diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66939-0.txt | 4986 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66939-0.zip | bin | 126652 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66939-h.zip | bin | 132829 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66939-h/66939-h.htm | 5528 |
7 files changed, 17 insertions, 10514 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..52d358e --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #66939 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66939) diff --git a/old/66939-0.txt b/old/66939-0.txt deleted file mode 100644 index 7a03a07..0000000 --- a/old/66939-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4986 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Egy magános sétáló álmodozásai, by -Jean-Jacques Rousseau - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Egy magános sétáló álmodozásai - -Author: Jean-Jacques Rousseau - -Translator: Lajos Rácz - -Release Date: December 13, 2021 [eBook #66939] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Library of the Hungarian Academy of Sciences - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI *** - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -ROUSSEAU - -EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI - -FORDÍTOTTA RÁCZ LAJOS - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -KIADÁSA - -ROUSSEAU - -EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI - -FORDÍTOTTA - -RÁCZ LAJOS - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -KIADÁSA - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -BEVEZETÉS. - -Rousseau, aki különben is neuropathikus természet volt, életének utolsó -12 esztendejében elmezavarban, kombinatórikus üldözési mániában -(paranoia) szenvedett. Már _Vallomásai_ (1765–1770) egy elmebeteg -védőirata; az a meggyőződés uralkodik bennük, hogy régi barátai, akik -ellenségeivé váltak, élükön Grimm-mel, Diderot-val és D’Epinaynéval, -nagy összeesküvést szőttek az ő tönkretételére, nevének -megbecstelenítésére, ő magának utálatos gonosztevő gyanánt való -feltüntetésére. E meggyőződésében – amiben sok volt az igazság, ha az -összeesküvés nem volt is Rousseau összes ismerőseire, egész -Franciaországra kiterjedő, mint ő hitte – nagyon megerősítette őt a -gyűlölködő Voltaire-nek 1764 december 27-én _Sentiments des citoyens_ -cím alatt Genfben (természetesen névtelenül) kiadott nyolc lapnyi -röpirata, amely a legkíméletlenebb támadásokat intézi Rousseau ellen, a -leggyűlölködőbb rágalmakat szórja reá s föltárja életének nagy sebét, -súlyos bűnét: gyermekeinek kitételét, illetőleg lelencházba küldését. E -támadás mélyen megsebezte Rousseaut; ettől fogva a megbecstelenítés -kisértete állandóan ott lebeg fölötte és évről-évre mindjobban elrabolta -lelki nyugalmát. Fokozta izgalmát a neuchâteli papságtól felizgatott -môtiersi lakosság forrongása, ellene irányuló támadása, ami miatt -Môtiers-t, ahol az _Emil_ elítéltetése és Franciaországból való -menekülése után három eléggé nyugalmas esztendőt (1762–1765) töltött, -szeptember 8-án ott kellett hagynia. Innen a Szentpéter-szigetére -költözött, majd miután a berni kormány innen kitiltotta, Hume hívására -1766 januárius első napjaiban Angolországba utazott. De Hume hideg, nem -mindig eléggé gyöngéd és tapintatos magatartása angolországi -tartózkodását is csakhamar megkeserítette. Beteges elméje mindazt a -kellemetlenséget, ami vele Angliában történt, egy mélyen átgondolt -tervből, ellene irányuló összeesküvésből vezette le s ezt 1766 július -10-én meg is írta Humenak. E levelében jelentkezik először világosan a -paranoia, az elmebetegség félreismerhetetlen nyoma. Izgalma, ha egyidőre -lecsillapul is, a legkisebb ok, a legcsekélyebb gyanú elegendő arra, -hogy újra feltámadjon. A következő tíz év alatt így váltogatja egymást -izgatottság és nyugalom, hullámhegy és hullámvölgy az életében. Az -aggodalom, az ellenségei összeesküvésétől való félelem űzi el -Angolországból (1767 május elején), Normandiából (1768 június közepén), -majd Dél-Franciaországból. 1770 június közepén Párizsban terem, hogy itt -annál könnyebben szembeszállhasson ellenségei üzelmeivel. De csakhamar -kénytelen belátni, hogy sorsától nem szabadulhat; reményeiben csalódva, -kortársai iránti bizalmát elveszítve, lassankint mindjobban visszavonul -az emberektől, egyik köteléket a másik után tépi széjjel, míg végre -egyedül állt az emberi nemmel szemben. Elborult lelki világáról -_Dialogusai_ (Rousseau juge de Jean-Jacques, 1775–1776) nyújtanak -felvilágosítást, amelyekben mindenütt ellenségeivel, az ellene szőtt -összeesküvéssel foglalkozik, ennek okát igyekszik kideríteni s magát a -vádak alól tisztázni. Minden okoskodása, éles elmével vezetett -vizsgálódása e rögeszme körül forog. Az kétségtelen, hogy panaszai nem -teljesen légből kapottak; az a gondolat, mely az egész balhiedelem -középpontjául szolgál, hogy Grimm és Diderot ellenségeskedése a forrása -jelleme sok tekintetben kedvezőtlen megítélésének, egészen helyes -nyomokon jár s ama férfiak nagyrésze, akiket üldözőinek tekint -(D’Alembert, Voltaire, Holbach, Hume, Choiseul), tényleg rosszindulattal -viseltetett iránta s nem egy ama tények közül, amelyekre fejtegetéseit -alapítja, történetileg igazolt. - -Dialogusai tetőpontján mutatják elmezavarát. Izgalma a Notre-Dame-ban -lefolyt jelenet után (1776 február 24.), midőn a Dialogusokat a -főoltárra – mintegy a Gondviselés oltalma alá – akarta helyezni, de a -vasrácsozatot zárva találta, ami úgy lesújtotta, hogy egész nap mint egy -őrült járt-kelt, bolyongott az utcákon, csillapulni kezd, a válság alább -hagy s lassan-lassan megnyugvásnak enged helyet. Persze ez a nyugalom -inkább a kimerülés kifejezése volt: az ellenállási erő elfogyasztódott s -az ellankadt lélek a lemondást, megnyugvást úgy tünteti föl, mint a -megfontolás eredményét. Bár szellemi és testi erői egyaránt alászálltak, -nem merül tétlenségbe, hanem a legtöbb délután nagy sétákat tesz Párizs -környékén, részint botanizálva, részint emlékezései fonalát követve s a -mult és jelen fölött elmélkedve. Reggelenkint aztán – hogy ez -elmélkedések gyönyörűségeit ismételje és tartóssá tegye – leírta -álmodozásait s így állt elő utolsó műve: _Rêveries du promeneur -solitaire_. _Álmodozásai_ úgy tüntetik fel az üldözöttet, mint aki -visszanyerte a dolgok világos látását, helyes megítélését, eljutott a -megnyugvásra, lemond a küzdelemről, ellenkezésről, amelyet hiábavalónak -ismer föl, tompa megadással meghajlik komor végzete előtt. Máskülönben -oly komor lelke szelid melancholiában olvad föl. De azért baja, ha -pillanatnyilag elmult is, nem tűnt el teljesen, időről-időre – ha kisebb -mértékben is – látjuk annak egy-egy felvillanását, egy-egy erőszakos -rohamát, ami mutatja, hogy állandóan ott leselkedik a küszöbön -áldozatára, s csak egy nyílásra, hasadékra vár, hogy újra belépjen és -áldozatára vesse magát. Az első és második _Álmodozás_ 1776 késő őszén, -a hetedik 1777 június 28-ika után, a nyolcadik 1777 október havában, a -kilencedik 1778 tavaszán, végül a tizedik 1778 virágvasárnapján (április -12.) keletkezett; ez utóbbi ezzel a híres s mindamellett oly egyszerű -mondattal kezdődik, amelybe Rousseau az emlékezés minden költészetét -bele tudta lehelni: «Ma, virágvasárnapján, épen ötven esztendeje annak, -hogy Warensnéval megismerkedtem.» - -Rousseau az _Álmodozásokban_ szabadon átengedi magát érzéseinek, -élményeinek, visszaemlékezéseinek, ábrándozásainak; elemzi, boncolgatja, -bírálja – olykor a legszigorúbb mérték alkalmazásával – saját -lelkiállapotát, jellemét, vallásos, erkölcsi és bölcseleti elveit; -látjuk, mily mélyre hatol az «Ismerd meg önmagadat!» elv alkalmazásában, -mily erős harcot vív, hogy egyéniségét megvédelmezze, fentartsa, az -erkölcsi szabadságot érvényesítse, kötelességét teljesítse. Gyakran -visszatér gyermekéveire, fölidézi Warensnénak, majd a -Szentpéter-szigetén töltött boldog napoknak, azután a menilmonti lejtőn -bekövetkezett balesetnek, egyik-másik kirándulásán előfordult különféle -élményeinek a képét; bőven ír botanikai kirándulásairól s otthon a -növények praeparálásáról. _Álmodozás, séta, magány_ – ezekben találja -lelkének boldogságát, ezek adják meg lelkének a régóta nélkülözött -békét. - -Valamennyi _Álmodozásán_ szelid fájdalom uralkodik, megható elégikus -hang rezdül át, akár kedves jeleneteket idéz vissza a multból, akár -sorsa fölött panaszkodik elégikusan. De néha napsugár tör át a borún, -derű a nyomott hangulaton és a _Vallomások_ I. kötetének szeretetreméltó -elbeszélője újra előbukkan. Az öregség ugyan kissé észrevehető nála, -amennyiben nem egyszer korábbi műveiből vett gondolatokat és -fordulatokat használ, de nagyjában és egészében a nyelv erőteljes -harmóniája, ékesszólás, világosság és szemléletesség tekintetében az -_Álmodozások_ kevéssé állanak egyéb művei mögött. Hogy deliriuma csak az -ellene irányuló üldözés hamis megítélésére szorítkozott, hogy irodalmi -tevékenysége nem szenvedett elmezavarától, annak _Lengyelország -alkotmánya_ s _Növénytani levelei_ mellett _Álmodozásai_ is fényes -tanubizonyságai. Ezek is igazolják, amit Levallois R. elmezavaráról -állít, hogy az «semmi befolyást sem gyakorolt az író tehetségére: sem -nem módosította, sem nem bénította meg a nagy prózaírónál a stílus -koloritját, a dikció tisztaságát, a mondat harmoniáját, mozgását, -konstrukcióját, a lendület erejét, a dedukció és összefüggés -szilárdságát, a kitűnő szerkesztési képességet. Utolsó művei, épen azok, -amelyeket e szörnyű belső izgatottság ideje alatt írt, a legkülönbek -formára, a legkifogástalanabbak irodalmi szépség tekintetében.» -Természetérzése, a természet iránt lángoló szeretete e művében is bájos, -költői, az érzés hevétől olykor szinte az elragadtatásig fokozódó -szinekben és hangokban nyer kifejezést; egész lelke, egész szíve ott él -ezekben a rajongó megnyilatkozásokban. Ki ne érezné, hogy a természet -varázsa, amely _Vallomásaiban_ és _Álmodozásaiban_ elénk lép, a saját -belső énjének csodálatosan gazdag és zengő kiáradása! - -Miért szakította a tizedik _Álmodozását_ hirtelen, szinte a mondat -közepén, félbe? Miért nem folytatta azután álmodozásai írását? E -kérdésekre feleletet adni nem tudunk. Igen valószinű, hogy a betegség, -gyöngeség és anyagi bajok, a mindennapi kenyérért való aggodalom -testileg-lelkileg egyaránt leverték, elvették kedvét és hangulatát az -írástól. Már ekkor rohamosan közeledett életének alkonya… Az -Ermenonvilleben töltött szép napok (hová 1778 május 20-án költözött ki) -megaranyozták utolsó napjait s hat heti békés, derűs, verőfényes -ujjáéledés után – amelyben még egyszer s utoljára ismét visszatért a -régi Rousseau – július 2-án életének fáklyája kilobbant, a géniusz -megtért oda, ahonnan eredetét vette, Istenéhez. - -Az egyes _Álmodozások_ tartalma a következő: Az _első_ szól üldözőiről -és kiállott szenvedéseiről, a _második_ a menilmonti lejtőn szenvedett -balesetéről és annak következményeiről, a _harmadik_ gyermek- és -ifjúkoráról, az _I. Értekezés_ után végrehajtott erkölcsi reformjáról, -az ennek következtében rászakadt bajokról, a _negyedik_ a hazugságról, -az _ötödik_ a Szentpéter szigetén való botanizálásáról és életmódjáról, -a _hatodik_ a jótékonyságról és a nyomában járó lekötelezettségről, -saját jelleméről és erényének alapjáról, a _hetedik_ a botanikáról és az -e tudománynak köszönhető belső örömekről, a _nyolcadikban_ reflexiókat, -elmélkedéseket találunk, a _kilencedik_ a gyermekkor-nyújtotta édes -örömöket rajzolja, végül a _tizedik_ visszaemlékezés Warensné, a legjobb -asszony jótéteményeire. - -A _Les Rêveries du Promeneur Solitaire_ 1782-ben jelent meg először, a -Dupeyrou kiadta _Collection complète des æuvres de J. J. Rousseau_ -(Genève, 1782–1790) XX-ik kötetében. E szöveg alapján közli azt a -_Bibliotheca Romanica_ (Strassburg, éd. J. H. Ed. Heitz) s ez utóbbinak -szövege szolgált a jelen fordítás alapjául. - - - - -Első séta. - -Egyedül vagyok hát itt a földön s nincs többé se testvérem, se -felebarátom, se barátom, se egyéb társaságom magamon kívül. A -legtársaságosabb lényt, aki a legjobban szerette az embereket, -közmegegyezéssel számkivetették a földről. Furfangos gyűlöletük -kisütötte, hogy micsoda gyötrelem lehetne érzékeny lelkem számára a -legkegyetlenebb és erőszakosan mindama kötelékeket szétszakították, -amelyek ő hozzájok fűztek. Még önmagok ellenére is szerettem volna az -embereket. Ők csak úgy vonhatták ki magokat szeretetem elől, hogy -megszűntek emberek lenni. Így hát most idegenekké, ismeretlenekké, -szóval senkikké lettek számomra, mivel így akarták. De vajjon, -elszakítva tőlük és mindentől, mi vagyok én magam? Ime, most ennek -kutatása vár reám. Szerencsétlenségemre nem foghatok addig ebbe a -vizsgálatba, míg egy pillantást nem vetek helyzetemre. Ezen a -szemlélődésen szükségképen át kell haladnom, hogy tőlük önmagamhoz -érkezzem. - -Tizenöt, sőt több éve, hogy ebben a különös helyzetben vagyok, de még ma -is álomnak tűnik fel előttem. Egyre azt képzelem, hogy talán valami -emésztési baj gyötör, kellemetlen álmokkal küzködöm és hogy -gyötrelmemtől erősen megkönnyebbülve fogok fölébredni, amikor majd újra -barátaim társaságában leszek. Igen, kétségkívül, anélkül, hogy -észrevettem volna, át kellett ugornom az ébrenlétből az alvás, vagy -inkább az életből a halál állapotába. Kiragadva, nem tudom: hogyan, a -dolgok rendes kerékvágásából, úgy rémlett, hogy megfoghatatlan káoszba -zuhantam alá, ahol mitsem tudok észrevenni s minél inkább gondolkozom -jelenlegi helyzetemen, annál kevésbbé birom megérteni, hol vagyok. - -Eh, hogyan láthattam volna előre a végzetet, amely reám várt? Hogyan -foghatnám azt még ma is föl, amikor annak zsákmánya vagyok? -Föltehettem-e józan ésszel, hogy egyszer majd én, ugyanaz lévén, aki -valék, ugyanaz, aki még most is vagyok, a legcsekélyebb kétség nélkül -egy szörnyeteg, egy méregkeverő, egy gyilkos hírébe kerűlök s mint -ilyennel bánnak majd velem; hogy az emberi nem borzadálya, a csőcselék -játékszere leszek; hogy mindaz az üdvözlés, amellyel a járókelők engem -fogadnak, csak abból fog állani, hogy leköpnek; hogy egy egész nemzedék -közmegegyezéssel azzal fog mulatni, hogy engem élve eltemessen? Amikor -ez a különös felfordulás bekövetkezett, eleinte – mivel készületlenül -talált – egészen megzavarodtam tőle. Felindulásaim, méltatlankodásom oly -őrjöngésbe ejtettek, amely csak több mint tíz év mulva birt -lecsillapulni; és ezalatt az idő alatt tévedésből-tévedésbe, -hibából-hibába, balgaságból-balgaságba esve, oktalanságaim által sorsom -irányítóinak megannyi fegyvert szolgáltattam kezébe, amelyeket ők -ügyesen felhasználtak, hogy azt visszavonhatatlanul szándékuk szerint -irányítsák. - -Jó darab ideig époly erőszakosan, mint hiába vergődtem. Ügyesség nélkül, -ravaszság nélkül, alakoskodás nélkül, okosság nélkül őszinte, nyílt, -türelmetlen, heveskedő kedéllyel lévén felruházva, vergődésemmel csak -annál jobban belebonyolódtam a hálóba és szünetlenül újabb alkalmat -nyújtottam nekik tőrbeejtésemre, amelyet ők nem mulasztottak el -kizsákmányolni. Végre, mikor éreztem, hogy minden erőfeszítésem -hiábavaló és hasztalanul gyötröm magamat, az egyedüli elhatározáshoz -folyamodtam, amely még hátra volt számomra, hogy t. i. alávetem magam -végzetemnek és nem rugdalózom többé a kényszer ellen. Ebben a -megnyugtató gondolatban minden bajomért kárpótlást találtam ama békesség -által, amelyet az szerzett s amelyet az époly kínos, mint eredménytelen -ellenállás folytonos munkájával nem tudtam elérni. - -Egy más dolog is hozzájárult ehhez a békességhez. Üldözőim, minden -furfangosságuk mellett is, figyelmen kívül hagytak egyet, amit haragjok -elfeledtetett velök, hogy t. i. annak hatásait annyira fokozzák, hogy -fájdalmaimat szünet nélkül táplálhassák és megújíthassák, mivel egyre -valami új támadást intéznek ellenem. Azáltal is markukban tarthattak -volna, ha elég ügyesek arra, hogy a reménység egy sugarát fenntartsák -számomra. Vagy még azáltal is játékszerükké tehettek volna, ha valami -hamis csalétket tartanak elém s azután a csalódott várakozás révén egyre -kiújuló gyötrelemmel sebzik meg szívemet. De ők előre kimerítették -összes segédforrásaikat; mitsem hagyva számomra fenn, önmaguktól is -mindent elraboltak. A rágalmazás, a sárbatiprás, a kinevetés, a -gyalázat, amellyel elhalmoztak, époly kevéssé képes már fokozódni, mint -enyhűlni; egyformán képtelenek vagyunk: ők annak súlyosbítására, én -pedig arra, hogy kivonjam magamat alóla. Annyira siettek nyomorúságom -kelyhét csordultig megtölteni, hogy az összes emberi hatalom, a pokol -minden ravaszságától támogatva, sem bírna már semmit hozzáadni. Még a -fizikai fájdalom is nemhogy növelné gyötrelmeimet, hanem csak eltérítene -azoktól. Talán, ha sikoltásokra indítana, megkímélne a sóhajtozásoktól -és testi keserveim eloltanák szívem keserveit. - -Mitől félhetnék még részükről, miután mindent elvégeztek? Miután nem -tehetik már rosszabbá állapotomat, semmi rémületet sem kelthetnek többé -bennem. A nyugtalanság és ijedség oly bajok, amelyektől örökre -megszabadítottak engemet; ez bizonyára megkönnyebbülés. A valódi bajok -kevés hatást tesznek rám; könnyen elhatározom magam azokkal szemben, -amelyeket érzek, de nem azokkal szemben, amelyektől tartok. Nekivadult -képzeletem összezavarja, felforgatja, kiterjeszti és növeli őket. -Várásuk százszor jobban gyötör, mint jelenlétök és a fenyegetés -rettenetesebb reám, mint maga a csapás. Mihelyt lesujtanak, az esemény -megfosztván azokat mindattól, amivel a képzelet felruházta, valódi -értékökre szállítja le őket. Ilyenkor jóval csekélyebbeknek találom -őket, mint ahogy előre képzeltem és még szenvedésem közben is némi -enyhűlet érzése száll meg. Ebben az állapotban, midőn megszabadítva -minden új félelemtől és fölmentve a nyugtalanságtól, semmi reménység sem -csalogat, a puszta megszokás elegendő lesz arra, hogy napról-napra -elviselhetőbbé tegyen rám nézve egy oly helyzetet, amelyet semmisem -tehet már rosszabbá és amint az érzelem az időtartam folytán eltompul, -nekik sincs több eszközük annak fölújítására. Ime, ily jót tettek -üldözőim velem, midőn mértéktelenül kimerítették gyűlölködésük összes -fegyvereit. Minden hatalmuktól megfosztották magokat fölöttem s ezentúl -fittyet hányhatok nekik. - -Még nincs két hónapja, hogy a teljes nyugalom visszaszállt szívembe. -Régóta semmitől sem féltem többé; de még reméltem és ez a remény, most -ápolva, majd megcsalatva, volt az oka annak, hogy ezer különféle -szenvedély szünetlenül ostromolta szívemet. Egy époly szomorú, mint -váratlan esemény végre kizárta szívemből a remény e vékony sugarát és -feltárta előttem itt alant örökre, visszahozhatatlanul kiszabott -végzetemet. Ettől kezdve minden fenntartás nélkül megnyugodtam sorsomban -és újra megtaláltam a békét. - -Mihelyt egész kiterjedésében gyanítani kezdtem a cselszövényt, örökre -elvesztettem azt a reményt, hogy a nagy közönséget még életemben helyes -útra térítem a magam dolgai felől, de még ez a nyomravezetés is, -minthogy nem lehet kölcsönös, ezentúl egészen hiábavaló lenne rám nézve. -Az emberek hasztalan akarnának hozzám visszatérni, nem találnának föl -többé. Azzal a megvetéssel, amelyet bennem keltettek, érintkezésök -élvezhetetlen, sőt terhes lenne rám nézve s százszor boldogabb vagyok -magányomban, mint velök élve lehetnék. Szívemből a társaság minden édes -érzéseit kitépték. Ezek nem csirázhatnak ki újra az én koromban; már -fölötte késő. Akár jót, akár rosszat tesznek ezentúl velem, részükről -minden közömbösen érint és bármit cselekedjenek, kortársaim örökre -semmik maradnak számomra. - -De számítottam még a jövőre és reméltem, hogy egy különb nemzedék, -jobban megvizsgálva úgy az előbbi nemzedékek velem szemben hozott -ítéletét, mint az irántam tanusított magaviseletét, könnyen föl fogja -tudni fedezni azoknak mesterkedését, akik azt irányítják és végre -olyannak fog látni, mint amilyen vagyok. Ez a reménység iratta velem -_Dialogusaimat_ és sugallt ezer balga kísérletet, hogy azokat az -utókorra eljuttassam. Ez a remény, bármily távoli volt is, ugyanabban az -izgatottságban tartotta lelkemet, mint amikor még egy igazságos szívet -kerestem a században és reménységeim, amelyeket hasztalan vetettem -távolra, egyaránt játékszerévé tettek a mai embereknek. Elmondtam -Dialogusaimban, mire alapítottam ezt a várakozásomat. Csalódtam. -Szerencsére eléggé idejében megéreztem ezt arra, hogy utolsó órám előtt -még teljes megnyugvást és föltétlen pihenési időt találjak. Ez az időköz -abban az időben kezdődött, amelyről beszélek és okom van hinni, hogy -többé nem szenved félbeszakítást. - -Nagyon kevés nap múlik el, hogy újabb elmélkedések meg ne erősítenének -abban, mennyire tévedtem, midőn a közönségnek helyes útra térésére -számítottam, hacsak egy más korban is; mivelhogy engemet illetőleg oly -kalauzok vezetik, akik szüntelenül újakkal cserélődnek fel ama -testületekből, amelyek ellenszenvvel viseltetnek irántam. Az egyes -emberek meghalnak, de a kollektiv testületek nem halnak meg. Ugyanazok a -szenvedélyek itt tovább öröklődnek és lángoló gyűlöletük, mely -halhatatlan, mint az a démon, amely azt sugallja, mindig egyforma erővel -működik. Ha összes magánellenségeim halva lesznek, az orvosok, az -oratóriánusok még élni fognak és ha majd csak ez a két testület marad -üldözőmül, bizonyos lehetek felőle, hogy halálom után nem hagyják jobban -békében az emlékemet, mint a hogy hagyták életemben személyemet. Az idők -haladtával az orvosok, akiket valóban megsértettem talán, -lecsillapodhatnának; de az oratóriánusok, akiket szerettem, akiket -becsültem, akikbe teljes bizalmamat vetettem és akiket sohasem sértettem -meg, az oratóriánusok, ez egyházi és félig szerzetesrendi férfiak, -örökre engesztelhetetlenek lesznek, az ő saját méltánytalanságok alkotja -szemökben bűnömet, amelyet önszeretetök sohasem fog nekem megbocsátani, -a nagyközönség pedig, amelynek ingerültségét szünet nélkül gondosan -táplálni és éleszteni fogják, nem fog náluknál előbb lecsillapodni. - -Minden elvégeztetett számomra a földön. Sem jót, sem rosszat nem lehet -itt többé velem cselekedni. Semmi remélni- vagy félnivaló sem marad -többé számomra fenn e földön s én szegény, szerencsétlen, de Istenhez -hasonlóan szenvedésmentes halandó, nyugodt vagyok az örvény mélyén. - -Mindaz, ami külsőleges, idegen ezentúl rám nézve. Nincs többé e világon -se felebarátom, se embertársam, nincsenek barátaim. Olyan vagyok a -földön, mintha egy idegen bolygóról estem volna le, amelyen laktam. Ha -fölismerek valamit magam körül, azok csupa elszomorító és szívettépő -tárgyak szívem számára és nem vethetem szemeimet arra, ami érint és -környez, anélkül, hogy bennök valami okot ne találnék a megvetésre, ami -felháborít, vagy a fájdalomra, ami megszomorít. Távolítsuk el hát -elmémből az összes kínos tárgyakat, amelyekkel époly fájdalmasan, mint -hasztalanul foglalkoznám. Egyedül állván életem hátralevő részében, -mivel csak magamban találom meg a vigasztalást, a reménységet és a -békét, nem szabad és nem is akarok többé egyébbel, mint csupán magammal -foglalkozni. Ebben az állapotban veszem újra elő annak a szigorú és -őszinte vizsgálatnak a folytatását, amelyet hajdan _Vallomásaim_nak -neveztem. Utolsó napjaimat annak szentelem, hogy tanulmányozom magamat -és előre elkészítem a számadást, amelyet nem fogok késni magamról -nyújtani. Adjuk át teljesen magunkat a saját lelkemmel való társalgás -édességének, mivelhogy ez az egyetlen, amit az emberek nem vehetnek el -tőlem. Ha belső állapotom fölött való elmélkedéssel sikerül azt jobban -rendbe hoznom és a bajtól, ami még benne maradhat, megtisztítanom, -elmélkedéseim nem fognak teljesen kárba veszni és habár semmi hasznomat -sem vehetik már a földön, utolsó napjaimat nem vesztegettem el hiába. -Naponkénti sétáim üres időit gyakran bájos szemlélődések töltötték ki és -sajnálom, hogy azok kivesztek emlékezetemből. Írásban fogom megrögzíteni -azokat, amelyek még ezután fölbukkannak; és valahányszor újra elolvasom, -újra végigélvezem őket. El fogom feledni szerencsétlenségeimet, -üldözőimet, gyalázataimat, ha arra az árra gondolok, amit szívem -kiérdemelt. - -Ezek a lapok tulajdonképpen csak álmodozásaimnak formátlan naplói -lesznek. Sok szó lesz bennök rólam, mivel egy magányos ember, aki -elmélkedik, szükségképpen sokat foglalkozik önmagával. Egyébiránt -mindazok az idegen eszmék, amelyek séta közben fejemen átsuhannak, -hasonlóképpen megtalálják benne helyöket. El fogom mondani, mit -gondoltam, úgy, amint az bennem támadt és époly kevés kapcsolattal, mint -a mennyiben a tegnapi képzetek a másnapiakkal rendesen állanak. De ebből -jellememnek és kedélyhangulatomnak mindig új ismerete fog származni, -amaz érzelmek és gondolatok megismerése révén, amelyek mostani szokatlan -állapotomban elmém naponkénti táplálékát alkotják. E lapok tehát -_Vallomásaim_ függeléke gyanánt tekinthetők, de nem adom nekik többé ezt -a címet, mivel úgy érzem, hogy semmi olyas mondanivalóm sincs, ami ezt -megérdemelhetné. Szívem megtisztult a balsors kohójában és alig találok -benne – amint gondosan vizsgálom – a megróvható hajlam némi -maradványára. Mit gyónhatnék még meg, mikor minden földi vonzalmat -kiszakítottak belőle? Époly kevéssé dícsérhetem, mint gáncsolhatom -magamat: ezentúl semmi vagyok az emberek közt és csupán ez mindaz, ami -lehetek, minthogy semmi valóságos viszonyban, igazi társaságban sem -állok velök. Minthogy semmi jót sem tehetek, ami rosszra ne forduljon, -minthogy nem cselekedhetem úgy, hogy másnak vagy magamnak ne ártsak, a -tartózkodás lett egyetlen kötelességemmé és ezt amennyire tőlem telik, -teljesítem. De e testi tétlenség közben lelkem még egyre munkálkodik, -még érzelmeket, gondolatokat teremt és belső erkölcsi élete, minden -földi és idői érdek halála folytán, még erősbülni látszik. Testem csak -zavar, csak akadály ezentúl számomra és amennyire csak birom, előre -felszabadulok alóla. - -Egy ily szokatlan helyzet bizonyára megérdemli, hogy megvizsgáltassék és -leirassék s ennek a vizsgálatnak szentelem utolsó szabad időmet. Hogy -ezt sikerrel tehessem, rend- és módszeresen kellene eljárnom; de erre a -munkára képtelen vagyok, sőt ez el is távolítana attól a célomtól, hogy -számot adjak magamnak lelkem módosulatairól és ezek egymásra -következéseiről. Bizonyos tekintetben azokat a műveleteket fogom magamon -elvégezni, amelyeket a fizikusok a levegővel végeznek, hogy annak -naponkénti állapotát megismerjék. Lelkemre fogom alkalmazni a -légsúlymérőt és ezek a jól irányított és többször megismételt műveletek -époly biztos eredményeket szolgáltathatnak majd nekem, mint az övéik. De -nem terjesztem ki ily messze vállalatomat. Beérem azzal, hogy jegyzékbe -veszem műveleteimet és nem törekszem arra, hogy rendszerbe foglaljam -őket. Ugyanarra a kísérletre vállalkozom, mint Montaigne, de teljesen -ellenkező céllal, mint ő: mert ő csak mások számára írta _Essais_-it, -míg én csak a magam számára írom _Álmodozásaimat_. Ha öregebb napjaimban -az elköltözés közeledtekor ugyanabban a helyzetben maradok, miként -remélem, mint amelyben vagyok, olvasásuk eszembe fogja idézni azt az -édes érzést, amelyet írásuk közben élvezek és ekképen újjászülvén -számomra az elmult időt, úgyszólván meg fogja létemet kettőztetni. -Dacára az embereknek, még tudom élvezni a társaság kellemét és -elaggottan egy más korban fogok élni magammal, mintha egy fiatalabb -barátommal élnék. - -Első _Vallomásaimat_ és _Dialógusaimat_ folytonos aggodalomban írtam -amiatt, hogyan rejthetném el őket üldözőim ragadozó kezei elől, hogy – -ha lehetséges – eljuttassam őket a későbbi nemzedékekhez. Erre az iratra -nézve nem gyötör többé ez a nyugtalanság; tudom, hogy úgyis hiábavaló -lenne; és miután az a vágy, hogy az emberek jobban megismerjenek, -kialudt szívemben, csak mély közömbösség maradt ott, mind igazi irataim, -mind ártatlanságom emlékműveinek sorsára vonatkozólag, amelyek talán már -mindörökre megsemmisültek. Hadd kémleljék ki, mit csinálok, hadd -nyugtalankodjanak e lapok miatt, hadd kerítsék hatalmukba, hadd -sikkasszák el, hadd hamisítsák meg őket, – mindez egyre megy nekem -ezentúl. Sem el nem rejtem, sem nem mutogatom őket. Ha életemben -elrabolják tőlem, sem a megírásuknál érzett örömet, sem azok tartalmának -emlékezetét, sem azokat a magános elmélkedéseket, amelyeknek azok -eredményei és amelyek forrása csak lelkemmel együtt aludhat ki, nem -fogják tőlem elrabolni. Ha balsorsom legelső csapásaitól kezdve értettem -volna hozzá, hogy végzetem ellen ne rugdalózzam és arra határozzam -magam, amire ma határozom: az emberek minden erőfeszítései, minden -borzalmas cselfogásai hatástalanul pattantak volna le rólam és összes -cselszövényeikkel sem zavarták volna meg jobban nyugalmamat, mint ahogy -ezentúl összes sikereikkel sem képesek azt megzavarni; hadd élvezzék -tetszésök szerint gyalázatomat, abban nem fognak megakadályozni, hogy -ártatlanságomat élvezzem és napjaimat, minden ármánykodásaik ellenére, -békében fejezzem be. - - - - -Második séta. - -Miután tehát arra az elhatározásra jutottam, hogy leírom lelkem szokásos -állapotát, a legszokatlanabb helyzetben, amelyben valaha halandó lehet, -e vállalkozásom végrehajtására semmi egyszerűbb és biztosabb módot nem -láttam, mintha hűséges lajtsromot vezetek magános sétáimról és azokról -az álmodozásokról, amelyek azokat kitöltik, amikor fejem teljesen szabad -és gondolataim ellenállás és feszély nélkül követhetik kedvenc -hajlamaikat. A magánynak és elmélkedésnek ezen órái az egyedüli órái a -napnak, amikor teljesen a magamé vagyok, a magamé minden elszóródás -nélkül, akadály nélkül és amikor igazán elmondhatom, hogy az vagyok, -amivé a természet rendelt. - -Csakhamar éreztem, hogy szerfölött sokáig késtem e terv kivitelével. -Kevésbbé élénk képzeletem nem lobban már úgy lángra, mint hajdan, ama -tárgy szemléleténél, amely azt mozgásba hozza, kevésbbé mámorosodom meg -az álmodozás deliriumától; több visszaemlékezés, mint új alkotás van -abban, amit ezentúl létrehoz; lanyha lankadtság bágyasztja el minden -képességemet; lelkem csak kínosan tud roskatag hüvelyéből magasra -szökellni és ama jövő állapot reménye nélkül, amely után áhítozom, mivel -érzem, hogy jogom van reá, csupán emlékezésekben élnék. Így tehát, hogy -magamat hanyatlásom előtt vizsgálhassam, legalább néhány évvel azokba az -időkbe kell visszaszállnom, amikor itt alant minden reményemet -elveszítvén és nem találván többé a földön táplálékot szívem számára, -lassankint hozzászoktam ahhoz, hogy azt saját lényegével tápláljam és -minden eledelét önmagamban keressem. - -Ez a segélyforrás, amely fölötte későn jutott eszembe, oly termékennyé -lett, hogy csakhamar mindenért kárpótolni tudott engem. Az -önmagambatérés szokása végre elfeledtette velem bajaim érzését, sőt -majdnem emlékét is; így saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az -igazi boldogság forrása bennünk van és semmi emberi hatalom sem képes -reá, hogy igazán nyomorulttá tegye azt, aki tudja akarni, hogy boldog -legyen. Négy vagy öt év óta rendszeresen megízleltem azokat a benső -gyönyöröket, amelyeket a szerető és szelid lelkek a szemlélődésben -találnak. Ezek az elragadtatások, ezek az extázisok, amelyeket néha-néha -éreztem, mikor így egyedül sétáltam, oly élvezetek voltak, amelyeket -üldözőimnek köszönhettem; nélkülök sohasem találtam, sohasem ismertem -volna meg azokat a kincseket, amelyeket magamban hordtam. Igazán nehéz -ennyi gazdagságról hűséges jegyzéket vezetnem. Ha a sok édes ábrándozást -eszembe akartam idézni, ahelyett, hogy leírnám őket, visszaestem -beléjük. Oly lelkiállapot ez, amelyet a visszaemlékezés újra visszahoz -és amelyet csakhamar megszünnénk ismerni, ha teljesen megszűnnénk azt -érezni. - -Jól éreztem ezt a hatást azokban a sétákban, amelyek ama tervem -megfogamzását követték, hogy megírom _Vallomásaim_ folytatását, -különösen abban, amelyről beszélni akarok és amelynél egy váratlan -baleset megszakította képzeteim fonalát és egyidőre más irányba terelte -őket. - -1776 október 24-én, egy csütörtöki napon ebéd után a körutak mentén -haladtam egészen a Chemin Vert-utcáig, a melyen át a menilmontanti -magaslatokra jutottam fel, innen pedig a szőlők és rétek közt vivő -ösvények nyomát követve, Charonneig azon a mosolygós tájon haladtam át, -mely e két falut egymástól elválasztja; azután egy fordulót tettem, hogy -a másik oldalról ugyanezeken a réteken át térjek vissza. Ugyanaz az édes -gyönyörűség és érdeklődés töltött el, amint végighaladtam rajtok, amely -a kellemes tájképeknél mindig elfogott és néha meg-megálltam, hogy a -növényeket a zöld mezőben szemügyre vegyem. Észrevettem kettőt, melyeket -eléggé ritkán láttam Párizs körül és amelyeket nagy bőségben találtam -itt ebben a járásban. Az egyik a _Picris hieracioides_, az összetettek -családjából, a másik pedig a _Bupleurum falcatum_, az -ernyősvirágúakéból. Ez a fölfedezés nagy örömre hangolt és sokáig -szórakoztatott, míg végül egy, kivált ily emelkedett helyen, még ritkább -növényre bukkantam, t. i. a _Cerastium aquaticum_-ra, amelyet – dacára a -még aznap bekövetkezett balesetemnek – megtaláltam egy könyvben, amelyet -magammal hordtam és növénygyűjteményembe soroztam. - -Végre, miután több más növényt tüzetesen szemügyre vettem, amelyet még -virágzó állapotban láttam és amelyek külső képe és felsorolása, bár -ismerős volt előttem, mégis mindig örömet okozott, lassankint -abbahagytam ezeket az aprólékos megfigyeléseket és annak a nem kevésbbé -kellemes, de megindítóbb benyomásnak engedtem át magamat, melyet mindez -együttvéve gyakorolt reám. A szüret néhány nappal előbb véget ért; a -városi sétálók már visszahúzódtak, a parasztok is elhagyták a téli -munkálatokig a szántóföldeket. A még zöld és mosolygó, de részben -lombjavesztett és már csaknem egészen elhagyatott mezőség mindenütt a -magánynak és a tél közeledésének képét tárta elém. Tekintetéből az édes -és szomorú benyomásoknak keveréke származott, nagyon is hasonló az én -koromhoz és sorsomhoz, semhogy magamra ne alkalmazzam. Egy ártatlan és -szerencsétlen élet alkonyán láttam magamat, lelkem még telve heves -érzelmekkel s elmém még egynémely virággal díszítve, de amelyeket már -elhervasztott a szomorúság és elszárítottak a bosszúságok. Egyedül és -elhagyatva az első fagyok közeledtét éreztem és kiapadó képzeletem nem -népesítette be többé magányomat szívem szerint alkotott lényekkel. -Sóhajtva így szóltam magamban: Mit műveltem itt alant? Arra születtem, -hogy éljek és meghalok anélkül, hogy éltem volna. Legalább nem az én -hibám volt és létem teremtőjéhez el fogom vinni, ha nem is a jó -cselekedetek áldozatát, amelyeket nem engedtek végrehajtanom, legalább a -meghiúsított jó szándékok, az egészséges, de hatástalanná tett érzelmek -és az emberek megvetésétől kipróbált türelem adóját. Ellágyultam ezekre -az elmélkedésekre, röviden összefoglaltam lelkem gerjedelmeit -ifjúkoromtól fogva és érett korom idején, meg amióta kirekesztettek az -emberi társadalomból és ama hosszú visszavonultság alatt, amelyben -napjaimat be kell fejeznem. Gyönyörűséggel tértem vissza szívem minden -vonzalmához, annak oly gyöngéd, de oly vak ragaszkodásaihoz, azokhoz a -nem annyira szomorú, mint inkább vigasztaló képzetekhez, amelyekkel -elmém néhány év óta táplálkozott és rajta voltam, hogy eléggé -visszaidézzem őket emlékezetembe és így csaknem ahhoz hasonló gyönyörrel -írjam le őket, mint amilyennel annak idején átengedtem volt magamat -nekik. Délutánom e békés elmélkedések közt telt el és napommal nagyon -megelégedve tértem hazafelé, amikor az az esemény, amelynek elbeszélése -most következik, kiragodott álmodozásaimból. - -Hat óra tájban a menilmonti lejtőn ereszkedtem alá, csaknem átellenben a -Galant Jardinier-vel, amikor az előttem haladó járókelők egyszerre nagy -hirtelen félreugrottak s én egy nagy dán kutyát láttam magam felé -rohanni, amely teljes erejével egy hintó előtt száguldva, már elegendő -idővel sem rendelkezett arra, hogy futását meglassítsa vagy -félretérítse, amikor engem megpillantott. Úgy éreztem, hogy az egyedüli -mód, amellyel földretaszításomat kikerülhetem, az, ha egy pontosan -kimért nagy ugrást teszek a magasba, úgy, hogy a kutya alattam -elhaladhasson, amíg én a levegőben leszek. Ez a villámnál gyorsabb -gondolat, de amelyet már nem érkeztem sem megfontolni, sem végrehajtani, -volt az utolsó, balesetem bekövetkezése előtt. Sem a taszítást, sem a -zuhanást nem éreztem, sem semmit, ami azután következett, egészen addig -a pillanatig, amíg magamhoz tértem. - -Csaknem éjszaka volt, midőn visszanyertem eszméletemet. Három vagy négy -fiatal ember karjai közt találtam magamat, akik elbeszélték, mi történt -velem. A dán kutya, nem tudván nekiiramodását visszatartani, két -lábszáramra zuhant s engem mind tömege súlyával, mind gyorsasága -erejével meglökve, fejjel előre taszított: leeső testem egész súlyát -felső állkapcsom fogván föl, az a nagyon göröngyös kövezeten erős -ütődést szenvedett és a zuhanás annál hevesebb volt, minthogy -ereszkedőnél lévén, fejem mélyebben szállott alá lábaimnál. - -A hintó, amelyikhez a kutya tartozott, nyomban követte ezt és -keresztülgázolt volna rajtam, ha a kocsis rögtön vissza nem rántotta -volna lovait. Ezeket tudtam meg azok elbeszéléséből, akik fölemeltek és -még akkor is támogattak, amikor magamhoz tértem. Az állapot, amelyben e -pillanatban találtam magamat, sokkal különösebb, semhogy leírását ne -nyújtanám. - -Az éj leszállott. Észrevettem az eget, nehány csillagot s némi kis zöld -gyepet körülöttem. Ez az első észrevétel egy pillanatig fölséges volt. -Minden érzésem ebben összpontosult. Ebben a pillanatban keltem életre és -úgy tetszett, hogy könnyed létemmel mindama tárgyakat eltöltöm, -amelyeket észrevettem. Teljesen a jelen pillanattal eltelve, semmire sem -emlékeztem vissza; semmi határozott fogalmam nem volt egyéniségemről, a -legkisebb képzetem arról, ami velem történt; nem tudtam sem azt, ki -valék, sem azt, hol valék; nem éreztem sem fájdalmat, sem félelmet, sem -nyugtalanságot. Láttam, hogy foly a vérem, mint ahogy láttam volna egy -patak folyását, egyáltalában nem gondolva arra, hogy ez a vér -valamiképpen az enyém. Egész lényemben elragadó nyugalmat éreztem, -amelyhez foghatót, valahányszor visszaemlékezem reá, az ismert gyönyörök -egész hatókörében sohasem találok. - -Megkérdezték, hol lakom: képtelen voltam megmondani. Kérdeztem, hol -vagyok? Azt mondták: _a magas határkőnél_; olybá tűnt föl, mintha azt -mondták volna: _az Atlas hegyénél_. Fokozatosan meg kellett kérdeznem az -országot, a várost és a városnegyedet, amelyben voltam. Még ez sem lett -elegendő, hogy fölismerjem magamat; egészen a boulevardig el kellett -innen mennem, hogy lakásom és nevem eszembe jusson. Egy ismeretlen úr, -aki oly jószívű volt, hogy elkísért egy darabon, megtudva, hogy oly -messze lakom, azt tanácsolta, vegyek a Temple-nál egy bérkocsit s azon -menjek haza. Azonban nagyon jól lépdeltem, nagyon könnyedén, sem -fájdalmat, sem semmi sebet nem érezve, habár folyton sok vért hánytam. -De hideg borzongást éreztem, minek következtében összezúzott fogaim -nagyon kellemetlenül verődtek össze. A Temple-hoz érkezve, azt -gondoltam, hogy miután fáradság nélkül lépek, jobb lesz így gyalog -folytatni utamat, mint kitenni magamat annak, hogy egy bérkocsiban az -Isten hidege vegyen meg. Így tettem meg a félmértföldet, ami a -Temple-től a Platrière-utcáig terjed, minden fáradság nélkül lépdelve, -kikerülve a torlódást, a kocsikat, éppen oly jól megválasztva és követve -utamat, mint ahogy teljesen jó egészségben tehettem volna. Megérkezem, -megnyitom a titkos rugót, amelyet a kapu ajtajára tétettek, -felkapaszkodom a homályban a lépcsőn és végre belépek otthonomba minden -más baleset nélkül, mint zuhanásom és következményei, amelyeket még -észre sem vettem ekkor. - -Feleségem sikoltozásai, amikor engem megpillantott, értésemre adták, -hogy cudarabbul jártam, semmint hivén. Az éjet eltöltém anélkül, hogy -ismerném és érezném még bajomat. Másnap a következőket éreztem és -találtam: Felső ajkam belülről egészen az orromig meg volt hasadva, -kívülről a bőr jobban megvédte és megakadályozta a teljes elszakadást; -négy fogam belevágódott a felső állkapocsba, az arcnak egész része, -amely ezt takarja, végtelenül meg volt dagadva és összezúzódva, jobb -hüvelykujjam összetiporva és igen felnőve, bal hüvelykujjam súlyosan -megsebesülve, balkarom megtaposva, baltérdem szintén nagyon megdagadva -és azt egy erős és fájdalmas zúzódás miatt teljesen képtelen voltam -meghajlítani. De mind e sok zúzódás dacára semmi tagom sem tört el, még -csak egy fogam sem, oly szerencse, amely ehhez hasonló zuhanásnál a -csodával határos. - -Ime: egészen híven balesetem története. Ez a történet néhány nap alatt -egész Párisban annyira megváltoztatva és kiforgatva terjedt el, hogy -lehetetlen volt rajta bármit is fölismerni. Előre számíthattam erre az -átalakításra; de annyi furcsa körülmény járult hozzá, annyi homályos -beszéd és elhallgatás kísérte, oly nevetségesen diszkrét hangon -beszéltek nekem róla, hogy mindez a rejtély nyugtalanítani kezdett. -Mindig gyűlöltem a sötétséget, mi természetszerűleg borzalmat kelt -bennem s ezt a borzadályt az a sötétség, amely annyi év óta környez, nem -csökkenthette. E korszak minden furcsasága közül csak egyet fogok -megjegyezni, de ez elegendő lesz arra, hogy a többieket is -megítélhessük. - -M***, akivel soha semmiféle összeköttetésben sem állottam, elküldte -hozzám titkárát, hogy tudakozódjék hogylétem felől és nagy -szolgálatkészséggel felajánlotta szolgálatait, de azok a fennforgó -körülmények közt javulásomra nem nagyon hasznosaknak tűntek föl előttem. -Titkárja azonban egyre nagyon élénken sürgetett, hogy vegyem igénybe -ajánlatait s utóljára azt mondta, hogyha nem bízom benne, egyenesen -M***-nek írhatok. Ez a nagy buzgólkodás és az a bizalmaskodó hang, -amellyel ezt kísérte, elárulta előttem, hogy mindez alatt valami rejtély -lappang, amelybe hasztalan igyekeztem behatolni. Nekem sem kellett -egyéb, hogy megriadjak, kivált abban a felizgatott állapotban, amelybe -balesetem és az azt kísérő láz juttatta fejemet. Ezer nyugtalanító és -szomorú föltevés rohanta meg lelkemet; mindahhoz, ami körültem történt, -magyarázatokat fűztem, amelyek inkább a láz deliriumát, mint egy oly -férfiú hidegvérét jelezték, aki semmi iránt sem érdeklődik többé. - -Egy más esemény végkép megzavarta nyugalmamat. ***-né néhány év óta -meg-meglátogatott, anélkül, hogy gyaníthatnám: miért? Apróbb affektált -ajándékai, gyakori oknélküli és unalmas látogatásai eléggé jelezték -előttem, hogy valami titkos célja van velük, de nem tárták azt föl -előttem. Egy regényről beszélt nekem, amelyet írni akart, hogy a -királynénak felajánlja. Megmondtam neki, mit tartok az írónőkről. -Értésemre adta, hogy e tervének célja anyagi helyzetének rendbehozatala -s e végből támogatásra van szüksége; semmi ellenvetést sem tehettem. -Utóbb azt mondta, hogy miután a királynéhoz nem tudott bejutni, -elhatározta, hogy a nagyközönséghez fordul könyvével. Ez sem olyan dolog -volt, hogy tanácsokat adjak neki, amiket nem is kért tőlem és amelyeket -meg sem fogadott volna. Beszélt róla, hogy előzőleg megmutatja nekem -kéziratát. Kértem, hogy a világért se tegye és nem tette. - -Lábbadozásom alatt egy szép napon elküldte nekem könyvét teljesen -kinyomtatva, sőt bekötve és az előszóban oly vastag, oly izléstelenül -felrakott és annyi nagyképűséggel kiszínezett dícséretet találtam -magamról, hogy nagyon kellemetlenül éreztem miatta magamat. Az a durva -csúszás-mászás, amely az egészen érezhető volt, sohasem járt együtt a -jóakarattal; szívem nem szokott e tekintetben csalatkozni. - -Néhány nap múlva ***-né leányával együtt meglátogatott. Tudomásomra -hozta, hogy könyve igen nagy föltűnést keltett egy jegyzet miatt; én -alig vettem észre ezt a jegyzetet, midőn a regényt futólag átlapoztam. -***-né eltávozása után újra elolvastam azt; fontolóra vettem célzatát s -úgy hiszem, megtaláltam benne látogatásainak, hízelgéseinek, előszava -vaskos dicséreteinek indító okát és úgy láttam, mindennek nem volt más -célja, mint a közönséget úgy hangolni, hogy nekem tulajdonítsa ezt a -jegyzetet s következéskép azt a gáncsolást, amelyet az közzétételének -fennforgó körülményei közt szerzője ellen fölidézhetett. - -Semmi eszköz sem volt kezemügyében, hogy ezt az álhírt és azt a -benyomást, amelyet az fölkelthetett, leromboljam s mindaz, ami rajtam -állt, csupán annyi volt, hogy ne tápláljam azt, továbbra is eltűrve -***-nének és leányának hiábavaló és tüntető látogatásait. E célból a -következő levélkét írtam az anyának: - -«Miután Rousseau egy szerzőt sem fogad magánál, megköszöni ***-nének -jóindulatát és fölkéri, ne tisztelje meg többé látogatásaival.» - -Egy formájára nézve udvarias, de csavaros észjárású levéllel válaszolt, -mint amilyenek mindazok, amelyeket hasonló esetben írnak hozzám. Barbár -módon tőrt döftem érzékeny szívébe és elhihetem levelének hangjáról, -hogy miután oly élénk és oly igaz érzelmekkel viseltetik irántam, ezt a -szakítást nem fogja úgy elviselni, hogy bele ne haljon. Mint látszik, az -egyenesség és nyiltszívűség minden dologban szörnyű bűn a világon s én -gonosznak és kegyetlennek tűnök fel kortársaim előtt, holott nincs más -bűnöm, mint hogy nem vagyok hamis és álnok, mint ők. - -Többízben kimentem már hazulról, sőt elég sokszor sétáltam a -Tuilleries-ben, amikor többeknek azok közül, akikkel találkoztam, a -csodálkozásán láttam, hogy valami más hír is keringhet felőlem, amiről -még nem hallottam. Végre megtudtam, hogy azt híresztelték felőlem, hogy -_elesésem folytán_ meghaltam és ez a hír oly hirtelenséggel terjedt és -oly makacsul, hogy több mint két héttel azután, hogy értesültem róla, -mint bizonyos dologról beszéltek róla az udvarnál. Az _Avignoni Hiradó_ -(Le Courrier d’Avignon) – s ezt siettek nekem megírni – midőn ezt a -szerencsés hírt tudatta, nem mulasztotta el, hogy ez alkalommal a -gyalázkodások és méltatlanságok azon adójából, amelyeket halálom után -emlékezetem számára gyászszónoklatok gyanánt készen tartogatnak, előre -egy kis ízelítőt ne adjon. - -Ezt a hírt egy még különösebb körülmény kísérte, amelyről csak -véletlenül értesültem és amelyről semmi további részleteket sem sikerült -megtudnom. Ez az volt, hogy egyidejűleg aláírást indítottak az általam -hátrahagyott kéziratok kinyomatására. Ebből megértettem, hogy készen -tartogattak egy iratcsomót, amelyet kizárólag azért gyártottak, hogy -azokot tüstént halálom után a nevem alatt kiadják; mert elgondolni azt, -hogy bármit azokból, amiket tényleg találhatnának, híven kinyomtatnának, -oly balgaság volt, ami nem juthatott egy okos ember eszébe és amitől -tizenöt évi tapasztalatom nagyon is megóvott engemet. - -Ezek a sorban egymás után tett észrevételek, amelyeket több más, nem -kevésbbé meglepő követett, újra megriasztották képzeletemet, amelyről -azt hittem, hogy már erejét vesztette; és ez a sűrű sötétség, amelyet -szünet nélkül fokoztak körülöttem, mindazt a borzalmat újra lángra -gyújtotta, amelyet természetszerűleg keltenek bennem. Agyonfárasztottam -magamat azzal, hogy ezer magyarázatot fűztem hozzájok és megérteni -törekedtem a rejtélyeket, amelyeket megfejthetetlenekké tettek számomra. -Ennek a sok talánynak egyetlen állandó eredménye összes megelőző -következtetéseim megerősítése lőn, t. i. hogy miután személyemnek és -jóhírnevemnek sorsát az egész most élő nemzedék egyetértőleg -megállapította, semmi erőfeszítésem ki nem vonhatott engem az alól, -mivel bármi hagyatékot is teljesen lehetetlen későbbi korokra -eljuttatnom anélkül, hogy ne oly kezek útján származtassam el azokba, -amelyeknek érdekökben áll annak eltüntetése. - -De ezúttal tovább mentem. Annyi véletlen körülmény halmaza, -legkegyetlenebb ellenségeimnek úgyszólván a szerencse-eszközölte -fölemelkedése; mindazok, akik a kormány rúdjánál ülnek, mindazok, akik a -közvéleményt irányítják, az összes magas állásban levő, az összes -hangadó emberek, mintha csak a rosta szemelte volna őket ki azok közül, -akiknek valami titkos neheztelésök van ellenem, hogy a közös -összeesküvésben részesek legyenek, – ez az egyetemes egyetértés sokkal -rendkívülibb, semhogy tisztán a véletlen műve lehessen. Egyetlenegy -ember, aki vonakodott volna abban résztvenni, egyetlenegy ellentétes -esemény, egyetlenegy előre nem látott és akadályozó körülmény elegendő -lett volna arra, hogy azt halomra döntse. De így valamennyi akarat, -valamennyi végzetszerűség, a szerencse és az összes változások -megszilárdították az emberek munkáját és ez az oly meglepő, szinte a -csodával határos összetalálkozás nem hagyhat fenn nálam semmi kétséget -aziránt, hogy teljes sikere előre meg volt írva az örök isteni -végzésekben. Egy sereg különös megfigyelés részint a múltból, részint a -jelenből annyira megerősít ebben a vélekedésemben, hogy nem birom -magamat visszatartani attól, hogy ugyanazt a művet, amit eddigelé csak -az emberi gonoszság gyümölcsének néztem, ezentúl úgy ne tekintsem, mint -az ég azon titkainak egyikét, amelyeket az emberi ész képtelen -megfejteni. - -Ez a gondolat távolról sem kegyetlen és szívettépő reám nézve, hanem -inkább megvigasztal, lecsöndesít és segít megnyugodnom. Nem megyek oly -messzire, mint Szent Ágoston, aki még elkárhozásában is -megvigasztalódott volna, ha ez lett volna Isten akarata. Az én -megnyugvásom, igaz, kevésbbé önzetlen, de nem kevésbbé tiszta és a -forrás, amelyből ered, szerintem méltóbb ama tökéletes lényhez, akit -imádok. - -Isten igazságos; ő akarja, hogy szenvedjek; s ő tudja, hogy ártatlan -vagyok. Ime bizalmam indító oka; szívem és eszem azt kiáltja felém, hogy -az nem fog engem megcsalni. Hadd dolgozzanak hát az emberek és a sors; -tanuljunk meg zúgolódás nélkül szenvedni: utoljára mindennek rendbe kell -jönnie és előbb vagy utóbb én is helyemre kerülök. - - - - -Harmadik séta. - -Megöregszem, miközben egyre tanulok. - -Solon gyakran ismételte öreg korában ezt a verset. Olyan értelme van, -hogy én is elmondhatnám az enyémre vonatkozólag; de bizony nagyon -szomorú tudomány az, amit a tapasztalat húsz év óta velem szereztetett: -ennél többet ér a tudatlanság. A balsors kétségkívül nagy tanítómester; -de ez a tanító drágán fizetteti meg tanításait és a haszon, mit belőle -vonhatunk, sokszor nem ér föl azzal az árral, amit értök fizetünk. -Egyébiránt, mielőtt mindezt az ismeretet ily késői leckék útján -megszereztük volna, a felhasználására való alkalmas pillanat elmúlik. Az -ifjúkor való arra, hogy tanulmányozzuk a bölcseséget; az öregkor már az -alkalmazásának az ideje. A tapasztalat, elismerem, mindig oktat, de csak -arra az előttünk álló arasznyi időre használ. Nem késő-e már a meghalás -pillanatában tanulnunk meg, hogyan kellett volna élnünk? - -Eh, mit használnak nekem a sorsomról, és amelyeknek ez a kifolyása, a -mások szenvedélyeiről oly későn és oly fájdalmasan szerzett -felvilágosítások? Hisz’ csak azért tanultam jobban megismerni az -embereket, hogy jobban érezhessem a nyomorúságot, amelybe taszítottak; -de ez az ismeret, jóllehet föltárta előttem összes kelepcéiket, egyet -sem tudott velem elkerültetni. Miért nem maradtam mindig ebben az -együgyü, de édes bizalomban, amely annyi éven át nagyhangú barátaim -zsákmányává és játékszerévé tett anélkül, hogy mindenféle -cselszövényeikkel körülfonva, a legkisebb sejtelmem lett volna is -azokról! Félrevezetett bolondjuk és áldozatuk valék, igaz, de azt -hittem, szeretnek, s szívem élvezte a barátságot, amelyet bennem -keltettek, nekik is ugyanoly barátságot tulajdonítva magam iránt. A -szomorú igazság, amelyet az idő és a belátás leleplezett előttem, -miközben éreztette velem szerencsétlenségemet, megmutatta nekem, hogy -nem lehet rajta segíteni és nincsen számomra egyéb hátra, mint sorsomban -megnyugodni. Így hát korom minden tapasztalata helyzetemben ezidőszerint -mitsem használ számomra és épúgy hiábavaló a jövőre nézve. - -Küzdőtérre lépünk születésünkkor és lelépünk róla, midőn meghalunk. Mit -használ megtanulnunk, hogyan kellett volna jobban kormányoznunk -kocsinkat, amikor már a versenypálya végére értünk? Most már csak annak -számbavétele van hátra, hogyan fogunk belőle kijutni. Egy aggastyán -tanulmánya, ha van még ideje reá, egyedül arra irányulhat, hogy tanuljon -meghalni és éppen ez az, amit legkevésbbé cselekednek az én koromban; -mindenre gondolnak ekkor, kivéve ezt. Minden aggastyán jobban -ragaszkodik az élethez, mint a gyermekek és nehezebb szívvel távozik el -belőle, mint a fiatal emberek. Ez onnan van, hogy miután minden munkájuk -erre az életre irányult, ennek végén látják, hogy fáradozásuk hiábavaló -volt. Minden gondjukat, minden javukat, keserves virrasztásaik minden -gyümölcsét, mindent itt hagynak, amikor eltávoznak. Nem gondoltak reá, -hogy valami olyasmit szerezzenek életök folyamán, amit magokkal -vihessenek, ha meghalnak. - -Mindezt elmondtam magamban, amikor ideje volt, hogy elmondjam és ha nem -használhattam fel bölcsebben elmélkedéseimet, nem azon múlt, mintha nem -idejében tettem és azokat kellően meg nem emésztettem volna. -Gyermekkorom óta a világ forgatagába kidobatva, korán megtanultam a -tapasztalat révén, hogy nem arra valék teremtve, hogy ott éljek és -sohasem fogok benne eljutni arra az állapotra, amely után szívem -vágyódott. Lemondva tehát arról, hogy az emberek közt keressem a -boldogságot, amelyet – éreztem – ott nem találhatok meg, tüzes -képzelődésem már alig megkezdett életem pályája fölött ugrált, mint egy -oly terep fölött, amely rám nézve idegen volt, hogy egy csöndes -talapzaton nyugodjék meg, amelyen lábamat megvethessem. - -Ez az érzés, tápláltatva gyermekkoromtól fogva a nevelés által és -erősíttetve egész életemen át a nyomorúságok és szerencsétlenségek ama -hosszú szövedéke által, amely azt betöltötte, minden időben arra -indított, hogy több érdeklődéssel és gonddal törekedjem megismerkedni -létem természetével és rendeltetésével, mint aminővel bárki másnál -találkoztam. Sok olyan embert láttam, akik tudósabban bölcselkedtek -nálamnál, de bölcselkedésök úgyszólván idegen volt rájok nézve. -Tudósabbak akarván lenni, mint mások, tanulmányozták a világegyetemet, -hogy megtudják, miként van az berendezve, mint ahogy tanulmányoztak -volna valami gépet, amelyet megpillantanak, puszta kiváncsiságból. -Tanulmányozták az emberi természetet, hogy nagy bölcsen beszélhessenek -róla, de nem azért, hogy önmagukat megismerjék; dolgoztak, hogy másokat -oktassanak, de nem azért, hogy önmagukat bensejükben felvilágosítsák. -Többen közülök csak egy-egy könyvet akartak írni, mindegy: akármilyet, -csak kedvező fogadtatásra találjon. Amikor aztán megírták és -közzétették, tartalma azontúl egyáltalában nem érdekelte őket, hacsak -nem azért, hogy azt másokkal elismertessék vagy pedig azt – támadás -esetén – megvédelmezzék, de egyébként semmi tekintetben sem fordították -azt a maguk hasznára, sőt zavarba sem jöttek a miatt, hogy ez a tartalom -hamis volt-e vagy igaz, föltéve, hogy nem cáfolták meg. Ami engem illet, -amikor tanulni óhajtottam, ez azért történt, hogy magam tudjak, nem -pedig azért, hogy oktassak; mindig azt tartottam, hogy mielőtt másokat -oktatnánk, azzal kell kezdeni, hogy magunk tudjunk eleget; és mindama -tanulmányok közül, amelyeket életemben az emberek közt igyekeztem -végezni, nem igen van olyan, amelyet egyedül egy elhagyott szigeten, -amelybe hátralevő napjaimra száműztek volna, époly jól el ne végeztem -volna. Amit tennünk kell, sok részben attól függ, amit hinnunk kell; és -mindabban, ami nem tartozik a természet első szükségleteihez, -véleményeink szolgálnak cselekedeteink zsinórmértékeül. Ebből az -alapelvből kiindulva, amelyhez mindig ragaszkodtam, gyakran és sokáig -igyekeztem – hogy életem tevékenységét irányítsam – megismerni annak -igazi célját és csakhamar megvigasztalódtam azért, hogy csekély a -rátermettségem a világban való ügyes viselkedésre, midőn éreztem, hogy -nem szükséges itt erre a célra törekedni. - -Oly család körében születve, amelyben a jó erkölcs és a kegyesség -uralkodott; azután egy bölcs és vallásos lelkésznél szelid nevelésben -részesülve, legzsengébb gyermekkoromtól fogva oly alapelveket, -vezéreszméket, mások azt mondanák: előitéleteket szívtam magamba, -amelyek sohasem hagytak el teljesen. Még mint gyermek, önmagamra -hagyatva, édesgetésekkel körülfonva, a hiúságtól elcsábítva, a -reménységtől kecsegtetve, a nyomorúságtól kényszerítve, katholikussá -lettem; de mindig keresztyén maradtam s csakhamar a szokástól -indíttatva, szívem őszintén ragaszkodott új vallásomhoz. Warensné -oktatásai, példái megszilárdítottak ebben a ragaszkodásomban. A falusi -magány, amelyben ifjúkorom virágos éveit töltöttem, a jó könyvek -tanulmánya, aminek egész hévvel nekifeküdtem, megerősítették ő mellette -a gyöngéd érzelmekre való természetes hajlandóságaimat és csaknem a -Fénelon módja szerint való ájtatossá tettek. A magányban való -elmélkedés, a természet tanulmányozása, a világegyetem szemlélete arra -kényszerített egy magános embert, hogy szüntelenül a Teremtő keblére -boruljon és édes nyugtalankodással keresse mindannak célját, amit lát és -mindannak okát, amit érez. Mikor sorsom a világ forgatagába dobott, -semmit sem találtam ott többé, ami egy pillanatra is kecsegtethette -volna szívemet. Az édes szabadidők után való sajnálkozás mindenüvé -elkisért és közömbösséggel meg undorral borított el mindent, ami a kezem -ügyébe eshetett és alkalmas volt arra, hogy szerencséhez és -tisztességhez segítsen. Bizonytalanul vergődve nyugtalan kivánságaimmal, -keveset reméltem, még kevesebbet nyertem és még a jólét verőfényénél is -éreztem, hogyha mindazt megnyertem volna is, aminek keresésére indultam, -azt a boldogságot, amely után szívem áhitozott anélkül, hogy annak -tárgyát megkülönböztethette volna, nem találtam volna meg. Így hát -minden hozzájárult ahhoz, hogy elszakítsa vonzalmaimat e világtól, még -ama szerencsétlenségek előtt, amelyek aztán teljesen idegenné tettek -engem abban. Elérkeztem negyven éves koromhoz, a nyomorúság és a jó -szerencse, a bölcseség és a tévelygés közt lebegve, telve szokásbeli -hibákkal minden rosszra való hajlandóság nélkül szívemben, csak úgy -találomra eszemmeghatározta alapelvek nélkül és nem ügyelve -kötelességeimre a nélkül, hogy megvetettem volna, de gyakran a nélkül, -hogy kellőleg ismerném őket. - -Ifjúkoromtól fogva úgy tűztem magam elé ezt a negyvenéves kort, mint a -célhozjutás iránt való erőfeszítéseim és mindennemű igényeim végpontját. -Szilárdan elhatároztam, hogy mihelyt ezt a kort elérem, bármily -helyzetben legyek is, nem fogok többé küzködni, hogy belőle kijussak s -életem hátralevő részét azzal töltöm, hogy élek máról a holnapra, nem -törődve a jövővel. Amint ez a pillanat elérkezett, minden fáradság -nélkül végrehajtottam ezt a tervet és habár akkor úgy látszott, mintha -szerencsém szilárdabb alapra akarna helyezkedni, nemcsak sajnálkozás -nélkül, hanem igazi örömmel mondottam le róla. Midőn mindezen -csalétkektől, mindezen hiú reményektől megszabadultam, teljesen átadtam -magamat a gondtalanságnak és lelki nyugalomnak, amely mindig uralkodóbb -kedvtelésemet és legtartósabb hajlandóságomat képezte. Elhagytam a -világot és hiúságait, lemondottam minden díszről, eldobtam a kardot, -órát, fehér harisnyát, aranysujtást, hajdíszt, egészen egyszerű parókát, -durva posztóruhát öltöttem s ami mindennél fontosabb volt, kitéptem -szívemből azokat a sóvár vágyakat és kívánságokat, amelyek értékeseknek -tüntetik föl mindazt, amit elhagytam. Lemondtam arról az állásról, -amelyet akkor betöltöttem, amelyre semmikép sem illettem és -hangjegy-másolásra adtam magam, laponkint 1 frankjával, mert e -foglalkozás iránt mindig határozott hajlandóságot éreztem. - -Reformommal nem szorítkoztam a külső dolgokra. Éreztem, hogy az egy más, -okvetlenül fájdalmasabb, de ez emberi vélemények számára szükségesebb -reformot kiván tőlem; és miután elhatároztam, hogy nem fogom két csatára -csinálni, hozzáláttam, hogy belsőmet szigorú vizsgálatnak vessem alá, -mely azt életem hátralevő részére úgy szabályozza, amilyennek halálomkor -akartam találni. - -Egy nagy forradalom, amely éppen ekkor ment végbe bennem, egy más -erkölcsi világ, amely föllebbent tekintetem előtt, az emberek botor -ítéletei, amelyeknek – anélkül, hogy még előre látnám, mennyire -áldozatokul fogok esni – a képtelenségét kezdettem érezni, egy más jó -után egyre növekvő vágyakozás, mint az irodalmi hiú dicsvágy, amelynek -párája alig csapott meg, máris undorral töltött el, végül az az óhajtás, -hogy életpályám hátralevő részére kevésbbé bizonytalan útvonalat -rajzoljak ki, mint az volt, amelyen annak szebbik felét megfutottam: -mindez kötelezett erre a nagy leszámolásra, amelynek már régóta -szükségét éreztem. Hozzáfogtam hát és semmit sem mulasztottam el abból, -ami tőlem függött, hogy ezt a műveletet jól végrehajtsam. - -Ettől az időponttól számíthatom a világról való teljes lemondásomat és -azt az élénk kedvet a magány iránt, amely ettől az időtől fogva nem -hagyott el többé. Azt a munkát, amelybe belefogtam, csak föltétlen -visszavonultságban lehetett elvégezni; az hosszú és nyugodt -elmélkedéseket kívánt, aminőket a társaság zsivaja nem tűr meg. Ez arra -kényszerített, hogy egy időre más életmódot kövessek, amelyet aztán -annyira megkedveltem, hogy attól fogva csak kényszerűségből és csekély -pillanatra szakítva félbe, teljes szívemből újra visszatértem hozzá és -minden nehézség nélkül arra szorítkoztam, mihelyt csak tehettem, és -amikor azután az emberek arra kényszerítettek, hogy egyedül éljek, úgy -találtam, hogy midőn kirekesztettek maguk közül, hogy nyomorulttá -tegyenek, többet tettek boldogságomra, mint amennyit magam tehettem. - -Nekifeküdtem a munkának, amelyhez mind a dolog fontosságával, mind az -iránta való szükségérzettel arányos buzgalommal fogtam. Ekkoriban modern -filozófusokkal társalkodtam, akik nem igen hasonlítottak a régiekhez: -ahelyett, hogy kétségeimet eloszlatnák és habozásaimat szilárd alapra -helyeznék, megrendítették mindazt a bizonyosságot, amellyel azon -pontokra vonatkozólag bírni véltem, amelyek ismerete a legfontosabb -volt: mert mint az atheizmus tüzes apostolai és nagyon parancsoló -dogmatikusok nem tűrték harag nélkül, hogy bármely pontra vonatkozólag -másként merjen valaki gondolkozni, mint ők. Sokszor eléggé gyöngén -védelmeztem magam a vitatkozás iránti ellenszenvből és mivel kevés -tehetséget éreztem magamban annak folytatására; de soha nem fogadtam el -az ő vigasztalan tantételeiket és ez az ellenállás ily türelmetlen -férfiakkal szemben, akiknek máskülönben megvolt a magok álláspontja, nem -a legcsekélyebb oka lőn azoknak az okoknak, amelyek az ő neheztelésöket -fölkeltették. - -Ők nem térítettek engem a saját fölfogásukra, de nyugtalanná tettek. -Érveik megrendítettek, anélkül, hogy valaha meggyőztek volna; nem -találtam rájok helytálló feleletet, de éreztem, hogy kell ilyennek -lennie. Kevésbbé tévedéssel, mint inkább dőreséggel vádoltam magamat és -szívem jobban tudott nekik válaszolni, mint eszem. - -Végre így szóltam magamban: Hát örökké ide-oda fogom magam hányattatni -az ügyesebb beszédűek szofizmái által, amelyeknél még afelől sem vagyok -bizonyos, vajjon azok a vélemények, amelyeket hirdetnek, és amelyeket -annyi hévvel igyekeznek másokkal elfogadtatni, a saját véleményök-e? -Szenvedélyeik, amelyek tantételeiket kormányozzák, az az érdekök, hogy -ezt vagy azt elhitessék, útját állja annak kifürkészésének, hogy mit -hisznek ők magok? Lehet-e őszinteséget keresni a pártvezérekben? -Bölcsészetük mások számára való; nekem magam számára való kellene. -Keressük ezt minden erőmből, ameddig még ideje van, hogy így szilárd -magaviseleti szabályra tegyek szert életem hátralevő napjaira. Itt van -rám nézve az érettség kora az értelem teljes erejével. Már a hanyatlás -felé közeledem. Ha még várok, késői fontolgatásomban nem fog minden erőm -rendelkezésemre állani; értelmi képességeim akkor már elveszítik -energiájokat, kevésbbé jól fogom elvégezni azt, amit ma a lehető -legjobban végezhetek el: ragadjuk meg ezt a kedvező pillanatot; ez az én -külső és anyagi reformom kora, hadd legyen egyúttal értelmi és erkölcsi -reformom kora is! Szögezzük le már egyszer véleményeimet, elveimet és -legyünk életem hátralevő részében azok, amik – ha kellően megfontoljuk a -dolgot – tartozunk lenni. - -Lassan és különböző részletekben hajtottam végre ezt a tervet, de -mindazzal az erőfeszítéssel és figyelemmel, amire képes valék. Élénken -éreztem, hogy életem hátralevő részének nyugalma és egész sorsom ettől -függ. Eleinte a zavaroknak, nehézségeknek, ellenvetéseknek, tekervényes -utaknak, sötétségnek olyan labyrinthusában találtam e közben magamat, -hogy húszszor is kisértetbe esve mindennek abbanhagyására, már készen -álltam arra, hogy lemondva a hiábavaló kutatásokról, fontolgatásaimban a -közönséges józanész szabályaihoz fogom magam tartani anélkül, hogy -ezeket oly elvekben keresném, amelyeket oly nehezen tudtam tisztába -hozni. De még ez az okosság is annyira idegenszerű volt rám nézve, oly -kevéssé éreztem magam alkalmasnak megszerzésére, hogy ennek kalauzomúl -választása nem egyéb volt, mintha tengereken és viharokon keresztül -kormányrúd nélkül, iránytű nélkül akartam volna egy szinte -megközelíthetetlen őrtüzet keresni, amely semmi kikötőt sem jelölt -számomra. - -Tántoríthatatlan maradtam: először életemben bátornak éreztem magam s a -belőle eredő sikernek köszönhetem, hogy azt a rettenetes végzetet -kiállhattam, amely ettőlfogva reám kezdett leselkedni anélkül, hogy a -legkisebb sejtelmem lett volna felőle. A leglángolóbb és legőszintébb -kutatások után, amilyeneket talán bármi halandó végzett, egész életemre -elhatároztam magam mindama véleményekre nézve, amelyeket érdekemben -állott megszerezni; és ha csalódhattam eredményeimben, legalább bizonyos -vagyok afelől, hogy tévedésem nem tulajdonítható nekem bűnül, mert -minden erőfeszítést megtettem, hogy ettől megóvjam magam. Abban, igaz, -nem kételkedem, hogy gyermekkorom előítéletei és szívem titkos óhajtásai -a mérleg serpenyőjét a számomra vigasztalóbb oldal felé ne hajlították -volna. Nehezen tiltjuk meg magunknak, hogy azt higyjük, amit annyi -hévvel óhajtunk és ki kételkedik abban, hogy a túlvilági ítélet -elfogadásának vagy visszautasításának érdeke a legtöbb ember hitére -reményüket vagy félelmüket illetőleg elhatározó befolyást nem gyakorol? -Mindez, elismerem, megigézhette itéleteimet, de nem változtathatta meg -őszinteségemet: mert féltem, hogy minden dologban csalódom. Ha minden -ennek az életnek felhasználásában áll, érdekemben állt ezt tudni, hogy -legalább, amennyire rajtam állt, a legnagyobb hasznot húzzam belőle, -ameddig még ideje van és hogy ne legyek teljesen együgyü bolond. De -abban a kedélyállapotban, amelyben valék, a legjobban attól féltem a -világon, hogy lelkem örök sorsát teszem kockára a világ javainak -élvezetéért, amelyek sohasem látszottak előttem kiváló becsűeknek. - -Azt is megvallom, hogy nem oszlattam el mindig teljes megelégedésemre -mindama nehézségeket, amelyek zavarba ejtettek és amelyekkel -filozófusaink oly sokszor telikiabálták fülemet. De elhatározván, hogy -végre is dűlőre viszem a dolgot azoknál a kérdéseknél, amelyek fölött az -emberi értelemnek oly kevés hatalma van és mindenfelőlről -átlábolhatatlan rejtélyeket és megoldhatatlan ellenvetéseket találván, -mindenik kérdésnél azt a véleményt fogadtam el, amely közvetlenül a -legszilárdabb alapon állónak, önmagában a leghihetőbbnek tűnt fel, -anélkül, hogy megállanék azoknál az ellenvetéseknél, amelyeket nem -tudtam szétoszlatni, de amelyekkel az ellenkező rendszerben más, nem -kevésbbé erős ellenvetések állottak szemben. A dogmatikus hang e -kérdésekben csak a szájhősökhöz illik; de fontos, hogy meglegyen a -magunk véleménye és azt az ítéletnek mindazzal az érettségével válasszuk -meg, amit csak e tárgy megérdemel. Ha ennek dacára tévedésbe esünk, -helyes igazság szerint nem bűnhődhetünk érte, mivel nem vagyunk benne -vétkesek. Ez a rendíthetetlen elv szolgál biztosságom alapjául. - -Fárasztó kutatásaim eredménye körülbelül az volt, amit azóta a _Szavoyai -Vikárius hitvallásában_ följegyeztem, abban a munkában, amelyet -méltatlanul gyalázott meg és mocskolt bé a mostani nemzedék, de amely -egykor forradalmat támaszthat az emberek közt, ha valaha ott a józanész -és a jóhiszeműség fölébred. - -Ez idő óta megnyugodtam azokban az elvekben, amelyeket oly hosszú és oly -mélyenjáró elmélkedés után fogadtam el s magamviselete és hitem -változhatatlan szabályaivá állítottam fel őket a nélkül, hogy akár azok -miatt az ellenvetések miatt, amelyeket nem tudtam eloszlatni, akár azok -miatt, amelyeket nem tudtam előrelátni és amelyek újabban időről-időre -megjelentek elmém előtt, nyugtalankodnám. Nyugtalanítottak ugyan -néha-néha, de sohasem rendítettek meg. Mindig ezt mondtam magamban: -mindez csupán metafizikai csalafintaság és szőrszálhasogatás, amelyek -semmi súllyal sem bírnak az eszem elfogadta, szívem megerősítette -alapvető elvek mellett és amelyek mind a belső hozzájárulás pecsétjét -viselik magukon a szenvedélyek hallgatásakor. Az emberi értelemnek -ennyire fölötte álló kérdéseknél egy oly ellenvetés, amelyet nem tudok -eloszlatni, csak nem fogja ezt az egész oly szilárd, oly erősen -összefüggő, annyi elmélkedéssel és gonddal formált tanrendszert -felborítani, amely annyira megfelel eszemnek, szívemnek, egész lényemnek -és amelyet a belső helyeslés is támogat, amely – úgy érzem – az összes -többiektől hiányzik? Nem, üres okoskodások sohasem fogják azt az -összhangzást lerombolni, amelyet halhatatlan természetem és e világ -szerkezete meg a benne uralkodó fizikai rend közt észreveszek. A -megfelelő erkölcsi rendben, amelynek rendszere kutatásaim eredménye, -találom azokat a támasztékokat, amelyekre szükségem van, hogy életem -nyomorúságait elviseljem. Minden más rendszernél segédforrás nélkül -élnék és remény nélkül halnék meg. A legboldogtalanabb teremtmény -lennék. Tartsuk hát magunkat ahhoz, amely egyedül elegendő arra, hogy a -balszerencse és az emberek ellenére engem boldoggá tegyen. - -Nem úgy látszik-e, hogy ezt a megfontolást és a belőle vont -következtetést maga az ég sugallta nekem, hogy engem a reám váró sorsra -előkészítsen és annak elviselésére fölszereljen? Mivé lettem volna s -mivé lennék még azokban a rettenetes vergődésekben, amelyek reám vártak -és abban a hihetetlen helyzetben, amelybe életem hátralevő részére -jutottam, ha menhely nélkül maradva, ahol kérlelhetetlen üldözőimet -elkerülhessem, ama gyalázatok kárpótlása nélkül, amelyeket e világon -velem elszenvedtetnek és remény nélkül arra, hogy valaha az engem -megillető igazságot megnyerhessem, teljes mértékben zsákmányául estem -volna a legborzasztóbb sorsnak, amely halandónak e világon részeül -jutott? Amig én ártatlanságomban bízva, csak becsülésre és jóakaratra -számítottam az emberek részéről; amíg nyílt és bizakodó szívem szabadon -áradt ki barátaival és testvéreivel szemben, az árulók csöndben a pokol -mélyén kovácsolt hurkokat vetettek reám. Meglepetve az összes -szerencsétlenségek e legváratlanabbjai és egy büszke lélekre nézve -legrettenetesebbjei által, a sárba tiporva anélkül, hogy valaha -sejteném, ki által vagy miért, a gyalázat örvényébe taszítva, borzasztó -sötétségbe borítva, amelyen keresztül csak baljóslatú tárgyakat vettem -észre: első meglepetésemben földre vágódtam és soha abból a -levertségemből, amelybe e váratlan szerencsétlenség döntött, magamhoz -nem tértem volna, ha előre nem kíméltem volna erőimet, hogy esésemből -fölemelkedhessem. - -Csak éveken át tartó izgalom után történt, hogy visszanyerve végre -szellemi erőimet és elkezdve önmagamba visszatérni, éreztem ama -segélyforrások becsét, amelyeket a balsors napjaira magamnak -megtakarítottam. Eltökélve magam mindama dolgokra nézve, amelyekről -érdekemben állt ítélni, láttam, amint életelveimet helyzetemmel -összehasonlítottam, hogy az emberek esztelen itéleteinek és e rövid élet -apró-cseprő eseményeinek sokkal több fontosságot tulajdonítottam, mint -amennyi őket megillette. Miután ez az élet csupa megpróbáltatásokból -áll, keveset határoz, vajjon ezek a megpróbáltatások ilyen vagy -olyanfélék-e, föltéve, hogy a rendeltetésük szabta hatás következik -belőlük, következéskép minél nagyobbak, erősebbek, számosabbak a -megpróbáltatások, annál kivánatosabb dolog azokat kiállani tudnunk. Még -a legerősebb fájdalmak is elvesztik erejöket arra nézve, aki látja az -azokért való nagy és biztos kárpótlást; és e kárpótlás bizonyossága volt -a legfőbb haszon, amelyet megelőző elmélkedéseimből merítettem. - -Igaz ugyan, hogy a számanélküli meggyalázások és a határtalan -méltatlanságok közepette, amelyekkel mindenfelől elhalmozva éreztem -magam, időről-időre a nyugtalanság és kételkedés hullámai rendítették -meg reményemet és zavarták meg nyugalmamat. Azok a hatalmas -ellenvetések, amelyeket nem tudtam eloszlatni, nagyobb erővel léptek föl -ekkor elmém előtt, hogy végképpen leverjenek éppen azokban a -pillanatokban, amikor végzetem súlya alatt legörnyedve, az elcsüggedés -küszöbén állottam. Gyakran új argumentumok, amelyeket előttem itt-ott -hangoztattak, jutottak eszembe azoknak támogatására, amelyek már -gyötörtek vala. Óh, mondám ekkor oly szívbéli elszorulással, amely -csaknem megfulással fenyegetett, ki fog engem a kétségbeeséstől megóvni, -ha sorsom borzalmában immár csupán agyrémeket látok ama -vigasztalásokban, amelyeket eszem szolgáltatott? Ha az, lerombolva ekkép -saját munkáját, a remény és bizodalom mindama támogatását elrabolja -tőlem, amelyet a balsors óráiban megőrizett számomra? Micsoda támogatást -nyújthatnak azok az illuziók, amelyek egyedül engemet kecsegtetnek? Az -egész mai nemzedék csak tévedéseket és előitéleteket lát azokban az -érzelmekben, amelyekkel egyedül táplálkozom; az igazságot, a -nyilvánvalóságot az enyémmel ellentétes rendszerben találja; sőt úgy -tetszik, nem képes elhinni, hogy jóhiszeműleg elfogadom azt s magam is, -midőn minden akaratommal átadom magam neki, legyőzhetetlen nehézségeket -találok benne, amelyeket képtelen vagyok eloszlatni, de amelyek nem -akadályoznak meg, hogy mindvégig kitartsak mellette. Hát egyedül vagyok -bölcs, egyedül felvilágosult a halandók közt? Elegendő-e az, hogy a -dolgok megfelelnek nekem annak elhivésére, hogy azok ilyenek? -Viseltethetem-e felvilágosult bizalommal oly látszólagos dolgok iránt, -amelyekben a többi emberek véleménye szerint semmi valóság sem rejlik és -amelyek önmagam előtt is illuzóriusoknak tűnnének föl, ha szívem nem -támogatná eszemet? Nem többet ért volna-e, ha üldözőim ellen elegendő -fegyverekkel szállok vala síkra és elfogadom az ő életelveiket, minthogy -életelveim agyrémei mellett maradok, zsákmányául az ő támadásaiknak, -mitsem művelve arra, hogy őket visszaverjem? Én bölcsnek hiszem magam és -csak rászedett bolond vagyok, áldozata és martirja egy hiábavaló -tévedésnek. - -Hányszor állottam a kételkedés és bizonytalanság e pillanataiban azon a -ponton, hogy átengedjem magamat a kétségbeesésnek. Ha valaha egy teljes -hónapot töltöttem volna ebben az állapotban, életemnek és magamnak is -vége lett volna. De ezek a válságok, habár régebben eléggé gyakoriak, -mindig rövidek voltak és most, amidőn még nem bírtam tőlük teljesen -megszabadulni, oly ritkák és gyors lefolyásúak, hogy még annyi erő sincs -bennök, hogy nyugalmamat megzavarják. Könnyed nyugtalanságok ezek, -amelyek nem izgatják többé lelkemet, mint a hogy a folyóvízbe lehulló -pehely nem zavarhatja meg a víz folyását. Éreztem, hogy ugyanazokat a -pontokat, amelyek felől előbb megállapodásra jutottam, újra megfontolás -tárgyává tenni annyi volna, mint magamban új világosságot vagy jobban -kiformált ítéletet vagy az igazság iránt több buzgalmat föltételezni, -mint amennyivel kutatásaim alkalmával rendelkeztem, és miután ez esetek -egyike sem állott fenn, sem nem állhatott fenn számomra, semmi józan -okkal sem becsülhettem többre oly véleményeket, amelyek a kétségbeesés -levertségében csak azért kisértettek, hogy növeljék nyomorúságomat -azokkal a véleményekkel szemben, amelyeket életkorom erőteljességében, -elmém teljes érettségében, a legmélyebben járó vizsgálódás után és oly -időpontban fogadtam el, a midőn életem nyugalma nem hagyott fenn -számomra egyéb uralkodó érdeket az igazság megismerésénél. Ma, midőn -szivemet gyötrelem szorongatja, lelkem roskadozik a kellemetlenségektől, -képzeletem riadozik, fejem megzavarodik az engem körülvevő szörnyű -rejtélyektől, ma, midőn minden képességem az öregségtől és aggodalmaktól -elgyöngülve elvesztette minden rugóját, vajjon megfosszam-e készakarva -magamat mindama segélyforrásoktól, amelyeket magam számára félretettem, -és több bizalmat helyezzek hanyatló eszembe, hogy igazságtalanul -szerencsétlenné tegyem magamat, mint teljes és erős elmémbe, hogy -kárpótoljam magamat ama bajokért, amelyeket érdemetlenül szenvedek? Nem, -sem bölcsebb, sem jobban értesült, sem jobbhiszemű nem vagyok, mint a -mikor e nagy kérdésekben elhatároztam magamat; jól ismertem én akkor -azokat a nehézségeket, amelyek ma zavarólag hatnak reám; azok nem állták -utamat és ha talán újabbak lépnek föl előttem, amelyek még akkor nem -jutottak eszembe, ezek egy körmönfont metafizika szofizmái, amelyek nem -ingathatják meg a minden időktől, minden bölcsektől elfogadott, az -összes nemzetektől elismert és kitörölhetetlen betűkkel az emberi szívbe -vésett örök igazságokat. Tudtam, mikor ezekről a tárgyakról elmélkedtem, -hogy az érzékektől körülhatárolt emberi értelem nem képes ezeket egész -kiterjedésükben átkarolni. Ahhoz tartottam hát magamat, ami a kezem -ügyébe esett, anélkül, hogy olyasmibe bocsátkoznám, ami azt fölülmúlta. -Ez az álláspont észszerű volt, már magamévá tettem azt hajdan s szívem -és eszem hozzájárulásával ahhoz tartottam magamat. Mi alapon mondanék le -róla ma, amikor annyi hatalmas indítóok hozzákapcsolva tart? Micsoda -veszedelmet látok nyomában feltámadni? Micsoda haszonnal járna, ha -felhagynék vele? Ha üldözőim tanítását elfogadnám, vajjon erkölcsi -felfogásukat is magamévá tenném-e? Ezt a gyökérnélküli és gyümölcstelen -morált, amelyet pompázólag tárnak könyveikben vagy valami nagyhangú -cselekedetben a világ elé, de abból soha semmi szivökbe és eszökbe nem -hatol be; vagy pedig azt a másik titkos és kegyetlen morált, az összes -beavatottak belső tanát, amelyhez a másik csak álarcúl szolgál, amelyet -egyedül követnek magokviseletében és amelyet oly ügyesen gyakoroltak -velem szemben? Ez a tisztán támadó jellegű morál nem szolgál a védelemre -és csak ostromlásra való. Mirevaló lenne az nekem abban az állapotban, -amelybe juttattak? Egyedül ártatlanságom tart fenn a -szerencsétlenségekben és mennyivel szerencsétlenebbé tenném még magamat, -ha elvéve magamtól ezt az egyetlen, de hatalmas segédeszközt, a -gonoszságot állítanám helyébe? Vajjon utólérhetném-e őket az ártás -művészetében, s mégha sikert aratnék is benne, melyik bajom terhét -enyhítené az, amit nekik okozhatnék? Elveszíteném a saját becsülésemet -és semmit sem nyernék helyébe. - -Ekkép okoskodván magamban, oda jutottam, hogy nem engedem többé magamat -furfangos érvek, megoldhatatlan ellenvetések és látókörömön, sőt talán -az emberi elme látókörén túleső nehézségek által megrendíteni. Elmém -azon a nagyon szilárd talapzaton maradva, amelyet neki vethettem, olyan -jól hozzászokott ahhoz, hogy itt lelkiismeretem védelme alatt -megnyugodjék, hogy semmi régi vagy új idegen tan sem bírja azt többé -felizgatni, sem egy pillanatra nyugalmamat megzavarni. Elmebeli -tespedésbe és kimerülésbe sülyedve, mindent, még azokat az okoskodásokat -is elfelejtettem, amelyekre hitemet és életelveimet alapítottam; de soha -sem fogom elfelejteni azokat a következtetéseket, amelyeket belőle -lelkiismeretem és eszem helyeslésével vontam és ezentúl azokhoz fogom -tartani magamat. Hadd jöjjenek az összes bölcsészek és akadékoskodjanak -benne: hiába vesztegetik el idejöket és fáradságukat. Életem hátralevő -részében ahhoz az elhatározáshoz tartom magamat, amelyre akkor jutottam, -amikor inkább abban a helyzetben voltam, hogy jól választhassak. - -Megnyugodva ezekben a megállapodásokban, az önmegelégedéssel együtt azt -a reménységet és vigasztalást is megtaláltam bennök, amelyre -helyzetemben szükségem van. Nem lehetséges, hogy ez az oly tökéletes, -oly állandó, magában véve oly szomorú magány, az egész mai nemzedéknek -egyre érezhető és egyre munkás rosszindulata, s azok a méltatlanságok, -amelyekkel ez szakadatlanúl elhalmoz, olykor-olykor el ne csüggesszenek; -a megrendült reménység, a leverő kétségek időről-időre visszatérnek, -hogy lelkemet megzavarják és szomorúsággal töltsék el. Ilyenkor képtelen -lévén azokra az elmeműveletekre, amelyek megnyugtatásomhoz kellenek, -szükségem van arra, hogy régi elhatározásaimat eszembe juttassam, a -gondok, a figyelem, a szívbeli őszinteség, amelyeket ezek hozatalánál -kifejtettem, ekkor újra visszatérnek emlékezetembe és visszaadják egész -bizalmamat. Ekkép minden új eszmét visszautasítok, mint oly gyászos -tévedéseket, amelyek csak hamis látszatot tárnak elém és csak arravalók, -hogy nyugalmamat megzavarják. - -Így régi ismeretségeim szűk körére korlátozva, nem vagyok oly -szerencsés, mint Solon, hogy mindennap oktathassam magamat, miközben -megöregszem, sőt meg kell óvnom magamat attól a veszedelmes -kevélységtől, hogy olyasmit akarjak megtanúlni, amit ezentúl képtelen -vagyok jól tudni. De ha csak kevés új szerzeményt remélhetek a hasznos -felvilágosítások terén, nagyon jelentősekre tehetek szert az -állapotomban szükséges erények tekintetében. Itt ideje lesz gazdagítani -és ékesíteni lelkemet egy oly tapasztalattal, amelyet magával vihessen, -amikor ettől a testtől, amely azt elhomályosítja és elvakítja, -megszabadúlva és fátyol nélkül szemlélve az igazságot, mindezeknek az -ismereteknek, amelyekre a mi áltudósaink oly hiúak, észre fogja venni a -nyomorúságát. Keseregni fog ama pillanatok miatt, amelyeket e földi -életében elvesztegetett, amikor meg akarta őket szerezni. De a türelem, -a szelidség, a megnyugvás, a feddhetetlenség, a részrehajlatlan -igazságosság oly javak, amelyeket magunkkal hordozunk és amelyekkel -szüntelenül gazdagabbakká válhatunk a nélkül, hogy attól kellene -tartanunk, hogy akár a halál révén elveszítjük azok értékét. Ennek az -egyetlen és hasznos tanulmánynak szentelem öregkorom hátralevő napjait. -Boldog leszek, ha önmagam uralmában előhaladva, megtanulok nem jobban, -mert ez nem lehetséges, hanem erényesebben, semmint beléptem, eltávozni -az életből. - - - - -Negyedik séta. - -Ama csekélyszámú könyvek között, amelyeket még néha olvasgatok, -Plutarchos az, aki a legjobban leköt és a legtöbb okulást nyújt. Ez volt -gyermekkorom első, s ez lesz aggkorom utolsó olvasmánya; ez úgyszólván -az egyedüli író, akit sohasem olvastam anélkül, hogy valami tanulságot -ne merítettem volna belőle. Tegnapelőtt erkölcsi dolgozatai közt ezt az -értekezést olvastam: _Hogyan meríthetünk hasznot ellenségeinkből?_ -Ugyanazon a napon nehány füzetet rendezgetve, amelyeket szerzőik küldtek -meg nekem, R***-abbé újságjának egyik példányára bukkantam, amelynek -címlapjára e szavakat írta: _Vitam vero impendenti_, R***. Sokkal jobban -ismerve ez urak eszejárását, semhogy ez az eset tévedésbe ejtsen, -megértettem, hogy az udvariasság ezen külszíne alatt egy kegyetlen -ellenigazságot szándékozott szemembe vágni; de mire alapítja azt? mire -való ez a maró gúny? micsoda okot szolgáltathattam reá? Hogy a jó -Plutarchos tanításait hasznomra fordítsam, elhatároztam, hogy a másnapi -sétát arra fordítom, hogy megvizsgálom magamat a hazugság tekintetében, -s midőn arra elindultam, jól meg voltam erősődve abban a már korábban -kialakult véleményemben, hogy a delphi-i templom _Ismerd meg önmagadat_ -felirata nem olyan könnyen megvalósítható életszabály, mint a hogy -_Vallomásaim_-ban hittem volt. - -Másnap, midőn útra keltem, hogy ezt az elhatározásomat végrehajtsam, az -első gondolat, amely eszembe ötlött, midőn elmémet összeszedni kezdtem, -egy szörnyű hazugság volt, amelyet zsenge ifjúkoromban elkövettem, -amelynek emléke egész életemet megzavarta s még aggkoromban is -megszomorítja annyi más módon megsebzett szívemet. Ez a hazugság, amely -önmagában is nagy vétek volt, okvetlenül még nagyobbá lett -következményei által, amelyeket ugyan én sohasem ismertem, de amelyeket -a lelkiismeretfurdalás a lehető legkegyetlenebbeknek tüntetett föl -előttem. Azonban ha csupán azt a kedélyállapotot vizsgálom, amelyben -annak elkövetésekor voltam, ez a hazugság csupán az álszemérem gyümölcse -volt, s távol attól, hogy annak a személynek való ártási szándékból -fakadt volna, aki annak áldozata lőn, az Ég színe előtt megesküdhetem, -hogy mindjárt abban a pillanatban, amint ez a legyőzhetetlen szégyen azt -belőlem kisajtolta, egész véremet örömmel adtam volna érte, hogy annak -hatását egyedül önmagamra hárítsam. Valami delirium vett erőt rajtam, -amelyet csak úgy tudok megmagyarázni, ha azt mondom, mint a hogy érezni -vélem, hogy abban a pillanatban félénk természetem szívem minden -kivánságát leigázta. - -E szerencsétlen cselekedet emléke s azok a kiírthatatlan bánkódások, -amelyeket az lelkemben hátrahagyott, a hazugság iránt oly borzalmat -keltettek bennem, amely okvetlenül biztosította szívemet életem -hátralevő részére nézve e bűnnel szemben. Midőn fölvettem jelszavamat, -éreztem: arra vagyok hivatva, hogy azt kiérdemeljem s nem kételkedtem, -hogy arra érdemes ne volnék, midőn R*** abbé megjegyzésére komolyabban -elkezdtem magamat vizsgálni. - -Ekkor, nagyobb gonddal rostálgatván tetteimet, nagy meglepetésemre -számos, kitalálásomból eredő dologra bukkantam, amelyeket – emlékeztem – -ugyanakkor igazak gyanánt adtam elő, amikor, magamban az igazság iránti -szeretetemmel büszkélkedve, ennek feláldoztam biztonságomat, érdekeimet, -személyemet, oly részrehajlatlansággal, amelynek semmi más példáját sem -ismerem az emberek közt. - -De a dologban az lepett meg a legjobban, hogy midőn ezekre a koholt -dolgokra visszaemlékeztem, semmi igaz megbánást sem éreztem miattok. Én, -akinek a hamisság iránti borzalmát szivemben semmi sem képes -ellensúlyozni, én, aki szembe néznék a büntetésekkel, ha egy hazugsággal -ki lehetne őket kerülni, micsoda különös következetlenség révén hazudtam -ekként vidám szívvel szükség nélkül, haszon nélkül, és micsoda -megfoghatatlan ellenmondás révén nem éreztem miatta a legcsekélyebb -bánkódást sem, én, akit egy hazugságnak lelkiismeretfurdalása ötven éven -át nem szűnt meg szorongatni? Sohasem rögzöttem meg hibáimban, az -erkölcsi érzék mindig helyesen vezetett, lelkiismeretem megőrizte első -tisztaságát, s mégha meghajolva érdekeim előtt, megváltozott volna is, -hogyan van az, hogy, bár egész egyeneslelkűségét megőrzi azoknál az -eseteknél, amelyeknél a szenvedélyeitől ösztönzött ember legalább -mentegetheti magát gyöngesége miatt, ezt csupán ama közömbös dolgoknál -veszíti el, amelyeknél a bűnnek semmi mentsége sincsen? Láttam, hogy eme -probléma megoldásától függ annak az ítéletnek helyessége, amelyet e -pontra nézve magam fölött kimondandó leszek s miután alaposan szemügyre -vettem, a következő módon sikerült azt magamnak megmagyaráznom. - -Emlékszem, egy bölcseleti műben azt olvastam, hogy hazudni annyi, mint -eltitkolni oly igazságot, amelyet kinyilvánítani tartozunk. E -meghatározásból nyilván következik, hogy elhallgatni egy igazságot, -amelyet nem tartozunk megmondani, nem hazugság; de vajjon az, aki nem -elégedve meg az efféle esetben azzal, hogy nem mondja meg az igazságot, -az ellenkezőjét állítja, hazudik vagy nem hazudik-e olyankor? A -meghatározás szerint nem lehet azt mondani, hogy hazudik. Mert ha hamis -pénzt ad egy oly embernek, akinek semmivel sem tartozik, kétségkívül -megcsalja ezt az embert, de nem lopja meg őt. - -Itt két kérdést megvizsgálása vár reánk, amelyek mindenike nagyon -fontos. Az első az: mikor és hogyan tartozunk más iránt az igazsággal? -mivel nem tartozunk vele mindig. A második az: vannak-e oly esetek, -amelyeknél ártatlanúl csalni lehet? Ez a második kérdés, jól tudom, -nagyon el van már döntve, tagadólag azokban a könyvekben, amelyekben a -legridegebb erkölcsi álláspont semmibe sem kerül az írónak, állítólag -pedig a nagyvilági társaságban, ahol a könyvek erkölcstana a -gyakorlatban megvalósíthatatlan fecsegés-számba megy. Hagyjuk hát ezeket -az egymásnak ellenmondó tekintélyeket s igyekezzünk a saját alapelveim -révén eldönteni számomra e kérdéseket. - -Az általános és elvont igazság a legbecsesebb az összes javak közt. -Nélküle az ember vak; az az ész szeme. Az ember általa tanulja meg, hogy -magát hogy s mint viselje, hogy az legyen, a minek lennie kell, hogy azt -tegye, amit tennie kell, hogy valódi célja felé törekedjék. A különös és -egyéni igazság nem mindig jó dolog, hanem némelykor baj, igen sokszor -közömbös dolog. Azok a dolgok, amelyeket érdekében áll az embernek tudni -s amelyek ismerete szükséges az ő boldogságához, talán nem nagy számmal -találhatók, de bármilyen számban forduljanak is elő, azok oly javak, -amelyek az övéi, amelyeket joga van mindenütt, ahol őket találja, -követelni, s a melyektől nem lehet őt a nélkül megfosztani, hogy a -legigazságtalanabb lopást ne követnők el, mivel az ama mindenkivel közös -javak közé tartozik, amelyeknek közlése nem fosztja meg attól azt, aki -azt adja. - -Ami azokat az igazságokat illeti, amelyek semmiféle hasznot sem hajtanak -sem az oktatásban, sem a gyakorlati életben, hogyan lehetnének azok -köteles javak, holott még nem is javak, s holott a tulajdon csak a -hasznosságon alapul, ahol pedig semmi haszon sem lehetséges, tulajdon -sem lehet? Követelhetünk egy – habár terméketlen – területet, mivel -legalább lakhatunk e darab földön; de hogy egy henye, minden tekintetben -közömbös és bárkire nézve semmi következménnyel nem bíró tény igaz-e -vagy hamis, ez senkit nem érdekel. Az erkölcsi világrendben semmi sem -haszontalan, épenúgy a fizikai világrendben sem. Semmivel sem tartozunk -oly dologiránt, amely semmire sem való; hogy valamivel tartozzunk, -szükséges, hogy az hasznos legyen vagy lehessen. Így hát a kötelező -igazság az, amely érdekli az igazságosságot, s megszentségtelenítjük az -igazság szent nevét, ha azt oly hiábavaló dolgokra alkalmazzuk, amelyek -létezése mindenkire nézve közömbös s amelyek ismerete minden tekintetben -haszonnélkül való. A mindenféle, lehetségesnek képzelt, haszontól -megfosztott igazság e szerint nem lehet kötelező dolog, s következéskép -az, aki azt elhallgatja vagy elpalástolja, nem hazudik. - -De vajjon vannak-e ily tökéletesen meddő igazságok, a melyek mindenre -minden tekintetben haszonnélkül valók, ez a másik megvitatandó pont, -amelyre rögtön visszatérek. Most térjünk át a második kérdésre. - -Nem mondani meg az igazat és nem-igazat mondani: ez két nagyon különböző -dolog, de amelyekből mindamellett ugyanaz az eredmény származhatik, mert -ez az eredmény bizonyára mindannyiszor ugyanaz, amikor ez az eredmény -semmi. Mindenütt, ahol az igazság közömbös, az ellenkező tévedés szintén -közömbös, amiből következik, hogy ily esetben az, aki csal, midőn az -igazsággal ellenkezőt állít, nem igaztalanabb annál, aki úgy csal, hogy -nem mondja meg azt; mert a hiábavaló igazságok tekintetében a tévedés -semmivel sem rosszabb a tudatlanságnál. Vajjon fehérnek vagy pirosnak -hiszem-e a tenger fenekén levő homokot, ez nem fontosabb annál, mintha -nem tudom, mily szinű az. Hogyan lehetnénk igazságtalanok, ha senkinek -sem ártunk, mikor az igazságtalanság csak a másnak okozott -jogtalanságban áll? - -De ezek az ekként sommásan eldöntött kérdések még semmi biztos -alkalmazást sem nyújthatnak nekem a gyakorlatra nézve, sok oly előzetes -felvilágosítás nélkül, amelyekre szükségem van, hogy pontosan -keresztülvihessük ezt az alkalmazást minden előfordulható esetben. Mert -ha az igazság kimondásának kötelezettsége csak annak hasznosságán -alapul, hogyan válhatok e hasznosság bírájává? Igen gyakran az egyik -ember előnye a másik kárát jelenti, a magánérdek csaknem mindig -ellentétben áll a közérdekkel. Hogyan viselkedjünk ilyen esetekben? Föl -kell-e a távollevő hasznát amaz egyén hasznáért áldoznunk, akivel -beszélünk? El kell-e hallgatni vagy megmondani az oly igazságot, amely -midőn használ az egyiknek, árt a másiknak? Vajjon mindazt, amit -tartozunk megmondani, egyedül a közjó vagy az osztó igazság mértéke -szerint kell-e mérlegelnünk, és bizonyos vagyok-e felőle, hogy eléggé -ismerem a dolog összes vonatkozásait arra, hogy a rendelkezésemre álló -felvilágosításokat csak a méltányosság szabályai szerint osszam szét? Mi -több, megvizsgálván azt, amivel mások iránt tartozom, eléggé -megvizsgáltam-e azt, amivel önmagamnak tartozom, azt, amivel magában -véve az igazság iránt tartozom? Ha semmi jogtalanságot sem cselekszem -mással, midőn őt megcsalom, következik-e ebből, hogy önmagam iránt sem -cselekszem semmit, s elégséges-e az, ha sohasem vagyok igazságtalan, -arra, hogy mindig ártatlan legyek? - -Mennyi zavaró vitatkozás, amelyekből könnyű lenne kivonni magunkat, ezt -mondva: Legyünk mindig igazak, még ha mindazt, ami belőle következhetik, -kockáztatjuk is. Maga az igazságosság a dolgok igazságában rejlik; a -hazugság mindig igazságtalanság, a tévedés mindig csalárdság, ha azt -adjuk ki a megteendő vagy elhivendő dolog szabályául, ami nem az. S -bármi következmény származzék is az igazságból, mindig bűntelenek -vagyunk, amikor azt mondottuk, mivel semmit sem toldottunk bele a -magunkéból. - -De ezzel kettévágtuk a kérdést anélkül, hogy megoldottuk volna. Nem -annak eldöntéséről volt szó, vajjon jó-e mindig megmondani az igazságot, -hanem arról, vajjon mindig egyaránt kötelezve vagyunk-e arra? és a -megvizsgáltam meghatározás alapján föltéve azt, hogy nem: -megkülölönböztetni azokat az eseteket, amelyeknél az igazság kimondása -szigorúan kötelező azoktól, ahol azt igazságtalanság nélkül el lehet -hallgatni és hazugság nélkül elleplezni, mert úgy találtam, hogy ilyen -esetek valóban vannak. Arról van tehát szó, hogy csalhatatlan szabályt -keressünk azok bizonyos fölismerésére és pontos meghatározására. - -De honnan merítsem ezt a szabályt és csalatkozhatatlanságának -bizonyítékát?… Az összes, ehhez hasonló nehézségű erkölcsi szabályoknál -mindig jól találtam magamat, ha inkább lelkiismeretem parancsa, mint -eszem világossága folyton oldottam meg őket. Az erkölcsi érzék sohasem -csalt meg, az eddig oly tisztán fentartotta magát szívemben, hogy -nyugodtan bizakodhatom reá, s ha szenvedélyeim némelykor elhallgattatják -is azt magamviseletében, emlékezéseimben újra hatalomra emelkedik -felettök. Ezekben szinte ugyanoly szigorúsággal ítélem meg önmagamat, -mint a hogy e földi élet elmúltával a legfőbb bíró meg fog ítélni. - -Ha az emberek beszédjeiről ama hatások alapján mondunk ítéletet, amelyet -azok előidéznek, gyakran rosszúl értékeljük őket. Azonkívül, hogy ezek a -hatások nem mindig érezhetők és könnyen felismerhetők, végtelenül -változnak, mint a körülmények, amelyek közt e beszédek elhangzottak. -Egyedül a beszélőnek szándéka határoz azok értéke fölött és állapítja -meg azok rosszaságának vagy jóságának fokát. Valótlanságot mondani csak -annyiban hazugság, amennyiben a csalási szándék fenforgott, sőt a -csalási szándék sem mindig kapcsolatos az ártási szándékkal, hanem néha -egészen ellenkező célt követ. De egy hazugság azért még nem ártatlan, ha -nem szándékoztunk vele kifejezetten ártani; ehhez még az a bizonyosság -is szükséges, hogy az a tévedés, amelybe azokat ejtjük, akikkel -beszélünk, ne árthasson nekik, sem senkinek semmi módon. E bizonyosság -megszerzése ritka és nehéz dolog, éppen ezért nehéz és ritka dolog, hogy -egy hazugság teljesen ártatlan legyen. Saját előnyünkért hazudni -álnokság, másnak előnyére hazudni csalás, ártási célból hazudni rágalom, -– ez a hazugság leggonoszabb fajtája. Magunk vagy a más haszna vagy kára -nélkül hazudni annyi, mint nem hazudni; ez nem hazugság, hanem csak -költés. - -Azokat a költött dolgokat (fictiókat), amelyek erkölcsi kérdést -tárgyalnak, példázatoknak vagy oktató meséknek nevezik s mivel nincs -vagy nem lehet egyéb tárgyuk, mint hogy hasznos igazságokat érzéki és -kellemes alakba burkoljanak, ily esetekben nem nagy súlyt helyezünk -arra, hogy elrejtsük a ténybeli hazugságot, amely csak az igazság -köntöse és az, aki egy mesét mese gyanánt beszél el, semmiképen sem -hazudik. - -Vannak más, tisztán henye költött dolgok, a minő az elbeszélések és -regények nagy része, amelyek célja tisztán a mulattatás, anélkül, hogy -bármi igazi oktatást foglalnának magokba. Ezek minden erkölcsi -tekintélytől megfosztva, csak a kitaláló szándékától nyerik értéköket s -ha ez erősítgetve valóságos igazságok gyanánt adja őket elő, akkor nem -lehet tagadni, hogy azok igazi hazugságok. S mégis ki érzett valaha nagy -lelki furdalást az efféle hazugságok miatt s ki tett érettök komoly -szemrehányást szerzőiknek? Ha pl. van valami erkölcsi magva a _Cnidosi -templom_nak, ezt a magvat nagyon elhomályosítják és megrontják a -gyönyört lehellő részletek és a buja képek. Mit tett a szerző, hogy ezt -a szerénység mázával vonja be? Úgy tünteti föl, hogy műve egy görög -kézirat fordítása s e kézirat fölfedezésének történetét nagyon ügyesen -úgy adja elő, hogy olvasóit elbeszélésének igaz voltáról meggyőzze. Ha -ez nem nagyon kézzelfogható hazugság, mondják hát meg nekem, hogy mit -nevezünk hazugságnak? S mégis kinek jutott eszébe, hogy a szerzőnek -bűnül rójja fel ezt a hazugságot s vele úgy bánjon ezért, mint egy -csalóval? - -Hasztalan fogják azt mondani, hogy ez csak tréfa, hogy a szerző, bár -állította, senkivel sem akarta azt elhitetni s tényleg nem is hitette el -senkivel és hogy a közönség egy pillanatig sem kételkedett, hogy őmaga -az állítólagos görög mű szerzője, amelynek fordítója gyanánt adta ki -magát. Erre azt felelem, hogy az efféle tréfa minden erkölcsi mag nélkül -csak igen ostoba gyerekség lett volna, hogy egy hazug azért nem kevésbbé -hazudik, ha senki sem is ad neki hitelt, hogy a művelt közönségtől meg -kell különböztetni az egyszerű és hiszékeny olvasók tömegét, amelyet a -kéziratnak egy komoly író által a jóhiszeműség szinezetével elbeszélt -története valósággal elámított s amely minden félelem nélkül itta meg -egy antik formájú kehelyből a mérget, amelytől – ha azt modern edényben -nyújtották volna neki – legalább is óvakodott volna. - -Akár megvannak ezek a megkülönböztetések a könyvekben, akár nincsenek, -azok minden önmagával szemben őszinte ember szivében végbemennek, aki -semmi olyast sem akar magának megengedni, amit lelkiismerete a szemére -hányhatna. Mert ha a saját előnyünkre kockáztatunk meg egy hamis -állítást, az époly hazugság, mintha azt a más kárára állítanók, habár a -hazugság kevésbbé vétkes. Ha olyannak juttatunk előnyt, akit az nem -illet meg, megzavarjuk az igazságosság rendjét, ha hamisan önmagunknak -vagy másnak tulajdonítunk oly cselekedetet, amelyből dicséret vagy -gyalázat, vád vagy igazolás származhatik, igazságtalan dolgot -cselekszünk; úgyde mindaz, ami – ellentétben állván az igazsággal, – -bármi módon sérti az igazságosságot, hazugság. Ime a pontos határ; de -mindaz, ami, bár ellentétben áll az igazsággal, semmi módon sem érinti -az igazságosságot, csupán fictió és megvallom, hogy aki egy puszta -fictióért, mint hazugságért, szemrehányást tesz önmagának, érzékenyebb -lelkiismeretű, mint én. - -Amit túlbuzgóságból származó hazugságnak neveznek, azok igazi -hazugságok, mivel akár a más, akár a magunk előnyére elámítani valakit -nem kevésbbé igazságtalan dolog, mint a magunk vagy más kárára -elámítani. Aki az igazság ellenére dicsér vagy gyaláz, hazudik, mihelyt -valóságos személyről van szó. Ha azonban egy képzeleti lényről van szó, -arról tetszése szerint mindent mondhat anélkül, hogy hazudnék, ha csak -oly tények erkölcsösségéről nem mond, és pedig hamisan, ítéletet, -amelyeket maga talált ki, mert ekkor, ha nem hazudik is a tényt -illetőleg, hazudik az erkölcsi igazság ellen, amely pedig a tények -igazságánál százszor tiszteletreméltóbb. - -Láttam azokat az embereket, akiket a nagyvilágban igaz embereknek -hívnak. Összes igazságszeretetük abban merül ki, hogy henye társalgás -közben híven idézik a helyet, az időt, a személyeket, hogy semmi fictiót -sem engednek meg maguknak, semmi mellékes körülményt sem költenek, -semmit sem túloznak. Mindabban, ami nem érinti érdeköket, elbeszélésök a -legtörhetetlenebb hűséget mutatja. De ha oly ügy tárgyalása kerül -szőnyegre, amely őket illeti, oly tény elbeszélése, amely közelről -érinti őket: minden színt felhasználnak, hogy a dolgot oly világításban -mutassák be, amely reájok nézve a legelőnyösebb, és ha a hazugság -használ nekik, ha tartózkodnak is attól, hogy azt magok kimondják, -ügyesen elősegítik azt és úgy intézik a dolgot, hogy az ember a magáévá -teszi azt anélkül, hogy nekik felróhatná. Így kívánja az okosság: jó -éjszakát igazságszeretet! - -Az az ember, akit _igaz_nak nevezek, egészen ellenkezőleg jár el. A -tökéletesen közömbös dolgokben az igazság, amelyet akkor amaz oly erős -tiszteletben tart, nagyon kevéssé bántja őt s nem igen fog -lelkiismeretfurdalást érezni, hogy egy társaságot oly költött dolgokkal -mulattasson, amelyekből semmi igazságtalan megítélés sem származik, sem -valamely élő, sem valamely megholt személy javára vagy kárára. De minden -beszéd, amelyből haszon vagy kár, becsülés vagy lenézés háramlik -valakire, dicséret vagy gyalázat az igazságosságra és az igazságra, oly -hazugság, amely soha sem fog hozzáférkőzni sem a szívéhez, sem a -szájához, sem a tollához. Ő szilárdan _igaz_, még a saját érdeke -ellenére is, habár kevéssé dicsekszik vele henye beszélgetés közben! -_Igaz_ abban, hogy senkit sem igyekszik megcsalni, hogy époly hűséges az -igazsághoz, amely őt vádolja, mint ahhoz, amely neki tisztességet -szerez, és hogy sohasem ámít a saját előnyére, vagy azért, hogy -ellenségének ártson. Az én _igaz_ emberem és a másik között tehát az a -különbség forog fenn, hogy a nagyvilág igaz embere nagyon szigorúan -ragaszkodik minden igazsághoz, amely semmibe sem kerül neki, de egy -csöppet sem azon túl, míg az én emberem sohasem szolgálja azt oly -hűségesen, mint amikor föl kell magát áldoznia érette. - -De azt mondhatná valaki: hogyan egyeztessük össze ezt a lanyhaságot az -igazságnak azzal a lángoló szeretetével, amellyel őt magasztalom? Hisz’ -ez a szeretet hamis, mivel annyi kivételt elbír! Nem, az tiszta és igaz: -de csak kisugárzása az igazságosság szeretetének és sohasem akar hamis -lenni, habár sokszor csak a képzeletben él. Igazságosság és igazság az ő -elméjében két rokonjelentésű szó, amelyeket közömbösen fölcserél -egymással. A szent igazság, amelyet szíve imád, nem közömbös tényekben -és hiábavaló nevekben áll, hanem abban, hogy hiven megadja mindenkinek -azt, ami őt – oly dolgokban, amelyek igazán az övéi – megilleti, a jó -vagy rossz dolgok beszámításában, a tiszteleti vagy gyalázási, a -dicséreti vagy rosszalási jutalékokban. Ő nem álnok sem más iránt, mivel -méltányossága megakadályozza őt ebben és mivel senkinek sem akar -igazságtalanul ártani, sem önmaga iránt, mivel lelkiismerete -megakadályozza ebben és mivel nem tudná magának tulajdonítani azt, ami -nem az övé. Kivált a saját becsületére féltékeny; ez oly kincs, amelyet -a legkevésbbé tud nélkülözni és valódi veszteség gyanánt érezné, ha a -mások becsülését e kincse rovására szerezné meg. Hébe-hóba fog tehát -közömbös dolgokban minden lelkiismeretfurdalás és minden hazugsági -szándék nélkül füllenteni, de sohasem a mások vagy a maga kárára vagy -hasznára. Mindabban, ami a történeti igazsággal összefügg, mindabban, -ami az emberek magaviseletére, az igazságosságra, a társas hajlamra, a -hasznos ismeretekre vonatkozik, mind magát, mind másokat, amennyire csak -tőle függ, biztosítani fogja a tévedéstől. Mindaz a hazugság, ami ezen -kívül esik, szerinte nem az. Ha a _Cnidosi Templom_ hasznos munka, a -görög kézirat története csak egy nagyon ártatlan fictió, ellenben nagyon -büntetésreméltó hazugság, ha a munka veszedelmes. - -Ezek voltak lelkiismereti szabályaim a hazugságra és az igazságra -vonatkozólag. Szivem gépiesen követte ezeket a szabályokat, mielőtt -eszem magáévá tette volna, s erkölcsi érzékem egyedül alkalmazta őket. -Az az utálatos hazugság, amelynek a szegény Marion áldozatául esett, -kitörölhetetlen furdalásokat hagyott bennem hátra, amelyek egész további -életemre megóvtak nem csupán minden efféle hazugságtól, hanem minden -másfélétől is, amelyek akármi módon a más érdekét vagy hírnevét -érinhették. Miután így általában minden hazugságtól megundorodtam, -fölmentettem magamat az alól, hogy pontosan mérlegeljem az előnyt és a -kárt és megjelöljem az ártalmas hazugság és a túlbuzgóságból elkövetett -hazugság pontos határait; mindakettőt vétkesnek tekintve, mind a kettőt -megtiltottam magamnak. - -Ebben, valamint minden egyébben, vérmérsékletem nagyban befolyt -életelveimre vagy inkább szokásaimra, mert én nem igen szabályok szerint -cselekedtem vagy semmi dologban sem követtem más szabályokat, mint -egyéni természetem indításait. Soha előre megfontolt hazugság nem -férközött elmémbe, sohasem hazudtam a saját érdekemben; de gyakran -hazudtam szégyenletemben, hogy kirántsam magam a hinárból közömbös vagy -oly dolgoknál, amelyek legfölebb csupán engem érdekeltek, pl. amikor egy -társalgást kellett folytatnom, képzeteim lassúsága és társalgásom -szárazsága a fictióhoz való folyamadásra kényszerített, hogy tudjak -valamit mondani. Ha okvetlenül kell beszélnem és mulattató igazságok nem -jutnak elég hamar az eszembe, meséket beszélek el, hogy ne kelljen némán -ott vesztegelnem; de e mesék kitalálásánál lehetőleg gondom van arra, -hogy azok ne legyenek hazugságok, vagyis ne sértsék se az -igazságosságot, se a köteles igazságot és csak mindenkire és magamra is -közömbös költött dolgok legyenek. Nagyon szeretném persze, ha a tények -igazságát ilyenkor legalább erkölcsi igazsággal pótolhatnám, vagyis jól -föltűntethetném az emberi szív természetes gerjedelmeit s ebből mindig -valami hasznos tanulságot vonhatnék ki, egyszóval azokból erkölcsi -meséket, példázatokat alkothatnék; de több lélekjelenlétre és több -előadásbeli könnyedségre lenne szükségem, mint a mennyivel rendelkezem, -hogy a társalgás csevegését felhasználhassam az oktatásra. Ennek -képzeteim folyásánál gyorsabb menete csaknem mindig arra kényszerítvén -engem, hogy előbb beszéljek, semmint gondolkozom, gyakran oly -ostobaságokat és sületlenségeket sugallt nekem, amelyeket eszem nem -helyeselt és amelyeket szivem, mihelyt kifittyentek számból, azonnal -megtagadott, de amelyek – miután megelőzték ítéletemet – ennek cenzurája -által nem voltak többé jóvátehetők. - -Ugyancsak vérmérsékletemnek ezen első és ellenállhatatlan impulziója -okozza, hogy váratlan és gyors pillanatokban a szégyen és a félénkség -nem egyszer oly hazugságokat csikar ki belőlem, amelyekben akaratomnak -semmi része sincs, de amelyek bizonyos tekintetben a rögtön való felelés -kényszerűsége folytán megelőzik azt. A szegény Marion emlékének mély -benyomása mindig teljesen vissza tudja tartani azokat, amelyek károsak -lehetnének másokra nézve, de nem azokat, amelyek segítségemre lehetnek -abban, hogy kirántsanak valami zavarból, ha csupán önmagamról van szó, -ami azonban épúgy beleütközik lelkiismeretembe és elveimbe, mint azok a -hazugságok, amelyek a mások sorsára befolyást gyakorolhatnak. - -Az eget hívom fel bizonyságul, hogyha egy pillanattal utóbb -visszavonhatnám a mentségemre előrántott hazugságot és megvallhatnám a -terhelő igazságot anélkül, hogy a visszavonással újabb megszégyenítésnek -tenném ki magamat, kész szívvel megtenném; de az a szégyen, hogy így -önmagam tárjam fel hibámat, újra visszatart és bár nagyon őszintén -megbánom hibámat, nem merem azt jóvátenni. Egy példa jobban meg fogja -magyarázni, mit akarok mondani és meg fogja mutatni, hogy sem érdekből, -sem önszeretetből nem hazudok, még kevésbbé irigységből vagy -rosszakaratból, hanem tisztán zavarból és álszeméremből, némelykor azt -is nagyon jól tudva, hogy rájönnek hazugságomra és az semmi hasznomra -sem szolgálhat. - -Nem sok idővel ezelőtt F*** úr rávett, hogy – szokásom ellenére – -feleségemmel együtt menjek el vele és B*** úrral batyus vacsorára -X***-né asszony vendéglőjébe, aki két leányával együtt szintén velünk -étkezett. Étkezés közben az idősebbik leány, aki nem régiben ment -férjhez és most áldott állapotban volt…, egyszer csak azt kérdi tőlem -nagy hirtelen s reám szegezve szemeit, ha voltak-e nekem gyermekeim? -Egészen a fülem hegyéig elpirulva azt feleltem, hogy nem volt ebben a -boldogságban részem. Kajánul mosolygott, miközben a társaságra -pillantott; mindez nem igen volt homályos, még számomra sem. - -Első pillanatra világos, hogy nem ezt akartan válaszolni, mégha az lett -volna is a szándékom, hogy elámítsam, mert abban a hangulatban, amelyben -a társaság tagjait láttam, bizonyos voltam felőle, hogy válaszom mit sem -változtat ez irányban való véleményükön. Számítottak erre a tagadó -feleletre, sőt ösztönöztek reá, hogy élvezhessék azt a gyönyört, hogy -hazugságra kényszerítettek. Nem voltam annyira tökkel ütött, hogy ne -érezzem ezt. Két perc múlva magától eszembe ötlött a felelet, amelyet -adnom kellett volna: _A kérdés kissé gyöngédtelen egy fiatal asszony -részéről egy oly férfiúhoz, aki mint agglegény vénült meg!_ Ha így -szólok, anélkül, hogy hazudnám, anélkül, hogy pirulnom kellene ilyen -vagy olyan vallomásom miatt, a magam pártjára hódítom a nevetőket és egy -kis leckét adok neki, amely természetszerűleg kissé lehűtötte volna azt -az illetlen eljárását, hogy engem kifaggasson. De mindebből mit sem -tettem, nem azt mondtam, amit kellett volna, hanem azt, amit nem kellett -volna és ami semmiképpen sem válhatott a javamra. Így hát bizonyos, hogy -válaszomat nem ítéletem és nem akaratom diktálta, hanem az zavarom -gépies eredménye volt. Régebben nem estem ily hamar zavarba és több -nyiltsággal mint szégyennel vallottam be hibámat, mivel nem kételkedtem, -hogy azt is észreveszik, ami azokat helyrehozza s amit önmagamban -éreztem; de a rosszindulatú szem bánt és kihoz sodromból; amint -szerencsétlenebbé lettem, félénkebbé is lettem és soha sem hazudtam -másként, mint félénkségből. - -Sohasem éreztem jobban a hazugság iránti természetes ellenszenvemet, -mint midőn _Vallomásaimat_ írtam, mert itt gyakori és erős kisértéseknek -lettem volna kitéve, ha bármi kis mértékben is meg lett volna bennem ez -a hajlandóság. De távol attól, hogy bármit elhallgattam, bármit, ami -hátrányomra szolgálhatott, eltitkoltam volna, valami oly észjárásból, -amit alig tudok magamnak megmagyarázni, s amely talán a minden -utánzástól való idegenkedésből eredt, inkább az ellenkező irányban való -hazudásra éreztem belső indítást, amennyiben inkább túlságos -szigorúsággal vádoltam, semmint túlságos elnézéssel mentegettem magamat -és lelkiismeretem biztosít a felől, hogy egykor kevésbbé szigorú -megitélésben fogok részesülni, mint a hogy önmagamat megítéltem. Igen, -büszke lelki emelkedettséggel mondom és érzem, hogy ebben a munkámban az -őszinteséget, az igazmondást, a nyíltszívűséget oly messzire vittem, még -messzebbre, legalább úgy hiszem, mint bárki bármikor; miután éreztem, -hogy a jó fölülmúlja bennem a rosszat, érdekemben állt, hogy mindent -elmondjak, – és mindent elmondtam. - -Sohasem mondtam kevesebbet, sőt olykor többet mondtam, nem ugyan a -tényekben, hanem a körülményekben, s az efféle hazugság inkább a -képzelet deliriumának, mint az akarat aktusának volt az eredménye. Sőt -hibázom, ha azt hazugságnak nevezem, mert e hozzátoldások egyike sem -volt az. _Vallomásaimat_ már mint öreg ember írtam, aki megundorodott az -élet hiú gyönyöreitől, amelyeket mind megizleltem futólag s amelyeknek -ürességét lelkem teljesen érezte. Emlékezetből írtam őket; ez az -emlékezet nem egyszer cserbenhagyott vagy csak tökéletlen emlékeket -szolgáltatott és ezek hézagait oly részletekkel töltöttem ki, amelyeket -ez emlékek pótlásáúl találtam ki, de amelyek sohasem állottak ezekkel -ellentétben. Szerettem életem boldog szakaira részletesebben -kiterjeszkedni s hébe-hóba gyöngéd sajnálkozásból fakadó díszítésekkel -szépítettem őket. Az elfelejtett dolgokat olyanoknak mondtam el, mint -amilyeneknek hitem szerint azoknak lenniök kellett s mint amilyenek -talán valóban voltak, sohasem ellenkezőnek azzal, amilyenek emlékezetem -szerint azok voltak. Néha talán idegen bájakkal ruháztam fel az -igazságot, de sohasem tettem a hazugságot a helyére, hogy elpalástoljam -bűneimet vagy idegen erényeket tulajdonítsak magamnak. - -Ha néha-néha, minden szándékosság nélkül, egy önkéntelen mozdulattal, -miközben profilból festettem le magamat, elrejtettem rút oldalamat, -ezeket az elhallgatásokat más, jóval szokatlanabb elhallgatásokkal -pótoltam ki, amelyek gyakran gondosabban elmellőztették velem a jót, -mint a rosszat. Ez jellememnek egyik különös vonása, amelyet talán nem -fog mindenki elhinni – ezt könnyen megbocsátom nekik – de amely, bármily -hihetetlen legyen is, nem kevésbbé való: gyakran megmondtam magamról a -rosszat teljes ocsmányságában, de ritkán mondtam meg a jót teljes -szeretetreméltó voltában, sőt olykor teljesen elhallgattam, mivel az -nagyon is megtisztelő volt rám nézve és könnyen úgy tűnhettem volna föl, -hogy midőn _Vallomásaimat_ írtam, saját dicséretemet zengettem. Leírtam -ifjúkori éveimet anélkül, hogy eldicsekedtem volna azokkal a szerencsés -tulajdonságokkal, amelyekkel szívem föl volt ruházva, sőt ama tényeket -is elmellőzve, amelyek ezeket erősen napvilág elé tárták. Két ilyen -esetre emlékszem itt zsenge gyermekkoromtól, amelyek mindenike eszembe -jutott _Vallomásaim_ írása alkalmával, de mind a kettőt az imént -említettem okból hallgatással mellőztem. - -Majdnem minden vasárnap a Paquis-városrészbe mentem s Fazy úrnál -töltöttem a napot, aki egyik nagynénémet vette nőül s a kinek ott -indigo-gyára volt. Egy alkalommal a hengeres simítóban voltam s itt az -öntött érchengereket nézegettem: villogó fényük gyönyörködtette szememet -s arra csábított, hogy rájok tegyem újjaimat és nagy kedvteléssel -jártattam a henger fogain végig, amikor a fiatal Fazy nekiesvén a -keréknek, egy nyolcadrészben oly ügyesen megfordította azt, hogy csak a -két hosszabb újjam hegyét csípte oda; de ez elég volt arra, hogy azok -hegye összezúzódjék és két körmöm ott maradjon. Élesen felsikoltottam, -Fazy nyomban visszafordítja a kereket, de körmeim már ott ragadtak a -hengeren és a vér omlott újjaimból. Fazy kétségbeesetten kiált föl, -kiugrik a kerék közül, megölel és esdekelve kér, hogy ne jajgassak -annyira, mert különben ő elveszett. Fájdalma igen nagy kínjaim közepette -is meghatott, elhallgattam, bementünk a tisztitóba, ahol segített, hogy -újjaimat megáztassam és mohával a vér folyását elállítsam. Könnyezve -kért, hogy ne panaszoljam be: megigértem neki és ezt oly jól -megtartottam, hogy több mint húsz évig senki sem tudott róla, micsoda -kaland révén támadt két újjamon a sebhely, mert azok állandóan -megmaradtak. Több mint három hétig az ágyat őriztem és több mint két -hónapig képtelen voltam kezemet használni s mindig azt mondtam, hogy egy -leeső nagy kő zúzta össze újjaimat. - - Magnanima menzogna! or quando è il vero - Si bello, che si possa à te preporre? - -Mindamellett ez a baleset a kisérő mellékes körülménynél fogva, -érzékenyen érintett, mert éppen ekkor folytak a polgársági -hadgyakorlatok és mi három más velem egykorú fiúval szintén egy kis -csapatot alkottunk, akikkel egyenruhásan a városnegyedbeli századdal -egyidejűleg kellett gyakorlatoznunk. S most, nagy fájdalmamra, hallanom -kellett a század dobpergését, amint ablakunk alatt három pajtásommal -együtt elvonult, míg én betegen feküdtem az ágyban. - -Másik történetem is teljesen hasonlít ehhez, de későbbi időben -játszódott le. - -Egy _Plince_ nevezetű pajtásommal tekéztünk a Plain-Palaisban. -Összevesztünk a játékon, összeverekedtünk és a verekedés folyamán társam -egy bábuval olyan ütést mért födetlen fejemre, hogy kissé erősebb kézzel -széthasította volna a koponyámat. Nyomban a földre zuhantam. Soha -életemben nem láttam ahhoz fogható felindulást, mint a minőbe ez a -szegény fiú esett, midőn látta a vért fürtjeim közül ömölni. Azt hitte, -megölt. Rám hajolt, megölelt, magához szorított, miközben könnyei -omlottak és kétségbeesetten kiáltozott. Én is teljes erőmből megöleltem -őt, éppen úgy sírva, mint ő, zavaros felindulásomban, amely nem volt -minden édesség nélkül való. Végre nekilátott, hogy vérem folyását -elállítsa, amely egyre omlott, és látva azt, hogy kettőnk zsebkendője -nem elegendő erre, bevonszolt az anyjához, akinek nem messze onnan egy -kis kertje volt. Ez a jó asszony majd elájult, midőn engem ebben az -állapotban megpillantott. De mégis összeszedte minden erejét ápolásomra -s miután jól kimosta sebemet, pálinkában áztatott liliomlevéllel (ezzel -a kitűnő s a mi hazánkban nagyon használatos gyógyítószerrel) fedte azt -be. Az anya és fiú könnyei annyira meghatották szívemet, hogy sokáig úgy -tekintettem őt, mint anyámat, és fiát, mint testvéremet, míg végre -mindkettőjüket elveszítve szem elől, lassankint megfeledkeztem róluk. - -Ugyanazt a titoktartást őriztem meg erre a balesetre, mint a másikra -nézve és száz hasonló természetű eset történt velem életem folyamán, -amelyekről még csak kisértetbe sem jöttem szót ejteni _Vallomásaim_ban, -oly kevéssé törekedtem itt arra a fogásra, hogy érvényre emeljem azt a -jót, amit jellememben éreztem. Nem, ha valamikor egy előttem ismeretes -igazság ellen beszéltem, ez mindig csak közömbös dolgoknál történt és -inkább vagy a beszélés zavara vagy az írás gyönyöre, mint akár a magam -érdekének, akár a más előnye vagy hátrányának akármiféle indítása -folytán történt. És aki részrehajlás nélkül fogja olvasni -_Vallomásaimat_, ha ez valaha megtörténhetik, érezni fogja, hogy azoknak -a vallomásoknak, amelyeket bennök teszek, a megtevése megalázóbb, -kínosabb, mint valami jóval nagyobb, de kevésbbé szégyenletes dolognak -az elmondása s amelyről azért nem tettem említést, mert nem követtem el. - -Mindezekből az elmélkedésekből következik, hogy az igazságszeretet -gyakorlása, amelyet magam elé tűztem, inkább az egyenesség és -méltányosság érzésén, mint a dolgok valóságán alapul és én a -gyakorlatban inkább követtem lelkiismeretem erkölcsi utasításait, mint -az igaznak és hamisnak elvont fogalmait. Igen gyakran beszéltem el -meséket, de nagyon ritkán hazudtam. Ezeket az elveket követve, sokszor -adtam másoknak okot a gáncsolásra, de senkinek sem okoztam vele -jogtalanságot és nem tulajdonítottam magamnak több előnyt, mint amennyi -megilletett. Már pedig az igazság, úgy vélem, pusztán ezáltal erény. -Minden más tekintetben az csak egy metafizikai lény számunkra, amelyből -sem jó, sem rossz nem származik. - -Mindamellett e megkülönböztetésekkel nincs szívem annyira megelégedve, -hogy teljesen feddhetetlennek higyjem magamat. Midőn ily gondosan -megfontolgattam, mivel tartozom másoknak, megvizsgáltam-e eléggé, mivel -tartozom önmagamnak? Ha igazságosnak kell mások iránt lennünk, igaznak -kell önmagunk iránt lennünk, – ez oly hódolat, amelyet a becsületes -ember tartozik a saját méltóságának megadni. Ha társalgásom meddősége -arra kényszerített, hogy ártatlan fictiókkal pótoljam a helyes -gondolatokat, hibáztam, mivel a mások mulattatása végett nem szabad -magunkat megalázni; ha pedig az írás gyönyörétől elragadtatva, a való -dolgokhoz költött díszítéseket csatoltam, még inkább hibáztam, mert az -igazságot mesékkel ékesíteni annyi, mint azt valójából kiforgatni. - -De eljárásomat még menthetetlenebbé teszi magam választotta jelszavam. -Ez a jelszó minden más embernél jobban kötelezett engem az igazság -szoros bevallására és nem volt elég, hogy neki mindenütt feláldoztam -érdekemet és hajlamaimat, hanem gyöngeségemet és félénk természetemet is -föl kellett volna neki áldoznom. Bátorságra és erőre volt szükségem, -hogy mindig minden alkalommal igaz legyek és soha se fictiók, se mesék -ne jőjjenek ki abból a szájból és abból a tollból, amely kifejezetten az -igazságnak szentelte magát. Ime, ezt kellett volna magamnak mondanom, -midőn ezt a büszke jelszót fölvettem és szünet nélkül ismételnem -mindaddig, amíg azt viselni merészeltem. Sohasem hamisság sugallta -hazugságaimat, azok mind gyöngeségből eredtek; de ez nagyon csekély -mentségemre szolgál. Gyönge lélekkel legföllebb a bűntől őrizhetjük meg -magunkat, de nagyralátás és vakmerőség, ha nagy erényeket merészelünk -hirdetni. - -Ezek az itt előadott elmélkedések valószinűleg sohasem jutottak volna -eszembe, ha R*** abbé föl nem keltette volna azokat bennem. Nagyon késő -kétségkívül arra, hogy hasznukat vegyem; de nem fölötte késő legalább -arra, hogy tévedésemet jóvátegyem és akaratomat ismét a rendes útra -térítsem, mert ezentúl csupán ez függ tőlem. Ebben hát és minden hasonló -dologban Solon életelve minden életkorra alkalmazható és sohasem nagyon -késő még ellenségeinktől sem megtanúlni azt, hogy bölcsek, igazak, -szerények legyünk és kevesebbet képzeljünk magunkról. - - - - -Ötödik séta. - -Mindazon lakóhelyek közül, amelyekben otthonra találtam – és -olykor-olykor bájos lakóhelyeim voltak – egy sem tett oly igazán -boldoggá és egyik sem keltett elhagyásakor lelkemben élénkebb -sajnálkozást, mint a biennei tó középén fekvő Szentpéter-szigete. Ez a -kis sziget, amelyet Neuchâtelben de la Motte-szigetének hívnak, kevéssé -ismeretes még Svájcban is. Amennyire tudom, egy utazó sem tesz róla -említést. Pedig nagyon kellemes és kiválóan alkalmas fekvésű olyan ember -boldogsága számára, aki szeret visszavonultan élni; mert, habár talán az -egyedüli vagyok a világon, akire sorsa ezt törvényül szabta ki, nem -hihetem, hogy az egyedüli legyek, akinek ily természetes hajlandósága -van, habár még eddig senki másnál sem találkoztam vele. - -A biennei tó partjai zordonabbak és regényesebbek, mint a Genfi-tó -partjai, mivel itt a szigetet körülvevő sziklák és erdők közelebb -lehúzódnak a vízhez; de azért nem kevésbbé mosolygók. Ha itt kevesebb -megművelt szántóföld és szőlő, kevesebb falu és ház akad, viszont több a -természetes zöld, több a rét, a lombkoszorúzta menhely, gyakoribbak a -nagy ellentétek és közelebb állnak egymáshoz a változó képek. Minthogy -ezeken a szerencsés partokon nincsenek kényelmes kocsi-utak, a vidéket -ritkán látogatják utasok; de az nagyon érdekes a magános szemlélődök -számára, akik örömmel merülnek el a természet bájainak élvezetébe és -szállnak magokba abban a csöndben, amelyet semmi más zaj nem zavar, mint -a sasok vijjogása, egy-két madárka szaggatott csattogása és a hegységből -alárohanó patakok zuhogása. Ez a szép, csaknem kerek alakú medence két -kis szigetet zár ölébe, amelyek közül az egyik mintegy félmérföldnyi -kerületű, lakott és művelt, a másik pedig kisebb, kopár, műveletlen és -amelyet utoljára is el fog tüntetni az a sok földtömeg, amelyet -szüntelenül kihordanak belőle, hogy a hullámok és viharok okozta károkat -a nagyobb szigeten kipótolják. Így a gyöngébbnek mindig az erősebb -támogatására kell szolgálnia. - -Az egész szigeten csak egyetlenegy ház van, de ez nagy, kellemes és -kényelmes, amely, miként maga a sziget, a berni kórház tulajdona és egy -adószedő lakik benne, családjával és cselédségével együtt. Ez népes -baromfiudvart, galambducot és haltenyésztőket tart itt. Amily kicsiny a -sziget, époly változatos terepét és kilátásait illetőleg, mindenféle -tájképeket mutat és mindennek művelésére alkalmas. Látni itt -szántóföldeket, szőlőket, erdőket, gyümölcsösöket, ligetektől árnyékolt -és mindenféle csalitoktól szegélyezett kövér egelőket, amelyeket a tó -vize állandó hüvösségben tart. A szigetet egy magas, két sor fával -beültetett töltés fogja hosszában körül, míg e földtöltés közepére egy -csinos termet építettek, amelyben a szomszédos partok lakói -összegyülekeznek és a szüretek alkalmával táncmulatságot rendeznek. - -Erre a szigetre menekültem a _môtiersi_ megkövezés után. A rajta való -tartózkodást oly elbájolónak találtam, azon annyira a hangulatomnak -megfelelő életet folytattam, hogy elhatároztam, itt fejezem be hátralevő -napjaimat és csupán az az egy nyugtalanított, hogy nem engedik e -szándékot végrehajtanom, mert az nem illett bele abba a tervbe, hogy -Angolországba csaljanak, amelynek első megnyilvánulásait már ekkor -érezni kezdtem. Ezektől a sejtelmektől gyötörtetve, szerettem volna, ha -e menhelyet örökös fogházzá változtatták volna számomra, ha egész -életemre ide számkivetettek volna, és ha elvéve tőlem minden hatalmat és -minden reményt arra, hogy róla valamikor kijöhessek, minden érintkezést -megtiltottak volna a szárazfölddel, úgy hogy nem tudva, mi történik a -nagyvilágban, annak még létezéséről is megfeledkeztem volna és ott -hasonlóképen megfeledkeztek volna az én létezésemről. - -Azonban csak két hónapot engedtek e szigeten eltöltenem, pedig szivesen -töltöttem volna ott két esztendőt, két századot, az egész -örökkévalóságot és soha egy pillanatig sem unatkoztam volna, habár -élettársamon kívül nem volt ott más társaságom, mint csupán az adószedő, -a felesége és cselédsége, akik mindnyájan valóban igen jó emberek voltak -és semmi egyéb; de nekem épen ez kellett. Ezt a két hónapot életem -legboldogabb időszakának tartom, oly boldognak, hogy annak boldogsága -egész életemre elegendő lett volna anélkül, hogy egy más állapot utáni -vágyakozás egyetlen pillanatig is feltámadt volna lelkemben. - -De miféle boldogság volt hát ez és miben állt annak élvezése? Föl merném -tenni e század összes embereinek, vajjon kitalálnák-e azt az életet, -amelyet ott folytattam. A drága _far niente_ volt ezen élvezetek közt az -első és legfőbb, amelyet egész édességében élvezni akartam és mindaz, -amit itt tartózkodásom alatt műveltem, valóban nem volt egyéb, mint egy -olyan ember gyönyörűséges és szükséges foglalatossága, aki a -tétlenségnek szentelte magát. - -Az a remény, hogy semmit sem fognak jobban kívánni, mint hogy e magános -tartózkodási helyen hagyjanak engemet, amelyet magam választottam ki, és -a honnan lehetetlen volt támogatás és nagymérvű észrevétel nélkül -kijönnöm és ahol csupán a körültem levő emberek közvetítésével lehetett -mind érintkezésem, mind levelezésem a külvilággal; ez a remény, mondom, -azzal biztatott, hogy itt nyugodtabban fejezhetem be napjaimat, mint -ahogy eddig töltöttem, és az a gondolat, hogy itt ráérek kényem-kedvem -szerint dolgaimat berendezni, okozta, hogy azzal kezdtem, hogy semmi -berendezkedéshez sem fogtam. Hirtelen, egyedül és üres kézzel a szigetre -kerülve, fokozatosan hozattam oda magam után gazdaasszonyomat, -könyveimet és csekély házi fölszerelésemet, de ez utóbbiból jónak láttam -semmit sem csomagolni ki, úgy hagyva, ládáimat és bőröndjeimet, mint a -hogy megérkeztek volt, és úgy élve lakásomban, ahol napjaimat befejezni -óhajtottam, mint egy vendégfogadóban, a honnan másnap el kellett -utaznom. Mindezek a dolgok, úgy a hogy voltak, annyira kedvem szerint -folytak, hogyha jobban akartam volna őket elrendezni, csak rontottam -volna rajtok egyet-mást. Egyik legnagyobb gyönyörűségem különösen az -volt, hogy könyveimet egyre jól becsomagolva hagytam és semmi -írószerszám sem volt a kezem ügyében. Ha egy-egy szerencsétlen levél -arra kényszerített, hogy tollat fogjak és válaszoljak, morogva kértem az -írószereket az adószedőtől kölcsön és siettem őket visszaadni, abban a -hiú reményben élve, hogy nem lesz szükséges többé kölcsönkérnem. Ezek -helyett a szomorú ringy-rongy papírok és mindezen ócska könyvhalmaz -helyett virágokkal és szénával töltöttem meg szobámat, mert ekkoriban -első lelkesedésemben voltam a növénytan iránt, amely iránt _D’Ivernois_ -doktor oly hajlandósággal töltött el, hogy az csakhamar szenvedélylyé -fokozódott. Nem akarva többé komoly munkával foglalkozni, valami -szórakozásra volt szükségem, amely tetszik is és nem jár több -fáradsággal annál, mint a mennyit egy lustálkodó is szivesen elvégez. -Elhatároztam, hogy megírom a _Flora petrinsularis_-t (a -Szentpéter-sziget flóráját) vagyis leírom a sziget összes növényeit, -egyetlenegyet sem mellőzve el, oly részletességgel, amely elegendő lesz -arra, hogy hátralevő napjaimat igénybe vegye. Azt mondják, hogy egy -német könyvet írt egy citrommagról, én a rétek minden füvéről, az erdők -minden mohájáról, minden zuzmóról, amely a sziklához tapad, írtam volna -egyet; egyszóval egy szál füvet, egy növényi atomot sem akartam úgy -hagyni, hogy bőven le ne írjam. E szép terv következtében a reggeli -után, amelyet mindannyian együtt költöttünk el, minden reggel, kezemben -a nagyítóüveggel és hónom alatt a _Systema naturae_-val elindultam a -sziget egy-egy részletének átvizsgálására s e végből kis negyedekre -osztottam azt azzal a szándékkal, hogy mindenik évszakban sorban egymás -után bejárom őket. Semmi nem különösebb, mint azok az elragadtatások és -lelkesedések, amelyeket minden megfigyelésem alkalmával éreztem, -amelyeket a növények alkatára és organisatiójára, valamint a nemi -részeknek a megtermékenyítésnél játszott szerepére irányultak, amelyek -rendszere ekkor még teljesen új volt előttem. A nemi jellemvonások -megkülönböztetése, amelyekről azelőtt halvány fogalmam sem volt, -megigézett, midőn azokat a közönséges növényfajoknál megállapítottam, -addig is, míg ritkább fajoknál is megtehettem ezt. A Prunella két hosszú -porzószálának kettéhasadása, a csalán és a Parietaria porzószálainak -feszereje, a balzsamina termésének és a puszpáng magtartójának -szétpattanása, a megtermékenyülés ezer kis folyamata, amelyeket először -megfigyeltem, örömmel töltött el és mindenkit sorba kérdeztem: látta-e a -Prunella szarvait, mint a hogy Lafontaine «Diable de Papefiguiéres» című -meséjében az emberektől azt kérdezi, olvasták-e Habakukot. Két vagy -három óra múlva gazdag aratással megrakodva tértem vissza s e készlet -szórakozásomra szolgált délután azon esetre, ha esni kezdett. A délelőtt -további részét arra használtam, hogy az adószedővel, feleségével és -Terézzel elmentem meglátogatni munkásaikat, megnézni a gyümölcsszedést s -velök együtt a legtöbbször magam is neki láttam a munkának és nem -egyszer megtörtént, hogy midőn berni urak jöttek hozzám látogatóba, -egy-egy magas fán kuporodva találtak, derekamra kötött zsákkal, amelyet -gyümölcscsel raktam tele s azután egy kötéllel a földre eresztettem le. -A délelőtti testmozgás és az attól elválaszthatatlan jó kedélyhangulat a -déli pihenést kiválóan kellemessé tette reám nézve; de ha ez már nagyon -hosszúra nyúlt, a szép idő pedig csalogatott, nem győztem a végit -kivárni, s ott hagyva az asztalnál a társaságot, elillantam és egyedül -egy csónakba szállva, kieveztem a víz közepére, amikor a tó csöndes volt -és ott, egész hosszamban végignyúlva a csónakban, ég felé fordított -szemekkel a habok lassú ide-oda hullámzására bíztam magam néha több órán -át is, ezer zavaros de gyönyörűséges álmodozásba merülve, a melyek, bár -semmi pontosan meghatározott vagy állandó tárgyuk nem volt, mindamellett -az én nézetem szerint százszor becsesebbek voltak mindannál, ami édeset -csak találtam volt mindabban, amit az élet gyönyöreinek neveznek. Olykor -a naplemente értesített róla, hogy már ideje lesz visszatérni s ilyenkor -nem egyszer oly messzire voltam a szigettől, hogy teljes erőmből kellett -dolgoznom, hogy az éj leszállta előtt hazaérjek. Máskor meg ahelyett, -hogy a sík vízre kiszállnék, abban találtam örömemet, hogy a sziget -zöldelő partjai mentén haladtam tova, amelyeknek kristálytiszta vize és -hűs lombozata sokszor a fürdésre is kedvet adott. De egyik leggyakoribb -csónakkirándulásom az volt, hogy a nagy szigetről a kis szigethez -eveztem, ezen kikötöttem és itt töltöttem a délutánt, részint a -Marceaux-, Bourdaines és Persicaires-félék és mindenfajta csalitok közt -keskeny ösvényeken sétálgatva, részint egy homokos, pázsittal, -Serpoletvel, virágokkal, köztük Esparcette-tel, meg lóherével (amelyeket -itt hajdan minden valószinűség szerint elvetettek) borított domb -tetejére telepedve, amely nagyon alkalmasnak látszott tengeri nyulak -elhelyezésére, minthogy háborítatlanul szaporodhattak itt, mitől sem -félve és minek sem ártva. Megemlítettem ezt az eszmét az adószedő előtt -s ő Neuchâtelből hím és nőstény tengeri nyulakat hozatott és mi nagy -ünnepélyességgel kivonultunk: a felesége, egyik nővére, Teréz meg én, -hogy letelepítsük őket a kis szigeten, amelyet még eljövetelem előtt -elkezdtek benépesíteni s ahol kétségkívül vigan tenyésztek, ha a téli -hidegséget kibirták állani. E kis gyarmat alapítása egész ünnepség volt -számunkra. Az Argonauták kormányosa nem volt büszkébb mint én, midőn -diadallal vezettem a társaságot és a nyulakat a nagy szigetről a kis -szigetre és kevélyen jegyeztem meg, hogy az adószedőné, aki túlságosan -félt a vízen s mindig rosszúl érezte magát rajta, vezetésem alatt -bizalommal szállt csónakba és semmi ijedelmet nem árult el az átkelés -alatt. - -Mikor a tó hullámzása nem engedte meg a csónakázást, délutánomat azzal -töltöttem, hogy bejártam a szigetet, jobbra-balra herborizálva, most a -legmosolygóbb és legmagányosabb zugokba ülve le, hogy ott kedvem szerint -álmodozzam, majd a földgátakon és dombokon álldogálva, hogy végig fussam -szemeimmel a tónak és partjainak kevély és elragadó tájképét, amelyek -egyfelől a közeli hegyek koszorúiban végződtek, másfelől pedig gazdag és -termékeny síkságokká szélesbültek ki, amelyeken az ember szeme egész a -távolból szegélyző kékes hegyekig elhatolt. - -Mikor az est közeledett, leszálltam a sziget magasabb pontjairól és -szivesen le-leültem a tó kavicsos partján valami rejtett menedékhelyre; -itt a habok locscsanása és a víz hullámzása lebilincselvén érzékeimet és -kiűzvén lelkemből minden más gerjedelmet, azt édes álmodozásba -ringatták, amelyben sokszor – anélkül, hogy észrevettem volna – az éj is -rám köszöntött. A víz apálya és dagálya, annak folytonos, időközönként -hol emelkedő, hol gyöngülő zúgása szakadatlanul foglalkoztatván füleimet -és szemeimet, kipótolta a belső mozgalmakat, amelyeket az álmodozás -kioltott bennem és elegendő volt arra, hogy gyönyörrel éreztesse velem -létezésemet, a gondolkodás minden fárdsága nélkül. Időről-időre valami -halk és futólagos elmélkedés támadt bennem a világ dolgainak -állhatatlanságáról, amelynek a víz felszíne a képét tárta elém; de ezek -a futó benyomások csakhamar elmosódtak a folytonos mozgás -egyformaságában, amely körülringott és amely lelkem minden tettleges -részvétele nélkül mégis oly erősen lenyügözött, hogy mikor az óra és a -megállapított jeladás intett, csak erőfeszítéssel bírtam magam onnan -kiragadni. - -Vacsora után, ha szép volt az este, valamennyien még egy sétát tettünk a -töltésen, hogy a tó üde levegőjét beszívjuk. Közben leültünk a kerti -házban, nevetgéltünk, csevegtünk, dudorásztunk valami régi nótát, amely -nagyon is fölér a mai mesterkélt dalokkal s végül eltelt napunkkal -megelégedve és holnapra hasonló napot kívánva tértünk nyugvóra. - -Ilyenformán töltöttem, ha nehány váratlan és alkalmatlan látogatást -leszámítok, időmet a szigeten való tartózkodásom alatt. Mondja meg hát -valaki, mi volt ebben oly vonzó, ami oly élénk, oly gyöngéd és oly -tartós sajnálkozásokat fakaszt szívemből, hogy tizenöt év eltelte után -is lehetetlen erre a kedves lakóhelyre gondolnom a nélkül, hogy a -leghevesebb sóvárgással mindannyiszor oda vissza ne kívánjam magamat? - -Hosszú életem viszontagságai alatt észrevettem, hogy a legédesebb -élvezetek és a legélénkebb gyönyörök időszakai épen nem azok, amelyeknek -emléke leginkább vonzza és megindítja szivemet. A mámornak és a -szenvedélynek e rövid pillanatai, bármily hevesek legyenek is, épen -hevességüknél fogva az élet egyenes vonalán csak ritkásan elszórt -pontok. Sokkal ritkábbak és futólagosabbak azok, semhogy állandó -állapotot alkossanak és az a boldogság, mely után szivem sóvárog, nem -múló pillanatokból áll, hanem az oly egyszerű és állandó állapot, -amelyben semmi különös élénkség nincs, hanem a tartama annyira növeli a -báját, hogy benne végre a legfőbb boldogságot feltaláljuk. - -A földön minden örökös hullámzásban van. Semmi sem őriz itt meg állandó, -maradandó formát és a külső dolgokhoz fűződő vonzalmaink ezekkel együtt -szükségképpen elmúlnak és megváltoznak. Azok mindig előttünk vagy -mögöttünk járnak, a múltra emlékeztetnek, amely nincs többé, vagy -utalnak a jövőre, amely sokszor nem következik be; semmi szilárd pont -nincs, amihez a szív ragaszkodhassék. Ezért itt alant csak oly -gyönyörben van részünk, amely elmúlik; ami a tartós boldogságot illeti, -kételkedem, hogy az itt ismeretes lenne. Leghevesebb élvezeteink közt -alig van egy oly pillanat, amelyben szivünk igazán elmondhatja: -_Szeretném, ha ez a pillanat örökké tartana!_ És hogyan lehet -boldogságnak nevezni azt az elfutó állapotot, amely nyugtalanul és -üresen hagyja szivünket, amely untalan sajnálkozni késztet valami után -vagy még kívánkozni valamiért? - -De ha van oly állapot, amelyben a lélek eléggé szilárd talapzatot talál -arra, hogy azon teljesen megnyugodjék és abban egész lényét összeszedje -anélkül, hogy az egész multat vissza kelljen idéznie vagy a jövőbe -előretekintenie; ahol az idő semmi magában véve, a jelen mindig tart, -mindazáltal tartamának minden jelzése és az egymásrakövetkezés minden -nyoma nélkül, a veszteség és élvezet, a gyönyör és fájdalom, a vágy és -félelem minden más érzése nélkül, mint csupán létezésünk érzése és ez az -érzelem egyedül képes azt tökéletesen betölteni; amíg ez az állapot -tart, az, aki benne van, boldognak nevezheti magát, nem tökéletlen, -szegény és viszonylagos boldogsággal, amilyen az, amelyet az élet -gyönyöreiben találunk, hanem kielégítő, tökéletes és teljes -boldogsággal, amely semmi ürességet nem hagy hátra a lélekben, amelyet -ez betölteni óhajtana. Ilyen az az állapot, amelyben Szentpéter-szigetén -magános álmodozásaim közben sokszor találtam magamat, akár csónakomban -végigterültem és a víz kényekedve szerint engedtem azt tovasodortatni, -akár a hullámzó tó partjain vagy egyebütt, egy szép folyó vagy kavicsos -ágyában csörgedező patak partján üldögéltem. - -Mit élvez az ember efféle helyzetben? Semmi ránézve külsőt, semmi -egyebet, mint önmagát, saját létezését; amíg ez az állapot tart, az -ember beéri önmagával, mint Isten. A lét érzése, minden más -gerjedelemtől megfosztva is a megelégedésnek és békének értékes érzelme, -amely egymaga elegendő lenne, hogy ezt a létet kedvessé és édessé tegye -arra nézve, aki mindazon érzéki és földi benyomásokat el tudná -távolítani magától, amelyek szakadatlanul előnyomulva, elszakítanak -minket azoktól és megzavarják itt alant azok édességét. De a legtöbb -ember, folytonosan szenvedélyektől háborgatva, kevéssé ismeri ezt az -állapotot és minthogy csak tökéletlenül ízlelte meg azt nehány -pillanatig, csak homályos és zavaros képzetet őriz meg arról, amely nem -igen érezteti velök annak báját. Sőt a dolgok jelenlegi állása mellett -nem is lenne jó, ha ezek után az édes elragadtatások után áhítozva, -miattok megútálnák a munkás életet, amelyet egyre megújuló szükségleteik -kötelességül szabnak eléjök. De egy oly szerencsétlen, akit kizártak az -emberi társadalomból s aki semmi másokra vagy önmagára nézve hasznos és -jó dolgot nem művelhet itt alant, ebben az állapotban minden emberi -boldogtalanságért kárpótlást találhat itt, amelyet sem a balszerencse, -sem az emberek el nem rabolhatnak tőle. - -Igaz ugyan, hogy ezeket a kárpótlásokat sem minden lélek, sem minden -helyzetben nem érezheti. Szükséges e végre, hogy a lélek békében legyen -és semmi szenvedély ne háborgassa nyugalmát. Annak, aki ezeket élvezni -akarja, erre hangolva kell lennie, és a környező tárgyaknak közre kell -ebben működniök. Nem szükséges hozzá sem tökéletes nyugalom, sem fölötte -nagy izgalom, hanem egyforma és mérsékelt mozgalom, amelyben sem -rázkódtatások, sem szünetközök nincsenek. Mozgás nélkül az élet csak -lethargia. Ha a mozgás egyenetlen vagy fölötte erős, fölébreszt; midőn a -környező tárgyakra emlékeztet, lerombolja az álmodozás báját és kiszakít -minket önmagunkból, hogy nyomban a balszerencse és az emberek járma alá -hajtson és szerencsétlenségeinket éreztesse velünk. A tökéletes csend -szomorúságra indít. A halál képét tárja elénk. Ilyenkor a mosolygó -képzelet segítségére van szükség és ez egész természetesen be is köszönt -azoknál, akiket az ég ezzel megajándékozott. A mozgás, amely nem -kívülről jön, ekkor bennünk megy végbe. A nyugalom igaz, hogy kisebb, de -kellemesebb is, ha könnyed és édes eszmék, a nélkül, hogy a lélek mélyét -felkavarnák, úgyszólván csak súrolják annak felületét. Többre nincs -szükség, hogy önmagunkra emlékezzünk és minden bajainkról -megfeledkezzünk. Az efféle álmodozást mindenütt élvezhetjük, ahol -nyugodtak lehetünk; s én gyakran gondoltam, hogy a Bastilleban, sőt egy -oly sötét tömlöcben, ahol semmi tárgy nem illette volna látásomat, én -még tudtam volna kellemesen álmodozni. - -De meg kell vallani, hogy ez jóval könnyebben és kellemesebben esett egy -termékeny és magános, már a természettől fogva határolt és a világ többi -részétől különválasztott szigeten, ahol minden csak mosolygó képeket -tárt elém, ahol semmi nem emlékeztetett szomorú dolgokra, ahol a -csekélyszámú lakók társasága barátságos és kedves volt, de nem annyira -érdeklődő, hogy szünetlenül lefoglaljon, egyszóval, ahol egész nap -minden akadály és minden gond nélkül átengedhettem magam a kényem-kedvem -szerinti foglalatosságoknak vagy a leglanyhább tétlenségnek. Az alkalom -kétségkívül kedvező volt egy álmodozó számára, aki a legvisszatetszőbb -tárgyak közepette kellemes ábrándképekkel táplálkozván, tetszése szerint -tudott azokkal jóllakni és mindazt, ami érzékeit valóban megérintette, -ide öszpontosítani. Ha hosszú és édes álmodozásomból felriadva láttam, -hogy zöld ágak, virágok és madarak környeznek, és szemeim messzire -elcsapongtak azokra a regényes partokra, amelyek a széles kiterjedésű tó -kristálytiszta vizét szegélyezték: mindezeket a kedves tárgyakat -összeolvasztottam ábrándképeimmel s midőn végre fokonkint visszatértem -magamhoz és mindahhoz, ami körülvett, nem tudtam megállapítani, melyik -ponton vált külön a valóság az ábrándképektől, annyira minden egyaránt -hozzájárult ahhoz, hogy kedvessé tegye előttem azt a szemlélődő és -magános életet, amelyet e szép lakóhelyen folytattam. Miért nem lehet -annak újra életrekelnie? Miért nem mehetek, hogy e kedves szigeten -fejezzem be napjaimat és soha ki ne jöjjek róla, sem soha ne lássam -rajta a szárazföld egy lakóját sem, aki a mindenféle csapásoknak, -amelyeket embertársaim annyi évek óta oly szivesen gyüjtögettek fejem -fölé, emlékét visszaidézze lelkembe! Csakhamar örökre elfelejteném őket, -bár ők kétségkívül nem igen felejtenének el viszont; de mit bánnám én -azt, föltéve, hogy nem tudnának közelembe férkőzni, hogy megzavarják -nyugalmamat. Megszabadulva mindama földi szenvedélyektől, amelyeket a -társas élet izgalma kelt, lelkem gyakorta fölemelkednék eme légkör fölé -és előre érintkeznék amaz égi szellemekkel, amelyeknek számát rövid idő -alatt szaporítani reméli. Az emberek, tudom, óvakodni fognak attól, hogy -visszaadják nekem ezt az édes menedékhelyet, amelyben nem akartak -megtűrni. De legalább abban nem fognak megakadályozni, hogy a képzelet -szárnyain mindennap elrepüljek oda és ott nehány óráig ugyanazt a -gyönyört élvezzem, mintha még most is ott laknám. Legédesebb -foglalatosságom ott az lenne, hogy kedvem szerint álmodoznám. Amikor azt -álmodom, hogy ott vagyok, nem ugyanazt cselekszem-e? Sőt többet teszek: -az elvont és egyhangú álmodozás ingeréhez oly bájos képeket csatolok, -amelyek azt megelevenítik. Tárgyaik gyakran tovasiklottak érzékeim elől -elragadtatásaim alkalmával; most pedig, minél mélyebben jár az -álmodozásom, annál elevenebben lefesti azokat nekem. Gyakran jobban -körükben vagyok és még kellemesebben, mint amikor valósággal ott voltam. -Csak az a baj, hogy mihelyt képzeletem tüze ellankad, ezek a -visszaemlékezések több fáradsággal járnak és nem tartanak oly sokáig. Óh -jaj, amikor elkezdjük porhüvelyünket elhagyni, akkor kápráztatja ez -leginkább szemeinket! - - - - -Hatodik séta. - -Nem igen van oly mechanikus mozgásunk, amelynek okát szívünkben föl ne -találhatnók, ha jól értenénk hozzá, hogy ott keressük. - -Tegnap, midőn az új körúton haladtam végig, hogy a Bièvre mentén a -Gentilly oldalon herborizálni menjek, egy kerülővel jobbra tértem, az -Enfer (pokol)-sorompóhoz közeledve, és a fontainebleaui útra kitérve, -ama magaslatok felé igyekeztem, amelyek ezt a kis folyót szegélyezik. Ez -a kitérő magában véve fölötte közömbös dolog volt, de midőn -visszaemlékeztem reá, hogy több ízben egész gépiesen ugyanezen a kitérőn -haladtam, ennek okát önmagamban kerestem és nem bírtam megállani, hogy -föl ne kacagjak, midőn annak a végire jártam. - -A körút egyik szögletében, az Enfer-sorompó kijáratánál, nyárban naponta -egy asszony szokott ülni, aki ott gyümölcsöt, herbatheát meg zsemlyét -árul. Ennek az asszonynak egy fölötte csinos, de sánta kis fia van, aki -mankóival ide-oda bicegve, elég jó kedvvel jár-kél és a járókelőktől -adományokat kéreget. Félig-meddig megismerkedtem ezzel a jámbor fiúval; -valahányszor arra mentem el, mindig odajött, ügyesen köszönt, mire -megkapta az én szerény adományomat. Első-, másodízben gyönyörűséggel -néztem őt, nagyon szívesen adtam neki, s egy darab ideig ugyanazt az -örömet éreztem azután is, sőt a legtöbbször még azzal tetéztem, hogy -nekibuzdítottam őt és végighallgattam gyermeki elbeszélését, amelyet -kellemesnek találtam. De ez a gyönyörűség, miután fokonkint szokássá -vált, lassankint – nem is tudom, hogyan – olyan kötelességfélévé alakúlt -át, amely csakhamar feszélyezővé lett, különösen az előljáró beszéd -miatt, amelyet végig kellett hallgatnom és amelyben sohasem mulasztotta -el, hogy engem gyakran Rousseau úrnak ne szólítson, hogy megmutassa, -melyszerint jól ismer, holott ellenkezőleg, ebből eléggé világos lett -előttem, hogy nem ismert jobban, mint azok, akik őt kioktatták. -Ettőlfogva kevésbbé örömest mentem arra, s utoljára gépiesen megszoktam, -hogy legtöbbször egy vargabetűt csináljak, ha ehhez az átlós-úthoz -közeledtem. - -Ime, ezt fedeztem föl, amint fölötte elmélkedtem, mert mindebből -eddigelé még semmi nem tárult föl világosan elmém előtt. Ez a -megfigyelés egymás után egy sereg mást idézett lelkem elé, amelyek -megerősítették abban, hogy cselekedeteim legnagyobb részének igazi és -elsőrendű indítóokai önmagam előtt nem oly világosak, mint ahogy sokáig -képzeltem. Tudom és érzem, hogy jót tenni a legigazibb boldogság, -amelyet az emberi szív érezhet; de ezt a boldogságot régóta elragadták -tőlem és az enyémhez hasonló nyomorúlt sorsban nem igen lehet remélni, -hogy egyetlen igazi jócselekedetet jól megválasztva és eredményesen -elvégezhessünk. Minthogy azoknak, akik sorsom fölött rendelkeznek, -legfőbb gondja arra irányult, hogy számomra minden csak hamis és csalárd -látszat legyen: az erényre való indítás is mindig csak oly csalétek, -amelyet azért tárnak elém, hogy a kelepcébe csaljanak, amelybe be -akarnak keríteni. Tudom ezt; tudom, hogy az egyedüli jó, ami ezentúl -hatalmamban áll, az, hogy visszatartsam magam a cselekvéstől, mert attól -kell tartanom, hogy szándékom, sőt tudomásom ellenére rosszat -cselekszem. - -De voltak boldogabb idők, amelyekben szívem gerjedelmeit követve, néha -egy-egy idegen szívet megelégedetté tehettem és tartozom magamnak azzal -a megtisztelő bizonyságtétellel, hogy valahányszor ezt a gyönyört -élvezhettem, azt bármi másnál édesebbnek találtam. Ez a hajlam élénk, -igaz, tiszta volt és legtitkosabb bensőmben soha semmi azt meg nem -hazudtolta. Azonban sokszor éreztem saját jótéteményeim terhét a -kötelességek ama lánca révén, amelyet magok után vontak: ekkor eltűnt a -gyönyör és ama gondoskodások gyakorlásában, amelyek előbb elbájolták -szivemet, most már csak szinte elviselhetetlen kényszert találtam. -Szerencsés sorom rövid napjai alatt sokan folyamodtak hozzám és soha -semmi szolgálatot, amely csak hatalmamban állt, senkitől meg nem -tagadtam. De ezekből az első, nagy szivességgel árasztott -jótéteményekből az egymást követő kötelezettségek oly bilincsei -származtak, amelyeket nem láttam előre és amelyek igáját később képtelen -voltam lerázni. Első szolgálataim azok szemében, akik azokban -részesültek, csak foglalói voltak a később következendőknek; s mihelyt -valami szerencsétlen kivetette utánam egy elfogadott jótétemény -csáklyáját, attól fogva oda voltam s ez az első szabad és önkéntes -jótétemény határozatlan jogcímévé vált mindazoknak, amikre utóbb -szüksége lehetett, anélkül, hogy akár csak tehetetlenségem is elegendő -lett volna az azok alól való fölmentésre. Így alakultak át számomra a -legédesebb gyönyörűségek utóbb terhes alárendeltségekké. - -Azonban ezek a bilincsek mindaddig, míg a közönségtől számba nem véve, -ismeretlenül éltem, nem tűntek föl előttem nagyon súlyosaknak. De -mihelyt irataim révén személyem az érdeklődés előterébe lépett, – súlyos -hiba kétségkívül, de a melyért szerencsétlenségeim által túlontúl -megbűnhödtem, – ettőlfogva az összes szükölködőknek vagy állítólag -ilyeneknek, az összes kalandoroknak, akik becsapni való áldozatot -kerestek, mindazoknak, akik a nagy képmutatással nekem tulajdonított -nagy tekintély ürügye alatt egy vagy más módon fülön akartak csípni: -általános célpontjává váltam. Ekkor volt módom megismerni, hogy a -természet összes hajlandóságai, még magát a jótékonyságot sem véve ki, -ha okosság és válogatás nélkül kezeljük vagy követjük őket a -társaságban, megváltoztatják természetüket és sokszor époly ártalmasokká -válnak, mint a mily hasznosak voltak első megindulásuk alkalmával. Ennyi -kegyetlen tapasztalat lassankint megváltoztatta első hajlandóságaimat, -vagy inkább végre igazi határaik közé korlátozván őket, megtanított -arra, hogy kevésbbé vakon kövessem jótevői hajlamomat, amikor ez csak -arra szolgált, hogy előmozdítsa a mások gonoszságát. - -Azonban nem sajnálom ezeket a tapasztalatokat, mivel ezek, a reflexió -útján, új felvilágosításokat nyújtottak önmagam megismerésére és -magamviseletének igazi indító okaira nézve ezer esetben, amelyekben -téves illuziókban ringattam magamat, helyes útra vezettek. Láttam, hogy -ahhoz, hogy örömmel tehessek jót, szabadon, kényszer nélkül kell -cselekednem s viszont arra nézve, hogy egy jó cselekedet minden -édességét elveszítse, elegendő volt, ha az kötelességgé vált számomra. -Ettőlfogva a kötelezés súlya a legédesebb élvezeteket megkeseríti -számomra s mint a hogy _Emil_ben mondottam, úgy hiszem, rossz férj -lettem volna a törökök közt abban az órában, amikor a közfelkiáltás arra -szólítja fel őket, hogy állásuk kötelességeit betöltsék. - -Im ez nagyban módosítja azt a véleményt, amelyet saját erényemről sokáig -tápláltam; mert ez nem abban áll, hogy hajlamainkat kövessük és -átengedjük magunkat a jóltevés gyönyörének, mikor azok erre indítanak -bennünket, hanem abban áll, hogy legyőzzük őket, amikor a kötelesség ezt -parancsolja és megtegyük azt, amit az rendel, – én pedig ezt bárkinél a -világon kevesbbé tudtam megtenni. Érzékenynek és jónak születve, a -szánakozást egész a gyöngeségig vive és lelkemet mindazáltal, ami a -nagylelkűséghez tartozik, felmagasztosulva érezve, humánus, jótékony, -segítségre kész voltam hajlamból, sőt szenvedélyből, amíg csak szívem -volt érdekelve; a legjobb és legirgalmasabb ember lettem volna, ha a -leghatalmasabb lettem volna erre és ahhoz, hogy minden bosszúvágyat -kioltsak magamban, elegendő lett volna, hogy képes legyek bosszút -állani. Sőt saját érdekem ellenére, könnyen lettem volna igazságos is, -de a rám nézve kedves személyek érdeke ellenére nem tudtam volna magamat -ráhatározni, hogy az legyek. Mihelyt kötelességem és szívem -ellenmondásba került, az előbbi ritkán diadalmaskodott, ha ugyan az nem -forgott csupán szóban, hogy visszatartsam valamitől magamat; ez esetben -a legtöbbször erős voltam, de hajlandóságom ellenére cselekedni sohasem -bírtam. Akár az emberek, akár a kötelesség, vagy éppen a kényszerűség -parancsoljanak, ha szívem hallgat, akaratom néma marad és nem tudok -engedelmeskedni. Látom a bajt, amely fenyeget, de inkább engedem -bekövetvetkezni, semhogy annak megelőzésére indulatba jöjjek. -Olykor-olykor nagy erőfeszítéssel nekilendülök, de ez az erőfeszítés -nagyon hamar kifáraszt és kimerít; nem bírom folytatni. Minden -elképzelhető dolognál, amit nem csinálok szívesen, mihamar képtelen -vagyok megcsinálni. - -Sőt többet mondok. A kívánságommal egyező kényszerítés elegendő arra, -hogy azt lerontsa és idegenkedéssé, sőt ellenszenvvé változtassa, ha -csak kevéssé erősen működik is; és ez kínossá teszi számomra az olyan -jócselekedetet, amit megkövetelnek és amit magamtól szivesen megtennék, -ha nem követelnék. A tisztán önkéntes jótétemény bizonyára az a -cselekedet, amit szeretek megtenni. De ha az, aki azt kapta, abból -jogcímet formál arra, hogy folytatását követelje, mert különben -meggyűlöl, ha törvénnyé emeli, hogy örökre jóltevője legyek: bár eleinte -gyönyörűségemet találtam benne, hogy az vagyok, ettőlfogva a feszélyezés -megkezdődik és a gyönyörűség eloszlik. Amit ilyenkor cselekszem, ha -engedek, gyöngeség és álszemérem, de a jóakarat hiányzik és távol attól, -hogy nagyra lennék vele, inkább szemrehányást teszek magamnak -lelkiismeretem előtt, hogy kelletlenül jót teszek. - -Tudom, hogy valami szerződésféle áll fenn, sőt ez valamennyi közül a -legszentebb, a jóltevő és a lekötelezett közt. Bizonyosfajta társaságot -alkotnak ők egymással, amely szorosabb annál, amely az embereket -általában összekapcsolja és ha a lekötelezett hallgatagon háládatosságra -vállalkozik, a jóltevő ugyancsak arra kötelezi magát, hogy amaz iránt -mindaddig, amíg csak az méltatlanná nem válik arra, megőrzi ugyanazt a -jóakaratot, amelyet iránta tanusított és ennek bizonyságát fogja -szolgáltatni mindannyiszor, valahányszor arra alkalma nyílik és annak -szüksége fenforog. Ezek nem világosan kifejezett föltételek, hanem -természetes következményei a köztük létesült viszonynak. Az, aki először -tagad meg egy önkéntes szolgálatot, amit tőle kérnek, semmi jogot nem ad -ezzel a panaszkodásra annak, akit visszautasításban részesített; de az, -aki hasonló esetben ugyanattól megtagadja ugyanazt a szivességet, -amelyet előbb megadott neki, meghiusít egy oly reményt, amelynek -táplálására feljogosított; megcsal és meghazudtol egy várakozást, -amelyet fölgerjesztett. Érezzük, hogy ebben a visszautasításban -valamelyes igazságtalan és keményebb dolog rejlik, mint az előbbiben, -pedig ez éppen úgy annak a függetlenségnek kifolyása, amelyet a szív -szeret és amelyről nem mond le minden küzdelem nélkül. Ha egy adósságot -kifizetek, egy kötelességet teljesítek; ha valami ajándékot adok, örömet -szerzek magamnak. Úgyde kötelességeink teljesítésének öröme azok közül -való, amelyek egyedül az erény megszokásából fakadnak; azok, amelyek -közvetetlenül a természeti hajlandóságból erednek, nem emelkednek oly -magasra, mint ezek. - -Annyi szomorú tapasztalat után megtanultam, hogy messziről előre lássam -első valóra vált gerjedelmeim következményeit és gyakran visszatartottam -magam egy jó cselekedettől, amelyet óhajtottam is, módomban is volt -megtenni, mivel visszariadtam attól az alárendeltségtől, amelybe utóbb -kerülök, ha meggondolatlanul átengedem magam neki. Nem mindig éreztem -ezt a félelmet, ellenkezőleg, fiatal koromban saját jótéteményeim által -fűződtem az emberekhez és hasonlóképen gyakran észrevettem, hogy akiket -leköteleztem, inkább hálából, mint érdekből ragaszkodtak hozzám. De a -dolgok úgy ezen, mint minden más tekintetben nagyon megváltoztatták -szinöket, mihelyt szerencsétlenségeim kezdetöket vették. Ettőlfogva új -nemzedék körében éltem, amely nem hasonlított az előbbihez és saját -érzelmeim mások iránt oly változásokat szenvedtek, amilyet az övéikben -találtam. Ugyanazok az emberek, akiket egymást követőleg ebben a két oly -különböző nemzedékben láttam, úgyszólván fokozatosan hasonultak át az -egyikhez, majd a másikhoz. Igazakból és nyíltszivűekből, a mik kezdetben -voltak, azzá válva, amik most, csak úgy cselekedtek, mint az összes -többiek. És pusztán azáltal, hogy az idők megváltoztak, az emberek is -úgy megváltoztak, mint azok. Ugyan hogyan őrizhetném meg ugyanazon -érzelmeket azok iránt, akikben ellenkezőjét találom annak, ami ezeket -nálam fölkeltette? Nem gyűlölöm őket, mert nem tudok gyűlölni; de nem -tilthatom meg magamnak a megvetést, amit megérdemelnek, sem nem -tarthatom vissza magamat attól, hogy ezt irántok ki ne fejezzem. - -Talán anélkül, hogy észrevettem volna, magam változtam meg a kelleténél -jobban? Melyik egyéni jellem állana változás nélkül az enyémhez hasonló -helyzetnek ellen? Meggyőződve húsz évi tapasztalat által, hogy mindazok -a szerencsés tulajdonságok, amelyeket a természet a szívembe oltott, -végzetem által és azok által, akik azzal rendelkeznek, magamnak és -másoknak kárára fordultak, ezentúl egy jó cselekedetet, amelynek -megtevését javasolják, nem tekinthetek egyébnek, mint kelepcének, -amelyet számomra állítanak, s amely alatt valami rossz lappang. Tudom, -hogy bármi legyen cselekedetem eredménye, jó szándékomért éppenúgy -meglesz az érdemem. Igen, ez az érdem kétségkívül mindig ott van, de a -belső varázs nincs meg többé s mihelyt ez az ösztönzés nálam hiányzik, -csak közömbösséget és jéghidegséget érzek magamban; és biztos lévén -abban, hogy egy igazán hasznos cselekedet művelése helyett csak egy -megcsalatott ember cselekedetét teszem, az önszeretet méltatlankodása, -kapcsolatban az ész helytelenítésével, csak idegenkedést és ellenállást -sugall ott, ahol természetes állapotomban hévvel és buzgalommal lettem -volna tele. - -Vannak olyan balsorsok, amelyek emelik és erősítik a lelket, de vannak -olyanok is, amelyek leverik és megölik azt; ilyen az, amelynek -zsákmányául estem. Bármi kevés hitvány kovász került volna az enyémbe, -túlságosan erjedésbe hozta volna azt, őrjöngővé tett volna; de így csak -semmivé tett engem. Képtelen lévén arra, hogy akár a magam, akár a más -számára jót tegyek, visszatartom magam a cselekvéstől; és ez az állapot, -amely csak a kényszer folytán ártatlan, bizonyos édességet találtat -velem abban, hogy szabadon, minden szemrehányás nélkül kövessem -természetes hajlamomat. Persze nagyon is messze megyek, mivel még ott is -kikerülöm a cselekvési alkalmakat, ahol csak jót lehet cselekednem. De -bizonyos lévén a felől, hogy nem engedik a dolgokat teljes mivoltukban -látnom, visszatartom magam attól, hogy ama külszín alapján ítéljek, -amellyel azokat felruházzák; és bármiféle csalétekkel vonják is be a -cselekvésre való indító okokat, nekem elég, ha ezeket az indító okokat -az én hatási körömben hagyták, hogy az ő csaló voltuk felől biztos -legyek. - -Úgy látszik, sorsom gyermekkoromtól fogva kifeszítette az első hálót, -amely sokáig oly könnyen belecsalogatott az összes többiekbe. A -legbizakodóbb embernek születtem és teljes negyven évig soha ez a -bizalom egyetlenegyszer sem csalódott. Egyszerre csak másfajta emberek -és dolgok közé kerülve, ezer kelepcébe estem a nélkül, hogy egyet is -észrevennék és húszévi tapasztalat alig volt elegendő arra, hogy sorsom -felől felvilágosítson. De amint egyszer meggyőződtem róla, hogy csak -hazugság és hamisság lappang azokban az arcfintorgató baráti -ömlengésekben, amelyeket reám pazarolnak, nagy hirtelenséggel a másik -szélsőségbe csaptam át: mert, ha az ember egyszer kilépett a természeti -jelleméből, többé nincsenek határok, amelyek visszatartsák. Ettől kezdve -megundorodtam az emberektől, és akaratom találkozván az ő erre irányuló -akaratukkal, még jobban távoltart tőlük, mint mindenféle mesterkedéseik -tehetik. - -Mind hasztalan csinálják: ez az idegenkedés sohase fajulhat -ellenszenvvé. Ha arra a függőségre gondolok, amelybe ők velem szemben -helyezkedtek, hogy engemet a saját függőségükben tartsanak, igazán -megszánom őket. Ha én nem vagyok szerencsétlen, ők magok azok; és -valahányszor magamba szállok, mindig sajnálatraméltónak találom őket. -Talán kevélységem is belevegyül még ezekbe az ítéletekbe; sokkal inkább -fölöttük állónak érzem magam, semhogy gyülöljem őket. Ők legföllebb a -megvetésig érdekelhetnek engem, de soha a gyűlöletig; elvégre is sokkal -inkább szeretem magam, semhogy bárkit is gyűlölni tudnék. Ez annyi -volna, mint szűkebbre vonni, összeszorítani létemet, pedig én inkább az -egész mindenség fölé szeretném azt kiterjeszteni. - -Jobb szeretem őket kerülni, mint gyűlölni. Megpillantásuk oly -benyomásokkal illeti meg érzékeimet és ezek révén szívemet, amelyeket -ezer kegyetlen tekintet tesz kínossá reám nézve; de ez a rosszullét -azonnal megszűnik, mihelyt a tárgy, amely azt okozza, tovatűnt. -Foglalkozom velük és pedig egészen akaratom ellenére, jelenlétök -folytán, de soha a rájok való emlékezés révén. Ha nem látom őket többé, -olyanok számomra, mintha egyáltalában nem léteznének. - -Sőt csak abban közömbösek előttem, ami rám vonatkozik, mert egymás -közötti viszonyaikban még érdeket tudnak bennem kelteni és megindítani, -mint egy dráma személyei, amelyet a színpadon látnék. Egész erkölcsi -lényemnek meg kellene semmisülnie, hogy az igazságosság közömbössé -legyen előttem. Az igazságtalanság és gonoszság látványa még most is -felforralja a véremet, míg az oly erényes cselekedetek, amelyekben sem -kérkedést, sem hivalkodást nem látok, mindig örömtől dobogtatják -szívemet és édes könnyekre fakasztanak. De magamnak kell őket látnom és -megítélnem, mert saját történetem után esztelennek kellene lennem, ha -bármi dologban elfogadnám az emberek ítéletét és akármit a mások -becsületszavára kész igazság gyanánt elhinnék. - -Ha termetem és vonásaim époly teljesen ösmeretlenek volnának az emberek -előtt, mint a minők jellemem és belső alkatom, akkor még minden baj -nélkül élhetnék közöttük. Sőt társaságuk is tetszhetnék nekem, amíg -tökéletesen idegen lennék közöttük. Minden megszorítás nélkül átengedve -természetes hajlandóságaimnak, még akkor is szeretném őket, ha soha nem -törődnének velem. Egyetemes és tökéletesen önzetlen jóakaratot -tanusítanék irántok; de a nélkül, hogy valaha különösebb összeköttetésbe -lépnék és bármi kötelesség jármát viselném: szabadon és önmagamtól -mindazt megtenném irántok, aminek megtevése – holott önszeretetük -készteti és összes törvényeik kényszerítik őket reá – annyi fáradságukba -kerül. - -Ha szabad, ösmeretlen és elszigetelt maradtam volna, mint a hogy -rendeltetésem szerint lennem kellett volna, csak jót cselekedtem volna, -mert semmi ártalmas szenvedély csírája nem rejlik szívemben. Ha -láthatatlan és mindenható lettem volna, mint Isten, jóltevő és a jó is -lettem volna, mint ő. Az erő és a szabadság teszi a kitűnő embereket; a -gyöngeség és a rabszolgaság csak gonosztevőket hozott létre. Ha a Gyges -gyűrűjének birtokosa lettem volna, az kihúzott volna az emberektől való -függőségből és őket rendelte volna nekem alá. Sokszor kérdeztem magamtól -spanyol légváraimban, mi hasznát vettem volna e gyűrűnek, mert a -visszaélési kísértésnek bizonyára közel kell állania a hatalomhoz. -Módomban állván kielégíteni kivánságaimat, mindent megtehetvén a nélkül, -hogy bárki meg tudna csalni, mit kivánhattam volna valami nyomatékkal? -Egyetlen dolgot s ez az lett volna, hogy minden szivet megelégedettnek -lássak. Az általános boldogság látása egyedül indíthatta volna meg -szívemet állandó érzéssel és az a forró törekvés, hogy ehhez -hozzájárulhassak, lett volna a legállhatatosabb szenvedélyem. Mindig -igazságos lévén részrehajlás nélkül és mindig jó gyöngeség nélkül, -egyaránt megóvtam volna magam a vak bizalmatlankodástól és az -engesztelhetetlen gyűlölködéstől, mert miután olyanoknak láttam volna az -embereket, amilyenek és könnyen olvastam volna sziveik mélyén, keveset -találtam volna köztük oly szeretetreméltót, hogy teljesen átadjam nekik -szívemet és keveset oly utálatosat, hogy egész gyűlöletemet -megérdemeljék és még gonoszságuk is csak szánakozásra indított volna -irántuk, mert jól ismerem a bajt, amit önmaguknak okoznak, midőn másnak -ártani akarnak. Talán egyes vidám pillanataimban arra a gyerekségre -vetemedtem volna, hogy olykor-olykor csodákat műveljek; de teljesen -érdektelen lévén önmagam iránt és csak természetes hajlamaimat -tisztelvén törvényül, egynehány szigorúan igazságos cselekedet mellett -ezer irgalmas és méltányos cselekedetet hajtottam volna végre. Mint a -gondviselés szolgája és törvényeinek felvigyázója, hatalmam birtokában -bölcsebb és hasznosabb csodákat műveltem volna az arany legendának és -Szent Medárdus sírjának csodáinál. - -Csak egyetlenegy pont van, amelynél az a képesség, hogy mindenüvé -láthatatlanúl behatolhassak, oly kísértéseknek tehetett volna ki, -amelyeknek bajosan tudtam volna ellenállni; és ha egyszer ezekre a hibás -utakra tévelyedtem, ki tudja, hová jutottam volna rajtok? Nagyon rosszul -kellene a természetet és önmagamat ismernem, ha azzal hizelegnék -magamnak, hogy ezek a könnyűségek nem csábítottak volna el, vagy eszem -megállított volna ezen a végzetes lejtőn. Minden egyéb dologban biztos -lévén önmagam felől, csupán ezáltal vesztem volna el. A kit hatalma az -emberek fölé helyez, annak az emberi gyöngeségek fölött kell állania, -mert máskülönben ez a túlságos erő csak arra szolgálna, hogy őt valóban -a többiek alá és az alá helyezze, ami lett volna önmaga, ha velök -egyenlő marad vala. - -Mindent jól megfontolva, azt hiszem, hogy jobban fogom tenni, ha eldobom -bűvös gyűrűmet, mielőtt ostobaságot követtetett volna el velem. Ha az -emberek makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy engem egészen másnak -tartsanak, mint a mi vagyok és ha látásom izgatja igazságtalanságukat, -hogy elvegyem tőlük e látványt, kerülnöm kell őket, nem pedig magamat -közöttük homályba burkolnom. Az ő feladatuk, hogy előttem elrejtőzzenek, -hogy cselfogásaikat előttem eltitkolják, hogy kerüljék a napfényt, hogy -a vakondokok módjára föld alá bújjanak. Ami engem illet, csak hadd -lássanak, ha tudnak, annál jobb; de ez lehetetlenség nekik, mert ők soha -mást nem fognak látni az én helyemen, mint azt a Jean-Jacques-ot, akit -magoknak alkottak és akit saját szivök szerint formáltak, hogy -kényök-kedvök szerint gyűlölhessék. Hiba lenne tehát, ha felindulnék -azért, hogy ilyenformán látnak engem; semmiképpen nem szabad ezzel -törődnöm, mert ők nem engemet látnak ekként. - -Az eredmény, amit mindezekből az elmélkedésekből kivonok, az, hogy -sohasem voltam igazán alkalmas a polgári társaság számára, ahol minden -feszély, tartozás és kötelesség és hogy független egyéniségem mindig -képtelenné tett azokra az alárendeltségekre, amelyek arra nézve, aki az -emberek közt akar élni, szükségesek. Amíg szabadon cselekszem, jó vagyok -és csak jót teszek; de mihelyt akár a kényszerűségnek, akár az -embereknek igáját érzem, föllázadok vagy inkább megmakacsolom magam és -ekkor semmi vagyok. Ha akaratommal ellenkezőt kell tennem, nem teszem, -bármi történjék is; de a saját akaratomat sem teszem többé, mert gyönge -vagyok. Visszatartom magam a cselekvéstől, mert egész gyöngeségem a -cselekvésben áll, egész erőm negatív és minden bűnöm mulasztási, ritkán -cselekvési bűn. Sohasem hittem, hogy az ember szabadsága abban áll, hogy -azt tehet, amit akar, hanem inkább abban, hogy soha nem kell azt tennie, -amit nem akar, – s éppen ezt a szabadságot követeltem én mindig, olykor -sikerült is azt megőriznem, de viszont éppen e miatt szolgáltam -kortársaimnak leginkább botránkozás tárgyául. Mert ők, akik tevékenyek, -mozgékonyak, becsvágyók, s útálják másoknál a szabadságot és azt magok -számára sem kívánják, hacsak némelykor megtehetik akaratukat vagy inkább -uralkodhatnak a másoké fölött, egész életüket abban a kényszerhelyzetben -töltik, hogy azt tegyék, ami ellenökre van és semmi szolgai dolgot nem -mulasztanak el, hogy uralkodhassanak. Hibájok tehát nem az volt, hogy -engemet mint egy haszontalan tagot eltávolítottak a társaságból, hanem -az, hogy száműztek abból, mint egy veszedelmes tagot; mert én, -megvallom, nagyon kevés jót cselekedtem ugyan, de viszont a rosszat soha -egész életemben nem ismerte az akaratom és kételkedem benne, van-e egy -ember is a világon, aki kevesebb rosszat cselekedett volna, mint én. - - - - -Hetedik séta. - -Alig kezdtem el hosszú álmaim gyűjteményét s már is érzem, hogy a -végéhez közeledik. Más szórakozás lép helyére, amely most egészen -lefoglal, sőt az álmodozásra való időmet is elveszi. Szinte túlcsapongó -kedvteléssel engedem át magam neki, amely magamat is kacagásra indít, ha -rágondolok, de azért mégis átengedem magam neki, mivel jelenlegi -helyzetemben nincs más magaviseleti szabályom, mint hogy mindenben -minden korlát nélkül kövessem hajlandóságomat. Mit sem változtathatok -sorsomon, csupa ártatlan hajlamaim vannak és miután ezentúl az emberek -összes ítéletei nem léteznek számomra, még az okosság is azt kívánja, -hogy abban, ami hatáskörömben marad, mindazt megtegyem, ami kellemesen -hat reám, akár nyíltan, akár magam csöndben, csupán szeszélyemet -tekintve szabálynak és csupán azt a csekély erőt tekintve mértéknek, ami -még bennem megmaradt. Így jutottam el a magam füvéhez minden táplálék -gyanánt és a növénytanhoz minden foglalatosság gyanánt. Már eléggé koros -voltam, midőn Svájcban D’Ivernois orvostól az első alapelemeket -elsajátítottam belőle és utazásaim közben eléggé szerencsésen -herborizáltam arra nézve, hogy tűrhető ismeretre tegyek szert a -növényvilág körében. De midőn hatvan éves elmultam és Párizsban -telepedtem meg, erőim is kezdtek megfogyatkozni a nagy növénytani -kirándulásokhoz s egyébként is a hangjegy-másolással sokkal jobban el -voltam foglalva, semhogy más foglalatosságra is szükségem legyen: -felhagytam ezzel a szórakozással, amely nem volt többé számomra -kívánatos; eladtam növénygyűjteményemet, el könyveimet s beértem vele, -ha néha láthatom azokat a közönséges növényeket, amelyeket sétáim -alkalmával Párizs körül találtam. Ez idő alatt az a kevés, amit belőle -tudtam, csaknem egészen elmosódott emlékezetemből, és pedig jóval -gyorsabban, mint ahogy oda vésődött. - -Egyszerre csak, hatvanötödik évem befejezése után, megfosztva attól a -kis emlékezettől, amelylyel addig rendelkeztem és azoktól az erőktől, -amelyek a mezők bejárására még megmaradtak, kalauz nélkül, könyvek -nélkül, kert nélkül, növénygyűjtemény nélkül: újra erőt vett rajtam ez a -bolondság, de még nagyobb hévvel, mint a milyennel elsőízben nekiadtam -volt magamat; egész komolyan foglalkoztam azzal az okos tervvel, hogy -Murray egész _Regnum vegetabile_-jét megtanulom könyv nélkül és a földön -levő összes növényekkel megismerkedem. Nem lévén módomban, hogy újra -növénytani könyveket vásároljak, rajta voltam, hogy lemásoljam -mindazokat, amelyeket kölcsön kapok, és elhatározván, hogy az elsőnél -gazdagabb növénygyűjteményt állítok össze, addig is, míg a tenger és az -Alpok összes növényeit, és Indiák összes fáit beléhelyezhetném, egyelőre -a muronnal, a cerfeuiljel, a borrassal és senesonnal kezdem el, tudósan -fűvészkedem madaraim kalitkája mellett és minden újabb fűszálnál, amely -elémbe kerül, elégtétellel mondom: Megint több van egy növénnyel! - -Nem törekszem igazolni azt az elhatározásomat, hogy ennek a szeszélynek -hódolok; azt nagyon észszerűnek találom és meg vagyok győződve a felől, -hogy jelenlegi helyzetemben nagy bölcseség, sőt nagy erény, ha átengedem -magam azoknak a szórakozásoknak, amelyek kellemes hatással vannak reám; -ez eszköz arra, hogy ne engedjem szívemben a megtorlásnak vagy -gyűlöletnek semmi csiráját kihajtani, és hogy találhassak még sorsomban -valami szórakozáshoz kedvet, bizonyára minden heves szenvedélytől nagyon -megtisztított lelkülettel kell bírnom. Ezzel üldözőimen a magam módjára -állok bosszút és nem tudnám őket kegyetlenebbül megbüntetni, mintha az ő -ellenökre boldog vagyok. - -Igen, kétségkívül, az ész megengedi, sőt megszabja nekem, hogy minden -vonzó hajlamomnak átengedjem magam, amelynek követésében semmi nem -akadályoz; de arra nem tanít meg, miért vonzó ez a hajlam és micsoda -vonzóerőt találhatok egy üres, haszon nélkül és előhaladás nélkül -végzett tanulmányban, amely engemet, egy vén, már roskatag és nehézkes -járású, könnyedség és emlékezőtehetség nélküli szószaporítót a fiatalkor -gyakorlataihoz és az iskolásfiúk leckéihez visz vissza. Szeretném -magamnak ezt a különcködést megmagyarázni; úgy képzelem, hogy az kellően -megmagyarázva némi új világosságot vethetne önmagamnak arra az -ismeretére, amelynek megszerzésére szenteltem utóbbi üres óráimat. - -Néha eléggé mélyen gondolkoztam, de ritkán örömmel, csaknem mindig -akaratom ellenére és mintegy kényszerűségből; az álmodozás fölüdít és -szórakoztat, az elmélkedés kifáraszt és elszomorít; a gondolkozás -számomra mindig terhes és kellemetlen foglalkozás volt. Álmodozásaim -néha elmélkedéssel végződtek, de gyakrabban végződnek elmélkedéseim -álmodozással és e tévedezések alatt lelkem a világegyetemben a képzelet -szárnyain oly elragadtatásokban bolyong és lebeg, amelyek minden más -élvezetet fölülmúlnak. - -Amíg ezt teljes tisztaságában élveztem, minden más foglalkozás mindig -élvezhetetlen volt előttem. De amint egyszer, idegen ösztönzések által -az irodalmi pályára taszítva, az elmemunka fárasztó voltát és a -szerencsétlen hírnév alkalmatlanságát éreztem, egyszersmind édes -álmodozásaim bágyadását és ellanyhulását is éreztem és csakhamar -kénytelen lévén akaratom ellenére szomorú helyzetemmel foglalkozni, csak -nagyon ritkán tudtam többé azokat a kedves elragadtatásokat feltalálni, -amelyek ötven éven át nálam a szerencsét és dicsőséget pótolták és -minden egyéb költség nélkül, ha az időt leszámítjuk, engem a -semmittevésben a legboldogabb halandóvá tettek. - -Sőt álmodozásaimnál attól kellett tartanom, hogy szerencsétlenségeim -folytán nekivadult képzeletem végtére errefelé találja tevékenységét -fordítani és hogy gyötrelmeim folytonos érzése, fokozatosan összébb -szorítván szívemet, súlyával végre maga alá talál temetni. Ebben az -állapotban természetes ösztönöm, minden elszomorító képzetet -elkerültetvén velem, lecsöndesítette képzeletemet és a körülvevő -tárgyakra szegezvén figyelmemet, első ízben vétette velem részleteiben a -természet látványát szemügyre, amelyet eddigelé csak tömegesen és egész -összefüggésében szemléltem. - -A fák, a cserjék, a növények a föld díszítései és ruházatai. Semmi nem -oly szomorú, mint egy meztelen és kopasz mezőség látványa, amely csupán -köveket, iszapot és homokot tár szemünk elé. De megelevenítve a -természet által és nászruhába öltözve a vizek csörgedezése és a madarak -éneklése közepette, a föld a három ország összhangjában élettel, -érdekkel és bájakkal teljes látványt tár az ember elé, az egyedüli -látványt a világon, amelybe szemei és szíve soha nem fáradnak belé. - -Minél érzékenyebb szíve van a szemlélőnek, annál jobban átengedi magát -azoknak az elragadtatásoknak, amelyeket ez az öszhangzat benne fölkelt. -Édes és mély álmodozás vesz erőt ekkor érzékein és gyönyörteljes -mámorral merül bele e szép rendszer végtelenségébe, amelylyel azonosnak -érzi magát. Ekkor minden egyes külön tárgy tovasiklik tekintete elől; -mindent csak az egészben lát és érez. Valami különös körülménynek kell -eszméit összeszorítania és képzeletét körülhatárolnia, hogy részenkint -megfigyelhesse ezt a világegyetemet, amelyet átkarolni törekedett. - -Ez történt természetszerűleg velem, mikor halálos aggodalomtól -összeszorított szívem minden gerjedelmét maga köré sorozta és -öszpontosította, hogy megőrizze a melegség azon maradványát, amely abban -a levertségben, amelybe fokonkint sülyedtem, elpárologni és kialudni -akart. Egykedvűen bolyongtam az erdőkben és a hegyek közt, nem -merészelve gondolkozni, mert attól tartottam, hogy fölélesztem -fájdalmaimat. Képzeletem, mely visszautasítja a gyötrelmes dolgokat, -hagyta, hogy érzékeim átengedjék magokat a körülvevő tárgyak könnyed, de -édes benyomásainak. Szemeim szünetlenül egyikről a másikra siklottak és -lehetetlen volt, hogy ily nagy változatosság mellett ne akadjanak -olyanok, amelyek jobban leszögezzék és huzamosabban lebilincseljék őket. - -Kedvet kaptam e gyönyörködtető látványhoz, amely a szerencsétlenségben -megnyugtatja, mulattatja, szórakoztatja az elmét és fölfüggeszti a -gyötrelmek érzését. A tárgyak természete nagy mértékben segít e -szórakoztatásban és azt csábítóbbá teszi. A kellemes illatok, az eleven -színek, a legválasztékosabb idomok szinte vetélkedve vitatják el -egymástól azt a kiváltságot, hogy figyelmünket lekössék. Csupán -szeretnünk kell a gyönyört, hogy ezeknek az édes benyomásoknak -átengedjük magunkat; és ha ez a hatás nem nyilatkozik meg mindazokkal -szemben, akiket az megérint, ez némelyeknél a természetes érzékenység -hiánya miatt, a legtöbbnél pedig azért történik, mert más képzetekkel -fölötte elfoglalt elméjök csak lopva engedi át magát ama tárgyaknak, -amelyek érzékeiket megilletik. - -De még egy más körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy a jóízlésű emberek -figyelmét a növényvilágtól elterelje s ez az a megszokás, hogy a -növényekben nem keresnek egyebet, mint csupán gyógyító szereket és -orvosságokat. Theophrastus másképpen gondolkozott és ezt a filozófust -úgy tekinthetjük, mint az egyetlen botanikust az ókorban, ezért nem is -nagyon ismerik őt a mai emberek; de egy bizonyos Dioskoridesnek, az -orvosi vevények nagy kompilatorának és az ő magyarázóinak fáradozása -folytán az orvostudomány gyűjtője annyira hatalmába kerítette a gyógyító -füvekké átalakított növényeket, hogy csak azt látni itt, amit nem látni, -t. i. azokat az állítólagos hatóerőket, amelyeket egy harmadik vagy -negyedik nekik tulajdonítani kegyeskedik. Nem látják be, hogy a növényi -organizáció magában is megérdemelhet némi figyelmet; emberek, kik azzal -töltik el életöket, hogy csigahéjjakat gyűjtögetnek és rendezgetnek, -élcelődnek a növénytan fölött, mint egy hiábavaló tudomány fölött, ha -nem csatoljuk hozzá – állításuk szerint – a tulajdonságok tanulmányát, -vagyis ha nem hagyjuk cserben a természet megfigyelését, amely sohasem -hazudik és minderről mit sem beszél, hogy kizárólag az emberek -tekintélye után induljunk, akik hazugok és akik sok oly dolgot állítanak -nekünk, amit az ő szavukra el kell hinnünk, amely maga is legtöbbször a -más tekintélyén alapul. Állj meg egy tarka színben pompázó rét előtt, -vizsgáld meg egymás után a benne tündöklő virágokat s azok, akik látni -fognak, egy borbélylegénynek tartanak téged és gyógyfüveket fognak tőled -kérni, hogy a gyerekek rühét, a felnőttek kilisét vagy a lovak -takonykórját meggyógyítsák. - -Ez az utálatos előítélet a többi országokban már jórészben eltűnt, -kivált Angolországban, hála Linnének, aki a botanikát kivette egy kissé -a receptírók iskoláiból és visszaadta azt a természetrajznak és a -gyakorlati gazdaságtannak; de Franciaországban, ahol ez a tanulmány -kevésbbé hatolt be a nagyvilági emberek közé, e pontban még mindig oly -barbárul gondolkoznak, hogy midőn egy párisi szépelme Londonban egy -érdekes, ritka fákkal és növényekkel teleültetett kertet látott, minden -dicséret gyanánt így kiáltott fel: _Ime egy nagyon szép patikáriusi -kert!_ Ez alapon az első patikárius – Ádám volt! Mert nem könnyű egy -jobban fölszerelt kertet képzelnünk, mint a minő az édenkert volt! - -Ezek az orvostani képzetek bizonyára nem igen alkalmasak arra, hogy a -botanika tanulmányát kellemessé tegyek; ezek elfonnyasztják a rétek -zománcát, a virágok csillogását, elszárítják a ligetek üdeségét, -élvezhetetlenné és undorítóvá teszik a zöld színt és az árnyékot; -mindezek a bájos és kecses idomok nagyon kevéssé érdeklik azt, aki -mindezt egy mozsárban össze akarja törni és a pásztorlányok számára nem -fogjuk a virágkoszorúkat a klistérhez való növények közt keresni. - -Mindez a gyógyszerészet nem szennyezte be az én mezei képeimet; semmi -nem állt azoktól távolabb, mint a herbathea és a flastromok. Gyakran -gondoltam, közelről szemlélve a réteket, a gyümölcsösöket, az erdőket és -ennek nagyszámú lakóit, hogy a növényország egy élelmiszer-raktár, -amelyet a természet adott az embernek és az állatoknak. De soha nem -jutott eszembe, hogy benne gyógyszereket és orvosságokat keressek. -Ezekben a különféle alkotásokban semmi olyast nem látok, amely efféle -használatra utalna és a természet bizonyára megismertette volna velünk -azok ilyetén felhasználási módját, ha ezt rendelte volna nekünk, mint -ahogy az élelmiszerekre nézve tette. Sőt úgy érzem, hogy azt a -gyönyörűséget, amelyet a ligetekben való séta szerez, az emberi -gyöngeségek érzése megmérgezné, ha a lázra, a vesekőre, a köszvényre, a -nehéz nyavalyára irányítaná gondolatomat. Egyébiránt nem szándékozom a -növényektől azokat a kiváló erőket, amelyeket nekik tulajdonítanak, -elvitatni, csupán azt állítom, hogyha ezeket az erőket valódiaknak -tartjuk, tiszta gonoszság a betegektől, ha továbbra is betegek maradnak, -mert annyi betegség közül, amennyit az emberek magoknak szereznek, -egyetlenegy sincs, amelyik számára húszféle, gyökeresen gyógyító fű ne -akadna. - -Ezek az elmefordulatok, amelyek mindig mindent a saját anyagi érdekünkre -vonatkoztatnak, amelyek mindenütt hasznot vagy gyógyszereket kerestetnek -velünk és amelyek közömbösen nézetnék velünk az egész természetet, ha -mindig egészségesek volnánk, – mindig távol állottak tőlem. Ez irányban -teljesen ellenkezőleg gondolkodom, mint a többi emberek: mindaz, ami -szükségleteim érzéséhez tartozik, elszomorít és megrontja gondolataimat -és soha nem találtam igazi élvezetet az elme gyönyöreiben, csak ha -testem érdekét teljesen szem elől tévesztettem. Így hát, még ha hinnék -is az orvostudományban és még ha annak gyógyszerei kellemesek lennének -is, soha nem találnám olyannak, hogy foglalkozzam vele, azok a -gyönyörök, amelyeket a tiszta és önzetlen szemlélet nyújt, itt -elvesznének, és lelkem nem tudna felmagasztosulni és a természet fölött -lebegni, amíg érzem, hogy az testem kötelékeitől függ. Egyébiránt, -jóllehet sohasem viseltettem nagy bizalommal az orvostudomány iránt, sok -bizalommal voltam az orvosok iránt, akiket becsültem, szerettem és -akiknek megengedtem, hogy porhüvelyemet teljes belátások szerint -kormányozzák. Tizenöt évi tapasztalat megtanított a saját rovásomra; -miután most egyedül a természet törvényei szerint élek, megint korábbi -egészségem birtokában vagyok. Ha az orvosoknak semmi egyéb panaszuk nem -lenne is ellenem, ki csodálkozhatnék gyűlöletükön? Én élő bizonyítéka -vagyok az ő mesterségök hiúságának és gondoskodásuk hiábavalóságának. - -Nem, semmi személyes dolog, semmi olyas, ami testem érdekével összefügg, -nem foglalhatja le igazán lelkemet. Soha nem elmélkedem, álmodom több -gyönyörűséggel, mint ha megfeledkezem magamról. Extázisokat, -kifejezhetetlen elragadtatásokat érzek, hogy úgyszólván beleolvadjak a -lények rendszerébe, azonosítsam magam az egész természettel. Ameddig az -emberek testvéreim voltak, a földi boldogságra irányúló terveket -szövögettem; minthogy ezek a tervek mindig az egészre vonatkoztak, csak -az általános boldogság révén lehettem boldog és a külön boldogság -képzete csak akkor fogamzott meg szívemben, amikor láttam, hogy -embertársaim az övéket csak az én nyomorúságomban keresik. Ekkor, hogy -ne gyűlöljem, kerülnöm kellett őket; ekkor, a közös anya keblére -menekülve, az ő karjai közt törekedtem kivonni magamat gyermekeinek -üldözései elől; magábavonult, vagy amint ők mondják, társaságkerülő és -embergyűlölő lettem, mert a legzordonabb magány is kedvesebbnek tűnik -föl előttem a gonoszok társaságánál, amely csak árulásokból és -gyűlöletből táplálkozik. - -Arra kényszerítve, hogy visszatartsam magam a gondolkodástól, nehogy -akaratom ellenére szerencsétlenségeimre gondoljak; arra kényszerítve, -hogy fékezzem mosolygó, de már elfonnyadó képzeletem maradványait, -amelyeket annyi aggodalom végtére elriaszthatna; arra kényszerítve, hogy -törekedjem elfelejteni az embereket, akik gyalázattal és súlyos -sértésekkel halmoznak el, nehogy a méltatlankodás végtére kikeserítsen -ellenök: még sem birok teljesen önmagamba öszpontosulni, mivel kiáradó -lelkem minden erőfeszítésem ellenére más lényekre is kiterjeszteni -iparkodik érzéseit és létezését és nem tudom többé – mint hajdan – -lesütött fővel a természet e határtalan oceánjába sülyeszteni magamat, -mivel elgyöngült és elernyedt lelki erőim nem találnak többé eléggé -határozott, eléggé szilárd, eléggé hatáskörömbe eső tárgyakat, hogy -erősen hozzájok tapadjanak és mivel nem érzek magamban többé elég erőt -arra, hogy régebbi elragadtatásaim káoszában ússzam. Képzeteim szinte -nem egyebek többé, mint érzéki benyomások és értelmem köre nem lépi túl -azokat a tárgyakat, amelyek közvetlenül környeznek. - -Kerülve az embereket, keresve a magányt, nem képzelődve többé, még -kevésbbé gondolkozva, és mégis élénk temperamentummal fölruházva, amely -távol tart a sorvadó és melankólikus apathiától, mindazzal foglalkozni -kezdtem, ami körülvett; és erős természeti ösztönömnél fogva a -legkellemesebb tárgyaknak adtam az elsőséget. Az ásványországban semmi -magában véve kedves és vonzó nincs; a föld kebelébe bezárt gazdagságai -mintha csak azért lennének az emberek tekintetétől eltávolítva, hogy -sóvár vágyakozásukat kisértetbe ne ejtsék; mintegy tartalékul vannak -ott, hogy egykor azoknak az igazi gazdaságoknak elenyésztét pótolhassák, -amelyek inkább kezeügyébe esnek, de amelyek romlottságával arányban -vesztik el reá nézve vonzóerejüket. Ekkor az ipart, a fáradtságot és a -munkát kénytelen nyomorúságainak segítségére hívni; fölkutatja a föld -gyomrát, életének kockáztatásával és egészségének rovására, annak -középpontjában keres képzeleti javakat ama valódi javak helyett, -amelyeket ez magától nyújtott neki, amikor tudta azokat élvezni. Kerüli -a napot és a világosságot, amelyeknek látására többé nem érdemes; élő és -jól megtermett állapotban a föld alá temetkezik, nem érdemelve meg -többé, hogy a napvilágon éljen. Itten kőbányák, feneketlen mélységek, -vashámorok, kohók, üllő-, pöröly-, füst- és tűzkészülékek váltják fel a -mezei munkálatok szelid képeit. Ama szerencsétleneknek, akik a bányák -bűzös gőzeiben sínylenek, a fekete kovácsoknak, a förtelmes cyklopsoknak -sápadt, kiaszott ábrázatai azok a látványok, amelyeket a bányák -berendezése a föld kebelében a föld felszínén levő zöldelő fák és -virágok, az azúrkék égbolt, a szerelmes pásztorok és izmos munkások -helyett elénk tár. - -Megvallom, könnyű homokot meg kavicsot gyűjteni, azokkal zsebeinket meg -dolgozószobánkat telerakni és ezzel egy természettudós címére szert -tenni: de azok, akik az efféle gyűjteményekhez ragaszkodnak és ezekre -szorítkoznak, rendesen gazdag tudatlanok, akik csak a fitogtatás örömét -keresik benne. Hogy az ásványok tanulmányozásában előhaladhassunk, -kémikusnak és fizikusnak kell lennünk: fáradalmas és költséges -kísérleteket kell végeznünk, laboratóriumokban dolgoznunk, sok pénzt és -időt elfecsérelnünk a szén, a tégelyek, a kemencék, a lombikok közt, a -füstben és fojtó gőzökben, mindig kockáztatva életünket és sokszor -egészségünket. Mindebből a szomorú és fáradságos munkából rendszerint -jóval kevesebb tudás, mint gőg származik, és hol van az a -legközépszerűbb kémikus, aki azt ne hinné, hogy a természet minden nagy -titkába behatolt, mivel – talán véletlenül – a művészet valami kis -kombinációira bukkant? - -Az állatország inkább kezünk ügyébe esik és bizonyára még jobban -megérdemli a tanulmányozást; de végtére is ennek a tanulmányozásnak -nincsenek-e meg szintén a maga nehézségei, zavarai, bosszúságai és -gyötrelmei? Kivált egy magános emberre nézve, aki sem játékaiban, sem -munkálataiban nem remélhet senkitől támogatást; hogyan figyelje meg, -boncolja fel, tanulmányozza, ismerje meg a lég madarait, a vizek halait, -a szélnél könnyebb, az embernél erősebb négylábúakat, amelyek époly -kevéssé hajlandók arra, hogy hozzám jöjjenek és kutatásaim számára -felajánlják magokat, mint én arra, hogy utánok fussak és erővel -kényszerítsem őket erre? Segélyforrás gyanánt tehát csak csigák, férgek, -legyek fognak rendelkezésemre állani és életemet azzal fogom tölteni, -hogy lélekszakadva futkossak a pillangók után, nyársra húzzam a szegény -rovarokat, felboncoljam az egereket, ha meg tudom őket csípni, vagy -azokat az állati hullákat, amelyeket esetleg dögölve megtalálok. Az -állatok tanulmánya mit sem ér az anatómia nélkül; ezáltal tanuljuk meg -őket osztályozni, a nemeket és fajokat megkülönböztetni. Hogy őket -erkölcsükre, jellemökre vonatkozólag tanulmányozhassuk, e végre -baromfi-rekeszekre, halastavakra, állatseregletekre volna szükségünk; -kényszeríteni kellene őket, amilyen módon csak lehetne, hogy -összegyülekezve körülöttem maradjanak, már pedig nekem sem kedvem, sem -módom nincs reá, hogy őket fogságban tarsam, valamint arravaló -mozgékonyságom is hiányzik, hogy kövessem őket jövés-menésükben, ha -szabadon vannak. Tehát holtan kellene őket tanulmányoznom, széttépnem, -csontjaikat kiszednem és kényem-kedvem szerint turkálnom rángatózó -beleikben. Micsoda szörnyű látvány volna a büzlő hullák, a tajtékzó és -felbomló húsok, a vér, undorító belek, rettenetes csontvázak, dögleletes -gőzök anatomiai gyűjteménye? Hitemre mondom, Jean-Jacques nem ilyen -helyeken fogja szórakozásait keresni. - -Ragyogó virágok, színpompázó retek, üde árnyékú lombok, patakok, -csalitok, ligetek: jöjjetek és tisztítsátok meg mindeme förtelmes -tárgyaktól bemocskolt képzeletemet! Lelkemet, amely minden nagy -gerjedelem iránt eltompult, csak érzéki tárgyak képesek megilletni; -csupán érzékleteim vannak már és csak ezek révén képes a kín és kéj itt -alant megilletni. A körültem levő mosolygó tárgyak által vonzatva, -megtekintem, szemügyre veszem, összehasonlítom őket, végtére megtanulom -őket osztályozni és ime egyszerre oly botanikus lettem, mint amilyennek -kell lennie annak, aki csak azért akarja tanulmányozni a természetet, -hogy untalan újabb okokat találjon annak kedvelésére. - -Nem törekszem magamat oktatni, erre már nagyon későn van. Egyébiránt -sohasem láttam, hogy ez a sok tudomány hozzájárulna az élet -boldogságához, hanem oly édes és egyszerű szórakozásokat igyekszem -magamnak szerezni, amelyeket minden baj nélkül élvezhetek és amelyek -eltérítenek szerencsétlenségeimtől. Az sem költségembe, sem fáradságomba -nem kerül, hogy egykedvűleg bolyongjak virágról-virágra, -növényről-növényre, hogy őket megvizsgáljam, különböző jellemző -vonásaikat összehasonlítsam, vonatkozásaikat és különbözéseiket -megjelöljem, végre a növényi organizációt akképen megfigyeljem, hogy -ezeknek az élő gépeknek haladását és játékát nyomon követhessem, olykor -sikerrel nyomozzam általános törvényeiket, különféle berendezésök okát -és célját és átengedjem magam a hálás csodálkozás varázslatának ama kéz -iránt, amely mindezt az élvezetet számomra szerezte. - -A növények, úgy látszik, azért szórattak oly pazar kézzel a földre, mint -a csillagok az égre, hogy az embert a gyönyörűség és kiváncsiság -vonzóerejével a természet tanulmányozására hivogassák; de a csillagok -tőlünk távol futják pályájokat: előzetes ismeretekre, műszerekre, -gépekre és igen hosszú létrákra van szükségünk, hogy hozzájok -elérhessünk és őket hordtávolságunk közelébe hozhassuk. A növények már a -természettől fogva ott vannak. Azok lábaink alatt és úgyszólván kezeink -közt nőnek és ha lényeges részeik kicsisége elvonja őket olykor az -egyszerű észrevétel elől, azok a műszerek, amelyet segélyével hozzájok -férkőzhetünk, sokkal könnyebben kezelhetők, mint a csillagászati -műszerek. A növénytan egy dologtalan és henye remete tanulmánya: egy -hegyes szerszám meg egy nagyítóüveg mindaz a készülék, amire a -megfigyelés céljából szüksége van. Sétálgat, szabadon bolyong egyik -tárgytól a másikhoz, érdekkel és kíváncsisággal telten szemlél végig -minden virágot és mihelyt berendezésük törvényeit kapiskálni kezdi, -minden bajtól ment örömet élvez megfigyelésöknél, époly élénket, mintha -sok fáradságába került volna. Ebben a henye foglalatosságban oly varázs -rejlik, amelyet csak a szenvedélyek teljes lecsillapulásakor érezünk, de -amely ekkor egymaga elegendő arra, hogy az életet boldoggá és édessé -tegye; de mihelyt érdek- vagy hiúságbeli inditóokot keverünk bele, akár -azért, hogy valami állást betöltsünk, akár azért, hogy könyveket írjunk, -mihelyt csak azért akarunk tanulni, hogy oktassunk, csak azért -botanizálunk, hogy szerzők vagy tanárok legyünk: mindez az édes varázs -szertefoszlik, a növényekben azontúl csak szenvedélyeink műszereit -látjuk, tanulmányozásukban nem találunk többé igaz gyönyörűséget, nem -tudni akarunk többé, hanem megmutatni, hogy tudunk és az erdő sűrűjében -is csak mintegy a világ színpadán vagyunk, ahol az a gond foglal el, -hogy megcsodáltassuk magunkat; vagy pedig legfölebb a dolgozó-szobai és -kerti botanikára szorítkozunk s a helyett, hogy a természetben figyelnők -meg a növényeket, csak rendszerekkel és módszerekkel foglalkozunk, -ezekkel az örökös vitatkozási tárgyakkal, amelyek sem egyetlenegy növény -helyesebb ismeretére el nem vezetnek, sem a természetrajzra és -növényvilágra a legkisebb világosságot nem derítenek. Innen azok a -gyűlölködések, féltékenykedések, amelyeket a hírnév után való versengés -kelt föl az irogató botanikusoknál épannyira, sőt még jobban, mint a -többi tudósoknál. Ők kiforgatják ezt a szeretetreméltó tudományt -természetéből, átültetik azt a városok és akadémiák körébe, ahol az -épúgy elfajul, mint az exotikus növények a nagy virágkedvelők -kertjeiben. - -Egészen másféle kedélyállapotok ezt a tanulmányt némi szenvedélyfélévé -tették számomra, amely az összes többi szenvedélyek üresen maradt helyét -betölti. Megmászom a sziklákat, hegyeket, leereszkedem a völgyekbe, az -erdőkbe, hogy lehetőleg kiragadjam magamat az emberek emlékezetéből és a -gonoszok bántalmai elől. Az erdő árnyas fái alatt, úgy tetszik, hogy -elfeledett, szabad és békés ember vagyok, mintha nem volnának többé -ellenségeim vagy mintha az erdők lombozata megoltalmazni tartoznék engem -támadásaik elől, mint a hogy eltávolítja őket emlékezetemből, és -együgyüségemben azt képzelem, hogyha én nem gondolok reájok, ők sem -fognak rám gondolni. Ezt a csalódást oly édesnek találom, hogy teljes -mértékben átengedném magam neki, ha helyzetem, gyöngeségem és -szükségleteim megengednék. Minél mélyebb a magány, amelyben ekkor élek, -annál szükségesebb, hogy valami tárgy betöltse annak ürességét, azokat -pedig, amelyeket képzeletem megtagad, vagy emlékezőtehetségem -visszataszít, amaz önkéntes termékek pótolják, amelyeket a föld, az -emberek által nem erőszakolva, tár mindenfelől szemeim elé. - -Az a gyönyörűség, ha egy elhagyatott tájékon új növényeket kereshetek, -fölér azzal, ha tovaosonhatok üldözőim elől, és ha oly helyekre jutok, -ahol semmi emberi nyomot nem látok, kellemesebben lélekzem, mint oly -menhelyen, ahol nem üldöz többé gyűlöletük. - -Egész életemben vissza fogok emlékezni egy botanikus kirándulásomra, -amelyet egykor a Clerc törvényszéki bíró tulajdonát képző Robaila-hegyen -tettem. Egyedül valék és belemélyedtem a hegység tekervényes -alakulataiba, s erdőről-erdőre, szikláról-sziklára haladva, végre egy -oly rejtett zugra bukkantam, hogy soha életemben nem láttam -vadregényesebb tájképet. Fekete fenyők óriási nagyságú bükkfákkal -összekeveredve, amelyek közül többen az öregségtől összeroppanva és -keresztülkasul egymásba fonódva terültek el, e rejtekhelyet -áthatolhatatlan sorompókkal zárták körül; az a nehány rés, amelyet ez a -komor kerítés meghagyott, csak meredeken lefüggő sziklákat és borzalmas -szakadékokat tárt elém, amelyekre csak úgy mertem letekinteni, hogy -hasra feküdtem. A fülesbagoly, a kuvik és a halászsas rikoltozott a -hegység szakadékaiban s csak nehány kis ritka madár enyhítette -jelenlétével e magány borzalmát; találtam itt heptaphyllost, cyclament, -nidus avist, nagy laserpitiumot és nehány más növényt, amelyek -elbájoltak és sokáig szórakoztattak; de a tárgyak hatalmas benyomásaitól -észrevétlenül leigázva, lassankint megfeledkeztem a botanikáról és a -növényekről, leültem a lycopodium meg a mohák vánkosára és kedvem -szerint elkezdtem ábrándozni és azt képzeltem, hogy egy oly menhelyen -vagyok itt, amelyet egy emberi lélek sem ismer és ahol üldözőim -bizonyára nem fognak rám találni. Csakhamar a kevélység bizonyos -árnyalata vegyült álmodozásomba. Azokhoz a nagy utazókhoz hasonlítottam -magamat, akik egy ösmeretlen szigetet fedeznek föl, s egész kedvteléssel -mondogattam magamban: kétségtelen, hogy az első halandó vagyok, aki ide -behatoltam; csaknem úgy tekintettem magam, mint egy második Kolumbust. -Miközben e gondolatban kéjelegtem, nem messze tőlem valami zörrenést -hallok, amely ismerősnek tűnt föl. Hallgatózom; ugyanaz a nesz -ismétlődik és pedig többször egymás után; meglepetve és a kiváncsiságtól -hajtva fölkelek, áthatolok egy sűrű csalittömegen abban az irányban, a -honnan a zaj jött és egy mélyedésben, húsz lépésre attól a helytől, a -hová – úgy véltem – én jutottam el először, egy harisnyakészítő gyárat -pillantok meg. - -Azt a zavaros és ellenmondó felindulást, amelyet szívemben erre a -fölfedezésre éreztem, képtelen vagyok kifejezni. Első gerjedelmem az -örömérzelme volt, hogy újra emberek közt vagyok, holott teljesen egyedül -képzeltem magamat; de ez a villámnál gyorsabb gerjedelem csakhamar egy -fájdalmas és tartósabb érzelemnek adott helyet, hogy ime még az Alpok -barlangjai közt sem tudok az emberek kegyetlen karmai közül kisiklani, -akik nekidühödtek az én gyötrésemre. Mert bizonyos voltam felőle, hogy -talán két ember sincs ebben a gyárban, aki be ne lett volna abba az -összeesküvésbe avatva, amelynek Montmollin tiszteletes úr állt az élén, -aki viszont távolabbról kapta ahhoz az indítást. Siettem tovaűzni ezt a -szomorú gondolatot s utoljára is nevettem magamban egyfelől gyermekes -hiúságomon, másfelől ama kómikus módon, amelylyel érte megbűnhődtem. - -De tényleg, ki képzelhette volna valaha, hogy egy hegyszakadékban gyárat -talál? Csak Svájc tárja a világon a vadregényes természetnek és az -emberi iparkodásnak ezt a vegyülékét elénk. Az egész Svájc úgyszólván -nem egyéb, mint egy nagy város, melynek széles és a rue St.-Antoine-nál -hosszabb utcái erdőkkel vannak behintve, hegyektől elválasztva, s hol a -szétszórt és elkülönített házak csak angol kertek révén érintkeznek -egymással. Ez alkalomból egy másik növénygyűjtés is eszembe jutott, -amelyre Du Peyrou, Descherny, Pury ezredes, Clerc törvényszéki bíró meg -én rándultunk pár évvel azelőtt a Chasseron-hegyre, amelynek ormáról hét -tavat lehet látni. Azt beszélték, hogy csak egyetlenegy ház van ezen a -hegyen s mi bizonyára nem igen találtuk volna ki annak hivatását és -foglalkozását, aki abban lakott, ha hozzá nem fűzték volna, hogy az egy -könyvkereskedő, aki meglehetős jó üzleteket csinált ott. Úgy vélem, -egyetlen ilyen tény hívebb fogalmat nyújt Svájcról, mint az utazók -összes leírásai. - -De itt van egy másik ugyanolyan vagy csaknem olyanfajta dolog, amely nem -kevésbbé híven megismerteti az eltérő faji jellemvonást. Grenoble-ban -való időzésem alatt gyakran tettem kisebb botanikai kirándulást a város -körül Bovier úrral, egy idevaló ügyvéddel, nem mintha ő szerette volna a -botanikát vagy értett volna hozzá, hanem mivel ő pártfogómmá válván, -amennyire csak lehetett, törvénynek tekintette, hogy egy lépést se -tágítson mellőlem. Egyszer az Isère mentén egy tövises fűzfákkal -megrakott helyen sétálgattunk. Ezeken a cserjéken érett bogyókat -pillantottam meg, kedvem támadt megkostólni őket és nagyon kellemes, -savanykás ízűnek találván, hozzáláttam, hogy lakmározzak belőlük s ezzel -felüdítsem magamat; Bovier úr mellettem állt, de nem evett és mit sem -szólt. Egyik barátja arra kerülvén, mikor meglátta, hogy szedegetem és -eszegetem a bogyókat, így kiáltott fel: Mit csinál uram? Nem tudja ön, -hogy ez a gyümölcs mérges? Mérges, kiálték egészen elámúlva! -Kétségkívül, viszonzá ő s ezt mindenki annyira tudja, hogy senkinek e -vidéken nem jutna eszébe, hogy azt megkostólja. Bovier úrra néztem s -megkérdeztem, miért nem értesített engem erről? Óh Uram, felelé ő -tiszteletteljes hangon, nem mertem e szabadságot venni magamnak. -Harsányan felkacagtam e Dauphiné-beli alázatosságon, mindazáltal -abbahagytam csemegézésemet. Meg voltam győződve felőle, miként még most -is megvagyok, hogy minden természetes produktum, amely ízlik az -embernek, nem lehet ártalmas testünknek, vagy legalább is csak túlságos -mennyiségben válhatik azzá. Azonban megvallom, hogy a nap egész -hátralevő részén kissé hallgatag maradtam, de egy kis nyugtalanság árán -megmenekültem; jóízűen vacsoráztam, még jobban aludtam s másnap reggel -teljes jó egészségben keltem föl, miután előző nap tizenöt-húsz bogyót -elfogyasztottam ebből a rettenetes hippophæumból, amely már nagyon kis -adagban is mérgez, mint a hogy másnap mindenki állította előttem -Grenoble-ban. Ez a kaland oly mulatságosnak tetszett előttem, hogy soha -nem tudok arra a nélkül visszagondolni, hogy Bovier ügyvéd úr különös -szerénységén ne nevessek. - -Összes botanikai kirándulásaim, ama tárgyak különböző helyi benyomásai, -amelyek érzékeimet megillették, azok a képzetek, amelyeket azok bennem -támasztottak, azok az események, amelyek hozzájok fűződtek, – mindez oly -benyomásokat hagyott bennem hátra, amelyek felújulnak az illető helyeken -gyűjtött növények megpillantásakor. Nem fogom többé ezeket a szép -tájakat, ezeket az erdőket, ezeket a tavakat, ezeket a ligeteket, ezeket -a sziklákat, ezeket a hegyeket, amelyek megpillantása mindig -megindította szívemet, viszontlátni; de most, hogy nem tudok többé e -boldog vidékeken futkosni, csak ki kell nyitnom növénygyűjteményemet, és -ez mihamar elszáll velem hozzájok. Ama növények töredékei, amelyeket ott -gyűjtöttem, elegendők arra, hogy mindezt a nagyszerű látványt -visszaidézzék emlékezetembe. Ez a növénygyűjtemény számomra egy -botanizálási napló, amely új varázszsal vonja be számomra a korábbi -gyűjtéseket és oly optika hatását gyakorolja reám, amely újból lefesti -azokat szemeim előtt. - -A járulékos képzetek láncolata fűz engem a botanikához. Ez összegyűjti -és képzeletem elé idézi mindama képzeteket, amelyek azt kellemesebben -érintik: a réteket, a vizeket, az erdőket, a magányt, kivált a békét és -azt a nyugalmat, amelyet mindezek körében találhatunk, ez szüntelenül -emlékezetem elé rajzolja. Ez elfeledteti velem az emberek üldözéseit, az -ő gyűlöletüket, megvetésöket, sértéseiket és mindama méltatlanságokat, -amelyekkel irántok való gyöngéd és őszinte ragaszkodásomért fizettek. Ez -békés hajlékokba szállít át engem, egyszerű és jó emberek közé, -amilyenek azok voltak, akikkel hajdanában együtt éltem. Eszembe juttatja -mind ifjú koromat, mind ártatlan örömeimet, újra élvezteti őket velem és -a legszomorúbb sors közepette, aminőt valaha halandó szenvedett, még -nagyon sokszor boldoggá tesz. - - - - -Nyolcadik séta. - -Midőn lelkemnek életem minden viszonyaiban való dispoziciói fölött -elmélkedem, rendkívül meglep, hogy oly kevés arányt látok sorsom -különböző kombinációi és a jól- vagy rosszullét szokásos érzelmei közt, -amelyekkel azok hatottak reám. Rövid boldogságomnak különböző időközei -úgyszólván semmi kellemes emléket sem hagytak hátra arról a benső és -állandó módról, amellyel illettek engem; s ellenkezőleg, életem összes -nyomorúságaiban úgy éreztem, hogy állandóan gyöngéd, megható és -gyönyörteljes érzelmekkel voltam tele, amelyek üdvös balzsamot hintvén -vérző szívem sebeire, úgy tetszett, mintha annak fájdalmát gyönyörűséggé -változtatnák és amelyeknek kellemes emléke egyedül tér vissza lelkembe, -elszakítva ama bajok emlékétől, amelyeket ugyanakkor éreztem. Úgy -tetszik, hogy jobban élveztem létezésem édességét, hogy a valóságban -többet éltem, midőn balsorsom úgyszólván szívem köré gyűjtötte -érzelmeimet, úgy hogy azok nem párologhattak ki belőlem az emberi -nagyrabecsülés mindama tárgyaira, amelyek oly kevéssé érdemlik meg ezt -önmagukban véve, habár egyedüli foglalatosságát teszik azoknak, akiket -boldogoknak tartunk. - -Ha minden rendben volt körülöttem, ha meg voltam elégedve mindazzal, ami -körülvett és azzal a munkakörrel, a melyben élnem kellett, betöltöttem -azt vonzalmaimmal. Közlékeny lelkem más tárgyakra kiáradt. S minduntalan -ezerféle vágyak, oly szeretetreméltó hajlandóságok által, amelyek -szüntelen leigázták szívemet, magamtól messzire elvonatva: bizonyos -tekintetben megfeledkeztem magamról, teljesen azon csüngtem, ami idegen -volt rám nézve és szívem folytonos izgatottságában az emberi dolgok -minden változandóságát átéreztem. Ez a viharos élet sem belől nem -hagyott békét, sem kívül nyugalmat. Bár látszólag boldog voltam, egy -érzelmem sem volt, amely az elmélkedés próbakövét kiállhatta volna és -amelyben igazán kedvem telhetett volna. Soha nem voltam tökéletesen -megelégedve sem mással, sem önmagammal. A világ zsivaja elkábított, a -magány untatott; mindegyre szükségem volt a helyváltoztatásra és sehol -nem éreztem jól magamat. Mindenütt ünnepeltek, szivesen láttak, jól -fogadtak, mindenütt dédelgettek; nem volt egy ellenségem, egy -rosszakaróm, egy irigyem; minthogy mindenki csak arra törekedett, hogy -lekötelezzen, gyakran volt részem abban az örömben, hogy magam is sok -embert lekötelezhettem; és vagyon nélkül, hivatalos állás nélkül, -pártfogók nélkül, jól kifejlett vagy jól ismert nagy tehetségek nélkül -élveztem a mindezekkel kapcsolatos előnyöket és semmiféle állásban -senkit nem láttam, akinek sorsa kivánatosabbnak tűnt volna fel az -enyémnél. Mim hiányzott hát, hogy boldog legyek? Nem tudom; de azt -tudom, hogy nem voltam boldog. Mim hiányzik ma, hogy a halandók -legboldogtalanabbika legyek? Mindabból semmi, amit az emberek -megtehettek e végre. Nos hát, ebben a szánalomraméltó állapotban közülök -a legboldogabbal sem cserélném el lényemet és sorsomat, és inkább akarok -egész nyomorúságommal én lenni, mint bármelyik közülök az ő teljes -boldogságával. Önmagamra szorítkozva, igaz ugyan, hogy saját lényegemmel -táplálom magamat, de ez soha nem merül ki; én beérem önmagammal, habár -úgyszólván üresen kérődzöm s kiaszott képzeletem és kialudt képzeteim -semmi táplálékot nem szolgáltatnak többé szívemnek. Elhomályosult, -érzékeim által eltorlaszolt lelkem napról-napra alább sülyed és e nehéz -tömegek terhe alatt nincs többé elegendő ereje arra, hogy magasra -szökelljen, mint hajdan, régi porsátorából. - -Erre az önmagunkba való visszatérésre kényszerít bennünket a balsors és -talán éppen ez teszi azt a legtöbb emberre nézve elviselhetetlenné. Ami -engem illet, aki csak hibákat hányhatok szememre, vádolom velök -gyöngeségemet s aztán megvigasztalódom, mert soha előre megfontolt -gonoszság nem közeledett szívemhez. - -Azonban, ha csak bárgyú nem volnék, hogyan szemléljem egy pillanatig is -helyzetemet a nélkül, hogy azt oly borzalmasnak ne találjam, mint -amilyenné az emberek tették és a nélkül, hogy bele ne pusztuljak a -fájdalomba és kétségbeesésbe. De én, a legérzékenyebb lény, szemlélem -azt és nem indulok fel rajta; és harcok nélkül, önmagammal szemben -erőfeszítések nélkül, szinte közömbösen látom magamat egy oly -állapotban, amelynek szemléletét talán egyetlen más ember sem viselné el -rémület nélkül. - -Hogyan jutottam ennyire? Mert ugyanám távol állottam e békés -hajlandóságtól amaz összeesküvés első gyanújakor, amellyel régóta -körülhálóztak, a nélkül, hogy azt bármiképpen sejtettem volna. Ez az új -fölfedezés egészen megzavarta az eszemet. A becstelenség és árulás -készületlenül lepett meg. Melyik becsületes lélek van efféle kínokra -készen? Ki kellett volna érdemelnünk, hogy előre láthassuk őket. Minden -kelepcébe beleestem, amelyet lépteim elé állítottak. A méltatlankodás, a -düh, az őrjöngés erőt vett rajtam, irányt vesztettem. Fejem -megzavarodott és abban a borzalmas sötétségben, amellyel szüntelenül -körülvettek, többé nem vettem észre sem világosságot, hogy -magamviseletét irányítsam, sem támaszt, sem semmit, a min szilárdan -tarthassam magamat és ellenállhassak a kétségbeesésnek, amely az -örvénybe ragadott. - -Hogyan lehetne ily rettenetes helyzetben boldogan és nyugodtan élni? -Pedig még mindig itt vagyok, mélyebbre sülyedve, mint valaha és itt -feltaláltam a nyugalmat és a békét; s boldogan és nyugodtan élek és -nevetek azokon a hihetetlen gyötrelmeken, amelyeket üldözőim minduntalan -szereznek magoknak, míg én békében maradok, virágokkal, himporokkal és -gyerekségekkel foglalkozva és még nem is gondolva reájok. - -Hogyan történt ez az átmenet? Természetesen, észrevétlenül és baj -nélkül. Az első csapás rettenetes volt. Én, aki szeretetre és becsülésre -érdemesnek éreztem magamat, aki azt hittem, hogy úgy tisztelnek és -szeretnek, mint a hogy azt megérdemeltem, egyszerre csak azt láttam, -hogy olyan borzalmas szörnyeteggé változtam, amilyen sohase létezett. -Egy egész nemzedéket látok, amint teljes egészében erre a furcsa -véleményre adja magát, magyarázat nélkül, kétség nélkül, szégyen nélkül -és a nélkül, hogy valaha sikerült volna e különös változás okát -kisütnöm. Teljes erővel vergődtem ellene és csak annál jobban -belefonódtam. Kényszeríteni akartam üldözőimet, hogy valljanak színt -előttem; óvakodtak tőle. Miután sokáig sikertelenül gyötrődtem, meg -kellett pihennem. Azonban mindig reménykedtem, így szóltam magamban: ily -ostoba elvakultság, ily képtelen elfogultság nem vehet erőt az egész -emberi nemen. Vannak még józaneszű emberek, akik nem részesek ebben az -őrjöngésben; vannak még igazságos lelkek, akik útálják a csalást és az -árulókat. Keressünk, talán fogok végre egy embert találni; ha rátalálok, -ők meg vannak szégyenítve. Hasztalan kerestem, nem akadtam rá. Az -összeesküvés egyetemes, kivétel nélküli, visszatérés nélküli, s én -bizonyos vagyok benne, hogy ebben a szörnyű száműzetésben fogom -napjaimat befejezni, a nélkül, hogy valaha a titok nyitjára akadnék. - -Ebben a szánalomraméltó állapotban, hosszú gyötrelmek után a -kétségbeesés helyett, amelynek végtére is osztályrészemül kellett -jutnia, megtaláltam a derültséget, a nyugalmat, a békét, sőt a -boldogságot, mivel életem minden napja örömmel juttatja eszembe a tegnap -örömét és mivel másnapra sem óhajtok egyebet. - -Honnan ered ez a különbség? Egyetlen dologtól, onnan, hogy megtanultam a -szükségesség jármát zúgolódás nélkül viselni; onnan, hogy még ezer -dologhoz törekedtem ragaszkodni és miután mindezek a támpontok -fokozatosan kisiklottak kezemből, önmagamra utaltan, végre visszanyertem -egyensúlyomat. Mindenfelől szorongatva, egyensúlyban maradok, mivel -semmihez sem ragaszkodom többé s csak önmagamra támaszkodom. - -Amikor ennyi hévvel feltámadtam a közvélemény ellen, még ekkor is – a -nélkül, hogy észrevenném – annak igája alatt nyögtem. Szeretjük, ha -becsülnek azok, akiket becsülünk és a míg kedvezően vélekedhettem az -emberekről vagy legalább nehány emberről, azoknak rólam alkotott -ítéletei nem lehettek előttem közömbösek. Láttam, hogy a közönség -ítéletei sokszor méltányosak, de nem láttam, hogy ez a méltányosság a -véletlen szülötte volt, hogy azok a szabályok, amelyekre az emberek -véleményeiket alapítják, csak szenvedélyeikből vagy előítéleteikből, -amelyek ezeknek folyományai, fakadnak; és hogy még akkor is, amikor -helyesen ítélnek, gyakran még ezek a helyes ítéletek is helytelen -elvekből erednek, mint mikor úgy tesznek, mintha elismernék valakinek -érdemeit és sikereit, ezt nem az igazságosság szelleméből kifolyólag, -hanem azért teszik, hogy részrehajlatlan színben tűnjenek föl, ellenben -ugyanezt az embert más tekintetben kényök-kedvök szerint rágalmazzák. - -De amikor ily hosszú és hiábavaló vizsgálódások után azt láttam, hogy -valamennyien kivétel nélkül a legméltánytalanabb és képtelenebb -rendszernél maradnak, amelyet csak egy pokoli szellem kitalálhatott; -amikor láttam, hogy velem szemben az ész minden fejből és a méltányosság -minden szívből száműzetett; amikor láttam, hogy egy őrjöngő nemzedék -egészen átadta magát vezetői vak dühének egy szerencsétlen ellenében, -aki soha nem tett, nem akart, nem okozott rosszat senkinek; amikor, -miután hasztalan kerestem egy férfiút, ki kellett végül lámpásomat -oltanom és felkiáltanom: nincsen többé! ekkor egyedül kezdtem magam a -földön látni és megértettem, hogy kortársaim velem szemben csak gépies -lények, akik csak külső ösztönzés révén cselekszenek és a kiknek hatását -csak a mozgási törvények révén számíthatom ki. Bármiféle szándékot, -bármiféle szenvedélyt vettem volna is föl lelkeikben, azok soha nem -magyarázták volna meg irántam való magokviseletét úgy, hogy azt -megérthettem volna. Így szűnt meg az ő benső mivoltuk tényező lenni -számomra. Csupán különféleképpen mozgó tömegeket láttam bennök, -megfosztva velem szemben minden erkölcsiségtől. - -Mindazon bajoknál, amelyek az embert érik, inkább nézzük a szándékot, -mint az eredményt. Egy a háztetőről leeső cserép jobban megsebezhet -bennünket, de nem fáj annyira, mint egy rosszakaratú kéz által -szántszándékkal felénk dobott kődarab. Az ütés célját téveszti olykor, -de a szándék sohase hibázza el a maga csapását. A balszerencse -sújtolásánál az anyagi fájdalmat érezzük a legkevésbbé és ha egy -szerencsétlen nem tud kit okolni szerencsétlenségeiért, a sorsot -hibáztatja, amelyet megszemélyesít s amelyet szemekkel és értelemmel -ruház fel, hogy az szándékosan gyötörje őt. Így szokott a veszteségei -miatt bosszús játékos dühbe jönni a nélkül, hogy tudná, ki ellen. Egy -balszerencsét képzel magának, amely szándékosan feltámad ellene, hogy őt -gyötörje és ekként olajat öntvén haragja tüzére, nekihevül és lángra -gyúl önmaga teremtette ellensége ellen. A bölcs ember, aki mindama -szerencsétlenségekben, amelyek érik, csak a vak kényszerűség csapásait -látja, nem jön ily esztelen indulatba; felkiált fájdalmában, de minden -ingerültség, minden harag nélkül s a bajnak, amelynek zsákmányául esett, -csak anyagi sújtolását érzi; és azok a csapások, amelyeket szenved, -hasztalan sértik meg személyét, közülök egy sem ér el szívéhez. - -Jelentős lépés, ha idáig jutott valaki, de még nem minden. Ha itt -megállapodunk, kettévágtuk ugyan a bajt, de bennhagytuk a gyökerét. Mert -ez a gyökér nem azokban a lényekben van, akik előttünk idegenek, hanem -az önmagunkban van és itt kell dolgoznunk, hogy azt teljesen -kiszakítsuk. Tökéletesen beláttam ezt, mihelyt magamhoz kezdtem térni. -Miután eszem csak képtelenségeket tárt elém mindama magyarázatokban, -amelyeket a velem történt dolgok megfejtésére előkerestem, beláttam, -hogy miután mindennek okai, műszerei és eszközei előttem ösmeretlenek és -megfejthetetlenek, azok nem is léteznek számomra; és sorsomnak mindeme -részleteit úgy kell tekintenem, mint egy vak végzetesség megannyi -aktusát, amelynél sem irányítást, sem szándékot, sem erkölcsi okot nem -lehet föltételeznem; hogy minden okoskodás és rugdalózás nélkül alá kell -vetnem magamat, mivel mindez hiábavaló; hogy miután csak az a tennivaló -van még számomra hátra a földön, hogy úgy tekintsem magamat, mint egy -tisztán szenvedő lényt, nem szabad – a sorsomnak való hiábavaló -ellenállással – eltékozolnom azt az erőt, amely annak elviselésére még -megmaradt. Ime, ezeket mondogattam magamban; eszem, szívem beleegyezett -s mindamellett éreztem, hogy szívem még zúgolódott. Honnan eredt ez a -zúgolódás? Kerestem és megtaláltam; az önszeretettől eredt, amely – -miután méltatlankodott az emberek ellen, – még az ész ellen is -föllázadt. - -Erre a fölfedezésre nem volt oly könnyű eljutnom, mintsem hinnők, mert -egy ártatlanul üldözött sokáig az igazságosság tiszta szeretetének -tartja csekély egyénisége kevélységét. De ha az igazi forrást egyszer -jól megismertük, könnyű azt kiszárítani vagy legalább is elterelni. -Önbecsülésünk legnagyobb mozgatója a büszke lelkeknek; az illuziókban -termékeny önszeretet a becsülés színébe öltözik és ennek tartatja magát. -De ha a csalás végre kiderül és az önszeretet nem rejtőzködhetik el -többé, ettőlfogva nem kell többé félnünk tőle és habár nehéz azt -elfojtanunk, de legalább könnyű megzaboláznunk. - -Soha sem volt nagy hajlandóságom az önszeretetre. De ez a mesterkélt -szenvedély lángra lobbant a nagyvilágban bennem s kivált akkor, amikor -íróvá lettem; talán kisebb mértékben lépett föl nálam, mint másnál, de -azért bőségesen föllépett. Azok a rettenetes leckék, amelyekben -részesültem, csakhamar visszaszorították előbbi határai közé; lázadozni -kezdett az igazságtalanság ellen, de végre is megvetette azt; lelkembe -visszahúzodva, elvágva azokat a külső összeköttetéseket, amelyek azt -követelővé teszik, lemondva az összehasonlításokról, kitüntetésekről, -megelégedett azzal, hogy magamnak legyek jó; ekkor újra önmagam -szeretetévé válván, belépett a természet rendjébe és felszabadított -engem a közvélemény igája alól. - -Ettől fogva újra megtaláltam lelkem békéjét, sőt szinte a boldogságot. -Mert akárminő helyzetben legyen is valaki, csak az önszeretet az, ami -állandóan boldogtalanná tesz. Ha ez elhallgat és az ész beszél, ez -végtére is megvigasztal bennünket mindama bajokért, amelyeket nem -tudtunk elkerülni. Sőt megsemmisíti e bajokat, úgy, hogy azok nem hatnak -közvetetlenül reánk; mert akkor biztosak vagyunk, hogy elkerüljük -legélesebb támadásaikat, ha megszűnünk velök foglalkozni. Azok semmik -arra nézve, aki nem gondol reájok. A sértések, a bosszúállások, a -jogtalan mellőzések, a gyalázások, az igazságtalanságok semmik annak -számára, aki az elszenvedett bajokban csak magát a bajt látja, nem pedig -a szándékot; annak számára, akinek helye a saját becsülésében nem attól -a helytől függ, amelyet mások az ő részére engedélyezni kegyeskednek. -Bárminek nézzenek is az emberek, nem változtathatják meg lényemet és -dacára hatalmuknak és minden alattomos fondorlataiknak, én – bármit -tegyenek is – az ő ellenökre tovább is az leszek, ami vagyok. Igaz -ugyan, hogy irántam való magaviseletük befolyást gyakorol valódi -helyzetemre. Az a sorompó, amit közém és magok közé állítottak, minden -megélhetési és gyámolítási segélyforrástól megfoszt engem öregségemben -és szűkös helyzetemben. Sőt a pénzt is fölöslegessé teszi számomra, -mivel az nem tudja nekem azokat a szolgálatokat megszerezni, amelyekre -szükségem van; nincs többé se társas érintkezés, se kölcsönös támogatás, -se levelezés közöttük és közöttem. Egyedül az ő körükben, csupán -önmagamban találom minden segélyforrásomat és ez a segélyforrás vajmi -gyönge már az én koromban és mostani állapotomban. Ezek a bajok nagyok, -de minden erejöket elvesztették fölöttem, amióta úgy el tudtam őket -viselni, hogy nem jöttem indulatba. Azok a körülmények, ahol az igazi -szükséglet érezhetővé válik, mindig ritkák. Az előrelátás és a képzelet -megsokasítja azokat, és ezek a folyton tartó érzelmek tesznek minket -nyugtalanokká és szerencsétlenekké. A magam részéről hasztalan tudom, -hogy holnap szenvedni fogok, elég nekem, ha ma nem szenvedek, hogy -nyugodt legyek. Nem veszem szívemre az olyan bajt, amelyet előre látok, -hanem csupán azt, amelyet érzek és ezáltal az igen csekély dologgá -zsugorodik össze. Egyedül, betegen, s ágyamban sorvadva meghalhatnék az -inségtől, a hidegtől és az éhségtől anélkül, hogy bárki aggódnék -miattam. De mit határoz az, ha én magam sem aggódom miatta, ha époly -kevéssé veszem szívemre, mint mások, végzetemet, bárminő legyen is az. -Hát semmi az, kivált az én koromban, ha megtanultam, hogy ugyanazzal a -közömbösséggel nézzem az életet és a halált, a betegséget és az -egészséget, a gazdagságot és a nyomorúságot, a dicsőséget és a -gyalázatot? Minden más aggastyán minden miatt nyugtalankodik, én semmi -miatt nem nyugtalankodom; bármi történjék is, előttem minden közömbös és -ez a közömbösség nem bölcseségem műve, hanem az ellenségeimé és -kárpótlássá lesz ama szenvedésekért, amelyekkel elárasztottak. Midőn így -érzéketlenné tettek a balsors iránt, nagyobb jót tettek velem, mintha -megkiméltek volna annak csapásaitól. Míg nem éreztem, mindig félhettem -attól, holott miután legyőztem, nem félek többé tőle. - -Ez a kedélyállapot, életem viszontagságai közt, csaknem oly teljesen -átszolgáltat engem természetem gondtalanságának, mintha a legteljesebb -jólétben élnék. Kivéve azokat a rövid pillanatokat, midőn a tárgyak -jelenléte a legkínzóbb nyugtalanságot idézi föl, egyébkor hajlandóságaim -által a vonzó indulatoknak kiszolgáltatva, szívem még amaz érzelmekkel -táplálkozik, amelyekre született s élvezem őket ama képzeletbeli -lényekkel együtt, amelyek őket létrehozzák és velem megosztják, mintha -ezek a lények valósággal léteznének. Léteznek számomra, aki megalkottam -őket és sem attól nem félek, hogy elárulnak, sem attól, hogy faképnél -hagynak. Azok mindaddig fognak tartani, mint magok a szerencsétlenségeim -és elégségesek lesznek arra, hogy ezeket velem elfeledtessék. - -Minden visszavezet arra a boldog és szelid életre, amelyre születtem -volt; életem háromnegyed részét vagy tanulságos, sőt kellemes tárgyakkal -elfoglalva töltöm, amelyeknek gyönyörűséggel átengedem elmémet és -érzékeimet, vagy képzelődésem gyermekeivel, amelyeket szívem sugallata -szerint alkottam és amelyek társasága táplálja annak érzelmeit, vagy -egyedül önmagammal, beérve önmagammal és telve azzal a boldogsággal, -amely – érzem – megillet engem. Mindebben önmagam szeretete végzi az -egész munkát, az önzésnek semmi része benne. De nem így ama szomorú -pillanatokban, amelyeket még az emberek körében töltök, mint az ő áruló -dédelgetésöknek, dagályos és nevetséges bókjaiknak, mézesmázos -kajánságuknak játékszere. Akármiképen láthattam is hozzá, az önzés -szerepel ilyenkor. A gyűlölet és rosszindulat, amelyet e durva -burkolaton keresztül szíveikben látok, fájdalommal szaggatja az enyémet -és az a gondolat, hogy így ostobán becsapott bolondnak tartanak, ehhez a -fájdalomhoz még gyermekes bosszúságot fűz, az ostoba önzés gyümölcsét, -amelynek minden butaságát érzem, de amelyet nem birok leigázni. Azok az -erőfeszítések, amelyekkel e sértő és gúnyolódó tekintetekkel szemben -megedzeni igyekeztem magamat, hihetetlenek. Százszor végigmentem a -nyilvános sétatereken és a leglátogatottabb helyeken, egyedül azzal a -szándékkal, hogy e küzdelmekbe belegyakoroljam magam. Nemcsak erre nem -tudtam eljutni, hanem semmi haladást sem tettem és összes keserves, de -hiábavaló erőfeszítéseim után is époly könnyen megzavarodtam, -megsértődtem, méltatlankodtam, mint azelőtt. - -Mikor érzékeim uralkodnak fölöttem, bármit tegyek is, soha nem tudtam -benyomásaiknak ellenállni és a meddig a tárgy hat reájok, szívem folyton -annak hatása alatt áll; de ezek a múló mozgalmak csak addig tartanak, -mint az érzéklet, amely azokat fölkelti. A gyűlölködő ember jelenléte -erősen hat reám, de mihelyt eltávozik előlem, a benyomás vele együtt -megszűnik; abban a pillanatban, amint nem látom, nem gondolok többé rá. -Hasztalan tudom, hogy foglalkozni fog velem, én nem tudnék vele -foglalkozni. A baj, amelyet nem érzek valósággal, egyáltalában nincs rám -hatással, az üldöző, akit nem látok, nem létezik számomra. Érzem, mily -előnyt nyújt ez a helyzet azok kezébe, akik sorsommal rendelkeznek. Hát -csak hadd rendelkezzenek vele tetszésök szerint. Még azt is jobb -szeretem, ha ellenállás nélkül gyötörnek, mintha kénytelen vagyok rájok -gondolni, hogy csapásaik ellen védekezzem. - -Érzékeimnek ez a hatása szívemre okozza életem egyedüli gyötrelmét. -Azokon a helyeken, ahol senkit nem látok, nem gondolok többé sorsomra. -Nem érzem azt, nem szenvedek többé tőle. Boldog és elégedett vagyok -minden kitérés, minden akadály nélkül. De ritkán siklom ki valami érzéki -benyomás alól; és a mikor a legkevésbbé gondolok reá, egy taglejtés, egy -felfogott sötét pillantás, egy meghallott mérgezett szó, egy előtalált -rosszakaró elegendő, hogy sodromból kihozzon. Mindaz, amit efféle -esetben tehetek, annyi, hogy gyorsan elfelejtsem és tovafussak. Szívem -nyugtalansága azzal a tárgygyal együtt eltűnik, amely azt fölkeltette és -mihelyt magamban vagyok, nyomban nyugalomra térek. Vagy ha valami dolog -nyugtalanít, ez csak az a félelem, hogy jártamban-keltemben valami újabb -fájdalomkeltő tárgyra bukkanok. Ez az egyedüli keservem, de ez elég -arra, hogy boldogságomat megzavarja. Párizs közepén lakom. Mikor -lakásomról kijövök, sóhajtok a mező és a magány után; de ezek -megtalálása végett oly messzire kell mennem, hogy mielőtt kedvemre -szabadon lélegzhetném, ezer oly tárgyat találok utamban, amely -összeszorítja szívemet és a nap fele aggodalmakban telik el, mielőtt azt -a menhelyet, amely felé indultam, elértem volna. Boldog vagyok, ha -legalább megengedik, hogy utamat befejezzem. Az a pillanat, amikor -gonosz kisérőim közül tovaosonok, elragadó; és mihelyt a fák alatt, a -zöld mező közepén találom magamat, azt hiszem, hogy a földi -paradicsomban vagyok és époly élénk belső gyönyört élvezek, mintha a -legboldogabb halandó lennék. - -Nagyon jól emlékszem még, hogy rövid boldogságom idején, ugyanezek a -magános séták, amelyek most annyi gyönyörűséget okoznak, izetlenek és -unalmasak voltak rám nézve. Ha valakinél künn voltam a falun, a -testmozgásnak és a friss levegő beszívásának szükségérzete gyakran arra -indított, hogy egyedül kimenjek és ilyenkor, titokban tovaosonva mint -egy tolvaj, sétálni indultam a parkban vagy a mezőn. De távol attól, -hogy azt a boldog nyugalmat találnám ott, amelyet ma itt élvezek, -magammal vittem oda ama hiú eszmék izgalmát, amelyek a szalonban -foglalkoztattak vala, az otthagyott társaságnak emléke tovább kisért. A -magányban az önzés párái és a világ zsivaja elhomályosították szemeim -előtt a ligetek üdeségét és megzavarták a magány békéjét. Hasztalan -menekültem az erdők mélyére, egy alkalmatlan társaság mindenüvé elkisért -és elfátyolozta előttem az egész természetet. Csak miután a társaséleti -szenvedélyektől és azok szomorú kiséretétől elszakadtam, találtam meg -ezt minden varázsával együtt újra. - -Meggyőződve róla, hogy ezeket az első önkéntelen gerjedelmeimet képtelen -vagyok elfojtani, minden erre irányuló kísérlettel felhagytam. -Megengedem, hogy minden támadás lángra gyújtsa véremet, a harag és -méltatlankodás hatalmába kerítse érzékeimet; átengedem a természetnek -ezt az első kirobbanást, amelyet összes erőimmel sem volnék képes -feltartóztatni vagy félbeszakítani. Csupán arra törekszem, hogy -következményének álljam útját, mielőtt az bármi hatást művelt volna. A -szikrázó szemek, a tűzben álló arc, a reszkető tagok, a meg-megszakadó -szívdobogás, mindez egyedül a testszervezetre tartozik és az okoskodás -semmit sem változtathat rajtok. De miután megengedtük, hogy a -vérmérséklet elvégezze első kirobbanását, az ember újra a saját urává -válhatik és lassankint visszanyeri érzékeinek használatát; ezt sokáig -sikertelenül törekedtem elérni, de végre célt értem és felhagyva azzal, -hogy erőmet üres ellenállásra fordítsam, várom a pillanatot, midőn -szabadon hagyva eszemet cselekedni, győzhetek, mert ez csak akkor beszél -hozzám, ha képes meghallgatásra szert tenni. De mit mondok, oh jaj! -eszemet? Nagy hibát követnék el, ha őt tisztelném meg ezzel a diadallal, -mert neki nem igen van része benne; minden egyaránt az ingatag -temperamentumtól ered, amelyet egy dühös szél hány-vet, de amely nyomban -nyugalomra tér, amint a szél nem fúj többé; tüzes vérmérsékletem az, -amely hány-vet engem és fásult vérmérsékletem az, amely lecsillapít. -Engedek minden jelenlevő fölindulásnak, minden lökés élénk s rövid -mozgalmat kelt bennem; mihelyt a lökés megszűnt, a mozgalom is -megszűnik, semmi kívülről közölt dolog nem bír hosszasabban tartani -nálam. A szerencse mindenféle eseményei, az emberek mindenféle -cselfogásai az ekképen alkotott emberre csekély befolyással vannak. Hogy -tartós fájdalmakat szenvedjek, a benyomásnak minden pillanatban meg -kellene újulnia. Mert az időközök, bármily rövidek legyenek is, -elegendők arra, hogy önmagamnak visszaadjanak. Az vagyok, amit az -emberek kívánnak, amíg hatni tudnak érzékeimre, de alig szűnik meg ez a -hatás, újra azzá leszek, amivé a természet formált; ez, bármit tegyenek -is, legállandóbb állapotom és az, amelynek révén – sorsom ellenére – -élvezem azt a boldogságot, amelyre – úgy érzem – alkotva vagyok. - -Leírtam ezt az állapotot egyik álmodozásomban; az annyira nekem való, -hogy nem kívánok egyebet, mint hogy az hosszú tartamú legyen, és nem -félek egyébtől, mintha megzavarnák. A baj, amit az emberek nekem -okoztak, semmiképen nem érint engemet, egyedül az attól való félelem, -amit még okozhatnak, képes izgalomba hozni; de miután bizonyos vagyok a -felől, hogy nem intézhetnek újabb támadást ellenem, amelynek révén -állandó érzelmet kelthessenek bennem, összes cselszövényeiken csak -nevetek és ellenkezésök dacára élvezem önmagamat. - - - - -Kilencedik séta. - -A boldogság oly állandó állapot, amely – úgy látszik – nem itt a földön -levő ember számára van teremtve. A földön minden örökös hullámzásban -van, amely semminek nem engedi meg, hogy itt állandó alakot öltsön. -Minden változik körülöttünk. Mi magunk is megváltozunk és senki nem -biztosíthatja magát a felől, hogy szeretni fogja holnap, amit ma szeret. -Így hát összes, erre az életre irányuló terveinek agyrémek. Használjuk -fel az elme megelégedettségét, ha elérkezik, óvakodjunk azt saját -hibánkból eltávolítani; de ne forraljunk terveket arra, hogy azt -lebilincseljük, mert ezek a tervek puszta esztelenségek. Én kevés boldog -embert láttam, talán egyet sem, de gyakran láttam megelégedett szíveket -és mindama tárgyak közül, amelyek valaha szemembe ötlöttek, ez volt az, -amely leginkább kielégített önmagammal. Azt hiszem, hogy ez természetes -következménye az érzéki benyomások hatalmának belső érzelmeimre. A -boldogságnak nincs külső cégére; hogy felismerjük, olvasnunk kellene a -boldog ember szívében; de a megelégedés a szemekből, a magatartásból, a -hangsúlyból, a járás-kelésből kiolvasható és úgy látszik, közlődik -azzal, aki észreveszi. Van-e édesebb élvezet, mint egy egész népet -látni, amint egy ünnepnapon átadja magát az örömnek, és minden szív -kivirít az öröm kiterjesztő sugaraira, amely gyorsan, de élénken áthatol -az élet felhőzetén… - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Három nappal ezelőtt P. úr rendkívüli sietséggel rontott be hozzám s -mutatta meg D…-nek Geoffrinnéről írt emlékbeszédét. Felolvasását hosszú -és harsány kacagással vezette be a munka neologismusai miatt és ama -pajzán szójátékok miatt, amelyekkel az szerinte telítve volt. Egyre -nevetve fogott hozzá az olvasásához. Én a legteljesebb komolysággal -hallgattam, ami lecsillapította őt s látván, hogy nem akarok vele -nevetni, végül is abbahagyta a nevetést. A mű leghosszabb és -legkeresettebb részlete ama gyönyörűség körül forgott, amelyet -Geoffrinné a gyermekek szemléletében és az ő csacsogásukban talált. Az -író ebben a hajlandóságban joggal a jó természet bizonyítékát látta. De -nem állapodott meg ennél, hanem határozottan rossz természettel és -gonoszsággal vádolta mindazokat, akikből hiányzott ez a hajlandóság és -egészen arra a szélsőséges állításra ragadtatta magát, hogyha -megkérdeznők erre vonatkozólag azokat, akiket akasztófára vagy -kerékbetörésre ítélnek, mindannyian elismernék, hogy nem szerették volt -a gyermekeket. Ezek az állítások különös hatást tettek azon a helyen, -ahol felhozta őket. Föltéve, hogy mindez igaz, vajjon itt volt-e az -alkalmas hely ennek elmondására és be kellett-e egy nagyra becsült nő -emlékezetét a halálbüntetések és gonosztevők képével szennyezni? Könnyen -beláttam e silány affektáció indító okait és amikor P. bevégezte az -olvasást, kiemeltem azt, ami az emlékbeszédben jónak tetszett, és -hozzátettem, hogy a szerző, midőn ezt írta, kevesebb barátságot, mint -gyűlöletet érzett szívében. - -Másnap, minthogy eléggé szép, habár hideg idő volt, a katonai iskola -felé egy kirándulást tettem, számítva reá, hogy arrafelé teljes -virágjokban levő mohákat találok; menetközben az előző napi látogatás és -D. irata járt az eszemben, amelynél bizonyosra vettem, hogy ez az -epizódszerű toldalék nem minden célzatosság nélkül került belé s már az -az egyetlen körülmény, hogy P. ezt a füzetet nekem elhozta és bemutatta, -nekem, aki előtt mindent eltitkoltak, eléggé elárulta előttem, hogy mi -volt a céljok vele. Én a lelencházba adtam gyermekeimet. Ez elegendő -volt arra, hogy emberi természetéből kivetkőzött atyának tüntessenek -föl, amiből – kiszélesbítve és továbbfejtve ezt az eszmét – lassankint -azt a nyilvánvaló következtetést vonták ki, hogy gyűlölöm a gyermekeket; -nyomról-nyomra követve gondolatban e fokozatos emelkedés láncolatát, -bámúlva láttam, mily ügyességgel tudja az emberi leleményesség a -dolgokat fehérből feketére változtatni. Mert nem hiszem, hogy valaha -ember nálam jobban szerette volna látni a kis gyermekeket pajzánkodni és -együtt játszani, és sokszor megállok az utcán meg a sétányokon, hogy -csintalankodásaikat és kisded játékaikat oly érdekkel szemléljem, -amelyhez foghatót senkinél nem tapasztalok. Éppen azon a napon is, -amelyen P. meglátogatott, egy órával az ő látogatása előtt, a két kis -Soussoi, házigazdám két legfiatalabb gyermeke járt nálam, akik közül az -idősebb mintegy hétéves lehet. Ők oly szívesen megcsókoltak engemet, én -meg oly gyöngéden visszonoztam kedveskedéseiket, hogy dacára a nagy -korkülönbségnek, úgy látszott, igen jól érzik magokat körömben; én pedig -egészen el voltam ragadtatva, midőn láttam, hogy öreges külszinem nem -riasztotta őket vissza, sőt az ifjabbik oly szívesen látszott hozzám -jönni, hogy én – nagyobb gyermek náloknál – már különös előszeretettel -vonzódtam hozzá és époly sajnálkozással láttam eltávozását, mintha a -saját gyermekem lett volna. - -Belátom, hogy az a szemrehányás, hogy gyermekeimet a lelencházban -helyeztem el, egy kis fordulattal könnyen fajulhatott ama váddá, hogy -emberi természetemből kivetkőzött atya vagyok és gyűlölöm a gyermekeket. -Azonban bizonyos, hogy egy, rájok nézve ezerszerte rosszabb és minden -más úton csaknem kikerülhetetlen sorstól való félelem indított leginkább -erre a lépésre. Kevésbbé bánva azt, hogy mi lesz belőlök, magam pedig -képtelen lévén őket nevelni, helyzetemben anyjok nevelésére kellett -volna őket biznom, aki elrontotta volna őket, meg az ő családjának -nevelésére, amely szörnyeket formált volna belőlük. Még most is -reszketek tőle, ha rágondolok. Amit Mohamed csinált Szejdeből, semmi -ahhoz képest, amit ők csináltak volna reám nézve belőlük, és azok a -kelepcék, amelyeket utóbb ez irányban nekem felállítottak, eléggé -megerősítettek abban, hogy ilyen tervet csakugyan koholtak. Az igazat -megvallva, ekkor meglehetős távol állottam attól, hogy ezeket a sötét -cselszövényeket előre láttam volna, de azt tudtam, hogy számukra a -legkevésbbé veszélyes nevelés a lelencház nevelése lesz s ezért ide -helyeztem őket. Újra is megtenném ezt, jóval kevesebb habozással, ha a -dolog újra úgy fordulna, és jól tudom, hogy nincs gyöngédebb atya, mint -amilyenné én lettem volna, ha a szokás csak a legkevésbbé is segítette -volna bennem a természetet. - -Ha némi haladást tettem az emberi szív ösmeretében, ezt az ösmeretet a -gyermekek látásának és megfigyelésének gyönyörűsége szerezte meg -számomra. Ugyanez a gyönyörűség ifjú koromban bizonyos akadályt -gördített ez elé, mert oly vidáman és oly szívesen játszottam a -gyermekekkel, hogy nem igen gondoltam az ő tanulmányozásukra. De amint -megöregedtem s láttam, hogy roskatag alakom nyugtalanítja őket, nem -akartam nekik többé alkalmatlankodni; jobb szerettem magamat egy -gyönyörűségtől megfosztani, mintsem az ő örömüket megzavarni, és beérve -ekkor azzal a megelégedéssel, hogy játékaikat és mindenféle apró -mesterkedéseiket nézegethettem, áldozatomért azokban a -felvilágosításokban találtam kárpótlást, amelyeket ezek a megfigyelések -tártak elém az emberi természet első és igazi gerjedelmeiről, amelyekből -összes tudósaink mitsem ösmernek. Irataimban följegyezve látható annak -bizonyítéka, hogy sokkal gondosabban foglalkoztam ezzel a -vizsgálódással, semhogy örömmel ne végeztem volna és bizonyára a világ -leghihetetlenebb dolga lenne, ha az _Uj Heloise_ és az _Emil_ egy oly -ember műve volna, aki nem szerette a gyermekeket. - -Soha nem rendelkeztem sem lélekjelenléttel, sem könnyű előadói -képességgel, de szerencsétlenségem óta nyelvem és fejem hovatovább -zavartabbá vált. A képzet, valamint a megfelelő kifejezés egyaránt -tovasiklik előlem, pedig semmi nem kíván finomabb megkülönböztetést és a -kellő kifejezések gondosabb megválasztását, mint a gyermekekkel -folytatott beszélgetés. Nálam aztán még növeli ezt a zavart a hallgatók -figyelme, azok a magyarázatok és az a jelentőség, amiket egy oly férfiú -beszédjeihez fűznek, akiről – miután kifejezetten a gyermekek számára -írt – azt képzelik, hogy orakulum módjára tartozik hozzájok szólani. Ez -a túlságos kényszerhelyzet és rátermettségemnek magamban érzett hiánya -megzavar, kihoz sodromból és otthonosabban érezném magamat egy ázsiai -uralkodó, mint egy kis gyermek előtt, akit beszélgetésre kell indítanom. - -Még egy más kellemetlen körülmény is eltávolít most tőlük s bár -szerencsétlenségem óta mindig ugyanazzal az örömmel látom őket, de nem -állok többé velök ugyanazon a meghitt lábon. A gyermekek nem szeretik az -öregkort. A hervadó természet képe undorító előttük. Idegenkedésök, -amint észreveszem, bántólag érint és jobb szeretek attól, hogy őket -cirógassam, tartózkodni, minthogy őket feszélyezzem vagy bennök undort -keltsek. Ez az indító ok, amely csak igazán szerető lelkeknél szerepel, -hiányzik a mi öszszes doktorainknál és doktornőinknél. Geoffrinné nagyon -keveset törődött azzal, vajjon a gyermekek örömet érezték-e a közelében, -hacsak ő örömet érzett a közelükben. De rám nézve az ilyen öröm a -semminél is kevesebbet ér; csak akkor érzem, ha megoszthatom velök, s -nem vagyok többé abban a helyzetben, sem abban a korban, amikor a kisded -gyermeki szív az enyém felé föltárulhatott. Ha ez még megeshetnék velem, -ez az öröm annál élénkebb lenne, minél ritkább; ilyesfélét éreztem a -múlt reggel, amikor a kis Soussoi-kat megölelgettem, nemcsak azért, mert -a dada, aki őket kísérte, nem nagy tiszteletet keltett bennem, s mert -kevéssé éreztem szükségét annak, hogy előtte hallgassak, hanem inkább -azért, mert a derűs arckifejezés, amelylyel hozzám közelítettek, azután -sem hagyta el őket, és nem látszott rajtok, hogy akár idegenül éreznék, -akár unnák magokat közelemben. - -Óh, ha élvezhetnék még nehány pillanatig ily tiszta, a szívből fakadó -ölelést, hacsak egy bugyogóban járó gyermek részéről is! ha láthatnám -még egynémely szemben az örömet és megelégedést a fölött, hogy velem -együtt lehet, mennyi bajért és kínért kárpótolnának szívemnek ezek a -rövid, de édes áradozásai! Óh, akkor nem lennék kénytelen az állatok -közt keresni azt a jóakaratú pillantást, amelyet az emberek megtagadnak -tőlem. Egynehány példából, amelyek mindig kedvesen élnek emlékezetemben, -megítélhetem őket. Íme egyikök, amelyet minden más állapotban szinte -elfeledtem volna, de a benyomás, amit reám gyakorolt, egész -nyomorúságomat élénken illusztrálja. - -Két évvel ezelőtt, midőn a Nouvelle France irányában sétálni mentem, -kissé messzebb előrehaladtam; azután balra fordúlva és a Montmartre-ot -megkerülni óhajtva, Clignancourt falun haladtam keresztül. Szórakozottan -és álmodozva lépegettem, nem is tekintve szét magam körül, midőn -egyszerre csak éreztem, hogy átkarolják térdeimet. Odanézek és egy -öt-hat éves kis gyermeket látok, aki teljes erejéből szorítja térdeimet, -miközben oly meghitt és oly kedveskedő kifejezéssel tekint reám, hogy -egész szívem elérzékenyült. Így szóltam magamban: Így öleltek volna az -én gyermekeim is engem! Karjaimba vettem a gyermeket, többször mélységes -elragadtatással megcsókoltam, azután pedig folytattam utamat. Menet -közben éreztem, hogy hiányzik valamim. Egy felfakadó szükségérzet -visszatérésre késztetett. Szemrehányást tettem magamnak, hogy oly -hirtelen elhagytam ezt a gyermeket; azt hittem, cselekedetében minden -látszólagos ok nélkül bizonyos sugallatot kell látnom, amelyet nem -kellett megvetnem. Végre engedve a kísértésnek, visszatérek az előbbi -helyre; a gyermekhez futok, újból megölelem s egy pár fillért adok neki, -hogy nanterrei zsemlyét vegyen rajta, amelyet éppen ott árúlt egy mozgó -kereskedő; s elkezdtem vele csevegni, megkérdeztem tőle, kinek a fia? s -megmutatta, hogy annak a bodnárnak, aki a hordókat csinálta; már készen -álltam, hogy ott hagyom a gyermeket és hozzámegyek beszélgetni, mikor -megláttam, hogy megelőzött egy gonosz kinézésű ember, aki ama titkos -kémek egyikének látszott, akiket lépten-nyomon utánam küldenek. Míg ez -az ember halkan a fülébe sugdosott, láttam, hogy a bodnár mereven rám -szegezte szemeit, oly kifejezéssel, amely semmi jóindulatot nem árult -el. Ez a körülmény tüstént összeszorította szívemet és nagyobb -gyorsasággal hagytam el az apát és gyermekét, mint amilyennel hozzájok -visszatértem, de kevésbbé kellemes zavarral, amely egészen -megváltoztatta érzéseimet. Mindamellett többször éreztem azóta, hogy -azok fel-feltámadtak lelkemben s többízben visszatértem Clignancourt -felé abban a reményben, hogy itt viszont látom ezt a gyermeket, de sem -őt, sem az apát nem láttam többé viszont és ebből a találkozásból nem -maradt egyéb lelkemben, mint eléggé élénk emlékezés hátra, mindig édes -és szomorú érzéssel keverve, mint mindazon indulatok, amelyek még -némelykor szívemhez hatolnak. - -Mindenre van kárpótlás; ha örömeim ritkák és rövidek, viszont élénkebben -is érzem őket, amikor jönnek, mintha otthonosabbak lennének nálam; a -gyakori visszaemlékezés által úgyszólván újra meg újra átemésztem őket; -és bármily ritkák legyenek is, ha tiszták és vegyítetlenek lennének, -talán boldogabb volnék, mint verőfényes napjaimban. A legnagyobb -nyomorúságban kevéssel is gazdagnak érzi magát az ember. Egy nyomorúlt -koldus, ha egy tallért talál, ennek jobban megörül, mint egy gazdag -örülne, ha egy arannyal telt erszényt találna. Nevetnének rajta, ha -látnák lelkemben azt a benyomást, amit az efféle legcsekélyebb örömök -okoznak, amelyeket üldözőim ébersége elől elszakíthatok. A legédesebb -örömök egyike négy-öt évvel ezelőtt jutott részemül s nem tudok soha a -nélkül reá gondolni, hogy kedves érzés ne fogjon el, hogy azt oly jól -felhasználtam. - -Egy vasárnap én meg a feleségem a Maillot-kapuhoz mentünk ebédelni. Ebéd -után a boulognei ligeten haladtunk át egész a Muetteig. Itt leültünk a -gyepre, az árnyékban várakozva a nap alábbszállására, hogy aztán Passy -felé szép csöndesen hazatérjünk. Mintegy húsz kisleány, valamiféle apáca -vezetése alatt, odajött s egyrészök leült, másrészök közelünkben -pajzánkodott. Míg ők játszadoztak, egy ostyasütő jött arrafelé az ő -dobjával és szerencsekerekével, aki szeretett volna üzletet csinálni. -Láttam, hogy a kis leánykák sóvárgó szemeket vetettek az ostyára s -ketten-hárman, akiknél nyilván volt nehány fillér, engedélyt kértek -arra, hogy játszhassanak. Míg a nevelőnő habozott és veszekedett, -előhívtam az ostyasütőt és így szóltam hozzá: engedje meg mindenik -kisasszonynak, hogy egy számot húzzon s én kifizetem érte önnek az -összeget. E szó az egész csoportban oly örömet keltett, amely egymaga -jóval túlhaladta a költségemet, mégha tárcám egész tartalmát -ráfordítottam volna is arra. - -Mikor láttam, hogy némileg rendetlenül törekedtek előre, a nevelőnő -beleegyezésével valamennyiöket sorbaállítottam az egyik oldalon, s -azután, amint a húzást megejtették, egymásután átmentek a másik oldalra. -Habár nem volt üres szerencseszám és legalább egy ostya mindeniknek -jutott, úgyhogy egyiköknek sem lehetett oka a zúgolódásra, de én, hogy -az ünnepet még vidámabbá tegyem, titokban odasúgtam az ostyasütőnek, -hogy ellenkező irányban használja szokásos ravaszságát s annyi jó -nyereményt juttasson a lánykáknak, amennyit csak tud s én meg fogom neki -téríteni. Ezen előrelátó intézkedés folytán csaknem száz ostyát -osztottunk ki, habár mindenik fiatal lányka csak egyszer húzott számot, -mert ez irányban kérlelhetetlen voltam, nem akarva sem a visszaéléseket -előmozdítani, sem egyeseket kitüntetésekben részesíteni, ami -elégedetlenségre adhatott volna okot. Feleségem ügyesen rábírta azokat, -akik szerencsés húzást tettek, hogy osszák meg nyereményeiket -társnőikkel s ennek folytán osztályrészök csaknem egyenlővé, az öröm -pedig általánosabbá lett. - -Megkértem az apácát, hogy ő is húzzon számot, bár erősen tartottam tőle, -hogy ajánlatomat megvetőleg fogja visszautasítani; de ő jószívvel -elfogadta azt, húzott miként a növendékek és minden teketória nélkül -elvette, ami részére jutott. Végtelen hálás voltam neki érte s ebben a -magaviseletében bizonyos udvariasságot találtam, amely nagyon tetszett -nekem és amely – úgy hiszem – nagyon is fölér a kényeskedők -affektálásával. Az egész művelet alatt nem egy pörlekedés fordult elő, -amelyeket az én ítélőszékem elé terjesztettek, és ezek a kis leánykák, -amint felváltva előadták és védelmezték előttem ügyöket, alkalmat adtak -nekem arra a megjegyzésre, hogy – habár egyetlen csinos sem volt -közöttük – némelyek kedvessége elfeledtette az emberrel rútságokat. - -Végre eltávoztunk, kölcsönösen igen megelégedve egymással, és ez a -délután egyike volt azoknak életemben, amelyeknek emlékezetét a -legnagyobb örömmel idézem vissza lelkembe. Máskülönben az ünnepség nem -nagyon tett tönkre engemet. Harminc garasért, amennyibe legföllebb -került, több mint száz tallérnyi örömet vásároltam; nagyonis igaz az, -hogy az öröm nagysága nem a költség nagysága szerint igazodik és hogy az -öröm szorosabb barátságban áll a fillérekkel, mint az aranyakkal. -Többízben visszatértem ugyanarra a helyre, ugyanabban az órában, -remélve, hogy újra ott találom a kis sereget, de nem volt többször -szerencsém hozzájok. - -Ez egy más, nagyjában hasonló fajta mulatságot juttat eszembe, amelynek -emlékezete jóval messzibb időről maradt meg lelkemben. Abban a -szerencsétlen időben volt, midőn a gazdagok és írók társaságában élve, -olykor-olykor kénytelen voltam szomorú gyönyöreiket megosztani. A -Chevrette-ben valék a háziúr névnapjának idején; az egész család -összegyülekezett volt annak megünneplésére és a lármás gyönyörök minden -pompája munkába vétetett erre a célra. Színházak, díszlakomák, -tüzijátékok, semmi sem maradt el. Alig volt időnk kissé kifújni magunkat -és elkábultunk a helyett, hogy mulattunk volna. Ebéd után lementünk a -fasorba egy kis friss levegőt szívni, ahol vásárfélét rendeztek. -Táncoltak; az urak kegyeskedtek a parasztleányokkal táncolni, de a -hölgyek megőrízték rangjok méltóságát. Mézeskalácsot árultak itt. Egy -fiatalembernek a társaságból eszébe jutott, hogy vegyen és egymásután a -tömeg közé hajigálja a mézeskalácsokat és a társaság tagjai oly nagy -örömüket lelték benne, midőn látták ezt a sok parasztot, amint előre -rohantak, dulakodtak, egymást feltaszították, hogy elkapják őket, hogy -mindenki igyekezett ezt az örömet magának megszerezni. S röpültek a -mézeskalácsok jobbra és balra, s futottak a leányok és legények utánok, -halomba verődtek és egymást tiporták érettök: ez nagyszerű mulatságnak -látszott mindenki előtt. Álszeméremből én is a többiekkel tartottam, -habár bensőleg nem mulattam annyira, mint ők. De csakhamar beleúnva -abba, hogy azért ürítsem ki erszényemet, hogy az emberek összetiporják -egymást, faképnél hagytam a derék társaságot és egyedül sétálni indultam -a vásárban. A sokféle változatos portéka sokáig mulattatott. Egyebek -közt öt-hat szavojai legényt vettem észre egy kis leány körül, akinek -még 10–12 gyatra almája volt a gyümölcsöskosarában, amelyen ugyan ám -szeretett volna túladni. A szavojai fiúk viszont szívesen meg akarták őt -attól szabadítani, de valamennyiöknek összevéve sem volt több két-három -fillérjöknél, ezzel pedig nem nagy rést üthettek az almák közt. Ez a -gyümölcsöskosár a Hesperidák kertje volt rájok nézve, a kis leányka -pedig az a sárkány, amely azokat őrizte. Ezen a komédián sokáig -mulatoztam, végül megoldáshoz juttattam a darabot, kifizetve az almák -árát a kis leánynak és vele kiosztatván azokat a kisfiúknak. Ekkor a -legédesebb látványok egyikében volt részem, amelyek az emberi szívet -kellemesen érinthetik, abban, hogy az örömet az ifjúkor ártatlanságával -párosulva láthattam eláradni magam körül. Mert a szemlélők is, látván -azt, osztoztak benne, nálam pedig, aki oly olcsón részese lettem ennek -az örömnek, ehhez még hozzájárult ama másik öröm érzése is, hogy az az -én művem volt. - -Midőn ezt a mulatságot összehasonlítottam azokkal, amelyeket az imént -otthagytam, megelégedéssel éreztem, micsoda különbség van egyfelől az -egészséges ízlések és természetes gyönyörök, és másfelől azok közt, -amelyek a gazdagságból fakadnak és nem igen egyebek, mint a csúfolódás- -és megvetés-szülte kizárólagos ízlések gyönyörei. Mert miféle örömet -lelhetett abban az ember, ha látta, amint a nyomortól lealjasult -embertömegek halomba verődtek és állati vadsággal egymást fojtogatták, -tiporták, hogy kimarják egymás kezéből azt az egy-két darab -összetaposott és besározott mézeskalácsot? - -A magam részéről, midőn mélyebben elmélkedtem az afféle gyönyörűség -fölött, amelyet az ilyes alkalmaknál élveztem, úgy találtam, hogy az -kevésbbé a jótékonyság érzésében áll, mint abban az örömben, hogy -megelégedett arcokat láthatunk. Ez a látvány oly varázzsal hat reám, -amely – jóllehet szívemig hatol – úgy látszik, kizárólag érzéki -benyomásból áll. Ha nem látom a megelégedést, amit okozok, mégha biztos -lennék is felőle, csak félig élvezem azt. Sőt ez oly önzetlen öröm -számomra, amely nem függ attól, mi részem lehet benne. Mert a népies -ünnepélyeknél mindig élénken vonzott az, ha vidám arcokat láthattam. Ez -a várakozásom azonban Franciaországban sokszor meghiusult, mert ez a -nemzet, amely oly vígnak tartja magát, kevés jókedvet mutat játékainál. -Régente gyakrabban elmentem a kültelki korcsmákba, hogy lássam ott a -köznép táncolását, de táncai oly ízléstelenek, magatartása oly -siránkozó, oly félszeg volt, hogy inkább megszomorodva, mint örvendezve -jöttem el tőlük. De Genfben és Svájcban, hol a nevetés nem párolog el -szünetlenül rosszakaratú bolondságokba, minden megelégedést és jókedvet -lehell az ünnepélyeken. A nyomorúság nem viszi oda ocsmány ábrázatát, -sem a fényűzés nem mutogatja ott orcátlan pompáját. A jólét, a -testvériség, az egyetértés arra késztetik a szívet, hogy kitáruljon és -sokszor egy-egy ártatlan öröm elragadtatásában az idegenek egymáshoz -szegődnek, egymás nyakába borúlnak és meghívják egymást, hogy együtt -élvezzék a nap örömeit. Magamnak is, hogy élvezzem ezeket a -szeretetreméltó ünnepségeket, nem szükséges részt vennem bennök. Elég -őket látnom; látva őket, osztozom bennök; és bizonyos vagyok a felől, -hogy a sok jókedvű arc közt egyetlenegy vidámabb szív sincs az enyémnél. - -Habár ez csak érzékleti gyönyör, bizonyára erkölcsi oka van, aminek -bizonyítéka az, hogy ugyanaz a látvány, ahelyett, hogy kellemesen hatna -reám s tetszenék nekem, fájdalommal és méltatlansággal marcangolhatja -keblemet, ha tudom, hogy a gyönyörnek és örömnek e jelei a gonoszok -orcáin nem egyebek, mint annak jelei, hogy gonosz szándékuk kielégítést -nyert. Egyedül az ártatlan öröm az, amelynek jelei kellemesen hatnak -szívemre. A kegyetlen és gúnyos öröm jelei megsebzik és lesujtják, mégha -ez semmi vonatkozásban nem áll is velem. Ezek a jelek, miután oly -különböző alapelvekből indulnak ki, nem lehetnek pontosan ugyanazok, de -utóvégre is egyaránt az öröm jelei és észrevehető különbségeik bizonyára -nem állanak arányban a bennem fölkeltett gerjedelmek különbségeivel. - -A fájdalom és kín érzelmei reám nézve még érezhetőbbek, úgy hogy -lehetetlen őket kiállanom a nélkül, hogy magam is talán még élénkebb -indulatoktól ne szenvednék, mint a milyeneket ábrázolnak. A képzelet, -erősítvén az érzékletet, azonosít a szenvedő lénnyel és sokszor több -aggodalmat kelt bennem, mint amennyit az illető maga érez. Egy -elégedetlen arc oly látvány, amelyet képtelen vagyok sokáig szemlélni, -kivált ha okom van azt gondolni, hogy ez az elégedetlenség engem illet. -Meg sem tudnám mondani, mennyi tallért csalt ki zsebemből amaz úri -házakban, amelyekbe hajdanán elég balgatag valék besodortatni magamat, -az inasok zsémbes és mogorva arckifejezése, akik durcásan szolgálnak; az -ilyen szolgák mindig meglehetős drágán fizettették meg velem uraik -vendégszeretetét. Mindig erősen illetve az érzéki tárgyaktól s kivált -azoktól, amelyek a kéj vagy kín, jóakarat vagy ellenszenv jelét tárják -elő, tovasodortatom magam e külső benyomásoktól és soha nem tudom magam -alóluk másként kiragadni, mint csak ha tovamenekülök. Egy jel, egy -taglejtés, egy pillantás valamely ismeretlen részéről elegendő, hogy -megzavarja örömeimet vagy csillapítsa kínjaimat. Csak akkor vagyok a -magamé, ha egyedül vagyok, egyébkor mindazok játékszere vagyok, kik -körültem vannak. - -Régibb időben örömest éltem a nagyvilágban, amikor mindenki szemeiben -csak jóakaratot láttam, vagy legrosszabb esetben közömbösséget azok -szemeiben, akik előtt ismeretlen valék; de ma, midőn nem kevesebb -fáradságot fordítanak arra, hogy ábrázatomat megmutassák a népnek, mint -arra, hogy előtte egyéni jellememet elpalástolják, nem tehetem ki -lábomat az utcára a nélkül, hogy szivettépő tárgyakat ne lássak magam -körül. Nagy léptekkel sietek ki a szabad mezőre; mihelyt a zöld mezőt -látom, újra lélegzeni kezdek. Kell-e hát csodálkozni rajta, ha szeretem -a magányt! Csupa rossz indulatot látok az emberek orcáin, míg a -természet folyton nevető arccal fogad. - -Mindamellett, meg kell vallanom, örömet is érzek az emberek közt való -élésben, a meddig ösmemeretlen az arcom előttük. De ez oly öröm, amelyet -nem igen hagynak meg számomra. Nehány évvel ezelőtt még szerettem -keresztül-kasul járni a falvakat és végignézegetni reggel, amint a -földművelők kijavították szerszámjaikat, vagy az asszonyokat, amint a -kapuban álltak gyermekeikkel. E látványban volt valami olyas, ami -megindította szívemet. Némelykor önkéntelenül megállottam s elnézegettem -e derék emberek apró fogásait és úgy éreztem, hogy felsóhajtok, azt sem -tudva, miért. Nem tudom, észrevették-e, hogy elérzékenyültem e kisded -örömökre s ettől is meg akartak-e fosztani; de ama változásból, amelyet -az ábrázatokon észreveszek, midőn a falun végigmegyek, és amaz -arckifejezésből, amellyel végignéznek, kénytelen vagyok belátni, hogy -nagy gondot fordítottak reá, hogy inkognitómat elárulják. Ugyanez a -dolog történt velem, de még jellemzetesebb módon, a Hadastyánok palotája -előtt. Ez a szép intézet mindig érdekelt. Sohasem láthatom megindulás és -tisztelet nélkül a derék aggastyánok e csoportjait, akik elmondhatják, -mint a lacedemonbeli aggok: - - Mi is voltunk egykoron - Fiatalok, vitézek és merészek. - -Egyik kedvenc sétahelyem a katonai iskola körüli tér volt és örömmel -találkoztam imitt-amott néhány hadastyánnal, akik megőrizve régi katonai -tisztességtudásukat, menetközben köszöntek nekem. Ez az üdvözlés, -amelyet szívem százszorosan visszaadott nekik, kellemesen érintett és -fokozta a látásukon érzett örömemet. Minthogy semmi olyast nem tudok -eltitkolni, ami megindít, gyakran beszélgettem a hadastyánokról is, és -arról, mily kellemesen érintett a látásuk. Nem kellett ennél több. -Bizonyos idő mulva észrevettem, hogy nem voltam többé ösmeretlen -előttük, vagy inkább, hogy jóval több valék előttük, mivel ugyanoly -szemekkel néztek reám, mint a nagyközönség szokott. Semmi udvariasság, -semmi köszöntés többé. Visszataszító arckifejezés, ádáz tekintet lépett -korábbi udvariasságuk helyébe. Miután állásuk régi nyíltszívűsége nem -engedte meg nekik, mint a többieknek, hogy vigyorgó és áruló álarccal -takarják be rosszindulatukat, teljes nyiltsággal a leghevesebb -gyűlöletet tanusítják irántam, és olyan határtalan a nyomorúságom, hogy -kénytelen vagyok becsülésemben megkülönböztetni azokat, akik a -legkevésbbé leplezik el dühöket előttem. - -Ez idő óta kevesebb gyönyörűséggel sétálgatok a Hadastyánok palotájának -környékén; azonban, minthogy irántok való érzelmeim nem függenek az ő -irántam való érzelmeiktől, sohasem láthatom tisztelet és meleg -érdeklődés nélkül hazájok eme régi védelmezőit; de meglehetős súlyos -dolog látnom azt, hogy ily rosszúl viszonozzák nekem azt az -igazságosságot, amit irántok tanusítok. Ha véletlenül egy-egy olyannal -találkozom közülök, aki kicsúszott az általános kitanítás alól, vagy aki -nem ismerve képmásomat, semmi ellenszenvet nem tanusít irántam, ennek az -egyetlennek udvarias köszöntése bőven kárpótol a többiek durva -magatartásáért. Megfeledkezem róluk, hogy csupán ezzel foglalkozzam és -azt képzelem, hogy olyan a lelke, mint az enyém, amelybe a gyűlölet nem -tud beférkőzni. A mult évben is részem volt ebben a gyönyörben, midőn -átkeltem a vizen, hogy a hattyúk szigetén sétálgassak. Egy szegény öreg -hadastyán egy csónakban valami társaságra várt, hogy átkelhessen. -Odaléptem és mondtam a révésznek, hogy keljünk át. Az ár erős volt és az -átkelés soká tartott. Alig mertem a hadastyánt megszólítani, mert attól -tartottam, hogy rám förmed és visszautasít, mint a többiek szokták; de -becsületes arckifejezése megnyugtatott. Elbeszélgettünk. Józaneszű és -helyes viseletű embernek látszott. Nyílt és nyájas modora meglepett és -elbájolt. Nem valék ennyi jóindulathoz szokva. Meglepetésem megszűnt, -amikor megtudtam, hogy csak a legutóbb érkezett a vidékről. Beláttam, -hogy még nem mutatták meg neki a képmásomat és nem világosították fel -felőlem. Felhasználtam ezt az inkognitót, hogy beszélgessek néhány -percig egy emberrel és azon az édességen, amit ebben találtam, éreztem, -hogy a legközönségesebb örömek ritka volta mennyire föl tudja ezek -értékét fokozni. Midőn kiszáltam a csónakból, ő is előkereste a maga két -szegény fillérjét. Kifizettem a szállítási díjat és kértem őt, hogy -tegye el a maga két fillérjét, miközben reszkettem, hogy megharagítom. -Nem haragudott meg, sőt ellenkezőleg, meghatotta a figyelmem, s kivált -az, amit ezután tanusítottam, hogy – mivel idősebb volt nálamnál – -segítettem neki a csónakból való kiszállásnál. Ki hinné, hogy eléggé -gyerek voltam és sírtam miatta örömömben? Szinte égtem a vágytól, hogy -egy huszonnégy garasos pénzdarabot nyomhassak a markába egy kis -dohányra, de nem mertem. Ugyanaz az álszemérem, amely itt visszatartott, -már gyakran megakadályozott egy-egy jócselekedet végrehajtásában, -amelyek örömmel töltöttek volna el, de amelyektől bárgyúságomat siratva, -visszatartottam magamat. Ezúttal, miután elhagytam öreg hadastyánomat, -csakhamar megvigasztalódtam abban a gondolatban, hogy úgyszólván saját -elvem ellenére cselekedtem volna, ha udvariassági megnyilatkozását -pénzzel viszonoztam volna, ami lealacsonyítja annak nemességét és -beszennyezi önzetlenségét. Igyekeznünk kell azokon segíteni, akik -rászorultak, de a mindennapi érintkezésben engedjük, hadd végezze a -természetes jóakarat és udvariasság a maga munkáját a nélkül, hogy bármi -megvásárolható és kalmár dolog merészeljen ily tiszta forráshoz -közeledni, hogy azt megrontsa vagy felzavarja. Mondják, hogy -Hollandiában megfizetteti a nép, ha megmondja az embernek, hány óra van -vagy megmutatja az utat. Nagyon megvetésreméltó népnek kell annak -lennie, amely a humanitás legegyszerűbb kötelességeit ekként piaci áruvá -teszi. - -Megfigyeltem, hogy egyedül Európa az, ahol pénzért árulják a -vendégszeretetet. Egész Ázsiában ingyen szállásolják el az embert. -Belátom ugyan, hogy ott nem találunk fel oly jól minden kényelmet. De -hát az semmi, ha magunkban elmondhatjuk: ember vagyok és embertársaim -befogadtak? A tiszta humanitás az, amely hajlékot nyujt nekem. A kisded -nélkülözések minden baj nélkül elviselhetők, ha a szív jobb bánásmódban -részesül, mint a test. - - - - -Tizedik séta. - -Ma, virágvasárnapján éppen ötven esztendeje annak, hogy először láttam -Warensnét. Ő huszonnyolc éves volt akkor, mert egyszerre született a -századdal. Én még nem voltam tizenhét, és ébredező véralkatom – de -amelyet még nem ösmertem – új hévvel ruházta föl természettől fogva -élettel-teljes szívemet. Ha nem volt csodálatos, hogy ő jóakarattal -fordult egy élénk, de nyájas és és szerény, eléggé kellemes külsejű -fiatalember felé, még kevésbbé volt az, hogy egy bájos, szellemmel és -kellemmel telt asszony a hála mellett gyöngédebb érzelmeket is -fakasztott bennem, amelyeket nem igen különböztettem meg amattól. De a -legkülönösebb a dologban az volt, hogy ez az első pillanat egész -életemre nézve döntő lett és az események kikerülhetetlen -egymásbafűződésénél fogva hátralevő napjaim sorsát megszabta. Lelkemnek, -amelynek organumaim nem fejlesztették ki legbecsesebb képességeit, még -semmi határozott alkata nem volt. Az szinte türelmetlenül várta azt a -pillanatot, amely ezt meg fogja neki adni, azonban ez a pillanat, bár ez -a találkozás gyorsította azt, nem érkezett el oly hamar; s az erkölcsök -azon egyszerűségében, amelyet a nevelés nyújtott nekem, sokáig messzire -eltolódni láttam számomra azt a gyönyörűséges, de rohamos állapotot, -amelyben a szerelem és az ártatlanság ugyanabban a szívben lakozik. Ő -eltávolított magától; engem minden visszaszólított hozzá. Vissza kellett -oda mennem. Ez a visszatérés eldöntötte sorsomat és már jóval előbb, -mielőtt őt bírhattam volna, csupán ő benne és érette éltem. Óh ha -egészen betölthettem volna a szívét, mint ahogy ő betöltötte az enyémet! -Micsoda békés és gyönyörűséges napokat töltöttünk volna együtt! Hisz’ -ilyeneket töltöttünk, de mily rövidek és gyorsan elfutók voltak azok, és -micsoda sors követte őket! Nincsen nap, amelyen örömmel és -meghatottsággal ne emlékezném életemnek erre az egyetlen és rövid -idejére, amelyben énemet teljesen, zavartalanul és akadály nélkül -megőriztem s a melyben igazán elmondhatom, hogy éltem. Elmondhatom -körülbelül úgy, mint a Prætoriumnak az a præfektusa, aki Vespasianus -alatt kegyvesztetté léve, napjait békében végezte falusi birtokán: -_Hetven évet töltöttem a földön, de ebből csak hetet éltem._ E nélkül a -rövid, de becses időköz nélkül talán bizonytalanságban maradtam volna -önmagam felől, mert életem összes többi részében – könnyű és ellenállás -nélküli lény lévén – annyira a mások szenvedélye által ide-oda -hányatott, dobált, rángatott életet éltem, hogy mint úgyszólván passzív -szereplő ebben a szörnyű viharos életben, nehezen tudnám -megkülönböztetni, mi igazán az enyém a saját magamviseletében, a -vaskényszerűség oly súlyosan nehezedett reám. De e kevés esztendő alatt, -egy nyájas és kedves nőtől szerettetve, azt tehettem és az lehettem, -amit tenni és ami lenni akartam, és szabadidőmnek okos felhasználásával, -az ő tanácsaitól és példájától is erősíttetve, lelkemnek – amely ekkor -még egyszerű és új volt – azt a formát adhattam, amely azt a legjobban -megillette és a melyet az mindig meg is őrizett. A magány és a -szemlélődés vágya azokkal az áradozó és gyöngéd érzelmekkel együtt -született szívemben, amelyek azok táplálására voltak rendelve. A lárma -és a zaj összeszorítja és elfojtja, a nyugalom és a béke életrekelti és -megerősíti őket. Össze kell szednem magamat, hogy szerethessek. -Rábeszéltem mamácskát, hogy falun éljünk. Egy magános ház egy völgy -lejtőjén lőn a menedékhelyünk, s itt, négy-öt év alatt egy századra való -életet és oly tiszta és teljes boldogságot élveztem, amely bájával -mostani sorsom borzalmát is béragyogja. Szükségem volt egy szívem -szerint való barátnőre, és megnyertem azt. Vágytam a falusi élet után, -és megkaptam azt. Nem bírtam elviselni a leigáztatást, tökéletesen -szabad, sőt több mint szabad voltam, mert csupán vonzalmaim bilincseltek -le és csak azt műveltem, amit művelni akartam. Minden időmet édes gondok -vagy mezei foglalatosságok töltötték be. Semmi egyebet nem kívántam, -mint hogy ez a kellemes állapot sokáig tartson; egyedüli gyötrelmem az a -félelem volt, hogy az nem sokáig fog tartani, s ez az aggodalom, amely -helyzetünk kényes voltából fakadt, nem alap nélkül való volt. Ettől -fogva azon járt az eszem, hogy e nyugtalansággal szemben némi -szórakozást szerezzek elmémnek és segélyforrásokat arra, hogy -következményét megelőzzem. Úgy gondoltam, hogy a tehetségek bő készlete -a legbiztosabb segélyforrás a nyomorúság ellen, ezért elhatároztam, hogy -üres időmet arra használom, hogy képessé tegyem magamat arra, mely -szerint egykor lehetőleg megadhassam a legjobb asszonynak azt a -támogatást, amelyet tőle nyertem vala. - - - - -JEGYZETEK. - - -Első séta. - -_12. lap, 6. sor._ Furfangos gyűlöletük: Rousseau egykori barátaira: -Diderotra, D’Alembertre, Holbachra, Humera Grimmre és D’Épinaynére -gondol, akik ellenségeivé váltak és a föld hatalmasaival szövetkezve, az -ő vesztére összeesküdtek. - -_12. l. 22. s._ Tizenöt éve… Már a _Rousseau juge de Jean-Jacques_-ban -is, amelyet pár évvel korábban írt, két helyen szintén 15 évet említ, -amióta a szerencsétlenség rázúdult; sőt Moultou genfi lelkészhez -intézett levelében már 1770 április 6-án ezt írja: «Tizenöt éve -dolgoznak ellenem a föld alatt» (Oeuvres complètes, éd. Hachette, t. -XII. p. 212), vagyis ő bizonyára 1756 április 9-étől, az Ermitage-ba -való költözésétől – ami által kivonta magát barátai befolyása alól s -lassankint egész világnézetében elfordult tőlük, nyers -materializmusuktól, rideg atheismusuktól – számítja barátainak ellene -való fordulását. 1762 január 26-án Malesherbeshez intézett levelében ezt -írja: «Csak 1756 április 9-én kezdtem élni!» (Oeuvr. compl. t. X. p. -304.) Tényleg az Ermitageban és Montmorencyban töltött évekkel kezdődik -Rousseau lángelméjének teljes kifejlődése, önálló írói és gondolkodói -egyéniségének teljes és érett kivirulása és – barátaival való szakítása. - -_13. l. 28. s._ Tíz év mulva… Rousseau üldözési mániája első, hevesebb -kitörésre 1766 nyarán Woottonban jutott, midőn Hume-ot árulással -vádolta; tetőpontját 1776 február 24-én a Notre Dame-székesegyházban -lefolyt jelenettel érte el, – ettőlfogva baja fokozatosan enyhült. - -_17. l. 13. s._ Dialogusait (Rousseau juge de Jean-Jacques) -1775–1776-ban írta. - -_18. l. 7. s._ Rousseau nem nagyon bízott az orvosok tudományában, hanem -a természet erejére bízta magát; az orvosok elleni kifakadásaival -_Vallomásaiban_ is több helyt találkozunk (I. 226., 238. l.). Az -oratoriánusok ellenséges magatartásáról szóló gyanúja, minden -valószinűség szerint, nem egyéb, mint üldözési mániájának beteges -jelensége, amelynek utónyomai még az _Álmodozások_ írásakor is -visszamaradtak lelkében. _Vallomásai_ X.-ik könyvében nagy -bizalmatlansággal nyilatkozik Berthier atyáról, aki mindenüvé -betolakodik, akinek «mosolyában nem tudom miféle kajánságot láttam, a mi -teljesen megváltoztatta arckifejezését előttem» (magy ford. II. k. 238. -l.). - -_19. l. 16. s._ Rousseau _Vallomásait_ 1765–1770-ben írta, azok 1765 -őszig, Svájcból való távozásáig adják elő élete történetét. - -_21. l. 28. s._ Montaigne _Essais_-i 1580-ban jelentek meg. - - -Második séta. - -_25. l. ő. s._ Mint ez adatból látszik, Rousseau 1776 december havában -vagy 1777 elején, a menilmonti baleset után írta az _Álmodozások_ I–II. -könyvét. - -_31. l. 27. s._ ***-né, Schneegans szerint, Mme la prèsidente d’Ormoy -regényírónő; első regénye, amelyről itt szó van, «Les Malheurs de la -jeune Emilie» (1777). (Les Rêveries du promeneur solitaire. Strasbourg, -éd. Heitz, p. 153.). - -_36. l. 4. s._ Célzás Szent Ágoston prædestinatio-tanára, amely az Isten -kegyelmi kiválasztása mellett a bűnösök egy részének elvetését tanítja. - - -Harmadik séta. - -_36. l._ Solon verse, található Plutarchos, _Párhuzamos életrajzok:_ -Solon, XXXI. fejezetében; dr. Kacskovics Kálmán így fordítja a verssort: -Vénülök, de azért folytonosan tanulok (I. köt. 211. l.). - -_40. l. 19. s._ Rousseau becsületes iparos (órás) családból származott; -szépapja jelentékeny vagyonát 10 gyermeke közt osztotta meg s így a -Rousseau nagyapjára (R. Dávidra) már csekély vagyon jutott; Rousseau -Dávidnak 3 fia és 3 leánya maradt; ami Rousseaunk atyja, Izsák, -könnyelmű, veszekedő s gyermekeivel nem törődő ember volt, anyja -(Bernard Zsuzsánna) szintén tekintélyes polgárcsaládból származott, de -anyai nagyatyja (B. Jakab) parázna életmódja miatt a tanácstól és a -consistoriumtól sokféle büntetésben részesült, kimerülés folytán korán, -33 éves korában meghalt; anyja, a «szép B. Zsuzsánna» (szül. 1663.) a -kacérkodást és tetszelgést kizáró egyházi rendeletek meg nem tartása -miatt konzisztoriumi megrovásban részesült; apja testvérének, R. -Theodorának, anyja testvérével, B. Gáborral való házasságában már 8 -nappal az esküvő után megszületett az első gyermek, ami szintén -konzisztoriumi megrovást vont maga után. Rousseau kissé szebb színben -tünteti föl atyját, mint a valóság mutatja. - -_40. l. 20. s._ Lambercier lelkésznél Bosseyben. - -_40. l. 28. s._ _Vallomásaiban_ (I. 61–71. l.) részletesen leírja a -torinoi menedékhelyen az áttérésre történt előkészítését. - -_42. l. 18. s._ E külső és belső átalakulásról, amelyen dijoni -pályamunkájának megjelenése után, 1751-ben átment, részletesen szól a -_Vallomásokban_ (II. 91–94). - -_43. l. 6. s._ Forradalom… a párizsi laza erkölcsi felfogással és -fényűzéssel szemben a puritán genfi erkölcsiség, egyszerűség, igazság, -természetesség elvei emelkedtek már dijoni pályaművében érvényre. - -_44. l. 10. s._ A modern filozófusok alatt Voltaire, La Mettrie, -Diderot, D’Alembert, Helvétius és Holbach értendő. - -_47. l. 1. s._ «Gyermekkorom előítéletei» alatt genfi neveltetésének -emlékeit érti, azt a vallásos és erkölcsi szellemet, fölfogást, amelyet -ott gyermekkorában magába szítt s amely szívének-lelkének soha el nem -mosódó öröksége maradt. - -_48. l. 14. s._ A 3 előző lap hangulata, fejtegetése sok részben rokon a -_Szavojai Vikárius hitvallásának_ – az _Emil_ IV-ik könyvébe szőtt ezen -becses valláserkölcsi vizsgálódásnak – hangjával és hangulatával (l. -különösen a Sz. V. Hitvallásának [magy ford. Sárospatak, 1912.] 34., -52–53., 67., 83. lapjait). - - -Negyedik séta. - -_57. l. 11. s._ R. *** abbé, Schneegans szerint (id. mű 153. l.), Thomas -Marie Royou (szül. 1740 körül, meghalt 1792.), a Louis le -Grand-kollégium tanára, a _L’année littéraire_ egyik szerkesztője. Vitam -vero impendenti – célzás R. jelmondatára: _Vitam impendere vero_ (életét -az igazság szolgálatába állítani), Juvenális mondása. (Sat. IV. 91.) -1758 márc. 20-án D’Alemberthez intézett híres levelében (Lettre sur le -spectacle), ennek egyik jegyzetében találjuk először e jelmondatot -(_Vitam impendero vero_ – ezt választottam jelmondatul s ehhez méltónak -érzem magam). 1762-től fogva igen sokszor levelei élére illeszti; 1762 -júl. 21-én Luxembourg tábornagynéhoz intézett levele végén már úgy szól -róla, mint ismeretes dologról, ezt óhajtja arcképe alá, neve helyett -tétetni, s ezt vésette pecsétnyomójára is. - -_58. l. 22. s._ Rousseau torinói tartózkodása alatt, midőn gr. De -Vercelliné házában inaskodott, úrnője halála után «ellopott egy kis -régi, rózsaszínű, ezüstös szalagot.» Mivel nem igen rejtette el, -megtalálták nála, a vallatásnál azt felelte, hogy Marion szolgáló adta -neki; Marion sírva tiltakozott a vád ellen, de Rousseau állhatatosan -megmaradt állítása mellett (Vallom. I. 85–86. l.). - -_59. l. 15. s._ Jelszavát, mint föntebb láttuk, még Franciaországból -való menekülése előtt fölvette. - -_66. l. 24. s._ _Temple de Gnide_ (Cnidosi templom), Montesquieu érzéki -és ízetlen regénye vagy idillje (1725), amelyet a párisi frivol és -libertinus társaság mulattatására írt, különösen pedig a ma -gyönyörhajhászó kis udvar számára, a melyben Bourbon herceg -miniszterelnöknek a nővére uralkodott. Egy kortársa azt mondotta e -műről: Cela sort de la tête de quelque libertin qui a voulu envelopper -des ordures sous des allégories. - -_75. l. 31. s._ Rousseau _Vallomásai_ írásakor 53–58 éves volt. - -_77. l. 9. s._ Paquis-városrész Genfnek a Rhône jobbpartján fekvő északi -és déli része. - -_78. l. 5–6. s._ Tasso: Gerusalemme liberata, c. II. 22. - -_78. l. 20. s._ Plainpalais, Genfnek a Rhône balpartján fekvő déli -városrésze. - - -Ötödik séta. - -_22. l. 4. s._ Rousseau a _Vallomások_ II. kötetének 373–392. lapjait -szenteli a Szentpéter-szigetén való tartózkodása leírásának. - -_82. l. 15. s. Regényesebbek_ (romantiques) – a romantikus szónak első -használata. - -_83. l. 24. s._ A môtiersi megkövezésről (lapidation), amely 1765 szept. -6 és 7 között éjjel folyt le s a melynek folytán R. kénytelen volt -Môtierst odahagyni, l. a _Vallomások_ II. 371–378. lapjait. - -_84. l. 9. s._ Csak két hónapot… tulajdonképen annyit sem, mert R. -szept. 8-án érkezett a szigetre s okt. 16-án már kiűzte onnan a berni -kormány rendelete. - -_86. l. 1. s._ Neuchâtelnek első igazi modern botanikusa és -természettudósa: Jean-Antoine _d’Ivernois_ (szül. 1703.) orvos volt, aki -széleskörű orvosi gyakorlata mellett tudományos munkásságra is talált -időt. Megírta Neuchâtel flóráját (Catalogue méthodique des plantes qui -croissent naturellement dans la souveraineté de Neuchâtel et Valangin, -1745 – 1746). Testvére, Guillaume Pierre államügyész révén, aki nyaranta -Môtiers-Traversben lakott, R. csakhamar megismerkedett vele, azonban már -1764–65 telén meghalt; R. tisztelt és csodált odaadó barátját vesztette -el benne. «Elvesztése mind számunkra, mind a közre nézve nagy veszteség -s én a szenvedésbeli türelem és erény mintaképét veszítém el benne, a -melyre sokszor szükségem volt.» Ez a férfiú vezette őt be a botanikába, -utalta Linnére és ismertette meg a sexualis rendszerrel. R. előtt Linné -úgy tűnt föl, mint egy jóságos égi szellem, aki a három természeti -ország legkedvesebbikét az eszelősség és önzés világából világosságra -hozta, gyönyörűségünkké tette. Most már egészen más szinben látta a -világot, mint midőn a Warensné tanítványa volt. Másik botanikustársa -_Dupeyrou_ neuchâteli gazdag magánzó volt, aki a holland gyarmatokban -nőtt fel s ott gazdag botanikai ismeretekre tett szert. A harmadik -_Neuhaus_ neuchâteli orvos. - -_86. l. 20. s._ A _Systema naturae_ alatt Linné műve értendő amelyet már -az előző télen áttanulmányozott. - -_90. l. 22. s._ Tizenöt év eltelte után… kissé túlzott számítás, mert ha -1778 elején írta is e sorokat, akkor is csak 12 és fél év telt el a -Szentpéter-szigetén való tartózkodása óta. - - -Hatodik séta. - -_107. l. 32. s._ Gyges gyűrűje láthatatlanná tette annak viselőjét. - - -Hetedik séta. - -_112. l. 2. s._ Utazásaim közben… Angolországban (Woottonban), -Normandiában s Délfranciaországban való tartózkodása alatt állandóan s -nagy hévvel botanizált. - -_112. l. 6. s._ Rousseau 1770 június havában (20-adika táján) tért -vissza Párizsba és telepedett ismét meg a Platriére-utcában; ekkor 58 -éves volt, – az évszámokat mindig csak nagyjában, hozzávetőleg állapítja -meg. - -_112. l. 15. s._ Párizsban eleinte nagy érdeklődéssel folytatta -botanikai vizsgálódásait és tanulmányait; a szabadban tett sétái mind -botanikai kirándulások voltak. 1771-ben lassankint visszavonult a -párizsi társaságtól, 1772-ben a barátaival való érintkezést, 1773-ban a -levelezést megszünteti; ezután a botanikáról is lemond és 1776-ban -botanikai könyveit és rajzait, nagy herbariumát és maggyűjteményét -eladta az angol Malthusnak. - -_112. l. 24. s._ 1777–78. telén mohokat és zúzmókat gyűjtött Párizs -környékén; a genfi Prévost, aki utolsó életévében többször meglátogatta -híres honfitársát, beszéli, mily bámulatos gonddal és gyöngédséggel -kezelte R. növénygyűjteményét. Szerette és tisztelte Linnét, az újabb -növénytani műveket, pl. A Murray «Systema vegetabilium»-ját -áttanulmányozta. - -_116. l. 31. s._ R. korában a botanika igen elhanyagolt állapotban volt -Franciaországban, azt a patikusok, gyógyművészek és kuruzslók -kizárólagos ügyének tekintették és a trye-i kastélyban a Conti herceg -emberei a botanizáló Rousseaut veszedelmes csalónak kiáltották ki, aki -állítólag a bölcsek kövét, meg az életelixirt kereste és titkos -tudományát az emberek mérgezésére használta fel. E tekintetben Rousseau -végtelen sokkal megelőzte korát, a hazugság és babona elleni harc egyik -előharcosa, a tudomány szabadságának apostola volt. Nemcsak teljes -értéke szerint méltányolta Linné nagy jelentőségét, hanem tovább ment -nála, mert fölismerte, hogy a növények strukturájának és -organizációjának kipuhatolása a botanikai tudomány legfőbb feladata. - -_117. I. 30. s._ Rousseau nagy hódolattal írt Linnének 1771 szept. -21-én; «nagyon tudatlan, de nagyon buzgó tanítványának» nevezi magát, -aki nagy részben az ő iratai forgatásának köszönheti azt a nyugalmat, -amit élvez. «Egyedül a természettel és önnel, mezei sétáimban -gyönyörűséges órákat töltök és igazibb hasznot látok az ön _Botanikai -filozófiájából_, mint az összes erkölcstani művekből. Örömmel hallom, -hogy nem vagyok ön előtt teljesen ösmeretlen s hogy egyik-másik művét -meg akarja nekem küldeni. Legyen meggyőződve Uram, hogy azok kedvenc -olvasmányaim lesznek és az a gyönyörűség még nagyobbá lesz azáltal, hogy -azokat öntől kaptam.» - -_128. l. 5. s._ Rousseau 1765 augusztus havában mászta meg az 1449 méter -magas Robaila-hegyet, vagyis a Chasseron-hegy északi lejtőjén levő -Robaila-majorságot. - -_129. l. 27. s._ Montmollin motiersi lelkész, a ki eleinte jó -barátságban állott Rousseauval, de aztán – a _Hegyi Levelek_ megjelenése -után (1764) – a neuchâteli papság ösztönzésére, fellázította ellene a -motiersi lakosságot. - -_130. l. 9. s._ Louis Comte _d’Escherny_ (1733–1814) egy lelkes francia -fiatal ember; Pury ezredes Rousseau szomszédja Motiersben. 1764 júl. -25-én indultak el a kirándulásra és Noirvaux községből hágtak fel az -1611 m. magas Chasseron-hegyre. Ennek csúcsa egészen alpesi jellemet -mutat és nagyszerű kilátás nyílik róla az Alpok láncolatára, a svájci -fennsíkra és a Jura-hegységre. - -_130. l. 16. s._ Rousseaut itt a névhasonlatosság megtévesztette, mert a -könyvkereskedő boltja a Chasseral-hegyen, Neuchâtel egy másik magas -hegyén állott. - -_130. l. 21. s._ Rousseau 1768 július havában időzött Grenoble-ban. 1768 -jún. 18-án ért szökve Normandiából Lyonba s itt Boy de la Tournénál -töltött pár hetet; júl. 7–10. napján több botanikus társaságban -kirándulást tett a Grande-Chartreuse hegyvidékére; innen, társaitól -elválva, a Sapey-hegyen át Grenoble-ba ereszkedett le; innen júl. 25-én -Chambérybe rándult, hogy egykori barátnőjének és imádottjának, -Warensnénak (✝ 1762) sírját fölkeresse. Grenoble-ból aug. 17-én utazott -Bourgoinbe. - -_131. l. 30. s._ Bovier ügyvéd később, mikor nyomtatásban olvasta R.-nak -ezt az előadását és róla szóló jellemzését, a leghatározottabban -tagadta, hogy ez a jelenet megtörtént volna. - - -Nyolcadik séta. - -_148. l. 29. s._ Az ötödik álmodozásban. - - -Kilencedik séta. - -_150. l. 7. s._ D’Alembertnek Geoffrin-néről írt emlékbeszédéről van -szó. Geoffrinné (1699–1777) nagyhírű, keresett szalont tartott, ízlése, -szívjósága magasra kiemelte őt a társaságban. Háza csaknem 30 évig az -összes államférfiak, írók és művészek találkozó helye volt; D’Alembert, -Raynal, Helvétius. Galiani, Marmontel, olykor Diderot, vendégei közé -tartoztak. - -_160. l. 1. s._ Az Ermitage-ban való tartózkodása idején (1756 ápr. -9-től 1757 dec. 15.) történt, amely egynegyed órányira volt a -Chevrette-től, D’Épinayné kastélyától. - -_162. l. 19. s._ Rousseau, midőn 1754 nyarán pár hónapot töltött -Genfben, többször részt vett ilyen népies mulatságokon, de -gyermekkorából is emlékezett azokra. - -_165. l. 12. s._ Az invalidusok palotája, a Szajna balpartján, 1844 óta -dómjában I. Napoleon felséges síremlékével. - -_165. l. 17–18. s._ Plutarchos, Párhuzamos életrajzok: Lykurgos, XXI. -fejezetében ez olvasható: A spártaiak ünnepén az öregek kara így kezdte -az éneket: - - Mi hajdanában mind erős ifjak valánk. - -Erre az ifjak kara így válaszolt: - - Mi meg leszünk, de még vitézebbek, mint ti most. - -(Dr. Kacskovics K., Plutarchos párhuzamos életrajzai, Budapest, 1894. I. -k. 120. l.). - - -Tizedik séta. - -_168. l. 1. s._ Rousseau e tizedik sétát 1778 virágvasárnapján (ápr. -12.-én) írta, mert ekkor volt 50 esztendeje, hogy Genfet elhagyva, -Szavojába szökött s Annecyben Warensnéval találkozott. E találkozás 1728 -március 21-én, virágvasárnapján történt. Szökésére a közvetlen okot az -adta, hogy március 14-én este 6 órakor, midőn mezei sétájából a városba -visszaigyekezett, a város kapuját éppen az orra előtt csapták be; -minthogy kimaradásáért durva mesterétől kétízben már kemény fenyítésben -részesült, a második után, mint _Vallomásai_ban mondja (I. 42–43.), -elhatározta, hogy nem teszi ki magát többé ennek s nem tér többé vissza -a városba. Nehány napi kóborlás után Confignonba érkezett s ennek -plébánosa (Pontverre) szívesen fogadja őt, azonnal áttérítésére gondol s -ennek előkészítésére egy előkelő és jótékony úri hölgyhöz Annecybe -küldi. Ez az úrihölgy báró Warensné, aki maga is 1726-ban tért át a -kath. vallásra s Rousseaut pár nap mulva Torinoba küldi a katechumenusok -intézetébe, hogy ott a kath. vallásra előkészülve, áttérjen. E -találkozás hosszú évekre eldönti Rousseau életének és szívének sorsát. - -_168. l. 3. s._ Rousseau itt mind a Warensné, mind a saját életkorára -vonatkozólag kissé téved: Warensné (Françoise-Louise de La Tour) 1699 -május 31-én született Veveyben s így 1728 tavaszán már 29-ik évében -volt, ellenben R. még nem volt 16 éves. - -_169. l. 21. s._ Rousseaut már március 24-én Torinoba küldte; innen R., -miután április 23-án ref. vallását levetkezte, különböző szolgálatok -végzése és kalandok átélése után 1729 tavaszán ismét visszatért -Warensnéhoz, aki őt szivesen fogadta és végleg magánál tartotta. - -_170. l. 2. s._ Másutt (X. 304.) mint Spartianus mondását idézi, hogy -Similis, Trajanus udvaronca, miután minden keserűség nélkül elhagyta az -udvart és minden hivatalos állását, hogy békésen falusi jószágán éljen, -e szavakat vésette sírkövére: _Hetvenhat évig időztem e földön, de csak -hét évet éltem belőle!_ Ámde nem Spartianus, hanem Dionysos Cassius -idézi e mondást. - -_170. l. 15. s._ Rousseau 1729-től, olykor hosszabb megszakításokkal -1740-ig élt Warensné közelében; 1733 őszén lesz Warensné kedvese, de -szivén Claude Anet-vel, majd Winzenried-del kénytelen osztozni. - -_170. l. 30. s._ E magános lak alatt a Charmettes-et érti (Chambéry -közelében), amelyben 1738–1740-ben éltek, részint (télen) R. egyedül, -részint (nyáron) együtt Warensnéval és Winzenried-del. R. itt költőileg -idealizálja a Charmettesben Warensnéval töltött szép éveket. Az -bizonyos, hogy szíve itt nyílt ki s lett fogékonnyá a szerelem és a -természet szépségei iránt s az is bizonyos, hogy irodalmi és tudományos -képzettségének alapjait itt vetette meg. - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -10 |E kérdésésekre |E kérdésekre - -15 |pokol midnen |pokol minden - -18 |kollektrv |kollektiv - -20 |sem tehetnk |sem tehetek - -24 |köszönhetten |köszönhettem - -25 |ritbább |ritkább - -27 |így csakem |így csaknem - -30 |hangon bezséltek |hangon beszéltek - -41 |tisztességkez |tisztességhez - -51 |köveztkezik |következik - -56 |együt tazt |együtt azt - -60 |ítéletnak |ítéletnek - -73 |ha csupan |ha csupán - -73 |mentségémre |mentségemre - -74 |amely ben |amelyben - -75 |hazugság nak |hazugságnak - -105 |megggyőződtem |meggyőződtem - -117 |Fra ciaországban |Franciaországban - -123 |füstban |füstben - -141 |ekkkor újra |ekkor újra - -142 |annak szamára |annak számára - -148 |álmodozásomben |álmodozásomban - -156 |körülmeny |körülmény - -172 |élni! |élni!» - -175 |szentetli |szenteli] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/66939-0.zip b/old/66939-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index db22665..0000000 --- a/old/66939-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66939-h.zip b/old/66939-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 0ff8447..0000000 --- a/old/66939-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66939-h/66939-h.htm b/old/66939-h/66939-h.htm deleted file mode 100644 index 15193b6..0000000 --- a/old/66939-h/66939-h.htm +++ /dev/null @@ -1,5528 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Egy magános sétáló -álmodozásai by Jean-Jacques Rousseau</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Egy magános sétáló álmodozásai, by Jean-Jacques Rousseau</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Egy magános sétáló álmodozásai</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Jean-Jacques Rousseau</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Lajos Rácz</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: December 13, 2021 [eBook #66939]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= -"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-150">ROUSSEAU</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ -ÁLMODOZÁSAI</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">FORDÍTOTTA RÁCZ -LAJOS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">ROUSSEAU</span></p> -<h1>EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI</h1> -<p class="center"><span class="caption-small">FORDÍTOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">RÁCZ LAJOS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h2>BEVEZETÉS.</h2> -<p>Rousseau, aki különben is neuropathikus természet volt, életének -utolsó 12 esztendejében elmezavarban, kombinatórikus üldözési -mániában (paranoia) szenvedett. Már <i>Vallomásai</i> (1765–1770) -egy elmebeteg védőirata; az a meggyőződés uralkodik bennük, hogy -régi barátai, akik ellenségeivé váltak, élükön Grimm-mel, -Diderot-val és D’Epinaynéval, nagy összeesküvést szőttek az ő -tönkretételére, nevének megbecstelenítésére, ő magának utálatos -gonosztevő gyanánt való feltüntetésére. E meggyőződésében – amiben -sok volt az igazság, ha az összeesküvés nem volt is Rousseau összes -ismerőseire, egész Franciaországra kiterjedő, mint ő hitte – nagyon -megerősítette őt a gyűlölködő Voltaire-nek 1764 december 27-én -<i>Sentiments des citoyens</i> cím alatt Genfben (természetesen -névtelenül) kiadott nyolc lapnyi röpirata, amely a legkíméletlenebb -támadásokat intézi Rousseau ellen, a leggyűlölködőbb rágalmakat -szórja reá s föltárja életének nagy sebét, súlyos bűnét: -gyermekeinek kitételét, illetőleg lelencházba küldését. E támadás -mélyen megsebezte Rousseaut; ettől fogva a megbecstelenítés -kisértete állandóan ott lebeg fölötte és évről-évre mindjobban -elrabolta lelki nyugalmát. Fokozta izgalmát <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> a neuchâteli -papságtól felizgatott môtiersi lakosság forrongása, ellene irányuló -támadása, ami miatt Môtiers-t, ahol az <i>Emil</i> elítéltetése és -Franciaországból való menekülése után három eléggé nyugalmas -esztendőt (1762–1765) töltött, szeptember 8-án ott kellett hagynia. -Innen a Szentpéter-szigetére költözött, majd miután a berni kormány -innen kitiltotta, Hume hívására 1766 januárius első napjaiban -Angolországba utazott. De Hume hideg, nem mindig eléggé gyöngéd és -tapintatos magatartása angolországi tartózkodását is csakhamar -megkeserítette. Beteges elméje mindazt a kellemetlenséget, ami vele -Angliában történt, egy mélyen átgondolt tervből, ellene irányuló -összeesküvésből vezette le s ezt 1766 július 10-én meg is írta -Humenak. E levelében jelentkezik először világosan a paranoia, az -elmebetegség félreismerhetetlen nyoma. Izgalma, ha egyidőre -lecsillapul is, a legkisebb ok, a legcsekélyebb gyanú elegendő -arra, hogy újra feltámadjon. A következő tíz év alatt így -váltogatja egymást izgatottság és nyugalom, hullámhegy és -hullámvölgy az életében. Az aggodalom, az ellenségei -összeesküvésétől való félelem űzi el Angolországból (1767 május -elején), Normandiából (1768 június közepén), majd -Dél-Franciaországból. 1770 június közepén Párizsban terem, hogy itt -annál könnyebben szembeszállhasson ellenségei üzelmeivel. De -csakhamar kénytelen belátni, hogy sorsától nem szabadulhat; -reményeiben csalódva, kortársai iránti bizalmát elveszítve, -lassankint mindjobban visszavonul az emberektől, egyik köteléket a -másik után tépi széjjel, míg végre egyedül állt az emberi nemmel -szemben. Elborult <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> lelki világáról <i>Dialogusai</i> (Rousseau -juge de Jean-Jacques, 1775–1776) nyújtanak felvilágosítást, -amelyekben mindenütt ellenségeivel, az ellene szőtt összeesküvéssel -foglalkozik, ennek okát igyekszik kideríteni s magát a vádak alól -tisztázni. Minden okoskodása, éles elmével vezetett vizsgálódása e -rögeszme körül forog. Az kétségtelen, hogy panaszai nem teljesen -légből kapottak; az a gondolat, mely az egész balhiedelem -középpontjául szolgál, hogy Grimm és Diderot ellenségeskedése a -forrása jelleme sok tekintetben kedvezőtlen megítélésének, egészen -helyes nyomokon jár s ama férfiak nagyrésze, akiket üldözőinek -tekint (D’Alembert, Voltaire, Holbach, Hume, Choiseul), tényleg -rosszindulattal viseltetett iránta s nem egy ama tények közül, -amelyekre fejtegetéseit alapítja, történetileg igazolt.</p> -<p>Dialogusai tetőpontján mutatják elmezavarát. Izgalma a -Notre-Dame-ban lefolyt jelenet után (1776 február 24.), midőn a -Dialogusokat a főoltárra – mintegy a Gondviselés oltalma alá – -akarta helyezni, de a vasrácsozatot zárva találta, ami úgy -lesújtotta, hogy egész nap mint egy őrült járt-kelt, bolyongott az -utcákon, csillapulni kezd, a válság alább hagy s lassan-lassan -megnyugvásnak enged helyet. Persze ez a nyugalom inkább a kimerülés -kifejezése volt: az ellenállási erő elfogyasztódott s az ellankadt -lélek a lemondást, megnyugvást úgy tünteti föl, mint a megfontolás -eredményét. Bár szellemi és testi erői egyaránt alászálltak, nem -merül tétlenségbe, hanem a legtöbb délután nagy sétákat tesz Párizs -környékén, részint botanizálva, részint emlékezései fonalát követve -s a mult és jelen fölött elmélkedve. Reggelenkint aztán -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> – -hogy ez elmélkedések gyönyörűségeit ismételje és tartóssá tegye – -leírta álmodozásait s így állt elő utolsó műve: <i>Rêveries du -promeneur solitaire</i>. <i>Álmodozásai</i> úgy tüntetik fel az -üldözöttet, mint aki visszanyerte a dolgok világos látását, helyes -megítélését, eljutott a megnyugvásra, lemond a küzdelemről, -ellenkezésről, amelyet hiábavalónak ismer föl, tompa megadással -meghajlik komor végzete előtt. Máskülönben oly komor lelke szelid -melancholiában olvad föl. De azért baja, ha pillanatnyilag elmult -is, nem tűnt el teljesen, időről-időre – ha kisebb mértékben is – -látjuk annak egy-egy felvillanását, egy-egy erőszakos rohamát, ami -mutatja, hogy állandóan ott leselkedik a küszöbön áldozatára, s -csak egy nyílásra, hasadékra vár, hogy újra belépjen és áldozatára -vesse magát. Az első és második <i>Álmodozás</i> 1776 késő őszén, a -hetedik 1777 június 28-ika után, a nyolcadik 1777 október havában, -a kilencedik 1778 tavaszán, végül a tizedik 1778 virágvasárnapján -(április 12.) keletkezett; ez utóbbi ezzel a híres s mindamellett -oly egyszerű mondattal kezdődik, amelybe Rousseau az emlékezés -minden költészetét bele tudta lehelni: «Ma, virágvasárnapján, épen -ötven esztendeje annak, hogy Warensnéval megismerkedtem.»</p> -<p>Rousseau az <i>Álmodozásokban</i> szabadon átengedi magát -érzéseinek, élményeinek, visszaemlékezéseinek, ábrándozásainak; -elemzi, boncolgatja, bírálja – olykor a legszigorúbb mérték -alkalmazásával – saját lelkiállapotát, jellemét, vallásos, erkölcsi -és bölcseleti elveit; látjuk, mily mélyre hatol az «Ismerd meg -önmagadat!» elv alkalmazásában, mily erős harcot vív, hogy -egyéniségét <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> megvédelmezze, fentartsa, az erkölcsi -szabadságot érvényesítse, kötelességét teljesítse. Gyakran -visszatér gyermekéveire, fölidézi Warensnénak, majd a -Szentpéter-szigetén töltött boldog napoknak, azután a menilmonti -lejtőn bekövetkezett balesetnek, egyik-másik kirándulásán -előfordult különféle élményeinek a képét; bőven ír botanikai -kirándulásairól s otthon a növények praeparálásáról. <i>Álmodozás, -séta, magány</i> – ezekben találja lelkének boldogságát, ezek adják -meg lelkének a régóta nélkülözött békét.</p> -<p>Valamennyi <i>Álmodozásán</i> szelid fájdalom uralkodik, megható -elégikus hang rezdül át, akár kedves jeleneteket idéz vissza a -multból, akár sorsa fölött panaszkodik elégikusan. De néha napsugár -tör át a borún, derű a nyomott hangulaton és a <i>Vallomások</i> I. -kötetének szeretetreméltó elbeszélője újra előbukkan. Az öregség -ugyan kissé észrevehető nála, amennyiben nem egyszer korábbi -műveiből vett gondolatokat és fordulatokat használ, de nagyjában és -egészében a nyelv erőteljes harmóniája, ékesszólás, világosság és -szemléletesség tekintetében az <i>Álmodozások</i> kevéssé állanak -egyéb művei mögött. Hogy deliriuma csak az ellene irányuló üldözés -hamis megítélésére szorítkozott, hogy irodalmi tevékenysége nem -szenvedett elmezavarától, annak <i>Lengyelország alkotmánya</i> s -<i>Növénytani levelei</i> mellett <i>Álmodozásai</i> is fényes -tanubizonyságai. Ezek is igazolják, amit Levallois R. elmezavaráról -állít, hogy az «semmi befolyást sem gyakorolt az író tehetségére: -sem nem módosította, sem nem bénította meg a nagy prózaírónál a -stílus koloritját, a dikció tisztaságát, a mondat harmoniáját, -mozgását, konstrukcióját, <span class="pagenum"><a name="Page_10" -id="Page_10">-10-</a></span> a lendület erejét, a dedukció és -összefüggés szilárdságát, a kitűnő szerkesztési képességet. Utolsó -művei, épen azok, amelyeket e szörnyű belső izgatottság ideje alatt -írt, a legkülönbek formára, a legkifogástalanabbak irodalmi szépség -tekintetében.» Természetérzése, a természet iránt lángoló szeretete -e művében is bájos, költői, az érzés hevétől olykor szinte az -elragadtatásig fokozódó szinekben és hangokban nyer kifejezést; -egész lelke, egész szíve ott él ezekben a rajongó -megnyilatkozásokban. Ki ne érezné, hogy a természet varázsa, amely -<i>Vallomásaiban</i> és <i>Álmodozásaiban</i> elénk lép, a saját -belső énjének csodálatosan gazdag és zengő kiáradása!</p> -<p>Miért szakította a tizedik <i>Álmodozását</i> hirtelen, szinte a -mondat közepén, félbe? Miért nem folytatta azután álmodozásai -írását? E kérdésekre feleletet adni nem tudunk. Igen valószinű, -hogy a betegség, gyöngeség és anyagi bajok, a mindennapi kenyérért -való aggodalom testileg-lelkileg egyaránt leverték, elvették kedvét -és hangulatát az írástól. Már ekkor rohamosan közeledett életének -alkonya… Az Ermenonvilleben töltött szép napok (hová 1778 május -20-án költözött ki) megaranyozták utolsó napjait s hat heti békés, -derűs, verőfényes ujjáéledés után – amelyben még egyszer s utoljára -ismét visszatért a régi Rousseau – július 2-án életének fáklyája -kilobbant, a géniusz megtért oda, ahonnan eredetét vette, -Istenéhez.</p> -<p>Az egyes <i>Álmodozások</i> tartalma a következő: Az <i>első</i> -szól üldözőiről és kiállott szenvedéseiről, a <i>második</i> a -menilmonti lejtőn szenvedett balesetéről és annak -következményeiről, a <i>harmadik</i> gyermek- és ifjúkoráról, az -<i>I. Értekezés</i> után <span class="pagenum"><a name="Page_11" -id="Page_11">-11-</a></span> végrehajtott erkölcsi reformjáról, az -ennek következtében rászakadt bajokról, a <i>negyedik</i> a -hazugságról, az <i>ötödik</i> a Szentpéter szigetén való -botanizálásáról és életmódjáról, a <i>hatodik</i> a jótékonyságról -és a nyomában járó lekötelezettségről, saját jelleméről és -erényének alapjáról, a <i>hetedik</i> a botanikáról és az e -tudománynak köszönhető belső örömekről, a <i>nyolcadikban</i> -reflexiókat, elmélkedéseket találunk, a <i>kilencedik</i> a -gyermekkor-nyújtotta édes örömöket rajzolja, végül a <i>tizedik</i> -visszaemlékezés Warensné, a legjobb asszony jótéteményeire.</p> -<p>A <i>Les Rêveries du Promeneur Solitaire</i> 1782-ben jelent meg -először, a Dupeyrou kiadta <i>Collection complète des æuvres de J. -J. Rousseau</i> (Genève, 1782–1790) XX-ik kötetében. E szöveg -alapján közli azt a <i>Bibliotheca Romanica</i> (Strassburg, éd. J. -H. Ed. Heitz) s ez utóbbinak szövege szolgált a jelen fordítás -alapjául.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<h2>Első séta.</h2> -<p>Egyedül vagyok hát itt a földön s nincs többé se testvérem, se -felebarátom, se barátom, se egyéb társaságom magamon kívül. A -legtársaságosabb lényt, aki a legjobban szerette az embereket, -közmegegyezéssel számkivetették a földről. Furfangos gyűlöletük -kisütötte, hogy micsoda gyötrelem lehetne érzékeny lelkem számára a -legkegyetlenebb és erőszakosan mindama kötelékeket szétszakították, -amelyek ő hozzájok fűztek. Még önmagok ellenére is szerettem volna -az embereket. Ők csak úgy vonhatták ki magokat szeretetem elől, -hogy megszűntek emberek lenni. Így hát most idegenekké, -ismeretlenekké, szóval senkikké lettek számomra, mivel így akarták. -De vajjon, elszakítva tőlük és mindentől, mi vagyok én magam? Ime, -most ennek kutatása vár reám. Szerencsétlenségemre nem foghatok -addig ebbe a vizsgálatba, míg egy pillantást nem vetek helyzetemre. -Ezen a szemlélődésen szükségképen át kell haladnom, hogy tőlük -önmagamhoz érkezzem.</p> -<p>Tizenöt, sőt több éve, hogy ebben a különös helyzetben vagyok, -de még ma is álomnak tűnik fel előttem. Egyre azt képzelem, hogy -talán valami emésztési baj gyötör, kellemetlen álmokkal küzködöm és -hogy gyötrelmemtől erősen megkönnyebbülve <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> fogok -fölébredni, amikor majd újra barátaim társaságában leszek. Igen, -kétségkívül, anélkül, hogy észrevettem volna, át kellett ugornom az -ébrenlétből az alvás, vagy inkább az életből a halál állapotába. -Kiragadva, nem tudom: hogyan, a dolgok rendes kerékvágásából, úgy -rémlett, hogy megfoghatatlan káoszba zuhantam alá, ahol mitsem -tudok észrevenni s minél inkább gondolkozom jelenlegi helyzetemen, -annál kevésbbé birom megérteni, hol vagyok.</p> -<p>Eh, hogyan láthattam volna előre a végzetet, amely reám várt? -Hogyan foghatnám azt még ma is föl, amikor annak zsákmánya vagyok? -Föltehettem-e józan ésszel, hogy egyszer majd én, ugyanaz lévén, -aki valék, ugyanaz, aki még most is vagyok, a legcsekélyebb kétség -nélkül egy szörnyeteg, egy méregkeverő, egy gyilkos hírébe kerűlök -s mint ilyennel bánnak majd velem; hogy az emberi nem borzadálya, a -csőcselék játékszere leszek; hogy mindaz az üdvözlés, amellyel a -járókelők engem fogadnak, csak abból fog állani, hogy leköpnek; -hogy egy egész nemzedék közmegegyezéssel azzal fog mulatni, hogy -engem élve eltemessen? Amikor ez a különös felfordulás -bekövetkezett, eleinte – mivel készületlenül talált – egészen -megzavarodtam tőle. Felindulásaim, méltatlankodásom oly őrjöngésbe -ejtettek, amely csak több mint tíz év mulva birt lecsillapulni; és -ezalatt az idő alatt tévedésből-tévedésbe, hibából-hibába, -balgaságból-balgaságba esve, oktalanságaim által sorsom -irányítóinak megannyi fegyvert szolgáltattam kezébe, amelyeket ők -ügyesen felhasználtak, hogy azt visszavonhatatlanul szándékuk -szerint irányítsák. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Jó darab ideig époly erőszakosan, mint hiába vergődtem. Ügyesség -nélkül, ravaszság nélkül, alakoskodás nélkül, okosság nélkül -őszinte, nyílt, türelmetlen, heveskedő kedéllyel lévén felruházva, -vergődésemmel csak annál jobban belebonyolódtam a hálóba és -szünetlenül újabb alkalmat nyújtottam nekik tőrbeejtésemre, amelyet -ők nem mulasztottak el kizsákmányolni. Végre, mikor éreztem, hogy -minden erőfeszítésem hiábavaló és hasztalanul gyötröm magamat, az -egyedüli elhatározáshoz folyamodtam, amely még hátra volt számomra, -hogy t. i. alávetem magam végzetemnek és nem rugdalózom többé a -kényszer ellen. Ebben a megnyugtató gondolatban minden bajomért -kárpótlást találtam ama békesség által, amelyet az szerzett s -amelyet az époly kínos, mint eredménytelen ellenállás folytonos -munkájával nem tudtam elérni.</p> -<p>Egy más dolog is hozzájárult ehhez a békességhez. Üldözőim, -minden furfangosságuk mellett is, figyelmen kívül hagytak egyet, -amit haragjok elfeledtetett velök, hogy t. i. annak hatásait -annyira fokozzák, hogy fájdalmaimat szünet nélkül táplálhassák és -megújíthassák, mivel egyre valami új támadást intéznek ellenem. -Azáltal is markukban tarthattak volna, ha elég ügyesek arra, hogy a -reménység egy sugarát fenntartsák számomra. Vagy még azáltal is -játékszerükké tehettek volna, ha valami hamis csalétket tartanak -elém s azután a csalódott várakozás révén egyre kiújuló -gyötrelemmel sebzik meg szívemet. De ők előre kimerítették összes -segédforrásaikat; mitsem hagyva számomra fenn, önmaguktól is -mindent elraboltak. A rágalmazás, a sárbatiprás, a kinevetés, -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> a gyalázat, amellyel elhalmoztak, époly -kevéssé képes már fokozódni, mint enyhűlni; egyformán képtelenek -vagyunk: ők annak súlyosbítására, én pedig arra, hogy kivonjam -magamat alóla. Annyira siettek nyomorúságom kelyhét csordultig -megtölteni, hogy az összes emberi hatalom, a pokol minden -ravaszságától támogatva, sem bírna már semmit hozzáadni. Még a -fizikai fájdalom is nemhogy növelné gyötrelmeimet, hanem csak -eltérítene azoktól. Talán, ha sikoltásokra indítana, megkímélne a -sóhajtozásoktól és testi keserveim eloltanák szívem keserveit.</p> -<p>Mitől félhetnék még részükről, miután mindent elvégeztek? Miután -nem tehetik már rosszabbá állapotomat, semmi rémületet sem -kelthetnek többé bennem. A nyugtalanság és ijedség oly bajok, -amelyektől örökre megszabadítottak engemet; ez bizonyára -megkönnyebbülés. A valódi bajok kevés hatást tesznek rám; könnyen -elhatározom magam azokkal szemben, amelyeket érzek, de nem azokkal -szemben, amelyektől tartok. Nekivadult képzeletem összezavarja, -felforgatja, kiterjeszti és növeli őket. Várásuk százszor jobban -gyötör, mint jelenlétök és a fenyegetés rettenetesebb reám, mint -maga a csapás. Mihelyt lesujtanak, az esemény megfosztván azokat -mindattól, amivel a képzelet felruházta, valódi értékökre szállítja -le őket. Ilyenkor jóval csekélyebbeknek találom őket, mint ahogy -előre képzeltem és még szenvedésem közben is némi enyhűlet érzése -száll meg. Ebben az állapotban, midőn megszabadítva minden új -félelemtől és fölmentve a nyugtalanságtól, semmi reménység sem -csalogat, a puszta megszokás elegendő lesz <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> arra, hogy -napról-napra elviselhetőbbé tegyen rám nézve egy oly helyzetet, -amelyet semmisem tehet már rosszabbá és amint az érzelem az -időtartam folytán eltompul, nekik sincs több eszközük annak -fölújítására. Ime, ily jót tettek üldözőim velem, midőn -mértéktelenül kimerítették gyűlölködésük összes fegyvereit. Minden -hatalmuktól megfosztották magokat fölöttem s ezentúl fittyet -hányhatok nekik.</p> -<p>Még nincs két hónapja, hogy a teljes nyugalom visszaszállt -szívembe. Régóta semmitől sem féltem többé; de még reméltem és ez a -remény, most ápolva, majd megcsalatva, volt az oka annak, hogy ezer -különféle szenvedély szünetlenül ostromolta szívemet. Egy époly -szomorú, mint váratlan esemény végre kizárta szívemből a remény e -vékony sugarát és feltárta előttem itt alant örökre, -visszahozhatatlanul kiszabott végzetemet. Ettől kezdve minden -fenntartás nélkül megnyugodtam sorsomban és újra megtaláltam a -békét.</p> -<p>Mihelyt egész kiterjedésében gyanítani kezdtem a cselszövényt, -örökre elvesztettem azt a reményt, hogy a nagy közönséget még -életemben helyes útra térítem a magam dolgai felől, de még ez a -nyomravezetés is, minthogy nem lehet kölcsönös, ezentúl egészen -hiábavaló lenne rám nézve. Az emberek hasztalan akarnának hozzám -visszatérni, nem találnának föl többé. Azzal a megvetéssel, amelyet -bennem keltettek, érintkezésök élvezhetetlen, sőt terhes lenne rám -nézve s százszor boldogabb vagyok magányomban, mint velök élve -lehetnék. Szívemből a társaság minden édes érzéseit kitépték. Ezek -nem csirázhatnak <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> ki újra az én koromban; már fölötte késő. -Akár jót, akár rosszat tesznek ezentúl velem, részükről minden -közömbösen érint és bármit cselekedjenek, kortársaim örökre semmik -maradnak számomra.</p> -<p>De számítottam még a jövőre és reméltem, hogy egy különb -nemzedék, jobban megvizsgálva úgy az előbbi nemzedékek velem -szemben hozott ítéletét, mint az irántam tanusított magaviseletét, -könnyen föl fogja tudni fedezni azoknak mesterkedését, akik azt -irányítják és végre olyannak fog látni, mint amilyen vagyok. Ez a -reménység iratta velem <i>Dialogusaimat</i> és sugallt ezer balga -kísérletet, hogy azokat az utókorra eljuttassam. Ez a remény, -bármily távoli volt is, ugyanabban az izgatottságban tartotta -lelkemet, mint amikor még egy igazságos szívet kerestem a században -és reménységeim, amelyeket hasztalan vetettem távolra, egyaránt -játékszerévé tettek a mai embereknek. Elmondtam Dialogusaimban, -mire alapítottam ezt a várakozásomat. Csalódtam. Szerencsére eléggé -idejében megéreztem ezt arra, hogy utolsó órám előtt még teljes -megnyugvást és föltétlen pihenési időt találjak. Ez az időköz abban -az időben kezdődött, amelyről beszélek és okom van hinni, hogy -többé nem szenved félbeszakítást.</p> -<p>Nagyon kevés nap múlik el, hogy újabb elmélkedések meg ne -erősítenének abban, mennyire tévedtem, midőn a közönségnek helyes -útra térésére számítottam, hacsak egy más korban is; mivelhogy -engemet illetőleg oly kalauzok vezetik, akik szüntelenül újakkal -cserélődnek fel ama testületekből, amelyek ellenszenvvel -viseltetnek <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> irántam. Az egyes emberek meghalnak, de a -kollektiv testületek nem halnak meg. Ugyanazok a szenvedélyek itt -tovább öröklődnek és lángoló gyűlöletük, mely halhatatlan, mint az -a démon, amely azt sugallja, mindig egyforma erővel működik. Ha -összes magánellenségeim halva lesznek, az orvosok, az oratóriánusok -még élni fognak és ha majd csak ez a két testület marad üldözőmül, -bizonyos lehetek felőle, hogy halálom után nem hagyják jobban -békében az emlékemet, mint a hogy hagyták életemben személyemet. Az -idők haladtával az orvosok, akiket valóban megsértettem talán, -lecsillapodhatnának; de az oratóriánusok, akiket szerettem, akiket -becsültem, akikbe teljes bizalmamat vetettem és akiket sohasem -sértettem meg, az oratóriánusok, ez egyházi és félig szerzetesrendi -férfiak, örökre engesztelhetetlenek lesznek, az ő saját -méltánytalanságok alkotja szemökben bűnömet, amelyet önszeretetök -sohasem fog nekem megbocsátani, a nagyközönség pedig, amelynek -ingerültségét szünet nélkül gondosan táplálni és éleszteni fogják, -nem fog náluknál előbb lecsillapodni.</p> -<p>Minden elvégeztetett számomra a földön. Sem jót, sem rosszat nem -lehet itt többé velem cselekedni. Semmi remélni- vagy félnivaló sem -marad többé számomra fenn e földön s én szegény, szerencsétlen, de -Istenhez hasonlóan szenvedésmentes halandó, nyugodt vagyok az -örvény mélyén.</p> -<p>Mindaz, ami külsőleges, idegen ezentúl rám nézve. Nincs többé e -világon se felebarátom, se embertársam, nincsenek barátaim. Olyan -vagyok a földön, mintha egy idegen bolygóról estem <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> volna le, -amelyen laktam. Ha fölismerek valamit magam körül, azok csupa -elszomorító és szívettépő tárgyak szívem számára és nem vethetem -szemeimet arra, ami érint és környez, anélkül, hogy bennök valami -okot ne találnék a megvetésre, ami felháborít, vagy a fájdalomra, -ami megszomorít. Távolítsuk el hát elmémből az összes kínos -tárgyakat, amelyekkel époly fájdalmasan, mint hasztalanul -foglalkoznám. Egyedül állván életem hátralevő részében, mivel csak -magamban találom meg a vigasztalást, a reménységet és a békét, nem -szabad és nem is akarok többé egyébbel, mint csupán magammal -foglalkozni. Ebben az állapotban veszem újra elő annak a szigorú és -őszinte vizsgálatnak a folytatását, amelyet hajdan -<i>Vallomásaim</i>nak neveztem. Utolsó napjaimat annak szentelem, -hogy tanulmányozom magamat és előre elkészítem a számadást, amelyet -nem fogok késni magamról nyújtani. Adjuk át teljesen magunkat a -saját lelkemmel való társalgás édességének, mivelhogy ez az -egyetlen, amit az emberek nem vehetnek el tőlem. Ha belső állapotom -fölött való elmélkedéssel sikerül azt jobban rendbe hoznom és a -bajtól, ami még benne maradhat, megtisztítanom, elmélkedéseim nem -fognak teljesen kárba veszni és habár semmi hasznomat sem vehetik -már a földön, utolsó napjaimat nem vesztegettem el hiába. -Naponkénti sétáim üres időit gyakran bájos szemlélődések töltötték -ki és sajnálom, hogy azok kivesztek emlékezetemből. Írásban fogom -megrögzíteni azokat, amelyek még ezután fölbukkannak; és -valahányszor újra elolvasom, újra végigélvezem őket. El fogom -feledni szerencsétlenségeimet, <span class="pagenum"><a name= -"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> üldözőimet, gyalázataimat, -ha arra az árra gondolok, amit szívem kiérdemelt.</p> -<p>Ezek a lapok tulajdonképpen csak álmodozásaimnak formátlan -naplói lesznek. Sok szó lesz bennök rólam, mivel egy magányos -ember, aki elmélkedik, szükségképpen sokat foglalkozik önmagával. -Egyébiránt mindazok az idegen eszmék, amelyek séta közben fejemen -átsuhannak, hasonlóképpen megtalálják benne helyöket. El fogom -mondani, mit gondoltam, úgy, amint az bennem támadt és époly kevés -kapcsolattal, mint a mennyiben a tegnapi képzetek a másnapiakkal -rendesen állanak. De ebből jellememnek és kedélyhangulatomnak -mindig új ismerete fog származni, amaz érzelmek és gondolatok -megismerése révén, amelyek mostani szokatlan állapotomban elmém -naponkénti táplálékát alkotják. E lapok tehát <i>Vallomásaim</i> -függeléke gyanánt tekinthetők, de nem adom nekik többé ezt a címet, -mivel úgy érzem, hogy semmi olyas mondanivalóm sincs, ami ezt -megérdemelhetné. Szívem megtisztult a balsors kohójában és alig -találok benne – amint gondosan vizsgálom – a megróvható hajlam némi -maradványára. Mit gyónhatnék még meg, mikor minden földi vonzalmat -kiszakítottak belőle? Époly kevéssé dícsérhetem, mint gáncsolhatom -magamat: ezentúl semmi vagyok az emberek közt és csupán ez mindaz, -ami lehetek, minthogy semmi valóságos viszonyban, igazi társaságban -sem állok velök. Minthogy semmi jót sem tehetek, ami rosszra ne -forduljon, minthogy nem cselekedhetem úgy, hogy másnak vagy -magamnak ne ártsak, a tartózkodás lett egyetlen kötelességemmé és -ezt <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> amennyire tőlem telik, teljesítem. De e -testi tétlenség közben lelkem még egyre munkálkodik, még -érzelmeket, gondolatokat teremt és belső erkölcsi élete, minden -földi és idői érdek halála folytán, még erősbülni látszik. Testem -csak zavar, csak akadály ezentúl számomra és amennyire csak birom, -előre felszabadulok alóla.</p> -<p>Egy ily szokatlan helyzet bizonyára megérdemli, hogy -megvizsgáltassék és leirassék s ennek a vizsgálatnak szentelem -utolsó szabad időmet. Hogy ezt sikerrel tehessem, rend- és -módszeresen kellene eljárnom; de erre a munkára képtelen vagyok, -sőt ez el is távolítana attól a célomtól, hogy számot adjak -magamnak lelkem módosulatairól és ezek egymásra következéseiről. -Bizonyos tekintetben azokat a műveleteket fogom magamon elvégezni, -amelyeket a fizikusok a levegővel végeznek, hogy annak naponkénti -állapotát megismerjék. Lelkemre fogom alkalmazni a légsúlymérőt és -ezek a jól irányított és többször megismételt műveletek époly -biztos eredményeket szolgáltathatnak majd nekem, mint az övéik. De -nem terjesztem ki ily messze vállalatomat. Beérem azzal, hogy -jegyzékbe veszem műveleteimet és nem törekszem arra, hogy -rendszerbe foglaljam őket. Ugyanarra a kísérletre vállalkozom, mint -Montaigne, de teljesen ellenkező céllal, mint ő: mert ő csak mások -számára írta <i>Essais</i>-it, míg én csak a magam számára írom -<i>Álmodozásaimat</i>. Ha öregebb napjaimban az elköltözés -közeledtekor ugyanabban a helyzetben maradok, miként remélem, mint -amelyben vagyok, olvasásuk eszembe fogja idézni azt az édes érzést, -amelyet írásuk közben élvezek és ekképen újjászülvén számomra az -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> elmult időt, úgyszólván meg fogja létemet -kettőztetni. Dacára az embereknek, még tudom élvezni a társaság -kellemét és elaggottan egy más korban fogok élni magammal, mintha -egy fiatalabb barátommal élnék.</p> -<p>Első <i>Vallomásaimat</i> és <i>Dialógusaimat</i> folytonos -aggodalomban írtam amiatt, hogyan rejthetném el őket üldözőim -ragadozó kezei elől, hogy – ha lehetséges – eljuttassam őket a -későbbi nemzedékekhez. Erre az iratra nézve nem gyötör többé ez a -nyugtalanság; tudom, hogy úgyis hiábavaló lenne; és miután az a -vágy, hogy az emberek jobban megismerjenek, kialudt szívemben, csak -mély közömbösség maradt ott, mind igazi irataim, mind ártatlanságom -emlékműveinek sorsára vonatkozólag, amelyek talán már mindörökre -megsemmisültek. Hadd kémleljék ki, mit csinálok, hadd -nyugtalankodjanak e lapok miatt, hadd kerítsék hatalmukba, hadd -sikkasszák el, hadd hamisítsák meg őket, – mindez egyre megy nekem -ezentúl. Sem el nem rejtem, sem nem mutogatom őket. Ha életemben -elrabolják tőlem, sem a megírásuknál érzett örömet, sem azok -tartalmának emlékezetét, sem azokat a magános elmélkedéseket, -amelyeknek azok eredményei és amelyek forrása csak lelkemmel együtt -aludhat ki, nem fogják tőlem elrabolni. Ha balsorsom legelső -csapásaitól kezdve értettem volna hozzá, hogy végzetem ellen ne -rugdalózzam és arra határozzam magam, amire ma határozom: az -emberek minden erőfeszítései, minden borzalmas cselfogásai -hatástalanul pattantak volna le rólam és összes cselszövényeikkel -sem zavarták volna meg jobban nyugalmamat, mint ahogy ezentúl -összes sikereikkel sem képesek <span class="pagenum"><a name= -"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> azt megzavarni; hadd -élvezzék tetszésök szerint gyalázatomat, abban nem fognak -megakadályozni, hogy ártatlanságomat élvezzem és napjaimat, minden -ármánykodásaik ellenére, békében fejezzem be.</p> -<h2>Második séta.</h2> -<p>Miután tehát arra az elhatározásra jutottam, hogy leírom lelkem -szokásos állapotát, a legszokatlanabb helyzetben, amelyben valaha -halandó lehet, e vállalkozásom végrehajtására semmi egyszerűbb és -biztosabb módot nem láttam, mintha hűséges lajtsromot vezetek -magános sétáimról és azokról az álmodozásokról, amelyek azokat -kitöltik, amikor fejem teljesen szabad és gondolataim ellenállás és -feszély nélkül követhetik kedvenc hajlamaikat. A magánynak és -elmélkedésnek ezen órái az egyedüli órái a napnak, amikor teljesen -a magamé vagyok, a magamé minden elszóródás nélkül, akadály nélkül -és amikor igazán elmondhatom, hogy az vagyok, amivé a természet -rendelt.</p> -<p>Csakhamar éreztem, hogy szerfölött sokáig késtem e terv -kivitelével. Kevésbbé élénk képzeletem nem lobban már úgy lángra, -mint hajdan, ama tárgy szemléleténél, amely azt mozgásba hozza, -kevésbbé mámorosodom meg az álmodozás deliriumától; több -visszaemlékezés, mint új alkotás van abban, amit ezentúl létrehoz; -lanyha lankadtság bágyasztja el minden képességemet; lelkem csak -kínosan tud roskatag hüvelyéből magasra szökellni és ama jövő -állapot reménye nélkül, amely után áhítozom, mivel érzem, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> jogom van reá, csupán emlékezésekben -élnék. Így tehát, hogy magamat hanyatlásom előtt vizsgálhassam, -legalább néhány évvel azokba az időkbe kell visszaszállnom, amikor -itt alant minden reményemet elveszítvén és nem találván többé a -földön táplálékot szívem számára, lassankint hozzászoktam ahhoz, -hogy azt saját lényegével tápláljam és minden eledelét önmagamban -keressem.</p> -<p>Ez a segélyforrás, amely fölötte későn jutott eszembe, oly -termékennyé lett, hogy csakhamar mindenért kárpótolni tudott engem. -Az önmagambatérés szokása végre elfeledtette velem bajaim érzését, -sőt majdnem emlékét is; így saját tapasztalatomból tanultam meg, -hogy az igazi boldogság forrása bennünk van és semmi emberi hatalom -sem képes reá, hogy igazán nyomorulttá tegye azt, aki tudja akarni, -hogy boldog legyen. Négy vagy öt év óta rendszeresen megízleltem -azokat a benső gyönyöröket, amelyeket a szerető és szelid lelkek a -szemlélődésben találnak. Ezek az elragadtatások, ezek az extázisok, -amelyeket néha-néha éreztem, mikor így egyedül sétáltam, oly -élvezetek voltak, amelyeket üldözőimnek köszönhettem; nélkülök -sohasem találtam, sohasem ismertem volna meg azokat a kincseket, -amelyeket magamban hordtam. Igazán nehéz ennyi gazdagságról hűséges -jegyzéket vezetnem. Ha a sok édes ábrándozást eszembe akartam -idézni, ahelyett, hogy leírnám őket, visszaestem beléjük. Oly -lelkiállapot ez, amelyet a visszaemlékezés újra visszahoz és -amelyet csakhamar megszünnénk ismerni, ha teljesen megszűnnénk azt -érezni.</p> -<p>Jól éreztem ezt a hatást azokban a sétákban, amelyek ama tervem -megfogamzását követték, <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> hogy megírom <i>Vallomásaim</i> -folytatását, különösen abban, amelyről beszélni akarok és amelynél -egy váratlan baleset megszakította képzeteim fonalát és egyidőre -más irányba terelte őket.</p> -<p>1776 október 24-én, egy csütörtöki napon ebéd után a körutak -mentén haladtam egészen a Chemin Vert-utcáig, a melyen át a -menilmontanti magaslatokra jutottam fel, innen pedig a szőlők és -rétek közt vivő ösvények nyomát követve, Charonneig azon a -mosolygós tájon haladtam át, mely e két falut egymástól -elválasztja; azután egy fordulót tettem, hogy a másik oldalról -ugyanezeken a réteken át térjek vissza. Ugyanaz az édes gyönyörűség -és érdeklődés töltött el, amint végighaladtam rajtok, amely a -kellemes tájképeknél mindig elfogott és néha meg-megálltam, hogy a -növényeket a zöld mezőben szemügyre vegyem. Észrevettem kettőt, -melyeket eléggé ritkán láttam Párizs körül és amelyeket nagy -bőségben találtam itt ebben a járásban. Az egyik a <i>Picris -hieracioides</i>, az összetettek családjából, a másik pedig a -<i>Bupleurum falcatum</i>, az ernyősvirágúakéból. Ez a fölfedezés -nagy örömre hangolt és sokáig szórakoztatott, míg végül egy, kivált -ily emelkedett helyen, még ritkább növényre bukkantam, t. i. a -<i>Cerastium aquaticum</i>-ra, amelyet – dacára a még aznap -bekövetkezett balesetemnek – megtaláltam egy könyvben, amelyet -magammal hordtam és növénygyűjteményembe soroztam.</p> -<p>Végre, miután több más növényt tüzetesen szemügyre vettem, -amelyet még virágzó állapotban láttam és amelyek külső képe és -felsorolása, bár ismerős volt előttem, mégis mindig örömet okozott, -lassankint abbahagytam ezeket az aprólékos <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> -megfigyeléseket és annak a nem kevésbbé kellemes, de megindítóbb -benyomásnak engedtem át magamat, melyet mindez együttvéve gyakorolt -reám. A szüret néhány nappal előbb véget ért; a városi sétálók már -visszahúzódtak, a parasztok is elhagyták a téli munkálatokig a -szántóföldeket. A még zöld és mosolygó, de részben lombjavesztett -és már csaknem egészen elhagyatott mezőség mindenütt a magánynak és -a tél közeledésének képét tárta elém. Tekintetéből az édes és -szomorú benyomásoknak keveréke származott, nagyon is hasonló az én -koromhoz és sorsomhoz, semhogy magamra ne alkalmazzam. Egy ártatlan -és szerencsétlen élet alkonyán láttam magamat, lelkem még telve -heves érzelmekkel s elmém még egynémely virággal díszítve, de -amelyeket már elhervasztott a szomorúság és elszárítottak a -bosszúságok. Egyedül és elhagyatva az első fagyok közeledtét -éreztem és kiapadó képzeletem nem népesítette be többé magányomat -szívem szerint alkotott lényekkel. Sóhajtva így szóltam magamban: -Mit műveltem itt alant? Arra születtem, hogy éljek és meghalok -anélkül, hogy éltem volna. Legalább nem az én hibám volt és létem -teremtőjéhez el fogom vinni, ha nem is a jó cselekedetek áldozatát, -amelyeket nem engedtek végrehajtanom, legalább a meghiúsított jó -szándékok, az egészséges, de hatástalanná tett érzelmek és az -emberek megvetésétől kipróbált türelem adóját. Ellágyultam ezekre -az elmélkedésekre, röviden összefoglaltam lelkem gerjedelmeit -ifjúkoromtól fogva és érett korom idején, meg amióta kirekesztettek -az emberi társadalomból és ama <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> hosszú visszavonultság -alatt, amelyben napjaimat be kell fejeznem. Gyönyörűséggel tértem -vissza szívem minden vonzalmához, annak oly gyöngéd, de oly vak -ragaszkodásaihoz, azokhoz a nem annyira szomorú, mint inkább -vigasztaló képzetekhez, amelyekkel elmém néhány év óta táplálkozott -és rajta voltam, hogy eléggé visszaidézzem őket emlékezetembe és -így csaknem ahhoz hasonló gyönyörrel írjam le őket, mint amilyennel -annak idején átengedtem volt magamat nekik. Délutánom e békés -elmélkedések közt telt el és napommal nagyon megelégedve tértem -hazafelé, amikor az az esemény, amelynek elbeszélése most -következik, kiragodott álmodozásaimból.</p> -<p>Hat óra tájban a menilmonti lejtőn ereszkedtem alá, csaknem -átellenben a Galant Jardinier-vel, amikor az előttem haladó -járókelők egyszerre nagy hirtelen félreugrottak s én egy nagy dán -kutyát láttam magam felé rohanni, amely teljes erejével egy hintó -előtt száguldva, már elegendő idővel sem rendelkezett arra, hogy -futását meglassítsa vagy félretérítse, amikor engem megpillantott. -Úgy éreztem, hogy az egyedüli mód, amellyel földretaszításomat -kikerülhetem, az, ha egy pontosan kimért nagy ugrást teszek a -magasba, úgy, hogy a kutya alattam elhaladhasson, amíg én a -levegőben leszek. Ez a villámnál gyorsabb gondolat, de amelyet már -nem érkeztem sem megfontolni, sem végrehajtani, volt az utolsó, -balesetem bekövetkezése előtt. Sem a taszítást, sem a zuhanást nem -éreztem, sem semmit, ami azután következett, egészen addig a -pillanatig, amíg magamhoz tértem. <span class="pagenum"><a name= -"Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Csaknem éjszaka volt, midőn visszanyertem eszméletemet. Három -vagy négy fiatal ember karjai közt találtam magamat, akik -elbeszélték, mi történt velem. A dán kutya, nem tudván -nekiiramodását visszatartani, két lábszáramra zuhant s engem mind -tömege súlyával, mind gyorsasága erejével meglökve, fejjel előre -taszított: leeső testem egész súlyát felső állkapcsom fogván föl, -az a nagyon göröngyös kövezeten erős ütődést szenvedett és a -zuhanás annál hevesebb volt, minthogy ereszkedőnél lévén, fejem -mélyebben szállott alá lábaimnál.</p> -<p>A hintó, amelyikhez a kutya tartozott, nyomban követte ezt és -keresztülgázolt volna rajtam, ha a kocsis rögtön vissza nem -rántotta volna lovait. Ezeket tudtam meg azok elbeszéléséből, akik -fölemeltek és még akkor is támogattak, amikor magamhoz tértem. Az -állapot, amelyben e pillanatban találtam magamat, sokkal -különösebb, semhogy leírását ne nyújtanám.</p> -<p>Az éj leszállott. Észrevettem az eget, nehány csillagot s némi -kis zöld gyepet körülöttem. Ez az első észrevétel egy pillanatig -fölséges volt. Minden érzésem ebben összpontosult. Ebben a -pillanatban keltem életre és úgy tetszett, hogy könnyed létemmel -mindama tárgyakat eltöltöm, amelyeket észrevettem. Teljesen a jelen -pillanattal eltelve, semmire sem emlékeztem vissza; semmi -határozott fogalmam nem volt egyéniségemről, a legkisebb képzetem -arról, ami velem történt; nem tudtam sem azt, ki valék, sem azt, -hol valék; nem éreztem sem fájdalmat, sem félelmet, sem -nyugtalanságot. Láttam, hogy foly a vérem, mint ahogy láttam volna -egy patak folyását, <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> egyáltalában nem gondolva arra, hogy ez a -vér valamiképpen az enyém. Egész lényemben elragadó nyugalmat -éreztem, amelyhez foghatót, valahányszor visszaemlékezem reá, az -ismert gyönyörök egész hatókörében sohasem találok.</p> -<p>Megkérdezték, hol lakom: képtelen voltam megmondani. Kérdeztem, -hol vagyok? Azt mondták: <i>a magas határkőnél</i>; olybá tűnt föl, -mintha azt mondták volna: <i>az Atlas hegyénél</i>. Fokozatosan meg -kellett kérdeznem az országot, a várost és a városnegyedet, -amelyben voltam. Még ez sem lett elegendő, hogy fölismerjem -magamat; egészen a boulevardig el kellett innen mennem, hogy -lakásom és nevem eszembe jusson. Egy ismeretlen úr, aki oly jószívű -volt, hogy elkísért egy darabon, megtudva, hogy oly messze lakom, -azt tanácsolta, vegyek a Temple-nál egy bérkocsit s azon menjek -haza. Azonban nagyon jól lépdeltem, nagyon könnyedén, sem -fájdalmat, sem semmi sebet nem érezve, habár folyton sok vért -hánytam. De hideg borzongást éreztem, minek következtében -összezúzott fogaim nagyon kellemetlenül verődtek össze. A -Temple-hoz érkezve, azt gondoltam, hogy miután fáradság nélkül -lépek, jobb lesz így gyalog folytatni utamat, mint kitenni magamat -annak, hogy egy bérkocsiban az Isten hidege vegyen meg. Így tettem -meg a félmértföldet, ami a Temple-től a Platrière-utcáig terjed, -minden fáradság nélkül lépdelve, kikerülve a torlódást, a kocsikat, -éppen oly jól megválasztva és követve utamat, mint ahogy teljesen -jó egészségben tehettem volna. Megérkezem, megnyitom a titkos -rugót, amelyet a kapu ajtajára tétettek, felkapaszkodom -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> a homályban a lépcsőn és végre belépek -otthonomba minden más baleset nélkül, mint zuhanásom és -következményei, amelyeket még észre sem vettem ekkor.</p> -<p>Feleségem sikoltozásai, amikor engem megpillantott, értésemre -adták, hogy cudarabbul jártam, semmint hivén. Az éjet eltöltém -anélkül, hogy ismerném és érezném még bajomat. Másnap a -következőket éreztem és találtam: Felső ajkam belülről egészen az -orromig meg volt hasadva, kívülről a bőr jobban megvédte és -megakadályozta a teljes elszakadást; négy fogam belevágódott a -felső állkapocsba, az arcnak egész része, amely ezt takarja, -végtelenül meg volt dagadva és összezúzódva, jobb hüvelykujjam -összetiporva és igen felnőve, bal hüvelykujjam súlyosan -megsebesülve, balkarom megtaposva, baltérdem szintén nagyon -megdagadva és azt egy erős és fájdalmas zúzódás miatt teljesen -képtelen voltam meghajlítani. De mind e sok zúzódás dacára semmi -tagom sem tört el, még csak egy fogam sem, oly szerencse, amely -ehhez hasonló zuhanásnál a csodával határos.</p> -<p>Ime: egészen híven balesetem története. Ez a történet néhány nap -alatt egész Párisban annyira megváltoztatva és kiforgatva terjedt -el, hogy lehetetlen volt rajta bármit is fölismerni. Előre -számíthattam erre az átalakításra; de annyi furcsa körülmény járult -hozzá, annyi homályos beszéd és elhallgatás kísérte, oly -nevetségesen diszkrét hangon beszéltek nekem róla, hogy mindez a -rejtély nyugtalanítani kezdett. Mindig gyűlöltem a sötétséget, mi -természetszerűleg borzalmat kelt bennem s ezt a borzadályt -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> az a sötétség, amely annyi év óta -környez, nem csökkenthette. E korszak minden furcsasága közül csak -egyet fogok megjegyezni, de ez elegendő lesz arra, hogy a többieket -is megítélhessük.</p> -<p>M***, akivel soha semmiféle összeköttetésben sem állottam, -elküldte hozzám titkárát, hogy tudakozódjék hogylétem felől és nagy -szolgálatkészséggel felajánlotta szolgálatait, de azok a fennforgó -körülmények közt javulásomra nem nagyon hasznosaknak tűntek föl -előttem. Titkárja azonban egyre nagyon élénken sürgetett, hogy -vegyem igénybe ajánlatait s utóljára azt mondta, hogyha nem bízom -benne, egyenesen M***-nek írhatok. Ez a nagy buzgólkodás és az a -bizalmaskodó hang, amellyel ezt kísérte, elárulta előttem, hogy -mindez alatt valami rejtély lappang, amelybe hasztalan igyekeztem -behatolni. Nekem sem kellett egyéb, hogy megriadjak, kivált abban a -felizgatott állapotban, amelybe balesetem és az azt kísérő láz -juttatta fejemet. Ezer nyugtalanító és szomorú föltevés rohanta meg -lelkemet; mindahhoz, ami körültem történt, magyarázatokat fűztem, -amelyek inkább a láz deliriumát, mint egy oly férfiú hidegvérét -jelezték, aki semmi iránt sem érdeklődik többé.</p> -<p>Egy más esemény végkép megzavarta nyugalmamat. ***-né néhány év -óta meg-meglátogatott, anélkül, hogy gyaníthatnám: miért? Apróbb -affektált ajándékai, gyakori oknélküli és unalmas látogatásai -eléggé jelezték előttem, hogy valami titkos célja van velük, de nem -tárták azt föl előttem. Egy regényről beszélt nekem, amelyet írni -akart, hogy a királynénak felajánlja. Megmondtam neki, mit tartok -az írónőkről. Értésemre adta, <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> hogy e tervének célja anyagi -helyzetének rendbehozatala s e végből támogatásra van szüksége; -semmi ellenvetést sem tehettem. Utóbb azt mondta, hogy miután a -királynéhoz nem tudott bejutni, elhatározta, hogy a nagyközönséghez -fordul könyvével. Ez sem olyan dolog volt, hogy tanácsokat adjak -neki, amiket nem is kért tőlem és amelyeket meg sem fogadott volna. -Beszélt róla, hogy előzőleg megmutatja nekem kéziratát. Kértem, -hogy a világért se tegye és nem tette.</p> -<p>Lábbadozásom alatt egy szép napon elküldte nekem könyvét -teljesen kinyomtatva, sőt bekötve és az előszóban oly vastag, oly -izléstelenül felrakott és annyi nagyképűséggel kiszínezett -dícséretet találtam magamról, hogy nagyon kellemetlenül éreztem -miatta magamat. Az a durva csúszás-mászás, amely az egészen -érezhető volt, sohasem járt együtt a jóakarattal; szívem nem -szokott e tekintetben csalatkozni.</p> -<p>Néhány nap múlva ***-né leányával együtt meglátogatott. -Tudomásomra hozta, hogy könyve igen nagy föltűnést keltett egy -jegyzet miatt; én alig vettem észre ezt a jegyzetet, midőn a -regényt futólag átlapoztam. ***-né eltávozása után újra elolvastam -azt; fontolóra vettem célzatát s úgy hiszem, megtaláltam benne -látogatásainak, hízelgéseinek, előszava vaskos dicséreteinek indító -okát és úgy láttam, mindennek nem volt más célja, mint a közönséget -úgy hangolni, hogy nekem tulajdonítsa ezt a jegyzetet s -következéskép azt a gáncsolást, amelyet az közzétételének fennforgó -körülményei közt szerzője ellen fölidézhetett.</p> -<p>Semmi eszköz sem volt kezemügyében, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> ezt az -álhírt és azt a benyomást, amelyet az fölkelthetett, leromboljam s -mindaz, ami rajtam állt, csupán annyi volt, hogy ne tápláljam azt, -továbbra is eltűrve ***-nének és leányának hiábavaló és tüntető -látogatásait. E célból a következő levélkét írtam az anyának:</p> -<p>«Miután Rousseau egy szerzőt sem fogad magánál, megköszöni -***-nének jóindulatát és fölkéri, ne tisztelje meg többé -látogatásaival.»</p> -<p>Egy formájára nézve udvarias, de csavaros észjárású levéllel -válaszolt, mint amilyenek mindazok, amelyeket hasonló esetben írnak -hozzám. Barbár módon tőrt döftem érzékeny szívébe és elhihetem -levelének hangjáról, hogy miután oly élénk és oly igaz érzelmekkel -viseltetik irántam, ezt a szakítást nem fogja úgy elviselni, hogy -bele ne haljon. Mint látszik, az egyenesség és nyiltszívűség minden -dologban szörnyű bűn a világon s én gonosznak és kegyetlennek tűnök -fel kortársaim előtt, holott nincs más bűnöm, mint hogy nem vagyok -hamis és álnok, mint ők.</p> -<p>Többízben kimentem már hazulról, sőt elég sokszor sétáltam a -Tuilleries-ben, amikor többeknek azok közül, akikkel találkoztam, a -csodálkozásán láttam, hogy valami más hír is keringhet felőlem, -amiről még nem hallottam. Végre megtudtam, hogy azt híresztelték -felőlem, hogy <i>elesésem folytán</i> meghaltam és ez a hír oly -hirtelenséggel terjedt és oly makacsul, hogy több mint két héttel -azután, hogy értesültem róla, mint bizonyos dologról beszéltek róla -az udvarnál. Az <i>Avignoni Hiradó</i> (Le Courrier d’Avignon) – s -ezt siettek nekem megírni – midőn ezt a szerencsés hírt tudatta, -nem mulasztotta el, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_34" -id="Page_34">-34-</a></span> ez alkalommal a gyalázkodások és -méltatlanságok azon adójából, amelyeket halálom után emlékezetem -számára gyászszónoklatok gyanánt készen tartogatnak, előre egy kis -ízelítőt ne adjon.</p> -<p>Ezt a hírt egy még különösebb körülmény kísérte, amelyről csak -véletlenül értesültem és amelyről semmi további részleteket sem -sikerült megtudnom. Ez az volt, hogy egyidejűleg aláírást -indítottak az általam hátrahagyott kéziratok kinyomatására. Ebből -megértettem, hogy készen tartogattak egy iratcsomót, amelyet -kizárólag azért gyártottak, hogy azokot tüstént halálom után a -nevem alatt kiadják; mert elgondolni azt, hogy bármit azokból, -amiket tényleg találhatnának, híven kinyomtatnának, oly balgaság -volt, ami nem juthatott egy okos ember eszébe és amitől tizenöt évi -tapasztalatom nagyon is megóvott engemet.</p> -<p>Ezek a sorban egymás után tett észrevételek, amelyeket több más, -nem kevésbbé meglepő követett, újra megriasztották képzeletemet, -amelyről azt hittem, hogy már erejét vesztette; és ez a sűrű -sötétség, amelyet szünet nélkül fokoztak körülöttem, mindazt a -borzalmat újra lángra gyújtotta, amelyet természetszerűleg keltenek -bennem. Agyonfárasztottam magamat azzal, hogy ezer magyarázatot -fűztem hozzájok és megérteni törekedtem a rejtélyeket, amelyeket -megfejthetetlenekké tettek számomra. Ennek a sok talánynak egyetlen -állandó eredménye összes megelőző következtetéseim megerősítése -lőn, t. i. hogy miután személyemnek és jóhírnevemnek sorsát az -egész most élő nemzedék egyetértőleg megállapította, semmi -erőfeszítésem ki nem vonhatott <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> engem az alól, mivel bármi -hagyatékot is teljesen lehetetlen későbbi korokra eljuttatnom -anélkül, hogy ne oly kezek útján származtassam el azokba, -amelyeknek érdekökben áll annak eltüntetése.</p> -<p>De ezúttal tovább mentem. Annyi véletlen körülmény halmaza, -legkegyetlenebb ellenségeimnek úgyszólván a szerencse-eszközölte -fölemelkedése; mindazok, akik a kormány rúdjánál ülnek, mindazok, -akik a közvéleményt irányítják, az összes magas állásban levő, az -összes hangadó emberek, mintha csak a rosta szemelte volna őket ki -azok közül, akiknek valami titkos neheztelésök van ellenem, hogy a -közös összeesküvésben részesek legyenek, – ez az egyetemes -egyetértés sokkal rendkívülibb, semhogy tisztán a véletlen műve -lehessen. Egyetlenegy ember, aki vonakodott volna abban résztvenni, -egyetlenegy ellentétes esemény, egyetlenegy előre nem látott és -akadályozó körülmény elegendő lett volna arra, hogy azt halomra -döntse. De így valamennyi akarat, valamennyi végzetszerűség, a -szerencse és az összes változások megszilárdították az emberek -munkáját és ez az oly meglepő, szinte a csodával határos -összetalálkozás nem hagyhat fenn nálam semmi kétséget aziránt, hogy -teljes sikere előre meg volt írva az örök isteni végzésekben. Egy -sereg különös megfigyelés részint a múltból, részint a jelenből -annyira megerősít ebben a vélekedésemben, hogy nem birom magamat -visszatartani attól, hogy ugyanazt a művet, amit eddigelé csak az -emberi gonoszság gyümölcsének néztem, ezentúl úgy ne tekintsem, -mint az ég azon titkainak egyikét, amelyeket az emberi ész képtelen -megfejteni. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>Ez a gondolat távolról sem kegyetlen és szívettépő reám nézve, -hanem inkább megvigasztal, lecsöndesít és segít megnyugodnom. Nem -megyek oly messzire, mint Szent Ágoston, aki még elkárhozásában is -megvigasztalódott volna, ha ez lett volna Isten akarata. Az én -megnyugvásom, igaz, kevésbbé önzetlen, de nem kevésbbé tiszta és a -forrás, amelyből ered, szerintem méltóbb ama tökéletes lényhez, -akit imádok.</p> -<p>Isten igazságos; ő akarja, hogy szenvedjek; s ő tudja, hogy -ártatlan vagyok. Ime bizalmam indító oka; szívem és eszem azt -kiáltja felém, hogy az nem fog engem megcsalni. Hadd dolgozzanak -hát az emberek és a sors; tanuljunk meg zúgolódás nélkül szenvedni: -utoljára mindennek rendbe kell jönnie és előbb vagy utóbb én is -helyemre kerülök.</p> -<h2>Harmadik séta.</h2> -<p class="right">Megöregszem, miközben egyre tanulok.</p> -<p>Solon gyakran ismételte öreg korában ezt a verset. Olyan értelme -van, hogy én is elmondhatnám az enyémre vonatkozólag; de bizony -nagyon szomorú tudomány az, amit a tapasztalat húsz év óta velem -szereztetett: ennél többet ér a tudatlanság. A balsors kétségkívül -nagy tanítómester; de ez a tanító drágán fizetteti meg tanításait -és a haszon, mit belőle vonhatunk, sokszor nem ér föl azzal az -árral, amit értök fizetünk. Egyébiránt, mielőtt mindezt az -ismeretet ily késői leckék útján megszereztük volna, a -felhasználására való alkalmas pillanat elmúlik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> Az ifjúkor -való arra, hogy tanulmányozzuk a bölcseséget; az öregkor már az -alkalmazásának az ideje. A tapasztalat, elismerem, mindig oktat, de -csak arra az előttünk álló arasznyi időre használ. Nem késő-e már a -meghalás pillanatában tanulnunk meg, hogyan kellett volna -élnünk?</p> -<p>Eh, mit használnak nekem a sorsomról, és amelyeknek ez a -kifolyása, a mások szenvedélyeiről oly későn és oly fájdalmasan -szerzett felvilágosítások? Hisz’ csak azért tanultam jobban -megismerni az embereket, hogy jobban érezhessem a nyomorúságot, -amelybe taszítottak; de ez az ismeret, jóllehet föltárta előttem -összes kelepcéiket, egyet sem tudott velem elkerültetni. Miért nem -maradtam mindig ebben az együgyü, de édes bizalomban, amely annyi -éven át nagyhangú barátaim zsákmányává és játékszerévé tett -anélkül, hogy mindenféle cselszövényeikkel körülfonva, a legkisebb -sejtelmem lett volna is azokról! Félrevezetett bolondjuk és -áldozatuk valék, igaz, de azt hittem, szeretnek, s szívem élvezte a -barátságot, amelyet bennem keltettek, nekik is ugyanoly barátságot -tulajdonítva magam iránt. A szomorú igazság, amelyet az idő és a -belátás leleplezett előttem, miközben éreztette velem -szerencsétlenségemet, megmutatta nekem, hogy nem lehet rajta -segíteni és nincsen számomra egyéb hátra, mint sorsomban -megnyugodni. Így hát korom minden tapasztalata helyzetemben -ezidőszerint mitsem használ számomra és épúgy hiábavaló a jövőre -nézve.</p> -<p>Küzdőtérre lépünk születésünkkor és lelépünk róla, midőn -meghalunk. Mit használ megtanulnunk, hogyan kellett volna jobban -kormányoznunk <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> kocsinkat, amikor már a versenypálya -végére értünk? Most már csak annak számbavétele van hátra, hogyan -fogunk belőle kijutni. Egy aggastyán tanulmánya, ha van még ideje -reá, egyedül arra irányulhat, hogy tanuljon meghalni és éppen ez -az, amit legkevésbbé cselekednek az én koromban; mindenre gondolnak -ekkor, kivéve ezt. Minden aggastyán jobban ragaszkodik az élethez, -mint a gyermekek és nehezebb szívvel távozik el belőle, mint a -fiatal emberek. Ez onnan van, hogy miután minden munkájuk erre az -életre irányult, ennek végén látják, hogy fáradozásuk hiábavaló -volt. Minden gondjukat, minden javukat, keserves virrasztásaik -minden gyümölcsét, mindent itt hagynak, amikor eltávoznak. Nem -gondoltak reá, hogy valami olyasmit szerezzenek életök folyamán, -amit magokkal vihessenek, ha meghalnak.</p> -<p>Mindezt elmondtam magamban, amikor ideje volt, hogy elmondjam és -ha nem használhattam fel bölcsebben elmélkedéseimet, nem azon múlt, -mintha nem idejében tettem és azokat kellően meg nem emésztettem -volna. Gyermekkorom óta a világ forgatagába kidobatva, korán -megtanultam a tapasztalat révén, hogy nem arra valék teremtve, hogy -ott éljek és sohasem fogok benne eljutni arra az állapotra, amely -után szívem vágyódott. Lemondva tehát arról, hogy az emberek közt -keressem a boldogságot, amelyet – éreztem – ott nem találhatok meg, -tüzes képzelődésem már alig megkezdett életem pályája fölött -ugrált, mint egy oly terep fölött, amely rám nézve idegen volt, -hogy egy csöndes talapzaton nyugodjék meg, amelyen lábamat -megvethessem. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Ez az érzés, tápláltatva gyermekkoromtól fogva a nevelés által -és erősíttetve egész életemen át a nyomorúságok és -szerencsétlenségek ama hosszú szövedéke által, amely azt -betöltötte, minden időben arra indított, hogy több érdeklődéssel és -gonddal törekedjem megismerkedni létem természetével és -rendeltetésével, mint aminővel bárki másnál találkoztam. Sok olyan -embert láttam, akik tudósabban bölcselkedtek nálamnál, de -bölcselkedésök úgyszólván idegen volt rájok nézve. Tudósabbak -akarván lenni, mint mások, tanulmányozták a világegyetemet, hogy -megtudják, miként van az berendezve, mint ahogy tanulmányoztak -volna valami gépet, amelyet megpillantanak, puszta kiváncsiságból. -Tanulmányozták az emberi természetet, hogy nagy bölcsen -beszélhessenek róla, de nem azért, hogy önmagukat megismerjék; -dolgoztak, hogy másokat oktassanak, de nem azért, hogy önmagukat -bensejükben felvilágosítsák. Többen közülök csak egy-egy könyvet -akartak írni, mindegy: akármilyet, csak kedvező fogadtatásra -találjon. Amikor aztán megírták és közzétették, tartalma azontúl -egyáltalában nem érdekelte őket, hacsak nem azért, hogy azt -másokkal elismertessék vagy pedig azt – támadás esetén – -megvédelmezzék, de egyébként semmi tekintetben sem fordították azt -a maguk hasznára, sőt zavarba sem jöttek a miatt, hogy ez a -tartalom hamis volt-e vagy igaz, föltéve, hogy nem cáfolták meg. -Ami engem illet, amikor tanulni óhajtottam, ez azért történt, hogy -magam tudjak, nem pedig azért, hogy oktassak; mindig azt tartottam, -hogy mielőtt másokat <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> oktatnánk, azzal kell kezdeni, hogy -magunk tudjunk eleget; és mindama tanulmányok közül, amelyeket -életemben az emberek közt igyekeztem végezni, nem igen van olyan, -amelyet egyedül egy elhagyott szigeten, amelybe hátralevő napjaimra -száműztek volna, époly jól el ne végeztem volna. Amit tennünk kell, -sok részben attól függ, amit hinnunk kell; és mindabban, ami nem -tartozik a természet első szükségleteihez, véleményeink szolgálnak -cselekedeteink zsinórmértékeül. Ebből az alapelvből kiindulva, -amelyhez mindig ragaszkodtam, gyakran és sokáig igyekeztem – hogy -életem tevékenységét irányítsam – megismerni annak igazi célját és -csakhamar megvigasztalódtam azért, hogy csekély a rátermettségem a -világban való ügyes viselkedésre, midőn éreztem, hogy nem szükséges -itt erre a célra törekedni.</p> -<p>Oly család körében születve, amelyben a jó erkölcs és a -kegyesség uralkodott; azután egy bölcs és vallásos lelkésznél -szelid nevelésben részesülve, legzsengébb gyermekkoromtól fogva oly -alapelveket, vezéreszméket, mások azt mondanák: előitéleteket -szívtam magamba, amelyek sohasem hagytak el teljesen. Még mint -gyermek, önmagamra hagyatva, édesgetésekkel körülfonva, a hiúságtól -elcsábítva, a reménységtől kecsegtetve, a nyomorúságtól -kényszerítve, katholikussá lettem; de mindig keresztyén maradtam s -csakhamar a szokástól indíttatva, szívem őszintén ragaszkodott új -vallásomhoz. Warensné oktatásai, példái megszilárdítottak ebben a -ragaszkodásomban. A falusi magány, amelyben ifjúkorom virágos éveit -töltöttem, a jó könyvek tanulmánya, aminek <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> egész -hévvel nekifeküdtem, megerősítették ő mellette a gyöngéd érzelmekre -való természetes hajlandóságaimat és csaknem a Fénelon módja -szerint való ájtatossá tettek. A magányban való elmélkedés, a -természet tanulmányozása, a világegyetem szemlélete arra -kényszerített egy magános embert, hogy szüntelenül a Teremtő -keblére boruljon és édes nyugtalankodással keresse mindannak -célját, amit lát és mindannak okát, amit érez. Mikor sorsom a világ -forgatagába dobott, semmit sem találtam ott többé, ami egy -pillanatra is kecsegtethette volna szívemet. Az édes szabadidők -után való sajnálkozás mindenüvé elkisért és közömbösséggel meg -undorral borított el mindent, ami a kezem ügyébe eshetett és -alkalmas volt arra, hogy szerencséhez és tisztességhez segítsen. -Bizonytalanul vergődve nyugtalan kivánságaimmal, keveset reméltem, -még kevesebbet nyertem és még a jólét verőfényénél is éreztem, -hogyha mindazt megnyertem volna is, aminek keresésére indultam, azt -a boldogságot, amely után szívem áhitozott anélkül, hogy annak -tárgyát megkülönböztethette volna, nem találtam volna meg. Így hát -minden hozzájárult ahhoz, hogy elszakítsa vonzalmaimat e világtól, -még ama szerencsétlenségek előtt, amelyek aztán teljesen idegenné -tettek engem abban. Elérkeztem negyven éves koromhoz, a nyomorúság -és a jó szerencse, a bölcseség és a tévelygés közt lebegve, telve -szokásbeli hibákkal minden rosszra való hajlandóság nélkül -szívemben, csak úgy találomra eszemmeghatározta alapelvek nélkül és -nem ügyelve kötelességeimre a nélkül, hogy megvetettem volna, de -gyakran a nélkül, hogy kellőleg ismerném őket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Ifjúkoromtól fogva úgy tűztem magam elé ezt a negyvenéves kort, -mint a célhozjutás iránt való erőfeszítéseim és mindennemű igényeim -végpontját. Szilárdan elhatároztam, hogy mihelyt ezt a kort elérem, -bármily helyzetben legyek is, nem fogok többé küzködni, hogy belőle -kijussak s életem hátralevő részét azzal töltöm, hogy élek máról a -holnapra, nem törődve a jövővel. Amint ez a pillanat elérkezett, -minden fáradság nélkül végrehajtottam ezt a tervet és habár akkor -úgy látszott, mintha szerencsém szilárdabb alapra akarna -helyezkedni, nemcsak sajnálkozás nélkül, hanem igazi örömmel -mondottam le róla. Midőn mindezen csalétkektől, mindezen hiú -reményektől megszabadultam, teljesen átadtam magamat a -gondtalanságnak és lelki nyugalomnak, amely mindig uralkodóbb -kedvtelésemet és legtartósabb hajlandóságomat képezte. Elhagytam a -világot és hiúságait, lemondottam minden díszről, eldobtam a -kardot, órát, fehér harisnyát, aranysujtást, hajdíszt, egészen -egyszerű parókát, durva posztóruhát öltöttem s ami mindennél -fontosabb volt, kitéptem szívemből azokat a sóvár vágyakat és -kívánságokat, amelyek értékeseknek tüntetik föl mindazt, amit -elhagytam. Lemondtam arról az állásról, amelyet akkor betöltöttem, -amelyre semmikép sem illettem és hangjegy-másolásra adtam magam, -laponkint 1 frankjával, mert e foglalkozás iránt mindig határozott -hajlandóságot éreztem.</p> -<p>Reformommal nem szorítkoztam a külső dolgokra. Éreztem, hogy az -egy más, okvetlenül fájdalmasabb, de ez emberi vélemények számára -szükségesebb reformot kiván tőlem; és miután <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> -elhatároztam, hogy nem fogom két csatára csinálni, hozzáláttam, -hogy belsőmet szigorú vizsgálatnak vessem alá, mely azt életem -hátralevő részére úgy szabályozza, amilyennek halálomkor akartam -találni.</p> -<p>Egy nagy forradalom, amely éppen ekkor ment végbe bennem, egy -más erkölcsi világ, amely föllebbent tekintetem előtt, az emberek -botor ítéletei, amelyeknek – anélkül, hogy még előre látnám, -mennyire áldozatokul fogok esni – a képtelenségét kezdettem érezni, -egy más jó után egyre növekvő vágyakozás, mint az irodalmi hiú -dicsvágy, amelynek párája alig csapott meg, máris undorral töltött -el, végül az az óhajtás, hogy életpályám hátralevő részére kevésbbé -bizonytalan útvonalat rajzoljak ki, mint az volt, amelyen annak -szebbik felét megfutottam: mindez kötelezett erre a nagy -leszámolásra, amelynek már régóta szükségét éreztem. Hozzáfogtam -hát és semmit sem mulasztottam el abból, ami tőlem függött, hogy -ezt a műveletet jól végrehajtsam.</p> -<p>Ettől az időponttól számíthatom a világról való teljes -lemondásomat és azt az élénk kedvet a magány iránt, amely ettől az -időtől fogva nem hagyott el többé. Azt a munkát, amelybe -belefogtam, csak föltétlen visszavonultságban lehetett elvégezni; -az hosszú és nyugodt elmélkedéseket kívánt, aminőket a társaság -zsivaja nem tűr meg. Ez arra kényszerített, hogy egy időre más -életmódot kövessek, amelyet aztán annyira megkedveltem, hogy attól -fogva csak kényszerűségből és csekély pillanatra szakítva félbe, -teljes szívemből újra visszatértem hozzá <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> és minden -nehézség nélkül arra szorítkoztam, mihelyt csak tehettem, és amikor -azután az emberek arra kényszerítettek, hogy egyedül éljek, úgy -találtam, hogy midőn kirekesztettek maguk közül, hogy nyomorulttá -tegyenek, többet tettek boldogságomra, mint amennyit magam -tehettem.</p> -<p>Nekifeküdtem a munkának, amelyhez mind a dolog fontosságával, -mind az iránta való szükségérzettel arányos buzgalommal fogtam. -Ekkoriban modern filozófusokkal társalkodtam, akik nem igen -hasonlítottak a régiekhez: ahelyett, hogy kétségeimet eloszlatnák -és habozásaimat szilárd alapra helyeznék, megrendítették mindazt a -bizonyosságot, amellyel azon pontokra vonatkozólag bírni véltem, -amelyek ismerete a legfontosabb volt: mert mint az atheizmus tüzes -apostolai és nagyon parancsoló dogmatikusok nem tűrték harag -nélkül, hogy bármely pontra vonatkozólag másként merjen valaki -gondolkozni, mint ők. Sokszor eléggé gyöngén védelmeztem magam a -vitatkozás iránti ellenszenvből és mivel kevés tehetséget éreztem -magamban annak folytatására; de soha nem fogadtam el az ő -vigasztalan tantételeiket és ez az ellenállás ily türelmetlen -férfiakkal szemben, akiknek máskülönben megvolt a magok -álláspontja, nem a legcsekélyebb oka lőn azoknak az okoknak, -amelyek az ő neheztelésöket fölkeltették.</p> -<p>Ők nem térítettek engem a saját fölfogásukra, de nyugtalanná -tettek. Érveik megrendítettek, anélkül, hogy valaha meggyőztek -volna; nem találtam rájok helytálló feleletet, de éreztem, hogy -kell ilyennek lennie. Kevésbbé tévedéssel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> mint -inkább dőreséggel vádoltam magamat és szívem jobban tudott nekik -válaszolni, mint eszem.</p> -<p>Végre így szóltam magamban: Hát örökké ide-oda fogom magam -hányattatni az ügyesebb beszédűek szofizmái által, amelyeknél még -afelől sem vagyok bizonyos, vajjon azok a vélemények, amelyeket -hirdetnek, és amelyeket annyi hévvel igyekeznek másokkal -elfogadtatni, a saját véleményök-e? Szenvedélyeik, amelyek -tantételeiket kormányozzák, az az érdekök, hogy ezt vagy azt -elhitessék, útját állja annak kifürkészésének, hogy mit hisznek ők -magok? Lehet-e őszinteséget keresni a pártvezérekben? Bölcsészetük -mások számára való; nekem magam számára való kellene. Keressük ezt -minden erőmből, ameddig még ideje van, hogy így szilárd -magaviseleti szabályra tegyek szert életem hátralevő napjaira. Itt -van rám nézve az érettség kora az értelem teljes erejével. Már a -hanyatlás felé közeledem. Ha még várok, késői fontolgatásomban nem -fog minden erőm rendelkezésemre állani; értelmi képességeim akkor -már elveszítik energiájokat, kevésbbé jól fogom elvégezni azt, amit -ma a lehető legjobban végezhetek el: ragadjuk meg ezt a kedvező -pillanatot; ez az én külső és anyagi reformom kora, hadd legyen -egyúttal értelmi és erkölcsi reformom kora is! Szögezzük le már -egyszer véleményeimet, elveimet és legyünk életem hátralevő -részében azok, amik – ha kellően megfontoljuk a dolgot – tartozunk -lenni.</p> -<p>Lassan és különböző részletekben hajtottam végre ezt a tervet, -de mindazzal az erőfeszítéssel <span class="pagenum"><a name= -"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> és figyelemmel, amire képes -valék. Élénken éreztem, hogy életem hátralevő részének nyugalma és -egész sorsom ettől függ. Eleinte a zavaroknak, nehézségeknek, -ellenvetéseknek, tekervényes utaknak, sötétségnek olyan -labyrinthusában találtam e közben magamat, hogy húszszor is -kisértetbe esve mindennek abbanhagyására, már készen álltam arra, -hogy lemondva a hiábavaló kutatásokról, fontolgatásaimban a -közönséges józanész szabályaihoz fogom magam tartani anélkül, hogy -ezeket oly elvekben keresném, amelyeket oly nehezen tudtam tisztába -hozni. De még ez az okosság is annyira idegenszerű volt rám nézve, -oly kevéssé éreztem magam alkalmasnak megszerzésére, hogy ennek -kalauzomúl választása nem egyéb volt, mintha tengereken és -viharokon keresztül kormányrúd nélkül, iránytű nélkül akartam volna -egy szinte megközelíthetetlen őrtüzet keresni, amely semmi kikötőt -sem jelölt számomra.</p> -<p>Tántoríthatatlan maradtam: először életemben bátornak éreztem -magam s a belőle eredő sikernek köszönhetem, hogy azt a rettenetes -végzetet kiállhattam, amely ettőlfogva reám kezdett leselkedni -anélkül, hogy a legkisebb sejtelmem lett volna felőle. A -leglángolóbb és legőszintébb kutatások után, amilyeneket talán -bármi halandó végzett, egész életemre elhatároztam magam mindama -véleményekre nézve, amelyeket érdekemben állott megszerezni; és ha -csalódhattam eredményeimben, legalább bizonyos vagyok afelől, hogy -tévedésem nem tulajdonítható nekem bűnül, mert minden erőfeszítést -megtettem, hogy ettől megóvjam magam. Abban, <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> igaz, nem -kételkedem, hogy gyermekkorom előítéletei és szívem titkos -óhajtásai a mérleg serpenyőjét a számomra vigasztalóbb oldal felé -ne hajlították volna. Nehezen tiltjuk meg magunknak, hogy azt -higyjük, amit annyi hévvel óhajtunk és ki kételkedik abban, hogy a -túlvilági ítélet elfogadásának vagy visszautasításának érdeke a -legtöbb ember hitére reményüket vagy félelmüket illetőleg -elhatározó befolyást nem gyakorol? Mindez, elismerem, megigézhette -itéleteimet, de nem változtathatta meg őszinteségemet: mert féltem, -hogy minden dologban csalódom. Ha minden ennek az életnek -felhasználásában áll, érdekemben állt ezt tudni, hogy legalább, -amennyire rajtam állt, a legnagyobb hasznot húzzam belőle, ameddig -még ideje van és hogy ne legyek teljesen együgyü bolond. De abban a -kedélyállapotban, amelyben valék, a legjobban attól féltem a -világon, hogy lelkem örök sorsát teszem kockára a világ javainak -élvezetéért, amelyek sohasem látszottak előttem kiváló -becsűeknek.</p> -<p>Azt is megvallom, hogy nem oszlattam el mindig teljes -megelégedésemre mindama nehézségeket, amelyek zavarba ejtettek és -amelyekkel filozófusaink oly sokszor telikiabálták fülemet. De -elhatározván, hogy végre is dűlőre viszem a dolgot azoknál a -kérdéseknél, amelyek fölött az emberi értelemnek oly kevés hatalma -van és mindenfelőlről átlábolhatatlan rejtélyeket és megoldhatatlan -ellenvetéseket találván, mindenik kérdésnél azt a véleményt -fogadtam el, amely közvetlenül a legszilárdabb alapon állónak, -önmagában a leghihetőbbnek tűnt fel, anélkül, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> megállanék -azoknál az ellenvetéseknél, amelyeket nem tudtam szétoszlatni, de -amelyekkel az ellenkező rendszerben más, nem kevésbbé erős -ellenvetések állottak szemben. A dogmatikus hang e kérdésekben csak -a szájhősökhöz illik; de fontos, hogy meglegyen a magunk véleménye -és azt az ítéletnek mindazzal az érettségével válasszuk meg, amit -csak e tárgy megérdemel. Ha ennek dacára tévedésbe esünk, helyes -igazság szerint nem bűnhődhetünk érte, mivel nem vagyunk benne -vétkesek. Ez a rendíthetetlen elv szolgál biztosságom alapjául.</p> -<p>Fárasztó kutatásaim eredménye körülbelül az volt, amit azóta a -<i>Szavoyai Vikárius hitvallásában</i> följegyeztem, abban a -munkában, amelyet méltatlanul gyalázott meg és mocskolt bé a -mostani nemzedék, de amely egykor forradalmat támaszthat az emberek -közt, ha valaha ott a józanész és a jóhiszeműség fölébred.</p> -<p>Ez idő óta megnyugodtam azokban az elvekben, amelyeket oly -hosszú és oly mélyenjáró elmélkedés után fogadtam el s -magamviselete és hitem változhatatlan szabályaivá állítottam fel -őket a nélkül, hogy akár azok miatt az ellenvetések miatt, -amelyeket nem tudtam eloszlatni, akár azok miatt, amelyeket nem -tudtam előrelátni és amelyek újabban időről-időre megjelentek elmém -előtt, nyugtalankodnám. Nyugtalanítottak ugyan néha-néha, de -sohasem rendítettek meg. Mindig ezt mondtam magamban: mindez csupán -metafizikai csalafintaság és szőrszálhasogatás, amelyek semmi -súllyal sem bírnak az eszem elfogadta, szívem megerősítette -alapvető elvek mellett és amelyek mind a belső hozzájárulás -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> pecsétjét viselik magukon a szenvedélyek -hallgatásakor. Az emberi értelemnek ennyire fölötte álló -kérdéseknél egy oly ellenvetés, amelyet nem tudok eloszlatni, csak -nem fogja ezt az egész oly szilárd, oly erősen összefüggő, annyi -elmélkedéssel és gonddal formált tanrendszert felborítani, amely -annyira megfelel eszemnek, szívemnek, egész lényemnek és amelyet a -belső helyeslés is támogat, amely – úgy érzem – az összes -többiektől hiányzik? Nem, üres okoskodások sohasem fogják azt az -összhangzást lerombolni, amelyet halhatatlan természetem és e világ -szerkezete meg a benne uralkodó fizikai rend közt észreveszek. A -megfelelő erkölcsi rendben, amelynek rendszere kutatásaim -eredménye, találom azokat a támasztékokat, amelyekre szükségem van, -hogy életem nyomorúságait elviseljem. Minden más rendszernél -segédforrás nélkül élnék és remény nélkül halnék meg. A -legboldogtalanabb teremtmény lennék. Tartsuk hát magunkat ahhoz, -amely egyedül elegendő arra, hogy a balszerencse és az emberek -ellenére engem boldoggá tegyen.</p> -<p>Nem úgy látszik-e, hogy ezt a megfontolást és a belőle vont -következtetést maga az ég sugallta nekem, hogy engem a reám váró -sorsra előkészítsen és annak elviselésére fölszereljen? Mivé lettem -volna s mivé lennék még azokban a rettenetes vergődésekben, amelyek -reám vártak és abban a hihetetlen helyzetben, amelybe életem -hátralevő részére jutottam, ha menhely nélkül maradva, ahol -kérlelhetetlen üldözőimet elkerülhessem, ama gyalázatok kárpótlása -nélkül, amelyeket e világon velem elszenvedtetnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> és remény -nélkül arra, hogy valaha az engem megillető igazságot -megnyerhessem, teljes mértékben zsákmányául estem volna a -legborzasztóbb sorsnak, amely halandónak e világon részeül jutott? -Amig én ártatlanságomban bízva, csak becsülésre és jóakaratra -számítottam az emberek részéről; amíg nyílt és bizakodó szívem -szabadon áradt ki barátaival és testvéreivel szemben, az árulók -csöndben a pokol mélyén kovácsolt hurkokat vetettek reám. -Meglepetve az összes szerencsétlenségek e legváratlanabbjai és egy -büszke lélekre nézve legrettenetesebbjei által, a sárba tiporva -anélkül, hogy valaha sejteném, ki által vagy miért, a gyalázat -örvényébe taszítva, borzasztó sötétségbe borítva, amelyen keresztül -csak baljóslatú tárgyakat vettem észre: első meglepetésemben földre -vágódtam és soha abból a levertségemből, amelybe e váratlan -szerencsétlenség döntött, magamhoz nem tértem volna, ha előre nem -kíméltem volna erőimet, hogy esésemből fölemelkedhessem.</p> -<p>Csak éveken át tartó izgalom után történt, hogy visszanyerve -végre szellemi erőimet és elkezdve önmagamba visszatérni, éreztem -ama segélyforrások becsét, amelyeket a balsors napjaira magamnak -megtakarítottam. Eltökélve magam mindama dolgokra nézve, amelyekről -érdekemben állt ítélni, láttam, amint életelveimet helyzetemmel -összehasonlítottam, hogy az emberek esztelen itéleteinek és e rövid -élet apró-cseprő eseményeinek sokkal több fontosságot -tulajdonítottam, mint amennyi őket megillette. Miután ez az élet -csupa megpróbáltatásokból áll, keveset határoz, vajjon ezek a -megpróbáltatások <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> ilyen vagy olyanfélék-e, föltéve, hogy a -rendeltetésük szabta hatás következik belőlük, következéskép minél -nagyobbak, erősebbek, számosabbak a megpróbáltatások, annál -kivánatosabb dolog azokat kiállani tudnunk. Még a legerősebb -fájdalmak is elvesztik erejöket arra nézve, aki látja az azokért -való nagy és biztos kárpótlást; és e kárpótlás bizonyossága volt a -legfőbb haszon, amelyet megelőző elmélkedéseimből merítettem.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy a számanélküli meggyalázások és a határtalan -méltatlanságok közepette, amelyekkel mindenfelől elhalmozva éreztem -magam, időről-időre a nyugtalanság és kételkedés hullámai -rendítették meg reményemet és zavarták meg nyugalmamat. Azok a -hatalmas ellenvetések, amelyeket nem tudtam eloszlatni, nagyobb -erővel léptek föl ekkor elmém előtt, hogy végképpen leverjenek -éppen azokban a pillanatokban, amikor végzetem súlya alatt -legörnyedve, az elcsüggedés küszöbén állottam. Gyakran új -argumentumok, amelyeket előttem itt-ott hangoztattak, jutottak -eszembe azoknak támogatására, amelyek már gyötörtek vala. Óh, -mondám ekkor oly szívbéli elszorulással, amely csaknem megfulással -fenyegetett, ki fog engem a kétségbeeséstől megóvni, ha sorsom -borzalmában immár csupán agyrémeket látok ama vigasztalásokban, -amelyeket eszem szolgáltatott? Ha az, lerombolva ekkép saját -munkáját, a remény és bizodalom mindama támogatását elrabolja -tőlem, amelyet a balsors óráiban megőrizett számomra? Micsoda -támogatást nyújthatnak azok az illuziók, amelyek egyedül engemet -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> kecsegtetnek? Az egész mai nemzedék csak -tévedéseket és előitéleteket lát azokban az érzelmekben, amelyekkel -egyedül táplálkozom; az igazságot, a nyilvánvalóságot az enyémmel -ellentétes rendszerben találja; sőt úgy tetszik, nem képes elhinni, -hogy jóhiszeműleg elfogadom azt s magam is, midőn minden -akaratommal átadom magam neki, legyőzhetetlen nehézségeket találok -benne, amelyeket képtelen vagyok eloszlatni, de amelyek nem -akadályoznak meg, hogy mindvégig kitartsak mellette. Hát egyedül -vagyok bölcs, egyedül felvilágosult a halandók közt? Elegendő-e az, -hogy a dolgok megfelelnek nekem annak elhivésére, hogy azok -ilyenek? Viseltethetem-e felvilágosult bizalommal oly látszólagos -dolgok iránt, amelyekben a többi emberek véleménye szerint semmi -valóság sem rejlik és amelyek önmagam előtt is illuzóriusoknak -tűnnének föl, ha szívem nem támogatná eszemet? Nem többet ért -volna-e, ha üldözőim ellen elegendő fegyverekkel szállok vala síkra -és elfogadom az ő életelveiket, minthogy életelveim agyrémei -mellett maradok, zsákmányául az ő támadásaiknak, mitsem művelve -arra, hogy őket visszaverjem? Én bölcsnek hiszem magam és csak -rászedett bolond vagyok, áldozata és martirja egy hiábavaló -tévedésnek.</p> -<p>Hányszor állottam a kételkedés és bizonytalanság e pillanataiban -azon a ponton, hogy átengedjem magamat a kétségbeesésnek. Ha valaha -egy teljes hónapot töltöttem volna ebben az állapotban, életemnek -és magamnak is vége lett volna. De ezek a válságok, habár régebben -eléggé gyakoriak, mindig rövidek voltak és most, amidőn -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> még nem bírtam tőlük teljesen -megszabadulni, oly ritkák és gyors lefolyásúak, hogy még annyi erő -sincs bennök, hogy nyugalmamat megzavarják. Könnyed nyugtalanságok -ezek, amelyek nem izgatják többé lelkemet, mint a hogy a folyóvízbe -lehulló pehely nem zavarhatja meg a víz folyását. Éreztem, hogy -ugyanazokat a pontokat, amelyek felől előbb megállapodásra -jutottam, újra megfontolás tárgyává tenni annyi volna, mint -magamban új világosságot vagy jobban kiformált ítéletet vagy az -igazság iránt több buzgalmat föltételezni, mint amennyivel -kutatásaim alkalmával rendelkeztem, és miután ez esetek egyike sem -állott fenn, sem nem állhatott fenn számomra, semmi józan okkal sem -becsülhettem többre oly véleményeket, amelyek a kétségbeesés -levertségében csak azért kisértettek, hogy növeljék nyomorúságomat -azokkal a véleményekkel szemben, amelyeket életkorom -erőteljességében, elmém teljes érettségében, a legmélyebben járó -vizsgálódás után és oly időpontban fogadtam el, a midőn életem -nyugalma nem hagyott fenn számomra egyéb uralkodó érdeket az -igazság megismerésénél. Ma, midőn szivemet gyötrelem szorongatja, -lelkem roskadozik a kellemetlenségektől, képzeletem riadozik, fejem -megzavarodik az engem körülvevő szörnyű rejtélyektől, ma, midőn -minden képességem az öregségtől és aggodalmaktól elgyöngülve -elvesztette minden rugóját, vajjon megfosszam-e készakarva magamat -mindama segélyforrásoktól, amelyeket magam számára félretettem, és -több bizalmat helyezzek hanyatló eszembe, hogy igazságtalanul -szerencsétlenné tegyem magamat, mint teljes és erős elmémbe, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> kárpótoljam magamat ama bajokért, -amelyeket érdemetlenül szenvedek? Nem, sem bölcsebb, sem jobban -értesült, sem jobbhiszemű nem vagyok, mint a mikor e nagy -kérdésekben elhatároztam magamat; jól ismertem én akkor azokat a -nehézségeket, amelyek ma zavarólag hatnak reám; azok nem állták -utamat és ha talán újabbak lépnek föl előttem, amelyek még akkor -nem jutottak eszembe, ezek egy körmönfont metafizika szofizmái, -amelyek nem ingathatják meg a minden időktől, minden bölcsektől -elfogadott, az összes nemzetektől elismert és kitörölhetetlen -betűkkel az emberi szívbe vésett örök igazságokat. Tudtam, mikor -ezekről a tárgyakról elmélkedtem, hogy az érzékektől körülhatárolt -emberi értelem nem képes ezeket egész kiterjedésükben átkarolni. -Ahhoz tartottam hát magamat, ami a kezem ügyébe esett, anélkül, -hogy olyasmibe bocsátkoznám, ami azt fölülmúlta. Ez az álláspont -észszerű volt, már magamévá tettem azt hajdan s szívem és eszem -hozzájárulásával ahhoz tartottam magamat. Mi alapon mondanék le -róla ma, amikor annyi hatalmas indítóok hozzákapcsolva tart? -Micsoda veszedelmet látok nyomában feltámadni? Micsoda haszonnal -járna, ha felhagynék vele? Ha üldözőim tanítását elfogadnám, vajjon -erkölcsi felfogásukat is magamévá tenném-e? Ezt a gyökérnélküli és -gyümölcstelen morált, amelyet pompázólag tárnak könyveikben vagy -valami nagyhangú cselekedetben a világ elé, de abból soha semmi -szivökbe és eszökbe nem hatol be; vagy pedig azt a másik titkos és -kegyetlen morált, az összes beavatottak belső tanát, amelyhez a -másik csak álarcúl szolgál, amelyet egyedül követnek -magokviseletében és amelyet <span class="pagenum"><a name="Page_55" -id="Page_55">-55-</a></span> oly ügyesen gyakoroltak velem szemben? -Ez a tisztán támadó jellegű morál nem szolgál a védelemre és csak -ostromlásra való. Mirevaló lenne az nekem abban az állapotban, -amelybe juttattak? Egyedül ártatlanságom tart fenn a -szerencsétlenségekben és mennyivel szerencsétlenebbé tenném még -magamat, ha elvéve magamtól ezt az egyetlen, de hatalmas -segédeszközt, a gonoszságot állítanám helyébe? Vajjon -utólérhetném-e őket az ártás művészetében, s mégha sikert aratnék -is benne, melyik bajom terhét enyhítené az, amit nekik okozhatnék? -Elveszíteném a saját becsülésemet és semmit sem nyernék -helyébe.</p> -<p>Ekkép okoskodván magamban, oda jutottam, hogy nem engedem többé -magamat furfangos érvek, megoldhatatlan ellenvetések és -látókörömön, sőt talán az emberi elme látókörén túleső nehézségek -által megrendíteni. Elmém azon a nagyon szilárd talapzaton maradva, -amelyet neki vethettem, olyan jól hozzászokott ahhoz, hogy itt -lelkiismeretem védelme alatt megnyugodjék, hogy semmi régi vagy új -idegen tan sem bírja azt többé felizgatni, sem egy pillanatra -nyugalmamat megzavarni. Elmebeli tespedésbe és kimerülésbe -sülyedve, mindent, még azokat az okoskodásokat is elfelejtettem, -amelyekre hitemet és életelveimet alapítottam; de soha sem fogom -elfelejteni azokat a következtetéseket, amelyeket belőle -lelkiismeretem és eszem helyeslésével vontam és ezentúl azokhoz -fogom tartani magamat. Hadd jöjjenek az összes bölcsészek és -akadékoskodjanak benne: hiába vesztegetik el idejöket és -fáradságukat. Életem hátralevő részében ahhoz az elhatározáshoz -tartom magamat, amelyre akkor jutottam, amikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> inkább -abban a helyzetben voltam, hogy jól választhassak.</p> -<p>Megnyugodva ezekben a megállapodásokban, az önmegelégedéssel -együtt azt a reménységet és vigasztalást is megtaláltam bennök, -amelyre helyzetemben szükségem van. Nem lehetséges, hogy ez az oly -tökéletes, oly állandó, magában véve oly szomorú magány, az egész -mai nemzedéknek egyre érezhető és egyre munkás rosszindulata, s -azok a méltatlanságok, amelyekkel ez szakadatlanúl elhalmoz, -olykor-olykor el ne csüggesszenek; a megrendült reménység, a leverő -kétségek időről-időre visszatérnek, hogy lelkemet megzavarják és -szomorúsággal töltsék el. Ilyenkor képtelen lévén azokra az -elmeműveletekre, amelyek megnyugtatásomhoz kellenek, szükségem van -arra, hogy régi elhatározásaimat eszembe juttassam, a gondok, a -figyelem, a szívbeli őszinteség, amelyeket ezek hozatalánál -kifejtettem, ekkor újra visszatérnek emlékezetembe és visszaadják -egész bizalmamat. Ekkép minden új eszmét visszautasítok, mint oly -gyászos tévedéseket, amelyek csak hamis látszatot tárnak elém és -csak arravalók, hogy nyugalmamat megzavarják.</p> -<p>Így régi ismeretségeim szűk körére korlátozva, nem vagyok oly -szerencsés, mint Solon, hogy mindennap oktathassam magamat, -miközben megöregszem, sőt meg kell óvnom magamat attól a -veszedelmes kevélységtől, hogy olyasmit akarjak megtanúlni, amit -ezentúl képtelen vagyok jól tudni. De ha csak kevés új szerzeményt -remélhetek a hasznos felvilágosítások terén, nagyon jelentősekre -tehetek szert az állapotomban szükséges erények tekintetében. Itt -ideje lesz gazdagítani és <span class="pagenum"><a name="Page_57" -id="Page_57">-57-</a></span> ékesíteni lelkemet egy oly -tapasztalattal, amelyet magával vihessen, amikor ettől a testtől, -amely azt elhomályosítja és elvakítja, megszabadúlva és fátyol -nélkül szemlélve az igazságot, mindezeknek az ismereteknek, -amelyekre a mi áltudósaink oly hiúak, észre fogja venni a -nyomorúságát. Keseregni fog ama pillanatok miatt, amelyeket e földi -életében elvesztegetett, amikor meg akarta őket szerezni. De a -türelem, a szelidség, a megnyugvás, a feddhetetlenség, a -részrehajlatlan igazságosság oly javak, amelyeket magunkkal -hordozunk és amelyekkel szüntelenül gazdagabbakká válhatunk a -nélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy akár a halál révén -elveszítjük azok értékét. Ennek az egyetlen és hasznos tanulmánynak -szentelem öregkorom hátralevő napjait. Boldog leszek, ha önmagam -uralmában előhaladva, megtanulok nem jobban, mert ez nem -lehetséges, hanem erényesebben, semmint beléptem, eltávozni az -életből.</p> -<h2>Negyedik séta.</h2> -<p>Ama csekélyszámú könyvek között, amelyeket még néha olvasgatok, -Plutarchos az, aki a legjobban leköt és a legtöbb okulást nyújt. Ez -volt gyermekkorom első, s ez lesz aggkorom utolsó olvasmánya; ez -úgyszólván az egyedüli író, akit sohasem olvastam anélkül, hogy -valami tanulságot ne merítettem volna belőle. Tegnapelőtt erkölcsi -dolgozatai közt ezt az értekezést olvastam: <i>Hogyan meríthetünk -hasznot ellenségeinkből?</i> Ugyanazon a napon nehány füzetet -rendezgetve, amelyeket szerzőik küldtek meg nekem, R***-abbé -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> újságjának egyik példányára bukkantam, -amelynek címlapjára e szavakat írta: <i>Vitam vero impendenti</i>, -R***. Sokkal jobban ismerve ez urak eszejárását, semhogy ez az eset -tévedésbe ejtsen, megértettem, hogy az udvariasság ezen külszíne -alatt egy kegyetlen ellenigazságot szándékozott szemembe vágni; de -mire alapítja azt? mire való ez a maró gúny? micsoda okot -szolgáltathattam reá? Hogy a jó Plutarchos tanításait hasznomra -fordítsam, elhatároztam, hogy a másnapi sétát arra fordítom, hogy -megvizsgálom magamat a hazugság tekintetében, s midőn arra -elindultam, jól meg voltam erősődve abban a már korábban kialakult -véleményemben, hogy a delphi-i templom <i>Ismerd meg önmagadat</i> -felirata nem olyan könnyen megvalósítható életszabály, mint a hogy -<i>Vallomásaim</i>-ban hittem volt.</p> -<p>Másnap, midőn útra keltem, hogy ezt az elhatározásomat -végrehajtsam, az első gondolat, amely eszembe ötlött, midőn elmémet -összeszedni kezdtem, egy szörnyű hazugság volt, amelyet zsenge -ifjúkoromban elkövettem, amelynek emléke egész életemet megzavarta -s még aggkoromban is megszomorítja annyi más módon megsebzett -szívemet. Ez a hazugság, amely önmagában is nagy vétek volt, -okvetlenül még nagyobbá lett következményei által, amelyeket ugyan -én sohasem ismertem, de amelyeket a lelkiismeretfurdalás a lehető -legkegyetlenebbeknek tüntetett föl előttem. Azonban ha csupán azt a -kedélyállapotot vizsgálom, amelyben annak elkövetésekor voltam, ez -a hazugság csupán az álszemérem gyümölcse volt, s távol attól, hogy -annak a személynek való ártási szándékból fakadt volna, aki annak -áldozata lőn, az <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> Ég színe előtt megesküdhetem, hogy -mindjárt abban a pillanatban, amint ez a legyőzhetetlen szégyen azt -belőlem kisajtolta, egész véremet örömmel adtam volna érte, hogy -annak hatását egyedül önmagamra hárítsam. Valami delirium vett erőt -rajtam, amelyet csak úgy tudok megmagyarázni, ha azt mondom, mint a -hogy érezni vélem, hogy abban a pillanatban félénk természetem -szívem minden kivánságát leigázta.</p> -<p>E szerencsétlen cselekedet emléke s azok a kiírthatatlan -bánkódások, amelyeket az lelkemben hátrahagyott, a hazugság iránt -oly borzalmat keltettek bennem, amely okvetlenül biztosította -szívemet életem hátralevő részére nézve e bűnnel szemben. Midőn -fölvettem jelszavamat, éreztem: arra vagyok hivatva, hogy azt -kiérdemeljem s nem kételkedtem, hogy arra érdemes ne volnék, midőn -R*** abbé megjegyzésére komolyabban elkezdtem magamat -vizsgálni.</p> -<p>Ekkor, nagyobb gonddal rostálgatván tetteimet, nagy -meglepetésemre számos, kitalálásomból eredő dologra bukkantam, -amelyeket – emlékeztem – ugyanakkor igazak gyanánt adtam elő, -amikor, magamban az igazság iránti szeretetemmel büszkélkedve, -ennek feláldoztam biztonságomat, érdekeimet, személyemet, oly -részrehajlatlansággal, amelynek semmi más példáját sem ismerem az -emberek közt.</p> -<p>De a dologban az lepett meg a legjobban, hogy midőn ezekre a -koholt dolgokra visszaemlékeztem, semmi igaz megbánást sem éreztem -miattok. Én, akinek a hamisság iránti borzalmát szivemben semmi sem -képes ellensúlyozni, én, aki szembe néznék a büntetésekkel, ha egy -hazugsággal ki <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> lehetne őket kerülni, micsoda különös -következetlenség révén hazudtam ekként vidám szívvel szükség -nélkül, haszon nélkül, és micsoda megfoghatatlan ellenmondás révén -nem éreztem miatta a legcsekélyebb bánkódást sem, én, akit egy -hazugságnak lelkiismeretfurdalása ötven éven át nem szűnt meg -szorongatni? Sohasem rögzöttem meg hibáimban, az erkölcsi érzék -mindig helyesen vezetett, lelkiismeretem megőrizte első -tisztaságát, s mégha meghajolva érdekeim előtt, megváltozott volna -is, hogyan van az, hogy, bár egész egyeneslelkűségét megőrzi -azoknál az eseteknél, amelyeknél a szenvedélyeitől ösztönzött ember -legalább mentegetheti magát gyöngesége miatt, ezt csupán ama -közömbös dolgoknál veszíti el, amelyeknél a bűnnek semmi mentsége -sincsen? Láttam, hogy eme probléma megoldásától függ annak az -ítéletnek helyessége, amelyet e pontra nézve magam fölött -kimondandó leszek s miután alaposan szemügyre vettem, a következő -módon sikerült azt magamnak megmagyaráznom.</p> -<p>Emlékszem, egy bölcseleti műben azt olvastam, hogy hazudni -annyi, mint eltitkolni oly igazságot, amelyet kinyilvánítani -tartozunk. E meghatározásból nyilván következik, hogy elhallgatni -egy igazságot, amelyet nem tartozunk megmondani, nem hazugság; de -vajjon az, aki nem elégedve meg az efféle esetben azzal, hogy nem -mondja meg az igazságot, az ellenkezőjét állítja, hazudik vagy nem -hazudik-e olyankor? A meghatározás szerint nem lehet azt mondani, -hogy hazudik. Mert ha hamis pénzt ad egy oly embernek, akinek -semmivel sem tartozik, kétségkívül megcsalja ezt az embert, de nem -lopja meg őt. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>Itt két kérdést megvizsgálása vár reánk, amelyek mindenike -nagyon fontos. Az első az: mikor és hogyan tartozunk más iránt az -igazsággal? mivel nem tartozunk vele mindig. A második az: vannak-e -oly esetek, amelyeknél ártatlanúl csalni lehet? Ez a második -kérdés, jól tudom, nagyon el van már döntve, tagadólag azokban a -könyvekben, amelyekben a legridegebb erkölcsi álláspont semmibe sem -kerül az írónak, állítólag pedig a nagyvilági társaságban, ahol a -könyvek erkölcstana a gyakorlatban megvalósíthatatlan -fecsegés-számba megy. Hagyjuk hát ezeket az egymásnak ellenmondó -tekintélyeket s igyekezzünk a saját alapelveim révén eldönteni -számomra e kérdéseket.</p> -<p>Az általános és elvont igazság a legbecsesebb az összes javak -közt. Nélküle az ember vak; az az ész szeme. Az ember általa -tanulja meg, hogy magát hogy s mint viselje, hogy az legyen, a -minek lennie kell, hogy azt tegye, amit tennie kell, hogy valódi -célja felé törekedjék. A különös és egyéni igazság nem mindig jó -dolog, hanem némelykor baj, igen sokszor közömbös dolog. Azok a -dolgok, amelyeket érdekében áll az embernek tudni s amelyek -ismerete szükséges az ő boldogságához, talán nem nagy számmal -találhatók, de bármilyen számban forduljanak is elő, azok oly -javak, amelyek az övéi, amelyeket joga van mindenütt, ahol őket -találja, követelni, s a melyektől nem lehet őt a nélkül -megfosztani, hogy a legigazságtalanabb lopást ne követnők el, mivel -az ama mindenkivel közös javak közé tartozik, amelyeknek közlése -nem fosztja meg attól azt, aki azt adja.</p> -<p>Ami azokat az igazságokat illeti, amelyek semmiféle hasznot sem -hajtanak sem az oktatásban, <span class="pagenum"><a name="Page_62" -id="Page_62">-62-</a></span> sem a gyakorlati életben, hogyan -lehetnének azok köteles javak, holott még nem is javak, s holott a -tulajdon csak a hasznosságon alapul, ahol pedig semmi haszon sem -lehetséges, tulajdon sem lehet? Követelhetünk egy – habár -terméketlen – területet, mivel legalább lakhatunk e darab földön; -de hogy egy henye, minden tekintetben közömbös és bárkire nézve -semmi következménnyel nem bíró tény igaz-e vagy hamis, ez senkit -nem érdekel. Az erkölcsi világrendben semmi sem haszontalan, -épenúgy a fizikai világrendben sem. Semmivel sem tartozunk oly -dologiránt, amely semmire sem való; hogy valamivel tartozzunk, -szükséges, hogy az hasznos legyen vagy lehessen. Így hát a kötelező -igazság az, amely érdekli az igazságosságot, s -megszentségtelenítjük az igazság szent nevét, ha azt oly hiábavaló -dolgokra alkalmazzuk, amelyek létezése mindenkire nézve közömbös s -amelyek ismerete minden tekintetben haszonnélkül való. A -mindenféle, lehetségesnek képzelt, haszontól megfosztott igazság e -szerint nem lehet kötelező dolog, s következéskép az, aki azt -elhallgatja vagy elpalástolja, nem hazudik.</p> -<p>De vajjon vannak-e ily tökéletesen meddő igazságok, a melyek -mindenre minden tekintetben haszonnélkül valók, ez a másik -megvitatandó pont, amelyre rögtön visszatérek. Most térjünk át a -második kérdésre.</p> -<p>Nem mondani meg az igazat és nem-igazat mondani: ez két nagyon -különböző dolog, de amelyekből mindamellett ugyanaz az eredmény -származhatik, mert ez az eredmény bizonyára mindannyiszor ugyanaz, -amikor ez az eredmény semmi. Mindenütt, ahol az igazság közömbös, -az ellenkező tévedés <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> szintén közömbös, amiből következik, hogy -ily esetben az, aki csal, midőn az igazsággal ellenkezőt állít, nem -igaztalanabb annál, aki úgy csal, hogy nem mondja meg azt; mert a -hiábavaló igazságok tekintetében a tévedés semmivel sem rosszabb a -tudatlanságnál. Vajjon fehérnek vagy pirosnak hiszem-e a tenger -fenekén levő homokot, ez nem fontosabb annál, mintha nem tudom, -mily szinű az. Hogyan lehetnénk igazságtalanok, ha senkinek sem -ártunk, mikor az igazságtalanság csak a másnak okozott -jogtalanságban áll?</p> -<p>De ezek az ekként sommásan eldöntött kérdések még semmi biztos -alkalmazást sem nyújthatnak nekem a gyakorlatra nézve, sok oly -előzetes felvilágosítás nélkül, amelyekre szükségem van, hogy -pontosan keresztülvihessük ezt az alkalmazást minden előfordulható -esetben. Mert ha az igazság kimondásának kötelezettsége csak annak -hasznosságán alapul, hogyan válhatok e hasznosság bírájává? Igen -gyakran az egyik ember előnye a másik kárát jelenti, a magánérdek -csaknem mindig ellentétben áll a közérdekkel. Hogyan viselkedjünk -ilyen esetekben? Föl kell-e a távollevő hasznát amaz egyén -hasznáért áldoznunk, akivel beszélünk? El kell-e hallgatni vagy -megmondani az oly igazságot, amely midőn használ az egyiknek, árt a -másiknak? Vajjon mindazt, amit tartozunk megmondani, egyedül a -közjó vagy az osztó igazság mértéke szerint kell-e mérlegelnünk, és -bizonyos vagyok-e felőle, hogy eléggé ismerem a dolog összes -vonatkozásait arra, hogy a rendelkezésemre álló felvilágosításokat -csak a méltányosság szabályai szerint osszam szét? Mi több, -megvizsgálván azt, amivel mások iránt tartozom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> eléggé -megvizsgáltam-e azt, amivel önmagamnak tartozom, azt, amivel -magában véve az igazság iránt tartozom? Ha semmi jogtalanságot sem -cselekszem mással, midőn őt megcsalom, következik-e ebből, hogy -önmagam iránt sem cselekszem semmit, s elégséges-e az, ha sohasem -vagyok igazságtalan, arra, hogy mindig ártatlan legyek?</p> -<p>Mennyi zavaró vitatkozás, amelyekből könnyű lenne kivonni -magunkat, ezt mondva: Legyünk mindig igazak, még ha mindazt, ami -belőle következhetik, kockáztatjuk is. Maga az igazságosság a -dolgok igazságában rejlik; a hazugság mindig igazságtalanság, a -tévedés mindig csalárdság, ha azt adjuk ki a megteendő vagy -elhivendő dolog szabályául, ami nem az. S bármi következmény -származzék is az igazságból, mindig bűntelenek vagyunk, amikor azt -mondottuk, mivel semmit sem toldottunk bele a magunkéból.</p> -<p>De ezzel kettévágtuk a kérdést anélkül, hogy megoldottuk volna. -Nem annak eldöntéséről volt szó, vajjon jó-e mindig megmondani az -igazságot, hanem arról, vajjon mindig egyaránt kötelezve vagyunk-e -arra? és a megvizsgáltam meghatározás alapján föltéve azt, hogy -nem: megkülölönböztetni azokat az eseteket, amelyeknél az igazság -kimondása szigorúan kötelező azoktól, ahol azt igazságtalanság -nélkül el lehet hallgatni és hazugság nélkül elleplezni, mert úgy -találtam, hogy ilyen esetek valóban vannak. Arról van tehát szó, -hogy csalhatatlan szabályt keressünk azok bizonyos fölismerésére és -pontos meghatározására.</p> -<p>De honnan merítsem ezt a szabályt és csalatkozhatatlanságának -bizonyítékát?… Az összes, ehhez hasonló nehézségű erkölcsi -szabályoknál <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> mindig jól találtam magamat, ha inkább -lelkiismeretem parancsa, mint eszem világossága folyton oldottam -meg őket. Az erkölcsi érzék sohasem csalt meg, az eddig oly tisztán -fentartotta magát szívemben, hogy nyugodtan bizakodhatom reá, s ha -szenvedélyeim némelykor elhallgattatják is azt magamviseletében, -emlékezéseimben újra hatalomra emelkedik felettök. Ezekben szinte -ugyanoly szigorúsággal ítélem meg önmagamat, mint a hogy e földi -élet elmúltával a legfőbb bíró meg fog ítélni.</p> -<p>Ha az emberek beszédjeiről ama hatások alapján mondunk ítéletet, -amelyet azok előidéznek, gyakran rosszúl értékeljük őket. -Azonkívül, hogy ezek a hatások nem mindig érezhetők és könnyen -felismerhetők, végtelenül változnak, mint a körülmények, amelyek -közt e beszédek elhangzottak. Egyedül a beszélőnek szándéka határoz -azok értéke fölött és állapítja meg azok rosszaságának vagy -jóságának fokát. Valótlanságot mondani csak annyiban hazugság, -amennyiben a csalási szándék fenforgott, sőt a csalási szándék sem -mindig kapcsolatos az ártási szándékkal, hanem néha egészen -ellenkező célt követ. De egy hazugság azért még nem ártatlan, ha -nem szándékoztunk vele kifejezetten ártani; ehhez még az a -bizonyosság is szükséges, hogy az a tévedés, amelybe azokat ejtjük, -akikkel beszélünk, ne árthasson nekik, sem senkinek semmi módon. E -bizonyosság megszerzése ritka és nehéz dolog, éppen ezért nehéz és -ritka dolog, hogy egy hazugság teljesen ártatlan legyen. Saját -előnyünkért hazudni álnokság, másnak előnyére hazudni csalás, -ártási célból hazudni rágalom, – ez a hazugság leggonoszabb -fajtája. <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> Magunk vagy a más haszna vagy kára nélkül -hazudni annyi, mint nem hazudni; ez nem hazugság, hanem csak -költés.</p> -<p>Azokat a költött dolgokat (fictiókat), amelyek erkölcsi kérdést -tárgyalnak, példázatoknak vagy oktató meséknek nevezik s mivel -nincs vagy nem lehet egyéb tárgyuk, mint hogy hasznos igazságokat -érzéki és kellemes alakba burkoljanak, ily esetekben nem nagy súlyt -helyezünk arra, hogy elrejtsük a ténybeli hazugságot, amely csak az -igazság köntöse és az, aki egy mesét mese gyanánt beszél el, -semmiképen sem hazudik.</p> -<p>Vannak más, tisztán henye költött dolgok, a minő az elbeszélések -és regények nagy része, amelyek célja tisztán a mulattatás, -anélkül, hogy bármi igazi oktatást foglalnának magokba. Ezek minden -erkölcsi tekintélytől megfosztva, csak a kitaláló szándékától -nyerik értéköket s ha ez erősítgetve valóságos igazságok gyanánt -adja őket elő, akkor nem lehet tagadni, hogy azok igazi hazugságok. -S mégis ki érzett valaha nagy lelki furdalást az efféle hazugságok -miatt s ki tett érettök komoly szemrehányást szerzőiknek? Ha pl. -van valami erkölcsi magva a <i>Cnidosi templom</i>nak, ezt a magvat -nagyon elhomályosítják és megrontják a gyönyört lehellő részletek -és a buja képek. Mit tett a szerző, hogy ezt a szerénység mázával -vonja be? Úgy tünteti föl, hogy műve egy görög kézirat fordítása s -e kézirat fölfedezésének történetét nagyon ügyesen úgy adja elő, -hogy olvasóit elbeszélésének igaz voltáról meggyőzze. Ha ez nem -nagyon kézzelfogható hazugság, mondják hát meg nekem, hogy mit -nevezünk hazugságnak? S mégis kinek jutott eszébe, hogy a szerzőnek -bűnül rójja fel ezt <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> a hazugságot s vele úgy bánjon ezért, -mint egy csalóval?</p> -<p>Hasztalan fogják azt mondani, hogy ez csak tréfa, hogy a szerző, -bár állította, senkivel sem akarta azt elhitetni s tényleg nem is -hitette el senkivel és hogy a közönség egy pillanatig sem -kételkedett, hogy őmaga az állítólagos görög mű szerzője, amelynek -fordítója gyanánt adta ki magát. Erre azt felelem, hogy az efféle -tréfa minden erkölcsi mag nélkül csak igen ostoba gyerekség lett -volna, hogy egy hazug azért nem kevésbbé hazudik, ha senki sem is -ad neki hitelt, hogy a művelt közönségtől meg kell különböztetni az -egyszerű és hiszékeny olvasók tömegét, amelyet a kéziratnak egy -komoly író által a jóhiszeműség szinezetével elbeszélt története -valósággal elámított s amely minden félelem nélkül itta meg egy -antik formájú kehelyből a mérget, amelytől – ha azt modern edényben -nyújtották volna neki – legalább is óvakodott volna.</p> -<p>Akár megvannak ezek a megkülönböztetések a könyvekben, akár -nincsenek, azok minden önmagával szemben őszinte ember szivében -végbemennek, aki semmi olyast sem akar magának megengedni, amit -lelkiismerete a szemére hányhatna. Mert ha a saját előnyünkre -kockáztatunk meg egy hamis állítást, az époly hazugság, mintha azt -a más kárára állítanók, habár a hazugság kevésbbé vétkes. Ha -olyannak juttatunk előnyt, akit az nem illet meg, megzavarjuk az -igazságosság rendjét, ha hamisan önmagunknak vagy másnak -tulajdonítunk oly cselekedetet, amelyből dicséret vagy gyalázat, -vád vagy igazolás származhatik, igazságtalan dolgot cselekszünk; -úgyde mindaz, ami <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> – ellentétben állván az igazsággal, – -bármi módon sérti az igazságosságot, hazugság. Ime a pontos határ; -de mindaz, ami, bár ellentétben áll az igazsággal, semmi módon sem -érinti az igazságosságot, csupán fictió és megvallom, hogy aki egy -puszta fictióért, mint hazugságért, szemrehányást tesz önmagának, -érzékenyebb lelkiismeretű, mint én.</p> -<p>Amit túlbuzgóságból származó hazugságnak neveznek, azok igazi -hazugságok, mivel akár a más, akár a magunk előnyére elámítani -valakit nem kevésbbé igazságtalan dolog, mint a magunk vagy más -kárára elámítani. Aki az igazság ellenére dicsér vagy gyaláz, -hazudik, mihelyt valóságos személyről van szó. Ha azonban egy -képzeleti lényről van szó, arról tetszése szerint mindent mondhat -anélkül, hogy hazudnék, ha csak oly tények erkölcsösségéről nem -mond, és pedig hamisan, ítéletet, amelyeket maga talált ki, mert -ekkor, ha nem hazudik is a tényt illetőleg, hazudik az erkölcsi -igazság ellen, amely pedig a tények igazságánál százszor -tiszteletreméltóbb.</p> -<p>Láttam azokat az embereket, akiket a nagyvilágban igaz -embereknek hívnak. Összes igazságszeretetük abban merül ki, hogy -henye társalgás közben híven idézik a helyet, az időt, a -személyeket, hogy semmi fictiót sem engednek meg maguknak, semmi -mellékes körülményt sem költenek, semmit sem túloznak. Mindabban, -ami nem érinti érdeköket, elbeszélésök a legtörhetetlenebb hűséget -mutatja. De ha oly ügy tárgyalása kerül szőnyegre, amely őket -illeti, oly tény elbeszélése, amely közelről érinti őket: minden -színt felhasználnak, hogy a dolgot oly világításban mutassák be, -amely <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> reájok nézve a legelőnyösebb, és ha a -hazugság használ nekik, ha tartózkodnak is attól, hogy azt magok -kimondják, ügyesen elősegítik azt és úgy intézik a dolgot, hogy az -ember a magáévá teszi azt anélkül, hogy nekik felróhatná. Így -kívánja az okosság: jó éjszakát igazságszeretet!</p> -<p>Az az ember, akit <i>igaz</i>nak nevezek, egészen ellenkezőleg -jár el. A tökéletesen közömbös dolgokben az igazság, amelyet akkor -amaz oly erős tiszteletben tart, nagyon kevéssé bántja őt s nem -igen fog lelkiismeretfurdalást érezni, hogy egy társaságot oly -költött dolgokkal mulattasson, amelyekből semmi igazságtalan -megítélés sem származik, sem valamely élő, sem valamely megholt -személy javára vagy kárára. De minden beszéd, amelyből haszon vagy -kár, becsülés vagy lenézés háramlik valakire, dicséret vagy -gyalázat az igazságosságra és az igazságra, oly hazugság, amely -soha sem fog hozzáférkőzni sem a szívéhez, sem a szájához, sem a -tollához. Ő szilárdan <i>igaz</i>, még a saját érdeke ellenére is, -habár kevéssé dicsekszik vele henye beszélgetés közben! <i>Igaz</i> -abban, hogy senkit sem igyekszik megcsalni, hogy époly hűséges az -igazsághoz, amely őt vádolja, mint ahhoz, amely neki tisztességet -szerez, és hogy sohasem ámít a saját előnyére, vagy azért, hogy -ellenségének ártson. Az én <i>igaz</i> emberem és a másik között -tehát az a különbség forog fenn, hogy a nagyvilág igaz embere -nagyon szigorúan ragaszkodik minden igazsághoz, amely semmibe sem -kerül neki, de egy csöppet sem azon túl, míg az én emberem sohasem -szolgálja azt oly hűségesen, mint amikor föl kell magát áldoznia -érette.</p> -<p>De azt mondhatná valaki: hogyan egyeztessük <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> össze ezt -a lanyhaságot az igazságnak azzal a lángoló szeretetével, amellyel -őt magasztalom? Hisz’ ez a szeretet hamis, mivel annyi kivételt -elbír! Nem, az tiszta és igaz: de csak kisugárzása az igazságosság -szeretetének és sohasem akar hamis lenni, habár sokszor csak a -képzeletben él. Igazságosság és igazság az ő elméjében két -rokonjelentésű szó, amelyeket közömbösen fölcserél egymással. A -szent igazság, amelyet szíve imád, nem közömbös tényekben és -hiábavaló nevekben áll, hanem abban, hogy hiven megadja mindenkinek -azt, ami őt – oly dolgokban, amelyek igazán az övéi – megilleti, a -jó vagy rossz dolgok beszámításában, a tiszteleti vagy gyalázási, a -dicséreti vagy rosszalási jutalékokban. Ő nem álnok sem más iránt, -mivel méltányossága megakadályozza őt ebben és mivel senkinek sem -akar igazságtalanul ártani, sem önmaga iránt, mivel lelkiismerete -megakadályozza ebben és mivel nem tudná magának tulajdonítani azt, -ami nem az övé. Kivált a saját becsületére féltékeny; ez oly kincs, -amelyet a legkevésbbé tud nélkülözni és valódi veszteség gyanánt -érezné, ha a mások becsülését e kincse rovására szerezné meg. -Hébe-hóba fog tehát közömbös dolgokban minden lelkiismeretfurdalás -és minden hazugsági szándék nélkül füllenteni, de sohasem a mások -vagy a maga kárára vagy hasznára. Mindabban, ami a történeti -igazsággal összefügg, mindabban, ami az emberek magaviseletére, az -igazságosságra, a társas hajlamra, a hasznos ismeretekre -vonatkozik, mind magát, mind másokat, amennyire csak tőle függ, -biztosítani fogja a tévedéstől. Mindaz a hazugság, ami ezen kívül -esik, szerinte nem az. Ha a <i>Cnidosi Templom</i> hasznos -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> munka, a görög kézirat története csak egy -nagyon ártatlan fictió, ellenben nagyon büntetésreméltó hazugság, -ha a munka veszedelmes.</p> -<p>Ezek voltak lelkiismereti szabályaim a hazugságra és az -igazságra vonatkozólag. Szivem gépiesen követte ezeket a -szabályokat, mielőtt eszem magáévá tette volna, s erkölcsi érzékem -egyedül alkalmazta őket. Az az utálatos hazugság, amelynek a -szegény Marion áldozatául esett, kitörölhetetlen furdalásokat -hagyott bennem hátra, amelyek egész további életemre megóvtak nem -csupán minden efféle hazugságtól, hanem minden másfélétől is, -amelyek akármi módon a más érdekét vagy hírnevét érinhették. Miután -így általában minden hazugságtól megundorodtam, fölmentettem -magamat az alól, hogy pontosan mérlegeljem az előnyt és a kárt és -megjelöljem az ártalmas hazugság és a túlbuzgóságból elkövetett -hazugság pontos határait; mindakettőt vétkesnek tekintve, mind a -kettőt megtiltottam magamnak.</p> -<p>Ebben, valamint minden egyébben, vérmérsékletem nagyban befolyt -életelveimre vagy inkább szokásaimra, mert én nem igen szabályok -szerint cselekedtem vagy semmi dologban sem követtem más -szabályokat, mint egyéni természetem indításait. Soha előre -megfontolt hazugság nem férközött elmémbe, sohasem hazudtam a saját -érdekemben; de gyakran hazudtam szégyenletemben, hogy kirántsam -magam a hinárból közömbös vagy oly dolgoknál, amelyek legfölebb -csupán engem érdekeltek, pl. amikor egy társalgást kellett -folytatnom, képzeteim lassúsága és társalgásom szárazsága a -fictióhoz való folyamadásra kényszerített, hogy tudjak valamit -mondani. Ha okvetlenül <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> kell beszélnem és mulattató igazságok nem -jutnak elég hamar az eszembe, meséket beszélek el, hogy ne kelljen -némán ott vesztegelnem; de e mesék kitalálásánál lehetőleg gondom -van arra, hogy azok ne legyenek hazugságok, vagyis ne sértsék se az -igazságosságot, se a köteles igazságot és csak mindenkire és -magamra is közömbös költött dolgok legyenek. Nagyon szeretném -persze, ha a tények igazságát ilyenkor legalább erkölcsi igazsággal -pótolhatnám, vagyis jól föltűntethetném az emberi szív természetes -gerjedelmeit s ebből mindig valami hasznos tanulságot vonhatnék ki, -egyszóval azokból erkölcsi meséket, példázatokat alkothatnék; de -több lélekjelenlétre és több előadásbeli könnyedségre lenne -szükségem, mint a mennyivel rendelkezem, hogy a társalgás -csevegését felhasználhassam az oktatásra. Ennek képzeteim -folyásánál gyorsabb menete csaknem mindig arra kényszerítvén engem, -hogy előbb beszéljek, semmint gondolkozom, gyakran oly -ostobaságokat és sületlenségeket sugallt nekem, amelyeket eszem nem -helyeselt és amelyeket szivem, mihelyt kifittyentek számból, -azonnal megtagadott, de amelyek – miután megelőzték ítéletemet – -ennek cenzurája által nem voltak többé jóvátehetők.</p> -<p>Ugyancsak vérmérsékletemnek ezen első és ellenállhatatlan -impulziója okozza, hogy váratlan és gyors pillanatokban a szégyen -és a félénkség nem egyszer oly hazugságokat csikar ki belőlem, -amelyekben akaratomnak semmi része sincs, de amelyek bizonyos -tekintetben a rögtön való felelés kényszerűsége folytán megelőzik -azt. A szegény Marion emlékének mély benyomása mindig teljesen -vissza tudja tartani azokat, amelyek károsak <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> lehetnének -másokra nézve, de nem azokat, amelyek segítségemre lehetnek abban, -hogy kirántsanak valami zavarból, ha csupán önmagamról van szó, ami -azonban épúgy beleütközik lelkiismeretembe és elveimbe, mint azok a -hazugságok, amelyek a mások sorsára befolyást gyakorolhatnak.</p> -<p>Az eget hívom fel bizonyságul, hogyha egy pillanattal utóbb -visszavonhatnám a mentségemre előrántott hazugságot és -megvallhatnám a terhelő igazságot anélkül, hogy a visszavonással -újabb megszégyenítésnek tenném ki magamat, kész szívvel megtenném; -de az a szégyen, hogy így önmagam tárjam fel hibámat, újra -visszatart és bár nagyon őszintén megbánom hibámat, nem merem azt -jóvátenni. Egy példa jobban meg fogja magyarázni, mit akarok -mondani és meg fogja mutatni, hogy sem érdekből, sem önszeretetből -nem hazudok, még kevésbbé irigységből vagy rosszakaratból, hanem -tisztán zavarból és álszeméremből, némelykor azt is nagyon jól -tudva, hogy rájönnek hazugságomra és az semmi hasznomra sem -szolgálhat.</p> -<p>Nem sok idővel ezelőtt F*** úr rávett, hogy – szokásom ellenére -– feleségemmel együtt menjek el vele és B*** úrral batyus vacsorára -X***-né asszony vendéglőjébe, aki két leányával együtt szintén -velünk étkezett. Étkezés közben az idősebbik leány, aki nem régiben -ment férjhez és most áldott állapotban volt…, egyszer csak azt -kérdi tőlem nagy hirtelen s reám szegezve szemeit, ha voltak-e -nekem gyermekeim? Egészen a fülem hegyéig elpirulva azt feleltem, -hogy nem volt ebben a boldogságban részem. Kajánul mosolygott, -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> miközben a társaságra pillantott; mindez -nem igen volt homályos, még számomra sem.</p> -<p>Első pillanatra világos, hogy nem ezt akartan válaszolni, mégha -az lett volna is a szándékom, hogy elámítsam, mert abban a -hangulatban, amelyben a társaság tagjait láttam, bizonyos voltam -felőle, hogy válaszom mit sem változtat ez irányban való -véleményükön. Számítottak erre a tagadó feleletre, sőt ösztönöztek -reá, hogy élvezhessék azt a gyönyört, hogy hazugságra -kényszerítettek. Nem voltam annyira tökkel ütött, hogy ne érezzem -ezt. Két perc múlva magától eszembe ötlött a felelet, amelyet adnom -kellett volna: <i>A kérdés kissé gyöngédtelen egy fiatal asszony -részéről egy oly férfiúhoz, aki mint agglegény vénült meg!</i> Ha -így szólok, anélkül, hogy hazudnám, anélkül, hogy pirulnom kellene -ilyen vagy olyan vallomásom miatt, a magam pártjára hódítom a -nevetőket és egy kis leckét adok neki, amely természetszerűleg -kissé lehűtötte volna azt az illetlen eljárását, hogy engem -kifaggasson. De mindebből mit sem tettem, nem azt mondtam, amit -kellett volna, hanem azt, amit nem kellett volna és ami semmiképpen -sem válhatott a javamra. Így hát bizonyos, hogy válaszomat nem -ítéletem és nem akaratom diktálta, hanem az zavarom gépies -eredménye volt. Régebben nem estem ily hamar zavarba és több -nyiltsággal mint szégyennel vallottam be hibámat, mivel nem -kételkedtem, hogy azt is észreveszik, ami azokat helyrehozza s amit -önmagamban éreztem; de a rosszindulatú szem bánt és kihoz -sodromból; amint szerencsétlenebbé lettem, félénkebbé is lettem és -soha sem hazudtam másként, mint félénkségből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> -<p>Sohasem éreztem jobban a hazugság iránti természetes -ellenszenvemet, mint midőn <i>Vallomásaimat</i> írtam, mert itt -gyakori és erős kisértéseknek lettem volna kitéve, ha bármi kis -mértékben is meg lett volna bennem ez a hajlandóság. De távol -attól, hogy bármit elhallgattam, bármit, ami hátrányomra -szolgálhatott, eltitkoltam volna, valami oly észjárásból, amit alig -tudok magamnak megmagyarázni, s amely talán a minden utánzástól -való idegenkedésből eredt, inkább az ellenkező irányban való -hazudásra éreztem belső indítást, amennyiben inkább túlságos -szigorúsággal vádoltam, semmint túlságos elnézéssel mentegettem -magamat és lelkiismeretem biztosít a felől, hogy egykor kevésbbé -szigorú megitélésben fogok részesülni, mint a hogy önmagamat -megítéltem. Igen, büszke lelki emelkedettséggel mondom és érzem, -hogy ebben a munkámban az őszinteséget, az igazmondást, a -nyíltszívűséget oly messzire vittem, még messzebbre, legalább úgy -hiszem, mint bárki bármikor; miután éreztem, hogy a jó fölülmúlja -bennem a rosszat, érdekemben állt, hogy mindent elmondjak, – és -mindent elmondtam.</p> -<p>Sohasem mondtam kevesebbet, sőt olykor többet mondtam, nem ugyan -a tényekben, hanem a körülményekben, s az efféle hazugság inkább a -képzelet deliriumának, mint az akarat aktusának volt az eredménye. -Sőt hibázom, ha azt hazugságnak nevezem, mert e hozzátoldások -egyike sem volt az. <i>Vallomásaimat</i> már mint öreg ember írtam, -aki megundorodott az élet hiú gyönyöreitől, amelyeket mind -megizleltem futólag s amelyeknek ürességét lelkem teljesen érezte. -Emlékezetből <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> írtam őket; ez az emlékezet nem egyszer -cserbenhagyott vagy csak tökéletlen emlékeket szolgáltatott és ezek -hézagait oly részletekkel töltöttem ki, amelyeket ez emlékek -pótlásáúl találtam ki, de amelyek sohasem állottak ezekkel -ellentétben. Szerettem életem boldog szakaira részletesebben -kiterjeszkedni s hébe-hóba gyöngéd sajnálkozásból fakadó -díszítésekkel szépítettem őket. Az elfelejtett dolgokat olyanoknak -mondtam el, mint amilyeneknek hitem szerint azoknak lenniök kellett -s mint amilyenek talán valóban voltak, sohasem ellenkezőnek azzal, -amilyenek emlékezetem szerint azok voltak. Néha talán idegen -bájakkal ruháztam fel az igazságot, de sohasem tettem a hazugságot -a helyére, hogy elpalástoljam bűneimet vagy idegen erényeket -tulajdonítsak magamnak.</p> -<p>Ha néha-néha, minden szándékosság nélkül, egy önkéntelen -mozdulattal, miközben profilból festettem le magamat, elrejtettem -rút oldalamat, ezeket az elhallgatásokat más, jóval szokatlanabb -elhallgatásokkal pótoltam ki, amelyek gyakran gondosabban -elmellőztették velem a jót, mint a rosszat. Ez jellememnek egyik -különös vonása, amelyet talán nem fog mindenki elhinni – ezt -könnyen megbocsátom nekik – de amely, bármily hihetetlen legyen is, -nem kevésbbé való: gyakran megmondtam magamról a rosszat teljes -ocsmányságában, de ritkán mondtam meg a jót teljes szeretetreméltó -voltában, sőt olykor teljesen elhallgattam, mivel az nagyon is -megtisztelő volt rám nézve és könnyen úgy tűnhettem volna föl, hogy -midőn <i>Vallomásaimat</i> írtam, saját dicséretemet zengettem. -Leírtam ifjúkori éveimet anélkül, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> -eldicsekedtem volna azokkal a szerencsés tulajdonságokkal, -amelyekkel szívem föl volt ruházva, sőt ama tényeket is elmellőzve, -amelyek ezeket erősen napvilág elé tárták. Két ilyen esetre -emlékszem itt zsenge gyermekkoromtól, amelyek mindenike eszembe -jutott <i>Vallomásaim</i> írása alkalmával, de mind a kettőt az -imént említettem okból hallgatással mellőztem.</p> -<p>Majdnem minden vasárnap a Paquis-városrészbe mentem s Fazy úrnál -töltöttem a napot, aki egyik nagynénémet vette nőül s a kinek ott -indigo-gyára volt. Egy alkalommal a hengeres simítóban voltam s itt -az öntött érchengereket nézegettem: villogó fényük gyönyörködtette -szememet s arra csábított, hogy rájok tegyem újjaimat és nagy -kedvteléssel jártattam a henger fogain végig, amikor a fiatal Fazy -nekiesvén a keréknek, egy nyolcadrészben oly ügyesen megfordította -azt, hogy csak a két hosszabb újjam hegyét csípte oda; de ez elég -volt arra, hogy azok hegye összezúzódjék és két körmöm ott -maradjon. Élesen felsikoltottam, Fazy nyomban visszafordítja a -kereket, de körmeim már ott ragadtak a hengeren és a vér omlott -újjaimból. Fazy kétségbeesetten kiált föl, kiugrik a kerék közül, -megölel és esdekelve kér, hogy ne jajgassak annyira, mert különben -ő elveszett. Fájdalma igen nagy kínjaim közepette is meghatott, -elhallgattam, bementünk a tisztitóba, ahol segített, hogy újjaimat -megáztassam és mohával a vér folyását elállítsam. Könnyezve kért, -hogy ne panaszoljam be: megigértem neki és ezt oly jól -megtartottam, hogy több mint húsz évig senki sem tudott róla, -micsoda kaland révén támadt két újjamon a sebhely, mert azok -állandóan <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> megmaradtak. Több mint három hétig az -ágyat őriztem és több mint két hónapig képtelen voltam kezemet -használni s mindig azt mondtam, hogy egy leeső nagy kő zúzta össze -újjaimat.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Magnanima menzogna! or quando -è il vero<br /></span> <span class="i0">Si bello, che si possa à te -preporre?<br /></span></div> -</div> -<p>Mindamellett ez a baleset a kisérő mellékes körülménynél fogva, -érzékenyen érintett, mert éppen ekkor folytak a polgársági -hadgyakorlatok és mi három más velem egykorú fiúval szintén egy kis -csapatot alkottunk, akikkel egyenruhásan a városnegyedbeli -századdal egyidejűleg kellett gyakorlatoznunk. S most, nagy -fájdalmamra, hallanom kellett a század dobpergését, amint ablakunk -alatt három pajtásommal együtt elvonult, míg én betegen feküdtem az -ágyban.</p> -<p>Másik történetem is teljesen hasonlít ehhez, de későbbi időben -játszódott le.</p> -<p>Egy <i>Plince</i> nevezetű pajtásommal tekéztünk a -Plain-Palaisban. Összevesztünk a játékon, összeverekedtünk és a -verekedés folyamán társam egy bábuval olyan ütést mért födetlen -fejemre, hogy kissé erősebb kézzel széthasította volna a -koponyámat. Nyomban a földre zuhantam. Soha életemben nem láttam -ahhoz fogható felindulást, mint a minőbe ez a szegény fiú esett, -midőn látta a vért fürtjeim közül ömölni. Azt hitte, megölt. Rám -hajolt, megölelt, magához szorított, miközben könnyei omlottak és -kétségbeesetten kiáltozott. Én is teljes erőmből megöleltem őt, -éppen úgy sírva, mint ő, zavaros felindulásomban, amely nem volt -minden édesség nélkül való. Végre nekilátott, hogy vérem folyását -elállítsa, amely egyre omlott, <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> és látva azt, hogy kettőnk -zsebkendője nem elegendő erre, bevonszolt az anyjához, akinek nem -messze onnan egy kis kertje volt. Ez a jó asszony majd elájult, -midőn engem ebben az állapotban megpillantott. De mégis összeszedte -minden erejét ápolásomra s miután jól kimosta sebemet, pálinkában -áztatott liliomlevéllel (ezzel a kitűnő s a mi hazánkban nagyon -használatos gyógyítószerrel) fedte azt be. Az anya és fiú könnyei -annyira meghatották szívemet, hogy sokáig úgy tekintettem őt, mint -anyámat, és fiát, mint testvéremet, míg végre mindkettőjüket -elveszítve szem elől, lassankint megfeledkeztem róluk.</p> -<p>Ugyanazt a titoktartást őriztem meg erre a balesetre, mint a -másikra nézve és száz hasonló természetű eset történt velem életem -folyamán, amelyekről még csak kisértetbe sem jöttem szót ejteni -<i>Vallomásaim</i>ban, oly kevéssé törekedtem itt arra a fogásra, -hogy érvényre emeljem azt a jót, amit jellememben éreztem. Nem, ha -valamikor egy előttem ismeretes igazság ellen beszéltem, ez mindig -csak közömbös dolgoknál történt és inkább vagy a beszélés zavara -vagy az írás gyönyöre, mint akár a magam érdekének, akár a más -előnye vagy hátrányának akármiféle indítása folytán történt. És aki -részrehajlás nélkül fogja olvasni <i>Vallomásaimat</i>, ha ez -valaha megtörténhetik, érezni fogja, hogy azoknak a vallomásoknak, -amelyeket bennök teszek, a megtevése megalázóbb, kínosabb, mint -valami jóval nagyobb, de kevésbbé szégyenletes dolognak az -elmondása s amelyről azért nem tettem említést, mert nem követtem -el.</p> -<p>Mindezekből az elmélkedésekből következik, hogy az -igazságszeretet gyakorlása, amelyet magam <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> elé -tűztem, inkább az egyenesség és méltányosság érzésén, mint a dolgok -valóságán alapul és én a gyakorlatban inkább követtem -lelkiismeretem erkölcsi utasításait, mint az igaznak és hamisnak -elvont fogalmait. Igen gyakran beszéltem el meséket, de nagyon -ritkán hazudtam. Ezeket az elveket követve, sokszor adtam másoknak -okot a gáncsolásra, de senkinek sem okoztam vele jogtalanságot és -nem tulajdonítottam magamnak több előnyt, mint amennyi megilletett. -Már pedig az igazság, úgy vélem, pusztán ezáltal erény. Minden más -tekintetben az csak egy metafizikai lény számunkra, amelyből sem -jó, sem rossz nem származik.</p> -<p>Mindamellett e megkülönböztetésekkel nincs szívem annyira -megelégedve, hogy teljesen feddhetetlennek higyjem magamat. Midőn -ily gondosan megfontolgattam, mivel tartozom másoknak, -megvizsgáltam-e eléggé, mivel tartozom önmagamnak? Ha igazságosnak -kell mások iránt lennünk, igaznak kell önmagunk iránt lennünk, – ez -oly hódolat, amelyet a becsületes ember tartozik a saját -méltóságának megadni. Ha társalgásom meddősége arra kényszerített, -hogy ártatlan fictiókkal pótoljam a helyes gondolatokat, hibáztam, -mivel a mások mulattatása végett nem szabad magunkat megalázni; ha -pedig az írás gyönyörétől elragadtatva, a való dolgokhoz költött -díszítéseket csatoltam, még inkább hibáztam, mert az igazságot -mesékkel ékesíteni annyi, mint azt valójából kiforgatni.</p> -<p>De eljárásomat még menthetetlenebbé teszi magam választotta -jelszavam. Ez a jelszó minden más embernél jobban kötelezett engem -az igazság <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> szoros bevallására és nem volt elég, hogy -neki mindenütt feláldoztam érdekemet és hajlamaimat, hanem -gyöngeségemet és félénk természetemet is föl kellett volna neki -áldoznom. Bátorságra és erőre volt szükségem, hogy mindig minden -alkalommal igaz legyek és soha se fictiók, se mesék ne jőjjenek ki -abból a szájból és abból a tollból, amely kifejezetten az -igazságnak szentelte magát. Ime, ezt kellett volna magamnak -mondanom, midőn ezt a büszke jelszót fölvettem és szünet nélkül -ismételnem mindaddig, amíg azt viselni merészeltem. Sohasem -hamisság sugallta hazugságaimat, azok mind gyöngeségből eredtek; de -ez nagyon csekély mentségemre szolgál. Gyönge lélekkel legföllebb a -bűntől őrizhetjük meg magunkat, de nagyralátás és vakmerőség, ha -nagy erényeket merészelünk hirdetni.</p> -<p>Ezek az itt előadott elmélkedések valószinűleg sohasem jutottak -volna eszembe, ha R*** abbé föl nem keltette volna azokat bennem. -Nagyon késő kétségkívül arra, hogy hasznukat vegyem; de nem fölötte -késő legalább arra, hogy tévedésemet jóvátegyem és akaratomat ismét -a rendes útra térítsem, mert ezentúl csupán ez függ tőlem. Ebben -hát és minden hasonló dologban Solon életelve minden életkorra -alkalmazható és sohasem nagyon késő még ellenségeinktől sem -megtanúlni azt, hogy bölcsek, igazak, szerények legyünk és -kevesebbet képzeljünk magunkról.</p> -<h2>Ötödik séta.</h2> -<p>Mindazon lakóhelyek közül, amelyekben otthonra találtam – és -olykor-olykor bájos lakóhelyeim <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> voltak – egy sem tett oly -igazán boldoggá és egyik sem keltett elhagyásakor lelkemben -élénkebb sajnálkozást, mint a biennei tó középén fekvő -Szentpéter-szigete. Ez a kis sziget, amelyet Neuchâtelben de la -Motte-szigetének hívnak, kevéssé ismeretes még Svájcban is. -Amennyire tudom, egy utazó sem tesz róla említést. Pedig nagyon -kellemes és kiválóan alkalmas fekvésű olyan ember boldogsága -számára, aki szeret visszavonultan élni; mert, habár talán az -egyedüli vagyok a világon, akire sorsa ezt törvényül szabta ki, nem -hihetem, hogy az egyedüli legyek, akinek ily természetes -hajlandósága van, habár még eddig senki másnál sem találkoztam -vele.</p> -<p>A biennei tó partjai zordonabbak és regényesebbek, mint a -Genfi-tó partjai, mivel itt a szigetet körülvevő sziklák és erdők -közelebb lehúzódnak a vízhez; de azért nem kevésbbé mosolygók. Ha -itt kevesebb megművelt szántóföld és szőlő, kevesebb falu és ház -akad, viszont több a természetes zöld, több a rét, a lombkoszorúzta -menhely, gyakoribbak a nagy ellentétek és közelebb állnak egymáshoz -a változó képek. Minthogy ezeken a szerencsés partokon nincsenek -kényelmes kocsi-utak, a vidéket ritkán látogatják utasok; de az -nagyon érdekes a magános szemlélődök számára, akik örömmel merülnek -el a természet bájainak élvezetébe és szállnak magokba abban a -csöndben, amelyet semmi más zaj nem zavar, mint a sasok vijjogása, -egy-két madárka szaggatott csattogása és a hegységből alárohanó -patakok zuhogása. Ez a szép, csaknem kerek alakú medence két kis -szigetet zár ölébe, amelyek közül az egyik mintegy félmérföldnyi -kerületű, lakott és művelt, a másik <span class="pagenum"><a name= -"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> pedig kisebb, kopár, -műveletlen és amelyet utoljára is el fog tüntetni az a sok -földtömeg, amelyet szüntelenül kihordanak belőle, hogy a hullámok -és viharok okozta károkat a nagyobb szigeten kipótolják. Így a -gyöngébbnek mindig az erősebb támogatására kell szolgálnia.</p> -<p>Az egész szigeten csak egyetlenegy ház van, de ez nagy, kellemes -és kényelmes, amely, miként maga a sziget, a berni kórház tulajdona -és egy adószedő lakik benne, családjával és cselédségével együtt. -Ez népes baromfiudvart, galambducot és haltenyésztőket tart itt. -Amily kicsiny a sziget, époly változatos terepét és kilátásait -illetőleg, mindenféle tájképeket mutat és mindennek művelésére -alkalmas. Látni itt szántóföldeket, szőlőket, erdőket, -gyümölcsösöket, ligetektől árnyékolt és mindenféle csalitoktól -szegélyezett kövér egelőket, amelyeket a tó vize állandó -hüvösségben tart. A szigetet egy magas, két sor fával beültetett -töltés fogja hosszában körül, míg e földtöltés közepére egy csinos -termet építettek, amelyben a szomszédos partok lakói -összegyülekeznek és a szüretek alkalmával táncmulatságot -rendeznek.</p> -<p>Erre a szigetre menekültem a <i>môtiersi</i> megkövezés után. A -rajta való tartózkodást oly elbájolónak találtam, azon annyira a -hangulatomnak megfelelő életet folytattam, hogy elhatároztam, itt -fejezem be hátralevő napjaimat és csupán az az egy nyugtalanított, -hogy nem engedik e szándékot végrehajtanom, mert az nem illett bele -abba a tervbe, hogy Angolországba csaljanak, amelynek első -megnyilvánulásait már ekkor érezni kezdtem. Ezektől a sejtelmektől -gyötörtetve, szerettem volna, ha e menhelyet örökös fogházzá -változtatták <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> volna számomra, ha egész életemre ide -számkivetettek volna, és ha elvéve tőlem minden hatalmat és minden -reményt arra, hogy róla valamikor kijöhessek, minden érintkezést -megtiltottak volna a szárazfölddel, úgy hogy nem tudva, mi történik -a nagyvilágban, annak még létezéséről is megfeledkeztem volna és -ott hasonlóképen megfeledkeztek volna az én létezésemről.</p> -<p>Azonban csak két hónapot engedtek e szigeten eltöltenem, pedig -szivesen töltöttem volna ott két esztendőt, két századot, az egész -örökkévalóságot és soha egy pillanatig sem unatkoztam volna, habár -élettársamon kívül nem volt ott más társaságom, mint csupán az -adószedő, a felesége és cselédsége, akik mindnyájan valóban igen jó -emberek voltak és semmi egyéb; de nekem épen ez kellett. Ezt a két -hónapot életem legboldogabb időszakának tartom, oly boldognak, hogy -annak boldogsága egész életemre elegendő lett volna anélkül, hogy -egy más állapot utáni vágyakozás egyetlen pillanatig is feltámadt -volna lelkemben.</p> -<p>De miféle boldogság volt hát ez és miben állt annak élvezése? -Föl merném tenni e század összes embereinek, vajjon kitalálnák-e -azt az életet, amelyet ott folytattam. A drága <i>far niente</i> -volt ezen élvezetek közt az első és legfőbb, amelyet egész -édességében élvezni akartam és mindaz, amit itt tartózkodásom alatt -műveltem, valóban nem volt egyéb, mint egy olyan ember -gyönyörűséges és szükséges foglalatossága, aki a tétlenségnek -szentelte magát.</p> -<p>Az a remény, hogy semmit sem fognak jobban kívánni, mint hogy e -magános tartózkodási helyen hagyjanak engemet, amelyet magam -választottam <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> ki, és a honnan lehetetlen volt támogatás -és nagymérvű észrevétel nélkül kijönnöm és ahol csupán a körültem -levő emberek közvetítésével lehetett mind érintkezésem, mind -levelezésem a külvilággal; ez a remény, mondom, azzal biztatott, -hogy itt nyugodtabban fejezhetem be napjaimat, mint ahogy eddig -töltöttem, és az a gondolat, hogy itt ráérek kényem-kedvem szerint -dolgaimat berendezni, okozta, hogy azzal kezdtem, hogy semmi -berendezkedéshez sem fogtam. Hirtelen, egyedül és üres kézzel a -szigetre kerülve, fokozatosan hozattam oda magam után -gazdaasszonyomat, könyveimet és csekély házi fölszerelésemet, de ez -utóbbiból jónak láttam semmit sem csomagolni ki, úgy hagyva, -ládáimat és bőröndjeimet, mint a hogy megérkeztek volt, és úgy élve -lakásomban, ahol napjaimat befejezni óhajtottam, mint egy -vendégfogadóban, a honnan másnap el kellett utaznom. Mindezek a -dolgok, úgy a hogy voltak, annyira kedvem szerint folytak, hogyha -jobban akartam volna őket elrendezni, csak rontottam volna rajtok -egyet-mást. Egyik legnagyobb gyönyörűségem különösen az volt, hogy -könyveimet egyre jól becsomagolva hagytam és semmi írószerszám sem -volt a kezem ügyében. Ha egy-egy szerencsétlen levél arra -kényszerített, hogy tollat fogjak és válaszoljak, morogva kértem az -írószereket az adószedőtől kölcsön és siettem őket visszaadni, -abban a hiú reményben élve, hogy nem lesz szükséges többé -kölcsönkérnem. Ezek helyett a szomorú ringy-rongy papírok és -mindezen ócska könyvhalmaz helyett virágokkal és szénával töltöttem -meg szobámat, mert ekkoriban első lelkesedésemben voltam a -növénytan iránt, amely <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> iránt <i>D’Ivernois</i> doktor oly -hajlandósággal töltött el, hogy az csakhamar szenvedélylyé -fokozódott. Nem akarva többé komoly munkával foglalkozni, valami -szórakozásra volt szükségem, amely tetszik is és nem jár több -fáradsággal annál, mint a mennyit egy lustálkodó is szivesen -elvégez. Elhatároztam, hogy megírom a <i>Flora petrinsularis</i>-t -(a Szentpéter-sziget flóráját) vagyis leírom a sziget összes -növényeit, egyetlenegyet sem mellőzve el, oly részletességgel, -amely elegendő lesz arra, hogy hátralevő napjaimat igénybe vegye. -Azt mondják, hogy egy német könyvet írt egy citrommagról, én a -rétek minden füvéről, az erdők minden mohájáról, minden zuzmóról, -amely a sziklához tapad, írtam volna egyet; egyszóval egy szál -füvet, egy növényi atomot sem akartam úgy hagyni, hogy bőven le ne -írjam. E szép terv következtében a reggeli után, amelyet -mindannyian együtt költöttünk el, minden reggel, kezemben a -nagyítóüveggel és hónom alatt a <i>Systema naturae</i>-val -elindultam a sziget egy-egy részletének átvizsgálására s e végből -kis negyedekre osztottam azt azzal a szándékkal, hogy mindenik -évszakban sorban egymás után bejárom őket. Semmi nem különösebb, -mint azok az elragadtatások és lelkesedések, amelyeket minden -megfigyelésem alkalmával éreztem, amelyeket a növények alkatára és -organisatiójára, valamint a nemi részeknek a megtermékenyítésnél -játszott szerepére irányultak, amelyek rendszere ekkor még teljesen -új volt előttem. A nemi jellemvonások megkülönböztetése, amelyekről -azelőtt halvány fogalmam sem volt, megigézett, midőn azokat a -közönséges növényfajoknál megállapítottam, addig is, míg ritkább -fajoknál is megtehettem ezt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> A Prunella két hosszú -porzószálának kettéhasadása, a csalán és a Parietaria -porzószálainak feszereje, a balzsamina termésének és a puszpáng -magtartójának szétpattanása, a megtermékenyülés ezer kis folyamata, -amelyeket először megfigyeltem, örömmel töltött el és mindenkit -sorba kérdeztem: látta-e a Prunella szarvait, mint a hogy -Lafontaine «Diable de Papefiguiéres» című meséjében az emberektől -azt kérdezi, olvasták-e Habakukot. Két vagy három óra múlva gazdag -aratással megrakodva tértem vissza s e készlet szórakozásomra -szolgált délután azon esetre, ha esni kezdett. A délelőtt további -részét arra használtam, hogy az adószedővel, feleségével és -Terézzel elmentem meglátogatni munkásaikat, megnézni a -gyümölcsszedést s velök együtt a legtöbbször magam is neki láttam a -munkának és nem egyszer megtörtént, hogy midőn berni urak jöttek -hozzám látogatóba, egy-egy magas fán kuporodva találtak, derekamra -kötött zsákkal, amelyet gyümölcscsel raktam tele s azután egy -kötéllel a földre eresztettem le. A délelőtti testmozgás és az -attól elválaszthatatlan jó kedélyhangulat a déli pihenést kiválóan -kellemessé tette reám nézve; de ha ez már nagyon hosszúra nyúlt, a -szép idő pedig csalogatott, nem győztem a végit kivárni, s ott -hagyva az asztalnál a társaságot, elillantam és egyedül egy -csónakba szállva, kieveztem a víz közepére, amikor a tó csöndes -volt és ott, egész hosszamban végignyúlva a csónakban, ég felé -fordított szemekkel a habok lassú ide-oda hullámzására bíztam magam -néha több órán át is, ezer zavaros de gyönyörűséges álmodozásba -merülve, a melyek, bár semmi pontosan meghatározott vagy állandó -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> tárgyuk nem volt, mindamellett az én -nézetem szerint százszor becsesebbek voltak mindannál, ami édeset -csak találtam volt mindabban, amit az élet gyönyöreinek neveznek. -Olykor a naplemente értesített róla, hogy már ideje lesz -visszatérni s ilyenkor nem egyszer oly messzire voltam a szigettől, -hogy teljes erőmből kellett dolgoznom, hogy az éj leszállta előtt -hazaérjek. Máskor meg ahelyett, hogy a sík vízre kiszállnék, abban -találtam örömemet, hogy a sziget zöldelő partjai mentén haladtam -tova, amelyeknek kristálytiszta vize és hűs lombozata sokszor a -fürdésre is kedvet adott. De egyik leggyakoribb csónakkirándulásom -az volt, hogy a nagy szigetről a kis szigethez eveztem, ezen -kikötöttem és itt töltöttem a délutánt, részint a Marceaux-, -Bourdaines és Persicaires-félék és mindenfajta csalitok közt -keskeny ösvényeken sétálgatva, részint egy homokos, pázsittal, -Serpoletvel, virágokkal, köztük Esparcette-tel, meg lóherével -(amelyeket itt hajdan minden valószinűség szerint elvetettek) -borított domb tetejére telepedve, amely nagyon alkalmasnak látszott -tengeri nyulak elhelyezésére, minthogy háborítatlanul -szaporodhattak itt, mitől sem félve és minek sem ártva. -Megemlítettem ezt az eszmét az adószedő előtt s ő Neuchâtelből hím -és nőstény tengeri nyulakat hozatott és mi nagy ünnepélyességgel -kivonultunk: a felesége, egyik nővére, Teréz meg én, hogy -letelepítsük őket a kis szigeten, amelyet még eljövetelem előtt -elkezdtek benépesíteni s ahol kétségkívül vigan tenyésztek, ha a -téli hidegséget kibirták állani. E kis gyarmat alapítása egész -ünnepség volt számunkra. Az Argonauták kormányosa nem volt büszkébb -mint én, midőn diadallal <span class="pagenum"><a name="Page_89" -id="Page_89">-89-</a></span> vezettem a társaságot és a nyulakat a -nagy szigetről a kis szigetre és kevélyen jegyeztem meg, hogy az -adószedőné, aki túlságosan félt a vízen s mindig rosszúl érezte -magát rajta, vezetésem alatt bizalommal szállt csónakba és semmi -ijedelmet nem árult el az átkelés alatt.</p> -<p>Mikor a tó hullámzása nem engedte meg a csónakázást, délutánomat -azzal töltöttem, hogy bejártam a szigetet, jobbra-balra -herborizálva, most a legmosolygóbb és legmagányosabb zugokba ülve -le, hogy ott kedvem szerint álmodozzam, majd a földgátakon és -dombokon álldogálva, hogy végig fussam szemeimmel a tónak és -partjainak kevély és elragadó tájképét, amelyek egyfelől a közeli -hegyek koszorúiban végződtek, másfelől pedig gazdag és termékeny -síkságokká szélesbültek ki, amelyeken az ember szeme egész a -távolból szegélyző kékes hegyekig elhatolt.</p> -<p>Mikor az est közeledett, leszálltam a sziget magasabb pontjairól -és szivesen le-leültem a tó kavicsos partján valami rejtett -menedékhelyre; itt a habok locscsanása és a víz hullámzása -lebilincselvén érzékeimet és kiűzvén lelkemből minden más -gerjedelmet, azt édes álmodozásba ringatták, amelyben sokszor – -anélkül, hogy észrevettem volna – az éj is rám köszöntött. A víz -apálya és dagálya, annak folytonos, időközönként hol emelkedő, hol -gyöngülő zúgása szakadatlanul foglalkoztatván füleimet és -szemeimet, kipótolta a belső mozgalmakat, amelyeket az álmodozás -kioltott bennem és elegendő volt arra, hogy gyönyörrel éreztesse -velem létezésemet, a gondolkodás minden fárdsága nélkül. -Időről-időre valami halk és futólagos elmélkedés támadt bennem a -világ dolgainak <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> állhatatlanságáról, amelynek a víz -felszíne a képét tárta elém; de ezek a futó benyomások csakhamar -elmosódtak a folytonos mozgás egyformaságában, amely körülringott -és amely lelkem minden tettleges részvétele nélkül mégis oly erősen -lenyügözött, hogy mikor az óra és a megállapított jeladás intett, -csak erőfeszítéssel bírtam magam onnan kiragadni.</p> -<p>Vacsora után, ha szép volt az este, valamennyien még egy sétát -tettünk a töltésen, hogy a tó üde levegőjét beszívjuk. Közben -leültünk a kerti házban, nevetgéltünk, csevegtünk, dudorásztunk -valami régi nótát, amely nagyon is fölér a mai mesterkélt dalokkal -s végül eltelt napunkkal megelégedve és holnapra hasonló napot -kívánva tértünk nyugvóra.</p> -<p>Ilyenformán töltöttem, ha nehány váratlan és alkalmatlan -látogatást leszámítok, időmet a szigeten való tartózkodásom alatt. -Mondja meg hát valaki, mi volt ebben oly vonzó, ami oly élénk, oly -gyöngéd és oly tartós sajnálkozásokat fakaszt szívemből, hogy -tizenöt év eltelte után is lehetetlen erre a kedves lakóhelyre -gondolnom a nélkül, hogy a leghevesebb sóvárgással mindannyiszor -oda vissza ne kívánjam magamat?</p> -<p>Hosszú életem viszontagságai alatt észrevettem, hogy a -legédesebb élvezetek és a legélénkebb gyönyörök időszakai épen nem -azok, amelyeknek emléke leginkább vonzza és megindítja szivemet. A -mámornak és a szenvedélynek e rövid pillanatai, bármily hevesek -legyenek is, épen hevességüknél fogva az élet egyenes vonalán csak -ritkásan elszórt pontok. Sokkal ritkábbak és futólagosabbak azok, -semhogy állandó állapotot alkossanak és az a boldogság, -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> mely után szivem sóvárog, nem múló -pillanatokból áll, hanem az oly egyszerű és állandó állapot, -amelyben semmi különös élénkség nincs, hanem a tartama annyira -növeli a báját, hogy benne végre a legfőbb boldogságot -feltaláljuk.</p> -<p>A földön minden örökös hullámzásban van. Semmi sem őriz itt meg -állandó, maradandó formát és a külső dolgokhoz fűződő vonzalmaink -ezekkel együtt szükségképpen elmúlnak és megváltoznak. Azok mindig -előttünk vagy mögöttünk járnak, a múltra emlékeztetnek, amely nincs -többé, vagy utalnak a jövőre, amely sokszor nem következik be; -semmi szilárd pont nincs, amihez a szív ragaszkodhassék. Ezért itt -alant csak oly gyönyörben van részünk, amely elmúlik; ami a tartós -boldogságot illeti, kételkedem, hogy az itt ismeretes lenne. -Leghevesebb élvezeteink közt alig van egy oly pillanat, amelyben -szivünk igazán elmondhatja: <i>Szeretném, ha ez a pillanat örökké -tartana!</i> És hogyan lehet boldogságnak nevezni azt az elfutó -állapotot, amely nyugtalanul és üresen hagyja szivünket, amely -untalan sajnálkozni késztet valami után vagy még kívánkozni -valamiért?</p> -<p>De ha van oly állapot, amelyben a lélek eléggé szilárd -talapzatot talál arra, hogy azon teljesen megnyugodjék és abban -egész lényét összeszedje anélkül, hogy az egész multat vissza -kelljen idéznie vagy a jövőbe előretekintenie; ahol az idő semmi -magában véve, a jelen mindig tart, mindazáltal tartamának minden -jelzése és az egymásrakövetkezés minden nyoma nélkül, a veszteség -és élvezet, a gyönyör és fájdalom, a vágy és félelem minden más -érzése nélkül, mint csupán létezésünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> érzése és -ez az érzelem egyedül képes azt tökéletesen betölteni; amíg ez az -állapot tart, az, aki benne van, boldognak nevezheti magát, nem -tökéletlen, szegény és viszonylagos boldogsággal, amilyen az, -amelyet az élet gyönyöreiben találunk, hanem kielégítő, tökéletes -és teljes boldogsággal, amely semmi ürességet nem hagy hátra a -lélekben, amelyet ez betölteni óhajtana. Ilyen az az állapot, -amelyben Szentpéter-szigetén magános álmodozásaim közben sokszor -találtam magamat, akár csónakomban végigterültem és a víz -kényekedve szerint engedtem azt tovasodortatni, akár a hullámzó tó -partjain vagy egyebütt, egy szép folyó vagy kavicsos ágyában -csörgedező patak partján üldögéltem.</p> -<p>Mit élvez az ember efféle helyzetben? Semmi ránézve külsőt, -semmi egyebet, mint önmagát, saját létezését; amíg ez az állapot -tart, az ember beéri önmagával, mint Isten. A lét érzése, minden -más gerjedelemtől megfosztva is a megelégedésnek és békének értékes -érzelme, amely egymaga elegendő lenne, hogy ezt a létet kedvessé és -édessé tegye arra nézve, aki mindazon érzéki és földi benyomásokat -el tudná távolítani magától, amelyek szakadatlanul előnyomulva, -elszakítanak minket azoktól és megzavarják itt alant azok -édességét. De a legtöbb ember, folytonosan szenvedélyektől -háborgatva, kevéssé ismeri ezt az állapotot és minthogy csak -tökéletlenül ízlelte meg azt nehány pillanatig, csak homályos és -zavaros képzetet őriz meg arról, amely nem igen érezteti velök -annak báját. Sőt a dolgok jelenlegi állása mellett nem is lenne jó, -ha ezek után az édes elragadtatások után áhítozva, miattok -megútálnák a <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> munkás életet, amelyet egyre megújuló -szükségleteik kötelességül szabnak eléjök. De egy oly -szerencsétlen, akit kizártak az emberi társadalomból s aki semmi -másokra vagy önmagára nézve hasznos és jó dolgot nem művelhet itt -alant, ebben az állapotban minden emberi boldogtalanságért -kárpótlást találhat itt, amelyet sem a balszerencse, sem az emberek -el nem rabolhatnak tőle.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy ezeket a kárpótlásokat sem minden lélek, sem -minden helyzetben nem érezheti. Szükséges e végre, hogy a lélek -békében legyen és semmi szenvedély ne háborgassa nyugalmát. Annak, -aki ezeket élvezni akarja, erre hangolva kell lennie, és a környező -tárgyaknak közre kell ebben működniök. Nem szükséges hozzá sem -tökéletes nyugalom, sem fölötte nagy izgalom, hanem egyforma és -mérsékelt mozgalom, amelyben sem rázkódtatások, sem szünetközök -nincsenek. Mozgás nélkül az élet csak lethargia. Ha a mozgás -egyenetlen vagy fölötte erős, fölébreszt; midőn a környező -tárgyakra emlékeztet, lerombolja az álmodozás báját és kiszakít -minket önmagunkból, hogy nyomban a balszerencse és az emberek járma -alá hajtson és szerencsétlenségeinket éreztesse velünk. A tökéletes -csend szomorúságra indít. A halál képét tárja elénk. Ilyenkor a -mosolygó képzelet segítségére van szükség és ez egész természetesen -be is köszönt azoknál, akiket az ég ezzel megajándékozott. A -mozgás, amely nem kívülről jön, ekkor bennünk megy végbe. A -nyugalom igaz, hogy kisebb, de kellemesebb is, ha könnyed és édes -eszmék, a nélkül, hogy a lélek mélyét felkavarnák, úgyszólván csak -súrolják annak felületét. Többre nincs szükség, hogy önmagunkra -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> emlékezzünk és minden bajainkról -megfeledkezzünk. Az efféle álmodozást mindenütt élvezhetjük, ahol -nyugodtak lehetünk; s én gyakran gondoltam, hogy a Bastilleban, sőt -egy oly sötét tömlöcben, ahol semmi tárgy nem illette volna -látásomat, én még tudtam volna kellemesen álmodozni.</p> -<p>De meg kell vallani, hogy ez jóval könnyebben és kellemesebben -esett egy termékeny és magános, már a természettől fogva határolt -és a világ többi részétől különválasztott szigeten, ahol minden -csak mosolygó képeket tárt elém, ahol semmi nem emlékeztetett -szomorú dolgokra, ahol a csekélyszámú lakók társasága barátságos és -kedves volt, de nem annyira érdeklődő, hogy szünetlenül -lefoglaljon, egyszóval, ahol egész nap minden akadály és minden -gond nélkül átengedhettem magam a kényem-kedvem szerinti -foglalatosságoknak vagy a leglanyhább tétlenségnek. Az alkalom -kétségkívül kedvező volt egy álmodozó számára, aki a -legvisszatetszőbb tárgyak közepette kellemes ábrándképekkel -táplálkozván, tetszése szerint tudott azokkal jóllakni és mindazt, -ami érzékeit valóban megérintette, ide öszpontosítani. Ha hosszú és -édes álmodozásomból felriadva láttam, hogy zöld ágak, virágok és -madarak környeznek, és szemeim messzire elcsapongtak azokra a -regényes partokra, amelyek a széles kiterjedésű tó kristálytiszta -vizét szegélyezték: mindezeket a kedves tárgyakat összeolvasztottam -ábrándképeimmel s midőn végre fokonkint visszatértem magamhoz és -mindahhoz, ami körülvett, nem tudtam megállapítani, melyik ponton -vált külön a valóság az ábrándképektől, annyira minden egyaránt -hozzájárult <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> ahhoz, hogy kedvessé tegye előttem azt a -szemlélődő és magános életet, amelyet e szép lakóhelyen folytattam. -Miért nem lehet annak újra életrekelnie? Miért nem mehetek, hogy e -kedves szigeten fejezzem be napjaimat és soha ki ne jöjjek róla, -sem soha ne lássam rajta a szárazföld egy lakóját sem, aki a -mindenféle csapásoknak, amelyeket embertársaim annyi évek óta oly -szivesen gyüjtögettek fejem fölé, emlékét visszaidézze lelkembe! -Csakhamar örökre elfelejteném őket, bár ők kétségkívül nem igen -felejtenének el viszont; de mit bánnám én azt, föltéve, hogy nem -tudnának közelembe férkőzni, hogy megzavarják nyugalmamat. -Megszabadulva mindama földi szenvedélyektől, amelyeket a társas -élet izgalma kelt, lelkem gyakorta fölemelkednék eme légkör fölé és -előre érintkeznék amaz égi szellemekkel, amelyeknek számát rövid -idő alatt szaporítani reméli. Az emberek, tudom, óvakodni fognak -attól, hogy visszaadják nekem ezt az édes menedékhelyet, amelyben -nem akartak megtűrni. De legalább abban nem fognak megakadályozni, -hogy a képzelet szárnyain mindennap elrepüljek oda és ott nehány -óráig ugyanazt a gyönyört élvezzem, mintha még most is ott laknám. -Legédesebb foglalatosságom ott az lenne, hogy kedvem szerint -álmodoznám. Amikor azt álmodom, hogy ott vagyok, nem ugyanazt -cselekszem-e? Sőt többet teszek: az elvont és egyhangú álmodozás -ingeréhez oly bájos képeket csatolok, amelyek azt megelevenítik. -Tárgyaik gyakran tovasiklottak érzékeim elől elragadtatásaim -alkalmával; most pedig, minél mélyebben jár az álmodozásom, annál -elevenebben lefesti azokat nekem. Gyakran jobban körükben vagyok és -még <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> kellemesebben, mint amikor valósággal ott -voltam. Csak az a baj, hogy mihelyt képzeletem tüze ellankad, ezek -a visszaemlékezések több fáradsággal járnak és nem tartanak oly -sokáig. Óh jaj, amikor elkezdjük porhüvelyünket elhagyni, akkor -kápráztatja ez leginkább szemeinket!</p> -<h2>Hatodik séta.</h2> -<p>Nem igen van oly mechanikus mozgásunk, amelynek okát szívünkben -föl ne találhatnók, ha jól értenénk hozzá, hogy ott keressük.</p> -<p>Tegnap, midőn az új körúton haladtam végig, hogy a Bièvre mentén -a Gentilly oldalon herborizálni menjek, egy kerülővel jobbra -tértem, az Enfer (pokol)-sorompóhoz közeledve, és a fontainebleaui -útra kitérve, ama magaslatok felé igyekeztem, amelyek ezt a kis -folyót szegélyezik. Ez a kitérő magában véve fölötte közömbös dolog -volt, de midőn visszaemlékeztem reá, hogy több ízben egész gépiesen -ugyanezen a kitérőn haladtam, ennek okát önmagamban kerestem és nem -bírtam megállani, hogy föl ne kacagjak, midőn annak a végire -jártam.</p> -<p>A körút egyik szögletében, az Enfer-sorompó kijáratánál, nyárban -naponta egy asszony szokott ülni, aki ott gyümölcsöt, herbatheát -meg zsemlyét árul. Ennek az asszonynak egy fölötte csinos, de sánta -kis fia van, aki mankóival ide-oda bicegve, elég jó kedvvel jár-kél -és a járókelőktől adományokat kéreget. Félig-meddig megismerkedtem -ezzel a jámbor fiúval; valahányszor arra mentem el, mindig odajött, -ügyesen köszönt, mire megkapta <span class="pagenum"><a name= -"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> az én szerény adományomat. -Első-, másodízben gyönyörűséggel néztem őt, nagyon szívesen adtam -neki, s egy darab ideig ugyanazt az örömet éreztem azután is, sőt a -legtöbbször még azzal tetéztem, hogy nekibuzdítottam őt és -végighallgattam gyermeki elbeszélését, amelyet kellemesnek -találtam. De ez a gyönyörűség, miután fokonkint szokássá vált, -lassankint – nem is tudom, hogyan – olyan kötelességfélévé alakúlt -át, amely csakhamar feszélyezővé lett, különösen az előljáró beszéd -miatt, amelyet végig kellett hallgatnom és amelyben sohasem -mulasztotta el, hogy engem gyakran Rousseau úrnak ne szólítson, -hogy megmutassa, melyszerint jól ismer, holott ellenkezőleg, ebből -eléggé világos lett előttem, hogy nem ismert jobban, mint azok, -akik őt kioktatták. Ettőlfogva kevésbbé örömest mentem arra, s -utoljára gépiesen megszoktam, hogy legtöbbször egy vargabetűt -csináljak, ha ehhez az átlós-úthoz közeledtem.</p> -<p>Ime, ezt fedeztem föl, amint fölötte elmélkedtem, mert mindebből -eddigelé még semmi nem tárult föl világosan elmém előtt. Ez a -megfigyelés egymás után egy sereg mást idézett lelkem elé, amelyek -megerősítették abban, hogy cselekedeteim legnagyobb részének igazi -és elsőrendű indítóokai önmagam előtt nem oly világosak, mint ahogy -sokáig képzeltem. Tudom és érzem, hogy jót tenni a legigazibb -boldogság, amelyet az emberi szív érezhet; de ezt a boldogságot -régóta elragadták tőlem és az enyémhez hasonló nyomorúlt sorsban -nem igen lehet remélni, hogy egyetlen igazi jócselekedetet jól -megválasztva és eredményesen elvégezhessünk. Minthogy azoknak, akik -sorsom fölött rendelkeznek, legfőbb gondja arra irányult, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> számomra minden csak hamis és csalárd -látszat legyen: az erényre való indítás is mindig csak oly -csalétek, amelyet azért tárnak elém, hogy a kelepcébe csaljanak, -amelybe be akarnak keríteni. Tudom ezt; tudom, hogy az egyedüli jó, -ami ezentúl hatalmamban áll, az, hogy visszatartsam magam a -cselekvéstől, mert attól kell tartanom, hogy szándékom, sőt -tudomásom ellenére rosszat cselekszem.</p> -<p>De voltak boldogabb idők, amelyekben szívem gerjedelmeit -követve, néha egy-egy idegen szívet megelégedetté tehettem és -tartozom magamnak azzal a megtisztelő bizonyságtétellel, hogy -valahányszor ezt a gyönyört élvezhettem, azt bármi másnál -édesebbnek találtam. Ez a hajlam élénk, igaz, tiszta volt és -legtitkosabb bensőmben soha semmi azt meg nem hazudtolta. Azonban -sokszor éreztem saját jótéteményeim terhét a kötelességek ama lánca -révén, amelyet magok után vontak: ekkor eltűnt a gyönyör és ama -gondoskodások gyakorlásában, amelyek előbb elbájolták szivemet, -most már csak szinte elviselhetetlen kényszert találtam. Szerencsés -sorom rövid napjai alatt sokan folyamodtak hozzám és soha semmi -szolgálatot, amely csak hatalmamban állt, senkitől meg nem -tagadtam. De ezekből az első, nagy szivességgel árasztott -jótéteményekből az egymást követő kötelezettségek oly bilincsei -származtak, amelyeket nem láttam előre és amelyek igáját később -képtelen voltam lerázni. Első szolgálataim azok szemében, akik -azokban részesültek, csak foglalói voltak a később -következendőknek; s mihelyt valami szerencsétlen kivetette utánam -egy elfogadott jótétemény csáklyáját, attól fogva oda voltam s ez -az <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> első szabad és önkéntes jótétemény -határozatlan jogcímévé vált mindazoknak, amikre utóbb szüksége -lehetett, anélkül, hogy akár csak tehetetlenségem is elegendő lett -volna az azok alól való fölmentésre. Így alakultak át számomra a -legédesebb gyönyörűségek utóbb terhes alárendeltségekké.</p> -<p>Azonban ezek a bilincsek mindaddig, míg a közönségtől számba nem -véve, ismeretlenül éltem, nem tűntek föl előttem nagyon -súlyosaknak. De mihelyt irataim révén személyem az érdeklődés -előterébe lépett, – súlyos hiba kétségkívül, de a melyért -szerencsétlenségeim által túlontúl megbűnhödtem, – ettőlfogva az -összes szükölködőknek vagy állítólag ilyeneknek, az összes -kalandoroknak, akik becsapni való áldozatot kerestek, mindazoknak, -akik a nagy képmutatással nekem tulajdonított nagy tekintély ürügye -alatt egy vagy más módon fülön akartak csípni: általános -célpontjává váltam. Ekkor volt módom megismerni, hogy a természet -összes hajlandóságai, még magát a jótékonyságot sem véve ki, ha -okosság és válogatás nélkül kezeljük vagy követjük őket a -társaságban, megváltoztatják természetüket és sokszor époly -ártalmasokká válnak, mint a mily hasznosak voltak első megindulásuk -alkalmával. Ennyi kegyetlen tapasztalat lassankint megváltoztatta -első hajlandóságaimat, vagy inkább végre igazi határaik közé -korlátozván őket, megtanított arra, hogy kevésbbé vakon kövessem -jótevői hajlamomat, amikor ez csak arra szolgált, hogy előmozdítsa -a mások gonoszságát.</p> -<p>Azonban nem sajnálom ezeket a tapasztalatokat, mivel ezek, a -reflexió útján, új felvilágosításokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> -nyújtottak önmagam megismerésére és magamviseletének igazi indító -okaira nézve ezer esetben, amelyekben téves illuziókban ringattam -magamat, helyes útra vezettek. Láttam, hogy ahhoz, hogy örömmel -tehessek jót, szabadon, kényszer nélkül kell cselekednem s viszont -arra nézve, hogy egy jó cselekedet minden édességét elveszítse, -elegendő volt, ha az kötelességgé vált számomra. Ettőlfogva a -kötelezés súlya a legédesebb élvezeteket megkeseríti számomra s -mint a hogy <i>Emil</i>ben mondottam, úgy hiszem, rossz férj lettem -volna a törökök közt abban az órában, amikor a közfelkiáltás arra -szólítja fel őket, hogy állásuk kötelességeit betöltsék.</p> -<p>Im ez nagyban módosítja azt a véleményt, amelyet saját -erényemről sokáig tápláltam; mert ez nem abban áll, hogy -hajlamainkat kövessük és átengedjük magunkat a jóltevés -gyönyörének, mikor azok erre indítanak bennünket, hanem abban áll, -hogy legyőzzük őket, amikor a kötelesség ezt parancsolja és -megtegyük azt, amit az rendel, – én pedig ezt bárkinél a világon -kevesbbé tudtam megtenni. Érzékenynek és jónak születve, a -szánakozást egész a gyöngeségig vive és lelkemet mindazáltal, ami a -nagylelkűséghez tartozik, felmagasztosulva érezve, humánus, -jótékony, segítségre kész voltam hajlamból, sőt szenvedélyből, amíg -csak szívem volt érdekelve; a legjobb és legirgalmasabb ember -lettem volna, ha a leghatalmasabb lettem volna erre és ahhoz, hogy -minden bosszúvágyat kioltsak magamban, elegendő lett volna, hogy -képes legyek bosszút állani. Sőt saját érdekem ellenére, könnyen -lettem volna igazságos is, de a rám nézve kedves személyek érdeke -ellenére <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> nem tudtam volna magamat ráhatározni, -hogy az legyek. Mihelyt kötelességem és szívem ellenmondásba -került, az előbbi ritkán diadalmaskodott, ha ugyan az nem forgott -csupán szóban, hogy visszatartsam valamitől magamat; ez esetben a -legtöbbször erős voltam, de hajlandóságom ellenére cselekedni -sohasem bírtam. Akár az emberek, akár a kötelesség, vagy éppen a -kényszerűség parancsoljanak, ha szívem hallgat, akaratom néma marad -és nem tudok engedelmeskedni. Látom a bajt, amely fenyeget, de -inkább engedem bekövetvetkezni, semhogy annak megelőzésére -indulatba jöjjek. Olykor-olykor nagy erőfeszítéssel nekilendülök, -de ez az erőfeszítés nagyon hamar kifáraszt és kimerít; nem bírom -folytatni. Minden elképzelhető dolognál, amit nem csinálok -szívesen, mihamar képtelen vagyok megcsinálni.</p> -<p>Sőt többet mondok. A kívánságommal egyező kényszerítés elegendő -arra, hogy azt lerontsa és idegenkedéssé, sőt ellenszenvvé -változtassa, ha csak kevéssé erősen működik is; és ez kínossá teszi -számomra az olyan jócselekedetet, amit megkövetelnek és amit -magamtól szivesen megtennék, ha nem követelnék. A tisztán önkéntes -jótétemény bizonyára az a cselekedet, amit szeretek megtenni. De ha -az, aki azt kapta, abból jogcímet formál arra, hogy folytatását -követelje, mert különben meggyűlöl, ha törvénnyé emeli, hogy örökre -jóltevője legyek: bár eleinte gyönyörűségemet találtam benne, hogy -az vagyok, ettőlfogva a feszélyezés megkezdődik és a gyönyörűség -eloszlik. Amit ilyenkor cselekszem, ha engedek, gyöngeség és -álszemérem, de a jóakarat hiányzik és távol attól, hogy nagyra -lennék vele, inkább szemrehányást <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> teszek magamnak -lelkiismeretem előtt, hogy kelletlenül jót teszek.</p> -<p>Tudom, hogy valami szerződésféle áll fenn, sőt ez valamennyi -közül a legszentebb, a jóltevő és a lekötelezett közt. -Bizonyosfajta társaságot alkotnak ők egymással, amely szorosabb -annál, amely az embereket általában összekapcsolja és ha a -lekötelezett hallgatagon háládatosságra vállalkozik, a jóltevő -ugyancsak arra kötelezi magát, hogy amaz iránt mindaddig, amíg csak -az méltatlanná nem válik arra, megőrzi ugyanazt a jóakaratot, -amelyet iránta tanusított és ennek bizonyságát fogja szolgáltatni -mindannyiszor, valahányszor arra alkalma nyílik és annak szüksége -fenforog. Ezek nem világosan kifejezett föltételek, hanem -természetes következményei a köztük létesült viszonynak. Az, aki -először tagad meg egy önkéntes szolgálatot, amit tőle kérnek, semmi -jogot nem ad ezzel a panaszkodásra annak, akit visszautasításban -részesített; de az, aki hasonló esetben ugyanattól megtagadja -ugyanazt a szivességet, amelyet előbb megadott neki, meghiusít egy -oly reményt, amelynek táplálására feljogosított; megcsal és -meghazudtol egy várakozást, amelyet fölgerjesztett. Érezzük, hogy -ebben a visszautasításban valamelyes igazságtalan és keményebb -dolog rejlik, mint az előbbiben, pedig ez éppen úgy annak a -függetlenségnek kifolyása, amelyet a szív szeret és amelyről nem -mond le minden küzdelem nélkül. Ha egy adósságot kifizetek, egy -kötelességet teljesítek; ha valami ajándékot adok, örömet szerzek -magamnak. Úgyde kötelességeink teljesítésének öröme azok közül -való, amelyek egyedül az erény megszokásából fakadnak; <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> azok, -amelyek közvetetlenül a természeti hajlandóságból erednek, nem -emelkednek oly magasra, mint ezek.</p> -<p>Annyi szomorú tapasztalat után megtanultam, hogy messziről előre -lássam első valóra vált gerjedelmeim következményeit és gyakran -visszatartottam magam egy jó cselekedettől, amelyet óhajtottam is, -módomban is volt megtenni, mivel visszariadtam attól az -alárendeltségtől, amelybe utóbb kerülök, ha meggondolatlanul -átengedem magam neki. Nem mindig éreztem ezt a félelmet, -ellenkezőleg, fiatal koromban saját jótéteményeim által fűződtem az -emberekhez és hasonlóképen gyakran észrevettem, hogy akiket -leköteleztem, inkább hálából, mint érdekből ragaszkodtak hozzám. De -a dolgok úgy ezen, mint minden más tekintetben nagyon -megváltoztatták szinöket, mihelyt szerencsétlenségeim kezdetöket -vették. Ettőlfogva új nemzedék körében éltem, amely nem hasonlított -az előbbihez és saját érzelmeim mások iránt oly változásokat -szenvedtek, amilyet az övéikben találtam. Ugyanazok az emberek, -akiket egymást követőleg ebben a két oly különböző nemzedékben -láttam, úgyszólván fokozatosan hasonultak át az egyikhez, majd a -másikhoz. Igazakból és nyíltszivűekből, a mik kezdetben voltak, -azzá válva, amik most, csak úgy cselekedtek, mint az összes -többiek. És pusztán azáltal, hogy az idők megváltoztak, az emberek -is úgy megváltoztak, mint azok. Ugyan hogyan őrizhetném meg -ugyanazon érzelmeket azok iránt, akikben ellenkezőjét találom -annak, ami ezeket nálam fölkeltette? Nem gyűlölöm őket, mert nem -tudok gyűlölni; de nem tilthatom meg magamnak a megvetést, amit -megérdemelnek, <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> sem nem tarthatom vissza magamat attól, -hogy ezt irántok ki ne fejezzem.</p> -<p>Talán anélkül, hogy észrevettem volna, magam változtam meg a -kelleténél jobban? Melyik egyéni jellem állana változás nélkül az -enyémhez hasonló helyzetnek ellen? Meggyőződve húsz évi tapasztalat -által, hogy mindazok a szerencsés tulajdonságok, amelyeket a -természet a szívembe oltott, végzetem által és azok által, akik -azzal rendelkeznek, magamnak és másoknak kárára fordultak, ezentúl -egy jó cselekedetet, amelynek megtevését javasolják, nem -tekinthetek egyébnek, mint kelepcének, amelyet számomra állítanak, -s amely alatt valami rossz lappang. Tudom, hogy bármi legyen -cselekedetem eredménye, jó szándékomért éppenúgy meglesz az -érdemem. Igen, ez az érdem kétségkívül mindig ott van, de a belső -varázs nincs meg többé s mihelyt ez az ösztönzés nálam hiányzik, -csak közömbösséget és jéghidegséget érzek magamban; és biztos lévén -abban, hogy egy igazán hasznos cselekedet művelése helyett csak egy -megcsalatott ember cselekedetét teszem, az önszeretet -méltatlankodása, kapcsolatban az ész helytelenítésével, csak -idegenkedést és ellenállást sugall ott, ahol természetes -állapotomban hévvel és buzgalommal lettem volna tele.</p> -<p>Vannak olyan balsorsok, amelyek emelik és erősítik a lelket, de -vannak olyanok is, amelyek leverik és megölik azt; ilyen az, -amelynek zsákmányául estem. Bármi kevés hitvány kovász került volna -az enyémbe, túlságosan erjedésbe hozta volna azt, őrjöngővé tett -volna; de így csak semmivé tett engem. Képtelen lévén arra, hogy -akár a magam, akár a más számára jót tegyek, visszatartom -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> magam a cselekvéstől; és ez az állapot, -amely csak a kényszer folytán ártatlan, bizonyos édességet találtat -velem abban, hogy szabadon, minden szemrehányás nélkül kövessem -természetes hajlamomat. Persze nagyon is messze megyek, mivel még -ott is kikerülöm a cselekvési alkalmakat, ahol csak jót lehet -cselekednem. De bizonyos lévén a felől, hogy nem engedik a dolgokat -teljes mivoltukban látnom, visszatartom magam attól, hogy ama -külszín alapján ítéljek, amellyel azokat felruházzák; és bármiféle -csalétekkel vonják is be a cselekvésre való indító okokat, nekem -elég, ha ezeket az indító okokat az én hatási körömben hagyták, -hogy az ő csaló voltuk felől biztos legyek.</p> -<p>Úgy látszik, sorsom gyermekkoromtól fogva kifeszítette az első -hálót, amely sokáig oly könnyen belecsalogatott az összes -többiekbe. A legbizakodóbb embernek születtem és teljes negyven -évig soha ez a bizalom egyetlenegyszer sem csalódott. Egyszerre -csak másfajta emberek és dolgok közé kerülve, ezer kelepcébe estem -a nélkül, hogy egyet is észrevennék és húszévi tapasztalat alig -volt elegendő arra, hogy sorsom felől felvilágosítson. De amint -egyszer meggyőződtem róla, hogy csak hazugság és hamisság lappang -azokban az arcfintorgató baráti ömlengésekben, amelyeket reám -pazarolnak, nagy hirtelenséggel a másik szélsőségbe csaptam át: -mert, ha az ember egyszer kilépett a természeti jelleméből, többé -nincsenek határok, amelyek visszatartsák. Ettől kezdve -megundorodtam az emberektől, és akaratom találkozván az ő erre -irányuló akaratukkal, még jobban távoltart tőlük, mint mindenféle -mesterkedéseik tehetik. <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Mind hasztalan csinálják: ez az idegenkedés sohase fajulhat -ellenszenvvé. Ha arra a függőségre gondolok, amelybe ők velem -szemben helyezkedtek, hogy engemet a saját függőségükben tartsanak, -igazán megszánom őket. Ha én nem vagyok szerencsétlen, ők magok -azok; és valahányszor magamba szállok, mindig sajnálatraméltónak -találom őket. Talán kevélységem is belevegyül még ezekbe az -ítéletekbe; sokkal inkább fölöttük állónak érzem magam, semhogy -gyülöljem őket. Ők legföllebb a megvetésig érdekelhetnek engem, de -soha a gyűlöletig; elvégre is sokkal inkább szeretem magam, semhogy -bárkit is gyűlölni tudnék. Ez annyi volna, mint szűkebbre vonni, -összeszorítani létemet, pedig én inkább az egész mindenség fölé -szeretném azt kiterjeszteni.</p> -<p>Jobb szeretem őket kerülni, mint gyűlölni. Megpillantásuk oly -benyomásokkal illeti meg érzékeimet és ezek révén szívemet, -amelyeket ezer kegyetlen tekintet tesz kínossá reám nézve; de ez a -rosszullét azonnal megszűnik, mihelyt a tárgy, amely azt okozza, -tovatűnt. Foglalkozom velük és pedig egészen akaratom ellenére, -jelenlétök folytán, de soha a rájok való emlékezés révén. Ha nem -látom őket többé, olyanok számomra, mintha egyáltalában nem -léteznének.</p> -<p>Sőt csak abban közömbösek előttem, ami rám vonatkozik, mert -egymás közötti viszonyaikban még érdeket tudnak bennem kelteni és -megindítani, mint egy dráma személyei, amelyet a színpadon látnék. -Egész erkölcsi lényemnek meg kellene semmisülnie, hogy az -igazságosság közömbössé legyen előttem. Az igazságtalanság és -gonoszság látványa még most is felforralja a véremet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> míg az -oly erényes cselekedetek, amelyekben sem kérkedést, sem hivalkodást -nem látok, mindig örömtől dobogtatják szívemet és édes könnyekre -fakasztanak. De magamnak kell őket látnom és megítélnem, mert saját -történetem után esztelennek kellene lennem, ha bármi dologban -elfogadnám az emberek ítéletét és akármit a mások becsületszavára -kész igazság gyanánt elhinnék.</p> -<p>Ha termetem és vonásaim époly teljesen ösmeretlenek volnának az -emberek előtt, mint a minők jellemem és belső alkatom, akkor még -minden baj nélkül élhetnék közöttük. Sőt társaságuk is tetszhetnék -nekem, amíg tökéletesen idegen lennék közöttük. Minden megszorítás -nélkül átengedve természetes hajlandóságaimnak, még akkor is -szeretném őket, ha soha nem törődnének velem. Egyetemes és -tökéletesen önzetlen jóakaratot tanusítanék irántok; de a nélkül, -hogy valaha különösebb összeköttetésbe lépnék és bármi kötelesség -jármát viselném: szabadon és önmagamtól mindazt megtenném irántok, -aminek megtevése – holott önszeretetük készteti és összes -törvényeik kényszerítik őket reá – annyi fáradságukba kerül.</p> -<p>Ha szabad, ösmeretlen és elszigetelt maradtam volna, mint a hogy -rendeltetésem szerint lennem kellett volna, csak jót cselekedtem -volna, mert semmi ártalmas szenvedély csírája nem rejlik szívemben. -Ha láthatatlan és mindenható lettem volna, mint Isten, jóltevő és a -jó is lettem volna, mint ő. Az erő és a szabadság teszi a kitűnő -embereket; a gyöngeség és a rabszolgaság csak gonosztevőket hozott -létre. Ha a Gyges gyűrűjének birtokosa lettem volna, az kihúzott -volna az emberektől való függőségből és őket rendelte volna nekem -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> alá. Sokszor kérdeztem magamtól spanyol -légváraimban, mi hasznát vettem volna e gyűrűnek, mert a -visszaélési kísértésnek bizonyára közel kell állania a hatalomhoz. -Módomban állván kielégíteni kivánságaimat, mindent megtehetvén a -nélkül, hogy bárki meg tudna csalni, mit kivánhattam volna valami -nyomatékkal? Egyetlen dolgot s ez az lett volna, hogy minden szivet -megelégedettnek lássak. Az általános boldogság látása egyedül -indíthatta volna meg szívemet állandó érzéssel és az a forró -törekvés, hogy ehhez hozzájárulhassak, lett volna a -legállhatatosabb szenvedélyem. Mindig igazságos lévén részrehajlás -nélkül és mindig jó gyöngeség nélkül, egyaránt megóvtam volna magam -a vak bizalmatlankodástól és az engesztelhetetlen gyűlölködéstől, -mert miután olyanoknak láttam volna az embereket, amilyenek és -könnyen olvastam volna sziveik mélyén, keveset találtam volna -köztük oly szeretetreméltót, hogy teljesen átadjam nekik szívemet -és keveset oly utálatosat, hogy egész gyűlöletemet megérdemeljék és -még gonoszságuk is csak szánakozásra indított volna irántuk, mert -jól ismerem a bajt, amit önmaguknak okoznak, midőn másnak ártani -akarnak. Talán egyes vidám pillanataimban arra a gyerekségre -vetemedtem volna, hogy olykor-olykor csodákat műveljek; de teljesen -érdektelen lévén önmagam iránt és csak természetes hajlamaimat -tisztelvén törvényül, egynehány szigorúan igazságos cselekedet -mellett ezer irgalmas és méltányos cselekedetet hajtottam volna -végre. Mint a gondviselés szolgája és törvényeinek felvigyázója, -hatalmam birtokában bölcsebb és hasznosabb csodákat műveltem volna -az arany legendának és Szent Medárdus sírjának csodáinál. -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<p>Csak egyetlenegy pont van, amelynél az a képesség, hogy -mindenüvé láthatatlanúl behatolhassak, oly kísértéseknek tehetett -volna ki, amelyeknek bajosan tudtam volna ellenállni; és ha egyszer -ezekre a hibás utakra tévelyedtem, ki tudja, hová jutottam volna -rajtok? Nagyon rosszul kellene a természetet és önmagamat ismernem, -ha azzal hizelegnék magamnak, hogy ezek a könnyűségek nem -csábítottak volna el, vagy eszem megállított volna ezen a végzetes -lejtőn. Minden egyéb dologban biztos lévén önmagam felől, csupán -ezáltal vesztem volna el. A kit hatalma az emberek fölé helyez, -annak az emberi gyöngeségek fölött kell állania, mert máskülönben -ez a túlságos erő csak arra szolgálna, hogy őt valóban a többiek -alá és az alá helyezze, ami lett volna önmaga, ha velök egyenlő -marad vala.</p> -<p>Mindent jól megfontolva, azt hiszem, hogy jobban fogom tenni, ha -eldobom bűvös gyűrűmet, mielőtt ostobaságot követtetett volna el -velem. Ha az emberek makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy engem -egészen másnak tartsanak, mint a mi vagyok és ha látásom izgatja -igazságtalanságukat, hogy elvegyem tőlük e látványt, kerülnöm kell -őket, nem pedig magamat közöttük homályba burkolnom. Az ő -feladatuk, hogy előttem elrejtőzzenek, hogy cselfogásaikat előttem -eltitkolják, hogy kerüljék a napfényt, hogy a vakondokok módjára -föld alá bújjanak. Ami engem illet, csak hadd lássanak, ha tudnak, -annál jobb; de ez lehetetlenség nekik, mert ők soha mást nem fognak -látni az én helyemen, mint azt a Jean-Jacques-ot, akit magoknak -alkottak és akit saját szivök szerint formáltak, hogy kényök-kedvök -szerint gyűlölhessék. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> Hiba lenne tehát, ha felindulnék azért, -hogy ilyenformán látnak engem; semmiképpen nem szabad ezzel -törődnöm, mert ők nem engemet látnak ekként.</p> -<p>Az eredmény, amit mindezekből az elmélkedésekből kivonok, az, -hogy sohasem voltam igazán alkalmas a polgári társaság számára, -ahol minden feszély, tartozás és kötelesség és hogy független -egyéniségem mindig képtelenné tett azokra az alárendeltségekre, -amelyek arra nézve, aki az emberek közt akar élni, szükségesek. -Amíg szabadon cselekszem, jó vagyok és csak jót teszek; de mihelyt -akár a kényszerűségnek, akár az embereknek igáját érzem, föllázadok -vagy inkább megmakacsolom magam és ekkor semmi vagyok. Ha -akaratommal ellenkezőt kell tennem, nem teszem, bármi történjék is; -de a saját akaratomat sem teszem többé, mert gyönge vagyok. -Visszatartom magam a cselekvéstől, mert egész gyöngeségem a -cselekvésben áll, egész erőm negatív és minden bűnöm mulasztási, -ritkán cselekvési bűn. Sohasem hittem, hogy az ember szabadsága -abban áll, hogy azt tehet, amit akar, hanem inkább abban, hogy soha -nem kell azt tennie, amit nem akar, – s éppen ezt a szabadságot -követeltem én mindig, olykor sikerült is azt megőriznem, de viszont -éppen e miatt szolgáltam kortársaimnak leginkább botránkozás -tárgyául. Mert ők, akik tevékenyek, mozgékonyak, becsvágyók, s -útálják másoknál a szabadságot és azt magok számára sem kívánják, -hacsak némelykor megtehetik akaratukat vagy inkább uralkodhatnak a -másoké fölött, egész életüket abban a kényszerhelyzetben töltik, -hogy azt tegyék, ami ellenökre van és semmi szolgai dolgot nem -mulasztanak <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> el, hogy uralkodhassanak. Hibájok tehát -nem az volt, hogy engemet mint egy haszontalan tagot eltávolítottak -a társaságból, hanem az, hogy száműztek abból, mint egy veszedelmes -tagot; mert én, megvallom, nagyon kevés jót cselekedtem ugyan, de -viszont a rosszat soha egész életemben nem ismerte az akaratom és -kételkedem benne, van-e egy ember is a világon, aki kevesebb -rosszat cselekedett volna, mint én.</p> -<h2>Hetedik séta.</h2> -<p>Alig kezdtem el hosszú álmaim gyűjteményét s már is érzem, hogy -a végéhez közeledik. Más szórakozás lép helyére, amely most egészen -lefoglal, sőt az álmodozásra való időmet is elveszi. Szinte -túlcsapongó kedvteléssel engedem át magam neki, amely magamat is -kacagásra indít, ha rágondolok, de azért mégis átengedem magam -neki, mivel jelenlegi helyzetemben nincs más magaviseleti -szabályom, mint hogy mindenben minden korlát nélkül kövessem -hajlandóságomat. Mit sem változtathatok sorsomon, csupa ártatlan -hajlamaim vannak és miután ezentúl az emberek összes ítéletei nem -léteznek számomra, még az okosság is azt kívánja, hogy abban, ami -hatáskörömben marad, mindazt megtegyem, ami kellemesen hat reám, -akár nyíltan, akár magam csöndben, csupán szeszélyemet tekintve -szabálynak és csupán azt a csekély erőt tekintve mértéknek, ami még -bennem megmaradt. Így jutottam el a magam füvéhez minden táplálék -gyanánt és a növénytanhoz minden foglalatosság gyanánt. Már eléggé -koros voltam, <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> midőn Svájcban D’Ivernois orvostól az -első alapelemeket elsajátítottam belőle és utazásaim közben eléggé -szerencsésen herborizáltam arra nézve, hogy tűrhető ismeretre -tegyek szert a növényvilág körében. De midőn hatvan éves elmultam -és Párizsban telepedtem meg, erőim is kezdtek megfogyatkozni a nagy -növénytani kirándulásokhoz s egyébként is a hangjegy-másolással -sokkal jobban el voltam foglalva, semhogy más foglalatosságra is -szükségem legyen: felhagytam ezzel a szórakozással, amely nem volt -többé számomra kívánatos; eladtam növénygyűjteményemet, el -könyveimet s beértem vele, ha néha láthatom azokat a közönséges -növényeket, amelyeket sétáim alkalmával Párizs körül találtam. Ez -idő alatt az a kevés, amit belőle tudtam, csaknem egészen -elmosódott emlékezetemből, és pedig jóval gyorsabban, mint ahogy -oda vésődött.</p> -<p>Egyszerre csak, hatvanötödik évem befejezése után, megfosztva -attól a kis emlékezettől, amelylyel addig rendelkeztem és azoktól -az erőktől, amelyek a mezők bejárására még megmaradtak, kalauz -nélkül, könyvek nélkül, kert nélkül, növénygyűjtemény nélkül: újra -erőt vett rajtam ez a bolondság, de még nagyobb hévvel, mint a -milyennel elsőízben nekiadtam volt magamat; egész komolyan -foglalkoztam azzal az okos tervvel, hogy Murray egész <i>Regnum -vegetabile</i>-jét megtanulom könyv nélkül és a földön levő összes -növényekkel megismerkedem. Nem lévén módomban, hogy újra növénytani -könyveket vásároljak, rajta voltam, hogy lemásoljam mindazokat, -amelyeket kölcsön kapok, és elhatározván, hogy az elsőnél gazdagabb -növénygyűjteményt állítok össze, addig is, míg a <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> tenger -és az Alpok összes növényeit, és Indiák összes fáit -beléhelyezhetném, egyelőre a muronnal, a cerfeuiljel, a borrassal -és senesonnal kezdem el, tudósan fűvészkedem madaraim kalitkája -mellett és minden újabb fűszálnál, amely elémbe kerül, elégtétellel -mondom: Megint több van egy növénnyel!</p> -<p>Nem törekszem igazolni azt az elhatározásomat, hogy ennek a -szeszélynek hódolok; azt nagyon észszerűnek találom és meg vagyok -győződve a felől, hogy jelenlegi helyzetemben nagy bölcseség, sőt -nagy erény, ha átengedem magam azoknak a szórakozásoknak, amelyek -kellemes hatással vannak reám; ez eszköz arra, hogy ne engedjem -szívemben a megtorlásnak vagy gyűlöletnek semmi csiráját kihajtani, -és hogy találhassak még sorsomban valami szórakozáshoz kedvet, -bizonyára minden heves szenvedélytől nagyon megtisztított -lelkülettel kell bírnom. Ezzel üldözőimen a magam módjára állok -bosszút és nem tudnám őket kegyetlenebbül megbüntetni, mintha az ő -ellenökre boldog vagyok.</p> -<p>Igen, kétségkívül, az ész megengedi, sőt megszabja nekem, hogy -minden vonzó hajlamomnak átengedjem magam, amelynek követésében -semmi nem akadályoz; de arra nem tanít meg, miért vonzó ez a hajlam -és micsoda vonzóerőt találhatok egy üres, haszon nélkül és -előhaladás nélkül végzett tanulmányban, amely engemet, egy vén, már -roskatag és nehézkes járású, könnyedség és emlékezőtehetség nélküli -szószaporítót a fiatalkor gyakorlataihoz és az iskolásfiúk -leckéihez visz vissza. Szeretném magamnak ezt a különcködést -megmagyarázni; úgy képzelem, hogy az kellően megmagyarázva -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> némi új világosságot vethetne -önmagamnak arra az ismeretére, amelynek megszerzésére szenteltem -utóbbi üres óráimat.</p> -<p>Néha eléggé mélyen gondolkoztam, de ritkán örömmel, csaknem -mindig akaratom ellenére és mintegy kényszerűségből; az álmodozás -fölüdít és szórakoztat, az elmélkedés kifáraszt és elszomorít; a -gondolkozás számomra mindig terhes és kellemetlen foglalkozás volt. -Álmodozásaim néha elmélkedéssel végződtek, de gyakrabban végződnek -elmélkedéseim álmodozással és e tévedezések alatt lelkem a -világegyetemben a képzelet szárnyain oly elragadtatásokban bolyong -és lebeg, amelyek minden más élvezetet fölülmúlnak.</p> -<p>Amíg ezt teljes tisztaságában élveztem, minden más foglalkozás -mindig élvezhetetlen volt előttem. De amint egyszer, idegen -ösztönzések által az irodalmi pályára taszítva, az elmemunka -fárasztó voltát és a szerencsétlen hírnév alkalmatlanságát éreztem, -egyszersmind édes álmodozásaim bágyadását és ellanyhulását is -éreztem és csakhamar kénytelen lévén akaratom ellenére szomorú -helyzetemmel foglalkozni, csak nagyon ritkán tudtam többé azokat a -kedves elragadtatásokat feltalálni, amelyek ötven éven át nálam a -szerencsét és dicsőséget pótolták és minden egyéb költség nélkül, -ha az időt leszámítjuk, engem a semmittevésben a legboldogabb -halandóvá tettek.</p> -<p>Sőt álmodozásaimnál attól kellett tartanom, hogy -szerencsétlenségeim folytán nekivadult képzeletem végtére errefelé -találja tevékenységét fordítani és hogy gyötrelmeim folytonos -érzése, fokozatosan összébb szorítván szívemet, súlyával végre maga -alá talál temetni. Ebben az állapotban természetes <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> -ösztönöm, minden elszomorító képzetet elkerültetvén velem, -lecsöndesítette képzeletemet és a körülvevő tárgyakra szegezvén -figyelmemet, első ízben vétette velem részleteiben a természet -látványát szemügyre, amelyet eddigelé csak tömegesen és egész -összefüggésében szemléltem.</p> -<p>A fák, a cserjék, a növények a föld díszítései és ruházatai. -Semmi nem oly szomorú, mint egy meztelen és kopasz mezőség -látványa, amely csupán köveket, iszapot és homokot tár szemünk elé. -De megelevenítve a természet által és nászruhába öltözve a vizek -csörgedezése és a madarak éneklése közepette, a föld a három ország -összhangjában élettel, érdekkel és bájakkal teljes látványt tár az -ember elé, az egyedüli látványt a világon, amelybe szemei és szíve -soha nem fáradnak belé.</p> -<p>Minél érzékenyebb szíve van a szemlélőnek, annál jobban átengedi -magát azoknak az elragadtatásoknak, amelyeket ez az öszhangzat -benne fölkelt. Édes és mély álmodozás vesz erőt ekkor érzékein és -gyönyörteljes mámorral merül bele e szép rendszer végtelenségébe, -amelylyel azonosnak érzi magát. Ekkor minden egyes külön tárgy -tovasiklik tekintete elől; mindent csak az egészben lát és érez. -Valami különös körülménynek kell eszméit összeszorítania és -képzeletét körülhatárolnia, hogy részenkint megfigyelhesse ezt a -világegyetemet, amelyet átkarolni törekedett.</p> -<p>Ez történt természetszerűleg velem, mikor halálos aggodalomtól -összeszorított szívem minden gerjedelmét maga köré sorozta és -öszpontosította, hogy megőrizze a melegség azon maradványát, amely -abban a levertségben, amelybe fokonkint sülyedtem, elpárologni és -kialudni akart. Egykedvűen <span class="pagenum"><a name="Page_116" -id="Page_116">-116-</a></span> bolyongtam az erdőkben és a hegyek -közt, nem merészelve gondolkozni, mert attól tartottam, hogy -fölélesztem fájdalmaimat. Képzeletem, mely visszautasítja a -gyötrelmes dolgokat, hagyta, hogy érzékeim átengedjék magokat a -körülvevő tárgyak könnyed, de édes benyomásainak. Szemeim -szünetlenül egyikről a másikra siklottak és lehetetlen volt, hogy -ily nagy változatosság mellett ne akadjanak olyanok, amelyek jobban -leszögezzék és huzamosabban lebilincseljék őket.</p> -<p>Kedvet kaptam e gyönyörködtető látványhoz, amely a -szerencsétlenségben megnyugtatja, mulattatja, szórakoztatja az -elmét és fölfüggeszti a gyötrelmek érzését. A tárgyak természete -nagy mértékben segít e szórakoztatásban és azt csábítóbbá teszi. A -kellemes illatok, az eleven színek, a legválasztékosabb idomok -szinte vetélkedve vitatják el egymástól azt a kiváltságot, hogy -figyelmünket lekössék. Csupán szeretnünk kell a gyönyört, hogy -ezeknek az édes benyomásoknak átengedjük magunkat; és ha ez a hatás -nem nyilatkozik meg mindazokkal szemben, akiket az megérint, ez -némelyeknél a természetes érzékenység hiánya miatt, a legtöbbnél -pedig azért történik, mert más képzetekkel fölötte elfoglalt -elméjök csak lopva engedi át magát ama tárgyaknak, amelyek -érzékeiket megilletik.</p> -<p>De még egy más körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy a jóízlésű -emberek figyelmét a növényvilágtól elterelje s ez az a megszokás, -hogy a növényekben nem keresnek egyebet, mint csupán gyógyító -szereket és orvosságokat. Theophrastus másképpen gondolkozott és -ezt a filozófust úgy tekinthetjük, mint az egyetlen botanikust az -ókorban, ezért <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> nem is nagyon ismerik őt a mai emberek; -de egy bizonyos Dioskoridesnek, az orvosi vevények nagy -kompilatorának és az ő magyarázóinak fáradozása folytán az -orvostudomány gyűjtője annyira hatalmába kerítette a gyógyító -füvekké átalakított növényeket, hogy csak azt látni itt, amit nem -látni, t. i. azokat az állítólagos hatóerőket, amelyeket egy -harmadik vagy negyedik nekik tulajdonítani kegyeskedik. Nem látják -be, hogy a növényi organizáció magában is megérdemelhet némi -figyelmet; emberek, kik azzal töltik el életöket, hogy -csigahéjjakat gyűjtögetnek és rendezgetnek, élcelődnek a növénytan -fölött, mint egy hiábavaló tudomány fölött, ha nem csatoljuk hozzá -– állításuk szerint – a tulajdonságok tanulmányát, vagyis ha nem -hagyjuk cserben a természet megfigyelését, amely sohasem hazudik és -minderről mit sem beszél, hogy kizárólag az emberek tekintélye után -induljunk, akik hazugok és akik sok oly dolgot állítanak nekünk, -amit az ő szavukra el kell hinnünk, amely maga is legtöbbször a más -tekintélyén alapul. Állj meg egy tarka színben pompázó rét előtt, -vizsgáld meg egymás után a benne tündöklő virágokat s azok, akik -látni fognak, egy borbélylegénynek tartanak téged és gyógyfüveket -fognak tőled kérni, hogy a gyerekek rühét, a felnőttek kilisét vagy -a lovak takonykórját meggyógyítsák.</p> -<p>Ez az utálatos előítélet a többi országokban már jórészben -eltűnt, kivált Angolországban, hála Linnének, aki a botanikát -kivette egy kissé a receptírók iskoláiból és visszaadta azt a -természetrajznak és a gyakorlati gazdaságtannak; de -Franciaországban, ahol ez a tanulmány kevésbbé hatolt <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> be a -nagyvilági emberek közé, e pontban még mindig oly barbárul -gondolkoznak, hogy midőn egy párisi szépelme Londonban egy érdekes, -ritka fákkal és növényekkel teleültetett kertet látott, minden -dicséret gyanánt így kiáltott fel: <i>Ime egy nagyon szép -patikáriusi kert!</i> Ez alapon az első patikárius – Ádám volt! -Mert nem könnyű egy jobban fölszerelt kertet képzelnünk, mint a -minő az édenkert volt!</p> -<p>Ezek az orvostani képzetek bizonyára nem igen alkalmasak arra, -hogy a botanika tanulmányát kellemessé tegyek; ezek elfonnyasztják -a rétek zománcát, a virágok csillogását, elszárítják a ligetek -üdeségét, élvezhetetlenné és undorítóvá teszik a zöld színt és az -árnyékot; mindezek a bájos és kecses idomok nagyon kevéssé érdeklik -azt, aki mindezt egy mozsárban össze akarja törni és a -pásztorlányok számára nem fogjuk a virágkoszorúkat a klistérhez -való növények közt keresni.</p> -<p>Mindez a gyógyszerészet nem szennyezte be az én mezei képeimet; -semmi nem állt azoktól távolabb, mint a herbathea és a flastromok. -Gyakran gondoltam, közelről szemlélve a réteket, a gyümölcsösöket, -az erdőket és ennek nagyszámú lakóit, hogy a növényország egy -élelmiszer-raktár, amelyet a természet adott az embernek és az -állatoknak. De soha nem jutott eszembe, hogy benne gyógyszereket és -orvosságokat keressek. Ezekben a különféle alkotásokban semmi -olyast nem látok, amely efféle használatra utalna és a természet -bizonyára megismertette volna velünk azok ilyetén felhasználási -módját, ha ezt rendelte volna nekünk, mint ahogy az élelmiszerekre -nézve tette. Sőt úgy érzem, hogy azt a gyönyörűséget, amelyet a -ligetekben <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> való séta szerez, az emberi gyöngeségek -érzése megmérgezné, ha a lázra, a vesekőre, a köszvényre, a nehéz -nyavalyára irányítaná gondolatomat. Egyébiránt nem szándékozom a -növényektől azokat a kiváló erőket, amelyeket nekik tulajdonítanak, -elvitatni, csupán azt állítom, hogyha ezeket az erőket valódiaknak -tartjuk, tiszta gonoszság a betegektől, ha továbbra is betegek -maradnak, mert annyi betegség közül, amennyit az emberek magoknak -szereznek, egyetlenegy sincs, amelyik számára húszféle, gyökeresen -gyógyító fű ne akadna.</p> -<p>Ezek az elmefordulatok, amelyek mindig mindent a saját anyagi -érdekünkre vonatkoztatnak, amelyek mindenütt hasznot vagy -gyógyszereket kerestetnek velünk és amelyek közömbösen nézetnék -velünk az egész természetet, ha mindig egészségesek volnánk, – -mindig távol állottak tőlem. Ez irányban teljesen ellenkezőleg -gondolkodom, mint a többi emberek: mindaz, ami szükségleteim -érzéséhez tartozik, elszomorít és megrontja gondolataimat és soha -nem találtam igazi élvezetet az elme gyönyöreiben, csak ha testem -érdekét teljesen szem elől tévesztettem. Így hát, még ha hinnék is -az orvostudományban és még ha annak gyógyszerei kellemesek lennének -is, soha nem találnám olyannak, hogy foglalkozzam vele, azok a -gyönyörök, amelyeket a tiszta és önzetlen szemlélet nyújt, itt -elvesznének, és lelkem nem tudna felmagasztosulni és a természet -fölött lebegni, amíg érzem, hogy az testem kötelékeitől függ. -Egyébiránt, jóllehet sohasem viseltettem nagy bizalommal az -orvostudomány iránt, sok bizalommal voltam az orvosok iránt, akiket -becsültem, <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> szerettem és akiknek megengedtem, hogy -porhüvelyemet teljes belátások szerint kormányozzák. Tizenöt évi -tapasztalat megtanított a saját rovásomra; miután most egyedül a -természet törvényei szerint élek, megint korábbi egészségem -birtokában vagyok. Ha az orvosoknak semmi egyéb panaszuk nem lenne -is ellenem, ki csodálkozhatnék gyűlöletükön? Én élő bizonyítéka -vagyok az ő mesterségök hiúságának és gondoskodásuk -hiábavalóságának.</p> -<p>Nem, semmi személyes dolog, semmi olyas, ami testem érdekével -összefügg, nem foglalhatja le igazán lelkemet. Soha nem elmélkedem, -álmodom több gyönyörűséggel, mint ha megfeledkezem magamról. -Extázisokat, kifejezhetetlen elragadtatásokat érzek, hogy -úgyszólván beleolvadjak a lények rendszerébe, azonosítsam magam az -egész természettel. Ameddig az emberek testvéreim voltak, a földi -boldogságra irányúló terveket szövögettem; minthogy ezek a tervek -mindig az egészre vonatkoztak, csak az általános boldogság révén -lehettem boldog és a külön boldogság képzete csak akkor fogamzott -meg szívemben, amikor láttam, hogy embertársaim az övéket csak az -én nyomorúságomban keresik. Ekkor, hogy ne gyűlöljem, kerülnöm -kellett őket; ekkor, a közös anya keblére menekülve, az ő karjai -közt törekedtem kivonni magamat gyermekeinek üldözései elől; -magábavonult, vagy amint ők mondják, társaságkerülő és embergyűlölő -lettem, mert a legzordonabb magány is kedvesebbnek tűnik föl -előttem a gonoszok társaságánál, amely csak árulásokból és -gyűlöletből táplálkozik.</p> -<p>Arra kényszerítve, hogy visszatartsam magam <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> a -gondolkodástól, nehogy akaratom ellenére szerencsétlenségeimre -gondoljak; arra kényszerítve, hogy fékezzem mosolygó, de már -elfonnyadó képzeletem maradványait, amelyeket annyi aggodalom -végtére elriaszthatna; arra kényszerítve, hogy törekedjem -elfelejteni az embereket, akik gyalázattal és súlyos sértésekkel -halmoznak el, nehogy a méltatlankodás végtére kikeserítsen ellenök: -még sem birok teljesen önmagamba öszpontosulni, mivel kiáradó -lelkem minden erőfeszítésem ellenére más lényekre is kiterjeszteni -iparkodik érzéseit és létezését és nem tudom többé – mint hajdan – -lesütött fővel a természet e határtalan oceánjába sülyeszteni -magamat, mivel elgyöngült és elernyedt lelki erőim nem találnak -többé eléggé határozott, eléggé szilárd, eléggé hatáskörömbe eső -tárgyakat, hogy erősen hozzájok tapadjanak és mivel nem érzek -magamban többé elég erőt arra, hogy régebbi elragadtatásaim -káoszában ússzam. Képzeteim szinte nem egyebek többé, mint érzéki -benyomások és értelmem köre nem lépi túl azokat a tárgyakat, -amelyek közvetlenül környeznek.</p> -<p>Kerülve az embereket, keresve a magányt, nem képzelődve többé, -még kevésbbé gondolkozva, és mégis élénk temperamentummal -fölruházva, amely távol tart a sorvadó és melankólikus apathiától, -mindazzal foglalkozni kezdtem, ami körülvett; és erős természeti -ösztönömnél fogva a legkellemesebb tárgyaknak adtam az elsőséget. -Az ásványországban semmi magában véve kedves és vonzó nincs; a föld -kebelébe bezárt gazdagságai mintha csak azért lennének az emberek -tekintetétől eltávolítva, hogy sóvár vágyakozásukat kisértetbe ne -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> ejtsék; mintegy tartalékul vannak ott, -hogy egykor azoknak az igazi gazdaságoknak elenyésztét pótolhassák, -amelyek inkább kezeügyébe esnek, de amelyek romlottságával arányban -vesztik el reá nézve vonzóerejüket. Ekkor az ipart, a fáradtságot -és a munkát kénytelen nyomorúságainak segítségére hívni; fölkutatja -a föld gyomrát, életének kockáztatásával és egészségének rovására, -annak középpontjában keres képzeleti javakat ama valódi javak -helyett, amelyeket ez magától nyújtott neki, amikor tudta azokat -élvezni. Kerüli a napot és a világosságot, amelyeknek látására -többé nem érdemes; élő és jól megtermett állapotban a föld alá -temetkezik, nem érdemelve meg többé, hogy a napvilágon éljen. Itten -kőbányák, feneketlen mélységek, vashámorok, kohók, üllő-, pöröly-, -füst- és tűzkészülékek váltják fel a mezei munkálatok szelid -képeit. Ama szerencsétleneknek, akik a bányák bűzös gőzeiben -sínylenek, a fekete kovácsoknak, a förtelmes cyklopsoknak sápadt, -kiaszott ábrázatai azok a látványok, amelyeket a bányák berendezése -a föld kebelében a föld felszínén levő zöldelő fák és virágok, az -azúrkék égbolt, a szerelmes pásztorok és izmos munkások helyett -elénk tár.</p> -<p>Megvallom, könnyű homokot meg kavicsot gyűjteni, azokkal -zsebeinket meg dolgozószobánkat telerakni és ezzel egy -természettudós címére szert tenni: de azok, akik az efféle -gyűjteményekhez ragaszkodnak és ezekre szorítkoznak, rendesen -gazdag tudatlanok, akik csak a fitogtatás örömét keresik benne. -Hogy az ásványok tanulmányozásában előhaladhassunk, kémikusnak és -fizikusnak kell lennünk: fáradalmas és költséges kísérleteket -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> kell végeznünk, laboratóriumokban -dolgoznunk, sok pénzt és időt elfecsérelnünk a szén, a tégelyek, a -kemencék, a lombikok közt, a füstben és fojtó gőzökben, mindig -kockáztatva életünket és sokszor egészségünket. Mindebből a szomorú -és fáradságos munkából rendszerint jóval kevesebb tudás, mint gőg -származik, és hol van az a legközépszerűbb kémikus, aki azt ne -hinné, hogy a természet minden nagy titkába behatolt, mivel – talán -véletlenül – a művészet valami kis kombinációira bukkant?</p> -<p>Az állatország inkább kezünk ügyébe esik és bizonyára még jobban -megérdemli a tanulmányozást; de végtére is ennek a tanulmányozásnak -nincsenek-e meg szintén a maga nehézségei, zavarai, bosszúságai és -gyötrelmei? Kivált egy magános emberre nézve, aki sem játékaiban, -sem munkálataiban nem remélhet senkitől támogatást; hogyan figyelje -meg, boncolja fel, tanulmányozza, ismerje meg a lég madarait, a -vizek halait, a szélnél könnyebb, az embernél erősebb négylábúakat, -amelyek époly kevéssé hajlandók arra, hogy hozzám jöjjenek és -kutatásaim számára felajánlják magokat, mint én arra, hogy utánok -fussak és erővel kényszerítsem őket erre? Segélyforrás gyanánt -tehát csak csigák, férgek, legyek fognak rendelkezésemre állani és -életemet azzal fogom tölteni, hogy lélekszakadva futkossak a -pillangók után, nyársra húzzam a szegény rovarokat, felboncoljam az -egereket, ha meg tudom őket csípni, vagy azokat az állati hullákat, -amelyeket esetleg dögölve megtalálok. Az állatok tanulmánya mit sem -ér az anatómia nélkül; ezáltal tanuljuk meg őket osztályozni, a -nemeket és fajokat megkülönböztetni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> Hogy őket erkölcsükre, -jellemökre vonatkozólag tanulmányozhassuk, e végre -baromfi-rekeszekre, halastavakra, állatseregletekre volna -szükségünk; kényszeríteni kellene őket, amilyen módon csak lehetne, -hogy összegyülekezve körülöttem maradjanak, már pedig nekem sem -kedvem, sem módom nincs reá, hogy őket fogságban tarsam, valamint -arravaló mozgékonyságom is hiányzik, hogy kövessem őket -jövés-menésükben, ha szabadon vannak. Tehát holtan kellene őket -tanulmányoznom, széttépnem, csontjaikat kiszednem és kényem-kedvem -szerint turkálnom rángatózó beleikben. Micsoda szörnyű látvány -volna a büzlő hullák, a tajtékzó és felbomló húsok, a vér, undorító -belek, rettenetes csontvázak, dögleletes gőzök anatomiai -gyűjteménye? Hitemre mondom, Jean-Jacques nem ilyen helyeken fogja -szórakozásait keresni.</p> -<p>Ragyogó virágok, színpompázó retek, üde árnyékú lombok, patakok, -csalitok, ligetek: jöjjetek és tisztítsátok meg mindeme förtelmes -tárgyaktól bemocskolt képzeletemet! Lelkemet, amely minden nagy -gerjedelem iránt eltompult, csak érzéki tárgyak képesek megilletni; -csupán érzékleteim vannak már és csak ezek révén képes a kín és kéj -itt alant megilletni. A körültem levő mosolygó tárgyak által -vonzatva, megtekintem, szemügyre veszem, összehasonlítom őket, -végtére megtanulom őket osztályozni és ime egyszerre oly botanikus -lettem, mint amilyennek kell lennie annak, aki csak azért akarja -tanulmányozni a természetet, hogy untalan újabb okokat találjon -annak kedvelésére.</p> -<p>Nem törekszem magamat oktatni, erre már nagyon <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> későn -van. Egyébiránt sohasem láttam, hogy ez a sok tudomány hozzájárulna -az élet boldogságához, hanem oly édes és egyszerű szórakozásokat -igyekszem magamnak szerezni, amelyeket minden baj nélkül élvezhetek -és amelyek eltérítenek szerencsétlenségeimtől. Az sem költségembe, -sem fáradságomba nem kerül, hogy egykedvűleg bolyongjak -virágról-virágra, növényről-növényre, hogy őket megvizsgáljam, -különböző jellemző vonásaikat összehasonlítsam, vonatkozásaikat és -különbözéseiket megjelöljem, végre a növényi organizációt akképen -megfigyeljem, hogy ezeknek az élő gépeknek haladását és játékát -nyomon követhessem, olykor sikerrel nyomozzam általános -törvényeiket, különféle berendezésök okát és célját és átengedjem -magam a hálás csodálkozás varázslatának ama kéz iránt, amely -mindezt az élvezetet számomra szerezte.</p> -<p>A növények, úgy látszik, azért szórattak oly pazar kézzel a -földre, mint a csillagok az égre, hogy az embert a gyönyörűség és -kiváncsiság vonzóerejével a természet tanulmányozására hivogassák; -de a csillagok tőlünk távol futják pályájokat: előzetes -ismeretekre, műszerekre, gépekre és igen hosszú létrákra van -szükségünk, hogy hozzájok elérhessünk és őket hordtávolságunk -közelébe hozhassuk. A növények már a természettől fogva ott vannak. -Azok lábaink alatt és úgyszólván kezeink közt nőnek és ha lényeges -részeik kicsisége elvonja őket olykor az egyszerű észrevétel elől, -azok a műszerek, amelyet segélyével hozzájok férkőzhetünk, sokkal -könnyebben kezelhetők, mint a csillagászati műszerek. A növénytan -egy dologtalan és henye remete tanulmánya: egy hegyes <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> -szerszám meg egy nagyítóüveg mindaz a készülék, amire a megfigyelés -céljából szüksége van. Sétálgat, szabadon bolyong egyik tárgytól a -másikhoz, érdekkel és kíváncsisággal telten szemlél végig minden -virágot és mihelyt berendezésük törvényeit kapiskálni kezdi, minden -bajtól ment örömet élvez megfigyelésöknél, époly élénket, mintha -sok fáradságába került volna. Ebben a henye foglalatosságban oly -varázs rejlik, amelyet csak a szenvedélyek teljes lecsillapulásakor -érezünk, de amely ekkor egymaga elegendő arra, hogy az életet -boldoggá és édessé tegye; de mihelyt érdek- vagy hiúságbeli -inditóokot keverünk bele, akár azért, hogy valami állást -betöltsünk, akár azért, hogy könyveket írjunk, mihelyt csak azért -akarunk tanulni, hogy oktassunk, csak azért botanizálunk, hogy -szerzők vagy tanárok legyünk: mindez az édes varázs szertefoszlik, -a növényekben azontúl csak szenvedélyeink műszereit látjuk, -tanulmányozásukban nem találunk többé igaz gyönyörűséget, nem tudni -akarunk többé, hanem megmutatni, hogy tudunk és az erdő sűrűjében -is csak mintegy a világ színpadán vagyunk, ahol az a gond foglal -el, hogy megcsodáltassuk magunkat; vagy pedig legfölebb a -dolgozó-szobai és kerti botanikára szorítkozunk s a helyett, hogy a -természetben figyelnők meg a növényeket, csak rendszerekkel és -módszerekkel foglalkozunk, ezekkel az örökös vitatkozási -tárgyakkal, amelyek sem egyetlenegy növény helyesebb ismeretére el -nem vezetnek, sem a természetrajzra és növényvilágra a legkisebb -világosságot nem derítenek. Innen azok a gyűlölködések, -féltékenykedések, amelyeket a hírnév után való versengés kelt föl -az irogató <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> botanikusoknál épannyira, sőt még -jobban, mint a többi tudósoknál. Ők kiforgatják ezt a -szeretetreméltó tudományt természetéből, átültetik azt a városok és -akadémiák körébe, ahol az épúgy elfajul, mint az exotikus növények -a nagy virágkedvelők kertjeiben.</p> -<p>Egészen másféle kedélyállapotok ezt a tanulmányt némi -szenvedélyfélévé tették számomra, amely az összes többi -szenvedélyek üresen maradt helyét betölti. Megmászom a sziklákat, -hegyeket, leereszkedem a völgyekbe, az erdőkbe, hogy lehetőleg -kiragadjam magamat az emberek emlékezetéből és a gonoszok bántalmai -elől. Az erdő árnyas fái alatt, úgy tetszik, hogy elfeledett, -szabad és békés ember vagyok, mintha nem volnának többé ellenségeim -vagy mintha az erdők lombozata megoltalmazni tartoznék engem -támadásaik elől, mint a hogy eltávolítja őket emlékezetemből, és -együgyüségemben azt képzelem, hogyha én nem gondolok reájok, ők sem -fognak rám gondolni. Ezt a csalódást oly édesnek találom, hogy -teljes mértékben átengedném magam neki, ha helyzetem, gyöngeségem -és szükségleteim megengednék. Minél mélyebb a magány, amelyben -ekkor élek, annál szükségesebb, hogy valami tárgy betöltse annak -ürességét, azokat pedig, amelyeket képzeletem megtagad, vagy -emlékezőtehetségem visszataszít, amaz önkéntes termékek pótolják, -amelyeket a föld, az emberek által nem erőszakolva, tár mindenfelől -szemeim elé.</p> -<p>Az a gyönyörűség, ha egy elhagyatott tájékon új növényeket -kereshetek, fölér azzal, ha tovaosonhatok üldözőim elől, és ha oly -helyekre jutok, ahol semmi emberi nyomot nem látok, kellemesebben -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> lélekzem, mint oly menhelyen, ahol nem -üldöz többé gyűlöletük.</p> -<p>Egész életemben vissza fogok emlékezni egy botanikus -kirándulásomra, amelyet egykor a Clerc törvényszéki bíró tulajdonát -képző Robaila-hegyen tettem. Egyedül valék és belemélyedtem a -hegység tekervényes alakulataiba, s erdőről-erdőre, -szikláról-sziklára haladva, végre egy oly rejtett zugra bukkantam, -hogy soha életemben nem láttam vadregényesebb tájképet. Fekete -fenyők óriási nagyságú bükkfákkal összekeveredve, amelyek közül -többen az öregségtől összeroppanva és keresztülkasul egymásba -fonódva terültek el, e rejtekhelyet áthatolhatatlan sorompókkal -zárták körül; az a nehány rés, amelyet ez a komor kerítés -meghagyott, csak meredeken lefüggő sziklákat és borzalmas -szakadékokat tárt elém, amelyekre csak úgy mertem letekinteni, hogy -hasra feküdtem. A fülesbagoly, a kuvik és a halászsas rikoltozott a -hegység szakadékaiban s csak nehány kis ritka madár enyhítette -jelenlétével e magány borzalmát; találtam itt heptaphyllost, -cyclament, nidus avist, nagy laserpitiumot és nehány más növényt, -amelyek elbájoltak és sokáig szórakoztattak; de a tárgyak hatalmas -benyomásaitól észrevétlenül leigázva, lassankint megfeledkeztem a -botanikáról és a növényekről, leültem a lycopodium meg a mohák -vánkosára és kedvem szerint elkezdtem ábrándozni és azt képzeltem, -hogy egy oly menhelyen vagyok itt, amelyet egy emberi lélek sem -ismer és ahol üldözőim bizonyára nem fognak rám találni. Csakhamar -a kevélység bizonyos árnyalata vegyült álmodozásomba. Azokhoz a -nagy utazókhoz hasonlítottam magamat, akik egy ösmeretlen -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> szigetet fedeznek föl, s egész -kedvteléssel mondogattam magamban: kétségtelen, hogy az első -halandó vagyok, aki ide behatoltam; csaknem úgy tekintettem magam, -mint egy második Kolumbust. Miközben e gondolatban kéjelegtem, nem -messze tőlem valami zörrenést hallok, amely ismerősnek tűnt föl. -Hallgatózom; ugyanaz a nesz ismétlődik és pedig többször egymás -után; meglepetve és a kiváncsiságtól hajtva fölkelek, áthatolok egy -sűrű csalittömegen abban az irányban, a honnan a zaj jött és egy -mélyedésben, húsz lépésre attól a helytől, a hová – úgy véltem – én -jutottam el először, egy harisnyakészítő gyárat pillantok meg.</p> -<p>Azt a zavaros és ellenmondó felindulást, amelyet szívemben erre -a fölfedezésre éreztem, képtelen vagyok kifejezni. Első gerjedelmem -az örömérzelme volt, hogy újra emberek közt vagyok, holott teljesen -egyedül képzeltem magamat; de ez a villámnál gyorsabb gerjedelem -csakhamar egy fájdalmas és tartósabb érzelemnek adott helyet, hogy -ime még az Alpok barlangjai közt sem tudok az emberek kegyetlen -karmai közül kisiklani, akik nekidühödtek az én gyötrésemre. Mert -bizonyos voltam felőle, hogy talán két ember sincs ebben a gyárban, -aki be ne lett volna abba az összeesküvésbe avatva, amelynek -Montmollin tiszteletes úr állt az élén, aki viszont távolabbról -kapta ahhoz az indítást. Siettem tovaűzni ezt a szomorú gondolatot -s utoljára is nevettem magamban egyfelől gyermekes hiúságomon, -másfelől ama kómikus módon, amelylyel érte megbűnhődtem.</p> -<p>De tényleg, ki képzelhette volna valaha, hogy egy -hegyszakadékban gyárat talál? Csak Svájc <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> tárja a -világon a vadregényes természetnek és az emberi iparkodásnak ezt a -vegyülékét elénk. Az egész Svájc úgyszólván nem egyéb, mint egy -nagy város, melynek széles és a rue St.-Antoine-nál hosszabb utcái -erdőkkel vannak behintve, hegyektől elválasztva, s hol a szétszórt -és elkülönített házak csak angol kertek révén érintkeznek -egymással. Ez alkalomból egy másik növénygyűjtés is eszembe jutott, -amelyre Du Peyrou, Descherny, Pury ezredes, Clerc törvényszéki bíró -meg én rándultunk pár évvel azelőtt a Chasseron-hegyre, amelynek -ormáról hét tavat lehet látni. Azt beszélték, hogy csak egyetlenegy -ház van ezen a hegyen s mi bizonyára nem igen találtuk volna ki -annak hivatását és foglalkozását, aki abban lakott, ha hozzá nem -fűzték volna, hogy az egy könyvkereskedő, aki meglehetős jó -üzleteket csinált ott. Úgy vélem, egyetlen ilyen tény hívebb -fogalmat nyújt Svájcról, mint az utazók összes leírásai.</p> -<p>De itt van egy másik ugyanolyan vagy csaknem olyanfajta dolog, -amely nem kevésbbé híven megismerteti az eltérő faji jellemvonást. -Grenoble-ban való időzésem alatt gyakran tettem kisebb botanikai -kirándulást a város körül Bovier úrral, egy idevaló ügyvéddel, nem -mintha ő szerette volna a botanikát vagy értett volna hozzá, hanem -mivel ő pártfogómmá válván, amennyire csak lehetett, törvénynek -tekintette, hogy egy lépést se tágítson mellőlem. Egyszer az Isère -mentén egy tövises fűzfákkal megrakott helyen sétálgattunk. Ezeken -a cserjéken érett bogyókat pillantottam meg, kedvem támadt -megkostólni őket és nagyon kellemes, savanykás ízűnek találván, -hozzáláttam, hogy lakmározzak belőlük s ezzel felüdítsem magamat; -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> Bovier úr mellettem állt, de nem evett -és mit sem szólt. Egyik barátja arra kerülvén, mikor meglátta, hogy -szedegetem és eszegetem a bogyókat, így kiáltott fel: Mit csinál -uram? Nem tudja ön, hogy ez a gyümölcs mérges? Mérges, kiálték -egészen elámúlva! Kétségkívül, viszonzá ő s ezt mindenki annyira -tudja, hogy senkinek e vidéken nem jutna eszébe, hogy azt -megkostólja. Bovier úrra néztem s megkérdeztem, miért nem -értesített engem erről? Óh Uram, felelé ő tiszteletteljes hangon, -nem mertem e szabadságot venni magamnak. Harsányan felkacagtam e -Dauphiné-beli alázatosságon, mindazáltal abbahagytam -csemegézésemet. Meg voltam győződve felőle, miként még most is -megvagyok, hogy minden természetes produktum, amely ízlik az -embernek, nem lehet ártalmas testünknek, vagy legalább is csak -túlságos mennyiségben válhatik azzá. Azonban megvallom, hogy a nap -egész hátralevő részén kissé hallgatag maradtam, de egy kis -nyugtalanság árán megmenekültem; jóízűen vacsoráztam, még jobban -aludtam s másnap reggel teljes jó egészségben keltem föl, miután -előző nap tizenöt-húsz bogyót elfogyasztottam ebből a rettenetes -hippophæumból, amely már nagyon kis adagban is mérgez, mint a hogy -másnap mindenki állította előttem Grenoble-ban. Ez a kaland oly -mulatságosnak tetszett előttem, hogy soha nem tudok arra a nélkül -visszagondolni, hogy Bovier ügyvéd úr különös szerénységén ne -nevessek.</p> -<p>Összes botanikai kirándulásaim, ama tárgyak különböző helyi -benyomásai, amelyek érzékeimet megillették, azok a képzetek, -amelyeket azok bennem támasztottak, azok az események, amelyek -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> hozzájok fűződtek, – mindez oly -benyomásokat hagyott bennem hátra, amelyek felújulnak az illető -helyeken gyűjtött növények megpillantásakor. Nem fogom többé ezeket -a szép tájakat, ezeket az erdőket, ezeket a tavakat, ezeket a -ligeteket, ezeket a sziklákat, ezeket a hegyeket, amelyek -megpillantása mindig megindította szívemet, viszontlátni; de most, -hogy nem tudok többé e boldog vidékeken futkosni, csak ki kell -nyitnom növénygyűjteményemet, és ez mihamar elszáll velem hozzájok. -Ama növények töredékei, amelyeket ott gyűjtöttem, elegendők arra, -hogy mindezt a nagyszerű látványt visszaidézzék emlékezetembe. Ez a -növénygyűjtemény számomra egy botanizálási napló, amely új -varázszsal vonja be számomra a korábbi gyűjtéseket és oly optika -hatását gyakorolja reám, amely újból lefesti azokat szemeim -előtt.</p> -<p>A járulékos képzetek láncolata fűz engem a botanikához. Ez -összegyűjti és képzeletem elé idézi mindama képzeteket, amelyek azt -kellemesebben érintik: a réteket, a vizeket, az erdőket, a magányt, -kivált a békét és azt a nyugalmat, amelyet mindezek körében -találhatunk, ez szüntelenül emlékezetem elé rajzolja. Ez -elfeledteti velem az emberek üldözéseit, az ő gyűlöletüket, -megvetésöket, sértéseiket és mindama méltatlanságokat, amelyekkel -irántok való gyöngéd és őszinte ragaszkodásomért fizettek. Ez békés -hajlékokba szállít át engem, egyszerű és jó emberek közé, amilyenek -azok voltak, akikkel hajdanában együtt éltem. Eszembe juttatja mind -ifjú koromat, mind ártatlan örömeimet, újra élvezteti őket velem és -a legszomorúbb sors közepette, aminőt valaha halandó szenvedett, -még nagyon sokszor boldoggá tesz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> -<h2>Nyolcadik séta.</h2> -<p>Midőn lelkemnek életem minden viszonyaiban való dispoziciói -fölött elmélkedem, rendkívül meglep, hogy oly kevés arányt látok -sorsom különböző kombinációi és a jól- vagy rosszullét szokásos -érzelmei közt, amelyekkel azok hatottak reám. Rövid boldogságomnak -különböző időközei úgyszólván semmi kellemes emléket sem hagytak -hátra arról a benső és állandó módról, amellyel illettek engem; s -ellenkezőleg, életem összes nyomorúságaiban úgy éreztem, hogy -állandóan gyöngéd, megható és gyönyörteljes érzelmekkel voltam -tele, amelyek üdvös balzsamot hintvén vérző szívem sebeire, úgy -tetszett, mintha annak fájdalmát gyönyörűséggé változtatnák és -amelyeknek kellemes emléke egyedül tér vissza lelkembe, elszakítva -ama bajok emlékétől, amelyeket ugyanakkor éreztem. Úgy tetszik, -hogy jobban élveztem létezésem édességét, hogy a valóságban többet -éltem, midőn balsorsom úgyszólván szívem köré gyűjtötte -érzelmeimet, úgy hogy azok nem párologhattak ki belőlem az emberi -nagyrabecsülés mindama tárgyaira, amelyek oly kevéssé érdemlik meg -ezt önmagukban véve, habár egyedüli foglalatosságát teszik azoknak, -akiket boldogoknak tartunk.</p> -<p>Ha minden rendben volt körülöttem, ha meg voltam elégedve -mindazzal, ami körülvett és azzal a munkakörrel, a melyben élnem -kellett, betöltöttem azt vonzalmaimmal. Közlékeny lelkem más -tárgyakra kiáradt. S minduntalan ezerféle vágyak, oly -szeretetreméltó hajlandóságok által, amelyek szüntelen leigázták -szívemet, magamtól messzire <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> elvonatva: bizonyos -tekintetben megfeledkeztem magamról, teljesen azon csüngtem, ami -idegen volt rám nézve és szívem folytonos izgatottságában az emberi -dolgok minden változandóságát átéreztem. Ez a viharos élet sem -belől nem hagyott békét, sem kívül nyugalmat. Bár látszólag boldog -voltam, egy érzelmem sem volt, amely az elmélkedés próbakövét -kiállhatta volna és amelyben igazán kedvem telhetett volna. Soha -nem voltam tökéletesen megelégedve sem mással, sem önmagammal. A -világ zsivaja elkábított, a magány untatott; mindegyre szükségem -volt a helyváltoztatásra és sehol nem éreztem jól magamat. -Mindenütt ünnepeltek, szivesen láttak, jól fogadtak, mindenütt -dédelgettek; nem volt egy ellenségem, egy rosszakaróm, egy irigyem; -minthogy mindenki csak arra törekedett, hogy lekötelezzen, gyakran -volt részem abban az örömben, hogy magam is sok embert -lekötelezhettem; és vagyon nélkül, hivatalos állás nélkül, -pártfogók nélkül, jól kifejlett vagy jól ismert nagy tehetségek -nélkül élveztem a mindezekkel kapcsolatos előnyöket és semmiféle -állásban senkit nem láttam, akinek sorsa kivánatosabbnak tűnt volna -fel az enyémnél. Mim hiányzott hát, hogy boldog legyek? Nem tudom; -de azt tudom, hogy nem voltam boldog. Mim hiányzik ma, hogy a -halandók legboldogtalanabbika legyek? Mindabból semmi, amit az -emberek megtehettek e végre. Nos hát, ebben a szánalomraméltó -állapotban közülök a legboldogabbal sem cserélném el lényemet és -sorsomat, és inkább akarok egész nyomorúságommal én lenni, mint -bármelyik közülök az ő teljes boldogságával. Önmagamra szorítkozva, -igaz ugyan, hogy saját <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> lényegemmel táplálom magamat, de ez -soha nem merül ki; én beérem önmagammal, habár úgyszólván üresen -kérődzöm s kiaszott képzeletem és kialudt képzeteim semmi -táplálékot nem szolgáltatnak többé szívemnek. Elhomályosult, -érzékeim által eltorlaszolt lelkem napról-napra alább sülyed és e -nehéz tömegek terhe alatt nincs többé elegendő ereje arra, hogy -magasra szökelljen, mint hajdan, régi porsátorából.</p> -<p>Erre az önmagunkba való visszatérésre kényszerít bennünket a -balsors és talán éppen ez teszi azt a legtöbb emberre nézve -elviselhetetlenné. Ami engem illet, aki csak hibákat hányhatok -szememre, vádolom velök gyöngeségemet s aztán megvigasztalódom, -mert soha előre megfontolt gonoszság nem közeledett szívemhez.</p> -<p>Azonban, ha csak bárgyú nem volnék, hogyan szemléljem egy -pillanatig is helyzetemet a nélkül, hogy azt oly borzalmasnak ne -találjam, mint amilyenné az emberek tették és a nélkül, hogy bele -ne pusztuljak a fájdalomba és kétségbeesésbe. De én, a -legérzékenyebb lény, szemlélem azt és nem indulok fel rajta; és -harcok nélkül, önmagammal szemben erőfeszítések nélkül, szinte -közömbösen látom magamat egy oly állapotban, amelynek szemléletét -talán egyetlen más ember sem viselné el rémület nélkül.</p> -<p>Hogyan jutottam ennyire? Mert ugyanám távol állottam e békés -hajlandóságtól amaz összeesküvés első gyanújakor, amellyel régóta -körülhálóztak, a nélkül, hogy azt bármiképpen sejtettem volna. Ez -az új fölfedezés egészen megzavarta az eszemet. A becstelenség és -árulás készületlenül lepett meg. Melyik becsületes lélek van efféle -kínokra készen? <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> Ki kellett volna érdemelnünk, hogy -előre láthassuk őket. Minden kelepcébe beleestem, amelyet lépteim -elé állítottak. A méltatlankodás, a düh, az őrjöngés erőt vett -rajtam, irányt vesztettem. Fejem megzavarodott és abban a borzalmas -sötétségben, amellyel szüntelenül körülvettek, többé nem vettem -észre sem világosságot, hogy magamviseletét irányítsam, sem -támaszt, sem semmit, a min szilárdan tarthassam magamat és -ellenállhassak a kétségbeesésnek, amely az örvénybe ragadott.</p> -<p>Hogyan lehetne ily rettenetes helyzetben boldogan és nyugodtan -élni? Pedig még mindig itt vagyok, mélyebbre sülyedve, mint valaha -és itt feltaláltam a nyugalmat és a békét; s boldogan és nyugodtan -élek és nevetek azokon a hihetetlen gyötrelmeken, amelyeket -üldözőim minduntalan szereznek magoknak, míg én békében maradok, -virágokkal, himporokkal és gyerekségekkel foglalkozva és még nem is -gondolva reájok.</p> -<p>Hogyan történt ez az átmenet? Természetesen, észrevétlenül és -baj nélkül. Az első csapás rettenetes volt. Én, aki szeretetre és -becsülésre érdemesnek éreztem magamat, aki azt hittem, hogy úgy -tisztelnek és szeretnek, mint a hogy azt megérdemeltem, egyszerre -csak azt láttam, hogy olyan borzalmas szörnyeteggé változtam, -amilyen sohase létezett. Egy egész nemzedéket látok, amint teljes -egészében erre a furcsa véleményre adja magát, magyarázat nélkül, -kétség nélkül, szégyen nélkül és a nélkül, hogy valaha sikerült -volna e különös változás okát kisütnöm. Teljes erővel vergődtem -ellene és csak annál jobban belefonódtam. Kényszeríteni akartam -üldözőimet, hogy valljanak <span class="pagenum"><a name="Page_137" -id="Page_137">-137-</a></span> színt előttem; óvakodtak tőle. -Miután sokáig sikertelenül gyötrődtem, meg kellett pihennem. -Azonban mindig reménykedtem, így szóltam magamban: ily ostoba -elvakultság, ily képtelen elfogultság nem vehet erőt az egész -emberi nemen. Vannak még józaneszű emberek, akik nem részesek ebben -az őrjöngésben; vannak még igazságos lelkek, akik útálják a csalást -és az árulókat. Keressünk, talán fogok végre egy embert találni; ha -rátalálok, ők meg vannak szégyenítve. Hasztalan kerestem, nem -akadtam rá. Az összeesküvés egyetemes, kivétel nélküli, visszatérés -nélküli, s én bizonyos vagyok benne, hogy ebben a szörnyű -száműzetésben fogom napjaimat befejezni, a nélkül, hogy valaha a -titok nyitjára akadnék.</p> -<p>Ebben a szánalomraméltó állapotban, hosszú gyötrelmek után a -kétségbeesés helyett, amelynek végtére is osztályrészemül kellett -jutnia, megtaláltam a derültséget, a nyugalmat, a békét, sőt a -boldogságot, mivel életem minden napja örömmel juttatja eszembe a -tegnap örömét és mivel másnapra sem óhajtok egyebet.</p> -<p>Honnan ered ez a különbség? Egyetlen dologtól, onnan, hogy -megtanultam a szükségesség jármát zúgolódás nélkül viselni; onnan, -hogy még ezer dologhoz törekedtem ragaszkodni és miután mindezek a -támpontok fokozatosan kisiklottak kezemből, önmagamra utaltan, -végre visszanyertem egyensúlyomat. Mindenfelől szorongatva, -egyensúlyban maradok, mivel semmihez sem ragaszkodom többé s csak -önmagamra támaszkodom.</p> -<p>Amikor ennyi hévvel feltámadtam a közvélemény ellen, még ekkor -is – a nélkül, hogy észrevenném – annak igája alatt nyögtem. -Szeretjük, <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> ha becsülnek azok, akiket becsülünk és -a míg kedvezően vélekedhettem az emberekről vagy legalább nehány -emberről, azoknak rólam alkotott ítéletei nem lehettek előttem -közömbösek. Láttam, hogy a közönség ítéletei sokszor méltányosak, -de nem láttam, hogy ez a méltányosság a véletlen szülötte volt, -hogy azok a szabályok, amelyekre az emberek véleményeiket -alapítják, csak szenvedélyeikből vagy előítéleteikből, amelyek -ezeknek folyományai, fakadnak; és hogy még akkor is, amikor -helyesen ítélnek, gyakran még ezek a helyes ítéletek is helytelen -elvekből erednek, mint mikor úgy tesznek, mintha elismernék -valakinek érdemeit és sikereit, ezt nem az igazságosság szelleméből -kifolyólag, hanem azért teszik, hogy részrehajlatlan színben -tűnjenek föl, ellenben ugyanezt az embert más tekintetben -kényök-kedvök szerint rágalmazzák.</p> -<p>De amikor ily hosszú és hiábavaló vizsgálódások után azt láttam, -hogy valamennyien kivétel nélkül a legméltánytalanabb és -képtelenebb rendszernél maradnak, amelyet csak egy pokoli szellem -kitalálhatott; amikor láttam, hogy velem szemben az ész minden -fejből és a méltányosság minden szívből száműzetett; amikor láttam, -hogy egy őrjöngő nemzedék egészen átadta magát vezetői vak dühének -egy szerencsétlen ellenében, aki soha nem tett, nem akart, nem -okozott rosszat senkinek; amikor, miután hasztalan kerestem egy -férfiút, ki kellett végül lámpásomat oltanom és felkiáltanom: -nincsen többé! ekkor egyedül kezdtem magam a földön látni és -megértettem, hogy kortársaim velem szemben csak gépies lények, akik -csak külső ösztönzés révén cselekszenek és a <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> kiknek -hatását csak a mozgási törvények révén számíthatom ki. Bármiféle -szándékot, bármiféle szenvedélyt vettem volna is föl lelkeikben, -azok soha nem magyarázták volna meg irántam való magokviseletét -úgy, hogy azt megérthettem volna. Így szűnt meg az ő benső mivoltuk -tényező lenni számomra. Csupán különféleképpen mozgó tömegeket -láttam bennök, megfosztva velem szemben minden erkölcsiségtől.</p> -<p>Mindazon bajoknál, amelyek az embert érik, inkább nézzük a -szándékot, mint az eredményt. Egy a háztetőről leeső cserép jobban -megsebezhet bennünket, de nem fáj annyira, mint egy rosszakaratú -kéz által szántszándékkal felénk dobott kődarab. Az ütés célját -téveszti olykor, de a szándék sohase hibázza el a maga csapását. A -balszerencse sújtolásánál az anyagi fájdalmat érezzük a legkevésbbé -és ha egy szerencsétlen nem tud kit okolni szerencsétlenségeiért, a -sorsot hibáztatja, amelyet megszemélyesít s amelyet szemekkel és -értelemmel ruház fel, hogy az szándékosan gyötörje őt. Így szokott -a veszteségei miatt bosszús játékos dühbe jönni a nélkül, hogy -tudná, ki ellen. Egy balszerencsét képzel magának, amely -szándékosan feltámad ellene, hogy őt gyötörje és ekként olajat -öntvén haragja tüzére, nekihevül és lángra gyúl önmaga teremtette -ellensége ellen. A bölcs ember, aki mindama szerencsétlenségekben, -amelyek érik, csak a vak kényszerűség csapásait látja, nem jön ily -esztelen indulatba; felkiált fájdalmában, de minden ingerültség, -minden harag nélkül s a bajnak, amelynek zsákmányául esett, csak -anyagi sújtolását érzi; és azok a csapások, amelyeket szenved, -hasztalan <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> sértik meg személyét, közülök egy sem -ér el szívéhez.</p> -<p>Jelentős lépés, ha idáig jutott valaki, de még nem minden. Ha -itt megállapodunk, kettévágtuk ugyan a bajt, de bennhagytuk a -gyökerét. Mert ez a gyökér nem azokban a lényekben van, akik -előttünk idegenek, hanem az önmagunkban van és itt kell dolgoznunk, -hogy azt teljesen kiszakítsuk. Tökéletesen beláttam ezt, mihelyt -magamhoz kezdtem térni. Miután eszem csak képtelenségeket tárt elém -mindama magyarázatokban, amelyeket a velem történt dolgok -megfejtésére előkerestem, beláttam, hogy miután mindennek okai, -műszerei és eszközei előttem ösmeretlenek és megfejthetetlenek, -azok nem is léteznek számomra; és sorsomnak mindeme részleteit úgy -kell tekintenem, mint egy vak végzetesség megannyi aktusát, -amelynél sem irányítást, sem szándékot, sem erkölcsi okot nem lehet -föltételeznem; hogy minden okoskodás és rugdalózás nélkül alá kell -vetnem magamat, mivel mindez hiábavaló; hogy miután csak az a -tennivaló van még számomra hátra a földön, hogy úgy tekintsem -magamat, mint egy tisztán szenvedő lényt, nem szabad – a sorsomnak -való hiábavaló ellenállással – eltékozolnom azt az erőt, amely -annak elviselésére még megmaradt. Ime, ezeket mondogattam magamban; -eszem, szívem beleegyezett s mindamellett éreztem, hogy szívem még -zúgolódott. Honnan eredt ez a zúgolódás? Kerestem és megtaláltam; -az önszeretettől eredt, amely – miután méltatlankodott az emberek -ellen, – még az ész ellen is föllázadt.</p> -<p>Erre a fölfedezésre nem volt oly könnyű eljutnom, mintsem -hinnők, mert egy ártatlanul üldözött <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> sokáig az igazságosság -tiszta szeretetének tartja csekély egyénisége kevélységét. De ha az -igazi forrást egyszer jól megismertük, könnyű azt kiszárítani vagy -legalább is elterelni. Önbecsülésünk legnagyobb mozgatója a büszke -lelkeknek; az illuziókban termékeny önszeretet a becsülés színébe -öltözik és ennek tartatja magát. De ha a csalás végre kiderül és az -önszeretet nem rejtőzködhetik el többé, ettőlfogva nem kell többé -félnünk tőle és habár nehéz azt elfojtanunk, de legalább könnyű -megzaboláznunk.</p> -<p>Soha sem volt nagy hajlandóságom az önszeretetre. De ez a -mesterkélt szenvedély lángra lobbant a nagyvilágban bennem s kivált -akkor, amikor íróvá lettem; talán kisebb mértékben lépett föl -nálam, mint másnál, de azért bőségesen föllépett. Azok a rettenetes -leckék, amelyekben részesültem, csakhamar visszaszorították előbbi -határai közé; lázadozni kezdett az igazságtalanság ellen, de végre -is megvetette azt; lelkembe visszahúzodva, elvágva azokat a külső -összeköttetéseket, amelyek azt követelővé teszik, lemondva az -összehasonlításokról, kitüntetésekről, megelégedett azzal, hogy -magamnak legyek jó; ekkor újra önmagam szeretetévé válván, belépett -a természet rendjébe és felszabadított engem a közvélemény igája -alól.</p> -<p>Ettől fogva újra megtaláltam lelkem békéjét, sőt szinte a -boldogságot. Mert akárminő helyzetben legyen is valaki, csak az -önszeretet az, ami állandóan boldogtalanná tesz. Ha ez elhallgat és -az ész beszél, ez végtére is megvigasztal bennünket mindama -bajokért, amelyeket nem tudtunk elkerülni. Sőt megsemmisíti e -bajokat, úgy, hogy azok nem hatnak közvetetlenül reánk; mert akkor -<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> biztosak vagyunk, hogy elkerüljük -legélesebb támadásaikat, ha megszűnünk velök foglalkozni. Azok -semmik arra nézve, aki nem gondol reájok. A sértések, a -bosszúállások, a jogtalan mellőzések, a gyalázások, az -igazságtalanságok semmik annak számára, aki az elszenvedett -bajokban csak magát a bajt látja, nem pedig a szándékot; annak -számára, akinek helye a saját becsülésében nem attól a helytől -függ, amelyet mások az ő részére engedélyezni kegyeskednek. -Bárminek nézzenek is az emberek, nem változtathatják meg lényemet -és dacára hatalmuknak és minden alattomos fondorlataiknak, én – -bármit tegyenek is – az ő ellenökre tovább is az leszek, ami -vagyok. Igaz ugyan, hogy irántam való magaviseletük befolyást -gyakorol valódi helyzetemre. Az a sorompó, amit közém és magok közé -állítottak, minden megélhetési és gyámolítási segélyforrástól -megfoszt engem öregségemben és szűkös helyzetemben. Sőt a pénzt is -fölöslegessé teszi számomra, mivel az nem tudja nekem azokat a -szolgálatokat megszerezni, amelyekre szükségem van; nincs többé se -társas érintkezés, se kölcsönös támogatás, se levelezés közöttük és -közöttem. Egyedül az ő körükben, csupán önmagamban találom minden -segélyforrásomat és ez a segélyforrás vajmi gyönge már az én -koromban és mostani állapotomban. Ezek a bajok nagyok, de minden -erejöket elvesztették fölöttem, amióta úgy el tudtam őket viselni, -hogy nem jöttem indulatba. Azok a körülmények, ahol az igazi -szükséglet érezhetővé válik, mindig ritkák. Az előrelátás és a -képzelet megsokasítja azokat, és ezek a folyton tartó érzelmek -tesznek minket nyugtalanokká és szerencsétlenekké. A magam részéről -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> hasztalan tudom, hogy holnap szenvedni -fogok, elég nekem, ha ma nem szenvedek, hogy nyugodt legyek. Nem -veszem szívemre az olyan bajt, amelyet előre látok, hanem csupán -azt, amelyet érzek és ezáltal az igen csekély dologgá zsugorodik -össze. Egyedül, betegen, s ágyamban sorvadva meghalhatnék az -inségtől, a hidegtől és az éhségtől anélkül, hogy bárki aggódnék -miattam. De mit határoz az, ha én magam sem aggódom miatta, ha -époly kevéssé veszem szívemre, mint mások, végzetemet, bárminő -legyen is az. Hát semmi az, kivált az én koromban, ha megtanultam, -hogy ugyanazzal a közömbösséggel nézzem az életet és a halált, a -betegséget és az egészséget, a gazdagságot és a nyomorúságot, a -dicsőséget és a gyalázatot? Minden más aggastyán minden miatt -nyugtalankodik, én semmi miatt nem nyugtalankodom; bármi történjék -is, előttem minden közömbös és ez a közömbösség nem bölcseségem -műve, hanem az ellenségeimé és kárpótlássá lesz ama szenvedésekért, -amelyekkel elárasztottak. Midőn így érzéketlenné tettek a balsors -iránt, nagyobb jót tettek velem, mintha megkiméltek volna annak -csapásaitól. Míg nem éreztem, mindig félhettem attól, holott miután -legyőztem, nem félek többé tőle.</p> -<p>Ez a kedélyállapot, életem viszontagságai közt, csaknem oly -teljesen átszolgáltat engem természetem gondtalanságának, mintha a -legteljesebb jólétben élnék. Kivéve azokat a rövid pillanatokat, -midőn a tárgyak jelenléte a legkínzóbb nyugtalanságot idézi föl, -egyébkor hajlandóságaim által a vonzó indulatoknak kiszolgáltatva, -szívem még amaz érzelmekkel táplálkozik, amelyekre született s -élvezem őket ama képzeletbeli lényekkel <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> együtt, -amelyek őket létrehozzák és velem megosztják, mintha ezek a lények -valósággal léteznének. Léteznek számomra, aki megalkottam őket és -sem attól nem félek, hogy elárulnak, sem attól, hogy faképnél -hagynak. Azok mindaddig fognak tartani, mint magok a -szerencsétlenségeim és elégségesek lesznek arra, hogy ezeket velem -elfeledtessék.</p> -<p>Minden visszavezet arra a boldog és szelid életre, amelyre -születtem volt; életem háromnegyed részét vagy tanulságos, sőt -kellemes tárgyakkal elfoglalva töltöm, amelyeknek gyönyörűséggel -átengedem elmémet és érzékeimet, vagy képzelődésem gyermekeivel, -amelyeket szívem sugallata szerint alkottam és amelyek társasága -táplálja annak érzelmeit, vagy egyedül önmagammal, beérve -önmagammal és telve azzal a boldogsággal, amely – érzem – megillet -engem. Mindebben önmagam szeretete végzi az egész munkát, az -önzésnek semmi része benne. De nem így ama szomorú pillanatokban, -amelyeket még az emberek körében töltök, mint az ő áruló -dédelgetésöknek, dagályos és nevetséges bókjaiknak, mézesmázos -kajánságuknak játékszere. Akármiképen láthattam is hozzá, az önzés -szerepel ilyenkor. A gyűlölet és rosszindulat, amelyet e durva -burkolaton keresztül szíveikben látok, fájdalommal szaggatja az -enyémet és az a gondolat, hogy így ostobán becsapott bolondnak -tartanak, ehhez a fájdalomhoz még gyermekes bosszúságot fűz, az -ostoba önzés gyümölcsét, amelynek minden butaságát érzem, de -amelyet nem birok leigázni. Azok az erőfeszítések, amelyekkel e -sértő és gúnyolódó tekintetekkel szemben megedzeni igyekeztem -magamat, <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> hihetetlenek. Százszor végigmentem a -nyilvános sétatereken és a leglátogatottabb helyeken, egyedül azzal -a szándékkal, hogy e küzdelmekbe belegyakoroljam magam. Nemcsak -erre nem tudtam eljutni, hanem semmi haladást sem tettem és összes -keserves, de hiábavaló erőfeszítéseim után is époly könnyen -megzavarodtam, megsértődtem, méltatlankodtam, mint azelőtt.</p> -<p>Mikor érzékeim uralkodnak fölöttem, bármit tegyek is, soha nem -tudtam benyomásaiknak ellenállni és a meddig a tárgy hat reájok, -szívem folyton annak hatása alatt áll; de ezek a múló mozgalmak -csak addig tartanak, mint az érzéklet, amely azokat fölkelti. A -gyűlölködő ember jelenléte erősen hat reám, de mihelyt eltávozik -előlem, a benyomás vele együtt megszűnik; abban a pillanatban, -amint nem látom, nem gondolok többé rá. Hasztalan tudom, hogy -foglalkozni fog velem, én nem tudnék vele foglalkozni. A baj, -amelyet nem érzek valósággal, egyáltalában nincs rám hatással, az -üldöző, akit nem látok, nem létezik számomra. Érzem, mily előnyt -nyújt ez a helyzet azok kezébe, akik sorsommal rendelkeznek. Hát -csak hadd rendelkezzenek vele tetszésök szerint. Még azt is jobb -szeretem, ha ellenállás nélkül gyötörnek, mintha kénytelen vagyok -rájok gondolni, hogy csapásaik ellen védekezzem.</p> -<p>Érzékeimnek ez a hatása szívemre okozza életem egyedüli -gyötrelmét. Azokon a helyeken, ahol senkit nem látok, nem gondolok -többé sorsomra. Nem érzem azt, nem szenvedek többé tőle. Boldog és -elégedett vagyok minden kitérés, minden akadály nélkül. De ritkán -siklom ki valami érzéki benyomás alól; és a mikor a legkevésbbé -gondolok <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> reá, egy taglejtés, egy felfogott sötét -pillantás, egy meghallott mérgezett szó, egy előtalált rosszakaró -elegendő, hogy sodromból kihozzon. Mindaz, amit efféle esetben -tehetek, annyi, hogy gyorsan elfelejtsem és tovafussak. Szívem -nyugtalansága azzal a tárgygyal együtt eltűnik, amely azt -fölkeltette és mihelyt magamban vagyok, nyomban nyugalomra térek. -Vagy ha valami dolog nyugtalanít, ez csak az a félelem, hogy -jártamban-keltemben valami újabb fájdalomkeltő tárgyra bukkanok. Ez -az egyedüli keservem, de ez elég arra, hogy boldogságomat -megzavarja. Párizs közepén lakom. Mikor lakásomról kijövök, -sóhajtok a mező és a magány után; de ezek megtalálása végett oly -messzire kell mennem, hogy mielőtt kedvemre szabadon lélegzhetném, -ezer oly tárgyat találok utamban, amely összeszorítja szívemet és a -nap fele aggodalmakban telik el, mielőtt azt a menhelyet, amely -felé indultam, elértem volna. Boldog vagyok, ha legalább -megengedik, hogy utamat befejezzem. Az a pillanat, amikor gonosz -kisérőim közül tovaosonok, elragadó; és mihelyt a fák alatt, a zöld -mező közepén találom magamat, azt hiszem, hogy a földi -paradicsomban vagyok és époly élénk belső gyönyört élvezek, mintha -a legboldogabb halandó lennék.</p> -<p>Nagyon jól emlékszem még, hogy rövid boldogságom idején, -ugyanezek a magános séták, amelyek most annyi gyönyörűséget -okoznak, izetlenek és unalmasak voltak rám nézve. Ha valakinél künn -voltam a falun, a testmozgásnak és a friss levegő beszívásának -szükségérzete gyakran arra indított, hogy egyedül kimenjek és -ilyenkor, titokban tovaosonva mint egy tolvaj, sétálni indultam a -parkban <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> vagy a mezőn. De távol attól, hogy azt -a boldog nyugalmat találnám ott, amelyet ma itt élvezek, magammal -vittem oda ama hiú eszmék izgalmát, amelyek a szalonban -foglalkoztattak vala, az otthagyott társaságnak emléke tovább -kisért. A magányban az önzés párái és a világ zsivaja -elhomályosították szemeim előtt a ligetek üdeségét és megzavarták a -magány békéjét. Hasztalan menekültem az erdők mélyére, egy -alkalmatlan társaság mindenüvé elkisért és elfátyolozta előttem az -egész természetet. Csak miután a társaséleti szenvedélyektől és -azok szomorú kiséretétől elszakadtam, találtam meg ezt minden -varázsával együtt újra.</p> -<p>Meggyőződve róla, hogy ezeket az első önkéntelen gerjedelmeimet -képtelen vagyok elfojtani, minden erre irányuló kísérlettel -felhagytam. Megengedem, hogy minden támadás lángra gyújtsa véremet, -a harag és méltatlankodás hatalmába kerítse érzékeimet; átengedem a -természetnek ezt az első kirobbanást, amelyet összes erőimmel sem -volnék képes feltartóztatni vagy félbeszakítani. Csupán arra -törekszem, hogy következményének álljam útját, mielőtt az bármi -hatást művelt volna. A szikrázó szemek, a tűzben álló arc, a -reszkető tagok, a meg-megszakadó szívdobogás, mindez egyedül a -testszervezetre tartozik és az okoskodás semmit sem változtathat -rajtok. De miután megengedtük, hogy a vérmérséklet elvégezze első -kirobbanását, az ember újra a saját urává válhatik és lassankint -visszanyeri érzékeinek használatát; ezt sokáig sikertelenül -törekedtem elérni, de végre célt értem és felhagyva azzal, hogy -erőmet üres ellenállásra fordítsam, várom a pillanatot, midőn -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> szabadon hagyva eszemet cselekedni, -győzhetek, mert ez csak akkor beszél hozzám, ha képes -meghallgatásra szert tenni. De mit mondok, oh jaj! eszemet? Nagy -hibát követnék el, ha őt tisztelném meg ezzel a diadallal, mert -neki nem igen van része benne; minden egyaránt az ingatag -temperamentumtól ered, amelyet egy dühös szél hány-vet, de amely -nyomban nyugalomra tér, amint a szél nem fúj többé; tüzes -vérmérsékletem az, amely hány-vet engem és fásult vérmérsékletem -az, amely lecsillapít. Engedek minden jelenlevő fölindulásnak, -minden lökés élénk s rövid mozgalmat kelt bennem; mihelyt a lökés -megszűnt, a mozgalom is megszűnik, semmi kívülről közölt dolog nem -bír hosszasabban tartani nálam. A szerencse mindenféle eseményei, -az emberek mindenféle cselfogásai az ekképen alkotott emberre -csekély befolyással vannak. Hogy tartós fájdalmakat szenvedjek, a -benyomásnak minden pillanatban meg kellene újulnia. Mert az -időközök, bármily rövidek legyenek is, elegendők arra, hogy -önmagamnak visszaadjanak. Az vagyok, amit az emberek kívánnak, amíg -hatni tudnak érzékeimre, de alig szűnik meg ez a hatás, újra azzá -leszek, amivé a természet formált; ez, bármit tegyenek is, -legállandóbb állapotom és az, amelynek révén – sorsom ellenére – -élvezem azt a boldogságot, amelyre – úgy érzem – alkotva -vagyok.</p> -<p>Leírtam ezt az állapotot egyik álmodozásomban; az annyira nekem -való, hogy nem kívánok egyebet, mint hogy az hosszú tartamú legyen, -és nem félek egyébtől, mintha megzavarnák. A baj, amit az emberek -nekem okoztak, semmiképen nem érint engemet, egyedül az attól való -félelem, <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> amit még okozhatnak, képes izgalomba -hozni; de miután bizonyos vagyok a felől, hogy nem intézhetnek -újabb támadást ellenem, amelynek révén állandó érzelmet -kelthessenek bennem, összes cselszövényeiken csak nevetek és -ellenkezésök dacára élvezem önmagamat.</p> -<h2>Kilencedik séta.</h2> -<p>A boldogság oly állandó állapot, amely – úgy látszik – nem itt a -földön levő ember számára van teremtve. A földön minden örökös -hullámzásban van, amely semminek nem engedi meg, hogy itt állandó -alakot öltsön. Minden változik körülöttünk. Mi magunk is -megváltozunk és senki nem biztosíthatja magát a felől, hogy -szeretni fogja holnap, amit ma szeret. Így hát összes, erre az -életre irányuló terveinek agyrémek. Használjuk fel az elme -megelégedettségét, ha elérkezik, óvakodjunk azt saját hibánkból -eltávolítani; de ne forraljunk terveket arra, hogy azt -lebilincseljük, mert ezek a tervek puszta esztelenségek. Én kevés -boldog embert láttam, talán egyet sem, de gyakran láttam -megelégedett szíveket és mindama tárgyak közül, amelyek valaha -szemembe ötlöttek, ez volt az, amely leginkább kielégített -önmagammal. Azt hiszem, hogy ez természetes következménye az érzéki -benyomások hatalmának belső érzelmeimre. A boldogságnak nincs külső -cégére; hogy felismerjük, olvasnunk kellene a boldog ember -szívében; de a megelégedés a szemekből, a magatartásból, a -hangsúlyból, a járás-kelésből kiolvasható és úgy látszik, közlődik -azzal, aki észreveszi. <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> Van-e édesebb élvezet, mint egy egész -népet látni, amint egy ünnepnapon átadja magát az örömnek, és -minden szív kivirít az öröm kiterjesztő sugaraira, amely gyorsan, -de élénken áthatol az élet felhőzetén…</p> -<hr class="tb" /> -<p>Három nappal ezelőtt P. úr rendkívüli sietséggel rontott be -hozzám s mutatta meg D…-nek Geoffrinnéről írt emlékbeszédét. -Felolvasását hosszú és harsány kacagással vezette be a munka -neologismusai miatt és ama pajzán szójátékok miatt, amelyekkel az -szerinte telítve volt. Egyre nevetve fogott hozzá az olvasásához. -Én a legteljesebb komolysággal hallgattam, ami lecsillapította őt s -látván, hogy nem akarok vele nevetni, végül is abbahagyta a -nevetést. A mű leghosszabb és legkeresettebb részlete ama -gyönyörűség körül forgott, amelyet Geoffrinné a gyermekek -szemléletében és az ő csacsogásukban talált. Az író ebben a -hajlandóságban joggal a jó természet bizonyítékát látta. De nem -állapodott meg ennél, hanem határozottan rossz természettel és -gonoszsággal vádolta mindazokat, akikből hiányzott ez a hajlandóság -és egészen arra a szélsőséges állításra ragadtatta magát, hogyha -megkérdeznők erre vonatkozólag azokat, akiket akasztófára vagy -kerékbetörésre ítélnek, mindannyian elismernék, hogy nem szerették -volt a gyermekeket. Ezek az állítások különös hatást tettek azon a -helyen, ahol felhozta őket. Föltéve, hogy mindez igaz, vajjon itt -volt-e az alkalmas hely ennek elmondására és be kellett-e egy -nagyra becsült nő emlékezetét a halálbüntetések és gonosztevők -képével szennyezni? Könnyen beláttam e silány affektáció indító -<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> okait és amikor P. bevégezte az -olvasást, kiemeltem azt, ami az emlékbeszédben jónak tetszett, és -hozzátettem, hogy a szerző, midőn ezt írta, kevesebb barátságot, -mint gyűlöletet érzett szívében.</p> -<p>Másnap, minthogy eléggé szép, habár hideg idő volt, a katonai -iskola felé egy kirándulást tettem, számítva reá, hogy arrafelé -teljes virágjokban levő mohákat találok; menetközben az előző napi -látogatás és D. irata járt az eszemben, amelynél bizonyosra vettem, -hogy ez az epizódszerű toldalék nem minden célzatosság nélkül -került belé s már az az egyetlen körülmény, hogy P. ezt a füzetet -nekem elhozta és bemutatta, nekem, aki előtt mindent eltitkoltak, -eléggé elárulta előttem, hogy mi volt a céljok vele. Én a -lelencházba adtam gyermekeimet. Ez elegendő volt arra, hogy emberi -természetéből kivetkőzött atyának tüntessenek föl, amiből – -kiszélesbítve és továbbfejtve ezt az eszmét – lassankint azt a -nyilvánvaló következtetést vonták ki, hogy gyűlölöm a gyermekeket; -nyomról-nyomra követve gondolatban e fokozatos emelkedés -láncolatát, bámúlva láttam, mily ügyességgel tudja az emberi -leleményesség a dolgokat fehérből feketére változtatni. Mert nem -hiszem, hogy valaha ember nálam jobban szerette volna látni a kis -gyermekeket pajzánkodni és együtt játszani, és sokszor megállok az -utcán meg a sétányokon, hogy csintalankodásaikat és kisded -játékaikat oly érdekkel szemléljem, amelyhez foghatót senkinél nem -tapasztalok. Éppen azon a napon is, amelyen P. meglátogatott, egy -órával az ő látogatása előtt, a két kis Soussoi, házigazdám két -legfiatalabb gyermeke járt nálam, akik közül az idősebb mintegy -<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> hétéves lehet. Ők oly szívesen -megcsókoltak engemet, én meg oly gyöngéden visszonoztam -kedveskedéseiket, hogy dacára a nagy korkülönbségnek, úgy látszott, -igen jól érzik magokat körömben; én pedig egészen el voltam -ragadtatva, midőn láttam, hogy öreges külszinem nem riasztotta őket -vissza, sőt az ifjabbik oly szívesen látszott hozzám jönni, hogy én -– nagyobb gyermek náloknál – már különös előszeretettel vonzódtam -hozzá és époly sajnálkozással láttam eltávozását, mintha a saját -gyermekem lett volna.</p> -<p>Belátom, hogy az a szemrehányás, hogy gyermekeimet a -lelencházban helyeztem el, egy kis fordulattal könnyen fajulhatott -ama váddá, hogy emberi természetemből kivetkőzött atya vagyok és -gyűlölöm a gyermekeket. Azonban bizonyos, hogy egy, rájok nézve -ezerszerte rosszabb és minden más úton csaknem kikerülhetetlen -sorstól való félelem indított leginkább erre a lépésre. Kevésbbé -bánva azt, hogy mi lesz belőlök, magam pedig képtelen lévén őket -nevelni, helyzetemben anyjok nevelésére kellett volna őket biznom, -aki elrontotta volna őket, meg az ő családjának nevelésére, amely -szörnyeket formált volna belőlük. Még most is reszketek tőle, ha -rágondolok. Amit Mohamed csinált Szejdeből, semmi ahhoz képest, -amit ők csináltak volna reám nézve belőlük, és azok a kelepcék, -amelyeket utóbb ez irányban nekem felállítottak, eléggé -megerősítettek abban, hogy ilyen tervet csakugyan koholtak. Az -igazat megvallva, ekkor meglehetős távol állottam attól, hogy -ezeket a sötét cselszövényeket előre láttam volna, de azt tudtam, -hogy számukra a legkevésbbé veszélyes nevelés a lelencház nevelése -lesz s ezért <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> ide helyeztem őket. Újra is megtenném -ezt, jóval kevesebb habozással, ha a dolog újra úgy fordulna, és -jól tudom, hogy nincs gyöngédebb atya, mint amilyenné én lettem -volna, ha a szokás csak a legkevésbbé is segítette volna bennem a -természetet.</p> -<p>Ha némi haladást tettem az emberi szív ösmeretében, ezt az -ösmeretet a gyermekek látásának és megfigyelésének gyönyörűsége -szerezte meg számomra. Ugyanez a gyönyörűség ifjú koromban bizonyos -akadályt gördített ez elé, mert oly vidáman és oly szívesen -játszottam a gyermekekkel, hogy nem igen gondoltam az ő -tanulmányozásukra. De amint megöregedtem s láttam, hogy roskatag -alakom nyugtalanítja őket, nem akartam nekik többé -alkalmatlankodni; jobb szerettem magamat egy gyönyörűségtől -megfosztani, mintsem az ő örömüket megzavarni, és beérve ekkor -azzal a megelégedéssel, hogy játékaikat és mindenféle apró -mesterkedéseiket nézegethettem, áldozatomért azokban a -felvilágosításokban találtam kárpótlást, amelyeket ezek a -megfigyelések tártak elém az emberi természet első és igazi -gerjedelmeiről, amelyekből összes tudósaink mitsem ösmernek. -Irataimban följegyezve látható annak bizonyítéka, hogy sokkal -gondosabban foglalkoztam ezzel a vizsgálódással, semhogy örömmel ne -végeztem volna és bizonyára a világ leghihetetlenebb dolga lenne, -ha az <i>Uj Heloise</i> és az <i>Emil</i> egy oly ember műve volna, -aki nem szerette a gyermekeket.</p> -<p>Soha nem rendelkeztem sem lélekjelenléttel, sem könnyű előadói -képességgel, de szerencsétlenségem óta nyelvem és fejem hovatovább -zavartabbá vált. A képzet, valamint a megfelelő kifejezés -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> egyaránt tovasiklik előlem, pedig semmi -nem kíván finomabb megkülönböztetést és a kellő kifejezések -gondosabb megválasztását, mint a gyermekekkel folytatott -beszélgetés. Nálam aztán még növeli ezt a zavart a hallgatók -figyelme, azok a magyarázatok és az a jelentőség, amiket egy oly -férfiú beszédjeihez fűznek, akiről – miután kifejezetten a -gyermekek számára írt – azt képzelik, hogy orakulum módjára -tartozik hozzájok szólani. Ez a túlságos kényszerhelyzet és -rátermettségemnek magamban érzett hiánya megzavar, kihoz sodromból -és otthonosabban érezném magamat egy ázsiai uralkodó, mint egy kis -gyermek előtt, akit beszélgetésre kell indítanom.</p> -<p>Még egy más kellemetlen körülmény is eltávolít most tőlük s bár -szerencsétlenségem óta mindig ugyanazzal az örömmel látom őket, de -nem állok többé velök ugyanazon a meghitt lábon. A gyermekek nem -szeretik az öregkort. A hervadó természet képe undorító előttük. -Idegenkedésök, amint észreveszem, bántólag érint és jobb szeretek -attól, hogy őket cirógassam, tartózkodni, minthogy őket -feszélyezzem vagy bennök undort keltsek. Ez az indító ok, amely -csak igazán szerető lelkeknél szerepel, hiányzik a mi öszszes -doktorainknál és doktornőinknél. Geoffrinné nagyon keveset törődött -azzal, vajjon a gyermekek örömet érezték-e a közelében, hacsak ő -örömet érzett a közelükben. De rám nézve az ilyen öröm a semminél -is kevesebbet ér; csak akkor érzem, ha megoszthatom velök, s nem -vagyok többé abban a helyzetben, sem abban a korban, amikor a -kisded gyermeki szív az enyém felé föltárulhatott. Ha ez még -megeshetnék velem, ez az öröm annál élénkebb lenne, <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> minél -ritkább; ilyesfélét éreztem a múlt reggel, amikor a kis Soussoi-kat -megölelgettem, nemcsak azért, mert a dada, aki őket kísérte, nem -nagy tiszteletet keltett bennem, s mert kevéssé éreztem szükségét -annak, hogy előtte hallgassak, hanem inkább azért, mert a derűs -arckifejezés, amelylyel hozzám közelítettek, azután sem hagyta el -őket, és nem látszott rajtok, hogy akár idegenül éreznék, akár -unnák magokat közelemben.</p> -<p>Óh, ha élvezhetnék még nehány pillanatig ily tiszta, a szívből -fakadó ölelést, hacsak egy bugyogóban járó gyermek részéről is! ha -láthatnám még egynémely szemben az örömet és megelégedést a fölött, -hogy velem együtt lehet, mennyi bajért és kínért kárpótolnának -szívemnek ezek a rövid, de édes áradozásai! Óh, akkor nem lennék -kénytelen az állatok közt keresni azt a jóakaratú pillantást, -amelyet az emberek megtagadnak tőlem. Egynehány példából, amelyek -mindig kedvesen élnek emlékezetemben, megítélhetem őket. Íme -egyikök, amelyet minden más állapotban szinte elfeledtem volna, de -a benyomás, amit reám gyakorolt, egész nyomorúságomat élénken -illusztrálja.</p> -<p>Két évvel ezelőtt, midőn a Nouvelle France irányában sétálni -mentem, kissé messzebb előrehaladtam; azután balra fordúlva és a -Montmartre-ot megkerülni óhajtva, Clignancourt falun haladtam -keresztül. Szórakozottan és álmodozva lépegettem, nem is tekintve -szét magam körül, midőn egyszerre csak éreztem, hogy átkarolják -térdeimet. Odanézek és egy öt-hat éves kis gyermeket látok, aki -teljes erejéből szorítja térdeimet, miközben oly meghitt és oly -kedveskedő kifejezéssel tekint reám, hogy egész szívem -elérzékenyült. Így szóltam magamban: <span class="pagenum"><a name= -"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> Így öleltek volna az én -gyermekeim is engem! Karjaimba vettem a gyermeket, többször -mélységes elragadtatással megcsókoltam, azután pedig folytattam -utamat. Menet közben éreztem, hogy hiányzik valamim. Egy felfakadó -szükségérzet visszatérésre késztetett. Szemrehányást tettem -magamnak, hogy oly hirtelen elhagytam ezt a gyermeket; azt hittem, -cselekedetében minden látszólagos ok nélkül bizonyos sugallatot -kell látnom, amelyet nem kellett megvetnem. Végre engedve a -kísértésnek, visszatérek az előbbi helyre; a gyermekhez futok, -újból megölelem s egy pár fillért adok neki, hogy nanterrei -zsemlyét vegyen rajta, amelyet éppen ott árúlt egy mozgó kereskedő; -s elkezdtem vele csevegni, megkérdeztem tőle, kinek a fia? s -megmutatta, hogy annak a bodnárnak, aki a hordókat csinálta; már -készen álltam, hogy ott hagyom a gyermeket és hozzámegyek -beszélgetni, mikor megláttam, hogy megelőzött egy gonosz kinézésű -ember, aki ama titkos kémek egyikének látszott, akiket -lépten-nyomon utánam küldenek. Míg ez az ember halkan a fülébe -sugdosott, láttam, hogy a bodnár mereven rám szegezte szemeit, oly -kifejezéssel, amely semmi jóindulatot nem árult el. Ez a körülmény -tüstént összeszorította szívemet és nagyobb gyorsasággal hagytam el -az apát és gyermekét, mint amilyennel hozzájok visszatértem, de -kevésbbé kellemes zavarral, amely egészen megváltoztatta -érzéseimet. Mindamellett többször éreztem azóta, hogy azok -fel-feltámadtak lelkemben s többízben visszatértem Clignancourt -felé abban a reményben, hogy itt viszont látom ezt a gyermeket, de -sem őt, sem az apát nem láttam többé viszont és ebből a -találkozásból nem <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> maradt egyéb lelkemben, mint eléggé -élénk emlékezés hátra, mindig édes és szomorú érzéssel keverve, -mint mindazon indulatok, amelyek még némelykor szívemhez -hatolnak.</p> -<p>Mindenre van kárpótlás; ha örömeim ritkák és rövidek, viszont -élénkebben is érzem őket, amikor jönnek, mintha otthonosabbak -lennének nálam; a gyakori visszaemlékezés által úgyszólván újra meg -újra átemésztem őket; és bármily ritkák legyenek is, ha tiszták és -vegyítetlenek lennének, talán boldogabb volnék, mint verőfényes -napjaimban. A legnagyobb nyomorúságban kevéssel is gazdagnak érzi -magát az ember. Egy nyomorúlt koldus, ha egy tallért talál, ennek -jobban megörül, mint egy gazdag örülne, ha egy arannyal telt -erszényt találna. Nevetnének rajta, ha látnák lelkemben azt a -benyomást, amit az efféle legcsekélyebb örömök okoznak, amelyeket -üldözőim ébersége elől elszakíthatok. A legédesebb örömök egyike -négy-öt évvel ezelőtt jutott részemül s nem tudok soha a nélkül reá -gondolni, hogy kedves érzés ne fogjon el, hogy azt oly jól -felhasználtam.</p> -<p>Egy vasárnap én meg a feleségem a Maillot-kapuhoz mentünk -ebédelni. Ebéd után a boulognei ligeten haladtunk át egész a -Muetteig. Itt leültünk a gyepre, az árnyékban várakozva a nap -alábbszállására, hogy aztán Passy felé szép csöndesen hazatérjünk. -Mintegy húsz kisleány, valamiféle apáca vezetése alatt, odajött s -egyrészök leült, másrészök közelünkben pajzánkodott. Míg ők -játszadoztak, egy ostyasütő jött arrafelé az ő dobjával és -szerencsekerekével, aki szeretett volna üzletet csinálni. Láttam, -hogy a kis leánykák sóvárgó szemeket vetettek az ostyára s -ketten-hárman, <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> akiknél nyilván volt nehány fillér, -engedélyt kértek arra, hogy játszhassanak. Míg a nevelőnő habozott -és veszekedett, előhívtam az ostyasütőt és így szóltam hozzá: -engedje meg mindenik kisasszonynak, hogy egy számot húzzon s én -kifizetem érte önnek az összeget. E szó az egész csoportban oly -örömet keltett, amely egymaga jóval túlhaladta a költségemet, mégha -tárcám egész tartalmát ráfordítottam volna is arra.</p> -<p>Mikor láttam, hogy némileg rendetlenül törekedtek előre, a -nevelőnő beleegyezésével valamennyiöket sorbaállítottam az egyik -oldalon, s azután, amint a húzást megejtették, egymásután átmentek -a másik oldalra. Habár nem volt üres szerencseszám és legalább egy -ostya mindeniknek jutott, úgyhogy egyiköknek sem lehetett oka a -zúgolódásra, de én, hogy az ünnepet még vidámabbá tegyem, titokban -odasúgtam az ostyasütőnek, hogy ellenkező irányban használja -szokásos ravaszságát s annyi jó nyereményt juttasson a lánykáknak, -amennyit csak tud s én meg fogom neki téríteni. Ezen előrelátó -intézkedés folytán csaknem száz ostyát osztottunk ki, habár -mindenik fiatal lányka csak egyszer húzott számot, mert ez irányban -kérlelhetetlen voltam, nem akarva sem a visszaéléseket -előmozdítani, sem egyeseket kitüntetésekben részesíteni, ami -elégedetlenségre adhatott volna okot. Feleségem ügyesen rábírta -azokat, akik szerencsés húzást tettek, hogy osszák meg -nyereményeiket társnőikkel s ennek folytán osztályrészök csaknem -egyenlővé, az öröm pedig általánosabbá lett.</p> -<p>Megkértem az apácát, hogy ő is húzzon számot, bár erősen -tartottam tőle, hogy ajánlatomat megvetőleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> fogja -visszautasítani; de ő jószívvel elfogadta azt, húzott miként a -növendékek és minden teketória nélkül elvette, ami részére jutott. -Végtelen hálás voltam neki érte s ebben a magaviseletében bizonyos -udvariasságot találtam, amely nagyon tetszett nekem és amely – úgy -hiszem – nagyon is fölér a kényeskedők affektálásával. Az egész -művelet alatt nem egy pörlekedés fordult elő, amelyeket az én -ítélőszékem elé terjesztettek, és ezek a kis leánykák, amint -felváltva előadták és védelmezték előttem ügyöket, alkalmat adtak -nekem arra a megjegyzésre, hogy – habár egyetlen csinos sem volt -közöttük – némelyek kedvessége elfeledtette az emberrel -rútságokat.</p> -<p>Végre eltávoztunk, kölcsönösen igen megelégedve egymással, és ez -a délután egyike volt azoknak életemben, amelyeknek emlékezetét a -legnagyobb örömmel idézem vissza lelkembe. Máskülönben az ünnepség -nem nagyon tett tönkre engemet. Harminc garasért, amennyibe -legföllebb került, több mint száz tallérnyi örömet vásároltam; -nagyonis igaz az, hogy az öröm nagysága nem a költség nagysága -szerint igazodik és hogy az öröm szorosabb barátságban áll a -fillérekkel, mint az aranyakkal. Többízben visszatértem ugyanarra a -helyre, ugyanabban az órában, remélve, hogy újra ott találom a kis -sereget, de nem volt többször szerencsém hozzájok.</p> -<p>Ez egy más, nagyjában hasonló fajta mulatságot juttat eszembe, -amelynek emlékezete jóval messzibb időről maradt meg lelkemben. -Abban a szerencsétlen időben volt, midőn a gazdagok és írók -társaságában élve, olykor-olykor kénytelen <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> voltam -szomorú gyönyöreiket megosztani. A Chevrette-ben valék a háziúr -névnapjának idején; az egész család összegyülekezett volt annak -megünneplésére és a lármás gyönyörök minden pompája munkába -vétetett erre a célra. Színházak, díszlakomák, tüzijátékok, semmi -sem maradt el. Alig volt időnk kissé kifújni magunkat és -elkábultunk a helyett, hogy mulattunk volna. Ebéd után lementünk a -fasorba egy kis friss levegőt szívni, ahol vásárfélét rendeztek. -Táncoltak; az urak kegyeskedtek a parasztleányokkal táncolni, de a -hölgyek megőrízték rangjok méltóságát. Mézeskalácsot árultak itt. -Egy fiatalembernek a társaságból eszébe jutott, hogy vegyen és -egymásután a tömeg közé hajigálja a mézeskalácsokat és a társaság -tagjai oly nagy örömüket lelték benne, midőn látták ezt a sok -parasztot, amint előre rohantak, dulakodtak, egymást -feltaszították, hogy elkapják őket, hogy mindenki igyekezett ezt az -örömet magának megszerezni. S röpültek a mézeskalácsok jobbra és -balra, s futottak a leányok és legények utánok, halomba verődtek és -egymást tiporták érettök: ez nagyszerű mulatságnak látszott -mindenki előtt. Álszeméremből én is a többiekkel tartottam, habár -bensőleg nem mulattam annyira, mint ők. De csakhamar beleúnva abba, -hogy azért ürítsem ki erszényemet, hogy az emberek összetiporják -egymást, faképnél hagytam a derék társaságot és egyedül sétálni -indultam a vásárban. A sokféle változatos portéka sokáig -mulattatott. Egyebek közt öt-hat szavojai legényt vettem észre egy -kis leány körül, akinek még 10–12 gyatra almája volt a -gyümölcsöskosarában, amelyen ugyan ám szeretett <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> volna -túladni. A szavojai fiúk viszont szívesen meg akarták őt attól -szabadítani, de valamennyiöknek összevéve sem volt több két-három -fillérjöknél, ezzel pedig nem nagy rést üthettek az almák közt. Ez -a gyümölcsöskosár a Hesperidák kertje volt rájok nézve, a kis -leányka pedig az a sárkány, amely azokat őrizte. Ezen a komédián -sokáig mulatoztam, végül megoldáshoz juttattam a darabot, kifizetve -az almák árát a kis leánynak és vele kiosztatván azokat a -kisfiúknak. Ekkor a legédesebb látványok egyikében volt részem, -amelyek az emberi szívet kellemesen érinthetik, abban, hogy az -örömet az ifjúkor ártatlanságával párosulva láthattam eláradni -magam körül. Mert a szemlélők is, látván azt, osztoztak benne, -nálam pedig, aki oly olcsón részese lettem ennek az örömnek, ehhez -még hozzájárult ama másik öröm érzése is, hogy az az én művem -volt.</p> -<p>Midőn ezt a mulatságot összehasonlítottam azokkal, amelyeket az -imént otthagytam, megelégedéssel éreztem, micsoda különbség van -egyfelől az egészséges ízlések és természetes gyönyörök, és -másfelől azok közt, amelyek a gazdagságból fakadnak és nem igen -egyebek, mint a csúfolódás- és megvetés-szülte kizárólagos ízlések -gyönyörei. Mert miféle örömet lelhetett abban az ember, ha látta, -amint a nyomortól lealjasult embertömegek halomba verődtek és -állati vadsággal egymást fojtogatták, tiporták, hogy kimarják -egymás kezéből azt az egy-két darab összetaposott és besározott -mézeskalácsot?</p> -<p>A magam részéről, midőn mélyebben elmélkedtem az afféle -gyönyörűség fölött, amelyet az ilyes alkalmaknál élveztem, úgy -találtam, hogy az kevésbbé <span class="pagenum"><a name="Page_162" -id="Page_162">-162-</a></span> a jótékonyság érzésében áll, mint -abban az örömben, hogy megelégedett arcokat láthatunk. Ez a látvány -oly varázzsal hat reám, amely – jóllehet szívemig hatol – úgy -látszik, kizárólag érzéki benyomásból áll. Ha nem látom a -megelégedést, amit okozok, mégha biztos lennék is felőle, csak -félig élvezem azt. Sőt ez oly önzetlen öröm számomra, amely nem -függ attól, mi részem lehet benne. Mert a népies ünnepélyeknél -mindig élénken vonzott az, ha vidám arcokat láthattam. Ez a -várakozásom azonban Franciaországban sokszor meghiusult, mert ez a -nemzet, amely oly vígnak tartja magát, kevés jókedvet mutat -játékainál. Régente gyakrabban elmentem a kültelki korcsmákba, hogy -lássam ott a köznép táncolását, de táncai oly ízléstelenek, -magatartása oly siránkozó, oly félszeg volt, hogy inkább -megszomorodva, mint örvendezve jöttem el tőlük. De Genfben és -Svájcban, hol a nevetés nem párolog el szünetlenül rosszakaratú -bolondságokba, minden megelégedést és jókedvet lehell az -ünnepélyeken. A nyomorúság nem viszi oda ocsmány ábrázatát, sem a -fényűzés nem mutogatja ott orcátlan pompáját. A jólét, a -testvériség, az egyetértés arra késztetik a szívet, hogy kitáruljon -és sokszor egy-egy ártatlan öröm elragadtatásában az idegenek -egymáshoz szegődnek, egymás nyakába borúlnak és meghívják egymást, -hogy együtt élvezzék a nap örömeit. Magamnak is, hogy élvezzem -ezeket a szeretetreméltó ünnepségeket, nem szükséges részt vennem -bennök. Elég őket látnom; látva őket, osztozom bennök; és bizonyos -vagyok a felől, hogy a sok jókedvű arc közt egyetlenegy vidámabb -szív sincs az enyémnél. <span class="pagenum"><a name="Page_163" -id="Page_163">-163-</a></span></p> -<p>Habár ez csak érzékleti gyönyör, bizonyára erkölcsi oka van, -aminek bizonyítéka az, hogy ugyanaz a látvány, ahelyett, hogy -kellemesen hatna reám s tetszenék nekem, fájdalommal és -méltatlansággal marcangolhatja keblemet, ha tudom, hogy a -gyönyörnek és örömnek e jelei a gonoszok orcáin nem egyebek, mint -annak jelei, hogy gonosz szándékuk kielégítést nyert. Egyedül az -ártatlan öröm az, amelynek jelei kellemesen hatnak szívemre. A -kegyetlen és gúnyos öröm jelei megsebzik és lesujtják, mégha ez -semmi vonatkozásban nem áll is velem. Ezek a jelek, miután oly -különböző alapelvekből indulnak ki, nem lehetnek pontosan -ugyanazok, de utóvégre is egyaránt az öröm jelei és észrevehető -különbségeik bizonyára nem állanak arányban a bennem fölkeltett -gerjedelmek különbségeivel.</p> -<p>A fájdalom és kín érzelmei reám nézve még érezhetőbbek, úgy hogy -lehetetlen őket kiállanom a nélkül, hogy magam is talán még -élénkebb indulatoktól ne szenvednék, mint a milyeneket ábrázolnak. -A képzelet, erősítvén az érzékletet, azonosít a szenvedő lénnyel és -sokszor több aggodalmat kelt bennem, mint amennyit az illető maga -érez. Egy elégedetlen arc oly látvány, amelyet képtelen vagyok -sokáig szemlélni, kivált ha okom van azt gondolni, hogy ez az -elégedetlenség engem illet. Meg sem tudnám mondani, mennyi tallért -csalt ki zsebemből amaz úri házakban, amelyekbe hajdanán elég -balgatag valék besodortatni magamat, az inasok zsémbes és mogorva -arckifejezése, akik durcásan szolgálnak; az ilyen szolgák mindig -meglehetős drágán fizettették meg velem uraik vendégszeretetét. -Mindig erősen illetve az érzéki <span class="pagenum"><a name= -"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> tárgyaktól s kivált -azoktól, amelyek a kéj vagy kín, jóakarat vagy ellenszenv jelét -tárják elő, tovasodortatom magam e külső benyomásoktól és soha nem -tudom magam alóluk másként kiragadni, mint csak ha tovamenekülök. -Egy jel, egy taglejtés, egy pillantás valamely ismeretlen részéről -elegendő, hogy megzavarja örömeimet vagy csillapítsa kínjaimat. -Csak akkor vagyok a magamé, ha egyedül vagyok, egyébkor mindazok -játékszere vagyok, kik körültem vannak.</p> -<p>Régibb időben örömest éltem a nagyvilágban, amikor mindenki -szemeiben csak jóakaratot láttam, vagy legrosszabb esetben -közömbösséget azok szemeiben, akik előtt ismeretlen valék; de ma, -midőn nem kevesebb fáradságot fordítanak arra, hogy ábrázatomat -megmutassák a népnek, mint arra, hogy előtte egyéni jellememet -elpalástolják, nem tehetem ki lábomat az utcára a nélkül, hogy -szivettépő tárgyakat ne lássak magam körül. Nagy léptekkel sietek -ki a szabad mezőre; mihelyt a zöld mezőt látom, újra lélegzeni -kezdek. Kell-e hát csodálkozni rajta, ha szeretem a magányt! Csupa -rossz indulatot látok az emberek orcáin, míg a természet folyton -nevető arccal fogad.</p> -<p>Mindamellett, meg kell vallanom, örömet is érzek az emberek közt -való élésben, a meddig ösmemeretlen az arcom előttük. De ez oly -öröm, amelyet nem igen hagynak meg számomra. Nehány évvel ezelőtt -még szerettem keresztül-kasul járni a falvakat és végignézegetni -reggel, amint a földművelők kijavították szerszámjaikat, vagy az -asszonyokat, amint a kapuban álltak gyermekeikkel. E látványban -volt valami olyas, ami megindította <span class="pagenum"><a name= -"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> szívemet. Némelykor -önkéntelenül megállottam s elnézegettem e derék emberek apró -fogásait és úgy éreztem, hogy felsóhajtok, azt sem tudva, miért. -Nem tudom, észrevették-e, hogy elérzékenyültem e kisded örömökre s -ettől is meg akartak-e fosztani; de ama változásból, amelyet az -ábrázatokon észreveszek, midőn a falun végigmegyek, és amaz -arckifejezésből, amellyel végignéznek, kénytelen vagyok belátni, -hogy nagy gondot fordítottak reá, hogy inkognitómat elárulják. -Ugyanez a dolog történt velem, de még jellemzetesebb módon, a -Hadastyánok palotája előtt. Ez a szép intézet mindig érdekelt. -Sohasem láthatom megindulás és tisztelet nélkül a derék aggastyánok -e csoportjait, akik elmondhatják, mint a lacedemonbeli aggok:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mi is voltunk -egykoron<br /></span> <span class="i0">Fiatalok, vitézek és -merészek.<br /></span></div> -</div> -<p>Egyik kedvenc sétahelyem a katonai iskola körüli tér volt és -örömmel találkoztam imitt-amott néhány hadastyánnal, akik megőrizve -régi katonai tisztességtudásukat, menetközben köszöntek nekem. Ez -az üdvözlés, amelyet szívem százszorosan visszaadott nekik, -kellemesen érintett és fokozta a látásukon érzett örömemet. -Minthogy semmi olyast nem tudok eltitkolni, ami megindít, gyakran -beszélgettem a hadastyánokról is, és arról, mily kellemesen -érintett a látásuk. Nem kellett ennél több. Bizonyos idő mulva -észrevettem, hogy nem voltam többé ösmeretlen előttük, vagy inkább, -hogy jóval több valék előttük, mivel ugyanoly szemekkel néztek -reám, mint a nagyközönség szokott. Semmi udvariasság, semmi -köszöntés <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> többé. Visszataszító arckifejezés, ádáz -tekintet lépett korábbi udvariasságuk helyébe. Miután állásuk régi -nyíltszívűsége nem engedte meg nekik, mint a többieknek, hogy -vigyorgó és áruló álarccal takarják be rosszindulatukat, teljes -nyiltsággal a leghevesebb gyűlöletet tanusítják irántam, és olyan -határtalan a nyomorúságom, hogy kénytelen vagyok becsülésemben -megkülönböztetni azokat, akik a legkevésbbé leplezik el dühöket -előttem.</p> -<p>Ez idő óta kevesebb gyönyörűséggel sétálgatok a Hadastyánok -palotájának környékén; azonban, minthogy irántok való érzelmeim nem -függenek az ő irántam való érzelmeiktől, sohasem láthatom tisztelet -és meleg érdeklődés nélkül hazájok eme régi védelmezőit; de -meglehetős súlyos dolog látnom azt, hogy ily rosszúl viszonozzák -nekem azt az igazságosságot, amit irántok tanusítok. Ha véletlenül -egy-egy olyannal találkozom közülök, aki kicsúszott az általános -kitanítás alól, vagy aki nem ismerve képmásomat, semmi ellenszenvet -nem tanusít irántam, ennek az egyetlennek udvarias köszöntése bőven -kárpótol a többiek durva magatartásáért. Megfeledkezem róluk, hogy -csupán ezzel foglalkozzam és azt képzelem, hogy olyan a lelke, mint -az enyém, amelybe a gyűlölet nem tud beférkőzni. A mult évben is -részem volt ebben a gyönyörben, midőn átkeltem a vizen, hogy a -hattyúk szigetén sétálgassak. Egy szegény öreg hadastyán egy -csónakban valami társaságra várt, hogy átkelhessen. Odaléptem és -mondtam a révésznek, hogy keljünk át. Az ár erős volt és az átkelés -soká tartott. Alig mertem a hadastyánt megszólítani, mert attól -tartottam, hogy rám förmed és visszautasít, <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> mint a -többiek szokták; de becsületes arckifejezése megnyugtatott. -Elbeszélgettünk. Józaneszű és helyes viseletű embernek látszott. -Nyílt és nyájas modora meglepett és elbájolt. Nem valék ennyi -jóindulathoz szokva. Meglepetésem megszűnt, amikor megtudtam, hogy -csak a legutóbb érkezett a vidékről. Beláttam, hogy még nem -mutatták meg neki a képmásomat és nem világosították fel felőlem. -Felhasználtam ezt az inkognitót, hogy beszélgessek néhány percig -egy emberrel és azon az édességen, amit ebben találtam, éreztem, -hogy a legközönségesebb örömek ritka volta mennyire föl tudja ezek -értékét fokozni. Midőn kiszáltam a csónakból, ő is előkereste a -maga két szegény fillérjét. Kifizettem a szállítási díjat és kértem -őt, hogy tegye el a maga két fillérjét, miközben reszkettem, hogy -megharagítom. Nem haragudott meg, sőt ellenkezőleg, meghatotta a -figyelmem, s kivált az, amit ezután tanusítottam, hogy – mivel -idősebb volt nálamnál – segítettem neki a csónakból való -kiszállásnál. Ki hinné, hogy eléggé gyerek voltam és sírtam miatta -örömömben? Szinte égtem a vágytól, hogy egy huszonnégy garasos -pénzdarabot nyomhassak a markába egy kis dohányra, de nem mertem. -Ugyanaz az álszemérem, amely itt visszatartott, már gyakran -megakadályozott egy-egy jócselekedet végrehajtásában, amelyek -örömmel töltöttek volna el, de amelyektől bárgyúságomat siratva, -visszatartottam magamat. Ezúttal, miután elhagytam öreg -hadastyánomat, csakhamar megvigasztalódtam abban a gondolatban, -hogy úgyszólván saját elvem ellenére cselekedtem volna, ha -udvariassági megnyilatkozását pénzzel viszonoztam volna, ami -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> lealacsonyítja annak nemességét és -beszennyezi önzetlenségét. Igyekeznünk kell azokon segíteni, akik -rászorultak, de a mindennapi érintkezésben engedjük, hadd végezze a -természetes jóakarat és udvariasság a maga munkáját a nélkül, hogy -bármi megvásárolható és kalmár dolog merészeljen ily tiszta -forráshoz közeledni, hogy azt megrontsa vagy felzavarja. Mondják, -hogy Hollandiában megfizetteti a nép, ha megmondja az embernek, -hány óra van vagy megmutatja az utat. Nagyon megvetésreméltó népnek -kell annak lennie, amely a humanitás legegyszerűbb kötelességeit -ekként piaci áruvá teszi.</p> -<p>Megfigyeltem, hogy egyedül Európa az, ahol pénzért árulják a -vendégszeretetet. Egész Ázsiában ingyen szállásolják el az embert. -Belátom ugyan, hogy ott nem találunk fel oly jól minden kényelmet. -De hát az semmi, ha magunkban elmondhatjuk: ember vagyok és -embertársaim befogadtak? A tiszta humanitás az, amely hajlékot -nyujt nekem. A kisded nélkülözések minden baj nélkül elviselhetők, -ha a szív jobb bánásmódban részesül, mint a test.</p> -<h2>Tizedik séta.</h2> -<p>Ma, virágvasárnapján éppen ötven esztendeje annak, hogy először -láttam Warensnét. Ő huszonnyolc éves volt akkor, mert egyszerre -született a századdal. Én még nem voltam tizenhét, és ébredező -véralkatom – de amelyet még nem ösmertem – új hévvel ruházta föl -természettől fogva élettel-teljes szívemet. Ha nem volt csodálatos, -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> hogy ő jóakarattal fordult egy élénk, -de nyájas és és szerény, eléggé kellemes külsejű fiatalember felé, -még kevésbbé volt az, hogy egy bájos, szellemmel és kellemmel telt -asszony a hála mellett gyöngédebb érzelmeket is fakasztott bennem, -amelyeket nem igen különböztettem meg amattól. De a legkülönösebb a -dologban az volt, hogy ez az első pillanat egész életemre nézve -döntő lett és az események kikerülhetetlen egymásbafűződésénél -fogva hátralevő napjaim sorsát megszabta. Lelkemnek, amelynek -organumaim nem fejlesztették ki legbecsesebb képességeit, még semmi -határozott alkata nem volt. Az szinte türelmetlenül várta azt a -pillanatot, amely ezt meg fogja neki adni, azonban ez a pillanat, -bár ez a találkozás gyorsította azt, nem érkezett el oly hamar; s -az erkölcsök azon egyszerűségében, amelyet a nevelés nyújtott -nekem, sokáig messzire eltolódni láttam számomra azt a -gyönyörűséges, de rohamos állapotot, amelyben a szerelem és az -ártatlanság ugyanabban a szívben lakozik. Ő eltávolított magától; -engem minden visszaszólított hozzá. Vissza kellett oda mennem. Ez a -visszatérés eldöntötte sorsomat és már jóval előbb, mielőtt őt -bírhattam volna, csupán ő benne és érette éltem. Óh ha egészen -betölthettem volna a szívét, mint ahogy ő betöltötte az enyémet! -Micsoda békés és gyönyörűséges napokat töltöttünk volna együtt! -Hisz’ ilyeneket töltöttünk, de mily rövidek és gyorsan elfutók -voltak azok, és micsoda sors követte őket! Nincsen nap, amelyen -örömmel és meghatottsággal ne emlékezném életemnek erre az egyetlen -és rövid idejére, amelyben énemet teljesen, zavartalanul és akadály -nélkül megőriztem s a melyben <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> igazán elmondhatom, hogy -éltem. Elmondhatom körülbelül úgy, mint a Prætoriumnak az a -præfektusa, aki Vespasianus alatt kegyvesztetté léve, napjait -békében végezte falusi birtokán: <i>Hetven évet töltöttem a földön, -de ebből csak hetet éltem.</i> E nélkül a rövid, de becses időköz -nélkül talán bizonytalanságban maradtam volna önmagam felől, mert -életem összes többi részében – könnyű és ellenállás nélküli lény -lévén – annyira a mások szenvedélye által ide-oda hányatott, -dobált, rángatott életet éltem, hogy mint úgyszólván passzív -szereplő ebben a szörnyű viharos életben, nehezen tudnám -megkülönböztetni, mi igazán az enyém a saját magamviseletében, a -vaskényszerűség oly súlyosan nehezedett reám. De e kevés esztendő -alatt, egy nyájas és kedves nőtől szerettetve, azt tehettem és az -lehettem, amit tenni és ami lenni akartam, és szabadidőmnek okos -felhasználásával, az ő tanácsaitól és példájától is erősíttetve, -lelkemnek – amely ekkor még egyszerű és új volt – azt a formát -adhattam, amely azt a legjobban megillette és a melyet az mindig -meg is őrizett. A magány és a szemlélődés vágya azokkal az áradozó -és gyöngéd érzelmekkel együtt született szívemben, amelyek azok -táplálására voltak rendelve. A lárma és a zaj összeszorítja és -elfojtja, a nyugalom és a béke életrekelti és megerősíti őket. -Össze kell szednem magamat, hogy szerethessek. Rábeszéltem -mamácskát, hogy falun éljünk. Egy magános ház egy völgy lejtőjén -lőn a menedékhelyünk, s itt, négy-öt év alatt egy századra való -életet és oly tiszta és teljes boldogságot élveztem, amely bájával -mostani sorsom borzalmát is béragyogja. Szükségem volt egy szívem -szerint való <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> barátnőre, és megnyertem azt. Vágytam a -falusi élet után, és megkaptam azt. Nem bírtam elviselni a -leigáztatást, tökéletesen szabad, sőt több mint szabad voltam, mert -csupán vonzalmaim bilincseltek le és csak azt műveltem, amit -művelni akartam. Minden időmet édes gondok vagy mezei -foglalatosságok töltötték be. Semmi egyebet nem kívántam, mint hogy -ez a kellemes állapot sokáig tartson; egyedüli gyötrelmem az a -félelem volt, hogy az nem sokáig fog tartani, s ez az aggodalom, -amely helyzetünk kényes voltából fakadt, nem alap nélkül való volt. -Ettől fogva azon járt az eszem, hogy e nyugtalansággal szemben némi -szórakozást szerezzek elmémnek és segélyforrásokat arra, hogy -következményét megelőzzem. Úgy gondoltam, hogy a tehetségek bő -készlete a legbiztosabb segélyforrás a nyomorúság ellen, ezért -elhatároztam, hogy üres időmet arra használom, hogy képessé tegyem -magamat arra, mely szerint egykor lehetőleg megadhassam a legjobb -asszonynak azt a támogatást, amelyet tőle nyertem vala.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<h2>JEGYZETEK.</h2> -<h3>Első séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_12">12</a>. lap, 6. sor.</i> Furfangos -gyűlöletük: Rousseau egykori barátaira: Diderotra, D’Alembertre, -Holbachra, Humera Grimmre és D’Épinaynére gondol, akik ellenségeivé -váltak és a föld hatalmasaival szövetkezve, az ő vesztére -összeesküdtek.</p> -<p><i><a href="#Page_12">12</a>. l. 22. s.</i> Tizenöt éve… Már a -<i>Rousseau juge de Jean-Jacques</i>-ban is, amelyet pár évvel -korábban írt, két helyen szintén 15 évet említ, amióta a -szerencsétlenség rázúdult; sőt Moultou genfi lelkészhez intézett -levelében már 1770 április 6-án ezt írja: «Tizenöt éve dolgoznak -ellenem a föld alatt» (Oeuvres complètes, éd. Hachette, t. XII. p. -212), vagyis ő bizonyára 1756 április 9-étől, az Ermitage-ba való -költözésétől – ami által kivonta magát barátai befolyása alól s -lassankint egész világnézetében elfordult tőlük, nyers -materializmusuktól, rideg atheismusuktól – számítja barátainak -ellene való fordulását. 1762 január 26-án Malesherbeshez intézett -levelében ezt írja: «Csak 1756 április 9-én kezdtem élni!» (Oeuvr. -compl. t. X. p. 304.) Tényleg az Ermitageban és Montmorencyban -töltött évekkel kezdődik Rousseau lángelméjének teljes kifejlődése, -önálló írói és gondolkodói egyéniségének teljes és érett kivirulása -és – barátaival való szakítása.</p> -<p><i><a href="#Page_13">13</a>. l. 28. s.</i> Tíz év mulva… -Rousseau üldözési mániája első, hevesebb kitörésre 1766 nyarán -Woottonban jutott, midőn Hume-ot árulással vádolta; tetőpontját -1776 február 24-én a Notre Dame-székesegyházban lefolyt jelenettel -érte el, – ettőlfogva baja fokozatosan enyhült.</p> -<p><i><a href="#Page_17">17</a>. l. 13. s.</i> Dialogusait -(Rousseau juge de Jean-Jacques) 1775–1776-ban írta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p> -<p><i><a href="#Page_18">18</a>. l. 7. s.</i> Rousseau nem nagyon -bízott az orvosok tudományában, hanem a természet erejére bízta -magát; az orvosok elleni kifakadásaival <i>Vallomásaiban</i> is -több helyt találkozunk (I. 226., 238. l.). Az oratoriánusok -ellenséges magatartásáról szóló gyanúja, minden valószinűség -szerint, nem egyéb, mint üldözési mániájának beteges jelensége, -amelynek utónyomai még az <i>Álmodozások</i> írásakor is -visszamaradtak lelkében. <i>Vallomásai</i> X.-ik könyvében nagy -bizalmatlansággal nyilatkozik Berthier atyáról, aki mindenüvé -betolakodik, akinek «mosolyában nem tudom miféle kajánságot láttam, -a mi teljesen megváltoztatta arckifejezését előttem» (magy ford. -II. k. 238. l.).</p> -<p><i><a href="#Page_19">19</a>. l. 16. s.</i> Rousseau -<i>Vallomásait</i> 1765–1770-ben írta, azok 1765 őszig, Svájcból -való távozásáig adják elő élete történetét.</p> -<p><i><a href="#Page_21">21</a>. l. 28. s.</i> Montaigne -<i>Essais</i>-i 1580-ban jelentek meg.</p> -<h3>Második séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_25">25</a>. l. ő. s.</i> Mint ez adatból -látszik, Rousseau 1776 december havában vagy 1777 elején, a -menilmonti baleset után írta az <i>Álmodozások</i> I–II. -könyvét.</p> -<p><i><a href="#Page_31">31</a>. l. 27. s.</i> ***-né, Schneegans -szerint, Mme la prèsidente d’Ormoy regényírónő; első regénye, -amelyről itt szó van, «Les Malheurs de la jeune Emilie» (1777). -(Les Rêveries du promeneur solitaire. Strasbourg, éd. Heitz, p. -153.).</p> -<p><i><a href="#Page_36">36</a>. l. 4. s.</i> Célzás Szent Ágoston -prædestinatio-tanára, amely az Isten kegyelmi kiválasztása mellett -a bűnösök egy részének elvetését tanítja.</p> -<h3>Harmadik séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_36">36</a>. l.</i> Solon verse, található -Plutarchos, <i>Párhuzamos életrajzok:</i> Solon, XXXI. fejezetében; -dr. Kacskovics Kálmán így fordítja a verssort: Vénülök, de azért -folytonosan tanulok (I. köt. 211. l.).</p> -<p><i><a href="#Page_40">40</a>. l. 19. s.</i> Rousseau becsületes -iparos (órás) családból származott; szépapja jelentékeny vagyonát -10 gyermeke közt osztotta meg s így a Rousseau nagyapjára (R. -Dávidra) már csekély vagyon jutott; Rousseau Dávidnak 3 fia és 3 -leánya <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> maradt; ami Rousseaunk atyja, Izsák, -könnyelmű, veszekedő s gyermekeivel nem törődő ember volt, anyja -(Bernard Zsuzsánna) szintén tekintélyes polgárcsaládból származott, -de anyai nagyatyja (B. Jakab) parázna életmódja miatt a tanácstól -és a consistoriumtól sokféle büntetésben részesült, kimerülés -folytán korán, 33 éves korában meghalt; anyja, a «szép B. -Zsuzsánna» (szül. 1663.) a kacérkodást és tetszelgést kizáró -egyházi rendeletek meg nem tartása miatt konzisztoriumi megrovásban -részesült; apja testvérének, R. Theodorának, anyja testvérével, B. -Gáborral való házasságában már 8 nappal az esküvő után megszületett -az első gyermek, ami szintén konzisztoriumi megrovást vont maga -után. Rousseau kissé szebb színben tünteti föl atyját, mint a -valóság mutatja.</p> -<p><i><a href="#Page_40">40</a>. l. 20. s.</i> Lambercier -lelkésznél Bosseyben.</p> -<p><i><a href="#Page_40">40</a>. l. 28. s.</i> <i>Vallomásaiban</i> -(I. 61–71. l.) részletesen leírja a torinoi menedékhelyen az -áttérésre történt előkészítését.</p> -<p><i><a href="#Page_42">42</a>. l. 18. s.</i> E külső és belső -átalakulásról, amelyen dijoni pályamunkájának megjelenése után, -1751-ben átment, részletesen szól a <i>Vallomásokban</i> (II. -91–94).</p> -<p><i><a href="#Page_43">43</a>. l. 6. s.</i> Forradalom… a párizsi -laza erkölcsi felfogással és fényűzéssel szemben a puritán genfi -erkölcsiség, egyszerűség, igazság, természetesség elvei emelkedtek -már dijoni pályaművében érvényre.</p> -<p><i><a href="#Page_44">44</a>. l. 10. s.</i> A modern filozófusok -alatt Voltaire, La Mettrie, Diderot, D’Alembert, Helvétius és -Holbach értendő.</p> -<p><i><a href="#Page_47">47</a>. l. 1. s.</i> «Gyermekkorom -előítéletei» alatt genfi neveltetésének emlékeit érti, azt a -vallásos és erkölcsi szellemet, fölfogást, amelyet ott -gyermekkorában magába szítt s amely szívének-lelkének soha el nem -mosódó öröksége maradt.</p> -<p><i><a href="#Page_48">48</a>. l. 14. s.</i> A 3 előző lap -hangulata, fejtegetése sok részben rokon a <i>Szavojai Vikárius -hitvallásának</i> – az <i>Emil</i> IV-ik könyvébe szőtt ezen becses -valláserkölcsi vizsgálódásnak – hangjával és hangulatával (l. -különösen a Sz. V. Hitvallásának [magy ford. Sárospatak, 1912.] -34., 52–53., 67., 83. lapjait).</p> -<h3>Negyedik séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_57">57</a>. l. 11. s.</i> R. *** abbé, -Schneegans szerint (id. mű 153. l.), Thomas Marie Royou (szül. 1740 -körül, meghalt 1792.), a <span class="pagenum"><a name="Page_175" -id="Page_175">-175-</a></span> Louis le Grand-kollégium tanára, a -<i>L’année littéraire</i> egyik szerkesztője. Vitam vero impendenti -– célzás R. jelmondatára: <i>Vitam impendere vero</i> (életét az -igazság szolgálatába állítani), Juvenális mondása. (Sat. IV. 91.) -1758 márc. 20-án D’Alemberthez intézett híres levelében (Lettre sur -le spectacle), ennek egyik jegyzetében találjuk először e -jelmondatot (<i>Vitam impendero vero</i> – ezt választottam -jelmondatul s ehhez méltónak érzem magam). 1762-től fogva igen -sokszor levelei élére illeszti; 1762 júl. 21-én Luxembourg -tábornagynéhoz intézett levele végén már úgy szól róla, mint -ismeretes dologról, ezt óhajtja arcképe alá, neve helyett tétetni, -s ezt vésette pecsétnyomójára is.</p> -<p><i><a href="#Page_58">58</a>. l. 22. s.</i> Rousseau torinói -tartózkodása alatt, midőn gr. De Vercelliné házában inaskodott, -úrnője halála után «ellopott egy kis régi, rózsaszínű, ezüstös -szalagot.» Mivel nem igen rejtette el, megtalálták nála, a -vallatásnál azt felelte, hogy Marion szolgáló adta neki; Marion -sírva tiltakozott a vád ellen, de Rousseau állhatatosan megmaradt -állítása mellett (Vallom. I. 85–86. l.).</p> -<p><i><a href="#Page_59">59</a>. l. 15. s.</i> Jelszavát, mint -föntebb láttuk, még Franciaországból való menekülése előtt -fölvette.</p> -<p><i><a href="#Page_66">66</a>. l. 24. s.</i> <i>Temple de -Gnide</i> (Cnidosi templom), Montesquieu érzéki és ízetlen regénye -vagy idillje (1725), amelyet a párisi frivol és libertinus társaság -mulattatására írt, különösen pedig a ma gyönyörhajhászó kis udvar -számára, a melyben Bourbon herceg miniszterelnöknek a nővére -uralkodott. Egy kortársa azt mondotta e műről: Cela sort de la tête -de quelque libertin qui a voulu envelopper des ordures sous des -allégories.</p> -<p><i><a href="#Page_75">75</a>. l. 31. s.</i> Rousseau -<i>Vallomásai</i> írásakor 53–58 éves volt.</p> -<p><i><a href="#Page_77">77</a>. l. 9. s.</i> Paquis-városrész -Genfnek a Rhône jobbpartján fekvő északi és déli része.</p> -<p><i><a href="#Page_78">78</a>. l. 5–6. s.</i> Tasso: Gerusalemme -liberata, c. II. 22.</p> -<p><i><a href="#Page_78">78</a>. l. 20. s.</i> Plainpalais, Genfnek -a Rhône balpartján fekvő déli városrésze.</p> -<h3>Ötödik séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_22">22</a>. l. 4. s.</i> Rousseau a -<i>Vallomások</i> II. kötetének 373–392. lapjait szenteli a -Szentpéter-szigetén való tartózkodása leírásának. <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p><i><a href="#Page_82">82</a>. l. 15. s. Regényesebbek</i> -(romantiques) – a romantikus szónak első használata.</p> -<p><i><a href="#Page_83">83</a>. l. 24. s.</i> A môtiersi -megkövezésről (lapidation), amely 1765 szept. 6 és 7 között éjjel -folyt le s a melynek folytán R. kénytelen volt Môtierst odahagyni, -l. a <i>Vallomások</i> II. 371–378. lapjait.</p> -<p><i><a href="#Page_84">84</a>. l. 9. s.</i> Csak két hónapot… -tulajdonképen annyit sem, mert R. szept. 8-án érkezett a szigetre s -okt. 16-án már kiűzte onnan a berni kormány rendelete.</p> -<p><i><a href="#Page_86">86</a>. l. 1. s.</i> Neuchâtelnek első -igazi modern botanikusa és természettudósa: Jean-Antoine -<i>d’Ivernois</i> (szül. 1703.) orvos volt, aki széleskörű orvosi -gyakorlata mellett tudományos munkásságra is talált időt. Megírta -Neuchâtel flóráját (Catalogue méthodique des plantes qui croissent -naturellement dans la souveraineté de Neuchâtel et Valangin, 1745 – -1746). Testvére, Guillaume Pierre államügyész révén, aki nyaranta -Môtiers-Traversben lakott, R. csakhamar megismerkedett vele, -azonban már 1764–65 telén meghalt; R. tisztelt és csodált odaadó -barátját vesztette el benne. «Elvesztése mind számunkra, mind a -közre nézve nagy veszteség s én a szenvedésbeli türelem és erény -mintaképét veszítém el benne, a melyre sokszor szükségem volt.» Ez -a férfiú vezette őt be a botanikába, utalta Linnére és ismertette -meg a sexualis rendszerrel. R. előtt Linné úgy tűnt föl, mint egy -jóságos égi szellem, aki a három természeti ország legkedvesebbikét -az eszelősség és önzés világából világosságra hozta, -gyönyörűségünkké tette. Most már egészen más szinben látta a -világot, mint midőn a Warensné tanítványa volt. Másik -botanikustársa <i>Dupeyrou</i> neuchâteli gazdag magánzó volt, aki -a holland gyarmatokban nőtt fel s ott gazdag botanikai ismeretekre -tett szert. A harmadik <i>Neuhaus</i> neuchâteli orvos.</p> -<p><i><a href="#Page_86">86</a>. l. 20. s.</i> A <i>Systema -naturae</i> alatt Linné műve értendő amelyet már az előző télen -áttanulmányozott.</p> -<p><i><a href="#Page_90">90</a>. l. 22. s.</i> Tizenöt év eltelte -után… kissé túlzott számítás, mert ha 1778 elején írta is e -sorokat, akkor is csak 12 és fél év telt el a Szentpéter-szigetén -való tartózkodása óta.</p> -<h3>Hatodik séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_107">107</a>. l. 32. s.</i> Gyges gyűrűje -láthatatlanná tette annak viselőjét. <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> -<h3>Hetedik séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_112">112</a>. l. 2. s.</i> Utazásaim közben… -Angolországban (Woottonban), Normandiában s Délfranciaországban -való tartózkodása alatt állandóan s nagy hévvel botanizált.</p> -<p><i><a href="#Page_112">112</a>. l. 6. s.</i> Rousseau 1770 -június havában (20-adika táján) tért vissza Párizsba és telepedett -ismét meg a Platriére-utcában; ekkor 58 éves volt, – az évszámokat -mindig csak nagyjában, hozzávetőleg állapítja meg.</p> -<p><i><a href="#Page_112">112</a>. l. 15. s.</i> Párizsban eleinte -nagy érdeklődéssel folytatta botanikai vizsgálódásait és -tanulmányait; a szabadban tett sétái mind botanikai kirándulások -voltak. 1771-ben lassankint visszavonult a párizsi társaságtól, -1772-ben a barátaival való érintkezést, 1773-ban a levelezést -megszünteti; ezután a botanikáról is lemond és 1776-ban botanikai -könyveit és rajzait, nagy herbariumát és maggyűjteményét eladta az -angol Malthusnak.</p> -<p><i><a href="#Page_112">112</a>. l. 24. s.</i> 1777–78. telén -mohokat és zúzmókat gyűjtött Párizs környékén; a genfi Prévost, aki -utolsó életévében többször meglátogatta híres honfitársát, beszéli, -mily bámulatos gonddal és gyöngédséggel kezelte R. -növénygyűjteményét. Szerette és tisztelte Linnét, az újabb -növénytani műveket, pl. A Murray «Systema vegetabilium»-ját -áttanulmányozta.</p> -<p><i><a href="#Page_116">116</a>. l. 31. s.</i> R. korában a -botanika igen elhanyagolt állapotban volt Franciaországban, azt a -patikusok, gyógyművészek és kuruzslók kizárólagos ügyének -tekintették és a trye-i kastélyban a Conti herceg emberei a -botanizáló Rousseaut veszedelmes csalónak kiáltották ki, aki -állítólag a bölcsek kövét, meg az életelixirt kereste és titkos -tudományát az emberek mérgezésére használta fel. E tekintetben -Rousseau végtelen sokkal megelőzte korát, a hazugság és babona -elleni harc egyik előharcosa, a tudomány szabadságának apostola -volt. Nemcsak teljes értéke szerint méltányolta Linné nagy -jelentőségét, hanem tovább ment nála, mert fölismerte, hogy a -növények strukturájának és organizációjának kipuhatolása a -botanikai tudomány legfőbb feladata.</p> -<p><i><a href="#Page_117">117</a>. I. 30. s.</i> Rousseau nagy -hódolattal írt Linnének 1771 szept. 21-én; «nagyon tudatlan, de -nagyon buzgó tanítványának» nevezi magát, aki nagy részben az ő -iratai forgatásának köszönheti azt a nyugalmat, amit élvez. -«Egyedül <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> a természettel és önnel, mezei -sétáimban gyönyörűséges órákat töltök és igazibb hasznot látok az -ön <i>Botanikai filozófiájából</i>, mint az összes erkölcstani -művekből. Örömmel hallom, hogy nem vagyok ön előtt teljesen -ösmeretlen s hogy egyik-másik művét meg akarja nekem küldeni. -Legyen meggyőződve Uram, hogy azok kedvenc olvasmányaim lesznek és -az a gyönyörűség még nagyobbá lesz azáltal, hogy azokat öntől -kaptam.»</p> -<p><i><a href="#Page_128">128</a>. l. 5. s.</i> Rousseau 1765 -augusztus havában mászta meg az 1449 méter magas Robaila-hegyet, -vagyis a Chasseron-hegy északi lejtőjén levő -Robaila-majorságot.</p> -<p><i><a href="#Page_129">129</a>. l. 27. s.</i> Montmollin -motiersi lelkész, a ki eleinte jó barátságban állott Rousseauval, -de aztán – a <i>Hegyi Levelek</i> megjelenése után (1764) – a -neuchâteli papság ösztönzésére, fellázította ellene a motiersi -lakosságot.</p> -<p><i><a href="#Page_130">130</a>. l. 9. s.</i> Louis Comte -<i>d’Escherny</i> (1733–1814) egy lelkes francia fiatal ember; Pury -ezredes Rousseau szomszédja Motiersben. 1764 júl. 25-én indultak el -a kirándulásra és Noirvaux községből hágtak fel az 1611 m. magas -Chasseron-hegyre. Ennek csúcsa egészen alpesi jellemet mutat és -nagyszerű kilátás nyílik róla az Alpok láncolatára, a svájci -fennsíkra és a Jura-hegységre.</p> -<p><i><a href="#Page_130">130</a>. l. 16. s.</i> Rousseaut itt a -névhasonlatosság megtévesztette, mert a könyvkereskedő boltja a -Chasseral-hegyen, Neuchâtel egy másik magas hegyén állott.</p> -<p><i><a href="#Page_130">130</a>. l. 21. s.</i> Rousseau 1768 -július havában időzött Grenoble-ban. 1768 jún. 18-án ért szökve -Normandiából Lyonba s itt Boy de la Tournénál töltött pár hetet; -júl. 7–10. napján több botanikus társaságban kirándulást tett a -Grande-Chartreuse hegyvidékére; innen, társaitól elválva, a -Sapey-hegyen át Grenoble-ba ereszkedett le; innen júl. 25-én -Chambérybe rándult, hogy egykori barátnőjének és imádottjának, -Warensnénak (✝ 1762) sírját fölkeresse. Grenoble-ból aug. 17-én -utazott Bourgoinbe.</p> -<p><i><a href="#Page_131">131</a>. l. 30. s.</i> Bovier ügyvéd -később, mikor nyomtatásban olvasta R.-nak ezt az előadását és róla -szóló jellemzését, a leghatározottabban tagadta, hogy ez a jelenet -megtörtént volna.</p> -<h3>Nyolcadik séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_148">148</a>. l. 29. s.</i> Az ötödik -álmodozásban. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<h3>Kilencedik séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_150">150</a>. l. 7. s.</i> D’Alembertnek -Geoffrin-néről írt emlékbeszédéről van szó. Geoffrinné (1699–1777) -nagyhírű, keresett szalont tartott, ízlése, szívjósága magasra -kiemelte őt a társaságban. Háza csaknem 30 évig az összes -államférfiak, írók és művészek találkozó helye volt; D’Alembert, -Raynal, Helvétius. Galiani, Marmontel, olykor Diderot, vendégei -közé tartoztak.</p> -<p><i><a href="#Page_160">160</a>. l. 1. s.</i> Az Ermitage-ban -való tartózkodása idején (1756 ápr. 9-től 1757 dec. 15.) történt, -amely egynegyed órányira volt a Chevrette-től, D’Épinayné -kastélyától.</p> -<p><i><a href="#Page_162">162</a>. l. 19. s.</i> Rousseau, midőn -1754 nyarán pár hónapot töltött Genfben, többször részt vett ilyen -népies mulatságokon, de gyermekkorából is emlékezett azokra.</p> -<p><i><a href="#Page_165">165</a>. l. 12. s.</i> Az invalidusok -palotája, a Szajna balpartján, 1844 óta dómjában I. Napoleon -felséges síremlékével.</p> -<p><i><a href="#Page_165">165</a>. l. 17–18. s.</i> Plutarchos, -Párhuzamos életrajzok: Lykurgos, XXI. fejezetében ez olvasható: A -spártaiak ünnepén az öregek kara így kezdte az éneket:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mi hajdanában mind erős ifjak -valánk.<br /></span></div> -</div> -<p>Erre az ifjak kara így válaszolt:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mi meg leszünk, de még -vitézebbek, mint ti most.<br /></span></div> -</div> -<p>(Dr. Kacskovics K., Plutarchos párhuzamos életrajzai, Budapest, -1894. I. k. 120. l.).</p> -<h3>Tizedik séta.</h3> -<p><i><a href="#Page_168">168</a>. l. 1. s.</i> Rousseau e tizedik -sétát 1778 virágvasárnapján (ápr. 12.-én) írta, mert ekkor volt 50 -esztendeje, hogy Genfet elhagyva, Szavojába szökött s Annecyben -Warensnéval találkozott. E találkozás 1728 március 21-én, -virágvasárnapján történt. Szökésére a közvetlen okot az adta, hogy -március 14-én este 6 órakor, midőn mezei sétájából a városba -visszaigyekezett, a város kapuját éppen az orra előtt csapták be; -minthogy kimaradásáért durva mesterétől kétízben már <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> kemény -fenyítésben részesült, a második után, mint <i>Vallomásai</i>ban -mondja (I. 42–43.), elhatározta, hogy nem teszi ki magát többé -ennek s nem tér többé vissza a városba. Nehány napi kóborlás után -Confignonba érkezett s ennek plébánosa (Pontverre) szívesen fogadja -őt, azonnal áttérítésére gondol s ennek előkészítésére egy előkelő -és jótékony úri hölgyhöz Annecybe küldi. Ez az úrihölgy báró -Warensné, aki maga is 1726-ban tért át a kath. vallásra s Rousseaut -pár nap mulva Torinoba küldi a katechumenusok intézetébe, hogy ott -a kath. vallásra előkészülve, áttérjen. E találkozás hosszú évekre -eldönti Rousseau életének és szívének sorsát.</p> -<p><i><a href="#Page_168">168</a>. l. 3. s.</i> Rousseau itt mind a -Warensné, mind a saját életkorára vonatkozólag kissé téved: -Warensné (Françoise-Louise de La Tour) 1699 május 31-én született -Veveyben s így 1728 tavaszán már 29-ik évében volt, ellenben R. még -nem volt 16 éves.</p> -<p><i><a href="#Page_169">169</a>. l. 21. s.</i> Rousseaut már -március 24-én Torinoba küldte; innen R., miután április 23-án ref. -vallását levetkezte, különböző szolgálatok végzése és kalandok -átélése után 1729 tavaszán ismét visszatért Warensnéhoz, aki őt -szivesen fogadta és végleg magánál tartotta.</p> -<p><i><a href="#Page_170">170</a>. l. 2. s.</i> Másutt (X. 304.) -mint Spartianus mondását idézi, hogy Similis, Trajanus udvaronca, -miután minden keserűség nélkül elhagyta az udvart és minden -hivatalos állását, hogy békésen falusi jószágán éljen, e szavakat -vésette sírkövére: <i>Hetvenhat évig időztem e földön, de csak hét -évet éltem belőle!</i> Ámde nem Spartianus, hanem Dionysos Cassius -idézi e mondást.</p> -<p><i><a href="#Page_170">170</a>. l. 15. s.</i> Rousseau 1729-től, -olykor hosszabb megszakításokkal 1740-ig élt Warensné közelében; -1733 őszén lesz Warensné kedvese, de szivén Claude Anet-vel, majd -Winzenried-del kénytelen osztozni.</p> -<p><i><a href="#Page_170">170</a>. l. 30. s.</i> E magános lak -alatt a Charmettes-et érti (Chambéry közelében), amelyben -1738–1740-ben éltek, részint (télen) R. egyedül, részint (nyáron) -együtt Warensnéval és Winzenried-del. R. itt költőileg idealizálja -a Charmettesben Warensnéval töltött szép éveket. Az bizonyos, hogy -szíve itt nyílt ki s lett fogékonnyá a szerelem és a természet -szépségei iránt s az is bizonyos, hogy irodalmi és tudományos -képzettségének alapjait itt vetette meg.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_10">10</a></td> -<td>E kérdésésekre</td> -<td>E kérdésekre</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_15">15</a></td> -<td>pokol midnen</td> -<td>pokol minden</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_18">18</a></td> -<td>kollektrv</td> -<td>kollektiv</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_20">20</a></td> -<td>sem tehetnk</td> -<td>sem tehetek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_24">24</a></td> -<td>köszönhetten</td> -<td>köszönhettem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_25">25</a></td> -<td>ritbább</td> -<td>ritkább</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>így csakem</td> -<td>így csaknem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td> -<td>hangon bezséltek</td> -<td>hangon beszéltek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_41">41</a></td> -<td>tisztességkez</td> -<td>tisztességhez</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_51">51</a></td> -<td>köveztkezik</td> -<td>következik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_56">56</a></td> -<td>együt tazt</td> -<td>együtt azt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_60">60</a></td> -<td>ítéletnak</td> -<td>ítéletnek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_73">73</a></td> -<td>ha csupan</td> -<td>ha csupán</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_73">73</a></td> -<td>mentségémre</td> -<td>mentségemre</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_74">74</a></td> -<td>amely ben</td> -<td>amelyben</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td> -<td>hazugság nak</td> -<td>hazugságnak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_105">105</a></td> -<td>megggyőződtem</td> -<td>meggyőződtem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_117">117</a></td> -<td>Fra ciaországban</td> -<td>Franciaországban</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_123">123</a></td> -<td>füstban</td> -<td>füstben</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_141">141</a></td> -<td>ekkkor újra</td> -<td>ekkor újra</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_142">142</a></td> -<td>annak szamára</td> -<td>annak számára</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td> -<td>álmodozásomben</td> -<td>álmodozásomban</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_156">156</a></td> -<td>körülmeny</td> -<td>körülmény</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_172">172</a></td> -<td>élni!</td> -<td>élni!»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_175">175</a></td> -<td>szentetli</td> -<td>szenteli</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> |