NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 7210 deletions

diff --git a/old/67508-0.txt b/old/67508-0.txt
deleted file mode 100644
index a55daf7..0000000
--- a/old/67508-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,7210 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Vörösmarty életrajza, by Pál
-Gyulai
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Vörösmarty életrajza
-
-Author: Pál Gyulai
-
-Release Date: February 26, 2022 [eBook #67508]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Internet Archive
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZA ***
-
-
-VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZA.
-
-VÖRÖSMARTY
-
-ÉLETRAJZA.
-
-IRTA
-
-GYULAI PÁL.
-
-HARMADIK JAVITOTT KIADÁS.
-
-VÖRÖSMARTY ARCZKÉPÉVEL.
-
-BUDA-PEST.
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.
-
-1890.
-
-Franklin-Társulat nyomdája.
-
-
-
-
-I.
-
-Vörösmarty születése. Atyja és anyja. Gyermekévei; tanulása
-Puszta-Nyéken és Székes-Fehérvárott 1816-ig. Öcscse János. A későbbi
-férfiú és költő jellemvonásai a gyermekben. Olvasmányai; verselgetni
-kezd.
-
-Vörösmarty Mihály született 1800 decz. 1-jén, délután négy órakor,
-Puszta-Nyéken, Fehérmegyében; kereszteltetett a szomszéd Nadapon, mert
-szülei római katholikusok voltak és Nyék maig is tiszta helvét hitű
-község. Atyja, szintén Mihály, szegény, de nemes családból származott,
-valamint anyja is, Csáty Anna. Boldog házasságukat kilencz gyermekkel
-áldotta meg Isten: négy leánynyal és öt fiúval. A fiúk között Mihály
-volt a legidősb, s egyszersmind atyja és anyja képmása, nemcsak testben,
-hanem lélekben is: atyjától örökölte egyszerűen nemes jellemét, anyjától
-az élénk képzelődést és költői kedélyt.
-
-Az atya, épen mint fia, külsőleg keveset mutatott, de annál többet ért
-belül. Az egyszerű magyar ruha nemes szivet takart s a közönséges
-gazdatiszt értelemben és míveltségben felülmúlt némely kevély
-földesurat. Mintegy harmincz éves korában lőn gróf Nádasdy Mihály nyéki
-gazdatisztje, s úgy látszik, nem sokkal azután történt házassága is.
-Sikeres gazdálkodása, ritka becsületessége a gróf méltánylatával
-találkozott, ki aztán később örömest adta neki haszonbérbe szomszéd
-velenczei birtokát. Máskülönben iskolákat végzett ember volt s egészen
-latin-magyar míveltségű. Írt és beszélt latinúl. Mihály fia születését
-és kereszteltetését is latinúl írta be egy _Officium Rákóczianum_ czímű
-imakönyvbe. Magyar könyvei mellett ott állott nehány latin klasszikus
-író: Horatius, Cicero, Virgilius s egy pár magyar történelmi latin
-munka. Nem volt tudákos vagy különcz, de a dolgokról megvoltak saját
-nézetei. Gazdasági és családi bajain kívül a haza ügyére is gondolt.
-Ünnep- és névnapokon, vagy szüretek alkalmával, jó barátjai
-társaságában, bor mellett, bús magyarként emlegette az ország dolgait.
-Első ifjusága II. József korába esett, átélte az alkotmány
-visszaállítását, az 1790-ki országgyűlést, a nemzeti visszahatás zajos
-napjait. Ez események emléke élénken megmaradt lelkében, s örömest
-beszélt rólok az ifjabb nemzedéknek, egy sokkal zajtalanabb korban. Erős
-magyar volt, csendes, de elégedetlen hazafi. Vendégszerető házát
-látogatták a barátok, ismerősek, szomszédok, de nem a dáridó, a tivornya
-kedvéért. Szigorú erkölcsi elvei voltak; épen úgy kedvelte a
-tisztességes mulatozást, mint a nemes takarékosságot. Nem voltak
-ellenségei, barátokra nem igen szorult; nem vadászta, hanem kiérdemelni
-igyekezett mások barátságát. Nyájas, barátságos természete mellett sem
-volt nagyon közlékeny. Magába temette búját, s annál inkább, minél
-mélyebb volt. Őt sem kimélte a sors, vele is bántak méltatlanúl az
-emberek, de tudta mérsékelni magát s ritkán tört ki hevesen. Az élet
-minden keserűségeért családjában keresett kárpótlást; szerette nejét, a
-falusi gazda józanságával, a munkás férfiú áldozatkészségével,
-természetes gyöngéden, romlatlan szive szerint.
-
-Neje meg is érdemelte e szerelmet. Csinos nő volt s áldott jó lélek.
-Leánykorában mint élénk és dalos leányka vonta magára a figyelmet.
-Hunkár Antal, 1861-ben az országos képviselők nesztora, sokszor
-beszélte, hogy a barna-piros arczú, hollófekete hajú kedves leányka igen
-szépen tudott dalolni s a népdaloknak egy-egy újabb elmés fordulatot
-adott. Sok ismeretlen dalt lehetett tőle hallani, melyekről azt
-tartották, hogy mind ő maga gondolja. Azonban mint nő és anya csak
-gyermekei bölcsője fölött dalolt már. Hamar reá nehezűltek a terhes
-háztartás gondjai: mindig sürgős dolga volt, télen nyáron
-gazdasszonykodnia kellett. De itt is nyilatkozott költői kedélye.
-Megvoltak kedvencz majorságai, tehenei, kertészi és gazdasszonyi
-szokásai, melyekhez oly bensőséggel ragaszkodott, hogy később, midőn
-férje halála után egy pár év mulva Székes-Fehérvárra költözőtt, nem
-tudott el-lenni nélkülök és lelkibeteg lőn. Ha szabad ideje volt,
-szeretett a mezőn, erdőn bolyongani; többé nem mulatozni, bokrétát kötni
-járt oda, hanem gyógyfüveket, gyökereket keresett. Lassanként Nyéknek
-egész orvosa lőn. Férje, gyermekei és a cselédek betegsége nagyon hatott
-érzékeny szivére s élénken foglalkoztatta képzelődését. Abban telt
-legfőbb öröme, ha enyhíthette a testi és lelki szenvedést. A szegénynek
-alamizsnát adott, a szerencsétlent kenetes szavakkal vigasztalta, a
-beteget gyógyította. Gyógyszertárára épen annyi gondot fordított, mint
-élés-kamarájára. Ott állottak szép rendben a szárított gyógyfüvek,
-gyökerek, saját kezével készített tapaszok és kenőcsök. A vakokat
-különös szerencsével tudta gyógyítani, értett a csonttörések
-orvoslásához. A cselédek, ha kezöket elvágták, a dolgosok, ha sarlóval
-vagy kaszával megsebezték magokat, csak hozzá folyamodtak; az anyák
-beteg gyermeköket hozták föl a faluból; szóval majd minden nap állott
-valaki a tornáczon, ki kereste, várta és áldotta a nemzetes asszonyt. S
-ő jó szivvel szolgált mindenkinek, s oly adakozó, bőkezű volt, hogy épen
-nem látszott fölöslegesnek férje takarékossága. Férjén, gyermekein,
-orvosszerein és gazdasszonyi bajain kívül egyébre alig gondolt. Férjének
-semminemű dolgaiba nem elegyedett, csak a maga házi körében érezte magát
-jól. Se az embereket, se a viszonyokat nem ismerte; nem tudott
-számítani, könnyen hitt és könnyen megcsalták. Ez volt oka aztán annak,
-hogy midőn férje meghalt, gazdaságok pusztulásnak indúlt s nehány év
-mulva mindenök oda lőn. Azonban szenvedni, tűrni és megnyugodni senki
-sem tudott jobban nála. Már ifjú nő korában vallásosnak és buzgónak
-ismerte mindenki. Az imádságos könyv volt legkedvesb olvasmánya.
-Leánykori dalaival lassanként elszállottak szivéből a világi hiúság
-örömei, szenvedések látogatták, de egyszersmind a szerelem, jótékonyság
-és áhitat vigasztalása is.
-
-Így élt a derék pár, midőn harmadik gyermekök és első fiok született.
-Egy régi, szűk és roskatag házban laktak, a mely helyett épen akkor
-építtetett a gróf egy szebbet és tágasabbat. A következő évben már e
-házba költöztek, mely maig is fennáll, s melyet mint költőnk szülőházát
-mutogatnak az idegeneknek. Annyi igaz, hogy itt élte le gyermeksége jó
-részét két nénjével és János öcscsével együtt, ki utána két évvel
-született. Mintegy hét éves lehetett, midőn atyja a lakásuktól nem
-messze eső helvét hitű népiskolába beadta. Nem sokára János öcscse is
-tanulótársa lőn; mindketten itt kezdtek olvasni és írni tanulni. Majd
-atyjok tanítót fogadott a házhoz, ki egyaránt tanítsa fiait és lányait.
-Tehetségéhez képest gondos nevelést akart adni gyermekeinek, és
-szorgalmasan utána látott, hogy mit és hogyan tanulnak. A gyermekek
-helyett a tanítókkal gyűlt meg a baja: egyik keveset tudott, másik
-korhely volt. Végre a harmadik évben egy derék fiatal emberre akadt,
-kiben megnyugodhatott.
-
-Ez időtájt még egy más és nevezetesb változás is történt a családban. A
-családfő lemondott tizenöt évig viselt gazdatiszti hivataláról, s
-haszonbérbe vette grófjának velenczei birtokrészét. Függetlenebb állást
-óhajtott, aztán úgy hitte, hogy mint haszonbérlő inkább biztosíthatja
-családja jövőjét. Szolgálati ideje alatt megtakarított pénze épen elég
-volt arra, hogy saját kezére kezdhessen gazdálkodni. Ismerte a kibérelt
-birtokot, valamint a vidéki viszonyokat is. Meg volt győződve, hogy nem
-csalódhatik. Az első években sikerült is haszonbérlete: vagyonosodni
-kezdett. Úgy látszik, hogy ekkor vette velenczei szőlőjét, egy házat és
-egy pár darab földet Fehérvárott. Még szorgalmasb, fáradhatlanabb gazda
-lett; szükség is volt reá, mert családja szaporodott, gyermekei nőttek.
-Két nagyobb fiát már Fehérvárott kellett taníttatnia. Mihály 1811
-novemberében vált meg először a szülői háztól; a derék tanító keze alatt
-már annyira haladt, hogy Fehérvárott a gymnasium grammatikai első
-osztályába akadály nélkül bevehették. Öcscse is vele ment; nem egy
-osztályba jártak, de együtt voltak szállásban, még pedig oly családnál,
-hol németűl is tanulhattak. Atyjok tisztességesen gondoskodott rólok, de
-egyszersmind folyvást éreztette velök, hogy szegény fiúk s a magok
-erején kell megélniök. Otthon a szünnapokon sem engedte őket nyugodni,
-dolgot adott nekik a gazdaság körül. Általában semmit sem vont meg
-tőlök, a mit jövőjökre szükségesnek tartott, de tovább nem ment.
-Szerette s nem kényeztette őket. Nyájas szemmel nézte jó tulajdonaikat,
-de szigorú volt hibáik iránt. Fiai tisztelték, szerették és féltek tőle;
-anyjokat csak szerették. A jó asszony nem tekintett arra: vajon kedves
-gyermekei jól viselik-e magokat, szorgalmasan tanulnak-e; ha csak szerét
-tehette, örömest küldött nekik Fehérvárra néhány fillért, egy kis
-süteményt vagy gyümölcsöt, férje tudta nélkül is.
-
-A két testvér sokban különbözött egymástól. Mihály méla, tartózkodó és
-érzékeny volt. János nyughatatlan, vásott és keményebb természetű.
-Mihály tisztán tartotta, kimélte ruháit; Jánost úgy ismerték, mintha
-soha sem lett volna új ruhája. A tanulásban sem voltak egyenlők. Már a
-szülői háznál feltünt e különbség. A házi tanítónak sokkal kevesebb baja
-volt a nagyobb, mint a kisebb fiúval. Fehérvárott is Mihály jobban
-tanult öcscsénél: otthon ugyan keveset tanult ő is, inkább olvasgatni
-szeretett, de a tanár magyarázatára figyelmesen hallgatott, s rendesen
-ebből tanulta meg a felhagyott leczkét. Majd mindig első eminens volt;
-írásbeli dolgozatai felülmulták társaiét. Ezért, de különösen szelid
-magaviseleteért, kiválóan kedvelték tanárai.
-
-Midőn a két fiú a szünnapokra haza ment, atyjoknak az volt első szava
-hozzájok: «No, Miska fiam, hányadik vagy?» «Első, édes apám.» «Hát te,
-Jancsi?» «Ötödik.» «Szerettem volna, ha te is első lehettél volna» –
-mondá az atya. Egyszersmind lelkökre kötötte a szorgalmat és jó
-magaviseletet; majd a szünnapok elteltével bevivén őket Fehérvárra,
-meghagyta a koszt- és szállásadó gazdának, hogyha elsők lesznek, bőven
-zsinórozott ruhát csináltasson nekik és sarkantyús csizmát, ellenkező
-esetben pedig csak a legegyszerűbbet. Hiában volt minden ígéret és
-fenyegetés. Csak Mihály jött haza bőven zsinórozott dolmánynyal és
-sarkantyús csizmával; János nemhogy kivívta volna osztályában az
-elsőséget, hanem ötödikből tizenötödiknek esett le. Az atya haragját
-csak az csillapította, hogy másként János is jó fiú volt s a gazdaság
-körül sok hasznát vette. Valóban itt János volt az első. Annyi
-szorgalmat, belátást és életrevalóságot tanusított, a mennyi szigorú
-atyját is kielégítette. Mihály e részben távolról sem versenyzett vele;
-rendesen ügyetlenűl hajtotta végre, a mit reá biztak. A helyett, hogy
-parancsoljon a cselédeknek vagy dolgosoknak, inkább beszélgetni
-szeretett velök, sőt ha egy talpraesett tréfát, adomát, mesét vagy szép
-nótát hallott tőlök, borral, dohánynyal jutalmazgatta őket. A szüret és
-kukoricza-fosztás volt legkedvenczebb mulatsága, de ennek is csak költői
-oldalát fogta föl. Látván ezt atyja, nem igen bízott reá gazdasági
-dolgot s inkább csak Jánost küldötte ki a dolgosokkal. Azonban néha
-Mihály is utánok ballagott. Atyja könyvtárából egy-egy könyvet vitt
-magával, leült valamelyik fa árnyába, és olvasott; vagy kikereste a hely
-oly pontját, honnan legszebb kilátás esett a vidékre. Különösen a
-szőlőhegynek az a része, honnan a velenczei tóra láthatni, s az
-úgynevezett Meleghegy voltak kedvencz helyei. Órákig elálldogált itt, a
-táj nézésébe s öngondolatjaiba merűlve. A mire visszatért öcscséhez, a
-munka már javában folyt vagy épen vége felé járt. János sarkalta a
-dolgosokat, s a melyik rest volt, keményen reá is támadt. Mihály nem
-állhatta a szitkot és kemény bánásmódot. «Ne bántsd szegényt, beszélj
-vele becsületesen» – szólott közbe ilyenkor. Öcscse nem engedett,
-összetüztek. «Ne hetvenkedjél, mert földhöz váglak» – kiáltott Mihály,
-elvesztve türelmét. Ekkor a testvérek birokra állottak ki. Mihály
-erősebb volt, s a dolgosok nagy örömére földhöz vágta öcscsét. Különben
-ritkán versengtek s nagyon szerették egymást. János, egy pár ily eset
-után, legalább Mihály jelenlétében, jónak látta mérsékelni gazdai tüzét,
-mert félt bátyja rendkívüli fölindulásától. Csakugyan költőnknek a
-szegény nép iránti részvéte, gyöngédsége nem volt se szeszély, se
-szenvelgés. Gyermekségétől egész haláláig tartott, s részint érzékeny
-természetéből folyt, részint pedig erős fajszeretetéből. Becsülte az
-embert bármely sorsban, és szerette a nyílt, önérző, értelmes magyar
-népet, melyet különbnek hitt más népfajoknál. Később is, ha egy-egy
-értelmes béres vagy földmíves levelet vagy más küldeményt hozott neki,
-leültette őket s örömest eredt velök szóba. Szokása volt mindenkit
-részeltetni egy kis szivességben, a ki neki szolgálatot tett: egy pohár
-bor vagy egy pipa dohány nélkül senkit sem bocsátott el magától.
-
-Az atya folyvást szigorú rendben tartotta fiait, de annál bensőbb
-szeretettel ragaszkodott hozzájok. Nagyjában meg volt velök elégedve;
-gondolta, hogy ha János nem lesz is valami kitünő diákos ember, azért
-megél a jég hátán is, Mihály pedig, ha nem életrevaló is, csak eltartja
-tudománya. Nem bánta már, ha János nem első is, ha Mihály gyönge gazda
-is, de azért sokáig haragudott, hogy a német nyelvben oly csekély
-előmenetelt tesznek. «Tudtok-e már, fiaim, valamit németűl?» – szokta
-kérdezni tőlök, midőn a szünnapokra haza jöttek. A fiúk hallgattak,
-atyjok elértette e hallgatást, többé nem vallatta őket, de mindannyiszor
-elmondotta, mily szükséges minél több nyelvet tudni. Lám Velencze magyar
-falu, mégis néha németűl vagy tótúl is kell beszélni a dolgosokkal, mert
-hol svábok, hol tótok; kivált a német nyelvre van szükség; hiszen már a
-magyar is németesedik, a nagyobb városokban alig hallhatni magyar szót,
-a főurak majd mind németűl beszélnek, a középrendű nemes is derekabb
-embernek hiszi magát, ha németűl galagyolhat. S ekkor a német nyelv
-mellett szónokló atya elkezdé szidni a korcsosodó magyarokat, kik
-megvetik nemzeti nyelvöket s nem gondolnak hazájokkal. Természetes, hogy
-a német nyelv ily ajánlgatása nem lehetett nagy hatással a fiúkra; nem
-akartak rosszabb hazafiak lenni atyjoknál. Minda mellett nagyon kaptak a
-pantalon- és kabáton, melyek ekkor kezdék mind nagyobb mértékben
-kiszorítani a magyar ruhát. Kérték atyjokat, hogy csináltasson nekik is
-ily ruhát, mert Fehérvárott az iskolában majd minden tanuló ebben jár.
-Az öreg keményen nézett reájok és boszúsan mondá: «Míg én varratok
-ruhát, az nem leszen se kaput, se pantalon; majd ha magatok szereztek,
-nem szólok belé, milyent varrassatok – rossz fattyak! nem azért
-buzdítottalak én benneteket a német nyelv tanulására, hogy németek
-legyetek – takarodjatok!» A fiúk szégyenkedve lopóztak ki a szobából s a
-kabát- és pantalonról többé nem vala szó.[1]
-
-Költőnk valóban csak atyja halála után vetkőzött ki magyar ruhájából,
-azonban egy-egy díszesb attilája soha sem hiányzott. Németűl is Pesten
-tanult meg. Jól értette e nyelvet, beszélte is, bár kissé gondolkozva,
-nehogy hibát ejtsen, sőt 1827 körűl német verset is írt, egy költői
-beszélykét, Tretter és Paziazzi német költő barátjai kérésére, kik aztán
-az ő kedvéért megpróbáltak valamit magyarúl írni. Jobban írt németűl,
-mint beszélt; kiejtése nem volt a legszabatosb. Nem állhatta a német
-nyelv kemény hangzású, telt szájat kívánó szavait, s egy-egy rossz
-hangzású új magyar szót a legtöbbször hasonló némettel gúnyolt ki. Egyik
-nyelvészünk 1850 körűl véleményét kérte egy általa szerkesztett új szó
-iránt. «Mit mond ön reá? _civilisatió_ra e szót csináltam:
-_polgárosultság_». «Én is mondok egy hasonló német szót – felelt
-Vörösmarty – épen oly szépen hangzik, egészen megtölti az ember száját:
-_Reichsschatzschein_.»
-
-Összesen öt évet töltött a fehérvári gymnasiumban 1811–1816-ig, s atyja
-nagy örömére, már mint ötödik osztályú tanuló, kisebb gyermekek
-tanítgatásából szerezte élelmét és ruházatját. A leendő férfiú és költő
-már fejledezett a gyermek-ifjúban. Semminemű féktelenség, dacz,
-szertelen tűz nem hirdették a benne szunyadó lángészt, mint nem jelölték
-később az ifjú és férfiú pályáját regényes kalandok, fenhéjázó
-szenvedélyek, s mindaz, mit rendesen költői életnek neveznek, s mi a
-legtöbbször nem egyéb, mint a képzelődés féktelen uralma, az erkölcsi
-érzés gyöngesége, a hiúság kaczérkodása, megaranyozva a költői dicsőség
-viszfényétől. A serdülő gyermek mély tüzű szemében, szemérmes arczán, s
-már-már borongani kezdő homlokán, csak a figyelmes vizsgáló vehette
-volna észre a nem mindennapi szellemet. Nem szembeszökőn nyilatkozott
-rendkívülisége, hanem mintegy bensőkép, nem gyorsan fejlett, hanem
-lassan, de folyvást mélyebben. Az andalgó gyermek többet gondolkozott,
-mint beszélt; félénk, ügyetlen volt idegenek között s csak ismerős
-helyen tünt föl szeretetreméltósága. Megválogatta barátjait, de aztán
-ragaszkodott is hozzájok. Nem volt benne semmi büszkeség, szenvelgés,
-oly egyszerű, őszinte gyermek volt, mint később férfiú, de bizonyos
-nemes önérzet, erkölcsi finomság jelenségei már korán mutatkoztak benne.
-Sokat tartott becsületére, s annak, kit nem becsült, kerűlte társaságát.
-A rossz erkölcsű gyermekeket nem tűrte maga körűl, miattok inkább
-összezördűlt jó barátjaival is, míg ezek végre is belátva jó szándékát,
-elidegenedtek amazoktól s visszaédesedtek hozzá. Kedvelte a csendes
-mulatozást, tisztességes tréfát, vidám beszélgetést; örömest hallgatta a
-mesét, éneket és zenét, de tánczolni nem szeretett, s a mint maga
-megvallá Czuczornak, soha életében nem tánczolt. A mije volt, szivesen
-megosztotta mással, pénzecskéjével nem épen takarékosan bánt, nem is
-igen búsult utána, mert kevéssel beérte. Nem könnyen lehetett
-fölingerelni, rendesen némán tűrt, belűl emésztődött, de ha valami
-mélyebben hatott reá, kitört szenvedélyesen s nem bánta, bármi történik
-is vele.
-
-Egyetlen egyszer büntették meg tanuló korában, akkor sem vásottsága
-miatt. A csendes és hallgatag gyermekre oly mélyen hatott tanárának
-képzelt vagy valódi igazságtalansága, hogy egész forradalmat támasztott
-osztályában. Fehérvárott cisterciták tanítottak; a tanárok egyike kissé
-túlszigorú volt s kivált délutánonként nagyon ingerlékeny. Egyik délután
-valamelyik tanítványát, kit Vörösmarty szeretett, nem épen nagy hibáért
-vesszővel akarta megbüntetni. Vörösmarty s utána többen kérték a tanárt,
-büntesse máskép szegény barátjokat, ne tegye rajta s az egész osztályon
-ezt a szégyent. A tanár most már azért sem engedett. Vörösmarty fölkelt
-s utána az egész osztály; mindnyájan odahagyták az iskolát s a várostól
-egy óranegyedre eső füzesbe vették magokat. A tanár városi hajdúkkal
-ment utánok. A diákok ellentállásra készűltek. Ki botot vágott, ki követ
-ragadott fel, ki pedig elhozta hazunnan atyja puskáját. Hajigálni,
-lődözni kezdtek a közelgő hajdúkra. Majd egy kis fegyverszünet állott
-be. Követek jártak-keltek egyik táborból a másikba. A diákok
-kijelentették, hogy készek visszamenni, ha a tanár a hajdúkat
-eltávolítja. Kívánságok teljesíttetett, s félgyőzelmökben egész
-diadallal vonultak be az iskolába. A fegyelem ily botrányos megsértését
-az igazgató-tanár nem hagyhatta példás büntetés nélkül s mind
-Vörösmartyt, mind társait megverette. Azonban a vessző oly kevéssé
-szelidítette meg e részben, mint később a hatalmasok tekintete. Szabad
-és független véleményét senkinek sem rendelte alá, bár nem szerette
-fitogtatni. Senkinek sem kereste kegyét, s csak ahhoz közeledett, ki
-iránta némi előzékenységet mutatott. Szivéből gyűlölte a hizelgést,
-igazságtalanságot és cselszövényt. Mindamellett kevés összeütközése volt
-mind a magán-, mind a közéletben. Visszavonult életet élvén, költői
-munkásságba merűlve, nem örömest vegyűlt az irodalmi és politikai
-küzdelmek közé. Határozott párt-ember volt ugyan, de elégnek tartotta
-pártját közlegényként szolgálni. Vezéri szerepre nem vágyott, szólani is
-csak akkor szólt, ha mások hallgattak, s mintegy kényszerűlt föllépni.
-Az akadémiai ülésekben nem egyszer történt ily föllépése s egy Széchenyi
-és Teleki gróf ellenében is bátran kimondotta véleményét.
-
-A költői tehetségnek némi jelensége már 1813-ban mutatkozott benne. A
-mily csekély tehetsége volt a zenére, épen oly élénk érzéket tanusított
-a költői rhythmus iránt, mielőtt még szabályait ismerte volna. Atyja egy
-évig tanittatta hegedűlni; az öreg Patikárius volt mestere, de semmire
-sem mehetett vele, épen azért az egész tanulás abban maradt. Nem volt
-hallása, épen mint Goethenek, de a nyelv zenéjét korán s épen oly jól
-értette, mint a nagy német költő. Még nem töltötte volt be tizenharmadik
-évét, midőn az első hangzatosb vers fülébe csengett. Nem költemény volt,
-csak vers, latin nyelvtani szabályok, latin hexameter-sorokba foglalva,
-melyeket, mint iskolai leczkét, könyv nélkül kellett betanulnia.
-Tetszett neki a dactylusok lejtése, kiérezte a metszetek lüktetéseit.
-Csak puszta hang után, maga is próbált latin hexametert írni hol falra,
-hol papirdarabokra, de mindjárt letörölte vagy szétszaggatta a mit írt,
-nehogy valaki elolvashassa. A következő évben már magyar rímes verseket
-írt, két soruakat, alkalmasint magyar alexandrint. Legelső ily versével
-egyik barátját gúnyolta ki; alkalmasint ily szellemi tréfával még
-többször is megboszulta magát tanulótársain. Ifjú, sőt férfikorában is
-megvolt ez a szokása: 1820–1823 körűl egy pár pajkos költői levelet
-küldött jogász és juratus barátjainak; 1830–1837 néhány ív gúnyos
-epigrammot írt össze, nemcsak irodalmi ellenségeire, hanem barátjaira,
-sőt önmagára is, azonban alig adott ki belőlök egy párt. Baráti körben,
-ha jó kedve volt, örömest tett egy-egy gúnyoros megjegyzést, mondott
-adomát, egyszerű, magyaros humorral. Úgy látszik, hogy fehérvári
-tanulótársai közt ilynemű ötletek versbe szedésével alapította meg
-költői hírét. A gyermekek bámulták és haragudtak reája, épen mint a hogy
-nagy világban a vén gyermekek közönsége szokott. Néha labdázáskor állott
-elő egy-egy verssel. Elszavalta, aztán meg szaladt, mert barátjai
-kérték, üldözték, hogy adja át nekik versét olvasás vagy leírás végett.
-Soha sem adta át. Történt, hogy elfogták s erővel akarták elvenni tőle,
-de ő minden erejét megfeszítette s addig küzdött, míg vagy megszabadult
-üldözőitől, vagy legalább széttéphette kéziratát.
-
-A gyermekköltő e makacsságából maradt valami a férfiúban is. Híres költő
-korában is maga szerette fölolvasni másoknak költeményeit s ki nem
-állhatta ha kéziratát előtte más olvasta, akár némán, akár hangosan. E
-gyöngeség, szeszély vagy elv egyébiránt sok költőnek sajátsága. Saját
-fölolvasásukat nagyobb hatásúnak tartják; azt hiszik, hogy mások, kik
-akkor olvassák először a művet, nem ismervén eléggé se alapeszméjét, se
-hangulatát, távolról sem emelhetik ki úgy a főbb mozzanatokat, mint
-magok a szerzők, kiknek lelkében még viszhangzik minden verssor. Ez
-magában igaz is, csak az a baj, hogy valamely költeményt jól érteni,
-mélyen érzeni szükséges ugyan a jó előadáshoz, de még nem maga a jó
-előadás. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy nagy részt épen a költők
-leggyöngébb fölolvasói saját műveiknek. Egyik a rhythmus erős érzékénél
-fogva éneklésbe viszi át a szavalatot; másik a kitörő érzés és hév miatt
-képtelen az önmérsékletre; a harmadiknak árt a nevetséges arcz- vagy
-tagjáték, melyet talán költés közben szokott meg. Vörösmarty nem volt
-költeményeinek legkitünőbb fölolvasója vagy szavalója. Kissé egyhangúan
-szavalt, de nem szokott meg holmi nevetséges fogásokat, s lelkesűlt
-arczán, fölindúlt hangjában volt valami megható.
-
-Rhetor korában (1815) még nagyobb kedvet kapott a költéshez. Édes
-Gergely _Keservei_ kerűltek kezébe. Ez volt az első úgynevezett metrumos
-magyar költő, a kivel megismerkedett. A mint maga mondja, nagyon
-megörűlt, hogy a magyar nyelv oly könnyen perdűl a római rend szerint s
-egy Udvardy nevű barátjával versenyezve kezdte írni a magyar
-hexametert.[2] Nem csoda, hogy a hexametert kedvelte leginkább a
-klasszikai versmértékek között. Ebben írta első versét, ebben
-nyilatkozott először előtte nyelvünk zengzetessége, ezen csalta ki
-nyelvünkből maga is a legdallamosabb hangot s oly sok addig ismeretlen
-bájt. A verselgetésen kívül szabad idejét leginkább olvasmányok
-töltötték be. Hogy miféle könyveket olvasott, s azok mily hatással
-voltak fejlődésére, inkább csak sejtenünk lehet. Öcscse János beszéli,
-hogy atyjok könyvtárából szorgalmasan hordotta ki a könyveket s a többek
-közt latin klasszikusokat is. De vajon érthette-e már ekkor Horatius és
-Virgilius műveit, s hathattak-e e nagy költők szelleme fejlődésére? A
-magyar történelmet tárgyazó munkákat alkalmasint több kedvvel olvasta.
-Kár, hogy nem tudjuk: vajon foglalkozott-e lelke a magyar történelem ama
-nevezetes mozzanataival, melyekből később költői műveket alkotott? Annyi
-bizonyos, hogy a fogékony gyermek lelkében már ébredezett a részvét
-nemzete multja, az ősi dicsőség iránt, s erre maga a város is
-befolyhatott, hol épen tanult. Az elpusztult Fehérvár, a szent királyok
-széke, dicső helye s bús sírja – a mint maga mondja egyik ifjúkori
-költeményében – összehasonlítást kelthetett föl benne a mult és jelen
-között. _Fehérvár_ czímű költeményét ugyan 1823-ban írta, az akkori
-politikai viszonyok hatása alatt, de jó részt a gyermekkori benyomások
-töredékeiből. A sírjokból fölkelő s a nemzet pusztulását sirató királyok
-látomása már átvonulhatott a tizenöt éves gyermek álmodó lelkén.
-
-Úgy látszik, hogy 1816 juliusában, midőn bevégezte Fehérvárott
-tanulmányait, már el volt határozva jövendője. Ugyan mi pálya várhatott
-volna egy gyermekifjúra, ki teljesíti ugyan kötelességeit, de nem mutat
-kiváló hajlamot semmi kenyér-tudomány iránt, csak olvasgat és verseket
-firkál, a természet szépségein mereng s az ősi dicsőség napjairól
-álmadozik? Mi más pálya, mint az írói? Távolról sem sejthette senki,
-maga legkevésbbé, hogy tíz év mulva mint nagy költő vonja magára nemzete
-figyelmét, de az már bizonyos volt, hogy sikerrel vagy siker nélkül,
-küzdeni, szenvedni fog nemzete dicsőségeért.
-
-
-
-
-II.
-
-Vörösmarty 1816-ban a pesti gymnasiumban tanul s egyszersmind
-gyermekeket tanít. 1817-ben az egyetembe lép. Újabb olvasmányai s az
-egyetemi tanárok hatása. Sallay Imre tanulótársa. Atyja halála. Anyja
-özvegysége és utolsó évei. _A szegény asszony könyve_ czímű
-költeményében anyját rajzolja.
-
-Atyja 1816 novemberében Pestre vitte a gymnasium hatodik osztályába, az
-úgynevezett poetica classisba. Itt is keveset kellett költenie reá;
-csakhamar alkalmazást nyert egy özvegy örmény nőnél, kinek két fiát
-tanította koszt- és szállásért. Azonban az eddig első eminens fiút, itt
-már az utolsók között találjuk: az első félévben 21-ik, a másodikban
-25-ik, sőt a következő évben, mint az egyetemen philosophiai tanfolyamot
-hallgató, már nem épen mindenből eminens, bár némely tantárgyból, minő a
-magyar irodalom és æsthetika, az elsőbb eminensek között foglal helyet,
-ebből mint 15-ik, amabból mint 6-ik. Nem csoda. Pesten több idejét vette
-igénybe a tanítás, mint Fehérvárott; nagyobb fiúkat tanított s némely
-tantárgyat magának is újra kellett tanulnia, hogy taníthassa. E mellett
-többet olvasott és verselgetett. Néhány jó könyvre tett szert: Baróti
-Szabó _Aeneisé_re, Rájnis _Eclogái_ra, Virág _Odái_ra és Horatiusból
-fordított _Levelei_re. Ekkor ismerkedett meg Révai munkáival is, előbb
-verseivel, később nyelvtanával. Mind oly könyvek, melyek nyomot hagytak
-fejlődésében. Nemcsak a verselés folytatására buzdították, hanem
-látkörét is szélesítették, nemcsak a klasszikai formák, kivált a
-hexameter iránti előszeretetét táplálták, hanem sok tekintetben
-befolytak a leendő költő nyelvére is. Baróti Szabó újmódú inversiói,
-avult és tájszavai hasonló merészségre bátorították a gyermekköltőt,
-hogy aztán minden elődénél szokatlanabbúl és mégis magyarosabban és
-szebben szólalhasson meg. Virág műveinek főleg tisztasága és könnyűsége
-tetszett neki. Már korán megszokta a szokatlant a tisztaság és könnyűség
-bájával egyesíteni. Révait nagy örömmel olvasta és zászlója alá esküdt.
-Erre nézve sokat tett az is, hogy az egyetemen a philosophia tanára,
-Szücs István, kit kedvelt, Révai híve volt, a magyar nyelv és irodalom
-tanára pedig Czinke Ferencz, egy csekély tehetségű és tudományú ember, a
-kit ki nem állhatott, Révai ellen küzdött. Czinke éretlen fecsegései még
-inkább Révai hívévé tették, kinek munkái ébresztették föl aztán benne a
-nyelv körűli behatóbb tanulmányokat. Zádor így ír Kazinczynak 1825 nov.
-7-ről: «Vörösmartyt Czinke oktatása tette jottistává, s ő a metricusok
-között legelőször Édes Gergelyt ismerte, ez után indúlt el azon pályán,
-melyen most sasszárnyakon repül. S Czinkének és Édesnek aligha ebből nem
-áll minden érdemök.»[3]
-
-Valóban Vörösmarty a nyelvet illetőleg szerencsés körülmények között
-fejlődött. Oly vidéken született, hol tisztán beszélik a magyar nyelvet,
-gyakorta érintkezett a néppel, nyelvérzéke élesedett s fogékony emléke
-az eredeti szólásmódnak egész kincstárával gazdagult. Korán
-megismerkedett nyelvünk tudományos rendszerével s a legnagyobb magyar
-nyelvész, Révai nyomán. Első olvasmánya is oly kevéssé volt Gvadányi,
-mint Kazinczy. A gyermekifjút nem tehette elfogulttá se amannak népies,
-de ízléstelen magyarsága, se emennek ízléses, de olykor idegenszerű
-stilusa. A két túlság között a középúton maradt, s már gyermekkori
-benyomásainál fogva hivatva volt, mintegy összeolvasztva az eddigi
-irányokat, oly költői nyelvet alkotni, mely ósdiakat és újítókat
-egyaránt magával ragadjon. Ifjúkori kísérletein már látszik ez irány,
-sőt _Sok vész riaszt_ kezdetű költeményecskéjében is, mely fönmaradt
-kísérletei között a legrégibb, alig van nyoma akár a köznapi, akár a
-mesterkélt magyarságnak. E költemény 1817-ből való. Szücs előadása alatt
-írta a tanteremben, mi azt mutatja, hogy Pesten már nem figyelt annyit a
-magyarázatra, mint Fehérvárott. Ez időtájt leginkább epigrammákat és
-elegiákat írt, melyeknek nagy részét elégette, mert, a mint maga mondja,
-többnyire száraz verselés volt. Fönn említett költeménye is csak úgy
-maradt reánk, hogy egyik tanulótársa leírta magának s ereklyeként őrizte
-egész napjainkig. Sallay Imre neve e hű barátnak, ki majdnem oly
-szeretettel és bámulattal csüngött Vörösmartyn, mint Johnsonon Boswell.
-Szerette, bámulta, mindent megtett érte a mire kérte, sőt midőn
-Vörösmarty föllépett az irodalomban, szerencsésnek érezte magát, hogy
-kéziratát minden díj nélkül ő tisztázhatja. Hivatala miatt Budán kellett
-laknia, de minden héten átjött Pestre megkérdezni Vörösmartyt: irt e
-valami újat, van-e tisztázni valója. Jobban tudta Vörösmarty írását
-olvasni, mint ő maga; a gyors írás, a sok törlés és javítás miatt
-nehezen olvasható kéziratot oly könnyen olvasta, mintha saját szép írása
-lett volna. Kár, hogy e hű ember nem vitt naplót, mint Boswell; később
-ugyan, 1865-ben, emlékezetből összeírt egy pár ív jegyzetet
-Vörösmartyról, de nagyon hézagosan s nem oly érdekesen, mintha naplót
-visz vala.[4] Mennyi adatunk volna most Vörösmarty ifjú- és férfikorára,
-míg így csak egy pár jegyzet, néhány levél és szóbeli hagyomány mindaz,
-a miből meríthetünk.
-
-Az 1817-ik év más tekintetben is nevezetes volt a már egyetembe lépő
-ifjúra nézve. Nemcsak a tanulmányok érlelték, hanem a szenvedések is, s
-megkezdé küzdelmét az élettel. Atyja egy pár év óta elvesztette minden
-vidorságát. Gond nyomta, aggodalmak kínozták. Kilencz gyermeket kellett
-fölnevelnie s az 1814–1815-ki szűk termések nagyon megrontották
-haszonbérletét s csak a legnagyobb szorgalom és takarékosság menthették
-meg a bukástól. Ide járult még beteges állapotja is. 1816 őszén a
-fehérvári vásáron meghűlt, forró lázba esett, melyből kigyógyult ugyan,
-de annyira elgyöngűlt, hogy tavaszig nem léphetett ki a szobából.
-Tavaszra jobbra fordúlt egészsége, a termés is szépen mutatkozott, mi
-jobb kedvet öntött belé. Azonban egészsége még nem állott teljesen
-helyre. Unokaöcscse, Vörösmarty Ferencz, pesti ügyvéd, juliusban
-meglátogatván, azt tanácsolta neki, hogy jó volna, ha közölné baját
-jelesb orvossal, ezért ránduljon be vele Pestre. Elfogadta a tanácsot, a
-pesti orvosok egyik legjelesbikéhez folyamodott, kinek orvosságát még az
-nap bevette s másnap délután meghalt.
-
-E halál az egész család pusztulását vonta maga után. A boldogult még
-betegeskedése idejében úgy rendelkezett, hogy ha meg találna halni,
-hagyjanak föl a falusi gazdálkodással; mindent, mi Velenczén van,
-tegyenek pénzzé, az adósságokat fizessék ki, a mi megmarad, adják be az
-árvapénztárba. Így ez összeg kamatjából s a fehérvári ház, föld és szőlő
-jövedelméből valahogy csak elélhetnek, különben bajosan. Az özvegy
-máskép cselekedett. Képzelődése és kedélye után indúlt, s reményét jó
-szándékával táplálta. Hogyan hagyja el Velenczét, hova annyi édes emlék
-köti, a jó szomszédokat, kik szeretik, betegeit, kik áldják, kedves
-teheneit, melyeknek tejéhez nincs fogható, a szőlőt, melyet férje
-ültetett, az erdőt mezőt, hol minden gyógyfüvet ismer; hogyan menjen
-Fehérvárra, idegenek közé, városba, melyet soha sem szokott meg? Aztán
-azt hitte, hogy mivel jó gazdasszony, jó gazda is lehet, képes lesz
-pótolni férjét s fentartani a családot eddigi állapotjában. Megtartotta
-a haszonbérletet s két nagyobb leányával gazdálkodni kezdett? Azonban
-nem sokáig folytathatta, minden év rosszabbul ütött ki, s minden évben
-kisebb-kisebb haszonbérletre szorult. De szegényedése mellett sem
-mondott le szokásairól. A ház egyben-másban, legalább külsőleg, most is
-a régi jobb állapotra emlékeztetett. Vendég nem igen járta már, de azért
-a gazdasszony serénykedett, konyhája folyvást jó hírben állott, s a
-koldus most sem léphette át vigasz nélkül küszöbét. Alig telt el öt év s
-már majd mindent el kellett adni, előbb a fehérvári házat és szőlőt s
-így tovább. A szegény özvegy nem hogy fiait segíthette volna, hanem maga
-is szükséget látott. Gyermekei szétszóródtak a világban. Mihályt a
-véletlen, vagy gyámja, Vörösmarty Ferencz, gondoskodása, a
-Perczel-családhoz juttatta nevelőnek; János, végezve a gymnasiumot,
-gazdasági szolgálatba lépett; a többiek a rokonsághoz vagy jó emberekhez
-vonták magokat, hogy ne legyenek anyjok terhére. Az özvegy egyedűl
-maradt bánatjával. Ott tengődött Velenczén, alig maradt valamije,
-leginkább azon csekély segítségből éldegélt, melyet két nagyobbik fia
-küldött neki koronként. Az önvád és elhagyottság szomorúvá és betegessé
-tették. Mindent elvesztett, csak imádságos könyve maradt meg, ebben
-keresett és talált vigasztalást. Imádkozva, betegeket gyógyítva töltötte
-napjait.
-
-  És ha néha sorsa fordúl,
-  Gazdálkodni még most sem tud,
-  Ha neki van, másnak is jut;
-  Jobb időkből rosz szokása:
-  Hogy a könnyeket ne lássa,
-  Megfelezni kis kamráját,
-  S maga gyakran szükséget lát.
-
-Írja róla költőnk 1847-ben egyik költeményében, melynek czíme _Szegény
-asszony könyve_. Mi mélyen hathatott a jó fiúra anyja szenvedése.
-Huszonöt év múlva sem feledi e kegyes, szomorú arczot s oly élénken, oly
-bensőséggel rajzolja, mintha épen akkor jött volna látogatásából.
-Valóban e költemény nemcsak Vörösmarty legszebb költeményeinek egyike,
-hanem kedélyre, bensőségre, s a mi ezzel együtt jár, egyszerűségre
-nézve, majdnem mindent felülmúl, a mit valaha írt. Ha nem volna más
-adatunk arra, hogy Vörösmarty nagyon szerette anyját, e költemény is
-elég bizonyság lenne reá; ha nem írt volna semmi mást, ez talán magára
-is föntartaná nevét költészetünk történetében, mert a valóság és
-eszmény, a kedély és phantasia szerencsés vegyületének oly szüleménye,
-mely más irodalmakban is a ritkább jelenségek közé tartozik.
-
-Fiai jobb sorsával az özvegyre is jobb napok derültek. Mihály- és
-Jánosnak első gondjok volt anyjokat kiemelni a nyomorból s bevinni
-Fehérvárra, hol közelebb lehet gyermekeihez, mert közűlök négy ott
-lakott. János itt tisztességes lakást fogadott számára, sőt közköltségen
-tehenet is vettek neki, hasonlót a régihez, mert a jó tej kedves eledele
-volt. Mindamellett nem maradt Fehérváron sokáig; nem tetszett a város,
-faluhoz szokott s ismét oda kívánkozott vissza. Ekkor János, Mihály
-tanácsára, Gárdonyba vitte ki, hol egy nemes úr adósuk volt s ennek
-fejében örömest adott az özvegynek lakást és földet. Azonban itt sem
-találta magát jól. Velenczét, a jó szomszédokat, férje kedves szőlőjét
-nem tudta felejteni. Rosszabb kedve volt, mint a nélkülözés napjaiban, s
-mintegy hervadni látszott. Végre sírva vallotta meg fiainak, hogy ő csak
-Velenczén lehet egészséges, közel a szőlőhez, hova mindennap kijárhat
-sétálni, mint régen, bárcsak ezt a szőlőt ne kellett volna eladni,
-bárcsak élne édes-atyátok – Istenem, hova juttattalak benneteket! És
-keservesen sírt, siratta férjét, magát és fiait. A fiúk nem nyughattak,
-míg a szőlőt vissza nem szerezték s anyjoknak közel hozzá lakást nem
-béreltek. Boldoggá tették. A jó özvegy megelégedve élte le utolsó éveit.
-Otthon volt újra s úgy tetszett neki, mintha a régi jó idők
-visszatérnének. A magáéból élhet, férje szőlőjébe járhat, ismét
-aszalhat, befőzhet, gyógyfüveket száríthat, tapaszokat, kenőcsöket
-készíthet, s fiait egy kis vendégségre várhatja. A fiúkra is jól hatott,
-hogy midőn anyjokat látogatják, egyszersmind gyermekségök emlékhelyéhez
-vándorolhatnak. Rájok is elragadt anyjok boldog csalódása. Jól ismert
-hegyek, fák és arczok köszöntötték, a kapuban anyjok fogadta, s mert
-hatvan éves korában is alig volt ősz hajszála, majdnem az az alak állott
-előttök, ki régen iskolás gyermekkorukban. Úgy tetszett nekik
-pillanatra, mintha még virágoznék az atyai ház vendégszeretete, jólléte.
-Anyjok megvont magától a mit lehetett, csakhogy látogató fiait jól
-fogadhassa. Bőségben úszott az asztal, s kivált Mihály kedvencz ételei
-soha sem hiányoztak. Mihály épen azért, mert nem akarta anyját
-szegényíteni, ritkábban látogatta, egy évben kétszer; az anya viszont
-épen azért, mert fia ritkán látogatta, még inkább kitett gazdasszonyi
-becsületeért. Mihály mindig hozott neki Pestről valamit, ha egyebet nem,
-legújabban kijött munkájának csinosan bekötött példányát. A jó asszony
-örűlt fia hírének, könnyezve nézegette a szép könyvet, el is olvasott
-belőle néhány lapot, de nagyon elszokott már a világi olvasmányoktól, a
-fellengős nyelvet sem értette eléggé, hamar félretette és ismét
-imádságos könyvét vette elő. És imádkozott, hálát adott Istennek, hogy
-fiai jól-rosszul, de elhelyezvék; János épen oly jeles gazdatiszt, mint
-Mihály író; Mihály már olyan állapotban van, hogy évenként kétszáz váltó
-forinttal segítheti, a mennyi épen elég néki, s még a szegényeknek is
-juttathat belőle valamit.
-
-
-
-
-III.
-
-Vörösmarty mint a Perczel-fiak nevelője, első ízben 1817–1822. A
-Perczel-család. Jogi vizsgálatai az egyetemen. Olvasmányai Pesten.
-Barátjai Börzsönyben: Egyed Antal, Klivényi Jakab, Teslér László. Első
-drámai és epikai kisérletei: _Zsigmond király, Ypsilon-háború, Hűség
-diadalma_. Lyrai költemények.
-
-Azonban midőn költőnk körülményeihez képest ily jelentékeny összeggel
-segítette anyját, már harmincz éves férfiú volt s az akadémia rendes
-tagja. Azon évben, mikor atyja meghalt, nem tehetett érte többet, mint
-hogy nem vált terhére s néhány forintocskát takarított meg számára.
-Magának is kevés volt, csak hogy élhetett és tanúlhatott. Szerencsére
-már 1817 novemberében a Perczel Sándor házához jutott, mint három kisebb
-fiának nevelője.
-
-Az atyja halálán búsongó s anyja és testvérei sorsán aggódó ifjú
-idegennek és szerencsétlennek érezte magát az úri háznál. Atyja sírjához
-ez időtájt írt ódája nemcsak a kegyelet sóhajtása, hanem a búskomolyságé
-is. Nem dobogott feléje részvevő kebel, hideg arczokkal találkozott.
-Perczel Sándor katonaviselt ember, vagyonos és büszke nemes úr volt s
-kissé nyers modorú; fiai: Sándor, Móricz és Miklós tehetséges, de vásott
-úrficskák, kiket az atya útasítása szerint is kemény regulába kellett
-tartani. A fiatal és tapasztalatlan nevelő sokat bajlódott. Nem sok
-kedve volt nevelősködni s nagy fáradságába kerűlt a tanítás. Midőn
-1848-ban b. Eötvös, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter, a magyar
-nyelv és irodalom egyetemi tanszékével kinálta meg, visszautasította,
-azt mondván, hogy nem született tanárnak, ifjú korában eleget kínlódott,
-vén napjaiban hagyjanak neki békét. A tizenhét éves ifjú nem
-beszélhetett így. A szükség és becsület kívánták, hogy megfeleljen a
-szülék bizalmának. Megszokta és kibékült pályájával. Megszerette a
-család s ő is a családot, melynek lassanként mintegy tagjává lőn. Az
-öreg Perczel katonás modora mellett jószívű ember volt, és mit
-Vörösmarty nagyra becsült, részvétet tanúsított a magyar irodalom iránt,
-s mi akkor is most is kevés magyar nemesnek szokása, magyar tudományos
-folyóiratot is járatott, a _Tudományos Gyüjteményt_. Perczelné csakhamar
-különös szivességet mutatott Vörösmarty iránt, a melyet ez
-ragaszkodással viszonzott. A _Kis gyermek halálára_ írt költeménye
-(1824) Perczelné vigasztalására készült, a ki egyik korán meghalt
-gyermekét siratta. A fiúk, ha sok gondot okoztak is a fiatal nevelőnek,
-becsűlték és ragaszkodtak hozzá, s e viszony még akkor is fenmaradt,
-midőn már kikerűltek keze alól. Híven látogatták vagy fölkeresték
-levelökkel kedves tanítójokat. Vörösmarty iratai közt nem egy levelet
-találhatni hajdani tanítványaitól. Sándor, ki katona lett, 1831-ben így
-ír neki Milanóból: «Kérem barátom uramat egynéhány sorral tudósítani
-régi tanítványát, kiben még azon magyar vér folyik, melyet barátom uram
-bele öntött». Móricz, ki 1848–49-ben a magyar forradalomban mint
-tábornok nevezetes szerepet játszott, viharos élete majd mindenik
-korszakából tudósítja kedves drága barátját. Hálát és tiszteletet
-lehelnek levelei; elismeri, hogy Vörösmarty adott először irányt
-hazafiúi tüzének s várva várja kedves barátja szívet és lelket tápláló
-levelét. Vörösmarty hasonló szeretettel viszonozta hajdani tanítványai
-hajlamát. Miklósnak 1849-ben úgyszólva életét menté meg, midőn ez Aradon
-mint katonatiszt Damjanichcsal, minden katonai fegyelmet sértve,
-szenvedélyesen összetüzött. Damjanich már kiadta az elfogató parancsot s
-katonai törvényszék elébe akarta állíttatni. Vörösmarty, meghallván ez
-eseményt, kérte Damjanich barátjait, hogy vessék közbe magokat s mentsék
-meg e derék, de meggondolatlan ifjú embert. Ezek azt tanácsolták, hogy
-tegye ezt ő maga; Damjanich tiszteli őt, mint költőt, s kérése
-sikeresebb lehet, mint bárkié. Vörösmarty csakugyan elment Damjanichhoz,
-ki nagy tisztelettel fogadta, tüstént teljesítette kérését s örűlt, hogy
-szolgálhat neki. Móriczért is mindent megtett, mit tehetett. Csillapítá,
-mérséklé őt, ki mindig a szélső baloldalon foglalt helyet, s bár
-politikai véleménykülönbség volt köztök, senki sem mentette, védte
-hívebben ez annyiszor megtámadott szónokot, mint a hajdani nevelő és
-barát.
-
-Nyolcz évig nevelősködött a Perczel-háznál, első ízben 1817 novemberétől
-1822 novemberéig, másod ízben 1823 novemberétől 1826 augustusáig. Az
-első három évben Pesten lakott növendékeivel s egyszersmind elvégezte az
-egyetemen a philosophiai tanfolyamot. 1820 végén leköltözvén Perczel
-börzsönyi jószágára, ő is vele ment s magán szorgalommal két év s egy
-pár hónap alatt tanúlta meg a három évre szabott jogi tanúlmányokat,
-melyekből félévenként vizsgálatot állott ki a jogi kar előtt. Iratai
-közt talált bizonyítványai szerint mind a négy vizsgálaton kitünő
-osztályzatot vívott ki, kivévén az elsőt, melyen csak az észjogból nyert
-kitünőt, s a többiből első osztályt.
-
-E két évet fiatalsága legvesződségesb éveinek nevezte mindíg, mert sok
-mindent kellett tanítnia és tanulnia, mindamellett szakított időt arra
-is, hogy költői hajlamának áldozhasson. Tulajdonkép ekkor kezdődik meg
-költői tehetségének fejlődése, mely mind nagyobb arányokat vesz. Míg
-1820-ig Pesten lakott, úgy látszik, egyetlen íróval sem ismerkedett meg
-személyesen. Talán csak az öreg Virág Benedeket látogatta, ki örömmel
-fogadott s áldással bocsátott el magától minden írogatni kezdő lelkesb
-ifjút. Legalább ezt látszik mutatni az a bizalmas hang, mely Virághoz
-1822-ben írt episztoláján elömlik. Tanulótársai közt sem volt senki, ki
-írogatott volna, vagy a kitől némi szellemi hatást vehet vala. Csak egy
-Maróthy nevű orvosnövendék volt reá hatással, ki keleti nyelveket tanúlt
-s keletre készűlt, a magyarok őshazája fölkeresésére. 1824-ben el is
-indúlt, azonban Törökországnál nem ment tovább, Konstantinápolyban mint
-orvos telepedett le. Vörösmarty maga is foglalkozott ez eszmével és
-sokáig sajnálta, hogy nem vándorolhatott ki barátjával. Volt a korban
-valami, a mi a sivár jelenből a múlt felé vonzotta az elméket: a
-fölébredt hazafi-fájdalom és büszkeség érzése, a búskomolyság és ábránd
-különös vegyülete, melyet a költészet táplált, a tudomány szentesített.
-Horvát István a magyar ős kérdés vizsgálatába merűlt s csodás
-fölfedezéseit lelkesűlve várta az egész nemzet. Kőrösi Csoma Sándor már
-elindúlt keresni az ős hazát, s a mint látszik, számos fiatal ember
-keblét dobogtatta hasonló vágy. Csaknem egyszerre négy költő ajkán
-zendűlt meg az ősi dicsőséget magasztaló eposz, s jellemző, hogy e
-költők legkitünőbbike, mielőtt nagy művéhez fogott volna, keletre akart
-bujdosni, mint Kőrösi Csoma, s miután megírta _Zalán futásá_t, Horvát
-István őstörténelmi vizsgálódásai nyomán, elméjében egy új eposz tervét
-forgatta, melynek az ősi haza lett volna színhelye. Máskülönben
-buzdítás, versenytárs nélkül, magára hagyva állott az ifjú költő a nagy
-városban s csak naponként szaporodó olvasmányai ébresztették
-munkásságra. Kisfaludy Sándor, Dayka és Berzsenyi munkái akadtak kezébe,
-s tanúja lőn Kisfaludy Károly drámai diadalainak a pesti szinpadon,
-melyek nagy hatást tettek reá. Többé nem Virág volt legkedvesebb
-költője, hanem Berzsenyi; s nem óhajtott semmit sovárabban, mint hogy
-drámákkal ajándékozhassa meg nemzetét. Ódákat írt s néhány kisebb
-szinműbe kezdett, melyeket nem végzett be. Ekkor kezdette meg _Salamon
-király_ drámáját is. Úgy látszik, erről azt hitte, hogy főműve lesz.
-Elhatározta magában, hogy bevégzi s ha sikerűl, ezzel lép a közönség
-elébe.
-
-Ily hangulattal és törekvéssel utazott le 1820-ban tanítványaival
-Tolnamegyébe, egy Bonyháddal határos pusztára, Börzsönyre. E falusi
-magányban töltött két év nagy befolyással volt fejlődésére. Épen azt
-találta meg itt, mit Pesten hiában keresett: könyveket és írótársakat.
-Perczel Sándornak itt szép könyvtára volt s Bonyhádon két pap lakott,
-Egyed Antal, a plébános, és Teslér László, a káplán, kik mindketten
-irodalmi tanúlmányokkal foglalkoztak. Kissé távolabb élt egy másik
-barátja, Klivényi Jakab, kivel már régebben ismerős volt s ki szintén
-verselgetett. E három pap lett Vörösmartynak társasága, közönsége,
-barátja, bírálója, versenytársa, kikre mindig hálával emlékezett.
-Körükben találta magát legjobban, könyvtárokból tanúlta ismerni az újabb
-és régibb magyar irodalmat, általok ismerkedett meg a külföldi
-költőkkel, tőlük vett ösztönt költői pályája folytatására, s mert
-nevezetes költőt jósoltak belőle, önbizalomra ébredt félénk geniusza.
-
-Mind a három pap különböző jellemű és tehetségű volt, de mindenik buzgó
-hazafi s testestül-lelkestül híve a nemzeti irodalomnak. Megható
-jelenet, hogy mily nevezetes szerepet játszott a magyar katholikus
-alsóbb klerus nemzeti irodalmunk újjá születése korszakában, sokkal
-nevezetesebbet, mint a protestáns. A szegény szerzetesek, plébánosok és
-káplánok főpapjaiknak hagyva a fényt s a protestánsokkal való
-torzsalkodást, az éledő nemzetiség a zsendülni kezdő irodalom nevében
-egyesűltek a világi protestánsokkal. Érezték, hogy van egy pont, hol
-főleg csak keresztyéneknek és magyaroknak kell lennünk s az egyházi
-irodalmon kívül is élhetni Isten dicsőségére, a nemzetiség, művészet és
-tudomány igaz érdekeit szolgálva. Faluditól Czuczorig hány nevezetes író
-állott elő e lelkes phalanxból; e mellett mindenütt ott találjuk őket,
-hol az irodalom ügye forog kérdésben. Berzsenyi versei kiadására néhány
-katholikus papnövendék gyűjt segélyt, Kazinczyt örömriadással fogadja
-Pannonhalma, Kisfaludy Károly _Auróra_jának legbuzgóbb terjesztői
-leginkább fiatal katholikus papokból telnek ki.
-
-E derék férfiak közé tartoztak Vörösmarty barátjai is. Köztök a
-legfiatalabbik, Klivényi, Pécsen lakott, de 1822 óta folyvást
-levelezésben állottak egymással. Az ifjú pap mindent elpanaszolt
-barátjának, s bánta, hogy pappá lőn. Vörösmarty vigasztalta s
-egyszersmind megküldte neki nagyobb munkáit. Klivényi köszönte a
-vigaszt, köszönte a munkát, mely vigasztalóbb amannál. Ő is küldött
-viszonzásul egy pár verset, kivált római epigrammokat. Panaszolt
-püspökére, ki nem szereti a költőpapot, kivált ha drámát ír. Lassanként
-kibékült sorsával, felhagyott a panaszszal, fel a költészettel is, de
-annál inkább lelkesítette ifjú barátját, kinek halhatatlanságot jósolt.
-
-Egyed leginkább a régi klasszikai irodalommal foglalkozott. Ovidiust
-fordította, elegiákat írt s egy nagy eposzhoz akart fogni. Szigorú
-erkölcsű, de vidám férfiú volt, ki örömest barátkozott a fiatal
-emberekkel. Vörösmarty gyakran átrándult hozzá s alkalmasint tőle kapta
-meg Zrínyit Kazinczy kiadásában, Homért Vályi Nagy fordításában, Tassót
-a Tanárkiéban; ez utóbbi annyira megnyerte szeretetét, hogy kedvéért
-megtanúlt olaszul s nem sokára az eredetiben olvasta. 1822-ben Paksra
-költözvén Egyed, leginkább levelezés által tartották fel a régi
-viszonyt. Versben leveleztek. Vörösmarty első levelében mélyen sajnálja
-barátja távoztát, az utolsóban kéri, hogy legyen tovább is buzdítója,
-ébresztője. Tulajdonkép egymást buzdították. Vörösmarty nemcsak hogy az
-ő szívességéből olvasta a három nagy epikus költőt, Homért, Tassót és
-Zrínyit, hanem tőle vette az első ösztönt az epikai költészetre is.
-Egyed az «Ősi hadak rendjét» akarta írni, eposzt majd Árpádról, majd
-Nádasdyról, a hét éves háború egyik hőséről. Vörösmarty folyvást
-tudakolta mennyire haladt már a munka. Fájdalom, volt reá a válasz, még
-meg sincs kezdve, mert helyzete nem adott hozzá könyveket. Valósággal
-ihlete hiányzott. Vörösmarty nem emlegette, hogy ő is akar írni, de már
-kész volt epikai első kísérletével, a _Hűség diadalmá_val, bár ekkor még
-nem sejté, hogy egy év múlva ő fogja megénekelni Árpád csatáit, mire
-Egyedet annyira buzdította.
-
-A mint Egyed eposzi tervekkel foglalkozott, melyeket ifjú barátja írt
-meg: úgy készült Teslér a drámai pályára, gazdagítva könyvtárát az újabb
-kor legnevezetesb drámaíróinak munkáival, melyeknek Vörösmarty vette
-leginkább hasznát. Ifjabb levén Egyednél, szorosabb baráti viszony
-fűződhetett közte s Vörösmarty között; e mellett Teslér leginkább az
-újabb kor irodalmát tanulta, melyből az ifjú költő majd semmit sem
-ismert. A két ifjú a fiatal szív lángolásával ragaszkodott egymáshoz.
-Teslér nemcsak idősb, hanem míveltebb is volt, mint ifjú barátja. Nem
-csak görögül tudott, hanem németül, francziául és olaszul is, szépen
-hegedűlt s már levelezésben állott Kazinczyval, kinek leveleit még a
-külalakban is utánozni igyekezett. Minden pénzét könyvre és hangjegyre
-költé; többet olvasott, mint írt. Készen állott ugyan már egy drámája,
-de csak egy pár kisebb költeményt bocsátott közre álnév alatt. Előbb
-Bonyhádon káplánkodott, majd Pinczehelyen, később székcsői plébános lett
-s végre bükkösdi. De bár hova ment, mindenünnen küldötte könyveit
-Vörösmartynak s híven fölkereste levelével. Tőle olvasta Vörösmarty
-Shakespearet, Schillert, Goethet, Kazinczyt s az _Erdélyi muzeum_ot.
-Meglátogatták egymást, s ha távol voltak, egyik levél a másikat érte.
-«Édes örömmel voltam mindíg társaságodban – írja neki Teslér 1820 végén
-– mert beszédünk csak a haza, csak a literatura volt. Ha örömmel
-láthatnám kelni mindezeket, ha dicsőn lefizethetnők mi is adónkat.»
-Ösztönzék és bírálták egymást, még pedig ritka őszinteséggel. Néha
-összetűztek, de hamar megbékéltek. Teslér Vörösmarty _Salamon_jának első
-kidolgozását nem találta elég magyar jelleműnek, e mellett ismételte azt
-a tanácsot, melyet neki Kazinczy adott: «Tartsd meg a cothurnusi
-lépdelést». Még más hibákat is fedezett föl benne, melyek részint nem
-hibák, részint pedig nem a legfőbbek. Vörösmarty rossz néven vette a
-bírálatot s polemizálni kezdtek egymással levélben. Ifjú költő nem igen
-tűri a gáncsot, ha még oly csöndes, szerény természetű is, minő
-Vörösmarty volt. Teslér mentegetőzött s egy pár bókkal igyekezett
-szelidíteni kritikáját. «Vedd föl azt – írja neki 1823 márcziusában –
-hogy mi közönségesen a magunk szüleményeit nem tudjuk azzal a birói
-szemmel nézni, melylyel kellene, vagy ha tudjuk is azt, úgy bánunk vele
-mégis, mint ama lágy atya, ki fiainak mindeneket megenged. Az én első
-drámám, tudom azt jól, hogy egy pipa dohánynál többet nem ér, mégis
-szeretem; az pedig nagyobb ördögség, hogy a mint azt először csináltuk,
-ha kész, már segíteni nem tudunk rajta, még csak sokat változtatni sem.
-Így vagyok én _Pákozdy_mmal; tudom, hogy rossz s hogy hol a hiba, s azt
-változtatni még sem tudom… Én azt hiszem és tudom, hogy te hazánknak
-nagyobb embere fogsz lenni, mint Racine és Corneille, ennek pedig első
-darabja gyönge volt s azé meg rossz.» Így bírálta és szerette egymást a
-két barát. Teslér érezte, hogy nem költőnek született, fájdalmas
-resignatióval felhagyott a költészettel, de mindig oly részvéttel
-kísérte barátja munkásságát, mintha saját jövőjéről volna szó. A
-Vörösmarty dicsőségében kereste a magáét s midőn _Zalán futása_
-megjelent, a betelt vágy lelkesült örömével írta neki: «A haza nevében
-köszönöm neked, az egeknek pedig hála _Zalán_odért, s érte ezerszer
-csókollak, ezerszer ölellek és áldalak. Horváttól régen vártuk s te
-adtad azt előbb, melynek híjával valánk; vedd érte köszönetemet. Értsd
-pedig röviden: _Cserhalmo_d a kritikát jobban kiállja, de szíveink
-jobban _Zalán_hoz nyulnak. Köszönöm, köszönöm barátom, s hidd el, azt
-volna kedvem eldallani szent Simeonnal: Domine, nunc dimittis servum
-tuum in pace.»[5]
-
-Így fejlődött a huszonkét éves Vörösmarty a magányban, önerején, a
-barátság virrasztó gondjai alatt. Szabad idejét a költészetnek,
-barátságnak és természetnek áldozta. A hajnal vagy alkony gyakran
-találta őt, puskával vállán, a bonyhádi erdőben. Inkább bolyongott, mint
-vadászott s andalgott a gyönyörű tájon, a mely, mint Egyednek írta, épen
-megegyezett csendes örömű lelkével. Klivényihez írott költői levelében
-is emlékszik ez álmodozó bolyongásokról. Mélyen emlékébe nyomultak e
-szép tájképek s még hat év múlva is, _Széplak_ gyönyörű bevezetésében,
-hozzájok sóhajtoz vissza. Változó érzések között hánykodva, egyszer a
-világba vágyott, a puszta magányosság bús fiának nevezte magát, máskor
-megnyugodva írta Egyednek: «Munkára virradok, avval nyugszom el:
-szünetem igen kevés. Ha fogynak dolgaim, újjakat keresek, mert ezek
-elszórják némely aggodalmimat. Csüggesztő kedvetlenség ritkán hat
-szivemre: mert tudok bízni jó Istenemben, s míg ez így marad, nem tartok
-semmitől. Az unalom ellen csak egy rendű foglalatosságom is elég
-oltalom, változó érzéseim pedig, melyeket a költészet (szabad legyen
-mondanom) lelke még tündériebbekké tesz, azt egészen ösmeretlenné teszik
-előttem.»[6]
-
-Azonban folyvást dolgozott s mindinkább ébredezett írói becsvágya. 1821
-őszén egy kirándulás tanítványaival Baranyába és Somogyba, a
-Perczelekkel atyafias Somsich-családhoz, szintén táplálta költői
-lelkesülését. Baranyában Siklós várának szemlélete egy egész drámai
-trilogia eszméjét ébreszté benne, a melynek első részét, _Zsigmond_ot,
-1823-ban be is végezte, a másodikat, a _Bujdosók_at, 1825-ben írta meg,
-a harmadik egészen elmaradt. Somogyban Zrínyi várának romja egy
-_Szigetvár_ czímű ódára lelkesítette.[7] 1822 novemberéig már jókora
-füzet lyrai költeményt írt össze, ezenkívül két drámát, _Salamon_t s az
-_Ypsilon-háború_t, mindkettőt 1821-ben, s egy költői beszélyt, a _Hűség
-diadalmá_t 1822-ben. Meglátszanak rajta újabb olvasmányai s fejledezni
-kezd eredetisége is. _Salamon_járól itt nem lehet ítélnünk, mert újra
-dolgozva adta ki később, de 1823-ban írt, át nem dolgozott s ki nem
-adott _Zsigmond_jából úgy látszik, hogy nem ismerte még a színpadot és
-Shakespeare olvasása nem a tragikai conceptió, a gyors cselekvény, az
-éles jellemzés iránti érzéket fejté ki benne, hanem csak a nemzeti
-történelem dramatizálásának hajlamát. Shakespearet inkább csak a
-külsőségekben utánozta, egészen a színek gyakori változásáig. Azonban a
-dictió méltóságára, a jambusok hangzatosságára nézve már ekkor felülmúlt
-minden magyar drámaírót. A mi _Ypsilon-háború_ czímű nyelvészeti
-bohózatát illeti, az annak, a minek írta, eléggé sikerűlt, minden esetre
-sikerűltebb, mint ifjúkori drámai kísérleteinek bármelyike. A mű
-személyei betűk, a Verseghy _y_-na és Révai _j_-je versenyeznek
-egymással, a míg végre Révai szerint dől el a dolog. Még akkor nem volt
-eldöntve helyesírásunk legfőbb kérdése: vajon egészen a kiejtés szerint
-írjunk-e, mint Verseghy hirdette, vagy pedig feltüntessük a szóképzés és
-ragozás betűit, a mint Révai tanította vajon _láttyá_-t, _hallyá_-t
-írjunk-e, vagy _látjá_-t, _halljá_-t. Vörösmarty, mint Révai buzgó híve,
-azt hitte, hogy a komikai tárgyalás csak használhat a komolyan már
-eléggé megvitatott kérdésnek. Valóban a száraz nyelvészeti kérdést oly
-élénken, oly komikain tárgyalja, hogy figyelmünk, jó kedvünk egy perczig
-sem lankad. Majdnem cselekvénynyé emelkedik a vita s a betűk egész
-szenvedélylyel küzdenek. Már magának az eszmének különössége fölébreszti
-kíváncsiságunkat s nem remélvén, hogy valami derekas válhassék belőle,
-annál kellemesebben élvezzük a sikert.
-
-Lyrai költeményei nagyrészt csekély becsű kísérletek, a melyeken előbb
-Virág, aztán Berzsenyi hatása érzik. Messze marad mindkettőtől, kivált
-ez utóbbitól, bár később is eszébe jut néha Berzsenyi koszorújáért
-versenyezni. Csodálatos, ez inkább költői gyakorlatokban, mint
-költeményekben nem érezhetni Vörösmarty szellemét, sőt nyelvének erejét
-sem mindenütt. Mintha a klasszikai óda egészen ellenkeznék modern
-szellemével s geniusza elhagyná e téren. Klasszikai modorban írt ez
-ifjúkori ódáiban csak abban mutatkozik eredetisége, hogy egészen szakít
-a mythologiával, sőt a klasszikai eszménynyel is. Dalaiban már több
-eredetiség nyilatkozik. A _Völgyi lakos_ban és _Szánakozó_ban új hang
-csendűl fülünkbe. De nyelvének erejét leginkább hexametereiben érezzük,
-melyek már akkor is a legjobb magyar hexameterekkel versenyeznek, míg
-végre a _Hűség_ _diadalma_ czímű epikai kísérletében, mind tárgyra, mind
-szellemre nézve előttünk áll a romantikus költő, kit az ó-világhoz csak
-a külső forma köt, s egész arczával az új világ felé fordúlt.
-
-Íme ez ifjúkori kísérletek néhány jellemvonása, melyek a későbbi
-Vörösmartyra emlékeztetnek! Mindamellett a legélesebb szemű kritikus sem
-jósolhatta volna belőlök, hogy az ifjú, ki ezeket írja, egy pár év múlva
-forradalmat idéz elő a magyar irodalomban: kiveszi Kazinczy kezéből a
-magyar költői nyelv megalapítását, s a mit a Kisfaludyak csak
-megmozgattak, a képzelet szabadsága s a nemzetiesb irány nagy eszméinek
-teljesebb diadalához tör útat. Honnan e gyors fejlődés? Ki mondja meg?
-De annyi bizonyos, hogy Vörösmarty geniusza még ekkor nem találta meg se
-tárgyait, se formáját. Két erős szenvedélynek kellett ide ragadnia, a
-hazafi-fájdalomnak és a szerelemnek: a következő 1823. évben e két érzés
-tölti be egész lényét és hozzá fog _Zalán futásá_hoz.
-
-
-
-
-IV.
-
-Vörösmarty Görbőn mint patvarista. Az _Elbúsult deák_ czímű drámája.
-Első föllépte a _Koszorú_ban. Az 1823-ki politikai mozgalmak hatása.
-_Zalán futásá_ba kezd. Zrínyi, Gyöngyösi és a XVIII. század epikusai.
-Epikai mozgalmak a jelen század elején. Aranyos-rákosi Székely Sándor.
-Vörösmarty első szerelme. Perczel Etelka.
-
-Vörösmarty 1822 novemberében egy évre elhagyta Börzsönyt s Görbőre ment
-Csehfalvay Ferenczhez, Tolnamegye egyik alispánjához, patvariára. Nem
-végkép mondott le nevelő pályájáról, csak ideiglenesen, s Perczel Sándor
-nem hogy rossz néven vette volna e lépését, sőt ellenkezőleg,
-helybenhagyta s maga ajánlotta őt Csehfalvaynak. Ügyvédi pályára
-készűlt, s az volt szándéka, hogy a patvaria végeztével fölesküdjék a
-királyi táblára, s Pesten ismét átvévén a Perczel-fiúk nevelését,
-ügyvédi vizsgálatra készüljön. Görbőn új barátokra talált, kik ugyan
-inkább csak vadász- és juratuspajtások voltak, de szintoly tárt karokkal
-fogadták, mint Bonyhádon írótársai. Vörösmarty, gyermeksége óta, talán
-itt töltheti legvidámabb napjait, ha anyja miatti aggodalma, a haza
-ügye, és titkos szerelmi búja meg nem zavarják vala éjét és nappalát.
-Azonban az ifjú szív sokat elbír, kivált ha költőé, kivált ha a fájdalom
-ihletté válva, enyhületkép szállhat vissza. Vörösmarty nemesűlve
-emelkedett ki fájdalmaiból s mintegy nekik köszönhette, hogy költői
-geniusza szárnyra kelhetett.
-
-Mióta elhagyta a szülői házat, most lélekzelhetett először szabadabban.
-Nem tanított, kevés óráját foglalta el a patvaria, s élhetett valamit
-kedvére is. Az újság ingere, a szórakozás belé vonták néha a
-mulatságokba, de inkább vadászott és csónakázott a Kaposon, mint bálokba
-járt vagy kirándulásokat tett a vidék vendégszerető házaihoz. Leghűbb
-vadász és csónakos társa az alispán fia volt, Sándor, ki, a mint levelei
-bizonyítják, kiválón ragaszkodott hozzá. Midőn Vörösmarty odahagyta
-Görbőt, az ifjú barát híven tudósította őt, hogy mik történtek ott
-eltávozta óta. Sokszor emlegeti a csónakázást, vadászatot, s azt a
-«czifrán készült meleg hűselőt», melyre Vörösmarty gúnyverset írt.
-Elpanaszolja, hogy mindkettőjöket nagy veszteség érte, oly mulató
-társukat vesztették el, kit a nyáron Dárius kincséért sem adtak volna, –
-kedves kis csónakjokat ellopták a kert alól. Elmondja, hogy az a meleg
-hűselő most még jobban megérdemli Vörösmarty dícséretét, mert ő az
-őszszel még az ujjnyira árnyékvető zsinegeket is elpusztította róla,
-hogy annál hűsebb legyen s a benne hűselőket jobban érhesse a szél.
-Tréfásan dicsekszik, hogy most jobb fütőszolgájok van, mint taval,
-egészen olyan, mint Vörösmarty börzsönyi fütője, a ki egy hétre
-egyszerre szokott befűteni és Tollagi Jónásként a mit tesz, igazán
-teszi. «Ha reá gondolok – végzi egyik levelét – a múlt esztendőre,
-sóhajtással emlékezem meg azon barátságos és ártatlan mulatságainkról,
-melyekkel időnket minden unalom nélkül eltöltöttük, s örömest
-visszahoznám azon jó időket, ha lehetne.» A másik ifjú, ki nagyon
-ragaszkodott Vörösmartyhoz, Jeszenszky Miklós volt, egy lelkes és
-nagyreményű ifjú Csibrákról, ki közpályára készűlt s írogatott is,
-azonban kora halála sírba temeté a szülők és barátok reményeit.
-Vörösmarty buzdító verset írt hozzá s egy darabig levelezésben állott
-vele.
-
-E két ifjún kívül, úgy látszik, a többi patvarista is rokonszenvvel
-viseltetett az új társhoz. Vörösmarty rendesen, ha nem is gyors, de
-annál erősb és tartósb rokonszenvet keltett maga iránt a férfiakban. Nem
-voltak külsőkép ragyogó tulajdonai, melyek sértsék a hiúk büszkeségét,
-és eszének és szívének belső gazdagsága, egyszerű nemes modora
-szeretetet és tiszteletet vívtak ki számára mindazok előtt, kik nem
-vesztették el minden fogékonyságukat a való érdem iránt. A nők irányában
-sokkal tartózkodóbb volt, sőt elfogult. Nem tánczolt, nem udvarolt s az
-édeskedést, bókolást, ki nem állhatta. Azonban szerény elvonultsága,
-komoly vidámsága, kellemes zavara való tiszteletet és gyöngédséget
-fejeztek ki a nők iránt. Nagyobb társaságban kevésbbé nyilatkozott
-szeretetreméltósága, mint a kisebben, ismerősök között. Soha sem
-rontotta el a mások jókedvét, ha magának nem a legjobb kedve volt is,
-sőt emelni igyekezett. Hamar otthon találta magát a patvarián is, hol
-víg élet folyt s a tréfa, elmésség egymást érte. _Egy czifrán készült
-meleg hűselőre, Patvarista_ czímű költeményei s az _Elbúsult deák_ czímű
-drámája mind e pajkos szeszély szüleményei s úgy látszik, juratus
-pajtásai kedvéért írta. Az _Elbúsult deák_ hősei törvénytanuló ifjak, s
-alkalmasint patvarista pajtásait rajzolta bennök. Egy pár jó genreképi
-jelenetet találunk e különben gyönge műben; prózában van írva, melyet az
-érzelmesebb jelenetekben jámbusok váltanak fel, szebben hangzók az
-eddigieknél.
-
-Mindamellett legjobban találta magát szobájában, vagy a mezőn egyedűl
-bolyongva. Elmerűlt tanúlmányaiba, bújába, gondjaiba. Sokat, olvasott és
-írt, többet mint azelőtt; folyvást levelezett Teslér és Klivényi
-barátjaival s megküldötte nekik újabb munkáit. Mint író ekkor lépett föl
-először nyilvánosan a _Tudományos Gyüjtemény_ mellékletében, a
-_Koszorú_ban, Virág Benedekhez írt episztolájával s egy
-tankölteménynyel, melyet volt tanítványaihoz búcsúkép írt, Börzsönyből
-távoztakor. Innen küldött két költeményt Kisfaludy Károlynak is az
-_Auróra_ számára, _Toldy Csepelben_ és _Juhász és bojtár_ czíműeket.
-Mindenik küldemény szerencsétlenűl járt. A _Koszorú_ szerkesztője
-kegyeskedett ugyan kiadni mind két költeményt, de oly jegyzés
-kíséretében, mely megrója az interpunctiót, orthographiát s egy pár
-verssor hibás voltát. Vörösmarty rossz néven vette ez igazságtalan
-megrovást, mely a szedő és javító hibáját a szerző nyakára tolja, társai
-pedig, kivált Klivényi, egész fölindulással kelnek ki levelökben a
-szerkesztő ellen és vigasztalják barátjokat, kinek első fölléptével is
-méltatlanságot kellett szenvednie. Kisfaludy Károly épen
-visszautasította a küldött költeményeket.
-
-«A munkák iránt – írja 1823. márcz. 19-én – köszönetem mellett őszinte
-választ adok. _Toldi_t a jövő évre hagyom, minthogy ezenre több ilyetén
-tárgyak küldettek be s azoknak fölvételét igértem. A másik verset
-szívesen fölveszem, mindazáltal egy kérést bátorkodom tenni: nem
-lehetne-e e különben szép és lágyan irt idyllbe græcismust szőni? A
-juhász és bojtár nevezet (pedig képtelen) sok olvasót elijeszt. Én magam
-tapasztalám, kivált a szép nemnél ezen előitéletet, és egy almanak, mely
-gyönyörködtet s nem tanít, azt nem czáfolhatja meg. Azért, ha ezen
-költeményt általjában dialogisalni méltóztatnék, görög nevet adván
-czímerűl, több kedvelőt nyerhetne. Bár volna még benne több cselekedet
-(Handlung), mely az egészet meghosszabbítaná. A nyelv tiszta és szép s
-nem hizelkedem azon reménynyel, mely olvasásakor lepett meg, hogy
-tisztelt hazafim ezen pályán dicsőséget szerzend. Ha felebbi kérésem
-figyelmet érdemel, méltóztassék ezen idyllt hozzám küldeni; szintúgy
-köszönettel venném, ha még több metrumos és köztárgyra czélzó verseket
-vagy epigrammákat is átszolgáltatna, én nem mulasztom el nevét, mint
-nyelvünk ujabb hősét a hazának bemutatni»[8] Vörösmarty nem
-görögösítette a gáncsolt _Juhász és bojtár_t, melyet ez különben sem
-tett volna jobbá, de a nem gáncsolt _Toldi_t visszavette, ujra dolgozta,
-s 1829-ben ismét elküldötte Kisfaludyhoz, a ki azt ki is adta _Aurórá_ja
-1830. évfolyamában. Az ifjú költő megértette Kisfaludy levelét, mely sok
-gyöngédséggel ugyan, de mégis eléggé érthetően fejezte ki, hogy jobbakat
-vár tőle. De mindez nem kedvetleníté el, más hangulatban volt, mintsem
-ily kicsinyes dolgokkal foglalkozzék. Lelkében eszmék forrtak, szívében
-a szerelem szenvedélye viharzott, s képzelmében a haza elmúlt
-dicsőségének, az elhanyatló jelen gyászának képei vonultak el. Eddig
-költészete inkább csak verselgetési gyakorlat volt, az eszmék és érzések
-játéka, mulatság és utánzás; most érezte, hogy költő, ki többé nem
-könyvekből, hanem lelkéből merít, rhythmusát a megáradt eszmék és
-érzelmek hullámzása emeli s költészete összeolvadt az élettel, saját és
-nemzete életével.
-
-Az ifjú Vörösmarty költészetének e forduló pontját nagyban elősegíték az
-1823-ki politikai mozgalmak. Zaj töltötte be az országot, bár az
-országgyűlés terme zárva volt s a kormány azt mintegy végkép bezárni
-szándékozta. A megyéken, a régi magyar alkotmány e védbástyáin, folyt a
-harcz; a nemzet jobbjai végső erejök megfeszítéséig védték az annyiszor
-mellőzött, kijátszott s most nyíltan s alapjában megtámadt alkotmányt.
-Valóban, Magyarország nagy válság felé közeledett s koczkán állott
-nemcsak alkotmánya, hanem nemzeti fejlődhetésének majd minden
-biztosítéka is. Mintegy harmincz év tölt el 1790 óta, midőn amaz örökké
-emlékezetes országgyűlésen az alkotmány visszaállítva, újabb
-törvényekkel biztosíttatott s a nemzetiséget fenyegető veszélyek
-elháríttattak. A lelkesűlést és erélyt lassanként lankadás és tétlenség
-váltották föl. A kormány többé nem németesített, de a nemzet majd semmit
-sem tett nemzetisége biztosítására. A nemzetiségből kivetkőzött
-aristocratia 1790-ben is nem annyira nemzetiségét védte, mint előjogait,
-s folyvást idegen maradt nyelvében és szokásaiban. A közép nemesség
-tüzesen szónokolt ugyan a nemzetiség mellett ország- és megyegyűléseken,
-de oly keveset volt képes kivívni érdekében, mint áldozni érte saját
-erején. Egy nyelvmívelő társulatocskát, egy kis állandó színházat sem
-tudott megalapítani Magyarország gazdag nemessége, s mindazt, mit
-egyesek a nemzeti míveltség fejlesztésére kezdeményeztek, közöny fogadta
-és temette el vagy legalább is tengődésre kárhoztatta. Nemzeti nyelvünk
-nemcsak az országos és iskolai életben nem foglalhatta el helyét, hanem
-a míveltebb társaságokban is folyvást csak vendégkép jelent meg.
-
-A közöny, tétlenség és léhaság e jelenségei, a mélyebben vizsgáló előtt
-veszélyesebbeknek mutatkoztak II. József rendszabályainál, melyek a
-nemzetiségnek nyílt harczot izentek ugyan, de egyszersmind erős
-ellenhatást is keltettek föl. Most tespedés állott be s újra a sülyedés
-napjai látszottak közeledni. Csak az irodalom mindinkább élénkülő
-mozgalmai vigasztalhatták az aggódó hazafiakat. A megújhodás
-fejleményének, mely itt megindúlt, előbb-utóbb át kellett hatni a
-társadalmi és politikai életet is, és szerencsére Kazinczy nyelvújítása,
-a régi és újabb eszmék s ízlés közti küzdelem, akkor kezdte vívni
-leghevesebb csatáit, midőn Magyarország közélete legzajtalanabb volt,
-1812–1823-ig. Az alkotmány sem igen dicsekedhetett több szerencsével,
-mint a nemzetiség. Csak védelmére szorítkozott a nemzet s nem
-egyszersmind fejlesztésére, s a szabadság fogalma a rendi szabadalmakkal
-majdnem egynek tartatott. A védelem ugyan sokáig megakadályozta a nyilt
-erőszakot, de nem a leplezett támadást, a lassú sorvasztás kísérleteit.
-A reformok késtek, sőt ellenszenvvel is találkoztak, a mi öregbíté a
-veszélyeket. Az a reformtörekvés, mely az 1790-ki országgyűlésen
-mutatkozott, lassanként elpárolgott. Nemcsak az európai nagy háborúk
-hatottak e tekintetben kedvezőtlen, mert a külügyi bonyodalmak rendesen
-háttérbe szorítják a belügyeket, hanem a franczia forradalom
-szörnyűségei is, melyek épen a legnemesebb kedélyeket hangolták le.
-Midőn később, 1812 után, némi reformvágy mutatkozott, maga a kormány nem
-gondolt vele, mely épen oly elavultnak óhajtotta a magyar alkotmányt,
-mint félreteendőnek. 1811 óta nem tartatott országgyűlés s e lefolyt
-tizenkét év alatt minden elkövettetett, hogy a megyék bureaucratikus
-intézményekké váljanak. Végre részint 1821-ben, részint 1822-ben
-kiadattak az ujonczozó és adófölemelő rendeletek, melyek a nemzet
-legsarkalatosb jogait támadták meg. A megyék heves ellenállásra
-készűltek, országgyűlést sürgettek, melynek beleegyezése szükséges mind
-az adó fölemeléséhez, mind az ujonczozáshoz. Megkezdődött a küzdelem
-mindkét részről nagy erélylyel. Végeredménye nem lehetett más, mint vagy
-az alkotmány visszaállítása vagy az alkotmányos élet enyészete s vele
-együtt a nemzeti fejlődhetés, békés átalakulás reményeinek
-megsemmisülése, beláthatatlan bonyodalmak kíséretében.
-
-Vörösmartyt a megyén találták e küzdelem legviharosb napjai, még pedig
-egyik megyei főtisztviselő oldalánál. Módja volt mindennel a legapróbb
-részletekig megismerkedni, egész figyelme ide fordult s nagy érdekkel
-kísérte az eseményeket. Már az atyai háznál megtanúlt hazafiasan érezni,
-a mit történelmi és költői olvasmányai még inkább kifejtettek.
-Berzsenyit nemcsak magas röptű ódáiért, erőteljes nyelvéért kedvelte
-kiválóan, hanem mert benne találta a legmélyebb hazafi-fájdalmat. A régi
-írók közt Zrínyi Miklós és Mikes Kelemen voltak legkedveltebb írói.
-Zrínyiben nemcsak a költőt bámulta, hanem a hőst és hazafit is, ki
-szóval, tollal és karddal nemzeti nagy érdekekért vívott. Mikes Kelemen
-könyve nemcsak hol humoros, hol elegiai hangulatával és szép nyelvével
-hatott reá, hanem ama nemzeti nagy katasztrófa emlékével is, melynek az
-író áldozata lőn.
-
-E könyv, ez emlék hatása alatt írta 1820-ban _Rákóczy Bercsényinél
-Lengyelországban_ czímű költeményét, mely a jelen fájdalmát a multéba
-olvasztja:
-
-  _B_. Rákóczy itt? _R_. Bercsényi hajh!
-  Szökötten itt vagyok
-  Külföldön. _B_. Oh és a haza?
-  _R_. Hanyatlik, népe dűl.
-  _B_. S mi élve látjuk ezt! Hazám,
-  Ki lesz majd gyámolod?
-  _R_. Ha mink kiveszünk, vész az is,
-  Árpád hazája vész.
-  _B_. Oh sírj felette nagy világ,
-  Szabadság sírj te is!
-  _R_. Hah és mi csak keserghetünk
-  Jajdulva gyászomon.
-  A kard hüvelyben s markaink
-  Szivünkön nyugszanak.
-  _B_. Hunyj el dicső nap, csillagok
-  S hold, rejtsed fényedet!
-  Ne lásd az elhaló magyart
-  A szolgaság ölén.
-  _R_. E század elfogy, hajh vele
-  Fogy drága nemzetem!
-  Isten, magyarnak Istene,
-  Tekints le, szánd meg őt!
-
-Közjogi tanúlmányai, a megyei gyakorlat, közel hozták a politikai
-élethez is. Nem abstract fogalom, költői phrasis volt előtte a haza,
-hanem valóság, élő fájdalom, mely egészen lelkébe olvadt. Mint író már
-egy pár év előtt azon irodalmi mozgalomhoz csatlakozott, mely a
-sülyedésnek indúlt napokban egyedül küzdött egy szebb jövőért; most azon
-politikai párt tagja lőn, mely védte az alkotmányt s egyszersmind
-előkészíté a regeneratio fejleményeit. A tolnamegyei alispán
-patvariájában homályban élt és fejlődött a fölébredt hazafiság, nemzeti
-regeneratio nagy költője, ki egy új korszakot jelöl, eszméit hirdeti
-lantján s romjai alá temetkezik. Néhány lyrai költeménynyel kezdődik
-költészetének e forduló pontja, melyek egyszersmind mutatják, hogy mily
-hatással voltak reá mindjárt kezdetben az 1823-iki politikai események.
-_Fehérvár_ czímű ódája, egy kétségbeesett jaj, mely a nemzeti
-öngyilkosságot, a haza pusztulását siratja. Egy másik ugyanekkor írt
-czím nélküli költeménye még mélyebb fölindulást fejez ki, melyet semmi
-tekintet nem korlátol.
-
-  Mit forralt titkos kebelén a hármas erőszak,
-    Mely szentségtelenűl szentnek itéli magát,
-  Mit forralt vesztedre, magyar, most látod, azon kor,
-    Melyben régi sebed kezde hegedni, elejt.
-  És szent törvényed, mely most már ezredet érne,
-    Megszaggatva hever drága hazádnak ölén.
-  De te szabadságunk elpusztitója, ne örvendj,
-    Sírunkon nem fog diszleni büszke neved.
-  Mely még most nyugszik, fölkél a bátor oroszlán
-    S szíveitek fognak vérzeni körme között.
-  Jaj nektek, ha kivesz, elhúz sírjába magával,
-    Jaj ha megél: iszonyú mérge pokolra taszít.
-
-Jeszenszky Miklóshoz írt költeményében így szól:
-
-  Nem írok a világnak dolgai,
-  Nem a hazában támadt bú felől.
-  Oh mert, hogy ezt leirjam, nem levél,
-  De Hunniának tére is csekély,
-  Sőt a nagy ég is szűk, bár messze hat.
-
-De Vörösmarty nem elégedett meg e lyrai költeményekkel, melyek akkor
-különben sem láthattak volna világot. Fejében egy nagy eposz terve
-forrott, mely a múltban játszik s a jelenhez szól, mely a múlt
-dicsőségét énekli, de a jelen sülyedésre emlékezteti nemzetét. Miért
-gátolnák egy oly könyv megjelenését, mely a poros krónikák lapjairól
-szedi tárgyát, személyeit s látszóan semmi köze a jelennel? De vajon ki
-nem fogja érteni a költő czélzatát, kiben még a hazafiság utolsó
-szikrája ki nem aludt? Vörösmarty hozzá fogott _Zalán futásá_hoz, s írta
-a megyei küzdelmek zajában, e válságos napok kétségbeesése és reménye
-közt, hazafi lelkesülése, fájdalma egész erejéből.
-
-Íme hogyan hatottak az országos események _Zalán futása_ keletkezésére.
-Vörösmarty, épen mint nagy elődje Zrínyi, nemzetéhez kívánt szólani, s
-költői sugalmát az eszmék és események küzdelméből merítette. Zrínyi
-ugyanazt mondja a _Szigeti veszedelem_ben, mit egyik politikai
-értekezésében, a _Török áfium ellen való orvosság_ czíműben. Vörösmarty
-nem mást fejez ki, mint azt a nemzeti hangulatot, melyet a politikai
-események felköltöttek, s melyet megerősödött tisztább lelkesüléssé
-kíván emelni. Zrínyi a pártokra szakadt, szétdarabolt, részben török
-járom alatt nyögő s aljasodásnak indúlt hazát siratta. Azt hitte, hogy
-csak az ozmanok kiűzése mentheti meg egységét, adhatja vissza régi
-erejét s indíthatja meg újra alkotmányos és nemzeti fejlődhetését. S
-erre elég erősnek hitte a magyart, ha vallásos és politikai pártjai
-összeforrnak a közösen óhajtott czélra, ha összeszedi minden erkölcsi és
-anyagi erejét, és szíve egy önfeláldozó nagy elhatározás érzésében még
-feldoboghat. A mit az államférfiú értekezésében részletesen fejteget,
-ugyanazt hirdeti a költő eposza alapeszméjében, sőt egész
-cselekvényében. A _Szigeti veszedelem_ben az Isten már elvégezte a
-magyar nemzet pusztulását bűnei büntetéseűl, s a török járom tulajdonkép
-nem egyéb, mint a büntetés végrehajtásának megkezdése. De találkozik egy
-hős, a költő egyik őse, ki a vallásos és hazafi erények megtestesülése,
-s kinek önfeláldozása megengeszteli a boszúló Istent. Ily erényre,
-elhatározásra, önfeláldozásra lelkesíti Zrínyi kortársait; a szigetvári
-hősnek óhajtja nemzetét, csak így reméli kiengesztelhetni a bűnök és
-viszonyok átkát, csak így hiszen Magyarország megmenthetésében.
-Vörösmarty szintén hanyatló nemzetét siratja, mely a béke ölén
-sülyedésnek indúlt, mely feledi múltját, nem hiszen jövőjében,
-megfosztja s megfosztatni engedi magát legdrágább kincseitől, s ha a
-veszélyre fel-felriad is néha, újra tétlenségbe merűl. A múlt nagyság
-képeit tünteti föl, hogy önérzetet költsön, ébreszsze a sülyedőket,
-bátorítsa a küzdőket. A jövő nevében dicsőíti a múltat, siratja a
-jelent. A honalapítás nagy tettét rajzolja, az unokáknak némán is
-kiáltva: hát ti elfogjátok-e veszteni e dicsőn szerzett hont? már
-elvesztettétek, de újra meg kell alapítanotok, nem karddal, hanem
-hazafiúi erénynyel és kitartással; lelkesüljetek őseitek nagy példáján,
-pirulva, szenvedve és soha ki nem fáradva; e napok épen oly elhatározók,
-ha nem is oly dicsők, mint Árpád csatái.
-
-Ez eszmék és érzések közt fogant _Zalán futása_, ezeket fejezi ki az
-eposz, nem ugyan alapeszmében és cselekvényben, mint a Zrínyié, hanem
-magában tárgyában s a költő lelkesülésében, mely gyakran egy-egy elegiai
-felsóhajtásban tör ki. Vajon e tekintetben a kor és saját hangulatán
-kívül kölcsönzött-e valamit Zrínyiből? Némikép nagy elődjét utánozta-e,
-midőn ő is, mint ez, költeményével mintegy részt vesz a nemzet nagy
-küzdelmében? Bajos elhatározni, de annyi bizonyos, hogy a régibb költők
-közűl csak Zrínyi lelkesítette. «Zrínyi – úgy mond _Zalán futása_
-előfizetési felhívásában – kinél e nemben feleink között nagyobbat nem
-ismerek, kit minden magyarnak ösmerni kellene, a halhatatlan Zrínyi
-valamint hadi tetteiért, úgy írásaiért is figyelmet, hálát érdemel
-hazájától, s talán nincs nemzet, mely oly emberrel dicsekedhessék, ki a
-mellett, hogy főrendű vitéz volt, fő lenne azok között is, kik a
-vitézeket éneklik». Fábiánhoz írt egyik levelében úgy emlékszik meg
-Zrínyiről, mint a kinek pegasusát elkölcsönözte. Sokkal bizonyosabb az,
-maga Vörösmarty beszélte gyakran, hogy _Zalán_jára buzdítón, sőt
-példaadón hatott egy 1823 elején a _Hebe_ czímű zsebkönyvben megjelent
-epikai kísérlet: a _Székelyek Erdélyben_. Ki emlékszik már erre, pedig e
-költemény nevezetes mozzanat volt s nemcsak Vörösmartyt lobbantá lángra,
-hanem Czuczort is s alkalmasint Horvát Endrére is volt némi befolyással.
-
-Ez ifjú költőt, a magyar újabb eposz hírnökét, Aranyosrákosi Székely
-Sándornak hívták. Erdélyben, a Székelyföldön született, unitárius
-papjelölt volt, majd tordai lelkész, kolozsvári tanár s végre az
-unitáriusok püspöke. Nem sokat írt és hamar elnémult. Munkái közt a fönt
-említett epikai kísérlet a legnevezetesb. Tisztán æsthetikai szempontból
-csekély becsű ugyan, de annál becsesb irodalomtörténeti tekintetben,
-mert a zsendülni kezdő magyar újabb eposz szellemét és irányát jelöli.
-Zrínyi óta a magyar epikai költészet mind inkább sülyedett. Zrínyi
-nemcsak az európai ízlés színvonalán állott, hanem némikép Tassóval
-versenyző tehetség volt, a kinek befolyása alatt állott ugyan, a kitől
-kölcsönzött is s mégis eredeti tudott maradni. Egy nem rég múlt
-történeti eseményt epopoeiává emel, saját politikai irányát költői
-felséges eszmévé magasítja. Mily erő az alkotásban, mennyi eredetiség a
-kölcsönzésben, mennyi biztosság a jellemzésben! Gyöngyösiben majd semmit
-sem találunk e tulajdonokból; a mennyire felülmúlja elődjét a költői
-szólam magyarosságára és rhythmus bájaira nézve, épen annyira utána áll
-minden egyébben. Gyöngyösi tulajdonkép verses krónikákat, históriás
-énekeket írt, azonban nem törekedett hűségre, mint Tinódi; nemcsak
-krónikás, hanem költő is akar lenni, leleményekkel vegyíti krónikáját s
-épen nem veti meg az allegóriai és mythologiai elemeket sem. Használja a
-csodálatost is, de minden epikai magasb czél nélkül, megkísérti a
-bonyolítást, de távolról sem emelkedik egy kerek mese tervéig. Művei a
-krónika, eposz, és verses regény különös vegyületei, erős lyrai
-hangulatokba olvasztva. A XVIII. század eposzai még hátrább állanak.
-Horvát Ádám _Hunniász_a és _Rudolfiász_a, Kulcsár István
-_Nándorfehérvári győzedelme_, Gáti István _II. József_e, Etédi Márton
-_Magyar gyász_a, Vályi Nagy Ferencz _Hunyadi László_ja és _Pártos
-Jeruzsálem_e epikai költészetünk tökéletes sülyedtségét mutatják. Nincs
-bennök semmi költői, se a tartalom, se a forma tekintetében, s a mi új
-volna, az nem egyéb, mint Voltaire _Henriás_ának szerencsétlen hatása.
-
-Így állott epikai költészetünk a XIX. század elején, pedig közönség és
-irodalom semmit sem ohajtott inkább, mint egy eposzt, a dicső múltat a
-sivár jelen kárpótlásáúl. Írók és közönség buzdítoták egymást s Árpád
-honfoglalásának megéneklését kívánták hallani. Már Ráday Gedeon készült
-egy _Árpádiász_t írni, Csokonai fölhagyott minden egyébbel, hogy – a
-mint maga mondja – «halála napjáig azon a heroica epopoeián
-dolgozhassék, melyet Árpádról vagyis a magyarok kijöveteléről akart a
-maradék számára Homerus és Tasso nyomdokain készíteni». Horvát István
-1818-ban egész lelkesüléssel szólítja föl Horvát Endrét, hogy írjon egy
-epopoeiát Árpádról; Horvát Endre egy episztolában mentegetőzik,
-elmondja, mennyi az akadály, részint a tárgyban a monda hiánya s a
-történeti hézagok miatt, részint viszonyaiban, melyek nem engedik meg a
-költői csendes munkásságot, de azért őstörténelmi tanulmányokhoz kezd s
-már foglalkozik _Árpád_ja tervével. S ím e vágyódás és vajudás közepett
-előáll Székely Sándor négy énekes eposzával. Az új korszak hajnala
-derengeni kezdett epikai költészetünkben is, s első sugara Székely
-Sándor kísérlete volt.
-
-E kis mű egy pár vonásban már mutatja az új irányt, mely egészen
-szakítani akar a múlttal. Székely nem követi se Zrínyit, se Gyöngyösit,
-se pedig a XVIII. század epikusait. Nem a közel múltból veszi tárgyát, a
-szorosan vett történelmi korszakból sem, hanem az őstörténelmileg, a
-húnokig megy vissza, s a mondák földjét tapodja. Hősei nem a Zrínyi
-keresztyén Istenét imádják, az Olymp Istenei és allegoriai alakok sem
-szerepelnek, mint Gyöngyösinél s a XVIII. század epikusainál: a magyarok
-Istene őrködik népe fölött, kit önkényesen Hadúrnak nevez, egy rossz
-szellem ármánykodik ellene, a szélvésztámasztó Nemere, kit a székely
-hagyomány maig is emleget. Részint a már megindúlt őstörténelmi
-vizsgálódások, részint pedig Klopstock példája vezették Székelyt a
-magyar mythologia e fölélesztésére vagy jobban mondva fictiójára, mely
-oly mély nyomot hagyott maga után, hogy egész Aranyig minden epikus
-elfogadta Hadúrt, csak Nemere esett el, kit Vörösmarty Ármánynyal
-helyettesített, a persa Ahrimán példájára. A Zrínyi-féle fönséges
-conceptióra, erős compositióra Székelynek épen oly kevés tehetsége volt,
-mint törekvése; de a mese kerekdedsége iránt már több érzéke van, mint
-Gyöngyösinek. Gyöngyösi lyrai hangulata megvan Székelynél is, de
-pathetikusabb, ossiános, s tele az ős dicsőség iránti lelkesűléssel. A
-külformát illetőleg Székely egészen szakít a régivel, a hexametert veszi
-föl a hagyományos magyar alexandrin helyett. Ím rövidbe vonva az új
-magyar eposz, melynek e sajátságai egy évtized alatt egész erejökben
-kifejlettek. Nagy mozgalom volt ez: eposzunkba új lélek szállott,
-visszatért valódi forrásához, az ős mondákhoz, megteremtette a magyar
-mythologiát, mely nem levén erős ellentétben a keresztyén eszmékkel,
-visszatetszés nélkül táplálhatta a nemzeti érzelmeket, és végre, kivévén
-a külformát, mindenben nemzeti lőn, úgy tárgyban, mint fölfogásban. E
-mozgalom nélkül lehetetlen lett volna a legújabb fejlődés, mely a
-megnyert nemzeti tartalmat a hagyományos kül formával is kibékítni
-törekszik, a mondákat a népköltészet alapján naivabban fogja föl, s a
-lyrai hangulatból kibontakozva, az epikai compositióra veti a fősúlyt.
-
-Vörösmarty már régebben költői inspiratiók között olvasta Béla király
-_Névtelen Jegyzője_ krónikáját, már forrott fejében az ősi dicsőség
-eposza, midőn 1823 elején kezébe akadt Székely kísérlete. Ösztönt,
-buzdítást, termékenyítő eszméket merített e kis műből nagy művéhez. Ő is
-épen az ős mondákkal foglalkozott, magyar mythologiai alakokat keresett,
-politikai eseményektől táplált hazafiúi lelkesedés égett szívében, s a
-magyar hexametert akarta megszólaltatni, méltóan nagy tárgyához. Kapva
-kapott a kísérleten, kivált a magyar mythologiai kezdeményen, melyet
-annyira alkalmasnak talált tovább képezni és kiegészíteni. Soha sem
-feledte el, mily nagy befolyással volt reá e mű, s midőn az ő ragyogó
-híre mellett rég elfeledte a hálátlan közönség és irodalom Székelyt,
-őszinte hálával vallotta be barátjainak, hogy mily sokat köszön
-Székelynek, mert nélküle később, vagy talán soha sem írta volna _Zalán
-futásá_t avagy mindenesetre máskép.
-
-Azonban az irodalmi és politikai hatáson kívül volt egy harmadik is,
-mely nagyban befolyt _Zalán futásá_ra, s ez Vörösmarty első szerelme.
-Majdnem tíz évig e szerelem egyik főforrása költészetének. Nemcsak mint
-lyrai költő énekli meg kedvesét, mert 1830-ig majd minden szerelmi dalát
-ehhez intézi, hanem mint epikus is. A deli Hajna, a szöghajú nyájas
-Etelka, szép Zenedő, szelíd Enikő, bús Ida, mind a költő eszményített
-kedvese. _Zalán futásá_ban a délszaki tündér panasza tulajdonkép a
-Vörösmartyé, _Cserhalom_ban a kún ifjak énekeiben kedvesét dicsőíti,
-_Eger_ben a haldokló Omár búcsúja saját szerencsétlen szerelmének
-hattyúdala. Lyrai és epikai költeményeiben egyaránt többször emlegeti a
-déli tájt, a Völgységet; amaz általában Tolnamegye, ez Bonyhád vidéke,
-mely a völgységi járásban fekszik. Néha meg-megszakítja az elbeszélés
-nyugodt folyamát és szerelmi ömledezéssel sóhajt fel. Így _Zalán futása_
-kilenczedik énekében, midőn Hajnáról így ír:
-
-  Délnek völgye, szivem titkának régi hazája,
-  Dél völgyében is ily tüzes a lány szép szeme. Rajtam
-  Nem könyörűl, de megöl ragyogó sugarával utóbb is.
-  Vagy hova vesztem el igy?… Megtérek. Hajna, tehozzád.
-
-Így _Széplak_ bevezetésében:
-
-  Téged is, oh Völgység! az idő kiragadjon-e tőlem,
-  Szóljak-e mindenről, ha dal ébreszt, csak ne terólad?
-  És ha neved zendűl nagy késő korra lejutván,
-  Senki ne tudja, hogy oly szentté lett tájad előttem?
-  Hogy fiatalságom tündérországa te voltál?
-  Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetődet
-  Százados erdőség; köztök mint égi maradvány
-  Nyulnak el a völgyek, fiatal szépséggel igézők:
-  Ott mikor elfáradt testem nyugalomra hanyatlik,
-  Lelkem, az ifjúság képét öltözve magára,
-  Ábrándozva bolyong egyedűl a csörge pataknál,
-  S szárnyain ismét a szerelemnek hordja bilincseit,
-  S hordja szelid kötelét az elomló szőke hajaknak.
-  Almaiból virradnia, haj! mért kelle, miért kell,
-  Megsiratott szép völgy, szemeimtől messze maradnod,
-  Hogy soha több vig hang dallód ajkára ne keljen,
-  És legyen a dalban minden szava, mint szive, oly bús?
-
-Ez első szerelem aranyozta meg s föllegezte be Vörösmarty ifjuságát,
-ennek emlékéből táplálkozott költészete még férfiú napjaiban is.
-1830–1842-ig aránylag kevés szerelmi költeményt ír, inkább csak ez emlék
-visszhangzik szive és lantja húrjain; vegyűl közé ugyan egy-egy újabb
-benyomás is, de nem mély, sem tartós; csak 1842-ben érzik újabb lyráján
-az erősb szenvedély, midőn ismerni kezdi azt a leányt, kit aztán nőül
-vesz. Két nő folyt be elhatározóan költőnk sorsára és költészetére. Az
-elsőt az ifjú képzelődés, az érezni kezdő szív ábrándjával szerette, a
-másodikat, a férfiú szenvedély egész mélységével és hevével. Az első
-szerencsétlenné tette mind őt, mind saját magát; a második egészen
-boldogítá e hű szívet, mely vesztesége fájdalmával magába vonúlt s
-tizenöt évig többé nem nyílt meg senkinek. Első szerelme együtt ébredt
-hazafi-fájdalmával, majd a hazafi-remények enyhítették a szerelem
-veszteségét; második szerelme a haza jobb napjaiban lángolt föl, de
-boldogságát nem sokára a legmélyebb hazafi-fájdalomnak kellett
-megzavarnia. E csöndes, hallgatag férfiú a hazafiúság és szerelem mennyi
-örömét és kínját élte át! Nem ok nélkül zengett lantján e két érzés oly
-elragadóan; emléke méltán szent a férfiak és hölgyek szívében.
-
-Vörösmarty első szerelmi viszonyáról az adat kevés s némi homály borong
-rajtok. Annyi bizonyos, hogy a szeretett leány Perczel Adél vagy
-magyarosan Etelka volt, Perczel Sándor legidősb leánya.[9] Vörösmarty
-mindig Etelkának nevezte, így Zádor György barátjához írt leveleiben, s
-néhány költeményben is. Úgy látszik, hogy 1821–22-ben kezdődött e
-szerelem, midőn az ifjú költő már Tolnamegyében lakott. Az is világosan
-kitetszik a Zádorhoz írt levelekből, hogy Vörösmarty titkon és
-reménytelenűl szeretett, s minden erkölcsi erejét össze kellett szednie,
-hogy elfojtsa évekig táplált szenvedélyét, visszariadjon a vallomástól s
-ne kösse minden világi kilátás nélküli pályájához azt, kit annyira
-boldognak óhajtott. Lehet, sőt valószínű, hogy e szerelem eleinte csak
-költői ábránd volt, a szív első határozatlan izgalma, a költő fölhevűlt
-képzelődése, mely tárgyat keresett álmainak. Maga mondja egyik levelében
-Zádorhoz: «Áldom őt, mert általa fejlett ki bennem minden érzemény». Egy
-másikban: «Hogy _Szép leány_om tetszik, örülök. Tudod, kit gondoltam,
-ennek köszönhetek én mindent». Azonban a költői ábrándot részint a
-magány, részint a szeretett leány bájai lassanként szenvedélylyé
-érlelték. Vörösmarty, mint testvérei nevelője, sokszor megfordúlt
-társaságában, mind mélyebb hatást tőn reá szépsége, mind inkább tanulta
-ismerni, tisztelni, szeretni szelíd, tiszta lelkét. Hogy mily benyomást
-tett reá, mutatják eposzainak nőalakjai, kik majd mindig a szűzi
-szemérem, a naiv kedvesség s csendes mély érzelmek bájaiban jelennek
-meg.
-
-Vajon szerette-e őt a leány? Nincs reá biztos adat. Vörösmarty
-leveleiben hallgat róla, se ezt, se azt nem említi. Úgy látszik,
-kedvelte társaságát, s a Vörösmartyéhoz hasonló tekintetek korlátolták
-érzéseit. Titkos, néma szerelmi viszony lehetett köztök, melyet egyik
-fél sem szegett meg soha. Vörösmarty mélyen magába zárta titkát s egész
-1825-ig legkedvesebb barátjai előtt sem nyílott meg, egyetlen levelében
-sem érintette. Csak akkor kezdett szólani felőle, midőn már hajlama
-szenvedélylyé erősödött s mintegy enyhületet keresett barátjai
-részvétében. Gondolatban százszor széttépte e viszonyt s mégsem téphette
-szét, menekűlni kívánt tőle és szenvedélye visszavonta, hogy legalább
-még csak egyszer láthassa őt. Küzdött egész erejéből s erőtlen volt, de
-az elhatározó perczben mégis legyőzte magát. Tulajdonkép a szeretett
-leány boldogságáért mondott le szerelméről, s az általa annyira tisztelt
-család nyugalmát többre becsülte, mint saját szenvedélyét.
-
-1825 augustusában még egyszer le akart rándulni Tolnamegyébe, hogy
-végbúcsút mondjon ifjúsága tündérországának. Zádor, ki, úgy látszik,
-egyedül volt beavatva barátja szerelmi titkába, aggódva kérdi levelében:
-«Hát csakugyan lementél-e?» «Nem, barátom – feleli Vörösmarty Pestről
-1825 augustus 27-ről – itt maradok (sept.) 8-ig munkám miatt, s azután
-sem sietek igen, mert nincs nekem ott számomra semmi is. Ha a sötétség
-országába mennék, nem esnék nehezen, mert mondhatnám: uram, te sötétnek
-teremtetted ezt és szép nem is volt soha; de én láttam a déli völgy
-virágát s most ő nincsen ott. Nem is kérdettem meddig marad el, vagy még
-visszajő-e? mert mit használ, a valóságot úgy is elég korán lesz
-megtudnom. Gyermeki könnyűséggel azt gondoltam, tán látom még egyszer, s
-ezt gondolnom is oly kedves vala. Most kegyetlenűl vége lesz mindennek.
-Iszonyú ürességet találok majd ott, hol mindenem volt, borzasztó
-csendet, hol az ábrándozás kedves alakjai bájosan zengettek körömben.
-Vergődő kedvem egészen oda van. A bánat és évődő fájdalom egész
-táborával általment lelkemen: olyan az, mint az eldúlt mező.
-Meggyilkolva fetrengenek rajta az élet örömei, s a mely még csak
-haldokol közöttök, jajgatással borzaszt. Így vagyok most, nem tudom,
-hogy’ lesz tovább; tán gyógyít az üdő, de úgy vélem, hogy az a gondolat,
-mely képzelt boldogságomban szőve volt, pótolhatlan hiányt fog hagyni
-egész életemben. Attól, kit mindenek felett hatalmasnak hiszek,
-lehetetlenséget nem akarok kérni, a mi pedig azonkívül lehetséges, az
-mind csekély nekem. Ha visszatértemben látni találsz, keresztűl látsz
-rajtam, mert előre képzelem, hogy le leszek sújtva. Mily boldog Maróthy,
-miért nem tanúltam az ő mesterségét, nyelveit, elmennék a Jegekhez, hogy
-fagyaszszanak meg, el Kaukazushoz, hogy temessen el, itt megholt
-testemnek fájni fog a föld is; nem hiszem, hogy szűnhetik a fájdalmam,
-mert csontom, velőm, s talán minden hajam szála el van foglalva általa.»
-
-E levél híven festi Vörösmarty hangulatát, s egyszersmind azt is
-mutatja, hogy mily erőt vett rajta eltitkolt szenvedélye. Vörösmarty nem
-kedvelte a költői szárnyalást prózában, s leveleiben nem szokott
-érzésekben áradozni, s ím e levelében egész szenvedélyességgel tör ki.
-Óhajt és fél találkozni a szeretett leánynyal, barátja vigasza nem hat
-reá s még egyszer átéli boldogtalan szerelme minden örömét s kínját.
-«Itt vagyok – írja Zádornak 1825 szept. 28-ról – s itt van elválhatlan
-társam a reménytelenség. Minden, a mi sanyarú s lesújtó lehet, megvan e
-mondásban; elgondolhatod, hogyan voltam, mikor ezt éreztem. Ő nem örökre
-távozott el innen, s mikor megjöttem, már itt volt. Oh barátom, micsoda
-szárazság, micsoda üresség ez ahhoz képest, a mi bennem forr, de nem
-keresem a szavakat, leírom, a mint tollamra jőnek. S ha csak század
-része lesz is a valóságnak bennök, elég ez arra, hogy szánakodjál
-rajtam. Látom leveledben, mindent elővettél, a mi vigasztalásomra
-lehetne: részvétedet, hazámfiai szeretetét fáradozásaimért. Mind igaz
-lehet ez, de én nem hallok semmit is. Ha Isten angyalai az üdvösség
-csengetyűjével csengetnének is fülembe, ha a paradicsom legékesb madara
-repkedne is körűlem édes dalával, de bár maga a testesült öröm biztatna
-is, nem hallanám őket. Siket vagyok mindenre, mint a nehéz föld, csak
-fájdalmamra nem. Ne gondold, hogy önként kerestem csüggedésemet, a mit
-csak képes voltam megtenni, megtettem előre, hogy annak idejében
-könnyebben tűrhessek, de halljad mindenestül, s talán utolszor, veszendő
-ügyemet. Meglett korú vagyok és semmi kilátásom. Ennek méltó
-meggondolása arra határozott, és szinte megkeményített lejövetelem előtt
-annyira, hogy akármi hideg elfogadást, sőt tán megvetést is képes lettem
-volna elszenvedni. Nem is csalatkozám, a legérzéketlenebbűl és szinte
-megfásúlva állottam előtte első pillanatban, s ő azon szelíd
-mosolygással, melylyel mindenkit fogad, fogadott engemet is. Alkony
-volt; ifjúsága legszebb biborában állott, szülei és testvérei körében,
-hasonlíthatlan szépségű sugár termete nem mutatott földi származásra,
-mint az örömnek angyala, úgy fogadott tiszta, bútlan tekintetével. Én, a
-ki kevesebbet vártam, olvadozni érzém elfásult szívemet, s hálát adtam
-Istenemnek, hogy még egyszer láthatom. Nem is kívántam többet, de tudod,
-gyarlók az emberek. Én holmi apróságokkal foglalatoskodtam, s ő ismét
-hozzám jött, hogylétemről kérdezősködvén. Ha egy kézmorzsoló hitvány
-kérdezne így, fülem sem csendülne, de midőn a kérdés szép hangjai
-ezüstként hangzanak oly ajakról, melyen még csak ily csekély kérdésért
-is a szemérem harczol, oh akkor barátom, ne legyek-e oda? Láttam, nem a
-szerelem szólamlik meg belőle, de még egyszer megáldám Istenemet, hogy
-őtet láthattam, s erősen fogadtam, őtet holtig emlékezetemben éltem
-angyalának tartani… De mily erőtlen vagyok feltételemben! Akármit
-beszéltem ezelőtt felőle, tudd meg, hogy az mind hiba volt. Oh csak
-valami kivetőt találhatnék benne! Nem találok s a mit bennem iránta most
-már csak tiszteletnek véltem, minden képtelenségek belátása mellett is,
-szerelemmé vált. Itthon van, de már majd bizonyos jelensége van, hogy
-nem soká marad. Kimélnek jelenlétemben, de mégis úgy vagyok, mint a mely
-hajót az örvény több mérföldről besodor, nem hirtelen vész, de minél
-későbben, annál szörnyebben és bizonyosabban. Így a rossz jövendő tárva
-áll előttem s ha Pesten más életet nem választok, rövid idő után bizvást
-vess keresztet reám… Hajh, csak tizenhat esztendős koromtól fogva
-nevelhettem volna mostani észszel magamat: Maróthy most nem menne maga s
-én nem tépelődném gyávaságomon.»
-
-E levél leghosszabb Zádorhoz írt levelei közt; még jól esik beszélnie
-szerelméről, még nem jött el az elhatározó percz, még nem jutott
-szenvedélye legyőzéséhez. Későbbi leveleiben már inkább csak érinti
-szerelmét; megtörtént, a mire rég készült, s az eltemetett szerelem
-fájdalma csak néha nyilallik át sorain. «Hallád, hogy itt vagyok – írja
-Pestről 1825 november 6-ról – képzelheted, hogy el is kellett jőnöm. Oh
-barátom ez az eljövetel legalább csak keserves lett volna. Nem volt.
-Nyomorult szavakkal tudtam elbúcsúzni s a fájdalom bennem gúnykaczajjá
-vált… Képzelheted, hogy lehet annak dolga, a kit végtelen pusztában kezd
-megvenni az Isten hidege; úgy vagyok én az élet pusztájában, fázni
-kezdek s a boldogtalan emlékezet nem melegít többé. Legalább csak új
-lelket vehetnék, felöltöztethetném a remény és szerelem bibor köntösében
-s ifjúságát a képzelődés gazdag virágaival ékesíthetném föl, de el
-vagyok temetve s a remény és szerelem hervadtan áll jó kedvem sírjánál.
-Ezt olvasom, ha mélyen szívembe tekintek, de talán annál kevesebb
-gondomat foglalja el ezután az ábrándozás s hideg észszel a külső
-jobblétért tán többet tehetek.» Egy Zádorhoz írt másik levelében már
-nyugodtabb, üdvözli házasulandó barátját és széttépett boldogságára
-gondol: «Adja Isten oly boldog légy, a mint azt érdemeled: boldogságom
-úgy is abból fog állani, ha hazám és ti boldogok lehettek. Én is
-lehettem volna, de hajh mily véghetlen nagy lépés van a lehetéstől az
-azzá lételig, s mégis hány van, a ki az sem lehetett volna, mert szívén
-kívül kereste a boldogság forrását.» Néha gúnyosan fordul maga ellen.
-«Lásd én – írja szintén Zádornak – lassanként beleszokom a jókedvbe, ki
-tudja, bele halok-e? Azt gondoltam, hogy majd se nem ehetem, se nem
-ihatom, pedig dehogy nem. Csak elfásulok lassanként s magam sem bánom,
-legalább faraghat a sors belőlem a mit akar, bálványt vagy bitót.» Évek
-multával is sajogni kezd a behegedt seb. «A napokban – írja Zádornak
-Pestről 1827 aug. 28-ról – itt lesz Etelka, nem tudom megláthatom-e?
-Talán fogom látni, de mért nem oly szemmel, mint öt évvel ezelőtt, akkor
-egy tekintet hónapokig elálmodoztatott volna, most talán meg sem
-indíthat, annyira sem vihet, hogy a multra visszanézvén, borzadjak
-magamtól.»[10]
-
-Ím lassanként kialvó szenvedélye, de a melynek emléke folyvást
-termékenyíti költészetét. Nemcsak Vörösmarty nem lett boldog, de az sem,
-kit annyira boldognak óhajtott s kinek épen boldogságáért győzte le
-szenvedélyét. Etelka később férjhez ment ugyan, de a mint Vörösmarty
-maga mondá egykor Zádornak, nem volt boldog és sokat szenvedett. Azonban
-mindez későbbi dolog. Midőn 1823-ban Vörösmarty _Zalán futásá_ba
-kezdett, Etelka a fejlődő ifjúság bájaiban virult, s az ifjú költő
-ébredő szenvedélye hevével szerette. Hazafi és szerelmi lelkesülés
-melege alatt született a magyar új eposz s azzal költője, úgy látszik,
-nemcsak hazája, hanem szerelme oltárán is áldozni kívánt. 1823 őszén már
-kész volt belőle néhány ének s Vörösmarty félművel, de egész
-lelkesüléssel sietett Pestre.
-
-
-
-
-V.
-
-Vörösmarty mint a Perczel-fiúk nevelője másod ízben, 1823–1825. Ügyvédi
-vizsgálatot tesz. A pesti irodalmi körök 1798–1825. Kármán. Révai.
-Horvát István, Szemere és Vitkovics. Kulcsár. A Marczibányi-intézet.
-Fehér György. Petrózai Trattner János. A gróf Teleki-ház. _Auróra.
-Hébe_. Kisfaludy Károly és Kazinczy. Kovacsóczy _Aspasiá_ja. Vörösmarty
-új barátjai: Toldy, Fábián, Zádor. Első találkozása Deák Ferenczczel.
-_Zalán futása_ fogadtatása. Vörösmarty és Kazinczy.
-
-Pesten újra átvette a Perczel-fiúk nevelését s egyszersmind fölesküdt a
-kir. táblára jegyzőnek. Ugyanekkor nagybátyjánál, Vörösmarty Ferencznél,
-egy évig gyakornokoskodott. Nevelői fizetése koszt és szállás mellett
-300 váltóforint volt, melyből a mit megtakaríthatott, folyvást anyjának
-küldötte. Nappalait a tanítás, az ügyvédi censurára készülés és
-gyakornokoskodás foglalták el s inkább csak éjjeleit áldozhatta a
-múzsáknak. _Zalán futásá_n dolgozott oly kitartóan, hogy már 1824
-márcziusában, a mint Kazinczynak írta, igen kevés híja volt az egésznek.
-Közbe-közbe elővette egy még Görbőn kezdett drámáját, _Zsigmond király_
-czíműt, melyet 1823 telén Pesten be is végzett. E mellett néhány kisebb
-költeményt is írt, szorgalmasan olvasott, kivált szűnnapokon, midőn
-tanítványaival Börzsönybe rándúlt. 1824. dec. 20-án letette az ügyvédi
-vizsgálatot, de nem ügyvédkedett, hanem folyvást nevelő maradt. Úgy
-látszik, hogy mikor ügyvéddé lőn, már fölhagyott azzal a szándékkal,
-hogy valóban ügyvéd legyen. Legföljebb menedéknek tartotta fönn. Hamar
-megismerkedett az irodalmi körökkel, lassanként a nemzeti törekvésbe
-olvadt be minden egyéni törekvése s néhány év múlva egyedüli életczélja
-lőn a hazafi és író koszorújáért küzdeni. A szerelméről lemondó ifjú
-keblét csak a hazafiság nagy érzése volt képes betölteni.
-
-Pest épen akkor kezdett válni irodalmunk központjává. Már a múlt század
-végén látunk egy pár férfiút erre törekedni, de siker nélkül. Kármán
-1793-ban kimondotta, hogy míg Pest meg nem ragadja a kormányt, addig a
-tájszólások nem fognak beolvadni egységes irodalmi nyelvbe, addig a
-vidéki elszórt irányok nem termik meg az országos irodalmat, mely
-egyedűl egyenlítheti ki a nyelv, ízlés és egyének különbségeit. Írói
-estélyeket indítványozott b. Podmaniczky Anna, gr. Beleznay Miklós
-tábornok özvegye szalonjában a pesti magyar írók és tudósok
-központosítása végett, és szintén Beleznayné pártfogásával indította meg
-_Uraniá_ját, melyet ugyane czélból alapított. Meg is nyílt ez újkori
-első magyar szalon, de a Martinovics-katasztrófa szétriasztotta s Kármán
-halálával megszűnt az _Urania_ is, mely minden tekintetben annyi szép
-reményt ígért. Révai terve egy Pesten fölállítandó nyelvmívelő társaság
-ügyében az országgyűlés részvétlensége miatt nem létesűlhetett. Az írók
-szétszórva laktak az országban. Minden kis város, hol egy pár kitünő író
-lakott, vagy valamely nevezetesb irodalmi vállalat indúlt meg,
-fensőséget gyakorolt Pest fölött, hol a magyarok is németűl beszéltek,
-német művészet kezdett virágozni s oly lelkes magyar író is, mint
-Schedius, német folyóiratot adott ki. Bécset még leginkább lehetett a
-magyar irodalom központjának nevezni. A múlt század közepén itt
-szólaltatta meg ismét irodalmunkat a magyar testőrség, itt jelent meg a
-legolvasottabb hírlap, itt nyomattak a legszebb kiadású magyar könyvek s
-évtizedeken át soha sem hiányzott itt egy-egy oly írói kör, mely
-folyvást levelezésben állott az ország legkitünőbb íróival.
-
-Pest fensőségének első lépcsője tulajdonkép Révai volt. Midőn e genialis
-férfiú 1802-ben mint a kir. egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára,
-elkezdé hirdetni a magyar nyelvészet reformját, vagy jobban mondva,
-megalapítását, s összetűzve Verseghyvel, szokatlan mozgalmat idézett
-elő: a magyar írók nagyobb figyelemmel fordúltak Pest felé, mint valaha.
-Révai ugyan nem sokkal azután meghalt, de naponként szaporodó
-tanítványai lelkesűlten hirdették tanait. Köztök leginkább Horvát István
-tűnt ki, a ki már a Verseghy-polemiában is védelmezte mesterét, s kit
-mintegy fejének ismert az az irodalmi kis kör, melyet Szemere és
-Vitkovics alkottak s Kazinczy pesti triásznak nevezett el. E kör három
-eszmének volt képviselője: védte és terjesztette Révai nyelvészeti
-rendszerét, Kazinczy nyelvújítását és szintén a Kazinczy által
-megindított költői új iskolát. Horvát ehhez még egy nagy érzést csatolt,
-a nemzeti önérzetet, mely őt történelmünk nemzetiesb fölfogására
-vezette, lassanként egész a rajongásig.
-
-E kör volt a pesti s a Pesten átutazó írók központja; leginkább
-Vitkovics házánál gyűltek össze, kivált 1812 óta, a midőn Vitkovics
-megénekelt Theodorájához költözött. A szerb eredetű és görög vallású
-ügyvéd egyszerű háza mintegy temploma lőn a magyar nemzetiség s az új
-magyar költészet cultusának. Vitkovics a belvárosi Kereszt-utczában
-lakott, nem messze a szerb templomtól, egy még a hatvanas években is
-fennállott, franczia tetőzetű házban. Az egri jó bor mellett nem egyszer
-lepte meg a társaságot az éj. A széptani és nyelvészeti vitákat rendesen
-történelmi és politikai tárgyú beszélgetések váltották fel. Az új magyar
-könyvek megbíráltattak s némely polemia és irodalmi vállalat terve itt
-fogant meg. A komolyságot tréfa, élcz és néha dal mérsékelték. Vitkovics
-igen szépen tudott dalolni, rendesen népdalokat énekelt és saját dalait,
-sőt egy párszor a szerb guzliczát is bemutatta vendégeinek. Nemcsak a
-házi gazda, hanem a Virág Benedek és Kazinczy névnapjai is
-megünnepeltettek. Midőn 1813-ban Berzsenyi, 1815-ben Kazinczy
-meglátogatták Pestet, még zajosb ünnepet ült e kör. Az agg Virág itt
-találta magát legjobban s Theodora mindíg a ház küszöbéig kísérte ki és
-kézcsókkal vált meg tőle. Itt szavalta el Fáy András némely ifjúkori
-dévaj költeményeit, s nem bánta, ha azokat barátjai hevenyében leírták
-is, mert úgy sem kiadhatók s dicsőítette a censurát, mint védpaizsát jó
-hírének. Itt olvasta föl 1810 ben Kölcsey az első magyar románczot, itt
-1815-ben a _Mondolat_ ellen Szemerével együtt írt satiráját; e kör elébe
-terjesztette Helmeczy a nyelvújítás apologiáját, a melyhez aztán Horvát
-István, akkor a régi nyelv egyetlen ismerője, örömest szolgáltatott egy
-pár rögtönzött adalékot. Innen merített lelkesűlést 1809-ben az Erdélybe
-utazó Döbrentei s nyert szellemi támogatást ott megindított _Erdélyi
-Muzeuma_. 1818 óta Kisfaludy Károly is vendége volt Vitkovics házának s
-a nyelvészeti viták mellett a dramaturgiakat is divatba hozta. Midőn
-Vörösmarty 1823-ban Pestre jött, még nagy hírben állottak Vitkovics
-estélyei. De e kör még nem tehette Pestet irodalmi központtá. 1811-től
-majdnem 1822-ig a kis Széphalom uralkodott a magyar irodalmon. Kazinczy
-ismerte majd minden vidék íróit s épen úgy érezte hatását Bécs, mint
-Pest vagy Kolozsvár. A nyelvújítás mindennél mélyebbre ható eszme volt s
-Kazinczynak nemcsak munkái éleszték e mozgalmat, hanem levelei is,
-melyek majdnem pótolni tudtak egy egész központi folyóiratot.
-
-A Kazinczy triásza mellett Pesten még egy más írói kör is alakult,
-melynek Kulcsár István volt a feje, az 1806-ban megindúlt _Hazai és
-külföldi tudósítások_ szerkesztője. Kulcsár nem vallott határzott irányt
-se politikában, se irodalomban. Egyetlen eszméje és elve volt a
-nemzetiség. Magyar volt testestül lelkestül és régi szabású táblabíró.
-Szerette nemzete történelmét, irodalmát, zenéjét, színészetét s izgatott
-mindenik mellett szóval és tettel. Író és szerkesztő volt, az irodalom
-és művészet mæcenasa, ügyvéde és napszámosa a körülmények és erszénye
-szerint. Buzdította a fiatal írókat, dicsőítette az idősbeket, kiadót
-keresett munkáiknak, s ha más nem találkozott, maga adta ki. Lapja
-jövedelmét úgy tekintette, mint közpénzt, a melyet közczélra kell
-fordítani. A nyelvet és irodalmat illető kérdésekre jutalmakat tűzött;
-az ortholog Beregszászival egy magyar szóképzéstant íratott, Horvát
-Istvánt ő vette reá, hogy elkészítse őstörténelmi _Rajzolatai_t, a
-melyeket aztán kiadott saját költségén s olvasóinak ajándékul küldött.
-Nyílt házat tartott, hova szívesen látott minden magyar írót és művészt;
-nem tett különbséget a neolog és ortholog között, bár maga az
-utóbbiakhoz tartozott. A vallás dolgában nem volt épen ily türelmes. A
-pártfogása alá vett vagy épen nála segédkező protestáns ifjakat örömest
-áttérítette a katholika hitre, ha lehetett, mint Ungvárnémeti Tóth
-Lászlót. Politikai lapszerkesztő létére nem igen beszélt politikáról,
-hanem annál örömestebb hallgatta, ha vendégei irodalmi dolgokról
-vitatkoztak, vagy ha Bihari egy szép nótát húzott. Az írók után a
-színészeket és czigány zenészeket becsülte legtöbbre, mint a nemzeti
-nyelv és érzésnek erős támaszait. Sokáig buzgólkodott, hogy Pestnek
-állandó magyar színháza legyen; leginkább az ő fáradozásai következtében
-vétetett meg e czélra a Hatvani-utczában saját háza mellett egy üres
-telek, de az építésre nem gyűlt elég pénz, a telek sokáig pusztán állott
-s végre eladatott gróf Czirákynak. Biharinak, a híres czigány zenésznek,
-nagy pártfogója volt; temetésére magával vitte vendégeit s a sírnál
-lelkes beszédet tartott. Kazinczy triásza rendes vendége volt nagyobb
-ebédjeinek s Horvát István itt is oly nagy szerepet játszott, mint
-Vitkovics házánál. Mily diadalt ült e két lelkes kör, midőn 1810-ben a
-Marczibányi intézet megalapíttatott, mely a Marczibányi István
-hagyományából évenként pályadíjt tűzött a nyelvmívelést illető
-értekezésekre s a legjobb magyar munkákat megjutalmazta. Az intézet a
-nádor pártfogása alatt állott, a ki igazgatását egy pestmegyei
-bizottságra ruházta, a nemzeti muzeum befolyása mellett. 1817-ben
-történt az első jutalmazás Pestmegye termében, a nádori biztos
-jelenlétében; Virág és Pethe munkái koszorúztattak meg s Teleki József
-gróf pályairatai. 1820-ban maga a nádor osztotta ki a jutalmakat, melyek
-elsőjét Kisfaludy Sándor _Regéi_ nyerték. A jutalmazott írók, ha Pesten
-voltak, kardosan, magyar díszruhában jelentek meg s beszédeket
-tartottak. Majdnem oly pompával, zajjal ment véghez az ünnepély, mintha
-főispáni beigtatás lett volna. Valóban ez ünnepély emelni kezdte az írót
-Verbőczy népe szeme előtt. Az irodalom mintegy fölvétetett a rendi
-alkotmány sánczai közé, vagy legalább azok az írók, kik a
-Marczibányi-jutalmat nyerték. Itt is Horvát játszotta a főszerepet, ő
-volt a pályakérdések kitüzője, bírálója s kihirdetője a hírlapok útján.
-Mint az ország historikusa, a nemzeti becsület védője, egész országos
-tekintélyt vívott ki magának.
-
-Azonban mindezt csak előzménynek nevezhetni. A _Tudományos Gyüjtemény_
-és _Auróra_ megalapításával kezd Pest irodalmunk központjává emelkedni.
-Amaz 1817-ben indúlt meg, Fejér György indítványára, Horvát sürgetésére,
-ez 1822-ben Kisfaludy Károly szerkesztése mellett; mind kettő a Kulcsár
-és Vitkovics estélyein született és tartatott keresztvíz alá. A
-_Tudományos Gyüjtemény_ volt irodalmunkban az első nagyobbszerű
-tudományos vállalat. Az egész ország tudományos ereje összpontosúlt itt
-s a nyelvészeti, történelmi és irodalmi viták állandó tért nyertek. Nem
-volt pártközlöny, sőt némi határozottabb színezetre sem törekedett.
-Egykép írt bele ortholog, neolog, y-os és jottista s a szerkesztő Fejér
-György mellé adott bizottság csak arra ügyelt, hogy a czikk magában véve
-érdemes dolgozat legyen, legföljebb javított vagy rontott rajta valamit,
-a szerző tudta nélkül is, a mi ma is szokása szerkesztőinknek, Itt vívta
-ki Kazinczy nyelvújítási harczát Beregszászival és másokkal, itt
-jelentek meg Kölcsey első bírálatai, itt folytatta Horvát történeti
-nyomozásait. Ide küldé mindenki czikkeit, a ki valamely tudománynyal
-foglalkozott, akár mint szaktudós, akár mint műkedvelő. E mellett e
-folyóiratnak nemcsak az irodalom terén volt központosító ereje, hanem a
-társas téren is. A _Tudományos Gyüjtemény_ kiadója, Petrózai Trattner
-János, az üzleti érdeken kívül, más szempontból is szerette a magyar
-irodalmat. Reá is ragadt valami író barátjai lelkesüléséből. Örömest
-látta házánál az írókat, kivált folyóirata dolgozótársait s a
-legtöbbször az ő estélyein vitatták meg nemcsak a szerkesztőségi
-ügyeket, hanem a magyar irodalom és tudomány nevezetesb kérdéseit is.
-Vitkovics, Kulcsár és Trattner házai voltak először Pesten a magyar
-irodalom szalonjai. A főuraknak minden egyébre, még a pesti német
-színházra is, több gondjok volt, mint nemzetök irodalmi törekvéseire.
-Leginkább gróf Teleki László viseltetett érdekkel az irodalom iránt s
-olykor meghívta házához a nevezetesb írókat. Maga is író volt s a
-Marczibányi-intézet elnöke, fia pedig, József, ekkortájt lépett az írói
-pályára s Thaisz alatt élénk részt vett a _Tudományos Gyüjtemény_
-szerkesztésében is.
-
-A tudományos irodalom e központosítása hasonlóra ösztönözte a
-szépirodalmat is. Kisfaludy Károly, a ki 1817-ben Pesten telepedett le,
-már 1819-ben szándékozott megindítani egy zsebkönyvet, mint a
-szépirodalom állandó közlönyét. Azonban se kiadó, se pénz nem volt.
-Bátyja, Sándor, segített rajta, ki 1820-ban megnyervén a
-Marczibányi-intézet első jutalmát, az egész 400 forintot a zsebkönyv
-kiadására ajánlotta föl. Horvát izgatására még mások is tettek
-ajánlatokat s a vállalat egy pár évre biztosíttatott. Így indúlt meg az
-_Aurora_ 1822-ben Kisfaludy Károlytól szerkesztve ugyan, de a
-részvényesek collegialis felügyelete alatt. Ugyanekkor Bécsben is
-megindúlt egy hasonló zsebkönyv, _Hébe_ czímmel, Igaztól szerkesztve, de
-a Kisfaludyé csakhamar kivívta fölötte az elsőséget s rendkívüli
-befolyást kezdett gyakorolni szépirodalmunkra. Eleinte az _Aurórá_nak is
-oly kevéssé volt határozott színezete, mint a _Tudományos
-Gyüjtemény_nek. Majd minden költői irány képviselője írt belé, sőt még
-nem-költők is, mint Kulcsár, Horvát és Teleki József gróf. Kisfaludy
-kényelmetlennek érezte a részvényesek felügyeletét, nem akart hódolni
-széptani nézeteiknek s csakhamar megvált tőlök. A _Hébe_ Kazinczy
-befolyása alatt állott, az _Aurórá_val Kisfaludy egész önállóan
-rendelkezett. A két zsebkönyv önkénytelen némi ellenzéke volt egymásnak.
-Kisfaludy a nyelvújítók pártjához tartozott, Helmeczy avatta be, a párt
-egyik legtúlzóbb embere, mértékben írta rímes verseit, kiválóan kedvelte
-a német költészetet s ennyiben a Kazinczy felekezetéhez tartozott, de
-költészetének szelleme egy pár lényeges pontban különbözött a
-Kazinczyétól. Kisfaludyt nem lelkesítette se a valódi görög eszmény, se
-az a német-görög, mely a Goethe és Schiller költészetének egyik feltünő
-oldala. Kisfaludy inkább a német romantikusok felé hajlott, más felől
-élményeinél, míveltségénél, sőt a műfajoknál fogva is, melyeket művelt,
-szeretett oly tárgyakhoz is nyulni, melyek meglehetős ellentétben
-állottak Kazinczy merev idealismusával. Mindez közelebb vezette
-Kisfaludyt a nemzeti elemhez, mint bárkit azok közűl, kik eddig az új
-iskolához számították magokat. Kisfaludy nem elvből, sem versenyből
-foglalta el ez álláspontot, oda ragadta szelleme s még inkább
-szépirodalmunknak az a fejlődése, melyet épen _Aurórá_ja eszközölt,
-kivált Vörösmarty feltüntével, kiben e kor írói közt legerőteljesben
-nyilatkozott a nemzeti szellem. Kazinczy írt az _Aurórá_ba, bár nem
-annyit, mint a _Hébé_be, szent körnek nevezte az Aurora-kört, Kisfaludy
-viszont őt mesterének vallotta, de nem szövődött köztök valami benső
-viszony, s maga a két zsebkönyv is irányuk egy pár lényeges különbségét
-mutatta. Az _Auróra_ kizáróan csak a hazai történelemből vett rajzokat
-közlött, a _Hébe_ is közlött ilyesmit, de inkább szerette az eszményies
-jeleneteket. Az _Auróra_ kizárt minden élő személyhez írt alkalmi
-költeményt, minőket nemcsak Virág és Berzsenyi szoktak írni, a római
-klasszikusok példájára, hanem Kazinczy is. Kisfaludy nyiltan megírta
-minden dolgozótársának, magának Kazinczynak is, hogy a vers ne
-személyes, hanem köztárgyat foglaljon magában. Az _Auróra_ oly
-költeményt fogadott szívesebben, mely nem a mythologiából szedte képeit
-s előszeretettel fordult az ősi dicsőség felé. A _Hébé_be leginkább a
-régibb költők írtak. Az _Auróra_ lassankint az ifjú nemzedék közlönyévé
-vált, mely nemzetibb húrokat kezdett pengetni magánál Kisfaludynál is.
-Ez ifjú írók mindíg kifejezték részint őszinte, részint obligát
-tiszteletöket Kazinczy iránt, de Kisfaludyt ismerték fejöknek. Kazinczy
-örvendett, hogy az egész új nemzedék a nyelvújítás zászlójához szegődik,
-hogy a régi ízlés hívei apadnak, de az új ízlésben valami olyat is
-látott, a mi már nem az övé. Csakhamar nagyon is nemzetinek találta
-költészetünket, mely tulajdonkép csak kezdett nemzetivé válni. «Nem
-szeretem azt a neki dühödt nemzetiséget – írja Zádornak 1825
-deczemberében – szeretném, ha a rein menschlich is szólana e mellett.
-Addig éneklik az Árpádiászokat, míg végre bele csömörlünk.»
-
-Kisfaludy és társai hatását az öreg Virág Benedek is érezte, ki Budán
-lakott s kihez híven elvándoroltak az ifjú írók, hogy bemutassák
-tiszteletöket és áldását kérjék. Ő nem azon aggódott, a min Kazinczy, őt
-az bosszantotta, hogy igen elszerelmesedett, ellágyult költészetünk. Az
-öreg nyaranta, alkony felé, rendesen a budai hídfőnél sétált vagy
-üldögélt. Tisztelői tudták szokását s itt látogatták meg. Egy nap
-Szalay, a még gyermekifjú, itt tisztelgett az öreg úrnak. Nem sokkal
-azután jött Kisfaludy Károly is és beszédbe elegyedett velök. Midőn
-Kisfaludy eltávozott, Virág hosszan nézett utána s így szólott
-Szalayhoz: «Milyen szép magas ember ez a Kisfaludy, egész heros s mégis
-oly lágy szerelmes verseket ír». A Kisfaludy színművei- és beszélyeiben
-nyilatkozó realismus is bántotta a régibb írókat. Midőn a _Kérők_ czímű
-vígjátéka előadatott, az ügyvédközönség Perföldyben Nagy István kir.
-alapítványügyi jogigazgató arczképére ismert s Vitkovics, nagy
-tisztelője a vélt megbántottnak, megtámadta Kisfaludyt, vendégeitől is
-támogatva, a kik ez aristophanesi szabadságot a magyar színházra és
-irodalomra nézve veszélyesnek látták. «No csak bántsatok, sorban
-színpadra hozlak benneteket» – mondá indulatosan Kisfaludy. _Stibor
-vajdá_ban szintén rossz néven vették tőle az író és nem író táblabírák a
-jobbágyság élés rajzát és izgatást éreztek ki belőle a nemesség előjogai
-ellen. Nemcsak az életben, hanem az irodalomban is néha épen az a
-sajátság teszi kedveltté az embert az ifjak előtt, a miért az öregek
-morognak. Kisfaludy Károly az ifjú írók egész bálványa lőn s nemcsak
-_Aurórá_jával központosítá az ifjú erőket, hanem személyiségével is.
-Úri, gavallér ember volt, a nők kegyencze, ki oly társaságokba is járt,
-hova társai be nem juthattak. Sokat élt külföldön, nyelveket beszélt,
-festett. Viharos ifjúsága, kalandjai, tapasztalatai, modern míveltsége,
-irodalmunkban eddig hallatlan termékenysége, népszerűsége, melyet épen
-úgy meg tudott nyerni mint tartani, tekintélyt vívtak neki az öregek
-előtt s elbájolták az ifjúságot. A kezdő költő már nem csak Kazinczynak
-mutatta be zsengéjét, hanem Kisfaludynak is, sőt némelyik csak egyedűl
-Kisfaludynak. Egy egész ifjú irodalom képződött körűle, mely tőle vett
-buzdítást, irányt.
-
-Azonban a pesti ifjú írók 1823 körűl magok között is alkottak egy kis
-kört, hol kényelmesebben érezték magokat, mint Kisfaludynál, kivel még
-nem voltak egyrangúak s ki még akkor inkább pártfogójok volt, mint
-társok. E kör feje annyiban Kovacsóczy volt, a mennyiben 1824-ben egy
-_Aspasia_ czímű folyóiratot indított meg, mely tért nyitott oly
-költeményeknek is, melyeket az _Auróra_ nem vett föl. Akadt pártfogója
-is, egy idősb és tekintélyes író, Szemere, ki szertelen nyugtalanságánál
-vagy hiúságánál fogva egész pályája végéig folyvást az újabb-újabb írói
-nemzedékhez csatlakozott. Kovacsóczy egy nyaláb kéziratot nyert
-Szemerétől, melyet ez egy általa szerkesztendő, de abbahagyott folyóirat
-számára gyűjtött. Így jelent meg az _Aspasiá_ban néhány költemény a
-régibb íróktól s egy pár széptani értekezés Szemerétől, álnév alatt. A
-többi író mind az új nemzedékhez tartozott. Bajza (Julius álnévvel),
-Fábián, Toldy (Schedel), Zádor (előbb Stettner, írói néven Fenyéry),
-Tewrewk, Bárány voltak a rendes dolgozótársak. A vállalat nem sokáig
-tartott s hamar semmivé lőn. Kovacsóczy könnyelmű ember volt s bőven
-szeretett költeni, ha nem volt is miből. «Kovacsóczy az előfizetési
-summákat nagy részt elpazarolta» – írja Zádor Kazinczynak 1825
-októberében. A kör felbomlott, jobbjai elfordúltak Kovacsóczytól s
-kizáróan Kisfaludyhoz csatlakoztak.
-
-Vörösmarty Pestre jőve, először is e körrel kötött szorosb viszonyt.
-Meglátogatta ugyan egy párszor Kisfaludyt is, ki az 1824-iki _Aurórá_ba
-fölvette két költeményét, de akkor ismeretségöknek még csak küszöbén
-állottak. Hamarább megbarátkozott az _Aspasia_ dolgozótársaival, kik,
-mint ő, feltörekvő s hír nélküli írók voltak. Két költeményt adott az
-_Aspasiá_ba s egy episódot _Zalán futása_ első énekéből. Fábián és Toldy
-el voltak ragadtatva a mutatványtól s csakhamar barátjai lettek az ifjú
-költőnek. Bajza még nem lakott állandóan Pesten s csak 1827-ben
-ismerkedett meg Vörösmartyval. Fábián épen Hafizt fordította, Tegnèr és
-Ossian tanúlmányával foglalkozott, s úgy látszik, a keleti és éjszaki
-költészet felé fordította ifjú barátja figyelmét. Toldy még csak
-verseket írt, s egy pár hírlapi czikket és Schiller _Haramjái_t
-fordította, tele germanismussal s a neologismus minden túlságával, de
-már feltünő jártassága volt mind a magyar, mind a külföldi irodalmakban
-s örömest szolgált az új társnak utasítással és könyvvel. Vörösmarty
-többször olvasott föl barátjainak töredékeket készülő eposzából, kik
-némely észrevételeket tettek reá, különösen Fábián arra ösztönözte, hogy
-mindjárt a cselekvényen kezdődő eposz elébe írjon egy kis bevezetést,
-mely mintegy előkészítse az olvasó hangulatát. Vörösmarty megfogadta a
-tanácsot s így készült _Zalán futása_ bevezetése az első sortól a
-harminczadikig.[11]
-
-A jó barátok dícsérgetése s az _Aspasiá_ban közlött töredék várakozást
-keltett az írói körökben. A töredék tetszett ugyan, de kevesen bíztak a
-sikerben, maga Kisfaludy Károly is úgy nyilatkozott, hogy ily hosszú
-lélekzetű költemény nagyon megpróbálja az embert s féltette az ifjú
-költőt. Fábián nem kétkedett, hogy az eposz nagy hatást fog tenni s azt
-írta Zádornak, hogy egy rendkívüli költőnk állott elő. Zádor Vasból csak
-azért utazott le, hogy megismerkedhessék az új társsal. Ő is e körhöz
-tartozott s egy pár költeménynyel lépett föl az _Aspasiá_ban és
-_Aurórá_ban. Csakhamar szenvedélyes tisztelője, barátja lőn
-Vörösmartynak. Az ifjú költő pesti barátjai közt senkivel sem állott
-szorosb baráti viszonyban, mint Zádorral. A többi még akkor csak
-irodalmi barátság volt. A mint viszonyuk erősödött, Zádor előtt nem
-titkolt semmit, még szerelmét sem. Zádor hasonló érzülettel viszonozta e
-ragaszkodást. Dicsekedő örömmel nevezi barátjának, Kazinczyhoz írt
-leveleiben, e ritka szívű embert és szabad szellemű költőt, ki független
-és nemzeti modorban kezdi pályáját. De néha tüzesen vitatkoztak szóval
-és levélben, inkább nyelvészeti, mint æsthetikai dolgokon. «Ez így van
-jól – írja egyszer Zádornak – az etymologia, szokás, s az én akaratom
-szerént.» Akaratját, költői ízlését épen oly nyomós oknak tartja a nyelv
-dolgában, mint az etymologiát és szokást. Érzi, hogy a magyar nyelv
-geniusza souverain hatalommal ruházta föl s uralkodni van hivatva a
-magyar költői nyelven.
-
-Zádor megismertette Fáyval s elvitte hozzá a 21 éves Deák Ferenczet, ki
-1824-ben valami pörös dologban több ideig mulatott Pesten. Vörösmarty a
-Kishid-utczában a _Vadászkürt_ 10. számú szobáiban lakott növendékeivel.
-Itt találkozott először a két férfiú, kikre oly nagy szerep várt a
-megifjuló Magyarország történetében. A költő olvasott _Zalán_jából a
-leendő államférfiúnak, kit épen úgy meghatott a csodás bájú nyelv, mint
-a nemzeti fenkölt érzés. Az ősi dicsőség költője s az ősi jog védője a
-rokonszenv dobbanását érezték szívökben, mely később oly nemes és ritka
-barátsággá fejlődött. Nemcsak tehetségök és hírök varázsa vonzotta
-egymáshoz e két férfiút, hanem jellemök és kedélyök összhangzata is több
-pontban. Mind kettőben ugyanazon erkölcsi és nemzeti mély érzés,
-ugyanazon erős, de titkolt vagy elnyomott szenvedélyesség, ugyanazon
-csöndes komolyság és magyaros humor. Mind kettő a néppel összeolvadó
-magyar nemesség kifejezése, az ősi nemzeti typusz kinyomata, a
-korszellem hatása alatt mintegy megifjodva. Vörösmarty épen annyira
-különbözött Kisfaludy Sándortól, mint Deák Nagy Páltól. Kisfaludy
-Sándornak a nemesség volt a nemzet, mint Nagy Pálnak. Vörösmarty az
-egész nemzethez szólott, s folyvást viszhangoztak lantján azon politikai
-eszmék, melyekért ifjuló nemzete küzdött, Deák is mint a nemzet
-államférfia szerepelt s a Széchenyi felköltötte reformeszméket oltva be
-az ősi alkotmányba, a nemesi jogoknak nemzetivé átváltozását segítette
-elő. Vörösmarty hatása bevégződött e korszakkal s csak a forradalomig
-terjedt. A Deáké átnyúlt a másik korszakba is, hogy megvédje a jövőnek
-mindazt, a mi a múltban egyedűl drága. Vörösmarty 1825–1845-ig állott
-hatása legmagasb fokán, Deák 1861–1867-ben érte azt el. A két korszakot
-a forradalom árja és romok választják el egymástól, de felettök az ősi
-dicsőség és az ősi jog csillaga dereng, egy-egy fénysugárt vetve a
-homályos jövőbe. E fényben a két barát szelleme ismét találkozott.
-
-1825 elején már készen és kijavítva állott _Zalán futása_ s Vörösmarty
-előfizetési íveket bocsátott ki. Társai bátorították s izgatták az
-előfizetés ügyében, kivévén Bajzát, ki Orosziból 1825 máj. 30-ról így ír
-Toldynak: «Vörösmartynak ohajtanám, hogy előfizetője ne legyen. Kár oly
-nagy munkával sietni, egy nagy eposzt nem lehet úgy venni, mint 10–12
-sorból álló kisded dalt, melynek hibáját, szépségét gyakorlott fej
-azonnal kitalálhatja. Igen sokat monda az a soha meg nem vetendő
-kritikus, ki azt mondá, hogy nonum prematur in annum, csak hogy jól meg
-kell őt érteni s nem oly félszegűl magyarázni, mint szokták közönségesen
-magyar íróink és nem-íróink. Én a derék ifjút tisztelem s nálam senki őt
-jobban nem tisztelheti. A ki oly darabot ada, mint a _Tünődő_, méltó a
-tiszteletre, a nemzeti tapsra. Ez s az ő _Fellegekhez_ rosszúl czímzett
-darabja az ez évi _Aurórá_nak becsesb darabjai közé fognak számláltatni.
-Hogy neve ragyogjon, úgy ohajtom, mintha saját nevem volna, ennek okáért
-féltem, mert _Zalán_járól az én jóslatom az, hogy ha most hamarjában
-kijövend, el fog feledtetni!» Bajza még ekkor nem ismerte Vörösmartyt
-személyesen és _Zalán futásá_ból nem olvasott egyebet az _Aspasiá_ban
-megjelent mutatványnál. Se a baráti rokonszenv, se a mű szépségei nem
-enyhíthették kritikai szigorát, mely mint levelei bizonyítják, már
-fiatal korában nyilatkozott benne, nemcsak mások, hanem önmaga iránt is.
-Azonban e nyilatkozat, úgy látszik, nem az eposz természetének mélyebb
-vizsgálatából származott. Ő csak féltette pályatársát, de nem arra
-gondolt, hogy egy nagy tehetségű fiatal költő írhat a költészet nem egy
-fajában remekművet, sőt egy s más tekintetben genialis eposzt is, de
-olyat nehezen, mely az elsőrendű eposzok mellett foglalhasson helyet,
-mert az ily eposzokat a népköltészetben századok teremtik, a
-műköltészetben pedig hosszú évek, sőt egy egész élet.
-
-A várt mű 1825 augusztusában megjelent, csinos kiadásban, a czímlapon
-rézmetszettel, a melyet Kisfaludy Károly rajzolt. Úgy látszik a censura
-keveset vagy épen semmit sem törült ki belőle. A politikai viszonyok egy
-kissé enyhűltek, a kormány visszadöbbenve a heves és kitartó
-ellenállástól, hajlandónak mutatkozott visszavonni törvénytelen
-rendeleteit. Az országgyűlés majdnem bizonyos volt, a censorok engedtek
-valamit szigorukból. Legalább Zádor 1825-ben Kazinczyhoz írt egyik
-levelében dicséri Dreschert, a budai censort, hogy szép szabadelvűséget
-tanusított Vörösmarty _Zalán_ja s az 1825-ki _Auróra_ iránt. Vörösmarty
-a maga költségén adta ki művét és előfizetés útján. Nem sok előfizető
-gyűlt reá, a könyvárusoknál is lassan kelt, de hatása mind az irodalmi
-körökre, mind a míveltebb közönségre rendkívüli nagy volt. A politikában
-a kihirdetett országgyűlés, az irodalomban _Zalán futása_ volt a beszéd
-főtárgya. Természetesen a politikai érdek volt a hatalmasabb, de az ősi
-jogok védői s az ősi dicsőség dalnoka közti rokonságot mindenki érezte,
-magok az illetők legjobban. Az ország jogait visszakövetelő s a nemzeti
-fájdalom hangját hallató szónokok beszédeihez jól illett az eposznak
-mind tárgya, mind hangja. Vörösmarty egy politikai nagy pillanatban
-lépett föl, mintegy a kor kifejezése volt s költői tehetsége s az
-országos hangulat egyaránt a nemzet költőjévé avatták. Az irodalmi körök
-is tapsoltak a sikernek, bár különböző okokból. Az Auróra-kör a rég várt
-epikust üdvözölte benne, a nemzetit és romantikust, ki elhagyja a
-klasszikai példányokat, de az újabbakat sem igen követi, s valami
-eredetit vegyít költészetünkbe. E mellett e kör örvendett, hogy saját
-kebléből emelkedik ki e rendkívüli tehetség, ki egy még eddig
-betöltetlen helyet foglal el. A drámában Kisfaludy K. volt a koszorús, a
-lyrában többen osztoztak a babéron: Kisfaludy S., Virág, Berzsenyi,
-Kisfaludy Károly, az epikus koszorújáért még egyetlen kitünő költő sem
-versenyzett. Senkinek sem esett nehezen, hogy Vörösmarty elfoglalta az
-üres helyet, sőt Kisfaludy K. benne ismervén föl epikai költészetünk
-első rangú tehetségét, leginkább ilynemű dolgozatokra buzdította.
-Kulcsár és ortholog társainak az tetszett, hogy Vörösmarty, bár a
-neologokhoz tartozik, mégis kevésbbé az, mint a többiek s van benne
-valami régies is. Fáyt elbájolta a színek és képek gazdagsága s nem
-egyszer mondotta tréfásan, hogy Vörösmarty költészete hasonlít a nehéz
-szövetű aranyhímes magyar szoknyához, mely akkor is teltnek látszik s
-megáll a földön, ha hiányzik belőle a szép termetű hölgy. Szemere
-csodálkozott az egészen új nyelven, mely sem a régi, sem a megújított,
-és szokása szerint egy csoport paradoxonban fakadt ki. Horvát István az
-ősi dicsőség dalnokát üdvözölte benne, mintegy testvérét, ki az a
-költészetben, a mi ő a történelemben.
-
-Szóval majd minden nevezetesb írónak tetszett valami e műben s legalább
-magán körben hallatta róla ítéletét. Csak Kazinczy hallgatott, ki mint
-kritikus Kovacsóczyt is bámulni tudta s kivált leveleiben általában nem
-igen sajnálta a bókot egyetlen hozzá folyamodó írótól sem. Sajátságos
-jelenség, de nem épen érthetetlen. Vörösmartyra már Teslér
-figyelmeztette Kazinczyt, ki 1824-ben Kovacsóczyhoz írt levelében
-üdvözölte is a tehetséges ifjút, mint szokott minden ifjú írót, ki a
-neologismushoz csatlakozott. Vörösmarty megköszönte a figyelmet egy kis
-levélkében, mely tele őszinte tisztelettel, de nincs benne holmi
-lelkesülésbe oltott hízelgés, melyhez annyira hozzá szoktatták Kazinczyt
-barátjai és tisztelői. Kazinczy felelt e levélre, biztatta, mert jó jel
-– úgy mond – mikor a kezdő nem félig érettet nyújt s kéri, hogy írja meg
-neki életadatait. Vörösmarty teljesítette e kérelmet, s egyszersmind
-mutatványt küldött _Zsigmond_ czímű drámájából. Itt megszakadt
-levelezésök egész 1827-ig.[12] Lehet, hogy Kazinczy száraznak találta
-Vörösmarty modorát, ki nem értett a levélírás mesterségéhez, se magáról,
-se másról nem tudott szellemesen csevegni vagy ódai lelkesüléssel
-ömledezni. Valóban Vörösmarty épen oly rest levélíró volt, mint kevés
-szavú, s leveleiben rendesen csak a szükségesekre szorítkozott. Ritkán
-nyílt meg, vagy engedte át magát fölindulásának s épen nem kedvelte se a
-szívből jövő, se a mesterkélt bókokat. Kazinczy levélírónak született,
-annyira, hogy leveleiben nemcsak mint stilista a legkitünőbb, hanem
-jellemének szeretetreméltósága és gyöngesége is itt nyilatkozik
-leghívebben. A levélírásban épen oly kevés érintkezési pont volt köztök,
-mint a költészetben. Midőn _Zalán futása_ megjelent, Széphalomról nem
-repült hozzá üdvözlet, midőn Kazinczy _Minervá_ban az 1825-ki _Aurórá_t
-bírálta, melyben épen akkor látott világot _Cserhalom_, csak érinti
-Vörösmarty e második nagyobb művét. Toldy, ki mindinkább bámulta
-Vörösmartyt, egész nehezteléssel írta neki, hogy ez valóságos
-részrehajlás. «Jól mondod – viszonzá Kazinczy 1826 nov. 6-án – hogy
-részrehajlással vagyok Vörösmarty iránt. Hogy azt ismerd, jer, lásd,
-mint tanúlja fiam scandálni a hexametert _Zalán_on, mint tudja érteni a
-poetai szólást _Zalán_on s midőn vele olvasom _Zalán_t, mint tanúlja
-ellágyult, elváltozott hangomon ismerni a nemzet nagy díszét.
-_Cserhalom_ nekem annyi, mint egy egész poema s nem számlálom a kisebb
-dalok számába. _Zalán_ és _Cserhalom_ felől én is egyedül akarok szólani
-s ha eddig hallgaték, nem hidegségre mutat.»[13]
-
-Toldy kapva kapott e kicsikart nyilatkozaton s örömmel igtatta be a
-Vörösmarty eposzairól írt æsthetikai értekezésébe, azzal mentegetve
-magát Kazinczy előtt, hogy ezzel tartozott mind neki, mind
-Vörösmartynak; Vörösmartynak azért, mert a mellőztetés nehezebben esik
-bármely megtámadásnál, neki azért, hogy az olvasó olyast ne higyen
-felőle, mi bizonyosan nincs szándékában. Kazinczy helybenhagyta levele
-fölhasználását, de nem tartotta meg ígéretét és soha sem írt se
-_Zalán_ról, se _Cserhalom_ról. A helyett elpanaszolta Guzmicsnak, mily
-rossz néven vette tőle Toldy, hogy _Zalán_t és _Cserhalmo_t nem
-magasztalta, s egész elkeseredve kiált föl: «Föltettem magamban, hogy
-magamba zárom örömömet és boszúságomat s többé semmit sem recensealok.
-Igaza van gr. Majláthnak, noha nem ily baj miatt mondá a szót: Unsere
-Schriftsteller sind doch schreckliche Pedanten.»[14] Guzmicsnak is
-ígéri, hogy írni fog e két műről, s egyszersmind egy későbbi levelében
-oda vet egy pár megjegyzést, a melyekben őszintébb a gáncs, mint a
-méltánylat. «_Zalán_nak ossiani kezdete – úgy mond – engem igen kedvesen
-lepe meg; csodálom, írigylem azt, valamint könnyűségét. De azt is
-csodálom, hogy ez a lelkes ifjú a maga eposzával ily hamar elkészülhete,
-hogy azt ily hamar kieresztheté… Én azt szerettem volna, hogy
-_Zalán_jában leltem volna több nyomait Homérnak, nevezetesen azokat a
-Homérban oly szép hasonlatokat. Lehet e nemben szép a mi nem homéri is,
-de engem igen gyönyörködtet, midőn a Homér nemében homérit lelek.
-_Zalán_ban sok sürgés-mozgás (actio) van s ő a hadi dolgokat szépen és
-szép mértékben egyesítette az emberi szív érzéseivel. _Zalán_nal
-literaturánk és korunk kevélykedhetik, de _Zalán_ is sokat nyert volna
-mint minden egyéb munka, ha Vörösmarty követte volna Horácz intését…
-_Salamon_t tegnap vevém. Ime epicus és dramaticus azon egy személyben.
-Melyik lesz nagyobb, melyik kisebb. Még eddig a dráma nem vala íróinknak
-a legszerencsésebb pálya.»[15]
-
-Elvégre Vörösmartynak is írt, midőn ez neki 1827-ben _Salamon_ból
-ajándék példányt küldött. «A művészt akkor dícsérjük – így szól a levél
-– midőn munkája csodálatában felejtjük dícséretét, ezt mondja _Emilia
-Galotti_ban a herczeg. Halld tehát, miért nem szólék én _Zalán_ról, a
-szép _Cserhalom_ról és most miért nem _Salamon_ról. De halld azt is,
-hogy soha nekem kedvesebb tömjény nem gyujtatott, mint a melyet bodrogi
-barna leánykától vettem.»[16] Általános bókok minden eszmei tartalom
-nélkül s az, hogy _Salamon_t egy sorba teszi az eposzokkal, kétkednünk
-kényszerít őszinteségében, mert Zádorhoz írt egyik levelében
-kedvezőtlenűl nyilatkozik _Salamon_ról, s különös, hogy drámában épen
-egy lyrai költeményt emel ki, Jolánka dalát, a melyet magára czélzónak
-tart, mert Jolánka a széphalmi pusztát emlegeti. Egyébiránt később
-Toldyhoz írt leveleiben többször üdvözli és magasztalja Vörösmartyt, de
-mindig egy rangban a többi tehetségesb ifjú költővel, ide értve
-Kovacsóczyt is. Ez szerfölött boszantotta Toldyt: «Mint hüledezünk –
-kiált föl – midőn látjuk, hogy némelyek iránt mily rettentő tévedésben
-vagy.»[17]
-
-Valóban Kazinczy Vörösmartyban s a többi ifjú költőben inkább csak azt
-dícsérte, a mi irányával összhangzó volt, tudniillik, hogy a neologismus
-zászlójához csatlakoztak, mértékben írják a rímes verseket. De az
-visszatetszett, hogy némelyek, különösen Vörösmarty, elhajlanak a
-német-görög classicismustól. E mellett Vörösmartyt a szokottnál nagyobb
-költői tehetségnek soha sem ismerte el. Csak félig-meddig telt öröme az
-új nemzedékben s leginkább abban nyugodt meg, hogy általában
-költészetünk fölzsendül. «Én ősz fővel – írja Guzmicsnak az _Aspasiá_ról
-– s Döbrentei a férfikor erejében nem írigyli-e Vörösmartynak,
-Kovacsóczynak, Juliusznak, Emilnek némely itt állott verseiket?»[18] Kis
-Jánosnak az Auróra-körre czélozva így ír: «Az az út, melyet nekünk kelle
-irtani, ime törve van s lelkes ifjúink futnak, a hol nekünk mászni
-kelle. Mint örvendek, hogy nyilni látom a szép tavaszt.» Később: «Mi
-lehet idővel ebből a Kovacsóczyból, Bajzából és Vörösmartyból».[19]
-Folyvást egy sorba teszi Vörösmartyt Kovacsóczyval. Valami kiválóbbat
-nem talált benne, s úgy látszik, nem csüggött költészetén bensőbb
-szeretettel. Kazinczy valóban sok mindent megtámadhatott volna
-_Zalán_ban, a compositiót és jellemrajzot egyaránt, de azt el kellett
-volna ismernie, hogy e fiatal költő új világot nyit költészetünkben s
-oly nyelven szólal meg, a minőn még egyetlen magyar költő sem. De épen e
-kettő tetszhetett legkevésbbé Kazinczynak. Ő Toldyhoz írt egyik
-levelében[20] (1827) önérzetbe vegyült mély meggyőződéssel mondja, hogy
-egy magyar író dolgozatán sem ismer annyi classicitást, mint a magáén,
-nem szépséget ért alatta, hanem klasszikai ismeretséget s ez alatt
-nemcsak a reminiscentiákat, allusiókat, hanem a színt, még pedig ott is,
-hol új vagy régi klasszikai példány nem lebegett szeme előtt.
-Kazinczynak igaza volt s épen ezért nem tetszhetett neki eléggé
-Vörösmarty, kiben a hexameteren kívül semmi sem emlékeztetett a
-német-görög classicismusra. Kazinczy a nyelvújítás halhatatlan hőse volt
-s a művészibb próza és költőibb szólam megalapítója. Vörösmarty
-elfogadta a nyelvújítást, de bizonyos határnál megállapodott s a magyar
-költői nyelv szépségeit más úton kereste, oly úton, mely inkább
-megegyezett a nyelv géniuszával. Nem írigység, hiúság választák el
-egymástól az agg és fiatal koszorúst, hanem ízlés és eszmék, melyek néha
-erősb válaszfalak magoknál a szenvedélyeknél is. Tisztelték egymást, de
-lehetetlen volt egymás költészetét őszintén szeretniök.
-
-
-
-
-VI.
-
-Vörösmarty fölhagy a nevelőséggel. Haboz az írói és ügyvédi pálya
-között. Az írók jövedelmei. Néhány hónapra újra nevelősködik. Kiadja
-_Salamon_t. Kirándulásai a vidékre. Tiszteletdíjai. Székes-Fehérvárott
-akar megtelepedni mint ügyvéd, majd Pesten marad és átveszi a
-_Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztését. Munkássága 1823–1833. Irodalmi
-állapotok. Viszonya Kulcsárral, Szemerével és Vitkovicscsal. Horvát
-István hatása Vörösmartyra. Egy új nagy eposz terve. Az Auróra-kör;
-tagjai, törekvése és iránya.
-
-A huszonöt éves ifjú országos hírre emelkedett s a pesti irodalmi körök
-kedvenczévé lőn. Épen akkor mosolygott reá a dicsőség, midőn szíve a
-szerelem élethalál harczát vívta, épen akkor tüntették ki az emberek,
-midőn hivatal, életmód nélkül állott a világban. Bevégezvén tanítványai
-növelését, 1826 augusztusában megvált a Perczel-háztól s Budára Zádor
-barátjához költözött, majd onnan novemberben Fehérvárra utazott anyja
-látogatására.
-
-Nem tudta, mitevő legyen, az ügyvédséghez fogjon-e vagy mint író
-próbáljon megélni. Ez utóbbira nézve nem épen biztatók voltak a
-kilátások. A magyar irodalom nem igen jövedelmezett. Maga Kisfaludy
-Károly, a legtermékenyebb és népszerűbb író is keveset kapott az
-irodalomból. Nem annyira könyvárusoknál kelt a könyv, mint inkább magán,
-úgy szólva házi úton. Az író tíz-húsz példányt küldött eladás végett a
-vidéki írókhoz, barátjaihoz vagy irodalmi buzgóságokról ismeretes
-papokhoz s megyei tisztviselőkhöz. E vidéki bizományosok édesgették,
-erőszakolták az irodalomhoz a közönséget, mely lassanként növekedett.
-Néha a könyv mind elfogyott, de a szegény bizományosok kárban maradtak.
-Bajza boszúsan panaszolja Toldyhoz írt egyik levelében 1824 körűl, hogy
-az idén és taval is neki kelle megfizetni a hozzá küldött _Aurórá_k egy
-példányát. Tavaly elvittek tőle egy példányt s oly megrongálva adták
-vissza, hogy nem számolhatott be vele; az idén egy úri hölgynek adott át
-egyet megtekintés végett, gondolván, hogy így könnyebben megveszi,
-azonban ez ajándéknak gondolta s most már ő kénytelen megfizetni az
-árát.[21] A könyvárusok csak kivételkép fizettek tiszteletdíjat,
-legföljebb kinyomatták a művet s néhány példánynyal elégítették ki az
-írót. A szerkesztők sem fizettek, maga az _Auróra_ is ritkán volt oly
-helyzetben, hogy tiszteletdíjat adhasson. A legtöbbször nem találkozott
-kiadó s az író saját költségén vagy úgynevezett kamat nélküli
-részvétkölcsönökön adta ki művét, a jövedelemből visszafizetés föltétele
-alatt. Pesten Forgó, a megyei főorvos, Kulcsár, Rudics József, a
-Kisfaludy Károly barátja, voltak a legelőzékenyebb kölcsönzők.
-
-Vörösmarty is így szándékozott kiadni színműveit, előbb _Salamon_t,
-melyet régebben írt s újabban átdolgozott, aztán _Kont_ot, melyet
-1825-ben bevégzett s több ízben egész 1830-ig a kiadásra javítgatott.
-Úgy látszik, hogy részint színművei s más munkái kiadásába, részint
-pedig a megalakulandó akadémiába vetette reményét, hol előbb-utóbb
-számára is nyílik hely. Elhatározta, hogy a meddig lehet, független
-ember és író marad. «Az én kedves Vörösmartym – írja Zádor Kazinczynak
-sept. 18. 1826 – augusztus végével mondott le kilencz (helyesebben
-nyolcz) évig viselt nevelői tisztéről. A jövő esztendőt egészen
-geniuszának s a tudományoknak akarja élni és színjátékait közre
-bocsátani. Legelőször _Salamon_ megyen az ide zárt jelentés szerint
-sajtó alá, megigazítva, s a mennyire az egésznek fölforgatása nélkül
-lehetséges volt, újra átdolgozva s így aztán a többiek.»[22] Vörösmarty
-jól érezte magát e szabad, független helyzetben, de úgy látszik, szűkös
-állapotban élt. Legalább azt mutatja az a körűlmény, hogy nehány hónapig
-ismét nevelősködött egy tolnamegyei birtokosnak Pesten tanuló fia
-mellett. «Nem rég tudtam meg – írja hozzá Teslér Szederkényről márczius
-12. 1827 – hogy Sauska Egi præfectusa vagy, de azt homályosan hihettem,
-minthogy múlt nyári egyik leveledben egészen lemondottál a rég megúnt
-pædagogusságról.»[23] Azonban e nevelőségről alkalmasint hamar
-lemondott, mert 1827 ápriljában már nagybátyjához, a fehérmegyei Keszibe
-rándult, hova többször menekűlt a főváros zaja és drágasága elől.
-«_Kont_ot most tisztázom – írja innen Zádornak ápril 30-ról, – nem
-tudom, hogy járok vele, de aligha sok bajba nem kerűl, már csak
-általesem rajta, aztán visszatérek az eposzi pályához.» Innen nem sokára
-visszatért Pestre s még májusban Zádorral a dunántúli megyékbe utazott.
-Ez utazást csak látogatás és szórakozás végett tette. Pannonhalmán
-Guzmicscsal ismerkedett meg, Kehidáról Deákkal együtt Sümegre rándult,
-Kisfaludy Sándor látogatására, kiről mint egyik levele mutatja, azt
-tartotta, hogy először öntött lelket költészetünkbe, bár drámáiról
-szigorúan ítélt s jól ismerte regéi hibáit, melyeket egyik bírálatában
-ki is emel.
-
-Meglátogatta Balaton-Füredet is, hova később a harminczas években
-többször kirándult; a mikor aztán Tihanyba is elment, melynek
-visszhangját megénekelte s hol a pásztorgyermekekkel örömest
-ingerkedett, csak attól vásárolva kagylót, a ki olvasni tudott vagy
-kiáltatva velök a visszhangot:
-
-  Ázik az, a ki halász
-  Fázik az, a ki vadász
-
-s gyönyörködve, ha elvétve így kiáltoztak:
-
-  Fázik az, a ki halász
-  Ázik az, a ki vadász.
-
-Az út jól hatott reá, a tájak szépsége táplálta képzelmét, barátai és
-tisztelői jó indulata emelően hatott kedélyére. Lekötött alárendelt
-helyzetben élvén eddig, most forgott először a világban mint szabad
-ember. Azonban rövid ideig tartottak e gond nélküli szabad napok. Otthon
-aggodalmak várták. Már juliusban haza érkezett s mind inkább belátta,
-hogy vagy ügyvédséget kell kezdenie vagy más hivatal után kell látnia.
-Eddig leginkább _Salamon_ drámájából élt, melyre több előfizető gyűlt,
-mint _Zalán_ra. De ez csekélység volt az ő helyzetéhez képest, kinek
-öreg anyját is segíteni kellett. Az _Aurórá_ban megjelent munkáiért
-eleinte nem kapott semmit, később _Eger_ért Kisfaludy száz forinttal
-kinálta meg, s ezt mint valami különösséget írja meg Zádornak. «Mit
-tegyek – folytatja – el nem fogadnom nem lehet, mert nagyon reám fér.» E
-mellett nem igen tudott dolgozni olyast, a mihez kedve nem volt. Nem
-tartozott az élelmes írók közé, kik a könyvárusok megrendelésére tüstént
-megmozdítják tollokat. Károlyi kiadó és nyomdatulajdonos, ki ipa
-Trattner üzletét átvette, egy húsz nyomott ívnyi imádságos könyv
-fordításával kínálta meg. «Minek utána – írja Zádornak – majd megbántam,
-majd ohajtottam a dolgot, utoljára úgy tettem, hogy majd sokat kérek s
-meg nem fogja adni, mert le akarám rázni magamról. Nem lehetett.
-Nyolczvan forintot kértem azaz 80 forintot és megígérték. Aztán kéri
-Zádort fordítsa le ő, legyen övé a tiszteletdíj, a benne előforduló
-verseket lefordítja maga minden díj nélkül, csak szabaduljon
-kötelezettsége alól. Így most sem lehet megélni az irodalomból, hát még
-akkor. Vörösmarty elhatározta, hogy Fehérvárra telepedik le, ügyvédkedni
-fog s édes anyját magához veszi. Ez elhatározásában még inkább
-megerősíté anyja állapota, kinek ez év novemberében látogatására ment, s
-kit a legnyomasztóbb körülmények közt talált. «Ide érkeztemkor – írja
-Zádornak 1827 nov. 19-ről – anyámat betegen találtam, elhagyatva
-szegényt mindenektől, csak azoktól nem, kik rajta keveset vagy épen nem
-segíthetnek, azon kívül pusztán mindent, mindent veszendőben. De ebből
-elég ennyi is.» Hogy Vörösmarty Székes-Fehérvárra akart telepedni, több
-levél bizonyítja. Csató Greczből 1827 auguszt. 5-én így ír hozzá: «Azt
-írták nekem, hogy barátom több vármegyén keresztül tett útjából ismét
-Pestre tért vissza, s hogy, de nem tudják mikor, ugyancsak barátom uram
-Fehérvárra szándékszik megtelepedni.»[24] Zádor ez időtájt sajnálva írja
-Kazinczynak Pestről, hogy «Vörösmarty minden kérések ellenére
-Székes-Fehérvárra szándékszik az ügyvédi pálya végett».
-Székes-Fehérvárott inkább várhatta ügyvédi szerencséjét, mint Pesten s a
-mellett ott inkább remélte ápolhatni szegény öreg anyját is. Azonban egy
-véletlen eset máskép határozott. Károlyi, a _Tudományos Gyüjtemény_
-kiadója, látván, hogy Thaisz alatt e folyóirat mind inkább sülyed, új
-szerkesztő után nézett s többek tanácsára Vörösmartyra esett választása.
-Vörösmarty Pestre jővén, elfogadta a szerkesztést. A szerkesztői
-tiszteletdíj ugyan csekély volt, 800 váltóforint, de mégis több, mint a
-mennyit az első években az ügyvédségből remélhetett. Ide járult még
-barátjai biztatása is, kik közreműködésöket megígérték, s a kiadó
-ajánlata, ki más munkáról is biztosította s nem sokára megkínálta az
-_Ezer egy éjszaka_ fordításával tiszteletdíj mellett. Vörösmarty már
-1828 januárjában hozzá fogott a _Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztéséhez,
-melyet egész 1832 végéig folytatott, mikor aztán Horvát István lőn
-utóda.
-
-E tíz év, 1823–1833, a nevelői és szerkesztői gondok között is
-legtermékenyebb korszaka volt költői munkásságának. Alig végezte be
-_Zalán futásá_t, már kész volt _Cserhalom_mal (1825); két tündérregéje
-_Tündérvölgy_ és _Délsziget_ csaknem egyszerre születtek (1826); Egerbe
-1827 augusztusában kezdett, midőn útjából visszatért s már kész volt
-vele novemberben; _Széplak_ot (1828), _Magyarvár_ (1828) és a _Rom_
-(1830) töredékek, és a _Két szomszédvár_ (1830) követték. A drámában is
-élénk munkásságot fejtett ki. Alig végezte be _Zsigmond_ot, már kész
-volt a _Bujdosók_kal s a _Hábador_ czímű drámai költeményt írta (1826).
-_Salamon_ s a _Bujdosók_ javításába fogott s mindkettőt kiadta
-(1827–1830); s nem sokkal azután ismét két drámát írt: _Csongor és
-Tündét_ (1830), _Kincskeresők_et (1832). Ezen kívül számos lyrai
-költeménynyel, epigrammával, balladával gazdagította az _Aurorá_t és
-_Koszorú_t, a _Tudományos Gyüjtemény_ mellékletét. A szerelem és
-hazafiság ifjú tüze lelkesítette, a dicsőség szomja nem hagyta nyugodni
-s Pest irodalmi körei nemcsak buzdították, hanem tárgyat is kölcsönöztek
-költészetének.
-
-Harmincz év óta az irodalmi viszonyok sokat változtak. Kazinczy és
-társai úgyszólva egymásnak írtak, egymás buzdítása pótolta a közönség
-koszorúját, levelezésök a hírlapokat. Most már volt közönség, bár
-csekély, de folyvást növekedő s mi több, a nemzet hallgatni kezdett
-íróira. Kölcsey megvallotta magáról, hogy nem előre föltett szándékból
-lett író, hanem mert barátokat keresett s az ifjúság romlott seregében
-nem találhatta föl egyébütt, csak az írók közt. E korszak íróinak
-némelyike nem is hitt a jövőben, csak hazafi kötelességét teljesítette.
-Virasztott a haldokló fölött, de nem remélte gyógyúlását. «Én azok közűl
-való vagyok – mond Kölcsey 1814-ben Döbrenteihez írt egyik levelében –
-kiknek reményök nyelvünk virágzására nézve nem nagy. Hijába nézek előre,
-semmi szélesebb, szebb pálya nem nyílik föl s literaturánk studiuma
-privatstudium marad mind végig,» s minden, a mivel Döbrenteit
-vigasztalni tudta, csak ennyi: «Nem vigasztalhatjuk, hevíthetjük-e a
-köztünk hanyatlót azzal, a mit Apollon a trójai hősöknek mondott; Nem
-tudnátok-e oly férfiak lenni, hogy a sorsnak ellenére is győzelmet
-vegyetek.»[25] E szavak egészen kifejezik a Kazinczy korabeli írók
-helyzetét. Vörösmarty fölléptekor e tekintetben is változás történt. Az
-irodalom többé nem volt magántanúlmány, hatni kezdett a nemzetre is. A
-győzelem csaknem bizonyosnak látszott s a diadal előérzete fokozta a
-küzdelem erejét. Az író társadalmi állása, anyagi helyzete keveset
-javult ugyan, de már nemzetről, dicsőségről álmodozhatott s hihetett a
-jövőben. A jövő kárpótolta a múltat és jelent. A tavasz ébresztő fuvalma
-érzett, a nyugtalan ifjú kedély álmai derengtek irodalomban és
-politikában egyaránt. Az alkotmány győzelme, Széchenyi föllépte, az
-akadémia alakulása felvillanyozta Pest irodalmi köreit, melyeknek
-Vörösmarty nemcsak vendége volt már, hanem ünnepelt tagja is.
-
-E körökben töltötte munkától szabad óráit s úgy szólva egész társasága
-írókból állott. Írókkal járt kávéházba, vendéglőbe, velök a német
-színházba is, ha Shakespeare-művet adtak; de ez ritkán történt, mert nem
-igen volt pénze. Kulcsárnál, kihez sokszor járt ebédre, leginkább a
-régibb írókkal találkozott. Az öreg úr különös szívességgel viseltetett
-iránta s mind azon törte fejét, hogy kegyeltjének gond nélküli állást
-szerezzen. Nem szerezhetett, de azért oly pártfogást játszott irányában,
-mintha csakugyan valamire segítette volna. Vörösmarty tisztelte
-Kulcsárt, de néha bántotta modora s egész fölindulással mondá egyszer
-Szalaynak, Kulcsárra czélozva: «Hálát kívánnak az emberek, azt értem, de
-kutyahálát, azt nem értem s nem is fogom soha.» Szemerénél is többször
-megfordult s nála ismerkedett meg Kölcseyvel, de ismeretségök nem
-erősödött barátsággá. Kölcsey Szathmárban lakott s ritkán jött Pestre,
-Szemere pedig okkal és ok nélkül többször meghasonlott az Auróra-körrel,
-melyhez Vörösmarty mind végig hű maradt. Szemere 1826–29 az _Élet és
-Literaturá_t szerkesztette. A folyóirat kitünő volt, de szerkesztésénél
-alig lehetett valami különczebb. Se rovatai nem voltak, se
-tartalomjegyzéke. A legtöbb czikknek czíme is hiányzott. Nyitva állott
-mindenféle véleménynek s néha igen furcsa vélemények ellensúlyozás
-nélkül maradtak. A folyóirat azzal nyílt meg, a mit más lapok jót és
-rosszat mondottak felőle, aztán következett egy széptani vagy
-nyelvészeti értekezés, majd költemény és dráma s nyomban reá a bírálat.
-A szerkesztői jegyzés jogát hol egyik, hol másik író gyakorolta saját
-neve alatt, de soha sem maga a szerkesztő. Írók magánleveleit is kiadta
-e folyóirat s ennek alapján egy egész nyílt levél-polemiát hozott
-divatba. Szemere mindig valami különösen törte fejét, így ötlött eszébe
-az is, hogy Pfeffelnek egyik regéje tárgyát különböző írók által
-különböző műfajban földolgoztassa folyóirata számára. Kazinczyn kezdve
-egész a szerkesztő feleségeig (Képlaki Vilma) mintegy hét író
-versenyzett. Szemere Vörösmartyt is bele vonta a versenybe s így készült
-_Széplak_ czímű költői beszélye, mely jóval fölül multa társait. E
-verseny közelebbi viszonyba hozta őket s midőn Vörösmarty átvette a
-_Tudományos gyüjtemény_ szerkesztését, Szemere örömmel segítette őt
-kézirattal, s átadta neki Kazinczy önéletrajzának egy részét, melynek
-közlésébe aztán Kazinczy is bele egyezett. Vörösmarty Szemerével
-leginkább nyelvészeti dolgokról szeretett beszélni, örömest fogadta el
-jó új szavait, mert Szemere a legszerencsésebb szóalkotó volt,
-Vörösmarty pedig egész életében alig alkotott egy pár új szót, de annál
-jobban értette, hogyan kell régi és új szóknak költői színt és
-jelentőséget kölcsönözni. Vitkovics vacsoráin is megjelent olykor s hogy
-mennyire tisztelte a derék házi gazdát, mutatja az az elegiája, melyet
-halálakor a _Tudományos Gyüjtemény_ben közzé tett. Azonban mind
-Vitkovics, mind Kulcsár lakomáin leginkább érdekelte őt Horvát István,
-kinek egyénisége épen oly nagy hatást tett reá, mint történelmi
-kutatásai.
-
-Horvát István érdemeit a mai kor hajlandó észre nem venni, mert csak
-őstörténelmi nyomozásaira gondol, melyeket a történelmi kritika oly nagy
-tévedéseknek ítél, minőkre alig mutat példát az irodalomtörténet. Jól
-emlékszünk azon állításaira, hogy a magyar nemzet története Ábrahám
-előtt néhány századdal kezdődik, hogy Karthagó és Jeruzsalem magyar
-városok, a trójai és pún háborúkat magyarok vívták, de azt feledjük,
-hogy korábbi munkáiban ő tűzte ki legelébb a nemzetiesb irányt s az
-eredeti kútfőből dolgozást történetirodalmunkban, s a társadalom és
-irodalom terén legelszántabb előharczosa volt a nemzetiségnek. Kazinczy
-hozzá képest, legalább érzésben, lanyha magyar volt, s jól mondá valaki
-Horvát halálakor, most temetjük az utolsó ázsiai magyart. Horvát oly
-büszke volt magyarságára, mintha Árpád egyenes unokája lett volna s a
-múlt nagyságából annyi hitet merített a jövőre, melynek fele is elég
-lesz vala. Hazaszeretetét gyűlölete tette szenvedélyesen erélyessé.
-Gyűlölte az idegeneket, kik kisebbítik a magyar történelmet s ellenségei
-a nemzetiség fejlődésének. Modora, polemiája heves, majdnem dölyfös
-volt. A hol más ohajtott, remélt, kért, ő hitt, követelt és tett.
-Élesztette a nemzetiségi tüzet s az írók félénk hazafiságába bátorságot
-lehelt. A mint Toldy mondja, az ő történeti előzményekre és jogokra
-hivatkozva követelő és kizárólagos nézete mindinkább elgyökerezett s
-határozottabb és nyomósabb munkálkodásra gerjesztett. Se házi körében,
-se társaságban nem volt vonzó egyéniség, nem türt ellenmondást,
-parancsolni szeretett, de ha a magyar történelem-, nyelv- és
-nemzetiségről beszélt, oly ékesszóló, magával ragadó lőn, mint senki
-társai közt. Egyetlen tanár sem tett a pesti egyetemen oly nagy hatást,
-mint ő. Igaz, mind tanítványai, mind az írói körök bizonyos hamis
-módszert s egy csoport tévedést örököltek tőle, de örököltek
-egyszersmind nemzeti önérzetet, lángoló hazafiságot, szóval mindazt, a
-mi akkor annyira hiányzott a magyar életben.
-
-Vörösmartyra nem csekély hatást tőn Horvát, már akkor is, midőn még nem
-ismerte. Az 1822-iki _Aurórá_ban egy _Árpád Pannonhegyen_ czímű költőies
-történelmi rajza jelent meg rézmetszet kíséretében. Vörösmarty _Zalán
-Futásá_ba átvett egyet-mást e rajzból, sőt a párz dualismust, Zoroaster
-Ormuzdját és Arimanját is, melyet itt Horvát, Cornides nyomán, a
-magyarok ősvallásával kapcsolatba hozott, szintén innen kölcsönözte,
-Ormuzdot Székely Hadúrjával helyettesítvén. Horvát történelmi munkáit is
-szorgalommal olvasta. «Horvát rendkívüli ember, munkái is azok – írja
-Zádornak 1825 decz. 1-én. Nem vagy hát finnus és a nagyszájú Schlözerek,
-Schwarthnerek hallgathatnak.» Nemcsak Horvát tudománya, hanem egyénisége
-is hatott reá. Kedvelte benne azt a nemzeti szilaj önérzetet, magyaros
-módot, mely Horvát egész lényén elömlött, egész addig, hogy gyermekeit
-is ősmagyar nevekre kereszteltette. Horvátnak kedvencz könyve volt
-_Zalán futása_ s belőle vett jeligét _Rajzolatok_ czímű munkájához. A
-költő iránti rokonszenvet átvitte az emberre is és mindig kitünő
-szívességgel fogadta házánál Vörösmartyt. Későn szokott fölkelni s
-ágyában reggelizett. Ilyenkor jött Vörösmarty legtöbbször hozzá. Szokása
-szerint elfeledte leültetni, de annál nagyobb lelkesüléssel beszélt neki
-a régi magyar nyelv emlékeiről s az őstörténelemről. Vörösmartyban
-Horvát munkái és beszédei epikai terveket ébresztettek. E történelmi
-álmodozásokból átvett és alakított minden olyast, mi képzelmére hatott s
-egy nagy eposz tervét érlelte elméjében, melynek tárgya az ősi haza lett
-volna. Már 1827-ben azt írja Zádornak: «Szeretnék egy nagyobb eposzba
-fogni s már nagyon forrnak gondolatjaim». 1828-ban megjelent belőle egy
-töredék _Magyarvár_ czím alatt a _Koszorú_ban. Ezt az 1830-ki
-_Aurórá_ban a _Rom_ követte, mely szintén a leendő eposz egyik részét
-tette volna, de az egész örökre abban maradt. Lehet, hogy a monda, az
-anyag hiánya miatt hagyta félbe, de a közszellem változása 1830 körül
-alkalmasint szintén befolyt a leendő eposz sorsára. Megindúltak a
-reformmozgalmak s a múlt halványodni kezdett a képzelt jövő előtt. Az
-irodalomban is többször szóba jött, hogy az eposz nem korszerű. A
-megalakúlt akadémia is drámára tűzött jutalmat. Bármi okból maradt félbe
-e mű, irodalmunkra nézve veszteség. Talán tárgya nem hatott volna
-annyira a közönségre, mint _Zalán_ban a honalapítás nagy tette, de ha
-szabad töredékekből ítélni, úgy látszik, a költő inkább törekedett egy
-kerek mesére, mint másik nagy művében. E mellett itt egyszerűbb,
-epikusabb a mennyiben jobban tudja mérsékelni alanyiságát. Ez eposz
-félbeszakadtával lassanként félbeszakadt Horváttal is minden viszonya.
-Sok minden választá el őket, az Aurora-kör, a _Kritikai Lapok_, az
-akadémia, melynek tagsági oklevelét Horvát kétszer is visszautasította.
-Horvát ez idő óta különben is mindinkább magába zárkozott s csak azoknak
-nyílt meg, kik rögeszméiben nem zavarták. Vörösmarty nem látogatta többé
-egykori pártfogóját és barátját, csak 1846-ban lépte át újra küszöbét,
-midőn Horvát a koporsóban feküdt s az akadémia, Toldy indítványára,
-félbeszakítva ülését temetésre sietett egy oly írónak, ki nem tartozott
-ugyan tagjai közé, de a kinek egykor hatása alatt állott minden régibb
-tagja.
-
-Bármily jól találta magát Vörösmarty ez írói körökben, mégis Kisfaludy
-Károlynál volt leginkább otthon. Kisfaludyhoz sokan jártak ifjú és idős
-írók, de az úgy nevezett Auróra-kört csak Vörösmarty, Bajza, Toldy,
-Zádor és Helmeczy alkották. Volt e körnek két németje is, mint Bajza
-megjegyzé tréfásan, Paziazzi Mihály és Tretter György (később Járy),
-amaz egy oláhországi ifjú nemes, ki Magyarországba telepedett, egy pár
-bécsi és pesti német lap dolgozótársa, emez egy pesti születésű szintén
-fiatal német író. Mindketten nagyon tisztelték Kisfaludyt s örömest
-foglalkoztak a magyar szebb költemények német fordításával. Ez ifjú írók
-sokszor gyűltek össze Kisfaludy szállásán. A szíves házigazda, a pipadal
-költője, először is pipával kínálta meg őket, azután szünet nélkül folyt
-a beszéd, leginkább irodalmi dolgokról. Kisfaludy volt a legidősb
-köztök, kivéve a vele egyívású Helmeczyt. Az ifjabbak közűl senki sem
-tegezte Kisfaludyt, sőt egymást sem mindenik. Vörösmarty Toldyval és
-Bajzával csak 1830 körűl kezdett tegeződni. Kisfaludy mint híresb író,
-tapasztaltabb ember, nagy tekintélyben állott előttök. Egész életében
-egyetlen kritikát sem írt ugyan, bár folyvást készűlt hozzá, de barátai
-körében szeretett elmélkedni Goetheről, és Shakespeareről, a
-romantikáról s hallatta ítéletét mindenről, a mi a magyar irodalomban
-megjelent.
-
-E kis kör, egymásra hatva, fokozta saját hatását az irodalomra. Az
-_Auróra_ dolgozni kényszeríté őket, a közönség tapsai ösztönözték,
-barátságuk egymást mívelte. Kisfaludy sarkalta barátait, hogy az
-_Aurórá_ba kisebb műveik legjavát adják. De midőn a szerkesztési idő
-közeledett, senki sem volt készen, maga a szerkesztő legkevésbbé, ki
-örömestebb festett, olvasott vagy nagyobb műveinek terveibe mélyedt,
-mintsem zsebkönyve számára kisebb műveket dolgozzék. Ekkor aztán
-összeszedte magát az egész kör s megírta a mi eddig csak eszmében élt
-lelkében vagy töredékben hevert íróasztalán. Ily kényszerűségben írta
-Vörösmarty _Eger_t Teleki József gróf történelmi rajza után, a mely
-mellé még oda adta neki Kisfaludy Fessler munkáit. Így írt néhány
-költeményt az _Auróra_ képeihez, melyek rajzát Kisfaludy készítette.
-Lyrai költemény, eposz, dráma mindig csak kikerűlt valahogy, de
-beszélyek dolgában néha annyira megszorultak, hogy Paziazzinak vagy
-Tretternek kellett írni német beszélyt, melyet aztán lefordítva mint
-magyar eredetit adtak ki. Tárgyakat szolgáltattak egymásnak, sőt
-ugyanegy tárgyról írt költeménynyel is versenyeztek egymással. Így írta
-Vörösmarty _Cserhalmát_ Kisfaludy figyelmeztetésére, így versenyeztek
-egymással a _Bánkodó férj_ben, így írtak ketten Ilosvai Toldiáról két
-különböző fajú költeményt. Felolvasták egymásnak műveiket és
-megbírálták. Vörösmarty _Salamon király_át Kisfaludy bírálata nyomán
-dolgozta újra, a mikor, a mint Toldy írja, Kisfaludy egy egész
-értekezést tartott nekik a történelmi drámáról.[26] Azonban Kisfaludy
-műveiről vele szemben tartózkodva mertek szólani, mert a mint Bajza írja
-egyik levelében Toldynak, az ócsárlás hamar kedvét szegte. A bíráló
-megjegyzésekből vita keletkezett, melyben nagy szerepet játszott a
-nyelv, verselés, a különböző, kivált a modern műfajok elmélete, a
-nemzeti és romantikai elem.
-
-A nyelvészeti vitákban Helmeczy vitte a főszerepet. Ő volt a
-legtermékenyebb s legmerészebb szócsináló, kitől Kisfaludy nemcsak
-nyelvtani ismereteit kölcsönözte, hanem alkalmasint nem egy affektált,
-erőltetett kifejezését is. Folyvást csinálta az új szót, arra is, a mire
-nem volt szükség, reá tolni igyekezett társaira, sőt néha tudtok nélkül
-be is erőszakolta műveikbe. Vörösmarty e magas termetű barátját nem is
-tudta máskép képzelni, mint kezében bárddal: «vajjon hány szónak szegte
-ma bárdja nyakát». Őrizkedett tőle. «Helmeczy már egyszer _Cserhalom_ra
-tette fatalis kezét – írja Zádornak 1825 aug. 2-ról – de ártatlanúl,
-_megtépve_ helyett _tepdelvé_t írván.» Néha összegyűltek oly új szók
-alkotására, melyekre nagy szükség volt s egyszersmind kötelezték
-magokat, hogy a megalapítottakat közösen fogják használni. Kisfaludy
-volt köztök a legkevésbbé képzett nyelvész. Vörösmarty, Toldy, Bajza,
-Zádor sokat foglalkoztak Révaival, sőt Toldy mióta _Handbuch_jába
-fogott, búvárlani kezdé a régi irodalmat is. Ez ülésekből kerűltek a
-_bitor, zsarnok, tömör, tömeg_ szavak. Ez utóbbit Vörösmarty alkotta.
-Egyébiránt ő volt köztök a legconservativebb, sőt mint költő zajtalan
-visszahatást igyekezett felkölteni a neologismus túlságai ellen. A mi a
-verselést illeti, tisztább rímű és mértékű versekre törekedtek, mint a
-hogy eddig a magyar költészetben divatozott s egyszersmind át kívánták
-ültetni a nyugot-európai versformák legtöbbjét.
-
-Vörösmarty mint mindenben, úgy itt is, egy pár pontban eltért társaitól.
-Magyar füle inkább kedvelte, szükség esetében, a jó magyar assonánczot,
-mint a mesterkélt vagy nem elég hangzatos tiszta rímet; leginkább ő
-kezdé irodalmunkban azt, mit a nép századok óta használ s mit Arany
-egész rendszerbe foglalt. Az Auróra-kör a nyugot-európai formák mellett
-a magyar dalformák iránt sem volt érzéketlen. A népdal nálok jelent meg
-először költészetünkben, mint művészi gond és tanúlmány tárgya. Mint
-Bajzának Toldyhoz írt egyik levele mutatja, Toldy és Zádor folyvást
-sarkalták Kisfaludyt, hogy próbáljon népdalokat írni. Kisfaludy írt,
-mire Vörösmarty is kedvet kapott, sőt ő annyiban még tovább ment, hogy
-népies genreképeket is kezdett írni, mint _Gábor diák, Becskereki,
-Laboda_. Bajza örvendett e jelenségnek s a művészi népdalnak egész
-elméletét írta meg fönnemlített levelében. A mit ő művészi népdalnak
-nevez, az tulajdonkép a specifikus magyar dal akar lenni, mint Goethe
-némely dalai specifikus német dalok. Bajza arról gondolkozott
-elméletben, mit Petőfi később gyakorlatban oly sikerülten megoldott.
-Elmélete nagyjában helyes is, de az csodálatos, hogy Kölcsey _Hervadj,
-hervadj_ s _Bú kél velem_ kezdetű dalait tartja ily művészi népdaloknak,
-melyek sem népdalok, sem specifikus magyar dalok. Bajza azt is sürgette,
-hogy mind Kisfaludy, mind Vörösmarty jambus- vagy trochæusban írják
-népdalaikat, de azok elégnek tartották a sormetszetet s némi numerust. A
-magyar nemzeti rhythmus titkáról még senki sem gondolkozott mélyebbre
-hatón.
-
-Azonban mindez így is nevezetes mozzanat volt. A népi elem megkezdte
-fejlődését s másként, mint Gvadányi és Horvát Ádám idejében, s Bajza,
-mintegy öntudatlan sejtve a jövőt, így írt: «Az igen kedves dolog nekem,
-hogy elsőrendű költőink a népdalokra fordítanak figyelmet, annak igen
-sok haszna lesz poezisunkban. Goethe azt mondja valahol a _Diván_hoz írt
-magyarázatában, hogy minél elevenebb, minél természetesebb a naiv költés
-valamely nemzet poezisében, annál szerencsésebben fognak kifejlődni az
-utóbb következő epochák.»[27]
-
-A modern műfajok elmélete szintén nagyban foglalkoztatta e kört.
-Formában, tartalomban a magyar költészetben még el nem ért tökély felé
-törekedtek, s elvetve a klasszikai példányokat, a nyugot-európai modern
-költészetet akarták összeolvasztani a magyar szellemmel, s nemzetibb
-alapon, mint elődeik. Arról beszéltek legtöbbet, azt mívelték leginkább,
-a mi hiányzott a magyar költészetben s leginkáb divatozott külföldön. Az
-eposz, költői beszély, dráma, novella, ballada, románcz voltak kedvencz
-műfajaik. Mindezt leginkább a német költészet közegén vették át s kivált
-Bajzán és Kisfaludyn érzik is a német költészet hatása, de a tárgy hazai
-volt, az érzés hazafias, a közállapotok s a magyar történelem mintegy
-fejlő nemzeti elemként, állandó forrásai voltak a költői lelkesülésnek.
-Vörösmarty itt is sokban különbözött társaitól. Leginkább ellent tudott
-állani a német költészet befolyásának; a legeredetibb s legnemzetibb
-volt köztök. Kisfaludy sokat beszélt a romantikáról, szintén a német
-irodalom nyomán. Vörösmarty tőle hallotta először e szót, de már
-fölléptekor legromantikusabb volt társai közt s az egész magyar
-költészetben. Tasso, Ariosto, Shakespeare, Ossián, Zrínyi olvasása, a
-közállapotok és saját geniusza adták meg neki ez irányt. A franczia
-romantikáról 1830-ig alig volt tudomása. Nem értett francziául s később
-is nem a franczia, hanem az angol nyelvet tanúlta meg. A német és
-spanyol romantikával Pesten ismerkedett meg. Zádor azt írja Kazinczynak,
-hogy 1824-ben Lord Byron, Scott Walter, Houwald és Müllner voltak
-Vörösmarty olvasmányai, 1825-ben pedig Schlegel dramaturgiája és
-Calderon. Barátjai ajánlatára ekkor olvasta Klopstock _Messiás_át is, de
-a mint maga beszélte, nem végezhette el, mert bele fájult a feje. A
-német romantika csak egy pár balladanemű költeményén érzik, minők az
-_Éjféli ház, Túri neje_ és a _Kincskeresők_ czímű drámáján. Több nyomot
-hagyott rajta a keleti költészet. Nagyon szerette az _Ezeregy éjszaka_
-regéit s Kisfaludy egy pár keleti költő német fordításával ajándékozta
-meg. A _Tündérvölgy_ szellemére ezek épen úgy befolyhattak, mint
-külformájára Zrínyi, sőt _Délsziget_ és félbeszakadt eposzai is ilynemű
-befolyást gyaníttatnak, bár Vörösmarty geniusza eredetileg is kedvelte a
-phantastikust és szertelent.
-
-Egyébiránt ő foglalkozott társai között legkevesebbet a romantika s a
-modern műfajok elméletével s később is csak a drámára fordított
-gondosabb tanúlmányt, mintha érezte volna, hogy ez legkevésbbé erős
-oldala. Inkább költőkből tanúlt, mint æsthetikusokból, s alkalmasint
-azért mondá róla Bajza, hogy nem eléggé tanúlt fej. Bajza ellenkezőleg
-mindennek előbb elméletét szerette formulázni, s bár nem könnyen tanúlt,
-folyvást olvasta a kitünőbb német kritikusokat. S csodálatos e kör
-kritikusaként még sem ő lépett föl, hanem Toldy és Zádor, kik az
-_Aurórá_nak mintegy rendes bírálói voltak, a kör széptani és nyelvészeti
-nézeteit terjesztették, sőt Toldy Vörösmarty epikai munkáiról egy egész
-könyvet írt.[28] Bajza örömest írt mindenről, de barátjairól hallgatott,
-egész kedvvel ostromolta e kör ellenségeit, magáról a körről habozott
-ítélni, mert félt, hogy ellenkezésbe jő velök, nem az elvre, hanem a
-bírálandó művek becsére nézve. Midőn Toldy külföldre utazott, utána
-küldték az _Aurórá_t bírálat végett. «Ha időd van, édes barátom – írja
-hozzá Bajza 1829 nov. 15-ről – recenseáld az _Aurórá_t, ez nem csak
-enyém, hanem az egész kör kívánsága egyszersmind. Én nem akarok bele
-avatkozni, mert szabadon nem beszélhetnék, amúgy pedig nem tudok, nem
-akarok. Kisfaludy megkért s az egész szövetség, de én nyiltan és nyersen
-kimondottam, hogy azt nem teszem. Te, édes barátom, tudod a középútat,
-azért tedd meg kérlek.» Toldy még más tekintetben is nevezetes szerepet
-játszott. Ő tartotta fenn a kör viszonyát Kazinczyval, sőt Bajzával is,
-midőn ez 1825–27-ig a pozsonyi országgyűlésen tartózkodott, mint
-Hevesmegye követi irnoka. Mozgékony símulékonysága, nyugtalan természete
-épen ellentétben állottak Bajza makacs merevségével, egy tárgyon csüggő
-lassúságával, ki csak akkor volt tevékeny s egész az ingerültségig élénk
-és heves, ha valamely lap élére állott vagy irodalmi vitákba ragadták a
-körűlmények és szenvedélyei.
-
-Midőn Toldy a Kisfaludy szobájába lépett, hol társait rendesen
-megtalálta, majd mindig volt zsebében egy-két levél Bajzától, ki az
-országgyűlés folyamáról értesítette barátait s némely irodalmi ügyben
-írta meg véleményét, vagy Kazinczytól, kivel folyvást levelezésben
-állott, mintegy a kör kiegyenlítő képviselőjeként. Legtöbb külföldi
-lapot olvasva, ő figyelmeztette társait egy-egy nevezetesb új munkára.
-Általa ismerte meg e kör német fordításban a szerb népköltési
-gyűjteményt, melyből Bajza le is fordított egy párt s mely Vörösmartyt
-egy-két hasonló modorú költeményre lelkesítette. A régi irodalomban tett
-tanúlmányai is hasznára voltak barátjainak. Az általa napfényre hozott
-Szendrei Névtelen után írta Vörösmarty _Szilágyi és Hajmási_át, mely
-méltán ünnepeltetett mint az új iskola legkitünőbb balladája. Toldy
-nemcsak a magyar lapokba írt bírálatokat, hanem a németekbe is,
-különösen az _Iris_be s általában azon igyekezett, hogy megismertesse a
-magyar irodalmat a német közönséggel, s egész fényökben feltüntesse
-Kisfaludyt és Vörösmartyt. Bajza volt legrégibb és legjobb barátja, de
-mint költőt Kisfaludyt és Vörösmartyt bámulta leginkább. Ő sarkalta
-Paziazzit és Trettert, hogy magyar költeményeket fordítsanak németre
-_Handbuch_ja számára s midőn külföldre indúlt, magával vitte _Cserhalom_
-fordítását s Berlinben az _Angol ház_ban, hol felolvasást tartott a
-magyar nyelvről és irodalomról, föl is olvasta számos hallgatóság előtt.
-Vörösmartynak a mily jól esett Toldy e hű ragaszkodása, épen annyira
-visszadöbbentették németre fordított művei, kivált _Zalán_ egyik
-töredéke, melyet Majláth fordított. Elijedt magától, kétkedni kezdett
-tehetségében, s csak nyelve erejében hitt. Ebben mindig oly teljes
-önérzete volt, melyet a kétségnek még árnya sem zavart. «Paziazzi tegnap
-volt nálam – írja Zádornak 1827 augusztus 23-ról, – mutatta Majláth
-levelét s Hajna fordításának töredékét. Nyomorult munka, elijeszt
-magamtól. Ha a magyar verseimben kedvet találhat, azt csak a nyelv
-okozza, melynek bája valamennyire hatalmamban volt. Így ítéltem
-magamról, midőn a fordítást olvastam.»
-
-
-
-
-VII.
-
-Az Auróra-kör kritikai hajlamai. Xeniák. Vörösmarty munkássága a
-_Tudományos Gyüjtemény_ben. Nyelvészeti értekezései. Bajok a censorral.
-A conversations-lexikoni pör. A _Kritikai Lapok, Jelenkor_ és
-_Társalkodó_ terve. Széchenyi hatása az Auróra-körre. Kisfaludy Károly
-halála. Vállalatai sorsa. Vörösmarty anyagi helyzete, lakása, külsője és
-szokásai. Bártfay és neje. Estélyek. Br. Wesselényi Miklós. Vörösmarty
-anyjának halála.
-
-Ilyen volt az Auróra-kör, mely annyira befolyt Vörösmarty fejlődésére.
-Azonban e kör nemcsak szépirodalmi, hanem kritikai közlönyre is
-vágyakozott. Nem elégedett meg, hogy önmagát mívelte kritikájával, hatni
-akart azzal az irodalomra is. Elégedetlen volt közönséggel és
-irodalommal egyaránt: a közönséggel azért, mert nem volt elég ízlése, s
-a nagy tömeg némi ellenzést tanúsított az új iskola iránt; az
-irodalommal azért, mert nem ellenőrzi kritika, az írók gondatlanok, s a
-nyelvújítási nagy harcz után egész nyugalomba kezd visszaesni minden.
-Szerették volna æsthetikai nézetöket kifejteni, ostromolni az ósdiak
-tartalékseregét, megtámadni a bitorolt tekintélyeket, s pártot alkotva
-és támasztva, küzdelmet idézni elő. Kisfaludy rég óta beszélte, mily
-szükség van kritikai közlönyre. Toldy 1826-ban egy egész tervvel állott
-elő. De a kör tagjai közűl senki sem merte elvállalni a szerkesztést,
-ezért Bajzát szólították fel, ki akkor Pozsonyban tartózkodott. Bajza
-visszautasította az ajánlatot, leginkább azért, mert mint minden pálya
-nélküli embernek szüksége volt az emberek kedvezésére, s még akkor nem
-szánván magát teljesen az irodalomra, félt, hogy el fogja temetni
-szerencséjét s úgy jár mint Kölcsey, ki kritikái miatt majdnem
-közmegvetésben részesűlt s csak a politikai pályán rehabilitálhatta
-magát. Egy kritikai lap megindítása valódi merénynek tetszett s a terv
-dugába dűlt. Azonban nem hagytak föl vele s addig is Schiller és Goethe
-példájára, egy csoport xeniát írtak, kivált Kisfaludy és Vörösmarty,
-melyek egy része később a _Kritikai Lapok_ban _Pályalombok_ czíme alatt,
-meg is jelent.
-
-Vörösmarty kiadott xeniái közűl csak kettőt vett föl költeményei
-gyüjteményébe: a _Hazafiak_ és _Buksi_ (Döbrentei) czíműeket, a többit
-mellőzte, valamint a kiadatlanokat is, melyek csak 1885-ben jelentek meg
-összes műveinek harmadik teljes kiadásában.[29] Az irodalmi polemiák és
-xeniák ritkán őrzik meg teljes érdekességöket a későbbi nemzedékekre
-nézve, sőt a bennök nyilvánuló szenvedélyes hang és kegyetlen gúny némi
-visszatetszést is kelt föl. Nem élhetjük bele magunkat annyira a korba,
-hogy szenvedélyeiben osztozhatnánk s nem ismerhetvén eléggé a
-körűlményeket, némely czélzatok és részletek homályosaknak, majdnem
-érthetetleneknek tűnnek föl. Néha még hírét sem hallottuk azon írónak, a
-ki a polemia vagy xenia tárgya, nem hogy munkáit vagy pályája részleteit
-ismernők. Így Vörösmarty némely xeniájában is feltünő a szenvedélyes
-hang és kegyetlen gúny, melyet itt-ott személyes ellenszenv is sugal.
-Úgy látszik maga is megsokalta, s talán azért nem adta ki ily fajta
-xeniái jó részét. De másfelől saját és társai műveit sem kimélvén,
-látszik, hogy komolyan vette föladatát. Mintegy négy csoportra oszthatók
-xeniái. Az első csoportot a nemzetiség hő szeretete sugalja. Megtámadja
-mindazokat, a kik hűtelenek a magyar nemzetiséghez: Pyrkert, a ki magyar
-létére híres német költő; Rumyt és Csaplovicsot, a kik folyvást német
-könyveket adnak ki és német lapokba írnak, s olykor még gúnyolódni is
-mernek a magyar törekvésekkel; Szepesi Ignácz pécsi püspököt, a ki
-1830-ban a főrendi házban ellenezte a magyar nyelvű izenetváltást a
-rendekkel. A második csoport az Auróra-kör ellenségeit gúnyolja:
-Czinkét, a magyar nyelv és irodalom tanárát a pesti egyetemen, a ki
-Révait váltotta fel a tanszéken és Révai ellen tanított; Udvardyt, a ki
-ellensége volt a nyelvi purismusnak; Balogh Pált, a ki a
-conversations-lexiconi pörben az Auróra-kör ellen fordult; Döbrenteit, a
-ki elvi és személyes ellensége volt az Auróra-körnek; Szemere Pált, a ki
-többször meghasonlott az Auróra-körrel s különczségével mintegy kihívta
-a gúnyt; Fáyt, a ki mindig ingadozott az irodalmi pártok között s épen
-nem volt nagy barátja a kritikának. A harmadik csoport néhány
-tehetségtelen írót dorongol le, a kiknek munkái rég feledségbe
-sülyedtek; Kovacsóczyt, Bors Sámuelt, Vásárhelyi Jánost, Harsányi Pált,
-Náray Józsefet, Pap Ignáczot, Holéczy Mihályt, Kalmár Józsefet, Gödör
-Józsefet, Kis Sámuelt stb. De legkegyetlenebben bánik Ponori Thewrewk
-Józseffel, egy sok mindenbe fogó s csekély tehetségű íróval, a kinél
-senki sem gyűlölte jobban az Auróra-kört s a ki röpirataiban nemcsak
-maga támadta meg Bajzát és Vörösmartyt, hanem mindent fölvett, vagy
-lenyomatott, a mit ellenök írtak. A negyedik csoport magával az
-Auróra-körrel kötekedik: megcsipkedi Fábián Gábort, a ki Lafontaine egy
-rossz regényét fordította le; Helmeczyt, a legtúlságosabb neologust, a
-ki nagy szócsonkító; Bajzát, a ki versek helyett értekezést ír a
-versekről. Toldyt és Fenyéryt, a kik _Handbuch_jok kiadásával nagyra
-voltak, s végre saját eposzait és drámáit, melyeknek árnyoldalait jól
-ismerte.
-
-Vörösmarty átvévén a _Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztését, némi tér
-nyílt a kör kritikai munkásságának, de nem ínye szerinti. A kiadó nem
-engedhette, hogy folyóirata túlnyomóan kritikai legyen, de másfelől
-Vörösmartynak sem volt kedve hozzá. Csendes természete nem kedvelte az
-erős polemiai küzdelmet, szívesen segítette későbben a _Kritikai_
-_Lapok_at, de nem kívánt élére állani. Általában őrízkedett maga ellen
-kihívni a szenvedélyeket, mert bár a bírálatot nyugodtan tűrte, de az
-iránt érzékeny volt, ha gúnyolták s nevetségessé igyekezték tenni. Az ő
-szerkesztése alatt javult a _Tudományos Gyüjtemény_, mert sok új
-dolgozótársat nyert meg, jobban megválogatta a munkákat, mint Thaisz, de
-æsthetikai tekintetben csak félig változtathatta át az Auróra-kör
-közlönyévé. Csak annyit tett, hogy a folyóirat irodalmi részének némi
-határozottabb színt kölcsönzött. Toldy és Zádor híven segítették, maga
-is írt bele bírálatokat, de rövideket és nem nevezetes művekről. A
-külirodalmi rovatba nagyobb kedvvel dolgozott s a német irodalom nyomán
-a keleti és franczia költészetet valódi előszeretettel ismertette. A
-költészeten kívül leginkább a nyelvészet foglalkoztatta. Mihelyt átvette
-a _Tudományos Gyüjteményt_, értekezést írt bele a magyar nyelv
-eredetéről; ez volt második nyelvészeti értekezése; az elsőt még
-1826-ban írta ugyane folyóiratba, Révai mellett lépve föl a Verseghy
-életrajzi írója, Sághy ellen. Különösen a göcsei és palócz tájszólás
-érdekelte, mely a régi nyelvből legtöbbet tartott fenn; amazzal 1827-ben
-ismerkedett meg a dunán-túli megyékbe rándulásakor, emezzel 1829-ben.
-«Vörösmarty – írja Bajza Toldynak 1830. szept. 6-ról – a múlt héten ment
-útazni Bugáttal Heves-, Borsod- és Gömörmegyékbe. A palóczok igen
-interessalják. Három hétig fog künn maradni, addig a _Tud. Gyüjt._
-redactióját én viszem.» Zádor szintén osztozott vele a szerkesztőségi
-gondokban, sőt egy darab ideig barátságból szerkesztősegédje volt.
-Nemcsak az _Aurórá_nál, hanem itt is sok bajok volt Drescherrel, a
-censorral. Ha lehetett, kikaptak rajta s a mit Drescher Pesten
-betiltott, Kassára küldötték, hol a censura engedékenyebb volt. Az
-_Aurórából_ kitörült _Mikes búja_ így jött ki más czím alatt a kassai
-_Minervá_ban. Vörösmartyt néha elhagyta türelme szemben censorával. Rumy
-egy magyarellenes czikket írván a _Spiegel_be a tótokról, Vörösmarty
-felelt reá, de a censor kitörűlte. «Cseh, orosz, lengyel, tót
-nyelvharczra az ő nyelvökön kell felelni. Nem tudjátok, mit beszéltek.
-Miserere Domine! Non admittitur.» Máskor Vörösmarty egy régi
-nyelvemléket küldött hozzá, melyet Zádor Kresznericstől kapott közlés
-végett a _Tudományos Gyüjtemény_ben: «Ezt nem tartom oly régiségnek –
-írta reá Drescher – hogy méltó legyen közleni, talán más czélból akarja
-a közlő kiadatni. Non admittitur. «Ha ez velem történik – írja Bajza
-Toldynak – vagy a consiliumnak feladtam volna, hogy reá rezzentsék, mert
-elégtételt úgy sem nyer az ember, vagy pedig saját házánál úgy kiszidtam
-volna, hogy egy maroknyi becsület sem maradt volna rajta.»
-
-Bajza kritikaibb, polemikusabb irányra is izgatta Vörösmartyt, melybe
-maga mind inkább belé sodródott. Az epigramma elméletét írva a
-_Tudományos Gyüjtemény_be s megbírálván a magyar epigrammaírókat, oly
-gyűlöltséget vett magára, hogy elég erősnek érezte szívét még több
-elhordozására is; most már egészen az irodalmi pályára adván magát, nem
-volt többé szüksége világi előmenetelre, az emberek kedvezésére.
-Sürgetni kezdte a _Kritikai Lapok_ megindítását, melyet siettetett az a
-körűlmény is, hogy az akadémia alakuló félben volt s Döbrentei, mint
-Széchenyinek a magyar irodalomba bevezetője s az úri körökben kedvelt
-ember, nagy befolyást kezdett gyakorolni az ügyekre, mi az Auróra-körnek
-nem tetszett, részint irodalmi, részint személyes indokokból. Gyöngíteni
-e befolyást, nyomást gyakorolni az akadémiára, vezetni a közvéleményt
-lett volna egyik feladata a _Kritikai Lapok_nak. Azonban a Döbrentei
-elleni harcz előbb kiütött, mintsem a _Kritikai Lapok_ megindúlhattak
-volna. Döbrentei egy magyar _Conversations-Lexikon_ kiadására bírta reá
-Wigand könyvárust, melynek előfizetési fölszólítása mellett
-mutatvány-íve is megjelenvén, az Auróra-körnek alkalmat szolgáltatott,
-hogy mind a vállalat tervének s mutatványszámának hibáit kimutassa, mind
-pedig a védelmökre kelő Döbrenteit megtámadja. Vörösmarty megengedte
-Zádornak és Bugátnak, hogy a _Tudományos Gyüjtemény_ben bírálat alá
-vegyék a _Conversations-Lexikon_ tervét és mutatvány-ívét. A harczot
-Bajza folytatta tovább, mind Döbrentei, mind gr. Dessewffy ellen, hol
-Kassán, hol Székes-Fehérvárott, a hol a censura engedékenyebb volt. A
-harcz mind zajosabbá vált s mindkét részről mintegy hét író küzdött.
-Vörösmarty csak annyiban vett részt benne, hogy kezdetének megnyitotta a
-_Tudományos Gyüjtemény_t s Kisfaludyval segítette Bugátot Balogh elleni
-polemiájában. Bugát ugyan mint orvos jól értette a vita tárgyát, az
-agyvelő kérdését, mihez az Auróra-kör keveset értett, de nem tudott
-eléggé ügyesen polemizálni, miben költő barátjai segítségére szorúlt. E
-polemiáknak leginkább Vörösmarty adta meg az árát, ki legkevesebb részt
-vett benne, a mennyiben később Döbrentei bosszúból oda dolgozott, hogy
-Vörösmartynak mind _Vérnász_át, mind munkái első gyüjteményét elejtse az
-akadémiai jutalomtól.
-
-Bajzát polemiáinak sikere a _Kritikai Lapok_ megindítására ösztönözte,
-melynek kiadására Kisfaludy 100 forintnyi kölcsönt szerzett Forgó és
-Rudics barátjaitól. Az egész kör támogatását ígérte s Vörösmarty már egy
-pár czikket is írt a vállalat számára. Azonban Kisfaludyt most nem
-érdekelte annyira e vállalat, mint régebben. Politikai becsvágy ébredt
-benne, mint journalista kívánt szerepelni s engedélyt kért egy irodalmi
-melléklappal összekötött politikai lapra, a _Jelenkor-_ és
-_Társalkodó_ra. Maga a kör is kezdett hajlani a politika felé.
-Vörösmartynak a megindulandó _Jelenkor_ szerkesztésében jelentékeny
-szerep volt szánva, mire ő hajlott is, mert a _Tudományos Gyüjtemény_
-kiadójával nem egyszer volt surlódása s már kétszer le akart mondani
-szerkesztéséről. «Az oppositió és reform zászlóját tűzzük ki – mondá
-Kisfaludy halálos ágyán az őt meglátogató Szalaynak – minden ifjú írónak
-velünk kell tartani.» Sokat tett erre nézve Széchenyi _Hitele_, mely az
-Auróra-kört lelkesülésre ragadta, s maga Széchenyi is Pestre telepedve,
-Kisfaludyt gyakran látogatta, s a megindulandó lapot közlönyének
-szemelte ki. Pillanatra ugyan meg-meg hasonlottak egymással, mert
-Széchenyi hasztalanúl igyekezett őt és társait kibékíteni Döbrenteivel,
-kit aztán meg is választatott akadémiai titkárnak, holott az
-Auróra-körnek Toldy volt a jelöltje. Azonban a jó viszony hamar
-helyreállott köztök. Széchenyi egyénisége, hazafiúsága ellenállhatlan
-varázst gyakorlott reájok s ők voltak az országban az elsők, kik
-határozottan politikai eszméihez csatlakoztak.
-
-E közben 1830 nov. 21-én Kisfaludy meghalt, épen akkor, midőn lapját meg
-akarta indítani. A hű társak könnyezve állták körűl szeretett barátjok
-és vezérök ravatalát, de egyszersmind fogadást tettek, hogy ezután is
-együtt tartanak s az elhúnyt vállalatait nem engedik elenyészni. Először
-is munkái kiadásával bízták meg Toldyt, aztán síremlékére pénzt
-gyüjtöttek s végre 1836-ban alapították a Kisfaludy-társaságot, mely az
-Auróra-kör folytatása vagy legalább is szellemi emléke lőn. Az _Auróra_
-szerkesztését Bajza vette át, a _Jelenkor_ra nézve pedig abban
-állapodtak meg, hogy Vörösmarty szerkeszsze, de minthogy a lap technikai
-része oly ügyességet kíván, mely benne hiányzik, társul adták melléje
-Helmeczyt s rá bízták, hogy újíttassa meg e lap engedélyét a maga
-nevére, minthogy két névre nem lehet engedélyt kérni s neki több
-ismeretsége van a helytartótanácsnál. Helmeczy megnyervén az engedélyt,
-úgy kezdte viselni magát, mintha kívüle senkinek nem volna hozzá szólása
-a laphoz. Vörösmarty már az előfizetési fölhívások szétküldésekor
-visszavonúlt a laptól, melyből mintegy kijátszatott. Nem volt
-haragtartó, se bosszúálló természetű, de ezt nem tudta feledni és soha
-sem bocsátott meg Helmeczynek. A lovagiatlan eljáráson kívül az is
-bántotta, hogy e lap jövedelme kiemelte volna kedvezőtlen anyagi
-helyzetéből. Mindez igaz, de mégis az irodalomra nézve szerencse volt az
-ügy ily fordulata. Ha ő szerkeszti a _Jelenkor_t, meglehetősen eltemeti
-magát mint költő, mert mi sem szokta inkább megrontani a költőket, mint
-a szerkesztés, kivált politikai lapé. Helmeczynek a _Jelenkor_ szépen
-jövedelmezett; egész 1840-ig egyetlen nagyobb lap volt, s mint
-félig-meddig Széchenyi közlönye, népszerűségnek örvendett. Vörösmarty
-elesett e jövedelemtől, de az irodalom, a nemzet visszanyerte benne a
-költőt.
-
-Mindamellett Vörösmarty anyagi helyzete ez időtájt sokat javult. Az
-akadémia 1830 nov. 17-én tartott alakító gyűlésén második rendes taggá
-választotta s néhány nappal utóbb, az elhúnyt Kisfaludy Károly helyébe,
-elsővé, 500 p. forint fizetéssel. 1832-ben munkái első gyüjteményét adta
-el Károlyi kiadónak 1100 forinton; 1833-ban _Vérnász_át az akadémia 100
-aranynyal jutalmazta; 1834-ben az akadémiai nagy jutalom (200 arany)
-megosztatott közte és Kisfaludy Sándor közt; ugyanekkor a
-Marczibányi-intézettől _Zalán_jáért 400 v. forint pályadíjt nyert.
-Mindez oly állapotba helyezte, hogy segíthetett valamit mind magán, mind
-édes anyján. Ez ideig olykor a mindennapi szükséggel küzdött. A
-Mázsa-utczában egy kis szobában lakott, melyet nem volt módjában mindíg
-befűthetni. Néha nem is dolgozott otthon, hanem Zádor mészáros-utczai
-szállásán, legalább _Eger_ nagy részét ott írta. Toldy 1827-ben egy
-hideg őszi napon meglátogatván őt, egy vörösgallérú fehér katonaköpenybe
-burkolózva találta, a mint pipafüstfellegben _Eger_ utolsó énekén
-dolgozott. Ugyanez évben, mely legküzdelmesebb éve volt, egy délután
-Sallay, az ő hű embere, jött hozzá, hogy kéziratot kérjen tőle tisztázás
-végett. «Nincs – volt a válasz – s nem is lesz mostanság.» Sallay kérte,
-hogy írjon minél többet, ő mindíg kész a tisztázásra, még akkor is, ha
-Isten consiliariusságig vinné föl dolgát. Vörösmarty sóhajtva mondá,
-hogy mikor az ember holnapja miatt is aggódni kénytelen, nem igen van
-kedve verselgetni. Egy Fábiánhoz 1827 febr. 15-én írt levelében ezt
-olvassuk: «Már csak azt gondoltam, hogy a nagy Zrínyitől kölcsön vett
-Pegazusomat elcsalod alólam s vele a regék szabad tündérvilágában fogsz
-repdesni; de csakhamar elűzte e félelmemet azon magasztalás, a melyet
-reám halmozsz úgy annyira, hogy ha gyenge inú volnék, lebuknám alatta.
-Jól teszed, hogy dícsérsz, az is valamennyire felejteti velem, hogy rab
-vagyok, vagy inkább azt, hogy rabnak kell lennem. Megengedj azonban,
-hogy elragadtatásodat nem viszonozhatom. Oh az én muzsácskám nem igen
-pengeti a lantot, meghúzza magát a kályha megett téli bundájában a drága
-időt vagy elkáromkodja vagy ásitoz, mint a nyárban legyet fogó kutya. Ki
-szeressen egy ily kölletlen teremtést. De még is szeretnem kell őtet;
-mert mikor a mészáros leüti a marhát, azt mondja mentségül: mért nem
-lett püspökké! S mit mond a sors, a mikor engem inségekkel pofoz?
-Félfüllel hallottam, de tudom, hogy kapát emlegetett, talán csak a
-mellett kellett volna maradnom. Mit gondolsz Gábor, micsoda paraszt
-ember lett volna belőlem! Ha a helyett, hogy a földön is angyal után
-jártam, a legközelebbi kék kötényhez szegődtem volna; a helyett, hogy
-fejemet rövid s hosszú szótagokon törtem, a fonóban minden főtörés
-nélkül mesélgettem, vagy csáli hajszot ordítoztam volna, talán most is a
-Duna mellett csibéket árulnék s jó sorra vervén részeg fővel szurtos
-feleségemet, még a szentet is leütném lábáról, ha előmbe jőne. De ez
-magam előtt is igen sanyarú kép; jobb így mint van, csak az esik
-sajnosan, hogy mikor kedves, felhőntúli világomban örömest repdesnék,
-megkordúl a gyomor s ily nyomos kérdést tesz boldogtalan előlátással:
-mit eszünk esztendőre Marti? Akkor nincs az a tag, a mi merőn állna
-bennem, noha különben elég férfiú vagyok. Azonban elég ezen a húron,
-most más nótára kezdjünk. Meglehet, hogy holnap egészen mást írtam
-volna, de tudod, mit mondott Pilatus, én sem változtatok.»[30]
-
-Voltak oly napjai is, midőn díszmagyar ruháját kellett eladnia, melyet
-juratussá fölesküvésekor csináltatott. Büszkébb volt, mintsem
-barátjainak is elpanaszolja anyagi bajait, kik ideig-óráig alkalmasint
-segíthettek volna rajta. Inkább csak Zádornak nyílt meg néha végszükség
-esetében, ki örömest megtett érte mindent, a mi keveset tehetett.
-Verseiben sem panaszolta nélkülözését, mint annyi újabb magyar lyrikus.
-_Magyar költő_ elegiája e szomorú napok szüleménye ugyan, de nem hozza
-föl benne állapotja prózai részleteit, távol van minden szenvelgéstől s
-azt a mit ő érzett leginkább, általánosítni igyekszik s nemzeti
-fájdalomba olvasztja. 1830-tól fogva kényelmesebben élt, bár nem igen
-tudott gazdálkodni. Súlyos körűlményei néha adósságba keverték, mely sok
-gondot okozott neki, bár mindig pontosan megfizette. Nem pazarolta a
-pénzt, de nem tudott takarékoskodni. Ha valamit vett vagy csináltatott,
-nem szeretett alkudozni és gyakran megcsalták. Ha szolgáját valamit
-vásárolni küldötte, a visszahozott pénzt olvasatlan dugta zsebébe. «Meg
-kellene olvasni a pénzt» – mondá neki gyakran Sallay. – «Barátom –
-viszonzá Vörösmarty – egy pár garassal több vagy kevesebb, se én nem
-leszek szegényebb, se ő gazdagabb, legfeljebb egy meszelylyel többet
-ihatik.» Sallay a gazdasági dolgokban egész mentora akart lenni
-Vörösmartynak s kifogyhatatlan volt a jó tanácsban, ha szeretett barátja
-nagyobb összeget kapott munkáiból. «Ezzel jól helyre állíthatja magát s
-meg is takaríthat valamit jövőre» – mondogatá neki. «Igaz – felelt
-Vörösmarty mosolyogva – ha a gazdálkodás mesterségét úgy érteném, mint
-barátom.»
-
-1828–30-ig a Lipót-utczában a Thuróczy-féle házban lakott, egy elég
-rideg szobában, mely búskomoran hatott kedélyére. Innen a Kalap-utczába
-költözött, a Jankovich-házba, Fáy András tőszomszédságába, honnan egész
-házasságáig ki sem mozdúlt. Csak a legszükségesebb bútorokra
-szorítkozott s azok is viseltesek voltak. Az üres konyha egy részét
-saját költségén kiadott drámáinak el nem kelt példányai foglalták el, a
-másikat szolgájának holmija. Mind két szobájában meglehetős rendetlenség
-uralkodott; a bútorokon, pallón könyvek és iratok hevertek szanaszét s
-maga a könyvszekrény is csak egyszer volt rendben, mikor a jó Sallay
-rendbe szedte és jegyzéket készített rólok. Ez 1836 körűl történt, midőn
-egy gróf bútorainak árverésén ugyancsak Sallay, az ő megbízásából,
-néhány díszesebb bútort vásárolt számára, a többek közt egy üveges
-könyvszekrényt s egy igazi íróasztalt, melyeket Vörösmarty gyermekies
-örömmel mutogatott barátjainak. De az igazi íróasztalon is csak úgy
-szétszórva hevert a könyv és irat, mint a nem igazin.
-
-A mily keveset tartott Vörösmarty szobájában a rendre, épen oly gondos
-volt ruházatjára. Rendesen sötétszínű ruhát viselt, mely tiszta és
-tisztességes volt, még szűkös napjaiban is. Haját, szakálát, bajuszát a
-legjobb rendben tartotta. Semminemű különcz vagy feltünő móddal nem
-kívánta magára vonni az emberek figyelmét, sőt semmitől nem őrízkedett
-inkább, mint a nevetségessé válástól. Ezért nagyobb társaságban vagy
-idegenek között vigyázott minden szavára, mozdulatára s kissé
-elfogúltnak, merevnek tűnt föl. Közép termetű férfiú volt s harmincz
-éves korában még elég karcsú, de vállban izmos. Arczán az ifjúkori himlő
-nyomokat hagyott, de nem nagyon feltünőket. Vonásain rendesen komoly és
-mélázó kifejezés ült, csak ha vidult vagy fölmelegedett, játszott ajkai
-körűl egy kedves mosoly. Becsület és jóság sugárzott arczáról, melynek
-szépségét a magas homlok s a nagy barna szem alkotta. Erős fény lángolt
-e szemben, mely mintegy szikrázni látszott, ha szenvedély hevítette, de
-a legtöbbször csak méla ábrándban ragyogott, a magába sülyedt lélek
-visszfényeként. Egyenesen és lassan volt szokása járni, inkább földre
-szegzett szemmel, de azért fejét le nem görbesztve. Ha egyedűl sétált
-vagy valamelyik meghitt barátjával, gyakran suttogott magában, mintha
-énekelne. Félig kész vagy készülendő költeménye zsongott lelkében.
-Otthon lejegyezte a mit így gondolt, de addig, míg kiadta, sokat
-javított rajta, mert minden kézirata tele törléssel. Pályája első
-felében leginkább éjjel szokott dolgozni, erre czéloz _Zalán futása_
-bevezetésében is, később reggel, a délelőtti órákban, kivált midőn az
-estéket színház után a vendéglőkben vagy a _Kör_ben töltötte. Viasz és
-később stearin gyertyánál dolgozott; ezt a fényűzést nem tagadta meg
-magától még akkor sem, midőn szűkös állapotban élt. Az nem zavarta, hogy
-egész 1836-ig igazában íróasztala sem volt, ha rossz tollal rossz
-papírra kellett írnia, de a faggyúgyertyát vagy olajmécset ki nem
-állhatta. Hol egész, hol negyed- vagy nyolczadrét ívre írt, sőt
-papírdarabokra is. Eposzai- és drámáinak tervét a főbb pontokban
-prózában néha lejegyezte, de kisebb költeményeiét soha. Egy-egy óda-
-vagy dalnak legföljebb először eszébe ötlött versszakát írta le olykor,
-mely az egész alapeszméjét vagy hangulatját magában foglalta, s mely
-aztán hetekig, hónapokig hevert íróasztalán, míg kidolgozta. _Szép
-Ilonká_ból a harmadik szakasz vég-versszakának e két sora volt először
-készen:
-
-  «Hervadása liliom-hullás volt:
-  Ártatlanság képe s bánaté.»
-
-E sorok sokáig zsongottak Vörösmarty lelkében, a mint maga beszélte
-többeknek, míg lassanként az egész költemény kialakúlt. Nem könnyen
-dolgozott, mindegyre javított művén a dolgozás alatt és után egyaránt.
-Nem szerette, ha gyorsan kellett dolgoznia; a megerőltetés nagyon
-izgatón hatott idegeire, s ily esetben megjelent művein is javított
-valamit, midőn másodszor kiadta. Olykor a kritika nyilatkozatait is
-figyelembe vette. A _Csermelyhez_ czímű költeménye végét a Toldy
-megrovása következtében dolgozta újra. Egyébiránt javításai nem annyira
-a compositiót illették, mint a kifejezést és rhythmust, s nem is voltak
-egyebek, mint az eszme küzdelme a formával, mely, mint a nyiladozó
-virág, csak lassanként fejlett ki egész színpompájában.
-
-Ifjabb korában gyakran kirándúlt tanítványaival és Sallayval a
-Zugligetbe s ott, a honnan szép kilátás esett a vidékre, örömest és
-sokáig andalgott. Néha elragadtatva kiáltott föl, mint Sallay beszéli:
-«Beh gyönyörű vagy természet, bár mi emberek volnánk benned jók?»
-Máskor: «Barátom, ha a mennyország csak ilyen is, mint e virággal
-hímzett mezők, erdőkoszorúzta bérczek, s az az érzés, melyet látásuk
-fölkelt, a halál nem lehet félelmes.» Midőn Sallay vagy tanítványai
-egy-egy virágot akartak szakítani: «Ne bántsátok – mondá – itt van igazi
-helyök a természet anyakeblén.» Később is sokszor meglátogatta a
-Zugligetet és Svábhegyet barátjaival, de már kevésbbé érdekelte a
-természet; a vidám társalgás, az irodalmi vita, s az adomák, melyeket jó
-kedvében örömest beszélt, nem engedték, hogy magába sülyedhessen. Nyári
-holdvilágos este szintén nem egyszer sétált Kisfaludyval vagy másokkal a
-Duna hajóhídján, mely 1828 körűl kedvencz sétahelye volt a pestieknek.
-Nagybátyjához és testvéréhez vagy másokhoz kirándúlt néha falura
-vadászni. Midőn Fehérvárra ment munkái nyomatása, vagy anyja látogatása
-végett, vadászva bolyongta be a szomszéd falvakat, gyermekévei
-színhelyét.
-
-Általában igen szeretett vadászni s feltünő, hogy vadászképet mégis csak
-egy pár költeményében találunk. Álljon itt egy pár vadászkalandja, egy
-szerencsés s egy szerencsétlen: amazt Gaál József beszélte, ezt b.
-Kemény Zsigmond. Vörösmarty 1838–1840 közt egyszer kirándúlt vadászni
-egyik testvéréhez, a ki, mint gazdatiszt, nem messze lakott Pesttől. A
-mint egy malom felé közeledik, kacsát lát fölrebbenni, reá lő, eltalálja
-és siet fölvenni a zsákmányt. Azonban a molnárné reá támad, pöröl vele,
-hogy miért lőtte meg kacsáját. Vad kacsa helyett szelíd kacsát lőtt. Egy
-pár huszast adott a molnárnénak kárpótlásúl s kérte, hogy ne szóljon
-senkinek. De maga, ha jó kedve volt, el-elbeszélte barátjainak. Zsibón
-ellenkezőleg nagy szerencse érte. 1845-ben, midőn Deákkal együtt
-meglátogatta Wesselényi Miklóst, egy napon Wesselényi vadászatot adott
-vadaskertjében. Vörösmarty egy lövésre két vaddisznót ejtett el, a mi
-csaknem hallatlan a vadászati krónikákban.
-
-Ez időtájt leginkább férfitársaságokba járt. Mióta Fáy szomszédságába
-költözött, a szíves házi gazda gyakran meghítta vacsorára. E vacsorákon
-egy egész akadémiai clubb alakúlt. Vörösmarty és társai itt vitatták és
-alapították meg magoktartása tervét az akadémiai ügyekre nézve. Nőkkel
-leginkább a Bártfay estélyein találkozott, a melyeknek 1826 óta, a midőn
-Bártfay megnősült, az Auróra-kör tagjai rendes vendégei voltak. Kulcsár
-meghalt, Vitkovics társasága még halála előtt fölbomlott, Kisfaludy mint
-nőtlen ember nem tartott házat s így Bártfay vidám és mívelt házi köre
-épen arra való volt, hogy központja legyen a pesti és Pestre utazó
-íróknak. Bártfay a gróf Károlyi-család, majd gróf Károlyi György titkára
-volt s az Üllői úton levő Károlyi-házban lakott. Bár fiatal korában egy
-pár költeményt írt, s egy történelmi nagyobb elbeszélést az _Aurórá_ba,
-tulajdonkép nem volt író, de nagy tisztelője Kazinczynak és Kisfaludy
-Károlynak, barátja Kölcseynek, s egész lelkesedéssel csüngött a kor
-irodalmi és politikai törekvésein. Mívelt lelke és jó szíve vonzotta és
-lebilincselte barátait s örömest megbocsátották neki egy kissé
-fontoskodó természetét; nem adott nekik irányt, de híven szolgálta őket
-s dicsőségöket a magáénak tekintette. Ifjúkori kísérletei után alig írt
-valamit, bár sokat olvasott, de a tanúlmány reá nézve csak önmívelés és
-pihenés volt. Neje Mauks Josephina, egy szepesmegyei nemesház leánya,
-még vonzóbb és szeretetre méltóbb egyéniség volt. Szellem, szív,
-irodalmi míveltség a legszebb összhangban egyesűltek benne, s a mi
-szellemes nőknél ritka, jósága, gondossága, áldozatkészsége felűlmúlta
-kellemeit. Vörösmarty egy hozzá írt epigrammjában különösen szelídségét
-és szívbeli jóságát magasztalja.[31] A Kazinczy és gr. Dessewffy József
-családjához baráti kötelékkel fűzve, az irodalom és írók iránt
-hagyományos tisztelettel viseltetett. Örömest látta házánál a kor
-legkitünőbb íróit, barátnőjekké lett, hitveseiket testvéreivé,
-gyermekeiket gyermekeivé fogadta. Kisfaludy Károly, Bajza, Vörösmarty
-nem egyszer olvasták föl a társaságnak újabb és jobb műveiket. «Bártfay
-neje volt – úgy mond Toldy – az az őrszellem, a ki az Auróra-kör érzései
-és tevékenysége fölött észrevétlenűl és mindíg nemesítőleg lebegett.
-Nem-tudva jobbak lettünk általa, ítéleteink méltányosabbak, kifejezésünk
-melegebb, a költők alakjai mindinkább közelítők az erkölcsi eszmény
-felé. A Bártfay-estélyek fűszere, sőt nemcsak fűszere, hanem komoly
-tanácskozások tárgyai, költőink művei voltak úgy, mint a külföld nagy
-szellemeinek alkotásai, melyek olvastattak, melyek fölött eszmecsere
-folytattatott. Nemcsak: hanem irodalmi actióink és polémiáink is itt
-határoztattak el, itt bíráltattak meg, mielőtt a közönség elé léptünk
-velök; de ha philippikáinkban a pezsgő vér, Bajza vitatkozási művészete
-a férfiak javalását többnyire kivívta: a női szépérzék és biztos ösztön
-igénytelenűl ellenőrízte a túlságokat, s ez volt mindíg a helyes, s
-midőn mégis a makacsság és szeszély nem engedett, megjött többnyire a
-nap, a mely őt igazolta.»[32]
-
-Bártfayné gyermektelen lévén, mindíg volt a háznál egy pár felnőtt vagy
-növendék leány rokona, kik örömest hallgatták a szép verseket. A női báj
-és gyöngédség varázsa, a költészet, hazafiság és barátság szelleme
-olvadt össze ez estélyeken, melyek valódi ünnepélyekké váltak, ha
-Kazinczy vagy Kölcsey feljöttek a vidékről. Rendesen Bártfayhoz
-szállottak s ilyenkor nemcsak a rendes vendégek gyűltek össze, hanem
-majd minden nevezetesb író. Kölcsey egy pár Pesten mulató szónokot is
-oda vonzott. Wesselényi Miklós báró szintén megjelent itt egy párszor.
-Vörösmarty itt ismerkedett meg vele, kinek hazafisága, lovagias, majdnem
-hősies jelleme mély benyomást tettek reá. Nemcsak az _Árvízi hajós_ban
-énekelte meg őt, az 1838-ki árvíz hősét, hanem _Árpád ébredésé_ben is;
-reá czéloz, mint a ki a jobbágyság felszabadítása érdekében mondott
-beszédeért fogságban szenvedett, midőn a költővel ezt mondatja Árpádnak:
-
-  Köztünk is fenn van még Prometheusz,
-  Kinek szivét az üldöző kajánság
-  Kányái marják, mert szelid vala
-  Embernek nézni embertársait,
-  S ő óriási fájdalmában is
-  Oly törhetetlen most, mint valaha.
-
-Egyetlen pesti szalon sem tudott fölmutatni annyi irodalmi és politikai
-nevezetességet, mint gr. Károlyi György titkárának szerény laka.
-Vörösmarty itt rendkívül jól találta magát. Nemcsak az estélyekben vett
-részt, hanem majd minden héten egy párszor ott is ebédelt vagy
-vacsorált.[33] Örömest társalgott a derék háziasszonynyal, kit igen
-tisztelt, örömest tréfált, enyelgett a lyánkákkal, kik közűl a még
-gyermek Klobusitzky Matildot, később Sztáray grófnét, leginkább
-kedvelte. Költeményt is írt számára, egy kedves naiv dalt, melyet
-_Matild dalá_nak czímezett. E derék család körében, e kedves lyánkák
-között megenyhűlt kedélye, melyben szerelem, családi érzelmek mintegy
-elfojtva, eltemetve nyugodtak. Első szerelmének szomorú emléke, anyagi
-helyzete visszariasztották minden komolyabb viszonytól. A házasságra nem
-is gondolt. Egyhangúan folytak napjai, de a dolgok és emberek annál
-nagyobb benyomást tettek reá, mennél zajtalanabb életet élt. A nagy
-világ örömei nem tehették blazirttá, képzelme ifjú erőben lángolt s
-kedélye megtartotta egész fogékonyságát.
-
-E mellett jó egészségnek örvendett s éveken át csak egy pár napig volt
-beteg. Ezt leginkább mértékletes életmódjának köszönhette, bár ő a
-homeopathiának tulajdonította, melynek később annyira híve lőn, hogy egy
-kis gyógyszertárt szerezve, másokat is gyógyítgatott. Nagyobb csapás sem
-érte, kivéve anyja halálát, mely 1834 szept. 15-én történt. A hű fiú nem
-búcsúzhatott el tőle, nem foghatta be szemét, mert szobrász Ferenczy
-barátjával az alföldön utazott, de bánatba sülyeszté e szomorú hír s
-anyja szenvedésteljes élete megújult emlékében. Epigrammái egyik
-legszebbikében siratta meg. Jellemző, hogy Vörösmarty, valahányszor
-anyjáról ír, mindíg megrezdűl vallásos érzése, melyet más költeményében
-alig érezhetni. Anyjáról írt két költeményén kívül csak egy van olyan,
-melyben a fájdalom a szíve mélyén nyugvó vallásos érzelemig hat, bár
-dúló kézzel, mintha ki akarná tépni hitét. Ezt 1849-ben írta, midőn
-második anyját, a hazát hitte halottnak, s üldözött vadként bolyongott
-Szathmármegyében. A legmélyebb érzelmek Istenhez emelik az emberi szívet
-s a hit olykor még akkor is, midőn a kétségbeesés rohamában megrendűlni
-látszik, csak mélyebb gyökeret ver.
-
-
-
-
-VIII.
-
-Vörösmarty munkái első gyüjteménye 1833. Költészetének irodalomtörténeti
-jelentősége. Költői nyelve; a különbség közte és Kazinczy közt. A
-Vörösmarty előtti költői irányok és iskolák. A franczia, népies és
-klasszikai iskola. Német befolyás. Kazinczy német-görög klasszikai
-iránya. Kölcsey, Kisfaludy Sándor és Csokonai. Kisfaludy Károly; a
-nemzeti irány; Vörösmarty, mint ez irány legkiválóbb képviselője. A
-történeti, mondai és népies elem; a nemzeti és művészeti irány
-összeolvadása. Eposzai bírálata; _Zalán futása, Cserhalom, Eger,
-Széplak, Rom, Két szomszédvár._ Lyrai költeményei 1833-ig.
-
-Vörösmarty munkáinak első gyüjteménye, mely ifjúkori kísérleteit s külön
-kiadásban megjelent drámáit kivéve, mindent magában foglal, a mit 1832
-végéig írt, költői pályájának csak első felét teszi ugyan, de mégis majd
-mindent magában foglal, a mi költészetének lényege s hatásában
-korszakos. Pályája második felében emelkedni látjuk őt, sőt újabb
-oldalról is ragyogni, de szellemének az a hatása, mely költészetünk
-átalakúlását annyira előmozdította, már akkor teljes erejében
-nyilatkozott.
-
-Nemcsak az államférfiak, hanem a költők megítélésében is mindíg
-igazságtalanság a történelmi szempont mellőzése. Vörösmartyra nézve
-kétszeresen igazságtalanság volna. Termékenysége a költészet mind a
-három főnemére kiterjedt, az eposzra, drámára, lyrára egyaránt. Nincs
-költő, ki mind e három főnemben egyenlő erejű lett volna. Vörösmartyban
-az epikus előtt elhalványúl a dramatikus, s az epikuson gyakran erőt
-vesz a lyrikus. Ugyanegy nemben írt főművei sem egyenlő értékűek. A
-mélyebb analysis tetemes fogyatkozásokat fedezhet föl bennök, bár
-kénytelen bevallani, hogy a hiányokat gyakran szépségek takarják.
-Azonban, ha szemügyre veszszük, mi volt előtte a magyar költészet, mivé
-lőn általa és utána, érezni fogjuk, hogy Vörösmarty sokkal nagyobb, mint
-a minőnek tisztán csak az æsthetikai szempont mutatja.
-
-Valóban genialitása nemcsak legkitünőbb műveiben rejlik. Összes hatása
-képezi legfőbb dicsőségét, melyet aligha megközelíthet többé magyar
-költő. Ő szabadította föl költészetünket részint a klasszikai, részint a
-német költészet járma alól s a nemzeti szellemnek erőteljesb és költőibb
-kifejezést adván, egyszersmind szentesítette a képzelet szabadságát.
-Nemzeti szellemet és önérzetet lehelt költészetünkbe; hatása alatt mind
-nemzetibbé vált az s merni tanúlva, eredetibb és gazdagabb lőn. Petőfi
-és Arany költészete sokban különbözik a Vörösmartyétól, de mindenik az
-erősödő nemzeti szellemben gyökerezik s a fejlődésnek mintegy stádiumait
-jelöli. Ugyanegy korszak ez, melyet nagy elhajlásai mellett is épen oly
-bajos elválasztani egymástól a költészet, mint a nemzeti élet
-történelmében. A magyar költészet 1823–48-ig a legszorosb kapcsolatban
-van a kor politikai küzdelmeivel, melyek közvetve és közvetlenűl oly
-mélyen befolytak a nemzeti szellem fejlődésére. Kazinczy fejlődésbe
-indította a nemzetiségi eszmét s nyelvújításával felköltötte a reform
-vágyait. A politikai téren ugyanaz a harcz ismétlődött, mely az
-irodalomban alig végződött be. A politikai átalakulás küszöbén
-állottunk, mely egy nyomon haladt a költészetével. Mindkettő
-megújhodott, átalakúlt. Egymásból táplálkoztak; az irodalmi küzdelmek
-politikaiakká váltak és viszont. Az idegen befolyás elleni küzdelem s az
-alkotmány reformja együtt indúlt és fejlődött Vörösmarty
-romanticismusával, mely szintén idegen befolyás ellen küzdött s a
-klasszicismus romjain egy új világ felé nyitott útat. Mihelyt a
-politikai és társadalmi téren nagyobb arányokban kezdett fejlődni a
-nemzeti szellem s a democratia felé hajlott, megzendűlt Petőfi és Arany
-lantja. Ez irodalmi és politikai átalakulásnak megvoltak magokban a
-tényezői, de lényegileg egymást idézték elő s forrongó fejlődésökben
-mindazt magokba szívták az európai életből és irodalomból, a mi
-irányukkal rokon volt. Alig harmincz évi küzdelem s a nemzeti szellem
-teljes győzelmét ülte irodalomban, politikai és társadalmi életben
-egyaránt. Vörösmarty döntőleg folyt be ez irodalmi átalakulásra, mely
-tulajdonkép vele kezdődik; Kisfaludy Károly már előhírnöke volt ugyan,
-de Vörösmarty emelte nagyobbszerű mozgalommá. Költészetének diadala a
-nemzeti szellem és költői szabadság diadala volt. Ez lángelméjének
-legdicsőbb emléke, melyet se az ízlés változása, se a jövendő remekművei
-nem boríthatnak homályba, a míg csak nemzeti szellem lelkesíti a
-magyart.
-
-Először is nyelve mutatja azt a nagy változást, melyet előidézett.
-Kazinczyt tartják a magyar újabb költői nyelv megalapítójának s ez igaz
-is, ha általános szempontból ítélünk, de tisztán nemzetiből Vörösmartyt
-illeti a dicsőség. Nem tagadhatni, hogy Kazinczy nélkül bajosan
-állhatott volna elő Vörösmarty, de az még bizonyosabb, hogy Kazinczy
-iránya a mily jótékonyan hatott egy ideig, épen oly kártékonyan hatott
-volna később, ha Vörösmarty a jól-rosszúl művészivé emelt költői nyelvet
-át nem változtatja egyszersmind magyarrá is, azaz nemzetileg művészivé.
-Kazinczy zagyva ellapúlt prózánkat, köznapi és emelkedés nélküli költői
-nyelvünket igyekezett kiemelni sülyedtségéből. A nyelv æsthetikai
-oldalát mívelte, annyira, hogy nyelvújítása is innen indúlt ki s a
-nyelvtani szempontot minden habozás nélkül feláldozta az æsthetikainak.
-Tudta, hogy a költői nyelv nem a köznapi beszédnek rímbe vagy mértékbe
-szedése, hogy minden költői nemnek, fajnak megvan a maga stilje s a báj
-nagy része a szók és kifejezések árnyalati gazdagságától s a szókötés
-egy csoport fordulata- és alakzatától függ, melyek épen úgy befolynak a
-költői gondolat kiemelésére, mint a rhythmus hangzatosságára. Ide járúlt
-még, hogy költészetünkben a klasszikai s európai modern versformák
-kezdettek míveltetni. E versformák, kivált a trochæus és jambus nem igen
-tűrték meg hosszú szavainkat, melyek nemzeti rhythmusunk choriambusi
-lejtésével nem állottak ellentétben, a művésziebb rímelést pedig nagyon
-nehezítették nyelvünk ragos természete, kiveszett gyökeink, s
-megnyúlósodott származékaink. Kazinczy egész erejét költői nyelvünk kül-
-és belformájának emelésére szentelte, eszmévé, elvvé, rendszerré emelvén
-mindazt, a mi eddig e tekintetben homályos ösztönből vagy tartózkodó
-kísérletkép történt. Gyökig vagdalta hosszú szavainkat, részint a
-mérték, részint a rím kedvéért, új szókat alkotott, régieket elevenített
-föl, tájszókat általánosított hasonló okból vagy azért, hogy költőibbel
-váltsa föl a kevésbbé költőit vagy épen idegent. Ismert szóknak új
-árnyalatokat kölcsönzött s a szókötés költői fordúlatait és alakzatait
-törekedett megalapítani. Költői nyelvünk művészi lőn, de egy s más
-részben idegenné vált; csín, választékos fordulatosság szállott belé, de
-az eredetiség és magyarság sokat szenvedett s annál inkább, mennél
-bátrabban haladt Kazinczy a maga választott útján s mennél több
-tanítványa akadt, kik irányát a legnagyobb túlságokig fejlesztették.
-
-S ez nem lehetett máskép. Kazinczy nem annyira a magyar nyelv
-természetéből igyekezett kifejteni költői nyelvünket, mint inkább idegen
-nyelvek kifejtett költői szépségeit ültette át a magyarba. Úgy óhajtott
-szólni magyarúl, mint a régi és újabb klasszikusok s ez helyes volt, de
-abban tévedt, midőn azt hitte, hogy ezt latinismus és germanismus által
-is eszközölhetni. Valóban nála az idegen nyelvek költői fordúlatai,
-alakzatai nagyban szerepelnek s a hol a magyar nyelvből indúl is ki,
-olykor nagyobb a merészsége, mint a sikere. Archaismusait és
-soloecismusait ritkán tudja költőivé varázslani, sőt kevésbbé merész
-szólásmódjait sem mindíg. Keresettséget vagy erőltetést érzünk vagy
-legalább a szenvelgés némi árnyalatát. E mellett a válogatás és
-fínomítás fáradalmai meg-megbénítják önkéntességét. A művészi törekvést
-mindíg látjuk, de az a baj, hogy néha igen is látjuk. Kazinczy ízlést és
-formai érzéket költött föl költőinkben, de mesterkedést is;
-elválasztotta a költői nyelvet a köznapitól, de nem egy tekintetben a
-művészit is a magyarostól. Költői nyelvének e jellemző vonásait
-többé-kevésbbé megtaláljuk majd mindenik magyar költőben, kire nagyobb
-hatása volt. A magyarosság és idegenszerűség, a természetes és művészi
-küzdésben vannak egymással s nem tudnak egészen kibékűlni. A kik nyelv
-tekintetében magyarosb költők, mint Kisfaludy Sándor, sok tekintetben
-nem eléggé művésziek, a kik művésziebbek, mint Szemere, Kölcsey,
-Kisfaludy Károly, érzik rajtok némi idegenszerűség vagy erőltetés, vagy
-legalább is küzdés a nyelvvel, ha föntebb hangon akarnak szólani, s ezt
-észreveszszük még Berzsenyin is, kinek nyelve eredetibb mindeniknél s
-kire Kazinczynak csak félbefolyása volt.
-
-E küzdelmet, ellentétet Vörösmarty békéltette ki. Magáévá tette Kazinczy
-czélját, de más eszközöket használt. Megtartotta mindazt küzdelme
-eredményeiből, a mi életrevaló volt, de egyszersmind hozzátett valamit –
-a magyar nyelv és saját költői geniuszát. Nyelvújító volt ő is, Kazinczy
-tanítványa, de legconservativabb a tanítványok között. Épen úgy gyűlölte
-az ósdiakat, mint megvetette az újítók túlságait. Épen oly
-előszeretettel fordúlt a megújított nyelv nyereményeihez, mint a régi,
-köznapi és népnyelv kincseihez. Kazinczytól eltanúlta a merészséget, de
-nem rendszerét. Ő is új vagy átvitt értelmet adott sok szónak, de nem
-lőn homályos vagy erőltetett, mi nemcsak Kazinczyn, hanem Berzsenyin is
-megtörtént néha. Ő is használta a szókötés költői fordúlatait, merész
-alakzatait, egész ornata syntaxist alapított meg, de a régi vagy
-népnyelv alapján s ha önmagából merített, akkor is ugyanazt látszott
-tenni. Elválasztotta a köznapi nyelvet a költőitől, de ezt csak amaz
-virágává fejlesztette s nem oltott belé idegen ágat. Merészsége fínom
-nyelvérzékkel párosúlt, ízlése alkotó erővel. Mindaz, mi nyelvében
-szokatlan vagy új, mintegy behízelgi magát az olvasó lelkébe, sőt néha a
-szokatlan úgy jelen meg, mint szokott, s a szokott mint szokatlan.
-Mindazt, a mivel a gondolat és érzés fínom árnyalatait, a rajz
-plasticitását, a festőiség színvegyűletét kifejezhetni, nem kereste, nem
-küzdött érte, mint nagy részt elődei, hanem megtalálta, sőt oly gazdagon
-ontotta, hogy néha visszaélt vele, túlterhelt lőn. Mily mindennapi szók
-vagy kifejezések válnak az elhelyezés, kapcsolat, kihagyás, bővítés,
-fordúlat vagy átvitt értelem útján az erő, méltóság, szenvedély,
-naivitás ezelőtt soha nem hallott hangjaivá. Mily kifogyhatlan a
-jellemző és új árnyalatú epithetonokban, mennyire nem szorúl meg soha,
-oly gazdagnak látszik kezei között a nyelv, mintha ő teremtené. A mondat
-értelme, az érzés hangulatja mily határozottan kiemelik az elavúlt,
-közdivatú, új vagy tájszavak árnyalatait. Nincs szükségünk szótárra,
-nyelvérzékünk vagy æsthetikai fogékonyságunk önkénytelen megfejt
-mindent. Sőt nyelvének ereje néha gondolatjai fogyatkozásait, képei
-hibáit is fedezni bírja, legalább hangulatba ringatja lelkünket, s
-valami rejtélyes bájjal hat képzeletünkre. S nyelvének szépségeit
-mennyire emeli hangzatossága. A nyelv zenéjét senki sem érti jobban
-nála. A gondolat nemcsak méltó kifejezését találja meg, hanem hangját,
-dallamát is s ezt nemcsak a rhythmus tényezői eszközlik. Valami bűbáj
-van nyelvében, melyet lehetetlen analysálni. Vörösmarty genialitása itt
-nyilatkozik a legrendkívülibb módon. Arról lehet vitázni, hogy mennyire
-múlja felűl őt egy pár magyar költő az epikai és lyrai költészet ez vagy
-amaz fajában, de azt gáncsolóinak is kell ismernie, hogy néhány oly
-lapja van, melyeknél hangzatosabbat se előtte, se utána nem írt a
-magyarban senki.
-
-Egy szóval Vörösmarty megalapította a valóban magyar költői nyelvet s a
-tökély magas fokára emelte. Kiegészítette, megjavította, sőt a nemzeti
-szellem melegén újjá szűlte Kazinczy törekvéseit. Összeolvasztotta a
-régi és új nyelvet, kibékítette a művészit és magyarost. Eldöntötte a
-költészetben a nyelvújítási harczot s megadta a jövő irányát.
-Meghódította mindazokat, kik féltették a magyar nyelv eredetiségét,
-valamint azokat is, kik azt az ízléstelenségből minden áron ki akarták
-emelni. Ezóta a nemzeti elem kerekedett felűl a költői nyelvünkben s
-Petőfi és Arany, kik utána jöttek, ez irányt fejlesztették tovább vagy
-más oldalról, költészetök tartalmához képest újabb forrásokat nyitva,
-újabb szépségeket emelve ki. Fájdalom, prózánk nem találta meg
-Vörösmartyát, nincs Petőfie, annál kevésbbé Aranyja. Itt többé-kevésbbé
-folyvást tart a művészi és magyaros közti küzdelem. Kitünő jelenségeket
-látunk ugyan, de a két elem még nem olvadt össze oly fokon, hogy a szó
-valódi értelmében klasszikai prózáról lehetne szó, mely versenyezhetne
-költői nyelvünkkel. Vörösmarty prózáját sem lehet egy sorba tenni költői
-nyelvével. Nem emelkedik felűl kora színvonalán, sőt művészi szempontból
-sokkal hátrább áll a Kazinczyénál és Kölcseyénél. Nem rossz próza, de
-bája csekély, s magyarossága is inkább csak tagadólagos, a mennyiben
-kerűli az idegenszerűséget. Elbeszélő prózája egy pár humoros
-beszélyében nyilatkozik több bájjal, értekezései és kritikái e
-tekintetben csekélyebb becsűek. Nem nagy baj oly íróban, ki munkái
-háromnegyed részét versben írta. Elég, hogy költői nyelvünk dicsősége
-örökre nevéhez van forrva.
-
-Vörösmarty nyelvének e fejlődését nagyban elősegítette költészete.
-Többé-kevésbbé itt is hasonló átalakúlást indított meg vagy hajtott
-végre. A művészi és nemzeti elemet itt is magasb fokon egyesíti
-elődeinél. Segítségére van a kor irodalmi és politikai fejleménye és
-főleg saját tehetsége, mely eredetibb és gazdagabb, mint elődei- vagy
-kortársaié, s nem fér meg az akkor divatozott költői iskolákban.
-
-A magyar költészet új életre ébredését az úgynevezett franczia iskola
-kezdte meg, de az tulajdonkép nem egyéb, mint a régi folytatása, a
-franczia bölcselmi költők hatása alatt. Míg a hagyományos nemzeti
-rhythmus zengett, a franczia iskola sem lépett ki köréből s újítása alig
-ment többre, mint hogy az alexandrint, melyet majdnem kizáróan használt,
-négy rímről kettőre szállította le. Azok, kik Gyöngyösi és Balassa
-nyomain jártak s a nemzeti elemet jól-rosszúl inkább csak föntartották
-mint fejlesztették, s azok, kik a franczia költészetből kölcsönözték
-lelkesülésöket, igen jól megfértek egymás mellett, annyira, hogy néha
-össze is olvadtak. A klasszikai iskola, mely a francziát nyomban
-követte, szakít mindkettővel. A nemzeti versformák helyét a klasszikaiak
-foglalják el, s eszmében és stilben leginkább a latin költők utánzása
-divatos, még akkor is, midőn a költő realis viszonyokat tárgyal és
-hazafi-érzéseket zeng. Ez iskola Berzsenyiben leli legköltőibb
-kifejezését, kinek néhány költeménye oly rendkívüli ódai erőt tanúsít,
-melyhez hasonlót később sem mutat föl a magyar költészet. Berzsenyi e
-holt formákba annyi életet öntött, Horatius hatása alatt oly eredeti,
-sőt nemzeti tudott maradni, hogy valóban bámulatos. De a klasszikai
-iskola már áthajlik a némethez, még pedig két irányban, melyek
-mindenikének Kazinczy legkiválóbb képviselője. Már Daykában látszik e
-vegyűlet, maga Berzsenyi a Salis és Mathisson befolyása alatt kezd írni,
-sőt Kazinczy is pályája elején a német dalformát és sonettet ülteti át
-költészetünkbe, de csakhamar átcsap ama német-görög klasszikai irányba,
-melyet Schiller és Goethe alapítottak meg fejlődésök egyik stadiumában.
-Kazinczy ez irányt tűzi ki a magyar költészet eszményének s az
-irodalomban annál nagyobb fogékonyságra talál, mert az írók nagy részt a
-német irodalom és æsthetika befolyása alatt állanak.
-
-Azonban néhány év alatt már magában az iskolában mutatkoznak a fölbomlás
-jelenségei. Berzsenyi néhány oly költeményt ír, melyeken sem klasszikai,
-sem német íz. Kölcsey inkább csak elvben, kiválóan eszményi irányánál
-fogva tartozott a német-görög iskolához. Borongó kedélye, önkínzó
-fájdalma nem fért össze a klasszikai nyugalommal és derűltséggel. A
-görögöket és Goethét kedvelte leginkább, s egyik sem hagyott nyomot
-rajta; kiválóan az érzelmi lyrának lőn képviselője, bizonyos klasszikai
-külsőségek kíséretében, melyeket lassanként elvetett. Nem találván föl
-eszményeit se a magán se a közéletben, sóvárgásba, fájdalomba veszett
-kedélye, meghasonlása néha erősb, sőt humoros hangokat is hallat, bár
-általában véve a szelid érzelmek és borongó ellágyulás költője.
-Leginkább a Kazinczy formáiban írta költeményeit, de midőn Bürger nyomán
-a balladát először megkísérlette a magyar költészetben, egészen kilépett
-a klasszicismus köréből s az újabb fejlődés útját egyengette. Kisfaludy
-Sándor és Csokonai nem tartoztak se a klasszikai, se a német iskolához.
-Önállóbbak voltak mindeniknél, hatott reájok ugyan az olasz, német és
-angol költészet is, sőt Csokonai részben a klasszicismus befolyását sem
-kerűlhette el, de eredetiségöket táplálta és kiemelte bizonyos nemzeti
-szellem, nemcsak érzésben és eszmében, mert ez többé-kevésbbé majd
-mindenik iskolával közös volt, hanem a módban is. A lenézett nemzeti
-rhythmust újra megzendítették, kivált Kisfaludy Sándor, ki mind a
-klasszikai, mind az európai modern versformákat megvetette. Azonban
-tehetségökkel nem volt arányban ízlésök s a művészi és nemzeti elem
-összeolvadását nem eszközölhették oly magas fokon, hogy mélyebbre ható
-mozgalmat indíthattak volna meg.
-
-Az irányok e vegyületét és küzdelmét mutatja a magyar költészet e század
-két első tizedében, s jellemző, hogy e költők mindenike nem annyira az
-egész nemzetnek ír, mint inkább a nemzet valamelyik osztályához fordúl.
-A klasszikai iskola, élén Berzsenyivel, a nemzet latin míveltségű
-osztályához szólott, Kazinczyt és társait leginkább a német míveltségűek
-ünnepelték. Kisfaludy Sándor a nemesség költője volt, Csokonai
-félig-meddig a népé is. E különböző irányok érintették ugyan egymás
-körét, sőt egymásba is játszottak, de nem tudtak összeolvadni egy
-nemzetibb irányba. Ez majdnem lehetetlen is volt. A szunyadó nemzeti
-élet nem nyújtott elég táplálékot, a költők idegen eszményi világba
-menekűltek, de másfelől szükség volt az elhanyatlott magyar költészetnek
-átmenni e különböző iskolákon, hogy megnyerve az ízlést, műérzéket,
-annál biztosabban fejlődhessék saját erején. Majd minden műköltészet
-utánzáson kezdődik s kivált a klasszicismus az európai népek
-művészetében úgy jelen meg, mint termékenyítő elem. A keresztyén
-művészet a renaissance után vesz magasabb lendületet. Igaz, a
-klasszicismus bizonyos fokon túl egy darabig mindenütt elnyomta a
-keresztyén és nemzeti elemet, sőt egész betegségi korszakokat is jelöl,
-de egészben véve hatása jótékonyságát mindenütt kimutathatni. Az angol
-nemzeti dráma érintésétől virúl föl, s majd minden nemzet műköltészete
-járta iskoláját, bár szenvedte jármát is, melyet aztán szét kellett
-törnie, hogy kifejthesse nemzeti jellemét.
-
-A magyar költészetben a klasszikai és német iskola egyaránt a kor
-kifejezése volt s a nemzetiség fölébredt eszméjének első nyilvánulása.
-Az írók érezték a nemzet sülyedését, veszendőben látszott minden, csak a
-nyelv maradt meg egyetlen nemzeti kincsként. Míveléséhez láttak s
-minthogy a latin és német míveltség nyomta a nemzetiséget, ezt
-igyekeztek legalább nyelvben magyarrá változtatni. Ily körűlmények
-között mi vala természetesb, mint hogy a költők a latin és német
-költészetet szólaltatták meg magyarúl, melynek, nemzetökkel együtt,
-magok is hatása alatt állottak. De ez uralkodó irány mellett a nemzeti
-elem lüktetését is lehetett érezni, mely Kisfaludy Károly fölléptével
-erősödést nyert. Neki nem volt klasszikai míveltsége és sokat hányódott
-az életben. Néhány színművel lépett föl, melyeknek æsthetikai értéke
-csekély ugyan, de annál nagyobb irodalom-történelmi fontossága.
-Tiltakozás volt ez a klasszicismus és abstract eszményiség ellen.
-Egyfelől a történelmi, másfelől a realis élet rajzai követelték jogukat
-a magyar költészetben. E pillanat óta megingott a klasszicismus, de a
-német költészet uralma még tartott, sőt magán Kisfaludyn is érzik a
-német költők befolyása, bár olyanoké, kik szakítottak a
-klasszicismussal. Az ifjú naturalistát drámai rögtönzései híres emberré
-tették, ekkor tanúlmányra adta magát, művészibb igyekezett lenni s az
-_Aurórá_t alapította meg, mint a nemzetiesb művészi irány közlönyét.
-
-Vörösmarty járta ez iskolákat, a klasszikait, a németet s az _Aurórá_hoz
-csatlakozva, az új iránynak csakhamar legkiválóbb képviselőjévé
-emelkedett. Első kísérletei, melyekből alig adott ki valamit, a
-klasszikai iskola befolyása, különösen Virág és Berzsenyi hatása alatt
-születtek, de már különbözik tőlök, nem szedi a mythologiából képeit,
-kerűli a klasszikai reminiscentiákat és czélzatokat. A klasszikai iskola
-versformái, kivált a hexameter, megigézték; pályája első felében nem tud
-szabadúlni varázsok alól, de a klasszikai szellemtől eleitől fogva
-idegenkedett. Epikai költeményeit legnagyobb részt hexameterben írta.
-Senki sem írt szebb hexametert, nemcsak magyarúl, hanem más európai
-nyelven sem. Oly szép az, hogy kiállja a versenyt a göröggel és
-latinnal. Vörösmarty a klasszikai iskolát saját versformája pánczélában
-verte meg. A legromantikusabb költő szólal meg klasszikai versformában.
-_Zalán futása_, kisebb eposzai és költői beszélyei egészen lerombolták a
-klasszicismust, melyet Kisfaludy Károly csak megingatott. A klasszikai
-külső valamennyire enyhítette e forradalmi lépést, mégis Kazinczy, a
-klasszikai iskola feje, nem üdvözölte az ifjú költőt oly melegen, mint
-szokása volt, Berzsenyi pedig, ez iskola legnagyobb költője, iszonyodva
-fordúlt el a _Két szomszédvár_tól. Azonban a nemzeti szellem
-fuvallatának nem állhatott ellent se a közönség, se az irodalom, s
-lassanként követte a költőt, a látnokot, ki új hazafiúi és æsthetikai
-evangeliumot hirdet.
-
-Vörösmarty eposzai nagy átalakúlást indítottak meg, melyeket drámai és
-lyrai költeményei szintén elősegítettek. Mind a klasszikai, mind a német
-iskola csak a lyrai téren mozgott s itt is szűk körben. Vörösmarty egy
-nagy epopœiával lépett föl, melyet nyomban követtek epikai kisebb művei.
-Új tárgy és gondolat, költői új nem és törekvés jellemzi első föllépését
-is. A nemzet valamelyik osztálya helyett, az egész nemzethez szólott.
-Költészete nemcsak nyelvben, hanem más tekintetben is összeolvasztotta
-az eddigi törekvések vívmányait s a nemzeti elemet művészibbé s a
-művészit nemzetibbé igyekezett átvarázsolni. Eddigi költőink vagy az
-idegen költők egyoldalú befolyása alatt állottak vagy pedig a nemzeti
-elemnek nem elég ízléssel s inkább csak az alantabb körben voltak
-képviselői. Vörösmartyn nem igen érzett se a klasszikai, se az európai
-újabb költészet utánzása, pedig többé-kevésbbé az eredeti nyelven vagy
-fordításban mindkettőt ismerte, sőt keleti költőket is olvasott. A
-hatást, melyet tőlök vőn, eredetibben dolgozta föl mint elődei és
-kortársai. Eredetiségét táplálta a nemzeti szellem, mely a korban
-erősben kezdett nyilatkozni. A mondához és történelemhez fordúlt, mint a
-nemzeti költészet egyik főforrásához. Előtte már három kitünő költő tett
-kísérletet e téren. Kisfaludy Sándor szintén a múltba menekűlt a jelen
-elől, de _Regéi_ben csak a háttér történelmi; nem annyira a nemzeti,
-mint a nemesi családélet rajzait veszszük, melyek egész lyrában olvadnak
-föl s mint elbeszélő költemények csekély becsűek. Katona _Bánk bán_ja
-maig is legkitünőbb magyar történelmi tragédia, de megelőzte a kort, s
-csak Vörösmarty diadalai után tehette meg hatását. Kisfaludy Károly
-történelmi drámái már megjelenésökkor hatottak, de inkább csak
-külsőségeiben fogják föl a történelmet s nagy részt alig egyebek, mint
-magyar ruhába öltöztetett német melodrámák és vitézi játékok s általában
-Kisfaludy Károly nem a múltból, hanem a jelenből vett beszélyei és
-vígjátékai által tett nagyobb szolgálatot a fejlődő nemzeti
-költészetnek. Vörösmartynál úgy a mondai mint a történelmi elem
-korszakos hatással jelen meg mind az irodalomra, mind a közéletre nézve.
-Nála a múlt a nagy dolgoknak nemcsak emléke, hanem sejtelme is
-egyszersmind, s kivált epikai költeményei egyaránt jelölik a magyar
-közélet és költészet fordulópontját. A fölébredt hazafisággal, a fejlődő
-nemzetiséggel majdnem egyszerre változik át a költészet levegője egészen
-hazaivá s emelkedik a klasszicismus romjain a romanticismus, s az
-abstract eszményiségén a jellemzetességre való törekvés. Mint a
-közéletben, úgy vegyűlnek itt is a régi és új eszmék, formák egymással
-küzdve, minden átalakulóban. Klasszikai formák romantikus és nemzeti
-tartalommal, hexameterek, melyek semmit sem tudnak Olymp isteneiről s
-Hadúrról zengenek; klasszikai műgond jellemzetes vagy phantastikus
-alakokkal; nyugot-európai lovagiság keleti ragyogásban; a múlt dicsősége
-a jelen fájdalmát éreztetve s a jövőre lelkesítve.
-
-Vörösmarty epikai költeményeinek e főbb vonásait megtalálhatni drámai és
-lyrai költeményeiben is. _Salamon_ és a _Bujdosók_ történelmünk egyik
-legháborgóbb korszakából emelkednek ki. _Csongor és Tündé_ben egy
-népmese mer betolakodni a nagyon is józan s minden naivság nélküli
-magyar költészetbe. Balladáiban hol a történelemből, hol pedig a régi
-magyar költészet hagyományaiból szedi tárgyait s egy-egy sovány
-adatkából avagy csak névből egész mondát igyekszik kiszőni. Lyrai
-epigrammái nemcsak nemzeti tartalmúak, hanem történelmünk majd minden
-nevezetesb eseményére írt emléksorok. Más nemű lyrai költeményeiben is a
-besülyedt múlt emlékét támasztja föl. Azonban mint lyrikus kevésbbé
-használja a klasszikai versformákat, a német iskola által meghonosított
-nyugot-európaiakhoz fordúl, kivált balladáiban és szerelmi
-költeményeiben. Mindamellett itt is sokat különbözik a német iskolától.
-Kerűli a német érzelmességet, férfiasb erélyben vagy phantastikus
-álmodozásban nyilatkoznak érzelmei, sőt annyira fél az érzelmesség
-örvényétől, hogy néha szívesebben merűl az ábránd alaktalan ködképeibe
-vagy válik szónokiasan ragyogóvá. Az érzelmes nála, ha mélyebben érzett,
-már hajlik a szenvedélyesség, a pathosz felé, de nem egyszer naivan
-meghatott vagy humorosan dévaj. Több húr rezdűl meg lantján és szívén,
-mint kortársainál s örömest fordúl a népköltészethez is.
-
-Vörösmartynál a népi elem már úgy kezd megjelenni, mint a nemzeti
-költészet ifjító forrása. A klasszikai és német iskola lenézte,
-megvetette ezt, s ha hébe-korba hozzá fordúlt, csak curiosumkép
-tárgyalta, legföljebb gúnyra használta föl az ósdiak és ízléstelenek
-ellen írt satiráiban. Magánál Csokonainál is leginkább az alsó vagy naiv
-komikumban nyilatkozik erőteljesebben. Vitkovics néha eltalálja a
-hangot, de nincs sem elég kedélye, sem elég phantasiája. Kisfaludy
-Károlynál többé kevésbbé a német érzelmesség öltözik magyar
-népdalformába vagy ha nem, naivsága ritkán önkéntes. E mellett mindkettő
-inkább csak népdalokat írt. Vörösmarty is írt népdalokat, de a népi
-elemet egyszersmind fejleszteni is törekedett. Balladáit, románczait nem
-innen fejlesztette ugyan, de innen humoros genreképeit s néhány lyrai
-költeményét, mint _Párja nincs_, _Váró ifjú_, melyek többek egyszerű
-népdaloknál s a magyar és művészi lyra felé törnek útat. Később nem ír
-népdalt, de használja formáit s kivált szerelmi és humoros lyrája nem
-egyszer táplálkozik a népköltészetből. Epikai költeményeire sem volt
-hatás nélkül ez elem. Már a monda és hagyomány iránti előszeretetében
-nyilatkozik némi népies szellem s csakhamar a monda édes testvérét, a
-népmesét is felöleli. Nemcsak _Csongor és Tünde_ alapszik népmesén,
-hanem a _Tündérvölgy_ is, melyben a népi- és régies mintegy összeolvad.
-Mióta az idegen iskolák válaszfalat emeltek a régi és újabb magyar
-költészet közé, Vörösmarty volt az első, kit a régibb költészet, kivált
-Zrínyi, lelkesíteni bírt; mióta a klasszikai eszményiség uralomra
-vergődött, szintén ő oltotta be először költészetünkbe a népi elemet,
-nemcsak mint feldolgozandó anyagot, hanem mint fejlesztő eszmét. A
-magyar költészet újra érintkezik mindazzal, a mitől elszakadott, de
-művészi vívmányok kíséretében, nemzetivé válva, lerázza a klasszikai és
-német költészet jármát, de megnyílik az európai összes költészet
-behatásainak. Önállóságra jutva, szabadságot hirdet, a költői gondolat
-szabadságát s inkább megérti az európai nagy szellemeket, kik ily úton
-lettek nagygyá. A nemzeti és európai szellem egymást áthatva kezd
-összeolvadni itt is, mint a közéletben.
-
-Íme az átalakúlás, melyet Vörösmarty részint végrehajtott, részint
-előkészített. E küzdelem költészetének fő dicsősége, de a fényt
-árnyoldalok kísérik. A nagy mozgalmat inkább megindítja, mint uralkodik
-rajta s a fölidézett új eszmék és elemeknek nem mindenike fejlődik ki
-teljesen vagy találja meg benső formáját. Költői ere kifogyhatatlan,
-nemes ízlése megőrzi a kicsapongástól, lelkesülése nem lankad, de
-alakító ereje nincs arányban szelleme gazdagságával. Mindíg és mindenütt
-költő, árad belőle a költészet, mint izzó érczfolyam, de olykor nem
-találja meg formáját, vagy széttöri s inkább a részekben bámúljuk a
-művészt, mint az egészben. Epikai költeményeiben a nyelv tökélyétől nagy
-részt hátra marad a tartalom.
-
-_Zalán futásá_nak majd mindenik része kitünőbb, mint az egész.
-Vörösmarty ifjú lelkesülését megragadta a honalapítás nagy eszméje,
-Árpád dicső emléke szemben a sűlyedő jelennel, de az anyag eszmei
-nagyszerűségét nem táplálta a mondák és hagyományok költői gazdagsága,
-mi nélkül alig állhat elő valódi epopœia. Az Árpád mondaköre, épen oly
-szegény, mint gazdag aránylag az Attiláé; emezt összeköthetni a germán,
-sőt román mondákkal is, amazt csak egy pár történelmi sovány adat
-támogatja. A mondák és történelem Attilája egyéni vonásokban emelkedik
-ki, az Árpád alakja ködbe vész s egy nagy hős abstract eszméjévé válik.
-Ide járúlt még a mythosz hiánya. Cornides és Horvát István parsismusa és
-Székely Sándor Hadúrja volt minden, a mit talált; se mythologiai
-behatóbb vizsgálódások, se népköltési hagyományok gyüjteményei nem
-támogatták. Phantasiájából volt kénytelen megteremteni mindazt, minek
-századok művének kell vala lenni. Nagy lépést tőn a nemzeti epopœia felé
-s nemcsak rajta múlt, hogy nem koronázta teljes siker fáradozásait.
-Visszavezette a magyar eposzt a mondához, de az nem nyújtott elég
-anyagot, allegoria helyett a mythoszhoz fordúlt, de anyag helyett még
-csak neveket is alig talált. Egy mondával vegyülő történelmi nagy tény
-állott előtte, melyben a költői lelkesülésnek sok eleme rejlett, de a mi
-fő, az hiányzott belőle, egy kerek mesének bár elmosódott váza. Már az
-anyag magával hozta a mű egy pár fő hiányát. Vörösmarty költői szelleme
-mindent összeolvaszt: eget, földet, mondát, történelmet, phantastikust
-és valót, hősiest és idyllit, egyénit és eszményit; a hangok és színek
-egész új világát nyitja meg a magyar költészetben; megzendíti a
-legkülönbözőbb szenvedélyek húrjait; hősei az őskor levegőjében tűnnek
-föl s meglátszanak rajtok a nemzeti és egyéni vonások: de mindez nem egy
-erős szervezetből nő ki, hanem inkább egymáshoz tapad, rakodik. Az
-események nem emelkednek kerek cselekvénynyé, mi megbénítja a jellemek
-fejlődését, a fő hős nem kelt elég költői érdeket, mi gátolja a fő
-cselekvény szilárd megalakúlását. Nem az a baj, mint állítják, hogy
-episodokkal terhelt, hanem hogy fő cselekvénye nincs megalkotva. Az sem
-alapos vád, hogy mythologiai leleményeiben nincs elég rendszer; a mi
-van, elég volna, ha maga a cselekvény tevékenyebb és plastikaibb alakban
-emelné ki Hadúrt és Ármányt. Egy szóval, _Zalán futása_ genialis, de
-elhibázott mű, megvannak benne egy nemzeti epopœia elemei, sőt részletei
-is, de mint egész nem válhatott azzá.
-
-E mellett Vörösmarty inkább hol ódai, hol elégiai hangulatból indúlt ki,
-mint tisztán epikaiból; ez legszebb sorait sugalmazza ugyan, kivált
-bevezetései, _Zalán_ban, _Eger_ben, _Széplak_ban, rendkívül szépek, de
-az ódai szárnyalás, áradó hév az elbeszélés folyamában meg-megzavarja az
-epikai nyugalmat. Nyelvének bája, a ragyogó színezet, a hexameterek
-hangzatossága épen úgy elvarázsolják az olvasót, mint magokkal ragadták
-a költőt. Lyrai erének e gazdag áradozása el-elborítja az epikai elemek
-cselekvénynyé alakúlását. Rajza jellemzetes, a legtöbbször nem maga
-beszél személyei ajkával, sőt jellemök szerint beszélteti őket, de
-gyakran a helyzet lyrájába vesz a fejlődés, a jellemek nem mindíg
-domborodhatnak ki, s erős cselekvény nem alakúlhat. A kerek mesét, az
-erős szerkezetet nemcsak _Zalán_ban, hanem _Cserhalom_ban, _Eger_ben sem
-találjuk meg. Mi szép Etelka rajza, a kún ifjak szerelmi ömlengése, mi
-jellemző Árbocz haragja, Ozul megjelenése, de egyik sem oly mozzanat,
-melyből elhatározások, tettek születnének. Az egészből a csatakép
-emelkedik ki, a szenvedélyek harcza háttérbe vonúl s csak lyrai
-hangulatokban nyilatkozik. _Eger_ben a szikszói gyűlés elragadó jelenet,
-drámai elevenségű, segíti a főcselekvényt, sőt kezdete annak, de a
-kezdet elevenségével nincs arányban a fő cselekvénynek inkább történeti
-rendje, mint költői bonyodalma. Omár és Ida találkozása a legszebb lapok
-egyike, melyeket a magyar költészet fölmutathat, de csak episod,
-valamint a Leila és Zoltaié is s a főhős Dobó, épen mint Árpád és Szent
-László, nem kelt annyi érdeket, kevésbbé költői alak, mint az episodok
-egyik vagy másik hőse. De mindezt Vörösmarty takarni, sőt olykor
-feledtetni bírja. Legkevésbbé erős alkatú költeménye is tele szépséggel
-s oly benyomást tesz reánk, mint az őserdőkben az óriás folyondárokkal
-elborított fa, melyet kiszáraszt a gazdag teher s mégis dús lombokat
-hajtani, virágozni látszik. Ily benyomást tesz kivált két phantastikus
-költeménye: _Tündérvölgy_ és _Délsziget_, melyekben a phantasia czél és
-határ nélkűl csapong, de mindenütt szórja költői gazdagságát.
-
-Azonban az ifjú epikus fejlődésében némi forduló pont áll be, mérsékli
-ódai tüzét s erősb compositióra törekszik. _Széplak_ szép részletekben
-távolról sem oly gazdag, mint _Eger_, de kerekebb. _Rom_ot, e szép
-álomképet, szintén ilynemű érdem tűnteti ki. Toldy azt jegyzi meg e
-költeményről, hogy benne e tan: mérsékeld vágyaidat, gyönyörűen van
-ugyan jelezve, de Romisten helytelenűl tétetik az emberi sors
-intézőjévé. E megjegyzésnek nincs elég alapja. Nem annyira vágyaink
-mérsékletét tanítja e költemény, mint inkább az emberi vágyak hívságát
-rajzolja. A vágyai tárgyát megnyert szív hamar betelik s új vágyban ég,
-míglen bele hal. E mű, úgy látszik, egy nagy eposz, _Magyarvár_ önálló
-töredéke; a Romisten, hogy mily szerepet játszik ott, nem tudjuk, de itt
-e részletben nem intézi az emberek sorsát, csak három álmát teljesíti
-egy vándor vitéznek, mit a népmondák és mesék szerint akármely tündér,
-sőt varázsló is megtehet. Másfelől Romisten szemben az emberi vágyak
-romlandóságával nem épen benső szükségesség nélkül vétetett föl.
-_Magyarvár_, mint kezdet töredéke, szintén sokat ígér compositió
-tekintetében is.
-
-De mindent felülmúl, mit Vörösmarty az epikai nemben írt, a _Két
-szomszédvár_, alapeszmére, szerkezetre, jellemrajzra egyaránt.
-Csodálatos, e művet legkevésbbé méltányolta a kritika egész az újabb
-időig, midőn Erdélyi és Kemény magasztalásokkal üdvözlék.[34] Régebben
-_Cserhalm_ot tartották Vörösmarty legkitünőbb művének, sőt Toldy később
-is e nézetben volt s a magyar irodalom történelméről írt utolsó
-munkájában[35] hibáztatta a _Két szomszédvár_t, részint
-szertelenségeért, részint pedig zordon s egy nyájas sugár által sem
-enyhített örömtelen tartalmáért. Ha Tihamér elkeseredett jelleme s a
-boszú dühében lángoló szenvedélye szertelenség: akkor Homér Achillese is
-már a szertelennel érintkezik, a _Nibelungenlied_ Kriemhildje pedig épen
-szörny; ha a zordon tartalom, sötét színezet sokat levon a költői művek
-becséből: akkor a görög tragédiák egy része, Shakespeare Macbetje,
-Richardja csekélyebb méltánylatra számíthatnak, a _Nibelungenlied_
-második része pedig az örömtelenségnek épen netovábbja. Ha valamihez,
-leginkább a _Nibelungenlied_ második részéhez hasonlíthatni a _Két
-szomszédvár_t. A gyűlölet, a boszú költészete ez is, s a gyűlöletben égő
-szív, midőn boszúját kielégítette, önmagát teszi semmivé itt is, csak
-hogy Kriemhild boszúja befejezése egy nagy eposznak, a Tihaméré pedig
-kezdete és egész tartalma egy költői beszélynek. Vörösmarty nem ismerte
-a _Nibelungenlied_et, nem innen vette alapeszméjét és sem indokolásban,
-sem leleményben, sem előadásmódban nincs rokonság a két mű között, de
-rokonok a romanticismus lényegében. Vörösmarty romantikus iránya itt
-nyilatkozik a legmerészebben és legművésziebben egyszersmind. A
-szenvedélyek egész erejökben, sőt vadságukban tombolnak, de küzdelmökben
-mély bensőség, az örök emberi nyilvánúl s a katasztrófon az erkölcsi
-eszme fönsége uralkodik. A lyrai elem háttérbe szorúl az epikai elől,
-csak kíséri, bele olvad és ritkán csap a szónokiasba; a cselekvény
-teljesen kifejezi az alapeszmét, s minden részlet, minden személy az
-egész szervezetéből nő ki. Alakjain feltünik a rajz biztossága, a rokon
-szenvedélyek egyéni sugarakban törnek meg, s a párbajok egyhangúságát
-leleményesség mérsékli. A mű nem lyrai ömlengésen kezdődik, néhány
-vonásban egy vihar utáni alkony tájképe tárúl ki előttünk. A
-Sámson-családra is vihar csapott le, s az alkony szelíd nyugalma, az
-elpusztúlt vár csendje még inkább kiemelik a boszút esküvő fiú félelmes
-alakját. Tihamér mindjárt első megjelenésekor nem csak mély részvétet
-ébreszt, hanem némi megdöbbenést is kelt; ez utóbbi az elbeszélés
-folyamában a mint emelkedik, úgy enyhűl ellenszenvünk a Káldorok iránt,
-kiket Tihamér boszúja belsőleg is megront, fiút atya, testvért testvér
-ellen lázasztva. Végre Enikő teljes részvétre hangolja szívünket, mely
-épen úgy Tihamér ellen fordúl, mint a szerencsétlen leány kísértő
-alakja. Mily megrendítő a két ellenséges család végivadékának
-találkozása. Tihamérban a gyűlölet önváddá lágyúl, a kielégített boszú
-szilaj kéje kétségbeesésbe vesz. Enikő erkölcsi tisztasága,
-elhervasztott ifjúsága megtörik a boszú munkájában elvadúlt szívet s a
-haldokló végsóhaja Tihamérnak épen oly nemesisévé válik, mint a minő ő
-volt a Káldoroknak. Vörösmarty egyetlen művében sincs ily tragikai erős
-összeütközés, ily fönséges költői igazságszolgáltatás s a tárgy
-szokatlansága, a szenvedélyek merész rajza mellett is ily tiszta benső
-forma. Eddig többé-kevésbbé küzdött az általa fölidézett chaotikus
-elemekkel s most midőn az ifjú phantasia háborgó napjai múltak s
-biztosabb erőt érzett, egyszerre csak elfordúlt és örökre az epikai
-nemtől. Az írói körök közvéleménye hatott-e reá, mely felületes
-egyoldalúsággal az eposzt korszerűtlennek nyilatkoztatta, vagy a
-politikai hangulat, mely csak a jövőn csüngött, s mely Vörösmarty
-lyráját is új lelkesülésre éleszté, vagy pedig a fejlődő magyar
-színészet, mely a drámához csábította? Bizonyára egyik sem külön, hanem
-mindenik összevéve. Vörösmarty, az epikus, elhallgatott, hogy a drámai
-téren küzdjön hasztalan s a lyrain szedjen új babérokat.
-
-Valóban Vörösmarty pályája első korszakában kiválóan mint epikus
-szerepelt s mint lyrikust se a kritika, se a közönség nem igen sorozta
-az első rendűek közé. Annyi igaz, hogy 1833 után jelen meg lyrai teljes
-erejében, azonban addig is egyben-másban fölűlmúlta kortársait s ez
-oldalról is előkészítette költészetünk átalakúlását. Klasszikai ódái
-nagy részt messze maradnak a Berzsenyiétől, de lyrai epigrammái nemcsak
-hogy versenyeznek a Kazinczyéival, ki a klasszikai iskola legkitünőbb
-epigramma-írója, hanem lyrai mélységre, nyelvbeli bájra nézve felűl is
-múlják. A Kazinczyéi formában talán görögösebbek, de inkább az esprit,
-mint az érzés szüleményei. Vörösmarty itt lépett ki legkevésbbé a
-klasszicismus köréből, de a tisztán nemzeti tartalom és szabadabb
-képzelet e műveire is saját bélyeget nyomott. Valódi remekekre
-találhatni köztök. Nem csoda, hogy egész haláláig nem szűnt meg
-epigrammát írni, midőn más annyi műfajnak örökre búcsút mondott. E
-dallamos párversek, a naiv érzelmesség, elegiai borongás s ódai
-szárnyalás egy-egy mozzanatának oly találó kifejezései, a kellem, báj és
-fönség oly szikráit lövelik, hogy a világirodalom legkitünőbbjeivel
-versenyeznek. A római epigrammban már nem ily kitünő, de az a humoros
-genreképben, mely annyira ellentéte a klasszicismusnak. A magyar humor
-tulajdonkép nála nyilatkozik először és népi alapon. Nincs benne német
-íz, mely kortársai kísérletein érzik, sem angol, melyet csak később vett
-magába irodalmunk, s mely először is nem költőben nyilatkozott, hanem
-egy politikai íróban, Széchenyiben. _Laboda kedve, Gábor diák,
-Becskereki_ kitünő művek, kivált a két első. Mint humor, mint genrekép,
-egyaránt új dolgok voltak s épen úgy tanúskodtak Vörösmarty
-sokoldalúsága, mint eredetisége mellett.
-
-Mi tisztán dalait illeti, Kemény helyesen jegyzi meg, hogy a dalnak az a
-faja, melyben az érzések bensőségét nem zavarja semmi idegen elem,
-melyben a képzelődés úgy beolvadt a kedélyhangba, hogy attól külön nem
-válhatik, s egyetlen hasonlatosság vagy cziráda által sem árulja el
-magát, legnehezebben egyezett meg Vörösmarty geniuszával. Mindamellett
-már első korszakában írt e fajban egy pár jeles művet. Azonban ekkor
-bizonyos lyrai vegyületet kedvelt leginkább, valami közép fajt a dal,
-óda és elegia között. Néhol a dal magasabb hangba csap át, vagy
-túlterhelt. Másutt megvan az ódai szárnyalás, de az eszme és érzés nincs
-eléggé összpontosítva s kelleténél több leíró vagy elbeszélő elem vegyűl
-belé. Oly tiszta elegiát alig írt, minő a _Kis gyermek halálára_ czímű;
-_Zrínyi_ már vegyűltebb, a _Magyar költő_ épen elbeszélő alakot ölt. Ily
-fajta költeményeit nehéz szigorúan osztályozni, de van köztök olyan,
-mely élénken érezteti az eszme és forma egységét, azaz, hogy a gondolat
-épen ily középformát kívánt. Ilyenek épen most említett költeményei is.
-
-_Szilágyi és Hajmási_t kivéve, a tiszta balladai formát sem sajátíthatta
-el. A lyrai, epikai és drámai elemek közűl, melyeknek a ballada csodás
-bájú összeolvadása, Vörösmartynál majd mindíg előtérbe lép a két első
-valamelyike s az utolsó elpárolog. Kiváló példa az elsőre az _Éjféli
-ház_, melyben csak lyrai hangulatok váltakoznak, a másodikra _Toldi_,
-mely epikai szélességre tör. Szorosan véve _Salamon_ sem ballada, de
-becses költői mű. Két ellentétes lelki állapot mily szépen olvad össze s
-békűl ki itt egy képben. Átkot hallunk, mely áldássá válik, büszke
-királyt látunk, ki ájtatos remete lesz. Az átalakulás fejlődését igen
-helyesen nem részletezi a költő, de annál művésziebben rajzolja egy pár
-vonásban a sors sújtó kezét, az idő enyhítő folyamát, a természet
-nyugalmas csendjét s veti lelkünkbe mintegy olvasztó hangulatkép, mely
-sejtetve mindent kimagyaráz. _Hedvig_ben a legendát honosítja meg, s
-nemcsak kortársait múlja felűl, hanem utódait is. Egy pár műfajban már
-ekkor a legkitünőbb helyet foglalja el, de vagy a klasszikai lyra
-befolyásával küzd vagy az új elemeken nem tud teljesen uralkodni.
-Pályája második korszakában, mint lyrai költőnek nemcsak látköre tágúl,
-nemcsak eszmékben gazdagodik, hanem tiszta műformákban is. Dalai
-egyszerűebbekké válnak, a lyrai középnemből mint modern ódaköltő
-emelkedik ki, a balladát elhagyja s a szellemével rokonabb költői
-beszélykét míveli, szebbnél szebbeket ír s köztök egy valódi remekművet:
-_Szép Ilonká_t.
-
-
-
-
-IX.
-
-Irodalmi triumviratus. Bajza és a _Kritikai Lapok_. Vörösmarty mint
-nyelvész; összezördűlése Széchenyivel. Toldy és az akadémia. Az
-_Athenaeum_ és _Figyelmező_. Vörösmarty beszélyei és drámái. _Salamon,
-Bujdosók, Csongor és Tünde._
-
-Vörösmarty munkásságát 1833–1843 közt nemcsak a költészet vette igénybe,
-hanem az időszaki sajtó, akadémia és nemzeti színház is, épen mint
-azelőtt a tanítás s a _Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztése. Egyik alól
-sem vonhatta ki magát, de nem is akarta. Nemcsak kötelességérzetből tett
-a mit tett, hanem egyszersmind benső részvétből. Az 1831-ben megnyílt
-akadémiában az irodalom félszázados ohajtása teljesült; az alakuló
-nemzeti színház nemcsak művészeti kérdés volt, hanem egyszersmind
-nemzetiségi is; az irodalom újabb törekvései közlönyre vártak, melynek
-támogatásától legkevésbbé Vörösmarty vonulhatott félre, kinek költészete
-az új kor legerőteljesb kifejezése volt. De másfelől a barátság, az
-_Auróra_ szövetsége is magokkal ragadták. Kisfaludy halálával a vezér
-helyét triumviratus foglalta el, a Vörösmarty, Bajza és Toldy
-triumviratusa. Körűlök csoportosult majd minden nevezetesb tehetség s
-tovább egy évtizednél a szó teljes értelmében uralkodtak a magyar
-irodalmon.
-
-E három férfiú sokban különbözött egymástól, de néhány főpontban
-egyeztek, egymás hiányát pótolták s a barátság kiegyenlített köztök
-minden ellentétet. Vörösmartynak mind ragyogóbban sugárzó költői
-dicsősége fényt vetett a körre. Bajza a mellett, hogy népszerű költő
-volt, mint kritikus csakhamar félelmessé vált, s valóságos tekintélylyé
-emelkedett. Toldy nem csak kritikával és irodalomtörténettel
-foglalkozott, sokoldalú míveltség tüntette ki, mely társai
-egyoldalúságát mintegy kiegészítette. Vörösmarty határozott pártember
-volt, de nem eléggé tevékeny; Bajza lassan mozdúlt, de ha egyszer bele
-fogott valamibe, erélye nem ismert határt s inkább megtört, mintsem
-visszavonuljon. Toldy mozgékonysága nem hagyta nyugodni társait, de
-símulékonysága közvetítőül szolgált mind magában a körben, mind azon
-kívül. Vörösmarty és Bajza a politikában az ellenzékkel tartottak, Toldy
-a kormánypárthoz is hajlott, ha a nemzetiség és irodalom iránt némi
-kedvezését tapasztalta. Mindenik kilépett a klasszicismus köréből, de a
-határozottabb nemzeti iránynak Vörösmarty volt a képviselője. Mint
-nyelvújítók is különböztek egymástól: Toldy bár gyógyulgatott ifjúkori
-túlságaiból, a szélső baloldalt foglalta el, Vörösmarty a jobbot, Bajza
-kettőjök között állott. De abban mindnyájan megegyeztek, hogy diadalra
-kell emelni s folyvást fejtve az irodalom, akadémia és színház útján
-terjeszteni Révai nyelvtani rendszerét, Kazinczy nyelvújítását s küzdeni
-a kritikai téren mind a mellett, minek az _Auróra_ mintegy gyakorlati
-iskolája, s mindenek fölött hozzászoktatni a közönséget és irodalmat a
-kritikához.
-
-Addig jelszó volt buzdítani a munkásságot, hogy minél több író legyen,
-Kazinczy a puszta jóakarattól sem vonta meg részvétét: az Auróra-kör
-szükségesnek tartotta visszariasztani a tehetségteleneket s a
-tehetségtől is többet kívánni műkedvelőségnél. Addig a folyóiratoknak
-nem volt határozott színök, csak munkák gyüjteményei akartak lenni, nem
-foglaltak el pártállást, annyira, hogy még a nyelvújításnak sem volt
-közlönye, egy pár munka előszavában, röpiratokban s a _Tudományos
-Gyüjtemény_ közönyös hasábjain vívta csatáját: az Auróra-kör egy
-fegyelmezett párt alakulására törekedett, mely közlönyét egész erővel
-támogassa, egy pár főeszméhez makacsul ragaszkodjék s ha kell, szünet
-nélkül ostromolja az ellenfélt. Addig a kritika nem volt állandó, az író
-híre vagy társadalmi magasb állása oly tiszteletben részesűlt, hogy a
-vitatkozás szabadságát is korlátozta, a gúny pasquilnak tartatott.
-Kölcsey egy pár szigorúbb bírálata alig jelenhetett meg s a közvélemény
-nyomása csakhamar hallgatásra kényszeríté: az Auróra-kör a kritikát
-állandóvá akarta tenni s minden jogát gyakorolva, legalább az irodalmi
-téren, a censura bilincsei között is, kivívni a sajtó jelentőségét.
-
-A _Kritikai Lapokkal_ (1830–1836) kezdődik az Auróra-kör e hatása s az
-_Athenaeum_mal végződik (1837–1843). Amaz az _Aurórá_nak mintegy
-társvállalata volt, emebbe mindkettő bele olvadt. Vörösmarty mint költő
-játszott főszerepet mind az _Auróra_ mind az _Athenaeum_ban, a
-szerkesztésnek és kritikának Bajza volt a lelke. Bajza nagy befolyást
-gyakorolt a magyar időszaki sajtó fejlődésére, ő volt az első valódi
-szerkesztő, igazi journalista. Ez érdeme inkább képezi pályája
-dicsőségét, mint szorosan vett kritikai munkássága. Alig írt egy pár
-széptani értekezést, kitünő művek bonczolatával sem igen bajlódott, a
-tehetetlenség és nyegleség megalázására, az ízléstelenek és ósdiak
-üldözésére, a bitorolt tekintélyek megtámadására, az irodalmi és
-közintézeti visszaélések ostromlására fordította főerejét. Látköre nem
-igen volt széles, szelleme sem gazdag és mély, de világos, logikus fej
-és szilárd jellem. Nem tisztázott nagy kérdéseket, de éles dialektikával
-védte a nyelv és költészet újabb vívmányait s a diadal biztos
-önérzetében törte össze a kritika elleni balítéleteket s természete,
-köre és jogai körűli balfogalmakat. A szerkesztési gond és polemia
-foglalták el legtöbb idejét. Minden, a mit szerkesztett, több ízlést,
-szigort s határozottabb irányt jelöl, mint a minő eddig a magyar
-irodalomban divatozott. Polemiái legnagyobb részének tárgya, tekintve a
-terjedelmet és szenvedélyességet, most csekélynek látszik. Valóban a
-conversations-lexiconi pör nem érdemelte meg ezt a hosszú vitát s
-kevesebb zajjal, több eszmével el lehetett volna végezni, de első
-szigorúbb kikelés volt a gondatlan szerkesztés ellen s Dessewffy József
-gróf legyőzése első nyílt megtámadása a születési aristocratiának az
-irodalom köztársaságában. Az Auróra-pör most szintén érdektelen, de az
-írói tulajdonjogot először hozta szőnyegre. A Kazinczy-Pyrker-féle
-vitában, melyet Toldy kezdett s Bajza oly kiméletlenül folytatott,
-Kazinczynak legalább is volt annyi igaza, mint ellenfeleinek, de az a
-nemzetiségi hév, mely a haza fiaitól a hazai irodalom mívelését
-követelte s megbélyegezte a magyarból németté lett írókat, szükséges és
-jótékony hatású volt. A Csató elleni polemiáknak nincs tudományos
-becsök, de a kormánypárti tárczaíró elleni küzdelemben a politikai
-ellenzék szellemének bevegyülése s a politikai és írói jellemtelenség
-leleplezése egy különben jeles íróban, erős benyomást tett a közönségre,
-s elősegítette a közvélemény szilárdulását. Bajza a kritikát az irodalmi
-és politikai szabadelműség színében tüntette föl, segítette a Széchenyi
-röpiratai hatását s előkészítette a politikai journalistikát. A közönség
-kezdé megszokni a szemben álló irányok és személyek tusáját s valamivel
-többet várt a folyóiratokból, mint pusztán csak czikkek gyüjteményét. Ez
-érdekeltséget elősegíté Bajza világos és élénk előadása, melynek még
-árnyoldala is tetszett, bizonyos ügyvédi modor, mert volt benne valami
-megyei és törvényszéki termeink szelleméből.
-
-Vörösmarty mindvégig hű társa maradt Bajzának, azonban a _Kritikai
-Lapok_at nem segíthette többel három bírálatnál s nehány xeniánál. E
-bírálatok annyiban elütnek a későbbiektől, melyeket az _Athenaeum_ba
-írt, a mennyiben sokkal gúnyosabbak, egészen a _Kritikai Lapok_
-szellemét lehelik. Egy tehetségtelen meseírót, egy barbár fordítót
-dorongol le s végre Horvát István egy pár nyelvtani különczségét támadja
-meg. Többre nem igen ért reá. Ekkortájt leginkább az akadémia foglalta
-el, melynek nyelvtudományi osztályában egész vezérszerepet játszott.
-Fenn említett bírálatai közt is a Horvát István ellen írott a
-legnevezetesebb, melyben egyszersmind az akadémia helyesirási és
-szóragozási szabályait védi.
-
-Az akadémia első évtizedében a nyelvtudományi osztály fejtett ki
-legélénkebb munkásságot. Először is a helyesirás, nyelvtani rendszer és
-a nyelvújítás kérdései foglalkoztatták. Kezdetben nemcsak az
-akadémiában, hanem magában a nyelvtudományi osztályban is nagy ziláltság
-uralkodott nyelvtani dolgokban és szabadelvűségnek tartatott nem fogadni
-el semminemű rendszert. Egyik Verseghy, másik a debreczeni grammatica,
-harmadik Révai szerint írt, a legtöbb semminemű rendszert nem követett s
-majd mindeniknek volt valami különczsége. Vörösmarty bátor fölléptének
-lehetett köszönni, hogy a nyelvtudományi osztály s az egész akadémia
-elfogadta Révai rendszerét s e szellemben alapította meg helyesírási
-szabályait, melyeket aztán az egész irodalom magáévá tett. Költői
-nyelvének genialitása s egy pár nyelvtani jeles értekezése tekintélyt
-szereztek neki, hallgatott reá még Kisfaludy Sándor is, ki különben
-minden nyelvészt és nyelvtant megvetett. Az öreg úrral sok baja volt
-Vörösmartynak a bizottsági ülésekben. Valahányszor egy-egy nyelvtani
-szabályt formulázott, Kisfaludy türelmetlenűl kiáltá közbe: «Példát
-előbb öcsém uram, minél többet, én csak abból értek». Az osztály majd
-minden bizottságába kinevezték; vállalkozója és társszerkesztője volt az
-akadémiai német-magyar és magyar-német _Zsebszótár_nak, társszerzője a
-_Helyesírási, szóragozási és szókötési szabályoknak_, a _Magyar nyelv
-rendszeré_nek, sőt 1846-ban Czuczorral együtt ő dolgozta a
-helytartótanács által a középtanodák számára kiadott nyelvtanokat is. Az
-akadémiai zsebszótárt leginkább Széchenyi sürgette, hogy a magyarul
-tanúlni kívánó németeknek legyen valahára egy oly jó szótárjok, a mely a
-megújított nyelv szókincsét is magába foglalja. Vörösmarty szintén a
-Széchenyi nógatására vett részt a szótár szerkesztésében s ekkor zördült
-össze vele először és utolszor életében. Midőn ugyanis ő, Toldy és
-mások, a kik a szótár szerkesztését elvállalták, az írói tiszteletdíj
-költségvetését Széchenyi, mint az akadémia másodelnöke, elébe
-terjesztették, ez azt szerfölött túlságosnak találta s Shylockoknak
-nevezte őket. A többiek hallgattak, de Vörösmarty fölszólalt, őszintén
-és férfiasan visszautasította Széchenyi gúnyját s megmagyarázta, hogy ez
-ugyan nem fejtörő, de igen terhes munka, eltarthat 5–6 évig s őket sok
-oly munkálattól elvonja, melyekhez kedvök is több s csekély
-jövedelemforrásukra is előnyösb. Széchenyit meglepte e fölszólalás,
-annyival inkább, mert Vörösmarty tartózkodó és kevés szavú ember volt.
-De érthető volt Vörösmarty felindulása. Más ily nemű megjegyzését talán
-szóra sem méltatta volna, de hogy Magyarország legnagyobb férfiától, az
-általa annyira becsült Széchenyitől, halljon Shylock-féle czélzatokat s
-épen ő, a ki egész életét nemzetének áldozta küzdés és nélkülözés
-között, ezt nem tudta elviselni. Széchenyi megértette a megbántott
-költőt, lecsillapult, az ügy kiegyenlíttetett s bár modora egy darabig
-hidegebb lőn szemben Vörösmartyval, de tiszteletet feltünően nagyobbat
-tanúsított iránta. A két kötet szótár szerkesztése csakugyan hat évig
-tartott s úgy Vörösmartynak, mint társainak hetenkint öt félnapját vette
-el.
-
-Bár mily élénk részt vett Vörösmarty a nyelvészeti mozgalmakban,
-mindamellett nem tekintette magát oly nyelvésznek, ki egészen reá adja
-magát e tudományra, új irányt indít meg vagy a meglevő kifejtésén egész
-erejéből dolgozik. Nyomós ismeretei voltak ugyan e szakban, de inkább
-csak annyiban nyelvészkedett, a mennyiben mint író alaposan akarta
-ismerni nemzete nyelvét. A régi irodalmat és népnyelvet is főkép költői
-szempontból vizsgálta, hogy, a mint egyik értekezésében kifejezi,
-használhassa a nyelv minden virágát, mielőtt hervadásra jutnának.
-Jótékonyan hatott az akadémiára nemcsak azzal, hogy a Révai rendszere
-elfogadását kivívta, hanem azzal is, hogy a régi nyelvemlékek és
-tájszavak összegyüjtése mellett buzgott, s a neologismust mérsékelni
-igyekezett. Mint költő munkáiban jó példával ment elől s mint kritikus
-irtogatta a kinövéseket. Elfogadott minden helyesen alkotott új szót, de
-apró czikkekben egész csatározást kezdett a szükségtelen és rosszul
-alkotott új szavak ellen, és soha sem állhatta ki az oly írót:
-
-  Ki mindig uj szót, fúr, farag,
-  S a leghelyesbet száz felé csigázza.
-
-Az Auróra-kör lassanként nemcsak a nyelvtudományi osztályban, hanem az
-egész akadémiában diadalra jutott, midőn Döbrentei lemondása után
-1835-ben Toldy titkárrá választását kivívta. Az ellenfél, melyet
-legyőzött, nem volt valami egységes párt, hanem különböző elemek
-vegyülete. Inkább személyes érdekek forogtak fenn, mint elvek. Nem
-kedvelte az Auróra-kört néhány ósdi, kik nyelv és ízlés dolgában
-elmaradtak a világtól, egy-két régibb költő, kiket bántott e fiatal
-férfiak népszerűsége, néhány kormánypárti, kik a politikai ellenzéket
-gyűlölték bennök, egy pár tudós, kiknek rosszul esett, hogy egy
-tudományos akadémiában költők és æsthetikusok játszszák a főszerepet, s
-végre minden oly író, kit megbántottak a _Kritikai Lapok_. Ez elemeket
-Döbrentei alakította párttá, melyhez alkalom szerint oda vont nehány
-közönyös tagot is. Leginkább küzdött e két párt a nagy gyűléseken, hol
-új tagok választattak s jutalmak ítéltettek el. Mindjárt az első drámai
-pályázás összeütközésre adott alkalmat. Vörösmarty _Vérnász_a majdnem
-megbukott szemben Horvát Cyrill _Tyrus_ával, mert a Döbrentei pártja
-szerint az akadémiához inkább illik oly drámát jutalmazni, mely a
-franczia klasszicismus nyomain halad, mint olyat, melyen a franczia
-romantika érzik. Az 1833-ki nagy jutalmat szintén a Döbrentei pártja
-miatt kellett megosztani Vörösmartynak Kisfaludy Sándorral, sőt
-Döbrenteinek még 1836-ban is oly befolyása volt, hogy a Bajza verseit el
-tudta ejtetni a nagy jutalomtól. Ez utolsó diadala volt; azután az
-Auróra-kör uralkodik az akadémiában, az újabb tagok legnagyobb része
-hozzájok csatlakozik, ők intézik a választásokat, tűzik ki a
-pályakérdéseket, döntik el a jutalmakat.
-
-A mint szokás minden uralkodó pártot, sok mindennel vádolták az
-elégületlen írók az Auróra-kört is, a kiket most már athenæistáknak
-neveztek el. Bajos ítélni biztos adatok hiányában. Lehet, hogy irodalmi
-ellenfeleiknek az akadémiába beválasztását nem igen segítették elő, mi
-egyébiránt természetes; lehet, hogy Döbrenteiről és pártjáról olyat is
-elhittek, a mi nem volt való; lehet, hogy a küzdés hevében s a diadal
-mámorában követtek el igaztalanságokat is, de annyi bizonyos, hogy
-jótékony hatásuk volt az akadémiára. A tehetség, jellem és szabadelvűség
-képviselői voltak; megőrizni igyekeztek az akadémiát mind a papi, mind a
-kormánypárt befolyásától, bátorítottak s magokhoz csatoltak minden
-komolyabb törekvést s előkészítették az akadémia reformját. Ez utóbbiban
-Toldynak van kiváló érdeme.
-
-Az akadémia alapszabályai a tudományok meghonosítását és terjesztését
-állíták előtérbe a további fejtés helyett, az osztályokat az összes
-akadémiába olvasztották fel, minélfogva a szakkérdések fölött nem az
-illető osztály döntött; ide járult még, hogy a levelező tagok
-kizárattak, az értekezések nem olvastattak föl, csak beadattak s az élő
-szóval előadás és tudományos eszmecsere helyét ügyleti értekezlet
-bitorolta. Toldy régibb és újabb társaitól támogatva nem egy reformnak
-törte meg útját (1836–1848). Ügyrendi módosítások alakjában az
-osztály-ülések szerveztettek, a szakkérdések az illető osztályhoz
-utasíttattak, a levelező tagok részvéte az ülésekben elnézetett, a
-tudományos felolvasások és eszmecsere divatba jöttek, a tudományos
-nyomozó irány fölébredt, erősödött s az akadémiai eszme valósítása
-előtérbe lépett.
-
-Ez irányt előkészítette s táplálta az _Athenaeum_ és _Figyelmező_ is,
-melyeket az 1836-ban megszüntetett _Auróra_ és _Kritikai Lapok_ helyébe
-alapított a három társ. E két egymást kiegészítő lap a szépirodalom és
-kritika mellett majd minden tudománynak tért nyitott, oly előadási módra
-törekedve, hogy a nagyobb közönség is élvezhesse. Az _Athenaeum_ és
-_Figyelmező_ nagy hatásúak voltak s maga a kör sem volt soha oly erős,
-mint ez években. Sok új barátja akadt, s némely ellensége kibékült.
-Szemere Pál, ki Bajza _Aurórá_ja mellé ellen-_Aurórá_t állított, a
-_Kritikai Lapok_kal szemben _Uj-Muzarion_t indított meg, most az
-_Athenaeum_hoz csatlakozott, oda Kölcsey is, ki ugyan részt vett a
-_Kritikai Lapok_ban is, de Szemere és Kazinczy megtámadása miatt
-csakhamar visszavonúlt s általában hibáztatta Bajza kiméletlen modorát.
-A fiatal Eötvös és Szalay, kik Szemere és Kölcsey párthívei voltak,
-szintén az _Athenaeum_ dolgozótársai lőnek. A szépirodalom és tudomány
-majd minden újabb tehetsége az _Athenaeum_ körűl csoportosúlt, sőt
-némelyik itt lépett föl először. A kör ereje növekedett azzal is, hogy
-1836-ban a Kisfaludy-társaságot alapította és vezette; a színházi
-játékrendre már mint akadémiai bizottság befolyt, a Fáy és Bajza
-igazgatása alatt pedig épen ő adott irányt. Ennyi összeköttetés,
-befolyás, s annyi jeles tehetség támogatása mellett az _Athenaeum_ egész
-hatalommá emelkedett. Nem volt nehéz visszavernie a clericalis _Szion_,
-a kormánypárti _Hirnök_ s a léha _Honművész_ és _Rajzolatok_ támadásait.
-Első lap volt a magyar irodalomban, mely a szigorúbb követeléseket is
-kielégítette. Szépirodalmi része az _Aurórá_t folytatta, a kritikai a
-_Kritikai Lapok_at, bár enyhébb szellemben; egészen új volt e kör
-törekvéseiben a tudományos rész, mely a közönségnek tudomány iránti
-hajlamát ébresztgette, a tudományos írókat pedig arra szoktatta, mi a
-szépirodalomban már diadalt ült: gondosabb nyelvre és formaérzékre.
-
-Vörösmarty költeményeket és beszélyeket írt az _Athenaeum_ba,
-bírálatokat a _Figyelmező_be. Beszélyeivel befejezte beszélyírói
-pályáját, a melyet 1829-ben a _Koszorú_ban kezdett s 1834-től fogva az
-_Aurórá_ban folytatott. Összesen hat beszélyt írt, leginkább szerkesztői
-szorúltságból, mindamellett költészetének ez oldala is figyelemre méltó.
-Itt sem járt közönséges úton. A _Holdvilágos éj_ben és _Csiga Márton_ban
-a nálunk még szokatlan phantastikus humoros beszélyt kísérlette meg;
-_Orlay_a a franczia romantika hatásának első szüleménye
-beszélyirodalmunkban; kevésbbé sikerült a _Füredi szívhalászat_, a mely
-a jelen életből van véve, de cselekvénye és jellemrajza inkább külső,
-mint belső. Leggyöngébb köztök a _Szél úrfi_, mely a népmesei elemet
-igen is czélzatos allegoriává sülyeszti s legjelesebb a _Kecskebőr_, e
-kitünő genrekép, melyben Vörösmarty népies humora egész eredetiségében
-nyilatkozik. A kritikai téren mint színbíráló szerepelt kiválóbban, s a
-két első évben majd mind ő írta az _Athenaeum_ színbírálatait. Írt ugyan
-a _Figyelmező_be néhány könyvbírálatot is, de itt is szívesebben bírálta
-a nyomtatásban megjelent drámákat, mint Szigligeti _Dienes_ét, Tóth
-Lőrincz _Olympia_ját és Teleki László _Kegyencz_ét.
-
-A dráma és színpad iránt már első ifjúságától fogva nagy előszeretettel
-viseltetett. Mélyen érezte fontosságát mind nemzetiségi, mind művészeti
-szempontból. Tanúja volt Pesten Kisfaludy Károly első diadalainak s
-meglepte, hogy a drámaíró mily közvetlenül hat a tömegre. Néha
-meglátogatta az akkor még virágzó pesti német színházat s elszomorodva
-tapasztalta, hogy közönségének virága a magyarság legmíveltebb része.
-Visszahódítani e közönséget, megvetni egy központi színház alapját, s ez
-úton is terjeszteni a nemzetiséget, a költészet és nyelv újabb
-vívmányait, a kor egyik fontosabb kérdésének tartatott. Egy félszázadig
-küzdött ezért is az irodalom, mint az akadémiáért.
-
-Vörösmarty a küzdők első sorában állott, mint drámaíró és kritikus
-egyaránt. Egyik legmunkásabb tagja volt az 1833-ban kinevezett akadémiai
-színügyi bizottságnak, melyre a játékrenden levő színművek nyelv
-tekintetében való kijavítása bízatott, s melynek 1835-ben az is
-kötelezettségévé tétetett, hogy minél több eredeti és fordított jó
-színművel lássa el a magyar színházak igazgatóságait. Több ízben tagja
-volt az akadémiai drámabíráló bizottságnak, valamint a nemzeti
-színházénak is egész 1850-ig. Első ifjúságától, 1821-től fogva 1844-ig
-nem szűnt meg drámát írni, sőt miután az epikai pályától visszavonúlt,
-nagyobb művei csak drámákból állanak. Lyrai költeményt és eposzt
-mindössze sem írt annyit, s mint műfordító is csak a drámai téren lépett
-föl. Szenvedélyét az aránylag csekély siker sem tudta lehűteni, melyet
-drámái a színpadon arattak. Ennyi lelkesülés, ily kitartás valóban
-többet érdemelt volna. De nem csodálkozhatni rajta, természetes volt. Az
-epikus és lyrikus némely fényoldala hátrányára szolgált a drámaírónak s
-árnyoldalai itt jobban kitüntek. Az eposz lassúsága és szélessége
-bajosan összeegyeztethető a drámai cselekvény gyorsasága- és
-formaszigorával. A szerkezet hibáit mindenütt inkább fedezhetni, mint a
-drámában s Vörösmartynak a szerkezet az eposzban sem volt a legerősb
-oldala. Továbbá fényes dictiója, lyrai pathosza majdnem ellentétben
-állott a drámai nyelvvel, mely bizonyos egyenetlenséget, szaggatottságot
-kíván. Volt érzéke a tragikum iránt, mutatja a _Két szomszédvár_, de
-nagy a különbség az epikai és drámai feldolgozás között, a mi ott erős
-tragikai katasztróf lehet, itt bágyadttá válhatik. S különös, hogy
-drámái egyikében sincs oly erőteljes tragikai conceptio, mint e költői
-beszélyében. _Salamon_ban és a _Bujdosók_ban nem tud eléggé kifejlődni a
-tragikai elem, _Vérnász_ban és _Marót bán_ban pedig a sors játéka főbb
-szerepet játszik, mint a szabad akarat tévedése, a szenvedély erőszaka.
-Tudott egyéníteni, de nem a dráma nagy és erős vonásaival s épen oly
-kevéssé volt képes összpontosítani a jellem, a szenvedély nyilatkozatát,
-mint a cselekvény szálait. El-elkapta a lyrai hangulat, a fellengős
-leíró modor s olykor maga beszél személyei helyett. Jól mondja drámai
-hőseiről egyik önmaga ellen intézett epigrammájában, hogy «tenni nem
-érnek rá a szavak árja miatt».
-
-De habár drámái nem mérkőzhetnek is másnemű munkáival, nem voltak
-jótékony befolyás nélkül drámairodalmunk fejlődésére. Kisfaludy Károly
-megbuktatta a színpad durva nyelvét, de nem emelte valóban költőivé, sőt
-jambusaira is csak később fordított nagyobb gondot. Vörösmarty a színpad
-nyelvét, ha drámaivá nem is, legalább költőivé tette. Tőle tanúlt
-jambust írni minden későbbi drámaíró. E mellett, kivéve Katonát, kit
-sokáig nem olvastak, s így hatása sem lehetett, az ő történelmi hátterű
-drámáiban találunk elevenebb korrajzot, magasabb felfogást, költőibb
-szólamot. Tárgyaival is serkentőleg hatott pályatársaira. Ide is bevitte
-a romantikai elemeket, győzelemre segíté a nemzeti irányt és szemben a
-színműgyártás gépiességével, fennen hirdette, hogy a színműírónak is
-költőnek kell lenni.
-
-Pályája elején két drámát bocsátott közre: _Salamon_t (1827) és a
-_Bujdosók_at (1830). Mindkettőn meglátszik Shakspeare olvasása, de
-fájdalom csak a hibákban. Történelmi drámát írva, nem Shakspeare
-valóságos történelmi drámáit vette mintául, milyenek _Coriolán_ és _III.
-Richárd_, hanem azokat, melyek jobbadán csak történelmi rajzok az angol
-nemzet viharos múltjából. Shakspeare e műveiben is gazdag drámai élet
-nyilatkozik ugyan, de inkább a részekben; mint egészeket nem lehet a szó
-valódi értelmében drámáknak nevezni. Némikép hajlanak az eposz felé, úgy
-nevezett historiák, kedvencz darabjai Shakspeare korának, midőn minden
-műnem és faj, úgy szólva a drámába olvadt. Vörösmarty epikai hajlamánál
-fogva e mintákhoz vonzatva oly örvénybe sodródott, melyet csak nagy
-drámaíró lábolhat meg. Aztán akkor még a színpadot sem igen ismerte és
-Shakspearet olvasva a Shakspeare színpadja lebegett előtte. A _Salamon_
-és a _Bujdosók_ scenirozása valamivel gondosabb ugyan, mint első
-kísérletéé, _Zsigmond_é, de itt is gyakori a változás s egy felvonás
-három-négy helyt történik. Mind kettőben kész állandó jellemek lépnek
-föl, kik nem előttünk alakulnak s küzdelmök bonyodalma alig több, mint a
-kezdet ismétlése, elégséges fokozat és bensőbb fejlemény nélkül. Abban
-is megegyeznek, hogy mindenik vontatott és episodokkal terhelt. A kor
-eleven színezetében, az erőteljes nyelvben, a lyrai hangulatok
-szépségében áll becsök s nem a tulajdonképi drámaiságban.
-
-Ez ifjúkori két dráma nagyon jellemzi Vörösmarty drámaírói tehetségét.
-Élesen nyilatkozik benne az a sajátsága, a melyet soha sem tudott
-egészen legyőzni, tudniillik hogy az események- és jellemekben nyugvó
-drámai anyagot nem bírja fejleszteni, alakítani. Előtte van az indok,
-kinálkozik az összeütközésekből folyó drámai fejlemény, sőt kezébe is
-veszi, de épen ott ejti el, a hol a valódi drámaiság erősb lendületet
-vehetne. Salamon király alapjában nemes természet, de sértékeny, könnyen
-fellobbanó és hiú, vitéz és bátor, de nem szilárd elhatározásaiban és
-szenvedélyes fölindulása könnyen ragadja tettre, sőt bűnre is. Neje és
-Vid fölingerlik László és Géza rokonai ellen, a kik az ország
-harmadrészét bírják, neje mert egész királyné akar lenni, Vid részint
-azért, hogy az ország egységét megőrizze, részint pedig személyes
-uralomvágyból. Más részről Salamont anyja és Ernyei igyekeznek
-mérsékelni s barátságosb hangulatra bírni László és Géza iránt. E két
-irány küzdelmében sok anyaga van a drámai küzdelemnek és fejlődésnek. Az
-anyós menyével, a fiú most anyjával, majd nejével áll szemben. De
-Vörösmarty mind ebből kevés drámaiságot tud kifejteni. Neste, az öreg és
-Sophia, az ifjú királyné, nem is küzdenek egymással. Sophia egyszer
-ingerli ugyan férjét, de nem úgy, hogy Salamon szeretve higye magát s
-épen a szerelem ragadja tettre. De különben is Sophia csak egy kis
-ingerlésnél marad s más úton nem foly be a cselekvény fejlődésére. Vid,
-a kiben a gonoszságnak és nagy észnek kellene egyesűlni, csak közönséges
-cselszövő, a kiről alig hihetni el, hogy a királyra oly nagy befolyása
-legyen. Se elég esze, se elég szenvedélye nincs arra, hogy drámailag
-érdekessé váljék. Politikai eszméje, a melynek monarchiai és nemzeti
-tekintetben megvan a maga jogosultsága, elmosódik benne s így
-környezetére sem hathat ki. Cselszövénye László udvarában kisszerű és
-drámaiatlan. Ernyei, a másik politikai irány erényes képviselője, sem
-drámai jellem. Tehetetlen agg, pedig az ő s az öreg királyné küzdelme
-Viddel és Sophiával drámai jelenetekre adhatna alkalmat. Salamon maga
-sem válik igazán drámai hőssé, inkább csak változik, mint fejlődik vagy
-jobban mondva ismétli magát fokozat nélkül s egyetlen nagyobbszerű
-drámai és tragikai mozzanata sincs. László és Géza nyugvó alakok, s
-nincs terök a drámai fejlődésre. Szónok és társai árulása nem eléggé
-indokolt s lazán kapcsolódik a főcselekvényhez. Bátor, Jolánka és Csatás
-szép epizódja, mint epizód sem illeszkedik be a mű szervezetébe, hogy
-bármely csekély mértékben befolyjon a cselekvényre.
-
-A _Bujdosók_ hőse, Kont, még annyira sem drámai személy, mint Salamon.
-Az expositióban itt is oly indokokat találunk, a melyeket a költő később
-elejt. Zsigmond gyűlöli Kontot, mert egykor nejéhez, a meghalt Mária
-királynéhoz, lovagias tisztelettel viseltetett és mert egyik képviselője
-a nyakas ellenzéknek, a mely fellázad erőszakoskodásai ellen. Kont is
-gyűlöli Zsigmondot, mert nem méltó férje volt Mária királynénak s
-önkényét a törvény fölibe helyezi. Zsigmond boszúból el akarja csábítni
-Kont nejét és elveszteni Kontot, a ki országos ügyekben a törvényekre
-hivatkozva védi az üldözött elégületleneket, sőt élökre áll. De mind
-ebből nem válik cselekvény. Zsigmond, úgy látszik, nem hiszi komolyan,
-hogy Kont nejének udvarolt s felhagy azzal a szándékkal, hogy Kont nejét
-elcsábítsa. Pedig a személyes és politikai indokok összeolvadása erősbbé
-tette volna a szenvedélyeket s a cselekvényt bonyodalmasabbá. Például
-Kont nejének szíves modora a király iránt, hogy mérsékelje férje elleni
-haragját, Kont féltékenysége, a ki balra magyarázza neje magaviseletét,
-hatásos jelenetek magva lehetett volna. Így csak a politikai indok
-maradt meg s elég drámaiatlanúl feldolgozva, mert Kont csak bujdosik,
-fényes magánbeszédeket tart, ide is oda is bekopogtat, megöli a király
-egy-egy hajdúját, de semminemű drámai cselekvénybe bele nem sodródik.
-Végre lefejezik, ennyi az egész. Egy méltóságos nyugvó alak, a ki nem
-kelthet elég drámai és tragikai részvétet, mert hiányzik benne a fejlődő
-szenvedély s a szenvedély szülte tetterő, a mely fokozatos bonyodalmat
-indít. Drámai tekintetben sokkal inkább a mű központjává emelkedik
-Vajdafi, a ki a király és az elégületlenek között állva, a míg egyfelől
-ezeknek akaratlan árulója lesz, addig másfelől a királyhoz való hűségét
-leánya boldogságával fizeti. S csodálatos, e drámailag érdekes helyzetet
-sem használja föl eléggé Vörösmarty. A mű végén, Kont és társai
-kivégzése után, nem a becsületében és atyai érzésében megsértett Vajdafi
-áll a lázongó nép és az ingerűlt nagy urak élére, hanem István vajda és
-Gara nádor, a kik a cselekvényben nagyon is mellékszemélyek.
-
-_Csongor és Tünde_ 1831-ben jelent meg. Hidegen fogadta a közönség s az
-íróknak sem igen tetszett. Valóban e műnek oly hibái vannak, melyeket
-csekély tehetségű költő is elkerűlhetett volna, de szépségei olyanok,
-melyeket a legnagyobb költő is írigyelhetne. Kölcseynek igaza volt,
-midőn így írt Bártfaynak 1831-ben: «_Csongor_t olvasám Pesten; s mivel a
-drámai actio nem képzeletem szerint ment, alkalmas hidegséggel. Itthon
-elolvasám másodszor magamban s harmadszor ismét sógorasszonyomnak. Ezen
-harmadik olvasás megkapott. Ezer oda nem valók és másképen valók mellett
-is, _Csongor_ kincs. Hidd el nekem, édes barátom, a mi Vörösmartynk nagy
-költő, s ritkán nagyobb, mint _Csongor_ sok helyeiben. Minden
-dramaturgiai kritikázás ellenére, akár ki mit mond, én a nemzetnek
-_Csongor_ért szerencsét mondok, s a ki engem nem ért, ám lássa: azért
-nem ért-e mert nem akar vagy azért, mert nem tud.»[36]
-
-A mű Gergei Albertnek _Historia egy Argirus nevű királyfiról_ czímű
-népmeséjén alapszik, mely a magyar népnek századok óta kedvencz
-olvasmánya. Vörösmartynak még mint gyermeknek megtetszhetett e népmese,
-mert már huszonegyéves korában feldolgozásán gondolkozott. Legalább
-Sallay azt mondja, hogy 1821-ben megbízást kapott tőle e ponyvairodalmi
-nyomtatvány megszerzésére és Börzsönybe küldésére. Mind Gergei
-népmeséjének, mind Vörösmarty drámájának egy az alapeszméje, a tiszta hű
-szerelem győzelme minden akadályon és cselszövényen. Csongor is, mint
-Argirus, megy elveszett kedvese után, ki nélkül nem élhet s boldogság
-lesz jutalma. Azonban Vörösmarty nemcsak gátokat vet elébe, hanem
-kísértést is, az érzékiséget Ledér, s a képzelődés káprázatát egy légi
-leány alakjában. Ez mind helyes, csak az a baj, hogy egyik sem fejezi ki
-azt, a mit a költő czélozni látszik. Ledérnek nincs is jelenete
-Csongorral, csak szolgájával, a légi leány megjelenése nincs eléggé
-kapcsolatban Csongor kedélyállapotával, holott e jelenetnek nemcsak
-Mirigy ármányát, hanem egyszersmind Csongor gondolatbeli megtántorodását
-is ki kellene fejezni, midőn a szív kimerűltség és reménytelenség
-közepett szakítani akar múltjával s legalább pillanatra a könnyelmű
-érzelmek és kósza vágyak uralma alá esik. Általában a fő személyek
-kedélyállapotának rajza változatosb s a cselekvény drámaibb szövésű
-lehetne.
-
-Vörösmarty felhasználta, sőt kiképezte a népmese leleményeit: a
-tündérfát, a tündérleány hajának levágatását, a pörlekedő manókat, a vén
-asszonyt, ki elválasztja a szerelmeseket, s gátolja találkozásukat.
-Némely helyt jobb a dráma, másutt a népmese. Vörösmarty a mesebeli két
-vénasszonyt egygyé olvasztja, Mirigy boszorkánynyá, a mi mind a
-cselekvényt egységesebbé teszi, mind a drámai érdeket élénkíti, azonban
-a mese abban jobb a drámánál, hogy ott a vén asszony azért gátolja a két
-szerelmes boldogságát, mert leányát el akarja vétetni a királyfival.
-Mirigynek is van ugyan leánya, sőt épen érte vágja le Tünde haját, hogy
-földíszíthesse vele őt Csongor elcsábítása végett, de a leány meg sem
-jelen a drámában, mert míg boszorkány anyja oda volt, mint rókát
-megették a manók. Az expositio is jobb a mesében, egyszerű és világos,
-ellenben a drámában nem vagyunk mindennel tisztában, magával a két
-főszemélylyel sem, azon meg utoljára sem tudunk eligazodni, hogy miért
-üldözi Mirigy a szerelmeseket. Egyszer azt mondja, hogy leánya kedvéért
-és uralkodása biztosításáért, máskor hogy Csongor dölyfét megalázza,
-utoljára pedig a tündérfa gyümölcséért, melytől ifjulását várja. Ez
-indokok összeolvadhatnának ugyan, de nem olvadnak össze s a
-bizonytalanság homályában mosódnak el. A mesében csak Csongornak van
-szolgája, s Tündének nincs szolgálója. Ez egészen Vörösmarty szerencsés
-leleménye. Ilma és Balga rendkívül jól rajzolt alakok, a realismus
-humoros képviselői, szemben Csongor és Tünde idealismusával, mint a
-spanyol színművekben a graciosók.
-
-A dráma befejezése is különbözik a mesétől. A mesében Argirus hosszas
-bujdosás után végre behatol Tündérországba, megtalálja kedvesét és nőűl
-veszi. A drámában Tünde ki van zárva Tündérországból, mert Csongor
-szerelme a földre vonzotta; bujdosik s minthogy Mirigy csalfa jóslatai,
-varázslatai kétkedővé tették Csongor szerelmében, visszatér még egyszer
-a tündérfához, Csongoré lenni, ha az hű maradt, s karjai közt feledni
-tündérhazáját, ha pedig hűtelen, elhervadni a tündérfával együtt.
-Csongor is visszatér a hármas úthoz, honnan elindúlt; találkozik a
-szintén hazatérő fejedelemmel, kalmárral és tudóssal, kik nevettek volt
-rajta, midőn kedvese után indúlt s nem követve őket, a szerelmet följebb
-becsülte a hatalom, gazdagság és tudomány ígéreteinél. Most mind a három
-szerencsétlen: a fejedelem megalázva, a kalmár elszegényedve, a tudós a
-kétség örvényei közt, közel az őrüléshez. És Csongor? Őt is elhagyta a
-remény, a hít. Ez ellenkezik a dráma alapeszméjével. Csongornak
-sikertelen küzdelmei után sem kellene egészen elveszteni hitét s
-fájdalmában is nemesülnie szemben a fejedelem, kalmár és tudós dölyfös
-szenvedélyével. E személyeket különben is csak ez ellentét igazolhatná,
-mert a cselekvény fejlődésére nincs befolyások. Az is hiba, hogy Tünde,
-midőn Mirigyet kihallgatja s meggyőződik Csongor hűségéről, kiküldi a
-manókat, hogy, ha Csongor arra felé jő, fogják meg s kötözzék a
-tündérfához, mert talán újra elveszthetné. Vajon nem jobb lesz vala-e,
-ha Csongor egyszerűen visszatér a fához, kipihenni fáradalmait,
-megáldani azt a helyet, hol kedvesével először találkozott, erőt
-meríteni a múlt emlékéből? A kétség és remény hullámzásai közt
-szúnyadhatna el, a manók helyett Tünde kötözhetné arany fonállal a
-tündérfához. Mindez nem rontaná, sőt emelné az ébredés jelenetét.
-
-Azonban e hibákat mintegy elmossa a kimeríthetetlen költői bájnak omló
-árja, mely az egész költeményen elömlik. Vörösmarty költői tehetsége
-majd minden oldalról nyilatkozik itt. Pathosz s naivság, népies humor s
-a leggyöngédebb lyra, mély reflexio és játszi szeszély olvadnak itt
-össze valóságos varázszsá, mely épen úgy elbűvöli az olvasót, mint
-Csongort Tünde szerelme. Mintegy varázsütésre épül föl e mű, mint benne
-a tündérpalota, oly könnyen, oly szabadon mozognak alakjai, mint egy
-álom tündérlátomásai s a nyelvnek oly bűbájos zenéje ringatja lelkünket,
-mintha Vörösmarty meg akarta volna mutatni, hogy mire képes a lenézett s
-a nagy urak palotáiból száműzött magyar nyelv. Az angol kritikusok
-büszkén emlegetik Shakspeare _Szentivánéji álmá_t, mint oly művet, mely
-az angol nyelv hangzatosságának egyik legkitünőbb diadala. A magyar
-kritikus e tekintetben bátran szembe teheti vele _Csongor és Tündé_t,
-mely amannál, bár, úgy látszik, hatása alatt keletkezett, csak a drámai
-compositióra nézve áll alantabb. Midőn Titania Zuboly udvarlására készti
-tündéreit, nem szól szebben, mint Vörösmarty művében a kútból felhangzó
-szózat, mely Csongort csábítja. Balga néha Puckkal, néha Zubolylyal
-vetekszik. Az altató dalokban és tündéri bohóságokban szintén hasonló
-szépségekre találhatni, sőt van egy jelenet, mely a maga nemében majdnem
-páratlan. Ez a nemtők jelenete az ötödik felvonásban. Valami gyermekileg
-kecses, szelletileg gyöngéd, van enyelgésökben. Mintha rózsabimbók
-hullanának, pillangók játszanának, madárkák csevegnének. Kergetőznek,
-faggatóznak, csókolják egymást s egyik, mint a hogy’ a gyermekek
-szokása, sírva fakad, míg végre Mirigy közelgése elriasztja őket. E
-jelenet mintegy oda van lehelve s oly rendkívül kedves, hogy Vörösmarty
-benne önmagát multa fölűl.
-
-
-
-
-X.
-
-Drámaírói pályájának folytatása: _Kincskeresők, Vérnász, Fátyol titkai,
-Árpád ébredése, Marót bán, Áldozat, Czilley és a Hunyadiak_. Vörösmarty
-mint színkritikus: dramaturgiai töredékei, színbírálatai, polémiái. A
-_Csiga_ vendéglő vacsoráló társasága. A _Nemzeti kör_.
-
-_Csongor és Tündé_t az 1833-ki _Aurórá_ban a _Kincskeresők_ czímű
-drámája követte. _Vérnász_a 1834-ben akadémiai pályadíjt nyert. Az
-1835-iki Aurórában egy vígjátékkal lépett föl: a _Fátyol titkai_val;
-_Árpád ébredése_ drámai költeményét 1837-ben a pesti magyar szinház
-megnyitása ünnepélyére írta, míg végre _Marót bán_ (1838), _Áldozat_
-(1840), _Czillei és Hunyadiak_ (1844) czímű drámáival befejezte
-drámaírói pályáját.
-
-A _Kincskeresők_ön a német romantikai dráma hatása érzik, még siránkozó
-hangulatából is kölcsönzött valamit. Zágony és Jolán mintha nemesített
-kiadásai volnának Raupach _Molnár és gyermeké_ből az atyának és
-leánynak. A mű sajátkép nem is tragédia, bár a főbb személyek mind
-meghalnak benne. Teljesen hiányzik belőle a tragikai fenség mind a
-cselekvény, mind jellemrajz tekintetében: annak leleménye szegény s nem
-nyújt érdekes mozzanatokat, ebben pedig hiányzik a szenvedély ereje, sőt
-még a következetesség is. Zágony az öreg kincsásó, a ki hét év óta
-keresi Béla király elrejtett kincsét s a nyolczadikban a jóslat és hite
-szerint föl is fogja találni, leányát nőűl kényszeríti Várihoz, egy
-gazdag emberhez, a ki titokban haramja. De ha Zágony már a napokban nagy
-kincshez remél juthatni, miért kényszeríti leányát a gazdag kérőhöz, a
-kit maga sem kedvel s miért veti meg Szilágyot csak azért, mert szegény,
-bár leánya él-hal érette? Vári jellemét csak az erős szerelmi szenvedély
-tehetné érdekessé, de inkább beszél róla, mint érzi. Szilágyról sokáig
-nem tudjuk, hogy babonás s ím a barlangban, midőn Vári elbújva mint
-kísértet kezd beszélni hozzá, mindent elhisz s elhozza éjfélkor
-kedvesét, a ki a kísértet intése szerint egyedűl veheti föl a kincset.
-Ekkor Vári elraboltatja Jolánt és Szilágygyal vívni kezd; Jolán közbe
-veti magát és Szilágy kardjától halálra sebesűl. Újra vívnak; Vári
-elesik, Szilágy pedig bánatjában megöli magát. Várinak kísértetes
-alakoskodása inkább vígjátékba való cselszövény, mint tragédiába. De
-nincs is szükség reá. Ha Vári el akarta raboltatni a leányt, azt sokkal
-könnyebben és kevesebb veszélylyel teheti vala, ha atyja házától
-raboltatja el, mint így, midőn legalább kedvese védheti. Legérdekesebb
-az egészben egy pár népjelenet, a mennyiben a magyar szegény legény
-művészibb rajzát itt veszszük először.
-
-A _Vérnász_ban a franczia romanticismus is bevegyűl Vörösmarty
-költészetébe, Hugo és Dumas drámái nyomán, melyeket a budai magyar és
-pesti német színpadokon ez időtájt már játszani kezdettek. A franczia
-romanticismus rokonabb volt szellemével, mint a német, azonban úgy
-szólva magyar romanticismusa már ekkor annyira megállapodott, hogy
-lényegében bár minő erős hatás sem változtathatta meg. A franczia
-romanticismus árnyoldalai, minők az ellentét rendszere, a meglepetés
-hajhászata, a groteszk és szörny iránti előszeretet, dissonans hangulat
-legkevésbbé hatottak reá. Inkább csak drámaibb mozgást, szövevényesb
-mesét s némi szerkezetbeli készséget tanúlt az új franczia színművekből,
-melyek egyszersmind ösztönt adtak neki új tárgyak felé fordulni. Egész
-utolsó művéig nem ír többé történelmi drámát s a történelmi hátterű
-regényeshez fordul. Ilyen _Vérnász, Marót bán_, sőt az _Áldozat_ is. Az
-elsőben egy férj és atya bűnhödik, ki féltékenységi gyanújában
-gyermekeit csecsemő korukban kitétette. A gyermekek fölnevekednek; az
-atya nem ismert leányába szeret, a fiú mint martalócz ostromolja szintén
-nem ismert atyja várát s később saját atyja parancsára meggyilkolják. A
-másodikban a gyermekkorában elveszett testvér nem ismert bátyja nejét
-csábítja el. A harmadikban a bátya huga vőlegényét öli meg, boszút állva
-rajta kedvese elcsábításáért. Ím e tragédiák tárgyai mennyire
-különböznek a régiebbektől; szerkezetök is gondosabb, de mindenik
-annyira a múlt befolyása alatt áll, hogy maga a cselekvény inkább csak a
-következményeket terjeszti előnkbe. A két elsőben a sors játéka is
-föltünő szerepet játszik, bár egyikben nemesisként. Vörösmarty a
-tragikai érdeket nem összpontosítja egy vagy két fő személy körűl,
-többek közt osztja meg, sőt néha épen a legfőbb személyek, mint Marót és
-Szabolcs voltakép nem is tragikai hősök. A jellemek sokban hasonlítanak
-egymáshoz. Marót nemesebb kiadása Telegdinek, Szabolcs meg Marótnak. Bod
-ugyanaz, a ki Kolta. A nők sem igen különböznek egymástól. Ida és Zenő,
-Lenke és Csilár egymás változatai. Ez újabb drámáiban a magán- és
-párbeszédek valamivel drámaibbak, de a lyrai és szónoki elem gyakran itt
-is túlnyomó, bár élénkebb és szenvedélyesb, mint régebben. Különösen az
-_Áldozat_ban találhatni ily szép részletekre.
-
-A _Vérnász_ minden esetre legtragikaibb és legbonyodalmasb drámája
-Vörösmartynak. De valódi drámai ér ebben sem lüktet. Már expositiója sem
-drámai. Telegdi és várnagya, Gerő, minden ok nélkül, mintha nem volna
-egyéb dolguk, elmondják egymásnak, hogy Telegdi mint ifjú házas mily
-féltékeny volt; hogy viszonyt gyanított neje és egy ifjú vitéz, Tanár,
-között, kit az leánykorában inkább kedvelt Telegdinél; hogy Telegdi
-visszatérvén a harczmezőről, hitelt adott a nejéről szárnyaló
-mende-mondáknak s épen akkor született ikergyermekeit, a kiket nem hitt
-a magáéinak, kitétette. Az anya szíve megszakadt. Gerő vitte ki az
-erdőre a csecsemőket s egyszersmind az anyjoktól kapott arany szívet
-elosztotta köztök, emlékjel gyanánt. Meghaltak-e a gyemekek vagy élnek,
-nem tudhatni, de annyit bizonyosnak mond Gerő, hogy valaki elvitte őket,
-mert a midőn lelkiismerettől furdalva ugyanazon órában visszatért
-hozzájok, már nem voltak ott és közelben sehol sem látszott vérnyom.
-Mindezt szükséges tudnunk, de nem így, hanem erőltetés nélkül, némi
-drámaisággal feltárva. Lassanként némi drámai mozgást vesz föl a mű, de
-nem tud eléggé fokozatosan emelkedni s a hol épen drámai fordulatok
-jelentkeznek, az indokolás gyönge vagy erőltetett. Telegdi másodszor
-akar házasodni s bele szeret Lenkébe, a kit egy Dóra nevű öreg asszony
-házánál növeltet egy remete, Tanár, Telegdi hajdani vetélytársa. Telegdi
-szándéka elébe nem gördűl akadály; Lenke szívesen megy hozzá nőűl, a
-remete elutazott, Dóra pedig nem akadályozza, bár az akadályozás, a
-melyre Dórának elég oka van, mert Lenke nem leánya, drámaibbá tenné a
-cselekvényt s mind Telegdi, mind Lenke jellemét jobban kiemelné. A
-drámai összeütközést tulajdonkép Banó indítja meg, egy vándor deák, a ki
-Lenkébe szerelmes s kétségbeesésében, hogy férjhez ment, egy szabad
-csapatot, a mely Kolta vezérlete alatt az erdőben tanyáz, reá vesz a
-Telegdi várának megrohanására. Nem épen természetes, hogy a szabad
-csapat vezére oly könnyen beleegyezik Banó tervébe, midőn a
-körűlményeket oly kevéssé ismeri s a zsákmány felől sem biztos. Telegdi
-vissza is veri őket és Koltát, a vezért, elfogja. Ezalatt Tanár
-megérkezik s megtudván Dórától a történteket, a várba siet s titkos úton
-el is viszi a várból Lenkét, a kit Telegdi a Gerő felügyeletére bízott,
-a míg maga a támadást visszaveri. Hogy Gerő oly könnyeden átengedi
-asszonyát Tanárnak, még értjük, mert Tanár bizonyos jeleknél fogva
-meggyőzi Gerőt arról, hogy Lenke Telegdi leánya, a kit ő tett volt ki,
-de hogy később mind erről nem szól Telegdinek, az bajosabban érthető.
-Telegdi azt hivén, hogy az ostromlók rabolták el Lenkét, az elfogott
-vezért, Koltát, szabadon bocsátja oly föltétel alatt, ha Lenkét
-visszahozza, a mit ez megígér. Azonban a sors máskép határozott. Tanár
-Lenkét remetelaka felé vezetvén, elmondja neki, hogy a kinek neje akart
-lenni, az atyja, a ki őt fiútestvérével együtt kitétette volt az erdőbe;
-hogy ő magához vette a csecsemőket, de csak a leányt vihette magával,
-mert a fiút egy haramja elvette tőle. Aztán átadja a lesujtott leánynak
-a fél arany szívet, anyja ajándékát, a melynek felét fiútestvére bírja,
-s azt tanácsolja, hogy vonuljon kolostorba. Lenke beleegyezik, Tanár meg
-elmegy a kolostorba, hogy onnan biztos fedezetet hozva, a szerencsétlen
-leányt oda szállítsa, addig pedig biztosság végett nem saját lakába
-zárja, hanem egy vasrostélyos ajtójú kápolnába, hol az arra járók
-könnyen észrevehetik, s így épen annyi veszélynek teszi ki, mintha
-magával vinné. Lenke nagy félelmek közt tölti az éjt. Reggel Banó arra
-vetődik, reá ismer, kiszabadítja s kérésére már épen a kolostorba
-kísérné, midőn Kolta emberei meglepik, majd Kolta is megérkezik s
-ígéretéhez híven vissza akarja vinni Lenkét Telegdihez. Lenke Koltát is
-kéri, hogy vigye kolostorba s átadja neki a fél arany szívet, hogy
-helyette azt vigye mentségűl Telegdinek. Koltánál is hasonló jel lévén,
-a két testvér egymásra ismer. Kolta boszút akar állani atyján, de a
-kolostorból visszajött Tanár lebeszéli szándékáról s Lenkét Koltára
-bízva, maga megy a várba. Ezalatt Telegdi megtudván fegyvernökétől, hogy
-Kolta késik, sőt Lenkével úgy bánik, mint kedvesével, megparancsolja,
-hogy Koltát gyilkolják meg. Végre Tanár megjelen Telegdi várában.
-Telegdi megismeri s egy ingerlő szóra, a mely a múltra emlékezteti,
-átdöfi őt. A haldokló Tanár felfödi Telegdi előtt a titkot: hogy Kolta,
-a ki várát ostromolta, fia, és Lenke, a kit nőűl vett, leánya. A
-megrendült Telegdi rohan az erdőre fegyvernöke után, hogy megakadályozza
-Kolta megöletését; késő már minden, épen temetésére érkezik. A
-lelkiismeret furdalásai közt fia sírjánál tölti az éjt; Tanár szelleme
-megjelen s inti, hogy kövesse. Telegdi követi s a mélységbe zuhan.
-
-A jellem, a szenvedély nem elég biztos rajza meg-megbénítja a tragikai
-és drámai hatást, a mely a mű anyagában rejlik. Lenke szerelmében kevés
-a szenvedély; úgy látszik csak azért megy férjhez, mert ingerli hiúságát
-Telegdi rangja és gazdagsága. Telegdi szenvedélye is meglehetős lanyha,
-pedig ha mindketten szenvedélyesen szeretnék egymást, az fokozná a titok
-leleplezésének tragikai hatását. Tanár jelleme sem eléggé világos. A
-boldogtalan szerelmes lemondott a világról, remete lett és Lenke
-növelésének s elhúnyt kedvese emlékének áldozza életét. S a mű végén
-mint boszúálló lép föl Telegdi előtt, hogy a fölleplezett titokkal
-lesujtsa és ingerelje őt. De ennél még kevésbbé érthető az, hogy Telegdi
-mindent elhisz neki. Az olvasó tudja, hogy Tanár igazat mond, hogy Lenke
-és Kolta testvérek, ismeri az egész történet folyamát s a két fél arany
-szív mindent kimagyaráz. De Telegdi minderről keveset tud, s épen nincs
-oka arra, hogy oly könnyen higyen Tanárnak, a ki neki régi ellensége, s
-azért jött, hogy rajta boszút álljon. Épen azért nem valószínű Telegdi
-kétségbeesése s visiója sincs eléggé indokolva. Ide járul még, hogy azok
-a drámai fordulatok, a melyek a katasztrófot rejtik méhökben,
-erőszakoltak. Dóra magaviselete, a ki a remete híre nélkül adja férjhez
-Lenkét, Gerő titkolódzása, a mód, a melylyel Tanár elrejti Lenkét a
-kolostorba vitel előtt, mind oly jelenetek, a melyek nem lelik
-igazolásukat se a körűlményekben, se a személyek jellemében. A mű
-conceptiója tragikai és drámai, de compositiója nem az.
-
-A _Fátyol titkai_ czímű vígjátéka drámai tekintetben épen oly hibás,
-mint _Csongor és Tünde_, de nyelvés másnemű költői szépségre nézve
-majdnem oly kitünő. Vörösmarty e művében a fensőbb vígjáték felé
-törekedett. _Dramaturgiai töredékei_ben panaszolja, hogy az újabb
-vígjátékban kevés a költészet s aggódik: nem fog-e a vígjáték
-lassanként, ha nem is a prózába, legalább a didaktikai vagy satirai
-költészet virágtalan szakába vándorolni. E megjegyzés tisztán mutatja,
-hogy mire akart példát adni, s csakugyan, ha egyebet nem valósított is,
-a jelen élet társalgási hangját költőivé emelte. Ma sincs egyetlen
-vígjátékunk is, melyben szebb nyelven és mégis természetesen, több
-emelkedettséggel, mégis oly könnyeden, elmésebben s mégis annyi érzelmes
-fínomsággal társalognának, mint e mű főszemélyei: Hangai és Vilma. De ez
-még magában nem vígjáték. Tulajdonkép a cselekvény és jellemrajz
-erejétől függ a valódi komikai hatás, ez pedig meglehetősen hiányzik e
-műben. Toldy abban keresi legfőbb fogyatkozását, hogy Vörösmarty egy
-középfajú dráma alapeszméjéből nem drámát, hanem vígjátékot szőtt ki.
-«Az alapeszme – úgy mond – a szép lelkek szerelmének dicsőítése a
-köznapi fölött, komolynak marad, bár a költő azt a szerelem különböző
-nemeinek ellentéte s ezek komikai megvilágítása által víggá kívánja
-tenni. Hogy mégis a darab az legyen, a mit az új széptan érzékeny
-játéknak nevez, a komikumnak nem vala szabad uralkodni a darabon.»[37]
-
-Ez ellenvetés nem alapos. A mű nem tárgyalja a szép lelkű szerelem
-dicsőítését, de különben is az alapeszme bizonyos komolysága jól illik a
-fensőbb vígjátékhoz. Vörösmartyt megbájolták Shakspeare vígjátékainak
-némely szépen írt jelenetei, emelkedett hangulatba ringatta Moreto vidám
-és nemes szelleme s mintegy önkénytelen megáradt benne a pathosz és
-humor, az érzelmesség és játszi kedv vegyületének édes bájú rhythmusa, a
-mely költői tehetségének egyik fő jellemvonása. De a hangulat csak
-ragadta, mint csónakot a megáradt folyó, a nélkül, hogy tudná, hova. A
-vígjáték úgy kezdődik, mintha a költő oly nemű feladatot tűzött volna ki
-magának, mint Moreto a _Közönyt közönynyel_ czímű vígjátékban, mely
-_Donna Dianna_ czím alatt kedvencze volt a régi magyar színpadnak is.
-Moretónál egy leány megveti a szerelmet és soha sem akar férjhez menni:
-Vörösmartynál egy férfi gyűlöli a szerelmet és szintén soha sem akar
-nősűlni. Ott Diannát meghódítja Carlos közönyt tettetve, itt Hangait
-Vilma, ki őt egyszersmind büntetni is akarja. Azonban míg Moreto a
-leglélektanibb alapon, újabb meg újabb fordulattal, egy kerek
-bonyodalmat alkot és a legtermészetesebben old meg, Vörösmarty csakhamar
-letér az útról, újabb meg újabb csapásba téved s bonyodalma se elég
-természetessé, se elég érdekessé nem tud válni. Hangai és Vilma mindjárt
-az első találkozás után megszeretik egymást s csakhamar elpárolog az a
-komikai érdek, a mi fokonkénti átalakulásukból fejlődhetnék. Hangai nem
-küzd a szerelem ellen, Vilma többé nem büntetni akarja, hanem
-megpróbálni: vajon igazán szereti-e őt. Ezért két alakot ölt: a
-fátyoltalan és a fátyolos Vilma alakját, amabban otthon fogadja Hangait,
-emebben az utczán és a városligetben, hol Vilma barátnőjének adja ki
-magát s mély érdeklődést tanúsít Hangai iránt, a ki szereti a
-fátyoltalan Vilma szép arczát, de haragszik reá hidegségeért, a fátyolos
-Vilma iránt is nagy rokonszenvvel viseltetik, kedveli szép lelkét, de
-ohajtaná arczát is látni. A fátyoltalan Vilma kezd szívesebb lenni
-iránta, a fátyolos Vilma is örömest megmutatná arczát, de elébb azt
-kívánja tőle, hogy esküdjék neki hű szerelmet. Hangai cseltől tartva
-maga is cselre készűl; letérdel ugyan és esküdni kezd, azonban a mint
-Vilma fölfedi arczát, Hangai így végzi be esküjét:
-
-  Az üdvre esküszöm, hogy esküvésem
-  Csak tréfa volt.
-
-Hangai egy kissé rossz néven veszi a tréfát, Vilma elérzékenyűl,
-kibékülnek és egymáséi lesznek.
-
-Ime az egész bonyodalom mily kevéssé természetes s inkább bohózatba,
-mint fensőbb vígjátékba illő. A fátyol nem tehet annyira ismeretlenné
-egy nőt, hogy termetéről, mozdulatairól, különösen hangjáról reá ne
-ismerhessen egy szerelmes, pedig ezen fordúl meg az egész bonyodalom.
-Hangainak a két nő közti ingadozásában rejlenék tulajdonkép a komikai
-érdek, de nincs kellő fejlődése, fordulata s egy kissé egyhangú és
-homályos. A megoldás pedig, a mi magában jó gondolat volna, tudniillik,
-hogy mindketten felsülnek: az egyik kedvese megpróbálásában, a másik
-ingadozása miatt, nincs elég drámai erővel és lélektani világossággal
-kidolgozva. Ide járul még az a körűlmény is, hogy a műnek kettős
-cselekvénye van, a melyeket csak Vilma személye kapcsol össze; a
-főcselekvényt mintegy háttérbe szorítja a mellék, nemcsak azért, mert
-sokkal szélesebben van dolgozva, hanem azért is, mert sokkal több
-komikai ér nyilatkozik benne. Valóban a három vidéki ifjú kalandjai, a
-kik Vilma kezét akarják elnyerni, leleményesek, világos és élénk
-fordulatúak. Vilma és komornája elmésen játszszák ki a falusi
-gavallérokat, a kik mennél inkább csalódnak, annál inkább hisznek, mert
-a női cselszövény folyvást újabb oldalra fordúl, s így nem keltheti föl
-gyanújokat. Kár, hogy ez ifjak jellemrajzában nincs változatosság; oly
-kevés bennök az egyéni, sőt typikai vonás is, hogy alig lehet őket
-megkülönböztetni. Általában a jellemzés nem erős oldala e vígjátéknak s
-e bajt még növeli az a körűlmény, hogy az egész mű úgy van írva, mintha
-tárgya a képzelet vagy népmese világából volna merítve s nem a jelen
-társadalmi életéből. A költő szárnya szabadjában röpked, nem tekintve se
-szokásra, se convenientiára. Némi figyelmetlenség is árt a mű hatásának.
-A két utolsó kiadásban Vörösmarty némi változtatást tett a személyek
-elnevezésében. Vilmát, a ki Ligeti huga volt, leányává tette; Katiczát,
-a kit csak agg szűznek nevezett, Ligeti testvérévé változtatta, azonban
-megfeledkezett a szövegnek a megváltozott személyekhez való
-alkalmazásáról. Ligeti a későbbi kiadásokban is hugának nevezi Vilmát, a
-ki itt már leánya. Katicza barátnéjának Vilmát és szomszéd uramnak
-Ligetit. De a változtatás nemcsak egyes kifejezésekkel van
-ellenkezésben, hanem némikép más árnyalatot ad Vilma jellemének is, a
-mennyiben az első kiadás szerint egy idegen szószátyár, hiú és szenvelgő
-vén leányból űz bolondot, itt pedig nagynénjéből, a ki neki semmit sem
-vétett, s kire a fenforgó viszonyok között is tekintettel kellene
-lennie.
-
-_Árpád ébredése_ alkalmi művecske, a mely a pesti, később nemzeti
-színház megnyitásának ünnepélyére íratott. A mostani nemzedék előtt
-kissé különösnek tetszhetik, hogy Vörösmarty egy színház megnyitásának
-ünnepélyére Árpádot ébreszti föl sírjából. De nem kell felednünk, hogy
-az akadémia, s egy központi magyar színház megalapítása, egy félszázad
-óta, a hazafiak legforróbb ohajtásai közé tartozott. Országos ügy volt
-mindkettő, s a nemzetiség fejlődésének, a melyet politikai intézmények
-nem támogattak, úgy szólva biztosítékai a vagy a mint a költő mondja
-Árpádnak e műben
-
-  – Kis valóság nagy remény után,
-  Virágbokor virágos kert helyett,
-  Zálog jövendő fénylőbb birtokért.
-
-Vörösmarty még emelni akarta a hangulatot Árpád fölébresztésével, a kit
-egy költő vezet a fölépült színház elébe. A színésznőt, a kit az
-írigység, részvétlenség, megvetés, rágalom, csáb, kajánság és éhhalál
-üldöznek, Árpád védi meg. Vörösmarty a nagy honalapító ægise alá helyezi
-a nemzeti színészet ügyét, épen mint Kölcsey, a ki azt a _Játékszínről_
-szóló beszédében az államférfiak figyelmébe ajánlja. A kor élénk
-kifejezése e mű, a mely egyszersmind néhány rövid jelenetben a színház
-látogatására buzdítja a fővárosi közönséget s megörökíti azt a derék
-napszámost, a ki két álló hétig ingyen dolgozott a színház építésekor.
-Legkevésbbé sikerűlt benne az első jelenet, midőn a sírszellem hálából
-ébreszti föl sírjából Árpádot, mert csatáin sok ezernyi lelket küldött
-birtokába s azt úgy remélte legjobban leróni, ha sírjából újra népe
-körébe hozza. Mi szükség ily indokolásra, a mely komolynak kissé furcsa
-és semmi esetre nem illik e mű hangulatába és más költőibbel lehetett
-volna pótolni.
-
-_Marót bán_ czíme eredetileg _Erdődi bán_ volt, azonban a censura reá
-parancsolt a költőre, hogy művének más czímet adjon. Okát alig tudja az
-ember elképzelni, ha csak azt nem, hogy az _Erdődi_ bán név egynek
-látszott a gróf Erdődy nemzetségével s a dráma színhelye Horvátország
-levén, hol e nemzetség birtokos, a censura kötelességének tartotta az
-Erdődyek jó hírét megőrízni.
-
-E tragédiát épen mint _Vérnász_t a franczia romantikai dráma hatása
-alatt írta Vörösmarty. Nem hiányzik benne a tragikai elem, de a
-cselekvény igen mesterkélt s nincs elég összhangban a jellemekkel.
-Egyetlen szenvedély, jellem sincs úgy rajzolva, hogy hihessünk
-természetességében. Haszán bég nem élő alak, inkább csak abstract
-kifejezése egy boszúálló cselszövő töröknek, a ki hitványabb, mintsem
-akár eszével, akár szenvedélyével érdeket bírna gerjeszteni. Marót bán
-Haszán bég atyját s három testvérét megölte a csatán, elfogott hugát
-pedig egy szolgához adta nőűl. Ezért a bég boszút esküdött ellene, s
-elfogva Marótnak még gyermek öcscsét, azt Bod név alatt hölgyrablóvá
-növeltette föl, majd Marótot, a ki az elrablott testvért ki akarta
-váltani, hitszegően lesbe csalta, elfogatta, s a tragédia kezdetekor az
-a czélja, hogy Bod által Marót nejét elcsábíttassa vagy elraboltassa,
-háremébe vigye, Marótot lefejeztesse s egyszersmind a halál előtt néhány
-perczczel megismertesse vele elaljasúlt öcscsét. Ez egy kissé mesterkélt
-boszú úgy nyerhetne némi valószínűséget, ha legalább Haszán jellemrajza
-indokolná. De a szörnyű embernek csak eszméi és tettei szörnyűek, maga
-nem az; vérmérséke nyugodt, nem látszik rajta, hogy szenvedély
-emésztené, szóval: tettei mintegy ellenkezni látszanak természete
-lényegével.
-
-Bod jellemrajzában a franczia romantika egyik ismert eszközét használta
-Vörösmarty. Itt is mint Hugonál nem egyszer, egy romlott szív kezd
-átalakúlni egy nemes szenvedély hatása alatt. A féltörök és hölgyrabló
-Bod két módon igyekszik felkölteni részvétünket, de egyik mód nem igen
-valószínű, a másik meg bágyadtabban van rajzolva, mintsem magával
-ragadhatná a szívet. Bod gyűlöli Haszánt s már régóta oda hagyta volna,
-de ez azzal ijeszti, hogy megöleti öreg atyját, ellenben ha engedelmes,
-majd visszaadja őket egymásnak és boldogokká teszi. Bod elhiszi e mesét
-s rajong öreg atyjáért. De vajon e rajongó érzésnek van-e elég alapja
-egy oly ifjúban, a ki soha sem ismerte atyját s hihet-e oly könnyen
-Haszánnak, a kit hitszegő- és kegyetlennek ismer? S vajon később, a
-midőn Marót neje miatt elhagyja Haszánt, küzd-e szenvedélyével e
-rajongva szeretett atya iránti kötelesség? Teljességgel nem. Bod
-szerelme, a mely megnemesíti őt és meghiusítja Haszán szándékát, már
-jobban van gondolva, de nincs elég jól rajzolva. Bodban nem lángol forró
-szenvedély, a mely megolvasztja s újjá szűli a lelket. Szerelme csak egy
-közönséges udvarló csábítása, de nem egy szilaj szív gyöngédsége, egy
-tévedt lélek küzdelme és fölemelkedése. Ide járúl még, hogy nem tudjuk,
-nem értjük, hogy Bod, a kóbor vitéz és Ida, a feddhetetlen bánné, hogyan
-szeretnek egymásba. A szerelmet nem kell indokolni, mondják sokan. Jól
-van, de minden esetre megfoghatóvá kell tenni. A hol természetes,
-könnyen megértjük, mint _Romeo és Juliá_ban, de a hol nem látszik
-természetesnek, mint _Othello_ban, a költő némi indokolással igyekszik
-megfoghatóvá tenni. Vörösmarty elmulasztja ezt; Ida szerelme talány
-marad előttünk. De különben is az oly lanyha, hogy nem valószínűek
-érette hozott áldozatai. A kötelesség és szenvedély közti küzdelem, a
-mely annyi drámai anyagot rejt magában, e nőben csak mint szenvedőleges
-állapot nyilatkozik, minden báj, érdek és drámaiság nélkül.
-
-Marót jellemrajza sem sikerűlt. E férfiú a becsület és lovagiasság
-példánya; büszke és hajthatatlan börtönében; szavatartó szemben a
-hitszegő Haszánnal is; nején eszményi szerelemmel csügg és felbőszűl, ha
-Haszán csak ajkára is meri venni nevét. Az expositio e jellemvonásai
-azonban a cselekvény folyama alatt részint elhalványulnak, részint más
-színt váltanak, s nem annyira fejlődve, mint inkább változva. Midőn
-Haszán megtudja, hogy Bod szerelmes Idába, nem fogja őt számára
-elrabolni, sőt többé vissza sem jő hozzá, más irányt ad boszújának.
-Marót bánt felhivatja börtönéből s haza bocsátja azon föltétel alatt,
-hogy hat nap múlva vagy elküldi ötezer arany váltságdíját vagy visszatér
-börtönébe. Boszuja így is teljes lesz; a büszke bán otthon egy hűtlen
-nőt fog találni, s a csábító saját testvére. Marót hazatérő útjában
-találkozik Boddal s megvédi őt Haszán orgyilkosai ellen. Megtudva, hogy
-Bod is várába és nejéhez megy, ismeretlenűl társúl szegődik hozzá és
-kihallgatja a szerelmeseket. Majd várnagya előtt felfödi magát s
-megparancsolja neki, hogy költse holt hírét s rendezzen fényes temetést
-számára. Mire tovább is ez alakoskodás és temetési komédia? Ez nem illik
-se a bán méltóságához, se a megcsalt férj szenvedélyéhez, de más
-tekintetben sincs szükség reá, mert a cselekvényre csak annyiban foly
-be, a mennyiben megnyújtja. Marót a temetés után föllép, Bodot
-elfogatja, nejét pedig átadja Haszának váltságdíj helyett, a melyet ez,
-a vár alá jöve, haddal követel. Bizonyára más boszút vártunk Maróttól. A
-szenvedély gyilkos fölindulása természetes bármely nemes lovagnál, de
-nem az ily ádázság. Ő megölheti nejét vagy elítélheti a középkori
-várurak módja szerint, de nem adhatja át a töröknek, kit mint keresztyén
-és magyar leginkább gyűlöl. Ő, a ki oly eszményien szereti nejét, nem
-lehet boszújában oly vad és számító, annyival inkább, mert nem gonosz,
-hanem csak gyönge asszonyt akar bűntetni. S ím alig telik el néhány
-percz, mert Ida gyilkot kér tőle, ellágyúl, vissza akarja vonni szavát,
-de Haszán nem enged s elviszi Idát. Marót harczra készűl, hogy
-visszavívja nejét s boszút álljon Haszánon. Mindez nem egy
-szenvedélyétől elragadt vagy szenvedélyen erőt vett férfiú rajza, hanem
-egy gyönge emberé, a ki az ádáz boszú szörnyűségei s az ellágyulás
-könnyei között hánykódik. E mellett boszúja, hogy nejét váltságdíj
-helyett adja Haszánnak, mert nem tudván fizetni, adott szava szerint,
-vissza kellene menni börtönébe, némikép a jó üzlet színét viseli magán.
-Azonban mielőtt harczra indúlna, ki akarja végeztetni Bodot, de épen
-akkor, a midőn ez vérpadra lép, megtudja Haszán küldöttétől, hogy
-testvére. Megkegyelmez neki s együtt indúlnak visszavívni Idát. Bod a
-csata bonyodalmai között Haszán sátorába tör s minthogy elveszettnek
-hiszi a csatát, megöli Idát, hogy ne lehessen Haszáné, s később maga is
-elesik. Marót megnyeri a csatát, felkötteti Haszánt s megesküszik, hogy
-a török ellen vívandó harczoknak szenteli egész életét. Ime e sívár
-hatású mű, a melyben nincs semmi lélekemelő. A drámai technika
-tekintetében jobb Vörösmarty régibb műveinél, de nem a tragikai
-művészetre nézve. Csak egyetlen megható jelenet van benne, midőn Marót
-Bodban testvérére ismer, de ez csak futó villám, a mely még sötétebbé
-teszi a láthatárt.
-
-Az _Áldozat_ a jambusok zengzetességére s a szerkezet széparányúságára
-nézve felűlmúlja Vörösmarty minden tragédiáját, de bonyodalma kevésbbé
-érdekes, mint akár a _Vérnász_é, akár a _Marót bán_é. Nemcsak, hogy a
-tragikai elemek nem tudnak benne egy erős cselekvénynyé fejlődni, hanem
-maga a fejlődés is sokkal lassúbb és bágyadtabb s nem annyira a jellemek
-fejlesztésére szolgál, mint inkább arra, hogy a lyrai ömlengéseknek s a
-pathoszos szónoklatnak minél több tért nyisson. A mű hőse Szabolcs, Előd
-vezér fia, nem jött ki Álmossal új hazát keresni; visszamaradt az
-őshazában, mert szerette Zenőt, a kinek atyja a honmaradó párt élén
-állott. Azonban hiában maradt hon, kedvese elszökött Zaránddal az új
-hazába. Nem ismeri a csábítót, de annak nyomába jő, hogy az új hazában
-élnek. Ő is odahagyja az őshazát, keresésökre indúl, hogy boszút álljon
-rajtok. Az új hazában először is hugával, Csilárral, találkozik, a kitől
-megtudja szülei halálát, s a kinek aztán elbeszéli szerencsétlen
-szerelmét, boszútervét, a melyet míg végre nem hajt, meg nem nyughatik.
-Nemsokára Zenő öreg szolgájával is találkozik s megtud mindent: hogy
-Zaránd a csábító, a ki már is hűtelen hozzá, megúnta és el akarja
-magától taszítani.
-
-Ennyi az első felvonás. Szabolcs már czélnál van s nincs egyéb hátra,
-minthogy végrehajtsa boszúját, s mégsem hajtja végre egész a negyedik
-felvonásig. Mindaddig csak leselkedik Zaránd után, ijesztgeti őt,
-egy-egy nyilat lőve reá. Vajon miért teszi mindezt, mi gátolja boszúja
-végrehajtásában? Épen nem derűl ki az egész műből. Szabolcsnak nincs
-miért lappangania; e titkos leselkedés épen nem illik hozzá, de
-veszélyesb is reá nézve, mint a nyílt föllépés. Mint Előd vezér fia
-egész méltóságában fölléphetne, a mint boszúja végrehajtása után föl is
-lép s a zúgolódó nép egyetlen szavára lecsöndesűl. E tekintetben a
-tragédia nagyon gyönge alapon nyugszik; ha Szabolcs és Zaránd a második
-felvonásban találkoznának, hamar vége szakadna az egész bonyodalomnak.
-De Vörösmarty nemcsak ez iránt hagy zavarban bennünket. Azt sem értjük,
-hogy a midőn Csilár találkozik rég nem látott bátyjával s annyi
-mindenről szól neki, miért nem említi, bár egy szóval, hogy férjhez megy
-és Zaránd a vőlegénye. Az sem jő ki tisztán, hogy Zenő Zarándnak neje-e
-vagy csak kedvese. Az első esetben Csilárnak tudnia kellene erről. Egy
-szóval épen nem valószínű, hogy Szabolcs egész az utolsó felvonásig
-semmit sem tud arról, hogy huga Zaránd menyasszonya és Csilár sem arról,
-hogy Zaránd bátyja kedvesének csábítója. Vörösmarty elejti azt a drámai
-erős összeütközést, a mi itt a bátya és húg között kifejlődhetnék. A
-helyett az egész drámát Zaránd cselszövénye tölti be, a ki hogy
-szabaduljon Zenőtől, el akarja veszteni őt, s erre nem talál más módot,
-mint hogy Hadúr papjának lakába csalja szegényt s a szent berek
-barlangjában az alvilágnak áldozva megölje. Azonban Szabolcs még az
-áldozat előtt meglepi őt; párbajra kelnek s Zaránd elesik. És itt vége
-szakadhatna a tragédiának, de még egy felvonás hátra van, a melyben Zenő
-megőrül Zaránd halála miatt, Csilár megtudja, hogy bátyja ölte meg
-vőlegényét és Szabolcs a nép előtt igazolja boszúját. Tulajdonkép Zaránd
-volna a legdrámaibb személy, a mennyiben ő küzd leginkább az általa
-fölidézett viszonyokkal, de épen annyira nem tud maga iránt érdeket
-gerjeszteni, mint Vörösmarty bármelyik cselszövője. Zenő megőrülése
-Zaránd miatt inkább színpadi csíny, mint lélektani fejlemény. Csilár nem
-tud mit tenni; inkább beszél, mint érez s épen nem emelkedik helyzete
-magaslatára.
-
-_Czillei és a Hunyadiak_ utolsó drámai műve Vörösmartynak, melyben újra
-visszaesik a történelmi rajzba s erősödni kezdő technikája is megromlik.
-E mű egyébiránt egy drámai trilogiának lett volna első része; a második
-részt is megkezdette, legalább ezt mutatja egy töredék, a melyet
-1851-ben a _Losonczi Phönix_ első kötetében közrebocsátott. Az első rész
-Czillei halálával végződik, a második Hunyadi László lefejeztetéseig
-terjedt volna, a harmadikat László király végnapja fejezte volna be.
-Mind erre már az első rész némely helyeiből következtethetni: Gara
-magánbeszédéből, a ki Czillei megöletésekor ennek zsebéből magához veszi
-a király által aláírt vesztő parancsot a Hunyadi-fiúk ellen; Ágnes
-esküjéből, a ki, mint megcsalt szerető, megígéri Henriknek, hogy László
-király halálára tör. Vörösmarty drámai alakban nyújtja a Hunyadi-ház jól
-ismert viszontagságait, de nem olvasztja egyszersmind drámaiakká.
-Szélesen dolgozott történelmi rajzot veszünk, a mely a kort csak egy pár
-éles vonásban jellemzi, minő példáúl Giskrának egy kissé grotesk alakja.
-Népjelenetei csak függelékek, a humor frissesége nélkül. A jellemrajz
-nem tud lélektanilag érdekessé válni; az erényes személyekben nincs
-költőileg vonzó gyöngeség, a romlottakban pedig hiányzik vagy a démoni
-erő, vagy a bűnt enyhítő viszonyok nyomása. Vörösmartyt pályája vége
-felé meghatotta a Hunyadiak dicső korszaka, épen mint ifjúságában Árpád
-nagy alakja. De míg _Zalán futása_ nagy hatással volt költői nyelvünk,
-epikai költészetünk, sőt nemzeti fejlődésünkre is, addig e különben is
-csonka drámai trilogia úgyszólva elhangzott.
-
-Mint színkritikus 1837-ben lépett föl az _Athenaeum_ban, _Dramaturgiai
-töredékei_vel, melyeket színbírálatok követtek a pesti színház
-megnyíltától fogva egész 1842-ig. Érezte, hogy költőnek, ha kritikusként
-lép föl, először is saját gyöngeségeit szokták szemére lobbantani.
-«Mondhatnám – így szól mindjárt a bevezetésben – hogy fungar vice cotis,
-de a kérlelhetetlen idő ezt magától ki fogja mondani, ha így áll a dolog
-s nem akarok gyanús kényeskedéssel jogaiba vágni, ahhoz látva inkább,
-hogy részint mit önbotlásaimon, részint egyéb tapasztalásaimból okúlva
-tanúlságot vevék, független töredékekben közöljem, használandót,
-kiegészítendőt vagy végre megigazítandót mások szorgalmai által.»
-Valóban nem igyekszik drámái védelmére elméletet gyártani, mi annyi
-költő kritikus szokása. Ő kritikusaink közt az első, ki a dráma legfőbb
-kérdéseit, ha nem is kimerítően, de tüzetesen tárgyalja. Shakspeare felé
-is ő fordítja először az írók és közönség figyelmét, s a mi épen oly
-nevezetes, útat tör a tragikum eszméjének tisztázására, megtámadva a
-tévedés nélküli erény szenvedtetését s a nagy bűnök hőseinek minden
-emberi tisztább érzést vagy fényes és megdöbbentő tulajdonokat mellőző
-rajzát. Színbírálataiban szintén sok gondot fordít Shakspeare műveinek
-magyarázatára, serkenti a színészeket megküzdeni a legnagyobb drámaköltő
-alakjaival, s egyszersmind sürgeti főbb művei átültetését. «Nem
-tartózkodunk kimondani – kiált föl _Hamlet_ről írt bírálatában – hogy
-Shakspeare jó fordítása a leggazdagabb szépliteraturának is fölér
-legalább felével.» S hogy jó példával menjen elől, 1839-ben maga
-lefordítja _Julius Caesar_t. Egy szóval Shakspeare első magyarázója és
-valódi műfordítója irodalmunkban.
-
-Nem kevésbbé jellemző oldala színbírálatainak az is, hogy mint ellenzék
-lép föl a német dráma irányában, melynek zsarnoki uralma alatt nyögött
-színpadunk s pártfogása alá veszi a franczia új drámát, melyet a német
-kritika annyira üldözött. Vörösmarty hol ösztönszerűleg, hol öntudatosan
-mind végig küzdeni látszik a német költészet és kritika szertelen
-befolyása ellen. Költői és politikai hajlama egyaránt erre ösztönözték;
-ohajtotta, hogy önállóbban fejlődjünk s ne csak német szomszédaink,
-hanem egész Európa irodalmára fordítsuk figyelmünket. A német dráma
-különben is nagy hanyatlásnak indúlt s a pesti közönség német ízlésének,
-mely a Nestroy-féle bohózatokhoz is oly édes-örömest hajlott, ideje volt
-más irányt adni. A franczia romantikai iskola épen akkor lépett
-legvirágzóbb korszakába. Az _Athenaeum_ nagy előszeretettel fordúlt
-hozzá s a mit 1837-ben Vörösmarty kezdett, Bajza még nagyobb erélylyel
-folytatta. Az ellenhatás nem maradt el, kivált midőn a franczia
-színművek színpadunkon nagyon is divatosak lőnek. Garay _Regélő_jében
-különösen Henszlmann támadta meg a franczia új drámát, s vele együtt az
-_Athenaeum_ot. Annyi igaz, hogy Vörösmarty túlbecsülte Hugót és Dumast,
-hogy Bajza a védelemben épen oly hibákat követett el, mint Henszlmann a
-támadásban, de azt csak az elfogúlt tagadhatja, hogy a franczia dráma
-hatása fejlődési fokot képez drámairodalmunkban s ezt némikép az
-_Athenaeum_nak is köszönhetni. A drámai forma élénkebb érzéke ekkor
-ébredt föl drámaíróinkban s oly technikai készséget tanúltak a franczia
-drámákból, melyet máshonnan aligha szerezhettek volna meg. Az eddig
-elhanyagolt színpadra figyelem fordíttatott, gyorsabb cselekvény és
-szerkezetbeli gond váltották föl a német nehézkességet és
-hosszadalmasságot.
-
-Mindez nyereség volt dramaturgiai viszonyaink közt; e törekvést a
-kritikának bátorítani kellett. Hogy aztán az úgynevezett színpadi hatás
-karjai közé vetették magokat drámaíróink s a technika valódi bálvány
-lőn, annak legkevésbbé Vörösmarty volt az oka, ki mint drámaíró oly
-kevéssé bírta a színpadi hatás titkát, mint kritikus pedig először
-izgatott Shakspeare meghonosítása ügyében. Színbírálataival nemcsak
-drámairodalmunk fejlődésére hatott, hanem a színészetére is. A helyes
-kiejtést, a nyelvtani szabatosságot, a magyaros szavalást először
-sürgette nyomósabban, szemben azzal a modorossággal, melyet a német
-színészet utánzása oly divatossá tőn régibb színészetünkben. A magyar
-színészet keletkezésekor egészen a németnek levén tanítványa, azt is
-átvette tőle, a mi tisztán csak nyelvi sajátság volt. Némely kezdő és
-végszótagok elnyelése, a középszótagok hangsúlyos kiemelése, a
-magánhangzók széles ejtése, s olykor diphtongizálás igen megszokott volt
-régibb színészetünkben s a művészi szavalás egyik titkának tartatott.
-Ide járúlt még bizonyos éneklő modor az érzelmes és patheticus helyeken,
-a mely, úgyszólva, összeforrott a magyartalan hangsúlyozással. Mindez
-ellen küzdött Vörösmarty s diadalra segítette az ifjabb színészek
-irányát, kik az üres pathosz, az affectált hang és arczjáték helyett
-természetesb és jellemzőbb ábrázolásra törekedtek. Ez mind helyes volt,
-hanem azzal, hogy sokkal több erélyt tanúsított az álpathosz
-üldözésében, mint a valódi támogatásában, némikép ő is előkészítette azt
-a nem épen örvendetes fordulatot, mely színészetünket a nagy stil
-helyett mindinkább ragadta a genre felé.
-
-Vörösmartynak a viszonyokhoz képest elég szigorú színbírálatai miatt
-kevés baja volt a színészekkel és drámaírókkal. Ismerték feddhetetlen
-jellemét, tisztelet- és szeretettel viseltettek iránta s ritkán vették
-rossz néven tőle még azt is, a mit talán igazságtalan ítéletnek hittek.
-Inkább csak egy pár színésznő haragudott reája: Déryné és Komlóssyné; ez
-utóbbival polemiája is volt, mely alkalmasint legszebben írt polemiája.
-Dumas _Caligulá_ja első adatásakor 1838-ban Vörösmarty azt jegyezte meg
-e színésznőről, hogy folyvást nagy szerepekben játszik, pedig kín
-magának, kín a nézőknek s hogy az a kácsahang, melylyel szerepének
-indulatosb helyeit elsápogatja, nem a pesti színpadra való. Komlóssyné
-nem hagyta szó nélkül e megjegyzést s épen nem a jámbor kácsa hangján
-felelt. Elmondotta, hogy midőn még se az akadémia, se az _Athenaeum_, se
-a pesti színház nem létezett, ő ifjú éveinek feláldozásával már
-fáradozott a magyar színészet parlag mezején, hogy a magyar nyelvet
-sokkal inkább terjesztette, mint _Zalán futása_, melyet csak a
-legmíveltebbek olvastak, és _Salamon király_, melyet soha sem adtak elő;
-hogy ő nem tolja magát a közönségre, de szerződésénél fogva kénytelen
-eljátszani minden neki osztott szerepet, hogy nem szükségből,
-kenyérkeresetért jött a pesti színházhoz, hanem hogy két
-növendék-leányát színésznőnek nevelhesse; hogy leányai sírva csüngenek
-nyakán s így szólanak: «Menjünk anyám innen, hisz nem szorultál reá,
-hogy magadat kigúnyoltasd, hadd veszszen a theatrum minden kritikusával,
-hol egy oly jó anyát, mint te, kigúnyolnak, ki érettünk fáradságos
-keresményedet feláldozod, csakhogy a színészi pályára szükséges
-muzsikára, nyelvekre megtaníttass.» E valóságos színésznői szenvelgéssel
-írt czikkre Vörösmarty épen annyi őszinteséggel, mint humorral felelt.
-«Való – kiált föl a többek között – _Salamon_ és _Zalán futása_ mindazt
-nem tették! Vajha ne így volna, vajha ezek épen annyi tökélylyel
-dicsekedhetnének, mint hibáik vannak. Vajha méltók volnának népszerűkké
-lenni, vérré válni a nemzet minden ereiben, hírre kapni a külvilág előtt
-s becsülettel és díszszel térni meg a magyar hazába. De mit használ
-mindez a sok vajha? Hova lettek a szegény költőnek büszke álmai? Mi lett
-belőled szép remény? Egy pár kötet vers, melyet már csak nevéről
-ismernek, melyet mindenki megdícsér inkább, mint elolvasson. Keserű
-jutalom! És mégis így kell lenni. A sok ezer mű közűl kevés éli túl
-írója életét, sőt csak fiatalságát is; de ha korában megtevé hatását, ha
-morzsa volt a nemzeti dísz nagy épületéhez, ha alapja lőn szebb
-jövendőnek: író és nem-író, színész és nem színész elégedjünk meg vele;
-ne vegyük meg kétszer az adósságot; az idő kifizetett bennünket a
-múltért. A mi ezen túl van, az új számvetést kíván. S ennek az utóbbival
-csak az emlékezet útján van összeköttetése. Sovány vígasztalás talán, de
-jobb az öncsalásnál, mely édes, de épen oly émelygős is, mint a méz, s
-mi mindennél rosszabb, utóíze méregkeserű.» Ezután Komlóssyné leánya,
-Ida, felé fordúl, a ki a pesti színpadon már egy pár kísérletet tőn.
-«Hol találunk paizst – folytatja – ily szelíd s mégis sújtó harag ellen?
-S ha a kedves Ida, kinek fiatal hangja lelkünkben egy régen elhangzott
-tavasznak dalait újra felidézi, kinek könnyű sugár termetkéje úgy áll a
-színpadon, mint egy megtestesűlt remény, kit még hibáiban is tűrünk, sőt
-szeretünk, mert azokban tehetséget vélünk lappangani: ez a bájos gyermek
-is halált mondott reánk? Hogy soha nagyobb bűne ne legyen életében.
-Igen, Ida, önnek szeretni kell anyját, részt venni annak minden bajában,
-sőt szabad boszankodni is kritikusaira; de midőn ártatlan haragja
-elmúlt, hallgatni kell az ész szavára is.» S itt egész atyai érzéssel
-tanácsokat osztogat Vörösmarty Idának, melyeket ma is haszonnal
-olvashatnak fiatal színésznőink.[38]
-
-Sokkal több baja volt a színbíráló Vörösmartynak a _Honművész,
-Rajzolatok_ és _Hírnök_ czímű lapokkal, a melyek az _Athenaeum_nak
-mintegy ellenzékei voltak. Azonban nem igen bocsátkozott velök hosszasb
-polemiába, megelégedett néhány felvilágosító, czáfoló vagy visszatorló
-megjegyzéssel, melyeket alkalomszerűen színbírálataiba szőtt. A lap
-censorával, továbbá a színházi igazgató-bizottság elnökével, Földváry
-Gáborral, nem egyszer jöttek összeütközésbe mind ő, mind társai.
-Földváry híres első-alispánja volt Pestmegyének, tevékeny, erélyes, egy
-kissé erőszakos ember s az írókat nem épen sokra becsülő táblabíró.
-Mióta a budai magyar színészeket Pestmegye vette pártfogása alá, az
-igazgató-bizottságban nála senki sem tett többet arra, hogy Pesten
-állandó magyar színház emelkedjék. Széchenyi ellenére, a ki országos
-költségen a Dunaparton akart egy nagyobbszerű színházat emelni,
-fölépíttette a kerepesi-út melletti színházat s 1837-ben megnyittatta.
-Az ő befolyása neveztette ki a színház igazgatóit is. Bajza 1838
-júniusában lemondván ez állásról, sűrűen változtak az igazgatók: Bajzát
-Ilkey, ezt csakhamar Szentkirályi váltotta fel, 1839 elején egy kevés
-ideig gróf Ráday igazgatott, ki után Nyáry Pál következett. Az
-_Athenaeum_ meglehetős súrlódásba jött nem annyira az igazgatókkal, mint
-az igazgató-bizottsággal, mely nehezen tűrte a gáncsot. E súrlódásokra
-leginkább az adott alkalmat, hogy a dráma ügye kezdett hanyatlani az
-opera kedvéért s az első énekesnő, Schodelné, mindenhatósága a színházi
-fegyelmet majdnem felbomlással fenyegette. Nyáry bizottsági tag, majd
-igazgató, udvarolt Schodelnének és szerződésileg kivétette őt a színházi
-törvények alól. Az _Athenaeum_ többször megtámadta ez irányt, bár
-általában elég mérséklettel. A lap censora a maga fejétől-e vagy a
-színházi bizottság sugalmazásából, nem tudhatni, kezdte kihúzogatni az
-ily czikkeket. E miatt nemcsak Vörösmarty tette le a színbíráló tollat,
-hanem maga az _Athenaeum_ sem közölt többé színbírálatot, 1839 ápril
-28-tól 1841 január 1-ig; mikor a pesti színház országossá emelkedvén, a
-megyei bizottságot országos váltotta fel.[39]
-
-Ide járúlt még egy sajtópör is, melyet a bizottsági elnök Földváry
-Gábor, kezdett az _Athenaeum_ szerkesztői ellen. A szabadelvű Pestmegye
-oly kevéssé tűrte a hírlapok véleményét, mint a nem szabadelvű
-helytartótanács s a radicalis Nyáry Pál nem restelte, hogy semmiségért
-oly férfiakat üldöztessen, mint Vörösmarty, Bajza és Toldy. Talán ez
-levén a censura idejében az első sajtópör, nem fölösleges legfőbb
-részleteivel megismerkednünk. Az 1839-iki _Athenaeum_ első félévi 7-ik
-számában Bajza, Vörösmarty vagy más tollából _Változások a pesti magyar
-színháznál_ czím alatt egy névtelen rövid közlemény jelent meg, mely
-szerint gróf Ráday Gedeon lemondott a színház igazgatásáról s azt Nyáry
-Pál vette át teljes hatalommal; megemlíti az igazgatók gyakori
-változásának káros voltát s jelenti, hogy a főbb színészek közűl
-némelyek, mint Megyeri, Egressy, Szerdahelyi, a kiket igen bajos lesz
-pótolni, elhagyni készülnek a színházat. Lehet, hogy e tények még akkor
-nem voltak valók, bár később megvalósúltak s az _Athenaeum_ csak
-szállongó híreket közölt, nem a legjobb szándékkal az új igazgató iránt.
-Azonban minthogy semminemű becsületsértés nem forgott fenn, a
-bizottságnak be kellett volna érni e hírek czáfolatával, melyet az
-_Athenaeum_ szívesen kiadott volna. A helyett a bizottsági elnök,
-Földváry Gábor, vallató parancsot eszközölt ki a megyétől a káros, hamis
-és rágalmazó czikk írója nevének kikutatására. A szerkesztők egyike sem
-akart vallani, de mint szerkesztőség mindenik felelősnek nyilvánította
-magát a kérdéses czikkért s ezt nemcsak a vallató parancscsal hozzájok
-küldött törvényes személynek jelentették ki, hanem lapjokban is, hol
-röviden érintve az ügyet, a sajtóügy körűli zavaros fogalmakat tisztázni
-igyekeztek.[40] A megyei törvényszék mind hármokat, mint a vallató
-parancsnak nem engedelmeskedőket, beperelte, későbbre hagyva föl az
-érdemleges rágalmi pert. Az _Athenaeum_ szerkesztőinek Érdy volt az
-ügyvéde, a jeles régiségbúvár, ki igen kemény és gúnyos replikákban
-ostromolta az ellenfelet; legfőbb erőssége az volt, hogy a másod
-alispán, Simoncsics János, tagja levén a színházi részvényes
-társaságnak, érdeklett fél s így nem lehet bíró. Mind hiában, az
-_Athenaeum_ szerkesztői, mint vallani nem akarók, harminczkét forint
-bírságban elmarasztaltattak, de Érdy megsemmisítő parancsot eszközölvén
-ki a királyi táblától ez ítélet ellen, a pör deponáltatott s a
-felpörösnek nem volt kedve azt más alapon újra megindítani.[41] E pörre
-s a censurai önkényre czéloz Vörösmarty, midőn 1841 elején újra fölveszi
-bíráló tollát s a színházi ügyek másfél év alatti képét rajzolja. Ez
-időponttól fogva ismét számos bírálatot írt, bár nem annyit, mint
-azelőtt; nagy részt Bajza pótolta helyét; 1842-ben egészen visszavonúlt
-s csak az eredeti színművek díjazása kérdéséről írt egyetlen czikket,
-mikor aztán a színbírálat terhe egész az _Athenaeum_ megszűntéig Bajza
-vállaira nehezűlt.
-
-Vörösmartyt színkritikái közelebbi viszonyba hozták a színészekkel és
-drámaírókkal, kik játék után örömest siettek abba a vendéglőbe, hol
-kritikusuk szokott vacsorálni. Vörösmarty egy pár régibb barátja, s
-néhány fiatal költő: Gaal, Vachott Sándor, Tóth Lőrincz, Erdélyi, kik az
-_Athenaeum_ba dolgoztak, szintén megjelentek itt. A színészek közűl
-Megyeri, Egressy, Lendvay, Szentpétery ritkán maradtak ki. 1838 elejétől
-fogva a Sebestyéntéren levő _Csiga_ vendéglő volt tanyája ez írói és
-művészi körnek. Később – mert az irodalom és művészet minden barátja
-szívesen láttatott – annyira megszaporodtak tagjai, hogy kibérelték a
-vendéglő első emeletét s egy részvényekre alapított társulatot
-alakítottak, mely «Egyesült, hogy egyesítsen» jelige alatt, először mint
-_Nemzeti_, majd mint _Ellenzéki kör_ emlékezetes szerepet játszott Pest
-társadalmi és politikai életében.
-
-Vörösmarty volt központja e körnek, egyszersmind első elnöke, majd több
-ízben alelnöke s mindig legbefolyásosabb tagja. Személyisége épen
-alkalmas volt arra, hogy maga köré gyüjtse Pest íróit és művészeit s
-neve díszt adott az elnöki széknek még akkor is, midőn a szerény
-társulatocskából egy hatalmas politikai klubb nőtt ki. Nőtlen ember volt
-s nem tudta, hol töltse esténként üres óráit. A casino igen
-aristocraticus körnek tetszett neki, kártyázni nem szeretett,
-estélyekbe, bálokba nem járt, csak a színház volt állandó mulatsága.
-Most nem éjjel dolgozott, mint fiatalabb korában, hanem reggeltől délig;
-a délutáni órákban az akadémia vagy Kisfaludy-társaság üléseibe ment
-vagy olvasott, sétált. Színház után valóságos szüksége lőn, hogy
-vacsoráját vidám körben töltse el s hol tölthette volna vidámabban, mint
-régibb és ifjabb írótársai s őszinte tisztelői körében? A színészek
-tisztelték mint költőt és kritikust, szerették mint embert s a színügy
-egyik legbuzgóbb apostolát. Már az föltűnt nekik, hogy Vörösmarty a
-budai színelőadásoknak egyik legszorgalmasabb látogatója volt az írók
-között s majd minden nap megtekintette az épülőfélben levő pesti
-színházat, vajon mennyire haladt. Néha leűlt egy kőre s a színészek
-körűle csoportosúltak. Ez időtájt kezdődik bővebb ismeretségök.
-Vörösmarty becsűlte őket, mint az írók bajtársait, kik félszázad óta
-épen oly elhagyatva és ernyedetlenűl küzdenek a nemzeti míveltség
-ügyében; szerette bennök azt a jó kedvű humort, melyet se a sors
-mostohasága, se az emberek előítéletei nem tudtak megtörni s örömest
-hallgatta tréfáikat s tarka életök rajzait. Nem csekélyebb vonzalommal
-viseltetett a tehetségesb ifjú írókhoz, kik valóságos lelkesüléssel
-ragaszkodtak hozzá. Őszinte kritikusuk volt, de nem szigorú, inkább
-bátorító, csak az önhitteket és tolakodókat riasztotta vissza magától.
-Egyszerűségében bizonyos méltóság nyilatkozott, szívességében valami
-atyai. A szerény és tartózkodó fiatal Vörösmartyból szelíden komoly
-férfiú vált, kit csak a vita tüze kapott ki önmérsékletéből; az eddig
-elvonúlt költő inkább vegyűlt emberek közé s örömestebb mulatott.
-
-A _Csiga_-vendéglőben különböző elemek olvadtak össze, melyek kellemessé
-tették a társaságot. Némely színész és fiatal író igen is pajzán kedvét
-korlátozta az idősbek tekintélye, egy pár igen is komoly író
-nehézkességét magával ragadta az általános jó kedv. Lassanként ügyvédek,
-orvosok és iparosok is látogatni kezdték a vendéglőt s a társalgás
-változatosb lőn. Míg a _Kör_ inkább csak írók és művészek gyűlhelye
-volt, nem annyira a politika, mint a művészet és irodalom voltak a
-beszéd főtárgyai. Vörösmarty sokat mondott meg vagy fejtett ki itt, mit
-bírálataiban elhallgatott vagy alig érintett. Egressyt ő vonta be az
-_Athenaeum_ dolgozó társai közé s bátorította írói pályáján. Lendvay
-tőle tanúlta meg az ik-es igéket. Az ifjú írók nem egyszer kérték
-véleményét egy vagy más tárgyban. Az irodalom napikérdései megvitattak,
-s folyamatban levő polemiák ügye eldöntetett. A dramaturgiai és irodalmi
-vitákat egy pár adoma váltotta föl Megyeritől, ki valóságos drámai
-elbeszélő volt s úgyszólva játszotta az adomákat. Egressy olykor
-szavalt, Lendvay egy-egy népdalt énekelt. Vörösmarty is szeretett
-adomázni, néha szavalt is még meg nem jelent költeményeiből, sőt ha
-rendkívüli jó kedve volt, elénekelte valamelyik kedvencz népdalát:
-_Micsoda falu ez, Mikor még nőtelen voltam, Irígylik a bajuszomat_
-kezdetűeket. Azonban adomái és népdalainál is többet tartott
-szivarjaira, melyeket maga készített. Meg-megkínálta velök
-asztaltársait, kik szintén dícsérték s nem merték bevallani, hogy biz’
-azok keveset érnek. A pezsgő készítésére is ráadta magát, kivált mióta
-szőlőt vett; nagy készülettel fogott hozzá Sallayval, de főfájás lett a
-vége, mit mind ő, mind a vendégek őszintén bevallottak.
-
-A _Kör_ törzstagjai ünnep- és vasárnapokon kirándulásokat rendeztek a
-budai hegyek közé, Rákosra, Fótra, a melyekből Vörösmarty soha sem
-maradt ki. Fóton neki magának is volt szőlője, a melyet gróf Károlyi
-Istvántól még akkor vett, a mikor Fáy András és Ferenczy szobrász a
-magokét s melyet később a Ferenczyével együtt Fáy váltott magához. A Fáy
-fóti szüretjei híresek voltak. A szíves házi gazda egész 1848-ig mindíg
-megtartotta a szüreti lakomát. Számos író, művész, publicista rándúlt ki
-ide, a kik nagyobbrészt a _Kör_ törzstagjai s egyszersmind Fáynak
-részint barátjai, részint tisztelői voltak. Ha Pesten volt, Deák Ferencz
-is megjelent. Vörösmarty a fóti szüretek legrégibb vendégei közé
-tartozott s alig volt valahol jobb kedve, mint itt. Ebéd alatt és után
-egymást érte a sok szellemes toaszt, adoma és tréfa. Néha a költők közűl
-valamelyik még eddig meg nem jelent művét szavalta el. Este lobogó tűz
-mellett foglalt helyet a társaság. A dal, leginkább népdalok éneklése,
-ritkán hiányzott. Vörösmarty ilyenkor el-eldalolta a _Bort ittam én,
-boros vagyok_ kezdetű népdalt. Barátjai gyakran mondották, ideje volna
-már, hogy ő írjon egy szép bordalt s azt énekelje. Toldy fontoskodva
-sajnálkozott, hogy a magyar műköltészet lyrájában még mindíg hiányzik az
-úgynevezett «geselliges Lied», a műveltebb víg társaságok dala.
-Vörösmarty a jövő szüretre ígért is ily dalt, de egyik év a másik után
-múlt s a várt dal még mind nem készűlt el. Azonban 1842-ben csakugyan
-megírta az ígért bordalt s örvendett, hogy meglepheti vele barátait.
-Először Deák Ferencznek olvasta föl, kivel együtt ment ki a szüretre,
-aztán az egész társaságnak, mely a dalt fóti dalnak keresztelte, s
-melyhez Thern Károly még azon évben dallamot írt.
-
-Rákosra leginkább galambvadászat kedveért rándultak ki a _Kör_
-törzstagjai. Megvettek egy csoport galambot, zsákba kötötték, kivitték
-magokkal, elbocsátották és lelövöldözték. Ilyenkor ott is ebédeltek; a
-társaság valamelyik ahhoz értő tagja gulyáshúst készített. Ebéd után
-irodalmi és politikai dolgokról folyt a társalgás, a melyet néha
-szavalás és éneklés váltott fel. Egy ily alkalommal valaki azt
-indítványozta, hogy Egressy szavalja el Garay _Kont_ját s az egész
-társaság egy néma csoportozatban kísérje arcz- és tagjátékkal az
-előadást. Szigligeti volt Zsigmond király, a kit felültettek egy
-improsivált trónra, Vörösmartyt pedig megtették kritikusnak és
-közönségnek egy személyben. Egressy szavalása alatt előlépett Kont, a
-harminczkét nemes élén s arcz- és tagjátékkal kísérte a szót. Midőn a
-bakó botjával rendre érinté a nemeseket, mindnyájan a gyepre dűltek,
-utoljára maga Kont is. Azonban e soroknál
-
-  De a tömegnek ajkain
-  Kél lázadó moraj
-
-zajongni kezdtek a földre hullott nemesek, felugrottak s kergetni
-kezdték Szigligeti ő felségét.
-
-Egy szóval Vörösmarty a _Kör_ben pihente a nap fáradalmait. Tisztelői
-közűl némely szigorú erkölcsbírák megrótták benne e szokást.
-Magyarország első költőjének nem illik egy kis vendéglőben színészek és
-írócskák között tölteni napjait, Pest első szalonjaiban volna helye. De
-hol voltak Pesten azok a valóban magyar szalonok? Még a leghazafiasb
-szellemű előkelő családoknál is a nők kedveért németűl vagy francziáúl
-folyt a társalgás, s épen a nők ismerték legkevésbbé a magyar irodalmat.
-S mit csinált volna e körökben Vörösmarty, kiben nem volt semmi
-világfias? Megjelent koronként Széchenyi István és Batthyány Kázmér
-grófok ebédjein és estélyein, de nem kívánt a fensőbb körök állandó
-vendége lenni. Tudta, hogy az aristocratia azt becsüli legkevésbbé ki
-körébe tolakodik, ismerte saját egyéniségét, mely mindenre alkalmasb,
-mint arra, hogy a nagyúri szalonokban szerepet játszszék. Jó helyt volt
-ő a _Csiga_-vendéglőben s mulatságos órái is hasznot árasztottak. A
-vacsoráló társaság, melyet Vörösmarty tartott össze, egy második kaszinó
-lőn, mely közelebbi ismeretségbe hozta a művészt az íróval s mindkettőt
-a főváros honoratior és polgárosztályával. A _Nemzeti Kör_ lassanként
-központja lőn a főváros középosztályának és sokat tőn az irodalom és
-művészet iránti érdekeltség s általában a nemzeti szellem terjesztésére.
-1845-ben, midőn tagjai a szállásváltoztatás kérdésében meghasonlottak,
-már oly népes volt, hogy egy másik kaszinó is kitelt belőle, mely _Pesti
-Kör_ nevet vett föl. 1846-ban Teleki László gróf és Vörösmarty elnöksége
-alatt mint _Ellenzéki Kör_ egyesült a két társulat s valóságos politikai
-klubb lőn, mely föladatává tette a fővárosban némileg pótolni a sajtó
-korlátozottságából eredő hiányokat, s tért nyitni a szabad
-gondolatcserének. Bajza megbízatott egy a censura bilincseitől ment s
-külföldön kiadandó zsebkönyv szerkesztésével, mely 1847-ben _Ellenőr_
-czím alatt meg is jelent, szépirodalmi és politikai tartalommal.
-Vörösmarty a _Kör_ben szokta elszavalni a censurától kitörült
-költeményeit, melyek aztán az _Ellenőr_ben nyomattak ki. Íme, mivé lőn a
-vacsoráló társaság, íme Vörösmarty hatása Pest társadalmi életében.
-
-
-
-
-XI.
-
-Akadémiai jutalmak, megtiszteltetések, írói tiszteletdíjak. Széchenyi
-hatása Vörösmartyra. A magyar hazafi lyra jellemzése. A _Szózat_ és más
-hazafi ódák. A magyar költészet és az ellenzék. Párhuzam Berzsenyi és
-Vörösmarty közt. Újabb lyrai költemények. Csajághy Laura. Költői
-beszélykék. _Szép Ilonka_.
-
-Vörösmarty életében 1831-től egész házasságáig (1843) kevés változás
-történt. Harminczadik évében az akadémiában elérte mindazt, a mit
-elérhetni: osztályában első rendes tagnak választatott; háromszor nyerte
-meg az akadémia nagy jutalmát: munkái első gyűjteményével (1834), _Marót
-bán_nal (1838), újabb munkái gyüjteményével (1842), a két első esetben
-megosztatott a kétszáz arany közte és Kisfaludy Sándor, majd Balázsházy
-János között, az utolsóban megosztatlanúl adatott ki; egyszer a drámai
-pályadíjt nyert _Vérnász_szal (1833).[42] Negyven éves koráig kivívta a
-legfőbbet, mit költő nemzetétől kivívhat: irodalom és közönség
-elismerte, hogy első költője Magyarországnak, nemcsak az élők között,
-hanem általában. Néhány megye táblabírájává választotta, sőt részesült
-fáklyás zenében is, a magyar dicsőség ez elmaradhatatlan füstjében:
-először 1839-ben Losonczon, egyik vidéki kirándulása alkalmával;
-másodszor 1841-ben Pesten, nevenapján; harmadszor 1845-ben Kolozsvártt
-és Debreczenben, midőn Deákkal együtt Wesselényi látogatásából tért
-haza. Pesten egyéb iránt nevenapjának előestéjén nem egyszer gyülekeztek
-a juratusok ablaka alá egy harsány éljent kiáltani. Dicsőségének anyagi
-oldala nem igen volt arányban a szellemivel. Mióta a _Tudományos
-Gyüjtemény_ szerkesztéséről lemondott, csak az akadémiai 500 forint volt
-biztos jövedelme, melyhez mint rendkívüli bevételek járultak a jutalmak,
-az _Auróra_ és _Athenaeum_ tiszta jövedelmének osztaléka, s az a
-csip-csup befolyó s aránylag csekély összeg, melyet újabb munkáinak
-1840-ben önmaga által kiadott gyüjteményéből kapott. Ez években
-egyre-másra fölmehetett évi jövedelme 800–900 pengő forintra.
-
-A mint 1833–1843-ig lakását nem változtatta, oly kevéssé változtak külső
-viszonyai is, de bensőkép egészen átélte a magyar politikai élet
-fejlődését, melynek minden küzdelme, reménye, aggodalma, öröme, kínja
-szívébe olvadt. Már első ifjúságában jól ismerte hazája történelmét,
-közjogát; 1823-ban még mint juratus majdnem lázas részvéttel kísérte a
-megtámadt alkotmány védelmét s költői lelkesülésének legfőbb tárgya az
-egykor dicső s most hanyatló és meggyalázott hazája volt. _Zalán futása_
-költői kifejezése volt az 1825-iki országgyűlés hangulatának s
-költőjénél senki sem ragaszkodott hívebben a megindúlt nemzeti
-mozgalomhoz. Azonban akkor még nem foglalkozott tüzetesebben politikával
-s inkább írói, mint politikai körökben élt. Széchenyi munkái s az 1830
-iki franczia forradalom vonták be a szorosan vett politika körébe s
-adtak szellemének új irányt, mely költészetére is lényegesen befolyt. Ez
-idő óta az európai eseményeket is nagyobb figyelemmel kísérte,
-szorgalmas olvasója lőn egy pár külföldi német lapnak s kedvencz
-olvasmányai közé tartoztak a történelmi munkák és politikai röpiratok.
-De semmi sem hatott reá oly mélyen, mint Széchenyi munkái, melyeket épen
-oly rendkívüli érdekkel olvasott, mint Széchenyi az ő költeményeit.
-
-Az a reformmozgalom, melyet Széchenyi, mind a társadalmi, mind a
-politikai téren felköltött, új lelkesüléssel töltötte el Vörösmartyt.
-Nemzeti mély érzelme, lángoló hazafisága az európai eszmék cultusával
-vegyűlt, a múlt dicsőségén borongó költő a jelenhez fordúlt s hinni
-kezdett a jövőben. A küzdelem czélja immár nemcsak az alkotmány védelme
-volt, több kifejtésénél is, egy nemzet regeneratiója. Vörösmarty nem
-lépett a politikai szónokok közé, se becsvágya, se tehetsége nem volt
-hozzá, de foglalkozott minden szőnyegen levő kérdéssel s barátai vagy jó
-ismerősei voltak a legkitünőbb politikai nevezetességek. Mint politikai
-író sem kívánt szerepelni, de lyrája folyvást hol előharczosa, hol
-kísérője volt ama nemzeti nagy küzdelemnek, mely 1848-ban lelte
-befejezését. Lelkesülést nyerve tőle s árasztva vissza reá, a magyar
-hazafiságnak költő elődeitől lényegesen különböző kifejezést adott.
-_Szózat_a milliók szívében szendergő sejtelmet érlelt hő vágygyá, erős
-törekvéssé.
-
-A magyar lyra rövidben a nemzet történelme. A legrégibb időktől fogva
-egész jelenkorig néhány költemény olykor hívebben kifejezi a nemzet
-hangulatát, a hazafiság eszméit, mint akár államiratok, akár
-országgyűlési beszédek. Egy európai nemzet lyráján sem rezdűlt meg
-annyiszor a hazafiság húrja, mint a magyarén. Nem ok nélkűl. Egyetlen
-európai nemzet sem küzdött annyit lételéért s a nemzeti fájdalomnak
-lehetett-e táplálóbb forrása, mint a mi viszontagságos nemzeti életünk?
-De másfelől a nemzeti szellemnek mind a nép- mind a műköltészetünkben
-eleitől fogva a lyra volt kedvencz, néha kizárólagos formája. A lyrában
-kellett hát nyilatkozni mindannak, mit a költő nemzetével együtt
-legmélyebben érzett. A hazafiság élénk érzése, mondhatni szenvedélye,
-kiváló jellemvonása a magyar költészetnek. Ereje és gyöngesége
-egyszersmind: innen fakadnak legszebb ódáink, innen árad ki szónokias
-hangulatunk, mely annyiszor erőt vesz a költőin.
-
-Legrégibb lyrai költeményeinkben, melyek alkalmasint még régibb idők
-viszhangjai, a katholicismus és királyság fejezik ki a magyar hazafiság
-eszméit. Szűz Mária, Magyarország védasszonya, vallásos és hazafi cultus
-tárgya egyszersmind. Képe leng a magyar zászlókon s a hazafi, mint a
-Peer-codex egyik költeménye bizonyítja, úgy sóhajt föl hozzá, mint a ki
-a halottak föltámasztója, az ellenség megnyomoritója, a királyok jó
-tanácsadója, magyarok megoltalmazója. Szent István és László nemzeti
-védszentek, a keresztyén hit és nemzeti dicsőség hősei. Szent István
-jobb keze, mely a keresztyénséget és monarchiát megalapította hazánkban,
-vallásos és nemzeti ereklye, melyet szent ének magasztal. Szent Lászlót
-a _Peer-codex_ éneke mint szentet és hőst dicsőíti, a szent háromság
-szolgáját, szűz Mária választott vitézét, mint deli termetű és
-oroszlánszívű lovagot, kegyes királyt, ki két országban tündöklik,
-Magyar- és mennyországban. E két országért lelkesűl a magyar hazafi,
-Isten választott népének hiszi nemzetét s a magyar korona mint az isteni
-pártfogás, királyi jog és nemzeti szabadság jelképe, földi és mennyei
-hazájának összekötő kapcsa.
-
-A XVI. században a protestantismus megrontja mind a hit, mind a
-hazafiság egységét. Idegenek tolulnak be keletről, nyugotról s a magyar
-birodalom darabokra szakad. A katholikus a német, a protestáns a török
-párt, de szíve mélyén mindenik magyar s mindkettőt vallásos és hazafiúi
-indokok vezérlik. Mindenik siratja az ország romlását, Isten
-büntetésének tartja, melyet a nemzet bűnei idéztek elő, de a főbűn
-értelmezésében lényegesen különböznek egymástól. A katholikus szerint a
-régi hittől elszakadás vonta magára Isten haragját, a protestáns szerint
-pedig a régi tévelygés uralma. Csak a hitbeli és erkölcsi javulás
-adhatja vissza a magyar földi hatalmát és mennyei boldogságát. A XVI.
-századbeli katholikus és protestáns énekekben ez eszméket találjuk. A
-katholikus Zrínyi innen vette eposza alapeszméjéhez az Isten haragját,
-mely az új hit és erkölcsi elfajúlás miatt bünteti a magyart. Farkas
-András, a protestáns költő (1538), a _Zsidó és magyar nemzetről_ czímű
-költeményében összehasonlítja Isten e két választott népét. Egyiket
-Babylonból, másikat Scythiából hozta ki Isten; gazdag földdel,
-szerencsével, bölcs királyokkal, nagy hősökkel áldotta meg, de amazt
-elvesztette, mert nem ismerte el a Messiást, emezt törökkel és némettel
-sújtja, mert üldözi Krisztus igaz vallását. Mindkét részen
-önszenvedéséből s az ó testamentomból meríti lelkesülését a magyar
-hazafiság. Forrása mély fájdalom, de egyszersmind mély hit. Mózes átkát,
-a babyloni fogság panaszait, Jeremiás siralmát zengi lyránk, mely
-folyvást összeolvasztja a vallásos és hazafi érzelmeket.
-
-A XVII. század végén és a XVIII. elején a hazafiság megválik a szorosan
-vett vallásos eszméktől, többé nem katholikus, sem protestáns, csak
-magyar. Legalább a Rákóczi-forradalom előtt és alatt keletkezett dalok
-inkább csak az idegen elnyomás ellen intézvék.[43] Megzendűl ugyan néha
-bennök az üldözött protestáns siralma, de a legnagyobb rész az elnyomott
-hazán kesereg, boszút szomjúzik, gúnyt és gyűlöletet lehel, s mintegy
-állandó refrainje:
-
-  Ne higy, magyar, a németnek,
-  Akármivel hitegetnek.
-
-S maga a híres Rákóczi-nóta sem egyéb mint a nemzeti szenvedés
-rhapsodiája. Alkalmasint a Rákóczi-forradalom bukása után keletkezett,
-mert csak kétségbeesést fejez ki. Ez elkeseredett panasz egyhangúságát
-nem szakítja meg a múlt dicsőségének egyetlen büszke emléke, a jövő
-reményének egyetlen halvány sugara sem. Nincs benne sem erély, sem
-elszántság. Mintha a magyar többé nem bíznék magában s csak Isten
-kegyelmétől várna mindent.
-
-Igazában nem annyira maga a költemény, mint inkább dallama vált nemzeti
-énekké, melyet különböző változatokban egész maig megőrzött a nép. Egy
-költő sem volt képes annyi erővel kifejezni a nemzet viharos
-lelkesülését, büszke kétségbeesését, harczias siralmát, mint e dallam,
-melyet, mint egy őskori eposzt, egy egész nemzet teremtett s mely végre
-megtalálta Homérját is, a művészi kezet. A nép kunyhójában, a nagy úr
-kastélyában egyaránt zengett e nóta, s mert, a mint a zenészek mondják,
-Magyarország különböző nemzetiségei zenéjéből rokon elemeket olvasztott
-magába, megértette és érzette a szláv és oláh, mint érzette az
-elnyomást, mely ellen a magyarral együtt küzdött.
-
-A XVIII. század első tizedeiben lassankint elhomályosúl a kurucz világ
-emléke és költészete. Alig hangzik többé a tárogató síp is, melyhez oly
-jól illettek a harczias és kesergő dalok. A forradalom főbbjei
-kibujdosnak vagy a szathmári béke után meghódolnak. A sereg szétoszlik,
-s a fájdalom néha gúnyban vagy humorban enyhűl.
-
-  Jaj már minékünk, magyar nemzetnek,
-  Kik feltámadtunk, rebeliseknek,
-  Nagy pipáju,
-  Kevés dohányu magyar nemzetnek.
-
-De az erdőkön és pusztákon még sokáig tanyáznak bujdosó kuruczok, s a
-mint idővel szegény legényekké válnak, úgy fajulnak el ajkukon a hazafi
-dalok is. Egy szóval elnémúl a nemzet és költészete egyaránt s midőn
-éledni kezd, félénk és habozó. Nincs sem lelkesülése, sem őszintesége.
-Az a néhány harczi dal, melyek a hét éves s az utolsó török háborúk
-idejében születtek, csak a hagyományos vitézség és dynastikus hűség
-viszhangjai s mintegy meg akarnak válni a szintén hagyományos szabadság
-szeretetétől. A nemzeti mélyebb érzés inkább csak hideg gúnyban
-nyilatkozik az idegen nyelv és erkölcsök terjedése ellen. Ezt találjuk
-Gvadányiban, Ányosban, Baróti Szabóban s másokban, sőt némely népdalban
-is. II. József szabadelvű, de alkotmánytalan és németesítő kormánya már
-élénk nemzeti érzést költ fel. Ányos _Kalapos király_ czímű
-költeménye[44] egész erélylyel fejezi ki a nemesi, papi, de egyszersmind
-nemzeti visszahatást.
-
-Az 1790-iki országgyűlés szelleme megtermékenyíti a magyar lyrát. Az
-alkotmányos és nemzetiségi küzdelem zajában megpendűl az örök emberi
-jogok eszméje is. Bessenyei, a ki a nemzeti irodalom fölélesztése
-mellett a franczia encyclopædisták tanait is hirdette, követőkre talál.
-Néhány fiatal költő nemcsak az alkotmány visszaállításán lelkesűl, hanem
-a század eszméi- és ábrándjaiért is, melyek mint távol vihar moraja a
-Szajna partjáról egész a Tiszáéig hatottak. Bacsányi egy merész
-költeményben üdvözli a franczia forradalmat s üldözést szenved. A fiatal
-költők lelkesebbjei, mint a Martinovics-mozgalom részesei, börtönbe
-vettetnek. Csokonain már érzik a visszahatás, melyet a franczia
-forradalom szörnyűségei a kedélyekben előidéztek; harczi dalokat
-harsogtat a franczia köztársaság ellen. II. József halála után a nemzeti
-érzés, az alkotmány visszaállításának öröme egészen áthatja a magyar
-lyrát, de nem igen emelkedik költőivé. Kazinczy szárnyaló prózája,
-melyet 1790 tavaszán, mint előszót írt _Hamlet_ fordításához, a magyar
-korona őrszobájában, többet ér sok akkori költeménynél. Kazinczy e napok
-emléke alatt írta _Szabad Erdély s Tisztulás ünnepe_ czímű költeményeit
-is, de később s csak a múlt leple alatt szólott a jelenhez. A költőt
-mérsékli vagy elnémítja a censura szigora, melytől csak az országgyűlési
-vagy megyei szónok ment. Azonban az 1790–1811-iki országgyűléseken
-szereplő hazafiak s általában a hazafiúi erények dicsőítését folyvást
-zengi a Csokonai, Kazinczy, Virág és Berzsenyi lyrája. A római hazafiság
-eszménye lebeg előttök s a római klasszikusokból kölcsönzik ódáik
-hangját. De már a két utóbbinál fájdalomba merűl az önérzet és remény. A
-nemesi fölkelés kudarcza széttépi a magyar vitézség hitét. A nemzetiség
-oltárán fölgyúlt szent tűz alvófélben. A visszaállított alkotmányt nem
-tudta megvédeni a nemzet, annál kevésbbé kifejteni s erkölcsi sülyedését
-tehetetlensége még szégyenletesebbé tette.
-
-E szégyent, e fájdalmat senki sem érezte mélyebben, mint három költő,
-kik a nemzeti kétségbeesés hattyúdalát kezdették zengedezni. Kisfaludy
-Sándor, Berzsenyi és Kölcsey a nemzeti fájdalom költői. Mind a három
-ugyanazon eszmekörben mozog, csak egyéniségök különböző s hangjok nem
-ugyanaz. Mindenik a romlásnak indúlt magyart siratja, ki csak névben él
-már. Mindenik szembe állítja dicső múltját nyomorú jelenével s egyik sem
-hisz jövőjében. Néha van egy-egy derűltebb pillanatjok, de a
-reménytelenség lyrájok igazi hangja. Kisfaludy Sándor fájdalma még
-legelégiaibb; ha nincs is benne vigasztaló, van valami enyhítő. A
-törzsökös, a durván hív magyar érzéseit zengi, melyek eltűntek mind a
-magán, mind a közéletből, de jól esik neki, hogy ő még érezheti s néhány
-rokonkebelre találhat. Berzsenyi rettentő ódája, _A magyarokhoz_, a
-szilaj kétségbeesés hangja, prófétai harag, mely egy philosoph
-megnyugvásával végződik, de e megnyugvás csak rettentőbbé teszi. A
-magyarnak el kell veszni, mert megromlott; minden így jár az ég alatt,
-forgó viszontagság járma alatt nyögünk, ez a történelem rendes folyama,
-hatalmasabb nemzetek is így vesztek el: a nemes Ilion, a büszke
-Karthágó, a nagy Róma, az erős Babylon. Kölcsey hazafi fájdalmában van
-valami szent, a tragikum szentsége, a görög tragédiák chorusának hangja,
-mely megzendűl koronként a nemesis csapásai alatt haldokló hős fölött.
-_Zrínyi első éneké_ben keresi Árpád nemzetét, a győzelmek honját, a
-küzdő népet s csak árnyát találja. _Zrínyi második éneké_ben kéri a
-sorsot, hogy szánja meg szenvedő hazáját, de a sors kérlelhetetlen, a
-haza őrcsillagzatja szülöttei bűnein leszállt, a magyar eljátszotta
-szerepét s a négy folyam mentében más nemzet fogja betölteni a
-tehetetlen Magyarország hivatását. Ez a legkétségbeejtőbb hang nem csak
-Kölcseyben, hanem az egész magyar lyrában. _Hymnusz_ában, melyet
-1823-ban írt, megbűnhödte a magyar a múltat s jövendőt és áldást vár.
-_Zrínyi második éneké_ben jövendőjével bűnhödik múltja- és jelenéért.
-
-E kétségbeesett fájdalom uralkodik a magyar lyrában majdnem egész
-1835-ig. Mintegy hagyományossá vált, egyik költő átvette a másiktól s
-minthogy nem nyilatkozhatott szabadon, sokszor a múlt idők viszhangjának
-hazudta magát, mintha a török világról szólna. Kisfaludy Károly _Rákosi
-szántó_ja, Bajza _Sohajtás_a mind e régi hangulat új változatai. Eleinte
-maga Vörösmarty is ily hangokat hallat, sőt _Zalán futásá_ban is az
-elégiai felindulás az uralkodó, bár a jövő nevében látszik dicsőíteni a
-múltat és siratni a jelent. E műben a nemzeti fájdalommal némi önérzet
-párosúl, mintha a múlt nagyságának képe kétség és remény közt
-hullámoztatná a kedélyt, de nem ébreszt hitet a jövőbe. A magyar
-költészet annyira bele élte megát a nemzeti fájdalomba, a politikai és
-társadalmi életnek folyvást oly benyomásaiból táplálkozott, hogy se oka,
-se ereje nem volt a hitig emelkedni. Azonban a költők panasza, haragja,
-siralma mind szélesebb körben költötte fel a hazafi érzést, s hova el
-nem hatott, elhatottak az 1823-ki kormányrendeletek, melyek nyiltan
-megtámadták a nemzeti önállóság végső maradványait is. A nemzet érezte
-sülyedését, vívott jogaiért, de épen úgy nem volt mély hite jövőjében,
-mint költőinek. Hogy a magyarnak jövője van, nem költői mű hirdette
-először, hanem egy politikai röpirat, Széchenyi _Hitel_e (1830).
-
-Széchenyi mind első, mind utolsó röpiratában épen úgy államférfiú, mint
-költő, _vates_, mint a régiek nevezték a költőt. Mély belátása, lángoló
-lelkesedése egész a jóslatig emelkedik. A mit a magyar nagy jövőjéről
-jósolt, hitelre talált, lelkesedést keltett, sőt egy egész korszak
-jelszavává lőn. _Programmtöredék_e (1847) elhangzott; senki sem hitte
-jóslatát, hogy a nemzet örvény szélén áll, a forradalom árjába fog
-veszni minden, a mit eddig kivívtunk, bár a következmények igazolták.
-Egy nemzet, melyet kétségbeeséséből végre kiemel az önmagába vetett hit,
-nem könnyen mond le arról s épen annak a szavára, a ki azt először
-lehellte belé. Midőn Széchenyi _Hitel_ében az európai új eszméket
-hirdetve s alakító erejöktől várva az alkotmány, nemzetiség és
-társadalom újjászületését, nem habozott kimondani, hogy Magyarország nem
-volt, hanem lesz, fölindított minden magyar szívet. Volt lelkesülésében
-valami szent és szentségtelen, az elragadtatás és gúny bizonyos
-vegyülete, mely különbözőkép, de mindenkire hatott, egész a velők
-oszlásáig. Széchenyi meggyalázta a múltat, a magyar egyetlen büszkeségét
-s oly jövendőt ígért neki, melyről még álmodni sem mert; kigúnyolta a
-nemzeti fájdalmat, a magyar egyetlen hű érzését, s vakmerő reményt és
-hitet követelt tőle egy ország romjain, melynek omlását megszokta minden
-szem, egy nagy elhatározás díjában, melytől elszokott minden szív. A
-lelkesülés és gyűlölet rajongása üdvözlé a látnokot, a reformatort, az
-izgatót s a nemzet az átalakulás pályájára lépett. A siker elnémítá a
-gyűlöletet, az akadály lehangolta a rajongást, de a hit többé nem aludt
-ki. A költők épen oly megdöbbenve tekintettek Széchenyire, mint maga a
-nemzet. Lyrájok nem volt oly vakmerész és siralomhoz szokott húrjain
-remegve zendült meg az öröm. Ők voltak az elsők, kik befogadták a
-reményt és hitet, de csak a kétségbeesésből emelkedtek ki, a nemzeti
-fájdalomról oly kevéssé mondhattak le, mint szíve mélyén maga a nemzet.
-Összeolvasztották a kettőt, a reményt és emléket, a bánatot és örömet, a
-hitet és aggodalmat. A múlt dicsősége előttök oly szent volt, mint a
-jövendőé, egyik kézzel a múltra, másikkal a jövendőre mutatva,
-lelkesítették a jelen küzdelmét. Ez volt a nemzet hangulata is, melyet a
-Vörösmarty _Szózat_a fejezett ki legerőteljesben, s emelt tisztább
-lelkesüléssé.
-
-A _Szózat_ mindenre hivatkozik, a mi újjászületési küzdelmében csak
-lelkesítheti a magyart, s a remény és emlék, a hit és balsejtelem
-húrjain játszva, mindenbe az önbizalom és nagyság érzetét vegyíti. Semmi
-csüggedés többé, bátran nézhetünk szembe a jövővel. Nagy válság felé
-közeledünk, egy jobb kornak kell jőni, vagy ha nem, ha el kell vesznünk,
-többé nem veszhetünk nyomorultan. Az bizonyos, hogy _így_ többé nem
-élhetünk s ez már magában lélekemelő. Vörösmarty egészen kiemeli a
-magyar lyrát eddigi kétségbeeséséből; még nem zengi a jövő dicsőségét,
-de elhatározónak érzi a jelent, nem korholja az elfásult nemzetet, az
-életre ébredt, de tettre és hazafi hűségre lelkesíti. Emlékezteti a múlt
-dicsőségére, előszámlálja epikai és tragikai nagy emlékeit, a
-keresztyénségnek és szabadságnak tett szolgálatokat; felhozza az őrködő
-isteni gondviselést, mely annyi viszontagságok közt sem engedte megtörni
-életerejét, említi a jelen küzdelmeit, az ész, erő, szent akarat
-harczát. S nemcsak nemzetéhez fordul, hanem Európához is, melynek
-eszméiért küzd nemzete, méltó helyet követel tőle a többi nemzetek
-között; a múlt szolgálatai, a jelen törekvései díjában kéri a jövendőt,
-részvétet küzdelmei iránt, könnyet sírjára, ha vesznie kell, de nem fog
-gyáván veszni: a temetkezés fölött egy ország vérben áll. Mily önérzet s
-mennyi fájdalomba merűlve, mennyi hit a balsejtelmek közepett s mennyire
-uralkodik mind kettőn az elszántság. Mióta lyránk többé nem olvasztotta
-össze a hazafisággal a katholicismus és protestantismus eszméit, megvált
-az európai solidaritás érzelmétől. Vörösmarty újra összeköti e két
-elemet; midőn Európára, a népek hazájára hivatkozik, a specificus magyar
-hazafiság az emberiség érdekeivel egyesül.
-
-E költemény az ifjuló Magyarország nemzeti hymnusza lőn, ma is az, a
-létele- és jogaiért küzdő Magyarországé. A nemzet 1848-ig a jövendő jobb
-kor jóslatát hitte benne s mennél követelőbb, hevesebb lőn vágyaiban,
-annál kevésbbé háborította a nagyszerű halál sejtelme. Midőn a
-forradalom árja elzúgott, Vörösmarty alig találkozhatott valakivel, ki
-azt ne mondotta volna neki: a jóslat teljesűlt, a nagyszerű halál
-bekövetkezett. A költő mindíg elkomorúlt ilyenkor, ingerűlten mondá: a
-jóslat még nem teljesült, ez még nem halál, nem ily halált értett.
-Gyermekeinek ama versszakok hijján kellett megtanúlniok a _Szózat_ot.
-Megtört szívvel, de mély hittel nemzete jövőjében, szállott sírjába. Nem
-csalatkozott. A magyart ama nagy csapás nem ölte meg, s midőn üdűlni
-kezdett, a _Szózat_ zendűlt meg ajkán s az kíséri folyvást minden
-ünnepélyesb pillanatát. A _Szózat_ nem egyetlen kitünő szüleménye az
-újabb kor hazafi lyrájának s vannak művek, melyek æsthetikai tekintetben
-fölülmúlják, de egyetlenegy sem tett ily nagy és tartós hatást, mert a
-nemzet legfőbb eszméit, legállandóbb hangulatát fejezte ki. A szabadság
-és diadal dithyrambjai, melyeket Petőfi harsogott, elhaltak az ágyúk
-utolsó dörgései közt, a nemzeti mély búskomolyság, mely Arany és Tompa
-néhány költeményéből sohajt, könnyeket facsart a nemzet szeméből, de
-letörölte s visszatért a _Szózat_hoz, mert érezte életerejét, remélt
-jövőjében, hitte, hogy még előtte van a jobb kor vagy a nagyszerű halál.
-Valóban e költemény mindaddig nemzeti ének marad, míg a nemzeti
-küzdelem, melynek szüleménye, czélt nem ér s a magyar létele önmagához
-méltón nincs biztosítva.
-
-A _Szózaton_ kívül Vörösmarty még számos hazafiúi költeményt írt. Nagy
-változatosság tárul ki előttünk műfajban, eszmében, hangban, de 1831-től
-fogva majd mindenikben van valami a _Szózat_ szelleméből. Mintegy
-chorust képeznek körűle. Az V-ik Ferdinándhoz írt óda kezdi meg a
-chorust. A még atyja életében megkoronázott trónörökös már első
-fölléptekor részvéttel fordul a magyar nemzetiséghez. Vörösmarty a jobb
-jövő reményében üdvözli e részvétet, a monarchikus és őszinte magyar
-szól belőle, ki a hódolat és öröm perczében sem titkolja fájdalmát.
-Ugyane hanggal találkozunk tizenhat évvel később István nádort üdvözlő
-epigrammáiban. A _Liszt Ferenczhez_ írt ódában a nemzeti fájdalom és
-önérzet, emlék és remény olvadnak össze, épen mint a _Szózat_ban.
-Honszerelemről zeng, mely a jelent ölelve tartja s a múlton csüngve
-jövőt teremt. Dalt kér Liszttől, a bánat altatóját, a szív háborgatóját,
-minőket maga szokott zengeni. A _Sors és a magyar ember_ humoros
-allegoriájában a múlt századbeli magyart rajzolja; a gúny hangja
-lassanként a meghatottságig emelkedik, midőn a jelenre tér át. A
-megifjúlt magyar nem bízza többé a sors szeszélyére hazáját, szíve
-vérével esküszik megváltani: éljen vagy veszszen. A jövendő jobb kor
-vagy nagyszerű halál eszméje itt is átvillan. Az _Uri hölgyhöz_ írt
-ódában bár erősb a költő felindulása a nemzetiségökből kivetkőzött
-magyar hölgyek ellen, mint az _Elhagyott anyá_ban, melynek szintén ez a
-tárgya, itt még sem mond le a reményről, mint amabban. A _Gondolatok a
-könyvtárban_ bölcselmi óda, mely az emberiség ügyével foglalkozik. A
-költő sehol sem talál a világon teljes szabadságot, a nagyobb rész
-mindenütt boldogtalan, az ember jogai mindenütt eltapodvák, még
-Amerikában is, mely épen úgy a szabadság, mint a rabszolgaság földje.
-Kétségbeesett bölcsesége mégis megnyugszik, hisz az újabb szellem
-győzelmében, mely az emberiséget megragadta, hisz nemzete küzdelmében,
-hogy a sülyedésből kivívja magát.
-
-A _Honszeretet_ és _Honfi_ czímű költeményeiben a rendületlen hazafi
-hűséget énekli meg, a _Deák Ferenczhez_ írtban pedig az önzés és
-nagyravágyás nélküli hazafi-erényt, melyet Deákban látott leginkább
-megtestesítve. _Hymnusz_ában a királyok és nemzetek Istenéhez
-fohászkodik s áldást kér küzdő nemzetére. A _Fóti dal_t szintén a
-hazafiúi költemények közé sorozhatni. A költő poharazás közben sem
-feledkezik meg hazájáról, a haza reményei és aggodalmai elevenednek föl
-a jó kedv szeszélyében. Hány magyar táblabíró érzett és gondolkozott így
-bor mellett 1848 előtt. E verssor: «A legelső magyar ember a király»
-egész közmondássá lett, s «Éjszak rémes árnyai», melyeket egyik versszak
-emleget, mi hamar átnyultak a Kárpátokon. A _Jóslat_ refrainje
-Kölcseynek e sora: de néked élni kell, o hon! A költő érzi a kedvezőtlen
-viszonyokat, de nem csügged. _Mit csinálunk_ czímű költeményében a gúnyt
-önbizalom mérsékli s minden versszak serkentésen végződik. De vannak
-sötét pillanatai is. A leigázott lengyel nemzet árnya meg-meglepi
-képzelődését, többel viseltetik iránta, mint részvéttel; mintha a magyar
-jövőjét sejtené a föltámadt és leigázott lengyelben, mintha a nagyszerű
-halálról álmodoznék. A _Hontalan_, az _Élő szobor_, az _Elveszett
-ország_ mind e hangulat szüleményei. Balsejtelem vonul át lelkén, a
-_Szózat_ balsejtelme, mely hol csüggedéssé, hol haraggá válik. Az
-_Emberek_ czímű költeménye legsötétebb. Az 1846-ki gallicziai lázadás
-hatása alatt írta. A nemesség és nép között kitört vérengzés iszonyú
-jelenetei Magyarország szomszédságában baljóslatú merengésbe
-sülyesztették. Hiú küzdelmet olvas le a világtörténelem lapjairól. A nép
-butasága, az ész és rossz akarat frigye, a testvérgyűlölési átok
-szárnyát szegik reményeinek. Az _Országháza_ a kimerűlt türelem haragja.
-A _Mi baj_ czímű gúnyba vegyült panasz, mely a nemzet sérelmeit, vágyait
-leplezi föl. Mintha Pestmegye 1847-ki követutasítását olvasnók, költői
-oldalról felfogva. E két utóbbi költemény egészen az ellenzék hangulata
-az 1846–7-ki években.
-
-Vörösmarty az ellenzékhez tartozott, mint Magyarország valamennyi
-költője. A kormánypárt egyetlen költőt sem tudott felmutatni. E
-különösnek látszó jelenségnél semmi sem volt természetesebb. A magyar
-ellenzék nem egészen az volt, mi másutt, a nemzet egy töredéke, bár
-többségre jutott töredéke, mely némely kérdésben eltér a kormánytól vagy
-új kormányrendszert sürget. A magyar ellenzék maga volt a nemzet, mely
-lételeért küzd. A magyar kormánynak szintén ily sajátságos helyzete
-volt. Csak névben volt független és nemzeti, de tényleg idegen befolyás
-eszköze vagy mérséklője, hazafisága szerint. A valódi vagyis a birodalmi
-kormány, az ellenzék vagyis a nemzet között állott, egyiket sem tudta
-kielégíteni s a viszonyok kényszerűségénél fogva gyönge volt mindkettő
-irányában. A legjobb esetben nem volt más hivatása, mint a két elem
-közvetlen összeütközését föltartóztatni s rendszere alig lehetett több,
-mint küzdelem két különböző nemű követelés kielégíthetlenségével, eszmék
-és rendszabályok keveréke, mely nem költhetett rokonszenvet, még
-kevésbbé lelkesülést. Az ellenzék mindent egyesített magában, mi nemzeti
-és költői lelkesülés forrása. Épen úgy ragaszkodott a dynastiához, mint
-az alkotmányhoz. A sérelmek és reformok mezején mozogva, egyszerre volt
-legitim és szabadelvű, conservativ és reformer, s mindenek fölött s
-mindenben nemzeti, a veszély örvényéből kiragadott nemzetiség őre,
-kifejtője. A tényleges állapot nagy részt ellenkezvén a törvényessel, ez
-utóbbi mellett küzdött; a tespedésből ki akarván emelni nemzetét, a
-reform zászlaját lobogtatta: szóval a jelen nyomorát érezve, éreztetve
-és megtámadva, a múlt dicsőségének, a jövő reményeinek egyedűli
-képviselőjévé vált.
-
-Ime az okok, melyeknél fogva a magyar költőnek az ellenzékhez kellett
-tartoznia, akár a múlt hagyományain csüngött, akár az európai új eszmék
-győzelmébe vetette reményét, akár csak a nemzetiséghez ragaszkodott.
-Épen azért ellenzékisége nem hozta szükségeskép magával, hogy politikai
-vagy épen pártköltő legyen, megmaradhatott nemzeti álláspontján, nem
-látszhattak meg rajta a pártok önző szenvedélyei s a napi politika sara.
-A nemzet létele s jövője forgott kérdésben, az ellenzék legfőbb eszméi
-oly természetűek voltak, melyek más szerencsésebb országokban nem
-lehetnek pártkérdések. Vörösmartynak, mert nemzeti költő volt, az
-ellenzék költőjének kellett lennie, fölléptétől fogva egész végig. Mint
-költő úgy szólva együtt született az ellenzékkel, benne élt, együtt
-némultak el a forradalom zajában. Az ősi alkotmány védelme szülte _Zalán
-futásá_t, a Széchenyi által megindított reform-mozgalom a _Szózat_ot, a
-_Honszeretet_et mintha Deák sugalmazta volna, az _Országházá_n Kossuth
-heves szelleme érzik. Vörösmarty költészete huszonöt év alatt átélte az
-ellenzék minden phasisát, s e korszaknak úgyszólva költői
-megtestesülése. 1848-ban épen úgy elnémúl, mint a régi ellenzék. A
-politikában a forradalom hullámai emelkednek, a költészetben Petőfi
-szilaj múzsája uralkodik.
-
-Vörösmarty hazafi lyrája nemcsak eszmékben különbözött elődeitől, hanem
-formában is. A múlt század végétől kezdve a klasszikai óda divatozott a
-magyar költészetben, melyet Berzsenyi a tökély magas fokára emelt. Már
-Kölcsey megkezdi ugyan a modern ódát, de Vörösmarty emeli uralkodóvá, ki
-ennek épen úgy képviselőjévé válik, mint Berzsenyi a klasszikainak.
-Berzsenyi specificusabb ódaköltő, mint Vörösmarty, de a különbség köztök
-mégis nem annyira tehetségökben, mint szellemökben rejlik. Mind kettőben
-megvan a tűz, erő és méltóság, de Berzsenyi köre szűkebb, mint általában
-a klasszicismusé. Vörösmarty romantikus szelleme gazdagabb, többet ölel
-fel, sokhoz hozzá nyúl, mitől Berzsenyi visszariadt volna. Berzsenyi a
-maga szűk körében összpontosítani bírja egész erejét s a klasszikai óda
-egyszerű tiszta formájában emelkedik föl. Tárgyai eszményiek, hangja a
-trombita összeszorított hangja. Egyszerűség és erő olvad össze nála;
-kevés szóval sokat fejez ki, sőt néha többet akar, mint a mennyire
-képes. Vörösmarty lelkesülése omlik, mint a hegyi patak árja szikláról
-sziklára s zúgása betölti a levegőt. Egyenetlen és csapongó, mint a
-szenvedély s olykor majdnem a szertelenig duzzad. Ódáiban egy
-vadregényes tájkép fönsége tűkröződik, melyben az ellentétek vegyülete
-és phantastikus alakzatok kiválón hatnak képzeletünkre. Mind ebből majd
-semmi sincs Berzsenyiben, e mellett egyhangúbb, míg Vörösmarty
-változatos. Vörösmarty inkább tárgyától veszi lelkesedését, Berzsenyi
-inkább önmagából árasztja tárgyára. Berzsenyiben több a benső hév,
-Vörösmartyban a jellemzetes fölfogás. A _Liszt Ferenczhez_ írt ódában
-van valami Liszt viharos zongorajátékából, az _Élő szobor_ban az
-elfojtott kín lázas kitörése épen megilleti Lengyelországot. Berzsenyi
-képein a plasticitás uralkodóbb, a Vörösmartyéin a ragyogó színezet.
-Mint erényeikben úgy hibáikban is különböznek egymástól. Berzsenyiben
-van valami merevség, midőn elhagyja ereje, Vörösmarty átcsap a
-szónokiasba. Berzsenyi néha igen is egyszerű, Vörösmarty túlterhelt,
-Berzsenyi részint mert küzd a nyelvvel, részint mert kevéssel sokat akar
-mondani, itt-ott homályossá, feszessé válik. Vörösmarty mindig uralkodik
-a nyelven, de képei nem mindig szabatosak. Például az _Országháza_ czímű
-költemény első sora: «A hazának nincsen háza», a hazáról úgy szól, mint
-személyről s már a második sor: «Mert fiainak nem hazája» mint tárgyat
-emlegeti. Nem sokkal alább e sorokban: «Vaseszével, jégszivével fölmerűl
-a külfaj árja, a meleg vért általjárja, és a nemzet áll fagyottan»
-értjük mit akar mondani a költő, de az össze nem illő elemek zavarttá
-teszik képes kifejezését.
-
-Vörösmarty mint ódaíró Virág és Berzsenyi hatása alatt lépett föl s
-néhány év alatt a modern óda megalapítója lett költészetünkben.
-Általában lyrája pályájának második felében mind eredetibb és folyvást
-emelkedőben. Egész 1833-ig humora csak egy pár népies genreképben
-nyilatkozik, azon túl megtaláljuk hazafiúi és szerelmi költeményeiben
-is. _Mit csinálunk, Sors és a magyar ember, Hűség, Holdhoz, Unalomhoz,
-Pipiske_ a humornak mind új hangjai a magyar költészetben az enyelgés,
-gúny, szeszély hol erősb, hol gyöngébb árnyalatával. Legkitünőbb e fajta
-költeményei között a _Tót deák dala_. Ez egy kis remekmű. Az éhező deák
-nyomora és kimeríthetetlen jó kedve, eszményies bölcsesége s igen is
-gyakorlati vágyakozása jellemző humorrá olvadnak. A folyvást változatos
-emelkedést változatos refrain kíséri, míg végre a bezáró versszak
-mindent elmond, a mit még mondani lehet. A _Fóti dal_ szintén nevezetes
-mozzanat lyránkban. Addig a valódi bordal hangját igazában senki sem
-találta el. Vörösmarty új húrt pendített meg s mintegy fölbátorította
-Petőfit, hogy a magyar bordalok legszebbjeit merje költeni. Csokonai
-bordalaiban sok a mámor, Bajza híres _Borének_ében nagy józanság s némi
-feszesség uralkodik. A _Fóti dal_ban eltün a fesz, a mámor szeszélye
-ömlik el rajta, de emelkedett gondolatok s nemes érzések olvadnak belé.
-Igen kitünő részletek vannak benne, kár hogy kelletén túl hosszabbra
-nyúlik, s hol sorok, hol egész versszakok zavarják az egész hangulatának
-összhangját. Vörösmarty költészetének phantastikus hajlama, melyet már
-eposzaiban észrevehetni, mely _Csongor és Tündé_jében annyi bájjal jelen
-meg, most már lyrájában is több nyomot hagy. A _Madárhangok_, _Mese a
-rózsabimbórul_ maig is majdnem versenytárs nélkül állanak
-költészetünkben. Szerelmi dalaiban is változást és emelkedést vehetni
-észre. A dalhang túlnyomóbb bennök, mint a régiebbekben s köztök a _Kis
-leány baja_ a legszebb naiv dal, mely Vörösmarty lyráján valaha
-megzendűlt.
-
-Azonban 1833–1841-ig se szivében, se költészetében nem lángol a szerelem
-valódi szenvedélye. Első szerelmének szomorú emléke egy pár bús dalra
-hangolja, mint az _Elhaló szerelem, Késő vágy_, de ritkán szól a maga
-nevében. A _Kis leány baja_, a _Jegyes sírja_, a _Megcsalt leány_, a női
-sziv ömledezései, nem a költőéi. A szerelemtől elzárkózott költő sehol
-sem adja át magát erősb szenvedélynek; vagy képzelődése ringatja, mint
-az _Idához_ és _Ő_ czímű költeményeiben, vagy egy-egy kedves benyomás
-vagy futó elragadtatás ébreszti dalra. A _Szép hajadon, M. szemei,
-Magyartalan hölgyhöz, Gyász és remény mind_ ilynemű élmények
-szüleményei. A _Melyik jobb, Búcsu, F. E._ _emlékkönyvébe_ csak a
-részvét vagy enyelgés hangjai. 1841-en kezdve érezzük újra lyráján a
-valódi szerelem lüktetéseit. Most ábránddal vegyül, majd szomjú vágyban
-ég, néha enyelgésre hajlik, máskor érzelmes meghatottsággá csendesűl, de
-mindig eleven és benső. E költemények mindenikét egy fiatal leányhoz,
-Csajághy Laurához írta, kit nemsokára nőűl vett. Nem mindenik fölibe
-írta oda kedvese nevét, de mindenikben hozzá szól. Férfiú korában szive,
-költészete épen úgy a Lauráé, mint ifjú korában az Etelkáé volt.
-
-Vörösmarty már betöltötte negyvenedik évét, midőn Laurával
-megismerkedett. Nem volt fiatal, de a szív és vágya a boldogságra ifjabb
-marad az emberben, mint bármi. Első szerencsétlen szerelme óvakodóvá és
-zárkozottá tette. Tudta tapasztalásból hova viszi az embert az ábránd, a
-szenvedély, ha első csírájában el nem fojtja. Kedvezőtlen anyagi
-körülményei visszariasztották a házasságnak még gondolatától is.
-Lemondott róla, de a lemondás kérge alatt e gyöngéd és nemes szív
-föl-földobogott a boldogság nehány napjáért, mielőtt az élet
-elhanyatlanék. A szerelem és családéletből mintegy kitagadva, a
-barátságnak és hazának áldozta kedélye minden kincsét, de az a hű
-ragaszkodás, melylyel néhány kitünő férfiú csüngött rajta, a dicsőség,
-mely homlokát övezte, ki nem pótolta egy szerető női szív hiányát.
-Uralkodott magán, elnyomta szíve jogát, de a szerelem csak aludt
-szivében s nem aludt ki. _Késő vágy_ czímű költeménye e hangulat
-kifejezése. Nehéznek tartja a reményt a kor alkonyában s úgy hiszi, az
-ész megtiltotta neki, hogy többé szeressen. De érzik az egész
-költeményen a szerelem eltitkolt, elnyomott vágya. Nyugodtan élte
-napjait, a mint maga mondja, az őszi szép napokat, melyeket a sors és
-ész adott, de egy soha be nem töltött űr érzetével szívében. Nem várta,
-nem kereste a szerelmet, de több volt, mint valószinű, hogy ha a
-körűlmények kedvezése vagy a véletlen szeszélye föllobbantja szívében,
-elhatározó lesz egész életére nézve. Csakugyan úgy történt. Vörösmarty
-utolsó szerelme épen oly kevéssé gazdag regényes részletekben, mint az
-első, de épen oly igaz és megható. Egy szenvedett és sokáig elzárkozott
-sziv megnyílása az, mely boldogságért eseng, mindenét fölajánlja, mit
-bírhat s elfogadva vagy visszautasítva többé nem tartja magáénak.
-Vörösmarty még egyszer megifjúlt, mintha visszatértek volna elveszett
-évei, mintha elfojtott érzései megtartották volna egész hevöket, de oly
-élmények által mérsékelve, melyek észrevétlen mélyebben érzeni tanítják
-az embert s képesebbé teszik boldoggá lenni és boldogítani.
-
-Először 1841-ben látta Laurát, ki testvére Bajzáné látogatására jött
-Pestre Komárommegyéből. Vörösmarty egy házban lakott Bajzával s nála
-kosztozott. Úgy szólva a család tagja volt, kit nem köteleznek a szigorú
-illemszabályok. Rendesen viseltes kabátjában jött le ebédelni, melyben
-otthon szokott dolgozni. Egy nap, nem tudva semmit Laura megérkezéséről,
-szintén így jelent meg. A mint belépett, egy ifjú leányt látott a
-háziakkal beszélgetni, kit nem ismert és vendégnek gondolt. Gyorsan
-visszavonult, szobájába sietett s fekete attiláját vette föl. A leány
-megzavarodott, restelte, szégyelte, hogy Magyarország első költőjének,
-kit a távolból annyira tisztelt, alkalmatlanságot okozott. Egész ebéd
-alatt elfogult volt s alig mert Vörösmartyra tekinteni, kit már ez első
-órában elbájolt. Vörösmarty érezte, hogy minden találkozás növeli
-hajlamát, mely már-már szenvedélylyé vált. Laurának érdekes arcza volt,
-szép szeme, hollófekete haja, könnyed, karcsú termete. Bájait
-öltözetbeli jó ízlés emelte. De legfőbb bája mégis vidám szellemében
-nyilatkozott. Elméjének természetes fínomsága, kedélye könnyed, játszi
-hullámzása, mely épen oly távol volt a kaczérságtól és szeszélytől, mint
-a keresettségtől és szenvelgéstől, különösen jól hatottak Vörösmartyra,
-s érzelmes derültségre hangolták, valahányszor körébe lépett. Szívén és
-lantján egyszerre rezdült meg a szerelem húrja.
-
-Laura erről sokáig semmit sem tudott, oly kegyeletes tisztelettel
-viseltetett iránta, hogy nem is képzelte szerelmét. Vörösmarty maga is,
-bár akaratlan, megerősítette e tévedését. Nem mint udvarló közeledett
-hozzája, hanem mint szerelmes, ki rejti titkát. Laura csak annyit vett
-észre, hogy megkülönbözteti, részvéttel van iránta, de ezt csak nemes
-szíve jó indulatának tulajdonította, melyről annyit hallott a családban.
-Vörösmarty érezte ezt, visszadöbbent, de 1842-ben történetesen megnyílt
-Bajzának, kitől aztán Laura megtudta, hogy szerettetik. Szegény leánynak
-oly különösnek tetszett, Vörösmartyt látni lábainál, kit költői
-dicsőségében oly magasan képzelt maga fölött. A tisztelet erős alapja a
-szerelemnek, de nem változhatik egyszerre azzá s legkevésbbé egy oly
-fiatal leánynál, kinek csapongó képzelete határozatlan és regényes
-vágyakat táplál. Laura kétkedett magában, vajon képes-e boldogítani
-Vörösmartyt, nem mondott se igent, se nemet, de elhagyta vidám kedve,
-merengőbb lőn, mit Vörösmarty kétség és remény között szemlélt s a
-_Merengőhöz_ czímű híres költeményét írta hozzá, mely épen úgy
-fölleplezi mély kedélyét, mint világot vet az egész viszonyra.
-Vörösmarty, mintegy kimélve érzelmeit, nem a szerelem dithyrambját
-intézi hozzá, hanem a boldogság bölcseletét fejti meg neki. Mint
-testvér, barát szólal meg, csak mintegy elrejtve érezteti szerelme
-fájdalmát, mely a költemény végén lágy esengéssé válik. Viszonyuk
-egymáshoz mind bensőbb lőn, s Laura mindinkább érezte kedélyén
-Vörösmarty szelleme uralmát. _Ist Gehorsam im Gemüthe, wird die Liebe
-nicht fern sein_ – mondja Goethe. Vörösmarty nyilatkozott, Laura
-menyasszonya lőn. A költő nem adhatott gazdag nászajándékot
-menyasszonyának; a _Merengőhöz_ czimű még ki nem adott és senkinek nem
-mutatott költeményét írta le számára, midőn 1843-ik márcziusában Csepen
-Komárommegyében meglátogatta.
-
-A kézirat most is megvan, a papir elsárgult, mint a kéz, mely beírta, de
-a fölindulás, melyet felköltött, most is él a menyasszony, az özvegy
-szívében. «Kapott-e valaha menyasszony szebb nászajándékot?» – mondá
-nekem Vörösmartyné elmerengve, midőn a variansok kedveért a kéziratot
-összehasonlítottam a nyomtatványnyal. A merengő menyasszonyt a merengő
-özvegytől húsz évnél több – egy sír választotta el s leányai, kik
-mellette ültek, megindulva tekintettek föl anyjokra. A menyegző 1843
-máj. 9-én ment véghez Pesten. Barátjai örvendve siettek üdvözlésére, de
-senki sem örült jobban mint Sallay, Vörösmarty e hű árnya, ki midőn
-kéziratért jött tisztázás végett, többé nem a régi szállásán s nem
-egyedűl találta az ő bálványzott tanulótársát. «Boldog házaséletének
-szemlélése – írja jegyzetei közt – ösztönt csepegtetett rideg életembe,
-annyira, hogy az év végén magam is, nyomdokát követve, megnősültem.»
-
-Vörösmarty házasságával épen oly szoros kapcsolatban áll szerelmi
-lyrája, mint hazafiúi költeményei a politikai viszonyokkal. Azonban
-költői pályája második felének nemcsak e kettő fénypontja. Van egy
-harmadik is: költői beszélykéi. Ide járul még egy pár kitünő genrekép,
-mint a _Szegény asszony könyve_, s egy balladanemű költeménye: a _Hős
-sírja_, melyben a hősiség fensége a dicsőség búskomolyságával oly
-sajátságos hangban olvad össze. Vörösmarty lemondva az eposzról a költői
-beszélykékhez fordult, e lyriko-epikai műfajhoz, mely annyira
-megegyezett epikai tehetsége lyrai hajlamaival. Számra nézve mintegy
-tizenkettőt írt, melyek nagy változatosságot mutatnak tárgy-, hang- és
-formában. _Kemény Simon_ tárgya történelmi, az _Ősz bajnoké_ mondai, az
-_Özvegy_ a jelen életből van véve, a _Rabló_ szintén, de idegen égalj
-alatt játszik s mind kettőn érzik a franczia romantika hatása. _Csik
-Ferke_ és a _Katona_ a magyar népélet rajzai, de mindenik más hang. A
-_Hű lovag_ban a német romantikához hajlik, a mennyiben túlnyomó benne az
-érzelmesség. _A sors és a magyar ember_ és az _Árvízi hajós_ allegoriák,
-amaz humoros, ez ódai fölindulás szüleménye. A _Szent ember_ erkölcs- és
-lélektani tanulmány, a _Túlvilági kép_ phantastikus álmok rajza.
-Legkitünőbb köztök _Szép Ilonka_, mely épen úgy felülmulja társait, mint
-nagyobb költői beszélyeit és kisebb eposzait a _Két szomszédvár_. A
-többiek majd mindenikében találhatni fogyatkozást vagy épen hibát.
-Példáúl az _Özvegy_ meséje kerek, menete drámai, de lélektani alapja nem
-elég erős; _Kemény Simon_ban inkább a részletek szépek, mint az egész;
-_Csik Ferke_ második részében a lelkiismeret furdalása művészien van
-festve, de első része kissé homályos; a _Túlvilági kép_en talán igen is
-érzik a testi láz.
-
-_Szép Ilonka_ ment minden ilyesmitől. Az elbeszélés egyszerű elegiai
-bája összhangzik a részek széparányúságával. A költő művészien készíti
-elő és emeli ki a lélektani mozzanatokat. Sehol sem kapja feljebb a
-hangot, kerüli a fölösleges ragyogást, miből másutt nehezen tud
-menekülni. Minden természetes és költői. Mátyás királyt, Peterdit,
-Ilonkát néhány találó vonás egészen megeleveníti. Mátyás nem mint
-csábító jelen meg, kitől visszariadt volna Ilonka; egy sikeretlen
-vadászat unalmában mintegy önkénytelen adja át magát egy kellemes óra
-benyomásának, akaratlanúl csábítja el Ilonkát, ki csak így elcsábítható.
-Az öreg nemes, ki először királyáért iszik, boszús kifakadása, hogy
-Mátyás nem iszik vele, gyöngédsége leánya iránt, kinek nem tesz
-szemrehányást, de a kit baljóslatú aggodalommal vezet haza, mind oly
-jellemzetes és költői egyszersmind. A költő sokat hagy képzeletünkre, de
-mozgásba hozza czélja szerint. Egy pár vonás s már az egész alakot
-képzeljük, egy pár szó s már fölleplezve előttünk az egész lélektani
-mozzanat. Kiválón sikerűlt a beszélyke második és harmadik szakasza,
-mely Ilonka szerelmének fölébredését és elhervadását rajzolja. Az első
-szak is nagyon szép, de midőn Ilonka a lepkét kergetve így szól: «Vagy
-vezess el merre vagy szállandó, merre a nap nyugodóba száll», nem elég
-naiv, kissé mesterkélt. A második és harmadik szakaszban egyetlen szó
-sincs, mely ne volna helyén. A poharazó atya és vendég körűl forgolódó
-leány, ki meg-megáll, bámulva hallgatja az idegent s merengve kérdi
-magában: vaj ki ő és merre van hazája, ki a búcsuzó vendégnek csak
-annyit tud mondani: emlékezzél visszatérni, ha meg nem látogatnánk s
-azzal megvallja szerelmét, rendkívül bájos jelenet. S mi jellemző, hogy
-Ilonka megismerve a királyt, többé nem szól. E mély fájdalomnak csak a
-hallgatás lehet igaz kifejezése, s már érezzük az ártatlan szív
-hervadását, melyet a költő oly szépen hasonlít a liliomhulláshoz.
-
-Vörösmarty kiválón kedvelte e költeményét. Nagyobbik leányát Ilonkának
-keresztelteté, hogy mintegy örökségűl hagyja neki költői dicsősége egyik
-sugarát, a legbájosb női eszményképet, melyről valaha álmodozott.
-
-
-
-
-XII.
-
-Vörösmarty anyagi körülményei. Politikai érdekeltsége és pártállása. A
-márcziusi napok 1848-ban. Képviselővé választatik. Petőfi támadása.
-Viszonya Petőfihez és Aranyhoz. A forradalom és Debreczen. A kegyelmi
-szék birájává neveztetik ki. Bujdosása a világosi napok után. Pestre jő;
-kegyelmet nyer. Baracskára, majd Nyékre vonúl. _Lear király_t fordítja s
-néhány költeményt ír. A _Vén czigány_. Betegeskedése, halála és
-temetése.
-
-Házassága után nem írt nagyobb munkát, kivéve, hogy _Czillei és a
-Hunyadiak_ czímű régebben kezdett drámáját bevégezte, mely egy
-trilogiának lett volna első része. Csak kisebb, leginkább lyrai műveken
-dolgozott, melyek költői tehetségének még teljes erejét mutatták. 1843
-végén az _Athenaeum_ megszűnvén, a lapszerkesztéstől teljesen
-visszavonúlt, s az _Életképek, Honderű_ és _Pesti Divatlap_ czimű
-szépirodalmi lapokban bocsátotta közre koronként újabb költeményeit. E
-költemények után járó tiszteletdíj tette jövedelme egyik forrását, de
-az, bár őt fizették legjobban, alig ment egy pár száz forintra.
-Gyermekei szaporodtával háztartása nehezülvén, aggodalmak szállották
-meg. 1843-ban Kilián könyvárus által tíz évre megvett összes munkái
-tiszteletdíjával, 2600 forinttal, kezdett mint nős ember az élethez, de
-az egy pár év alatt már fogyatékán volt. Örömest elfogadta a
-helytartótanács megbizását a középtanodák számára készítendő
-nyelvtanokra nézve, melyek kidolgozására Czuczorral szövetkezett. Valódi
-segély volt körülményei között gróf Batthyány Kázmér jóindulata, ki
-midőn a bicskei uradalmához tartozó Mány tagosíttatott, két
-maradványtelket ajándékozott neki, melyeket később visszaváltott tőle
-évenként egész haláláig fizetendő 500 forint díjában. Vörösmarty buzgott
-családját minél több kényelemben részesíteni s ohajtotta, hogy halála
-után valamivel többet hagyhasson reá munkáinál. Azon gondolkozott, hogy
-János testvére közelében és segélyével, ki igen kitünő gazdatiszt volt,
-béreljen ki egy kis birtokot. Remélte, hogy nyáron át falura huzódva,
-részint a haszonbér, részint írói tiszteletdíjai jövedelméből félre
-tehet évenként egy pár száz forintot, s így tőkét vagy birtokot hagyhat
-családjának.
-
-Terve a sok halogatás miatt nem mehetett teljesedésbe. Pesten maradt
-anyagi aggodalmak között, de folyvást növekedő tisztelettől környezve.
-Államférfiak, tudósok és írók egyaránt keresték ismeretségét,
-barátságát. Az ifjú költők mint pártfogóhoz folyamodtak hozzá s
-bekopogtatott ajtaján a vándor szinész Petőfi is, a kihez egész
-részvéttel fordúlt. A Pesten átutazó lelkesb ifjak híven fölkeresték,
-hogy láthassák a legnagyobb magyar költőt s a társaságokban nők és
-férfiak ostromolták, hogy írjon egy pár verssort emlékkönyvökbe. Néha
-hónapokig elhevert nála az emléklap, de azért szívesen írt, ha volt mit
-és kinek. Nem ritkán boszankodott is némely tisztelőjére. Egy ily
-tisztelőjétől legjobb barátja Deák Ferencz mentette meg, midőn 1845-ben
-vele báró Wesselényi látogatására, Erdélybe utazott. Útközben
-Szabolcsban betértek Bónis Samu barátjokhoz s ott töltöttek egy pár
-napot s Vörösmarty szalonkákra vadászott. Egyik délután az egész
-társaság a falu határába ment sétálni. Jövet a helybeli helvét hitű pap
-is hozzájok csatlakozott s midőn a paplak előtt mentek el, kérte az
-egész társaságot, hogy legyen szerencséje egy pár perczre, míg
-megnyugosznak. Bementek s ott ültek mintegy negyedóráig. Haza
-indulásukkor előáll a tiszteletes úr s kéri Deákot és Vörösmartyt, hogy
-emlékül írjanak neki egy pár sort. Vörösmarty elkedvetlenedett, tehát
-neki ma egy pár distichont kell írni. «Szívesen» – mondá Deák egészen jó
-kedvvel; leült és írt a mint következik: «Alulírt, több vármegyék
-táblabirája, bizonyítom, hogy Vörösmarty Mihály ekkor s ekkor itt járván
-vadászott s egy lövésre hét szalonkát ejtett el.» Ezzel átnyujtotta a
-tollat Vörösmartynak, a ki azt vontatva vette át s ült le az
-íróasztalhoz. Azonban olvasva Deák sorait, felvidult s egészen
-megkönnyűlve ezt írta alája: «A fennebbieket én alulírt is bizonyítom,
-azon különbséggel, hogy nem egy lövésre ejtettem el hét szalonkát, hanem
-hét lövésre egyet.» A jó tiszteletes, a ki Deáktól valamely politikai
-bölcs mondást, Vörösmartytól pedig egy szép epigrammot várt, kissé
-megütődve vette át az emléklapot, de azért nyájasan köszönte meg
-vendégei szívességét. Azonban ha a tiszteletes nem nyerhetett epigrammot
-Vörösmartytól, nyert ám Bónis. Midőn a szíves házi gazda mindjárt
-megérkezésök után asztalhoz ültette vendégeit, némi kérkedéssel
-emlegette, hogy Szabolcsban is terem jó bor s Vörösmarty elébe tétetett
-egy palaczkot saját terméséből. «No, kóstold meg» – biztatá. Vörösmarty
-megkóstolta és egész komoly arczczal ezt mondta reá: «Víznek zavaros,
-bornak gyönge.»
-
-Mint házas alig egy párszor rándult ki barátaihoz. Boldogabb napokat élt
-neje és gyermekei körében. Gyöngéd férj és atya volt. Nőtlen korában
-csak dolgozni és hálni járt haza, most örömest ült otthon és rendesen
-csak a _Kör_ben töltött naponként egy pár órát, hogy hírlapokat olvasson
-és a napi politikáról halljon valamit. Az élénkülő politikai élet
-mindinkább magával ragadta. Most már aránylag csekély részt vett az
-irodalmi és akadémiai pártok küzdelmében, de annál nagyobb figyelemmel
-kisérte a politikai pártokét. E nagy érdekeltséget mutatja az is, hogy
-1841-ben az _Athenaeum_ba bírálatot írt Széchenyi _Kelet Népé_ről, bele
-vegyűlt a nagy vitába, mely a nemzetet annyira foglalkoztatta. Álnév
-alatt írta, szerkesztőtársai jól megőrizték a titkot, de jól esett neki,
-hogy czikke figyelmet ébreszt.
-
-E czikk jellemzi őt mint politikust és embert egyaránt. Nem találunk
-benne olynemű analysist, mely politikai mélyebb tanulmányról vagy
-belátásról tenne bizonyságot, de igen sok helyes észrevételt, nemes
-érzelmet, szerény tartózkodást s mindenek felett hazafiságot, melybe nem
-vegyűl se hiúság, se pártszenvedély. Széchenyinek Kossuth ellen emelt
-vádját, hogy forradalomra készíti elő a nemzetet, ő sem találta
-alaposnak, mint Magyarország majd minden politikai tekintélye, de
-tiszteletreméltónak tartja aggodalmát, s korszakosnak nevezi könyvét.
-Mindíg kegyeletes tisztelettel, néha valódi lelkesüléssel szól
-Széchenyiről, mi annál feltünőbb, mert igen is aristokraticus modora és
-sarcasmusai miatt nem igen rokonszenvezhetett egyéniségével. Czikkében a
-tisztelet és lelkesedés csak ott apad, midőn Széchenyi e következő
-szavaira tesz megjegyzést: «Nincs szegény kis Ferenczynknek kenyere s
-megesik sok szív». Ferenczy szobrász barátja volt s maga is némi
-szerepet játszott a Kölcsey- és Mátyás-szobrok indítványozásában, melyre
-Széchenyi czéloz. E gúny rosszúl esett neki, nem csak azért, mert
-közelről érdekelte, hanem mert, a mint mondja, egy leverő szó Széchenyi
-ajkáról képes a különben sem igen tartós részvétet megsemmisíteni. Nem
-védi e szobrok ügyében elkövetett ballépéseket, de azt kérdi a magyar
-aristokratiától, hogy hol vannak pesti palotáiban oly szobrok, melyeket
-Ferenczynél kitünőbb szobrászok faragtak s nem kell-e kimennünk
-Magyarországból, ha a magyar urak képtárait meg akarjuk tekinteni?
-
-Kossuthot védi ugyan Széchenyi fővádja ellen, de azért nem föltétlen
-híve; Széchenyinek sokban igazat ad, hanem azt hiszi, hogy Kossuth lapja
-mindinkább javúl, hibái, fogyatkozásai az ifjúság hibái voltak, melyeket
-már kezd levetkőzni s ezt főleg a _Kelet Népé_nek köszönhetni.
-Megnyugvással végzi bírálatát azon hitben, hogy mind Széchenyi, mind
-Kossuth munkássága egyaránt áldást áraszt a nemzetre. E bírálat jellemzi
-egész politikai pályáját. Híve volt az ellenzéknek, lelkesült eszméiért,
-de mindíg az általános elvek álláspontján maradt. A mily erősek voltak
-itt meggyőződései, épen úgy ingadozott a részletekben, az alkalmazásban.
-A Széchenyi és Kossuth politikáját meg tudta egyeztetni, mert általános
-elvekben nem sokat különböztek egymástól; Wesselényi hevessége és Deák
-mérsékeltsége egyaránt rokonszenvével találkozott, mert mindkettő egy
-ügyet szolgált; az 1848-ki országgyülésen mint képviselő a miniszteri
-párttal szavazott, de Perczel Mór, az új ellenzék egyik vezére, néha
-teljes mértékben bírta hajlamát, mert épen úgy aggódott a veszélyben
-forgó hazáért, mint habozott megmentése eszközeinek megválasztásában.
-Hajlott a demokratiához a nélkül, hogy egészen demokrata lett volna, nem
-ijedt vissza a forradalomtól, de soha sem tudott valóságos forradalmi
-emberré válni. Költő volt, kit lelkesítenek a politikai mozgalmak, de
-nem kiván vezérök lenni, hazafi, ki remél, aggódik, kétségbeesik, de nem
-lép ki szerény visszavonultságából s nincs elég becsvágya, hogy hazája
-szerencséje- vagy szerencsétlenségének felelősségét magára vegye.
-
-Az 1848 ki nagy változást lelkesüléssel fogadta. Az átalakított
-alkotmányban végre diadalra jutott mindaz, a miért a nemzet oly régóta
-küzd s a mit a költők között ő szolgált legrégebb- és leghívebben. A
-márcziusi napokban majdnem egész nap a _Kör_ben lehetett látni azon
-férfiak oldalánál, kik a mozgalmat hol bátorítani, hol mérsékelni
-igyekeztek. Egy szép költeménynyel üdvözölte a felszabadúlt sajtót, s
-túláradó felindulásban élte át a jóhiszemű remények és naiv örömök e
-boldog napjait. Azonban hazafiúi örömét családi csapás zavarta. Áprilban
-kisebbik fia, Mihály, meghalt. Mélyen hatott reá e veszteség. Erőt vett
-magán, neje előtt titkolta fájdalmát, de midőn Czuczor beszentelte a
-halottat, s búcsuztatóul el kezdte szavalni a _Kis gyermek halálára_
-czímű költeményét, reá borult a koporsóra és keservesen sírt. «A
-különben erős férfiú szemei könyözönben úsztak – úgy mond Czuczor – s
-vigasztalásomat nyakamba borúlva fogadta.» Garay és Petőfi szintén jelen
-voltak; ők kisérték ki egy bérkocsin a bánatos atyát s temették el a kis
-fiú tetemét a Kisfaludy sirja mellé. Mindkettőt annyira meghatotta
-Vörösmarty fájdalma, hogy másnap fia emlékére írt költeményekkel
-igyekeztek őt enyhíteni. Mindamellett Vörösmarty búskomorsága nem sokáig
-tartott, a mozgalmas idők erős benyomásai hamar kiragadták belőle s
-visszaadták a közügyek iránti érdekeltségnek. Midőn Wesselényi Miklós
-báró a _Kör_ben a horvát és szerb mozgalmak veszélyességéről tartott
-beszédet s a haza védelme végett önkénytes zászlóaljak alakítására
-szólította föl a miniszteriumot és nemzetét, addig is, míg az
-országgyülés megnyilhatnék, Vörösmarty ott ült régi barátja mellett s
-osztozott aggodalmában és lelkesülésében. Egy pár hónap mulva a _Pesti
-Hirlap_ban egy költemény jelent meg tőle, melynek tárgya ugyanaz, a mi
-Wesselényi beszédeé s refrainje harczi riadó:
-
-  A síkra magyarok,
-  Fegyvert ragadjatok!
-  Hazánkat újra meg kell váltani.
-  E drága föld szinét
-  Borítsák szerte-szét
-  A pártütőknek véres csontjai!
-
-Néhány politikai czikket is írt a _Pesti Hirlap_ba s a _Pesti
-Divatlap_ban szót emelt a zsidók mellett, kiket a pesti és pozsonyi
-német polgárság egy része annyira üldözött. E czikkek is csak
-általánosságok s nem vágnak a sajátképi politika körébe. A politikai
-nagy mozgalom, mely már a forradalom csiráit hordotta méhében, egészen
-kiragadta a szépirodalom köréből, bár nem tette se politikai íróvá, se
-szónokká. Fölhagyott _Lear király_ fordításával, melybe 1847 végén
-kezdett, midőn Petőfivel és Aranynyal szövetségre lépett Shakespeare
-nevezetesb drámái lefordítására, fel a költészettel is, legalább 1848
-márcziusától egész 1849 végeig a fennemlített két költeményen kívűl nem
-írt többet. Azok is hazafiúi költemények, a mozgalmas idők szüleményei.
-A nemzet lázas aggodalmai és reményei annyira lelkébe olvadtak, hogy nem
-is tudott volna mást költeni, mint hazafiúi vagy épen politikai
-költeményeket, de tartózkodott akár az aggodalmak, akár a remények
-költészetének átadni magát; amaz csak félénkséget, kishitűséget
-terjesztett volna, emez pedig fokozta volna a különben is merész
-vágyakat. A néma költő magában emésztődött mintegy hánykodva Deák
-aggodalmas hallgatagsága s Perczel Mór forradalmias önbizalma között.
-Amaz legjobb barátja volt, ez legkedvesebb tanítványa; amaz miniszter,
-ez ellenzéki szónok, majd tábornok; amaz a törvényesség, ez a forradalom
-megtestesülése. E két ellentét különböző fokain szállott vagy emelkedett
-Vörösmarty politikai hangulata a kedvező és kedvezőtlen körülmények
-szerint, még a pesti országgyülés megnyitása előtt s még inkább folyama
-alatt. Néha titkos rokonszenvvel kisérte az ellenzék magatartását;
-ingerült kedélye, lángoló képzelődése a merészebb rendszabályok felé
-ragadták, de nyiltan, véleményével, szavazatával folyvást, egész
-fennállásáig, a Batthyányi-miniszteriumot támogatta, mert
-lelkiismeretessége visszariadt mindentől, mi a koczkáztatás bélyegét
-hordotta magán. A miniszterek részint tisztelői, részint barátai voltak;
-rokonszenv és megszokott pártfegyelem csatolta a régi ellenzékhez, mely
-most a kormányon ült.
-
-A kormány szívesen látta pártján a _Szózat_ költőjét, örömest adott
-volna neki hivatalt is, de ő nem fogadott el semmit, sőt a magyar nyelv
-és irodalom egyetemi tanszékét is visszautasította, melylyel Eötvös
-báró, a cultusminiszter, megkinálta. Maga helyett Garayt ajánlá, ki
-aztán ki is neveztetett. Képviselővé választatni volt egyetlen vágya.
-Nem szerepelni kivánt, de polgártársai bizalmát úgy tekintette, mint
-hazafi lyrája koszorúját, s azt hitte, hogy egy becsületes hazafi
-szavazata az izgalmas időkben többet ér, mint bármikor. Csakugyan meg is
-választották s ott, hol csak híréből ismerték, Bács-Bodrogmegye almási
-kerületében. Itt előbb Kossuth Lajos választatott meg, azonban ő Pest
-városa részéről is megválasztatván, ez utóbbit fogadta el s Almáson új
-választás hirdettetett ki. «A junius 19-én 9 órakor megnyilt gyülésben –
-mond a választási jegyzőkönyv – a választási elnök (Kovácsics Antal) az
-összegyült számos választókat mindenek előtt az isméti választás okáról
-értesítvén, ugyanazokat összesen és egyenként képviselő ajánlására
-nyilvánosan felszólította, mely felszólításra a jelenlevők egyhangúlag
-Vörösmarty Mihály nevét hangoztatván, miután isméti felszólításra, ha
-vajon nincs-e valakinek észrevétele a hangoztatott név ellen, mindnyájan
-a kikiáltott iránti akaratukat s bizodalmukat kijelentették: ekként
-Vörösmarty Mihály úr ezen almási kerület törvényes képviselőjének
-egyhangúlag megválasztatott, s a törvények értelmében ezen megbízó levél
-gyanánt szolgálandó jegyzőkönyv egyik példánya a választási jegyző által
-(Szevics Döme) személyesen kezébe juttatni rendeltetett.»
-
-Vörösmarty a képviselőház leghallgatagabb tagja volt, épen mint Newton
-az angol parlamentnek. Egyetlenegyszer sem szólott, sem Pesten, sem
-Debreczenben, sem Szegeden. Nem volt szónok s csak a _Kör_ben és
-akadémiában tartott néha beszédet. Nagyobb és szokatlan gyülekezetekben
-irtózott szólani. Losonczon és Kolozsvárott, midőn fáklyás zenével
-tisztelték meg, csak egy pár szóval fejezte ki köszönetét. Még az
-annyira megszokott akadémiai gyülésekben is némi zavar fogta el, ha
-hosszabb beszédet mondott. Ismerve természetét az egész országgyülés
-alatt csak az egyszerű szavazatra szorítkozott. Mindamellett szerény
-elvonultságában sem kerülhette ki az új ellenzék támadását.
-
-Petőfi támadta meg egy versben, melynek refrainje ez: «Nem én tépem le
-homlokodról, magad tépted le a babért». E támadásra alkalmat a
-hadügyminiszter törvényjavaslata adott, mely szerint a kiegészítendő
-régi ezredek, mihelyt a körülmények engedik, magyar lábra állíttatnak
-ugyan, de addig maradnak régi állapotjokban, a régi tisztek és német
-vezényszó alatt s csak az ujonnan felállítandó honvédezredek állíttatnak
-egészen magyar lábra. Az ellenzék hevesen megtámadta e
-törvényjavaslatot, magyar vezényszót követelt, nem bízott a régi
-tisztekben, a szerbek ellen folytatott harcz sikertelenségét is nekik
-tulajdonította s a hadsereg teljes átalakítását sürgette. A miniszterium
-kivihetetlennek tartotta e követelést a háború folyama alatt s nem
-vállalt érte felelősséget. A törvényjavaslatot aug. 21-én elfogadta az
-országgyülés; Vörösmarty is a többséggel szavazott, bár, a mint maga
-mondja, nem minden habozás nélkül. Petőfi az új ellenzékhez szított. Nem
-volt képviselő, sem hírlapíró, de dalaival nagy befolyást gyakorolt a
-közszellemre, s erélye a mozgalmakkal növekedett. Már 1846-ban
-forradalomról álmodozott s 1848-tól egész haláláig a legszélsőbb
-demokratia híve volt, bár szorosan véve egy párthoz sem tartozott s
-Kossuth iránt épen nem viseltetett rokonszenvvel. Mint a politikában a
-régi ellenzéket és reformpártot lassanként a forradalom pártja váltotta
-föl: úgy vált a hazafiúi költészet egészen forradalmivá. E költészetnek
-Petőfi volt képviselője. Dalai kisérték és megelőzték az eseményeket s
-átzúgtak a gyülések zaján s az ágyúk dörgésein. Ugyanaz választotta el
-egymástól a költőket, a mi az államférfiakat.
-
-Petőfit rendkívűl felindította a hadügyminiszteri törvényjavaslat s még
-inkább Vörösmarty szavazata, kiről azt hitte, hogy legalább e kérdésben
-nem fog a kormánynyal tartani. Mindjárt első felindulásában megírta
-Vörösmartyhoz intézett költeményét, aztán elment hozzá vitatkozni, de
-nem tudták fölvilágosítani egymást. Barátjai, kiknek felolvasta
-költeményét, ellenezték kiadását. Petőfi nem hallgatott reájok,
-szerkesztőtársa Jókai ellenére is kiadta azt az _Életképek_ben, sőt
-midőn ez a következő számban tiltakozni mert, összetűzött vele s megvált
-a lap szerkesztésétől. A költemény szép, maga Vörösmarty is megvallotta,
-azonban nem illett a körülményekhez, alapja nem igazság. Még az ellenzék
-szempontjából sem tett Vörösmarty olyast, hogy azt lehetett volna róla
-mondani, hogy megtagadta múltját és _Szózata_ már érthetetlen.
-Vörösmartyra nagyon kedvetlenűl hatott az egész. Sértve érezte hazafi
-becsületét, melyet többre becsült költői koszorúinál. Tudta, hogy
-mozgalmas időkben, ha egyszer megindúl, bőven tenyész a gyanúsítás.
-Fájt, hogy épen Petőfi lép föl ellene, kit mindíg pártolt és szeretett.
-Hitte, hogy Petőfit némi rosszakarat is vezette s kereste a támadás
-alkalmát. Száraz prózában felelt neki, fölfejtve, hogy ő semminemű elvet
-nem sértett meg s a vita sarka általában nem elv, hanem az elvnek csak
-alkalmazása körűl forgott. Azonban felindúlását nem palástolhatta.
-Czikke végén megjegyezte, hogy Petőfi kitette magát a higgadt emberek
-itéletének. «Nem fogják-e méltóan mondani – folytatja – hogy Petőfi
-Vörösmartyról, kivel barátságos viszonyban van, mindeddig egy jó szót
-sem szólt, honnan van az, hogy oly mohón ragadta meg az alkalmat róla
-kárhoztatását kimondani. Tisztelet-e, szerénység-e, midőn valakiről
-minden komolyabb vizsgálat nélkül így szólunk: én elitélem őt. Kicsoda?
-Petőfi. Kit? Vörösmartyt. S miért? Elvekért, melyeket Vörösmarty meg nem
-tagadott. Ez legalább is igen nagy elbizakodásra és könnyelműségre
-mutat.» S végre, hogy ő is mondjon verset, egy epigrammát csatol
-czikkéhez, jó tanácskép, melyben inti Petőfit, hogy legyen buzgó, de
-szerény, birónak még kicsiny, küzdjön, munkáljon s várja el
-itéletét.[45]
-
-Vörösmartynak a vita főpontjában igaza volt, de felindulásában feledte,
-hogy Petőfi többször szólt róla s oly tisztelettel és szeretettel, mint
-senkiről. «Debreczenből utaztam Pestre 1844-ben februárban – írja Petőfi
-1847-ben Kerényihez intézett _Úti levelei_ben, melyek a _Hazánk_ban
-jelentek meg – kopott ruhában egy pár huszassal s egy kötet verssel… A
-végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg s elmentem
-Magyarország egyik legnagyobb emberéhez oly érzéssel, mint a kártyás, ki
-utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta
-verseimet, lelkes ajánlására kiadta a _Kör_ s lett pénzem és nevem. E
-férfiú, kinek én életemet köszönöm s kinek köszönheti a haza, ha neki
-valamit használtam vagy használni fogok, e férfiú: Vörösmarty.» Mint
-költőt is nem egyszer emlegette tisztelettel, sőt Shakespeare III.
-Richardja bírálatában (1847) nagyobb lyrikusnak itéli Hugo
-Victornál.[46] Összes költeményeit is neki ajánlotta tisztelete és
-szeretete jeléűl. Magán az ellene írt költeményen is megérzik a
-tisztelet s épen nem látszik szenvelgésnek, midőn a hozzá csatolt
-jegyzetben azt mondja, hogy Vörösmarty elitélése neki nagy áldozat,
-melyet szíve tesz elveiért. Vörösmarty rossz szándékot vélt ott, hol
-csak politikai lázas pártszenvedély nyilatkozott s nem vette észre, hogy
-Petőfiben egész a rajongásig kifejlődött meggyőződéseinek cultusa,
-melyeknek magát és másokat egyaránt kész volt feláldozni.
-
-Petőfi is válaszolt Vörösmarty fölszólalására. Többé nem vitatta
-Vörösmarty hazafi- vagy hazafiatlanságát, de élesen torolta vissza
-mindazt, mit Vörösmarty válaszában lenézésnek vagy épen megvetésnek
-hitt. Ő is épen oly hibásan fogta föl egy pontban Vörösmarty feleletét,
-mint ez az ő költeményei indokát. Petőfi azt hitte, hogy Vörösmarty e
-kérdésével: kicsoda mondja: én elitéllek? Petőfi, kit? Vörösmartyt?
-valamint epigrammájával lenézi őt mint költőt és embert egyaránt, holott
-Vörösmarty csak arra czélzott, hogy egy fiatal ember merészkedik őt oly
-könnyedén elitélni, őt, ki huszonöt év óta szolgálja hazáját s a
-nemzetiség és alkotmány nagy elveinek áldozta egész életét. A
-hazafi-önérzet kiömlése volt ez, melyet Petőfi annyival könnyebben
-megérthetett volna, mert tudhatta, hogy e pontban Vörösmarty mily
-érzékeny és más felől nem egyszer tapasztalhatta, hogy Vörösmarty nem
-hogy lenézné, de igen nagyra becsüli az ő költői tehetségét.
-Felindulásukban mindketten félreértették egymást s épen abban a pontban,
-mely leginkább fájt szívöknek.
-
-E polemia ama zajos időben is figyelmet gerjesztett, de sokan nem láttak
-benne egyebet, mint azt, hogy Petőfi irigyli Vörösmarty koszorúját,
-Vörösmarty pedig keveset tart mind Petőfiről, mind költészetéről. S ezt
-némelyek maig is hiszik, holott e véleményt nem támogatja se polemiájok,
-se másnemű adat. Hogy Petőfi mennyire tisztelte Vörösmartyt, mint
-költőt, _Vegyes munkái_nak több helye mutatja, sőt maga az ellene írt
-költemény sem bizonyít e tekintetben ellenkezőt, mert Petőfi mintegy ezt
-vallja be: én nem tudtam elhomályosítani dicsőségedet, magad
-homályosítod el. Petőfi e polemia után is azzal a tisztelettel és
-ragaszkodással viseltetett Vörösmartyhoz, mint azelőtt. Látszik, nem
-akart sérteni, nem rossz szándékból lépett föl ellene s annyira bízott
-jó indulatában, hogy midőn honvédnek állott s a csatatérre indult, azon
-esetre, ha elesnék, Vörösmartyt kérte föl születendő gyermeke gyámjáúl.
-Vörösmarty is mind végig a régi maradt hozzá, s hogy mennyire becsülte
-költészetét, szavai és tettei mutatják. Midőn Petőfi az _Athenaeum_ban
-föllépett, ő figyelmeztette társait e rendkívűli tehetségre; 1844-ben
-Petőfi versei első gyüjteményének kiadását ő eszközölte ki a _Kör_ben;
-_János Vitéz_nek, még megjelenése előtt, az irodalmi körökben ő
-alapította meg jó hírét. Petőfi néhány év alatt meghódította a
-közönséget s mint lyrikus Vörösmarty versenytársává emelkedett, sőt
-némelyek azt tartották, hogy felül is multa. Petőfi ellenségei azt
-terjesztették, hogy ezt ő maga mondotta volna, mi Vörösmartyné fülébe
-jutván, elpanaszolta férjének. «Hadd muljon felül mielőbb – jegyzé meg
-Vörösmarty – nem szeretnék úgy meghalni, mint Magyarország első
-költője.» Nagyobb lelkű volt, mintsem írigy lehessen. Elismerte Petőfi
-genialitását, s bár ez új lyra az övével némely pontban ellentétben
-állott, mégis örömmel üdvözölte, mert érezte, hogy az nem egyéb, mint
-fejlődési stádiuma a mindinkább nemzetivé váló magyar költészetnek,
-melynek ő vetette meg alapját.
-
-Valóban Vörösmarty az ellentétek mellett is mind külsőleg, mind belsőleg
-szoros kapcsolatban van Petőfi és Arany költészetével. Ő törte meg
-költészetünkben az idegen szellem jármát, mely lehetővé tette a
-nemzetiesb fejlődést; pártfogója, támasza volt Petőfinek, Arany
-fejlődésére pedig néhány szavával elhatározó befolyást gyakorolt. Arany
-1845-ben az _Elveszett alkotmány_ (előbb _Rák Bende_) czímű komikai
-eposzával pályázott a Kisfaludy-társaság költői díjára, mint teljesen
-ismeretlen ember. A mű nem sokat ér, de legjobb volt társai közt s
-megnyerte a jutalmat, azonban a jutalmazott költőt nagyon lehangolta
-Vörösmartynak, mint egyik pályabírónak, következő ítélete: «A beküldött
-komikai költeményekben több a satira és didaxis, mint a komikum s a
-nyelv és verselés oly nemű, mintha irodalmunk vaskorát élnők; eszmékben
-gazdag s nem költőietlen a _Rák Bende_ czímű, melyet, mint a többi közt
-legtűrhetőbbet, jutalomra ajánlok.»[47] Arany érezte, hogy Vörösmartynak
-igaza van, de érezte tehetségét is; Vörösmarty szavai fölébresztették
-szúnyadó becsvágyát, meg akarta mutatni, hogy nem vaskori költő s
-megírta _Toldi_át, mely megalapította hírét. Így növelte Vörösmarty
-versenytársait, Petőfit, a lyrikust, Aranyt, az epikust, hogy mintegy
-átadja nekik a magyar költészet e két birodalmát, melyekben huszonöt
-éven át egyedül uralkodott.
-
-Azonban az idők mindinkább nehezűltek. Vörösmartyt kerűlte a múzsa,
-többé nem gondolt az irodalommal, hazafiúi aggodalmainak élt. A
-forradalom kikerűlhetetlennek látszott. A kik féltek tőle és kikerűlni
-igyekezték, a kik gyűlölték és el akarták nyomni, épen úgy munkáltak
-előidézésén, mint a kik ohajtották és előkészítették. A bele sodrott
-nemzetnek nem volt más választása, mint küzdeni vagy föltétlenűl megadni
-magát. Vörösmarty nem vált meg nemzetétől; 1848 végnapjaiban minden
-habozás nélkül követte az országgyűlést Debreczenbe s magával vitte
-családját is. A vesztett és nyert csaták zajában élte napjait és
-_Szózat_ának reményei és balsejtelmei viszhangoztak lelkén. A huszonöt
-éves ifjú az elhanyatlott ősi dicsőségről álmodozott s a puhaság
-fertőjébe sülyedt nemzetét siratta, hazafi-erényről zengett, melynek
-csak emléke élt már: s ime a negyvennyolcz éves férfiú betelni látta
-ifjú álmait. A régi magyar vitézség és hazafi-föláldozás nagy tettei
-mintegy újjá születtek a forradalom viharában. Vörösmarty szilaj örömmel
-szemlélte mindezt, de az erények mellett látta a bűnöket is, és
-elfordúlt tőlök. Nemes kedélye gyakran szenvedett. Ide járúlt még a sok
-nyomor és szerencsétlenség, melyekkel együtt jár a háború, s még inkább
-a forradalom. Életével keveset gondolt, de az a gondolat, hogy
-családjára szomorú sors várhat, gyakran elkomorította. Nem volt képes se
-a közügyeknek, se családjának, se a költészetnek élni. Költői kedélye
-egész izgatottságával szemlélte az eseményeket. Néha könyveibe merűlt,
-máskor vidámabb barátjai társaságában keresett szórakozást. Föl-följárt
-az országgyűlésre, de nem beszélt; visszavonúlt családjába, de a kormány
-egy-egy újabb rendszabálya vagy egy fontos hír a csatatérről az
-országgyűlési klubbok lármáiba ragadták.
-
-Debreczenben is, mint Pesten, nem egy kérdésben a mérsékeltebb párthoz
-tartozott, kiket magyar girondiaknak nevezgettek, de azért fentartotta
-régi viszonyát mind Perczellel, mind Petőfivel, kik egész atyjoknak
-nézték. Petőfi családja abban a házban lakott, melyben Vörösmarty,
-valamint a Perczel testvéreé is, mintegy a Vörösmarty gondjai alatt.
-Perczel és Petőfi először is Vörösmartyt látogatták meg, ha Debreczenbe
-jöttek. Perczel nyert csatáiról beszélt s Magyarország nagy jövőjéről,
-Petőfi Bemről, az erdélyi hadjáratról, újabb költeményeit olvasta föl és
-sarkalta Vörösmartyt, hogy ő is írjon. Vörösmarty gyönyörködött ifjú
-barátjai lelkesedésén, de hallgatag és tétlen maradt. Már mutatkoztak
-rajta némi jelei a búskomoly és tétlen hangulatnak, melynek később
-martalékáúl esett. De erőt vett magán s a forradalom izgalmai, melyek
-fárasztották, egyszersmind nem engedték, hogy sötétedő kedélye önmagába
-sülyedjen.
-
-Az 1849 ápril 14-ki végzés után, mely az uralkodóházat trónjától
-megfosztotta s kimondotta Magyarország teljes függetlenségét, a
-kormányban változás történt. Magyarország élére egy kormányzó
-állíttatott, nagy hatalommal ugyan, de a felfüggesztett fölségi jogok
-közül mindannak gyakorlata, mire múlhatatlan szükség volt, némikép
-korlátoztatott. Így a kegyelmi jogot nem a kormányzó gyakorolta, hanem
-egy kegyelmi szék, melyre csak annyiban volt befolyása, hogy bíráit az
-igazságügyminiszter előterjesztésére, ő nevezte ki. Vörösmarty is
-kineveztetett e kegyelmi szék egyik bírájának. «Hivatalosan értesítem
-önt – írja neki Vukovics Sebő, az igazságügyi miniszter, Pesten jun. 15.
-1849 – hogy előterjesztésemre az országkormányzó által a kegyelmi
-székhez közbíróul neveztetett ki, rendszeres 4000 pfrt. fizetése f. évi
-jun. 15-én veszi kezdetét, miről a pénzügyi miniszterium értesíttetett.»
-«Tehát mégis van egy hivatal – mondá Vörösmarty nejének – melyet el
-lehet és el kell fogadnom.» Elfogadta mint oly hivatalt, mely nem
-annyira szakismeretet kiván, mint becsületet és lelkiismeretességet.
-Aztán úgy hitte, hogy el kell fogadnia hazafi és emberi kötelességből,
-mert talán igaztalanságokat akadályozhat meg, s minden esetre
-korlátozhatja a pártdüh kicsapongásait, s enyhítheti a kivételes
-törvények szigorát. Buzgóságában nem gondolt arra, hogy e hivatal
-egyaránt veszélyt hozhat reá, akár győz a forradalom, akár nem. Az első
-esetben a pártok szenvedélye támadhat ellene, mert igen mérsékelt, a
-másodikban a győzők fogják üldözni, mint tagját egy oly törvényszéknek,
-mely fölségi jogot mert gyakorolni. Hivataloskodása nem sokáig tartott.
-A kegyelmi széknek csak egyetlen ülése volt s Vörösmarty – mint mondják
-– ebben is kegyelemre szavazott.
-
-Az egyesült osztrák és orosz seregek előnyomulása juliusban Pest
-elhagyására kényszeríté a kormányt és országgyűlést. Vörösmarty követte
-őket. Úgy vált meg családjától, melyet Pesten hagyott, mintha soha sem
-térne vissza. Szegedre, Aradra együtt utazott Bajzával, a világosi
-katasztrófa után vele menekült Nagy-Váradra s onnan Szathmármegyébe. A
-két költő négy hónapig bújdosott és rejtőzött e távol eső megyében.
-Mindenütt vendégszerető menhelyre találtak; egyik birtokos a másikhoz
-küldötte őket, míg végre az üldözők nyomaikat vesztették. Háltak a
-szabad ég alatt is, egy párszor erdészkunyhókba kellett rejtőzniök s
-talán még most is láthatni valamelyiknek ajtaján Virgilius e szavait:
-«_Nos patriam fugimus_», melyeket Vörösmarty irónnal karczolt emlékűl
-reá. Gebén, Csanády Jánosnál, mintegy három hétig mulattak; itt írta
-Vörösmarty _Emlékkönyvbe_ czímű költeményét, mely oly híven kifejezi
-kétségbeesett hangulatát. Hazafiúi mély bánatát családi csapások
-tetézték. Az első tudósítás, melyet családjáról vett, egyik kis
-leányának halála volt. Nemcsak lélekben lőn beteg, hanem testben is.
-Vérkeringési zavarokban szenvedett, melyeket a hányódás és rendetlen
-élet idéztek elő. Midőn 1850 elején Fegyvernekre jött nejével
-találkozni, már majdnem egészen ősz volt és gyengélkedő. Neje és
-barátjai tanácsára elhatározta, hogy Pestre megy és följelenti magát a
-katonai törvényszéknél, melynek szigora valamennyire már enyhülni
-kezdett. Kikérdezték és elítéltetéséig szabadon bocsátották. 1850 nyarán
-pöre felfüggesztetett, s ugyanakkor Haynautól, Magyarország teljhatalmú
-helytartójától, több képviselőtársával együtt kegyelmet nyert.
-
-Ez örömhír már Baracskán találta a családot. Vörösmarty itt még 1850
-tavaszán egy házat, egy pár hold földet és Kajászó-Szent-Péter határában
-egy szőlőt vett haszonbérbe. Egész 1853 tavaszáig lakott itt, mikor
-aztán szülőföldjére, Nyékre, költözött, szintén mint bérlő. Életének ez
-öt éve csak lassú haldoklás volt. Sok csapás sulyosúlt reá szellemi és
-anyagi, testi és lelki, de a legnagyobb az volt, hogy elhagyta lelkének
-ereje. Búskomolyságba és tétlenségbe sülyedt s lelki és testi betegsége
-egymást táplálták. Költségkimélésből költözött falura s úgy hitte nincs
-többé mit keresnie Pesten. Akadémiai fizetése volt egyetlen biztos
-jövedelme, melyhez később a Batthyány Kázmér lefoglalt javain fekvő 500
-forintnyi évpénze járult, melyet a kormány folyóvá tőn. Mindez csekély
-összeg volt arra nézve, hogy megrongált pénzviszonyait rendbe hozza,
-gyermekeit növeltethesse, családját némi kényelemben részesítse. Neje és
-gyermekei, kiket úgy szeretett s kik annyira boldogították, élő vádként
-tüntek föl előtte. Nem tehet értök semmit, nem hagyhat reájok semmit.
-Férji és atyai gyöngéd szeretetének aggodalmai megkeserítették családi
-élete örömét is, az egyetlent, mely még megmaradt számára. Dolgozni,
-írni akart, de nem volt reá képes. Csak a nemzet siralmát, Magyarország
-jajkiáltását tudta volna zengeni, a mit nem lehetett, s egyebet semmit.
-Senki sem érezte mélyebben hazája szenvedését. Kedélye föl volt dúlva,
-mint a haza földje, mint az alkotmány, mint a nemzetiség: rom volt, mint
-Magyarország. Együtt nőtt fel egy jobb kor reményeivel, bajnoka, költője
-volt ama nagy küzdelemnek, mely fejlődésbe indította az alkotmányt,
-nemzetiséget és újjá szülte a magyart, s ime mindez összedűlve,
-letiporva. A Bach-kormány minden rendszabálya, mely a nemzeti lét
-gyökerét támadta meg, megannyi tőrszúrás volt szivének s bár hazafiúi
-kétségbeesése első rohamaiból kiocsúdva, nem tekintette örökre
-elveszettnek hazáját s bízott jövőjében, de a maga életét eljátszottnak
-hitte s e szomorú idők egész gyásza kedélyére nehezült.
-
-Az irodalom helyett a kertészet- és szőlészetnek élt; dinnyét és dohányt
-termesztett, kivált Baracskán, de Nyéken már abba is beleunt. Kerűlte a
-társaságot, de a magány is terhére vált. Néha dolgai miatt vagy
-szórakozásból berándult Pestre, de még komorabban tért vissza. Barátjai
-nagy része bujdosott vagy börtönben szenvedett, Bajzát megőrülve
-találta, az akadémia csak eltűrve, mintegy elbújva tartotta üléseit, az
-irodalom kegyetlen önkény alatt nyögött, a nemzeti nyelv kiszoríttatott
-mind a közigazgatásból, mind az iskolákból s a fővárost az idegen
-hivatalnokok egész özöne borította el. Falun legalább nem láthatott
-ilyesmit s Nyéken gyermeksége édes emlékei vették körűl. Ablakából oda
-látott arra a telekre, hol egykor atyja rozzant laka állott, hol
-született, hol gyermeksége napjait töltötte. E mosolygó emlékek is
-elborultak; azóta negyven év tölt el s a tíz éves gyermek mint megtört
-férfiú tért vissza bölcsőjéhez haldoklani. Elsötétedett kedélye ritkán
-derűlt fel. Néha vendég köszöntött be hozzá, egy párszor Deák Ferencz is
-meglátogatta; legkedvesebb barátja látására fölelevenedni látszott régi
-kedve, de nem sokáig tartott, ismét visszasülyedt búskomolyságába. Végre
-írni kezdett. Elővette _Lear király_t, melynek fordításába még 1847-ben
-bele fogott. Inkább kényszerűségből dolgozott, mint kedvből. A _Nemzeti
-Könyvtár_ kiadói Shakspeare egy pár drámája fordításával bízták meg,
-tiszteletdíját is előlegezték, mit leróni igyekezett. _Lear király_t be
-is végezte, de ez nem oly sikerűlt fordítás, mint _Julius Caesar_,
-melyet szintén Shakspeareből jobb napjaiban dolgozott. _Romeo és
-Juliá_ba is belekezdett, de csak egy pár jelenetét fordíthatta le.
-Mindinkább kezdett betegeskedni. Vértolulások támadták meg mellét és
-agyát, minek következtében kábultságban és nehéz lélekzésben szenvedett.
-Ezért gyakran járt be Pestre orvosához, Kovács Sebestyén Endréhez;
-elhagyva a homeopathiát, az allopathiához fordult. Ilyenkor több napot
-mulatott a fővárosban. Benézett a színházba, meg-meglátogatta régibb s
-újabb barátjait és ismerőseit. Nem egyszer lehetett látni Keménynél és
-Csengerynél, de legtöbbször Tomorynál, kinél 1854 – 55-ben sokszor
-összegyűltek a fiatal írók. Maga keveset beszélt, inkább hallgatta a
-mások beszédét, az irodalom most már nem igen érdekelte, a politika
-inkább s néha a szenvedély egész gyűlöletével és fájdalmával bírálta a
-Bach-kormány rendszabályait, s az európai politika fordulatait. De hamar
-kifáradt s elaludt székében. Testi és lelki hanyatlása meglátszott
-öltözetén is, melyet elhanyagolt. Valódi képviselője volt hazájának, a
-szenvedő, szegény és megalázott Magyarországnak.
-
-Betegsége 1853 őszén vett komolyabb fordulatot s lassanként
-tüdővizenyővé fejlődött ki (œdæma pulmonum). Azonban voltak enyhébb
-hónapjai is s még egyszer és utoljára föllobbant költői lelkesülése is.
-1854-ben nehány költeményt írt s küldött be Csengery Antalhoz, a _Magyar
-nép könyve_ szerkesztőjéhez, Eötvös által, ki Velenczén jártában
-meglátogatta. Az _Ember élete, Száműzött, Emléksorok egy sírkőre, Vén
-czigány_ e költemények czímei. A három elsőt Batthyány Kázmér gróf
-emlékére írta, ki 1854-ben mint száműzött halt meg Párisban. Rokonszenv
-és hála csatolták hozzá; barátja és pártfogója volt, kinek halála
-számtalan veszteségei között is mélyen hatott reá. A _Vén czigány_t az
-orosz-török háború kiütésekor írta, mely európaivá gyuladott s melyről
-azt hitte, hogy befolyással lesz Magyarország sorsára. Költői szelleme,
-melyet honszeretet táplált, s hazafibánat emésztett, még egyszer
-erőteljesen nyilatkozik. Nemzetéhez többé nem szólhatva, önmagát
-szólítja meg, ő a vén czigány, a vénülő költő. Lelkén a _Szózat_
-viszhangzik, melynek balsejtelme szilaj fájdalommá vált, de a melynek
-reményét, hitét még őrzi megtört szívében is. «Lesz még egyszer ünnep a
-világon» – kiált föl – remél az európai szabadság ünnepében, s hiszi
-Magyarország sorsának jobbra fordulását.
-
-Ugyanez időtájt munkái újabb kiadásáról is gondolkozott, mert a Kilián
-könyvárússal kikötött tíz év már eltelt. Most Heckenasthoz fordult s
-alkudozásba bocsátkozott vele Tóth Lőrincz által. Nyomasztó
-pénzviszonyain akart segíteni, melyeket betegsége még nyomasztóbbakká
-tett. «Adósság, tehetetlenség, sánta remény, hidd el alig nevezhető
-életnek; – írja Tóth Lőrincznek 1854 aug. 4-ről – itt a lelki erő
-oszlop, melyről elpusztult a híd.» Az alku nem sikerűlt. Vörösmarty mind
-nyomasztóbb helyzetbe jutott. Betegsége nem enyhűlt, hiában használta
-1855-ben a balatoni fürdőt. 1855 október vége felé a legaggasztóbb
-jelenségek mutatkoztak; erős rohamok jöttek reá s két hétig feküdt. Azt
-hitte, hogy többé föl nem kel; könnyező nejének, mintha örökre búcsuznék
-tőle, tanácsokat adott s még egyszer ismétlé: «Nem tudom mi lesz
-belőletek, de bármi sors érne, forduljatok Deák Ferenczhez, ő nem fog
-elhagyni». Azonban fellábadt s neje rávette, hogy költözzenek be Pestre,
-hol folyvást orvosi felügyelet alatt lehet. Az egész család beköltözött
-s az _Arany sas_ba szállott, míg szállást fogadhat. Vörösmarty
-valamennyire jobban érezte magát; gyakran látogató barátjai s köztök
-Deák Ferencz társaságában egy kissé fölvidulni látszott. Nov. 17-én
-költöztek át a váczi-utczai 5-ik számú Kappel-házba. Épen azon az
-emeleten volt szállásuk, hol azelőtt huszonöt évvel Kisfaludy Károly
-lakott és meghalt. Vörösmarty gyalog ment nejével; megismerte a házat,
-hol kedves barátja meghalt, de nem gondolt arra, hogy ő is oly közel van
-a halálhoz. Alig indúlt föl a lépcsőkön, egyszerre csak összerogyott.
-Hirtelen meghűtés következtében agyszélhüdés (apoplexia serosa cerebri)
-érte. Ölbe fogva vitték föl, s lefektették; egész haláláig nem volt
-eszméletnél. Neje s egy fiatal orvos, Kovács József, virrasztottak
-mellette. A mellékszobák barátjaival teltek meg, a házmestert és
-cselédeket a hogyléte felől tudakozók csoportjai ostromolták. 19-én
-reggel Bezerédj István papot hozott, ki feladta a halotti szentséget.
-Déli egy óra után Deák Ferencz és Kemény Zsigmond léptek a haldokló
-szobájába. Alig távoztak el, Vörösmarty nem volt többé, délután két
-órakor már hidegűlt tetemére borultak síró neje és gyermekei.
-
-Temetése nov. 21-én ment véghez, Kisfaludy Károly halála napján és
-órájában, délután három órakor. Pest emberi emlékezet óta nem látott ily
-népes temetést. Húszezer embernél több követte a koporsót s a fogatok
-számlálhatatlan sora lepte el az utczákat. Az életét nemzetének áldozott
-férfiú halálával is a nemzeti érzelem nyilvánulására adott alkalmat. A
-főváros népe, midőn a hazafiság és nemzetiség nagy költőjének ily fényes
-végtiszteletet adott, egyszersmind ki akarta mutatni hazafiúi érzelmeit,
-hogy «megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán». Öt sanyarú év
-nyomása után e temetésen lélekzett föl először szabadabban. A kormány
-érezte, hogy ez néma tiltakozás s a hírlapokon boszúlta meg magát,
-melyek gyászszegélyben mertek megjelenni. Azonban a nemzet részvéte
-nemcsak a temetésen nyilatkozott s kész volt anyagi áldozatokra is.
-Vörösmartynak özvegye s három gyermeke maradt: Béla, Ilonka és Erzsébet,
-kiknek nem hagyhatott más vagyont, mint munkáit és költői dicsőségét.
-Gyámatyjok, Deák Ferencz, magánúton adakozásra szólította föl a tehetősb
-hazafiakat. Néhány hónap alatt százhárom ezer pfrt gyűlt be. A nemzet
-súlyos körűlményei közt is önmagához s a költő nevéhez méltó dotatióval
-kívánta megtisztelni az elhunytat családjában. Tetemei ott nyugosznak a
-kerepesi-út melletti temetőben, síremlékét neje emeltette; szülőföldje,
-Fehérmegye, érczszoborral tisztelte meg, mely Székes-Fehérvár egyik
-főterén 1866-ban nagy ünnepélyességgel lepleztetett le. Örök emléke
-munkái s neve együtt fog említtetni Magyarország újjá születési
-korszakának legnagyobb embereivel. E korszaknak küzdelme, dicsősége,
-gyásza egyszersmind az övé.
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: Vörösmarty Jánosnak 1865-ben hozzám írt kiadatlan levelei.
-Vörösmarty gyermekkora, valamint szülői rajzát leginkább e levelekből
-merítettem.]
-
-[Footnote 2: Vörösmaty autobiographiai jegyzetei, melyeket Zádor
-kérésére 1824-ben írt. _Vörösmarty minden munkái_, Pest, 1864. XII. k.
-537. l. _Összes munkái_, teljes kiadás. 1885. VIII. k. 384. l.]
-
-[Footnote 3: _Zádor György levelezése Kazinczyval 1813–1831_. Közli
-Zádor Gyula, Buda-Pest. 1886. 77. l. Zádor György, előbb Stettner, írói
-néven Fenyéry Gyula, Vörösmarty egyik legrégibb barátja; meghalt
-1866-ban.]
-
-[Footnote 4: Sallay jegyzeteit már e munka első kiadásakor használtam. A
-kézirat Toldy kézirat-gyűjteményével az akadémia birtokába kerűlt.]
-
-[Footnote 5: Teslér valamint Klivényi levelei is kiadatlanok. Vörösmarty
-fia, Béla, birtokában.]
-
-[Footnote 6: _Vörösmarty minden munkái_. Pest, 1864. XII. k. 543. l.
-_Összes munkái_. Buda-Pest, 1885. VIII. k. 388. l.]
-
-[Footnote 7: _Vasárnapi Ujság_ 1868. 1. szám. _Perczel Mór
-emlékirataiból_.]
-
-[Footnote 8: _Vörösmarty minden munkái_. XII. k. Pest, 1864. 545. l.
-_Összes munkái_. Buda-Pest, 1885. VIII. k. 390. l.]
-
-[Footnote 9: _Vasárnapi Ujság_. 1868, 1. sz. _Perczel Mór
-emlékirataiból_.]
-
-[Footnote 10: Vörösmarty kiadatlan levelei Zádor Györgyhöz, a
-Zádor-család birtokában.]
-
-[Footnote 11: Vörösmarty levele Zádorhoz. _Vörösmarty minden munkái_.
-Pest 1864. III. k. 279. l. _Összes munkái_. Buda-Pest 1884. II. k. 465.
-l.]
-
-[Footnote 12: _Kazinczy levelezése Kisfaludy Károlylyal s annak
-körével._ Kiadta Kazinczy Gábor. Pest 1860. 209–212. l.]
-
-[Footnote 13: _Kazinczy levelezése Kisfaludy Károlylyal s annak
-körével._ 55. l.]
-
-[Footnote 14: _Kazinczy F. és Guzmics I. közti levelezés. 1822–1831._
-Kiadta Gulyás Elek. Pest 1873. 111. l.]
-
-[Footnote 15: _Kazinczy F. és Guzmics I. közti levelezés. 1822–1831._
-Kiadta Gulyás Elek. Pest 1873. 111. l.]
-
-[Footnote 16: _Kazinczy levelezése Kisfaludy Károlylyal s ennek
-körével._ Kiadta Kazinczy Gábor. Pest 1860. 88. l.]
-
-[Footnote 17: Ugyanott 43. l.]
-
-[Footnote 18: _Kazinczy és Guzmics közti levelezes. 1822–1831._ Kiadta
-Gulyás Elek. Pest 1873. 111. l.]
-
-[Footnote 19: _Kazinczy levelei Kis Jánoshoz._ II. köt. Budán 1842. 304.
-325. l.]
-
-[Footnote 20: _Kazinczy levelezése Kisfaludy Károlylyal s ennek
-körével._ 88. l.]
-
-[Footnote 21: Bajza Toldyhoz írt kiadatlan levelei. Toldy
-kéziratgyüjteményében, jelenleg az akadémia birtokában.]
-
-[Footnote 22: _Zádor Gy. levelezése Kazinczy Ferenczczel 1823–1831._
-Buda-Pest, 1886. 86. l.]
-
-[Footnote 23: Teslér kiadatlan levelei Vörösmartyhoz. Vörösmarty Béla
-birtokában.]
-
-[Footnote 24: Csató Pál kiadatlan levelei Vörösmarty Béla birtokában.]
-
-[Footnote 25: _Kölcsey munkái._ Pest 1861. VIII. k. 148. l. Új kiadás.
-Buda-Pest 1887. X. k. 32. l.]
-
-[Footnote 26: _Toldy F. Irodalmi társas köreink emlékezete. Budapesti
-Szemle._ VIII. köt. 1875.]
-
-[Footnote 27: Bajza kiadatlan levelei Toldyhoz. Toldy
-kéziratgyűjteményeiben, jelenleg az akadémia birtokában.]
-
-[Footnote 28: Toldy Ferencz: _Aesthetikai levelek Vörösmarty epikus
-munkáiról._ Pest 1827. Újabban _Toldy összes munkái_ VIII. köt. Pest
-1874.]
-
-[Footnote 29: _Vörösmarty összes munkái._ Buda-Pest, 1885. VIII. k. 7.
-l. _Jegyzetek._ 361. l.]
-
-[Footnote 30: _Vörösmarty összes munkái._ Buda-Pest, 1885. VIII. k. 401.
-l.]
-
-[Footnote 31: _B-né emlékkönyvébe. Vörösmarty minden munkái._ Pest,
-1864. II. k. 23. l. _Összes munkái._ Buda-Pest, 1885. I. köt. 176. lap.]
-
-[Footnote 32: Toldy Ferencz: _Irodalmi társasköreink emlékezete.
-Budapesti Szemle._ 1875. VIII. k. 1. l.]
-
-[Footnote 33: Bártfay naplója, a nemzeti muzeum kéziratai között.]
-
-[Footnote 34: Erdélyi János _Pályák és pálmák._ Kiadja a
-Kisfaludy-társaság. 1887. 292. l. _Kemény Zsigmond tanúlmányai._ Pest
-1867. 339. lap.]
-
-[Footnote 35: Toldy Ferencz. _A magyar nemzeti irodalom története._ Pest
-1872, II. köt. 47. l.]
-
-[Footnote 36: _Kölcsey Ferencz minden munkái._ Pest, 1861. VII. köt.
-199. l. Uj kiadás. Buda-Pest, 1887. 224. l.]
-
-[Footnote 37: _A magyar nemzeti irodalom története._ Írta Toldy Ferencz.
-Pest, 1872. II. köt. 166. l.]
-
-[Footnote 38: _Vörösmarty minden munkái._ Pest, 1864. XII. k. 153. l.
-_Összes munkái_ Buda-Pest. 1885. VI. k. 185. lap.]
-
-[Footnote 39: _Athenaeum_, 1839 I. félév, 34. sz.]
-
-[Footnote 40: _Nyilvánosság, névtelenség, feleletteher. Athenaeum_ 1839.
-I. f. 14. sz.]
-
-[Footnote 41: Érdy iratai az Érdy-család birtokában; Pestmegye
-levéltára; Bártfay László naplója, a nemzeti múzeum kéziratai közt.]
-
-[Footnote 42: _A m. t. társaság évkönyvei_ II. és V. k., Budán.
-1835–1845.]
-
-[Footnote 43: _Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez._
-Thaly Kálmántól. Két kötet. Pest, 1872.]
-
-[Footnote 44: E költemény Ányosnak csak legújabb kiadásában jelent meg:
-_Magyar könyvesház. Ányos költeményei._ Buda-Pest 1875.]
-
-[Footnote 45: _Vörösmarty minden munkái._ Pest, 1864. II. kötet. 308. l.
-Teljes kiadás. Buda-Pest 1885. I. k. 455. l.]
-
-[Footnote 46: _Petőfi vegyes művei._ Pest, 1863. III. k. 91. és 180. l.]
-
-[Footnote 47: _Kisfaludy-társ. évkönyvei._ VII. köt. Pest 1849. XXXVII.
-l.]
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-
-I. Vörösmarty születése. Atyja és anyja. Gyermekévei; tanulása
-Puszta-Nyéken és Székes-Fehérvárott 1816-ig. Öcscse János. A későbbi
-férfiú és költő jellemvonásai a gyermekben. Olvasmányai; verselgetni
-kezd. 5
-
-II. Vörösmarty 1816-ban a pesti gymnasiumban tanúl s egyszersmind
-gyermekeket tanít. 1817-ben az egyetembe lép. Újabb olvasmányai s az
-egyetemi tanárok hatása. Sallay Imre tanulótársa. Atyja halála. Anyja
-özvegysége és utolsó évei. _A szegény asszony könyve_ czímű
-költeményében anyját rajzolja. 24
-
-III. Vörösmarty mint a Perczel-fiúk nevelője, első ízben 1817–1822. A
-Perczel-család. Jogi vizsgálatai az egyetemen. Olvasmányai Pesten.
-Barátjai Börzsönyben: Egyed Antal, Klivényi Jakab, Teslér László. Első
-drámai és epikai kisérletei: _Zsigmond király, Ypsilon-háború, Hűség
-diadalma._ Lyrai költemények. 34
-
-IV. Vörösmarty Görbőn mint patvarista. Az _Elbúsult deák_ czímű drámája.
-Első föllépte a _Koszorú_ban. Az 1823-iki politikai mozgalmak hatása.
-_Zalán futásá_ba kezd. Zrínyi, Gyöngyösy és a XVIII. század epikusai.
-Epikai mozgalmak a jelen század elején. Aranyos-rákosi Székely Sándor.
-Vörösmarty első szerelme. Perczel Etelka. 49
-
-V. Vörösmarty mint a Perczel-fiúk nevelője másod ízben 1823–1825.
-Ügyvédi vizsgálatot tesz. A pesti irodalmi körök 1798–1825. Kármán.
-Révai. Horvát István, Szemere és Vitkovics. Kulcsár. A
-Marczibányi-intézet. Fehér György. Petrózai Tratner János. A gróf
-Teleki-ház. _Auróra. Hebe._ Kisfaludy Károly és Kazinczy. Kovacsóczy
-_Aspasiá_ja. Vörösmarty új barátjai: Toldy, Fábián, Zádor. Első
-találkozása Deák Ferenczczel. _Zalán futása_ fogadtatása. Vörösmarty és
-Kazinczy. 78
-
-VI. Vörösmarty felhagy a nevelőséggel. Haboz az írói és ügyvédi pálya
-között. Az írók jövedelmei. Néhány hónapra újra nevelősködik. Kiadja
-_Salamon_t. Kirándulásai a vidékre. Tiszteletdíjai. Székes-Fehérvárott
-akar megtelepedni mint ügyvéd, majd Pesten marad és átveszi a
-_Tudományos Gyüjtemény_ szerkesztését. Munkássága 1823–1833. Irodalmi
-állapotok. Viszonya Kulcsárral, Szemerével és Vitkovicscsal. Horvát
-István hatása Vörösmartyra. Egy új nagy eposz terve. Az Auróra-kör;
-tagjai, törekvése és iránya. 105
-
-VII. Az Auróra-kör kritikai hajlamai. Xeniák. Vörösmarty munkássága a
-_Tudományos Gyüjtemény_ben. Nyelvészeti értekezései. Bajok a censorral.
-A conversations-lexikoni pör. A _Kritikai Lapok, Jelenkor_ és
-_Társalkodó_ terve. Széchenyi hatása az Auróra-körre. Kisfaludy Károly
-halála. Vállalatai sorsa. Vörösmarty anyagi helyzete, külsője és
-szokásai. Bártfay és neje. Estélyek. Br. Wesselényi Miklós. Vörösmarty
-anyjának halála. 129
-
-VIII. Vörösmarty munkáinak első gyüjteménye 1833. Költészetének
-irodalomtörténeti jelentősége. Költői nyelve; a különbség közte és
-Kazinczy közt. A Vörösmarty előtti költői irányok és iskolák. A
-franczia, népies és klasszikai iskola. Német befolyás. Kazinczy
-német-görög klasszikai iránya. Kölcsey, Kisfaludy Sándor és Csokonai.
-Kisfaludy Károly; a nemzeti irány; Vörösmarty, mint ez irány legkiválóbb
-képviselője. A történeti, mondai és népies elem; a nemzeti és művészeti
-irány összeolvadása. Eposzai birálata: _Zalán futása, Cserhalom, Eger,
-Széplak, Rom, Két szomszédvár._ Lyrai költeményei 1833-ig. 152
-
-IX. Irodalmi triumviratus. Bajza és a _Kritikai Lapok_. Vörösmarty mint
-nyelvész; összezördülése Széchenyivel. Toldy és az akadémia. Az
-_Athenaeum_ és _Figyelmező_. Vörösmarty beszélyei és drámái. _Salamon,
-Bujdosók, Csongor és Tünde._ 182
-
-X. Drámaírói pályájának folytatása: _Kincskeresők, Fátyol titkai, Árpád
-ébredése, Marót bán, Áldozat, Czillei és a Hunyadiak._ Vörösmarty mint
-színkritikus; dramaturgiai töredékei, színbirálatai, polémiái. A
-_Csiga_-vendéglő vacsoráló társasága. A _Nemzeti kör._ 207
-
-XI. Akadémiai jutalmak, megtiszteltetések, írói tiszteletdíjak.
-Széchenyi hatása Vörösmartyra. A magyar hazafi lyra jellemzése. A
-_Szózat_ és más hazafi ódák. A magyar költészet és az ellenzék. Párhuzam
-Berzsenyi és Vörösmarty közt. Újabb lyrai költemények. Csajághy Laura.
-Költői beszélykék. _Szép Ilonka._ 246
-
-XII. Vörösmarty anyagi körülményei. Politikai érdekeltsége és
-pártállása. A márcziusi napok 1848-ban. Képviselővé választatik. Petőfi
-támadása. Viszonya Petőfihez és Aranyhoz. A forradalom és Debreczen. A
-kegyelmi szék bírájává neveztetik ki. Bujdosása a világosi napok után.
-Pestre jő; kegyelmet nyer. Baracskára, majd Nyékre vonúl. _Lear király_t
-fordítja s néhány költeményt ír. A _Vén czigány_. Betegeskedése, halála
-és temetése. 278
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-26 |Györgg levelezése |György levelezése
-
-55 |képes kivívn |képes kivívni
-
-109 |Azik az |Ázik az
-
-119 |Mikály |Mihály
-
-142 |könyvszekrenyt |könyvszekrényt
-
-147 |irodolmi és |irodalmi és
-
-149 |Arpád |Árpád
-
-280 |potitikai |politikai]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZA ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.