diff options
Diffstat (limited to 'old/67508-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/67508-0.txt | 7210 |
1 files changed, 0 insertions, 7210 deletions
diff --git a/old/67508-0.txt b/old/67508-0.txt deleted file mode 100644 index a55daf7..0000000 --- a/old/67508-0.txt +++ /dev/null @@ -1,7210 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Vörösmarty életrajza, by Pál -Gyulai - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Vörösmarty életrajza - -Author: Pál Gyulai - -Release Date: February 26, 2022 [eBook #67508] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Internet Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZA *** - - -VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZA. - -VÖRÖSMARTY - -ÉLETRAJZA. - -IRTA - -GYULAI PÁL. - -HARMADIK JAVITOTT KIADÁS. - -VÖRÖSMARTY ARCZKÉPÉVEL. - -BUDA-PEST. - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA. - -1890. - -Franklin-Társulat nyomdája. - - - - -I. - -Vörösmarty születése. Atyja és anyja. Gyermekévei; tanulása -Puszta-Nyéken és Székes-Fehérvárott 1816-ig. Öcscse János. A későbbi -férfiú és költő jellemvonásai a gyermekben. Olvasmányai; verselgetni -kezd. - -Vörösmarty Mihály született 1800 decz. 1-jén, délután négy órakor, -Puszta-Nyéken, Fehérmegyében; kereszteltetett a szomszéd Nadapon, mert -szülei római katholikusok voltak és Nyék maig is tiszta helvét hitű -község. Atyja, szintén Mihály, szegény, de nemes családból származott, -valamint anyja is, Csáty Anna. Boldog házasságukat kilencz gyermekkel -áldotta meg Isten: négy leánynyal és öt fiúval. A fiúk között Mihály -volt a legidősb, s egyszersmind atyja és anyja képmása, nemcsak testben, -hanem lélekben is: atyjától örökölte egyszerűen nemes jellemét, anyjától -az élénk képzelődést és költői kedélyt. - -Az atya, épen mint fia, külsőleg keveset mutatott, de annál többet ért -belül. Az egyszerű magyar ruha nemes szivet takart s a közönséges -gazdatiszt értelemben és míveltségben felülmúlt némely kevély -földesurat. Mintegy harmincz éves korában lőn gróf Nádasdy Mihály nyéki -gazdatisztje, s úgy látszik, nem sokkal azután történt házassága is. -Sikeres gazdálkodása, ritka becsületessége a gróf méltánylatával -találkozott, ki aztán később örömest adta neki haszonbérbe szomszéd -velenczei birtokát. Máskülönben iskolákat végzett ember volt s egészen -latin-magyar míveltségű. Írt és beszélt latinúl. Mihály fia születését -és kereszteltetését is latinúl írta be egy _Officium Rákóczianum_ czímű -imakönyvbe. Magyar könyvei mellett ott állott nehány latin klasszikus -író: Horatius, Cicero, Virgilius s egy pár magyar történelmi latin -munka. Nem volt tudákos vagy különcz, de a dolgokról megvoltak saját -nézetei. Gazdasági és családi bajain kívül a haza ügyére is gondolt. -Ünnep- és névnapokon, vagy szüretek alkalmával, jó barátjai -társaságában, bor mellett, bús magyarként emlegette az ország dolgait. -Első ifjusága II. József korába esett, átélte az alkotmány -visszaállítását, az 1790-ki országgyűlést, a nemzeti visszahatás zajos -napjait. Ez események emléke élénken megmaradt lelkében, s örömest -beszélt rólok az ifjabb nemzedéknek, egy sokkal zajtalanabb korban. Erős -magyar volt, csendes, de elégedetlen hazafi. Vendégszerető házát -látogatták a barátok, ismerősek, szomszédok, de nem a dáridó, a tivornya -kedvéért. Szigorú erkölcsi elvei voltak; épen úgy kedvelte a -tisztességes mulatozást, mint a nemes takarékosságot. Nem voltak -ellenségei, barátokra nem igen szorult; nem vadászta, hanem kiérdemelni -igyekezett mások barátságát. Nyájas, barátságos természete mellett sem -volt nagyon közlékeny. Magába temette búját, s annál inkább, minél -mélyebb volt. Őt sem kimélte a sors, vele is bántak méltatlanúl az -emberek, de tudta mérsékelni magát s ritkán tört ki hevesen. Az élet -minden keserűségeért családjában keresett kárpótlást; szerette nejét, a -falusi gazda józanságával, a munkás férfiú áldozatkészségével, -természetes gyöngéden, romlatlan szive szerint. - -Neje meg is érdemelte e szerelmet. Csinos nő volt s áldott jó lélek. -Leánykorában mint élénk és dalos leányka vonta magára a figyelmet. -Hunkár Antal, 1861-ben az országos képviselők nesztora, sokszor -beszélte, hogy a barna-piros arczú, hollófekete hajú kedves leányka igen -szépen tudott dalolni s a népdaloknak egy-egy újabb elmés fordulatot -adott. Sok ismeretlen dalt lehetett tőle hallani, melyekről azt -tartották, hogy mind ő maga gondolja. Azonban mint nő és anya csak -gyermekei bölcsője fölött dalolt már. Hamar reá nehezűltek a terhes -háztartás gondjai: mindig sürgős dolga volt, télen nyáron -gazdasszonykodnia kellett. De itt is nyilatkozott költői kedélye. -Megvoltak kedvencz majorságai, tehenei, kertészi és gazdasszonyi -szokásai, melyekhez oly bensőséggel ragaszkodott, hogy később, midőn -férje halála után egy pár év mulva Székes-Fehérvárra költözőtt, nem -tudott el-lenni nélkülök és lelkibeteg lőn. Ha szabad ideje volt, -szeretett a mezőn, erdőn bolyongani; többé nem mulatozni, bokrétát kötni -járt oda, hanem gyógyfüveket, gyökereket keresett. Lassanként Nyéknek -egész orvosa lőn. Férje, gyermekei és a cselédek betegsége nagyon hatott -érzékeny szivére s élénken foglalkoztatta képzelődését. Abban telt -legfőbb öröme, ha enyhíthette a testi és lelki szenvedést. A szegénynek -alamizsnát adott, a szerencsétlent kenetes szavakkal vigasztalta, a -beteget gyógyította. Gyógyszertárára épen annyi gondot fordított, mint -élés-kamarájára. Ott állottak szép rendben a szárított gyógyfüvek, -gyökerek, saját kezével készített tapaszok és kenőcsök. A vakokat -különös szerencsével tudta gyógyítani, értett a csonttörések -orvoslásához. A cselédek, ha kezöket elvágták, a dolgosok, ha sarlóval -vagy kaszával megsebezték magokat, csak hozzá folyamodtak; az anyák -beteg gyermeköket hozták föl a faluból; szóval majd minden nap állott -valaki a tornáczon, ki kereste, várta és áldotta a nemzetes asszonyt. S -ő jó szivvel szolgált mindenkinek, s oly adakozó, bőkezű volt, hogy épen -nem látszott fölöslegesnek férje takarékossága. Férjén, gyermekein, -orvosszerein és gazdasszonyi bajain kívül egyébre alig gondolt. Férjének -semminemű dolgaiba nem elegyedett, csak a maga házi körében érezte magát -jól. Se az embereket, se a viszonyokat nem ismerte; nem tudott -számítani, könnyen hitt és könnyen megcsalták. Ez volt oka aztán annak, -hogy midőn férje meghalt, gazdaságok pusztulásnak indúlt s nehány év -mulva mindenök oda lőn. Azonban szenvedni, tűrni és megnyugodni senki -sem tudott jobban nála. Már ifjú nő korában vallásosnak és buzgónak -ismerte mindenki. Az imádságos könyv volt legkedvesb olvasmánya. -Leánykori dalaival lassanként elszállottak szivéből a világi hiúság -örömei, szenvedések látogatták, de egyszersmind a szerelem, jótékonyság -és áhitat vigasztalása is. - -Így élt a derék pár, midőn harmadik gyermekök és első fiok született. -Egy régi, szűk és roskatag házban laktak, a mely helyett épen akkor -építtetett a gróf egy szebbet és tágasabbat. A következő évben már e -házba költöztek, mely maig is fennáll, s melyet mint költőnk szülőházát -mutogatnak az idegeneknek. Annyi igaz, hogy itt élte le gyermeksége jó -részét két nénjével és János öcscsével együtt, ki utána két évvel -született. Mintegy hét éves lehetett, midőn atyja a lakásuktól nem -messze eső helvét hitű népiskolába beadta. Nem sokára János öcscse is -tanulótársa lőn; mindketten itt kezdtek olvasni és írni tanulni. Majd -atyjok tanítót fogadott a házhoz, ki egyaránt tanítsa fiait és lányait. -Tehetségéhez képest gondos nevelést akart adni gyermekeinek, és -szorgalmasan utána látott, hogy mit és hogyan tanulnak. A gyermekek -helyett a tanítókkal gyűlt meg a baja: egyik keveset tudott, másik -korhely volt. Végre a harmadik évben egy derék fiatal emberre akadt, -kiben megnyugodhatott. - -Ez időtájt még egy más és nevezetesb változás is történt a családban. A -családfő lemondott tizenöt évig viselt gazdatiszti hivataláról, s -haszonbérbe vette grófjának velenczei birtokrészét. Függetlenebb állást -óhajtott, aztán úgy hitte, hogy mint haszonbérlő inkább biztosíthatja -családja jövőjét. Szolgálati ideje alatt megtakarított pénze épen elég -volt arra, hogy saját kezére kezdhessen gazdálkodni. Ismerte a kibérelt -birtokot, valamint a vidéki viszonyokat is. Meg volt győződve, hogy nem -csalódhatik. Az első években sikerült is haszonbérlete: vagyonosodni -kezdett. Úgy látszik, hogy ekkor vette velenczei szőlőjét, egy házat és -egy pár darab földet Fehérvárott. Még szorgalmasb, fáradhatlanabb gazda -lett; szükség is volt reá, mert családja szaporodott, gyermekei nőttek. -Két nagyobb fiát már Fehérvárott kellett taníttatnia. Mihály 1811 -novemberében vált meg először a szülői háztól; a derék tanító keze alatt -már annyira haladt, hogy Fehérvárott a gymnasium grammatikai első -osztályába akadály nélkül bevehették. Öcscse is vele ment; nem egy -osztályba jártak, de együtt voltak szállásban, még pedig oly családnál, -hol németűl is tanulhattak. Atyjok tisztességesen gondoskodott rólok, de -egyszersmind folyvást éreztette velök, hogy szegény fiúk s a magok -erején kell megélniök. Otthon a szünnapokon sem engedte őket nyugodni, -dolgot adott nekik a gazdaság körül. Általában semmit sem vont meg -tőlök, a mit jövőjökre szükségesnek tartott, de tovább nem ment. -Szerette s nem kényeztette őket. Nyájas szemmel nézte jó tulajdonaikat, -de szigorú volt hibáik iránt. Fiai tisztelték, szerették és féltek tőle; -anyjokat csak szerették. A jó asszony nem tekintett arra: vajon kedves -gyermekei jól viselik-e magokat, szorgalmasan tanulnak-e; ha csak szerét -tehette, örömest küldött nekik Fehérvárra néhány fillért, egy kis -süteményt vagy gyümölcsöt, férje tudta nélkül is. - -A két testvér sokban különbözött egymástól. Mihály méla, tartózkodó és -érzékeny volt. János nyughatatlan, vásott és keményebb természetű. -Mihály tisztán tartotta, kimélte ruháit; Jánost úgy ismerték, mintha -soha sem lett volna új ruhája. A tanulásban sem voltak egyenlők. Már a -szülői háznál feltünt e különbség. A házi tanítónak sokkal kevesebb baja -volt a nagyobb, mint a kisebb fiúval. Fehérvárott is Mihály jobban -tanult öcscsénél: otthon ugyan keveset tanult ő is, inkább olvasgatni -szeretett, de a tanár magyarázatára figyelmesen hallgatott, s rendesen -ebből tanulta meg a felhagyott leczkét. Majd mindig első eminens volt; -írásbeli dolgozatai felülmulták társaiét. Ezért, de különösen szelid -magaviseleteért, kiválóan kedvelték tanárai. - -Midőn a két fiú a szünnapokra haza ment, atyjoknak az volt első szava -hozzájok: «No, Miska fiam, hányadik vagy?» «Első, édes apám.» «Hát te, -Jancsi?» «Ötödik.» «Szerettem volna, ha te is első lehettél volna» – -mondá az atya. Egyszersmind lelkökre kötötte a szorgalmat és jó -magaviseletet; majd a szünnapok elteltével bevivén őket Fehérvárra, -meghagyta a koszt- és szállásadó gazdának, hogyha elsők lesznek, bőven -zsinórozott ruhát csináltasson nekik és sarkantyús csizmát, ellenkező -esetben pedig csak a legegyszerűbbet. Hiában volt minden ígéret és -fenyegetés. Csak Mihály jött haza bőven zsinórozott dolmánynyal és -sarkantyús csizmával; János nemhogy kivívta volna osztályában az -elsőséget, hanem ötödikből tizenötödiknek esett le. Az atya haragját -csak az csillapította, hogy másként János is jó fiú volt s a gazdaság -körül sok hasznát vette. Valóban itt János volt az első. Annyi -szorgalmat, belátást és életrevalóságot tanusított, a mennyi szigorú -atyját is kielégítette. Mihály e részben távolról sem versenyzett vele; -rendesen ügyetlenűl hajtotta végre, a mit reá biztak. A helyett, hogy -parancsoljon a cselédeknek vagy dolgosoknak, inkább beszélgetni -szeretett velök, sőt ha egy talpraesett tréfát, adomát, mesét vagy szép -nótát hallott tőlök, borral, dohánynyal jutalmazgatta őket. A szüret és -kukoricza-fosztás volt legkedvenczebb mulatsága, de ennek is csak költői -oldalát fogta föl. Látván ezt atyja, nem igen bízott reá gazdasági -dolgot s inkább csak Jánost küldötte ki a dolgosokkal. Azonban néha -Mihály is utánok ballagott. Atyja könyvtárából egy-egy könyvet vitt -magával, leült valamelyik fa árnyába, és olvasott; vagy kikereste a hely -oly pontját, honnan legszebb kilátás esett a vidékre. Különösen a -szőlőhegynek az a része, honnan a velenczei tóra láthatni, s az -úgynevezett Meleghegy voltak kedvencz helyei. Órákig elálldogált itt, a -táj nézésébe s öngondolatjaiba merűlve. A mire visszatért öcscséhez, a -munka már javában folyt vagy épen vége felé járt. János sarkalta a -dolgosokat, s a melyik rest volt, keményen reá is támadt. Mihály nem -állhatta a szitkot és kemény bánásmódot. «Ne bántsd szegényt, beszélj -vele becsületesen» – szólott közbe ilyenkor. Öcscse nem engedett, -összetüztek. «Ne hetvenkedjél, mert földhöz váglak» – kiáltott Mihály, -elvesztve türelmét. Ekkor a testvérek birokra állottak ki. Mihály -erősebb volt, s a dolgosok nagy örömére földhöz vágta öcscsét. Különben -ritkán versengtek s nagyon szerették egymást. János, egy pár ily eset -után, legalább Mihály jelenlétében, jónak látta mérsékelni gazdai tüzét, -mert félt bátyja rendkívüli fölindulásától. Csakugyan költőnknek a -szegény nép iránti részvéte, gyöngédsége nem volt se szeszély, se -szenvelgés. Gyermekségétől egész haláláig tartott, s részint érzékeny -természetéből folyt, részint pedig erős fajszeretetéből. Becsülte az -embert bármely sorsban, és szerette a nyílt, önérző, értelmes magyar -népet, melyet különbnek hitt más népfajoknál. Később is, ha egy-egy -értelmes béres vagy földmíves levelet vagy más küldeményt hozott neki, -leültette őket s örömest eredt velök szóba. Szokása volt mindenkit -részeltetni egy kis szivességben, a ki neki szolgálatot tett: egy pohár -bor vagy egy pipa dohány nélkül senkit sem bocsátott el magától. - -Az atya folyvást szigorú rendben tartotta fiait, de annál bensőbb -szeretettel ragaszkodott hozzájok. Nagyjában meg volt velök elégedve; -gondolta, hogy ha János nem lesz is valami kitünő diákos ember, azért -megél a jég hátán is, Mihály pedig, ha nem életrevaló is, csak eltartja -tudománya. Nem bánta már, ha János nem első is, ha Mihály gyönge gazda -is, de azért sokáig haragudott, hogy a német nyelvben oly csekély -előmenetelt tesznek. «Tudtok-e már, fiaim, valamit németűl?» – szokta -kérdezni tőlök, midőn a szünnapokra haza jöttek. A fiúk hallgattak, -atyjok elértette e hallgatást, többé nem vallatta őket, de mindannyiszor -elmondotta, mily szükséges minél több nyelvet tudni. Lám Velencze magyar -falu, mégis néha németűl vagy tótúl is kell beszélni a dolgosokkal, mert -hol svábok, hol tótok; kivált a német nyelvre van szükség; hiszen már a -magyar is németesedik, a nagyobb városokban alig hallhatni magyar szót, -a főurak majd mind németűl beszélnek, a középrendű nemes is derekabb -embernek hiszi magát, ha németűl galagyolhat. S ekkor a német nyelv -mellett szónokló atya elkezdé szidni a korcsosodó magyarokat, kik -megvetik nemzeti nyelvöket s nem gondolnak hazájokkal. Természetes, hogy -a német nyelv ily ajánlgatása nem lehetett nagy hatással a fiúkra; nem -akartak rosszabb hazafiak lenni atyjoknál. Minda mellett nagyon kaptak a -pantalon- és kabáton, melyek ekkor kezdék mind nagyobb mértékben -kiszorítani a magyar ruhát. Kérték atyjokat, hogy csináltasson nekik is -ily ruhát, mert Fehérvárott az iskolában majd minden tanuló ebben jár. -Az öreg keményen nézett reájok és boszúsan mondá: «Míg én varratok -ruhát, az nem leszen se kaput, se pantalon; majd ha magatok szereztek, -nem szólok belé, milyent varrassatok – rossz fattyak! nem azért -buzdítottalak én benneteket a német nyelv tanulására, hogy németek -legyetek – takarodjatok!» A fiúk szégyenkedve lopóztak ki a szobából s a -kabát- és pantalonról többé nem vala szó.[1] - -Költőnk valóban csak atyja halála után vetkőzött ki magyar ruhájából, -azonban egy-egy díszesb attilája soha sem hiányzott. Németűl is Pesten -tanult meg. Jól értette e nyelvet, beszélte is, bár kissé gondolkozva, -nehogy hibát ejtsen, sőt 1827 körűl német verset is írt, egy költői -beszélykét, Tretter és Paziazzi német költő barátjai kérésére, kik aztán -az ő kedvéért megpróbáltak valamit magyarúl írni. Jobban írt németűl, -mint beszélt; kiejtése nem volt a legszabatosb. Nem állhatta a német -nyelv kemény hangzású, telt szájat kívánó szavait, s egy-egy rossz -hangzású új magyar szót a legtöbbször hasonló némettel gúnyolt ki. Egyik -nyelvészünk 1850 körűl véleményét kérte egy általa szerkesztett új szó -iránt. «Mit mond ön reá? _civilisatió_ra e szót csináltam: -_polgárosultság_». «Én is mondok egy hasonló német szót – felelt -Vörösmarty – épen oly szépen hangzik, egészen megtölti az ember száját: -_Reichsschatzschein_.» - -Összesen öt évet töltött a fehérvári gymnasiumban 1811–1816-ig, s atyja -nagy örömére, már mint ötödik osztályú tanuló, kisebb gyermekek -tanítgatásából szerezte élelmét és ruházatját. A leendő férfiú és költő -már fejledezett a gyermek-ifjúban. Semminemű féktelenség, dacz, -szertelen tűz nem hirdették a benne szunyadó lángészt, mint nem jelölték -később az ifjú és férfiú pályáját regényes kalandok, fenhéjázó -szenvedélyek, s mindaz, mit rendesen költői életnek neveznek, s mi a -legtöbbször nem egyéb, mint a képzelődés féktelen uralma, az erkölcsi -érzés gyöngesége, a hiúság kaczérkodása, megaranyozva a költői dicsőség -viszfényétől. A serdülő gyermek mély tüzű szemében, szemérmes arczán, s -már-már borongani kezdő homlokán, csak a figyelmes vizsgáló vehette -volna észre a nem mindennapi szellemet. Nem szembeszökőn nyilatkozott -rendkívülisége, hanem mintegy bensőkép, nem gyorsan fejlett, hanem -lassan, de folyvást mélyebben. Az andalgó gyermek többet gondolkozott, -mint beszélt; félénk, ügyetlen volt idegenek között s csak ismerős -helyen tünt föl szeretetreméltósága. Megválogatta barátjait, de aztán -ragaszkodott is hozzájok. Nem volt benne semmi büszkeség, szenvelgés, -oly egyszerű, őszinte gyermek volt, mint később férfiú, de bizonyos -nemes önérzet, erkölcsi finomság jelenségei már korán mutatkoztak benne. -Sokat tartott becsületére, s annak, kit nem becsült, kerűlte társaságát. -A rossz erkölcsű gyermekeket nem tűrte maga körűl, miattok inkább -összezördűlt jó barátjaival is, míg ezek végre is belátva jó szándékát, -elidegenedtek amazoktól s visszaédesedtek hozzá. Kedvelte a csendes -mulatozást, tisztességes tréfát, vidám beszélgetést; örömest hallgatta a -mesét, éneket és zenét, de tánczolni nem szeretett, s a mint maga -megvallá Czuczornak, soha életében nem tánczolt. A mije volt, szivesen -megosztotta mással, pénzecskéjével nem épen takarékosan bánt, nem is -igen búsult utána, mert kevéssel beérte. Nem könnyen lehetett -fölingerelni, rendesen némán tűrt, belűl emésztődött, de ha valami -mélyebben hatott reá, kitört szenvedélyesen s nem bánta, bármi történik -is vele. - -Egyetlen egyszer büntették meg tanuló korában, akkor sem vásottsága -miatt. A csendes és hallgatag gyermekre oly mélyen hatott tanárának -képzelt vagy valódi igazságtalansága, hogy egész forradalmat támasztott -osztályában. Fehérvárott cisterciták tanítottak; a tanárok egyike kissé -túlszigorú volt s kivált délutánonként nagyon ingerlékeny. Egyik délután -valamelyik tanítványát, kit Vörösmarty szeretett, nem épen nagy hibáért -vesszővel akarta megbüntetni. Vörösmarty s utána többen kérték a tanárt, -büntesse máskép szegény barátjokat, ne tegye rajta s az egész osztályon -ezt a szégyent. A tanár most már azért sem engedett. Vörösmarty fölkelt -s utána az egész osztály; mindnyájan odahagyták az iskolát s a várostól -egy óranegyedre eső füzesbe vették magokat. A tanár városi hajdúkkal -ment utánok. A diákok ellentállásra készűltek. Ki botot vágott, ki követ -ragadott fel, ki pedig elhozta hazunnan atyja puskáját. Hajigálni, -lődözni kezdtek a közelgő hajdúkra. Majd egy kis fegyverszünet állott -be. Követek jártak-keltek egyik táborból a másikba. A diákok -kijelentették, hogy készek visszamenni, ha a tanár a hajdúkat -eltávolítja. Kívánságok teljesíttetett, s félgyőzelmökben egész -diadallal vonultak be az iskolába. A fegyelem ily botrányos megsértését -az igazgató-tanár nem hagyhatta példás büntetés nélkül s mind -Vörösmartyt, mind társait megverette. Azonban a vessző oly kevéssé -szelidítette meg e részben, mint később a hatalmasok tekintete. Szabad -és független véleményét senkinek sem rendelte alá, bár nem szerette -fitogtatni. Senkinek sem kereste kegyét, s csak ahhoz közeledett, ki -iránta némi előzékenységet mutatott. Szivéből gyűlölte a hizelgést, -igazságtalanságot és cselszövényt. Mindamellett kevés összeütközése volt -mind a magán-, mind a közéletben. Visszavonult életet élvén, költői -munkásságba merűlve, nem örömest vegyűlt az irodalmi és politikai -küzdelmek közé. Határozott párt-ember volt ugyan, de elégnek tartotta -pártját közlegényként szolgálni. Vezéri szerepre nem vágyott, szólani is -csak akkor szólt, ha mások hallgattak, s mintegy kényszerűlt föllépni. -Az akadémiai ülésekben nem egyszer történt ily föllépése s egy Széchenyi -és Teleki gróf ellenében is bátran kimondotta véleményét. - -A költői tehetségnek némi jelensége már 1813-ban mutatkozott benne. A -mily csekély tehetsége volt a zenére, épen oly élénk érzéket tanusított -a költői rhythmus iránt, mielőtt még szabályait ismerte volna. Atyja egy -évig tanittatta hegedűlni; az öreg Patikárius volt mestere, de semmire -sem mehetett vele, épen azért az egész tanulás abban maradt. Nem volt -hallása, épen mint Goethenek, de a nyelv zenéjét korán s épen oly jól -értette, mint a nagy német költő. Még nem töltötte volt be tizenharmadik -évét, midőn az első hangzatosb vers fülébe csengett. Nem költemény volt, -csak vers, latin nyelvtani szabályok, latin hexameter-sorokba foglalva, -melyeket, mint iskolai leczkét, könyv nélkül kellett betanulnia. -Tetszett neki a dactylusok lejtése, kiérezte a metszetek lüktetéseit. -Csak puszta hang után, maga is próbált latin hexametert írni hol falra, -hol papirdarabokra, de mindjárt letörölte vagy szétszaggatta a mit írt, -nehogy valaki elolvashassa. A következő évben már magyar rímes verseket -írt, két soruakat, alkalmasint magyar alexandrint. Legelső ily versével -egyik barátját gúnyolta ki; alkalmasint ily szellemi tréfával még -többször is megboszulta magát tanulótársain. Ifjú, sőt férfikorában is -megvolt ez a szokása: 1820–1823 körűl egy pár pajkos költői levelet -küldött jogász és juratus barátjainak; 1830–1837 néhány ív gúnyos -epigrammot írt össze, nemcsak irodalmi ellenségeire, hanem barátjaira, -sőt önmagára is, azonban alig adott ki belőlök egy párt. Baráti körben, -ha jó kedve volt, örömest tett egy-egy gúnyoros megjegyzést, mondott -adomát, egyszerű, magyaros humorral. Úgy látszik, hogy fehérvári -tanulótársai közt ilynemű ötletek versbe szedésével alapította meg -költői hírét. A gyermekek bámulták és haragudtak reája, épen mint a hogy -nagy világban a vén gyermekek közönsége szokott. Néha labdázáskor állott -elő egy-egy verssel. Elszavalta, aztán meg szaladt, mert barátjai -kérték, üldözték, hogy adja át nekik versét olvasás vagy leírás végett. -Soha sem adta át. Történt, hogy elfogták s erővel akarták elvenni tőle, -de ő minden erejét megfeszítette s addig küzdött, míg vagy megszabadult -üldözőitől, vagy legalább széttéphette kéziratát. - -A gyermekköltő e makacsságából maradt valami a férfiúban is. Híres költő -korában is maga szerette fölolvasni másoknak költeményeit s ki nem -állhatta ha kéziratát előtte más olvasta, akár némán, akár hangosan. E -gyöngeség, szeszély vagy elv egyébiránt sok költőnek sajátsága. Saját -fölolvasásukat nagyobb hatásúnak tartják; azt hiszik, hogy mások, kik -akkor olvassák először a művet, nem ismervén eléggé se alapeszméjét, se -hangulatát, távolról sem emelhetik ki úgy a főbb mozzanatokat, mint -magok a szerzők, kiknek lelkében még viszhangzik minden verssor. Ez -magában igaz is, csak az a baj, hogy valamely költeményt jól érteni, -mélyen érzeni szükséges ugyan a jó előadáshoz, de még nem maga a jó -előadás. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy nagy részt épen a költők -leggyöngébb fölolvasói saját műveiknek. Egyik a rhythmus erős érzékénél -fogva éneklésbe viszi át a szavalatot; másik a kitörő érzés és hév miatt -képtelen az önmérsékletre; a harmadiknak árt a nevetséges arcz- vagy -tagjáték, melyet talán költés közben szokott meg. Vörösmarty nem volt -költeményeinek legkitünőbb fölolvasója vagy szavalója. Kissé egyhangúan -szavalt, de nem szokott meg holmi nevetséges fogásokat, s lelkesűlt -arczán, fölindúlt hangjában volt valami megható. - -Rhetor korában (1815) még nagyobb kedvet kapott a költéshez. Édes -Gergely _Keservei_ kerűltek kezébe. Ez volt az első úgynevezett metrumos -magyar költő, a kivel megismerkedett. A mint maga mondja, nagyon -megörűlt, hogy a magyar nyelv oly könnyen perdűl a római rend szerint s -egy Udvardy nevű barátjával versenyezve kezdte írni a magyar -hexametert.[2] Nem csoda, hogy a hexametert kedvelte leginkább a -klasszikai versmértékek között. Ebben írta első versét, ebben -nyilatkozott először előtte nyelvünk zengzetessége, ezen csalta ki -nyelvünkből maga is a legdallamosabb hangot s oly sok addig ismeretlen -bájt. A verselgetésen kívül szabad idejét leginkább olvasmányok -töltötték be. Hogy miféle könyveket olvasott, s azok mily hatással -voltak fejlődésére, inkább csak sejtenünk lehet. Öcscse János beszéli, -hogy atyjok könyvtárából szorgalmasan hordotta ki a könyveket s a többek -közt latin klasszikusokat is. De vajon érthette-e már ekkor Horatius és -Virgilius műveit, s hathattak-e e nagy költők szelleme fejlődésére? A -magyar történelmet tárgyazó munkákat alkalmasint több kedvvel olvasta. -Kár, hogy nem tudjuk: vajon foglalkozott-e lelke a magyar történelem ama -nevezetes mozzanataival, melyekből később költői műveket alkotott? Annyi -bizonyos, hogy a fogékony gyermek lelkében már ébredezett a részvét -nemzete multja, az ősi dicsőség iránt, s erre maga a város is -befolyhatott, hol épen tanult. Az elpusztult Fehérvár, a szent királyok -széke, dicső helye s bús sírja – a mint maga mondja egyik ifjúkori -költeményében – összehasonlítást kelthetett föl benne a mult és jelen -között. _Fehérvár_ czímű költeményét ugyan 1823-ban írta, az akkori -politikai viszonyok hatása alatt, de jó részt a gyermekkori benyomások -töredékeiből. A sírjokból fölkelő s a nemzet pusztulását sirató királyok -látomása már átvonulhatott a tizenöt éves gyermek álmodó lelkén. - -Úgy látszik, hogy 1816 juliusában, midőn bevégezte Fehérvárott -tanulmányait, már el volt határozva jövendője. Ugyan mi pálya várhatott -volna egy gyermekifjúra, ki teljesíti ugyan kötelességeit, de nem mutat -kiváló hajlamot semmi kenyér-tudomány iránt, csak olvasgat és verseket -firkál, a természet szépségein mereng s az ősi dicsőség napjairól -álmadozik? Mi más pálya, mint az írói? Távolról sem sejthette senki, -maga legkevésbbé, hogy tíz év mulva mint nagy költő vonja magára nemzete -figyelmét, de az már bizonyos volt, hogy sikerrel vagy siker nélkül, -küzdeni, szenvedni fog nemzete dicsőségeért. - - - - -II. - -Vörösmarty 1816-ban a pesti gymnasiumban tanul s egyszersmind -gyermekeket tanít. 1817-ben az egyetembe lép. Újabb olvasmányai s az -egyetemi tanárok hatása. Sallay Imre tanulótársa. Atyja halála. Anyja -özvegysége és utolsó évei. _A szegény asszony könyve_ czímű -költeményében anyját rajzolja. - -Atyja 1816 novemberében Pestre vitte a gymnasium hatodik osztályába, az -úgynevezett poetica classisba. Itt is keveset kellett költenie reá; -csakhamar alkalmazást nyert egy özvegy örmény nőnél, kinek két fiát -tanította koszt- és szállásért. Azonban az eddig első eminens fiút, itt -már az utolsók között találjuk: az első félévben 21-ik, a másodikban -25-ik, sőt a következő évben, mint az egyetemen philosophiai tanfolyamot -hallgató, már nem épen mindenből eminens, bár némely tantárgyból, minő a -magyar irodalom és æsthetika, az elsőbb eminensek között foglal helyet, -ebből mint 15-ik, amabból mint 6-ik. Nem csoda. Pesten több idejét vette -igénybe a tanítás, mint Fehérvárott; nagyobb fiúkat tanított s némely -tantárgyat magának is újra kellett tanulnia, hogy taníthassa. E mellett -többet olvasott és verselgetett. Néhány jó könyvre tett szert: Baróti -Szabó _Aeneisé_re, Rájnis _Eclogái_ra, Virág _Odái_ra és Horatiusból -fordított _Levelei_re. Ekkor ismerkedett meg Révai munkáival is, előbb -verseivel, később nyelvtanával. Mind oly könyvek, melyek nyomot hagytak -fejlődésében. Nemcsak a verselés folytatására buzdították, hanem -látkörét is szélesítették, nemcsak a klasszikai formák, kivált a -hexameter iránti előszeretetét táplálták, hanem sok tekintetben -befolytak a leendő költő nyelvére is. Baróti Szabó újmódú inversiói, -avult és tájszavai hasonló merészségre bátorították a gyermekköltőt, -hogy aztán minden elődénél szokatlanabbúl és mégis magyarosabban és -szebben szólalhasson meg. Virág műveinek főleg tisztasága és könnyűsége -tetszett neki. Már korán megszokta a szokatlant a tisztaság és könnyűség -bájával egyesíteni. Révait nagy örömmel olvasta és zászlója alá esküdt. -Erre nézve sokat tett az is, hogy az egyetemen a philosophia tanára, -Szücs István, kit kedvelt, Révai híve volt, a magyar nyelv és irodalom -tanára pedig Czinke Ferencz, egy csekély tehetségű és tudományú ember, a -kit ki nem állhatott, Révai ellen küzdött. Czinke éretlen fecsegései még -inkább Révai hívévé tették, kinek munkái ébresztették föl aztán benne a -nyelv körűli behatóbb tanulmányokat. Zádor így ír Kazinczynak 1825 nov. -7-ről: «Vörösmartyt Czinke oktatása tette jottistává, s ő a metricusok -között legelőször Édes Gergelyt ismerte, ez után indúlt el azon pályán, -melyen most sasszárnyakon repül. S Czinkének és Édesnek aligha ebből nem -áll minden érdemök.»[3] - -Valóban Vörösmarty a nyelvet illetőleg szerencsés körülmények között -fejlődött. Oly vidéken született, hol tisztán beszélik a magyar nyelvet, -gyakorta érintkezett a néppel, nyelvérzéke élesedett s fogékony emléke -az eredeti szólásmódnak egész kincstárával gazdagult. Korán -megismerkedett nyelvünk tudományos rendszerével s a legnagyobb magyar -nyelvész, Révai nyomán. Első olvasmánya is oly kevéssé volt Gvadányi, -mint Kazinczy. A gyermekifjút nem tehette elfogulttá se amannak népies, -de ízléstelen magyarsága, se emennek ízléses, de olykor idegenszerű -stilusa. A két túlság között a középúton maradt, s már gyermekkori -benyomásainál fogva hivatva volt, mintegy összeolvasztva az eddigi -irányokat, oly költői nyelvet alkotni, mely ósdiakat és újítókat -egyaránt magával ragadjon. Ifjúkori kísérletein már látszik ez irány, -sőt _Sok vész riaszt_ kezdetű költeményecskéjében is, mely fönmaradt -kísérletei között a legrégibb, alig van nyoma akár a köznapi, akár a -mesterkélt magyarságnak. E költemény 1817-ből való. Szücs előadása alatt -írta a tanteremben, mi azt mutatja, hogy Pesten már nem figyelt annyit a -magyarázatra, mint Fehérvárott. Ez időtájt leginkább epigrammákat és -elegiákat írt, melyeknek nagy részét elégette, mert, a mint maga mondja, -többnyire száraz verselés volt. Fönn említett költeménye is csak úgy -maradt reánk, hogy egyik tanulótársa leírta magának s ereklyeként őrizte -egész napjainkig. Sallay Imre neve e hű barátnak, ki majdnem oly -szeretettel és bámulattal csüngött Vörösmartyn, mint Johnsonon Boswell. -Szerette, bámulta, mindent megtett érte a mire kérte, sőt midőn -Vörösmarty föllépett az irodalomban, szerencsésnek érezte magát, hogy -kéziratát minden díj nélkül ő tisztázhatja. Hivatala miatt Budán kellett -laknia, de minden héten átjött Pestre megkérdezni Vörösmartyt: irt e -valami újat, van-e tisztázni valója. Jobban tudta Vörösmarty írását -olvasni, mint ő maga; a gyors írás, a sok törlés és javítás miatt -nehezen olvasható kéziratot oly könnyen olvasta, mintha saját szép írása -lett volna. Kár, hogy e hű ember nem vitt naplót, mint Boswell; később -ugyan, 1865-ben, emlékezetből összeírt egy pár ív jegyzetet -Vörösmartyról, de nagyon hézagosan s nem oly érdekesen, mintha naplót -visz vala.[4] Mennyi adatunk volna most Vörösmarty ifjú- és férfikorára, -míg így csak egy pár jegyzet, néhány levél és szóbeli hagyomány mindaz, -a miből meríthetünk. - -Az 1817-ik év más tekintetben is nevezetes volt a már egyetembe lépő -ifjúra nézve. Nemcsak a tanulmányok érlelték, hanem a szenvedések is, s -megkezdé küzdelmét az élettel. Atyja egy pár év óta elvesztette minden -vidorságát. Gond nyomta, aggodalmak kínozták. Kilencz gyermeket kellett -fölnevelnie s az 1814–1815-ki szűk termések nagyon megrontották -haszonbérletét s csak a legnagyobb szorgalom és takarékosság menthették -meg a bukástól. Ide járult még beteges állapotja is. 1816 őszén a -fehérvári vásáron meghűlt, forró lázba esett, melyből kigyógyult ugyan, -de annyira elgyöngűlt, hogy tavaszig nem léphetett ki a szobából. -Tavaszra jobbra fordúlt egészsége, a termés is szépen mutatkozott, mi -jobb kedvet öntött belé. Azonban egészsége még nem állott teljesen -helyre. Unokaöcscse, Vörösmarty Ferencz, pesti ügyvéd, juliusban -meglátogatván, azt tanácsolta neki, hogy jó volna, ha közölné baját -jelesb orvossal, ezért ránduljon be vele Pestre. Elfogadta a tanácsot, a -pesti orvosok egyik legjelesbikéhez folyamodott, kinek orvosságát még az -nap bevette s másnap délután meghalt. - -E halál az egész család pusztulását vonta maga után. A boldogult még -betegeskedése idejében úgy rendelkezett, hogy ha meg találna halni, -hagyjanak föl a falusi gazdálkodással; mindent, mi Velenczén van, -tegyenek pénzzé, az adósságokat fizessék ki, a mi megmarad, adják be az -árvapénztárba. Így ez összeg kamatjából s a fehérvári ház, föld és szőlő -jövedelméből valahogy csak elélhetnek, különben bajosan. Az özvegy -máskép cselekedett. Képzelődése és kedélye után indúlt, s reményét jó -szándékával táplálta. Hogyan hagyja el Velenczét, hova annyi édes emlék -köti, a jó szomszédokat, kik szeretik, betegeit, kik áldják, kedves -teheneit, melyeknek tejéhez nincs fogható, a szőlőt, melyet férje -ültetett, az erdőt mezőt, hol minden gyógyfüvet ismer; hogyan menjen -Fehérvárra, idegenek közé, városba, melyet soha sem szokott meg? Aztán -azt hitte, hogy mivel jó gazdasszony, jó gazda is lehet, képes lesz -pótolni férjét s fentartani a családot eddigi állapotjában. Megtartotta -a haszonbérletet s két nagyobb leányával gazdálkodni kezdett? Azonban -nem sokáig folytathatta, minden év rosszabbul ütött ki, s minden évben -kisebb-kisebb haszonbérletre szorult. De szegényedése mellett sem -mondott le szokásairól. A ház egyben-másban, legalább külsőleg, most is -a régi jobb állapotra emlékeztetett. Vendég nem igen járta már, de azért -a gazdasszony serénykedett, konyhája folyvást jó hírben állott, s a -koldus most sem léphette át vigasz nélkül küszöbét. Alig telt el öt év s -már majd mindent el kellett adni, előbb a fehérvári házat és szőlőt s -így tovább. A szegény özvegy nem hogy fiait segíthette volna, hanem maga -is szükséget látott. Gyermekei szétszóródtak a világban. Mihályt a -véletlen, vagy gyámja, Vörösmarty Ferencz, gondoskodása, a -Perczel-családhoz juttatta nevelőnek; János, végezve a gymnasiumot, -gazdasági szolgálatba lépett; a többiek a rokonsághoz vagy jó emberekhez -vonták magokat, hogy ne legyenek anyjok terhére. Az özvegy egyedűl -maradt bánatjával. Ott tengődött Velenczén, alig maradt valamije, -leginkább azon csekély segítségből éldegélt, melyet két nagyobbik fia -küldött neki koronként. Az önvád és elhagyottság szomorúvá és betegessé -tették. Mindent elvesztett, csak imádságos könyve maradt meg, ebben -keresett és talált vigasztalást. Imádkozva, betegeket gyógyítva töltötte -napjait. - - És ha néha sorsa fordúl, - Gazdálkodni még most sem tud, - Ha neki van, másnak is jut; - Jobb időkből rosz szokása: - Hogy a könnyeket ne lássa, - Megfelezni kis kamráját, - S maga gyakran szükséget lát. - -Írja róla költőnk 1847-ben egyik költeményében, melynek czíme _Szegény -asszony könyve_. Mi mélyen hathatott a jó fiúra anyja szenvedése. -Huszonöt év múlva sem feledi e kegyes, szomorú arczot s oly élénken, oly -bensőséggel rajzolja, mintha épen akkor jött volna látogatásából. -Valóban e költemény nemcsak Vörösmarty legszebb költeményeinek egyike, -hanem kedélyre, bensőségre, s a mi ezzel együtt jár, egyszerűségre -nézve, majdnem mindent felülmúl, a mit valaha írt. Ha nem volna más -adatunk arra, hogy Vörösmarty nagyon szerette anyját, e költemény is -elég bizonyság lenne reá; ha nem írt volna semmi mást, ez talán magára -is föntartaná nevét költészetünk történetében, mert a valóság és -eszmény, a kedély és phantasia szerencsés vegyületének oly szüleménye, -mely más irodalmakban is a ritkább jelenségek közé tartozik. - -Fiai jobb sorsával az özvegyre is jobb napok derültek. Mihály- és -Jánosnak első gondjok volt anyjokat kiemelni a nyomorból s bevinni -Fehérvárra, hol közelebb lehet gyermekeihez, mert közűlök négy ott -lakott. János itt tisztességes lakást fogadott számára, sőt közköltségen -tehenet is vettek neki, hasonlót a régihez, mert a jó tej kedves eledele -volt. Mindamellett nem maradt Fehérváron sokáig; nem tetszett a város, -faluhoz szokott s ismét oda kívánkozott vissza. Ekkor János, Mihály -tanácsára, Gárdonyba vitte ki, hol egy nemes úr adósuk volt s ennek -fejében örömest adott az özvegynek lakást és földet. Azonban itt sem -találta magát jól. Velenczét, a jó szomszédokat, férje kedves szőlőjét -nem tudta felejteni. Rosszabb kedve volt, mint a nélkülözés napjaiban, s -mintegy hervadni látszott. Végre sírva vallotta meg fiainak, hogy ő csak -Velenczén lehet egészséges, közel a szőlőhez, hova mindennap kijárhat -sétálni, mint régen, bárcsak ezt a szőlőt ne kellett volna eladni, -bárcsak élne édes-atyátok – Istenem, hova juttattalak benneteket! És -keservesen sírt, siratta férjét, magát és fiait. A fiúk nem nyughattak, -míg a szőlőt vissza nem szerezték s anyjoknak közel hozzá lakást nem -béreltek. Boldoggá tették. A jó özvegy megelégedve élte le utolsó éveit. -Otthon volt újra s úgy tetszett neki, mintha a régi jó idők -visszatérnének. A magáéból élhet, férje szőlőjébe járhat, ismét -aszalhat, befőzhet, gyógyfüveket száríthat, tapaszokat, kenőcsöket -készíthet, s fiait egy kis vendégségre várhatja. A fiúkra is jól hatott, -hogy midőn anyjokat látogatják, egyszersmind gyermekségök emlékhelyéhez -vándorolhatnak. Rájok is elragadt anyjok boldog csalódása. Jól ismert -hegyek, fák és arczok köszöntötték, a kapuban anyjok fogadta, s mert -hatvan éves korában is alig volt ősz hajszála, majdnem az az alak állott -előttök, ki régen iskolás gyermekkorukban. Úgy tetszett nekik -pillanatra, mintha még virágoznék az atyai ház vendégszeretete, jólléte. -Anyjok megvont magától a mit lehetett, csakhogy látogató fiait jól -fogadhassa. Bőségben úszott az asztal, s kivált Mihály kedvencz ételei -soha sem hiányoztak. Mihály épen azért, mert nem akarta anyját -szegényíteni, ritkábban látogatta, egy évben kétszer; az anya viszont -épen azért, mert fia ritkán látogatta, még inkább kitett gazdasszonyi -becsületeért. Mihály mindig hozott neki Pestről valamit, ha egyebet nem, -legújabban kijött munkájának csinosan bekötött példányát. A jó asszony -örűlt fia hírének, könnyezve nézegette a szép könyvet, el is olvasott -belőle néhány lapot, de nagyon elszokott már a világi olvasmányoktól, a -fellengős nyelvet sem értette eléggé, hamar félretette és ismét -imádságos könyvét vette elő. És imádkozott, hálát adott Istennek, hogy -fiai jól-rosszul, de elhelyezvék; János épen oly jeles gazdatiszt, mint -Mihály író; Mihály már olyan állapotban van, hogy évenként kétszáz váltó -forinttal segítheti, a mennyi épen elég néki, s még a szegényeknek is -juttathat belőle valamit. - - - - -III. - -Vörösmarty mint a Perczel-fiak nevelője, első ízben 1817–1822. A -Perczel-család. Jogi vizsgálatai az egyetemen. Olvasmányai Pesten. -Barátjai Börzsönyben: Egyed Antal, Klivényi Jakab, Teslér László. Első -drámai és epikai kisérletei: _Zsigmond király, Ypsilon-háború, Hűség -diadalma_. Lyrai költemények. - -Azonban midőn költőnk körülményeihez képest ily jelentékeny összeggel -segítette anyját, már harmincz éves férfiú volt s az akadémia rendes -tagja. Azon évben, mikor atyja meghalt, nem tehetett érte többet, mint -hogy nem vált terhére s néhány forintocskát takarított meg számára. -Magának is kevés volt, csak hogy élhetett és tanúlhatott. Szerencsére -már 1817 novemberében a Perczel Sándor házához jutott, mint három kisebb -fiának nevelője. - -Az atyja halálán búsongó s anyja és testvérei sorsán aggódó ifjú -idegennek és szerencsétlennek érezte magát az úri háznál. Atyja sírjához -ez időtájt írt ódája nemcsak a kegyelet sóhajtása, hanem a búskomolyságé -is. Nem dobogott feléje részvevő kebel, hideg arczokkal találkozott. -Perczel Sándor katonaviselt ember, vagyonos és büszke nemes úr volt s -kissé nyers modorú; fiai: Sándor, Móricz és Miklós tehetséges, de vásott -úrficskák, kiket az atya útasítása szerint is kemény regulába kellett -tartani. A fiatal és tapasztalatlan nevelő sokat bajlódott. Nem sok -kedve volt nevelősködni s nagy fáradságába kerűlt a tanítás. Midőn -1848-ban b. Eötvös, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter, a magyar -nyelv és irodalom egyetemi tanszékével kinálta meg, visszautasította, -azt mondván, hogy nem született tanárnak, ifjú korában eleget kínlódott, -vén napjaiban hagyjanak neki békét. A tizenhét éves ifjú nem -beszélhetett így. A szükség és becsület kívánták, hogy megfeleljen a -szülék bizalmának. Megszokta és kibékült pályájával. Megszerette a -család s ő is a családot, melynek lassanként mintegy tagjává lőn. Az -öreg Perczel katonás modora mellett jószívű ember volt, és mit -Vörösmarty nagyra becsült, részvétet tanúsított a magyar irodalom iránt, -s mi akkor is most is kevés magyar nemesnek szokása, magyar tudományos -folyóiratot is járatott, a _Tudományos Gyüjteményt_. Perczelné csakhamar -különös szivességet mutatott Vörösmarty iránt, a melyet ez -ragaszkodással viszonzott. A _Kis gyermek halálára_ írt költeménye -(1824) Perczelné vigasztalására készült, a ki egyik korán meghalt -gyermekét siratta. A fiúk, ha sok gondot okoztak is a fiatal nevelőnek, -becsűlték és ragaszkodtak hozzá, s e viszony még akkor is fenmaradt, -midőn már kikerűltek keze alól. Híven látogatták vagy fölkeresték -levelökkel kedves tanítójokat. Vörösmarty iratai közt nem egy levelet -találhatni hajdani tanítványaitól. Sándor, ki katona lett, 1831-ben így -ír neki Milanóból: «Kérem barátom uramat egynéhány sorral tudósítani -régi tanítványát, kiben még azon magyar vér folyik, melyet barátom uram -bele öntött». Móricz, ki 1848–49-ben a magyar forradalomban mint -tábornok nevezetes szerepet játszott, viharos élete majd mindenik -korszakából tudósítja kedves drága barátját. Hálát és tiszteletet -lehelnek levelei; elismeri, hogy Vörösmarty adott először irányt -hazafiúi tüzének s várva várja kedves barátja szívet és lelket tápláló -levelét. Vörösmarty hasonló szeretettel viszonozta hajdani tanítványai -hajlamát. Miklósnak 1849-ben úgyszólva életét menté meg, midőn ez Aradon -mint katonatiszt Damjanichcsal, minden katonai fegyelmet sértve, -szenvedélyesen összetüzött. Damjanich már kiadta az elfogató parancsot s -katonai törvényszék elébe akarta állíttatni. Vörösmarty, meghallván ez -eseményt, kérte Damjanich barátjait, hogy vessék közbe magokat s mentsék -meg e derék, de meggondolatlan ifjú embert. Ezek azt tanácsolták, hogy -tegye ezt ő maga; Damjanich tiszteli őt, mint költőt, s kérése -sikeresebb lehet, mint bárkié. Vörösmarty csakugyan elment Damjanichhoz, -ki nagy tisztelettel fogadta, tüstént teljesítette kérését s örűlt, hogy -szolgálhat neki. Móriczért is mindent megtett, mit tehetett. Csillapítá, -mérséklé őt, ki mindig a szélső baloldalon foglalt helyet, s bár -politikai véleménykülönbség volt köztök, senki sem mentette, védte -hívebben ez annyiszor megtámadott szónokot, mint a hajdani nevelő és -barát. - -Nyolcz évig nevelősködött a Perczel-háznál, első ízben 1817 novemberétől -1822 novemberéig, másod ízben 1823 novemberétől 1826 augustusáig. Az -első három évben Pesten lakott növendékeivel s egyszersmind elvégezte az -egyetemen a philosophiai tanfolyamot. 1820 végén leköltözvén Perczel -börzsönyi jószágára, ő is vele ment s magán szorgalommal két év s egy -pár hónap alatt tanúlta meg a három évre szabott jogi tanúlmányokat, -melyekből félévenként vizsgálatot állott ki a jogi kar előtt. Iratai -közt talált bizonyítványai szerint mind a négy vizsgálaton kitünő -osztályzatot vívott ki, kivévén az elsőt, melyen csak az észjogból nyert -kitünőt, s a többiből első osztályt. - -E két évet fiatalsága legvesződségesb éveinek nevezte mindíg, mert sok -mindent kellett tanítnia és tanulnia, mindamellett szakított időt arra -is, hogy költői hajlamának áldozhasson. Tulajdonkép ekkor kezdődik meg -költői tehetségének fejlődése, mely mind nagyobb arányokat vesz. Míg -1820-ig Pesten lakott, úgy látszik, egyetlen íróval sem ismerkedett meg -személyesen. Talán csak az öreg Virág Benedeket látogatta, ki örömmel -fogadott s áldással bocsátott el magától minden írogatni kezdő lelkesb -ifjút. Legalább ezt látszik mutatni az a bizalmas hang, mely Virághoz -1822-ben írt episztoláján elömlik. Tanulótársai közt sem volt senki, ki -írogatott volna, vagy a kitől némi szellemi hatást vehet vala. Csak egy -Maróthy nevű orvosnövendék volt reá hatással, ki keleti nyelveket tanúlt -s keletre készűlt, a magyarok őshazája fölkeresésére. 1824-ben el is -indúlt, azonban Törökországnál nem ment tovább, Konstantinápolyban mint -orvos telepedett le. Vörösmarty maga is foglalkozott ez eszmével és -sokáig sajnálta, hogy nem vándorolhatott ki barátjával. Volt a korban -valami, a mi a sivár jelenből a múlt felé vonzotta az elméket: a -fölébredt hazafi-fájdalom és büszkeség érzése, a búskomolyság és ábránd -különös vegyülete, melyet a költészet táplált, a tudomány szentesített. -Horvát István a magyar ős kérdés vizsgálatába merűlt s csodás -fölfedezéseit lelkesűlve várta az egész nemzet. Kőrösi Csoma Sándor már -elindúlt keresni az ős hazát, s a mint látszik, számos fiatal ember -keblét dobogtatta hasonló vágy. Csaknem egyszerre négy költő ajkán -zendűlt meg az ősi dicsőséget magasztaló eposz, s jellemző, hogy e -költők legkitünőbbike, mielőtt nagy művéhez fogott volna, keletre akart -bujdosni, mint Kőrösi Csoma, s miután megírta _Zalán futásá_t, Horvát -István őstörténelmi vizsgálódásai nyomán, elméjében egy új eposz tervét -forgatta, melynek az ősi haza lett volna színhelye. Máskülönben -buzdítás, versenytárs nélkül, magára hagyva állott az ifjú költő a nagy -városban s csak naponként szaporodó olvasmányai ébresztették -munkásságra. Kisfaludy Sándor, Dayka és Berzsenyi munkái akadtak kezébe, -s tanúja lőn Kisfaludy Károly drámai diadalainak a pesti szinpadon, -melyek nagy hatást tettek reá. Többé nem Virág volt legkedvesebb -költője, hanem Berzsenyi; s nem óhajtott semmit sovárabban, mint hogy -drámákkal ajándékozhassa meg nemzetét. Ódákat írt s néhány kisebb -szinműbe kezdett, melyeket nem végzett be. Ekkor kezdette meg _Salamon -király_ drámáját is. Úgy látszik, erről azt hitte, hogy főműve lesz. -Elhatározta magában, hogy bevégzi s ha sikerűl, ezzel lép a közönség -elébe. - -Ily hangulattal és törekvéssel utazott le 1820-ban tanítványaival -Tolnamegyébe, egy Bonyháddal határos pusztára, Börzsönyre. E falusi -magányban töltött két év nagy befolyással volt fejlődésére. Épen azt -találta meg itt, mit Pesten hiában keresett: könyveket és írótársakat. -Perczel Sándornak itt szép könyvtára volt s Bonyhádon két pap lakott, -Egyed Antal, a plébános, és Teslér László, a káplán, kik mindketten -irodalmi tanúlmányokkal foglalkoztak. Kissé távolabb élt egy másik -barátja, Klivényi Jakab, kivel már régebben ismerős volt s ki szintén -verselgetett. E három pap lett Vörösmartynak társasága, közönsége, -barátja, bírálója, versenytársa, kikre mindig hálával emlékezett. -Körükben találta magát legjobban, könyvtárokból tanúlta ismerni az újabb -és régibb magyar irodalmat, általok ismerkedett meg a külföldi -költőkkel, tőlük vett ösztönt költői pályája folytatására, s mert -nevezetes költőt jósoltak belőle, önbizalomra ébredt félénk geniusza. - -Mind a három pap különböző jellemű és tehetségű volt, de mindenik buzgó -hazafi s testestül-lelkestül híve a nemzeti irodalomnak. Megható -jelenet, hogy mily nevezetes szerepet játszott a magyar katholikus -alsóbb klerus nemzeti irodalmunk újjá születése korszakában, sokkal -nevezetesebbet, mint a protestáns. A szegény szerzetesek, plébánosok és -káplánok főpapjaiknak hagyva a fényt s a protestánsokkal való -torzsalkodást, az éledő nemzetiség a zsendülni kezdő irodalom nevében -egyesűltek a világi protestánsokkal. Érezték, hogy van egy pont, hol -főleg csak keresztyéneknek és magyaroknak kell lennünk s az egyházi -irodalmon kívül is élhetni Isten dicsőségére, a nemzetiség, művészet és -tudomány igaz érdekeit szolgálva. Faluditól Czuczorig hány nevezetes író -állott elő e lelkes phalanxból; e mellett mindenütt ott találjuk őket, -hol az irodalom ügye forog kérdésben. Berzsenyi versei kiadására néhány -katholikus papnövendék gyűjt segélyt, Kazinczyt örömriadással fogadja -Pannonhalma, Kisfaludy Károly _Auróra_jának legbuzgóbb terjesztői -leginkább fiatal katholikus papokból telnek ki. - -E derék férfiak közé tartoztak Vörösmarty barátjai is. Köztök a -legfiatalabbik, Klivényi, Pécsen lakott, de 1822 óta folyvást -levelezésben állottak egymással. Az ifjú pap mindent elpanaszolt -barátjának, s bánta, hogy pappá lőn. Vörösmarty vigasztalta s -egyszersmind megküldte neki nagyobb munkáit. Klivényi köszönte a -vigaszt, köszönte a munkát, mely vigasztalóbb amannál. Ő is küldött -viszonzásul egy pár verset, kivált római epigrammokat. Panaszolt -püspökére, ki nem szereti a költőpapot, kivált ha drámát ír. Lassanként -kibékült sorsával, felhagyott a panaszszal, fel a költészettel is, de -annál inkább lelkesítette ifjú barátját, kinek halhatatlanságot jósolt. - -Egyed leginkább a régi klasszikai irodalommal foglalkozott. Ovidiust -fordította, elegiákat írt s egy nagy eposzhoz akart fogni. Szigorú -erkölcsű, de vidám férfiú volt, ki örömest barátkozott a fiatal -emberekkel. Vörösmarty gyakran átrándult hozzá s alkalmasint tőle kapta -meg Zrínyit Kazinczy kiadásában, Homért Vályi Nagy fordításában, Tassót -a Tanárkiéban; ez utóbbi annyira megnyerte szeretetét, hogy kedvéért -megtanúlt olaszul s nem sokára az eredetiben olvasta. 1822-ben Paksra -költözvén Egyed, leginkább levelezés által tartották fel a régi -viszonyt. Versben leveleztek. Vörösmarty első levelében mélyen sajnálja -barátja távoztát, az utolsóban kéri, hogy legyen tovább is buzdítója, -ébresztője. Tulajdonkép egymást buzdították. Vörösmarty nemcsak hogy az -ő szívességéből olvasta a három nagy epikus költőt, Homért, Tassót és -Zrínyit, hanem tőle vette az első ösztönt az epikai költészetre is. -Egyed az «Ősi hadak rendjét» akarta írni, eposzt majd Árpádról, majd -Nádasdyról, a hét éves háború egyik hőséről. Vörösmarty folyvást -tudakolta mennyire haladt már a munka. Fájdalom, volt reá a válasz, még -meg sincs kezdve, mert helyzete nem adott hozzá könyveket. Valósággal -ihlete hiányzott. Vörösmarty nem emlegette, hogy ő is akar írni, de már -kész volt epikai első kísérletével, a _Hűség diadalmá_val, bár ekkor még -nem sejté, hogy egy év múlva ő fogja megénekelni Árpád csatáit, mire -Egyedet annyira buzdította. - -A mint Egyed eposzi tervekkel foglalkozott, melyeket ifjú barátja írt -meg: úgy készült Teslér a drámai pályára, gazdagítva könyvtárát az újabb -kor legnevezetesb drámaíróinak munkáival, melyeknek Vörösmarty vette -leginkább hasznát. Ifjabb levén Egyednél, szorosabb baráti viszony -fűződhetett közte s Vörösmarty között; e mellett Teslér leginkább az -újabb kor irodalmát tanulta, melyből az ifjú költő majd semmit sem -ismert. A két ifjú a fiatal szív lángolásával ragaszkodott egymáshoz. -Teslér nemcsak idősb, hanem míveltebb is volt, mint ifjú barátja. Nem -csak görögül tudott, hanem németül, francziául és olaszul is, szépen -hegedűlt s már levelezésben állott Kazinczyval, kinek leveleit még a -külalakban is utánozni igyekezett. Minden pénzét könyvre és hangjegyre -költé; többet olvasott, mint írt. Készen állott ugyan már egy drámája, -de csak egy pár kisebb költeményt bocsátott közre álnév alatt. Előbb -Bonyhádon káplánkodott, majd Pinczehelyen, később székcsői plébános lett -s végre bükkösdi. De bár hova ment, mindenünnen küldötte könyveit -Vörösmartynak s híven fölkereste levelével. Tőle olvasta Vörösmarty -Shakespearet, Schillert, Goethet, Kazinczyt s az _Erdélyi muzeum_ot. -Meglátogatták egymást, s ha távol voltak, egyik levél a másikat érte. -«Édes örömmel voltam mindíg társaságodban – írja neki Teslér 1820 végén -– mert beszédünk csak a haza, csak a literatura volt. Ha örömmel -láthatnám kelni mindezeket, ha dicsőn lefizethetnők mi is adónkat.» -Ösztönzék és bírálták egymást, még pedig ritka őszinteséggel. Néha -összetűztek, de hamar megbékéltek. Teslér Vörösmarty _Salamon_jának első -kidolgozását nem találta elég magyar jelleműnek, e mellett ismételte azt -a tanácsot, melyet neki Kazinczy adott: «Tartsd meg a cothurnusi -lépdelést». Még más hibákat is fedezett föl benne, melyek részint nem -hibák, részint pedig nem a legfőbbek. Vörösmarty rossz néven vette a -bírálatot s polemizálni kezdtek egymással levélben. Ifjú költő nem igen -tűri a gáncsot, ha még oly csöndes, szerény természetű is, minő -Vörösmarty volt. Teslér mentegetőzött s egy pár bókkal igyekezett -szelidíteni kritikáját. «Vedd föl azt – írja neki 1823 márcziusában – -hogy mi közönségesen a magunk szüleményeit nem tudjuk azzal a birói -szemmel nézni, melylyel kellene, vagy ha tudjuk is azt, úgy bánunk vele -mégis, mint ama lágy atya, ki fiainak mindeneket megenged. Az én első -drámám, tudom azt jól, hogy egy pipa dohánynál többet nem ér, mégis -szeretem; az pedig nagyobb ördögség, hogy a mint azt először csináltuk, -ha kész, már segíteni nem tudunk rajta, még csak sokat változtatni sem. -Így vagyok én _Pákozdy_mmal; tudom, hogy rossz s hogy hol a hiba, s azt -változtatni még sem tudom… Én azt hiszem és tudom, hogy te hazánknak -nagyobb embere fogsz lenni, mint Racine és Corneille, ennek pedig első -darabja gyönge volt s azé meg rossz.» Így bírálta és szerette egymást a -két barát. Teslér érezte, hogy nem költőnek született, fájdalmas -resignatióval felhagyott a költészettel, de mindig oly részvéttel -kísérte barátja munkásságát, mintha saját jövőjéről volna szó. A -Vörösmarty dicsőségében kereste a magáét s midőn _Zalán futása_ -megjelent, a betelt vágy lelkesült örömével írta neki: «A haza nevében -köszönöm neked, az egeknek pedig hála _Zalán_odért, s érte ezerszer -csókollak, ezerszer ölellek és áldalak. Horváttól régen vártuk s te -adtad azt előbb, melynek híjával valánk; vedd érte köszönetemet. Értsd -pedig röviden: _Cserhalmo_d a kritikát jobban kiállja, de szíveink -jobban _Zalán_hoz nyulnak. Köszönöm, köszönöm barátom, s hidd el, azt -volna kedvem eldallani szent Simeonnal: Domine, nunc dimittis servum -tuum in pace.»[5] - -Így fejlődött a huszonkét éves Vörösmarty a magányban, önerején, a -barátság virrasztó gondjai alatt. Szabad idejét a költészetnek, -barátságnak és természetnek áldozta. A hajnal vagy alkony gyakran -találta őt, puskával vállán, a bonyhádi erdőben. Inkább bolyongott, mint -vadászott s andalgott a gyönyörű tájon, a mely, mint Egyednek írta, épen -megegyezett csendes örömű lelkével. Klivényihez írott költői levelében -is emlékszik ez álmodozó bolyongásokról. Mélyen emlékébe nyomultak e -szép tájképek s még hat év múlva is, _Széplak_ gyönyörű bevezetésében, -hozzájok sóhajtoz vissza. Változó érzések között hánykodva, egyszer a -világba vágyott, a puszta magányosság bús fiának nevezte magát, máskor -megnyugodva írta Egyednek: «Munkára virradok, avval nyugszom el: -szünetem igen kevés. Ha fogynak dolgaim, újjakat keresek, mert ezek -elszórják némely aggodalmimat. Csüggesztő kedvetlenség ritkán hat -szivemre: mert tudok bízni jó Istenemben, s míg ez így marad, nem tartok -semmitől. Az unalom ellen csak egy rendű foglalatosságom is elég -oltalom, változó érzéseim pedig, melyeket a költészet (szabad legyen -mondanom) lelke még tündériebbekké tesz, azt egészen ösmeretlenné teszik -előttem.»[6] - -Azonban folyvást dolgozott s mindinkább ébredezett írói becsvágya. 1821 -őszén egy kirándulás tanítványaival Baranyába és Somogyba, a -Perczelekkel atyafias Somsich-családhoz, szintén táplálta költői -lelkesülését. Baranyában Siklós várának szemlélete egy egész drámai -trilogia eszméjét ébreszté benne, a melynek első részét, _Zsigmond_ot, -1823-ban be is végezte, a másodikat, a _Bujdosók_at, 1825-ben írta meg, -a harmadik egészen elmaradt. Somogyban Zrínyi várának romja egy -_Szigetvár_ czímű ódára lelkesítette.[7] 1822 novemberéig már jókora -füzet lyrai költeményt írt össze, ezenkívül két drámát, _Salamon_t s az -_Ypsilon-háború_t, mindkettőt 1821-ben, s egy költői beszélyt, a _Hűség -diadalmá_t 1822-ben. Meglátszanak rajta újabb olvasmányai s fejledezni -kezd eredetisége is. _Salamon_járól itt nem lehet ítélnünk, mert újra -dolgozva adta ki később, de 1823-ban írt, át nem dolgozott s ki nem -adott _Zsigmond_jából úgy látszik, hogy nem ismerte még a színpadot és -Shakespeare olvasása nem a tragikai conceptió, a gyors cselekvény, az -éles jellemzés iránti érzéket fejté ki benne, hanem csak a nemzeti -történelem dramatizálásának hajlamát. Shakespearet inkább csak a -külsőségekben utánozta, egészen a színek gyakori változásáig. Azonban a -dictió méltóságára, a jambusok hangzatosságára nézve már ekkor felülmúlt -minden magyar drámaírót. A mi _Ypsilon-háború_ czímű nyelvészeti -bohózatát illeti, az annak, a minek írta, eléggé sikerűlt, minden esetre -sikerűltebb, mint ifjúkori drámai kísérleteinek bármelyike. A mű -személyei betűk, a Verseghy _y_-na és Révai _j_-je versenyeznek -egymással, a míg végre Révai szerint dől el a dolog. Még akkor nem volt -eldöntve helyesírásunk legfőbb kérdése: vajon egészen a kiejtés szerint -írjunk-e, mint Verseghy hirdette, vagy pedig feltüntessük a szóképzés és -ragozás betűit, a mint Révai tanította vajon _láttyá_-t, _hallyá_-t -írjunk-e, vagy _látjá_-t, _halljá_-t. Vörösmarty, mint Révai buzgó híve, -azt hitte, hogy a komikai tárgyalás csak használhat a komolyan már -eléggé megvitatott kérdésnek. Valóban a száraz nyelvészeti kérdést oly -élénken, oly komikain tárgyalja, hogy figyelmünk, jó kedvünk egy perczig -sem lankad. Majdnem cselekvénynyé emelkedik a vita s a betűk egész -szenvedélylyel küzdenek. Már magának az eszmének különössége fölébreszti -kíváncsiságunkat s nem remélvén, hogy valami derekas válhassék belőle, -annál kellemesebben élvezzük a sikert. - -Lyrai költeményei nagyrészt csekély becsű kísérletek, a melyeken előbb -Virág, aztán Berzsenyi hatása érzik. Messze marad mindkettőtől, kivált -ez utóbbitól, bár később is eszébe jut néha Berzsenyi koszorújáért -versenyezni. Csodálatos, ez inkább költői gyakorlatokban, mint -költeményekben nem érezhetni Vörösmarty szellemét, sőt nyelvének erejét -sem mindenütt. Mintha a klasszikai óda egészen ellenkeznék modern -szellemével s geniusza elhagyná e téren. Klasszikai modorban írt ez -ifjúkori ódáiban csak abban mutatkozik eredetisége, hogy egészen szakít -a mythologiával, sőt a klasszikai eszménynyel is. Dalaiban már több -eredetiség nyilatkozik. A _Völgyi lakos_ban és _Szánakozó_ban új hang -csendűl fülünkbe. De nyelvének erejét leginkább hexametereiben érezzük, -melyek már akkor is a legjobb magyar hexameterekkel versenyeznek, míg -végre a _Hűség_ _diadalma_ czímű epikai kísérletében, mind tárgyra, mind -szellemre nézve előttünk áll a romantikus költő, kit az ó-világhoz csak -a külső forma köt, s egész arczával az új világ felé fordúlt. - -Íme ez ifjúkori kísérletek néhány jellemvonása, melyek a későbbi -Vörösmartyra emlékeztetnek! Mindamellett a legélesebb szemű kritikus sem -jósolhatta volna belőlök, hogy az ifjú, ki ezeket írja, egy pár év múlva -forradalmat idéz elő a magyar irodalomban: kiveszi Kazinczy kezéből a -magyar költői nyelv megalapítását, s a mit a Kisfaludyak csak -megmozgattak, a képzelet szabadsága s a nemzetiesb irány nagy eszméinek -teljesebb diadalához tör útat. Honnan e gyors fejlődés? Ki mondja meg? -De annyi bizonyos, hogy Vörösmarty geniusza még ekkor nem találta meg se -tárgyait, se formáját. Két erős szenvedélynek kellett ide ragadnia, a -hazafi-fájdalomnak és a szerelemnek: a következő 1823. évben e két érzés -tölti be egész lényét és hozzá fog _Zalán futásá_hoz. - - - - -IV. - -Vörösmarty Görbőn mint patvarista. Az _Elbúsult deák_ czímű drámája. -Első föllépte a _Koszorú_ban. Az 1823-ki politikai mozgalmak hatása. -_Zalán futásá_ba kezd. Zrínyi, Gyöngyösi és a XVIII. század epikusai. -Epikai mozgalmak a jelen század elején. Aranyos-rákosi Székely Sándor. -Vörösmarty első szerelme. Perczel Etelka. - -Vörösmarty 1822 novemberében egy évre elhagyta Börzsönyt s Görbőre ment -Csehfalvay Ferenczhez, Tolnamegye egyik alispánjához, patvariára. Nem -végkép mondott le nevelő pályájáról, csak ideiglenesen, s Perczel Sándor -nem hogy rossz néven vette volna e lépését, sőt ellenkezőleg, -helybenhagyta s maga ajánlotta őt Csehfalvaynak. Ügyvédi pályára -készűlt, s az volt szándéka, hogy a patvaria végeztével fölesküdjék a -királyi táblára, s Pesten ismét átvévén a Perczel-fiúk nevelését, -ügyvédi vizsgálatra készüljön. Görbőn új barátokra talált, kik ugyan -inkább csak vadász- és juratuspajtások voltak, de szintoly tárt karokkal -fogadták, mint Bonyhádon írótársai. Vörösmarty, gyermeksége óta, talán -itt töltheti legvidámabb napjait, ha anyja miatti aggodalma, a haza -ügye, és titkos szerelmi búja meg nem zavarják vala éjét és nappalát. -Azonban az ifjú szív sokat elbír, kivált ha költőé, kivált ha a fájdalom -ihletté válva, enyhületkép szállhat vissza. Vörösmarty nemesűlve -emelkedett ki fájdalmaiból s mintegy nekik köszönhette, hogy költői -geniusza szárnyra kelhetett. - -Mióta elhagyta a szülői házat, most lélekzelhetett először szabadabban. -Nem tanított, kevés óráját foglalta el a patvaria, s élhetett valamit -kedvére is. Az újság ingere, a szórakozás belé vonták néha a -mulatságokba, de inkább vadászott és csónakázott a Kaposon, mint bálokba -járt vagy kirándulásokat tett a vidék vendégszerető házaihoz. Leghűbb -vadász és csónakos társa az alispán fia volt, Sándor, ki, a mint levelei -bizonyítják, kiválón ragaszkodott hozzá. Midőn Vörösmarty odahagyta -Görbőt, az ifjú barát híven tudósította őt, hogy mik történtek ott -eltávozta óta. Sokszor emlegeti a csónakázást, vadászatot, s azt a -«czifrán készült meleg hűselőt», melyre Vörösmarty gúnyverset írt. -Elpanaszolja, hogy mindkettőjöket nagy veszteség érte, oly mulató -társukat vesztették el, kit a nyáron Dárius kincséért sem adtak volna, – -kedves kis csónakjokat ellopták a kert alól. Elmondja, hogy az a meleg -hűselő most még jobban megérdemli Vörösmarty dícséretét, mert ő az -őszszel még az ujjnyira árnyékvető zsinegeket is elpusztította róla, -hogy annál hűsebb legyen s a benne hűselőket jobban érhesse a szél. -Tréfásan dicsekszik, hogy most jobb fütőszolgájok van, mint taval, -egészen olyan, mint Vörösmarty börzsönyi fütője, a ki egy hétre -egyszerre szokott befűteni és Tollagi Jónásként a mit tesz, igazán -teszi. «Ha reá gondolok – végzi egyik levelét – a múlt esztendőre, -sóhajtással emlékezem meg azon barátságos és ártatlan mulatságainkról, -melyekkel időnket minden unalom nélkül eltöltöttük, s örömest -visszahoznám azon jó időket, ha lehetne.» A másik ifjú, ki nagyon -ragaszkodott Vörösmartyhoz, Jeszenszky Miklós volt, egy lelkes és -nagyreményű ifjú Csibrákról, ki közpályára készűlt s írogatott is, -azonban kora halála sírba temeté a szülők és barátok reményeit. -Vörösmarty buzdító verset írt hozzá s egy darabig levelezésben állott -vele. - -E két ifjún kívül, úgy látszik, a többi patvarista is rokonszenvvel -viseltetett az új társhoz. Vörösmarty rendesen, ha nem is gyors, de -annál erősb és tartósb rokonszenvet keltett maga iránt a férfiakban. Nem -voltak külsőkép ragyogó tulajdonai, melyek sértsék a hiúk büszkeségét, -és eszének és szívének belső gazdagsága, egyszerű nemes modora -szeretetet és tiszteletet vívtak ki számára mindazok előtt, kik nem -vesztették el minden fogékonyságukat a való érdem iránt. A nők irányában -sokkal tartózkodóbb volt, sőt elfogult. Nem tánczolt, nem udvarolt s az -édeskedést, bókolást, ki nem állhatta. Azonban szerény elvonultsága, -komoly vidámsága, kellemes zavara való tiszteletet és gyöngédséget -fejeztek ki a nők iránt. Nagyobb társaságban kevésbbé nyilatkozott -szeretetreméltósága, mint a kisebben, ismerősök között. Soha sem -rontotta el a mások jókedvét, ha magának nem a legjobb kedve volt is, -sőt emelni igyekezett. Hamar otthon találta magát a patvarián is, hol -víg élet folyt s a tréfa, elmésség egymást érte. _Egy czifrán készült -meleg hűselőre, Patvarista_ czímű költeményei s az _Elbúsult deák_ czímű -drámája mind e pajkos szeszély szüleményei s úgy látszik, juratus -pajtásai kedvéért írta. Az _Elbúsult deák_ hősei törvénytanuló ifjak, s -alkalmasint patvarista pajtásait rajzolta bennök. Egy pár jó genreképi -jelenetet találunk e különben gyönge műben; prózában van írva, melyet az -érzelmesebb jelenetekben jámbusok váltanak fel, szebben hangzók az -eddigieknél. - -Mindamellett legjobban találta magát szobájában, vagy a mezőn egyedűl -bolyongva. Elmerűlt tanúlmányaiba, bújába, gondjaiba. Sokat, olvasott és -írt, többet mint azelőtt; folyvást levelezett Teslér és Klivényi -barátjaival s megküldötte nekik újabb munkáit. Mint író ekkor lépett föl -először nyilvánosan a _Tudományos Gyüjtemény_ mellékletében, a -_Koszorú_ban, Virág Benedekhez írt episztolájával s egy -tankölteménynyel, melyet volt tanítványaihoz búcsúkép írt, Börzsönyből -távoztakor. Innen küldött két költeményt Kisfaludy Károlynak is az -_Auróra_ számára, _Toldy Csepelben_ és _Juhász és bojtár_ czíműeket. -Mindenik küldemény szerencsétlenűl járt. A _Koszorú_ szerkesztője -kegyeskedett ugyan kiadni mind két költeményt, de oly jegyzés -kíséretében, mely megrója az interpunctiót, orthographiát s egy pár -verssor hibás voltát. Vörösmarty rossz néven vette ez igazságtalan -megrovást, mely a szedő és javító hibáját a szerző nyakára tolja, társai -pedig, kivált Klivényi, egész fölindulással kelnek ki levelökben a -szerkesztő ellen és vigasztalják barátjokat, kinek első fölléptével is -méltatlanságot kellett szenvednie. Kisfaludy Károly épen -visszautasította a küldött költeményeket. - -«A munkák iránt – írja 1823. márcz. 19-én – köszönetem mellett őszinte -választ adok. _Toldi_t a jövő évre hagyom, minthogy ezenre több ilyetén -tárgyak küldettek be s azoknak fölvételét igértem. A másik verset -szívesen fölveszem, mindazáltal egy kérést bátorkodom tenni: nem -lehetne-e e különben szép és lágyan irt idyllbe græcismust szőni? A -juhász és bojtár nevezet (pedig képtelen) sok olvasót elijeszt. Én magam -tapasztalám, kivált a szép nemnél ezen előitéletet, és egy almanak, mely -gyönyörködtet s nem tanít, azt nem czáfolhatja meg. Azért, ha ezen -költeményt általjában dialogisalni méltóztatnék, görög nevet adván -czímerűl, több kedvelőt nyerhetne. Bár volna még benne több cselekedet -(Handlung), mely az egészet meghosszabbítaná. A nyelv tiszta és szép s -nem hizelkedem azon reménynyel, mely olvasásakor lepett meg, hogy -tisztelt hazafim ezen pályán dicsőséget szerzend. Ha felebbi kérésem -figyelmet érdemel, méltóztassék ezen idyllt hozzám küldeni; szintúgy -köszönettel venném, ha még több metrumos és köztárgyra czélzó verseket -vagy epigrammákat is átszolgáltatna, én nem mulasztom el nevét, mint -nyelvünk ujabb hősét a hazának bemutatni»[8] Vörösmarty nem -görögösítette a gáncsolt _Juhász és bojtár_t, melyet ez különben sem -tett volna jobbá, de a nem gáncsolt _Toldi_t visszavette, ujra dolgozta, -s 1829-ben ismét elküldötte Kisfaludyhoz, a ki azt ki is adta _Aurórá_ja -1830. évfolyamában. Az ifjú költő megértette Kisfaludy levelét, mely sok -gyöngédséggel ugyan, de mégis eléggé érthetően fejezte ki, hogy jobbakat -vár tőle. De mindez nem kedvetleníté el, más hangulatban volt, mintsem -ily kicsinyes dolgokkal foglalkozzék. Lelkében eszmék forrtak, szívében -a szerelem szenvedélye viharzott, s képzelmében a haza elmúlt -dicsőségének, az elhanyatló jelen gyászának képei vonultak el. Eddig -költészete inkább csak verselgetési gyakorlat volt, az eszmék és érzések -játéka, mulatság és utánzás; most érezte, hogy költő, ki többé nem -könyvekből, hanem lelkéből merít, rhythmusát a megáradt eszmék és -érzelmek hullámzása emeli s költészete összeolvadt az élettel, saját és -nemzete életével. - -Az ifjú Vörösmarty költészetének e forduló pontját nagyban elősegíték az -1823-ki politikai mozgalmak. Zaj töltötte be az országot, bár az -országgyűlés terme zárva volt s a kormány azt mintegy végkép bezárni -szándékozta. A megyéken, a régi magyar alkotmány e védbástyáin, folyt a -harcz; a nemzet jobbjai végső erejök megfeszítéséig védték az annyiszor -mellőzött, kijátszott s most nyíltan s alapjában megtámadt alkotmányt. -Valóban, Magyarország nagy válság felé közeledett s koczkán állott -nemcsak alkotmánya, hanem nemzeti fejlődhetésének majd minden -biztosítéka is. Mintegy harmincz év tölt el 1790 óta, midőn amaz örökké -emlékezetes országgyűlésen az alkotmány visszaállítva, újabb -törvényekkel biztosíttatott s a nemzetiséget fenyegető veszélyek -elháríttattak. A lelkesűlést és erélyt lassanként lankadás és tétlenség -váltották föl. A kormány többé nem németesített, de a nemzet majd semmit -sem tett nemzetisége biztosítására. A nemzetiségből kivetkőzött -aristocratia 1790-ben is nem annyira nemzetiségét védte, mint előjogait, -s folyvást idegen maradt nyelvében és szokásaiban. A közép nemesség -tüzesen szónokolt ugyan a nemzetiség mellett ország- és megyegyűléseken, -de oly keveset volt képes kivívni érdekében, mint áldozni érte saját -erején. Egy nyelvmívelő társulatocskát, egy kis állandó színházat sem -tudott megalapítani Magyarország gazdag nemessége, s mindazt, mit -egyesek a nemzeti míveltség fejlesztésére kezdeményeztek, közöny fogadta -és temette el vagy legalább is tengődésre kárhoztatta. Nemzeti nyelvünk -nemcsak az országos és iskolai életben nem foglalhatta el helyét, hanem -a míveltebb társaságokban is folyvást csak vendégkép jelent meg. - -A közöny, tétlenség és léhaság e jelenségei, a mélyebben vizsgáló előtt -veszélyesebbeknek mutatkoztak II. József rendszabályainál, melyek a -nemzetiségnek nyílt harczot izentek ugyan, de egyszersmind erős -ellenhatást is keltettek föl. Most tespedés állott be s újra a sülyedés -napjai látszottak közeledni. Csak az irodalom mindinkább élénkülő -mozgalmai vigasztalhatták az aggódó hazafiakat. A megújhodás -fejleményének, mely itt megindúlt, előbb-utóbb át kellett hatni a -társadalmi és politikai életet is, és szerencsére Kazinczy nyelvújítása, -a régi és újabb eszmék s ízlés közti küzdelem, akkor kezdte vívni -leghevesebb csatáit, midőn Magyarország közélete legzajtalanabb volt, -1812–1823-ig. Az alkotmány sem igen dicsekedhetett több szerencsével, -mint a nemzetiség. Csak védelmére szorítkozott a nemzet s nem -egyszersmind fejlesztésére, s a szabadság fogalma a rendi szabadalmakkal -majdnem egynek tartatott. A védelem ugyan sokáig megakadályozta a nyilt -erőszakot, de nem a leplezett támadást, a lassú sorvasztás kísérleteit. -A reformok késtek, sőt ellenszenvvel is találkoztak, a mi öregbíté a -veszélyeket. Az a reformtörekvés, mely az 1790-ki országgyűlésen -mutatkozott, lassanként elpárolgott. Nemcsak az európai nagy háborúk -hatottak e tekintetben kedvezőtlen, mert a külügyi bonyodalmak rendesen -háttérbe szorítják a belügyeket, hanem a franczia forradalom -szörnyűségei is, melyek épen a legnemesebb kedélyeket hangolták le. -Midőn később, 1812 után, némi reformvágy mutatkozott, maga a kormány nem -gondolt vele, mely épen oly elavultnak óhajtotta a magyar alkotmányt, -mint félreteendőnek. 1811 óta nem tartatott országgyűlés s e lefolyt -tizenkét év alatt minden elkövettetett, hogy a megyék bureaucratikus -intézményekké váljanak. Végre részint 1821-ben, részint 1822-ben -kiadattak az ujonczozó és adófölemelő rendeletek, melyek a nemzet -legsarkalatosb jogait támadták meg. A megyék heves ellenállásra -készűltek, országgyűlést sürgettek, melynek beleegyezése szükséges mind -az adó fölemeléséhez, mind az ujonczozáshoz. Megkezdődött a küzdelem -mindkét részről nagy erélylyel. Végeredménye nem lehetett más, mint vagy -az alkotmány visszaállítása vagy az alkotmányos élet enyészete s vele -együtt a nemzeti fejlődhetés, békés átalakulás reményeinek -megsemmisülése, beláthatatlan bonyodalmak kíséretében. - -Vörösmartyt a megyén találták e küzdelem legviharosb napjai, még pedig -egyik megyei főtisztviselő oldalánál. Módja volt mindennel a legapróbb -részletekig megismerkedni, egész figyelme ide fordult s nagy érdekkel -kísérte az eseményeket. Már az atyai háznál megtanúlt hazafiasan érezni, -a mit történelmi és költői olvasmányai még inkább kifejtettek. -Berzsenyit nemcsak magas röptű ódáiért, erőteljes nyelvéért kedvelte -kiválóan, hanem mert benne találta a legmélyebb hazafi-fájdalmat. A régi -írók közt Zrínyi Miklós és Mikes Kelemen voltak legkedveltebb írói. -Zrínyiben nemcsak a költőt bámulta, hanem a hőst és hazafit is, ki -szóval, tollal és karddal nemzeti nagy érdekekért vívott. Mikes Kelemen -könyve nemcsak hol humoros, hol elegiai hangulatával és szép nyelvével -hatott reá, hanem ama nemzeti nagy katasztrófa emlékével is, melynek az -író áldozata lőn. - -E könyv, ez emlék hatása alatt írta 1820-ban _Rákóczy Bercsényinél -Lengyelországban_ czímű költeményét, mely a jelen fájdalmát a multéba -olvasztja: - - _B_. Rákóczy itt? _R_. Bercsényi hajh! - Szökötten itt vagyok - Külföldön. _B_. Oh és a haza? - _R_. Hanyatlik, népe dűl. - _B_. S mi élve látjuk ezt! Hazám, - Ki lesz majd gyámolod? - _R_. Ha mink kiveszünk, vész az is, - Árpád hazája vész. - _B_. Oh sírj felette nagy világ, - Szabadság sírj te is! - _R_. Hah és mi csak keserghetünk - Jajdulva gyászomon. - A kard hüvelyben s markaink - Szivünkön nyugszanak. - _B_. Hunyj el dicső nap, csillagok - S hold, rejtsed fényedet! - Ne lásd az elhaló magyart - A szolgaság ölén. - _R_. E század elfogy, hajh vele - Fogy drága nemzetem! - Isten, magyarnak Istene, - Tekints le, szánd meg őt! - -Közjogi tanúlmányai, a megyei gyakorlat, közel hozták a politikai -élethez is. Nem abstract fogalom, költői phrasis volt előtte a haza, -hanem valóság, élő fájdalom, mely egészen lelkébe olvadt. Mint író már -egy pár év előtt azon irodalmi mozgalomhoz csatlakozott, mely a -sülyedésnek indúlt napokban egyedül küzdött egy szebb jövőért; most azon -politikai párt tagja lőn, mely védte az alkotmányt s egyszersmind -előkészíté a regeneratio fejleményeit. A tolnamegyei alispán -patvariájában homályban élt és fejlődött a fölébredt hazafiság, nemzeti -regeneratio nagy költője, ki egy új korszakot jelöl, eszméit hirdeti -lantján s romjai alá temetkezik. Néhány lyrai költeménynyel kezdődik -költészetének e forduló pontja, melyek egyszersmind mutatják, hogy mily -hatással voltak reá mindjárt kezdetben az 1823-iki politikai események. -_Fehérvár_ czímű ódája, egy kétségbeesett jaj, mely a nemzeti -öngyilkosságot, a haza pusztulását siratja. Egy másik ugyanekkor írt -czím nélküli költeménye még mélyebb fölindulást fejez ki, melyet semmi -tekintet nem korlátol. - - Mit forralt titkos kebelén a hármas erőszak, - Mely szentségtelenűl szentnek itéli magát, - Mit forralt vesztedre, magyar, most látod, azon kor, - Melyben régi sebed kezde hegedni, elejt. - És szent törvényed, mely most már ezredet érne, - Megszaggatva hever drága hazádnak ölén. - De te szabadságunk elpusztitója, ne örvendj, - Sírunkon nem fog diszleni büszke neved. - Mely még most nyugszik, fölkél a bátor oroszlán - S szíveitek fognak vérzeni körme között. - Jaj nektek, ha kivesz, elhúz sírjába magával, - Jaj ha megél: iszonyú mérge pokolra taszít. - -Jeszenszky Miklóshoz írt költeményében így szól: - - Nem írok a világnak dolgai, - Nem a hazában támadt bú felől. - Oh mert, hogy ezt leirjam, nem levél, - De Hunniának tére is csekély, - Sőt a nagy ég is szűk, bár messze hat. - -De Vörösmarty nem elégedett meg e lyrai költeményekkel, melyek akkor -különben sem láthattak volna világot. Fejében egy nagy eposz terve -forrott, mely a múltban játszik s a jelenhez szól, mely a múlt -dicsőségét énekli, de a jelen sülyedésre emlékezteti nemzetét. Miért -gátolnák egy oly könyv megjelenését, mely a poros krónikák lapjairól -szedi tárgyát, személyeit s látszóan semmi köze a jelennel? De vajon ki -nem fogja érteni a költő czélzatát, kiben még a hazafiság utolsó -szikrája ki nem aludt? Vörösmarty hozzá fogott _Zalán futásá_hoz, s írta -a megyei küzdelmek zajában, e válságos napok kétségbeesése és reménye -közt, hazafi lelkesülése, fájdalma egész erejéből. - -Íme hogyan hatottak az országos események _Zalán futása_ keletkezésére. -Vörösmarty, épen mint nagy elődje Zrínyi, nemzetéhez kívánt szólani, s -költői sugalmát az eszmék és események küzdelméből merítette. Zrínyi -ugyanazt mondja a _Szigeti veszedelem_ben, mit egyik politikai -értekezésében, a _Török áfium ellen való orvosság_ czíműben. Vörösmarty -nem mást fejez ki, mint azt a nemzeti hangulatot, melyet a politikai -események felköltöttek, s melyet megerősödött tisztább lelkesüléssé -kíván emelni. Zrínyi a pártokra szakadt, szétdarabolt, részben török -járom alatt nyögő s aljasodásnak indúlt hazát siratta. Azt hitte, hogy -csak az ozmanok kiűzése mentheti meg egységét, adhatja vissza régi -erejét s indíthatja meg újra alkotmányos és nemzeti fejlődhetését. S -erre elég erősnek hitte a magyart, ha vallásos és politikai pártjai -összeforrnak a közösen óhajtott czélra, ha összeszedi minden erkölcsi és -anyagi erejét, és szíve egy önfeláldozó nagy elhatározás érzésében még -feldoboghat. A mit az államférfiú értekezésében részletesen fejteget, -ugyanazt hirdeti a költő eposza alapeszméjében, sőt egész -cselekvényében. A _Szigeti veszedelem_ben az Isten már elvégezte a -magyar nemzet pusztulását bűnei büntetéseűl, s a török járom tulajdonkép -nem egyéb, mint a büntetés végrehajtásának megkezdése. De találkozik egy -hős, a költő egyik őse, ki a vallásos és hazafi erények megtestesülése, -s kinek önfeláldozása megengeszteli a boszúló Istent. Ily erényre, -elhatározásra, önfeláldozásra lelkesíti Zrínyi kortársait; a szigetvári -hősnek óhajtja nemzetét, csak így reméli kiengesztelhetni a bűnök és -viszonyok átkát, csak így hiszen Magyarország megmenthetésében. -Vörösmarty szintén hanyatló nemzetét siratja, mely a béke ölén -sülyedésnek indúlt, mely feledi múltját, nem hiszen jövőjében, -megfosztja s megfosztatni engedi magát legdrágább kincseitől, s ha a -veszélyre fel-felriad is néha, újra tétlenségbe merűl. A múlt nagyság -képeit tünteti föl, hogy önérzetet költsön, ébreszsze a sülyedőket, -bátorítsa a küzdőket. A jövő nevében dicsőíti a múltat, siratja a -jelent. A honalapítás nagy tettét rajzolja, az unokáknak némán is -kiáltva: hát ti elfogjátok-e veszteni e dicsőn szerzett hont? már -elvesztettétek, de újra meg kell alapítanotok, nem karddal, hanem -hazafiúi erénynyel és kitartással; lelkesüljetek őseitek nagy példáján, -pirulva, szenvedve és soha ki nem fáradva; e napok épen oly elhatározók, -ha nem is oly dicsők, mint Árpád csatái. - -Ez eszmék és érzések közt fogant _Zalán futása_, ezeket fejezi ki az -eposz, nem ugyan alapeszmében és cselekvényben, mint a Zrínyié, hanem -magában tárgyában s a költő lelkesülésében, mely gyakran egy-egy elegiai -felsóhajtásban tör ki. Vajon e tekintetben a kor és saját hangulatán -kívül kölcsönzött-e valamit Zrínyiből? Némikép nagy elődjét utánozta-e, -midőn ő is, mint ez, költeményével mintegy részt vesz a nemzet nagy -küzdelmében? Bajos elhatározni, de annyi bizonyos, hogy a régibb költők -közűl csak Zrínyi lelkesítette. «Zrínyi – úgy mond _Zalán futása_ -előfizetési felhívásában – kinél e nemben feleink között nagyobbat nem -ismerek, kit minden magyarnak ösmerni kellene, a halhatatlan Zrínyi -valamint hadi tetteiért, úgy írásaiért is figyelmet, hálát érdemel -hazájától, s talán nincs nemzet, mely oly emberrel dicsekedhessék, ki a -mellett, hogy főrendű vitéz volt, fő lenne azok között is, kik a -vitézeket éneklik». Fábiánhoz írt egyik levelében úgy emlékszik meg -Zrínyiről, mint a kinek pegasusát elkölcsönözte. Sokkal bizonyosabb az, -maga Vörösmarty beszélte gyakran, hogy _Zalán_jára buzdítón, sőt -példaadón hatott egy 1823 elején a _Hebe_ czímű zsebkönyvben megjelent -epikai kísérlet: a _Székelyek Erdélyben_. Ki emlékszik már erre, pedig e -költemény nevezetes mozzanat volt s nemcsak Vörösmartyt lobbantá lángra, -hanem Czuczort is s alkalmasint Horvát Endrére is volt némi befolyással. - -Ez ifjú költőt, a magyar újabb eposz hírnökét, Aranyosrákosi Székely -Sándornak hívták. Erdélyben, a Székelyföldön született, unitárius -papjelölt volt, majd tordai lelkész, kolozsvári tanár s végre az -unitáriusok püspöke. Nem sokat írt és hamar elnémult. Munkái közt a fönt -említett epikai kísérlet a legnevezetesb. Tisztán æsthetikai szempontból -csekély becsű ugyan, de annál becsesb irodalomtörténeti tekintetben, -mert a zsendülni kezdő magyar újabb eposz szellemét és irányát jelöli. -Zrínyi óta a magyar epikai költészet mind inkább sülyedett. Zrínyi -nemcsak az európai ízlés színvonalán állott, hanem némikép Tassóval -versenyző tehetség volt, a kinek befolyása alatt állott ugyan, a kitől -kölcsönzött is s mégis eredeti tudott maradni. Egy nem rég múlt -történeti eseményt epopoeiává emel, saját politikai irányát költői -felséges eszmévé magasítja. Mily erő az alkotásban, mennyi eredetiség a -kölcsönzésben, mennyi biztosság a jellemzésben! Gyöngyösiben majd semmit -sem találunk e tulajdonokból; a mennyire felülmúlja elődjét a költői -szólam magyarosságára és rhythmus bájaira nézve, épen annyira utána áll -minden egyébben. Gyöngyösi tulajdonkép verses krónikákat, históriás -énekeket írt, azonban nem törekedett hűségre, mint Tinódi; nemcsak -krónikás, hanem költő is akar lenni, leleményekkel vegyíti krónikáját s -épen nem veti meg az allegóriai és mythologiai elemeket sem. Használja a -csodálatost is, de minden epikai magasb czél nélkül, megkísérti a -bonyolítást, de távolról sem emelkedik egy kerek mese tervéig. Művei a -krónika, eposz, és verses regény különös vegyületei, erős lyrai -hangulatokba olvasztva. A XVIII. század eposzai még hátrább állanak. -Horvát Ádám _Hunniász_a és _Rudolfiász_a, Kulcsár István -_Nándorfehérvári győzedelme_, Gáti István _II. József_e, Etédi Márton -_Magyar gyász_a, Vályi Nagy Ferencz _Hunyadi László_ja és _Pártos -Jeruzsálem_e epikai költészetünk tökéletes sülyedtségét mutatják. Nincs -bennök semmi költői, se a tartalom, se a forma tekintetében, s a mi új -volna, az nem egyéb, mint Voltaire _Henriás_ának szerencsétlen hatása. - -Így állott epikai költészetünk a XIX. század elején, pedig közönség és -irodalom semmit sem ohajtott inkább, mint egy eposzt, a dicső múltat a -sivár jelen kárpótlásáúl. Írók és közönség buzdítoták egymást s Árpád -honfoglalásának megéneklését kívánták hallani. Már Ráday Gedeon készült -egy _Árpádiász_t írni, Csokonai fölhagyott minden egyébbel, hogy – a -mint maga mondja – «halála napjáig azon a heroica epopoeián -dolgozhassék, melyet Árpádról vagyis a magyarok kijöveteléről akart a -maradék számára Homerus és Tasso nyomdokain készíteni». Horvát István -1818-ban egész lelkesüléssel szólítja föl Horvát Endrét, hogy írjon egy -epopoeiát Árpádról; Horvát Endre egy episztolában mentegetőzik, -elmondja, mennyi az akadály, részint a tárgyban a monda hiánya s a -történeti hézagok miatt, részint viszonyaiban, melyek nem engedik meg a -költői csendes munkásságot, de azért őstörténelmi tanulmányokhoz kezd s -már foglalkozik _Árpád_ja tervével. S ím e vágyódás és vajudás közepett -előáll Székely Sándor négy énekes eposzával. Az új korszak hajnala -derengeni kezdett epikai költészetünkben is, s első sugara Székely -Sándor kísérlete volt. - -E kis mű egy pár vonásban már mutatja az új irányt, mely egészen -szakítani akar a múlttal. Székely nem követi se Zrínyit, se Gyöngyösit, -se pedig a XVIII. század epikusait. Nem a közel múltból veszi tárgyát, a -szorosan vett történelmi korszakból sem, hanem az őstörténelmileg, a -húnokig megy vissza, s a mondák földjét tapodja. Hősei nem a Zrínyi -keresztyén Istenét imádják, az Olymp Istenei és allegoriai alakok sem -szerepelnek, mint Gyöngyösinél s a XVIII. század epikusainál: a magyarok -Istene őrködik népe fölött, kit önkényesen Hadúrnak nevez, egy rossz -szellem ármánykodik ellene, a szélvésztámasztó Nemere, kit a székely -hagyomány maig is emleget. Részint a már megindúlt őstörténelmi -vizsgálódások, részint pedig Klopstock példája vezették Székelyt a -magyar mythologia e fölélesztésére vagy jobban mondva fictiójára, mely -oly mély nyomot hagyott maga után, hogy egész Aranyig minden epikus -elfogadta Hadúrt, csak Nemere esett el, kit Vörösmarty Ármánynyal -helyettesített, a persa Ahrimán példájára. A Zrínyi-féle fönséges -conceptióra, erős compositióra Székelynek épen oly kevés tehetsége volt, -mint törekvése; de a mese kerekdedsége iránt már több érzéke van, mint -Gyöngyösinek. Gyöngyösi lyrai hangulata megvan Székelynél is, de -pathetikusabb, ossiános, s tele az ős dicsőség iránti lelkesűléssel. A -külformát illetőleg Székely egészen szakít a régivel, a hexametert veszi -föl a hagyományos magyar alexandrin helyett. Ím rövidbe vonva az új -magyar eposz, melynek e sajátságai egy évtized alatt egész erejökben -kifejlettek. Nagy mozgalom volt ez: eposzunkba új lélek szállott, -visszatért valódi forrásához, az ős mondákhoz, megteremtette a magyar -mythologiát, mely nem levén erős ellentétben a keresztyén eszmékkel, -visszatetszés nélkül táplálhatta a nemzeti érzelmeket, és végre, kivévén -a külformát, mindenben nemzeti lőn, úgy tárgyban, mint fölfogásban. E -mozgalom nélkül lehetetlen lett volna a legújabb fejlődés, mely a -megnyert nemzeti tartalmat a hagyományos kül formával is kibékítni -törekszik, a mondákat a népköltészet alapján naivabban fogja föl, s a -lyrai hangulatból kibontakozva, az epikai compositióra veti a fősúlyt. - -Vörösmarty már régebben költői inspiratiók között olvasta Béla király -_Névtelen Jegyzője_ krónikáját, már forrott fejében az ősi dicsőség -eposza, midőn 1823 elején kezébe akadt Székely kísérlete. Ösztönt, -buzdítást, termékenyítő eszméket merített e kis műből nagy művéhez. Ő is -épen az ős mondákkal foglalkozott, magyar mythologiai alakokat keresett, -politikai eseményektől táplált hazafiúi lelkesedés égett szívében, s a -magyar hexametert akarta megszólaltatni, méltóan nagy tárgyához. Kapva -kapott a kísérleten, kivált a magyar mythologiai kezdeményen, melyet -annyira alkalmasnak talált tovább képezni és kiegészíteni. Soha sem -feledte el, mily nagy befolyással volt reá e mű, s midőn az ő ragyogó -híre mellett rég elfeledte a hálátlan közönség és irodalom Székelyt, -őszinte hálával vallotta be barátjainak, hogy mily sokat köszön -Székelynek, mert nélküle később, vagy talán soha sem írta volna _Zalán -futásá_t avagy mindenesetre máskép. - -Azonban az irodalmi és politikai hatáson kívül volt egy harmadik is, -mely nagyban befolyt _Zalán futásá_ra, s ez Vörösmarty első szerelme. -Majdnem tíz évig e szerelem egyik főforrása költészetének. Nemcsak mint -lyrai költő énekli meg kedvesét, mert 1830-ig majd minden szerelmi dalát -ehhez intézi, hanem mint epikus is. A deli Hajna, a szöghajú nyájas -Etelka, szép Zenedő, szelíd Enikő, bús Ida, mind a költő eszményített -kedvese. _Zalán futásá_ban a délszaki tündér panasza tulajdonkép a -Vörösmartyé, _Cserhalom_ban a kún ifjak énekeiben kedvesét dicsőíti, -_Eger_ben a haldokló Omár búcsúja saját szerencsétlen szerelmének -hattyúdala. Lyrai és epikai költeményeiben egyaránt többször emlegeti a -déli tájt, a Völgységet; amaz általában Tolnamegye, ez Bonyhád vidéke, -mely a völgységi járásban fekszik. Néha meg-megszakítja az elbeszélés -nyugodt folyamát és szerelmi ömledezéssel sóhajt fel. Így _Zalán futása_ -kilenczedik énekében, midőn Hajnáról így ír: - - Délnek völgye, szivem titkának régi hazája, - Dél völgyében is ily tüzes a lány szép szeme. Rajtam - Nem könyörűl, de megöl ragyogó sugarával utóbb is. - Vagy hova vesztem el igy?… Megtérek. Hajna, tehozzád. - -Így _Széplak_ bevezetésében: - - Téged is, oh Völgység! az idő kiragadjon-e tőlem, - Szóljak-e mindenről, ha dal ébreszt, csak ne terólad? - És ha neved zendűl nagy késő korra lejutván, - Senki ne tudja, hogy oly szentté lett tájad előttem? - Hogy fiatalságom tündérországa te voltál? - Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetődet - Százados erdőség; köztök mint égi maradvány - Nyulnak el a völgyek, fiatal szépséggel igézők: - Ott mikor elfáradt testem nyugalomra hanyatlik, - Lelkem, az ifjúság képét öltözve magára, - Ábrándozva bolyong egyedűl a csörge pataknál, - S szárnyain ismét a szerelemnek hordja bilincseit, - S hordja szelid kötelét az elomló szőke hajaknak. - Almaiból virradnia, haj! mért kelle, miért kell, - Megsiratott szép völgy, szemeimtől messze maradnod, - Hogy soha több vig hang dallód ajkára ne keljen, - És legyen a dalban minden szava, mint szive, oly bús? - -Ez első szerelem aranyozta meg s föllegezte be Vörösmarty ifjuságát, -ennek emlékéből táplálkozott költészete még férfiú napjaiban is. -1830–1842-ig aránylag kevés szerelmi költeményt ír, inkább csak ez emlék -visszhangzik szive és lantja húrjain; vegyűl közé ugyan egy-egy újabb -benyomás is, de nem mély, sem tartós; csak 1842-ben érzik újabb lyráján -az erősb szenvedély, midőn ismerni kezdi azt a leányt, kit aztán nőül -vesz. Két nő folyt be elhatározóan költőnk sorsára és költészetére. Az -elsőt az ifjú képzelődés, az érezni kezdő szív ábrándjával szerette, a -másodikat, a férfiú szenvedély egész mélységével és hevével. Az első -szerencsétlenné tette mind őt, mind saját magát; a második egészen -boldogítá e hű szívet, mely vesztesége fájdalmával magába vonúlt s -tizenöt évig többé nem nyílt meg senkinek. Első szerelme együtt ébredt -hazafi-fájdalmával, majd a hazafi-remények enyhítették a szerelem -veszteségét; második szerelme a haza jobb napjaiban lángolt föl, de -boldogságát nem sokára a legmélyebb hazafi-fájdalomnak kellett -megzavarnia. E csöndes, hallgatag férfiú a hazafiúság és szerelem mennyi -örömét és kínját élte át! Nem ok nélkül zengett lantján e két érzés oly -elragadóan; emléke méltán szent a férfiak és hölgyek szívében. - -Vörösmarty első szerelmi viszonyáról az adat kevés s némi homály borong -rajtok. Annyi bizonyos, hogy a szeretett leány Perczel Adél vagy -magyarosan Etelka volt, Perczel Sándor legidősb leánya.[9] Vörösmarty -mindig Etelkának nevezte, így Zádor György barátjához írt leveleiben, s -néhány költeményben is. Úgy látszik, hogy 1821–22-ben kezdődött e -szerelem, midőn az ifjú költő már Tolnamegyében lakott. Az is világosan -kitetszik a Zádorhoz írt levelekből, hogy Vörösmarty titkon és -reménytelenűl szeretett, s minden erkölcsi erejét össze kellett szednie, -hogy elfojtsa évekig táplált szenvedélyét, visszariadjon a vallomástól s -ne kösse minden világi kilátás nélküli pályájához azt, kit annyira -boldognak óhajtott. Lehet, sőt valószínű, hogy e szerelem eleinte csak -költői ábránd volt, a szív első határozatlan izgalma, a költő fölhevűlt -képzelődése, mely tárgyat keresett álmainak. Maga mondja egyik levelében -Zádorhoz: «Áldom őt, mert általa fejlett ki bennem minden érzemény». Egy -másikban: «Hogy _Szép leány_om tetszik, örülök. Tudod, kit gondoltam, -ennek köszönhetek én mindent». Azonban a költői ábrándot részint a -magány, részint a szeretett leány bájai lassanként szenvedélylyé -érlelték. Vörösmarty, mint testvérei nevelője, sokszor megfordúlt -társaságában, mind mélyebb hatást tőn reá szépsége, mind inkább tanulta -ismerni, tisztelni, szeretni szelíd, tiszta lelkét. Hogy mily benyomást -tett reá, mutatják eposzainak nőalakjai, kik majd mindig a szűzi -szemérem, a naiv kedvesség s csendes mély érzelmek bájaiban jelennek -meg. - -Vajon szerette-e őt a leány? Nincs reá biztos adat. Vörösmarty -leveleiben hallgat róla, se ezt, se azt nem említi. Úgy látszik, -kedvelte társaságát, s a Vörösmartyéhoz hasonló tekintetek korlátolták -érzéseit. Titkos, néma szerelmi viszony lehetett köztök, melyet egyik -fél sem szegett meg soha. Vörösmarty mélyen magába zárta titkát s egész -1825-ig legkedvesebb barátjai előtt sem nyílott meg, egyetlen levelében -sem érintette. Csak akkor kezdett szólani felőle, midőn már hajlama -szenvedélylyé erősödött s mintegy enyhületet keresett barátjai -részvétében. Gondolatban százszor széttépte e viszonyt s mégsem téphette -szét, menekűlni kívánt tőle és szenvedélye visszavonta, hogy legalább -még csak egyszer láthassa őt. Küzdött egész erejéből s erőtlen volt, de -az elhatározó perczben mégis legyőzte magát. Tulajdonkép a szeretett -leány boldogságáért mondott le szerelméről, s az általa annyira tisztelt -család nyugalmát többre becsülte, mint saját szenvedélyét. - -1825 augustusában még egyszer le akart rándulni Tolnamegyébe, hogy -végbúcsút mondjon ifjúsága tündérországának. Zádor, ki, úgy látszik, -egyedül volt beavatva barátja szerelmi titkába, aggódva kérdi levelében: -«Hát csakugyan lementél-e?» «Nem, barátom – feleli Vörösmarty Pestről -1825 augustus 27-ről – itt maradok (sept.) 8-ig munkám miatt, s azután -sem sietek igen, mert nincs nekem ott számomra semmi is. Ha a sötétség -országába mennék, nem esnék nehezen, mert mondhatnám: uram, te sötétnek -teremtetted ezt és szép nem is volt soha; de én láttam a déli völgy -virágát s most ő nincsen ott. Nem is kérdettem meddig marad el, vagy még -visszajő-e? mert mit használ, a valóságot úgy is elég korán lesz -megtudnom. Gyermeki könnyűséggel azt gondoltam, tán látom még egyszer, s -ezt gondolnom is oly kedves vala. Most kegyetlenűl vége lesz mindennek. -Iszonyú ürességet találok majd ott, hol mindenem volt, borzasztó -csendet, hol az ábrándozás kedves alakjai bájosan zengettek körömben. -Vergődő kedvem egészen oda van. A bánat és évődő fájdalom egész -táborával általment lelkemen: olyan az, mint az eldúlt mező. -Meggyilkolva fetrengenek rajta az élet örömei, s a mely még csak -haldokol közöttök, jajgatással borzaszt. Így vagyok most, nem tudom, -hogy’ lesz tovább; tán gyógyít az üdő, de úgy vélem, hogy az a gondolat, -mely képzelt boldogságomban szőve volt, pótolhatlan hiányt fog hagyni -egész életemben. Attól, kit mindenek felett hatalmasnak hiszek, -lehetetlenséget nem akarok kérni, a mi pedig azonkívül lehetséges, az -mind csekély nekem. Ha visszatértemben látni találsz, keresztűl látsz -rajtam, mert előre képzelem, hogy le leszek sújtva. Mily boldog Maróthy, -miért nem tanúltam az ő mesterségét, nyelveit, elmennék a Jegekhez, hogy -fagyaszszanak meg, el Kaukazushoz, hogy temessen el, itt megholt -testemnek fájni fog a föld is; nem hiszem, hogy szűnhetik a fájdalmam, -mert csontom, velőm, s talán minden hajam szála el van foglalva általa.» - -E levél híven festi Vörösmarty hangulatát, s egyszersmind azt is -mutatja, hogy mily erőt vett rajta eltitkolt szenvedélye. Vörösmarty nem -kedvelte a költői szárnyalást prózában, s leveleiben nem szokott -érzésekben áradozni, s ím e levelében egész szenvedélyességgel tör ki. -Óhajt és fél találkozni a szeretett leánynyal, barátja vigasza nem hat -reá s még egyszer átéli boldogtalan szerelme minden örömét s kínját. -«Itt vagyok – írja Zádornak 1825 szept. 28-ról – s itt van elválhatlan -társam a reménytelenség. Minden, a mi sanyarú s lesújtó lehet, megvan e -mondásban; elgondolhatod, hogyan voltam, mikor ezt éreztem. Ő nem örökre -távozott el innen, s mikor megjöttem, már itt volt. Oh barátom, micsoda -szárazság, micsoda üresség ez ahhoz képest, a mi bennem forr, de nem -keresem a szavakat, leírom, a mint tollamra jőnek. S ha csak század -része lesz is a valóságnak bennök, elég ez arra, hogy szánakodjál -rajtam. Látom leveledben, mindent elővettél, a mi vigasztalásomra -lehetne: részvétedet, hazámfiai szeretetét fáradozásaimért. Mind igaz -lehet ez, de én nem hallok semmit is. Ha Isten angyalai az üdvösség -csengetyűjével csengetnének is fülembe, ha a paradicsom legékesb madara -repkedne is körűlem édes dalával, de bár maga a testesült öröm biztatna -is, nem hallanám őket. Siket vagyok mindenre, mint a nehéz föld, csak -fájdalmamra nem. Ne gondold, hogy önként kerestem csüggedésemet, a mit -csak képes voltam megtenni, megtettem előre, hogy annak idejében -könnyebben tűrhessek, de halljad mindenestül, s talán utolszor, veszendő -ügyemet. Meglett korú vagyok és semmi kilátásom. Ennek méltó -meggondolása arra határozott, és szinte megkeményített lejövetelem előtt -annyira, hogy akármi hideg elfogadást, sőt tán megvetést is képes lettem -volna elszenvedni. Nem is csalatkozám, a legérzéketlenebbűl és szinte -megfásúlva állottam előtte első pillanatban, s ő azon szelíd -mosolygással, melylyel mindenkit fogad, fogadott engemet is. Alkony -volt; ifjúsága legszebb biborában állott, szülei és testvérei körében, -hasonlíthatlan szépségű sugár termete nem mutatott földi származásra, -mint az örömnek angyala, úgy fogadott tiszta, bútlan tekintetével. Én, a -ki kevesebbet vártam, olvadozni érzém elfásult szívemet, s hálát adtam -Istenemnek, hogy még egyszer láthatom. Nem is kívántam többet, de tudod, -gyarlók az emberek. Én holmi apróságokkal foglalatoskodtam, s ő ismét -hozzám jött, hogylétemről kérdezősködvén. Ha egy kézmorzsoló hitvány -kérdezne így, fülem sem csendülne, de midőn a kérdés szép hangjai -ezüstként hangzanak oly ajakról, melyen még csak ily csekély kérdésért -is a szemérem harczol, oh akkor barátom, ne legyek-e oda? Láttam, nem a -szerelem szólamlik meg belőle, de még egyszer megáldám Istenemet, hogy -őtet láthattam, s erősen fogadtam, őtet holtig emlékezetemben éltem -angyalának tartani… De mily erőtlen vagyok feltételemben! Akármit -beszéltem ezelőtt felőle, tudd meg, hogy az mind hiba volt. Oh csak -valami kivetőt találhatnék benne! Nem találok s a mit bennem iránta most -már csak tiszteletnek véltem, minden képtelenségek belátása mellett is, -szerelemmé vált. Itthon van, de már majd bizonyos jelensége van, hogy -nem soká marad. Kimélnek jelenlétemben, de mégis úgy vagyok, mint a mely -hajót az örvény több mérföldről besodor, nem hirtelen vész, de minél -későbben, annál szörnyebben és bizonyosabban. Így a rossz jövendő tárva -áll előttem s ha Pesten más életet nem választok, rövid idő után bizvást -vess keresztet reám… Hajh, csak tizenhat esztendős koromtól fogva -nevelhettem volna mostani észszel magamat: Maróthy most nem menne maga s -én nem tépelődném gyávaságomon.» - -E levél leghosszabb Zádorhoz írt levelei közt; még jól esik beszélnie -szerelméről, még nem jött el az elhatározó percz, még nem jutott -szenvedélye legyőzéséhez. Későbbi leveleiben már inkább csak érinti -szerelmét; megtörtént, a mire rég készült, s az eltemetett szerelem -fájdalma csak néha nyilallik át sorain. «Hallád, hogy itt vagyok – írja -Pestről 1825 november 6-ról – képzelheted, hogy el is kellett jőnöm. Oh -barátom ez az eljövetel legalább csak keserves lett volna. Nem volt. -Nyomorult szavakkal tudtam elbúcsúzni s a fájdalom bennem gúnykaczajjá -vált… Képzelheted, hogy lehet annak dolga, a kit végtelen pusztában kezd -megvenni az Isten hidege; úgy vagyok én az élet pusztájában, fázni -kezdek s a boldogtalan emlékezet nem melegít többé. Legalább csak új -lelket vehetnék, felöltöztethetném a remény és szerelem bibor köntösében -s ifjúságát a képzelődés gazdag virágaival ékesíthetném föl, de el -vagyok temetve s a remény és szerelem hervadtan áll jó kedvem sírjánál. -Ezt olvasom, ha mélyen szívembe tekintek, de talán annál kevesebb -gondomat foglalja el ezután az ábrándozás s hideg észszel a külső -jobblétért tán többet tehetek.» Egy Zádorhoz írt másik levelében már -nyugodtabb, üdvözli házasulandó barátját és széttépett boldogságára -gondol: «Adja Isten oly boldog légy, a mint azt érdemeled: boldogságom -úgy is abból fog állani, ha hazám és ti boldogok lehettek. Én is -lehettem volna, de hajh mily véghetlen nagy lépés van a lehetéstől az -azzá lételig, s mégis hány van, a ki az sem lehetett volna, mert szívén -kívül kereste a boldogság forrását.» Néha gúnyosan fordul maga ellen. -«Lásd én – írja szintén Zádornak – lassanként beleszokom a jókedvbe, ki -tudja, bele halok-e? Azt gondoltam, hogy majd se nem ehetem, se nem -ihatom, pedig dehogy nem. Csak elfásulok lassanként s magam sem bánom, -legalább faraghat a sors belőlem a mit akar, bálványt vagy bitót.» Évek -multával is sajogni kezd a behegedt seb. «A napokban – írja Zádornak -Pestről 1827 aug. 28-ról – itt lesz Etelka, nem tudom megláthatom-e? -Talán fogom látni, de mért nem oly szemmel, mint öt évvel ezelőtt, akkor -egy tekintet hónapokig elálmodoztatott volna, most talán meg sem -indíthat, annyira sem vihet, hogy a multra visszanézvén, borzadjak -magamtól.»[10] - -Ím lassanként kialvó szenvedélye, de a melynek emléke folyvást -termékenyíti költészetét. Nemcsak Vörösmarty nem lett boldog, de az sem, -kit annyira boldognak óhajtott s kinek épen boldogságáért győzte le -szenvedélyét. Etelka később férjhez ment ugyan, de a mint Vörösmarty -maga mondá egykor Zádornak, nem volt boldog és sokat szenvedett. Azonban -mindez későbbi dolog. Midőn 1823-ban Vörösmarty _Zalán futásá_ba -kezdett, Etelka a fejlődő ifjúság bájaiban virult, s az ifjú költő -ébredő szenvedélye hevével szerette. Hazafi és szerelmi lelkesülés -melege alatt született a magyar új eposz s azzal költője, úgy látszik, -nemcsak hazája, hanem szerelme oltárán is áldozni kívánt. 1823 őszén már -kész volt belőle néhány ének s Vörösmarty félművel, de egész -lelkesüléssel sietett Pestre. - - - - -V. - -Vörösmarty mint a Perczel-fiúk nevelője másod ízben, 1823–1825. Ügyvédi -vizsgálatot tesz. A pesti irodalmi körök 1798–1825. Kármán. Révai. -Horvát István, Szemere és Vitkovics. Kulcsár. A Marczibányi-intézet. -Fehér György. Petrózai Trattner János. A gróf Teleki-ház. _Auróra. -Hébe_. Kisfaludy Károly és Kazinczy. Kovacsóczy _Aspasiá_ja. Vörösmarty -új barátjai: Toldy, Fábián, Zádor. Első találkozása Deák Ferenczczel. -_Zalán futása_ fogadtatása. Vörösmarty és Kazinczy. - -Pesten újra átvette a Perczel-fiúk nevelését s egyszersmind fölesküdt a -kir. táblára jegyzőnek. Ugyanekkor nagybátyjánál, Vörösmarty Ferencznél, -egy évig gyakornokoskodott. Nevelői fizetése koszt és szállás mellett -300 váltóforint volt, melyből a mit megtakaríthatott, folyvást anyjának -küldötte. Nappalait a tanítás, az ügyvédi censurára készülés és -gyakornokoskodás foglalták el s inkább csak éjjeleit áldozhatta a -múzsáknak. _Zalán futásá_n dolgozott oly kitartóan, hogy már 1824 -márcziusában, a mint Kazinczynak írta, igen kevés híja volt az egésznek. -Közbe-közbe elővette egy még Görbőn kezdett drámáját, _Zsigmond király_ -czíműt, melyet 1823 telén Pesten be is végzett. E mellett néhány kisebb -költeményt is írt, szorgalmasan olvasott, kivált szűnnapokon, midőn -tanítványaival Börzsönybe rándúlt. 1824. dec. 20-án letette az ügyvédi -vizsgálatot, de nem ügyvédkedett, hanem folyvást nevelő maradt. Úgy -látszik, hogy mikor ügyvéddé lőn, már fölhagyott azzal a szándékkal, -hogy valóban ügyvéd legyen. Legföljebb menedéknek tartotta fönn. Hamar -megismerkedett az irodalmi körökkel, lassanként a nemzeti törekvésbe -olvadt be minden egyéni törekvése s néhány év múlva egyedüli életczélja -lőn a hazafi és író koszorújáért küzdeni. A szerelméről lemondó ifjú -keblét csak a hazafiság nagy érzése volt képes betölteni. - -Pest épen akkor kezdett válni irodalmunk központjává. Már a múlt század -végén látunk egy pár férfiút erre törekedni, de siker nélkül. Kármán -1793-ban kimondotta, hogy míg Pest meg nem ragadja a kormányt, addig a -tájszólások nem fognak beolvadni egységes irodalmi nyelvbe, addig a -vidéki elszórt irányok nem termik meg az országos irodalmat, mely -egyedűl egyenlítheti ki a nyelv, ízlés és egyének különbségeit. Írói -estélyeket indítványozott b. Podmaniczky Anna, gr. Beleznay Miklós -tábornok özvegye szalonjában a pesti magyar írók és tudósok -központosítása végett, és szintén Beleznayné pártfogásával indította meg -_Uraniá_ját, melyet ugyane czélból alapított. Meg is nyílt ez újkori -első magyar szalon, de a Martinovics-katasztrófa szétriasztotta s Kármán -halálával megszűnt az _Urania_ is, mely minden tekintetben annyi szép -reményt ígért. Révai terve egy Pesten fölállítandó nyelvmívelő társaság -ügyében az országgyűlés részvétlensége miatt nem létesűlhetett. Az írók -szétszórva laktak az országban. Minden kis város, hol egy pár kitünő író -lakott, vagy valamely nevezetesb irodalmi vállalat indúlt meg, -fensőséget gyakorolt Pest fölött, hol a magyarok is németűl beszéltek, -német művészet kezdett virágozni s oly lelkes magyar író is, mint -Schedius, német folyóiratot adott ki. Bécset még leginkább lehetett a -magyar irodalom központjának nevezni. A múlt század közepén itt -szólaltatta meg ismét irodalmunkat a magyar testőrség, itt jelent meg a -legolvasottabb hírlap, itt nyomattak a legszebb kiadású magyar könyvek s -évtizedeken át soha sem hiányzott itt egy-egy oly írói kör, mely -folyvást levelezésben állott az ország legkitünőbb íróival. - -Pest fensőségének első lépcsője tulajdonkép Révai volt. Midőn e genialis -férfiú 1802-ben mint a kir. egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára, -elkezdé hirdetni a magyar nyelvészet reformját, vagy jobban mondva, -megalapítását, s összetűzve Verseghyvel, szokatlan mozgalmat idézett -elő: a magyar írók nagyobb figyelemmel fordúltak Pest felé, mint valaha. -Révai ugyan nem sokkal azután meghalt, de naponként szaporodó -tanítványai lelkesűlten hirdették tanait. Köztök leginkább Horvát István -tűnt ki, a ki már a Verseghy-polemiában is védelmezte mesterét, s kit -mintegy fejének ismert az az irodalmi kis kör, melyet Szemere és -Vitkovics alkottak s Kazinczy pesti triásznak nevezett el. E kör három -eszmének volt képviselője: védte és terjesztette Révai nyelvészeti -rendszerét, Kazinczy nyelvújítását és szintén a Kazinczy által -megindított költői új iskolát. Horvát ehhez még egy nagy érzést csatolt, -a nemzeti önérzetet, mely őt történelmünk nemzetiesb fölfogására -vezette, lassanként egész a rajongásig. - -E kör volt a pesti s a Pesten átutazó írók központja; leginkább -Vitkovics házánál gyűltek össze, kivált 1812 óta, a midőn Vitkovics -megénekelt Theodorájához költözött. A szerb eredetű és görög vallású -ügyvéd egyszerű háza mintegy temploma lőn a magyar nemzetiség s az új -magyar költészet cultusának. Vitkovics a belvárosi Kereszt-utczában -lakott, nem messze a szerb templomtól, egy még a hatvanas években is -fennállott, franczia tetőzetű házban. Az egri jó bor mellett nem egyszer -lepte meg a társaságot az éj. A széptani és nyelvészeti vitákat rendesen -történelmi és politikai tárgyú beszélgetések váltották fel. Az új magyar -könyvek megbíráltattak s némely polemia és irodalmi vállalat terve itt -fogant meg. A komolyságot tréfa, élcz és néha dal mérsékelték. Vitkovics -igen szépen tudott dalolni, rendesen népdalokat énekelt és saját dalait, -sőt egy párszor a szerb guzliczát is bemutatta vendégeinek. Nemcsak a -házi gazda, hanem a Virág Benedek és Kazinczy névnapjai is -megünnepeltettek. Midőn 1813-ban Berzsenyi, 1815-ben Kazinczy -meglátogatták Pestet, még zajosb ünnepet ült e kör. Az agg Virág itt -találta magát legjobban s Theodora mindíg a ház küszöbéig kísérte ki és -kézcsókkal vált meg tőle. Itt szavalta el Fáy András némely ifjúkori -dévaj költeményeit, s nem bánta, ha azokat barátjai hevenyében leírták -is, mert úgy sem kiadhatók s dicsőítette a censurát, mint védpaizsát jó -hírének. Itt olvasta föl 1810 ben Kölcsey az első magyar románczot, itt -1815-ben a _Mondolat_ ellen Szemerével együtt írt satiráját; e kör elébe -terjesztette Helmeczy a nyelvújítás apologiáját, a melyhez aztán Horvát -István, akkor a régi nyelv egyetlen ismerője, örömest szolgáltatott egy -pár rögtönzött adalékot. Innen merített lelkesűlést 1809-ben az Erdélybe -utazó Döbrentei s nyert szellemi támogatást ott megindított _Erdélyi -Muzeuma_. 1818 óta Kisfaludy Károly is vendége volt Vitkovics házának s -a nyelvészeti viták mellett a dramaturgiakat is divatba hozta. Midőn -Vörösmarty 1823-ban Pestre jött, még nagy hírben állottak Vitkovics -estélyei. De e kör még nem tehette Pestet irodalmi központtá. 1811-től -majdnem 1822-ig a kis Széphalom uralkodott a magyar irodalmon. Kazinczy -ismerte majd minden vidék íróit s épen úgy érezte hatását Bécs, mint -Pest vagy Kolozsvár. A nyelvújítás mindennél mélyebbre ható eszme volt s -Kazinczynak nemcsak munkái éleszték e mozgalmat, hanem levelei is, -melyek majdnem pótolni tudtak egy egész központi folyóiratot. - -A Kazinczy triásza mellett Pesten még egy más írói kör is alakult, -melynek Kulcsár István volt a feje, az 1806-ban megindúlt _Hazai és -külföldi tudósítások_ szerkesztője. Kulcsár nem vallott határzott irányt -se politikában, se irodalomban. Egyetlen eszméje és elve volt a -nemzetiség. Magyar volt testestül lelkestül és régi szabású táblabíró. -Szerette nemzete történelmét, irodalmát, zenéjét, színészetét s izgatott -mindenik mellett szóval és tettel. Író és szerkesztő volt, az irodalom -és művészet mæcenasa, ügyvéde és napszámosa a körülmények és erszénye -szerint. Buzdította a fiatal írókat, dicsőítette az idősbeket, kiadót -keresett munkáiknak, s ha más nem találkozott, maga adta ki. Lapja -jövedelmét úgy tekintette, mint közpénzt, a melyet közczélra kell -fordítani. A nyelvet és irodalmat illető kérdésekre jutalmakat tűzött; -az ortholog Beregszászival egy magyar szóképzéstant íratott, Horvát -Istvánt ő vette reá, hogy elkészítse őstörténelmi _Rajzolatai_t, a -melyeket aztán kiadott saját költségén s olvasóinak ajándékul küldött. -Nyílt házat tartott, hova szívesen látott minden magyar írót és művészt; -nem tett különbséget a neolog és ortholog között, bár maga az -utóbbiakhoz tartozott. A vallás dolgában nem volt épen ily türelmes. A -pártfogása alá vett vagy épen nála segédkező protestáns ifjakat örömest -áttérítette a katholika hitre, ha lehetett, mint Ungvárnémeti Tóth -Lászlót. Politikai lapszerkesztő létére nem igen beszélt politikáról, -hanem annál örömestebb hallgatta, ha vendégei irodalmi dolgokról -vitatkoztak, vagy ha Bihari egy szép nótát húzott. Az írók után a -színészeket és czigány zenészeket becsülte legtöbbre, mint a nemzeti -nyelv és érzésnek erős támaszait. Sokáig buzgólkodott, hogy Pestnek -állandó magyar színháza legyen; leginkább az ő fáradozásai következtében -vétetett meg e czélra a Hatvani-utczában saját háza mellett egy üres -telek, de az építésre nem gyűlt elég pénz, a telek sokáig pusztán állott -s végre eladatott gróf Czirákynak. Biharinak, a híres czigány zenésznek, -nagy pártfogója volt; temetésére magával vitte vendégeit s a sírnál -lelkes beszédet tartott. Kazinczy triásza rendes vendége volt nagyobb -ebédjeinek s Horvát István itt is oly nagy szerepet játszott, mint -Vitkovics házánál. Mily diadalt ült e két lelkes kör, midőn 1810-ben a -Marczibányi intézet megalapíttatott, mely a Marczibányi István -hagyományából évenként pályadíjt tűzött a nyelvmívelést illető -értekezésekre s a legjobb magyar munkákat megjutalmazta. Az intézet a -nádor pártfogása alatt állott, a ki igazgatását egy pestmegyei -bizottságra ruházta, a nemzeti muzeum befolyása mellett. 1817-ben -történt az első jutalmazás Pestmegye termében, a nádori biztos -jelenlétében; Virág és Pethe munkái koszorúztattak meg s Teleki József -gróf pályairatai. 1820-ban maga a nádor osztotta ki a jutalmakat, melyek -elsőjét Kisfaludy Sándor _Regéi_ nyerték. A jutalmazott írók, ha Pesten -voltak, kardosan, magyar díszruhában jelentek meg s beszédeket -tartottak. Majdnem oly pompával, zajjal ment véghez az ünnepély, mintha -főispáni beigtatás lett volna. Valóban ez ünnepély emelni kezdte az írót -Verbőczy népe szeme előtt. Az irodalom mintegy fölvétetett a rendi -alkotmány sánczai közé, vagy legalább azok az írók, kik a -Marczibányi-jutalmat nyerték. Itt is Horvát játszotta a főszerepet, ő -volt a pályakérdések kitüzője, bírálója s kihirdetője a hírlapok útján. -Mint az ország historikusa, a nemzeti becsület védője, egész országos -tekintélyt vívott ki magának. - -Azonban mindezt csak előzménynek nevezhetni. A _Tudományos Gyüjtemény_ -és _Auróra_ megalapításával kezd Pest irodalmunk központjává emelkedni. -Amaz 1817-ben indúlt meg, Fejér György indítványára, Horvát sürgetésére, -ez 1822-ben Kisfaludy Károly szerkesztése mellett; mind kettő a Kulcsár -és Vitkovics estélyein született és tartatott keresztvíz alá. A -_Tudományos Gyüjtemény_ volt irodalmunkban az első nagyobbszerű -tudományos vállalat. Az egész ország tudományos ereje összpontosúlt itt -s a nyelvészeti, történelmi és irodalmi viták állandó tért nyertek. Nem -volt pártközlöny, sőt némi határozottabb színezetre sem törekedett. -Egykép írt bele ortholog, neolog, y-os és jottista s a szerkesztő Fejér -György mellé adott bizottság csak arra ügyelt, hogy a czikk magában véve -érdemes dolgozat legyen, legföljebb javított vagy rontott rajta valamit, -a szerző tudta nélkül is, a mi ma is szokása szerkesztőinknek, Itt vívta -ki Kazinczy nyelvújítási harczát Beregszászival és másokkal, itt -jelentek meg Kölcsey első bírálatai, itt folytatta Horvát történeti -nyomozásait. Ide küldé mindenki czikkeit, a ki valamely tudománynyal -foglalkozott, akár mint szaktudós, akár mint műkedvelő. E mellett e -folyóiratnak nemcsak az irodalom terén volt központosító ereje, hanem a -társas téren is. A _Tudományos Gyüjtemény_ kiadója, Petrózai Trattner -János, az üzleti érdeken kívül, más szempontból is szerette a magyar -irodalmat. Reá is ragadt valami író barátjai lelkesüléséből. Örömest -látta házánál az írókat, kivált folyóirata dolgozótársait s a -legtöbbször az ő estélyein vitatták meg nemcsak a szerkesztőségi -ügyeket, hanem a magyar irodalom és tudomány nevezetesb kérdéseit is. -Vitkovics, Kulcsár és Trattner házai voltak először Pesten a magyar -irodalom szalonjai. A főuraknak minden egyébre, még a pesti német -színházra is, több gondjok volt, mint nemzetök irodalmi törekvéseire. -Leginkább gróf Teleki László viseltetett érdekkel az irodalom iránt s -olykor meghívta házához a nevezetesb írókat. Maga is író volt s a -Marczibányi-intézet elnöke, fia pedig, József, ekkortájt lépett az írói -pályára s Thaisz alatt élénk részt vett a _Tudományos Gyüjtemény_ -szerkesztésében is. - -A tudományos irodalom e központosítása hasonlóra ösztönözte a -szépirodalmat is. Kisfaludy Károly, a ki 1817-ben Pesten telepedett le, -már 1819-ben szándékozott megindítani egy zsebkönyvet, mint a -szépirodalom állandó közlönyét. Azonban se kiadó, se pénz nem volt. -Bátyja, Sándor, segített rajta, ki 1820-ban megnyervén a -Marczibányi-intézet első jutalmát, az egész 400 forintot a zsebkönyv -kiadására ajánlotta föl. Horvát izgatására még mások is tettek -ajánlatokat s a vállalat egy pár évre biztosíttatott. Így indúlt meg az -_Aurora_ 1822-ben Kisfaludy Károlytól szerkesztve ugyan, de a -részvényesek collegialis felügyelete alatt. Ugyanekkor Bécsben is -megindúlt egy hasonló zsebkönyv, _Hébe_ czímmel, Igaztól szerkesztve, de -a Kisfaludyé csakhamar kivívta fölötte az elsőséget s rendkívüli -befolyást kezdett gyakorolni szépirodalmunkra. Eleinte az _Aurórá_nak is -oly kevéssé volt határozott színezete, mint a _Tudományos -Gyüjtemény_nek. Majd minden költői irány képviselője írt belé, sőt még -nem-költők is, mint Kulcsár, Horvát és Teleki József gróf. Kisfaludy -kényelmetlennek érezte a részvényesek felügyeletét, nem akart hódolni -széptani nézeteiknek s csakhamar megvált tőlök. A _Hébe_ Kazinczy -befolyása alatt állott, az _Aurórá_val Kisfaludy egész önállóan -rendelkezett. A két zsebkönyv önkénytelen némi ellenzéke volt egymásnak. -Kisfaludy a nyelvújítók pártjához tartozott, Helmeczy avatta be, a párt -egyik legtúlzóbb embere, mértékben írta rímes verseit, kiválóan kedvelte -a német költészetet s ennyiben a Kazinczy felekezetéhez tartozott, de -költészetének szelleme egy pár lényeges pontban különbözött a -Kazinczyétól. Kisfaludyt nem lelkesítette se a valódi görög eszmény, se -az a német-görög, mely a Goethe és Schiller költészetének egyik feltünő -oldala. Kisfaludy inkább a német romantikusok felé hajlott, más felől -élményeinél, míveltségénél, sőt a műfajoknál fogva is, melyeket művelt, -szeretett oly tárgyakhoz is nyulni, melyek meglehetős ellentétben -állottak Kazinczy merev idealismusával. Mindez közelebb vezette -Kisfaludyt a nemzeti elemhez, mint bárkit azok közűl, kik eddig az új -iskolához számították magokat. Kisfaludy nem elvből, sem versenyből -foglalta el ez álláspontot, oda ragadta szelleme s még inkább -szépirodalmunknak az a fejlődése, melyet épen _Aurórá_ja eszközölt, -kivált Vörösmarty feltüntével, kiben e kor írói közt legerőteljesben -nyilatkozott a nemzeti szellem. Kazinczy írt az _Aurórá_ba, bár nem -annyit, mint a _Hébé_be, szent körnek nevezte az Aurora-kört, Kisfaludy -viszont őt mesterének vallotta, de nem szövődött köztök valami benső -viszony, s maga a két zsebkönyv is irányuk egy pár lényeges különbségét -mutatta. Az _Auróra_ kizáróan csak a hazai történelemből vett rajzokat -közlött, a _Hébe_ is közlött ilyesmit, de inkább szerette az eszményies -jeleneteket. Az _Auróra_ kizárt minden élő személyhez írt alkalmi -költeményt, minőket nemcsak Virág és Berzsenyi szoktak írni, a római -klasszikusok példájára, hanem Kazinczy is. Kisfaludy nyiltan megírta -minden dolgozótársának, magának Kazinczynak is, hogy a vers ne -személyes, hanem köztárgyat foglaljon magában. Az _Auróra_ oly -költeményt fogadott szívesebben, mely nem a mythologiából szedte képeit -s előszeretettel fordult az ősi dicsőség felé. A _Hébé_be leginkább a -régibb költők írtak. Az _Auróra_ lassankint az ifjú nemzedék közlönyévé -vált, mely nemzetibb húrokat kezdett pengetni magánál Kisfaludynál is. -Ez ifjú írók mindíg kifejezték részint őszinte, részint obligát -tiszteletöket Kazinczy iránt, de Kisfaludyt ismerték fejöknek. Kazinczy -örvendett, hogy az egész új nemzedék a nyelvújítás zászlójához szegődik, -hogy a régi ízlés hívei apadnak, de az új ízlésben valami olyat is -látott, a mi már nem az övé. Csakhamar nagyon is nemzetinek találta -költészetünket, mely tulajdonkép csak kezdett nemzetivé válni. «Nem -szeretem azt a neki dühödt nemzetiséget – írja Zádornak 1825 -deczemberében – szeretném, ha a rein menschlich is szólana e mellett. -Addig éneklik az Árpádiászokat, míg végre bele csömörlünk.» - -Kisfaludy és társai hatását az öreg Virág Benedek is érezte, ki Budán -lakott s kihez híven elvándoroltak az ifjú írók, hogy bemutassák -tiszteletöket és áldását kérjék. Ő nem azon aggódott, a min Kazinczy, őt -az bosszantotta, hogy igen elszerelmesedett, ellágyult költészetünk. Az -öreg nyaranta, alkony felé, rendesen a budai hídfőnél sétált vagy -üldögélt. Tisztelői tudták szokását s itt látogatták meg. Egy nap -Szalay, a még gyermekifjú, itt tisztelgett az öreg úrnak. Nem sokkal -azután jött Kisfaludy Károly is és beszédbe elegyedett velök. Midőn -Kisfaludy eltávozott, Virág hosszan nézett utána s így szólott -Szalayhoz: «Milyen szép magas ember ez a Kisfaludy, egész heros s mégis -oly lágy szerelmes verseket ír». A Kisfaludy színművei- és beszélyeiben -nyilatkozó realismus is bántotta a régibb írókat. Midőn a _Kérők_ czímű -vígjátéka előadatott, az ügyvédközönség Perföldyben Nagy István kir. -alapítványügyi jogigazgató arczképére ismert s Vitkovics, nagy -tisztelője a vélt megbántottnak, megtámadta Kisfaludyt, vendégeitől is -támogatva, a kik ez aristophanesi szabadságot a magyar színházra és -irodalomra nézve veszélyesnek látták. «No csak bántsatok, sorban -színpadra hozlak benneteket» – mondá indulatosan Kisfaludy. _Stibor -vajdá_ban szintén rossz néven vették tőle az író és nem író táblabírák a -jobbágyság élés rajzát és izgatást éreztek ki belőle a nemesség előjogai -ellen. Nemcsak az életben, hanem az irodalomban is néha épen az a -sajátság teszi kedveltté az embert az ifjak előtt, a miért az öregek -morognak. Kisfaludy Károly az ifjú írók egész bálványa lőn s nemcsak -_Aurórá_jával központosítá az ifjú erőket, hanem személyiségével is. -Úri, gavallér ember volt, a nők kegyencze, ki oly társaságokba is járt, -hova társai be nem juthattak. Sokat élt külföldön, nyelveket beszélt, -festett. Viharos ifjúsága, kalandjai, tapasztalatai, modern míveltsége, -irodalmunkban eddig hallatlan termékenysége, népszerűsége, melyet épen -úgy meg tudott nyerni mint tartani, tekintélyt vívtak neki az öregek -előtt s elbájolták az ifjúságot. A kezdő költő már nem csak Kazinczynak -mutatta be zsengéjét, hanem Kisfaludynak is, sőt némelyik csak egyedűl -Kisfaludynak. Egy egész ifjú irodalom képződött körűle, mely tőle vett -buzdítást, irányt. - -Azonban a pesti ifjú írók 1823 körűl magok között is alkottak egy kis -kört, hol kényelmesebben érezték magokat, mint Kisfaludynál, kivel még -nem voltak egyrangúak s ki még akkor inkább pártfogójok volt, mint -társok. E kör feje annyiban Kovacsóczy volt, a mennyiben 1824-ben egy -_Aspasia_ czímű folyóiratot indított meg, mely tért nyitott oly -költeményeknek is, melyeket az _Auróra_ nem vett föl. Akadt pártfogója -is, egy idősb és tekintélyes író, Szemere, ki szertelen nyugtalanságánál -vagy hiúságánál fogva egész pályája végéig folyvást az újabb-újabb írói -nemzedékhez csatlakozott. Kovacsóczy egy nyaláb kéziratot nyert -Szemerétől, melyet ez egy általa szerkesztendő, de abbahagyott folyóirat -számára gyűjtött. Így jelent meg az _Aspasiá_ban néhány költemény a -régibb íróktól s egy pár széptani értekezés Szemerétől, álnév alatt. A -többi író mind az új nemzedékhez tartozott. Bajza (Julius álnévvel), -Fábián, Toldy (Schedel), Zádor (előbb Stettner, írói néven Fenyéry), -Tewrewk, Bárány voltak a rendes dolgozótársak. A vállalat nem sokáig -tartott s hamar semmivé lőn. Kovacsóczy könnyelmű ember volt s bőven -szeretett költeni, ha nem volt is miből. «Kovacsóczy az előfizetési -summákat nagy részt elpazarolta» – írja Zádor Kazinczynak 1825 -októberében. A kör felbomlott, jobbjai elfordúltak Kovacsóczytól s -kizáróan Kisfaludyhoz csatlakoztak. - -Vörösmarty Pestre jőve, először is e körrel kötött szorosb viszonyt. -Meglátogatta ugyan egy párszor Kisfaludyt is, ki az 1824-iki _Aurórá_ba -fölvette két költeményét, de akkor ismeretségöknek még csak küszöbén -állottak. Hamarább megbarátkozott az _Aspasia_ dolgozótársaival, kik, -mint ő, feltörekvő s hír nélküli írók voltak. Két költeményt adott az -_Aspasiá_ba s egy episódot _Zalán futása_ első énekéből. Fábián és Toldy -el voltak ragadtatva a mutatványtól s csakhamar barátjai lettek az ifjú -költőnek. Bajza még nem lakott állandóan Pesten s csak 1827-ben -ismerkedett meg Vörösmartyval. Fábián épen Hafizt fordította, Tegnèr és -Ossian tanúlmányával foglalkozott, s úgy látszik, a keleti és éjszaki -költészet felé fordította ifjú barátja figyelmét. Toldy még csak -verseket írt, s egy pár hírlapi czikket és Schiller _Haramjái_t -fordította, tele germanismussal s a neologismus minden túlságával, de -már feltünő jártassága volt mind a magyar, mind a külföldi irodalmakban -s örömest szolgált az új társnak utasítással és könyvvel. Vörösmarty -többször olvasott föl barátjainak töredékeket készülő eposzából, kik -némely észrevételeket tettek reá, különösen Fábián arra ösztönözte, hogy -mindjárt a cselekvényen kezdődő eposz elébe írjon egy kis bevezetést, -mely mintegy előkészítse az olvasó hangulatát. Vörösmarty megfogadta a -tanácsot s így készült _Zalán futása_ bevezetése az első sortól a -harminczadikig.[11] - -A jó barátok dícsérgetése s az _Aspasiá_ban közlött töredék várakozást -keltett az írói körökben. A töredék tetszett ugyan, de kevesen bíztak a -sikerben, maga Kisfaludy Károly is úgy nyilatkozott, hogy ily hosszú -lélekzetű költemény nagyon megpróbálja az embert s féltette az ifjú -költőt. Fábián nem kétkedett, hogy az eposz nagy hatást fog tenni s azt -írta Zádornak, hogy egy rendkívüli költőnk állott elő. Zádor Vasból csak -azért utazott le, hogy megismerkedhessék az új társsal. Ő is e körhöz -tartozott s egy pár költeménynyel lépett föl az _Aspasiá_ban és -_Aurórá_ban. Csakhamar szenvedélyes tisztelője, barátja lőn -Vörösmartynak. Az ifjú költő pesti barátjai közt senkivel sem állott -szorosb baráti viszonyban, mint Zádorral. A többi még akkor csak -irodalmi barátság volt. A mint viszonyuk erősödött, Zádor előtt nem -titkolt semmit, még szerelmét sem. Zádor hasonló érzülettel viszonozta e -ragaszkodást. Dicsekedő örömmel nevezi barátjának, Kazinczyhoz írt -leveleiben, e ritka szívű embert és szabad szellemű költőt, ki független -és nemzeti modorban kezdi pályáját. De néha tüzesen vitatkoztak szóval -és levélben, inkább nyelvészeti, mint æsthetikai dolgokon. «Ez így van -jól – írja egyszer Zádornak – az etymologia, szokás, s az én akaratom -szerént.» Akaratját, költői ízlését épen oly nyomós oknak tartja a nyelv -dolgában, mint az etymologiát és szokást. Érzi, hogy a magyar nyelv -geniusza souverain hatalommal ruházta föl s uralkodni van hivatva a -magyar költői nyelven. - -Zádor megismertette Fáyval s elvitte hozzá a 21 éves Deák Ferenczet, ki -1824-ben valami pörös dologban több ideig mulatott Pesten. Vörösmarty a -Kishid-utczában a _Vadászkürt_ 10. számú szobáiban lakott növendékeivel. -Itt találkozott először a két férfiú, kikre oly nagy szerep várt a -megifjuló Magyarország történetében. A költő olvasott _Zalán_jából a -leendő államférfiúnak, kit épen úgy meghatott a csodás bájú nyelv, mint -a nemzeti fenkölt érzés. Az ősi dicsőség költője s az ősi jog védője a -rokonszenv dobbanását érezték szívökben, mely később oly nemes és ritka -barátsággá fejlődött. Nemcsak tehetségök és hírök varázsa vonzotta -egymáshoz e két férfiút, hanem jellemök és kedélyök összhangzata is több -pontban. Mind kettőben ugyanazon erkölcsi és nemzeti mély érzés, -ugyanazon erős, de titkolt vagy elnyomott szenvedélyesség, ugyanazon -csöndes komolyság és magyaros humor. Mind kettő a néppel összeolvadó -magyar nemesség kifejezése, az ősi nemzeti typusz kinyomata, a -korszellem hatása alatt mintegy megifjodva. Vörösmarty épen annyira -különbözött Kisfaludy Sándortól, mint Deák Nagy Páltól. Kisfaludy -Sándornak a nemesség volt a nemzet, mint Nagy Pálnak. Vörösmarty az -egész nemzethez szólott, s folyvást viszhangoztak lantján azon politikai -eszmék, melyekért ifjuló nemzete küzdött, Deák is mint a nemzet -államférfia szerepelt s a Széchenyi felköltötte reformeszméket oltva be -az ősi alkotmányba, a nemesi jogoknak nemzetivé átváltozását segítette -elő. Vörösmarty hatása bevégződött e korszakkal s csak a forradalomig -terjedt. A Deáké átnyúlt a másik korszakba is, hogy megvédje a jövőnek -mindazt, a mi a múltban egyedűl drága. Vörösmarty 1825–1845-ig állott -hatása legmagasb fokán, Deák 1861–1867-ben érte azt el. A két korszakot -a forradalom árja és romok választják el egymástól, de felettök az ősi -dicsőség és az ősi jog csillaga dereng, egy-egy fénysugárt vetve a -homályos jövőbe. E fényben a két barát szelleme ismét találkozott. - -1825 elején már készen és kijavítva állott _Zalán futása_ s Vörösmarty -előfizetési íveket bocsátott ki. Társai bátorították s izgatták az -előfizetés ügyében, kivévén Bajzát, ki Orosziból 1825 máj. 30-ról így ír -Toldynak: «Vörösmartynak ohajtanám, hogy előfizetője ne legyen. Kár oly -nagy munkával sietni, egy nagy eposzt nem lehet úgy venni, mint 10–12 -sorból álló kisded dalt, melynek hibáját, szépségét gyakorlott fej -azonnal kitalálhatja. Igen sokat monda az a soha meg nem vetendő -kritikus, ki azt mondá, hogy nonum prematur in annum, csak hogy jól meg -kell őt érteni s nem oly félszegűl magyarázni, mint szokták közönségesen -magyar íróink és nem-íróink. Én a derék ifjút tisztelem s nálam senki őt -jobban nem tisztelheti. A ki oly darabot ada, mint a _Tünődő_, méltó a -tiszteletre, a nemzeti tapsra. Ez s az ő _Fellegekhez_ rosszúl czímzett -darabja az ez évi _Aurórá_nak becsesb darabjai közé fognak számláltatni. -Hogy neve ragyogjon, úgy ohajtom, mintha saját nevem volna, ennek okáért -féltem, mert _Zalán_járól az én jóslatom az, hogy ha most hamarjában -kijövend, el fog feledtetni!» Bajza még ekkor nem ismerte Vörösmartyt -személyesen és _Zalán futásá_ból nem olvasott egyebet az _Aspasiá_ban -megjelent mutatványnál. Se a baráti rokonszenv, se a mű szépségei nem -enyhíthették kritikai szigorát, mely mint levelei bizonyítják, már -fiatal korában nyilatkozott benne, nemcsak mások, hanem önmaga iránt is. -Azonban e nyilatkozat, úgy látszik, nem az eposz természetének mélyebb -vizsgálatából származott. Ő csak féltette pályatársát, de nem arra -gondolt, hogy egy nagy tehetségű fiatal költő írhat a költészet nem egy -fajában remekművet, sőt egy s más tekintetben genialis eposzt is, de -olyat nehezen, mely az elsőrendű eposzok mellett foglalhasson helyet, -mert az ily eposzokat a népköltészetben századok teremtik, a -műköltészetben pedig hosszú évek, sőt egy egész élet. - -A várt mű 1825 augusztusában megjelent, csinos kiadásban, a czímlapon -rézmetszettel, a melyet Kisfaludy Károly rajzolt. Úgy látszik a censura -keveset vagy épen semmit sem törült ki belőle. A politikai viszonyok egy -kissé enyhűltek, a kormány visszadöbbenve a heves és kitartó -ellenállástól, hajlandónak mutatkozott visszavonni törvénytelen -rendeleteit. Az országgyűlés majdnem bizonyos volt, a censorok engedtek -valamit szigorukból. Legalább Zádor 1825-ben Kazinczyhoz írt egyik -levelében dicséri Dreschert, a budai censort, hogy szép szabadelvűséget -tanusított Vörösmarty _Zalán_ja s az 1825-ki _Auróra_ iránt. Vörösmarty -a maga költségén adta ki művét és előfizetés útján. Nem sok előfizető -gyűlt reá, a könyvárusoknál is lassan kelt, de hatása mind az irodalmi -körökre, mind a míveltebb közönségre rendkívüli nagy volt. A politikában -a kihirdetett országgyűlés, az irodalomban _Zalán futása_ volt a beszéd -főtárgya. Természetesen a politikai érdek volt a hatalmasabb, de az ősi -jogok védői s az ősi dicsőség dalnoka közti rokonságot mindenki érezte, -magok az illetők legjobban. Az ország jogait visszakövetelő s a nemzeti -fájdalom hangját hallató szónokok beszédeihez jól illett az eposznak -mind tárgya, mind hangja. Vörösmarty egy politikai nagy pillanatban -lépett föl, mintegy a kor kifejezése volt s költői tehetsége s az -országos hangulat egyaránt a nemzet költőjévé avatták. Az irodalmi körök -is tapsoltak a sikernek, bár különböző okokból. Az Auróra-kör a rég várt -epikust üdvözölte benne, a nemzetit és romantikust, ki elhagyja a -klasszikai példányokat, de az újabbakat sem igen követi, s valami -eredetit vegyít költészetünkbe. E mellett e kör örvendett, hogy saját -kebléből emelkedik ki e rendkívüli tehetség, ki egy még eddig -betöltetlen helyet foglal el. A drámában Kisfaludy K. volt a koszorús, a -lyrában többen osztoztak a babéron: Kisfaludy S., Virág, Berzsenyi, -Kisfaludy Károly, az epikus koszorújáért még egyetlen kitünő költő sem -versenyzett. Senkinek sem esett nehezen, hogy Vörösmarty elfoglalta az -üres helyet, sőt Kisfaludy K. benne ismervén föl epikai költészetünk -első rangú tehetségét, leginkább ilynemű dolgozatokra buzdította. -Kulcsár és ortholog társainak az tetszett, hogy Vörösmarty, bár a -neologokhoz tartozik, mégis kevésbbé az, mint a többiek s van benne -valami régies is. Fáyt elbájolta a színek és képek gazdagsága s nem -egyszer mondotta tréfásan, hogy Vörösmarty költészete hasonlít a nehéz -szövetű aranyhímes magyar szoknyához, mely akkor is teltnek látszik s -megáll a földön, ha hiányzik belőle a szép termetű hölgy. Szemere -csodálkozott az egészen új nyelven, mely sem a régi, sem a megújított, -és szokása szerint egy csoport paradoxonban fakadt ki. Horvát István az -ősi dicsőség dalnokát üdvözölte benne, mintegy testvérét, ki az a -költészetben, a mi ő a történelemben. - -Szóval majd minden nevezetesb írónak tetszett valami e műben s legalább -magán körben hallatta róla ítéletét. Csak Kazinczy hallgatott, ki mint -kritikus Kovacsóczyt is bámulni tudta s kivált leveleiben általában nem -igen sajnálta a bókot egyetlen hozzá folyamodó írótól sem. Sajátságos -jelenség, de nem épen érthetetlen. Vörösmartyra már Teslér -figyelmeztette Kazinczyt, ki 1824-ben Kovacsóczyhoz írt levelében -üdvözölte is a tehetséges ifjút, mint szokott minden ifjú írót, ki a -neologismushoz csatlakozott. Vörösmarty megköszönte a figyelmet egy kis -levélkében, mely tele őszinte tisztelettel, de nincs benne holmi -lelkesülésbe oltott hízelgés, melyhez annyira hozzá szoktatták Kazinczyt -barátjai és tisztelői. Kazinczy felelt e levélre, biztatta, mert jó jel -– úgy mond – mikor a kezdő nem félig érettet nyújt s kéri, hogy írja meg -neki életadatait. Vörösmarty teljesítette e kérelmet, s egyszersmind -mutatványt küldött _Zsigmond_ czímű drámájából. Itt megszakadt -levelezésök egész 1827-ig.[12] Lehet, hogy Kazinczy száraznak találta -Vörösmarty modorát, ki nem értett a levélírás mesterségéhez, se magáról, -se másról nem tudott szellemesen csevegni vagy ódai lelkesüléssel -ömledezni. Valóban Vörösmarty épen oly rest levélíró volt, mint kevés -szavú, s leveleiben rendesen csak a szükségesekre szorítkozott. Ritkán -nyílt meg, vagy engedte át magát fölindulásának s épen nem kedvelte se a -szívből jövő, se a mesterkélt bókokat. Kazinczy levélírónak született, -annyira, hogy leveleiben nemcsak mint stilista a legkitünőbb, hanem -jellemének szeretetreméltósága és gyöngesége is itt nyilatkozik -leghívebben. A levélírásban épen oly kevés érintkezési pont volt köztök, -mint a költészetben. Midőn _Zalán futása_ megjelent, Széphalomról nem -repült hozzá üdvözlet, midőn Kazinczy _Minervá_ban az 1825-ki _Aurórá_t -bírálta, melyben épen akkor látott világot _Cserhalom_, csak érinti -Vörösmarty e második nagyobb művét. Toldy, ki mindinkább bámulta -Vörösmartyt, egész nehezteléssel írta neki, hogy ez valóságos -részrehajlás. «Jól mondod – viszonzá Kazinczy 1826 nov. 6-án – hogy -részrehajlással vagyok Vörösmarty iránt. Hogy azt ismerd, jer, lásd, -mint tanúlja fiam scandálni a hexametert _Zalán_on, mint tudja érteni a -poetai szólást _Zalán_on s midőn vele olvasom _Zalán_t, mint tanúlja -ellágyult, elváltozott hangomon ismerni a nemzet nagy díszét. -_Cserhalom_ nekem annyi, mint egy egész poema s nem számlálom a kisebb -dalok számába. _Zalán_ és _Cserhalom_ felől én is egyedül akarok szólani -s ha eddig hallgaték, nem hidegségre mutat.»[13] - -Toldy kapva kapott e kicsikart nyilatkozaton s örömmel igtatta be a -Vörösmarty eposzairól írt æsthetikai értekezésébe, azzal mentegetve -magát Kazinczy előtt, hogy ezzel tartozott mind neki, mind -Vörösmartynak; Vörösmartynak azért, mert a mellőztetés nehezebben esik -bármely megtámadásnál, neki azért, hogy az olvasó olyast ne higyen -felőle, mi bizonyosan nincs szándékában. Kazinczy helybenhagyta levele -fölhasználását, de nem tartotta meg ígéretét és soha sem írt se -_Zalán_ról, se _Cserhalom_ról. A helyett elpanaszolta Guzmicsnak, mily -rossz néven vette tőle Toldy, hogy _Zalán_t és _Cserhalmo_t nem -magasztalta, s egész elkeseredve kiált föl: «Föltettem magamban, hogy -magamba zárom örömömet és boszúságomat s többé semmit sem recensealok. -Igaza van gr. Majláthnak, noha nem ily baj miatt mondá a szót: Unsere -Schriftsteller sind doch schreckliche Pedanten.»[14] Guzmicsnak is -ígéri, hogy írni fog e két műről, s egyszersmind egy későbbi levelében -oda vet egy pár megjegyzést, a melyekben őszintébb a gáncs, mint a -méltánylat. «_Zalán_nak ossiani kezdete – úgy mond – engem igen kedvesen -lepe meg; csodálom, írigylem azt, valamint könnyűségét. De azt is -csodálom, hogy ez a lelkes ifjú a maga eposzával ily hamar elkészülhete, -hogy azt ily hamar kieresztheté… Én azt szerettem volna, hogy -_Zalán_jában leltem volna több nyomait Homérnak, nevezetesen azokat a -Homérban oly szép hasonlatokat. Lehet e nemben szép a mi nem homéri is, -de engem igen gyönyörködtet, midőn a Homér nemében homérit lelek. -_Zalán_ban sok sürgés-mozgás (actio) van s ő a hadi dolgokat szépen és -szép mértékben egyesítette az emberi szív érzéseivel. _Zalán_nal -literaturánk és korunk kevélykedhetik, de _Zalán_ is sokat nyert volna -mint minden egyéb munka, ha Vörösmarty követte volna Horácz intését… -_Salamon_t tegnap vevém. Ime epicus és dramaticus azon egy személyben. -Melyik lesz nagyobb, melyik kisebb. Még eddig a dráma nem vala íróinknak -a legszerencsésebb pálya.»[15] - -Elvégre Vörösmartynak is írt, midőn ez neki 1827-ben _Salamon_ból -ajándék példányt küldött. «A művészt akkor dícsérjük – így szól a levél -– midőn munkája csodálatában felejtjük dícséretét, ezt mondja _Emilia -Galotti_ban a herczeg. Halld tehát, miért nem szólék én _Zalán_ról, a -szép _Cserhalom_ról és most miért nem _Salamon_ról. De halld azt is, -hogy soha nekem kedvesebb tömjény nem gyujtatott, mint a melyet bodrogi -barna leánykától vettem.»[16] Általános bókok minden eszmei tartalom -nélkül s az, hogy _Salamon_t egy sorba teszi az eposzokkal, kétkednünk -kényszerít őszinteségében, mert Zádorhoz írt egyik levelében -kedvezőtlenűl nyilatkozik _Salamon_ról, s különös, hogy drámában épen -egy lyrai költeményt emel ki, Jolánka dalát, a melyet magára czélzónak -tart, mert Jolánka a széphalmi pusztát emlegeti. Egyébiránt később -Toldyhoz írt leveleiben többször üdvözli és magasztalja Vörösmartyt, de -mindig egy rangban a többi tehetségesb ifjú költővel, ide értve -Kovacsóczyt is. Ez szerfölött boszantotta Toldyt: «Mint hüledezünk – -kiált föl – midőn látjuk, hogy némelyek iránt mily rettentő tévedésben -vagy.»[17] - -Valóban Kazinczy Vörösmartyban s a többi ifjú költőben inkább csak azt -dícsérte, a mi irányával összhangzó volt, tudniillik, hogy a neologismus -zászlójához csatlakoztak, mértékben írják a rímes verseket. De az -visszatetszett, hogy némelyek, különösen Vörösmarty, elhajlanak a -német-görög classicismustól. E mellett Vörösmartyt a szokottnál nagyobb -költői tehetségnek soha sem ismerte el. Csak félig-meddig telt öröme az -új nemzedékben s leginkább abban nyugodt meg, hogy általában -költészetünk fölzsendül. «Én ősz fővel – írja Guzmicsnak az _Aspasiá_ról -– s Döbrentei a férfikor erejében nem írigyli-e Vörösmartynak, -Kovacsóczynak, Juliusznak, Emilnek némely itt állott verseiket?»[18] Kis -Jánosnak az Auróra-körre czélozva így ír: «Az az út, melyet nekünk kelle -irtani, ime törve van s lelkes ifjúink futnak, a hol nekünk mászni -kelle. Mint örvendek, hogy nyilni látom a szép tavaszt.» Később: «Mi -lehet idővel ebből a Kovacsóczyból, Bajzából és Vörösmartyból».[19] -Folyvást egy sorba teszi Vörösmartyt Kovacsóczyval. Valami kiválóbbat -nem talált benne, s úgy látszik, nem csüggött költészetén bensőbb -szeretettel. Kazinczy valóban sok mindent megtámadhatott volna -_Zalán_ban, a compositiót és jellemrajzot egyaránt, de azt el kellett -volna ismernie, hogy e fiatal költő új világot nyit költészetünkben s -oly nyelven szólal meg, a minőn még egyetlen magyar költő sem. De épen e -kettő tetszhetett legkevésbbé Kazinczynak. Ő Toldyhoz írt egyik -levelében[20] (1827) önérzetbe vegyült mély meggyőződéssel mondja, hogy -egy magyar író dolgozatán sem ismer annyi classicitást, mint a magáén, -nem szépséget ért alatta, hanem klasszikai ismeretséget s ez alatt -nemcsak a reminiscentiákat, allusiókat, hanem a színt, még pedig ott is, -hol új vagy régi klasszikai példány nem lebegett szeme előtt. -Kazinczynak igaza volt s épen ezért nem tetszhetett neki eléggé -Vörösmarty, kiben a hexameteren kívül semmi sem emlékeztetett a -német-görög classicismusra. Kazinczy a nyelvújítás halhatatlan hőse volt -s a művészibb próza és költőibb szólam megalapítója. Vörösmarty -elfogadta a nyelvújítást, de bizonyos határnál megállapodott s a magyar -költői nyelv szépségeit más úton kereste, oly úton, mely inkább -megegyezett a nyelv géniuszával. Nem írigység, hiúság választák el -egymástól az agg és fiatal koszorúst, hanem ízlés és eszmék, melyek néha -erősb válaszfalak magoknál a szenvedélyeknél is. Tisztelték egymást, de -lehetetlen volt egymás költészetét őszintén szeretniök. - - - - -VI. - -Vörösmarty fölhagy a nevelőséggel. Haboz az írói és ügyvédi pálya -között. Az írók jövedelmei. Néhány hónapra újra nevelősködik. Kiadja -_Salamon_t. Kirándulásai a vidékre. Tiszteletdíjai. Székes-Fehérvárott -akar megtelepedni mint ügyvéd, majd Pesten marad és átveszi a -_Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztését. Munkássága 1823–1833. Irodalmi -állapotok. Viszonya Kulcsárral, Szemerével és Vitkovicscsal. Horvát -István hatása Vörösmartyra. Egy új nagy eposz terve. Az Auróra-kör; -tagjai, törekvése és iránya. - -A huszonöt éves ifjú országos hírre emelkedett s a pesti irodalmi körök -kedvenczévé lőn. Épen akkor mosolygott reá a dicsőség, midőn szíve a -szerelem élethalál harczát vívta, épen akkor tüntették ki az emberek, -midőn hivatal, életmód nélkül állott a világban. Bevégezvén tanítványai -növelését, 1826 augusztusában megvált a Perczel-háztól s Budára Zádor -barátjához költözött, majd onnan novemberben Fehérvárra utazott anyja -látogatására. - -Nem tudta, mitevő legyen, az ügyvédséghez fogjon-e vagy mint író -próbáljon megélni. Ez utóbbira nézve nem épen biztatók voltak a -kilátások. A magyar irodalom nem igen jövedelmezett. Maga Kisfaludy -Károly, a legtermékenyebb és népszerűbb író is keveset kapott az -irodalomból. Nem annyira könyvárusoknál kelt a könyv, mint inkább magán, -úgy szólva házi úton. Az író tíz-húsz példányt küldött eladás végett a -vidéki írókhoz, barátjaihoz vagy irodalmi buzgóságokról ismeretes -papokhoz s megyei tisztviselőkhöz. E vidéki bizományosok édesgették, -erőszakolták az irodalomhoz a közönséget, mely lassanként növekedett. -Néha a könyv mind elfogyott, de a szegény bizományosok kárban maradtak. -Bajza boszúsan panaszolja Toldyhoz írt egyik levelében 1824 körűl, hogy -az idén és taval is neki kelle megfizetni a hozzá küldött _Aurórá_k egy -példányát. Tavaly elvittek tőle egy példányt s oly megrongálva adták -vissza, hogy nem számolhatott be vele; az idén egy úri hölgynek adott át -egyet megtekintés végett, gondolván, hogy így könnyebben megveszi, -azonban ez ajándéknak gondolta s most már ő kénytelen megfizetni az -árát.[21] A könyvárusok csak kivételkép fizettek tiszteletdíjat, -legföljebb kinyomatták a művet s néhány példánynyal elégítették ki az -írót. A szerkesztők sem fizettek, maga az _Auróra_ is ritkán volt oly -helyzetben, hogy tiszteletdíjat adhasson. A legtöbbször nem találkozott -kiadó s az író saját költségén vagy úgynevezett kamat nélküli -részvétkölcsönökön adta ki művét, a jövedelemből visszafizetés föltétele -alatt. Pesten Forgó, a megyei főorvos, Kulcsár, Rudics József, a -Kisfaludy Károly barátja, voltak a legelőzékenyebb kölcsönzők. - -Vörösmarty is így szándékozott kiadni színműveit, előbb _Salamon_t, -melyet régebben írt s újabban átdolgozott, aztán _Kont_ot, melyet -1825-ben bevégzett s több ízben egész 1830-ig a kiadásra javítgatott. -Úgy látszik, hogy részint színművei s más munkái kiadásába, részint -pedig a megalakulandó akadémiába vetette reményét, hol előbb-utóbb -számára is nyílik hely. Elhatározta, hogy a meddig lehet, független -ember és író marad. «Az én kedves Vörösmartym – írja Zádor Kazinczynak -sept. 18. 1826 – augusztus végével mondott le kilencz (helyesebben -nyolcz) évig viselt nevelői tisztéről. A jövő esztendőt egészen -geniuszának s a tudományoknak akarja élni és színjátékait közre -bocsátani. Legelőször _Salamon_ megyen az ide zárt jelentés szerint -sajtó alá, megigazítva, s a mennyire az egésznek fölforgatása nélkül -lehetséges volt, újra átdolgozva s így aztán a többiek.»[22] Vörösmarty -jól érezte magát e szabad, független helyzetben, de úgy látszik, szűkös -állapotban élt. Legalább azt mutatja az a körűlmény, hogy nehány hónapig -ismét nevelősködött egy tolnamegyei birtokosnak Pesten tanuló fia -mellett. «Nem rég tudtam meg – írja hozzá Teslér Szederkényről márczius -12. 1827 – hogy Sauska Egi præfectusa vagy, de azt homályosan hihettem, -minthogy múlt nyári egyik leveledben egészen lemondottál a rég megúnt -pædagogusságról.»[23] Azonban e nevelőségről alkalmasint hamar -lemondott, mert 1827 ápriljában már nagybátyjához, a fehérmegyei Keszibe -rándult, hova többször menekűlt a főváros zaja és drágasága elől. -«_Kont_ot most tisztázom – írja innen Zádornak ápril 30-ról, – nem -tudom, hogy járok vele, de aligha sok bajba nem kerűl, már csak -általesem rajta, aztán visszatérek az eposzi pályához.» Innen nem sokára -visszatért Pestre s még májusban Zádorral a dunántúli megyékbe utazott. -Ez utazást csak látogatás és szórakozás végett tette. Pannonhalmán -Guzmicscsal ismerkedett meg, Kehidáról Deákkal együtt Sümegre rándult, -Kisfaludy Sándor látogatására, kiről mint egyik levele mutatja, azt -tartotta, hogy először öntött lelket költészetünkbe, bár drámáiról -szigorúan ítélt s jól ismerte regéi hibáit, melyeket egyik bírálatában -ki is emel. - -Meglátogatta Balaton-Füredet is, hova később a harminczas években -többször kirándult; a mikor aztán Tihanyba is elment, melynek -visszhangját megénekelte s hol a pásztorgyermekekkel örömest -ingerkedett, csak attól vásárolva kagylót, a ki olvasni tudott vagy -kiáltatva velök a visszhangot: - - Ázik az, a ki halász - Fázik az, a ki vadász - -s gyönyörködve, ha elvétve így kiáltoztak: - - Fázik az, a ki halász - Ázik az, a ki vadász. - -Az út jól hatott reá, a tájak szépsége táplálta képzelmét, barátai és -tisztelői jó indulata emelően hatott kedélyére. Lekötött alárendelt -helyzetben élvén eddig, most forgott először a világban mint szabad -ember. Azonban rövid ideig tartottak e gond nélküli szabad napok. Otthon -aggodalmak várták. Már juliusban haza érkezett s mind inkább belátta, -hogy vagy ügyvédséget kell kezdenie vagy más hivatal után kell látnia. -Eddig leginkább _Salamon_ drámájából élt, melyre több előfizető gyűlt, -mint _Zalán_ra. De ez csekélység volt az ő helyzetéhez képest, kinek -öreg anyját is segíteni kellett. Az _Aurórá_ban megjelent munkáiért -eleinte nem kapott semmit, később _Eger_ért Kisfaludy száz forinttal -kinálta meg, s ezt mint valami különösséget írja meg Zádornak. «Mit -tegyek – folytatja – el nem fogadnom nem lehet, mert nagyon reám fér.» E -mellett nem igen tudott dolgozni olyast, a mihez kedve nem volt. Nem -tartozott az élelmes írók közé, kik a könyvárusok megrendelésére tüstént -megmozdítják tollokat. Károlyi kiadó és nyomdatulajdonos, ki ipa -Trattner üzletét átvette, egy húsz nyomott ívnyi imádságos könyv -fordításával kínálta meg. «Minek utána – írja Zádornak – majd megbántam, -majd ohajtottam a dolgot, utoljára úgy tettem, hogy majd sokat kérek s -meg nem fogja adni, mert le akarám rázni magamról. Nem lehetett. -Nyolczvan forintot kértem azaz 80 forintot és megígérték. Aztán kéri -Zádort fordítsa le ő, legyen övé a tiszteletdíj, a benne előforduló -verseket lefordítja maga minden díj nélkül, csak szabaduljon -kötelezettsége alól. Így most sem lehet megélni az irodalomból, hát még -akkor. Vörösmarty elhatározta, hogy Fehérvárra telepedik le, ügyvédkedni -fog s édes anyját magához veszi. Ez elhatározásában még inkább -megerősíté anyja állapota, kinek ez év novemberében látogatására ment, s -kit a legnyomasztóbb körülmények közt talált. «Ide érkeztemkor – írja -Zádornak 1827 nov. 19-ről – anyámat betegen találtam, elhagyatva -szegényt mindenektől, csak azoktól nem, kik rajta keveset vagy épen nem -segíthetnek, azon kívül pusztán mindent, mindent veszendőben. De ebből -elég ennyi is.» Hogy Vörösmarty Székes-Fehérvárra akart telepedni, több -levél bizonyítja. Csató Greczből 1827 auguszt. 5-én így ír hozzá: «Azt -írták nekem, hogy barátom több vármegyén keresztül tett útjából ismét -Pestre tért vissza, s hogy, de nem tudják mikor, ugyancsak barátom uram -Fehérvárra szándékszik megtelepedni.»[24] Zádor ez időtájt sajnálva írja -Kazinczynak Pestről, hogy «Vörösmarty minden kérések ellenére -Székes-Fehérvárra szándékszik az ügyvédi pálya végett». -Székes-Fehérvárott inkább várhatta ügyvédi szerencséjét, mint Pesten s a -mellett ott inkább remélte ápolhatni szegény öreg anyját is. Azonban egy -véletlen eset máskép határozott. Károlyi, a _Tudományos Gyüjtemény_ -kiadója, látván, hogy Thaisz alatt e folyóirat mind inkább sülyed, új -szerkesztő után nézett s többek tanácsára Vörösmartyra esett választása. -Vörösmarty Pestre jővén, elfogadta a szerkesztést. A szerkesztői -tiszteletdíj ugyan csekély volt, 800 váltóforint, de mégis több, mint a -mennyit az első években az ügyvédségből remélhetett. Ide járult még -barátjai biztatása is, kik közreműködésöket megígérték, s a kiadó -ajánlata, ki más munkáról is biztosította s nem sokára megkínálta az -_Ezer egy éjszaka_ fordításával tiszteletdíj mellett. Vörösmarty már -1828 januárjában hozzá fogott a _Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztéséhez, -melyet egész 1832 végéig folytatott, mikor aztán Horvát István lőn -utóda. - -E tíz év, 1823–1833, a nevelői és szerkesztői gondok között is -legtermékenyebb korszaka volt költői munkásságának. Alig végezte be -_Zalán futásá_t, már kész volt _Cserhalom_mal (1825); két tündérregéje -_Tündérvölgy_ és _Délsziget_ csaknem egyszerre születtek (1826); Egerbe -1827 augusztusában kezdett, midőn útjából visszatért s már kész volt -vele novemberben; _Széplak_ot (1828), _Magyarvár_ (1828) és a _Rom_ -(1830) töredékek, és a _Két szomszédvár_ (1830) követték. A drámában is -élénk munkásságot fejtett ki. Alig végezte be _Zsigmond_ot, már kész -volt a _Bujdosók_kal s a _Hábador_ czímű drámai költeményt írta (1826). -_Salamon_ s a _Bujdosók_ javításába fogott s mindkettőt kiadta -(1827–1830); s nem sokkal azután ismét két drámát írt: _Csongor és -Tündét_ (1830), _Kincskeresők_et (1832). Ezen kívül számos lyrai -költeménynyel, epigrammával, balladával gazdagította az _Aurorá_t és -_Koszorú_t, a _Tudományos Gyüjtemény_ mellékletét. A szerelem és -hazafiság ifjú tüze lelkesítette, a dicsőség szomja nem hagyta nyugodni -s Pest irodalmi körei nemcsak buzdították, hanem tárgyat is kölcsönöztek -költészetének. - -Harmincz év óta az irodalmi viszonyok sokat változtak. Kazinczy és -társai úgyszólva egymásnak írtak, egymás buzdítása pótolta a közönség -koszorúját, levelezésök a hírlapokat. Most már volt közönség, bár -csekély, de folyvást növekedő s mi több, a nemzet hallgatni kezdett -íróira. Kölcsey megvallotta magáról, hogy nem előre föltett szándékból -lett író, hanem mert barátokat keresett s az ifjúság romlott seregében -nem találhatta föl egyébütt, csak az írók közt. E korszak íróinak -némelyike nem is hitt a jövőben, csak hazafi kötelességét teljesítette. -Virasztott a haldokló fölött, de nem remélte gyógyúlását. «Én azok közűl -való vagyok – mond Kölcsey 1814-ben Döbrenteihez írt egyik levelében – -kiknek reményök nyelvünk virágzására nézve nem nagy. Hijába nézek előre, -semmi szélesebb, szebb pálya nem nyílik föl s literaturánk studiuma -privatstudium marad mind végig,» s minden, a mivel Döbrenteit -vigasztalni tudta, csak ennyi: «Nem vigasztalhatjuk, hevíthetjük-e a -köztünk hanyatlót azzal, a mit Apollon a trójai hősöknek mondott; Nem -tudnátok-e oly férfiak lenni, hogy a sorsnak ellenére is győzelmet -vegyetek.»[25] E szavak egészen kifejezik a Kazinczy korabeli írók -helyzetét. Vörösmarty fölléptekor e tekintetben is változás történt. Az -irodalom többé nem volt magántanúlmány, hatni kezdett a nemzetre is. A -győzelem csaknem bizonyosnak látszott s a diadal előérzete fokozta a -küzdelem erejét. Az író társadalmi állása, anyagi helyzete keveset -javult ugyan, de már nemzetről, dicsőségről álmodozhatott s hihetett a -jövőben. A jövő kárpótolta a múltat és jelent. A tavasz ébresztő fuvalma -érzett, a nyugtalan ifjú kedély álmai derengtek irodalomban és -politikában egyaránt. Az alkotmány győzelme, Széchenyi föllépte, az -akadémia alakulása felvillanyozta Pest irodalmi köreit, melyeknek -Vörösmarty nemcsak vendége volt már, hanem ünnepelt tagja is. - -E körökben töltötte munkától szabad óráit s úgy szólva egész társasága -írókból állott. Írókkal járt kávéházba, vendéglőbe, velök a német -színházba is, ha Shakespeare-művet adtak; de ez ritkán történt, mert nem -igen volt pénze. Kulcsárnál, kihez sokszor járt ebédre, leginkább a -régibb írókkal találkozott. Az öreg úr különös szívességgel viseltetett -iránta s mind azon törte fejét, hogy kegyeltjének gond nélküli állást -szerezzen. Nem szerezhetett, de azért oly pártfogást játszott irányában, -mintha csakugyan valamire segítette volna. Vörösmarty tisztelte -Kulcsárt, de néha bántotta modora s egész fölindulással mondá egyszer -Szalaynak, Kulcsárra czélozva: «Hálát kívánnak az emberek, azt értem, de -kutyahálát, azt nem értem s nem is fogom soha.» Szemerénél is többször -megfordult s nála ismerkedett meg Kölcseyvel, de ismeretségök nem -erősödött barátsággá. Kölcsey Szathmárban lakott s ritkán jött Pestre, -Szemere pedig okkal és ok nélkül többször meghasonlott az Auróra-körrel, -melyhez Vörösmarty mind végig hű maradt. Szemere 1826–29 az _Élet és -Literaturá_t szerkesztette. A folyóirat kitünő volt, de szerkesztésénél -alig lehetett valami különczebb. Se rovatai nem voltak, se -tartalomjegyzéke. A legtöbb czikknek czíme is hiányzott. Nyitva állott -mindenféle véleménynek s néha igen furcsa vélemények ellensúlyozás -nélkül maradtak. A folyóirat azzal nyílt meg, a mit más lapok jót és -rosszat mondottak felőle, aztán következett egy széptani vagy -nyelvészeti értekezés, majd költemény és dráma s nyomban reá a bírálat. -A szerkesztői jegyzés jogát hol egyik, hol másik író gyakorolta saját -neve alatt, de soha sem maga a szerkesztő. Írók magánleveleit is kiadta -e folyóirat s ennek alapján egy egész nyílt levél-polemiát hozott -divatba. Szemere mindig valami különösen törte fejét, így ötlött eszébe -az is, hogy Pfeffelnek egyik regéje tárgyát különböző írók által -különböző műfajban földolgoztassa folyóirata számára. Kazinczyn kezdve -egész a szerkesztő feleségeig (Képlaki Vilma) mintegy hét író -versenyzett. Szemere Vörösmartyt is bele vonta a versenybe s így készült -_Széplak_ czímű költői beszélye, mely jóval fölül multa társait. E -verseny közelebbi viszonyba hozta őket s midőn Vörösmarty átvette a -_Tudományos gyüjtemény_ szerkesztését, Szemere örömmel segítette őt -kézirattal, s átadta neki Kazinczy önéletrajzának egy részét, melynek -közlésébe aztán Kazinczy is bele egyezett. Vörösmarty Szemerével -leginkább nyelvészeti dolgokról szeretett beszélni, örömest fogadta el -jó új szavait, mert Szemere a legszerencsésebb szóalkotó volt, -Vörösmarty pedig egész életében alig alkotott egy pár új szót, de annál -jobban értette, hogyan kell régi és új szóknak költői színt és -jelentőséget kölcsönözni. Vitkovics vacsoráin is megjelent olykor s hogy -mennyire tisztelte a derék házi gazdát, mutatja az az elegiája, melyet -halálakor a _Tudományos Gyüjtemény_ben közzé tett. Azonban mind -Vitkovics, mind Kulcsár lakomáin leginkább érdekelte őt Horvát István, -kinek egyénisége épen oly nagy hatást tett reá, mint történelmi -kutatásai. - -Horvát István érdemeit a mai kor hajlandó észre nem venni, mert csak -őstörténelmi nyomozásaira gondol, melyeket a történelmi kritika oly nagy -tévedéseknek ítél, minőkre alig mutat példát az irodalomtörténet. Jól -emlékszünk azon állításaira, hogy a magyar nemzet története Ábrahám -előtt néhány századdal kezdődik, hogy Karthagó és Jeruzsalem magyar -városok, a trójai és pún háborúkat magyarok vívták, de azt feledjük, -hogy korábbi munkáiban ő tűzte ki legelébb a nemzetiesb irányt s az -eredeti kútfőből dolgozást történetirodalmunkban, s a társadalom és -irodalom terén legelszántabb előharczosa volt a nemzetiségnek. Kazinczy -hozzá képest, legalább érzésben, lanyha magyar volt, s jól mondá valaki -Horvát halálakor, most temetjük az utolsó ázsiai magyart. Horvát oly -büszke volt magyarságára, mintha Árpád egyenes unokája lett volna s a -múlt nagyságából annyi hitet merített a jövőre, melynek fele is elég -lesz vala. Hazaszeretetét gyűlölete tette szenvedélyesen erélyessé. -Gyűlölte az idegeneket, kik kisebbítik a magyar történelmet s ellenségei -a nemzetiség fejlődésének. Modora, polemiája heves, majdnem dölyfös -volt. A hol más ohajtott, remélt, kért, ő hitt, követelt és tett. -Élesztette a nemzetiségi tüzet s az írók félénk hazafiságába bátorságot -lehelt. A mint Toldy mondja, az ő történeti előzményekre és jogokra -hivatkozva követelő és kizárólagos nézete mindinkább elgyökerezett s -határozottabb és nyomósabb munkálkodásra gerjesztett. Se házi körében, -se társaságban nem volt vonzó egyéniség, nem türt ellenmondást, -parancsolni szeretett, de ha a magyar történelem-, nyelv- és -nemzetiségről beszélt, oly ékesszóló, magával ragadó lőn, mint senki -társai közt. Egyetlen tanár sem tett a pesti egyetemen oly nagy hatást, -mint ő. Igaz, mind tanítványai, mind az írói körök bizonyos hamis -módszert s egy csoport tévedést örököltek tőle, de örököltek -egyszersmind nemzeti önérzetet, lángoló hazafiságot, szóval mindazt, a -mi akkor annyira hiányzott a magyar életben. - -Vörösmartyra nem csekély hatást tőn Horvát, már akkor is, midőn még nem -ismerte. Az 1822-iki _Aurórá_ban egy _Árpád Pannonhegyen_ czímű költőies -történelmi rajza jelent meg rézmetszet kíséretében. Vörösmarty _Zalán -Futásá_ba átvett egyet-mást e rajzból, sőt a párz dualismust, Zoroaster -Ormuzdját és Arimanját is, melyet itt Horvát, Cornides nyomán, a -magyarok ősvallásával kapcsolatba hozott, szintén innen kölcsönözte, -Ormuzdot Székely Hadúrjával helyettesítvén. Horvát történelmi munkáit is -szorgalommal olvasta. «Horvát rendkívüli ember, munkái is azok – írja -Zádornak 1825 decz. 1-én. Nem vagy hát finnus és a nagyszájú Schlözerek, -Schwarthnerek hallgathatnak.» Nemcsak Horvát tudománya, hanem egyénisége -is hatott reá. Kedvelte benne azt a nemzeti szilaj önérzetet, magyaros -módot, mely Horvát egész lényén elömlött, egész addig, hogy gyermekeit -is ősmagyar nevekre kereszteltette. Horvátnak kedvencz könyve volt -_Zalán futása_ s belőle vett jeligét _Rajzolatok_ czímű munkájához. A -költő iránti rokonszenvet átvitte az emberre is és mindig kitünő -szívességgel fogadta házánál Vörösmartyt. Későn szokott fölkelni s -ágyában reggelizett. Ilyenkor jött Vörösmarty legtöbbször hozzá. Szokása -szerint elfeledte leültetni, de annál nagyobb lelkesüléssel beszélt neki -a régi magyar nyelv emlékeiről s az őstörténelemről. Vörösmartyban -Horvát munkái és beszédei epikai terveket ébresztettek. E történelmi -álmodozásokból átvett és alakított minden olyast, mi képzelmére hatott s -egy nagy eposz tervét érlelte elméjében, melynek tárgya az ősi haza lett -volna. Már 1827-ben azt írja Zádornak: «Szeretnék egy nagyobb eposzba -fogni s már nagyon forrnak gondolatjaim». 1828-ban megjelent belőle egy -töredék _Magyarvár_ czím alatt a _Koszorú_ban. Ezt az 1830-ki -_Aurórá_ban a _Rom_ követte, mely szintén a leendő eposz egyik részét -tette volna, de az egész örökre abban maradt. Lehet, hogy a monda, az -anyag hiánya miatt hagyta félbe, de a közszellem változása 1830 körül -alkalmasint szintén befolyt a leendő eposz sorsára. Megindúltak a -reformmozgalmak s a múlt halványodni kezdett a képzelt jövő előtt. Az -irodalomban is többször szóba jött, hogy az eposz nem korszerű. A -megalakúlt akadémia is drámára tűzött jutalmat. Bármi okból maradt félbe -e mű, irodalmunkra nézve veszteség. Talán tárgya nem hatott volna -annyira a közönségre, mint _Zalán_ban a honalapítás nagy tette, de ha -szabad töredékekből ítélni, úgy látszik, a költő inkább törekedett egy -kerek mesére, mint másik nagy művében. E mellett itt egyszerűbb, -epikusabb a mennyiben jobban tudja mérsékelni alanyiságát. Ez eposz -félbeszakadtával lassanként félbeszakadt Horváttal is minden viszonya. -Sok minden választá el őket, az Aurora-kör, a _Kritikai Lapok_, az -akadémia, melynek tagsági oklevelét Horvát kétszer is visszautasította. -Horvát ez idő óta különben is mindinkább magába zárkozott s csak azoknak -nyílt meg, kik rögeszméiben nem zavarták. Vörösmarty nem látogatta többé -egykori pártfogóját és barátját, csak 1846-ban lépte át újra küszöbét, -midőn Horvát a koporsóban feküdt s az akadémia, Toldy indítványára, -félbeszakítva ülését temetésre sietett egy oly írónak, ki nem tartozott -ugyan tagjai közé, de a kinek egykor hatása alatt állott minden régibb -tagja. - -Bármily jól találta magát Vörösmarty ez írói körökben, mégis Kisfaludy -Károlynál volt leginkább otthon. Kisfaludyhoz sokan jártak ifjú és idős -írók, de az úgy nevezett Auróra-kört csak Vörösmarty, Bajza, Toldy, -Zádor és Helmeczy alkották. Volt e körnek két németje is, mint Bajza -megjegyzé tréfásan, Paziazzi Mihály és Tretter György (később Járy), -amaz egy oláhországi ifjú nemes, ki Magyarországba telepedett, egy pár -bécsi és pesti német lap dolgozótársa, emez egy pesti születésű szintén -fiatal német író. Mindketten nagyon tisztelték Kisfaludyt s örömest -foglalkoztak a magyar szebb költemények német fordításával. Ez ifjú írók -sokszor gyűltek össze Kisfaludy szállásán. A szíves házigazda, a pipadal -költője, először is pipával kínálta meg őket, azután szünet nélkül folyt -a beszéd, leginkább irodalmi dolgokról. Kisfaludy volt a legidősb -köztök, kivéve a vele egyívású Helmeczyt. Az ifjabbak közűl senki sem -tegezte Kisfaludyt, sőt egymást sem mindenik. Vörösmarty Toldyval és -Bajzával csak 1830 körűl kezdett tegeződni. Kisfaludy mint híresb író, -tapasztaltabb ember, nagy tekintélyben állott előttök. Egész életében -egyetlen kritikát sem írt ugyan, bár folyvást készűlt hozzá, de barátai -körében szeretett elmélkedni Goetheről, és Shakespeareről, a -romantikáról s hallatta ítéletét mindenről, a mi a magyar irodalomban -megjelent. - -E kis kör, egymásra hatva, fokozta saját hatását az irodalomra. Az -_Auróra_ dolgozni kényszeríté őket, a közönség tapsai ösztönözték, -barátságuk egymást mívelte. Kisfaludy sarkalta barátait, hogy az -_Aurórá_ba kisebb műveik legjavát adják. De midőn a szerkesztési idő -közeledett, senki sem volt készen, maga a szerkesztő legkevésbbé, ki -örömestebb festett, olvasott vagy nagyobb műveinek terveibe mélyedt, -mintsem zsebkönyve számára kisebb műveket dolgozzék. Ekkor aztán -összeszedte magát az egész kör s megírta a mi eddig csak eszmében élt -lelkében vagy töredékben hevert íróasztalán. Ily kényszerűségben írta -Vörösmarty _Eger_t Teleki József gróf történelmi rajza után, a mely -mellé még oda adta neki Kisfaludy Fessler munkáit. Így írt néhány -költeményt az _Auróra_ képeihez, melyek rajzát Kisfaludy készítette. -Lyrai költemény, eposz, dráma mindig csak kikerűlt valahogy, de -beszélyek dolgában néha annyira megszorultak, hogy Paziazzinak vagy -Tretternek kellett írni német beszélyt, melyet aztán lefordítva mint -magyar eredetit adtak ki. Tárgyakat szolgáltattak egymásnak, sőt -ugyanegy tárgyról írt költeménynyel is versenyeztek egymással. Így írta -Vörösmarty _Cserhalmát_ Kisfaludy figyelmeztetésére, így versenyeztek -egymással a _Bánkodó férj_ben, így írtak ketten Ilosvai Toldiáról két -különböző fajú költeményt. Felolvasták egymásnak műveiket és -megbírálták. Vörösmarty _Salamon király_át Kisfaludy bírálata nyomán -dolgozta újra, a mikor, a mint Toldy írja, Kisfaludy egy egész -értekezést tartott nekik a történelmi drámáról.[26] Azonban Kisfaludy -műveiről vele szemben tartózkodva mertek szólani, mert a mint Bajza írja -egyik levelében Toldynak, az ócsárlás hamar kedvét szegte. A bíráló -megjegyzésekből vita keletkezett, melyben nagy szerepet játszott a -nyelv, verselés, a különböző, kivált a modern műfajok elmélete, a -nemzeti és romantikai elem. - -A nyelvészeti vitákban Helmeczy vitte a főszerepet. Ő volt a -legtermékenyebb s legmerészebb szócsináló, kitől Kisfaludy nemcsak -nyelvtani ismereteit kölcsönözte, hanem alkalmasint nem egy affektált, -erőltetett kifejezését is. Folyvást csinálta az új szót, arra is, a mire -nem volt szükség, reá tolni igyekezett társaira, sőt néha tudtok nélkül -be is erőszakolta műveikbe. Vörösmarty e magas termetű barátját nem is -tudta máskép képzelni, mint kezében bárddal: «vajjon hány szónak szegte -ma bárdja nyakát». Őrizkedett tőle. «Helmeczy már egyszer _Cserhalom_ra -tette fatalis kezét – írja Zádornak 1825 aug. 2-ról – de ártatlanúl, -_megtépve_ helyett _tepdelvé_t írván.» Néha összegyűltek oly új szók -alkotására, melyekre nagy szükség volt s egyszersmind kötelezték -magokat, hogy a megalapítottakat közösen fogják használni. Kisfaludy -volt köztök a legkevésbbé képzett nyelvész. Vörösmarty, Toldy, Bajza, -Zádor sokat foglalkoztak Révaival, sőt Toldy mióta _Handbuch_jába -fogott, búvárlani kezdé a régi irodalmat is. Ez ülésekből kerűltek a -_bitor, zsarnok, tömör, tömeg_ szavak. Ez utóbbit Vörösmarty alkotta. -Egyébiránt ő volt köztök a legconservativebb, sőt mint költő zajtalan -visszahatást igyekezett felkölteni a neologismus túlságai ellen. A mi a -verselést illeti, tisztább rímű és mértékű versekre törekedtek, mint a -hogy eddig a magyar költészetben divatozott s egyszersmind át kívánták -ültetni a nyugot-európai versformák legtöbbjét. - -Vörösmarty mint mindenben, úgy itt is, egy pár pontban eltért társaitól. -Magyar füle inkább kedvelte, szükség esetében, a jó magyar assonánczot, -mint a mesterkélt vagy nem elég hangzatos tiszta rímet; leginkább ő -kezdé irodalmunkban azt, mit a nép századok óta használ s mit Arany -egész rendszerbe foglalt. Az Auróra-kör a nyugot-európai formák mellett -a magyar dalformák iránt sem volt érzéketlen. A népdal nálok jelent meg -először költészetünkben, mint művészi gond és tanúlmány tárgya. Mint -Bajzának Toldyhoz írt egyik levele mutatja, Toldy és Zádor folyvást -sarkalták Kisfaludyt, hogy próbáljon népdalokat írni. Kisfaludy írt, -mire Vörösmarty is kedvet kapott, sőt ő annyiban még tovább ment, hogy -népies genreképeket is kezdett írni, mint _Gábor diák, Becskereki, -Laboda_. Bajza örvendett e jelenségnek s a művészi népdalnak egész -elméletét írta meg fönnemlített levelében. A mit ő művészi népdalnak -nevez, az tulajdonkép a specifikus magyar dal akar lenni, mint Goethe -némely dalai specifikus német dalok. Bajza arról gondolkozott -elméletben, mit Petőfi később gyakorlatban oly sikerülten megoldott. -Elmélete nagyjában helyes is, de az csodálatos, hogy Kölcsey _Hervadj, -hervadj_ s _Bú kél velem_ kezdetű dalait tartja ily művészi népdaloknak, -melyek sem népdalok, sem specifikus magyar dalok. Bajza azt is sürgette, -hogy mind Kisfaludy, mind Vörösmarty jambus- vagy trochæusban írják -népdalaikat, de azok elégnek tartották a sormetszetet s némi numerust. A -magyar nemzeti rhythmus titkáról még senki sem gondolkozott mélyebbre -hatón. - -Azonban mindez így is nevezetes mozzanat volt. A népi elem megkezdte -fejlődését s másként, mint Gvadányi és Horvát Ádám idejében, s Bajza, -mintegy öntudatlan sejtve a jövőt, így írt: «Az igen kedves dolog nekem, -hogy elsőrendű költőink a népdalokra fordítanak figyelmet, annak igen -sok haszna lesz poezisunkban. Goethe azt mondja valahol a _Diván_hoz írt -magyarázatában, hogy minél elevenebb, minél természetesebb a naiv költés -valamely nemzet poezisében, annál szerencsésebben fognak kifejlődni az -utóbb következő epochák.»[27] - -A modern műfajok elmélete szintén nagyban foglalkoztatta e kört. -Formában, tartalomban a magyar költészetben még el nem ért tökély felé -törekedtek, s elvetve a klasszikai példányokat, a nyugot-európai modern -költészetet akarták összeolvasztani a magyar szellemmel, s nemzetibb -alapon, mint elődeik. Arról beszéltek legtöbbet, azt mívelték leginkább, -a mi hiányzott a magyar költészetben s leginkáb divatozott külföldön. Az -eposz, költői beszély, dráma, novella, ballada, románcz voltak kedvencz -műfajaik. Mindezt leginkább a német költészet közegén vették át s kivált -Bajzán és Kisfaludyn érzik is a német költészet hatása, de a tárgy hazai -volt, az érzés hazafias, a közállapotok s a magyar történelem mintegy -fejlő nemzeti elemként, állandó forrásai voltak a költői lelkesülésnek. -Vörösmarty itt is sokban különbözött társaitól. Leginkább ellent tudott -állani a német költészet befolyásának; a legeredetibb s legnemzetibb -volt köztök. Kisfaludy sokat beszélt a romantikáról, szintén a német -irodalom nyomán. Vörösmarty tőle hallotta először e szót, de már -fölléptekor legromantikusabb volt társai közt s az egész magyar -költészetben. Tasso, Ariosto, Shakespeare, Ossián, Zrínyi olvasása, a -közállapotok és saját geniusza adták meg neki ez irányt. A franczia -romantikáról 1830-ig alig volt tudomása. Nem értett francziául s később -is nem a franczia, hanem az angol nyelvet tanúlta meg. A német és -spanyol romantikával Pesten ismerkedett meg. Zádor azt írja Kazinczynak, -hogy 1824-ben Lord Byron, Scott Walter, Houwald és Müllner voltak -Vörösmarty olvasmányai, 1825-ben pedig Schlegel dramaturgiája és -Calderon. Barátjai ajánlatára ekkor olvasta Klopstock _Messiás_át is, de -a mint maga beszélte, nem végezhette el, mert bele fájult a feje. A -német romantika csak egy pár balladanemű költeményén érzik, minők az -_Éjféli ház, Túri neje_ és a _Kincskeresők_ czímű drámáján. Több nyomot -hagyott rajta a keleti költészet. Nagyon szerette az _Ezeregy éjszaka_ -regéit s Kisfaludy egy pár keleti költő német fordításával ajándékozta -meg. A _Tündérvölgy_ szellemére ezek épen úgy befolyhattak, mint -külformájára Zrínyi, sőt _Délsziget_ és félbeszakadt eposzai is ilynemű -befolyást gyaníttatnak, bár Vörösmarty geniusza eredetileg is kedvelte a -phantastikust és szertelent. - -Egyébiránt ő foglalkozott társai között legkevesebbet a romantika s a -modern műfajok elméletével s később is csak a drámára fordított -gondosabb tanúlmányt, mintha érezte volna, hogy ez legkevésbbé erős -oldala. Inkább költőkből tanúlt, mint æsthetikusokból, s alkalmasint -azért mondá róla Bajza, hogy nem eléggé tanúlt fej. Bajza ellenkezőleg -mindennek előbb elméletét szerette formulázni, s bár nem könnyen tanúlt, -folyvást olvasta a kitünőbb német kritikusokat. S csodálatos e kör -kritikusaként még sem ő lépett föl, hanem Toldy és Zádor, kik az -_Aurórá_nak mintegy rendes bírálói voltak, a kör széptani és nyelvészeti -nézeteit terjesztették, sőt Toldy Vörösmarty epikai munkáiról egy egész -könyvet írt.[28] Bajza örömest írt mindenről, de barátjairól hallgatott, -egész kedvvel ostromolta e kör ellenségeit, magáról a körről habozott -ítélni, mert félt, hogy ellenkezésbe jő velök, nem az elvre, hanem a -bírálandó művek becsére nézve. Midőn Toldy külföldre utazott, utána -küldték az _Aurórá_t bírálat végett. «Ha időd van, édes barátom – írja -hozzá Bajza 1829 nov. 15-ről – recenseáld az _Aurórá_t, ez nem csak -enyém, hanem az egész kör kívánsága egyszersmind. Én nem akarok bele -avatkozni, mert szabadon nem beszélhetnék, amúgy pedig nem tudok, nem -akarok. Kisfaludy megkért s az egész szövetség, de én nyiltan és nyersen -kimondottam, hogy azt nem teszem. Te, édes barátom, tudod a középútat, -azért tedd meg kérlek.» Toldy még más tekintetben is nevezetes szerepet -játszott. Ő tartotta fenn a kör viszonyát Kazinczyval, sőt Bajzával is, -midőn ez 1825–27-ig a pozsonyi országgyűlésen tartózkodott, mint -Hevesmegye követi irnoka. Mozgékony símulékonysága, nyugtalan természete -épen ellentétben állottak Bajza makacs merevségével, egy tárgyon csüggő -lassúságával, ki csak akkor volt tevékeny s egész az ingerültségig élénk -és heves, ha valamely lap élére állott vagy irodalmi vitákba ragadták a -körűlmények és szenvedélyei. - -Midőn Toldy a Kisfaludy szobájába lépett, hol társait rendesen -megtalálta, majd mindig volt zsebében egy-két levél Bajzától, ki az -országgyűlés folyamáról értesítette barátait s némely irodalmi ügyben -írta meg véleményét, vagy Kazinczytól, kivel folyvást levelezésben -állott, mintegy a kör kiegyenlítő képviselőjeként. Legtöbb külföldi -lapot olvasva, ő figyelmeztette társait egy-egy nevezetesb új munkára. -Általa ismerte meg e kör német fordításban a szerb népköltési -gyűjteményt, melyből Bajza le is fordított egy párt s mely Vörösmartyt -egy-két hasonló modorú költeményre lelkesítette. A régi irodalomban tett -tanúlmányai is hasznára voltak barátjainak. Az általa napfényre hozott -Szendrei Névtelen után írta Vörösmarty _Szilágyi és Hajmási_át, mely -méltán ünnepeltetett mint az új iskola legkitünőbb balladája. Toldy -nemcsak a magyar lapokba írt bírálatokat, hanem a németekbe is, -különösen az _Iris_be s általában azon igyekezett, hogy megismertesse a -magyar irodalmat a német közönséggel, s egész fényökben feltüntesse -Kisfaludyt és Vörösmartyt. Bajza volt legrégibb és legjobb barátja, de -mint költőt Kisfaludyt és Vörösmartyt bámulta leginkább. Ő sarkalta -Paziazzit és Trettert, hogy magyar költeményeket fordítsanak németre -_Handbuch_ja számára s midőn külföldre indúlt, magával vitte _Cserhalom_ -fordítását s Berlinben az _Angol ház_ban, hol felolvasást tartott a -magyar nyelvről és irodalomról, föl is olvasta számos hallgatóság előtt. -Vörösmartynak a mily jól esett Toldy e hű ragaszkodása, épen annyira -visszadöbbentették németre fordított művei, kivált _Zalán_ egyik -töredéke, melyet Majláth fordított. Elijedt magától, kétkedni kezdett -tehetségében, s csak nyelve erejében hitt. Ebben mindig oly teljes -önérzete volt, melyet a kétségnek még árnya sem zavart. «Paziazzi tegnap -volt nálam – írja Zádornak 1827 augusztus 23-ról, – mutatta Majláth -levelét s Hajna fordításának töredékét. Nyomorult munka, elijeszt -magamtól. Ha a magyar verseimben kedvet találhat, azt csak a nyelv -okozza, melynek bája valamennyire hatalmamban volt. Így ítéltem -magamról, midőn a fordítást olvastam.» - - - - -VII. - -Az Auróra-kör kritikai hajlamai. Xeniák. Vörösmarty munkássága a -_Tudományos Gyüjtemény_ben. Nyelvészeti értekezései. Bajok a censorral. -A conversations-lexikoni pör. A _Kritikai Lapok, Jelenkor_ és -_Társalkodó_ terve. Széchenyi hatása az Auróra-körre. Kisfaludy Károly -halála. Vállalatai sorsa. Vörösmarty anyagi helyzete, lakása, külsője és -szokásai. Bártfay és neje. Estélyek. Br. Wesselényi Miklós. Vörösmarty -anyjának halála. - -Ilyen volt az Auróra-kör, mely annyira befolyt Vörösmarty fejlődésére. -Azonban e kör nemcsak szépirodalmi, hanem kritikai közlönyre is -vágyakozott. Nem elégedett meg, hogy önmagát mívelte kritikájával, hatni -akart azzal az irodalomra is. Elégedetlen volt közönséggel és -irodalommal egyaránt: a közönséggel azért, mert nem volt elég ízlése, s -a nagy tömeg némi ellenzést tanúsított az új iskola iránt; az -irodalommal azért, mert nem ellenőrzi kritika, az írók gondatlanok, s a -nyelvújítási nagy harcz után egész nyugalomba kezd visszaesni minden. -Szerették volna æsthetikai nézetöket kifejteni, ostromolni az ósdiak -tartalékseregét, megtámadni a bitorolt tekintélyeket, s pártot alkotva -és támasztva, küzdelmet idézni elő. Kisfaludy rég óta beszélte, mily -szükség van kritikai közlönyre. Toldy 1826-ban egy egész tervvel állott -elő. De a kör tagjai közűl senki sem merte elvállalni a szerkesztést, -ezért Bajzát szólították fel, ki akkor Pozsonyban tartózkodott. Bajza -visszautasította az ajánlatot, leginkább azért, mert mint minden pálya -nélküli embernek szüksége volt az emberek kedvezésére, s még akkor nem -szánván magát teljesen az irodalomra, félt, hogy el fogja temetni -szerencséjét s úgy jár mint Kölcsey, ki kritikái miatt majdnem -közmegvetésben részesűlt s csak a politikai pályán rehabilitálhatta -magát. Egy kritikai lap megindítása valódi merénynek tetszett s a terv -dugába dűlt. Azonban nem hagytak föl vele s addig is Schiller és Goethe -példájára, egy csoport xeniát írtak, kivált Kisfaludy és Vörösmarty, -melyek egy része később a _Kritikai Lapok_ban _Pályalombok_ czíme alatt, -meg is jelent. - -Vörösmarty kiadott xeniái közűl csak kettőt vett föl költeményei -gyüjteményébe: a _Hazafiak_ és _Buksi_ (Döbrentei) czíműeket, a többit -mellőzte, valamint a kiadatlanokat is, melyek csak 1885-ben jelentek meg -összes műveinek harmadik teljes kiadásában.[29] Az irodalmi polemiák és -xeniák ritkán őrzik meg teljes érdekességöket a későbbi nemzedékekre -nézve, sőt a bennök nyilvánuló szenvedélyes hang és kegyetlen gúny némi -visszatetszést is kelt föl. Nem élhetjük bele magunkat annyira a korba, -hogy szenvedélyeiben osztozhatnánk s nem ismerhetvén eléggé a -körűlményeket, némely czélzatok és részletek homályosaknak, majdnem -érthetetleneknek tűnnek föl. Néha még hírét sem hallottuk azon írónak, a -ki a polemia vagy xenia tárgya, nem hogy munkáit vagy pályája részleteit -ismernők. Így Vörösmarty némely xeniájában is feltünő a szenvedélyes -hang és kegyetlen gúny, melyet itt-ott személyes ellenszenv is sugal. -Úgy látszik maga is megsokalta, s talán azért nem adta ki ily fajta -xeniái jó részét. De másfelől saját és társai műveit sem kimélvén, -látszik, hogy komolyan vette föladatát. Mintegy négy csoportra oszthatók -xeniái. Az első csoportot a nemzetiség hő szeretete sugalja. Megtámadja -mindazokat, a kik hűtelenek a magyar nemzetiséghez: Pyrkert, a ki magyar -létére híres német költő; Rumyt és Csaplovicsot, a kik folyvást német -könyveket adnak ki és német lapokba írnak, s olykor még gúnyolódni is -mernek a magyar törekvésekkel; Szepesi Ignácz pécsi püspököt, a ki -1830-ban a főrendi házban ellenezte a magyar nyelvű izenetváltást a -rendekkel. A második csoport az Auróra-kör ellenségeit gúnyolja: -Czinkét, a magyar nyelv és irodalom tanárát a pesti egyetemen, a ki -Révait váltotta fel a tanszéken és Révai ellen tanított; Udvardyt, a ki -ellensége volt a nyelvi purismusnak; Balogh Pált, a ki a -conversations-lexiconi pörben az Auróra-kör ellen fordult; Döbrenteit, a -ki elvi és személyes ellensége volt az Auróra-körnek; Szemere Pált, a ki -többször meghasonlott az Auróra-körrel s különczségével mintegy kihívta -a gúnyt; Fáyt, a ki mindig ingadozott az irodalmi pártok között s épen -nem volt nagy barátja a kritikának. A harmadik csoport néhány -tehetségtelen írót dorongol le, a kiknek munkái rég feledségbe -sülyedtek; Kovacsóczyt, Bors Sámuelt, Vásárhelyi Jánost, Harsányi Pált, -Náray Józsefet, Pap Ignáczot, Holéczy Mihályt, Kalmár Józsefet, Gödör -Józsefet, Kis Sámuelt stb. De legkegyetlenebben bánik Ponori Thewrewk -Józseffel, egy sok mindenbe fogó s csekély tehetségű íróval, a kinél -senki sem gyűlölte jobban az Auróra-kört s a ki röpirataiban nemcsak -maga támadta meg Bajzát és Vörösmartyt, hanem mindent fölvett, vagy -lenyomatott, a mit ellenök írtak. A negyedik csoport magával az -Auróra-körrel kötekedik: megcsipkedi Fábián Gábort, a ki Lafontaine egy -rossz regényét fordította le; Helmeczyt, a legtúlságosabb neologust, a -ki nagy szócsonkító; Bajzát, a ki versek helyett értekezést ír a -versekről. Toldyt és Fenyéryt, a kik _Handbuch_jok kiadásával nagyra -voltak, s végre saját eposzait és drámáit, melyeknek árnyoldalait jól -ismerte. - -Vörösmarty átvévén a _Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztését, némi tér -nyílt a kör kritikai munkásságának, de nem ínye szerinti. A kiadó nem -engedhette, hogy folyóirata túlnyomóan kritikai legyen, de másfelől -Vörösmartynak sem volt kedve hozzá. Csendes természete nem kedvelte az -erős polemiai küzdelmet, szívesen segítette későbben a _Kritikai_ -_Lapok_at, de nem kívánt élére állani. Általában őrízkedett maga ellen -kihívni a szenvedélyeket, mert bár a bírálatot nyugodtan tűrte, de az -iránt érzékeny volt, ha gúnyolták s nevetségessé igyekezték tenni. Az ő -szerkesztése alatt javult a _Tudományos Gyüjtemény_, mert sok új -dolgozótársat nyert meg, jobban megválogatta a munkákat, mint Thaisz, de -æsthetikai tekintetben csak félig változtathatta át az Auróra-kör -közlönyévé. Csak annyit tett, hogy a folyóirat irodalmi részének némi -határozottabb színt kölcsönzött. Toldy és Zádor híven segítették, maga -is írt bele bírálatokat, de rövideket és nem nevezetes művekről. A -külirodalmi rovatba nagyobb kedvvel dolgozott s a német irodalom nyomán -a keleti és franczia költészetet valódi előszeretettel ismertette. A -költészeten kívül leginkább a nyelvészet foglalkoztatta. Mihelyt átvette -a _Tudományos Gyüjteményt_, értekezést írt bele a magyar nyelv -eredetéről; ez volt második nyelvészeti értekezése; az elsőt még -1826-ban írta ugyane folyóiratba, Révai mellett lépve föl a Verseghy -életrajzi írója, Sághy ellen. Különösen a göcsei és palócz tájszólás -érdekelte, mely a régi nyelvből legtöbbet tartott fenn; amazzal 1827-ben -ismerkedett meg a dunán-túli megyékbe rándulásakor, emezzel 1829-ben. -«Vörösmarty – írja Bajza Toldynak 1830. szept. 6-ról – a múlt héten ment -útazni Bugáttal Heves-, Borsod- és Gömörmegyékbe. A palóczok igen -interessalják. Három hétig fog künn maradni, addig a _Tud. Gyüjt._ -redactióját én viszem.» Zádor szintén osztozott vele a szerkesztőségi -gondokban, sőt egy darab ideig barátságból szerkesztősegédje volt. -Nemcsak az _Aurórá_nál, hanem itt is sok bajok volt Drescherrel, a -censorral. Ha lehetett, kikaptak rajta s a mit Drescher Pesten -betiltott, Kassára küldötték, hol a censura engedékenyebb volt. Az -_Aurórából_ kitörült _Mikes búja_ így jött ki más czím alatt a kassai -_Minervá_ban. Vörösmartyt néha elhagyta türelme szemben censorával. Rumy -egy magyarellenes czikket írván a _Spiegel_be a tótokról, Vörösmarty -felelt reá, de a censor kitörűlte. «Cseh, orosz, lengyel, tót -nyelvharczra az ő nyelvökön kell felelni. Nem tudjátok, mit beszéltek. -Miserere Domine! Non admittitur.» Máskor Vörösmarty egy régi -nyelvemléket küldött hozzá, melyet Zádor Kresznericstől kapott közlés -végett a _Tudományos Gyüjtemény_ben: «Ezt nem tartom oly régiségnek – -írta reá Drescher – hogy méltó legyen közleni, talán más czélból akarja -a közlő kiadatni. Non admittitur. «Ha ez velem történik – írja Bajza -Toldynak – vagy a consiliumnak feladtam volna, hogy reá rezzentsék, mert -elégtételt úgy sem nyer az ember, vagy pedig saját házánál úgy kiszidtam -volna, hogy egy maroknyi becsület sem maradt volna rajta.» - -Bajza kritikaibb, polemikusabb irányra is izgatta Vörösmartyt, melybe -maga mind inkább belé sodródott. Az epigramma elméletét írva a -_Tudományos Gyüjtemény_be s megbírálván a magyar epigrammaírókat, oly -gyűlöltséget vett magára, hogy elég erősnek érezte szívét még több -elhordozására is; most már egészen az irodalmi pályára adván magát, nem -volt többé szüksége világi előmenetelre, az emberek kedvezésére. -Sürgetni kezdte a _Kritikai Lapok_ megindítását, melyet siettetett az a -körűlmény is, hogy az akadémia alakuló félben volt s Döbrentei, mint -Széchenyinek a magyar irodalomba bevezetője s az úri körökben kedvelt -ember, nagy befolyást kezdett gyakorolni az ügyekre, mi az Auróra-körnek -nem tetszett, részint irodalmi, részint személyes indokokból. Gyöngíteni -e befolyást, nyomást gyakorolni az akadémiára, vezetni a közvéleményt -lett volna egyik feladata a _Kritikai Lapok_nak. Azonban a Döbrentei -elleni harcz előbb kiütött, mintsem a _Kritikai Lapok_ megindúlhattak -volna. Döbrentei egy magyar _Conversations-Lexikon_ kiadására bírta reá -Wigand könyvárust, melynek előfizetési fölszólítása mellett -mutatvány-íve is megjelenvén, az Auróra-körnek alkalmat szolgáltatott, -hogy mind a vállalat tervének s mutatványszámának hibáit kimutassa, mind -pedig a védelmökre kelő Döbrenteit megtámadja. Vörösmarty megengedte -Zádornak és Bugátnak, hogy a _Tudományos Gyüjtemény_ben bírálat alá -vegyék a _Conversations-Lexikon_ tervét és mutatvány-ívét. A harczot -Bajza folytatta tovább, mind Döbrentei, mind gr. Dessewffy ellen, hol -Kassán, hol Székes-Fehérvárott, a hol a censura engedékenyebb volt. A -harcz mind zajosabbá vált s mindkét részről mintegy hét író küzdött. -Vörösmarty csak annyiban vett részt benne, hogy kezdetének megnyitotta a -_Tudományos Gyüjtemény_t s Kisfaludyval segítette Bugátot Balogh elleni -polemiájában. Bugát ugyan mint orvos jól értette a vita tárgyát, az -agyvelő kérdését, mihez az Auróra-kör keveset értett, de nem tudott -eléggé ügyesen polemizálni, miben költő barátjai segítségére szorúlt. E -polemiáknak leginkább Vörösmarty adta meg az árát, ki legkevesebb részt -vett benne, a mennyiben később Döbrentei bosszúból oda dolgozott, hogy -Vörösmartynak mind _Vérnász_át, mind munkái első gyüjteményét elejtse az -akadémiai jutalomtól. - -Bajzát polemiáinak sikere a _Kritikai Lapok_ megindítására ösztönözte, -melynek kiadására Kisfaludy 100 forintnyi kölcsönt szerzett Forgó és -Rudics barátjaitól. Az egész kör támogatását ígérte s Vörösmarty már egy -pár czikket is írt a vállalat számára. Azonban Kisfaludyt most nem -érdekelte annyira e vállalat, mint régebben. Politikai becsvágy ébredt -benne, mint journalista kívánt szerepelni s engedélyt kért egy irodalmi -melléklappal összekötött politikai lapra, a _Jelenkor-_ és -_Társalkodó_ra. Maga a kör is kezdett hajlani a politika felé. -Vörösmartynak a megindulandó _Jelenkor_ szerkesztésében jelentékeny -szerep volt szánva, mire ő hajlott is, mert a _Tudományos Gyüjtemény_ -kiadójával nem egyszer volt surlódása s már kétszer le akart mondani -szerkesztéséről. «Az oppositió és reform zászlóját tűzzük ki – mondá -Kisfaludy halálos ágyán az őt meglátogató Szalaynak – minden ifjú írónak -velünk kell tartani.» Sokat tett erre nézve Széchenyi _Hitele_, mely az -Auróra-kört lelkesülésre ragadta, s maga Széchenyi is Pestre telepedve, -Kisfaludyt gyakran látogatta, s a megindulandó lapot közlönyének -szemelte ki. Pillanatra ugyan meg-meg hasonlottak egymással, mert -Széchenyi hasztalanúl igyekezett őt és társait kibékíteni Döbrenteivel, -kit aztán meg is választatott akadémiai titkárnak, holott az -Auróra-körnek Toldy volt a jelöltje. Azonban a jó viszony hamar -helyreállott köztök. Széchenyi egyénisége, hazafiúsága ellenállhatlan -varázst gyakorlott reájok s ők voltak az országban az elsők, kik -határozottan politikai eszméihez csatlakoztak. - -E közben 1830 nov. 21-én Kisfaludy meghalt, épen akkor, midőn lapját meg -akarta indítani. A hű társak könnyezve állták körűl szeretett barátjok -és vezérök ravatalát, de egyszersmind fogadást tettek, hogy ezután is -együtt tartanak s az elhúnyt vállalatait nem engedik elenyészni. Először -is munkái kiadásával bízták meg Toldyt, aztán síremlékére pénzt -gyüjtöttek s végre 1836-ban alapították a Kisfaludy-társaságot, mely az -Auróra-kör folytatása vagy legalább is szellemi emléke lőn. Az _Auróra_ -szerkesztését Bajza vette át, a _Jelenkor_ra nézve pedig abban -állapodtak meg, hogy Vörösmarty szerkeszsze, de minthogy a lap technikai -része oly ügyességet kíván, mely benne hiányzik, társul adták melléje -Helmeczyt s rá bízták, hogy újíttassa meg e lap engedélyét a maga -nevére, minthogy két névre nem lehet engedélyt kérni s neki több -ismeretsége van a helytartótanácsnál. Helmeczy megnyervén az engedélyt, -úgy kezdte viselni magát, mintha kívüle senkinek nem volna hozzá szólása -a laphoz. Vörösmarty már az előfizetési fölhívások szétküldésekor -visszavonúlt a laptól, melyből mintegy kijátszatott. Nem volt -haragtartó, se bosszúálló természetű, de ezt nem tudta feledni és soha -sem bocsátott meg Helmeczynek. A lovagiatlan eljáráson kívül az is -bántotta, hogy e lap jövedelme kiemelte volna kedvezőtlen anyagi -helyzetéből. Mindez igaz, de mégis az irodalomra nézve szerencse volt az -ügy ily fordulata. Ha ő szerkeszti a _Jelenkor_t, meglehetősen eltemeti -magát mint költő, mert mi sem szokta inkább megrontani a költőket, mint -a szerkesztés, kivált politikai lapé. Helmeczynek a _Jelenkor_ szépen -jövedelmezett; egész 1840-ig egyetlen nagyobb lap volt, s mint -félig-meddig Széchenyi közlönye, népszerűségnek örvendett. Vörösmarty -elesett e jövedelemtől, de az irodalom, a nemzet visszanyerte benne a -költőt. - -Mindamellett Vörösmarty anyagi helyzete ez időtájt sokat javult. Az -akadémia 1830 nov. 17-én tartott alakító gyűlésén második rendes taggá -választotta s néhány nappal utóbb, az elhúnyt Kisfaludy Károly helyébe, -elsővé, 500 p. forint fizetéssel. 1832-ben munkái első gyüjteményét adta -el Károlyi kiadónak 1100 forinton; 1833-ban _Vérnász_át az akadémia 100 -aranynyal jutalmazta; 1834-ben az akadémiai nagy jutalom (200 arany) -megosztatott közte és Kisfaludy Sándor közt; ugyanekkor a -Marczibányi-intézettől _Zalán_jáért 400 v. forint pályadíjt nyert. -Mindez oly állapotba helyezte, hogy segíthetett valamit mind magán, mind -édes anyján. Ez ideig olykor a mindennapi szükséggel küzdött. A -Mázsa-utczában egy kis szobában lakott, melyet nem volt módjában mindíg -befűthetni. Néha nem is dolgozott otthon, hanem Zádor mészáros-utczai -szállásán, legalább _Eger_ nagy részét ott írta. Toldy 1827-ben egy -hideg őszi napon meglátogatván őt, egy vörösgallérú fehér katonaköpenybe -burkolózva találta, a mint pipafüstfellegben _Eger_ utolsó énekén -dolgozott. Ugyanez évben, mely legküzdelmesebb éve volt, egy délután -Sallay, az ő hű embere, jött hozzá, hogy kéziratot kérjen tőle tisztázás -végett. «Nincs – volt a válasz – s nem is lesz mostanság.» Sallay kérte, -hogy írjon minél többet, ő mindíg kész a tisztázásra, még akkor is, ha -Isten consiliariusságig vinné föl dolgát. Vörösmarty sóhajtva mondá, -hogy mikor az ember holnapja miatt is aggódni kénytelen, nem igen van -kedve verselgetni. Egy Fábiánhoz 1827 febr. 15-én írt levelében ezt -olvassuk: «Már csak azt gondoltam, hogy a nagy Zrínyitől kölcsön vett -Pegazusomat elcsalod alólam s vele a regék szabad tündérvilágában fogsz -repdesni; de csakhamar elűzte e félelmemet azon magasztalás, a melyet -reám halmozsz úgy annyira, hogy ha gyenge inú volnék, lebuknám alatta. -Jól teszed, hogy dícsérsz, az is valamennyire felejteti velem, hogy rab -vagyok, vagy inkább azt, hogy rabnak kell lennem. Megengedj azonban, -hogy elragadtatásodat nem viszonozhatom. Oh az én muzsácskám nem igen -pengeti a lantot, meghúzza magát a kályha megett téli bundájában a drága -időt vagy elkáromkodja vagy ásitoz, mint a nyárban legyet fogó kutya. Ki -szeressen egy ily kölletlen teremtést. De még is szeretnem kell őtet; -mert mikor a mészáros leüti a marhát, azt mondja mentségül: mért nem -lett püspökké! S mit mond a sors, a mikor engem inségekkel pofoz? -Félfüllel hallottam, de tudom, hogy kapát emlegetett, talán csak a -mellett kellett volna maradnom. Mit gondolsz Gábor, micsoda paraszt -ember lett volna belőlem! Ha a helyett, hogy a földön is angyal után -jártam, a legközelebbi kék kötényhez szegődtem volna; a helyett, hogy -fejemet rövid s hosszú szótagokon törtem, a fonóban minden főtörés -nélkül mesélgettem, vagy csáli hajszot ordítoztam volna, talán most is a -Duna mellett csibéket árulnék s jó sorra vervén részeg fővel szurtos -feleségemet, még a szentet is leütném lábáról, ha előmbe jőne. De ez -magam előtt is igen sanyarú kép; jobb így mint van, csak az esik -sajnosan, hogy mikor kedves, felhőntúli világomban örömest repdesnék, -megkordúl a gyomor s ily nyomos kérdést tesz boldogtalan előlátással: -mit eszünk esztendőre Marti? Akkor nincs az a tag, a mi merőn állna -bennem, noha különben elég férfiú vagyok. Azonban elég ezen a húron, -most más nótára kezdjünk. Meglehet, hogy holnap egészen mást írtam -volna, de tudod, mit mondott Pilatus, én sem változtatok.»[30] - -Voltak oly napjai is, midőn díszmagyar ruháját kellett eladnia, melyet -juratussá fölesküvésekor csináltatott. Büszkébb volt, mintsem -barátjainak is elpanaszolja anyagi bajait, kik ideig-óráig alkalmasint -segíthettek volna rajta. Inkább csak Zádornak nyílt meg néha végszükség -esetében, ki örömest megtett érte mindent, a mi keveset tehetett. -Verseiben sem panaszolta nélkülözését, mint annyi újabb magyar lyrikus. -_Magyar költő_ elegiája e szomorú napok szüleménye ugyan, de nem hozza -föl benne állapotja prózai részleteit, távol van minden szenvelgéstől s -azt a mit ő érzett leginkább, általánosítni igyekszik s nemzeti -fájdalomba olvasztja. 1830-tól fogva kényelmesebben élt, bár nem igen -tudott gazdálkodni. Súlyos körűlményei néha adósságba keverték, mely sok -gondot okozott neki, bár mindig pontosan megfizette. Nem pazarolta a -pénzt, de nem tudott takarékoskodni. Ha valamit vett vagy csináltatott, -nem szeretett alkudozni és gyakran megcsalták. Ha szolgáját valamit -vásárolni küldötte, a visszahozott pénzt olvasatlan dugta zsebébe. «Meg -kellene olvasni a pénzt» – mondá neki gyakran Sallay. – «Barátom – -viszonzá Vörösmarty – egy pár garassal több vagy kevesebb, se én nem -leszek szegényebb, se ő gazdagabb, legfeljebb egy meszelylyel többet -ihatik.» Sallay a gazdasági dolgokban egész mentora akart lenni -Vörösmartynak s kifogyhatatlan volt a jó tanácsban, ha szeretett barátja -nagyobb összeget kapott munkáiból. «Ezzel jól helyre állíthatja magát s -meg is takaríthat valamit jövőre» – mondogatá neki. «Igaz – felelt -Vörösmarty mosolyogva – ha a gazdálkodás mesterségét úgy érteném, mint -barátom.» - -1828–30-ig a Lipót-utczában a Thuróczy-féle házban lakott, egy elég -rideg szobában, mely búskomoran hatott kedélyére. Innen a Kalap-utczába -költözött, a Jankovich-házba, Fáy András tőszomszédságába, honnan egész -házasságáig ki sem mozdúlt. Csak a legszükségesebb bútorokra -szorítkozott s azok is viseltesek voltak. Az üres konyha egy részét -saját költségén kiadott drámáinak el nem kelt példányai foglalták el, a -másikat szolgájának holmija. Mind két szobájában meglehetős rendetlenség -uralkodott; a bútorokon, pallón könyvek és iratok hevertek szanaszét s -maga a könyvszekrény is csak egyszer volt rendben, mikor a jó Sallay -rendbe szedte és jegyzéket készített rólok. Ez 1836 körűl történt, midőn -egy gróf bútorainak árverésén ugyancsak Sallay, az ő megbízásából, -néhány díszesebb bútort vásárolt számára, a többek közt egy üveges -könyvszekrényt s egy igazi íróasztalt, melyeket Vörösmarty gyermekies -örömmel mutogatott barátjainak. De az igazi íróasztalon is csak úgy -szétszórva hevert a könyv és irat, mint a nem igazin. - -A mily keveset tartott Vörösmarty szobájában a rendre, épen oly gondos -volt ruházatjára. Rendesen sötétszínű ruhát viselt, mely tiszta és -tisztességes volt, még szűkös napjaiban is. Haját, szakálát, bajuszát a -legjobb rendben tartotta. Semminemű különcz vagy feltünő móddal nem -kívánta magára vonni az emberek figyelmét, sőt semmitől nem őrízkedett -inkább, mint a nevetségessé válástól. Ezért nagyobb társaságban vagy -idegenek között vigyázott minden szavára, mozdulatára s kissé -elfogúltnak, merevnek tűnt föl. Közép termetű férfiú volt s harmincz -éves korában még elég karcsú, de vállban izmos. Arczán az ifjúkori himlő -nyomokat hagyott, de nem nagyon feltünőket. Vonásain rendesen komoly és -mélázó kifejezés ült, csak ha vidult vagy fölmelegedett, játszott ajkai -körűl egy kedves mosoly. Becsület és jóság sugárzott arczáról, melynek -szépségét a magas homlok s a nagy barna szem alkotta. Erős fény lángolt -e szemben, mely mintegy szikrázni látszott, ha szenvedély hevítette, de -a legtöbbször csak méla ábrándban ragyogott, a magába sülyedt lélek -visszfényeként. Egyenesen és lassan volt szokása járni, inkább földre -szegzett szemmel, de azért fejét le nem görbesztve. Ha egyedűl sétált -vagy valamelyik meghitt barátjával, gyakran suttogott magában, mintha -énekelne. Félig kész vagy készülendő költeménye zsongott lelkében. -Otthon lejegyezte a mit így gondolt, de addig, míg kiadta, sokat -javított rajta, mert minden kézirata tele törléssel. Pályája első -felében leginkább éjjel szokott dolgozni, erre czéloz _Zalán futása_ -bevezetésében is, később reggel, a délelőtti órákban, kivált midőn az -estéket színház után a vendéglőkben vagy a _Kör_ben töltötte. Viasz és -később stearin gyertyánál dolgozott; ezt a fényűzést nem tagadta meg -magától még akkor sem, midőn szűkös állapotban élt. Az nem zavarta, hogy -egész 1836-ig igazában íróasztala sem volt, ha rossz tollal rossz -papírra kellett írnia, de a faggyúgyertyát vagy olajmécset ki nem -állhatta. Hol egész, hol negyed- vagy nyolczadrét ívre írt, sőt -papírdarabokra is. Eposzai- és drámáinak tervét a főbb pontokban -prózában néha lejegyezte, de kisebb költeményeiét soha. Egy-egy óda- -vagy dalnak legföljebb először eszébe ötlött versszakát írta le olykor, -mely az egész alapeszméjét vagy hangulatját magában foglalta, s mely -aztán hetekig, hónapokig hevert íróasztalán, míg kidolgozta. _Szép -Ilonká_ból a harmadik szakasz vég-versszakának e két sora volt először -készen: - - «Hervadása liliom-hullás volt: - Ártatlanság képe s bánaté.» - -E sorok sokáig zsongottak Vörösmarty lelkében, a mint maga beszélte -többeknek, míg lassanként az egész költemény kialakúlt. Nem könnyen -dolgozott, mindegyre javított művén a dolgozás alatt és után egyaránt. -Nem szerette, ha gyorsan kellett dolgoznia; a megerőltetés nagyon -izgatón hatott idegeire, s ily esetben megjelent művein is javított -valamit, midőn másodszor kiadta. Olykor a kritika nyilatkozatait is -figyelembe vette. A _Csermelyhez_ czímű költeménye végét a Toldy -megrovása következtében dolgozta újra. Egyébiránt javításai nem annyira -a compositiót illették, mint a kifejezést és rhythmust, s nem is voltak -egyebek, mint az eszme küzdelme a formával, mely, mint a nyiladozó -virág, csak lassanként fejlett ki egész színpompájában. - -Ifjabb korában gyakran kirándúlt tanítványaival és Sallayval a -Zugligetbe s ott, a honnan szép kilátás esett a vidékre, örömest és -sokáig andalgott. Néha elragadtatva kiáltott föl, mint Sallay beszéli: -«Beh gyönyörű vagy természet, bár mi emberek volnánk benned jók?» -Máskor: «Barátom, ha a mennyország csak ilyen is, mint e virággal -hímzett mezők, erdőkoszorúzta bérczek, s az az érzés, melyet látásuk -fölkelt, a halál nem lehet félelmes.» Midőn Sallay vagy tanítványai -egy-egy virágot akartak szakítani: «Ne bántsátok – mondá – itt van igazi -helyök a természet anyakeblén.» Később is sokszor meglátogatta a -Zugligetet és Svábhegyet barátjaival, de már kevésbbé érdekelte a -természet; a vidám társalgás, az irodalmi vita, s az adomák, melyeket jó -kedvében örömest beszélt, nem engedték, hogy magába sülyedhessen. Nyári -holdvilágos este szintén nem egyszer sétált Kisfaludyval vagy másokkal a -Duna hajóhídján, mely 1828 körűl kedvencz sétahelye volt a pestieknek. -Nagybátyjához és testvéréhez vagy másokhoz kirándúlt néha falura -vadászni. Midőn Fehérvárra ment munkái nyomatása, vagy anyja látogatása -végett, vadászva bolyongta be a szomszéd falvakat, gyermekévei -színhelyét. - -Általában igen szeretett vadászni s feltünő, hogy vadászképet mégis csak -egy pár költeményében találunk. Álljon itt egy pár vadászkalandja, egy -szerencsés s egy szerencsétlen: amazt Gaál József beszélte, ezt b. -Kemény Zsigmond. Vörösmarty 1838–1840 közt egyszer kirándúlt vadászni -egyik testvéréhez, a ki, mint gazdatiszt, nem messze lakott Pesttől. A -mint egy malom felé közeledik, kacsát lát fölrebbenni, reá lő, eltalálja -és siet fölvenni a zsákmányt. Azonban a molnárné reá támad, pöröl vele, -hogy miért lőtte meg kacsáját. Vad kacsa helyett szelíd kacsát lőtt. Egy -pár huszast adott a molnárnénak kárpótlásúl s kérte, hogy ne szóljon -senkinek. De maga, ha jó kedve volt, el-elbeszélte barátjainak. Zsibón -ellenkezőleg nagy szerencse érte. 1845-ben, midőn Deákkal együtt -meglátogatta Wesselényi Miklóst, egy napon Wesselényi vadászatot adott -vadaskertjében. Vörösmarty egy lövésre két vaddisznót ejtett el, a mi -csaknem hallatlan a vadászati krónikákban. - -Ez időtájt leginkább férfitársaságokba járt. Mióta Fáy szomszédságába -költözött, a szíves házi gazda gyakran meghítta vacsorára. E vacsorákon -egy egész akadémiai clubb alakúlt. Vörösmarty és társai itt vitatták és -alapították meg magoktartása tervét az akadémiai ügyekre nézve. Nőkkel -leginkább a Bártfay estélyein találkozott, a melyeknek 1826 óta, a midőn -Bártfay megnősült, az Auróra-kör tagjai rendes vendégei voltak. Kulcsár -meghalt, Vitkovics társasága még halála előtt fölbomlott, Kisfaludy mint -nőtlen ember nem tartott házat s így Bártfay vidám és mívelt házi köre -épen arra való volt, hogy központja legyen a pesti és Pestre utazó -íróknak. Bártfay a gróf Károlyi-család, majd gróf Károlyi György titkára -volt s az Üllői úton levő Károlyi-házban lakott. Bár fiatal korában egy -pár költeményt írt, s egy történelmi nagyobb elbeszélést az _Aurórá_ba, -tulajdonkép nem volt író, de nagy tisztelője Kazinczynak és Kisfaludy -Károlynak, barátja Kölcseynek, s egész lelkesedéssel csüngött a kor -irodalmi és politikai törekvésein. Mívelt lelke és jó szíve vonzotta és -lebilincselte barátait s örömest megbocsátották neki egy kissé -fontoskodó természetét; nem adott nekik irányt, de híven szolgálta őket -s dicsőségöket a magáénak tekintette. Ifjúkori kísérletei után alig írt -valamit, bár sokat olvasott, de a tanúlmány reá nézve csak önmívelés és -pihenés volt. Neje Mauks Josephina, egy szepesmegyei nemesház leánya, -még vonzóbb és szeretetre méltóbb egyéniség volt. Szellem, szív, -irodalmi míveltség a legszebb összhangban egyesűltek benne, s a mi -szellemes nőknél ritka, jósága, gondossága, áldozatkészsége felűlmúlta -kellemeit. Vörösmarty egy hozzá írt epigrammjában különösen szelídségét -és szívbeli jóságát magasztalja.[31] A Kazinczy és gr. Dessewffy József -családjához baráti kötelékkel fűzve, az irodalom és írók iránt -hagyományos tisztelettel viseltetett. Örömest látta házánál a kor -legkitünőbb íróit, barátnőjekké lett, hitveseiket testvéreivé, -gyermekeiket gyermekeivé fogadta. Kisfaludy Károly, Bajza, Vörösmarty -nem egyszer olvasták föl a társaságnak újabb és jobb műveiket. «Bártfay -neje volt – úgy mond Toldy – az az őrszellem, a ki az Auróra-kör érzései -és tevékenysége fölött észrevétlenűl és mindíg nemesítőleg lebegett. -Nem-tudva jobbak lettünk általa, ítéleteink méltányosabbak, kifejezésünk -melegebb, a költők alakjai mindinkább közelítők az erkölcsi eszmény -felé. A Bártfay-estélyek fűszere, sőt nemcsak fűszere, hanem komoly -tanácskozások tárgyai, költőink művei voltak úgy, mint a külföld nagy -szellemeinek alkotásai, melyek olvastattak, melyek fölött eszmecsere -folytattatott. Nemcsak: hanem irodalmi actióink és polémiáink is itt -határoztattak el, itt bíráltattak meg, mielőtt a közönség elé léptünk -velök; de ha philippikáinkban a pezsgő vér, Bajza vitatkozási művészete -a férfiak javalását többnyire kivívta: a női szépérzék és biztos ösztön -igénytelenűl ellenőrízte a túlságokat, s ez volt mindíg a helyes, s -midőn mégis a makacsság és szeszély nem engedett, megjött többnyire a -nap, a mely őt igazolta.»[32] - -Bártfayné gyermektelen lévén, mindíg volt a háznál egy pár felnőtt vagy -növendék leány rokona, kik örömest hallgatták a szép verseket. A női báj -és gyöngédség varázsa, a költészet, hazafiság és barátság szelleme -olvadt össze ez estélyeken, melyek valódi ünnepélyekké váltak, ha -Kazinczy vagy Kölcsey feljöttek a vidékről. Rendesen Bártfayhoz -szállottak s ilyenkor nemcsak a rendes vendégek gyűltek össze, hanem -majd minden nevezetesb író. Kölcsey egy pár Pesten mulató szónokot is -oda vonzott. Wesselényi Miklós báró szintén megjelent itt egy párszor. -Vörösmarty itt ismerkedett meg vele, kinek hazafisága, lovagias, majdnem -hősies jelleme mély benyomást tettek reá. Nemcsak az _Árvízi hajós_ban -énekelte meg őt, az 1838-ki árvíz hősét, hanem _Árpád ébredésé_ben is; -reá czéloz, mint a ki a jobbágyság felszabadítása érdekében mondott -beszédeért fogságban szenvedett, midőn a költővel ezt mondatja Árpádnak: - - Köztünk is fenn van még Prometheusz, - Kinek szivét az üldöző kajánság - Kányái marják, mert szelid vala - Embernek nézni embertársait, - S ő óriási fájdalmában is - Oly törhetetlen most, mint valaha. - -Egyetlen pesti szalon sem tudott fölmutatni annyi irodalmi és politikai -nevezetességet, mint gr. Károlyi György titkárának szerény laka. -Vörösmarty itt rendkívül jól találta magát. Nemcsak az estélyekben vett -részt, hanem majd minden héten egy párszor ott is ebédelt vagy -vacsorált.[33] Örömest társalgott a derék háziasszonynyal, kit igen -tisztelt, örömest tréfált, enyelgett a lyánkákkal, kik közűl a még -gyermek Klobusitzky Matildot, később Sztáray grófnét, leginkább -kedvelte. Költeményt is írt számára, egy kedves naiv dalt, melyet -_Matild dalá_nak czímezett. E derék család körében, e kedves lyánkák -között megenyhűlt kedélye, melyben szerelem, családi érzelmek mintegy -elfojtva, eltemetve nyugodtak. Első szerelmének szomorú emléke, anyagi -helyzete visszariasztották minden komolyabb viszonytól. A házasságra nem -is gondolt. Egyhangúan folytak napjai, de a dolgok és emberek annál -nagyobb benyomást tettek reá, mennél zajtalanabb életet élt. A nagy -világ örömei nem tehették blazirttá, képzelme ifjú erőben lángolt s -kedélye megtartotta egész fogékonyságát. - -E mellett jó egészségnek örvendett s éveken át csak egy pár napig volt -beteg. Ezt leginkább mértékletes életmódjának köszönhette, bár ő a -homeopathiának tulajdonította, melynek később annyira híve lőn, hogy egy -kis gyógyszertárt szerezve, másokat is gyógyítgatott. Nagyobb csapás sem -érte, kivéve anyja halálát, mely 1834 szept. 15-én történt. A hű fiú nem -búcsúzhatott el tőle, nem foghatta be szemét, mert szobrász Ferenczy -barátjával az alföldön utazott, de bánatba sülyeszté e szomorú hír s -anyja szenvedésteljes élete megújult emlékében. Epigrammái egyik -legszebbikében siratta meg. Jellemző, hogy Vörösmarty, valahányszor -anyjáról ír, mindíg megrezdűl vallásos érzése, melyet más költeményében -alig érezhetni. Anyjáról írt két költeményén kívül csak egy van olyan, -melyben a fájdalom a szíve mélyén nyugvó vallásos érzelemig hat, bár -dúló kézzel, mintha ki akarná tépni hitét. Ezt 1849-ben írta, midőn -második anyját, a hazát hitte halottnak, s üldözött vadként bolyongott -Szathmármegyében. A legmélyebb érzelmek Istenhez emelik az emberi szívet -s a hit olykor még akkor is, midőn a kétségbeesés rohamában megrendűlni -látszik, csak mélyebb gyökeret ver. - - - - -VIII. - -Vörösmarty munkái első gyüjteménye 1833. Költészetének irodalomtörténeti -jelentősége. Költői nyelve; a különbség közte és Kazinczy közt. A -Vörösmarty előtti költői irányok és iskolák. A franczia, népies és -klasszikai iskola. Német befolyás. Kazinczy német-görög klasszikai -iránya. Kölcsey, Kisfaludy Sándor és Csokonai. Kisfaludy Károly; a -nemzeti irány; Vörösmarty, mint ez irány legkiválóbb képviselője. A -történeti, mondai és népies elem; a nemzeti és művészeti irány -összeolvadása. Eposzai bírálata; _Zalán futása, Cserhalom, Eger, -Széplak, Rom, Két szomszédvár._ Lyrai költeményei 1833-ig. - -Vörösmarty munkáinak első gyüjteménye, mely ifjúkori kísérleteit s külön -kiadásban megjelent drámáit kivéve, mindent magában foglal, a mit 1832 -végéig írt, költői pályájának csak első felét teszi ugyan, de mégis majd -mindent magában foglal, a mi költészetének lényege s hatásában -korszakos. Pályája második felében emelkedni látjuk őt, sőt újabb -oldalról is ragyogni, de szellemének az a hatása, mely költészetünk -átalakúlását annyira előmozdította, már akkor teljes erejében -nyilatkozott. - -Nemcsak az államférfiak, hanem a költők megítélésében is mindíg -igazságtalanság a történelmi szempont mellőzése. Vörösmartyra nézve -kétszeresen igazságtalanság volna. Termékenysége a költészet mind a -három főnemére kiterjedt, az eposzra, drámára, lyrára egyaránt. Nincs -költő, ki mind e három főnemben egyenlő erejű lett volna. Vörösmartyban -az epikus előtt elhalványúl a dramatikus, s az epikuson gyakran erőt -vesz a lyrikus. Ugyanegy nemben írt főművei sem egyenlő értékűek. A -mélyebb analysis tetemes fogyatkozásokat fedezhet föl bennök, bár -kénytelen bevallani, hogy a hiányokat gyakran szépségek takarják. -Azonban, ha szemügyre veszszük, mi volt előtte a magyar költészet, mivé -lőn általa és utána, érezni fogjuk, hogy Vörösmarty sokkal nagyobb, mint -a minőnek tisztán csak az æsthetikai szempont mutatja. - -Valóban genialitása nemcsak legkitünőbb műveiben rejlik. Összes hatása -képezi legfőbb dicsőségét, melyet aligha megközelíthet többé magyar -költő. Ő szabadította föl költészetünket részint a klasszikai, részint a -német költészet járma alól s a nemzeti szellemnek erőteljesb és költőibb -kifejezést adván, egyszersmind szentesítette a képzelet szabadságát. -Nemzeti szellemet és önérzetet lehelt költészetünkbe; hatása alatt mind -nemzetibbé vált az s merni tanúlva, eredetibb és gazdagabb lőn. Petőfi -és Arany költészete sokban különbözik a Vörösmartyétól, de mindenik az -erősödő nemzeti szellemben gyökerezik s a fejlődésnek mintegy stádiumait -jelöli. Ugyanegy korszak ez, melyet nagy elhajlásai mellett is épen oly -bajos elválasztani egymástól a költészet, mint a nemzeti élet -történelmében. A magyar költészet 1823–48-ig a legszorosb kapcsolatban -van a kor politikai küzdelmeivel, melyek közvetve és közvetlenűl oly -mélyen befolytak a nemzeti szellem fejlődésére. Kazinczy fejlődésbe -indította a nemzetiségi eszmét s nyelvújításával felköltötte a reform -vágyait. A politikai téren ugyanaz a harcz ismétlődött, mely az -irodalomban alig végződött be. A politikai átalakulás küszöbén -állottunk, mely egy nyomon haladt a költészetével. Mindkettő -megújhodott, átalakúlt. Egymásból táplálkoztak; az irodalmi küzdelmek -politikaiakká váltak és viszont. Az idegen befolyás elleni küzdelem s az -alkotmány reformja együtt indúlt és fejlődött Vörösmarty -romanticismusával, mely szintén idegen befolyás ellen küzdött s a -klasszicismus romjain egy új világ felé nyitott útat. Mihelyt a -politikai és társadalmi téren nagyobb arányokban kezdett fejlődni a -nemzeti szellem s a democratia felé hajlott, megzendűlt Petőfi és Arany -lantja. Ez irodalmi és politikai átalakulásnak megvoltak magokban a -tényezői, de lényegileg egymást idézték elő s forrongó fejlődésökben -mindazt magokba szívták az európai életből és irodalomból, a mi -irányukkal rokon volt. Alig harmincz évi küzdelem s a nemzeti szellem -teljes győzelmét ülte irodalomban, politikai és társadalmi életben -egyaránt. Vörösmarty döntőleg folyt be ez irodalmi átalakulásra, mely -tulajdonkép vele kezdődik; Kisfaludy Károly már előhírnöke volt ugyan, -de Vörösmarty emelte nagyobbszerű mozgalommá. Költészetének diadala a -nemzeti szellem és költői szabadság diadala volt. Ez lángelméjének -legdicsőbb emléke, melyet se az ízlés változása, se a jövendő remekművei -nem boríthatnak homályba, a míg csak nemzeti szellem lelkesíti a -magyart. - -Először is nyelve mutatja azt a nagy változást, melyet előidézett. -Kazinczyt tartják a magyar újabb költői nyelv megalapítójának s ez igaz -is, ha általános szempontból ítélünk, de tisztán nemzetiből Vörösmartyt -illeti a dicsőség. Nem tagadhatni, hogy Kazinczy nélkül bajosan -állhatott volna elő Vörösmarty, de az még bizonyosabb, hogy Kazinczy -iránya a mily jótékonyan hatott egy ideig, épen oly kártékonyan hatott -volna később, ha Vörösmarty a jól-rosszúl művészivé emelt költői nyelvet -át nem változtatja egyszersmind magyarrá is, azaz nemzetileg művészivé. -Kazinczy zagyva ellapúlt prózánkat, köznapi és emelkedés nélküli költői -nyelvünket igyekezett kiemelni sülyedtségéből. A nyelv æsthetikai -oldalát mívelte, annyira, hogy nyelvújítása is innen indúlt ki s a -nyelvtani szempontot minden habozás nélkül feláldozta az æsthetikainak. -Tudta, hogy a költői nyelv nem a köznapi beszédnek rímbe vagy mértékbe -szedése, hogy minden költői nemnek, fajnak megvan a maga stilje s a báj -nagy része a szók és kifejezések árnyalati gazdagságától s a szókötés -egy csoport fordulata- és alakzatától függ, melyek épen úgy befolynak a -költői gondolat kiemelésére, mint a rhythmus hangzatosságára. Ide járúlt -még, hogy költészetünkben a klasszikai s európai modern versformák -kezdettek míveltetni. E versformák, kivált a trochæus és jambus nem igen -tűrték meg hosszú szavainkat, melyek nemzeti rhythmusunk choriambusi -lejtésével nem állottak ellentétben, a művésziebb rímelést pedig nagyon -nehezítették nyelvünk ragos természete, kiveszett gyökeink, s -megnyúlósodott származékaink. Kazinczy egész erejét költői nyelvünk kül- -és belformájának emelésére szentelte, eszmévé, elvvé, rendszerré emelvén -mindazt, a mi eddig e tekintetben homályos ösztönből vagy tartózkodó -kísérletkép történt. Gyökig vagdalta hosszú szavainkat, részint a -mérték, részint a rím kedvéért, új szókat alkotott, régieket elevenített -föl, tájszókat általánosított hasonló okból vagy azért, hogy költőibbel -váltsa föl a kevésbbé költőit vagy épen idegent. Ismert szóknak új -árnyalatokat kölcsönzött s a szókötés költői fordúlatait és alakzatait -törekedett megalapítani. Költői nyelvünk művészi lőn, de egy s más -részben idegenné vált; csín, választékos fordulatosság szállott belé, de -az eredetiség és magyarság sokat szenvedett s annál inkább, mennél -bátrabban haladt Kazinczy a maga választott útján s mennél több -tanítványa akadt, kik irányát a legnagyobb túlságokig fejlesztették. - -S ez nem lehetett máskép. Kazinczy nem annyira a magyar nyelv -természetéből igyekezett kifejteni költői nyelvünket, mint inkább idegen -nyelvek kifejtett költői szépségeit ültette át a magyarba. Úgy óhajtott -szólni magyarúl, mint a régi és újabb klasszikusok s ez helyes volt, de -abban tévedt, midőn azt hitte, hogy ezt latinismus és germanismus által -is eszközölhetni. Valóban nála az idegen nyelvek költői fordúlatai, -alakzatai nagyban szerepelnek s a hol a magyar nyelvből indúl is ki, -olykor nagyobb a merészsége, mint a sikere. Archaismusait és -soloecismusait ritkán tudja költőivé varázslani, sőt kevésbbé merész -szólásmódjait sem mindíg. Keresettséget vagy erőltetést érzünk vagy -legalább a szenvelgés némi árnyalatát. E mellett a válogatás és -fínomítás fáradalmai meg-megbénítják önkéntességét. A művészi törekvést -mindíg látjuk, de az a baj, hogy néha igen is látjuk. Kazinczy ízlést és -formai érzéket költött föl költőinkben, de mesterkedést is; -elválasztotta a költői nyelvet a köznapitól, de nem egy tekintetben a -művészit is a magyarostól. Költői nyelvének e jellemző vonásait -többé-kevésbbé megtaláljuk majd mindenik magyar költőben, kire nagyobb -hatása volt. A magyarosság és idegenszerűség, a természetes és művészi -küzdésben vannak egymással s nem tudnak egészen kibékűlni. A kik nyelv -tekintetében magyarosb költők, mint Kisfaludy Sándor, sok tekintetben -nem eléggé művésziek, a kik művésziebbek, mint Szemere, Kölcsey, -Kisfaludy Károly, érzik rajtok némi idegenszerűség vagy erőltetés, vagy -legalább is küzdés a nyelvvel, ha föntebb hangon akarnak szólani, s ezt -észreveszszük még Berzsenyin is, kinek nyelve eredetibb mindeniknél s -kire Kazinczynak csak félbefolyása volt. - -E küzdelmet, ellentétet Vörösmarty békéltette ki. Magáévá tette Kazinczy -czélját, de más eszközöket használt. Megtartotta mindazt küzdelme -eredményeiből, a mi életrevaló volt, de egyszersmind hozzátett valamit – -a magyar nyelv és saját költői geniuszát. Nyelvújító volt ő is, Kazinczy -tanítványa, de legconservativabb a tanítványok között. Épen úgy gyűlölte -az ósdiakat, mint megvetette az újítók túlságait. Épen oly -előszeretettel fordúlt a megújított nyelv nyereményeihez, mint a régi, -köznapi és népnyelv kincseihez. Kazinczytól eltanúlta a merészséget, de -nem rendszerét. Ő is új vagy átvitt értelmet adott sok szónak, de nem -lőn homályos vagy erőltetett, mi nemcsak Kazinczyn, hanem Berzsenyin is -megtörtént néha. Ő is használta a szókötés költői fordúlatait, merész -alakzatait, egész ornata syntaxist alapított meg, de a régi vagy -népnyelv alapján s ha önmagából merített, akkor is ugyanazt látszott -tenni. Elválasztotta a köznapi nyelvet a költőitől, de ezt csak amaz -virágává fejlesztette s nem oltott belé idegen ágat. Merészsége fínom -nyelvérzékkel párosúlt, ízlése alkotó erővel. Mindaz, mi nyelvében -szokatlan vagy új, mintegy behízelgi magát az olvasó lelkébe, sőt néha a -szokatlan úgy jelen meg, mint szokott, s a szokott mint szokatlan. -Mindazt, a mivel a gondolat és érzés fínom árnyalatait, a rajz -plasticitását, a festőiség színvegyűletét kifejezhetni, nem kereste, nem -küzdött érte, mint nagy részt elődei, hanem megtalálta, sőt oly gazdagon -ontotta, hogy néha visszaélt vele, túlterhelt lőn. Mily mindennapi szók -vagy kifejezések válnak az elhelyezés, kapcsolat, kihagyás, bővítés, -fordúlat vagy átvitt értelem útján az erő, méltóság, szenvedély, -naivitás ezelőtt soha nem hallott hangjaivá. Mily kifogyhatlan a -jellemző és új árnyalatú epithetonokban, mennyire nem szorúl meg soha, -oly gazdagnak látszik kezei között a nyelv, mintha ő teremtené. A mondat -értelme, az érzés hangulatja mily határozottan kiemelik az elavúlt, -közdivatú, új vagy tájszavak árnyalatait. Nincs szükségünk szótárra, -nyelvérzékünk vagy æsthetikai fogékonyságunk önkénytelen megfejt -mindent. Sőt nyelvének ereje néha gondolatjai fogyatkozásait, képei -hibáit is fedezni bírja, legalább hangulatba ringatja lelkünket, s -valami rejtélyes bájjal hat képzeletünkre. S nyelvének szépségeit -mennyire emeli hangzatossága. A nyelv zenéjét senki sem érti jobban -nála. A gondolat nemcsak méltó kifejezését találja meg, hanem hangját, -dallamát is s ezt nemcsak a rhythmus tényezői eszközlik. Valami bűbáj -van nyelvében, melyet lehetetlen analysálni. Vörösmarty genialitása itt -nyilatkozik a legrendkívülibb módon. Arról lehet vitázni, hogy mennyire -múlja felűl őt egy pár magyar költő az epikai és lyrai költészet ez vagy -amaz fajában, de azt gáncsolóinak is kell ismernie, hogy néhány oly -lapja van, melyeknél hangzatosabbat se előtte, se utána nem írt a -magyarban senki. - -Egy szóval Vörösmarty megalapította a valóban magyar költői nyelvet s a -tökély magas fokára emelte. Kiegészítette, megjavította, sőt a nemzeti -szellem melegén újjá szűlte Kazinczy törekvéseit. Összeolvasztotta a -régi és új nyelvet, kibékítette a művészit és magyarost. Eldöntötte a -költészetben a nyelvújítási harczot s megadta a jövő irányát. -Meghódította mindazokat, kik féltették a magyar nyelv eredetiségét, -valamint azokat is, kik azt az ízléstelenségből minden áron ki akarták -emelni. Ezóta a nemzeti elem kerekedett felűl a költői nyelvünkben s -Petőfi és Arany, kik utána jöttek, ez irányt fejlesztették tovább vagy -más oldalról, költészetök tartalmához képest újabb forrásokat nyitva, -újabb szépségeket emelve ki. Fájdalom, prózánk nem találta meg -Vörösmartyát, nincs Petőfie, annál kevésbbé Aranyja. Itt többé-kevésbbé -folyvást tart a művészi és magyaros közti küzdelem. Kitünő jelenségeket -látunk ugyan, de a két elem még nem olvadt össze oly fokon, hogy a szó -valódi értelmében klasszikai prózáról lehetne szó, mely versenyezhetne -költői nyelvünkkel. Vörösmarty prózáját sem lehet egy sorba tenni költői -nyelvével. Nem emelkedik felűl kora színvonalán, sőt művészi szempontból -sokkal hátrább áll a Kazinczyénál és Kölcseyénél. Nem rossz próza, de -bája csekély, s magyarossága is inkább csak tagadólagos, a mennyiben -kerűli az idegenszerűséget. Elbeszélő prózája egy pár humoros -beszélyében nyilatkozik több bájjal, értekezései és kritikái e -tekintetben csekélyebb becsűek. Nem nagy baj oly íróban, ki munkái -háromnegyed részét versben írta. Elég, hogy költői nyelvünk dicsősége -örökre nevéhez van forrva. - -Vörösmarty nyelvének e fejlődését nagyban elősegítette költészete. -Többé-kevésbbé itt is hasonló átalakúlást indított meg vagy hajtott -végre. A művészi és nemzeti elemet itt is magasb fokon egyesíti -elődeinél. Segítségére van a kor irodalmi és politikai fejleménye és -főleg saját tehetsége, mely eredetibb és gazdagabb, mint elődei- vagy -kortársaié, s nem fér meg az akkor divatozott költői iskolákban. - -A magyar költészet új életre ébredését az úgynevezett franczia iskola -kezdte meg, de az tulajdonkép nem egyéb, mint a régi folytatása, a -franczia bölcselmi költők hatása alatt. Míg a hagyományos nemzeti -rhythmus zengett, a franczia iskola sem lépett ki köréből s újítása alig -ment többre, mint hogy az alexandrint, melyet majdnem kizáróan használt, -négy rímről kettőre szállította le. Azok, kik Gyöngyösi és Balassa -nyomain jártak s a nemzeti elemet jól-rosszúl inkább csak föntartották -mint fejlesztették, s azok, kik a franczia költészetből kölcsönözték -lelkesülésöket, igen jól megfértek egymás mellett, annyira, hogy néha -össze is olvadtak. A klasszikai iskola, mely a francziát nyomban -követte, szakít mindkettővel. A nemzeti versformák helyét a klasszikaiak -foglalják el, s eszmében és stilben leginkább a latin költők utánzása -divatos, még akkor is, midőn a költő realis viszonyokat tárgyal és -hazafi-érzéseket zeng. Ez iskola Berzsenyiben leli legköltőibb -kifejezését, kinek néhány költeménye oly rendkívüli ódai erőt tanúsít, -melyhez hasonlót később sem mutat föl a magyar költészet. Berzsenyi e -holt formákba annyi életet öntött, Horatius hatása alatt oly eredeti, -sőt nemzeti tudott maradni, hogy valóban bámulatos. De a klasszikai -iskola már áthajlik a némethez, még pedig két irányban, melyek -mindenikének Kazinczy legkiválóbb képviselője. Már Daykában látszik e -vegyűlet, maga Berzsenyi a Salis és Mathisson befolyása alatt kezd írni, -sőt Kazinczy is pályája elején a német dalformát és sonettet ülteti át -költészetünkbe, de csakhamar átcsap ama német-görög klasszikai irányba, -melyet Schiller és Goethe alapítottak meg fejlődésök egyik stadiumában. -Kazinczy ez irányt tűzi ki a magyar költészet eszményének s az -irodalomban annál nagyobb fogékonyságra talál, mert az írók nagy részt a -német irodalom és æsthetika befolyása alatt állanak. - -Azonban néhány év alatt már magában az iskolában mutatkoznak a fölbomlás -jelenségei. Berzsenyi néhány oly költeményt ír, melyeken sem klasszikai, -sem német íz. Kölcsey inkább csak elvben, kiválóan eszményi irányánál -fogva tartozott a német-görög iskolához. Borongó kedélye, önkínzó -fájdalma nem fért össze a klasszikai nyugalommal és derűltséggel. A -görögöket és Goethét kedvelte leginkább, s egyik sem hagyott nyomot -rajta; kiválóan az érzelmi lyrának lőn képviselője, bizonyos klasszikai -külsőségek kíséretében, melyeket lassanként elvetett. Nem találván föl -eszményeit se a magán se a közéletben, sóvárgásba, fájdalomba veszett -kedélye, meghasonlása néha erősb, sőt humoros hangokat is hallat, bár -általában véve a szelid érzelmek és borongó ellágyulás költője. -Leginkább a Kazinczy formáiban írta költeményeit, de midőn Bürger nyomán -a balladát először megkísérlette a magyar költészetben, egészen kilépett -a klasszicismus köréből s az újabb fejlődés útját egyengette. Kisfaludy -Sándor és Csokonai nem tartoztak se a klasszikai, se a német iskolához. -Önállóbbak voltak mindeniknél, hatott reájok ugyan az olasz, német és -angol költészet is, sőt Csokonai részben a klasszicismus befolyását sem -kerűlhette el, de eredetiségöket táplálta és kiemelte bizonyos nemzeti -szellem, nemcsak érzésben és eszmében, mert ez többé-kevésbbé majd -mindenik iskolával közös volt, hanem a módban is. A lenézett nemzeti -rhythmust újra megzendítették, kivált Kisfaludy Sándor, ki mind a -klasszikai, mind az európai modern versformákat megvetette. Azonban -tehetségökkel nem volt arányban ízlésök s a művészi és nemzeti elem -összeolvadását nem eszközölhették oly magas fokon, hogy mélyebbre ható -mozgalmat indíthattak volna meg. - -Az irányok e vegyületét és küzdelmét mutatja a magyar költészet e század -két első tizedében, s jellemző, hogy e költők mindenike nem annyira az -egész nemzetnek ír, mint inkább a nemzet valamelyik osztályához fordúl. -A klasszikai iskola, élén Berzsenyivel, a nemzet latin míveltségű -osztályához szólott, Kazinczyt és társait leginkább a német míveltségűek -ünnepelték. Kisfaludy Sándor a nemesség költője volt, Csokonai -félig-meddig a népé is. E különböző irányok érintették ugyan egymás -körét, sőt egymásba is játszottak, de nem tudtak összeolvadni egy -nemzetibb irányba. Ez majdnem lehetetlen is volt. A szunyadó nemzeti -élet nem nyújtott elég táplálékot, a költők idegen eszményi világba -menekűltek, de másfelől szükség volt az elhanyatlott magyar költészetnek -átmenni e különböző iskolákon, hogy megnyerve az ízlést, műérzéket, -annál biztosabban fejlődhessék saját erején. Majd minden műköltészet -utánzáson kezdődik s kivált a klasszicismus az európai népek -művészetében úgy jelen meg, mint termékenyítő elem. A keresztyén -művészet a renaissance után vesz magasabb lendületet. Igaz, a -klasszicismus bizonyos fokon túl egy darabig mindenütt elnyomta a -keresztyén és nemzeti elemet, sőt egész betegségi korszakokat is jelöl, -de egészben véve hatása jótékonyságát mindenütt kimutathatni. Az angol -nemzeti dráma érintésétől virúl föl, s majd minden nemzet műköltészete -járta iskoláját, bár szenvedte jármát is, melyet aztán szét kellett -törnie, hogy kifejthesse nemzeti jellemét. - -A magyar költészetben a klasszikai és német iskola egyaránt a kor -kifejezése volt s a nemzetiség fölébredt eszméjének első nyilvánulása. -Az írók érezték a nemzet sülyedését, veszendőben látszott minden, csak a -nyelv maradt meg egyetlen nemzeti kincsként. Míveléséhez láttak s -minthogy a latin és német míveltség nyomta a nemzetiséget, ezt -igyekeztek legalább nyelvben magyarrá változtatni. Ily körűlmények -között mi vala természetesb, mint hogy a költők a latin és német -költészetet szólaltatták meg magyarúl, melynek, nemzetökkel együtt, -magok is hatása alatt állottak. De ez uralkodó irány mellett a nemzeti -elem lüktetését is lehetett érezni, mely Kisfaludy Károly fölléptével -erősödést nyert. Neki nem volt klasszikai míveltsége és sokat hányódott -az életben. Néhány színművel lépett föl, melyeknek æsthetikai értéke -csekély ugyan, de annál nagyobb irodalom-történelmi fontossága. -Tiltakozás volt ez a klasszicismus és abstract eszményiség ellen. -Egyfelől a történelmi, másfelől a realis élet rajzai követelték jogukat -a magyar költészetben. E pillanat óta megingott a klasszicismus, de a -német költészet uralma még tartott, sőt magán Kisfaludyn is érzik a -német költők befolyása, bár olyanoké, kik szakítottak a -klasszicismussal. Az ifjú naturalistát drámai rögtönzései híres emberré -tették, ekkor tanúlmányra adta magát, művészibb igyekezett lenni s az -_Aurórá_t alapította meg, mint a nemzetiesb művészi irány közlönyét. - -Vörösmarty járta ez iskolákat, a klasszikait, a németet s az _Aurórá_hoz -csatlakozva, az új iránynak csakhamar legkiválóbb képviselőjévé -emelkedett. Első kísérletei, melyekből alig adott ki valamit, a -klasszikai iskola befolyása, különösen Virág és Berzsenyi hatása alatt -születtek, de már különbözik tőlök, nem szedi a mythologiából képeit, -kerűli a klasszikai reminiscentiákat és czélzatokat. A klasszikai iskola -versformái, kivált a hexameter, megigézték; pályája első felében nem tud -szabadúlni varázsok alól, de a klasszikai szellemtől eleitől fogva -idegenkedett. Epikai költeményeit legnagyobb részt hexameterben írta. -Senki sem írt szebb hexametert, nemcsak magyarúl, hanem más európai -nyelven sem. Oly szép az, hogy kiállja a versenyt a göröggel és -latinnal. Vörösmarty a klasszikai iskolát saját versformája pánczélában -verte meg. A legromantikusabb költő szólal meg klasszikai versformában. -_Zalán futása_, kisebb eposzai és költői beszélyei egészen lerombolták a -klasszicismust, melyet Kisfaludy Károly csak megingatott. A klasszikai -külső valamennyire enyhítette e forradalmi lépést, mégis Kazinczy, a -klasszikai iskola feje, nem üdvözölte az ifjú költőt oly melegen, mint -szokása volt, Berzsenyi pedig, ez iskola legnagyobb költője, iszonyodva -fordúlt el a _Két szomszédvár_tól. Azonban a nemzeti szellem -fuvallatának nem állhatott ellent se a közönség, se az irodalom, s -lassanként követte a költőt, a látnokot, ki új hazafiúi és æsthetikai -evangeliumot hirdet. - -Vörösmarty eposzai nagy átalakúlást indítottak meg, melyeket drámai és -lyrai költeményei szintén elősegítettek. Mind a klasszikai, mind a német -iskola csak a lyrai téren mozgott s itt is szűk körben. Vörösmarty egy -nagy epopœiával lépett föl, melyet nyomban követtek epikai kisebb művei. -Új tárgy és gondolat, költői új nem és törekvés jellemzi első föllépését -is. A nemzet valamelyik osztálya helyett, az egész nemzethez szólott. -Költészete nemcsak nyelvben, hanem más tekintetben is összeolvasztotta -az eddigi törekvések vívmányait s a nemzeti elemet művészibbé s a -művészit nemzetibbé igyekezett átvarázsolni. Eddigi költőink vagy az -idegen költők egyoldalú befolyása alatt állottak vagy pedig a nemzeti -elemnek nem elég ízléssel s inkább csak az alantabb körben voltak -képviselői. Vörösmartyn nem igen érzett se a klasszikai, se az európai -újabb költészet utánzása, pedig többé-kevésbbé az eredeti nyelven vagy -fordításban mindkettőt ismerte, sőt keleti költőket is olvasott. A -hatást, melyet tőlök vőn, eredetibben dolgozta föl mint elődei és -kortársai. Eredetiségét táplálta a nemzeti szellem, mely a korban -erősben kezdett nyilatkozni. A mondához és történelemhez fordúlt, mint a -nemzeti költészet egyik főforrásához. Előtte már három kitünő költő tett -kísérletet e téren. Kisfaludy Sándor szintén a múltba menekűlt a jelen -elől, de _Regéi_ben csak a háttér történelmi; nem annyira a nemzeti, -mint a nemesi családélet rajzait veszszük, melyek egész lyrában olvadnak -föl s mint elbeszélő költemények csekély becsűek. Katona _Bánk bán_ja -maig is legkitünőbb magyar történelmi tragédia, de megelőzte a kort, s -csak Vörösmarty diadalai után tehette meg hatását. Kisfaludy Károly -történelmi drámái már megjelenésökkor hatottak, de inkább csak -külsőségeiben fogják föl a történelmet s nagy részt alig egyebek, mint -magyar ruhába öltöztetett német melodrámák és vitézi játékok s általában -Kisfaludy Károly nem a múltból, hanem a jelenből vett beszélyei és -vígjátékai által tett nagyobb szolgálatot a fejlődő nemzeti -költészetnek. Vörösmartynál úgy a mondai mint a történelmi elem -korszakos hatással jelen meg mind az irodalomra, mind a közéletre nézve. -Nála a múlt a nagy dolgoknak nemcsak emléke, hanem sejtelme is -egyszersmind, s kivált epikai költeményei egyaránt jelölik a magyar -közélet és költészet fordulópontját. A fölébredt hazafisággal, a fejlődő -nemzetiséggel majdnem egyszerre változik át a költészet levegője egészen -hazaivá s emelkedik a klasszicismus romjain a romanticismus, s az -abstract eszményiségén a jellemzetességre való törekvés. Mint a -közéletben, úgy vegyűlnek itt is a régi és új eszmék, formák egymással -küzdve, minden átalakulóban. Klasszikai formák romantikus és nemzeti -tartalommal, hexameterek, melyek semmit sem tudnak Olymp isteneiről s -Hadúrról zengenek; klasszikai műgond jellemzetes vagy phantastikus -alakokkal; nyugot-európai lovagiság keleti ragyogásban; a múlt dicsősége -a jelen fájdalmát éreztetve s a jövőre lelkesítve. - -Vörösmarty epikai költeményeinek e főbb vonásait megtalálhatni drámai és -lyrai költeményeiben is. _Salamon_ és a _Bujdosók_ történelmünk egyik -legháborgóbb korszakából emelkednek ki. _Csongor és Tündé_ben egy -népmese mer betolakodni a nagyon is józan s minden naivság nélküli -magyar költészetbe. Balladáiban hol a történelemből, hol pedig a régi -magyar költészet hagyományaiból szedi tárgyait s egy-egy sovány -adatkából avagy csak névből egész mondát igyekszik kiszőni. Lyrai -epigrammái nemcsak nemzeti tartalmúak, hanem történelmünk majd minden -nevezetesb eseményére írt emléksorok. Más nemű lyrai költeményeiben is a -besülyedt múlt emlékét támasztja föl. Azonban mint lyrikus kevésbbé -használja a klasszikai versformákat, a német iskola által meghonosított -nyugot-európaiakhoz fordúl, kivált balladáiban és szerelmi -költeményeiben. Mindamellett itt is sokat különbözik a német iskolától. -Kerűli a német érzelmességet, férfiasb erélyben vagy phantastikus -álmodozásban nyilatkoznak érzelmei, sőt annyira fél az érzelmesség -örvényétől, hogy néha szívesebben merűl az ábránd alaktalan ködképeibe -vagy válik szónokiasan ragyogóvá. Az érzelmes nála, ha mélyebben érzett, -már hajlik a szenvedélyesség, a pathosz felé, de nem egyszer naivan -meghatott vagy humorosan dévaj. Több húr rezdűl meg lantján és szívén, -mint kortársainál s örömest fordúl a népköltészethez is. - -Vörösmartynál a népi elem már úgy kezd megjelenni, mint a nemzeti -költészet ifjító forrása. A klasszikai és német iskola lenézte, -megvetette ezt, s ha hébe-korba hozzá fordúlt, csak curiosumkép -tárgyalta, legföljebb gúnyra használta föl az ósdiak és ízléstelenek -ellen írt satiráiban. Magánál Csokonainál is leginkább az alsó vagy naiv -komikumban nyilatkozik erőteljesebben. Vitkovics néha eltalálja a -hangot, de nincs sem elég kedélye, sem elég phantasiája. Kisfaludy -Károlynál többé kevésbbé a német érzelmesség öltözik magyar -népdalformába vagy ha nem, naivsága ritkán önkéntes. E mellett mindkettő -inkább csak népdalokat írt. Vörösmarty is írt népdalokat, de a népi -elemet egyszersmind fejleszteni is törekedett. Balladáit, románczait nem -innen fejlesztette ugyan, de innen humoros genreképeit s néhány lyrai -költeményét, mint _Párja nincs_, _Váró ifjú_, melyek többek egyszerű -népdaloknál s a magyar és művészi lyra felé törnek útat. Később nem ír -népdalt, de használja formáit s kivált szerelmi és humoros lyrája nem -egyszer táplálkozik a népköltészetből. Epikai költeményeire sem volt -hatás nélkül ez elem. Már a monda és hagyomány iránti előszeretetében -nyilatkozik némi népies szellem s csakhamar a monda édes testvérét, a -népmesét is felöleli. Nemcsak _Csongor és Tünde_ alapszik népmesén, -hanem a _Tündérvölgy_ is, melyben a népi- és régies mintegy összeolvad. -Mióta az idegen iskolák válaszfalat emeltek a régi és újabb magyar -költészet közé, Vörösmarty volt az első, kit a régibb költészet, kivált -Zrínyi, lelkesíteni bírt; mióta a klasszikai eszményiség uralomra -vergődött, szintén ő oltotta be először költészetünkbe a népi elemet, -nemcsak mint feldolgozandó anyagot, hanem mint fejlesztő eszmét. A -magyar költészet újra érintkezik mindazzal, a mitől elszakadott, de -művészi vívmányok kíséretében, nemzetivé válva, lerázza a klasszikai és -német költészet jármát, de megnyílik az európai összes költészet -behatásainak. Önállóságra jutva, szabadságot hirdet, a költői gondolat -szabadságát s inkább megérti az európai nagy szellemeket, kik ily úton -lettek nagygyá. A nemzeti és európai szellem egymást áthatva kezd -összeolvadni itt is, mint a közéletben. - -Íme az átalakúlás, melyet Vörösmarty részint végrehajtott, részint -előkészített. E küzdelem költészetének fő dicsősége, de a fényt -árnyoldalok kísérik. A nagy mozgalmat inkább megindítja, mint uralkodik -rajta s a fölidézett új eszmék és elemeknek nem mindenike fejlődik ki -teljesen vagy találja meg benső formáját. Költői ere kifogyhatatlan, -nemes ízlése megőrzi a kicsapongástól, lelkesülése nem lankad, de -alakító ereje nincs arányban szelleme gazdagságával. Mindíg és mindenütt -költő, árad belőle a költészet, mint izzó érczfolyam, de olykor nem -találja meg formáját, vagy széttöri s inkább a részekben bámúljuk a -művészt, mint az egészben. Epikai költeményeiben a nyelv tökélyétől nagy -részt hátra marad a tartalom. - -_Zalán futásá_nak majd mindenik része kitünőbb, mint az egész. -Vörösmarty ifjú lelkesülését megragadta a honalapítás nagy eszméje, -Árpád dicső emléke szemben a sűlyedő jelennel, de az anyag eszmei -nagyszerűségét nem táplálta a mondák és hagyományok költői gazdagsága, -mi nélkül alig állhat elő valódi epopœia. Az Árpád mondaköre, épen oly -szegény, mint gazdag aránylag az Attiláé; emezt összeköthetni a germán, -sőt román mondákkal is, amazt csak egy pár történelmi sovány adat -támogatja. A mondák és történelem Attilája egyéni vonásokban emelkedik -ki, az Árpád alakja ködbe vész s egy nagy hős abstract eszméjévé válik. -Ide járúlt még a mythosz hiánya. Cornides és Horvát István parsismusa és -Székely Sándor Hadúrja volt minden, a mit talált; se mythologiai -behatóbb vizsgálódások, se népköltési hagyományok gyüjteményei nem -támogatták. Phantasiájából volt kénytelen megteremteni mindazt, minek -századok művének kell vala lenni. Nagy lépést tőn a nemzeti epopœia felé -s nemcsak rajta múlt, hogy nem koronázta teljes siker fáradozásait. -Visszavezette a magyar eposzt a mondához, de az nem nyújtott elég -anyagot, allegoria helyett a mythoszhoz fordúlt, de anyag helyett még -csak neveket is alig talált. Egy mondával vegyülő történelmi nagy tény -állott előtte, melyben a költői lelkesülésnek sok eleme rejlett, de a mi -fő, az hiányzott belőle, egy kerek mesének bár elmosódott váza. Már az -anyag magával hozta a mű egy pár fő hiányát. Vörösmarty költői szelleme -mindent összeolvaszt: eget, földet, mondát, történelmet, phantastikust -és valót, hősiest és idyllit, egyénit és eszményit; a hangok és színek -egész új világát nyitja meg a magyar költészetben; megzendíti a -legkülönbözőbb szenvedélyek húrjait; hősei az őskor levegőjében tűnnek -föl s meglátszanak rajtok a nemzeti és egyéni vonások: de mindez nem egy -erős szervezetből nő ki, hanem inkább egymáshoz tapad, rakodik. Az -események nem emelkednek kerek cselekvénynyé, mi megbénítja a jellemek -fejlődését, a fő hős nem kelt elég költői érdeket, mi gátolja a fő -cselekvény szilárd megalakúlását. Nem az a baj, mint állítják, hogy -episodokkal terhelt, hanem hogy fő cselekvénye nincs megalkotva. Az sem -alapos vád, hogy mythologiai leleményeiben nincs elég rendszer; a mi -van, elég volna, ha maga a cselekvény tevékenyebb és plastikaibb alakban -emelné ki Hadúrt és Ármányt. Egy szóval, _Zalán futása_ genialis, de -elhibázott mű, megvannak benne egy nemzeti epopœia elemei, sőt részletei -is, de mint egész nem válhatott azzá. - -E mellett Vörösmarty inkább hol ódai, hol elégiai hangulatból indúlt ki, -mint tisztán epikaiból; ez legszebb sorait sugalmazza ugyan, kivált -bevezetései, _Zalán_ban, _Eger_ben, _Széplak_ban, rendkívül szépek, de -az ódai szárnyalás, áradó hév az elbeszélés folyamában meg-megzavarja az -epikai nyugalmat. Nyelvének bája, a ragyogó színezet, a hexameterek -hangzatossága épen úgy elvarázsolják az olvasót, mint magokkal ragadták -a költőt. Lyrai erének e gazdag áradozása el-elborítja az epikai elemek -cselekvénynyé alakúlását. Rajza jellemzetes, a legtöbbször nem maga -beszél személyei ajkával, sőt jellemök szerint beszélteti őket, de -gyakran a helyzet lyrájába vesz a fejlődés, a jellemek nem mindíg -domborodhatnak ki, s erős cselekvény nem alakúlhat. A kerek mesét, az -erős szerkezetet nemcsak _Zalán_ban, hanem _Cserhalom_ban, _Eger_ben sem -találjuk meg. Mi szép Etelka rajza, a kún ifjak szerelmi ömlengése, mi -jellemző Árbocz haragja, Ozul megjelenése, de egyik sem oly mozzanat, -melyből elhatározások, tettek születnének. Az egészből a csatakép -emelkedik ki, a szenvedélyek harcza háttérbe vonúl s csak lyrai -hangulatokban nyilatkozik. _Eger_ben a szikszói gyűlés elragadó jelenet, -drámai elevenségű, segíti a főcselekvényt, sőt kezdete annak, de a -kezdet elevenségével nincs arányban a fő cselekvénynek inkább történeti -rendje, mint költői bonyodalma. Omár és Ida találkozása a legszebb lapok -egyike, melyeket a magyar költészet fölmutathat, de csak episod, -valamint a Leila és Zoltaié is s a főhős Dobó, épen mint Árpád és Szent -László, nem kelt annyi érdeket, kevésbbé költői alak, mint az episodok -egyik vagy másik hőse. De mindezt Vörösmarty takarni, sőt olykor -feledtetni bírja. Legkevésbbé erős alkatú költeménye is tele szépséggel -s oly benyomást tesz reánk, mint az őserdőkben az óriás folyondárokkal -elborított fa, melyet kiszáraszt a gazdag teher s mégis dús lombokat -hajtani, virágozni látszik. Ily benyomást tesz kivált két phantastikus -költeménye: _Tündérvölgy_ és _Délsziget_, melyekben a phantasia czél és -határ nélkűl csapong, de mindenütt szórja költői gazdagságát. - -Azonban az ifjú epikus fejlődésében némi forduló pont áll be, mérsékli -ódai tüzét s erősb compositióra törekszik. _Széplak_ szép részletekben -távolról sem oly gazdag, mint _Eger_, de kerekebb. _Rom_ot, e szép -álomképet, szintén ilynemű érdem tűnteti ki. Toldy azt jegyzi meg e -költeményről, hogy benne e tan: mérsékeld vágyaidat, gyönyörűen van -ugyan jelezve, de Romisten helytelenűl tétetik az emberi sors -intézőjévé. E megjegyzésnek nincs elég alapja. Nem annyira vágyaink -mérsékletét tanítja e költemény, mint inkább az emberi vágyak hívságát -rajzolja. A vágyai tárgyát megnyert szív hamar betelik s új vágyban ég, -míglen bele hal. E mű, úgy látszik, egy nagy eposz, _Magyarvár_ önálló -töredéke; a Romisten, hogy mily szerepet játszik ott, nem tudjuk, de itt -e részletben nem intézi az emberek sorsát, csak három álmát teljesíti -egy vándor vitéznek, mit a népmondák és mesék szerint akármely tündér, -sőt varázsló is megtehet. Másfelől Romisten szemben az emberi vágyak -romlandóságával nem épen benső szükségesség nélkül vétetett föl. -_Magyarvár_, mint kezdet töredéke, szintén sokat ígér compositió -tekintetében is. - -De mindent felülmúl, mit Vörösmarty az epikai nemben írt, a _Két -szomszédvár_, alapeszmére, szerkezetre, jellemrajzra egyaránt. -Csodálatos, e művet legkevésbbé méltányolta a kritika egész az újabb -időig, midőn Erdélyi és Kemény magasztalásokkal üdvözlék.[34] Régebben -_Cserhalm_ot tartották Vörösmarty legkitünőbb művének, sőt Toldy később -is e nézetben volt s a magyar irodalom történelméről írt utolsó -munkájában[35] hibáztatta a _Két szomszédvár_t, részint -szertelenségeért, részint pedig zordon s egy nyájas sugár által sem -enyhített örömtelen tartalmáért. Ha Tihamér elkeseredett jelleme s a -boszú dühében lángoló szenvedélye szertelenség: akkor Homér Achillese is -már a szertelennel érintkezik, a _Nibelungenlied_ Kriemhildje pedig épen -szörny; ha a zordon tartalom, sötét színezet sokat levon a költői művek -becséből: akkor a görög tragédiák egy része, Shakespeare Macbetje, -Richardja csekélyebb méltánylatra számíthatnak, a _Nibelungenlied_ -második része pedig az örömtelenségnek épen netovábbja. Ha valamihez, -leginkább a _Nibelungenlied_ második részéhez hasonlíthatni a _Két -szomszédvár_t. A gyűlölet, a boszú költészete ez is, s a gyűlöletben égő -szív, midőn boszúját kielégítette, önmagát teszi semmivé itt is, csak -hogy Kriemhild boszúja befejezése egy nagy eposznak, a Tihaméré pedig -kezdete és egész tartalma egy költői beszélynek. Vörösmarty nem ismerte -a _Nibelungenlied_et, nem innen vette alapeszméjét és sem indokolásban, -sem leleményben, sem előadásmódban nincs rokonság a két mű között, de -rokonok a romanticismus lényegében. Vörösmarty romantikus iránya itt -nyilatkozik a legmerészebben és legművésziebben egyszersmind. A -szenvedélyek egész erejökben, sőt vadságukban tombolnak, de küzdelmökben -mély bensőség, az örök emberi nyilvánúl s a katasztrófon az erkölcsi -eszme fönsége uralkodik. A lyrai elem háttérbe szorúl az epikai elől, -csak kíséri, bele olvad és ritkán csap a szónokiasba; a cselekvény -teljesen kifejezi az alapeszmét, s minden részlet, minden személy az -egész szervezetéből nő ki. Alakjain feltünik a rajz biztossága, a rokon -szenvedélyek egyéni sugarakban törnek meg, s a párbajok egyhangúságát -leleményesség mérsékli. A mű nem lyrai ömlengésen kezdődik, néhány -vonásban egy vihar utáni alkony tájképe tárúl ki előttünk. A -Sámson-családra is vihar csapott le, s az alkony szelíd nyugalma, az -elpusztúlt vár csendje még inkább kiemelik a boszút esküvő fiú félelmes -alakját. Tihamér mindjárt első megjelenésekor nem csak mély részvétet -ébreszt, hanem némi megdöbbenést is kelt; ez utóbbi az elbeszélés -folyamában a mint emelkedik, úgy enyhűl ellenszenvünk a Káldorok iránt, -kiket Tihamér boszúja belsőleg is megront, fiút atya, testvért testvér -ellen lázasztva. Végre Enikő teljes részvétre hangolja szívünket, mely -épen úgy Tihamér ellen fordúl, mint a szerencsétlen leány kísértő -alakja. Mily megrendítő a két ellenséges család végivadékának -találkozása. Tihamérban a gyűlölet önváddá lágyúl, a kielégített boszú -szilaj kéje kétségbeesésbe vesz. Enikő erkölcsi tisztasága, -elhervasztott ifjúsága megtörik a boszú munkájában elvadúlt szívet s a -haldokló végsóhaja Tihamérnak épen oly nemesisévé válik, mint a minő ő -volt a Káldoroknak. Vörösmarty egyetlen művében sincs ily tragikai erős -összeütközés, ily fönséges költői igazságszolgáltatás s a tárgy -szokatlansága, a szenvedélyek merész rajza mellett is ily tiszta benső -forma. Eddig többé-kevésbbé küzdött az általa fölidézett chaotikus -elemekkel s most midőn az ifjú phantasia háborgó napjai múltak s -biztosabb erőt érzett, egyszerre csak elfordúlt és örökre az epikai -nemtől. Az írói körök közvéleménye hatott-e reá, mely felületes -egyoldalúsággal az eposzt korszerűtlennek nyilatkoztatta, vagy a -politikai hangulat, mely csak a jövőn csüngött, s mely Vörösmarty -lyráját is új lelkesülésre éleszté, vagy pedig a fejlődő magyar -színészet, mely a drámához csábította? Bizonyára egyik sem külön, hanem -mindenik összevéve. Vörösmarty, az epikus, elhallgatott, hogy a drámai -téren küzdjön hasztalan s a lyrain szedjen új babérokat. - -Valóban Vörösmarty pályája első korszakában kiválóan mint epikus -szerepelt s mint lyrikust se a kritika, se a közönség nem igen sorozta -az első rendűek közé. Annyi igaz, hogy 1833 után jelen meg lyrai teljes -erejében, azonban addig is egyben-másban fölűlmúlta kortársait s ez -oldalról is előkészítette költészetünk átalakúlását. Klasszikai ódái -nagy részt messze maradnak a Berzsenyiétől, de lyrai epigrammái nemcsak -hogy versenyeznek a Kazinczyéival, ki a klasszikai iskola legkitünőbb -epigramma-írója, hanem lyrai mélységre, nyelvbeli bájra nézve felűl is -múlják. A Kazinczyéi formában talán görögösebbek, de inkább az esprit, -mint az érzés szüleményei. Vörösmarty itt lépett ki legkevésbbé a -klasszicismus köréből, de a tisztán nemzeti tartalom és szabadabb -képzelet e műveire is saját bélyeget nyomott. Valódi remekekre -találhatni köztök. Nem csoda, hogy egész haláláig nem szűnt meg -epigrammát írni, midőn más annyi műfajnak örökre búcsút mondott. E -dallamos párversek, a naiv érzelmesség, elegiai borongás s ódai -szárnyalás egy-egy mozzanatának oly találó kifejezései, a kellem, báj és -fönség oly szikráit lövelik, hogy a világirodalom legkitünőbbjeivel -versenyeznek. A római epigrammban már nem ily kitünő, de az a humoros -genreképben, mely annyira ellentéte a klasszicismusnak. A magyar humor -tulajdonkép nála nyilatkozik először és népi alapon. Nincs benne német -íz, mely kortársai kísérletein érzik, sem angol, melyet csak később vett -magába irodalmunk, s mely először is nem költőben nyilatkozott, hanem -egy politikai íróban, Széchenyiben. _Laboda kedve, Gábor diák, -Becskereki_ kitünő művek, kivált a két első. Mint humor, mint genrekép, -egyaránt új dolgok voltak s épen úgy tanúskodtak Vörösmarty -sokoldalúsága, mint eredetisége mellett. - -Mi tisztán dalait illeti, Kemény helyesen jegyzi meg, hogy a dalnak az a -faja, melyben az érzések bensőségét nem zavarja semmi idegen elem, -melyben a képzelődés úgy beolvadt a kedélyhangba, hogy attól külön nem -válhatik, s egyetlen hasonlatosság vagy cziráda által sem árulja el -magát, legnehezebben egyezett meg Vörösmarty geniuszával. Mindamellett -már első korszakában írt e fajban egy pár jeles művet. Azonban ekkor -bizonyos lyrai vegyületet kedvelt leginkább, valami közép fajt a dal, -óda és elegia között. Néhol a dal magasabb hangba csap át, vagy -túlterhelt. Másutt megvan az ódai szárnyalás, de az eszme és érzés nincs -eléggé összpontosítva s kelleténél több leíró vagy elbeszélő elem vegyűl -belé. Oly tiszta elegiát alig írt, minő a _Kis gyermek halálára_ czímű; -_Zrínyi_ már vegyűltebb, a _Magyar költő_ épen elbeszélő alakot ölt. Ily -fajta költeményeit nehéz szigorúan osztályozni, de van köztök olyan, -mely élénken érezteti az eszme és forma egységét, azaz, hogy a gondolat -épen ily középformát kívánt. Ilyenek épen most említett költeményei is. - -_Szilágyi és Hajmási_t kivéve, a tiszta balladai formát sem sajátíthatta -el. A lyrai, epikai és drámai elemek közűl, melyeknek a ballada csodás -bájú összeolvadása, Vörösmartynál majd mindíg előtérbe lép a két első -valamelyike s az utolsó elpárolog. Kiváló példa az elsőre az _Éjféli -ház_, melyben csak lyrai hangulatok váltakoznak, a másodikra _Toldi_, -mely epikai szélességre tör. Szorosan véve _Salamon_ sem ballada, de -becses költői mű. Két ellentétes lelki állapot mily szépen olvad össze s -békűl ki itt egy képben. Átkot hallunk, mely áldássá válik, büszke -királyt látunk, ki ájtatos remete lesz. Az átalakulás fejlődését igen -helyesen nem részletezi a költő, de annál művésziebben rajzolja egy pár -vonásban a sors sújtó kezét, az idő enyhítő folyamát, a természet -nyugalmas csendjét s veti lelkünkbe mintegy olvasztó hangulatkép, mely -sejtetve mindent kimagyaráz. _Hedvig_ben a legendát honosítja meg, s -nemcsak kortársait múlja felűl, hanem utódait is. Egy pár műfajban már -ekkor a legkitünőbb helyet foglalja el, de vagy a klasszikai lyra -befolyásával küzd vagy az új elemeken nem tud teljesen uralkodni. -Pályája második korszakában, mint lyrai költőnek nemcsak látköre tágúl, -nemcsak eszmékben gazdagodik, hanem tiszta műformákban is. Dalai -egyszerűebbekké válnak, a lyrai középnemből mint modern ódaköltő -emelkedik ki, a balladát elhagyja s a szellemével rokonabb költői -beszélykét míveli, szebbnél szebbeket ír s köztök egy valódi remekművet: -_Szép Ilonká_t. - - - - -IX. - -Irodalmi triumviratus. Bajza és a _Kritikai Lapok_. Vörösmarty mint -nyelvész; összezördűlése Széchenyivel. Toldy és az akadémia. Az -_Athenaeum_ és _Figyelmező_. Vörösmarty beszélyei és drámái. _Salamon, -Bujdosók, Csongor és Tünde._ - -Vörösmarty munkásságát 1833–1843 közt nemcsak a költészet vette igénybe, -hanem az időszaki sajtó, akadémia és nemzeti színház is, épen mint -azelőtt a tanítás s a _Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztése. Egyik alól -sem vonhatta ki magát, de nem is akarta. Nemcsak kötelességérzetből tett -a mit tett, hanem egyszersmind benső részvétből. Az 1831-ben megnyílt -akadémiában az irodalom félszázados ohajtása teljesült; az alakuló -nemzeti színház nemcsak művészeti kérdés volt, hanem egyszersmind -nemzetiségi is; az irodalom újabb törekvései közlönyre vártak, melynek -támogatásától legkevésbbé Vörösmarty vonulhatott félre, kinek költészete -az új kor legerőteljesb kifejezése volt. De másfelől a barátság, az -_Auróra_ szövetsége is magokkal ragadták. Kisfaludy halálával a vezér -helyét triumviratus foglalta el, a Vörösmarty, Bajza és Toldy -triumviratusa. Körűlök csoportosult majd minden nevezetesb tehetség s -tovább egy évtizednél a szó teljes értelmében uralkodtak a magyar -irodalmon. - -E három férfiú sokban különbözött egymástól, de néhány főpontban -egyeztek, egymás hiányát pótolták s a barátság kiegyenlített köztök -minden ellentétet. Vörösmartynak mind ragyogóbban sugárzó költői -dicsősége fényt vetett a körre. Bajza a mellett, hogy népszerű költő -volt, mint kritikus csakhamar félelmessé vált, s valóságos tekintélylyé -emelkedett. Toldy nem csak kritikával és irodalomtörténettel -foglalkozott, sokoldalú míveltség tüntette ki, mely társai -egyoldalúságát mintegy kiegészítette. Vörösmarty határozott pártember -volt, de nem eléggé tevékeny; Bajza lassan mozdúlt, de ha egyszer bele -fogott valamibe, erélye nem ismert határt s inkább megtört, mintsem -visszavonuljon. Toldy mozgékonysága nem hagyta nyugodni társait, de -símulékonysága közvetítőül szolgált mind magában a körben, mind azon -kívül. Vörösmarty és Bajza a politikában az ellenzékkel tartottak, Toldy -a kormánypárthoz is hajlott, ha a nemzetiség és irodalom iránt némi -kedvezését tapasztalta. Mindenik kilépett a klasszicismus köréből, de a -határozottabb nemzeti iránynak Vörösmarty volt a képviselője. Mint -nyelvújítók is különböztek egymástól: Toldy bár gyógyulgatott ifjúkori -túlságaiból, a szélső baloldalt foglalta el, Vörösmarty a jobbot, Bajza -kettőjök között állott. De abban mindnyájan megegyeztek, hogy diadalra -kell emelni s folyvást fejtve az irodalom, akadémia és színház útján -terjeszteni Révai nyelvtani rendszerét, Kazinczy nyelvújítását s küzdeni -a kritikai téren mind a mellett, minek az _Auróra_ mintegy gyakorlati -iskolája, s mindenek fölött hozzászoktatni a közönséget és irodalmat a -kritikához. - -Addig jelszó volt buzdítani a munkásságot, hogy minél több író legyen, -Kazinczy a puszta jóakarattól sem vonta meg részvétét: az Auróra-kör -szükségesnek tartotta visszariasztani a tehetségteleneket s a -tehetségtől is többet kívánni műkedvelőségnél. Addig a folyóiratoknak -nem volt határozott színök, csak munkák gyüjteményei akartak lenni, nem -foglaltak el pártállást, annyira, hogy még a nyelvújításnak sem volt -közlönye, egy pár munka előszavában, röpiratokban s a _Tudományos -Gyüjtemény_ közönyös hasábjain vívta csatáját: az Auróra-kör egy -fegyelmezett párt alakulására törekedett, mely közlönyét egész erővel -támogassa, egy pár főeszméhez makacsul ragaszkodjék s ha kell, szünet -nélkül ostromolja az ellenfélt. Addig a kritika nem volt állandó, az író -híre vagy társadalmi magasb állása oly tiszteletben részesűlt, hogy a -vitatkozás szabadságát is korlátozta, a gúny pasquilnak tartatott. -Kölcsey egy pár szigorúbb bírálata alig jelenhetett meg s a közvélemény -nyomása csakhamar hallgatásra kényszeríté: az Auróra-kör a kritikát -állandóvá akarta tenni s minden jogát gyakorolva, legalább az irodalmi -téren, a censura bilincsei között is, kivívni a sajtó jelentőségét. - -A _Kritikai Lapokkal_ (1830–1836) kezdődik az Auróra-kör e hatása s az -_Athenaeum_mal végződik (1837–1843). Amaz az _Aurórá_nak mintegy -társvállalata volt, emebbe mindkettő bele olvadt. Vörösmarty mint költő -játszott főszerepet mind az _Auróra_ mind az _Athenaeum_ban, a -szerkesztésnek és kritikának Bajza volt a lelke. Bajza nagy befolyást -gyakorolt a magyar időszaki sajtó fejlődésére, ő volt az első valódi -szerkesztő, igazi journalista. Ez érdeme inkább képezi pályája -dicsőségét, mint szorosan vett kritikai munkássága. Alig írt egy pár -széptani értekezést, kitünő művek bonczolatával sem igen bajlódott, a -tehetetlenség és nyegleség megalázására, az ízléstelenek és ósdiak -üldözésére, a bitorolt tekintélyek megtámadására, az irodalmi és -közintézeti visszaélések ostromlására fordította főerejét. Látköre nem -igen volt széles, szelleme sem gazdag és mély, de világos, logikus fej -és szilárd jellem. Nem tisztázott nagy kérdéseket, de éles dialektikával -védte a nyelv és költészet újabb vívmányait s a diadal biztos -önérzetében törte össze a kritika elleni balítéleteket s természete, -köre és jogai körűli balfogalmakat. A szerkesztési gond és polemia -foglalták el legtöbb idejét. Minden, a mit szerkesztett, több ízlést, -szigort s határozottabb irányt jelöl, mint a minő eddig a magyar -irodalomban divatozott. Polemiái legnagyobb részének tárgya, tekintve a -terjedelmet és szenvedélyességet, most csekélynek látszik. Valóban a -conversations-lexiconi pör nem érdemelte meg ezt a hosszú vitát s -kevesebb zajjal, több eszmével el lehetett volna végezni, de első -szigorúbb kikelés volt a gondatlan szerkesztés ellen s Dessewffy József -gróf legyőzése első nyílt megtámadása a születési aristocratiának az -irodalom köztársaságában. Az Auróra-pör most szintén érdektelen, de az -írói tulajdonjogot először hozta szőnyegre. A Kazinczy-Pyrker-féle -vitában, melyet Toldy kezdett s Bajza oly kiméletlenül folytatott, -Kazinczynak legalább is volt annyi igaza, mint ellenfeleinek, de az a -nemzetiségi hév, mely a haza fiaitól a hazai irodalom mívelését -követelte s megbélyegezte a magyarból németté lett írókat, szükséges és -jótékony hatású volt. A Csató elleni polemiáknak nincs tudományos -becsök, de a kormánypárti tárczaíró elleni küzdelemben a politikai -ellenzék szellemének bevegyülése s a politikai és írói jellemtelenség -leleplezése egy különben jeles íróban, erős benyomást tett a közönségre, -s elősegítette a közvélemény szilárdulását. Bajza a kritikát az irodalmi -és politikai szabadelműség színében tüntette föl, segítette a Széchenyi -röpiratai hatását s előkészítette a politikai journalistikát. A közönség -kezdé megszokni a szemben álló irányok és személyek tusáját s valamivel -többet várt a folyóiratokból, mint pusztán csak czikkek gyüjteményét. Ez -érdekeltséget elősegíté Bajza világos és élénk előadása, melynek még -árnyoldala is tetszett, bizonyos ügyvédi modor, mert volt benne valami -megyei és törvényszéki termeink szelleméből. - -Vörösmarty mindvégig hű társa maradt Bajzának, azonban a _Kritikai -Lapok_at nem segíthette többel három bírálatnál s nehány xeniánál. E -bírálatok annyiban elütnek a későbbiektől, melyeket az _Athenaeum_ba -írt, a mennyiben sokkal gúnyosabbak, egészen a _Kritikai Lapok_ -szellemét lehelik. Egy tehetségtelen meseírót, egy barbár fordítót -dorongol le s végre Horvát István egy pár nyelvtani különczségét támadja -meg. Többre nem igen ért reá. Ekkortájt leginkább az akadémia foglalta -el, melynek nyelvtudományi osztályában egész vezérszerepet játszott. -Fenn említett bírálatai közt is a Horvát István ellen írott a -legnevezetesebb, melyben egyszersmind az akadémia helyesirási és -szóragozási szabályait védi. - -Az akadémia első évtizedében a nyelvtudományi osztály fejtett ki -legélénkebb munkásságot. Először is a helyesirás, nyelvtani rendszer és -a nyelvújítás kérdései foglalkoztatták. Kezdetben nemcsak az -akadémiában, hanem magában a nyelvtudományi osztályban is nagy ziláltság -uralkodott nyelvtani dolgokban és szabadelvűségnek tartatott nem fogadni -el semminemű rendszert. Egyik Verseghy, másik a debreczeni grammatica, -harmadik Révai szerint írt, a legtöbb semminemű rendszert nem követett s -majd mindeniknek volt valami különczsége. Vörösmarty bátor fölléptének -lehetett köszönni, hogy a nyelvtudományi osztály s az egész akadémia -elfogadta Révai rendszerét s e szellemben alapította meg helyesírási -szabályait, melyeket aztán az egész irodalom magáévá tett. Költői -nyelvének genialitása s egy pár nyelvtani jeles értekezése tekintélyt -szereztek neki, hallgatott reá még Kisfaludy Sándor is, ki különben -minden nyelvészt és nyelvtant megvetett. Az öreg úrral sok baja volt -Vörösmartynak a bizottsági ülésekben. Valahányszor egy-egy nyelvtani -szabályt formulázott, Kisfaludy türelmetlenűl kiáltá közbe: «Példát -előbb öcsém uram, minél többet, én csak abból értek». Az osztály majd -minden bizottságába kinevezték; vállalkozója és társszerkesztője volt az -akadémiai német-magyar és magyar-német _Zsebszótár_nak, társszerzője a -_Helyesírási, szóragozási és szókötési szabályoknak_, a _Magyar nyelv -rendszeré_nek, sőt 1846-ban Czuczorral együtt ő dolgozta a -helytartótanács által a középtanodák számára kiadott nyelvtanokat is. Az -akadémiai zsebszótárt leginkább Széchenyi sürgette, hogy a magyarul -tanúlni kívánó németeknek legyen valahára egy oly jó szótárjok, a mely a -megújított nyelv szókincsét is magába foglalja. Vörösmarty szintén a -Széchenyi nógatására vett részt a szótár szerkesztésében s ekkor zördült -össze vele először és utolszor életében. Midőn ugyanis ő, Toldy és -mások, a kik a szótár szerkesztését elvállalták, az írói tiszteletdíj -költségvetését Széchenyi, mint az akadémia másodelnöke, elébe -terjesztették, ez azt szerfölött túlságosnak találta s Shylockoknak -nevezte őket. A többiek hallgattak, de Vörösmarty fölszólalt, őszintén -és férfiasan visszautasította Széchenyi gúnyját s megmagyarázta, hogy ez -ugyan nem fejtörő, de igen terhes munka, eltarthat 5–6 évig s őket sok -oly munkálattól elvonja, melyekhez kedvök is több s csekély -jövedelemforrásukra is előnyösb. Széchenyit meglepte e fölszólalás, -annyival inkább, mert Vörösmarty tartózkodó és kevés szavú ember volt. -De érthető volt Vörösmarty felindulása. Más ily nemű megjegyzését talán -szóra sem méltatta volna, de hogy Magyarország legnagyobb férfiától, az -általa annyira becsült Széchenyitől, halljon Shylock-féle czélzatokat s -épen ő, a ki egész életét nemzetének áldozta küzdés és nélkülözés -között, ezt nem tudta elviselni. Széchenyi megértette a megbántott -költőt, lecsillapult, az ügy kiegyenlíttetett s bár modora egy darabig -hidegebb lőn szemben Vörösmartyval, de tiszteletet feltünően nagyobbat -tanúsított iránta. A két kötet szótár szerkesztése csakugyan hat évig -tartott s úgy Vörösmartynak, mint társainak hetenkint öt félnapját vette -el. - -Bár mily élénk részt vett Vörösmarty a nyelvészeti mozgalmakban, -mindamellett nem tekintette magát oly nyelvésznek, ki egészen reá adja -magát e tudományra, új irányt indít meg vagy a meglevő kifejtésén egész -erejéből dolgozik. Nyomós ismeretei voltak ugyan e szakban, de inkább -csak annyiban nyelvészkedett, a mennyiben mint író alaposan akarta -ismerni nemzete nyelvét. A régi irodalmat és népnyelvet is főkép költői -szempontból vizsgálta, hogy, a mint egyik értekezésében kifejezi, -használhassa a nyelv minden virágát, mielőtt hervadásra jutnának. -Jótékonyan hatott az akadémiára nemcsak azzal, hogy a Révai rendszere -elfogadását kivívta, hanem azzal is, hogy a régi nyelvemlékek és -tájszavak összegyüjtése mellett buzgott, s a neologismust mérsékelni -igyekezett. Mint költő munkáiban jó példával ment elől s mint kritikus -irtogatta a kinövéseket. Elfogadott minden helyesen alkotott új szót, de -apró czikkekben egész csatározást kezdett a szükségtelen és rosszul -alkotott új szavak ellen, és soha sem állhatta ki az oly írót: - - Ki mindig uj szót, fúr, farag, - S a leghelyesbet száz felé csigázza. - -Az Auróra-kör lassanként nemcsak a nyelvtudományi osztályban, hanem az -egész akadémiában diadalra jutott, midőn Döbrentei lemondása után -1835-ben Toldy titkárrá választását kivívta. Az ellenfél, melyet -legyőzött, nem volt valami egységes párt, hanem különböző elemek -vegyülete. Inkább személyes érdekek forogtak fenn, mint elvek. Nem -kedvelte az Auróra-kört néhány ósdi, kik nyelv és ízlés dolgában -elmaradtak a világtól, egy-két régibb költő, kiket bántott e fiatal -férfiak népszerűsége, néhány kormánypárti, kik a politikai ellenzéket -gyűlölték bennök, egy pár tudós, kiknek rosszul esett, hogy egy -tudományos akadémiában költők és æsthetikusok játszszák a főszerepet, s -végre minden oly író, kit megbántottak a _Kritikai Lapok_. Ez elemeket -Döbrentei alakította párttá, melyhez alkalom szerint oda vont nehány -közönyös tagot is. Leginkább küzdött e két párt a nagy gyűléseken, hol -új tagok választattak s jutalmak ítéltettek el. Mindjárt az első drámai -pályázás összeütközésre adott alkalmat. Vörösmarty _Vérnász_a majdnem -megbukott szemben Horvát Cyrill _Tyrus_ával, mert a Döbrentei pártja -szerint az akadémiához inkább illik oly drámát jutalmazni, mely a -franczia klasszicismus nyomain halad, mint olyat, melyen a franczia -romantika érzik. Az 1833-ki nagy jutalmat szintén a Döbrentei pártja -miatt kellett megosztani Vörösmartynak Kisfaludy Sándorral, sőt -Döbrenteinek még 1836-ban is oly befolyása volt, hogy a Bajza verseit el -tudta ejtetni a nagy jutalomtól. Ez utolsó diadala volt; azután az -Auróra-kör uralkodik az akadémiában, az újabb tagok legnagyobb része -hozzájok csatlakozik, ők intézik a választásokat, tűzik ki a -pályakérdéseket, döntik el a jutalmakat. - -A mint szokás minden uralkodó pártot, sok mindennel vádolták az -elégületlen írók az Auróra-kört is, a kiket most már athenæistáknak -neveztek el. Bajos ítélni biztos adatok hiányában. Lehet, hogy irodalmi -ellenfeleiknek az akadémiába beválasztását nem igen segítették elő, mi -egyébiránt természetes; lehet, hogy Döbrenteiről és pártjáról olyat is -elhittek, a mi nem volt való; lehet, hogy a küzdés hevében s a diadal -mámorában követtek el igaztalanságokat is, de annyi bizonyos, hogy -jótékony hatásuk volt az akadémiára. A tehetség, jellem és szabadelvűség -képviselői voltak; megőrizni igyekeztek az akadémiát mind a papi, mind a -kormánypárt befolyásától, bátorítottak s magokhoz csatoltak minden -komolyabb törekvést s előkészítették az akadémia reformját. Ez utóbbiban -Toldynak van kiváló érdeme. - -Az akadémia alapszabályai a tudományok meghonosítását és terjesztését -állíták előtérbe a további fejtés helyett, az osztályokat az összes -akadémiába olvasztották fel, minélfogva a szakkérdések fölött nem az -illető osztály döntött; ide járult még, hogy a levelező tagok -kizárattak, az értekezések nem olvastattak föl, csak beadattak s az élő -szóval előadás és tudományos eszmecsere helyét ügyleti értekezlet -bitorolta. Toldy régibb és újabb társaitól támogatva nem egy reformnak -törte meg útját (1836–1848). Ügyrendi módosítások alakjában az -osztály-ülések szerveztettek, a szakkérdések az illető osztályhoz -utasíttattak, a levelező tagok részvéte az ülésekben elnézetett, a -tudományos felolvasások és eszmecsere divatba jöttek, a tudományos -nyomozó irány fölébredt, erősödött s az akadémiai eszme valósítása -előtérbe lépett. - -Ez irányt előkészítette s táplálta az _Athenaeum_ és _Figyelmező_ is, -melyeket az 1836-ban megszüntetett _Auróra_ és _Kritikai Lapok_ helyébe -alapított a három társ. E két egymást kiegészítő lap a szépirodalom és -kritika mellett majd minden tudománynak tért nyitott, oly előadási módra -törekedve, hogy a nagyobb közönség is élvezhesse. Az _Athenaeum_ és -_Figyelmező_ nagy hatásúak voltak s maga a kör sem volt soha oly erős, -mint ez években. Sok új barátja akadt, s némely ellensége kibékült. -Szemere Pál, ki Bajza _Aurórá_ja mellé ellen-_Aurórá_t állított, a -_Kritikai Lapok_kal szemben _Uj-Muzarion_t indított meg, most az -_Athenaeum_hoz csatlakozott, oda Kölcsey is, ki ugyan részt vett a -_Kritikai Lapok_ban is, de Szemere és Kazinczy megtámadása miatt -csakhamar visszavonúlt s általában hibáztatta Bajza kiméletlen modorát. -A fiatal Eötvös és Szalay, kik Szemere és Kölcsey párthívei voltak, -szintén az _Athenaeum_ dolgozótársai lőnek. A szépirodalom és tudomány -majd minden újabb tehetsége az _Athenaeum_ körűl csoportosúlt, sőt -némelyik itt lépett föl először. A kör ereje növekedett azzal is, hogy -1836-ban a Kisfaludy-társaságot alapította és vezette; a színházi -játékrendre már mint akadémiai bizottság befolyt, a Fáy és Bajza -igazgatása alatt pedig épen ő adott irányt. Ennyi összeköttetés, -befolyás, s annyi jeles tehetség támogatása mellett az _Athenaeum_ egész -hatalommá emelkedett. Nem volt nehéz visszavernie a clericalis _Szion_, -a kormánypárti _Hirnök_ s a léha _Honművész_ és _Rajzolatok_ támadásait. -Első lap volt a magyar irodalomban, mely a szigorúbb követeléseket is -kielégítette. Szépirodalmi része az _Aurórá_t folytatta, a kritikai a -_Kritikai Lapok_at, bár enyhébb szellemben; egészen új volt e kör -törekvéseiben a tudományos rész, mely a közönségnek tudomány iránti -hajlamát ébresztgette, a tudományos írókat pedig arra szoktatta, mi a -szépirodalomban már diadalt ült: gondosabb nyelvre és formaérzékre. - -Vörösmarty költeményeket és beszélyeket írt az _Athenaeum_ba, -bírálatokat a _Figyelmező_be. Beszélyeivel befejezte beszélyírói -pályáját, a melyet 1829-ben a _Koszorú_ban kezdett s 1834-től fogva az -_Aurórá_ban folytatott. Összesen hat beszélyt írt, leginkább szerkesztői -szorúltságból, mindamellett költészetének ez oldala is figyelemre méltó. -Itt sem járt közönséges úton. A _Holdvilágos éj_ben és _Csiga Márton_ban -a nálunk még szokatlan phantastikus humoros beszélyt kísérlette meg; -_Orlay_a a franczia romantika hatásának első szüleménye -beszélyirodalmunkban; kevésbbé sikerült a _Füredi szívhalászat_, a mely -a jelen életből van véve, de cselekvénye és jellemrajza inkább külső, -mint belső. Leggyöngébb köztök a _Szél úrfi_, mely a népmesei elemet -igen is czélzatos allegoriává sülyeszti s legjelesebb a _Kecskebőr_, e -kitünő genrekép, melyben Vörösmarty népies humora egész eredetiségében -nyilatkozik. A kritikai téren mint színbíráló szerepelt kiválóbban, s a -két első évben majd mind ő írta az _Athenaeum_ színbírálatait. Írt ugyan -a _Figyelmező_be néhány könyvbírálatot is, de itt is szívesebben bírálta -a nyomtatásban megjelent drámákat, mint Szigligeti _Dienes_ét, Tóth -Lőrincz _Olympia_ját és Teleki László _Kegyencz_ét. - -A dráma és színpad iránt már első ifjúságától fogva nagy előszeretettel -viseltetett. Mélyen érezte fontosságát mind nemzetiségi, mind művészeti -szempontból. Tanúja volt Pesten Kisfaludy Károly első diadalainak s -meglepte, hogy a drámaíró mily közvetlenül hat a tömegre. Néha -meglátogatta az akkor még virágzó pesti német színházat s elszomorodva -tapasztalta, hogy közönségének virága a magyarság legmíveltebb része. -Visszahódítani e közönséget, megvetni egy központi színház alapját, s ez -úton is terjeszteni a nemzetiséget, a költészet és nyelv újabb -vívmányait, a kor egyik fontosabb kérdésének tartatott. Egy félszázadig -küzdött ezért is az irodalom, mint az akadémiáért. - -Vörösmarty a küzdők első sorában állott, mint drámaíró és kritikus -egyaránt. Egyik legmunkásabb tagja volt az 1833-ban kinevezett akadémiai -színügyi bizottságnak, melyre a játékrenden levő színművek nyelv -tekintetében való kijavítása bízatott, s melynek 1835-ben az is -kötelezettségévé tétetett, hogy minél több eredeti és fordított jó -színművel lássa el a magyar színházak igazgatóságait. Több ízben tagja -volt az akadémiai drámabíráló bizottságnak, valamint a nemzeti -színházénak is egész 1850-ig. Első ifjúságától, 1821-től fogva 1844-ig -nem szűnt meg drámát írni, sőt miután az epikai pályától visszavonúlt, -nagyobb művei csak drámákból állanak. Lyrai költeményt és eposzt -mindössze sem írt annyit, s mint műfordító is csak a drámai téren lépett -föl. Szenvedélyét az aránylag csekély siker sem tudta lehűteni, melyet -drámái a színpadon arattak. Ennyi lelkesülés, ily kitartás valóban -többet érdemelt volna. De nem csodálkozhatni rajta, természetes volt. Az -epikus és lyrikus némely fényoldala hátrányára szolgált a drámaírónak s -árnyoldalai itt jobban kitüntek. Az eposz lassúsága és szélessége -bajosan összeegyeztethető a drámai cselekvény gyorsasága- és -formaszigorával. A szerkezet hibáit mindenütt inkább fedezhetni, mint a -drámában s Vörösmartynak a szerkezet az eposzban sem volt a legerősb -oldala. Továbbá fényes dictiója, lyrai pathosza majdnem ellentétben -állott a drámai nyelvvel, mely bizonyos egyenetlenséget, szaggatottságot -kíván. Volt érzéke a tragikum iránt, mutatja a _Két szomszédvár_, de -nagy a különbség az epikai és drámai feldolgozás között, a mi ott erős -tragikai katasztróf lehet, itt bágyadttá válhatik. S különös, hogy -drámái egyikében sincs oly erőteljes tragikai conceptio, mint e költői -beszélyében. _Salamon_ban és a _Bujdosók_ban nem tud eléggé kifejlődni a -tragikai elem, _Vérnász_ban és _Marót bán_ban pedig a sors játéka főbb -szerepet játszik, mint a szabad akarat tévedése, a szenvedély erőszaka. -Tudott egyéníteni, de nem a dráma nagy és erős vonásaival s épen oly -kevéssé volt képes összpontosítani a jellem, a szenvedély nyilatkozatát, -mint a cselekvény szálait. El-elkapta a lyrai hangulat, a fellengős -leíró modor s olykor maga beszél személyei helyett. Jól mondja drámai -hőseiről egyik önmaga ellen intézett epigrammájában, hogy «tenni nem -érnek rá a szavak árja miatt». - -De habár drámái nem mérkőzhetnek is másnemű munkáival, nem voltak -jótékony befolyás nélkül drámairodalmunk fejlődésére. Kisfaludy Károly -megbuktatta a színpad durva nyelvét, de nem emelte valóban költőivé, sőt -jambusaira is csak később fordított nagyobb gondot. Vörösmarty a színpad -nyelvét, ha drámaivá nem is, legalább költőivé tette. Tőle tanúlt -jambust írni minden későbbi drámaíró. E mellett, kivéve Katonát, kit -sokáig nem olvastak, s így hatása sem lehetett, az ő történelmi hátterű -drámáiban találunk elevenebb korrajzot, magasabb felfogást, költőibb -szólamot. Tárgyaival is serkentőleg hatott pályatársaira. Ide is bevitte -a romantikai elemeket, győzelemre segíté a nemzeti irányt és szemben a -színműgyártás gépiességével, fennen hirdette, hogy a színműírónak is -költőnek kell lenni. - -Pályája elején két drámát bocsátott közre: _Salamon_t (1827) és a -_Bujdosók_at (1830). Mindkettőn meglátszik Shakspeare olvasása, de -fájdalom csak a hibákban. Történelmi drámát írva, nem Shakspeare -valóságos történelmi drámáit vette mintául, milyenek _Coriolán_ és _III. -Richárd_, hanem azokat, melyek jobbadán csak történelmi rajzok az angol -nemzet viharos múltjából. Shakspeare e műveiben is gazdag drámai élet -nyilatkozik ugyan, de inkább a részekben; mint egészeket nem lehet a szó -valódi értelmében drámáknak nevezni. Némikép hajlanak az eposz felé, úgy -nevezett historiák, kedvencz darabjai Shakspeare korának, midőn minden -műnem és faj, úgy szólva a drámába olvadt. Vörösmarty epikai hajlamánál -fogva e mintákhoz vonzatva oly örvénybe sodródott, melyet csak nagy -drámaíró lábolhat meg. Aztán akkor még a színpadot sem igen ismerte és -Shakspearet olvasva a Shakspeare színpadja lebegett előtte. A _Salamon_ -és a _Bujdosók_ scenirozása valamivel gondosabb ugyan, mint első -kísérletéé, _Zsigmond_é, de itt is gyakori a változás s egy felvonás -három-négy helyt történik. Mind kettőben kész állandó jellemek lépnek -föl, kik nem előttünk alakulnak s küzdelmök bonyodalma alig több, mint a -kezdet ismétlése, elégséges fokozat és bensőbb fejlemény nélkül. Abban -is megegyeznek, hogy mindenik vontatott és episodokkal terhelt. A kor -eleven színezetében, az erőteljes nyelvben, a lyrai hangulatok -szépségében áll becsök s nem a tulajdonképi drámaiságban. - -Ez ifjúkori két dráma nagyon jellemzi Vörösmarty drámaírói tehetségét. -Élesen nyilatkozik benne az a sajátsága, a melyet soha sem tudott -egészen legyőzni, tudniillik hogy az események- és jellemekben nyugvó -drámai anyagot nem bírja fejleszteni, alakítani. Előtte van az indok, -kinálkozik az összeütközésekből folyó drámai fejlemény, sőt kezébe is -veszi, de épen ott ejti el, a hol a valódi drámaiság erősb lendületet -vehetne. Salamon király alapjában nemes természet, de sértékeny, könnyen -fellobbanó és hiú, vitéz és bátor, de nem szilárd elhatározásaiban és -szenvedélyes fölindulása könnyen ragadja tettre, sőt bűnre is. Neje és -Vid fölingerlik László és Géza rokonai ellen, a kik az ország -harmadrészét bírják, neje mert egész királyné akar lenni, Vid részint -azért, hogy az ország egységét megőrizze, részint pedig személyes -uralomvágyból. Más részről Salamont anyja és Ernyei igyekeznek -mérsékelni s barátságosb hangulatra bírni László és Géza iránt. E két -irány küzdelmében sok anyaga van a drámai küzdelemnek és fejlődésnek. Az -anyós menyével, a fiú most anyjával, majd nejével áll szemben. De -Vörösmarty mind ebből kevés drámaiságot tud kifejteni. Neste, az öreg és -Sophia, az ifjú királyné, nem is küzdenek egymással. Sophia egyszer -ingerli ugyan férjét, de nem úgy, hogy Salamon szeretve higye magát s -épen a szerelem ragadja tettre. De különben is Sophia csak egy kis -ingerlésnél marad s más úton nem foly be a cselekvény fejlődésére. Vid, -a kiben a gonoszságnak és nagy észnek kellene egyesűlni, csak közönséges -cselszövő, a kiről alig hihetni el, hogy a királyra oly nagy befolyása -legyen. Se elég esze, se elég szenvedélye nincs arra, hogy drámailag -érdekessé váljék. Politikai eszméje, a melynek monarchiai és nemzeti -tekintetben megvan a maga jogosultsága, elmosódik benne s így -környezetére sem hathat ki. Cselszövénye László udvarában kisszerű és -drámaiatlan. Ernyei, a másik politikai irány erényes képviselője, sem -drámai jellem. Tehetetlen agg, pedig az ő s az öreg királyné küzdelme -Viddel és Sophiával drámai jelenetekre adhatna alkalmat. Salamon maga -sem válik igazán drámai hőssé, inkább csak változik, mint fejlődik vagy -jobban mondva ismétli magát fokozat nélkül s egyetlen nagyobbszerű -drámai és tragikai mozzanata sincs. László és Géza nyugvó alakok, s -nincs terök a drámai fejlődésre. Szónok és társai árulása nem eléggé -indokolt s lazán kapcsolódik a főcselekvényhez. Bátor, Jolánka és Csatás -szép epizódja, mint epizód sem illeszkedik be a mű szervezetébe, hogy -bármely csekély mértékben befolyjon a cselekvényre. - -A _Bujdosók_ hőse, Kont, még annyira sem drámai személy, mint Salamon. -Az expositióban itt is oly indokokat találunk, a melyeket a költő később -elejt. Zsigmond gyűlöli Kontot, mert egykor nejéhez, a meghalt Mária -királynéhoz, lovagias tisztelettel viseltetett és mert egyik képviselője -a nyakas ellenzéknek, a mely fellázad erőszakoskodásai ellen. Kont is -gyűlöli Zsigmondot, mert nem méltó férje volt Mária királynénak s -önkényét a törvény fölibe helyezi. Zsigmond boszúból el akarja csábítni -Kont nejét és elveszteni Kontot, a ki országos ügyekben a törvényekre -hivatkozva védi az üldözött elégületleneket, sőt élökre áll. De mind -ebből nem válik cselekvény. Zsigmond, úgy látszik, nem hiszi komolyan, -hogy Kont nejének udvarolt s felhagy azzal a szándékkal, hogy Kont nejét -elcsábítsa. Pedig a személyes és politikai indokok összeolvadása erősbbé -tette volna a szenvedélyeket s a cselekvényt bonyodalmasabbá. Például -Kont nejének szíves modora a király iránt, hogy mérsékelje férje elleni -haragját, Kont féltékenysége, a ki balra magyarázza neje magaviseletét, -hatásos jelenetek magva lehetett volna. Így csak a politikai indok -maradt meg s elég drámaiatlanúl feldolgozva, mert Kont csak bujdosik, -fényes magánbeszédeket tart, ide is oda is bekopogtat, megöli a király -egy-egy hajdúját, de semminemű drámai cselekvénybe bele nem sodródik. -Végre lefejezik, ennyi az egész. Egy méltóságos nyugvó alak, a ki nem -kelthet elég drámai és tragikai részvétet, mert hiányzik benne a fejlődő -szenvedély s a szenvedély szülte tetterő, a mely fokozatos bonyodalmat -indít. Drámai tekintetben sokkal inkább a mű központjává emelkedik -Vajdafi, a ki a király és az elégületlenek között állva, a míg egyfelől -ezeknek akaratlan árulója lesz, addig másfelől a királyhoz való hűségét -leánya boldogságával fizeti. S csodálatos, e drámailag érdekes helyzetet -sem használja föl eléggé Vörösmarty. A mű végén, Kont és társai -kivégzése után, nem a becsületében és atyai érzésében megsértett Vajdafi -áll a lázongó nép és az ingerűlt nagy urak élére, hanem István vajda és -Gara nádor, a kik a cselekvényben nagyon is mellékszemélyek. - -_Csongor és Tünde_ 1831-ben jelent meg. Hidegen fogadta a közönség s az -íróknak sem igen tetszett. Valóban e műnek oly hibái vannak, melyeket -csekély tehetségű költő is elkerűlhetett volna, de szépségei olyanok, -melyeket a legnagyobb költő is írigyelhetne. Kölcseynek igaza volt, -midőn így írt Bártfaynak 1831-ben: «_Csongor_t olvasám Pesten; s mivel a -drámai actio nem képzeletem szerint ment, alkalmas hidegséggel. Itthon -elolvasám másodszor magamban s harmadszor ismét sógorasszonyomnak. Ezen -harmadik olvasás megkapott. Ezer oda nem valók és másképen valók mellett -is, _Csongor_ kincs. Hidd el nekem, édes barátom, a mi Vörösmartynk nagy -költő, s ritkán nagyobb, mint _Csongor_ sok helyeiben. Minden -dramaturgiai kritikázás ellenére, akár ki mit mond, én a nemzetnek -_Csongor_ért szerencsét mondok, s a ki engem nem ért, ám lássa: azért -nem ért-e mert nem akar vagy azért, mert nem tud.»[36] - -A mű Gergei Albertnek _Historia egy Argirus nevű királyfiról_ czímű -népmeséjén alapszik, mely a magyar népnek századok óta kedvencz -olvasmánya. Vörösmartynak még mint gyermeknek megtetszhetett e népmese, -mert már huszonegyéves korában feldolgozásán gondolkozott. Legalább -Sallay azt mondja, hogy 1821-ben megbízást kapott tőle e ponyvairodalmi -nyomtatvány megszerzésére és Börzsönybe küldésére. Mind Gergei -népmeséjének, mind Vörösmarty drámájának egy az alapeszméje, a tiszta hű -szerelem győzelme minden akadályon és cselszövényen. Csongor is, mint -Argirus, megy elveszett kedvese után, ki nélkül nem élhet s boldogság -lesz jutalma. Azonban Vörösmarty nemcsak gátokat vet elébe, hanem -kísértést is, az érzékiséget Ledér, s a képzelődés káprázatát egy légi -leány alakjában. Ez mind helyes, csak az a baj, hogy egyik sem fejezi ki -azt, a mit a költő czélozni látszik. Ledérnek nincs is jelenete -Csongorral, csak szolgájával, a légi leány megjelenése nincs eléggé -kapcsolatban Csongor kedélyállapotával, holott e jelenetnek nemcsak -Mirigy ármányát, hanem egyszersmind Csongor gondolatbeli megtántorodását -is ki kellene fejezni, midőn a szív kimerűltség és reménytelenség -közepett szakítani akar múltjával s legalább pillanatra a könnyelmű -érzelmek és kósza vágyak uralma alá esik. Általában a fő személyek -kedélyállapotának rajza változatosb s a cselekvény drámaibb szövésű -lehetne. - -Vörösmarty felhasználta, sőt kiképezte a népmese leleményeit: a -tündérfát, a tündérleány hajának levágatását, a pörlekedő manókat, a vén -asszonyt, ki elválasztja a szerelmeseket, s gátolja találkozásukat. -Némely helyt jobb a dráma, másutt a népmese. Vörösmarty a mesebeli két -vénasszonyt egygyé olvasztja, Mirigy boszorkánynyá, a mi mind a -cselekvényt egységesebbé teszi, mind a drámai érdeket élénkíti, azonban -a mese abban jobb a drámánál, hogy ott a vén asszony azért gátolja a két -szerelmes boldogságát, mert leányát el akarja vétetni a királyfival. -Mirigynek is van ugyan leánya, sőt épen érte vágja le Tünde haját, hogy -földíszíthesse vele őt Csongor elcsábítása végett, de a leány meg sem -jelen a drámában, mert míg boszorkány anyja oda volt, mint rókát -megették a manók. Az expositio is jobb a mesében, egyszerű és világos, -ellenben a drámában nem vagyunk mindennel tisztában, magával a két -főszemélylyel sem, azon meg utoljára sem tudunk eligazodni, hogy miért -üldözi Mirigy a szerelmeseket. Egyszer azt mondja, hogy leánya kedvéért -és uralkodása biztosításáért, máskor hogy Csongor dölyfét megalázza, -utoljára pedig a tündérfa gyümölcséért, melytől ifjulását várja. Ez -indokok összeolvadhatnának ugyan, de nem olvadnak össze s a -bizonytalanság homályában mosódnak el. A mesében csak Csongornak van -szolgája, s Tündének nincs szolgálója. Ez egészen Vörösmarty szerencsés -leleménye. Ilma és Balga rendkívül jól rajzolt alakok, a realismus -humoros képviselői, szemben Csongor és Tünde idealismusával, mint a -spanyol színművekben a graciosók. - -A dráma befejezése is különbözik a mesétől. A mesében Argirus hosszas -bujdosás után végre behatol Tündérországba, megtalálja kedvesét és nőűl -veszi. A drámában Tünde ki van zárva Tündérországból, mert Csongor -szerelme a földre vonzotta; bujdosik s minthogy Mirigy csalfa jóslatai, -varázslatai kétkedővé tették Csongor szerelmében, visszatér még egyszer -a tündérfához, Csongoré lenni, ha az hű maradt, s karjai közt feledni -tündérhazáját, ha pedig hűtelen, elhervadni a tündérfával együtt. -Csongor is visszatér a hármas úthoz, honnan elindúlt; találkozik a -szintén hazatérő fejedelemmel, kalmárral és tudóssal, kik nevettek volt -rajta, midőn kedvese után indúlt s nem követve őket, a szerelmet följebb -becsülte a hatalom, gazdagság és tudomány ígéreteinél. Most mind a három -szerencsétlen: a fejedelem megalázva, a kalmár elszegényedve, a tudós a -kétség örvényei közt, közel az őrüléshez. És Csongor? Őt is elhagyta a -remény, a hít. Ez ellenkezik a dráma alapeszméjével. Csongornak -sikertelen küzdelmei után sem kellene egészen elveszteni hitét s -fájdalmában is nemesülnie szemben a fejedelem, kalmár és tudós dölyfös -szenvedélyével. E személyeket különben is csak ez ellentét igazolhatná, -mert a cselekvény fejlődésére nincs befolyások. Az is hiba, hogy Tünde, -midőn Mirigyet kihallgatja s meggyőződik Csongor hűségéről, kiküldi a -manókat, hogy, ha Csongor arra felé jő, fogják meg s kötözzék a -tündérfához, mert talán újra elveszthetné. Vajon nem jobb lesz vala-e, -ha Csongor egyszerűen visszatér a fához, kipihenni fáradalmait, -megáldani azt a helyet, hol kedvesével először találkozott, erőt -meríteni a múlt emlékéből? A kétség és remény hullámzásai közt -szúnyadhatna el, a manók helyett Tünde kötözhetné arany fonállal a -tündérfához. Mindez nem rontaná, sőt emelné az ébredés jelenetét. - -Azonban e hibákat mintegy elmossa a kimeríthetetlen költői bájnak omló -árja, mely az egész költeményen elömlik. Vörösmarty költői tehetsége -majd minden oldalról nyilatkozik itt. Pathosz s naivság, népies humor s -a leggyöngédebb lyra, mély reflexio és játszi szeszély olvadnak itt -össze valóságos varázszsá, mely épen úgy elbűvöli az olvasót, mint -Csongort Tünde szerelme. Mintegy varázsütésre épül föl e mű, mint benne -a tündérpalota, oly könnyen, oly szabadon mozognak alakjai, mint egy -álom tündérlátomásai s a nyelvnek oly bűbájos zenéje ringatja lelkünket, -mintha Vörösmarty meg akarta volna mutatni, hogy mire képes a lenézett s -a nagy urak palotáiból száműzött magyar nyelv. Az angol kritikusok -büszkén emlegetik Shakspeare _Szentivánéji álmá_t, mint oly művet, mely -az angol nyelv hangzatosságának egyik legkitünőbb diadala. A magyar -kritikus e tekintetben bátran szembe teheti vele _Csongor és Tündé_t, -mely amannál, bár, úgy látszik, hatása alatt keletkezett, csak a drámai -compositióra nézve áll alantabb. Midőn Titania Zuboly udvarlására készti -tündéreit, nem szól szebben, mint Vörösmarty művében a kútból felhangzó -szózat, mely Csongort csábítja. Balga néha Puckkal, néha Zubolylyal -vetekszik. Az altató dalokban és tündéri bohóságokban szintén hasonló -szépségekre találhatni, sőt van egy jelenet, mely a maga nemében majdnem -páratlan. Ez a nemtők jelenete az ötödik felvonásban. Valami gyermekileg -kecses, szelletileg gyöngéd, van enyelgésökben. Mintha rózsabimbók -hullanának, pillangók játszanának, madárkák csevegnének. Kergetőznek, -faggatóznak, csókolják egymást s egyik, mint a hogy’ a gyermekek -szokása, sírva fakad, míg végre Mirigy közelgése elriasztja őket. E -jelenet mintegy oda van lehelve s oly rendkívül kedves, hogy Vörösmarty -benne önmagát multa fölűl. - - - - -X. - -Drámaírói pályájának folytatása: _Kincskeresők, Vérnász, Fátyol titkai, -Árpád ébredése, Marót bán, Áldozat, Czilley és a Hunyadiak_. Vörösmarty -mint színkritikus: dramaturgiai töredékei, színbírálatai, polémiái. A -_Csiga_ vendéglő vacsoráló társasága. A _Nemzeti kör_. - -_Csongor és Tündé_t az 1833-ki _Aurórá_ban a _Kincskeresők_ czímű -drámája követte. _Vérnász_a 1834-ben akadémiai pályadíjt nyert. Az -1835-iki Aurórában egy vígjátékkal lépett föl: a _Fátyol titkai_val; -_Árpád ébredése_ drámai költeményét 1837-ben a pesti magyar szinház -megnyitása ünnepélyére írta, míg végre _Marót bán_ (1838), _Áldozat_ -(1840), _Czillei és Hunyadiak_ (1844) czímű drámáival befejezte -drámaírói pályáját. - -A _Kincskeresők_ön a német romantikai dráma hatása érzik, még siránkozó -hangulatából is kölcsönzött valamit. Zágony és Jolán mintha nemesített -kiadásai volnának Raupach _Molnár és gyermeké_ből az atyának és -leánynak. A mű sajátkép nem is tragédia, bár a főbb személyek mind -meghalnak benne. Teljesen hiányzik belőle a tragikai fenség mind a -cselekvény, mind jellemrajz tekintetében: annak leleménye szegény s nem -nyújt érdekes mozzanatokat, ebben pedig hiányzik a szenvedély ereje, sőt -még a következetesség is. Zágony az öreg kincsásó, a ki hét év óta -keresi Béla király elrejtett kincsét s a nyolczadikban a jóslat és hite -szerint föl is fogja találni, leányát nőűl kényszeríti Várihoz, egy -gazdag emberhez, a ki titokban haramja. De ha Zágony már a napokban nagy -kincshez remél juthatni, miért kényszeríti leányát a gazdag kérőhöz, a -kit maga sem kedvel s miért veti meg Szilágyot csak azért, mert szegény, -bár leánya él-hal érette? Vári jellemét csak az erős szerelmi szenvedély -tehetné érdekessé, de inkább beszél róla, mint érzi. Szilágyról sokáig -nem tudjuk, hogy babonás s ím a barlangban, midőn Vári elbújva mint -kísértet kezd beszélni hozzá, mindent elhisz s elhozza éjfélkor -kedvesét, a ki a kísértet intése szerint egyedűl veheti föl a kincset. -Ekkor Vári elraboltatja Jolánt és Szilágygyal vívni kezd; Jolán közbe -veti magát és Szilágy kardjától halálra sebesűl. Újra vívnak; Vári -elesik, Szilágy pedig bánatjában megöli magát. Várinak kísértetes -alakoskodása inkább vígjátékba való cselszövény, mint tragédiába. De -nincs is szükség reá. Ha Vári el akarta raboltatni a leányt, azt sokkal -könnyebben és kevesebb veszélylyel teheti vala, ha atyja házától -raboltatja el, mint így, midőn legalább kedvese védheti. Legérdekesebb -az egészben egy pár népjelenet, a mennyiben a magyar szegény legény -művészibb rajzát itt veszszük először. - -A _Vérnász_ban a franczia romanticismus is bevegyűl Vörösmarty -költészetébe, Hugo és Dumas drámái nyomán, melyeket a budai magyar és -pesti német színpadokon ez időtájt már játszani kezdettek. A franczia -romanticismus rokonabb volt szellemével, mint a német, azonban úgy -szólva magyar romanticismusa már ekkor annyira megállapodott, hogy -lényegében bár minő erős hatás sem változtathatta meg. A franczia -romanticismus árnyoldalai, minők az ellentét rendszere, a meglepetés -hajhászata, a groteszk és szörny iránti előszeretet, dissonans hangulat -legkevésbbé hatottak reá. Inkább csak drámaibb mozgást, szövevényesb -mesét s némi szerkezetbeli készséget tanúlt az új franczia színművekből, -melyek egyszersmind ösztönt adtak neki új tárgyak felé fordulni. Egész -utolsó művéig nem ír többé történelmi drámát s a történelmi hátterű -regényeshez fordul. Ilyen _Vérnász, Marót bán_, sőt az _Áldozat_ is. Az -elsőben egy férj és atya bűnhödik, ki féltékenységi gyanújában -gyermekeit csecsemő korukban kitétette. A gyermekek fölnevekednek; az -atya nem ismert leányába szeret, a fiú mint martalócz ostromolja szintén -nem ismert atyja várát s később saját atyja parancsára meggyilkolják. A -másodikban a gyermekkorában elveszett testvér nem ismert bátyja nejét -csábítja el. A harmadikban a bátya huga vőlegényét öli meg, boszút állva -rajta kedvese elcsábításáért. Ím e tragédiák tárgyai mennyire -különböznek a régiebbektől; szerkezetök is gondosabb, de mindenik -annyira a múlt befolyása alatt áll, hogy maga a cselekvény inkább csak a -következményeket terjeszti előnkbe. A két elsőben a sors játéka is -föltünő szerepet játszik, bár egyikben nemesisként. Vörösmarty a -tragikai érdeket nem összpontosítja egy vagy két fő személy körűl, -többek közt osztja meg, sőt néha épen a legfőbb személyek, mint Marót és -Szabolcs voltakép nem is tragikai hősök. A jellemek sokban hasonlítanak -egymáshoz. Marót nemesebb kiadása Telegdinek, Szabolcs meg Marótnak. Bod -ugyanaz, a ki Kolta. A nők sem igen különböznek egymástól. Ida és Zenő, -Lenke és Csilár egymás változatai. Ez újabb drámáiban a magán- és -párbeszédek valamivel drámaibbak, de a lyrai és szónoki elem gyakran itt -is túlnyomó, bár élénkebb és szenvedélyesb, mint régebben. Különösen az -_Áldozat_ban találhatni ily szép részletekre. - -A _Vérnász_ minden esetre legtragikaibb és legbonyodalmasb drámája -Vörösmartynak. De valódi drámai ér ebben sem lüktet. Már expositiója sem -drámai. Telegdi és várnagya, Gerő, minden ok nélkül, mintha nem volna -egyéb dolguk, elmondják egymásnak, hogy Telegdi mint ifjú házas mily -féltékeny volt; hogy viszonyt gyanított neje és egy ifjú vitéz, Tanár, -között, kit az leánykorában inkább kedvelt Telegdinél; hogy Telegdi -visszatérvén a harczmezőről, hitelt adott a nejéről szárnyaló -mende-mondáknak s épen akkor született ikergyermekeit, a kiket nem hitt -a magáéinak, kitétette. Az anya szíve megszakadt. Gerő vitte ki az -erdőre a csecsemőket s egyszersmind az anyjoktól kapott arany szívet -elosztotta köztök, emlékjel gyanánt. Meghaltak-e a gyemekek vagy élnek, -nem tudhatni, de annyit bizonyosnak mond Gerő, hogy valaki elvitte őket, -mert a midőn lelkiismerettől furdalva ugyanazon órában visszatért -hozzájok, már nem voltak ott és közelben sehol sem látszott vérnyom. -Mindezt szükséges tudnunk, de nem így, hanem erőltetés nélkül, némi -drámaisággal feltárva. Lassanként némi drámai mozgást vesz föl a mű, de -nem tud eléggé fokozatosan emelkedni s a hol épen drámai fordulatok -jelentkeznek, az indokolás gyönge vagy erőltetett. Telegdi másodszor -akar házasodni s bele szeret Lenkébe, a kit egy Dóra nevű öreg asszony -házánál növeltet egy remete, Tanár, Telegdi hajdani vetélytársa. Telegdi -szándéka elébe nem gördűl akadály; Lenke szívesen megy hozzá nőűl, a -remete elutazott, Dóra pedig nem akadályozza, bár az akadályozás, a -melyre Dórának elég oka van, mert Lenke nem leánya, drámaibbá tenné a -cselekvényt s mind Telegdi, mind Lenke jellemét jobban kiemelné. A -drámai összeütközést tulajdonkép Banó indítja meg, egy vándor deák, a ki -Lenkébe szerelmes s kétségbeesésében, hogy férjhez ment, egy szabad -csapatot, a mely Kolta vezérlete alatt az erdőben tanyáz, reá vesz a -Telegdi várának megrohanására. Nem épen természetes, hogy a szabad -csapat vezére oly könnyen beleegyezik Banó tervébe, midőn a -körűlményeket oly kevéssé ismeri s a zsákmány felől sem biztos. Telegdi -vissza is veri őket és Koltát, a vezért, elfogja. Ezalatt Tanár -megérkezik s megtudván Dórától a történteket, a várba siet s titkos úton -el is viszi a várból Lenkét, a kit Telegdi a Gerő felügyeletére bízott, -a míg maga a támadást visszaveri. Hogy Gerő oly könnyeden átengedi -asszonyát Tanárnak, még értjük, mert Tanár bizonyos jeleknél fogva -meggyőzi Gerőt arról, hogy Lenke Telegdi leánya, a kit ő tett volt ki, -de hogy később mind erről nem szól Telegdinek, az bajosabban érthető. -Telegdi azt hivén, hogy az ostromlók rabolták el Lenkét, az elfogott -vezért, Koltát, szabadon bocsátja oly föltétel alatt, ha Lenkét -visszahozza, a mit ez megígér. Azonban a sors máskép határozott. Tanár -Lenkét remetelaka felé vezetvén, elmondja neki, hogy a kinek neje akart -lenni, az atyja, a ki őt fiútestvérével együtt kitétette volt az erdőbe; -hogy ő magához vette a csecsemőket, de csak a leányt vihette magával, -mert a fiút egy haramja elvette tőle. Aztán átadja a lesujtott leánynak -a fél arany szívet, anyja ajándékát, a melynek felét fiútestvére bírja, -s azt tanácsolja, hogy vonuljon kolostorba. Lenke beleegyezik, Tanár meg -elmegy a kolostorba, hogy onnan biztos fedezetet hozva, a szerencsétlen -leányt oda szállítsa, addig pedig biztosság végett nem saját lakába -zárja, hanem egy vasrostélyos ajtójú kápolnába, hol az arra járók -könnyen észrevehetik, s így épen annyi veszélynek teszi ki, mintha -magával vinné. Lenke nagy félelmek közt tölti az éjt. Reggel Banó arra -vetődik, reá ismer, kiszabadítja s kérésére már épen a kolostorba -kísérné, midőn Kolta emberei meglepik, majd Kolta is megérkezik s -ígéretéhez híven vissza akarja vinni Lenkét Telegdihez. Lenke Koltát is -kéri, hogy vigye kolostorba s átadja neki a fél arany szívet, hogy -helyette azt vigye mentségűl Telegdinek. Koltánál is hasonló jel lévén, -a két testvér egymásra ismer. Kolta boszút akar állani atyján, de a -kolostorból visszajött Tanár lebeszéli szándékáról s Lenkét Koltára -bízva, maga megy a várba. Ezalatt Telegdi megtudván fegyvernökétől, hogy -Kolta késik, sőt Lenkével úgy bánik, mint kedvesével, megparancsolja, -hogy Koltát gyilkolják meg. Végre Tanár megjelen Telegdi várában. -Telegdi megismeri s egy ingerlő szóra, a mely a múltra emlékezteti, -átdöfi őt. A haldokló Tanár felfödi Telegdi előtt a titkot: hogy Kolta, -a ki várát ostromolta, fia, és Lenke, a kit nőűl vett, leánya. A -megrendült Telegdi rohan az erdőre fegyvernöke után, hogy megakadályozza -Kolta megöletését; késő már minden, épen temetésére érkezik. A -lelkiismeret furdalásai közt fia sírjánál tölti az éjt; Tanár szelleme -megjelen s inti, hogy kövesse. Telegdi követi s a mélységbe zuhan. - -A jellem, a szenvedély nem elég biztos rajza meg-megbénítja a tragikai -és drámai hatást, a mely a mű anyagában rejlik. Lenke szerelmében kevés -a szenvedély; úgy látszik csak azért megy férjhez, mert ingerli hiúságát -Telegdi rangja és gazdagsága. Telegdi szenvedélye is meglehetős lanyha, -pedig ha mindketten szenvedélyesen szeretnék egymást, az fokozná a titok -leleplezésének tragikai hatását. Tanár jelleme sem eléggé világos. A -boldogtalan szerelmes lemondott a világról, remete lett és Lenke -növelésének s elhúnyt kedvese emlékének áldozza életét. S a mű végén -mint boszúálló lép föl Telegdi előtt, hogy a fölleplezett titokkal -lesujtsa és ingerelje őt. De ennél még kevésbbé érthető az, hogy Telegdi -mindent elhisz neki. Az olvasó tudja, hogy Tanár igazat mond, hogy Lenke -és Kolta testvérek, ismeri az egész történet folyamát s a két fél arany -szív mindent kimagyaráz. De Telegdi minderről keveset tud, s épen nincs -oka arra, hogy oly könnyen higyen Tanárnak, a ki neki régi ellensége, s -azért jött, hogy rajta boszút álljon. Épen azért nem valószínű Telegdi -kétségbeesése s visiója sincs eléggé indokolva. Ide járul még, hogy azok -a drámai fordulatok, a melyek a katasztrófot rejtik méhökben, -erőszakoltak. Dóra magaviselete, a ki a remete híre nélkül adja férjhez -Lenkét, Gerő titkolódzása, a mód, a melylyel Tanár elrejti Lenkét a -kolostorba vitel előtt, mind oly jelenetek, a melyek nem lelik -igazolásukat se a körűlményekben, se a személyek jellemében. A mű -conceptiója tragikai és drámai, de compositiója nem az. - -A _Fátyol titkai_ czímű vígjátéka drámai tekintetben épen oly hibás, -mint _Csongor és Tünde_, de nyelvés másnemű költői szépségre nézve -majdnem oly kitünő. Vörösmarty e művében a fensőbb vígjáték felé -törekedett. _Dramaturgiai töredékei_ben panaszolja, hogy az újabb -vígjátékban kevés a költészet s aggódik: nem fog-e a vígjáték -lassanként, ha nem is a prózába, legalább a didaktikai vagy satirai -költészet virágtalan szakába vándorolni. E megjegyzés tisztán mutatja, -hogy mire akart példát adni, s csakugyan, ha egyebet nem valósított is, -a jelen élet társalgási hangját költőivé emelte. Ma sincs egyetlen -vígjátékunk is, melyben szebb nyelven és mégis természetesen, több -emelkedettséggel, mégis oly könnyeden, elmésebben s mégis annyi érzelmes -fínomsággal társalognának, mint e mű főszemélyei: Hangai és Vilma. De ez -még magában nem vígjáték. Tulajdonkép a cselekvény és jellemrajz -erejétől függ a valódi komikai hatás, ez pedig meglehetősen hiányzik e -műben. Toldy abban keresi legfőbb fogyatkozását, hogy Vörösmarty egy -középfajú dráma alapeszméjéből nem drámát, hanem vígjátékot szőtt ki. -«Az alapeszme – úgy mond – a szép lelkek szerelmének dicsőítése a -köznapi fölött, komolynak marad, bár a költő azt a szerelem különböző -nemeinek ellentéte s ezek komikai megvilágítása által víggá kívánja -tenni. Hogy mégis a darab az legyen, a mit az új széptan érzékeny -játéknak nevez, a komikumnak nem vala szabad uralkodni a darabon.»[37] - -Ez ellenvetés nem alapos. A mű nem tárgyalja a szép lelkű szerelem -dicsőítését, de különben is az alapeszme bizonyos komolysága jól illik a -fensőbb vígjátékhoz. Vörösmartyt megbájolták Shakspeare vígjátékainak -némely szépen írt jelenetei, emelkedett hangulatba ringatta Moreto vidám -és nemes szelleme s mintegy önkénytelen megáradt benne a pathosz és -humor, az érzelmesség és játszi kedv vegyületének édes bájú rhythmusa, a -mely költői tehetségének egyik fő jellemvonása. De a hangulat csak -ragadta, mint csónakot a megáradt folyó, a nélkül, hogy tudná, hova. A -vígjáték úgy kezdődik, mintha a költő oly nemű feladatot tűzött volna ki -magának, mint Moreto a _Közönyt közönynyel_ czímű vígjátékban, mely -_Donna Dianna_ czím alatt kedvencze volt a régi magyar színpadnak is. -Moretónál egy leány megveti a szerelmet és soha sem akar férjhez menni: -Vörösmartynál egy férfi gyűlöli a szerelmet és szintén soha sem akar -nősűlni. Ott Diannát meghódítja Carlos közönyt tettetve, itt Hangait -Vilma, ki őt egyszersmind büntetni is akarja. Azonban míg Moreto a -leglélektanibb alapon, újabb meg újabb fordulattal, egy kerek -bonyodalmat alkot és a legtermészetesebben old meg, Vörösmarty csakhamar -letér az útról, újabb meg újabb csapásba téved s bonyodalma se elég -természetessé, se elég érdekessé nem tud válni. Hangai és Vilma mindjárt -az első találkozás után megszeretik egymást s csakhamar elpárolog az a -komikai érdek, a mi fokonkénti átalakulásukból fejlődhetnék. Hangai nem -küzd a szerelem ellen, Vilma többé nem büntetni akarja, hanem -megpróbálni: vajon igazán szereti-e őt. Ezért két alakot ölt: a -fátyoltalan és a fátyolos Vilma alakját, amabban otthon fogadja Hangait, -emebben az utczán és a városligetben, hol Vilma barátnőjének adja ki -magát s mély érdeklődést tanúsít Hangai iránt, a ki szereti a -fátyoltalan Vilma szép arczát, de haragszik reá hidegségeért, a fátyolos -Vilma iránt is nagy rokonszenvvel viseltetik, kedveli szép lelkét, de -ohajtaná arczát is látni. A fátyoltalan Vilma kezd szívesebb lenni -iránta, a fátyolos Vilma is örömest megmutatná arczát, de elébb azt -kívánja tőle, hogy esküdjék neki hű szerelmet. Hangai cseltől tartva -maga is cselre készűl; letérdel ugyan és esküdni kezd, azonban a mint -Vilma fölfedi arczát, Hangai így végzi be esküjét: - - Az üdvre esküszöm, hogy esküvésem - Csak tréfa volt. - -Hangai egy kissé rossz néven veszi a tréfát, Vilma elérzékenyűl, -kibékülnek és egymáséi lesznek. - -Ime az egész bonyodalom mily kevéssé természetes s inkább bohózatba, -mint fensőbb vígjátékba illő. A fátyol nem tehet annyira ismeretlenné -egy nőt, hogy termetéről, mozdulatairól, különösen hangjáról reá ne -ismerhessen egy szerelmes, pedig ezen fordúl meg az egész bonyodalom. -Hangainak a két nő közti ingadozásában rejlenék tulajdonkép a komikai -érdek, de nincs kellő fejlődése, fordulata s egy kissé egyhangú és -homályos. A megoldás pedig, a mi magában jó gondolat volna, tudniillik, -hogy mindketten felsülnek: az egyik kedvese megpróbálásában, a másik -ingadozása miatt, nincs elég drámai erővel és lélektani világossággal -kidolgozva. Ide járul még az a körűlmény is, hogy a műnek kettős -cselekvénye van, a melyeket csak Vilma személye kapcsol össze; a -főcselekvényt mintegy háttérbe szorítja a mellék, nemcsak azért, mert -sokkal szélesebben van dolgozva, hanem azért is, mert sokkal több -komikai ér nyilatkozik benne. Valóban a három vidéki ifjú kalandjai, a -kik Vilma kezét akarják elnyerni, leleményesek, világos és élénk -fordulatúak. Vilma és komornája elmésen játszszák ki a falusi -gavallérokat, a kik mennél inkább csalódnak, annál inkább hisznek, mert -a női cselszövény folyvást újabb oldalra fordúl, s így nem keltheti föl -gyanújokat. Kár, hogy ez ifjak jellemrajzában nincs változatosság; oly -kevés bennök az egyéni, sőt typikai vonás is, hogy alig lehet őket -megkülönböztetni. Általában a jellemzés nem erős oldala e vígjátéknak s -e bajt még növeli az a körűlmény, hogy az egész mű úgy van írva, mintha -tárgya a képzelet vagy népmese világából volna merítve s nem a jelen -társadalmi életéből. A költő szárnya szabadjában röpked, nem tekintve se -szokásra, se convenientiára. Némi figyelmetlenség is árt a mű hatásának. -A két utolsó kiadásban Vörösmarty némi változtatást tett a személyek -elnevezésében. Vilmát, a ki Ligeti huga volt, leányává tette; Katiczát, -a kit csak agg szűznek nevezett, Ligeti testvérévé változtatta, azonban -megfeledkezett a szövegnek a megváltozott személyekhez való -alkalmazásáról. Ligeti a későbbi kiadásokban is hugának nevezi Vilmát, a -ki itt már leánya. Katicza barátnéjának Vilmát és szomszéd uramnak -Ligetit. De a változtatás nemcsak egyes kifejezésekkel van -ellenkezésben, hanem némikép más árnyalatot ad Vilma jellemének is, a -mennyiben az első kiadás szerint egy idegen szószátyár, hiú és szenvelgő -vén leányból űz bolondot, itt pedig nagynénjéből, a ki neki semmit sem -vétett, s kire a fenforgó viszonyok között is tekintettel kellene -lennie. - -_Árpád ébredése_ alkalmi művecske, a mely a pesti, később nemzeti -színház megnyitásának ünnepélyére íratott. A mostani nemzedék előtt -kissé különösnek tetszhetik, hogy Vörösmarty egy színház megnyitásának -ünnepélyére Árpádot ébreszti föl sírjából. De nem kell felednünk, hogy -az akadémia, s egy központi magyar színház megalapítása, egy félszázad -óta, a hazafiak legforróbb ohajtásai közé tartozott. Országos ügy volt -mindkettő, s a nemzetiség fejlődésének, a melyet politikai intézmények -nem támogattak, úgy szólva biztosítékai a vagy a mint a költő mondja -Árpádnak e műben - - – Kis valóság nagy remény után, - Virágbokor virágos kert helyett, - Zálog jövendő fénylőbb birtokért. - -Vörösmarty még emelni akarta a hangulatot Árpád fölébresztésével, a kit -egy költő vezet a fölépült színház elébe. A színésznőt, a kit az -írigység, részvétlenség, megvetés, rágalom, csáb, kajánság és éhhalál -üldöznek, Árpád védi meg. Vörösmarty a nagy honalapító ægise alá helyezi -a nemzeti színészet ügyét, épen mint Kölcsey, a ki azt a _Játékszínről_ -szóló beszédében az államférfiak figyelmébe ajánlja. A kor élénk -kifejezése e mű, a mely egyszersmind néhány rövid jelenetben a színház -látogatására buzdítja a fővárosi közönséget s megörökíti azt a derék -napszámost, a ki két álló hétig ingyen dolgozott a színház építésekor. -Legkevésbbé sikerűlt benne az első jelenet, midőn a sírszellem hálából -ébreszti föl sírjából Árpádot, mert csatáin sok ezernyi lelket küldött -birtokába s azt úgy remélte legjobban leróni, ha sírjából újra népe -körébe hozza. Mi szükség ily indokolásra, a mely komolynak kissé furcsa -és semmi esetre nem illik e mű hangulatába és más költőibbel lehetett -volna pótolni. - -_Marót bán_ czíme eredetileg _Erdődi bán_ volt, azonban a censura reá -parancsolt a költőre, hogy művének más czímet adjon. Okát alig tudja az -ember elképzelni, ha csak azt nem, hogy az _Erdődi_ bán név egynek -látszott a gróf Erdődy nemzetségével s a dráma színhelye Horvátország -levén, hol e nemzetség birtokos, a censura kötelességének tartotta az -Erdődyek jó hírét megőrízni. - -E tragédiát épen mint _Vérnász_t a franczia romantikai dráma hatása -alatt írta Vörösmarty. Nem hiányzik benne a tragikai elem, de a -cselekvény igen mesterkélt s nincs elég összhangban a jellemekkel. -Egyetlen szenvedély, jellem sincs úgy rajzolva, hogy hihessünk -természetességében. Haszán bég nem élő alak, inkább csak abstract -kifejezése egy boszúálló cselszövő töröknek, a ki hitványabb, mintsem -akár eszével, akár szenvedélyével érdeket bírna gerjeszteni. Marót bán -Haszán bég atyját s három testvérét megölte a csatán, elfogott hugát -pedig egy szolgához adta nőűl. Ezért a bég boszút esküdött ellene, s -elfogva Marótnak még gyermek öcscsét, azt Bod név alatt hölgyrablóvá -növeltette föl, majd Marótot, a ki az elrablott testvért ki akarta -váltani, hitszegően lesbe csalta, elfogatta, s a tragédia kezdetekor az -a czélja, hogy Bod által Marót nejét elcsábíttassa vagy elraboltassa, -háremébe vigye, Marótot lefejeztesse s egyszersmind a halál előtt néhány -perczczel megismertesse vele elaljasúlt öcscsét. Ez egy kissé mesterkélt -boszú úgy nyerhetne némi valószínűséget, ha legalább Haszán jellemrajza -indokolná. De a szörnyű embernek csak eszméi és tettei szörnyűek, maga -nem az; vérmérséke nyugodt, nem látszik rajta, hogy szenvedély -emésztené, szóval: tettei mintegy ellenkezni látszanak természete -lényegével. - -Bod jellemrajzában a franczia romantika egyik ismert eszközét használta -Vörösmarty. Itt is mint Hugonál nem egyszer, egy romlott szív kezd -átalakúlni egy nemes szenvedély hatása alatt. A féltörök és hölgyrabló -Bod két módon igyekszik felkölteni részvétünket, de egyik mód nem igen -valószínű, a másik meg bágyadtabban van rajzolva, mintsem magával -ragadhatná a szívet. Bod gyűlöli Haszánt s már régóta oda hagyta volna, -de ez azzal ijeszti, hogy megöleti öreg atyját, ellenben ha engedelmes, -majd visszaadja őket egymásnak és boldogokká teszi. Bod elhiszi e mesét -s rajong öreg atyjáért. De vajon e rajongó érzésnek van-e elég alapja -egy oly ifjúban, a ki soha sem ismerte atyját s hihet-e oly könnyen -Haszánnak, a kit hitszegő- és kegyetlennek ismer? S vajon később, a -midőn Marót neje miatt elhagyja Haszánt, küzd-e szenvedélyével e -rajongva szeretett atya iránti kötelesség? Teljességgel nem. Bod -szerelme, a mely megnemesíti őt és meghiusítja Haszán szándékát, már -jobban van gondolva, de nincs elég jól rajzolva. Bodban nem lángol forró -szenvedély, a mely megolvasztja s újjá szűli a lelket. Szerelme csak egy -közönséges udvarló csábítása, de nem egy szilaj szív gyöngédsége, egy -tévedt lélek küzdelme és fölemelkedése. Ide járúl még, hogy nem tudjuk, -nem értjük, hogy Bod, a kóbor vitéz és Ida, a feddhetetlen bánné, hogyan -szeretnek egymásba. A szerelmet nem kell indokolni, mondják sokan. Jól -van, de minden esetre megfoghatóvá kell tenni. A hol természetes, -könnyen megértjük, mint _Romeo és Juliá_ban, de a hol nem látszik -természetesnek, mint _Othello_ban, a költő némi indokolással igyekszik -megfoghatóvá tenni. Vörösmarty elmulasztja ezt; Ida szerelme talány -marad előttünk. De különben is az oly lanyha, hogy nem valószínűek -érette hozott áldozatai. A kötelesség és szenvedély közti küzdelem, a -mely annyi drámai anyagot rejt magában, e nőben csak mint szenvedőleges -állapot nyilatkozik, minden báj, érdek és drámaiság nélkül. - -Marót jellemrajza sem sikerűlt. E férfiú a becsület és lovagiasság -példánya; büszke és hajthatatlan börtönében; szavatartó szemben a -hitszegő Haszánnal is; nején eszményi szerelemmel csügg és felbőszűl, ha -Haszán csak ajkára is meri venni nevét. Az expositio e jellemvonásai -azonban a cselekvény folyama alatt részint elhalványulnak, részint más -színt váltanak, s nem annyira fejlődve, mint inkább változva. Midőn -Haszán megtudja, hogy Bod szerelmes Idába, nem fogja őt számára -elrabolni, sőt többé vissza sem jő hozzá, más irányt ad boszújának. -Marót bánt felhivatja börtönéből s haza bocsátja azon föltétel alatt, -hogy hat nap múlva vagy elküldi ötezer arany váltságdíját vagy visszatér -börtönébe. Boszuja így is teljes lesz; a büszke bán otthon egy hűtlen -nőt fog találni, s a csábító saját testvére. Marót hazatérő útjában -találkozik Boddal s megvédi őt Haszán orgyilkosai ellen. Megtudva, hogy -Bod is várába és nejéhez megy, ismeretlenűl társúl szegődik hozzá és -kihallgatja a szerelmeseket. Majd várnagya előtt felfödi magát s -megparancsolja neki, hogy költse holt hírét s rendezzen fényes temetést -számára. Mire tovább is ez alakoskodás és temetési komédia? Ez nem illik -se a bán méltóságához, se a megcsalt férj szenvedélyéhez, de más -tekintetben sincs szükség reá, mert a cselekvényre csak annyiban foly -be, a mennyiben megnyújtja. Marót a temetés után föllép, Bodot -elfogatja, nejét pedig átadja Haszának váltságdíj helyett, a melyet ez, -a vár alá jöve, haddal követel. Bizonyára más boszút vártunk Maróttól. A -szenvedély gyilkos fölindulása természetes bármely nemes lovagnál, de -nem az ily ádázság. Ő megölheti nejét vagy elítélheti a középkori -várurak módja szerint, de nem adhatja át a töröknek, kit mint keresztyén -és magyar leginkább gyűlöl. Ő, a ki oly eszményien szereti nejét, nem -lehet boszújában oly vad és számító, annyival inkább, mert nem gonosz, -hanem csak gyönge asszonyt akar bűntetni. S ím alig telik el néhány -percz, mert Ida gyilkot kér tőle, ellágyúl, vissza akarja vonni szavát, -de Haszán nem enged s elviszi Idát. Marót harczra készűl, hogy -visszavívja nejét s boszút álljon Haszánon. Mindez nem egy -szenvedélyétől elragadt vagy szenvedélyen erőt vett férfiú rajza, hanem -egy gyönge emberé, a ki az ádáz boszú szörnyűségei s az ellágyulás -könnyei között hánykódik. E mellett boszúja, hogy nejét váltságdíj -helyett adja Haszánnak, mert nem tudván fizetni, adott szava szerint, -vissza kellene menni börtönébe, némikép a jó üzlet színét viseli magán. -Azonban mielőtt harczra indúlna, ki akarja végeztetni Bodot, de épen -akkor, a midőn ez vérpadra lép, megtudja Haszán küldöttétől, hogy -testvére. Megkegyelmez neki s együtt indúlnak visszavívni Idát. Bod a -csata bonyodalmai között Haszán sátorába tör s minthogy elveszettnek -hiszi a csatát, megöli Idát, hogy ne lehessen Haszáné, s később maga is -elesik. Marót megnyeri a csatát, felkötteti Haszánt s megesküszik, hogy -a török ellen vívandó harczoknak szenteli egész életét. Ime e sívár -hatású mű, a melyben nincs semmi lélekemelő. A drámai technika -tekintetében jobb Vörösmarty régibb műveinél, de nem a tragikai -művészetre nézve. Csak egyetlen megható jelenet van benne, midőn Marót -Bodban testvérére ismer, de ez csak futó villám, a mely még sötétebbé -teszi a láthatárt. - -Az _Áldozat_ a jambusok zengzetességére s a szerkezet széparányúságára -nézve felűlmúlja Vörösmarty minden tragédiáját, de bonyodalma kevésbbé -érdekes, mint akár a _Vérnász_é, akár a _Marót bán_é. Nemcsak, hogy a -tragikai elemek nem tudnak benne egy erős cselekvénynyé fejlődni, hanem -maga a fejlődés is sokkal lassúbb és bágyadtabb s nem annyira a jellemek -fejlesztésére szolgál, mint inkább arra, hogy a lyrai ömlengéseknek s a -pathoszos szónoklatnak minél több tért nyisson. A mű hőse Szabolcs, Előd -vezér fia, nem jött ki Álmossal új hazát keresni; visszamaradt az -őshazában, mert szerette Zenőt, a kinek atyja a honmaradó párt élén -állott. Azonban hiában maradt hon, kedvese elszökött Zaránddal az új -hazába. Nem ismeri a csábítót, de annak nyomába jő, hogy az új hazában -élnek. Ő is odahagyja az őshazát, keresésökre indúl, hogy boszút álljon -rajtok. Az új hazában először is hugával, Csilárral, találkozik, a kitől -megtudja szülei halálát, s a kinek aztán elbeszéli szerencsétlen -szerelmét, boszútervét, a melyet míg végre nem hajt, meg nem nyughatik. -Nemsokára Zenő öreg szolgájával is találkozik s megtud mindent: hogy -Zaránd a csábító, a ki már is hűtelen hozzá, megúnta és el akarja -magától taszítani. - -Ennyi az első felvonás. Szabolcs már czélnál van s nincs egyéb hátra, -minthogy végrehajtsa boszúját, s mégsem hajtja végre egész a negyedik -felvonásig. Mindaddig csak leselkedik Zaránd után, ijesztgeti őt, -egy-egy nyilat lőve reá. Vajon miért teszi mindezt, mi gátolja boszúja -végrehajtásában? Épen nem derűl ki az egész műből. Szabolcsnak nincs -miért lappangania; e titkos leselkedés épen nem illik hozzá, de -veszélyesb is reá nézve, mint a nyílt föllépés. Mint Előd vezér fia -egész méltóságában fölléphetne, a mint boszúja végrehajtása után föl is -lép s a zúgolódó nép egyetlen szavára lecsöndesűl. E tekintetben a -tragédia nagyon gyönge alapon nyugszik; ha Szabolcs és Zaránd a második -felvonásban találkoznának, hamar vége szakadna az egész bonyodalomnak. -De Vörösmarty nemcsak ez iránt hagy zavarban bennünket. Azt sem értjük, -hogy a midőn Csilár találkozik rég nem látott bátyjával s annyi -mindenről szól neki, miért nem említi, bár egy szóval, hogy férjhez megy -és Zaránd a vőlegénye. Az sem jő ki tisztán, hogy Zenő Zarándnak neje-e -vagy csak kedvese. Az első esetben Csilárnak tudnia kellene erről. Egy -szóval épen nem valószínű, hogy Szabolcs egész az utolsó felvonásig -semmit sem tud arról, hogy huga Zaránd menyasszonya és Csilár sem arról, -hogy Zaránd bátyja kedvesének csábítója. Vörösmarty elejti azt a drámai -erős összeütközést, a mi itt a bátya és húg között kifejlődhetnék. A -helyett az egész drámát Zaránd cselszövénye tölti be, a ki hogy -szabaduljon Zenőtől, el akarja veszteni őt, s erre nem talál más módot, -mint hogy Hadúr papjának lakába csalja szegényt s a szent berek -barlangjában az alvilágnak áldozva megölje. Azonban Szabolcs még az -áldozat előtt meglepi őt; párbajra kelnek s Zaránd elesik. És itt vége -szakadhatna a tragédiának, de még egy felvonás hátra van, a melyben Zenő -megőrül Zaránd halála miatt, Csilár megtudja, hogy bátyja ölte meg -vőlegényét és Szabolcs a nép előtt igazolja boszúját. Tulajdonkép Zaránd -volna a legdrámaibb személy, a mennyiben ő küzd leginkább az általa -fölidézett viszonyokkal, de épen annyira nem tud maga iránt érdeket -gerjeszteni, mint Vörösmarty bármelyik cselszövője. Zenő megőrülése -Zaránd miatt inkább színpadi csíny, mint lélektani fejlemény. Csilár nem -tud mit tenni; inkább beszél, mint érez s épen nem emelkedik helyzete -magaslatára. - -_Czillei és a Hunyadiak_ utolsó drámai műve Vörösmartynak, melyben újra -visszaesik a történelmi rajzba s erősödni kezdő technikája is megromlik. -E mű egyébiránt egy drámai trilogiának lett volna első része; a második -részt is megkezdette, legalább ezt mutatja egy töredék, a melyet -1851-ben a _Losonczi Phönix_ első kötetében közrebocsátott. Az első rész -Czillei halálával végződik, a második Hunyadi László lefejeztetéseig -terjedt volna, a harmadikat László király végnapja fejezte volna be. -Mind erre már az első rész némely helyeiből következtethetni: Gara -magánbeszédéből, a ki Czillei megöletésekor ennek zsebéből magához veszi -a király által aláírt vesztő parancsot a Hunyadi-fiúk ellen; Ágnes -esküjéből, a ki, mint megcsalt szerető, megígéri Henriknek, hogy László -király halálára tör. Vörösmarty drámai alakban nyújtja a Hunyadi-ház jól -ismert viszontagságait, de nem olvasztja egyszersmind drámaiakká. -Szélesen dolgozott történelmi rajzot veszünk, a mely a kort csak egy pár -éles vonásban jellemzi, minő példáúl Giskrának egy kissé grotesk alakja. -Népjelenetei csak függelékek, a humor frissesége nélkül. A jellemrajz -nem tud lélektanilag érdekessé válni; az erényes személyekben nincs -költőileg vonzó gyöngeség, a romlottakban pedig hiányzik vagy a démoni -erő, vagy a bűnt enyhítő viszonyok nyomása. Vörösmartyt pályája vége -felé meghatotta a Hunyadiak dicső korszaka, épen mint ifjúságában Árpád -nagy alakja. De míg _Zalán futása_ nagy hatással volt költői nyelvünk, -epikai költészetünk, sőt nemzeti fejlődésünkre is, addig e különben is -csonka drámai trilogia úgyszólva elhangzott. - -Mint színkritikus 1837-ben lépett föl az _Athenaeum_ban, _Dramaturgiai -töredékei_vel, melyeket színbírálatok követtek a pesti színház -megnyíltától fogva egész 1842-ig. Érezte, hogy költőnek, ha kritikusként -lép föl, először is saját gyöngeségeit szokták szemére lobbantani. -«Mondhatnám – így szól mindjárt a bevezetésben – hogy fungar vice cotis, -de a kérlelhetetlen idő ezt magától ki fogja mondani, ha így áll a dolog -s nem akarok gyanús kényeskedéssel jogaiba vágni, ahhoz látva inkább, -hogy részint mit önbotlásaimon, részint egyéb tapasztalásaimból okúlva -tanúlságot vevék, független töredékekben közöljem, használandót, -kiegészítendőt vagy végre megigazítandót mások szorgalmai által.» -Valóban nem igyekszik drámái védelmére elméletet gyártani, mi annyi -költő kritikus szokása. Ő kritikusaink közt az első, ki a dráma legfőbb -kérdéseit, ha nem is kimerítően, de tüzetesen tárgyalja. Shakspeare felé -is ő fordítja először az írók és közönség figyelmét, s a mi épen oly -nevezetes, útat tör a tragikum eszméjének tisztázására, megtámadva a -tévedés nélküli erény szenvedtetését s a nagy bűnök hőseinek minden -emberi tisztább érzést vagy fényes és megdöbbentő tulajdonokat mellőző -rajzát. Színbírálataiban szintén sok gondot fordít Shakspeare műveinek -magyarázatára, serkenti a színészeket megküzdeni a legnagyobb drámaköltő -alakjaival, s egyszersmind sürgeti főbb művei átültetését. «Nem -tartózkodunk kimondani – kiált föl _Hamlet_ről írt bírálatában – hogy -Shakspeare jó fordítása a leggazdagabb szépliteraturának is fölér -legalább felével.» S hogy jó példával menjen elől, 1839-ben maga -lefordítja _Julius Caesar_t. Egy szóval Shakspeare első magyarázója és -valódi műfordítója irodalmunkban. - -Nem kevésbbé jellemző oldala színbírálatainak az is, hogy mint ellenzék -lép föl a német dráma irányában, melynek zsarnoki uralma alatt nyögött -színpadunk s pártfogása alá veszi a franczia új drámát, melyet a német -kritika annyira üldözött. Vörösmarty hol ösztönszerűleg, hol öntudatosan -mind végig küzdeni látszik a német költészet és kritika szertelen -befolyása ellen. Költői és politikai hajlama egyaránt erre ösztönözték; -ohajtotta, hogy önállóbban fejlődjünk s ne csak német szomszédaink, -hanem egész Európa irodalmára fordítsuk figyelmünket. A német dráma -különben is nagy hanyatlásnak indúlt s a pesti közönség német ízlésének, -mely a Nestroy-féle bohózatokhoz is oly édes-örömest hajlott, ideje volt -más irányt adni. A franczia romantikai iskola épen akkor lépett -legvirágzóbb korszakába. Az _Athenaeum_ nagy előszeretettel fordúlt -hozzá s a mit 1837-ben Vörösmarty kezdett, Bajza még nagyobb erélylyel -folytatta. Az ellenhatás nem maradt el, kivált midőn a franczia -színművek színpadunkon nagyon is divatosak lőnek. Garay _Regélő_jében -különösen Henszlmann támadta meg a franczia új drámát, s vele együtt az -_Athenaeum_ot. Annyi igaz, hogy Vörösmarty túlbecsülte Hugót és Dumast, -hogy Bajza a védelemben épen oly hibákat követett el, mint Henszlmann a -támadásban, de azt csak az elfogúlt tagadhatja, hogy a franczia dráma -hatása fejlődési fokot képez drámairodalmunkban s ezt némikép az -_Athenaeum_nak is köszönhetni. A drámai forma élénkebb érzéke ekkor -ébredt föl drámaíróinkban s oly technikai készséget tanúltak a franczia -drámákból, melyet máshonnan aligha szerezhettek volna meg. Az eddig -elhanyagolt színpadra figyelem fordíttatott, gyorsabb cselekvény és -szerkezetbeli gond váltották föl a német nehézkességet és -hosszadalmasságot. - -Mindez nyereség volt dramaturgiai viszonyaink közt; e törekvést a -kritikának bátorítani kellett. Hogy aztán az úgynevezett színpadi hatás -karjai közé vetették magokat drámaíróink s a technika valódi bálvány -lőn, annak legkevésbbé Vörösmarty volt az oka, ki mint drámaíró oly -kevéssé bírta a színpadi hatás titkát, mint kritikus pedig először -izgatott Shakspeare meghonosítása ügyében. Színbírálataival nemcsak -drámairodalmunk fejlődésére hatott, hanem a színészetére is. A helyes -kiejtést, a nyelvtani szabatosságot, a magyaros szavalást először -sürgette nyomósabban, szemben azzal a modorossággal, melyet a német -színészet utánzása oly divatossá tőn régibb színészetünkben. A magyar -színészet keletkezésekor egészen a németnek levén tanítványa, azt is -átvette tőle, a mi tisztán csak nyelvi sajátság volt. Némely kezdő és -végszótagok elnyelése, a középszótagok hangsúlyos kiemelése, a -magánhangzók széles ejtése, s olykor diphtongizálás igen megszokott volt -régibb színészetünkben s a művészi szavalás egyik titkának tartatott. -Ide járúlt még bizonyos éneklő modor az érzelmes és patheticus helyeken, -a mely, úgyszólva, összeforrott a magyartalan hangsúlyozással. Mindez -ellen küzdött Vörösmarty s diadalra segítette az ifjabb színészek -irányát, kik az üres pathosz, az affectált hang és arczjáték helyett -természetesb és jellemzőbb ábrázolásra törekedtek. Ez mind helyes volt, -hanem azzal, hogy sokkal több erélyt tanúsított az álpathosz -üldözésében, mint a valódi támogatásában, némikép ő is előkészítette azt -a nem épen örvendetes fordulatot, mely színészetünket a nagy stil -helyett mindinkább ragadta a genre felé. - -Vörösmartynak a viszonyokhoz képest elég szigorú színbírálatai miatt -kevés baja volt a színészekkel és drámaírókkal. Ismerték feddhetetlen -jellemét, tisztelet- és szeretettel viseltettek iránta s ritkán vették -rossz néven tőle még azt is, a mit talán igazságtalan ítéletnek hittek. -Inkább csak egy pár színésznő haragudott reája: Déryné és Komlóssyné; ez -utóbbival polemiája is volt, mely alkalmasint legszebben írt polemiája. -Dumas _Caligulá_ja első adatásakor 1838-ban Vörösmarty azt jegyezte meg -e színésznőről, hogy folyvást nagy szerepekben játszik, pedig kín -magának, kín a nézőknek s hogy az a kácsahang, melylyel szerepének -indulatosb helyeit elsápogatja, nem a pesti színpadra való. Komlóssyné -nem hagyta szó nélkül e megjegyzést s épen nem a jámbor kácsa hangján -felelt. Elmondotta, hogy midőn még se az akadémia, se az _Athenaeum_, se -a pesti színház nem létezett, ő ifjú éveinek feláldozásával már -fáradozott a magyar színészet parlag mezején, hogy a magyar nyelvet -sokkal inkább terjesztette, mint _Zalán futása_, melyet csak a -legmíveltebbek olvastak, és _Salamon király_, melyet soha sem adtak elő; -hogy ő nem tolja magát a közönségre, de szerződésénél fogva kénytelen -eljátszani minden neki osztott szerepet, hogy nem szükségből, -kenyérkeresetért jött a pesti színházhoz, hanem hogy két -növendék-leányát színésznőnek nevelhesse; hogy leányai sírva csüngenek -nyakán s így szólanak: «Menjünk anyám innen, hisz nem szorultál reá, -hogy magadat kigúnyoltasd, hadd veszszen a theatrum minden kritikusával, -hol egy oly jó anyát, mint te, kigúnyolnak, ki érettünk fáradságos -keresményedet feláldozod, csakhogy a színészi pályára szükséges -muzsikára, nyelvekre megtaníttass.» E valóságos színésznői szenvelgéssel -írt czikkre Vörösmarty épen annyi őszinteséggel, mint humorral felelt. -«Való – kiált föl a többek között – _Salamon_ és _Zalán futása_ mindazt -nem tették! Vajha ne így volna, vajha ezek épen annyi tökélylyel -dicsekedhetnének, mint hibáik vannak. Vajha méltók volnának népszerűkké -lenni, vérré válni a nemzet minden ereiben, hírre kapni a külvilág előtt -s becsülettel és díszszel térni meg a magyar hazába. De mit használ -mindez a sok vajha? Hova lettek a szegény költőnek büszke álmai? Mi lett -belőled szép remény? Egy pár kötet vers, melyet már csak nevéről -ismernek, melyet mindenki megdícsér inkább, mint elolvasson. Keserű -jutalom! És mégis így kell lenni. A sok ezer mű közűl kevés éli túl -írója életét, sőt csak fiatalságát is; de ha korában megtevé hatását, ha -morzsa volt a nemzeti dísz nagy épületéhez, ha alapja lőn szebb -jövendőnek: író és nem-író, színész és nem színész elégedjünk meg vele; -ne vegyük meg kétszer az adósságot; az idő kifizetett bennünket a -múltért. A mi ezen túl van, az új számvetést kíván. S ennek az utóbbival -csak az emlékezet útján van összeköttetése. Sovány vígasztalás talán, de -jobb az öncsalásnál, mely édes, de épen oly émelygős is, mint a méz, s -mi mindennél rosszabb, utóíze méregkeserű.» Ezután Komlóssyné leánya, -Ida, felé fordúl, a ki a pesti színpadon már egy pár kísérletet tőn. -«Hol találunk paizst – folytatja – ily szelíd s mégis sújtó harag ellen? -S ha a kedves Ida, kinek fiatal hangja lelkünkben egy régen elhangzott -tavasznak dalait újra felidézi, kinek könnyű sugár termetkéje úgy áll a -színpadon, mint egy megtestesűlt remény, kit még hibáiban is tűrünk, sőt -szeretünk, mert azokban tehetséget vélünk lappangani: ez a bájos gyermek -is halált mondott reánk? Hogy soha nagyobb bűne ne legyen életében. -Igen, Ida, önnek szeretni kell anyját, részt venni annak minden bajában, -sőt szabad boszankodni is kritikusaira; de midőn ártatlan haragja -elmúlt, hallgatni kell az ész szavára is.» S itt egész atyai érzéssel -tanácsokat osztogat Vörösmarty Idának, melyeket ma is haszonnal -olvashatnak fiatal színésznőink.[38] - -Sokkal több baja volt a színbíráló Vörösmartynak a _Honművész, -Rajzolatok_ és _Hírnök_ czímű lapokkal, a melyek az _Athenaeum_nak -mintegy ellenzékei voltak. Azonban nem igen bocsátkozott velök hosszasb -polemiába, megelégedett néhány felvilágosító, czáfoló vagy visszatorló -megjegyzéssel, melyeket alkalomszerűen színbírálataiba szőtt. A lap -censorával, továbbá a színházi igazgató-bizottság elnökével, Földváry -Gáborral, nem egyszer jöttek összeütközésbe mind ő, mind társai. -Földváry híres első-alispánja volt Pestmegyének, tevékeny, erélyes, egy -kissé erőszakos ember s az írókat nem épen sokra becsülő táblabíró. -Mióta a budai magyar színészeket Pestmegye vette pártfogása alá, az -igazgató-bizottságban nála senki sem tett többet arra, hogy Pesten -állandó magyar színház emelkedjék. Széchenyi ellenére, a ki országos -költségen a Dunaparton akart egy nagyobbszerű színházat emelni, -fölépíttette a kerepesi-út melletti színházat s 1837-ben megnyittatta. -Az ő befolyása neveztette ki a színház igazgatóit is. Bajza 1838 -júniusában lemondván ez állásról, sűrűen változtak az igazgatók: Bajzát -Ilkey, ezt csakhamar Szentkirályi váltotta fel, 1839 elején egy kevés -ideig gróf Ráday igazgatott, ki után Nyáry Pál következett. Az -_Athenaeum_ meglehetős súrlódásba jött nem annyira az igazgatókkal, mint -az igazgató-bizottsággal, mely nehezen tűrte a gáncsot. E súrlódásokra -leginkább az adott alkalmat, hogy a dráma ügye kezdett hanyatlani az -opera kedvéért s az első énekesnő, Schodelné, mindenhatósága a színházi -fegyelmet majdnem felbomlással fenyegette. Nyáry bizottsági tag, majd -igazgató, udvarolt Schodelnének és szerződésileg kivétette őt a színházi -törvények alól. Az _Athenaeum_ többször megtámadta ez irányt, bár -általában elég mérséklettel. A lap censora a maga fejétől-e vagy a -színházi bizottság sugalmazásából, nem tudhatni, kezdte kihúzogatni az -ily czikkeket. E miatt nemcsak Vörösmarty tette le a színbíráló tollat, -hanem maga az _Athenaeum_ sem közölt többé színbírálatot, 1839 ápril -28-tól 1841 január 1-ig; mikor a pesti színház országossá emelkedvén, a -megyei bizottságot országos váltotta fel.[39] - -Ide járúlt még egy sajtópör is, melyet a bizottsági elnök Földváry -Gábor, kezdett az _Athenaeum_ szerkesztői ellen. A szabadelvű Pestmegye -oly kevéssé tűrte a hírlapok véleményét, mint a nem szabadelvű -helytartótanács s a radicalis Nyáry Pál nem restelte, hogy semmiségért -oly férfiakat üldöztessen, mint Vörösmarty, Bajza és Toldy. Talán ez -levén a censura idejében az első sajtópör, nem fölösleges legfőbb -részleteivel megismerkednünk. Az 1839-iki _Athenaeum_ első félévi 7-ik -számában Bajza, Vörösmarty vagy más tollából _Változások a pesti magyar -színháznál_ czím alatt egy névtelen rövid közlemény jelent meg, mely -szerint gróf Ráday Gedeon lemondott a színház igazgatásáról s azt Nyáry -Pál vette át teljes hatalommal; megemlíti az igazgatók gyakori -változásának káros voltát s jelenti, hogy a főbb színészek közűl -némelyek, mint Megyeri, Egressy, Szerdahelyi, a kiket igen bajos lesz -pótolni, elhagyni készülnek a színházat. Lehet, hogy e tények még akkor -nem voltak valók, bár később megvalósúltak s az _Athenaeum_ csak -szállongó híreket közölt, nem a legjobb szándékkal az új igazgató iránt. -Azonban minthogy semminemű becsületsértés nem forgott fenn, a -bizottságnak be kellett volna érni e hírek czáfolatával, melyet az -_Athenaeum_ szívesen kiadott volna. A helyett a bizottsági elnök, -Földváry Gábor, vallató parancsot eszközölt ki a megyétől a káros, hamis -és rágalmazó czikk írója nevének kikutatására. A szerkesztők egyike sem -akart vallani, de mint szerkesztőség mindenik felelősnek nyilvánította -magát a kérdéses czikkért s ezt nemcsak a vallató parancscsal hozzájok -küldött törvényes személynek jelentették ki, hanem lapjokban is, hol -röviden érintve az ügyet, a sajtóügy körűli zavaros fogalmakat tisztázni -igyekeztek.[40] A megyei törvényszék mind hármokat, mint a vallató -parancsnak nem engedelmeskedőket, beperelte, későbbre hagyva föl az -érdemleges rágalmi pert. Az _Athenaeum_ szerkesztőinek Érdy volt az -ügyvéde, a jeles régiségbúvár, ki igen kemény és gúnyos replikákban -ostromolta az ellenfelet; legfőbb erőssége az volt, hogy a másod -alispán, Simoncsics János, tagja levén a színházi részvényes -társaságnak, érdeklett fél s így nem lehet bíró. Mind hiában, az -_Athenaeum_ szerkesztői, mint vallani nem akarók, harminczkét forint -bírságban elmarasztaltattak, de Érdy megsemmisítő parancsot eszközölvén -ki a királyi táblától ez ítélet ellen, a pör deponáltatott s a -felpörösnek nem volt kedve azt más alapon újra megindítani.[41] E pörre -s a censurai önkényre czéloz Vörösmarty, midőn 1841 elején újra fölveszi -bíráló tollát s a színházi ügyek másfél év alatti képét rajzolja. Ez -időponttól fogva ismét számos bírálatot írt, bár nem annyit, mint -azelőtt; nagy részt Bajza pótolta helyét; 1842-ben egészen visszavonúlt -s csak az eredeti színművek díjazása kérdéséről írt egyetlen czikket, -mikor aztán a színbírálat terhe egész az _Athenaeum_ megszűntéig Bajza -vállaira nehezűlt. - -Vörösmartyt színkritikái közelebbi viszonyba hozták a színészekkel és -drámaírókkal, kik játék után örömest siettek abba a vendéglőbe, hol -kritikusuk szokott vacsorálni. Vörösmarty egy pár régibb barátja, s -néhány fiatal költő: Gaal, Vachott Sándor, Tóth Lőrincz, Erdélyi, kik az -_Athenaeum_ba dolgoztak, szintén megjelentek itt. A színészek közűl -Megyeri, Egressy, Lendvay, Szentpétery ritkán maradtak ki. 1838 elejétől -fogva a Sebestyéntéren levő _Csiga_ vendéglő volt tanyája ez írói és -művészi körnek. Később – mert az irodalom és művészet minden barátja -szívesen láttatott – annyira megszaporodtak tagjai, hogy kibérelték a -vendéglő első emeletét s egy részvényekre alapított társulatot -alakítottak, mely «Egyesült, hogy egyesítsen» jelige alatt, először mint -_Nemzeti_, majd mint _Ellenzéki kör_ emlékezetes szerepet játszott Pest -társadalmi és politikai életében. - -Vörösmarty volt központja e körnek, egyszersmind első elnöke, majd több -ízben alelnöke s mindig legbefolyásosabb tagja. Személyisége épen -alkalmas volt arra, hogy maga köré gyüjtse Pest íróit és művészeit s -neve díszt adott az elnöki széknek még akkor is, midőn a szerény -társulatocskából egy hatalmas politikai klubb nőtt ki. Nőtlen ember volt -s nem tudta, hol töltse esténként üres óráit. A casino igen -aristocraticus körnek tetszett neki, kártyázni nem szeretett, -estélyekbe, bálokba nem járt, csak a színház volt állandó mulatsága. -Most nem éjjel dolgozott, mint fiatalabb korában, hanem reggeltől délig; -a délutáni órákban az akadémia vagy Kisfaludy-társaság üléseibe ment -vagy olvasott, sétált. Színház után valóságos szüksége lőn, hogy -vacsoráját vidám körben töltse el s hol tölthette volna vidámabban, mint -régibb és ifjabb írótársai s őszinte tisztelői körében? A színészek -tisztelték mint költőt és kritikust, szerették mint embert s a színügy -egyik legbuzgóbb apostolát. Már az föltűnt nekik, hogy Vörösmarty a -budai színelőadásoknak egyik legszorgalmasabb látogatója volt az írók -között s majd minden nap megtekintette az épülőfélben levő pesti -színházat, vajon mennyire haladt. Néha leűlt egy kőre s a színészek -körűle csoportosúltak. Ez időtájt kezdődik bővebb ismeretségök. -Vörösmarty becsűlte őket, mint az írók bajtársait, kik félszázad óta -épen oly elhagyatva és ernyedetlenűl küzdenek a nemzeti míveltség -ügyében; szerette bennök azt a jó kedvű humort, melyet se a sors -mostohasága, se az emberek előítéletei nem tudtak megtörni s örömest -hallgatta tréfáikat s tarka életök rajzait. Nem csekélyebb vonzalommal -viseltetett a tehetségesb ifjú írókhoz, kik valóságos lelkesüléssel -ragaszkodtak hozzá. Őszinte kritikusuk volt, de nem szigorú, inkább -bátorító, csak az önhitteket és tolakodókat riasztotta vissza magától. -Egyszerűségében bizonyos méltóság nyilatkozott, szívességében valami -atyai. A szerény és tartózkodó fiatal Vörösmartyból szelíden komoly -férfiú vált, kit csak a vita tüze kapott ki önmérsékletéből; az eddig -elvonúlt költő inkább vegyűlt emberek közé s örömestebb mulatott. - -A _Csiga_-vendéglőben különböző elemek olvadtak össze, melyek kellemessé -tették a társaságot. Némely színész és fiatal író igen is pajzán kedvét -korlátozta az idősbek tekintélye, egy pár igen is komoly író -nehézkességét magával ragadta az általános jó kedv. Lassanként ügyvédek, -orvosok és iparosok is látogatni kezdték a vendéglőt s a társalgás -változatosb lőn. Míg a _Kör_ inkább csak írók és művészek gyűlhelye -volt, nem annyira a politika, mint a művészet és irodalom voltak a -beszéd főtárgyai. Vörösmarty sokat mondott meg vagy fejtett ki itt, mit -bírálataiban elhallgatott vagy alig érintett. Egressyt ő vonta be az -_Athenaeum_ dolgozó társai közé s bátorította írói pályáján. Lendvay -tőle tanúlta meg az ik-es igéket. Az ifjú írók nem egyszer kérték -véleményét egy vagy más tárgyban. Az irodalom napikérdései megvitattak, -s folyamatban levő polemiák ügye eldöntetett. A dramaturgiai és irodalmi -vitákat egy pár adoma váltotta föl Megyeritől, ki valóságos drámai -elbeszélő volt s úgyszólva játszotta az adomákat. Egressy olykor -szavalt, Lendvay egy-egy népdalt énekelt. Vörösmarty is szeretett -adomázni, néha szavalt is még meg nem jelent költeményeiből, sőt ha -rendkívüli jó kedve volt, elénekelte valamelyik kedvencz népdalát: -_Micsoda falu ez, Mikor még nőtelen voltam, Irígylik a bajuszomat_ -kezdetűeket. Azonban adomái és népdalainál is többet tartott -szivarjaira, melyeket maga készített. Meg-megkínálta velök -asztaltársait, kik szintén dícsérték s nem merték bevallani, hogy biz’ -azok keveset érnek. A pezsgő készítésére is ráadta magát, kivált mióta -szőlőt vett; nagy készülettel fogott hozzá Sallayval, de főfájás lett a -vége, mit mind ő, mind a vendégek őszintén bevallottak. - -A _Kör_ törzstagjai ünnep- és vasárnapokon kirándulásokat rendeztek a -budai hegyek közé, Rákosra, Fótra, a melyekből Vörösmarty soha sem -maradt ki. Fóton neki magának is volt szőlője, a melyet gróf Károlyi -Istvántól még akkor vett, a mikor Fáy András és Ferenczy szobrász a -magokét s melyet később a Ferenczyével együtt Fáy váltott magához. A Fáy -fóti szüretjei híresek voltak. A szíves házi gazda egész 1848-ig mindíg -megtartotta a szüreti lakomát. Számos író, művész, publicista rándúlt ki -ide, a kik nagyobbrészt a _Kör_ törzstagjai s egyszersmind Fáynak -részint barátjai, részint tisztelői voltak. Ha Pesten volt, Deák Ferencz -is megjelent. Vörösmarty a fóti szüretek legrégibb vendégei közé -tartozott s alig volt valahol jobb kedve, mint itt. Ebéd alatt és után -egymást érte a sok szellemes toaszt, adoma és tréfa. Néha a költők közűl -valamelyik még eddig meg nem jelent művét szavalta el. Este lobogó tűz -mellett foglalt helyet a társaság. A dal, leginkább népdalok éneklése, -ritkán hiányzott. Vörösmarty ilyenkor el-eldalolta a _Bort ittam én, -boros vagyok_ kezdetű népdalt. Barátjai gyakran mondották, ideje volna -már, hogy ő írjon egy szép bordalt s azt énekelje. Toldy fontoskodva -sajnálkozott, hogy a magyar műköltészet lyrájában még mindíg hiányzik az -úgynevezett «geselliges Lied», a műveltebb víg társaságok dala. -Vörösmarty a jövő szüretre ígért is ily dalt, de egyik év a másik után -múlt s a várt dal még mind nem készűlt el. Azonban 1842-ben csakugyan -megírta az ígért bordalt s örvendett, hogy meglepheti vele barátait. -Először Deák Ferencznek olvasta föl, kivel együtt ment ki a szüretre, -aztán az egész társaságnak, mely a dalt fóti dalnak keresztelte, s -melyhez Thern Károly még azon évben dallamot írt. - -Rákosra leginkább galambvadászat kedveért rándultak ki a _Kör_ -törzstagjai. Megvettek egy csoport galambot, zsákba kötötték, kivitték -magokkal, elbocsátották és lelövöldözték. Ilyenkor ott is ebédeltek; a -társaság valamelyik ahhoz értő tagja gulyáshúst készített. Ebéd után -irodalmi és politikai dolgokról folyt a társalgás, a melyet néha -szavalás és éneklés váltott fel. Egy ily alkalommal valaki azt -indítványozta, hogy Egressy szavalja el Garay _Kont_ját s az egész -társaság egy néma csoportozatban kísérje arcz- és tagjátékkal az -előadást. Szigligeti volt Zsigmond király, a kit felültettek egy -improsivált trónra, Vörösmartyt pedig megtették kritikusnak és -közönségnek egy személyben. Egressy szavalása alatt előlépett Kont, a -harminczkét nemes élén s arcz- és tagjátékkal kísérte a szót. Midőn a -bakó botjával rendre érinté a nemeseket, mindnyájan a gyepre dűltek, -utoljára maga Kont is. Azonban e soroknál - - De a tömegnek ajkain - Kél lázadó moraj - -zajongni kezdtek a földre hullott nemesek, felugrottak s kergetni -kezdték Szigligeti ő felségét. - -Egy szóval Vörösmarty a _Kör_ben pihente a nap fáradalmait. Tisztelői -közűl némely szigorú erkölcsbírák megrótták benne e szokást. -Magyarország első költőjének nem illik egy kis vendéglőben színészek és -írócskák között tölteni napjait, Pest első szalonjaiban volna helye. De -hol voltak Pesten azok a valóban magyar szalonok? Még a leghazafiasb -szellemű előkelő családoknál is a nők kedveért németűl vagy francziáúl -folyt a társalgás, s épen a nők ismerték legkevésbbé a magyar irodalmat. -S mit csinált volna e körökben Vörösmarty, kiben nem volt semmi -világfias? Megjelent koronként Széchenyi István és Batthyány Kázmér -grófok ebédjein és estélyein, de nem kívánt a fensőbb körök állandó -vendége lenni. Tudta, hogy az aristocratia azt becsüli legkevésbbé ki -körébe tolakodik, ismerte saját egyéniségét, mely mindenre alkalmasb, -mint arra, hogy a nagyúri szalonokban szerepet játszszék. Jó helyt volt -ő a _Csiga_-vendéglőben s mulatságos órái is hasznot árasztottak. A -vacsoráló társaság, melyet Vörösmarty tartott össze, egy második kaszinó -lőn, mely közelebbi ismeretségbe hozta a művészt az íróval s mindkettőt -a főváros honoratior és polgárosztályával. A _Nemzeti Kör_ lassanként -központja lőn a főváros középosztályának és sokat tőn az irodalom és -művészet iránti érdekeltség s általában a nemzeti szellem terjesztésére. -1845-ben, midőn tagjai a szállásváltoztatás kérdésében meghasonlottak, -már oly népes volt, hogy egy másik kaszinó is kitelt belőle, mely _Pesti -Kör_ nevet vett föl. 1846-ban Teleki László gróf és Vörösmarty elnöksége -alatt mint _Ellenzéki Kör_ egyesült a két társulat s valóságos politikai -klubb lőn, mely föladatává tette a fővárosban némileg pótolni a sajtó -korlátozottságából eredő hiányokat, s tért nyitni a szabad -gondolatcserének. Bajza megbízatott egy a censura bilincseitől ment s -külföldön kiadandó zsebkönyv szerkesztésével, mely 1847-ben _Ellenőr_ -czím alatt meg is jelent, szépirodalmi és politikai tartalommal. -Vörösmarty a _Kör_ben szokta elszavalni a censurától kitörült -költeményeit, melyek aztán az _Ellenőr_ben nyomattak ki. Íme, mivé lőn a -vacsoráló társaság, íme Vörösmarty hatása Pest társadalmi életében. - - - - -XI. - -Akadémiai jutalmak, megtiszteltetések, írói tiszteletdíjak. Széchenyi -hatása Vörösmartyra. A magyar hazafi lyra jellemzése. A _Szózat_ és más -hazafi ódák. A magyar költészet és az ellenzék. Párhuzam Berzsenyi és -Vörösmarty közt. Újabb lyrai költemények. Csajághy Laura. Költői -beszélykék. _Szép Ilonka_. - -Vörösmarty életében 1831-től egész házasságáig (1843) kevés változás -történt. Harminczadik évében az akadémiában elérte mindazt, a mit -elérhetni: osztályában első rendes tagnak választatott; háromszor nyerte -meg az akadémia nagy jutalmát: munkái első gyűjteményével (1834), _Marót -bán_nal (1838), újabb munkái gyüjteményével (1842), a két első esetben -megosztatott a kétszáz arany közte és Kisfaludy Sándor, majd Balázsházy -János között, az utolsóban megosztatlanúl adatott ki; egyszer a drámai -pályadíjt nyert _Vérnász_szal (1833).[42] Negyven éves koráig kivívta a -legfőbbet, mit költő nemzetétől kivívhat: irodalom és közönség -elismerte, hogy első költője Magyarországnak, nemcsak az élők között, -hanem általában. Néhány megye táblabírájává választotta, sőt részesült -fáklyás zenében is, a magyar dicsőség ez elmaradhatatlan füstjében: -először 1839-ben Losonczon, egyik vidéki kirándulása alkalmával; -másodszor 1841-ben Pesten, nevenapján; harmadszor 1845-ben Kolozsvártt -és Debreczenben, midőn Deákkal együtt Wesselényi látogatásából tért -haza. Pesten egyéb iránt nevenapjának előestéjén nem egyszer gyülekeztek -a juratusok ablaka alá egy harsány éljent kiáltani. Dicsőségének anyagi -oldala nem igen volt arányban a szellemivel. Mióta a _Tudományos -Gyüjtemény_ szerkesztéséről lemondott, csak az akadémiai 500 forint volt -biztos jövedelme, melyhez mint rendkívüli bevételek járultak a jutalmak, -az _Auróra_ és _Athenaeum_ tiszta jövedelmének osztaléka, s az a -csip-csup befolyó s aránylag csekély összeg, melyet újabb munkáinak -1840-ben önmaga által kiadott gyüjteményéből kapott. Ez években -egyre-másra fölmehetett évi jövedelme 800–900 pengő forintra. - -A mint 1833–1843-ig lakását nem változtatta, oly kevéssé változtak külső -viszonyai is, de bensőkép egészen átélte a magyar politikai élet -fejlődését, melynek minden küzdelme, reménye, aggodalma, öröme, kínja -szívébe olvadt. Már első ifjúságában jól ismerte hazája történelmét, -közjogát; 1823-ban még mint juratus majdnem lázas részvéttel kísérte a -megtámadt alkotmány védelmét s költői lelkesülésének legfőbb tárgya az -egykor dicső s most hanyatló és meggyalázott hazája volt. _Zalán futása_ -költői kifejezése volt az 1825-iki országgyűlés hangulatának s -költőjénél senki sem ragaszkodott hívebben a megindúlt nemzeti -mozgalomhoz. Azonban akkor még nem foglalkozott tüzetesebben politikával -s inkább írói, mint politikai körökben élt. Széchenyi munkái s az 1830 -iki franczia forradalom vonták be a szorosan vett politika körébe s -adtak szellemének új irányt, mely költészetére is lényegesen befolyt. Ez -idő óta az európai eseményeket is nagyobb figyelemmel kísérte, -szorgalmas olvasója lőn egy pár külföldi német lapnak s kedvencz -olvasmányai közé tartoztak a történelmi munkák és politikai röpiratok. -De semmi sem hatott reá oly mélyen, mint Széchenyi munkái, melyeket épen -oly rendkívüli érdekkel olvasott, mint Széchenyi az ő költeményeit. - -Az a reformmozgalom, melyet Széchenyi, mind a társadalmi, mind a -politikai téren felköltött, új lelkesüléssel töltötte el Vörösmartyt. -Nemzeti mély érzelme, lángoló hazafisága az európai eszmék cultusával -vegyűlt, a múlt dicsőségén borongó költő a jelenhez fordúlt s hinni -kezdett a jövőben. A küzdelem czélja immár nemcsak az alkotmány védelme -volt, több kifejtésénél is, egy nemzet regeneratiója. Vörösmarty nem -lépett a politikai szónokok közé, se becsvágya, se tehetsége nem volt -hozzá, de foglalkozott minden szőnyegen levő kérdéssel s barátai vagy jó -ismerősei voltak a legkitünőbb politikai nevezetességek. Mint politikai -író sem kívánt szerepelni, de lyrája folyvást hol előharczosa, hol -kísérője volt ama nemzeti nagy küzdelemnek, mely 1848-ban lelte -befejezését. Lelkesülést nyerve tőle s árasztva vissza reá, a magyar -hazafiságnak költő elődeitől lényegesen különböző kifejezést adott. -_Szózat_a milliók szívében szendergő sejtelmet érlelt hő vágygyá, erős -törekvéssé. - -A magyar lyra rövidben a nemzet történelme. A legrégibb időktől fogva -egész jelenkorig néhány költemény olykor hívebben kifejezi a nemzet -hangulatát, a hazafiság eszméit, mint akár államiratok, akár -országgyűlési beszédek. Egy európai nemzet lyráján sem rezdűlt meg -annyiszor a hazafiság húrja, mint a magyarén. Nem ok nélkűl. Egyetlen -európai nemzet sem küzdött annyit lételéért s a nemzeti fájdalomnak -lehetett-e táplálóbb forrása, mint a mi viszontagságos nemzeti életünk? -De másfelől a nemzeti szellemnek mind a nép- mind a műköltészetünkben -eleitől fogva a lyra volt kedvencz, néha kizárólagos formája. A lyrában -kellett hát nyilatkozni mindannak, mit a költő nemzetével együtt -legmélyebben érzett. A hazafiság élénk érzése, mondhatni szenvedélye, -kiváló jellemvonása a magyar költészetnek. Ereje és gyöngesége -egyszersmind: innen fakadnak legszebb ódáink, innen árad ki szónokias -hangulatunk, mely annyiszor erőt vesz a költőin. - -Legrégibb lyrai költeményeinkben, melyek alkalmasint még régibb idők -viszhangjai, a katholicismus és királyság fejezik ki a magyar hazafiság -eszméit. Szűz Mária, Magyarország védasszonya, vallásos és hazafi cultus -tárgya egyszersmind. Képe leng a magyar zászlókon s a hazafi, mint a -Peer-codex egyik költeménye bizonyítja, úgy sóhajt föl hozzá, mint a ki -a halottak föltámasztója, az ellenség megnyomoritója, a királyok jó -tanácsadója, magyarok megoltalmazója. Szent István és László nemzeti -védszentek, a keresztyén hit és nemzeti dicsőség hősei. Szent István -jobb keze, mely a keresztyénséget és monarchiát megalapította hazánkban, -vallásos és nemzeti ereklye, melyet szent ének magasztal. Szent Lászlót -a _Peer-codex_ éneke mint szentet és hőst dicsőíti, a szent háromság -szolgáját, szűz Mária választott vitézét, mint deli termetű és -oroszlánszívű lovagot, kegyes királyt, ki két országban tündöklik, -Magyar- és mennyországban. E két országért lelkesűl a magyar hazafi, -Isten választott népének hiszi nemzetét s a magyar korona mint az isteni -pártfogás, királyi jog és nemzeti szabadság jelképe, földi és mennyei -hazájának összekötő kapcsa. - -A XVI. században a protestantismus megrontja mind a hit, mind a -hazafiság egységét. Idegenek tolulnak be keletről, nyugotról s a magyar -birodalom darabokra szakad. A katholikus a német, a protestáns a török -párt, de szíve mélyén mindenik magyar s mindkettőt vallásos és hazafiúi -indokok vezérlik. Mindenik siratja az ország romlását, Isten -büntetésének tartja, melyet a nemzet bűnei idéztek elő, de a főbűn -értelmezésében lényegesen különböznek egymástól. A katholikus szerint a -régi hittől elszakadás vonta magára Isten haragját, a protestáns szerint -pedig a régi tévelygés uralma. Csak a hitbeli és erkölcsi javulás -adhatja vissza a magyar földi hatalmát és mennyei boldogságát. A XVI. -századbeli katholikus és protestáns énekekben ez eszméket találjuk. A -katholikus Zrínyi innen vette eposza alapeszméjéhez az Isten haragját, -mely az új hit és erkölcsi elfajúlás miatt bünteti a magyart. Farkas -András, a protestáns költő (1538), a _Zsidó és magyar nemzetről_ czímű -költeményében összehasonlítja Isten e két választott népét. Egyiket -Babylonból, másikat Scythiából hozta ki Isten; gazdag földdel, -szerencsével, bölcs királyokkal, nagy hősökkel áldotta meg, de amazt -elvesztette, mert nem ismerte el a Messiást, emezt törökkel és némettel -sújtja, mert üldözi Krisztus igaz vallását. Mindkét részen -önszenvedéséből s az ó testamentomból meríti lelkesülését a magyar -hazafiság. Forrása mély fájdalom, de egyszersmind mély hit. Mózes átkát, -a babyloni fogság panaszait, Jeremiás siralmát zengi lyránk, mely -folyvást összeolvasztja a vallásos és hazafi érzelmeket. - -A XVII. század végén és a XVIII. elején a hazafiság megválik a szorosan -vett vallásos eszméktől, többé nem katholikus, sem protestáns, csak -magyar. Legalább a Rákóczi-forradalom előtt és alatt keletkezett dalok -inkább csak az idegen elnyomás ellen intézvék.[43] Megzendűl ugyan néha -bennök az üldözött protestáns siralma, de a legnagyobb rész az elnyomott -hazán kesereg, boszút szomjúzik, gúnyt és gyűlöletet lehel, s mintegy -állandó refrainje: - - Ne higy, magyar, a németnek, - Akármivel hitegetnek. - -S maga a híres Rákóczi-nóta sem egyéb mint a nemzeti szenvedés -rhapsodiája. Alkalmasint a Rákóczi-forradalom bukása után keletkezett, -mert csak kétségbeesést fejez ki. Ez elkeseredett panasz egyhangúságát -nem szakítja meg a múlt dicsőségének egyetlen büszke emléke, a jövő -reményének egyetlen halvány sugara sem. Nincs benne sem erély, sem -elszántság. Mintha a magyar többé nem bíznék magában s csak Isten -kegyelmétől várna mindent. - -Igazában nem annyira maga a költemény, mint inkább dallama vált nemzeti -énekké, melyet különböző változatokban egész maig megőrzött a nép. Egy -költő sem volt képes annyi erővel kifejezni a nemzet viharos -lelkesülését, büszke kétségbeesését, harczias siralmát, mint e dallam, -melyet, mint egy őskori eposzt, egy egész nemzet teremtett s mely végre -megtalálta Homérját is, a művészi kezet. A nép kunyhójában, a nagy úr -kastélyában egyaránt zengett e nóta, s mert, a mint a zenészek mondják, -Magyarország különböző nemzetiségei zenéjéből rokon elemeket olvasztott -magába, megértette és érzette a szláv és oláh, mint érzette az -elnyomást, mely ellen a magyarral együtt küzdött. - -A XVIII. század első tizedeiben lassankint elhomályosúl a kurucz világ -emléke és költészete. Alig hangzik többé a tárogató síp is, melyhez oly -jól illettek a harczias és kesergő dalok. A forradalom főbbjei -kibujdosnak vagy a szathmári béke után meghódolnak. A sereg szétoszlik, -s a fájdalom néha gúnyban vagy humorban enyhűl. - - Jaj már minékünk, magyar nemzetnek, - Kik feltámadtunk, rebeliseknek, - Nagy pipáju, - Kevés dohányu magyar nemzetnek. - -De az erdőkön és pusztákon még sokáig tanyáznak bujdosó kuruczok, s a -mint idővel szegény legényekké válnak, úgy fajulnak el ajkukon a hazafi -dalok is. Egy szóval elnémúl a nemzet és költészete egyaránt s midőn -éledni kezd, félénk és habozó. Nincs sem lelkesülése, sem őszintesége. -Az a néhány harczi dal, melyek a hét éves s az utolsó török háborúk -idejében születtek, csak a hagyományos vitézség és dynastikus hűség -viszhangjai s mintegy meg akarnak válni a szintén hagyományos szabadság -szeretetétől. A nemzeti mélyebb érzés inkább csak hideg gúnyban -nyilatkozik az idegen nyelv és erkölcsök terjedése ellen. Ezt találjuk -Gvadányiban, Ányosban, Baróti Szabóban s másokban, sőt némely népdalban -is. II. József szabadelvű, de alkotmánytalan és németesítő kormánya már -élénk nemzeti érzést költ fel. Ányos _Kalapos király_ czímű -költeménye[44] egész erélylyel fejezi ki a nemesi, papi, de egyszersmind -nemzeti visszahatást. - -Az 1790-iki országgyűlés szelleme megtermékenyíti a magyar lyrát. Az -alkotmányos és nemzetiségi küzdelem zajában megpendűl az örök emberi -jogok eszméje is. Bessenyei, a ki a nemzeti irodalom fölélesztése -mellett a franczia encyclopædisták tanait is hirdette, követőkre talál. -Néhány fiatal költő nemcsak az alkotmány visszaállításán lelkesűl, hanem -a század eszméi- és ábrándjaiért is, melyek mint távol vihar moraja a -Szajna partjáról egész a Tiszáéig hatottak. Bacsányi egy merész -költeményben üdvözli a franczia forradalmat s üldözést szenved. A fiatal -költők lelkesebbjei, mint a Martinovics-mozgalom részesei, börtönbe -vettetnek. Csokonain már érzik a visszahatás, melyet a franczia -forradalom szörnyűségei a kedélyekben előidéztek; harczi dalokat -harsogtat a franczia köztársaság ellen. II. József halála után a nemzeti -érzés, az alkotmány visszaállításának öröme egészen áthatja a magyar -lyrát, de nem igen emelkedik költőivé. Kazinczy szárnyaló prózája, -melyet 1790 tavaszán, mint előszót írt _Hamlet_ fordításához, a magyar -korona őrszobájában, többet ér sok akkori költeménynél. Kazinczy e napok -emléke alatt írta _Szabad Erdély s Tisztulás ünnepe_ czímű költeményeit -is, de később s csak a múlt leple alatt szólott a jelenhez. A költőt -mérsékli vagy elnémítja a censura szigora, melytől csak az országgyűlési -vagy megyei szónok ment. Azonban az 1790–1811-iki országgyűléseken -szereplő hazafiak s általában a hazafiúi erények dicsőítését folyvást -zengi a Csokonai, Kazinczy, Virág és Berzsenyi lyrája. A római hazafiság -eszménye lebeg előttök s a római klasszikusokból kölcsönzik ódáik -hangját. De már a két utóbbinál fájdalomba merűl az önérzet és remény. A -nemesi fölkelés kudarcza széttépi a magyar vitézség hitét. A nemzetiség -oltárán fölgyúlt szent tűz alvófélben. A visszaállított alkotmányt nem -tudta megvédeni a nemzet, annál kevésbbé kifejteni s erkölcsi sülyedését -tehetetlensége még szégyenletesebbé tette. - -E szégyent, e fájdalmat senki sem érezte mélyebben, mint három költő, -kik a nemzeti kétségbeesés hattyúdalát kezdették zengedezni. Kisfaludy -Sándor, Berzsenyi és Kölcsey a nemzeti fájdalom költői. Mind a három -ugyanazon eszmekörben mozog, csak egyéniségök különböző s hangjok nem -ugyanaz. Mindenik a romlásnak indúlt magyart siratja, ki csak névben él -már. Mindenik szembe állítja dicső múltját nyomorú jelenével s egyik sem -hisz jövőjében. Néha van egy-egy derűltebb pillanatjok, de a -reménytelenség lyrájok igazi hangja. Kisfaludy Sándor fájdalma még -legelégiaibb; ha nincs is benne vigasztaló, van valami enyhítő. A -törzsökös, a durván hív magyar érzéseit zengi, melyek eltűntek mind a -magán, mind a közéletből, de jól esik neki, hogy ő még érezheti s néhány -rokonkebelre találhat. Berzsenyi rettentő ódája, _A magyarokhoz_, a -szilaj kétségbeesés hangja, prófétai harag, mely egy philosoph -megnyugvásával végződik, de e megnyugvás csak rettentőbbé teszi. A -magyarnak el kell veszni, mert megromlott; minden így jár az ég alatt, -forgó viszontagság járma alatt nyögünk, ez a történelem rendes folyama, -hatalmasabb nemzetek is így vesztek el: a nemes Ilion, a büszke -Karthágó, a nagy Róma, az erős Babylon. Kölcsey hazafi fájdalmában van -valami szent, a tragikum szentsége, a görög tragédiák chorusának hangja, -mely megzendűl koronként a nemesis csapásai alatt haldokló hős fölött. -_Zrínyi első éneké_ben keresi Árpád nemzetét, a győzelmek honját, a -küzdő népet s csak árnyát találja. _Zrínyi második éneké_ben kéri a -sorsot, hogy szánja meg szenvedő hazáját, de a sors kérlelhetetlen, a -haza őrcsillagzatja szülöttei bűnein leszállt, a magyar eljátszotta -szerepét s a négy folyam mentében más nemzet fogja betölteni a -tehetetlen Magyarország hivatását. Ez a legkétségbeejtőbb hang nem csak -Kölcseyben, hanem az egész magyar lyrában. _Hymnusz_ában, melyet -1823-ban írt, megbűnhödte a magyar a múltat s jövendőt és áldást vár. -_Zrínyi második éneké_ben jövendőjével bűnhödik múltja- és jelenéért. - -E kétségbeesett fájdalom uralkodik a magyar lyrában majdnem egész -1835-ig. Mintegy hagyományossá vált, egyik költő átvette a másiktól s -minthogy nem nyilatkozhatott szabadon, sokszor a múlt idők viszhangjának -hazudta magát, mintha a török világról szólna. Kisfaludy Károly _Rákosi -szántó_ja, Bajza _Sohajtás_a mind e régi hangulat új változatai. Eleinte -maga Vörösmarty is ily hangokat hallat, sőt _Zalán futásá_ban is az -elégiai felindulás az uralkodó, bár a jövő nevében látszik dicsőíteni a -múltat és siratni a jelent. E műben a nemzeti fájdalommal némi önérzet -párosúl, mintha a múlt nagyságának képe kétség és remény közt -hullámoztatná a kedélyt, de nem ébreszt hitet a jövőbe. A magyar -költészet annyira bele élte megát a nemzeti fájdalomba, a politikai és -társadalmi életnek folyvást oly benyomásaiból táplálkozott, hogy se oka, -se ereje nem volt a hitig emelkedni. Azonban a költők panasza, haragja, -siralma mind szélesebb körben költötte fel a hazafi érzést, s hova el -nem hatott, elhatottak az 1823-ki kormányrendeletek, melyek nyiltan -megtámadták a nemzeti önállóság végső maradványait is. A nemzet érezte -sülyedését, vívott jogaiért, de épen úgy nem volt mély hite jövőjében, -mint költőinek. Hogy a magyarnak jövője van, nem költői mű hirdette -először, hanem egy politikai röpirat, Széchenyi _Hitel_e (1830). - -Széchenyi mind első, mind utolsó röpiratában épen úgy államférfiú, mint -költő, _vates_, mint a régiek nevezték a költőt. Mély belátása, lángoló -lelkesedése egész a jóslatig emelkedik. A mit a magyar nagy jövőjéről -jósolt, hitelre talált, lelkesedést keltett, sőt egy egész korszak -jelszavává lőn. _Programmtöredék_e (1847) elhangzott; senki sem hitte -jóslatát, hogy a nemzet örvény szélén áll, a forradalom árjába fog -veszni minden, a mit eddig kivívtunk, bár a következmények igazolták. -Egy nemzet, melyet kétségbeeséséből végre kiemel az önmagába vetett hit, -nem könnyen mond le arról s épen annak a szavára, a ki azt először -lehellte belé. Midőn Széchenyi _Hitel_ében az európai új eszméket -hirdetve s alakító erejöktől várva az alkotmány, nemzetiség és -társadalom újjászületését, nem habozott kimondani, hogy Magyarország nem -volt, hanem lesz, fölindított minden magyar szívet. Volt lelkesülésében -valami szent és szentségtelen, az elragadtatás és gúny bizonyos -vegyülete, mely különbözőkép, de mindenkire hatott, egész a velők -oszlásáig. Széchenyi meggyalázta a múltat, a magyar egyetlen büszkeségét -s oly jövendőt ígért neki, melyről még álmodni sem mert; kigúnyolta a -nemzeti fájdalmat, a magyar egyetlen hű érzését, s vakmerő reményt és -hitet követelt tőle egy ország romjain, melynek omlását megszokta minden -szem, egy nagy elhatározás díjában, melytől elszokott minden szív. A -lelkesülés és gyűlölet rajongása üdvözlé a látnokot, a reformatort, az -izgatót s a nemzet az átalakulás pályájára lépett. A siker elnémítá a -gyűlöletet, az akadály lehangolta a rajongást, de a hit többé nem aludt -ki. A költők épen oly megdöbbenve tekintettek Széchenyire, mint maga a -nemzet. Lyrájok nem volt oly vakmerész és siralomhoz szokott húrjain -remegve zendült meg az öröm. Ők voltak az elsők, kik befogadták a -reményt és hitet, de csak a kétségbeesésből emelkedtek ki, a nemzeti -fájdalomról oly kevéssé mondhattak le, mint szíve mélyén maga a nemzet. -Összeolvasztották a kettőt, a reményt és emléket, a bánatot és örömet, a -hitet és aggodalmat. A múlt dicsősége előttök oly szent volt, mint a -jövendőé, egyik kézzel a múltra, másikkal a jövendőre mutatva, -lelkesítették a jelen küzdelmét. Ez volt a nemzet hangulata is, melyet a -Vörösmarty _Szózat_a fejezett ki legerőteljesben, s emelt tisztább -lelkesüléssé. - -A _Szózat_ mindenre hivatkozik, a mi újjászületési küzdelmében csak -lelkesítheti a magyart, s a remény és emlék, a hit és balsejtelem -húrjain játszva, mindenbe az önbizalom és nagyság érzetét vegyíti. Semmi -csüggedés többé, bátran nézhetünk szembe a jövővel. Nagy válság felé -közeledünk, egy jobb kornak kell jőni, vagy ha nem, ha el kell vesznünk, -többé nem veszhetünk nyomorultan. Az bizonyos, hogy _így_ többé nem -élhetünk s ez már magában lélekemelő. Vörösmarty egészen kiemeli a -magyar lyrát eddigi kétségbeeséséből; még nem zengi a jövő dicsőségét, -de elhatározónak érzi a jelent, nem korholja az elfásult nemzetet, az -életre ébredt, de tettre és hazafi hűségre lelkesíti. Emlékezteti a múlt -dicsőségére, előszámlálja epikai és tragikai nagy emlékeit, a -keresztyénségnek és szabadságnak tett szolgálatokat; felhozza az őrködő -isteni gondviselést, mely annyi viszontagságok közt sem engedte megtörni -életerejét, említi a jelen küzdelmeit, az ész, erő, szent akarat -harczát. S nemcsak nemzetéhez fordul, hanem Európához is, melynek -eszméiért küzd nemzete, méltó helyet követel tőle a többi nemzetek -között; a múlt szolgálatai, a jelen törekvései díjában kéri a jövendőt, -részvétet küzdelmei iránt, könnyet sírjára, ha vesznie kell, de nem fog -gyáván veszni: a temetkezés fölött egy ország vérben áll. Mily önérzet s -mennyi fájdalomba merűlve, mennyi hit a balsejtelmek közepett s mennyire -uralkodik mind kettőn az elszántság. Mióta lyránk többé nem olvasztotta -össze a hazafisággal a katholicismus és protestantismus eszméit, megvált -az európai solidaritás érzelmétől. Vörösmarty újra összeköti e két -elemet; midőn Európára, a népek hazájára hivatkozik, a specificus magyar -hazafiság az emberiség érdekeivel egyesül. - -E költemény az ifjuló Magyarország nemzeti hymnusza lőn, ma is az, a -létele- és jogaiért küzdő Magyarországé. A nemzet 1848-ig a jövendő jobb -kor jóslatát hitte benne s mennél követelőbb, hevesebb lőn vágyaiban, -annál kevésbbé háborította a nagyszerű halál sejtelme. Midőn a -forradalom árja elzúgott, Vörösmarty alig találkozhatott valakivel, ki -azt ne mondotta volna neki: a jóslat teljesűlt, a nagyszerű halál -bekövetkezett. A költő mindíg elkomorúlt ilyenkor, ingerűlten mondá: a -jóslat még nem teljesült, ez még nem halál, nem ily halált értett. -Gyermekeinek ama versszakok hijján kellett megtanúlniok a _Szózat_ot. -Megtört szívvel, de mély hittel nemzete jövőjében, szállott sírjába. Nem -csalatkozott. A magyart ama nagy csapás nem ölte meg, s midőn üdűlni -kezdett, a _Szózat_ zendűlt meg ajkán s az kíséri folyvást minden -ünnepélyesb pillanatát. A _Szózat_ nem egyetlen kitünő szüleménye az -újabb kor hazafi lyrájának s vannak művek, melyek æsthetikai tekintetben -fölülmúlják, de egyetlenegy sem tett ily nagy és tartós hatást, mert a -nemzet legfőbb eszméit, legállandóbb hangulatát fejezte ki. A szabadság -és diadal dithyrambjai, melyeket Petőfi harsogott, elhaltak az ágyúk -utolsó dörgései közt, a nemzeti mély búskomolyság, mely Arany és Tompa -néhány költeményéből sohajt, könnyeket facsart a nemzet szeméből, de -letörölte s visszatért a _Szózat_hoz, mert érezte életerejét, remélt -jövőjében, hitte, hogy még előtte van a jobb kor vagy a nagyszerű halál. -Valóban e költemény mindaddig nemzeti ének marad, míg a nemzeti -küzdelem, melynek szüleménye, czélt nem ér s a magyar létele önmagához -méltón nincs biztosítva. - -A _Szózaton_ kívül Vörösmarty még számos hazafiúi költeményt írt. Nagy -változatosság tárul ki előttünk műfajban, eszmében, hangban, de 1831-től -fogva majd mindenikben van valami a _Szózat_ szelleméből. Mintegy -chorust képeznek körűle. Az V-ik Ferdinándhoz írt óda kezdi meg a -chorust. A még atyja életében megkoronázott trónörökös már első -fölléptekor részvéttel fordul a magyar nemzetiséghez. Vörösmarty a jobb -jövő reményében üdvözli e részvétet, a monarchikus és őszinte magyar -szól belőle, ki a hódolat és öröm perczében sem titkolja fájdalmát. -Ugyane hanggal találkozunk tizenhat évvel később István nádort üdvözlő -epigrammáiban. A _Liszt Ferenczhez_ írt ódában a nemzeti fájdalom és -önérzet, emlék és remény olvadnak össze, épen mint a _Szózat_ban. -Honszerelemről zeng, mely a jelent ölelve tartja s a múlton csüngve -jövőt teremt. Dalt kér Liszttől, a bánat altatóját, a szív háborgatóját, -minőket maga szokott zengeni. A _Sors és a magyar ember_ humoros -allegoriájában a múlt századbeli magyart rajzolja; a gúny hangja -lassanként a meghatottságig emelkedik, midőn a jelenre tér át. A -megifjúlt magyar nem bízza többé a sors szeszélyére hazáját, szíve -vérével esküszik megváltani: éljen vagy veszszen. A jövendő jobb kor -vagy nagyszerű halál eszméje itt is átvillan. Az _Uri hölgyhöz_ írt -ódában bár erősb a költő felindulása a nemzetiségökből kivetkőzött -magyar hölgyek ellen, mint az _Elhagyott anyá_ban, melynek szintén ez a -tárgya, itt még sem mond le a reményről, mint amabban. A _Gondolatok a -könyvtárban_ bölcselmi óda, mely az emberiség ügyével foglalkozik. A -költő sehol sem talál a világon teljes szabadságot, a nagyobb rész -mindenütt boldogtalan, az ember jogai mindenütt eltapodvák, még -Amerikában is, mely épen úgy a szabadság, mint a rabszolgaság földje. -Kétségbeesett bölcsesége mégis megnyugszik, hisz az újabb szellem -győzelmében, mely az emberiséget megragadta, hisz nemzete küzdelmében, -hogy a sülyedésből kivívja magát. - -A _Honszeretet_ és _Honfi_ czímű költeményeiben a rendületlen hazafi -hűséget énekli meg, a _Deák Ferenczhez_ írtban pedig az önzés és -nagyravágyás nélküli hazafi-erényt, melyet Deákban látott leginkább -megtestesítve. _Hymnusz_ában a királyok és nemzetek Istenéhez -fohászkodik s áldást kér küzdő nemzetére. A _Fóti dal_t szintén a -hazafiúi költemények közé sorozhatni. A költő poharazás közben sem -feledkezik meg hazájáról, a haza reményei és aggodalmai elevenednek föl -a jó kedv szeszélyében. Hány magyar táblabíró érzett és gondolkozott így -bor mellett 1848 előtt. E verssor: «A legelső magyar ember a király» -egész közmondássá lett, s «Éjszak rémes árnyai», melyeket egyik versszak -emleget, mi hamar átnyultak a Kárpátokon. A _Jóslat_ refrainje -Kölcseynek e sora: de néked élni kell, o hon! A költő érzi a kedvezőtlen -viszonyokat, de nem csügged. _Mit csinálunk_ czímű költeményében a gúnyt -önbizalom mérsékli s minden versszak serkentésen végződik. De vannak -sötét pillanatai is. A leigázott lengyel nemzet árnya meg-meglepi -képzelődését, többel viseltetik iránta, mint részvéttel; mintha a magyar -jövőjét sejtené a föltámadt és leigázott lengyelben, mintha a nagyszerű -halálról álmodoznék. A _Hontalan_, az _Élő szobor_, az _Elveszett -ország_ mind e hangulat szüleményei. Balsejtelem vonul át lelkén, a -_Szózat_ balsejtelme, mely hol csüggedéssé, hol haraggá válik. Az -_Emberek_ czímű költeménye legsötétebb. Az 1846-ki gallicziai lázadás -hatása alatt írta. A nemesség és nép között kitört vérengzés iszonyú -jelenetei Magyarország szomszédságában baljóslatú merengésbe -sülyesztették. Hiú küzdelmet olvas le a világtörténelem lapjairól. A nép -butasága, az ész és rossz akarat frigye, a testvérgyűlölési átok -szárnyát szegik reményeinek. Az _Országháza_ a kimerűlt türelem haragja. -A _Mi baj_ czímű gúnyba vegyült panasz, mely a nemzet sérelmeit, vágyait -leplezi föl. Mintha Pestmegye 1847-ki követutasítását olvasnók, költői -oldalról felfogva. E két utóbbi költemény egészen az ellenzék hangulata -az 1846–7-ki években. - -Vörösmarty az ellenzékhez tartozott, mint Magyarország valamennyi -költője. A kormánypárt egyetlen költőt sem tudott felmutatni. E -különösnek látszó jelenségnél semmi sem volt természetesebb. A magyar -ellenzék nem egészen az volt, mi másutt, a nemzet egy töredéke, bár -többségre jutott töredéke, mely némely kérdésben eltér a kormánytól vagy -új kormányrendszert sürget. A magyar ellenzék maga volt a nemzet, mely -lételeért küzd. A magyar kormánynak szintén ily sajátságos helyzete -volt. Csak névben volt független és nemzeti, de tényleg idegen befolyás -eszköze vagy mérséklője, hazafisága szerint. A valódi vagyis a birodalmi -kormány, az ellenzék vagyis a nemzet között állott, egyiket sem tudta -kielégíteni s a viszonyok kényszerűségénél fogva gyönge volt mindkettő -irányában. A legjobb esetben nem volt más hivatása, mint a két elem -közvetlen összeütközését föltartóztatni s rendszere alig lehetett több, -mint küzdelem két különböző nemű követelés kielégíthetlenségével, eszmék -és rendszabályok keveréke, mely nem költhetett rokonszenvet, még -kevésbbé lelkesülést. Az ellenzék mindent egyesített magában, mi nemzeti -és költői lelkesülés forrása. Épen úgy ragaszkodott a dynastiához, mint -az alkotmányhoz. A sérelmek és reformok mezején mozogva, egyszerre volt -legitim és szabadelvű, conservativ és reformer, s mindenek fölött s -mindenben nemzeti, a veszély örvényéből kiragadott nemzetiség őre, -kifejtője. A tényleges állapot nagy részt ellenkezvén a törvényessel, ez -utóbbi mellett küzdött; a tespedésből ki akarván emelni nemzetét, a -reform zászlaját lobogtatta: szóval a jelen nyomorát érezve, éreztetve -és megtámadva, a múlt dicsőségének, a jövő reményeinek egyedűli -képviselőjévé vált. - -Ime az okok, melyeknél fogva a magyar költőnek az ellenzékhez kellett -tartoznia, akár a múlt hagyományain csüngött, akár az európai új eszmék -győzelmébe vetette reményét, akár csak a nemzetiséghez ragaszkodott. -Épen azért ellenzékisége nem hozta szükségeskép magával, hogy politikai -vagy épen pártköltő legyen, megmaradhatott nemzeti álláspontján, nem -látszhattak meg rajta a pártok önző szenvedélyei s a napi politika sara. -A nemzet létele s jövője forgott kérdésben, az ellenzék legfőbb eszméi -oly természetűek voltak, melyek más szerencsésebb országokban nem -lehetnek pártkérdések. Vörösmartynak, mert nemzeti költő volt, az -ellenzék költőjének kellett lennie, fölléptétől fogva egész végig. Mint -költő úgy szólva együtt született az ellenzékkel, benne élt, együtt -némultak el a forradalom zajában. Az ősi alkotmány védelme szülte _Zalán -futásá_t, a Széchenyi által megindított reform-mozgalom a _Szózat_ot, a -_Honszeretet_et mintha Deák sugalmazta volna, az _Országházá_n Kossuth -heves szelleme érzik. Vörösmarty költészete huszonöt év alatt átélte az -ellenzék minden phasisát, s e korszaknak úgyszólva költői -megtestesülése. 1848-ban épen úgy elnémúl, mint a régi ellenzék. A -politikában a forradalom hullámai emelkednek, a költészetben Petőfi -szilaj múzsája uralkodik. - -Vörösmarty hazafi lyrája nemcsak eszmékben különbözött elődeitől, hanem -formában is. A múlt század végétől kezdve a klasszikai óda divatozott a -magyar költészetben, melyet Berzsenyi a tökély magas fokára emelt. Már -Kölcsey megkezdi ugyan a modern ódát, de Vörösmarty emeli uralkodóvá, ki -ennek épen úgy képviselőjévé válik, mint Berzsenyi a klasszikainak. -Berzsenyi specificusabb ódaköltő, mint Vörösmarty, de a különbség köztök -mégis nem annyira tehetségökben, mint szellemökben rejlik. Mind kettőben -megvan a tűz, erő és méltóság, de Berzsenyi köre szűkebb, mint általában -a klasszicismusé. Vörösmarty romantikus szelleme gazdagabb, többet ölel -fel, sokhoz hozzá nyúl, mitől Berzsenyi visszariadt volna. Berzsenyi a -maga szűk körében összpontosítani bírja egész erejét s a klasszikai óda -egyszerű tiszta formájában emelkedik föl. Tárgyai eszményiek, hangja a -trombita összeszorított hangja. Egyszerűség és erő olvad össze nála; -kevés szóval sokat fejez ki, sőt néha többet akar, mint a mennyire -képes. Vörösmarty lelkesülése omlik, mint a hegyi patak árja szikláról -sziklára s zúgása betölti a levegőt. Egyenetlen és csapongó, mint a -szenvedély s olykor majdnem a szertelenig duzzad. Ódáiban egy -vadregényes tájkép fönsége tűkröződik, melyben az ellentétek vegyülete -és phantastikus alakzatok kiválón hatnak képzeletünkre. Mind ebből majd -semmi sincs Berzsenyiben, e mellett egyhangúbb, míg Vörösmarty -változatos. Vörösmarty inkább tárgyától veszi lelkesedését, Berzsenyi -inkább önmagából árasztja tárgyára. Berzsenyiben több a benső hév, -Vörösmartyban a jellemzetes fölfogás. A _Liszt Ferenczhez_ írt ódában -van valami Liszt viharos zongorajátékából, az _Élő szobor_ban az -elfojtott kín lázas kitörése épen megilleti Lengyelországot. Berzsenyi -képein a plasticitás uralkodóbb, a Vörösmartyéin a ragyogó színezet. -Mint erényeikben úgy hibáikban is különböznek egymástól. Berzsenyiben -van valami merevség, midőn elhagyja ereje, Vörösmarty átcsap a -szónokiasba. Berzsenyi néha igen is egyszerű, Vörösmarty túlterhelt, -Berzsenyi részint mert küzd a nyelvvel, részint mert kevéssel sokat akar -mondani, itt-ott homályossá, feszessé válik. Vörösmarty mindig uralkodik -a nyelven, de képei nem mindig szabatosak. Például az _Országháza_ czímű -költemény első sora: «A hazának nincsen háza», a hazáról úgy szól, mint -személyről s már a második sor: «Mert fiainak nem hazája» mint tárgyat -emlegeti. Nem sokkal alább e sorokban: «Vaseszével, jégszivével fölmerűl -a külfaj árja, a meleg vért általjárja, és a nemzet áll fagyottan» -értjük mit akar mondani a költő, de az össze nem illő elemek zavarttá -teszik képes kifejezését. - -Vörösmarty mint ódaíró Virág és Berzsenyi hatása alatt lépett föl s -néhány év alatt a modern óda megalapítója lett költészetünkben. -Általában lyrája pályájának második felében mind eredetibb és folyvást -emelkedőben. Egész 1833-ig humora csak egy pár népies genreképben -nyilatkozik, azon túl megtaláljuk hazafiúi és szerelmi költeményeiben -is. _Mit csinálunk, Sors és a magyar ember, Hűség, Holdhoz, Unalomhoz, -Pipiske_ a humornak mind új hangjai a magyar költészetben az enyelgés, -gúny, szeszély hol erősb, hol gyöngébb árnyalatával. Legkitünőbb e fajta -költeményei között a _Tót deák dala_. Ez egy kis remekmű. Az éhező deák -nyomora és kimeríthetetlen jó kedve, eszményies bölcsesége s igen is -gyakorlati vágyakozása jellemző humorrá olvadnak. A folyvást változatos -emelkedést változatos refrain kíséri, míg végre a bezáró versszak -mindent elmond, a mit még mondani lehet. A _Fóti dal_ szintén nevezetes -mozzanat lyránkban. Addig a valódi bordal hangját igazában senki sem -találta el. Vörösmarty új húrt pendített meg s mintegy fölbátorította -Petőfit, hogy a magyar bordalok legszebbjeit merje költeni. Csokonai -bordalaiban sok a mámor, Bajza híres _Borének_ében nagy józanság s némi -feszesség uralkodik. A _Fóti dal_ban eltün a fesz, a mámor szeszélye -ömlik el rajta, de emelkedett gondolatok s nemes érzések olvadnak belé. -Igen kitünő részletek vannak benne, kár hogy kelletén túl hosszabbra -nyúlik, s hol sorok, hol egész versszakok zavarják az egész hangulatának -összhangját. Vörösmarty költészetének phantastikus hajlama, melyet már -eposzaiban észrevehetni, mely _Csongor és Tündé_jében annyi bájjal jelen -meg, most már lyrájában is több nyomot hagy. A _Madárhangok_, _Mese a -rózsabimbórul_ maig is majdnem versenytárs nélkül állanak -költészetünkben. Szerelmi dalaiban is változást és emelkedést vehetni -észre. A dalhang túlnyomóbb bennök, mint a régiebbekben s köztök a _Kis -leány baja_ a legszebb naiv dal, mely Vörösmarty lyráján valaha -megzendűlt. - -Azonban 1833–1841-ig se szivében, se költészetében nem lángol a szerelem -valódi szenvedélye. Első szerelmének szomorú emléke egy pár bús dalra -hangolja, mint az _Elhaló szerelem, Késő vágy_, de ritkán szól a maga -nevében. A _Kis leány baja_, a _Jegyes sírja_, a _Megcsalt leány_, a női -sziv ömledezései, nem a költőéi. A szerelemtől elzárkózott költő sehol -sem adja át magát erősb szenvedélynek; vagy képzelődése ringatja, mint -az _Idához_ és _Ő_ czímű költeményeiben, vagy egy-egy kedves benyomás -vagy futó elragadtatás ébreszti dalra. A _Szép hajadon, M. szemei, -Magyartalan hölgyhöz, Gyász és remény mind_ ilynemű élmények -szüleményei. A _Melyik jobb, Búcsu, F. E._ _emlékkönyvébe_ csak a -részvét vagy enyelgés hangjai. 1841-en kezdve érezzük újra lyráján a -valódi szerelem lüktetéseit. Most ábránddal vegyül, majd szomjú vágyban -ég, néha enyelgésre hajlik, máskor érzelmes meghatottsággá csendesűl, de -mindig eleven és benső. E költemények mindenikét egy fiatal leányhoz, -Csajághy Laurához írta, kit nemsokára nőűl vett. Nem mindenik fölibe -írta oda kedvese nevét, de mindenikben hozzá szól. Férfiú korában szive, -költészete épen úgy a Lauráé, mint ifjú korában az Etelkáé volt. - -Vörösmarty már betöltötte negyvenedik évét, midőn Laurával -megismerkedett. Nem volt fiatal, de a szív és vágya a boldogságra ifjabb -marad az emberben, mint bármi. Első szerencsétlen szerelme óvakodóvá és -zárkozottá tette. Tudta tapasztalásból hova viszi az embert az ábránd, a -szenvedély, ha első csírájában el nem fojtja. Kedvezőtlen anyagi -körülményei visszariasztották a házasságnak még gondolatától is. -Lemondott róla, de a lemondás kérge alatt e gyöngéd és nemes szív -föl-földobogott a boldogság nehány napjáért, mielőtt az élet -elhanyatlanék. A szerelem és családéletből mintegy kitagadva, a -barátságnak és hazának áldozta kedélye minden kincsét, de az a hű -ragaszkodás, melylyel néhány kitünő férfiú csüngött rajta, a dicsőség, -mely homlokát övezte, ki nem pótolta egy szerető női szív hiányát. -Uralkodott magán, elnyomta szíve jogát, de a szerelem csak aludt -szivében s nem aludt ki. _Késő vágy_ czímű költeménye e hangulat -kifejezése. Nehéznek tartja a reményt a kor alkonyában s úgy hiszi, az -ész megtiltotta neki, hogy többé szeressen. De érzik az egész -költeményen a szerelem eltitkolt, elnyomott vágya. Nyugodtan élte -napjait, a mint maga mondja, az őszi szép napokat, melyeket a sors és -ész adott, de egy soha be nem töltött űr érzetével szívében. Nem várta, -nem kereste a szerelmet, de több volt, mint valószinű, hogy ha a -körűlmények kedvezése vagy a véletlen szeszélye föllobbantja szívében, -elhatározó lesz egész életére nézve. Csakugyan úgy történt. Vörösmarty -utolsó szerelme épen oly kevéssé gazdag regényes részletekben, mint az -első, de épen oly igaz és megható. Egy szenvedett és sokáig elzárkozott -sziv megnyílása az, mely boldogságért eseng, mindenét fölajánlja, mit -bírhat s elfogadva vagy visszautasítva többé nem tartja magáénak. -Vörösmarty még egyszer megifjúlt, mintha visszatértek volna elveszett -évei, mintha elfojtott érzései megtartották volna egész hevöket, de oly -élmények által mérsékelve, melyek észrevétlen mélyebben érzeni tanítják -az embert s képesebbé teszik boldoggá lenni és boldogítani. - -Először 1841-ben látta Laurát, ki testvére Bajzáné látogatására jött -Pestre Komárommegyéből. Vörösmarty egy házban lakott Bajzával s nála -kosztozott. Úgy szólva a család tagja volt, kit nem köteleznek a szigorú -illemszabályok. Rendesen viseltes kabátjában jött le ebédelni, melyben -otthon szokott dolgozni. Egy nap, nem tudva semmit Laura megérkezéséről, -szintén így jelent meg. A mint belépett, egy ifjú leányt látott a -háziakkal beszélgetni, kit nem ismert és vendégnek gondolt. Gyorsan -visszavonult, szobájába sietett s fekete attiláját vette föl. A leány -megzavarodott, restelte, szégyelte, hogy Magyarország első költőjének, -kit a távolból annyira tisztelt, alkalmatlanságot okozott. Egész ebéd -alatt elfogult volt s alig mert Vörösmartyra tekinteni, kit már ez első -órában elbájolt. Vörösmarty érezte, hogy minden találkozás növeli -hajlamát, mely már-már szenvedélylyé vált. Laurának érdekes arcza volt, -szép szeme, hollófekete haja, könnyed, karcsú termete. Bájait -öltözetbeli jó ízlés emelte. De legfőbb bája mégis vidám szellemében -nyilatkozott. Elméjének természetes fínomsága, kedélye könnyed, játszi -hullámzása, mely épen oly távol volt a kaczérságtól és szeszélytől, mint -a keresettségtől és szenvelgéstől, különösen jól hatottak Vörösmartyra, -s érzelmes derültségre hangolták, valahányszor körébe lépett. Szívén és -lantján egyszerre rezdült meg a szerelem húrja. - -Laura erről sokáig semmit sem tudott, oly kegyeletes tisztelettel -viseltetett iránta, hogy nem is képzelte szerelmét. Vörösmarty maga is, -bár akaratlan, megerősítette e tévedését. Nem mint udvarló közeledett -hozzája, hanem mint szerelmes, ki rejti titkát. Laura csak annyit vett -észre, hogy megkülönbözteti, részvéttel van iránta, de ezt csak nemes -szíve jó indulatának tulajdonította, melyről annyit hallott a családban. -Vörösmarty érezte ezt, visszadöbbent, de 1842-ben történetesen megnyílt -Bajzának, kitől aztán Laura megtudta, hogy szerettetik. Szegény leánynak -oly különösnek tetszett, Vörösmartyt látni lábainál, kit költői -dicsőségében oly magasan képzelt maga fölött. A tisztelet erős alapja a -szerelemnek, de nem változhatik egyszerre azzá s legkevésbbé egy oly -fiatal leánynál, kinek csapongó képzelete határozatlan és regényes -vágyakat táplál. Laura kétkedett magában, vajon képes-e boldogítani -Vörösmartyt, nem mondott se igent, se nemet, de elhagyta vidám kedve, -merengőbb lőn, mit Vörösmarty kétség és remény között szemlélt s a -_Merengőhöz_ czímű híres költeményét írta hozzá, mely épen úgy -fölleplezi mély kedélyét, mint világot vet az egész viszonyra. -Vörösmarty, mintegy kimélve érzelmeit, nem a szerelem dithyrambját -intézi hozzá, hanem a boldogság bölcseletét fejti meg neki. Mint -testvér, barát szólal meg, csak mintegy elrejtve érezteti szerelme -fájdalmát, mely a költemény végén lágy esengéssé válik. Viszonyuk -egymáshoz mind bensőbb lőn, s Laura mindinkább érezte kedélyén -Vörösmarty szelleme uralmát. _Ist Gehorsam im Gemüthe, wird die Liebe -nicht fern sein_ – mondja Goethe. Vörösmarty nyilatkozott, Laura -menyasszonya lőn. A költő nem adhatott gazdag nászajándékot -menyasszonyának; a _Merengőhöz_ czimű még ki nem adott és senkinek nem -mutatott költeményét írta le számára, midőn 1843-ik márcziusában Csepen -Komárommegyében meglátogatta. - -A kézirat most is megvan, a papir elsárgult, mint a kéz, mely beírta, de -a fölindulás, melyet felköltött, most is él a menyasszony, az özvegy -szívében. «Kapott-e valaha menyasszony szebb nászajándékot?» – mondá -nekem Vörösmartyné elmerengve, midőn a variansok kedveért a kéziratot -összehasonlítottam a nyomtatványnyal. A merengő menyasszonyt a merengő -özvegytől húsz évnél több – egy sír választotta el s leányai, kik -mellette ültek, megindulva tekintettek föl anyjokra. A menyegző 1843 -máj. 9-én ment véghez Pesten. Barátjai örvendve siettek üdvözlésére, de -senki sem örült jobban mint Sallay, Vörösmarty e hű árnya, ki midőn -kéziratért jött tisztázás végett, többé nem a régi szállásán s nem -egyedűl találta az ő bálványzott tanulótársát. «Boldog házaséletének -szemlélése – írja jegyzetei közt – ösztönt csepegtetett rideg életembe, -annyira, hogy az év végén magam is, nyomdokát követve, megnősültem.» - -Vörösmarty házasságával épen oly szoros kapcsolatban áll szerelmi -lyrája, mint hazafiúi költeményei a politikai viszonyokkal. Azonban -költői pályája második felének nemcsak e kettő fénypontja. Van egy -harmadik is: költői beszélykéi. Ide járul még egy pár kitünő genrekép, -mint a _Szegény asszony könyve_, s egy balladanemű költeménye: a _Hős -sírja_, melyben a hősiség fensége a dicsőség búskomolyságával oly -sajátságos hangban olvad össze. Vörösmarty lemondva az eposzról a költői -beszélykékhez fordult, e lyriko-epikai műfajhoz, mely annyira -megegyezett epikai tehetsége lyrai hajlamaival. Számra nézve mintegy -tizenkettőt írt, melyek nagy változatosságot mutatnak tárgy-, hang- és -formában. _Kemény Simon_ tárgya történelmi, az _Ősz bajnoké_ mondai, az -_Özvegy_ a jelen életből van véve, a _Rabló_ szintén, de idegen égalj -alatt játszik s mind kettőn érzik a franczia romantika hatása. _Csik -Ferke_ és a _Katona_ a magyar népélet rajzai, de mindenik más hang. A -_Hű lovag_ban a német romantikához hajlik, a mennyiben túlnyomó benne az -érzelmesség. _A sors és a magyar ember_ és az _Árvízi hajós_ allegoriák, -amaz humoros, ez ódai fölindulás szüleménye. A _Szent ember_ erkölcs- és -lélektani tanulmány, a _Túlvilági kép_ phantastikus álmok rajza. -Legkitünőbb köztök _Szép Ilonka_, mely épen úgy felülmulja társait, mint -nagyobb költői beszélyeit és kisebb eposzait a _Két szomszédvár_. A -többiek majd mindenikében találhatni fogyatkozást vagy épen hibát. -Példáúl az _Özvegy_ meséje kerek, menete drámai, de lélektani alapja nem -elég erős; _Kemény Simon_ban inkább a részletek szépek, mint az egész; -_Csik Ferke_ második részében a lelkiismeret furdalása művészien van -festve, de első része kissé homályos; a _Túlvilági kép_en talán igen is -érzik a testi láz. - -_Szép Ilonka_ ment minden ilyesmitől. Az elbeszélés egyszerű elegiai -bája összhangzik a részek széparányúságával. A költő művészien készíti -elő és emeli ki a lélektani mozzanatokat. Sehol sem kapja feljebb a -hangot, kerüli a fölösleges ragyogást, miből másutt nehezen tud -menekülni. Minden természetes és költői. Mátyás királyt, Peterdit, -Ilonkát néhány találó vonás egészen megeleveníti. Mátyás nem mint -csábító jelen meg, kitől visszariadt volna Ilonka; egy sikeretlen -vadászat unalmában mintegy önkénytelen adja át magát egy kellemes óra -benyomásának, akaratlanúl csábítja el Ilonkát, ki csak így elcsábítható. -Az öreg nemes, ki először királyáért iszik, boszús kifakadása, hogy -Mátyás nem iszik vele, gyöngédsége leánya iránt, kinek nem tesz -szemrehányást, de a kit baljóslatú aggodalommal vezet haza, mind oly -jellemzetes és költői egyszersmind. A költő sokat hagy képzeletünkre, de -mozgásba hozza czélja szerint. Egy pár vonás s már az egész alakot -képzeljük, egy pár szó s már fölleplezve előttünk az egész lélektani -mozzanat. Kiválón sikerűlt a beszélyke második és harmadik szakasza, -mely Ilonka szerelmének fölébredését és elhervadását rajzolja. Az első -szak is nagyon szép, de midőn Ilonka a lepkét kergetve így szól: «Vagy -vezess el merre vagy szállandó, merre a nap nyugodóba száll», nem elég -naiv, kissé mesterkélt. A második és harmadik szakaszban egyetlen szó -sincs, mely ne volna helyén. A poharazó atya és vendég körűl forgolódó -leány, ki meg-megáll, bámulva hallgatja az idegent s merengve kérdi -magában: vaj ki ő és merre van hazája, ki a búcsuzó vendégnek csak -annyit tud mondani: emlékezzél visszatérni, ha meg nem látogatnánk s -azzal megvallja szerelmét, rendkívül bájos jelenet. S mi jellemző, hogy -Ilonka megismerve a királyt, többé nem szól. E mély fájdalomnak csak a -hallgatás lehet igaz kifejezése, s már érezzük az ártatlan szív -hervadását, melyet a költő oly szépen hasonlít a liliomhulláshoz. - -Vörösmarty kiválón kedvelte e költeményét. Nagyobbik leányát Ilonkának -keresztelteté, hogy mintegy örökségűl hagyja neki költői dicsősége egyik -sugarát, a legbájosb női eszményképet, melyről valaha álmodozott. - - - - -XII. - -Vörösmarty anyagi körülményei. Politikai érdekeltsége és pártállása. A -márcziusi napok 1848-ban. Képviselővé választatik. Petőfi támadása. -Viszonya Petőfihez és Aranyhoz. A forradalom és Debreczen. A kegyelmi -szék birájává neveztetik ki. Bujdosása a világosi napok után. Pestre jő; -kegyelmet nyer. Baracskára, majd Nyékre vonúl. _Lear király_t fordítja s -néhány költeményt ír. A _Vén czigány_. Betegeskedése, halála és -temetése. - -Házassága után nem írt nagyobb munkát, kivéve, hogy _Czillei és a -Hunyadiak_ czímű régebben kezdett drámáját bevégezte, mely egy -trilogiának lett volna első része. Csak kisebb, leginkább lyrai műveken -dolgozott, melyek költői tehetségének még teljes erejét mutatták. 1843 -végén az _Athenaeum_ megszűnvén, a lapszerkesztéstől teljesen -visszavonúlt, s az _Életképek, Honderű_ és _Pesti Divatlap_ czimű -szépirodalmi lapokban bocsátotta közre koronként újabb költeményeit. E -költemények után járó tiszteletdíj tette jövedelme egyik forrását, de -az, bár őt fizették legjobban, alig ment egy pár száz forintra. -Gyermekei szaporodtával háztartása nehezülvén, aggodalmak szállották -meg. 1843-ban Kilián könyvárus által tíz évre megvett összes munkái -tiszteletdíjával, 2600 forinttal, kezdett mint nős ember az élethez, de -az egy pár év alatt már fogyatékán volt. Örömest elfogadta a -helytartótanács megbizását a középtanodák számára készítendő -nyelvtanokra nézve, melyek kidolgozására Czuczorral szövetkezett. Valódi -segély volt körülményei között gróf Batthyány Kázmér jóindulata, ki -midőn a bicskei uradalmához tartozó Mány tagosíttatott, két -maradványtelket ajándékozott neki, melyeket később visszaváltott tőle -évenként egész haláláig fizetendő 500 forint díjában. Vörösmarty buzgott -családját minél több kényelemben részesíteni s ohajtotta, hogy halála -után valamivel többet hagyhasson reá munkáinál. Azon gondolkozott, hogy -János testvére közelében és segélyével, ki igen kitünő gazdatiszt volt, -béreljen ki egy kis birtokot. Remélte, hogy nyáron át falura huzódva, -részint a haszonbér, részint írói tiszteletdíjai jövedelméből félre -tehet évenként egy pár száz forintot, s így tőkét vagy birtokot hagyhat -családjának. - -Terve a sok halogatás miatt nem mehetett teljesedésbe. Pesten maradt -anyagi aggodalmak között, de folyvást növekedő tisztelettől környezve. -Államférfiak, tudósok és írók egyaránt keresték ismeretségét, -barátságát. Az ifjú költők mint pártfogóhoz folyamodtak hozzá s -bekopogtatott ajtaján a vándor szinész Petőfi is, a kihez egész -részvéttel fordúlt. A Pesten átutazó lelkesb ifjak híven fölkeresték, -hogy láthassák a legnagyobb magyar költőt s a társaságokban nők és -férfiak ostromolták, hogy írjon egy pár verssort emlékkönyvökbe. Néha -hónapokig elhevert nála az emléklap, de azért szívesen írt, ha volt mit -és kinek. Nem ritkán boszankodott is némely tisztelőjére. Egy ily -tisztelőjétől legjobb barátja Deák Ferencz mentette meg, midőn 1845-ben -vele báró Wesselényi látogatására, Erdélybe utazott. Útközben -Szabolcsban betértek Bónis Samu barátjokhoz s ott töltöttek egy pár -napot s Vörösmarty szalonkákra vadászott. Egyik délután az egész -társaság a falu határába ment sétálni. Jövet a helybeli helvét hitű pap -is hozzájok csatlakozott s midőn a paplak előtt mentek el, kérte az -egész társaságot, hogy legyen szerencséje egy pár perczre, míg -megnyugosznak. Bementek s ott ültek mintegy negyedóráig. Haza -indulásukkor előáll a tiszteletes úr s kéri Deákot és Vörösmartyt, hogy -emlékül írjanak neki egy pár sort. Vörösmarty elkedvetlenedett, tehát -neki ma egy pár distichont kell írni. «Szívesen» – mondá Deák egészen jó -kedvvel; leült és írt a mint következik: «Alulírt, több vármegyék -táblabirája, bizonyítom, hogy Vörösmarty Mihály ekkor s ekkor itt járván -vadászott s egy lövésre hét szalonkát ejtett el.» Ezzel átnyujtotta a -tollat Vörösmartynak, a ki azt vontatva vette át s ült le az -íróasztalhoz. Azonban olvasva Deák sorait, felvidult s egészen -megkönnyűlve ezt írta alája: «A fennebbieket én alulírt is bizonyítom, -azon különbséggel, hogy nem egy lövésre ejtettem el hét szalonkát, hanem -hét lövésre egyet.» A jó tiszteletes, a ki Deáktól valamely politikai -bölcs mondást, Vörösmartytól pedig egy szép epigrammot várt, kissé -megütődve vette át az emléklapot, de azért nyájasan köszönte meg -vendégei szívességét. Azonban ha a tiszteletes nem nyerhetett epigrammot -Vörösmartytól, nyert ám Bónis. Midőn a szíves házi gazda mindjárt -megérkezésök után asztalhoz ültette vendégeit, némi kérkedéssel -emlegette, hogy Szabolcsban is terem jó bor s Vörösmarty elébe tétetett -egy palaczkot saját terméséből. «No, kóstold meg» – biztatá. Vörösmarty -megkóstolta és egész komoly arczczal ezt mondta reá: «Víznek zavaros, -bornak gyönge.» - -Mint házas alig egy párszor rándult ki barátaihoz. Boldogabb napokat élt -neje és gyermekei körében. Gyöngéd férj és atya volt. Nőtlen korában -csak dolgozni és hálni járt haza, most örömest ült otthon és rendesen -csak a _Kör_ben töltött naponként egy pár órát, hogy hírlapokat olvasson -és a napi politikáról halljon valamit. Az élénkülő politikai élet -mindinkább magával ragadta. Most már aránylag csekély részt vett az -irodalmi és akadémiai pártok küzdelmében, de annál nagyobb figyelemmel -kisérte a politikai pártokét. E nagy érdekeltséget mutatja az is, hogy -1841-ben az _Athenaeum_ba bírálatot írt Széchenyi _Kelet Népé_ről, bele -vegyűlt a nagy vitába, mely a nemzetet annyira foglalkoztatta. Álnév -alatt írta, szerkesztőtársai jól megőrizték a titkot, de jól esett neki, -hogy czikke figyelmet ébreszt. - -E czikk jellemzi őt mint politikust és embert egyaránt. Nem találunk -benne olynemű analysist, mely politikai mélyebb tanulmányról vagy -belátásról tenne bizonyságot, de igen sok helyes észrevételt, nemes -érzelmet, szerény tartózkodást s mindenek felett hazafiságot, melybe nem -vegyűl se hiúság, se pártszenvedély. Széchenyinek Kossuth ellen emelt -vádját, hogy forradalomra készíti elő a nemzetet, ő sem találta -alaposnak, mint Magyarország majd minden politikai tekintélye, de -tiszteletreméltónak tartja aggodalmát, s korszakosnak nevezi könyvét. -Mindíg kegyeletes tisztelettel, néha valódi lelkesüléssel szól -Széchenyiről, mi annál feltünőbb, mert igen is aristokraticus modora és -sarcasmusai miatt nem igen rokonszenvezhetett egyéniségével. Czikkében a -tisztelet és lelkesedés csak ott apad, midőn Széchenyi e következő -szavaira tesz megjegyzést: «Nincs szegény kis Ferenczynknek kenyere s -megesik sok szív». Ferenczy szobrász barátja volt s maga is némi -szerepet játszott a Kölcsey- és Mátyás-szobrok indítványozásában, melyre -Széchenyi czéloz. E gúny rosszúl esett neki, nem csak azért, mert -közelről érdekelte, hanem mert, a mint mondja, egy leverő szó Széchenyi -ajkáról képes a különben sem igen tartós részvétet megsemmisíteni. Nem -védi e szobrok ügyében elkövetett ballépéseket, de azt kérdi a magyar -aristokratiától, hogy hol vannak pesti palotáiban oly szobrok, melyeket -Ferenczynél kitünőbb szobrászok faragtak s nem kell-e kimennünk -Magyarországból, ha a magyar urak képtárait meg akarjuk tekinteni? - -Kossuthot védi ugyan Széchenyi fővádja ellen, de azért nem föltétlen -híve; Széchenyinek sokban igazat ad, hanem azt hiszi, hogy Kossuth lapja -mindinkább javúl, hibái, fogyatkozásai az ifjúság hibái voltak, melyeket -már kezd levetkőzni s ezt főleg a _Kelet Népé_nek köszönhetni. -Megnyugvással végzi bírálatát azon hitben, hogy mind Széchenyi, mind -Kossuth munkássága egyaránt áldást áraszt a nemzetre. E bírálat jellemzi -egész politikai pályáját. Híve volt az ellenzéknek, lelkesült eszméiért, -de mindíg az általános elvek álláspontján maradt. A mily erősek voltak -itt meggyőződései, épen úgy ingadozott a részletekben, az alkalmazásban. -A Széchenyi és Kossuth politikáját meg tudta egyeztetni, mert általános -elvekben nem sokat különböztek egymástól; Wesselényi hevessége és Deák -mérsékeltsége egyaránt rokonszenvével találkozott, mert mindkettő egy -ügyet szolgált; az 1848-ki országgyülésen mint képviselő a miniszteri -párttal szavazott, de Perczel Mór, az új ellenzék egyik vezére, néha -teljes mértékben bírta hajlamát, mert épen úgy aggódott a veszélyben -forgó hazáért, mint habozott megmentése eszközeinek megválasztásában. -Hajlott a demokratiához a nélkül, hogy egészen demokrata lett volna, nem -ijedt vissza a forradalomtól, de soha sem tudott valóságos forradalmi -emberré válni. Költő volt, kit lelkesítenek a politikai mozgalmak, de -nem kiván vezérök lenni, hazafi, ki remél, aggódik, kétségbeesik, de nem -lép ki szerény visszavonultságából s nincs elég becsvágya, hogy hazája -szerencséje- vagy szerencsétlenségének felelősségét magára vegye. - -Az 1848 ki nagy változást lelkesüléssel fogadta. Az átalakított -alkotmányban végre diadalra jutott mindaz, a miért a nemzet oly régóta -küzd s a mit a költők között ő szolgált legrégebb- és leghívebben. A -márcziusi napokban majdnem egész nap a _Kör_ben lehetett látni azon -férfiak oldalánál, kik a mozgalmat hol bátorítani, hol mérsékelni -igyekeztek. Egy szép költeménynyel üdvözölte a felszabadúlt sajtót, s -túláradó felindulásban élte át a jóhiszemű remények és naiv örömök e -boldog napjait. Azonban hazafiúi örömét családi csapás zavarta. Áprilban -kisebbik fia, Mihály, meghalt. Mélyen hatott reá e veszteség. Erőt vett -magán, neje előtt titkolta fájdalmát, de midőn Czuczor beszentelte a -halottat, s búcsuztatóul el kezdte szavalni a _Kis gyermek halálára_ -czímű költeményét, reá borult a koporsóra és keservesen sírt. «A -különben erős férfiú szemei könyözönben úsztak – úgy mond Czuczor – s -vigasztalásomat nyakamba borúlva fogadta.» Garay és Petőfi szintén jelen -voltak; ők kisérték ki egy bérkocsin a bánatos atyát s temették el a kis -fiú tetemét a Kisfaludy sirja mellé. Mindkettőt annyira meghatotta -Vörösmarty fájdalma, hogy másnap fia emlékére írt költeményekkel -igyekeztek őt enyhíteni. Mindamellett Vörösmarty búskomorsága nem sokáig -tartott, a mozgalmas idők erős benyomásai hamar kiragadták belőle s -visszaadták a közügyek iránti érdekeltségnek. Midőn Wesselényi Miklós -báró a _Kör_ben a horvát és szerb mozgalmak veszélyességéről tartott -beszédet s a haza védelme végett önkénytes zászlóaljak alakítására -szólította föl a miniszteriumot és nemzetét, addig is, míg az -országgyülés megnyilhatnék, Vörösmarty ott ült régi barátja mellett s -osztozott aggodalmában és lelkesülésében. Egy pár hónap mulva a _Pesti -Hirlap_ban egy költemény jelent meg tőle, melynek tárgya ugyanaz, a mi -Wesselényi beszédeé s refrainje harczi riadó: - - A síkra magyarok, - Fegyvert ragadjatok! - Hazánkat újra meg kell váltani. - E drága föld szinét - Borítsák szerte-szét - A pártütőknek véres csontjai! - -Néhány politikai czikket is írt a _Pesti Hirlap_ba s a _Pesti -Divatlap_ban szót emelt a zsidók mellett, kiket a pesti és pozsonyi -német polgárság egy része annyira üldözött. E czikkek is csak -általánosságok s nem vágnak a sajátképi politika körébe. A politikai -nagy mozgalom, mely már a forradalom csiráit hordotta méhében, egészen -kiragadta a szépirodalom köréből, bár nem tette se politikai íróvá, se -szónokká. Fölhagyott _Lear király_ fordításával, melybe 1847 végén -kezdett, midőn Petőfivel és Aranynyal szövetségre lépett Shakespeare -nevezetesb drámái lefordítására, fel a költészettel is, legalább 1848 -márcziusától egész 1849 végeig a fennemlített két költeményen kívűl nem -írt többet. Azok is hazafiúi költemények, a mozgalmas idők szüleményei. -A nemzet lázas aggodalmai és reményei annyira lelkébe olvadtak, hogy nem -is tudott volna mást költeni, mint hazafiúi vagy épen politikai -költeményeket, de tartózkodott akár az aggodalmak, akár a remények -költészetének átadni magát; amaz csak félénkséget, kishitűséget -terjesztett volna, emez pedig fokozta volna a különben is merész -vágyakat. A néma költő magában emésztődött mintegy hánykodva Deák -aggodalmas hallgatagsága s Perczel Mór forradalmias önbizalma között. -Amaz legjobb barátja volt, ez legkedvesebb tanítványa; amaz miniszter, -ez ellenzéki szónok, majd tábornok; amaz a törvényesség, ez a forradalom -megtestesülése. E két ellentét különböző fokain szállott vagy emelkedett -Vörösmarty politikai hangulata a kedvező és kedvezőtlen körülmények -szerint, még a pesti országgyülés megnyitása előtt s még inkább folyama -alatt. Néha titkos rokonszenvvel kisérte az ellenzék magatartását; -ingerült kedélye, lángoló képzelődése a merészebb rendszabályok felé -ragadták, de nyiltan, véleményével, szavazatával folyvást, egész -fennállásáig, a Batthyányi-miniszteriumot támogatta, mert -lelkiismeretessége visszariadt mindentől, mi a koczkáztatás bélyegét -hordotta magán. A miniszterek részint tisztelői, részint barátai voltak; -rokonszenv és megszokott pártfegyelem csatolta a régi ellenzékhez, mely -most a kormányon ült. - -A kormány szívesen látta pártján a _Szózat_ költőjét, örömest adott -volna neki hivatalt is, de ő nem fogadott el semmit, sőt a magyar nyelv -és irodalom egyetemi tanszékét is visszautasította, melylyel Eötvös -báró, a cultusminiszter, megkinálta. Maga helyett Garayt ajánlá, ki -aztán ki is neveztetett. Képviselővé választatni volt egyetlen vágya. -Nem szerepelni kivánt, de polgártársai bizalmát úgy tekintette, mint -hazafi lyrája koszorúját, s azt hitte, hogy egy becsületes hazafi -szavazata az izgalmas időkben többet ér, mint bármikor. Csakugyan meg is -választották s ott, hol csak híréből ismerték, Bács-Bodrogmegye almási -kerületében. Itt előbb Kossuth Lajos választatott meg, azonban ő Pest -városa részéről is megválasztatván, ez utóbbit fogadta el s Almáson új -választás hirdettetett ki. «A junius 19-én 9 órakor megnyilt gyülésben – -mond a választási jegyzőkönyv – a választási elnök (Kovácsics Antal) az -összegyült számos választókat mindenek előtt az isméti választás okáról -értesítvén, ugyanazokat összesen és egyenként képviselő ajánlására -nyilvánosan felszólította, mely felszólításra a jelenlevők egyhangúlag -Vörösmarty Mihály nevét hangoztatván, miután isméti felszólításra, ha -vajon nincs-e valakinek észrevétele a hangoztatott név ellen, mindnyájan -a kikiáltott iránti akaratukat s bizodalmukat kijelentették: ekként -Vörösmarty Mihály úr ezen almási kerület törvényes képviselőjének -egyhangúlag megválasztatott, s a törvények értelmében ezen megbízó levél -gyanánt szolgálandó jegyzőkönyv egyik példánya a választási jegyző által -(Szevics Döme) személyesen kezébe juttatni rendeltetett.» - -Vörösmarty a képviselőház leghallgatagabb tagja volt, épen mint Newton -az angol parlamentnek. Egyetlenegyszer sem szólott, sem Pesten, sem -Debreczenben, sem Szegeden. Nem volt szónok s csak a _Kör_ben és -akadémiában tartott néha beszédet. Nagyobb és szokatlan gyülekezetekben -irtózott szólani. Losonczon és Kolozsvárott, midőn fáklyás zenével -tisztelték meg, csak egy pár szóval fejezte ki köszönetét. Még az -annyira megszokott akadémiai gyülésekben is némi zavar fogta el, ha -hosszabb beszédet mondott. Ismerve természetét az egész országgyülés -alatt csak az egyszerű szavazatra szorítkozott. Mindamellett szerény -elvonultságában sem kerülhette ki az új ellenzék támadását. - -Petőfi támadta meg egy versben, melynek refrainje ez: «Nem én tépem le -homlokodról, magad tépted le a babért». E támadásra alkalmat a -hadügyminiszter törvényjavaslata adott, mely szerint a kiegészítendő -régi ezredek, mihelyt a körülmények engedik, magyar lábra állíttatnak -ugyan, de addig maradnak régi állapotjokban, a régi tisztek és német -vezényszó alatt s csak az ujonnan felállítandó honvédezredek állíttatnak -egészen magyar lábra. Az ellenzék hevesen megtámadta e -törvényjavaslatot, magyar vezényszót követelt, nem bízott a régi -tisztekben, a szerbek ellen folytatott harcz sikertelenségét is nekik -tulajdonította s a hadsereg teljes átalakítását sürgette. A miniszterium -kivihetetlennek tartotta e követelést a háború folyama alatt s nem -vállalt érte felelősséget. A törvényjavaslatot aug. 21-én elfogadta az -országgyülés; Vörösmarty is a többséggel szavazott, bár, a mint maga -mondja, nem minden habozás nélkül. Petőfi az új ellenzékhez szított. Nem -volt képviselő, sem hírlapíró, de dalaival nagy befolyást gyakorolt a -közszellemre, s erélye a mozgalmakkal növekedett. Már 1846-ban -forradalomról álmodozott s 1848-tól egész haláláig a legszélsőbb -demokratia híve volt, bár szorosan véve egy párthoz sem tartozott s -Kossuth iránt épen nem viseltetett rokonszenvvel. Mint a politikában a -régi ellenzéket és reformpártot lassanként a forradalom pártja váltotta -föl: úgy vált a hazafiúi költészet egészen forradalmivá. E költészetnek -Petőfi volt képviselője. Dalai kisérték és megelőzték az eseményeket s -átzúgtak a gyülések zaján s az ágyúk dörgésein. Ugyanaz választotta el -egymástól a költőket, a mi az államférfiakat. - -Petőfit rendkívűl felindította a hadügyminiszteri törvényjavaslat s még -inkább Vörösmarty szavazata, kiről azt hitte, hogy legalább e kérdésben -nem fog a kormánynyal tartani. Mindjárt első felindulásában megírta -Vörösmartyhoz intézett költeményét, aztán elment hozzá vitatkozni, de -nem tudták fölvilágosítani egymást. Barátjai, kiknek felolvasta -költeményét, ellenezték kiadását. Petőfi nem hallgatott reájok, -szerkesztőtársa Jókai ellenére is kiadta azt az _Életképek_ben, sőt -midőn ez a következő számban tiltakozni mert, összetűzött vele s megvált -a lap szerkesztésétől. A költemény szép, maga Vörösmarty is megvallotta, -azonban nem illett a körülményekhez, alapja nem igazság. Még az ellenzék -szempontjából sem tett Vörösmarty olyast, hogy azt lehetett volna róla -mondani, hogy megtagadta múltját és _Szózata_ már érthetetlen. -Vörösmartyra nagyon kedvetlenűl hatott az egész. Sértve érezte hazafi -becsületét, melyet többre becsült költői koszorúinál. Tudta, hogy -mozgalmas időkben, ha egyszer megindúl, bőven tenyész a gyanúsítás. -Fájt, hogy épen Petőfi lép föl ellene, kit mindíg pártolt és szeretett. -Hitte, hogy Petőfit némi rosszakarat is vezette s kereste a támadás -alkalmát. Száraz prózában felelt neki, fölfejtve, hogy ő semminemű elvet -nem sértett meg s a vita sarka általában nem elv, hanem az elvnek csak -alkalmazása körűl forgott. Azonban felindúlását nem palástolhatta. -Czikke végén megjegyezte, hogy Petőfi kitette magát a higgadt emberek -itéletének. «Nem fogják-e méltóan mondani – folytatja – hogy Petőfi -Vörösmartyról, kivel barátságos viszonyban van, mindeddig egy jó szót -sem szólt, honnan van az, hogy oly mohón ragadta meg az alkalmat róla -kárhoztatását kimondani. Tisztelet-e, szerénység-e, midőn valakiről -minden komolyabb vizsgálat nélkül így szólunk: én elitélem őt. Kicsoda? -Petőfi. Kit? Vörösmartyt. S miért? Elvekért, melyeket Vörösmarty meg nem -tagadott. Ez legalább is igen nagy elbizakodásra és könnyelműségre -mutat.» S végre, hogy ő is mondjon verset, egy epigrammát csatol -czikkéhez, jó tanácskép, melyben inti Petőfit, hogy legyen buzgó, de -szerény, birónak még kicsiny, küzdjön, munkáljon s várja el -itéletét.[45] - -Vörösmartynak a vita főpontjában igaza volt, de felindulásában feledte, -hogy Petőfi többször szólt róla s oly tisztelettel és szeretettel, mint -senkiről. «Debreczenből utaztam Pestre 1844-ben februárban – írja Petőfi -1847-ben Kerényihez intézett _Úti levelei_ben, melyek a _Hazánk_ban -jelentek meg – kopott ruhában egy pár huszassal s egy kötet verssel… A -végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg s elmentem -Magyarország egyik legnagyobb emberéhez oly érzéssel, mint a kártyás, ki -utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta -verseimet, lelkes ajánlására kiadta a _Kör_ s lett pénzem és nevem. E -férfiú, kinek én életemet köszönöm s kinek köszönheti a haza, ha neki -valamit használtam vagy használni fogok, e férfiú: Vörösmarty.» Mint -költőt is nem egyszer emlegette tisztelettel, sőt Shakespeare III. -Richardja bírálatában (1847) nagyobb lyrikusnak itéli Hugo -Victornál.[46] Összes költeményeit is neki ajánlotta tisztelete és -szeretete jeléűl. Magán az ellene írt költeményen is megérzik a -tisztelet s épen nem látszik szenvelgésnek, midőn a hozzá csatolt -jegyzetben azt mondja, hogy Vörösmarty elitélése neki nagy áldozat, -melyet szíve tesz elveiért. Vörösmarty rossz szándékot vélt ott, hol -csak politikai lázas pártszenvedély nyilatkozott s nem vette észre, hogy -Petőfiben egész a rajongásig kifejlődött meggyőződéseinek cultusa, -melyeknek magát és másokat egyaránt kész volt feláldozni. - -Petőfi is válaszolt Vörösmarty fölszólalására. Többé nem vitatta -Vörösmarty hazafi- vagy hazafiatlanságát, de élesen torolta vissza -mindazt, mit Vörösmarty válaszában lenézésnek vagy épen megvetésnek -hitt. Ő is épen oly hibásan fogta föl egy pontban Vörösmarty feleletét, -mint ez az ő költeményei indokát. Petőfi azt hitte, hogy Vörösmarty e -kérdésével: kicsoda mondja: én elitéllek? Petőfi, kit? Vörösmartyt? -valamint epigrammájával lenézi őt mint költőt és embert egyaránt, holott -Vörösmarty csak arra czélzott, hogy egy fiatal ember merészkedik őt oly -könnyedén elitélni, őt, ki huszonöt év óta szolgálja hazáját s a -nemzetiség és alkotmány nagy elveinek áldozta egész életét. A -hazafi-önérzet kiömlése volt ez, melyet Petőfi annyival könnyebben -megérthetett volna, mert tudhatta, hogy e pontban Vörösmarty mily -érzékeny és más felől nem egyszer tapasztalhatta, hogy Vörösmarty nem -hogy lenézné, de igen nagyra becsüli az ő költői tehetségét. -Felindulásukban mindketten félreértették egymást s épen abban a pontban, -mely leginkább fájt szívöknek. - -E polemia ama zajos időben is figyelmet gerjesztett, de sokan nem láttak -benne egyebet, mint azt, hogy Petőfi irigyli Vörösmarty koszorúját, -Vörösmarty pedig keveset tart mind Petőfiről, mind költészetéről. S ezt -némelyek maig is hiszik, holott e véleményt nem támogatja se polemiájok, -se másnemű adat. Hogy Petőfi mennyire tisztelte Vörösmartyt, mint -költőt, _Vegyes munkái_nak több helye mutatja, sőt maga az ellene írt -költemény sem bizonyít e tekintetben ellenkezőt, mert Petőfi mintegy ezt -vallja be: én nem tudtam elhomályosítani dicsőségedet, magad -homályosítod el. Petőfi e polemia után is azzal a tisztelettel és -ragaszkodással viseltetett Vörösmartyhoz, mint azelőtt. Látszik, nem -akart sérteni, nem rossz szándékból lépett föl ellene s annyira bízott -jó indulatában, hogy midőn honvédnek állott s a csatatérre indult, azon -esetre, ha elesnék, Vörösmartyt kérte föl születendő gyermeke gyámjáúl. -Vörösmarty is mind végig a régi maradt hozzá, s hogy mennyire becsülte -költészetét, szavai és tettei mutatják. Midőn Petőfi az _Athenaeum_ban -föllépett, ő figyelmeztette társait e rendkívűli tehetségre; 1844-ben -Petőfi versei első gyüjteményének kiadását ő eszközölte ki a _Kör_ben; -_János Vitéz_nek, még megjelenése előtt, az irodalmi körökben ő -alapította meg jó hírét. Petőfi néhány év alatt meghódította a -közönséget s mint lyrikus Vörösmarty versenytársává emelkedett, sőt -némelyek azt tartották, hogy felül is multa. Petőfi ellenségei azt -terjesztették, hogy ezt ő maga mondotta volna, mi Vörösmartyné fülébe -jutván, elpanaszolta férjének. «Hadd muljon felül mielőbb – jegyzé meg -Vörösmarty – nem szeretnék úgy meghalni, mint Magyarország első -költője.» Nagyobb lelkű volt, mintsem írigy lehessen. Elismerte Petőfi -genialitását, s bár ez új lyra az övével némely pontban ellentétben -állott, mégis örömmel üdvözölte, mert érezte, hogy az nem egyéb, mint -fejlődési stádiuma a mindinkább nemzetivé váló magyar költészetnek, -melynek ő vetette meg alapját. - -Valóban Vörösmarty az ellentétek mellett is mind külsőleg, mind belsőleg -szoros kapcsolatban van Petőfi és Arany költészetével. Ő törte meg -költészetünkben az idegen szellem jármát, mely lehetővé tette a -nemzetiesb fejlődést; pártfogója, támasza volt Petőfinek, Arany -fejlődésére pedig néhány szavával elhatározó befolyást gyakorolt. Arany -1845-ben az _Elveszett alkotmány_ (előbb _Rák Bende_) czímű komikai -eposzával pályázott a Kisfaludy-társaság költői díjára, mint teljesen -ismeretlen ember. A mű nem sokat ér, de legjobb volt társai közt s -megnyerte a jutalmat, azonban a jutalmazott költőt nagyon lehangolta -Vörösmartynak, mint egyik pályabírónak, következő ítélete: «A beküldött -komikai költeményekben több a satira és didaxis, mint a komikum s a -nyelv és verselés oly nemű, mintha irodalmunk vaskorát élnők; eszmékben -gazdag s nem költőietlen a _Rák Bende_ czímű, melyet, mint a többi közt -legtűrhetőbbet, jutalomra ajánlok.»[47] Arany érezte, hogy Vörösmartynak -igaza van, de érezte tehetségét is; Vörösmarty szavai fölébresztették -szúnyadó becsvágyát, meg akarta mutatni, hogy nem vaskori költő s -megírta _Toldi_át, mely megalapította hírét. Így növelte Vörösmarty -versenytársait, Petőfit, a lyrikust, Aranyt, az epikust, hogy mintegy -átadja nekik a magyar költészet e két birodalmát, melyekben huszonöt -éven át egyedül uralkodott. - -Azonban az idők mindinkább nehezűltek. Vörösmartyt kerűlte a múzsa, -többé nem gondolt az irodalommal, hazafiúi aggodalmainak élt. A -forradalom kikerűlhetetlennek látszott. A kik féltek tőle és kikerűlni -igyekezték, a kik gyűlölték és el akarták nyomni, épen úgy munkáltak -előidézésén, mint a kik ohajtották és előkészítették. A bele sodrott -nemzetnek nem volt más választása, mint küzdeni vagy föltétlenűl megadni -magát. Vörösmarty nem vált meg nemzetétől; 1848 végnapjaiban minden -habozás nélkül követte az országgyűlést Debreczenbe s magával vitte -családját is. A vesztett és nyert csaták zajában élte napjait és -_Szózat_ának reményei és balsejtelmei viszhangoztak lelkén. A huszonöt -éves ifjú az elhanyatlott ősi dicsőségről álmodozott s a puhaság -fertőjébe sülyedt nemzetét siratta, hazafi-erényről zengett, melynek -csak emléke élt már: s ime a negyvennyolcz éves férfiú betelni látta -ifjú álmait. A régi magyar vitézség és hazafi-föláldozás nagy tettei -mintegy újjá születtek a forradalom viharában. Vörösmarty szilaj örömmel -szemlélte mindezt, de az erények mellett látta a bűnöket is, és -elfordúlt tőlök. Nemes kedélye gyakran szenvedett. Ide járúlt még a sok -nyomor és szerencsétlenség, melyekkel együtt jár a háború, s még inkább -a forradalom. Életével keveset gondolt, de az a gondolat, hogy -családjára szomorú sors várhat, gyakran elkomorította. Nem volt képes se -a közügyeknek, se családjának, se a költészetnek élni. Költői kedélye -egész izgatottságával szemlélte az eseményeket. Néha könyveibe merűlt, -máskor vidámabb barátjai társaságában keresett szórakozást. Föl-följárt -az országgyűlésre, de nem beszélt; visszavonúlt családjába, de a kormány -egy-egy újabb rendszabálya vagy egy fontos hír a csatatérről az -országgyűlési klubbok lármáiba ragadták. - -Debreczenben is, mint Pesten, nem egy kérdésben a mérsékeltebb párthoz -tartozott, kiket magyar girondiaknak nevezgettek, de azért fentartotta -régi viszonyát mind Perczellel, mind Petőfivel, kik egész atyjoknak -nézték. Petőfi családja abban a házban lakott, melyben Vörösmarty, -valamint a Perczel testvéreé is, mintegy a Vörösmarty gondjai alatt. -Perczel és Petőfi először is Vörösmartyt látogatták meg, ha Debreczenbe -jöttek. Perczel nyert csatáiról beszélt s Magyarország nagy jövőjéről, -Petőfi Bemről, az erdélyi hadjáratról, újabb költeményeit olvasta föl és -sarkalta Vörösmartyt, hogy ő is írjon. Vörösmarty gyönyörködött ifjú -barátjai lelkesedésén, de hallgatag és tétlen maradt. Már mutatkoztak -rajta némi jelei a búskomoly és tétlen hangulatnak, melynek később -martalékáúl esett. De erőt vett magán s a forradalom izgalmai, melyek -fárasztották, egyszersmind nem engedték, hogy sötétedő kedélye önmagába -sülyedjen. - -Az 1849 ápril 14-ki végzés után, mely az uralkodóházat trónjától -megfosztotta s kimondotta Magyarország teljes függetlenségét, a -kormányban változás történt. Magyarország élére egy kormányzó -állíttatott, nagy hatalommal ugyan, de a felfüggesztett fölségi jogok -közül mindannak gyakorlata, mire múlhatatlan szükség volt, némikép -korlátoztatott. Így a kegyelmi jogot nem a kormányzó gyakorolta, hanem -egy kegyelmi szék, melyre csak annyiban volt befolyása, hogy bíráit az -igazságügyminiszter előterjesztésére, ő nevezte ki. Vörösmarty is -kineveztetett e kegyelmi szék egyik bírájának. «Hivatalosan értesítem -önt – írja neki Vukovics Sebő, az igazságügyi miniszter, Pesten jun. 15. -1849 – hogy előterjesztésemre az országkormányzó által a kegyelmi -székhez közbíróul neveztetett ki, rendszeres 4000 pfrt. fizetése f. évi -jun. 15-én veszi kezdetét, miről a pénzügyi miniszterium értesíttetett.» -«Tehát mégis van egy hivatal – mondá Vörösmarty nejének – melyet el -lehet és el kell fogadnom.» Elfogadta mint oly hivatalt, mely nem -annyira szakismeretet kiván, mint becsületet és lelkiismeretességet. -Aztán úgy hitte, hogy el kell fogadnia hazafi és emberi kötelességből, -mert talán igaztalanságokat akadályozhat meg, s minden esetre -korlátozhatja a pártdüh kicsapongásait, s enyhítheti a kivételes -törvények szigorát. Buzgóságában nem gondolt arra, hogy e hivatal -egyaránt veszélyt hozhat reá, akár győz a forradalom, akár nem. Az első -esetben a pártok szenvedélye támadhat ellene, mert igen mérsékelt, a -másodikban a győzők fogják üldözni, mint tagját egy oly törvényszéknek, -mely fölségi jogot mert gyakorolni. Hivataloskodása nem sokáig tartott. -A kegyelmi széknek csak egyetlen ülése volt s Vörösmarty – mint mondják -– ebben is kegyelemre szavazott. - -Az egyesült osztrák és orosz seregek előnyomulása juliusban Pest -elhagyására kényszeríté a kormányt és országgyűlést. Vörösmarty követte -őket. Úgy vált meg családjától, melyet Pesten hagyott, mintha soha sem -térne vissza. Szegedre, Aradra együtt utazott Bajzával, a világosi -katasztrófa után vele menekült Nagy-Váradra s onnan Szathmármegyébe. A -két költő négy hónapig bújdosott és rejtőzött e távol eső megyében. -Mindenütt vendégszerető menhelyre találtak; egyik birtokos a másikhoz -küldötte őket, míg végre az üldözők nyomaikat vesztették. Háltak a -szabad ég alatt is, egy párszor erdészkunyhókba kellett rejtőzniök s -talán még most is láthatni valamelyiknek ajtaján Virgilius e szavait: -«_Nos patriam fugimus_», melyeket Vörösmarty irónnal karczolt emlékűl -reá. Gebén, Csanády Jánosnál, mintegy három hétig mulattak; itt írta -Vörösmarty _Emlékkönyvbe_ czímű költeményét, mely oly híven kifejezi -kétségbeesett hangulatát. Hazafiúi mély bánatát családi csapások -tetézték. Az első tudósítás, melyet családjáról vett, egyik kis -leányának halála volt. Nemcsak lélekben lőn beteg, hanem testben is. -Vérkeringési zavarokban szenvedett, melyeket a hányódás és rendetlen -élet idéztek elő. Midőn 1850 elején Fegyvernekre jött nejével -találkozni, már majdnem egészen ősz volt és gyengélkedő. Neje és -barátjai tanácsára elhatározta, hogy Pestre megy és följelenti magát a -katonai törvényszéknél, melynek szigora valamennyire már enyhülni -kezdett. Kikérdezték és elítéltetéséig szabadon bocsátották. 1850 nyarán -pöre felfüggesztetett, s ugyanakkor Haynautól, Magyarország teljhatalmú -helytartójától, több képviselőtársával együtt kegyelmet nyert. - -Ez örömhír már Baracskán találta a családot. Vörösmarty itt még 1850 -tavaszán egy házat, egy pár hold földet és Kajászó-Szent-Péter határában -egy szőlőt vett haszonbérbe. Egész 1853 tavaszáig lakott itt, mikor -aztán szülőföldjére, Nyékre, költözött, szintén mint bérlő. Életének ez -öt éve csak lassú haldoklás volt. Sok csapás sulyosúlt reá szellemi és -anyagi, testi és lelki, de a legnagyobb az volt, hogy elhagyta lelkének -ereje. Búskomolyságba és tétlenségbe sülyedt s lelki és testi betegsége -egymást táplálták. Költségkimélésből költözött falura s úgy hitte nincs -többé mit keresnie Pesten. Akadémiai fizetése volt egyetlen biztos -jövedelme, melyhez később a Batthyány Kázmér lefoglalt javain fekvő 500 -forintnyi évpénze járult, melyet a kormány folyóvá tőn. Mindez csekély -összeg volt arra nézve, hogy megrongált pénzviszonyait rendbe hozza, -gyermekeit növeltethesse, családját némi kényelemben részesítse. Neje és -gyermekei, kiket úgy szeretett s kik annyira boldogították, élő vádként -tüntek föl előtte. Nem tehet értök semmit, nem hagyhat reájok semmit. -Férji és atyai gyöngéd szeretetének aggodalmai megkeserítették családi -élete örömét is, az egyetlent, mely még megmaradt számára. Dolgozni, -írni akart, de nem volt reá képes. Csak a nemzet siralmát, Magyarország -jajkiáltását tudta volna zengeni, a mit nem lehetett, s egyebet semmit. -Senki sem érezte mélyebben hazája szenvedését. Kedélye föl volt dúlva, -mint a haza földje, mint az alkotmány, mint a nemzetiség: rom volt, mint -Magyarország. Együtt nőtt fel egy jobb kor reményeivel, bajnoka, költője -volt ama nagy küzdelemnek, mely fejlődésbe indította az alkotmányt, -nemzetiséget és újjá szülte a magyart, s ime mindez összedűlve, -letiporva. A Bach-kormány minden rendszabálya, mely a nemzeti lét -gyökerét támadta meg, megannyi tőrszúrás volt szivének s bár hazafiúi -kétségbeesése első rohamaiból kiocsúdva, nem tekintette örökre -elveszettnek hazáját s bízott jövőjében, de a maga életét eljátszottnak -hitte s e szomorú idők egész gyásza kedélyére nehezült. - -Az irodalom helyett a kertészet- és szőlészetnek élt; dinnyét és dohányt -termesztett, kivált Baracskán, de Nyéken már abba is beleunt. Kerűlte a -társaságot, de a magány is terhére vált. Néha dolgai miatt vagy -szórakozásból berándult Pestre, de még komorabban tért vissza. Barátjai -nagy része bujdosott vagy börtönben szenvedett, Bajzát megőrülve -találta, az akadémia csak eltűrve, mintegy elbújva tartotta üléseit, az -irodalom kegyetlen önkény alatt nyögött, a nemzeti nyelv kiszoríttatott -mind a közigazgatásból, mind az iskolákból s a fővárost az idegen -hivatalnokok egész özöne borította el. Falun legalább nem láthatott -ilyesmit s Nyéken gyermeksége édes emlékei vették körűl. Ablakából oda -látott arra a telekre, hol egykor atyja rozzant laka állott, hol -született, hol gyermeksége napjait töltötte. E mosolygó emlékek is -elborultak; azóta negyven év tölt el s a tíz éves gyermek mint megtört -férfiú tért vissza bölcsőjéhez haldoklani. Elsötétedett kedélye ritkán -derűlt fel. Néha vendég köszöntött be hozzá, egy párszor Deák Ferencz is -meglátogatta; legkedvesebb barátja látására fölelevenedni látszott régi -kedve, de nem sokáig tartott, ismét visszasülyedt búskomolyságába. Végre -írni kezdett. Elővette _Lear király_t, melynek fordításába még 1847-ben -bele fogott. Inkább kényszerűségből dolgozott, mint kedvből. A _Nemzeti -Könyvtár_ kiadói Shakspeare egy pár drámája fordításával bízták meg, -tiszteletdíját is előlegezték, mit leróni igyekezett. _Lear király_t be -is végezte, de ez nem oly sikerűlt fordítás, mint _Julius Caesar_, -melyet szintén Shakspeareből jobb napjaiban dolgozott. _Romeo és -Juliá_ba is belekezdett, de csak egy pár jelenetét fordíthatta le. -Mindinkább kezdett betegeskedni. Vértolulások támadták meg mellét és -agyát, minek következtében kábultságban és nehéz lélekzésben szenvedett. -Ezért gyakran járt be Pestre orvosához, Kovács Sebestyén Endréhez; -elhagyva a homeopathiát, az allopathiához fordult. Ilyenkor több napot -mulatott a fővárosban. Benézett a színházba, meg-meglátogatta régibb s -újabb barátjait és ismerőseit. Nem egyszer lehetett látni Keménynél és -Csengerynél, de legtöbbször Tomorynál, kinél 1854 – 55-ben sokszor -összegyűltek a fiatal írók. Maga keveset beszélt, inkább hallgatta a -mások beszédét, az irodalom most már nem igen érdekelte, a politika -inkább s néha a szenvedély egész gyűlöletével és fájdalmával bírálta a -Bach-kormány rendszabályait, s az európai politika fordulatait. De hamar -kifáradt s elaludt székében. Testi és lelki hanyatlása meglátszott -öltözetén is, melyet elhanyagolt. Valódi képviselője volt hazájának, a -szenvedő, szegény és megalázott Magyarországnak. - -Betegsége 1853 őszén vett komolyabb fordulatot s lassanként -tüdővizenyővé fejlődött ki (œdæma pulmonum). Azonban voltak enyhébb -hónapjai is s még egyszer és utoljára föllobbant költői lelkesülése is. -1854-ben nehány költeményt írt s küldött be Csengery Antalhoz, a _Magyar -nép könyve_ szerkesztőjéhez, Eötvös által, ki Velenczén jártában -meglátogatta. Az _Ember élete, Száműzött, Emléksorok egy sírkőre, Vén -czigány_ e költemények czímei. A három elsőt Batthyány Kázmér gróf -emlékére írta, ki 1854-ben mint száműzött halt meg Párisban. Rokonszenv -és hála csatolták hozzá; barátja és pártfogója volt, kinek halála -számtalan veszteségei között is mélyen hatott reá. A _Vén czigány_t az -orosz-török háború kiütésekor írta, mely európaivá gyuladott s melyről -azt hitte, hogy befolyással lesz Magyarország sorsára. Költői szelleme, -melyet honszeretet táplált, s hazafibánat emésztett, még egyszer -erőteljesen nyilatkozik. Nemzetéhez többé nem szólhatva, önmagát -szólítja meg, ő a vén czigány, a vénülő költő. Lelkén a _Szózat_ -viszhangzik, melynek balsejtelme szilaj fájdalommá vált, de a melynek -reményét, hitét még őrzi megtört szívében is. «Lesz még egyszer ünnep a -világon» – kiált föl – remél az európai szabadság ünnepében, s hiszi -Magyarország sorsának jobbra fordulását. - -Ugyanez időtájt munkái újabb kiadásáról is gondolkozott, mert a Kilián -könyvárússal kikötött tíz év már eltelt. Most Heckenasthoz fordult s -alkudozásba bocsátkozott vele Tóth Lőrincz által. Nyomasztó -pénzviszonyain akart segíteni, melyeket betegsége még nyomasztóbbakká -tett. «Adósság, tehetetlenség, sánta remény, hidd el alig nevezhető -életnek; – írja Tóth Lőrincznek 1854 aug. 4-ről – itt a lelki erő -oszlop, melyről elpusztult a híd.» Az alku nem sikerűlt. Vörösmarty mind -nyomasztóbb helyzetbe jutott. Betegsége nem enyhűlt, hiában használta -1855-ben a balatoni fürdőt. 1855 október vége felé a legaggasztóbb -jelenségek mutatkoztak; erős rohamok jöttek reá s két hétig feküdt. Azt -hitte, hogy többé föl nem kel; könnyező nejének, mintha örökre búcsuznék -tőle, tanácsokat adott s még egyszer ismétlé: «Nem tudom mi lesz -belőletek, de bármi sors érne, forduljatok Deák Ferenczhez, ő nem fog -elhagyni». Azonban fellábadt s neje rávette, hogy költözzenek be Pestre, -hol folyvást orvosi felügyelet alatt lehet. Az egész család beköltözött -s az _Arany sas_ba szállott, míg szállást fogadhat. Vörösmarty -valamennyire jobban érezte magát; gyakran látogató barátjai s köztök -Deák Ferencz társaságában egy kissé fölvidulni látszott. Nov. 17-én -költöztek át a váczi-utczai 5-ik számú Kappel-házba. Épen azon az -emeleten volt szállásuk, hol azelőtt huszonöt évvel Kisfaludy Károly -lakott és meghalt. Vörösmarty gyalog ment nejével; megismerte a házat, -hol kedves barátja meghalt, de nem gondolt arra, hogy ő is oly közel van -a halálhoz. Alig indúlt föl a lépcsőkön, egyszerre csak összerogyott. -Hirtelen meghűtés következtében agyszélhüdés (apoplexia serosa cerebri) -érte. Ölbe fogva vitték föl, s lefektették; egész haláláig nem volt -eszméletnél. Neje s egy fiatal orvos, Kovács József, virrasztottak -mellette. A mellékszobák barátjaival teltek meg, a házmestert és -cselédeket a hogyléte felől tudakozók csoportjai ostromolták. 19-én -reggel Bezerédj István papot hozott, ki feladta a halotti szentséget. -Déli egy óra után Deák Ferencz és Kemény Zsigmond léptek a haldokló -szobájába. Alig távoztak el, Vörösmarty nem volt többé, délután két -órakor már hidegűlt tetemére borultak síró neje és gyermekei. - -Temetése nov. 21-én ment véghez, Kisfaludy Károly halála napján és -órájában, délután három órakor. Pest emberi emlékezet óta nem látott ily -népes temetést. Húszezer embernél több követte a koporsót s a fogatok -számlálhatatlan sora lepte el az utczákat. Az életét nemzetének áldozott -férfiú halálával is a nemzeti érzelem nyilvánulására adott alkalmat. A -főváros népe, midőn a hazafiság és nemzetiség nagy költőjének ily fényes -végtiszteletet adott, egyszersmind ki akarta mutatni hazafiúi érzelmeit, -hogy «megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán». Öt sanyarú év -nyomása után e temetésen lélekzett föl először szabadabban. A kormány -érezte, hogy ez néma tiltakozás s a hírlapokon boszúlta meg magát, -melyek gyászszegélyben mertek megjelenni. Azonban a nemzet részvéte -nemcsak a temetésen nyilatkozott s kész volt anyagi áldozatokra is. -Vörösmartynak özvegye s három gyermeke maradt: Béla, Ilonka és Erzsébet, -kiknek nem hagyhatott más vagyont, mint munkáit és költői dicsőségét. -Gyámatyjok, Deák Ferencz, magánúton adakozásra szólította föl a tehetősb -hazafiakat. Néhány hónap alatt százhárom ezer pfrt gyűlt be. A nemzet -súlyos körűlményei közt is önmagához s a költő nevéhez méltó dotatióval -kívánta megtisztelni az elhunytat családjában. Tetemei ott nyugosznak a -kerepesi-út melletti temetőben, síremlékét neje emeltette; szülőföldje, -Fehérmegye, érczszoborral tisztelte meg, mely Székes-Fehérvár egyik -főterén 1866-ban nagy ünnepélyességgel lepleztetett le. Örök emléke -munkái s neve együtt fog említtetni Magyarország újjá születési -korszakának legnagyobb embereivel. E korszaknak küzdelme, dicsősége, -gyásza egyszersmind az övé. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Vörösmarty Jánosnak 1865-ben hozzám írt kiadatlan levelei. -Vörösmarty gyermekkora, valamint szülői rajzát leginkább e levelekből -merítettem.] - -[Footnote 2: Vörösmaty autobiographiai jegyzetei, melyeket Zádor -kérésére 1824-ben írt. _Vörösmarty minden munkái_, Pest, 1864. XII. k. -537. l. _Összes munkái_, teljes kiadás. 1885. VIII. k. 384. l.] - -[Footnote 3: _Zádor György levelezése Kazinczyval 1813–1831_. Közli -Zádor Gyula, Buda-Pest. 1886. 77. l. Zádor György, előbb Stettner, írói -néven Fenyéry Gyula, Vörösmarty egyik legrégibb barátja; meghalt -1866-ban.] - -[Footnote 4: Sallay jegyzeteit már e munka első kiadásakor használtam. A -kézirat Toldy kézirat-gyűjteményével az akadémia birtokába kerűlt.] - -[Footnote 5: Teslér valamint Klivényi levelei is kiadatlanok. Vörösmarty -fia, Béla, birtokában.] - -[Footnote 6: _Vörösmarty minden munkái_. Pest, 1864. XII. k. 543. l. -_Összes munkái_. Buda-Pest, 1885. VIII. k. 388. l.] - -[Footnote 7: _Vasárnapi Ujság_ 1868. 1. szám. _Perczel Mór -emlékirataiból_.] - -[Footnote 8: _Vörösmarty minden munkái_. XII. k. Pest, 1864. 545. l. -_Összes munkái_. Buda-Pest, 1885. VIII. k. 390. l.] - -[Footnote 9: _Vasárnapi Ujság_. 1868, 1. sz. _Perczel Mór -emlékirataiból_.] - -[Footnote 10: Vörösmarty kiadatlan levelei Zádor Györgyhöz, a -Zádor-család birtokában.] - -[Footnote 11: Vörösmarty levele Zádorhoz. _Vörösmarty minden munkái_. -Pest 1864. III. k. 279. l. _Összes munkái_. Buda-Pest 1884. II. k. 465. -l.] - -[Footnote 12: _Kazinczy levelezése Kisfaludy Károlylyal s annak -körével._ Kiadta Kazinczy Gábor. Pest 1860. 209–212. l.] - -[Footnote 13: _Kazinczy levelezése Kisfaludy Károlylyal s annak -körével._ 55. l.] - -[Footnote 14: _Kazinczy F. és Guzmics I. közti levelezés. 1822–1831._ -Kiadta Gulyás Elek. Pest 1873. 111. l.] - -[Footnote 15: _Kazinczy F. és Guzmics I. közti levelezés. 1822–1831._ -Kiadta Gulyás Elek. Pest 1873. 111. l.] - -[Footnote 16: _Kazinczy levelezése Kisfaludy Károlylyal s ennek -körével._ Kiadta Kazinczy Gábor. Pest 1860. 88. l.] - -[Footnote 17: Ugyanott 43. l.] - -[Footnote 18: _Kazinczy és Guzmics közti levelezes. 1822–1831._ Kiadta -Gulyás Elek. Pest 1873. 111. l.] - -[Footnote 19: _Kazinczy levelei Kis Jánoshoz._ II. köt. Budán 1842. 304. -325. l.] - -[Footnote 20: _Kazinczy levelezése Kisfaludy Károlylyal s ennek -körével._ 88. l.] - -[Footnote 21: Bajza Toldyhoz írt kiadatlan levelei. Toldy -kéziratgyüjteményében, jelenleg az akadémia birtokában.] - -[Footnote 22: _Zádor Gy. levelezése Kazinczy Ferenczczel 1823–1831._ -Buda-Pest, 1886. 86. l.] - -[Footnote 23: Teslér kiadatlan levelei Vörösmartyhoz. Vörösmarty Béla -birtokában.] - -[Footnote 24: Csató Pál kiadatlan levelei Vörösmarty Béla birtokában.] - -[Footnote 25: _Kölcsey munkái._ Pest 1861. VIII. k. 148. l. Új kiadás. -Buda-Pest 1887. X. k. 32. l.] - -[Footnote 26: _Toldy F. Irodalmi társas köreink emlékezete. Budapesti -Szemle._ VIII. köt. 1875.] - -[Footnote 27: Bajza kiadatlan levelei Toldyhoz. Toldy -kéziratgyűjteményeiben, jelenleg az akadémia birtokában.] - -[Footnote 28: Toldy Ferencz: _Aesthetikai levelek Vörösmarty epikus -munkáiról._ Pest 1827. Újabban _Toldy összes munkái_ VIII. köt. Pest -1874.] - -[Footnote 29: _Vörösmarty összes munkái._ Buda-Pest, 1885. VIII. k. 7. -l. _Jegyzetek._ 361. l.] - -[Footnote 30: _Vörösmarty összes munkái._ Buda-Pest, 1885. VIII. k. 401. -l.] - -[Footnote 31: _B-né emlékkönyvébe. Vörösmarty minden munkái._ Pest, -1864. II. k. 23. l. _Összes munkái._ Buda-Pest, 1885. I. köt. 176. lap.] - -[Footnote 32: Toldy Ferencz: _Irodalmi társasköreink emlékezete. -Budapesti Szemle._ 1875. VIII. k. 1. l.] - -[Footnote 33: Bártfay naplója, a nemzeti muzeum kéziratai között.] - -[Footnote 34: Erdélyi János _Pályák és pálmák._ Kiadja a -Kisfaludy-társaság. 1887. 292. l. _Kemény Zsigmond tanúlmányai._ Pest -1867. 339. lap.] - -[Footnote 35: Toldy Ferencz. _A magyar nemzeti irodalom története._ Pest -1872, II. köt. 47. l.] - -[Footnote 36: _Kölcsey Ferencz minden munkái._ Pest, 1861. VII. köt. -199. l. Uj kiadás. Buda-Pest, 1887. 224. l.] - -[Footnote 37: _A magyar nemzeti irodalom története._ Írta Toldy Ferencz. -Pest, 1872. II. köt. 166. l.] - -[Footnote 38: _Vörösmarty minden munkái._ Pest, 1864. XII. k. 153. l. -_Összes munkái_ Buda-Pest. 1885. VI. k. 185. lap.] - -[Footnote 39: _Athenaeum_, 1839 I. félév, 34. sz.] - -[Footnote 40: _Nyilvánosság, névtelenség, feleletteher. Athenaeum_ 1839. -I. f. 14. sz.] - -[Footnote 41: Érdy iratai az Érdy-család birtokában; Pestmegye -levéltára; Bártfay László naplója, a nemzeti múzeum kéziratai közt.] - -[Footnote 42: _A m. t. társaság évkönyvei_ II. és V. k., Budán. -1835–1845.] - -[Footnote 43: _Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez._ -Thaly Kálmántól. Két kötet. Pest, 1872.] - -[Footnote 44: E költemény Ányosnak csak legújabb kiadásában jelent meg: -_Magyar könyvesház. Ányos költeményei._ Buda-Pest 1875.] - -[Footnote 45: _Vörösmarty minden munkái._ Pest, 1864. II. kötet. 308. l. -Teljes kiadás. Buda-Pest 1885. I. k. 455. l.] - -[Footnote 46: _Petőfi vegyes művei._ Pest, 1863. III. k. 91. és 180. l.] - -[Footnote 47: _Kisfaludy-társ. évkönyvei._ VII. köt. Pest 1849. XXXVII. -l.] - - - - -TARTALOM. - - -I. Vörösmarty születése. Atyja és anyja. Gyermekévei; tanulása -Puszta-Nyéken és Székes-Fehérvárott 1816-ig. Öcscse János. A későbbi -férfiú és költő jellemvonásai a gyermekben. Olvasmányai; verselgetni -kezd. 5 - -II. Vörösmarty 1816-ban a pesti gymnasiumban tanúl s egyszersmind -gyermekeket tanít. 1817-ben az egyetembe lép. Újabb olvasmányai s az -egyetemi tanárok hatása. Sallay Imre tanulótársa. Atyja halála. Anyja -özvegysége és utolsó évei. _A szegény asszony könyve_ czímű -költeményében anyját rajzolja. 24 - -III. Vörösmarty mint a Perczel-fiúk nevelője, első ízben 1817–1822. A -Perczel-család. Jogi vizsgálatai az egyetemen. Olvasmányai Pesten. -Barátjai Börzsönyben: Egyed Antal, Klivényi Jakab, Teslér László. Első -drámai és epikai kisérletei: _Zsigmond király, Ypsilon-háború, Hűség -diadalma._ Lyrai költemények. 34 - -IV. Vörösmarty Görbőn mint patvarista. Az _Elbúsult deák_ czímű drámája. -Első föllépte a _Koszorú_ban. Az 1823-iki politikai mozgalmak hatása. -_Zalán futásá_ba kezd. Zrínyi, Gyöngyösy és a XVIII. század epikusai. -Epikai mozgalmak a jelen század elején. Aranyos-rákosi Székely Sándor. -Vörösmarty első szerelme. Perczel Etelka. 49 - -V. Vörösmarty mint a Perczel-fiúk nevelője másod ízben 1823–1825. -Ügyvédi vizsgálatot tesz. A pesti irodalmi körök 1798–1825. Kármán. -Révai. Horvát István, Szemere és Vitkovics. Kulcsár. A -Marczibányi-intézet. Fehér György. Petrózai Tratner János. A gróf -Teleki-ház. _Auróra. Hebe._ Kisfaludy Károly és Kazinczy. Kovacsóczy -_Aspasiá_ja. Vörösmarty új barátjai: Toldy, Fábián, Zádor. Első -találkozása Deák Ferenczczel. _Zalán futása_ fogadtatása. Vörösmarty és -Kazinczy. 78 - -VI. Vörösmarty felhagy a nevelőséggel. Haboz az írói és ügyvédi pálya -között. Az írók jövedelmei. Néhány hónapra újra nevelősködik. Kiadja -_Salamon_t. Kirándulásai a vidékre. Tiszteletdíjai. Székes-Fehérvárott -akar megtelepedni mint ügyvéd, majd Pesten marad és átveszi a -_Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztését. Munkássága 1823–1833. Irodalmi -állapotok. Viszonya Kulcsárral, Szemerével és Vitkovicscsal. Horvát -István hatása Vörösmartyra. Egy új nagy eposz terve. Az Auróra-kör; -tagjai, törekvése és iránya. 105 - -VII. Az Auróra-kör kritikai hajlamai. Xeniák. Vörösmarty munkássága a -_Tudományos Gyüjtemény_ben. Nyelvészeti értekezései. Bajok a censorral. -A conversations-lexikoni pör. A _Kritikai Lapok, Jelenkor_ és -_Társalkodó_ terve. Széchenyi hatása az Auróra-körre. Kisfaludy Károly -halála. Vállalatai sorsa. Vörösmarty anyagi helyzete, külsője és -szokásai. Bártfay és neje. Estélyek. Br. Wesselényi Miklós. Vörösmarty -anyjának halála. 129 - -VIII. Vörösmarty munkáinak első gyüjteménye 1833. Költészetének -irodalomtörténeti jelentősége. Költői nyelve; a különbség közte és -Kazinczy közt. A Vörösmarty előtti költői irányok és iskolák. A -franczia, népies és klasszikai iskola. Német befolyás. Kazinczy -német-görög klasszikai iránya. Kölcsey, Kisfaludy Sándor és Csokonai. -Kisfaludy Károly; a nemzeti irány; Vörösmarty, mint ez irány legkiválóbb -képviselője. A történeti, mondai és népies elem; a nemzeti és művészeti -irány összeolvadása. Eposzai birálata: _Zalán futása, Cserhalom, Eger, -Széplak, Rom, Két szomszédvár._ Lyrai költeményei 1833-ig. 152 - -IX. Irodalmi triumviratus. Bajza és a _Kritikai Lapok_. Vörösmarty mint -nyelvész; összezördülése Széchenyivel. Toldy és az akadémia. Az -_Athenaeum_ és _Figyelmező_. Vörösmarty beszélyei és drámái. _Salamon, -Bujdosók, Csongor és Tünde._ 182 - -X. Drámaírói pályájának folytatása: _Kincskeresők, Fátyol titkai, Árpád -ébredése, Marót bán, Áldozat, Czillei és a Hunyadiak._ Vörösmarty mint -színkritikus; dramaturgiai töredékei, színbirálatai, polémiái. A -_Csiga_-vendéglő vacsoráló társasága. A _Nemzeti kör._ 207 - -XI. Akadémiai jutalmak, megtiszteltetések, írói tiszteletdíjak. -Széchenyi hatása Vörösmartyra. A magyar hazafi lyra jellemzése. A -_Szózat_ és más hazafi ódák. A magyar költészet és az ellenzék. Párhuzam -Berzsenyi és Vörösmarty közt. Újabb lyrai költemények. Csajághy Laura. -Költői beszélykék. _Szép Ilonka._ 246 - -XII. Vörösmarty anyagi körülményei. Politikai érdekeltsége és -pártállása. A márcziusi napok 1848-ban. Képviselővé választatik. Petőfi -támadása. Viszonya Petőfihez és Aranyhoz. A forradalom és Debreczen. A -kegyelmi szék bírájává neveztetik ki. Bujdosása a világosi napok után. -Pestre jő; kegyelmet nyer. Baracskára, majd Nyékre vonúl. _Lear király_t -fordítja s néhány költeményt ír. A _Vén czigány_. Betegeskedése, halála -és temetése. 278 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -26 |Györgg levelezése |György levelezése - -55 |képes kivívn |képes kivívni - -109 |Azik az |Ázik az - -119 |Mikály |Mihály - -142 |könyvszekrenyt |könyvszekrényt - -147 |irodolmi és |irodalmi és - -149 |Arpád |Árpád - -280 |potitikai |politikai] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZA *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |