -hangzatosan militarisztikus és hazafias szólamaival. Az államban -egy új politikai párt fejlődött ki, a szociáldemokraták, akik Marx -tanait vallották. A hivatalos és klerikális szervezetek szüntelen -támadásai s a propagandája és szervezetei ellen irányuló elnyomó -jellegű törvények dacára a párt állandóan növekedett. A császár -újból meg újból állást foglalt ellene; vezéreit bebörtönözték és az -ország elhagyására kényszerítették. Mégis növekedett. Mikor a -császár a trónra lépett, ötszázezer volt a szociáldemokrata -szavazók száma, 1907-ben három milliónál több. A császár -kisérletezett az engedékenységgel is, sok mindent megadott, például -az aggkori és a betegség esetére való biztosítást, leereszkedő -ajándék formájában, melyet a munkások jog gyanánt követeltek. -Elhajlását a szocializmus felé tudomásul vették, de ez nem szerzett -konvertitákat az imperializmusnak. Tengerészeti törekvéseit ügyesen -és elkeseredetten támadták s a kisembereknek a pártja szüntelenül -támadta az új német tőkéseknek gyarmati kalandjait is. A hadsereget -azonban még a szociáldemokraták is mérsékelt támogatásban -részesítették, mert bármennyire elitélték is az otthoni -autokráciát, még nagyobb gyűlölettel és félelemmel voltak eltelve a -keleti határon Oroszországnak barbár és retrogád önkényuralma -irányában.</p> -<p>Németország abban a veszedelemben forgott, hogy ez a falánk -imperializmus Nagybritanniát, Franciaországot és Oroszországot -offenziv-defenziv jellegű együttes támadásra fogja késztetni. A -császár a Nagybritannia irányában való merev magatartás és esetlen -kisérletek között ingadozott, <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> hogy megbékéljen vele, -miközben hajóhada növekedett s mialatt a háborúra készülődött -Orosz- és Franciaországgal. Mikor 1913-ban a brit kormány -javasolta, hogy mindkét fél szüntesse be a flottaépítést egy évre, -ajánlatát visszautasították. A császárnak volt egy fia, aki még -jobban benne élt az imperializmus és pángermanizmus -gondolatkörében, mint ő maga. A trónörökös az imperialista -propagandát szívta magába. Katonák és ágyúk voltak a játékai. Idő -előtti népszerűségre tett szert azáltal, hogy még fokozta atyjának -hazafias és támadó jellegű cselekvéseit. Az az érzés támadt, hogy -az élete delén álló császár kezd túlságosan óvatos lenni. -Egyénisége megújhodott a trónörökösben. Németország sohasem volt -ily erős, sohasem volt ennyire felkészülve egy új, nagy kalandra és -a győzelmek új aratására. Az a meggyőződés élt benne, hogy -Oroszország állapotai züllöttek, Franciaország degenerált, -Nagybritannia pedig a polgárháború szélén áll. A fiatal trónörökös -csak példaképe volt a jómódú német felső osztályok fiatalságának -1914 tavaszán. Ugyanabból a serlegből ittak valamennyien. Tanáraik -és oktatóik, szónokaik és vezetőik, anyáik és kedveseik ugyanarra a -nagy alkalomra készítették őket elő, amely most nagyon közelinek -látszott. Valamennyien el voltak telve a közelgő összeütközésnek -döbbenetes érzésétől, a nagy dolgokra hívó kürtnek a szavától, a -határokon túl az ellenségek felett megvivandó győzelemtől, odahaza -pedig a nekik ellenszegülő munkások feletti diadaltól. Az ország -duzzadt az erőtől és lázas izgalomban élt, mint az atletikai -versenyző tréningjének a végén. <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>III. AZ IMPERIALISTA SZELLEM NAGYBRITANNIÁBAN.</h2> -</div> -<p>A fegyveres békének az ideje alatt Németország vezetett és adta -meg a hangot Európában. Erőteljes imperializmusának a tantételei -különösen erős hatást gyakoroltak a brit lélekre, amely gyengén -volt vértezve ahhoz, hogy ellent tudjon állni egy külföldről jövő -erős intellektuális nyomásnak. A közoktatásügyi lendület, amelyet -Albert herceg kezdeményezett, a halála után elhalt; az oxfordi és -cambridgei egyetemeket abban a feladatukban, hogy a felsőbb -oktatást hatékonyan megreformálják, meggátolta az uralkodó -papságnak félelme és előitélete az úgynevezett «tudomány és vallás -közötti összeütközés» irányában; a népoktatást elcsenevészítette a -vallásos civódás, a közhatóságok végtelen szűkkeblűsége, a -munkaadók törekvése a gyermekmunka után és az individualisztikus -ellenkezés «mások gyermekeinek oktatása» irányában. A régi angol -hagyomány, az igazság kimondásának, a jogszerűségnek, becsületes -eljárásnak s bizonyos mértékig a republikánus szabadságnak a -hagyománya erősen elhalványodott a napoleoni háborúk -megpróbáltatásainak az idején; a romanticizmus, melynek a nagy -regényíró Walter Scott volt a főképviselője, a nemzet képzeletét a -virágos <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> és festői dolgok iránti vágyódással -itatta át. «Mr. Briggs», a <i>Punch</i> komikus angolja az ötvenes -és hatvanas években, aki kockás skót szoknyát visel és szarvasra -cserkészik, legjobban testesíti meg az új iránynak a szellemét. -Kezdett derengeni Mr. Briggsnek az agyában a szinekben gazdag és -nagyon valószínűnek tetsző tény, amire azelőtt nem eszmélt rá, hogy -birodalmában sohasem nyugszik le a nap. Az ország, amely valaha -elitélte Clivet és Warren Hastingst a hindu benszülöttekkel szemben -tanusított becstelen bánásmódjukért, mostantól kezdve talpig -lovagias és önfeláldozó férfiaknak kezdte őket tekinteni. Ők voltak -«a birodalom megteremtői». Disraeli keleties képzeletének a hatása -alatt, amely császárnőt csinált Viktória királynőből, az átlagos -angol készségesen hajlott a modern imperializmus üres -szólamaira.</p> -<p>A meghamisított néprajzot és elferdített történelmet, amely a -germán, szláv és kelta keveredésből előállott németeknek azt -hirdette, hogy ők különálló csodás faj, utánozták az angol írók, -akik egy új etnologiai kitalálást, az «angolszászt» kezdték -belevinni a köztudatba. Ezt a nagyszerű összetételt az emberi -fejlődés tetőpontjának s a görögök, rómaiak, egyiptomiak, asszirok, -zsidók, mongolok és más alsóbbrendű előfutárok fehér fényben -ragyogó koronájának és összesített erőfeszítésük eredményének -tüntették fel. A német faji felsőbbségnek észszerűtlen legendája -nagyon sokat tett, hogy elkeseredésig fokozza a lengyelek -hangulatát Posenben és a franciákét Lotharingiában. Az angolszász -felsőbbségnek még nevetségesebb legendája nemcsak megnövelte az -angol <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> uralom iránti ellenszenvet Irországban, -hanem megrontotta a brit közigazgatásnak a hangját az «alávetett» -népekkel szemben mindenütt az egész világon. A mások -megbecsülésének megszüntével és a «felsőbbrendűség» gondolatának -kultiválásával együtt járt az emberiesség és igazságosság -megszünése is. Az indiai brit uralomnak első idejében a brit -tisztviselők szerényen mentek ki Indiába, a csodás országba, hogy -ott éljenek és tanuljanak; mostantól kezdve kevélyen mentek ki, -mint egy csodás népnek a képviselői, akik fényt visznek a -sötétségbe, hogy ott meggazdagodjanak és tündököljenek.</p> -<p>A német hazafias tévtanok utánzása nem merült ki az -angolszász-legenda gyártásában. Az angol egyetemek eleven -fiatalsága, amely a nyolcvanas és kilencvenes években megundorodott -az otthoni politikának alacsony színvonalától és őszinteségének -hiányától, hajlandó volt utánozni és versenyre kelni a követelődző, -tetszetős és erőszakos nemzeti imperializmussal, a Machiavelli és -Attila hagyományának keverékével, mely mesterségesen rányomta a -bélyegét az ifjú Németország gondolkozására és cselekedeteire. Úgy -érezte ez a fiatalság, hogy Britanniának is szüksége van ragyogó -fegyverzetre és neki is suhogtatni kell a kardját Az új brit -imperializmus a költőjét is megtalálta Kiplingben, gyakorlati -támogatóját pedig a pénzügyi és üzleti érdekekben, melyeknek útját -a monopoliumok és kiaknázások felé ez a hazafias fény ragyogta be. -Ezek az elporoszosodott angolok Németország példáját követték az -egész vonalon. Közép-Európa összefüggő gazdasági rendszer, melynek -működését legjobban az egység biztosítja; <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> az új -Németország ezért hozta létre a vámpolitikai egységet, az összes -alkotó részeit magába foglaló Zollvereint. Természetszerűleg tömör -rendszer, zárt ököl lett belőle. A brit birodalom nyitott tenyér -módjára terjed szét az egész világon, egyes részeinek eltérő a -természetük, szükségletük, kapcsolatuk s nincs egyéb közös érdekük, -csak a biztonságnak a kölcsönössége. Az új imperialisták azonban -vakok voltak e különbséggel szemben. Ha az új Németországnak megvan -a Zollvereinje, ugyanezt meg kell teremteni a brit birodalom -számára is; különböző alkotó elemeinek természetes fejlődését pedig -meg kell bénítani «birodalmi preferenciális vámokkal» és más -egyebekkel…</p> -<p>Mégis Angliában az imperialista mozgalom sohasem tudott szert -tenni olyan tekintélyre és általánosságra, mint Németországban. A -három egyesített, de lényében különböző brit nép egyikének sem volt -természetes terméke. Nem felelt meg a lelkületüknek. -Hagyományaiknál vagy vérmérsékletüknél fogva Viktória királynőben -és utódaiban, VII. Edvárdban és V. Györgyben hiányzott a -hajlandóság, hogy a Hohenzollernek módjára «ragyogó vértezetben» -tündököljenek, «acélos öklüket» rázogassák és «dicső kardjukat» -suhogtassák. Elég bölcsek voltak ahhoz, hogy tartózkodjanak az -általános áramlatokba való nyilt beavatkozástól. Az új brit -imperialista mozgalom kezdettől fogva kiváltotta nagyon sok angol, -walesi, ir és skót írónak az ellenszenvét, akik nem akarták -elismerni ezt az új brit nacionalizmust és elfogadni az -«angolszász» felsőbbrendűségnek az elméletét. Amellett -Nagybritanniában igen nagy <span class="pagenum"><a name="Page_31" -id="Page_31">-31-</a></span> gazdasági érdekek s így különösen a -hajózási érdekek a szabad kereskedelmen alapultak s ezek jogosult -aggodalommal tekintettek az új imperialisták és a velük társult -kalandor gazdasági elemek pénzügyi javaslatai elé. Más oldalról -azonban ezek az eszmék futó tűzként szárnyaltak végig a katonai -osztályon, az indiai tisztviselői karon és más hasonló elemeken. -Egészen addig valami bocsánatkérő elem lebegett a katonák személye -fölött Angliában. Nem volt az angol földnek természetes szülötte. -Ezúttal azonban egy olyan mozgalom kerekedett, amely porosz -katona-bajtársához hasonló ragyogó fontosságot volt hivatva neki -kölcsönözni. Az imperialista gondolat támogatásra talált az új -olcsó sajtóban is, amely arra a célra teremtődött, hogy az elemi -oktatás folytán képződött új olvasó-rétegek szükségletét ellássa. -Ennek a sajtónak általános, széles és egyszerű eszmékre volt -szüksége, melyek alkalmasak a gondolkozni is alig kezdő tömegek -számára.</p> -<p>Mindezen támogatás s a nemzeti hiúságra való erős hivatkozás -dacára, a brit imperializmus sohasem tudta a brit népek tömegét -igazán áthatni. Az angolok szellemileg nem gyúrható nép s a régi -tory pártnak, a katonai osztálynak, a vidéki papságnak, a -music-halloknak, az asszimilált idegeneknek, a műveltség nélküli -gazdagoknak s az új nagy munkaadóknak védvámjai és imperializmusért -való lelkesedése a közönséges embert, különösen pedig a szervezett -munkásságot gyanakvó magatartásra késztették. Ha a majubai -vereségnek mesterségesen is fokozott sebe az országot bele is -sodorta a délafrikai búr köztársaságoknak szükségtelen, -áldozatokkal járó és költséges meghódításába, <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> ebből a -kalandból elég erős visszahatás támadt a méltányosság és -igazságérzet felé, mely újra hatalomra juttatta a liberális pártot -és legalább részben jóvá igyekezett tenni a baklövést a dél-afrikai -szövetség megalkotásával. Jelentős és állandó haladás volt -tapasztalható a közoktatás, a közérdek előtérbe helyezése s a -kevesek tulajdonában levő vagyon igazságtalanságainak eloszlatása -tekintetében. Amellett a fegyveres békének ezen időszakában a három -brit nép nagyon megközelítette az Irországgal szemben fennálló -nézeteltéréseknek igazságos és észszerű alapon való rendezését. -Szerencsétlenségükre a nagy háború épen erre irányuló törekvésük -közepette szakadt rájuk.</p> -<p>Irország esete a multban nagyon tanulságos példája egy idegen -uralkodó osztály viselkedésének, napjainkban pedig az imperializmus -alkalmazásának egy meghatározott országra vonatkozólag. A -szerencsétlen ország, melynek története az idegen hódításnak, a -régi birtokosok kiirtásának, a másvallásúak üldözésének és a -jogoktól való megfosztásnak szakadatlan láncolata, sohasem tudott -megbarátkozni az angol uralommal. Irország a nagy földesuraknak -lett a birodalma, akik az országon kívül éltek és nem törődtek -bérlőik sorsával. Anglia nagy fejlődésének idején Irország -fokozatosan ment tönkre, a mult század közepétől kezdve a <i>zöld -sziget</i> ijesztő mértékben néptelenedett el; lakosai ezrével és -százezrével kerestek maguknak az oceánon túl új hazát. Az -otthonmaradottak fokozódó gyülölséggel tekintettek az angolokra s -közmondássá vált, hogy Anglia szerencsétlensége Irország -szerencséje. Politikai <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> jogaiktól megfosztva, az irek tudni sem -akartak az angol kormányzattal való közösségről s az angol élet -Irországban csak a Dublinban székelő alkirálynak közvetlen -környezetére és a Cromwell-féle hódítás után protestánsokkal -betelepített északkeleti vidékre szorítkozott. Ekkor következett be -a katholikusok emancipációja Angliában, mely maga után vonta az ir -katholikusok emancipációját s 1874-ben az általános választójog. A -szűk választójog idejében Irország lélekszámánál sokkalta erősebben -volt képviselve az angol parlamentben; a visszamaradt ir kerületek -ugyanis legkönnyebben kezelhetők voltak az angol uralkodó osztályok -számára. Az általános választójog után Anglia megdöbbenve találta -szemben magát a vallásában, hagyományaiban, szükségleteiben tőle -teljesen eltérő ir demokráciával, mely feltárta az átlagos angol -előtt nem is ismert sérelmeit és szenvedélyesen követelte a -különválást. Az angol parlamentbe bekerült új ir párt állandóan -obstruált és megzavarni igyekezett az angol ügyek menetét, míg -Irország a szabadságát ki nem vívja. Ez az eljárás kapóra jött az -uralkodó oligarchiának, amely még mindig uralkodott a brit -birodalomban. Szövetségre lépett az észak-irországi «lojális» -protestánsokkal – lojálisak voltak a birodalmi kormány irányában, -mert féltek a katholikus uralomtól Irországban – s mesterségesen -szította az átlagos angolnak fokozódó haragját, aki nem értette meg -az átlagos ir elkeseredésének az okait.</p> -<p>Irország és Nagybritannia viszonyának története az utolsó -félszázad folyamán egyike azoknak a dolgoknak, melyek a -legkedvezőtlenebb színben <span class="pagenum"><a name="Page_34" -id="Page_34">-34-</a></span> tüntetik fel az angol uralkodó -osztályt, anélkül, hogy az átlagos angolnak szégyenkezni kellene -miatta. Az angol közvélemény ismételten tanujelét adta a -jóakaratának. Az angol törvényhozás az Irországgal való -viszonylatban majdnem félszázadon át a kezdetleges kisérleteknek -egész sorozatát mutatja a liberális Angolország részéről az irek -panaszainak orvoslására és a baráti viszonynak a megteremtésére a -konzervativ párt és Ulster szívós ellenszegülése ellenében. -1886-ban Gladstone politikai katasztrófába döntötte önmagát, mikor -nemzetiségi elvének megfelelően kisérletet tett az első ir -önkormányzati javaslatnak a benyujtására, amely első izben bízta -volna a történelem folyamán magukra az irekre az ir ügyek -intézését. A tervezet sok tekintetben téves és veszélyes volt, mert -nem nyujtott elegendő biztosítékokat az irországi, különösen -ulsteri protestánsoknak és nem gondoskodott védelemről a papokat -uraló déli analfabéták részéről jövő esetleges sérelmek ellenében. -Lehet, hogy ezek csak képzelt veszedelmek voltak, mindenesetre -azonban számolni kellett volna a tőlük való félelemmel. A -törvényjavaslat kettérepesztette a liberális pártot s egy koaliciós -kormány, az unionista kormány foglalta el Gladstone helyét.</p> -<p>Az unionista kormányban, mely Gladstonet helyéből kiszorította, -kiváltképen a tory elemek voltak képviselve s szellemében -imperialisztikusabb volt, mint a megelőző angol kormányok -bármelyike. A következő esztendőknek a brit politikája nagyjában és -egészében állandó küzdelem a birodalom többi részét lenyűgözni -akaró erőszakos «brit» nacionalizmus és imperializmus s az angol -vérmérsékleti <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> liberalizmus és józanság között, mely a -birodalmat szabad és önkéntes szövetségesek konföderációjává -törekedett átalakítani. Természetszerűleg a «brit» imperialisták -lenyűgözött ireket szerettek volna látni, viszont az angol -liberálisok szabad, önként társuló Irországot akartak. 1892-ben -Gladstone ismét hatalomra küzdötte magát, csekély <i>Home Rule</i> -többséggel; 1893-ban az ir önkormányzati javaslat átment az -alsóházban, de a lordok elvetették. Mégis az új imperialista -kormány csak 1895-ben jutott hivatalba. A támogató párt nem -imperialistának, hanem unionistának nevezte magát, különös név, ha -tekintetbe vesszük, hogy milyen makacs kitartással igyekezett a -birodalom közjavának minden lehetőségét lerontani. Az imperialisták -tíz esztendeig maradtak hatalmon. Már említettük, hogy miként -hódították meg Délafrikát. 1905-ben vereséget szenvedtek, mikor -vámkorlátokat akartak felállítani német mintára. A nyomukba lépett -liberális kormány a Dél-Afrikai Egyesült-Államok megalkotásával -megelégedett polgártársakká tette a fegyverrel leigázott -dél-afrikai hollandusokat. Utána hosszú küzdelembe bocsájtkozott a -makacsul imperialista lordok házával.</p> -<p>Ez a küzdelem nagyon alapvető jellegű volt a brit ügyek -szempontjából. Egyik oldalon volt Nagybritannia népének liberális -többsége, amely az irekkel való viszonyt becsületesen és az -észszerűség szerint új és reményteljesebb alapokra akarta helyezni -s ha lehet, az ireknek bosszúálló ellenszenvét barátságra -változtatni; a másik oldalon voltak az új brit imperializmusnak -összes tényezői, elszántan, hogy bármi áron és minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> választási -megnyilatkozás ellenére, ha lehet, törvényesen, de ha nem lehet, -törvénytelenül is, megtartsák hatalmukat az angol, skót és ir ügyek -és hasonlóképen az egész birodalom fölött is. Új nevek alatt -megismétlődött az angol társadalomnak ősrégi belső küzdelme; a -szabad és liberális szellemű társadalomnak a küzdelme a hatalmon -levő «nagyok», a nagy kalandorok és tekintélyek ellen, mely annak -idején kifejezésre jutott Amerika szabadságharcában is. Irország -csak a csataterük volt, mint annak idején Amerika. Indiában, -Irországban és Angliában az uralkodó osztály és a vele szövetkezett -kalandorok mind egy véleményen voltak; de az ir nép, a vallási -különbség folytán, vajmi kevés közösséget érzett az angol nép -széles rétegeivel. Mégis az olyan ir államférfiak, mint Redmond, az -ir párt vezére az alsóházban, egy időre felülemelkedtek a nemzeti -szűkkeblűségen és méltóképen feleltek az angol részről -megnyilvánult jó törekvésekre. Lassú, de kitartó munkával sikerült -a lordok házának ellenállását letörni és Asquith miniszterelnök -1912-ben beterjesztette a harmadik ir önkormányzati javaslatot. -Egész 1913-ban és 1914 elején a törvényjavaslat új meg új -parlamenti harcokra adott alkalmat. Először Irország megkapta az -önkormányzatot, kilátásba helyeztetett azonban egy módosító -javaslat, mely bizonyos vonatkozásokban Ulstert kikapcsolja. Ez a -küzdelem egészen a nagy háború kitöréséig elhúzódott. A törvény -közvetlenül a háború kitörése után királyi jóváhagyást is nyert, -hasonlóan jóváhagyást nyert azonban a másik törvény is, mely az ir -önkormányzat életbeléptetését a háború végéig felfüggeszti. -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> A javaslatok így kerültek bele a -törvénytárba.</p> -<p>A harmadik önkormányzati javaslat beterjesztésétől kezdve -azonban a vele szemben megnyilatkozó ellenszegülés nagyon -különleges formákat öltött. Egy dublini ügyvéd, Sir Edward Carson, -aki a Home Rule-szakadás előtt hivatali állást foglalt el Gladstone -minisztériumában, majd az őt követő imperialista-kormányban, volt a -szervezője és vezetője az ellenállásnak a két nép kibékítésével -szemben. Noha dublini eredetű volt, vezére lett az ulsteri -protestánsoknak és belevitte a küzdelembe a törvénynek azt a -megvetését, amely nagyon gyakran jellemző tulajdonságuk a sikeres -jogászoknak s a makacs, érthetetlen és megalkudni nem akaró -ellenségeskedésnek azt a szellemét, mely jellegzetes az ireknek -bizonyos típusaira. Mint ember, a lehető legkevésbbé angol jellegű, -fekete, romantikus és erőszakos; kezdettől fogva kéjjel beszélt a -fegyveres ellenállásról az angolok és irek szabad egyezségével -szemben, melyet a harmadik önkormányzati javaslat elérni akart. Az -izgatottság 1913 folyamán állandóan erősbödött. Ulsterben önkéntes -haderőt szerveztek, fegyvereket csempésztek az országba és Sir -Edward Carson és egy F. E. Smith nevű ügyvéd, kinek a neve szintén -hamar ismeretessé vált, félig katonai módon jártak-keltek, -utazgattak Ulsterben, szemléket tartottak az önkéntesek fölött és -szították a szenvedélyt. E leendő forradalmárok Németországból -kapták a fegyvereiket s Carson szövetségeseinek egyes nyilatkozatai -«egy nagy protestáns uralkodó» támogatására utaltak. Az első -vérontás Londonderryben történt 1913 augusztusban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> Ulsterrel -ellentétben ekkoriban Irország többi részeiben még rend és -törvénytisztelet uralkodott; az irek megbiztak nagy vezérükben, -Redmondban és a három brit népnek a jóhiszeműségében.</p> -<p>Ezek a polgárháborúval való fenyegetődzések nem voltak -kivételesen új dolgok a szerencsétlen sziget történetében; ami az -egyetemes történelem szempontjából jelentőséget kölcsönöz nekik, a -heves támogatás, amelyben az angol katonai és hatalmon levő osztály -részesítette őket s az a büntetlenség és korlát nélküli cselekvési -szabadság, melyet Carson és társai élveztek. Mint már kifejtettük, -a német imperializmus sikeréből és ragyogásából eredő reakciónak -fertőzése erősen elterjedt Nagybritannia felsőbb és vagyonosabb -osztályainak körében. Egy új nemzedék nevelkedett fel, mely -elfelejtette elődeinek nagy hagyományait és kész volt az angol -szabadság nagy gondolatát becserélni az imperializmus -aranyfüstjéért. Egy millió fontra rúgó alapot gyüjtöttek össze, -főként Angliában, az ulsteri lázadásnak a támogatásra; ulsteri -tartományi kormány alakult, előkelő állású angol személyiségek -beleavatkoztak a mozgalomba és automobilokon száguldoztak -köröskörül Ulsterben, segítettek a fegyvereket becsempészni s -kiderült, hogy számos angol tiszt és tábornok a törvény iránti -engedelmesség helyett dél-amerikai mintájú pronunciamentora -készülődött. Ennek a felső osztályok körében megnyilvánult -rendbontásnak az volt a természetes következése, hogy felriasztotta -Irországnak nagy részét, mely sohasem volt Angliának igazi barátja. -Irországnak ez a része szintén szervezni <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> kezdte a -«nemzeti önkénteseket» és csempészte a fegyvereket. A katonai -hatóságok sokkal nagyobb buzgalmat tanusítottak a nemzeti, mint az -ulsteri fegyverkezés elnyomásában s 1914 júliusában egy -fegyverbehozatali kisérlet Howthban, Dublin közelében, harcra és -vérontásra vezetett Dublin utcáin. A brit szigetek a polgárháború -mesgyéjén állottak.</p> -<p>Ez az imperialista forradalmi mozgalomnak a vázlata, mely a brit -szigeteken a nagy háború előestéjén lejátszódott. Carsonnak és -társainak mozgalma ugyanis forradalmi jellegű volt. Világos -kisérlet volt a parlamentáris kormányrendszernek s a brit népek -lassan növekedett, még nem teljes szabadságának elnyomására, hogy -az ir ellentétet kiindulási pontnak felhasználva, a hadsereg -segítségével egy sokkal poroszosabb jellegű kormányrendszert -állítsanak a helyébe. Néhány ezer embernek reakciós erőfeszítése -volt, hogy megállítsa a világnak a haladását a demokratikus jog és -társadalmi igazság irányában; teljesen párhuzamos és rokonszenvező -törekvés a német junkerek és gazdagok új imperializmusával. Egy -tekintetben azonban a brit és német imperializmus eltértek -egymástól. Németországban a mozgalom a korona körül összpontosult; -a trónörökös volt leghangosabb és leginkább szembeötlő képviselője. -Nagybritanniában a király távol állt tőle. V. György egyetlen -nyilvános tényével sem mutatta a helyeslésnek legcsekélyebb jelét -az új mozgalommal szemben s fiának és örökösének, a walesi -hercegnek a magatartása is hasonlóan teljesen korrekt volt.</p> -<p>1914 augusztusában a nagy háborúnak a vihara <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> zúdult rá -a világra. Szeptemberben Sir Edward Carson tiltakozott az ir -önkormányzati javaslatnak a törvénykönyvbe iktatása ellen. -Ugyanaznap Redmond felhívta az ir népet, hogy egyenlő mértékben -vegye ki a részét a háborúnak a terhéből és erőfeszítéséből. Egy -ideig Irország hűségesen és becsületesen küzdött Anglia oldalán, -mígnem 1915-ben a liberális kormányt koalició váltotta fel, -amelyben Sir Edward Carson, fején a londonderryi és howthi -vérengzéssel, a 7000 font fizetéssel és nagy illeték-jövedelemmel -járó főállamügyészi állást kapta meg. Távozása után az ulsteri -lázadásban társa, Sir F. E. Smith került a helyére.</p> -<p>Nagyobb sértést nem lehetett volna egy békés népnek az arcába -vágni. A kibékítés munkája, melyet Gladstone 1884-ben megkezdett és -1914-ben oly közel jutott a megvalósuláshoz, teljesen és -tökéletesen meghiusult.<a name="FNanchor_4" id= -"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a></p> -<p>1916 tavaszán Dublin sikertelen felkelést kisérlett meg az új -kormány ellen. A felkelésnek a vezetőit, kik túlnyomó részben -jóformán még gyerekek voltak, tudatos és céltalan szigorúsággal -lőtték halomra, ami összehasonlítva az ulsteri forradalmi vezérek -esetével, Irországban a kegyetlen igazságtalanságnak az érzését -váltotta ki. Egy áruló, Sir Roger Casement, aki a birodalomnak tett -előző szolgálataiért bárói rangra emelkedett, törvényszék elé -került és kivégezték, kétségtelenül jog szerint, de a közvádlói -tisztet Sir F. E. Smith, az ulsteri forradalmi vezér töltötte be, -ami megdöbbentő <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> szembeállításnak tünt fel. A dublini -forrongásnak csak kevés támasza volt Irországban, de ettől fogva a -független köztársaság mozgalma rohamosan öltött nagy arányokat. Az -érzéseknek ezzel az áradatával hiába akarták felvenni a küzdelmet a -Sir Horace Plunketthez hasonló mérsékeltebb ir államférfiak, akik a -birodalom keretén belül <i>dominion</i>, «koronás köztársaság» -rangjára akarták emelni Irországot, egy színvonalon Kanadával és -Ausztráliával.</p> -<p>Mikor 1919 decemberében Lloyd George beterjesztette -önkormányzati javaslatát a parlament elé, Sir Edward Carsont és -híveit kivéve, hiányoztak az ir képviselők, hogy megszavazzák. -Irország többi része távol tartotta magát. Nem akarta újból kezdeni -a reménységnek és csalódásnak vigasztalan körforgását. Csináljanak -az angolok és a dédelgetett ulsteriek, amit akarnak, mondotta az ir -közvélemény… <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>IV. AZ IMPERIALIZMUS FRANCIAORSZÁGBAN, OLASZORSZÁGBAN ÉS A -BALKÁNON.</h2> -</div> -<p>A modern német és angol imperializmusnak a vizsgálata alapján -meg lehet állapítani, hogy bizonyos mértékig azonos erők működtek a -két országban; ugyanezen erőknek a működését különböző fokozatokban -és különböző módosulásokkal megtalálhatjuk a többi társadalmakban -is, melyre futólagos pillantást vetünk. Ez a modern imperializmus -nem olyan szintétikus, egyesítő jellegű mozgalom, mint volt a régi -imperializmus; lényegében <i>megalomaniakus nacionalizmus</i>, a -nacionalizmusnak az a fajtája, melyet a fellendülés támadó -jellegűvé tett. Legerősebb támaszát mindig a katonai és hivatalnoki -osztályban, a társadalomnak vállalkozó és vagyonszerző rétegeiben, -az új pénzemberekben és a nagy üzletemberekben találja; legfőbb -bírálói a művelt szegények, legfőbb ellenzői pedig a parasztság és -a munkástömegek. Elfogadja a monarchiát, ahol találja, de nem -tekinthető szükségszerűleg monarchisztikus jellegű mozgalomnak. -Mindenesetre teljes kifejlődéséhez szüksége van a hagyományos típus -szerinti külügyi hivatalra. A modern imperializmus a természetes -kifejlődése a nagyhatalmi rendszernek, amely a külügyi hivatalok -politikai rendszeréből a machiavellisztikus monarchiákban -honosodott meg a kereszténységnek <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> szétszakadása után. -Megszünni csak akkor fog, ha a nemzeteknek és népeknek követségek -és külügyi hivatalok útján való érintkezésének helyébe a népeikkel -közvetlen kapcsolatban álló választott testület lép.</p> -<p>A francia imperializmus az európai fegyveres békének az időszaka -alatt természetszerűleg kevésbbé támadó jellegű volt, mint a német. -Imperializmus helyett magát inkább nacionalizmusnak nevezte s a -hazafias büszkeségre való hivatkozással céljául tűzte ki, hogy -meghiusítsa azok nak a szocialistáknak és racionalistáknak az -erőfeszítéseit, akik kapcsolatot akartak teremteni a liberális -elemekkel Németországban. Éltető gondolata volt a <i>revanche</i>, -az új mérkőzés Poroszországgal. Ezen elfogultság mellett azonban -hódító és kiaknázó kalandokba bocsájtkozott a távol keleten és -Afrikában, ahol a fashodai eset alkalmával alig kerülhette el a -háborút Nagybritanniával (1898) és sohasem mondott le a sziriai -hódításoknak az álmáról.<a name="FNanchor_5" id= -"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> -<p>Az imperialisztikus láz Olaszországot is megfertőzte; -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> az adovai érvágás lehűtötte ugyan egy -időre, de már 1911-ben ismét háborúba bonyolódott Törökországgal, -Tripolisz megszerzéséért.<a name="FNanchor_6" id= -"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> Az -olasz imperialisták arra törekedtek, hogy honfitársaik elfelejtsék -Mazzinit és helyette Julius Cæsart idézzék az emlékezetükbe. -Máskülönben miért lettek volna ők a római birodalom örökösei?</p> -<p>Az imperializmus a Balkánt sem hagyta érintetlenül; kis -államocskák, melyek nem is száz esztendő előtt emelkedtek ki a -rabszolgasorból, túlhevített reménységeknek adták magukat. -Ferdinánd bulgár király, az utolsó pseudo-cæsar, a cári címet vette -fel és Athén kirakataiban a kiváncsi érdeklődő tanulmányozhatta az -Európára <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> és Ázsiára kiterjedő görög birodalomnak -térképekben megrajzolt álmait.<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a></p> -<p>1913-ban Szerbia, Bulgária és Görögország megrohanták az -Olaszországgal vívott háborúban már meggyengült Törökországot és a -Drinápoly és Konstantinápoly közötti területeket kivéve, -megfosztották összes európai birtokaitól. Az esztendőnek a második -felében a szövetségesek egymás között vesztek össze a koncnak a -felosztásán. Románia is beleavatkozott a játékba és segített -összezúzni Bulgáriát. Törökország visszaszerezte Drinápolyt. -Ausztriának, Oroszországnak és Olaszországnak nagyobb -imperializmusa a küzdelem eredményére és egymásra leskelődött… -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>V. OROSZORSZÁG, MINT NAGY MONARCHIA.</h2> -</div> -<p>Míg a nyugati világ rohamosan átalakult, Oroszország a -tizenkilencedik század folyamán csak nagyon lassan változott. A -tizenkilencedik század végén, akárcsak a kezdetén, még mindig a -barbárságon alapuló, a tizenhetedik század végének típusa szerinti -nagy monarchia volt, azon a fokon, amelyen udvari intrikák és -császári kegyencek befolyásolhatták nemzetközi viszonylatait. -Óriási vasútvonalat épített keresztül egész Szibérián, hogy a -végpontján magára zúdítsa a japán háborúnak a katasztrófáját; élt a -modern eszközökkel és modern fegyverekkel, amennyiben ezt fejletlen -indusztrializmusa és csekély számú megfelelően művelt osztálya -megengedte; Dosztojevszkij és a hozzá hasonló írók valami -misztikus, a Szent Oroszországnak és hivatásának gondolatán alapuló -imperializmust eszeltek ki, amelynek a faji illuziók és a -zsidógyűlölet szenvedélye adták meg a színezetét; mint azonban az -események bebizonyították, ez az eszme nem valami mélyen hatolt -bele az orosz tömegeknek a képzeletébe.</p> -<p>Az írni-olvasni nem tudó parasztnak az életén valami -bizonytalan, nagyon kezdetleges és tömérdek babonával átszőtt -kereszténység uralkodott. Olyanforma lehetett, mint a reformáció -előtti parasztnak az élete Francia- vagy Németországban. -Feltételezték, hogy az orosz muzsik tisztelettel és hódolattal -viseltetik a cár irányában és örömmel szolgálja a földesurát; még -1913-ban is <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> reakcionárius angol írók dicséretekkel -halmozták el egyszerű és kétségtelen lojalitását. De a -nyugat-európai parasztok esetéhez hasonlóan, a parasztlázadások -idejében, ez a monarchia iránti tisztelet együtt járt azzal a -gondolattal, hogy az uralkodónak és a nemesnek jónak és -jóindulatúnak kell lenni s ez az egyszerű lojalitás bizonyos -esetekben átalakulhatott ugyanazzá a könyörtelen kegyetlenséggé és -társadalmi igazságtalansággá, amely a <i>Jacquerie</i> idejében -sorra égette a kastélyokat és megteremtette a münsteri teokráciát. -Mikor ezek a tömegek a haragra és szenvedélyre gerjedtek, a nagyon -hiányos és szórványos oroszországi közoktatás mellett nem volt meg -a megértésnek a kapcsolata, hogy enyhítse a kitörésnek a dühét. A -felsőbb osztályok oly távol állottak az alsóknak a rokonszenvétől, -mint egy egészen idegen állatfajta. Az orosz tömegeket három -évszázadnak a távolsága választotta el egy olyan imperializmustól, -aminőre Németország mutatott példát.</p> -<p>Oroszország még egy más tekintetben tért el a modern -Nyugat-Európától és volt annak középkori időszakával párhuzamba -állítható. Ez volt az a körülmény, hogy egyetemei menedékhelyül -szolgáltak tömérdek szegény diáknak, akik nem állottak semmiféle -összeköttetésben a hivatalos szervezettel és kívül estek annak a -rokonszenvén. 1917 előtt a forradalom e két tényezőjének, az -elégedetlenség gyulékony anyagának és a szabadgondolat gyujtó -szikrájának a közelségét az európai gondolkozás nem ismerte fel és -csak nagyon kevesek voltak annak a tudatában, hogy bármely más -országnál inkább van meg Oroszországban egy alapokig ható -forradalomnak a lehetősége. <span class="pagenum"><a name="Page_48" -id="Page_48">-48-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VI. AZ EGYESÜLT-ÁLLAMOK ÉS AZ IMPERIÁLIS GONDOLAT.</h2> -</div> -<p>Ha az európai nagyhatalmakról, a multból örökölt külügyi -hivatalokkal és nemzeti politikával egyetemben, tekintetünket az -Amerikai Egyesült-Államokra fordítjuk, amely 1776-ban tökéletesen -elszakadt a nagyhatalmi rendszertől, rendkívül érdekes ellentétet -látunk azoknak az erőknek a működésében, amelyek Európának az -expanziv imperializmusát előidézték. A mechanikai forradalom -Európához hasonlóan Amerikában is, az egész földrészt néhány napi -távolságra zsugorította össze. Az Egyesült-Államoknak, a -nagyhatalmakhoz hasonlóan, szintén voltak az egész világra -kiterjedő pénzügyi és gazdasági érdekei; az indusztrializmus nagy -arányokban fejlődött ki és szüksége volt tengerentúli piacokra; a -hitnek ugyanazok a válságai, amelyek válságba döntötték az erkölcsi -szolidaritást Európában, ismétlődtek az amerikai világban is. -Népében élt a hazafias szellem épen úgy, mint bármely másikban. -Miért hanyagolta el mégis a fegyverkezést és nem követett hódító -politikát? Miért nem igyekezett a csillagokat és sávokat -meglobogtatni Mexiko fölött és egy új indiai rendszert megteremteni -Kínában e lobogó alatt? Amerika kényszerítette <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> ki, hogy -Japán megnyissa a kapuit. Miután ezt megcselekedte, tiltakozás -nélkül hagyta, hogy a kelet-ázsiai hatalom európaiasodjék és -félelmetessé növekedjék. Ez önmagában is elég lett volna ahhoz, -hogy Machiavelli, a modern külpolitikának az atyja, megforduljon a -sírjában. Ha egy európai jellegű nagyhatalom lett volna az -Egyesült-Államok helyén, Nagybritanniának véges-végig meg kellett -volna erősíteni a kanadai határt, amely ma teljesen védtelen és -nagy arzenált kellett volna berendeznie a Szent-Lőrinc folyó -vidékén. Közép- és Dél-Amerikának megosztott erejű államai már -régen le volnának igázva és az Egyesült-Államok hivatalnoki karának -és uralkodó osztályának fegyelmező ellenőrzése alatt állanának. -Állandó küzdelem folynék Ausztráliának és Új-Zélandnak -elamerikaiasításáért és Amerika is osztályrészt követelne magának a -tropikus Afrikából.</p> -<p>Különös véletlen folytán Roosevelt elnök személyében (1901–1908) -Amerika is produkált egy, a német császárhoz hasonló nyughatatlan -energiájú, nagy cselekedetekre sóvárgó, épen olyan duzzadó és -szónokias, a világpolitikára kapható és fegyverkezésre hajlandó -egyéniséget, akiben hitünk szerint meg lett volna a hajlandóság, -hogy belesodorja az országot tengerentúli kalandokba.</p> -<p>Véleményünk szerint az Egyesült-Államoknak nagy önmérsékletét és -tartózkodását másként megmagyarázni nem lehet, csakis az -intézményeknek és hagyományoknak alapjukban eltérő voltával. -Elsősorban az Egyesült-Államok kormányának nincsen európai -rendszerű külügyi hivatala és diplomáciai testülete, nincsenek -«szakértői», <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> akik arra hivatottak, hogy megőrizzék az -agressziv politikának a hagyományát. Az elnöknek nagy hatalma van -ugyan, de ez alá van vetve a szenátus ellenőrzésének, amely viszont -felelős az állami törvényhozó testületeknek és a népnek. Az -országnak a külpolitikai viszonyai így nyilt és nyilvános -ellenőrzés alatt állanak. Ilyen rendszer mellett a titkos -szerződések lehetetlenek s az a körülmény, hogy a külhatalmak -panaszkodnak az Egyesült-Államokkal való «megállapodásoknak» a -bizonytalansága miatt, legjobban mutatja az ügyek kiváló állását. -Az Egyesült-Államokban ilyenformán alkotmányszerűleg van -lehetetlenné téve az olyanforma külpolitika, amely Európát oly -hosszú időn keresztül a háború szegélyén tartotta.</p> -<p>Másodsorban az Egyesült-Államokban sohasem volt olyan szervezet -vagy hagyomány, amely, hogy úgy mondjuk, nem asszimilálható -hódításokra törekedett volna. Ahol nincs korona, ott -korona-gyarmatok sem lehetnek. Az amerikai kontinensen való -terjeszkedése közben, az új állam egészen különleges rendszert -fejlesztett ki az új területek kezelése tekintetében, amely -nagyszerűen volt alkalmazható a lakatlan vidékekre, de teljességgel -alkalmatlan volt arra, hogy az idegen népektől lakott országokra -szabadon alkalmazzák. Ez a rendszer arra a gondolatra volt -alapítva, hogy az Egyesült-Államok államszerkezetében tartósan -alárendeltségi állapotban levő népek nem lehetnek. Az asszimilálás -rendes menetének első foka az, hogy a szövetségi kormány -ellenőrzése alatt <i>territorium</i> alakul, máris jelentékeny -önkormányzattal, szavazattal nem bíró delegátust küld a -kongresszusba s mikor a terület <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> rendeződik és benépesedik, a -teljes államiságnak a rangjára emelkedik. Ez volt a fejlődésnek a -menete az Uniónak az összes későbbi államaiban; az utolsó -territoriumok, melyek az államiságnak a rangjára emelkedtek, -Arizona és Új-Mexikó voltak 1910-ben. Alaszkának jéggel borított és -vad területe egyszerűen azért maradt a politikai fejletlenség -állapotában, mert nincsen elegendő népessége, hogy államilag -szervezkedjék.</p> -<p>Mikor Németországnak és Nagybritanniának a hódításai a -Csendes-oceánon azt a veszélyt idézték fel, hogy az -Egyesült-Államok hajóhadát megfosztják a szénállomásaitól ezeken a -vizeken, az Unio megszállta a Samoa-szigetek (1889) és a -Sandwich-szigetek (1898) egy részét. Az Uniónak itt volt először -dolga valóban alávetett népességgel. De az angol-indiai -tisztviselőkhöz hasonló osztálynak a hiányában, akik a brit -közvéleményt befolyásolják, az amerikaiak itt is a területi -rendszernek az eljárását követték. A legnagyobb erőfeszítéssel -igyekeztek Hawaii nevelési ügyét az amerikai színvonalra emelni, a -territoriumok rendszere szerinti törvényhozást szerveztek, úgy hogy -ezek a sötétbőrű szigetlakók minden valószínűség szerint arra -vannak rendelve, hogy az Egyesült-Államok teljes jogú állampolgárai -legyenek. (A kis Samoa-szigetek ügyeit egy amerikai tengerészeti -parancsnok intézi.)</p> -<p>1895-ben viszály támadt az Egyesült-Államok és Nagybritannia -között Venezuela ügyében s Cleveland elnök szilárdan ragaszkodott a -Monroe doktrinához. Ekkor tette Olney a nagyfontosságú kijelentést: -«Ma az Egyesült-Államok gyakorlatban szuverén az amerikai -kontinensen és akarata <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> törvény azokban az ügyekben, melyekre a -beavatkozási jogot fenntartja magának». Ez a megtartott különböző -pan-amerikai kongresszusokkal egyetemben egy szövetségen és -kölcsönös támogatáson alapuló, teljesen nyilt külpolitikát -teremtett egész Amerikában. A döntőbírósági szerződések kiterjednek -az egész kontinensre s a jövő az államközi szervezetnek a fokozatos -kifejlődésére, az angol nyelvű és spanyol nyelvű <i>pax -Americana</i> megvalósulására utal, amelyben az előbbiek az idősebb -testvérnek a szerepét töltik be. Valami olyasféle van alakulóban, -amit birodalomnak nem nevezhetünk, ami messze túlmegy a brit -birodalomnak nagy szövetségén, az alkotórészeknek tökéletes -egyenrangúsága tekintetében.</p> -<p>A közös amerikai érdek gondolatának megfelelően az Unio 1898-ban -beleavatkozott Cuba ügyeibe, amely éveken keresztül állandó -felkelésnek az állapotában volt Spanyolország ellenében. A rövid -háború Cuba, Porto-Rico és a Filippini-szigetek meghódításával -végződött. Cuba ma önkormányzattal bíró szabad köztársaság. -Porto-Riconak és a Filippini szigeteknek különleges kormányuk van -ugyan, választáson alapuló alsóházzal és egy felső testülettel, -melybe az Unio is küld ki tagokat. Nem valószínű, hogy akár Porto -Rico, akár pedig a Filippini szigetek állam legyenek az -Egyesült-Államokban. Sokkal valószínűbb, hogy szabad államok -lesznek, kölcsönös megértésen alapuló szövetségben úgy az angol -nyelvű, mint a latin Amerikával.</p> -<p>Úgy Cuba, mint Porto-Rico örömmel fogadták ügyeikbe az amerikai -beavatkozást, de a Filippini-szigeteken nyomban a spanyol háború -után erős <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> törekvés nyilatkozott meg a teljes és -rögtönös szabadságra és erős ellenállás jelentkezett az amerikai -katonai igazgatással szemben. Az Egyesült-Államok politikája itt -jutott legközelebb a nagyhatalmak rendszeréhez és eljárását ezen a -ponton lehet leginkább kétségesnek tekinteni. Az -Egyesült-Államokban nagy rokonszenv nyilatkozott meg a felkelők -irányában. Roosevelt, a néhai elnök a következőket írja erről a -kérdésről az önéletrajzában (1913.):</p> -<p>«A Filippini-szigeteket illetőleg az volt a nézetem, hogy -önkormányzatra kell nevelnünk őket oly gyorsan, mint csak lehet s -azután hagynunk kell, hogy szabadon határozzanak a sorsuk felől. -Nem láttam célszerűnek meghatározni az időpontot, melynek -beteltével megadjuk nekik a függetlenséget, mert nem hittem, hogy -előre meg lehessen állapítani az időt, mikor érettek lesznek az -önkormányzatra; igéret tétele esetén kötelességemnek éreztem volna -annak a megtartását. Hivatalom elfoglalása után néhány hónapra -elnyomtuk a Filippini-szigeteken az utolsó fegyveres ellenállást, -amely nem volt tisztán sporadikus jellegű. Mihelyt a béke -biztosítva volt, minden erőnket a szigeteknek fejlesztésére és a -benszülöttek érdekeinek előmozdítására fordítottuk. Mindenütt -iskolákat létesítettünk; utakat építettünk; pártatlan -igazságszolgáltatásról gondoskodtunk; mindent megtettünk a -földmívelés és ipar előmozdítására; állandóan növekvő számban -alkalmaztunk benszülötteket a saját ügyeik intézésére és végül -törvényhozó testületet létesítettünk… A szigeteket maguknak a -filipinóknak az érdekében kormányoztuk és kormányozzuk. -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> Ha megfelelő idő multával a filipinók úgy -határoznak, hogy nem akarják ezt a kormányrendszert, biztos vagyok -benne, hogy mi kivonulunk a szigetekről; de ha kivonulunk, – ezt -szükségesnek látom határozottan kiemelni, – nem fogunk -protektorátust tartani, még együttes protektorátust sem a szigetek -fölött és semlegességi vagy más egyéb biztosítékot sem adunk és -követelünk; röviden, mi teljesen szabadok akarunk lenni mindennemű -felelősségtől az ő irányukban».<a name="FNanchor_8" id= -"FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p> -<p>Ezek a nézetek nagyon eltérnek egy brit vagy francia külügyi -vagy gyarmatügyi hivatalnoknak a nézeteitől. De nem térnek el -nagyon erősen attól a szellemtől, amely létrehozta az önkormányzati -gyarmatokat Kanadában, Dél-Afrikában és Ausztráliában és az -előtérbe tolta a három ir önkormányzati törvényjavaslatot. Belevág -a régi és jellegzetes angol hagyományba, amelyből a függetlenségi -nyilatkozat is származott. Vitán kívül félredobja az alárendelt -népeknek a gondolatát.</p> -<p>E helyütt nem akarunk a Panama-csatorna megépítését követő -politikai komplikációkba belebocsájtkozni, mert azok nem vetnek új -világot az amerikai világpolitikának a rendszerére. Panamának a -története tisztán amerikai történet. Bizonyos <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> azonban, -hogy amint az Uniónak a politikai szerkezete új dolog a világban, -úgy tökéletesen újak a határain kívül eső világgal való -viszonylatai is.<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= -"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VII. A NAGY HÁBORÚ KÖZVETLEN OKAI.</h2> -</div> -<p>Szükségesnek láttuk, hogy behatóbban vizsgáljuk a nemzetközi -viszonyokat illetőleg Európának és Amerikának a lelkiállapotát az -1914. évi világtragédiát megelőző esztendők folyamán, mert -mindjobban kénytelenek vagyunk rájönni annak a felismerésére, hogy -a nagy háború, vagy bármely ilyen háború szükséges következése volt -ezen időszak mentalitásának. Minden, amit emberek és nemzetek -cselekszenek, a beszédek, könyvek, ujságok, iskolamesterek és más -hasonlók gondolatainak reakciója gyanánt jelentkező ösztönszerű -motivumokból származik. A fizikai szükségszerűségek, a dögvészek, -az éghajlat változásai és más hasonló külső körülmények -módosíthatják és eltolhatják az emberi történelemnek a menetét, de -az élő gyökere mindig a gondolat marad.</p> -<p>Minden emberi történelem alapjában véve a gondolatoknak a -történelme. Napjaink embere és a cromagnard ember között a testi és -szellemi különbség nagyon csekély. A lényeges különbség annak a -szellemi háttérnek a kiterjedésében és tartalmában rejlik, amelyet -a közbeeső öt vagy hatszáz nemzedék alatt szereztünk.</p> -<p>Még túlságosan közel vagyunk a nagy háborúnak az eseményeihez, -semhogy igényt tarthatnánk arra, hogy ez a vázlatos ismertetés -históriai <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> ítéletet mondhatna, de megkockáztathatjuk -azt az állítást, hogy ha az összeütközésnek a szenvedélyei -elhalványodtak, Németországot fogják az előidézésében leginkább -bűnösnek találni, nemcsak azért, mert morális és intellektuális -tekintetben nagyon elütött a szomszédaitól, hanem mert ő képviselte -az imperializmusnak közös betegségét a legteljesebb és -legerőteljesebb formában. Önmagát megbecsülő történetíró, -bármennyire felületes és népies legyen is a célja, jóhiszeműleg nem -teheti magáévá azt a háborúnak a megpróbáltatásaiban keletkezett -legendát, hogy a német az emberek bármely más fajánál kegyetlenebb -és borzalmasabb emberi lény volna. Európának az összes államai 1914 -előtt a támadó és háború felé sodródó nacionalizmusnak az -állapotában voltak; Németországnak a kormánya csak vezetett ebben -az irányzatban. Elsőnek zuhant a verembe és legmélyebben ásta bele -magát. Ő lett a borzalmas példa, melyre az összes vele együtt -bűnözők lármásan hivatkozhattak.</p> -<p>Németország és Ausztria hosszú időn keresztül tervezgették a -német befolyásnak kiterjesztését Kisázsián keresztül keleti -irányban. A német gondolat a «Berlin-Bagdad» jelszavában -kristályosodott ki. A német tervekkel ellentétben álltak -Oroszország tervei, amely a szláv befolyást Konstantinápolyra és -Szerbián át az Adriai-tengerig akarta kiterjeszteni. Ezek a -becsvágyó törekvések keresztezték egymást és kölcsönösen -összeegyeztethetlenek voltak. A Balkán lázas közállapotai nagyrészt -a német és szláv tervekből eredő intrikáknak és propagandának -voltak tulajdonítandók. Törökország a német birodalomnál, -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> Szerbia Oroszországnál keresett -támogatást. Románia és Olaszország, hagyományaikban egyaránt latin -államok, mindketten névleg Németország szövetségesei, egyaránt -távolabb fekvő és mélyebb terveket tápláltak. Ferdinánd bulgár cár -még homályosabb terveket táplált, a görög udvarnak szennyes -rejtelmei pedig, melynek királya a német császárnak volt a sógora, -ezidőszerint még kívül esnek megismerésünknek a körén.</p> -<p>A bonyodalomban azonban nemcsak Németország volt az egyik és -Oroszország a másik oldalról érdekelve. Németországnak a kapzsisága -1871-ben, makacs és gyűlölködő ellenségévé tette Franciaországot. A -francia nép, amely tudta, hogy képtelen az elvesztett tartományokat -saját erejéből visszaszerezni, túlzott reményeket táplált -Oroszország hatalmát és segítségét illetőleg. A francia nép óriási -összegeket jegyzett az orosz kölcsönökre. Franciaország -szövetségese volt az orosz birodalomnak. Bizonyos volt, hogy ha -Németország háborúba keveredik Oroszországgal, Franciaország is -megtámadja őt.</p> -<p>A rövid francia keleti határnak a védelmi rendszere nagyon -erősen ki volt építve. Németországnak kevés reménysége volt, hogy -ezen a védőgáton megismételje az 1870–71. évi sikereket. -Franciaországnak a Belgium felé eső határa azonban hosszabb volt és -kevésbbé erősen is volt kiépítve. Franciaországnak túlerővel való -megtámadása esetén nagyobb arányokban lehetett számítani 1870-nek a -megismétlődésére. A francia balszárnyat délkeleti irányban -forgópont gyanánt vissza lehet lökni Verdunre s a jobbszárnyát túl -lehet szárnyalni olyanformán, ahogy az ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> becsukja a -kinyitott beretvát. Ezt a tervet a német hadvezetőség nagy gonddal -és részletességgel kidolgozta. A végrehajtása a nemzetközi jognak a -megsértésével járt, mert Poroszország is vállalta Belgium -semlegességének a garantálását, nem volt vele semmiféle viszálya, -ellenben felidézte azt a veszedelmet, hogy Nagybritanniát is -Németország ellen fordítja, mert ez a hatalom is kezeskedett -Belgium megvédéséért. A németek azonban abban a hiszemben voltak, -hogy flottájuk már elég erős ahhoz, hogy Nagybritanniát habozásra -késztesse a beavatkozás tekintetében s a lehetőségekre való -tekintettel nagy stratégiai vasúthálózatot építettek ki a belga -határ felé és megtettek minden előkészületet ennek a tervnek a -végrehajtására. Így azt remélték, hogy egy nagy nekilendüléssel -leterítik Franciaországot és azután akadálytalanul mérkőzhetnek meg -Oroszországgal.</p> -<p>1914-ben minden körülmény a két központi hatalomra kedvezően -látszott alakulni. Oroszország megerősödött ugyan 1906-tól kezdve, -de nagyon lassan; Franciaországot pénzügyi botrányok züllesztették. -Ezek a botrányok 1914 márciusában érték el a tetőpontjukat, mikor -Caillaux pénzügyminiszternek a felesége megdöbbentő módon lelőtte -Calmettet, a <i>Figaro</i> szerkesztőjét; Nagybritannia, egész -Németországnak a meggyőződése szerint, a polgárháborúnak a szélén -állt. Úgy külföldiek, mint angolok ismételten igyekeztek döntő -kijelentést nyerni abban a tekintetben, hogy mi történik, ha -Németország és Ausztria megtámadják Franciaországot és -Oroszországot; a brit külügyi államtitkár azonban súlyos -kétértelműséget tanusított egészen addig a pillanatig, mikor -Nagybritannia <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> maga is beleavatkozott a -háborúba.<a name="FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href= -"#Footnote_10" class="fnanchor">10)</a> Következésképen az a -meggyőződés támadt a kontinensen, hogy Nagybritannia vagy nem akar, -vagy csak késedelmesen fog beleavatkozni a háborúba s ez esetleg -bátoríthatta Németországot abban, hogy megfenyegesse -Franciaországot.</p> -<p>Az események rohanásának a lökést Ferenc Ferdinánd -osztrák-magyar trónörökösnek a meggyilkolása adta meg, aki -hivatalos látogatáson volt Szarajevóban, Bosznia fővárosában. -Megvolt a kedvező ürügy a hadseregek megindítására. «Most vagy -soha», mondotta a német császár.<a name="FNanchor_11" id= -"FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> A -gyilkosok felbérelésével Szerbiát vádolták meg s bár maguk az -osztrák nyomozó közegek jelentették, hogy a szerb kormányt nem -lehet bűnrészességgel vádolni, az osztrák-magyar kormány -alkalmasnak ítélte ezt a vádat, hogy háború felé szorítsa az -ügyeket. Július 23-án a monarchia ultimátumot küldött Szerbiának s -bár Szerbia részleges elégtételt adott, Sir Edward Grey, az angol -külügyi államtitkár pedig konferenciára igyekezett bírni a -hatalmakat, július 28-án megüzente a háborút.<a name="FNanchor_12" -id="FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= -"fnanchor">12)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>Oroszország július 30-án mozgósította a hadseregét, mire -Németország augusztus 1-én megüzente a háborút. Másnap német -csapatok lépték át a francia határt s a szerencsétlen Belgiumhoz -intézett ultimátummal egyidejűleg megkezdődött a nagy oldalmozdulat -Belgiumon és Luxemburgon keresztül. Nyugati irányban megindultak a -felderítő osztagok és az előcsapatok. Nyugat felé robogott a -katonákkal megrakott automobilok tömege. Rengeteg tömeg tábori -szürkébe öltözött gyalogság követte őket; kerekre nyilt szemű, -derék fiatal németek, törvénytisztelő, jól nevelt ifjak, akiknek -legtöbbje sohasem látta, hogy indulatból lelőttek valakit. «Ez a -háború», mondották nekik. Bátrak legyenek és könyörtelenek. Egyesek -közülök rajta voltak, hogy megfeleljenek ennek a katonai oktatásnak -a szerencsétlen belgák rovására.</p> -<p>A részletesen feltárt belgiumi atrocitások nyomán indokolatlanul -nagy felháborodás kerekedett; indokolatlanul nagy volt az alapvető -atrocitáshoz képest 1914 augusztusában, amit magának Belgiumnak a -megtámadása jelentett. Ha ez adva volt, az esetleges lövöldözést és -zsákmányolást, a magántulajdonnak céltalan pusztítását, a -korcsmáknak és élelmiszer-üzleteknek éhes és fáradt emberek által -történt kifosztását s a vele járó rablást és gyujtogatást eléggé -természetes következésnek lehetett tekinteni. Csak nagyon ostoba -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> emberek képzelhetik, hogy egy háborúban -álló hadsereg megállhat a becsületnek, tisztességnek és -igazságosságnak ugyanazon a színvonalán, mint a rendezett viszonyok -között élő otthoni társadalom. A porosz hadsereget a harmincéves -háború hagyományai is befolyásolták. A Németország ellen -szövetkezett államokban szokásba jött ezeket a belgiumi -túlkapásokat és vérengzéseket úgy kezelni, mintha azelőtt -ilyenfajta dolgok egyáltalán nem történtek volna s mintha ezek a -német jellemnek valami különlegesen ördögi vonásából származtak -volna. A «hunok» gúnynévvel illették a németeket. A Belgiumban -elkövetett német vétkeket azonban még a legtávolabbról sem lehet -összehasonlítani az ázsiai nomádoknak rendszeres pusztításával, -akik egyebek között ki akarták irtani Kína egész lakosságát, hogy -az országot legelővé változtassák. A vétkek nagy része nem volt -egyéb megittasult emberek brutalitásánál, akik életükben először -használhattak szabadon halált osztogató fegyvereket; sok a saját -cselekedeteiktől megrettent és a megtámadott ország lakóinak -bosszúállásától félő embereknek volt a hiszterikus dühöngése, sok -pedig egyszerűen a kényszerképzetből eredt, hogy a hadviselésben -rettenetesnek kell mutatkozni és hogy a népeket legjobban a -megfélemlítéssel lehet leigázni. Az átlagos németet a törvény -iránti engedelmességből és tiszteletből úgy vetették bele a -háborúba, hogy ezeknek a kegyetlenségeknek szükségképen be kellett -következniök. Tényleg történtek borzalmas és visszataszító dolgok. -De minden nép, melyet úgy készítettek elő és vittek a háborúba, -mint a németeket, hasonlóan cselekedett volna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<p>Augusztus másodikának az éjszakáján, mikor Európának a -legnagyobb része még a félszázados békének a nyugodt -elernyedésében, még a legszélesebb körökre kiterjedő bőségnek, -olcsóságnak és szabadságnak a megszokott állapotában, melyet ma élő -ember már nem fog élvezni többé, nyári pihenőjéről gondolkozott, a -kis Vizé falucska Belgiumban lángokkal lobogott fel, megrémült -tekintetű parasztokat hurcoltak ki a házaikból és lőttek főbe, -állítólag mert a házakból tüzeltek a benyomuló ellenségre. A -tiszteknek, akik ezt elrendelték és az embereknek, akik a -parancsokat végrehajtották, borzalmat kellett érezniök, mikor -ezeket a nekik idegenszerű dolgokat cselekedték. A legtöbbjük még -sohasem látott erőszakos halált. Nemcsak a falucskára vetettek -csóvát, hanem az egész világra. A vég kezdete volt, a kényelem, -biztonság, emberi és tisztességes életmód korszakának a vége -Európában.</p> -<p>Mihelyt biztossá vált, hogy Belgiumot megtámadták, Nagybritannia -megszünt habozni és augusztus 4-én éjjel 11 órakor megüzente a -háborút Németországnak. A következő napon az <i>Amphion</i> cirkáló -egy német aknarakó hajót lepett meg és sülyesztett el a Themze -torkolatában; első eset volt, hogy britek és németek saját -lobogójuk alatt kerültek szembe egymással szárazon vagy vizen…</p> -<p>Egész Európa visszaemlékezik még azoknak az eseményekben gazdag, -napfényes augusztusi napoknak a különös hangulatára. Majdnem -félszázadon át a nyugati világ nyugalomban és a <i>biztonság</i> -érzetében élt. Csak Franciaországban ismerte kevés számú középkorú -és öregedő ember <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> közvetlen tapasztalatból a háborút. Az -ujságok világkatasztrófáról beszéltek, de ez a kifejezés keveset -jelentett azokra, akiknek a világ mindig biztonságosnak tetszett és -másformának nem is tudták elképzelni. Különösen Nagybritanniában a -béke-időknek az életmódja folytatódott némi ijedelemmel vegyes -módon még egy ideig. Hasonlatos volt annak az embernek az esetéhez, -aki járkál a világban, anélkül, hogy tudatában volna a benne már -lappangó végzetes betegségnek, amely megváltoztatja egész -életmódját és minden szokását. Az emberek nyaralni mentek; az -üzletek megnyugtatták vevőiket, hogy «az üzlet nem változott». Az -ujságok érkezése sok beszédre és izgalomra adott alkalmat, de ez a -nézőknek a beszéde és izgalma volt, akik igazában nem tudják, hogy -részesei a katasztrófának, mely magával rántja mindannyiukat. -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VIII. A NAGY HÁBORÚ ESEMÉNYEI 1917-IG.<a name="FNanchor_13" id= -"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= -"fnanchor">13)</a></h2> -</div> -<p>A következőkben főbb vonásaiban vázoljuk az így kitört -világháborúnak az eseményeit. A német terv az volt, hogy gyors -megrohanással leterítik Franciaországot, míg Oroszország a keleten -még gyüjtögeti az erőit.<a name="FNanchor_14" id= -"FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a> -Egy ideig kifogástalanul ment minden. A katonai tudomány soha -sincsen a modern viszonyoknak a színvonalán, mert a katonák mint -osztály, képzelő erő nélküliek és mindig vannak a gyakorlatban még -ki nem fejlesztett találmányok, amelyek a katonai észjárás által -követett taktikai és stratégiai rendszereket megzavarhatják. A -német terv már évekkel a háború kitörése előtt készült; önmagában -elavult volt; lövészárkok, drótakadályok és gépfegyverek -használatával alkalmasint mindjárt kezdetben meg lehetett volna -hiusítani; a franciák <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> azonban haditudományukban nem érték el a -német színvonalt s a nyilt hadviselés módszereiben bizakodtak, -amely legalább tizenöt esztendővel maradt el a kor mögött. -Felkészültségük úgy drótakadályok, mint gépfegyverek tekintetében -nagyon hiányos volt s élt az a nevetséges hagyomány, hogy a -franciák nem harcolhatnak árkokban és földhányások mögött. A belga -határt Lüttich és a hozzá kapcsolódó erődök védték, melyek tíz vagy -tizenkét év óta már nem voltak modernek; az erődök felszerelését és -védőeszközeit sok esetben német cégek szállították; a francia -északkeleti határ viszont nagyon gyengén volt megerősítve. Magától -értetődőleg a hadiszállító német Krupp-gyár diótörőkről is -gondoskodott e diók számára, nagyon erős robbanó hatású lövedékeket -röpítő rendkívül nagy ágyúk formájában. Így ezek a védelmi -berendezések saját helyőrségüknek lettek a csapdái. A franciák a -déli Ardennekben támadtak, de vereséget szenvedtek. A német hadak -ellenállhatatlannak látszó irammal gázolták le a francia -balszárnyat; Lüttich augusztus 9-én elesett; Brüsszelt augusztus -20-án érték el a németek; a körülbelül 70.000 <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> emberből -álló brit hadsereget, mely Belgiumba érkezett, a túlerő Monsnál -augusztus 22-én megverte s a dél-afrikai háborúban tanult gyilkos -lövész-taktika dacára visszaszorította. (A németek nem akarták -hinni, hogy az angolok puskával és nem gépfegyverrel dolgoztak.) A -kis angol haderőt nyugati irányban félretaszították s a német -jobbszárny úgy rohant lefelé, mintha nyugatra el akarná hagyni -Párist és fel akarná göngyölíteni az egész francia hadsereget.</p> -<p>A német főhadiszállás ebben az időpontban annyira biztos volt, -hogy megnyerte a háborút, hogy augusztus végén már csapatokat -vontak el a keleti front számára, ahol az oroszok Kelet- és -Nyugat-Poroszországot pusztították. Ekkor következett be a -stratégiai szempontból nagyon gyors és sikeres ellentámadás. A -franciák a centrumban visszavonultak, balszárnyukon teljesen -váratlanul egy új hadsereggel léptek fel s a megingott, de újra -megerősített kis angol hadsereg is méltó szerepet tudott játszani -az ellentámadásban. A német jobbszárny túlságosan előrerohant, -elvesztette belső összefüggését s a szeptember 6-tól 10-ig tartó -marnei csatában a Marnetól az Aisneig visszavetették. Még jobban is -visszaszorították volna, ha nem lett volna tartalékban a beásásnak -a művészete. Az Aisnenél a német hadsereg megállt és beásta magát. -A nehéz ágyúk, a nagy robbanó erejű lövedékek s a tankok, melyekre -a szövetségeseknek szükségük lett volna, hogy ezeket a -lövészárkokat szétrombolják, még hiányoztak.</p> -<p>A marnei csata pozdorjává zúzta az eredeti német tervet. -Franciaország egyelőre meg volt <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> mentve. A németek azonban -távolról sem voltak megverve; úgy emberekben, mint felszerelésben -nagy volt a támadó felsőbbségük. Az oroszoktól való félelmüket -keleten a példátlanul álló tannenbergi győzelem eloszlatta. A -nyugati küzdelemnek a legközelebbi fázisa az erőszakolt, kevésbbé -jól kitervezett harc volt, hogy a szövetségesek baloldalát -túlszárnyalják és a csatornamenti kikötőknek a megszerzésével -elvágjuk a Britanniából Franciaországba érkező utánpótlásokat. -Mindkét fél valósággal versenyzett, hogy a partot elérje. Azután a -németek, nagy tüzérségi és felszerelési fölénnyel megtámadták az -angolokat Ypernnél és Ypern körül. Nagyon közel jutottak az -áttöréshez, de az angolok végül mégis kitartottak.</p> -<p>A nyugati fronton a küzdelem lövészárok-harccá alakult át. Egyik -félnek sem volt meg a tudása és felszerelése a modern lövészárkokon -és akadályokon való áttörés problémájának megoldásához s mindkét -fél egyaránt tudósok, feltalálók és más nem katonai személyek -tanácsához és segítségéhez volt kénytelen fordulni ebben a -nehézségben. Ez időben a lövészárok-háborúnak a problémája -lényegében már meg volt oldva; Angolországban példának okáért már -megvolt a tanknak a modellje, amely a szövetségeseknek döntő és -aránylag könnyű győzelmét biztosíthatta volna 1916 előtt; a -hivatásos katonai elme azonban szükségképen alsóbbrendű és képzelő -erő nélküli; magasabb intellektuális képességű ember nem szívesen -börtönzi be tehetségét ebbe a hivatásba; majdnem az összes nagy -hadvezérek vagy katonai mult nélküli, friss lelkű fiatal emberek -voltak, mint Nagy Sándor, Napoleon és Hoche, magukat katonai -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> mesterségnek szentelő politikusok, mint -Julius Cæsar, nomádok, mint a hun és mongol vezérek, vagy pedig -Cromwellhez és Washingtonhoz hasonló műkedvelők; ötven esztendei -militarizmus után azonban ez a háború reménytelenül mesterségszerű -háború lett; kezdettől végig lehetetlen volt kivenni a hivatásos -tábornokok kezéből és sem a német, sem pedig a szövetséges -főhadiszállások nem nézték szívesen az olyan találmányokat, melyek -halomra dönthették hagyományos rendszerüket.<a name="FNanchor_15" -id="FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class= -"fnanchor">15)</a> A tank nem csupán kellemetlenül idegen volt -ezeknek a katonai uraknak, hanem hivatáshoz nem méltó védelmet -nyujtott a közkatonáknak. A németek azonban meghonosítottak -bizonyos újításokat. Február végén egy kevéssé használhatónak -bizonyult újítással, a lángvetővel léptek fel, melynél a kezelő -forgott állandóan az elevenen való megégés veszedelmében, -áprilisban <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> pedig, az angolok ellen irányuló második -nagy offenzivának a közepe táján (második yperni csata, április -17–május 17), mérgezett gázfelhőket alkalmaztak. Ezt a borzalmas -találmányt először kanadai és algiri csapatokkal szemben -használták; a vele járó testi kín és a haldoklóknak a gyötrelme -borzalmas hatást váltott ki, de az áttörést nem tudta -kierőszakolni. Néhány héten keresztül a szövetségesek arcvonalán a -vegyészek a katonáknál nagyobb jelentőségre emelkedtek s hat héten -belül a defenzivában levő csapatok birtokában voltak a védő -eszközöknek és találmányoknak.</p> -<p>Másfél esztendőn át, egészen 1916 júliusáig a nyugati arcvonal -az eldöntetlen feszültség állapotában maradt meg. Mindkét részről -történtek nehéz támadások, melyek véres visszaverésekkel végződtek. -A franciák dicsőséges, de nagy áldozatokkal járó támadásokat -kisérlettek meg 1915-ben Arrasnál és Champagneban, a britek pedig -Loosnál. Svájctól az Északi tengerig két szakadatlan lövészárok -húzódott végig, néhol egy mérföldnyi s még nagyobb, néhol pedig – -mint például Arrasnál, – alig néhány lábnyi távolságban s e -lövészárkokban és mögöttük milliónyi ember dolgozott, harcolt és -készülődött előre kitervezett nagy és véres offenzivákra. Minden -megelőző korban ekkora helyhez kötött embertömegekben -elkerülhetetlenül ragályos betegségek törtek volna ki, de a modern -tudomány e tekintetben is megváltoztatta a hadviselésnek a -körülményeit. Egyes új betegségek léptek fel, mint például a hideg -vízben való hosszas álldogálás által előidézett «lövészárok-láb», a -vérhasnak <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> új fajai és más hasonlók, de egyik sem -hatalmasodott el annyira, hogy bármelyik harcban álló felet -megbénította volna. Az arcvonalak mögött a harcban álló nemzeteknek -az élete mindinkább arra a feladatra alakult át, hogy élelmiszert, -lőszert és mindenekfelett embereket szállítson azoknak a helyébe, -akik napról-napra elestek vagy megsebesültek.<a name="FNanchor_16" -id="FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= -"fnanchor">16)</a> A németeknek megvolt az a szerencséjük, hogy -nagyszámú nagy ostromágyú állt a rendelkezésükre, melyek eredetileg -a határszéli erősségek számára voltak rendelve; ezeket most a -lövészárkoknak nagy robbanó erejű lövedékekkel való -összerombolására, szóval olyan feladatra használták fel, melyre -azelőtt senki sem gondolt. Az első évek folyamán nagy ágyúk és -lőszer tekintetében a szövetségesek állandóan rosszabbul voltak -ellátva a németeknél és veszteségeik mindig nagyobbak voltak. -Asquith <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> brit miniszterelnökből, aki nagyon -gyakorlott művésze volt a parlamenti ügyeknek, hiányzott a -teremtőképesség s valószínűleg Lloyd George sürgetéseinek és -támadásainak, aki 1916 decemberében ki is szorította őt a helyéből, -valamint az angol sajtó lármájának kell tulajdonítani, hogy a -felszerelésnek és utánpótlásnak ezek a hiányosságai végül -megszüntek.<a name="FNanchor_17" id="FNanchor_17"></a><a href= -"#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a></p> -<p>A németek rettentő erőfeszítéssel támadták a franciákat 1916 -első felében Verdunnél és Verdun körül. A németek óriási -veszteségeket szenvedtek és miután a francia arcvonalat néhány -mérföldnyire benyomták, sikerült őket feltartóztatni. A francia -veszteségek legalább is akkorák, vagy még nagyobbak voltak. «<i>Ils -ne passeront pas</i>» – mondta és énekelte a francia gyalogság és -megtartotta a szavát.</p> -<p>A keleti német arcvonal hosszabb kiterjedésű volt és -lövészárok-rendszere a nyugatinál kevésbbé volt kiépítve. Az -oroszoknak a tannenbergi vereség után is sikerült, hogy egyidőre -még előnyomuljanak. Majdnem egész Galiciát elfoglalták, 1914 -szeptember 2-án az övék lett Lemberg, 1915 március 22-én pedig -Przemysl hatalmas erőssége. A németek azonban, miután nem tudták -áttörni a szövetségesek nyugati frontját, a szövetségesek pedig -megfelelő előkészület hiányában eredménytelen támadásokat intéztek -ellenük,<a name="FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href= -"#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a> Oroszország <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> ellen -fordultak és rettenetes tüzérségi előkészítésnek újszerű -alkalmazásával először délen, majd északon nagy csapásokat mértek -az orosz arcvonalra. Június 22-én Przemysl újból visszakerült a -központi hatalmak birtokába és az egész orosz arcvonal messze -keletre szorult, míg csak szeptember 2-án Vilna is német kézbe nem -került.</p> -<p>1915 május 23-án Olaszország a szövetségesekhez csatlakozott és -megüzente a háborút a monarchiának. (Németországnak a háborút csak -egy esztendő mulva üzente meg.) Keleti irányban előrenyomult ugyan -Görzig, amely 1916 nyarán elesett, de ebben az időpontban -beavatkozása sem Oroszország, sem pedig a két nyugati hatalom -szempontjából nem jelentett sokat. Egészben véve csak új -lövészárok-háborúra kényszerült festői északkeleti határán.</p> -<p>Míg a fő ellenfeleknek a legfontosabb arcvonalai a kimerítő -megmerevedésnek ezt az állapotát mutatták, mindkét fél -megkisérlette, hogy az arcvonal mögött is megtámadja az ellenfelét. -A németek Zeppelinekkel, majd pedig repülőgépekkel egész sor -támadást intéztek Páris és Anglia keleti részei ellen. A támadások -nyilvánvalóan raktárak, lőszergyárak és más katonai fontosságú -célok ellen irányultak, de a gyakorlatban vegyest a lakott helyeket -is bombázták. Eleinte a ledobott bombák nem voltak nagyon -hatékonyak, de később úgy a nagyságuk, mint a minőségük állandóan -emelkedett, nagyon sok embert megsebesítettek és megöltek és -jelentős károkat okoztak. Ezek a támadások tetőpontjára csigázták -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> fel az angol népnek a -méltatlankodását.<a name="FNanchor_19" id= -"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a> -Noha a németeknek már néhány esztendő óta megvoltak a Zeppelinjeik, -egyetlenegy katonai hatóság sem foglalkozott Nagybritanniában -komolyan a gondolattal, hogy miként kell védekezni velük szemben s -csak 1916-ban állott megfelelő mennyiségű ágyú a léghajók ellen -rendelkezésre és ettől fogva kezdték a légi cirkálókat -repülőgépekkel támadni. Egymásután több Zeppelin szerencsétlenül -járt s ettől fogva csak tengeri felderítő szolgálatra használták -őket, a támadásban pedig helyüket a Gotha nevű nagy repülőgépek -foglalták el. Ezeknek a látogatásai Anglia keleti része és London -fölött 1917 nyarától kezdve rendszeresekké váltak. 1917–1918 -telének minden holdas éjszakáján Londonban megszokott volt a -jelzőágyú tompa dörgése, a rendőrségi riadónak éles sivítása, az -utcáknak gyors elnéptelenedése, a repülőgépek ellen felállított -ágyúk százainak menydörgéssé fokozódó fülsiketítő zaja, a -srapnellek süvöltése és végül, ha valamelyik támadónak sikerült -áttörni a védő övezeten, a lezuhanó bombáknak tompa robbanása. -Azután a gyengülő ágyúdörgés közepette következett a tüzoltóságnak -elmaradhatatlan rohanó hangja és a mentőkocsiknak a robogása… Ezek -a tapasztalatok otthonában éreztették London minden lakosával a -háborút.</p> -<p>Míg a németek így a levegőből ellenségeik otthoni <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> -lakosságának az idegeit támadták meg, a rendelkezésükre álló minden -eszközzel támadták a brit tengeri kereskedelmet is. A háború -kitörésekor több cirkálójuk és torpedórombolójuk volt, szétszórva a -tengereken és egy hatalmas, modern cirkálókból álló hajóosztaguk – -a <i>Scharnhorst, Gneisenau, Leipzig, Nürnberg</i> és -<i>Dresden</i>, – tartózkodott a Csendes-oceánon. E magányos -cirkálók közül néhány, különösen pedig az <i>Emden</i>, igen nagy -számú kereskedelmi hajót pusztított el, mielőtt sikerült volna -ártalmatlanná tenni. A csendes-tengeri flotta pedig Chile partjain -megütközött egy angol osztaggal s a <i>Good Hope</i> és -<i>Monmouth</i> cirkálókat 1914 november 1-én elsülyesztette. Egy -hónappal később Sturdee tengernagy utolérte ezeket a német hajókat -s a Falkland-szigetek mellett vívott csatában a <i>Dresden</i> -kivételével valamennyiöket elsülyesztette. Ezen ütközet után a -szövetségesek a tengereknek kizárólagos urai maradtak s ezt a -tengeri felsőbbségüket az 1916 május 1-én megvívott jütlandi nagy -tengeri csata sem tudta megingatni. A németek tevékenységüket így -mindjobban a tengeralatti háborúra összpontosították. Egyetlenegy -napon, 1914 szeptember 29-én három hatalmas cirkálót, az -<i>Aboukirt, Hoguet</i> és <i>Cressyt</i>, 1473 emberrel sikerült -nekik elsülyeszteni. A brit hajózással szemben a tengeri -zsákmányjogot alkalmazták; eleinte figyelmeztették és átvizsgálták -a személyszállító és kereskedelmi hajókat, de csapdáktól való -félelmükben nem folytatták ezt az eljárást és 1915 tavaszától -kezdve a hajókat figyelmeztetés nélkül kezdték elsülyeszteni. 1915 -májusában elsülyedt a <i>Lusitania</i>, a legnagyobb -személyszállító gőzösök <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> egyike, előzetes figyelmeztetés nélkül, a -fedélzetén több amerikai állampolgárral. Ez az amerikai -közhangulatot nagyon elkeserítette a németek irányában, de a -valószínűség oly nagy volt, hogy a tengeralattjárók háborújával -érzékenyen meg lehet sebezni, sőt esetleg engedékenységre lehet -kényszeríteni Nagybritanniát, hogy makacsul ragaszkodtak a mind -kíméletlenebb tengeralatti háborúhoz s nem törődtek vele, hogy -esetleg az Egyesült-Államokat is ellenségeiknek a körébe -kényszerítik.</p> -<p>Ugyanezen idő alatt az egyébként nagyon hiányosan felszerelt -török haderők a Sinai félszigeten át fenyegető hadmozdulatokat -végeztek Egyiptom irányában.</p> -<p>Mialatt a németek így a levegőben és a tenger alatt igyekeztek -megsebezni legkevésbbé hozzáférhető és legfélelmetesebb -ellenfelüket, Nagybritanniát, a franciák és angolok is egy -szerencsétlen oldaltámadást kisérlettek meg a központi hatalmak -ellen Törökországon át. A gallipolii vállalkozás szépen volt -kigondolva, de nagyon szerencsétlen volt a végrehajtása. Ha -sikerül, a szövetségesek 1915-ben elfoglalták volna -Konstantinápolyt. A Dardanellák februári bombázásával azonban már -két hónappal előzetesen felhívták a tervre a törökök figyelmét, a -készülődésekre valószínűleg a görög udvar is figyelmeztette a -központi hatalmakat s mikor áprilisban a brit és francia erők -partraszálltak a Gallipoli félszigeten, a törökök jól be voltak -ásva és különösen kézigránátok tekintetében sokkal jobban fel -voltak készülve az árokharcra, mint támadóik. A szövetségesek a -hadihajók nagy ágyúiban bizakodtak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> melyek meglehetősen -alkalmatlanoknak bizonyultak a lövészárkok szétrombolására s -egyebeken kívül, amiről megfeledkeztek, nem gondoltak az ellenséges -tengeralattjárókra. Több nagy csatahajójuk elveszett; ugyanazokban -az áttetszően kék vizekben sülyedtek el, amelyeken át valaha Xerxes -hajói vitorláztak a Salamisnál rájuk várakozó végzet felé. A -szövetségesek részéről a gallipolii hadjárat egyaránt hősies és -szánalmas példája volt a bátorságnak és szakértelem hiányának, mely -tömérdek élet, anyag és tekintély pusztulása után 1916 januárjában -visszavonulással végződött.<a name="FNanchor_20" id= -"FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class= -"fnanchor">20)</a></p> -<p>A sikertelenséget részben a görögök magatartásának kellett -tulajdonítani, akik megtagadták a kalandban való részvételt. Másfél -esztendőn keresztül a görög király, a német császárnak a sógora, -akit a szövetségesek főhadiszállásain levő barátai oltalmaztak, -rászedte a szövetségeseket és közvetve nagyszámú brit és francia -katonának a halálát okozta. 1917 júniusban lemondásra -kényszerítették, de ahelyett, hogy a görögöknek megengedték volna, -hogy természetes és hagyományos köztársasági hajlandóságukat -kövessék, helyette Sándor trónörököst, a német császárnak az -unokaöccsét emelték a trónra – <i>maguk a szövetségesek</i>. -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> A nagy háborúnak ez a görög fejezete még -megvilágításra vár a történetírók részéről. Ezidőszerint még -megmagyarázhatatlan és mi csak az érthetetlen tényeket közöljük, -anélkül, hogy a megfejtésüket megkisérlenők.</p> -<p>Görögországnak ezzel az ingadozásával szoros kapcsolatban áll -Bulgáriának a beavatkozása a háborúba 1915 október 12-én. A bulgár -király egy esztendőnél tovább habozott, mielőtt döntött volna a két -fél között. Ezúttal azonban a gallipolii brit támadásnak a -sikertelensége, mely a német és osztrák-magyar hadseregnek Szerbia -elleni erős támadásával párosult, a központi hatalmak oldalára -állította őt. Mialatt a szerbek erős harcban állottak a -német-osztrák-magyar haderővel a Dunánál, hátbatámadta őket és -néhány hét alatt az országot teljesen megszállották. A szerb -hadsereg rettenetes viszonyok között vonult vissza Albánia -hegységein át a tengerpartra, ahol roncsait egy szövetséges flotta -megmentette.</p> -<p>A szövetségesek Szalonikiben is partra szállítottak egy haderőt, -amely előrenyomult ugyan Monastir irányában, de nem volt képes -hatásos módon segíteni a szerbeken. Ez az újabb, szalonikii terv -volt az, amely végleg megpecsételte a gallipolii expediciónak a -sorsát.</p> -<p>Keleten, Mezopotámiában az angolok, főként indiai haderőkkel még -távolabbi oldaltámadást intéztek a központi hatalmak ellen. 1914 -novemberében egy nagyon rosszul felszerelt hadsereget szállítottak -partra Basrában, mely a következő évben előnyomult Bagdad -irányában. Ez a hadsereg győzelmet aratott Ktesiphonnál, az -Arsacidák és Sassanidák régi székvárosánál, huszonöt <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> -mérföldnyire Bagdadtól, de az időközben megerősödött törökök elől -Kut el Amaráig visszavonulni kényszerült, ahol a Townshend tábornok -alatt álló brit csapatokat bekerítették és 1916 április 29-én -megadásra kényszerítették.</p> -<p>Mindez a levegőben, a tenger alatt, az Oroszországban, -Törökországban és Ázsiában folytatott hadviselés járulékos -természetű volt a főarcvonal, a döntő jelentőségű hadszintér -mellett, Svájc és a tenger között, ahol egymással szemben beásva -feküdtek a milliók, akik lassankint tanulták meg a modern -hadviselésnek a szükségszerű módozatait. Rohamosan fejlődött -például a repülőgépeknek a használata. A háború kezdetén főként -felderítésre, ezenkívül pedig a németek a tüzérség számára szolgáló -jeleknek a ledobására használták őket. A levegőben való harc még -teljesen ismeretlen volt. 1916-tól kezdve a repülőgépeket -gépfegyverekkel szerelték fel és megkezdődtek a légi harcok; a -levegőből való bombavetés folyton fokozódó jelentőségre tett szert, -a levegőből való fényképezés valósággal csodás művészetté fejlődött -s a tüzérségi tevékenységnek a légi megfigyelésre alapított része, -melyben egyaránt vettek részt repülőgépek és megfigyelő ballonok, -szintén állandóan fejlődött. A katonai ész azonban még mindig -ellenállott a tankok használatának, melyek nyilvánvalóan egyedüli -eszköz lettek volna, hogy a lövészárok-háborúban a döntést -kierőszakolják.</p> -<p>Nagyon sok intelligens ember, aki kívül állott a katonai -körökön, ezt teljes mértékben belátta. A tankok használata a -lövészárkokkal szemben nagyon is nyilvánvaló módszernek tűnt fel. -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> A tankoknak az ősét még Lionardo da Vinci -találta fel, de hogy juthatott volna katonai szakértőnek az eszébe, -hogy Lionardot tanulmányozza? Közvetlenül a búr háború után, -1903-ban, a különböző folyóiratokban leirások jelentek meg -képzeletbeli csatákról, melyekben tankok szerepeltek s egy teljes -működésben levő tanknak a modelljét be is mutatták 1912-ben az -angol katonai hatóságoknak, amelyek azt természetszerűleg el is -vetették. Különböző típusú tankokat a háború kezdete előtt újból -meg újból találtak fel. Ha az ügy kizárólag a katonák kezében -maradt volna, sohasem tértek volna át a tankok használatára. Az -első tankoknak az építését Winston Churchill sürgette, aki ez -időben az angol admiralitás kötelékébe tartozott, de a -legelkeseredettebb támadásoknak tette ki magát, mikor azokat -átküldte Franciaországba.<a name="FNanchor_21" id= -"FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> A -katonai tudomány a brit haditengerészetnek és nem a hadseregnek -köszöni ennek az új találmánynak a használatát. A német katonai -tekintélyek hasonlóan ellene voltak. 1916 júliusában Sir Douglas -Haig, az angol főparancsnok nagy offenzivát kezdett, amely azonban -nem tudta áttörni a német arcvonalat. Egyes pontokon sikerült ugyan -a frontot néhány mérföldnyire benyomni, de egyébként a támadás -tökéletesen meghiusult. Az új angol hadseregnek egy részét -valósággal lemészárolták. De a tankokat nem használták.</p> -<p>Szeptemberben, mikor az évszak már előrehaladt egy tartósabb -offenziva számára, jelentek <span class="pagenum"><a name="Page_81" -id="Page_81">-81-</a></span> meg a tankok először a hadviselésben. -Angol részről néhányat hoztak működésbe, de nem valami észszerű -módon. A hatásuk a németekre rendkívül nagy volt, majdnem pánikot -idézett elő és kétségtelennek lehet tekinteni, hogy ha júliusban -elegendő számban használták és egy tehetséges és erélyes tábornok -irányította volna őket, ott és akkor döntésre lehetett volna vinni -a háborút. Ebben az időpontban ugyanis a szövetségesek a németeknél -erősebbek voltak a nyugati arcvonalon. Oroszország, noha már -közeledett a kimerüléshez, még harcolt, Olaszország szorongatta az -osztrák határt és Románia épen beavatkozott a háborúba a -szövetségesek oldalán. A vészes júliusi offenzivának az -emberpazarlása, párosulva a tankok által nyujtott lehetőségeknek a -makacs semmibevevésével a katonai hatóságok részéről, a -szövetségesek ügyét majdnem a katasztrófának az örvényébe -sodorta.</p> -<p>A brit támadás meghiusulása közvetlenül új erőt kölcsönzött a -németeknek, akik szintén a románok ellen fordulhattak s 1916 telén -ugyanaz a sors érte Romániát, amely 1915-ben Szerbiát sujtotta. Az -esztendő, amely a gallipolii visszavonulással és a kut el amarai -fegyverletétellel kezdődött, Románia összezúzásával és Athén -kikötőjében a royalisták részéről a partraszálló angol és francia -csapatokra irányzott sortűzzel végződött. Úgy látszott, mintha -Konstantin görög király, az antant külügyi hivatalainak a védence, -népét Ferdinánd bolgár királynak a nyomaiba akarná vezetni. -Görögország tengerpartja azonban nagyon is ki van téve a tenger -felől jövő támadásoknak. A szövetségesek Görögországot blokád -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> alá helyezték s a szalonikii francia -haderő kezet nyujtva a Valona felől jövő olasz erőknek, elzárta a -görög királyt a központi hatalmaktól.</p> -<p>Egészben véve 1916 végén az ügyek sokkal kevésbbé veszedelmesen -állottak a Hohenzollernek imperializmusára nézve, mint a marnei -nagy előrerohanás meghiusulása után. A szövetségesek két esztendei -kedvező alkalmat elszalasztottak. Belgiumot, Szerbiát, Romániát s -Franciaországnak és Oroszországnak nagy részét a központi hatalmak -csapatai tartották megszállva. Ellentámadás ellentámadás után -hiusult meg s Oroszország az összeomlás felé támolygott. Ha -Németországot előrelátással irányították volna, ebben az időpontban -észszerű békét köthetett volna. De a sikernek a gyönyöre -elbódította a német imperialistákat. Nem biztonságot, hanem -győzelmet akartak, nem a világnak az üdvére, hanem világhatalomra -törekedtek. «Világhatalom vagy bukás» volt a jelszavuk; -ellenségeiknek nem maradt más választásuk, minthogy a döntő -befejezésig harcoljanak.<a name="FNanchor_22" id= -"FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class="fnanchor">22)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>IX. A NAGY HÁBORÚ OROSZORSZÁG ÖSSZEOMLÁSÁTÓL A -FEGYVERSZÜNETIG.</h2> -</div> -<p>1917 elején Oroszország összeomlott.</p> -<p>Ebben az időpontban a háborúnak a rettenetes erőfeszítése már -nagyon ránehezedett csaknem az összes európai népekre. A forgalom -mindenfelé dezorganizálódott, a hajózásban, a vasutaknál és más -hasonló üzemekben a normális javítások és utánpótlások megszüntek, -mindennemű anyagok elhasználódtak, az élelmiszer-termelés -megcsökkent, állandóan nagyobb és nagyobb embertömegeket vontak el -az ipartól, a közoktatás megromlott és az élet megszokott -biztonsága és erkölcse tünedezett. Seholsem volt olyan irányító -hatalom, amely a megszokott kötelékeknek a meglazulása és a béke -zavartalan fegyelmének az erőszakos katonai «rend» által való -helyettesítése mellett a gyeplőket a kezében tudta volna tartani. A -megszokott környezetből és viszonyokból Európának a lakossága -mindinkább olyan viszonyok közé került, amelyek a szerencsétlenség -és elégedetlenség érzetét váltották ki belőle, erkölcsileg pedig -megrontották. Legelőször és legnagyobb mértékben azonban -Oroszország érezte meg, hogy a civilizációt gyökereiben -megtámadták. Az orosz autokrácia becstelen volt és tehetetlen. A -cár, több elődéhez hasonlóan, ostoba pietizmusnak adta <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> magát és -az udvaron egy Rasputin nevű vallásos szélhámos uralkodott, akinek -kimondhatatlanul őrületes kultusza világbotránnyá fajult el. E -szennyes miszticizmusnak a vezetése alatt a közönyösség és gazság -érvényesültek a hadvezetésben. Tüzérségi támogatás nélkül -hajszoltak ütközetekbe orosz katonákat, akik még lőszerrel sem -voltak ellátva; tisztjeik és tábornokaik a militarista -lelkesedésnek az őrületében maguk pusztították el őket. Egy ideig -állatok módjára hangtalanul szenvedtek; de még a legtudatlanabb -elemeknél is megvan a szenvedésnek a határa. A megcsalt és -pusztulásba vitt embereknek a hadseregeiben mélységes gyűlölség -kapott lábra a cárizmussal szemben. 1915 végétől kezdve Oroszország -növekvő aggodalomnak volt a forrása nyugati szövetségeseinél. -1916-ban majdnem teljesen a defenzivára szorítkozott és hírek -szállongtak, hogy különbékét szándékozik kötni Németországgal. -Romániát már alig részesítette támogatásban.</p> -<p>1916 december 29-én Rasputint Pétervárott egy ebéd alkalmával -meggyilkolták. Utána még egy elkésett kisérlet történt a cári -birodalom ügyeinek rendbehozatalára. Márciusban az ügyek rohanó -folyamatot vettek; a pétervári élelmezési zavargások forradalmi -lázongássá fajultak el; kisérlet történt a képviseleti testületnek, -a dumának az elnyomására és a liberális vezetőknek a -letartóztatására. Ideiglenes kormány alakult Lwov herceg elnöklete -alatt, március 15-én pedig a cár leköszönt a trónjáról. Egy ideig -úgy látszott, hogy fennforog a mérsékelt és korlátok közé szorított -forradalomnak a lehetősége, esetleg egy új <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> cár alatt. -Azután kiderült, hogy a bizalom már sokkal mélyebben ki van irtva, -semhogy ilyen átalakulások elégségesek volnának. Az orosz nép -halálosan beteg volt Európának a régi rendjétől, a cároktól, a -háborúktól és a nagyhatalmaktól; menekvést akart, még pedig -rögtönösen, az elviselhetetlen nyomorúságokból. A szövetségesek nem -voltak megértéssel az orosz ügyek valódi állása iránt; diplomatáik -nem ismerték az orosz nyelvet, előkelő létükre inkább az orosz -udvar, mint Oroszország iránti rokonszenvükkel, állandóan nagy -baklövéseket követtek el az új helyzettel szemben. A diplomaták -körében vajmi kevés jóindulat nyilatkozott meg a köztársasági -áramlattal szemben, inkább az a hajlandóság nyilatkozott meg -bennük, hogy minél több nehézséget okozzanak az új kormánynak. Az -orosz köztársasági kormánynak egy ékesen szóló és romantikus -népvezér, Kerenszki volt a feje, akinek a helyzetét csakhamar -tarthatatlanná tették egy még mélyebb forradalmi mozgalomnak, a -társadalmi forradalomnak a mélységekből feltörő erői és a -szövetséges kormányoknak a közönyös magatartása. Szövetségesei -lehetetlenné tették, hogy az orosz népet földhöz és békéhez -juttassa a határain belül. A francia és brit sajtó a kimerült -szövetségest új offenzivára korbácsolta. De mikor a németek -tengeren és szárazon egyaránt erős támadást intéztek Riga ellen, a -brit admiralitás visszariadt a felmentő balti tengeri expediciótól. -Az uj orosz köztársaság támogatás nélkül volt kénytelen belemenni a -küzdelembe. Nagy tengeri felsőbbség és a nagy angol admirálisnak, -Fisher lordnak (1841–1920) keserű tiltakozásai dacára, <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> a -szövetségesek néhány tengeralattjáró támadástól eltekintve, a -háború tartama alatt meghagyták a németeket a Balti-tengernek -zavartalan birtokában.</p> -<p>Az orosz tömegek el voltak szánva, hogy véget vetnek a -háborúnak. Pétervárott a munkások és közkatonák egy képviseleti -testületet alkottak szovjet néven s ez a testület a szocialistákat -nemzetközi konferenciára hívta meg Stockholmba. Berlinben -zavargások voltak már ez időben az élelmezés miatt. A monarchiában -és Németországban a háborúba való belefáradásnak a jelei -mutatkoztak s a bekövetkezett események világában alig lehet -kételkedni benne, hogy ez a konferencia meggyorsította volna a -demokratikus alapokon megkötendő békét és a német forradalmat. -Kerenszki könyörgött a szövetségeseinek, hogy engedjék meg ennek a -konferenciának a megtartását, de ezek, féltükben a szocializmusnak -és a republikánizmusnak az egész világon való kitörésétől, noha a -brit munkáspártnak kis többsége mellette nyilatkozott, -visszautasították. A «mérsékelt» orosz köztársaság a -szövetségeseknek erkölcsi és anyagi támogatása nélkül még tovább -küzdött és júliusban utolsó kétségbeesett kisérletet tett az -offenzivára. Némi futólagos siker után az offenziva nagy -vérpazarlás közben meghiusult.</p> -<p>Az oroszok eljutottak kitartásuknak szélső határához. Az orosz -seregekben, különösen az északi arcvonalon, zendülések törtek ki, -Kerenszki kormánya megbukott és a hatalmat a bolseviki -szocialistákat uraló szovjet-kormány ragadta a kezébe, Lenin -vezetése alatt, aki azt hirdette, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> a békét -azonnal meg kell kötni, tekintet nélkül a nyugati hatalmakra. -Oroszország végérvényesen «kilépett a háborúból».</p> -<p>1917 tavaszán a franciák ismét áldozatokkal járó és -eredménytelen támadást kisérlettek meg a champagnei arcvonalon, -mely nem hozta meg az áttörést, de nekik óriási veszteségeket -okozott. Ettől fogva 1917 végéig az események általában véve -Németországra nézve alakultak kedvezően, ha kormánya az ország -biztonságáért és jóllétéért harcolt volna, nem pedig a dicsőségért -és a győzelemért. A központi hatalmak népei azonban kénytelenek -voltak erejüket véges-végig, a teljes kimerülésig megfeszíteni a -lehetetlen világ-imperializmus megvalósítása érdekében.</p> -<p>Ehhez nem volt elég a sikeres ellenállás, hanem le kellett volna -igázni Nagybritanniát, Németország pedig, hogy ezt elérhesse, -ellenségeinek körébe állította Amerikát is. 1916 folyamán a -tengeralattjárók háborúja állandóan nagyobb arányokat öltött, de -tiszteletben tartotta a semlegesek hajózását. 1917 januárjában a -német kormány Nagybritanniának és Franciaországnak teljes blokádját -proklamálta és felhívta az összes semleges hatalmakat, hogy -hajóikat tiltsák el a brit vizekről. Megkezdődött az összes -nemzetek hajóinak válogatás nélküli elsülyesztése, ami Amerikát -rábirta, hogy szintén beavatkozzék a háborúba. (1917 április 6.) -1917 folyamán, mialatt Oroszország letört és tehetetlenné vált, az -amerikai nép gyorsan és következetesen nagy katonai nemzetté -alakult át. A korlátlan búvárhajóharc pedig, amelynek kedvéért a -német imperialisták megkockáztatták az új ellenfélnek a -veszedelmét, <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> sokkal kevésbbé hatásosnak bizonyult, -mint remélték. A brit haditengerészet sokkal találékonyabbnak és -segédeszközeiben gazdagabbnak bizonyult, mint a brit hadsereg; -rohamosan jelentek meg a búvárhajók ellen a levegőben, a víz -felszínén és a víz alatt használható találmányok; körülbelül egy -havi nagyon komoly pusztítás után az elsülyesztések száma csökkenni -kezdett. Nagybritannia is az élelmezésnek az adagolására -kényszerült; az ellátás ügyét azonban jól szervezték és ügyesen -igazgatták, a közönség is kitünő szellemet és megértést tanusított -s az éhségnek és a társadalmi rend megbomlásának a veszedelmét -állandóan távol lehetett tartani.</p> -<p>A német császári kormány azonban makacsul ragaszkodott a -megkezdett kurzushoz. Ha a búvárhajók nem értek is el mindent, amit -tőlük vártak s ha Amerika hadseregei viharfelhő módjára tömörültek -is, Oroszország végleg le volt gyűrve, októberben pedig ugyanaz az -őszi offenziva, amely 1915-ben a földre terítette Szerbiát, -1916-ban pedig Romániát, ezúttal összezúzó módon érvényesült -Olaszországgal szemben. Az olasz arcvonal a caporettoi csata után -összeomlott, a központi hatalmak hadseregei betörtek a velencei -tartományba s majdnem ágyúlövésnyire közelítették meg Velencét. -Németország ilyenformán igazoltnak látta, hogy nagyon is felülről -kezelje az orosz békeajánlatokat s az 1918 március 2-án megkötött -breszt-litovszki béke némi izelítőt adott a nyugati -szövetségeseknek, hogy egy német győzelem mit jelenthet rájuk -nézve. Összezúzó és határt nem ismerő béke volt, melyet a kevély -győzőnek az akarata diktált rá a legyőzöttre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Az egész télen át a német csapatok szüntelenül özönlöttek -keletről a nyugati arcvonalra s 1918 tavaszán az éhező, kifáradt és -vérző Németországnak lankadó lelkesedését még egy utolsó, -legnagyobb erőfeszítésre korbácsolták fel, amely igazában már a -háborúnak a végét jelentette. Néhány hónap óta már voltak amerikai -csapatok Franciaországban, de az amerikai hadseregnek a zöme még -túl volt az oceánon. A legfőbb ideje volt a nyugati arcvonalon a -végső, döntő jellegű támadásnak, ha egyáltalán akartak ilyen -támadást. Az első támadás a brit hadsereg ellen irányult a Somme -vidékén. A nem valami kiváló lovassági tábornokokat, akik még -mindig parancsnokló állásokat töltöttek be egy olyan arcvonalon, -ahol a lovasság csak fölösleges terhet jelentett, készületlenül -találta a megrohanás és március 21-én, a «Gough-katasztrófa» -napján, az angol hadsereg olyan felbomlásban menekült visszafelé, -aminőt azelőtt még nem ismert. Több ezer ágyú elveszett és a -németek sok ezer foglyot ejtettek. E veszteségek nagy részét a -magasabb parancsnokság teljes tehetetlenségének kellett -tulajdonítani. Nem kevesebb, mint száz tankot kellett visszahagyni, -mert elfogyott a benzin. Az angolokat majdnem Amiensig szorították -vissza.<a name="FNanchor_23" id="FNanchor_23"></a><a href= -"#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a> Egész március és április -folyamán <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> a németek szüntelenül támadták a -szövetségesek arcvonalát. Északon majdnem sikerült nekik az áttörés -és erősen benyomták a frontot a Marne irányában is, amelyet 1918 -május 30-án értek el másodszor.</p> -<p>Ez volt a német erőfeszítésnek a tetőpontja. Mögötte nem volt -már egyéb, csak a kimerült ország. Nagybritanniából ellenben -gyorsan friss csapatok érkeztek a csatornán keresztül és Amerikából -százezrével özönlöttek az emberek Franciaországba. Júniusban az -osztrák-magyar hadsereg utolsó erőfeszítést kisérlett meg -Olaszországban, amely az olaszok ellentámadásában összeomlott. -Június elején a franciák megkezdték az ellentámadásukat a -Marne-szögletben. Júliusban az áradat megfordult és a németek -visszavonultak. A château-thierryi csata július 18-án tanuságot -tett az új amerikai csapatok értékéről. Augusztusban a britek nagy -és sikeres offenzivát kezdtek Belgiumban s a német arcvonalnak a -kiöblösödése Amiens felé összezsugorodott és összeomlott. -Németország a játéknak végére ért. A küzdő szellem elpárolgott a -hadseregéből és október a vereségnek és visszavonulásnak a -története volt az egész nyugati arcvonalon. November legelején a -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> brit csapatok már Valenciennesben voltak, -az amerikaiak pedig Sedanban. Az osztrák-magyar csapatok is -rendetlenül vonultak vissza az olasz frontról. A Hohenzollernek és -Habsburgok hadseregei mindenfelé összeomlottak. A végső összeomlás -meglepően gyors volt. A francia és angol közvélemény jóformán nem -akart hinni az ujságoknak, mikor napról-napra száz meg száz -zsákmányolt ágyút és több ezer foglyot jelentettek.</p> -<p>Szeptemberben a szövetségeseknek nagy offenzivája Bulgária -ellen, forradalmat idézett elő és a kormányt békeajánlatra -kényszerítette. Törökország október végén követte a fegyverletétel -példáját, Ausztria-Magyarország pedig november 4-én. Németországban -még kisérlet történt, hogy a flottát utolsó küzdelembe vigyék, de a -matrózok november 7-én fellázadtak.</p> -<p>A császár és a trónörökös méltóságukról megfeledkezve, gyorsan -Hollandiába távoztak. Úgy tüntek el, mint a lóversenyek -szélhámosai, akik félnek a tömeg bosszújától. November 11-én -aláírták a fegyverszünetet és a háború véget ért…</p> -<p>Négy és egynegyed esztendeig tartott a háború és fokozatosan a -nyugati világban majd mindenkit belesodort az örvényébe. A -küzdelemben tízmillió embernél több pusztult el és további húsz -vagy huszonöt millió ember halt el a velejáró nélkülözések és belső -zavarok következtében. A hiányos táplálkozás és nyomor sok millió -embert döntött szenvedésbe és gyengítette meg a szervezetüket. Az -emberiségnek nagy része közvetlenül vagy közvetve, belekapcsolódott -a háború munkájába, gyártotta a felszereléseket és lőszert, -dolgozott a kórházakban és helyettesítette a <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> hadseregbe -besorozottakat. Az üzletemberek a világnak ebben a válságos -állapotában rászoktak a nyerészkedésnek a lázasabb módszereire. A -háború valójában új légkört, új szokásokat és új társadalmi rendet -teremtett. Egyszerre hirtelen a háború véget ért.</p> -<p>Londonban a fegyverszünet november 11-én déltájban lett -köztudomású. A hírre a megszokott élet egyszerre különös módon -megszakadt. Az alkalmazottak kiözönlöttek az irodáikból és nem -akartak visszatérni, a segédek otthagyták a boltokat, az omnibuszok -kalauzai és a katonai teherautomobilok soffőrjei az elkábult és -ujjongó embereket felszedve a kocsijaikra, kirándulásokra indultak, -amint épen az eszükbe jutott. Az utcákon óriási tömegek -hullámzottak s akinek volt, zászlókkal diszítette a házát és -üzletét. Este a főbb útvonalak, amelyek hónapokon keresztül sötétek -voltak a légi támadások miatt, fényárban úsztak. Különös volt ismét -a mesterséges fényben látni ezeket a nyüzsgő tömegeket. Elemi erejű -és némileg fájdalmas megkönnyebbüléssel vegyes céltalanság érzése -fogott el mindenkit. Vége volt tehát! Többé nem esnek el az emberek -a francia mezőkön és nincsenek légi támadások, minden jóra fordul. -Az emberek sírni és nevetni szerettek volna, de képtelenek voltak -rá. Fiatal emberek és szabadságon levő fiatal katonák lármás -menetekben törtek maguknak utat a tömegen keresztül és igyekeztek -mindenkit jókedvre hangolni. Egy zsákmányolt német ágyút -elhurcoltak a Mallról, ahol nagy tömeg ilyen győzelmi jelvény volt -kiállítva, a Trafalgar Squarera és a szekér vázát elégették. -Rakétákat és röppentyűket bocsájtottak <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> a -levegőbe. Igazi örömöt azonban alig lehetett tapasztalni. Majdnem -mindenki sokkal többet vesztett és szenvedett, semhogy igazán -tudott volna örülni.<a name="FNanchor_24" id= -"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class="fnanchor">24)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>X. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI FELBOMLÁS A HÁBORÚ -KÖVETKEZTÉBEN.</h2> -</div> -<p>A világ a nagy háborút követő esztendőben az olyan emberhez -hasonlított, aki nagyon ügyetlenül végrehajtott sebészi műtéten -esett át s még nem bizonyos benne, hogy életben marad-e, vagy pedig -olyan az állapota, hogy összeroskad és meghal. A világ szédült és -el volt kábulva. A német katonai imperializmust sikerült legyőzni, -de csak hihetetlen áldozatok árán. Majdnem az győzedelmeskedett. -Miután a nagy összeütközésnek a feszültsége megszünt, minden nagyon -vontatottan, nagyon erőtlenül, izgulékony és bizonytalan -kedélyállapotban indult meg újra. Általános volt a vágyódás a -háború előtti idők biztonsága, szabadsága és jólléte után, anélkül, -hogy meglett volna az akaraterő mindezeknek a dolgoknak a -biztosítására.</p> -<p>Ugyanúgy, mint a római köztársaságban a pún háborúk hosszú -erőfeszítése után, úgy most is felszabadult az erőszakosság és -kíméletlenség s mélységesen megromlottak a pénzügyi és gazdasági -erkölcsök. A jobb elemek erejüket önként a háború sürgető -követelményeinek a szolgálatába állították, de a pénzvilágnak és az -üzleti életnek minden ravaszsága és hitványsága rávetette magát a -beteg időknek a kínálkozó alkalmaira és igyekezett <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> -megkaparintani a saját országában a gazdasági előnyöket és a -politikai hatalmat. A világon mindenfelé olyan egyének, akiket 1914 -előtt sötét kalandoroknak tekintettek volna, jutottak hatalomra és -befolyásra, míg a tisztességes elemek eredmény nélkül törték -magukat. Olyan emberek, mint Rhondda lord, a brit közélelmezés -vezetője, valósággal öngyilkos munkát végeztek, mialatt a háborús -nyerészkedők meggazdagodtak s rátették a kezüket a sajtóra és a -politikai szervezetekre.</p> -<p>A háború folyamán csaknem az összes hadviselő államokban egészen -kivételes kisérletek történtek a kollektiv elv érvényesítésére. -Bebizonyosodott, hogy a békeidők kereskedelmének a rendes -gyakorlata, az árak felhajtása, az árúnak a kedvező haszon -érdekében való visszatartása nem egyeztethető össze a hadviselésnek -pillanatnyilag jelentkező szükségleteivel. Nem csupán a közlekedés, -tüzelőanyagok, élelmiszerek, lakásügy s a ruházkodáshoz szükséges -nyersanyagok és más hasonlók elosztása, hanem minden, ami -összefüggésben volt a háborúnak a táplálásával, nyilvános -ellenőrzés alá került. A gazdáknak nem engedték meg, hogy -kihasználatlanul hagyják a földjüket; a szarvasok számára -fenntartott parkokba szarvasmarhákat helyeztek s a pázsitokat a -tulajdonosok beleegyezésével vagy anélkül, felszántották. A fényűző -építkezést és az üzérkedést szolgáló vállalatok alapítását -megszorították. Valójában kényszerszülte szociális államok -keletkeztek mindenfelé a háborús Európában. A kisérlet durva volt -ugyan és hiányzott belőle a gazdaságosság, de mindenesetre jobb -volt, mint a magánvállalkozással vele járó bonyolult és szakadatlan -haszonhajhászás, <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> árúfelhalmozás, mesterséges árfelhajtás -és rendszertelen termelés.</p> -<p>A háború első éveiben a testvériségnek és a közérdeknek az -érzése nagyon erősen érvényesült az összes hadviselő államokban. Az -egyszerű emberek mindenütt az életüket és egészségüket áldozták -annak, amit az állam közjavának hittek. Viszont megigérték nekik, -hogy a háború után kevesebb lesz a szociális igazságtalanság és -nagyobb lesz az áldozatkészség a közjó irányában. Nagybritanniában -például Lloyd George különösen erősen hangsúlyozta, hogy a háború -utáni Britanniát «olyan országgá kell átalakítani, melyben a hősök -jól érezzék magukat». Lendületes és szép beszédekben előrevetítette -a békében is folytatódó háborús kollektivizmusnak a képét. -Nagybritanniában egy újjászervezési minisztérium létesült, melynek -az lett volna a hivatása, hogy egy új és igazságosabb társadalmi -rendet, jobb munkaviszonyokat, jobb lakásokat, szélesebb körökre -kiterjedő közoktatást teremtsen s teljes és tudományos revizió alá -vegye a gazdasági életnek az egész rendszerét. Egy jobb világnak -hasonló reménységét táplálták a háború közkatonái Francia-, Német- -és Olaszországban is. Az időelőtti csalódás okozta az orosz -összeomlást. Így a reménykedésnek két egyaránt veszélyes áramlata -mozgatta az emberi lelkeket Nyugat-Európában a háború vége felé. A -gazdagok és vállalkozók, különösen az új hadi-nyerészkedők terveket -eszeltek ki annak a megakadályozására, hogy az olyan új -fejlemények, mint a légi szállítás, állami tulajdonba kerüljenek; -az ipari termelést, hajózást, szárazföldi árúszállítást, általában -a közszolgáltatásokat és a <span class="pagenum"><a name="Page_97" -id="Page_97">-97-</a></span> tömegcikkeknek a kereskedelmét, a -közösség kezéből a magán-nyerészkedés markába igyekeztek -átjátszani; megvásárolták maguknak az ujságokat s -pártbizottságokban és más hasonló szervezetekben dolgoztak ezen cél -érdekében, mialatt az egyszerű embereknek a tömegei naiv módon -várták az új társadalmi rendnek a bekövetkezését, amely a nemes és -nagy gondolatoknak megfelelően az ő érdeküket fogja szolgálni. 1919 -története nagyrészt a reménykedések e két különböző áramlatának az -összeütközéséből áll. A kormányok egymásután adtak át minden -ellenőrzésük alatt álló jövedelmező közüzemet a -magánvállalkozásnak… 1919 közepe felé a munkástömegek körében -világszerte nagy csalódás és elégedetlenség volt tapasztalható. A -brit újjászervezési minisztériumot és a hozzá hasonló külföldi -hivatalokat a valóságot szépítő rászedésnek tekintették. A -közönséges ember úgy érezte, hogy becsapták. Szó sem volt -újjászervezésről, hanem csak a régi rendnek a visszaállításáról, az -új idők szegénysége által előidézett visszataszítóbb formában.</p> -<p>Néhány esztendőn keresztül a háborúnak a drámája -elhomályosította a szociális kérdést, mely az egész tizenkilencedik -század folyamán érlelődött a nyugati civilizációnak a körében. A -háború azonban véget ért s ez a kérdés megjelent ismét, -nyomorúságosan és leplezetlenül, mintha sohasem ismerték volna -azelőtt.</p> -<p>Az új időknek az izgatott hangulatát, nehézségeit és -bizonytalanságát pedig még fokozta a pénz- és hitelviszonyoknak -teljes zürzavara. A pénz, amelyet inkább a megszokások bonyolult -tömegének, semmint értékrendszernek kell tekintenünk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> a -hadviselő államokban elvesztette az aranyfedezetnek a támaszát. Az -aranyat csak a nemzetközi kereskedelem céljaira tartották fenn s az -otthoni használatra mindegyik kormány fölös mennyiségben -papirpénzeket nyomatott. A háborús gátaknak a ledöntésével a -nemzetközi értékforgalom vadul ingadozó zürzavar formájában -jelentkezett, mely kevésszámú játékost és ravasz üzérkedőt kivéve, -komoly aggodalommal töltött el mindenkit. Az árak emelkedtek és -emelkedtek és egyre jobban bőszítették a munkabérükből és -fizetésükből élő osztályokat. Egyik oldalon állt a munkaadó, aki -elleneszegült a nagyobb fizetésnek; a másik oldalon az -élelmiszerek, lakás és ruházat árának az emelkedése szorította -őket. Ami pedig igazi veszedelmet jelentett ebben a helyzetben, az -volt, hogy elveszítettek minden bizalmat, mely valaha élt bennük, -hogy béketűrésük és munkakészségük valóban segítene az őket sujtó -megrövidítéseken és bajokon.</p> -<p>A politikusok beszédeiben 1919 vége felé és 1920 elején növekvő -mértékben mutatkozik annak a felismerése, hogy tulajdonképen a -kapitalisztikus rendszer, a magántulajdonnak az a rendszere, -melynek az egyéni haszon a mozgató rugója, van a vádlottak padján. -Elismerték, hogy ennek a rendszernek kell meghozni az általános -fellendülést, vagy változtatni kell rajta. Érdemes megjegyezni egy -olyan beszédet, aminőt Lloyd George, a brit miniszterelnök tartott -1919 december 6-án. Lloyd Georgeban a walesi ügyvédek átlagos -iskolázottsága és előképzettsége volt meg; korán került a politikai -életbe s ragyogó parlamenti pályafutása alatt később kevés alkalma -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> volt, hogy olvasson és gondolkozzék. De -veleszületett nagy természetes éleselméjűségénél fogva pontosan -kifejezésre tudta juttatni az őt támogató intelligensebb -üzletembereknek, gazdagoknak és közönséges polgároknak az -eszmemenetét.</p> -<p>«A civilizáció új nagy kérdés előtt áll. Mi ez a kérdés? Az -alapnak a kérdése. Amennyire látjuk, érinti az egész társadalomnak -a szerkezetét; kereskedelme, üzleti élete, ipara, pénzügye és -társadalmi rendje, mind vonatkozásban áll vele. Itt vannak azok, -akik azt állítják, hogy az országnak a virágzása és ereje az egyéni -törekvés és egyéni tevékenység ösztönző és élénkítő elemén épült -fel. Ez az egyik nézet. Az államnak nevelni kell; az államnak -segíteni kell, ahol szükséges; az államnak ellenőrizni kell, ahol -szükséges; az államnak oltalmazni kell a gyengét az erősnek a -túlkapásai ellen; de az igazi élet az egyéni törekvésből és -energiából fakad. Ez az egyik nézet. Mi a másik? Az, hogy a -magánvállalkozás csődöt mondott, kipróbálták és meg nem felelőnek -bizonyult, tökéletesen és irgalmatlanul csődöt mondott. Ki kell -irtani és a társadalomnak közület gyanánt kell ellátni a termelést, -az elosztást és az ellenőrzést.</p> -<p>Ezek azok a nagy kérdések, melyekben döntenünk kell. <i>Mi</i> -azt mondjuk, hogy a magánvállalkozást új utakra lehet terelni. -<i>Ők</i> azt mondják: «Nem, nem lehet. Sem javító, sem segítő, sem -megszorító, sem orvosló intézkedések nem használhatnak. Mindezek a -hibák vele járnak magával a rendszerrel. Ezek csak gyümölcsei a -fának s magát a fát kell ledönteni». Ez az a követelés, amelyet -mindenfelé harsogni hallunk napjaink civilizált világában, oceántól -oceánig, hegyen-völgyön <span class="pagenum"><a name="Page_100" -id="Page_100">-100-</a></span> keresztül. Ezt hallhatják önök is a -bolsevikiek lármájában és őrületes rikácsolásában. Hallhatják a -kongresszusok és konferenciák hangos, érthető, de mérsékeltebb -hangjában. A bolsevikiek a társadalom szerkezetét robbanó -szerekkel, borzalommal akarják a levegőbe röpíteni. Mások faltörő -vassal és emeltyűvel – különösen emeltyűvel, – akarják -ledönteni.</p> -<p>A munkanélküliséget és a vele járó igazságtalanságot azzal az -emberrel szemben, aki munkát keres és munka után szomjuhozik, aki -munkát kér, de nem kap s aki a bűnért, melyért nem felelős, -gyermekeinek éhenhalásával bűnhődik, ezt a gyötrelmet a -magánvállalkozásnak a saját üdve érdekében kell orvosolnia. Az -emberi erő kiuzsorázásának, a nyomortanyáknak és a fél-rabszolgaság -érzésének a munkában, el kell tünniök. Az emberi mivoltnak az -érzését kell nevelnünk azzal, hogy az embereket emberek gyanánt -kezeljük. Ha nekem – és ezt egészen nyiltan megmondom, – -választanom kellene e rendszer között, amelyben hiszek és aközött, -hogy millió férfi, asszony és gyermek pincelakásokban senyved, egy -órát sem haboznék. De még nem ez a választás. Hála Istennek, nem ez -a választás. A magánvállalkozás tud többet termelni, hogy mindenki -részesedhessék benne…»</p> -<p>Ebben, ékesen hangzó mondatokba öltöztetve és a hallgatóság -lelki készségének megfelelő szellemességgel fűszerezve, ki van -fejezve nemcsak Nagybritannia, hanem Amerika, Francia-, Olasz-, -vagy Németország jóllétben élő átlagembereinek a felfogása. -Milyenségében és hangjában tökéletes példája a brit politikai -gondolkozásnak az 1919-ik <span class="pagenum"><a name="Page_101" -id="Page_101">-101-</a></span> esztendőben. Az érvényben levő -gazdasági rendszer tett bennünket azzá, amik vagyunk, ez az -alapvető gondolat; nem akarunk semmiféle társadalmi destrukciót, -melynek meg kell előzni a társadalom újjászületését, nem akarunk -kisérletezni társadalmi rendünknek az alapjaival. Fogadjuk el ezt. -Módosításokra – ismerte el Lloyd George, – szükség van. A beszéd -azonban egy esztendővel és egy hónappal a fegyverszünet megkötése -után hangzott el és ezen idő alatt a magánvállalkozás elmulasztotta -megtenni mindazt, aminek a megvalósítását Lloyd George oly szives -készséggel megigérte. A társadalmi közületnek sürgős szüksége volt -házakra. A háború ideje alatt mindenfelé szüneteltek nemcsak az -építkezések, hanem a javítások is. A lakásokban való hiány csak -Nagybritanniában sok ezerre rúgott 1919 utolsó hónapjaiban.<a name= -"FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= -"fnanchor">25)</a> Tömérdek ember a legkétségbeejtőbb túlzsúfoltság -állapotában élt s lakbérek tekintetében a legszemérmetlenebb -profithajhászat indult meg. A helyzet nehéz volt, de nem -megoldhatatlan. Ugyanazt a lelkesedést, energiát és odaadást -feltételezve, mely az 1916. évi nagy válság alkalmával áramlott -végig a lelkeken, egy millió ház építésének a kérdését egy év alatt -sokkal könnyebben meg lehetett volna oldani. Az építő anyagokra -azonban az üzérkedés tette rá a kezét, a vasuti szállítás -lerongyolódott s a magánvállalkozás nem látta -<i>jövedelmezőnek</i>, hogy házakat építsen olyan lakbérekért, -aminőket a rászorulók fizetni tudnak. Épen azért a -magánvállalkozás, <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> nem törődve az általános lakáshiány -kellemetlen kérdésével, megelégedett azzal, hogy a lakbérekkel és -albérletekkel üzérkedett. Azután pedig állami támogatást kért, hogy -haszonra tudjon építeni. A raktárakban nagy árútorlódás -mutatkozott, mert hiány volt közúti szállítási alkalmatosságokban. -Az árúszállításhoz sürgős szükség volt olcsó automobilokra és -munkásokra. De a magánvállalkozás az automobiliparban sokkal -jövedelmezőbbnek találta, hogy fényűző és drága kocsikat építsen a -háborús gazdagok számára. A közpénzen épült lőszergyárakat nagyon -könnyen át lehetett volna alakítani olcsó automobilok tömeges -előállítására, de a magánvállalkozás sürgette, hogy az állam adja -el ezeket és sem maga nem akarta a közszükségletet kielégíteni, sem -azt nem akarta, hogy az állam ezt megtegye. Épen így, bár az egész -világ a legrémesebb módon érezte a hajótér hiányát, a -magánvállalkozás az újonnan berendezett állami hajógyárak -leszerelését követelte. A pénzügyek zilált állapotban voltak -mindenfelé, de a magánvállalkozás buzgón vásárolt és adott el -frankot és márkát s ezzel csak növelte a zűrzavart. Mikor Lloyd -George megtartotta idézett nagyon jellegzetes beszédét, mindenfelé -növekvőben volt a közönséges emberek elégedetlensége, de semmi, -vagy alig valami történt szükségleteiknek kielégítésére. -Kétségtelenül meg lehetett állapítani, hogy amennyiben az üzleti -szellemben nem történik valami mélyreható változás, a korlátlan -magánkapitalisztikus rendszer mellett egyáltalán nincs, vagy csak -nagyon kevés a remény arra, hogy Európában a legközelebbi két-három -nemzedéken át a munkások <span class="pagenum"><a name="Page_103" -id="Page_103">-103-</a></span> számára megfelelő lakást, -ruházkodást és nevelést lehessen biztosítani.</p> -<p>Ezek olyan tények, amelyeket a történetírónak, aki az emberiség -legújabb korának eseményeivel foglalkozik, a lehető legkevesebb -kísérő megjegyzéssel kell leszögeznie. 1919-ben az európai -magánkapitalizmus sem az akarást, sem pedig a tehetséget nem -mutatta, hogy eleget tegyen az idő kiáltó szükségleteinek. Mihelyt -felszabadult az ellenőrzés alól, természetszerűleg az üzérkedésre, -árfelhajtásra és a fényűzési cikkek gyártására vetette rá magát. A -legnagyobb haszonra irányuló törekvésnek a vonalát követte. Még a -saját veszedelmei iránt sem mutatott érzéket; ellenállt minden -olyan kisérletnek, mely a profitnak megszorítására és mérséklésére -és a köznek a szolgálatára irányult, még ha az a saját érdekében -történt volna is. Ez történt az európai tömegek leghatározottabb -tiltakozásainak kétségbevonhatatlan megnyilatkozásai ellenére is, -melyek tiltakoztak az átszenvedett nélkülözéseknek és -sanyarúságoknak folytatólagos meghosszabbítása ellen. 1913-ban ezek -a tömegek úgy éltek, ahogy éltek születésüktől fogva; hozzá voltak -szokva ahhoz az életmódhoz, amely osztályrészül jutott nekik. Az -1919. évnek a tömegei azonban teljesen idegen viszonyokon mentek -át, katonák voltak, lőszergyárakban dolgoztak és így tovább. -Hagyományos szokásaikat elvesztették, eldurvultak és nagyobb -hajlandóság volt bennük elkeseredett cselekedetekre. Nagy tömegek -az öldöklő fegyverek használatának brutális iskoláján mentek át; -megszokták, hogy vadak legyenek és hogy ne törődjenek vele, ha akár -ők gyilkolnak, akár mások gyilkolják <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> meg őket. A társadalmi -nyugtalanság így nagyon veszedelmes formákat öltött. Minden arra -látszott utalni, hogy a meglevő állapotok esztendőkön át nem -maradhatnak meg. Hacsak Európa tanult, jóllétben és kényelemben élő -osztályai szükségszerűleg nem korlátozzák nagyon sürgősen -magánkapitalisztikus rendszerüket, hogy az minél gyorsabban és -jobban a közjó irányában működjék, hacsak nem tudnak azzal a -gondolattal megbarátkozni, hogy az üzlet is elsősorban a -közszolgálatnak a formája, nem pedig legfőként a haszonhajhászásnak -az eszköze és hacsak a saját érdekükben nem tudnak olyan békét -biztosítani, amely nem csupán a háborús készülődéseknek, hanem -egyúttal a nemzetközi kereskedelmi hadviselésnek a megszünését is -jelenti, sztrájknak és lázadásnak kell sztrájkra és lázadásra -következni a teljes társadalmi és politikai összeomlásig. Nem -mintha a tömegekben élt volna, vagy azt hitték volna, hogy él -bennük egy új társadalmi, politikai és gazdasági rendszernek a -terve. Ez nem volt meg és nem is hittek benne. A szocialista -rendszernek a hibái nem voltak ismeretlenek előttük. Az ügyek -állása azonban ennél is sokkal veszedelmesebb volt. Annyira -megundorodtak azonban az uralmon levő rendszertől, annak ostoba -pazarlásától, általános züllésétől és egyetemes nyomorúságától, -hogy nem törődtek vele, bármi történik is a lerombolás után. Az a -lelkiállapot ismétlődött, mely századokkal előbb lehetővé tette a -római birodalomnak az összeomlását.</p> -<p>A világ már 1919-ben láthatta, hogy egy nagy társadalom, az -orosz nép, erre az útra tért. Az oroszok felborították a régi -rendszert és alávetették <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span> magukat egy csekély csoport -doktrinér bolseviki önkényuralmának, mert úgy látszott, hogy ezek -valami újat hoznak magukkal, amivel kisérletezni lehet. Összezúzták -a régi rendszert és semmi áron sem akarták azt visszaidézni. E -sorok megírásáig az Oroszországból érkező tudósítások nagyon is -ellentmondók és propaganda-célok szerint nagyon is nyilvánvalóan -szinezettek voltak, semhogy végleges ítéletet lehetett volna -mondani a szovjet-kormánynak a cselekedeteiről és rendszeréről. -Bizonyos azonban, hogy 1917 novemberétől Oroszország nemcsak -eltűrte ezt a kormányt és nagyjából szocialisztikus rendszerét, -hanem sikeresen akadályozott meg mindent, ami a régi rendszernek a -visszatérésével látszott fenyegetni.</p> -<p>Az V. fejezetben már kifejtettük az orosz és a nyugati -társadalmak közötti mélyreható különbségeket és a nyomós okokat, -amelyek kétségessé teszik, hogy az utóbbiak az előbbivel azonos -irányban haladjanak és egyező módon járjanak el. Az orosz tömegeket -a nevelésnek és a rokonszenvnek a hiánya elválasztotta a fölöttük -élő gazdag és művelt egyének civilizált társadalmának vékony -rétegétől. Az utóbbit valósággal külön kis nemzetnek lehetett -tekinteni. Az alattuk levő tömegek ezt a külön nemzetet ledobták és -széttiporták és hogy úgy fejezzük ki magunkat, egy új társadalmi -rendszer szerint kezdtek berendezkedni, amely akár megmarad, akár -pedig összeomlik, az egész emberiség legnagyobb érdeklődésére -tarthat igényt. Osztály és osztály között azonban sokkal több a -gondolkozásnak és érzésnek a közössége nyugaton és különösen az -atlanti társadalmakban, mint Oroszországban. Ha civódnak -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> is, ezek az osztályok tudnak érintkezni -és meg tudják érteni egymást. Itt nincsen az írni-olvasni nem -tudóknak szakadatlan rétege. A gazdagok és vállalkozók, akik a -gazdasági életben és az üzleti tevékenységben a «gonoszság» elvét -képviselik, kiknek túlkapásai a «magánkapitalizmus» nevét is -bűzletessé tették a közönséges embereknek a szaglószerveiben, -nemcsak jóval nagyobb osztályoknak a legtevékenyebb egyedei, akik -esetleg vétkesek ugyan a nemtörődömségükben és határtalan -élvezethajhászásukban, hanem képesek arra is, hogy felismerjék a -rendszeres önzésnek nemcsak a gonoszságát, hanem a veszedelmét is a -felcsigázott, elszegényedett és fájdalmas megpróbáltatáson átment -világban. Sokan ezen belátóbb és morálisabb emberek közül teljesen -felismerték a jelen helyzetnek a természetét és egyesek közülök -beszédeket tartottak, fogadalmakat tettek és könyveket írtak, -utóbbiakat igen gyakran a munkásosztályhoz intézve, melyekben -nagyon nemeslelkű és önzetlen nézeteket juttattak kifejezésre. -Beszédek, fogadalmak és könyvek önmagukban ugyan nem elégségesek -ahhoz, hogy lecsillapítsák a nyomorúságosan lakó, rosszul -táplálkozó és betegségekben sínylődő osztályoknak a növekvő -haragját, mert utóbbiak azt hiszik, hogy mindez csak a többiek -kíméletlen kapzsiságának a következése; az ilyen megnyilatkozások -azonban a beismerésnek az értékével bírnak s ha a bennük -megnyilvánuló jó szándék esetleg bizonyos alulról jövő nyomásnak a -támogatásával és segítségével a magánkapitalizmusnak az energiáit – -legalább egy időre – határozottan a szociális szempontból szükséges -munka s az üzérkedés és fényűzés megszorítása <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> -irányában fejleszti ki s gyors gondoskodás történik, még esetleg a -szerencsésebb helyzetben levő osztályok kincseinek és élvezeteinek -némi megszorítása árán is, a tisztességesebb lakásokról, kertekről, -megfelelőbb közintézményekről, közegészségügyi szolgálatról, -nevelésről és szórakozásról, amely szükséges az elégedetlenek -szenvedélyesebb elemeinek a lecsillapításához, akkor lehetséges, -hogy nem a forradalom, hanem az újjáépítés lesz az atlanti -társadalmaknak a rendszere. Az újjáépítést azonban nem lehet a -végtelenségig kitolni; annak minél előbb be kell következni.</p> -<p>Egy vagy más módon kikerülhetetlennek látszik az is, hogy a -jóllétnek az az új színvonala, amelyet az elmult századnak a -mechanikai forradalma tett lehetővé, legyen az életnek az általános -színvonala. A forradalom szükségszerű következése a társadalmi -nyugtalanságnak. A társadalmi béke lehetetlen napjaink szükségtelen -nyugtalanságának gyors megváltoztatása nélkül. Gyors megtérés a -közérdek önkéntes szolgálatához és a társadalmi újjászervezéshez -azok részéről, akik a vagyonnak és hatalomnak birtokában vannak, -vagy pedig a viszonyok kiegyenlítésére törekvő és az egész világra -kiterjedő társadalmi forradalom s a kielégülésnek új és még ki nem -próbált módszerekkel való biztosítására irányuló kisérlet látszanak -egyetlen választásnak az emberiség számára. A választás, hogy -melyik úton fogunk haladni, véleményünk szerint Nyugat-Európában és -még inkább Amerikában a tanult, vagyonos és befolyásos osztályoknak -kezében nyugszik. Az első út, különösen a gazdag osztályok -részéről, sok áldozatot, a közkötelességeknek s az <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> -osztályfegyelemnek és önmegtagadásnak önkéntes elvállalását -tételezi fel; az utóbbi úton bizonytalan időn át nagyon romboló és -véres eseményeken kell átgázolnunk és nagyon kérdéses, hogy rajta -új és jobb állapotokhoz juthatunk-e el? A társadalmi forradalom, ha -végül magával ragadja a nyugati államokat, több százados -időtartamra terjedhet; esetleg olyan tökéletes letöréssel járhat, -mint a római birodalomnál történt és épen olyan lassú lehet az -újjáéledés is.</p> -<p>Mindezekhez hozzáfűzhetünk még egy rövid részletet, mely a -mienknél hivatottabb és tekintélyesebb tollból ered.<a name= -"FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class= -"fnanchor">26)</a> A gazdasági felbomlásnak a kérdését más -szögletből közelíti meg, de következtetéseinek iránya a mienkkel -egyező. Nyiltan a következőket írja a magánkapitalisztikus -rendszerről: «Vagy meg kell javulnia, több megértést és jobb és -erősebb akaratot kell mutatnia a közjó irányában, vagy el kell -pusztulnia.</p> -<p>A háború későbbi szakában az összes hadviselő kormányok -szükségből vagy ügyefogyottságból ugyanazt gyakorolták, amit egy -bolsevista céltudatosan cselekedett volna.<a name="FNanchor_27" id= -"FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class="fnanchor">27)</a> -Még ma is, mikor a háborúnak már vége van, a legtöbb kormány -gyengeségből ugyanezeket a hibás üzelmeket folytatja. Ezenkívül -azonban Európa kormányai, melyeknek legtöbbje e percben épen olyan -gyönge, mint lelkiismeretlen módszerekkel dolgozik, azon vannak, -hogy az általános felháborodást, mely saját bűnös módszereik -szembeszökőbb következményei <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> ellen zúdult fel, -ráirányítsák arra az osztályra, amely a «hadigazdagok» neve alatt -ismeretes. Ezek a «hadigazdagok» nyiltan szólva a kapitalisták -vállalkozó osztálya, vagyis az egész kapitalista társadalomban a -cselekvő és alkotó elem, amely a hirtelen felszökő árak időszakában -kénytelen gyorsan meggazdagodni, akár akarja vagy óhajtja, vagy -nem.<a name="FNanchor_28" id="FNanchor_28"></a><a href= -"#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> Ha az árak folytonosan -emelkednek, minden kereskedő, aki raktárra vásárol, vagy minden -földtulajdonos, aki földjét megműveli, kikerülhetetlenül nyer és -gazdagszik. Az európai kormányok tehát akkor, midőn a gyűlöletet -erre az osztályra irányítják, egy lépéssel előbbre viszik azt a -végzetes folyamatot, melyet Lenin ravasz elméje oly világosan -felismert. A hadigazdagok következményei és nem előidézői az árak -emelkedésének. A mai kormányok a tizenkilencedik század társadalmi -és gazdasági rendjének a fenntartását gyors ütemben lehetetlenné -teszik azzal, hogy a vállalkozó osztály elleni általános -gyűlölettel kombinálják azt a csapást, melyet már a társadalom -biztonságára mértek akkor, midőn a szerződést és a fennálló vagyoni -egyensúlyt erőszakosan és önkényesen feldöntötték, ami az -inflációnak elkerülhetetlen folyománya volt. De arra nincsen -tervük, hogy mit tegyenek a helyébe.</p> -<p>Európában ekként ma az a látvány tárul elénk, hogy az a nagy -kapitalista osztály, mely a tizenkilencedik század ipari -diadalaiból született <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> és néhány év előtt még mindenható -urunknak látszott, rendkívüli gyengeséget mutat. Ezen osztály -egyénein most oly nagy rémület és személyes gyávaság vett erőt, -bizalmuk a helyben, mely őket a társadalomban megilleti, a hitük, -hogy rájuk a társadalom szervezetének szüksége van, annyira -megingott, hogy könnyű megfélemlítés áldozataivá lettek. Huszonöt -év előtt ez nem így volt Angliában, mint ahogy ma sincs így az -Egyesült-Államokban. Akkor a kapitalisták hittek önmagukban, -társadalmi értékükben, bíztak abban, hogy létük állandó biztonsága, -vagyonuk teljes élvezete, hatalmuk korlátlan gyakorlása biztosítva -van a számukra. Ma reszketnek minden támadástól. Ha -német-barátoknak, nemzetközi pénzembereknek vagy profitlovagoknak -nevezik őket, minden árat megadnak, amit csak kívánhatnak tőlük, -hogy ne beszéljenek róluk ilyen kíméletlenül. Eltűrik, hogy saját -eszközeikkel tönkretegyék és mindenestől rombadöntsék őket azok a -kormányok, melyeket ők teremtettek meg, annak a sajtónak a -segítségével, melynek ők a tulajdonosai. Talán történelmi igazság, -hogy semmiféle társadalmi rend másként el nem pusztulhat, mint a -saját kezétől». <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XI. WILSON ÉS A VERSAILLESI BÉKE PROBLÉMÁI.<a name= -"FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class= -"fnanchor">29)</a></h2> -</div> -<p>Az elmondottakban vázoltuk az európai társadalmaknak szociális -és gazdasági zűrzavarát s az osztályharcnak rohamos visszatérését -az érdeklődésnek az előterébe, mielőtt beszámoltunk volna a világ -ügyeinek rendezéséről, mely a párisi békekonferencia körül -összpontosult, mert mindenkinek az a gyötrődő és tépelődő helyzete, -mely csak a keresetnek, áraknak, munkaalkalomnak és más hasonlóknak -egyéni jellegű problémáival törődött, nagyon sokat megmagyaráz -abból a fásult hangulatból, amelyben a konferencia nekifogott az -előtte levő nagy feladatnak.</p> -<p>A konferenciának a története igen nagy mértékben egy embernek, -azon emberek egyikének a szerepe körül fordul meg, akit a véletlen -vagy a <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> személyes tulajdonság típus gyanánt -kijelöl, hogy megkönnyítsék a történetírónak a feladatát. A -történelem tanulmányozásának során mindenki tapasztalhatta, hogy -nagyon hasznos, ha a figyelmét erősebben szögezi bizonyos -egyénekre, mint például Buddha, Nagy Sándor, Yuan Csuang, II. -Frigyes császár, V. Károly és Napoleon és az ő visszasugárzásukban -világítja meg azt a kort, amelyben éltek. A nagy háborúnak a -befejezését legkönnyebben az amerikai elnöknek, Wilsonnak a világ -reménységében és szemléletében döntő jelentőségre való -emelkedésével s e döntő jelentőség igazolására való képtelenségével -lehet szemlélhetővé tenni.</p> -<p>Előzőleg Wilson elnök (szül. 1856) kiváló tanulmányozója és -tanára volt a történelemnek, közjognak és általában a politikai -tudományoknak. Különböző tanszékeken működött és elnöke volt a -princetoni egyetemnek New-Yerseyben. Egész sor könyv szerzett neki -tekintélyt, de ezek a könyvek azt mutatják, hogy majdnem kizárólag -az amerikai történelemre és amerikai politikára irányozta a -figyelmét. Nincs nyoma, hogy élete folyamán bármikor -általánosságban tanulmányozta volna a világnak a sajátosan és -különlegesen amerikai viszonyokon kívül eső ügyeit. Mentalitás -szempontjából teljesen új típus volt a történelemben, aki nem -törődött a régebbi dolgokkal, de nem is nagyon ismerte azokat, -melyekből ez az új világ származott. Visszavonult az akadémiai -élettől és demokrata programmal megválasztották New-Yersey -kormányzójának 1910-ben. 1913-ban a demokraták őt jelölték az -elnökségre s a Roosevelt volt elnök és Taft elnök közötti -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> heves harc következtében, amely -megosztotta az uralkodó republikánus pártot, elnöke lett az -Egyesült-Államoknak.</p> -<p>Úgy látszott, hogy az 1914 augusztusi események Wilson elnököt -legtöbb honfitársához hasonlóan, meglepetésszerűen érték. Azt -látjuk, hogy augusztus 3-án táviratilag felajánlotta közvetítői -szolgálatait. Azután egyideig ő és Amerika szemlélői voltak a -küzdelemnek. Eleinte úgy látszott, hogy sem az amerikai nép, sem -pedig az elnöke, nem értik tisztán és alapjában véve ezt a régóta -készülődött katasztrófát. Százados hagyományuk volt, hogy nem -törődtek az ó-világnak a problémáival s ezen egykönnyen nem -lehetett változtatni. A német udvarnak imperialisztikus dölyfössége -s a német katonai hatóságoknak a melodramatikus «rettenetesség» -iránti ostoba hajlandóságuk, Belgium megtámadása, az ottani -kíméletlenségek, a mérges gázok használata és a búvárhajóharc által -előidézett károk, a háború folyamán növekvő ellenséges hangulatot -teremtettek az Egyesült-Államokban Németország irányában, de a -politikai önmegtartóztatásnak a hagyománya és az a mélyen gyökerező -meggyőződés, hogy Amerika politikai erkölcse felette áll az európai -összeütközéseknek, visszatartotta az elnököt a cselekvő -beavatkozástól. Fenkölt hangot kezdett használni. Kijelentette, -hogy nem tudja megítélni a nagy háború okait és igazságát. -Nagyrészt e tökéletesen békés magatartása biztosította másodszori -elnökké választását. A világot azonban nem lehet megjavítani, ha -ítélkezés nélkül helytelenítő kifejezéssel nézzük azokat, akik -rosszat cselekszenek. 1916 vége felé a németek azt merték -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> hinni, hogy az Egyesült-Államok semmi -körülmények között sem avatkoznak bele a küzdelembe és 1917-ben -megkezdték a korlátlan búvárhajó-harcot és az amerikai hajóknak -figyelmeztetés nélküli elsülyesztését. Ez a nagyfokú esztelenség -Wilson elnököt és az amerikai népet belesodorta a háborúba. -Akaratuk ellenére belesodródtak abba is, hogy az ó-világhoz való -viszonyukat a tiszta semlegességtől eltérő alapra helyezzék. A -gondolkozásuk és hangulatuk nagyon gyorsan megváltozott. -Beavatkoztak a háborúba a szövetségesek oldalán, anélkül, hogy -velük bárminő megállapodást kötöttek volna. Beavatkoztak a háborúba -a saját modern civilizációjuknak a nevében, hogy büntessenek és -véget vessenek egy tűrhetetlen katonai és politikai helyzetnek.</p> -<p>Lassú és késedelmeskedő ítéletek gyakran a legjobb ítéletek. A -jegyzékeknek egész sorozatában, melyek túlságosan hosszúak ahhoz, -hogy e helyütt idézhetnők őket, Wilson elnök valósággal hangosan -gondolkodva az egész emberiségnek a füle hallatára, igyekezett -megállapítani a lényegbevágó különbségeket az amerikai állam és az -ó-világ nagyhatalmai között. E különbségeknek a kifejlődését nem -lehet egykönnyen nyomon követni és kifejezésre juttatni. Wilson a -nemzetközi viszonyoknak olyan felfogását fejtette ki, mely -evangéliumszerüleg, egy jobb világ reménye gyanánt hatott az egész -nyugati féltekére. Nem lesznek titkos szerződések, a «nemzetek» -maguk intézik a sorsukat, meg kell szünni a támadó katonai -fellépéseknek és a tengeri utakat szabaddá kell tenni az egész -emberiség számára. Az amerikai gondolkozásnak ezek a közhelyei -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> minden becsületes embernek ezek a -titkos vágyai, nagy fényesség gyanánt világították be a gyűlölködő -és harcban álló Európának az éjszakáját. Az emberek úgy érezték, -hogy végre darabokra töredeznek a diplomáciának a cselszövényei és -széthasadnak a nagyhatalmi politikának a függönyei. Ezúttal egy -hatalmas új nemzetnek a tekintélyével és erejével a háttérben, -nyilatkozott meg világosan az egész világ egyszerű embereinek a -vágyódása.</p> -<p>Nyilvánvalóan szükség volt valamely mindenen felül álló -kormányzati szervezetre, amely közös jogot teremt az egész világ -számára és biztosítja az emberi összeköttetésnek ezeket a széles és -liberális általánosításait. Az emberi lelkekben egész sora -kóválygott a terveknek, amelyek ezt a célt voltak hivatva -szolgálni. Különösen volt egy mozgalom, amely valami -világszövetséget, a «nemzetek szövetségét» tűzte ki maga elé. Az -amerikai elnök kisajátította ezt a kifejezést és meg akarta -valósítani. Kijelentette, hogy a német imperializmus megdöntésével -teremtett békének egyik lényeges feltétele ennek a szövetségi -szervnek a létrehozása. A nemzetek szövetségét végső felebbezési -bíróságnak szánta a nemzetközi ügyekben. Ennek kellett lenni a béke -igazi biztosítékának. Ezzel ismét óriási visszhangot váltott -ki.</p> -<p>Wilson elnök egy új kornak volt az igehirdetője. A háború alatt, -sőt még utána is, amennyiben az óvilágot illeti, rövid ideig -megtartotta ezt az emelkedett helyzetét. De Amerikában, ahol jobban -ismerték őt, kételyek nyilvánultak meg. És most, a később történtek -utólagos bölcseségével, mi is megértjük ezeket a kételyeket. -Amerikában, <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> egy századot meghaladó különállásnak és -biztonságnak az ideje alatt a politikai gondolkozásnak új ideáljai -és formulái fejlődtek ki, anélkül, hogy igazán tudatában lettek -volna, hogy szorongattatás és veszély idejében ezeket az ideálokat -és formulákat szenvedélyesen meg is kell védelmezni. Az amerikai -társadalom számára sok minden közhely volt, ami a még régi -politikai bonyodalmakkal küzködő óvilág szemében megmentő -evangéliumnak tetszett. Wilson elnök csak a saját népének és -országának azon a liberális hagyományon alapuló felfogását és -viszonyait tükröztette vissza, amely először angol nyelven jutott -teljes kifejezésre; de Európa és Ázsia számára a történelem -folyamán első ízben gondolt el és mondott ki eddigelé ki nem -fejezett és titkos dolgokat. Így keletkezhetett a nagy félreértés a -személye körül.</p> -<p>Wilson esetében a politikai tudományoknak egy nagyon tehetséges -és sikerekben gazdag tanárával van dolgunk, aki nem érzékelte fel -teljesen, hogy mivel tartozik a kortársainak s annak az irodalmi és -politikai légkörnek, amelyben előző élete folyamán élt s aki -elnökké történt újólagos megválasztása után politikai vezér helyett -rohamosan messiást kezdett játszani. Sorozatos jegyzékei a világ -politikai helyzetének a tényezőit elemezték. Mikor végül 1918 -január 8-án a kongresszushoz intézett üzenetében nyilvánosságra -hozta a tizennégy pontot, mint az amerikai béketörekvések végleges -kifejezését, a bennük megnyilatkozó szellem különbnek bizonyult, -mint a megszövegezésük és tárgyi beállításuk.</p> -<p>Minthogy azonban a tizennégy pont mindenesetre új korszakot -jelent az emberi ügyek történetében <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> és minthogy az volt az -általános hiedelem, hogy ez határozza meg a fegyvereit letevő -Németország szenvedéseinek és büntetésének mértékét, indokoltnak -látszik, hogy néhány magyarázó szó kiséretében ismertessük -őket.<a name="FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href= -"#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a></p> -<p>I. Az első pont a leglényegesebb valamennyi között. -Összefoglalja és megszünteti a nagyhatalmi rendszernek alapvető -bajait. Követelésként állítja fel: «Minden béketárgyalásnak -nyilvánosnak kell lenni; nem lehetnek többé bárminemű titkos -megállapodások s a diplomáciának őszintén és a nyilvánosság -szemeláttára kell az ügyeket intézni».</p> -<p>II. «A tengeri hajózás teljes szabadsága, a területi vizeket -kivéve, úgy béke, mint háború idején. Egészben vagy részben csak az -olyan tengerek zárhatók el, amelyek nemzetközi határozat alapján, -nemzetközi megegyezésnek a biztosítása érdekében, mindenki számára -el vannak zárva».</p> -<p>III. «Amennyiben lehetséges, minden gazdasági korlátozásnak a -megszüntetése s a kereskedelmi feltételek egyenlőségének a -biztosítása, mindazon nemzetek számára, melyek a békét akarják és -annak a fenntartására egyesülnek.» <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>IV. «Megfelelő, kölcsönös biztosítékok nyujtása, hogy a nemzetek -fegyverkezései a belső béke biztosításának megfelelő, -legalacsonyabb mértékre szállíttatnak le.»</p> -<p>Ez a négy pont általános jelentőségű és remekül van is -kifejezve. A II. pont azonban elégtelen. Miért kell csupán a -tengeri utak szabadságát biztosítani? Mi van a légi utakkal -háromezer láb magasságon felül? Ha például Svájc, Olaszország és -Németország harcban állanak egymással, miért legyen joguk ezeknek -az országoknak, hogy a békés népeknek átmeneti közlekedését -meggátolják Franciaország és Konstantinápoly között, a levegőben és -a földön egyaránt?</p> -<p>A négy pont után a tizennégy pont a különleges viszonyoknak a -vizsgálatába bocsájtkozik, amire egyetlen általános kijelentés -elégséges lett volna.</p> -<p>Az V. pont a következőkről intézkedik: «Őszinte és teljesen -pártatlan rendezése az összes gyarmati viszályoknak, azon a szilárd -alapon, hogy a szuverénitásnak idevágó kérdéseiben a lakosság -érdekeinek ugyanolyan súlyt kell tulajdonítani, mint a kormány -jogainak, amelynek jogosultsága megállapítandó»… Ez a kitétel -reménytelenül bizonytalan. Mi értendő például jogosultság és jogcím -alatt? Hiányzik a meghatározás és a követendő elv.</p> -<p>A napirenden levő események részleteibe való lesiklás -nyilatkozik meg a következő nyolc pontban is, melyek világosan -elárulják, hogy milyen korlátolt és esetleges volt az elnöknek a -felfogása az európai ügyekről.</p> -<p>A VI. pont általánosságban az üzenet időpontjában <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> még a -németek által megszállott orosz területek kiürítését követeli és -szintén közelebbről meg nem határozott «támogatást» kíván az orosz -nép számára.</p> -<p>VII. Belgium kiürítése és helyreállítása.</p> -<p>VIII. Minden francia terület kiürítése és helyreállítása és -annak az igazságtalanságnak, melyet Poroszország Franciaországnak -Elzász-Lotharingia ügyében okozott, a «jóvátétele».</p> -<p>IX. Az olasz határ kiigazítása a nemzetiségi elv alapján.</p> -<p>X. «Önkormányzat biztosítása» az osztrák-magyar monarchia -leigázott nemzeteinek.</p> -<p>XI. A Balkán kiürítendő, Szerbiának út biztosítandó a tengerhez -s a balkáni államok függetlensége biztosítandó.</p> -<p>XII. Törökország nem török népei számára «az életnek feltétlen -biztossága és autonom fejlődésüknek zavartalan lehetősége» -biztosítandó. A Dardanellák nemzetközi ellenőrzés alá helyezendők s -az ottomán szuverénitás csak a törökök által lakott területekre -korlátozandó.</p> -<p>XIII. Lengyelország a független államok sorába emelendő.</p> -<p>Végül a XIV. pont a részletkérdésekkel való pepecselésből ismét -a nagy megnyilatkozások színvonalára emelkedik. «A nagy és kis -államok politikai és területi függetlenségének kölcsönös -biztosítása érdekében, a nemzeteknek világos szerződési szabályok -szerinti szövetsége állítandó fel».</p> -<p>A tizennégy pont nagyjából ezt tartalmazza. Wilsonnak e -korszakalkotó üzenete után tett egyes kijelentései azonban sokkal -messzebb és sokkal magasabbra szárnyalnak, mint ezek az első -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> megállapítások. 1918 szeptember 27-én -New-Yorkban tett egyes nagyon fontos kijelentéseket:</p> -<p>«Úgy vélem, hogy a nemzetek szövetségének megalkotása s -céljainak világos körvonalozása, kell, hogy részét, sőt bizonyos -tekintetben a legfontosabb részét képezzék a békeszerződésnek. Most -nem lehet megalakítani. Ha most alakíttatnék meg, csak a -szövetséges nemzeteknek új szövetsége volna a közös ellenséggel -szemben…</p> -<p>Ezek az általános kifejezések azonban még nem tárják fel a -dolognak a lényegét. Bizonyos részletekre még szükség van, nehogy -elméleti tételnek, hanem inkább gyakorlati programnak hangozzanak. -Vannak még bizonyos részletek s ezeket annál nagyobb bizakodással -jelölhetem meg, mert azokat felelősségem tudatában kormányom -békekötelezettségeinek értelmezése gyanánt állapíthatom meg.</p> -<p>Elsősorban pártatlan igazságnak kell uralkodni, melynek nem -szabad különbséget tenni olyanok között, akikkel szemben szivesen -és akikkel szemben nem szivesen gyakorolnánk az igazságot. Olyan -igazságnak kell uralkodni, mely nem ismer kedvezményezetteket és -nem ismer az összes népek jogán kívül más mértéket.</p> -<p>Másodsorban egy népnek vagy egy népcsoportnak semmiféle olyan -külön érdeke, amely valamennyinek a közös érdekével össze nem -egyeztethető, nem szolgálhat a békeszerződés bármely pontjának -alapjául.</p> -<p>Harmadsorban a nemzetek szövetségének általános és mindenkire -kiterjedő családjában nem lehetnek külön szövetségek, külön -szerződések és külön megállapodások. <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>Negyedszer, a részleteket illetőleg a szövetség keretén belül -nem lehetnek önző gazdasági összejátszások és a gazdasági -bojkottnak vagy kizárásnak semmiféle formája nem alkalmazható, -csupán, ha maga a nemzetek szövetsége, mint a gazdasági büntető -hatalomnak a birtokosa, a fegyelmezésnek és az ellenőrzésnek -eszköze gyanánt nem rendeli el.</p> -<p>Ötödször mindennemű nemzetközi megállapodások és szerződések -egész terjedelmükben az egész világnak köztudomására hozandók…</p> -<p>Engedjék meg nekem, hogy ugyanabban a mondatban, amelyben -kijelentem, hogy az Egyesült-Államok egyes népekkel nem hajlandók -külön megegyezéseket és megállapodásokat kötni, kijelentsem azt is, -hogy az Egyesült-Államok hajlandók az általános szerződések és -megállapodások megtartásáért, melyeken a jövőben a békének nyugodni -kell, a felelősségből a reájuk eső részt teljesen elvállalni.</p> -<p>Washingtonnak a «gúzsbakötő szövetségek» (entangling alliances) -elleni intését még ma is teljes megértéssel és követésére kész -akarattal olvastuk. De csak külön és korlátozott terjedelmű -szövetségek kötöznek gúzsba. És mi felismerjük és elvállaljuk az új -időnek a kötelességét, melyben szabad egy olyan általános -szövetséget remélnünk, amely elkerüli a lekötöttségeket és a -világnak a levegőjét megtisztítja a közös megértés és a közös jog -megtartása számára.»</p> -<p>Ez a tizennégy pont és későbbi jelentős pótlásai világszerte -rendkívüli fogadtatásban részesültek. Megvolt a béke lehetősége a -józan emberek számára mindenfelé, melyet egyformán elfogadhatnak -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> tisztességes és becsületes németek, -oroszok, valamint tisztességes és becsületes franciák, angolok és -belgák; néhány hónapon keresztül az egész világot a Wilsonba vetett -hit ragyogta be. Ha csakugyan ezt lehetett volna 1919-ben az ügyek -rendezésének alapjául megtenni, új és reményteljesebb korszak nyilt -volna meg az emberiség életében.</p> -<p>De meg kell vallanunk, hogy nem ez történt. Wilsont bizonyos -szűk látkörűség és az önhittségnek bizonyos gyanúja vette körül; az -Egyesült-Államok népének abban a nemzedékében, melynek számára ez a -nagy alkalom kínálkozott, – biztonságban született s gazdagságban -és amennyire a története terjed, tudatlanságban felnövekedett és az -Európát megkomolyító tragikus eseményektől távolálló nemzedék -lévén, – bizonyos felületesség és lelki könnyelműség volt -tapasztalható. Nem mintha az amerikai nép természeténél fogva és -szükségszerűleg felületes volna, hanem őket sohasem bántotta -erősebben a gondolat, hogy van a magukénál is nagyobb emberi -társadalom. A lelki és nem az erkölcsi tényezők okozták náluk ezt a -felületességet. Az egyik oldalon volt az új világnak ez az új népe -a békének és az egész világra kiterjedő igazságnak új, nemesebb és -szebb gondolataival, a másik oldalon a nagyhatalmi rendszernek -régi, elkeseredett bonyodalmakban leledző népeit; az előbbi nyers -és majdnem gyermekies volt óriási tapasztalatlanságában, az -utóbbiak tapasztaltak, gyűlölködők és makacsok. Az új korszak e -nyers idealista fiatalságának összeütközését a régi idők tapasztalt -érettségével, évekkel ezelőtt a nagy regényíró, Henry <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> James, -<i>Daisy Miller</i> című nagyon jellegzetes történetében tárgyalta. -Egy becsületes, bizakodó, széplelkű, de gyanakvás nélküli, őszinte -hajlamú amerikai lánynak a megható története, aki kellemes napokat -akar tölteni Európában s rohamosan a rosszba bonyolódik és sülyed -és végül a régi világ zűrzavaros bonyodalmai és makacs -korlátozottságai a megváltó halálba sodorják. Ennek a tárgynak ezer -változata van a való életben, ezrével vannak ilyen transatlanti -tragédiák s Wilson elnöknek a története csak egy a sok között. De -ha a régi ragály megfertőzte is az új dolgot, nem szabad -feltételeznünk, hogy ez az újnak a sorsát véglegesen meg is -pecsételte.</p> -<p>Alig hihető, hogy tévedéseknek kitett emberi lény, aki -rettenetesen nehéz körülmények között nyilvánvalóan a legjobbat -akarta, valaha is ki lett volna téve Wilson elnökhöz hasonló -kicsinyes, kutató és könyörtelen bírálatnak. Hibáztatják és úgy -látszik, hogy jogosan hibáztatják, hogy a háborút és a megkezdődő -béketárgyalásokat teljesen pártpolitikai alapokon vezette. Ő -megmaradt az amerikai demokrata-pártot képviselő elnöknek, mikor a -körülmények úgy alakultak, hogy az emberiség egyetemes érdekeinek -legyen a képviselője. Meg sem kisérlette, hogy egy időre túltegye -magát a pártszempontokon és hogy megkisértse az együttműködést -olyan nagy amerikai vezéremberekkel, mint Roosevelt és Taft volt -elnökök és a hozzájuk hasonlók. Nem használta ki teljesen az -Egyesült-Államoknak óriási erkölcsi és szellemi erőforrásait; az -egész ügyet nagyon személyi módon kezelte és tisztán közvetlen -hozzátartozóival vette körül magát. Még nagyobb <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> -tévedése volt, hogy személyesen jött el a békekonferenciára. -Csaknem minden hozzáértő bírálója abban a véleményben van, hogy -Amerikában kellett volna maradnia és Amerikát megszemélyesítve, -csak néha kellett volna megszólalnia, ahogy egy nemzet beszél. A -háborúnak az utolsó éveiben valósággal példátlan helyzete volt az -egész világban.</p> -<p>Dillon a következőket írja:<a name="FNanchor_31" id= -"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> -«Európa, mikor az elnök a partjára lépett, olyan volt, mint a -fazekas alkotó keze számára kész agyag. Soha azelőtt a nemzetekben -nem volt ekkora hajlandóság, hogy kövessék azt a Mózest, aki -elvezeti őket az igéret földjére, ahol nincsenek háborúk és -ismeretlenek a blokádok. Gondolkozásukban úgy élt, hogy ő lesz a -hivatott vezető. Franciaországban az emberek félő tisztelettel és -rajongással hajlottak meg előtte. Munkásvezérek mondották nekem -Párisban, hogy örömtől könnyeztek a jelenlétében és hogy bajtársaik -tüzön-vizen készek lettek volna keresztülmenni, hogy nemes terveit -megvalósítani segítsék. A neve égi harsona volt Olaszország -munkásosztályai előtt, melynek zengésére megujúl a föld. A németek -mentő horgonyt láttak az emberi tanításában. A félelemnélküli -Muehlon kijelentette: «Ha Wilson elnök üzenetet küldene a -németeknek és szigorú ítéletet róna rájuk, lemondóan és -ellentmondás nélkül alávetnék magukat és munkához látnának.» -Németausztriában a megváltónak a híre környékezte s nevének a -puszta említése balzsamot jelentett a szenvedőkre <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> s a -bánatnak a megszünését a sinylődőkre…»</p> -<p>Ilyen volt a hallgatóságnak a túlzott várakozása, mely előtt -Wilson személyesen akart bemutatkozni. 1918 decemberében a -<i>George Washington</i> fedélzetén érkezett meg -Franciaországba.</p> -<p>Magával hozta a feleségét. Olyasvalami, ami kétségtelenül -tökéletesen természetes és rendjén való dolognak tetszik minden -amerikai előtt. Amerika képviselői közül sokan szintén magukkal -hozták a feleségüket. Ezek a hölgyek szerencsétlen módon saját -társaságuknak a légkörét, sőt az utazó-turistáknak a légkörét -vitték bele a világ ügyeinek a rendezésébe. A szállítási eszközök -nagyon szűkösek voltak, a legtöbbjük azonban kiváltságos mivoltának -ragyogó légkörében érkezett Európába. Úgy jöttek, mintha szórakozni -jöttek volna. Azt mondták róluk, hogy Európát szokatlanul érdekes -körülmények között akarják látni. Útközben meg akarták látogatni -Chestert, Warwickot vagy Windsort, mert máskor esetleg nem nyílik -ismét alkalmuk e híres helyeknek a meglátogatására. Fontos -tárgyalásokat félbeszakítottak, valamely régi históriai kastély -meglátogatásának a kedvéért. Kicsinyesnek tünhetik fel ilyesminek a -felemlítése a nagy katasztrófának a történetében, de az ilyen -aprólékos emberi dolgok vitték bele az eredménytelenségnek a -miazmáját az 1919. évi békekonferenciába. Nagyon rövid idő alatt -mindenki rájött, hogy Wilson nem az emberiségnek a reménysége, -hanem megelégedett turista, akit feleségével együtt a képes lapok -mosolyogva mutatnak be koronás fők csoportjában és más -irigylésreméltó társaságban… Miután <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> ez megtörtént, utólag -nagyon könnyű bölcsnek lenni és megállapítani, hogy neki nem -kellett volna átjönni Európába.</p> -<p>Az emberek, akikkel legtöbbet kellett tárgyalni neki, mint -például Clemenceau, Lloyd George és Balfour, Sonnino és Orlando, az -övétől nagyon eltérő történelmi hagyományokban nevelkedtek fel. Egy -tekintetben azonban hasonlítottak hozzá és számíthattak a -rokonszenvére. Ők is pártpolitikusok voltak, akik országukat a -háború ideje alatt vezették. Hozzá hasonlóan ezek is elmulasztották -az alkalom megragadását, hogy az ügyek rendezésébe hivatottabb -embereket is belevonjanak. «Tisztára ujoncok voltak a nemzetközi -ügyekben. A földrajz, néprajz, lélektan és politikai történelem -lepecsételt könyv volt a számukra. Akárcsak a louvaini egyetem -rektora, aki midőn a görög nyelv tudása nélkül az élére került -ennek az intézménynek, azt mondotta Oliver Goldsmithnek, hogy nem -látja be a tanításának a szükségességét, az államoknak ezek a -vezető emberei is, miután saját országukban a legmagasabb polcra -jutottak, úgy hogy alig konyítottak valamit a nemzetközi ügyekhez, -nem fogták fel a hozzáértésnek a szükségességét, vagy mulasztásuk -jóvátételének a lehetetlenségét, mikor már benne voltak az -ügyekben…</p> -<p>Ami bennük hiányzott, azt ugyan nagyon lényegesen pótolni -lehetett volna, ha segítőtársakul náluk arra szerencsésebb -adományokkal bíró embereket választottak volna ki. De ők tudatosan -a középszerűségeket válogatták maguk köré. A nagy szellemeknek -jellemző vonásuk, hogy jól akarják kiszolgáltatni magukat, de a -konferencia meghatalmazottait <span class="pagenum"><a name= -"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> nem ez jellemezte. Messze -a háttérben voltak közülök néhánynak hozzátartozója vagy alkalmi -sugója, akiknek tanácsait meg szokták hallgatni, de legtöbb -segítőtársuk, akik a világ szinpadának mesterséges fényében -mozogtak, bátortalan volt és gerinctelen.</p> -<p>Mikor a főbb kormányoknak a fejei burkoltan azt a jogot -követelték, hogy meghatalmazott képviselői legyenek az egész emberi -nemnek és határtalan hatalommal ruháztassanak fel, érdemes -megemlíteni, hogy e követelés ellen a népre támaszkodó sajtó erősen -tiltakozott. A tömegek által olvasott ujságok kezdettől fogva -tiltakoztak a miniszterelnökök diktátorsága ellen és csak Wilsonnal -tettek kivételt…»<a name="FNanchor_32" id= -"FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class= -"fnanchor">32)</a></p> -<p>Részletezés helyett elég arra utalnunk, hogy a békekonferencia -lassankint a tizek tanácsából a négyek tanácsává (Wilson, -Clemenceau, Lloyd George és Orlando) zsugorodott össze s hogy a -konferencia az emberiség jövőjének őszinte és nyilt megvitatásából -mindinkább régi rendszerű diplomáciai összeesküvéssé alakult át. -Nagyok és csodálatosak voltak a reménykedések, melyek Párisban -összpontosultak. «A konferenciának a Párisa megszünt Franciaország -fővárosa lenni. Nagy nemzetközi karavánszeráj lett belőle, mely az -életnek és a nyüzsgésnek szokatlan jelenségeitől volt terhes, telve -négy földrész fajainak, törzseinek és nyelveinek a képviselőivel, -akik eljöttek, hogy figyeljék és várják a rejtelmes holnapot. -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p>A szétfolyó képbe az ezeregy éjszaka hangulatát vitték bele a -különös látogatók Mongolországból és Kurdisztánból, Koreából és -Asszerbaidzsánból, Örményországból, Perzsiából és Hedzsászból, – -utóbbiak patriárka-szakállal és hajlott sasorral, – mások a -sivatagokról és oázisokról, Szamarkandból és Bokharából. Turbánok -és fezek, cukorsüvegekhez hasonló kalapok, püspöki mitrákhoz -hasonló fejfödők, az örök béke előestéjén az új államok -hadsereg-embriói számára átalakított régi katonai egyenruhák, -hófehér burnuszok, lebegő köpenyek s a régi római tógára -emlékeztető festői öltözékek hozzájárultak a valószerűtlen -álomvilág légkörének a megteremtéséhez abban a városban, ahol a -legvisszataszítóbb valószerűségek voltak a napirend s az alkudozás -tárgyai.</p> -<p>Ezekhez járultak a vagyon, a tudás s az ipari vállalkozás -képviselői, az új erkölcsi rend magvetői, a gazdasági -érdekképviseletek tagjai az Egyesült-Államokból, Nagybritanniából, -Olaszországból, Lengyelországból, Oroszországból, Indiából és -Japánból, a naftaipar és távoli szénbányák képviselői, zarándokok, -fanatikusok és szélhámosok a szélrózsa minden irányából, valamennyi -hitfelekezet papjai, minden tanítás hirdetői, akik tarka -változatosságban keveredtek fejedelmekkel, tábornagyokkal, -államférfiakkal, anarkistákkal, építőkkel és rombolókkal. -Mindnyájan közel akartak lenni a kohóhoz, amelyben az új világ -politikai és társadalmi rendszerét olvasztják és formába öntik. -Sétáimban, lakásomon, vendéglőkben napról-napra találkoztam olyan -országok és népek kiküldötteivel, melyeknek azelőtt a nevét is -ritkán lehetett nyugaton <span class="pagenum"><a name="Page_129" -id="Page_129">-129-</a></span> hallani. A fekete-tengeri görögökből -álló küldöttség keresett fel, beszéltek régi városaikról, -Samsunról, Tireboliról, Kerassunról és Trapezuntról, ahol évek -előtt tartózkodtam s előadták, hogy független görög köztársasággá -akarnának szervezkedni s eljöttek, hogy óhajtásukat érvényesítsék. -Az albánokat egyik részről régi barátom, Turkhan pasa, másik -részről Esszad pasa képviselte, az első Olaszország protektorátusát -óhajtotta, az utóbbi a teljes függetlenséget. Kínaiak, japánok, -koreaiak, hinduk, kirgizek, cserkeszek, mingréliek, burjátok, -malájok, négerek és negroidok Afrikából és Amerikából, egyaránt -voltak találhatók a fajoknak és nyelveknek Párisban összeverődött -tömkelegében, hogy várják a világ politikai rendszerének az -újjáépítését és hogy lássák, ők hol kapnak benne helyet…»</p> -<p>Wilson elnök ebben a tömkeleges, káprázatos, száját az új -világra kitátó Párisban jelent meg, ahol az összpontosult erőkön -egy nála minden tekintetben kicsinyesebb és összehasonlíthatatlanul -erőszakosabb személyiség uralkodott, Clemenceau francia -miniszterelnök. Wilson elnök javaslatára Clemenceaut választották a -konferencia elnökévé. «Külön adózás volt ez – mondotta Wilson elnök -– Franciaország szenvedéseiért és áldozataiért.» És -szerencsétlenségre ez adta meg az alaphangot az egész -konferenciához, melynek egyedüli feladata lett volna, hogy az -emberiség jövőjét tartsa szem előtt.</p> -<p>Clemenceau György Benjámin régi ujságírópolitikus volt, a -visszaélések nagy leleplezője, nagy kormányfelforgató, -foglalkozására nézve orvos, aki városi tanácsos korában ingyen -klinikát <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> tartott fönn, egyebekben szenvedélyes -és gyakorlott párbajozó. Párbajai közül egy sem volt végzetes, de -valamennyinek rettenthetetlenül nézett a szemébe. Az orvosi -pályáról még a császárság idején, a köztársasági ujságírás terére -lépett. Ebben az időben a baloldali szélsők közé tartozott. Egy -ideig Amerikában tanároskodott s amerikai nőt vett feleségül és el -is vált tőle. A végzetes 1871. évben töltötte be harmincadik -esztendejét. Sedan után tért vissza Franciaországba s nagy tűzzel -és elevenséggel vetette bele magát a megvert nemzet politikai -életébe. Ettől fogva Franciaország volt a világa, az élénk -ujságírásnak, az önző személyes harcoknak, összeütközéseknek, -jeleneteknek, drámai mozzanatoknak és mindenáron való -szellemeskedéseknek a Franciaországa. A lobbanékony természetek -közé tartozott s a «tigris» gúnynevet adták neki s ő büszkélkedni -látszott ezzel a gúnynévvel. Inkább hivatásszerű hazafi volt, mint -államférfiú és gondolkodó, akit a háború feldobott, hogy hamis -formában képviselje Franciaországnak finom lelkét és nemes -szellemét.<a name="FNanchor_33" id="FNanchor_33"></a><a href= -"#Footnote_33" class="fnanchor">33)</a> Elfogultsága nagyon -rányomta a bélyegét a konferenciára, amely azzal a drámai eszközzel -is szinezni igyekezett a működését, hogy Versaillesnak ugyanazt a -tükörtermét jelölte ki a béke aláírásának helyéül, amelyben -Németország diadalmaskodott és egységét proklamálta. Ott kellett a -németeknek aláírni a békét. Ebben a <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> légkörben Clemenceau és -Franciaország számára a háború elvesztette világháború jellegét; -csak a «borzalmas esztendő» összeütközésének volt a következése, -egyúttal pedig a támadó Németország bukása és bűnhődése. «A világot -biztossá kell tenni a demokrácia számára», mondta Wilson elnök. -Ahogy Clemenceau magát kifejezte, ez úgy hangzik, «mintha Jézus -Krisztus mondaná». A legfontosabb, hogy Páris biztonságáról -gondoskodjanak. Az olyan beszéd «mintha Jézus Krisztus mondaná», -nagyon nevetségesnek tetszett soknak azon inkább szellemeskedő, -mint mély diplomaták és politikusok közül, akik az emberi -képtelenségek történetében az 1919. évet a tetőpontra emelték.</p> -<p>A «tigris» szellemességének egy másik megnyilatkozása volt, hogy -Wilson az ő tizennégy pontjával rosszabb az Úristennél. Az Isten -tízzel is megelégedett…</p> -<p>Clemenceau Orlandoval a kandallóval szemben álló négy székből -alkotott félkörnek a belső két székét foglalta el, írja Keynes. -Fekete szalonkabátot és szürke keztyűt viselt, melyet sohasem vett -le az ülések alatt. Meg kell jegyezni, hogy a világ négy -újjáalkotója között ő volt az egyetlen, aki egyaránt értett és -beszélt franciául és angolul.</p> -<p>Clemenceau céljai nagyon egyszerűek és bizonyos módon elérhetők -voltak. Meg nem történtté akarta tenni az egész 1871. évi békét. -Büntetni akarta Németországot, mintha a németek lettek volna az -egyedüli bűnös nép, Franciaország pedig ártatlan mártir. -Németországot úgy meg akarta nyomorítani és ki akarta fosztani, -hogy soha többé ne kerülhessen szembe Franciaországgal. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> Jobban meg akarta sebezni és alázni -Németországot, mint Franciaországot megsebezték és megalázták -1871-ben. Nem törődött vele, ha Németország letörése letöri Európát -is; gondolataiban nem látott túl a Rajnán és nem tudta meglátni -ennek a lehetőségét. Elfogadta a Wilson által javasolt nemzetek -szövetségének eszméjét, ha az minden eshetőségre biztosítékot nyujt -Franciaországnak, akármit cselekszik is, de jobban szeretett volna -egy kötelező szövetséget az Egyesült-Államokkal és Angolországgal, -hogy az a gyakorlatban minden körülmények között Franciaország -támogatását, megvédelmezését és dicsőségét szolgálja. Tágabb -lehetőségeket kívánt Szíria, Északafrika és más területek -kiaknázására a párisi pénzcsoportoknak. Hadikárpótlást akart -Franciaországnak a helyreállítására, kölcsönöket, ajándékokat és -kincseket Franciaországnak, dicsőséget és elismerést -Franciaországnak. Franciaország szenvedett, tehát Franciaországot -meg kell érte jutalmazni. Belgium, Oroszország, Szerbia, -Lengyelország, Örményország, Nagybritannia, Németország és a -monarchia is szenvedtek, az egész világ szenvedett, de hogy ezek -mit akarnak, azzal ő nem törődött. Ezek csak statisztái voltak a -drámának, melynek az ő szemében Franciaország volt a főszereplője… -Majdnem hasonló szellemben látszott Orlando gondolkozni Olaszország -üdvéről.</p> -<p>Lloyd George a négyek tanácsába a walesi éleselméjűséget, a -kontinentális viszonyok nem ismerését és az őt hatalomra segítő -brit imperialisták és tőkések követeléseit vitte be. Ebben a titkos -tanácsban, miután az első pontját az ajtó előtt a <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> szegre -akasztotta, jelent meg újonnan felfedezett amerikai -világpolitikájának nemes céljaival, hirtelen összecsapott, de most -már tizenháromra összezsugorodott tizennégy pontjával és a nemzetek -szövetségének nem annyira a tervével, mint inkább az ötletével az -amerikai köztársaságnak az elnöke.</p> -<p>Csakhamar kiderült, hogy a második pont is elveszett. Útközben -belepottyanhatott az Atlanti-oceánba. Az elnök a brit -admiralitásnak nyujtott ajándék gyanánt dobhatta a tengerbe.</p> -<p>«Sohasem volt még vezető államférfi az elnökhöz hasonlóan -járatlan a tanácskozóterem technikájában».<a name="FNanchor_34" id= -"FNanchor_34"></a><a href="#Footnote_34" class="fnanchor">34)</a> A -tanácsnak suttogó félhomályából és kandalló melletti vitáiból és a -különböző jövésmenésekből, amelyekre e helyen felesleges -kiterjeszkednünk, végül szánalmasan megnyirbált és kiforgatott -tizennégy pontjával, de nemzetek szövetségének nyöszörgő -csecsemőjével került elő, melyről senki sem tudja megmondani, hogy -elpusztul-e, vagy életben marad és nagyranő. A mi történetünk erre -nem tud megfelelni. Mi a feladatunk végére értünk. De ezt az egyet -legalább megmentette…</p> -<p>A következőkben röviden méltatjuk a nemzetek szövetségét és -összefoglaljuk, hogy az 1919–20. évi úgynevezett béke miként -rendezte a világ ügyeit; egyúttal helyenkint rámutatunk arra, hogy -az utóbbi hol tér el a tizennégy pontnak kilátásba helyezett -mértékétől, jelent veszedelmet a jövendő békére és nyilvánvalóan -ellentétes az emberiségnek az érdekével. Épen úgy, amint -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> Európának a története a tizenkilencedik -század folyamán nagyrészt a bécsi kongresszus intézkedéseinek a -megváltoztatásából állott, a nagy háború pedig szükségszerű -következése volt a frankfurti békének és a berlini szerződésnek, -úgy a huszadik századnak a köztörténete nagyjából nem lehet egyéb, -mint az 1919. évi szerződés kegyetlen és tudatlan intézkedéseinek a -megjavítása vagy megváltoztatása és küzdelem annak a szükségszerűen -pártatlan nemzetközi ellenőrzésnek a létesítésére, melynek a -nemzetek szövetsége csak elégtelen és ki nem elégítő vázlata. -<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XII. A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉNEK RÖVID VÁZLATA.</h2> -</div> -<p>Az a palackba zárt homunculus, melyről azt remélték, hogy -irányító szelleme lesz az egész földkerekségnek, a nemzetek -szövetsége, amint azt az 1919 április 28-iki gyűlésen megalkották, -egyáltalán nem volt a népeknek, hanem «államoknak, dominiumoknak és -gyarmatoknak» a szövetsége. Kimondották, hogy ezeknek «teljes -önkormányzattal» kell birniok, de hiányzott annak a meghatározása, -hogy mit kell érteni e kifejezés alatt. Nem hoztak intézkedést a -korlátolt választójog ellen s a népek részéről történő közvetlen -ellenőrzésre. Hihetőleg India is «teljes önkormányzattal biró -állam» gyanánt szerepel! Még az autokratikus országok is helyet -foglalhatnának ebben a szövetségben, olyan «teljes önkormányzattal -biró» demokráciák gyanánt, melyeknek választójoga egy személyre van -korlátozva. Az 1919. évi szerződésnek a világszövetsége valójában a -külügyi hivatalok képviselőinek a szövetsége, amely még a különböző -fővárosokban alkalmazott követségek észszerűtlen intézményét sem -szüntette meg. A brit birodalom egyszer egység gyanánt szerepel, -másszor India (!) és a négy önkormányzattal bíró gyarmat, Kanada, -Ausztrália, Délafrika és Új-Zéland különálló szuverén államok -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> gyanánt jelentkeznek. Indiának a -meghatalmazottját egyszerűen a brit kormány nevezi ki, a másik négy -viszont gyarmati politikusok sorából kerül ki. De ha a brit -birodalmat így széttagolták, a birodalom képviselője helyett -tulajdonképen Nagybritanniának kellett volna képviselőt küldeni s -képviseletet kellett volna biztosítani Irországnak és Egyiptomnak -is. Azonfelül New-York állam és Virginia történelmi és jogi -szempontból épen annyira szuverén, mint Új-Zéland vagy Kanada. -Indiának a befogadása logikailag hasonló követelményeket vonhatna -maga után az afrikai és ázsiai francia gyarmatok számára is. Az -egyik francia képviselő külön szavazatot hozott javaslatba a törpe -monacoi fejedelemség számára.</p> -<p>Úgy tervezték, hogy a ligának lesz egy gyűlése, amelyben minden -tag-állam képviselve van és egyenlő szavazattal bír. De a tényleges -intézést egy bizottságra ruházták, amely az Egyesült-Államok, -Nagybritannia, Franciaország, Olaszország és Japán képviselőiből és -a gyűlés által még melléjük választott négy más képviselőből áll. A -tanács évenkint egyszer ül össze; a gyűlések «meghatározott -időpontokban» tartandók, melyeket azonban nem határoztak meg.</p> -<p>Bizonyos különleges eseteket kivéve, a nemzetek szövetsége csak -egyhangú határozatokat hozhat. Egyetlenegy tagnak a hozzá nem -járulása minden határozatot meghiusíthat, a régi lengyel <i>liberum -veto</i> mintájára. Az egész szerződésnek ez a legszerencsétlenebb -pontja. Sokaknak a szemében ez kevésbbé kívánatossá tette a -szövetséget, mintha egyáltalán nem jött volna létre. Teljes -elismerése volt ez az államok érinthetetlen szuverénitásának -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> és visszautasítása az emberiség -mindenek felett álló közjavának. Ez az intézkedés a gyakorlatban -elzárta a jövőre nézve a szövetségi alkotmány minden javító -módosításának az útját, kivéve azt az esetet, ha a változtatni -akaró államoknak a többsége együttesen kilép belőle és új alapokon -alkot új szövetséget. A szerződés elkerülhetetlenné tette a -megalkotott szövetségnek ilyenformán való feloszlását s talán ép ez -benne a legüdvösebb.</p> -<p>Az első szövetségből javaslat szerint kizárattak a következő -államok: Németország, Ausztria, Oroszország és a török birodalomnak -a maradványai. Jövőre azonban ezek is felvehetők a szövetség -kétharmadának a hozzájárulásával. A szövetségi tervezet szerint az -eredeti tagság a következő államokat illeti meg: Amerikai -Egyesült-Államok, Belgium, Bolivia, Brazilia, Brit birodalom -(Kanada, Ausztrália, Délafrika, Új-Zéland és India), Csehszlovákia, -Equador, Franciaország, Görögország, Guatemala, Haiti, Hedzsasz, -Honduras, Japán, Jugoszlávia, Kína, Kuba, Lengyelország, Liberia, -Nicaragua, Olaszország, Panama, Peru, Portugália, Románia, Sziám és -Uruguay. Ezekhez meghívás alapján még a háborúban részt nem vett -következő államok járultak: Argentina, Chile, Columbia, Dánia, -Hollandia, Norvégia, Paraguay, Perzsia, Salvador, Spanyolország, -Svájc, Svédország és Venezuela.</p> -<p>Ilyen lévén a szövetségnek az alkotmánya, alig lehet rajta -csodálkozni, ha hatalma csak bizonyos esetekre szól és korlátozva -van. Székhelyéül Genfet jelölték ki és titkárságot szerveztek -számára. Arra sincsen hatalma, hogy az alkotó államoknak -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> a katonai készülődéseit ellenőrizze -vagy hogy katonai és tengerészeti vezérkart tartson a világbéke -biztosítása céljából, esetleg szükséges fegyveres együttműködésnek -az irányítására. Franciaországnak a nemzetek szövetségének -bizottságába kinevezett képviselője, Burgeois, nagyon világosan és -ismételten utalt az ilyen hatalom logikai szükségességére. Mint -szónok gondolatokban gazdag volt és hiányzott belőle a Clemenceau -egyéniségének a «fűszere». Az április 28-iki záróülést a szerződés -elfogadása előtt, a Quai d’Orsay dísztermét, a kiküldöttek E alakú -asztalával, a falak mellett sorakozó titkárokkal és tisztviselőkkel -s a terem alsó végén összegyülekezett ujságíróknak zárt tömegével, -Wilson Harris nagyon tömör formában írja le. A terem legfelső -részén a «nagy három» <i>halk hangon szórakozott</i> az érdemes -Burgeois rovására, aki teljesen feleslegesnek bizonyult -jegyzethalmazának a segítségével most már az ötödik ízben beszélt -hirhedt módosító javaslatainak az érdekében.</p> -<p>Ez a három ember, akinek az Úristen a legnagyobb történelmi -alkalmat adta, oly gyakran «szórakozott halk hangon» mások -rovására. Keynes más példákat is sorol fel e gyűlések -gondtalanságának, kicsinyességének, hanyagságának, -figyelmetlenségének és komolytalanságának a jellemzésére.</p> -<p>Ez a szegényes szerződés ilyen módon került vissza Wilson -elnökkel Amerikába, ahol akkora ellenzéssel, bírálattal és -módosításra irányuló követeléssel találkozott, hogy az egyebek -mellett azt is mutatta, hogy viszonylag mennyire romlatlan az -Egyesült-Államoknak a lelki energiája. <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> -Nyilvánvaló volt, hogy Amerika népe nem hajlandó résztvenni egy -olyan társulásban, amely lényegében alig egyéb a szövetkezett -imperializmusoknak viszontbiztosító ligájánál. A szenátus -megtagadta a szerződésnek a ratifikálását és a szövetségi tanács -így az amerikai képviselők részvétele nélkül tartotta az első -ülését. 1919 utolsó és 1920 első hónapjai folyamán a háború -időszakának francia-barát és angol-barát érzései nagyon különös -módon változtak meg Amerikában. A béketárgyalások az amerikaiakat -nagyon kellemetlen és izgató módon emlékeztették a nemzetközi ügyek -felfogása tekintetében közöttük és az európai hatalmak között -fennálló különbségre, amelyet a háború egy időre elfelejtetett -velük. Úgy érezték, hogy sok mindenbe «belerohantak» kellő -megfontolás nélkül. Ismét hirtelen átcsaptak az elszigeteltségnek a -politikájába, amellyel 1917-ben szakítottak. 1919 vége ismét a -szenvedélyes, sőt majdnem erőszakos, de nagyon megérthető -«amerikanizmusnak» volt az időszaka, amely előtt az európai -imperializmus és az európai szocializmus egyformán gyűlöletesnek -tűnt fel. Lehet, hogy volt bizonyos szennyes elem is az amerikai -törekvésben, hogy lerázzák magukról az Egyesült-Államok által az -óvilág ügyeiben vállalt erkölcsi felelősséget és hogy így -használják ki a háború által az újvilágnak nyujtott rengeteg -pénzügyi és politikai előnyöket; alapjában azonban úgy látszott, -hogy az amerikai nép széles rétegei becsületes ösztönnel voltak -bizalmatlanok, az ügyeknek javasolt új rendezésével szemben. -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XIII. A BÉKESZERZŐDÉSEK FŐBB INTÉZKEDÉSEI.<a name="FNanchor_35" -id="FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class= -"fnanchor">35)</a></h2> -</div> -<p>Az 1919–20. évi békeszerződéseknek a főbb intézkedéseit, -melyekkel a párisi konferencia befejezte a működését, néhány -térképpel jobban meg lehet rögzíteni, mint elvont szövegekkel. Alig -szükséges rámutatnunk, hogy ezek a szerződések milyen sok kérdést -hagytak rendezetlenül, de esetleg felsorolhatjuk a legszembeszökőbb -réseket, melyek a tizennégy pontnak a konferencia megnyitásáig -megmaradt tizenkét pontján ütöttek.</p> -<p>Majdnem az összes réseknek az alapvető okát véleményünk szerint -abban kell keresnünk, hogy a nemzeteknek, leigázott államoknak és -kiaknázott területeknek az az előzőleg már fennállott szövetsége, -amelyet brit birodalomnak neveznek, semmiféle készséget és -hajlandóságot nem mutatott arra, hogy rendszerét bármi tekintetben -megnyirbálásnak vagy átalakításnak, tengeri és légi <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> -fegyverkezését pedig bárminő ellenőrzésnek vesse alá. Ilyen rokon -járulékos természetű ok volt az is, hogy az amerikai lélek teljesen -készületlen volt az Egyesült-Államok főhatalmát érintő bárminő -beavatkozásra az újvilágban. (L. Olney szenátor nyilatkozatát a VI. -fejezetben.) A nagyhatalmak, amelyek szükségszerűleg domináló és -vezető szerepet játszottak Párisban, szintén nem vették komolyan a -nemzetek szövetségének beavatkozási jogát régebbi rendszerükbe és -így a támogatás, melyben a tervet részesítették, a legtöbb európai -szemlélő előtt furcsán hipokrita szinezetűnek tünhetett fel; olyan -volt, mintha megtartani és biztosítani akarták volna nagy -túlhatalmukat és biztonságukat, míg ugyanakkor minden más hatalmat -el akarnának tiltani minden olyan terjeszkedéstől, növekedéstől és -szövetségtől, amely velük vetélkedő és versenyző imperializmust -hozhatna létre. Azzal, hogy elmulasztottak példát mutatni a -nemzetközi bizalomra, kiölték a nemzetközi bizalomnak minden -lehetőségét a Párisban képviselt többi nemzetekből.</p> -<p>Még szerencsétlenebb volt, hogy az amerikaiak nem voltak -hajlandók elismerni a fajoknak a japánok által követelt -egyenlőségét.</p> -<p>Mindezen felül a brit, francia és olasz külügyi hivatalokban az -új eszmékkel teljességgel össze nem egyeztethető erőszakos jellegű -tervek éltek. A nemzetek szövetségének, ha elfogadható értéket akar -jelenteni az emberiségre nézve, meg kell szüntetni az -imperializmust; vagy nagyobb imperializmus, a résztvevő vagy -gyámsága alatt álló egyesült államoknak az egész világra kiterjedő -szabad szövetsége, vagy egyáltalán semmi; de a <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> párisi -konferencián képviselt népek közül csak kevésnek volt meg az -erkölcsi bátorsága, hogy kifejezést adjon a szövetségi terv ezen -nyilvánvaló következésének. Azt akarták, hogy ugyanegy időben meg -legyenek kötve, de szabadok is legyenek, örökre biztosítani akarták -a békét, de ők maguk a kezökben akarták tartani a fegyverüket. A -nagyhatalmi időszaknak régi hódító terveihez képest, az április -28-iki nyomorúságos kis újszülöttnek reménybeli cselekvési körét -nagyon elhamarkodva és szűkkeblűen szabták meg. Úgy tettek, mintha -az újszülött és még alig lélekző szövetség a fogoly pápának -semmivel sem törődő bőkezűségével osztogatná «a megbízásokat» a -régi imperializmusoknak, amelyeket az új Herkules, akire vágytunk, -bizonyára a bölcsőjében megfojtott volna. Nagybritannia tág -«megbízásokat» kívánt magának Mezopotámiában és Kelet-Afrikában; -Franciaország ugyanazt akarta Sziriában. Olaszország az Egyiptomtól -nyugatra és délkeletre elfoglalt területeket szintén a népszövetség -megbízása alapján akarta megtartani. Világos, hogyha azt a vézna -csecsemőt, akit genfi bölcsőjében a titkárság az élet némi -látszatára dédelgetett, eléri a nem őszinte szenvedélyből született -intézménynek gyermekkori gyengesége, mindezek a «megbízások» nyilt -hódításokká változnak. Emellett a konferencián az összes hatalmak -teljes erejükkel igyekeztek maguknak stratégiai határokat -biztosítani, ami a legvisszataszítóbb jelensége volt az egésznek. -Mi szüksége van egy államnak stratégiai határra, ha nem akar -háborút? Ha ezen a jogcímen Olaszország leigázott német lakosságot -követelt a maga számára Dél-Tirolban, leigázott <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> -délszlávokat Dalmáciában és ha a kis Görögország csapatokat kezdett -partra szállítani Kis-Ázsiában, sem Anglia, sem pedig Franciaország -nem utasíthatták vissza a millennium előtti rendszernek ezeket a -kitöréseit.</p> -<p>Nem szándékozunk e helyütt részletesen ismertetni, hogy Wilson -elnök miként engedett a japánoknak és egyezett bele, hogy a japánok -lépjenek a németek helyébe Kiaocsauban, amely kínai terület, hogy a -tiszta német Danzig városát, ha nem is jogilag, de gyakorlatilag -miként csatolták Lengyelországhoz s hogy a hatalmak miként -folytattak vitákat az ezen példákra hivatkozó olasz imperialisták -követeléseiről, akik Fiumét akarták megkaparintani és a -délszlávokat megfosztani az Adriának egy jó kikötőjétől. Az -egyszerű megemlítésen kívül azokat a bonyolult intézkedéseket és -jogi magyarázatokat sem ismertetjük, melyekkel a teljesen német -Saar völgyét Franciaország birtokába juttatták, vagy az -önrendelkezési jognak teljesen igazságtalan megsértését, amely -Német-Ausztriának megtiltotta, bár egészen természetes és -méltányos, hogy egyesüljön Németország többi részével. Az 1919–20. -évnek ezek az égető kérdései, melyek megtöltötték az ujságokat, -foglalkoztatták a politikusok gondolkozását és papirkosarainkat -megtöltötték a propaganda-irodalomnak a termékeivel, ma már nagyon -átmeneti jellegű ügyeknek tetszhetnek ezen idők nagyobb mozgalmai -mellett. Mindezek a viták, a fáradt és ingerült emberek gyanakvó és -szeszélyes igazságtalanságaihoz hasonlóan, abban a mértékben -veszthetik el jelentőségüket, amint a világ hangulata javul s a -nagy háborúnak és az <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> azt követő értéktelen békének a -tanulságait az emberiségnek egyetemes gondolkozása kezdi -megemészteni.</p> -<p>Az olvasó számára elegendő, ha a békeszerződés által teremtett -új határokat összehasonlítja Európának a természetes politikai -térképével. Hogy bárminő nemzetek szövetségét kielégítő módon meg -lehessen alkotni, annak előfeltétele, hogy mindegyik nép teljes ura -legyen a saját háztartásának.</p> -<p>Esztelenség volna, ha e szerződések miatt kétségbeesnénk az -emberiség jövője felett s ha egyébnek tekintenők őket első gyenge -kisérletnél a világ ügyeinek rendezésére. Ha így cselekednénk, az -annak a feltételezését jelentené, hogy Franciaországban, a nemes -elképzeléseknek az országában nincsen jobb egyéniség Clemenceaunál, -Amerikában erősebb és bölcsebb Wilson elnöknél, Nagybritanniában -pedig maradandóbb Lloyd George kelta vonásainál. Az a méltatás, -melyben ezt a három személyiséget részesítettük, nem azt célozta, -hogy a jelentőségüket növelje, hanem hogy jelentéktelenségüket -kidomborítsa s hogy az olvasóval felérzékeltesse, hogy minden, amit -cselekedtek, mennyire ideiglenes és esetleges a világtörténelem -szempontjából. Államférfiaktól, egyes emberektől vagy egyes -embereknek csoportjaitól, sőt államoktól és szervezetektől, -megállapodásoktól és szerződésektől nem függhet többé fajunknak a -jövője. Az 1919. év nem volt az alkotásnak és a döntésnek az -esztendeje, hanem csak a teremtő erőfeszítés hosszú napjának -vigasztalan első hajnali szürkülete. A tizek, a négyek, a «nagy -három» tanácskozásai nyomát sem árulták el az <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> alkotó -erőnek; a lángoló világosság nem élt Versailles embereiben; a -hajnalhasadás szürkülő fény gyanánt inkább a helytelenítő -bírálatban nyilatkozott meg, amely beszüremkedett az -ablakredőnyökön és elhalványította a régi diplomáciának leégő -gyertyáit, mikor a konferencia ásítozott és végéhez közeledett. Itt -nem történt alkotás. De a gondolkozásnak nagy folyamata megy végbe -az egész világon; minden országban sok ezer férfi és nő, nagyrészt -hírnélküliek és ismeretlenek, ébred felelősségének a tudatára, -tanul, gondolkodik, ír, tanít, tömörül, módosítja a téves -benyomásokat, harcba száll a hamis gondolatokkal, kisérli, hogy -megtalálja és hirdesse az igazságot; ezekbe kell vetnünk a -bizodalmunkat, az élő bizodalmunkat, hogy életképesebb tervvel -lehet helyettesíteni az első, csenevész nemzetek szövetségét s a -szerződések toldozott-foldozott és vigasztalan szövevényét, melyet -ideiglenesen rádobtak világunk szomorú meztelenségeire. -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XIV. JÖVENDÖLÉSEK A LEGKÖZELEBBI HÁBORÚRÓL.</h2> -</div> -<p>Hogy a világ ügyeit 1919–20-ban nem sikerült kielégítőbb módon -rendezni, miként már utaltunk rá, annak a szellemi és erkölcsi -elernyedésnek volt a jelensége, amely a nagy háborúnak a -túlfeszültségéből eredt. Az üde kezdeményezésnek a hiánya jellemző -a fáradt időszakokra; a változtatásra való puszta képtelenségből -kifolyólag mindenki egy ideig a szellemi megszokásnak és a multnak -a csapásán halad.</p> -<p>Semmi sem bizonyítja jobban ezt a fáradt erőtlenséget, mint a -katonai tekintélyek ez időből való nyilatkozatai. A világháborúról -adott rövid ismertetésünket nagyon jellegzetes módon kerekre -kiegészíti és a világ elé táruló kérdéseket teljessé teszi, ha -nagyon rövidre összefoglalva ismertetjük azt az előadást, melyet -Londonban 1919 decemberének egyik napján, a Royal United Service -Institutionban, tábornagyok, tábornokok, vezérőrnagyok -összejövetelén tartott Sir Louis Jackson vezérőrnagy. Az elnöki -széken Peel lord, a brit hadügyi államtitkár ült s az olvasónak -maga elé kell idézni az épületnek nem túlságosan nagy, de -méltóságteljes üléstermét s mindezeket az előkelő, komoly, katonás -arcokat, amint hallgatagon figyelnek az előadó szavaira, aki -bizonyos leplezett <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> lelkesedéssel írja le a katonai -tudománynak valószínű technikai fejlődését a «legközelebbi -háborúban».</p> -<p>Kint, a Whitehall esti félhomályában, hömpölyög London forgalma, -nem olyan áradatszerű ugyan, mint 1914-ben, de még mindig elég -nagyarányú; az omnibuszok túl vannak zsúfolva, mert a számuk -megcsappant s a tömegnek a ruházata általában kopottasabb. A -Whitehallon kissé távolabb lefelé áll egy ideiglenes alkotmány, a -Cenotaph, talapzatán hervadó koszorúknak, virágcsokroknak és más -ilyesféléknek fojtón illatos nagy tömegével, a birodalom -nyolcszázezer fiatal emberének a halotti emléke, akik elestek a -nemrég véget ért küzdelemben. Egyesek friss virágokat és koszorúkat -raknak az emlékre. Vannak közöttük, akik sírnak.</p> -<p>Gondolatainkban elkalandozunk ezen az összejövetelen túl -Londonnak szürke rengetegébe, amelyben annyi ember verődött össze, -mint soha azelőtt; mindnyájának megdrágult a napi betevő falatja, -keresete pedig bizonytalanabb, mint valaha. De nem feledkezhetünk -meg az enyhítő fényoldalakról sem; a Regent Street, Oxford Street -és Bond Street hemzsegnek az üzleteket látogató közönségtől, -zsúfolva vannak az új automobiloktól, tudnunk kell ugyanis, hogy -nem mindenki veszít a háborúban. Londonon kívül a vidék éjszakába -merül s a keskeny tengeren túl Észak-Franciaország és Belgium el -van pusztítva, Németországban a csecsemőknek ezrei tej hiányában -sinylődnek és pusztulnak, egész Ausztria pedig éhséggel küzködik. -Azt mondják, hogyha gyors amerikai segítség nem érkezik, Bécs -lakosságának <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> a fele tavasz előtt éhen pusztul. A -félhomálynak e halvány sávjain túl Oroszországnak a sötétsége. Ott -már nincsenek gazdag emberek, akik vásárolnak és katonai -tekintélyek, akik előadást tartanak a legközelebbi háborúról. A -jeges Pétervárott kevés az élelmiszer, kevés a fa és nincsen szén. -Délnek, ameddig csak a hómező terjed, Oroszország összes városai -hasonló állapotban vannak, Ukrániában és délen pedig egy -rendszertelen és piszkos háború vonaglik végsőket. Európa a csőd -szélére jutott, népének zsebe tele van papirpénzzel, melynek -vásárló értéke csökken, mialatt az ember egyik helyről a másikra -megy.</p> -<p>De térjünk vissza Sir Louis Jacksonhoz a Royal United Service -Institution fényesen megvilágított termében.</p> -<p>Azt fejtegeti – a <i>Times</i> másnap reggeli tudósítását -követjük, – hogy csak az előestéjén vagyunk a haditudomány -legnagyobb arányú megváltozásának, melyet a világtörténelem ismer. -A <i>mi</i> kötelességünk tehát, – a <i>mi</i> alatt természetesen -a brit birodalom és nem az egész emberiség értendő, – hogy -nekilássunk a fegyverkezésnek és vezető helyre kerüljünk; ez az -általánosságban való nemes bevezetés. «Szükséges, hogy új -fegyverekről gondoskodjunk… Az a nemzet, amely ezt legjobban -megteszi, a legelőnyösebb helyzetben lesz a legközelebbi háborúban. -Voltak emberek, akik hangosan követelték a fegyverkezések -korlátozását…»</p> -<p>(Ebben azonban a lövészárok-utánpótlási ügyek igazgatója -tévedett. Az egyszerű, lágy és ostoba lelkek csak a cenotaph előtt -zokogtak, mert bátyjuk vagy atyjuk elesett.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Sir Louis azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a -hadviselés művészetét illetőleg egyik legnagyobb változás a -mechanikai szállítás terén várható. A tankot hálátlansággal -kezelte. Ezek a katonai urak hálátlanok egy találmánnyal szemben, -amely a győzelembe taszította és lökte őket, majdnem akaratuk -ellenére. A tank, mondotta Sir Louis, «gyerekség… Lényegbevágó -jelentősége», hogy a mechanikai szállítást függetlenítette az -utaktól. Azelőtt menetelő hadseregek csak az utakat tudták -használni; most tank-rendszerű lánckerekeken nyilt rendben és -széles arcvonalon haladhatnak, szállíthatják az ágyúkat, lőszert, -felszereléseket, hídépítő anyagokat, tutajokat, embereket, közben -felszántják és legázolják a kerítéseket, árkokat, szántóföldeket s -általában a termő területeket. A hadseregek szabadon vonulhatnak a -földeken keresztül s csak port és hamut hagynak maguk után.</p> -<p>Képzeletünket Sir Louis így kalauzolja el a valóságos -ellenségeskedésekig.</p> -<p>Sir Louis a gáz használata mellett nyilatkozott. A gázt -különösen büntető expediciók esetében tartotta alkalmazandónak. E -pontnál hallgatóit majdnem a szentimentalizmusnak az árnyalatával -riasztotta meg és ejtette zavarba. «Esetleg <i>lehetséges</i>, – -mondotta, – hogy olyan egyezmény jön létre, amely megtiltja a -felesleges szenvedést okozó gázok használatát.» Itt azonban nem -annyira a feje, mint inkább a szíve beszélt; tudnia kellett -ugyanis, hogyha bármilyen törvény vagy jogszabály annyira -korlátozhatja a háborút, hogy eltiltja valamely gyilkoló eszköznek -a használatát, akkor korlátozhatja a háborút egészen a teljes -<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> eltiltásáig is. És hova jut akkor Sir -Louis Jackson egész hallgatóságával egyetemben? A háború háború; -egyetlen törvénye az, hogy az ellenség erőit a legteljesebb -mértékben el kell pusztítani. A háborúban a humanizmusnak és -igazságnak minden szempontja ennek a törvénynek van -alárendelve.</p> -<p>A gázról Sir Louis a levegőre tért át. Megjósolta ezen a téren -«a lehető legnagyobb haladást… Felesleges egyelőre töprenkednünk a -légi naszádokon és valóságos repülő erődökön, de húsz esztendőn -belül a légi haderők előirányzata a legfontosabb tétele lehet hadi -készülődésünknek». Megvitatta a kereskedelmi repülőgépeknek -bombavetési és felderítő célokra való átalakítását s annak -szükségességét, hogy állandóan tekintélyes számú különleges típusú -hadi repülőgép álljon készenlétben. Előadta az okait, melyek -alapján azt kell feltételeznie, hogy a legközelebbi háborúban a -bombavetőknek nem lesznek a mostanihoz hasonló nagy célpontjaik a -hadseregek arcvonala közelében s így ha jobb eredményeket akarnak -elérni, messzebb kell menniök s a nagy központokat kell bombázniok, -«ahol a hadsereg szükségleteit állítják elő s a csapatok kiképzése -történik». Mint mindenki tudja, aki Londonban vagy Anglia keleti -részében tartózkodott 1917–18 folyamán, ez mindenkinek és minden -lakott helynek a válogatás nélküli bombázását jelenti. Kétségtelen -az is, hogy ezeknek az inas-esztendőknek a bombavető művészete -gyerekjáték lesz a «legközelebbi háború» bombázásához képest. -Megszámlálhatatlanul több lesz a repülőgép s nagyobbak és -veszélyesebbek a bombák…</p> -<p>Tovább haladva fejtegetéseinek a során, Sir <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> Louis -megemlítette «London nagyobb részének» az elpusztítását, mint a -bekövetkező küzdelem egyik eshetőségét. Erre építette fel -kicsúcsosodó morálját, hogy a legnagyobb fizetést, a legnagyobb -tekintélyt és a legszabadabb költekezést kell megadni a katonai -uraknak. «Az ilyen célokra felhasznált kiadás természeténél fogva -feltétlenül szükséges biztosítás.» Saját külön hallgatósága ebben a -legmelegebben egyetértett vele. A hozzászólások során pedig egy -bizonyos Stone nevű vezérőrnagy, némileg megfeledkezve szavainak a -tulajdonképeni forrásáról,<a name="FNanchor_36" id= -"FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class="fnanchor">36)</a> -azon reményének adott kifejezést, hogy ez az előadás «kezdete lesz -annak, hogy ne a nemzetek szövetségében bizakodjunk, hanem saját -hatalmas kezünkben és kinyujtott karunkban!»</p> -<p>Tovább azonban nem akarunk foglalkozni ennek az álomnak a -részleteivel. Soha ugyanis képtelenebb utópiát nem rajzoltak ennél -a megjövendölt világnál, melyben alig volna valami félig-meddig -biztonságban a nagyon gondosan fedezett és elrejtett -főhadiszálláson kívül s amelyben megszámlálhatatlan repülő -szakadatlanul bombázná a hadviselő országokat, nagy hadseregek -pedig széles vonalban sorakoztatott tank-rendszerű szállító -alkalmatosságokkal gördülnének előre-hátra s a földi mezőket véres -iszappá változtatnák. Ilyen dolgok számára a világnak nem maradt -ereje és akarata. Tábornokoktól, akik nem tudják előrelátni a -tankokat, nem lehet várni, hogy előrelássák és megértsék a világ -csődjét; még kevésbbé tudják megérteni a katonai műveleteknek a -közönséges <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> emberek ingadozó hangulatában -jelentkező korlátait. Nyilvánvalóan az United Service -Institutionnak a katonai tekintélyei még azt sem tudták, hogy a -háború úgy éri el a célját, ha bizonyos lelkiállapotot idéz elő az -ellenségnél s ha bizonyos lelkiállapot támogatja. Sir Louis -számításainak legfontosabb elhanyagolt tényezője az, hogy nincs -egyetlen nép, amely hajlandó volna állani az általa tervezett -háborút, nincs egyetlen nép, még a mai győzők oldalán sem. -Észak-Franciaország, Anglia délkeleti és Olaszország északi része -megtanulták, hogy a «legközelebbi háborúban» a győztes épen úgy ki -lesz téve a bombázásnak és pusztulásnak, mint a legyőzött. Jöhet -egy olyan korszak, melyben a háborúktól meggyötört nép nem tesz -különbséget katonai urak között ezen vagy azon az oldalon s úgy -támad rájuk, mint az emberiség közös ellenségeire. Az 1914–18. évi -háború a nyugati népek katonai erőfeszítésének a legmagasabb foka -volt, melyet azért küzdöttek, még pedig jól küzdöttek végig, mert -azt hitték, hogy azért harcolnak, hogy véget vessenek a háborúnak. -A német imperializmus, a közoktatásnak szervezett befolyásolásával -és szoros szövetségben a hódító kommercializmussal, vereséget -szenvedett és megszünt. Nagybritannia, Franciaország és Olaszország -militarizmusa és imperializmusa, ha összehasonlítással élünk, -viszonylag gyenge, züllött és züllesztő formában élték túl a -háborút. Csökevények, melyek megmaradtak a nagy háború után. -Elvesztették a meggyőző erejüket. Még megvannak, egyszerűen, mert -hiányzik a képesség, mely végezne velük. Nincs kormány Európában, -mely ugyanolyan <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> mértékben tudná népét besorozni és a -lőszergyárakba vinni, mint 1914–18-ban történt. A világunk még -nagyon gyenge és erőtlen, de háborús láza már elmult. Hőmérséklete -a normális alatt van. Hosszú időre alig hihető, hogy ismét úrrá -legyen rajta a háborús láz. A háború előfeltételeiben beállott -változások sokkal mélyebbek, mint a Sir Louis Jacksonhoz hasonló -katonai tekintélyek elképzelik.<a name="FNanchor_37" id= -"FNanchor_37"></a><a href="#Footnote_37" class="fnanchor">37)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XV. A VILÁG LELKIÁLLAPOTA 1920-BAN.</h2> -</div> -<p>A nagy katasztrófának ez a vázlatos ismertetése nem volna -teljes, ha legalább néhány szóval nem adnánk számot arról a -lelkiállapotról, melyben befejezése hagyta az emberiséget. Fajunk -története az utolsó néhány ezredév folyamán nem egyéb a -lelkiállapotok fejlődésénél, váltakozó egymásutánjánál s a belőlük -származó cselekvéseknél. Az emberi történelem lényegében eszmék -története és a háborúnak borzalmas tapasztalatai e tekintetben -korszakalkotó jelentőségűek. A lefolyt hat esztendő alatt a -megszokott gondolatoknak, előítéleteknek és szellemi korlátoknak -összeomlása példátlanul áll a történelemben. Soha azelőtt nem volt -eset ekkora és ilyen általános lelki eltávolodásra megszokott és -elfogadott dolgoktól. Soha azelőtt az emberiség ily nyiltan nem -került szemtől-szembe közös érdekével és közös sorsával. Jóformán -még alig kezdjük felérzékelni, hogy a háború előtti világ mennyiben -ért véget örökre és mennyiben kezdődött teljesen új világ. Csak -kevesen kezdték közülünk mérlegelni a tulajdon lelkükben végbement -változást.</p> -<p>De egészben véve, a mozgató erőknek és gondolatoknak nagy -örvénylése és visszaáramlása mellett is, észlelni lehet a haladást -a kollektiv szükséglet felismerése és az egész emberiségre -kiterjedő <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> kollektiv erőkifejtés lehetősége -irányában. A halál, pusztulás, éhség és betegség lettek úrrá -napjainkon; a világ tele van testi szenvedésekkel, de mutatkozik a -szellemi ébredés, mely hivatva lesz, hogy szembeszálljon velük.</p> -<p>Anyagiakat illetőleg ma az 1913. év, legalább az európaiak -szemében, a csodálatos és elérhetetlen bőség esztendejének tűnik -fel. De egyúttal a nagy társadalmi elégedetlenségnek, romlásnak, -bűnnek s a gazdag és szabad osztályok részéről a kicsapongó -élvezet-hajhászásnak volt az esztendeje. A nagy háború -szemmelláthatólag közeledett, de a megértés és akarat egyaránt -hiányzott az elhárítására; az előkelő és túlfinomodott körök -kerengtek a néger táncok hangjaira s az ideges nemzedék még a -világháborút is hajlandó volt új és mindent felülmúló izgató -szórakozás gyanánt üdvözölni. A háború nem látszott valószerűnek -ezen idők lelkiállapotában; egyáltalán semmi sem látszott -valószerűnek ezen idők lelkiállapotában. Elveszett vagy megfakult -hitnek volt a világa. Még a virágzó nacionalizmusokban és -imperializmusokban sem hitt, melyek zászlójukat lobogtatták s a fél -világot betöltötték nagy hadseregeiknek csillogás-villogásával. De -ezeknek a jelenségeknek a formájában nyilvánult meg, mert ezek -nagyon szórakoztató módon dübörögtek és csillogtak és szenzációs -eshetőségeket igértek. A háború katasztrófája nem volt szükség -nélküli szerencsétlenség; szükségszerű beteljesedése volt a zavaros -áramlású időknek. Lehetséges, hogy csak a katasztrófa révén -következhetik be az emberi gondolkodásnak és akarásnak az új -korszaka. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>1920-nak a megkomolyodott világa kezdi felismerni annak az -igazságát, hogy vannak keresésre érdemes valóságok és nem tűrhető -vétkek. A kornak komor leckéje emberek százmillióinak lelki -hátterét változtatta és változtatja meg. A gyászból, közös -szenvedések és jóvá nem tehető kölcsönös sérelmek gyászából a -testvériség érzése árad szét és erősödik világszerte. A -gonoszságnak kétségtelenül vannak még nagy ellenható erői, vad -hajsza a gazdagságnak csökkenő feleslege után s a megoszlásnak és -gyűlöletnek a propagandája, de már halványodó propagandája. -Mindamellett az uralkodó jelenség az új egészségnek a kezdete…</p> -<p>Milyen csodás és mozgalmas képet tár manapság elénk a fajunk! Ha -módunkban volna, hogy egy jobbkéznek a használatára egy főben -sűríthetnénk össze ezer regényírónak, színműírónak, életrajzírónak -az alkotó tehetségét és ezer történetnek a lényegét, hogy -visszaadhassuk ennek a látványnak a szüntelenül kalandos -sokféleségét s ugyanakkor állandóan erősbödő egységét! Mindenfelé -látjuk, misztikus egyéni különbségekkel ifjakká serdülni a -gyermekeket s a szerelemnek, vágynak, érdeklődésnek, szenvedélyes -ösztönöknek, vetélkedéseknek a kölcsönhatásait. Amint a föld a -sötétségből ismét a világosság felé fordul, a milliók fáradsággal, -aggodalommal, apró elégtételekkel, apró bánatokkal, -vetélkedésekkel, haragokkal, nagylelkűségekkel teli új napra -ébrednek. A trópusoktól a legsivárabb északig a kakasok kukorékolva -üdvözlik a hajnalnak növekvő szegélyét. A korai munkás foglalkozása -után siet, a róka és a tolvaj hazafelé surran, a csavargó merev -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> lábát nyujtóztatja a szénaboglya alatt -és éberen felugrik, mielőtt a gazdának az emberei meglepnék, a -szántó-vető már a mezőn van lovával, a tanyák kemencéiben ég a tűz -és zümmög a fazék. Az órák melegszenek s amint a nap előrehalad, a -zsúfolt vonatok találkoznak a városi központokban, a forgalom -sűrűsödik az utcákon, a reggeliző asztal a gazdag lakásokban -megterül, a tanár megkezdi előadását s a boltossegédek üdvözlik -első vevőiket… Külsőleg ez a világ nagyon hasonlít a háború -előttihez. És mégis mélységesen különbözik tőle. Az elkerülhetetlen -megszokásnak az érzése, mely hat esztendő előtt rabságban tartotta -a világot, megszűnt. De vele együtt megszűnt a megszokott -biztonságnak az érzése is. A világ – legalább egy időre – nagy -veszedelmek és nagy vágyakozások közé sodródott. Mindezek a lelkek, -a lelkeknek ez a megszámlálhatatlan sokasága, sokkal készségesebbek -az együttműködés, kötelesség és együvétartozás új eszméinek a -befogadására, mint bármikor azelőtt. A köztudat elítélte a régi -zürzavaros és megoszlott világot; ideiglenesen még él ugyan, de már -egy nagy és még ki sem számítható változásnak az ítélete alatt.</p> -<p>A száz meg száz millió emberi lénynek mindegyike valamelyes -formában keresi a boldogságot, összetett és összeütköző hatóerők -mozgatják, szokások vezérlik, aljas vágyak, végnélküli -sugalmazások, szenvedélyek és rokonérzések, bizonytalan és -túlhevült eszmék ide-oda ingatják. Mindegyik egyaránt képes -kegyetlenségekre és nemes hevülésekre, kétségbeesésre, -önfeláldozásra és önmagáról is megfeledkező erőfeszítésre. -Mindnyájan felejtenek; <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> a fáradságtól mindnyájan elernyednek s -megfelelő nyomás alatt megrettennek, elaljasodnak és tehetetlenekké -válnak. A hiúság őrülete valamennyiüket esztelenségekbe sodorja. -Egyikük sem kizárólag nemes, kizárólag megbízható vagy kizárólag -állhatatos és egyikük sem kizárólag gonosz. Mindegyikük lehet -szerencsétlen, mindegyikük érezhet csalódást és önvádat. Nincs -közöttük, aki néha ne könnyezett volna. Mindegyikükben megvan az -istenségnek a szikrája. Az önzésnek a kisértései mellett is -homályosan mindegyik tudatában van valami közösségnek, ami egységbe -kapcsolhatja össze végtelen sokféleségünket. És mindegyikük ezt -sokkal erősebben érzi, mint 1913-ban. Világszerte terjed annak a -felismerése, hogy nem lehet igazán biztos egyéni élet becsületes -egyetemes élet nélkül. Világszerte növekszik az a meggyőződés, hogy -a dolgoknak a jelen állását meg lehet változtatni, meg lehet -javítani és jelen bajaink lényükben nem szükségképeniek. Növekvő -bizonyossággal látjuk, hogy az életünk nyugtalan, sötét és sivár, -mert még nincsen az egész világra kiterjedő törvény, nincs biztos -igazság. De az egész világra kiterjedő törvény és az egész világra -kiterjedő igazság nem teljesen elérhetetlen. Ma ezt már sokkal -többen belátják, mint bármely megelőző korszakban. Valamely -szükségletnek a felismerése pedig már a félutat jelenti a -megvalósulása felé. Ezt a törekvést egy új rend felé, az -ellenszegülést a régi irányban való sodródással szemben, -nyugtalanságnak nevezzük, de talán inkább a remény az, amely -nyugtalanságban tartja a világot.</p> -<p>A kérdések tömege merül fel e szemlélődések <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> -közepette. Mi a mozgató erejük mindezeknek az új és szélesebb -rendre irányuló vágyódásoknak? Milyen irányító erőkkel kell ezeknek -a zsibongó millióknak találkozniok? Milyen véletlenek és álnok -ösztönzések leselkedhetnek útjokban és szedhetik rá őket? A -történelemnek az a fejezete, mely azt mondja el, hogy a -kereszténység egy része miként szakadt szét külön nagyhatalmakra s -hogy az ebből származott féktelen nemzeti és egyéni önzés miként -csúcsosodott ki világkatasztrófában, véget ért. Vajjon mi lesz a -történelemnek a következő fejezete?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> H. G. Wells: <i>The -Outline of History</i>. Being a Plain History of Life and Mankind. -Cassel and Co. London.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> F. M. Hueffer: -<i>When Blood is their Argument</i>.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Mindennek az -ellenkezője is szóról-szóra igaz. Franciaország külpolitikájának -állandóan a <i>revanche</i> volt a vezető gondolata, Oroszország -pedig tudta, hogy a kontantinápolyi út Bécsen és Budapesten át -vezet. Címében minden szövetség defenziv, de a kettős szövetség -lényegében agressziv jellegű célokat követett. Nagybritannia -tengeri hegemóniáját féltette és szimpatikus volt neki minden olyan -akció, mely az egyre hatalmasabb vetélytárs gyengítésére irányult. -Az érdekek találkozása szülte az <i>entente cordiale</i>-t és a -bekerítés politikáját, ez viszont az egyre fokozodó -bizalmatlanságot és végeredményben a háborút. – T. S.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> St. John Ervine -regénye, <i>Changing Winds</i> nagyon jól jellemzi ezeknek a -napoknak a hangulatát.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Wilfred Scawen -Blunt azt állítja, hogy az angoloknak Egyiptomban maradása, mikor -kötelezettséget vállaltak, hogy elhagyják az országot, az egyik -legfőbb oka az 1914-ben kicsúcsosodott nemzetközi zavaroknak. Hogy -a franciákat Egyiptom miatt megbékéltesse, Anglia hozzájárult -Marokkónak a franciák által való elfoglalásához, amelyet -Németország a maga osztályrészének tekintett Észak-Afrikában. Ebből -eredt Németországnak ingerült magatartása Franciaországgal szemben, -viszont Franciaországban így éledt fel a már elhalóban levő -revanchenak a gondolata. Blunt: <i>My Diaries</i>. I. köt. 1891 -szept. 30. – A. C. W.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Nem szabad -elfeledkezni arról, hogy Olaszországnak Törökország elleni akcióját -siettette a szultánnak egy engedély-levele, amely egy ausztro-német -társaságnak vagy szindikátusnak felhatalmazást adott Tripolisznak a -«kiaknázására». Ez az ügy nem végződhetett volna másként, mint a -német birodalmi lobogónak a kitűzésével a Földközi-tengernek a déli -partján, szemben Olaszországgal. Marokkón keresztül a németek alá -akarták aknázni a franciáknak algiri pozicióját, azáltal, hogy a -marokkóiakat fegyverrel és pénzzel látták el s őket a franciák -nyugat-algiri uralmának megtámadására biztatták; ugyanezt célozták -a szaharai oázisokon keresztül Tunisz déli részében. E jegyzet -írójának alkalma volt erről az eljárásról meggyőződni 1898 és 1911 -között. Arról is meg van győződve, hogy akár helyes vagy helytelen -indokoktól vezéreltetve, a németek kényszerítették Franciaországot, -hogy megmarkolja a tüskés marokkói problémát. Vagy így kellett -cselekednie, vagy el kellett készülnie Algirnak a kiürítésére. -Franciaország követhetett ugyan el tévedéseket, de uralma nagyon -üdvös hatású volt Észak-Afrikában. A francia uralom ideje alatt a -benszülött lakosság igen jelentős mértékben szaporodott. – H. H. -J.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Wells külön nem -emlékezik meg a szerbekről, akik gondolkozásukban, erkölcsükben és -cselekvésükben legtipikusabb képviselői voltak ennek a «balkáni» -imperializmusnak. – T. S.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Egyik fontos ok, -amiért Amerika kénytelen volt a Filippini-szigeteket ideiglenesen a -saját ellenőrzése alatt tartani, abban keresendő, hogy a morók, -Palavannak és a déli főcsoport szigeteinek mohammedán lakói, -mindenesetre kisérletet tettek volna a «keresztény» filipinóknak az -elnyomására s a polgárháború és pusztítás zűrzavarai után Japán -vagy más valamely külső hatalom indíttatva érezte volna magát a -beavatkozásra. – H. H. J.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> «Barátságtalan -bírálat az Egyesült-Államoknak szerződéskötési rendszerét s azt a -gépezetet, amellyel működik, komplikáltnak és nehézkesnek, a -nemzetközi összeköttetés sokféle kivánalmaira alkalmatlannak -jellemezheti. Némi joggal a szenátusban megkivánt kétharmad -többséget az elővigyázat kétes értékű túlzásának lehet tekinteni… -Higyjék el nekem, hogy az amerikai nép még hosszú éveken keresztül -ugyanezekkel az eszközökkel fogja megkötni a többi emberiséggel a -szerződéseit. A velükjáró nehézségek és megfontolások, a szabad és -teljes megvitatás, amely lehetővé van téve, a szemében inkább -erény, mint hiba. Az a meggyőződés él benne, hogy minden kötés, -amely sorsát érinti, a nyilvánosság elé tartozik s hogy a titkos -szerződés sem a törvény, sem pedig az erkölcs szempontjából nem -lehet kötelező. Visszatekintve a diplomáciai történelemre, amelyből -nem hiányoznak a sikernek a fejezetei, úgy érzi, hogy e rendszer, -amelyet az apák felépítettek, nagyjából megfelel a gyermekeiknek -is. A kormányzati ügyeket illetőleg olyan konzervativizmussal, -amekkora megvan valószínűleg a világnak bármely más népében, sok -kellemetlenséget hajlandó eltűrni és kitenni magát az esetleges meg -nem értés veszélyének is, mielőtt változtatna ezeken az ügyeken.» – -J. W. Davis (Egyesült-Államok nagykövete Nagybritanniában): <i>The -Treaty Making Power of the United States</i>.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Meggyőződésem -szerint a politikája teljesen világos volt. «Ha háborút kezdtek, -arra kell számítanotok, hogy Anglia Franciaországot és -Oroszországot támogatja», mondotta Németországnak. «Ha ostobaságra -ragadtatjátok magatokat, ne számítsatok Anglia támogatására», -mondta Orosz- és Franciaországnak. Így nyomást gyakorolt mindkét -félre. – G. M.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Kautsky jelentése -a háború kitöréséről.</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Szerbiának a -szerepét a háború felidézésében Wells nagyon röviden intézi el. Ha -nem lehet is kimutatni, hogy a szerb kormánynak valamelyik tagja -nyomta a gyilkosok kezébe a revolvert, kétségtelen, hogy Szerbiában -éveken át a kormány tudtával és támogatásával folyt a monarchia -elleni izgatás. Nagybritannia akárhányszor sokkal ingatagabb -jogcímeken indított háborúkat és foglalt el egész országokat. – T. -S.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> A közönséges -katonának a háborúról alkotott képzetének illusztrálására legjobb -Barbusse-nak a könyve, <i>Le Feu</i>. Rendkívül szépen és nagy -valószerűséggel van megírva André Hellé könyve, <i>Le Livre des -Heures</i>. Szintén nagyon szépen és okosan van megírva Philip -Gibbs könyve is, <i>Realities of the War</i>. Bizonyos világot vet -a nagy háború és az előző háborúk küzdelmei közötti különbségre Mc -Curdy könyve, <i>War Neuroses</i> és Eder könyve ugyanazon -tárgyról.</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Aki tárgyilagosan -vizsgálja a háború kitörésének körülményeit, mint Wells is teszi, -az kénytelen megállapítani, hogy a kontinensen július utolsó és -augusztus első napjaiban a kölcsönös bizalmatlanság és izgatottság -olyan fokra emelkedett, hogy a fegyveres mérkőzést mindenki -elkerülhetetlennek tartotta. Pszichológiailag a németek eljárása, -akik elébe akartak vágni az eseményeknek és gyors fellépéssel meg -akarták előzni, hogy ellenségeik keleten és nyugaton egyaránt -felkészülve, összeroppantsák őket, nagyon is érthető. Oroszország -hetek óta titokban mozgósított s az orosz fronton már a háború -legelső napjaiban találkoztunk szibériai ezredekkel. – T. S.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> «Tábornoki -karunknak az a rendszer volt a legfőbb hibája, mely a fővezérletet -egy csomó olyan embernek a kezébe tette le, akik a régi hadi -iskolához tartoztak és úgy koruknál, mint hagyományaiknál fogva nem -tudtak szabadulni megkövesedett rendszerüktől és hiányzott az új -helyzettel szemben szükséges rugalmasságuk. Vezérkari iskolánk -oktatási rendszerében reménytelenül elégtelen volt, amennyiben -jogom lehet, hogy ilyen itéletet mondjak olyan példányok alapján, -akikben a kanári-agyvelő potsdami fellépéssel párosult. A rendes -hadsereg tisztjei között szoros összetartás állott fenn, úgy hogy a -vezérkari beosztásoknak oroszlánrészét maguknak tartották fenn s -legfeljebb egyes tehetséges fiatal embereket emeltek ki az új -hadseregből, akiknek szellemi tehetsége, ha egyebet nem mondunk is, -jóval magasabban állott a sandhursti (az angol hadiiskola) -színvonalnál». – Philip Gibbs: <i>Realities of the War</i>.</p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> «A főhadiszállás -előkelő társaságát legjobban a tiszti kaszinóban lehetett -tanulmányozni ebéd idején. Zenés vígjátékhoz volt hasonlatos, ahogy -a háborút a Gaiety szinpadán szokták bemutatni. A katonazene -rag-timeket és könnyű darabokat játszott, mialatt a «harcosok» -táplálkoztak s az érdemrendes és kitüntetéses, keresztbe rakott -kardokkal büszkélkedő tábornokokat és vezérkari tiszteket, hajukban -a főhadiszállás szineit viseli, khaki harisnyás, rövid szoknyás és -tarka kötényű ápolónők szolgálták ki. Milyen csevegés! Milyen -könnyed kacagás! Milyen suttogás a magas helyek titkairól, -cselszövényeiről és botrányairól! Milyen haláltmegvető bátorság, -mialatt brit katonákat ágyúgolyók téptek darabokra, mérges gázzal -pusztítottak, bénává lőttek, légnyomással sujtottak le azokon a -helyeken, melyek távol, nagyon távol estek a főhadiszállástól». – -Philip Gibbs: <i>Realities of the War</i>.</p> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Roch: <i>Mr. -Lloyd George and the War</i> és Arthur: <i>Life of Lord -Kitchener</i>.</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> «A korlátlan -mennyiségű robbanó lövedékeknek a hiánya volt sikerünknek a -végzetes akadálya». – <i>The Times</i>. 1915 május 14.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> 1863-ban -megtorlás gyanánt egy utcai verekedésben megölt angolért a brit -flotta bombázta a japán kikötővárosokat. Legújabban a brit katonai -hatóságok repülőbombákat és gépfegyvereket használtak lázadással -<i>gyanusított</i> hindu falvak ellen.</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> A kalandban -közreműködő brit katonai hatóságok felületességére és -tehetetlenségére nézve adatokat tartalmaz Sir Ian Hamilton könyve: -<i>Gallipoli Diary</i>.</p> -<p>A brit főparancsnokkal szemben a méltányosság követeli annak a -megállapítását, hogy a tehetetlenség az otthoni hatóságok részén -volt, akik nem akarták megérteni a sürgetését emberek és utánpótlás -iránt. – P. G.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Stern: <i>Tanks -1914–1918</i>. Fuller: <i>Tanks in the Great War</i>.</p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> Hogy a német -politika vezetői a béke ügyében nagyokat hibáztak és elkábíttatták -magukat a fegyverek sikereitől, ma már több-kevesebb bizonysággal -meg lehet állapítani. Épen oly bizonyos azonban az is, hogy a -nyugati szövetségesek sem méltányos békére, hanem a központi -hatalmak teljes letörésére törekedtek. Ezt bizonyítja a londoni -konferencia és az előzetes megállapodások Németország -megcsonkítására és a monarchia teljes felosztására. – T. S.</p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> «Az ötödik -hadsereg tisztjeinek és embereinek körében arról az általános -véleményről szereztem meggyőződést, hogy a vezérkar borzalmas és -következményeiben tragikus munkájának az áldozatai. Az ötödik -hadsereg több vezérkari tisztjével való megismerkedés alapján én is -erre a meggyőződésre jutottam. Sokan e fiatal urak közül és sokan -az öregebb tisztek közül beképzeltek és nagyzolók voltak, anélkül, -hogy az intelligenciának a legcsekélyebb jelét árulták volna el. Ha -okosak voltak, okosságukat mélységesen eltakarták a -tehetetlenségnek a látszatával. Ha tudásuk volt, azt úgy -elrejtették, mintha a saját külön titkuk lett volna. Gough -tábornoknak a beosztott tisztjei Flandriában, bár sok tragikus -eseményért személyesen volt felelős, nagyon rosszul működtek s a -zászlóaljaknál beosztott tisztek és a hadosztálytörzsek a -legszabadszájúbb módon dühöngtek az ötödik hadsereg egész -szervezete vagy inkább szervezetének a hiánya ellen.» – Philip -Gibbs: <i>Realities of War</i>.</p> -<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= -"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Párisnak a háború -alatti és utáni lelkiállapotát nagyon jól jellemzi W. P. Adams -könyve: <i>Paris Sees it Through</i>.</p> -<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= -"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> A szakvélemények -250.000 és egy millió lakás között váltakoznak.</p> -<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= -"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> J. M. Keynes: -<i>A béke gazdasági következményei</i>.</p> -<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= -"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> T. i. -megrontották és elértéktelenítették a pénzt és bankjegyeket.</p> -<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= -"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Keynes -megfeledkezik azokról a vagyonokról, amelyek a tudatos -árfelhajtásból és a szükségleti cikkeknek a visszatartásából -keletkeztek a gazdasági szükségnek az idején.</p> -<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= -"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Az erre vonatkozó -fontosabb angol művek a következők: Dillon: <i>Peace -Conference;</i> H. Wilson Harris: <i>The Peace in the Making</i> és -<i>President Wilson; his Problems and his Policy;</i> Keynes -idézett műve; Weyl: <i>The End of the War;</i> Stallybrass: -<i>Society of States;</i> Brailsford: <i>A League of Nations;</i> -F. C. Howe: <i>Why War?</i> L. S. Woolf: <i>International -Government;</i> J. A. Hobson: <i>Towards International -Government;</i> Lowes Dickinson: <i>The Choice before Us;</i> Sir -Walter Phillimore: <i>Threl Centuries of Treaties</i> és C. E. -Fayle: <i>Great Settlement</i>.</p> -<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= -"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> «A szövetséges -kormányok – mondja a döntő kitétel – beható megfontolás tárgyává -tették az Egyesült-Államok elnöke és a német kormány között lefolyt -jegyzékváltást. Az ebből folyó megszorításokhoz képest kijelentik a -hajlandóságukat arra, hogy a német kormánnyal megkössék a békét -azon békefeltételek alapján, melyek az elnöknek 1918 január 8-án a -kongresszushoz intézett üzenetében és következő üzeneteiben -kifejezésre juttatott elvekben vannak lefektetve». – A -szövetségeseknek a svájci meghatalmazott miniszter által 1918 -november 5-én a német kormánynak átnyujtott jegyzékéből.</p> -<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= -"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Dillon: <i>The -Peace Conference</i>.</p> -<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= -"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Dillon a -könyvében megdöbbentő adatokat mond el az egyes meghatalmazottak -tudatlanságáról.</p> -<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= -"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Több regényt is -írt. Regényei nem valami kiválóak: az érzelgős melodráma felé -hajlanak. A legismertebb, <i>Le plus Fort</i>, több idegen -fordításban is megjelent. Unalmas szóvirág-halmaz. Ezt a mozi -számára is átdolgozták.</p> -<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= -"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Keynes.</p> -<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= -"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> Wells ebben a -fejezetben, amely csak <i>általánosságban</i> ismerteti a -békeszerződések intézkedéseit, Magyarországgal külön nem -foglalkozik. Magyarország megcsonkítását az eredeti kötetben a -szövegbe illesztett térkép tünteti fel, melynek közlése, minthogy -közönségünk sajnos módon nagyon is jól ismeri az ország -feldarabolását, feleslegesnek látszott. – T. S.</p> -<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= -"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> Zsoltárok könyve, -136.</p> -<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= -"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Még egy másik -utalás a kedves álmokra, melyek a katonai agyvelőket -foglalkoztatják. Az idézet Fullernek nemrégiben megjelent könyvéből -való: <i>Tanks in the Great War</i>. Fuller ezredes nem osztja azt -a tankokkal szemben megnyilatkozó ellenszenvet, mely jellemző a -régebbi típusú katonákra. A legközelebbi háborúról a következőket -jósolja: «Gyorsan mozgó tankok, több tonnára rúgó gáztömeggel, -törnek be az ellenség határán s minden élőlényt elpusztítanak a -mezőkön, farmokon, falvakban és városokban egyaránt. Mialatt ezek -elsöprik az életet a határ mentén, nagy repülőgép-flották támadják -meg az ellenség ipari és közigazgatási központjait. Mindezek a -támadások elsősorban nem az ellenség hadereje, hanem polgári -lakossága ellen irányulnak, hogy rákényszerítsék a támadó -akaratának az elfogadását».</p> -<p>A modern háború igazi jelentőségének megítélésére jó és -megfontolt könyv Philip Gibbsnak már két ízben idézett munkája: -<i>Realities of War</i>.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>Előszó <span class="ralign"><a href="#Page_5">5</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> A fegyveres béke a -háború előtt <span class="ralign"><a href= -"#Page_9">9</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Az imperializmus -Németországban <span class="ralign"><a href= -"#Page_13">13</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Az imperialista -szellem Nagybritanniában <span class="ralign"><a href= -"#Page_27">27</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Az imperializmus -Franciaországban, Olaszországban és a Balkánon <span class= -"ralign"><a href="#Page_42">42</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Oroszország, mint -nagy monarchia <span class="ralign"><a href= -"#Page_46">46</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Az Egyesült-Államok -és az imperiális gondolat <span class="ralign"><a href= -"#Page_48">48</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> A nagy háború -közvetlen okai <span class="ralign"><a href= -"#Page_56">56</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> A nagy háború -eseményei 1917-ig <span class="ralign"><a href= -"#Page_65">65</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> A nagy háború -Oroszország összeomlásától a fegyverszünetig <span class= -"ralign"><a href="#Page_83">83</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">X.</span> Politikai, társadalmi -és gazdasági felbomlás a háború következtében <span class= -"ralign"><a href="#Page_94">94</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XI.</span> Wilson és a -versaillesi béke problémái <span class="ralign"><a href= -"#Page_111">111</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XII.</span> A nemzetek -szövetségének rövid vázlata <span class="ralign"><a href= -"#Page_135">135</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIII.</span> A békeszerződések -főbb intézkedései <span class="ralign"><a href= -"#Page_140">140</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIV.</span> Jövendölések a -legközelebbi háborúról <span class="ralign"><a href= -"#Page_146">146</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XV.</span> A világ -lelkiállapota 1920-ban <span class="ralign"><a href= -"#Page_154">154</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_13">13</a></td> -<td>Németország gal</td> -<td>Németországgal</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_17">17</a></td> -<td>tatanára</td> -<td>tanára</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_23">23</a></td> -<td>bizalmatlauságot</td> -<td>bizalmatlanságot</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_39">39</a></td> -<td>örokösének</td> -<td>örökösének</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_54">54</a></td> -<td>Ausztriáliában</td> -<td>Ausztráliában</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td> -<td>rejtlemei</td> -<td>rejtelmei</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_111">111</a></td> -<td>Settelement</td> -<td>Settlement</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_113">113</a></td> -<td>össze. ütközéseknek</td> -<td>összeütközéseknek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_117">117</a></td> -<td>kövtekező</td> -<td>következő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td> -<td>«autonom</td> -<td>autonom</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_149">149</a></td> -<td>szállítás terék</td> -<td>szállítás terén</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A NAGY KATASZTRÓFA</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |