NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 10514 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..52d358e
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #66939 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66939)
diff --git a/old/66939-0.txt b/old/66939-0.txt
deleted file mode 100644
index 7a03a07..0000000
--- a/old/66939-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,4986 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Egy magános sétáló álmodozásai, by
-Jean-Jacques Rousseau
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Egy magános sétáló álmodozásai
-
-Author: Jean-Jacques Rousseau
-
-Translator: Lajos Rácz
-
-Release Date: December 13, 2021 [eBook #66939]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available by
-             the Library of the Hungarian Academy of Sciences
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI ***
-
-KULTURA ÉS TUDOMÁNY
-
-ROUSSEAU
-
-EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI
-
-FORDÍTOTTA RÁCZ LAJOS
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-KIADÁSA
-
-ROUSSEAU
-
-EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI
-
-FORDÍTOTTA
-
-RÁCZ LAJOS
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-KIADÁSA
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
-
-
-
-
-BEVEZETÉS.
-
-Rousseau, aki különben is neuropathikus természet volt, életének utolsó
-12 esztendejében elmezavarban, kombinatórikus üldözési mániában
-(paranoia) szenvedett. Már _Vallomásai_ (1765–1770) egy elmebeteg
-védőirata; az a meggyőződés uralkodik bennük, hogy régi barátai, akik
-ellenségeivé váltak, élükön Grimm-mel, Diderot-val és D’Epinaynéval,
-nagy összeesküvést szőttek az ő tönkretételére, nevének
-megbecstelenítésére, ő magának utálatos gonosztevő gyanánt való
-feltüntetésére. E meggyőződésében – amiben sok volt az igazság, ha az
-összeesküvés nem volt is Rousseau összes ismerőseire, egész
-Franciaországra kiterjedő, mint ő hitte – nagyon megerősítette őt a
-gyűlölködő Voltaire-nek 1764 december 27-én _Sentiments des citoyens_
-cím alatt Genfben (természetesen névtelenül) kiadott nyolc lapnyi
-röpirata, amely a legkíméletlenebb támadásokat intézi Rousseau ellen, a
-leggyűlölködőbb rágalmakat szórja reá s föltárja életének nagy sebét,
-súlyos bűnét: gyermekeinek kitételét, illetőleg lelencházba küldését. E
-támadás mélyen megsebezte Rousseaut; ettől fogva a megbecstelenítés
-kisértete állandóan ott lebeg fölötte és évről-évre mindjobban elrabolta
-lelki nyugalmát. Fokozta izgalmát a neuchâteli papságtól felizgatott
-môtiersi lakosság forrongása, ellene irányuló támadása, ami miatt
-Môtiers-t, ahol az _Emil_ elítéltetése és Franciaországból való
-menekülése után három eléggé nyugalmas esztendőt (1762–1765) töltött,
-szeptember 8-án ott kellett hagynia. Innen a Szentpéter-szigetére
-költözött, majd miután a berni kormány innen kitiltotta, Hume hívására
-1766 januárius első napjaiban Angolországba utazott. De Hume hideg, nem
-mindig eléggé gyöngéd és tapintatos magatartása angolországi
-tartózkodását is csakhamar megkeserítette. Beteges elméje mindazt a
-kellemetlenséget, ami vele Angliában történt, egy mélyen átgondolt
-tervből, ellene irányuló összeesküvésből vezette le s ezt 1766 július
-10-én meg is írta Humenak. E levelében jelentkezik először világosan a
-paranoia, az elmebetegség félreismerhetetlen nyoma. Izgalma, ha egyidőre
-lecsillapul is, a legkisebb ok, a legcsekélyebb gyanú elegendő arra,
-hogy újra feltámadjon. A következő tíz év alatt így váltogatja egymást
-izgatottság és nyugalom, hullámhegy és hullámvölgy az életében. Az
-aggodalom, az ellenségei összeesküvésétől való félelem űzi el
-Angolországból (1767 május elején), Normandiából (1768 június közepén),
-majd Dél-Franciaországból. 1770 június közepén Párizsban terem, hogy itt
-annál könnyebben szembeszállhasson ellenségei üzelmeivel. De csakhamar
-kénytelen belátni, hogy sorsától nem szabadulhat; reményeiben csalódva,
-kortársai iránti bizalmát elveszítve, lassankint mindjobban visszavonul
-az emberektől, egyik köteléket a másik után tépi széjjel, míg végre
-egyedül állt az emberi nemmel szemben. Elborult lelki világáról
-_Dialogusai_ (Rousseau juge de Jean-Jacques, 1775–1776) nyújtanak
-felvilágosítást, amelyekben mindenütt ellenségeivel, az ellene szőtt
-összeesküvéssel foglalkozik, ennek okát igyekszik kideríteni s magát a
-vádak alól tisztázni. Minden okoskodása, éles elmével vezetett
-vizsgálódása e rögeszme körül forog. Az kétségtelen, hogy panaszai nem
-teljesen légből kapottak; az a gondolat, mely az egész balhiedelem
-középpontjául szolgál, hogy Grimm és Diderot ellenségeskedése a forrása
-jelleme sok tekintetben kedvezőtlen megítélésének, egészen helyes
-nyomokon jár s ama férfiak nagyrésze, akiket üldözőinek tekint
-(D’Alembert, Voltaire, Holbach, Hume, Choiseul), tényleg rosszindulattal
-viseltetett iránta s nem egy ama tények közül, amelyekre fejtegetéseit
-alapítja, történetileg igazolt.
-
-Dialogusai tetőpontján mutatják elmezavarát. Izgalma a Notre-Dame-ban
-lefolyt jelenet után (1776 február 24.), midőn a Dialogusokat a
-főoltárra – mintegy a Gondviselés oltalma alá – akarta helyezni, de a
-vasrácsozatot zárva találta, ami úgy lesújtotta, hogy egész nap mint egy
-őrült járt-kelt, bolyongott az utcákon, csillapulni kezd, a válság alább
-hagy s lassan-lassan megnyugvásnak enged helyet. Persze ez a nyugalom
-inkább a kimerülés kifejezése volt: az ellenállási erő elfogyasztódott s
-az ellankadt lélek a lemondást, megnyugvást úgy tünteti föl, mint a
-megfontolás eredményét. Bár szellemi és testi erői egyaránt alászálltak,
-nem merül tétlenségbe, hanem a legtöbb délután nagy sétákat tesz Párizs
-környékén, részint botanizálva, részint emlékezései fonalát követve s a
-mult és jelen fölött elmélkedve. Reggelenkint aztán – hogy ez
-elmélkedések gyönyörűségeit ismételje és tartóssá tegye – leírta
-álmodozásait s így állt elő utolsó műve: _Rêveries du promeneur
-solitaire_. _Álmodozásai_ úgy tüntetik fel az üldözöttet, mint aki
-visszanyerte a dolgok világos látását, helyes megítélését, eljutott a
-megnyugvásra, lemond a küzdelemről, ellenkezésről, amelyet hiábavalónak
-ismer föl, tompa megadással meghajlik komor végzete előtt. Máskülönben
-oly komor lelke szelid melancholiában olvad föl. De azért baja, ha
-pillanatnyilag elmult is, nem tűnt el teljesen, időről-időre – ha kisebb
-mértékben is – látjuk annak egy-egy felvillanását, egy-egy erőszakos
-rohamát, ami mutatja, hogy állandóan ott leselkedik a küszöbön
-áldozatára, s csak egy nyílásra, hasadékra vár, hogy újra belépjen és
-áldozatára vesse magát. Az első és második _Álmodozás_ 1776 késő őszén,
-a hetedik 1777 június 28-ika után, a nyolcadik 1777 október havában, a
-kilencedik 1778 tavaszán, végül a tizedik 1778 virágvasárnapján (április
-12.) keletkezett; ez utóbbi ezzel a híres s mindamellett oly egyszerű
-mondattal kezdődik, amelybe Rousseau az emlékezés minden költészetét
-bele tudta lehelni: «Ma, virágvasárnapján, épen ötven esztendeje annak,
-hogy Warensnéval megismerkedtem.»
-
-Rousseau az _Álmodozásokban_ szabadon átengedi magát érzéseinek,
-élményeinek, visszaemlékezéseinek, ábrándozásainak; elemzi, boncolgatja,
-bírálja – olykor a legszigorúbb mérték alkalmazásával – saját
-lelkiállapotát, jellemét, vallásos, erkölcsi és bölcseleti elveit;
-látjuk, mily mélyre hatol az «Ismerd meg önmagadat!» elv alkalmazásában,
-mily erős harcot vív, hogy egyéniségét megvédelmezze, fentartsa, az
-erkölcsi szabadságot érvényesítse, kötelességét teljesítse. Gyakran
-visszatér gyermekéveire, fölidézi Warensnénak, majd a
-Szentpéter-szigetén töltött boldog napoknak, azután a menilmonti lejtőn
-bekövetkezett balesetnek, egyik-másik kirándulásán előfordult különféle
-élményeinek a képét; bőven ír botanikai kirándulásairól s otthon a
-növények praeparálásáról. _Álmodozás, séta, magány_ – ezekben találja
-lelkének boldogságát, ezek adják meg lelkének a régóta nélkülözött
-békét.
-
-Valamennyi _Álmodozásán_ szelid fájdalom uralkodik, megható elégikus
-hang rezdül át, akár kedves jeleneteket idéz vissza a multból, akár
-sorsa fölött panaszkodik elégikusan. De néha napsugár tör át a borún,
-derű a nyomott hangulaton és a _Vallomások_ I. kötetének szeretetreméltó
-elbeszélője újra előbukkan. Az öregség ugyan kissé észrevehető nála,
-amennyiben nem egyszer korábbi műveiből vett gondolatokat és
-fordulatokat használ, de nagyjában és egészében a nyelv erőteljes
-harmóniája, ékesszólás, világosság és szemléletesség tekintetében az
-_Álmodozások_ kevéssé állanak egyéb művei mögött. Hogy deliriuma csak az
-ellene irányuló üldözés hamis megítélésére szorítkozott, hogy irodalmi
-tevékenysége nem szenvedett elmezavarától, annak _Lengyelország
-alkotmánya_ s _Növénytani levelei_ mellett _Álmodozásai_ is fényes
-tanubizonyságai. Ezek is igazolják, amit Levallois R. elmezavaráról
-állít, hogy az «semmi befolyást sem gyakorolt az író tehetségére: sem
-nem módosította, sem nem bénította meg a nagy prózaírónál a stílus
-koloritját, a dikció tisztaságát, a mondat harmoniáját, mozgását,
-konstrukcióját, a lendület erejét, a dedukció és összefüggés
-szilárdságát, a kitűnő szerkesztési képességet. Utolsó művei, épen azok,
-amelyeket e szörnyű belső izgatottság ideje alatt írt, a legkülönbek
-formára, a legkifogástalanabbak irodalmi szépség tekintetében.»
-Természetérzése, a természet iránt lángoló szeretete e művében is bájos,
-költői, az érzés hevétől olykor szinte az elragadtatásig fokozódó
-szinekben és hangokban nyer kifejezést; egész lelke, egész szíve ott él
-ezekben a rajongó megnyilatkozásokban. Ki ne érezné, hogy a természet
-varázsa, amely _Vallomásaiban_ és _Álmodozásaiban_ elénk lép, a saját
-belső énjének csodálatosan gazdag és zengő kiáradása!
-
-Miért szakította a tizedik _Álmodozását_ hirtelen, szinte a mondat
-közepén, félbe? Miért nem folytatta azután álmodozásai írását? E
-kérdésekre feleletet adni nem tudunk. Igen valószinű, hogy a betegség,
-gyöngeség és anyagi bajok, a mindennapi kenyérért való aggodalom
-testileg-lelkileg egyaránt leverték, elvették kedvét és hangulatát az
-írástól. Már ekkor rohamosan közeledett életének alkonya… Az
-Ermenonvilleben töltött szép napok (hová 1778 május 20-án költözött ki)
-megaranyozták utolsó napjait s hat heti békés, derűs, verőfényes
-ujjáéledés után – amelyben még egyszer s utoljára ismét visszatért a
-régi Rousseau – július 2-án életének fáklyája kilobbant, a géniusz
-megtért oda, ahonnan eredetét vette, Istenéhez.
-
-Az egyes _Álmodozások_ tartalma a következő: Az _első_ szól üldözőiről
-és kiállott szenvedéseiről, a _második_ a menilmonti lejtőn szenvedett
-balesetéről és annak következményeiről, a _harmadik_ gyermek- és
-ifjúkoráról, az _I. Értekezés_ után végrehajtott erkölcsi reformjáról,
-az ennek következtében rászakadt bajokról, a _negyedik_ a hazugságról,
-az _ötödik_ a Szentpéter szigetén való botanizálásáról és életmódjáról,
-a _hatodik_ a jótékonyságról és a nyomában járó lekötelezettségről,
-saját jelleméről és erényének alapjáról, a _hetedik_ a botanikáról és az
-e tudománynak köszönhető belső örömekről, a _nyolcadikban_ reflexiókat,
-elmélkedéseket találunk, a _kilencedik_ a gyermekkor-nyújtotta édes
-örömöket rajzolja, végül a _tizedik_ visszaemlékezés Warensné, a legjobb
-asszony jótéteményeire.
-
-A _Les Rêveries du Promeneur Solitaire_ 1782-ben jelent meg először, a
-Dupeyrou kiadta _Collection complète des æuvres de J. J. Rousseau_
-(Genève, 1782–1790) XX-ik kötetében. E szöveg alapján közli azt a
-_Bibliotheca Romanica_ (Strassburg, éd. J. H. Ed. Heitz) s ez utóbbinak
-szövege szolgált a jelen fordítás alapjául.
-
-
-
-
-Első séta.
-
-Egyedül vagyok hát itt a földön s nincs többé se testvérem, se
-felebarátom, se barátom, se egyéb társaságom magamon kívül. A
-legtársaságosabb lényt, aki a legjobban szerette az embereket,
-közmegegyezéssel számkivetették a földről. Furfangos gyűlöletük
-kisütötte, hogy micsoda gyötrelem lehetne érzékeny lelkem számára a
-legkegyetlenebb és erőszakosan mindama kötelékeket szétszakították,
-amelyek ő hozzájok fűztek. Még önmagok ellenére is szerettem volna az
-embereket. Ők csak úgy vonhatták ki magokat szeretetem elől, hogy
-megszűntek emberek lenni. Így hát most idegenekké, ismeretlenekké,
-szóval senkikké lettek számomra, mivel így akarták. De vajjon,
-elszakítva tőlük és mindentől, mi vagyok én magam? Ime, most ennek
-kutatása vár reám. Szerencsétlenségemre nem foghatok addig ebbe a
-vizsgálatba, míg egy pillantást nem vetek helyzetemre. Ezen a
-szemlélődésen szükségképen át kell haladnom, hogy tőlük önmagamhoz
-érkezzem.
-
-Tizenöt, sőt több éve, hogy ebben a különös helyzetben vagyok, de még ma
-is álomnak tűnik fel előttem. Egyre azt képzelem, hogy talán valami
-emésztési baj gyötör, kellemetlen álmokkal küzködöm és hogy
-gyötrelmemtől erősen megkönnyebbülve fogok fölébredni, amikor majd újra
-barátaim társaságában leszek. Igen, kétségkívül, anélkül, hogy
-észrevettem volna, át kellett ugornom az ébrenlétből az alvás, vagy
-inkább az életből a halál állapotába. Kiragadva, nem tudom: hogyan, a
-dolgok rendes kerékvágásából, úgy rémlett, hogy megfoghatatlan káoszba
-zuhantam alá, ahol mitsem tudok észrevenni s minél inkább gondolkozom
-jelenlegi helyzetemen, annál kevésbbé birom megérteni, hol vagyok.
-
-Eh, hogyan láthattam volna előre a végzetet, amely reám várt? Hogyan
-foghatnám azt még ma is föl, amikor annak zsákmánya vagyok?
-Föltehettem-e józan ésszel, hogy egyszer majd én, ugyanaz lévén, aki
-valék, ugyanaz, aki még most is vagyok, a legcsekélyebb kétség nélkül
-egy szörnyeteg, egy méregkeverő, egy gyilkos hírébe kerűlök s mint
-ilyennel bánnak majd velem; hogy az emberi nem borzadálya, a csőcselék
-játékszere leszek; hogy mindaz az üdvözlés, amellyel a járókelők engem
-fogadnak, csak abból fog állani, hogy leköpnek; hogy egy egész nemzedék
-közmegegyezéssel azzal fog mulatni, hogy engem élve eltemessen? Amikor
-ez a különös felfordulás bekövetkezett, eleinte – mivel készületlenül
-talált – egészen megzavarodtam tőle. Felindulásaim, méltatlankodásom oly
-őrjöngésbe ejtettek, amely csak több mint tíz év mulva birt
-lecsillapulni; és ezalatt az idő alatt tévedésből-tévedésbe,
-hibából-hibába, balgaságból-balgaságba esve, oktalanságaim által sorsom
-irányítóinak megannyi fegyvert szolgáltattam kezébe, amelyeket ők
-ügyesen felhasználtak, hogy azt visszavonhatatlanul szándékuk szerint
-irányítsák.
-
-Jó darab ideig époly erőszakosan, mint hiába vergődtem. Ügyesség nélkül,
-ravaszság nélkül, alakoskodás nélkül, okosság nélkül őszinte, nyílt,
-türelmetlen, heveskedő kedéllyel lévén felruházva, vergődésemmel csak
-annál jobban belebonyolódtam a hálóba és szünetlenül újabb alkalmat
-nyújtottam nekik tőrbeejtésemre, amelyet ők nem mulasztottak el
-kizsákmányolni. Végre, mikor éreztem, hogy minden erőfeszítésem
-hiábavaló és hasztalanul gyötröm magamat, az egyedüli elhatározáshoz
-folyamodtam, amely még hátra volt számomra, hogy t. i. alávetem magam
-végzetemnek és nem rugdalózom többé a kényszer ellen. Ebben a
-megnyugtató gondolatban minden bajomért kárpótlást találtam ama békesség
-által, amelyet az szerzett s amelyet az époly kínos, mint eredménytelen
-ellenállás folytonos munkájával nem tudtam elérni.
-
-Egy más dolog is hozzájárult ehhez a békességhez. Üldözőim, minden
-furfangosságuk mellett is, figyelmen kívül hagytak egyet, amit haragjok
-elfeledtetett velök, hogy t. i. annak hatásait annyira fokozzák, hogy
-fájdalmaimat szünet nélkül táplálhassák és megújíthassák, mivel egyre
-valami új támadást intéznek ellenem. Azáltal is markukban tarthattak
-volna, ha elég ügyesek arra, hogy a reménység egy sugarát fenntartsák
-számomra. Vagy még azáltal is játékszerükké tehettek volna, ha valami
-hamis csalétket tartanak elém s azután a csalódott várakozás révén egyre
-kiújuló gyötrelemmel sebzik meg szívemet. De ők előre kimerítették
-összes segédforrásaikat; mitsem hagyva számomra fenn, önmaguktól is
-mindent elraboltak. A rágalmazás, a sárbatiprás, a kinevetés, a
-gyalázat, amellyel elhalmoztak, époly kevéssé képes már fokozódni, mint
-enyhűlni; egyformán képtelenek vagyunk: ők annak súlyosbítására, én
-pedig arra, hogy kivonjam magamat alóla. Annyira siettek nyomorúságom
-kelyhét csordultig megtölteni, hogy az összes emberi hatalom, a pokol
-minden ravaszságától támogatva, sem bírna már semmit hozzáadni. Még a
-fizikai fájdalom is nemhogy növelné gyötrelmeimet, hanem csak eltérítene
-azoktól. Talán, ha sikoltásokra indítana, megkímélne a sóhajtozásoktól
-és testi keserveim eloltanák szívem keserveit.
-
-Mitől félhetnék még részükről, miután mindent elvégeztek? Miután nem
-tehetik már rosszabbá állapotomat, semmi rémületet sem kelthetnek többé
-bennem. A nyugtalanság és ijedség oly bajok, amelyektől örökre
-megszabadítottak engemet; ez bizonyára megkönnyebbülés. A valódi bajok
-kevés hatást tesznek rám; könnyen elhatározom magam azokkal szemben,
-amelyeket érzek, de nem azokkal szemben, amelyektől tartok. Nekivadult
-képzeletem összezavarja, felforgatja, kiterjeszti és növeli őket.
-Várásuk százszor jobban gyötör, mint jelenlétök és a fenyegetés
-rettenetesebb reám, mint maga a csapás. Mihelyt lesujtanak, az esemény
-megfosztván azokat mindattól, amivel a képzelet felruházta, valódi
-értékökre szállítja le őket. Ilyenkor jóval csekélyebbeknek találom
-őket, mint ahogy előre képzeltem és még szenvedésem közben is némi
-enyhűlet érzése száll meg. Ebben az állapotban, midőn megszabadítva
-minden új félelemtől és fölmentve a nyugtalanságtól, semmi reménység sem
-csalogat, a puszta megszokás elegendő lesz arra, hogy napról-napra
-elviselhetőbbé tegyen rám nézve egy oly helyzetet, amelyet semmisem
-tehet már rosszabbá és amint az érzelem az időtartam folytán eltompul,
-nekik sincs több eszközük annak fölújítására. Ime, ily jót tettek
-üldözőim velem, midőn mértéktelenül kimerítették gyűlölködésük összes
-fegyvereit. Minden hatalmuktól megfosztották magokat fölöttem s ezentúl
-fittyet hányhatok nekik.
-
-Még nincs két hónapja, hogy a teljes nyugalom visszaszállt szívembe.
-Régóta semmitől sem féltem többé; de még reméltem és ez a remény, most
-ápolva, majd megcsalatva, volt az oka annak, hogy ezer különféle
-szenvedély szünetlenül ostromolta szívemet. Egy époly szomorú, mint
-váratlan esemény végre kizárta szívemből a remény e vékony sugarát és
-feltárta előttem itt alant örökre, visszahozhatatlanul kiszabott
-végzetemet. Ettől kezdve minden fenntartás nélkül megnyugodtam sorsomban
-és újra megtaláltam a békét.
-
-Mihelyt egész kiterjedésében gyanítani kezdtem a cselszövényt, örökre
-elvesztettem azt a reményt, hogy a nagy közönséget még életemben helyes
-útra térítem a magam dolgai felől, de még ez a nyomravezetés is,
-minthogy nem lehet kölcsönös, ezentúl egészen hiábavaló lenne rám nézve.
-Az emberek hasztalan akarnának hozzám visszatérni, nem találnának föl
-többé. Azzal a megvetéssel, amelyet bennem keltettek, érintkezésök
-élvezhetetlen, sőt terhes lenne rám nézve s százszor boldogabb vagyok
-magányomban, mint velök élve lehetnék. Szívemből a társaság minden édes
-érzéseit kitépték. Ezek nem csirázhatnak ki újra az én koromban; már
-fölötte késő. Akár jót, akár rosszat tesznek ezentúl velem, részükről
-minden közömbösen érint és bármit cselekedjenek, kortársaim örökre
-semmik maradnak számomra.
-
-De számítottam még a jövőre és reméltem, hogy egy különb nemzedék,
-jobban megvizsgálva úgy az előbbi nemzedékek velem szemben hozott
-ítéletét, mint az irántam tanusított magaviseletét, könnyen föl fogja
-tudni fedezni azoknak mesterkedését, akik azt irányítják és végre
-olyannak fog látni, mint amilyen vagyok. Ez a reménység iratta velem
-_Dialogusaimat_ és sugallt ezer balga kísérletet, hogy azokat az
-utókorra eljuttassam. Ez a remény, bármily távoli volt is, ugyanabban az
-izgatottságban tartotta lelkemet, mint amikor még egy igazságos szívet
-kerestem a században és reménységeim, amelyeket hasztalan vetettem
-távolra, egyaránt játékszerévé tettek a mai embereknek. Elmondtam
-Dialogusaimban, mire alapítottam ezt a várakozásomat. Csalódtam.
-Szerencsére eléggé idejében megéreztem ezt arra, hogy utolsó órám előtt
-még teljes megnyugvást és föltétlen pihenési időt találjak. Ez az időköz
-abban az időben kezdődött, amelyről beszélek és okom van hinni, hogy
-többé nem szenved félbeszakítást.
-
-Nagyon kevés nap múlik el, hogy újabb elmélkedések meg ne erősítenének
-abban, mennyire tévedtem, midőn a közönségnek helyes útra térésére
-számítottam, hacsak egy más korban is; mivelhogy engemet illetőleg oly
-kalauzok vezetik, akik szüntelenül újakkal cserélődnek fel ama
-testületekből, amelyek ellenszenvvel viseltetnek irántam. Az egyes
-emberek meghalnak, de a kollektiv testületek nem halnak meg. Ugyanazok a
-szenvedélyek itt tovább öröklődnek és lángoló gyűlöletük, mely
-halhatatlan, mint az a démon, amely azt sugallja, mindig egyforma erővel
-működik. Ha összes magánellenségeim halva lesznek, az orvosok, az
-oratóriánusok még élni fognak és ha majd csak ez a két testület marad
-üldözőmül, bizonyos lehetek felőle, hogy halálom után nem hagyják jobban
-békében az emlékemet, mint a hogy hagyták életemben személyemet. Az idők
-haladtával az orvosok, akiket valóban megsértettem talán,
-lecsillapodhatnának; de az oratóriánusok, akiket szerettem, akiket
-becsültem, akikbe teljes bizalmamat vetettem és akiket sohasem sértettem
-meg, az oratóriánusok, ez egyházi és félig szerzetesrendi férfiak,
-örökre engesztelhetetlenek lesznek, az ő saját méltánytalanságok alkotja
-szemökben bűnömet, amelyet önszeretetök sohasem fog nekem megbocsátani,
-a nagyközönség pedig, amelynek ingerültségét szünet nélkül gondosan
-táplálni és éleszteni fogják, nem fog náluknál előbb lecsillapodni.
-
-Minden elvégeztetett számomra a földön. Sem jót, sem rosszat nem lehet
-itt többé velem cselekedni. Semmi remélni- vagy félnivaló sem marad
-többé számomra fenn e földön s én szegény, szerencsétlen, de Istenhez
-hasonlóan szenvedésmentes halandó, nyugodt vagyok az örvény mélyén.
-
-Mindaz, ami külsőleges, idegen ezentúl rám nézve. Nincs többé e világon
-se felebarátom, se embertársam, nincsenek barátaim. Olyan vagyok a
-földön, mintha egy idegen bolygóról estem volna le, amelyen laktam. Ha
-fölismerek valamit magam körül, azok csupa elszomorító és szívettépő
-tárgyak szívem számára és nem vethetem szemeimet arra, ami érint és
-környez, anélkül, hogy bennök valami okot ne találnék a megvetésre, ami
-felháborít, vagy a fájdalomra, ami megszomorít. Távolítsuk el hát
-elmémből az összes kínos tárgyakat, amelyekkel époly fájdalmasan, mint
-hasztalanul foglalkoznám. Egyedül állván életem hátralevő részében,
-mivel csak magamban találom meg a vigasztalást, a reménységet és a
-békét, nem szabad és nem is akarok többé egyébbel, mint csupán magammal
-foglalkozni. Ebben az állapotban veszem újra elő annak a szigorú és
-őszinte vizsgálatnak a folytatását, amelyet hajdan _Vallomásaim_nak
-neveztem. Utolsó napjaimat annak szentelem, hogy tanulmányozom magamat
-és előre elkészítem a számadást, amelyet nem fogok késni magamról
-nyújtani. Adjuk át teljesen magunkat a saját lelkemmel való társalgás
-édességének, mivelhogy ez az egyetlen, amit az emberek nem vehetnek el
-tőlem. Ha belső állapotom fölött való elmélkedéssel sikerül azt jobban
-rendbe hoznom és a bajtól, ami még benne maradhat, megtisztítanom,
-elmélkedéseim nem fognak teljesen kárba veszni és habár semmi hasznomat
-sem vehetik már a földön, utolsó napjaimat nem vesztegettem el hiába.
-Naponkénti sétáim üres időit gyakran bájos szemlélődések töltötték ki és
-sajnálom, hogy azok kivesztek emlékezetemből. Írásban fogom megrögzíteni
-azokat, amelyek még ezután fölbukkannak; és valahányszor újra elolvasom,
-újra végigélvezem őket. El fogom feledni szerencsétlenségeimet,
-üldözőimet, gyalázataimat, ha arra az árra gondolok, amit szívem
-kiérdemelt.
-
-Ezek a lapok tulajdonképpen csak álmodozásaimnak formátlan naplói
-lesznek. Sok szó lesz bennök rólam, mivel egy magányos ember, aki
-elmélkedik, szükségképpen sokat foglalkozik önmagával. Egyébiránt
-mindazok az idegen eszmék, amelyek séta közben fejemen átsuhannak,
-hasonlóképpen megtalálják benne helyöket. El fogom mondani, mit
-gondoltam, úgy, amint az bennem támadt és époly kevés kapcsolattal, mint
-a mennyiben a tegnapi képzetek a másnapiakkal rendesen állanak. De ebből
-jellememnek és kedélyhangulatomnak mindig új ismerete fog származni,
-amaz érzelmek és gondolatok megismerése révén, amelyek mostani szokatlan
-állapotomban elmém naponkénti táplálékát alkotják. E lapok tehát
-_Vallomásaim_ függeléke gyanánt tekinthetők, de nem adom nekik többé ezt
-a címet, mivel úgy érzem, hogy semmi olyas mondanivalóm sincs, ami ezt
-megérdemelhetné. Szívem megtisztult a balsors kohójában és alig találok
-benne – amint gondosan vizsgálom – a megróvható hajlam némi
-maradványára. Mit gyónhatnék még meg, mikor minden földi vonzalmat
-kiszakítottak belőle? Époly kevéssé dícsérhetem, mint gáncsolhatom
-magamat: ezentúl semmi vagyok az emberek közt és csupán ez mindaz, ami
-lehetek, minthogy semmi valóságos viszonyban, igazi társaságban sem
-állok velök. Minthogy semmi jót sem tehetek, ami rosszra ne forduljon,
-minthogy nem cselekedhetem úgy, hogy másnak vagy magamnak ne ártsak, a
-tartózkodás lett egyetlen kötelességemmé és ezt amennyire tőlem telik,
-teljesítem. De e testi tétlenség közben lelkem még egyre munkálkodik,
-még érzelmeket, gondolatokat teremt és belső erkölcsi élete, minden
-földi és idői érdek halála folytán, még erősbülni látszik. Testem csak
-zavar, csak akadály ezentúl számomra és amennyire csak birom, előre
-felszabadulok alóla.
-
-Egy ily szokatlan helyzet bizonyára megérdemli, hogy megvizsgáltassék és
-leirassék s ennek a vizsgálatnak szentelem utolsó szabad időmet. Hogy
-ezt sikerrel tehessem, rend- és módszeresen kellene eljárnom; de erre a
-munkára képtelen vagyok, sőt ez el is távolítana attól a célomtól, hogy
-számot adjak magamnak lelkem módosulatairól és ezek egymásra
-következéseiről. Bizonyos tekintetben azokat a műveleteket fogom magamon
-elvégezni, amelyeket a fizikusok a levegővel végeznek, hogy annak
-naponkénti állapotát megismerjék. Lelkemre fogom alkalmazni a
-légsúlymérőt és ezek a jól irányított és többször megismételt műveletek
-époly biztos eredményeket szolgáltathatnak majd nekem, mint az övéik. De
-nem terjesztem ki ily messze vállalatomat. Beérem azzal, hogy jegyzékbe
-veszem műveleteimet és nem törekszem arra, hogy rendszerbe foglaljam
-őket. Ugyanarra a kísérletre vállalkozom, mint Montaigne, de teljesen
-ellenkező céllal, mint ő: mert ő csak mások számára írta _Essais_-it,
-míg én csak a magam számára írom _Álmodozásaimat_. Ha öregebb napjaimban
-az elköltözés közeledtekor ugyanabban a helyzetben maradok, miként
-remélem, mint amelyben vagyok, olvasásuk eszembe fogja idézni azt az
-édes érzést, amelyet írásuk közben élvezek és ekképen újjászülvén
-számomra az elmult időt, úgyszólván meg fogja létemet kettőztetni.
-Dacára az embereknek, még tudom élvezni a társaság kellemét és
-elaggottan egy más korban fogok élni magammal, mintha egy fiatalabb
-barátommal élnék.
-
-Első _Vallomásaimat_ és _Dialógusaimat_ folytonos aggodalomban írtam
-amiatt, hogyan rejthetném el őket üldözőim ragadozó kezei elől, hogy –
-ha lehetséges – eljuttassam őket a későbbi nemzedékekhez. Erre az iratra
-nézve nem gyötör többé ez a nyugtalanság; tudom, hogy úgyis hiábavaló
-lenne; és miután az a vágy, hogy az emberek jobban megismerjenek,
-kialudt szívemben, csak mély közömbösség maradt ott, mind igazi irataim,
-mind ártatlanságom emlékműveinek sorsára vonatkozólag, amelyek talán már
-mindörökre megsemmisültek. Hadd kémleljék ki, mit csinálok, hadd
-nyugtalankodjanak e lapok miatt, hadd kerítsék hatalmukba, hadd
-sikkasszák el, hadd hamisítsák meg őket, – mindez egyre megy nekem
-ezentúl. Sem el nem rejtem, sem nem mutogatom őket. Ha életemben
-elrabolják tőlem, sem a megírásuknál érzett örömet, sem azok tartalmának
-emlékezetét, sem azokat a magános elmélkedéseket, amelyeknek azok
-eredményei és amelyek forrása csak lelkemmel együtt aludhat ki, nem
-fogják tőlem elrabolni. Ha balsorsom legelső csapásaitól kezdve értettem
-volna hozzá, hogy végzetem ellen ne rugdalózzam és arra határozzam
-magam, amire ma határozom: az emberek minden erőfeszítései, minden
-borzalmas cselfogásai hatástalanul pattantak volna le rólam és összes
-cselszövényeikkel sem zavarták volna meg jobban nyugalmamat, mint ahogy
-ezentúl összes sikereikkel sem képesek azt megzavarni; hadd élvezzék
-tetszésök szerint gyalázatomat, abban nem fognak megakadályozni, hogy
-ártatlanságomat élvezzem és napjaimat, minden ármánykodásaik ellenére,
-békében fejezzem be.
-
-
-
-
-Második séta.
-
-Miután tehát arra az elhatározásra jutottam, hogy leírom lelkem szokásos
-állapotát, a legszokatlanabb helyzetben, amelyben valaha halandó lehet,
-e vállalkozásom végrehajtására semmi egyszerűbb és biztosabb módot nem
-láttam, mintha hűséges lajtsromot vezetek magános sétáimról és azokról
-az álmodozásokról, amelyek azokat kitöltik, amikor fejem teljesen szabad
-és gondolataim ellenállás és feszély nélkül követhetik kedvenc
-hajlamaikat. A magánynak és elmélkedésnek ezen órái az egyedüli órái a
-napnak, amikor teljesen a magamé vagyok, a magamé minden elszóródás
-nélkül, akadály nélkül és amikor igazán elmondhatom, hogy az vagyok,
-amivé a természet rendelt.
-
-Csakhamar éreztem, hogy szerfölött sokáig késtem e terv kivitelével.
-Kevésbbé élénk képzeletem nem lobban már úgy lángra, mint hajdan, ama
-tárgy szemléleténél, amely azt mozgásba hozza, kevésbbé mámorosodom meg
-az álmodozás deliriumától; több visszaemlékezés, mint új alkotás van
-abban, amit ezentúl létrehoz; lanyha lankadtság bágyasztja el minden
-képességemet; lelkem csak kínosan tud roskatag hüvelyéből magasra
-szökellni és ama jövő állapot reménye nélkül, amely után áhítozom, mivel
-érzem, hogy jogom van reá, csupán emlékezésekben élnék. Így tehát, hogy
-magamat hanyatlásom előtt vizsgálhassam, legalább néhány évvel azokba az
-időkbe kell visszaszállnom, amikor itt alant minden reményemet
-elveszítvén és nem találván többé a földön táplálékot szívem számára,
-lassankint hozzászoktam ahhoz, hogy azt saját lényegével tápláljam és
-minden eledelét önmagamban keressem.
-
-Ez a segélyforrás, amely fölötte későn jutott eszembe, oly termékennyé
-lett, hogy csakhamar mindenért kárpótolni tudott engem. Az
-önmagambatérés szokása végre elfeledtette velem bajaim érzését, sőt
-majdnem emlékét is; így saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az
-igazi boldogság forrása bennünk van és semmi emberi hatalom sem képes
-reá, hogy igazán nyomorulttá tegye azt, aki tudja akarni, hogy boldog
-legyen. Négy vagy öt év óta rendszeresen megízleltem azokat a benső
-gyönyöröket, amelyeket a szerető és szelid lelkek a szemlélődésben
-találnak. Ezek az elragadtatások, ezek az extázisok, amelyeket néha-néha
-éreztem, mikor így egyedül sétáltam, oly élvezetek voltak, amelyeket
-üldözőimnek köszönhettem; nélkülök sohasem találtam, sohasem ismertem
-volna meg azokat a kincseket, amelyeket magamban hordtam. Igazán nehéz
-ennyi gazdagságról hűséges jegyzéket vezetnem. Ha a sok édes ábrándozást
-eszembe akartam idézni, ahelyett, hogy leírnám őket, visszaestem
-beléjük. Oly lelkiállapot ez, amelyet a visszaemlékezés újra visszahoz
-és amelyet csakhamar megszünnénk ismerni, ha teljesen megszűnnénk azt
-érezni.
-
-Jól éreztem ezt a hatást azokban a sétákban, amelyek ama tervem
-megfogamzását követték, hogy megírom _Vallomásaim_ folytatását,
-különösen abban, amelyről beszélni akarok és amelynél egy váratlan
-baleset megszakította képzeteim fonalát és egyidőre más irányba terelte
-őket.
-
-1776 október 24-én, egy csütörtöki napon ebéd után a körutak mentén
-haladtam egészen a Chemin Vert-utcáig, a melyen át a menilmontanti
-magaslatokra jutottam fel, innen pedig a szőlők és rétek közt vivő
-ösvények nyomát követve, Charonneig azon a mosolygós tájon haladtam át,
-mely e két falut egymástól elválasztja; azután egy fordulót tettem, hogy
-a másik oldalról ugyanezeken a réteken át térjek vissza. Ugyanaz az édes
-gyönyörűség és érdeklődés töltött el, amint végighaladtam rajtok, amely
-a kellemes tájképeknél mindig elfogott és néha meg-megálltam, hogy a
-növényeket a zöld mezőben szemügyre vegyem. Észrevettem kettőt, melyeket
-eléggé ritkán láttam Párizs körül és amelyeket nagy bőségben találtam
-itt ebben a járásban. Az egyik a _Picris hieracioides_, az összetettek
-családjából, a másik pedig a _Bupleurum falcatum_, az
-ernyősvirágúakéból. Ez a fölfedezés nagy örömre hangolt és sokáig
-szórakoztatott, míg végül egy, kivált ily emelkedett helyen, még ritkább
-növényre bukkantam, t. i. a _Cerastium aquaticum_-ra, amelyet – dacára a
-még aznap bekövetkezett balesetemnek – megtaláltam egy könyvben, amelyet
-magammal hordtam és növénygyűjteményembe soroztam.
-
-Végre, miután több más növényt tüzetesen szemügyre vettem, amelyet még
-virágzó állapotban láttam és amelyek külső képe és felsorolása, bár
-ismerős volt előttem, mégis mindig örömet okozott, lassankint
-abbahagytam ezeket az aprólékos megfigyeléseket és annak a nem kevésbbé
-kellemes, de megindítóbb benyomásnak engedtem át magamat, melyet mindez
-együttvéve gyakorolt reám. A szüret néhány nappal előbb véget ért; a
-városi sétálók már visszahúzódtak, a parasztok is elhagyták a téli
-munkálatokig a szántóföldeket. A még zöld és mosolygó, de részben
-lombjavesztett és már csaknem egészen elhagyatott mezőség mindenütt a
-magánynak és a tél közeledésének képét tárta elém. Tekintetéből az édes
-és szomorú benyomásoknak keveréke származott, nagyon is hasonló az én
-koromhoz és sorsomhoz, semhogy magamra ne alkalmazzam. Egy ártatlan és
-szerencsétlen élet alkonyán láttam magamat, lelkem még telve heves
-érzelmekkel s elmém még egynémely virággal díszítve, de amelyeket már
-elhervasztott a szomorúság és elszárítottak a bosszúságok. Egyedül és
-elhagyatva az első fagyok közeledtét éreztem és kiapadó képzeletem nem
-népesítette be többé magányomat szívem szerint alkotott lényekkel.
-Sóhajtva így szóltam magamban: Mit műveltem itt alant? Arra születtem,
-hogy éljek és meghalok anélkül, hogy éltem volna. Legalább nem az én
-hibám volt és létem teremtőjéhez el fogom vinni, ha nem is a jó
-cselekedetek áldozatát, amelyeket nem engedtek végrehajtanom, legalább a
-meghiúsított jó szándékok, az egészséges, de hatástalanná tett érzelmek
-és az emberek megvetésétől kipróbált türelem adóját. Ellágyultam ezekre
-az elmélkedésekre, röviden összefoglaltam lelkem gerjedelmeit
-ifjúkoromtól fogva és érett korom idején, meg amióta kirekesztettek az
-emberi társadalomból és ama hosszú visszavonultság alatt, amelyben
-napjaimat be kell fejeznem. Gyönyörűséggel tértem vissza szívem minden
-vonzalmához, annak oly gyöngéd, de oly vak ragaszkodásaihoz, azokhoz a
-nem annyira szomorú, mint inkább vigasztaló képzetekhez, amelyekkel
-elmém néhány év óta táplálkozott és rajta voltam, hogy eléggé
-visszaidézzem őket emlékezetembe és így csaknem ahhoz hasonló gyönyörrel
-írjam le őket, mint amilyennel annak idején átengedtem volt magamat
-nekik. Délutánom e békés elmélkedések közt telt el és napommal nagyon
-megelégedve tértem hazafelé, amikor az az esemény, amelynek elbeszélése
-most következik, kiragodott álmodozásaimból.
-
-Hat óra tájban a menilmonti lejtőn ereszkedtem alá, csaknem átellenben a
-Galant Jardinier-vel, amikor az előttem haladó járókelők egyszerre nagy
-hirtelen félreugrottak s én egy nagy dán kutyát láttam magam felé
-rohanni, amely teljes erejével egy hintó előtt száguldva, már elegendő
-idővel sem rendelkezett arra, hogy futását meglassítsa vagy
-félretérítse, amikor engem megpillantott. Úgy éreztem, hogy az egyedüli
-mód, amellyel földretaszításomat kikerülhetem, az, ha egy pontosan
-kimért nagy ugrást teszek a magasba, úgy, hogy a kutya alattam
-elhaladhasson, amíg én a levegőben leszek. Ez a villámnál gyorsabb
-gondolat, de amelyet már nem érkeztem sem megfontolni, sem végrehajtani,
-volt az utolsó, balesetem bekövetkezése előtt. Sem a taszítást, sem a
-zuhanást nem éreztem, sem semmit, ami azután következett, egészen addig
-a pillanatig, amíg magamhoz tértem.
-
-Csaknem éjszaka volt, midőn visszanyertem eszméletemet. Három vagy négy
-fiatal ember karjai közt találtam magamat, akik elbeszélték, mi történt
-velem. A dán kutya, nem tudván nekiiramodását visszatartani, két
-lábszáramra zuhant s engem mind tömege súlyával, mind gyorsasága
-erejével meglökve, fejjel előre taszított: leeső testem egész súlyát
-felső állkapcsom fogván föl, az a nagyon göröngyös kövezeten erős
-ütődést szenvedett és a zuhanás annál hevesebb volt, minthogy
-ereszkedőnél lévén, fejem mélyebben szállott alá lábaimnál.
-
-A hintó, amelyikhez a kutya tartozott, nyomban követte ezt és
-keresztülgázolt volna rajtam, ha a kocsis rögtön vissza nem rántotta
-volna lovait. Ezeket tudtam meg azok elbeszéléséből, akik fölemeltek és
-még akkor is támogattak, amikor magamhoz tértem. Az állapot, amelyben e
-pillanatban találtam magamat, sokkal különösebb, semhogy leírását ne
-nyújtanám.
-
-Az éj leszállott. Észrevettem az eget, nehány csillagot s némi kis zöld
-gyepet körülöttem. Ez az első észrevétel egy pillanatig fölséges volt.
-Minden érzésem ebben összpontosult. Ebben a pillanatban keltem életre és
-úgy tetszett, hogy könnyed létemmel mindama tárgyakat eltöltöm,
-amelyeket észrevettem. Teljesen a jelen pillanattal eltelve, semmire sem
-emlékeztem vissza; semmi határozott fogalmam nem volt egyéniségemről, a
-legkisebb képzetem arról, ami velem történt; nem tudtam sem azt, ki
-valék, sem azt, hol valék; nem éreztem sem fájdalmat, sem félelmet, sem
-nyugtalanságot. Láttam, hogy foly a vérem, mint ahogy láttam volna egy
-patak folyását, egyáltalában nem gondolva arra, hogy ez a vér
-valamiképpen az enyém. Egész lényemben elragadó nyugalmat éreztem,
-amelyhez foghatót, valahányszor visszaemlékezem reá, az ismert gyönyörök
-egész hatókörében sohasem találok.
-
-Megkérdezték, hol lakom: képtelen voltam megmondani. Kérdeztem, hol
-vagyok? Azt mondták: _a magas határkőnél_; olybá tűnt föl, mintha azt
-mondták volna: _az Atlas hegyénél_. Fokozatosan meg kellett kérdeznem az
-országot, a várost és a városnegyedet, amelyben voltam. Még ez sem lett
-elegendő, hogy fölismerjem magamat; egészen a boulevardig el kellett
-innen mennem, hogy lakásom és nevem eszembe jusson. Egy ismeretlen úr,
-aki oly jószívű volt, hogy elkísért egy darabon, megtudva, hogy oly
-messze lakom, azt tanácsolta, vegyek a Temple-nál egy bérkocsit s azon
-menjek haza. Azonban nagyon jól lépdeltem, nagyon könnyedén, sem
-fájdalmat, sem semmi sebet nem érezve, habár folyton sok vért hánytam.
-De hideg borzongást éreztem, minek következtében összezúzott fogaim
-nagyon kellemetlenül verődtek össze. A Temple-hoz érkezve, azt
-gondoltam, hogy miután fáradság nélkül lépek, jobb lesz így gyalog
-folytatni utamat, mint kitenni magamat annak, hogy egy bérkocsiban az
-Isten hidege vegyen meg. Így tettem meg a félmértföldet, ami a
-Temple-től a Platrière-utcáig terjed, minden fáradság nélkül lépdelve,
-kikerülve a torlódást, a kocsikat, éppen oly jól megválasztva és követve
-utamat, mint ahogy teljesen jó egészségben tehettem volna. Megérkezem,
-megnyitom a titkos rugót, amelyet a kapu ajtajára tétettek,
-felkapaszkodom a homályban a lépcsőn és végre belépek otthonomba minden
-más baleset nélkül, mint zuhanásom és következményei, amelyeket még
-észre sem vettem ekkor.
-
-Feleségem sikoltozásai, amikor engem megpillantott, értésemre adták,
-hogy cudarabbul jártam, semmint hivén. Az éjet eltöltém anélkül, hogy
-ismerném és érezném még bajomat. Másnap a következőket éreztem és
-találtam: Felső ajkam belülről egészen az orromig meg volt hasadva,
-kívülről a bőr jobban megvédte és megakadályozta a teljes elszakadást;
-négy fogam belevágódott a felső állkapocsba, az arcnak egész része,
-amely ezt takarja, végtelenül meg volt dagadva és összezúzódva, jobb
-hüvelykujjam összetiporva és igen felnőve, bal hüvelykujjam súlyosan
-megsebesülve, balkarom megtaposva, baltérdem szintén nagyon megdagadva
-és azt egy erős és fájdalmas zúzódás miatt teljesen képtelen voltam
-meghajlítani. De mind e sok zúzódás dacára semmi tagom sem tört el, még
-csak egy fogam sem, oly szerencse, amely ehhez hasonló zuhanásnál a
-csodával határos.
-
-Ime: egészen híven balesetem története. Ez a történet néhány nap alatt
-egész Párisban annyira megváltoztatva és kiforgatva terjedt el, hogy
-lehetetlen volt rajta bármit is fölismerni. Előre számíthattam erre az
-átalakításra; de annyi furcsa körülmény járult hozzá, annyi homályos
-beszéd és elhallgatás kísérte, oly nevetségesen diszkrét hangon
-beszéltek nekem róla, hogy mindez a rejtély nyugtalanítani kezdett.
-Mindig gyűlöltem a sötétséget, mi természetszerűleg borzalmat kelt
-bennem s ezt a borzadályt az a sötétség, amely annyi év óta környez, nem
-csökkenthette. E korszak minden furcsasága közül csak egyet fogok
-megjegyezni, de ez elegendő lesz arra, hogy a többieket is
-megítélhessük.
-
-M***, akivel soha semmiféle összeköttetésben sem állottam, elküldte
-hozzám titkárát, hogy tudakozódjék hogylétem felől és nagy
-szolgálatkészséggel felajánlotta szolgálatait, de azok a fennforgó
-körülmények közt javulásomra nem nagyon hasznosaknak tűntek föl előttem.
-Titkárja azonban egyre nagyon élénken sürgetett, hogy vegyem igénybe
-ajánlatait s utóljára azt mondta, hogyha nem bízom benne, egyenesen
-M***-nek írhatok. Ez a nagy buzgólkodás és az a bizalmaskodó hang,
-amellyel ezt kísérte, elárulta előttem, hogy mindez alatt valami rejtély
-lappang, amelybe hasztalan igyekeztem behatolni. Nekem sem kellett
-egyéb, hogy megriadjak, kivált abban a felizgatott állapotban, amelybe
-balesetem és az azt kísérő láz juttatta fejemet. Ezer nyugtalanító és
-szomorú föltevés rohanta meg lelkemet; mindahhoz, ami körültem történt,
-magyarázatokat fűztem, amelyek inkább a láz deliriumát, mint egy oly
-férfiú hidegvérét jelezték, aki semmi iránt sem érdeklődik többé.
-
-Egy más esemény végkép megzavarta nyugalmamat. ***-né néhány év óta
-meg-meglátogatott, anélkül, hogy gyaníthatnám: miért? Apróbb affektált
-ajándékai, gyakori oknélküli és unalmas látogatásai eléggé jelezték
-előttem, hogy valami titkos célja van velük, de nem tárták azt föl
-előttem. Egy regényről beszélt nekem, amelyet írni akart, hogy a
-királynénak felajánlja. Megmondtam neki, mit tartok az írónőkről.
-Értésemre adta, hogy e tervének célja anyagi helyzetének rendbehozatala
-s e végből támogatásra van szüksége; semmi ellenvetést sem tehettem.
-Utóbb azt mondta, hogy miután a királynéhoz nem tudott bejutni,
-elhatározta, hogy a nagyközönséghez fordul könyvével. Ez sem olyan dolog
-volt, hogy tanácsokat adjak neki, amiket nem is kért tőlem és amelyeket
-meg sem fogadott volna. Beszélt róla, hogy előzőleg megmutatja nekem
-kéziratát. Kértem, hogy a világért se tegye és nem tette.
-
-Lábbadozásom alatt egy szép napon elküldte nekem könyvét teljesen
-kinyomtatva, sőt bekötve és az előszóban oly vastag, oly izléstelenül
-felrakott és annyi nagyképűséggel kiszínezett dícséretet találtam
-magamról, hogy nagyon kellemetlenül éreztem miatta magamat. Az a durva
-csúszás-mászás, amely az egészen érezhető volt, sohasem járt együtt a
-jóakarattal; szívem nem szokott e tekintetben csalatkozni.
-
-Néhány nap múlva ***-né leányával együtt meglátogatott. Tudomásomra
-hozta, hogy könyve igen nagy föltűnést keltett egy jegyzet miatt; én
-alig vettem észre ezt a jegyzetet, midőn a regényt futólag átlapoztam.
-***-né eltávozása után újra elolvastam azt; fontolóra vettem célzatát s
-úgy hiszem, megtaláltam benne látogatásainak, hízelgéseinek, előszava
-vaskos dicséreteinek indító okát és úgy láttam, mindennek nem volt más
-célja, mint a közönséget úgy hangolni, hogy nekem tulajdonítsa ezt a
-jegyzetet s következéskép azt a gáncsolást, amelyet az közzétételének
-fennforgó körülményei közt szerzője ellen fölidézhetett.
-
-Semmi eszköz sem volt kezemügyében, hogy ezt az álhírt és azt a
-benyomást, amelyet az fölkelthetett, leromboljam s mindaz, ami rajtam
-állt, csupán annyi volt, hogy ne tápláljam azt, továbbra is eltűrve
-***-nének és leányának hiábavaló és tüntető látogatásait. E célból a
-következő levélkét írtam az anyának:
-
-«Miután Rousseau egy szerzőt sem fogad magánál, megköszöni ***-nének
-jóindulatát és fölkéri, ne tisztelje meg többé látogatásaival.»
-
-Egy formájára nézve udvarias, de csavaros észjárású levéllel válaszolt,
-mint amilyenek mindazok, amelyeket hasonló esetben írnak hozzám. Barbár
-módon tőrt döftem érzékeny szívébe és elhihetem levelének hangjáról,
-hogy miután oly élénk és oly igaz érzelmekkel viseltetik irántam, ezt a
-szakítást nem fogja úgy elviselni, hogy bele ne haljon. Mint látszik, az
-egyenesség és nyiltszívűség minden dologban szörnyű bűn a világon s én
-gonosznak és kegyetlennek tűnök fel kortársaim előtt, holott nincs más
-bűnöm, mint hogy nem vagyok hamis és álnok, mint ők.
-
-Többízben kimentem már hazulról, sőt elég sokszor sétáltam a
-Tuilleries-ben, amikor többeknek azok közül, akikkel találkoztam, a
-csodálkozásán láttam, hogy valami más hír is keringhet felőlem, amiről
-még nem hallottam. Végre megtudtam, hogy azt híresztelték felőlem, hogy
-_elesésem folytán_ meghaltam és ez a hír oly hirtelenséggel terjedt és
-oly makacsul, hogy több mint két héttel azután, hogy értesültem róla,
-mint bizonyos dologról beszéltek róla az udvarnál. Az _Avignoni Hiradó_
-(Le Courrier d’Avignon) – s ezt siettek nekem megírni – midőn ezt a
-szerencsés hírt tudatta, nem mulasztotta el, hogy ez alkalommal a
-gyalázkodások és méltatlanságok azon adójából, amelyeket halálom után
-emlékezetem számára gyászszónoklatok gyanánt készen tartogatnak, előre
-egy kis ízelítőt ne adjon.
-
-Ezt a hírt egy még különösebb körülmény kísérte, amelyről csak
-véletlenül értesültem és amelyről semmi további részleteket sem sikerült
-megtudnom. Ez az volt, hogy egyidejűleg aláírást indítottak az általam
-hátrahagyott kéziratok kinyomatására. Ebből megértettem, hogy készen
-tartogattak egy iratcsomót, amelyet kizárólag azért gyártottak, hogy
-azokot tüstént halálom után a nevem alatt kiadják; mert elgondolni azt,
-hogy bármit azokból, amiket tényleg találhatnának, híven kinyomtatnának,
-oly balgaság volt, ami nem juthatott egy okos ember eszébe és amitől
-tizenöt évi tapasztalatom nagyon is megóvott engemet.
-
-Ezek a sorban egymás után tett észrevételek, amelyeket több más, nem
-kevésbbé meglepő követett, újra megriasztották képzeletemet, amelyről
-azt hittem, hogy már erejét vesztette; és ez a sűrű sötétség, amelyet
-szünet nélkül fokoztak körülöttem, mindazt a borzalmat újra lángra
-gyújtotta, amelyet természetszerűleg keltenek bennem. Agyonfárasztottam
-magamat azzal, hogy ezer magyarázatot fűztem hozzájok és megérteni
-törekedtem a rejtélyeket, amelyeket megfejthetetlenekké tettek számomra.
-Ennek a sok talánynak egyetlen állandó eredménye összes megelőző
-következtetéseim megerősítése lőn, t. i. hogy miután személyemnek és
-jóhírnevemnek sorsát az egész most élő nemzedék egyetértőleg
-megállapította, semmi erőfeszítésem ki nem vonhatott engem az alól,
-mivel bármi hagyatékot is teljesen lehetetlen későbbi korokra
-eljuttatnom anélkül, hogy ne oly kezek útján származtassam el azokba,
-amelyeknek érdekökben áll annak eltüntetése.
-
-De ezúttal tovább mentem. Annyi véletlen körülmény halmaza,
-legkegyetlenebb ellenségeimnek úgyszólván a szerencse-eszközölte
-fölemelkedése; mindazok, akik a kormány rúdjánál ülnek, mindazok, akik a
-közvéleményt irányítják, az összes magas állásban levő, az összes
-hangadó emberek, mintha csak a rosta szemelte volna őket ki azok közül,
-akiknek valami titkos neheztelésök van ellenem, hogy a közös
-összeesküvésben részesek legyenek, – ez az egyetemes egyetértés sokkal
-rendkívülibb, semhogy tisztán a véletlen műve lehessen. Egyetlenegy
-ember, aki vonakodott volna abban résztvenni, egyetlenegy ellentétes
-esemény, egyetlenegy előre nem látott és akadályozó körülmény elegendő
-lett volna arra, hogy azt halomra döntse. De így valamennyi akarat,
-valamennyi végzetszerűség, a szerencse és az összes változások
-megszilárdították az emberek munkáját és ez az oly meglepő, szinte a
-csodával határos összetalálkozás nem hagyhat fenn nálam semmi kétséget
-aziránt, hogy teljes sikere előre meg volt írva az örök isteni
-végzésekben. Egy sereg különös megfigyelés részint a múltból, részint a
-jelenből annyira megerősít ebben a vélekedésemben, hogy nem birom
-magamat visszatartani attól, hogy ugyanazt a művet, amit eddigelé csak
-az emberi gonoszság gyümölcsének néztem, ezentúl úgy ne tekintsem, mint
-az ég azon titkainak egyikét, amelyeket az emberi ész képtelen
-megfejteni.
-
-Ez a gondolat távolról sem kegyetlen és szívettépő reám nézve, hanem
-inkább megvigasztal, lecsöndesít és segít megnyugodnom. Nem megyek oly
-messzire, mint Szent Ágoston, aki még elkárhozásában is
-megvigasztalódott volna, ha ez lett volna Isten akarata. Az én
-megnyugvásom, igaz, kevésbbé önzetlen, de nem kevésbbé tiszta és a
-forrás, amelyből ered, szerintem méltóbb ama tökéletes lényhez, akit
-imádok.
-
-Isten igazságos; ő akarja, hogy szenvedjek; s ő tudja, hogy ártatlan
-vagyok. Ime bizalmam indító oka; szívem és eszem azt kiáltja felém, hogy
-az nem fog engem megcsalni. Hadd dolgozzanak hát az emberek és a sors;
-tanuljunk meg zúgolódás nélkül szenvedni: utoljára mindennek rendbe kell
-jönnie és előbb vagy utóbb én is helyemre kerülök.
-
-
-
-
-Harmadik séta.
-
-Megöregszem, miközben egyre tanulok.
-
-Solon gyakran ismételte öreg korában ezt a verset. Olyan értelme van,
-hogy én is elmondhatnám az enyémre vonatkozólag; de bizony nagyon
-szomorú tudomány az, amit a tapasztalat húsz év óta velem szereztetett:
-ennél többet ér a tudatlanság. A balsors kétségkívül nagy tanítómester;
-de ez a tanító drágán fizetteti meg tanításait és a haszon, mit belőle
-vonhatunk, sokszor nem ér föl azzal az árral, amit értök fizetünk.
-Egyébiránt, mielőtt mindezt az ismeretet ily késői leckék útján
-megszereztük volna, a felhasználására való alkalmas pillanat elmúlik. Az
-ifjúkor való arra, hogy tanulmányozzuk a bölcseséget; az öregkor már az
-alkalmazásának az ideje. A tapasztalat, elismerem, mindig oktat, de csak
-arra az előttünk álló arasznyi időre használ. Nem késő-e már a meghalás
-pillanatában tanulnunk meg, hogyan kellett volna élnünk?
-
-Eh, mit használnak nekem a sorsomról, és amelyeknek ez a kifolyása, a
-mások szenvedélyeiről oly későn és oly fájdalmasan szerzett
-felvilágosítások? Hisz’ csak azért tanultam jobban megismerni az
-embereket, hogy jobban érezhessem a nyomorúságot, amelybe taszítottak;
-de ez az ismeret, jóllehet föltárta előttem összes kelepcéiket, egyet
-sem tudott velem elkerültetni. Miért nem maradtam mindig ebben az
-együgyü, de édes bizalomban, amely annyi éven át nagyhangú barátaim
-zsákmányává és játékszerévé tett anélkül, hogy mindenféle
-cselszövényeikkel körülfonva, a legkisebb sejtelmem lett volna is
-azokról! Félrevezetett bolondjuk és áldozatuk valék, igaz, de azt
-hittem, szeretnek, s szívem élvezte a barátságot, amelyet bennem
-keltettek, nekik is ugyanoly barátságot tulajdonítva magam iránt. A
-szomorú igazság, amelyet az idő és a belátás leleplezett előttem,
-miközben éreztette velem szerencsétlenségemet, megmutatta nekem, hogy
-nem lehet rajta segíteni és nincsen számomra egyéb hátra, mint sorsomban
-megnyugodni. Így hát korom minden tapasztalata helyzetemben ezidőszerint
-mitsem használ számomra és épúgy hiábavaló a jövőre nézve.
-
-Küzdőtérre lépünk születésünkkor és lelépünk róla, midőn meghalunk. Mit
-használ megtanulnunk, hogyan kellett volna jobban kormányoznunk
-kocsinkat, amikor már a versenypálya végére értünk? Most már csak annak
-számbavétele van hátra, hogyan fogunk belőle kijutni. Egy aggastyán
-tanulmánya, ha van még ideje reá, egyedül arra irányulhat, hogy tanuljon
-meghalni és éppen ez az, amit legkevésbbé cselekednek az én koromban;
-mindenre gondolnak ekkor, kivéve ezt. Minden aggastyán jobban
-ragaszkodik az élethez, mint a gyermekek és nehezebb szívvel távozik el
-belőle, mint a fiatal emberek. Ez onnan van, hogy miután minden munkájuk
-erre az életre irányult, ennek végén látják, hogy fáradozásuk hiábavaló
-volt. Minden gondjukat, minden javukat, keserves virrasztásaik minden
-gyümölcsét, mindent itt hagynak, amikor eltávoznak. Nem gondoltak reá,
-hogy valami olyasmit szerezzenek életök folyamán, amit magokkal
-vihessenek, ha meghalnak.
-
-Mindezt elmondtam magamban, amikor ideje volt, hogy elmondjam és ha nem
-használhattam fel bölcsebben elmélkedéseimet, nem azon múlt, mintha nem
-idejében tettem és azokat kellően meg nem emésztettem volna.
-Gyermekkorom óta a világ forgatagába kidobatva, korán megtanultam a
-tapasztalat révén, hogy nem arra valék teremtve, hogy ott éljek és
-sohasem fogok benne eljutni arra az állapotra, amely után szívem
-vágyódott. Lemondva tehát arról, hogy az emberek közt keressem a
-boldogságot, amelyet – éreztem – ott nem találhatok meg, tüzes
-képzelődésem már alig megkezdett életem pályája fölött ugrált, mint egy
-oly terep fölött, amely rám nézve idegen volt, hogy egy csöndes
-talapzaton nyugodjék meg, amelyen lábamat megvethessem.
-
-Ez az érzés, tápláltatva gyermekkoromtól fogva a nevelés által és
-erősíttetve egész életemen át a nyomorúságok és szerencsétlenségek ama
-hosszú szövedéke által, amely azt betöltötte, minden időben arra
-indított, hogy több érdeklődéssel és gonddal törekedjem megismerkedni
-létem természetével és rendeltetésével, mint aminővel bárki másnál
-találkoztam. Sok olyan embert láttam, akik tudósabban bölcselkedtek
-nálamnál, de bölcselkedésök úgyszólván idegen volt rájok nézve.
-Tudósabbak akarván lenni, mint mások, tanulmányozták a világegyetemet,
-hogy megtudják, miként van az berendezve, mint ahogy tanulmányoztak
-volna valami gépet, amelyet megpillantanak, puszta kiváncsiságból.
-Tanulmányozták az emberi természetet, hogy nagy bölcsen beszélhessenek
-róla, de nem azért, hogy önmagukat megismerjék; dolgoztak, hogy másokat
-oktassanak, de nem azért, hogy önmagukat bensejükben felvilágosítsák.
-Többen közülök csak egy-egy könyvet akartak írni, mindegy: akármilyet,
-csak kedvező fogadtatásra találjon. Amikor aztán megírták és
-közzétették, tartalma azontúl egyáltalában nem érdekelte őket, hacsak
-nem azért, hogy azt másokkal elismertessék vagy pedig azt – támadás
-esetén – megvédelmezzék, de egyébként semmi tekintetben sem fordították
-azt a maguk hasznára, sőt zavarba sem jöttek a miatt, hogy ez a tartalom
-hamis volt-e vagy igaz, föltéve, hogy nem cáfolták meg. Ami engem illet,
-amikor tanulni óhajtottam, ez azért történt, hogy magam tudjak, nem
-pedig azért, hogy oktassak; mindig azt tartottam, hogy mielőtt másokat
-oktatnánk, azzal kell kezdeni, hogy magunk tudjunk eleget; és mindama
-tanulmányok közül, amelyeket életemben az emberek közt igyekeztem
-végezni, nem igen van olyan, amelyet egyedül egy elhagyott szigeten,
-amelybe hátralevő napjaimra száműztek volna, époly jól el ne végeztem
-volna. Amit tennünk kell, sok részben attól függ, amit hinnunk kell; és
-mindabban, ami nem tartozik a természet első szükségleteihez,
-véleményeink szolgálnak cselekedeteink zsinórmértékeül. Ebből az
-alapelvből kiindulva, amelyhez mindig ragaszkodtam, gyakran és sokáig
-igyekeztem – hogy életem tevékenységét irányítsam – megismerni annak
-igazi célját és csakhamar megvigasztalódtam azért, hogy csekély a
-rátermettségem a világban való ügyes viselkedésre, midőn éreztem, hogy
-nem szükséges itt erre a célra törekedni.
-
-Oly család körében születve, amelyben a jó erkölcs és a kegyesség
-uralkodott; azután egy bölcs és vallásos lelkésznél szelid nevelésben
-részesülve, legzsengébb gyermekkoromtól fogva oly alapelveket,
-vezéreszméket, mások azt mondanák: előitéleteket szívtam magamba,
-amelyek sohasem hagytak el teljesen. Még mint gyermek, önmagamra
-hagyatva, édesgetésekkel körülfonva, a hiúságtól elcsábítva, a
-reménységtől kecsegtetve, a nyomorúságtól kényszerítve, katholikussá
-lettem; de mindig keresztyén maradtam s csakhamar a szokástól
-indíttatva, szívem őszintén ragaszkodott új vallásomhoz. Warensné
-oktatásai, példái megszilárdítottak ebben a ragaszkodásomban. A falusi
-magány, amelyben ifjúkorom virágos éveit töltöttem, a jó könyvek
-tanulmánya, aminek egész hévvel nekifeküdtem, megerősítették ő mellette
-a gyöngéd érzelmekre való természetes hajlandóságaimat és csaknem a
-Fénelon módja szerint való ájtatossá tettek. A magányban való
-elmélkedés, a természet tanulmányozása, a világegyetem szemlélete arra
-kényszerített egy magános embert, hogy szüntelenül a Teremtő keblére
-boruljon és édes nyugtalankodással keresse mindannak célját, amit lát és
-mindannak okát, amit érez. Mikor sorsom a világ forgatagába dobott,
-semmit sem találtam ott többé, ami egy pillanatra is kecsegtethette
-volna szívemet. Az édes szabadidők után való sajnálkozás mindenüvé
-elkisért és közömbösséggel meg undorral borított el mindent, ami a kezem
-ügyébe eshetett és alkalmas volt arra, hogy szerencséhez és
-tisztességhez segítsen. Bizonytalanul vergődve nyugtalan kivánságaimmal,
-keveset reméltem, még kevesebbet nyertem és még a jólét verőfényénél is
-éreztem, hogyha mindazt megnyertem volna is, aminek keresésére indultam,
-azt a boldogságot, amely után szívem áhitozott anélkül, hogy annak
-tárgyát megkülönböztethette volna, nem találtam volna meg. Így hát
-minden hozzájárult ahhoz, hogy elszakítsa vonzalmaimat e világtól, még
-ama szerencsétlenségek előtt, amelyek aztán teljesen idegenné tettek
-engem abban. Elérkeztem negyven éves koromhoz, a nyomorúság és a jó
-szerencse, a bölcseség és a tévelygés közt lebegve, telve szokásbeli
-hibákkal minden rosszra való hajlandóság nélkül szívemben, csak úgy
-találomra eszemmeghatározta alapelvek nélkül és nem ügyelve
-kötelességeimre a nélkül, hogy megvetettem volna, de gyakran a nélkül,
-hogy kellőleg ismerném őket.
-
-Ifjúkoromtól fogva úgy tűztem magam elé ezt a negyvenéves kort, mint a
-célhozjutás iránt való erőfeszítéseim és mindennemű igényeim végpontját.
-Szilárdan elhatároztam, hogy mihelyt ezt a kort elérem, bármily
-helyzetben legyek is, nem fogok többé küzködni, hogy belőle kijussak s
-életem hátralevő részét azzal töltöm, hogy élek máról a holnapra, nem
-törődve a jövővel. Amint ez a pillanat elérkezett, minden fáradság
-nélkül végrehajtottam ezt a tervet és habár akkor úgy látszott, mintha
-szerencsém szilárdabb alapra akarna helyezkedni, nemcsak sajnálkozás
-nélkül, hanem igazi örömmel mondottam le róla. Midőn mindezen
-csalétkektől, mindezen hiú reményektől megszabadultam, teljesen átadtam
-magamat a gondtalanságnak és lelki nyugalomnak, amely mindig uralkodóbb
-kedvtelésemet és legtartósabb hajlandóságomat képezte. Elhagytam a
-világot és hiúságait, lemondottam minden díszről, eldobtam a kardot,
-órát, fehér harisnyát, aranysujtást, hajdíszt, egészen egyszerű parókát,
-durva posztóruhát öltöttem s ami mindennél fontosabb volt, kitéptem
-szívemből azokat a sóvár vágyakat és kívánságokat, amelyek értékeseknek
-tüntetik föl mindazt, amit elhagytam. Lemondtam arról az állásról,
-amelyet akkor betöltöttem, amelyre semmikép sem illettem és
-hangjegy-másolásra adtam magam, laponkint 1 frankjával, mert e
-foglalkozás iránt mindig határozott hajlandóságot éreztem.
-
-Reformommal nem szorítkoztam a külső dolgokra. Éreztem, hogy az egy más,
-okvetlenül fájdalmasabb, de ez emberi vélemények számára szükségesebb
-reformot kiván tőlem; és miután elhatároztam, hogy nem fogom két csatára
-csinálni, hozzáláttam, hogy belsőmet szigorú vizsgálatnak vessem alá,
-mely azt életem hátralevő részére úgy szabályozza, amilyennek halálomkor
-akartam találni.
-
-Egy nagy forradalom, amely éppen ekkor ment végbe bennem, egy más
-erkölcsi világ, amely föllebbent tekintetem előtt, az emberek botor
-ítéletei, amelyeknek – anélkül, hogy még előre látnám, mennyire
-áldozatokul fogok esni – a képtelenségét kezdettem érezni, egy más jó
-után egyre növekvő vágyakozás, mint az irodalmi hiú dicsvágy, amelynek
-párája alig csapott meg, máris undorral töltött el, végül az az óhajtás,
-hogy életpályám hátralevő részére kevésbbé bizonytalan útvonalat
-rajzoljak ki, mint az volt, amelyen annak szebbik felét megfutottam:
-mindez kötelezett erre a nagy leszámolásra, amelynek már régóta
-szükségét éreztem. Hozzáfogtam hát és semmit sem mulasztottam el abból,
-ami tőlem függött, hogy ezt a műveletet jól végrehajtsam.
-
-Ettől az időponttól számíthatom a világról való teljes lemondásomat és
-azt az élénk kedvet a magány iránt, amely ettől az időtől fogva nem
-hagyott el többé. Azt a munkát, amelybe belefogtam, csak föltétlen
-visszavonultságban lehetett elvégezni; az hosszú és nyugodt
-elmélkedéseket kívánt, aminőket a társaság zsivaja nem tűr meg. Ez arra
-kényszerített, hogy egy időre más életmódot kövessek, amelyet aztán
-annyira megkedveltem, hogy attól fogva csak kényszerűségből és csekély
-pillanatra szakítva félbe, teljes szívemből újra visszatértem hozzá és
-minden nehézség nélkül arra szorítkoztam, mihelyt csak tehettem, és
-amikor azután az emberek arra kényszerítettek, hogy egyedül éljek, úgy
-találtam, hogy midőn kirekesztettek maguk közül, hogy nyomorulttá
-tegyenek, többet tettek boldogságomra, mint amennyit magam tehettem.
-
-Nekifeküdtem a munkának, amelyhez mind a dolog fontosságával, mind az
-iránta való szükségérzettel arányos buzgalommal fogtam. Ekkoriban modern
-filozófusokkal társalkodtam, akik nem igen hasonlítottak a régiekhez:
-ahelyett, hogy kétségeimet eloszlatnák és habozásaimat szilárd alapra
-helyeznék, megrendítették mindazt a bizonyosságot, amellyel azon
-pontokra vonatkozólag bírni véltem, amelyek ismerete a legfontosabb
-volt: mert mint az atheizmus tüzes apostolai és nagyon parancsoló
-dogmatikusok nem tűrték harag nélkül, hogy bármely pontra vonatkozólag
-másként merjen valaki gondolkozni, mint ők. Sokszor eléggé gyöngén
-védelmeztem magam a vitatkozás iránti ellenszenvből és mivel kevés
-tehetséget éreztem magamban annak folytatására; de soha nem fogadtam el
-az ő vigasztalan tantételeiket és ez az ellenállás ily türelmetlen
-férfiakkal szemben, akiknek máskülönben megvolt a magok álláspontja, nem
-a legcsekélyebb oka lőn azoknak az okoknak, amelyek az ő neheztelésöket
-fölkeltették.
-
-Ők nem térítettek engem a saját fölfogásukra, de nyugtalanná tettek.
-Érveik megrendítettek, anélkül, hogy valaha meggyőztek volna; nem
-találtam rájok helytálló feleletet, de éreztem, hogy kell ilyennek
-lennie. Kevésbbé tévedéssel, mint inkább dőreséggel vádoltam magamat és
-szívem jobban tudott nekik válaszolni, mint eszem.
-
-Végre így szóltam magamban: Hát örökké ide-oda fogom magam hányattatni
-az ügyesebb beszédűek szofizmái által, amelyeknél még afelől sem vagyok
-bizonyos, vajjon azok a vélemények, amelyeket hirdetnek, és amelyeket
-annyi hévvel igyekeznek másokkal elfogadtatni, a saját véleményök-e?
-Szenvedélyeik, amelyek tantételeiket kormányozzák, az az érdekök, hogy
-ezt vagy azt elhitessék, útját állja annak kifürkészésének, hogy mit
-hisznek ők magok? Lehet-e őszinteséget keresni a pártvezérekben?
-Bölcsészetük mások számára való; nekem magam számára való kellene.
-Keressük ezt minden erőmből, ameddig még ideje van, hogy így szilárd
-magaviseleti szabályra tegyek szert életem hátralevő napjaira. Itt van
-rám nézve az érettség kora az értelem teljes erejével. Már a hanyatlás
-felé közeledem. Ha még várok, késői fontolgatásomban nem fog minden erőm
-rendelkezésemre állani; értelmi képességeim akkor már elveszítik
-energiájokat, kevésbbé jól fogom elvégezni azt, amit ma a lehető
-legjobban végezhetek el: ragadjuk meg ezt a kedvező pillanatot; ez az én
-külső és anyagi reformom kora, hadd legyen egyúttal értelmi és erkölcsi
-reformom kora is! Szögezzük le már egyszer véleményeimet, elveimet és
-legyünk életem hátralevő részében azok, amik – ha kellően megfontoljuk a
-dolgot – tartozunk lenni.
-
-Lassan és különböző részletekben hajtottam végre ezt a tervet, de
-mindazzal az erőfeszítéssel és figyelemmel, amire képes valék. Élénken
-éreztem, hogy életem hátralevő részének nyugalma és egész sorsom ettől
-függ. Eleinte a zavaroknak, nehézségeknek, ellenvetéseknek, tekervényes
-utaknak, sötétségnek olyan labyrinthusában találtam e közben magamat,
-hogy húszszor is kisértetbe esve mindennek abbanhagyására, már készen
-álltam arra, hogy lemondva a hiábavaló kutatásokról, fontolgatásaimban a
-közönséges józanész szabályaihoz fogom magam tartani anélkül, hogy
-ezeket oly elvekben keresném, amelyeket oly nehezen tudtam tisztába
-hozni. De még ez az okosság is annyira idegenszerű volt rám nézve, oly
-kevéssé éreztem magam alkalmasnak megszerzésére, hogy ennek kalauzomúl
-választása nem egyéb volt, mintha tengereken és viharokon keresztül
-kormányrúd nélkül, iránytű nélkül akartam volna egy szinte
-megközelíthetetlen őrtüzet keresni, amely semmi kikötőt sem jelölt
-számomra.
-
-Tántoríthatatlan maradtam: először életemben bátornak éreztem magam s a
-belőle eredő sikernek köszönhetem, hogy azt a rettenetes végzetet
-kiállhattam, amely ettőlfogva reám kezdett leselkedni anélkül, hogy a
-legkisebb sejtelmem lett volna felőle. A leglángolóbb és legőszintébb
-kutatások után, amilyeneket talán bármi halandó végzett, egész életemre
-elhatároztam magam mindama véleményekre nézve, amelyeket érdekemben
-állott megszerezni; és ha csalódhattam eredményeimben, legalább bizonyos
-vagyok afelől, hogy tévedésem nem tulajdonítható nekem bűnül, mert
-minden erőfeszítést megtettem, hogy ettől megóvjam magam. Abban, igaz,
-nem kételkedem, hogy gyermekkorom előítéletei és szívem titkos óhajtásai
-a mérleg serpenyőjét a számomra vigasztalóbb oldal felé ne hajlították
-volna. Nehezen tiltjuk meg magunknak, hogy azt higyjük, amit annyi
-hévvel óhajtunk és ki kételkedik abban, hogy a túlvilági ítélet
-elfogadásának vagy visszautasításának érdeke a legtöbb ember hitére
-reményüket vagy félelmüket illetőleg elhatározó befolyást nem gyakorol?
-Mindez, elismerem, megigézhette itéleteimet, de nem változtathatta meg
-őszinteségemet: mert féltem, hogy minden dologban csalódom. Ha minden
-ennek az életnek felhasználásában áll, érdekemben állt ezt tudni, hogy
-legalább, amennyire rajtam állt, a legnagyobb hasznot húzzam belőle,
-ameddig még ideje van és hogy ne legyek teljesen együgyü bolond. De
-abban a kedélyállapotban, amelyben valék, a legjobban attól féltem a
-világon, hogy lelkem örök sorsát teszem kockára a világ javainak
-élvezetéért, amelyek sohasem látszottak előttem kiváló becsűeknek.
-
-Azt is megvallom, hogy nem oszlattam el mindig teljes megelégedésemre
-mindama nehézségeket, amelyek zavarba ejtettek és amelyekkel
-filozófusaink oly sokszor telikiabálták fülemet. De elhatározván, hogy
-végre is dűlőre viszem a dolgot azoknál a kérdéseknél, amelyek fölött az
-emberi értelemnek oly kevés hatalma van és mindenfelőlről
-átlábolhatatlan rejtélyeket és megoldhatatlan ellenvetéseket találván,
-mindenik kérdésnél azt a véleményt fogadtam el, amely közvetlenül a
-legszilárdabb alapon állónak, önmagában a leghihetőbbnek tűnt fel,
-anélkül, hogy megállanék azoknál az ellenvetéseknél, amelyeket nem
-tudtam szétoszlatni, de amelyekkel az ellenkező rendszerben más, nem
-kevésbbé erős ellenvetések állottak szemben. A dogmatikus hang e
-kérdésekben csak a szájhősökhöz illik; de fontos, hogy meglegyen a
-magunk véleménye és azt az ítéletnek mindazzal az érettségével válasszuk
-meg, amit csak e tárgy megérdemel. Ha ennek dacára tévedésbe esünk,
-helyes igazság szerint nem bűnhődhetünk érte, mivel nem vagyunk benne
-vétkesek. Ez a rendíthetetlen elv szolgál biztosságom alapjául.
-
-Fárasztó kutatásaim eredménye körülbelül az volt, amit azóta a _Szavoyai
-Vikárius hitvallásában_ följegyeztem, abban a munkában, amelyet
-méltatlanul gyalázott meg és mocskolt bé a mostani nemzedék, de amely
-egykor forradalmat támaszthat az emberek közt, ha valaha ott a józanész
-és a jóhiszeműség fölébred.
-
-Ez idő óta megnyugodtam azokban az elvekben, amelyeket oly hosszú és oly
-mélyenjáró elmélkedés után fogadtam el s magamviselete és hitem
-változhatatlan szabályaivá állítottam fel őket a nélkül, hogy akár azok
-miatt az ellenvetések miatt, amelyeket nem tudtam eloszlatni, akár azok
-miatt, amelyeket nem tudtam előrelátni és amelyek újabban időről-időre
-megjelentek elmém előtt, nyugtalankodnám. Nyugtalanítottak ugyan
-néha-néha, de sohasem rendítettek meg. Mindig ezt mondtam magamban:
-mindez csupán metafizikai csalafintaság és szőrszálhasogatás, amelyek
-semmi súllyal sem bírnak az eszem elfogadta, szívem megerősítette
-alapvető elvek mellett és amelyek mind a belső hozzájárulás pecsétjét
-viselik magukon a szenvedélyek hallgatásakor. Az emberi értelemnek
-ennyire fölötte álló kérdéseknél egy oly ellenvetés, amelyet nem tudok
-eloszlatni, csak nem fogja ezt az egész oly szilárd, oly erősen
-összefüggő, annyi elmélkedéssel és gonddal formált tanrendszert
-felborítani, amely annyira megfelel eszemnek, szívemnek, egész lényemnek
-és amelyet a belső helyeslés is támogat, amely – úgy érzem – az összes
-többiektől hiányzik? Nem, üres okoskodások sohasem fogják azt az
-összhangzást lerombolni, amelyet halhatatlan természetem és e világ
-szerkezete meg a benne uralkodó fizikai rend közt észreveszek. A
-megfelelő erkölcsi rendben, amelynek rendszere kutatásaim eredménye,
-találom azokat a támasztékokat, amelyekre szükségem van, hogy életem
-nyomorúságait elviseljem. Minden más rendszernél segédforrás nélkül
-élnék és remény nélkül halnék meg. A legboldogtalanabb teremtmény
-lennék. Tartsuk hát magunkat ahhoz, amely egyedül elegendő arra, hogy a
-balszerencse és az emberek ellenére engem boldoggá tegyen.
-
-Nem úgy látszik-e, hogy ezt a megfontolást és a belőle vont
-következtetést maga az ég sugallta nekem, hogy engem a reám váró sorsra
-előkészítsen és annak elviselésére fölszereljen? Mivé lettem volna s
-mivé lennék még azokban a rettenetes vergődésekben, amelyek reám vártak
-és abban a hihetetlen helyzetben, amelybe életem hátralevő részére
-jutottam, ha menhely nélkül maradva, ahol kérlelhetetlen üldözőimet
-elkerülhessem, ama gyalázatok kárpótlása nélkül, amelyeket e világon
-velem elszenvedtetnek és remény nélkül arra, hogy valaha az engem
-megillető igazságot megnyerhessem, teljes mértékben zsákmányául estem
-volna a legborzasztóbb sorsnak, amely halandónak e világon részeül
-jutott? Amig én ártatlanságomban bízva, csak becsülésre és jóakaratra
-számítottam az emberek részéről; amíg nyílt és bizakodó szívem szabadon
-áradt ki barátaival és testvéreivel szemben, az árulók csöndben a pokol
-mélyén kovácsolt hurkokat vetettek reám. Meglepetve az összes
-szerencsétlenségek e legváratlanabbjai és egy büszke lélekre nézve
-legrettenetesebbjei által, a sárba tiporva anélkül, hogy valaha
-sejteném, ki által vagy miért, a gyalázat örvényébe taszítva, borzasztó
-sötétségbe borítva, amelyen keresztül csak baljóslatú tárgyakat vettem
-észre: első meglepetésemben földre vágódtam és soha abból a
-levertségemből, amelybe e váratlan szerencsétlenség döntött, magamhoz
-nem tértem volna, ha előre nem kíméltem volna erőimet, hogy esésemből
-fölemelkedhessem.
-
-Csak éveken át tartó izgalom után történt, hogy visszanyerve végre
-szellemi erőimet és elkezdve önmagamba visszatérni, éreztem ama
-segélyforrások becsét, amelyeket a balsors napjaira magamnak
-megtakarítottam. Eltökélve magam mindama dolgokra nézve, amelyekről
-érdekemben állt ítélni, láttam, amint életelveimet helyzetemmel
-összehasonlítottam, hogy az emberek esztelen itéleteinek és e rövid élet
-apró-cseprő eseményeinek sokkal több fontosságot tulajdonítottam, mint
-amennyi őket megillette. Miután ez az élet csupa megpróbáltatásokból
-áll, keveset határoz, vajjon ezek a megpróbáltatások ilyen vagy
-olyanfélék-e, föltéve, hogy a rendeltetésük szabta hatás következik
-belőlük, következéskép minél nagyobbak, erősebbek, számosabbak a
-megpróbáltatások, annál kivánatosabb dolog azokat kiállani tudnunk. Még
-a legerősebb fájdalmak is elvesztik erejöket arra nézve, aki látja az
-azokért való nagy és biztos kárpótlást; és e kárpótlás bizonyossága volt
-a legfőbb haszon, amelyet megelőző elmélkedéseimből merítettem.
-
-Igaz ugyan, hogy a számanélküli meggyalázások és a határtalan
-méltatlanságok közepette, amelyekkel mindenfelől elhalmozva éreztem
-magam, időről-időre a nyugtalanság és kételkedés hullámai rendítették
-meg reményemet és zavarták meg nyugalmamat. Azok a hatalmas
-ellenvetések, amelyeket nem tudtam eloszlatni, nagyobb erővel léptek föl
-ekkor elmém előtt, hogy végképpen leverjenek éppen azokban a
-pillanatokban, amikor végzetem súlya alatt legörnyedve, az elcsüggedés
-küszöbén állottam. Gyakran új argumentumok, amelyeket előttem itt-ott
-hangoztattak, jutottak eszembe azoknak támogatására, amelyek már
-gyötörtek vala. Óh, mondám ekkor oly szívbéli elszorulással, amely
-csaknem megfulással fenyegetett, ki fog engem a kétségbeeséstől megóvni,
-ha sorsom borzalmában immár csupán agyrémeket látok ama
-vigasztalásokban, amelyeket eszem szolgáltatott? Ha az, lerombolva ekkép
-saját munkáját, a remény és bizodalom mindama támogatását elrabolja
-tőlem, amelyet a balsors óráiban megőrizett számomra? Micsoda támogatást
-nyújthatnak azok az illuziók, amelyek egyedül engemet kecsegtetnek? Az
-egész mai nemzedék csak tévedéseket és előitéleteket lát azokban az
-érzelmekben, amelyekkel egyedül táplálkozom; az igazságot, a
-nyilvánvalóságot az enyémmel ellentétes rendszerben találja; sőt úgy
-tetszik, nem képes elhinni, hogy jóhiszeműleg elfogadom azt s magam is,
-midőn minden akaratommal átadom magam neki, legyőzhetetlen nehézségeket
-találok benne, amelyeket képtelen vagyok eloszlatni, de amelyek nem
-akadályoznak meg, hogy mindvégig kitartsak mellette. Hát egyedül vagyok
-bölcs, egyedül felvilágosult a halandók közt? Elegendő-e az, hogy a
-dolgok megfelelnek nekem annak elhivésére, hogy azok ilyenek?
-Viseltethetem-e felvilágosult bizalommal oly látszólagos dolgok iránt,
-amelyekben a többi emberek véleménye szerint semmi valóság sem rejlik és
-amelyek önmagam előtt is illuzóriusoknak tűnnének föl, ha szívem nem
-támogatná eszemet? Nem többet ért volna-e, ha üldözőim ellen elegendő
-fegyverekkel szállok vala síkra és elfogadom az ő életelveiket, minthogy
-életelveim agyrémei mellett maradok, zsákmányául az ő támadásaiknak,
-mitsem művelve arra, hogy őket visszaverjem? Én bölcsnek hiszem magam és
-csak rászedett bolond vagyok, áldozata és martirja egy hiábavaló
-tévedésnek.
-
-Hányszor állottam a kételkedés és bizonytalanság e pillanataiban azon a
-ponton, hogy átengedjem magamat a kétségbeesésnek. Ha valaha egy teljes
-hónapot töltöttem volna ebben az állapotban, életemnek és magamnak is
-vége lett volna. De ezek a válságok, habár régebben eléggé gyakoriak,
-mindig rövidek voltak és most, amidőn még nem bírtam tőlük teljesen
-megszabadulni, oly ritkák és gyors lefolyásúak, hogy még annyi erő sincs
-bennök, hogy nyugalmamat megzavarják. Könnyed nyugtalanságok ezek,
-amelyek nem izgatják többé lelkemet, mint a hogy a folyóvízbe lehulló
-pehely nem zavarhatja meg a víz folyását. Éreztem, hogy ugyanazokat a
-pontokat, amelyek felől előbb megállapodásra jutottam, újra megfontolás
-tárgyává tenni annyi volna, mint magamban új világosságot vagy jobban
-kiformált ítéletet vagy az igazság iránt több buzgalmat föltételezni,
-mint amennyivel kutatásaim alkalmával rendelkeztem, és miután ez esetek
-egyike sem állott fenn, sem nem állhatott fenn számomra, semmi józan
-okkal sem becsülhettem többre oly véleményeket, amelyek a kétségbeesés
-levertségében csak azért kisértettek, hogy növeljék nyomorúságomat
-azokkal a véleményekkel szemben, amelyeket életkorom erőteljességében,
-elmém teljes érettségében, a legmélyebben járó vizsgálódás után és oly
-időpontban fogadtam el, a midőn életem nyugalma nem hagyott fenn
-számomra egyéb uralkodó érdeket az igazság megismerésénél. Ma, midőn
-szivemet gyötrelem szorongatja, lelkem roskadozik a kellemetlenségektől,
-képzeletem riadozik, fejem megzavarodik az engem körülvevő szörnyű
-rejtélyektől, ma, midőn minden képességem az öregségtől és aggodalmaktól
-elgyöngülve elvesztette minden rugóját, vajjon megfosszam-e készakarva
-magamat mindama segélyforrásoktól, amelyeket magam számára félretettem,
-és több bizalmat helyezzek hanyatló eszembe, hogy igazságtalanul
-szerencsétlenné tegyem magamat, mint teljes és erős elmémbe, hogy
-kárpótoljam magamat ama bajokért, amelyeket érdemetlenül szenvedek? Nem,
-sem bölcsebb, sem jobban értesült, sem jobbhiszemű nem vagyok, mint a
-mikor e nagy kérdésekben elhatároztam magamat; jól ismertem én akkor
-azokat a nehézségeket, amelyek ma zavarólag hatnak reám; azok nem állták
-utamat és ha talán újabbak lépnek föl előttem, amelyek még akkor nem
-jutottak eszembe, ezek egy körmönfont metafizika szofizmái, amelyek nem
-ingathatják meg a minden időktől, minden bölcsektől elfogadott, az
-összes nemzetektől elismert és kitörölhetetlen betűkkel az emberi szívbe
-vésett örök igazságokat. Tudtam, mikor ezekről a tárgyakról elmélkedtem,
-hogy az érzékektől körülhatárolt emberi értelem nem képes ezeket egész
-kiterjedésükben átkarolni. Ahhoz tartottam hát magamat, ami a kezem
-ügyébe esett, anélkül, hogy olyasmibe bocsátkoznám, ami azt fölülmúlta.
-Ez az álláspont észszerű volt, már magamévá tettem azt hajdan s szívem
-és eszem hozzájárulásával ahhoz tartottam magamat. Mi alapon mondanék le
-róla ma, amikor annyi hatalmas indítóok hozzákapcsolva tart? Micsoda
-veszedelmet látok nyomában feltámadni? Micsoda haszonnal járna, ha
-felhagynék vele? Ha üldözőim tanítását elfogadnám, vajjon erkölcsi
-felfogásukat is magamévá tenném-e? Ezt a gyökérnélküli és gyümölcstelen
-morált, amelyet pompázólag tárnak könyveikben vagy valami nagyhangú
-cselekedetben a világ elé, de abból soha semmi szivökbe és eszökbe nem
-hatol be; vagy pedig azt a másik titkos és kegyetlen morált, az összes
-beavatottak belső tanát, amelyhez a másik csak álarcúl szolgál, amelyet
-egyedül követnek magokviseletében és amelyet oly ügyesen gyakoroltak
-velem szemben? Ez a tisztán támadó jellegű morál nem szolgál a védelemre
-és csak ostromlásra való. Mirevaló lenne az nekem abban az állapotban,
-amelybe juttattak? Egyedül ártatlanságom tart fenn a
-szerencsétlenségekben és mennyivel szerencsétlenebbé tenném még magamat,
-ha elvéve magamtól ezt az egyetlen, de hatalmas segédeszközt, a
-gonoszságot állítanám helyébe? Vajjon utólérhetném-e őket az ártás
-művészetében, s mégha sikert aratnék is benne, melyik bajom terhét
-enyhítené az, amit nekik okozhatnék? Elveszíteném a saját becsülésemet
-és semmit sem nyernék helyébe.
-
-Ekkép okoskodván magamban, oda jutottam, hogy nem engedem többé magamat
-furfangos érvek, megoldhatatlan ellenvetések és látókörömön, sőt talán
-az emberi elme látókörén túleső nehézségek által megrendíteni. Elmém
-azon a nagyon szilárd talapzaton maradva, amelyet neki vethettem, olyan
-jól hozzászokott ahhoz, hogy itt lelkiismeretem védelme alatt
-megnyugodjék, hogy semmi régi vagy új idegen tan sem bírja azt többé
-felizgatni, sem egy pillanatra nyugalmamat megzavarni. Elmebeli
-tespedésbe és kimerülésbe sülyedve, mindent, még azokat az okoskodásokat
-is elfelejtettem, amelyekre hitemet és életelveimet alapítottam; de soha
-sem fogom elfelejteni azokat a következtetéseket, amelyeket belőle
-lelkiismeretem és eszem helyeslésével vontam és ezentúl azokhoz fogom
-tartani magamat. Hadd jöjjenek az összes bölcsészek és akadékoskodjanak
-benne: hiába vesztegetik el idejöket és fáradságukat. Életem hátralevő
-részében ahhoz az elhatározáshoz tartom magamat, amelyre akkor jutottam,
-amikor inkább abban a helyzetben voltam, hogy jól választhassak.
-
-Megnyugodva ezekben a megállapodásokban, az önmegelégedéssel együtt azt
-a reménységet és vigasztalást is megtaláltam bennök, amelyre
-helyzetemben szükségem van. Nem lehetséges, hogy ez az oly tökéletes,
-oly állandó, magában véve oly szomorú magány, az egész mai nemzedéknek
-egyre érezhető és egyre munkás rosszindulata, s azok a méltatlanságok,
-amelyekkel ez szakadatlanúl elhalmoz, olykor-olykor el ne csüggesszenek;
-a megrendült reménység, a leverő kétségek időről-időre visszatérnek,
-hogy lelkemet megzavarják és szomorúsággal töltsék el. Ilyenkor képtelen
-lévén azokra az elmeműveletekre, amelyek megnyugtatásomhoz kellenek,
-szükségem van arra, hogy régi elhatározásaimat eszembe juttassam, a
-gondok, a figyelem, a szívbeli őszinteség, amelyeket ezek hozatalánál
-kifejtettem, ekkor újra visszatérnek emlékezetembe és visszaadják egész
-bizalmamat. Ekkép minden új eszmét visszautasítok, mint oly gyászos
-tévedéseket, amelyek csak hamis látszatot tárnak elém és csak arravalók,
-hogy nyugalmamat megzavarják.
-
-Így régi ismeretségeim szűk körére korlátozva, nem vagyok oly
-szerencsés, mint Solon, hogy mindennap oktathassam magamat, miközben
-megöregszem, sőt meg kell óvnom magamat attól a veszedelmes
-kevélységtől, hogy olyasmit akarjak megtanúlni, amit ezentúl képtelen
-vagyok jól tudni. De ha csak kevés új szerzeményt remélhetek a hasznos
-felvilágosítások terén, nagyon jelentősekre tehetek szert az
-állapotomban szükséges erények tekintetében. Itt ideje lesz gazdagítani
-és ékesíteni lelkemet egy oly tapasztalattal, amelyet magával vihessen,
-amikor ettől a testtől, amely azt elhomályosítja és elvakítja,
-megszabadúlva és fátyol nélkül szemlélve az igazságot, mindezeknek az
-ismereteknek, amelyekre a mi áltudósaink oly hiúak, észre fogja venni a
-nyomorúságát. Keseregni fog ama pillanatok miatt, amelyeket e földi
-életében elvesztegetett, amikor meg akarta őket szerezni. De a türelem,
-a szelidség, a megnyugvás, a feddhetetlenség, a részrehajlatlan
-igazságosság oly javak, amelyeket magunkkal hordozunk és amelyekkel
-szüntelenül gazdagabbakká válhatunk a nélkül, hogy attól kellene
-tartanunk, hogy akár a halál révén elveszítjük azok értékét. Ennek az
-egyetlen és hasznos tanulmánynak szentelem öregkorom hátralevő napjait.
-Boldog leszek, ha önmagam uralmában előhaladva, megtanulok nem jobban,
-mert ez nem lehetséges, hanem erényesebben, semmint beléptem, eltávozni
-az életből.
-
-
-
-
-Negyedik séta.
-
-Ama csekélyszámú könyvek között, amelyeket még néha olvasgatok,
-Plutarchos az, aki a legjobban leköt és a legtöbb okulást nyújt. Ez volt
-gyermekkorom első, s ez lesz aggkorom utolsó olvasmánya; ez úgyszólván
-az egyedüli író, akit sohasem olvastam anélkül, hogy valami tanulságot
-ne merítettem volna belőle. Tegnapelőtt erkölcsi dolgozatai közt ezt az
-értekezést olvastam: _Hogyan meríthetünk hasznot ellenségeinkből?_
-Ugyanazon a napon nehány füzetet rendezgetve, amelyeket szerzőik küldtek
-meg nekem, R***-abbé újságjának egyik példányára bukkantam, amelynek
-címlapjára e szavakat írta: _Vitam vero impendenti_, R***. Sokkal jobban
-ismerve ez urak eszejárását, semhogy ez az eset tévedésbe ejtsen,
-megértettem, hogy az udvariasság ezen külszíne alatt egy kegyetlen
-ellenigazságot szándékozott szemembe vágni; de mire alapítja azt? mire
-való ez a maró gúny? micsoda okot szolgáltathattam reá? Hogy a jó
-Plutarchos tanításait hasznomra fordítsam, elhatároztam, hogy a másnapi
-sétát arra fordítom, hogy megvizsgálom magamat a hazugság tekintetében,
-s midőn arra elindultam, jól meg voltam erősődve abban a már korábban
-kialakult véleményemben, hogy a delphi-i templom _Ismerd meg önmagadat_
-felirata nem olyan könnyen megvalósítható életszabály, mint a hogy
-_Vallomásaim_-ban hittem volt.
-
-Másnap, midőn útra keltem, hogy ezt az elhatározásomat végrehajtsam, az
-első gondolat, amely eszembe ötlött, midőn elmémet összeszedni kezdtem,
-egy szörnyű hazugság volt, amelyet zsenge ifjúkoromban elkövettem,
-amelynek emléke egész életemet megzavarta s még aggkoromban is
-megszomorítja annyi más módon megsebzett szívemet. Ez a hazugság, amely
-önmagában is nagy vétek volt, okvetlenül még nagyobbá lett
-következményei által, amelyeket ugyan én sohasem ismertem, de amelyeket
-a lelkiismeretfurdalás a lehető legkegyetlenebbeknek tüntetett föl
-előttem. Azonban ha csupán azt a kedélyállapotot vizsgálom, amelyben
-annak elkövetésekor voltam, ez a hazugság csupán az álszemérem gyümölcse
-volt, s távol attól, hogy annak a személynek való ártási szándékból
-fakadt volna, aki annak áldozata lőn, az Ég színe előtt megesküdhetem,
-hogy mindjárt abban a pillanatban, amint ez a legyőzhetetlen szégyen azt
-belőlem kisajtolta, egész véremet örömmel adtam volna érte, hogy annak
-hatását egyedül önmagamra hárítsam. Valami delirium vett erőt rajtam,
-amelyet csak úgy tudok megmagyarázni, ha azt mondom, mint a hogy érezni
-vélem, hogy abban a pillanatban félénk természetem szívem minden
-kivánságát leigázta.
-
-E szerencsétlen cselekedet emléke s azok a kiírthatatlan bánkódások,
-amelyeket az lelkemben hátrahagyott, a hazugság iránt oly borzalmat
-keltettek bennem, amely okvetlenül biztosította szívemet életem
-hátralevő részére nézve e bűnnel szemben. Midőn fölvettem jelszavamat,
-éreztem: arra vagyok hivatva, hogy azt kiérdemeljem s nem kételkedtem,
-hogy arra érdemes ne volnék, midőn R*** abbé megjegyzésére komolyabban
-elkezdtem magamat vizsgálni.
-
-Ekkor, nagyobb gonddal rostálgatván tetteimet, nagy meglepetésemre
-számos, kitalálásomból eredő dologra bukkantam, amelyeket – emlékeztem –
-ugyanakkor igazak gyanánt adtam elő, amikor, magamban az igazság iránti
-szeretetemmel büszkélkedve, ennek feláldoztam biztonságomat, érdekeimet,
-személyemet, oly részrehajlatlansággal, amelynek semmi más példáját sem
-ismerem az emberek közt.
-
-De a dologban az lepett meg a legjobban, hogy midőn ezekre a koholt
-dolgokra visszaemlékeztem, semmi igaz megbánást sem éreztem miattok. Én,
-akinek a hamisság iránti borzalmát szivemben semmi sem képes
-ellensúlyozni, én, aki szembe néznék a büntetésekkel, ha egy hazugsággal
-ki lehetne őket kerülni, micsoda különös következetlenség révén hazudtam
-ekként vidám szívvel szükség nélkül, haszon nélkül, és micsoda
-megfoghatatlan ellenmondás révén nem éreztem miatta a legcsekélyebb
-bánkódást sem, én, akit egy hazugságnak lelkiismeretfurdalása ötven éven
-át nem szűnt meg szorongatni? Sohasem rögzöttem meg hibáimban, az
-erkölcsi érzék mindig helyesen vezetett, lelkiismeretem megőrizte első
-tisztaságát, s mégha meghajolva érdekeim előtt, megváltozott volna is,
-hogyan van az, hogy, bár egész egyeneslelkűségét megőrzi azoknál az
-eseteknél, amelyeknél a szenvedélyeitől ösztönzött ember legalább
-mentegetheti magát gyöngesége miatt, ezt csupán ama közömbös dolgoknál
-veszíti el, amelyeknél a bűnnek semmi mentsége sincsen? Láttam, hogy eme
-probléma megoldásától függ annak az ítéletnek helyessége, amelyet e
-pontra nézve magam fölött kimondandó leszek s miután alaposan szemügyre
-vettem, a következő módon sikerült azt magamnak megmagyaráznom.
-
-Emlékszem, egy bölcseleti műben azt olvastam, hogy hazudni annyi, mint
-eltitkolni oly igazságot, amelyet kinyilvánítani tartozunk. E
-meghatározásból nyilván következik, hogy elhallgatni egy igazságot,
-amelyet nem tartozunk megmondani, nem hazugság; de vajjon az, aki nem
-elégedve meg az efféle esetben azzal, hogy nem mondja meg az igazságot,
-az ellenkezőjét állítja, hazudik vagy nem hazudik-e olyankor? A
-meghatározás szerint nem lehet azt mondani, hogy hazudik. Mert ha hamis
-pénzt ad egy oly embernek, akinek semmivel sem tartozik, kétségkívül
-megcsalja ezt az embert, de nem lopja meg őt.
-
-Itt két kérdést megvizsgálása vár reánk, amelyek mindenike nagyon
-fontos. Az első az: mikor és hogyan tartozunk más iránt az igazsággal?
-mivel nem tartozunk vele mindig. A második az: vannak-e oly esetek,
-amelyeknél ártatlanúl csalni lehet? Ez a második kérdés, jól tudom,
-nagyon el van már döntve, tagadólag azokban a könyvekben, amelyekben a
-legridegebb erkölcsi álláspont semmibe sem kerül az írónak, állítólag
-pedig a nagyvilági társaságban, ahol a könyvek erkölcstana a
-gyakorlatban megvalósíthatatlan fecsegés-számba megy. Hagyjuk hát ezeket
-az egymásnak ellenmondó tekintélyeket s igyekezzünk a saját alapelveim
-révén eldönteni számomra e kérdéseket.
-
-Az általános és elvont igazság a legbecsesebb az összes javak közt.
-Nélküle az ember vak; az az ész szeme. Az ember általa tanulja meg, hogy
-magát hogy s mint viselje, hogy az legyen, a minek lennie kell, hogy azt
-tegye, amit tennie kell, hogy valódi célja felé törekedjék. A különös és
-egyéni igazság nem mindig jó dolog, hanem némelykor baj, igen sokszor
-közömbös dolog. Azok a dolgok, amelyeket érdekében áll az embernek tudni
-s amelyek ismerete szükséges az ő boldogságához, talán nem nagy számmal
-találhatók, de bármilyen számban forduljanak is elő, azok oly javak,
-amelyek az övéi, amelyeket joga van mindenütt, ahol őket találja,
-követelni, s a melyektől nem lehet őt a nélkül megfosztani, hogy a
-legigazságtalanabb lopást ne követnők el, mivel az ama mindenkivel közös
-javak közé tartozik, amelyeknek közlése nem fosztja meg attól azt, aki
-azt adja.
-
-Ami azokat az igazságokat illeti, amelyek semmiféle hasznot sem hajtanak
-sem az oktatásban, sem a gyakorlati életben, hogyan lehetnének azok
-köteles javak, holott még nem is javak, s holott a tulajdon csak a
-hasznosságon alapul, ahol pedig semmi haszon sem lehetséges, tulajdon
-sem lehet? Követelhetünk egy – habár terméketlen – területet, mivel
-legalább lakhatunk e darab földön; de hogy egy henye, minden tekintetben
-közömbös és bárkire nézve semmi következménnyel nem bíró tény igaz-e
-vagy hamis, ez senkit nem érdekel. Az erkölcsi világrendben semmi sem
-haszontalan, épenúgy a fizikai világrendben sem. Semmivel sem tartozunk
-oly dologiránt, amely semmire sem való; hogy valamivel tartozzunk,
-szükséges, hogy az hasznos legyen vagy lehessen. Így hát a kötelező
-igazság az, amely érdekli az igazságosságot, s megszentségtelenítjük az
-igazság szent nevét, ha azt oly hiábavaló dolgokra alkalmazzuk, amelyek
-létezése mindenkire nézve közömbös s amelyek ismerete minden tekintetben
-haszonnélkül való. A mindenféle, lehetségesnek képzelt, haszontól
-megfosztott igazság e szerint nem lehet kötelező dolog, s következéskép
-az, aki azt elhallgatja vagy elpalástolja, nem hazudik.
-
-De vajjon vannak-e ily tökéletesen meddő igazságok, a melyek mindenre
-minden tekintetben haszonnélkül valók, ez a másik megvitatandó pont,
-amelyre rögtön visszatérek. Most térjünk át a második kérdésre.
-
-Nem mondani meg az igazat és nem-igazat mondani: ez két nagyon különböző
-dolog, de amelyekből mindamellett ugyanaz az eredmény származhatik, mert
-ez az eredmény bizonyára mindannyiszor ugyanaz, amikor ez az eredmény
-semmi. Mindenütt, ahol az igazság közömbös, az ellenkező tévedés szintén
-közömbös, amiből következik, hogy ily esetben az, aki csal, midőn az
-igazsággal ellenkezőt állít, nem igaztalanabb annál, aki úgy csal, hogy
-nem mondja meg azt; mert a hiábavaló igazságok tekintetében a tévedés
-semmivel sem rosszabb a tudatlanságnál. Vajjon fehérnek vagy pirosnak
-hiszem-e a tenger fenekén levő homokot, ez nem fontosabb annál, mintha
-nem tudom, mily szinű az. Hogyan lehetnénk igazságtalanok, ha senkinek
-sem ártunk, mikor az igazságtalanság csak a másnak okozott
-jogtalanságban áll?
-
-De ezek az ekként sommásan eldöntött kérdések még semmi biztos
-alkalmazást sem nyújthatnak nekem a gyakorlatra nézve, sok oly előzetes
-felvilágosítás nélkül, amelyekre szükségem van, hogy pontosan
-keresztülvihessük ezt az alkalmazást minden előfordulható esetben. Mert
-ha az igazság kimondásának kötelezettsége csak annak hasznosságán
-alapul, hogyan válhatok e hasznosság bírájává? Igen gyakran az egyik
-ember előnye a másik kárát jelenti, a magánérdek csaknem mindig
-ellentétben áll a közérdekkel. Hogyan viselkedjünk ilyen esetekben? Föl
-kell-e a távollevő hasznát amaz egyén hasznáért áldoznunk, akivel
-beszélünk? El kell-e hallgatni vagy megmondani az oly igazságot, amely
-midőn használ az egyiknek, árt a másiknak? Vajjon mindazt, amit
-tartozunk megmondani, egyedül a közjó vagy az osztó igazság mértéke
-szerint kell-e mérlegelnünk, és bizonyos vagyok-e felőle, hogy eléggé
-ismerem a dolog összes vonatkozásait arra, hogy a rendelkezésemre álló
-felvilágosításokat csak a méltányosság szabályai szerint osszam szét? Mi
-több, megvizsgálván azt, amivel mások iránt tartozom, eléggé
-megvizsgáltam-e azt, amivel önmagamnak tartozom, azt, amivel magában
-véve az igazság iránt tartozom? Ha semmi jogtalanságot sem cselekszem
-mással, midőn őt megcsalom, következik-e ebből, hogy önmagam iránt sem
-cselekszem semmit, s elégséges-e az, ha sohasem vagyok igazságtalan,
-arra, hogy mindig ártatlan legyek?
-
-Mennyi zavaró vitatkozás, amelyekből könnyű lenne kivonni magunkat, ezt
-mondva: Legyünk mindig igazak, még ha mindazt, ami belőle következhetik,
-kockáztatjuk is. Maga az igazságosság a dolgok igazságában rejlik; a
-hazugság mindig igazságtalanság, a tévedés mindig csalárdság, ha azt
-adjuk ki a megteendő vagy elhivendő dolog szabályául, ami nem az. S
-bármi következmény származzék is az igazságból, mindig bűntelenek
-vagyunk, amikor azt mondottuk, mivel semmit sem toldottunk bele a
-magunkéból.
-
-De ezzel kettévágtuk a kérdést anélkül, hogy megoldottuk volna. Nem
-annak eldöntéséről volt szó, vajjon jó-e mindig megmondani az igazságot,
-hanem arról, vajjon mindig egyaránt kötelezve vagyunk-e arra? és a
-megvizsgáltam meghatározás alapján föltéve azt, hogy nem:
-megkülölönböztetni azokat az eseteket, amelyeknél az igazság kimondása
-szigorúan kötelező azoktól, ahol azt igazságtalanság nélkül el lehet
-hallgatni és hazugság nélkül elleplezni, mert úgy találtam, hogy ilyen
-esetek valóban vannak. Arról van tehát szó, hogy csalhatatlan szabályt
-keressünk azok bizonyos fölismerésére és pontos meghatározására.
-
-De honnan merítsem ezt a szabályt és csalatkozhatatlanságának
-bizonyítékát?… Az összes, ehhez hasonló nehézségű erkölcsi szabályoknál
-mindig jól találtam magamat, ha inkább lelkiismeretem parancsa, mint
-eszem világossága folyton oldottam meg őket. Az erkölcsi érzék sohasem
-csalt meg, az eddig oly tisztán fentartotta magát szívemben, hogy
-nyugodtan bizakodhatom reá, s ha szenvedélyeim némelykor elhallgattatják
-is azt magamviseletében, emlékezéseimben újra hatalomra emelkedik
-felettök. Ezekben szinte ugyanoly szigorúsággal ítélem meg önmagamat,
-mint a hogy e földi élet elmúltával a legfőbb bíró meg fog ítélni.
-
-Ha az emberek beszédjeiről ama hatások alapján mondunk ítéletet, amelyet
-azok előidéznek, gyakran rosszúl értékeljük őket. Azonkívül, hogy ezek a
-hatások nem mindig érezhetők és könnyen felismerhetők, végtelenül
-változnak, mint a körülmények, amelyek közt e beszédek elhangzottak.
-Egyedül a beszélőnek szándéka határoz azok értéke fölött és állapítja
-meg azok rosszaságának vagy jóságának fokát. Valótlanságot mondani csak
-annyiban hazugság, amennyiben a csalási szándék fenforgott, sőt a
-csalási szándék sem mindig kapcsolatos az ártási szándékkal, hanem néha
-egészen ellenkező célt követ. De egy hazugság azért még nem ártatlan, ha
-nem szándékoztunk vele kifejezetten ártani; ehhez még az a bizonyosság
-is szükséges, hogy az a tévedés, amelybe azokat ejtjük, akikkel
-beszélünk, ne árthasson nekik, sem senkinek semmi módon. E bizonyosság
-megszerzése ritka és nehéz dolog, éppen ezért nehéz és ritka dolog, hogy
-egy hazugság teljesen ártatlan legyen. Saját előnyünkért hazudni
-álnokság, másnak előnyére hazudni csalás, ártási célból hazudni rágalom,
-– ez a hazugság leggonoszabb fajtája. Magunk vagy a más haszna vagy kára
-nélkül hazudni annyi, mint nem hazudni; ez nem hazugság, hanem csak
-költés.
-
-Azokat a költött dolgokat (fictiókat), amelyek erkölcsi kérdést
-tárgyalnak, példázatoknak vagy oktató meséknek nevezik s mivel nincs
-vagy nem lehet egyéb tárgyuk, mint hogy hasznos igazságokat érzéki és
-kellemes alakba burkoljanak, ily esetekben nem nagy súlyt helyezünk
-arra, hogy elrejtsük a ténybeli hazugságot, amely csak az igazság
-köntöse és az, aki egy mesét mese gyanánt beszél el, semmiképen sem
-hazudik.
-
-Vannak más, tisztán henye költött dolgok, a minő az elbeszélések és
-regények nagy része, amelyek célja tisztán a mulattatás, anélkül, hogy
-bármi igazi oktatást foglalnának magokba. Ezek minden erkölcsi
-tekintélytől megfosztva, csak a kitaláló szándékától nyerik értéköket s
-ha ez erősítgetve valóságos igazságok gyanánt adja őket elő, akkor nem
-lehet tagadni, hogy azok igazi hazugságok. S mégis ki érzett valaha nagy
-lelki furdalást az efféle hazugságok miatt s ki tett érettök komoly
-szemrehányást szerzőiknek? Ha pl. van valami erkölcsi magva a _Cnidosi
-templom_nak, ezt a magvat nagyon elhomályosítják és megrontják a
-gyönyört lehellő részletek és a buja képek. Mit tett a szerző, hogy ezt
-a szerénység mázával vonja be? Úgy tünteti föl, hogy műve egy görög
-kézirat fordítása s e kézirat fölfedezésének történetét nagyon ügyesen
-úgy adja elő, hogy olvasóit elbeszélésének igaz voltáról meggyőzze. Ha
-ez nem nagyon kézzelfogható hazugság, mondják hát meg nekem, hogy mit
-nevezünk hazugságnak? S mégis kinek jutott eszébe, hogy a szerzőnek
-bűnül rójja fel ezt a hazugságot s vele úgy bánjon ezért, mint egy
-csalóval?
-
-Hasztalan fogják azt mondani, hogy ez csak tréfa, hogy a szerző, bár
-állította, senkivel sem akarta azt elhitetni s tényleg nem is hitette el
-senkivel és hogy a közönség egy pillanatig sem kételkedett, hogy őmaga
-az állítólagos görög mű szerzője, amelynek fordítója gyanánt adta ki
-magát. Erre azt felelem, hogy az efféle tréfa minden erkölcsi mag nélkül
-csak igen ostoba gyerekség lett volna, hogy egy hazug azért nem kevésbbé
-hazudik, ha senki sem is ad neki hitelt, hogy a művelt közönségtől meg
-kell különböztetni az egyszerű és hiszékeny olvasók tömegét, amelyet a
-kéziratnak egy komoly író által a jóhiszeműség szinezetével elbeszélt
-története valósággal elámított s amely minden félelem nélkül itta meg
-egy antik formájú kehelyből a mérget, amelytől – ha azt modern edényben
-nyújtották volna neki – legalább is óvakodott volna.
-
-Akár megvannak ezek a megkülönböztetések a könyvekben, akár nincsenek,
-azok minden önmagával szemben őszinte ember szivében végbemennek, aki
-semmi olyast sem akar magának megengedni, amit lelkiismerete a szemére
-hányhatna. Mert ha a saját előnyünkre kockáztatunk meg egy hamis
-állítást, az époly hazugság, mintha azt a más kárára állítanók, habár a
-hazugság kevésbbé vétkes. Ha olyannak juttatunk előnyt, akit az nem
-illet meg, megzavarjuk az igazságosság rendjét, ha hamisan önmagunknak
-vagy másnak tulajdonítunk oly cselekedetet, amelyből dicséret vagy
-gyalázat, vád vagy igazolás származhatik, igazságtalan dolgot
-cselekszünk; úgyde mindaz, ami – ellentétben állván az igazsággal, –
-bármi módon sérti az igazságosságot, hazugság. Ime a pontos határ; de
-mindaz, ami, bár ellentétben áll az igazsággal, semmi módon sem érinti
-az igazságosságot, csupán fictió és megvallom, hogy aki egy puszta
-fictióért, mint hazugságért, szemrehányást tesz önmagának, érzékenyebb
-lelkiismeretű, mint én.
-
-Amit túlbuzgóságból származó hazugságnak neveznek, azok igazi
-hazugságok, mivel akár a más, akár a magunk előnyére elámítani valakit
-nem kevésbbé igazságtalan dolog, mint a magunk vagy más kárára
-elámítani. Aki az igazság ellenére dicsér vagy gyaláz, hazudik, mihelyt
-valóságos személyről van szó. Ha azonban egy képzeleti lényről van szó,
-arról tetszése szerint mindent mondhat anélkül, hogy hazudnék, ha csak
-oly tények erkölcsösségéről nem mond, és pedig hamisan, ítéletet,
-amelyeket maga talált ki, mert ekkor, ha nem hazudik is a tényt
-illetőleg, hazudik az erkölcsi igazság ellen, amely pedig a tények
-igazságánál százszor tiszteletreméltóbb.
-
-Láttam azokat az embereket, akiket a nagyvilágban igaz embereknek
-hívnak. Összes igazságszeretetük abban merül ki, hogy henye társalgás
-közben híven idézik a helyet, az időt, a személyeket, hogy semmi fictiót
-sem engednek meg maguknak, semmi mellékes körülményt sem költenek,
-semmit sem túloznak. Mindabban, ami nem érinti érdeköket, elbeszélésök a
-legtörhetetlenebb hűséget mutatja. De ha oly ügy tárgyalása kerül
-szőnyegre, amely őket illeti, oly tény elbeszélése, amely közelről
-érinti őket: minden színt felhasználnak, hogy a dolgot oly világításban
-mutassák be, amely reájok nézve a legelőnyösebb, és ha a hazugság
-használ nekik, ha tartózkodnak is attól, hogy azt magok kimondják,
-ügyesen elősegítik azt és úgy intézik a dolgot, hogy az ember a magáévá
-teszi azt anélkül, hogy nekik felróhatná. Így kívánja az okosság: jó
-éjszakát igazságszeretet!
-
-Az az ember, akit _igaz_nak nevezek, egészen ellenkezőleg jár el. A
-tökéletesen közömbös dolgokben az igazság, amelyet akkor amaz oly erős
-tiszteletben tart, nagyon kevéssé bántja őt s nem igen fog
-lelkiismeretfurdalást érezni, hogy egy társaságot oly költött dolgokkal
-mulattasson, amelyekből semmi igazságtalan megítélés sem származik, sem
-valamely élő, sem valamely megholt személy javára vagy kárára. De minden
-beszéd, amelyből haszon vagy kár, becsülés vagy lenézés háramlik
-valakire, dicséret vagy gyalázat az igazságosságra és az igazságra, oly
-hazugság, amely soha sem fog hozzáférkőzni sem a szívéhez, sem a
-szájához, sem a tollához. Ő szilárdan _igaz_, még a saját érdeke
-ellenére is, habár kevéssé dicsekszik vele henye beszélgetés közben!
-_Igaz_ abban, hogy senkit sem igyekszik megcsalni, hogy époly hűséges az
-igazsághoz, amely őt vádolja, mint ahhoz, amely neki tisztességet
-szerez, és hogy sohasem ámít a saját előnyére, vagy azért, hogy
-ellenségének ártson. Az én _igaz_ emberem és a másik között tehát az a
-különbség forog fenn, hogy a nagyvilág igaz embere nagyon szigorúan
-ragaszkodik minden igazsághoz, amely semmibe sem kerül neki, de egy
-csöppet sem azon túl, míg az én emberem sohasem szolgálja azt oly
-hűségesen, mint amikor föl kell magát áldoznia érette.
-
-De azt mondhatná valaki: hogyan egyeztessük össze ezt a lanyhaságot az
-igazságnak azzal a lángoló szeretetével, amellyel őt magasztalom? Hisz’
-ez a szeretet hamis, mivel annyi kivételt elbír! Nem, az tiszta és igaz:
-de csak kisugárzása az igazságosság szeretetének és sohasem akar hamis
-lenni, habár sokszor csak a képzeletben él. Igazságosság és igazság az ő
-elméjében két rokonjelentésű szó, amelyeket közömbösen fölcserél
-egymással. A szent igazság, amelyet szíve imád, nem közömbös tényekben
-és hiábavaló nevekben áll, hanem abban, hogy hiven megadja mindenkinek
-azt, ami őt – oly dolgokban, amelyek igazán az övéi – megilleti, a jó
-vagy rossz dolgok beszámításában, a tiszteleti vagy gyalázási, a
-dicséreti vagy rosszalási jutalékokban. Ő nem álnok sem más iránt, mivel
-méltányossága megakadályozza őt ebben és mivel senkinek sem akar
-igazságtalanul ártani, sem önmaga iránt, mivel lelkiismerete
-megakadályozza ebben és mivel nem tudná magának tulajdonítani azt, ami
-nem az övé. Kivált a saját becsületére féltékeny; ez oly kincs, amelyet
-a legkevésbbé tud nélkülözni és valódi veszteség gyanánt érezné, ha a
-mások becsülését e kincse rovására szerezné meg. Hébe-hóba fog tehát
-közömbös dolgokban minden lelkiismeretfurdalás és minden hazugsági
-szándék nélkül füllenteni, de sohasem a mások vagy a maga kárára vagy
-hasznára. Mindabban, ami a történeti igazsággal összefügg, mindabban,
-ami az emberek magaviseletére, az igazságosságra, a társas hajlamra, a
-hasznos ismeretekre vonatkozik, mind magát, mind másokat, amennyire csak
-tőle függ, biztosítani fogja a tévedéstől. Mindaz a hazugság, ami ezen
-kívül esik, szerinte nem az. Ha a _Cnidosi Templom_ hasznos munka, a
-görög kézirat története csak egy nagyon ártatlan fictió, ellenben nagyon
-büntetésreméltó hazugság, ha a munka veszedelmes.
-
-Ezek voltak lelkiismereti szabályaim a hazugságra és az igazságra
-vonatkozólag. Szivem gépiesen követte ezeket a szabályokat, mielőtt
-eszem magáévá tette volna, s erkölcsi érzékem egyedül alkalmazta őket.
-Az az utálatos hazugság, amelynek a szegény Marion áldozatául esett,
-kitörölhetetlen furdalásokat hagyott bennem hátra, amelyek egész további
-életemre megóvtak nem csupán minden efféle hazugságtól, hanem minden
-másfélétől is, amelyek akármi módon a más érdekét vagy hírnevét
-érinhették. Miután így általában minden hazugságtól megundorodtam,
-fölmentettem magamat az alól, hogy pontosan mérlegeljem az előnyt és a
-kárt és megjelöljem az ártalmas hazugság és a túlbuzgóságból elkövetett
-hazugság pontos határait; mindakettőt vétkesnek tekintve, mind a kettőt
-megtiltottam magamnak.
-
-Ebben, valamint minden egyébben, vérmérsékletem nagyban befolyt
-életelveimre vagy inkább szokásaimra, mert én nem igen szabályok szerint
-cselekedtem vagy semmi dologban sem követtem más szabályokat, mint
-egyéni természetem indításait. Soha előre megfontolt hazugság nem
-férközött elmémbe, sohasem hazudtam a saját érdekemben; de gyakran
-hazudtam szégyenletemben, hogy kirántsam magam a hinárból közömbös vagy
-oly dolgoknál, amelyek legfölebb csupán engem érdekeltek, pl. amikor egy
-társalgást kellett folytatnom, képzeteim lassúsága és társalgásom
-szárazsága a fictióhoz való folyamadásra kényszerített, hogy tudjak
-valamit mondani. Ha okvetlenül kell beszélnem és mulattató igazságok nem
-jutnak elég hamar az eszembe, meséket beszélek el, hogy ne kelljen némán
-ott vesztegelnem; de e mesék kitalálásánál lehetőleg gondom van arra,
-hogy azok ne legyenek hazugságok, vagyis ne sértsék se az
-igazságosságot, se a köteles igazságot és csak mindenkire és magamra is
-közömbös költött dolgok legyenek. Nagyon szeretném persze, ha a tények
-igazságát ilyenkor legalább erkölcsi igazsággal pótolhatnám, vagyis jól
-föltűntethetném az emberi szív természetes gerjedelmeit s ebből mindig
-valami hasznos tanulságot vonhatnék ki, egyszóval azokból erkölcsi
-meséket, példázatokat alkothatnék; de több lélekjelenlétre és több
-előadásbeli könnyedségre lenne szükségem, mint a mennyivel rendelkezem,
-hogy a társalgás csevegését felhasználhassam az oktatásra. Ennek
-képzeteim folyásánál gyorsabb menete csaknem mindig arra kényszerítvén
-engem, hogy előbb beszéljek, semmint gondolkozom, gyakran oly
-ostobaságokat és sületlenségeket sugallt nekem, amelyeket eszem nem
-helyeselt és amelyeket szivem, mihelyt kifittyentek számból, azonnal
-megtagadott, de amelyek – miután megelőzték ítéletemet – ennek cenzurája
-által nem voltak többé jóvátehetők.
-
-Ugyancsak vérmérsékletemnek ezen első és ellenállhatatlan impulziója
-okozza, hogy váratlan és gyors pillanatokban a szégyen és a félénkség
-nem egyszer oly hazugságokat csikar ki belőlem, amelyekben akaratomnak
-semmi része sincs, de amelyek bizonyos tekintetben a rögtön való felelés
-kényszerűsége folytán megelőzik azt. A szegény Marion emlékének mély
-benyomása mindig teljesen vissza tudja tartani azokat, amelyek károsak
-lehetnének másokra nézve, de nem azokat, amelyek segítségemre lehetnek
-abban, hogy kirántsanak valami zavarból, ha csupán önmagamról van szó,
-ami azonban épúgy beleütközik lelkiismeretembe és elveimbe, mint azok a
-hazugságok, amelyek a mások sorsára befolyást gyakorolhatnak.
-
-Az eget hívom fel bizonyságul, hogyha egy pillanattal utóbb
-visszavonhatnám a mentségemre előrántott hazugságot és megvallhatnám a
-terhelő igazságot anélkül, hogy a visszavonással újabb megszégyenítésnek
-tenném ki magamat, kész szívvel megtenném; de az a szégyen, hogy így
-önmagam tárjam fel hibámat, újra visszatart és bár nagyon őszintén
-megbánom hibámat, nem merem azt jóvátenni. Egy példa jobban meg fogja
-magyarázni, mit akarok mondani és meg fogja mutatni, hogy sem érdekből,
-sem önszeretetből nem hazudok, még kevésbbé irigységből vagy
-rosszakaratból, hanem tisztán zavarból és álszeméremből, némelykor azt
-is nagyon jól tudva, hogy rájönnek hazugságomra és az semmi hasznomra
-sem szolgálhat.
-
-Nem sok idővel ezelőtt F*** úr rávett, hogy – szokásom ellenére –
-feleségemmel együtt menjek el vele és B*** úrral batyus vacsorára
-X***-né asszony vendéglőjébe, aki két leányával együtt szintén velünk
-étkezett. Étkezés közben az idősebbik leány, aki nem régiben ment
-férjhez és most áldott állapotban volt…, egyszer csak azt kérdi tőlem
-nagy hirtelen s reám szegezve szemeit, ha voltak-e nekem gyermekeim?
-Egészen a fülem hegyéig elpirulva azt feleltem, hogy nem volt ebben a
-boldogságban részem. Kajánul mosolygott, miközben a társaságra
-pillantott; mindez nem igen volt homályos, még számomra sem.
-
-Első pillanatra világos, hogy nem ezt akartan válaszolni, mégha az lett
-volna is a szándékom, hogy elámítsam, mert abban a hangulatban, amelyben
-a társaság tagjait láttam, bizonyos voltam felőle, hogy válaszom mit sem
-változtat ez irányban való véleményükön. Számítottak erre a tagadó
-feleletre, sőt ösztönöztek reá, hogy élvezhessék azt a gyönyört, hogy
-hazugságra kényszerítettek. Nem voltam annyira tökkel ütött, hogy ne
-érezzem ezt. Két perc múlva magától eszembe ötlött a felelet, amelyet
-adnom kellett volna: _A kérdés kissé gyöngédtelen egy fiatal asszony
-részéről egy oly férfiúhoz, aki mint agglegény vénült meg!_ Ha így
-szólok, anélkül, hogy hazudnám, anélkül, hogy pirulnom kellene ilyen
-vagy olyan vallomásom miatt, a magam pártjára hódítom a nevetőket és egy
-kis leckét adok neki, amely természetszerűleg kissé lehűtötte volna azt
-az illetlen eljárását, hogy engem kifaggasson. De mindebből mit sem
-tettem, nem azt mondtam, amit kellett volna, hanem azt, amit nem kellett
-volna és ami semmiképpen sem válhatott a javamra. Így hát bizonyos, hogy
-válaszomat nem ítéletem és nem akaratom diktálta, hanem az zavarom
-gépies eredménye volt. Régebben nem estem ily hamar zavarba és több
-nyiltsággal mint szégyennel vallottam be hibámat, mivel nem kételkedtem,
-hogy azt is észreveszik, ami azokat helyrehozza s amit önmagamban
-éreztem; de a rosszindulatú szem bánt és kihoz sodromból; amint
-szerencsétlenebbé lettem, félénkebbé is lettem és soha sem hazudtam
-másként, mint félénkségből.
-
-Sohasem éreztem jobban a hazugság iránti természetes ellenszenvemet,
-mint midőn _Vallomásaimat_ írtam, mert itt gyakori és erős kisértéseknek
-lettem volna kitéve, ha bármi kis mértékben is meg lett volna bennem ez
-a hajlandóság. De távol attól, hogy bármit elhallgattam, bármit, ami
-hátrányomra szolgálhatott, eltitkoltam volna, valami oly észjárásból,
-amit alig tudok magamnak megmagyarázni, s amely talán a minden
-utánzástól való idegenkedésből eredt, inkább az ellenkező irányban való
-hazudásra éreztem belső indítást, amennyiben inkább túlságos
-szigorúsággal vádoltam, semmint túlságos elnézéssel mentegettem magamat
-és lelkiismeretem biztosít a felől, hogy egykor kevésbbé szigorú
-megitélésben fogok részesülni, mint a hogy önmagamat megítéltem. Igen,
-büszke lelki emelkedettséggel mondom és érzem, hogy ebben a munkámban az
-őszinteséget, az igazmondást, a nyíltszívűséget oly messzire vittem, még
-messzebbre, legalább úgy hiszem, mint bárki bármikor; miután éreztem,
-hogy a jó fölülmúlja bennem a rosszat, érdekemben állt, hogy mindent
-elmondjak, – és mindent elmondtam.
-
-Sohasem mondtam kevesebbet, sőt olykor többet mondtam, nem ugyan a
-tényekben, hanem a körülményekben, s az efféle hazugság inkább a
-képzelet deliriumának, mint az akarat aktusának volt az eredménye. Sőt
-hibázom, ha azt hazugságnak nevezem, mert e hozzátoldások egyike sem
-volt az. _Vallomásaimat_ már mint öreg ember írtam, aki megundorodott az
-élet hiú gyönyöreitől, amelyeket mind megizleltem futólag s amelyeknek
-ürességét lelkem teljesen érezte. Emlékezetből írtam őket; ez az
-emlékezet nem egyszer cserbenhagyott vagy csak tökéletlen emlékeket
-szolgáltatott és ezek hézagait oly részletekkel töltöttem ki, amelyeket
-ez emlékek pótlásáúl találtam ki, de amelyek sohasem állottak ezekkel
-ellentétben. Szerettem életem boldog szakaira részletesebben
-kiterjeszkedni s hébe-hóba gyöngéd sajnálkozásból fakadó díszítésekkel
-szépítettem őket. Az elfelejtett dolgokat olyanoknak mondtam el, mint
-amilyeneknek hitem szerint azoknak lenniök kellett s mint amilyenek
-talán valóban voltak, sohasem ellenkezőnek azzal, amilyenek emlékezetem
-szerint azok voltak. Néha talán idegen bájakkal ruháztam fel az
-igazságot, de sohasem tettem a hazugságot a helyére, hogy elpalástoljam
-bűneimet vagy idegen erényeket tulajdonítsak magamnak.
-
-Ha néha-néha, minden szándékosság nélkül, egy önkéntelen mozdulattal,
-miközben profilból festettem le magamat, elrejtettem rút oldalamat,
-ezeket az elhallgatásokat más, jóval szokatlanabb elhallgatásokkal
-pótoltam ki, amelyek gyakran gondosabban elmellőztették velem a jót,
-mint a rosszat. Ez jellememnek egyik különös vonása, amelyet talán nem
-fog mindenki elhinni – ezt könnyen megbocsátom nekik – de amely, bármily
-hihetetlen legyen is, nem kevésbbé való: gyakran megmondtam magamról a
-rosszat teljes ocsmányságában, de ritkán mondtam meg a jót teljes
-szeretetreméltó voltában, sőt olykor teljesen elhallgattam, mivel az
-nagyon is megtisztelő volt rám nézve és könnyen úgy tűnhettem volna föl,
-hogy midőn _Vallomásaimat_ írtam, saját dicséretemet zengettem. Leírtam
-ifjúkori éveimet anélkül, hogy eldicsekedtem volna azokkal a szerencsés
-tulajdonságokkal, amelyekkel szívem föl volt ruházva, sőt ama tényeket
-is elmellőzve, amelyek ezeket erősen napvilág elé tárták. Két ilyen
-esetre emlékszem itt zsenge gyermekkoromtól, amelyek mindenike eszembe
-jutott _Vallomásaim_ írása alkalmával, de mind a kettőt az imént
-említettem okból hallgatással mellőztem.
-
-Majdnem minden vasárnap a Paquis-városrészbe mentem s Fazy úrnál
-töltöttem a napot, aki egyik nagynénémet vette nőül s a kinek ott
-indigo-gyára volt. Egy alkalommal a hengeres simítóban voltam s itt az
-öntött érchengereket nézegettem: villogó fényük gyönyörködtette szememet
-s arra csábított, hogy rájok tegyem újjaimat és nagy kedvteléssel
-jártattam a henger fogain végig, amikor a fiatal Fazy nekiesvén a
-keréknek, egy nyolcadrészben oly ügyesen megfordította azt, hogy csak a
-két hosszabb újjam hegyét csípte oda; de ez elég volt arra, hogy azok
-hegye összezúzódjék és két körmöm ott maradjon. Élesen felsikoltottam,
-Fazy nyomban visszafordítja a kereket, de körmeim már ott ragadtak a
-hengeren és a vér omlott újjaimból. Fazy kétségbeesetten kiált föl,
-kiugrik a kerék közül, megölel és esdekelve kér, hogy ne jajgassak
-annyira, mert különben ő elveszett. Fájdalma igen nagy kínjaim közepette
-is meghatott, elhallgattam, bementünk a tisztitóba, ahol segített, hogy
-újjaimat megáztassam és mohával a vér folyását elállítsam. Könnyezve
-kért, hogy ne panaszoljam be: megigértem neki és ezt oly jól
-megtartottam, hogy több mint húsz évig senki sem tudott róla, micsoda
-kaland révén támadt két újjamon a sebhely, mert azok állandóan
-megmaradtak. Több mint három hétig az ágyat őriztem és több mint két
-hónapig képtelen voltam kezemet használni s mindig azt mondtam, hogy egy
-leeső nagy kő zúzta össze újjaimat.
-
-  Magnanima menzogna! or quando è il vero
-  Si bello, che si possa à te preporre?
-
-Mindamellett ez a baleset a kisérő mellékes körülménynél fogva,
-érzékenyen érintett, mert éppen ekkor folytak a polgársági
-hadgyakorlatok és mi három más velem egykorú fiúval szintén egy kis
-csapatot alkottunk, akikkel egyenruhásan a városnegyedbeli századdal
-egyidejűleg kellett gyakorlatoznunk. S most, nagy fájdalmamra, hallanom
-kellett a század dobpergését, amint ablakunk alatt három pajtásommal
-együtt elvonult, míg én betegen feküdtem az ágyban.
-
-Másik történetem is teljesen hasonlít ehhez, de későbbi időben
-játszódott le.
-
-Egy _Plince_ nevezetű pajtásommal tekéztünk a Plain-Palaisban.
-Összevesztünk a játékon, összeverekedtünk és a verekedés folyamán társam
-egy bábuval olyan ütést mért födetlen fejemre, hogy kissé erősebb kézzel
-széthasította volna a koponyámat. Nyomban a földre zuhantam. Soha
-életemben nem láttam ahhoz fogható felindulást, mint a minőbe ez a
-szegény fiú esett, midőn látta a vért fürtjeim közül ömölni. Azt hitte,
-megölt. Rám hajolt, megölelt, magához szorított, miközben könnyei
-omlottak és kétségbeesetten kiáltozott. Én is teljes erőmből megöleltem
-őt, éppen úgy sírva, mint ő, zavaros felindulásomban, amely nem volt
-minden édesség nélkül való. Végre nekilátott, hogy vérem folyását
-elállítsa, amely egyre omlott, és látva azt, hogy kettőnk zsebkendője
-nem elegendő erre, bevonszolt az anyjához, akinek nem messze onnan egy
-kis kertje volt. Ez a jó asszony majd elájult, midőn engem ebben az
-állapotban megpillantott. De mégis összeszedte minden erejét ápolásomra
-s miután jól kimosta sebemet, pálinkában áztatott liliomlevéllel (ezzel
-a kitűnő s a mi hazánkban nagyon használatos gyógyítószerrel) fedte azt
-be. Az anya és fiú könnyei annyira meghatották szívemet, hogy sokáig úgy
-tekintettem őt, mint anyámat, és fiát, mint testvéremet, míg végre
-mindkettőjüket elveszítve szem elől, lassankint megfeledkeztem róluk.
-
-Ugyanazt a titoktartást őriztem meg erre a balesetre, mint a másikra
-nézve és száz hasonló természetű eset történt velem életem folyamán,
-amelyekről még csak kisértetbe sem jöttem szót ejteni _Vallomásaim_ban,
-oly kevéssé törekedtem itt arra a fogásra, hogy érvényre emeljem azt a
-jót, amit jellememben éreztem. Nem, ha valamikor egy előttem ismeretes
-igazság ellen beszéltem, ez mindig csak közömbös dolgoknál történt és
-inkább vagy a beszélés zavara vagy az írás gyönyöre, mint akár a magam
-érdekének, akár a más előnye vagy hátrányának akármiféle indítása
-folytán történt. És aki részrehajlás nélkül fogja olvasni
-_Vallomásaimat_, ha ez valaha megtörténhetik, érezni fogja, hogy azoknak
-a vallomásoknak, amelyeket bennök teszek, a megtevése megalázóbb,
-kínosabb, mint valami jóval nagyobb, de kevésbbé szégyenletes dolognak
-az elmondása s amelyről azért nem tettem említést, mert nem követtem el.
-
-Mindezekből az elmélkedésekből következik, hogy az igazságszeretet
-gyakorlása, amelyet magam elé tűztem, inkább az egyenesség és
-méltányosság érzésén, mint a dolgok valóságán alapul és én a
-gyakorlatban inkább követtem lelkiismeretem erkölcsi utasításait, mint
-az igaznak és hamisnak elvont fogalmait. Igen gyakran beszéltem el
-meséket, de nagyon ritkán hazudtam. Ezeket az elveket követve, sokszor
-adtam másoknak okot a gáncsolásra, de senkinek sem okoztam vele
-jogtalanságot és nem tulajdonítottam magamnak több előnyt, mint amennyi
-megilletett. Már pedig az igazság, úgy vélem, pusztán ezáltal erény.
-Minden más tekintetben az csak egy metafizikai lény számunkra, amelyből
-sem jó, sem rossz nem származik.
-
-Mindamellett e megkülönböztetésekkel nincs szívem annyira megelégedve,
-hogy teljesen feddhetetlennek higyjem magamat. Midőn ily gondosan
-megfontolgattam, mivel tartozom másoknak, megvizsgáltam-e eléggé, mivel
-tartozom önmagamnak? Ha igazságosnak kell mások iránt lennünk, igaznak
-kell önmagunk iránt lennünk, – ez oly hódolat, amelyet a becsületes
-ember tartozik a saját méltóságának megadni. Ha társalgásom meddősége
-arra kényszerített, hogy ártatlan fictiókkal pótoljam a helyes
-gondolatokat, hibáztam, mivel a mások mulattatása végett nem szabad
-magunkat megalázni; ha pedig az írás gyönyörétől elragadtatva, a való
-dolgokhoz költött díszítéseket csatoltam, még inkább hibáztam, mert az
-igazságot mesékkel ékesíteni annyi, mint azt valójából kiforgatni.
-
-De eljárásomat még menthetetlenebbé teszi magam választotta jelszavam.
-Ez a jelszó minden más embernél jobban kötelezett engem az igazság
-szoros bevallására és nem volt elég, hogy neki mindenütt feláldoztam
-érdekemet és hajlamaimat, hanem gyöngeségemet és félénk természetemet is
-föl kellett volna neki áldoznom. Bátorságra és erőre volt szükségem,
-hogy mindig minden alkalommal igaz legyek és soha se fictiók, se mesék
-ne jőjjenek ki abból a szájból és abból a tollból, amely kifejezetten az
-igazságnak szentelte magát. Ime, ezt kellett volna magamnak mondanom,
-midőn ezt a büszke jelszót fölvettem és szünet nélkül ismételnem
-mindaddig, amíg azt viselni merészeltem. Sohasem hamisság sugallta
-hazugságaimat, azok mind gyöngeségből eredtek; de ez nagyon csekély
-mentségemre szolgál. Gyönge lélekkel legföllebb a bűntől őrizhetjük meg
-magunkat, de nagyralátás és vakmerőség, ha nagy erényeket merészelünk
-hirdetni.
-
-Ezek az itt előadott elmélkedések valószinűleg sohasem jutottak volna
-eszembe, ha R*** abbé föl nem keltette volna azokat bennem. Nagyon késő
-kétségkívül arra, hogy hasznukat vegyem; de nem fölötte késő legalább
-arra, hogy tévedésemet jóvátegyem és akaratomat ismét a rendes útra
-térítsem, mert ezentúl csupán ez függ tőlem. Ebben hát és minden hasonló
-dologban Solon életelve minden életkorra alkalmazható és sohasem nagyon
-késő még ellenségeinktől sem megtanúlni azt, hogy bölcsek, igazak,
-szerények legyünk és kevesebbet képzeljünk magunkról.
-
-
-
-
-Ötödik séta.
-
-Mindazon lakóhelyek közül, amelyekben otthonra találtam – és
-olykor-olykor bájos lakóhelyeim voltak – egy sem tett oly igazán
-boldoggá és egyik sem keltett elhagyásakor lelkemben élénkebb
-sajnálkozást, mint a biennei tó középén fekvő Szentpéter-szigete. Ez a
-kis sziget, amelyet Neuchâtelben de la Motte-szigetének hívnak, kevéssé
-ismeretes még Svájcban is. Amennyire tudom, egy utazó sem tesz róla
-említést. Pedig nagyon kellemes és kiválóan alkalmas fekvésű olyan ember
-boldogsága számára, aki szeret visszavonultan élni; mert, habár talán az
-egyedüli vagyok a világon, akire sorsa ezt törvényül szabta ki, nem
-hihetem, hogy az egyedüli legyek, akinek ily természetes hajlandósága
-van, habár még eddig senki másnál sem találkoztam vele.
-
-A biennei tó partjai zordonabbak és regényesebbek, mint a Genfi-tó
-partjai, mivel itt a szigetet körülvevő sziklák és erdők közelebb
-lehúzódnak a vízhez; de azért nem kevésbbé mosolygók. Ha itt kevesebb
-megművelt szántóföld és szőlő, kevesebb falu és ház akad, viszont több a
-természetes zöld, több a rét, a lombkoszorúzta menhely, gyakoribbak a
-nagy ellentétek és közelebb állnak egymáshoz a változó képek. Minthogy
-ezeken a szerencsés partokon nincsenek kényelmes kocsi-utak, a vidéket
-ritkán látogatják utasok; de az nagyon érdekes a magános szemlélődök
-számára, akik örömmel merülnek el a természet bájainak élvezetébe és
-szállnak magokba abban a csöndben, amelyet semmi más zaj nem zavar, mint
-a sasok vijjogása, egy-két madárka szaggatott csattogása és a hegységből
-alárohanó patakok zuhogása. Ez a szép, csaknem kerek alakú medence két
-kis szigetet zár ölébe, amelyek közül az egyik mintegy félmérföldnyi
-kerületű, lakott és művelt, a másik pedig kisebb, kopár, műveletlen és
-amelyet utoljára is el fog tüntetni az a sok földtömeg, amelyet
-szüntelenül kihordanak belőle, hogy a hullámok és viharok okozta károkat
-a nagyobb szigeten kipótolják. Így a gyöngébbnek mindig az erősebb
-támogatására kell szolgálnia.
-
-Az egész szigeten csak egyetlenegy ház van, de ez nagy, kellemes és
-kényelmes, amely, miként maga a sziget, a berni kórház tulajdona és egy
-adószedő lakik benne, családjával és cselédségével együtt. Ez népes
-baromfiudvart, galambducot és haltenyésztőket tart itt. Amily kicsiny a
-sziget, époly változatos terepét és kilátásait illetőleg, mindenféle
-tájképeket mutat és mindennek művelésére alkalmas. Látni itt
-szántóföldeket, szőlőket, erdőket, gyümölcsösöket, ligetektől árnyékolt
-és mindenféle csalitoktól szegélyezett kövér egelőket, amelyeket a tó
-vize állandó hüvösségben tart. A szigetet egy magas, két sor fával
-beültetett töltés fogja hosszában körül, míg e földtöltés közepére egy
-csinos termet építettek, amelyben a szomszédos partok lakói
-összegyülekeznek és a szüretek alkalmával táncmulatságot rendeznek.
-
-Erre a szigetre menekültem a _môtiersi_ megkövezés után. A rajta való
-tartózkodást oly elbájolónak találtam, azon annyira a hangulatomnak
-megfelelő életet folytattam, hogy elhatároztam, itt fejezem be hátralevő
-napjaimat és csupán az az egy nyugtalanított, hogy nem engedik e
-szándékot végrehajtanom, mert az nem illett bele abba a tervbe, hogy
-Angolországba csaljanak, amelynek első megnyilvánulásait már ekkor
-érezni kezdtem. Ezektől a sejtelmektől gyötörtetve, szerettem volna, ha
-e menhelyet örökös fogházzá változtatták volna számomra, ha egész
-életemre ide számkivetettek volna, és ha elvéve tőlem minden hatalmat és
-minden reményt arra, hogy róla valamikor kijöhessek, minden érintkezést
-megtiltottak volna a szárazfölddel, úgy hogy nem tudva, mi történik a
-nagyvilágban, annak még létezéséről is megfeledkeztem volna és ott
-hasonlóképen megfeledkeztek volna az én létezésemről.
-
-Azonban csak két hónapot engedtek e szigeten eltöltenem, pedig szivesen
-töltöttem volna ott két esztendőt, két századot, az egész
-örökkévalóságot és soha egy pillanatig sem unatkoztam volna, habár
-élettársamon kívül nem volt ott más társaságom, mint csupán az adószedő,
-a felesége és cselédsége, akik mindnyájan valóban igen jó emberek voltak
-és semmi egyéb; de nekem épen ez kellett. Ezt a két hónapot életem
-legboldogabb időszakának tartom, oly boldognak, hogy annak boldogsága
-egész életemre elegendő lett volna anélkül, hogy egy más állapot utáni
-vágyakozás egyetlen pillanatig is feltámadt volna lelkemben.
-
-De miféle boldogság volt hát ez és miben állt annak élvezése? Föl merném
-tenni e század összes embereinek, vajjon kitalálnák-e azt az életet,
-amelyet ott folytattam. A drága _far niente_ volt ezen élvezetek közt az
-első és legfőbb, amelyet egész édességében élvezni akartam és mindaz,
-amit itt tartózkodásom alatt műveltem, valóban nem volt egyéb, mint egy
-olyan ember gyönyörűséges és szükséges foglalatossága, aki a
-tétlenségnek szentelte magát.
-
-Az a remény, hogy semmit sem fognak jobban kívánni, mint hogy e magános
-tartózkodási helyen hagyjanak engemet, amelyet magam választottam ki, és
-a honnan lehetetlen volt támogatás és nagymérvű észrevétel nélkül
-kijönnöm és ahol csupán a körültem levő emberek közvetítésével lehetett
-mind érintkezésem, mind levelezésem a külvilággal; ez a remény, mondom,
-azzal biztatott, hogy itt nyugodtabban fejezhetem be napjaimat, mint
-ahogy eddig töltöttem, és az a gondolat, hogy itt ráérek kényem-kedvem
-szerint dolgaimat berendezni, okozta, hogy azzal kezdtem, hogy semmi
-berendezkedéshez sem fogtam. Hirtelen, egyedül és üres kézzel a szigetre
-kerülve, fokozatosan hozattam oda magam után gazdaasszonyomat,
-könyveimet és csekély házi fölszerelésemet, de ez utóbbiból jónak láttam
-semmit sem csomagolni ki, úgy hagyva, ládáimat és bőröndjeimet, mint a
-hogy megérkeztek volt, és úgy élve lakásomban, ahol napjaimat befejezni
-óhajtottam, mint egy vendégfogadóban, a honnan másnap el kellett
-utaznom. Mindezek a dolgok, úgy a hogy voltak, annyira kedvem szerint
-folytak, hogyha jobban akartam volna őket elrendezni, csak rontottam
-volna rajtok egyet-mást. Egyik legnagyobb gyönyörűségem különösen az
-volt, hogy könyveimet egyre jól becsomagolva hagytam és semmi
-írószerszám sem volt a kezem ügyében. Ha egy-egy szerencsétlen levél
-arra kényszerített, hogy tollat fogjak és válaszoljak, morogva kértem az
-írószereket az adószedőtől kölcsön és siettem őket visszaadni, abban a
-hiú reményben élve, hogy nem lesz szükséges többé kölcsönkérnem. Ezek
-helyett a szomorú ringy-rongy papírok és mindezen ócska könyvhalmaz
-helyett virágokkal és szénával töltöttem meg szobámat, mert ekkoriban
-első lelkesedésemben voltam a növénytan iránt, amely iránt _D’Ivernois_
-doktor oly hajlandósággal töltött el, hogy az csakhamar szenvedélylyé
-fokozódott. Nem akarva többé komoly munkával foglalkozni, valami
-szórakozásra volt szükségem, amely tetszik is és nem jár több
-fáradsággal annál, mint a mennyit egy lustálkodó is szivesen elvégez.
-Elhatároztam, hogy megírom a _Flora petrinsularis_-t (a
-Szentpéter-sziget flóráját) vagyis leírom a sziget összes növényeit,
-egyetlenegyet sem mellőzve el, oly részletességgel, amely elegendő lesz
-arra, hogy hátralevő napjaimat igénybe vegye. Azt mondják, hogy egy
-német könyvet írt egy citrommagról, én a rétek minden füvéről, az erdők
-minden mohájáról, minden zuzmóról, amely a sziklához tapad, írtam volna
-egyet; egyszóval egy szál füvet, egy növényi atomot sem akartam úgy
-hagyni, hogy bőven le ne írjam. E szép terv következtében a reggeli
-után, amelyet mindannyian együtt költöttünk el, minden reggel, kezemben
-a nagyítóüveggel és hónom alatt a _Systema naturae_-val elindultam a
-sziget egy-egy részletének átvizsgálására s e végből kis negyedekre
-osztottam azt azzal a szándékkal, hogy mindenik évszakban sorban egymás
-után bejárom őket. Semmi nem különösebb, mint azok az elragadtatások és
-lelkesedések, amelyeket minden megfigyelésem alkalmával éreztem,
-amelyeket a növények alkatára és organisatiójára, valamint a nemi
-részeknek a megtermékenyítésnél játszott szerepére irányultak, amelyek
-rendszere ekkor még teljesen új volt előttem. A nemi jellemvonások
-megkülönböztetése, amelyekről azelőtt halvány fogalmam sem volt,
-megigézett, midőn azokat a közönséges növényfajoknál megállapítottam,
-addig is, míg ritkább fajoknál is megtehettem ezt. A Prunella két hosszú
-porzószálának kettéhasadása, a csalán és a Parietaria porzószálainak
-feszereje, a balzsamina termésének és a puszpáng magtartójának
-szétpattanása, a megtermékenyülés ezer kis folyamata, amelyeket először
-megfigyeltem, örömmel töltött el és mindenkit sorba kérdeztem: látta-e a
-Prunella szarvait, mint a hogy Lafontaine «Diable de Papefiguiéres» című
-meséjében az emberektől azt kérdezi, olvasták-e Habakukot. Két vagy
-három óra múlva gazdag aratással megrakodva tértem vissza s e készlet
-szórakozásomra szolgált délután azon esetre, ha esni kezdett. A délelőtt
-további részét arra használtam, hogy az adószedővel, feleségével és
-Terézzel elmentem meglátogatni munkásaikat, megnézni a gyümölcsszedést s
-velök együtt a legtöbbször magam is neki láttam a munkának és nem
-egyszer megtörtént, hogy midőn berni urak jöttek hozzám látogatóba,
-egy-egy magas fán kuporodva találtak, derekamra kötött zsákkal, amelyet
-gyümölcscsel raktam tele s azután egy kötéllel a földre eresztettem le.
-A délelőtti testmozgás és az attól elválaszthatatlan jó kedélyhangulat a
-déli pihenést kiválóan kellemessé tette reám nézve; de ha ez már nagyon
-hosszúra nyúlt, a szép idő pedig csalogatott, nem győztem a végit
-kivárni, s ott hagyva az asztalnál a társaságot, elillantam és egyedül
-egy csónakba szállva, kieveztem a víz közepére, amikor a tó csöndes volt
-és ott, egész hosszamban végignyúlva a csónakban, ég felé fordított
-szemekkel a habok lassú ide-oda hullámzására bíztam magam néha több órán
-át is, ezer zavaros de gyönyörűséges álmodozásba merülve, a melyek, bár
-semmi pontosan meghatározott vagy állandó tárgyuk nem volt, mindamellett
-az én nézetem szerint százszor becsesebbek voltak mindannál, ami édeset
-csak találtam volt mindabban, amit az élet gyönyöreinek neveznek. Olykor
-a naplemente értesített róla, hogy már ideje lesz visszatérni s ilyenkor
-nem egyszer oly messzire voltam a szigettől, hogy teljes erőmből kellett
-dolgoznom, hogy az éj leszállta előtt hazaérjek. Máskor meg ahelyett,
-hogy a sík vízre kiszállnék, abban találtam örömemet, hogy a sziget
-zöldelő partjai mentén haladtam tova, amelyeknek kristálytiszta vize és
-hűs lombozata sokszor a fürdésre is kedvet adott. De egyik leggyakoribb
-csónakkirándulásom az volt, hogy a nagy szigetről a kis szigethez
-eveztem, ezen kikötöttem és itt töltöttem a délutánt, részint a
-Marceaux-, Bourdaines és Persicaires-félék és mindenfajta csalitok közt
-keskeny ösvényeken sétálgatva, részint egy homokos, pázsittal,
-Serpoletvel, virágokkal, köztük Esparcette-tel, meg lóherével (amelyeket
-itt hajdan minden valószinűség szerint elvetettek) borított domb
-tetejére telepedve, amely nagyon alkalmasnak látszott tengeri nyulak
-elhelyezésére, minthogy háborítatlanul szaporodhattak itt, mitől sem
-félve és minek sem ártva. Megemlítettem ezt az eszmét az adószedő előtt
-s ő Neuchâtelből hím és nőstény tengeri nyulakat hozatott és mi nagy
-ünnepélyességgel kivonultunk: a felesége, egyik nővére, Teréz meg én,
-hogy letelepítsük őket a kis szigeten, amelyet még eljövetelem előtt
-elkezdtek benépesíteni s ahol kétségkívül vigan tenyésztek, ha a téli
-hidegséget kibirták állani. E kis gyarmat alapítása egész ünnepség volt
-számunkra. Az Argonauták kormányosa nem volt büszkébb mint én, midőn
-diadallal vezettem a társaságot és a nyulakat a nagy szigetről a kis
-szigetre és kevélyen jegyeztem meg, hogy az adószedőné, aki túlságosan
-félt a vízen s mindig rosszúl érezte magát rajta, vezetésem alatt
-bizalommal szállt csónakba és semmi ijedelmet nem árult el az átkelés
-alatt.
-
-Mikor a tó hullámzása nem engedte meg a csónakázást, délutánomat azzal
-töltöttem, hogy bejártam a szigetet, jobbra-balra herborizálva, most a
-legmosolygóbb és legmagányosabb zugokba ülve le, hogy ott kedvem szerint
-álmodozzam, majd a földgátakon és dombokon álldogálva, hogy végig fussam
-szemeimmel a tónak és partjainak kevély és elragadó tájképét, amelyek
-egyfelől a közeli hegyek koszorúiban végződtek, másfelől pedig gazdag és
-termékeny síkságokká szélesbültek ki, amelyeken az ember szeme egész a
-távolból szegélyző kékes hegyekig elhatolt.
-
-Mikor az est közeledett, leszálltam a sziget magasabb pontjairól és
-szivesen le-leültem a tó kavicsos partján valami rejtett menedékhelyre;
-itt a habok locscsanása és a víz hullámzása lebilincselvén érzékeimet és
-kiűzvén lelkemből minden más gerjedelmet, azt édes álmodozásba
-ringatták, amelyben sokszor – anélkül, hogy észrevettem volna – az éj is
-rám köszöntött. A víz apálya és dagálya, annak folytonos, időközönként
-hol emelkedő, hol gyöngülő zúgása szakadatlanul foglalkoztatván füleimet
-és szemeimet, kipótolta a belső mozgalmakat, amelyeket az álmodozás
-kioltott bennem és elegendő volt arra, hogy gyönyörrel éreztesse velem
-létezésemet, a gondolkodás minden fárdsága nélkül. Időről-időre valami
-halk és futólagos elmélkedés támadt bennem a világ dolgainak
-állhatatlanságáról, amelynek a víz felszíne a képét tárta elém; de ezek
-a futó benyomások csakhamar elmosódtak a folytonos mozgás
-egyformaságában, amely körülringott és amely lelkem minden tettleges
-részvétele nélkül mégis oly erősen lenyügözött, hogy mikor az óra és a
-megállapított jeladás intett, csak erőfeszítéssel bírtam magam onnan
-kiragadni.
-
-Vacsora után, ha szép volt az este, valamennyien még egy sétát tettünk a
-töltésen, hogy a tó üde levegőjét beszívjuk. Közben leültünk a kerti
-házban, nevetgéltünk, csevegtünk, dudorásztunk valami régi nótát, amely
-nagyon is fölér a mai mesterkélt dalokkal s végül eltelt napunkkal
-megelégedve és holnapra hasonló napot kívánva tértünk nyugvóra.
-
-Ilyenformán töltöttem, ha nehány váratlan és alkalmatlan látogatást
-leszámítok, időmet a szigeten való tartózkodásom alatt. Mondja meg hát
-valaki, mi volt ebben oly vonzó, ami oly élénk, oly gyöngéd és oly
-tartós sajnálkozásokat fakaszt szívemből, hogy tizenöt év eltelte után
-is lehetetlen erre a kedves lakóhelyre gondolnom a nélkül, hogy a
-leghevesebb sóvárgással mindannyiszor oda vissza ne kívánjam magamat?
-
-Hosszú életem viszontagságai alatt észrevettem, hogy a legédesebb
-élvezetek és a legélénkebb gyönyörök időszakai épen nem azok, amelyeknek
-emléke leginkább vonzza és megindítja szivemet. A mámornak és a
-szenvedélynek e rövid pillanatai, bármily hevesek legyenek is, épen
-hevességüknél fogva az élet egyenes vonalán csak ritkásan elszórt
-pontok. Sokkal ritkábbak és futólagosabbak azok, semhogy állandó
-állapotot alkossanak és az a boldogság, mely után szivem sóvárog, nem
-múló pillanatokból áll, hanem az oly egyszerű és állandó állapot,
-amelyben semmi különös élénkség nincs, hanem a tartama annyira növeli a
-báját, hogy benne végre a legfőbb boldogságot feltaláljuk.
-
-A földön minden örökös hullámzásban van. Semmi sem őriz itt meg állandó,
-maradandó formát és a külső dolgokhoz fűződő vonzalmaink ezekkel együtt
-szükségképpen elmúlnak és megváltoznak. Azok mindig előttünk vagy
-mögöttünk járnak, a múltra emlékeztetnek, amely nincs többé, vagy
-utalnak a jövőre, amely sokszor nem következik be; semmi szilárd pont
-nincs, amihez a szív ragaszkodhassék. Ezért itt alant csak oly
-gyönyörben van részünk, amely elmúlik; ami a tartós boldogságot illeti,
-kételkedem, hogy az itt ismeretes lenne. Leghevesebb élvezeteink közt
-alig van egy oly pillanat, amelyben szivünk igazán elmondhatja:
-_Szeretném, ha ez a pillanat örökké tartana!_ És hogyan lehet
-boldogságnak nevezni azt az elfutó állapotot, amely nyugtalanul és
-üresen hagyja szivünket, amely untalan sajnálkozni késztet valami után
-vagy még kívánkozni valamiért?
-
-De ha van oly állapot, amelyben a lélek eléggé szilárd talapzatot talál
-arra, hogy azon teljesen megnyugodjék és abban egész lényét összeszedje
-anélkül, hogy az egész multat vissza kelljen idéznie vagy a jövőbe
-előretekintenie; ahol az idő semmi magában véve, a jelen mindig tart,
-mindazáltal tartamának minden jelzése és az egymásrakövetkezés minden
-nyoma nélkül, a veszteség és élvezet, a gyönyör és fájdalom, a vágy és
-félelem minden más érzése nélkül, mint csupán létezésünk érzése és ez az
-érzelem egyedül képes azt tökéletesen betölteni; amíg ez az állapot
-tart, az, aki benne van, boldognak nevezheti magát, nem tökéletlen,
-szegény és viszonylagos boldogsággal, amilyen az, amelyet az élet
-gyönyöreiben találunk, hanem kielégítő, tökéletes és teljes
-boldogsággal, amely semmi ürességet nem hagy hátra a lélekben, amelyet
-ez betölteni óhajtana. Ilyen az az állapot, amelyben Szentpéter-szigetén
-magános álmodozásaim közben sokszor találtam magamat, akár csónakomban
-végigterültem és a víz kényekedve szerint engedtem azt tovasodortatni,
-akár a hullámzó tó partjain vagy egyebütt, egy szép folyó vagy kavicsos
-ágyában csörgedező patak partján üldögéltem.
-
-Mit élvez az ember efféle helyzetben? Semmi ránézve külsőt, semmi
-egyebet, mint önmagát, saját létezését; amíg ez az állapot tart, az
-ember beéri önmagával, mint Isten. A lét érzése, minden más
-gerjedelemtől megfosztva is a megelégedésnek és békének értékes érzelme,
-amely egymaga elegendő lenne, hogy ezt a létet kedvessé és édessé tegye
-arra nézve, aki mindazon érzéki és földi benyomásokat el tudná
-távolítani magától, amelyek szakadatlanul előnyomulva, elszakítanak
-minket azoktól és megzavarják itt alant azok édességét. De a legtöbb
-ember, folytonosan szenvedélyektől háborgatva, kevéssé ismeri ezt az
-állapotot és minthogy csak tökéletlenül ízlelte meg azt nehány
-pillanatig, csak homályos és zavaros képzetet őriz meg arról, amely nem
-igen érezteti velök annak báját. Sőt a dolgok jelenlegi állása mellett
-nem is lenne jó, ha ezek után az édes elragadtatások után áhítozva,
-miattok megútálnák a munkás életet, amelyet egyre megújuló szükségleteik
-kötelességül szabnak eléjök. De egy oly szerencsétlen, akit kizártak az
-emberi társadalomból s aki semmi másokra vagy önmagára nézve hasznos és
-jó dolgot nem művelhet itt alant, ebben az állapotban minden emberi
-boldogtalanságért kárpótlást találhat itt, amelyet sem a balszerencse,
-sem az emberek el nem rabolhatnak tőle.
-
-Igaz ugyan, hogy ezeket a kárpótlásokat sem minden lélek, sem minden
-helyzetben nem érezheti. Szükséges e végre, hogy a lélek békében legyen
-és semmi szenvedély ne háborgassa nyugalmát. Annak, aki ezeket élvezni
-akarja, erre hangolva kell lennie, és a környező tárgyaknak közre kell
-ebben működniök. Nem szükséges hozzá sem tökéletes nyugalom, sem fölötte
-nagy izgalom, hanem egyforma és mérsékelt mozgalom, amelyben sem
-rázkódtatások, sem szünetközök nincsenek. Mozgás nélkül az élet csak
-lethargia. Ha a mozgás egyenetlen vagy fölötte erős, fölébreszt; midőn a
-környező tárgyakra emlékeztet, lerombolja az álmodozás báját és kiszakít
-minket önmagunkból, hogy nyomban a balszerencse és az emberek járma alá
-hajtson és szerencsétlenségeinket éreztesse velünk. A tökéletes csend
-szomorúságra indít. A halál képét tárja elénk. Ilyenkor a mosolygó
-képzelet segítségére van szükség és ez egész természetesen be is köszönt
-azoknál, akiket az ég ezzel megajándékozott. A mozgás, amely nem
-kívülről jön, ekkor bennünk megy végbe. A nyugalom igaz, hogy kisebb, de
-kellemesebb is, ha könnyed és édes eszmék, a nélkül, hogy a lélek mélyét
-felkavarnák, úgyszólván csak súrolják annak felületét. Többre nincs
-szükség, hogy önmagunkra emlékezzünk és minden bajainkról
-megfeledkezzünk. Az efféle álmodozást mindenütt élvezhetjük, ahol
-nyugodtak lehetünk; s én gyakran gondoltam, hogy a Bastilleban, sőt egy
-oly sötét tömlöcben, ahol semmi tárgy nem illette volna látásomat, én
-még tudtam volna kellemesen álmodozni.
-
-De meg kell vallani, hogy ez jóval könnyebben és kellemesebben esett egy
-termékeny és magános, már a természettől fogva határolt és a világ többi
-részétől különválasztott szigeten, ahol minden csak mosolygó képeket
-tárt elém, ahol semmi nem emlékeztetett szomorú dolgokra, ahol a
-csekélyszámú lakók társasága barátságos és kedves volt, de nem annyira
-érdeklődő, hogy szünetlenül lefoglaljon, egyszóval, ahol egész nap
-minden akadály és minden gond nélkül átengedhettem magam a kényem-kedvem
-szerinti foglalatosságoknak vagy a leglanyhább tétlenségnek. Az alkalom
-kétségkívül kedvező volt egy álmodozó számára, aki a legvisszatetszőbb
-tárgyak közepette kellemes ábrándképekkel táplálkozván, tetszése szerint
-tudott azokkal jóllakni és mindazt, ami érzékeit valóban megérintette,
-ide öszpontosítani. Ha hosszú és édes álmodozásomból felriadva láttam,
-hogy zöld ágak, virágok és madarak környeznek, és szemeim messzire
-elcsapongtak azokra a regényes partokra, amelyek a széles kiterjedésű tó
-kristálytiszta vizét szegélyezték: mindezeket a kedves tárgyakat
-összeolvasztottam ábrándképeimmel s midőn végre fokonkint visszatértem
-magamhoz és mindahhoz, ami körülvett, nem tudtam megállapítani, melyik
-ponton vált külön a valóság az ábrándképektől, annyira minden egyaránt
-hozzájárult ahhoz, hogy kedvessé tegye előttem azt a szemlélődő és
-magános életet, amelyet e szép lakóhelyen folytattam. Miért nem lehet
-annak újra életrekelnie? Miért nem mehetek, hogy e kedves szigeten
-fejezzem be napjaimat és soha ki ne jöjjek róla, sem soha ne lássam
-rajta a szárazföld egy lakóját sem, aki a mindenféle csapásoknak,
-amelyeket embertársaim annyi évek óta oly szivesen gyüjtögettek fejem
-fölé, emlékét visszaidézze lelkembe! Csakhamar örökre elfelejteném őket,
-bár ők kétségkívül nem igen felejtenének el viszont; de mit bánnám én
-azt, föltéve, hogy nem tudnának közelembe férkőzni, hogy megzavarják
-nyugalmamat. Megszabadulva mindama földi szenvedélyektől, amelyeket a
-társas élet izgalma kelt, lelkem gyakorta fölemelkednék eme légkör fölé
-és előre érintkeznék amaz égi szellemekkel, amelyeknek számát rövid idő
-alatt szaporítani reméli. Az emberek, tudom, óvakodni fognak attól, hogy
-visszaadják nekem ezt az édes menedékhelyet, amelyben nem akartak
-megtűrni. De legalább abban nem fognak megakadályozni, hogy a képzelet
-szárnyain mindennap elrepüljek oda és ott nehány óráig ugyanazt a
-gyönyört élvezzem, mintha még most is ott laknám. Legédesebb
-foglalatosságom ott az lenne, hogy kedvem szerint álmodoznám. Amikor azt
-álmodom, hogy ott vagyok, nem ugyanazt cselekszem-e? Sőt többet teszek:
-az elvont és egyhangú álmodozás ingeréhez oly bájos képeket csatolok,
-amelyek azt megelevenítik. Tárgyaik gyakran tovasiklottak érzékeim elől
-elragadtatásaim alkalmával; most pedig, minél mélyebben jár az
-álmodozásom, annál elevenebben lefesti azokat nekem. Gyakran jobban
-körükben vagyok és még kellemesebben, mint amikor valósággal ott voltam.
-Csak az a baj, hogy mihelyt képzeletem tüze ellankad, ezek a
-visszaemlékezések több fáradsággal járnak és nem tartanak oly sokáig. Óh
-jaj, amikor elkezdjük porhüvelyünket elhagyni, akkor kápráztatja ez
-leginkább szemeinket!
-
-
-
-
-Hatodik séta.
-
-Nem igen van oly mechanikus mozgásunk, amelynek okát szívünkben föl ne
-találhatnók, ha jól értenénk hozzá, hogy ott keressük.
-
-Tegnap, midőn az új körúton haladtam végig, hogy a Bièvre mentén a
-Gentilly oldalon herborizálni menjek, egy kerülővel jobbra tértem, az
-Enfer (pokol)-sorompóhoz közeledve, és a fontainebleaui útra kitérve,
-ama magaslatok felé igyekeztem, amelyek ezt a kis folyót szegélyezik. Ez
-a kitérő magában véve fölötte közömbös dolog volt, de midőn
-visszaemlékeztem reá, hogy több ízben egész gépiesen ugyanezen a kitérőn
-haladtam, ennek okát önmagamban kerestem és nem bírtam megállani, hogy
-föl ne kacagjak, midőn annak a végire jártam.
-
-A körút egyik szögletében, az Enfer-sorompó kijáratánál, nyárban naponta
-egy asszony szokott ülni, aki ott gyümölcsöt, herbatheát meg zsemlyét
-árul. Ennek az asszonynak egy fölötte csinos, de sánta kis fia van, aki
-mankóival ide-oda bicegve, elég jó kedvvel jár-kél és a járókelőktől
-adományokat kéreget. Félig-meddig megismerkedtem ezzel a jámbor fiúval;
-valahányszor arra mentem el, mindig odajött, ügyesen köszönt, mire
-megkapta az én szerény adományomat. Első-, másodízben gyönyörűséggel
-néztem őt, nagyon szívesen adtam neki, s egy darab ideig ugyanazt az
-örömet éreztem azután is, sőt a legtöbbször még azzal tetéztem, hogy
-nekibuzdítottam őt és végighallgattam gyermeki elbeszélését, amelyet
-kellemesnek találtam. De ez a gyönyörűség, miután fokonkint szokássá
-vált, lassankint – nem is tudom, hogyan – olyan kötelességfélévé alakúlt
-át, amely csakhamar feszélyezővé lett, különösen az előljáró beszéd
-miatt, amelyet végig kellett hallgatnom és amelyben sohasem mulasztotta
-el, hogy engem gyakran Rousseau úrnak ne szólítson, hogy megmutassa,
-melyszerint jól ismer, holott ellenkezőleg, ebből eléggé világos lett
-előttem, hogy nem ismert jobban, mint azok, akik őt kioktatták.
-Ettőlfogva kevésbbé örömest mentem arra, s utoljára gépiesen megszoktam,
-hogy legtöbbször egy vargabetűt csináljak, ha ehhez az átlós-úthoz
-közeledtem.
-
-Ime, ezt fedeztem föl, amint fölötte elmélkedtem, mert mindebből
-eddigelé még semmi nem tárult föl világosan elmém előtt. Ez a
-megfigyelés egymás után egy sereg mást idézett lelkem elé, amelyek
-megerősítették abban, hogy cselekedeteim legnagyobb részének igazi és
-elsőrendű indítóokai önmagam előtt nem oly világosak, mint ahogy sokáig
-képzeltem. Tudom és érzem, hogy jót tenni a legigazibb boldogság,
-amelyet az emberi szív érezhet; de ezt a boldogságot régóta elragadták
-tőlem és az enyémhez hasonló nyomorúlt sorsban nem igen lehet remélni,
-hogy egyetlen igazi jócselekedetet jól megválasztva és eredményesen
-elvégezhessünk. Minthogy azoknak, akik sorsom fölött rendelkeznek,
-legfőbb gondja arra irányult, hogy számomra minden csak hamis és csalárd
-látszat legyen: az erényre való indítás is mindig csak oly csalétek,
-amelyet azért tárnak elém, hogy a kelepcébe csaljanak, amelybe be
-akarnak keríteni. Tudom ezt; tudom, hogy az egyedüli jó, ami ezentúl
-hatalmamban áll, az, hogy visszatartsam magam a cselekvéstől, mert attól
-kell tartanom, hogy szándékom, sőt tudomásom ellenére rosszat
-cselekszem.
-
-De voltak boldogabb idők, amelyekben szívem gerjedelmeit követve, néha
-egy-egy idegen szívet megelégedetté tehettem és tartozom magamnak azzal
-a megtisztelő bizonyságtétellel, hogy valahányszor ezt a gyönyört
-élvezhettem, azt bármi másnál édesebbnek találtam. Ez a hajlam élénk,
-igaz, tiszta volt és legtitkosabb bensőmben soha semmi azt meg nem
-hazudtolta. Azonban sokszor éreztem saját jótéteményeim terhét a
-kötelességek ama lánca révén, amelyet magok után vontak: ekkor eltűnt a
-gyönyör és ama gondoskodások gyakorlásában, amelyek előbb elbájolták
-szivemet, most már csak szinte elviselhetetlen kényszert találtam.
-Szerencsés sorom rövid napjai alatt sokan folyamodtak hozzám és soha
-semmi szolgálatot, amely csak hatalmamban állt, senkitől meg nem
-tagadtam. De ezekből az első, nagy szivességgel árasztott
-jótéteményekből az egymást követő kötelezettségek oly bilincsei
-származtak, amelyeket nem láttam előre és amelyek igáját később képtelen
-voltam lerázni. Első szolgálataim azok szemében, akik azokban
-részesültek, csak foglalói voltak a később következendőknek; s mihelyt
-valami szerencsétlen kivetette utánam egy elfogadott jótétemény
-csáklyáját, attól fogva oda voltam s ez az első szabad és önkéntes
-jótétemény határozatlan jogcímévé vált mindazoknak, amikre utóbb
-szüksége lehetett, anélkül, hogy akár csak tehetetlenségem is elegendő
-lett volna az azok alól való fölmentésre. Így alakultak át számomra a
-legédesebb gyönyörűségek utóbb terhes alárendeltségekké.
-
-Azonban ezek a bilincsek mindaddig, míg a közönségtől számba nem véve,
-ismeretlenül éltem, nem tűntek föl előttem nagyon súlyosaknak. De
-mihelyt irataim révén személyem az érdeklődés előterébe lépett, – súlyos
-hiba kétségkívül, de a melyért szerencsétlenségeim által túlontúl
-megbűnhödtem, – ettőlfogva az összes szükölködőknek vagy állítólag
-ilyeneknek, az összes kalandoroknak, akik becsapni való áldozatot
-kerestek, mindazoknak, akik a nagy képmutatással nekem tulajdonított
-nagy tekintély ürügye alatt egy vagy más módon fülön akartak csípni:
-általános célpontjává váltam. Ekkor volt módom megismerni, hogy a
-természet összes hajlandóságai, még magát a jótékonyságot sem véve ki,
-ha okosság és válogatás nélkül kezeljük vagy követjük őket a
-társaságban, megváltoztatják természetüket és sokszor époly ártalmasokká
-válnak, mint a mily hasznosak voltak első megindulásuk alkalmával. Ennyi
-kegyetlen tapasztalat lassankint megváltoztatta első hajlandóságaimat,
-vagy inkább végre igazi határaik közé korlátozván őket, megtanított
-arra, hogy kevésbbé vakon kövessem jótevői hajlamomat, amikor ez csak
-arra szolgált, hogy előmozdítsa a mások gonoszságát.
-
-Azonban nem sajnálom ezeket a tapasztalatokat, mivel ezek, a reflexió
-útján, új felvilágosításokat nyújtottak önmagam megismerésére és
-magamviseletének igazi indító okaira nézve ezer esetben, amelyekben
-téves illuziókban ringattam magamat, helyes útra vezettek. Láttam, hogy
-ahhoz, hogy örömmel tehessek jót, szabadon, kényszer nélkül kell
-cselekednem s viszont arra nézve, hogy egy jó cselekedet minden
-édességét elveszítse, elegendő volt, ha az kötelességgé vált számomra.
-Ettőlfogva a kötelezés súlya a legédesebb élvezeteket megkeseríti
-számomra s mint a hogy _Emil_ben mondottam, úgy hiszem, rossz férj
-lettem volna a törökök közt abban az órában, amikor a közfelkiáltás arra
-szólítja fel őket, hogy állásuk kötelességeit betöltsék.
-
-Im ez nagyban módosítja azt a véleményt, amelyet saját erényemről sokáig
-tápláltam; mert ez nem abban áll, hogy hajlamainkat kövessük és
-átengedjük magunkat a jóltevés gyönyörének, mikor azok erre indítanak
-bennünket, hanem abban áll, hogy legyőzzük őket, amikor a kötelesség ezt
-parancsolja és megtegyük azt, amit az rendel, – én pedig ezt bárkinél a
-világon kevesbbé tudtam megtenni. Érzékenynek és jónak születve, a
-szánakozást egész a gyöngeségig vive és lelkemet mindazáltal, ami a
-nagylelkűséghez tartozik, felmagasztosulva érezve, humánus, jótékony,
-segítségre kész voltam hajlamból, sőt szenvedélyből, amíg csak szívem
-volt érdekelve; a legjobb és legirgalmasabb ember lettem volna, ha a
-leghatalmasabb lettem volna erre és ahhoz, hogy minden bosszúvágyat
-kioltsak magamban, elegendő lett volna, hogy képes legyek bosszút
-állani. Sőt saját érdekem ellenére, könnyen lettem volna igazságos is,
-de a rám nézve kedves személyek érdeke ellenére nem tudtam volna magamat
-ráhatározni, hogy az legyek. Mihelyt kötelességem és szívem
-ellenmondásba került, az előbbi ritkán diadalmaskodott, ha ugyan az nem
-forgott csupán szóban, hogy visszatartsam valamitől magamat; ez esetben
-a legtöbbször erős voltam, de hajlandóságom ellenére cselekedni sohasem
-bírtam. Akár az emberek, akár a kötelesség, vagy éppen a kényszerűség
-parancsoljanak, ha szívem hallgat, akaratom néma marad és nem tudok
-engedelmeskedni. Látom a bajt, amely fenyeget, de inkább engedem
-bekövetvetkezni, semhogy annak megelőzésére indulatba jöjjek.
-Olykor-olykor nagy erőfeszítéssel nekilendülök, de ez az erőfeszítés
-nagyon hamar kifáraszt és kimerít; nem bírom folytatni. Minden
-elképzelhető dolognál, amit nem csinálok szívesen, mihamar képtelen
-vagyok megcsinálni.
-
-Sőt többet mondok. A kívánságommal egyező kényszerítés elegendő arra,
-hogy azt lerontsa és idegenkedéssé, sőt ellenszenvvé változtassa, ha
-csak kevéssé erősen működik is; és ez kínossá teszi számomra az olyan
-jócselekedetet, amit megkövetelnek és amit magamtól szivesen megtennék,
-ha nem követelnék. A tisztán önkéntes jótétemény bizonyára az a
-cselekedet, amit szeretek megtenni. De ha az, aki azt kapta, abból
-jogcímet formál arra, hogy folytatását követelje, mert különben
-meggyűlöl, ha törvénnyé emeli, hogy örökre jóltevője legyek: bár eleinte
-gyönyörűségemet találtam benne, hogy az vagyok, ettőlfogva a feszélyezés
-megkezdődik és a gyönyörűség eloszlik. Amit ilyenkor cselekszem, ha
-engedek, gyöngeség és álszemérem, de a jóakarat hiányzik és távol attól,
-hogy nagyra lennék vele, inkább szemrehányást teszek magamnak
-lelkiismeretem előtt, hogy kelletlenül jót teszek.
-
-Tudom, hogy valami szerződésféle áll fenn, sőt ez valamennyi közül a
-legszentebb, a jóltevő és a lekötelezett közt. Bizonyosfajta társaságot
-alkotnak ők egymással, amely szorosabb annál, amely az embereket
-általában összekapcsolja és ha a lekötelezett hallgatagon háládatosságra
-vállalkozik, a jóltevő ugyancsak arra kötelezi magát, hogy amaz iránt
-mindaddig, amíg csak az méltatlanná nem válik arra, megőrzi ugyanazt a
-jóakaratot, amelyet iránta tanusított és ennek bizonyságát fogja
-szolgáltatni mindannyiszor, valahányszor arra alkalma nyílik és annak
-szüksége fenforog. Ezek nem világosan kifejezett föltételek, hanem
-természetes következményei a köztük létesült viszonynak. Az, aki először
-tagad meg egy önkéntes szolgálatot, amit tőle kérnek, semmi jogot nem ad
-ezzel a panaszkodásra annak, akit visszautasításban részesített; de az,
-aki hasonló esetben ugyanattól megtagadja ugyanazt a szivességet,
-amelyet előbb megadott neki, meghiusít egy oly reményt, amelynek
-táplálására feljogosított; megcsal és meghazudtol egy várakozást,
-amelyet fölgerjesztett. Érezzük, hogy ebben a visszautasításban
-valamelyes igazságtalan és keményebb dolog rejlik, mint az előbbiben,
-pedig ez éppen úgy annak a függetlenségnek kifolyása, amelyet a szív
-szeret és amelyről nem mond le minden küzdelem nélkül. Ha egy adósságot
-kifizetek, egy kötelességet teljesítek; ha valami ajándékot adok, örömet
-szerzek magamnak. Úgyde kötelességeink teljesítésének öröme azok közül
-való, amelyek egyedül az erény megszokásából fakadnak; azok, amelyek
-közvetetlenül a természeti hajlandóságból erednek, nem emelkednek oly
-magasra, mint ezek.
-
-Annyi szomorú tapasztalat után megtanultam, hogy messziről előre lássam
-első valóra vált gerjedelmeim következményeit és gyakran visszatartottam
-magam egy jó cselekedettől, amelyet óhajtottam is, módomban is volt
-megtenni, mivel visszariadtam attól az alárendeltségtől, amelybe utóbb
-kerülök, ha meggondolatlanul átengedem magam neki. Nem mindig éreztem
-ezt a félelmet, ellenkezőleg, fiatal koromban saját jótéteményeim által
-fűződtem az emberekhez és hasonlóképen gyakran észrevettem, hogy akiket
-leköteleztem, inkább hálából, mint érdekből ragaszkodtak hozzám. De a
-dolgok úgy ezen, mint minden más tekintetben nagyon megváltoztatták
-szinöket, mihelyt szerencsétlenségeim kezdetöket vették. Ettőlfogva új
-nemzedék körében éltem, amely nem hasonlított az előbbihez és saját
-érzelmeim mások iránt oly változásokat szenvedtek, amilyet az övéikben
-találtam. Ugyanazok az emberek, akiket egymást követőleg ebben a két oly
-különböző nemzedékben láttam, úgyszólván fokozatosan hasonultak át az
-egyikhez, majd a másikhoz. Igazakból és nyíltszivűekből, a mik kezdetben
-voltak, azzá válva, amik most, csak úgy cselekedtek, mint az összes
-többiek. És pusztán azáltal, hogy az idők megváltoztak, az emberek is
-úgy megváltoztak, mint azok. Ugyan hogyan őrizhetném meg ugyanazon
-érzelmeket azok iránt, akikben ellenkezőjét találom annak, ami ezeket
-nálam fölkeltette? Nem gyűlölöm őket, mert nem tudok gyűlölni; de nem
-tilthatom meg magamnak a megvetést, amit megérdemelnek, sem nem
-tarthatom vissza magamat attól, hogy ezt irántok ki ne fejezzem.
-
-Talán anélkül, hogy észrevettem volna, magam változtam meg a kelleténél
-jobban? Melyik egyéni jellem állana változás nélkül az enyémhez hasonló
-helyzetnek ellen? Meggyőződve húsz évi tapasztalat által, hogy mindazok
-a szerencsés tulajdonságok, amelyeket a természet a szívembe oltott,
-végzetem által és azok által, akik azzal rendelkeznek, magamnak és
-másoknak kárára fordultak, ezentúl egy jó cselekedetet, amelynek
-megtevését javasolják, nem tekinthetek egyébnek, mint kelepcének,
-amelyet számomra állítanak, s amely alatt valami rossz lappang. Tudom,
-hogy bármi legyen cselekedetem eredménye, jó szándékomért éppenúgy
-meglesz az érdemem. Igen, ez az érdem kétségkívül mindig ott van, de a
-belső varázs nincs meg többé s mihelyt ez az ösztönzés nálam hiányzik,
-csak közömbösséget és jéghidegséget érzek magamban; és biztos lévén
-abban, hogy egy igazán hasznos cselekedet művelése helyett csak egy
-megcsalatott ember cselekedetét teszem, az önszeretet méltatlankodása,
-kapcsolatban az ész helytelenítésével, csak idegenkedést és ellenállást
-sugall ott, ahol természetes állapotomban hévvel és buzgalommal lettem
-volna tele.
-
-Vannak olyan balsorsok, amelyek emelik és erősítik a lelket, de vannak
-olyanok is, amelyek leverik és megölik azt; ilyen az, amelynek
-zsákmányául estem. Bármi kevés hitvány kovász került volna az enyémbe,
-túlságosan erjedésbe hozta volna azt, őrjöngővé tett volna; de így csak
-semmivé tett engem. Képtelen lévén arra, hogy akár a magam, akár a más
-számára jót tegyek, visszatartom magam a cselekvéstől; és ez az állapot,
-amely csak a kényszer folytán ártatlan, bizonyos édességet találtat
-velem abban, hogy szabadon, minden szemrehányás nélkül kövessem
-természetes hajlamomat. Persze nagyon is messze megyek, mivel még ott is
-kikerülöm a cselekvési alkalmakat, ahol csak jót lehet cselekednem. De
-bizonyos lévén a felől, hogy nem engedik a dolgokat teljes mivoltukban
-látnom, visszatartom magam attól, hogy ama külszín alapján ítéljek,
-amellyel azokat felruházzák; és bármiféle csalétekkel vonják is be a
-cselekvésre való indító okokat, nekem elég, ha ezeket az indító okokat
-az én hatási körömben hagyták, hogy az ő csaló voltuk felől biztos
-legyek.
-
-Úgy látszik, sorsom gyermekkoromtól fogva kifeszítette az első hálót,
-amely sokáig oly könnyen belecsalogatott az összes többiekbe. A
-legbizakodóbb embernek születtem és teljes negyven évig soha ez a
-bizalom egyetlenegyszer sem csalódott. Egyszerre csak másfajta emberek
-és dolgok közé kerülve, ezer kelepcébe estem a nélkül, hogy egyet is
-észrevennék és húszévi tapasztalat alig volt elegendő arra, hogy sorsom
-felől felvilágosítson. De amint egyszer meggyőződtem róla, hogy csak
-hazugság és hamisság lappang azokban az arcfintorgató baráti
-ömlengésekben, amelyeket reám pazarolnak, nagy hirtelenséggel a másik
-szélsőségbe csaptam át: mert, ha az ember egyszer kilépett a természeti
-jelleméből, többé nincsenek határok, amelyek visszatartsák. Ettől kezdve
-megundorodtam az emberektől, és akaratom találkozván az ő erre irányuló
-akaratukkal, még jobban távoltart tőlük, mint mindenféle mesterkedéseik
-tehetik.
-
-Mind hasztalan csinálják: ez az idegenkedés sohase fajulhat
-ellenszenvvé. Ha arra a függőségre gondolok, amelybe ők velem szemben
-helyezkedtek, hogy engemet a saját függőségükben tartsanak, igazán
-megszánom őket. Ha én nem vagyok szerencsétlen, ők magok azok; és
-valahányszor magamba szállok, mindig sajnálatraméltónak találom őket.
-Talán kevélységem is belevegyül még ezekbe az ítéletekbe; sokkal inkább
-fölöttük állónak érzem magam, semhogy gyülöljem őket. Ők legföllebb a
-megvetésig érdekelhetnek engem, de soha a gyűlöletig; elvégre is sokkal
-inkább szeretem magam, semhogy bárkit is gyűlölni tudnék. Ez annyi
-volna, mint szűkebbre vonni, összeszorítani létemet, pedig én inkább az
-egész mindenség fölé szeretném azt kiterjeszteni.
-
-Jobb szeretem őket kerülni, mint gyűlölni. Megpillantásuk oly
-benyomásokkal illeti meg érzékeimet és ezek révén szívemet, amelyeket
-ezer kegyetlen tekintet tesz kínossá reám nézve; de ez a rosszullét
-azonnal megszűnik, mihelyt a tárgy, amely azt okozza, tovatűnt.
-Foglalkozom velük és pedig egészen akaratom ellenére, jelenlétök
-folytán, de soha a rájok való emlékezés révén. Ha nem látom őket többé,
-olyanok számomra, mintha egyáltalában nem léteznének.
-
-Sőt csak abban közömbösek előttem, ami rám vonatkozik, mert egymás
-közötti viszonyaikban még érdeket tudnak bennem kelteni és megindítani,
-mint egy dráma személyei, amelyet a színpadon látnék. Egész erkölcsi
-lényemnek meg kellene semmisülnie, hogy az igazságosság közömbössé
-legyen előttem. Az igazságtalanság és gonoszság látványa még most is
-felforralja a véremet, míg az oly erényes cselekedetek, amelyekben sem
-kérkedést, sem hivalkodást nem látok, mindig örömtől dobogtatják
-szívemet és édes könnyekre fakasztanak. De magamnak kell őket látnom és
-megítélnem, mert saját történetem után esztelennek kellene lennem, ha
-bármi dologban elfogadnám az emberek ítéletét és akármit a mások
-becsületszavára kész igazság gyanánt elhinnék.
-
-Ha termetem és vonásaim époly teljesen ösmeretlenek volnának az emberek
-előtt, mint a minők jellemem és belső alkatom, akkor még minden baj
-nélkül élhetnék közöttük. Sőt társaságuk is tetszhetnék nekem, amíg
-tökéletesen idegen lennék közöttük. Minden megszorítás nélkül átengedve
-természetes hajlandóságaimnak, még akkor is szeretném őket, ha soha nem
-törődnének velem. Egyetemes és tökéletesen önzetlen jóakaratot
-tanusítanék irántok; de a nélkül, hogy valaha különösebb összeköttetésbe
-lépnék és bármi kötelesség jármát viselném: szabadon és önmagamtól
-mindazt megtenném irántok, aminek megtevése – holott önszeretetük
-készteti és összes törvényeik kényszerítik őket reá – annyi fáradságukba
-kerül.
-
-Ha szabad, ösmeretlen és elszigetelt maradtam volna, mint a hogy
-rendeltetésem szerint lennem kellett volna, csak jót cselekedtem volna,
-mert semmi ártalmas szenvedély csírája nem rejlik szívemben. Ha
-láthatatlan és mindenható lettem volna, mint Isten, jóltevő és a jó is
-lettem volna, mint ő. Az erő és a szabadság teszi a kitűnő embereket; a
-gyöngeség és a rabszolgaság csak gonosztevőket hozott létre. Ha a Gyges
-gyűrűjének birtokosa lettem volna, az kihúzott volna az emberektől való
-függőségből és őket rendelte volna nekem alá. Sokszor kérdeztem magamtól
-spanyol légváraimban, mi hasznát vettem volna e gyűrűnek, mert a
-visszaélési kísértésnek bizonyára közel kell állania a hatalomhoz.
-Módomban állván kielégíteni kivánságaimat, mindent megtehetvén a nélkül,
-hogy bárki meg tudna csalni, mit kivánhattam volna valami nyomatékkal?
-Egyetlen dolgot s ez az lett volna, hogy minden szivet megelégedettnek
-lássak. Az általános boldogság látása egyedül indíthatta volna meg
-szívemet állandó érzéssel és az a forró törekvés, hogy ehhez
-hozzájárulhassak, lett volna a legállhatatosabb szenvedélyem. Mindig
-igazságos lévén részrehajlás nélkül és mindig jó gyöngeség nélkül,
-egyaránt megóvtam volna magam a vak bizalmatlankodástól és az
-engesztelhetetlen gyűlölködéstől, mert miután olyanoknak láttam volna az
-embereket, amilyenek és könnyen olvastam volna sziveik mélyén, keveset
-találtam volna köztük oly szeretetreméltót, hogy teljesen átadjam nekik
-szívemet és keveset oly utálatosat, hogy egész gyűlöletemet
-megérdemeljék és még gonoszságuk is csak szánakozásra indított volna
-irántuk, mert jól ismerem a bajt, amit önmaguknak okoznak, midőn másnak
-ártani akarnak. Talán egyes vidám pillanataimban arra a gyerekségre
-vetemedtem volna, hogy olykor-olykor csodákat műveljek; de teljesen
-érdektelen lévén önmagam iránt és csak természetes hajlamaimat
-tisztelvén törvényül, egynehány szigorúan igazságos cselekedet mellett
-ezer irgalmas és méltányos cselekedetet hajtottam volna végre. Mint a
-gondviselés szolgája és törvényeinek felvigyázója, hatalmam birtokában
-bölcsebb és hasznosabb csodákat műveltem volna az arany legendának és
-Szent Medárdus sírjának csodáinál.
-
-Csak egyetlenegy pont van, amelynél az a képesség, hogy mindenüvé
-láthatatlanúl behatolhassak, oly kísértéseknek tehetett volna ki,
-amelyeknek bajosan tudtam volna ellenállni; és ha egyszer ezekre a hibás
-utakra tévelyedtem, ki tudja, hová jutottam volna rajtok? Nagyon rosszul
-kellene a természetet és önmagamat ismernem, ha azzal hizelegnék
-magamnak, hogy ezek a könnyűségek nem csábítottak volna el, vagy eszem
-megállított volna ezen a végzetes lejtőn. Minden egyéb dologban biztos
-lévén önmagam felől, csupán ezáltal vesztem volna el. A kit hatalma az
-emberek fölé helyez, annak az emberi gyöngeségek fölött kell állania,
-mert máskülönben ez a túlságos erő csak arra szolgálna, hogy őt valóban
-a többiek alá és az alá helyezze, ami lett volna önmaga, ha velök
-egyenlő marad vala.
-
-Mindent jól megfontolva, azt hiszem, hogy jobban fogom tenni, ha eldobom
-bűvös gyűrűmet, mielőtt ostobaságot követtetett volna el velem. Ha az
-emberek makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy engem egészen másnak
-tartsanak, mint a mi vagyok és ha látásom izgatja igazságtalanságukat,
-hogy elvegyem tőlük e látványt, kerülnöm kell őket, nem pedig magamat
-közöttük homályba burkolnom. Az ő feladatuk, hogy előttem elrejtőzzenek,
-hogy cselfogásaikat előttem eltitkolják, hogy kerüljék a napfényt, hogy
-a vakondokok módjára föld alá bújjanak. Ami engem illet, csak hadd
-lássanak, ha tudnak, annál jobb; de ez lehetetlenség nekik, mert ők soha
-mást nem fognak látni az én helyemen, mint azt a Jean-Jacques-ot, akit
-magoknak alkottak és akit saját szivök szerint formáltak, hogy
-kényök-kedvök szerint gyűlölhessék. Hiba lenne tehát, ha felindulnék
-azért, hogy ilyenformán látnak engem; semmiképpen nem szabad ezzel
-törődnöm, mert ők nem engemet látnak ekként.
-
-Az eredmény, amit mindezekből az elmélkedésekből kivonok, az, hogy
-sohasem voltam igazán alkalmas a polgári társaság számára, ahol minden
-feszély, tartozás és kötelesség és hogy független egyéniségem mindig
-képtelenné tett azokra az alárendeltségekre, amelyek arra nézve, aki az
-emberek közt akar élni, szükségesek. Amíg szabadon cselekszem, jó vagyok
-és csak jót teszek; de mihelyt akár a kényszerűségnek, akár az
-embereknek igáját érzem, föllázadok vagy inkább megmakacsolom magam és
-ekkor semmi vagyok. Ha akaratommal ellenkezőt kell tennem, nem teszem,
-bármi történjék is; de a saját akaratomat sem teszem többé, mert gyönge
-vagyok. Visszatartom magam a cselekvéstől, mert egész gyöngeségem a
-cselekvésben áll, egész erőm negatív és minden bűnöm mulasztási, ritkán
-cselekvési bűn. Sohasem hittem, hogy az ember szabadsága abban áll, hogy
-azt tehet, amit akar, hanem inkább abban, hogy soha nem kell azt tennie,
-amit nem akar, – s éppen ezt a szabadságot követeltem én mindig, olykor
-sikerült is azt megőriznem, de viszont éppen e miatt szolgáltam
-kortársaimnak leginkább botránkozás tárgyául. Mert ők, akik tevékenyek,
-mozgékonyak, becsvágyók, s útálják másoknál a szabadságot és azt magok
-számára sem kívánják, hacsak némelykor megtehetik akaratukat vagy inkább
-uralkodhatnak a másoké fölött, egész életüket abban a kényszerhelyzetben
-töltik, hogy azt tegyék, ami ellenökre van és semmi szolgai dolgot nem
-mulasztanak el, hogy uralkodhassanak. Hibájok tehát nem az volt, hogy
-engemet mint egy haszontalan tagot eltávolítottak a társaságból, hanem
-az, hogy száműztek abból, mint egy veszedelmes tagot; mert én,
-megvallom, nagyon kevés jót cselekedtem ugyan, de viszont a rosszat soha
-egész életemben nem ismerte az akaratom és kételkedem benne, van-e egy
-ember is a világon, aki kevesebb rosszat cselekedett volna, mint én.
-
-
-
-
-Hetedik séta.
-
-Alig kezdtem el hosszú álmaim gyűjteményét s már is érzem, hogy a
-végéhez közeledik. Más szórakozás lép helyére, amely most egészen
-lefoglal, sőt az álmodozásra való időmet is elveszi. Szinte túlcsapongó
-kedvteléssel engedem át magam neki, amely magamat is kacagásra indít, ha
-rágondolok, de azért mégis átengedem magam neki, mivel jelenlegi
-helyzetemben nincs más magaviseleti szabályom, mint hogy mindenben
-minden korlát nélkül kövessem hajlandóságomat. Mit sem változtathatok
-sorsomon, csupa ártatlan hajlamaim vannak és miután ezentúl az emberek
-összes ítéletei nem léteznek számomra, még az okosság is azt kívánja,
-hogy abban, ami hatáskörömben marad, mindazt megtegyem, ami kellemesen
-hat reám, akár nyíltan, akár magam csöndben, csupán szeszélyemet
-tekintve szabálynak és csupán azt a csekély erőt tekintve mértéknek, ami
-még bennem megmaradt. Így jutottam el a magam füvéhez minden táplálék
-gyanánt és a növénytanhoz minden foglalatosság gyanánt. Már eléggé koros
-voltam, midőn Svájcban D’Ivernois orvostól az első alapelemeket
-elsajátítottam belőle és utazásaim közben eléggé szerencsésen
-herborizáltam arra nézve, hogy tűrhető ismeretre tegyek szert a
-növényvilág körében. De midőn hatvan éves elmultam és Párizsban
-telepedtem meg, erőim is kezdtek megfogyatkozni a nagy növénytani
-kirándulásokhoz s egyébként is a hangjegy-másolással sokkal jobban el
-voltam foglalva, semhogy más foglalatosságra is szükségem legyen:
-felhagytam ezzel a szórakozással, amely nem volt többé számomra
-kívánatos; eladtam növénygyűjteményemet, el könyveimet s beértem vele,
-ha néha láthatom azokat a közönséges növényeket, amelyeket sétáim
-alkalmával Párizs körül találtam. Ez idő alatt az a kevés, amit belőle
-tudtam, csaknem egészen elmosódott emlékezetemből, és pedig jóval
-gyorsabban, mint ahogy oda vésődött.
-
-Egyszerre csak, hatvanötödik évem befejezése után, megfosztva attól a
-kis emlékezettől, amelylyel addig rendelkeztem és azoktól az erőktől,
-amelyek a mezők bejárására még megmaradtak, kalauz nélkül, könyvek
-nélkül, kert nélkül, növénygyűjtemény nélkül: újra erőt vett rajtam ez a
-bolondság, de még nagyobb hévvel, mint a milyennel elsőízben nekiadtam
-volt magamat; egész komolyan foglalkoztam azzal az okos tervvel, hogy
-Murray egész _Regnum vegetabile_-jét megtanulom könyv nélkül és a földön
-levő összes növényekkel megismerkedem. Nem lévén módomban, hogy újra
-növénytani könyveket vásároljak, rajta voltam, hogy lemásoljam
-mindazokat, amelyeket kölcsön kapok, és elhatározván, hogy az elsőnél
-gazdagabb növénygyűjteményt állítok össze, addig is, míg a tenger és az
-Alpok összes növényeit, és Indiák összes fáit beléhelyezhetném, egyelőre
-a muronnal, a cerfeuiljel, a borrassal és senesonnal kezdem el, tudósan
-fűvészkedem madaraim kalitkája mellett és minden újabb fűszálnál, amely
-elémbe kerül, elégtétellel mondom: Megint több van egy növénnyel!
-
-Nem törekszem igazolni azt az elhatározásomat, hogy ennek a szeszélynek
-hódolok; azt nagyon észszerűnek találom és meg vagyok győződve a felől,
-hogy jelenlegi helyzetemben nagy bölcseség, sőt nagy erény, ha átengedem
-magam azoknak a szórakozásoknak, amelyek kellemes hatással vannak reám;
-ez eszköz arra, hogy ne engedjem szívemben a megtorlásnak vagy
-gyűlöletnek semmi csiráját kihajtani, és hogy találhassak még sorsomban
-valami szórakozáshoz kedvet, bizonyára minden heves szenvedélytől nagyon
-megtisztított lelkülettel kell bírnom. Ezzel üldözőimen a magam módjára
-állok bosszút és nem tudnám őket kegyetlenebbül megbüntetni, mintha az ő
-ellenökre boldog vagyok.
-
-Igen, kétségkívül, az ész megengedi, sőt megszabja nekem, hogy minden
-vonzó hajlamomnak átengedjem magam, amelynek követésében semmi nem
-akadályoz; de arra nem tanít meg, miért vonzó ez a hajlam és micsoda
-vonzóerőt találhatok egy üres, haszon nélkül és előhaladás nélkül
-végzett tanulmányban, amely engemet, egy vén, már roskatag és nehézkes
-járású, könnyedség és emlékezőtehetség nélküli szószaporítót a fiatalkor
-gyakorlataihoz és az iskolásfiúk leckéihez visz vissza. Szeretném
-magamnak ezt a különcködést megmagyarázni; úgy képzelem, hogy az kellően
-megmagyarázva némi új világosságot vethetne önmagamnak arra az
-ismeretére, amelynek megszerzésére szenteltem utóbbi üres óráimat.
-
-Néha eléggé mélyen gondolkoztam, de ritkán örömmel, csaknem mindig
-akaratom ellenére és mintegy kényszerűségből; az álmodozás fölüdít és
-szórakoztat, az elmélkedés kifáraszt és elszomorít; a gondolkozás
-számomra mindig terhes és kellemetlen foglalkozás volt. Álmodozásaim
-néha elmélkedéssel végződtek, de gyakrabban végződnek elmélkedéseim
-álmodozással és e tévedezések alatt lelkem a világegyetemben a képzelet
-szárnyain oly elragadtatásokban bolyong és lebeg, amelyek minden más
-élvezetet fölülmúlnak.
-
-Amíg ezt teljes tisztaságában élveztem, minden más foglalkozás mindig
-élvezhetetlen volt előttem. De amint egyszer, idegen ösztönzések által
-az irodalmi pályára taszítva, az elmemunka fárasztó voltát és a
-szerencsétlen hírnév alkalmatlanságát éreztem, egyszersmind édes
-álmodozásaim bágyadását és ellanyhulását is éreztem és csakhamar
-kénytelen lévén akaratom ellenére szomorú helyzetemmel foglalkozni, csak
-nagyon ritkán tudtam többé azokat a kedves elragadtatásokat feltalálni,
-amelyek ötven éven át nálam a szerencsét és dicsőséget pótolták és
-minden egyéb költség nélkül, ha az időt leszámítjuk, engem a
-semmittevésben a legboldogabb halandóvá tettek.
-
-Sőt álmodozásaimnál attól kellett tartanom, hogy szerencsétlenségeim
-folytán nekivadult képzeletem végtére errefelé találja tevékenységét
-fordítani és hogy gyötrelmeim folytonos érzése, fokozatosan összébb
-szorítván szívemet, súlyával végre maga alá talál temetni. Ebben az
-állapotban természetes ösztönöm, minden elszomorító képzetet
-elkerültetvén velem, lecsöndesítette képzeletemet és a körülvevő
-tárgyakra szegezvén figyelmemet, első ízben vétette velem részleteiben a
-természet látványát szemügyre, amelyet eddigelé csak tömegesen és egész
-összefüggésében szemléltem.
-
-A fák, a cserjék, a növények a föld díszítései és ruházatai. Semmi nem
-oly szomorú, mint egy meztelen és kopasz mezőség látványa, amely csupán
-köveket, iszapot és homokot tár szemünk elé. De megelevenítve a
-természet által és nászruhába öltözve a vizek csörgedezése és a madarak
-éneklése közepette, a föld a három ország összhangjában élettel,
-érdekkel és bájakkal teljes látványt tár az ember elé, az egyedüli
-látványt a világon, amelybe szemei és szíve soha nem fáradnak belé.
-
-Minél érzékenyebb szíve van a szemlélőnek, annál jobban átengedi magát
-azoknak az elragadtatásoknak, amelyeket ez az öszhangzat benne fölkelt.
-Édes és mély álmodozás vesz erőt ekkor érzékein és gyönyörteljes
-mámorral merül bele e szép rendszer végtelenségébe, amelylyel azonosnak
-érzi magát. Ekkor minden egyes külön tárgy tovasiklik tekintete elől;
-mindent csak az egészben lát és érez. Valami különös körülménynek kell
-eszméit összeszorítania és képzeletét körülhatárolnia, hogy részenkint
-megfigyelhesse ezt a világegyetemet, amelyet átkarolni törekedett.
-
-Ez történt természetszerűleg velem, mikor halálos aggodalomtól
-összeszorított szívem minden gerjedelmét maga köré sorozta és
-öszpontosította, hogy megőrizze a melegség azon maradványát, amely abban
-a levertségben, amelybe fokonkint sülyedtem, elpárologni és kialudni
-akart. Egykedvűen bolyongtam az erdőkben és a hegyek közt, nem
-merészelve gondolkozni, mert attól tartottam, hogy fölélesztem
-fájdalmaimat. Képzeletem, mely visszautasítja a gyötrelmes dolgokat,
-hagyta, hogy érzékeim átengedjék magokat a körülvevő tárgyak könnyed, de
-édes benyomásainak. Szemeim szünetlenül egyikről a másikra siklottak és
-lehetetlen volt, hogy ily nagy változatosság mellett ne akadjanak
-olyanok, amelyek jobban leszögezzék és huzamosabban lebilincseljék őket.
-
-Kedvet kaptam e gyönyörködtető látványhoz, amely a szerencsétlenségben
-megnyugtatja, mulattatja, szórakoztatja az elmét és fölfüggeszti a
-gyötrelmek érzését. A tárgyak természete nagy mértékben segít e
-szórakoztatásban és azt csábítóbbá teszi. A kellemes illatok, az eleven
-színek, a legválasztékosabb idomok szinte vetélkedve vitatják el
-egymástól azt a kiváltságot, hogy figyelmünket lekössék. Csupán
-szeretnünk kell a gyönyört, hogy ezeknek az édes benyomásoknak
-átengedjük magunkat; és ha ez a hatás nem nyilatkozik meg mindazokkal
-szemben, akiket az megérint, ez némelyeknél a természetes érzékenység
-hiánya miatt, a legtöbbnél pedig azért történik, mert más képzetekkel
-fölötte elfoglalt elméjök csak lopva engedi át magát ama tárgyaknak,
-amelyek érzékeiket megilletik.
-
-De még egy más körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy a jóízlésű emberek
-figyelmét a növényvilágtól elterelje s ez az a megszokás, hogy a
-növényekben nem keresnek egyebet, mint csupán gyógyító szereket és
-orvosságokat. Theophrastus másképpen gondolkozott és ezt a filozófust
-úgy tekinthetjük, mint az egyetlen botanikust az ókorban, ezért nem is
-nagyon ismerik őt a mai emberek; de egy bizonyos Dioskoridesnek, az
-orvosi vevények nagy kompilatorának és az ő magyarázóinak fáradozása
-folytán az orvostudomány gyűjtője annyira hatalmába kerítette a gyógyító
-füvekké átalakított növényeket, hogy csak azt látni itt, amit nem látni,
-t. i. azokat az állítólagos hatóerőket, amelyeket egy harmadik vagy
-negyedik nekik tulajdonítani kegyeskedik. Nem látják be, hogy a növényi
-organizáció magában is megérdemelhet némi figyelmet; emberek, kik azzal
-töltik el életöket, hogy csigahéjjakat gyűjtögetnek és rendezgetnek,
-élcelődnek a növénytan fölött, mint egy hiábavaló tudomány fölött, ha
-nem csatoljuk hozzá – állításuk szerint – a tulajdonságok tanulmányát,
-vagyis ha nem hagyjuk cserben a természet megfigyelését, amely sohasem
-hazudik és minderről mit sem beszél, hogy kizárólag az emberek
-tekintélye után induljunk, akik hazugok és akik sok oly dolgot állítanak
-nekünk, amit az ő szavukra el kell hinnünk, amely maga is legtöbbször a
-más tekintélyén alapul. Állj meg egy tarka színben pompázó rét előtt,
-vizsgáld meg egymás után a benne tündöklő virágokat s azok, akik látni
-fognak, egy borbélylegénynek tartanak téged és gyógyfüveket fognak tőled
-kérni, hogy a gyerekek rühét, a felnőttek kilisét vagy a lovak
-takonykórját meggyógyítsák.
-
-Ez az utálatos előítélet a többi országokban már jórészben eltűnt,
-kivált Angolországban, hála Linnének, aki a botanikát kivette egy kissé
-a receptírók iskoláiból és visszaadta azt a természetrajznak és a
-gyakorlati gazdaságtannak; de Franciaországban, ahol ez a tanulmány
-kevésbbé hatolt be a nagyvilági emberek közé, e pontban még mindig oly
-barbárul gondolkoznak, hogy midőn egy párisi szépelme Londonban egy
-érdekes, ritka fákkal és növényekkel teleültetett kertet látott, minden
-dicséret gyanánt így kiáltott fel: _Ime egy nagyon szép patikáriusi
-kert!_ Ez alapon az első patikárius – Ádám volt! Mert nem könnyű egy
-jobban fölszerelt kertet képzelnünk, mint a minő az édenkert volt!
-
-Ezek az orvostani képzetek bizonyára nem igen alkalmasak arra, hogy a
-botanika tanulmányát kellemessé tegyek; ezek elfonnyasztják a rétek
-zománcát, a virágok csillogását, elszárítják a ligetek üdeségét,
-élvezhetetlenné és undorítóvá teszik a zöld színt és az árnyékot;
-mindezek a bájos és kecses idomok nagyon kevéssé érdeklik azt, aki
-mindezt egy mozsárban össze akarja törni és a pásztorlányok számára nem
-fogjuk a virágkoszorúkat a klistérhez való növények közt keresni.
-
-Mindez a gyógyszerészet nem szennyezte be az én mezei képeimet; semmi
-nem állt azoktól távolabb, mint a herbathea és a flastromok. Gyakran
-gondoltam, közelről szemlélve a réteket, a gyümölcsösöket, az erdőket és
-ennek nagyszámú lakóit, hogy a növényország egy élelmiszer-raktár,
-amelyet a természet adott az embernek és az állatoknak. De soha nem
-jutott eszembe, hogy benne gyógyszereket és orvosságokat keressek.
-Ezekben a különféle alkotásokban semmi olyast nem látok, amely efféle
-használatra utalna és a természet bizonyára megismertette volna velünk
-azok ilyetén felhasználási módját, ha ezt rendelte volna nekünk, mint
-ahogy az élelmiszerekre nézve tette. Sőt úgy érzem, hogy azt a
-gyönyörűséget, amelyet a ligetekben való séta szerez, az emberi
-gyöngeségek érzése megmérgezné, ha a lázra, a vesekőre, a köszvényre, a
-nehéz nyavalyára irányítaná gondolatomat. Egyébiránt nem szándékozom a
-növényektől azokat a kiváló erőket, amelyeket nekik tulajdonítanak,
-elvitatni, csupán azt állítom, hogyha ezeket az erőket valódiaknak
-tartjuk, tiszta gonoszság a betegektől, ha továbbra is betegek maradnak,
-mert annyi betegség közül, amennyit az emberek magoknak szereznek,
-egyetlenegy sincs, amelyik számára húszféle, gyökeresen gyógyító fű ne
-akadna.
-
-Ezek az elmefordulatok, amelyek mindig mindent a saját anyagi érdekünkre
-vonatkoztatnak, amelyek mindenütt hasznot vagy gyógyszereket kerestetnek
-velünk és amelyek közömbösen nézetnék velünk az egész természetet, ha
-mindig egészségesek volnánk, – mindig távol állottak tőlem. Ez irányban
-teljesen ellenkezőleg gondolkodom, mint a többi emberek: mindaz, ami
-szükségleteim érzéséhez tartozik, elszomorít és megrontja gondolataimat
-és soha nem találtam igazi élvezetet az elme gyönyöreiben, csak ha
-testem érdekét teljesen szem elől tévesztettem. Így hát, még ha hinnék
-is az orvostudományban és még ha annak gyógyszerei kellemesek lennének
-is, soha nem találnám olyannak, hogy foglalkozzam vele, azok a
-gyönyörök, amelyeket a tiszta és önzetlen szemlélet nyújt, itt
-elvesznének, és lelkem nem tudna felmagasztosulni és a természet fölött
-lebegni, amíg érzem, hogy az testem kötelékeitől függ. Egyébiránt,
-jóllehet sohasem viseltettem nagy bizalommal az orvostudomány iránt, sok
-bizalommal voltam az orvosok iránt, akiket becsültem, szerettem és
-akiknek megengedtem, hogy porhüvelyemet teljes belátások szerint
-kormányozzák. Tizenöt évi tapasztalat megtanított a saját rovásomra;
-miután most egyedül a természet törvényei szerint élek, megint korábbi
-egészségem birtokában vagyok. Ha az orvosoknak semmi egyéb panaszuk nem
-lenne is ellenem, ki csodálkozhatnék gyűlöletükön? Én élő bizonyítéka
-vagyok az ő mesterségök hiúságának és gondoskodásuk hiábavalóságának.
-
-Nem, semmi személyes dolog, semmi olyas, ami testem érdekével összefügg,
-nem foglalhatja le igazán lelkemet. Soha nem elmélkedem, álmodom több
-gyönyörűséggel, mint ha megfeledkezem magamról. Extázisokat,
-kifejezhetetlen elragadtatásokat érzek, hogy úgyszólván beleolvadjak a
-lények rendszerébe, azonosítsam magam az egész természettel. Ameddig az
-emberek testvéreim voltak, a földi boldogságra irányúló terveket
-szövögettem; minthogy ezek a tervek mindig az egészre vonatkoztak, csak
-az általános boldogság révén lehettem boldog és a külön boldogság
-képzete csak akkor fogamzott meg szívemben, amikor láttam, hogy
-embertársaim az övéket csak az én nyomorúságomban keresik. Ekkor, hogy
-ne gyűlöljem, kerülnöm kellett őket; ekkor, a közös anya keblére
-menekülve, az ő karjai közt törekedtem kivonni magamat gyermekeinek
-üldözései elől; magábavonult, vagy amint ők mondják, társaságkerülő és
-embergyűlölő lettem, mert a legzordonabb magány is kedvesebbnek tűnik
-föl előttem a gonoszok társaságánál, amely csak árulásokból és
-gyűlöletből táplálkozik.
-
-Arra kényszerítve, hogy visszatartsam magam a gondolkodástól, nehogy
-akaratom ellenére szerencsétlenségeimre gondoljak; arra kényszerítve,
-hogy fékezzem mosolygó, de már elfonnyadó képzeletem maradványait,
-amelyeket annyi aggodalom végtére elriaszthatna; arra kényszerítve, hogy
-törekedjem elfelejteni az embereket, akik gyalázattal és súlyos
-sértésekkel halmoznak el, nehogy a méltatlankodás végtére kikeserítsen
-ellenök: még sem birok teljesen önmagamba öszpontosulni, mivel kiáradó
-lelkem minden erőfeszítésem ellenére más lényekre is kiterjeszteni
-iparkodik érzéseit és létezését és nem tudom többé – mint hajdan –
-lesütött fővel a természet e határtalan oceánjába sülyeszteni magamat,
-mivel elgyöngült és elernyedt lelki erőim nem találnak többé eléggé
-határozott, eléggé szilárd, eléggé hatáskörömbe eső tárgyakat, hogy
-erősen hozzájok tapadjanak és mivel nem érzek magamban többé elég erőt
-arra, hogy régebbi elragadtatásaim káoszában ússzam. Képzeteim szinte
-nem egyebek többé, mint érzéki benyomások és értelmem köre nem lépi túl
-azokat a tárgyakat, amelyek közvetlenül környeznek.
-
-Kerülve az embereket, keresve a magányt, nem képzelődve többé, még
-kevésbbé gondolkozva, és mégis élénk temperamentummal fölruházva, amely
-távol tart a sorvadó és melankólikus apathiától, mindazzal foglalkozni
-kezdtem, ami körülvett; és erős természeti ösztönömnél fogva a
-legkellemesebb tárgyaknak adtam az elsőséget. Az ásványországban semmi
-magában véve kedves és vonzó nincs; a föld kebelébe bezárt gazdagságai
-mintha csak azért lennének az emberek tekintetétől eltávolítva, hogy
-sóvár vágyakozásukat kisértetbe ne ejtsék; mintegy tartalékul vannak
-ott, hogy egykor azoknak az igazi gazdaságoknak elenyésztét pótolhassák,
-amelyek inkább kezeügyébe esnek, de amelyek romlottságával arányban
-vesztik el reá nézve vonzóerejüket. Ekkor az ipart, a fáradtságot és a
-munkát kénytelen nyomorúságainak segítségére hívni; fölkutatja a föld
-gyomrát, életének kockáztatásával és egészségének rovására, annak
-középpontjában keres képzeleti javakat ama valódi javak helyett,
-amelyeket ez magától nyújtott neki, amikor tudta azokat élvezni. Kerüli
-a napot és a világosságot, amelyeknek látására többé nem érdemes; élő és
-jól megtermett állapotban a föld alá temetkezik, nem érdemelve meg
-többé, hogy a napvilágon éljen. Itten kőbányák, feneketlen mélységek,
-vashámorok, kohók, üllő-, pöröly-, füst- és tűzkészülékek váltják fel a
-mezei munkálatok szelid képeit. Ama szerencsétleneknek, akik a bányák
-bűzös gőzeiben sínylenek, a fekete kovácsoknak, a förtelmes cyklopsoknak
-sápadt, kiaszott ábrázatai azok a látványok, amelyeket a bányák
-berendezése a föld kebelében a föld felszínén levő zöldelő fák és
-virágok, az azúrkék égbolt, a szerelmes pásztorok és izmos munkások
-helyett elénk tár.
-
-Megvallom, könnyű homokot meg kavicsot gyűjteni, azokkal zsebeinket meg
-dolgozószobánkat telerakni és ezzel egy természettudós címére szert
-tenni: de azok, akik az efféle gyűjteményekhez ragaszkodnak és ezekre
-szorítkoznak, rendesen gazdag tudatlanok, akik csak a fitogtatás örömét
-keresik benne. Hogy az ásványok tanulmányozásában előhaladhassunk,
-kémikusnak és fizikusnak kell lennünk: fáradalmas és költséges
-kísérleteket kell végeznünk, laboratóriumokban dolgoznunk, sok pénzt és
-időt elfecsérelnünk a szén, a tégelyek, a kemencék, a lombikok közt, a
-füstben és fojtó gőzökben, mindig kockáztatva életünket és sokszor
-egészségünket. Mindebből a szomorú és fáradságos munkából rendszerint
-jóval kevesebb tudás, mint gőg származik, és hol van az a
-legközépszerűbb kémikus, aki azt ne hinné, hogy a természet minden nagy
-titkába behatolt, mivel – talán véletlenül – a művészet valami kis
-kombinációira bukkant?
-
-Az állatország inkább kezünk ügyébe esik és bizonyára még jobban
-megérdemli a tanulmányozást; de végtére is ennek a tanulmányozásnak
-nincsenek-e meg szintén a maga nehézségei, zavarai, bosszúságai és
-gyötrelmei? Kivált egy magános emberre nézve, aki sem játékaiban, sem
-munkálataiban nem remélhet senkitől támogatást; hogyan figyelje meg,
-boncolja fel, tanulmányozza, ismerje meg a lég madarait, a vizek halait,
-a szélnél könnyebb, az embernél erősebb négylábúakat, amelyek époly
-kevéssé hajlandók arra, hogy hozzám jöjjenek és kutatásaim számára
-felajánlják magokat, mint én arra, hogy utánok fussak és erővel
-kényszerítsem őket erre? Segélyforrás gyanánt tehát csak csigák, férgek,
-legyek fognak rendelkezésemre állani és életemet azzal fogom tölteni,
-hogy lélekszakadva futkossak a pillangók után, nyársra húzzam a szegény
-rovarokat, felboncoljam az egereket, ha meg tudom őket csípni, vagy
-azokat az állati hullákat, amelyeket esetleg dögölve megtalálok. Az
-állatok tanulmánya mit sem ér az anatómia nélkül; ezáltal tanuljuk meg
-őket osztályozni, a nemeket és fajokat megkülönböztetni. Hogy őket
-erkölcsükre, jellemökre vonatkozólag tanulmányozhassuk, e végre
-baromfi-rekeszekre, halastavakra, állatseregletekre volna szükségünk;
-kényszeríteni kellene őket, amilyen módon csak lehetne, hogy
-összegyülekezve körülöttem maradjanak, már pedig nekem sem kedvem, sem
-módom nincs reá, hogy őket fogságban tarsam, valamint arravaló
-mozgékonyságom is hiányzik, hogy kövessem őket jövés-menésükben, ha
-szabadon vannak. Tehát holtan kellene őket tanulmányoznom, széttépnem,
-csontjaikat kiszednem és kényem-kedvem szerint turkálnom rángatózó
-beleikben. Micsoda szörnyű látvány volna a büzlő hullák, a tajtékzó és
-felbomló húsok, a vér, undorító belek, rettenetes csontvázak, dögleletes
-gőzök anatomiai gyűjteménye? Hitemre mondom, Jean-Jacques nem ilyen
-helyeken fogja szórakozásait keresni.
-
-Ragyogó virágok, színpompázó retek, üde árnyékú lombok, patakok,
-csalitok, ligetek: jöjjetek és tisztítsátok meg mindeme förtelmes
-tárgyaktól bemocskolt képzeletemet! Lelkemet, amely minden nagy
-gerjedelem iránt eltompult, csak érzéki tárgyak képesek megilletni;
-csupán érzékleteim vannak már és csak ezek révén képes a kín és kéj itt
-alant megilletni. A körültem levő mosolygó tárgyak által vonzatva,
-megtekintem, szemügyre veszem, összehasonlítom őket, végtére megtanulom
-őket osztályozni és ime egyszerre oly botanikus lettem, mint amilyennek
-kell lennie annak, aki csak azért akarja tanulmányozni a természetet,
-hogy untalan újabb okokat találjon annak kedvelésére.
-
-Nem törekszem magamat oktatni, erre már nagyon későn van. Egyébiránt
-sohasem láttam, hogy ez a sok tudomány hozzájárulna az élet
-boldogságához, hanem oly édes és egyszerű szórakozásokat igyekszem
-magamnak szerezni, amelyeket minden baj nélkül élvezhetek és amelyek
-eltérítenek szerencsétlenségeimtől. Az sem költségembe, sem fáradságomba
-nem kerül, hogy egykedvűleg bolyongjak virágról-virágra,
-növényről-növényre, hogy őket megvizsgáljam, különböző jellemző
-vonásaikat összehasonlítsam, vonatkozásaikat és különbözéseiket
-megjelöljem, végre a növényi organizációt akképen megfigyeljem, hogy
-ezeknek az élő gépeknek haladását és játékát nyomon követhessem, olykor
-sikerrel nyomozzam általános törvényeiket, különféle berendezésök okát
-és célját és átengedjem magam a hálás csodálkozás varázslatának ama kéz
-iránt, amely mindezt az élvezetet számomra szerezte.
-
-A növények, úgy látszik, azért szórattak oly pazar kézzel a földre, mint
-a csillagok az égre, hogy az embert a gyönyörűség és kiváncsiság
-vonzóerejével a természet tanulmányozására hivogassák; de a csillagok
-tőlünk távol futják pályájokat: előzetes ismeretekre, műszerekre,
-gépekre és igen hosszú létrákra van szükségünk, hogy hozzájok
-elérhessünk és őket hordtávolságunk közelébe hozhassuk. A növények már a
-természettől fogva ott vannak. Azok lábaink alatt és úgyszólván kezeink
-közt nőnek és ha lényeges részeik kicsisége elvonja őket olykor az
-egyszerű észrevétel elől, azok a műszerek, amelyet segélyével hozzájok
-férkőzhetünk, sokkal könnyebben kezelhetők, mint a csillagászati
-műszerek. A növénytan egy dologtalan és henye remete tanulmánya: egy
-hegyes szerszám meg egy nagyítóüveg mindaz a készülék, amire a
-megfigyelés céljából szüksége van. Sétálgat, szabadon bolyong egyik
-tárgytól a másikhoz, érdekkel és kíváncsisággal telten szemlél végig
-minden virágot és mihelyt berendezésük törvényeit kapiskálni kezdi,
-minden bajtól ment örömet élvez megfigyelésöknél, époly élénket, mintha
-sok fáradságába került volna. Ebben a henye foglalatosságban oly varázs
-rejlik, amelyet csak a szenvedélyek teljes lecsillapulásakor érezünk, de
-amely ekkor egymaga elegendő arra, hogy az életet boldoggá és édessé
-tegye; de mihelyt érdek- vagy hiúságbeli inditóokot keverünk bele, akár
-azért, hogy valami állást betöltsünk, akár azért, hogy könyveket írjunk,
-mihelyt csak azért akarunk tanulni, hogy oktassunk, csak azért
-botanizálunk, hogy szerzők vagy tanárok legyünk: mindez az édes varázs
-szertefoszlik, a növényekben azontúl csak szenvedélyeink műszereit
-látjuk, tanulmányozásukban nem találunk többé igaz gyönyörűséget, nem
-tudni akarunk többé, hanem megmutatni, hogy tudunk és az erdő sűrűjében
-is csak mintegy a világ színpadán vagyunk, ahol az a gond foglal el,
-hogy megcsodáltassuk magunkat; vagy pedig legfölebb a dolgozó-szobai és
-kerti botanikára szorítkozunk s a helyett, hogy a természetben figyelnők
-meg a növényeket, csak rendszerekkel és módszerekkel foglalkozunk,
-ezekkel az örökös vitatkozási tárgyakkal, amelyek sem egyetlenegy növény
-helyesebb ismeretére el nem vezetnek, sem a természetrajzra és
-növényvilágra a legkisebb világosságot nem derítenek. Innen azok a
-gyűlölködések, féltékenykedések, amelyeket a hírnév után való versengés
-kelt föl az irogató botanikusoknál épannyira, sőt még jobban, mint a
-többi tudósoknál. Ők kiforgatják ezt a szeretetreméltó tudományt
-természetéből, átültetik azt a városok és akadémiák körébe, ahol az
-épúgy elfajul, mint az exotikus növények a nagy virágkedvelők
-kertjeiben.
-
-Egészen másféle kedélyállapotok ezt a tanulmányt némi szenvedélyfélévé
-tették számomra, amely az összes többi szenvedélyek üresen maradt helyét
-betölti. Megmászom a sziklákat, hegyeket, leereszkedem a völgyekbe, az
-erdőkbe, hogy lehetőleg kiragadjam magamat az emberek emlékezetéből és a
-gonoszok bántalmai elől. Az erdő árnyas fái alatt, úgy tetszik, hogy
-elfeledett, szabad és békés ember vagyok, mintha nem volnának többé
-ellenségeim vagy mintha az erdők lombozata megoltalmazni tartoznék engem
-támadásaik elől, mint a hogy eltávolítja őket emlékezetemből, és
-együgyüségemben azt képzelem, hogyha én nem gondolok reájok, ők sem
-fognak rám gondolni. Ezt a csalódást oly édesnek találom, hogy teljes
-mértékben átengedném magam neki, ha helyzetem, gyöngeségem és
-szükségleteim megengednék. Minél mélyebb a magány, amelyben ekkor élek,
-annál szükségesebb, hogy valami tárgy betöltse annak ürességét, azokat
-pedig, amelyeket képzeletem megtagad, vagy emlékezőtehetségem
-visszataszít, amaz önkéntes termékek pótolják, amelyeket a föld, az
-emberek által nem erőszakolva, tár mindenfelől szemeim elé.
-
-Az a gyönyörűség, ha egy elhagyatott tájékon új növényeket kereshetek,
-fölér azzal, ha tovaosonhatok üldözőim elől, és ha oly helyekre jutok,
-ahol semmi emberi nyomot nem látok, kellemesebben lélekzem, mint oly
-menhelyen, ahol nem üldöz többé gyűlöletük.
-
-Egész életemben vissza fogok emlékezni egy botanikus kirándulásomra,
-amelyet egykor a Clerc törvényszéki bíró tulajdonát képző Robaila-hegyen
-tettem. Egyedül valék és belemélyedtem a hegység tekervényes
-alakulataiba, s erdőről-erdőre, szikláról-sziklára haladva, végre egy
-oly rejtett zugra bukkantam, hogy soha életemben nem láttam
-vadregényesebb tájképet. Fekete fenyők óriási nagyságú bükkfákkal
-összekeveredve, amelyek közül többen az öregségtől összeroppanva és
-keresztülkasul egymásba fonódva terültek el, e rejtekhelyet
-áthatolhatatlan sorompókkal zárták körül; az a nehány rés, amelyet ez a
-komor kerítés meghagyott, csak meredeken lefüggő sziklákat és borzalmas
-szakadékokat tárt elém, amelyekre csak úgy mertem letekinteni, hogy
-hasra feküdtem. A fülesbagoly, a kuvik és a halászsas rikoltozott a
-hegység szakadékaiban s csak nehány kis ritka madár enyhítette
-jelenlétével e magány borzalmát; találtam itt heptaphyllost, cyclament,
-nidus avist, nagy laserpitiumot és nehány más növényt, amelyek
-elbájoltak és sokáig szórakoztattak; de a tárgyak hatalmas benyomásaitól
-észrevétlenül leigázva, lassankint megfeledkeztem a botanikáról és a
-növényekről, leültem a lycopodium meg a mohák vánkosára és kedvem
-szerint elkezdtem ábrándozni és azt képzeltem, hogy egy oly menhelyen
-vagyok itt, amelyet egy emberi lélek sem ismer és ahol üldözőim
-bizonyára nem fognak rám találni. Csakhamar a kevélység bizonyos
-árnyalata vegyült álmodozásomba. Azokhoz a nagy utazókhoz hasonlítottam
-magamat, akik egy ösmeretlen szigetet fedeznek föl, s egész kedvteléssel
-mondogattam magamban: kétségtelen, hogy az első halandó vagyok, aki ide
-behatoltam; csaknem úgy tekintettem magam, mint egy második Kolumbust.
-Miközben e gondolatban kéjelegtem, nem messze tőlem valami zörrenést
-hallok, amely ismerősnek tűnt föl. Hallgatózom; ugyanaz a nesz
-ismétlődik és pedig többször egymás után; meglepetve és a kiváncsiságtól
-hajtva fölkelek, áthatolok egy sűrű csalittömegen abban az irányban, a
-honnan a zaj jött és egy mélyedésben, húsz lépésre attól a helytől, a
-hová – úgy véltem – én jutottam el először, egy harisnyakészítő gyárat
-pillantok meg.
-
-Azt a zavaros és ellenmondó felindulást, amelyet szívemben erre a
-fölfedezésre éreztem, képtelen vagyok kifejezni. Első gerjedelmem az
-örömérzelme volt, hogy újra emberek közt vagyok, holott teljesen egyedül
-képzeltem magamat; de ez a villámnál gyorsabb gerjedelem csakhamar egy
-fájdalmas és tartósabb érzelemnek adott helyet, hogy ime még az Alpok
-barlangjai közt sem tudok az emberek kegyetlen karmai közül kisiklani,
-akik nekidühödtek az én gyötrésemre. Mert bizonyos voltam felőle, hogy
-talán két ember sincs ebben a gyárban, aki be ne lett volna abba az
-összeesküvésbe avatva, amelynek Montmollin tiszteletes úr állt az élén,
-aki viszont távolabbról kapta ahhoz az indítást. Siettem tovaűzni ezt a
-szomorú gondolatot s utoljára is nevettem magamban egyfelől gyermekes
-hiúságomon, másfelől ama kómikus módon, amelylyel érte megbűnhődtem.
-
-De tényleg, ki képzelhette volna valaha, hogy egy hegyszakadékban gyárat
-talál? Csak Svájc tárja a világon a vadregényes természetnek és az
-emberi iparkodásnak ezt a vegyülékét elénk. Az egész Svájc úgyszólván
-nem egyéb, mint egy nagy város, melynek széles és a rue St.-Antoine-nál
-hosszabb utcái erdőkkel vannak behintve, hegyektől elválasztva, s hol a
-szétszórt és elkülönített házak csak angol kertek révén érintkeznek
-egymással. Ez alkalomból egy másik növénygyűjtés is eszembe jutott,
-amelyre Du Peyrou, Descherny, Pury ezredes, Clerc törvényszéki bíró meg
-én rándultunk pár évvel azelőtt a Chasseron-hegyre, amelynek ormáról hét
-tavat lehet látni. Azt beszélték, hogy csak egyetlenegy ház van ezen a
-hegyen s mi bizonyára nem igen találtuk volna ki annak hivatását és
-foglalkozását, aki abban lakott, ha hozzá nem fűzték volna, hogy az egy
-könyvkereskedő, aki meglehetős jó üzleteket csinált ott. Úgy vélem,
-egyetlen ilyen tény hívebb fogalmat nyújt Svájcról, mint az utazók
-összes leírásai.
-
-De itt van egy másik ugyanolyan vagy csaknem olyanfajta dolog, amely nem
-kevésbbé híven megismerteti az eltérő faji jellemvonást. Grenoble-ban
-való időzésem alatt gyakran tettem kisebb botanikai kirándulást a város
-körül Bovier úrral, egy idevaló ügyvéddel, nem mintha ő szerette volna a
-botanikát vagy értett volna hozzá, hanem mivel ő pártfogómmá válván,
-amennyire csak lehetett, törvénynek tekintette, hogy egy lépést se
-tágítson mellőlem. Egyszer az Isère mentén egy tövises fűzfákkal
-megrakott helyen sétálgattunk. Ezeken a cserjéken érett bogyókat
-pillantottam meg, kedvem támadt megkostólni őket és nagyon kellemes,
-savanykás ízűnek találván, hozzáláttam, hogy lakmározzak belőlük s ezzel
-felüdítsem magamat; Bovier úr mellettem állt, de nem evett és mit sem
-szólt. Egyik barátja arra kerülvén, mikor meglátta, hogy szedegetem és
-eszegetem a bogyókat, így kiáltott fel: Mit csinál uram? Nem tudja ön,
-hogy ez a gyümölcs mérges? Mérges, kiálték egészen elámúlva!
-Kétségkívül, viszonzá ő s ezt mindenki annyira tudja, hogy senkinek e
-vidéken nem jutna eszébe, hogy azt megkostólja. Bovier úrra néztem s
-megkérdeztem, miért nem értesített engem erről? Óh Uram, felelé ő
-tiszteletteljes hangon, nem mertem e szabadságot venni magamnak.
-Harsányan felkacagtam e Dauphiné-beli alázatosságon, mindazáltal
-abbahagytam csemegézésemet. Meg voltam győződve felőle, miként még most
-is megvagyok, hogy minden természetes produktum, amely ízlik az
-embernek, nem lehet ártalmas testünknek, vagy legalább is csak túlságos
-mennyiségben válhatik azzá. Azonban megvallom, hogy a nap egész
-hátralevő részén kissé hallgatag maradtam, de egy kis nyugtalanság árán
-megmenekültem; jóízűen vacsoráztam, még jobban aludtam s másnap reggel
-teljes jó egészségben keltem föl, miután előző nap tizenöt-húsz bogyót
-elfogyasztottam ebből a rettenetes hippophæumból, amely már nagyon kis
-adagban is mérgez, mint a hogy másnap mindenki állította előttem
-Grenoble-ban. Ez a kaland oly mulatságosnak tetszett előttem, hogy soha
-nem tudok arra a nélkül visszagondolni, hogy Bovier ügyvéd úr különös
-szerénységén ne nevessek.
-
-Összes botanikai kirándulásaim, ama tárgyak különböző helyi benyomásai,
-amelyek érzékeimet megillették, azok a képzetek, amelyeket azok bennem
-támasztottak, azok az események, amelyek hozzájok fűződtek, – mindez oly
-benyomásokat hagyott bennem hátra, amelyek felújulnak az illető helyeken
-gyűjtött növények megpillantásakor. Nem fogom többé ezeket a szép
-tájakat, ezeket az erdőket, ezeket a tavakat, ezeket a ligeteket, ezeket
-a sziklákat, ezeket a hegyeket, amelyek megpillantása mindig
-megindította szívemet, viszontlátni; de most, hogy nem tudok többé e
-boldog vidékeken futkosni, csak ki kell nyitnom növénygyűjteményemet, és
-ez mihamar elszáll velem hozzájok. Ama növények töredékei, amelyeket ott
-gyűjtöttem, elegendők arra, hogy mindezt a nagyszerű látványt
-visszaidézzék emlékezetembe. Ez a növénygyűjtemény számomra egy
-botanizálási napló, amely új varázszsal vonja be számomra a korábbi
-gyűjtéseket és oly optika hatását gyakorolja reám, amely újból lefesti
-azokat szemeim előtt.
-
-A járulékos képzetek láncolata fűz engem a botanikához. Ez összegyűjti
-és képzeletem elé idézi mindama képzeteket, amelyek azt kellemesebben
-érintik: a réteket, a vizeket, az erdőket, a magányt, kivált a békét és
-azt a nyugalmat, amelyet mindezek körében találhatunk, ez szüntelenül
-emlékezetem elé rajzolja. Ez elfeledteti velem az emberek üldözéseit, az
-ő gyűlöletüket, megvetésöket, sértéseiket és mindama méltatlanságokat,
-amelyekkel irántok való gyöngéd és őszinte ragaszkodásomért fizettek. Ez
-békés hajlékokba szállít át engem, egyszerű és jó emberek közé,
-amilyenek azok voltak, akikkel hajdanában együtt éltem. Eszembe juttatja
-mind ifjú koromat, mind ártatlan örömeimet, újra élvezteti őket velem és
-a legszomorúbb sors közepette, aminőt valaha halandó szenvedett, még
-nagyon sokszor boldoggá tesz.
-
-
-
-
-Nyolcadik séta.
-
-Midőn lelkemnek életem minden viszonyaiban való dispoziciói fölött
-elmélkedem, rendkívül meglep, hogy oly kevés arányt látok sorsom
-különböző kombinációi és a jól- vagy rosszullét szokásos érzelmei közt,
-amelyekkel azok hatottak reám. Rövid boldogságomnak különböző időközei
-úgyszólván semmi kellemes emléket sem hagytak hátra arról a benső és
-állandó módról, amellyel illettek engem; s ellenkezőleg, életem összes
-nyomorúságaiban úgy éreztem, hogy állandóan gyöngéd, megható és
-gyönyörteljes érzelmekkel voltam tele, amelyek üdvös balzsamot hintvén
-vérző szívem sebeire, úgy tetszett, mintha annak fájdalmát gyönyörűséggé
-változtatnák és amelyeknek kellemes emléke egyedül tér vissza lelkembe,
-elszakítva ama bajok emlékétől, amelyeket ugyanakkor éreztem. Úgy
-tetszik, hogy jobban élveztem létezésem édességét, hogy a valóságban
-többet éltem, midőn balsorsom úgyszólván szívem köré gyűjtötte
-érzelmeimet, úgy hogy azok nem párologhattak ki belőlem az emberi
-nagyrabecsülés mindama tárgyaira, amelyek oly kevéssé érdemlik meg ezt
-önmagukban véve, habár egyedüli foglalatosságát teszik azoknak, akiket
-boldogoknak tartunk.
-
-Ha minden rendben volt körülöttem, ha meg voltam elégedve mindazzal, ami
-körülvett és azzal a munkakörrel, a melyben élnem kellett, betöltöttem
-azt vonzalmaimmal. Közlékeny lelkem más tárgyakra kiáradt. S minduntalan
-ezerféle vágyak, oly szeretetreméltó hajlandóságok által, amelyek
-szüntelen leigázták szívemet, magamtól messzire elvonatva: bizonyos
-tekintetben megfeledkeztem magamról, teljesen azon csüngtem, ami idegen
-volt rám nézve és szívem folytonos izgatottságában az emberi dolgok
-minden változandóságát átéreztem. Ez a viharos élet sem belől nem
-hagyott békét, sem kívül nyugalmat. Bár látszólag boldog voltam, egy
-érzelmem sem volt, amely az elmélkedés próbakövét kiállhatta volna és
-amelyben igazán kedvem telhetett volna. Soha nem voltam tökéletesen
-megelégedve sem mással, sem önmagammal. A világ zsivaja elkábított, a
-magány untatott; mindegyre szükségem volt a helyváltoztatásra és sehol
-nem éreztem jól magamat. Mindenütt ünnepeltek, szivesen láttak, jól
-fogadtak, mindenütt dédelgettek; nem volt egy ellenségem, egy
-rosszakaróm, egy irigyem; minthogy mindenki csak arra törekedett, hogy
-lekötelezzen, gyakran volt részem abban az örömben, hogy magam is sok
-embert lekötelezhettem; és vagyon nélkül, hivatalos állás nélkül,
-pártfogók nélkül, jól kifejlett vagy jól ismert nagy tehetségek nélkül
-élveztem a mindezekkel kapcsolatos előnyöket és semmiféle állásban
-senkit nem láttam, akinek sorsa kivánatosabbnak tűnt volna fel az
-enyémnél. Mim hiányzott hát, hogy boldog legyek? Nem tudom; de azt
-tudom, hogy nem voltam boldog. Mim hiányzik ma, hogy a halandók
-legboldogtalanabbika legyek? Mindabból semmi, amit az emberek
-megtehettek e végre. Nos hát, ebben a szánalomraméltó állapotban közülök
-a legboldogabbal sem cserélném el lényemet és sorsomat, és inkább akarok
-egész nyomorúságommal én lenni, mint bármelyik közülök az ő teljes
-boldogságával. Önmagamra szorítkozva, igaz ugyan, hogy saját lényegemmel
-táplálom magamat, de ez soha nem merül ki; én beérem önmagammal, habár
-úgyszólván üresen kérődzöm s kiaszott képzeletem és kialudt képzeteim
-semmi táplálékot nem szolgáltatnak többé szívemnek. Elhomályosult,
-érzékeim által eltorlaszolt lelkem napról-napra alább sülyed és e nehéz
-tömegek terhe alatt nincs többé elegendő ereje arra, hogy magasra
-szökelljen, mint hajdan, régi porsátorából.
-
-Erre az önmagunkba való visszatérésre kényszerít bennünket a balsors és
-talán éppen ez teszi azt a legtöbb emberre nézve elviselhetetlenné. Ami
-engem illet, aki csak hibákat hányhatok szememre, vádolom velök
-gyöngeségemet s aztán megvigasztalódom, mert soha előre megfontolt
-gonoszság nem közeledett szívemhez.
-
-Azonban, ha csak bárgyú nem volnék, hogyan szemléljem egy pillanatig is
-helyzetemet a nélkül, hogy azt oly borzalmasnak ne találjam, mint
-amilyenné az emberek tették és a nélkül, hogy bele ne pusztuljak a
-fájdalomba és kétségbeesésbe. De én, a legérzékenyebb lény, szemlélem
-azt és nem indulok fel rajta; és harcok nélkül, önmagammal szemben
-erőfeszítések nélkül, szinte közömbösen látom magamat egy oly
-állapotban, amelynek szemléletét talán egyetlen más ember sem viselné el
-rémület nélkül.
-
-Hogyan jutottam ennyire? Mert ugyanám távol állottam e békés
-hajlandóságtól amaz összeesküvés első gyanújakor, amellyel régóta
-körülhálóztak, a nélkül, hogy azt bármiképpen sejtettem volna. Ez az új
-fölfedezés egészen megzavarta az eszemet. A becstelenség és árulás
-készületlenül lepett meg. Melyik becsületes lélek van efféle kínokra
-készen? Ki kellett volna érdemelnünk, hogy előre láthassuk őket. Minden
-kelepcébe beleestem, amelyet lépteim elé állítottak. A méltatlankodás, a
-düh, az őrjöngés erőt vett rajtam, irányt vesztettem. Fejem
-megzavarodott és abban a borzalmas sötétségben, amellyel szüntelenül
-körülvettek, többé nem vettem észre sem világosságot, hogy
-magamviseletét irányítsam, sem támaszt, sem semmit, a min szilárdan
-tarthassam magamat és ellenállhassak a kétségbeesésnek, amely az
-örvénybe ragadott.
-
-Hogyan lehetne ily rettenetes helyzetben boldogan és nyugodtan élni?
-Pedig még mindig itt vagyok, mélyebbre sülyedve, mint valaha és itt
-feltaláltam a nyugalmat és a békét; s boldogan és nyugodtan élek és
-nevetek azokon a hihetetlen gyötrelmeken, amelyeket üldözőim minduntalan
-szereznek magoknak, míg én békében maradok, virágokkal, himporokkal és
-gyerekségekkel foglalkozva és még nem is gondolva reájok.
-
-Hogyan történt ez az átmenet? Természetesen, észrevétlenül és baj
-nélkül. Az első csapás rettenetes volt. Én, aki szeretetre és becsülésre
-érdemesnek éreztem magamat, aki azt hittem, hogy úgy tisztelnek és
-szeretnek, mint a hogy azt megérdemeltem, egyszerre csak azt láttam,
-hogy olyan borzalmas szörnyeteggé változtam, amilyen sohase létezett.
-Egy egész nemzedéket látok, amint teljes egészében erre a furcsa
-véleményre adja magát, magyarázat nélkül, kétség nélkül, szégyen nélkül
-és a nélkül, hogy valaha sikerült volna e különös változás okát
-kisütnöm. Teljes erővel vergődtem ellene és csak annál jobban
-belefonódtam. Kényszeríteni akartam üldözőimet, hogy valljanak színt
-előttem; óvakodtak tőle. Miután sokáig sikertelenül gyötrődtem, meg
-kellett pihennem. Azonban mindig reménykedtem, így szóltam magamban: ily
-ostoba elvakultság, ily képtelen elfogultság nem vehet erőt az egész
-emberi nemen. Vannak még józaneszű emberek, akik nem részesek ebben az
-őrjöngésben; vannak még igazságos lelkek, akik útálják a csalást és az
-árulókat. Keressünk, talán fogok végre egy embert találni; ha rátalálok,
-ők meg vannak szégyenítve. Hasztalan kerestem, nem akadtam rá. Az
-összeesküvés egyetemes, kivétel nélküli, visszatérés nélküli, s én
-bizonyos vagyok benne, hogy ebben a szörnyű száműzetésben fogom
-napjaimat befejezni, a nélkül, hogy valaha a titok nyitjára akadnék.
-
-Ebben a szánalomraméltó állapotban, hosszú gyötrelmek után a
-kétségbeesés helyett, amelynek végtére is osztályrészemül kellett
-jutnia, megtaláltam a derültséget, a nyugalmat, a békét, sőt a
-boldogságot, mivel életem minden napja örömmel juttatja eszembe a tegnap
-örömét és mivel másnapra sem óhajtok egyebet.
-
-Honnan ered ez a különbség? Egyetlen dologtól, onnan, hogy megtanultam a
-szükségesség jármát zúgolódás nélkül viselni; onnan, hogy még ezer
-dologhoz törekedtem ragaszkodni és miután mindezek a támpontok
-fokozatosan kisiklottak kezemből, önmagamra utaltan, végre visszanyertem
-egyensúlyomat. Mindenfelől szorongatva, egyensúlyban maradok, mivel
-semmihez sem ragaszkodom többé s csak önmagamra támaszkodom.
-
-Amikor ennyi hévvel feltámadtam a közvélemény ellen, még ekkor is – a
-nélkül, hogy észrevenném – annak igája alatt nyögtem. Szeretjük, ha
-becsülnek azok, akiket becsülünk és a míg kedvezően vélekedhettem az
-emberekről vagy legalább nehány emberről, azoknak rólam alkotott
-ítéletei nem lehettek előttem közömbösek. Láttam, hogy a közönség
-ítéletei sokszor méltányosak, de nem láttam, hogy ez a méltányosság a
-véletlen szülötte volt, hogy azok a szabályok, amelyekre az emberek
-véleményeiket alapítják, csak szenvedélyeikből vagy előítéleteikből,
-amelyek ezeknek folyományai, fakadnak; és hogy még akkor is, amikor
-helyesen ítélnek, gyakran még ezek a helyes ítéletek is helytelen
-elvekből erednek, mint mikor úgy tesznek, mintha elismernék valakinek
-érdemeit és sikereit, ezt nem az igazságosság szelleméből kifolyólag,
-hanem azért teszik, hogy részrehajlatlan színben tűnjenek föl, ellenben
-ugyanezt az embert más tekintetben kényök-kedvök szerint rágalmazzák.
-
-De amikor ily hosszú és hiábavaló vizsgálódások után azt láttam, hogy
-valamennyien kivétel nélkül a legméltánytalanabb és képtelenebb
-rendszernél maradnak, amelyet csak egy pokoli szellem kitalálhatott;
-amikor láttam, hogy velem szemben az ész minden fejből és a méltányosság
-minden szívből száműzetett; amikor láttam, hogy egy őrjöngő nemzedék
-egészen átadta magát vezetői vak dühének egy szerencsétlen ellenében,
-aki soha nem tett, nem akart, nem okozott rosszat senkinek; amikor,
-miután hasztalan kerestem egy férfiút, ki kellett végül lámpásomat
-oltanom és felkiáltanom: nincsen többé! ekkor egyedül kezdtem magam a
-földön látni és megértettem, hogy kortársaim velem szemben csak gépies
-lények, akik csak külső ösztönzés révén cselekszenek és a kiknek hatását
-csak a mozgási törvények révén számíthatom ki. Bármiféle szándékot,
-bármiféle szenvedélyt vettem volna is föl lelkeikben, azok soha nem
-magyarázták volna meg irántam való magokviseletét úgy, hogy azt
-megérthettem volna. Így szűnt meg az ő benső mivoltuk tényező lenni
-számomra. Csupán különféleképpen mozgó tömegeket láttam bennök,
-megfosztva velem szemben minden erkölcsiségtől.
-
-Mindazon bajoknál, amelyek az embert érik, inkább nézzük a szándékot,
-mint az eredményt. Egy a háztetőről leeső cserép jobban megsebezhet
-bennünket, de nem fáj annyira, mint egy rosszakaratú kéz által
-szántszándékkal felénk dobott kődarab. Az ütés célját téveszti olykor,
-de a szándék sohase hibázza el a maga csapását. A balszerencse
-sújtolásánál az anyagi fájdalmat érezzük a legkevésbbé és ha egy
-szerencsétlen nem tud kit okolni szerencsétlenségeiért, a sorsot
-hibáztatja, amelyet megszemélyesít s amelyet szemekkel és értelemmel
-ruház fel, hogy az szándékosan gyötörje őt. Így szokott a veszteségei
-miatt bosszús játékos dühbe jönni a nélkül, hogy tudná, ki ellen. Egy
-balszerencsét képzel magának, amely szándékosan feltámad ellene, hogy őt
-gyötörje és ekként olajat öntvén haragja tüzére, nekihevül és lángra
-gyúl önmaga teremtette ellensége ellen. A bölcs ember, aki mindama
-szerencsétlenségekben, amelyek érik, csak a vak kényszerűség csapásait
-látja, nem jön ily esztelen indulatba; felkiált fájdalmában, de minden
-ingerültség, minden harag nélkül s a bajnak, amelynek zsákmányául esett,
-csak anyagi sújtolását érzi; és azok a csapások, amelyeket szenved,
-hasztalan sértik meg személyét, közülök egy sem ér el szívéhez.
-
-Jelentős lépés, ha idáig jutott valaki, de még nem minden. Ha itt
-megállapodunk, kettévágtuk ugyan a bajt, de bennhagytuk a gyökerét. Mert
-ez a gyökér nem azokban a lényekben van, akik előttünk idegenek, hanem
-az önmagunkban van és itt kell dolgoznunk, hogy azt teljesen
-kiszakítsuk. Tökéletesen beláttam ezt, mihelyt magamhoz kezdtem térni.
-Miután eszem csak képtelenségeket tárt elém mindama magyarázatokban,
-amelyeket a velem történt dolgok megfejtésére előkerestem, beláttam,
-hogy miután mindennek okai, műszerei és eszközei előttem ösmeretlenek és
-megfejthetetlenek, azok nem is léteznek számomra; és sorsomnak mindeme
-részleteit úgy kell tekintenem, mint egy vak végzetesség megannyi
-aktusát, amelynél sem irányítást, sem szándékot, sem erkölcsi okot nem
-lehet föltételeznem; hogy minden okoskodás és rugdalózás nélkül alá kell
-vetnem magamat, mivel mindez hiábavaló; hogy miután csak az a tennivaló
-van még számomra hátra a földön, hogy úgy tekintsem magamat, mint egy
-tisztán szenvedő lényt, nem szabad – a sorsomnak való hiábavaló
-ellenállással – eltékozolnom azt az erőt, amely annak elviselésére még
-megmaradt. Ime, ezeket mondogattam magamban; eszem, szívem beleegyezett
-s mindamellett éreztem, hogy szívem még zúgolódott. Honnan eredt ez a
-zúgolódás? Kerestem és megtaláltam; az önszeretettől eredt, amely –
-miután méltatlankodott az emberek ellen, – még az ész ellen is
-föllázadt.
-
-Erre a fölfedezésre nem volt oly könnyű eljutnom, mintsem hinnők, mert
-egy ártatlanul üldözött sokáig az igazságosság tiszta szeretetének
-tartja csekély egyénisége kevélységét. De ha az igazi forrást egyszer
-jól megismertük, könnyű azt kiszárítani vagy legalább is elterelni.
-Önbecsülésünk legnagyobb mozgatója a büszke lelkeknek; az illuziókban
-termékeny önszeretet a becsülés színébe öltözik és ennek tartatja magát.
-De ha a csalás végre kiderül és az önszeretet nem rejtőzködhetik el
-többé, ettőlfogva nem kell többé félnünk tőle és habár nehéz azt
-elfojtanunk, de legalább könnyű megzaboláznunk.
-
-Soha sem volt nagy hajlandóságom az önszeretetre. De ez a mesterkélt
-szenvedély lángra lobbant a nagyvilágban bennem s kivált akkor, amikor
-íróvá lettem; talán kisebb mértékben lépett föl nálam, mint másnál, de
-azért bőségesen föllépett. Azok a rettenetes leckék, amelyekben
-részesültem, csakhamar visszaszorították előbbi határai közé; lázadozni
-kezdett az igazságtalanság ellen, de végre is megvetette azt; lelkembe
-visszahúzodva, elvágva azokat a külső összeköttetéseket, amelyek azt
-követelővé teszik, lemondva az összehasonlításokról, kitüntetésekről,
-megelégedett azzal, hogy magamnak legyek jó; ekkor újra önmagam
-szeretetévé válván, belépett a természet rendjébe és felszabadított
-engem a közvélemény igája alól.
-
-Ettől fogva újra megtaláltam lelkem békéjét, sőt szinte a boldogságot.
-Mert akárminő helyzetben legyen is valaki, csak az önszeretet az, ami
-állandóan boldogtalanná tesz. Ha ez elhallgat és az ész beszél, ez
-végtére is megvigasztal bennünket mindama bajokért, amelyeket nem
-tudtunk elkerülni. Sőt megsemmisíti e bajokat, úgy, hogy azok nem hatnak
-közvetetlenül reánk; mert akkor biztosak vagyunk, hogy elkerüljük
-legélesebb támadásaikat, ha megszűnünk velök foglalkozni. Azok semmik
-arra nézve, aki nem gondol reájok. A sértések, a bosszúállások, a
-jogtalan mellőzések, a gyalázások, az igazságtalanságok semmik annak
-számára, aki az elszenvedett bajokban csak magát a bajt látja, nem pedig
-a szándékot; annak számára, akinek helye a saját becsülésében nem attól
-a helytől függ, amelyet mások az ő részére engedélyezni kegyeskednek.
-Bárminek nézzenek is az emberek, nem változtathatják meg lényemet és
-dacára hatalmuknak és minden alattomos fondorlataiknak, én – bármit
-tegyenek is – az ő ellenökre tovább is az leszek, ami vagyok. Igaz
-ugyan, hogy irántam való magaviseletük befolyást gyakorol valódi
-helyzetemre. Az a sorompó, amit közém és magok közé állítottak, minden
-megélhetési és gyámolítási segélyforrástól megfoszt engem öregségemben
-és szűkös helyzetemben. Sőt a pénzt is fölöslegessé teszi számomra,
-mivel az nem tudja nekem azokat a szolgálatokat megszerezni, amelyekre
-szükségem van; nincs többé se társas érintkezés, se kölcsönös támogatás,
-se levelezés közöttük és közöttem. Egyedül az ő körükben, csupán
-önmagamban találom minden segélyforrásomat és ez a segélyforrás vajmi
-gyönge már az én koromban és mostani állapotomban. Ezek a bajok nagyok,
-de minden erejöket elvesztették fölöttem, amióta úgy el tudtam őket
-viselni, hogy nem jöttem indulatba. Azok a körülmények, ahol az igazi
-szükséglet érezhetővé válik, mindig ritkák. Az előrelátás és a képzelet
-megsokasítja azokat, és ezek a folyton tartó érzelmek tesznek minket
-nyugtalanokká és szerencsétlenekké. A magam részéről hasztalan tudom,
-hogy holnap szenvedni fogok, elég nekem, ha ma nem szenvedek, hogy
-nyugodt legyek. Nem veszem szívemre az olyan bajt, amelyet előre látok,
-hanem csupán azt, amelyet érzek és ezáltal az igen csekély dologgá
-zsugorodik össze. Egyedül, betegen, s ágyamban sorvadva meghalhatnék az
-inségtől, a hidegtől és az éhségtől anélkül, hogy bárki aggódnék
-miattam. De mit határoz az, ha én magam sem aggódom miatta, ha époly
-kevéssé veszem szívemre, mint mások, végzetemet, bárminő legyen is az.
-Hát semmi az, kivált az én koromban, ha megtanultam, hogy ugyanazzal a
-közömbösséggel nézzem az életet és a halált, a betegséget és az
-egészséget, a gazdagságot és a nyomorúságot, a dicsőséget és a
-gyalázatot? Minden más aggastyán minden miatt nyugtalankodik, én semmi
-miatt nem nyugtalankodom; bármi történjék is, előttem minden közömbös és
-ez a közömbösség nem bölcseségem műve, hanem az ellenségeimé és
-kárpótlássá lesz ama szenvedésekért, amelyekkel elárasztottak. Midőn így
-érzéketlenné tettek a balsors iránt, nagyobb jót tettek velem, mintha
-megkiméltek volna annak csapásaitól. Míg nem éreztem, mindig félhettem
-attól, holott miután legyőztem, nem félek többé tőle.
-
-Ez a kedélyállapot, életem viszontagságai közt, csaknem oly teljesen
-átszolgáltat engem természetem gondtalanságának, mintha a legteljesebb
-jólétben élnék. Kivéve azokat a rövid pillanatokat, midőn a tárgyak
-jelenléte a legkínzóbb nyugtalanságot idézi föl, egyébkor hajlandóságaim
-által a vonzó indulatoknak kiszolgáltatva, szívem még amaz érzelmekkel
-táplálkozik, amelyekre született s élvezem őket ama képzeletbeli
-lényekkel együtt, amelyek őket létrehozzák és velem megosztják, mintha
-ezek a lények valósággal léteznének. Léteznek számomra, aki megalkottam
-őket és sem attól nem félek, hogy elárulnak, sem attól, hogy faképnél
-hagynak. Azok mindaddig fognak tartani, mint magok a szerencsétlenségeim
-és elégségesek lesznek arra, hogy ezeket velem elfeledtessék.
-
-Minden visszavezet arra a boldog és szelid életre, amelyre születtem
-volt; életem háromnegyed részét vagy tanulságos, sőt kellemes tárgyakkal
-elfoglalva töltöm, amelyeknek gyönyörűséggel átengedem elmémet és
-érzékeimet, vagy képzelődésem gyermekeivel, amelyeket szívem sugallata
-szerint alkottam és amelyek társasága táplálja annak érzelmeit, vagy
-egyedül önmagammal, beérve önmagammal és telve azzal a boldogsággal,
-amely – érzem – megillet engem. Mindebben önmagam szeretete végzi az
-egész munkát, az önzésnek semmi része benne. De nem így ama szomorú
-pillanatokban, amelyeket még az emberek körében töltök, mint az ő áruló
-dédelgetésöknek, dagályos és nevetséges bókjaiknak, mézesmázos
-kajánságuknak játékszere. Akármiképen láthattam is hozzá, az önzés
-szerepel ilyenkor. A gyűlölet és rosszindulat, amelyet e durva
-burkolaton keresztül szíveikben látok, fájdalommal szaggatja az enyémet
-és az a gondolat, hogy így ostobán becsapott bolondnak tartanak, ehhez a
-fájdalomhoz még gyermekes bosszúságot fűz, az ostoba önzés gyümölcsét,
-amelynek minden butaságát érzem, de amelyet nem birok leigázni. Azok az
-erőfeszítések, amelyekkel e sértő és gúnyolódó tekintetekkel szemben
-megedzeni igyekeztem magamat, hihetetlenek. Százszor végigmentem a
-nyilvános sétatereken és a leglátogatottabb helyeken, egyedül azzal a
-szándékkal, hogy e küzdelmekbe belegyakoroljam magam. Nemcsak erre nem
-tudtam eljutni, hanem semmi haladást sem tettem és összes keserves, de
-hiábavaló erőfeszítéseim után is époly könnyen megzavarodtam,
-megsértődtem, méltatlankodtam, mint azelőtt.
-
-Mikor érzékeim uralkodnak fölöttem, bármit tegyek is, soha nem tudtam
-benyomásaiknak ellenállni és a meddig a tárgy hat reájok, szívem folyton
-annak hatása alatt áll; de ezek a múló mozgalmak csak addig tartanak,
-mint az érzéklet, amely azokat fölkelti. A gyűlölködő ember jelenléte
-erősen hat reám, de mihelyt eltávozik előlem, a benyomás vele együtt
-megszűnik; abban a pillanatban, amint nem látom, nem gondolok többé rá.
-Hasztalan tudom, hogy foglalkozni fog velem, én nem tudnék vele
-foglalkozni. A baj, amelyet nem érzek valósággal, egyáltalában nincs rám
-hatással, az üldöző, akit nem látok, nem létezik számomra. Érzem, mily
-előnyt nyújt ez a helyzet azok kezébe, akik sorsommal rendelkeznek. Hát
-csak hadd rendelkezzenek vele tetszésök szerint. Még azt is jobb
-szeretem, ha ellenállás nélkül gyötörnek, mintha kénytelen vagyok rájok
-gondolni, hogy csapásaik ellen védekezzem.
-
-Érzékeimnek ez a hatása szívemre okozza életem egyedüli gyötrelmét.
-Azokon a helyeken, ahol senkit nem látok, nem gondolok többé sorsomra.
-Nem érzem azt, nem szenvedek többé tőle. Boldog és elégedett vagyok
-minden kitérés, minden akadály nélkül. De ritkán siklom ki valami érzéki
-benyomás alól; és a mikor a legkevésbbé gondolok reá, egy taglejtés, egy
-felfogott sötét pillantás, egy meghallott mérgezett szó, egy előtalált
-rosszakaró elegendő, hogy sodromból kihozzon. Mindaz, amit efféle
-esetben tehetek, annyi, hogy gyorsan elfelejtsem és tovafussak. Szívem
-nyugtalansága azzal a tárgygyal együtt eltűnik, amely azt fölkeltette és
-mihelyt magamban vagyok, nyomban nyugalomra térek. Vagy ha valami dolog
-nyugtalanít, ez csak az a félelem, hogy jártamban-keltemben valami újabb
-fájdalomkeltő tárgyra bukkanok. Ez az egyedüli keservem, de ez elég
-arra, hogy boldogságomat megzavarja. Párizs közepén lakom. Mikor
-lakásomról kijövök, sóhajtok a mező és a magány után; de ezek
-megtalálása végett oly messzire kell mennem, hogy mielőtt kedvemre
-szabadon lélegzhetném, ezer oly tárgyat találok utamban, amely
-összeszorítja szívemet és a nap fele aggodalmakban telik el, mielőtt azt
-a menhelyet, amely felé indultam, elértem volna. Boldog vagyok, ha
-legalább megengedik, hogy utamat befejezzem. Az a pillanat, amikor
-gonosz kisérőim közül tovaosonok, elragadó; és mihelyt a fák alatt, a
-zöld mező közepén találom magamat, azt hiszem, hogy a földi
-paradicsomban vagyok és époly élénk belső gyönyört élvezek, mintha a
-legboldogabb halandó lennék.
-
-Nagyon jól emlékszem még, hogy rövid boldogságom idején, ugyanezek a
-magános séták, amelyek most annyi gyönyörűséget okoznak, izetlenek és
-unalmasak voltak rám nézve. Ha valakinél künn voltam a falun, a
-testmozgásnak és a friss levegő beszívásának szükségérzete gyakran arra
-indított, hogy egyedül kimenjek és ilyenkor, titokban tovaosonva mint
-egy tolvaj, sétálni indultam a parkban vagy a mezőn. De távol attól,
-hogy azt a boldog nyugalmat találnám ott, amelyet ma itt élvezek,
-magammal vittem oda ama hiú eszmék izgalmát, amelyek a szalonban
-foglalkoztattak vala, az otthagyott társaságnak emléke tovább kisért. A
-magányban az önzés párái és a világ zsivaja elhomályosították szemeim
-előtt a ligetek üdeségét és megzavarták a magány békéjét. Hasztalan
-menekültem az erdők mélyére, egy alkalmatlan társaság mindenüvé elkisért
-és elfátyolozta előttem az egész természetet. Csak miután a társaséleti
-szenvedélyektől és azok szomorú kiséretétől elszakadtam, találtam meg
-ezt minden varázsával együtt újra.
-
-Meggyőződve róla, hogy ezeket az első önkéntelen gerjedelmeimet képtelen
-vagyok elfojtani, minden erre irányuló kísérlettel felhagytam.
-Megengedem, hogy minden támadás lángra gyújtsa véremet, a harag és
-méltatlankodás hatalmába kerítse érzékeimet; átengedem a természetnek
-ezt az első kirobbanást, amelyet összes erőimmel sem volnék képes
-feltartóztatni vagy félbeszakítani. Csupán arra törekszem, hogy
-következményének álljam útját, mielőtt az bármi hatást művelt volna. A
-szikrázó szemek, a tűzben álló arc, a reszkető tagok, a meg-megszakadó
-szívdobogás, mindez egyedül a testszervezetre tartozik és az okoskodás
-semmit sem változtathat rajtok. De miután megengedtük, hogy a
-vérmérséklet elvégezze első kirobbanását, az ember újra a saját urává
-válhatik és lassankint visszanyeri érzékeinek használatát; ezt sokáig
-sikertelenül törekedtem elérni, de végre célt értem és felhagyva azzal,
-hogy erőmet üres ellenállásra fordítsam, várom a pillanatot, midőn
-szabadon hagyva eszemet cselekedni, győzhetek, mert ez csak akkor beszél
-hozzám, ha képes meghallgatásra szert tenni. De mit mondok, oh jaj!
-eszemet? Nagy hibát követnék el, ha őt tisztelném meg ezzel a diadallal,
-mert neki nem igen van része benne; minden egyaránt az ingatag
-temperamentumtól ered, amelyet egy dühös szél hány-vet, de amely nyomban
-nyugalomra tér, amint a szél nem fúj többé; tüzes vérmérsékletem az,
-amely hány-vet engem és fásult vérmérsékletem az, amely lecsillapít.
-Engedek minden jelenlevő fölindulásnak, minden lökés élénk s rövid
-mozgalmat kelt bennem; mihelyt a lökés megszűnt, a mozgalom is
-megszűnik, semmi kívülről közölt dolog nem bír hosszasabban tartani
-nálam. A szerencse mindenféle eseményei, az emberek mindenféle
-cselfogásai az ekképen alkotott emberre csekély befolyással vannak. Hogy
-tartós fájdalmakat szenvedjek, a benyomásnak minden pillanatban meg
-kellene újulnia. Mert az időközök, bármily rövidek legyenek is,
-elegendők arra, hogy önmagamnak visszaadjanak. Az vagyok, amit az
-emberek kívánnak, amíg hatni tudnak érzékeimre, de alig szűnik meg ez a
-hatás, újra azzá leszek, amivé a természet formált; ez, bármit tegyenek
-is, legállandóbb állapotom és az, amelynek révén – sorsom ellenére –
-élvezem azt a boldogságot, amelyre – úgy érzem – alkotva vagyok.
-
-Leírtam ezt az állapotot egyik álmodozásomban; az annyira nekem való,
-hogy nem kívánok egyebet, mint hogy az hosszú tartamú legyen, és nem
-félek egyébtől, mintha megzavarnák. A baj, amit az emberek nekem
-okoztak, semmiképen nem érint engemet, egyedül az attól való félelem,
-amit még okozhatnak, képes izgalomba hozni; de miután bizonyos vagyok a
-felől, hogy nem intézhetnek újabb támadást ellenem, amelynek révén
-állandó érzelmet kelthessenek bennem, összes cselszövényeiken csak
-nevetek és ellenkezésök dacára élvezem önmagamat.
-
-
-
-
-Kilencedik séta.
-
-A boldogság oly állandó állapot, amely – úgy látszik – nem itt a földön
-levő ember számára van teremtve. A földön minden örökös hullámzásban
-van, amely semminek nem engedi meg, hogy itt állandó alakot öltsön.
-Minden változik körülöttünk. Mi magunk is megváltozunk és senki nem
-biztosíthatja magát a felől, hogy szeretni fogja holnap, amit ma szeret.
-Így hát összes, erre az életre irányuló terveinek agyrémek. Használjuk
-fel az elme megelégedettségét, ha elérkezik, óvakodjunk azt saját
-hibánkból eltávolítani; de ne forraljunk terveket arra, hogy azt
-lebilincseljük, mert ezek a tervek puszta esztelenségek. Én kevés boldog
-embert láttam, talán egyet sem, de gyakran láttam megelégedett szíveket
-és mindama tárgyak közül, amelyek valaha szemembe ötlöttek, ez volt az,
-amely leginkább kielégített önmagammal. Azt hiszem, hogy ez természetes
-következménye az érzéki benyomások hatalmának belső érzelmeimre. A
-boldogságnak nincs külső cégére; hogy felismerjük, olvasnunk kellene a
-boldog ember szívében; de a megelégedés a szemekből, a magatartásból, a
-hangsúlyból, a járás-kelésből kiolvasható és úgy látszik, közlődik
-azzal, aki észreveszi. Van-e édesebb élvezet, mint egy egész népet
-látni, amint egy ünnepnapon átadja magát az örömnek, és minden szív
-kivirít az öröm kiterjesztő sugaraira, amely gyorsan, de élénken áthatol
-az élet felhőzetén…
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Három nappal ezelőtt P. úr rendkívüli sietséggel rontott be hozzám s
-mutatta meg D…-nek Geoffrinnéről írt emlékbeszédét. Felolvasását hosszú
-és harsány kacagással vezette be a munka neologismusai miatt és ama
-pajzán szójátékok miatt, amelyekkel az szerinte telítve volt. Egyre
-nevetve fogott hozzá az olvasásához. Én a legteljesebb komolysággal
-hallgattam, ami lecsillapította őt s látván, hogy nem akarok vele
-nevetni, végül is abbahagyta a nevetést. A mű leghosszabb és
-legkeresettebb részlete ama gyönyörűség körül forgott, amelyet
-Geoffrinné a gyermekek szemléletében és az ő csacsogásukban talált. Az
-író ebben a hajlandóságban joggal a jó természet bizonyítékát látta. De
-nem állapodott meg ennél, hanem határozottan rossz természettel és
-gonoszsággal vádolta mindazokat, akikből hiányzott ez a hajlandóság és
-egészen arra a szélsőséges állításra ragadtatta magát, hogyha
-megkérdeznők erre vonatkozólag azokat, akiket akasztófára vagy
-kerékbetörésre ítélnek, mindannyian elismernék, hogy nem szerették volt
-a gyermekeket. Ezek az állítások különös hatást tettek azon a helyen,
-ahol felhozta őket. Föltéve, hogy mindez igaz, vajjon itt volt-e az
-alkalmas hely ennek elmondására és be kellett-e egy nagyra becsült nő
-emlékezetét a halálbüntetések és gonosztevők képével szennyezni? Könnyen
-beláttam e silány affektáció indító okait és amikor P. bevégezte az
-olvasást, kiemeltem azt, ami az emlékbeszédben jónak tetszett, és
-hozzátettem, hogy a szerző, midőn ezt írta, kevesebb barátságot, mint
-gyűlöletet érzett szívében.
-
-Másnap, minthogy eléggé szép, habár hideg idő volt, a katonai iskola
-felé egy kirándulást tettem, számítva reá, hogy arrafelé teljes
-virágjokban levő mohákat találok; menetközben az előző napi látogatás és
-D. irata járt az eszemben, amelynél bizonyosra vettem, hogy ez az
-epizódszerű toldalék nem minden célzatosság nélkül került belé s már az
-az egyetlen körülmény, hogy P. ezt a füzetet nekem elhozta és bemutatta,
-nekem, aki előtt mindent eltitkoltak, eléggé elárulta előttem, hogy mi
-volt a céljok vele. Én a lelencházba adtam gyermekeimet. Ez elegendő
-volt arra, hogy emberi természetéből kivetkőzött atyának tüntessenek
-föl, amiből – kiszélesbítve és továbbfejtve ezt az eszmét – lassankint
-azt a nyilvánvaló következtetést vonták ki, hogy gyűlölöm a gyermekeket;
-nyomról-nyomra követve gondolatban e fokozatos emelkedés láncolatát,
-bámúlva láttam, mily ügyességgel tudja az emberi leleményesség a
-dolgokat fehérből feketére változtatni. Mert nem hiszem, hogy valaha
-ember nálam jobban szerette volna látni a kis gyermekeket pajzánkodni és
-együtt játszani, és sokszor megállok az utcán meg a sétányokon, hogy
-csintalankodásaikat és kisded játékaikat oly érdekkel szemléljem,
-amelyhez foghatót senkinél nem tapasztalok. Éppen azon a napon is,
-amelyen P. meglátogatott, egy órával az ő látogatása előtt, a két kis
-Soussoi, házigazdám két legfiatalabb gyermeke járt nálam, akik közül az
-idősebb mintegy hétéves lehet. Ők oly szívesen megcsókoltak engemet, én
-meg oly gyöngéden visszonoztam kedveskedéseiket, hogy dacára a nagy
-korkülönbségnek, úgy látszott, igen jól érzik magokat körömben; én pedig
-egészen el voltam ragadtatva, midőn láttam, hogy öreges külszinem nem
-riasztotta őket vissza, sőt az ifjabbik oly szívesen látszott hozzám
-jönni, hogy én – nagyobb gyermek náloknál – már különös előszeretettel
-vonzódtam hozzá és époly sajnálkozással láttam eltávozását, mintha a
-saját gyermekem lett volna.
-
-Belátom, hogy az a szemrehányás, hogy gyermekeimet a lelencházban
-helyeztem el, egy kis fordulattal könnyen fajulhatott ama váddá, hogy
-emberi természetemből kivetkőzött atya vagyok és gyűlölöm a gyermekeket.
-Azonban bizonyos, hogy egy, rájok nézve ezerszerte rosszabb és minden
-más úton csaknem kikerülhetetlen sorstól való félelem indított leginkább
-erre a lépésre. Kevésbbé bánva azt, hogy mi lesz belőlök, magam pedig
-képtelen lévén őket nevelni, helyzetemben anyjok nevelésére kellett
-volna őket biznom, aki elrontotta volna őket, meg az ő családjának
-nevelésére, amely szörnyeket formált volna belőlük. Még most is
-reszketek tőle, ha rágondolok. Amit Mohamed csinált Szejdeből, semmi
-ahhoz képest, amit ők csináltak volna reám nézve belőlük, és azok a
-kelepcék, amelyeket utóbb ez irányban nekem felállítottak, eléggé
-megerősítettek abban, hogy ilyen tervet csakugyan koholtak. Az igazat
-megvallva, ekkor meglehetős távol állottam attól, hogy ezeket a sötét
-cselszövényeket előre láttam volna, de azt tudtam, hogy számukra a
-legkevésbbé veszélyes nevelés a lelencház nevelése lesz s ezért ide
-helyeztem őket. Újra is megtenném ezt, jóval kevesebb habozással, ha a
-dolog újra úgy fordulna, és jól tudom, hogy nincs gyöngédebb atya, mint
-amilyenné én lettem volna, ha a szokás csak a legkevésbbé is segítette
-volna bennem a természetet.
-
-Ha némi haladást tettem az emberi szív ösmeretében, ezt az ösmeretet a
-gyermekek látásának és megfigyelésének gyönyörűsége szerezte meg
-számomra. Ugyanez a gyönyörűség ifjú koromban bizonyos akadályt
-gördített ez elé, mert oly vidáman és oly szívesen játszottam a
-gyermekekkel, hogy nem igen gondoltam az ő tanulmányozásukra. De amint
-megöregedtem s láttam, hogy roskatag alakom nyugtalanítja őket, nem
-akartam nekik többé alkalmatlankodni; jobb szerettem magamat egy
-gyönyörűségtől megfosztani, mintsem az ő örömüket megzavarni, és beérve
-ekkor azzal a megelégedéssel, hogy játékaikat és mindenféle apró
-mesterkedéseiket nézegethettem, áldozatomért azokban a
-felvilágosításokban találtam kárpótlást, amelyeket ezek a megfigyelések
-tártak elém az emberi természet első és igazi gerjedelmeiről, amelyekből
-összes tudósaink mitsem ösmernek. Irataimban följegyezve látható annak
-bizonyítéka, hogy sokkal gondosabban foglalkoztam ezzel a
-vizsgálódással, semhogy örömmel ne végeztem volna és bizonyára a világ
-leghihetetlenebb dolga lenne, ha az _Uj Heloise_ és az _Emil_ egy oly
-ember műve volna, aki nem szerette a gyermekeket.
-
-Soha nem rendelkeztem sem lélekjelenléttel, sem könnyű előadói
-képességgel, de szerencsétlenségem óta nyelvem és fejem hovatovább
-zavartabbá vált. A képzet, valamint a megfelelő kifejezés egyaránt
-tovasiklik előlem, pedig semmi nem kíván finomabb megkülönböztetést és a
-kellő kifejezések gondosabb megválasztását, mint a gyermekekkel
-folytatott beszélgetés. Nálam aztán még növeli ezt a zavart a hallgatók
-figyelme, azok a magyarázatok és az a jelentőség, amiket egy oly férfiú
-beszédjeihez fűznek, akiről – miután kifejezetten a gyermekek számára
-írt – azt képzelik, hogy orakulum módjára tartozik hozzájok szólani. Ez
-a túlságos kényszerhelyzet és rátermettségemnek magamban érzett hiánya
-megzavar, kihoz sodromból és otthonosabban érezném magamat egy ázsiai
-uralkodó, mint egy kis gyermek előtt, akit beszélgetésre kell indítanom.
-
-Még egy más kellemetlen körülmény is eltávolít most tőlük s bár
-szerencsétlenségem óta mindig ugyanazzal az örömmel látom őket, de nem
-állok többé velök ugyanazon a meghitt lábon. A gyermekek nem szeretik az
-öregkort. A hervadó természet képe undorító előttük. Idegenkedésök,
-amint észreveszem, bántólag érint és jobb szeretek attól, hogy őket
-cirógassam, tartózkodni, minthogy őket feszélyezzem vagy bennök undort
-keltsek. Ez az indító ok, amely csak igazán szerető lelkeknél szerepel,
-hiányzik a mi öszszes doktorainknál és doktornőinknél. Geoffrinné nagyon
-keveset törődött azzal, vajjon a gyermekek örömet érezték-e a közelében,
-hacsak ő örömet érzett a közelükben. De rám nézve az ilyen öröm a
-semminél is kevesebbet ér; csak akkor érzem, ha megoszthatom velök, s
-nem vagyok többé abban a helyzetben, sem abban a korban, amikor a kisded
-gyermeki szív az enyém felé föltárulhatott. Ha ez még megeshetnék velem,
-ez az öröm annál élénkebb lenne, minél ritkább; ilyesfélét éreztem a
-múlt reggel, amikor a kis Soussoi-kat megölelgettem, nemcsak azért, mert
-a dada, aki őket kísérte, nem nagy tiszteletet keltett bennem, s mert
-kevéssé éreztem szükségét annak, hogy előtte hallgassak, hanem inkább
-azért, mert a derűs arckifejezés, amelylyel hozzám közelítettek, azután
-sem hagyta el őket, és nem látszott rajtok, hogy akár idegenül éreznék,
-akár unnák magokat közelemben.
-
-Óh, ha élvezhetnék még nehány pillanatig ily tiszta, a szívből fakadó
-ölelést, hacsak egy bugyogóban járó gyermek részéről is! ha láthatnám
-még egynémely szemben az örömet és megelégedést a fölött, hogy velem
-együtt lehet, mennyi bajért és kínért kárpótolnának szívemnek ezek a
-rövid, de édes áradozásai! Óh, akkor nem lennék kénytelen az állatok
-közt keresni azt a jóakaratú pillantást, amelyet az emberek megtagadnak
-tőlem. Egynehány példából, amelyek mindig kedvesen élnek emlékezetemben,
-megítélhetem őket. Íme egyikök, amelyet minden más állapotban szinte
-elfeledtem volna, de a benyomás, amit reám gyakorolt, egész
-nyomorúságomat élénken illusztrálja.
-
-Két évvel ezelőtt, midőn a Nouvelle France irányában sétálni mentem,
-kissé messzebb előrehaladtam; azután balra fordúlva és a Montmartre-ot
-megkerülni óhajtva, Clignancourt falun haladtam keresztül. Szórakozottan
-és álmodozva lépegettem, nem is tekintve szét magam körül, midőn
-egyszerre csak éreztem, hogy átkarolják térdeimet. Odanézek és egy
-öt-hat éves kis gyermeket látok, aki teljes erejéből szorítja térdeimet,
-miközben oly meghitt és oly kedveskedő kifejezéssel tekint reám, hogy
-egész szívem elérzékenyült. Így szóltam magamban: Így öleltek volna az
-én gyermekeim is engem! Karjaimba vettem a gyermeket, többször mélységes
-elragadtatással megcsókoltam, azután pedig folytattam utamat. Menet
-közben éreztem, hogy hiányzik valamim. Egy felfakadó szükségérzet
-visszatérésre késztetett. Szemrehányást tettem magamnak, hogy oly
-hirtelen elhagytam ezt a gyermeket; azt hittem, cselekedetében minden
-látszólagos ok nélkül bizonyos sugallatot kell látnom, amelyet nem
-kellett megvetnem. Végre engedve a kísértésnek, visszatérek az előbbi
-helyre; a gyermekhez futok, újból megölelem s egy pár fillért adok neki,
-hogy nanterrei zsemlyét vegyen rajta, amelyet éppen ott árúlt egy mozgó
-kereskedő; s elkezdtem vele csevegni, megkérdeztem tőle, kinek a fia? s
-megmutatta, hogy annak a bodnárnak, aki a hordókat csinálta; már készen
-álltam, hogy ott hagyom a gyermeket és hozzámegyek beszélgetni, mikor
-megláttam, hogy megelőzött egy gonosz kinézésű ember, aki ama titkos
-kémek egyikének látszott, akiket lépten-nyomon utánam küldenek. Míg ez
-az ember halkan a fülébe sugdosott, láttam, hogy a bodnár mereven rám
-szegezte szemeit, oly kifejezéssel, amely semmi jóindulatot nem árult
-el. Ez a körülmény tüstént összeszorította szívemet és nagyobb
-gyorsasággal hagytam el az apát és gyermekét, mint amilyennel hozzájok
-visszatértem, de kevésbbé kellemes zavarral, amely egészen
-megváltoztatta érzéseimet. Mindamellett többször éreztem azóta, hogy
-azok fel-feltámadtak lelkemben s többízben visszatértem Clignancourt
-felé abban a reményben, hogy itt viszont látom ezt a gyermeket, de sem
-őt, sem az apát nem láttam többé viszont és ebből a találkozásból nem
-maradt egyéb lelkemben, mint eléggé élénk emlékezés hátra, mindig édes
-és szomorú érzéssel keverve, mint mindazon indulatok, amelyek még
-némelykor szívemhez hatolnak.
-
-Mindenre van kárpótlás; ha örömeim ritkák és rövidek, viszont élénkebben
-is érzem őket, amikor jönnek, mintha otthonosabbak lennének nálam; a
-gyakori visszaemlékezés által úgyszólván újra meg újra átemésztem őket;
-és bármily ritkák legyenek is, ha tiszták és vegyítetlenek lennének,
-talán boldogabb volnék, mint verőfényes napjaimban. A legnagyobb
-nyomorúságban kevéssel is gazdagnak érzi magát az ember. Egy nyomorúlt
-koldus, ha egy tallért talál, ennek jobban megörül, mint egy gazdag
-örülne, ha egy arannyal telt erszényt találna. Nevetnének rajta, ha
-látnák lelkemben azt a benyomást, amit az efféle legcsekélyebb örömök
-okoznak, amelyeket üldözőim ébersége elől elszakíthatok. A legédesebb
-örömök egyike négy-öt évvel ezelőtt jutott részemül s nem tudok soha a
-nélkül reá gondolni, hogy kedves érzés ne fogjon el, hogy azt oly jól
-felhasználtam.
-
-Egy vasárnap én meg a feleségem a Maillot-kapuhoz mentünk ebédelni. Ebéd
-után a boulognei ligeten haladtunk át egész a Muetteig. Itt leültünk a
-gyepre, az árnyékban várakozva a nap alábbszállására, hogy aztán Passy
-felé szép csöndesen hazatérjünk. Mintegy húsz kisleány, valamiféle apáca
-vezetése alatt, odajött s egyrészök leült, másrészök közelünkben
-pajzánkodott. Míg ők játszadoztak, egy ostyasütő jött arrafelé az ő
-dobjával és szerencsekerekével, aki szeretett volna üzletet csinálni.
-Láttam, hogy a kis leánykák sóvárgó szemeket vetettek az ostyára s
-ketten-hárman, akiknél nyilván volt nehány fillér, engedélyt kértek
-arra, hogy játszhassanak. Míg a nevelőnő habozott és veszekedett,
-előhívtam az ostyasütőt és így szóltam hozzá: engedje meg mindenik
-kisasszonynak, hogy egy számot húzzon s én kifizetem érte önnek az
-összeget. E szó az egész csoportban oly örömet keltett, amely egymaga
-jóval túlhaladta a költségemet, mégha tárcám egész tartalmát
-ráfordítottam volna is arra.
-
-Mikor láttam, hogy némileg rendetlenül törekedtek előre, a nevelőnő
-beleegyezésével valamennyiöket sorbaállítottam az egyik oldalon, s
-azután, amint a húzást megejtették, egymásután átmentek a másik oldalra.
-Habár nem volt üres szerencseszám és legalább egy ostya mindeniknek
-jutott, úgyhogy egyiköknek sem lehetett oka a zúgolódásra, de én, hogy
-az ünnepet még vidámabbá tegyem, titokban odasúgtam az ostyasütőnek,
-hogy ellenkező irányban használja szokásos ravaszságát s annyi jó
-nyereményt juttasson a lánykáknak, amennyit csak tud s én meg fogom neki
-téríteni. Ezen előrelátó intézkedés folytán csaknem száz ostyát
-osztottunk ki, habár mindenik fiatal lányka csak egyszer húzott számot,
-mert ez irányban kérlelhetetlen voltam, nem akarva sem a visszaéléseket
-előmozdítani, sem egyeseket kitüntetésekben részesíteni, ami
-elégedetlenségre adhatott volna okot. Feleségem ügyesen rábírta azokat,
-akik szerencsés húzást tettek, hogy osszák meg nyereményeiket
-társnőikkel s ennek folytán osztályrészök csaknem egyenlővé, az öröm
-pedig általánosabbá lett.
-
-Megkértem az apácát, hogy ő is húzzon számot, bár erősen tartottam tőle,
-hogy ajánlatomat megvetőleg fogja visszautasítani; de ő jószívvel
-elfogadta azt, húzott miként a növendékek és minden teketória nélkül
-elvette, ami részére jutott. Végtelen hálás voltam neki érte s ebben a
-magaviseletében bizonyos udvariasságot találtam, amely nagyon tetszett
-nekem és amely – úgy hiszem – nagyon is fölér a kényeskedők
-affektálásával. Az egész művelet alatt nem egy pörlekedés fordult elő,
-amelyeket az én ítélőszékem elé terjesztettek, és ezek a kis leánykák,
-amint felváltva előadták és védelmezték előttem ügyöket, alkalmat adtak
-nekem arra a megjegyzésre, hogy – habár egyetlen csinos sem volt
-közöttük – némelyek kedvessége elfeledtette az emberrel rútságokat.
-
-Végre eltávoztunk, kölcsönösen igen megelégedve egymással, és ez a
-délután egyike volt azoknak életemben, amelyeknek emlékezetét a
-legnagyobb örömmel idézem vissza lelkembe. Máskülönben az ünnepség nem
-nagyon tett tönkre engemet. Harminc garasért, amennyibe legföllebb
-került, több mint száz tallérnyi örömet vásároltam; nagyonis igaz az,
-hogy az öröm nagysága nem a költség nagysága szerint igazodik és hogy az
-öröm szorosabb barátságban áll a fillérekkel, mint az aranyakkal.
-Többízben visszatértem ugyanarra a helyre, ugyanabban az órában,
-remélve, hogy újra ott találom a kis sereget, de nem volt többször
-szerencsém hozzájok.
-
-Ez egy más, nagyjában hasonló fajta mulatságot juttat eszembe, amelynek
-emlékezete jóval messzibb időről maradt meg lelkemben. Abban a
-szerencsétlen időben volt, midőn a gazdagok és írók társaságában élve,
-olykor-olykor kénytelen voltam szomorú gyönyöreiket megosztani. A
-Chevrette-ben valék a háziúr névnapjának idején; az egész család
-összegyülekezett volt annak megünneplésére és a lármás gyönyörök minden
-pompája munkába vétetett erre a célra. Színházak, díszlakomák,
-tüzijátékok, semmi sem maradt el. Alig volt időnk kissé kifújni magunkat
-és elkábultunk a helyett, hogy mulattunk volna. Ebéd után lementünk a
-fasorba egy kis friss levegőt szívni, ahol vásárfélét rendeztek.
-Táncoltak; az urak kegyeskedtek a parasztleányokkal táncolni, de a
-hölgyek megőrízték rangjok méltóságát. Mézeskalácsot árultak itt. Egy
-fiatalembernek a társaságból eszébe jutott, hogy vegyen és egymásután a
-tömeg közé hajigálja a mézeskalácsokat és a társaság tagjai oly nagy
-örömüket lelték benne, midőn látták ezt a sok parasztot, amint előre
-rohantak, dulakodtak, egymást feltaszították, hogy elkapják őket, hogy
-mindenki igyekezett ezt az örömet magának megszerezni. S röpültek a
-mézeskalácsok jobbra és balra, s futottak a leányok és legények utánok,
-halomba verődtek és egymást tiporták érettök: ez nagyszerű mulatságnak
-látszott mindenki előtt. Álszeméremből én is a többiekkel tartottam,
-habár bensőleg nem mulattam annyira, mint ők. De csakhamar beleúnva
-abba, hogy azért ürítsem ki erszényemet, hogy az emberek összetiporják
-egymást, faképnél hagytam a derék társaságot és egyedül sétálni indultam
-a vásárban. A sokféle változatos portéka sokáig mulattatott. Egyebek
-közt öt-hat szavojai legényt vettem észre egy kis leány körül, akinek
-még 10–12 gyatra almája volt a gyümölcsöskosarában, amelyen ugyan ám
-szeretett volna túladni. A szavojai fiúk viszont szívesen meg akarták őt
-attól szabadítani, de valamennyiöknek összevéve sem volt több két-három
-fillérjöknél, ezzel pedig nem nagy rést üthettek az almák közt. Ez a
-gyümölcsöskosár a Hesperidák kertje volt rájok nézve, a kis leányka
-pedig az a sárkány, amely azokat őrizte. Ezen a komédián sokáig
-mulatoztam, végül megoldáshoz juttattam a darabot, kifizetve az almák
-árát a kis leánynak és vele kiosztatván azokat a kisfiúknak. Ekkor a
-legédesebb látványok egyikében volt részem, amelyek az emberi szívet
-kellemesen érinthetik, abban, hogy az örömet az ifjúkor ártatlanságával
-párosulva láthattam eláradni magam körül. Mert a szemlélők is, látván
-azt, osztoztak benne, nálam pedig, aki oly olcsón részese lettem ennek
-az örömnek, ehhez még hozzájárult ama másik öröm érzése is, hogy az az
-én művem volt.
-
-Midőn ezt a mulatságot összehasonlítottam azokkal, amelyeket az imént
-otthagytam, megelégedéssel éreztem, micsoda különbség van egyfelől az
-egészséges ízlések és természetes gyönyörök, és másfelől azok közt,
-amelyek a gazdagságból fakadnak és nem igen egyebek, mint a csúfolódás-
-és megvetés-szülte kizárólagos ízlések gyönyörei. Mert miféle örömet
-lelhetett abban az ember, ha látta, amint a nyomortól lealjasult
-embertömegek halomba verődtek és állati vadsággal egymást fojtogatták,
-tiporták, hogy kimarják egymás kezéből azt az egy-két darab
-összetaposott és besározott mézeskalácsot?
-
-A magam részéről, midőn mélyebben elmélkedtem az afféle gyönyörűség
-fölött, amelyet az ilyes alkalmaknál élveztem, úgy találtam, hogy az
-kevésbbé a jótékonyság érzésében áll, mint abban az örömben, hogy
-megelégedett arcokat láthatunk. Ez a látvány oly varázzsal hat reám,
-amely – jóllehet szívemig hatol – úgy látszik, kizárólag érzéki
-benyomásból áll. Ha nem látom a megelégedést, amit okozok, mégha biztos
-lennék is felőle, csak félig élvezem azt. Sőt ez oly önzetlen öröm
-számomra, amely nem függ attól, mi részem lehet benne. Mert a népies
-ünnepélyeknél mindig élénken vonzott az, ha vidám arcokat láthattam. Ez
-a várakozásom azonban Franciaországban sokszor meghiusult, mert ez a
-nemzet, amely oly vígnak tartja magát, kevés jókedvet mutat játékainál.
-Régente gyakrabban elmentem a kültelki korcsmákba, hogy lássam ott a
-köznép táncolását, de táncai oly ízléstelenek, magatartása oly
-siránkozó, oly félszeg volt, hogy inkább megszomorodva, mint örvendezve
-jöttem el tőlük. De Genfben és Svájcban, hol a nevetés nem párolog el
-szünetlenül rosszakaratú bolondságokba, minden megelégedést és jókedvet
-lehell az ünnepélyeken. A nyomorúság nem viszi oda ocsmány ábrázatát,
-sem a fényűzés nem mutogatja ott orcátlan pompáját. A jólét, a
-testvériség, az egyetértés arra késztetik a szívet, hogy kitáruljon és
-sokszor egy-egy ártatlan öröm elragadtatásában az idegenek egymáshoz
-szegődnek, egymás nyakába borúlnak és meghívják egymást, hogy együtt
-élvezzék a nap örömeit. Magamnak is, hogy élvezzem ezeket a
-szeretetreméltó ünnepségeket, nem szükséges részt vennem bennök. Elég
-őket látnom; látva őket, osztozom bennök; és bizonyos vagyok a felől,
-hogy a sok jókedvű arc közt egyetlenegy vidámabb szív sincs az enyémnél.
-
-Habár ez csak érzékleti gyönyör, bizonyára erkölcsi oka van, aminek
-bizonyítéka az, hogy ugyanaz a látvány, ahelyett, hogy kellemesen hatna
-reám s tetszenék nekem, fájdalommal és méltatlansággal marcangolhatja
-keblemet, ha tudom, hogy a gyönyörnek és örömnek e jelei a gonoszok
-orcáin nem egyebek, mint annak jelei, hogy gonosz szándékuk kielégítést
-nyert. Egyedül az ártatlan öröm az, amelynek jelei kellemesen hatnak
-szívemre. A kegyetlen és gúnyos öröm jelei megsebzik és lesujtják, mégha
-ez semmi vonatkozásban nem áll is velem. Ezek a jelek, miután oly
-különböző alapelvekből indulnak ki, nem lehetnek pontosan ugyanazok, de
-utóvégre is egyaránt az öröm jelei és észrevehető különbségeik bizonyára
-nem állanak arányban a bennem fölkeltett gerjedelmek különbségeivel.
-
-A fájdalom és kín érzelmei reám nézve még érezhetőbbek, úgy hogy
-lehetetlen őket kiállanom a nélkül, hogy magam is talán még élénkebb
-indulatoktól ne szenvednék, mint a milyeneket ábrázolnak. A képzelet,
-erősítvén az érzékletet, azonosít a szenvedő lénnyel és sokszor több
-aggodalmat kelt bennem, mint amennyit az illető maga érez. Egy
-elégedetlen arc oly látvány, amelyet képtelen vagyok sokáig szemlélni,
-kivált ha okom van azt gondolni, hogy ez az elégedetlenség engem illet.
-Meg sem tudnám mondani, mennyi tallért csalt ki zsebemből amaz úri
-házakban, amelyekbe hajdanán elég balgatag valék besodortatni magamat,
-az inasok zsémbes és mogorva arckifejezése, akik durcásan szolgálnak; az
-ilyen szolgák mindig meglehetős drágán fizettették meg velem uraik
-vendégszeretetét. Mindig erősen illetve az érzéki tárgyaktól s kivált
-azoktól, amelyek a kéj vagy kín, jóakarat vagy ellenszenv jelét tárják
-elő, tovasodortatom magam e külső benyomásoktól és soha nem tudom magam
-alóluk másként kiragadni, mint csak ha tovamenekülök. Egy jel, egy
-taglejtés, egy pillantás valamely ismeretlen részéről elegendő, hogy
-megzavarja örömeimet vagy csillapítsa kínjaimat. Csak akkor vagyok a
-magamé, ha egyedül vagyok, egyébkor mindazok játékszere vagyok, kik
-körültem vannak.
-
-Régibb időben örömest éltem a nagyvilágban, amikor mindenki szemeiben
-csak jóakaratot láttam, vagy legrosszabb esetben közömbösséget azok
-szemeiben, akik előtt ismeretlen valék; de ma, midőn nem kevesebb
-fáradságot fordítanak arra, hogy ábrázatomat megmutassák a népnek, mint
-arra, hogy előtte egyéni jellememet elpalástolják, nem tehetem ki
-lábomat az utcára a nélkül, hogy szivettépő tárgyakat ne lássak magam
-körül. Nagy léptekkel sietek ki a szabad mezőre; mihelyt a zöld mezőt
-látom, újra lélegzeni kezdek. Kell-e hát csodálkozni rajta, ha szeretem
-a magányt! Csupa rossz indulatot látok az emberek orcáin, míg a
-természet folyton nevető arccal fogad.
-
-Mindamellett, meg kell vallanom, örömet is érzek az emberek közt való
-élésben, a meddig ösmemeretlen az arcom előttük. De ez oly öröm, amelyet
-nem igen hagynak meg számomra. Nehány évvel ezelőtt még szerettem
-keresztül-kasul járni a falvakat és végignézegetni reggel, amint a
-földművelők kijavították szerszámjaikat, vagy az asszonyokat, amint a
-kapuban álltak gyermekeikkel. E látványban volt valami olyas, ami
-megindította szívemet. Némelykor önkéntelenül megállottam s elnézegettem
-e derék emberek apró fogásait és úgy éreztem, hogy felsóhajtok, azt sem
-tudva, miért. Nem tudom, észrevették-e, hogy elérzékenyültem e kisded
-örömökre s ettől is meg akartak-e fosztani; de ama változásból, amelyet
-az ábrázatokon észreveszek, midőn a falun végigmegyek, és amaz
-arckifejezésből, amellyel végignéznek, kénytelen vagyok belátni, hogy
-nagy gondot fordítottak reá, hogy inkognitómat elárulják. Ugyanez a
-dolog történt velem, de még jellemzetesebb módon, a Hadastyánok palotája
-előtt. Ez a szép intézet mindig érdekelt. Sohasem láthatom megindulás és
-tisztelet nélkül a derék aggastyánok e csoportjait, akik elmondhatják,
-mint a lacedemonbeli aggok:
-
-  Mi is voltunk egykoron
-  Fiatalok, vitézek és merészek.
-
-Egyik kedvenc sétahelyem a katonai iskola körüli tér volt és örömmel
-találkoztam imitt-amott néhány hadastyánnal, akik megőrizve régi katonai
-tisztességtudásukat, menetközben köszöntek nekem. Ez az üdvözlés,
-amelyet szívem százszorosan visszaadott nekik, kellemesen érintett és
-fokozta a látásukon érzett örömemet. Minthogy semmi olyast nem tudok
-eltitkolni, ami megindít, gyakran beszélgettem a hadastyánokról is, és
-arról, mily kellemesen érintett a látásuk. Nem kellett ennél több.
-Bizonyos idő mulva észrevettem, hogy nem voltam többé ösmeretlen
-előttük, vagy inkább, hogy jóval több valék előttük, mivel ugyanoly
-szemekkel néztek reám, mint a nagyközönség szokott. Semmi udvariasság,
-semmi köszöntés többé. Visszataszító arckifejezés, ádáz tekintet lépett
-korábbi udvariasságuk helyébe. Miután állásuk régi nyíltszívűsége nem
-engedte meg nekik, mint a többieknek, hogy vigyorgó és áruló álarccal
-takarják be rosszindulatukat, teljes nyiltsággal a leghevesebb
-gyűlöletet tanusítják irántam, és olyan határtalan a nyomorúságom, hogy
-kénytelen vagyok becsülésemben megkülönböztetni azokat, akik a
-legkevésbbé leplezik el dühöket előttem.
-
-Ez idő óta kevesebb gyönyörűséggel sétálgatok a Hadastyánok palotájának
-környékén; azonban, minthogy irántok való érzelmeim nem függenek az ő
-irántam való érzelmeiktől, sohasem láthatom tisztelet és meleg
-érdeklődés nélkül hazájok eme régi védelmezőit; de meglehetős súlyos
-dolog látnom azt, hogy ily rosszúl viszonozzák nekem azt az
-igazságosságot, amit irántok tanusítok. Ha véletlenül egy-egy olyannal
-találkozom közülök, aki kicsúszott az általános kitanítás alól, vagy aki
-nem ismerve képmásomat, semmi ellenszenvet nem tanusít irántam, ennek az
-egyetlennek udvarias köszöntése bőven kárpótol a többiek durva
-magatartásáért. Megfeledkezem róluk, hogy csupán ezzel foglalkozzam és
-azt képzelem, hogy olyan a lelke, mint az enyém, amelybe a gyűlölet nem
-tud beférkőzni. A mult évben is részem volt ebben a gyönyörben, midőn
-átkeltem a vizen, hogy a hattyúk szigetén sétálgassak. Egy szegény öreg
-hadastyán egy csónakban valami társaságra várt, hogy átkelhessen.
-Odaléptem és mondtam a révésznek, hogy keljünk át. Az ár erős volt és az
-átkelés soká tartott. Alig mertem a hadastyánt megszólítani, mert attól
-tartottam, hogy rám förmed és visszautasít, mint a többiek szokták; de
-becsületes arckifejezése megnyugtatott. Elbeszélgettünk. Józaneszű és
-helyes viseletű embernek látszott. Nyílt és nyájas modora meglepett és
-elbájolt. Nem valék ennyi jóindulathoz szokva. Meglepetésem megszűnt,
-amikor megtudtam, hogy csak a legutóbb érkezett a vidékről. Beláttam,
-hogy még nem mutatták meg neki a képmásomat és nem világosították fel
-felőlem. Felhasználtam ezt az inkognitót, hogy beszélgessek néhány
-percig egy emberrel és azon az édességen, amit ebben találtam, éreztem,
-hogy a legközönségesebb örömek ritka volta mennyire föl tudja ezek
-értékét fokozni. Midőn kiszáltam a csónakból, ő is előkereste a maga két
-szegény fillérjét. Kifizettem a szállítási díjat és kértem őt, hogy
-tegye el a maga két fillérjét, miközben reszkettem, hogy megharagítom.
-Nem haragudott meg, sőt ellenkezőleg, meghatotta a figyelmem, s kivált
-az, amit ezután tanusítottam, hogy – mivel idősebb volt nálamnál –
-segítettem neki a csónakból való kiszállásnál. Ki hinné, hogy eléggé
-gyerek voltam és sírtam miatta örömömben? Szinte égtem a vágytól, hogy
-egy huszonnégy garasos pénzdarabot nyomhassak a markába egy kis
-dohányra, de nem mertem. Ugyanaz az álszemérem, amely itt visszatartott,
-már gyakran megakadályozott egy-egy jócselekedet végrehajtásában,
-amelyek örömmel töltöttek volna el, de amelyektől bárgyúságomat siratva,
-visszatartottam magamat. Ezúttal, miután elhagytam öreg hadastyánomat,
-csakhamar megvigasztalódtam abban a gondolatban, hogy úgyszólván saját
-elvem ellenére cselekedtem volna, ha udvariassági megnyilatkozását
-pénzzel viszonoztam volna, ami lealacsonyítja annak nemességét és
-beszennyezi önzetlenségét. Igyekeznünk kell azokon segíteni, akik
-rászorultak, de a mindennapi érintkezésben engedjük, hadd végezze a
-természetes jóakarat és udvariasság a maga munkáját a nélkül, hogy bármi
-megvásárolható és kalmár dolog merészeljen ily tiszta forráshoz
-közeledni, hogy azt megrontsa vagy felzavarja. Mondják, hogy
-Hollandiában megfizetteti a nép, ha megmondja az embernek, hány óra van
-vagy megmutatja az utat. Nagyon megvetésreméltó népnek kell annak
-lennie, amely a humanitás legegyszerűbb kötelességeit ekként piaci áruvá
-teszi.
-
-Megfigyeltem, hogy egyedül Európa az, ahol pénzért árulják a
-vendégszeretetet. Egész Ázsiában ingyen szállásolják el az embert.
-Belátom ugyan, hogy ott nem találunk fel oly jól minden kényelmet. De
-hát az semmi, ha magunkban elmondhatjuk: ember vagyok és embertársaim
-befogadtak? A tiszta humanitás az, amely hajlékot nyujt nekem. A kisded
-nélkülözések minden baj nélkül elviselhetők, ha a szív jobb bánásmódban
-részesül, mint a test.
-
-
-
-
-Tizedik séta.
-
-Ma, virágvasárnapján éppen ötven esztendeje annak, hogy először láttam
-Warensnét. Ő huszonnyolc éves volt akkor, mert egyszerre született a
-századdal. Én még nem voltam tizenhét, és ébredező véralkatom – de
-amelyet még nem ösmertem – új hévvel ruházta föl természettől fogva
-élettel-teljes szívemet. Ha nem volt csodálatos, hogy ő jóakarattal
-fordult egy élénk, de nyájas és és szerény, eléggé kellemes külsejű
-fiatalember felé, még kevésbbé volt az, hogy egy bájos, szellemmel és
-kellemmel telt asszony a hála mellett gyöngédebb érzelmeket is
-fakasztott bennem, amelyeket nem igen különböztettem meg amattól. De a
-legkülönösebb a dologban az volt, hogy ez az első pillanat egész
-életemre nézve döntő lett és az események kikerülhetetlen
-egymásbafűződésénél fogva hátralevő napjaim sorsát megszabta. Lelkemnek,
-amelynek organumaim nem fejlesztették ki legbecsesebb képességeit, még
-semmi határozott alkata nem volt. Az szinte türelmetlenül várta azt a
-pillanatot, amely ezt meg fogja neki adni, azonban ez a pillanat, bár ez
-a találkozás gyorsította azt, nem érkezett el oly hamar; s az erkölcsök
-azon egyszerűségében, amelyet a nevelés nyújtott nekem, sokáig messzire
-eltolódni láttam számomra azt a gyönyörűséges, de rohamos állapotot,
-amelyben a szerelem és az ártatlanság ugyanabban a szívben lakozik. Ő
-eltávolított magától; engem minden visszaszólított hozzá. Vissza kellett
-oda mennem. Ez a visszatérés eldöntötte sorsomat és már jóval előbb,
-mielőtt őt bírhattam volna, csupán ő benne és érette éltem. Óh ha
-egészen betölthettem volna a szívét, mint ahogy ő betöltötte az enyémet!
-Micsoda békés és gyönyörűséges napokat töltöttünk volna együtt! Hisz’
-ilyeneket töltöttünk, de mily rövidek és gyorsan elfutók voltak azok, és
-micsoda sors követte őket! Nincsen nap, amelyen örömmel és
-meghatottsággal ne emlékezném életemnek erre az egyetlen és rövid
-idejére, amelyben énemet teljesen, zavartalanul és akadály nélkül
-megőriztem s a melyben igazán elmondhatom, hogy éltem. Elmondhatom
-körülbelül úgy, mint a Prætoriumnak az a præfektusa, aki Vespasianus
-alatt kegyvesztetté léve, napjait békében végezte falusi birtokán:
-_Hetven évet töltöttem a földön, de ebből csak hetet éltem._ E nélkül a
-rövid, de becses időköz nélkül talán bizonytalanságban maradtam volna
-önmagam felől, mert életem összes többi részében – könnyű és ellenállás
-nélküli lény lévén – annyira a mások szenvedélye által ide-oda
-hányatott, dobált, rángatott életet éltem, hogy mint úgyszólván passzív
-szereplő ebben a szörnyű viharos életben, nehezen tudnám
-megkülönböztetni, mi igazán az enyém a saját magamviseletében, a
-vaskényszerűség oly súlyosan nehezedett reám. De e kevés esztendő alatt,
-egy nyájas és kedves nőtől szerettetve, azt tehettem és az lehettem,
-amit tenni és ami lenni akartam, és szabadidőmnek okos felhasználásával,
-az ő tanácsaitól és példájától is erősíttetve, lelkemnek – amely ekkor
-még egyszerű és új volt – azt a formát adhattam, amely azt a legjobban
-megillette és a melyet az mindig meg is őrizett. A magány és a
-szemlélődés vágya azokkal az áradozó és gyöngéd érzelmekkel együtt
-született szívemben, amelyek azok táplálására voltak rendelve. A lárma
-és a zaj összeszorítja és elfojtja, a nyugalom és a béke életrekelti és
-megerősíti őket. Össze kell szednem magamat, hogy szerethessek.
-Rábeszéltem mamácskát, hogy falun éljünk. Egy magános ház egy völgy
-lejtőjén lőn a menedékhelyünk, s itt, négy-öt év alatt egy századra való
-életet és oly tiszta és teljes boldogságot élveztem, amely bájával
-mostani sorsom borzalmát is béragyogja. Szükségem volt egy szívem
-szerint való barátnőre, és megnyertem azt. Vágytam a falusi élet után,
-és megkaptam azt. Nem bírtam elviselni a leigáztatást, tökéletesen
-szabad, sőt több mint szabad voltam, mert csupán vonzalmaim bilincseltek
-le és csak azt műveltem, amit művelni akartam. Minden időmet édes gondok
-vagy mezei foglalatosságok töltötték be. Semmi egyebet nem kívántam,
-mint hogy ez a kellemes állapot sokáig tartson; egyedüli gyötrelmem az a
-félelem volt, hogy az nem sokáig fog tartani, s ez az aggodalom, amely
-helyzetünk kényes voltából fakadt, nem alap nélkül való volt. Ettől
-fogva azon járt az eszem, hogy e nyugtalansággal szemben némi
-szórakozást szerezzek elmémnek és segélyforrásokat arra, hogy
-következményét megelőzzem. Úgy gondoltam, hogy a tehetségek bő készlete
-a legbiztosabb segélyforrás a nyomorúság ellen, ezért elhatároztam, hogy
-üres időmet arra használom, hogy képessé tegyem magamat arra, mely
-szerint egykor lehetőleg megadhassam a legjobb asszonynak azt a
-támogatást, amelyet tőle nyertem vala.
-
-
-
-
-JEGYZETEK.
-
-
-Első séta.
-
-_12. lap, 6. sor._ Furfangos gyűlöletük: Rousseau egykori barátaira:
-Diderotra, D’Alembertre, Holbachra, Humera Grimmre és D’Épinaynére
-gondol, akik ellenségeivé váltak és a föld hatalmasaival szövetkezve, az
-ő vesztére összeesküdtek.
-
-_12. l. 22. s._ Tizenöt éve… Már a _Rousseau juge de Jean-Jacques_-ban
-is, amelyet pár évvel korábban írt, két helyen szintén 15 évet említ,
-amióta a szerencsétlenség rázúdult; sőt Moultou genfi lelkészhez
-intézett levelében már 1770 április 6-án ezt írja: «Tizenöt éve
-dolgoznak ellenem a föld alatt» (Oeuvres complètes, éd. Hachette, t.
-XII. p. 212), vagyis ő bizonyára 1756 április 9-étől, az Ermitage-ba
-való költözésétől – ami által kivonta magát barátai befolyása alól s
-lassankint egész világnézetében elfordult tőlük, nyers
-materializmusuktól, rideg atheismusuktól – számítja barátainak ellene
-való fordulását. 1762 január 26-án Malesherbeshez intézett levelében ezt
-írja: «Csak 1756 április 9-én kezdtem élni!» (Oeuvr. compl. t. X. p.
-304.) Tényleg az Ermitageban és Montmorencyban töltött évekkel kezdődik
-Rousseau lángelméjének teljes kifejlődése, önálló írói és gondolkodói
-egyéniségének teljes és érett kivirulása és – barátaival való szakítása.
-
-_13. l. 28. s._ Tíz év mulva… Rousseau üldözési mániája első, hevesebb
-kitörésre 1766 nyarán Woottonban jutott, midőn Hume-ot árulással
-vádolta; tetőpontját 1776 február 24-én a Notre Dame-székesegyházban
-lefolyt jelenettel érte el, – ettőlfogva baja fokozatosan enyhült.
-
-_17. l. 13. s._ Dialogusait (Rousseau juge de Jean-Jacques)
-1775–1776-ban írta.
-
-_18. l. 7. s._ Rousseau nem nagyon bízott az orvosok tudományában, hanem
-a természet erejére bízta magát; az orvosok elleni kifakadásaival
-_Vallomásaiban_ is több helyt találkozunk (I. 226., 238. l.). Az
-oratoriánusok ellenséges magatartásáról szóló gyanúja, minden
-valószinűség szerint, nem egyéb, mint üldözési mániájának beteges
-jelensége, amelynek utónyomai még az _Álmodozások_ írásakor is
-visszamaradtak lelkében. _Vallomásai_ X.-ik könyvében nagy
-bizalmatlansággal nyilatkozik Berthier atyáról, aki mindenüvé
-betolakodik, akinek «mosolyában nem tudom miféle kajánságot láttam, a mi
-teljesen megváltoztatta arckifejezését előttem» (magy ford. II. k. 238.
-l.).
-
-_19. l. 16. s._ Rousseau _Vallomásait_ 1765–1770-ben írta, azok 1765
-őszig, Svájcból való távozásáig adják elő élete történetét.
-
-_21. l. 28. s._ Montaigne _Essais_-i 1580-ban jelentek meg.
-
-
-Második séta.
-
-_25. l. ő. s._ Mint ez adatból látszik, Rousseau 1776 december havában
-vagy 1777 elején, a menilmonti baleset után írta az _Álmodozások_ I–II.
-könyvét.
-
-_31. l. 27. s._ ***-né, Schneegans szerint, Mme la prèsidente d’Ormoy
-regényírónő; első regénye, amelyről itt szó van, «Les Malheurs de la
-jeune Emilie» (1777). (Les Rêveries du promeneur solitaire. Strasbourg,
-éd. Heitz, p. 153.).
-
-_36. l. 4. s._ Célzás Szent Ágoston prædestinatio-tanára, amely az Isten
-kegyelmi kiválasztása mellett a bűnösök egy részének elvetését tanítja.
-
-
-Harmadik séta.
-
-_36. l._ Solon verse, található Plutarchos, _Párhuzamos életrajzok:_
-Solon, XXXI. fejezetében; dr. Kacskovics Kálmán így fordítja a verssort:
-Vénülök, de azért folytonosan tanulok (I. köt. 211. l.).
-
-_40. l. 19. s._ Rousseau becsületes iparos (órás) családból származott;
-szépapja jelentékeny vagyonát 10 gyermeke közt osztotta meg s így a
-Rousseau nagyapjára (R. Dávidra) már csekély vagyon jutott; Rousseau
-Dávidnak 3 fia és 3 leánya maradt; ami Rousseaunk atyja, Izsák,
-könnyelmű, veszekedő s gyermekeivel nem törődő ember volt, anyja
-(Bernard Zsuzsánna) szintén tekintélyes polgárcsaládból származott, de
-anyai nagyatyja (B. Jakab) parázna életmódja miatt a tanácstól és a
-consistoriumtól sokféle büntetésben részesült, kimerülés folytán korán,
-33 éves korában meghalt; anyja, a «szép B. Zsuzsánna» (szül. 1663.) a
-kacérkodást és tetszelgést kizáró egyházi rendeletek meg nem tartása
-miatt konzisztoriumi megrovásban részesült; apja testvérének, R.
-Theodorának, anyja testvérével, B. Gáborral való házasságában már 8
-nappal az esküvő után megszületett az első gyermek, ami szintén
-konzisztoriumi megrovást vont maga után. Rousseau kissé szebb színben
-tünteti föl atyját, mint a valóság mutatja.
-
-_40. l. 20. s._ Lambercier lelkésznél Bosseyben.
-
-_40. l. 28. s._ _Vallomásaiban_ (I. 61–71. l.) részletesen leírja a
-torinoi menedékhelyen az áttérésre történt előkészítését.
-
-_42. l. 18. s._ E külső és belső átalakulásról, amelyen dijoni
-pályamunkájának megjelenése után, 1751-ben átment, részletesen szól a
-_Vallomásokban_ (II. 91–94).
-
-_43. l. 6. s._ Forradalom… a párizsi laza erkölcsi felfogással és
-fényűzéssel szemben a puritán genfi erkölcsiség, egyszerűség, igazság,
-természetesség elvei emelkedtek már dijoni pályaművében érvényre.
-
-_44. l. 10. s._ A modern filozófusok alatt Voltaire, La Mettrie,
-Diderot, D’Alembert, Helvétius és Holbach értendő.
-
-_47. l. 1. s._ «Gyermekkorom előítéletei» alatt genfi neveltetésének
-emlékeit érti, azt a vallásos és erkölcsi szellemet, fölfogást, amelyet
-ott gyermekkorában magába szítt s amely szívének-lelkének soha el nem
-mosódó öröksége maradt.
-
-_48. l. 14. s._ A 3 előző lap hangulata, fejtegetése sok részben rokon a
-_Szavojai Vikárius hitvallásának_ – az _Emil_ IV-ik könyvébe szőtt ezen
-becses valláserkölcsi vizsgálódásnak – hangjával és hangulatával (l.
-különösen a Sz. V. Hitvallásának [magy ford. Sárospatak, 1912.] 34.,
-52–53., 67., 83. lapjait).
-
-
-Negyedik séta.
-
-_57. l. 11. s._ R. *** abbé, Schneegans szerint (id. mű 153. l.), Thomas
-Marie Royou (szül. 1740 körül, meghalt 1792.), a Louis le
-Grand-kollégium tanára, a _L’année littéraire_ egyik szerkesztője. Vitam
-vero impendenti – célzás R. jelmondatára: _Vitam impendere vero_ (életét
-az igazság szolgálatába állítani), Juvenális mondása. (Sat. IV. 91.)
-1758 márc. 20-án D’Alemberthez intézett híres levelében (Lettre sur le
-spectacle), ennek egyik jegyzetében találjuk először e jelmondatot
-(_Vitam impendero vero_ – ezt választottam jelmondatul s ehhez méltónak
-érzem magam). 1762-től fogva igen sokszor levelei élére illeszti; 1762
-júl. 21-én Luxembourg tábornagynéhoz intézett levele végén már úgy szól
-róla, mint ismeretes dologról, ezt óhajtja arcképe alá, neve helyett
-tétetni, s ezt vésette pecsétnyomójára is.
-
-_58. l. 22. s._ Rousseau torinói tartózkodása alatt, midőn gr. De
-Vercelliné házában inaskodott, úrnője halála után «ellopott egy kis
-régi, rózsaszínű, ezüstös szalagot.» Mivel nem igen rejtette el,
-megtalálták nála, a vallatásnál azt felelte, hogy Marion szolgáló adta
-neki; Marion sírva tiltakozott a vád ellen, de Rousseau állhatatosan
-megmaradt állítása mellett (Vallom. I. 85–86. l.).
-
-_59. l. 15. s._ Jelszavát, mint föntebb láttuk, még Franciaországból
-való menekülése előtt fölvette.
-
-_66. l. 24. s._ _Temple de Gnide_ (Cnidosi templom), Montesquieu érzéki
-és ízetlen regénye vagy idillje (1725), amelyet a párisi frivol és
-libertinus társaság mulattatására írt, különösen pedig a ma
-gyönyörhajhászó kis udvar számára, a melyben Bourbon herceg
-miniszterelnöknek a nővére uralkodott. Egy kortársa azt mondotta e
-műről: Cela sort de la tête de quelque libertin qui a voulu envelopper
-des ordures sous des allégories.
-
-_75. l. 31. s._ Rousseau _Vallomásai_ írásakor 53–58 éves volt.
-
-_77. l. 9. s._ Paquis-városrész Genfnek a Rhône jobbpartján fekvő északi
-és déli része.
-
-_78. l. 5–6. s._ Tasso: Gerusalemme liberata, c. II. 22.
-
-_78. l. 20. s._ Plainpalais, Genfnek a Rhône balpartján fekvő déli
-városrésze.
-
-
-Ötödik séta.
-
-_22. l. 4. s._ Rousseau a _Vallomások_ II. kötetének 373–392. lapjait
-szenteli a Szentpéter-szigetén való tartózkodása leírásának.
-
-_82. l. 15. s. Regényesebbek_ (romantiques) – a romantikus szónak első
-használata.
-
-_83. l. 24. s._ A môtiersi megkövezésről (lapidation), amely 1765 szept.
-6 és 7 között éjjel folyt le s a melynek folytán R. kénytelen volt
-Môtierst odahagyni, l. a _Vallomások_ II. 371–378. lapjait.
-
-_84. l. 9. s._ Csak két hónapot… tulajdonképen annyit sem, mert R.
-szept. 8-án érkezett a szigetre s okt. 16-án már kiűzte onnan a berni
-kormány rendelete.
-
-_86. l. 1. s._ Neuchâtelnek első igazi modern botanikusa és
-természettudósa: Jean-Antoine _d’Ivernois_ (szül. 1703.) orvos volt, aki
-széleskörű orvosi gyakorlata mellett tudományos munkásságra is talált
-időt. Megírta Neuchâtel flóráját (Catalogue méthodique des plantes qui
-croissent naturellement dans la souveraineté de Neuchâtel et Valangin,
-1745 – 1746). Testvére, Guillaume Pierre államügyész révén, aki nyaranta
-Môtiers-Traversben lakott, R. csakhamar megismerkedett vele, azonban már
-1764–65 telén meghalt; R. tisztelt és csodált odaadó barátját vesztette
-el benne. «Elvesztése mind számunkra, mind a közre nézve nagy veszteség
-s én a szenvedésbeli türelem és erény mintaképét veszítém el benne, a
-melyre sokszor szükségem volt.» Ez a férfiú vezette őt be a botanikába,
-utalta Linnére és ismertette meg a sexualis rendszerrel. R. előtt Linné
-úgy tűnt föl, mint egy jóságos égi szellem, aki a három természeti
-ország legkedvesebbikét az eszelősség és önzés világából világosságra
-hozta, gyönyörűségünkké tette. Most már egészen más szinben látta a
-világot, mint midőn a Warensné tanítványa volt. Másik botanikustársa
-_Dupeyrou_ neuchâteli gazdag magánzó volt, aki a holland gyarmatokban
-nőtt fel s ott gazdag botanikai ismeretekre tett szert. A harmadik
-_Neuhaus_ neuchâteli orvos.
-
-_86. l. 20. s._ A _Systema naturae_ alatt Linné műve értendő amelyet már
-az előző télen áttanulmányozott.
-
-_90. l. 22. s._ Tizenöt év eltelte után… kissé túlzott számítás, mert ha
-1778 elején írta is e sorokat, akkor is csak 12 és fél év telt el a
-Szentpéter-szigetén való tartózkodása óta.
-
-
-Hatodik séta.
-
-_107. l. 32. s._ Gyges gyűrűje láthatatlanná tette annak viselőjét.
-
-
-Hetedik séta.
-
-_112. l. 2. s._ Utazásaim közben… Angolországban (Woottonban),
-Normandiában s Délfranciaországban való tartózkodása alatt állandóan s
-nagy hévvel botanizált.
-
-_112. l. 6. s._ Rousseau 1770 június havában (20-adika táján) tért
-vissza Párizsba és telepedett ismét meg a Platriére-utcában; ekkor 58
-éves volt, – az évszámokat mindig csak nagyjában, hozzávetőleg állapítja
-meg.
-
-_112. l. 15. s._ Párizsban eleinte nagy érdeklődéssel folytatta
-botanikai vizsgálódásait és tanulmányait; a szabadban tett sétái mind
-botanikai kirándulások voltak. 1771-ben lassankint visszavonult a
-párizsi társaságtól, 1772-ben a barátaival való érintkezést, 1773-ban a
-levelezést megszünteti; ezután a botanikáról is lemond és 1776-ban
-botanikai könyveit és rajzait, nagy herbariumát és maggyűjteményét
-eladta az angol Malthusnak.
-
-_112. l. 24. s._ 1777–78. telén mohokat és zúzmókat gyűjtött Párizs
-környékén; a genfi Prévost, aki utolsó életévében többször meglátogatta
-híres honfitársát, beszéli, mily bámulatos gonddal és gyöngédséggel
-kezelte R. növénygyűjteményét. Szerette és tisztelte Linnét, az újabb
-növénytani műveket, pl. A Murray «Systema vegetabilium»-ját
-áttanulmányozta.
-
-_116. l. 31. s._ R. korában a botanika igen elhanyagolt állapotban volt
-Franciaországban, azt a patikusok, gyógyművészek és kuruzslók
-kizárólagos ügyének tekintették és a trye-i kastélyban a Conti herceg
-emberei a botanizáló Rousseaut veszedelmes csalónak kiáltották ki, aki
-állítólag a bölcsek kövét, meg az életelixirt kereste és titkos
-tudományát az emberek mérgezésére használta fel. E tekintetben Rousseau
-végtelen sokkal megelőzte korát, a hazugság és babona elleni harc egyik
-előharcosa, a tudomány szabadságának apostola volt. Nemcsak teljes
-értéke szerint méltányolta Linné nagy jelentőségét, hanem tovább ment
-nála, mert fölismerte, hogy a növények strukturájának és
-organizációjának kipuhatolása a botanikai tudomány legfőbb feladata.
-
-_117. I. 30. s._ Rousseau nagy hódolattal írt Linnének 1771 szept.
-21-én; «nagyon tudatlan, de nagyon buzgó tanítványának» nevezi magát,
-aki nagy részben az ő iratai forgatásának köszönheti azt a nyugalmat,
-amit élvez. «Egyedül a természettel és önnel, mezei sétáimban
-gyönyörűséges órákat töltök és igazibb hasznot látok az ön _Botanikai
-filozófiájából_, mint az összes erkölcstani művekből. Örömmel hallom,
-hogy nem vagyok ön előtt teljesen ösmeretlen s hogy egyik-másik művét
-meg akarja nekem küldeni. Legyen meggyőződve Uram, hogy azok kedvenc
-olvasmányaim lesznek és az a gyönyörűség még nagyobbá lesz azáltal, hogy
-azokat öntől kaptam.»
-
-_128. l. 5. s._ Rousseau 1765 augusztus havában mászta meg az 1449 méter
-magas Robaila-hegyet, vagyis a Chasseron-hegy északi lejtőjén levő
-Robaila-majorságot.
-
-_129. l. 27. s._ Montmollin motiersi lelkész, a ki eleinte jó
-barátságban állott Rousseauval, de aztán – a _Hegyi Levelek_ megjelenése
-után (1764) – a neuchâteli papság ösztönzésére, fellázította ellene a
-motiersi lakosságot.
-
-_130. l. 9. s._ Louis Comte _d’Escherny_ (1733–1814) egy lelkes francia
-fiatal ember; Pury ezredes Rousseau szomszédja Motiersben. 1764 júl.
-25-én indultak el a kirándulásra és Noirvaux községből hágtak fel az
-1611 m. magas Chasseron-hegyre. Ennek csúcsa egészen alpesi jellemet
-mutat és nagyszerű kilátás nyílik róla az Alpok láncolatára, a svájci
-fennsíkra és a Jura-hegységre.
-
-_130. l. 16. s._ Rousseaut itt a névhasonlatosság megtévesztette, mert a
-könyvkereskedő boltja a Chasseral-hegyen, Neuchâtel egy másik magas
-hegyén állott.
-
-_130. l. 21. s._ Rousseau 1768 július havában időzött Grenoble-ban. 1768
-jún. 18-án ért szökve Normandiából Lyonba s itt Boy de la Tournénál
-töltött pár hetet; júl. 7–10. napján több botanikus társaságban
-kirándulást tett a Grande-Chartreuse hegyvidékére; innen, társaitól
-elválva, a Sapey-hegyen át Grenoble-ba ereszkedett le; innen júl. 25-én
-Chambérybe rándult, hogy egykori barátnőjének és imádottjának,
-Warensnénak (✝ 1762) sírját fölkeresse. Grenoble-ból aug. 17-én utazott
-Bourgoinbe.
-
-_131. l. 30. s._ Bovier ügyvéd később, mikor nyomtatásban olvasta R.-nak
-ezt az előadását és róla szóló jellemzését, a leghatározottabban
-tagadta, hogy ez a jelenet megtörtént volna.
-
-
-Nyolcadik séta.
-
-_148. l. 29. s._ Az ötödik álmodozásban.
-
-
-Kilencedik séta.
-
-_150. l. 7. s._ D’Alembertnek Geoffrin-néről írt emlékbeszédéről van
-szó. Geoffrinné (1699–1777) nagyhírű, keresett szalont tartott, ízlése,
-szívjósága magasra kiemelte őt a társaságban. Háza csaknem 30 évig az
-összes államférfiak, írók és művészek találkozó helye volt; D’Alembert,
-Raynal, Helvétius. Galiani, Marmontel, olykor Diderot, vendégei közé
-tartoztak.
-
-_160. l. 1. s._ Az Ermitage-ban való tartózkodása idején (1756 ápr.
-9-től 1757 dec. 15.) történt, amely egynegyed órányira volt a
-Chevrette-től, D’Épinayné kastélyától.
-
-_162. l. 19. s._ Rousseau, midőn 1754 nyarán pár hónapot töltött
-Genfben, többször részt vett ilyen népies mulatságokon, de
-gyermekkorából is emlékezett azokra.
-
-_165. l. 12. s._ Az invalidusok palotája, a Szajna balpartján, 1844 óta
-dómjában I. Napoleon felséges síremlékével.
-
-_165. l. 17–18. s._ Plutarchos, Párhuzamos életrajzok: Lykurgos, XXI.
-fejezetében ez olvasható: A spártaiak ünnepén az öregek kara így kezdte
-az éneket:
-
-  Mi hajdanában mind erős ifjak valánk.
-
-Erre az ifjak kara így válaszolt:
-
-  Mi meg leszünk, de még vitézebbek, mint ti most.
-
-(Dr. Kacskovics K., Plutarchos párhuzamos életrajzai, Budapest, 1894. I.
-k. 120. l.).
-
-
-Tizedik séta.
-
-_168. l. 1. s._ Rousseau e tizedik sétát 1778 virágvasárnapján (ápr.
-12.-én) írta, mert ekkor volt 50 esztendeje, hogy Genfet elhagyva,
-Szavojába szökött s Annecyben Warensnéval találkozott. E találkozás 1728
-március 21-én, virágvasárnapján történt. Szökésére a közvetlen okot az
-adta, hogy március 14-én este 6 órakor, midőn mezei sétájából a városba
-visszaigyekezett, a város kapuját éppen az orra előtt csapták be;
-minthogy kimaradásáért durva mesterétől kétízben már kemény fenyítésben
-részesült, a második után, mint _Vallomásai_ban mondja (I. 42–43.),
-elhatározta, hogy nem teszi ki magát többé ennek s nem tér többé vissza
-a városba. Nehány napi kóborlás után Confignonba érkezett s ennek
-plébánosa (Pontverre) szívesen fogadja őt, azonnal áttérítésére gondol s
-ennek előkészítésére egy előkelő és jótékony úri hölgyhöz Annecybe
-küldi. Ez az úrihölgy báró Warensné, aki maga is 1726-ban tért át a
-kath. vallásra s Rousseaut pár nap mulva Torinoba küldi a katechumenusok
-intézetébe, hogy ott a kath. vallásra előkészülve, áttérjen. E
-találkozás hosszú évekre eldönti Rousseau életének és szívének sorsát.
-
-_168. l. 3. s._ Rousseau itt mind a Warensné, mind a saját életkorára
-vonatkozólag kissé téved: Warensné (Françoise-Louise de La Tour) 1699
-május 31-én született Veveyben s így 1728 tavaszán már 29-ik évében
-volt, ellenben R. még nem volt 16 éves.
-
-_169. l. 21. s._ Rousseaut már március 24-én Torinoba küldte; innen R.,
-miután április 23-án ref. vallását levetkezte, különböző szolgálatok
-végzése és kalandok átélése után 1729 tavaszán ismét visszatért
-Warensnéhoz, aki őt szivesen fogadta és végleg magánál tartotta.
-
-_170. l. 2. s._ Másutt (X. 304.) mint Spartianus mondását idézi, hogy
-Similis, Trajanus udvaronca, miután minden keserűség nélkül elhagyta az
-udvart és minden hivatalos állását, hogy békésen falusi jószágán éljen,
-e szavakat vésette sírkövére: _Hetvenhat évig időztem e földön, de csak
-hét évet éltem belőle!_ Ámde nem Spartianus, hanem Dionysos Cassius
-idézi e mondást.
-
-_170. l. 15. s._ Rousseau 1729-től, olykor hosszabb megszakításokkal
-1740-ig élt Warensné közelében; 1733 őszén lesz Warensné kedvese, de
-szivén Claude Anet-vel, majd Winzenried-del kénytelen osztozni.
-
-_170. l. 30. s._ E magános lak alatt a Charmettes-et érti (Chambéry
-közelében), amelyben 1738–1740-ben éltek, részint (télen) R. egyedül,
-részint (nyáron) együtt Warensnéval és Winzenried-del. R. itt költőileg
-idealizálja a Charmettesben Warensnéval töltött szép éveket. Az
-bizonyos, hogy szíve itt nyílt ki s lett fogékonnyá a szerelem és a
-természet szépségei iránt s az is bizonyos, hogy irodalmi és tudományos
-képzettségének alapjait itt vetette meg.
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-10 |E kérdésésekre |E kérdésekre
-
-15 |pokol midnen |pokol minden
-
-18 |kollektrv |kollektiv
-
-20 |sem tehetnk |sem tehetek
-
-24 |köszönhetten |köszönhettem
-
-25 |ritbább |ritkább
-
-27 |így csakem |így csaknem
-
-30 |hangon bezséltek |hangon beszéltek
-
-41 |tisztességkez |tisztességhez
-
-51 |köveztkezik |következik
-
-56 |együt tazt |együtt azt
-
-60 |ítéletnak |ítéletnek
-
-73 |ha csupan |ha csupán
-
-73 |mentségémre |mentségemre
-
-74 |amely ben |amelyben
-
-75 |hazugság nak |hazugságnak
-
-105 |megggyőződtem |meggyőződtem
-
-117 |Fra ciaországban |Franciaországban
-
-123 |füstban |füstben
-
-141 |ekkkor újra |ekkor újra
-
-142 |annak szamára |annak számára
-
-148 |álmodozásomben |álmodozásomban
-
-156 |körülmeny |körülmény
-
-172 |élni! |élni!»
-
-175 |szentetli |szenteli]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/66939-0.zip b/old/66939-0.zip
deleted file mode 100644
index db22665..0000000
--- a/old/66939-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/66939-h.zip b/old/66939-h.zip
deleted file mode 100644
index 0ff8447..0000000
--- a/old/66939-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/66939-h/66939-h.htm b/old/66939-h/66939-h.htm
deleted file mode 100644
index 15193b6..0000000
--- a/old/66939-h/66939-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,5528 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Egy magános sétáló
-álmodozásai by Jean-Jacques Rousseau</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-hr.tb {width: 25%;}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.smcap {
- font-variant: small-caps;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
- 
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Egy magános sétáló álmodozásai, by Jean-Jacques Rousseau</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Egy magános sétáló álmodozásai</p>
-
-<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Jean-Jacques Rousseau</div>
-
-<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Lajos Rácz</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: December 13, 2021 [eBook #66939]</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div>
-
-<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</div>
-
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI ***</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class=
-"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-150">ROUSSEAU</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ
-ÁLMODOZÁSAI</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">FORDÍTOTTA RÁCZ
-LAJOS</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="caption-150">ROUSSEAU</span></p>
-<h1>EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI</h1>
-<p class="center"><span class="caption-small">FORDÍTOTTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">RÁCZ LAJOS</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT
-NYOMDÁJA.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
-"Page_5">-5-</a></span></p>
-<h2>BEVEZETÉS.</h2>
-<p>Rousseau, aki különben is neuropathikus természet volt, életének
-utolsó 12 esztendejében elmezavarban, kombinatórikus üldözési
-mániában (paranoia) szenvedett. Már <i>Vallomásai</i> (1765–1770)
-egy elmebeteg védőirata; az a meggyőződés uralkodik bennük, hogy
-régi barátai, akik ellenségeivé váltak, élükön Grimm-mel,
-Diderot-val és D’Epinaynéval, nagy összeesküvést szőttek az ő
-tönkretételére, nevének megbecstelenítésére, ő magának utálatos
-gonosztevő gyanánt való feltüntetésére. E meggyőződésében – amiben
-sok volt az igazság, ha az összeesküvés nem volt is Rousseau összes
-ismerőseire, egész Franciaországra kiterjedő, mint ő hitte – nagyon
-megerősítette őt a gyűlölködő Voltaire-nek 1764 december 27-én
-<i>Sentiments des citoyens</i> cím alatt Genfben (természetesen
-névtelenül) kiadott nyolc lapnyi röpirata, amely a legkíméletlenebb
-támadásokat intézi Rousseau ellen, a leggyűlölködőbb rágalmakat
-szórja reá s föltárja életének nagy sebét, súlyos bűnét:
-gyermekeinek kitételét, illetőleg lelencházba küldését. E támadás
-mélyen megsebezte Rousseaut; ettől fogva a megbecstelenítés
-kisértete állandóan ott lebeg fölötte és évről-évre mindjobban
-elrabolta lelki nyugalmát. Fokozta izgalmát <span class=
-"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> a neuchâteli
-papságtól felizgatott môtiersi lakosság forrongása, ellene irányuló
-támadása, ami miatt Môtiers-t, ahol az <i>Emil</i> elítéltetése és
-Franciaországból való menekülése után három eléggé nyugalmas
-esztendőt (1762–1765) töltött, szeptember 8-án ott kellett hagynia.
-Innen a Szentpéter-szigetére költözött, majd miután a berni kormány
-innen kitiltotta, Hume hívására 1766 januárius első napjaiban
-Angolországba utazott. De Hume hideg, nem mindig eléggé gyöngéd és
-tapintatos magatartása angolországi tartózkodását is csakhamar
-megkeserítette. Beteges elméje mindazt a kellemetlenséget, ami vele
-Angliában történt, egy mélyen átgondolt tervből, ellene irányuló
-összeesküvésből vezette le s ezt 1766 július 10-én meg is írta
-Humenak. E levelében jelentkezik először világosan a paranoia, az
-elmebetegség félreismerhetetlen nyoma. Izgalma, ha egyidőre
-lecsillapul is, a legkisebb ok, a legcsekélyebb gyanú elegendő
-arra, hogy újra feltámadjon. A következő tíz év alatt így
-váltogatja egymást izgatottság és nyugalom, hullámhegy és
-hullámvölgy az életében. Az aggodalom, az ellenségei
-összeesküvésétől való félelem űzi el Angolországból (1767 május
-elején), Normandiából (1768 június közepén), majd
-Dél-Franciaországból. 1770 június közepén Párizsban terem, hogy itt
-annál könnyebben szembeszállhasson ellenségei üzelmeivel. De
-csakhamar kénytelen belátni, hogy sorsától nem szabadulhat;
-reményeiben csalódva, kortársai iránti bizalmát elveszítve,
-lassankint mindjobban visszavonul az emberektől, egyik köteléket a
-másik után tépi széjjel, míg végre egyedül állt az emberi nemmel
-szemben. Elborult <span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
-"Page_7">-7-</a></span> lelki világáról <i>Dialogusai</i> (Rousseau
-juge de Jean-Jacques, 1775–1776) nyújtanak felvilágosítást,
-amelyekben mindenütt ellenségeivel, az ellene szőtt összeesküvéssel
-foglalkozik, ennek okát igyekszik kideríteni s magát a vádak alól
-tisztázni. Minden okoskodása, éles elmével vezetett vizsgálódása e
-rögeszme körül forog. Az kétségtelen, hogy panaszai nem teljesen
-légből kapottak; az a gondolat, mely az egész balhiedelem
-középpontjául szolgál, hogy Grimm és Diderot ellenségeskedése a
-forrása jelleme sok tekintetben kedvezőtlen megítélésének, egészen
-helyes nyomokon jár s ama férfiak nagyrésze, akiket üldözőinek
-tekint (D’Alembert, Voltaire, Holbach, Hume, Choiseul), tényleg
-rosszindulattal viseltetett iránta s nem egy ama tények közül,
-amelyekre fejtegetéseit alapítja, történetileg igazolt.</p>
-<p>Dialogusai tetőpontján mutatják elmezavarát. Izgalma a
-Notre-Dame-ban lefolyt jelenet után (1776 február 24.), midőn a
-Dialogusokat a főoltárra – mintegy a Gondviselés oltalma alá –
-akarta helyezni, de a vasrácsozatot zárva találta, ami úgy
-lesújtotta, hogy egész nap mint egy őrült járt-kelt, bolyongott az
-utcákon, csillapulni kezd, a válság alább hagy s lassan-lassan
-megnyugvásnak enged helyet. Persze ez a nyugalom inkább a kimerülés
-kifejezése volt: az ellenállási erő elfogyasztódott s az ellankadt
-lélek a lemondást, megnyugvást úgy tünteti föl, mint a megfontolás
-eredményét. Bár szellemi és testi erői egyaránt alászálltak, nem
-merül tétlenségbe, hanem a legtöbb délután nagy sétákat tesz Párizs
-környékén, részint botanizálva, részint emlékezései fonalát követve
-s a mult és jelen fölött elmélkedve. Reggelenkint aztán
-<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> –
-hogy ez elmélkedések gyönyörűségeit ismételje és tartóssá tegye –
-leírta álmodozásait s így állt elő utolsó műve: <i>Rêveries du
-promeneur solitaire</i>. <i>Álmodozásai</i> úgy tüntetik fel az
-üldözöttet, mint aki visszanyerte a dolgok világos látását, helyes
-megítélését, eljutott a megnyugvásra, lemond a küzdelemről,
-ellenkezésről, amelyet hiábavalónak ismer föl, tompa megadással
-meghajlik komor végzete előtt. Máskülönben oly komor lelke szelid
-melancholiában olvad föl. De azért baja, ha pillanatnyilag elmult
-is, nem tűnt el teljesen, időről-időre – ha kisebb mértékben is –
-látjuk annak egy-egy felvillanását, egy-egy erőszakos rohamát, ami
-mutatja, hogy állandóan ott leselkedik a küszöbön áldozatára, s
-csak egy nyílásra, hasadékra vár, hogy újra belépjen és áldozatára
-vesse magát. Az első és második <i>Álmodozás</i> 1776 késő őszén, a
-hetedik 1777 június 28-ika után, a nyolcadik 1777 október havában,
-a kilencedik 1778 tavaszán, végül a tizedik 1778 virágvasárnapján
-(április 12.) keletkezett; ez utóbbi ezzel a híres s mindamellett
-oly egyszerű mondattal kezdődik, amelybe Rousseau az emlékezés
-minden költészetét bele tudta lehelni: «Ma, virágvasárnapján, épen
-ötven esztendeje annak, hogy Warensnéval megismerkedtem.»</p>
-<p>Rousseau az <i>Álmodozásokban</i> szabadon átengedi magát
-érzéseinek, élményeinek, visszaemlékezéseinek, ábrándozásainak;
-elemzi, boncolgatja, bírálja – olykor a legszigorúbb mérték
-alkalmazásával – saját lelkiállapotát, jellemét, vallásos, erkölcsi
-és bölcseleti elveit; látjuk, mily mélyre hatol az «Ismerd meg
-önmagadat!» elv alkalmazásában, mily erős harcot vív, hogy
-egyéniségét <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
-"Page_9">-9-</a></span> megvédelmezze, fentartsa, az erkölcsi
-szabadságot érvényesítse, kötelességét teljesítse. Gyakran
-visszatér gyermekéveire, fölidézi Warensnénak, majd a
-Szentpéter-szigetén töltött boldog napoknak, azután a menilmonti
-lejtőn bekövetkezett balesetnek, egyik-másik kirándulásán
-előfordult különféle élményeinek a képét; bőven ír botanikai
-kirándulásairól s otthon a növények praeparálásáról. <i>Álmodozás,
-séta, magány</i> – ezekben találja lelkének boldogságát, ezek adják
-meg lelkének a régóta nélkülözött békét.</p>
-<p>Valamennyi <i>Álmodozásán</i> szelid fájdalom uralkodik, megható
-elégikus hang rezdül át, akár kedves jeleneteket idéz vissza a
-multból, akár sorsa fölött panaszkodik elégikusan. De néha napsugár
-tör át a borún, derű a nyomott hangulaton és a <i>Vallomások</i> I.
-kötetének szeretetreméltó elbeszélője újra előbukkan. Az öregség
-ugyan kissé észrevehető nála, amennyiben nem egyszer korábbi
-műveiből vett gondolatokat és fordulatokat használ, de nagyjában és
-egészében a nyelv erőteljes harmóniája, ékesszólás, világosság és
-szemléletesség tekintetében az <i>Álmodozások</i> kevéssé állanak
-egyéb művei mögött. Hogy deliriuma csak az ellene irányuló üldözés
-hamis megítélésére szorítkozott, hogy irodalmi tevékenysége nem
-szenvedett elmezavarától, annak <i>Lengyelország alkotmánya</i> s
-<i>Növénytani levelei</i> mellett <i>Álmodozásai</i> is fényes
-tanubizonyságai. Ezek is igazolják, amit Levallois R. elmezavaráról
-állít, hogy az «semmi befolyást sem gyakorolt az író tehetségére:
-sem nem módosította, sem nem bénította meg a nagy prózaírónál a
-stílus koloritját, a dikció tisztaságát, a mondat harmoniáját,
-mozgását, konstrukcióját, <span class="pagenum"><a name="Page_10"
-id="Page_10">-10-</a></span> a lendület erejét, a dedukció és
-összefüggés szilárdságát, a kitűnő szerkesztési képességet. Utolsó
-művei, épen azok, amelyeket e szörnyű belső izgatottság ideje alatt
-írt, a legkülönbek formára, a legkifogástalanabbak irodalmi szépség
-tekintetében.» Természetérzése, a természet iránt lángoló szeretete
-e művében is bájos, költői, az érzés hevétől olykor szinte az
-elragadtatásig fokozódó szinekben és hangokban nyer kifejezést;
-egész lelke, egész szíve ott él ezekben a rajongó
-megnyilatkozásokban. Ki ne érezné, hogy a természet varázsa, amely
-<i>Vallomásaiban</i> és <i>Álmodozásaiban</i> elénk lép, a saját
-belső énjének csodálatosan gazdag és zengő kiáradása!</p>
-<p>Miért szakította a tizedik <i>Álmodozását</i> hirtelen, szinte a
-mondat közepén, félbe? Miért nem folytatta azután álmodozásai
-írását? E kérdésekre feleletet adni nem tudunk. Igen valószinű,
-hogy a betegség, gyöngeség és anyagi bajok, a mindennapi kenyérért
-való aggodalom testileg-lelkileg egyaránt leverték, elvették kedvét
-és hangulatát az írástól. Már ekkor rohamosan közeledett életének
-alkonya… Az Ermenonvilleben töltött szép napok (hová 1778 május
-20-án költözött ki) megaranyozták utolsó napjait s hat heti békés,
-derűs, verőfényes ujjáéledés után – amelyben még egyszer s utoljára
-ismét visszatért a régi Rousseau – július 2-án életének fáklyája
-kilobbant, a géniusz megtért oda, ahonnan eredetét vette,
-Istenéhez.</p>
-<p>Az egyes <i>Álmodozások</i> tartalma a következő: Az <i>első</i>
-szól üldözőiről és kiállott szenvedéseiről, a <i>második</i> a
-menilmonti lejtőn szenvedett balesetéről és annak
-következményeiről, a <i>harmadik</i> gyermek- és ifjúkoráról, az
-<i>I. Értekezés</i> után <span class="pagenum"><a name="Page_11"
-id="Page_11">-11-</a></span> végrehajtott erkölcsi reformjáról, az
-ennek következtében rászakadt bajokról, a <i>negyedik</i> a
-hazugságról, az <i>ötödik</i> a Szentpéter szigetén való
-botanizálásáról és életmódjáról, a <i>hatodik</i> a jótékonyságról
-és a nyomában járó lekötelezettségről, saját jelleméről és
-erényének alapjáról, a <i>hetedik</i> a botanikáról és az e
-tudománynak köszönhető belső örömekről, a <i>nyolcadikban</i>
-reflexiókat, elmélkedéseket találunk, a <i>kilencedik</i> a
-gyermekkor-nyújtotta édes örömöket rajzolja, végül a <i>tizedik</i>
-visszaemlékezés Warensné, a legjobb asszony jótéteményeire.</p>
-<p>A <i>Les Rêveries du Promeneur Solitaire</i> 1782-ben jelent meg
-először, a Dupeyrou kiadta <i>Collection complète des æuvres de J.
-J. Rousseau</i> (Genève, 1782–1790) XX-ik kötetében. E szöveg
-alapján közli azt a <i>Bibliotheca Romanica</i> (Strassburg, éd. J.
-H. Ed. Heitz) s ez utóbbinak szövege szolgált a jelen fordítás
-alapjául.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span></p>
-<h2>Első séta.</h2>
-<p>Egyedül vagyok hát itt a földön s nincs többé se testvérem, se
-felebarátom, se barátom, se egyéb társaságom magamon kívül. A
-legtársaságosabb lényt, aki a legjobban szerette az embereket,
-közmegegyezéssel számkivetették a földről. Furfangos gyűlöletük
-kisütötte, hogy micsoda gyötrelem lehetne érzékeny lelkem számára a
-legkegyetlenebb és erőszakosan mindama kötelékeket szétszakították,
-amelyek ő hozzájok fűztek. Még önmagok ellenére is szerettem volna
-az embereket. Ők csak úgy vonhatták ki magokat szeretetem elől,
-hogy megszűntek emberek lenni. Így hát most idegenekké,
-ismeretlenekké, szóval senkikké lettek számomra, mivel így akarták.
-De vajjon, elszakítva tőlük és mindentől, mi vagyok én magam? Ime,
-most ennek kutatása vár reám. Szerencsétlenségemre nem foghatok
-addig ebbe a vizsgálatba, míg egy pillantást nem vetek helyzetemre.
-Ezen a szemlélődésen szükségképen át kell haladnom, hogy tőlük
-önmagamhoz érkezzem.</p>
-<p>Tizenöt, sőt több éve, hogy ebben a különös helyzetben vagyok,
-de még ma is álomnak tűnik fel előttem. Egyre azt képzelem, hogy
-talán valami emésztési baj gyötör, kellemetlen álmokkal küzködöm és
-hogy gyötrelmemtől erősen megkönnyebbülve <span class=
-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> fogok
-fölébredni, amikor majd újra barátaim társaságában leszek. Igen,
-kétségkívül, anélkül, hogy észrevettem volna, át kellett ugornom az
-ébrenlétből az alvás, vagy inkább az életből a halál állapotába.
-Kiragadva, nem tudom: hogyan, a dolgok rendes kerékvágásából, úgy
-rémlett, hogy megfoghatatlan káoszba zuhantam alá, ahol mitsem
-tudok észrevenni s minél inkább gondolkozom jelenlegi helyzetemen,
-annál kevésbbé birom megérteni, hol vagyok.</p>
-<p>Eh, hogyan láthattam volna előre a végzetet, amely reám várt?
-Hogyan foghatnám azt még ma is föl, amikor annak zsákmánya vagyok?
-Föltehettem-e józan ésszel, hogy egyszer majd én, ugyanaz lévén,
-aki valék, ugyanaz, aki még most is vagyok, a legcsekélyebb kétség
-nélkül egy szörnyeteg, egy méregkeverő, egy gyilkos hírébe kerűlök
-s mint ilyennel bánnak majd velem; hogy az emberi nem borzadálya, a
-csőcselék játékszere leszek; hogy mindaz az üdvözlés, amellyel a
-járókelők engem fogadnak, csak abból fog állani, hogy leköpnek;
-hogy egy egész nemzedék közmegegyezéssel azzal fog mulatni, hogy
-engem élve eltemessen? Amikor ez a különös felfordulás
-bekövetkezett, eleinte – mivel készületlenül talált – egészen
-megzavarodtam tőle. Felindulásaim, méltatlankodásom oly őrjöngésbe
-ejtettek, amely csak több mint tíz év mulva birt lecsillapulni; és
-ezalatt az idő alatt tévedésből-tévedésbe, hibából-hibába,
-balgaságból-balgaságba esve, oktalanságaim által sorsom
-irányítóinak megannyi fegyvert szolgáltattam kezébe, amelyeket ők
-ügyesen felhasználtak, hogy azt visszavonhatatlanul szándékuk
-szerint irányítsák. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
-"Page_14">-14-</a></span></p>
-<p>Jó darab ideig époly erőszakosan, mint hiába vergődtem. Ügyesség
-nélkül, ravaszság nélkül, alakoskodás nélkül, okosság nélkül
-őszinte, nyílt, türelmetlen, heveskedő kedéllyel lévén felruházva,
-vergődésemmel csak annál jobban belebonyolódtam a hálóba és
-szünetlenül újabb alkalmat nyújtottam nekik tőrbeejtésemre, amelyet
-ők nem mulasztottak el kizsákmányolni. Végre, mikor éreztem, hogy
-minden erőfeszítésem hiábavaló és hasztalanul gyötröm magamat, az
-egyedüli elhatározáshoz folyamodtam, amely még hátra volt számomra,
-hogy t. i. alávetem magam végzetemnek és nem rugdalózom többé a
-kényszer ellen. Ebben a megnyugtató gondolatban minden bajomért
-kárpótlást találtam ama békesség által, amelyet az szerzett s
-amelyet az époly kínos, mint eredménytelen ellenállás folytonos
-munkájával nem tudtam elérni.</p>
-<p>Egy más dolog is hozzájárult ehhez a békességhez. Üldözőim,
-minden furfangosságuk mellett is, figyelmen kívül hagytak egyet,
-amit haragjok elfeledtetett velök, hogy t. i. annak hatásait
-annyira fokozzák, hogy fájdalmaimat szünet nélkül táplálhassák és
-megújíthassák, mivel egyre valami új támadást intéznek ellenem.
-Azáltal is markukban tarthattak volna, ha elég ügyesek arra, hogy a
-reménység egy sugarát fenntartsák számomra. Vagy még azáltal is
-játékszerükké tehettek volna, ha valami hamis csalétket tartanak
-elém s azután a csalódott várakozás révén egyre kiújuló
-gyötrelemmel sebzik meg szívemet. De ők előre kimerítették összes
-segédforrásaikat; mitsem hagyva számomra fenn, önmaguktól is
-mindent elraboltak. A rágalmazás, a sárbatiprás, a kinevetés,
-<span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
-"Page_15">-15-</a></span> a gyalázat, amellyel elhalmoztak, époly
-kevéssé képes már fokozódni, mint enyhűlni; egyformán képtelenek
-vagyunk: ők annak súlyosbítására, én pedig arra, hogy kivonjam
-magamat alóla. Annyira siettek nyomorúságom kelyhét csordultig
-megtölteni, hogy az összes emberi hatalom, a pokol minden
-ravaszságától támogatva, sem bírna már semmit hozzáadni. Még a
-fizikai fájdalom is nemhogy növelné gyötrelmeimet, hanem csak
-eltérítene azoktól. Talán, ha sikoltásokra indítana, megkímélne a
-sóhajtozásoktól és testi keserveim eloltanák szívem keserveit.</p>
-<p>Mitől félhetnék még részükről, miután mindent elvégeztek? Miután
-nem tehetik már rosszabbá állapotomat, semmi rémületet sem
-kelthetnek többé bennem. A nyugtalanság és ijedség oly bajok,
-amelyektől örökre megszabadítottak engemet; ez bizonyára
-megkönnyebbülés. A valódi bajok kevés hatást tesznek rám; könnyen
-elhatározom magam azokkal szemben, amelyeket érzek, de nem azokkal
-szemben, amelyektől tartok. Nekivadult képzeletem összezavarja,
-felforgatja, kiterjeszti és növeli őket. Várásuk százszor jobban
-gyötör, mint jelenlétök és a fenyegetés rettenetesebb reám, mint
-maga a csapás. Mihelyt lesujtanak, az esemény megfosztván azokat
-mindattól, amivel a képzelet felruházta, valódi értékökre szállítja
-le őket. Ilyenkor jóval csekélyebbeknek találom őket, mint ahogy
-előre képzeltem és még szenvedésem közben is némi enyhűlet érzése
-száll meg. Ebben az állapotban, midőn megszabadítva minden új
-félelemtől és fölmentve a nyugtalanságtól, semmi reménység sem
-csalogat, a puszta megszokás elegendő lesz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> arra, hogy
-napról-napra elviselhetőbbé tegyen rám nézve egy oly helyzetet,
-amelyet semmisem tehet már rosszabbá és amint az érzelem az
-időtartam folytán eltompul, nekik sincs több eszközük annak
-fölújítására. Ime, ily jót tettek üldözőim velem, midőn
-mértéktelenül kimerítették gyűlölködésük összes fegyvereit. Minden
-hatalmuktól megfosztották magokat fölöttem s ezentúl fittyet
-hányhatok nekik.</p>
-<p>Még nincs két hónapja, hogy a teljes nyugalom visszaszállt
-szívembe. Régóta semmitől sem féltem többé; de még reméltem és ez a
-remény, most ápolva, majd megcsalatva, volt az oka annak, hogy ezer
-különféle szenvedély szünetlenül ostromolta szívemet. Egy époly
-szomorú, mint váratlan esemény végre kizárta szívemből a remény e
-vékony sugarát és feltárta előttem itt alant örökre,
-visszahozhatatlanul kiszabott végzetemet. Ettől kezdve minden
-fenntartás nélkül megnyugodtam sorsomban és újra megtaláltam a
-békét.</p>
-<p>Mihelyt egész kiterjedésében gyanítani kezdtem a cselszövényt,
-örökre elvesztettem azt a reményt, hogy a nagy közönséget még
-életemben helyes útra térítem a magam dolgai felől, de még ez a
-nyomravezetés is, minthogy nem lehet kölcsönös, ezentúl egészen
-hiábavaló lenne rám nézve. Az emberek hasztalan akarnának hozzám
-visszatérni, nem találnának föl többé. Azzal a megvetéssel, amelyet
-bennem keltettek, érintkezésök élvezhetetlen, sőt terhes lenne rám
-nézve s százszor boldogabb vagyok magányomban, mint velök élve
-lehetnék. Szívemből a társaság minden édes érzéseit kitépték. Ezek
-nem csirázhatnak <span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
-"Page_17">-17-</a></span> ki újra az én koromban; már fölötte késő.
-Akár jót, akár rosszat tesznek ezentúl velem, részükről minden
-közömbösen érint és bármit cselekedjenek, kortársaim örökre semmik
-maradnak számomra.</p>
-<p>De számítottam még a jövőre és reméltem, hogy egy különb
-nemzedék, jobban megvizsgálva úgy az előbbi nemzedékek velem
-szemben hozott ítéletét, mint az irántam tanusított magaviseletét,
-könnyen föl fogja tudni fedezni azoknak mesterkedését, akik azt
-irányítják és végre olyannak fog látni, mint amilyen vagyok. Ez a
-reménység iratta velem <i>Dialogusaimat</i> és sugallt ezer balga
-kísérletet, hogy azokat az utókorra eljuttassam. Ez a remény,
-bármily távoli volt is, ugyanabban az izgatottságban tartotta
-lelkemet, mint amikor még egy igazságos szívet kerestem a században
-és reménységeim, amelyeket hasztalan vetettem távolra, egyaránt
-játékszerévé tettek a mai embereknek. Elmondtam Dialogusaimban,
-mire alapítottam ezt a várakozásomat. Csalódtam. Szerencsére eléggé
-idejében megéreztem ezt arra, hogy utolsó órám előtt még teljes
-megnyugvást és föltétlen pihenési időt találjak. Ez az időköz abban
-az időben kezdődött, amelyről beszélek és okom van hinni, hogy
-többé nem szenved félbeszakítást.</p>
-<p>Nagyon kevés nap múlik el, hogy újabb elmélkedések meg ne
-erősítenének abban, mennyire tévedtem, midőn a közönségnek helyes
-útra térésére számítottam, hacsak egy más korban is; mivelhogy
-engemet illetőleg oly kalauzok vezetik, akik szüntelenül újakkal
-cserélődnek fel ama testületekből, amelyek ellenszenvvel
-viseltetnek <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span> irántam. Az egyes emberek meghalnak, de a
-kollektiv testületek nem halnak meg. Ugyanazok a szenvedélyek itt
-tovább öröklődnek és lángoló gyűlöletük, mely halhatatlan, mint az
-a démon, amely azt sugallja, mindig egyforma erővel működik. Ha
-összes magánellenségeim halva lesznek, az orvosok, az oratóriánusok
-még élni fognak és ha majd csak ez a két testület marad üldözőmül,
-bizonyos lehetek felőle, hogy halálom után nem hagyják jobban
-békében az emlékemet, mint a hogy hagyták életemben személyemet. Az
-idők haladtával az orvosok, akiket valóban megsértettem talán,
-lecsillapodhatnának; de az oratóriánusok, akiket szerettem, akiket
-becsültem, akikbe teljes bizalmamat vetettem és akiket sohasem
-sértettem meg, az oratóriánusok, ez egyházi és félig szerzetesrendi
-férfiak, örökre engesztelhetetlenek lesznek, az ő saját
-méltánytalanságok alkotja szemökben bűnömet, amelyet önszeretetök
-sohasem fog nekem megbocsátani, a nagyközönség pedig, amelynek
-ingerültségét szünet nélkül gondosan táplálni és éleszteni fogják,
-nem fog náluknál előbb lecsillapodni.</p>
-<p>Minden elvégeztetett számomra a földön. Sem jót, sem rosszat nem
-lehet itt többé velem cselekedni. Semmi remélni- vagy félnivaló sem
-marad többé számomra fenn e földön s én szegény, szerencsétlen, de
-Istenhez hasonlóan szenvedésmentes halandó, nyugodt vagyok az
-örvény mélyén.</p>
-<p>Mindaz, ami külsőleges, idegen ezentúl rám nézve. Nincs többé e
-világon se felebarátom, se embertársam, nincsenek barátaim. Olyan
-vagyok a földön, mintha egy idegen bolygóról estem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> volna le,
-amelyen laktam. Ha fölismerek valamit magam körül, azok csupa
-elszomorító és szívettépő tárgyak szívem számára és nem vethetem
-szemeimet arra, ami érint és környez, anélkül, hogy bennök valami
-okot ne találnék a megvetésre, ami felháborít, vagy a fájdalomra,
-ami megszomorít. Távolítsuk el hát elmémből az összes kínos
-tárgyakat, amelyekkel époly fájdalmasan, mint hasztalanul
-foglalkoznám. Egyedül állván életem hátralevő részében, mivel csak
-magamban találom meg a vigasztalást, a reménységet és a békét, nem
-szabad és nem is akarok többé egyébbel, mint csupán magammal
-foglalkozni. Ebben az állapotban veszem újra elő annak a szigorú és
-őszinte vizsgálatnak a folytatását, amelyet hajdan
-<i>Vallomásaim</i>nak neveztem. Utolsó napjaimat annak szentelem,
-hogy tanulmányozom magamat és előre elkészítem a számadást, amelyet
-nem fogok késni magamról nyújtani. Adjuk át teljesen magunkat a
-saját lelkemmel való társalgás édességének, mivelhogy ez az
-egyetlen, amit az emberek nem vehetnek el tőlem. Ha belső állapotom
-fölött való elmélkedéssel sikerül azt jobban rendbe hoznom és a
-bajtól, ami még benne maradhat, megtisztítanom, elmélkedéseim nem
-fognak teljesen kárba veszni és habár semmi hasznomat sem vehetik
-már a földön, utolsó napjaimat nem vesztegettem el hiába.
-Naponkénti sétáim üres időit gyakran bájos szemlélődések töltötték
-ki és sajnálom, hogy azok kivesztek emlékezetemből. Írásban fogom
-megrögzíteni azokat, amelyek még ezután fölbukkannak; és
-valahányszor újra elolvasom, újra végigélvezem őket. El fogom
-feledni szerencsétlenségeimet, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> üldözőimet, gyalázataimat,
-ha arra az árra gondolok, amit szívem kiérdemelt.</p>
-<p>Ezek a lapok tulajdonképpen csak álmodozásaimnak formátlan
-naplói lesznek. Sok szó lesz bennök rólam, mivel egy magányos
-ember, aki elmélkedik, szükségképpen sokat foglalkozik önmagával.
-Egyébiránt mindazok az idegen eszmék, amelyek séta közben fejemen
-átsuhannak, hasonlóképpen megtalálják benne helyöket. El fogom
-mondani, mit gondoltam, úgy, amint az bennem támadt és époly kevés
-kapcsolattal, mint a mennyiben a tegnapi képzetek a másnapiakkal
-rendesen állanak. De ebből jellememnek és kedélyhangulatomnak
-mindig új ismerete fog származni, amaz érzelmek és gondolatok
-megismerése révén, amelyek mostani szokatlan állapotomban elmém
-naponkénti táplálékát alkotják. E lapok tehát <i>Vallomásaim</i>
-függeléke gyanánt tekinthetők, de nem adom nekik többé ezt a címet,
-mivel úgy érzem, hogy semmi olyas mondanivalóm sincs, ami ezt
-megérdemelhetné. Szívem megtisztult a balsors kohójában és alig
-találok benne – amint gondosan vizsgálom – a megróvható hajlam némi
-maradványára. Mit gyónhatnék még meg, mikor minden földi vonzalmat
-kiszakítottak belőle? Époly kevéssé dícsérhetem, mint gáncsolhatom
-magamat: ezentúl semmi vagyok az emberek közt és csupán ez mindaz,
-ami lehetek, minthogy semmi valóságos viszonyban, igazi társaságban
-sem állok velök. Minthogy semmi jót sem tehetek, ami rosszra ne
-forduljon, minthogy nem cselekedhetem úgy, hogy másnak vagy
-magamnak ne ártsak, a tartózkodás lett egyetlen kötelességemmé és
-ezt <span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
-"Page_21">-21-</a></span> amennyire tőlem telik, teljesítem. De e
-testi tétlenség közben lelkem még egyre munkálkodik, még
-érzelmeket, gondolatokat teremt és belső erkölcsi élete, minden
-földi és idői érdek halála folytán, még erősbülni látszik. Testem
-csak zavar, csak akadály ezentúl számomra és amennyire csak birom,
-előre felszabadulok alóla.</p>
-<p>Egy ily szokatlan helyzet bizonyára megérdemli, hogy
-megvizsgáltassék és leirassék s ennek a vizsgálatnak szentelem
-utolsó szabad időmet. Hogy ezt sikerrel tehessem, rend- és
-módszeresen kellene eljárnom; de erre a munkára képtelen vagyok,
-sőt ez el is távolítana attól a célomtól, hogy számot adjak
-magamnak lelkem módosulatairól és ezek egymásra következéseiről.
-Bizonyos tekintetben azokat a műveleteket fogom magamon elvégezni,
-amelyeket a fizikusok a levegővel végeznek, hogy annak naponkénti
-állapotát megismerjék. Lelkemre fogom alkalmazni a légsúlymérőt és
-ezek a jól irányított és többször megismételt műveletek époly
-biztos eredményeket szolgáltathatnak majd nekem, mint az övéik. De
-nem terjesztem ki ily messze vállalatomat. Beérem azzal, hogy
-jegyzékbe veszem műveleteimet és nem törekszem arra, hogy
-rendszerbe foglaljam őket. Ugyanarra a kísérletre vállalkozom, mint
-Montaigne, de teljesen ellenkező céllal, mint ő: mert ő csak mások
-számára írta <i>Essais</i>-it, míg én csak a magam számára írom
-<i>Álmodozásaimat</i>. Ha öregebb napjaimban az elköltözés
-közeledtekor ugyanabban a helyzetben maradok, miként remélem, mint
-amelyben vagyok, olvasásuk eszembe fogja idézni azt az édes érzést,
-amelyet írásuk közben élvezek és ekképen újjászülvén számomra az
-<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span> elmult időt, úgyszólván meg fogja létemet
-kettőztetni. Dacára az embereknek, még tudom élvezni a társaság
-kellemét és elaggottan egy más korban fogok élni magammal, mintha
-egy fiatalabb barátommal élnék.</p>
-<p>Első <i>Vallomásaimat</i> és <i>Dialógusaimat</i> folytonos
-aggodalomban írtam amiatt, hogyan rejthetném el őket üldözőim
-ragadozó kezei elől, hogy – ha lehetséges – eljuttassam őket a
-későbbi nemzedékekhez. Erre az iratra nézve nem gyötör többé ez a
-nyugtalanság; tudom, hogy úgyis hiábavaló lenne; és miután az a
-vágy, hogy az emberek jobban megismerjenek, kialudt szívemben, csak
-mély közömbösség maradt ott, mind igazi irataim, mind ártatlanságom
-emlékműveinek sorsára vonatkozólag, amelyek talán már mindörökre
-megsemmisültek. Hadd kémleljék ki, mit csinálok, hadd
-nyugtalankodjanak e lapok miatt, hadd kerítsék hatalmukba, hadd
-sikkasszák el, hadd hamisítsák meg őket, – mindez egyre megy nekem
-ezentúl. Sem el nem rejtem, sem nem mutogatom őket. Ha életemben
-elrabolják tőlem, sem a megírásuknál érzett örömet, sem azok
-tartalmának emlékezetét, sem azokat a magános elmélkedéseket,
-amelyeknek azok eredményei és amelyek forrása csak lelkemmel együtt
-aludhat ki, nem fogják tőlem elrabolni. Ha balsorsom legelső
-csapásaitól kezdve értettem volna hozzá, hogy végzetem ellen ne
-rugdalózzam és arra határozzam magam, amire ma határozom: az
-emberek minden erőfeszítései, minden borzalmas cselfogásai
-hatástalanul pattantak volna le rólam és összes cselszövényeikkel
-sem zavarták volna meg jobban nyugalmamat, mint ahogy ezentúl
-összes sikereikkel sem képesek <span class="pagenum"><a name=
-"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> azt megzavarni; hadd
-élvezzék tetszésök szerint gyalázatomat, abban nem fognak
-megakadályozni, hogy ártatlanságomat élvezzem és napjaimat, minden
-ármánykodásaik ellenére, békében fejezzem be.</p>
-<h2>Második séta.</h2>
-<p>Miután tehát arra az elhatározásra jutottam, hogy leírom lelkem
-szokásos állapotát, a legszokatlanabb helyzetben, amelyben valaha
-halandó lehet, e vállalkozásom végrehajtására semmi egyszerűbb és
-biztosabb módot nem láttam, mintha hűséges lajtsromot vezetek
-magános sétáimról és azokról az álmodozásokról, amelyek azokat
-kitöltik, amikor fejem teljesen szabad és gondolataim ellenállás és
-feszély nélkül követhetik kedvenc hajlamaikat. A magánynak és
-elmélkedésnek ezen órái az egyedüli órái a napnak, amikor teljesen
-a magamé vagyok, a magamé minden elszóródás nélkül, akadály nélkül
-és amikor igazán elmondhatom, hogy az vagyok, amivé a természet
-rendelt.</p>
-<p>Csakhamar éreztem, hogy szerfölött sokáig késtem e terv
-kivitelével. Kevésbbé élénk képzeletem nem lobban már úgy lángra,
-mint hajdan, ama tárgy szemléleténél, amely azt mozgásba hozza,
-kevésbbé mámorosodom meg az álmodozás deliriumától; több
-visszaemlékezés, mint új alkotás van abban, amit ezentúl létrehoz;
-lanyha lankadtság bágyasztja el minden képességemet; lelkem csak
-kínosan tud roskatag hüvelyéből magasra szökellni és ama jövő
-állapot reménye nélkül, amely után áhítozom, mivel érzem, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
-"Page_24">-24-</a></span> jogom van reá, csupán emlékezésekben
-élnék. Így tehát, hogy magamat hanyatlásom előtt vizsgálhassam,
-legalább néhány évvel azokba az időkbe kell visszaszállnom, amikor
-itt alant minden reményemet elveszítvén és nem találván többé a
-földön táplálékot szívem számára, lassankint hozzászoktam ahhoz,
-hogy azt saját lényegével tápláljam és minden eledelét önmagamban
-keressem.</p>
-<p>Ez a segélyforrás, amely fölötte későn jutott eszembe, oly
-termékennyé lett, hogy csakhamar mindenért kárpótolni tudott engem.
-Az önmagambatérés szokása végre elfeledtette velem bajaim érzését,
-sőt majdnem emlékét is; így saját tapasztalatomból tanultam meg,
-hogy az igazi boldogság forrása bennünk van és semmi emberi hatalom
-sem képes reá, hogy igazán nyomorulttá tegye azt, aki tudja akarni,
-hogy boldog legyen. Négy vagy öt év óta rendszeresen megízleltem
-azokat a benső gyönyöröket, amelyeket a szerető és szelid lelkek a
-szemlélődésben találnak. Ezek az elragadtatások, ezek az extázisok,
-amelyeket néha-néha éreztem, mikor így egyedül sétáltam, oly
-élvezetek voltak, amelyeket üldözőimnek köszönhettem; nélkülök
-sohasem találtam, sohasem ismertem volna meg azokat a kincseket,
-amelyeket magamban hordtam. Igazán nehéz ennyi gazdagságról hűséges
-jegyzéket vezetnem. Ha a sok édes ábrándozást eszembe akartam
-idézni, ahelyett, hogy leírnám őket, visszaestem beléjük. Oly
-lelkiállapot ez, amelyet a visszaemlékezés újra visszahoz és
-amelyet csakhamar megszünnénk ismerni, ha teljesen megszűnnénk azt
-érezni.</p>
-<p>Jól éreztem ezt a hatást azokban a sétákban, amelyek ama tervem
-megfogamzását követték, <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
-"Page_25">-25-</a></span> hogy megírom <i>Vallomásaim</i>
-folytatását, különösen abban, amelyről beszélni akarok és amelynél
-egy váratlan baleset megszakította képzeteim fonalát és egyidőre
-más irányba terelte őket.</p>
-<p>1776 október 24-én, egy csütörtöki napon ebéd után a körutak
-mentén haladtam egészen a Chemin Vert-utcáig, a melyen át a
-menilmontanti magaslatokra jutottam fel, innen pedig a szőlők és
-rétek közt vivő ösvények nyomát követve, Charonneig azon a
-mosolygós tájon haladtam át, mely e két falut egymástól
-elválasztja; azután egy fordulót tettem, hogy a másik oldalról
-ugyanezeken a réteken át térjek vissza. Ugyanaz az édes gyönyörűség
-és érdeklődés töltött el, amint végighaladtam rajtok, amely a
-kellemes tájképeknél mindig elfogott és néha meg-megálltam, hogy a
-növényeket a zöld mezőben szemügyre vegyem. Észrevettem kettőt,
-melyeket eléggé ritkán láttam Párizs körül és amelyeket nagy
-bőségben találtam itt ebben a járásban. Az egyik a <i>Picris
-hieracioides</i>, az összetettek családjából, a másik pedig a
-<i>Bupleurum falcatum</i>, az ernyősvirágúakéból. Ez a fölfedezés
-nagy örömre hangolt és sokáig szórakoztatott, míg végül egy, kivált
-ily emelkedett helyen, még ritkább növényre bukkantam, t. i. a
-<i>Cerastium aquaticum</i>-ra, amelyet – dacára a még aznap
-bekövetkezett balesetemnek – megtaláltam egy könyvben, amelyet
-magammal hordtam és növénygyűjteményembe soroztam.</p>
-<p>Végre, miután több más növényt tüzetesen szemügyre vettem,
-amelyet még virágzó állapotban láttam és amelyek külső képe és
-felsorolása, bár ismerős volt előttem, mégis mindig örömet okozott,
-lassankint abbahagytam ezeket az aprólékos <span class=
-"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span>
-megfigyeléseket és annak a nem kevésbbé kellemes, de megindítóbb
-benyomásnak engedtem át magamat, melyet mindez együttvéve gyakorolt
-reám. A szüret néhány nappal előbb véget ért; a városi sétálók már
-visszahúzódtak, a parasztok is elhagyták a téli munkálatokig a
-szántóföldeket. A még zöld és mosolygó, de részben lombjavesztett
-és már csaknem egészen elhagyatott mezőség mindenütt a magánynak és
-a tél közeledésének képét tárta elém. Tekintetéből az édes és
-szomorú benyomásoknak keveréke származott, nagyon is hasonló az én
-koromhoz és sorsomhoz, semhogy magamra ne alkalmazzam. Egy ártatlan
-és szerencsétlen élet alkonyán láttam magamat, lelkem még telve
-heves érzelmekkel s elmém még egynémely virággal díszítve, de
-amelyeket már elhervasztott a szomorúság és elszárítottak a
-bosszúságok. Egyedül és elhagyatva az első fagyok közeledtét
-éreztem és kiapadó képzeletem nem népesítette be többé magányomat
-szívem szerint alkotott lényekkel. Sóhajtva így szóltam magamban:
-Mit műveltem itt alant? Arra születtem, hogy éljek és meghalok
-anélkül, hogy éltem volna. Legalább nem az én hibám volt és létem
-teremtőjéhez el fogom vinni, ha nem is a jó cselekedetek áldozatát,
-amelyeket nem engedtek végrehajtanom, legalább a meghiúsított jó
-szándékok, az egészséges, de hatástalanná tett érzelmek és az
-emberek megvetésétől kipróbált türelem adóját. Ellágyultam ezekre
-az elmélkedésekre, röviden összefoglaltam lelkem gerjedelmeit
-ifjúkoromtól fogva és érett korom idején, meg amióta kirekesztettek
-az emberi társadalomból és ama <span class="pagenum"><a name=
-"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> hosszú visszavonultság
-alatt, amelyben napjaimat be kell fejeznem. Gyönyörűséggel tértem
-vissza szívem minden vonzalmához, annak oly gyöngéd, de oly vak
-ragaszkodásaihoz, azokhoz a nem annyira szomorú, mint inkább
-vigasztaló képzetekhez, amelyekkel elmém néhány év óta táplálkozott
-és rajta voltam, hogy eléggé visszaidézzem őket emlékezetembe és
-így csaknem ahhoz hasonló gyönyörrel írjam le őket, mint amilyennel
-annak idején átengedtem volt magamat nekik. Délutánom e békés
-elmélkedések közt telt el és napommal nagyon megelégedve tértem
-hazafelé, amikor az az esemény, amelynek elbeszélése most
-következik, kiragodott álmodozásaimból.</p>
-<p>Hat óra tájban a menilmonti lejtőn ereszkedtem alá, csaknem
-átellenben a Galant Jardinier-vel, amikor az előttem haladó
-járókelők egyszerre nagy hirtelen félreugrottak s én egy nagy dán
-kutyát láttam magam felé rohanni, amely teljes erejével egy hintó
-előtt száguldva, már elegendő idővel sem rendelkezett arra, hogy
-futását meglassítsa vagy félretérítse, amikor engem megpillantott.
-Úgy éreztem, hogy az egyedüli mód, amellyel földretaszításomat
-kikerülhetem, az, ha egy pontosan kimért nagy ugrást teszek a
-magasba, úgy, hogy a kutya alattam elhaladhasson, amíg én a
-levegőben leszek. Ez a villámnál gyorsabb gondolat, de amelyet már
-nem érkeztem sem megfontolni, sem végrehajtani, volt az utolsó,
-balesetem bekövetkezése előtt. Sem a taszítást, sem a zuhanást nem
-éreztem, sem semmit, ami azután következett, egészen addig a
-pillanatig, amíg magamhoz tértem. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p>
-<p>Csaknem éjszaka volt, midőn visszanyertem eszméletemet. Három
-vagy négy fiatal ember karjai közt találtam magamat, akik
-elbeszélték, mi történt velem. A dán kutya, nem tudván
-nekiiramodását visszatartani, két lábszáramra zuhant s engem mind
-tömege súlyával, mind gyorsasága erejével meglökve, fejjel előre
-taszított: leeső testem egész súlyát felső állkapcsom fogván föl,
-az a nagyon göröngyös kövezeten erős ütődést szenvedett és a
-zuhanás annál hevesebb volt, minthogy ereszkedőnél lévén, fejem
-mélyebben szállott alá lábaimnál.</p>
-<p>A hintó, amelyikhez a kutya tartozott, nyomban követte ezt és
-keresztülgázolt volna rajtam, ha a kocsis rögtön vissza nem
-rántotta volna lovait. Ezeket tudtam meg azok elbeszéléséből, akik
-fölemeltek és még akkor is támogattak, amikor magamhoz tértem. Az
-állapot, amelyben e pillanatban találtam magamat, sokkal
-különösebb, semhogy leírását ne nyújtanám.</p>
-<p>Az éj leszállott. Észrevettem az eget, nehány csillagot s némi
-kis zöld gyepet körülöttem. Ez az első észrevétel egy pillanatig
-fölséges volt. Minden érzésem ebben összpontosult. Ebben a
-pillanatban keltem életre és úgy tetszett, hogy könnyed létemmel
-mindama tárgyakat eltöltöm, amelyeket észrevettem. Teljesen a jelen
-pillanattal eltelve, semmire sem emlékeztem vissza; semmi
-határozott fogalmam nem volt egyéniségemről, a legkisebb képzetem
-arról, ami velem történt; nem tudtam sem azt, ki valék, sem azt,
-hol valék; nem éreztem sem fájdalmat, sem félelmet, sem
-nyugtalanságot. Láttam, hogy foly a vérem, mint ahogy láttam volna
-egy patak folyását, <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> egyáltalában nem gondolva arra, hogy ez a
-vér valamiképpen az enyém. Egész lényemben elragadó nyugalmat
-éreztem, amelyhez foghatót, valahányszor visszaemlékezem reá, az
-ismert gyönyörök egész hatókörében sohasem találok.</p>
-<p>Megkérdezték, hol lakom: képtelen voltam megmondani. Kérdeztem,
-hol vagyok? Azt mondták: <i>a magas határkőnél</i>; olybá tűnt föl,
-mintha azt mondták volna: <i>az Atlas hegyénél</i>. Fokozatosan meg
-kellett kérdeznem az országot, a várost és a városnegyedet,
-amelyben voltam. Még ez sem lett elegendő, hogy fölismerjem
-magamat; egészen a boulevardig el kellett innen mennem, hogy
-lakásom és nevem eszembe jusson. Egy ismeretlen úr, aki oly jószívű
-volt, hogy elkísért egy darabon, megtudva, hogy oly messze lakom,
-azt tanácsolta, vegyek a Temple-nál egy bérkocsit s azon menjek
-haza. Azonban nagyon jól lépdeltem, nagyon könnyedén, sem
-fájdalmat, sem semmi sebet nem érezve, habár folyton sok vért
-hánytam. De hideg borzongást éreztem, minek következtében
-összezúzott fogaim nagyon kellemetlenül verődtek össze. A
-Temple-hoz érkezve, azt gondoltam, hogy miután fáradság nélkül
-lépek, jobb lesz így gyalog folytatni utamat, mint kitenni magamat
-annak, hogy egy bérkocsiban az Isten hidege vegyen meg. Így tettem
-meg a félmértföldet, ami a Temple-től a Platrière-utcáig terjed,
-minden fáradság nélkül lépdelve, kikerülve a torlódást, a kocsikat,
-éppen oly jól megválasztva és követve utamat, mint ahogy teljesen
-jó egészségben tehettem volna. Megérkezem, megnyitom a titkos
-rugót, amelyet a kapu ajtajára tétettek, felkapaszkodom
-<span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span> a homályban a lépcsőn és végre belépek
-otthonomba minden más baleset nélkül, mint zuhanásom és
-következményei, amelyeket még észre sem vettem ekkor.</p>
-<p>Feleségem sikoltozásai, amikor engem megpillantott, értésemre
-adták, hogy cudarabbul jártam, semmint hivén. Az éjet eltöltém
-anélkül, hogy ismerném és érezném még bajomat. Másnap a
-következőket éreztem és találtam: Felső ajkam belülről egészen az
-orromig meg volt hasadva, kívülről a bőr jobban megvédte és
-megakadályozta a teljes elszakadást; négy fogam belevágódott a
-felső állkapocsba, az arcnak egész része, amely ezt takarja,
-végtelenül meg volt dagadva és összezúzódva, jobb hüvelykujjam
-összetiporva és igen felnőve, bal hüvelykujjam súlyosan
-megsebesülve, balkarom megtaposva, baltérdem szintén nagyon
-megdagadva és azt egy erős és fájdalmas zúzódás miatt teljesen
-képtelen voltam meghajlítani. De mind e sok zúzódás dacára semmi
-tagom sem tört el, még csak egy fogam sem, oly szerencse, amely
-ehhez hasonló zuhanásnál a csodával határos.</p>
-<p>Ime: egészen híven balesetem története. Ez a történet néhány nap
-alatt egész Párisban annyira megváltoztatva és kiforgatva terjedt
-el, hogy lehetetlen volt rajta bármit is fölismerni. Előre
-számíthattam erre az átalakításra; de annyi furcsa körülmény járult
-hozzá, annyi homályos beszéd és elhallgatás kísérte, oly
-nevetségesen diszkrét hangon beszéltek nekem róla, hogy mindez a
-rejtély nyugtalanítani kezdett. Mindig gyűlöltem a sötétséget, mi
-természetszerűleg borzalmat kelt bennem s ezt a borzadályt
-<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span> az a sötétség, amely annyi év óta
-környez, nem csökkenthette. E korszak minden furcsasága közül csak
-egyet fogok megjegyezni, de ez elegendő lesz arra, hogy a többieket
-is megítélhessük.</p>
-<p>M***, akivel soha semmiféle összeköttetésben sem állottam,
-elküldte hozzám titkárát, hogy tudakozódjék hogylétem felől és nagy
-szolgálatkészséggel felajánlotta szolgálatait, de azok a fennforgó
-körülmények közt javulásomra nem nagyon hasznosaknak tűntek föl
-előttem. Titkárja azonban egyre nagyon élénken sürgetett, hogy
-vegyem igénybe ajánlatait s utóljára azt mondta, hogyha nem bízom
-benne, egyenesen M***-nek írhatok. Ez a nagy buzgólkodás és az a
-bizalmaskodó hang, amellyel ezt kísérte, elárulta előttem, hogy
-mindez alatt valami rejtély lappang, amelybe hasztalan igyekeztem
-behatolni. Nekem sem kellett egyéb, hogy megriadjak, kivált abban a
-felizgatott állapotban, amelybe balesetem és az azt kísérő láz
-juttatta fejemet. Ezer nyugtalanító és szomorú föltevés rohanta meg
-lelkemet; mindahhoz, ami körültem történt, magyarázatokat fűztem,
-amelyek inkább a láz deliriumát, mint egy oly férfiú hidegvérét
-jelezték, aki semmi iránt sem érdeklődik többé.</p>
-<p>Egy más esemény végkép megzavarta nyugalmamat. ***-né néhány év
-óta meg-meglátogatott, anélkül, hogy gyaníthatnám: miért? Apróbb
-affektált ajándékai, gyakori oknélküli és unalmas látogatásai
-eléggé jelezték előttem, hogy valami titkos célja van velük, de nem
-tárták azt föl előttem. Egy regényről beszélt nekem, amelyet írni
-akart, hogy a királynénak felajánlja. Megmondtam neki, mit tartok
-az írónőkről. Értésemre adta, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> hogy e tervének célja anyagi
-helyzetének rendbehozatala s e végből támogatásra van szüksége;
-semmi ellenvetést sem tehettem. Utóbb azt mondta, hogy miután a
-királynéhoz nem tudott bejutni, elhatározta, hogy a nagyközönséghez
-fordul könyvével. Ez sem olyan dolog volt, hogy tanácsokat adjak
-neki, amiket nem is kért tőlem és amelyeket meg sem fogadott volna.
-Beszélt róla, hogy előzőleg megmutatja nekem kéziratát. Kértem,
-hogy a világért se tegye és nem tette.</p>
-<p>Lábbadozásom alatt egy szép napon elküldte nekem könyvét
-teljesen kinyomtatva, sőt bekötve és az előszóban oly vastag, oly
-izléstelenül felrakott és annyi nagyképűséggel kiszínezett
-dícséretet találtam magamról, hogy nagyon kellemetlenül éreztem
-miatta magamat. Az a durva csúszás-mászás, amely az egészen
-érezhető volt, sohasem járt együtt a jóakarattal; szívem nem
-szokott e tekintetben csalatkozni.</p>
-<p>Néhány nap múlva ***-né leányával együtt meglátogatott.
-Tudomásomra hozta, hogy könyve igen nagy föltűnést keltett egy
-jegyzet miatt; én alig vettem észre ezt a jegyzetet, midőn a
-regényt futólag átlapoztam. ***-né eltávozása után újra elolvastam
-azt; fontolóra vettem célzatát s úgy hiszem, megtaláltam benne
-látogatásainak, hízelgéseinek, előszava vaskos dicséreteinek indító
-okát és úgy láttam, mindennek nem volt más célja, mint a közönséget
-úgy hangolni, hogy nekem tulajdonítsa ezt a jegyzetet s
-következéskép azt a gáncsolást, amelyet az közzétételének fennforgó
-körülményei közt szerzője ellen fölidézhetett.</p>
-<p>Semmi eszköz sem volt kezemügyében, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> ezt az
-álhírt és azt a benyomást, amelyet az fölkelthetett, leromboljam s
-mindaz, ami rajtam állt, csupán annyi volt, hogy ne tápláljam azt,
-továbbra is eltűrve ***-nének és leányának hiábavaló és tüntető
-látogatásait. E célból a következő levélkét írtam az anyának:</p>
-<p>«Miután Rousseau egy szerzőt sem fogad magánál, megköszöni
-***-nének jóindulatát és fölkéri, ne tisztelje meg többé
-látogatásaival.»</p>
-<p>Egy formájára nézve udvarias, de csavaros észjárású levéllel
-válaszolt, mint amilyenek mindazok, amelyeket hasonló esetben írnak
-hozzám. Barbár módon tőrt döftem érzékeny szívébe és elhihetem
-levelének hangjáról, hogy miután oly élénk és oly igaz érzelmekkel
-viseltetik irántam, ezt a szakítást nem fogja úgy elviselni, hogy
-bele ne haljon. Mint látszik, az egyenesség és nyiltszívűség minden
-dologban szörnyű bűn a világon s én gonosznak és kegyetlennek tűnök
-fel kortársaim előtt, holott nincs más bűnöm, mint hogy nem vagyok
-hamis és álnok, mint ők.</p>
-<p>Többízben kimentem már hazulról, sőt elég sokszor sétáltam a
-Tuilleries-ben, amikor többeknek azok közül, akikkel találkoztam, a
-csodálkozásán láttam, hogy valami más hír is keringhet felőlem,
-amiről még nem hallottam. Végre megtudtam, hogy azt híresztelték
-felőlem, hogy <i>elesésem folytán</i> meghaltam és ez a hír oly
-hirtelenséggel terjedt és oly makacsul, hogy több mint két héttel
-azután, hogy értesültem róla, mint bizonyos dologról beszéltek róla
-az udvarnál. Az <i>Avignoni Hiradó</i> (Le Courrier d’Avignon) – s
-ezt siettek nekem megírni – midőn ezt a szerencsés hírt tudatta,
-nem mulasztotta el, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_34"
-id="Page_34">-34-</a></span> ez alkalommal a gyalázkodások és
-méltatlanságok azon adójából, amelyeket halálom után emlékezetem
-számára gyászszónoklatok gyanánt készen tartogatnak, előre egy kis
-ízelítőt ne adjon.</p>
-<p>Ezt a hírt egy még különösebb körülmény kísérte, amelyről csak
-véletlenül értesültem és amelyről semmi további részleteket sem
-sikerült megtudnom. Ez az volt, hogy egyidejűleg aláírást
-indítottak az általam hátrahagyott kéziratok kinyomatására. Ebből
-megértettem, hogy készen tartogattak egy iratcsomót, amelyet
-kizárólag azért gyártottak, hogy azokot tüstént halálom után a
-nevem alatt kiadják; mert elgondolni azt, hogy bármit azokból,
-amiket tényleg találhatnának, híven kinyomtatnának, oly balgaság
-volt, ami nem juthatott egy okos ember eszébe és amitől tizenöt évi
-tapasztalatom nagyon is megóvott engemet.</p>
-<p>Ezek a sorban egymás után tett észrevételek, amelyeket több más,
-nem kevésbbé meglepő követett, újra megriasztották képzeletemet,
-amelyről azt hittem, hogy már erejét vesztette; és ez a sűrű
-sötétség, amelyet szünet nélkül fokoztak körülöttem, mindazt a
-borzalmat újra lángra gyújtotta, amelyet természetszerűleg keltenek
-bennem. Agyonfárasztottam magamat azzal, hogy ezer magyarázatot
-fűztem hozzájok és megérteni törekedtem a rejtélyeket, amelyeket
-megfejthetetlenekké tettek számomra. Ennek a sok talánynak egyetlen
-állandó eredménye összes megelőző következtetéseim megerősítése
-lőn, t. i. hogy miután személyemnek és jóhírnevemnek sorsát az
-egész most élő nemzedék egyetértőleg megállapította, semmi
-erőfeszítésem ki nem vonhatott <span class="pagenum"><a name=
-"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> engem az alól, mivel bármi
-hagyatékot is teljesen lehetetlen későbbi korokra eljuttatnom
-anélkül, hogy ne oly kezek útján származtassam el azokba,
-amelyeknek érdekökben áll annak eltüntetése.</p>
-<p>De ezúttal tovább mentem. Annyi véletlen körülmény halmaza,
-legkegyetlenebb ellenségeimnek úgyszólván a szerencse-eszközölte
-fölemelkedése; mindazok, akik a kormány rúdjánál ülnek, mindazok,
-akik a közvéleményt irányítják, az összes magas állásban levő, az
-összes hangadó emberek, mintha csak a rosta szemelte volna őket ki
-azok közül, akiknek valami titkos neheztelésök van ellenem, hogy a
-közös összeesküvésben részesek legyenek, – ez az egyetemes
-egyetértés sokkal rendkívülibb, semhogy tisztán a véletlen műve
-lehessen. Egyetlenegy ember, aki vonakodott volna abban résztvenni,
-egyetlenegy ellentétes esemény, egyetlenegy előre nem látott és
-akadályozó körülmény elegendő lett volna arra, hogy azt halomra
-döntse. De így valamennyi akarat, valamennyi végzetszerűség, a
-szerencse és az összes változások megszilárdították az emberek
-munkáját és ez az oly meglepő, szinte a csodával határos
-összetalálkozás nem hagyhat fenn nálam semmi kétséget aziránt, hogy
-teljes sikere előre meg volt írva az örök isteni végzésekben. Egy
-sereg különös megfigyelés részint a múltból, részint a jelenből
-annyira megerősít ebben a vélekedésemben, hogy nem birom magamat
-visszatartani attól, hogy ugyanazt a művet, amit eddigelé csak az
-emberi gonoszság gyümölcsének néztem, ezentúl úgy ne tekintsem,
-mint az ég azon titkainak egyikét, amelyeket az emberi ész képtelen
-megfejteni. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
-"Page_36">-36-</a></span></p>
-<p>Ez a gondolat távolról sem kegyetlen és szívettépő reám nézve,
-hanem inkább megvigasztal, lecsöndesít és segít megnyugodnom. Nem
-megyek oly messzire, mint Szent Ágoston, aki még elkárhozásában is
-megvigasztalódott volna, ha ez lett volna Isten akarata. Az én
-megnyugvásom, igaz, kevésbbé önzetlen, de nem kevésbbé tiszta és a
-forrás, amelyből ered, szerintem méltóbb ama tökéletes lényhez,
-akit imádok.</p>
-<p>Isten igazságos; ő akarja, hogy szenvedjek; s ő tudja, hogy
-ártatlan vagyok. Ime bizalmam indító oka; szívem és eszem azt
-kiáltja felém, hogy az nem fog engem megcsalni. Hadd dolgozzanak
-hát az emberek és a sors; tanuljunk meg zúgolódás nélkül szenvedni:
-utoljára mindennek rendbe kell jönnie és előbb vagy utóbb én is
-helyemre kerülök.</p>
-<h2>Harmadik séta.</h2>
-<p class="right">Megöregszem, miközben egyre tanulok.</p>
-<p>Solon gyakran ismételte öreg korában ezt a verset. Olyan értelme
-van, hogy én is elmondhatnám az enyémre vonatkozólag; de bizony
-nagyon szomorú tudomány az, amit a tapasztalat húsz év óta velem
-szereztetett: ennél többet ér a tudatlanság. A balsors kétségkívül
-nagy tanítómester; de ez a tanító drágán fizetteti meg tanításait
-és a haszon, mit belőle vonhatunk, sokszor nem ér föl azzal az
-árral, amit értök fizetünk. Egyébiránt, mielőtt mindezt az
-ismeretet ily késői leckék útján megszereztük volna, a
-felhasználására való alkalmas pillanat elmúlik. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> Az ifjúkor
-való arra, hogy tanulmányozzuk a bölcseséget; az öregkor már az
-alkalmazásának az ideje. A tapasztalat, elismerem, mindig oktat, de
-csak arra az előttünk álló arasznyi időre használ. Nem késő-e már a
-meghalás pillanatában tanulnunk meg, hogyan kellett volna
-élnünk?</p>
-<p>Eh, mit használnak nekem a sorsomról, és amelyeknek ez a
-kifolyása, a mások szenvedélyeiről oly későn és oly fájdalmasan
-szerzett felvilágosítások? Hisz’ csak azért tanultam jobban
-megismerni az embereket, hogy jobban érezhessem a nyomorúságot,
-amelybe taszítottak; de ez az ismeret, jóllehet föltárta előttem
-összes kelepcéiket, egyet sem tudott velem elkerültetni. Miért nem
-maradtam mindig ebben az együgyü, de édes bizalomban, amely annyi
-éven át nagyhangú barátaim zsákmányává és játékszerévé tett
-anélkül, hogy mindenféle cselszövényeikkel körülfonva, a legkisebb
-sejtelmem lett volna is azokról! Félrevezetett bolondjuk és
-áldozatuk valék, igaz, de azt hittem, szeretnek, s szívem élvezte a
-barátságot, amelyet bennem keltettek, nekik is ugyanoly barátságot
-tulajdonítva magam iránt. A szomorú igazság, amelyet az idő és a
-belátás leleplezett előttem, miközben éreztette velem
-szerencsétlenségemet, megmutatta nekem, hogy nem lehet rajta
-segíteni és nincsen számomra egyéb hátra, mint sorsomban
-megnyugodni. Így hát korom minden tapasztalata helyzetemben
-ezidőszerint mitsem használ számomra és épúgy hiábavaló a jövőre
-nézve.</p>
-<p>Küzdőtérre lépünk születésünkkor és lelépünk róla, midőn
-meghalunk. Mit használ megtanulnunk, hogyan kellett volna jobban
-kormányoznunk <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span> kocsinkat, amikor már a versenypálya
-végére értünk? Most már csak annak számbavétele van hátra, hogyan
-fogunk belőle kijutni. Egy aggastyán tanulmánya, ha van még ideje
-reá, egyedül arra irányulhat, hogy tanuljon meghalni és éppen ez
-az, amit legkevésbbé cselekednek az én koromban; mindenre gondolnak
-ekkor, kivéve ezt. Minden aggastyán jobban ragaszkodik az élethez,
-mint a gyermekek és nehezebb szívvel távozik el belőle, mint a
-fiatal emberek. Ez onnan van, hogy miután minden munkájuk erre az
-életre irányult, ennek végén látják, hogy fáradozásuk hiábavaló
-volt. Minden gondjukat, minden javukat, keserves virrasztásaik
-minden gyümölcsét, mindent itt hagynak, amikor eltávoznak. Nem
-gondoltak reá, hogy valami olyasmit szerezzenek életök folyamán,
-amit magokkal vihessenek, ha meghalnak.</p>
-<p>Mindezt elmondtam magamban, amikor ideje volt, hogy elmondjam és
-ha nem használhattam fel bölcsebben elmélkedéseimet, nem azon múlt,
-mintha nem idejében tettem és azokat kellően meg nem emésztettem
-volna. Gyermekkorom óta a világ forgatagába kidobatva, korán
-megtanultam a tapasztalat révén, hogy nem arra valék teremtve, hogy
-ott éljek és sohasem fogok benne eljutni arra az állapotra, amely
-után szívem vágyódott. Lemondva tehát arról, hogy az emberek közt
-keressem a boldogságot, amelyet – éreztem – ott nem találhatok meg,
-tüzes képzelődésem már alig megkezdett életem pályája fölött
-ugrált, mint egy oly terep fölött, amely rám nézve idegen volt,
-hogy egy csöndes talapzaton nyugodjék meg, amelyen lábamat
-megvethessem. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span></p>
-<p>Ez az érzés, tápláltatva gyermekkoromtól fogva a nevelés által
-és erősíttetve egész életemen át a nyomorúságok és
-szerencsétlenségek ama hosszú szövedéke által, amely azt
-betöltötte, minden időben arra indított, hogy több érdeklődéssel és
-gonddal törekedjem megismerkedni létem természetével és
-rendeltetésével, mint aminővel bárki másnál találkoztam. Sok olyan
-embert láttam, akik tudósabban bölcselkedtek nálamnál, de
-bölcselkedésök úgyszólván idegen volt rájok nézve. Tudósabbak
-akarván lenni, mint mások, tanulmányozták a világegyetemet, hogy
-megtudják, miként van az berendezve, mint ahogy tanulmányoztak
-volna valami gépet, amelyet megpillantanak, puszta kiváncsiságból.
-Tanulmányozták az emberi természetet, hogy nagy bölcsen
-beszélhessenek róla, de nem azért, hogy önmagukat megismerjék;
-dolgoztak, hogy másokat oktassanak, de nem azért, hogy önmagukat
-bensejükben felvilágosítsák. Többen közülök csak egy-egy könyvet
-akartak írni, mindegy: akármilyet, csak kedvező fogadtatásra
-találjon. Amikor aztán megírták és közzétették, tartalma azontúl
-egyáltalában nem érdekelte őket, hacsak nem azért, hogy azt
-másokkal elismertessék vagy pedig azt – támadás esetén –
-megvédelmezzék, de egyébként semmi tekintetben sem fordították azt
-a maguk hasznára, sőt zavarba sem jöttek a miatt, hogy ez a
-tartalom hamis volt-e vagy igaz, föltéve, hogy nem cáfolták meg.
-Ami engem illet, amikor tanulni óhajtottam, ez azért történt, hogy
-magam tudjak, nem pedig azért, hogy oktassak; mindig azt tartottam,
-hogy mielőtt másokat <span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
-"Page_40">-40-</a></span> oktatnánk, azzal kell kezdeni, hogy
-magunk tudjunk eleget; és mindama tanulmányok közül, amelyeket
-életemben az emberek közt igyekeztem végezni, nem igen van olyan,
-amelyet egyedül egy elhagyott szigeten, amelybe hátralevő napjaimra
-száműztek volna, époly jól el ne végeztem volna. Amit tennünk kell,
-sok részben attól függ, amit hinnunk kell; és mindabban, ami nem
-tartozik a természet első szükségleteihez, véleményeink szolgálnak
-cselekedeteink zsinórmértékeül. Ebből az alapelvből kiindulva,
-amelyhez mindig ragaszkodtam, gyakran és sokáig igyekeztem – hogy
-életem tevékenységét irányítsam – megismerni annak igazi célját és
-csakhamar megvigasztalódtam azért, hogy csekély a rátermettségem a
-világban való ügyes viselkedésre, midőn éreztem, hogy nem szükséges
-itt erre a célra törekedni.</p>
-<p>Oly család körében születve, amelyben a jó erkölcs és a
-kegyesség uralkodott; azután egy bölcs és vallásos lelkésznél
-szelid nevelésben részesülve, legzsengébb gyermekkoromtól fogva oly
-alapelveket, vezéreszméket, mások azt mondanák: előitéleteket
-szívtam magamba, amelyek sohasem hagytak el teljesen. Még mint
-gyermek, önmagamra hagyatva, édesgetésekkel körülfonva, a hiúságtól
-elcsábítva, a reménységtől kecsegtetve, a nyomorúságtól
-kényszerítve, katholikussá lettem; de mindig keresztyén maradtam s
-csakhamar a szokástól indíttatva, szívem őszintén ragaszkodott új
-vallásomhoz. Warensné oktatásai, példái megszilárdítottak ebben a
-ragaszkodásomban. A falusi magány, amelyben ifjúkorom virágos éveit
-töltöttem, a jó könyvek tanulmánya, aminek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> egész
-hévvel nekifeküdtem, megerősítették ő mellette a gyöngéd érzelmekre
-való természetes hajlandóságaimat és csaknem a Fénelon módja
-szerint való ájtatossá tettek. A magányban való elmélkedés, a
-természet tanulmányozása, a világegyetem szemlélete arra
-kényszerített egy magános embert, hogy szüntelenül a Teremtő
-keblére boruljon és édes nyugtalankodással keresse mindannak
-célját, amit lát és mindannak okát, amit érez. Mikor sorsom a világ
-forgatagába dobott, semmit sem találtam ott többé, ami egy
-pillanatra is kecsegtethette volna szívemet. Az édes szabadidők
-után való sajnálkozás mindenüvé elkisért és közömbösséggel meg
-undorral borított el mindent, ami a kezem ügyébe eshetett és
-alkalmas volt arra, hogy szerencséhez és tisztességhez segítsen.
-Bizonytalanul vergődve nyugtalan kivánságaimmal, keveset reméltem,
-még kevesebbet nyertem és még a jólét verőfényénél is éreztem,
-hogyha mindazt megnyertem volna is, aminek keresésére indultam, azt
-a boldogságot, amely után szívem áhitozott anélkül, hogy annak
-tárgyát megkülönböztethette volna, nem találtam volna meg. Így hát
-minden hozzájárult ahhoz, hogy elszakítsa vonzalmaimat e világtól,
-még ama szerencsétlenségek előtt, amelyek aztán teljesen idegenné
-tettek engem abban. Elérkeztem negyven éves koromhoz, a nyomorúság
-és a jó szerencse, a bölcseség és a tévelygés közt lebegve, telve
-szokásbeli hibákkal minden rosszra való hajlandóság nélkül
-szívemben, csak úgy találomra eszemmeghatározta alapelvek nélkül és
-nem ügyelve kötelességeimre a nélkül, hogy megvetettem volna, de
-gyakran a nélkül, hogy kellőleg ismerném őket. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p>
-<p>Ifjúkoromtól fogva úgy tűztem magam elé ezt a negyvenéves kort,
-mint a célhozjutás iránt való erőfeszítéseim és mindennemű igényeim
-végpontját. Szilárdan elhatároztam, hogy mihelyt ezt a kort elérem,
-bármily helyzetben legyek is, nem fogok többé küzködni, hogy belőle
-kijussak s életem hátralevő részét azzal töltöm, hogy élek máról a
-holnapra, nem törődve a jövővel. Amint ez a pillanat elérkezett,
-minden fáradság nélkül végrehajtottam ezt a tervet és habár akkor
-úgy látszott, mintha szerencsém szilárdabb alapra akarna
-helyezkedni, nemcsak sajnálkozás nélkül, hanem igazi örömmel
-mondottam le róla. Midőn mindezen csalétkektől, mindezen hiú
-reményektől megszabadultam, teljesen átadtam magamat a
-gondtalanságnak és lelki nyugalomnak, amely mindig uralkodóbb
-kedvtelésemet és legtartósabb hajlandóságomat képezte. Elhagytam a
-világot és hiúságait, lemondottam minden díszről, eldobtam a
-kardot, órát, fehér harisnyát, aranysujtást, hajdíszt, egészen
-egyszerű parókát, durva posztóruhát öltöttem s ami mindennél
-fontosabb volt, kitéptem szívemből azokat a sóvár vágyakat és
-kívánságokat, amelyek értékeseknek tüntetik föl mindazt, amit
-elhagytam. Lemondtam arról az állásról, amelyet akkor betöltöttem,
-amelyre semmikép sem illettem és hangjegy-másolásra adtam magam,
-laponkint 1 frankjával, mert e foglalkozás iránt mindig határozott
-hajlandóságot éreztem.</p>
-<p>Reformommal nem szorítkoztam a külső dolgokra. Éreztem, hogy az
-egy más, okvetlenül fájdalmasabb, de ez emberi vélemények számára
-szükségesebb reformot kiván tőlem; és miután <span class=
-"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span>
-elhatároztam, hogy nem fogom két csatára csinálni, hozzáláttam,
-hogy belsőmet szigorú vizsgálatnak vessem alá, mely azt életem
-hátralevő részére úgy szabályozza, amilyennek halálomkor akartam
-találni.</p>
-<p>Egy nagy forradalom, amely éppen ekkor ment végbe bennem, egy
-más erkölcsi világ, amely föllebbent tekintetem előtt, az emberek
-botor ítéletei, amelyeknek – anélkül, hogy még előre látnám,
-mennyire áldozatokul fogok esni – a képtelenségét kezdettem érezni,
-egy más jó után egyre növekvő vágyakozás, mint az irodalmi hiú
-dicsvágy, amelynek párája alig csapott meg, máris undorral töltött
-el, végül az az óhajtás, hogy életpályám hátralevő részére kevésbbé
-bizonytalan útvonalat rajzoljak ki, mint az volt, amelyen annak
-szebbik felét megfutottam: mindez kötelezett erre a nagy
-leszámolásra, amelynek már régóta szükségét éreztem. Hozzáfogtam
-hát és semmit sem mulasztottam el abból, ami tőlem függött, hogy
-ezt a műveletet jól végrehajtsam.</p>
-<p>Ettől az időponttól számíthatom a világról való teljes
-lemondásomat és azt az élénk kedvet a magány iránt, amely ettől az
-időtől fogva nem hagyott el többé. Azt a munkát, amelybe
-belefogtam, csak föltétlen visszavonultságban lehetett elvégezni;
-az hosszú és nyugodt elmélkedéseket kívánt, aminőket a társaság
-zsivaja nem tűr meg. Ez arra kényszerített, hogy egy időre más
-életmódot kövessek, amelyet aztán annyira megkedveltem, hogy attól
-fogva csak kényszerűségből és csekély pillanatra szakítva félbe,
-teljes szívemből újra visszatértem hozzá <span class=
-"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> és minden
-nehézség nélkül arra szorítkoztam, mihelyt csak tehettem, és amikor
-azután az emberek arra kényszerítettek, hogy egyedül éljek, úgy
-találtam, hogy midőn kirekesztettek maguk közül, hogy nyomorulttá
-tegyenek, többet tettek boldogságomra, mint amennyit magam
-tehettem.</p>
-<p>Nekifeküdtem a munkának, amelyhez mind a dolog fontosságával,
-mind az iránta való szükségérzettel arányos buzgalommal fogtam.
-Ekkoriban modern filozófusokkal társalkodtam, akik nem igen
-hasonlítottak a régiekhez: ahelyett, hogy kétségeimet eloszlatnák
-és habozásaimat szilárd alapra helyeznék, megrendítették mindazt a
-bizonyosságot, amellyel azon pontokra vonatkozólag bírni véltem,
-amelyek ismerete a legfontosabb volt: mert mint az atheizmus tüzes
-apostolai és nagyon parancsoló dogmatikusok nem tűrték harag
-nélkül, hogy bármely pontra vonatkozólag másként merjen valaki
-gondolkozni, mint ők. Sokszor eléggé gyöngén védelmeztem magam a
-vitatkozás iránti ellenszenvből és mivel kevés tehetséget éreztem
-magamban annak folytatására; de soha nem fogadtam el az ő
-vigasztalan tantételeiket és ez az ellenállás ily türelmetlen
-férfiakkal szemben, akiknek máskülönben megvolt a magok
-álláspontja, nem a legcsekélyebb oka lőn azoknak az okoknak,
-amelyek az ő neheztelésöket fölkeltették.</p>
-<p>Ők nem térítettek engem a saját fölfogásukra, de nyugtalanná
-tettek. Érveik megrendítettek, anélkül, hogy valaha meggyőztek
-volna; nem találtam rájok helytálló feleletet, de éreztem, hogy
-kell ilyennek lennie. Kevésbbé tévedéssel, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> mint
-inkább dőreséggel vádoltam magamat és szívem jobban tudott nekik
-válaszolni, mint eszem.</p>
-<p>Végre így szóltam magamban: Hát örökké ide-oda fogom magam
-hányattatni az ügyesebb beszédűek szofizmái által, amelyeknél még
-afelől sem vagyok bizonyos, vajjon azok a vélemények, amelyeket
-hirdetnek, és amelyeket annyi hévvel igyekeznek másokkal
-elfogadtatni, a saját véleményök-e? Szenvedélyeik, amelyek
-tantételeiket kormányozzák, az az érdekök, hogy ezt vagy azt
-elhitessék, útját állja annak kifürkészésének, hogy mit hisznek ők
-magok? Lehet-e őszinteséget keresni a pártvezérekben? Bölcsészetük
-mások számára való; nekem magam számára való kellene. Keressük ezt
-minden erőmből, ameddig még ideje van, hogy így szilárd
-magaviseleti szabályra tegyek szert életem hátralevő napjaira. Itt
-van rám nézve az érettség kora az értelem teljes erejével. Már a
-hanyatlás felé közeledem. Ha még várok, késői fontolgatásomban nem
-fog minden erőm rendelkezésemre állani; értelmi képességeim akkor
-már elveszítik energiájokat, kevésbbé jól fogom elvégezni azt, amit
-ma a lehető legjobban végezhetek el: ragadjuk meg ezt a kedvező
-pillanatot; ez az én külső és anyagi reformom kora, hadd legyen
-egyúttal értelmi és erkölcsi reformom kora is! Szögezzük le már
-egyszer véleményeimet, elveimet és legyünk életem hátralevő
-részében azok, amik – ha kellően megfontoljuk a dolgot – tartozunk
-lenni.</p>
-<p>Lassan és különböző részletekben hajtottam végre ezt a tervet,
-de mindazzal az erőfeszítéssel <span class="pagenum"><a name=
-"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> és figyelemmel, amire képes
-valék. Élénken éreztem, hogy életem hátralevő részének nyugalma és
-egész sorsom ettől függ. Eleinte a zavaroknak, nehézségeknek,
-ellenvetéseknek, tekervényes utaknak, sötétségnek olyan
-labyrinthusában találtam e közben magamat, hogy húszszor is
-kisértetbe esve mindennek abbanhagyására, már készen álltam arra,
-hogy lemondva a hiábavaló kutatásokról, fontolgatásaimban a
-közönséges józanész szabályaihoz fogom magam tartani anélkül, hogy
-ezeket oly elvekben keresném, amelyeket oly nehezen tudtam tisztába
-hozni. De még ez az okosság is annyira idegenszerű volt rám nézve,
-oly kevéssé éreztem magam alkalmasnak megszerzésére, hogy ennek
-kalauzomúl választása nem egyéb volt, mintha tengereken és
-viharokon keresztül kormányrúd nélkül, iránytű nélkül akartam volna
-egy szinte megközelíthetetlen őrtüzet keresni, amely semmi kikötőt
-sem jelölt számomra.</p>
-<p>Tántoríthatatlan maradtam: először életemben bátornak éreztem
-magam s a belőle eredő sikernek köszönhetem, hogy azt a rettenetes
-végzetet kiállhattam, amely ettőlfogva reám kezdett leselkedni
-anélkül, hogy a legkisebb sejtelmem lett volna felőle. A
-leglángolóbb és legőszintébb kutatások után, amilyeneket talán
-bármi halandó végzett, egész életemre elhatároztam magam mindama
-véleményekre nézve, amelyeket érdekemben állott megszerezni; és ha
-csalódhattam eredményeimben, legalább bizonyos vagyok afelől, hogy
-tévedésem nem tulajdonítható nekem bűnül, mert minden erőfeszítést
-megtettem, hogy ettől megóvjam magam. Abban, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> igaz, nem
-kételkedem, hogy gyermekkorom előítéletei és szívem titkos
-óhajtásai a mérleg serpenyőjét a számomra vigasztalóbb oldal felé
-ne hajlították volna. Nehezen tiltjuk meg magunknak, hogy azt
-higyjük, amit annyi hévvel óhajtunk és ki kételkedik abban, hogy a
-túlvilági ítélet elfogadásának vagy visszautasításának érdeke a
-legtöbb ember hitére reményüket vagy félelmüket illetőleg
-elhatározó befolyást nem gyakorol? Mindez, elismerem, megigézhette
-itéleteimet, de nem változtathatta meg őszinteségemet: mert féltem,
-hogy minden dologban csalódom. Ha minden ennek az életnek
-felhasználásában áll, érdekemben állt ezt tudni, hogy legalább,
-amennyire rajtam állt, a legnagyobb hasznot húzzam belőle, ameddig
-még ideje van és hogy ne legyek teljesen együgyü bolond. De abban a
-kedélyállapotban, amelyben valék, a legjobban attól féltem a
-világon, hogy lelkem örök sorsát teszem kockára a világ javainak
-élvezetéért, amelyek sohasem látszottak előttem kiváló
-becsűeknek.</p>
-<p>Azt is megvallom, hogy nem oszlattam el mindig teljes
-megelégedésemre mindama nehézségeket, amelyek zavarba ejtettek és
-amelyekkel filozófusaink oly sokszor telikiabálták fülemet. De
-elhatározván, hogy végre is dűlőre viszem a dolgot azoknál a
-kérdéseknél, amelyek fölött az emberi értelemnek oly kevés hatalma
-van és mindenfelőlről átlábolhatatlan rejtélyeket és megoldhatatlan
-ellenvetéseket találván, mindenik kérdésnél azt a véleményt
-fogadtam el, amely közvetlenül a legszilárdabb alapon állónak,
-önmagában a leghihetőbbnek tűnt fel, anélkül, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> megállanék
-azoknál az ellenvetéseknél, amelyeket nem tudtam szétoszlatni, de
-amelyekkel az ellenkező rendszerben más, nem kevésbbé erős
-ellenvetések állottak szemben. A dogmatikus hang e kérdésekben csak
-a szájhősökhöz illik; de fontos, hogy meglegyen a magunk véleménye
-és azt az ítéletnek mindazzal az érettségével válasszuk meg, amit
-csak e tárgy megérdemel. Ha ennek dacára tévedésbe esünk, helyes
-igazság szerint nem bűnhődhetünk érte, mivel nem vagyunk benne
-vétkesek. Ez a rendíthetetlen elv szolgál biztosságom alapjául.</p>
-<p>Fárasztó kutatásaim eredménye körülbelül az volt, amit azóta a
-<i>Szavoyai Vikárius hitvallásában</i> följegyeztem, abban a
-munkában, amelyet méltatlanul gyalázott meg és mocskolt bé a
-mostani nemzedék, de amely egykor forradalmat támaszthat az emberek
-közt, ha valaha ott a józanész és a jóhiszeműség fölébred.</p>
-<p>Ez idő óta megnyugodtam azokban az elvekben, amelyeket oly
-hosszú és oly mélyenjáró elmélkedés után fogadtam el s
-magamviselete és hitem változhatatlan szabályaivá állítottam fel
-őket a nélkül, hogy akár azok miatt az ellenvetések miatt,
-amelyeket nem tudtam eloszlatni, akár azok miatt, amelyeket nem
-tudtam előrelátni és amelyek újabban időről-időre megjelentek elmém
-előtt, nyugtalankodnám. Nyugtalanítottak ugyan néha-néha, de
-sohasem rendítettek meg. Mindig ezt mondtam magamban: mindez csupán
-metafizikai csalafintaság és szőrszálhasogatás, amelyek semmi
-súllyal sem bírnak az eszem elfogadta, szívem megerősítette
-alapvető elvek mellett és amelyek mind a belső hozzájárulás
-<span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
-"Page_49">-49-</a></span> pecsétjét viselik magukon a szenvedélyek
-hallgatásakor. Az emberi értelemnek ennyire fölötte álló
-kérdéseknél egy oly ellenvetés, amelyet nem tudok eloszlatni, csak
-nem fogja ezt az egész oly szilárd, oly erősen összefüggő, annyi
-elmélkedéssel és gonddal formált tanrendszert felborítani, amely
-annyira megfelel eszemnek, szívemnek, egész lényemnek és amelyet a
-belső helyeslés is támogat, amely – úgy érzem – az összes
-többiektől hiányzik? Nem, üres okoskodások sohasem fogják azt az
-összhangzást lerombolni, amelyet halhatatlan természetem és e világ
-szerkezete meg a benne uralkodó fizikai rend közt észreveszek. A
-megfelelő erkölcsi rendben, amelynek rendszere kutatásaim
-eredménye, találom azokat a támasztékokat, amelyekre szükségem van,
-hogy életem nyomorúságait elviseljem. Minden más rendszernél
-segédforrás nélkül élnék és remény nélkül halnék meg. A
-legboldogtalanabb teremtmény lennék. Tartsuk hát magunkat ahhoz,
-amely egyedül elegendő arra, hogy a balszerencse és az emberek
-ellenére engem boldoggá tegyen.</p>
-<p>Nem úgy látszik-e, hogy ezt a megfontolást és a belőle vont
-következtetést maga az ég sugallta nekem, hogy engem a reám váró
-sorsra előkészítsen és annak elviselésére fölszereljen? Mivé lettem
-volna s mivé lennék még azokban a rettenetes vergődésekben, amelyek
-reám vártak és abban a hihetetlen helyzetben, amelybe életem
-hátralevő részére jutottam, ha menhely nélkül maradva, ahol
-kérlelhetetlen üldözőimet elkerülhessem, ama gyalázatok kárpótlása
-nélkül, amelyeket e világon velem elszenvedtetnek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> és remény
-nélkül arra, hogy valaha az engem megillető igazságot
-megnyerhessem, teljes mértékben zsákmányául estem volna a
-legborzasztóbb sorsnak, amely halandónak e világon részeül jutott?
-Amig én ártatlanságomban bízva, csak becsülésre és jóakaratra
-számítottam az emberek részéről; amíg nyílt és bizakodó szívem
-szabadon áradt ki barátaival és testvéreivel szemben, az árulók
-csöndben a pokol mélyén kovácsolt hurkokat vetettek reám.
-Meglepetve az összes szerencsétlenségek e legváratlanabbjai és egy
-büszke lélekre nézve legrettenetesebbjei által, a sárba tiporva
-anélkül, hogy valaha sejteném, ki által vagy miért, a gyalázat
-örvényébe taszítva, borzasztó sötétségbe borítva, amelyen keresztül
-csak baljóslatú tárgyakat vettem észre: első meglepetésemben földre
-vágódtam és soha abból a levertségemből, amelybe e váratlan
-szerencsétlenség döntött, magamhoz nem tértem volna, ha előre nem
-kíméltem volna erőimet, hogy esésemből fölemelkedhessem.</p>
-<p>Csak éveken át tartó izgalom után történt, hogy visszanyerve
-végre szellemi erőimet és elkezdve önmagamba visszatérni, éreztem
-ama segélyforrások becsét, amelyeket a balsors napjaira magamnak
-megtakarítottam. Eltökélve magam mindama dolgokra nézve, amelyekről
-érdekemben állt ítélni, láttam, amint életelveimet helyzetemmel
-összehasonlítottam, hogy az emberek esztelen itéleteinek és e rövid
-élet apró-cseprő eseményeinek sokkal több fontosságot
-tulajdonítottam, mint amennyi őket megillette. Miután ez az élet
-csupa megpróbáltatásokból áll, keveset határoz, vajjon ezek a
-megpróbáltatások <span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
-"Page_51">-51-</a></span> ilyen vagy olyanfélék-e, föltéve, hogy a
-rendeltetésük szabta hatás következik belőlük, következéskép minél
-nagyobbak, erősebbek, számosabbak a megpróbáltatások, annál
-kivánatosabb dolog azokat kiállani tudnunk. Még a legerősebb
-fájdalmak is elvesztik erejöket arra nézve, aki látja az azokért
-való nagy és biztos kárpótlást; és e kárpótlás bizonyossága volt a
-legfőbb haszon, amelyet megelőző elmélkedéseimből merítettem.</p>
-<p>Igaz ugyan, hogy a számanélküli meggyalázások és a határtalan
-méltatlanságok közepette, amelyekkel mindenfelől elhalmozva éreztem
-magam, időről-időre a nyugtalanság és kételkedés hullámai
-rendítették meg reményemet és zavarták meg nyugalmamat. Azok a
-hatalmas ellenvetések, amelyeket nem tudtam eloszlatni, nagyobb
-erővel léptek föl ekkor elmém előtt, hogy végképpen leverjenek
-éppen azokban a pillanatokban, amikor végzetem súlya alatt
-legörnyedve, az elcsüggedés küszöbén állottam. Gyakran új
-argumentumok, amelyeket előttem itt-ott hangoztattak, jutottak
-eszembe azoknak támogatására, amelyek már gyötörtek vala. Óh,
-mondám ekkor oly szívbéli elszorulással, amely csaknem megfulással
-fenyegetett, ki fog engem a kétségbeeséstől megóvni, ha sorsom
-borzalmában immár csupán agyrémeket látok ama vigasztalásokban,
-amelyeket eszem szolgáltatott? Ha az, lerombolva ekkép saját
-munkáját, a remény és bizodalom mindama támogatását elrabolja
-tőlem, amelyet a balsors óráiban megőrizett számomra? Micsoda
-támogatást nyújthatnak azok az illuziók, amelyek egyedül engemet
-<span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
-"Page_52">-52-</a></span> kecsegtetnek? Az egész mai nemzedék csak
-tévedéseket és előitéleteket lát azokban az érzelmekben, amelyekkel
-egyedül táplálkozom; az igazságot, a nyilvánvalóságot az enyémmel
-ellentétes rendszerben találja; sőt úgy tetszik, nem képes elhinni,
-hogy jóhiszeműleg elfogadom azt s magam is, midőn minden
-akaratommal átadom magam neki, legyőzhetetlen nehézségeket találok
-benne, amelyeket képtelen vagyok eloszlatni, de amelyek nem
-akadályoznak meg, hogy mindvégig kitartsak mellette. Hát egyedül
-vagyok bölcs, egyedül felvilágosult a halandók közt? Elegendő-e az,
-hogy a dolgok megfelelnek nekem annak elhivésére, hogy azok
-ilyenek? Viseltethetem-e felvilágosult bizalommal oly látszólagos
-dolgok iránt, amelyekben a többi emberek véleménye szerint semmi
-valóság sem rejlik és amelyek önmagam előtt is illuzóriusoknak
-tűnnének föl, ha szívem nem támogatná eszemet? Nem többet ért
-volna-e, ha üldözőim ellen elegendő fegyverekkel szállok vala síkra
-és elfogadom az ő életelveiket, minthogy életelveim agyrémei
-mellett maradok, zsákmányául az ő támadásaiknak, mitsem művelve
-arra, hogy őket visszaverjem? Én bölcsnek hiszem magam és csak
-rászedett bolond vagyok, áldozata és martirja egy hiábavaló
-tévedésnek.</p>
-<p>Hányszor állottam a kételkedés és bizonytalanság e pillanataiban
-azon a ponton, hogy átengedjem magamat a kétségbeesésnek. Ha valaha
-egy teljes hónapot töltöttem volna ebben az állapotban, életemnek
-és magamnak is vége lett volna. De ezek a válságok, habár régebben
-eléggé gyakoriak, mindig rövidek voltak és most, amidőn
-<span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span> még nem bírtam tőlük teljesen
-megszabadulni, oly ritkák és gyors lefolyásúak, hogy még annyi erő
-sincs bennök, hogy nyugalmamat megzavarják. Könnyed nyugtalanságok
-ezek, amelyek nem izgatják többé lelkemet, mint a hogy a folyóvízbe
-lehulló pehely nem zavarhatja meg a víz folyását. Éreztem, hogy
-ugyanazokat a pontokat, amelyek felől előbb megállapodásra
-jutottam, újra megfontolás tárgyává tenni annyi volna, mint
-magamban új világosságot vagy jobban kiformált ítéletet vagy az
-igazság iránt több buzgalmat föltételezni, mint amennyivel
-kutatásaim alkalmával rendelkeztem, és miután ez esetek egyike sem
-állott fenn, sem nem állhatott fenn számomra, semmi józan okkal sem
-becsülhettem többre oly véleményeket, amelyek a kétségbeesés
-levertségében csak azért kisértettek, hogy növeljék nyomorúságomat
-azokkal a véleményekkel szemben, amelyeket életkorom
-erőteljességében, elmém teljes érettségében, a legmélyebben járó
-vizsgálódás után és oly időpontban fogadtam el, a midőn életem
-nyugalma nem hagyott fenn számomra egyéb uralkodó érdeket az
-igazság megismerésénél. Ma, midőn szivemet gyötrelem szorongatja,
-lelkem roskadozik a kellemetlenségektől, képzeletem riadozik, fejem
-megzavarodik az engem körülvevő szörnyű rejtélyektől, ma, midőn
-minden képességem az öregségtől és aggodalmaktól elgyöngülve
-elvesztette minden rugóját, vajjon megfosszam-e készakarva magamat
-mindama segélyforrásoktól, amelyeket magam számára félretettem, és
-több bizalmat helyezzek hanyatló eszembe, hogy igazságtalanul
-szerencsétlenné tegyem magamat, mint teljes és erős elmémbe, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span> kárpótoljam magamat ama bajokért,
-amelyeket érdemetlenül szenvedek? Nem, sem bölcsebb, sem jobban
-értesült, sem jobbhiszemű nem vagyok, mint a mikor e nagy
-kérdésekben elhatároztam magamat; jól ismertem én akkor azokat a
-nehézségeket, amelyek ma zavarólag hatnak reám; azok nem állták
-utamat és ha talán újabbak lépnek föl előttem, amelyek még akkor
-nem jutottak eszembe, ezek egy körmönfont metafizika szofizmái,
-amelyek nem ingathatják meg a minden időktől, minden bölcsektől
-elfogadott, az összes nemzetektől elismert és kitörölhetetlen
-betűkkel az emberi szívbe vésett örök igazságokat. Tudtam, mikor
-ezekről a tárgyakról elmélkedtem, hogy az érzékektől körülhatárolt
-emberi értelem nem képes ezeket egész kiterjedésükben átkarolni.
-Ahhoz tartottam hát magamat, ami a kezem ügyébe esett, anélkül,
-hogy olyasmibe bocsátkoznám, ami azt fölülmúlta. Ez az álláspont
-észszerű volt, már magamévá tettem azt hajdan s szívem és eszem
-hozzájárulásával ahhoz tartottam magamat. Mi alapon mondanék le
-róla ma, amikor annyi hatalmas indítóok hozzákapcsolva tart?
-Micsoda veszedelmet látok nyomában feltámadni? Micsoda haszonnal
-járna, ha felhagynék vele? Ha üldözőim tanítását elfogadnám, vajjon
-erkölcsi felfogásukat is magamévá tenném-e? Ezt a gyökérnélküli és
-gyümölcstelen morált, amelyet pompázólag tárnak könyveikben vagy
-valami nagyhangú cselekedetben a világ elé, de abból soha semmi
-szivökbe és eszökbe nem hatol be; vagy pedig azt a másik titkos és
-kegyetlen morált, az összes beavatottak belső tanát, amelyhez a
-másik csak álarcúl szolgál, amelyet egyedül követnek
-magokviseletében és amelyet <span class="pagenum"><a name="Page_55"
-id="Page_55">-55-</a></span> oly ügyesen gyakoroltak velem szemben?
-Ez a tisztán támadó jellegű morál nem szolgál a védelemre és csak
-ostromlásra való. Mirevaló lenne az nekem abban az állapotban,
-amelybe juttattak? Egyedül ártatlanságom tart fenn a
-szerencsétlenségekben és mennyivel szerencsétlenebbé tenném még
-magamat, ha elvéve magamtól ezt az egyetlen, de hatalmas
-segédeszközt, a gonoszságot állítanám helyébe? Vajjon
-utólérhetném-e őket az ártás művészetében, s mégha sikert aratnék
-is benne, melyik bajom terhét enyhítené az, amit nekik okozhatnék?
-Elveszíteném a saját becsülésemet és semmit sem nyernék
-helyébe.</p>
-<p>Ekkép okoskodván magamban, oda jutottam, hogy nem engedem többé
-magamat furfangos érvek, megoldhatatlan ellenvetések és
-látókörömön, sőt talán az emberi elme látókörén túleső nehézségek
-által megrendíteni. Elmém azon a nagyon szilárd talapzaton maradva,
-amelyet neki vethettem, olyan jól hozzászokott ahhoz, hogy itt
-lelkiismeretem védelme alatt megnyugodjék, hogy semmi régi vagy új
-idegen tan sem bírja azt többé felizgatni, sem egy pillanatra
-nyugalmamat megzavarni. Elmebeli tespedésbe és kimerülésbe
-sülyedve, mindent, még azokat az okoskodásokat is elfelejtettem,
-amelyekre hitemet és életelveimet alapítottam; de soha sem fogom
-elfelejteni azokat a következtetéseket, amelyeket belőle
-lelkiismeretem és eszem helyeslésével vontam és ezentúl azokhoz
-fogom tartani magamat. Hadd jöjjenek az összes bölcsészek és
-akadékoskodjanak benne: hiába vesztegetik el idejöket és
-fáradságukat. Életem hátralevő részében ahhoz az elhatározáshoz
-tartom magamat, amelyre akkor jutottam, amikor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> inkább
-abban a helyzetben voltam, hogy jól választhassak.</p>
-<p>Megnyugodva ezekben a megállapodásokban, az önmegelégedéssel
-együtt azt a reménységet és vigasztalást is megtaláltam bennök,
-amelyre helyzetemben szükségem van. Nem lehetséges, hogy ez az oly
-tökéletes, oly állandó, magában véve oly szomorú magány, az egész
-mai nemzedéknek egyre érezhető és egyre munkás rosszindulata, s
-azok a méltatlanságok, amelyekkel ez szakadatlanúl elhalmoz,
-olykor-olykor el ne csüggesszenek; a megrendült reménység, a leverő
-kétségek időről-időre visszatérnek, hogy lelkemet megzavarják és
-szomorúsággal töltsék el. Ilyenkor képtelen lévén azokra az
-elmeműveletekre, amelyek megnyugtatásomhoz kellenek, szükségem van
-arra, hogy régi elhatározásaimat eszembe juttassam, a gondok, a
-figyelem, a szívbeli őszinteség, amelyeket ezek hozatalánál
-kifejtettem, ekkor újra visszatérnek emlékezetembe és visszaadják
-egész bizalmamat. Ekkép minden új eszmét visszautasítok, mint oly
-gyászos tévedéseket, amelyek csak hamis látszatot tárnak elém és
-csak arravalók, hogy nyugalmamat megzavarják.</p>
-<p>Így régi ismeretségeim szűk körére korlátozva, nem vagyok oly
-szerencsés, mint Solon, hogy mindennap oktathassam magamat,
-miközben megöregszem, sőt meg kell óvnom magamat attól a
-veszedelmes kevélységtől, hogy olyasmit akarjak megtanúlni, amit
-ezentúl képtelen vagyok jól tudni. De ha csak kevés új szerzeményt
-remélhetek a hasznos felvilágosítások terén, nagyon jelentősekre
-tehetek szert az állapotomban szükséges erények tekintetében. Itt
-ideje lesz gazdagítani és <span class="pagenum"><a name="Page_57"
-id="Page_57">-57-</a></span> ékesíteni lelkemet egy oly
-tapasztalattal, amelyet magával vihessen, amikor ettől a testtől,
-amely azt elhomályosítja és elvakítja, megszabadúlva és fátyol
-nélkül szemlélve az igazságot, mindezeknek az ismereteknek,
-amelyekre a mi áltudósaink oly hiúak, észre fogja venni a
-nyomorúságát. Keseregni fog ama pillanatok miatt, amelyeket e földi
-életében elvesztegetett, amikor meg akarta őket szerezni. De a
-türelem, a szelidség, a megnyugvás, a feddhetetlenség, a
-részrehajlatlan igazságosság oly javak, amelyeket magunkkal
-hordozunk és amelyekkel szüntelenül gazdagabbakká válhatunk a
-nélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy akár a halál révén
-elveszítjük azok értékét. Ennek az egyetlen és hasznos tanulmánynak
-szentelem öregkorom hátralevő napjait. Boldog leszek, ha önmagam
-uralmában előhaladva, megtanulok nem jobban, mert ez nem
-lehetséges, hanem erényesebben, semmint beléptem, eltávozni az
-életből.</p>
-<h2>Negyedik séta.</h2>
-<p>Ama csekélyszámú könyvek között, amelyeket még néha olvasgatok,
-Plutarchos az, aki a legjobban leköt és a legtöbb okulást nyújt. Ez
-volt gyermekkorom első, s ez lesz aggkorom utolsó olvasmánya; ez
-úgyszólván az egyedüli író, akit sohasem olvastam anélkül, hogy
-valami tanulságot ne merítettem volna belőle. Tegnapelőtt erkölcsi
-dolgozatai közt ezt az értekezést olvastam: <i>Hogyan meríthetünk
-hasznot ellenségeinkből?</i> Ugyanazon a napon nehány füzetet
-rendezgetve, amelyeket szerzőik küldtek meg nekem, R***-abbé
-<span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
-"Page_58">-58-</a></span> újságjának egyik példányára bukkantam,
-amelynek címlapjára e szavakat írta: <i>Vitam vero impendenti</i>,
-R***. Sokkal jobban ismerve ez urak eszejárását, semhogy ez az eset
-tévedésbe ejtsen, megértettem, hogy az udvariasság ezen külszíne
-alatt egy kegyetlen ellenigazságot szándékozott szemembe vágni; de
-mire alapítja azt? mire való ez a maró gúny? micsoda okot
-szolgáltathattam reá? Hogy a jó Plutarchos tanításait hasznomra
-fordítsam, elhatároztam, hogy a másnapi sétát arra fordítom, hogy
-megvizsgálom magamat a hazugság tekintetében, s midőn arra
-elindultam, jól meg voltam erősődve abban a már korábban kialakult
-véleményemben, hogy a delphi-i templom <i>Ismerd meg önmagadat</i>
-felirata nem olyan könnyen megvalósítható életszabály, mint a hogy
-<i>Vallomásaim</i>-ban hittem volt.</p>
-<p>Másnap, midőn útra keltem, hogy ezt az elhatározásomat
-végrehajtsam, az első gondolat, amely eszembe ötlött, midőn elmémet
-összeszedni kezdtem, egy szörnyű hazugság volt, amelyet zsenge
-ifjúkoromban elkövettem, amelynek emléke egész életemet megzavarta
-s még aggkoromban is megszomorítja annyi más módon megsebzett
-szívemet. Ez a hazugság, amely önmagában is nagy vétek volt,
-okvetlenül még nagyobbá lett következményei által, amelyeket ugyan
-én sohasem ismertem, de amelyeket a lelkiismeretfurdalás a lehető
-legkegyetlenebbeknek tüntetett föl előttem. Azonban ha csupán azt a
-kedélyállapotot vizsgálom, amelyben annak elkövetésekor voltam, ez
-a hazugság csupán az álszemérem gyümölcse volt, s távol attól, hogy
-annak a személynek való ártási szándékból fakadt volna, aki annak
-áldozata lőn, az <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
-"Page_59">-59-</a></span> Ég színe előtt megesküdhetem, hogy
-mindjárt abban a pillanatban, amint ez a legyőzhetetlen szégyen azt
-belőlem kisajtolta, egész véremet örömmel adtam volna érte, hogy
-annak hatását egyedül önmagamra hárítsam. Valami delirium vett erőt
-rajtam, amelyet csak úgy tudok megmagyarázni, ha azt mondom, mint a
-hogy érezni vélem, hogy abban a pillanatban félénk természetem
-szívem minden kivánságát leigázta.</p>
-<p>E szerencsétlen cselekedet emléke s azok a kiírthatatlan
-bánkódások, amelyeket az lelkemben hátrahagyott, a hazugság iránt
-oly borzalmat keltettek bennem, amely okvetlenül biztosította
-szívemet életem hátralevő részére nézve e bűnnel szemben. Midőn
-fölvettem jelszavamat, éreztem: arra vagyok hivatva, hogy azt
-kiérdemeljem s nem kételkedtem, hogy arra érdemes ne volnék, midőn
-R*** abbé megjegyzésére komolyabban elkezdtem magamat
-vizsgálni.</p>
-<p>Ekkor, nagyobb gonddal rostálgatván tetteimet, nagy
-meglepetésemre számos, kitalálásomból eredő dologra bukkantam,
-amelyeket – emlékeztem – ugyanakkor igazak gyanánt adtam elő,
-amikor, magamban az igazság iránti szeretetemmel büszkélkedve,
-ennek feláldoztam biztonságomat, érdekeimet, személyemet, oly
-részrehajlatlansággal, amelynek semmi más példáját sem ismerem az
-emberek közt.</p>
-<p>De a dologban az lepett meg a legjobban, hogy midőn ezekre a
-koholt dolgokra visszaemlékeztem, semmi igaz megbánást sem éreztem
-miattok. Én, akinek a hamisság iránti borzalmát szivemben semmi sem
-képes ellensúlyozni, én, aki szembe néznék a büntetésekkel, ha egy
-hazugsággal ki <span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span> lehetne őket kerülni, micsoda különös
-következetlenség révén hazudtam ekként vidám szívvel szükség
-nélkül, haszon nélkül, és micsoda megfoghatatlan ellenmondás révén
-nem éreztem miatta a legcsekélyebb bánkódást sem, én, akit egy
-hazugságnak lelkiismeretfurdalása ötven éven át nem szűnt meg
-szorongatni? Sohasem rögzöttem meg hibáimban, az erkölcsi érzék
-mindig helyesen vezetett, lelkiismeretem megőrizte első
-tisztaságát, s mégha meghajolva érdekeim előtt, megváltozott volna
-is, hogyan van az, hogy, bár egész egyeneslelkűségét megőrzi
-azoknál az eseteknél, amelyeknél a szenvedélyeitől ösztönzött ember
-legalább mentegetheti magát gyöngesége miatt, ezt csupán ama
-közömbös dolgoknál veszíti el, amelyeknél a bűnnek semmi mentsége
-sincsen? Láttam, hogy eme probléma megoldásától függ annak az
-ítéletnek helyessége, amelyet e pontra nézve magam fölött
-kimondandó leszek s miután alaposan szemügyre vettem, a következő
-módon sikerült azt magamnak megmagyaráznom.</p>
-<p>Emlékszem, egy bölcseleti műben azt olvastam, hogy hazudni
-annyi, mint eltitkolni oly igazságot, amelyet kinyilvánítani
-tartozunk. E meghatározásból nyilván következik, hogy elhallgatni
-egy igazságot, amelyet nem tartozunk megmondani, nem hazugság; de
-vajjon az, aki nem elégedve meg az efféle esetben azzal, hogy nem
-mondja meg az igazságot, az ellenkezőjét állítja, hazudik vagy nem
-hazudik-e olyankor? A meghatározás szerint nem lehet azt mondani,
-hogy hazudik. Mert ha hamis pénzt ad egy oly embernek, akinek
-semmivel sem tartozik, kétségkívül megcsalja ezt az embert, de nem
-lopja meg őt. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span></p>
-<p>Itt két kérdést megvizsgálása vár reánk, amelyek mindenike
-nagyon fontos. Az első az: mikor és hogyan tartozunk más iránt az
-igazsággal? mivel nem tartozunk vele mindig. A második az: vannak-e
-oly esetek, amelyeknél ártatlanúl csalni lehet? Ez a második
-kérdés, jól tudom, nagyon el van már döntve, tagadólag azokban a
-könyvekben, amelyekben a legridegebb erkölcsi álláspont semmibe sem
-kerül az írónak, állítólag pedig a nagyvilági társaságban, ahol a
-könyvek erkölcstana a gyakorlatban megvalósíthatatlan
-fecsegés-számba megy. Hagyjuk hát ezeket az egymásnak ellenmondó
-tekintélyeket s igyekezzünk a saját alapelveim révén eldönteni
-számomra e kérdéseket.</p>
-<p>Az általános és elvont igazság a legbecsesebb az összes javak
-közt. Nélküle az ember vak; az az ész szeme. Az ember általa
-tanulja meg, hogy magát hogy s mint viselje, hogy az legyen, a
-minek lennie kell, hogy azt tegye, amit tennie kell, hogy valódi
-célja felé törekedjék. A különös és egyéni igazság nem mindig jó
-dolog, hanem némelykor baj, igen sokszor közömbös dolog. Azok a
-dolgok, amelyeket érdekében áll az embernek tudni s amelyek
-ismerete szükséges az ő boldogságához, talán nem nagy számmal
-találhatók, de bármilyen számban forduljanak is elő, azok oly
-javak, amelyek az övéi, amelyeket joga van mindenütt, ahol őket
-találja, követelni, s a melyektől nem lehet őt a nélkül
-megfosztani, hogy a legigazságtalanabb lopást ne követnők el, mivel
-az ama mindenkivel közös javak közé tartozik, amelyeknek közlése
-nem fosztja meg attól azt, aki azt adja.</p>
-<p>Ami azokat az igazságokat illeti, amelyek semmiféle hasznot sem
-hajtanak sem az oktatásban, <span class="pagenum"><a name="Page_62"
-id="Page_62">-62-</a></span> sem a gyakorlati életben, hogyan
-lehetnének azok köteles javak, holott még nem is javak, s holott a
-tulajdon csak a hasznosságon alapul, ahol pedig semmi haszon sem
-lehetséges, tulajdon sem lehet? Követelhetünk egy – habár
-terméketlen – területet, mivel legalább lakhatunk e darab földön;
-de hogy egy henye, minden tekintetben közömbös és bárkire nézve
-semmi következménnyel nem bíró tény igaz-e vagy hamis, ez senkit
-nem érdekel. Az erkölcsi világrendben semmi sem haszontalan,
-épenúgy a fizikai világrendben sem. Semmivel sem tartozunk oly
-dologiránt, amely semmire sem való; hogy valamivel tartozzunk,
-szükséges, hogy az hasznos legyen vagy lehessen. Így hát a kötelező
-igazság az, amely érdekli az igazságosságot, s
-megszentségtelenítjük az igazság szent nevét, ha azt oly hiábavaló
-dolgokra alkalmazzuk, amelyek létezése mindenkire nézve közömbös s
-amelyek ismerete minden tekintetben haszonnélkül való. A
-mindenféle, lehetségesnek képzelt, haszontól megfosztott igazság e
-szerint nem lehet kötelező dolog, s következéskép az, aki azt
-elhallgatja vagy elpalástolja, nem hazudik.</p>
-<p>De vajjon vannak-e ily tökéletesen meddő igazságok, a melyek
-mindenre minden tekintetben haszonnélkül valók, ez a másik
-megvitatandó pont, amelyre rögtön visszatérek. Most térjünk át a
-második kérdésre.</p>
-<p>Nem mondani meg az igazat és nem-igazat mondani: ez két nagyon
-különböző dolog, de amelyekből mindamellett ugyanaz az eredmény
-származhatik, mert ez az eredmény bizonyára mindannyiszor ugyanaz,
-amikor ez az eredmény semmi. Mindenütt, ahol az igazság közömbös,
-az ellenkező tévedés <span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
-"Page_63">-63-</a></span> szintén közömbös, amiből következik, hogy
-ily esetben az, aki csal, midőn az igazsággal ellenkezőt állít, nem
-igaztalanabb annál, aki úgy csal, hogy nem mondja meg azt; mert a
-hiábavaló igazságok tekintetében a tévedés semmivel sem rosszabb a
-tudatlanságnál. Vajjon fehérnek vagy pirosnak hiszem-e a tenger
-fenekén levő homokot, ez nem fontosabb annál, mintha nem tudom,
-mily szinű az. Hogyan lehetnénk igazságtalanok, ha senkinek sem
-ártunk, mikor az igazságtalanság csak a másnak okozott
-jogtalanságban áll?</p>
-<p>De ezek az ekként sommásan eldöntött kérdések még semmi biztos
-alkalmazást sem nyújthatnak nekem a gyakorlatra nézve, sok oly
-előzetes felvilágosítás nélkül, amelyekre szükségem van, hogy
-pontosan keresztülvihessük ezt az alkalmazást minden előfordulható
-esetben. Mert ha az igazság kimondásának kötelezettsége csak annak
-hasznosságán alapul, hogyan válhatok e hasznosság bírájává? Igen
-gyakran az egyik ember előnye a másik kárát jelenti, a magánérdek
-csaknem mindig ellentétben áll a közérdekkel. Hogyan viselkedjünk
-ilyen esetekben? Föl kell-e a távollevő hasznát amaz egyén
-hasznáért áldoznunk, akivel beszélünk? El kell-e hallgatni vagy
-megmondani az oly igazságot, amely midőn használ az egyiknek, árt a
-másiknak? Vajjon mindazt, amit tartozunk megmondani, egyedül a
-közjó vagy az osztó igazság mértéke szerint kell-e mérlegelnünk, és
-bizonyos vagyok-e felőle, hogy eléggé ismerem a dolog összes
-vonatkozásait arra, hogy a rendelkezésemre álló felvilágosításokat
-csak a méltányosság szabályai szerint osszam szét? Mi több,
-megvizsgálván azt, amivel mások iránt tartozom, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> eléggé
-megvizsgáltam-e azt, amivel önmagamnak tartozom, azt, amivel
-magában véve az igazság iránt tartozom? Ha semmi jogtalanságot sem
-cselekszem mással, midőn őt megcsalom, következik-e ebből, hogy
-önmagam iránt sem cselekszem semmit, s elégséges-e az, ha sohasem
-vagyok igazságtalan, arra, hogy mindig ártatlan legyek?</p>
-<p>Mennyi zavaró vitatkozás, amelyekből könnyű lenne kivonni
-magunkat, ezt mondva: Legyünk mindig igazak, még ha mindazt, ami
-belőle következhetik, kockáztatjuk is. Maga az igazságosság a
-dolgok igazságában rejlik; a hazugság mindig igazságtalanság, a
-tévedés mindig csalárdság, ha azt adjuk ki a megteendő vagy
-elhivendő dolog szabályául, ami nem az. S bármi következmény
-származzék is az igazságból, mindig bűntelenek vagyunk, amikor azt
-mondottuk, mivel semmit sem toldottunk bele a magunkéból.</p>
-<p>De ezzel kettévágtuk a kérdést anélkül, hogy megoldottuk volna.
-Nem annak eldöntéséről volt szó, vajjon jó-e mindig megmondani az
-igazságot, hanem arról, vajjon mindig egyaránt kötelezve vagyunk-e
-arra? és a megvizsgáltam meghatározás alapján föltéve azt, hogy
-nem: megkülölönböztetni azokat az eseteket, amelyeknél az igazság
-kimondása szigorúan kötelező azoktól, ahol azt igazságtalanság
-nélkül el lehet hallgatni és hazugság nélkül elleplezni, mert úgy
-találtam, hogy ilyen esetek valóban vannak. Arról van tehát szó,
-hogy csalhatatlan szabályt keressünk azok bizonyos fölismerésére és
-pontos meghatározására.</p>
-<p>De honnan merítsem ezt a szabályt és csalatkozhatatlanságának
-bizonyítékát?… Az összes, ehhez hasonló nehézségű erkölcsi
-szabályoknál <span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span> mindig jól találtam magamat, ha inkább
-lelkiismeretem parancsa, mint eszem világossága folyton oldottam
-meg őket. Az erkölcsi érzék sohasem csalt meg, az eddig oly tisztán
-fentartotta magát szívemben, hogy nyugodtan bizakodhatom reá, s ha
-szenvedélyeim némelykor elhallgattatják is azt magamviseletében,
-emlékezéseimben újra hatalomra emelkedik felettök. Ezekben szinte
-ugyanoly szigorúsággal ítélem meg önmagamat, mint a hogy e földi
-élet elmúltával a legfőbb bíró meg fog ítélni.</p>
-<p>Ha az emberek beszédjeiről ama hatások alapján mondunk ítéletet,
-amelyet azok előidéznek, gyakran rosszúl értékeljük őket.
-Azonkívül, hogy ezek a hatások nem mindig érezhetők és könnyen
-felismerhetők, végtelenül változnak, mint a körülmények, amelyek
-közt e beszédek elhangzottak. Egyedül a beszélőnek szándéka határoz
-azok értéke fölött és állapítja meg azok rosszaságának vagy
-jóságának fokát. Valótlanságot mondani csak annyiban hazugság,
-amennyiben a csalási szándék fenforgott, sőt a csalási szándék sem
-mindig kapcsolatos az ártási szándékkal, hanem néha egészen
-ellenkező célt követ. De egy hazugság azért még nem ártatlan, ha
-nem szándékoztunk vele kifejezetten ártani; ehhez még az a
-bizonyosság is szükséges, hogy az a tévedés, amelybe azokat ejtjük,
-akikkel beszélünk, ne árthasson nekik, sem senkinek semmi módon. E
-bizonyosság megszerzése ritka és nehéz dolog, éppen ezért nehéz és
-ritka dolog, hogy egy hazugság teljesen ártatlan legyen. Saját
-előnyünkért hazudni álnokság, másnak előnyére hazudni csalás,
-ártási célból hazudni rágalom, – ez a hazugság leggonoszabb
-fajtája. <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
-"Page_66">-66-</a></span> Magunk vagy a más haszna vagy kára nélkül
-hazudni annyi, mint nem hazudni; ez nem hazugság, hanem csak
-költés.</p>
-<p>Azokat a költött dolgokat (fictiókat), amelyek erkölcsi kérdést
-tárgyalnak, példázatoknak vagy oktató meséknek nevezik s mivel
-nincs vagy nem lehet egyéb tárgyuk, mint hogy hasznos igazságokat
-érzéki és kellemes alakba burkoljanak, ily esetekben nem nagy súlyt
-helyezünk arra, hogy elrejtsük a ténybeli hazugságot, amely csak az
-igazság köntöse és az, aki egy mesét mese gyanánt beszél el,
-semmiképen sem hazudik.</p>
-<p>Vannak más, tisztán henye költött dolgok, a minő az elbeszélések
-és regények nagy része, amelyek célja tisztán a mulattatás,
-anélkül, hogy bármi igazi oktatást foglalnának magokba. Ezek minden
-erkölcsi tekintélytől megfosztva, csak a kitaláló szándékától
-nyerik értéköket s ha ez erősítgetve valóságos igazságok gyanánt
-adja őket elő, akkor nem lehet tagadni, hogy azok igazi hazugságok.
-S mégis ki érzett valaha nagy lelki furdalást az efféle hazugságok
-miatt s ki tett érettök komoly szemrehányást szerzőiknek? Ha pl.
-van valami erkölcsi magva a <i>Cnidosi templom</i>nak, ezt a magvat
-nagyon elhomályosítják és megrontják a gyönyört lehellő részletek
-és a buja képek. Mit tett a szerző, hogy ezt a szerénység mázával
-vonja be? Úgy tünteti föl, hogy műve egy görög kézirat fordítása s
-e kézirat fölfedezésének történetét nagyon ügyesen úgy adja elő,
-hogy olvasóit elbeszélésének igaz voltáról meggyőzze. Ha ez nem
-nagyon kézzelfogható hazugság, mondják hát meg nekem, hogy mit
-nevezünk hazugságnak? S mégis kinek jutott eszébe, hogy a szerzőnek
-bűnül rójja fel ezt <span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
-"Page_67">-67-</a></span> a hazugságot s vele úgy bánjon ezért,
-mint egy csalóval?</p>
-<p>Hasztalan fogják azt mondani, hogy ez csak tréfa, hogy a szerző,
-bár állította, senkivel sem akarta azt elhitetni s tényleg nem is
-hitette el senkivel és hogy a közönség egy pillanatig sem
-kételkedett, hogy őmaga az állítólagos görög mű szerzője, amelynek
-fordítója gyanánt adta ki magát. Erre azt felelem, hogy az efféle
-tréfa minden erkölcsi mag nélkül csak igen ostoba gyerekség lett
-volna, hogy egy hazug azért nem kevésbbé hazudik, ha senki sem is
-ad neki hitelt, hogy a művelt közönségtől meg kell különböztetni az
-egyszerű és hiszékeny olvasók tömegét, amelyet a kéziratnak egy
-komoly író által a jóhiszeműség szinezetével elbeszélt története
-valósággal elámított s amely minden félelem nélkül itta meg egy
-antik formájú kehelyből a mérget, amelytől – ha azt modern edényben
-nyújtották volna neki – legalább is óvakodott volna.</p>
-<p>Akár megvannak ezek a megkülönböztetések a könyvekben, akár
-nincsenek, azok minden önmagával szemben őszinte ember szivében
-végbemennek, aki semmi olyast sem akar magának megengedni, amit
-lelkiismerete a szemére hányhatna. Mert ha a saját előnyünkre
-kockáztatunk meg egy hamis állítást, az époly hazugság, mintha azt
-a más kárára állítanók, habár a hazugság kevésbbé vétkes. Ha
-olyannak juttatunk előnyt, akit az nem illet meg, megzavarjuk az
-igazságosság rendjét, ha hamisan önmagunknak vagy másnak
-tulajdonítunk oly cselekedetet, amelyből dicséret vagy gyalázat,
-vád vagy igazolás származhatik, igazságtalan dolgot cselekszünk;
-úgyde mindaz, ami <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span> – ellentétben állván az igazsággal, –
-bármi módon sérti az igazságosságot, hazugság. Ime a pontos határ;
-de mindaz, ami, bár ellentétben áll az igazsággal, semmi módon sem
-érinti az igazságosságot, csupán fictió és megvallom, hogy aki egy
-puszta fictióért, mint hazugságért, szemrehányást tesz önmagának,
-érzékenyebb lelkiismeretű, mint én.</p>
-<p>Amit túlbuzgóságból származó hazugságnak neveznek, azok igazi
-hazugságok, mivel akár a más, akár a magunk előnyére elámítani
-valakit nem kevésbbé igazságtalan dolog, mint a magunk vagy más
-kárára elámítani. Aki az igazság ellenére dicsér vagy gyaláz,
-hazudik, mihelyt valóságos személyről van szó. Ha azonban egy
-képzeleti lényről van szó, arról tetszése szerint mindent mondhat
-anélkül, hogy hazudnék, ha csak oly tények erkölcsösségéről nem
-mond, és pedig hamisan, ítéletet, amelyeket maga talált ki, mert
-ekkor, ha nem hazudik is a tényt illetőleg, hazudik az erkölcsi
-igazság ellen, amely pedig a tények igazságánál százszor
-tiszteletreméltóbb.</p>
-<p>Láttam azokat az embereket, akiket a nagyvilágban igaz
-embereknek hívnak. Összes igazságszeretetük abban merül ki, hogy
-henye társalgás közben híven idézik a helyet, az időt, a
-személyeket, hogy semmi fictiót sem engednek meg maguknak, semmi
-mellékes körülményt sem költenek, semmit sem túloznak. Mindabban,
-ami nem érinti érdeköket, elbeszélésök a legtörhetetlenebb hűséget
-mutatja. De ha oly ügy tárgyalása kerül szőnyegre, amely őket
-illeti, oly tény elbeszélése, amely közelről érinti őket: minden
-színt felhasználnak, hogy a dolgot oly világításban mutassák be,
-amely <span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
-"Page_69">-69-</a></span> reájok nézve a legelőnyösebb, és ha a
-hazugság használ nekik, ha tartózkodnak is attól, hogy azt magok
-kimondják, ügyesen elősegítik azt és úgy intézik a dolgot, hogy az
-ember a magáévá teszi azt anélkül, hogy nekik felróhatná. Így
-kívánja az okosság: jó éjszakát igazságszeretet!</p>
-<p>Az az ember, akit <i>igaz</i>nak nevezek, egészen ellenkezőleg
-jár el. A tökéletesen közömbös dolgokben az igazság, amelyet akkor
-amaz oly erős tiszteletben tart, nagyon kevéssé bántja őt s nem
-igen fog lelkiismeretfurdalást érezni, hogy egy társaságot oly
-költött dolgokkal mulattasson, amelyekből semmi igazságtalan
-megítélés sem származik, sem valamely élő, sem valamely megholt
-személy javára vagy kárára. De minden beszéd, amelyből haszon vagy
-kár, becsülés vagy lenézés háramlik valakire, dicséret vagy
-gyalázat az igazságosságra és az igazságra, oly hazugság, amely
-soha sem fog hozzáférkőzni sem a szívéhez, sem a szájához, sem a
-tollához. Ő szilárdan <i>igaz</i>, még a saját érdeke ellenére is,
-habár kevéssé dicsekszik vele henye beszélgetés közben! <i>Igaz</i>
-abban, hogy senkit sem igyekszik megcsalni, hogy époly hűséges az
-igazsághoz, amely őt vádolja, mint ahhoz, amely neki tisztességet
-szerez, és hogy sohasem ámít a saját előnyére, vagy azért, hogy
-ellenségének ártson. Az én <i>igaz</i> emberem és a másik között
-tehát az a különbség forog fenn, hogy a nagyvilág igaz embere
-nagyon szigorúan ragaszkodik minden igazsághoz, amely semmibe sem
-kerül neki, de egy csöppet sem azon túl, míg az én emberem sohasem
-szolgálja azt oly hűségesen, mint amikor föl kell magát áldoznia
-érette.</p>
-<p>De azt mondhatná valaki: hogyan egyeztessük <span class=
-"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> össze ezt
-a lanyhaságot az igazságnak azzal a lángoló szeretetével, amellyel
-őt magasztalom? Hisz’ ez a szeretet hamis, mivel annyi kivételt
-elbír! Nem, az tiszta és igaz: de csak kisugárzása az igazságosság
-szeretetének és sohasem akar hamis lenni, habár sokszor csak a
-képzeletben él. Igazságosság és igazság az ő elméjében két
-rokonjelentésű szó, amelyeket közömbösen fölcserél egymással. A
-szent igazság, amelyet szíve imád, nem közömbös tényekben és
-hiábavaló nevekben áll, hanem abban, hogy hiven megadja mindenkinek
-azt, ami őt – oly dolgokban, amelyek igazán az övéi – megilleti, a
-jó vagy rossz dolgok beszámításában, a tiszteleti vagy gyalázási, a
-dicséreti vagy rosszalási jutalékokban. Ő nem álnok sem más iránt,
-mivel méltányossága megakadályozza őt ebben és mivel senkinek sem
-akar igazságtalanul ártani, sem önmaga iránt, mivel lelkiismerete
-megakadályozza ebben és mivel nem tudná magának tulajdonítani azt,
-ami nem az övé. Kivált a saját becsületére féltékeny; ez oly kincs,
-amelyet a legkevésbbé tud nélkülözni és valódi veszteség gyanánt
-érezné, ha a mások becsülését e kincse rovására szerezné meg.
-Hébe-hóba fog tehát közömbös dolgokban minden lelkiismeretfurdalás
-és minden hazugsági szándék nélkül füllenteni, de sohasem a mások
-vagy a maga kárára vagy hasznára. Mindabban, ami a történeti
-igazsággal összefügg, mindabban, ami az emberek magaviseletére, az
-igazságosságra, a társas hajlamra, a hasznos ismeretekre
-vonatkozik, mind magát, mind másokat, amennyire csak tőle függ,
-biztosítani fogja a tévedéstől. Mindaz a hazugság, ami ezen kívül
-esik, szerinte nem az. Ha a <i>Cnidosi Templom</i> hasznos
-<span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span> munka, a görög kézirat története csak egy
-nagyon ártatlan fictió, ellenben nagyon büntetésreméltó hazugság,
-ha a munka veszedelmes.</p>
-<p>Ezek voltak lelkiismereti szabályaim a hazugságra és az
-igazságra vonatkozólag. Szivem gépiesen követte ezeket a
-szabályokat, mielőtt eszem magáévá tette volna, s erkölcsi érzékem
-egyedül alkalmazta őket. Az az utálatos hazugság, amelynek a
-szegény Marion áldozatául esett, kitörölhetetlen furdalásokat
-hagyott bennem hátra, amelyek egész további életemre megóvtak nem
-csupán minden efféle hazugságtól, hanem minden másfélétől is,
-amelyek akármi módon a más érdekét vagy hírnevét érinhették. Miután
-így általában minden hazugságtól megundorodtam, fölmentettem
-magamat az alól, hogy pontosan mérlegeljem az előnyt és a kárt és
-megjelöljem az ártalmas hazugság és a túlbuzgóságból elkövetett
-hazugság pontos határait; mindakettőt vétkesnek tekintve, mind a
-kettőt megtiltottam magamnak.</p>
-<p>Ebben, valamint minden egyébben, vérmérsékletem nagyban befolyt
-életelveimre vagy inkább szokásaimra, mert én nem igen szabályok
-szerint cselekedtem vagy semmi dologban sem követtem más
-szabályokat, mint egyéni természetem indításait. Soha előre
-megfontolt hazugság nem férközött elmémbe, sohasem hazudtam a saját
-érdekemben; de gyakran hazudtam szégyenletemben, hogy kirántsam
-magam a hinárból közömbös vagy oly dolgoknál, amelyek legfölebb
-csupán engem érdekeltek, pl. amikor egy társalgást kellett
-folytatnom, képzeteim lassúsága és társalgásom szárazsága a
-fictióhoz való folyamadásra kényszerített, hogy tudjak valamit
-mondani. Ha okvetlenül <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span> kell beszélnem és mulattató igazságok nem
-jutnak elég hamar az eszembe, meséket beszélek el, hogy ne kelljen
-némán ott vesztegelnem; de e mesék kitalálásánál lehetőleg gondom
-van arra, hogy azok ne legyenek hazugságok, vagyis ne sértsék se az
-igazságosságot, se a köteles igazságot és csak mindenkire és
-magamra is közömbös költött dolgok legyenek. Nagyon szeretném
-persze, ha a tények igazságát ilyenkor legalább erkölcsi igazsággal
-pótolhatnám, vagyis jól föltűntethetném az emberi szív természetes
-gerjedelmeit s ebből mindig valami hasznos tanulságot vonhatnék ki,
-egyszóval azokból erkölcsi meséket, példázatokat alkothatnék; de
-több lélekjelenlétre és több előadásbeli könnyedségre lenne
-szükségem, mint a mennyivel rendelkezem, hogy a társalgás
-csevegését felhasználhassam az oktatásra. Ennek képzeteim
-folyásánál gyorsabb menete csaknem mindig arra kényszerítvén engem,
-hogy előbb beszéljek, semmint gondolkozom, gyakran oly
-ostobaságokat és sületlenségeket sugallt nekem, amelyeket eszem nem
-helyeselt és amelyeket szivem, mihelyt kifittyentek számból,
-azonnal megtagadott, de amelyek – miután megelőzték ítéletemet –
-ennek cenzurája által nem voltak többé jóvátehetők.</p>
-<p>Ugyancsak vérmérsékletemnek ezen első és ellenállhatatlan
-impulziója okozza, hogy váratlan és gyors pillanatokban a szégyen
-és a félénkség nem egyszer oly hazugságokat csikar ki belőlem,
-amelyekben akaratomnak semmi része sincs, de amelyek bizonyos
-tekintetben a rögtön való felelés kényszerűsége folytán megelőzik
-azt. A szegény Marion emlékének mély benyomása mindig teljesen
-vissza tudja tartani azokat, amelyek károsak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> lehetnének
-másokra nézve, de nem azokat, amelyek segítségemre lehetnek abban,
-hogy kirántsanak valami zavarból, ha csupán önmagamról van szó, ami
-azonban épúgy beleütközik lelkiismeretembe és elveimbe, mint azok a
-hazugságok, amelyek a mások sorsára befolyást gyakorolhatnak.</p>
-<p>Az eget hívom fel bizonyságul, hogyha egy pillanattal utóbb
-visszavonhatnám a mentségemre előrántott hazugságot és
-megvallhatnám a terhelő igazságot anélkül, hogy a visszavonással
-újabb megszégyenítésnek tenném ki magamat, kész szívvel megtenném;
-de az a szégyen, hogy így önmagam tárjam fel hibámat, újra
-visszatart és bár nagyon őszintén megbánom hibámat, nem merem azt
-jóvátenni. Egy példa jobban meg fogja magyarázni, mit akarok
-mondani és meg fogja mutatni, hogy sem érdekből, sem önszeretetből
-nem hazudok, még kevésbbé irigységből vagy rosszakaratból, hanem
-tisztán zavarból és álszeméremből, némelykor azt is nagyon jól
-tudva, hogy rájönnek hazugságomra és az semmi hasznomra sem
-szolgálhat.</p>
-<p>Nem sok idővel ezelőtt F*** úr rávett, hogy – szokásom ellenére
-– feleségemmel együtt menjek el vele és B*** úrral batyus vacsorára
-X***-né asszony vendéglőjébe, aki két leányával együtt szintén
-velünk étkezett. Étkezés közben az idősebbik leány, aki nem régiben
-ment férjhez és most áldott állapotban volt…, egyszer csak azt
-kérdi tőlem nagy hirtelen s reám szegezve szemeit, ha voltak-e
-nekem gyermekeim? Egészen a fülem hegyéig elpirulva azt feleltem,
-hogy nem volt ebben a boldogságban részem. Kajánul mosolygott,
-<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span> miközben a társaságra pillantott; mindez
-nem igen volt homályos, még számomra sem.</p>
-<p>Első pillanatra világos, hogy nem ezt akartan válaszolni, mégha
-az lett volna is a szándékom, hogy elámítsam, mert abban a
-hangulatban, amelyben a társaság tagjait láttam, bizonyos voltam
-felőle, hogy válaszom mit sem változtat ez irányban való
-véleményükön. Számítottak erre a tagadó feleletre, sőt ösztönöztek
-reá, hogy élvezhessék azt a gyönyört, hogy hazugságra
-kényszerítettek. Nem voltam annyira tökkel ütött, hogy ne érezzem
-ezt. Két perc múlva magától eszembe ötlött a felelet, amelyet adnom
-kellett volna: <i>A kérdés kissé gyöngédtelen egy fiatal asszony
-részéről egy oly férfiúhoz, aki mint agglegény vénült meg!</i> Ha
-így szólok, anélkül, hogy hazudnám, anélkül, hogy pirulnom kellene
-ilyen vagy olyan vallomásom miatt, a magam pártjára hódítom a
-nevetőket és egy kis leckét adok neki, amely természetszerűleg
-kissé lehűtötte volna azt az illetlen eljárását, hogy engem
-kifaggasson. De mindebből mit sem tettem, nem azt mondtam, amit
-kellett volna, hanem azt, amit nem kellett volna és ami semmiképpen
-sem válhatott a javamra. Így hát bizonyos, hogy válaszomat nem
-ítéletem és nem akaratom diktálta, hanem az zavarom gépies
-eredménye volt. Régebben nem estem ily hamar zavarba és több
-nyiltsággal mint szégyennel vallottam be hibámat, mivel nem
-kételkedtem, hogy azt is észreveszik, ami azokat helyrehozza s amit
-önmagamban éreztem; de a rosszindulatú szem bánt és kihoz
-sodromból; amint szerencsétlenebbé lettem, félénkebbé is lettem és
-soha sem hazudtam másként, mint félénkségből. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p>
-<p>Sohasem éreztem jobban a hazugság iránti természetes
-ellenszenvemet, mint midőn <i>Vallomásaimat</i> írtam, mert itt
-gyakori és erős kisértéseknek lettem volna kitéve, ha bármi kis
-mértékben is meg lett volna bennem ez a hajlandóság. De távol
-attól, hogy bármit elhallgattam, bármit, ami hátrányomra
-szolgálhatott, eltitkoltam volna, valami oly észjárásból, amit alig
-tudok magamnak megmagyarázni, s amely talán a minden utánzástól
-való idegenkedésből eredt, inkább az ellenkező irányban való
-hazudásra éreztem belső indítást, amennyiben inkább túlságos
-szigorúsággal vádoltam, semmint túlságos elnézéssel mentegettem
-magamat és lelkiismeretem biztosít a felől, hogy egykor kevésbbé
-szigorú megitélésben fogok részesülni, mint a hogy önmagamat
-megítéltem. Igen, büszke lelki emelkedettséggel mondom és érzem,
-hogy ebben a munkámban az őszinteséget, az igazmondást, a
-nyíltszívűséget oly messzire vittem, még messzebbre, legalább úgy
-hiszem, mint bárki bármikor; miután éreztem, hogy a jó fölülmúlja
-bennem a rosszat, érdekemben állt, hogy mindent elmondjak, – és
-mindent elmondtam.</p>
-<p>Sohasem mondtam kevesebbet, sőt olykor többet mondtam, nem ugyan
-a tényekben, hanem a körülményekben, s az efféle hazugság inkább a
-képzelet deliriumának, mint az akarat aktusának volt az eredménye.
-Sőt hibázom, ha azt hazugságnak nevezem, mert e hozzátoldások
-egyike sem volt az. <i>Vallomásaimat</i> már mint öreg ember írtam,
-aki megundorodott az élet hiú gyönyöreitől, amelyeket mind
-megizleltem futólag s amelyeknek ürességét lelkem teljesen érezte.
-Emlékezetből <span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span> írtam őket; ez az emlékezet nem egyszer
-cserbenhagyott vagy csak tökéletlen emlékeket szolgáltatott és ezek
-hézagait oly részletekkel töltöttem ki, amelyeket ez emlékek
-pótlásáúl találtam ki, de amelyek sohasem állottak ezekkel
-ellentétben. Szerettem életem boldog szakaira részletesebben
-kiterjeszkedni s hébe-hóba gyöngéd sajnálkozásból fakadó
-díszítésekkel szépítettem őket. Az elfelejtett dolgokat olyanoknak
-mondtam el, mint amilyeneknek hitem szerint azoknak lenniök kellett
-s mint amilyenek talán valóban voltak, sohasem ellenkezőnek azzal,
-amilyenek emlékezetem szerint azok voltak. Néha talán idegen
-bájakkal ruháztam fel az igazságot, de sohasem tettem a hazugságot
-a helyére, hogy elpalástoljam bűneimet vagy idegen erényeket
-tulajdonítsak magamnak.</p>
-<p>Ha néha-néha, minden szándékosság nélkül, egy önkéntelen
-mozdulattal, miközben profilból festettem le magamat, elrejtettem
-rút oldalamat, ezeket az elhallgatásokat más, jóval szokatlanabb
-elhallgatásokkal pótoltam ki, amelyek gyakran gondosabban
-elmellőztették velem a jót, mint a rosszat. Ez jellememnek egyik
-különös vonása, amelyet talán nem fog mindenki elhinni – ezt
-könnyen megbocsátom nekik – de amely, bármily hihetetlen legyen is,
-nem kevésbbé való: gyakran megmondtam magamról a rosszat teljes
-ocsmányságában, de ritkán mondtam meg a jót teljes szeretetreméltó
-voltában, sőt olykor teljesen elhallgattam, mivel az nagyon is
-megtisztelő volt rám nézve és könnyen úgy tűnhettem volna föl, hogy
-midőn <i>Vallomásaimat</i> írtam, saját dicséretemet zengettem.
-Leírtam ifjúkori éveimet anélkül, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span>
-eldicsekedtem volna azokkal a szerencsés tulajdonságokkal,
-amelyekkel szívem föl volt ruházva, sőt ama tényeket is elmellőzve,
-amelyek ezeket erősen napvilág elé tárták. Két ilyen esetre
-emlékszem itt zsenge gyermekkoromtól, amelyek mindenike eszembe
-jutott <i>Vallomásaim</i> írása alkalmával, de mind a kettőt az
-imént említettem okból hallgatással mellőztem.</p>
-<p>Majdnem minden vasárnap a Paquis-városrészbe mentem s Fazy úrnál
-töltöttem a napot, aki egyik nagynénémet vette nőül s a kinek ott
-indigo-gyára volt. Egy alkalommal a hengeres simítóban voltam s itt
-az öntött érchengereket nézegettem: villogó fényük gyönyörködtette
-szememet s arra csábított, hogy rájok tegyem újjaimat és nagy
-kedvteléssel jártattam a henger fogain végig, amikor a fiatal Fazy
-nekiesvén a keréknek, egy nyolcadrészben oly ügyesen megfordította
-azt, hogy csak a két hosszabb újjam hegyét csípte oda; de ez elég
-volt arra, hogy azok hegye összezúzódjék és két körmöm ott
-maradjon. Élesen felsikoltottam, Fazy nyomban visszafordítja a
-kereket, de körmeim már ott ragadtak a hengeren és a vér omlott
-újjaimból. Fazy kétségbeesetten kiált föl, kiugrik a kerék közül,
-megölel és esdekelve kér, hogy ne jajgassak annyira, mert különben
-ő elveszett. Fájdalma igen nagy kínjaim közepette is meghatott,
-elhallgattam, bementünk a tisztitóba, ahol segített, hogy újjaimat
-megáztassam és mohával a vér folyását elállítsam. Könnyezve kért,
-hogy ne panaszoljam be: megigértem neki és ezt oly jól
-megtartottam, hogy több mint húsz évig senki sem tudott róla,
-micsoda kaland révén támadt két újjamon a sebhely, mert azok
-állandóan <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span> megmaradtak. Több mint három hétig az
-ágyat őriztem és több mint két hónapig képtelen voltam kezemet
-használni s mindig azt mondtam, hogy egy leeső nagy kő zúzta össze
-újjaimat.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Magnanima menzogna! or quando
-è il vero<br /></span> <span class="i0">Si bello, che si possa à te
-preporre?<br /></span></div>
-</div>
-<p>Mindamellett ez a baleset a kisérő mellékes körülménynél fogva,
-érzékenyen érintett, mert éppen ekkor folytak a polgársági
-hadgyakorlatok és mi három más velem egykorú fiúval szintén egy kis
-csapatot alkottunk, akikkel egyenruhásan a városnegyedbeli
-századdal egyidejűleg kellett gyakorlatoznunk. S most, nagy
-fájdalmamra, hallanom kellett a század dobpergését, amint ablakunk
-alatt három pajtásommal együtt elvonult, míg én betegen feküdtem az
-ágyban.</p>
-<p>Másik történetem is teljesen hasonlít ehhez, de későbbi időben
-játszódott le.</p>
-<p>Egy <i>Plince</i> nevezetű pajtásommal tekéztünk a
-Plain-Palaisban. Összevesztünk a játékon, összeverekedtünk és a
-verekedés folyamán társam egy bábuval olyan ütést mért födetlen
-fejemre, hogy kissé erősebb kézzel széthasította volna a
-koponyámat. Nyomban a földre zuhantam. Soha életemben nem láttam
-ahhoz fogható felindulást, mint a minőbe ez a szegény fiú esett,
-midőn látta a vért fürtjeim közül ömölni. Azt hitte, megölt. Rám
-hajolt, megölelt, magához szorított, miközben könnyei omlottak és
-kétségbeesetten kiáltozott. Én is teljes erőmből megöleltem őt,
-éppen úgy sírva, mint ő, zavaros felindulásomban, amely nem volt
-minden édesség nélkül való. Végre nekilátott, hogy vérem folyását
-elállítsa, amely egyre omlott, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> és látva azt, hogy kettőnk
-zsebkendője nem elegendő erre, bevonszolt az anyjához, akinek nem
-messze onnan egy kis kertje volt. Ez a jó asszony majd elájult,
-midőn engem ebben az állapotban megpillantott. De mégis összeszedte
-minden erejét ápolásomra s miután jól kimosta sebemet, pálinkában
-áztatott liliomlevéllel (ezzel a kitűnő s a mi hazánkban nagyon
-használatos gyógyítószerrel) fedte azt be. Az anya és fiú könnyei
-annyira meghatották szívemet, hogy sokáig úgy tekintettem őt, mint
-anyámat, és fiát, mint testvéremet, míg végre mindkettőjüket
-elveszítve szem elől, lassankint megfeledkeztem róluk.</p>
-<p>Ugyanazt a titoktartást őriztem meg erre a balesetre, mint a
-másikra nézve és száz hasonló természetű eset történt velem életem
-folyamán, amelyekről még csak kisértetbe sem jöttem szót ejteni
-<i>Vallomásaim</i>ban, oly kevéssé törekedtem itt arra a fogásra,
-hogy érvényre emeljem azt a jót, amit jellememben éreztem. Nem, ha
-valamikor egy előttem ismeretes igazság ellen beszéltem, ez mindig
-csak közömbös dolgoknál történt és inkább vagy a beszélés zavara
-vagy az írás gyönyöre, mint akár a magam érdekének, akár a más
-előnye vagy hátrányának akármiféle indítása folytán történt. És aki
-részrehajlás nélkül fogja olvasni <i>Vallomásaimat</i>, ha ez
-valaha megtörténhetik, érezni fogja, hogy azoknak a vallomásoknak,
-amelyeket bennök teszek, a megtevése megalázóbb, kínosabb, mint
-valami jóval nagyobb, de kevésbbé szégyenletes dolognak az
-elmondása s amelyről azért nem tettem említést, mert nem követtem
-el.</p>
-<p>Mindezekből az elmélkedésekből következik, hogy az
-igazságszeretet gyakorlása, amelyet magam <span class=
-"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> elé
-tűztem, inkább az egyenesség és méltányosság érzésén, mint a dolgok
-valóságán alapul és én a gyakorlatban inkább követtem
-lelkiismeretem erkölcsi utasításait, mint az igaznak és hamisnak
-elvont fogalmait. Igen gyakran beszéltem el meséket, de nagyon
-ritkán hazudtam. Ezeket az elveket követve, sokszor adtam másoknak
-okot a gáncsolásra, de senkinek sem okoztam vele jogtalanságot és
-nem tulajdonítottam magamnak több előnyt, mint amennyi megilletett.
-Már pedig az igazság, úgy vélem, pusztán ezáltal erény. Minden más
-tekintetben az csak egy metafizikai lény számunkra, amelyből sem
-jó, sem rossz nem származik.</p>
-<p>Mindamellett e megkülönböztetésekkel nincs szívem annyira
-megelégedve, hogy teljesen feddhetetlennek higyjem magamat. Midőn
-ily gondosan megfontolgattam, mivel tartozom másoknak,
-megvizsgáltam-e eléggé, mivel tartozom önmagamnak? Ha igazságosnak
-kell mások iránt lennünk, igaznak kell önmagunk iránt lennünk, – ez
-oly hódolat, amelyet a becsületes ember tartozik a saját
-méltóságának megadni. Ha társalgásom meddősége arra kényszerített,
-hogy ártatlan fictiókkal pótoljam a helyes gondolatokat, hibáztam,
-mivel a mások mulattatása végett nem szabad magunkat megalázni; ha
-pedig az írás gyönyörétől elragadtatva, a való dolgokhoz költött
-díszítéseket csatoltam, még inkább hibáztam, mert az igazságot
-mesékkel ékesíteni annyi, mint azt valójából kiforgatni.</p>
-<p>De eljárásomat még menthetetlenebbé teszi magam választotta
-jelszavam. Ez a jelszó minden más embernél jobban kötelezett engem
-az igazság <span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
-"Page_81">-81-</a></span> szoros bevallására és nem volt elég, hogy
-neki mindenütt feláldoztam érdekemet és hajlamaimat, hanem
-gyöngeségemet és félénk természetemet is föl kellett volna neki
-áldoznom. Bátorságra és erőre volt szükségem, hogy mindig minden
-alkalommal igaz legyek és soha se fictiók, se mesék ne jőjjenek ki
-abból a szájból és abból a tollból, amely kifejezetten az
-igazságnak szentelte magát. Ime, ezt kellett volna magamnak
-mondanom, midőn ezt a büszke jelszót fölvettem és szünet nélkül
-ismételnem mindaddig, amíg azt viselni merészeltem. Sohasem
-hamisság sugallta hazugságaimat, azok mind gyöngeségből eredtek; de
-ez nagyon csekély mentségemre szolgál. Gyönge lélekkel legföllebb a
-bűntől őrizhetjük meg magunkat, de nagyralátás és vakmerőség, ha
-nagy erényeket merészelünk hirdetni.</p>
-<p>Ezek az itt előadott elmélkedések valószinűleg sohasem jutottak
-volna eszembe, ha R*** abbé föl nem keltette volna azokat bennem.
-Nagyon késő kétségkívül arra, hogy hasznukat vegyem; de nem fölötte
-késő legalább arra, hogy tévedésemet jóvátegyem és akaratomat ismét
-a rendes útra térítsem, mert ezentúl csupán ez függ tőlem. Ebben
-hát és minden hasonló dologban Solon életelve minden életkorra
-alkalmazható és sohasem nagyon késő még ellenségeinktől sem
-megtanúlni azt, hogy bölcsek, igazak, szerények legyünk és
-kevesebbet képzeljünk magunkról.</p>
-<h2>Ötödik séta.</h2>
-<p>Mindazon lakóhelyek közül, amelyekben otthonra találtam – és
-olykor-olykor bájos lakóhelyeim <span class="pagenum"><a name=
-"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> voltak – egy sem tett oly
-igazán boldoggá és egyik sem keltett elhagyásakor lelkemben
-élénkebb sajnálkozást, mint a biennei tó középén fekvő
-Szentpéter-szigete. Ez a kis sziget, amelyet Neuchâtelben de la
-Motte-szigetének hívnak, kevéssé ismeretes még Svájcban is.
-Amennyire tudom, egy utazó sem tesz róla említést. Pedig nagyon
-kellemes és kiválóan alkalmas fekvésű olyan ember boldogsága
-számára, aki szeret visszavonultan élni; mert, habár talán az
-egyedüli vagyok a világon, akire sorsa ezt törvényül szabta ki, nem
-hihetem, hogy az egyedüli legyek, akinek ily természetes
-hajlandósága van, habár még eddig senki másnál sem találkoztam
-vele.</p>
-<p>A biennei tó partjai zordonabbak és regényesebbek, mint a
-Genfi-tó partjai, mivel itt a szigetet körülvevő sziklák és erdők
-közelebb lehúzódnak a vízhez; de azért nem kevésbbé mosolygók. Ha
-itt kevesebb megművelt szántóföld és szőlő, kevesebb falu és ház
-akad, viszont több a természetes zöld, több a rét, a lombkoszorúzta
-menhely, gyakoribbak a nagy ellentétek és közelebb állnak egymáshoz
-a változó képek. Minthogy ezeken a szerencsés partokon nincsenek
-kényelmes kocsi-utak, a vidéket ritkán látogatják utasok; de az
-nagyon érdekes a magános szemlélődök számára, akik örömmel merülnek
-el a természet bájainak élvezetébe és szállnak magokba abban a
-csöndben, amelyet semmi más zaj nem zavar, mint a sasok vijjogása,
-egy-két madárka szaggatott csattogása és a hegységből alárohanó
-patakok zuhogása. Ez a szép, csaknem kerek alakú medence két kis
-szigetet zár ölébe, amelyek közül az egyik mintegy félmérföldnyi
-kerületű, lakott és művelt, a másik <span class="pagenum"><a name=
-"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> pedig kisebb, kopár,
-műveletlen és amelyet utoljára is el fog tüntetni az a sok
-földtömeg, amelyet szüntelenül kihordanak belőle, hogy a hullámok
-és viharok okozta károkat a nagyobb szigeten kipótolják. Így a
-gyöngébbnek mindig az erősebb támogatására kell szolgálnia.</p>
-<p>Az egész szigeten csak egyetlenegy ház van, de ez nagy, kellemes
-és kényelmes, amely, miként maga a sziget, a berni kórház tulajdona
-és egy adószedő lakik benne, családjával és cselédségével együtt.
-Ez népes baromfiudvart, galambducot és haltenyésztőket tart itt.
-Amily kicsiny a sziget, époly változatos terepét és kilátásait
-illetőleg, mindenféle tájképeket mutat és mindennek művelésére
-alkalmas. Látni itt szántóföldeket, szőlőket, erdőket,
-gyümölcsösöket, ligetektől árnyékolt és mindenféle csalitoktól
-szegélyezett kövér egelőket, amelyeket a tó vize állandó
-hüvösségben tart. A szigetet egy magas, két sor fával beültetett
-töltés fogja hosszában körül, míg e földtöltés közepére egy csinos
-termet építettek, amelyben a szomszédos partok lakói
-összegyülekeznek és a szüretek alkalmával táncmulatságot
-rendeznek.</p>
-<p>Erre a szigetre menekültem a <i>môtiersi</i> megkövezés után. A
-rajta való tartózkodást oly elbájolónak találtam, azon annyira a
-hangulatomnak megfelelő életet folytattam, hogy elhatároztam, itt
-fejezem be hátralevő napjaimat és csupán az az egy nyugtalanított,
-hogy nem engedik e szándékot végrehajtanom, mert az nem illett bele
-abba a tervbe, hogy Angolországba csaljanak, amelynek első
-megnyilvánulásait már ekkor érezni kezdtem. Ezektől a sejtelmektől
-gyötörtetve, szerettem volna, ha e menhelyet örökös fogházzá
-változtatták <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span> volna számomra, ha egész életemre ide
-számkivetettek volna, és ha elvéve tőlem minden hatalmat és minden
-reményt arra, hogy róla valamikor kijöhessek, minden érintkezést
-megtiltottak volna a szárazfölddel, úgy hogy nem tudva, mi történik
-a nagyvilágban, annak még létezéséről is megfeledkeztem volna és
-ott hasonlóképen megfeledkeztek volna az én létezésemről.</p>
-<p>Azonban csak két hónapot engedtek e szigeten eltöltenem, pedig
-szivesen töltöttem volna ott két esztendőt, két századot, az egész
-örökkévalóságot és soha egy pillanatig sem unatkoztam volna, habár
-élettársamon kívül nem volt ott más társaságom, mint csupán az
-adószedő, a felesége és cselédsége, akik mindnyájan valóban igen jó
-emberek voltak és semmi egyéb; de nekem épen ez kellett. Ezt a két
-hónapot életem legboldogabb időszakának tartom, oly boldognak, hogy
-annak boldogsága egész életemre elegendő lett volna anélkül, hogy
-egy más állapot utáni vágyakozás egyetlen pillanatig is feltámadt
-volna lelkemben.</p>
-<p>De miféle boldogság volt hát ez és miben állt annak élvezése?
-Föl merném tenni e század összes embereinek, vajjon kitalálnák-e
-azt az életet, amelyet ott folytattam. A drága <i>far niente</i>
-volt ezen élvezetek közt az első és legfőbb, amelyet egész
-édességében élvezni akartam és mindaz, amit itt tartózkodásom alatt
-műveltem, valóban nem volt egyéb, mint egy olyan ember
-gyönyörűséges és szükséges foglalatossága, aki a tétlenségnek
-szentelte magát.</p>
-<p>Az a remény, hogy semmit sem fognak jobban kívánni, mint hogy e
-magános tartózkodási helyen hagyjanak engemet, amelyet magam
-választottam <span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
-"Page_85">-85-</a></span> ki, és a honnan lehetetlen volt támogatás
-és nagymérvű észrevétel nélkül kijönnöm és ahol csupán a körültem
-levő emberek közvetítésével lehetett mind érintkezésem, mind
-levelezésem a külvilággal; ez a remény, mondom, azzal biztatott,
-hogy itt nyugodtabban fejezhetem be napjaimat, mint ahogy eddig
-töltöttem, és az a gondolat, hogy itt ráérek kényem-kedvem szerint
-dolgaimat berendezni, okozta, hogy azzal kezdtem, hogy semmi
-berendezkedéshez sem fogtam. Hirtelen, egyedül és üres kézzel a
-szigetre kerülve, fokozatosan hozattam oda magam után
-gazdaasszonyomat, könyveimet és csekély házi fölszerelésemet, de ez
-utóbbiból jónak láttam semmit sem csomagolni ki, úgy hagyva,
-ládáimat és bőröndjeimet, mint a hogy megérkeztek volt, és úgy élve
-lakásomban, ahol napjaimat befejezni óhajtottam, mint egy
-vendégfogadóban, a honnan másnap el kellett utaznom. Mindezek a
-dolgok, úgy a hogy voltak, annyira kedvem szerint folytak, hogyha
-jobban akartam volna őket elrendezni, csak rontottam volna rajtok
-egyet-mást. Egyik legnagyobb gyönyörűségem különösen az volt, hogy
-könyveimet egyre jól becsomagolva hagytam és semmi írószerszám sem
-volt a kezem ügyében. Ha egy-egy szerencsétlen levél arra
-kényszerített, hogy tollat fogjak és válaszoljak, morogva kértem az
-írószereket az adószedőtől kölcsön és siettem őket visszaadni,
-abban a hiú reményben élve, hogy nem lesz szükséges többé
-kölcsönkérnem. Ezek helyett a szomorú ringy-rongy papírok és
-mindezen ócska könyvhalmaz helyett virágokkal és szénával töltöttem
-meg szobámat, mert ekkoriban első lelkesedésemben voltam a
-növénytan iránt, amely <span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
-"Page_86">-86-</a></span> iránt <i>D’Ivernois</i> doktor oly
-hajlandósággal töltött el, hogy az csakhamar szenvedélylyé
-fokozódott. Nem akarva többé komoly munkával foglalkozni, valami
-szórakozásra volt szükségem, amely tetszik is és nem jár több
-fáradsággal annál, mint a mennyit egy lustálkodó is szivesen
-elvégez. Elhatároztam, hogy megírom a <i>Flora petrinsularis</i>-t
-(a Szentpéter-sziget flóráját) vagyis leírom a sziget összes
-növényeit, egyetlenegyet sem mellőzve el, oly részletességgel,
-amely elegendő lesz arra, hogy hátralevő napjaimat igénybe vegye.
-Azt mondják, hogy egy német könyvet írt egy citrommagról, én a
-rétek minden füvéről, az erdők minden mohájáról, minden zuzmóról,
-amely a sziklához tapad, írtam volna egyet; egyszóval egy szál
-füvet, egy növényi atomot sem akartam úgy hagyni, hogy bőven le ne
-írjam. E szép terv következtében a reggeli után, amelyet
-mindannyian együtt költöttünk el, minden reggel, kezemben a
-nagyítóüveggel és hónom alatt a <i>Systema naturae</i>-val
-elindultam a sziget egy-egy részletének átvizsgálására s e végből
-kis negyedekre osztottam azt azzal a szándékkal, hogy mindenik
-évszakban sorban egymás után bejárom őket. Semmi nem különösebb,
-mint azok az elragadtatások és lelkesedések, amelyeket minden
-megfigyelésem alkalmával éreztem, amelyeket a növények alkatára és
-organisatiójára, valamint a nemi részeknek a megtermékenyítésnél
-játszott szerepére irányultak, amelyek rendszere ekkor még teljesen
-új volt előttem. A nemi jellemvonások megkülönböztetése, amelyekről
-azelőtt halvány fogalmam sem volt, megigézett, midőn azokat a
-közönséges növényfajoknál megállapítottam, addig is, míg ritkább
-fajoknál is megtehettem ezt. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> A Prunella két hosszú
-porzószálának kettéhasadása, a csalán és a Parietaria
-porzószálainak feszereje, a balzsamina termésének és a puszpáng
-magtartójának szétpattanása, a megtermékenyülés ezer kis folyamata,
-amelyeket először megfigyeltem, örömmel töltött el és mindenkit
-sorba kérdeztem: látta-e a Prunella szarvait, mint a hogy
-Lafontaine «Diable de Papefiguiéres» című meséjében az emberektől
-azt kérdezi, olvasták-e Habakukot. Két vagy három óra múlva gazdag
-aratással megrakodva tértem vissza s e készlet szórakozásomra
-szolgált délután azon esetre, ha esni kezdett. A délelőtt további
-részét arra használtam, hogy az adószedővel, feleségével és
-Terézzel elmentem meglátogatni munkásaikat, megnézni a
-gyümölcsszedést s velök együtt a legtöbbször magam is neki láttam a
-munkának és nem egyszer megtörtént, hogy midőn berni urak jöttek
-hozzám látogatóba, egy-egy magas fán kuporodva találtak, derekamra
-kötött zsákkal, amelyet gyümölcscsel raktam tele s azután egy
-kötéllel a földre eresztettem le. A délelőtti testmozgás és az
-attól elválaszthatatlan jó kedélyhangulat a déli pihenést kiválóan
-kellemessé tette reám nézve; de ha ez már nagyon hosszúra nyúlt, a
-szép idő pedig csalogatott, nem győztem a végit kivárni, s ott
-hagyva az asztalnál a társaságot, elillantam és egyedül egy
-csónakba szállva, kieveztem a víz közepére, amikor a tó csöndes
-volt és ott, egész hosszamban végignyúlva a csónakban, ég felé
-fordított szemekkel a habok lassú ide-oda hullámzására bíztam magam
-néha több órán át is, ezer zavaros de gyönyörűséges álmodozásba
-merülve, a melyek, bár semmi pontosan meghatározott vagy állandó
-<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
-"Page_88">-88-</a></span> tárgyuk nem volt, mindamellett az én
-nézetem szerint százszor becsesebbek voltak mindannál, ami édeset
-csak találtam volt mindabban, amit az élet gyönyöreinek neveznek.
-Olykor a naplemente értesített róla, hogy már ideje lesz
-visszatérni s ilyenkor nem egyszer oly messzire voltam a szigettől,
-hogy teljes erőmből kellett dolgoznom, hogy az éj leszállta előtt
-hazaérjek. Máskor meg ahelyett, hogy a sík vízre kiszállnék, abban
-találtam örömemet, hogy a sziget zöldelő partjai mentén haladtam
-tova, amelyeknek kristálytiszta vize és hűs lombozata sokszor a
-fürdésre is kedvet adott. De egyik leggyakoribb csónakkirándulásom
-az volt, hogy a nagy szigetről a kis szigethez eveztem, ezen
-kikötöttem és itt töltöttem a délutánt, részint a Marceaux-,
-Bourdaines és Persicaires-félék és mindenfajta csalitok közt
-keskeny ösvényeken sétálgatva, részint egy homokos, pázsittal,
-Serpoletvel, virágokkal, köztük Esparcette-tel, meg lóherével
-(amelyeket itt hajdan minden valószinűség szerint elvetettek)
-borított domb tetejére telepedve, amely nagyon alkalmasnak látszott
-tengeri nyulak elhelyezésére, minthogy háborítatlanul
-szaporodhattak itt, mitől sem félve és minek sem ártva.
-Megemlítettem ezt az eszmét az adószedő előtt s ő Neuchâtelből hím
-és nőstény tengeri nyulakat hozatott és mi nagy ünnepélyességgel
-kivonultunk: a felesége, egyik nővére, Teréz meg én, hogy
-letelepítsük őket a kis szigeten, amelyet még eljövetelem előtt
-elkezdtek benépesíteni s ahol kétségkívül vigan tenyésztek, ha a
-téli hidegséget kibirták állani. E kis gyarmat alapítása egész
-ünnepség volt számunkra. Az Argonauták kormányosa nem volt büszkébb
-mint én, midőn diadallal <span class="pagenum"><a name="Page_89"
-id="Page_89">-89-</a></span> vezettem a társaságot és a nyulakat a
-nagy szigetről a kis szigetre és kevélyen jegyeztem meg, hogy az
-adószedőné, aki túlságosan félt a vízen s mindig rosszúl érezte
-magát rajta, vezetésem alatt bizalommal szállt csónakba és semmi
-ijedelmet nem árult el az átkelés alatt.</p>
-<p>Mikor a tó hullámzása nem engedte meg a csónakázást, délutánomat
-azzal töltöttem, hogy bejártam a szigetet, jobbra-balra
-herborizálva, most a legmosolygóbb és legmagányosabb zugokba ülve
-le, hogy ott kedvem szerint álmodozzam, majd a földgátakon és
-dombokon álldogálva, hogy végig fussam szemeimmel a tónak és
-partjainak kevély és elragadó tájképét, amelyek egyfelől a közeli
-hegyek koszorúiban végződtek, másfelől pedig gazdag és termékeny
-síkságokká szélesbültek ki, amelyeken az ember szeme egész a
-távolból szegélyző kékes hegyekig elhatolt.</p>
-<p>Mikor az est közeledett, leszálltam a sziget magasabb pontjairól
-és szivesen le-leültem a tó kavicsos partján valami rejtett
-menedékhelyre; itt a habok locscsanása és a víz hullámzása
-lebilincselvén érzékeimet és kiűzvén lelkemből minden más
-gerjedelmet, azt édes álmodozásba ringatták, amelyben sokszor –
-anélkül, hogy észrevettem volna – az éj is rám köszöntött. A víz
-apálya és dagálya, annak folytonos, időközönként hol emelkedő, hol
-gyöngülő zúgása szakadatlanul foglalkoztatván füleimet és
-szemeimet, kipótolta a belső mozgalmakat, amelyeket az álmodozás
-kioltott bennem és elegendő volt arra, hogy gyönyörrel éreztesse
-velem létezésemet, a gondolkodás minden fárdsága nélkül.
-Időről-időre valami halk és futólagos elmélkedés támadt bennem a
-világ dolgainak <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span> állhatatlanságáról, amelynek a víz
-felszíne a képét tárta elém; de ezek a futó benyomások csakhamar
-elmosódtak a folytonos mozgás egyformaságában, amely körülringott
-és amely lelkem minden tettleges részvétele nélkül mégis oly erősen
-lenyügözött, hogy mikor az óra és a megállapított jeladás intett,
-csak erőfeszítéssel bírtam magam onnan kiragadni.</p>
-<p>Vacsora után, ha szép volt az este, valamennyien még egy sétát
-tettünk a töltésen, hogy a tó üde levegőjét beszívjuk. Közben
-leültünk a kerti házban, nevetgéltünk, csevegtünk, dudorásztunk
-valami régi nótát, amely nagyon is fölér a mai mesterkélt dalokkal
-s végül eltelt napunkkal megelégedve és holnapra hasonló napot
-kívánva tértünk nyugvóra.</p>
-<p>Ilyenformán töltöttem, ha nehány váratlan és alkalmatlan
-látogatást leszámítok, időmet a szigeten való tartózkodásom alatt.
-Mondja meg hát valaki, mi volt ebben oly vonzó, ami oly élénk, oly
-gyöngéd és oly tartós sajnálkozásokat fakaszt szívemből, hogy
-tizenöt év eltelte után is lehetetlen erre a kedves lakóhelyre
-gondolnom a nélkül, hogy a leghevesebb sóvárgással mindannyiszor
-oda vissza ne kívánjam magamat?</p>
-<p>Hosszú életem viszontagságai alatt észrevettem, hogy a
-legédesebb élvezetek és a legélénkebb gyönyörök időszakai épen nem
-azok, amelyeknek emléke leginkább vonzza és megindítja szivemet. A
-mámornak és a szenvedélynek e rövid pillanatai, bármily hevesek
-legyenek is, épen hevességüknél fogva az élet egyenes vonalán csak
-ritkásan elszórt pontok. Sokkal ritkábbak és futólagosabbak azok,
-semhogy állandó állapotot alkossanak és az a boldogság,
-<span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
-"Page_91">-91-</a></span> mely után szivem sóvárog, nem múló
-pillanatokból áll, hanem az oly egyszerű és állandó állapot,
-amelyben semmi különös élénkség nincs, hanem a tartama annyira
-növeli a báját, hogy benne végre a legfőbb boldogságot
-feltaláljuk.</p>
-<p>A földön minden örökös hullámzásban van. Semmi sem őriz itt meg
-állandó, maradandó formát és a külső dolgokhoz fűződő vonzalmaink
-ezekkel együtt szükségképpen elmúlnak és megváltoznak. Azok mindig
-előttünk vagy mögöttünk járnak, a múltra emlékeztetnek, amely nincs
-többé, vagy utalnak a jövőre, amely sokszor nem következik be;
-semmi szilárd pont nincs, amihez a szív ragaszkodhassék. Ezért itt
-alant csak oly gyönyörben van részünk, amely elmúlik; ami a tartós
-boldogságot illeti, kételkedem, hogy az itt ismeretes lenne.
-Leghevesebb élvezeteink közt alig van egy oly pillanat, amelyben
-szivünk igazán elmondhatja: <i>Szeretném, ha ez a pillanat örökké
-tartana!</i> És hogyan lehet boldogságnak nevezni azt az elfutó
-állapotot, amely nyugtalanul és üresen hagyja szivünket, amely
-untalan sajnálkozni késztet valami után vagy még kívánkozni
-valamiért?</p>
-<p>De ha van oly állapot, amelyben a lélek eléggé szilárd
-talapzatot talál arra, hogy azon teljesen megnyugodjék és abban
-egész lényét összeszedje anélkül, hogy az egész multat vissza
-kelljen idéznie vagy a jövőbe előretekintenie; ahol az idő semmi
-magában véve, a jelen mindig tart, mindazáltal tartamának minden
-jelzése és az egymásrakövetkezés minden nyoma nélkül, a veszteség
-és élvezet, a gyönyör és fájdalom, a vágy és félelem minden más
-érzése nélkül, mint csupán létezésünk <span class=
-"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> érzése és
-ez az érzelem egyedül képes azt tökéletesen betölteni; amíg ez az
-állapot tart, az, aki benne van, boldognak nevezheti magát, nem
-tökéletlen, szegény és viszonylagos boldogsággal, amilyen az,
-amelyet az élet gyönyöreiben találunk, hanem kielégítő, tökéletes
-és teljes boldogsággal, amely semmi ürességet nem hagy hátra a
-lélekben, amelyet ez betölteni óhajtana. Ilyen az az állapot,
-amelyben Szentpéter-szigetén magános álmodozásaim közben sokszor
-találtam magamat, akár csónakomban végigterültem és a víz
-kényekedve szerint engedtem azt tovasodortatni, akár a hullámzó tó
-partjain vagy egyebütt, egy szép folyó vagy kavicsos ágyában
-csörgedező patak partján üldögéltem.</p>
-<p>Mit élvez az ember efféle helyzetben? Semmi ránézve külsőt,
-semmi egyebet, mint önmagát, saját létezését; amíg ez az állapot
-tart, az ember beéri önmagával, mint Isten. A lét érzése, minden
-más gerjedelemtől megfosztva is a megelégedésnek és békének értékes
-érzelme, amely egymaga elegendő lenne, hogy ezt a létet kedvessé és
-édessé tegye arra nézve, aki mindazon érzéki és földi benyomásokat
-el tudná távolítani magától, amelyek szakadatlanul előnyomulva,
-elszakítanak minket azoktól és megzavarják itt alant azok
-édességét. De a legtöbb ember, folytonosan szenvedélyektől
-háborgatva, kevéssé ismeri ezt az állapotot és minthogy csak
-tökéletlenül ízlelte meg azt nehány pillanatig, csak homályos és
-zavaros képzetet őriz meg arról, amely nem igen érezteti velök
-annak báját. Sőt a dolgok jelenlegi állása mellett nem is lenne jó,
-ha ezek után az édes elragadtatások után áhítozva, miattok
-megútálnák a <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
-"Page_93">-93-</a></span> munkás életet, amelyet egyre megújuló
-szükségleteik kötelességül szabnak eléjök. De egy oly
-szerencsétlen, akit kizártak az emberi társadalomból s aki semmi
-másokra vagy önmagára nézve hasznos és jó dolgot nem művelhet itt
-alant, ebben az állapotban minden emberi boldogtalanságért
-kárpótlást találhat itt, amelyet sem a balszerencse, sem az emberek
-el nem rabolhatnak tőle.</p>
-<p>Igaz ugyan, hogy ezeket a kárpótlásokat sem minden lélek, sem
-minden helyzetben nem érezheti. Szükséges e végre, hogy a lélek
-békében legyen és semmi szenvedély ne háborgassa nyugalmát. Annak,
-aki ezeket élvezni akarja, erre hangolva kell lennie, és a környező
-tárgyaknak közre kell ebben működniök. Nem szükséges hozzá sem
-tökéletes nyugalom, sem fölötte nagy izgalom, hanem egyforma és
-mérsékelt mozgalom, amelyben sem rázkódtatások, sem szünetközök
-nincsenek. Mozgás nélkül az élet csak lethargia. Ha a mozgás
-egyenetlen vagy fölötte erős, fölébreszt; midőn a környező
-tárgyakra emlékeztet, lerombolja az álmodozás báját és kiszakít
-minket önmagunkból, hogy nyomban a balszerencse és az emberek járma
-alá hajtson és szerencsétlenségeinket éreztesse velünk. A tökéletes
-csend szomorúságra indít. A halál képét tárja elénk. Ilyenkor a
-mosolygó képzelet segítségére van szükség és ez egész természetesen
-be is köszönt azoknál, akiket az ég ezzel megajándékozott. A
-mozgás, amely nem kívülről jön, ekkor bennünk megy végbe. A
-nyugalom igaz, hogy kisebb, de kellemesebb is, ha könnyed és édes
-eszmék, a nélkül, hogy a lélek mélyét felkavarnák, úgyszólván csak
-súrolják annak felületét. Többre nincs szükség, hogy önmagunkra
-<span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
-"Page_94">-94-</a></span> emlékezzünk és minden bajainkról
-megfeledkezzünk. Az efféle álmodozást mindenütt élvezhetjük, ahol
-nyugodtak lehetünk; s én gyakran gondoltam, hogy a Bastilleban, sőt
-egy oly sötét tömlöcben, ahol semmi tárgy nem illette volna
-látásomat, én még tudtam volna kellemesen álmodozni.</p>
-<p>De meg kell vallani, hogy ez jóval könnyebben és kellemesebben
-esett egy termékeny és magános, már a természettől fogva határolt
-és a világ többi részétől különválasztott szigeten, ahol minden
-csak mosolygó képeket tárt elém, ahol semmi nem emlékeztetett
-szomorú dolgokra, ahol a csekélyszámú lakók társasága barátságos és
-kedves volt, de nem annyira érdeklődő, hogy szünetlenül
-lefoglaljon, egyszóval, ahol egész nap minden akadály és minden
-gond nélkül átengedhettem magam a kényem-kedvem szerinti
-foglalatosságoknak vagy a leglanyhább tétlenségnek. Az alkalom
-kétségkívül kedvező volt egy álmodozó számára, aki a
-legvisszatetszőbb tárgyak közepette kellemes ábrándképekkel
-táplálkozván, tetszése szerint tudott azokkal jóllakni és mindazt,
-ami érzékeit valóban megérintette, ide öszpontosítani. Ha hosszú és
-édes álmodozásomból felriadva láttam, hogy zöld ágak, virágok és
-madarak környeznek, és szemeim messzire elcsapongtak azokra a
-regényes partokra, amelyek a széles kiterjedésű tó kristálytiszta
-vizét szegélyezték: mindezeket a kedves tárgyakat összeolvasztottam
-ábrándképeimmel s midőn végre fokonkint visszatértem magamhoz és
-mindahhoz, ami körülvett, nem tudtam megállapítani, melyik ponton
-vált külön a valóság az ábrándképektől, annyira minden egyaránt
-hozzájárult <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> ahhoz, hogy kedvessé tegye előttem azt a
-szemlélődő és magános életet, amelyet e szép lakóhelyen folytattam.
-Miért nem lehet annak újra életrekelnie? Miért nem mehetek, hogy e
-kedves szigeten fejezzem be napjaimat és soha ki ne jöjjek róla,
-sem soha ne lássam rajta a szárazföld egy lakóját sem, aki a
-mindenféle csapásoknak, amelyeket embertársaim annyi évek óta oly
-szivesen gyüjtögettek fejem fölé, emlékét visszaidézze lelkembe!
-Csakhamar örökre elfelejteném őket, bár ők kétségkívül nem igen
-felejtenének el viszont; de mit bánnám én azt, föltéve, hogy nem
-tudnának közelembe férkőzni, hogy megzavarják nyugalmamat.
-Megszabadulva mindama földi szenvedélyektől, amelyeket a társas
-élet izgalma kelt, lelkem gyakorta fölemelkednék eme légkör fölé és
-előre érintkeznék amaz égi szellemekkel, amelyeknek számát rövid
-idő alatt szaporítani reméli. Az emberek, tudom, óvakodni fognak
-attól, hogy visszaadják nekem ezt az édes menedékhelyet, amelyben
-nem akartak megtűrni. De legalább abban nem fognak megakadályozni,
-hogy a képzelet szárnyain mindennap elrepüljek oda és ott nehány
-óráig ugyanazt a gyönyört élvezzem, mintha még most is ott laknám.
-Legédesebb foglalatosságom ott az lenne, hogy kedvem szerint
-álmodoznám. Amikor azt álmodom, hogy ott vagyok, nem ugyanazt
-cselekszem-e? Sőt többet teszek: az elvont és egyhangú álmodozás
-ingeréhez oly bájos képeket csatolok, amelyek azt megelevenítik.
-Tárgyaik gyakran tovasiklottak érzékeim elől elragadtatásaim
-alkalmával; most pedig, minél mélyebben jár az álmodozásom, annál
-elevenebben lefesti azokat nekem. Gyakran jobban körükben vagyok és
-még <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
-"Page_96">-96-</a></span> kellemesebben, mint amikor valósággal ott
-voltam. Csak az a baj, hogy mihelyt képzeletem tüze ellankad, ezek
-a visszaemlékezések több fáradsággal járnak és nem tartanak oly
-sokáig. Óh jaj, amikor elkezdjük porhüvelyünket elhagyni, akkor
-kápráztatja ez leginkább szemeinket!</p>
-<h2>Hatodik séta.</h2>
-<p>Nem igen van oly mechanikus mozgásunk, amelynek okát szívünkben
-föl ne találhatnók, ha jól értenénk hozzá, hogy ott keressük.</p>
-<p>Tegnap, midőn az új körúton haladtam végig, hogy a Bièvre mentén
-a Gentilly oldalon herborizálni menjek, egy kerülővel jobbra
-tértem, az Enfer (pokol)-sorompóhoz közeledve, és a fontainebleaui
-útra kitérve, ama magaslatok felé igyekeztem, amelyek ezt a kis
-folyót szegélyezik. Ez a kitérő magában véve fölötte közömbös dolog
-volt, de midőn visszaemlékeztem reá, hogy több ízben egész gépiesen
-ugyanezen a kitérőn haladtam, ennek okát önmagamban kerestem és nem
-bírtam megállani, hogy föl ne kacagjak, midőn annak a végire
-jártam.</p>
-<p>A körút egyik szögletében, az Enfer-sorompó kijáratánál, nyárban
-naponta egy asszony szokott ülni, aki ott gyümölcsöt, herbatheát
-meg zsemlyét árul. Ennek az asszonynak egy fölötte csinos, de sánta
-kis fia van, aki mankóival ide-oda bicegve, elég jó kedvvel jár-kél
-és a járókelőktől adományokat kéreget. Félig-meddig megismerkedtem
-ezzel a jámbor fiúval; valahányszor arra mentem el, mindig odajött,
-ügyesen köszönt, mire megkapta <span class="pagenum"><a name=
-"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> az én szerény adományomat.
-Első-, másodízben gyönyörűséggel néztem őt, nagyon szívesen adtam
-neki, s egy darab ideig ugyanazt az örömet éreztem azután is, sőt a
-legtöbbször még azzal tetéztem, hogy nekibuzdítottam őt és
-végighallgattam gyermeki elbeszélését, amelyet kellemesnek
-találtam. De ez a gyönyörűség, miután fokonkint szokássá vált,
-lassankint – nem is tudom, hogyan – olyan kötelességfélévé alakúlt
-át, amely csakhamar feszélyezővé lett, különösen az előljáró beszéd
-miatt, amelyet végig kellett hallgatnom és amelyben sohasem
-mulasztotta el, hogy engem gyakran Rousseau úrnak ne szólítson,
-hogy megmutassa, melyszerint jól ismer, holott ellenkezőleg, ebből
-eléggé világos lett előttem, hogy nem ismert jobban, mint azok,
-akik őt kioktatták. Ettőlfogva kevésbbé örömest mentem arra, s
-utoljára gépiesen megszoktam, hogy legtöbbször egy vargabetűt
-csináljak, ha ehhez az átlós-úthoz közeledtem.</p>
-<p>Ime, ezt fedeztem föl, amint fölötte elmélkedtem, mert mindebből
-eddigelé még semmi nem tárult föl világosan elmém előtt. Ez a
-megfigyelés egymás után egy sereg mást idézett lelkem elé, amelyek
-megerősítették abban, hogy cselekedeteim legnagyobb részének igazi
-és elsőrendű indítóokai önmagam előtt nem oly világosak, mint ahogy
-sokáig képzeltem. Tudom és érzem, hogy jót tenni a legigazibb
-boldogság, amelyet az emberi szív érezhet; de ezt a boldogságot
-régóta elragadták tőlem és az enyémhez hasonló nyomorúlt sorsban
-nem igen lehet remélni, hogy egyetlen igazi jócselekedetet jól
-megválasztva és eredményesen elvégezhessünk. Minthogy azoknak, akik
-sorsom fölött rendelkeznek, legfőbb gondja arra irányult, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span> számomra minden csak hamis és csalárd
-látszat legyen: az erényre való indítás is mindig csak oly
-csalétek, amelyet azért tárnak elém, hogy a kelepcébe csaljanak,
-amelybe be akarnak keríteni. Tudom ezt; tudom, hogy az egyedüli jó,
-ami ezentúl hatalmamban áll, az, hogy visszatartsam magam a
-cselekvéstől, mert attól kell tartanom, hogy szándékom, sőt
-tudomásom ellenére rosszat cselekszem.</p>
-<p>De voltak boldogabb idők, amelyekben szívem gerjedelmeit
-követve, néha egy-egy idegen szívet megelégedetté tehettem és
-tartozom magamnak azzal a megtisztelő bizonyságtétellel, hogy
-valahányszor ezt a gyönyört élvezhettem, azt bármi másnál
-édesebbnek találtam. Ez a hajlam élénk, igaz, tiszta volt és
-legtitkosabb bensőmben soha semmi azt meg nem hazudtolta. Azonban
-sokszor éreztem saját jótéteményeim terhét a kötelességek ama lánca
-révén, amelyet magok után vontak: ekkor eltűnt a gyönyör és ama
-gondoskodások gyakorlásában, amelyek előbb elbájolták szivemet,
-most már csak szinte elviselhetetlen kényszert találtam. Szerencsés
-sorom rövid napjai alatt sokan folyamodtak hozzám és soha semmi
-szolgálatot, amely csak hatalmamban állt, senkitől meg nem
-tagadtam. De ezekből az első, nagy szivességgel árasztott
-jótéteményekből az egymást követő kötelezettségek oly bilincsei
-származtak, amelyeket nem láttam előre és amelyek igáját később
-képtelen voltam lerázni. Első szolgálataim azok szemében, akik
-azokban részesültek, csak foglalói voltak a később
-következendőknek; s mihelyt valami szerencsétlen kivetette utánam
-egy elfogadott jótétemény csáklyáját, attól fogva oda voltam s ez
-az <span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
-"Page_99">-99-</a></span> első szabad és önkéntes jótétemény
-határozatlan jogcímévé vált mindazoknak, amikre utóbb szüksége
-lehetett, anélkül, hogy akár csak tehetetlenségem is elegendő lett
-volna az azok alól való fölmentésre. Így alakultak át számomra a
-legédesebb gyönyörűségek utóbb terhes alárendeltségekké.</p>
-<p>Azonban ezek a bilincsek mindaddig, míg a közönségtől számba nem
-véve, ismeretlenül éltem, nem tűntek föl előttem nagyon
-súlyosaknak. De mihelyt irataim révén személyem az érdeklődés
-előterébe lépett, – súlyos hiba kétségkívül, de a melyért
-szerencsétlenségeim által túlontúl megbűnhödtem, – ettőlfogva az
-összes szükölködőknek vagy állítólag ilyeneknek, az összes
-kalandoroknak, akik becsapni való áldozatot kerestek, mindazoknak,
-akik a nagy képmutatással nekem tulajdonított nagy tekintély ürügye
-alatt egy vagy más módon fülön akartak csípni: általános
-célpontjává váltam. Ekkor volt módom megismerni, hogy a természet
-összes hajlandóságai, még magát a jótékonyságot sem véve ki, ha
-okosság és válogatás nélkül kezeljük vagy követjük őket a
-társaságban, megváltoztatják természetüket és sokszor époly
-ártalmasokká válnak, mint a mily hasznosak voltak első megindulásuk
-alkalmával. Ennyi kegyetlen tapasztalat lassankint megváltoztatta
-első hajlandóságaimat, vagy inkább végre igazi határaik közé
-korlátozván őket, megtanított arra, hogy kevésbbé vakon kövessem
-jótevői hajlamomat, amikor ez csak arra szolgált, hogy előmozdítsa
-a mások gonoszságát.</p>
-<p>Azonban nem sajnálom ezeket a tapasztalatokat, mivel ezek, a
-reflexió útján, új felvilágosításokat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span>
-nyújtottak önmagam megismerésére és magamviseletének igazi indító
-okaira nézve ezer esetben, amelyekben téves illuziókban ringattam
-magamat, helyes útra vezettek. Láttam, hogy ahhoz, hogy örömmel
-tehessek jót, szabadon, kényszer nélkül kell cselekednem s viszont
-arra nézve, hogy egy jó cselekedet minden édességét elveszítse,
-elegendő volt, ha az kötelességgé vált számomra. Ettőlfogva a
-kötelezés súlya a legédesebb élvezeteket megkeseríti számomra s
-mint a hogy <i>Emil</i>ben mondottam, úgy hiszem, rossz férj lettem
-volna a törökök közt abban az órában, amikor a közfelkiáltás arra
-szólítja fel őket, hogy állásuk kötelességeit betöltsék.</p>
-<p>Im ez nagyban módosítja azt a véleményt, amelyet saját
-erényemről sokáig tápláltam; mert ez nem abban áll, hogy
-hajlamainkat kövessük és átengedjük magunkat a jóltevés
-gyönyörének, mikor azok erre indítanak bennünket, hanem abban áll,
-hogy legyőzzük őket, amikor a kötelesség ezt parancsolja és
-megtegyük azt, amit az rendel, – én pedig ezt bárkinél a világon
-kevesbbé tudtam megtenni. Érzékenynek és jónak születve, a
-szánakozást egész a gyöngeségig vive és lelkemet mindazáltal, ami a
-nagylelkűséghez tartozik, felmagasztosulva érezve, humánus,
-jótékony, segítségre kész voltam hajlamból, sőt szenvedélyből, amíg
-csak szívem volt érdekelve; a legjobb és legirgalmasabb ember
-lettem volna, ha a leghatalmasabb lettem volna erre és ahhoz, hogy
-minden bosszúvágyat kioltsak magamban, elegendő lett volna, hogy
-képes legyek bosszút állani. Sőt saját érdekem ellenére, könnyen
-lettem volna igazságos is, de a rám nézve kedves személyek érdeke
-ellenére <span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
-"Page_101">-101-</a></span> nem tudtam volna magamat ráhatározni,
-hogy az legyek. Mihelyt kötelességem és szívem ellenmondásba
-került, az előbbi ritkán diadalmaskodott, ha ugyan az nem forgott
-csupán szóban, hogy visszatartsam valamitől magamat; ez esetben a
-legtöbbször erős voltam, de hajlandóságom ellenére cselekedni
-sohasem bírtam. Akár az emberek, akár a kötelesség, vagy éppen a
-kényszerűség parancsoljanak, ha szívem hallgat, akaratom néma marad
-és nem tudok engedelmeskedni. Látom a bajt, amely fenyeget, de
-inkább engedem bekövetvetkezni, semhogy annak megelőzésére
-indulatba jöjjek. Olykor-olykor nagy erőfeszítéssel nekilendülök,
-de ez az erőfeszítés nagyon hamar kifáraszt és kimerít; nem bírom
-folytatni. Minden elképzelhető dolognál, amit nem csinálok
-szívesen, mihamar képtelen vagyok megcsinálni.</p>
-<p>Sőt többet mondok. A kívánságommal egyező kényszerítés elegendő
-arra, hogy azt lerontsa és idegenkedéssé, sőt ellenszenvvé
-változtassa, ha csak kevéssé erősen működik is; és ez kínossá teszi
-számomra az olyan jócselekedetet, amit megkövetelnek és amit
-magamtól szivesen megtennék, ha nem követelnék. A tisztán önkéntes
-jótétemény bizonyára az a cselekedet, amit szeretek megtenni. De ha
-az, aki azt kapta, abból jogcímet formál arra, hogy folytatását
-követelje, mert különben meggyűlöl, ha törvénnyé emeli, hogy örökre
-jóltevője legyek: bár eleinte gyönyörűségemet találtam benne, hogy
-az vagyok, ettőlfogva a feszélyezés megkezdődik és a gyönyörűség
-eloszlik. Amit ilyenkor cselekszem, ha engedek, gyöngeség és
-álszemérem, de a jóakarat hiányzik és távol attól, hogy nagyra
-lennék vele, inkább szemrehányást <span class="pagenum"><a name=
-"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> teszek magamnak
-lelkiismeretem előtt, hogy kelletlenül jót teszek.</p>
-<p>Tudom, hogy valami szerződésféle áll fenn, sőt ez valamennyi
-közül a legszentebb, a jóltevő és a lekötelezett közt.
-Bizonyosfajta társaságot alkotnak ők egymással, amely szorosabb
-annál, amely az embereket általában összekapcsolja és ha a
-lekötelezett hallgatagon háládatosságra vállalkozik, a jóltevő
-ugyancsak arra kötelezi magát, hogy amaz iránt mindaddig, amíg csak
-az méltatlanná nem válik arra, megőrzi ugyanazt a jóakaratot,
-amelyet iránta tanusított és ennek bizonyságát fogja szolgáltatni
-mindannyiszor, valahányszor arra alkalma nyílik és annak szüksége
-fenforog. Ezek nem világosan kifejezett föltételek, hanem
-természetes következményei a köztük létesült viszonynak. Az, aki
-először tagad meg egy önkéntes szolgálatot, amit tőle kérnek, semmi
-jogot nem ad ezzel a panaszkodásra annak, akit visszautasításban
-részesített; de az, aki hasonló esetben ugyanattól megtagadja
-ugyanazt a szivességet, amelyet előbb megadott neki, meghiusít egy
-oly reményt, amelynek táplálására feljogosított; megcsal és
-meghazudtol egy várakozást, amelyet fölgerjesztett. Érezzük, hogy
-ebben a visszautasításban valamelyes igazságtalan és keményebb
-dolog rejlik, mint az előbbiben, pedig ez éppen úgy annak a
-függetlenségnek kifolyása, amelyet a szív szeret és amelyről nem
-mond le minden küzdelem nélkül. Ha egy adósságot kifizetek, egy
-kötelességet teljesítek; ha valami ajándékot adok, örömet szerzek
-magamnak. Úgyde kötelességeink teljesítésének öröme azok közül
-való, amelyek egyedül az erény megszokásából fakadnak; <span class=
-"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> azok,
-amelyek közvetetlenül a természeti hajlandóságból erednek, nem
-emelkednek oly magasra, mint ezek.</p>
-<p>Annyi szomorú tapasztalat után megtanultam, hogy messziről előre
-lássam első valóra vált gerjedelmeim következményeit és gyakran
-visszatartottam magam egy jó cselekedettől, amelyet óhajtottam is,
-módomban is volt megtenni, mivel visszariadtam attól az
-alárendeltségtől, amelybe utóbb kerülök, ha meggondolatlanul
-átengedem magam neki. Nem mindig éreztem ezt a félelmet,
-ellenkezőleg, fiatal koromban saját jótéteményeim által fűződtem az
-emberekhez és hasonlóképen gyakran észrevettem, hogy akiket
-leköteleztem, inkább hálából, mint érdekből ragaszkodtak hozzám. De
-a dolgok úgy ezen, mint minden más tekintetben nagyon
-megváltoztatták szinöket, mihelyt szerencsétlenségeim kezdetöket
-vették. Ettőlfogva új nemzedék körében éltem, amely nem hasonlított
-az előbbihez és saját érzelmeim mások iránt oly változásokat
-szenvedtek, amilyet az övéikben találtam. Ugyanazok az emberek,
-akiket egymást követőleg ebben a két oly különböző nemzedékben
-láttam, úgyszólván fokozatosan hasonultak át az egyikhez, majd a
-másikhoz. Igazakból és nyíltszivűekből, a mik kezdetben voltak,
-azzá válva, amik most, csak úgy cselekedtek, mint az összes
-többiek. És pusztán azáltal, hogy az idők megváltoztak, az emberek
-is úgy megváltoztak, mint azok. Ugyan hogyan őrizhetném meg
-ugyanazon érzelmeket azok iránt, akikben ellenkezőjét találom
-annak, ami ezeket nálam fölkeltette? Nem gyűlölöm őket, mert nem
-tudok gyűlölni; de nem tilthatom meg magamnak a megvetést, amit
-megérdemelnek, <span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
-"Page_104">-104-</a></span> sem nem tarthatom vissza magamat attól,
-hogy ezt irántok ki ne fejezzem.</p>
-<p>Talán anélkül, hogy észrevettem volna, magam változtam meg a
-kelleténél jobban? Melyik egyéni jellem állana változás nélkül az
-enyémhez hasonló helyzetnek ellen? Meggyőződve húsz évi tapasztalat
-által, hogy mindazok a szerencsés tulajdonságok, amelyeket a
-természet a szívembe oltott, végzetem által és azok által, akik
-azzal rendelkeznek, magamnak és másoknak kárára fordultak, ezentúl
-egy jó cselekedetet, amelynek megtevését javasolják, nem
-tekinthetek egyébnek, mint kelepcének, amelyet számomra állítanak,
-s amely alatt valami rossz lappang. Tudom, hogy bármi legyen
-cselekedetem eredménye, jó szándékomért éppenúgy meglesz az
-érdemem. Igen, ez az érdem kétségkívül mindig ott van, de a belső
-varázs nincs meg többé s mihelyt ez az ösztönzés nálam hiányzik,
-csak közömbösséget és jéghidegséget érzek magamban; és biztos lévén
-abban, hogy egy igazán hasznos cselekedet művelése helyett csak egy
-megcsalatott ember cselekedetét teszem, az önszeretet
-méltatlankodása, kapcsolatban az ész helytelenítésével, csak
-idegenkedést és ellenállást sugall ott, ahol természetes
-állapotomban hévvel és buzgalommal lettem volna tele.</p>
-<p>Vannak olyan balsorsok, amelyek emelik és erősítik a lelket, de
-vannak olyanok is, amelyek leverik és megölik azt; ilyen az,
-amelynek zsákmányául estem. Bármi kevés hitvány kovász került volna
-az enyémbe, túlságosan erjedésbe hozta volna azt, őrjöngővé tett
-volna; de így csak semmivé tett engem. Képtelen lévén arra, hogy
-akár a magam, akár a más számára jót tegyek, visszatartom
-<span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
-"Page_105">-105-</a></span> magam a cselekvéstől; és ez az állapot,
-amely csak a kényszer folytán ártatlan, bizonyos édességet találtat
-velem abban, hogy szabadon, minden szemrehányás nélkül kövessem
-természetes hajlamomat. Persze nagyon is messze megyek, mivel még
-ott is kikerülöm a cselekvési alkalmakat, ahol csak jót lehet
-cselekednem. De bizonyos lévén a felől, hogy nem engedik a dolgokat
-teljes mivoltukban látnom, visszatartom magam attól, hogy ama
-külszín alapján ítéljek, amellyel azokat felruházzák; és bármiféle
-csalétekkel vonják is be a cselekvésre való indító okokat, nekem
-elég, ha ezeket az indító okokat az én hatási körömben hagyták,
-hogy az ő csaló voltuk felől biztos legyek.</p>
-<p>Úgy látszik, sorsom gyermekkoromtól fogva kifeszítette az első
-hálót, amely sokáig oly könnyen belecsalogatott az összes
-többiekbe. A legbizakodóbb embernek születtem és teljes negyven
-évig soha ez a bizalom egyetlenegyszer sem csalódott. Egyszerre
-csak másfajta emberek és dolgok közé kerülve, ezer kelepcébe estem
-a nélkül, hogy egyet is észrevennék és húszévi tapasztalat alig
-volt elegendő arra, hogy sorsom felől felvilágosítson. De amint
-egyszer meggyőződtem róla, hogy csak hazugság és hamisság lappang
-azokban az arcfintorgató baráti ömlengésekben, amelyeket reám
-pazarolnak, nagy hirtelenséggel a másik szélsőségbe csaptam át:
-mert, ha az ember egyszer kilépett a természeti jelleméből, többé
-nincsenek határok, amelyek visszatartsák. Ettől kezdve
-megundorodtam az emberektől, és akaratom találkozván az ő erre
-irányuló akaratukkal, még jobban távoltart tőlük, mint mindenféle
-mesterkedéseik tehetik. <span class="pagenum"><a name="Page_106"
-id="Page_106">-106-</a></span></p>
-<p>Mind hasztalan csinálják: ez az idegenkedés sohase fajulhat
-ellenszenvvé. Ha arra a függőségre gondolok, amelybe ők velem
-szemben helyezkedtek, hogy engemet a saját függőségükben tartsanak,
-igazán megszánom őket. Ha én nem vagyok szerencsétlen, ők magok
-azok; és valahányszor magamba szállok, mindig sajnálatraméltónak
-találom őket. Talán kevélységem is belevegyül még ezekbe az
-ítéletekbe; sokkal inkább fölöttük állónak érzem magam, semhogy
-gyülöljem őket. Ők legföllebb a megvetésig érdekelhetnek engem, de
-soha a gyűlöletig; elvégre is sokkal inkább szeretem magam, semhogy
-bárkit is gyűlölni tudnék. Ez annyi volna, mint szűkebbre vonni,
-összeszorítani létemet, pedig én inkább az egész mindenség fölé
-szeretném azt kiterjeszteni.</p>
-<p>Jobb szeretem őket kerülni, mint gyűlölni. Megpillantásuk oly
-benyomásokkal illeti meg érzékeimet és ezek révén szívemet,
-amelyeket ezer kegyetlen tekintet tesz kínossá reám nézve; de ez a
-rosszullét azonnal megszűnik, mihelyt a tárgy, amely azt okozza,
-tovatűnt. Foglalkozom velük és pedig egészen akaratom ellenére,
-jelenlétök folytán, de soha a rájok való emlékezés révén. Ha nem
-látom őket többé, olyanok számomra, mintha egyáltalában nem
-léteznének.</p>
-<p>Sőt csak abban közömbösek előttem, ami rám vonatkozik, mert
-egymás közötti viszonyaikban még érdeket tudnak bennem kelteni és
-megindítani, mint egy dráma személyei, amelyet a színpadon látnék.
-Egész erkölcsi lényemnek meg kellene semmisülnie, hogy az
-igazságosság közömbössé legyen előttem. Az igazságtalanság és
-gonoszság látványa még most is felforralja a véremet, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> míg az
-oly erényes cselekedetek, amelyekben sem kérkedést, sem hivalkodást
-nem látok, mindig örömtől dobogtatják szívemet és édes könnyekre
-fakasztanak. De magamnak kell őket látnom és megítélnem, mert saját
-történetem után esztelennek kellene lennem, ha bármi dologban
-elfogadnám az emberek ítéletét és akármit a mások becsületszavára
-kész igazság gyanánt elhinnék.</p>
-<p>Ha termetem és vonásaim époly teljesen ösmeretlenek volnának az
-emberek előtt, mint a minők jellemem és belső alkatom, akkor még
-minden baj nélkül élhetnék közöttük. Sőt társaságuk is tetszhetnék
-nekem, amíg tökéletesen idegen lennék közöttük. Minden megszorítás
-nélkül átengedve természetes hajlandóságaimnak, még akkor is
-szeretném őket, ha soha nem törődnének velem. Egyetemes és
-tökéletesen önzetlen jóakaratot tanusítanék irántok; de a nélkül,
-hogy valaha különösebb összeköttetésbe lépnék és bármi kötelesség
-jármát viselném: szabadon és önmagamtól mindazt megtenném irántok,
-aminek megtevése – holott önszeretetük készteti és összes
-törvényeik kényszerítik őket reá – annyi fáradságukba kerül.</p>
-<p>Ha szabad, ösmeretlen és elszigetelt maradtam volna, mint a hogy
-rendeltetésem szerint lennem kellett volna, csak jót cselekedtem
-volna, mert semmi ártalmas szenvedély csírája nem rejlik szívemben.
-Ha láthatatlan és mindenható lettem volna, mint Isten, jóltevő és a
-jó is lettem volna, mint ő. Az erő és a szabadság teszi a kitűnő
-embereket; a gyöngeség és a rabszolgaság csak gonosztevőket hozott
-létre. Ha a Gyges gyűrűjének birtokosa lettem volna, az kihúzott
-volna az emberektől való függőségből és őket rendelte volna nekem
-<span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span> alá. Sokszor kérdeztem magamtól spanyol
-légváraimban, mi hasznát vettem volna e gyűrűnek, mert a
-visszaélési kísértésnek bizonyára közel kell állania a hatalomhoz.
-Módomban állván kielégíteni kivánságaimat, mindent megtehetvén a
-nélkül, hogy bárki meg tudna csalni, mit kivánhattam volna valami
-nyomatékkal? Egyetlen dolgot s ez az lett volna, hogy minden szivet
-megelégedettnek lássak. Az általános boldogság látása egyedül
-indíthatta volna meg szívemet állandó érzéssel és az a forró
-törekvés, hogy ehhez hozzájárulhassak, lett volna a
-legállhatatosabb szenvedélyem. Mindig igazságos lévén részrehajlás
-nélkül és mindig jó gyöngeség nélkül, egyaránt megóvtam volna magam
-a vak bizalmatlankodástól és az engesztelhetetlen gyűlölködéstől,
-mert miután olyanoknak láttam volna az embereket, amilyenek és
-könnyen olvastam volna sziveik mélyén, keveset találtam volna
-köztük oly szeretetreméltót, hogy teljesen átadjam nekik szívemet
-és keveset oly utálatosat, hogy egész gyűlöletemet megérdemeljék és
-még gonoszságuk is csak szánakozásra indított volna irántuk, mert
-jól ismerem a bajt, amit önmaguknak okoznak, midőn másnak ártani
-akarnak. Talán egyes vidám pillanataimban arra a gyerekségre
-vetemedtem volna, hogy olykor-olykor csodákat műveljek; de teljesen
-érdektelen lévén önmagam iránt és csak természetes hajlamaimat
-tisztelvén törvényül, egynehány szigorúan igazságos cselekedet
-mellett ezer irgalmas és méltányos cselekedetet hajtottam volna
-végre. Mint a gondviselés szolgája és törvényeinek felvigyázója,
-hatalmam birtokában bölcsebb és hasznosabb csodákat műveltem volna
-az arany legendának és Szent Medárdus sírjának csodáinál.
-<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span></p>
-<p>Csak egyetlenegy pont van, amelynél az a képesség, hogy
-mindenüvé láthatatlanúl behatolhassak, oly kísértéseknek tehetett
-volna ki, amelyeknek bajosan tudtam volna ellenállni; és ha egyszer
-ezekre a hibás utakra tévelyedtem, ki tudja, hová jutottam volna
-rajtok? Nagyon rosszul kellene a természetet és önmagamat ismernem,
-ha azzal hizelegnék magamnak, hogy ezek a könnyűségek nem
-csábítottak volna el, vagy eszem megállított volna ezen a végzetes
-lejtőn. Minden egyéb dologban biztos lévén önmagam felől, csupán
-ezáltal vesztem volna el. A kit hatalma az emberek fölé helyez,
-annak az emberi gyöngeségek fölött kell állania, mert máskülönben
-ez a túlságos erő csak arra szolgálna, hogy őt valóban a többiek
-alá és az alá helyezze, ami lett volna önmaga, ha velök egyenlő
-marad vala.</p>
-<p>Mindent jól megfontolva, azt hiszem, hogy jobban fogom tenni, ha
-eldobom bűvös gyűrűmet, mielőtt ostobaságot követtetett volna el
-velem. Ha az emberek makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy engem
-egészen másnak tartsanak, mint a mi vagyok és ha látásom izgatja
-igazságtalanságukat, hogy elvegyem tőlük e látványt, kerülnöm kell
-őket, nem pedig magamat közöttük homályba burkolnom. Az ő
-feladatuk, hogy előttem elrejtőzzenek, hogy cselfogásaikat előttem
-eltitkolják, hogy kerüljék a napfényt, hogy a vakondokok módjára
-föld alá bújjanak. Ami engem illet, csak hadd lássanak, ha tudnak,
-annál jobb; de ez lehetetlenség nekik, mert ők soha mást nem fognak
-látni az én helyemen, mint azt a Jean-Jacques-ot, akit magoknak
-alkottak és akit saját szivök szerint formáltak, hogy kényök-kedvök
-szerint gyűlölhessék. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
-"Page_110">-110-</a></span> Hiba lenne tehát, ha felindulnék azért,
-hogy ilyenformán látnak engem; semmiképpen nem szabad ezzel
-törődnöm, mert ők nem engemet látnak ekként.</p>
-<p>Az eredmény, amit mindezekből az elmélkedésekből kivonok, az,
-hogy sohasem voltam igazán alkalmas a polgári társaság számára,
-ahol minden feszély, tartozás és kötelesség és hogy független
-egyéniségem mindig képtelenné tett azokra az alárendeltségekre,
-amelyek arra nézve, aki az emberek közt akar élni, szükségesek.
-Amíg szabadon cselekszem, jó vagyok és csak jót teszek; de mihelyt
-akár a kényszerűségnek, akár az embereknek igáját érzem, föllázadok
-vagy inkább megmakacsolom magam és ekkor semmi vagyok. Ha
-akaratommal ellenkezőt kell tennem, nem teszem, bármi történjék is;
-de a saját akaratomat sem teszem többé, mert gyönge vagyok.
-Visszatartom magam a cselekvéstől, mert egész gyöngeségem a
-cselekvésben áll, egész erőm negatív és minden bűnöm mulasztási,
-ritkán cselekvési bűn. Sohasem hittem, hogy az ember szabadsága
-abban áll, hogy azt tehet, amit akar, hanem inkább abban, hogy soha
-nem kell azt tennie, amit nem akar, – s éppen ezt a szabadságot
-követeltem én mindig, olykor sikerült is azt megőriznem, de viszont
-éppen e miatt szolgáltam kortársaimnak leginkább botránkozás
-tárgyául. Mert ők, akik tevékenyek, mozgékonyak, becsvágyók, s
-útálják másoknál a szabadságot és azt magok számára sem kívánják,
-hacsak némelykor megtehetik akaratukat vagy inkább uralkodhatnak a
-másoké fölött, egész életüket abban a kényszerhelyzetben töltik,
-hogy azt tegyék, ami ellenökre van és semmi szolgai dolgot nem
-mulasztanak <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span> el, hogy uralkodhassanak. Hibájok tehát
-nem az volt, hogy engemet mint egy haszontalan tagot eltávolítottak
-a társaságból, hanem az, hogy száműztek abból, mint egy veszedelmes
-tagot; mert én, megvallom, nagyon kevés jót cselekedtem ugyan, de
-viszont a rosszat soha egész életemben nem ismerte az akaratom és
-kételkedem benne, van-e egy ember is a világon, aki kevesebb
-rosszat cselekedett volna, mint én.</p>
-<h2>Hetedik séta.</h2>
-<p>Alig kezdtem el hosszú álmaim gyűjteményét s már is érzem, hogy
-a végéhez közeledik. Más szórakozás lép helyére, amely most egészen
-lefoglal, sőt az álmodozásra való időmet is elveszi. Szinte
-túlcsapongó kedvteléssel engedem át magam neki, amely magamat is
-kacagásra indít, ha rágondolok, de azért mégis átengedem magam
-neki, mivel jelenlegi helyzetemben nincs más magaviseleti
-szabályom, mint hogy mindenben minden korlát nélkül kövessem
-hajlandóságomat. Mit sem változtathatok sorsomon, csupa ártatlan
-hajlamaim vannak és miután ezentúl az emberek összes ítéletei nem
-léteznek számomra, még az okosság is azt kívánja, hogy abban, ami
-hatáskörömben marad, mindazt megtegyem, ami kellemesen hat reám,
-akár nyíltan, akár magam csöndben, csupán szeszélyemet tekintve
-szabálynak és csupán azt a csekély erőt tekintve mértéknek, ami még
-bennem megmaradt. Így jutottam el a magam füvéhez minden táplálék
-gyanánt és a növénytanhoz minden foglalatosság gyanánt. Már eléggé
-koros voltam, <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
-"Page_112">-112-</a></span> midőn Svájcban D’Ivernois orvostól az
-első alapelemeket elsajátítottam belőle és utazásaim közben eléggé
-szerencsésen herborizáltam arra nézve, hogy tűrhető ismeretre
-tegyek szert a növényvilág körében. De midőn hatvan éves elmultam
-és Párizsban telepedtem meg, erőim is kezdtek megfogyatkozni a nagy
-növénytani kirándulásokhoz s egyébként is a hangjegy-másolással
-sokkal jobban el voltam foglalva, semhogy más foglalatosságra is
-szükségem legyen: felhagytam ezzel a szórakozással, amely nem volt
-többé számomra kívánatos; eladtam növénygyűjteményemet, el
-könyveimet s beértem vele, ha néha láthatom azokat a közönséges
-növényeket, amelyeket sétáim alkalmával Párizs körül találtam. Ez
-idő alatt az a kevés, amit belőle tudtam, csaknem egészen
-elmosódott emlékezetemből, és pedig jóval gyorsabban, mint ahogy
-oda vésődött.</p>
-<p>Egyszerre csak, hatvanötödik évem befejezése után, megfosztva
-attól a kis emlékezettől, amelylyel addig rendelkeztem és azoktól
-az erőktől, amelyek a mezők bejárására még megmaradtak, kalauz
-nélkül, könyvek nélkül, kert nélkül, növénygyűjtemény nélkül: újra
-erőt vett rajtam ez a bolondság, de még nagyobb hévvel, mint a
-milyennel elsőízben nekiadtam volt magamat; egész komolyan
-foglalkoztam azzal az okos tervvel, hogy Murray egész <i>Regnum
-vegetabile</i>-jét megtanulom könyv nélkül és a földön levő összes
-növényekkel megismerkedem. Nem lévén módomban, hogy újra növénytani
-könyveket vásároljak, rajta voltam, hogy lemásoljam mindazokat,
-amelyeket kölcsön kapok, és elhatározván, hogy az elsőnél gazdagabb
-növénygyűjteményt állítok össze, addig is, míg a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> tenger
-és az Alpok összes növényeit, és Indiák összes fáit
-beléhelyezhetném, egyelőre a muronnal, a cerfeuiljel, a borrassal
-és senesonnal kezdem el, tudósan fűvészkedem madaraim kalitkája
-mellett és minden újabb fűszálnál, amely elémbe kerül, elégtétellel
-mondom: Megint több van egy növénnyel!</p>
-<p>Nem törekszem igazolni azt az elhatározásomat, hogy ennek a
-szeszélynek hódolok; azt nagyon észszerűnek találom és meg vagyok
-győződve a felől, hogy jelenlegi helyzetemben nagy bölcseség, sőt
-nagy erény, ha átengedem magam azoknak a szórakozásoknak, amelyek
-kellemes hatással vannak reám; ez eszköz arra, hogy ne engedjem
-szívemben a megtorlásnak vagy gyűlöletnek semmi csiráját kihajtani,
-és hogy találhassak még sorsomban valami szórakozáshoz kedvet,
-bizonyára minden heves szenvedélytől nagyon megtisztított
-lelkülettel kell bírnom. Ezzel üldözőimen a magam módjára állok
-bosszút és nem tudnám őket kegyetlenebbül megbüntetni, mintha az ő
-ellenökre boldog vagyok.</p>
-<p>Igen, kétségkívül, az ész megengedi, sőt megszabja nekem, hogy
-minden vonzó hajlamomnak átengedjem magam, amelynek követésében
-semmi nem akadályoz; de arra nem tanít meg, miért vonzó ez a hajlam
-és micsoda vonzóerőt találhatok egy üres, haszon nélkül és
-előhaladás nélkül végzett tanulmányban, amely engemet, egy vén, már
-roskatag és nehézkes járású, könnyedség és emlékezőtehetség nélküli
-szószaporítót a fiatalkor gyakorlataihoz és az iskolásfiúk
-leckéihez visz vissza. Szeretném magamnak ezt a különcködést
-megmagyarázni; úgy képzelem, hogy az kellően megmagyarázva
-<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
-"Page_114">-114-</a></span> némi új világosságot vethetne
-önmagamnak arra az ismeretére, amelynek megszerzésére szenteltem
-utóbbi üres óráimat.</p>
-<p>Néha eléggé mélyen gondolkoztam, de ritkán örömmel, csaknem
-mindig akaratom ellenére és mintegy kényszerűségből; az álmodozás
-fölüdít és szórakoztat, az elmélkedés kifáraszt és elszomorít; a
-gondolkozás számomra mindig terhes és kellemetlen foglalkozás volt.
-Álmodozásaim néha elmélkedéssel végződtek, de gyakrabban végződnek
-elmélkedéseim álmodozással és e tévedezések alatt lelkem a
-világegyetemben a képzelet szárnyain oly elragadtatásokban bolyong
-és lebeg, amelyek minden más élvezetet fölülmúlnak.</p>
-<p>Amíg ezt teljes tisztaságában élveztem, minden más foglalkozás
-mindig élvezhetetlen volt előttem. De amint egyszer, idegen
-ösztönzések által az irodalmi pályára taszítva, az elmemunka
-fárasztó voltát és a szerencsétlen hírnév alkalmatlanságát éreztem,
-egyszersmind édes álmodozásaim bágyadását és ellanyhulását is
-éreztem és csakhamar kénytelen lévén akaratom ellenére szomorú
-helyzetemmel foglalkozni, csak nagyon ritkán tudtam többé azokat a
-kedves elragadtatásokat feltalálni, amelyek ötven éven át nálam a
-szerencsét és dicsőséget pótolták és minden egyéb költség nélkül,
-ha az időt leszámítjuk, engem a semmittevésben a legboldogabb
-halandóvá tettek.</p>
-<p>Sőt álmodozásaimnál attól kellett tartanom, hogy
-szerencsétlenségeim folytán nekivadult képzeletem végtére errefelé
-találja tevékenységét fordítani és hogy gyötrelmeim folytonos
-érzése, fokozatosan összébb szorítván szívemet, súlyával végre maga
-alá talál temetni. Ebben az állapotban természetes <span class=
-"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span>
-ösztönöm, minden elszomorító képzetet elkerültetvén velem,
-lecsöndesítette képzeletemet és a körülvevő tárgyakra szegezvén
-figyelmemet, első ízben vétette velem részleteiben a természet
-látványát szemügyre, amelyet eddigelé csak tömegesen és egész
-összefüggésében szemléltem.</p>
-<p>A fák, a cserjék, a növények a föld díszítései és ruházatai.
-Semmi nem oly szomorú, mint egy meztelen és kopasz mezőség
-látványa, amely csupán köveket, iszapot és homokot tár szemünk elé.
-De megelevenítve a természet által és nászruhába öltözve a vizek
-csörgedezése és a madarak éneklése közepette, a föld a három ország
-összhangjában élettel, érdekkel és bájakkal teljes látványt tár az
-ember elé, az egyedüli látványt a világon, amelybe szemei és szíve
-soha nem fáradnak belé.</p>
-<p>Minél érzékenyebb szíve van a szemlélőnek, annál jobban átengedi
-magát azoknak az elragadtatásoknak, amelyeket ez az öszhangzat
-benne fölkelt. Édes és mély álmodozás vesz erőt ekkor érzékein és
-gyönyörteljes mámorral merül bele e szép rendszer végtelenségébe,
-amelylyel azonosnak érzi magát. Ekkor minden egyes külön tárgy
-tovasiklik tekintete elől; mindent csak az egészben lát és érez.
-Valami különös körülménynek kell eszméit összeszorítania és
-képzeletét körülhatárolnia, hogy részenkint megfigyelhesse ezt a
-világegyetemet, amelyet átkarolni törekedett.</p>
-<p>Ez történt természetszerűleg velem, mikor halálos aggodalomtól
-összeszorított szívem minden gerjedelmét maga köré sorozta és
-öszpontosította, hogy megőrizze a melegség azon maradványát, amely
-abban a levertségben, amelybe fokonkint sülyedtem, elpárologni és
-kialudni akart. Egykedvűen <span class="pagenum"><a name="Page_116"
-id="Page_116">-116-</a></span> bolyongtam az erdőkben és a hegyek
-közt, nem merészelve gondolkozni, mert attól tartottam, hogy
-fölélesztem fájdalmaimat. Képzeletem, mely visszautasítja a
-gyötrelmes dolgokat, hagyta, hogy érzékeim átengedjék magokat a
-körülvevő tárgyak könnyed, de édes benyomásainak. Szemeim
-szünetlenül egyikről a másikra siklottak és lehetetlen volt, hogy
-ily nagy változatosság mellett ne akadjanak olyanok, amelyek jobban
-leszögezzék és huzamosabban lebilincseljék őket.</p>
-<p>Kedvet kaptam e gyönyörködtető látványhoz, amely a
-szerencsétlenségben megnyugtatja, mulattatja, szórakoztatja az
-elmét és fölfüggeszti a gyötrelmek érzését. A tárgyak természete
-nagy mértékben segít e szórakoztatásban és azt csábítóbbá teszi. A
-kellemes illatok, az eleven színek, a legválasztékosabb idomok
-szinte vetélkedve vitatják el egymástól azt a kiváltságot, hogy
-figyelmünket lekössék. Csupán szeretnünk kell a gyönyört, hogy
-ezeknek az édes benyomásoknak átengedjük magunkat; és ha ez a hatás
-nem nyilatkozik meg mindazokkal szemben, akiket az megérint, ez
-némelyeknél a természetes érzékenység hiánya miatt, a legtöbbnél
-pedig azért történik, mert más képzetekkel fölötte elfoglalt
-elméjök csak lopva engedi át magát ama tárgyaknak, amelyek
-érzékeiket megilletik.</p>
-<p>De még egy más körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy a jóízlésű
-emberek figyelmét a növényvilágtól elterelje s ez az a megszokás,
-hogy a növényekben nem keresnek egyebet, mint csupán gyógyító
-szereket és orvosságokat. Theophrastus másképpen gondolkozott és
-ezt a filozófust úgy tekinthetjük, mint az egyetlen botanikust az
-ókorban, ezért <span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
-"Page_117">-117-</a></span> nem is nagyon ismerik őt a mai emberek;
-de egy bizonyos Dioskoridesnek, az orvosi vevények nagy
-kompilatorának és az ő magyarázóinak fáradozása folytán az
-orvostudomány gyűjtője annyira hatalmába kerítette a gyógyító
-füvekké átalakított növényeket, hogy csak azt látni itt, amit nem
-látni, t. i. azokat az állítólagos hatóerőket, amelyeket egy
-harmadik vagy negyedik nekik tulajdonítani kegyeskedik. Nem látják
-be, hogy a növényi organizáció magában is megérdemelhet némi
-figyelmet; emberek, kik azzal töltik el életöket, hogy
-csigahéjjakat gyűjtögetnek és rendezgetnek, élcelődnek a növénytan
-fölött, mint egy hiábavaló tudomány fölött, ha nem csatoljuk hozzá
-– állításuk szerint – a tulajdonságok tanulmányát, vagyis ha nem
-hagyjuk cserben a természet megfigyelését, amely sohasem hazudik és
-minderről mit sem beszél, hogy kizárólag az emberek tekintélye után
-induljunk, akik hazugok és akik sok oly dolgot állítanak nekünk,
-amit az ő szavukra el kell hinnünk, amely maga is legtöbbször a más
-tekintélyén alapul. Állj meg egy tarka színben pompázó rét előtt,
-vizsgáld meg egymás után a benne tündöklő virágokat s azok, akik
-látni fognak, egy borbélylegénynek tartanak téged és gyógyfüveket
-fognak tőled kérni, hogy a gyerekek rühét, a felnőttek kilisét vagy
-a lovak takonykórját meggyógyítsák.</p>
-<p>Ez az utálatos előítélet a többi országokban már jórészben
-eltűnt, kivált Angolországban, hála Linnének, aki a botanikát
-kivette egy kissé a receptírók iskoláiból és visszaadta azt a
-természetrajznak és a gyakorlati gazdaságtannak; de
-Franciaországban, ahol ez a tanulmány kevésbbé hatolt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> be a
-nagyvilági emberek közé, e pontban még mindig oly barbárul
-gondolkoznak, hogy midőn egy párisi szépelme Londonban egy érdekes,
-ritka fákkal és növényekkel teleültetett kertet látott, minden
-dicséret gyanánt így kiáltott fel: <i>Ime egy nagyon szép
-patikáriusi kert!</i> Ez alapon az első patikárius – Ádám volt!
-Mert nem könnyű egy jobban fölszerelt kertet képzelnünk, mint a
-minő az édenkert volt!</p>
-<p>Ezek az orvostani képzetek bizonyára nem igen alkalmasak arra,
-hogy a botanika tanulmányát kellemessé tegyek; ezek elfonnyasztják
-a rétek zománcát, a virágok csillogását, elszárítják a ligetek
-üdeségét, élvezhetetlenné és undorítóvá teszik a zöld színt és az
-árnyékot; mindezek a bájos és kecses idomok nagyon kevéssé érdeklik
-azt, aki mindezt egy mozsárban össze akarja törni és a
-pásztorlányok számára nem fogjuk a virágkoszorúkat a klistérhez
-való növények közt keresni.</p>
-<p>Mindez a gyógyszerészet nem szennyezte be az én mezei képeimet;
-semmi nem állt azoktól távolabb, mint a herbathea és a flastromok.
-Gyakran gondoltam, közelről szemlélve a réteket, a gyümölcsösöket,
-az erdőket és ennek nagyszámú lakóit, hogy a növényország egy
-élelmiszer-raktár, amelyet a természet adott az embernek és az
-állatoknak. De soha nem jutott eszembe, hogy benne gyógyszereket és
-orvosságokat keressek. Ezekben a különféle alkotásokban semmi
-olyast nem látok, amely efféle használatra utalna és a természet
-bizonyára megismertette volna velünk azok ilyetén felhasználási
-módját, ha ezt rendelte volna nekünk, mint ahogy az élelmiszerekre
-nézve tette. Sőt úgy érzem, hogy azt a gyönyörűséget, amelyet a
-ligetekben <span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
-"Page_119">-119-</a></span> való séta szerez, az emberi gyöngeségek
-érzése megmérgezné, ha a lázra, a vesekőre, a köszvényre, a nehéz
-nyavalyára irányítaná gondolatomat. Egyébiránt nem szándékozom a
-növényektől azokat a kiváló erőket, amelyeket nekik tulajdonítanak,
-elvitatni, csupán azt állítom, hogyha ezeket az erőket valódiaknak
-tartjuk, tiszta gonoszság a betegektől, ha továbbra is betegek
-maradnak, mert annyi betegség közül, amennyit az emberek magoknak
-szereznek, egyetlenegy sincs, amelyik számára húszféle, gyökeresen
-gyógyító fű ne akadna.</p>
-<p>Ezek az elmefordulatok, amelyek mindig mindent a saját anyagi
-érdekünkre vonatkoztatnak, amelyek mindenütt hasznot vagy
-gyógyszereket kerestetnek velünk és amelyek közömbösen nézetnék
-velünk az egész természetet, ha mindig egészségesek volnánk, –
-mindig távol állottak tőlem. Ez irányban teljesen ellenkezőleg
-gondolkodom, mint a többi emberek: mindaz, ami szükségleteim
-érzéséhez tartozik, elszomorít és megrontja gondolataimat és soha
-nem találtam igazi élvezetet az elme gyönyöreiben, csak ha testem
-érdekét teljesen szem elől tévesztettem. Így hát, még ha hinnék is
-az orvostudományban és még ha annak gyógyszerei kellemesek lennének
-is, soha nem találnám olyannak, hogy foglalkozzam vele, azok a
-gyönyörök, amelyeket a tiszta és önzetlen szemlélet nyújt, itt
-elvesznének, és lelkem nem tudna felmagasztosulni és a természet
-fölött lebegni, amíg érzem, hogy az testem kötelékeitől függ.
-Egyébiránt, jóllehet sohasem viseltettem nagy bizalommal az
-orvostudomány iránt, sok bizalommal voltam az orvosok iránt, akiket
-becsültem, <span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
-"Page_120">-120-</a></span> szerettem és akiknek megengedtem, hogy
-porhüvelyemet teljes belátások szerint kormányozzák. Tizenöt évi
-tapasztalat megtanított a saját rovásomra; miután most egyedül a
-természet törvényei szerint élek, megint korábbi egészségem
-birtokában vagyok. Ha az orvosoknak semmi egyéb panaszuk nem lenne
-is ellenem, ki csodálkozhatnék gyűlöletükön? Én élő bizonyítéka
-vagyok az ő mesterségök hiúságának és gondoskodásuk
-hiábavalóságának.</p>
-<p>Nem, semmi személyes dolog, semmi olyas, ami testem érdekével
-összefügg, nem foglalhatja le igazán lelkemet. Soha nem elmélkedem,
-álmodom több gyönyörűséggel, mint ha megfeledkezem magamról.
-Extázisokat, kifejezhetetlen elragadtatásokat érzek, hogy
-úgyszólván beleolvadjak a lények rendszerébe, azonosítsam magam az
-egész természettel. Ameddig az emberek testvéreim voltak, a földi
-boldogságra irányúló terveket szövögettem; minthogy ezek a tervek
-mindig az egészre vonatkoztak, csak az általános boldogság révén
-lehettem boldog és a külön boldogság képzete csak akkor fogamzott
-meg szívemben, amikor láttam, hogy embertársaim az övéket csak az
-én nyomorúságomban keresik. Ekkor, hogy ne gyűlöljem, kerülnöm
-kellett őket; ekkor, a közös anya keblére menekülve, az ő karjai
-közt törekedtem kivonni magamat gyermekeinek üldözései elől;
-magábavonult, vagy amint ők mondják, társaságkerülő és embergyűlölő
-lettem, mert a legzordonabb magány is kedvesebbnek tűnik föl
-előttem a gonoszok társaságánál, amely csak árulásokból és
-gyűlöletből táplálkozik.</p>
-<p>Arra kényszerítve, hogy visszatartsam magam <span class=
-"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> a
-gondolkodástól, nehogy akaratom ellenére szerencsétlenségeimre
-gondoljak; arra kényszerítve, hogy fékezzem mosolygó, de már
-elfonnyadó képzeletem maradványait, amelyeket annyi aggodalom
-végtére elriaszthatna; arra kényszerítve, hogy törekedjem
-elfelejteni az embereket, akik gyalázattal és súlyos sértésekkel
-halmoznak el, nehogy a méltatlankodás végtére kikeserítsen ellenök:
-még sem birok teljesen önmagamba öszpontosulni, mivel kiáradó
-lelkem minden erőfeszítésem ellenére más lényekre is kiterjeszteni
-iparkodik érzéseit és létezését és nem tudom többé – mint hajdan –
-lesütött fővel a természet e határtalan oceánjába sülyeszteni
-magamat, mivel elgyöngült és elernyedt lelki erőim nem találnak
-többé eléggé határozott, eléggé szilárd, eléggé hatáskörömbe eső
-tárgyakat, hogy erősen hozzájok tapadjanak és mivel nem érzek
-magamban többé elég erőt arra, hogy régebbi elragadtatásaim
-káoszában ússzam. Képzeteim szinte nem egyebek többé, mint érzéki
-benyomások és értelmem köre nem lépi túl azokat a tárgyakat,
-amelyek közvetlenül környeznek.</p>
-<p>Kerülve az embereket, keresve a magányt, nem képzelődve többé,
-még kevésbbé gondolkozva, és mégis élénk temperamentummal
-fölruházva, amely távol tart a sorvadó és melankólikus apathiától,
-mindazzal foglalkozni kezdtem, ami körülvett; és erős természeti
-ösztönömnél fogva a legkellemesebb tárgyaknak adtam az elsőséget.
-Az ásványországban semmi magában véve kedves és vonzó nincs; a föld
-kebelébe bezárt gazdagságai mintha csak azért lennének az emberek
-tekintetétől eltávolítva, hogy sóvár vágyakozásukat kisértetbe ne
-<span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
-"Page_122">-122-</a></span> ejtsék; mintegy tartalékul vannak ott,
-hogy egykor azoknak az igazi gazdaságoknak elenyésztét pótolhassák,
-amelyek inkább kezeügyébe esnek, de amelyek romlottságával arányban
-vesztik el reá nézve vonzóerejüket. Ekkor az ipart, a fáradtságot
-és a munkát kénytelen nyomorúságainak segítségére hívni; fölkutatja
-a föld gyomrát, életének kockáztatásával és egészségének rovására,
-annak középpontjában keres képzeleti javakat ama valódi javak
-helyett, amelyeket ez magától nyújtott neki, amikor tudta azokat
-élvezni. Kerüli a napot és a világosságot, amelyeknek látására
-többé nem érdemes; élő és jól megtermett állapotban a föld alá
-temetkezik, nem érdemelve meg többé, hogy a napvilágon éljen. Itten
-kőbányák, feneketlen mélységek, vashámorok, kohók, üllő-, pöröly-,
-füst- és tűzkészülékek váltják fel a mezei munkálatok szelid
-képeit. Ama szerencsétleneknek, akik a bányák bűzös gőzeiben
-sínylenek, a fekete kovácsoknak, a förtelmes cyklopsoknak sápadt,
-kiaszott ábrázatai azok a látványok, amelyeket a bányák berendezése
-a föld kebelében a föld felszínén levő zöldelő fák és virágok, az
-azúrkék égbolt, a szerelmes pásztorok és izmos munkások helyett
-elénk tár.</p>
-<p>Megvallom, könnyű homokot meg kavicsot gyűjteni, azokkal
-zsebeinket meg dolgozószobánkat telerakni és ezzel egy
-természettudós címére szert tenni: de azok, akik az efféle
-gyűjteményekhez ragaszkodnak és ezekre szorítkoznak, rendesen
-gazdag tudatlanok, akik csak a fitogtatás örömét keresik benne.
-Hogy az ásványok tanulmányozásában előhaladhassunk, kémikusnak és
-fizikusnak kell lennünk: fáradalmas és költséges kísérleteket
-<span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span> kell végeznünk, laboratóriumokban
-dolgoznunk, sok pénzt és időt elfecsérelnünk a szén, a tégelyek, a
-kemencék, a lombikok közt, a füstben és fojtó gőzökben, mindig
-kockáztatva életünket és sokszor egészségünket. Mindebből a szomorú
-és fáradságos munkából rendszerint jóval kevesebb tudás, mint gőg
-származik, és hol van az a legközépszerűbb kémikus, aki azt ne
-hinné, hogy a természet minden nagy titkába behatolt, mivel – talán
-véletlenül – a művészet valami kis kombinációira bukkant?</p>
-<p>Az állatország inkább kezünk ügyébe esik és bizonyára még jobban
-megérdemli a tanulmányozást; de végtére is ennek a tanulmányozásnak
-nincsenek-e meg szintén a maga nehézségei, zavarai, bosszúságai és
-gyötrelmei? Kivált egy magános emberre nézve, aki sem játékaiban,
-sem munkálataiban nem remélhet senkitől támogatást; hogyan figyelje
-meg, boncolja fel, tanulmányozza, ismerje meg a lég madarait, a
-vizek halait, a szélnél könnyebb, az embernél erősebb négylábúakat,
-amelyek époly kevéssé hajlandók arra, hogy hozzám jöjjenek és
-kutatásaim számára felajánlják magokat, mint én arra, hogy utánok
-fussak és erővel kényszerítsem őket erre? Segélyforrás gyanánt
-tehát csak csigák, férgek, legyek fognak rendelkezésemre állani és
-életemet azzal fogom tölteni, hogy lélekszakadva futkossak a
-pillangók után, nyársra húzzam a szegény rovarokat, felboncoljam az
-egereket, ha meg tudom őket csípni, vagy azokat az állati hullákat,
-amelyeket esetleg dögölve megtalálok. Az állatok tanulmánya mit sem
-ér az anatómia nélkül; ezáltal tanuljuk meg őket osztályozni, a
-nemeket és fajokat megkülönböztetni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> Hogy őket erkölcsükre,
-jellemökre vonatkozólag tanulmányozhassuk, e végre
-baromfi-rekeszekre, halastavakra, állatseregletekre volna
-szükségünk; kényszeríteni kellene őket, amilyen módon csak lehetne,
-hogy összegyülekezve körülöttem maradjanak, már pedig nekem sem
-kedvem, sem módom nincs reá, hogy őket fogságban tarsam, valamint
-arravaló mozgékonyságom is hiányzik, hogy kövessem őket
-jövés-menésükben, ha szabadon vannak. Tehát holtan kellene őket
-tanulmányoznom, széttépnem, csontjaikat kiszednem és kényem-kedvem
-szerint turkálnom rángatózó beleikben. Micsoda szörnyű látvány
-volna a büzlő hullák, a tajtékzó és felbomló húsok, a vér, undorító
-belek, rettenetes csontvázak, dögleletes gőzök anatomiai
-gyűjteménye? Hitemre mondom, Jean-Jacques nem ilyen helyeken fogja
-szórakozásait keresni.</p>
-<p>Ragyogó virágok, színpompázó retek, üde árnyékú lombok, patakok,
-csalitok, ligetek: jöjjetek és tisztítsátok meg mindeme förtelmes
-tárgyaktól bemocskolt képzeletemet! Lelkemet, amely minden nagy
-gerjedelem iránt eltompult, csak érzéki tárgyak képesek megilletni;
-csupán érzékleteim vannak már és csak ezek révén képes a kín és kéj
-itt alant megilletni. A körültem levő mosolygó tárgyak által
-vonzatva, megtekintem, szemügyre veszem, összehasonlítom őket,
-végtére megtanulom őket osztályozni és ime egyszerre oly botanikus
-lettem, mint amilyennek kell lennie annak, aki csak azért akarja
-tanulmányozni a természetet, hogy untalan újabb okokat találjon
-annak kedvelésére.</p>
-<p>Nem törekszem magamat oktatni, erre már nagyon <span class=
-"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> későn
-van. Egyébiránt sohasem láttam, hogy ez a sok tudomány hozzájárulna
-az élet boldogságához, hanem oly édes és egyszerű szórakozásokat
-igyekszem magamnak szerezni, amelyeket minden baj nélkül élvezhetek
-és amelyek eltérítenek szerencsétlenségeimtől. Az sem költségembe,
-sem fáradságomba nem kerül, hogy egykedvűleg bolyongjak
-virágról-virágra, növényről-növényre, hogy őket megvizsgáljam,
-különböző jellemző vonásaikat összehasonlítsam, vonatkozásaikat és
-különbözéseiket megjelöljem, végre a növényi organizációt akképen
-megfigyeljem, hogy ezeknek az élő gépeknek haladását és játékát
-nyomon követhessem, olykor sikerrel nyomozzam általános
-törvényeiket, különféle berendezésök okát és célját és átengedjem
-magam a hálás csodálkozás varázslatának ama kéz iránt, amely
-mindezt az élvezetet számomra szerezte.</p>
-<p>A növények, úgy látszik, azért szórattak oly pazar kézzel a
-földre, mint a csillagok az égre, hogy az embert a gyönyörűség és
-kiváncsiság vonzóerejével a természet tanulmányozására hivogassák;
-de a csillagok tőlünk távol futják pályájokat: előzetes
-ismeretekre, műszerekre, gépekre és igen hosszú létrákra van
-szükségünk, hogy hozzájok elérhessünk és őket hordtávolságunk
-közelébe hozhassuk. A növények már a természettől fogva ott vannak.
-Azok lábaink alatt és úgyszólván kezeink közt nőnek és ha lényeges
-részeik kicsisége elvonja őket olykor az egyszerű észrevétel elől,
-azok a műszerek, amelyet segélyével hozzájok férkőzhetünk, sokkal
-könnyebben kezelhetők, mint a csillagászati műszerek. A növénytan
-egy dologtalan és henye remete tanulmánya: egy hegyes <span class=
-"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span>
-szerszám meg egy nagyítóüveg mindaz a készülék, amire a megfigyelés
-céljából szüksége van. Sétálgat, szabadon bolyong egyik tárgytól a
-másikhoz, érdekkel és kíváncsisággal telten szemlél végig minden
-virágot és mihelyt berendezésük törvényeit kapiskálni kezdi, minden
-bajtól ment örömet élvez megfigyelésöknél, époly élénket, mintha
-sok fáradságába került volna. Ebben a henye foglalatosságban oly
-varázs rejlik, amelyet csak a szenvedélyek teljes lecsillapulásakor
-érezünk, de amely ekkor egymaga elegendő arra, hogy az életet
-boldoggá és édessé tegye; de mihelyt érdek- vagy hiúságbeli
-inditóokot keverünk bele, akár azért, hogy valami állást
-betöltsünk, akár azért, hogy könyveket írjunk, mihelyt csak azért
-akarunk tanulni, hogy oktassunk, csak azért botanizálunk, hogy
-szerzők vagy tanárok legyünk: mindez az édes varázs szertefoszlik,
-a növényekben azontúl csak szenvedélyeink műszereit látjuk,
-tanulmányozásukban nem találunk többé igaz gyönyörűséget, nem tudni
-akarunk többé, hanem megmutatni, hogy tudunk és az erdő sűrűjében
-is csak mintegy a világ színpadán vagyunk, ahol az a gond foglal
-el, hogy megcsodáltassuk magunkat; vagy pedig legfölebb a
-dolgozó-szobai és kerti botanikára szorítkozunk s a helyett, hogy a
-természetben figyelnők meg a növényeket, csak rendszerekkel és
-módszerekkel foglalkozunk, ezekkel az örökös vitatkozási
-tárgyakkal, amelyek sem egyetlenegy növény helyesebb ismeretére el
-nem vezetnek, sem a természetrajzra és növényvilágra a legkisebb
-világosságot nem derítenek. Innen azok a gyűlölködések,
-féltékenykedések, amelyeket a hírnév után való versengés kelt föl
-az irogató <span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span> botanikusoknál épannyira, sőt még
-jobban, mint a többi tudósoknál. Ők kiforgatják ezt a
-szeretetreméltó tudományt természetéből, átültetik azt a városok és
-akadémiák körébe, ahol az épúgy elfajul, mint az exotikus növények
-a nagy virágkedvelők kertjeiben.</p>
-<p>Egészen másféle kedélyállapotok ezt a tanulmányt némi
-szenvedélyfélévé tették számomra, amely az összes többi
-szenvedélyek üresen maradt helyét betölti. Megmászom a sziklákat,
-hegyeket, leereszkedem a völgyekbe, az erdőkbe, hogy lehetőleg
-kiragadjam magamat az emberek emlékezetéből és a gonoszok bántalmai
-elől. Az erdő árnyas fái alatt, úgy tetszik, hogy elfeledett,
-szabad és békés ember vagyok, mintha nem volnának többé ellenségeim
-vagy mintha az erdők lombozata megoltalmazni tartoznék engem
-támadásaik elől, mint a hogy eltávolítja őket emlékezetemből, és
-együgyüségemben azt képzelem, hogyha én nem gondolok reájok, ők sem
-fognak rám gondolni. Ezt a csalódást oly édesnek találom, hogy
-teljes mértékben átengedném magam neki, ha helyzetem, gyöngeségem
-és szükségleteim megengednék. Minél mélyebb a magány, amelyben
-ekkor élek, annál szükségesebb, hogy valami tárgy betöltse annak
-ürességét, azokat pedig, amelyeket képzeletem megtagad, vagy
-emlékezőtehetségem visszataszít, amaz önkéntes termékek pótolják,
-amelyeket a föld, az emberek által nem erőszakolva, tár mindenfelől
-szemeim elé.</p>
-<p>Az a gyönyörűség, ha egy elhagyatott tájékon új növényeket
-kereshetek, fölér azzal, ha tovaosonhatok üldözőim elől, és ha oly
-helyekre jutok, ahol semmi emberi nyomot nem látok, kellemesebben
-<span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
-"Page_128">-128-</a></span> lélekzem, mint oly menhelyen, ahol nem
-üldöz többé gyűlöletük.</p>
-<p>Egész életemben vissza fogok emlékezni egy botanikus
-kirándulásomra, amelyet egykor a Clerc törvényszéki bíró tulajdonát
-képző Robaila-hegyen tettem. Egyedül valék és belemélyedtem a
-hegység tekervényes alakulataiba, s erdőről-erdőre,
-szikláról-sziklára haladva, végre egy oly rejtett zugra bukkantam,
-hogy soha életemben nem láttam vadregényesebb tájképet. Fekete
-fenyők óriási nagyságú bükkfákkal összekeveredve, amelyek közül
-többen az öregségtől összeroppanva és keresztülkasul egymásba
-fonódva terültek el, e rejtekhelyet áthatolhatatlan sorompókkal
-zárták körül; az a nehány rés, amelyet ez a komor kerítés
-meghagyott, csak meredeken lefüggő sziklákat és borzalmas
-szakadékokat tárt elém, amelyekre csak úgy mertem letekinteni, hogy
-hasra feküdtem. A fülesbagoly, a kuvik és a halászsas rikoltozott a
-hegység szakadékaiban s csak nehány kis ritka madár enyhítette
-jelenlétével e magány borzalmát; találtam itt heptaphyllost,
-cyclament, nidus avist, nagy laserpitiumot és nehány más növényt,
-amelyek elbájoltak és sokáig szórakoztattak; de a tárgyak hatalmas
-benyomásaitól észrevétlenül leigázva, lassankint megfeledkeztem a
-botanikáról és a növényekről, leültem a lycopodium meg a mohák
-vánkosára és kedvem szerint elkezdtem ábrándozni és azt képzeltem,
-hogy egy oly menhelyen vagyok itt, amelyet egy emberi lélek sem
-ismer és ahol üldözőim bizonyára nem fognak rám találni. Csakhamar
-a kevélység bizonyos árnyalata vegyült álmodozásomba. Azokhoz a
-nagy utazókhoz hasonlítottam magamat, akik egy ösmeretlen
-<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span> szigetet fedeznek föl, s egész
-kedvteléssel mondogattam magamban: kétségtelen, hogy az első
-halandó vagyok, aki ide behatoltam; csaknem úgy tekintettem magam,
-mint egy második Kolumbust. Miközben e gondolatban kéjelegtem, nem
-messze tőlem valami zörrenést hallok, amely ismerősnek tűnt föl.
-Hallgatózom; ugyanaz a nesz ismétlődik és pedig többször egymás
-után; meglepetve és a kiváncsiságtól hajtva fölkelek, áthatolok egy
-sűrű csalittömegen abban az irányban, a honnan a zaj jött és egy
-mélyedésben, húsz lépésre attól a helytől, a hová – úgy véltem – én
-jutottam el először, egy harisnyakészítő gyárat pillantok meg.</p>
-<p>Azt a zavaros és ellenmondó felindulást, amelyet szívemben erre
-a fölfedezésre éreztem, képtelen vagyok kifejezni. Első gerjedelmem
-az örömérzelme volt, hogy újra emberek közt vagyok, holott teljesen
-egyedül képzeltem magamat; de ez a villámnál gyorsabb gerjedelem
-csakhamar egy fájdalmas és tartósabb érzelemnek adott helyet, hogy
-ime még az Alpok barlangjai közt sem tudok az emberek kegyetlen
-karmai közül kisiklani, akik nekidühödtek az én gyötrésemre. Mert
-bizonyos voltam felőle, hogy talán két ember sincs ebben a gyárban,
-aki be ne lett volna abba az összeesküvésbe avatva, amelynek
-Montmollin tiszteletes úr állt az élén, aki viszont távolabbról
-kapta ahhoz az indítást. Siettem tovaűzni ezt a szomorú gondolatot
-s utoljára is nevettem magamban egyfelől gyermekes hiúságomon,
-másfelől ama kómikus módon, amelylyel érte megbűnhődtem.</p>
-<p>De tényleg, ki képzelhette volna valaha, hogy egy
-hegyszakadékban gyárat talál? Csak Svájc <span class=
-"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> tárja a
-világon a vadregényes természetnek és az emberi iparkodásnak ezt a
-vegyülékét elénk. Az egész Svájc úgyszólván nem egyéb, mint egy
-nagy város, melynek széles és a rue St.-Antoine-nál hosszabb utcái
-erdőkkel vannak behintve, hegyektől elválasztva, s hol a szétszórt
-és elkülönített házak csak angol kertek révén érintkeznek
-egymással. Ez alkalomból egy másik növénygyűjtés is eszembe jutott,
-amelyre Du Peyrou, Descherny, Pury ezredes, Clerc törvényszéki bíró
-meg én rándultunk pár évvel azelőtt a Chasseron-hegyre, amelynek
-ormáról hét tavat lehet látni. Azt beszélték, hogy csak egyetlenegy
-ház van ezen a hegyen s mi bizonyára nem igen találtuk volna ki
-annak hivatását és foglalkozását, aki abban lakott, ha hozzá nem
-fűzték volna, hogy az egy könyvkereskedő, aki meglehetős jó
-üzleteket csinált ott. Úgy vélem, egyetlen ilyen tény hívebb
-fogalmat nyújt Svájcról, mint az utazók összes leírásai.</p>
-<p>De itt van egy másik ugyanolyan vagy csaknem olyanfajta dolog,
-amely nem kevésbbé híven megismerteti az eltérő faji jellemvonást.
-Grenoble-ban való időzésem alatt gyakran tettem kisebb botanikai
-kirándulást a város körül Bovier úrral, egy idevaló ügyvéddel, nem
-mintha ő szerette volna a botanikát vagy értett volna hozzá, hanem
-mivel ő pártfogómmá válván, amennyire csak lehetett, törvénynek
-tekintette, hogy egy lépést se tágítson mellőlem. Egyszer az Isère
-mentén egy tövises fűzfákkal megrakott helyen sétálgattunk. Ezeken
-a cserjéken érett bogyókat pillantottam meg, kedvem támadt
-megkostólni őket és nagyon kellemes, savanykás ízűnek találván,
-hozzáláttam, hogy lakmározzak belőlük s ezzel felüdítsem magamat;
-<span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
-"Page_131">-131-</a></span> Bovier úr mellettem állt, de nem evett
-és mit sem szólt. Egyik barátja arra kerülvén, mikor meglátta, hogy
-szedegetem és eszegetem a bogyókat, így kiáltott fel: Mit csinál
-uram? Nem tudja ön, hogy ez a gyümölcs mérges? Mérges, kiálték
-egészen elámúlva! Kétségkívül, viszonzá ő s ezt mindenki annyira
-tudja, hogy senkinek e vidéken nem jutna eszébe, hogy azt
-megkostólja. Bovier úrra néztem s megkérdeztem, miért nem
-értesített engem erről? Óh Uram, felelé ő tiszteletteljes hangon,
-nem mertem e szabadságot venni magamnak. Harsányan felkacagtam e
-Dauphiné-beli alázatosságon, mindazáltal abbahagytam
-csemegézésemet. Meg voltam győződve felőle, miként még most is
-megvagyok, hogy minden természetes produktum, amely ízlik az
-embernek, nem lehet ártalmas testünknek, vagy legalább is csak
-túlságos mennyiségben válhatik azzá. Azonban megvallom, hogy a nap
-egész hátralevő részén kissé hallgatag maradtam, de egy kis
-nyugtalanság árán megmenekültem; jóízűen vacsoráztam, még jobban
-aludtam s másnap reggel teljes jó egészségben keltem föl, miután
-előző nap tizenöt-húsz bogyót elfogyasztottam ebből a rettenetes
-hippophæumból, amely már nagyon kis adagban is mérgez, mint a hogy
-másnap mindenki állította előttem Grenoble-ban. Ez a kaland oly
-mulatságosnak tetszett előttem, hogy soha nem tudok arra a nélkül
-visszagondolni, hogy Bovier ügyvéd úr különös szerénységén ne
-nevessek.</p>
-<p>Összes botanikai kirándulásaim, ama tárgyak különböző helyi
-benyomásai, amelyek érzékeimet megillették, azok a képzetek,
-amelyeket azok bennem támasztottak, azok az események, amelyek
-<span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
-"Page_132">-132-</a></span> hozzájok fűződtek, – mindez oly
-benyomásokat hagyott bennem hátra, amelyek felújulnak az illető
-helyeken gyűjtött növények megpillantásakor. Nem fogom többé ezeket
-a szép tájakat, ezeket az erdőket, ezeket a tavakat, ezeket a
-ligeteket, ezeket a sziklákat, ezeket a hegyeket, amelyek
-megpillantása mindig megindította szívemet, viszontlátni; de most,
-hogy nem tudok többé e boldog vidékeken futkosni, csak ki kell
-nyitnom növénygyűjteményemet, és ez mihamar elszáll velem hozzájok.
-Ama növények töredékei, amelyeket ott gyűjtöttem, elegendők arra,
-hogy mindezt a nagyszerű látványt visszaidézzék emlékezetembe. Ez a
-növénygyűjtemény számomra egy botanizálási napló, amely új
-varázszsal vonja be számomra a korábbi gyűjtéseket és oly optika
-hatását gyakorolja reám, amely újból lefesti azokat szemeim
-előtt.</p>
-<p>A járulékos képzetek láncolata fűz engem a botanikához. Ez
-összegyűjti és képzeletem elé idézi mindama képzeteket, amelyek azt
-kellemesebben érintik: a réteket, a vizeket, az erdőket, a magányt,
-kivált a békét és azt a nyugalmat, amelyet mindezek körében
-találhatunk, ez szüntelenül emlékezetem elé rajzolja. Ez
-elfeledteti velem az emberek üldözéseit, az ő gyűlöletüket,
-megvetésöket, sértéseiket és mindama méltatlanságokat, amelyekkel
-irántok való gyöngéd és őszinte ragaszkodásomért fizettek. Ez békés
-hajlékokba szállít át engem, egyszerű és jó emberek közé, amilyenek
-azok voltak, akikkel hajdanában együtt éltem. Eszembe juttatja mind
-ifjú koromat, mind ártatlan örömeimet, újra élvezteti őket velem és
-a legszomorúbb sors közepette, aminőt valaha halandó szenvedett,
-még nagyon sokszor boldoggá tesz. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p>
-<h2>Nyolcadik séta.</h2>
-<p>Midőn lelkemnek életem minden viszonyaiban való dispoziciói
-fölött elmélkedem, rendkívül meglep, hogy oly kevés arányt látok
-sorsom különböző kombinációi és a jól- vagy rosszullét szokásos
-érzelmei közt, amelyekkel azok hatottak reám. Rövid boldogságomnak
-különböző időközei úgyszólván semmi kellemes emléket sem hagytak
-hátra arról a benső és állandó módról, amellyel illettek engem; s
-ellenkezőleg, életem összes nyomorúságaiban úgy éreztem, hogy
-állandóan gyöngéd, megható és gyönyörteljes érzelmekkel voltam
-tele, amelyek üdvös balzsamot hintvén vérző szívem sebeire, úgy
-tetszett, mintha annak fájdalmát gyönyörűséggé változtatnák és
-amelyeknek kellemes emléke egyedül tér vissza lelkembe, elszakítva
-ama bajok emlékétől, amelyeket ugyanakkor éreztem. Úgy tetszik,
-hogy jobban élveztem létezésem édességét, hogy a valóságban többet
-éltem, midőn balsorsom úgyszólván szívem köré gyűjtötte
-érzelmeimet, úgy hogy azok nem párologhattak ki belőlem az emberi
-nagyrabecsülés mindama tárgyaira, amelyek oly kevéssé érdemlik meg
-ezt önmagukban véve, habár egyedüli foglalatosságát teszik azoknak,
-akiket boldogoknak tartunk.</p>
-<p>Ha minden rendben volt körülöttem, ha meg voltam elégedve
-mindazzal, ami körülvett és azzal a munkakörrel, a melyben élnem
-kellett, betöltöttem azt vonzalmaimmal. Közlékeny lelkem más
-tárgyakra kiáradt. S minduntalan ezerféle vágyak, oly
-szeretetreméltó hajlandóságok által, amelyek szüntelen leigázták
-szívemet, magamtól messzire <span class="pagenum"><a name=
-"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> elvonatva: bizonyos
-tekintetben megfeledkeztem magamról, teljesen azon csüngtem, ami
-idegen volt rám nézve és szívem folytonos izgatottságában az emberi
-dolgok minden változandóságát átéreztem. Ez a viharos élet sem
-belől nem hagyott békét, sem kívül nyugalmat. Bár látszólag boldog
-voltam, egy érzelmem sem volt, amely az elmélkedés próbakövét
-kiállhatta volna és amelyben igazán kedvem telhetett volna. Soha
-nem voltam tökéletesen megelégedve sem mással, sem önmagammal. A
-világ zsivaja elkábított, a magány untatott; mindegyre szükségem
-volt a helyváltoztatásra és sehol nem éreztem jól magamat.
-Mindenütt ünnepeltek, szivesen láttak, jól fogadtak, mindenütt
-dédelgettek; nem volt egy ellenségem, egy rosszakaróm, egy irigyem;
-minthogy mindenki csak arra törekedett, hogy lekötelezzen, gyakran
-volt részem abban az örömben, hogy magam is sok embert
-lekötelezhettem; és vagyon nélkül, hivatalos állás nélkül,
-pártfogók nélkül, jól kifejlett vagy jól ismert nagy tehetségek
-nélkül élveztem a mindezekkel kapcsolatos előnyöket és semmiféle
-állásban senkit nem láttam, akinek sorsa kivánatosabbnak tűnt volna
-fel az enyémnél. Mim hiányzott hát, hogy boldog legyek? Nem tudom;
-de azt tudom, hogy nem voltam boldog. Mim hiányzik ma, hogy a
-halandók legboldogtalanabbika legyek? Mindabból semmi, amit az
-emberek megtehettek e végre. Nos hát, ebben a szánalomraméltó
-állapotban közülök a legboldogabbal sem cserélném el lényemet és
-sorsomat, és inkább akarok egész nyomorúságommal én lenni, mint
-bármelyik közülök az ő teljes boldogságával. Önmagamra szorítkozva,
-igaz ugyan, hogy saját <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span> lényegemmel táplálom magamat, de ez
-soha nem merül ki; én beérem önmagammal, habár úgyszólván üresen
-kérődzöm s kiaszott képzeletem és kialudt képzeteim semmi
-táplálékot nem szolgáltatnak többé szívemnek. Elhomályosult,
-érzékeim által eltorlaszolt lelkem napról-napra alább sülyed és e
-nehéz tömegek terhe alatt nincs többé elegendő ereje arra, hogy
-magasra szökelljen, mint hajdan, régi porsátorából.</p>
-<p>Erre az önmagunkba való visszatérésre kényszerít bennünket a
-balsors és talán éppen ez teszi azt a legtöbb emberre nézve
-elviselhetetlenné. Ami engem illet, aki csak hibákat hányhatok
-szememre, vádolom velök gyöngeségemet s aztán megvigasztalódom,
-mert soha előre megfontolt gonoszság nem közeledett szívemhez.</p>
-<p>Azonban, ha csak bárgyú nem volnék, hogyan szemléljem egy
-pillanatig is helyzetemet a nélkül, hogy azt oly borzalmasnak ne
-találjam, mint amilyenné az emberek tették és a nélkül, hogy bele
-ne pusztuljak a fájdalomba és kétségbeesésbe. De én, a
-legérzékenyebb lény, szemlélem azt és nem indulok fel rajta; és
-harcok nélkül, önmagammal szemben erőfeszítések nélkül, szinte
-közömbösen látom magamat egy oly állapotban, amelynek szemléletét
-talán egyetlen más ember sem viselné el rémület nélkül.</p>
-<p>Hogyan jutottam ennyire? Mert ugyanám távol állottam e békés
-hajlandóságtól amaz összeesküvés első gyanújakor, amellyel régóta
-körülhálóztak, a nélkül, hogy azt bármiképpen sejtettem volna. Ez
-az új fölfedezés egészen megzavarta az eszemet. A becstelenség és
-árulás készületlenül lepett meg. Melyik becsületes lélek van efféle
-kínokra készen? <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span> Ki kellett volna érdemelnünk, hogy
-előre láthassuk őket. Minden kelepcébe beleestem, amelyet lépteim
-elé állítottak. A méltatlankodás, a düh, az őrjöngés erőt vett
-rajtam, irányt vesztettem. Fejem megzavarodott és abban a borzalmas
-sötétségben, amellyel szüntelenül körülvettek, többé nem vettem
-észre sem világosságot, hogy magamviseletét irányítsam, sem
-támaszt, sem semmit, a min szilárdan tarthassam magamat és
-ellenállhassak a kétségbeesésnek, amely az örvénybe ragadott.</p>
-<p>Hogyan lehetne ily rettenetes helyzetben boldogan és nyugodtan
-élni? Pedig még mindig itt vagyok, mélyebbre sülyedve, mint valaha
-és itt feltaláltam a nyugalmat és a békét; s boldogan és nyugodtan
-élek és nevetek azokon a hihetetlen gyötrelmeken, amelyeket
-üldözőim minduntalan szereznek magoknak, míg én békében maradok,
-virágokkal, himporokkal és gyerekségekkel foglalkozva és még nem is
-gondolva reájok.</p>
-<p>Hogyan történt ez az átmenet? Természetesen, észrevétlenül és
-baj nélkül. Az első csapás rettenetes volt. Én, aki szeretetre és
-becsülésre érdemesnek éreztem magamat, aki azt hittem, hogy úgy
-tisztelnek és szeretnek, mint a hogy azt megérdemeltem, egyszerre
-csak azt láttam, hogy olyan borzalmas szörnyeteggé változtam,
-amilyen sohase létezett. Egy egész nemzedéket látok, amint teljes
-egészében erre a furcsa véleményre adja magát, magyarázat nélkül,
-kétség nélkül, szégyen nélkül és a nélkül, hogy valaha sikerült
-volna e különös változás okát kisütnöm. Teljes erővel vergődtem
-ellene és csak annál jobban belefonódtam. Kényszeríteni akartam
-üldözőimet, hogy valljanak <span class="pagenum"><a name="Page_137"
-id="Page_137">-137-</a></span> színt előttem; óvakodtak tőle.
-Miután sokáig sikertelenül gyötrődtem, meg kellett pihennem.
-Azonban mindig reménykedtem, így szóltam magamban: ily ostoba
-elvakultság, ily képtelen elfogultság nem vehet erőt az egész
-emberi nemen. Vannak még józaneszű emberek, akik nem részesek ebben
-az őrjöngésben; vannak még igazságos lelkek, akik útálják a csalást
-és az árulókat. Keressünk, talán fogok végre egy embert találni; ha
-rátalálok, ők meg vannak szégyenítve. Hasztalan kerestem, nem
-akadtam rá. Az összeesküvés egyetemes, kivétel nélküli, visszatérés
-nélküli, s én bizonyos vagyok benne, hogy ebben a szörnyű
-száműzetésben fogom napjaimat befejezni, a nélkül, hogy valaha a
-titok nyitjára akadnék.</p>
-<p>Ebben a szánalomraméltó állapotban, hosszú gyötrelmek után a
-kétségbeesés helyett, amelynek végtére is osztályrészemül kellett
-jutnia, megtaláltam a derültséget, a nyugalmat, a békét, sőt a
-boldogságot, mivel életem minden napja örömmel juttatja eszembe a
-tegnap örömét és mivel másnapra sem óhajtok egyebet.</p>
-<p>Honnan ered ez a különbség? Egyetlen dologtól, onnan, hogy
-megtanultam a szükségesség jármát zúgolódás nélkül viselni; onnan,
-hogy még ezer dologhoz törekedtem ragaszkodni és miután mindezek a
-támpontok fokozatosan kisiklottak kezemből, önmagamra utaltan,
-végre visszanyertem egyensúlyomat. Mindenfelől szorongatva,
-egyensúlyban maradok, mivel semmihez sem ragaszkodom többé s csak
-önmagamra támaszkodom.</p>
-<p>Amikor ennyi hévvel feltámadtam a közvélemény ellen, még ekkor
-is – a nélkül, hogy észrevenném – annak igája alatt nyögtem.
-Szeretjük, <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
-"Page_138">-138-</a></span> ha becsülnek azok, akiket becsülünk és
-a míg kedvezően vélekedhettem az emberekről vagy legalább nehány
-emberről, azoknak rólam alkotott ítéletei nem lehettek előttem
-közömbösek. Láttam, hogy a közönség ítéletei sokszor méltányosak,
-de nem láttam, hogy ez a méltányosság a véletlen szülötte volt,
-hogy azok a szabályok, amelyekre az emberek véleményeiket
-alapítják, csak szenvedélyeikből vagy előítéleteikből, amelyek
-ezeknek folyományai, fakadnak; és hogy még akkor is, amikor
-helyesen ítélnek, gyakran még ezek a helyes ítéletek is helytelen
-elvekből erednek, mint mikor úgy tesznek, mintha elismernék
-valakinek érdemeit és sikereit, ezt nem az igazságosság szelleméből
-kifolyólag, hanem azért teszik, hogy részrehajlatlan színben
-tűnjenek föl, ellenben ugyanezt az embert más tekintetben
-kényök-kedvök szerint rágalmazzák.</p>
-<p>De amikor ily hosszú és hiábavaló vizsgálódások után azt láttam,
-hogy valamennyien kivétel nélkül a legméltánytalanabb és
-képtelenebb rendszernél maradnak, amelyet csak egy pokoli szellem
-kitalálhatott; amikor láttam, hogy velem szemben az ész minden
-fejből és a méltányosság minden szívből száműzetett; amikor láttam,
-hogy egy őrjöngő nemzedék egészen átadta magát vezetői vak dühének
-egy szerencsétlen ellenében, aki soha nem tett, nem akart, nem
-okozott rosszat senkinek; amikor, miután hasztalan kerestem egy
-férfiút, ki kellett végül lámpásomat oltanom és felkiáltanom:
-nincsen többé! ekkor egyedül kezdtem magam a földön látni és
-megértettem, hogy kortársaim velem szemben csak gépies lények, akik
-csak külső ösztönzés révén cselekszenek és a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> kiknek
-hatását csak a mozgási törvények révén számíthatom ki. Bármiféle
-szándékot, bármiféle szenvedélyt vettem volna is föl lelkeikben,
-azok soha nem magyarázták volna meg irántam való magokviseletét
-úgy, hogy azt megérthettem volna. Így szűnt meg az ő benső mivoltuk
-tényező lenni számomra. Csupán különféleképpen mozgó tömegeket
-láttam bennök, megfosztva velem szemben minden erkölcsiségtől.</p>
-<p>Mindazon bajoknál, amelyek az embert érik, inkább nézzük a
-szándékot, mint az eredményt. Egy a háztetőről leeső cserép jobban
-megsebezhet bennünket, de nem fáj annyira, mint egy rosszakaratú
-kéz által szántszándékkal felénk dobott kődarab. Az ütés célját
-téveszti olykor, de a szándék sohase hibázza el a maga csapását. A
-balszerencse sújtolásánál az anyagi fájdalmat érezzük a legkevésbbé
-és ha egy szerencsétlen nem tud kit okolni szerencsétlenségeiért, a
-sorsot hibáztatja, amelyet megszemélyesít s amelyet szemekkel és
-értelemmel ruház fel, hogy az szándékosan gyötörje őt. Így szokott
-a veszteségei miatt bosszús játékos dühbe jönni a nélkül, hogy
-tudná, ki ellen. Egy balszerencsét képzel magának, amely
-szándékosan feltámad ellene, hogy őt gyötörje és ekként olajat
-öntvén haragja tüzére, nekihevül és lángra gyúl önmaga teremtette
-ellensége ellen. A bölcs ember, aki mindama szerencsétlenségekben,
-amelyek érik, csak a vak kényszerűség csapásait látja, nem jön ily
-esztelen indulatba; felkiált fájdalmában, de minden ingerültség,
-minden harag nélkül s a bajnak, amelynek zsákmányául esett, csak
-anyagi sújtolását érzi; és azok a csapások, amelyeket szenved,
-hasztalan <span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
-"Page_140">-140-</a></span> sértik meg személyét, közülök egy sem
-ér el szívéhez.</p>
-<p>Jelentős lépés, ha idáig jutott valaki, de még nem minden. Ha
-itt megállapodunk, kettévágtuk ugyan a bajt, de bennhagytuk a
-gyökerét. Mert ez a gyökér nem azokban a lényekben van, akik
-előttünk idegenek, hanem az önmagunkban van és itt kell dolgoznunk,
-hogy azt teljesen kiszakítsuk. Tökéletesen beláttam ezt, mihelyt
-magamhoz kezdtem térni. Miután eszem csak képtelenségeket tárt elém
-mindama magyarázatokban, amelyeket a velem történt dolgok
-megfejtésére előkerestem, beláttam, hogy miután mindennek okai,
-műszerei és eszközei előttem ösmeretlenek és megfejthetetlenek,
-azok nem is léteznek számomra; és sorsomnak mindeme részleteit úgy
-kell tekintenem, mint egy vak végzetesség megannyi aktusát,
-amelynél sem irányítást, sem szándékot, sem erkölcsi okot nem lehet
-föltételeznem; hogy minden okoskodás és rugdalózás nélkül alá kell
-vetnem magamat, mivel mindez hiábavaló; hogy miután csak az a
-tennivaló van még számomra hátra a földön, hogy úgy tekintsem
-magamat, mint egy tisztán szenvedő lényt, nem szabad – a sorsomnak
-való hiábavaló ellenállással – eltékozolnom azt az erőt, amely
-annak elviselésére még megmaradt. Ime, ezeket mondogattam magamban;
-eszem, szívem beleegyezett s mindamellett éreztem, hogy szívem még
-zúgolódott. Honnan eredt ez a zúgolódás? Kerestem és megtaláltam;
-az önszeretettől eredt, amely – miután méltatlankodott az emberek
-ellen, – még az ész ellen is föllázadt.</p>
-<p>Erre a fölfedezésre nem volt oly könnyű eljutnom, mintsem
-hinnők, mert egy ártatlanul üldözött <span class="pagenum"><a name=
-"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> sokáig az igazságosság
-tiszta szeretetének tartja csekély egyénisége kevélységét. De ha az
-igazi forrást egyszer jól megismertük, könnyű azt kiszárítani vagy
-legalább is elterelni. Önbecsülésünk legnagyobb mozgatója a büszke
-lelkeknek; az illuziókban termékeny önszeretet a becsülés színébe
-öltözik és ennek tartatja magát. De ha a csalás végre kiderül és az
-önszeretet nem rejtőzködhetik el többé, ettőlfogva nem kell többé
-félnünk tőle és habár nehéz azt elfojtanunk, de legalább könnyű
-megzaboláznunk.</p>
-<p>Soha sem volt nagy hajlandóságom az önszeretetre. De ez a
-mesterkélt szenvedély lángra lobbant a nagyvilágban bennem s kivált
-akkor, amikor íróvá lettem; talán kisebb mértékben lépett föl
-nálam, mint másnál, de azért bőségesen föllépett. Azok a rettenetes
-leckék, amelyekben részesültem, csakhamar visszaszorították előbbi
-határai közé; lázadozni kezdett az igazságtalanság ellen, de végre
-is megvetette azt; lelkembe visszahúzodva, elvágva azokat a külső
-összeköttetéseket, amelyek azt követelővé teszik, lemondva az
-összehasonlításokról, kitüntetésekről, megelégedett azzal, hogy
-magamnak legyek jó; ekkor újra önmagam szeretetévé válván, belépett
-a természet rendjébe és felszabadított engem a közvélemény igája
-alól.</p>
-<p>Ettől fogva újra megtaláltam lelkem békéjét, sőt szinte a
-boldogságot. Mert akárminő helyzetben legyen is valaki, csak az
-önszeretet az, ami állandóan boldogtalanná tesz. Ha ez elhallgat és
-az ész beszél, ez végtére is megvigasztal bennünket mindama
-bajokért, amelyeket nem tudtunk elkerülni. Sőt megsemmisíti e
-bajokat, úgy, hogy azok nem hatnak közvetetlenül reánk; mert akkor
-<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
-"Page_142">-142-</a></span> biztosak vagyunk, hogy elkerüljük
-legélesebb támadásaikat, ha megszűnünk velök foglalkozni. Azok
-semmik arra nézve, aki nem gondol reájok. A sértések, a
-bosszúállások, a jogtalan mellőzések, a gyalázások, az
-igazságtalanságok semmik annak számára, aki az elszenvedett
-bajokban csak magát a bajt látja, nem pedig a szándékot; annak
-számára, akinek helye a saját becsülésében nem attól a helytől
-függ, amelyet mások az ő részére engedélyezni kegyeskednek.
-Bárminek nézzenek is az emberek, nem változtathatják meg lényemet
-és dacára hatalmuknak és minden alattomos fondorlataiknak, én –
-bármit tegyenek is – az ő ellenökre tovább is az leszek, ami
-vagyok. Igaz ugyan, hogy irántam való magaviseletük befolyást
-gyakorol valódi helyzetemre. Az a sorompó, amit közém és magok közé
-állítottak, minden megélhetési és gyámolítási segélyforrástól
-megfoszt engem öregségemben és szűkös helyzetemben. Sőt a pénzt is
-fölöslegessé teszi számomra, mivel az nem tudja nekem azokat a
-szolgálatokat megszerezni, amelyekre szükségem van; nincs többé se
-társas érintkezés, se kölcsönös támogatás, se levelezés közöttük és
-közöttem. Egyedül az ő körükben, csupán önmagamban találom minden
-segélyforrásomat és ez a segélyforrás vajmi gyönge már az én
-koromban és mostani állapotomban. Ezek a bajok nagyok, de minden
-erejöket elvesztették fölöttem, amióta úgy el tudtam őket viselni,
-hogy nem jöttem indulatba. Azok a körülmények, ahol az igazi
-szükséglet érezhetővé válik, mindig ritkák. Az előrelátás és a
-képzelet megsokasítja azokat, és ezek a folyton tartó érzelmek
-tesznek minket nyugtalanokká és szerencsétlenekké. A magam részéről
-<span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span> hasztalan tudom, hogy holnap szenvedni
-fogok, elég nekem, ha ma nem szenvedek, hogy nyugodt legyek. Nem
-veszem szívemre az olyan bajt, amelyet előre látok, hanem csupán
-azt, amelyet érzek és ezáltal az igen csekély dologgá zsugorodik
-össze. Egyedül, betegen, s ágyamban sorvadva meghalhatnék az
-inségtől, a hidegtől és az éhségtől anélkül, hogy bárki aggódnék
-miattam. De mit határoz az, ha én magam sem aggódom miatta, ha
-époly kevéssé veszem szívemre, mint mások, végzetemet, bárminő
-legyen is az. Hát semmi az, kivált az én koromban, ha megtanultam,
-hogy ugyanazzal a közömbösséggel nézzem az életet és a halált, a
-betegséget és az egészséget, a gazdagságot és a nyomorúságot, a
-dicsőséget és a gyalázatot? Minden más aggastyán minden miatt
-nyugtalankodik, én semmi miatt nem nyugtalankodom; bármi történjék
-is, előttem minden közömbös és ez a közömbösség nem bölcseségem
-műve, hanem az ellenségeimé és kárpótlássá lesz ama szenvedésekért,
-amelyekkel elárasztottak. Midőn így érzéketlenné tettek a balsors
-iránt, nagyobb jót tettek velem, mintha megkiméltek volna annak
-csapásaitól. Míg nem éreztem, mindig félhettem attól, holott miután
-legyőztem, nem félek többé tőle.</p>
-<p>Ez a kedélyállapot, életem viszontagságai közt, csaknem oly
-teljesen átszolgáltat engem természetem gondtalanságának, mintha a
-legteljesebb jólétben élnék. Kivéve azokat a rövid pillanatokat,
-midőn a tárgyak jelenléte a legkínzóbb nyugtalanságot idézi föl,
-egyébkor hajlandóságaim által a vonzó indulatoknak kiszolgáltatva,
-szívem még amaz érzelmekkel táplálkozik, amelyekre született s
-élvezem őket ama képzeletbeli lényekkel <span class=
-"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> együtt,
-amelyek őket létrehozzák és velem megosztják, mintha ezek a lények
-valósággal léteznének. Léteznek számomra, aki megalkottam őket és
-sem attól nem félek, hogy elárulnak, sem attól, hogy faképnél
-hagynak. Azok mindaddig fognak tartani, mint magok a
-szerencsétlenségeim és elégségesek lesznek arra, hogy ezeket velem
-elfeledtessék.</p>
-<p>Minden visszavezet arra a boldog és szelid életre, amelyre
-születtem volt; életem háromnegyed részét vagy tanulságos, sőt
-kellemes tárgyakkal elfoglalva töltöm, amelyeknek gyönyörűséggel
-átengedem elmémet és érzékeimet, vagy képzelődésem gyermekeivel,
-amelyeket szívem sugallata szerint alkottam és amelyek társasága
-táplálja annak érzelmeit, vagy egyedül önmagammal, beérve
-önmagammal és telve azzal a boldogsággal, amely – érzem – megillet
-engem. Mindebben önmagam szeretete végzi az egész munkát, az
-önzésnek semmi része benne. De nem így ama szomorú pillanatokban,
-amelyeket még az emberek körében töltök, mint az ő áruló
-dédelgetésöknek, dagályos és nevetséges bókjaiknak, mézesmázos
-kajánságuknak játékszere. Akármiképen láthattam is hozzá, az önzés
-szerepel ilyenkor. A gyűlölet és rosszindulat, amelyet e durva
-burkolaton keresztül szíveikben látok, fájdalommal szaggatja az
-enyémet és az a gondolat, hogy így ostobán becsapott bolondnak
-tartanak, ehhez a fájdalomhoz még gyermekes bosszúságot fűz, az
-ostoba önzés gyümölcsét, amelynek minden butaságát érzem, de
-amelyet nem birok leigázni. Azok az erőfeszítések, amelyekkel e
-sértő és gúnyolódó tekintetekkel szemben megedzeni igyekeztem
-magamat, <span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
-"Page_145">-145-</a></span> hihetetlenek. Százszor végigmentem a
-nyilvános sétatereken és a leglátogatottabb helyeken, egyedül azzal
-a szándékkal, hogy e küzdelmekbe belegyakoroljam magam. Nemcsak
-erre nem tudtam eljutni, hanem semmi haladást sem tettem és összes
-keserves, de hiábavaló erőfeszítéseim után is époly könnyen
-megzavarodtam, megsértődtem, méltatlankodtam, mint azelőtt.</p>
-<p>Mikor érzékeim uralkodnak fölöttem, bármit tegyek is, soha nem
-tudtam benyomásaiknak ellenállni és a meddig a tárgy hat reájok,
-szívem folyton annak hatása alatt áll; de ezek a múló mozgalmak
-csak addig tartanak, mint az érzéklet, amely azokat fölkelti. A
-gyűlölködő ember jelenléte erősen hat reám, de mihelyt eltávozik
-előlem, a benyomás vele együtt megszűnik; abban a pillanatban,
-amint nem látom, nem gondolok többé rá. Hasztalan tudom, hogy
-foglalkozni fog velem, én nem tudnék vele foglalkozni. A baj,
-amelyet nem érzek valósággal, egyáltalában nincs rám hatással, az
-üldöző, akit nem látok, nem létezik számomra. Érzem, mily előnyt
-nyújt ez a helyzet azok kezébe, akik sorsommal rendelkeznek. Hát
-csak hadd rendelkezzenek vele tetszésök szerint. Még azt is jobb
-szeretem, ha ellenállás nélkül gyötörnek, mintha kénytelen vagyok
-rájok gondolni, hogy csapásaik ellen védekezzem.</p>
-<p>Érzékeimnek ez a hatása szívemre okozza életem egyedüli
-gyötrelmét. Azokon a helyeken, ahol senkit nem látok, nem gondolok
-többé sorsomra. Nem érzem azt, nem szenvedek többé tőle. Boldog és
-elégedett vagyok minden kitérés, minden akadály nélkül. De ritkán
-siklom ki valami érzéki benyomás alól; és a mikor a legkevésbbé
-gondolok <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> reá, egy taglejtés, egy felfogott sötét
-pillantás, egy meghallott mérgezett szó, egy előtalált rosszakaró
-elegendő, hogy sodromból kihozzon. Mindaz, amit efféle esetben
-tehetek, annyi, hogy gyorsan elfelejtsem és tovafussak. Szívem
-nyugtalansága azzal a tárgygyal együtt eltűnik, amely azt
-fölkeltette és mihelyt magamban vagyok, nyomban nyugalomra térek.
-Vagy ha valami dolog nyugtalanít, ez csak az a félelem, hogy
-jártamban-keltemben valami újabb fájdalomkeltő tárgyra bukkanok. Ez
-az egyedüli keservem, de ez elég arra, hogy boldogságomat
-megzavarja. Párizs közepén lakom. Mikor lakásomról kijövök,
-sóhajtok a mező és a magány után; de ezek megtalálása végett oly
-messzire kell mennem, hogy mielőtt kedvemre szabadon lélegzhetném,
-ezer oly tárgyat találok utamban, amely összeszorítja szívemet és a
-nap fele aggodalmakban telik el, mielőtt azt a menhelyet, amely
-felé indultam, elértem volna. Boldog vagyok, ha legalább
-megengedik, hogy utamat befejezzem. Az a pillanat, amikor gonosz
-kisérőim közül tovaosonok, elragadó; és mihelyt a fák alatt, a zöld
-mező közepén találom magamat, azt hiszem, hogy a földi
-paradicsomban vagyok és époly élénk belső gyönyört élvezek, mintha
-a legboldogabb halandó lennék.</p>
-<p>Nagyon jól emlékszem még, hogy rövid boldogságom idején,
-ugyanezek a magános séták, amelyek most annyi gyönyörűséget
-okoznak, izetlenek és unalmasak voltak rám nézve. Ha valakinél künn
-voltam a falun, a testmozgásnak és a friss levegő beszívásának
-szükségérzete gyakran arra indított, hogy egyedül kimenjek és
-ilyenkor, titokban tovaosonva mint egy tolvaj, sétálni indultam a
-parkban <span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
-"Page_147">-147-</a></span> vagy a mezőn. De távol attól, hogy azt
-a boldog nyugalmat találnám ott, amelyet ma itt élvezek, magammal
-vittem oda ama hiú eszmék izgalmát, amelyek a szalonban
-foglalkoztattak vala, az otthagyott társaságnak emléke tovább
-kisért. A magányban az önzés párái és a világ zsivaja
-elhomályosították szemeim előtt a ligetek üdeségét és megzavarták a
-magány békéjét. Hasztalan menekültem az erdők mélyére, egy
-alkalmatlan társaság mindenüvé elkisért és elfátyolozta előttem az
-egész természetet. Csak miután a társaséleti szenvedélyektől és
-azok szomorú kiséretétől elszakadtam, találtam meg ezt minden
-varázsával együtt újra.</p>
-<p>Meggyőződve róla, hogy ezeket az első önkéntelen gerjedelmeimet
-képtelen vagyok elfojtani, minden erre irányuló kísérlettel
-felhagytam. Megengedem, hogy minden támadás lángra gyújtsa véremet,
-a harag és méltatlankodás hatalmába kerítse érzékeimet; átengedem a
-természetnek ezt az első kirobbanást, amelyet összes erőimmel sem
-volnék képes feltartóztatni vagy félbeszakítani. Csupán arra
-törekszem, hogy következményének álljam útját, mielőtt az bármi
-hatást művelt volna. A szikrázó szemek, a tűzben álló arc, a
-reszkető tagok, a meg-megszakadó szívdobogás, mindez egyedül a
-testszervezetre tartozik és az okoskodás semmit sem változtathat
-rajtok. De miután megengedtük, hogy a vérmérséklet elvégezze első
-kirobbanását, az ember újra a saját urává válhatik és lassankint
-visszanyeri érzékeinek használatát; ezt sokáig sikertelenül
-törekedtem elérni, de végre célt értem és felhagyva azzal, hogy
-erőmet üres ellenállásra fordítsam, várom a pillanatot, midőn
-<span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
-"Page_148">-148-</a></span> szabadon hagyva eszemet cselekedni,
-győzhetek, mert ez csak akkor beszél hozzám, ha képes
-meghallgatásra szert tenni. De mit mondok, oh jaj! eszemet? Nagy
-hibát követnék el, ha őt tisztelném meg ezzel a diadallal, mert
-neki nem igen van része benne; minden egyaránt az ingatag
-temperamentumtól ered, amelyet egy dühös szél hány-vet, de amely
-nyomban nyugalomra tér, amint a szél nem fúj többé; tüzes
-vérmérsékletem az, amely hány-vet engem és fásult vérmérsékletem
-az, amely lecsillapít. Engedek minden jelenlevő fölindulásnak,
-minden lökés élénk s rövid mozgalmat kelt bennem; mihelyt a lökés
-megszűnt, a mozgalom is megszűnik, semmi kívülről közölt dolog nem
-bír hosszasabban tartani nálam. A szerencse mindenféle eseményei,
-az emberek mindenféle cselfogásai az ekképen alkotott emberre
-csekély befolyással vannak. Hogy tartós fájdalmakat szenvedjek, a
-benyomásnak minden pillanatban meg kellene újulnia. Mert az
-időközök, bármily rövidek legyenek is, elegendők arra, hogy
-önmagamnak visszaadjanak. Az vagyok, amit az emberek kívánnak, amíg
-hatni tudnak érzékeimre, de alig szűnik meg ez a hatás, újra azzá
-leszek, amivé a természet formált; ez, bármit tegyenek is,
-legállandóbb állapotom és az, amelynek révén – sorsom ellenére –
-élvezem azt a boldogságot, amelyre – úgy érzem – alkotva
-vagyok.</p>
-<p>Leírtam ezt az állapotot egyik álmodozásomban; az annyira nekem
-való, hogy nem kívánok egyebet, mint hogy az hosszú tartamú legyen,
-és nem félek egyébtől, mintha megzavarnák. A baj, amit az emberek
-nekem okoztak, semmiképen nem érint engemet, egyedül az attól való
-félelem, <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> amit még okozhatnak, képes izgalomba
-hozni; de miután bizonyos vagyok a felől, hogy nem intézhetnek
-újabb támadást ellenem, amelynek révén állandó érzelmet
-kelthessenek bennem, összes cselszövényeiken csak nevetek és
-ellenkezésök dacára élvezem önmagamat.</p>
-<h2>Kilencedik séta.</h2>
-<p>A boldogság oly állandó állapot, amely – úgy látszik – nem itt a
-földön levő ember számára van teremtve. A földön minden örökös
-hullámzásban van, amely semminek nem engedi meg, hogy itt állandó
-alakot öltsön. Minden változik körülöttünk. Mi magunk is
-megváltozunk és senki nem biztosíthatja magát a felől, hogy
-szeretni fogja holnap, amit ma szeret. Így hát összes, erre az
-életre irányuló terveinek agyrémek. Használjuk fel az elme
-megelégedettségét, ha elérkezik, óvakodjunk azt saját hibánkból
-eltávolítani; de ne forraljunk terveket arra, hogy azt
-lebilincseljük, mert ezek a tervek puszta esztelenségek. Én kevés
-boldog embert láttam, talán egyet sem, de gyakran láttam
-megelégedett szíveket és mindama tárgyak közül, amelyek valaha
-szemembe ötlöttek, ez volt az, amely leginkább kielégített
-önmagammal. Azt hiszem, hogy ez természetes következménye az érzéki
-benyomások hatalmának belső érzelmeimre. A boldogságnak nincs külső
-cégére; hogy felismerjük, olvasnunk kellene a boldog ember
-szívében; de a megelégedés a szemekből, a magatartásból, a
-hangsúlyból, a járás-kelésből kiolvasható és úgy látszik, közlődik
-azzal, aki észreveszi. <span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
-"Page_150">-150-</a></span> Van-e édesebb élvezet, mint egy egész
-népet látni, amint egy ünnepnapon átadja magát az örömnek, és
-minden szív kivirít az öröm kiterjesztő sugaraira, amely gyorsan,
-de élénken áthatol az élet felhőzetén…</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Három nappal ezelőtt P. úr rendkívüli sietséggel rontott be
-hozzám s mutatta meg D…-nek Geoffrinnéről írt emlékbeszédét.
-Felolvasását hosszú és harsány kacagással vezette be a munka
-neologismusai miatt és ama pajzán szójátékok miatt, amelyekkel az
-szerinte telítve volt. Egyre nevetve fogott hozzá az olvasásához.
-Én a legteljesebb komolysággal hallgattam, ami lecsillapította őt s
-látván, hogy nem akarok vele nevetni, végül is abbahagyta a
-nevetést. A mű leghosszabb és legkeresettebb részlete ama
-gyönyörűség körül forgott, amelyet Geoffrinné a gyermekek
-szemléletében és az ő csacsogásukban talált. Az író ebben a
-hajlandóságban joggal a jó természet bizonyítékát látta. De nem
-állapodott meg ennél, hanem határozottan rossz természettel és
-gonoszsággal vádolta mindazokat, akikből hiányzott ez a hajlandóság
-és egészen arra a szélsőséges állításra ragadtatta magát, hogyha
-megkérdeznők erre vonatkozólag azokat, akiket akasztófára vagy
-kerékbetörésre ítélnek, mindannyian elismernék, hogy nem szerették
-volt a gyermekeket. Ezek az állítások különös hatást tettek azon a
-helyen, ahol felhozta őket. Föltéve, hogy mindez igaz, vajjon itt
-volt-e az alkalmas hely ennek elmondására és be kellett-e egy
-nagyra becsült nő emlékezetét a halálbüntetések és gonosztevők
-képével szennyezni? Könnyen beláttam e silány affektáció indító
-<span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
-"Page_151">-151-</a></span> okait és amikor P. bevégezte az
-olvasást, kiemeltem azt, ami az emlékbeszédben jónak tetszett, és
-hozzátettem, hogy a szerző, midőn ezt írta, kevesebb barátságot,
-mint gyűlöletet érzett szívében.</p>
-<p>Másnap, minthogy eléggé szép, habár hideg idő volt, a katonai
-iskola felé egy kirándulást tettem, számítva reá, hogy arrafelé
-teljes virágjokban levő mohákat találok; menetközben az előző napi
-látogatás és D. irata járt az eszemben, amelynél bizonyosra vettem,
-hogy ez az epizódszerű toldalék nem minden célzatosság nélkül
-került belé s már az az egyetlen körülmény, hogy P. ezt a füzetet
-nekem elhozta és bemutatta, nekem, aki előtt mindent eltitkoltak,
-eléggé elárulta előttem, hogy mi volt a céljok vele. Én a
-lelencházba adtam gyermekeimet. Ez elegendő volt arra, hogy emberi
-természetéből kivetkőzött atyának tüntessenek föl, amiből –
-kiszélesbítve és továbbfejtve ezt az eszmét – lassankint azt a
-nyilvánvaló következtetést vonták ki, hogy gyűlölöm a gyermekeket;
-nyomról-nyomra követve gondolatban e fokozatos emelkedés
-láncolatát, bámúlva láttam, mily ügyességgel tudja az emberi
-leleményesség a dolgokat fehérből feketére változtatni. Mert nem
-hiszem, hogy valaha ember nálam jobban szerette volna látni a kis
-gyermekeket pajzánkodni és együtt játszani, és sokszor megállok az
-utcán meg a sétányokon, hogy csintalankodásaikat és kisded
-játékaikat oly érdekkel szemléljem, amelyhez foghatót senkinél nem
-tapasztalok. Éppen azon a napon is, amelyen P. meglátogatott, egy
-órával az ő látogatása előtt, a két kis Soussoi, házigazdám két
-legfiatalabb gyermeke járt nálam, akik közül az idősebb mintegy
-<span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span> hétéves lehet. Ők oly szívesen
-megcsókoltak engemet, én meg oly gyöngéden visszonoztam
-kedveskedéseiket, hogy dacára a nagy korkülönbségnek, úgy látszott,
-igen jól érzik magokat körömben; én pedig egészen el voltam
-ragadtatva, midőn láttam, hogy öreges külszinem nem riasztotta őket
-vissza, sőt az ifjabbik oly szívesen látszott hozzám jönni, hogy én
-– nagyobb gyermek náloknál – már különös előszeretettel vonzódtam
-hozzá és époly sajnálkozással láttam eltávozását, mintha a saját
-gyermekem lett volna.</p>
-<p>Belátom, hogy az a szemrehányás, hogy gyermekeimet a
-lelencházban helyeztem el, egy kis fordulattal könnyen fajulhatott
-ama váddá, hogy emberi természetemből kivetkőzött atya vagyok és
-gyűlölöm a gyermekeket. Azonban bizonyos, hogy egy, rájok nézve
-ezerszerte rosszabb és minden más úton csaknem kikerülhetetlen
-sorstól való félelem indított leginkább erre a lépésre. Kevésbbé
-bánva azt, hogy mi lesz belőlök, magam pedig képtelen lévén őket
-nevelni, helyzetemben anyjok nevelésére kellett volna őket biznom,
-aki elrontotta volna őket, meg az ő családjának nevelésére, amely
-szörnyeket formált volna belőlük. Még most is reszketek tőle, ha
-rágondolok. Amit Mohamed csinált Szejdeből, semmi ahhoz képest,
-amit ők csináltak volna reám nézve belőlük, és azok a kelepcék,
-amelyeket utóbb ez irányban nekem felállítottak, eléggé
-megerősítettek abban, hogy ilyen tervet csakugyan koholtak. Az
-igazat megvallva, ekkor meglehetős távol állottam attól, hogy
-ezeket a sötét cselszövényeket előre láttam volna, de azt tudtam,
-hogy számukra a legkevésbbé veszélyes nevelés a lelencház nevelése
-lesz s ezért <span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
-"Page_153">-153-</a></span> ide helyeztem őket. Újra is megtenném
-ezt, jóval kevesebb habozással, ha a dolog újra úgy fordulna, és
-jól tudom, hogy nincs gyöngédebb atya, mint amilyenné én lettem
-volna, ha a szokás csak a legkevésbbé is segítette volna bennem a
-természetet.</p>
-<p>Ha némi haladást tettem az emberi szív ösmeretében, ezt az
-ösmeretet a gyermekek látásának és megfigyelésének gyönyörűsége
-szerezte meg számomra. Ugyanez a gyönyörűség ifjú koromban bizonyos
-akadályt gördített ez elé, mert oly vidáman és oly szívesen
-játszottam a gyermekekkel, hogy nem igen gondoltam az ő
-tanulmányozásukra. De amint megöregedtem s láttam, hogy roskatag
-alakom nyugtalanítja őket, nem akartam nekik többé
-alkalmatlankodni; jobb szerettem magamat egy gyönyörűségtől
-megfosztani, mintsem az ő örömüket megzavarni, és beérve ekkor
-azzal a megelégedéssel, hogy játékaikat és mindenféle apró
-mesterkedéseiket nézegethettem, áldozatomért azokban a
-felvilágosításokban találtam kárpótlást, amelyeket ezek a
-megfigyelések tártak elém az emberi természet első és igazi
-gerjedelmeiről, amelyekből összes tudósaink mitsem ösmernek.
-Irataimban följegyezve látható annak bizonyítéka, hogy sokkal
-gondosabban foglalkoztam ezzel a vizsgálódással, semhogy örömmel ne
-végeztem volna és bizonyára a világ leghihetetlenebb dolga lenne,
-ha az <i>Uj Heloise</i> és az <i>Emil</i> egy oly ember műve volna,
-aki nem szerette a gyermekeket.</p>
-<p>Soha nem rendelkeztem sem lélekjelenléttel, sem könnyű előadói
-képességgel, de szerencsétlenségem óta nyelvem és fejem hovatovább
-zavartabbá vált. A képzet, valamint a megfelelő kifejezés
-<span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
-"Page_154">-154-</a></span> egyaránt tovasiklik előlem, pedig semmi
-nem kíván finomabb megkülönböztetést és a kellő kifejezések
-gondosabb megválasztását, mint a gyermekekkel folytatott
-beszélgetés. Nálam aztán még növeli ezt a zavart a hallgatók
-figyelme, azok a magyarázatok és az a jelentőség, amiket egy oly
-férfiú beszédjeihez fűznek, akiről – miután kifejezetten a
-gyermekek számára írt – azt képzelik, hogy orakulum módjára
-tartozik hozzájok szólani. Ez a túlságos kényszerhelyzet és
-rátermettségemnek magamban érzett hiánya megzavar, kihoz sodromból
-és otthonosabban érezném magamat egy ázsiai uralkodó, mint egy kis
-gyermek előtt, akit beszélgetésre kell indítanom.</p>
-<p>Még egy más kellemetlen körülmény is eltávolít most tőlük s bár
-szerencsétlenségem óta mindig ugyanazzal az örömmel látom őket, de
-nem állok többé velök ugyanazon a meghitt lábon. A gyermekek nem
-szeretik az öregkort. A hervadó természet képe undorító előttük.
-Idegenkedésök, amint észreveszem, bántólag érint és jobb szeretek
-attól, hogy őket cirógassam, tartózkodni, minthogy őket
-feszélyezzem vagy bennök undort keltsek. Ez az indító ok, amely
-csak igazán szerető lelkeknél szerepel, hiányzik a mi öszszes
-doktorainknál és doktornőinknél. Geoffrinné nagyon keveset törődött
-azzal, vajjon a gyermekek örömet érezték-e a közelében, hacsak ő
-örömet érzett a közelükben. De rám nézve az ilyen öröm a semminél
-is kevesebbet ér; csak akkor érzem, ha megoszthatom velök, s nem
-vagyok többé abban a helyzetben, sem abban a korban, amikor a
-kisded gyermeki szív az enyém felé föltárulhatott. Ha ez még
-megeshetnék velem, ez az öröm annál élénkebb lenne, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> minél
-ritkább; ilyesfélét éreztem a múlt reggel, amikor a kis Soussoi-kat
-megölelgettem, nemcsak azért, mert a dada, aki őket kísérte, nem
-nagy tiszteletet keltett bennem, s mert kevéssé éreztem szükségét
-annak, hogy előtte hallgassak, hanem inkább azért, mert a derűs
-arckifejezés, amelylyel hozzám közelítettek, azután sem hagyta el
-őket, és nem látszott rajtok, hogy akár idegenül éreznék, akár
-unnák magokat közelemben.</p>
-<p>Óh, ha élvezhetnék még nehány pillanatig ily tiszta, a szívből
-fakadó ölelést, hacsak egy bugyogóban járó gyermek részéről is! ha
-láthatnám még egynémely szemben az örömet és megelégedést a fölött,
-hogy velem együtt lehet, mennyi bajért és kínért kárpótolnának
-szívemnek ezek a rövid, de édes áradozásai! Óh, akkor nem lennék
-kénytelen az állatok közt keresni azt a jóakaratú pillantást,
-amelyet az emberek megtagadnak tőlem. Egynehány példából, amelyek
-mindig kedvesen élnek emlékezetemben, megítélhetem őket. Íme
-egyikök, amelyet minden más állapotban szinte elfeledtem volna, de
-a benyomás, amit reám gyakorolt, egész nyomorúságomat élénken
-illusztrálja.</p>
-<p>Két évvel ezelőtt, midőn a Nouvelle France irányában sétálni
-mentem, kissé messzebb előrehaladtam; azután balra fordúlva és a
-Montmartre-ot megkerülni óhajtva, Clignancourt falun haladtam
-keresztül. Szórakozottan és álmodozva lépegettem, nem is tekintve
-szét magam körül, midőn egyszerre csak éreztem, hogy átkarolják
-térdeimet. Odanézek és egy öt-hat éves kis gyermeket látok, aki
-teljes erejéből szorítja térdeimet, miközben oly meghitt és oly
-kedveskedő kifejezéssel tekint reám, hogy egész szívem
-elérzékenyült. Így szóltam magamban: <span class="pagenum"><a name=
-"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> Így öleltek volna az én
-gyermekeim is engem! Karjaimba vettem a gyermeket, többször
-mélységes elragadtatással megcsókoltam, azután pedig folytattam
-utamat. Menet közben éreztem, hogy hiányzik valamim. Egy felfakadó
-szükségérzet visszatérésre késztetett. Szemrehányást tettem
-magamnak, hogy oly hirtelen elhagytam ezt a gyermeket; azt hittem,
-cselekedetében minden látszólagos ok nélkül bizonyos sugallatot
-kell látnom, amelyet nem kellett megvetnem. Végre engedve a
-kísértésnek, visszatérek az előbbi helyre; a gyermekhez futok,
-újból megölelem s egy pár fillért adok neki, hogy nanterrei
-zsemlyét vegyen rajta, amelyet éppen ott árúlt egy mozgó kereskedő;
-s elkezdtem vele csevegni, megkérdeztem tőle, kinek a fia? s
-megmutatta, hogy annak a bodnárnak, aki a hordókat csinálta; már
-készen álltam, hogy ott hagyom a gyermeket és hozzámegyek
-beszélgetni, mikor megláttam, hogy megelőzött egy gonosz kinézésű
-ember, aki ama titkos kémek egyikének látszott, akiket
-lépten-nyomon utánam küldenek. Míg ez az ember halkan a fülébe
-sugdosott, láttam, hogy a bodnár mereven rám szegezte szemeit, oly
-kifejezéssel, amely semmi jóindulatot nem árult el. Ez a körülmény
-tüstént összeszorította szívemet és nagyobb gyorsasággal hagytam el
-az apát és gyermekét, mint amilyennel hozzájok visszatértem, de
-kevésbbé kellemes zavarral, amely egészen megváltoztatta
-érzéseimet. Mindamellett többször éreztem azóta, hogy azok
-fel-feltámadtak lelkemben s többízben visszatértem Clignancourt
-felé abban a reményben, hogy itt viszont látom ezt a gyermeket, de
-sem őt, sem az apát nem láttam többé viszont és ebből a
-találkozásból nem <span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
-"Page_157">-157-</a></span> maradt egyéb lelkemben, mint eléggé
-élénk emlékezés hátra, mindig édes és szomorú érzéssel keverve,
-mint mindazon indulatok, amelyek még némelykor szívemhez
-hatolnak.</p>
-<p>Mindenre van kárpótlás; ha örömeim ritkák és rövidek, viszont
-élénkebben is érzem őket, amikor jönnek, mintha otthonosabbak
-lennének nálam; a gyakori visszaemlékezés által úgyszólván újra meg
-újra átemésztem őket; és bármily ritkák legyenek is, ha tiszták és
-vegyítetlenek lennének, talán boldogabb volnék, mint verőfényes
-napjaimban. A legnagyobb nyomorúságban kevéssel is gazdagnak érzi
-magát az ember. Egy nyomorúlt koldus, ha egy tallért talál, ennek
-jobban megörül, mint egy gazdag örülne, ha egy arannyal telt
-erszényt találna. Nevetnének rajta, ha látnák lelkemben azt a
-benyomást, amit az efféle legcsekélyebb örömök okoznak, amelyeket
-üldözőim ébersége elől elszakíthatok. A legédesebb örömök egyike
-négy-öt évvel ezelőtt jutott részemül s nem tudok soha a nélkül reá
-gondolni, hogy kedves érzés ne fogjon el, hogy azt oly jól
-felhasználtam.</p>
-<p>Egy vasárnap én meg a feleségem a Maillot-kapuhoz mentünk
-ebédelni. Ebéd után a boulognei ligeten haladtunk át egész a
-Muetteig. Itt leültünk a gyepre, az árnyékban várakozva a nap
-alábbszállására, hogy aztán Passy felé szép csöndesen hazatérjünk.
-Mintegy húsz kisleány, valamiféle apáca vezetése alatt, odajött s
-egyrészök leült, másrészök közelünkben pajzánkodott. Míg ők
-játszadoztak, egy ostyasütő jött arrafelé az ő dobjával és
-szerencsekerekével, aki szeretett volna üzletet csinálni. Láttam,
-hogy a kis leánykák sóvárgó szemeket vetettek az ostyára s
-ketten-hárman, <span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
-"Page_158">-158-</a></span> akiknél nyilván volt nehány fillér,
-engedélyt kértek arra, hogy játszhassanak. Míg a nevelőnő habozott
-és veszekedett, előhívtam az ostyasütőt és így szóltam hozzá:
-engedje meg mindenik kisasszonynak, hogy egy számot húzzon s én
-kifizetem érte önnek az összeget. E szó az egész csoportban oly
-örömet keltett, amely egymaga jóval túlhaladta a költségemet, mégha
-tárcám egész tartalmát ráfordítottam volna is arra.</p>
-<p>Mikor láttam, hogy némileg rendetlenül törekedtek előre, a
-nevelőnő beleegyezésével valamennyiöket sorbaállítottam az egyik
-oldalon, s azután, amint a húzást megejtették, egymásután átmentek
-a másik oldalra. Habár nem volt üres szerencseszám és legalább egy
-ostya mindeniknek jutott, úgyhogy egyiköknek sem lehetett oka a
-zúgolódásra, de én, hogy az ünnepet még vidámabbá tegyem, titokban
-odasúgtam az ostyasütőnek, hogy ellenkező irányban használja
-szokásos ravaszságát s annyi jó nyereményt juttasson a lánykáknak,
-amennyit csak tud s én meg fogom neki téríteni. Ezen előrelátó
-intézkedés folytán csaknem száz ostyát osztottunk ki, habár
-mindenik fiatal lányka csak egyszer húzott számot, mert ez irányban
-kérlelhetetlen voltam, nem akarva sem a visszaéléseket
-előmozdítani, sem egyeseket kitüntetésekben részesíteni, ami
-elégedetlenségre adhatott volna okot. Feleségem ügyesen rábírta
-azokat, akik szerencsés húzást tettek, hogy osszák meg
-nyereményeiket társnőikkel s ennek folytán osztályrészök csaknem
-egyenlővé, az öröm pedig általánosabbá lett.</p>
-<p>Megkértem az apácát, hogy ő is húzzon számot, bár erősen
-tartottam tőle, hogy ajánlatomat megvetőleg <span class=
-"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> fogja
-visszautasítani; de ő jószívvel elfogadta azt, húzott miként a
-növendékek és minden teketória nélkül elvette, ami részére jutott.
-Végtelen hálás voltam neki érte s ebben a magaviseletében bizonyos
-udvariasságot találtam, amely nagyon tetszett nekem és amely – úgy
-hiszem – nagyon is fölér a kényeskedők affektálásával. Az egész
-művelet alatt nem egy pörlekedés fordult elő, amelyeket az én
-ítélőszékem elé terjesztettek, és ezek a kis leánykák, amint
-felváltva előadták és védelmezték előttem ügyöket, alkalmat adtak
-nekem arra a megjegyzésre, hogy – habár egyetlen csinos sem volt
-közöttük – némelyek kedvessége elfeledtette az emberrel
-rútságokat.</p>
-<p>Végre eltávoztunk, kölcsönösen igen megelégedve egymással, és ez
-a délután egyike volt azoknak életemben, amelyeknek emlékezetét a
-legnagyobb örömmel idézem vissza lelkembe. Máskülönben az ünnepség
-nem nagyon tett tönkre engemet. Harminc garasért, amennyibe
-legföllebb került, több mint száz tallérnyi örömet vásároltam;
-nagyonis igaz az, hogy az öröm nagysága nem a költség nagysága
-szerint igazodik és hogy az öröm szorosabb barátságban áll a
-fillérekkel, mint az aranyakkal. Többízben visszatértem ugyanarra a
-helyre, ugyanabban az órában, remélve, hogy újra ott találom a kis
-sereget, de nem volt többször szerencsém hozzájok.</p>
-<p>Ez egy más, nagyjában hasonló fajta mulatságot juttat eszembe,
-amelynek emlékezete jóval messzibb időről maradt meg lelkemben.
-Abban a szerencsétlen időben volt, midőn a gazdagok és írók
-társaságában élve, olykor-olykor kénytelen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> voltam
-szomorú gyönyöreiket megosztani. A Chevrette-ben valék a háziúr
-névnapjának idején; az egész család összegyülekezett volt annak
-megünneplésére és a lármás gyönyörök minden pompája munkába
-vétetett erre a célra. Színházak, díszlakomák, tüzijátékok, semmi
-sem maradt el. Alig volt időnk kissé kifújni magunkat és
-elkábultunk a helyett, hogy mulattunk volna. Ebéd után lementünk a
-fasorba egy kis friss levegőt szívni, ahol vásárfélét rendeztek.
-Táncoltak; az urak kegyeskedtek a parasztleányokkal táncolni, de a
-hölgyek megőrízték rangjok méltóságát. Mézeskalácsot árultak itt.
-Egy fiatalembernek a társaságból eszébe jutott, hogy vegyen és
-egymásután a tömeg közé hajigálja a mézeskalácsokat és a társaság
-tagjai oly nagy örömüket lelték benne, midőn látták ezt a sok
-parasztot, amint előre rohantak, dulakodtak, egymást
-feltaszították, hogy elkapják őket, hogy mindenki igyekezett ezt az
-örömet magának megszerezni. S röpültek a mézeskalácsok jobbra és
-balra, s futottak a leányok és legények utánok, halomba verődtek és
-egymást tiporták érettök: ez nagyszerű mulatságnak látszott
-mindenki előtt. Álszeméremből én is a többiekkel tartottam, habár
-bensőleg nem mulattam annyira, mint ők. De csakhamar beleúnva abba,
-hogy azért ürítsem ki erszényemet, hogy az emberek összetiporják
-egymást, faképnél hagytam a derék társaságot és egyedül sétálni
-indultam a vásárban. A sokféle változatos portéka sokáig
-mulattatott. Egyebek közt öt-hat szavojai legényt vettem észre egy
-kis leány körül, akinek még 10–12 gyatra almája volt a
-gyümölcsöskosarában, amelyen ugyan ám szeretett <span class=
-"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> volna
-túladni. A szavojai fiúk viszont szívesen meg akarták őt attól
-szabadítani, de valamennyiöknek összevéve sem volt több két-három
-fillérjöknél, ezzel pedig nem nagy rést üthettek az almák közt. Ez
-a gyümölcsöskosár a Hesperidák kertje volt rájok nézve, a kis
-leányka pedig az a sárkány, amely azokat őrizte. Ezen a komédián
-sokáig mulatoztam, végül megoldáshoz juttattam a darabot, kifizetve
-az almák árát a kis leánynak és vele kiosztatván azokat a
-kisfiúknak. Ekkor a legédesebb látványok egyikében volt részem,
-amelyek az emberi szívet kellemesen érinthetik, abban, hogy az
-örömet az ifjúkor ártatlanságával párosulva láthattam eláradni
-magam körül. Mert a szemlélők is, látván azt, osztoztak benne,
-nálam pedig, aki oly olcsón részese lettem ennek az örömnek, ehhez
-még hozzájárult ama másik öröm érzése is, hogy az az én művem
-volt.</p>
-<p>Midőn ezt a mulatságot összehasonlítottam azokkal, amelyeket az
-imént otthagytam, megelégedéssel éreztem, micsoda különbség van
-egyfelől az egészséges ízlések és természetes gyönyörök, és
-másfelől azok közt, amelyek a gazdagságból fakadnak és nem igen
-egyebek, mint a csúfolódás- és megvetés-szülte kizárólagos ízlések
-gyönyörei. Mert miféle örömet lelhetett abban az ember, ha látta,
-amint a nyomortól lealjasult embertömegek halomba verődtek és
-állati vadsággal egymást fojtogatták, tiporták, hogy kimarják
-egymás kezéből azt az egy-két darab összetaposott és besározott
-mézeskalácsot?</p>
-<p>A magam részéről, midőn mélyebben elmélkedtem az afféle
-gyönyörűség fölött, amelyet az ilyes alkalmaknál élveztem, úgy
-találtam, hogy az kevésbbé <span class="pagenum"><a name="Page_162"
-id="Page_162">-162-</a></span> a jótékonyság érzésében áll, mint
-abban az örömben, hogy megelégedett arcokat láthatunk. Ez a látvány
-oly varázzsal hat reám, amely – jóllehet szívemig hatol – úgy
-látszik, kizárólag érzéki benyomásból áll. Ha nem látom a
-megelégedést, amit okozok, mégha biztos lennék is felőle, csak
-félig élvezem azt. Sőt ez oly önzetlen öröm számomra, amely nem
-függ attól, mi részem lehet benne. Mert a népies ünnepélyeknél
-mindig élénken vonzott az, ha vidám arcokat láthattam. Ez a
-várakozásom azonban Franciaországban sokszor meghiusult, mert ez a
-nemzet, amely oly vígnak tartja magát, kevés jókedvet mutat
-játékainál. Régente gyakrabban elmentem a kültelki korcsmákba, hogy
-lássam ott a köznép táncolását, de táncai oly ízléstelenek,
-magatartása oly siránkozó, oly félszeg volt, hogy inkább
-megszomorodva, mint örvendezve jöttem el tőlük. De Genfben és
-Svájcban, hol a nevetés nem párolog el szünetlenül rosszakaratú
-bolondságokba, minden megelégedést és jókedvet lehell az
-ünnepélyeken. A nyomorúság nem viszi oda ocsmány ábrázatát, sem a
-fényűzés nem mutogatja ott orcátlan pompáját. A jólét, a
-testvériség, az egyetértés arra késztetik a szívet, hogy kitáruljon
-és sokszor egy-egy ártatlan öröm elragadtatásában az idegenek
-egymáshoz szegődnek, egymás nyakába borúlnak és meghívják egymást,
-hogy együtt élvezzék a nap örömeit. Magamnak is, hogy élvezzem
-ezeket a szeretetreméltó ünnepségeket, nem szükséges részt vennem
-bennök. Elég őket látnom; látva őket, osztozom bennök; és bizonyos
-vagyok a felől, hogy a sok jókedvű arc közt egyetlenegy vidámabb
-szív sincs az enyémnél. <span class="pagenum"><a name="Page_163"
-id="Page_163">-163-</a></span></p>
-<p>Habár ez csak érzékleti gyönyör, bizonyára erkölcsi oka van,
-aminek bizonyítéka az, hogy ugyanaz a látvány, ahelyett, hogy
-kellemesen hatna reám s tetszenék nekem, fájdalommal és
-méltatlansággal marcangolhatja keblemet, ha tudom, hogy a
-gyönyörnek és örömnek e jelei a gonoszok orcáin nem egyebek, mint
-annak jelei, hogy gonosz szándékuk kielégítést nyert. Egyedül az
-ártatlan öröm az, amelynek jelei kellemesen hatnak szívemre. A
-kegyetlen és gúnyos öröm jelei megsebzik és lesujtják, mégha ez
-semmi vonatkozásban nem áll is velem. Ezek a jelek, miután oly
-különböző alapelvekből indulnak ki, nem lehetnek pontosan
-ugyanazok, de utóvégre is egyaránt az öröm jelei és észrevehető
-különbségeik bizonyára nem állanak arányban a bennem fölkeltett
-gerjedelmek különbségeivel.</p>
-<p>A fájdalom és kín érzelmei reám nézve még érezhetőbbek, úgy hogy
-lehetetlen őket kiállanom a nélkül, hogy magam is talán még
-élénkebb indulatoktól ne szenvednék, mint a milyeneket ábrázolnak.
-A képzelet, erősítvén az érzékletet, azonosít a szenvedő lénnyel és
-sokszor több aggodalmat kelt bennem, mint amennyit az illető maga
-érez. Egy elégedetlen arc oly látvány, amelyet képtelen vagyok
-sokáig szemlélni, kivált ha okom van azt gondolni, hogy ez az
-elégedetlenség engem illet. Meg sem tudnám mondani, mennyi tallért
-csalt ki zsebemből amaz úri házakban, amelyekbe hajdanán elég
-balgatag valék besodortatni magamat, az inasok zsémbes és mogorva
-arckifejezése, akik durcásan szolgálnak; az ilyen szolgák mindig
-meglehetős drágán fizettették meg velem uraik vendégszeretetét.
-Mindig erősen illetve az érzéki <span class="pagenum"><a name=
-"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> tárgyaktól s kivált
-azoktól, amelyek a kéj vagy kín, jóakarat vagy ellenszenv jelét
-tárják elő, tovasodortatom magam e külső benyomásoktól és soha nem
-tudom magam alóluk másként kiragadni, mint csak ha tovamenekülök.
-Egy jel, egy taglejtés, egy pillantás valamely ismeretlen részéről
-elegendő, hogy megzavarja örömeimet vagy csillapítsa kínjaimat.
-Csak akkor vagyok a magamé, ha egyedül vagyok, egyébkor mindazok
-játékszere vagyok, kik körültem vannak.</p>
-<p>Régibb időben örömest éltem a nagyvilágban, amikor mindenki
-szemeiben csak jóakaratot láttam, vagy legrosszabb esetben
-közömbösséget azok szemeiben, akik előtt ismeretlen valék; de ma,
-midőn nem kevesebb fáradságot fordítanak arra, hogy ábrázatomat
-megmutassák a népnek, mint arra, hogy előtte egyéni jellememet
-elpalástolják, nem tehetem ki lábomat az utcára a nélkül, hogy
-szivettépő tárgyakat ne lássak magam körül. Nagy léptekkel sietek
-ki a szabad mezőre; mihelyt a zöld mezőt látom, újra lélegzeni
-kezdek. Kell-e hát csodálkozni rajta, ha szeretem a magányt! Csupa
-rossz indulatot látok az emberek orcáin, míg a természet folyton
-nevető arccal fogad.</p>
-<p>Mindamellett, meg kell vallanom, örömet is érzek az emberek közt
-való élésben, a meddig ösmemeretlen az arcom előttük. De ez oly
-öröm, amelyet nem igen hagynak meg számomra. Nehány évvel ezelőtt
-még szerettem keresztül-kasul járni a falvakat és végignézegetni
-reggel, amint a földművelők kijavították szerszámjaikat, vagy az
-asszonyokat, amint a kapuban álltak gyermekeikkel. E látványban
-volt valami olyas, ami megindította <span class="pagenum"><a name=
-"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> szívemet. Némelykor
-önkéntelenül megállottam s elnézegettem e derék emberek apró
-fogásait és úgy éreztem, hogy felsóhajtok, azt sem tudva, miért.
-Nem tudom, észrevették-e, hogy elérzékenyültem e kisded örömökre s
-ettől is meg akartak-e fosztani; de ama változásból, amelyet az
-ábrázatokon észreveszek, midőn a falun végigmegyek, és amaz
-arckifejezésből, amellyel végignéznek, kénytelen vagyok belátni,
-hogy nagy gondot fordítottak reá, hogy inkognitómat elárulják.
-Ugyanez a dolog történt velem, de még jellemzetesebb módon, a
-Hadastyánok palotája előtt. Ez a szép intézet mindig érdekelt.
-Sohasem láthatom megindulás és tisztelet nélkül a derék aggastyánok
-e csoportjait, akik elmondhatják, mint a lacedemonbeli aggok:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Mi is voltunk
-egykoron<br /></span> <span class="i0">Fiatalok, vitézek és
-merészek.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Egyik kedvenc sétahelyem a katonai iskola körüli tér volt és
-örömmel találkoztam imitt-amott néhány hadastyánnal, akik megőrizve
-régi katonai tisztességtudásukat, menetközben köszöntek nekem. Ez
-az üdvözlés, amelyet szívem százszorosan visszaadott nekik,
-kellemesen érintett és fokozta a látásukon érzett örömemet.
-Minthogy semmi olyast nem tudok eltitkolni, ami megindít, gyakran
-beszélgettem a hadastyánokról is, és arról, mily kellemesen
-érintett a látásuk. Nem kellett ennél több. Bizonyos idő mulva
-észrevettem, hogy nem voltam többé ösmeretlen előttük, vagy inkább,
-hogy jóval több valék előttük, mivel ugyanoly szemekkel néztek
-reám, mint a nagyközönség szokott. Semmi udvariasság, semmi
-köszöntés <span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span> többé. Visszataszító arckifejezés, ádáz
-tekintet lépett korábbi udvariasságuk helyébe. Miután állásuk régi
-nyíltszívűsége nem engedte meg nekik, mint a többieknek, hogy
-vigyorgó és áruló álarccal takarják be rosszindulatukat, teljes
-nyiltsággal a leghevesebb gyűlöletet tanusítják irántam, és olyan
-határtalan a nyomorúságom, hogy kénytelen vagyok becsülésemben
-megkülönböztetni azokat, akik a legkevésbbé leplezik el dühöket
-előttem.</p>
-<p>Ez idő óta kevesebb gyönyörűséggel sétálgatok a Hadastyánok
-palotájának környékén; azonban, minthogy irántok való érzelmeim nem
-függenek az ő irántam való érzelmeiktől, sohasem láthatom tisztelet
-és meleg érdeklődés nélkül hazájok eme régi védelmezőit; de
-meglehetős súlyos dolog látnom azt, hogy ily rosszúl viszonozzák
-nekem azt az igazságosságot, amit irántok tanusítok. Ha véletlenül
-egy-egy olyannal találkozom közülök, aki kicsúszott az általános
-kitanítás alól, vagy aki nem ismerve képmásomat, semmi ellenszenvet
-nem tanusít irántam, ennek az egyetlennek udvarias köszöntése bőven
-kárpótol a többiek durva magatartásáért. Megfeledkezem róluk, hogy
-csupán ezzel foglalkozzam és azt képzelem, hogy olyan a lelke, mint
-az enyém, amelybe a gyűlölet nem tud beférkőzni. A mult évben is
-részem volt ebben a gyönyörben, midőn átkeltem a vizen, hogy a
-hattyúk szigetén sétálgassak. Egy szegény öreg hadastyán egy
-csónakban valami társaságra várt, hogy átkelhessen. Odaléptem és
-mondtam a révésznek, hogy keljünk át. Az ár erős volt és az átkelés
-soká tartott. Alig mertem a hadastyánt megszólítani, mert attól
-tartottam, hogy rám förmed és visszautasít, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> mint a
-többiek szokták; de becsületes arckifejezése megnyugtatott.
-Elbeszélgettünk. Józaneszű és helyes viseletű embernek látszott.
-Nyílt és nyájas modora meglepett és elbájolt. Nem valék ennyi
-jóindulathoz szokva. Meglepetésem megszűnt, amikor megtudtam, hogy
-csak a legutóbb érkezett a vidékről. Beláttam, hogy még nem
-mutatták meg neki a képmásomat és nem világosították fel felőlem.
-Felhasználtam ezt az inkognitót, hogy beszélgessek néhány percig
-egy emberrel és azon az édességen, amit ebben találtam, éreztem,
-hogy a legközönségesebb örömek ritka volta mennyire föl tudja ezek
-értékét fokozni. Midőn kiszáltam a csónakból, ő is előkereste a
-maga két szegény fillérjét. Kifizettem a szállítási díjat és kértem
-őt, hogy tegye el a maga két fillérjét, miközben reszkettem, hogy
-megharagítom. Nem haragudott meg, sőt ellenkezőleg, meghatotta a
-figyelmem, s kivált az, amit ezután tanusítottam, hogy – mivel
-idősebb volt nálamnál – segítettem neki a csónakból való
-kiszállásnál. Ki hinné, hogy eléggé gyerek voltam és sírtam miatta
-örömömben? Szinte égtem a vágytól, hogy egy huszonnégy garasos
-pénzdarabot nyomhassak a markába egy kis dohányra, de nem mertem.
-Ugyanaz az álszemérem, amely itt visszatartott, már gyakran
-megakadályozott egy-egy jócselekedet végrehajtásában, amelyek
-örömmel töltöttek volna el, de amelyektől bárgyúságomat siratva,
-visszatartottam magamat. Ezúttal, miután elhagytam öreg
-hadastyánomat, csakhamar megvigasztalódtam abban a gondolatban,
-hogy úgyszólván saját elvem ellenére cselekedtem volna, ha
-udvariassági megnyilatkozását pénzzel viszonoztam volna, ami
-<span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span> lealacsonyítja annak nemességét és
-beszennyezi önzetlenségét. Igyekeznünk kell azokon segíteni, akik
-rászorultak, de a mindennapi érintkezésben engedjük, hadd végezze a
-természetes jóakarat és udvariasság a maga munkáját a nélkül, hogy
-bármi megvásárolható és kalmár dolog merészeljen ily tiszta
-forráshoz közeledni, hogy azt megrontsa vagy felzavarja. Mondják,
-hogy Hollandiában megfizetteti a nép, ha megmondja az embernek,
-hány óra van vagy megmutatja az utat. Nagyon megvetésreméltó népnek
-kell annak lennie, amely a humanitás legegyszerűbb kötelességeit
-ekként piaci áruvá teszi.</p>
-<p>Megfigyeltem, hogy egyedül Európa az, ahol pénzért árulják a
-vendégszeretetet. Egész Ázsiában ingyen szállásolják el az embert.
-Belátom ugyan, hogy ott nem találunk fel oly jól minden kényelmet.
-De hát az semmi, ha magunkban elmondhatjuk: ember vagyok és
-embertársaim befogadtak? A tiszta humanitás az, amely hajlékot
-nyujt nekem. A kisded nélkülözések minden baj nélkül elviselhetők,
-ha a szív jobb bánásmódban részesül, mint a test.</p>
-<h2>Tizedik séta.</h2>
-<p>Ma, virágvasárnapján éppen ötven esztendeje annak, hogy először
-láttam Warensnét. Ő huszonnyolc éves volt akkor, mert egyszerre
-született a századdal. Én még nem voltam tizenhét, és ébredező
-véralkatom – de amelyet még nem ösmertem – új hévvel ruházta föl
-természettől fogva élettel-teljes szívemet. Ha nem volt csodálatos,
-<span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
-"Page_169">-169-</a></span> hogy ő jóakarattal fordult egy élénk,
-de nyájas és és szerény, eléggé kellemes külsejű fiatalember felé,
-még kevésbbé volt az, hogy egy bájos, szellemmel és kellemmel telt
-asszony a hála mellett gyöngédebb érzelmeket is fakasztott bennem,
-amelyeket nem igen különböztettem meg amattól. De a legkülönösebb a
-dologban az volt, hogy ez az első pillanat egész életemre nézve
-döntő lett és az események kikerülhetetlen egymásbafűződésénél
-fogva hátralevő napjaim sorsát megszabta. Lelkemnek, amelynek
-organumaim nem fejlesztették ki legbecsesebb képességeit, még semmi
-határozott alkata nem volt. Az szinte türelmetlenül várta azt a
-pillanatot, amely ezt meg fogja neki adni, azonban ez a pillanat,
-bár ez a találkozás gyorsította azt, nem érkezett el oly hamar; s
-az erkölcsök azon egyszerűségében, amelyet a nevelés nyújtott
-nekem, sokáig messzire eltolódni láttam számomra azt a
-gyönyörűséges, de rohamos állapotot, amelyben a szerelem és az
-ártatlanság ugyanabban a szívben lakozik. Ő eltávolított magától;
-engem minden visszaszólított hozzá. Vissza kellett oda mennem. Ez a
-visszatérés eldöntötte sorsomat és már jóval előbb, mielőtt őt
-bírhattam volna, csupán ő benne és érette éltem. Óh ha egészen
-betölthettem volna a szívét, mint ahogy ő betöltötte az enyémet!
-Micsoda békés és gyönyörűséges napokat töltöttünk volna együtt!
-Hisz’ ilyeneket töltöttünk, de mily rövidek és gyorsan elfutók
-voltak azok, és micsoda sors követte őket! Nincsen nap, amelyen
-örömmel és meghatottsággal ne emlékezném életemnek erre az egyetlen
-és rövid idejére, amelyben énemet teljesen, zavartalanul és akadály
-nélkül megőriztem s a melyben <span class="pagenum"><a name=
-"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> igazán elmondhatom, hogy
-éltem. Elmondhatom körülbelül úgy, mint a Prætoriumnak az a
-præfektusa, aki Vespasianus alatt kegyvesztetté léve, napjait
-békében végezte falusi birtokán: <i>Hetven évet töltöttem a földön,
-de ebből csak hetet éltem.</i> E nélkül a rövid, de becses időköz
-nélkül talán bizonytalanságban maradtam volna önmagam felől, mert
-életem összes többi részében – könnyű és ellenállás nélküli lény
-lévén – annyira a mások szenvedélye által ide-oda hányatott,
-dobált, rángatott életet éltem, hogy mint úgyszólván passzív
-szereplő ebben a szörnyű viharos életben, nehezen tudnám
-megkülönböztetni, mi igazán az enyém a saját magamviseletében, a
-vaskényszerűség oly súlyosan nehezedett reám. De e kevés esztendő
-alatt, egy nyájas és kedves nőtől szerettetve, azt tehettem és az
-lehettem, amit tenni és ami lenni akartam, és szabadidőmnek okos
-felhasználásával, az ő tanácsaitól és példájától is erősíttetve,
-lelkemnek – amely ekkor még egyszerű és új volt – azt a formát
-adhattam, amely azt a legjobban megillette és a melyet az mindig
-meg is őrizett. A magány és a szemlélődés vágya azokkal az áradozó
-és gyöngéd érzelmekkel együtt született szívemben, amelyek azok
-táplálására voltak rendelve. A lárma és a zaj összeszorítja és
-elfojtja, a nyugalom és a béke életrekelti és megerősíti őket.
-Össze kell szednem magamat, hogy szerethessek. Rábeszéltem
-mamácskát, hogy falun éljünk. Egy magános ház egy völgy lejtőjén
-lőn a menedékhelyünk, s itt, négy-öt év alatt egy századra való
-életet és oly tiszta és teljes boldogságot élveztem, amely bájával
-mostani sorsom borzalmát is béragyogja. Szükségem volt egy szívem
-szerint való <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span> barátnőre, és megnyertem azt. Vágytam a
-falusi élet után, és megkaptam azt. Nem bírtam elviselni a
-leigáztatást, tökéletesen szabad, sőt több mint szabad voltam, mert
-csupán vonzalmaim bilincseltek le és csak azt műveltem, amit
-művelni akartam. Minden időmet édes gondok vagy mezei
-foglalatosságok töltötték be. Semmi egyebet nem kívántam, mint hogy
-ez a kellemes állapot sokáig tartson; egyedüli gyötrelmem az a
-félelem volt, hogy az nem sokáig fog tartani, s ez az aggodalom,
-amely helyzetünk kényes voltából fakadt, nem alap nélkül való volt.
-Ettől fogva azon járt az eszem, hogy e nyugtalansággal szemben némi
-szórakozást szerezzek elmémnek és segélyforrásokat arra, hogy
-következményét megelőzzem. Úgy gondoltam, hogy a tehetségek bő
-készlete a legbiztosabb segélyforrás a nyomorúság ellen, ezért
-elhatároztam, hogy üres időmet arra használom, hogy képessé tegyem
-magamat arra, mely szerint egykor lehetőleg megadhassam a legjobb
-asszonynak azt a támogatást, amelyet tőle nyertem vala.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
-"Page_172">-172-</a></span></p>
-<h2>JEGYZETEK.</h2>
-<h3>Első séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_12">12</a>. lap, 6. sor.</i> Furfangos
-gyűlöletük: Rousseau egykori barátaira: Diderotra, D’Alembertre,
-Holbachra, Humera Grimmre és D’Épinaynére gondol, akik ellenségeivé
-váltak és a föld hatalmasaival szövetkezve, az ő vesztére
-összeesküdtek.</p>
-<p><i><a href="#Page_12">12</a>. l. 22. s.</i> Tizenöt éve… Már a
-<i>Rousseau juge de Jean-Jacques</i>-ban is, amelyet pár évvel
-korábban írt, két helyen szintén 15 évet említ, amióta a
-szerencsétlenség rázúdult; sőt Moultou genfi lelkészhez intézett
-levelében már 1770 április 6-án ezt írja: «Tizenöt éve dolgoznak
-ellenem a föld alatt» (Oeuvres complètes, éd. Hachette, t. XII. p.
-212), vagyis ő bizonyára 1756 április 9-étől, az Ermitage-ba való
-költözésétől – ami által kivonta magát barátai befolyása alól s
-lassankint egész világnézetében elfordult tőlük, nyers
-materializmusuktól, rideg atheismusuktól – számítja barátainak
-ellene való fordulását. 1762 január 26-án Malesherbeshez intézett
-levelében ezt írja: «Csak 1756 április 9-én kezdtem élni!» (Oeuvr.
-compl. t. X. p. 304.) Tényleg az Ermitageban és Montmorencyban
-töltött évekkel kezdődik Rousseau lángelméjének teljes kifejlődése,
-önálló írói és gondolkodói egyéniségének teljes és érett kivirulása
-és – barátaival való szakítása.</p>
-<p><i><a href="#Page_13">13</a>. l. 28. s.</i> Tíz év mulva…
-Rousseau üldözési mániája első, hevesebb kitörésre 1766 nyarán
-Woottonban jutott, midőn Hume-ot árulással vádolta; tetőpontját
-1776 február 24-én a Notre Dame-székesegyházban lefolyt jelenettel
-érte el, – ettőlfogva baja fokozatosan enyhült.</p>
-<p><i><a href="#Page_17">17</a>. l. 13. s.</i> Dialogusait
-(Rousseau juge de Jean-Jacques) 1775–1776-ban írta. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p>
-<p><i><a href="#Page_18">18</a>. l. 7. s.</i> Rousseau nem nagyon
-bízott az orvosok tudományában, hanem a természet erejére bízta
-magát; az orvosok elleni kifakadásaival <i>Vallomásaiban</i> is
-több helyt találkozunk (I. 226., 238. l.). Az oratoriánusok
-ellenséges magatartásáról szóló gyanúja, minden valószinűség
-szerint, nem egyéb, mint üldözési mániájának beteges jelensége,
-amelynek utónyomai még az <i>Álmodozások</i> írásakor is
-visszamaradtak lelkében. <i>Vallomásai</i> X.-ik könyvében nagy
-bizalmatlansággal nyilatkozik Berthier atyáról, aki mindenüvé
-betolakodik, akinek «mosolyában nem tudom miféle kajánságot láttam,
-a mi teljesen megváltoztatta arckifejezését előttem» (magy ford.
-II. k. 238. l.).</p>
-<p><i><a href="#Page_19">19</a>. l. 16. s.</i> Rousseau
-<i>Vallomásait</i> 1765–1770-ben írta, azok 1765 őszig, Svájcból
-való távozásáig adják elő élete történetét.</p>
-<p><i><a href="#Page_21">21</a>. l. 28. s.</i> Montaigne
-<i>Essais</i>-i 1580-ban jelentek meg.</p>
-<h3>Második séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_25">25</a>. l. ő. s.</i> Mint ez adatból
-látszik, Rousseau 1776 december havában vagy 1777 elején, a
-menilmonti baleset után írta az <i>Álmodozások</i> I–II.
-könyvét.</p>
-<p><i><a href="#Page_31">31</a>. l. 27. s.</i> ***-né, Schneegans
-szerint, Mme la prèsidente d’Ormoy regényírónő; első regénye,
-amelyről itt szó van, «Les Malheurs de la jeune Emilie» (1777).
-(Les Rêveries du promeneur solitaire. Strasbourg, éd. Heitz, p.
-153.).</p>
-<p><i><a href="#Page_36">36</a>. l. 4. s.</i> Célzás Szent Ágoston
-prædestinatio-tanára, amely az Isten kegyelmi kiválasztása mellett
-a bűnösök egy részének elvetését tanítja.</p>
-<h3>Harmadik séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_36">36</a>. l.</i> Solon verse, található
-Plutarchos, <i>Párhuzamos életrajzok:</i> Solon, XXXI. fejezetében;
-dr. Kacskovics Kálmán így fordítja a verssort: Vénülök, de azért
-folytonosan tanulok (I. köt. 211. l.).</p>
-<p><i><a href="#Page_40">40</a>. l. 19. s.</i> Rousseau becsületes
-iparos (órás) családból származott; szépapja jelentékeny vagyonát
-10 gyermeke közt osztotta meg s így a Rousseau nagyapjára (R.
-Dávidra) már csekély vagyon jutott; Rousseau Dávidnak 3 fia és 3
-leánya <span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
-"Page_174">-174-</a></span> maradt; ami Rousseaunk atyja, Izsák,
-könnyelmű, veszekedő s gyermekeivel nem törődő ember volt, anyja
-(Bernard Zsuzsánna) szintén tekintélyes polgárcsaládból származott,
-de anyai nagyatyja (B. Jakab) parázna életmódja miatt a tanácstól
-és a consistoriumtól sokféle büntetésben részesült, kimerülés
-folytán korán, 33 éves korában meghalt; anyja, a «szép B.
-Zsuzsánna» (szül. 1663.) a kacérkodást és tetszelgést kizáró
-egyházi rendeletek meg nem tartása miatt konzisztoriumi megrovásban
-részesült; apja testvérének, R. Theodorának, anyja testvérével, B.
-Gáborral való házasságában már 8 nappal az esküvő után megszületett
-az első gyermek, ami szintén konzisztoriumi megrovást vont maga
-után. Rousseau kissé szebb színben tünteti föl atyját, mint a
-valóság mutatja.</p>
-<p><i><a href="#Page_40">40</a>. l. 20. s.</i> Lambercier
-lelkésznél Bosseyben.</p>
-<p><i><a href="#Page_40">40</a>. l. 28. s.</i> <i>Vallomásaiban</i>
-(I. 61–71. l.) részletesen leírja a torinoi menedékhelyen az
-áttérésre történt előkészítését.</p>
-<p><i><a href="#Page_42">42</a>. l. 18. s.</i> E külső és belső
-átalakulásról, amelyen dijoni pályamunkájának megjelenése után,
-1751-ben átment, részletesen szól a <i>Vallomásokban</i> (II.
-91–94).</p>
-<p><i><a href="#Page_43">43</a>. l. 6. s.</i> Forradalom… a párizsi
-laza erkölcsi felfogással és fényűzéssel szemben a puritán genfi
-erkölcsiség, egyszerűség, igazság, természetesség elvei emelkedtek
-már dijoni pályaművében érvényre.</p>
-<p><i><a href="#Page_44">44</a>. l. 10. s.</i> A modern filozófusok
-alatt Voltaire, La Mettrie, Diderot, D’Alembert, Helvétius és
-Holbach értendő.</p>
-<p><i><a href="#Page_47">47</a>. l. 1. s.</i> «Gyermekkorom
-előítéletei» alatt genfi neveltetésének emlékeit érti, azt a
-vallásos és erkölcsi szellemet, fölfogást, amelyet ott
-gyermekkorában magába szítt s amely szívének-lelkének soha el nem
-mosódó öröksége maradt.</p>
-<p><i><a href="#Page_48">48</a>. l. 14. s.</i> A 3 előző lap
-hangulata, fejtegetése sok részben rokon a <i>Szavojai Vikárius
-hitvallásának</i> – az <i>Emil</i> IV-ik könyvébe szőtt ezen becses
-valláserkölcsi vizsgálódásnak – hangjával és hangulatával (l.
-különösen a Sz. V. Hitvallásának [magy ford. Sárospatak, 1912.]
-34., 52–53., 67., 83. lapjait).</p>
-<h3>Negyedik séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_57">57</a>. l. 11. s.</i> R. *** abbé,
-Schneegans szerint (id. mű 153. l.), Thomas Marie Royou (szül. 1740
-körül, meghalt 1792.), a <span class="pagenum"><a name="Page_175"
-id="Page_175">-175-</a></span> Louis le Grand-kollégium tanára, a
-<i>L’année littéraire</i> egyik szerkesztője. Vitam vero impendenti
-– célzás R. jelmondatára: <i>Vitam impendere vero</i> (életét az
-igazság szolgálatába állítani), Juvenális mondása. (Sat. IV. 91.)
-1758 márc. 20-án D’Alemberthez intézett híres levelében (Lettre sur
-le spectacle), ennek egyik jegyzetében találjuk először e
-jelmondatot (<i>Vitam impendero vero</i> – ezt választottam
-jelmondatul s ehhez méltónak érzem magam). 1762-től fogva igen
-sokszor levelei élére illeszti; 1762 júl. 21-én Luxembourg
-tábornagynéhoz intézett levele végén már úgy szól róla, mint
-ismeretes dologról, ezt óhajtja arcképe alá, neve helyett tétetni,
-s ezt vésette pecsétnyomójára is.</p>
-<p><i><a href="#Page_58">58</a>. l. 22. s.</i> Rousseau torinói
-tartózkodása alatt, midőn gr. De Vercelliné házában inaskodott,
-úrnője halála után «ellopott egy kis régi, rózsaszínű, ezüstös
-szalagot.» Mivel nem igen rejtette el, megtalálták nála, a
-vallatásnál azt felelte, hogy Marion szolgáló adta neki; Marion
-sírva tiltakozott a vád ellen, de Rousseau állhatatosan megmaradt
-állítása mellett (Vallom. I. 85–86. l.).</p>
-<p><i><a href="#Page_59">59</a>. l. 15. s.</i> Jelszavát, mint
-föntebb láttuk, még Franciaországból való menekülése előtt
-fölvette.</p>
-<p><i><a href="#Page_66">66</a>. l. 24. s.</i> <i>Temple de
-Gnide</i> (Cnidosi templom), Montesquieu érzéki és ízetlen regénye
-vagy idillje (1725), amelyet a párisi frivol és libertinus társaság
-mulattatására írt, különösen pedig a ma gyönyörhajhászó kis udvar
-számára, a melyben Bourbon herceg miniszterelnöknek a nővére
-uralkodott. Egy kortársa azt mondotta e műről: Cela sort de la tête
-de quelque libertin qui a voulu envelopper des ordures sous des
-allégories.</p>
-<p><i><a href="#Page_75">75</a>. l. 31. s.</i> Rousseau
-<i>Vallomásai</i> írásakor 53–58 éves volt.</p>
-<p><i><a href="#Page_77">77</a>. l. 9. s.</i> Paquis-városrész
-Genfnek a Rhône jobbpartján fekvő északi és déli része.</p>
-<p><i><a href="#Page_78">78</a>. l. 5–6. s.</i> Tasso: Gerusalemme
-liberata, c. II. 22.</p>
-<p><i><a href="#Page_78">78</a>. l. 20. s.</i> Plainpalais, Genfnek
-a Rhône balpartján fekvő déli városrésze.</p>
-<h3>Ötödik séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_22">22</a>. l. 4. s.</i> Rousseau a
-<i>Vallomások</i> II. kötetének 373–392. lapjait szenteli a
-Szentpéter-szigetén való tartózkodása leírásának. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p>
-<p><i><a href="#Page_82">82</a>. l. 15. s. Regényesebbek</i>
-(romantiques) – a romantikus szónak első használata.</p>
-<p><i><a href="#Page_83">83</a>. l. 24. s.</i> A môtiersi
-megkövezésről (lapidation), amely 1765 szept. 6 és 7 között éjjel
-folyt le s a melynek folytán R. kénytelen volt Môtierst odahagyni,
-l. a <i>Vallomások</i> II. 371–378. lapjait.</p>
-<p><i><a href="#Page_84">84</a>. l. 9. s.</i> Csak két hónapot…
-tulajdonképen annyit sem, mert R. szept. 8-án érkezett a szigetre s
-okt. 16-án már kiűzte onnan a berni kormány rendelete.</p>
-<p><i><a href="#Page_86">86</a>. l. 1. s.</i> Neuchâtelnek első
-igazi modern botanikusa és természettudósa: Jean-Antoine
-<i>d’Ivernois</i> (szül. 1703.) orvos volt, aki széleskörű orvosi
-gyakorlata mellett tudományos munkásságra is talált időt. Megírta
-Neuchâtel flóráját (Catalogue méthodique des plantes qui croissent
-naturellement dans la souveraineté de Neuchâtel et Valangin, 1745 –
-1746). Testvére, Guillaume Pierre államügyész révén, aki nyaranta
-Môtiers-Traversben lakott, R. csakhamar megismerkedett vele,
-azonban már 1764–65 telén meghalt; R. tisztelt és csodált odaadó
-barátját vesztette el benne. «Elvesztése mind számunkra, mind a
-közre nézve nagy veszteség s én a szenvedésbeli türelem és erény
-mintaképét veszítém el benne, a melyre sokszor szükségem volt.» Ez
-a férfiú vezette őt be a botanikába, utalta Linnére és ismertette
-meg a sexualis rendszerrel. R. előtt Linné úgy tűnt föl, mint egy
-jóságos égi szellem, aki a három természeti ország legkedvesebbikét
-az eszelősség és önzés világából világosságra hozta,
-gyönyörűségünkké tette. Most már egészen más szinben látta a
-világot, mint midőn a Warensné tanítványa volt. Másik
-botanikustársa <i>Dupeyrou</i> neuchâteli gazdag magánzó volt, aki
-a holland gyarmatokban nőtt fel s ott gazdag botanikai ismeretekre
-tett szert. A harmadik <i>Neuhaus</i> neuchâteli orvos.</p>
-<p><i><a href="#Page_86">86</a>. l. 20. s.</i> A <i>Systema
-naturae</i> alatt Linné műve értendő amelyet már az előző télen
-áttanulmányozott.</p>
-<p><i><a href="#Page_90">90</a>. l. 22. s.</i> Tizenöt év eltelte
-után… kissé túlzott számítás, mert ha 1778 elején írta is e
-sorokat, akkor is csak 12 és fél év telt el a Szentpéter-szigetén
-való tartózkodása óta.</p>
-<h3>Hatodik séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_107">107</a>. l. 32. s.</i> Gyges gyűrűje
-láthatatlanná tette annak viselőjét. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p>
-<h3>Hetedik séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_112">112</a>. l. 2. s.</i> Utazásaim közben…
-Angolországban (Woottonban), Normandiában s Délfranciaországban
-való tartózkodása alatt állandóan s nagy hévvel botanizált.</p>
-<p><i><a href="#Page_112">112</a>. l. 6. s.</i> Rousseau 1770
-június havában (20-adika táján) tért vissza Párizsba és telepedett
-ismét meg a Platriére-utcában; ekkor 58 éves volt, – az évszámokat
-mindig csak nagyjában, hozzávetőleg állapítja meg.</p>
-<p><i><a href="#Page_112">112</a>. l. 15. s.</i> Párizsban eleinte
-nagy érdeklődéssel folytatta botanikai vizsgálódásait és
-tanulmányait; a szabadban tett sétái mind botanikai kirándulások
-voltak. 1771-ben lassankint visszavonult a párizsi társaságtól,
-1772-ben a barátaival való érintkezést, 1773-ban a levelezést
-megszünteti; ezután a botanikáról is lemond és 1776-ban botanikai
-könyveit és rajzait, nagy herbariumát és maggyűjteményét eladta az
-angol Malthusnak.</p>
-<p><i><a href="#Page_112">112</a>. l. 24. s.</i> 1777–78. telén
-mohokat és zúzmókat gyűjtött Párizs környékén; a genfi Prévost, aki
-utolsó életévében többször meglátogatta híres honfitársát, beszéli,
-mily bámulatos gonddal és gyöngédséggel kezelte R.
-növénygyűjteményét. Szerette és tisztelte Linnét, az újabb
-növénytani műveket, pl. A Murray «Systema vegetabilium»-ját
-áttanulmányozta.</p>
-<p><i><a href="#Page_116">116</a>. l. 31. s.</i> R. korában a
-botanika igen elhanyagolt állapotban volt Franciaországban, azt a
-patikusok, gyógyművészek és kuruzslók kizárólagos ügyének
-tekintették és a trye-i kastélyban a Conti herceg emberei a
-botanizáló Rousseaut veszedelmes csalónak kiáltották ki, aki
-állítólag a bölcsek kövét, meg az életelixirt kereste és titkos
-tudományát az emberek mérgezésére használta fel. E tekintetben
-Rousseau végtelen sokkal megelőzte korát, a hazugság és babona
-elleni harc egyik előharcosa, a tudomány szabadságának apostola
-volt. Nemcsak teljes értéke szerint méltányolta Linné nagy
-jelentőségét, hanem tovább ment nála, mert fölismerte, hogy a
-növények strukturájának és organizációjának kipuhatolása a
-botanikai tudomány legfőbb feladata.</p>
-<p><i><a href="#Page_117">117</a>. I. 30. s.</i> Rousseau nagy
-hódolattal írt Linnének 1771 szept. 21-én; «nagyon tudatlan, de
-nagyon buzgó tanítványának» nevezi magát, aki nagy részben az ő
-iratai forgatásának köszönheti azt a nyugalmat, amit élvez.
-«Egyedül <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
-"Page_178">-178-</a></span> a természettel és önnel, mezei
-sétáimban gyönyörűséges órákat töltök és igazibb hasznot látok az
-ön <i>Botanikai filozófiájából</i>, mint az összes erkölcstani
-művekből. Örömmel hallom, hogy nem vagyok ön előtt teljesen
-ösmeretlen s hogy egyik-másik művét meg akarja nekem küldeni.
-Legyen meggyőződve Uram, hogy azok kedvenc olvasmányaim lesznek és
-az a gyönyörűség még nagyobbá lesz azáltal, hogy azokat öntől
-kaptam.»</p>
-<p><i><a href="#Page_128">128</a>. l. 5. s.</i> Rousseau 1765
-augusztus havában mászta meg az 1449 méter magas Robaila-hegyet,
-vagyis a Chasseron-hegy északi lejtőjén levő
-Robaila-majorságot.</p>
-<p><i><a href="#Page_129">129</a>. l. 27. s.</i> Montmollin
-motiersi lelkész, a ki eleinte jó barátságban állott Rousseauval,
-de aztán – a <i>Hegyi Levelek</i> megjelenése után (1764) – a
-neuchâteli papság ösztönzésére, fellázította ellene a motiersi
-lakosságot.</p>
-<p><i><a href="#Page_130">130</a>. l. 9. s.</i> Louis Comte
-<i>d’Escherny</i> (1733–1814) egy lelkes francia fiatal ember; Pury
-ezredes Rousseau szomszédja Motiersben. 1764 júl. 25-én indultak el
-a kirándulásra és Noirvaux községből hágtak fel az 1611 m. magas
-Chasseron-hegyre. Ennek csúcsa egészen alpesi jellemet mutat és
-nagyszerű kilátás nyílik róla az Alpok láncolatára, a svájci
-fennsíkra és a Jura-hegységre.</p>
-<p><i><a href="#Page_130">130</a>. l. 16. s.</i> Rousseaut itt a
-névhasonlatosság megtévesztette, mert a könyvkereskedő boltja a
-Chasseral-hegyen, Neuchâtel egy másik magas hegyén állott.</p>
-<p><i><a href="#Page_130">130</a>. l. 21. s.</i> Rousseau 1768
-július havában időzött Grenoble-ban. 1768 jún. 18-án ért szökve
-Normandiából Lyonba s itt Boy de la Tournénál töltött pár hetet;
-júl. 7–10. napján több botanikus társaságban kirándulást tett a
-Grande-Chartreuse hegyvidékére; innen, társaitól elválva, a
-Sapey-hegyen át Grenoble-ba ereszkedett le; innen júl. 25-én
-Chambérybe rándult, hogy egykori barátnőjének és imádottjának,
-Warensnénak (✝ 1762) sírját fölkeresse. Grenoble-ból aug. 17-én
-utazott Bourgoinbe.</p>
-<p><i><a href="#Page_131">131</a>. l. 30. s.</i> Bovier ügyvéd
-később, mikor nyomtatásban olvasta R.-nak ezt az előadását és róla
-szóló jellemzését, a leghatározottabban tagadta, hogy ez a jelenet
-megtörtént volna.</p>
-<h3>Nyolcadik séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_148">148</a>. l. 29. s.</i> Az ötödik
-álmodozásban. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
-"Page_179">-179-</a></span></p>
-<h3>Kilencedik séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_150">150</a>. l. 7. s.</i> D’Alembertnek
-Geoffrin-néről írt emlékbeszédéről van szó. Geoffrinné (1699–1777)
-nagyhírű, keresett szalont tartott, ízlése, szívjósága magasra
-kiemelte őt a társaságban. Háza csaknem 30 évig az összes
-államférfiak, írók és művészek találkozó helye volt; D’Alembert,
-Raynal, Helvétius. Galiani, Marmontel, olykor Diderot, vendégei
-közé tartoztak.</p>
-<p><i><a href="#Page_160">160</a>. l. 1. s.</i> Az Ermitage-ban
-való tartózkodása idején (1756 ápr. 9-től 1757 dec. 15.) történt,
-amely egynegyed órányira volt a Chevrette-től, D’Épinayné
-kastélyától.</p>
-<p><i><a href="#Page_162">162</a>. l. 19. s.</i> Rousseau, midőn
-1754 nyarán pár hónapot töltött Genfben, többször részt vett ilyen
-népies mulatságokon, de gyermekkorából is emlékezett azokra.</p>
-<p><i><a href="#Page_165">165</a>. l. 12. s.</i> Az invalidusok
-palotája, a Szajna balpartján, 1844 óta dómjában I. Napoleon
-felséges síremlékével.</p>
-<p><i><a href="#Page_165">165</a>. l. 17–18. s.</i> Plutarchos,
-Párhuzamos életrajzok: Lykurgos, XXI. fejezetében ez olvasható: A
-spártaiak ünnepén az öregek kara így kezdte az éneket:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Mi hajdanában mind erős ifjak
-valánk.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Erre az ifjak kara így válaszolt:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Mi meg leszünk, de még
-vitézebbek, mint ti most.<br /></span></div>
-</div>
-<p>(Dr. Kacskovics K., Plutarchos párhuzamos életrajzai, Budapest,
-1894. I. k. 120. l.).</p>
-<h3>Tizedik séta.</h3>
-<p><i><a href="#Page_168">168</a>. l. 1. s.</i> Rousseau e tizedik
-sétát 1778 virágvasárnapján (ápr. 12.-én) írta, mert ekkor volt 50
-esztendeje, hogy Genfet elhagyva, Szavojába szökött s Annecyben
-Warensnéval találkozott. E találkozás 1728 március 21-én,
-virágvasárnapján történt. Szökésére a közvetlen okot az adta, hogy
-március 14-én este 6 órakor, midőn mezei sétájából a városba
-visszaigyekezett, a város kapuját éppen az orra előtt csapták be;
-minthogy kimaradásáért durva mesterétől kétízben már <span class=
-"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> kemény
-fenyítésben részesült, a második után, mint <i>Vallomásai</i>ban
-mondja (I. 42–43.), elhatározta, hogy nem teszi ki magát többé
-ennek s nem tér többé vissza a városba. Nehány napi kóborlás után
-Confignonba érkezett s ennek plébánosa (Pontverre) szívesen fogadja
-őt, azonnal áttérítésére gondol s ennek előkészítésére egy előkelő
-és jótékony úri hölgyhöz Annecybe küldi. Ez az úrihölgy báró
-Warensné, aki maga is 1726-ban tért át a kath. vallásra s Rousseaut
-pár nap mulva Torinoba küldi a katechumenusok intézetébe, hogy ott
-a kath. vallásra előkészülve, áttérjen. E találkozás hosszú évekre
-eldönti Rousseau életének és szívének sorsát.</p>
-<p><i><a href="#Page_168">168</a>. l. 3. s.</i> Rousseau itt mind a
-Warensné, mind a saját életkorára vonatkozólag kissé téved:
-Warensné (Françoise-Louise de La Tour) 1699 május 31-én született
-Veveyben s így 1728 tavaszán már 29-ik évében volt, ellenben R. még
-nem volt 16 éves.</p>
-<p><i><a href="#Page_169">169</a>. l. 21. s.</i> Rousseaut már
-március 24-én Torinoba küldte; innen R., miután április 23-án ref.
-vallását levetkezte, különböző szolgálatok végzése és kalandok
-átélése után 1729 tavaszán ismét visszatért Warensnéhoz, aki őt
-szivesen fogadta és végleg magánál tartotta.</p>
-<p><i><a href="#Page_170">170</a>. l. 2. s.</i> Másutt (X. 304.)
-mint Spartianus mondását idézi, hogy Similis, Trajanus udvaronca,
-miután minden keserűség nélkül elhagyta az udvart és minden
-hivatalos állását, hogy békésen falusi jószágán éljen, e szavakat
-vésette sírkövére: <i>Hetvenhat évig időztem e földön, de csak hét
-évet éltem belőle!</i> Ámde nem Spartianus, hanem Dionysos Cassius
-idézi e mondást.</p>
-<p><i><a href="#Page_170">170</a>. l. 15. s.</i> Rousseau 1729-től,
-olykor hosszabb megszakításokkal 1740-ig élt Warensné közelében;
-1733 őszén lesz Warensné kedvese, de szivén Claude Anet-vel, majd
-Winzenried-del kénytelen osztozni.</p>
-<p><i><a href="#Page_170">170</a>. l. 30. s.</i> E magános lak
-alatt a Charmettes-et érti (Chambéry közelében), amelyben
-1738–1740-ben éltek, részint (télen) R. egyedül, részint (nyáron)
-együtt Warensnéval és Winzenried-del. R. itt költőileg idealizálja
-a Charmettesben Warensnéval töltött szép éveket. Az bizonyos, hogy
-szíve itt nyílt ki s lett fogékonnyá a szerelem és a természet
-szépségei iránt s az is bizonyos, hogy irodalmi és tudományos
-képzettségének alapjait itt vetette meg.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_10">10</a></td>
-<td>E kérdésésekre</td>
-<td>E kérdésekre</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_15">15</a></td>
-<td>pokol midnen</td>
-<td>pokol minden</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_18">18</a></td>
-<td>kollektrv</td>
-<td>kollektiv</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_20">20</a></td>
-<td>sem tehetnk</td>
-<td>sem tehetek</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_24">24</a></td>
-<td>köszönhetten</td>
-<td>köszönhettem</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_25">25</a></td>
-<td>ritbább</td>
-<td>ritkább</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td>
-<td>így csakem</td>
-<td>így csaknem</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td>
-<td>hangon bezséltek</td>
-<td>hangon beszéltek</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_41">41</a></td>
-<td>tisztességkez</td>
-<td>tisztességhez</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_51">51</a></td>
-<td>köveztkezik</td>
-<td>következik</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_56">56</a></td>
-<td>együt tazt</td>
-<td>együtt azt</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_60">60</a></td>
-<td>ítéletnak</td>
-<td>ítéletnek</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_73">73</a></td>
-<td>ha csupan</td>
-<td>ha csupán</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_73">73</a></td>
-<td>mentségémre</td>
-<td>mentségemre</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_74">74</a></td>
-<td>amely ben</td>
-<td>amelyben</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td>
-<td>hazugság nak</td>
-<td>hazugságnak</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_105">105</a></td>
-<td>megggyőződtem</td>
-<td>meggyőződtem</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_117">117</a></td>
-<td>Fra ciaországban</td>
-<td>Franciaországban</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_123">123</a></td>
-<td>füstban</td>
-<td>füstben</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_141">141</a></td>
-<td>ekkkor újra</td>
-<td>ekkor újra</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_142">142</a></td>
-<td>annak szamára</td>
-<td>annak számára</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td>
-<td>álmodozásomben</td>
-<td>álmodozásomban</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_156">156</a></td>
-<td>körülmeny</td>
-<td>körülmény</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_172">172</a></td>
-<td>élni!</td>
-<td>élni!»</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_175">175</a></td>
-<td>szentetli</td>
-<td>szenteli</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MAGÁNOS SÉTÁLÓ ÁLMODOZÁSAI ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br />
-<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>