NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 24799 deletions

diff --git a/old/66903-0.txt b/old/66903-0.txt
deleted file mode 100644
index bef5a0f..0000000
--- a/old/66903-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,24799 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Emil, vagy a nevelésről, by Jean-Jacques
-Rousseau
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Emil, vagy a nevelésről
-
-Author: Jean-Jacques Rousseau
-
-Translator: Aladár Schöpflin
-
-Release Date: December 8, 2021 [eBook #66903]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available by
-             the HathiTrust Digital Library
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL ***
-
-EMIL
-
-VAGY
-
-A NEVELÉSRŐL
-
-IRTA
-
-ROUSSEAU JÁNOS JAKAB
-
-  Sanabilibus ægrotamus
-  malis; ipsaque nos in rectum
-  genitos natura, si emendari
-  velimus, juvat.
-
-  _Seneca de Ira., II, 13._
-
-FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA
-
-SCHÖPFLIN ALADÁR
-
-BUDAPEST
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IRODALMI INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA
-
-1911
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
-
-
-
-
-A FORDÍTÓ ELŐSZAVA.
-
-Rousseau Emil-jének ez a második magyar fordítása. Az első régi érdemes
-pædagogusunk, Füredi Ignácz műve, 1875-ben jelent meg s 1895-ben második
-kiadást ért. A maga kora színvonalán álló, gondos és minden elismerésre
-méltó munka volt ez s munkám közben sok tekintetben hasznát vettem én
-is. Ma azonban nem felel meg sem a mai irodalmi nyelv, sem a Rousseaura
-vonatkozó tudományos kutatások színvonalának s közben fordítója is, a ki
-egyedül illetékes lett volna a mai kornak megfelelő átdolgozására,
-meghalt. Ezért a Füredi-féle fordítás újabb kiadása helyett egészen új
-fordítás vált szükségessé s e munkával a kiadótársulat engem bizott meg.
-
-A nagy és fáradságos munkát tőlem telhetőleg igyekeztem úgy elvégezni,
-hogy a lehető legjobb hasznát vehessék azok, a kiknek szánva van. Mivel
-nálunk túlnyomó részben olyanok olvassák az Emilt, a kik Rousseau
-pædagogiai nézeteiről akarnak tájékozódni, a fősúlyt Rousseau
-gondolatainak pontos és hű visszaadására vetettem, nemcsak abban, hogy
-sem hozzá nem adtam, sem el nem vettem semmit abból, a mit Rousseau
-mond, hanem abban is, hogy igyekeztem visszaadni az eredeti gondolatok
-szinét, egyéni vonásait is, hogy ne csak a puszta gondolat álljon az
-olvasó előtt, hanem az a mód is, a hogy Rousseau kimondotta. Ez
-természetesen nagy nehézséggel járt s a ki munkámat méltányosan akarja
-megitélni, annak figyelembe kell vennie ezt a nehézséget, nem különben
-azokat a nehézségeket is, melyeket maga a szöveg a magyar fordító elé
-állít.
-
-Tájékoztató bevezetést írni a fordításhoz nem tartottam szükségesnek. A
-ki mégis szükségét érzi ilyen tájékozásnak, annak figyelmébe ajánlhatom
-Becker F. Ágost Rousseauról szóló füzetét az Olcsó Könyvtárban, a
-melyben megtalálhatja mindazt, a mire szüksége van.
-
-Budapest, 1911 május 1.
-
-_Schöpflin Aladár._
-
-
-
-
-ROUSSEAU ELŐSZAVA.
-
-Az elmélkedéseknek és megfigyeléseknek ez a gyüjteménye, rendszer és
-csaknem összefüggés nélkül, eredetileg egy gondolkodni tudó jó anya
-kedvéért kezdetett meg. Eleinte nem terveztem egyebet, csak egy néhány
-lapnyi emlékiratot; de a tárgyam akaratom ellenére magával ragadott s ez
-az emlékirat észrevétlenül olyan művé lett, a mely bizonyára túlságosan
-terjedelmes ahhoz képest, a mennyi a tartalma, de túlságosan kicsiny
-ahhoz az anyaghoz képest, a melyet tárgyal. Sokáig haboztam, közzé
-tegyem-e és gyakran éreztem munka közben, hogy ha néhány röpiratot írt
-az ember, ez nem elég arra, hogy meg tudjon szerkeszteni egy könyvet.
-Hasztalan kisérletek után, hogy jobban csináljam, azt hiszem, úgy kell
-kiadnom, a hogy van, meg lévén győződve róla, hogy fontos dolog a
-közfigyelmet erre a tárgyra fordítani és hogy ha eszméim rosszak is, de
-általuk jobbakat tudok kelteni másokban: akkor sem vesztegettem el az
-időmet. Az olyan embernek, a ki visszavonultságából a közönség elé veti
-irásait, a nélkül, hogy dicsőitői volnának, nagy pártja, a mely védi
-őket, s a ki még azt sem tudja, hogy mit gondolnak vagy mit mondanak
-róluk, nem kell attól tartania, hogy ha téved, tévedései megvizsgálás
-nélkül fogadtatnak el.
-
-Keveset fogok beszélni a jó nevelés fontosságáról; nem is fogom
-bizonyítgatni, hogy a most szokásban levő nevelés rossz; ezren megtették
-ezt előttem mások és én nem szeretem olyan dolgokkal tömni tele a
-könyvemet, melyeket mindenki tud. Csak épen megjegyzem, hogy időtlen
-idők óta folyton felhangzik a panasz a hagyományos nevelési gyakorlat
-ellen, a nélkül, hogy bárki is jobbat ajánlott volna helyette. Korunk
-irodalma és tudománya sokkal inkább szolgál rombolásra, mint építésre.
-Leczkéztető hangon birálgatnak; hogy jobbat ajánljunk, ahhoz más hang
-szükséges, a mely filozofikus fennhéjázásuknak kevésbbé felel meg. Annyi
-sok irat mellett is, a melyeknek állítólag mindnek csak egy czélja van:
-a közérdek, még mindig feledségbe ment a legelső közérdek: az emberek
-formálásának művészete. Tárgyam Locke könyve óta teljesen parlagon hever
-és attól tartok, heverni fog könyvem megjelenése után is.
-
-Nem ismerik a gyermekéletet: mennél messzebbre megyünk róla szóló hamis
-fogalmaink után, annál jobban eltévelyedünk. A legokosabbak is csak azt
-veszik figyelembe, hogy mit fontos az embernek tudni, a nélkül, hogy
-azzal is törődnének, hogy mit bír a gyermek megtanulni. Mindig az embert
-keresik a gyermekben s nem gondolnak arra, hogy micsoda, mielőtt emberré
-válna. Ennek tanulmányozásával foglalkoztam leginkább, hogy ha egész
-módszerem képtelen és hamis volna is, egyes megfigyeléseimnek mégis
-hasznát lehessen venni. Lehet, hogy nagyon rosszul láttam meg, mit
-kellene tenni, de azt hiszem, jól láttam meg azt a subjectumot, a
-melylyel dolgunk van. Kezdjétek tanítványaitok alaposabb
-tanulmányozásán; mert egész bizonyos, hogy nem ismeritek őket eléggé és
-ha aztán ebből a szempontból olvassátok könyvemet, azt hiszem, nem lesz
-rátok nézve haszon nélkül való.
-
-A mi a könyvnek azt a részét illeti, a melyet rendszeres résznek
-neveznek s a mely nálam semmi más, mint a természet útja, az olvasót ez
-fogja legjobban zavarba hozni; kétségkívül ennek révén is fognak
-megtámadni s talán nem is egészen igazságtalanul. Azt fogják hinni, hogy
-nem is annyira a nevelésről szóló értekezés, a mit olvasnak, mint inkább
-egy vizionáriusnak álmodozásai a nevelésről. Mit tehetek róla? Nem
-másnak eszméi, a melyeket megírok, hanem a magaméi. Én nem úgy látok,
-mint a többi ember; ezt már régóta a szememre vetik. De vajjon tőlem
-függ-e, hogy más szemet adjak magamnak és más gondolatokat keltsek
-magamban? Nem. Tőlem csak az függ, hogy el ne teljek a saját
-véleményemmel s ne gondoljam, hogy egymagam okosabb vagyok, mint az
-egész világ; tőlem függ, nem az, hogy megváltoztassam érzületemet, hanem
-hogy ne bizakodjam benne tulságosan. Ennél többet nem tehetek, de ezt
-meg is teszem. Ha néha nyomatékos hangon szólok, az nem azért van, hogy
-az olvasóra rákényszerítsek valamit, hanem hogy úgy szóljak hozzá, a
-hogy gondolkodom. Miért fejtsem ki kétkedő formában azt, a miben a magam
-részéről nem kétkedem? Pontosan azt mondom, a mi elmémben végbemegy.
-
-Midőn szabadon nyilvánítom érzületemet, annyira nem várom el, hogy
-föltétlen érvényünek ismertessék el, hogy mindig hozzáfűzöm az
-okfejtésemet is, a melyet mérlegelni lehet s a melynek alapján itélni
-lehet rólam: de bár nem átalkodom is meg nézeteim védelmében, nem
-kevésbbé szükségesnek vélem, hogy kifejtsem őket; mert azok az elvek, a
-melyekben ellentétbe jutok másokéival, épen nem közömbösek. Igaz vagy
-hamis voltukat megismerni fontos dolog s az emberi nem szerencséje és
-balszerencséje bennük rejlik.
-
-Javasolj olyat, a mi kivihető, ezt ismétlik nekem szüntelen. Ez annyi,
-mintha azt mondanák: javasold azt, a mit tenni szokás, vagy legalább
-javasolj valami olyan jót, a mi a meglevő roszszal összekapcsolódik.
-Ilyen szándék bizonyos dolgokban sokkal agyrémszerűbb, mint az enyém,
-mert ebben az összekapcsolódásban elfajul a jó és nem javul a rossz.
-Sokkal szivesebben követném mindenben a hagyományos eljárást, mintsem
-félig kövessem a jót: kevesebb ellenmondás volna az emberben. Nem lehet
-egyszere két ellentétes czélra törekedni. Apák és anyák, az a kivihető,
-a mit ti ki akartok vinni. Felelős vagyok-e én a ti akaratotokért?
-
-Két dolgot kell figyelembe venni minden tervnél: először a terv
-föltétlen jóságát, másodszor pedig a végrehajtás könnyűségét.
-
-A mi az elsőt illeti, hogy a terv magamagában elfogadható és kivihető
-legyen, ahhoz elegendő, ha a mi jó van benne, a dolog természetében
-rejlik; ebben az esetben például, hogy az ajánlott nevelés megfeleljen
-az embernek és jól hozzá legyen alkalmazva az emberi szívhez.
-
-A másik szempont azoktól a körülményektől függ, a melyek bizonyos
-helyzetekben adva vannak; olyan, a dolog lényegéhez nem tartozó véletlen
-körülményektől, melyek ebből folyólag nem is szükségszerűek és a
-végtelenségig módosulhatnak. Lehet, hogy valamely nevelés végrehajtható
-Svájczban, Francziaországban pedig nem; a másik nevelés végrehajtható a
-polgárembernél, a főranguak között nem. A végrehajtás kisebb vagy
-nagyobb könnyűsége ezer körülménytől függ, úgy hogy lehetetlen volna
-máskép meghatározni, csak ha külön-külön alkalmaznók a módszert erre meg
-arra az országra, erre meg arra a társadalmi helyzetre. Ezek a
-külön-külön alkalmazások azonban, nem lévén lényegbe vágók tárgyamra
-nézve, nem tartoznak tervemre. Foglalkozzanak velük mások, ha akarnak,
-kiki arra az országra vagy társadalmi állapotra alkalmazva, mely szeme
-előtt lebeg. Nekem elég, ha mindenütt, a hol emberek születnek, azt
-lehet belőlük csinálni, a mit én javaslok; és ha azt csinálnak belőlük,
-a mit én javaslok, akkor megtették a létező legjobbat nekik maguknak is,
-másoknak is. Ha ennek a vállalt kötelezettségemnek nem felelek meg,
-kétségkívül nincs igazam; de ha megfelelek neki, azoknak nem volna
-igaza, a kik még többet is követelnek tőlem; mert én csak ezt igérem.
-
-
-
-
-
-
-EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL.
-
-
-
-
-ELSŐ KÖNYV.
-
-Minden jó, mikor a dolgok Alkotója kezéből kikerül; minden megromlik az
-ember kezei között. Az ember kényszeríti az egyik földet, hogy táplálja
-a másiknak terményeit, az egyik fát, hogy hordozza a másiknak
-gyümölcseit; ő elegyíti és zavarja össze az éghajlatokat, az elemeket,
-az évszakokat; megcsonkítja kutyáját, lovát, rabszolgáját; fölforgat
-mindent, eltorzít mindent; szereti a formátlanságot, a
-szörnyszülötteket; nem akar semmit sem olyannak, a milyennek a természet
-megszülte, még az embert sem; idomúlnia kell a kedvéért, akár a hátas
-paripának; megnyírja a maga ízlése szerint, mint egy fát a kertjében.
-
-E nélkül minden még rosszabbul folynék és fajunk nem akar félig
-kikészíttetni. A milyen állapotban most vannak a dolgok, a
-gyermekkorától önmagának átengedett ember, a többiek között, a
-legfélszegebb volna valamennyi közül. Az előítéletek, a tekintély, a
-szükség, a példa, mindazok a társadalmi intézmények, a melyekben el
-vagyunk merülve, elfojtanák benne a természetet és nem engednének semmit
-a maga helyére. Olyan volna, mint a facsemete, a melyet a véletlen az út
-közepén növesztett ki és melyet a járókelők mindenfelől lökdösve és
-taposva hamarosan elpusztítanának.
-
-Hozzád fordulok, okos és előrelátó anya,[1] a ki félre tudsz vonulni a
-nagy országútról és meg tudod óvni a növekvő facsemetét az emberi
-vélemények támadásától. Ápold, öntözd a fiatal palántát, mielőtt
-meghalna; gyümölcsei egykor gyönyörűségedre fognak szolgálni. Vonj
-idejekorán védőfalat gyermeked lelke köré; a kerületét megjelölheti más,
-de te neked magadnak kell emelned a korlátot.
-
-A fákat míveléssel formáljuk, az embereket neveléssel. Ha az ember
-nagynak és erősnek születnék, nagysága és ereje hasztalan volna neki, a
-míg nem tud vele élni; még ártalmára is lehetne, mert miatta a többiek
-nem gondolnának támogatására és magára hagyatva nyomorultúl
-elpusztúlna,[2] mielőtt megismerné saját szükségleteit. Panaszkodunk a
-gyermekkor állapota miatt s nem látjuk be, hogy az emberi nem kiveszett
-volna, ha az ember nem a gyermekségen kezdené.
-
-Gyöngéknek születünk, szükségünk van erőre; mindennek hiányával
-születünk, szükségünk van támogatásra; ostobáknak születünk, szükségünk
-van ítéletre. Mindazt, a mink nincs születésünkkor és a mire szükségünk
-van felnőtt korunkban, a nevelés adja meg.
-
-Ez a nevelés vagy a természettől jön, vagy az emberektől, vagy a
-dolgoktól. Képességeink és szerveink belső kifejlődése a természet
-nevelése; e kifejlődés felhasználása, melyre megtanítanak, az emberek
-nevelése; s a tapasztalat megszerzése azokra a tárgyakra nézve,
-melyekkel érintkezésbe jutunk, a dolgok nevelése.
-
-Valamennyiünket tehát háromfajta mester formálta. Az a növendék, a kiben
-különböző tanításaik ellenmondanak egymásnak, rosszul van nevelve és nem
-jön soha tisztába önmagával: a kiben mind ugyanarra a pontra esnek és
-ugyanazokra a czélokra törekszenek, egyedül éri el czélját és
-következetesen él. Csak ez van jól nevelve.
-
-Ezek közül a különféle nevelések közül a természeté nem függ tőlünk, a
-dolgoké csak bizonyos tekintetben függ tőlünk. Az embereké az egyedüli,
-melyről igazában rendelkezünk, de erről is csak bizonyos előföltételek
-mellett, mert kicsoda remélheti, hogy tökéletesen irányíthatja
-mindazoknak beszédét és tetteit, a kik egy gyermeket körülvesznek?
-
-Ily módon a nevelés művészet lévén, csaknem lehetetlen, hogy sikerre
-vezessen, mert a sikerhez szükséges együttműködés nem függ senkitől.
-Teljes gondossággal legfeljebb többé-kevésbbé megközelíthetjük a czélt,
-de szerencse kell hozzá, hogy elérjük.
-
-Mi ez a czél? Magának a természetnek a czélja, mint az imént kimutattuk.
-Miután háromféle nevelés együttműködése szükséges tökéletességéhez, az,
-a melyikkel egyáltalán nem rendelkezhetünk, kell, hogy irányítsa a másik
-kettőt. De talán a természet szónak nagyon bizonytalan értelme van,
-megpróbáljuk tehát pontosabban megállapítani.
-
-A természet, mondják, nem más, csak a megszokás. Mit jelent ez?
-Nincsenek-e megszokások, melyeket az ember csak kényszerből vesz fel és
-a melyek sohasem fojtják el a természetet? Ilyen például a növények
-megszokása, melyeket nem engednek fölfelé nőni. A szabadjára hagyott
-növény megtartja azt a hajlást, a melybe belekényszerítették, de nedve
-azért nem változtatta meg eredeti irányát és ha a növény tovább
-növekszik, a további hajtása ismét fölfelé nő. Ugyanígy vannak az ember
-hajlandóságai is. A míg ugyanabban az állapotban maradunk, megőrizzük
-azokat a hajlandóságokat, melyek a megszokásból folynak, ha még oly
-kevéssé természetesek is; de a mint a helyzet megváltozik, a megszokás
-érvényét veszti és visszatér a természetes hajlam. A nevelés nem egyéb,
-mint megszokás. Nincsenek-e emberek, a kik elfelejtik és elvesztik
-nevelésüket, mások, a kik megőrzik? Honnan jön az a különbség? Ha a
-természet nevet csak a természetnek megfelelő szokásokra korlátozzuk,
-megtakaríthatjuk ezt a zűrzavart.
-
-Érzésekkel születünk és születésünktől fogva különböző módokon hatnak
-ránk azok a tárgyak, melyek körülvesznek bennünket. A mint, hogy úgy
-mondjam, öntudatára jutunk érzéseinknek, hajlandóságot érzünk keresni
-vagy kerülni a tárgyakat, melyek ezeket előidézik, kezdetben a szerint,
-a mint az érzések kellemesek vagy kellemetlenek, később a szerint a
-megegyezés vagy ellenkezés szerint, a melyet köztünk és a tárgyak között
-találunk és végül azok szerint az eszünk adta fogalmak szerint, melyeket
-a boldogságról vagy tökéletességről alkotunk magunknak. Ezek a fogalmak
-kitágulnak és megszilárdulnak abban a mértékben, a mint benyomásokra
-fogékonyabbak és felvilágosultabbak leszünk; de megszokásaink nyomása
-alatt állva, többé-kevésbbé megváltoznak véleményeink által. Ez előtt a
-megváltozás előtt adják azt, a mit én a bennünk rejlő természetnek
-nevezek.
-
-Ezekre a fogalmakra kellene tehát mindent visszavezetni és ez lehetséges
-is volna, ha három nevelésünk csak különböző volna: de mit tegyünk,
-mikor ellentétesek, a mikor a helyett, hogy önmaga számára nevelnék az
-embert, azt látjuk, hogy a mások számára nevelik? Akkor az összhang
-lehetetlen. Kénytelenek lévén leküzdeni vagy a természetet, vagy a
-társadalmi intézményeket, választani kell, embert akarunk-e nevelni,
-vagy polgárt, mert nem nevelhetünk egyszerre ezt is, azt is.
-
-Minden részleges társaság, ha szűkkörű és egységes, elidegenedik a nagy
-társadalomtól. Minden hazafi ellenséges érzületű az idegenek iránt; csak
-emberek s nem számítanak semmit a szemében.[3] Ez a baj elkerülhetetlen,
-de nem nagy. A fődolog, hogy az ember jó legyen azok iránt, a kikkel
-együtt él. A spártai kifelé becsvágyó, kapzsi, kiméletlen volt; de falai
-között önzetlenség, kiméletesség, egyetértés uralkodott. Ne bízzatok
-azokban a kozmopolitákban, a kik a messze távolban keresik könyveikben
-azokat a kötelességeket, a melyeket nincs kedvük a maguk körében
-teljesíteni. Az ilyen filozófus azért szereti a barbárokat, hogy ne
-kelljen szeretnie szomszédjait.
-
-A természet embere teljesen a maga lábán áll; számbeli egység, tökéletes
-egész, csak magamagával és a hozzá hasonlóval van vonatkozásban. A
-polgári ember csak tört-egység, a mely a nevezőtől függ és melynek
-értéke az egészhez való viszonyától függ; ez az egész pedig a társadalmi
-testület. Azok a jó társadalmi intézmények, a melyek a legjobban tudják
-a természettől eltávolítani az embert, megfosztani őt abszolut lététől
-és relativ létet adni neki helyette és átvinni az _én_-t a közös
-egységbe annyira, hogy minden egyes ne érezze magát egynek, hanem az
-egység egyik részének és csak az egészszel érezzen együtt. A római
-polgár nem volt sem Caius, sem Lucius, római volt; még a hazáját is
-kizárólag magáért szerette. Regulus karthagóinak tekintette magát,
-miután urainak tulajdona lett. Mint idegen nem akart helyet foglalni a
-római szenátusban, egy karthagói kellett, hogy ezt megparancsolja neki.
-Felháborodott azon, hogy meg akarták menteni az életét. Győzött és
-diadallal tért vissza, hogy meghaljon a vesztőhelyen. Ez, a mint én
-látom, nem nagyon hasonlít azokhoz az emberekhez, a kiket mi ismerünk.
-
-A lakedemoniai Pedaretes ajánlkozik a fölvételre a háromszázak
-tanácsába; visszautasítják: örvendezve tér vissza, hogy Spártában
-háromszáz ember akadt, a ki különb, mint ő.[4] Fölteszem, hogy ez a
-nyilatkozat őszinte volt és el lehet hinni. Ime, a polgár.
-
-Egy spártai nőnek öt fia volt a hadseregben és várta a híreket a
-csatáról. Jött egy helóta, remegve kérdezősködik tőle. «Öt fia elesett.»
-«Nyomorult rabszolga, ezt kérdeztem tőled? Győztünk!» Az anya a
-templomba siet és hálát ad az isteneknek.[5] Ime, a polgárnő.
-
-A ki a polgári rendben meg akarja őrizni a természeti érzések
-elsődlegességét, nem tudja, mit akar. Mindig ellenmondásban magamagával,
-mindig ingadozva hajlamai és kötelességei között, soha nem lesz sem
-ember, sem polgár, nem lesz jó sem magamagának, sem a többieknek. Egyike
-lesz napjaink embereinek, franczia, angol, polgár, semmiember.
-
-Hogy valami legyen az ember, hogy magamaga és mindig egy lehessen, úgy
-kell tenni, a hogy beszél, mindig el kell szánva lenni, hogy milyen
-álláspontot foglal el s el kell foglalnia nyiltan és követni mindig.
-Szeretném meglátni ezt a csodalényt, hogy megtudjam, ember-e vagy
-polgár, vagy mikép tudja megcsinálni, hogy egyszerre az egyik is, a
-másik is.
-
-Ezekből a szükségszerűen ellentétes czélokból az intézmények két
-ellentétes formája következik; az egyik nyilvános és közös, a másik
-különleges és otthoni.
-
-Ha fogalmat akartok szerezni a nyilvános nevelésről, olvassátok Plato
-Respublikáját. Ez nem politikai munka, mint a hogy azok gondolják, a kik
-csak a czímek alapján ítélnek a könyvekről: ez a legszebb értekezés a
-nevelésről, a mit csak valaha csináltak.
-
-Ha valakit az agyrémek országába akarunk küldeni. mutassuk meg Plato
-nevelési rendszerét; ha Lykurgosz csak írásban hagyta volna meg a
-magáét, azt még agyrémszerűbbnek találnám. Plato csak megtisztította az
-ember szívét, Lykurgosz kiforgatta természetéből.
-
-A nyilvános nevelés nincs többé és nem is lehet, mert a hol nincs többé
-haza, ott nem lehetnek polgárok sem. Ezt a két szót: _haza_ és _polgár_
-ki kell törölni a modern nyelvekből. Tudom az okát, de nem akarom
-megmondani; nem is tartozik tárgyamra.
-
-Nem tekintem nyilvános nevelésnek azokat a nevetséges intézményeket,
-melyeket kollégiumoknak neveznek.[6] Még kevésbbé veszem számba a
-nagyvilági nevelést, mert ez a nevelés, két ellentétes czélra törekedne,
-elhibázza mind a kettőt: nem való egyébre, mint hogy kétszínű embereket
-formáljon, a kik úgy tünnek fel, hogy mindig embertársaikra
-vonatkoztatnak mindent és csak magukra vonatkoztatják. Csakhogy ezek a
-tüntetések közösek mindenkiben s így nem vezetnek tévútra senkit.
-Kárbaveszett tehát a fáradság.
-
-Ezekből az ellenmondásokból származik az, a melyet szüntelenül
-tapasztalunk önmagunkon. A természettől és az emberektől ellentétes
-utakra vezettetve, kényszerülve megosztani magunkat ezek közt a
-különböző ösztökélések közt, egy egyveleg szerint élünk, a mely nem
-vezet el sem egyik, sem másik czélunkhoz. Ily módon küzködve és
-ingadozva életünk egész folyása alatt, befejezzük életünket a nélkül,
-hogy összhangba tudtunk volna jönni magunkkal és a nélkül, hogy jók
-lettünk volna akár önmagunk, akár embertársaink iránt.
-
-Megmarad végül az otthoni nevelés vagy a természet nevelése; de mi lesz
-a többiekre nézve az olyan ember, a ki kizárólag csak magamaga számára
-nevelkedett? Talán ha a kettős czél, melyet kitűztünk magunknak,
-egyesülni tudna egy czéllá, eltávolíttatván az ember ellenmondásai, el
-volna távolítva boldogságának egy nagy akadálya. Hogy erről ítélni
-lehessen, teljesen kialakulva kellene látni, meg kellene figyelni
-hajlamait, látni haladását, követni fejlődése menetét, szóval ismerni
-kellene a természetes embert. Azt hiszem, néhány lépéssel előbbre jutunk
-ezekben a kutatásokban ez írás elolvasása után.
-
-Mit kell tennünk, hogy ezt a ritka embert kialakítsuk? Kétségkívül
-sokat: megakadályozni, hogy bármit is csináljanak vele. Ha csak arról
-van szó, hogy a szél ellen vitorlázzunk, lavirozni kell, de ha a tenger
-háborog és egy helyben akar az ember maradni, ki kell vetni a horgonyt.
-Vigyázz, fiatal hajós, hogy a köteled meg ne lazuljon és a horgonyod
-bele ne ásódjék a talajba és hogy a hajód el ne ragadtassék, mielőtt
-észrevennéd.
-
-A társadalmi rendben, a melyben mindenkinek ki van jelölve a helye,
-mindenkinek a maga helye számára kell nevelkednie. Ha valaki a számára
-kijelölt helyből kilép nem való semmire. A nevelés csak akkor hasznos,
-ha a szülők sorsa egybevág hivatásukkal; minden más esetben ártalmas a
-növendéknek, ha egyébért nem, az előítéletekért, melyeket beleplántált.
-Egyiptomban, a hol a fiú köteles volt atyja mesterségét folytatni, a
-nevelésnek volt legalább biztos czélja, de nálunk, a hol csak a rangok
-maradnak meg és a hol az emberek szüntelenül változnak, senki se tudja,
-nem dolgozik-e fia kárára, ha a maga társadalmi helyzete számára neveli.
-
-A természet rendjében, az emberek mind egyenlők lévén, közös hivatásuk,
-hogy emberek legyenek és a ki jól van nevelve erre a hivatásra, nem
-töltheti be rosszul azokat a hivatásokat, melyek ezzel kapcsolatban
-állanak. Hogy katonának nevelik-e növendékemet, vagy papnak, vagy
-jogásznak, az egyre megy. A szülők rendelése előtt rendelte őt a
-természet emberi életre. Élni – ez az a mesterség, a melyre tanítani
-akarom.[7]
-
-Kezeimből kikerülve nem lesz, megengedem, sem hivatalnok, sem katona,
-sem pap; elsősorban ember lesz: mindaz, a mi egy ember kell, hogy
-legyen; szükség esetén ép úgy fog tudni mindent, a mi az életre kell,
-mint bárki más és a sors teheti a hova akarja, mindig a maga helyén
-lesz. Occupavite, fortuna atque cepi; omuesque aditus tuos interclusi,
-ut ad me aspirare non posses.[8]
-
-A mi tulajdonképeni tanulmányunk tárgya az ember helyzete. A ki közülünk
-legjobban tudja elviselni ennek az életnek javait és terheit, az van az
-én véleményem szerint legjobban nevelve; ebből pedig az következik, hogy
-az igazi nevelés nem annyira oktatásokban, mint inkább gyakorlatokban
-áll. Akkor kezdünk tanulni, a mikor elkezdünk élni, nevelésünk velünk
-együtt kezdődik; első tanítónk a dajkánk. Az _educatio_ (nevelés) szónak
-más értelme is volt a régieknél, mint nálunk: táplálást jelentett.
-_Educit_ obstetrix – mondja Varro – educat nutrix, instituit pædagogus,
-docet magister.[9] Itt az educatio, institutio, instructio tárgyukban
-annyira elütő fogalmak, mint a dajka, a tanító és a mester. De ezek a
-megkülönböztetések tévesek és hogy jól vezettessék a gyermek, csak egy
-vezetőt kell követnie.
-
-Általánosítani kell nézeteinket és az elvont embert kell tekintenünk
-növendékünkben, az emberi élet minden eshetőségének kitett embert. Ha az
-emberek egy ország földjéhez tapadva születnének, ha egész évben egy s
-ugyanaz az évszak volna, ha mindenki annyira megmaradna a maga
-helyzetében hogy ez sohasem változhatnék meg, a ma szokásos nevelési
-gyakorlat bizonyos tekintetekben jó volna; a saját társadalmi helyzete
-szerint nevelt gyermek ebből sohasem lépne ki, nem volna kitéve egy más
-helyzet viszontagságainak. De tekintve az emberi dolgok változandóságát,
-korunk nyugtalan, rázkódtatásokkal teljes szellemét, a mely fölforgat
-mindent, nemzedékről-nemzedékre, lehet-e képzelni esztelenebb módszert,
-mint ha úgy nevelik a gyermeket, mintha sohasem kellene kilépnie
-szobájából, mintha örökké csak hozzátartozóitól volna körülvéve? A
-szerencsétlen, ha egy lépést tesz a földön, ha csak egy lépést tesz is
-lefelé, el van veszve. Nem a szenvedés elviselésére tanítják, hanem
-érzésére.
-
-Csak arra gondolnak, hogy eltartsák a gyermeket; de ez nem elég: meg
-kell tanítani, hogy el tudja magát tartani, ha ember lesz, hogy el tudja
-viselni a sors csapásait, szemébe tudjon nézni a bőségnek és a
-szegénységnek, hogy meg tudjon állni, ha kell, Izland jégmezőin vagy
-Málta forró szikláin egyaránt. Akárhogy vigyáztok rá, hogy ne haljon
-meg, azért mégis meghal: és ha halála nem is gondoskodásotoknak
-eredménye, ez a gondoskodás mégis téves volna. Nem annyira arról van
-szó, hogy megakadályozzuk a halálát, mint inkább, hogy megtanítsuk élni.
-Élni – nem lélekzés, hanem cselekvés, szerveink, érzékeink,
-tehetségeink, összes részeink használata, melyek megadják létünk
-érzését. Nem az az ember élt legtöbbet, a ki a legtöbb évet számlálja,
-hanem a ki leginkább érezte az életet. Akárhányat temettek el száz éves
-korában, pedig meg volt halva már születésétől fogva. Jobban járt volna,
-ha ifjúkorában dől sírjába, csak legalább addig élt volna.[10]
-
-Egész bölcsességünk szolgai előítéleteinkben áll, minden szokásunk nem
-egyéb, mint önmagunk alávetése, elnyomatás és kényszer. A polgári ember
-a rabszolgaságban születik, él és hal meg: születésekor beleszorítják
-egy pólyába, halálakor becsukják egy koporsóba, a míg megtartja emberi
-formáját, le van nyűgözve intézményeinkkel.
-
-Mondják, hogy némely bábaasszony megnyomkodja az újszülött fejét, hogy
-alkalmasabb formát adjon neki: és ezt eltűrik! A fejünk rosszul van
-alkotva, a hogy lényünk Alkotója megalkotta: kívülről a bábaasszonynak
-kell formálnia, belül pedig a filozófusoknak. Hisz akkor a karaibok
-felényivel boldogabbak nálunknál.
-
-«Alig hogy a gyermek kikerült anyja méhéből és alig hogy élvezhette a
-szabadságot, hogy mozoghat és kinyujtóztathatja tagjait, máris új
-bilincseket raknak rá. Bepólyázzák, merev tejjel és kinyujtott lábakkal
-fektetik le, karjait lelógatva teste mellett; körül van véve mindenféle
-vásznakkal és kötelekkel, a melyektől nem tudja helyzetét változtatni.
-Jó, ha úgy meg nem kötözik, hogy lélekzeni se tudjon és ha legalább arra
-vigyáznak, hogy oldalt fektessék, hogy a nedvek, a melyeket a szájából
-kell kibocsátania, maguktól kicsordulhassanak, – mert még annyi
-szabadsága se volna, hogy oldalt fordítsa a fejét, hogy könnyebben
-kifolyhassanak.[11]
-
-Az újszülött gyermeknek szüksége van rá, hogy kinyujtózkodhassék és
-mozgathassa tagjait, hogy megszüntesse merevségüket, a melyben oly
-sokáig voltak összegubbaszkodva. Igaz, hogy kinyujtóztatják, de
-megakadályozzák mozgásában, még fejkötőkkel is összeszorítják fejét:
-mintha félnének, hogy meglátszik rajta, hogy él.
-
-Ily módon a növekvésre törekvő test belső részeinek ösztönzése
-elháríthatatlan akadályra talál azokban a mozdulatokban, melyekre
-szüksége van. A gyermek folyton hasztalan erőlködéseket visz végbe,
-melyek kimerítik erejét vagy késleltetik ennek kifejlődését. Kevésbbé
-szűken, kevésbbé kényelmetlenül, kevésbbé összeszorultan volt a
-burokban, mint most pólyáiban: nem is tudom, mit nyert azzal, hogy
-megszületett.
-
-A tétlenség, a kényszerhelyzet, a melyben a gyermek tagjait tartják,
-csak akadályozhatja a vér keringését, a test nedveit, nem engedi a
-gyermeket megerősödni, nőni, testalkatát kifejleszteni. A hol ezek a
-különös gondoskodások nincsenek szokásban, a gyermekek nagyok, erősek,
-arányos testalkatuak.[12] Azok az országok, a hol bepólyázzák a
-gyermeket, hemzsegnek a puposoktól, sántáktól, bénáktól, nyomorékoktól,
-angolkórosoktól, a mindenféle módon eltorzult emberektől. Attól
-féltükben, hogy a testük elformátlanodik a szabad mozdulatoktól, sietnek
-őket elformátlanítani azzal, hogy összeszorítják őket. Szándékosan
-bénává teszik, hogy meg ne béníthassák magukat.
-
-Az ilyen kegyetlen kényszer lehet-e hatás nélkül kedélyhangulatukra és
-vérmérsékletükre? Első érzésük a fájdalom és kín érzése; csak
-akadályokra találnak minden mozdulatukban, melyre szükségük van;
-szerencsétlenebbek, mint a vasravert gonosztevő, hasztalan erőlködnek,
-felingerlődnek, sírnak. A sírás, mondják, első hangjuk? Meghiszem azt:
-születésüktől fogva kényszert gyakorolnak rajtuk; az első adomány, a
-melyet tőletek kapnak, a bilincs, az első bánás, a melyet tapasztalnak,
-kínzás. Nem lévén egyebük szabad, csak a hangjuk, hogyne élnének vele,
-hogy panaszkodjanak? Attól a rosztól sírnak, a mit ti tesztek velük:
-volnátok ti úgy gúzsba kötve, jobban kiabálnátok, mint ők.
-
-Honnan ered ez az esztelen szokás? Egy természetellenes szokásból. Mióta
-az anyák, megvetve első kötelességüket, nem akarták táplálni
-gyermekeiket, bérelt asszonyokra kellett őket bízni, s ezek így idegen
-gyermekek anyáivá válván, a kikről a természet nem mond nekik semmit,
-csak arra gondoltak, hogy megtakarítsák a fáradságot. A szabadon hagyott
-gyermekre folyton vigyázni kellett volna: de ha jól meg van kötözve,
-bele lehet dobni egy sarokba, a nélkül, hogy törődni kellene
-kiabálásával. Csak nyoma ne maradjon a dajka hanyagságának, csak ne
-törje ki a csecsemő sem a karját, sem a lábát, mit tesz az aztán, ha
-elpusztul vagy ha beteg marad egész életére? Vigyáznak tagjai épségére,
-teste rovására; és bármi történik is, a dajka ártatlan.
-
-Azok az édes anyák, a kik lerázva magukról gyermekeiket, vidáman vetik
-bele magukat a város élvezeteibe, vajjon tudják-e mégis, milyen
-bánásmódban részesül a bepólyázott gyermek a faluban? Ha csak egy kissé
-is útban van, fölakasztják egy szögre, mint egy csomag ruhát és mialatt
-a dajka nem épen sietve elvégzi dolgát, a szerencsétlen jószág így marad
-keresztre feszítve. Mindegyiknek, a kit ebben a helyzetben találtak,
-violaszínű volt az arcza; mivel az erősen összeszorított mell nem
-engedte keringeni a vért, ez a fejbe szállott; nagyon csöndesnek
-tartották a szegényt, mert nem volt ereje kiabálni. Nem tudom, hány
-óráig tud így megmaradni a gyermek a nélkül, hogy belepusztuljon, de
-alig hiszem, hogy nagyon sokáig. Ime, azt hiszem, a pólya legnagyobb
-kényelmességeinek egyike.
-
-Azt hiszik, a szabadon hagyott gyermek rossz helyzetekbe juthat és úgy
-mozoghat, hogy ártalmára van tagjai helyes kifejlődésének. Ez hamis
-bölcseségünk hiábavaló okoskodásainak egyike, melyet soha semmiféle
-tapasztalat nem erősített meg. A gyermekek tömegében, a kik nálunknál
-észszerűbb népeknél tagjaik teljesen szabad használatában nevelkedtek
-fel, nem találni egyet sem, a ki megsértette vagy megnyomorította volna
-magát: nem is tudnak olyan erővel mozogni, hogy veszedelmessé válhasson
-és ha ártalmas helyzetet foglalnak el, a fájdalom azonnal figyelmezteti
-őket, hogy változtassák meg.
-
-Soha nem jutott még eszünkbe, hogy bepólyázzuk a kiskutyákat vagy
-macskákat: vajjon látni-e valami rossz következményét ennek az
-elhanyagolásnak? A gyermekek nehezebbek, az igaz, de aránylag gyöngébbek
-is. Hisz mozdulni is alig birnak, hogy tehetnének kárt magukban? Ha
-hátukra fektetnék őket, meghalnának ebben a helyzetben, mint a
-teknősbéka, de visszafordulni sohasem tudnának.
-
-Nem elég, hogy nem szoptatják már gyermekeiket az anyák, most már szülni
-sem akarnak: ez természetszerűen következik amabból. Miután az anyai
-állapot terhes, hamar megtalálják a módját, hogy teljesen mentesítsék
-magukat tőle: haszontalan munkát akarnak végezni, hogy mindig újra
-kezdjék és a faj ártalmára fordítják azt az ingert, a mely a faj
-szaporítására való. Ez a szokás az elnéptelenedés egyéb okaival együtt
-jelzi Európa közeli sorsát. A tudományok, a művészetek, a filozófia és a
-belőle folyó erkölcsök hamarosan sivatagot fognak belőle csinálni.
-Vadállatoktól lesz benépesítve; nem is fog lakók dolgában nagyon
-megváltozni.
-
-Láttam egy párszor a fiatal asszonyok apró mesterkedését, a kik úgy
-tettek, mintha maguk akarnák táplálni gyermekeiket. Rá tudják magukat
-kényszeríttetni, hogy erről a kedves szeszélyükről lemondjanak: ügyesen
-közbeléptetik a férjet, az orvost, kiváltkép az anyát. Az a férj, a ki
-beleegyeznék, hogy a felesége maga táplálja a gyermekét, el volna
-veszve; gyilkost csinálnának belőle, a ki szabadulni akar a feleségétől.
-Okos apák, fel kell áldozni a békességnek az apai szeretetet. Szerencse,
-hogy a vidéken még akadnak önmegtartóztatóbb asszonyok a tiéteknél! Még
-nagyobb szerencse, ha az idő, a mit ezek nyernek, számotokra és nem
-mások számára van rendelve!
-
-Az asszonyok kötelessége nem kétséges: de tekintve, hogy mennyire
-elhanyagolják, vita tárgya, egyre megy-e a gyermeknek, vajjon az ő
-tejükkel vagy máséval táplálkoznak-e? Ezt a kérdést, melynek megítélői
-az orvosok, az asszonyok kedve szerint eldöntöttnek látom[13] és a magam
-részéről szintén azt hiszem, hogy jobb, ha a gyermek az egészséges dajka
-tejét szopja, mint az elkényesedett anyáét, ha valami új baj fenyegeti
-attól a vértől, a melyből lett.
-
-De csupán csak fizikai oldaláról kell-e tekinteni ezt a kérdést? És
-vajjon a gyermeknek kevesebb szüksége van anyjának gondoskodására, mint
-emlőire? Más asszonyok, még állatok is megadhatják neki azt a tejet,
-melyet az anyja megtagad tőle: az anyai gondozás nem pótolható. Az, a ki
-a maga gyermeke rovására táplálja a másét, rossz anya: hogy lehetne hát
-jó dajka? Azzá lehetne, de csak lassankint, az kellene hozzá, hogy a
-megszokás megváltoztassa a természetet, s a rosszul gondozott gyermek
-százszor is elpusztulhatna, mire a dajkája anyai gyöngédséget kezd
-iránta érezni.
-
-Épen ebből az előnyből származik egy oly baj, a mely maga is elég volna,
-hogy minden okos asszonynak elvegye a bátorságát arra, hogy másvalakivel
-tápláltassa a gyermekét: ez pedig az, hogy akkor meg kell osztania az
-anya jogát, sőt el is vetni magától; látnia kell, hogy gyermeke egy más
-nőt jobban szeret, mint őt, éreznie kell, hogy az a gyöngédség, melyet
-saját anyja iránt tanusít, csak kegyelem, a melyet pedig fogadott anyja
-iránt tanusít, az kötelesség: mert nem ott tartozom-e a gyermek
-ragaszkodásával, a hol az anya gondoskodását tapasztaltam?
-
-Ezt a bajt azzal szokták gyógyítani, hogy megvetést csepegtetnek a
-gyermekekbe dajkájuk iránt, úgy bánva vele, mint valódi cseléddel. Mikor
-a dolgát elvégzi, elveszik tőle a gyermeket vagy elbocsátják a dajkát;
-barátságtalan fogadtatással elveszik tőle a kedvét, hogy meglátogassa
-egykori csecsemőjét. Néhány év mulva rá sem ismer, mert azóta se látta.
-Az anya, a ki azt hiszi, hogy most a dajka helyébe lép és
-keményszivűségével üti helyre hanyagságát, nagyon csalódik. A helyett,
-hogy gyöngéd gyermeket csinálna a természetellenes csecsemőből,
-hálátlanságra tanítja ki; megtanítja, hogy egy szép napon ép úgy
-megvesse azt, a ki az életet adta neki, mint azt, ki tejével táplálta.
-
-Meddig időzhetnék ennél a tárgynál, ha nem volna olyan elkedvetlenítő,
-hiába vitatkozni hasznos tárgyakról! Ez a kérdés fontosabb, mint bárki
-is hinné. Vissza akarsz vezetni mindenkit első kötelességeihez? Kezdd
-meg az anyákon s el fogsz ámulni a változásokon, melyeket előidézel.
-Fokról-fokra minden ebből az első romlásból folyik: az egész erkölcsi
-rend megváltozik; a természetesség kihal minden szívből; a házak belseje
-kevésbbé eleven képet ölt; a felnövekvő család látványa nem teszi
-ragaszkodóvá a férjet, nem kelti fel az idegenek tiszteletét: kevésbbé
-tisztelik a nőt, a kinek nem látják a gyermekeit; nincs többé
-megállapodottság a családokban; a megszokás nem erősíti meg többé a vér
-kötelékeit; nincs többé sem apa, sem anya, sem gyermek, sem testvér;
-valamennyien alig ismerik, hogy szerethetnék tehát egymást? Mindegyik
-csak magára gondol. Mikor az otthon csak szomorú magány, házon kívül
-kell keresni a felvidulást.
-
-De ha az anyáknak kedvük lenne táplálni gyermekeiket, az erkölcsök maguk
-megváltoznának, a természet érzése fölébredne minden szívben; az állam
-újra benépesednék: ez a fődolog egymaga kiegyenlítene mindent. Az otthon
-életének vonzó volta a rossz erkölcsök legjobb ellenmérge. A gyermekek
-rajongása, melyet az ember alkalmatlannak gondolna, kellemessé válik;
-szükségesebbé, kedvesebbé teszi egymásnak az anyát és apát, szorosabbá
-teszi köztük a hitvesi köteléket. Ha a család eleven és élénk, a házi
-gondok adják az asszony legkedvesebb foglalatosságát és a férj
-legédesebb szórakozását. Így ha ezt az egy visszaélést megszüntetnék,
-hamarosan általános javulás következnék belőle, hamarosan visszanyerné a
-természet minden jogát. A mint az asszonyok újra anyákká lennének, a
-férfiak is azonnal apákká és férjekké válnának.
-
-Fölösleges szószaporítás! Még a világi örömökkel való betelés sem vezet
-vissza amazokhoz. Az asszonyok nem anyák többé, nem is lesznek azok; nem
-akarnak többé azok lenni. Ha akarnák, se tudnának azok lenni; manapság,
-mikor az ellenkező szokás van meggyökeresedve, mindegyiknek le kellene
-küzdeni egész környezetének ellenkezését, mely össze volna szövetkezve
-egy példa ellen, a melyet az egyik nem adott, a többi pedig nem akar
-követni.
-
-Akadnak néha jó természetű fiatal személyek, a kik ezen a ponton szembe
-merve szállni a divat uralmával és a többi nők lármájával, erényes
-rettenthetetlenséggel töltik be azt az édes kötelességet, melyet a
-természet ró rájuk. Vajha növekednék a számuk azoknak a jótéteményeknek
-vonzóereje révén, a melyek azoknak jutnak, a kik ennek a kötelességnek
-alávetik magukat! Támaszkodva azokra a következtetésekre, melyek a
-legegyszerűbb okoskodásból folynak és azokra a megfigyelésekre,
-melyeknek sohase láttam czáfolatát, meg merem igérni ezeknek a méltó
-anyáknak a szilárd és állhatatos ragaszkodást férjeik részéről, az
-igazán gyermeki gyöngédséget gyermekeik részéről, a közönség becsülését
-és tiszteletét, a baj és utókövetkezmény nélküli szerencsés szüléseket,
-erőteljes és virágzó egészséget és végül azt az örömet, hogy egy napon
-utánzókra találnak leányaikban és hogy ezeket majd példákul idézik mások
-leányainak.
-
-A hol nincs anya, nincs gyermek. A kötelességek köztük kölcsönösek; ha
-rosszul vannak betöltve az egyik oldalon, elhanyagoltatnak a másikon is.
-A gyermeknek szeretnie kell anyját, mielőtt tudná, hogy ez kötelessége.
-Ha a természet szavát nem szilárdította meg a megszokás és a
-gondoskodás, elnémul az első években és a szív úgyszólván meghal,
-mielőtt megszületett volna. Így aztán első lépéseinktől fogva kívül
-vagyunk a természeten.
-
-Ellenkező uton is el lehet távolodni a természettől, a mikor nem hogy
-elhanyagolná az asszony az anya kötelességeit, hanem a tulzásig viszi
-őket, a mikor gyermekéből bálványt csinál, a mikor fokozza és táplálja
-gyöngeségét, hogy ő maga ne érezze és a mikor azzal akarja kivonni a
-természet törvényei alól, hogy eltávolítja tőle a kellemetlen
-benyomásokat, nem gondolva meg, hogy azoknak a kellemetlenségeknek
-fejében, melyektől pillanatnyilag elvonja, mennyi bajt és veszedelmet
-halmoz fejére és milyen barbár óvatosság meghosszabbítani a gyermekkor
-tehetetlenségét a felnőtt ember fáradságos koráig. Thetis, hogy fiát
-sebezhetetlenné tegye, mint a rege mondja, belemerítette a Styx vizébe.
-Ez az allegória szép és világos. Azok a kegyetlen anyák, a kikről
-beszélek, máskép teszik: azzal, hogy gyermekeiket elmerítik a lágyságba,
-előkészítik őket a szenvedésre, megnyitják pórusaikat minden képzelhető
-bajoknak, a melyeknek elkerülhetlenül zsákmányaivá lesznek, ha felnőnek.
-
-Figyeljétek meg a természetet és járjatok azon az úton, melyet
-számotokra kijelöl. A természet folytonosan edzi a gyermekeket; megedzi
-vérmérsékletüket mindenféle megpróbáltatásokkal, megtanítja őket idején
-arra, hogy mi a kín és fájdalom. A fogzás meghozza nekik a lázt, heves
-kólikák a görcsöket, hangos köhögések fojtogatják, giliszták kínozzák
-őket; a vérmesség megrontja vérüket, különböző anyagok erjednek bennük
-és veszedelmes kitöréseket okoznak. Csaknem az egész első életkor
-betegség és veszedelem: a megszülető gyermekek fele elpusztul nyolczadik
-éve előtt. Ha megállotta a megpróbáltatásokat, a gyermek nyer erőben és
-a mint használni tudja életét, alapjai biztosabbakká válnak.
-
-Ime a természet szabálya. Miért szálltok vele szembe? Nem látjátok, hogy
-abban a hiszemben, hogy javíttok rajta, leromboljátok a művét,
-megakadályozzátok gondoskodásának hatását? Szerintetek a veszély
-megkettőztetése azt tenni kívül, a mit a természet belül tett, holott
-ezáltal a veszély elháríttatik, vagy gyengíttetik. A tapasztalás
-tanítja, hogy több kényesen nevelt gyermek hal meg, mint más. Hacsak
-erejük mértékén túl nem mennek, kisebb koczkázat, ha foglalkoztatjuk,
-mintha kiméljük őket. Edzzétek őket a bajokhoz, a melyeket majd egykor
-el kell viselniök. Edzzétek hozzá testüket az évszakok, éghajlatok, az
-elemek viszontagságaihoz, az éhséghez, a szomjusághoz, a fáradsághoz,
-merítsétek bele őket a Styx vizébe. Mielőtt a test megszokott volna
-bizonyos életmódot, veszély nélkül lehet akármihez hozzászoktatni, de ha
-egyszer már benne van valami irányban, minden változás veszélyes lesz
-neki. A gyermek elvisel olyan változásokat, melyeket a meglett ember nem
-bir elviselni: az előbbinek inai lágyak és hajlékonyak, erőlködés nélkül
-hajlanak úgy, a hogy akarjuk, a felnőtt emberéi merevebbek s csak
-erőszakkal tudják megváltoztatni a hajlást, melyben egyszer benne
-vannak. Erőteljessé lehet tenni egy gyermeket a nélkül, hogy veszélynek
-tennők ki életét és egészségét és még ha koczkázattal járna is a dolog,
-akkor sem kellene habozni. Mivel ezek az emberi élettől elválaszthatlan
-koczkázatok, lehet-e jobbat tenni, mint tartamuknak arra az időszakára
-vetni őket, a mikor a legkevésbbé veszedelmesek?
-
-A gyermek mind drágább lesz, a mint korban előrehalad. Személyének
-értékéhez hozzájárul azoknak a gondoknak értéke, melyekbe került; élete
-elvesztéséhez fűződik benne a halál érzése. Mindenekfelett tehát a
-jövőre kell gondolni, mikor megmaradására vigyázunk; az ifjúság bajai
-ellen kell felfegyverezni, mielőtt beléjük jutott: mert ha az élet
-értéke növekszik addig a korig, a mikor hasznát lehet venni, micsoda
-bolondság megóvni néhány bajtól gyermekkorában, csak azért, hogy azok
-megsokszorozódjanak elméje érettsége korában? Ezek egy mesternek a
-tanításai.
-
-Az ember sorsa szenvedés minden időben. Önfentartásának gondja is össze
-van fűződve a szenvedéssel. Boldog a ki gyermekkorában csak a fizikai
-bajokat ismeri! Bizony kevésbbé kegyetlen, kevésbbé fájdalmas bajok,
-mint a többiek és jóval ritkábban késztetnek az életről való lemondásra.
-A köszvény fájdalmai miatt nem öli meg magát az ember; csak a lélek
-szenvedései keltik fel a kétségbeesést. Sajnálkozunk a gyermek sorsán,
-pedig a magunkén kellene sajnálkoznunk. Legnagyobb bajaink önmagunkból
-folynak.
-
-A gyermek sír, mikor megszületik, első gyermekkora sírással telik el.
-Mindjárt ringatják, babusgatják, hogy elcsitítsák, majd fenyegetik, meg
-is verik, hogy elhallgattassák. Vagy megtesszük, a mi neki jól esik,
-vagy azt követeljük tőle, a mi nekünk esik jól; vagy alávetjük magunkat
-szeszélyeinek, vagy őt vetjük alá a mieinknek: középút nincs, vagy oszt
-vagy fogad parancsokat. Így tehát első fogalmai az uralkodás és a
-szolgaság fogalmai. Parancsol, mielőtt beszélni tudna; engedelmeskedik,
-mielőtt cselekedni tudna és néha megbüntetik, mielőtt hibáját meg tudná
-ismerni, vagy csak el is tudná követni. Igy csepegtetjük bele időnek
-előtte fiatal szívébe a szenvedélyeket, melyeket aztán a természetnek
-imputálunk és miután tőlünk telhetőleg igyekeztünk, hogy gonoszszá
-tegyük, panaszkodunk miatta, hogy az.
-
-A gyermek ily módon hat-hét évig asszonyok kezében van, áldozata
-szeszélyüknek és a saját szeszélyének; és miután megtanították erre is,
-meg arra is, azaz miután megterhelték emlékezetét olyan szavakkal,
-melyeket nem bir megtanulni, vagy olyan dolgokkal, a melyeknek nem
-veheti semmi hasznát, miután elfojtották természetességét
-szenvedélyekkel, melyeket nagyra növesztettek benne, átadják ezt a
-mesterséges lényt egy tanító kezébe, a ki véglegesen kifejleszti a
-mesterséges csirákat, melyeket talál benne és megtanítja mindenre, csak
-épen önmaga ismeretére, önmaga irányítására, élni tudására és boldoggá
-tevésére nem. Végül, mikor ez az egyszerre rabszolga és zsarnok gyermek,
-tele tudással, de józan értelem nélkül, testben-lélekben egyaránt
-gyöngén, ki van dobva a világba, megmutatja benne élhetetlenségét,
-gőgjét és minden bűnét, akkor aztán sirathatjuk az emberi nyomoruságot
-és visszásságot. Csalódunk, ez itt szeszélyeink embere: a természet
-embere máskép van alkotva.
-
-Ha meg akarjátok tartani eredeti formájában, vigyázzatok rá attól a
-pillanattól fogva, hogy a világra jő. A mint megszületik, vegyétek
-hatalmatokba és ne hagyjátok el, a míg csak emberré nem lett: e nélkül
-sohase fogtok sikerre vergődni. Valamint az anya az igazi dajka, ép úgy
-az apa az igazi tanítómester. Értsék meg egymást teendőikben ép úgy,
-mint rendszerükben, hogy az egyiknek kezéből jusson a másikéba. Jobban
-neveli fel a józan eszű, de korlátolt apa, mint a világ legügyesebb
-tanítómestere, mert a buzgalom jobban kiegészíti a tehetséget, mint a
-tehetség a buzgalmat.
-
-De az embernek dolga van, teendői vannak, kötelességei vannak… Ah, a
-kötelességek! Persze, az apai kötelesség az utolsó![14] Ne csodálkozzunk
-rajta, ha az az ember, a kinek felesége nem méltatja egyesülésük
-gyümölcsét arra, hogy táplálja, maga sem méltatja aztán arra, hogy
-nevelje. Nincs bájosabb kép, mint a család, de ha csak egy vonás hibás
-benne, eltorzul az egész. Ha az anya nem elég egészséges, hogy dajka
-lehessen, az apa nem ér rá, hogy nevelő lehessen. A gyermekek, a szülői
-háztól távol, szétszórva nevelőintézetekben, klastromokban,
-kollégiumokban, másfelé viszik a szülői ház iránti szeretetet, vagy
-jobban mondva megszokják, hogy ne ragaszkodjanak semmihez. Fivérek alig
-ismerik egymást. Mikor valami ünnepélyes alkalommal összekerülnek,
-nagyon udvariasak lehetnek egymás iránt, de úgy bánnak egymással, mint
-az idegenek. A mint nincs meg a kellő bensőség a szülők között, a mint a
-család együttélése nem a legnagyobb édessége az életnek, vissza kell
-térni kárpótlásul a rossz erkölcsökhöz. Kicsoda az az ostoba ember, a ki
-nem látja be mindennek szoros kapcsolatát?
-
-Az apa azzal, hogy gyermekeit nemzi és eltartja, csak harmadrészét
-teljesíti feladatának. Fajának emberrel, a társadalomnak társadalomba
-való emberrel tartozik, az államnak pedig polgárral. Minden ember, a
-kinek módjában van megfizetni ezt a hármas tartozását és nem teszi meg,
-bűnös és talán még bűnösebb, ha csak félig fizeti meg. A ki nem birja
-teljesíteni az apa kötelességeit, annak nincs joga apává lenni. Sem
-szegénység, sem elfoglaltság, sem emberi tekintetek nem mentik fel az
-alól, hogy gyermekeit maga táplálja és nevelje fel. Elhiheted ezt nekem,
-olvasóm. Kimondom, hogy a kiben van érzés és elhanyagol ily szent
-kötelességeket, sokáig fog keserű könnyeket ontani hibája miatt és nem
-talál soha vigasztalást.[15]
-
-Mit tesz azonban az a gazdag ember, az az annyira elfoglalt családapa, a
-ki állítólag kénytelen magukra hagyni gyermekeit? Megfizet egy más
-embert, hogy teljesítse azt a gondoskodást, a melyek őt illetnék. Eladó
-lélek, azt hiszed, hogy pénzedért másik apát adtál fiadnak! Ne ringasd
-magadat csalódásban; nem mestert adtál neki, hanem szolgát! Fiadból
-aztán szintén szolgát nevel.
-
-Sokat okoskodnak azon, hogy mik a tulajdonságai egy jó nevelőnek. Az
-első, a mit én megkövetelnék – és ez egymaga sok más tulajdonságot
-tételez fel – hogy ne legyen megvásárolható ember. Vannak oly nemes
-foglalkozások, hogy az ember nem végezheti őket pénzért a nélkül, hogy
-méltatlannak ne bizonyuljon rájuk: ilyen a katona foglalkozása és ilyen
-a tanító foglalkozása is. Tehát ki nevelje a gyermekemet? Mondtam már,
-hogy te magad. De én nem tehetem. Nem teheted… Szerezz hát magadnak
-barátot. Más segítséget nem tudok.
-
-A nevelő! ó, micsoda fenséges lélek!… Valóban, hogy embert csinálhasson,
-vagy apa legyen az ember, vagy több mint ember. Ime a teendő, a melyet
-nyugodtan rábiztok bérelt emberekre.
-
-Mennél többet gondolkozunk ezen, annál több új meg új nehézséget
-találunk. Az kellene, hogy a nevelő a növendéke számára legyen nevelve,
-hogy ennek cselédei a gazdájuk számára legyenek nevelve, hogy mindazok,
-a kik közelében vannak, azokat a benyomásokat nyerték légyen, a melyeket
-vele közölniök kellene; nevelésről-nevelésre kellene menni; ki tudja
-meddig. Hogy volna lehetséges, hogy a gyermeket jól nevelje az, a ki
-maga sincs jól nevelve?
-
-Feltalálhatatlan-e ez a ritka halandó? Nem tudom. A mai elfajult időkben
-ki tudja, az erénynek mely fokára tud még eljutni az emberi lélek? De
-tegyük fel, hogy ezt a csodalényt megtaláltuk. Ha megfontoljuk, hogy mit
-kell tennie, látni fogjuk, milyennek kell lennie. Előre is látni vélem,
-hogy az az apa, a ki érzi a jó nevelőnek teljes értékét, inkább lemond
-róla, mert több bajába kerülne megszerezni őt, mintha maga nevelővé
-lenne. Ha azonban jó barátot akar szerezni, neveljen magának a fiában
-jóbarátot; akkor nem kell másutt keresnie és a természet már elvégezte a
-munka felét.
-
-Valaki, a kinek csak a rangját tudom, azt az ajánlatot tette nekem, hogy
-neveljem a fiát. Kétségkívül nagyon megtisztelt; de nem szabad
-panaszkodnia visszautasításom miatt, sőt dicsérnie kell tartózkodásomat.
-Ha elfogadtam volna ajánlatát és tévedtem volna nevelési rendszeremben,
-a nevelés el lett volna tévesztve; ha sikerrel neveltem volna, annál
-rosszabb lett volna: a fia megtagadta volna czímét, nem akart volna
-herczeg lenni.
-
-Sokkal inkább át vagyok hatva a nevelő kötelességeinek nagyságától és
-sokkal inkább érzem képtelenségemet, semhogy valaha is elfogadjak egy
-ilyen foglalkozást, akárhonnan ajánlanák is fel nekem és magának a
-barátságnak az érdeke csak újabb ok volna számomra a visszautasításra.
-Azt hiszem, e könyv elolvasása után keveseknek jut kedve ezt az
-ajánlatot megtenni nekem és kérem azokat, a kiknek mégis lenne kedvük,
-ne fáradjanak hasztalanul. Egykor elegendő tapasztalatot szereztem ebben
-a mesterségben, hogy biztos legyek benne, hogy nem vagyok rá alkalmas; a
-helyzetem fölmentene alóla, ha tehetségem képessé tenne is rá. Ezzel a
-nyilvános kijelentéssel tartozom azoknak, a kik úgy látszik, nem
-becsülnek meg eléggé arra, hogy őszintének és megfontoltnak tartsanak
-elhatározásaimban.
-
-Nem lévén abban a helyzetben, hogy teljesíthessem a leghasznosabb
-feladatot, legalább megpróbálom a legkönnyebbiket: annyi másnak
-példájára nem a munkához magához, hanem a tollhoz nyúlok és a helyett,
-hogy megtenném, a mi szükséges, igyekszem megmondani.
-
-Tudom, hogy az effajta vállalkozásban a szerző könnyen mozog azok közt a
-rendszerek között, a melyeknek gyakorlati alkalmazása alól fel van
-mentve, s fáradság nélkül ad sok jó tanácsot, melyek követésével nem
-kénytelen és hogy részletek és példák hiányában, a mi kivihetőt mond is,
-hasznavétlenül marad, ha nem mutatja meg az alkalmazását.
-
-Arra szántam el tehát magamat, hogy képzelt növendéket szerzek magamnak,
-megállapítom a korát, az egészségi állapotát, ismereteit és összes
-tehetségeit, melyek alkalmassá teszik arra, hogy nevelésén dolgozhassak,
-hogy elvezessem születése pillanatától fogva odáig, a mikor meglett
-emberré válva, nem lesz már más vezetőre szüksége, csak maga-magára. Ez
-a módszer hasznosnak tetszik nekem arra, hogy megakadályozza az írót, a
-ki nem bízik magában, a képzelődésekbe való elmerülésében; mert a mint
-eltér a rendes eljárásmódtól, csak ki kell próbálnia a magáét
-növendékén, azonnal érezni fogja, vagy megérzi helyette az olvasó,
-vajjon a gyermekkor haladását s az emberi szív természetes útját
-követi-e.
-
-Erre igyekeztem én mindazokban a nehézségekben, melyek előttem
-mutatkoztak. Hogy ne tegyem fölöslegesen vastaggá a könyvemet,
-megelégedtem azzal, hogy lerakom az alapelveket, melyeknek igazságát
-mindenki érezheti. De a mi azokat a szabályokat illeti, melyeknek
-kipróbálásra lehetne szükségük, valamennyit alkalmaztam Emilemre, vagy
-más példákra és megmutattam nagyon részletesen, hogy válhatna valósággá
-az, a mit megállapítok: legalább ez az a terv, melynek követését
-feltettem magamban. Az olvasó dolga megitélni, sikerrel jártam-e el.
-
-Ebből folyik, hogy kezdetben keveset beszéltem Emilről, mert első
-nevelési elveim, akármennyire ellenkeznek is a befogadott szokásokkal,
-olyan nyilvánvalók, hogy minden egyes embernek nehéz volna megtagadni
-tőlük helyeslését. De a mint előbbre haladok, növendékem, máskép lévén
-vezettetve, mint a tiéitek, nem közönséges gyermek, tehát szükség van
-egy egyenesen számára való vezetésre. Ezután gyakrabban lép ki a színre
-és az utolsó idők táján már egy pillanatra sem vesztem szem elől, addig,
-a mikor már akármit szól is hozzá, nem lesz többé rám semmi szüksége.
-
-Nem beszélek itt a jó nevelő tulajdonságairól; föltételezem, hogy
-megvannak és magamról is föltételezem, hogy megvannak bennem mindezek a
-tulajdonságok. Ezt a művet olvasva meg fogják látni, milyen bőkezű
-vagyok magammal szemben.
-
-Csak azt jegyzem meg, hogy ellentétben a közvéleménynyel, a gyermek
-nevelőjének fiatalnak kell lennie és pedig olyan fiatalnak, a milyen
-fiatal egy bölcs ember csak lehet. Azt akarnám, hogy ő maga is gyermek
-legyen, ha ez lehetséges volna; hogy pajtása legyen növendékének s azzal
-nyerje meg bizalmát, hogy megosztja vele mulatságait. Nincs elég
-érintkezési pont a gyermekkor és az érett kor között, hogy ekkora
-távolságban valaha is igazán szilárd ragaszkodás keletkezhessék. A
-gyermekek néha hizelegnek az öregeknek, de sohasem szeretik őket.
-
-Meg szokták kivánni, hogy a nevelő már nevelt légyen fel egy gyermeket.
-Ez sok; egy ember csak egy nevelést bir elvégezni; ha kettő kellene,
-hogy sikere lehessen, mily jogon merhetne vállalkozni az elsőre?
-
-Jobb tapasztalattal az ember jobban csinálhatná, de nem volna rá képes.
-A ki egyszer olyan jól betöltötte ezt a feladatot, hogy érzi minden
-fáradságát: óvakodni fog tőle, hogy újra belefogjon; ha pedig rosszul
-töltötte be az első alkalommal, ez rossz előjel a másodikra.
-
-Megengedem, más dolog egy fiatal embert négy évig nevelni, mint húsz
-évig. Ti már teljesen kifejlődött fiatoknak adtok nevelőt; én azt
-akarom, hogy már a születése előtt is legyen nevelője. A ti emberetek
-minden öt évben cserélhet növendéket, az enyémnek sohasem lesz egynél
-több. Különbséget tesztek tanító és nevelő közt; egy másik bolondság!
-Elkülönítitek-e a tanítványt a növendéktől? Csak egy tudományra kell
-tanítani a gyermekeket: az ember kötelességeire. Ez a tudomány egy és
-bármit mondott Xenophon a persák neveléséről, nem osztható meg.
-Egyébiránt én inkább nevezem nevelőnek, mint tanítónak e tudomány
-mesterét, mert nem annyira arról van szó, hogy tanítson, mint hogy
-vezessen. Nem kell osztogatnia a tanácsokat: meg kell növendékével
-találtatnia.
-
-Ha ekkora gonddal kell megválasztani a nevelőt, neki is meg van engedve,
-hogy megválogassa a növendékét, kivált ha arról van szó, hogy mintát
-nyujtsunk. Ennek a választásnak nem szabad a gyermek tehetsége vagy
-jelleme szerint történnie, a kit csak a munka végén ismerünk meg és a
-kit még születése előtt választok meg. Ha választhatnék, átlagos
-szelleműt választanék, a milyennek növendékemet föltételezem. Csak
-közönséges embereket szükséges nevelni, csak az ő nevelésük szolgál
-például a hozzá hasonlók számára. A többiek fölnevelik magukat mindennek
-daczára.
-
-Az ország sem közömbös az emberek képzésére; csak a mérsékelt éghajlat
-alatt válhatnak azzá, a mire képesek. A szélső éghajlatok alatt a
-hátrány szemmellátható. Az ember nincs úgy belenövesztve a földbe, mint
-a fa, hogy örökké benne maradjon; és a ki az egyik végéről indul, hogy a
-másikhoz jusson, kétszer akkora utat kell megtennie, hogy odajusson,
-mint annak, a ki a közepéről indul el.
-
-Ha a mérsékelt földrész lakója lassankint bejárja a két szélsőt is,
-előnye még nyilvánvalóbb; mert ha ép úgy változik is, mint az, a ki az
-egyik szélsőségből megy a másikba, felényivel kevésbbé távolodik el
-természetes alkatától. A franczia megélhet Guineában és a lapp földön,
-de a néger nem tud megélni Torneában, vagy a szamojéd Beninben.
-Azonkívül úgy tetszik, az agyvelő szerkezete kevésbbé tökéletes a két
-szélső éghajlaton. Sem a négerekben, sem a lappokban nincs meg az
-európaiak elméje. Ha azt akarom, hogy növendékem a világ lakója legyen,
-mérsékelt éghajlatból választom, például első sorban Francziaországból.
-
-Az északon sokat fogyasztanak az emberek, terméketlen földön; délen,
-termékeny földön keveset fogyasztanak. Ebből újabb különbség származik,
-a mely amazokat dolgosakká, emezeket szemlélődőkké teszi. A társadalom
-ugyanazon az egy helyen mutatja ezeknek a különbségeknek a képét a
-szegények és gazdagok között. Az előbbiek a terméketlen földet lakják,
-az utóbbiak a termékeny földet.
-
-A szegénynek nincs szüksége nevelésre; a helyzetéből folyó nevelés
-kényszerű; ellenben az a nevelés, melyet a gazdag ember nyer a
-helyzetéből, a legkevésbbé felel meg neki magának és a társadalomnak.
-Egyébiránt a természetes nevelés alkalmassá kell, hogy tegye az embert
-minden emberi körülményre; továbbá kevésbbé észszerű egy szegény embert
-gazdagságra nevelni, mint a gazdagot szegénységre; mert a két állapot
-arányát tekintve több a tönkrement ember, mint a kinek az Isten fölvitte
-a dolgát. Válaszszunk tehát gazdagot; legalább biztosak leszünk, hogy
-egy emberrel többet neveltünk, míg a szegény a maga emberségéből is
-emberré válhatik.
-
-Ugyanebből az okból nincs kifogásom az ellen sem, hogy Emil előkelő
-családból származó legyen. Ezzel mindenesetre elragadunk az előitélettől
-egy áldozatot.
-
-Emil árva. Az nem fontos, hogy legyen apja és anyja. Felruházva az ő
-kötelességeikkel, én öröklöm az ő jogaikat is. Tisztelnie kell szüleit,
-de engedelmeskednie csak nekem kell. Ez az én első, vagyis inkább
-egyedüli föltételem.
-
-Ehhez még csak egy föltételt fűzök, a mely amabból folyik: hogy csakis
-kölcsönös beleegyezésünkkel választanak el minket egymástól. Ez a
-kikötés lényeges, sőt én azt szeretném, hogy a növendék és a nevelő
-annyira elválhatatlanokul tekintsék egymást, hogy napjaik sorsa mindig
-közös ügy legyen köztük. A mint meglátják a jövő távolában az elválás
-eshetőségét, a mint előre látják a perczet, a mely idegenekké fogja őket
-tenni egymás iránt, már idegenek is; mindenik megcsinálja külön-külön a
-maga kis rendszerét és mindketten azzal az idővel törődnek, a mikor nem
-lesznek többé együtt s csak kedvük ellenére maradnak együtt. A tanítvány
-nem lát mesterében egyebet, mint a gyermekség jelét és ostorát, a mester
-nem nézi tanítványát másnak, csak nehéz tehernek, melytől alig várja,
-hogy megszabaduljon; egyformán vágynak arra a pillanatra, a mely
-elválasztja őket egymástól és mivel soha sincs közöttük igazi
-ragaszkodás, az egyikben kevés lesz a gondosság, a másikban a
-fogékonyság.
-
-Ha ellenben úgy tekintik egymást, mint a kiknek együtt kell tölteniük
-napjaikat, fontos dolog lesz nekik, hogy megszerettessék magukat
-egymással s már csak ezért is becsesek lesznek egymásnak. A növendék nem
-szégyenli, hogy gyermekkorában engedelmeskedjék annak, a ki felnőtt
-korában barátja lesz, a nevelőnek érdekében fognak állni azok a gondok,
-melyeknek ő fogja leszedni a gyümölcsét és mind az a kiválóság, a melyet
-növendékének ad, tőke, melyet öreg napjai hasznára helyez el.
-
-Ezek az előre megállapított föltételek magukkal hozzák, hogy a gyermek
-szerencsésen született, jól formált, erőteljes és boldog legyen. Az
-apának nincs választása, nem is szabad megkülönböztetéseket tennie a
-családban, melyet Isten adott neki; összes gyermekei egyformán
-gyermekei, valamennyiüknek ugyanazzal a gondoskodással és gyöngédséggel
-tartozik. Akár nyomorékok, akár nem, akár gyöngélkedők vagy erősek,
-mindegyikük letét, melylyel be kell számolnia annál, a kitől kapta és a
-házasság ép úgy a természettel kötött szerződés, mint a házasfelek
-között.
-
-De a ki magára vállal egy kötelességet, melyet nem a természet rótt rá,
-előre kell hogy biztosítsa magának az eszközöket teljesítésére; mert
-különben felelőssé válik még azért is, a mit nem birt megtenni. A ki
-gyönge és betegeskedő növendéket vállal magára, nevelői tevékenységét a
-betegápolóéra változtatja, egy hasztalan élet gondozására vesztegeti az
-időt, a melyet arra szánt, hogy fokozza értékét: s kiteszi magát annak,
-hogy egy könnyben úszó anya egy napon az ő szemére veti gyermeke
-halálát, a kit sokáig ő tartott életben.
-
-Nem vállalnék el beteges és egészségtelen gyermeket, még ha tudnám is,
-hogy nyolczvan évet fog élni. Nem akarok olyan növendéket, a ki mindig
-haszontalan lesz magamagának és a többieknek, a ki egyedül csak azzal
-foglalkozik, hogy életben maradhasson és a kinek teste árt a lelke
-nevelésének. Mi egyebet tennék, ha reá pazarolnám hasztalanul a
-gondjaimat, mint hogy megkettőzném a társadalom veszteségét és két
-embertől fosztanám meg egynek a kedvéért. Ha helyettem más valaki
-elvállalja ezt a beteget, azt helyeslem és dicsérem a jószívűségét; de
-az én tehetségem nem erre való: nem tudom megtanítani élni azt, a ki nem
-gondol egyébre, mint hogy megakadályozza a halálát.
-
-Kell hogy a testnek legyen annyi ereje, hogy engedelmeskedjék a
-léleknek: a jó szolgának erősnek kell lennie. Tudom, hogy a
-mértéktelenség fölkelti a szenvedélyeket és hogy idővel a testet is
-fölemészti, de az önkínzások, a bőjtök gyakran ugyanazt az eredményt
-idézik elő ellenkező oknál fogva. Mennél gyöngébb a test, annál inkább
-zsarnokoskodik, mennél erősebb, annál inkább engedelmeskedik. Az összes
-érzéki szenvedélyek az elpuhult testekben tanyáznak; annál inkább
-felizgatódnak általuk, mennél kevésbbé tudnak kielégülni.
-
-Az erőtlen test elgyöngíti a lelket is. Innen van az orvosi tudomány
-uralma. Veszedelmesebb tudomány az emberekre nézve, mint mindazok a
-bajok, melyeknek gyógyításával hivalkodik. A magam részéről nem tudom,
-micsoda bajból gyógyítanak ki az orvosok, de viszont tudom, hogy elég
-gyászos bajokat hárítanak ránk; a gyávaságot, a kishitűséget, a
-hiszékenységet, a haláltól való rettegést; ha meggyógyítják is a testet,
-megölik a bátorságot. Mit érne, ha életre tudnák is kelteni a
-holttesteket? Emberekre van szükségünk, ezt pedig nem látunk a kezükből
-kikerülni.
-
-Az orvosi tudomány divatban van köztünk, úgy is kell lennie. A tunya és
-tétlen emberek mulatsága, a kik nem tudván, mit csináljanak idejükkel,
-azzal töltik, hogy magukra vigyáznak. Ha az a balszerencséjük lett
-volna, hogy halhatatlanoknak születnek, a legszerencsétlenebb lények
-volnának: annak az életnek, melynek elvesztésétől nem kellene félniök,
-nem volna rájuk nézve értéke. Ezeknek az embereknek szükségük van
-orvosokra, a kik fenyegetéseikkel hizelegnek nekik és a kik minden nap
-megszerzik nekik az egyetlen élvezetet, a melyre képesek, hogy t. i. nem
-haltak még meg.
-
-Egyáltalán nincs szándékomban kiterjeszkedni az orvosi tudomány
-hiábavalóságára. Csak erkölcsi oldaláról akarom tekinteni. De nem tudom
-megállni, hogy meg ne jegyezzem, hogy hasznára vonatkozólag az emberek
-ugyanazokkal a szofizmákkal élnek, mint az igazság keresésére
-vonatkozólag. Mindig föltételezik, hogy a beteg, ha gyógykezelik,
-meggyógyul és hogy ha keresik az igazságot, meg is találják. Nem látják,
-hogy egy gyógyítást, a melyet az orvos létrehoz, száz beteg halálával
-kell szembeállítani, a kiket megölt, egy fölfedezett igazság hasznát
-pedig azzal az igazságtalansággal, melyet az ugyanazon idő alatt
-elkövetett tévedések szülnek. A tudomány, mely tanít és az orvosi
-tudomány, a mely gyógyít, kétségkívül nagyon jók, de a tudomány, a mely
-megtéveszt és az orvosi tudomány, a mely öl, rosszak. Tanítsatok meg,
-hogy különböztessük meg őket. Ime a kérdés veleje. Ha le tudnánk mondani
-az igazságról, sohasem esnénk a hazugságnak áldozatául, ha meg tudnók
-tenni, hogy ne akarjunk meggyógyulni a természet ellenére, nem halnánk
-meg soha az orvos keze által; ez a két önmegtartóztatás bölcs volna;
-nyilvánvalóan nyernénk vele, ha alája vetnők magunkat. Nem vonom
-kétségbe, hogy az orvosi tudomány hasznos lehet egyes embereknek, de azt
-mondom, hogy gyászos az emberi nemre nézve.
-
-Azt fogják mondani, a hogy szüntelenül mondják is, hogy a hibák az
-orvost terhelik, de az orvosi tudomány maga csalhatatlan. Jól van: de
-akkor jőjjön az orvos nélkül, mert a míg együtt jönnek, százszor több
-félni valónk lesz a művész tévedésétől, mint a művészet segítségétől.
-
-Ez a hazug művészet, mely inkább a szellem, mint a test betegségei ellen
-van feltalálva, nem használ sem az egyik, sem a másik ellen; kevésbbé
-gyógyit ki bajainkból, mint a mennyire rettegésbe ejt; kevésbbé
-távoztatja el a halált, mint a mennyire előre érezteti; fölemészti az
-életet a helyett, hogy meghosszabbítaná és ha meghosszabbítja is, az is
-a faj rovására megy, mert eltérít minket a társadalomtól azoknak a
-gondoknak révén, melyeket ránk hárít és kötelességeinktől azok által a
-rettegések által, melyeket belénk olt. A veszély ismerete az, a mi
-megrémít: a ki sebezhetetlennek tartaná magát, az nem félne semmitől. A
-költő, hogy megvédje Achillest a veszedelemtől, megfosztja őt a vitézség
-dicsőségétől; a helyében mindenki Achilles lett volna ugyanazon az áron.
-
-Ha igazán bátor embereket akarsz találni, keresd azokon a helyeken, a
-hol nincs orvos, a hol nem tudják a betegség következményeit és a hol
-nem gondolnak a halálra. A természet szerint az ember szilárdan tudja
-tűrni a szenvedést és békén hal meg. Az orvosok az ő rendeléseikkel, a
-filozofusok oktatásaikkal, a papok prédikáczióikkal elsilányítják a
-szivét és elfeledtetik vele a halni tudást.
-
-Adjatok nekem olyan növendéket, a kinek mindezekre az emberekre nincs
-szüksége, mert különben visszautasítom. Nem akarom, hogy mások
-belekontárkodjanak a művembe, egymagam akarom fölnevelni, vagy
-egyáltalán nem is törődöm vele. A bölcs Locke, a ki élete egy részét az
-orvosi tudomány tanulmányozásával töltötte, nyomatékosan ajánlja, hogy
-ne adjanak a gyermeknek soha gyógyszert, sem elővigyázatból, sem
-könnyebb fajta rosszullétekor. Én tovább megyek és kijelentem, hogy a
-mint nem hivok soha orvost a magam kedvéért, nem fogok hívni Emilem
-kedvéért sem, hacsak az élete nincs nyilvánvaló veszélyben, mert akkor
-úgysem tehet vele rosszabbat, legfeljebb hogy megöli.
-
-Tudom, hogy az orvos hasznára fogja fordítani ennek a késedelemnek az
-előnyét. Ha a gyermek meghal, az lesz az oka, hogy későn hívták, ha
-kigyógyul, ő mentette meg. Legyen hát, diadalmaskodjék az orvos, de
-mindenesetre csak a legvégső esetben hívjuk.
-
-Nem tudva magát gyógyítani, tanuljon meg a gyermek betegnek lenni, ez a
-tudomány pótolja a másikat és gyakran sokkal több sikerre vezet; ez a
-természet művészete. Az állat, ha beteg, csöndben szenved és veszteg
-marad és mégse látunk több betegeskedő állatot, mint embert. Mennyi
-embert ölt meg a türelmetlenség, a félelem, a nyugtalanság és mindenek
-fölött a gyógyszerek, holott a betegségüktől életben maradhattak volna s
-maga az idő meggyógyította volna őket! Azt fogják nekem mondani, hogy az
-állatok a természettel megegyezőbb életet élvén, kevesebb bajnak vannak
-alávetve, mint mi. Hiszen az életnek épen ez a módja az, a melyre
-növendékemet vezetni akarom s ugyanazt a hasznot fogja belőle húzni.
-
-Az orvosi tudománynak egyetlen hasznos ága az egészségtan, de az
-egészségtan is nem annyira tudomány, mint inkább erény. A mértékletesség
-és a munka az ember két igazi orvosa: a munka fokozza az étvágyat s a
-mértékletesség nem engedi, hogy visszaéljen vele.
-
-Hogy tudjuk, melyik életmód a hasznosabb az életre és az egészségre,
-csak azt kell tudni, milyen életmódot követnek azok a népek, melyek a
-legjobban érzik magukat, a legerősebbek és legtovább élnek. Ha általános
-érvényű megfigyelések útján nem állapíttatik meg az, hogy az orvosi
-tudománynyal való élés erősebb egészséget és hosszabb életet ad az
-embereknek; már az által is, hogy ez a tudomány nem hasznos, károssá
-válik, mivel czéltalanul fölemészti az időt, az embereket és a dolgokat.
-Nemcsak az az idő veszett el általa, melyet életünk megőrzésére
-fordítottunk s ezt le kell vonnunk életünkből, hanem miután ez az idő
-kinzásunkra fordíttatott, rosszabb a semminél, negativ mennyiség és hogy
-pontosan számoljunk, abból, a mi még megmarad, ugyanannyit le kell
-vonnunk. Az az ember, a ki tíz évig orvos nélkül él, többet él
-magamagának és másoknak, mint a ki harmincz évig él az orvosok
-áldozataképen. Miután megpróbáltam az egyiket is, a másikat is, jobban
-fel vagyok jogosítva, mint bárki más, ebből levonni a következtetést.
-
-Ime az okaim, a melyeknél fogva csak erőteljes és egészséges növendéket
-akarok és az elveim, melyek által meg akarom tartani ilyennek. Nem
-töltöm az időt annak hosszas bizonyításával, hogy mily hasznos a kézi
-munka és a testgyakorlat a vérmérséklet és az egészség megerősítsére;
-ezt nem vitatja senki; a hosszú élet példáit csaknem mind olyan
-emberekről veszszük, a kik a legtöbb testgyakorlatot végezték és a kik a
-legtöbb fáradságot és munkát viselték el.[16] Nem fogok hosszas
-részletekbe belemerülni azokra a gondokra vonatkozólag sem, a melyeket
-erre az egy tárgyra fogok fordítani; meg fogják látni, ezek oly
-szükségszerüen kapcsolódnak eljárásomba, hogy elég ennek lényegét
-megérteni s nem lesz szükség egyéb magyarázatra.
-
-Az élettel együtt kezdődnek a szükségletek. Az újszülöttnek szüksége van
-dajkára. Ha az anya teljesíteni akarja kötelességét, annál jobb;
-megadjuk neki az utasításokat irásban, mert ennek az előnynek is megvan
-az árnyoldala és kissé távolabb tartja a nevelőt gyermekétől. De el kell
-hinni, hogy a gyermek érdeke és a becsülés az iránt, a kire ily drága
-kincset rá akar bízni, figyelmessé teszi az anyát a mester utasításai
-iránt és biztosak lehetünk benne: mindent, a mit meg akar tenni, jobban
-meg fog tenni, mint más. Ha idegen dajkára van szükségünk, azon kell
-kezdenünk, hogy jól válaszszuk meg.
-
-A gazdag emberek egyik nyomorúsága, hogy mindenben félrevezetik őket.
-Csoda-e, ha rosszul itélik meg az embereket? A gazdagság rontja meg őket
-és igazságos megtorlásul ők érzik legelőbb, hogy az egyedüli eszköz,
-melyet ismernek, cserben hagyja őket. Minden rosszul van náluk csinálva,
-kivéve, a mit ők maguk csinálnak, ők maguk pedig jóformán semmit sem
-csinálnak. Ha dajka kereséséről van szó, rábízzák a szülészre. Mi
-következik ebből? Hogy az a legjobb dajka, a ki legtöbbet fizet neki. Én
-bizony nem kérek tanácsot a szülésztől Emil dajkája ügyében; gondom lesz
-rá, hogy magam válaszszam meg. Talán nem fogok erről olyan ékesszólón
-beszélni, mint egy kirurgus, de bizonyos, hogy jobbhiszemű leszek és a
-buzgalmam hamarabb téveszt meg, mint kapzsiságom.
-
-A dajka megválasztása nem olyan nagy rejtelem; a szabályai ismeretesek;
-de nem tudom, nem kellene-e egy kissé több figyelmet fordítani ép úgy a
-teje korára, mint minőségére. A friss tej egészen vizes, csaknem
-hashajtóul kell szolgálnia, hogy az újszülött gyermek beleiben levő
-megsürüsödött nyálkát kitisztítsa. A tej lassankint mind sürübb lesz és
-kiadósabb táplálékot nyujt a gyermeknek, a ki mind erősebb lesz, úgyhogy
-meg tudja emészteni. Bizonyára nem hiába van, hogy a természet minden
-fajta nősténynek megváltoztatja sürüség dolgában a tejét a csecsemő kora
-szerint.
-
-Ujszülött gyermekhez tehát olyan dajka kell, a ki nemrég szült. Ennek
-megvan a nehézsége, jól tudom; de a mint eltérünk a természet rendjétől,
-mindennek meglesz a nehézsége, ha jól akarjuk végezni. Az egyedüli
-kényelmes mód, ha rosszul csináljuk; ezt is szokták választani.
-
-Olyan dajkát kellene választani, a ki lelkileg ép oly egészséges, mint
-testileg. A szenvedélyek mértéktelensége, épúgy, mint nedveié,
-megronthatja a tejét; sőt ha kizárólag a fizikumra nézünk, csak felét
-látjuk a tárgynak. A tej jó lehet, a dajka mégis rossz; a jó jellem ép
-oly fontos, mint a jó vérmérséklet. Ha bünös nőt fogadunk, nem mondom,
-hogy a csecsemő beszívja bűneit, de szenvedni fog általuk. Nem
-tartozik-e neki a tejjel együtt olyan gondoskodással, mely buzgalmat,
-türelmet, nyájasságot, tisztaságot kiván? Ha falánk, mértéktelen,
-hamarosan elrontja a tejét, ha hanyag vagy szenvedélyes, mi lesz a
-kényére bizott kis szerencsétlenből, a ki nem tud sem védekezni, sem
-panaszkodni? Soha, semmi néven nevezendő jó dologra nem valók a
-gonoszok.
-
-A dajka megválasztása annál fontosabb, mert a csecsemőnek rajta kívül
-nincs más ápolója, ép úgy, a hogy nevelőjén kívül nincs más tanítója. Ez
-volt a régiek szokása, a kik kevesebbet okoskodtak, de bölcsebbek
-voltak, mint mi. A dajka, miután fölnevelte a neméből való gyermeket,
-nem hagyta el többé. Ezért szerepel szindarabjainkban többnyire a dajka,
-mint meghitt. Lehetetlen, hogy a gyermek, a ki annyi különböző kézen
-megy keresztül, jól legyen nevelve. Minden változáskor titokban
-összehasonlításokat tesz, a melyek arra irányulnak, hogy csökkentsék
-tiszteletét azok iránt, a kik nevelik és ebből folyólag csökkentsék reá
-való hatásukat is. Ha egyszer azt kezdi gondolni, hogy vannak felnőtt
-emberek, a kiknek nincs több eszük, mint a gyermekeknek, oda van az
-öregkor minden tekintélye és el van hibázva a nevelés. A gyermek ne
-ismerjen más feljebbvalót, mint az apja és anyja vagy ezek hiányában
-dajkája és nevelője; sőt még ez a kettő is sok: de ez a megosztás
-kikerülhetetlen s orvoslására nem lehet egyebet tenni, mint hogy a két
-nembeli egyén, a ki neveli, olyan egyetértésben legyen őt illetőleg,
-hogy a kettő egy legyen a szemében.
-
-A dajkának kissé kényelmesebben kell élnie, kissé táplálóbb eledelt
-ennie, de egyáltalán ne változtassa meg élete módját; mert a hirtelen és
-teljes változás, még ha rosszabbról jobbra változik is, mindig
-veszedelmes az egészségre és ha rendes életmódjában egészséges volt és
-jól érezte magát, mire való volna megváltoztatni?
-
-A paraszt nők kevesebb húst és több zöldségfélét esznek, mint a városiak
-és ez az életmód kedvezőbbnek látszik nekik és gyermekeiknek, mint az
-ellenkezője. Ha polgári csecsemőt táplálnak, erős leveseket adnak nekik,
-abban a meggyőződésben, hogy a zöldség- és húsleves táplálóbbá teszi és
-szaporítja a tejüket. Nem vagyok egyáltalán ezen a véleményen és magam
-megtettem a tapasztalatot, hogy az így táplált gyermekek jobban ki
-vannak téve a kólikának és a gilisztának, mint mások.
-
-Ez nem is csoda, mert a rothadásban levő állati anyagok csak úgy
-hemzsegnek a gilisztától, a mi nem úgy van a növényi anyagokban. A tej
-állatnak testében fejlődik ugyan, de növényi anyag;[17] ezt mutatja
-vegyi elemzése is; könnyen válik savvá és a nélkül, hogy illó alkálinak
-csak nyomát is mutatná, mint az állati anyagok, a növények módjára
-tömény semleges sót képez.
-
-A növényevő nőstény állatok teje édesebb és egészségesebb, mint a
-húsevőké. Önmagával egynemű anyagból fejlődve jobban megőrzi természetét
-és kevésbbé van alávetve a rothadásnak. A mennyiség tekintetében tudjuk,
-hogy a lisztes táplálék több vért fejleszt, mint a hús, tehát kell, hogy
-több tejet is fejleszszen. Nem birom elhinni, hogy az a gyermek, a kit
-nem választottak el nagyon korán vagy csupán növényi ételekkel
-választottak el és a kinek a dajkája is csupán növényi eledellel élt,
-valaha is gilisztákat kaphasson.
-
-Lehet, hogy a növényi eledelek olyan tejet adnak, a mely könnyebben
-megalszik, de távol legyen tőlem, hogy az aludt tejet egészségtelen
-tápláléknak tekintsem: egész népek, a melyek nem is élnek egyébbel,
-nagyon jól gyarapszanak; a felszivó szereket merő szemfényvesztésnek
-tartom. Vannak szervezetek, melyeknek a tej nem felel meg és akkor
-semmiféle felszivó szer nem teszi elviselhetőbbé, a többiek elviselik
-felszivó szerek nélkül is. Félnek az összefutott vagy aludt tejtől: ez
-bolondság, hisz tudjuk, hogy a tej mindig megalszik a gyomorban. Így
-válik elég erős táplálékká, hogy táplálja a gyermekeket és az állatok
-kölykeit; ha nem aludna meg, egyszerüen keresztül folyna rajtuk és nem
-táplálná őket.[18] Ezerféleképen tisztíthatják a tejet, használhatnak
-ezerféle fölszivó szert: a ki tejet eszik, sajtot emészt; ez alól nincs
-kivétel. A gyomor olyan alkalmas a tej megalvasztására, hogy a
-sajtkészítésnél borjugyomrot használnak oltónak.
-
-Azt hiszem, hogy a helyett, hogy megváltoztatnák a dajkák rendes
-táplálkozását, elég, ha bővebb és jobban megválogatott táplálékot adnak
-nekik a maguk módja szerint. A táplálékoknak nem a természetéből folyik,
-hogy a soványa fölhevít; csak az elkészítésük módja teszi őket
-egészségtelenekké. Alakítsátok át konyhátok szabályait, ne éljetek se
-pörkölt, se sült hússal, a vaj, a só, a tej ne jusson a tűzre, vízben
-főtt zöldségteket csak akkor füszerezzétek, mikor egész forrón
-asztalotokra kerül; akkor a sovány táplálkozás a helyett, hogy
-fölhevítené a dajkát, bőséges és legjobb minőségű tejet fejleszt
-benne.[19] Lehetséges-e, hogy ha a növényi táplálkozást elismerjük a
-legjobbnak a gyermekre, az állati táplálkozás jobb legyen a dajkára?
-Ebben ellenmondás van.
-
-Különösen az élet első éveiben hat a levegő erősen a gyermekek
-szervezetére. A gyöngéd és lágy bőrbe behatol minden póruson át, erősen
-hat a növekvő testre, olyan benyomást tesz rá, a mely nem törlődik el.
-Nem vagyok azon a véleményen, hogy egy falusi nőt kiragadjanak falujából
-és elzárják a városban egy szobába és ott tápláltassák vele a gyermeket;
-jobb szeretem, hogy inkább a gyermek szivja be a falusi jó levegőt, mint
-a rossz városi levegőt. Új anyjának életmódja szerint fog élni, falusi
-házában fog lakni s ide megy utána a nevelője. Az olvasó emlékezni fog,
-hogy ez a nevelő nem bérelt ember; az apának a barátja. De ha ilyen jó
-barát nem akad, ha a gyermeknek elszállítása nem megy könnyen, ha
-mindaz, a mit te tanácsolsz, nem vihető keresztül, mit kell akkor tenni?
-kérdezik tőlem… Megmondtam már, mit tegyetek; erre nem kell tanács.
-
-Az emberek nem arra vannak teremtve, hogy felhalmozódjanak, mint a
-hangyaboly, hanem hogy elszórva éljenek a földön, melyet művelniök kell.
-Mennél jobban összezsufolódnak, annál romlottabbak lesznek. A test
-gyöngélkedései, ép úgy, mint a lélek bűnei az elmaradhatatlan
-következményei ennek a nagyon sűrű összezsúfolódásnak. Az összes állatok
-közt az ember az, a ki legkevésbbé tud nyájban élni. A birkák módjára
-összezsufolt emberek rövid idő alatt mind elpusztulnának. Az ember
-lélekzete halálos az embertársaira: ez ép úgy igaz szó szerint, mint
-képletesen.
-
-A városok az emberi nem örvényei. Néhány nemzedék alatt a nemzetségek
-elpusztulnak vagy elfajzanak, meg kell őket újítani és mindig a vidék
-szolgáltatja ezt a megújulást. Küldjétek gyermekeiteket, hogy úgyszólván
-megújhodjanak és visszanyerjék a mezőkön azt az erőt, a melyet az ember
-elveszít a nagyon népes helyek egészségtelen levegőjében. A várandós
-asszonyok, ha falun vannak, hazasietnek a városba szülni: ép az
-ellenkezőjét kellene tenniök, kivált azoknak, a kik maguk akarják
-táplálni gyermekeiket. Kevésbbé bánnák meg, semmint gondolják és
-fajuknak megfelelőbb tartózkodási helyen a természetes kötelességekkel
-kapcsolatos örömök hamar elvennék a kedvüket azoktól az örömöktől,
-melyek amazokkal nincsenek kapcsolatban.
-
-Mindjárt a szülés után meg kell mosni a gyermeket egy kis langyos
-vízben, a melybe rendszerint bort szoktak keverni. A bornak ez a
-hozzátétele nekem kevéssé tünik szükségesnek. Miután a természet nem
-alkot semmi erjedtet, nem hihető, hogy egy mesterséges folyadék
-használata fontos legyen teremtményeinek.
-
-Ugyanabból az okból nem mellőzhetetlen az az óvatosság sem, hogy a vizet
-megmelegítik s valóban a népek sokasága a patakban vagy a tengerben
-mossa meg az újszülött gyermeket minden czeremónia nélkül: de a mi
-gyermekeink, elpuhulva születésük előtt az apák és anyák elpuhultsága
-miatt, a világra jöttükkor már elfajult szervezetet hoznak magukkal, úgy
-hogy nem szabad mindjárt kezdetben kitenni mindazoknak a próbáknak,
-melyek megedzik. Csak fokozatosan lehet őket eredeti erejükbe
-visszavezetni. Kezdjétek tehát a szokásos mód követésével és csak
-lassankint távolodjatok el tőle. Mosdassátok gyakran a gyermekeket,
-tisztátalanságuk mutatja, hogy szükség van rá. Ha csak letörlik,
-felhorzsolódnak; de a mint megerősödnek, csökkentsétek fokonkint a víz
-langyosságát, míg végre télen és nyáron hideg, sőt jeges vízben
-mosdatjátok őket. Hogy veszélynek ne legyenek kitéve, fontos dolog, hogy
-ez a csökkentés lassankint menjen, fokozatosan és észrevétlenül. A
-pontos mérésre hőmérőt lehet használni.
-
-A fürdésnek ezt a szokását, ha egyszer be van vezetve, nem szabad
-félbeszakítani s fontos dolog, hogy megtartsuk egész életünkön át.
-Nemcsak a tisztaság és egészség szempontjából tartom fontosnak, hanem
-üdvös elővigyázatnak is, hogy az idegek szövetei hajlékonyabbá váljanak,
-nehézség és koczkázat nélkül engedjenek a hideg és meleg különböző
-fokainak. Ezért szeretném, hogy későbbi korában a gyermek lassankint
-szokjon meg néha minden elviselhető fokú meleg vízben, néha pedig minden
-elviselhető fokú hideg vízben fürödni. Így, miután megszokta elviselni a
-víz különböző hőmérsékleteit, – a viz sürübb folyadék lévén, több ponton
-érinti testünket s jobban hat ránk, – majdnem érzéketlenekké lesz a
-levegő hőmérsékváltozásai iránt.
-
-Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermek a burokból kikerülve
-föllélegzik, nem szabad türni, hogy ujabb burkokba kerüljön, melyek még
-jobban összeszorítják. Szó se legyen főkötőről, fáslikról, párnákról,
-adjatok neki tág és nagy pólyákat, melyek összes tagjait szabadon
-hagyják és ne legyenek sem olyan súlyosak, hogy akadályozzák mozgásában,
-sem olyan melegek, hogy ne érezze tőlük a levegő benyomásait.[20]
-Tegyétek jól kipárnázott nagy bölcsőbe,[21] a melyben kedvére mozoghat,
-veszedelem nélkül. Mikor már kezd megerősödni, hadd mászkáljon a
-szobában, hadd fejleszsze, nyujtóztassa ki kis tagjait, látni fogjátok,
-hogy napról-napra megerősödik. Hasonlítsátok aztán össze ugyanolyan korú
-jól bebugyolált gyermekkel s csodálkozni fogtok, mekkora különbség van a
-haladásukban.[22]
-
-El kell készülve lennünk a dajkák részéről a heves ellenzésre, mert
-nekik a jól összekötözött gyermek kevesebb vesződséget szerez, mint az,
-a kire szüntelenül vigyázni kell. Aztán meg ha ruhája nyitva van, a
-piszkossága feltünőbb lesz s így gyakrabban kell tisztogatni. Végül a
-szokás oly argumentum, melyet a minden rendű nép megelégedésére némely
-országban sohasem lehet megczáfolni.
-
-A dajkával nem kell vitába bocsátkozni; meg kell neki parancsolni és
-utána nézni, megteszi-e és nem szabad semmit sem elmulasztani, a mivel
-meg lehet könnyebbíteni azt a gondoskodást, a melyet előírtunk. Miért ne
-vennél benne magad is részt? A szokásos táplálásban, a mikor csak a
-fizikumot tekintik, beérik azzal, ha a gyermek élve marad és nem pusztul
-el, a többi mellékes. Itt azonban, mikor a nevelés az élettel együtt
-kezdődik meg, a gyermek már születésekor tanítványa nem a nevelőnek,
-hanem a természetnek. A nevelőnek nincs egyéb dolga, mint tanulmányozni
-ezt az első mestert és megakadályozni, hogy gondoskodását keresztezzék.
-Felügyel a növendékre, megfigyeli, utána jár, éberen kilesi gyönge
-értelmének első felvillanását, mint a hogy az első negyed közeledtekor
-lesik a hold fölkelését.
-
-Tanulásra képeseknek születünk, de nem tudunk s nem ismerünk semmit. A
-lélek, tökéletlen és félig kifejlődött szervekhez lánczolva, nincs még
-tudatában saját létének. Az újszülött gyermek mozdulatai, kiáltásai
-merőben mechanikai effektusok, a tudattól és akarattól függetlenek.
-
-Tegyük föl, hogy egy gyermeknek már születésekor megvolna a meglett
-ember növése és ereje, hogy úgyszólván teljes fegyverzetben lépne ki
-anyja méhéből, a hogy Pallas lépett ki Jupiter homlokából; ez a felnőtt
-gyermek tökéletes buta volna, automata, mozdulatlan és csaknem
-érzéketlen kőbálvány; nem látna semmit, nem hallana semmit, nem ismerne
-fel senkit, nem tudná a szemét arra fordítani, a mit látnia kell:
-nemcsak hogy nem venne észre semmi önmagán kívül eső tárgyat, még
-kapcsolatba se hozná azzal az érzékszervvel, a melylyel észre kellene
-vennie; a szinek nem tünnének a szemébe, a hangok nem ütnék meg a fülét,
-a testek, melyeket megérint, nem érintkeznének az övével, nem is tudná,
-hogy van teste; kezeinek érintése az agyában történnék, minden érzéklet
-egy pontban egyesülne, csak a közös sensoriuma léteznék; csak egy
-fogalma lenne, a melyet tud, az _én_, erre vezetné vissza minden
-érzékletét és ez a fogalom, jobban mondva ez az érzés volna az egyetlen
-dolog, a mivel többje volna a rendes gyermeknél.
-
-Ez a hirtelen készült ember fel se tudna állni lábaira; hosszú időbe
-telnék, a míg megtanulná fenntartani egyensúlyát, talán kisérletet se
-tenne rá s ezt a nagy, erős, tagbaszakadt testet egy helyben maradva
-látnók mint valami követ, vagy ődöngve és vánszorogva, mint egy fiatal
-kutyát.
-
-Érezné a szükségletek kellemetlenségét, a nélkül, hogy tudná, mire van
-szüksége és a nélkül, hogy csak sejtené is kielégítésük módját. Nincs
-semmiféle oly közvetlen közlekedés a gyomor és a karok és lábak izmai
-között, a mely, még ha körül volna is halmozva tápszerekkel, csak egy
-lépést is tétetne vele, hogy közeledjék hozzájuk vagy kinyujtsa kezét,
-hogy hozzájuk nyúljon. Miután a teste teljesen ki volna nőve, tagjai
-teljesen ki volnának fejlődve, következőleg nem volnának meg benne a
-gyermeknek sem nyugtalanságai, sem folytonos mozgolódása, – meghalhatna
-éhen, mielőtt meg tudna mozdulni, hogy megkeresse táplálékát. Csak egy
-kicsit kell gondolkozni ismereteink rendjéről és haladásáról és
-lehetetlen tagadni, hogy körülbelül ilyen volt az ember tudatlanságának
-és butaságának természetes kora, mielőtt tapasztalatból vagy a hozzá
-hasonlóktól megtanult egyet-mást.
-
-Ismerjük vagy ismerhetjük tehát azt az első pontot, a honnan
-mindegyikünk elindul, hogy eljusson a tudás közös fokához; de ki ismeri
-a másik végletet? Mindenki többé-kevésbbé elméje, izlése, szükségletei,
-tehetségei, buzgalma vagy az alkalmak szerint halad, melyek nyilnak
-neki. Nem tudok róla, hogy valaha is akadt volna olyan vakmerő
-filozófus, a ki azt merte volna mondani: ime, a végpont, a meddig az
-ember el tud jutni és melyen túl nem juthat soha. Nem tudjuk, mivé enged
-lenni a természetünk, senki közülünk nem mérte fel a távolságot, a mely
-egy ember és egy másik ember közt lehet. Hol az az alacsony lélek,
-melyet ez az eszme nem lelkesített soha és a mely nem mondja néha
-magának nagybüszkén: mennyit meghaladtam már! mennyit elérhetek még!
-mért jutna embertársam tovább, mint én?
-
-Ismétlem, az ember nevelése születésekor kezdődik; mielőtt beszélni
-tudna, mielőtt eszmélne, máris tanul. A tapasztalás előtte jár a
-tanulásnak; abban a pillanatban, mikor megismeri dajkáját, már sokat
-tanult. Csodálkoznánk a legfaragatlanabb ember ismeretein, ha végig
-kisérnők haladását attól a pillanattól fogva, a mikor született, addig,
-a míg eljutott. Ha az összes emberi tudást két részre osztanók s az
-egyik az volna, a mely közös minden emberrel, a másik, a mely csak a
-tudósoké, az utóbbi nagyon kicsi volna az előbbihez képest. De a
-megszerzett általános ismereteket nem veszszük számba, mert csak úgy
-szerezzük, a nélkül, hogy gondolnánk rájuk és pedig az ész kora előtt;
-másrészt a tudás csakis a különbözőségek révén vevődik észre s a közös
-mennyiségek, akár az algebrai egyenletekben, nem jönnek számításba.
-
-Még az állatok is sokat tanulnak. Vannak érzékeik, meg kell tanulniok
-hasznukat venni; vannak szükségleteik, meg kell tanulniok gondoskodni
-róluk; meg kell hogy tanuljanak enni, járni, repülni. A négylábuak,
-melyek lábra állnak születésüktől fogva, azért még nem tudnak járni;
-első lépéseiken meglátszik, hogy bizonytalan kisérletek. A kalitkájából
-kiszabadult kanári madár nem tud repülni, mert még sohasem repült.
-Eleven és érző lényekre nézve minden tanítás. Ha a növények helyüket
-tudnák változtatni, érzékeiknek is kellene lenniök és ismereteket
-kellene szerezniök, különben a fajtájuk hamarosan kiveszne.
-
-A gyermek első érzékletei merőben érzésbeli benyomások; csak az
-élvezetet vagy a fájdalmat tudja észrevenni. Nem tudván sem járni, sem
-fogni, hosszú időre van szüksége, hogy lassanként megalkossa magának
-azokat az érzéki képzeteket, melyek a rajta kívül levő tárgyakat
-észrevétetik vele; de míg ezalatt ezek a tárgyak kiterjeszkednek,
-úgyszólván szeme láttára eltávolodnak s dimenziókat és formákat öltenek
-számára, az érzésbeli képzetek ismétlődése kezdi őt alávetni a szokás
-uralma alá; látjuk, hogy szemét folyton a fény felé fordítja és ha a
-fény oldalról jön, öntudatlanul abba az irányba fordul, úgy, hogy gondot
-kell rá fordítani, hogy arczát a nap felé fordítsa, hogy kancsallá ne
-váljon vagy meg ne szokjon keresztbe nézni. Hozzá kell hogy szokjanak
-idejében a sötétséghez is, különben sírnak és kiabálnak, ha egyszerre
-sötétben találják magukat. A táplálékra és az álomra, ha ideje pontosan
-ki van mérve, ugyanazokban az időközökben lesz szükségük s csakhamar a
-kivánság nem a szükségből, hanem a szokásból folyik, vagyis jobban
-mondva a szokás új szükségletet csatol a természetadta szükséglethez, –
-épen ennek kell elejébe vágni.
-
-Az egyedüli szokás, melyet meg lehet engedni, hogy a gyermek fölvegyen,
-az, hogy ne vegyen föl semmilyen szokást. Nem kell az egyik karon
-többször vinni, mint a másikon, nem kell hozzászoktatni, hogy egyik
-kezét gyakrabban nyújtsa, mint a másikat vagy az egyiket többször
-használja, hogy mindig ugyanabban az órában akarjon enni, aludni,
-mozogni, hogy ne tudjon sem éjjel, sem nappal egyedül maradni. Eleve elő
-kell készíteni számára a szabadság uralmát és erőinek szabad
-használatát, meghagyva testének a természetes szokást, abba a helyzetbe
-hozva őt, hogy mindig a maga ura lehessen és mindenkor megtegye a maga
-akaratát, a mint van akarata.
-
-A mint a gyermek elkezdi megkülönböztetni a tárgyakat, fontos dolog
-megválogatni, hogy mit mutassunk meg neki. Természetesen minden új tárgy
-érdekli az embert. Oly gyöngének érzi magát, hogy fél mindentől, a mit
-nem ismer: az a megszokás, hogy új tárgyakat lásson a nélkül, hogy
-felizgassák, eloszlatja ezt a félelmet. Az olyan tiszta házakban nevelt
-gyermekek, a hol nem tűrik a pókot, félnek a póktól s ez a félelem
-megmarad bennük még akkor is, ha felnőnek. Sohasem láttam parasztot, sem
-férfit, sem asszonyt, sem gyermeket, a ki félt a póktól.
-
-Mért ne kezdődnék a gyermek nevelése, mielőtt beszél és ért, mikor már a
-neki megmutatott tárgyak kiválogatása is alkalmas arra, hogy félénkké
-vagy bátorrá tegye? Azt akarom, hogy szoktassák hozzá új dolgok, csunya,
-utálatos, bizarr állatok látásához, de lassanként, távolról, addig, a
-míg meg nem szokja, hogy látva, hogy mások hozzájuk nyúlnak, hozzájuk
-merjen nyúlni maga is. Ha gyermekkorától fogva rémület nélkül látott
-békákat, kigyókat, rákokat, felnőve borzalom nélkül fog nézni akármiféle
-állatot. A ki mindennap látja, annak számára nem borzalmas semmi tárgy.
-
-Minden gyermek fél az álarczosoktól. Én azon kezdem, hogy Emilnek
-kellemes formájú álarczot mutatok, aztán valaki a szeme láttára arczára
-ölti ezt az álarczot, elkezdek rajta nevetni, mindenki nevet rajta, a
-gyermek is nevet, mint a többiek. Lassan-lassan hozzászoktatom kevésbbé
-kellemes álarczokhoz és végül a förtelmes figurákhoz. Ha jól csináltam
-ezt fokról-fokra, eszébe sem jut az utolsótól megijedni, nevetni fog
-rajta, mint az előbbin. Attól fogva nem félek, hogy meg lehessen
-rémíteni álarczokkal.
-
-Mikor a kis Astyanax, Andromache és Hektor bucsujában megrémülve az apja
-sisakjáról lecsüngő forgótól, nem ismeri meg apját, sírva veti magát
-dajkája keblére és könnyekkel vegyes mosolyra indítja anyját, – mit kell
-tenni ennek a rémületnek a meggyógyítására? Szó szerint azt, a mit
-Hektor tesz: letenni a sisakot a földre és aztán megcsókolni a
-gyermeket. Nyugalmasabb pillanatban nem állanánk meg ennél, odalépnénk a
-sisakhoz, játszanánk a tollakkal, kezébe adnók a gyermeknek, végül a
-dajka fogná a sisakot s nevetve föltenné a maga fejére, ha ugyan egy női
-kéz hozzá merne nyúlni Hektor fegyverzetéhez.
-
-Ha arról van szó, hogy lövőfegyver dörrenéséhez kell szoktatni Emilt,
-előbb elsütném egy pisztolyban a gyujtóport. Ez a hirtelen és ellobbanó
-láng, a fénynek ez a fajtája örömet szerez neki. Ekkor több puskaporral
-ismétlem ugyanazt, lassankint egy kis töltést teszek a pisztolyba fojtás
-nélkül, majd valamivel nagyobbat: végül hozzászoktatom a puskalövéshez,
-mozsarakhoz, ágyúkhoz, a legszörnyűbb dörrenésekhez.
-
-Észrevettem, hogy a gyermekek ritkán félnek a mennydörgéstől, legalább
-ha a dörrenések nem nagyon hevesek és nem sértik igazán a hallóérzéket;
-máskülönben ez a félelem csak akkor jön rájuk, mikor megtudták, hogy a
-mennydörgés olykor sebesít vagy öl is. Ha az ész elkezdi őket rémíteni,
-hadd nyugtassa meg a megszokás. Lassú és tervszerű fokozással az embert
-és a gyermeket minden félelemtől mentessé lehet tenni.
-
-Az élet kezdetén, mikor az emlékezet és a képzelet még tétlen, a gyermek
-csak arra figyel, a mi épen hat az érzékeire; az érzékletei lévén
-ismereteinek első anyaga, ezeket megfelelő rendben nyujtani nekik annyit
-tesz, mint előkészíteni emlékezetét, hogy egy napon ugyanolyan rendben
-adja át az érzékleteket értelmének; de miután csak érzékleteire figyel,
-kezdetben elég megmutatni neki világosan a kapcsolatot ezek közt az
-érzékletek és a tárgyak között, melyek azokat előidézik. Mindent meg
-akar érinteni, mindent meg akar fogni; nem szabad ellenkezni ezzel a
-nyugtalanságával, ez nagyon szükséges leczkével szolgál neki. Úgy
-tanulja meg érezni a meleget, a hideget, a keménységet, a lágyságot, a
-testek súlyát és könnyűségét, megítélni nagyságukat, alakjukat és minden
-érzékeinkkel felfogható tulajdonságukat, ha megnézegeti,
-megtapogatja,[23] meghallgatja őket, mindenek felett ha összehasonlítja
-a látási képzetet a tapintási képzettel és szemével értékeli meg azt a
-benyomást, a melyet újjaira tesznek.
-
-Csak mozgás utján tanuljuk meg, hogy vannak olyan tárgyak, melyek nem
-tartoznak énünkhöz és csak saját mozgásunk által szerezzük meg a
-kiterjedés fogalmát. A gyermek, mert ez a fogalom nincs meg benne, azért
-nyújtja ki ép úgy a kezét, ha olyan tárgyat akar megragadni, a mely
-közvetlen közelében van, mint azt a tárgyat, a mely száz lépésnyire van
-tőle. Ez a mozdulat úgy tünik fel, mint az uralkodás jele, mint parancs,
-melyet a tárgynak ad, hogy közeledjék vagy hogy hozzátok közelebb
-hozzája, pedig erről szó sincs, csak épen hogy ugyanazokat a tárgyakat,
-melyeket kezdetben agyában, aztán szemében látott, most karjai végén
-látja és nem is tud elképzelni csak olyan kiterjedést, melyet el tud
-érni. Legyen gondotok rá, hogy gyakran járjanak vele, hordozzátok egyik
-helyről a másikra, éreztessék vele a helyváltozást, hogy megtanulja
-megítélni a távolságokat. Mikor elkezdi ismerni őket, akkor változtatni
-kell a módszeren és csak úgy vinni ide vagy oda, a hogy nektek tetszik
-és nem a hogy neki tetszik, mert mihelyt nem vezetik már félre az
-érzékei, erőlködésének megváltozik az oka. Ez a változás figyelemreméltó
-és magyarázatot kíván.
-
-A szükséglet kellemetlen érzése jelek utján nyilvánul, mikor másnak
-segítségére van szükség, hogy kielégíthesse. Innen ered a gyermekek
-sírása; sokat sírnak; ennek úgy is kell lenni. Miután minden érzékletük
-affektiv természetű, ha ezek kellemesek, csöndben élvezik őket, ha
-ellenben kellemetlenek, a maguk nyelvén mondják ki ezt és
-megkönnyebbülést kívánnak. A míg tehát ébren van a gyermek, alig tud
-megmaradni közömbös állapotban; alszik vagy fel van indulva.
-
-Minden nyelvünk mesterség terméke. Sokáig kutatták, van-e természetes és
-minden emberrel közös nyelv: kétségkívül van és pedig az, a melyet a
-gyermekek beszélnek, mielőtt beszélni tudnának. Ez a nyelv nem
-artikulált, de hangsúlya van, hangzatos és érthető. A mi nyelvünk
-használata elhanyagoltatta velünk, annyira, hogy egészen el is
-felejtettük. Tanulmányozzuk a gyermekeket és hamarosan megtanuljuk tőlük
-ezt a nyelvet újra. A dajkák a mestereink ebben a nyelvben, megértenek
-mindent, a mit növendékeik mondanak, felelnek nekik, egész helyes
-értelmű párbeszédeket folytatnak velük és bár ejtenek is ki szavakat,
-ezek a szavak teljesen haszontalanok; a gyermek nem a szavak értelmét
-érti meg, hanem a hangsúlyt, a mely kíséri.
-
-A hangnak ehhez a nyelvéhez járul a mozdulaté, a mely nem kevésbbé
-energikus. Ezt a mozdulatot a gyermek nem gyönge kezecskéjével teszi,
-hanem az arczával. Csodálatos, hogy ezekben a tökéletlenül formált
-fiziognomiákban máris mennyi a kifejezés; arczvonásaik egyik pillanatról
-a másikra felfoghatatlan hirtelenséggel változnak: látjátok rajtuk a
-mosolyt, a vágyat, a rémületet megszületni és eltűnni mint megannyi
-villámot; azt hinnétek, minden pillanatban más arczot láttok. Bizonyára
-mozgékonyabbak az arczizmaik, mint nekünk. Viszont azonban bágyadt
-szemük nem mond csaknem semmit. Ilyen kell is hogy legyen a jelbeszédük
-olyan korban, mikor csak testi szükségleteik vannak; az érzékletek
-kifejezése az arcz-fintorításokban van, az érzések kifejezése a
-tekintetben.
-
-Mivel az ember első állapota nyomoruság és gyöngeség, első hangjai
-panasz és sírás. A gyermek érzi szükségleteit és nem tudja őket
-kielégíteni, más segítségeért könyörög kiáltozásával; ha éhes vagy
-szomjas, sír; ha nagyon hideg van vagy nagyon meleg van, sír, ha
-mozgásra van szüksége és nyugalomban tartják, sír, ha aludni akar és nem
-hagyják békében, sír. Mennél kevésbbé függ az élete módja önmagától,
-annál gyakrabban kívánja, hogy megváltoztassák. Csak egy nyelve van,
-mert hogy úgy mondjuk, csak egy módja van számára a rosszullétnek:
-szervei tökéletlenségénél fogva nem különbözteti meg azok különböző
-benyomásait; minden baj csak egy érzését váltja ki belőle a fájdalomnak.
-
-Ebből a sírásból, melyet oly kevéssé figyelemreméltónak gondolnánk,
-születik meg az embernek első viszonya mind ahhoz, a mi körülveszi:
-ebben kovácsolódik az első szeme annak a láncznak, melyből a társadalmi
-rend formáltatott.
-
-Mikor a gyermek sír, rosszul érzi magát, van valami szükséglete, melyet
-nem tud kielégíteni: megvizsgáljuk, megkeressük ezt a szükségletet,
-megtaláljuk, kielégítjük. Ha nem találjuk meg vagy nem birjuk
-kielégíteni, sírása folytatódik s az embert boszantja: hízelgünk a
-gyermeknek, hogy hallgasson, ringatjuk, éneklünk neki, hogy elaludjék;
-ha makacskodik, elvesztjük a türelmünket, megfenyegetjük; durva dajkák
-néha meg is ütik. Ime, mily különös leczkék élete küszöbén.
-
-Sohasem fogom elfelejteni, hogy láttam egyszer, a mint egy ily
-kellemetlen síró gyermeket megvert a dajkája. Azonnal elhallgatott: azt
-hittem, megijedt. Azt mondtam magamban: ebből szolgai lélek lesz,
-melytől mindent csak szigorusággal lehet megkapni. Tévedtem; a
-szerencsétlen fuldoklott a haragtól, elállott a lélekzete, láttam, a
-mint lilaszínűre vált. Egy pillanat mulva éles kiáltás jött, minden jele
-a bosszúságnak, a haragnak, a gyermeki kétségbeesésnek benne volt
-akczentusában. Attól féltem, belepusztul ebbe az izgatottságba. Ha
-kételkedtem volna, hogy a jogos és jogtalan érzése veleszületett az
-emberi szívvel, ez a példa meggyőzött volna. Biztos vagyok benne, hogy
-ha véletlenül égő parázs esett volna ennek a gyermeknek a kezére,
-kevésbbé lett volna érzékeny, mint erre az elég gyönge ütésre, mely
-azonban a megbántás nyilvánvaló szándékával érte.
-
-A gyermeknek ez a hajlandósága az ingerültségre, a dühre, a haragra
-rendkívüli gondosságot kíván. Boerhave azt gondolja, hogy a gyermek
-betegségei legtöbbnyire görcsös természetűek, mert a fejük aránylagosan
-nagyobb lévén és az idegrendszer kiterjedtebb, mint a felnőttekké, az
-idegeik fogékonyabbak az izgalmakra. Távolítsátok el tőlük a legnagyobb
-gonddal azokat a cselédeket, a kik ingerlik, izgatják, türelmetlenné
-teszik őket; ezek százszor veszedelmesebbek és végzetesebbek rájuk
-nézve, mint a levegő és az évszakok okozta bajok. A míg a gyermek csak a
-dolgokban talál ellenállást és nem az akaratokban, nem válik sem
-lázadóvá, sem dühössé s jobb egészségben marad. Ez egyik oka annak, a
-miért a nép gyermekei, sza badabbak, függetlenebbek lévén, rendszerint
-kevésbbé betegesek, kevésbbé kényesek s erőteljesebbek, mint azok, a
-kiket, azt hiszik, jobban nevelnek, a mikor szüntelenül ellenükre
-tesznek; de mindig arra kell gondolni, hogy két különböző dolog:
-engedelmeskedni nekik és nem szállni velük szembe.
-
-A gyermek első könnye könyörgés: ha nem vigyázunk vele, hamar parancscsá
-lehet; azon kezdi, hogy segítséget kíván s azon végzi, hogy szolgáltatja
-magát. Így épen gyöngeségéből, a melyből kezdetben függésének érzése
-fakad, születik meg aztán a zsarnokság és uralkodás eszméje, de ez az
-eszme nem annyira az ő szükségletéből kelt levén, mint a mi
-szolgálatainkból, itt kezdik éreztetni magukat azok az erkölcsi hatások,
-melyeknek közvetlen oka nem a természetben rejlik; ebből láthatni, hogy
-már attól az első kortól fogva miért oly fontos kitalálni azt a titkos
-szándékot, a mely a taglejtést vagy a kiáltást diktálja.
-
-Mikor a gyermek erőlködve kinyújtja karját a nélkül, hogy mondana
-valamit, azt hiszi, eléri a tárgyat, mert nem tudja megítélni a
-távolságot; tévedésben van: de ha panaszkodik és sír, mialatt a kezét
-kinyújtja, már nem téved a távolságot illetőleg, hanem parancsolja a
-tárgynak, hogy közeledjék hozzá vagy a környezetében levőknek, hogy
-hozzák oda neki. Az első esetben vigyétek oda a tárgyhoz, lassan és apró
-lépésekkel; a másik esetben tegyetek úgy, mintha nem hallanátok s mennél
-jobban sír, annál kevésbbé kell rá hallgatni. Fontos dolog
-hozzászoktatni idején, hogy ne parancsolgasson sem az embereknek, mert
-nem uruk, sem a tárgyaknak, mert azok nem hallják. Így mikor egy gyermek
-kíván valamit, a mit lát és a mit oda akarunk neki adni, jobb a
-gyermeket vinni oda a tárgyhoz, mint a tárgyat a gyermekhez: ebből az
-eljárásból olyan következtetést von le, a mely korának megfelel és nincs
-más mód, hogy erre rávezessük.
-
-Saint-Pierre abbé az embereket nagy gyermekeknek nevezi, viszont a
-gyermekeket apró embereknek lehet nevezni. Ezeknek az állításoknak
-megvan az igazsága mint mondásoknak, mint elvek megvilágításra
-szorulnak. De mikor Hobbes a gonosztevőt nagyerejű gyermeknek nevezi,
-ellenmondással teljes dolgot mond. Minden gonoszság a gyöngeségből
-folyik; a gyermek csak azért gonosz, mert gyönge; tegyétek erőssé és jó
-lesz: a ki mindent meg tudna győzni, nem tenne soha rosszat. A
-mindenható istenség attributumai közül a jóság az, a mely nélkül
-legkevésbbé lehet elképzelni. Mindazok a népek, melyek két princzipiumot
-fogtak fel, a rosszat mindig alantasabbnak tekintették a jónál; e nélkül
-képtelen lett volna a föltevésük. Lásd alább a savoyai vikárius
-hitvallomását.
-
-Csak az ész tanít meg a jó és rossz felismerésére. A lelkiismeret, a
-mely az egyiknek szeretetére s a másiknak gyülöletére tanít, ámbár
-független az észtől, nem fejlődhetik ki nélküle. Az ész kora előtt csak
-úgy teszszük a jót és a rosszat, a nélkül, hogy ismernők és nincs semmi
-erkölcsiség cselekvéseinkben, ha néha megvan is mások velünk
-kapcsolatban álló cselekedeteiről való érzésünkben. A gyermek mindent ki
-akar forgatni rendjéből, a mit lát, úgy fogja meg a madarat, mintha
-követ fogna és megfojtja a nélkül, hogy tudná, mit csinál.
-
-Miért van ez? A filozófia igyekszik megtalálni az okot a természetes
-bűnökben, a gőgben, az uralkodás vágyában, az önszeretetben, az emberi
-gonoszságban: hozzátehetné, hogy a gyermeket gyöngeségének érzése teszi
-erőszakosságra vágyóvá, hogy magamagát meggyőzze saját hatalmáról. De
-nézzétek ezt a gyönge és megtört aggastyánt, a kit az élet körforgása a
-gyermek gyöngeségéhez vezetett vissza; nemcsak hogy mozdulatlan és
-nyugodt marad, hanem azt is akarja, hogy minden úgy maradjon körülötte,
-a legkisebb változás megzavarja és nyugtalanítja, azt szeretné, ha
-általános nyugalom uralkodnék. Hogyan vezetne ugyanaz a tehetetlenség
-ugyanazokkal a szenvedélyekkel párosodva ily különböző eredményekre a
-két életkorban, ha az első ok nem változott volna meg? És hol keressük
-az okoknak ezt a különbözőségét, ha nem a két egyén fizikai állapotában?
-A tevékenységi ösztön, mely közös mind a kettővel, az egyikben fejlődik,
-a másikban tünőben van; az egyik formálódik, a másik pusztul; az egyik
-az életre irányul, a másik a halálra. A hanyatló tevékenység
-összpontosul az aggastyán szívében; a gyermekében túlárad és kifelé
-törekszik, hogy úgy mondjam, elég életet érez magában, hogy föléleszszen
-mindent, a mi körülveszi. Hogy mit tesz és mit nem tesz, az nem fontos,
-elég hogy megváltoztatja a dolgok állapotát; már pedig, minden változás
-tevékenység. Ha több hajlandósága van a rombolásra, ez nem gonoszságból
-van, hanem azért, mert az alkotó tevékenység mindig lassú, az pedig, a
-mely rombol, gyorsabb lévén, jobban megfelel elevenségének.
-
-A természet Alkotója ugyanakkor, mikor ezt a tevékenységi ösztönt oltja
-bele a gyermekbe, gondoskodik arról is, hogy keveset ártson, kevés erőt
-adva neki gyakorlására. De a mint úgy tekintheti az embereket, a kik
-környezik, mint gépezeteket, melyeket kedve szerint hozhat mozgásba, fel
-is használja őket, hogy hajlamát kövesse és ezzel segítsen saját
-gyöngeségén. Így lett a gyermek alkalmatlan, zsarnokoskodó, akaratos,
-gonosz, fékezhetetlen: ez az eredmény nem az uralkodás természetes
-szelleméből folyik, hanem beleoltja az uralkodás vágyát, mert nem sok
-tapasztalat kell hozzá, hogy a gyermek rájöjjön, mennyire kellemes dolog
-másnak a keze által cselekedni s csak épen megmozdítani a nyelvét, hogy
-az egész világ mozgásba jöjjön.
-
-Felnövekedve erőt szerzünk, kevésbbé nyugtalanok leszünk, mind jobban
-bezárkózunk önmagunkba. A lélek és test úgyszólván egyensúlyba jön és a
-természet már csak a fentartásunkra szükséges mozgást kívánja tőlünk. De
-a parancsolás vágya nem szűnik meg a szükséglettel, a mely fölkeltette;
-az uralkodás növeli az önszeretetet és hízeleg neki, a megszokás
-megerősíti: így következik a szeszély a szükségletre, így verik első
-gyökereiket az előitélet és a képzelődés.
-
-Ha az alapokot egyszer felismertük, világosan látjuk a pontot, a melyen
-elhagyjuk a természet útját: lássuk, mit kell tenni, hogy megmaradjunk
-rajta.
-
-A gyermeknek nem hogy fölösleges ereje volna, hanem még elegendő sincs
-mindarra, a mit a természet kíván tőle; engedni kell, hogy felhasználja
-minden erejét, a mit a természet adott neki és a mivel nem tud
-visszaélni. Ez az első alaptétel.
-
-Segíteni kell és kipótolni, a mije hiányzik, akár élelem, akár erő
-dolgában, a fizikai szükségleteket illetőleg. Ez a második alaptétel.
-
-A segítségben, melyben részesítjük, egyedül a valódi haszonra kell
-szorítkozni, a nélkül, hogy valamit is engednénk szeszélyének vagy
-esztelen kívánságának; mert a szeszély nem kínozza, ha nem keltettük
-fel, miután nem a természetből folyik. Ez a harmadik alaptétel.
-
-Gondosan tanulmányozni kell a gyermek nyelvét és jeleit, hogy abban a
-korban, mikor nem tud színlelni, megkülönböztethessük azokat a
-kívánságait, melyek közvetlenül a természetből és a melyek a
-képzelődésből folynak. Ez a negyedik alaptétel.
-
-Ezeknek a szabályoknak a szelleme az, hogy több igazi szabadságot kell
-engedni a gyermeknek és kevesebb uralkodást, hogy többet tegyen maga és
-kevesebbet követeljen másoktól. Így idején hozzászokva, hogy kívánságait
-erejük szerint korlátozzák, kevésbbé fogja érezni annak nélkülözését, a
-mi nem lesz hatalmában.
-
-Ime egy új és nagyon fontos ok arra, hogy a gyermek testét és tagjait
-teljesen szabadon engedjük, egyedül azzal az óvatossággal, hogy távol
-tartsuk az elesés veszedelmétől s eltávolítsunk keze ügyéből mindent, a
-mi megsértheti.
-
-Az a gyermek, a kinek teste és karja szabad, okvetlenül kevesebbet sír,
-mint a pólyába kötözött gyermek. A ki csak a fizikai szükségleteket
-ismeri, csak akkor sír, ha szenved és ez igen nagy előny: mert akkor
-pontosan tudjuk, mikor van szüksége segítségre és nem kell késlekednünk
-egy pillanatig sem, hogy ha lehet, megadjuk neki. De ha nem tudunk
-könnyíteni rajta, maradjunk veszteg, a nélkül, hogy csitítgatnók; a
-kedveskedés nem gyógyítja meg a kólikáját; különben majd máskor is
-eszébe jut, mit kell tennie, hogy kedvében járjanak és ha egyszer látja,
-hogy az ő kedve szerint foglalkozunk vele, akkor zsarnokunkká válik és
-mindennek vége.
-
-Ha a gyermek kevésbbé van akadályozva mozgásában, kevesebbet sír;
-kevésbbé lévén alkalmatlan a sírása, kevesebbet vesződünk az
-elhallgattatásával; ha ritkábban fenyegetik és hízelegnek neki, nem lesz
-olyan félénk és akaratos és jobban megmarad természetes állapotában. Nem
-annyira attól kap a gyermek sérvet, ha sírni hagyják, mint inkább attól,
-ha nagyon igyekeznek elhallgattatni és én azt tapasztaltam, hogy a
-leginkább elhanyagolt gyermekek kevésbbé vannak kitéve a sérvnek, mint a
-többiek. Távol legyen tőlem, hogy azért azt akarjam, hogy hanyagolják el
-őket, ellenkezőleg fontos dolog, hogy megelőzzük kivánságaikat és ne
-sírásuk által figyelmeztettessük magunkat szükségleteikre. De ép oly
-kevéssé akarom, hogy a gondozás, melyben részesítik őket, félreértésből
-származzék. Mért ne sírnának, mikor látják, hogy a sírásuk mindenre jó?
-Megismerve az árat, melyet hallgatásukért kapnak, óvakodnak attól, hogy
-elpazarolják. Végül aztán oly nagy értéket adnak neki, hogy meg se lehet
-fizetni s így esik meg aztán, hogy ha hasztalan sír, addig erőlködik, a
-míg kimerül és agyonsírja magát.
-
-A gyermek hosszas sírása, ha nincs sem megkötözve, se nem beteg és ha
-nincs híja semmiben, csak megszokás és önfejűség. Nem a természet műve,
-hanem a dajkáé, a ki nem tudva türni az alkalmatlanságot,
-megsokszorozza, nem gondolva rá, hogy ha ma elhallgattatja a gyermeket,
-holnap annál jobban fog sírni.
-
-Az egyedüli mód, segíteni ezen a szokáson vagy megelőzni, ha nem
-ügyelünk rá. Senki sem szeret hasztalanul vesződni, még a gyermek sem.
-Kísérleteiben makacs szokott lenni, de ha több állhatatosság van
-bennetek, mint benne önfejűség, abbahagyja és sohasem kezdi rá újra. Így
-lehet megkímélni könnyeit és hozzászoktatni, hogy csak akkor ontsa, ha a
-fájdalom kényszeríti.
-
-Egyébiránt ha szeszélyből vagy makacsságból sír a gyermek, biztos
-módszer elhallgattására, ha elszórakoztatjuk valami kellemes vagy
-meglepő tárgy mutogatásával, a mely elfeledteti vele, hogy sírni akart.
-A legtöbb dajka nagyon jól ért ehhez a mesterséghez és ez jól alkalmazva
-nagyon hasznos is, de a legnagyobb fontosságú az, hogy a gyermek ne
-vegye észre a szándékot, hogy el akarják vonni a figyelmét és hogy
-elmulasson a nélkül, hogy azt hinné, törődnek vele: ebben azonban minden
-dajka ügyetlen.
-
-Túlságos korán szokták a gyermekeket elválasztani. Az időpontot, a mikor
-el kell őket választani, jelzi a fogak kiütközése s ez a fogzás
-rendszerint kínos és fájdalmas. Gépies ösztönből a gyermek ilyenkor
-gyakran a szájába vesz mindent, a mi a kezébe akad, hogy majszolja. Meg
-lehet a dolgot könnyíteni, ha csörgőül valami kemény tárgyat adnak neki,
-például elefántcsontot vagy fémsimítót. Azt hiszem, ebben tévednek. A
-kemény tárgyak, ha a gyermek inyéhez szorítja, a helyett, hogy
-meglágyítanák, inkább megkérgesítik, keménynyé teszik, nehezebbé és
-fájdalmasabbá teszik a fogak áttörését. Vegyük mindig az ösztönt
-például. Nincs arra eset, hogy fiatal kutyák növő fogaikat kavicson,
-vason vagy csontokon gyakorolják, hanem fán, bőrön, rongyokon, puha
-anyagokon, melyek engednek s a melyekbe a fog benyomulhat.
-
-Nem tudunk már semmiben sem egyszerűek lenni, még a gyermekek körül sem.
-Ezüst, arany, koráll, köszörült kristály csengők, mindenféle árú és
-fajtájú csörgők: milyen haszontalan és veszedelmes szerszámok! Semmi
-ilyesfélét. Se csengő, se csörgő; kicsi faágak gyümölcseikkel és
-leveleikkel, egy mákfej, a melyben hallani lehet a magvak zörgését, egy
-darab édesfa, a melyet szopogathat és rágcsálhat, ép úgy elmulattatják,
-mint azok a pompás csecsebecsék és nincs meg az a hibájuk, hogy már
-születésétől fogva hozzászoktassák a fényűzéshez.
-
-Azt már belátták, hogy a pép nem nagyon egészséges eledel. A forralt tej
-és nyers liszt sok kellemetlenséget okoz és rosszul esik gyomrunknak. A
-pépben a liszt nincs annyira megfőlve, mint a kenyérben és ezenfelül nem
-is kelt meg; a kenyérleves és a rizspép alkalmasabbnak látszik. Ha már
-mindenáron pépet akarunk adni, jó a lisztet előbb kissé megpörkölni. Az
-én házamban az ilyen pörkölt lisztből nagyon jóízű és egészséges levest
-készítenek. Húsleves és zöldségleves közepes eledel, a melyet lehetőleg
-ritkán kell használni. Fontos dolog, hogy a gyermek kezdettől fogva
-hozzászokjon a rágáshoz; ez az igazi módja a fogzás megkönnyebbítésének
-és mikor elkezd a gyermek nyelni, az eledellel keveredő nyálka
-megkönnyíti az emésztést.
-
-Kezdetben tehát aszalt gyümölcsöt és kenyérhajat rágcsáltatunk a
-gyermekkel. Játékszerül kis kenyérszeleteket vagy a piemonti kenyérhez
-hasonló kétszersültet adnék neki, a melyet hazájában _grisse_-nek
-neveznek. Ezt a kenyeret addig lágyítaná a szájában, a míg végre
-lenyelne belőle egy keveset: a foga egyszerre csak kiütköznék és a
-gyermek elválasztódnék, mielőtt észrevenné az ember. A parasztoknak
-rendszerint nagyon jó a gyomruk és nem sokkal több teketóriával
-választják el őket.
-
-A gyermek születésétől fogva hall beszélni; beszélnek neki nemcsak
-mielőtt meg tudná érteni, a mit mondanak, hanem mielőtt vissza tudná
-adni a hangokat, a melyeket hall. Még merev hangja csak lassankint
-alkalmazkodik a hangok utánzásához, melyeket diktálnak neki és még az
-sem bizonyos, hogy ezek a hangok kezdettől fogva oly világosan érik-e a
-fülét, mint a miénket. Nem helytelenítem, hogy a dajka énekkel és nagyon
-vidám és nagyon változatos dallamokkal mulattassa; de nem helyeslem,
-hogy szüntelenül elkábítsa a haszontalan szavak tömegével, a melyekből
-nem ért meg semmit, csak a hangot, a melyet belevisz. Azt akarom, hogy
-az első szótagok, melyeket hall, ritkák, könnyűek, világosak, gyakran
-ismétlődők legyenek és hogy a szavak, melyeket kifejeznek, csak az
-érzékekkel felfogható tárgyakra vonatkozzanak, a melyeket kezdettől
-fogva meg lehet mutatni a gyermeknek. Az a végzetes könnyűség, hogy
-olyan szavakkal fizetjük ki magunkat, melyeknek nem tudjuk az értelmét,
-hamarabb kezdődik, semmint gondolnók. A tanuló úgy hallja az iskolában
-tanítója fecsegését, mintha a pólyában dajkája gügyögését hallaná. Nekem
-úgy tetszik, sokkal hasznosabb tanítás volna rá nézve, ha úgy nevelnék,
-hogy ne is értsen belőle semmit.
-
-Se szeri, se száma a gondolatoknak, melyek akkor keletkeznek, ha a nyelv
-alakulásával és a gyermek első beszélgetésével foglalkozunk. Akármit
-teszünk is, mindig egy s ugyanazon módon tanul meg beszélni és ebben a
-lehető leghaszontalanabb minden filozófiai spekuláczió.
-
-Kezdetben, hogy úgy mondjam, korának megfelelő grammatikája van, melynek
-mondattana sokkal általánosabb szabályok szerint alakult, mint a miénk
-és ha ügyelünk erre, elcsodálkozunk a pontosságon, a melylyel bizonyos
-analogiákat követ, melyek, ha úgy tetszik, nagyon hibásak, de nagyon
-szabályosak és csak keménységüknél fogva ütközünk meg rajtuk, vagy
-azért, mert ellenére vannak a nyelvszokásnak. Hallottam, a mint egy
-szegény gyermeket erősen megszidott az apja, mert azt mondta: _Mon père,
-irai-je-t-y?_ Pedig nyilvánvaló, hogy a gyermek jobban ragaszkodott az
-analogiához, mint a franczia grammatikusok; mert ha azt mondták neki:
-_vas-y_, – mért ne mondhatná azt, hogy: _irai-je-t-y?_ Figyeljétek meg,
-milyen ügyességgel kerülte el a magánhangzók torlódását, a mikor nem azt
-mondta, hogy _irai-jè-y_ vagy _y irai-je?_ Hát a szegény gyermek hibája,
-ha mi ügyetlenül távolítottuk el az _y_ határozót, mert nem tudtunk vele
-mit kezdeni? Elviselhetetlen pedantéria és a legfölöslegesebb
-gondoskodások egyike, minden áron kijavítani a gyermeknek ezeket a
-nyelvszokás ellen elkövetett apró botlásait, a melyeket úgyis kijavít
-idővel magától. Beszéljetek előttük mindig kifogástalanul, tegyetek
-róla, hogy senkivel se legyen szivesebben, mint veletek és biztosak
-lehettek benne, hogy a nyelve észrevétlenül megtisztul a tiétek által, a
-nélkül, hogy meg kellene őt szidni.
-
-De egész más fontosságú ferdeség, a melyen ép oly könnyű segíteni, hogy
-nagyon sietnek beszéltetni a gyermeket, mintha félnének, hogy magától
-nem tanul meg. Ez a helytelen siettetés egyenesen ellenkező eredményt
-szül, mint az, a melyre törekszünk Későbben és zavarosabban kezd a
-gyermek beszélni: a túlzott figyelem, melylyel mindent, a mit mond,
-kísérnek, fölmenti a helyes kiejtéstől és mivel aztán alig veszi magának
-azt a fáradtságot, hogy kinyissa a száját, nem egyszer megtart egész
-életén át valami kiejtési hibát és zavaros beszédmódot, mely csaknem ért
-hetetlenné teszi.
-
-Sokat éltem parasztok közt és sohasem hallottam egyet sem selypíteni,
-sem férfit, sem asszonyt, sem leányt, sem fiút. Honnan van ez? Vajjon a
-parasztok szervei másként vannak szerkesztve, mint más emberéi? Nem, de
-máskép vannak gyakorolva. Szemben az ablakommal van egy földhányás, a
-melyen játékra gyülnek a község gyermekei. Bár elég messze vannak tőlem,
-tökéletesen megértek mindent, amit mondanak és gyakran jó ötleteket
-merítek belőle ehhez az iráshoz. A fülem mindennap csalódik koruk
-megitélésében; tíz éves gyermekek hangját hallom, ha pedig odanézek,
-három vagy négy éves gyermekek alakját és arczvonásait látom. Nem
-korlátozom ezt a tapasztalatot csak magamra: a városi emberek, a kik
-meglátogatnak és a kiket erről kikérdezek, ugyanabba a csalódásba esnek.
-
-Ezt a csalódást az okozza, hogy a városi gyermeknek, a ki öt-hat éves
-koráig a szobában nevelőnő védszárnyai alatt nevelkedik, elég csak
-mormogni, ha meg akarja magát értetni; a mint megmozdítja ajkát, már
-igyekeznek meghallani, szavakat mondanak elő neki, melyeket rosszul ért
-és ugyanazok az emberek mindig körülötte vannak, csakhogy figyeljenek
-rá, hogy hamarabb eltalálják, a mit mondani akar, semmint megmondaná.
-
-Falun egész máskép áll a dolog. A parasztasszony nincs szüntelenül
-gyermeke mellett; s ez kénytelen tisztán és hangosan kimondani, a mit
-meg akar vele értetni. A mezőn, a hol a gyermekek elszóródva messzire
-vannak apjuktól, anyjuktól és más gyermekektől, gyakorolják magukat
-abban, hogy messzire meg tudják magukat értetni és a hang erejét a
-távolság szerint mérjék, a mely elválasztja őket azoktól, a kikkel meg
-akarják magukat értetni. Így lehet igazán megtanulni a kiejtést és nem
-úgy, hogy a gyermek beledadog néhány szótagot a figyelmes nevelőnő
-fülébe. Ha megkérdezünk egy parasztgyereket, a szégyenkezéstől talán nem
-tud felelni, de a mit mond, tisztán mondja, holott a városi gyermek
-mellé a nevelőnőnek kell tolmácsul odaállni, e nélkül nem értenénk meg
-semmit abból, a mit fogain keresztül hebeg.[24]
-
-A fiúk ha felnőnek, ezt a hibát helyre kellene hogy hozzák a
-kollégiumban, a leányok a kolostorban s valóban ezek is, azok is
-általában véve tisztábban beszélnek, mint azok, a kiket mindig az apai
-házban neveltek. De abban, hogy valaha is olyan tiszta kiejtésre
-tegyenek szert, mint a paraszt gyerekek, az akadályozza meg őket, hogy
-sokat kell könyvnélkül megtanulniok és hangosan kell ismételniök, a mit
-megtanultak, mert tanulás közben hozzászoknak a hadaráshoz, a hanyag és
-rossz kiejtéshez s ha felmondják, még rosszabb, küzködve keresgélik a
-szavakat, vontatják és kinyujtják a szótagokat; lehetetlen, hogy a nyelv
-ne hebegjen, ha az emlékezet ingadozik. Így keletkeznek és ragadnak meg
-a kiejtési hibák. Alább meg fog válni, hogy Emilemben ezek nincsenek
-meg, vagy hogy legalább nem ugyanazoknál az okoknál fogva jutott
-hozzájuk.
-
-Megengedem, hogy a köznép s a falusiak az ellenkező végletbe esnek, hogy
-csaknem mindig hangosabban beszélnek, mint a hogy szükséges, s hogy
-nagyon pontosan ejtve ki a szavakat, erős és durva az artikulácziójuk,
-hogy tulságos a hangsúlyuk, hogy rosszul választják meg a kifejezéseiket
-stb.
-
-De először is ez a véglet sokkal kevésbbé hibásnak tetszik nekem, mint a
-másik, úgy értve, hogy a beszéd első törvénye az érthetőség s a
-legnagyobb hiba, melyet el lehet követni, ha érthetetlenül beszél
-valaki. A ki nagyra van vele, hogy nincs akczentusa, azzal van nagyra,
-hogy megfosztja a kifejezéseket bájuktól és erélyüktől. Az akczentus a
-beszéd lelke, ez adja bele az érzést és az igazságot. Az akczentus
-kevésbbé hazudik, mint a szó, talán ez az oka, hogy a jól nevelt emberek
-annyira félnek tőle. Abból a szokásból, hogy mindent ugyanazon a hangon
-mondanak, keletkezett az a szokás, hogy persziflálják az embereket a
-nélkül, hogy észrevennék. Az akczentus számüzetésére következnek a
-kiejtés nevetséges, affektált, divatnak alávetett módjai, az olyanok, a
-milyeneket mindig megfigyelhetünk, különösen az udvari embereknél. A
-beszédnek és a magatartásnak ez az affektáltsága teszi rendszerint
-eleinte visszataszítóvá és kellemetlenné a franczia embert a többi
-nemzeteknél. A helyett, hogy akczentust vinne bele beszédébe,
-modorosságot visz bele. Ez nem annak a módja, hogy megnyerő legyen.
-
-Mindezek a kis nyelvbeli hibák, melyektől annyira féltik a gyermekeket,
-nem jelentenek semmit, a legnagyobb könnyüséggel lehet megelőzni vagy
-kijavítani, azzal szoknak rájuk, hogy tompává, zavarossá, félénkké
-teszik beszédüket, szüntelenül birálgatva hangjuk lejtését, kijavítják
-minden szavukat s ezek aztán nem igazodnak helyre soha. A ki csak a
-szobában tanult meg beszélni, rosszul fogja tudni megértetni magát egy
-ezred élén és nem fog imponálni zavargáskor a népnek. Első sorban arra
-tanítsátok meg a gyermekeket, hogy beszélni tudjanak a férfiakkal, az
-asszonyokkal majd megtanulnak beszélni, ha eljön az ideje.
-
-Ha falun nevelkednek a mezei egyszerüségben, gyermekeitek csengőbb
-hangot kapnak, nem ragad rájuk a városi gyermekek zavaros hebegése; nem
-ragad rájuk a falusi kifejezésmód és hang sem, vagy legalább is könnyen
-leszoknak róla, ha a mesterük, születésüktől fogva velük élve és
-napról-napra kizárólagosabban élve velük, vigyáz rájuk és nyelvének
-hibátlanságával ellensulyozza a parasztok nyelvének hatását. Emil épen
-olyan tiszta franczia nyelven fog beszélni, akár én, de tisztábban fogja
-beszélni és jobban fogja artikulálni, mint én.
-
-A gyermek, mikor már beszélni akar, csak olyan szavakat halljon, a
-melyeket meg tud érteni s csak olyanokat mondjon, a melyeket ki bír
-ejteni. Ebbeli erőlködése arra viszi, hogy kettőzze a szótagokat,
-mintegy hogy gyakorolja magát tiszta kiejtésükben. Mikor elkezd
-gügyögni, ne erőlködjetek nagyon vele, hogy megértsétek, a mit mond. Az
-a tudat, hogy mindig hallgatják, szintén egy neme a zsarnokságnak és a
-gyermek ne gyakoroljon semmiféle zsarnokságot. Elégedjetek meg azzal,
-hogy figyelmesen gondoskodtok a szükségesről, az ő dolga, hogy
-igyekezzék megértetni, a mi nem az. Még kevésbbé kell siettetni hogy
-beszéljen; majd megtanul magától beszélni a szerint, a mint szüksége van
-rá.
-
-Igaz, erre azt lehet ellenvetni, hogy a mely gyermek nagyon későn kezd
-beszélni, nem beszél soha olyan tisztán, mint a többi, de nem azért
-ügyetlen a beszélő szerve, mert későn tanult meg beszélni, hanem
-ellenkezőleg, azért tanult meg későn beszélni, mert születésétől fogva
-ügyetlen a beszélő szerve; különben mért kezdene később beszélni, mint a
-többiek? Kevesebb alkalma van beszélni és kevésbbé kapatják rá a
-beszédre? Ellenkezőleg, az aggodalomnál fogva, melyet ez a késedelem
-kelt, a mint észreveszik, többet vesződnek vele, hogy megtanuljon
-gügyögni, mint azokkal, a kik hamarább kezdték a szavakat kiejteni; ez a
-rosszul alkalmazott sietség is sokban hozzájárulhat, hogy a beszédét
-zavarttá tegye, holott kevesebb siettetéssel ideje lett volna jobban
-tökéletesíteni.
-
-Azoknak a gyermekeknek, a kiket nagyon siettetnek a beszédre, nincs
-idejük sem a helyes kiejtést megtanulni, sem helyesen felfogni, a mit
-mondatnak velük; ellenben ha hagyják őket, tegyenek, a mit akarnak,
-kezdetben a legkönnyebb kiejtésü szótagokon gyakorolják magukat és
-lassankint hozzákapcsolva egy vagy más jelentést, melyet mozdulataikból
-lehet megérteni, közlik velünk szavaikat, mielőtt a mieinket hallanák: a
-miből az következik, hogy ezeket csak akkor fogadják el, a mikor már jól
-megértették őket. Nem lévén nekik sürgős, hogy használják ezeket a
-szavakat, azon kezdik, hogy megfigyelik, mi értelmet adunk nekik, s
-mikor ebben már biztosak, akkor teszik magukévá.
-
-A siettetésnek, melylyel a gyermeket idő előtt beszéltetik, legnagyobb
-hibája nem az, hogy az első beszélgetésnek, melyet hozzájuk intéznek, és
-az első szóknak, melyeket kimondanak, nincs rájuk nézve semmi értelme,
-hanem az, hogy más értelmet tulajdonítanak nekik, mint mi, a nélkül,
-hogy észre tudnók venni, úgy hogy, míg látszólag felelnek nekünk, csak
-beszélnek hozzánk a nélkül, hogy megértenének és a nélkül, hogy mi
-megértenők őket. Rendszerint az ilyen félreértéseknek tulajdoníthatók
-azok a meglepetések, melyekben mondásaik gyakran részesítenek s melyekbe
-mi olyan eszméket magyarázunk bele, a melyek nem is kapcsolatosak velük.
-Ez a részünkről való figyelmetlenség a szavaknak a gyermekekre való
-valódi értelmére vonatkozólag az oka legelső tévedéseiknek és ezek a
-tévedések, még ha kigyógyul is belőlük a gyermek, befolyással vannak
-esze járására egész életén át. Nem egy alkalmam lesz ezt példákkal
-bizonyítani a továbbiak folyamán.
-
-Korlátozzátok tehát, a mennyire lehet, a gyermek szókészletét. Nagy baj
-az, ha több a szava, mint fogalma és ha többet tud mondani, mint a
-mennyit gondol. Azt hiszem, egyik oka annak, hogy a parasztoknak
-többnyire józanabb az eszük járása, mint a városi népnek, hogy kevésbbé
-bő a szótáruk. Kevés az eszméjük, de ezeket aztán nagyon helyesen
-vonatkoztatják egymásra.
-
-A gyermekkor első fejlődési fokai csaknem mind egyidejüleg jönnek létre.
-A gyermek megtanul beszélni, enni, járni, csaknem egy s ugyanabban az
-időben. Ez sajátlagosan életének első korszaka. Addig semmivel sem több,
-mint a mi anyja ölében volt; nincs érzése, nincs eszméje, alig vannak
-érzékletei, még a saját létezését sem érzi:
-
-  Vivit et est vitæ nescius ipse suæ.
-  Ovidius Trist. I. könyv.
-
-
-
-
-MÁSODIK KÖNYV.
-
-Eljutottunk az élet második fordulójához, a mikor tulajdonképen véget ér
-a gyermekkor, mert az _infans_ – gyermek – és a _puer_ – fiú – szavak
-nem synonymak. Az első benne foglaltatik a másodikban és azt jelenti, _a
-ki nem tud beszélni;_ innen van, hogy Valerius Maximusnál megtaláljuk
-ezt a kifejezést, hogy: _puerum infantem_. De én tovább is a mi nyelvünk
-szokása szerint fogom használni a szót egész addig a korig, a mikor már
-más nevei vannak.
-
-Mikor a gyermek elkezd beszélni, akkor már kevesebbet sír. Ez a haladás
-természetes, az egyik nyelv helyébe jő a másik. A mint meg tudja mondani
-szavakkal, mi baja, miért mondaná sírással, hacsak a fájdalma nem nagyon
-éles arra, hogy szavakkal ki lehessen fejezni. Ha továbbra is sír, az
-azoknak az embereknek a hibája, a kik körüle vannak. Mihelyt Emil
-egyszer kimondta, hogy: _fáj nekem_, nagyon éles fájdalomnak kell
-lennie, a mely sírásra ingerelje.
-
-Ha a gyermek kényes, érzékeny, és természettől fogva hajlandó sírni
-semmiért, eldugaszolom könnyeinek forrását azzal, hogy haszontalanná és
-hatástalanná teszem sírását. Akármennyit sír, nem megyek hozzá s azonnal
-hozzá sietek, ha elhallgatott. Akkor aztán csakhamar az lesz a módja, ha
-hívni akar engem, hogy hallgat vagy legfeljebb egyetlen kiáltást hallat.
-A gyermek csak a jelek érzékelhető hatása szerint itéli meg azok
-értelmét, számára nincs más konvenczió: akármilyen baj éri a gyermeket,
-ha egyedül van, ritkán sír, hacsak nincs reménye, hogy meghallják.
-
-Ha elesik, ha estében daganatot kap a fején, ha véres lesz az orra, ha
-megvágja az újját, a helyett, hogy megijedt arczczal sietnék hozzá,
-veszteg maradok legalább egy kis időre. A baj megtörtént, el kell tehát
-viselnie, minden sietségem csak arra való volna, hogy annál jobban
-megijeszszem és növeljem az érzékenységét. Alapjában véve nem is annyira
-az ütés fáj, mint a félelem, ha az ember megsérült. Legalább ettől az
-utóbbi aggodalomtól megkimélném, mert okvetlenül úgy itél bajáról, a
-hogy engem itélni lát; ha azt látná, hogy ijedten odafutok, vigasztalom,
-sajnálom, azt hinné, már vége van, ha ellenben azt látja, hogy megőrzöm
-a hidegvéremet, hamar visszanyeri ő is a magáét és azt hiszi, a baja
-meggyógyult, mikor már nem érzi többé. Ebben a korban veszi az ember az
-első leczkéket a bátorságból és rémület nélkül szenvedve el a kisebb
-fájdalmakat, fokonkint megtanulja elviselni a nagyobbakat.
-
-Egyáltalában nem törődnék vele sokat, ha Emil megütné magát, sőt nagyon
-bántana, ha sohasem ütné meg magát és felnőne a nélkül, hogy megismerné
-a fájdalmat. A szenvedés az első dolog, melyet meg kell tanulnia és a
-melynek tudására legnagyobb szüksége lesz. Úgylátszik, a gyermekek csak
-azért kicsinyek és gyöngék, hogy veszély nélkül tanulhassák meg ezt a
-fontos leczkét. Ha a gyermek olyan magasról esik le, mint a mekkora
-maga, nem töri ki a lábát; ha megüti magát egy bottal, nem töri el a
-karját, ha megfogja az éles vasat, nem fogja meg olyan erősen, hogy
-mélyen megvágja magát. Nem tudok róla, hogy valaha is láttak volna
-szabadjára hagyott gyermeket, a ki megölte vagy megcsonkította volna
-magát, vagy csak hogy komoly bajt okozott volna magának, legalább ha nem
-hagyták vigyázatlanul magas helyen, vagy egyedül tűz mellett, vagy ha
-nem hagytak veszedelmes szerszámokat a keze ügyében. Mit szóljunk arról
-az egész gépraktárról, melyet egy gyermek körül összegyüjtenek, hogy
-mindenfelől megvédjék a fájdalom ellen? Mire aztán felnő, ki van
-szolgáltatva önmagának, bátorság és tapasztalat nélkül, hogy az első
-szúrásra már azt hiszi, meg van halva és elájul az első csepp vér
-láttára.
-
-Oktató és pedáns mániánk az, hogy váltig arra tanítjuk a gyermeket, a
-mit jobban megtanulna magamagától és elfeledkezünk arról, a mit csakis
-tőlünk tanulhat meg. Van-e ostobább dolog, mintha azzal vesződünk, hogy
-megtanítsuk járni, mintha már láttak volna olyat, a ki mire felnőtt,
-dajkája hanyagsága miatt nem tudott volna járni? Ellenkezőleg, hány
-ember csámpáskodik egész életén át azért, mert rosszul tanították járni?
-
-Emilnek nem lesz se párnás süvege, sem járó kosara, sem járó szekere,
-sem járó szalagja, vagy legalább is attól fogva, hogy az egyik lábát
-elébe tudja tenni a másiknak, csak kövezett helyeken fogják ölben
-tartani és ezeken is gyorsan átviszik.[25] A helyett, hogy el hagynák
-csenevészedni egy szoba dohos levegőjében, mindennap vigyék ki egy mező
-közepére. Itt futkoshat, ugrálhat, s ha napjában százszor elesik is,
-annál jobb, annál hamarabb tanul meg föltápászkodni. A szabadság okozta
-jó érzés kárpótol nem egy sérülésért. Tanítványomon gyakran lesznek
-ütődések, de ennek fejében mindig jókedvű lesz; ha a ti
-tanítványaitoknak kevesebb az ütődésük, mindig feszélyezettek, mindig
-lenyügözöttek, mindig szomorúak lesznek. Alig hiszem, hogy a nyereség az
-ő részükön volna.
-
-Még egy másik fejlődés is kevésbbé szükségessé teszi a gyermeknek a
-sírást: az ereje fejlődése. Többet birva magamagától, kevesebb szüksége
-van rá, hogy máshoz folyamodjék. Erejével együtt nő a belátás is, a mely
-képessé teszi, hogy erejét kormányozza. Ezen a második fokon kezdődik
-tulajdonképen az egyéniség élete, ettől fogva kezd tudata lenni
-magamagáról. Az emlékezet kiterjeszti az azonosság érzését létének
-minden pillanatára, akkor lesz valóban egygyé, ugyanazzá, következőleg
-immár képessé a boldogságra vagy nyomorúságra. Fontos dolog tehát, hogy
-elkezdjük úgy tekinteni, mint erkölcsi lényt.
-
-Ámbár körülbelül a lehető leghosszabbra tűzzük ki az emberi élet határát
-és a valószínűségét bármely korban annak, hogy ezt a határt
-megközelíthesse az ember, semmi sem bizonytalanabb, mint egy-egy ember
-életének tartama; nagyon kevesen érik meg azt a végső határt. Az élet
-leginkább a kezdetén forog koczkán; mennél kevesebbet élt valaki, annál
-kevesebb reményt vethet az életbe. A megszülető gyermekeknek legfeljebb
-a fele éri meg a serdült kort és valószínű, hogy a tanítványod nem fogja
-megérni a férfikort.
-
-Mit kell tehát gondolni arról a barbár nevelésről, a mely feláldozza a
-jelent egy bizonytalan jövőnek, a mely megterheli a gyermeket mindenféle
-lánczokkal és azon kezdi, hogy boldogtalanná teszi csak azért, hogy
-biztosítson számára tudom is én micsoda távoleső boldogságot, a melyről
-föltehető, hogy soha nem is fogja élvezni. Még ha föltételezném is, hogy
-ez a nevelés tárgyában észszerű, hogy nézhetném megbotránkozás nélkül,
-ha szegény szerencsétlenekre elviselhetetlen igát vetnek és olyan
-folytonos munkának vetik alá őket, mint a gályarabokat a nélkül, hogy
-biztosak volnának benne, hogy mind ez a gondoskodás egykor hasznukra fog
-válni. A vidámság kora könnyek, verések, szidások, rabszolgaság közben
-telik el. Kínozzák a boldogtalant a saját java érdekében és nem látják a
-halált, a melyet előhívnak és a mely ennek a szomorú előkészületnek a
-kellős közepén ragadja el. Ki tudja, mennyi gyermek pusztul el apja vagy
-mestere eszeveszett bölcsesége következtében? Örülve, hogy megmenekülnek
-a kegyetlenkedéstől, egyedüli hasznuk a szenvedésekből, melyeket el
-kellett türniök, hogy meghalnak a nélkül, hogy sajnálnák életüket,
-melynek csak kínjait ismerték.
-
-Emberek, legyetek emberségesek, ez az első kötelességtek: legyetek
-emberségesek minden társadalmi osztály, minden életkor iránt, minden
-iránt, a mi nem idegen az embertől. Micsoda bölcseség létezhetik rátok
-nézve az emberségességen kívül? Szeressétek a gyermekeket, kedvezzetek
-játékaiknak, kedvteléseiknek, szeretetreméltó ösztöneiknek. Kicsoda nem
-kivánta vissza közületek néha-néha azt a kort, a mikor a nevetés mindig
-az ajkunkon van és a mikor a lélekben mindig béke honol? Miért akarjátok
-megfosztani ezeket a kis ártatlanokat annak az oly rövid időnek
-élvezetétől, a mely úgyis eltünik és attól az értékes jótól, melylyel
-még nem is tudnak visszaélni? Miért akarjátok megtölteni keserűséggel és
-fájdalommal azokat az oly gyorsan tünő éveket, a melyek nem térnek
-számukra vissza, a hogy számotokra sem térnek vissza. Apák, tudjátok-e,
-melyik pillanatban leskelődik gyermeketekre a halál? Ne szerezzetek
-magatoknak szemrehányásokat azzal, hogy megfosztjátok őket azoktól a
-csekély számú percektől, melyeket a természet ad nekik: a mint érezni
-tudják a lét gyönyörét, hadd élvezzék, hogy ha bármely pillanatban
-szólítja is el őket isten, ne haljanak meg a nélkül, hogy élvezték volna
-az életet.
-
-Hány hang fog fölemelkedni ellenem! Már messziről hallom annak a hamis
-bölcseségnek a zaját, a mely szüntelenül kivetkőztet önmagunkból, a mely
-a jelent mindig semmibe veszi és lankadatlanúl arra a jövőre néz, a mely
-annál messzebbre szalad el, mennél előbbre jutunk és addig hajszol oda,
-a hol nem vagyunk, míg végre nem leszünk sehol sem.
-
-Azt felelitek erre, hogy ekkor van ideje megjavítani az ember rossz
-hajlamait; hogy a gyermekkorban, mikor a szenvedés kevésbbé érezhető,
-kell megsokasítani, hogy megkiméljük tőle az értelem korát. De ki mondja
-meg nektek, hogy ennek elrendezése tőletek függ és hogy mindazok a szép
-tanítások, melyekkel a gyermek gyönge szellemét elhalmozzátok, nem
-lesznek-e rá nézve egy napon veszedelmesebbek, mint a milyen hasznosak?
-Ki biztosít benneteket a felől, hogy bármit is megkiméltek azok által a
-fájdalmak által, melyeket a gyermekre bőven rámértek? Miért róttok rá
-több bajt, mint a mennyit az állapota el tud viselni, a nélkül, hogy
-biztosak volnátok benne, hogy a jelenlegi bajok a jövőbeliek enyhítésére
-szolgálnak? És mivel bizonyítjátok be, hogy azok a rossz hajlamok,
-melyekből állítólag kigyógyítjátok, nem a ti rosszul értelmezett
-gondoskodásotokból származnak-e inkább, mint a természetből? Boldogtalan
-elővigyázat, a mely egy élőlényt a jelenben nyomorulttá tesz, abban a
-jól vagy rosszul megalapozott reményben, hogy egykor majd boldoggá
-teszi! Ha ezek a köznapi okoskodók összetévesztik a rakonczátlanságot a
-szabadsággal s a boldoggá tett gyermeket az elkényeztetett gyermekkel,
-meg kell őket tanítani a megkülönböztetésre.
-
-Hogy ne szaladjunk agyrémek után, ne feledjük el, mi felel meg a
-helyzetünknek. Az emberiségnek megvan a maga helye a dolgok rendjében; a
-gyermekkornak is megvan a maga helye az emberi élet rendjében; az embert
-kell tekintetbe venni az emberben, a gyermeket a gyermekben.
-Mindegyiknek megjelölni a helyét és ebben megerősíteni őt, elrendezni az
-emberi szenvedélyeket az ember helyzete szerint, ez minden, a mit
-jólléteért tehetünk. A többi idegen okoktól függ, melyek nem állanak
-hatalmunkban.
-
-Nem tudjuk, mi a tökéletes boldogság vagy boldogtalanság. Minden vegyes
-ebben az életben, nem élvezhetünk tiszta érzést, nem maradunk két
-perczig ugyanabban a helyzetben. Lelkünk hangulatai ép úgy, mint testünk
-módosulásai szakadatlan folyásban vannak. A jó és a rossz közös
-valamennyiünkkel, de különböző mértékben. A legboldogabb az, a ki
-legkevesebb kínt szenved; a legboldogtalanabb az, a ki legkevesebb
-örömet élvez. Mindig több a szenvedés, mint a gyönyör: íme, a
-mindnyájunkkal közös különbség. Az ember boldogsága idelenn a földön
-tehát csak negativ állapot, a bajok legkisebb mennyiségén kell mérnünk,
-melyeket szenved.
-
-Minden fájdalom-érzés elválaszthatatlan a fájdalomtól való szabadulás
-vágyától; minden örömérzés elválaszthatatlan az öröm élvezésének
-vágyától: minden vágy nélkülözést tételez fel és minden nélkülözés,
-melyet érez az ember, kellemetlen; boldogtalanságunk vágyaink és
-képességeink aránytalanságából származik. Az érző lény, a melynek
-képességei egyenlők, tökéletesen boldog lény volna.
-
-Miben áll tehát az emberi bölcseség, vagy a valódi boldogság útja? Nem
-épen abban, hogy csökkentsük vágyainkat, mert ha erőnkön alúl
-maradnának, képességeink egy része tétlen maradna és nem élvezhetnők
-egész létünket; abban sem, hogy kiterjeszszük képességeinket, mert ha
-vágyaink egyidejüleg nagyobb arányban növekednének, csak annál
-boldogtalanabbakká lennénk: de inkább abban, hogy csökkentsük a vágyak
-túlsúlyát a képességekkel szemben és teljes egyenlőségre juttassuk a
-képességet az akarattal. Csak ekkor érjük el, hogy minden erőnk
-működésben van s a lélek mégis nyugodt marad és hogy az ember rendezett
-állapotba jut.
-
-Így is rendezte be kezdetben a természet, a mely mindent a lehető
-legjobban csinál meg. Eleitől fogva csak a fentartására szükséges
-vágyakat oltja bele és az ezek kielégítésére elegendő képességeket. A
-többieket mintegy tartalékul helyezi el lelke mélyén, hogy a szükség
-szerint kifejlődjenek. Csak ebben a kezdetleges állapotban fordul elő,
-hogy a vágy és a képesség egyensúlyban van és hogy az ember nem
-boldogtalan. A mint ezek a virtuális képességei működésbe lépnek, a
-képzelet, a legtevékenyebb valamennyi között, föléled és elébük kerül. A
-képzelet terjeszti ki számunkra a lehetőségek mértékét, akár a jóra,
-akár a rosszra s következőleg fölkelti és táplálja a vágyakat
-kielégitésük reményével. De a tárgy, a melyet már a kezünkben hittünk,
-gyorsabban eltünik, semhogy követni tudnók; mikor már azt hittük, hogy
-elértük, átalakul és ismét messziről mutatja magát. Nem látván többé a
-már áthaladt pályát, nem veszszük semmibe s az, a melyet még át kell
-haladnunk, szüntelenül nő és terjeszkedik. Így merítjük ki magunkat a
-nélkül, hogy a czélponthoz érnénk és mennél jobban hatalmunkba kerítjük
-az élvezetet, annál inkább eltávolodik tőlünk a boldogság.
-
-Ellenben mennél közelebb marad az ember természetes állapotához, annál
-kisebb a távolság képességei és vágyai közt s következőleg kevésbbé van
-távol attól, hogy boldog legyen. Sohasem kevésbbé nyomorult, mint mikor
-hiányával látszik lenni mindennek, mert a nyomoruság nem a dolgok
-nélkülözésében van, hanem a szükség érezhetőségében.
-
-A való világnak megvannak a maga határai, a képzelt világ végtelen; nem
-tudván kitágítani az egyiket, szorítsuk meg a másikat, mert minden
-szenvedésünk, a mely igazán boldogtalanná tesz, csakis e kettőnek
-különbözőségéből származik. Vegyétek ki magatokból az erőt, az
-egészséget, az önmagatokról való jó véleményt, s az élet minden java a
-képzelődésben van; vegyétek ki a test fájdalmait és a lelkiismeret
-mardosásait s minden bajunk képzelt. Ez a tétel köznapi, fogják mondani.
-Megengedem, de gyakorlati alkalmazása nem köznapi; s itt csupán csak a
-gyakorlatról van szó.
-
-Mikor azt mondják, hogy az ember gyönge, mit akarnak ezzel mondani? Ez a
-szó: gyöngeség egy vonatkozást jelent, egy viszonyát annak a lénynek,
-melyre alkalmazzák. Az, a kinek több az ereje, mint a mennyi szükséges,
-akár ha rovar vagy féreg, erős lény; a kinek több erőre volna szüksége,
-mint a mennyije van, akár ha elefánt vagy oroszlán, akár hódító, hős,
-akár ha isten volna is, gyönge lény. A lázadó angyal, a ki félreismerte
-természetét, gyöngébb volt, mint a boldog halandó, a ki békében él a
-maga természete szerint. Az ember nagyon erős, ha megelégszik vele, hogy
-az legyen, a mi; nagyon gyönge, mikor fölébe akar emelkedni ember
-voltának. Ne képzeljétek valahogy, hogy ha fokozzátok képességeiteket,
-fokozzátok erőtöket is; ellenkezőleg, csökkentitek, ha gőgötök náluknál
-jobban fokozódik. Mérjük meg sphaeránk sugarát és maradjunk meg a
-közepében, mint a rovar a maga szövedékében: akkor mindig beérjük
-önmagunkkal és nem kell panaszkodnunk gyöngeségünk miatt, mert nem
-fogjuk soha érezni.
-
-Minden állatnak épen annyi képessége van, a mennyi fentartásához kell;
-csak egyedül az embernek van fölöslege. Nem különös dolog-e, hogy ez a
-fölösleg legyen boldogtalanságának eszköze? Minden országban többet ér
-az ember karja, mint a mennyiből meg tud élni. Ha meg volna benne az a
-bölcseség, hogy ezt a fölösleget ne számítsa semmibe, mindig megvolna
-neki a mi szükséges, mert nem volna neki soha túlságos sok. A nagy
-szükségletek, mondta Favorinus,[26] a nagy javakból erednek és gyakran a
-legjobb módja, hogy megszerezzük azokat a dolgokat, a melyek híjával
-vagyunk, ha megfosztjuk magunkat azoktól, a melyek megvannak nekünk.
-
-Épen azzal változtatjuk boldogságunkat nyomorúsággá, hogy a fokozásán
-fáradozunk. Minden ember, a ki nem akart többet, mint élni, boldogan
-élt; következőleg jól élt, mert mi haszna lett volna belőle, ha gonosz
-lett volna?
-
-Ha halhatatlanok volnánk, nagyon boldogtalan lények volnánk. Keserves
-dolog meghalni, kétségkívül; de édes remélni, hogy nem fogunk örökké
-élni és hogy egy jobb élet véget fog vetni ez élet gyötrelmeinek. Ha
-felajánlanák nekünk a halhatatlanságot ezen a földön, kicsoda akarná
-elfogadni ezt a szomorú ajándékot?[27] Milyen menedék, milyen remény,
-milyen vigasztalás maradna számunkra a sors kegyetlensége és az emberek
-igazságtalansága ellen? A tudatlan, a ki nem gondol előre, kevéssé érzi
-az élet értékét és kevéssé fél elvesztésétől; a felvilágosodott ember
-látja a sokkal nagyobb értékű javakat, a melyeket nálánál többre becsül.
-Csak a féltudás és az álbölcseség csinál legrosszabb bajt a halálból, a
-mikor tekintetünket épen csak a halálig terjeszti ki s nem azon túlra
-is. A halál kényszerüsége a bölcs embernek csak ok arra, hogy elviselje
-az élet gyötrelmeit. Ha nem volnánk benne bizonyosak, hogy egykor el
-fogjuk veszteni, nem érne annyit a föntartása.
-
-Erkölcsi bajaink mind a képzelődésből származnak, kivéve egyet: a bűnt;
-ez pedig tőlünk függ. Fizikai bajaink vagy magukat emésztik fel, vagy
-minket. Az idő vagy a halál a gyógyszerünk, de annál többet szenvedünk,
-mennél kevesebbet tudunk szenvedni és több kínt szerzünk magunknak
-betegségeink gyógyításával, mint a mennyit elviselésükkel szenvednénk.
-Élj a természetnek megfelelően, légy türelmes és kergesd el az
-orvosokat: a halált nem fogod ugyan elkerülni, de csak egyszer fogod
-érezni; holott az orvosok mindennap beleoltják megzavart képzelődésedbe
-és hazug művészetük, a helyett, hogy meghosszabbítaná napjaidat,
-megfoszt élvezetüktől. Mindig azt fogom kérdezni, micsoda igazi jót tett
-ez a művészet az embereknek. Néhányan azok közül, a kiket meggyógyít,
-meghalnának, az igaz, de milliói azoknak, a kiket megöl, életben
-maradnának. Okos ember, ne játszszál ezen a lutrin, a melyben nagyon is
-sok az eshetőség ellened. Szenvedj, halj meg vagy gyógyulj meg: de
-mindenekfelett élj, utolsó órádig.
-
-Az emberi intézményekben minden bolondság és ellenmondás. Mennél többet
-veszít értékéből életünk, annál többet foglalkozunk vele. Az aggastyánok
-jobban sajnálják, mint a fiatalok, nem akarják elveszíteni az
-előkészületeket, melyeket élvezésére tettek; bizony keserves dolog
-meghalni hatvan éves korban, mielőtt az ember elkezdett volna élni. Azt
-hiszik, hogy az emberben erős szeretet él saját fentartására és ez igaz;
-de azt nem látják, hogy ez a szeretet, a milyennek mi érezzük, nagy
-részben az emberek műve. Természettől fogva az ember csak annyira
-törődik a maga fentartásával, a mennyire hatalmában vannak az erre való
-eszközök; a mint ezek az eszközök eltünnek kezéből, megnyugszik és
-meghal a nélkül, hogy haszontalanul kínozná magát. A lemondás első
-törvényét a természettől kapjuk. A vadak, úgy mint a vadállatok, nagyon
-kevéssé védekeznek a halál ellen és csaknem panasz nélkül viselik el. Ha
-ez a törvény le van rombolva, alakul egy másik, a mely az észből fakad;
-de kevesen tudják belőle levonni és ez a mesterséges lemondás sohasem ép
-olyan teljes és teli, mint az első.
-
-Az elővigyázat! Az elővigyázat, a mely szüntelenül kivetkőztet magunkból
-és gyakran oda helyez, a hova sohasem jutunk el, – ime ez az igazi
-forrása minden boldogtalanságunknak. Micsoda mániája egy olyan
-ideiglenes lénynek, mint az ember, hogy mindig a messzeségbe néz, olyan
-jövőbe, a mely oly ritkán következik be és elhanyagolja a jelent, a
-melyben biztos! Annál gyászosabb mánia, mert szüntelenül növekszik a
-korral és mert az aggastyánok mindig bizalmatlankodók, előregondoskodók,
-fukarok, inkább megvonják maguktól a ma szükségeset, mint hogy száz év
-mulva nélkülözzék a fölöslegeset. Így ragaszkodunk mindenhez,
-belekapaszkodunk mindenbe; az idő, a hely, az emberek, a dolgok, mindaz,
-a mi van, mindaz, a mi lesz, fontos mindegyikünknek: a saját
-egyéniségünk csak a legkisebb része énünknek. Mindenki, hogy úgy
-mondjam, kiterjeszti magát az egész földre és érzékenynyé lesz ezen az
-egész nagy felületen. Csodálni való-e, hogy bajaink megsokasodnak minden
-ponton, a melyen sebezhetők vagyunk? Hány fejedelem keseredik el olyan
-ország miatt, a melyet sohase látott! Hány kereskedő van, a kit elég
-Indiában megsérteni, hogy Párisban kiabáljon!
-
-Vajjon a természet távolítja-e el az embereket önmaguktól? Vajjon a
-természet akarja-e, hogy mindenki másoktól tanulja meg a rendeltetését
-és néha utolsónak tanulja meg, úgy hogy akárhányan haltak meg boldogan
-vagy boldogtalanul, a nélkül, hogy valaha tudtak volna róla? Látok egy
-friss, vidám, erős, magát jól érző embert, jelenléte örömet sugall,
-szemeiből a megelégedés, a jólét sugárzik, a boldogság képmását hordja
-magával. Jön egy levél a postán, a boldog ember megnézi, neki szól,
-felnyitja, elolvassa. Külseje egy pillanat alatt megváltozik; elsápad,
-elájul. Magához térve sír, nyugtalankodik, nyög, tépi a haját, megtölti
-a levegőt siránkozásával, olyan, mintha rettentő görcsök fogták volna
-el. Bolond! Mit vétett neked ez a papiros? Melyik tagodtól fosztott meg?
-Milyen bűnt követtetett el veled? Végül, mit változtatott meg benned,
-hogy ilyen állapotba jutottál, a milyenben látlak?
-
-Ha a levél eltévedt volna, ha könyörületes kéz a tűzbe vetette volna,
-ennek az egyszerre boldog és boldogtalan halandónak a sorsa alighanem
-sajátszerű probléma lett volna. Szerencsétlensége, fogjátok mondani,
-tényleges volt. Nagyon jól van, de nem érezte volna. Hol volt tehát?
-Boldogsága képzelt volt. Vagyis: az egészség, a vidámság, a jóllét, a
-lelki nyugalom csak látomány. Nem élünk többé ott, a hol vagyunk, csak
-ott élünk, a hol nem vagyunk. Megéri-e hát a fáradságot, ennyire félni a
-haláltól, ha az, a miben élünk, megmarad?
-
-Oh ember! Korlátozd létedet önmagadra és nem leszel többé boldogtalan.
-Maradj azon a helyen, a melyet a természet kijelöl neked a lények
-lánczolatában, semmi sem fog tudni téged innen kiűzni; ne ágaskodj fel a
-szükségszerűség kemény törvénye ellen s ne merítsd ki, ellen akarva neki
-állni, azokat az erőket, a melyeket az ég nem azért adott neked, hogy
-kiterjeszd vagy meghosszabbítsd létedet, hanem csupán azért, hogy
-fentartsd, a hogy ő neki tetszik s a mennyire ő neki tetszik.
-Szabadságod, hatalmad csak oly messzire terjed, mint természetes erőid,
-azon túl nem; a többi mind rabszolgaság, illuzió, káprázat. Maga az
-uralkodás is szolgai, ha a közvéleménytől függ, mert azoknak
-előitéleteitől függsz, a kiken az előitéleteik révén uralkodol. Hogy úgy
-vezethesd őket, a hogy neked tetszik, úgy kell magadat vezetned, a hogy
-nekik tetszik. Csak meg kell változtatniok gondolkodásuk módját, neked
-is akarva-akaratlan meg kell változtatnod eljárásod módját. A kik
-közeledben vannak, csak tudniok kell irányítani a nép véleményét, melyet
-neked kormányoznod kell, vagy a kegyenczekét, a kik téged kormányoznak,
-vagy a családodét, vagy a tiéidet: azok a vezérek, udvaronczok, azok a
-papok, azok a katonák, azok az inasok, azok az udvari cselédek, akár a
-gyermekek is, ha olyan lángelme vagy is, mint Themistocles,[28] úgy
-vezetnek légióid közepette, mint a gyermeket. Tehetsz, a mit akarsz,
-igazi tekintélyed sohasem lesz több, mint az igazi képességed. A mint
-mások szemével kell látni, az ő akaratukkal is kell akarni. Népeim
-alattvalóim, mondod büszkén. Jól van. De te, mi vagy te? Minisztereid
-alattvalója. És minisztereid maguk részéről mik? Alattvalói
-hivatalnokaiknak, szeretőiknek, szolgáik szolgáinak. Fogj meg mindent,
-bitorolj mindent és aztán szórd a pénzt tele kézzel, állíts fel
-ágyu-ütegeket, emelj bitófákat és hóhér-kerekeket, bocsáss ki
-törvényeket és rendeleteket, sokasítsd meg a kémeket, a katonákat,
-hóhérokat, börtönöket, lánczokat, – szegény kicsi ember, mit ér neked
-mindez? Nem fognak azért sem jobban szolgálni, sem kevésbbé meglopni,
-sem kevésbbé rászedni és nem leszel semmivel korláttalanabb. Mindig azt
-fogod mondani: akarom és mindig azt fogod tenni, a mit a többiek
-akarnak.
-
-Csak az teszi a maga akaratát, a kinek nincs rá szüksége, hogy mások
-karjaival toldja meg a magáét, ha meg akarja tenni; a miből az
-következik, hogy minden jóknak elseje nem a tekintély, hanem a
-szabadság. Az igazán szabad ember csak azt akarja, a mire képes és azt
-teszi, a mi neki tetszik. Ime, az én alapeszmém. Nem kell egyebet tenni,
-mint ezt alkalmazni a gyermekkorra és a nevelés minden szabálya
-levezethető belőle.
-
-A társadalom gyöngébbé tette az embert, nem csak azzal, hogy megvonta
-tőle a saját erőire való jogot, hanem különösen azzal, hogy elégtelenné
-tette ez erőit. Ezért sokszorozódnak vágyai gyöngeségével s éppen ebben
-van a gyermekkor gyöngesége, összehasonlítva a férfikorral. Ha a meglett
-ember erős lény és ha a gyermek gyönge lény, ez nem azért van, mert az
-előbbinek egyáltalán több az ereje, hanem azért, mert az előbbi
-természetszerűleg megállhat magamagában, a mit az utóbbi nem tehet. A
-meglett embernek tehát több akarata kell, hogy legyen, a gyermeknek több
-szeszélye; ezen a szón mindazokat a vágyakat értem, melyek nem igazi
-szükségletek és a melyeket csak másnak segítségével lehet kielégíteni.
-
-Megmondtam a gyöngeség állapotának az okát. A természet gondoskodott
-róla az apák és anyák ragaszkodása által, de ennek a ragaszkodásnak is
-lehet túlsága, hiánya és vissza is lehet vele élni. A szülők, a kiknek
-megvan a maguk helye a polgári társadalomban, időnek előtte beleviszik a
-gyermeket. Azzal, hogy több szükségletet oltanak bele, mint a mennyi
-kell, nem enyhítik, hanem növelik gyöngeségét. Növelik még azzal is,
-hogy azt követelik tőle, a mit a természet nem követel, azáltal, hogy
-alávetik akaratuknak azt a kevés erejét, a mi saját akaratának
-szolgálatára való, egy vagy más részről rabszolgasággá változtatva azt a
-kölcsönös függést, a melyben a gyermeket gyöngesége, őket pedig
-ragaszkodásuk tartja.
-
-Az okos ember meg tud maradni a maga helyén; de a gyermek, a ki nem
-ismeri a maga helyét, nem tudná magát rajta megtartani. Ezer kibúvója
-van köztünk, a melyeken kiléphet belőle, azok dolga ott tartani őt, a
-kik nevelik s ez nem könnyű feladat. Ne legyen sem állat, sem ember,
-hanem gyermek, kell, hogy érezze gyöngeségét, de ne szenvedjen általa,
-kell, hogy függjön, de ne engedelmeskedjék vakon; kell, hogy kérjen, de
-ne parancsoljon. Csak szükségletei miatt van másoknak alávetve és azért,
-mert ezek jobban látják, hogy mi hasznos neki, mi szolgál vagy árthat
-fenmaradásának. Senkinek, még az apának sincs rá joga, hogy olyat
-parancsoljon a gyermeknek, a mi semmire se jó neki.
-
-Mielőtt az emberi előitéletek és intézmények megváltoztatták volna
-természetes hajlamainkat, a gyermekek és a felnőttek boldogsága egyaránt
-szabadságuk felhasználásában áll; de az előbbieknek ezt a szabadságát
-korlátozza gyöngeségük. Mindenki boldog, a ki azt teszi, a mit akar, ha
-eleget tud tenni maga-magának; így van az a természetes állapotban élő
-embernél. A gyermekek még a természetes állapotban is csak tökéletlen
-szabadságot élveznek, a mely hasonló ahhoz, a melyet a polgári
-társadalomban élő emberek élveznek. Mindegyikünk, nem tudva többé
-függetleníteni magát a többiektől, ebben a tekintetben gyöngévé és
-nyomorulttá válik. Azért teremttettünk, hogy emberek legyünk, a
-törvények és a társadalom visszasülyesztettek a gyermekkorba. A
-gazdagok, a nagyok, a királyok mind olyan gyermekek, a kik látva, hogy
-mindenki siet enyhíteni nyomoruságukon, ebből gyermeteg hiúságot
-merítenek és nagyon büszkék arra a gondoskodásra, a melyben nem
-részesítenék őket, ha kész emberek volnának.
-
-Ezek az elmélkedések fontosak és a társadalmi rendszer minden
-ellenmondásának megoldására szolgálnak. Kétféle függés van: függés a
-dolgoktól, mely a természettől való és függés az emberektől, a mely a
-társadalomtól való. A dolgoktól való függés, nem lévén benne semmi
-erkölcsi tartalom, nem árt a szabadságnak és nem nemzője semmiféle
-véteknek; az emberektől való függés a természet rendje ellen való[29]
-lévén, minden vétek nemzője s úr és rabszolga kölcsönösen elaljasodik
-általa. Ha van mód a társadalom e bajának gyógyítására, ez nem lehet
-más, mint a törvényt tenni az ember helyébe és a közakaratot valóságos
-erővel fölszerelni, a mely fölötte áll minden külön-akarat
-hatásosságának. Ha a nemzetek törvényeinek is meglehetne, mint a
-természet törvényének, az a hajthatatlansága, melyen soha semmiféle
-emberi erő nem győzedelmeskedhetik, akkor az emberektől való függés
-visszaváltoznék dolgoktól való függéssé, egyesítve volna a respublikában
-a természetes állapot minden előnye a polgári állapotéval, a
-szabadsághoz, a mely vétkektől menteseknek tartja meg az embereket,
-hozzájárulna az erkölcsiség, a mely fölemeli őket az erényhez.
-
-Tartsátok a gyermeket csupán a dolgoktól való függésben s akkor a
-természet rendjét követitek nevelése haladásában. Észszerűtlen
-akarásával csak fizikai akadályokat állítsatok szembe, vagy olyan
-büntetéseket, a melyek magukból tetteiből folynak és a melyekre
-alkalomadtán visszaemlékszik; nem megtiltani kell, hogy rosszat tegyen,
-hanem megakadályozni. A tapasztalat vagy a tehetetlenség kell, hogy
-helyettesítse nála a törvényt. Ne engedjetek semmit kivánságának azért,
-mert kivánja, hanem mert szüksége van rá. Hogy ne is tudja, mi az
-engedemesség, a mikor tesz valamit, s ne tudja azt sem, hogy mi az
-uralkodás, mikor érte tesznek valamit. Hogy egyaránt érezze szabadságát
-a saját tetteiben s a tiéitekben. Pontosan annyira pótoljátok ki hiányzó
-erőit, a mennyire szüksége van, hogy szabad legyen, nem pedig
-zsarnokoskodó, hogy szolgálataitokat a megalázás bizonyos nemével
-fogadva el, vágyakozzék arra a pillanatra, a mikor nélkülözheti őket és
-a mikor meglesz az a dicsősége, hogy maga szolgálhatja ki magát.
-
-A természetnek megvannak az eszközei a test megerősítésére és
-növesztésére, a melyek ellen nem szabad soha semmit tenni. Nem szabad
-kényszeríteni a gyermeket, hogy veszteg maradjon, mikor menni akar, sem
-arra, hogy járjon, mikor egy helyben akar maradni. Ha a gyermek akarata
-nincs a mi hibánkból elkényeztetve, semmit sem akar ok nélkül. Ugrálnia,
-futkosnia, kiabálnia kell, ha kedve van rá. Minden mozdulata erősödni
-igyekvő szervezetének szükséglete, de bizalmatlanul kell nézni mindazt,
-a mi olyat kiván, a mit maga meg nem tudna tenni és a mit másnak kell a
-kedvéért megtenni. Gondosan meg kell külömböztetni az igazi
-szükségletet, a természetes szükségletet a növekedni kezdődő szeszélyből
-fakadó szükséglettől, vagy attól, a mely nem származik egyébből, mint az
-életnek abból a túlságából, a melyről szóltam.
-
-Megmondtam már, mit kell tenni, mikor a gyermek sír, hogy megkapja ezt
-vagy azt. Ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a mint szóval tudja kérni, a
-mit kiván és mégis sírással teszi nyomatékosabbá kérelmét, hogy hamarabb
-megkapja vagy hogy legyőzzön egy tilalmat, – visszavonhatatlanul el kell
-utasítani. Ha szükséglet szólaltatta meg, ezt neked tudnod kell és
-azonnal meg kell tenned, a mit kér, de bármiben is engedni könnyeinek
-annyi, mint könnyek ontására izgatni, megtanulni a jóakaratodban való
-kételkedésre s azt a hitet kelteni benne, hogy a kellemetlenségnek
-nagyobb hatalma van fölötted, mint a jóindulatnak. Ha nem tart téged
-jónak, hamar gonoszindulatúvá lesz, ha gyöngének tart, hamar akaratos
-lesz: fontos dolog mindig az első jelre megtenni neki mindent, a mit nem
-akarsz visszautasítani. Ne légy bőkezű a visszautasításban, de ne vond
-vissza soha.
-
-Mindenekfelett óvakodjatok üres udvariassági formulákat oltani bele a
-gyermekbe, a melyek varázsszavak szolgálatát teszik neki, hogy alávessen
-akaratának mindent, a mi körülveszi s hogy azonnal megkapjon mindent, a
-mi tetszik neki. A gazdagok czeremóniás nevelésében sohasem mulasztják
-el, hogy a gyermeket udvarias parancsolgatásra ne tanítsák, előirva neki
-a szólamokat, melyekkel élnie kell, hogy senki se merjen neki
-ellenállni; az ő gyermekeiknek nincs sem kérő hangja, sem kérő modora,
-olyan arrogánsak még mikor kérnek is, mint mikor parancsolnak, mintha
-annál biztosabbak volnának benne, hogy engedelmeskedni fognak nekik.
-Meglátni mindjárt, hogy a _sziveskedjék_ a szájukban annyit jelent, hogy
-_akarom_, a _kérem_ annyit, mint _parancsolom_. Csodálatraméltó
-udvariasság, a melynek nincs más czélja számunkra, mint megváltoztatni a
-szók értelmét, hogy ne tudjunk soha máskép beszélni, mint parancsolva. A
-mi engem illet, a ki kevésbbé féltem Emilt attól, hogy goromba lesz,
-mint attól, hogy arrogáns, sokkal jobban szeretem, ha kérő hangon
-mondja, hogy _tegye meg_, mint parancsoló hangon, hogy _kérem_. Nem a
-szólam a fontos nekem, a melyet használ, hanem az értelem, melyet
-hozzákapcsol.
-
-Van túlzott szigorúság és van túlzott engedékenység, mind a kettő
-egyformán kerülendő. Ha megengeditek, hogy a gyermek szenvedjen,
-veszélyeztetitek egészségét, életét, igazán szerencsétlenné teszitek; ha
-sok gonddal megkimélitek mindennemű kellemetlenségtől, nagy
-szenvedéseket készíttek elő számára, kényessé, érzékenynyé teszitek,
-kiveszitek az emberi állapotból, a melybe pedig egy napon ellenetekre is
-vissza fog térni. Hogy ki ne tegyétek a természet bizonyos bajainak,
-magatok csináltok neki olyan bajokat, melyeket a természet nem szánt
-neki. Azt mondhatjátok erre, hogy magam is beleesem azoknak a rossz
-apáknak a hibájába, a kiknek szemére vetettem, hogy föláldozzák
-gyermekük boldogságát egy távol jövőre való tekintetnek, a mely talán be
-sem fog soha következni.
-
-Egyáltalán nem; mert a szabadság, melyet növendékemnek adok, bőségesen
-kártalanítja azokért a könnyű fajta kényelmetlenségekért, a melyeknek
-kiteszem őt. Apró kölykeket látok játszani a hóban, lilaszínűek,
-dermedtek, alig tudják mozgatni az ujjukat. Csak rajtuk áll, hogy
-bemenjenek melegedni, de nem teszik; ha kényszerítenék őket,
-százszorosan jobban éreznék a kényszer szigoruságát, mint a hidegét.
-Miről panaszkodtok tehát? Szerencsétlenné teszem-e gyermeketeket, mikor
-csak olyan kényelmetlenségeknek teszem ki, a melyeket szivesen tűr?
-Javára teszek a jelen pillanatban, ha szabadon hagyom, javára teszek a
-jövőre nézve, ha fölfegyverzem olyan bajok ellen, melyeket el kell
-viselnie. Ha választhatna, az én növendékem akar-e lenni, vagy a tiétek,
-az hiszitek, habozna egy pillanatig is?
-
-El tudjátok képzelni, hogy lehet igazi boldogság valami lényre nézve
-természetes valóján kívül? És nem a valójából kivetkőztetése-e az
-embernek, ha egyformán el akarják vonni fajának minden bajától? Igenis,
-fenntartom állításomat: hogy élvezni tudja a nagy jókat, meg kell
-ismernie a kis bajokat; ezt a természete kivánja meg. Ha fizikailag
-túlságosan jól megy a dolga, megromlik az erkölcse. Az az ember, a ki
-nem ismerné a fájdalmat, nem ismerné sem az emberiség ellágyulásait, sem
-a részvétet, sem a gyöngédséget; szíve nem indulna meg semmin, nem volna
-társas lény, szörnyeteg volna a hozzá hasonlók között.
-
-Tudod-e, mi a legbiztosabb módja, hogy gyermekedet boldogtalanná tedd?
-Hozzászoktatni, hogy mindent megkap, mert vágyai kielégítésük könnyűsége
-folytán szüntelenül növekedve, előbb-utóbb a tehetetlenség kényszerítene
-akaratod ellenére, hogy a megtagadáshoz folyamodjál és ez a szokatlan
-megtagadás több szenvedést okozna neki, mintha nélkülöznie kellene azt,
-a mit kiván. Kezdetben a pálcza kellene neki, mely a kezedben van, aztán
-megkivánná a zsebórádat, később a repülő madarat, a ragyogó csillagot,
-megkivánna mindent, a mit lát. Ha csak isten nem volnál, hogyan
-elégítenéd ki?
-
-Természetes hajlama az embernek, hogy mindent a magáénak tekint, a mi
-hatalmában van. Ebben az értelemben bizonyos fokig igaz Hobbes állítása:
-szorozzátok meg vágyainkkal a kielégítésükre való eszközöket és mindenki
-ura lesz mindennek. A gyermek tehát, a kinek csak akarnia kell, hogy
-kapjon, a mindenség tulajdonosának hiszi magát, minden embert
-rabszolgájának tekint és mikor végül kénytelenek valamit visszautasítani
-neki, ő lehetségesnek tartva mindent, a mit parancsol, ezt a
-visszautasítást lázadásnak minősíti; szemében minden ok, a melyet olyan
-korban fejtegetnek előtte, mikor még nem tud okoskodni, nem egyéb, mint
-ürügy, mindenben a rosszakaratot látja, a képzelt igazságtalanság érzése
-ingerültté teszi természetét, meggyülöli az egész világot és a nélkül,
-hogy hálás lenne az engedékenységért, felháborodik minden ellenzésen.
-
-Hogy képzelhetném, hogy az ilyen harag uralma alatt levő s a
-legmérgesebb szenvedélyektől emésztett gyermek valaha boldog lehessen?
-Boldog! Deszpota volna, vagyis egyszerre a leghitványabb rabszolga és a
-legnyomorultabb teremtés. Láttam ily módon nevelt gyermekeket, a kik azt
-akarták, hogy forgassák fel egy szempillantás alatt az egész házat, hogy
-hozzák le nekik a kakast a toronyról, hogy állítsanak meg egy menetelő
-ezredet, hogy tovább hallhassa a dobost, – a levegőt hasogatták
-visongásukkal, nem hallgatva senkire, mikor nem engedelmeskedtek nekik
-azonnal. Hiába igyekezett mindenki kedvükre lenni, kivánságaik
-felingerlődtek a teljesítés könnyüségétől, makacsul ragaszkodtak a
-lehetetlen dolgokhoz és mindenütt csak ellenmondásra, akadályokra,
-szenvedésre, fájdalomra találtak. Mindig zugolódva, mindig lázadozva,
-mindig dühösen, sirással és panaszkodással töltötték napjaikat: vajjon
-szerencsés lények voltak-e? A gyöngeség és a zsarnokoskodás együtt csak
-bolondságot és nyomoruságot nemzenek. Két elkényeztetett gyermek közül
-az egyik megveri az asztalt, a másik megkorbácsoltatja a tengert; sokat
-kell korbácsolniok és verniök, a mig nyugodtan élhetnek.
-
-Ha az uralkodás és zsarnokság eszméi nyomorultakká teszik őket
-gyermekségüktől fogva, mi lesz velük, ha felnőnek és az emberekkel való
-érintkezésük kiterjed és megsokszorozódik. Hozzászokva, hogy minden
-meghajol előttük, micsoda meglepetéssel fogják a világba belépve érezni,
-hogy minden ellenáll nekik és hogy összeroncsolja őket a a súlya annak a
-mindenségnek, melyről azt hitték, hogy kényük-kedvük szerint mozog!
-Szemtelen modoruk, gyermekes hiuságuk csak kínzást, megvetést, gúnyt hoz
-a fejükre, a megalázás lesz a mindennapi kenyerük: keserű tapasztalatok
-hamar megtanítják őket, hogy nem ismerték sem helyzetüket, sem erejüket;
-nem lévén hatalmukban minden, azt hiszik, semmi sincs hatalmukban. Annyi
-szokatlan akadály akasztja meg őket, annyi gúny alacsonyítja le őket,
-hogy gyávák, félénkek, meghunyászkodók lesznek és ép annyira önmaguk alá
-sülyednek, mint a mennyire önmaguk fölé voltak emelve.
-
-Térjünk vissza az alapszabályra. A természet arra alkotta a gyermekeket,
-hogy szeressék és segítsék őket; de vajjon arra alkotta-e őket, hogy
-engedelmeskedjenek nekik és féljenek tőlük? Adott-e nekik tekintélyt
-parancsoló föllépést, szigorú tekintetet, kemény és fenyegető hangot,
-hogy félelmetessé tegyék magukat? Értem, hogy az oroszlán ordítása
-megrémíti az állatokat és hogy reszketnek, ha meglátják rettentő
-sörényét, de ha van egyáltalán illetlen, gyűlöletes, nevetséges látvány,
-akkor a tanácsosok testülete az, a mint ünnepi díszruhájában leborul egy
-pólyás gyermek előtt, melyet pompázó szavakkal szólítanak meg s a mely
-feleletül csak bőg vagy öklendez.
-
-Ha a gyermekkort maga-magában tekintjük, van-e a világon gyöngébb,
-nyomorultabb, mindennek, a mi körülveszi, jobban kiszolgáltatott
-teremtés, a melynek annyira szüksége van szánalomra, gondoskodásra,
-pártfogásra, mint egy gyermeknek? Nem tűnik-e úgy, mintha csak azért
-mutatna olyan szelid arczot és olyan megható tekintetet, hogy mindenki,
-a ki közelít hozzá, érdeklődjék gyöngesége iránt és segitségére siessen?
-Micsoda bántóbb, a természet rendjével ellenkezőbb, mint látni egy
-zsarnokoskodó és lázadó gyermeket, a mely parancsolgat mindenkinek, a ki
-körülveszi és szemtelenül az úr hangján beszél azokkal, a kiknek csak el
-kellene őt hagyni, hogy elpusztuljon?
-
-Másrészről, ki nem látja, hogy az első kor gyöngesége annyiféle módon
-lenyügözi a gyermeket, hogy barbár dolog ehhez az igához még a mi
-szeszélyeinkét is hozzátenni, megfosztva őt úgyis oly korlátozott
-szabadságától, melylyel oly kevéssé tud visszaélni és a melytől
-megfosztani őt ép oly kevéssé hasznos neki, mint nekünk? Ha nincs
-nevetségesebb dolog, mint a fennhéjázó gyermek, nincs szánalomra méltóbb
-sem, mint a félénk gyermek. Mikor az értelem korával úgyis megkezdődik a
-társadalmi szolgaság, mire való volna megelőzni a személyes
-szolgasággal? Tűrjük el, hogy az élet egy mozzanata mentve legyen attól
-az igától, melyet nem a természet rakott ránk és engedjük meg a
-gyermekkornak természetes szabadsága gyakorlását, a mely legalább
-egyelőre távoltartja a bűnöktől, melyeket a rabszolgaságban magunkra
-öltünk. Jőjjenek hát azok a szigorú nevelők, azok a gyermekeiknek vakon
-engedelmeskedő anyák frivol ellenvetéseikkel, és ismerjék meg előbb a
-természet nevelési módszerét, mielőtt földicsérik a magukét.
-
-Visszatérek a gyakorlathoz. Mondtam már, hogy a gyermekednek nem szabad
-semmit azért megkapnia, mert kéri, hanem mert szüksége van rá,[30] nem
-szabad semmit engedelmességből, tennie hanem szükségből Igy tehát ez a
-két szó: engedelmesség és parancs ki lesz tiltva szótárából, még inkább
-ez a két szó: kötelesség és kötelezettség; ellenben ez erő, szükség,
-tehetetlenség és kényszerűség jelentékeny helyet foglal el benne. Az
-értelem kora előtt nem lehet fogalma sem erkölcsi tényekről, sem
-társadalmi vonatkozásokról; a mennyire csak lehetséges, kerülni kell az
-ezeket jelentő szók kimondását, attól tartva, hogy a gyermek kezdettől
-fogva hamis fogalmat alkot magának e szavakból, melyet majd később nem
-tudunk vagy nem is lehet kiirtani. Az első hamis fogalom, a mely
-beférkőzik fejébe, a tévedés és a vétek csirája lesz benne; erre az első
-lépésre kell leginkább ügyelni. Tégy róla, hogy a míg csak érzékelhető
-dolgok érintik, minden fogalma érzékleteire vonatkozzék; tégy róla, hogy
-mindenfelől ne vegyen észre maga körül egyebet, csak a fizikai világot;
-e nélkül biztos lehetsz benne, hogy egyáltalán nem hallgat rád, vagy
-hogy a morális világról, melyről beszélsz neki, fantasztikus fogalmakat
-alkot magának, melyeket soha életében nem fogsz tudni kitörölni.
-
-Locke nagy alaptétele volt, okokkal meggyőzni a gyermeket; ennek van
-mostanában legnagyobb kelete: sikere azonban szerintem nem épen nagyon
-alkalmas, hogy becsületére váljék; a magam részéről nem tudok ostobább
-valamit elképzelni, mint azokat a gyermekeket, a kikkel oly sokat
-okoskodtak. Az ember összes tehetségei közül az okosság, mely úgyszólván
-nem egyéb, mint a többieknek összetétele, fejlődik ki legnehezebben és
-legkésőbben és ezt akarják arra használni, hogy az előbbi tehetségeket
-fejleszszék! A nevelés remekműve, ha okossá tette az embert: és
-okoskodással akarnak gyermeket nevelni! Ez annyi, mint a végén kezdeni
-és a műből eszközt csinálni. Ha a gyermek hallgatna az okoskodásra, nem
-volna szüksége a nevelésre; de ha kicsiny korától fogva olyan nyelven
-beszélnek neki, a melyet nem ért, hozzászoktatják, hogy érje be
-szavakkal, ellenőrizzen mindent, a mit mondanak neki, hogy ép olyan
-okosnak tartsa magát, mint a mestere, vagy vitatkozó és czivakodó legyen
-és mindent, a miről azt hiszik, észszerű okokból érik el nála, csak a
-sóvárság, a félelem vagy a hiúság okából érnek el.
-
-Ime a formula, a melyre visszavezethető csaknem minden erkölcsi tanítás,
-melyben a gyermeket részesítik, vagy részesíthetik:
-
-_A mester:_ Ezt nem szabad tenni.
-
-_A gyermek:_ És miért nem szabad tenni?
-
-_A mester:_ Mert ez rossz.
-
-_A gyermek:_ Rossz? Mit tesz az, hogy rossz?
-
-_A mester:_ A mi meg van tiltva.
-
-_A gyermek:_ Hát mi baj van abból, ha megteszem, a mi meg van tiltva?
-
-_A mester:_ Büntetést kapsz, mert engedetlen voltál.
-
-_A gyermek:_ Megteszem úgy, hogy ne tudják meg.
-
-_A mester:_ Csakhogy vigyáznak ám rád.
-
-_A gyermek:_ De ha elbújok.
-
-_A mester:_ Ki fognak kérdezni.
-
-_A gyermek:_ Hazudni fogok.
-
-_A mester:_ Hazudni nem szabad.
-
-_A gyermek:_ Mért nem szabad hazudni?
-
-_A mester:_ Mert az rossz stb. stb.
-
-Ime a kikerülhetetlen körforgás. Ha kilépsz belőle, a gyermek már nem
-fog többé megérteni.
-
-Nem nagyon hasznos oktatások-e ezek? Nagyon kiváncsi volnék tudni, hogy
-mit lehetne ennek a párbeszédnek helyébe tenni. Maga Locke is bizonyára
-nagy zavarban lett volna. Ismerni a jót és rosszat, érezni az ember
-kötelességeinek okát, nem a gyermek dolga.
-
-A természet azt akarja, hogy a gyermekek legyenek gyermekek, mielőtt
-emberek lennének. Ha ezt a rendet föl akarjuk forgatni, idő előtt
-érleljük meg a gyümölcsöket, a melyeknek nem lesz sem a kellő érettsége,
-sem ize és hamarosan meg fognak romlani; fiatal tudósaink lesznek és
-öreg gyermekeink. A gyermekkornak megvan a látási, gondolkozási, érzési
-módja, a mely neki megfelel; nincs esztelenebb, mintha ennek helyébe a
-magunkét akarnók tenni és én hamarabb kivánnám, hogy egy gyermek öt láb
-magas legyen, mint hogy itélni tudjon tíz éves korában. Valóban, mire
-való volna neki ebben a korban az értelem? Az értelem az erő zabolája és
-a gyermeknek nincs erre a zabolára szüksége.
-
-A mikor tanítványaitokat igyekeztek meggyőzni az engedelmesség
-kötelességéről, ehhez az állítólagos meggyőzéshez hozzá fűzitek az
-erőszakot és a fenyegetéseket; vagy a mi még rosszabb, a hizelgést és az
-igéreteket; így tehát csábítva az érdek, vagy kényszerítve az erőszak
-által, úgy fognak tenni, mintha az értelem győzte volna őket meg; jól
-látják, hogy az engedelmeskedés rájuk nézve előnyös és a lázadás
-ártalmas, a mint ti az egyiket, vagy a másikat észreveszitek.
-
-De mivel ti mindig csak olyat követeltek tőlük, a mi nekik kellemetlen
-és mivel mindig kinos másnak az akarata szerint cselekedni, a gyermek
-elrejtőzik, hogy a maga akaratát megcselekedje, meg lévén győződve
-arról, hogy mindent jól tesz, csak ne vegyék észre engedetlenségét; de
-kész belenyugodni, hogy rosszat tett, a mint fölfödözik, attól féltében,
-hogy még nagyobb baj éri. A kötelesség oka nem felelvén meg korának,
-nincs az az ember a világon, a ki azt meg tudná vele értetni; de a
-büntetéstől való félelem, a bocsánat reménye, a szorultság, a
-zavarodottság, hogy nem tud felelni, kicsikar belőle minden vallomást, a
-mit csak követelnek; azt hittük, meggyőztük őket, pedig csak
-bosszantottuk és megfélemlítettük.
-
-Mi következik ebből: először is azzal, hogy ráhárítunk olyan
-kötelességet, a melyet nem érez, fölingereljük őt a saját zsarnokságunk
-ellen és elfordítjuk magunktól a szeretetét; megtanítjuk őt arra, hogy
-szinlelő, hamis, hazug legyen azért, hogy jutalmakat csikarjon ki tőlünk
-és megmeneküljön a büntetéstől; végül hozzá szoktatva őt, hogy mindig
-egy nyilvánvaló indító okkal leplezzen el egy titkos indító okot, magunk
-adjuk meg neki az eszközt, hogy szüntelenül rászedjen minket, elleplezze
-előlünk igazi jellemét és alkalomadtán üres szavakkal fizessen ki minket
-és másokat.
-
-A törvények, fogjátok mondani, ámbár kötelezők a lelkiismeretre nézve,
-mégis kényszert alkalmaznak a felnőtt emberre nézve. Megengedem, hogy
-így van. De egyebek-e ezek az emberek, mint a nevelés által megrontott
-gyermekek? Éppen ez az, a minek elejét kell venni. Alkalmazzátok a
-kényszert a gyermekre, az észszerüséget a felnőttre; ez a természet
-rendje: a bölcsnek nincs törvényre szüksége.
-
-Bánjatok növendéketekkel korának megfelelően. Tegyétek kezdettől fogva a
-maga helyére és tartsátok ott oly erősen, hogy ne is próbáljon belőle
-kilépni; akkor még mielőtt tudná, hogy mi a bölcseség, már is gyakorolni
-fogja legfontosabb tanítását. Ne parancsoljatok neki soha semmit, bármi
-legyen is a világon, egyáltalán semmit. Ne engedjétek, hogy csak az
-eszébe is jusson, hogy valami hatalmat akartok gyakorolni fölötte. Ne
-tudjon egyebet semmit, csak azt, hogy ő gyönge és ti erősek vagytok,
-hogy az ő helyzeténél és a ti helyzeteteknél fogva szükségszerüen ki van
-szolgáltatva kényetekre, kedvetekre; ezt tudja, ezt értse meg, ezt
-érezze; érezze idején fennhéjázó fején a kemény jármot, a melybe a
-természet hajtja az embert, a szükségszerüség nehéz jármát, a mely alatt
-minden véges lénynek meg kell hajolnia; lássa ezt a szükségességet
-mindig a dolgokban, soha az emberek szeszélyében;[31] a zabola, a mely
-visszatartja, a kényszerüség legyen, nem pedig a tekintély. A mitől
-tartózkodnia kell, azt ne tiltsátok meg neki, hanem akadályozzátok meg,
-hogy megtegye, magyarázgatás és okoskodás nélkül; ha valamit megengedtek
-neki, engedjétek meg első szavára, kérések és könyörgések nélkül, de
-mindenekfelett föltételek nélkül. Az engedélyt adjátok meg szivesen, a
-tilalmat kedvetlenül; de legyen minden tilalmatok visszavonhatatlan,
-semmiféle alkalmatlanság ne ingasson meg, az egyszer kimondott _nem_
-legyen érczfal, a mely ellen a gyermek ötször-hatszor is kimerítheti
-erejét, úgy hogy meg se próbálja többet megdönteni.
-
-Így teszitek türelmessé, nyugodtá, lemondóvá, megelégülővé, még akkor
-is, ha nem kapja meg, a mit akart. Mert az ember természetében rejlik,
-hogy békésen eltűri a dolgokból folyó kényszerüséget, de más valakinek a
-rosszakaratát nem.
-
-Ez ellen a szó ellen: _nincs már több_, még soha sem lázadt föl egy
-gyermek sem, hacsak azt nem hitte, hogy hazugság. Egyébiránt ebben nincs
-középút; vagy nem szabad tőle egyáltalán semmit követelni, vagy
-kezdettől fogva a legteljesebb engedelmességre kell szorítani. A
-legrosszabb nevelés, ha ingadozni engeditek a saját akarata és a tiétek
-között és ha folytonos vita tárgya köztetek és ő közte, hogy melyik az
-úr kettőtök közül: százszor inkább akarnám, hogy mindig a gyermek legyen
-az úr.
-
-Bizonyára különös dolog, hogy a mióta foglalkoznak a gyermekek
-nevelésével, nem tudtak vezetésükre más eszközt kieszelni, mint a
-vetélkedést, a féltékenységet, az irigységet, a hiuságot, a kapzsiságot,
-a hitvány félelmet, mind a legveszedelmesebb szenvedélyeket, a melyek
-legkönyebben gerjednek fel és legalkalmasabbak a lélek megrontására, még
-mielőtt a test kialakult volna. Minden időelőtti tanítással, a melyet
-fejébe akarnak verni, egy bünt oltanak be szive mélyébe. Az esztelen
-nevelők azt hiszik, csodákat művelnek, a mikor gonoszokká teszik a
-gyermekeket, hogy megtanítsák őket arra, hogy mi a jóság és akkor aztán
-fontoskodva mondják: ime, ilyen az ember. Igen, ilyen az az ember, a kit
-ti csináltatok.
-
-Megpróbáltak minden eszközt, kivéve egyet, éppen azt, a mely egyedül
-vezethet czélra: a helyesen szabályozott szabadságot. Nem kell a
-nevelésbe beleártani magunkat, ha nem tudjuk a gyermeket egyedül a
-lehetőség és lehetetlenség törvényei által odavezetni, a hova akarjuk.
-Az egyiknek és a másiknak köre egyaránt ismeretlen lévén előtte,
-kitágíthatjuk vagy összébb szoríthatjuk körülötte, a hogy akarjuk.
-Leköthetjük, előbbre tolhatjuk, visszatarthatjuk, csak csupán a
-szükségesség kötelékével, a nélkül, hogy zúgolódnék miatta. Hajlékonynyá
-és tanulékonynyá tehetjük, csupán a dolgokban rejlő kényszerüség által,
-a nélkül, hogy alkalma volna bármiféle bünnek kicsirázni benne; mert
-sohasem éled föl a szenvedély, ha nem lehet hatása.
-
-Ne adjatok növendéketeknek semmiféle szóbeli oktatást, csak a
-tapasztalatból kapja tanítását; ne rójatok rá semminemű büntetést, mert
-ő még nem tudja, hogy mit tesz az: hibát elkövetni; ne kéressetek vele
-soha bocsánatot, mert hiszen nem tud sérteni. Tettei mentesek lévén
-minden erkölcsi jellegtől, nem tud semmi olyat tenni, a mi erkölcsileg
-rossz és a mi akár büntetést, akár dorgálást érdemelne.
-
-Már látom, hogy az olvasó rémülettel itél erről a gyermekről, a
-megszokott gyermekekről véve a mintát, de csalódik. Az örökös
-feszélyezettség, a melyben növendékeiteket tartjátok, ingerli
-pajkosságukat; mennél jobban érzik a kényszert, ha szemeitek előtt
-vannak, annál pajkosabbak, a mint megszabadulnak tőle. Kárpótolniok kell
-magukat, a mikor tudják, a szigorú kényszerért, a melyben tartjátok
-őket.
-
-Két városi diák nagyobb fölfordulást csinál a falun, mint az egész falu
-gyermekserege. Zárj egy kis úrfit és egy paraszt gyereket egy szobába;
-az előbbi fölforgat és összetör-zúz mindent, mielőtt a másik kimozdulna
-helyéből. Miért volna ez így, ha nem azért, hogy az egyik siet
-visszaélni a szabadság egy pillanatával, míg a másik, mindig biztos
-lévén szabadságáról, nem siet élni vele? Pedig a falusi gyermekek is, a
-kiknek gyakran hizelegnek vagy útjukat állják, még mindig távol vannak
-attól az állapottól, a melyben én szeretném őket tartatni.
-
-Állapítsuk meg kétségbevonhatatlan alapelvül, hogy a természet első
-zsendülései mindig helyesek. Az emberi szívben nincs eredendő
-visszásság, nem találni benne egyetlen bünt sem, a melyről ne lehetne
-megmondani, hogyan és mi által hatolt bele. Az egyedüli természetes
-szenvedély az emberben az önmaga iránt való szeretet, vagyis a tágabb
-értelemben fölfogott önszeretet. Ez az önszeretet magában véve vagy
-miránk vonatkoztatva jó és hasznos, és mivel nincs benne másokra való
-szükségszerű vonatkozás, e tekintetben természetszerűen közömbös: csak
-az által lesz jóvá vagy roszszá, a hogy alkalmazzuk; és azok által a
-vonatkozások által, a melyeket adunk neki.
-
-Egész addig, a míg az önszeretet irányítója, az ész ki fejlődhetik,
-fontos dolog, hogy a gyermek ne tegyen semmit azért, mert ezt így látta
-vagy hallotta, szóval semmit másokra való tekintetből, hanem csupán azt
-tegye, a mit a természet kiván tőle és akkor mindig csak jót fog tenni.
-
-Nem úgy értem ezt, hogy soha nem fog bajt csinálni hogy nem fogja magát
-megsérteni, hogy nem tör el valami értékes holmit, ha a keze ügyébe
-akad. Sok bajt csinálhat, a nélkül, hogy rosszat tenne, mert a rossz
-tett az ártás szándékától függ és ez a szándék soha sincs meg a
-gyermekben. Ha csak egyszer is megvolna benne, már minden el volna
-veszve, csaknem menthetetlenül gonoszszá lenne.
-
-Nem egy dolog rossz a kapzsiság szemében, a mi nem rossz az ész
-szemében. A mikor a gyermekeket szabadjukra hagyjuk, hogy gyakorolják
-pajkosságukat, tanácsos távoltartani tőlük mindent, a mi ezt a
-pajkosságot költségessé tehetné és nem hagyni kezük ügyében semmit, a mi
-törékeny és értékes. Szobájuk legyen egyszerű és tartós butorokkal
-berendezve, ne legyenek benne tükrök, porczellán tárgyak, csecsebecsék.
-
-A mi az én Emilemet illeti, a kit falun nevelek föl, a szobájában nem
-lesz semmi, a mi egy paraszt szobától megkülönbözteti. Mire való volna
-annyi gonddal földiszíteni, mikor olyan keveset fog benne tartózkodni?
-De csalódom, ő maga fogja földiszíteni és pedig meg fogjuk látni, mivel.
-
-Ha a gyermek minden elővigyázatosságotok daczára valami rendellenességet
-csinál, összetör valami hasznos tárgyat, ne büntessétek saját
-hanyagságtok miatt, ne dorgáljátok; ne halljon egyetlen szemrehányó szót
-sem, még azt se mutassátok előtte, hogy bánatot okozott nektek; tegyetek
-egészen úgy, mintha az a tárgy önmagától törött volna össze; higyjétek
-végre is, hogy sokat tettetek, ha meg tudtátok állni, hogy ne szóljatok
-semmit.
-
-Ki merjem-e itt fejteni minden nevelés legnagyobb, legfontosabb,
-leghasznosabb szabályát? Azt t. i., hogy nem kell időt nyerni, hanem
-vesztegetni kell az időt. Közönséges olvasóm, bocsásd meg nekem
-paradoxonaimat: az ember kénytelen paradoxonokat csinálni, ha
-gondolkodik és mondhattok bármit, inkább vagyok a paradoxonok, mint az
-előitéletek embere. Az emberi élet legveszedelmesebb ideje a születéstől
-a tizenkét éves korig való idő. Ez az az idő, a mikor a hibák és a bünök
-csiráznak, a nélkül, hogy volna eszköz kiirtásukra s mire az eszköz
-előkerül, a gyökerek már oly mélyre hatoltak, hogy nincs idő
-kitépésükre. Ha a gyermek egyszerre ugorna át anyja emlőjéről az
-értelmes korba, a nevelés, melyben részesítik, megfelelhetne neki, de a
-természetes haladás szerint teljesen ellenkező nevelésre van szüksége.
-Az kellene, hogy semmit se tegyen lelkéből addig, a míg minden képessége
-nincs kifejlődve, mert lehetetlen, hogy észrevegye a fáklyát, a melyet
-mutattok neki, addig, a míg vak és hogy az eszmék végtelen mezején olyan
-utat kövessen, a melyet az ész a legjobb szemeknek is olyan nehezen
-észrevehetően jelöl ki.
-
-Az első nevelésnek tehát tisztára negativnak kell lennie. Nem abban áll,
-hogy tanítsuk az erkölcsöt, vagy az igazságot, hanem csak abban, hogy
-megóvjuk a szívet a büntől és a tévedés szellemétől. Ha képesek volnátok
-nem tenni semmit és nem engedni semmit, hogy történjék, ha egészségesen
-és erősen tudnátok vezetni növendéketeket tizenkét éves koráig a nélkül,
-hogy meg tudná különböztetni, melyik a jobb keze s melyik a bal, az első
-leczkétől fogva megnyilnának megértésének szemei az ész számára;
-előitéletek nélkül, szokások nélkül lévén, nem volna benne semmi, a mi
-ellensúlyozza gondoskodásotok hatását. Hamar a legbölcsebb emberré lenne
-kezetekben és miután azon kezdtétek, hogy nem műveltetek semmit, a
-nevelés csodáját művelnétek.
-
-Tegyétek a szokásnak visszáját és csaknem mindig jól fogtok cselekedni.
-Az apák és a tanítók, mivel nem gyermeket akarnak a gyermekből csinálni,
-hanem tudóst, sohasem dorgálnak, rendreutasítanak, korholnak,
-hitegetnek, fenyegetnek, igérgetnek, oktatnak, okoskodnak elég korán.
-Tegyetek okosabban: legyetek okosak és ne okoskodjatok tanítványotokkal,
-különösen ne azért, hogy helyeselje azt, a mi nem tetszik neki, mert ha
-így mindig beleviszitek az okosságot a kellemetlen dolgokba, csak azt
-éritek el vele, hogy unalmassá teszitek előtte és már korán elveszitek
-hitelét egy olyan lélekben, a mely még nincs a megértés állapotában.
-Gyakoroljátok testét, szerveit, érzékeit, erőit, de hagyjátok a lelkét
-tétlenül, a míg csak lehet. Óvakodjatok minden korai véleménytől, a
-melyet itélete még nem tud felfogni. Tartsátok vissza, távolítsátok el
-tőle az idegen benyomásokat és ne siessetek a rossz megakadályozása
-végett tenni a jót, mert úgyis csak akkor jó, a mikor az értelem
-megvilágítja. Tekintsetek minden halasztást előnynek; máris nagy
-nyereség, minden veszteség nélkül haladni a czél felé; engedjétek
-megérni a gyermekséget a gyermekben. Végül, a mi leczke szükségessé
-válik számára, ne részesítsétek benne ma, ha veszély nélkül tudjátok
-holnapra halasztani.
-
-Egy másik megfontolás, a mely megerősíti ennek a módszernek a
-hasznosságát, a gyermek sajátos géniuszának megfontolása, a melyet jól
-kell ismerni, hogy tudjuk, milyen erkölcsi vezetés felel meg neki.
-Minden szellemnek megvan a maga sajátos formája, a mely szerint
-irányítani kell és fontos dolog gondjaink sikerére, hogy e szerint a
-forma szerint irányoztassék, nem pedig más forma szerint. Okos ember
-lévén, lesd ki sokáig a természetet, figyeld meg jól növendékedet,
-mielőtt kimondod neki az első szót; engedd, hogy jellemének csirája
-kezdettől fogva teljes szabadsággal mutatkozzék, ne kényszerítsd semmire
-sem, hogy annál jobban láthasd a maga teljes valóságában. Azt hiszed, a
-szabadságnak ez az ideje el van veszve számára? Ellenkezőleg, a
-legjobban felhasznált idő lesz, mert így tanulod meg, hogy ne veszíts el
-egyetlen pillanatot sem egy becsesebb időben; e helyett, ha elkezdesz
-cselekedni, mielőtt tudnád, mit kell tenni, vaktában fogsz cselekedni,
-tévedéseknek leszel kitéve, minduntalan vissza kell fordulnod, messzebb
-leszel a czéltól, mintha kevésbbé siettél volna elérni. Ne tégy úgy,
-mint a fösvény, a ki sokat veszít azáltal, hogy nem akar semmit
-veszíteni. Áldozd fel az első életkorban azt az időt, a melyet
-kamatostul fogsz visszanyerni előbbrehaladott életkorban. A bölcs orvos
-nem rendel vaktában a beteg első láttára, hanem előbb tanulmányozza a
-beteg temperamentumát, mielőtt rendel neki; később fog bele
-gyógyításába, de meggyógyítja, míg a nagyon siető orvos megöli.
-
-De hol helyezzük el ezt a gyermeket, hogy így nevelhessük föl, mint
-érzéketlen lényt, mint valami automatát? A hold gömbjében tartsuk, vagy
-egy elhagyott szigeten? Távolítsuk el minden emberi lénytől? Nem lesz-e
-állandóan előtte a világban a mások szenvedélyeinek látványa és példája?
-Nem fog-e soha látni korabeli más gyermekeket? Nem fogja-e soha látni
-szüleit, szomszédjait, dajkáját, nevelőnőjét, inasát, sőt nevelőjét sem,
-a ki elvégre mégsem angyal?
-
-Ez az ellenvetés nyomós és alapos. De mondtam-e én, hogy ez a
-természetes nevelés könnyű vállalkozás? Oh, emberek! az én hibám-e, hogy
-ti nehézzé tettetek mindent, a mi jó? Érzem ezeket a nehézségeket, meg
-is vallom őket: talán leküzdhetetlenek is, de az mindig bizonyos, hogy
-ha ráadjuk magunkat megelőzésükre, legalább egy bizonyos pontig elejüket
-vehetjük. Én megmutatom a czélt, a melyet ki kell tüzni magának; nem
-mondom, hogy el is lehet érni, de azt mondom, hogy a ki leginkább
-megközelíti, az éri el a legnagyobb sikert.
-
-Emlékezzetek meg arról, hogy mielőtt el mernők vállalni egy ember
-formálását, előbb embert kell csinálnunk önmagunkból, önmagunkban kell
-megtalálunk a példát, a melyet az, a kit nevelünk, maga elé tüzzön. A
-míg a gyermek még ismeret nélkül való, van elég idő úgy előkészíteni
-mindent, a mi a közelébe jut, hogy első tekintetébe csak olyan tárgyak
-ötöljenek, a melyek látása neki való. Légy tiszteletreméltó mindenki
-előtt, első sorban szerettesd meg magadat, hogy mindenki igyekezzék
-kedvedre lenni. Nem válhatsz a gyermek mesterévé, ha nem vagy mestere
-mindannak, a mi őt körülveszi és ez a tekintély sohasem lesz elegendő,
-ha nem alapszik az erény megbecsülésén. Nem arról van szó, hogy fordítsd
-ki az erszényedet és szórd tele marokkal a pénzt; sohasem láttam, hogy a
-pénz megszerettetett valakit. Nem kell fösvénynek vagy ridegnek lenni,
-sem panaszkodni a nyomor miatt, melyet enyhíteni tudsz, de akárhogy
-kitárod a szekrényedet, ha nem tárod ki a szívedet is, a többieké mindig
-zárva marad előtted. Az idődet, a gondoskodásodat, a vonzalmadat,
-önmagadat kell odaadnod, mert tehetsz, a mit akarsz, mindig meg fogják
-érezni, hogy a pénzed nem te vagy. Vannak az érdeklődésnek és a
-jóakaratnak olyan tanujelei, a melyek nagyobb hatást tesznek és több
-valódi haszonnal járnak, mint minden ajándék: hány szerencsétlennek,
-betegnek van több szüksége vigaszra, mint alamizsnára! hány elnyomott
-van, kinek a pártfogás többet használ, mint a pénz! Békítsd ki azokat, a
-kik meghasonlottak egymással, vedd elejét a pörösködésnek, vezesd a
-gyermeket kötelessége tudatára, az apát az elnézésre, mozdítsd elő a
-boldog házasságokat, akadályozd meg az üldözést, használd fel, pazarold
-növendéked szüleinek befolyását a gyöngék érdekében, a kik sehol sem
-kapnak igazságot és a kiket a hatalmasok elnyomnak. Jelentsd ki magadat
-fenkölten a szerencsétlenek pártfogójának. Légy igazságos, emberséges,
-jótékony. Ne csak az alamizsnát gyakorold, hanem a felebaráti szeretetet
-is; a könyörület munkái több bajt enyhítenek, mint a pénz; szeresd a
-többieket és ők is szeretni fognak, légy szolgálatukra és ők is
-szolgálatodra lesznek, légy a testvérük és ők a gyermekeid lesznek.
-
-Ez is egyik oka annak, a miért Emilt falun akarom nevelni, távol a
-szolgák csürhéjétől, a kik a legaljasabb emberek gazdáik után, távol a
-város fekete erkölcseitől, a melyeket a máz, melylyel be vannak vonva,
-csábítókká és ragályosakká tesz a gyermekre nézve, holott a falusi ember
-bünei leplezetlenek és durvák lévén, inkább visszariasztják, mint
-csábítják, ha nincs valami érdeke benne, hogy utánozza őket.
-
-Falun a nevelő sokkal inkább ura a tárgyaknak, melyeket a gyermeknek meg
-akar mutatni; hirnevének, beszédének, példájának olyan tekintélye van, a
-milyet a városban nem birna szerezni; hasznos lévén az egész világnak,
-mindenki igyekezni fog, hogy lekötelezze magának, hogy megbecsültessék
-általa, hogy olyannak mutassa magát a növendék előtt, a milyennek a
-mester szeretné, hogy valóban legyen és ha a bünből nem javulnak is meg,
-tartózkodni fognak a botránytól; ez mindaz, a mire szükségünk van
-czélunk érdekében.
-
-Tegyetek le róla, hogy másokat felelőssé tegyetek a saját hibáitokért; a
-rossz, a mit a gyermek lát, kevésbbé rontja meg, mint az, a melyre ti
-tanítjátok őt. Ha mindig prédikáltok, mindig erkölcsi leczkékkel
-tartjátok, mindig pedánskodtok, minden eszméért, melyet azon hiszemben
-adtok a gyermeknek, hogy jó, egyszerre húsz mást adtok neki, a mely nem
-ér semmit: eltelve azzal, a mi a ti fejetekben történik, nem látjátok a
-hatást, melyet az ő fejében idéztek elő. Azt hiszitek, a szavak hosszú
-áradatában, a melylyel a gyermeket szüntelenül elárasztjátok, nincs egy
-sem, melyet tévesen fog fel? Azt hiszitek, hogy nem magyarázza a maga
-módja szerint zavaros magyarázataitokat és hogy nem talál bennük semmit,
-a miből rendszert csináljon a maga szája íze szerint, a melyet aztán
-alkalom adtán szembeállíthat veletek?
-
-Hallgassátok meg a kis emberkét, a kit így megoktattak, hagyjátok kedve
-szerint fecsegni, kérdezősködni, nagyzolni és el fogtok csodálkozni azon
-a különös fordulaton, melyet okoskodásaitok eszében vettek: összezavar
-mindent, fölforgat mindent, kihoz béketüréstekből, néha kihoz a
-sodrotokból váratlan ellenvetéseivel, kényszerít, hogy elhallgassatok
-vagy hogy őt hallgattassátok el; vajjon akkor mit gondolhat arról a
-hallgatásról, a melybe az az ember merül, a ki olyan sokat szeret
-beszélni? Ha egyszer megnyeri ezt az előnyt fölöttetek és ezt
-észreveszi, oda a nevelés, mindennek vége ettől a pillanattól fogva, nem
-igyekszik többé tanulni, hanem igyekszik titeket megczáfolni.
-
-Buzgó mesterek, legyetek egyszerűek, óvatosak, tartózkodók; csak akkor
-tegyetek valamit, ha mások cselekedeteinek megakadályozásáról van szó:
-ezt ismétlem szüntelenül. Inkább halaszszatok el, ha lehet, egy jó
-tanítást, attól féltetekben, hogy rossz tanítást adhattok. Ezen a
-földön, a melyet a természet az ember első paradicsomává tett, ne
-merjétek a kisértő tisztét teljesíteni, fel akarva világosítani az
-ártatlanságot a jóról és gonoszról: úgysem tudjátok megakadályozni, hogy
-a gyermek felvilágosodjék kívülről, példák útján, korlátozzátok tehát
-egész őrködésteket arra, hogy ezeket a példákat a neki megfelelő alakban
-véssétek be lelkébe.
-
-A viharos szenvedélyek nagy hatással vannak a gyermekre, ha tanujukká
-válik, mert nagyon érzékelhető jeleik vannak, a melyek meglepik és
-kierőszakolják a figyelmét. Különösen a harag olyan zajos kitörései,
-melyeket lehetetlen észre nem venni, ha közelébe jutunk. Nem is lehet
-kérdés tárgya, hogy ez jó alkalom a pædagogusnak, hogy szép beszédet
-füzzön hozzá. Ugyan! szó se legyen szép beszédről, egyáltalán nem, egy
-szót sem. Hadd jöjjön a gyermek, elcsodálkozva a látványon; okvetlenül
-kérdezősködni fog. A felelet egyszerű, magukból azokból a tárgyakból
-vonható le, melyek érzékeibe ötlenek. Látja a lángba borult arczot, a
-villogó szemet, a fenyegető mozdulatot, hallja a kiáltásokat, mind annak
-a jeleit, hogy a test nincs megszokott nyugalmában. Mondjátok meg neki
-nyugodtan, affektálás és titkolózás nélkül: ez a szegény ember beteg,
-lázrohama van. Ezt az alkalmat felhasználhatjátok arra, hogy fogalmat
-adjatok neki, de csak kevés szóval, a betegségekről és hatásaikról, mert
-ez is a természettől való és egyike a szükségszerűség ama kötelékeinek,
-melyeknek alávetve kell hogy érezzük magunkat.
-
-Lehetséges-e, hogy ennek a fogalomnak alapján, a mely nem is téves, ne
-éledjen benne jókor bizonyos irtózás attól, hogy átengedje magát a
-szenvedély szélsőségeinek, melyeket betegségeknek tekint? És hiszitek-e,
-hogy egy ilyen fogalom, a maga idejében beoltva, nem idéz elő ép olyan
-üdvös hatást, mint a legunalmasabb erkölcsi prédikáczió? De nézzétek a
-jövőben ennek a fogalomnak a következményeit: ime, jogotok van, ha arra
-találna kerülni a sor, egy lázadó gyermeket úgy tekinteni, mint egy
-beteget, bezárni szobájába, ha kell ágyába is, rövid pórázon tartani,
-elrémíteni saját éledező büneitől, gyülöletessé és félelmetessé tenni
-előtte azokat, a nélkül, hogy valaha is büntetés számba vehetné a
-szigoruságot, a melylyel talán kénytelenek vagytok élni, hogy
-meggyógyítsátok. És ha egyszer-másszor veletek magatokkal is megesik egy
-heves pillanatban, hogy elhagy a hideg vér és a mérséklet, a melyben
-gyakorolnotok kell magatokat, ne igyekezzetek elleplezni előtte
-hibátokat, de mondjátok ki nyiltan, gyöngéd szemrehányással: fiam,
-beteggé tettél.
-
-Egyébiránt fontos dolog, hogy azokat a naivitásokat, melyeket a
-gyermekben azoknak a fogalmaknak egyszerüsége idéz elő, a melyekből
-táplálkozik, sohasem emlegessék jelenlétében s ne is idézgessék oly
-módon, hogy ő is megérthesse. A meggondolatlan kaczagás megronthatja hat
-hónap munkáját és jóvátehetetlen kárt tehet a gyermek egész életére. Nem
-győzöm eléggé ismételni, hogy a ki a gyermek fölött úr akar lenni, előbb
-önmaga felett kell úrnak lennie. Elképzelem Emilemet, a mint a két
-szomszédasszony közti czivakodás tetőpontján odamegy a dühösebbikhez és
-szánakozó hangon mondja neki: _szegény asszony, maga úgy-e beteg,
-mennyire sajnálom magát!_ Ez a közbelépés bizonyára nem marad hatás
-nélkül a szemlélőkre s talán a szereplőkre sem. Nevetés nélkül, korholás
-nélkül, dicséret nélkül elvezetem, akár szivesen jön, akár erőszakkal,
-mielőtt észrevehetné ezt a hatást vagy legalább mielőtt gondolkozhatnék
-rajta és sietek elvonni a figyelmét más tárgyakra, melyek amazt hamar
-elfeledtetik vele.
-
-Nem czélom, hogy behatoljak minden részletbe, csupán csak az, hogy
-kifejtsem az általános tételeket és példákat nyujtsak nehéz
-eshetőségekre. Lehetetlennek tartom, hogy a társadalom ölén föl lehessen
-nevelni egy gyermeket tizenkét éves koráig a nélkül, hogy fogalmat
-adjunk neki az egyik embernek a másikhoz való viszonyáról és az emberi
-cselekedetek erkölcsiségéről. Elég, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ezeket a
-szükséges fogalmakat oly későn adjuk meg neki, a mint csak lehet és a
-mikor kikerülhetetlenekké válnak, csak a pillanatnyi szükségre kell
-szorítkozni, csupán csak azért, hogy ne higyje magát mindenek urának és
-ne tegyen rosszat másoknak aggály nélkül és a nélkül, hogy maga is
-tudná. Vannak szelid és csöndes természetek, melyekkel messzire lehet
-menni a nélkül, hogy veszélyeztetnők első ártatlanságukat, de vannak
-heves természetek is, a melyekben a vadság korán kifejlődik és a
-melyekből sietni kell embert csinálni, hogy ne legyünk őket kénytelenek
-lánczra verni.
-
-Első kötelességeink önmagunkra irányulnak; kezdetleges érzéseink
-önmagunkban összpontosulnak, minden természetes mozgásunk kezdetben
-fentartásunkra és jóllétünkre vonatkozik. Igy az igazság első érzéséhez
-nem annak az igazságnak a révén jutunk, a melylyel mi tartozunk, hanem
-annak révén, a melylyel mások tartoznak nekünk és megint egy visszássága
-a közkeletü nevelési módoknak, hogy kezdettől fogva beszélnek a
-gyermeknek kötelességeiről, sohasem a jogairól, azon kezdik, hogy annak
-az ellenkezőjét mondják neki, a mi kell, azt, a mit meg sem tud érteni
-és a mi nem is érdekelheti.
-
-Ha tehát olyan gyermeket kellene vezetnem, a milyet az imént
-föltételeztem, azt mondanám magamban: a gyermek nem támad
-személyekre,[32] hanem a dolgokra, és hamar megtanul a tapasztalatból
-tisztelni mindenkit, a ki felülmulja korban és erőben: a dolgok ellenben
-nem védik magukat. Az első fogalom tehát, melyet adni kell neki, nem
-annyira a szabadság, mint inkább a tulajdon fogalma és hogy ezt a
-fogalmat megalkothassa magának, kell hogy legyen valamije, a mi a
-sajátja. Ha felsoroljuk neki ruháit, butorait, játékszereit, az nem
-jelent számára semmit, mivel ha rendelkezik is ezekről a tárgyakról, nem
-tudja sem azt, hogyan, sem azt, miért az övéi. Azzal se megyünk többre,
-ha megmondjuk neki, hogy azért az övéi, mert neki adtuk, mert hogy
-adhasson az ember, ahhoz az kell, hogy legyen neki, ime tehát egy előbbi
-birtoklás, mint az övé; a tulajdon fogalmát akarjuk neki megmagyarázni,
-tekintet nélkül arra, hogy az ajándékozás konvenczió dolga és hogy a
-gyermek nem tudhatja még, mi a konvenczió.[33] Olvasók, jegyezzétek meg,
-kérlek, ebben a példában és százezer másban, hogyan szokás azt gondolni,
-hogy jól nevelték a gyermeket, pedig csak teletömték a fejét olyan
-szavakkal, melyeknek rá nézve nincs semmi értelme.
-
-Vissza kell tehát térni a tulajdon eredetéhez, mert innen kelhet ki az
-első róla való fogalom. A falun élő gyermek bizonyos fogalmat alkot
-magának a mezei munkáról, ehhez nem kell egyéb, mint szem és ráérés s
-neki megvan az egyik is, a másik is. Minden kornak s különösen az övének
-jellemző vonása, hogy alkotni, utánozni akar, jelét adni hatalmának és
-tevékenységének. Alig látott kétszer kerti munkát, vetést, ásást,
-zöldség-plántálást és máris kertészkedni akar maga is.
-
-A föntebb fölállított alapelveknek megfelelően nem ellenzem kivánságát,
-ellenkezőleg pártját fogom, osztozom kedvtelésében, vele dolgozom, nem
-az ő mulatságára, hanem a magaméra, ő legalább úgy hiszi: magam is
-kertészlegényévé leszek; a míg meg nem erősödik a karja, fölásom neki a
-földet, ő birtokába veszi azzal, hogy elültet benne egy palántát és ez a
-birtoklás bizonyára szentebb és tiszteletreméltóbb, mint mikor Nunès
-Balboa birtokába vette Dél-Amerikát Spanyolország nevében, beleplántálva
-zászlaját a déli tenger partjába.
-
-Mindennap megöntözzük a palántákat, örömujjongással nézzük növekvésüket.
-Azzal növelem ezt az örömet, hogy megmondom neki: ez a tiéd és
-megmagyarázom a _tiéd_ fogalmát, megértetem vele, hogy ebbe belehelyezte
-idejét, munkáját, fáradságát, végre egész személyét, hogy ebben a
-földben van valami belőle magából, a mit magáénak tulajdoníthat bárkivel
-szemben, mint a hogy kiszakíthatja a karját egy másik ember kezéből, a
-ki akarata ellenére vissza akarja tartani.
-
-Egy szép napon sietve jön, az öntöző kanna a kezében. Oh, micsoda
-látvány! Oh, fájdalom! Minden palánta ki van tépve, az egész föld ki van
-forgatva, rá sem ismerni a helyre. Ah, mi lett munkámból, művemből,
-gondjaim és verejtékem édes gyümölcséből? Ki rabolta meg tulajdonomat?
-Ki vette el palántáimat? A fiatal szív fellázad, a jogtalanság első
-érzése önti bele szomorú keservét, könnyei patakokban folynak, a
-kétségbeesett gyermek megtölti a levegőt nyögésével és sírásával. Részt
-veszek fájdalmában, felháborodásában; kutatunk, tudakozódunk,
-vizsgálatot rendezünk. Végül fölfedezzük, hogy a kertész követte el a
-csinyt. Odahívjuk.
-
-Ezzel aztán ugyan jól járunk. A kertész panaszunk hallatára elkezd még
-hangosabban panaszkodni, mint mi. Hogyan, uraim, hát önök rontották el a
-munkámat? Ide én máltai dinnyét ültettem, melynek magvait úgy kaptam,
-mint valami kincset és melylyel jól akartam önöket tartani, ha majd
-megérik, de önök hitvány palántáik kedvéért tönkretették már kikelt
-dinnyéimet, a melyeket sohasem tudok többé pótolni. Jóvátehetetlen kárt
-okoztak nekem és önmagukat is megfosztották a pompás dinnye élvezetétől.
-
-_János Jakab._ Bocsáss meg, szegény Róbertem. Te belefektetted ide
-munkádat, fáradságodat. Belátom, hogy rosszat tettünk, elrontottuk a
-munkád eredményét, de majd szerzünk másik máltai magvakat és ezentúl
-majd csak akkor fogunk egy földet megművelni, ha tudjuk, hogy előttünk
-senki se tette rá a kezét.
-
-_Róbert._ Akkor ugyan megpihenhetnek, uraim, mert parlagon heverő föld
-nincs már sehol. Én azon a földön dolgozom, melyet az apám tört fel és
-mindenki ugyanazt teszi a maga részéről. A mi földet látnak, mind el van
-foglalva rég idők óta.
-
-_Emil._ Róbert úr, akkor hát gyakran vesznek el dinnyemagvak?
-
-_Róbert._ Bocsásson meg, ifjuram, csakhogy nem akad ám mindig olyan
-hebehurgya fiatal úr, mint ön. Senki sem nyúl hozzá a szomszédja
-kertjéhez, mindenki tiszteletben tartja a más munkáját, hogy a magáé is
-biztonságban legyen.
-
-_Emil._ De nekem nincs kertem.
-
-_Róbert._ Mit bánom én! Ha az enyémet elrontja, nem engedem többé
-sétálni benne, mert bizony nem akarom, hogy kárba veszszen a fáradságom.
-
-_János Jakab._ Nem lehetne a jó Róberttel megegyezni? Engedjen át kis
-barátomnak és nekem egy zúgot a kertjében, hogy megműveljük, az alatt a
-föltétel alatt, hogy a haszon fele az övé lesz.
-
-_Róbert._ Átengedem én föltétel nélkül is. De úgy vigyázzanak, hogy
-kitépem a palántáikat, ha hozzányúlnak az én dinnyéimhez.
-
-Ebből a kisérletből, a melylyel bele lehet vésni a gyermekbe a
-kezdetleges fogalmakat, láthatni, mint lehet a tulajdon fogalmát
-természetszerüen visszavezetni arra a jogra, melyet az első foglaló
-munkájával szerez. Ez világos, szabatos, egyszerü és mindig érthető a
-gyermek számára. Ettől fogva egész a tulajdon jogáig és a cseréig csak
-egy lépés van, a mely után rövidesen meg kell állni.
-
-Láthatni azt is, hogy az a magyarázat, melyet itt két lap irásba
-szorítok bele, a gyakorlatban talán egy év dolga lesz, mert az erkölcsi
-eszmék fejlődésében nem lehet elég lassan haladni, sem elég szilárdan
-megvetni a lábunkat minden lépésnél. Fiatal mesterek, kérlek,
-gondoljatok erre a példára és tartsátok eszetekben, hogy tanítástoknak
-mindenkor inkább a cselekedetekben kell rejlenie, mint a beszédben, mert
-a gyermek könnyen elfelejti, a mit mondott s a mit neki mondtak, de nem
-felejti el, a mit tett vagy a mit neki tettek.
-
-Hasonló oktatásokat, mint már mondottam, előbb-utóbb adni kell, a
-szerint, a mint a növendék szelid vagy heves természete sietteti vagy
-késlelteti szükségét; hasznuk szembeszökően nyilvánvaló, de hogy e nehéz
-dolgokban semmit se mulaszszunk el, adjunk még egy példát.
-
-Makacs gyereketek elront mindent, a mihez hozzányúl; ne haragudjatok
-érte, távolítsatok el keze ügyéből mindent, a mit elronthat. Összetöri a
-bútorokat, melyeket használ; ne siessetek újakat adni neki, hadd érezze
-a nélkülözés kényelmetlenségét. Betöri szobája ablakát, hadd fújjon rá a
-szél éjjel és nappal, a nélkül, hogy törődnétek meghülésével, mert
-inkább legyen náthás, mint bolond. Ne panaszkodjatok soha az
-alkalmatlanságon, melyet okoz, de legyen rá gondotok, hogy ő érezze
-legelőször. Végre kijavíttatjátok az ablakot, de még mindig nem szóltok
-semmit. Megint betöri? Fordítani kell a módszeren; mondjátok neki
-szárazon, de harag nélkül: az ablak az enyém, az én gondoskodásomból
-csinálták, azt akarom, hogy megmaradjon. Ekkor bezárjátok a gyermeket a
-sötétbe, egy ablaktalan szobába. Erre az új eljárásra elkezd sírni,
-dühösködni; nem törődik vele senki. Hamarosan belefárad és alább hagy a
-hangjával; szomorkodik, nyöszörög; megjelenik egy szolga, a lázadó kéri,
-hogy szabadítsa meg. A nélkül, hogy kifogást keresne, hogy miért nem
-teszi meg, a szolga ezt feleli: _nekem is van ablakom, a melyre vigyázni
-kell_. Ezzel elmegy. Végre miután a gyermek néhány óra hosszat maradt
-ott, elég sokáig, hogy megúnhassa és megemlékezzék rá, valaki azt
-ajánlja neki, egyezzen ki veletek, hogy visszaadjátok neki a szabadságát
-és ő nem tör be több ablakot. Hisz ő egyebet sem akar. Megkéret
-benneteket, hogy jöjjetek hozzá. El is jöttök. Felajánlja az egyezséget
-és ti azonnal elfogadjátok, ezt mondva neki: ez nagyon jól van, nyerünk
-rajta mind a ketten, miért nem jött ez a jó eszméd hamarabb? És aztán
-örömmel megölelitek, a nélkül, hogy igéretének megerősítését kivánnátok
-tőle s azonnal bevezetitek szobájába, ezt a megegyezést oly szentnek és
-sérthetetlennek tekintve, mintha esküvel volna megerősítve. Mit
-gondoltok, micsoda fogalmat nyer ebből az eljárásból az igéret hiteléről
-és hasznosságáról? Nagyot csalódnék, ha akadna a világon egyetlen
-gyermek, hacsak nincs még egészen megromolva, a kin ne fogna ez a
-bánásmód és a ki ezek után szándékosan betörne egy ablakot. Figyeljétek
-meg mindennek lánczolatát. A kis gonosztevő nem gondolt rá, mikor gödröt
-ásott, a melybe palántáit ültesse, hogy börtönt ásott ki magának, a
-melybe tudománya hamarosan vetni fogja.[34]
-
-Benne vagyunk tehát az erkölcs világában, nyitva van a kapu a bün
-számára. A szerződéssel és a kötelességekkel születik meg a rászedés és
-a hazugság. Attól fogva, hogy az ember olyat tud tenni, a mit nem
-szabad, igyekszik elleplezni azt, a mit nem lett volna szabad tennie.
-Attól fogva, hogy valamely érdekből igérünk valamit, egy erősebb érdek
-megsértetheti velünk az igéretet; csak arról van már szó, hogy
-büntetlenül megsérthessük. A kifogás természetes: az ember elrejtőzik és
-hazudik. Miután nem tudtuk elhárítani a bűnt, ott vagyunk, hogy meg kell
-büntetnünk. Ime, az emberi élet nyomoruságai, melyek a tévedésekkel
-kezdődnek.
-
-Eleget mondtam arra, hogy megértessem, hogy a büntetést sohasem szabad
-mint büntetést ráróni a gyermekre, hanem úgy kell hogy rája háruljon,
-mint rossz cselekedetének természetes következménye. Ép így ne
-szónokoljatok a hazugság ellen, ne egyenesen azért büntessétek meg, mert
-hazudott, hanem tegyetek róla, hogy a gyermek fejére, ha hazudott,
-ráháramoljon a hazugság minden rossz következménye: az, hogy nem hisznek
-neki akkor sem, mikor igazat mond, hogy olyan roszszal is vádolják, a
-mit nem tett, akárhogy védekezik is. De magyarázzuk ki, mi a gyermekre
-nézve a hazugság.
-
-Két fajtája van a hazugságnak; a ténybeli, a mely a multra vonatkozik s
-az érzületbeli, a mely a jövőre vonatkozik. Az elsőnek akkor van helye,
-a mikor valaki tagadja, a mit tett, vagy a mikor azt mondja, hogy tett
-valamit, a mit nem tett, általában, a mikor az ember tudatosan a dolgok
-igazsága ellen szól. A másiknak akkor van helye, mikor olyat igér meg az
-ember, a mit nincs szándékában megtartani és általában mikor az ember
-olyan szándékot mutat, a mely nincs meg benne. Ez a kétféle hazugság
-néha egyesülhet ugyanabban a hazugságban,[35] de itt különbözőségükben
-tekintem őket.
-
-A ki érzi, hogy szüksége van mások segítségére és a ki folyton próbára
-teszi jóakaratukat, annak nincs érdekében, hogy rászedje őket;
-ellenkezőleg, nyilvánvaló az az érdeke, hogy úgy lássák a dolgokat, a
-milyenek, mert attól fél, hogy ártalmára tévedhetnek. Nyilvánvaló tehát,
-hogy a ténybeli hazugság nem folyik a gyermek természetéből, de az
-engedelmesség törvénye idézi fel a hazugság szükségét, mert az
-engedelmesség kínos lévén, titokban mennél jobban fölmenti magát alóla s
-mert a büntetés vagy a szemrehányás pillanatnyi érdeke háttérbe szorítja
-az igazsághoz való ragaszkodás távolabb eső érdekét. A természetes és
-szabad nevelésben miért hazudnék a gyermek? Mi rejtegetni valója van
-előttetek? Nem korholjátok, nem büntetitek meg semmiért, nem követeltek
-tőle semmit. Mért ne mondana meg nektek mindent, a mit tett, ép olyan
-őszintén, mint kis pajtásának? Ebben a vallomásában nem láthat több
-veszedelmet az egyik oldalról, mint a másikról.
-
-Az érzületbeli hazugság még kevésbbé természetes, mert az igéretek, hogy
-valamit tenni fog, vagy valamitől tartózkodni fog, konvenczionális
-tények, melyek a természetes állapottól eltávolítják és korlátozzák
-szabadságát. Sőt, mi több, a gyermek minden igérete magamagában semmis,
-tekintve, hogy korlátozott látóköre nem képes túlterjeszkedni a jelenen,
-tehát nem tudja, mit tesz, mikor kötelezi magát valamire. A gyermek alig
-hazudhatik, mikor lekötelezi magát, mert nem gondolván egyébre, csakhogy
-a jelen pillanatra nézve kihúzza magát a bajból, minden eszköz egyre
-megy neki, a melynek nincs pillanatnyi hatása; ha valamit a jövőre nézve
-igér, akkor nem igér semmit s még szunnyadó képzelete nem tudja lényét
-két különböző időre kiterjeszteni. Ha el tudja kerülni a verést vagy
-megkaphat egy édességet azzal, hogy megigéri, hogy holnap kiugrik az
-ablakon, azonnal megigérné. Ime, ezért nem veszi számba a törvény a
-gyermek igéreteit és mikor a törvénynél szigorúbb apák és mesterek
-megkövetelik, hogy váltsa be igéretét, ez csak olyan dolgokban fog
-megtörténni, a melyeket a gyermeknek igéret nélkül is meg kellene
-tennie.
-
-A gyermek, nem tudva, mit tesz, mikor kötelezi magát valamire, nem
-hazudhatik, mikor lekötelezi magát. Máskép áll a dolog, ha megszegi az
-igéretét, a mi megint a visszamenőleges hazugság egy neme; mert nagyon
-jól emlékszik, hogy ezt az igéretet megtette, de a megtartásnak a
-fontosságát nem látja. Nem lévén képes a jövőben olvasni, nem láthatja
-előre a dolgok következményeit s a mikor megszegi adott szavát, nem tesz
-semmit életkorának szelleme ellen.
-
-Ebből az következik, hogy a gyermek hazugságai mestereinek művei s a
-mikor arra akarják tanítani, hogy igazat szóljon, épen ezzel tanítják a
-hazugságra. Abban a buzgólkodásban, hogy irányítsák, vezessék, oktassák,
-soha sincs elegendő eszköz a czél elérésére. A szellemére való
-befolyásnak új eszközeit akarják megszerezni alaptalan elvekkel,
-esztelen tanításokkal és jobban szeretik, ha tudja leczkéjét és hazudik,
-mintha tudatlan, de igaz.
-
-Mi ellenben, a kik csak a gyakorlat által adunk leczkéket
-növendékeinknek és jobb szeretjük, ha jók, mint ha tudósok, nem
-követeljük tőlük az igazságot, attól féltünkben, hogy eltorzítjuk és nem
-igértetünk velük semmit, hogy ne essenek kisértetbe, igéretüket
-megszegni. Ha távollétemben valami bajt csinált magának, melynek
-szerzőjét nem tudom, óvakodni fogok tőle, hogy Emilt vádoljam vele vagy
-hogy megkérdezzem: _te tetted ezt?_[36] Mert ezzel mi mást tennék, mint
-hogy megtanítanám tagadni? Hogyha nehéz természete arra kényszerít, hogy
-valamiben megállapodjam vele, ügyesen úgy fogom intézni, hogy az ajánlat
-mindig belőle induljon ki, sohase belőlem, hogy ha kötelezte magát
-valamire, legyen mindig valami közvetlen és érezhető érdeke adott szava
-megtartására és hogy ha bármikor is megszegi szavát, ez a hazugság olyan
-bajokat zúdítson rá, melyeket magából a dolgok rendjéből folyóknak lát,
-nem pedig nevelője bosszújából. De távol attól, hogy szükség legyen
-ilyen kegyetlen eszközökhöz folyamodni, csaknem teljesen biztos vagyok
-benne, hogy Emil nagyon későn tudja meg, mi a hazugság és mikor
-megtudja, nagyon el fog csodálkozni, nem tudja megérteni, mire jó a
-hazugság. Nyilvánvaló, hogy mennél függetlenebbé teszem jóllétét
-másoknak akár akaratától, akár itéletétől, annál inkább elvágom benne a
-hazugság minden érdekét.
-
-Ha nem sietünk túlságosan az oktatásokkal, akkor nem sietünk túlságosan
-a követelésekkel sem; mindennek megvárjuk az idejét s akkor követeljük,
-a mikor eljön rá az alkalom. Aztán a gyermek kifejlődik, föltéve, ha
-nincs elrontva. De mikor egy eszeveszett tanító, aki nem tudja, hogy
-fogjon hozzá a dologhoz, minden pillanatban ezt vagy azt igérteti vele,
-megkülömböztetés nélkül, válogatás nélkül, mértéktartás nélkül, a
-gyermek felbosszankodik, és túlterhelve mindez igéretekkel,
-elhanyagolja, elfelejti, végül semmibe sem veszi őket, s úgy tekintve,
-mint üres szólamokat, játéknak veszi és megszegi őket. – Azt akarjátok
-tehát, hogy hű legyen szavának megtartásában? Legyetek óvatosak az
-igéretek követelésében. A részletesség, a melylyel az imént a
-hazugságról szóltam, sok tekintetben alkalmazható a többi kötelességekre
-mind, a melyeket nem szabad úgy kiszabni a gyermeknek, hogy nemcsak
-gyülöletesekké, hanem kivihetetlenekké is tegyük. Hogy az erény
-prédikátorainak látszassanak, megszerettetik velük az összes bűnüket:
-beléjük oltják azzal, hogy tiltják őket. Azzal akarják őket jámborakká
-tenni, hogy a templomba viszik, a hol unatkoznak. Szüntelenül imákat
-daráltatnak velük, s ezzel arra viszik őket, hogy vágyakozzanak arra a
-boldogságra, hogy ne kelljen Istenhez imádkozniok, hogy beléjök oltsák a
-felebaráti szeretetet, alamizsnát osztogattatnak velük, mintha nem
-tartanák magukhoz méltónak, hogy ők maguk osztogassák. Bizony nem a
-gyermeknek kell alamizsnát osztogatni, hanem a mesternek; bármennyire
-ragaszkodik is növendékéhez, ezt a dicsőséget el kell tőle vitatnia, meg
-kell győznie arról, hogy az ő korában ő még nem méltó rá; az alamizsna
-olyan embernek való cselekedet, aki ismeri az értékét annak, amit ad és
-tudja, mily szüksége van rá felebarátjának. A gyermeknek, a ki mindebből
-nem tud semmit, nem lehet az adásban semmi érdeme, szeretet és
-jótékonyság nélkül ad, csaknem szégyenli, hogy ad, miután saját
-tapasztalata alapján azt hiszi, hogy csak a gyermekek adnak alamizsnát,
-s ha valaki felnőtt, akkor már nem ad.
-
-Jegyezzétek meg, hogy ne adassatok a gyermekkel olyan dolgokat,
-melyeknek nem ismeri az értékét, fémdarabokat, melyeket zsebében tart,
-és melyek nem valók neki másra, mint erre. A gyermek könnyebben ad oda
-száz aranyat, mint egy darab kalácsot, de vegyétek rá ezt a kis
-tékozlót, hogy olyan dolgokat adjon, amelyek előtte becsesek
-játékszereket, bonbonokat, az uzsonnáját és akkor hamar ki fog tudódni,
-bőkezüvé tettétek-e.
-
-Még másképp is szoktak ebben segiteni magukon, hogy t. i. hamar
-visszaadják a gyermeknek, amit odaadott, úgy hogy hozzá szokik, hogy
-odaadjon mindent, a miről tudja, hogy úgy is vissza fogja kapni. A
-bőkezüségnek csak ezt a két fajtáját láttam gyermekekben: odaadni azt, a
-minek semmi hasznát sem tudják venni, vagy odaadni azt, a miről biztos,
-hogy vissza fogják kapni: Tegyetek róla, mondja Locke, hogy a gyermek
-meg legyen győződve tapasztalás alapján, hogy a legbőkezübb jár mindig
-legjobban. Ez annyi, mint látszólag bőkezüvé tenni a gyermeket,
-valóságban pedig kapzsivá. Hozzáteszi azt is, hogy a gyermek ezzel
-megszokja a bőkezüséget. Igen, az uzsorás bőkezüséget, a mely oda adja a
-krajczárt, hogy forintot kapjon érte. De mikor arról van szó, hogy
-igazán jó szívvel adjon, akkor hiába a megszokás s a mint nem adják neki
-vissza, akkor aztán nem ad ő sem. Inkább a lélek megszokására kell súlyt
-vetni, mint a kezekére. A többi erények, a melyekre a gyermeket
-tanítják, mind hasonlók ehhez és ezeknek a szilárd erényeknek a
-prédikálásával teszik szomorúvá fiatal éveit! Ez aztán a bölcs nevelés.
-
-Mesterek! félre a nagyképüsködéssel, legyetek erényesek és jók, hogy
-példátok bevésődjék növendéketek emlékezetébe, a míg aztán szívükbe is
-benyomulhat. A helyett, hogy nagyon sietnék a felebaráti szeretet
-tényeit követelni növedékemtől, inkább magam gyakorlom az ő jelenlétében
-és meg sem adom neki a módot, hogy engem utánozzon ebben, mintha ez
-olyan dicsőség volna, amely az ő korához nem illő; mert fontos dolog,
-hogy ne szokja meg az ember kötelességeit úgy tekinteni, mint csupán
-csak a gyermekek kötelességeit. Aztán mikor látja, hogy segitek a
-szegényeken és megkérdez erről, azt fogom neki mondani, ha ideje van a
-feleletnek:[37] «Édes fiam, mikor a szegények beleegyeztek, hogy
-legyenek a világon gazdagok, a gazdagok megigérték, hogy el fogják
-tartani azokat, a kiknek nincs miből megélniök, sem a vagyonukból, sem a
-munkájokból.» «Ön is megigérte ezt?» fogja ő kérdezni; «Bizony igen, én
-csak az alatt a föltétel alatt vagyok ura annak, amim van, a mely
-birásához hozzá van fűzve.»
-
-Ha más volna és nem Emil, aki megértette ezt a beszélgetést (és láttuk
-már, mikép lehet egy gyermekkel megértetni), kisértetbe esnék, hogy
-utánozzon engem és úgy viselje magát, mint egy gazdag ember. Hasonló
-esetben megakadályoznám legalább azt, hogy tüntetve tegye; szivesebben
-látnám, ha megfosztana jogomtól és titokban adakozna. Ez korához illő
-ravaszság volna és az egyedüli, a melyet megbocsájtanék neki.
-
-Tudom, hogy mindezek az utánzott erények majomerények és hogy semmiféle
-jó cselekedet erkölcsileg nem jó, csak ha mint olyant végzik, és nem
-azért, mert mások is végzik. De olyan életkorban, mikor a szív még nem
-érez semmit, utánoztatni kell a gyermekkel olyan cselekedeteket, a
-melyekre rá akarjuk szoktatni, hogy aztán később meggyőződésből és a jó
-iránti szeretetből cselekedhessék. Az ember utánzó lény, még az állat is
-az; az utánzás ösztöne a természet bölcs rendelése szerint való, de a
-társadalomban elfajul bűnné. A majom utánozza az embert, a kitől fél, de
-nem utánozza az állatokat, a melyeket megvet; jónak tartja azt, a mit
-egy nálánál külömb lény tesz. Köztünk ellenkezőleg a mi mindenféle
-bohóczaink utánozzák a szépet, hogy lealjasítsák, hogy nevetségessé
-tegyék, arra igyekeznek alacsonyságuk érzésében, hogy magukkal egyenlővé
-tegyék azt, a mi többet ér, mint ők; vagy ha igyekeznek utánozni azt, a
-mit csodálnak, csodálatuk tárgyának megválasztásában láthatni az
-utánzóknak hamis izlését: sokkal inkább akarnak vele a többieknek
-imponálni, vagy tehetségeiket ünnepeltetni, mint jobbakká, vagy
-bölcsebbekké válni. Az utánzás alapja közöttünk abból a vágyból
-származik, hogy mindig önmagunk fölé emeljük magunkat. Ha vállalkozásom
-sikerül, Emilben ez a vágy bizonyosan nem lesz meg. Le kell tehát
-mondanunk arról a látszólagos jóról, a mit ez előidézhet.
-
-Hatoljatok le neveléstek összes szabályainak mélyére és akkor
-valamennyit visszásaknak fogjátok találni, kivált abban, ami az
-erényekre és erkölcsökre vonatkozik. Az egyedüli erkölcsi leczke, a mely
-a gyermekkorhoz illik – és ez a lefontosabb minden korban: – soha nem
-tenni rosszat senkinek. Maga a jótét szabálya is, ha nincs ennek
-alávetve, veszedelmes, téves, ellenmondással teljes. Kicsoda nem tesz
-jót? Jót mindenki tesz, a gonosz épp úgy, mint a többiek. Egyet
-szerencséssé tesz száz szerencsétlennek rovására és ebből származik
-minden nyomorúságunk. A legfenköltebb erények negativ természetüek s
-egyúttal a legnehezebbek is, mert fitogtatás nélkül valók és nincs meg
-bennük az az emberi szívnek oly édes gyönyör sem, hogy valakit úgy
-bocsájtunk el magunktól, hogy meg van velünk elégedve. Oh mennyi jót
-tesz szükségszerüen felebarátaival az – ha ugyan van ilyen, – a ki nem
-tesz nekik soha rosszat! Micsoda rettenthetetlen lélekre, micsoda
-hatalmas jellemre van ehhez szüksége! Ha nem okoskodunk erről a
-tételről, hanem igyekszünk gyakorolni, csak akkor érezzük, mily nagy és
-keserves dolog megvalósitani.[38]
-
-Ez néhány halvány eszme arról az óvatosságról, a melylyel a gyermeknek
-meg akarom adatni azokat a tanításokat, a melyeket néha nem lehet tőle
-megtagadni, a nélkül, hogy kitennők annak a veszélynek, hogy ártalmára
-lehet magamagának, vagy másoknak és különösen, hogy olyan szokásokat
-vegyen föl, a melyekről aztán később csak bajosan lehet leszoktatni. De
-biztosak lehetünk, hogy ez a szükség ritkán fog beállni oly
-gyermekeknél, a melyek úgy vannak nevelve, a hogy kell, mivel
-lehetetlenség, hogy nehéz fölfogásuakká, gonoszakká, hazugokká,
-kapzsiakká váljanak, ha nem oltottunk szívükbe bűnöket, a melyek
-ilyenekké teszik! Igy tehát a mit erre a pontra vonatkozólag mondtam,
-inkább a kivételekre, mint a szabályokra vonatkozik, de ezek a kivételek
-annál gyakrabbiak, mennél több alkalma van a gyermeknek kivetkőzni
-állapotából és rákapni a felnőttek bűneire. Azoknak, a kik a világban
-nevelkednek, szükségképen korábban van szükségük oktatásra, mint
-azoknak, a kik visszavonultságban nevelkednek. Ennek a magányos
-nevelésnek kell tehát előnyt adni, még ha nem való is egyébre, mint hogy
-időt enged a gyermeknek, hogy megérlelődjék. Egy másik ellenkező fajtája
-a kivételeknek azok számára való, a kiket szerencsés természetük fölébe
-emel koruknak. Valaminthogy vannak emberek, a kik soha sem lépnek ki a
-gyermekkorból, épp úgy vannak ismét mások, a kik úgyszólván soha nem is
-voltak benne és csaknem születésüktől fogva felnőtt emberek. Az a baj,
-hogy ez az utóbbi kivétel nagyon ritka, nagyon nehezen felismerhető, és
-hogy minden anya azt képzelvén, hogy ha már vannak csodagyermekek,
-habozás nélkül annak tartja a magáét. Tovább is mennek, rendkívüli
-jeleknek tekintik még azokat is, a melyek a dolgok megszokott rendjéhez
-tartoznak: az élénkséget, a pajkosságot, a fürgeséget, a bájos
-naivitást, a gyermekkor minden jellemző vonását, a melyek legjobban
-mutatják, hogy a gyermek éppen gyermek. Van-e abban csodálni való, ha
-az, a kit sokat beszéltetnek és a kinek megengedik, hogy kimondjon
-mindent, a kit nem feszélyez semmi tekintet, semmi illedelem, véletlenül
-valami jó mondást tud mondani? Inkább az volna csodálatos, ha soha nem
-mondana; a mint hogy csodálatos volna, ha egy asztrológus ezer hazugság
-között nem mondana soha valami igazat. Annyit hazudnak, mondta IV.
-Henrik, hogy végül már igazságot szólnak. A ki el akar találni néhány jó
-mondást, nem kell egyebet tennie, mint sok badarságot beszélni. Isten
-óvja minden bajtól a divatos embereket, a kiknek csak ez az egy érdemük
-van, hogy ünnepeljék őket.
-
-A legragyogóbb gondolatok is felötölhetnek egy gyermek agyában vagy még
-inkább, a legjobb mondások a szájában, mint a hogy kezébe juthat a
-legnagyobb értékű gyémánt is, a nélkül, hogy akár a gondolat, akár a
-gyémánt az övé volna; ebben a korban egyáltalában semmi sem lehet a
-gyermeknek igazi tulajdona. Azok a dolgok, melyeket a gyermek mond, nem
-azt jelentik ő rá nézve, a mit miránk nézve, nem is fűzi hozzájuk
-ugyanazokat az eszméket. Ezeknek az eszméknek, ha ugyan egyáltalában
-vannak ilyen eszméi, nincs a fejében sem folytatásuk, sem kapcsolatuk,
-nincs semmi szilárd, nincs semmi biztos mindabban, a mit gondol.
-Vizsgáljátok meg állitólagos csodagyermeketeket. Bizonyos pillanatokban
-rendkívüli tevékenységet s oly világosságát a szellemnek találjátok meg
-nála, a mely a fellegeken is át tudna hatolni. Máskor, többnyire pedig
-ez a szellem renyhének, bénának tetszik, mintha sűrű ködbe volna
-burkolva. Hol előre szalad, hol pedig mozdulatlan marad. Az egyik
-pillanatban azt mondanátok: lángész, a másik pillanatban: ostoba; mind a
-két esetben tévedtek. Gyermek. Az egyik pillanatban sasfiók, a mely a
-levegőben száll, és a következő pillanatban visszaesik fészkébe.
-
-Bánjatok hát vele, minden látszat daczára, korának megfelelően és
-óvakodjatok kimeríteni erejét azzal, hogy nagyon is akarjátok
-fejleszteni. Ha ez a gyönge agyvelő föltárult, ha azt látjátok, hogy
-bugyborékolni kezd, hagyjátok kezdetben szabadon erjedni, de ne
-izgassátok föl soha, hogy minden ki ne párologjon belőle és mikor az
-első hullámzásai elmultak, tartsátok vissza, szorítsátok meg a
-többieket, addig, a míg az évek multával minden éltető meleggé és igazi
-erővé válik. Máskülömben elvesztegetitek időtöket és gondoskodástokat,
-elpusztítjátok saját műveteket és miután vigyázatlanul megrészegedtetek
-mindezektől a lobbanékony gőzöktől, nem marad számotokra más, mint az
-erőtlen üledék. A koraérett gyermekekből lesznek a köznapi emberek;
-ennél általánosabb érvényű és biztosabb megfigyelést nem tudok. Semmi
-sem nehezebb, mint megkülömböztetni a gyermekben az igazi
-tompa-elméjüséget attól a látszólagos és csalékony tompa-elméjüségtől, a
-mely az erős léleknek jelzője. Első pillantásra különösnek tünik föl,
-hogy a két végletnek ily hasonló jelei vannak, és ez mégis
-megtörténhetik; mert abban az életkorban, mikor az embernek még
-nincsenek igazi eszméi, az egész külömbség a között, a kiben lángész van
-s a között, a kiben nincs, csak az, hogy az utóbbi csupa hamis eszméket
-vesz magába, és az előbbi, csak hamis eszméket találván, nem vesz föl
-semmilyeneket: abban hasonlít tehát, hogy az egyik nem képes semmire és
-hogy semmi sem felel meg a másiknak. Az egyedüli jel, a mely
-megkülömböztetheti őket, a véletlentől függ, a mely az utóbbinak valami
-neki való eszmét nyujt, míg a másik mindig és mindenben ugyanaz marad.
-Az ifjabbik Cátót gyermekkorában odahaza félkegyelmünek tartották.
-Hallgatag volt és makacs, ez volt róla az egész vélemény. Csak Sulla
-előszobájában kezdte őt a nagybátyja megismerni. Ha nem lépett volna be
-ebbe az előszobába, talán a teljes elmebeli érettség koráig buta számba
-ment volna; ha Cæsar nem élt volna, talán mindég álmodozónak tartották
-volna ugyanazt a Cátót, a ki átlátott Cæsar gyászos lángelméjén és
-messziről előre látta minden tervét. Oh mennyire alá vannak vetve a
-tévedésnek azok, a kik a gyermekeket oly elhamarkodottan itélik meg.
-Sokszor gyermekebbek mint azok. Ismertem egy embert,[39] a ki
-megtisztelt barátságával, a ki már meglehetős érett korában korlátolt
-elme számban ment családjában és barátainál; ez a kitünő elme csöndben
-érlelődött. Egyszerre csak kitünt róla, hogy filozófus, és én nem
-kétkedem benne, hogy az utókor tiszteletre méltó és kiváló helyet juttat
-neki korának legjobb gondolkodói és legnagyobb metafizikusai között.
-
-Tiszteljétek a gyermekkort és ne siessetek nagyon itélni róla, akár
-jóban, akár rosszban. Hadd jelentkezzenek, igazolják magukat,
-bizonyítsák magukat sokáig a kivételek, mielőtt különleges eljárási
-módokat alkalmaznának ellenük. Hadd fejtse ki hatását a természet,
-mielőtt ti cselekednétek helyette, nehogy ellensúlyozzátok ezt a hatást.
-Azt mondhatjátok erre, hogy ismeritek az idő értékét és nem akarjátok az
-időt elvesztegetni; nem veszitek észre, hogy jóval nagyobb
-idővesztegetés rosszul használni fel az időt, mint egyáltalán nem
-használni föl és hogy a rosszul tanított gyermek messzebb van a
-bölcseségtől, mint az, a kit egyáltalán nem tanítottak. Aggodalommal
-nézitek, hogy tétlenül emészti föl első éveit. Hogyan! hát az semmi,
-boldognak lenni, hát az semmi, ugrálni, játszani, futkosni egész nap?
-Soha életében nem lesz annyira elfoglalva. Plátó respublikájában, melyet
-oly szigorúnak tartanak, csupa mulatságban, játékban, dalolásban,
-szórakozásban neveli föl a gyermekeket; azt mondhatnám, hogy megtett
-mindent, a mikor jól megtanította őket örülni. Seneca pedig a régi római
-ifjúságról azt mondja: mindig talpon volt, nem tanították semmire, a mit
-ülve kellett volna tanulnia.[40] Vajjon kevesebbet ért-e ez az ifjúság,
-mikor megérte a férfikort? Ne sokat rémüldözzetek ettől a tétlenségtől.
-Mit szólnátok az olyan emberről, a ki nem akarna soha aludni, csak hogy
-hasznára fordíthassa egész életét? Azt mondanátok: ez az ember
-eszeveszett, nem felhasználja idejét, hanem megfosztja magát tőle; hogy
-elkerülje az álmot, beleszalad a halálba. Gondoljátok meg tehát, hogy ez
-itt ugyanaz a dolog és hogy a gyermekkor az elmének álma.
-
-A tanulás látszólagos könnyüsége a gyermek romlásának oka. Nem látják,
-hogy épen ez a gyermek nem tanul semmit. Síma és egyenletes agyveleje
-úgy adja vissza a tárgyakat, melyeket elébe tartanak, mint a tükör; de
-semmi sem marad meg, semmi sem hatol bele. A gyermek megtartja a
-szavakat, az eszmék visszapattannak róla; a kik hallgatják, megértik
-szavait, csak ő maga nem érti meg.
-
-Ámbár az emlékezet és a gondolkodás két lényegesen külömböző tehetség,
-mégis az egyik igazában csak a másikkal együtt fejlődik ki. Az értelem
-kora előtt a gyermek nem eszméket fog föl, hanem képeket; és a kettő
-között az a külömbség, hogy a képek csak az érzékelhető tárgyak abszolut
-másai, az eszmék pedig a tárgyakról való, azok egymáshoz való viszonya
-által meghatározott fogalmak. A kép megállhat magában is a szellemben, a
-mely elképzeli, holott minden eszme más eszméket tételez fel. Mikor
-képzelünk, nem teszünk egyebet, csak látunk; mikor fogalmat alkotunk,
-összehasonlítunk. Érzékleteink tisztára passivak, ellenben minden
-percepciónk vagy eszménk egy aktiv itélő principiumból származik. Ezt
-majd alább ki fogjuk mutatni.
-
-Azt mondom tehát, hogy a gyermeknek, nem lévén képes itélni, nincs is
-igazi emlékezete; megőrzi a hangokat, az alakokat, az érzéki
-benyomásokat; az eszméket ritkán, az eszmék kapcsolatait még ritkábban.
-Azt hiszik, ellenem hoznak föl bizonyitékot, ha azt vetik ellenem, hogy
-a gyermek meg tudja tanulni a geométria bizonyos elemeit; pedig ezzel
-épen mellettem bizonyítanak: azt bizonyítják, hogy egyáltalán nem tudván
-önmaguktól következtetéseket vonni, még mások következtetéseit sem
-tudják megőrizni. Mert figyeljétek meg ezeknek a kis geométereknek a
-módszerét, azonnal meg fogjátok látni, hogy épen csak az ábra benyomását
-és a bevezetés szövegét őrizték meg. A legkisebb új ellenvetésre
-elvesztik a fonalat; fordítsátok meg az ábrát és belezavarodnak. Minden
-tudásuk az érzékelésben merül ki, semmi sem hatol be a megértésig. Még
-az emlékezetük sem tökéletesebb, mint a többi képességeik, mert majd
-mindig újra meg kell tanulniok, ha felnőnek, azokat a dolgokat, a
-melyeknek a szavait gyermekkorukban megtanulták.
-
-Mindazáltal távol legyen tőlem az a gondolat, hogy a gyermekeknek nincs
-bizonyos fajta gondolkozásuk,[41] ellenkezőleg, azt látom, hogy nagyon
-helyesen gondolkoznak mindenről, a mit ismernek és a mi pillanatnyi és
-érezhető érdeküknek megfelel. De ismereteikre vonatkozólag szokás
-tévedni, a mikor olyan ismereteket tulajdonítanak nekik, a melyekkel nem
-bírnak és azt hiszik, hogy gondolkoznak olyan dolgokról, a melyeket nem
-tudnak megérteni. Abban is tévednek, hogy figyelmessé akarják őket tenni
-olyan megfontolásokra, a melyek semmi módon nem érintik őket, mint
-például: jövendő érdekükre, felnőtt korukbeli boldogságukra, a
-tiszteletre, melyben részesülni fognak, ha nagyok lesznek Ez mind olyan
-beszéd, a mely mindennemű előrelátás nélkül való lényekhez intézve nem
-jelent nekik egyáltalán semmit; pedig ezeknek a szegény
-szerencsétleneknek minden rájuk kényszerített tanulmánya eféle,
-szellemükre nézve teljesen idegen tárgyakra irányul. Eszerint kell
-megitélni a figyelmet, melyet nekik szentelhetnek.
-
-A pedagógusok, a kik nagy apparátussal tárják elénk a tanításokat,
-melyeket növendékeiknek adnak, azért kapnak fizetést, hogy más nyelven
-beszéljenek. Mindazáltal az ő saját magukviseletéből látni, hogy
-tökéletesen úgy gondolkoznak, mint én; mert végre is mit tanítanak?
-Szavakat, megint csak szavakat és mindig csak szavakat. Óvakodnak attól,
-hogy a különböző tudományok közül, melyeknek tanításával oly nagyra
-vannak, azokat válaszszák ki, a melyek valóban hasznára lehetnek a
-gyermeknek, mert ezek dologbeli tudományok volnának és nem boldogulnának
-velük; ellenben azokat a tudományokat tanítják, a melyeket látszólag tud
-az ember, ha a műszavaikat tudja, mint például: a mértant, a földrajzt,
-a chronologiát, a nyelvtant stb. csupa olyan tudományokat, melyek oly
-messze vannak az embertől és kivált a gyermektől, hogy csodaszámba megy,
-ha csak valaminek is egyetlen egyszer hasznát veheti belőlük az életben.
-
-Meglepetést kelthet, hogy a nyelvek tanulását is a nevelés
-haszontalanságai közé számítom, de emlékezni fognak arra, hogy itt csak
-az első életkor tanulmányairól beszélek. És mondhatnak akármit, én nem
-hiszem, hogy valaha is lett volna gyermek (leszámítva a
-csodagyermekeket), a ki 12 vagy 15 éves kora előtt igazán meg tudott
-volna tanulni két nyelvet.
-
-Megengedem, hogy ha a nyelvek tanulása nem volna egyéb, mint szavak,
-azaz formák és az azokat kifejező hangok tanulása, akkor megfelelhetne a
-gyermeknek; de a nyelvek, a mikor megváltoztatják az eszmék neveit,
-módosítják egyúttal az eszméket is, a melyeket kifejeznek. A fejek a
-nyelvek szerint igazodnak, a gondolatok fölveszik az idiomák szinét.
-Csak maga az ész közös, a szellemnek minden egyes nyelvben megvan a
-sajátságos formája; nagyon meglehet, hogy részben ez a különbség az oka
-vagy az eredménye a nemzeti jellemeknek. Ezt a hozzávetést megerősíteni
-látszik az is, hogy a világ minden nemzeténél a nyelv követi a szokások
-változásait és velük együtt konzerválódik vagy változik.
-
-Ezek közül a különböző formák közül egyet a gyakorlat olt be a gyermekbe
-és ez az egyedüli, a melyet az értelmes korig megőriz. Hogy kettő is
-legyen neki, ehhez az kellene, hogy össze tudja hasonlítani az eszméket,
-pedig hogy hasonlíthatná össze, mikor alig képes őket felfogni? Minden
-dolognak rá nézve ezer különböző megjelölése lehet, ellenben minden
-eszmének csak egy formája lehet, így tehát csak egy nyelvet tanulhat meg
-beszélni. Azt mondják erre, hogy mégis több nyelvet tanul meg. Ezt én
-tagadom. Láttam én már olyan kis csodagyermekeket, a kik azt hitték,
-hogy 5–6 nyelven beszélnek, hallottam őket egymásután németül beszélni,
-latin szavakkal, franczia szavakkal, olasz szavakkal, valóság szerint
-5–6 szótárt használtak, de azért mindig csak németül beszéltek. Szóval
-adhattok a gyermeknek annyi synonymát, a mennyit tetszik:
-megváltoztatjátok a szavakat, de nem a nyelvet; mindig csak egy nyelvük
-lesz.
-
-Hogy leplezzék ebbeli tehetetlenségüket, azért szeretik őket különösen a
-holt nyelvekben gyakorolni, a melyekben nincsenek többé
-megczáfolhatatlan birák. Mivel ezek a nyelvek a mindennapi használatból
-már rég kimentek, megelégszenek azzal, hogy utánozzák azt, a mit belőlük
-a könyvekben találnak; erre aztán ráfogják, hogy az illető nyelven
-beszélnek. Ha ilyen a mesterek görög és latin beszéde, milyen lehet a
-gyermekeké? Alighogy megtanulták könyv nélkül a rudimentumokat, a
-melyekből nem értenek egy szót sem, már is arra tanítják őket, hogy egy
-franczia beszédet latin szavakkal adjanak vissza, majd mikor előbbre
-haladtak, összefoltozzák prózában Cicero frázisait, versben Virgilius
-centóit (különféle versek soraiból összerótt versek), akkor aztán azt
-hiszik, hogy latinul beszélnek és kicsoda mondana nekik ellent?
-
-Akármiféle tanulmányról van szó, a kifejező jelek a kifejezendő dolgok
-eszméi nélkül nem érnek semmit, mégis mindig ezekre a jelekre
-korlátozzák a gyermeket, anélkül, hogy valaha is meg tudnák vele értetni
-bármelyikét azoknak a dolgoknak, melyeket kifejeznek. Abban a hiszemben,
-hogy megtanítják a föld leírására, csak a térkép ismeretére tanítják
-meg; megtanítják a városok, országok, folyók neveire, a melyekről azt
-képzeli, hogy csak a papiroson léteznek, a melyen megmutatják neki.
-Emlékszem, hogy láttam valahol egy földrajzot, a mely így kezdődött: _Mi
-a világ? Egy karton gömb._ Tökéletesen ilyen a gyermekek geografiája.
-Előttem nyilvánvaló, hogy két évi mathematikai és kozmográfiai földrajzi
-oktatás után nincs az a tízéves gyermek, a ki a megtanult szabályok
-alapján képes volna eljutni Páristól Saint-Denisig. Előttem nyilvánvaló,
-hogy nincs olyan sem, a ki térkép után be tudná járni apja kertjének
-kanyarulatait, a nélkül, hogy eltévedne. Ime, a tudósok, a kik pontosan
-meg tudják mondani, hol van Peking, Iszpahán, Mexikó és a világ minden
-országa.
-
-Hallom az ellenvetést, hogy a gyermeket csak olyan tanulmányokkal kell
-foglalkoztatni, a melyekhez csak szem szükségeltetik. Ez lehetséges
-volna, ha volna olyan tanulmány, a melyhez csak szem szükségeltetnék, én
-azonban ilyent nem ismerek.
-
-Még nevetségesebb tévedés alapján tanítják a gyermeket a történelemre.
-Azt képzelik, hogy a történelem nekik való, mert nem egyéb, mint a
-tények felsorolása. De mit értünk tényeken? Azt hiszik-e, hogy a
-vonatkozások, a melyek a történelmi tényeket meghatározzák, oly könnyen
-felfoghatók, hogy a rájuk vonatkozó eszmék nehézség nélkül kialakulnak a
-gyermek szellemében? Azt hiszik-e, hogy az események igazi ismerete
-külön választható okaik és következményeik ismeretétől? És hogy a
-történelemnek oly kevés köze van az erkölcshöz, hogy az egyiket meg
-lehet ismerni a másik nélkül? Ha nem láttak egyebet az emberek
-cselekedeteiben, mint külső és tisztára fizikai mozzanatokat, mit
-tanultak akkor a történelemből? Egyáltalán semmit! és ez a tanulmány,
-megfosztva minden érdekességétől, époly kevés élvezetet szerez, mint
-tanulságot. Ha ezeket a cselekedeteket morális kapcsolataikban akarjátok
-megitélni, próbáljátok megértetni ezeket a kapcsolatokat
-tanítványaitokkal és akkor meg fogjátok látni, vajjon a történelem az ő
-koruknak való-e?
-
-Emlékezzetek, olvasóim, hogy a ki hozzátok szól, se nem tudós, se nem
-filozófus, hanem egyszerű ember, az igazság barátja, a ki nem tartozik
-párthoz és nincs rendszere; egy magányos ember, a ki keveset élve
-emberek között, kevesebb alkalmat is talált megtelni előitéleteikkel és
-több időt arra, hogy elmélkedjék azon, a mi szemébe ötlik, mikor az
-emberekkel közlekedik. Okoskodásaim nem annyira elvekre, mint inkább
-tényekre vannak alapítva és azt hiszem, nem nyujthatok jobb módot
-megitélésükre, mintha gyakran hozok fel egyes példákat a
-megfigyelésekre, melyek amaz elmélkedéseket sugallták nekem.
-
-Néhány napot vidéken töltöttem egy jó családanyánál, a ki nagy gondot
-fordított gyermekeire és nevelésükre. Egy reggel jelen voltam az
-idősebbiknek leczkeóráján. Nevelője, a ki nagyon jól tanította ókori
-történetre, elővette Nagy Sándor történetét s szóvá tette Philippus, az
-orvos ismeretes esetét, a melyet képen örökítettek meg, a minthogy meg
-is érdemelte a fáradságot.[42] A nevelő, érdemes férfiú, több
-megjegyzést tett Nagy Sándor rettenthetlenségéről, a melyek nekem nem
-tetszettek, de én nem akartam vele vitatkozni, mert nem akartam
-megingatni hitelét tanítványa előtt. Az asztalnál, franczia szokás
-szerint, sokat gügyögtették a kis emberkét. Korának természetes
-élénksége és a biztos tetszés kilátása ezer bohóságot mondatott vele, a
-melyek közt időnkint akadtak szerencsés szavak is, melyek elfeledtették
-a többit. A végén jött Philippus, az orvos története: a fiucska nagyon
-helyesen és nagyon kedvesen mondta el. A dicséretek szokásos adója után,
-melyet megkövetelt az anya és megvárt a fiú, elbeszélgettünk azon, a mit
-a fiucska mondott. A legtöbben kárhoztatták Nagy Sándor vakmerőségét,
-néhányan, a nevelő példájára, csodálták elszántságát és bátorságát:
-ebből megértettem, hogy a jelenlevők egyike sem látta, miben áll ennek
-az esetnek az igazi szépsége. A magam részéről, mondtam én, nekem úgy
-tetszik, hogy ha csak a legkevesebb bátorság, a legkevesebb elszántság
-van is Nagy Sándor cselekedetében, alapjában nem egyéb, mint bolondság.
-Erre mindenki egy véleményben volt és megegyeztek benne, hogy ez bolond
-beszéd. Én feleltem és belemelegedtem, mikor a mellettem ülő hölgy, a ki
-eddig ki se nyitotta a száját, a fülemhez hajolt és halkan azt mondta:
-«Hallgass, János Jakab, úgy sem fognak megérteni». Ránéztem, meg voltam
-lepetve és elhallgattam.
-
-Ebéd után, több jelből azt gyanítva, hogy a kis tudós nem értett meg
-semmit az egész történetből, melyet oly jól elmondott, megfogtam a
-kezénél s elmentem vele sétálni a parkban; kedvem szerint kikérdezve őt,
-azt tapasztaltam, hogy jobban csodálja Nagy Sándor dicsőített
-bátorságát, mint bárki. De tudjátok-e, miben látta a bátorságot? Csupán
-csak abban, hogy egyetlen kortytyal megivott egy kellemetlen ízű
-orvosságot, habozás nélkül, a legcsekélyebb ellenkezés nélkül. A szegény
-gyermek, a kivel alig tizenöt nappal ezelőtt vetettek be orvosságot és a
-ki csak végtelen keservesen vette be, még a szájában érezte az ízét. A
-halál, a mérgezés csak kellemetlen érzés számba ment neki s a maga
-részéről nem tudott más mérget elképzelni, mint a szenna-leveleket.
-Mindazáltal meg kell vallani, hogy a hős elszántsága nagy hatást tett
-ifjú szívére és hogy el volt határozva, hogy a mint legközelebb
-orvosságot kell nyelnie, ő is olyan lesz, mint Nagy Sándor. A nélkül,
-hogy belementem volna olyan felvilágosításokba, melyek nyilvánvalóan
-meghaladták értelmi képességét, megszilárdítottam ebben a
-dicséretreméltó elhatározásában s magamban az apák és a tanítók
-bölcseségén nevetve tértem vissza, a kik azt képzelik, hogy történelemre
-tanítják a gyermekeket.
-
-Könnyü dolog a szájukba adni a királyok, birodalmak, háborúk, hódítások,
-forradalmak, törvények szavait: de a mikor arra kerül a sor, hogy helyes
-eszméket fűzzenek a szavakhoz, még messze leszünk a Róbert kertészszel
-való beszélgetéstől mindezekig a magyarázatokig.
-
-Némely olvasó, a ki elégedetlen azzal a _hallgass, János Jakab_-bal, azt
-fogja kérdezni, – előre látom – hogy mit találok hát olyan szépnek Nagy
-Sándor tettében? Szerencsétlenek! Ha meg kell nektek mondani, hogy
-érthetnétek meg? Azt, hogy Nagy Sándor hitt az erényben, hitt benne még
-a saját feje, a saját élete árán is; csak az ő nagy lelke tudott így
-bízni benne. Mily szép hitvallomás volt annak az orvosságnak az
-elnyelése! Nem, soha halandó ilyen felséges hitvallomást nem tett. Ha
-van modern Nagy Sándor, tüntesse ki magát hasonló jellemvonással.[43]
-
-Ha nincs szó-tudomány, akkor nincs gyermekeknek való tanulmány. Ha
-nincsenek igaz eszméik, nincs igazi emlékezetük sem, mert nem nevezem
-emlékezetnek azt, a mi csak érzékleteket őriz meg. Mit használ, ha
-teletömjük a fejüket egész katalogusával olyan jeleknek, melyek rájuk
-nézve nem jelentenek semmit? Nem tanulják-e meg a jeleket, mikor majd
-megtanulják a dolgokat? Mire való rájuk róni a fölösleges fáradságot,
-hogy kétszer kelljen azokat megtanulniok? Pedig milyen veszedelmes
-előitéleteket kezdenek beléjük oltani, mikor tudományszámba vétetnek
-velük olyan szavakat, melyeknek nincs számukra semmi értelmük! Az első
-szóval, a melylyel a gyermek beéri, az első dologgal, a melyet megtanul
-más szavára, a nélkül, hogy magától belátná hasznosságát, itélete el van
-veszve: sokáig kell az ostobák szemében csillognia, míg egy ilyen kárt
-jóvá tesz.[44]
-
-Nem, ha a természet megadja a gyermek agyának azt a hajlékonyságot, a
-mely alkalmassá teszi, hogy mindennemű benyomást befogadjon, ez nem
-azért van, hogy királyok neveit, dátumokat, heraldikus, csillagászati,
-földrajzi megjelöléseket véssünk bele és mindazokat a szavakat,
-melyeknek korára nézve nincs semmi értelme és a melyeknek nincs semmi
-haszna semmiféle korra nézve s ezekkel terheljék túl szomorú és meddő
-gyermekkorát. Ellenkezőleg, arra való ez, hogy mindazok az eszmék,
-melyeket felfoghat és a melyek neki hasznosak, mindazok, a melyek
-boldogságára tartoznak és hivatva vannak egykor felvilágosítani őt
-kötelességeiről, idejekorán belevésődjenek kitörülhetetlen betűkkel és
-arra szolgáljanak neki, hogy élete folytán lényéhez és tehetségéhez illő
-módon viselje magát. Ha nem tanulmányozza is a könyveket, azért nem
-marad tétlenül az emlékezetnek az a fajtája, a melylyel egy gyermek
-birhat; mindaz, a mit lát, mindaz, a mit hall, meglepi és emlékszik rá,
-számon tartja magában az emberek cselekedeteit és beszédeit; és mindaz,
-a mi körülveszi, megannyi könyv, a melyből anélkül, hogy gondolna rá,
-folytonosan gazdagítja emlékezőtehetségét, a míg majd itélete hasznukat
-veheti. Ezeknek a tárgyaknak megválogatásában, abban a gondoskodásban,
-hogy szüntelenül azokat a tárgyakat mutassák neki, a melyeket ismerhet
-és elrejtsék előle azokat, a melyeket nem szabad ismernie ebben áll az
-igazi művészet: ezen első tehetsége kiművelésére és ezáltal kell
-igyekezni egy raktárt szerezni be neki oly ismeretekből, melyek
-nevelésére szolgálnak ifjúsága alatt és helyes magaviseletére életének
-egész ideje alatt. Az igaz, hogy ez a módszer nem képez ki
-csodagyermekeket és nem ragyogtatja a nevelőnők és tanítók ügyességét,
-de belátó, erőteljes, testileg és értelmileg egészséges embereket képez,
-a kik anélkül, hogy csodálatot keltettek volna ifjúkorukban, tiszteletet
-keltenek felnőtt korukban.
-
-Emil nem fog semmit könyv nélkül tanulni, még a meséket sem, még
-Lafontaine meséit sem, bármily naivak és bájosak, mert a mesék szavai
-épúgy nem a mesék maguk, mint a hogy a történelem szavai nem maga a
-történelem. – Hogy lehet valaki elég vak arra, hogy a meséket a
-gyermekek erkölcstanának nevezze, nem gondolva arra, hogy az apológus, a
-mikor mulattatja őket, rászedi őket, hogy félrevezetve a hazugságtól,
-elejtik az igazságot és hogy azzal, a mit azért teszünk nekik, hogy a
-tanulságot kellemessé tegyük, megakadályozzuk, hogy hasznát vegyek? A
-mesék taníthatják a felnőttet, de a gyermeknek meg kell mondani a
-leplezetlen igazságot; a mint elfödjük fátyollal, nem veszi magának a
-fáradságot, hogy ezt a fátyolt fölemelje.
-
-Lafontaine meséit megtanultatják minden gyermekkel és nincs egyetlenegy
-sem, a ki megértse. Ha megértenék, még rosszabb volna, mert az erkölcsi
-tanulság bennük oly szövevényes és annyira nincs az ő korukhoz szabva,
-hogy hamarabb vinné őket a bűnre, mint az erényre. Azt mondjátok erre,
-hogy ezek megint paradoxonok. Meglehet! de nézzük csak, vajjon
-igazságok-e?
-
-Azt mondom, hogy a gyermek nem érti meg a meséket, a melyeket
-tanultatnak vele, mert bármennyire erőlködnek is egyszerűvé tenni őket,
-a tanulság, a melyet le akarunk belőlük vonni, kényszerít, hogy olyan
-eszméket vonjunk közéjük, melyeket a gyermek nem bír felfogni és mert
-maga a költészet természete, a mely megkönnyíti megtanulásukat,
-megnehezíti megértésüket, úgy hogy kellemességüket a világosság rovására
-szerezzük meg. A nélkül, hogy fölemlítenők azt a sok mesét, a melyekben
-nincs semmi érthető, sem hasznos a gyermekre nézve és a melyeket mégis
-oktalanul megtanultatnak velük csak azért, mert ott vannak a többiek
-között, szorítkozzunk csak azokra, melyeket a szerző mintha csak
-egyenesen a gyermekek számára írt volna.
-
-Lafontaine egész gyűjteményében nem ismerek csak öt vagy hat mesét, a
-melyekben igazán a gyermeteg naivitás csillog. Ebből az öt vagy hat
-meséből példaképen kiválasztom az összes mesék közül az elsőt, mert
-ennek a morálja felel meg leginkább minden életkornak, mert ezt foghatja
-föl legjobban a gyermek s ezt tanulja a legszivesebben s végül, mert a
-szerző épen ezért ezt emelte ki könyve elejére. Ha csakugyan
-föltételezzük, hogy az volt a czélja, hogy a gyermekek megértsék és
-tessék nekik és tanítsa őket, akkor ez a mese tagadhatatlanul mestermű.
-– Legyen szabad tehát végigmennem rajta és néhány szóval megvizsgálnom.
-
-
-A holló és a róka.
-
-– Mese. –
-
-  Holló mester, gubbaszkodva az ágon.
-
-Mester! Mit jelent ez a szó magában? Mit jelent egy tulajdonnév előtt?
-Mi az értelme ezen a helyen?
-
-Micsoda a holló?
-
-Mit jelent ez: _gubbaszkodva az ágon?_ Nem úgy szoktuk mondani, hogy
-_gubbaszkodva az ágon_, hanem _az ágon gubbaszkodva_. Következőleg
-beszélni kell az inverzióról a költészetben, meg kell mondani, mi a
-próza és mi a vers.
-
-  Csőrében egy darab sajtot tartott.
-
-Miféle sajtot? Vajjon svájczi sajtot-e vagy Brie-t, vagy hollandi
-sajtot? Ha a gyermek nem látott még hollót, mire való beszélni neki
-róla? Ha látott, hogy értse meg, hogy sajtot tartott a csőrében?
-Csináljunk mindig a természetnek megfelelő képeket.
-
-  Róka mester, oda csábítva az illattól.
-
-Megint egy mester! De ennek legalább megfelel ez a czím, mert csakugyan
-mestere mestersége minden fogásának. Meg kell magyarázni, mi a róka és
-mi különbség van igazi jelleme s a közt a szokásos jellem közt, melyet a
-mesékben tulajdonítanak neki.
-
-_Odacsábítva a sajt illatától!_ Ez a sajt, melyet egy ágon gubbaszkodó
-holló tart a csőrében, ugyan szagos lehet, ha a róka megérzi egy
-bokorban vagy épen az odujában. Így gyakoroljátok növendéketeket abban
-az éleselméjű kritikában, a melynek csak jó tanítások imponálnak és a
-mely meg tudja különböztetni az igazságot a hazugságtól mások
-elbeszélésében?
-
-  Körülbelül ezt a beszédet mondotta neki:
-
-_Ezt a beszédet?_ Hát tud a róka beszélni? És ugyanazon a nyelven
-beszél-e, mint a holló? Bölcs tanító, vigyázz magadra: fontold meg
-feleletedet, mielőtt kimondod, mert fontosabb, semmint gondolnád.
-
-  Ah, jó napot, holló uram!
-
-_Uram!_ Ezt a czímzést a gyermek gúnyosra fordított értelemben látja,
-mielőtt tudná, hogy megtisztelő czímzés.
-
-  Milyen csinos ön! Milyen szépnek látom!
-
-Töltelék-szavak, haszontalan szószaporítás. A gyermek, ha ugyanazt a
-dolgot ismételni látja más szavakkal, megtanul pongyolán beszélni. Ha
-azt mondjátok, hogy ez a szószaporítás a szerző szólásmódja, hogy
-megfelel a róka czéljának, a ki szavaival is szaporítani akarja
-dicsőítését, ez a mentség jó nekem, de nem a növendékemnek.
-
-  Nem hazudok, de ha az éneke
-
-_Nem hazudok!_ Hát szokás néha hazudni? Hová legyen a gyermek, mikor
-arra tanítjátok, hogy a róka épen azért mondja, hogy nem hazudok, mert
-hazudik?
-
-  Megfelel tollának
-
-_Megfelel!_ Mit jelent ez a szó? Tanítsátok meg a gyermeket
-összehasonlítani két olyan különböző dolgot, mint az ének meg a toll,
-majd meglátok, hogy fog megérteni.
-
-  Ön volna a főnix ez erdő lakói közt.
-
-_A főnix!_ Mi az a főnix? Íme, egyszerre benne vagyunk a hazugságokban,
-csaknem a mythologiában.
-
-_Ez erdő lakói!_ Micsoda képletes beszéd! A hizelgő finomkodik
-beszédében és több méltóságot visz bele, hogy csábítóbbá tegye. Megérti
-egy gyermek ezt a finomságot? Tudja-e legalább, tudhatja-e, mi a fenkölt
-és mi az alantas stílus?
-
-  E szavakra a holló azt se tudja, hova legyen örömében.
-
-Nagyon élénk szenvedélyeket kellett már éreznie annak, a ki ezt a
-közmondásszerű kifejezést meg akarja érteni.
-
-  És hogy megmutassa szép hangját,
-
-Nem kell elfeledni, hogy a gyermeknek tudnia kell, milyen szép a hangja
-a hollónak, hogy ezt a sort és az egész mesét megérthesse.
-
-  Kitátja nagy csőrét, elejti zsákmányát.
-
-Ez a sor csodálatraméltó, már a harmóniája is megadja a képet. Látom az
-ocsmány nagy csőrt kitátva; hallom, a mint a sajt leesik az ágak közt;
-de az efféle szépségek el vannak veszve a gyermek számára.
-
-  A róka megragadja és szól: Jó uram,
-
-Ime, tehát a jóság már ostabaságszámba megy. Kétségkívül nem fogjuk
-vesztegetni az időt, hogy erre kioktassuk a gyermeket.
-
-  Tanulja meg, hogy minden hízelgő
-
-Általános tétel; eltérünk a tárgytól.
-
-  Annak költségére él, a ki meghallgatja.
-
-Soha tízéves gyermek nem fogja ezt a sort megérteni.
-
-  Ez a leczke bizony megér egy darab sajtot.
-
-Ez magától értetődik és a gondolat nagyon jó. Mégis alighanem kevés
-gyermek van, a ki össze tudja hasonlítani a leczkét a sajttal és a ki ne
-becsülné többre a sajtot, mint a leczkét. Meg kell tehát értetni velük,
-hogy ez a mondás csak csúfolódás. Mennyi finomság egy gyermeknek!
-
-  A holló, szégyenkezve és megzavarodva
-
-Megint pleonazmus; de ez semmivel sem menthető.
-
-  Megesküdött, kissé elkésve, hogy többet nem szedik rá.
-
-_Megesküdött!_ Hol az az ostoba tanító, a ki meg meri magyarázni a
-gyermeknek, hogy mi az eskü?
-
-Ez pesze mind aprólékosság, mégis sokkal kevesebb, mint a mennyire
-szükség volna, hogy elemezzük ennek a mesének az összes eszméit és
-visszavezessük őket azokra az egyszerű és elemi eszmékre, a melyekből
-mindegyik össze van állítva. De kicsoda hiszi, hogy erre az elemzésre
-szüksége van, hogy megértesse magát az ifjúsággal? Senki sem eléggé
-filozófus közülünk, hogy egy gyermek helyébe tudja képzelni magát.
-Térjünk most rá a moráljára.
-
-Azt kérdem, vajjon a tízéves gyermekeknek kell-e magyaráznunk, hogy
-vannak olyan emberek, a kik haszonlesésből hízelegnek és hazudnak?
-Legfeljebb arra kellene őket tanítani, hogy vannak csúfolkodók, a kik a
-kis fiúkat kinevetik és magukban mulatnak ostoba hiúságukon: de a sajt
-elront mindent; nem annyira arra tanítják őket, hogy ne hullassák ki a
-sajtot csőrükből, mint inkább arra, hogy hullassák ki mások csőréből.
-Ez, ime, az én második paradoxonom és nem a legkisebb fontosságú.
-
-Figyeljétek meg a gyermekeket, a mikor a meséjüket tanulják és látni
-fogjátok, hogy a mikor módjukban van alkalmazni, csaknem mindig a szerző
-czélzatával ellentétesen alkalmazzák s a helyett, hogy megfigyelnék
-önmagukat arra a hibára vonatkozólag, a melyből ki akarjuk őket
-gyógyítani vagy meg akarjuk óvni, hajlandók megkedvelni a bűnt, melylyel
-hasznot lehet húzni mások hibáiból. A föntebbi mesében a gyermekek
-mulatnak a hollón, de megszeretik valamennyien a rókát; a következő
-mesében, azt hiszitek, a tücsköt adtátok nekik követendő például és szó
-sincs róla, biztosan a hangyát választják. Senki sem szereti megalázni
-magát; a gyermek mindig a jobbik szerepet választja. Ez az önszeretet
-választása, nagyon természetes választás. De mily rettentő leczke a
-gyermekkorra! A leggyűlöletesebb szörnyeteg volna a kapzsi és durva
-gyermek, a ki tudja, hogy mit kérnek tőle s mit utasít vissza. A hangya
-pedig még többet is tesz, megtanítja a gyermeket gúnyolódni, mikor
-visszautasít.
-
-Minden mesében, melyek szereplőinek egyike az oroszlán, rendszerint a
-legdicsőbb szereplő lévén, a gyermek okvetlenül oroszlán akar lenni és
-ha majd valami oroszlánkodást kell végeznie, gondja lesz rá, hogy
-magának kaparintson meg mindent. De mikor a szúnyog legyőzi az
-oroszlánt, a dolog egész máskép áll, akkor már a gyermek nem oroszlán
-akar lenni, hanem szúnyog. Megtanulja, hogy valamikor tűszúrásokkal ölje
-meg azt, a kit nem mer nyiltan megtámadni.
-
-A sovány farkasról és a kövér kutyáról szóló meséből a mérséklet
-tanulsága helyett, melyet adni akarnak neki, a féktelenség tanulságát
-vonja ki. Sohasem fogom elfelejteni, hogy sokat láttam sírni egy kis
-leányt, a kit elkeserítettek ezzel a mesével, mindig a szófogadást
-prédikálva neki belőle. Nehezen lehetett megtudni sírásának okát, végre
-megtudtuk. A szegény gyermek unta, hogy örökké lánczra legyen kötve. Úgy
-érezte, hogy a nyaka föl van horzsolva; azért sírt, hogy nem ő a farkas.
-
-Így tehát a legelőször említett mese tanulsága a gyermekre nézve a
-legaljasabb hízelgés, a másodiké az embertelenség, a harmadiké az
-igazságtalanság, a negyediké a gúnyolódás, az ötödiké a függetlenség. Ez
-az utóbbi tanulság az én növendékemnek fölösleges, de azért a többieknek
-semmivel sem való jobban. Ha olyan tanításokat adtok nekik, a melyek
-ellentmondanak egymásnak, micsoda gyümölcsét remélitek
-gondoskodástoknak? De meglehet, hogy ezt az esetet leszámítva, ez az
-egész morál, a mely fölkelti ellenvetéseimet a mesék ellen, ugyanannyi
-okot ad megtartásukra. A társadalomban szükség van a szavak moráljára és
-a tettek moráljára és ez a két morál nem hasonlít egymáshoz. Az előbbi
-benne van a katekizmusban, a melyben benne is hagyják, az utóbbi benne
-van Lafontaine meséiben a gyermekek számára s elbeszéléseiben az anyák
-számára. Ugyanaz az író mindkettőre szolgál.
-
-Egyezkedjünk, Lafontaine úr. Én a magam részéről megigérem, hogy
-választékkal olvasom önt, szeretem és okulok meséiből, mert remélem, nem
-esem tévedésbe czéljuk felől. De a mi növendékemet illeti, engedje meg,
-hogy ne taníttassam egyikre sem mindaddig, a míg ön be nem bizonyította,
-hogy jó lesz neki, ha olyan dolgokat tanul, a melyeknek negyedrészét sem
-érti meg s hogy azokban, a melyeket meg tud érteni, nem fogja soha
-fölcserélni a szerepeket s a helyett, hogy okulna a megcsalatotton, nem
-fogja példaképül venni a csalót.
-
-A mikor így elveszek a gyermektől minden kötelességet, elveszem
-legnagyobb nyomorúsága eszközét, t. i. a könyveket. Az olvasmány a
-gyermekkor ostora és csaknem az egyedüli foglalkozás, melyet neki adni
-tudnak. Tizenkét éves korában Emil alig fogja tudni, mi a könyv. De azt
-fogjátok mondani, legalább olvasni mégis csak kell, hogy tudjon.
-Megengedem: tudnia kell olvasni, mikor az olvasmány hasznos neki; addig
-nem való egyébre, mint hogy untassa.
-
-Ha semmit sem kell engedelmességből követelni a gyermekektől, ebből az
-következik, hogy nem tanulhatnak meg semmit, a minek nem érzik a
-pillanatnyi és jelenvaló előnyét, akár örömét, akár hasznát. Mert
-különben micsoda ok indítaná őket tanulásra? A távollevőkkel való
-beszélés és azok megértésének tudománya az a tudomány, a melylyel a
-távolból közvetítő nélkül közölhetjük velük érzésünket, akaratunkat,
-kivánságunkat, olyan tudomány, melynek hasznosságát meg lehet értetni
-bármely korral. Miféle csoda tette ezt az oly hasznos és oly kellemes
-tudományt a gyermekkor kínzóeszközévé? Mert kényszerítik, hogy kedve
-ellenére foglalkozzék vele és olyan czélokra használják, melyekből nem
-ért semmit. A gyermek nem nagyon kívánja tökéletesíteni azt az eszközt,
-a melylyel kínozzák, de tegyetek róla, hogy ez az eszköz örömére
-szolgáljon s hamarosan foglalkozni fog vele, akár akarjátok, akár nem.
-
-Nagy dolgot csinálnak belőle, hogy keresik az olvasás tanításának
-legjobb módszereit; olvasószekrényeket és kártyákat találnak ki, a
-gyermek szobájából nyomdai műtermet csinálnak. Locke azt akarja, hogy
-koczkákon tanuljon olvasni. Ez aztán jól kieszelt találmány! Milyen kár
-érte! Mindezeknél biztosabb eszköz, a melyről mindig megfelejtkeznek, a
-tanulás vágya. Oltsátok bele ezt a vágyat a gyermekbe, aztán vessétek
-félre olvasószekrényeiteket és koczkáitokat, minden módszer jó lesz
-neki.
-
-A közvetlen érdek, ez a nagy mozgató erő az egyedüli, a mely biztosan és
-messzire vezet. Emil alkalmilag apjától, anyjától, rokonaitól,
-barátaitól meghívó levélkéket kap ebédre, sétára, vizi kirándulásra,
-valami nyilvános ünnepélyre. Ezek a levélkék rövidek, világosak,
-szabatosak, szépen vannak írva. Keresni kell valakit, a ki elolvassa
-őket. Ez a valaki vagy nincs mindig azonnal kéznél, vagy viszonozza a
-szivélyességnek hiányát, melyet a gyermek előtte való nap iránta
-tanusított. Így elmúlik az alkalom és a kellő idő. Végre elolvasom neki
-én e levélkét, de már elmúlt az ideje. Ah, ha ő maga tudott volna
-olvasni! Aztán más levélkéket kap. Milyen rövidek! Milyen érdekes a
-tárgyuk! Próbálgatja kibetűzni őket, olykor segítséget talál, olykor
-visszautasítást. Megembereli magát s végre kibetűzi egy levélkének a
-felét. Arró van benne szó, hogy holnap uzsonnára hívják… nem tudja,
-hova, nem tudja kivel… mekkora erőfeszítéseket tesz, hogy a levélke
-többi részét elolvashassa! Nem hiszem, hogy Emilnek szüksége volna
-olvasószekrényre. Beszéljek most az írásról? Nem. Szégyelnék ilyen
-haszontalanságokra időt vesztegetni egy olyan értekezésben, a mely a
-nevelésről szól.
-
-Csak egy szót akarok még hozzáfűzni, a mely egy fontos alapelvet rejt
-magában: rendszerint nagyon biztosan és nagyon hamar megkapjuk azt, a mi
-után nem nagyon törtük magunkat. Csaknem biztos vagyok benne, hogy Emil
-tökéletesen fog olvasni és írni tízéves kora előtt, épen azért, mivel
-nagyon csekély fontosságot tulajdonítok annak, hogy tízenötéves kora
-előtt tudjon. De inkább ne tudjon soha olvasni, minthogy ezt a
-tudományát mind annak az árán szerezze meg, a mi azt hasznossá teheti:
-mire volna neki jó az olvasás, ha örökre megutáltattam volna vele? Id
-imprimis cavere oportebit, ne studia, qui amare nondum potest, oderit et
-amaritudinem semel perceptam etiam ultra rudes annos reformidet.[45]
-
-Mennél inkább ragaszkodom tartózkodó módszeremhez, annál inkább érzem,
-hogy megerősödnek az ellene fölvetett ellenvetések. A növendéked, ha nem
-tanul meg semmit tőled, majd tanul másoktól. Ha elejét nem veszed a
-tévedésnek az igazság által, hazugságokat fog megtanulni: az
-előitéleteket, a melyeket félsz beleoltani, magára fogja venni
-mindenből, a mi körülveszi; belehatolnak minden érzékén át vagy
-megrontják eszét, mielőtt még kialakult volna, vagy a hosszú tétlenség
-által elzsibbasztott szelleme föloldódik az anyagiságban. A gondolkodás
-szokatlan volta a gyermekkorban megfoszt a gondolkozás képességétől az
-élet hátralevő részében.
-
-Úgy tetszik, könnyen tudnék erre felelni: de mirevaló mindig ez a
-felelgetés? Ha az én módszerem magamagától megfelel az ellenvetésekre,
-akkor jó; ha nem felel meg rájuk, nem ér semmit. Folytatom tehát. Ha a
-terv szerint, a melyet elkezdtem kijelölni, egyenesen ellenkező
-szabályokat követtek azokkal, a melyeket a szokás bevett, ha a helyett,
-hogy elvezetnétek messzire növendéketek szellemét, a helyett, hogy
-szüntelenül más helyeken, más éghajlatok alatt, más századokban egész a
-földkerekség végéig és egész az égig tévelyegtetnétek, arra
-szorítkoztok, hogy megtartsátok őt mindig önmagában figyelmesnek arra, a
-mi közvetlenül érinti, akkor meg fogjátok látni, hogy képes felfogni,
-emlékezetében megőrizni, sőt észszerűen gondolkozni is. Ez a természet
-rendje. A mint az érző lény tevékenynyé válik, erejének megfelelő
-értelmet szerez és csak az önfentartásra szükséges erején felüli
-erőfölöslegével fejlődik ki benne a a spekulativ képesség, a mely ezt az
-erőfölösleget más czélokra tudja alkalmazni. Ha tehát ápolni akarod
-növendéked szellemi képességeit, ápold azokat az erőit, a melyeket
-ezeknek kormányozniok kell. Gyakorold szüntelenül testét, tedd erőssé és
-egészségessé, hogy bölcscsé és értelmessé tehesd. Dolgozzék, legyen
-tevékeny, szaladgáljon, kiabáljon, mozogjon folytonosan, legyen ereje
-által ember és csakhamar ember lesz esze által is.
-
-Igaz, ezzel a módszerrel elbutítod, ha mindig dirigálod, ha minduntalan
-azt mondogatod neki: eredj, jőjj, maradj, tedd ezt, ne tedd ezt. Ha
-mindig a te fejed vezeti az ő karját, akkor az ő feje haszontalanná
-válik. De emlékezz meg megegyezésünkről; ha nem vagy más, csak pedáns,
-akkor fölösleges fáradság engem olvasni.
-
-Vajmi szánalmas tévedés azt képzelni, hogy a test gyakorlása ártalmára
-van a szellemi tevékenységnek. Mintha ennek a két tevékenységnek nem
-kellene összhangban haladni és nem kellene mindig az egyiknek irányítani
-a másikat!
-
-Két fajtája van az embereknek, a kiknek teste állandó gyakorlásban van s
-a kiknek mindegyike egyforma keveset törődik lelke kiművelésével: t. i.
-a parasztok és a vademberek. Az előbbiek esetlenek, faragatlanok,
-félszegek; az utóbbiak nevezetesek éles érzékeikről és még
-nevezetesebbek szellemük finomságáról. Általánosságban nincs nehézkesebb
-a parasztnál és nincs finomabb a vadembernél. Honnan ered ez a
-különbség? Onnan, hogy az előbbi mindig csak azt csinálja, a mit
-parancsolnak neki, vagy a mit apjától látott vagy a mit ifjúkora óta
-csinált, tehát mindig csak a kitaposott úton halad és automaszerű
-életében mindig ugyanazokkal a munkákkal levén elfoglalva, a megszokás
-és az engedelmesség foglalja el nála az ész helyét.
-
-Másképp áll a dolog a vadembernél: nem lévén hozzákötve semmiféle
-helyhöz, nem lévén megszabott tennivalója, nem engedelmeskedvén
-senkinek, nem lévén más törvénye, csak a saját akarata, kénytelen élete
-minden pillanatában az eszét használni; nem tehet egy mozdulatot, egy
-lépést a nélkül, hogy előre meg ne gondolja a következményét. Igy mennél
-jobban gyakorlódik a teste, annál jobban megvilágosodik az elméje; ereje
-és esze egyszerre növekszik és az egyik a másik által tágul ki.
-
-Tudós tanító! hadd lássuk, melyikünk növendéke hasonlít a vademberhez és
-melyikünké hasonlít a paraszthoz? Mindenben egy örökké oktató
-tekintetnek alávetve, a tied mindent csak parancsszóra csinál, nem mer
-enni, mikor éhes, sem nevetni, mikor jó kedve van, sem sírni, mikor
-szomorú, sem az egyik kezét kinyujtani a másik helyett, sem a lábát
-megmozdítani, csak úgy, a hogy meghagyják neki; csakhamar lélegzeni sem
-mer máskép, mint szabályaid szerint.
-
-Hogy kivánhatod, hogy gondolkozzék, mikor te gondolsz helyette mindenre?
-Biztos lévén előrelátásodról, mi szüksége volna arra, hogy ő maga
-előrelátó legyen? Látva, hogy te gondoskodol fenmaradásáról, jólétéről,
-ettől a gondtól fölmentettnek érzi magát; itélete megnyugszik a tiédben,
-mindent, a mit nem tiltasz meg neki, megtesz gondolkodás nélkül, tudva,
-hogy koczkáztatás nélkül teheti.
-
-Mi szüksége van arra, hogy megtanulja előre látni az esőt? mikor tudja,
-hogy helyette te nézed az eget. Mi szüksége van arra, hogy szabályozza
-sétáját? hiszen nem kell attól félnie, hogy te elmulasztatod vele az
-ebéd idejét. A mit nem tiltasz meg neki enni, azt megeszi, ha megtiltod,
-nem eszi meg. Nem a saját gyomra figyelmeztetését hallja, hanem a
-tiédet. Akárhogy elpuhítod testét a tétlenséggel, nem teszed
-hajlékonyabbá az értelmét, ellenkezőleg, megfosztod hitelétől
-szellemében az észt, a mikor azt a kevés észt, a mije van, olyan
-dolgokra használtatod vele, a melyek a leghaszontalanabbaknak tünnek fel
-neki. Soha nem látva mire jó, végre azt fogja hinni, hogy semmire se jó.
-Ha rosszul okoskodott, a legrosszabb, a mi érheti, hogy megszidják, ez
-pedig oly gyakran megesik, hogy már nem is törődik vele; az ily
-mindennapos veszedelem nem rémíti meg többé.
-
-Mégis úgy találod, hogy van szelleme és pedig van annyi, hogy az
-asszonyokkal elfecseghessen azon a hangon, a melyről már szóltam; de ha
-abba a helyzetbe jutna, hogy helyt kellene állnia magáért vagy valami
-nehéz dologban elhatároznia magát, százszor butábbnak és ügyetlenebbnek
-látnád, mint a legbárdolatlanabb paraszt fiát.
-
-Ellenben az én növendékem, azaz a természet növendéke, jókor
-hozzászoktatva, hogy a mennyire csak lehet, beérje magamával, nem szokik
-hozzá, hogy mindig másokhoz folyamodjék, még kevésbbé, hogy kiteregesse
-előttük rengeteg tudományát. Ezzel szemben itél, előrelát, gondolkodik
-mindenben, a mi közvetlenül reá vonatkozik. Nem fecseg, hanem
-cselekszik, nem tud egy szót sem arról, a mi a világban történik, hanem
-jól meg tudja tenni, a mi hozzá illik. Mivel szüntelenül mozgásban van,
-kénytelen sok dolgot megfigyelni, sokféle hatást megismerni, idejekorán
-nagy tapasztalatot szerez, a természettől veszi leczkéjét, nem az
-emberektől, annál jobban okul, mert nem látja semerről az oktatás
-szándékát. Igy teste és szelleme egyszerre gyakorlódik. Mindig saját
-gondolata szerint cselekszik, nem pedig valaki más gondolata szerint,
-folyton két tevékenységet egyesít; mennél erősebbé és izmosabbá lesz,
-egyúttal annál okosabbá és itéletre képesebbé is lesz. Ez a módja annak,
-hogy egy napon elérjük, a mit összeférhetetlennek tartottunk s a mit
-egyesített csaknem minden nagy ember: a test erejét a lélekével, a bölcs
-eszét az atléta erőteljességével.
-
-Ifjú nevelő, nehéz mesterséget prédikálok neked: nevelni szabályok
-nélkül, mindent megtenni úgy, hogy nem teszel semmit. Ez a mesterség,
-megengedem, nem a te korodhoz való, nem alkalmas arra, hogy kezdettől
-fogva ragyogtassa tehetségedet, sem hogy becsbe juttasson az apáknál; de
-egyedül ez alkalmas arra, hogy sikert érj el. Soha nem birsz bölcseket
-csinálni, ha előbb vadóczokat nem csinálsz. Ilyen volt a spártaiak
-nevelése; a helyett, hogy megtanították volna őket könyveik fölött
-görnyedezni, azon kezdték, hogy megtanították őket lopni az ebédjüket.
-Vajjon azért esetlenek voltak-e a spártaiak, mire felnőttek? Ki ne
-ismerné visszavágásaik erejét és elmésségét? Mindig győzelemre termettek
-lévén, mindenféle háborúban eltaposták ellenségeiket és az athéni
-fecsegők ép úgy féltek a szavuktól, mint a csapásaiktól.
-
-A leggondosabb nevelésben is a mester parancsol és azt hiszi, ő
-kormányoz, a valóságban pedig a gyermek kormányoz. Felhasználja azt, a
-mit követeltek tőle arra, hogy megkapja, a mi neki tetszik és mindig meg
-tudja fizettetni a buzgóság egy óráját nyolcz napi engedékenységgel.
-Minden pillanatban alkudozni kell vele. Ezek az alkuk, melyeket ti a
-magatok módjára ajánltok fel és melyeket ő a maga módja szerint hajt
-végre, mindig az ő szeszélyeinek javára fordulnak, különösen ha megesik
-az az ügyetlenség, hogy olyan föltételt állítanak az ő javára, melyről
-biztos, hogy úgyis megkapja, akár teljesíti, akár nem a föltételt,
-melyet viszonzásul reá rónak. A gyermek rendszerint sokkal jobban olvas
-a mester szellemében, mint a mester a gyermek szivében. És ennek úgy is
-kell lenni: mert mindazt az éleselméjűséget, melyet az önmagára utalt
-gyermek önfenntartására fordítana, most arra fordítja, hogy megmentse
-természetes szabadságát zsarnoka lánczaitól; ellenben a mester, nem
-lévén semmi sürgető érdeke abban, hogy belehatoljon növendékébe, olykor
-jobban jár, ha elnézi ennek lustaságát vagy hiuságát.
-
-Járj mindig a növendékedével ellenkező úton, hogy mindig azt higyje, ő a
-mester és mégis mindig te légy az. Semmi alávetettség nem oly teljes,
-mint azé, a ki megőrzi a szabadság látszatát; így maga az akarat esik
-fogságba. A szegény gyermek, a ki nem tud semmit, nem képes semmire, nem
-ismer semmit; nincs-e kiszolgáltatva kényedre-kedvedre? Nem
-rendelkezel-e ő reá vonatkozólag mindennel, a mi őt környezi? Nem vagy-e
-képes őt olyan hatásoknak kitenni, a milyeneknek akarod? Nincsenek-e
-munkái, játékai, örömei, fájdalmai mind a te kezedben, a nélkül, hogy ő
-tudná? Kétségkívül csak azt szabad tennie, a mit akar; de nem szabad
-egyebet akarnia, csak a mit te akarsz, hogy tegyen; nem szabad egy
-lépést tennie, a melyet te előre nem láttál, ki sem szabad nyitnia a
-száját a nélkül, hogy te ne tudnád, mit akar mondani.
-
-Akkor átadhatja magát a testi gyakorlatoknak, melyeket kora megkiván, a
-nélkül, hogy eltompítaná szellemét; akkor a helyett, hogy kiélesítené
-ravaszságát a kényelmetlen uralom kijátszására, azt fogod látni, hogy
-kizárólag azzal foglalkozik, hogy mindenből, a mi körülveszi, a
-pillanatnyi jólétére legkedvezőbb részt vonja ki; akkor csodálkozni
-fogsz leleményének finomságán, a melylyel magáévá tesz minden tárgyat, a
-melyet el tud érni és a melylyel valóban élvezni tudja a dolgokat, a
-képzelődés segítsége nélkül.
-
-Ha meghagyod, hogy ura legyen akaratának, azzal még nem táplálod
-szeszélyeit. A mikor csak azt teszi, a mi neki megfelel, hamarosan csak
-azt fogja tenni, a mit tennie kell és bár teste folytonos mozgásban
-lesz, a míg pillanatnyi és érezhető érdekéről van szó, látni fogod, hogy
-mind az az értelem, a mire képes, sokkal jobban és hozzá inkább illő
-módon fejlődik ki, mint a merőben elmélkedésre alapított tanulmányokban.
-
-Így azt látva, hogy nem igyekszel mindig ellene tenni, nem
-bizalmatlankodik benned s nem lévén semmi rejtegetni valója előtted, nem
-is fog megcsalni, nem is fog neked hazudni; félelem nélkül fogja magát
-olyannak mutatni, a milyen; tanulmányozhatod, a hogy akarod és
-beoszthatod körülötte mindazokat az oktatásokat, a melyekben részesíteni
-akarod, a nélkül, hogy egyet is észrevenne közülük.
-
-Nem is fogja kiváncsi féltékenységgel kémlelni szokásaidat és nem fog
-titkos gyönyörűséget csinálni magának abból, ha téged tévedésen kap
-rajta. Ezzel igen nagy kellemetlenségnek vehetjük elejét. A gyermek első
-gondjainak egyike, mint már mondtam, kitudni azoknak gyöngéit, a kik
-vezetik. Ez a hajlam gonoszságra vezet, de nem abból fakad: abból a
-szükségérzetből ered, hogy kijátszon egy tekintélyt, a mely terhére van.
-Túlterhelve az igától, a melyet ráraknak, igyekszik lerázni és azok a
-hibák, melyeket mestereiben talál, jó eszközül szolgálnak neki erre.
-Idővel kifejlődik a szokás, az embereket hibáikból megfigyelni és örömét
-lelni bennük. Nyilvánvaló, hogy ismét e bünöknek egy forrását tömtem be
-Emil szivében; nem lévén semmi érdeke benne, hogy hibákat keressen
-bennem, nem is fog tehát keresni és nem sok kedve lesz arra sem, hogy
-mások hibáit keresse.
-
-Mindezek a fogások nehezeknek látszanak, mert nem jutnak az embereknek
-eszébe; alapjában véve azonban nem szabad nehezeknek lenniök. Jogosult
-dolog föltételezni benned azt a belátást, a mely szükséges annak a
-mesterségnek a gyakorlására, a melyet választottál; föl kell tételezni,
-hogy ismered az emberi szív természetes útját, hogy tudod tanulmányozni
-az embert és az egyéniséget, hogy előre tudod, merre fog hajlani
-növendéked akarata mindazoknál a korát érdeklő tárgyaknál, a melyeket
-szeme elé juttatsz. Avagy a kinek megvannak az eszközei és tudja
-használatukat, ne tudna velük bánni?
-
-A gyermek szeszélyeit veted ellenem, de nincs igazad. A gyermek
-szeszélye sohasem a természet műve, hanem a rossz fegyelmezésé: attól
-van, hogy vagy engedelmeskednek neki vagy parancsolnak neki és én
-megmondtam százszor, hogy sem az egyik, sem a másik nem szabad.
-Növendékednek nem lesz tehát más szeszélye, mint a melyet te oltottál
-beléje; az az igazság, hogy viseld magad hibáid következményét. De –
-mondom erre – hogyan segítsünk rajta? Ez is lehetséges még, jobb
-vezetéssel és sokkal több türelemmel.
-
-Egyszer néhány héten át foglalkoztam egy gyermekkel, a ki nemcsak hozzá
-volt szokva teljesíteni a maga akaratát, hanem még másokkal is
-teljesíttetni, következőleg tele volt szeszélyekkel. Mindjárt az első
-nap, hogy próbára tegye engedékenységemet, éjfélkor akart fölkelni.
-Legmélyebb álmomban fölugrik ágyából, fölveszi házi ruháját és hív
-engem. Fölkelek, meggyujtom a gyertyát. Nem akart egyebet; egynegyed óra
-mulva elnyomja az álom s kisérlete eredményével megelégedetten alszik
-el. Két nap mulva ugyanazzal az eredménynyel ismétli meg a kisérletet,
-az ingerültségnek legcsekélyebb jelét sem mutatom. Mikor lefekvéskor
-megcsókol, nagyon nyugodtan ezt mondom neki: kedves kis barátom, ez
-nagyon jól megy, de máskor ne tedd. Ez a szó felköltötte kiváncsiságát
-és másnap, kissé látni akarva, merem-e az engedelmességet megtagadni,
-fölkel ugyanabban az órában és hív engem. Megkérdezem, mit akar? azt
-mondja, hogy nem tud aludni. _Annál rosszabb_, – felelek én és meg sem
-moczczanok. Kér, hogy gyujtsam meg a gyertyát: _Minek?_ és meg sem
-moczczanok. Ez a lakonikus hang kezdi zavarba hozni, mezitláb elindul
-keresni a tűzkövet s úgy tesz, mintha tüzet akarna csiholni és én nem
-tudom megállni nevetés nélkül, mikor hallom, hogy az ujjára üt. Végre
-meggyőződve, hogy nem ér célt, elhozza a tűzszerszámot hozzám. Azt
-mondom neki, hogy nincs rá szükségem és másik oldalamra fordulok. Akkor
-elkezd vaktában szaladgálni a szobában, kiabálva, énekelve, nagy zajt
-ütve, beleütközve az asztalba és a székekbe, de vigyázva, hogy nagyon
-meg ne üsse magát és mégis nagyokat kiáltozva, abban a reményben, hogy
-engem megijeszt. Mindez azonban nem fog rajtam és látom, hogy szép
-intelmekre vagy haragra számított s nem volt erre a hidegvérre
-elkészülve.
-
-Mindazáltal, mindenáron le akarva győzni türelmemet önfejüségével,
-akkora sikerrel folytatja zajongását, hogy végre mégis csak kijövök
-sodromból és érezve, hogy mindent megronthatok rosszkor való
-föllobbanásommal, más módszerhez folyamodom. Szó nélkül fölkelek, a
-tűzszerszámhoz megyek, melyet nem találok, kérem tőle, ide adja,
-ujjongva az örömtől, hogy végre mégis diadalmaskodott rajtam.
-Kicsiholok, meggyujtom a gyertyát, megfogom a kis ficzkót kezénél,
-csöndesen odavezetem egy szomszéd fülkébe, melynek ablakdeszkái jól be
-vannak csukva és a melyben nem talál semmi összetörni valót. Otthagyom
-világosság nélkül; aztán kulcscsal rázárva az ajtót, ismét lefekszem, a
-nélkül, hogy egy szót is szólnék neki. Nem is kell kérdezni, volt-e
-kezdetben lárma. Számítottam rá és nem indulok fel miatta; végre a lárma
-elcsitul, hallom, hogy elrendezkedik és megnyugszom. Másnap napvilágnál
-bemegyek a fülkébe s a kis lázadót egy nyugágyon alva találom, olyan
-mély álomban, a milyenre annyi fáradság után nagy szüksége kellett, hogy
-legyen.
-
-A dolognak ezzel még nincs vége. Az anya megtudta, hogy a gyermek az
-éjszaka kétharmadrészét ágyán kívül töltötte. Mindjárt kétségbeestek s
-úgy néztek a gyermekre, mintha már meg volna halva. Látva a jó alkalmat,
-hogy megboszulja magát, játszotta a beteget, a nélkül, hogy látta volna,
-hogy nem nyer vele semmit. Elhívták az orvost. Az anya vesztére, az
-orvos tréfás kedvű ember volt, a ki mulatva rémüldözésén, csak annál
-jobban fokozta. Nekem azonban ezt súgta fülembe: hagyja csak rám,
-megigérem önnek, hogy a gyermek jó időre ki fog gyógyulni szeszélyéből,
-hogy betegnek tetesse magát. Csakugyan diétát és szobafogságot rendelt
-neki és rábizta őt a gyógyszerészre. Fájt a szívem, hogy a szegény anya
-így czéltáblája lesz egész környezetének, kivéve engem, a kit meggyülölt
-épen azért, mert én nem szedtem rá.
-
-Elég kemény szemrehányások után azt mondta nekem, hogy fia gyönge
-szervezetű, hogy egyetlen örököse családjának, hogy mindenáron életben
-kell tartani és hogy ő nem akarja, hogy ellenkezzenek vele. Ebben én egy
-véleményen voltam vele; de ő azt értette ellenkezés alatt, ha nem
-engedelmeskednek neki mindenben. Láttam, hogy az anyával ugyanazon a
-hangon kell beszélni, mint a fiával. Asszonyom, mondtam elég hidegen, én
-nem tudom, hogy nevelnek fel egy örököst és mi több, nem is akarom
-megtanulni; tessék e szerint tenni meg intézkedéseit. Egyideig még
-szükség volt rám, az apa mindent elcsitított; az anya írt a nevelőnek,
-hogy siettesse visszatérését és a gyermek, látva, hogy nem nyer vele
-semmit, ha megzavarja álmomat meg ha betegnek teteti magát, végre is
-rászánta magát, hogy csöndesen alszik és jól viseli magát.
-
-El sem lehet képzelni, mennyi hasonló szeszélynek vetette alá ez a kis
-zsarnok szerencsétlen nevelőjét; mert a nevelés az anya szeme előtt
-folyt, a ki nem tűrte, hogy az örökösnek bármiben is ellentmondjanak.
-Bármely órában akart kimenni, késznek kellett lenni elkisérésére s neki
-mindig nagy gondja volt rá, hogy azt a pillanatot válaszsza ki, a mikor
-látta, hogy nevelője legjobban el van foglalva. Rajtam ugyanazt a
-hatalmat akarta gyakorolni és nappal boszulni meg magát a nyugalomért,
-melyet kénytelen volt nekem meghagyni éjjel. Jó szívvel belenyugodtam
-mindenbe és azon kezdtem, hogy szemeláttára kimulattam, milyen szivesen
-teszek a kedvére; ezután, ha arra került a sor, hogy kigyógyítsam
-szeszélyéből, más módszerhez folyamodtam.
-
-Legelőször is rá kellett vezetnem, hogy nincs igaza s ez könnyen ment.
-Tudva, hogy a gyermek mindig csak a jelenre gondol, megszereztem fölötte
-az előrelátás előnyét; gondoskodtam róla, hogy odahaza valami olyan
-mulatságot szerzek számára, melyről tudtam, hogy nagyon kedve szerint
-való és a mikor láttam, hogy a legjobban el van benne merülve, sétát
-ajánlottam neki, elküldött magától; én ragaszkodtam a sétához, nem is
-hallgatott rám; meg kellett adnom magamat s ő gondosan megjegyezte
-magának ezt a magamalárendelését.
-
-Másnap rám került a sor. Unatkozott, mert én úgy rendeztem be, hogy
-unatkozzék; én ellenben úgy tettem, mintha nagyon el volnék foglalva.
-Nem sok kellett neki, hogy el legyen határozva. Jött azonnal, hogy
-elragadjon munkámtól, hogy rögtön vigyem sétálni. Visszautasítottam; ő
-makacskodott. Nem – mondtam én – azzal, hogy megtetted akaratodat,
-megtanítottál, hogy én is megtegyem a magamét; nem akarok kimenni. Nohát
-akkor – mondta ő élénken – elmegyek magam. A hogy tetszik. És folytattam
-munkámat.
-
-Felöltözött, kissé nyugtalankodva, hogy én hagyom, tegyen, a mit akar és
-nem követem példáját. Mikor elkészült, eljött hozzám, hogy elköszönjön;
-köszöntöm. Meg akar ijeszteni azzal, hogy elmondja, merre fog járni; azt
-lehetett volna hinni őt hallva, hogy a világ végére akar menni. A
-nélkül, hogy felindulnék, kellemes utazást kivánok neki. Zavara
-megkettőződik. Mindazáltal jól tartja magát és készen az indulásra, szól
-az inasának, hogy kisérje el. Az inas, a kit én már betanítottam, azt
-feleli, hogy nem ér rá, hogy el van foglalva az én rendeletemre s nekem
-inkább kell engedelmeskednie, mint neki. Erre a gyermek elvesztette
-fejét. Hogy érje föl észszel, hogy eleresztik hazulról egyedül, őt, a ki
-azt hiszi magáról, hogy mindenki szemében fontos személy és azt
-gondolja, hogy ég és föld érdekelve van az ő fenmaradásában? Mégis kezdi
-érezni gyöngeségét; megérti, hogy egyedül lesz olyan emberek közt, a kik
-nem ismerik; előre látja a veszedelmeket, melyekbe kerül; a makacsság
-még egy darabig fenntartja; lassan lemegy a lépcsőn, nagyon félénken.
-Végre kimegy az utczára, kissé vigasztalva magát a bajokért, melyek
-érhetik, azzal a reménynyel, hogy engem fognak értük felelőssé tenni.
-
-Idáig akartam juttatni. Minden előre el volt készítve; s mivel a
-nyilvános jelenet bizonyos neméről volt szó, előre megszereztem az apa
-beleegyezését. Alig tett néhány lépést, jobbról és balról különböző
-megjegyzéseket hall a maga rovására. Szomszéduram, szép kis úrfi! Hova
-megy ilyen egyedül? Még majd eltéved; meghivom, jőjjön hozzánk.
-Szomszédasszony, azt ugyan ne tegye. Hát nem látja, hogy ez egy kis
-semmirekellő, a kit elkergettek hazulról, mert nem volt való semmi jóra?
-Az ilyen semmirekellőket nem kell tartóztatni, menjenek, a merre
-akarnak. Ugyan-ugyan! Isten vezesse! Sajnálnám, ha valami baja
-történnék! Kissé messzebb vele csaknem egykorú utczagyerekekkel
-találkozik, a kik megfenyegetik és kicsúfolják. Mennél tovább megy,
-annál nagyobb zavarba jut. Egyedül és védelem nélkül, látja, hogy
-játékszere lett az egész világnak és nagy meglepetéssel tapasztalja,
-hogy vállán a szalagcsokor és aranyos ruhája nem szerez neki több
-tiszteletet.
-
-Egyik barátom, a kit ő nem ismer és a kit megbiztam, hogy vigyázzon rá,
-észrevétlenül lépésről-lépésre kiséri és hozzálép, mikor annak eljön az
-ideje. Ez a szerep, mely hasonlít Sbrigani szerepéhez Molière
-_Pourceaugnac_-jában, eszes embert kivánt s barátom jól töltötte be. A
-nélkül, hogy félénkké és gyávává tenné a gyermeket azzal, hogy nagyon is
-megrémíti, oly élénken érezteti vele magaviselete esztelenségét, hogy
-félóra mulva kezesen, zavartan, szemét fölemelni sem merve vezeti hozzám
-vissza.
-
-Hogy teljes legyen vállalkozásának kudarcza, az apja épen abban a
-pillanatban, mikor ő visszatér, indul el sétálni és a lépcsőn találkozik
-vele. Meg kellett mondania, honnan jön és miért nem voltam vele én.[46]
-A szegény gyermek szeretett volna föld alá sülyedni. Az apja, a nélkül,
-hogy korholásra vesztegesse a szót, szárazabban mondta neki, mint a hogy
-vártam volna: ha egyedül akarsz kimenni, szabadságodban áll, de mivel én
-nem türöm, hogy csavargó legyen a házamban, ha ez még egyszer az eszedbe
-jut, ne merészelj többet hazajönni.
-
-A magam részéről szemrehányás és gúny nélkül fogadom, de némi
-komolysággal és hogy ne gyanítsa, hogy minden, a mi történt, csak játék
-volt, az nap nem akarom elvinni sétálni. Másnap nagy örömmel látom, hogy
-diadalmas magatartással megy el azok előtt az emberek előtt, a kik
-előtte való nap kicsúfolták, mert egyedül látták. Magától értetődik,
-hogy többet nem fog azzal fenyegetőzni, hogy egyedül megy el.
-
-Ilyen és ehhez hasonló eszközökkel értem el, a rövid idő alatt, a míg
-vele voltam, hogy megtehessek vele mindent, a mit akarok, a nélkül, hogy
-valamit megparancsoljak vagy megtiltsak neki, beszédek nélkül, intelmek
-nélkül, a nélkül, hogy haszontalan leczkéztetésekkel untassam. Így a míg
-beszéltem, meg volt nyugodva, de a hallgatásom félelemben tartotta;
-megértette, hogy valami nincs rendjén s a leczkét mindig a dologtól
-magától kapta meg. De térjünk vissza a tárgyra.
-
-Ezek a folytonos gyakorlatok, ilyformán egyedül a természet irányítására
-bízva, a test erősítése mellett, nemcsak hogy nem tompítják el az elmét,
-hanem ellenkezőleg kifejlesztik bennünk az észnek azt az egyedüli
-fajtáját, a melyre az első életkor fogékony és a mely bármely életkornak
-a legszükségesebb. Megtanítanak jól ismerni erőink használatát,
-testünknek az őt környező testekhez való viszonyát, a természetes
-eszközök használatát, melyek kezünk ügyébe esnek és a melyek megfelelnek
-szerveinknek. Van-e hasonló együgyű lény, mint az a gyermek, a ki mindig
-a szobában és anyja szemei előtt nevelkedett, a ki nem tudva mi a súly
-és az ellenállás, ki akar tépni egy nagy fát vagy fölemelni egy sziklát?
-Mikor először jutottam ki Genfből, utól akartam érni egy vágtató lovat;
-köveket dobáltam a Salève-hegy felé, a mely két mérföldnyire volt tőlem;
-játékszere voltam a falu összes gyermekeinek, valódi hülyének látszottam
-előttük. Tizennyolcz éves korában megtanulja az ember, a filozófiai
-osztályban, hogy mi az emeltyű; nincs az a 12 éves parasztgyerek, a ki
-ne tudna jobban használni egy emeltyűt, mint az akadémia legelső
-mechanikusa. Azok a tanítások, a melyeket az iskolás gyermekek egymástól
-kapnak az iskola udvarán, százszor hasznosabbak, mint mindaz, a mit az
-iskolában bármikor mondanak nekik.
-
-Nézzetek meg egy macskát, mikor először lép be egy szobába: leskelődik,
-nézeget, szimatol, egy pillanatig sem marad veszteg nem bízik semmiben,
-a míg mindent meg nem ismert. Ugyanígy tesz a gyermek is, mikor elkezd
-járni és úgyszólván kilép a világba Az egész különbség az, hogy a
-látáshoz, a mely közös a gyermeknél és a macskánál, az előbbi
-hozzákapcsolja a megfigyelés czéljára a kezet, melyet a természet adott
-neki és a másik a finom szaglást, a melylyel meg van áldva. Ezt a hajlam
-teszi a szerint, hogy jól vagy rosszul fejlesztik ki a gyermeket ügyessé
-vagy félszeggé, nehézkessé vagy fürgévé, együgyüvé vagy okossá.
-
-Az ember első mozdulatai tehát arra irányulván, hogy hozzá mérje magát
-mindahhoz, a mi körülveszi és megvizsgáljon minden tárgyban, a melyet
-észrevesz, minden érzékelhető tulajdonságot, a mely vonatkozással lehet
-rá, első tanulmánya egy neme a kisérleti fizikának, vonatkozással saját
-föntartására; ettől pedig eltérítik az elmélkedő tanulmányok által,
-mielőtt fölismerte volna a maga helyét ide lenn a földön. A míg finom és
-hajlékony szervei alkalmazkodni tudnak azokhoz a testekhez, melyekre
-hatással kell lenniök, a míg még tiszta érzékei mentesek az illuziótól,
-addig van ideje gyakorolni azokat is és ezeket is a functiókban,
-melyekre valók; ez az ideje, megismerni az érzékelhető vonatkozásokat,
-melyekben a dolgok mi velünk vannak. Mivel mindaz, a mi az emberi
-értelembe behatol, az érzékek által jut bele, az emberi megismerés
-legelőször is érzéki megismerés; ez szolgál alapjául az elmebeli
-megismerésnek: első mestereink a filozófiában a lábaink, kezeink,
-szemeink.
-
-Mindennek helyébe a könyveket tenni nem annyi, mint megtanítani minket a
-gondolkodásra, hanem annyi, mint megtanítani minket, hogy mások
-gondolkodását használjuk föl; annyi, mint megtanítani minket, hogy sokat
-higyjünk és soha ne tudjunk semmit.
-
-Ha az ember gyakorolni akar valamely művészetet, azon kell kezdenie,
-hogy megszerezze az eszközeit és hogy hasznosan alkalmazhassa ezeket az
-eszközöket, elég erősen készülteknek kell lenniök, hogy kibirják a
-használatot. Hogy tehát megtanuljunk gondolkozni, gyakorolnunk kell
-tagjainkat, érzékeinket, szerveinket, a melyek értelmünk eszközei és
-hogy minden lehető hasznát vehessük ezeknek az eszközöknek, szükséges,
-hogy a test, a mely szolgáltatja őket, erős és egészséges legyen. Így
-tehát az ember valóságos elméje egyáltalán nem fejlődik a testtől
-függetlenül, hanem a test helyes alkata teszi a szellem tevékenységét
-könnyűvé és biztossá.
-
-Kimutatván, hogy mire kell felhasználni a gyermekkor hosszas
-tétlenségét, rátérek egy olyan részletre, a mely nevetségesnek fog
-föltünni. Kedves tanítások, fogják nekem mondani, melyek áldozatul esve
-saját kritikádnak, arra szorítkoznak, hogy csak azt tanítsák, a mire
-senkit sem szükséges tanítani! Minek az időt vesztegetni olyan
-oktatásokra, a melyek maguktól értetődnek és nem kerülnek sem
-fáradtságba, sem gondba? Melyik 12 éves gyermek nem tudja mindezt, a
-mire te növendékedet tanítani akarod és ezenfölül még azt is, a mire a
-mestere tanította?
-
-Uraim, önök tévednek; én egy nagyon nehéz, nagyon fáradságos művészetre
-tanítom növendékemet, a melylyel a tiéitek bizonyára nem birnak; ez az,
-hogy tudatlan legyen: mert annak a tudománya, a ki csak arról hiszi el,
-hogy tudja, a mit csakugyan tud, nagyon kevés dologra redukálódik. Önök
-megadják a tudományt, nagyon jól van; én azzal az eszközzel foglalkozom,
-a mely a tudomány megszerzésére való. Azt mondják, hogy mikor a
-velenczeiek egy nap megmutatták nagy pompával kincstárukat a Szent
-Márk-templomban egy spanyol követnek, ez minden bók helyett az asztalok
-alá nézve, ezt mondta nekik: _Qui non c’é la radice_. (Hol vannak
-mindennek a gyökerei?) Nem nézhetem soha, mikor egy tanító kiteregeti
-növendéke tudományát a nélkül, hogy kisértetbe ne essem, hogy ugyanezt
-mondjam neki.
-
-Mindazok, a kik elmélkedtek a régiek életmódján, a testgyakorlatoknak
-tulajdonítják a testnek és a léleknek azt az erejét, a mely a
-legfeltünőbben különbözteti meg őket a maiaktól. Az a mód, a hogy
-Montaigne hangsúlyozza ezt a véleményt, mutatja, hogy erősen át volt
-hatva tőle, szüntelenül és ezerféleképen visszatér rá. A gyermek
-neveléséről szólva, úgymond, hogy megaczélozzuk lelkét, meg kell edzeni
-izmait; hozzászoktatva őt a munkához, hozzászoktatjuk őt a fájdalomhoz;
-hozzá kell edzeni a testgyakorlatok keservességéhez, hogy hozzá edzzük a
-ficzamodás, a kólika és mindenféle más baj keservességeihez. A bölcs
-Locke, a jó Rollin, a tudós Fleury, a pedáns de Crouzas, bármennyire
-különböznek egymástól a többi dolgokban, mind megegyeznek abban az egy
-pontban, hogy sokat kell gyakorolni a gyermekek testét. Ez tanításaiknak
-legokosabbika és ez fog mindig a legelhanyagoltabb maradni.
-Fontosságáról már eleget szóltam és mivel erre vonatkozólag nem lehet
-sem jobb okfejtést, sem okosabb szabályokat adni, mint a melyeket Locke
-könyvében találni, beérem azzal, hogy utalok rájuk, miután bátorkodtam
-néhány megfigyelésemet hozzáfűzni az övéihez.
-
-A növekvésben levő testnek tagjai kényelmesen kell, hogy mozogjanak a
-ruhában; semminek sem szabad feszélyezni mozgásukat, sem növekvésüket;
-semmi se legyen nagyon szűk, semmi se legyen testhez álló; semmi se
-legyen összefűzve. A franczia divatú ruha, a mely kényelmetlen és
-egészségtelen a felnőtteknek is, különösen veszedelmes a gyermekeknek. A
-test nedvei megrekedve, keringésökben föltartóztatva megposhadnak a
-mozdulatlanságban, melyet a tétlen és ülő életmód is fokoz, megromlanak
-és okozzák a skorbutot, azt a betegséget, a mely napról-napra gyakoribb
-közöttünk és a melyet a régiek alig ismertek, mert öltözködésük és
-életük módja megóvta őket tőle. A huszárruha a helyett, hogy segítene
-ezen a bajon, még fokozza és hogy megmentse a gyermeket néhány
-füzőzsinórtól, szorítja egész testén. Legjobb a gyermeket oly sokáig
-pendelyben hagyni, a míg csak lehet, aztán nagyon bő ruhát adni rá és
-nem törődni vele, hogy karcsú lesz-e a dereka, a mi csak arra való, hogy
-elformátlanítsa. Testi és szellemi hibái csaknem mind ugyanabból az
-okból erednek; időnekelőtte felnőtt emberré akarják tenni.
-
-Vannak derült és szomorú szinek: az előbbiek inkább kedvére valók a
-gyermeknek és jobban is állnak neki; és én nem látom be, hogy miért ne
-fogadnók meg az ilyen természetes egyezéseket. De attól a pillanattól
-fogva, hogy jobban tetszik nekik egy szövet csak azért, mert pompás a
-szine, már ki van szolgáltatva a fényüzésnek és a képzelődés minden
-szeszélyének; ez az ízlés pedig bizonyára nem tőle magától ered. Ki sem
-lehet mondani, mekkora befolyással van a ruha megválogatása és ennek a
-megválogatásnak az okai a nevelésre. Nemcsak hogy elvakult anyák igérnek
-gyermekeiknek jutalmul piperét, még olyan esztelen nevelők is akadnak, a
-kik durvább és egyszerübb ruhával fenyegetik meg tanítványaikat, mint
-valami büntetéssel: ha nem tanulsz jobban, ha nem vigyázol jobban a
-holmidra, olyan ruhát kapsz, mint ez a parasztgyerek. Ez annyi, mintha
-ezt mondanák neki: tudd meg, hogy csak a ruha teszi az embert, hogy a te
-értéked csak a ruhádban van. Csudálni való-e, ha az ily bölcs tanítások
-azt eredményezik, hogy az ifjúság csak a díszes ruhát becsüli és az
-érdemet csak külseje szerint itéli meg?
-
-Ha az így elrontott gyermeknek a fejét kellene helyreigazítanom, gondom
-lenne rá, hogy a legpazarabb ruhája legyen a legkényelmetlenebb, hogy
-mindig feszélyezve, mindenben akadályozva és ezerféle módon korlátozva
-legyen benne; a szabadságnak, a vidámságnak el kellene tünnie pompája
-előtt; ha bele akarna vegyülni más, egyszerüen öltözött gyermekek
-játékaiba, húzódjanak el, tünjenek el előle azonnal. Végre is annyira
-megunatnám, annyira megutáltatnám vele pompáját, annyira rabszolgájává
-tenném aranyos ruhájának, hogy ez életének ostorává lenne és hogy
-kevesebb borzadással nézné a legsötétebb börtönt, mint ruhájának
-díszeit. A míg nem vetettük alá a gyermeket előitéleteinknek, legelső
-vágya mindig, hogy könnyed és szabad legyen; a legegyszerübb, a
-legkényelmesebb ruha, a mely legkevésbbé feszélyezi, mindig a
-legbecsesebb neki.
-
-Van a testnek oly állapota, a mely alkalmasabb a testgyakorlatokra és
-van olyan, a mely alkalmasabb a tétlenségre. Emez a test nedveinek
-egyenletes és szabályos keringést enged s biztosítja a levegő változásai
-ellen; a másik a testet szüntelenül a mozgásból nyugalomba, hidegből
-melegbe juttatja s ezzel hozzászoktatja ugyanazokhoz a változásokhoz.
-Ebből az következik, hogy a szobában élő és ülő életmódot folytató
-embereknek minden időben melegen kell öltözniök, hogy egyforma
-hőmérsékletben tartsák testüket csaknem minden évszakban és a nap minden
-órájában egyaránt. Azok ellenben, a kik jönnek-mennek szélben, napon,
-esőben, a kik sokat mozognak és idejük nagyobb részét szabad ég alatt
-töltik, mindig könnyen kell, hogy öltözve legyenek, hogy hozzászokjanak
-a levegő minden változásához és a hőmérséklet minden fokához, a nélkül,
-hogy ártana nekik.
-
-Azt ajánlanám az egyiknek is és a másiknak is, hogy ne változtassa
-ruháját az évszakok szerint és az én Emilem így is fog tenni; ezalatt
-nem azt értjük, hogy nyáron is téli ruhában fog járni, mint az ülő
-életmódot folytató emberek, hanem hogy télen is nyári ruhában jár, mint
-a munkás emberek. Ez utóbbi mód szerint járt Sir Newton egész életén át
-és nyolczvan évig élt.
-
-Kevés vagy semmi föveg ne legyen a fején bármely évszakban. A régi
-egyiptomiak mindig hajadonfőtt jártak, a perzsák vastag tiarával födték
-be fejüket s ma is nagy turbánnal födik, melynek használatát Chardin
-szerint országuk levegője teszi szükségessé. Más helyen[47] említettem,
-hogy különbözteti meg Herodotosz egy harczmezőn a perzsák és az
-egyiptomiak koponyáit. Mivel tehát fontos dolog, hogy a fej csontja
-keményebbé, tömörebbé, kevésbbé törékenynyé és kevésbbé likacsossá
-váljék, hogy jobban megvédje az agyat nem csupán a sérülések ellen,
-hanem a meghülés, folyások és a levegő mindenféle benyomásai ellen,
-szoktassátok hozzá gyermekeiteket, hogy télen-nyáron, éjjel-nappal,
-mindig hajadonfőtt maradjanak. Ha a tisztaság kedvéért s azért, hogy a
-hajuk rendben maradjon, éjszakára adtok is rájuk föveget, ez csak nagyon
-vékony, hálóból készült főkötő legyen, hasonló ahhoz a hálóhoz, melylyel
-a baszkok födik a hajukat. Jól tudom, hogy az anyák többsége, kikre
-inkább hat Chardin megfigyelése, mint az én okaim, azt hiszi, mindenütt
-Perzsia levegőjére talál a gyermek, de én nem azért kerestem
-növendékemül európait, hogy ázsiait csináljak belőle.
-
-Általában tulságosan öltöztetik a gyermekeket és különösen első
-életkorukban. Pedig inkább meg kellene őket edzeni a hideg és meleg
-ellen: a nagy hideg nem okoz nekik soha bajt, ha idején teszszük ki neki
-őket; ellenben bőrük szövete, mely még nagyon gyöngéd és nagyon puha,
-túlságos szabad utat enged s az izzadásnak, a nagyon nagy meleg miatt a
-kikerülhetetlen elbágyadásnak teszi ki őket. Azt is meg lehet figyelni,
-hogy augusztusban több gyermek hal meg, mint bármely más hónapban.
-Máskülönben áll az, az északi és a déli népek összehasonlítása alapján,
-hogy az ember erősebbé válik, ha a túlságos hideget, mint ha a túlságos
-meleget viseli el. De a mint a gyermek növekszik és a rostjai
-megerősödnek, szoktassátok lassankint a nap sugarainak elviselésére:
-fokonkint haladva veszély nélkül hozzá edzitek a forró égöv
-perzseléséhez.
-
-Locke, hathatós és okos szabályai közepette, olyan ellenmondásokba esik,
-melyeket nem várna az ember ilyen pontos gondolkodótól. Ugyanaz az
-ember, a ki azt kivánja, hogy a gyermekek nyáron jeges vizben
-fürödjenek, nem akarja, hogy friss vizet igyanak, ha ki vannak
-melegedve, sem hogy nedves helyen a földre feküdjenek.[48] De a mikor
-azt kivánja, hogy a gyermekek czipője mindig átereszsze a vizet, vajjon
-kevésbbé ereszti-e át, ha a gyermeknek melege van? És nem lehetne-e
-ugyanazt a következtetést, melyet ő a kézről a lábra, az arczról a
-testre vonatkozólag tesz, megtenni a lábról a testre vonatkozólag? Azt
-mondanám neki, hogy ha azt akarod, hogy az ember csupa arcz legyen,
-akkor miért itélsz el engem, ha azt akarom, hogy csupa láb legyen?
-
-Hogy a gyermekek ne igyanak, mikor melegük van, Locke azt ajánlja,
-szoktassuk hozzá őket, hogy egyenek meg egy darab kenyeret, mielőtt
-innának. Furcsa dolog az, hogy mikor a gyermek szomjas, enni adjunk
-neki. Én ennél jobban szeretném, hogy inkább adjunk neki inni, ha éhes.
-Soha sem fognak engem meggyőzni, hogy első étvágyaink olyan
-szabálytalanok, hogy ne lehetne őket kielégíteni a pusztulás veszedelme
-nélkül. Ha ez igaz volna, az emberi nem százszor elpusztította volna
-magát, mielőtt megtanulta volna, hogy mi szükséges a fentartására.
-
-Azt akarom, hogy valahányszor Emil szomjas, adjanak neki inni; azt
-akarom, hogy adjanak neki tiszta vizet minden előkészület nélkül, a
-nélkül, hogy állottá tennék, akárha fürdik is a verejtékben, akár a
-leghidegebb télen. Az egyedüli gondoskodás, melyet ajánlok, hogy
-vigyázzunk a víz minőségére. Ha folyóvíz, adjátok neki azonnal, a hogy a
-folyóból jön; ha forrásvíz, kis ideig a levegőn kell hagyni, mielőtt
-megiszsza. A meleg időszakban a patak vize is meleg; de nem így áll a
-dolog a forrásvízzel, a mely nem érintkezik a levegővel; meg kell várni,
-míg a levegő hőmérsékletét eléri. Télen ellenben a forrásvíz kevésbbé
-veszedelmes, mint a patak vize. De se nem természetes, se nem gyakori
-dolog, hogy a gyermek télen megizzadjon, különösen szabad levegőn; mert
-a hideg levegő, szüntelenül hatva a bőrre, visszaszorítja a verejtéket a
-bőr alá és nem engedi a pórusokat eléggé megnyilni arra, hogy a verejték
-szabadon átjárhassa őket. Mert én nem azt tételezem fel, hogy Emil a jó
-meleg tűz mellett végez testgyakorlatokat, hanem kint, a szabadban, a
-jég közepén. A míg csak a hógolyók csinálásában és dobálásában melegszik
-meg, hagyjuk inni, a mikor szomjas; ivás után folytassa a
-testgyakorlatot és ne féljünk semmi bajtól. Ha valami más gyakorlatban
-izzad meg és megszomjazik, igyon még ebben az időben is hideg vizet.
-Csak arra ügyeljetek, hogy vezessétek messzire és lassú lépésben vizért.
-A hideg, melyet föltételezünk, eléggé lehűtötte, hogy mire odaér,
-veszedelem nélkül ihasson. Főképen pedig ezt az elővigyázatot
-gyakoroljátok úgy, hogy ő ne vegye észre. Jobb szeretem, ha néha
-megbetegszik is, mint hogy szüntelenül az egészségére vigyázzon.
-
-A gyermeknek hosszú álomra van szüksége, mert nagyon sokat mozog. Az
-egyik a másiknak kiegyenlítőjéül szolgál; látjuk azt is, hogy szükség
-van mind a kettőre. A pihenés ideje az éjjel; ezt a természet jelölte
-ki. Folytonos tapasztalat, hogy nyugodtabb és édesebb az álom, mikor a
-nap a láthatár alatt van és hogy a napsugarak által fölmelegített levegő
-nem tartja érzékeinket oly nagy nyugalomban. Így tehát kétségkivül a
-legüdvösebb szokás a nappal együtt kelni és feküdni. Ebből az
-következik, hogy a mi éghajlatunk alatt az embereknek és az összes
-állatoknak általában hosszabb álomra van szükségük télen, mint nyáron.
-
-De a mi társadalmi életünk nem elég egyszerű, nem elég természetes, nem
-eléggé mentes a válságoktól és eshetőségektől, hogy az embert annyira
-hozzá lehessen szoktatni ehhez az egyformasághoz hogy ezt szükségessé
-tegyük számára. Kétségkivül alá kell vetni magát a szabályoknak, de az
-első az, hogy veszedelem nélkül tudjuk őket megszegni, mikor a szükség
-úgy kivánja. Ne puhítsátok tehát el oktalanul növendéketeket a folytonos
-nyugodt álommal, a mely soha sincs megszakítva. Szolgáltassátok ki
-kezdettől fogva feszélyezés nélkül a természet törvényének, de ne
-felejtsétek el, hogy köztünk e törvény fölött kell állnia. Hogy tudnia
-kell későn lefeküdni, korán fölkelni, hirtelen fölébredni, éjszakákat
-álmatlanul tölteni a nélkül, hogy baja lenne belőle. Ha idejekorán hozzá
-kezdünk, mindig vigyázva és fokonként haladva tovább, alkalmassá
-teszszük a temperamentumát ugyanazokhoz a dolgokhoz, a melyek
-elpusztítanák, ha már teljesen kiformált korában vetnők alá.
-
-Fontos dolog kezdettől fogva hozzá szokni a kényelmetlen fekvéshez; ez a
-módja annak, hogy sohasem találjuk rossznak az ágyat. Általában az
-edzett életmód, ha egyszer szokássá vált, megsokszorozza a kellemes
-érzéseket; az elpuhult életmód ellenben a kellemetlen érzések végtelen
-sokaságát szerzi. A nagyon kényesen nevelt emberek csak pelyhes ágyon
-tudnak aludni; a kik hozzá szoktak, hogy deszkán aludjanak, megtalálják
-az álmot mindenütt; nincs rossz ágy annak számára, a ki elalszik,
-mihelyt lefeküdt.
-
-A puha ágy, a melyen toll- vagy pehelydunnával takaródzunk, elpuhítja és
-úgyszólván feloldja a testet, a nagyon melegen beburkolt vesék
-kimelegszenek. Innen keletkezik gyakran a kő vagy más baj és
-elkerülhetetlenül az olyan kényes szervezet, a mely mindezeket táplálja.
-Az a legjobb ágy, a mely a legjobb álmot szerzi. Ime az, a melyet Emil
-és én napközben készítünk magunknak. Nekünk nincs arra szükségünk, hogy
-perzsa rabszolgákat hozzanak ágyunk elkészítésére; azzal, hogy fölássuk
-a földet, megfordítjuk derékaljunkat.
-
-Tapasztalatból tudom, hogy mikor a gyermek egészséges, csaknem kedvünk
-szerint elaltathatjuk vagy ébrentarthatjuk. Mikor a gyermek lefeküdt és
-a dajkája megunta fecsegését és azt mondja neki: aludj már, ez annyi
-mintha azt mondaná: érezd magadat jól, – holott beteg. – A helyes mód
-elaltatására, ha ő maga unatkozik: beszélj neki annyit, hogy kénytelen
-legyen hallgatni és csakhamar el fog aludni. Valamire mégis csak jók a
-prédikácziók; prédikálni neki annyit ér, mint elringatni őt, de ha este
-alkalmazod ezt az altatószert, óvakodjál alkalmazásától nappal.
-
-Néha fel fogom költeni Emilt. Nem annyira mintha attól félnék, hogy
-megszokja a nagyon hosszú alvást, mint inkább, hogy hozzászoktassam
-mindenhez, még ahhoz is, hogy hirtelen fölébreszszék. Ezen fölül még
-kevés tehetségem volna föladatomra, ha nem tudnám rászoktatni, hogy
-önmagától is fölébredjen és úgyszólván akaratom nélkül keljen fel a
-nélkül, hogy egy szót szóltam volna neki. Ha nem alszik eleget, másnapra
-unalmas reggelt helyezek neki kilátásba és ő maga fogja nyereségnek
-tekinteni, a mit belőle álomra fordíthat; ha nagyon sokat alszik,
-fölébredésekor valami kedvére való szórakozást mutatok neki; ha azt
-akarom, hogy pontos időben keljen föl, így szólok hozzá: holnap reggel
-hat órakor elmegyünk halászni, elmegyünk sétálni ide vagy oda, el akarsz
-jönni velem? Beleegyezik, megkér, hogy ébreszszem föl, én megigérem vagy
-nem igérem meg, a szükséghez képest; ha nagyon későn ébred föl, már nem
-talál engem otthon, baj volna, ha így hamarosan meg nem tanulna
-fölkelni.
-
-Ha különben megesnék, a mi ritkaság, hogy valamely rest gyermeknek
-hajlama volna elmerülni a lustálkodásban, nem kell átengedni ennek a
-hajlamnak, a melyben teljesen elrenyhésedne, hanem valami ösztönzést
-kell neki adni, a mi fölébreszti. Könnyen megérthető, hogy nem arról van
-szó, hogy erőszakkal kényszerítsük tevékenységre, hanem valami olyan
-ingerrel hassunk rá, a mely erre irányul és ez az inger, melyet a
-természet rendjéből kell kiválogatni, egyszerre két czélra vezet rá.
-
-Nem tudok elképzelni semmit, a mire egy kis ügyességgel ne lehetne
-kedvet csinálni a gyermeknek, sőt a mit szenvedélyévé ne lehetne tenni,
-hiúság nélkül, vetélkedés nélkül, féltékenység nélkül. Élénksége, utánzó
-ösztöne teljesen elegendő, mindenekfölött pedig természetes vidámsága, a
-mely olyan eszköz, melynek hatásossága bizonyos és melyet a tanítók soha
-sem tudnak fölhasználni. Minden olyan játékba, a melyről meg van
-győződve, hogy semmi más, csak játék, panasz nélkül belenyugszik a
-gyermek, sőt nevetve viseli el, a mit máskülönben soha sem viselne el
-könnypatakok ontása nélkül. A hosszas böjtölés, a verés, égési seb,
-mindenféle fáradság mulatságot szerez a fiatal vadembereknek; bizonysága
-ez annak, hogy még a fájdalomnak is megvan a varázsa, a mely megfosztja
-keserűségétől; de nem minden mester ért hozzá, hogy el tudja készíteni a
-csemegét és talán nem is minden növendék, hogy arczfintorítás nélkül
-élvezze. Ime, ha nem vigyázok magamra, már megint a kivételek között
-kalandozom.
-
-Mindazáltal nem tűr kivételt az ember alávetettsége a fájdalomnak, neme
-bajainak, az eshetőségeknek, az élet veszedelmeinek, végül a halálnak:
-mennél inkább megbarátkoztatjuk ezekkel az eszmékkel, annál inkább
-kigyógyítjuk a káros érzékenységből, a mely a bajt szaporítja a
-tűrésében való türelmetlenséggel; mennél inkább hozzászoktatjuk a
-szenvedésekhez, a melyek érhetik, annál inkább megfosztjuk azokat – mint
-Montaigne már megmondotta, – a szokatlanság szúrósságától s annál
-sebezhetetlenebbé és edzettebbé tesszük lelkét; teste lesz az a vért, a
-melyről visszapattan minden ütés, a mely érheti. A halál közeledése még
-nem lévén maga a halál, alig fogja annak érezni; hogy úgy mondjam meg se
-hal; eleven lesz vagy halott, ennyi az egész. Róla mondhatta volna
-Montaigne, a mit egy marokkói királyról mondott, hogy senkinek az élete
-nem nyúlt annyira bele a halálába. Az állhatatosság és a szilárdság,
-mint a többi erények, a gyermek mesterleveléhez tartoznak: de nem azzal
-tanítjuk meg rájuk a gyermekeket, hogy megtaníttatjuk velük a neveiket,
-hanem meg kell velük izleltetni, a nélkül, hogy tudnák, mi az.
-
-De éppen a halálról lévén szó, hogy viselkedünk növendékünkkel szemben a
-himlőveszedelemre vonatkozólag? Bele oltsuk már kicsiny korában, vagy
-várjunk, míg magától megkapja? Az első eshetőség, a mely inkább megfelel
-szokásainknak, megóvja a veszedelemtől azt az életkort, a mikor az élet
-legértékesebb, annak az életkornak rovására, a mikor az élet
-legcsekélyebb értékű; ha ugyan egyáltalában szó lehet veszedelemről a
-jól kezelt beoltásnál. A második módszer azonban jobban felel meg
-általános elveinknek, hogy hagyjuk mindenben a természetet működni,
-azokban a gondoskodásokban, melyeket maga akar gyakorolni és a melyekkel
-azonnal fölhagy, ha az ember beleelegyedik. A természetes ember mindig
-el van készülve: hadd oltsa be tehát a tanító, jobban fogja
-megválasztani a pillanatot, mint mi.
-
-Nem szabad ebből azt következtetni, hogy én rosszalom a beoltást; mert a
-szempont, a melynél fogva én kivonom alóla az én növendékemet, nagyon
-rosszul felelne meg a tiéteknek. A ti neveléstek módja arra készíti elő,
-hogy ne kerülje el a himlőt, a mikor az megtámadja; ha rábizzátok a
-véletlenre, valószinüleg belepusztul. Látom, hogy a különböző
-országokban annál jobban ellenállnak az oltásnak, mennél szükségesebbé
-válik és ennek oka könnyen érthető. Alig tartom érdemesnek, hogy ezt a
-kérdést Emilemre vonatkozólag fejtegessem; be fogom oltatni vagy nem, az
-időnek, helynek, a körülményeknek megfelelően; rá nézve ez csaknem egyre
-megy. Ha beleoltjuk a himlőt, meglesz az az előnyünk, hogy előre látjuk
-és előre ismerjük a baját s már ez is valami. De ha természetes úton
-kapja meg, akkor megóvjuk az orvostól és ez még több.
-
-A zárkózott nevelés, a mely csak arra irányul, hogy megkülönböztesse a
-néptől azokat, a kik részesültek benne, mindig többre becsüli a drága
-tanításokat a könnyebben elérhetőknél és éppen ezáltal hasznosabbaknál.
-Így a gondosan nevelt fiatal emberek mind megtanulnak lovagolni, mert ez
-sokba kerül, de alig egy is tanul meg közülük úszni, mert ez nem kerül
-semmibe és egy mesterember is éppen olyan jól tudhat úszni, mint akárki
-más. Pedig az utas ember, a nélkül hogy lovardában tanulta volna,
-lóhátra ül, rajta tud maradni és hasznát tudja venni, a mennyire
-szüksége van; ellenben a vízbe belefullad, a ki nem tud úszni; úszni
-pedig nem tud, a ki nem tanult. Végül nem kénytelen az ember élete
-koczkáztatásával is lovagolni, holott senki sem biztos benne, hogy
-kikerül egy veszélyt, a melynek az ember oly gyakran van kitéve. Emil
-oly biztos lesz a vízben, mint a földön. Vajha élni tudna minden
-elemben! Ha meg lehetne tanítani repülni, sast csinálnék belőle és
-szalamandert csinálnék belőle, ha hozzá lehetne edzeni a tűzhöz.
-
-Attól szoktak félni, hogy a gyermek megfulladhat, mikor úszni tanul;
-akár tanulás közben fullad meg, akár azért, mert nem tanult meg úszni,
-ez mindig a ti hibátok lesz. Csak a hiúság tesz minket vakmerőkké; az
-ember nem vakmerősködik, a mikor senki se látja. Emil nem lesz vakmerő,
-akár ha az egész világ nézi is, mivel a gyakorlás nem függ a
-veszedelemtől; apja parkjának egy csatornájában megtanulja átúszni a
-Hellespontust; de meg kell barátkoznia magával a veszedelemmel is, hogy
-megtanulja megőrizni benne lélekjelenlétét; ez egyik lényeges pontja
-annak a mesterlevélnek, melyről az imént beszéltem. Egyébiránt miután
-vigyázok rá, hogy a veszedelmet hozzámérjem erőihöz és mindig megoszszam
-vele, soha sem kell vigyázatlanságtó félnem, ha az ő megóvására való
-gondosságot ahhoz mérem a melylyel a magaménak tartozom.
-
-A gyermek kisebb mint a felnőtt, nincsen sem annyi ereje, sem annyi
-esze; de épp oly jól vagy csaknem épp jól lát és hall, izlése épp oly
-érzékeny, habár kevésbbé kényes is és épp oly jól megkülönbözteti a
-szagokat, habár nem olyan érzékeny is irántuk. Az első képességek, a
-melyek kialakulnak és tökéletesednek bennünk: az érzékek. Ezeket kell
-tehát először ápolni és épen ezekről szoktak leginkább megfeledkezni
-vagy el szokták őket hanyagolni.
-
-Az érzékek gyakorlása tehát nemcsak abban áll, hogy használjuk őket,
-hanem abban is, hogy megtanuljunk segítségökkel helyesen itélni, hogy
-úgyszólván megtanuljunk érezni, mert nem tudunk sem tapintani, sem
-látni, sem hallani, csak úgy a hogy megtanultuk.
-
-Van egy tisztára természetes és mechanikus mozgás, a mely arra szolgál,
-hogy erőteljessé tegye a testet, a nélkül, hogy az itélőképességet
-foglalkoztatná: úszni, futni, ugrálni, búgó csigát hajtani, köveket
-dobálni. Mindez nagyon jó, de vajjon csak karjaink és czombjaink
-vannak-e? Nincs-e szemünk is, fülünk is? és ezek a szervek
-fölöslegesek-e az előbbiek használatánál? Ne gyakoroljátok tehát csupán
-az erőket, gyakoroljátok az összes érzékeket, melyek azokat irányítják;
-vegyétek mindegyiküknek minden lehetséges hasznát, azután igazoljátok az
-egyiknek benyomásait a másikéi által. Mérjetek, számláljatok,
-mérlegeljetek, hasonlítsatok össze. Csak akkor alkalmazzátok az erőt, a
-mikor az ellenállást már előbb megbecsültétek; rendezzétek úgy, hogy az
-eredmény megitélése előtte járjon az eszközök használatának.
-Szoktassátok a gyermeket arra, hogy soha se fejtsen ki elégtelen vagy
-fölösleges erőfeszítést. Ha hozzászoktatjátok, hogy így előre
-megfontolja, minden mozdulatának eredményét és a tapasztalat
-segítségével helyreigazítsa tévedését; nem magától értetődik-e akkor,
-hogy mennél tevékenyebb, annál biztosabb itéletű lesz.
-
-Tegyük föl, hogy arról van szó, hogy elmozdítson helyéből valami
-tömeget. Ha túlságosan hosszú emeltyűt használ, túlságos erőfeszítést
-pazarol el. Ha túlságosan rövidet használ, nem lesz elég ereje: a
-tapasztalat megtaníthatja, hogy pontosan válaszsza meg az emelőrudat, a
-melyre szüksége van. Ez a bölcsesség tehát nem haladja meg korát. Ha
-arról van szó, hogy elvigyen egy batyut s oly sulyosat akar vinni, a
-mekkorát elbir, de súlyosabbal próbálkozni sem akar, nem lesz-e
-kényszerülve szemmérték szerint megbecsülni a súlyát? Ha már össze tud
-hasonlítani ugyanazon anyagból való és különböző nagyságú tömegeket,
-válogasson egyforma nagyságú és különböző anyagú tömegek között: akkor
-igyekeznie kell mindegyiknek a külön súlyát összehasonlítani. Láttam egy
-nagyon jól nevelt fiatalembert, a ki csak akkor akarta elhinni, a mikor
-megpróbálta, hogy vastag tölgyfaforgácsokkal tele dézsa kevésbbé nehéz,
-mint ugyanaz a dézsa vízzel megtöltve.
-
-Nincs egyformán hatalmunkban összes érzékeink használata. Van köztük
-egy, t. i. a tapintás, melynek tevékenysége soha sem szünetel, a míg
-ébren vagyunk. El van terjedve testünk egész fölületén, mint egy állandó
-őr, a ki figyelmeztet mindenre, a mi ártalmunkra lehet. Ez az érzék az,
-a melynek használatát akár akarjuk, akár nem, leghamarabb szerezzük meg,
-és pedig folytonos gyakorlása által és a melyet következőleg kevésbbé
-szükséges különösképen gyakorolni. Mindazáltal azt tapasztaljuk, hogy a
-vakoknak biztosabb és finomabb a tapintása, mint a miénk; mivel nem
-vezeti őket a látás, kénytelenek kizárólag az előbbi érzék segítségével
-megalkotni azokat az itéleteket, melyeket nekünk az utóbbi szolgáltat.
-Miért nem gyakorolnak minket abban, hogy úgy tudjunk járni a sötétben,
-mint ők, hogy megismerjük a testeket, a melyekkel érintkezésbe jutunk,
-hogy meg tudjuk itélni a tárgyakat, a melyek környeznek minket, szóval,
-hogy éjszaka világítás nélkül meg tudjuk tenni azt, a mit ők megtesznek
-nappal szem nélkül? A míg a nap világít, előnyben vagyunk fölöttük, a
-sötétben azonban ők lesznek vezetőinkké. Életünk felén át vakok vagyunk
-azzal a különbséggel, hogy az igazi vakok mindig tudják, hogy kell
-viselkedniök, mi pedig egy lépést sem tudunk tenni az éjszaka
-sötétjében. Arra való a világítás, fogják mondani. Ugyan! mindig gépek!
-Ki biztosít arról, hogy veled lesznek mindenütt, a hol szükséged van
-rájuk. A mi engem illet, jobb szeretem, hogy Emilnek az ujja hegyén
-legyen szeme, mint a gyertyamártó boltjában.
-
-Ha az éjszaka közepén be vagy zárva egy épületbe, tapsolj a kezeddel, a
-helyiség visszhangjáról észre fogod venni, nagy-e a területe vagy
-kicsiny, a közepében vagy-e vagy a sarkában? Fél lábnyira egy faltól, a
-kevésbbé szabadon áramló és jobban visszaverődő levegő ismét más érzést
-kelt arcodon; maradj egy helyben és egymásután fordulj minden irányba, a
-könnyű légáramlat tudtodra fogja adni, nyitva van-e valamelyik ajtó. Ha
-csónakban ülsz, a szerint, hogy miként érinti a levegő az arczodat, meg
-fogod ismerni, nemcsak azt, hogy mely irányban haladsz, hanem azt is,
-hogy a folyó sodra lassan vagy gyorsan ragad-e magával. Ezek a
-megfigyelések és még ezer más hasonló, csak éjjel tehetők, bármennyire
-figyelni akarunk rájuk napvilágnál, a látás segítségünkre jön vagy
-elvonja figyelmünket, s azok eltűnnek előlünk; pedig itt még nincs is
-szó sem kézről, sem botról. Mennyi a szemtől származó ismeretet
-szerezhetünk meg a tapintás által, a nélkül, hogy valamihez hozzá
-nyulnánk!
-
-Gyakran kell éjszaka játszani. Ez a tanács fontosabb, mint a milyennek
-látszik. Az éjszaka természetszerüen megrémíti az embereket s néha az
-állatokat is.[49] Az ész, az ismeretek, a szellem kevés embert mentenek
-föl ez alól az adó alól. Láttam gondolkodókat, erős szellemeket,
-filozófusokat, napközben rettenthetetlen katonákat, a kik éjszaka egy
-falevél zörgésére úgy reszkettek, mint az asszonyok. Ezt a rémületet a
-dajkameséknek szokták tulajdonítani, de tévednek, mert természetes oka
-van. Mi ez az ok? Ugyan az, a mely a süketeket bizalmatlanokká és a
-népet babonássá teszi: nem ismerése azoknak a dolgoknak, a melyek minket
-körülvesznek és mindannak, a mi körülöttünk történik.[50] Hozzászokva a
-tárgyaknak messziről való felismeréséhez és benyomásaiknak előleges
-megitéléséhez, ha már nem látok semmit abból, a mi körülvesz, hogyne
-tételeznék fel ezer lényt, ezer mozgást, a melyek ártalmamra lehetnek és
-melyektől lehetetlen magamat megvédeni? Akárhogy tudom is, hogy
-biztonságban vagyok azon a helyen, ahol vagyok, sohasem vagyok rajta
-olyan biztonságban, mintha látnám: mindig van olyan tárgya félelmemnek,
-a mely napvilágnál nem volna meg. Az igaz, tudom, hogy valamely idegen
-test csak akkor hathat az enyémre, ha valami zajjal előre jelt ad
-magáról, de mennyire résen van mindig a fülem! A legkisebb neszre,
-melynek nem tudom az okát, önnfentartásom érdeke eszembe juttat mindent,
-a mi leginkább arra inthet, hogy vigyázzak magamra s következőleg
-mindent, a mi alkalmas megrémülésemre.
-
-Ha nem hallok semmit, azért még nem nyugszom meg, mert végre is zaj
-nélkül is meglephet valami. Hogy a dolgokat olyanoknak tételezzem fel, a
-milyenek azelőtt voltak, olyanoknak, a milyeneknek még most is lenniök
-kell, ahhoz látnom kellene azt, a mit nem látok. Így kénytelen lévén
-működésbe hozni képzelődésemet, csakhamar elvesztem uralmamat fölötte és
-a mit azért tettem, hogy megnyugtassam magamat, csak arra szolgál, hogy
-annál jobban megijeszszen. Ha zajt hallok, hallom a tolvajokat; ha nem
-hallok semmit, fantomokat látok, az éberség, melyre önfenntartásom
-gondja visz, csak félelmem tárgyait szaporítja. A mi megnyugtathat, mind
-csak az eszemben van, a sokkal erősebb ösztön pedig egész máskép beszél
-hozzám, mint az ész. Mit ér, ha az ember azt gondolja, hogy nincs mitől
-félnie, mikor nincs semmi tenni valója?
-
-Ha megtaláltuk a baj okát, megvan a gyógyítása is. A megszokás minden
-esetben megöli a képzelődést; csak az új tárgyak ébresztik fel. Azokra a
-tárgyakra nézve, melyeket az ember mindennap lát, nem a képzelődés
-működik, hanem az emlékezet; ez az oka az _ab assuetis non fit passio_
-tételének, mert a szenvedélyek csak a képzelődés tüzében gyúlnak fel. Ne
-okoskodjatok tehát azzal, a kit ki akartok gyógyítani a sötétségtől való
-félelemből, vigyétek gyakran a sötétbe és biztosak lehettek, hogy a
-filozófia minden érve nem ér fel ezzel a gyakorlással. A zsindelyező
-feje nem szédül el a háztetőn és ép úgy nem szokott félni a sötétségtől,
-a ki megszokta.
-
-Ime egy másik előnye éjjeli játékainknak, hozzáadva az elsőhöz: de hogy
-ezek a játékok sikerre vezessenek, nem ajánlhatom eléggé a vidámságot.
-Semmi sem oly szomorú, mint a sötétség; ne zárjátok be gyermeketeket
-börtönbe. Hadd nevessen, mikor a sötétbe belép s csendüljön fel
-nevetése, mielőtt kilép belőle, hogy a míg benne van, azoknak a
-mulatságoknak a tudata, a melyeket elhagy és azoké, a melyekben majd
-része lesz, távol tartsa tőle a fantasztikus képzelődéseket, melyek a
-sötétben meglátogathatják.
-
-Van egy határpontja az életnek, a melyen túl az ember minden lépésével
-hátrább jut. Érzem, hogy ezen a ponton én már túlhaladtam, hogy úgy
-mondjam, másik pályafutásba fogok bele. Az érett kor üressége, a mely
-érezteti magát velem, visszaidézi első koromnak édes idejét. Öregedve,
-ismét újra gyermekké leszek és szívesebben emlékezem vissza arra, a mit
-tizéves, mint a mit harmincz éves koromban csináltam. Bocsássátok meg
-tehát olvasóim, hogy néha önmagamról vegyem a példát, mert hogy jól
-írjam meg ezt a könyvet, ahhoz az kell, hogy szivesen irjam.
-
-Falun voltam, kosztban egy Lambercier nevű papnál. Egy nálamnál
-gazdagabb unokatestvérem volt a pajtásom, a kivel úgy bántak, mint
-gazdag örökössel, míg én távol az atyámtól, csak egy szegény árva gyerek
-voltam. Az én nagy unokabátyám Bernard rendkívül gyáva volt, különösen
-éjszaka; annyit csúfolódtam félénkségén, hogy Lambercier úr megunta
-dicsekvésemet és próbára akarta tenni a bátorságomat. Egy őszi estén,
-mikor nagyon sötét volt, oda adta nekem a templom kulcsát és elküldött,
-hogy keressem meg a szószéken a bibliát, a melyet ott felejtett. Hogy
-fölingerelje becsületérzésemet, mondott még néhány szót, a melyek a
-meghátrálást lehetetlenné tették számomra.
-
-Elindultam világosság nélkül; ha lett volna is nálam világosság, talán
-annál rosszabb lett volna. A czintermen kellett keresztül mennem;
-vitézül átmentem rajta, mert a míg szabad ég alatt éreztem magamat, soha
-sem féltem az éjszakában.
-
-A mint megnyitottam a templomajtót, a boltozatról valami suttogást
-hallottam, a mely mintha hangokhoz hasonlított volna és a mely kezdte
-megingatni római szilárdságomat. Az ajtó kinyilt, be akartam lépni, de
-alig tettem néhány lépést, megállottam. Észrevéve a mély sötétséget, a
-mely a tágas helyiséget betöltötte, olyan rémület fogott el, hogy a
-hajam is égnek meredt; hátráltam, kiléptem a templomból és reszketve
-elkezdtem futni. Az udvarban egy Szultán nevű kis kutyát találtam, a
-melynek farkcsóválgatása megnyugtatott. Elszégyelve rémületemet, rögtön
-visszafordultam, azonban igyekeztem magammal vezetni Szultánt, a ki nem
-akart velem jönni. Hirtelen kinyitottam az ajtót és beléptem a
-templomba. Alig hogy beléptem, ismét megragadott a rémület, de olyan
-erősen, hogy elvesztettem a fejemet és bár jól tudtam, hogy a szószék
-jobb felől van, sokáig bal oldalon kerestem, mert megfordultam a nélkül,
-hogy észrevettem volna; eltévedtem a padok között, azt sem tudtam már
-hol vagyok és nem tudva megtalálni sem a szószéket, sem az ajtót,
-kimondhatatlan zavarba estem. Végre megtaláltam az ajtót, sikerült
-kijutnom a templomból s úgy elinaltam, mint az előbb, szilárdan
-eltökélve, hogy ide ugyan soha se jövök egyedül, csak nappal.
-
-Visszamentem a házhoz. Éppen be akartam lépni, a mikor megismertem
-Lambercier úr hangját, a mint éppen nagyot nevetett. Mindjárt magamra
-vettem a nevetést és zavarba jőve, hogy nevetség tárgya leszek,
-haboztam, kinyissam-e az ajtót. E közben hallottam, hogy Lambercier
-kisasszony nyugtalankodik miattam és azt mondja a cselédnek, hogy
-keresse elő a lámpást, Lambercier úr pedig készülődik, hogy keresésemre
-indul, rettenthetetlen unokabátyám kiséretében, a kinek később az egész
-expeditiót dicsőségéül rótták föl. Ebben a pillanatban minden rémületem
-eloszlott és nem féltem semmi mástól, csak hogy rajta kapnak menekülésem
-közben; szaladok, befutok a templomba, a nélkül, hogy eltévednék,
-tapogatódzás nélkül eljutok a szószékhez, fölmegyek, fogom a bibliát és
-megint leszaladok, három ugrással kijutok a templomból, az ajtót bezárni
-is elfelejtem, lihegve bemegyek a szobába, az asztalra dobom a bibliát
-lelkendezve, de azért remegve az örömtől, hogy megelőztem a nekem szánt
-segítséget.
-
-Azt fogják kérdezni tőlem, hogy ezt az esetet követendő például
-említem-e fel! Példájául annak a vidámságnak, a melyet az eféle
-gyakorlatokban megkivánok? Nem; de annak bizonyságául hozom fel, hogy
-semmi sem alkalmasabb megnyugtatni valakit, a ki meg van rémülve az est
-árnyaitól, mintha egy szomszéd szobában egy társaságot hall nevetgélni
-és nyugodtan beszélgetni. Azt szeretném, ha a helyett, hogy így egyedül
-mulatnánk tanítványunkkal, esténkint sok jókedvű gyermeket gyüjtenénk
-össze, ha kezdetben nem egyenként küldenők őket haza, hanem többeket
-együtt és nem koczkáztatnók meg, hogy egy is teljesen egyedül maradjon,
-hacsak nem volnánk kezdettől fogva biztosak benne, hogy nem fog nagyon
-megrémülni.
-
-Nem tudok semmi kedvesebbet és hasznosabbat képzelni, mint az ilyen
-játékok, csak éppen hogy ügyesen kell őket elrendezni. Egy nagy teremben
-valami labirintus-félét csinálnék asztalokból, karosszékekből, székekből
-és ellenzőkből. Ennek a labirintusnak kideríthetetlen kanyarulataiban
-nyolcz vagy tíz skatulya közzé elhelyeznék még egy másik csaknem
-ugyanolyan skatulyát tele bonbonokkal. Világos, de óvatos szavakkal
-pontosan megjelölném a helyet, a hol a jó skatulya található; a
-felvilágosítást úgy adnám meg, hogy elegendő legyen figyelmesebb és
-kevésbbé hebehurgya népségnek, mint a gyermekek; aztán sorsot huzatnék a
-kis versenyzőkkel és egymásután elküldeném őket mind keresni, a míg
-valamelyik meg nem találja a jó skatulyát: gondom lenne rá, hogy ez a
-feladat, ügyességüknek megfelelően legyen megnehezítve.[51]
-
-Képzeljék el, hogy egy kis Herkules visszajön a skatulyával kezében,
-roppant büszkén vállalkozására. A skatulya az asztalra kerül,
-ünnepélyesen megnyittatik. Szinte hallom a felcsengő nevetést, a jókedvű
-banda örömkiáltásait, mikor az édességek helyett, a melyeket vártak,
-mohon vagy gyapoton szépen elrendezve egy cserebogarat, csiga-bigát, egy
-darab szenet, makkot, retket vagy valami más ilyen nyalánkságot
-találnak. Más alkalommal frissen meszelt szobában, a fal közelében
-fölakasztunk valami játékszert, valami kis butordarabot és az lesz a
-feladat, hogy ezt keressék meg, a nélkül, hogy hozzá érnének a falhoz.
-Alig hogy visszajött az, a ki elhozza, kalapjának hegye, czipője orra,
-ruhájának szegélye vagy ujja fehér lett és elárulja ügyetlenségét. Ennyi
-most már elég, talán sok is arra, hogy megértessem az eféle játékoknak
-az értelmét. Ha mindent meg kell magyaráznom, inkább ne is olvassatok.
-
-Mekkora előnyei lesznek az így nevelt embernek éjszaka a többiek fölött!
-A lába hozzá szokik a biztos járáshoz a sötétben, keze begyakorlódik,
-hogy könnyen alkalmazkodjék minden környező tárgyhoz, s fáradság nélkül
-elvezeti a legsűrűbb sötétségben. Képzelete tele lesz gyermekkora
-éjszakai játékaival és nehezen fog ijesztő dolgokra fordulni. Ha
-nevetést hall, nem fog ingerkedő szellemekre gondolni, hanem egykori
-pajtásaira, ha társaságot képzel el, nem a boszorkányok szombatja lesz
-az, hanem a nevelőjének szobája. Az éjszaka csak vidám gondolatokat idéz
-föl benne és így nem lesz soha rémítő; a helyett, hogy félne tőle,
-szeretni fogja. Ha katonai expeditióról van szó, minden pillanatban kész
-lesz rá, egyedül épp úgy, mint csapatával be fog lopózni Saul táborába,
-keresztül szalad rajta eltévedés nélkül, elmegy a király sátoráig, a
-nélkül, hogy valakit fölébresztene és visszatér onnan a nélkül, hogy
-észrevennék. Ha el kell lopni Rhesus lovait, forduljatok csak hozzá
-aggodalom nélkül, a máskép nevelt emberek közt bajosan találtok
-Ulyssest.
-
-Láttam, hogy az emberek meglepetések által akarják hozzászoktatni a
-gyermekeket, hogy éjszaka ne féljenek semmitől. Ez a módszer nagyon
-rossz. Épen az ellenkező hatást eredményezi, mint a mit el akarnak érni
-és csak arra való, hogy annál félénkebbé tegye őket. Sem az ész, sem a
-megszokás nem nyugtathat meg egy pillanatnyi veszély képzeletében, a
-melynek nem ismerhetjük sem az okát, sem a természetét; a
-meglepetésektől való félelemben sem, a melyeknek gyakran voltunk kitéve.
-Mindazáltal, hogy biztosíthatjuk magunkat, hogy növendékünk mindig meg
-lesz óva az ilyen eshetőségektől? Ime a legjobb tanács, a mely azt
-hiszem ebben a tekintetben segítségére lehet. Ezt mondanám Emilemnek: te
-most a jogos önvédelem állapotában vagy, mert a támadó nem hagy időt,
-hogy megitéld, vajjon rosszat forral-e ellened vagy csak meg akar
-ijeszteni; és mivel az ő részén van az előny, még a futás sem nyujt
-neked menedéket. Ragadd meg tehát merészen azt, a ki éjszaka meglep,
-akár ember, akár állat, az egyre megy; ragadd meg, markold meg teljes
-erődből, ha ellenkezik, üss, ne alkudozz az ütésekről és akármit mond
-vagy tesz is, ne ereszd el addig, a míg biztosan nem tudod kicsoda. A
-felvilágosítás valószínüleg megtanít rá, hogy nem sok okod volt félni és
-ha így bánsz el az ingerkedőkkel, bizonyosan elijeszted őket tréfájuk
-megismétlésétől.
-
-Ámbár a tapintást gyakoroljuk összes érzékeink közül a
-legfolytonosabban, mégis a benyomásai, a mint már mondottam,
-tökéletlenebbek és kevésbbé finomabbak maradnak, mint bármely más
-érzéké, mert használatába állandóan bele vegyítjük a látásét és mivel a
-tárgyat a szem hamarabb éri mint a kéz, eszünk csaknem mindig az utóbbi
-nélkül itél. Viszont azonban a tapintás benyomásai a legbiztosabbak,
-éppen azért, mivel a legkorlátoltabbak; mert nem terjedve tovább, csak a
-meddig a kezünk ér, helyesbítik a többi érzékek csalódásait, melyek a
-távolból irányulnak a tárgyakra, melyeket alig vesznek észre, holott a
-mit a tapintás észrevesz, mindazt jól veszi észre. Vegyük ehhez még azt,
-hogy az izmok erejét, a mikor tetszik, hozzáfűzhetjük az idegek
-tevékenységéhez és így egyidejű érzéklés által a hőfok, a nagyság, az
-alak benyomásához hozzákapcsoljuk a súly és a szilárdság benyomását. Így
-a tapintás lévén az összes érzékek között az, a mely legjobban
-tájékoztat arról a benyomásról, a melyet idegen testek a mienkre
-tehetnek, egyúttal az is, a melynek használata a leggyakrabbi és a
-legközvetlenebbül adja meg az önfentartásunkra szükséges tapasztalatot.
-
-Ha a gyakorlott tapintás segítségére van a látásnak, miért ne lehetne
-segítségére bizonyos pontig a hallásnak is, mikor a hangok a hangzó
-tárgyakon a tapintás segítségével észrevehető rezgéseket idéznek elő? Ha
-ráteszszük a kezünket egy gordonka testére, a szem vagy a fül segítsége
-nélkül is megkülönböztethetjük, csupán csak arról, hogy miként rezeg a
-fa, vajjon mély vagy magas-e a hang, a melyet ad és melyik húrról való.
-Ha gyakoroljuk érzékünket ezekben a megkülönböztetésekben, nincs semmi
-kétség az iránt, hogy idővel oly érzékenyekké válhatunk, hogy egy egész
-dallamot megismerünk ujjaink segítségével. Ha pedig ezt feltételezzük,
-nyilvánvaló, hogy a süketekkel könnyen lehetne a zene útján beszélni;
-mert a hangok és időmértékek nem lévén kevésbbé alkalmasak a
-szabályszerű kombinációkra, mint a szótagok és a hangzók, ép úgy
-alapjává tehetők a beszédnek.
-
-Vannak gyakorlatok, melyek lanyhává teszik és eltompítják a tapintás
-érzékét, viszont mások élesítik, érzékenyebbé és finomabbá teszik. Az
-előbbiek sok mozgást és erőt kapcsolva az érdes tárgyakkal való
-folytonos érintkezéshez, durvává és bütykössé teszik a bőrt és
-megfosztják természetes érzékenységétől; az utóbbiak ezt az
-érzékenységet könnyű és gyakori érintés által változatossá teszik, úgy
-hogy a szellem, figyelmessé téve a szüntelenül ismétlődő benyomásokra,
-megszerzi az összes módosulásaik megitélésére való hajlékonyságot. Ez a
-külömbség érezhető a zenei hangszerek használatában: a gordonka, a
-nagybőgő, sőt a hegedű, kemény és az ujjakat sértő fogdosása,
-hajlékonyabbá teszi ugyan az ujjakat, de keményedéseket idéz elő a
-hegyükön. A clavecin sima és könnyed érintése szintén hajlékonyabbá, de
-egyuttal érzékenyebbé is teszi az ujjakat. Ebben tehát a claveciennek
-kell adni az előnyt. Fontos dolog, hogy a bőr megedződjék a levegő
-benyomásai iránt és ki tudja bírni változásait, mert a bőr védi a test
-többi részeit. Ettől eltekintve nem akarom, hogy a kéz az ugyanazon
-munkával való tulságos szolgai foglalkozás által megkeményedjék és bőre
-majdnem csontszerüvé válva, elveszítse azt a finom érzést, a melynek
-révén meg tudja ismerni, micsodák azok a tárgyak, a melyeket végig
-simítatanak vele és a melyek az érintkezés módja szerint a sötétben néha
-különböző módokon remegtetnek meg bennünket.
-
-Miért legyen kénytelen az én növendékem állandóan ökörbőrt viselni a
-lába alatt, mi baja származhatnék belőle, ha a szükséghez képest a saját
-bőre szolgálna neki talp gyanánt? Nyilvánvaló, hogy a testnek ezen a
-részén a bőr finomsága, nem lehet soha hasznos semmire és gyakran sokat
-árthat is. Mikor a tél közepén éjfélkor a genfieket fölverte városukban
-az ellenség, hamarabb találták meg a puskáikat, mint a czipőiket. Ha egy
-se tudott volna közölük mezitláb járni, ki tudja, nem került volna-e
-Genf ellenség kezére.
-
-Fegyverezzük föl az embert mindig a váratlan eshetőségek ellen. Emil
-szaladgáljon reggelenkint mezitláb bármely évszakban, a szobában, a
-lépcsőn, a kertben, egyáltalán nem szidom érte, sőt követem a példáját,
-csak arra vigyázok, hogy üvegbe ne lépjen. Mindjárt beszélni fogok a
-kézimunkákról és játékokról is, egyébiránt tanulja meg a járásnak
-mindazon módjait, melyek előmozdítják a test mozgását, hogy minden
-helyzetben könnyed és biztos legyen a tartása, hogy tudjon ugorni
-messzire és magasra, fára mászni, átmászni a falon, találja meg mindig
-az egyensúlyt, minden mozdulata, taglejtése legyen a súlypont törvényei
-szerint elrendezve, jóval azelőtt, hogy a statika tanítaná erre. A
-szerint, a hogy a lába a földet éri és a hogy a teste a czombjára
-támaszkodik, érezni-e kell, jól vagy rosszul áll-e? A biztos tartásban
-mindig van báj és a legszilárdabb állás egyúttal a legelegánsabb is. Ha
-tánczmester lennék, nem csinálnám végig Marcel[52] minden majmoskodását,
-a melyek jók annak az országnak számára, a hol csinálja őket; ellenben,
-a helyett, hogy örökké ugrándozással foglalnám el tanítványomat,
-elvezetném egy szikla lábához. Itt megmutatnám neki, hogy kell kiállnia,
-hogy kell a testét és a fejét hordania, milyen mozdulatot kell tennie,
-mi módon kell hol a lábát, hol a kezét oda tennie, hogy könnyedén
-követhesse a göröngyös, sikamlós és botlós ösvényeket és
-csúcsról-csúcsra ugrani fölmenet és lemenet egyaránt. Inkább egy zerge
-vetélytársává tenném, mint egy operai tánczos vetélytársává. A mennyire
-a tapintás az ember környezetére központosítja tevékenységét, épp
-annyira kiterjeszti a látás a magáét azon túl is; éppen ez az, a mi az
-utóbbit csalé konnyá teszi: az ember egy szempillantással befoglalja
-látkörének felét. Az egyidejű érzékletek és az általuk előidézett
-itéletek e sokaságában hogyne tévednénk valamelyik felől? Így a látás
-összes érzékeink közül a legcsalékonyabb, éppen azért, mivel a
-legkiterjedtebb és mert messze előtte járván a többieknek, tevékenysége
-túlságosan gyors és tulságosan széleskörű arra, hogy a többi érzékek
-helyesbíthessék. Sőt mi több, maguk a távlati illuziók szükségesek
-nekünk, hogy fölismerhessük a kiterjedést és összehasonlíthassuk ennek
-egyes részeit. A látási csalódások nélkül nem látnánk semmit a
-messzeségben, a nagyság és megvilágítás fokozatai nélkül nem tudnánk
-megbecsülni semmi távolságot, vagyis inkább nem volna ránk nézve
-távolság. Ha két egyforma nagyságú fa közül az, a mely száz lépésnyire
-van tőlünk, ugyanakkorának és ugyanolyan jól láthatónak tűnnék föl, mint
-az, a mely tíz lépésnyire van, mind a kettőt egymás mellé helyeznők. Ha
-a tárgyak összes dimenzióit valóságos méretük szerint vennők észre, nem
-látnánk semmi tért és minden úgy tűnnék fel, mintha a szemünkön volna.
-
-A látás érzékének csak egy mértéke van a tárgyak nagyságának és
-távolságának megitélésére, tudniillik a látási szög nyilása, a melyet
-szemünkben keltenek és mivel ez a nyilás egy összett oknak egyszerü
-eredménye, az itélet, melyet fölidéz bennünk, határozatlannak hagy
-minden egyes okot, vagy szükségszerüen csalékonynyá válik. Mert hogyan
-különböztessem meg egyszeri látásra, vajjon a szög, a mely alatt egy
-tárgyat kisebbnek látok, mint egy mást, azért ilyen-e, mert az előbbi
-tárgy csakugyan kisebb, vagy azért, mert messzebb van tőlem?
-
-Itt tehát az előbbivel ellenkező módszer szerint kell eljárni: a
-helyett, hogy egyszerüsítenők az érzékletet, mindig egy másikkal kell
-megkettőzni és helyesbíteni; alávetni a látási szervet a tapintási
-szervnek és hogy úgy mondjam visszaszorítani az előbbinek előrohanását a
-másiknak nehézkes és szabályos haladásával. Mivel ennek gyakorlatához
-nem ragaszkodunk, szemmérték szerinti becsléseink nagyon pontatlanok.
-Pillantásunkban nincs semmi biztosság a magasságok, a hosszúságok, a
-mélységek, a távolságok megitélésére és hogy ez nem annyira az érzéknek,
-mint inkább használatának hibája, ennek bizonyítéka az, hogy a mérnökök,
-a földmérők, az építészek, a kőművesek, a festők rendszerint sokkal
-biztosabb szemmértéküek, mint mi és pontosabban becsülik meg a
-kiterjedés méreteit, mert a mesterségük megszerzi nekik ebben a
-gyakorlatot, a melynek megszerzését mi elhanyagoljuk s a látási szög
-kétértelműségét kiegyenlítik azon jelenségek által, a melyek azt kisérik
-és a melyek pontosabban határozzák meg szemünkben e szög két okának
-egymáshoz való viszonyát.
-
-Minden, a mi a testnek mozgást ad a nélkül, hogy feszélyezné, mindig
-könnyen elérhető a gyermeknél. Ezerféle eszköz van arra, hogy érdeket
-keltsünk benne a távolságok mérése, fölismerése, becslése iránt. Itt van
-egy nagyon magas cseresznyefa. Mit kell tennünk, hogy cseresznyét
-szedhessünk róla? Jó lesz-e erre a létra a pajtában? Itt van egy nagyon
-széles patak, hogy mehetünk rajta keresztül? Vajon elég hosszú lesz-e az
-egyik deszka az udvaron, hogy átérje a két partját? Szeretnénk
-ablakunkból a kastély árkában halászni, hány öl hosszúnak kell lennie a
-zsinórnak? Hintát szeretnék csinálni két fa között. Vajjon elég hosszú
-lesz-e hozzá egy két öles kötél? Azt mondják, hogy a másik házban 25
-négyszöglábnyi szobánk lesz, azt hiszed elég nagy lesz nekünk? Vajon
-nagyobb lesz-e, mint ez? Nagyon éhesek vagyunk, arra van két falu,
-melyikbe érünk a kettő közül hamarabb ebédre?
-
-Arról volt szó, hogy gyakoroljunk a futásban egy lagymatag és lusta
-gyereket, a ki magától nem vehető rá sem az egyik, sem a másik
-testgyakorlatra, holott a katonai pályára szánták; nem tudom hogyan, de
-elhitette magával, hogy egy az ő rangjabeli embernek nem való semmit
-tenni és semmit tudni, és hogy a nemessége helyettesíti a karjait, a
-combjait ép úgy, mint minden nemű érdemét. Az ilyen úrfiból gyorslábú
-Achillest csinálni, arra talán Chiron ügyessége is alig lett volna
-elegendő. A nehézség annál nagyobb volt, mert én egyáltalán nem akartam
-neki semmit parancsolni, jogaim közül száműztem a buzdító beszédeket, az
-igéreteket, a fenyegetéseket, a vetélkedést és a feltünés vágyát. Hogy
-oltsam bele a futás vágyát a nélkül, hogy valamit mondjak neki? Hogy
-magam futkossak, az nagyon kevéssé biztos módszer lett volna és
-kellemetlenségekre vezetett volna. Másrészt arról is volt szó, hogy
-ebből a gyakorlatból valami tanulságot is vonjak le számára, hogy hozzá
-szoktassam a gépezet és az itélet tevékenységét, hogy mindig
-összhangzatosan járjanak. Ime, hogy fogtam hozzá: én, vagyis az, a ki
-ebben a példában beszél.
-
-Délutánonként elmenve sétálni, néha a zsebembe tettem két süteményt
-abból a fajtából, a melyet a gyerek nagyon szeretett. Mindegyikünk
-megevett egyet séta közben[53] és nagyon elégedetten tértünk haza. Egy
-nap a gyerek észre veszi, hogy három darab sütemény van nálam; meg
-tudott volna enni hatot is a nélkül, hogy baja lenne tőle; hamar lenyeli
-a magáét és kéri a harmadikat. Nem, mondom neki én, majd inkább megeszem
-magam, vagy megosztozunk rajta; de legjobban szeretném, ha az a két
-gyerek ott versenyt futna érte. Oda hivtam őket, megmutattam nekik a
-süteményt és közöltem velük a föltételt. Több se kellett nekik. A
-süteményt egy nagy kőre tettük, a mely czélpontul szolgált; megjelöltük
-a távolságot; mi leültünk. Adott jelre a két fiu neki indult, a győztes
-elkapta a süteményt és könyörtelenül megette, a nézők és a legyőzött
-szeme láttára.
-
-Ez a mulatság többet ért, mint a sütemény, de eleinte nem volt semmi
-hatása és nem keltett semmi sikert. Nem riasztattam vissza magamat, nem
-is siettem: a gyermekek oktatása olyan mesterség, a melyben tudni kell
-időt veszteni, hogy időt nyerjünk. Folytattuk sétáinkat, gyakran hoztunk
-három süteményt, néha négyet is és időnként akadt egy, sőt kettő is a
-versenyzők számára. A versenydíj nem volt ugyan nagy, de a versenyzők
-sem voltak nagyon követelőzők: a ki elnyerte, az dicséretet kapott és
-ünnepeltetett, az egész dolog bizonyos szertartásossággal ment. Hogy
-lehetővé tegyem a szerencse változását és fokozzam az érdekességet,
-hosszabbra jelöltem ki a távolságot és több versenyzőt is eresztettem
-be. Alig, hogy a sorompóba léptek, az arra járók mind megállottak, hogy
-nézzék őket. A biztatások, a kiáltozások, a tapsok lelkesítették őket;
-egyszer-másszor láttam, hogy az én urficskám fölugrik, mikor az egyik
-fiu már-már utolérte vagy tulhaladta a másikat. Ránézve olympiai játékok
-voltak ezek. Ez alatt a versenyzők néha cselekkel éltek, kölcsönösen
-tartóztatták egymást, vagy gáncsot vetettek egymásnak, vagy az egyik
-köveket dobott a másiknak utjába. Ez nekem alkalmat adott, hogy
-elválasszam őket, hogy külömböző, de a céltól egyforma távolságra levő
-pontokról indítsam el őket. Hamar meg fogjuk látni ennek az
-előrelátásnak az okát, mert ezt a fontos ügyet nagyon részletesen akarom
-tárgyalni.
-
-Az urfit boszantotta, hogy a szeme láttára mindég mások eszik meg a
-süteményt, a melyet ő szeretett volna. Kezdte végre gyanítani, hogy a
-futás is lehet jó valamire és látva, hogy neki is van két lába, kezdte
-magát titokban gyakorolni. Én úgy tettem, mintha nem látnék semmit, de
-akkor már tudtam, hogy a hadi tervem sikerült. Mikor azt hitte, hogy már
-elég erős (és ezt én előbb olvastam ki a gondolataiból, mint ő) úgy
-tett, mintha a süteményért nyafogna. Elutasítottam; makacskodott és
-végre boszus hangon ezt mondta: nahát tegye le a kőre, jelölje meg a
-távolságot, majd aztán meglátjuk. Jól van, mondtam én neki nevetve, hát
-tud az urfi futni? Nagyobb lesz az étvágyad, de nem lesz mivel
-kielégíteni. Csúfolódásom ingerelte, megemberelte magát és annál
-könnyebben nyerte meg a dijat, mert én nagyon rövidre szabtam a sorompót
-és gondom volt rá, hogy a jobbik futót eltávolítsam. Meg fogják érteni,
-hogy az első lépés után könnyü volt a lelket fentartani a gyerekben;
-csakhamar oly nagy kedvet kapott erre a testgyakorlatra, hogy kedvezés
-nélkül is csaknem biztosan legyőzte ficzkóimat a futásban, bármily nagy
-volt is a távolság.
-
-Az így elért előny egy másikat is hozott magával, a melyre nem is
-gondoltam. A míg ritkán nyerte el a dijat, csaknem mindég maga ette meg,
-épp úgy, mint a versenytársai; de hozzászokva a győzelemhez, nagylelkű
-lett és gyakran megosztotta a süteményt a legyőzöttekkel. Ez magamnak is
-egy erkölcsi megfigyelést nyujtott és ebből tanultam meg, hogy mi a
-nagylelküség igazi alapja.
-
-Továbbra is külömböző helyeken jelöltem meg a pontokat, a melyekről
-mindegyiküknek egyszerre kellett elindulni, s a nélkül, hogy ő
-észrevette volna, egyenlőtlen távolságokat szabtam ki, úgy, hogy az
-egyiknek nagyobb utat kellett megtennie, mint a másiknak, hogy
-ugyanahhoz a czélhoz érjen; így tehát nyilvánvaló, hátrányban volt. De a
-növendékem, bár ráhagytam a választást, nem tudta ennek hasznát venni. A
-nélkül, hogy törődött volna a távolsággal, mindég a legszebbik utat
-választotta, úgy hogy könnyen ki tudta találni a választását s így
-csaknem a szerint nyerte meg, vagy vesztette el a süteményt, a hogy én
-akartam. Ennek a fogásnak is nemcsak egy czélra volt meg a haszna.
-Mindazáltal, miután czélom az volt, hogy észrevegye a különbséget,
-megpróbáltam érezhetővé tenni számára; de bár nyugodt állapotában
-közömbös természetű volt, oly élénk volt a játékban és annyira bizott
-bennem, hogy ugyancsak vesződségembe került észrevétetni vele, hogy én
-rászedtem. Végre sikerült, daczára hebehurgyaságának; szemrehányásokat
-is tett nekem érte. Ezt mondtam neki: mit panaszkodol? mikor én
-ajándékozok valakinek valamit, nem szabhatom-e meg föltételeimet, a hogy
-akarom? Ki kényszerít téged arra, hogy fuss? Megigértem neked, hogy
-egyformára jelölöm ki a sorompókat? nem volt-e módodban választani?
-Válaszd a legrövidebbiket, senki sem fog benne akadályozni. Hát nem
-látod, hogy épen neked kedvezek és hogy az egyenlőtlenség, a mely miatt
-zúgolódol, a te előnyödre szolgál, ha hasznát tudod venni? Ez
-nyilvánvaló volt, a gyerek megértette és hogy választhasson, jobban
-körül kellett néznie. Eleinte meg akarta olvasni a lépéseket, de a
-gyermek lépésmértéke lassú és bizonytalan, aztán meg több versenyfutást
-is rendeztem egy nap és végül, a mulatság a szenvedély egy nemévé
-válván, sajnálták a sorompók mérésére vesztegetni a futásra való időt. A
-gyermekkor élénksége nehezen alkalmazkodik az ilyen halasztásokhoz; a
-gyerek tehát gyakorolta magát, hogy jobban lásson, hogy jobban tudja
-megbecsülni szemmérték szerint a távolságokat. Akkor aztán nem sok
-fáradságomba került fejleszteni ezt a kedvét. Néhány hónapi próbálgatás
-és hibáinak kijavítása után annyira kialakult a szemmértéke, hogy ha
-gondolatban egy bizonyos távoleső tárgyra tettem a süteményt, a
-tekintete csaknem épp olyan biztos volt, mint egy földmérő láncza.
-
-Mivel a látás valamennyi érzék közül az, a melytől a legkevésbbé lehet
-elválasztani az ész itéleteit, sok idő kell arra, hogy megtanuljunk
-látni. Sokáig kell, hogy összehasonlítottuk légyen a látást a
-tapintással, hogy hozzá szoktassuk a két érzék közül az előbbit, hogy
-híven tudósítson a formákról és a távolságokról. A tapintás nélkül és az
-előrehaladó mozgás nélkül a világ legáthatóbb szeme sem tudna nekünk
-semmiféle fogalmat adni a térről. Az egész világegyetem nem lehet egyéb,
-csak egy pont az osztriga számára: még akkor sem tünhetnék fel neki
-semmivel több, ha emberi lélek informálná ezt az osztrigát. Csak a
-járás, a tapogatózás, a számlálás, a távolságok mérése által tanuljuk
-meg azokat megbecsülni: de ha mindig mérnők, az érzék mindig a
-mérőeszközre támaszkodnék s nem tenne szert megbizhatóságra.
-Hasonlóképpen nem szükséges, hogy a gyermek egyszerre menjen át a
-mérésről a megbecsülésre; eleinte szükséges, hogy tovább is részenként
-hasonlítsa össze azt, a mit nem tud egyszerre egészen összehasonlítani,
-a pontos rész-megbecsüléseket hozzávetőleges megbecsülésekkel
-helyettesítse és szokjék hozzá, hogy a helyett, hogy mindég a kezével
-alkalmazná a mértéket, csupán a szemével is tudja alkalmazni.
-Mindazáltal úgy találom, hogy első megbecsüléseit valóságos mérésekkel
-kell hitelesíteni, hogy kiigazítsa tévedéseit és hogy ha marad az
-érzékében valami hamis látszat, tanulja meg, jobb megitélés által
-helyesbíteni. Vannak természetes mértékek, melyek körülbelül azonosak
-minden helyen: az ember lépése, kitárt karjainak szélessége, termetének
-magassága. Mikor a gyermek egy emelet magasságát becsüli meg, a nevelője
-szolgálhat neki rőf gyanánt, ha egy torony magasságát becsüli, vegye
-mértékül a házakat, ha az út mérföldeit akarja tudni, számlálja az óra
-járást. Mindenekfölött pedig mindebből semmit sem szabad helyette
-megtenni, tegye meg ő maga.
-
-Nem lehet megtanítani a testek kiterjedésének és nagyságának helyes
-megitélésére, ha nem tanítjuk meg egyúttal formáik ismeretére, sőt
-utánzására is, mert alapjában véve ez az utánzás csakis a távlat
-törvényein alapszik és a kiterjedést nem lehet a látszatai szerint
-megbecsülni, ha nincs valamelyes fogalmunk ezekről a törvényekről. A
-gyermek nagy utánzó, mindent igyekszik lerajzolni; azt akarom, hogy az
-én növendékem művelje ezt a művészetet, nem annyira magának a
-művészetnek kedvéért, mint inkább, hogy a keze biztos és a szeme ügyes
-legyen; a mint hogy általában véve nagyon kevéssé fontos, hogy tudja-e
-ezt vagy azt a gyakorlatot, csak szerezze meg az érzéknek azt az
-élességét és a testnek helyes megszokását, a melyet ezzel a gyakorlattal
-nyerünk. Óvakodnék tehát attól, hogy rajztanítót adjak neki, a ki csak
-utánzatokat utánoztatna és rajzok után utánoztatna vele. Azt akarom,
-hogy ne legyen más mestere, csak a természet, sem más mintája, csak a
-tárgyak maguk. Azt akarom, hogy maga az eredeti legyen a szeme előtt,
-nem pedig a papiros, a mely azt átrajzolja, hogy a házat a házról, a fát
-a fáról, az embert az emberről rajzolja le, hogy hozzá szokjék a testek
-és jelenségeik helyes megfigyeléséhez, nem pedig, hogy hamis és
-konvenczionális ábrázolásokat igazi átrajzolásoknak tekintsen. Még attól
-is óvnám, hogy bármit is emlékezetből rajzoljon, a tárgyak távollétében,
-mindaddig, a míg gyakori megfigyelés útján azoknak pontos formái jól
-bevésődnek képzeletébe. Attól félnék ugyanis, hogy a dolgok valóságos
-alakját bizarr és fantastikus formákkal helyettesítve elvesztem az
-arányok ismeretét és a természet szépségeiben való gyönyörködést.
-
-Jól tudom, hogy ily módon sokáig fog firkálni a nélkül, hogy valami
-felismerhetőt tudna rajzolni, hogy későn fogja elérni a körvonalak
-elegancziáját és az ügyes rajzoló könnyed vonalvezetését, a festői
-hatások megkülönböztetését és a rajzbeli jó izlést, talán el sem éri
-soha. Viszont azonban bizonyosan megszerzi a pontos tekintetet, a
-biztosabb kezet, helyes ismeretét a nagyság és forma igazi viszonyainak,
-a melyek az állatok, a növények, a természeti testek között vannak és a
-pontosabb tapasztalatot a távlat játéka dolgában. Éppen ez az, a mit én
-el akartam érni és az én czélom nem annyira az, hogy utánozni tudja a
-tárgyakat, mint inkább, hogy ismerje őket; kedvesebb nekem, ha meg tud
-mutatni egy akantus növényt, mintha jobban tudná megrajzolni egy
-oszlopfő levélzetét.
-
-Egyébiránt ebben a gyakorlásban épp úgy, mint a többiekben, nem azt
-kivánom, hogy növendékemnek egyedül legyen benne mulatsága. Azzal akarom
-neki még kellemesebbé tenni, hogy mindég megosztom vele, azt is akarom,
-hogy ne legyen más versenytársa csak én, de én fáradhatatlan és
-koczkázat nélküli versenytársa leszek. Ez érdekességet visz a
-foglalatosságba, a nélkül, hogy féltékenységet támasztana köztünk. Az ő
-módja szerint fogom meg a czeruzát és eleinte épp oly ügyetlenül fogok
-vele bánni, mint ő. Lehetnék Apelles, mégis kontárnak mutatnám magamat.
-Azon kezdeném, hogy úgy rajzolnék le egy embert, a hogy a cselédnép
-szokta a falakra rajzolni, mindegyik karja egy vonás, mindegyik lába egy
-vonás, az ujja vastagabb, mint a karja, jóval ezután egyikünk vagy
-másikunk észrevenné ezt az aránytalanságot, megjegyeznők, hogy a lábnak
-van szélessége és hogy ez a szélesség nem mindenütt egyforma, hogy a
-karnak megvan a testtel arányos meghatározott hosszúsága, sőt ebben a
-haladásban legfölebb, hogy együtt haladnék vele, vagy csak oly kevéssel
-előzném meg, hogy mindig könnyű volna neki utolérni engem. Sőt gyakran
-túl is haladhatna. Festékeket, ecseteket is kapnánk, megpróbálnók
-utánozni a tárgyak szineit és egész megjelenését, épp úgy mint a
-formáikat. Illuminálnánk, festenénk, packáznánk, de minden paczkázásunk
-közben, szüntelenül kémlelnénk a természetet és mindent mesterünk szeme
-előtt tennénk.
-
-Zavarban voltunk szobánk diszítményei miatt, most végre megtaláltuk
-őket. Berámáztatom rajzainkat, beboríttatom őket szép üveggel, hogy ne
-lehessen többé hozzájuk nyúlni és hogy mindég abban az állapotban látva
-őket magunk előtt, a hogy elkészítettük, mindegyiknek meglegyen benne az
-érdeke, hogy el ne hanyagolja az övéit. Szép sorban fölakasztom őket
-körös-körül a szobában, minden rajz 20–30-szor ismétlődik és minden
-példányán mutatja szerzője haladását attól a pillanattól fogva, a mikor
-a ház nem egyéb, mint egy csaknem formátlan négyszög, mindaddig, míg a
-homlokzata, az oldalnégyzete, az arányai, az árnyékai a legpontosabb
-hűséggel tünnek föl. Ezek a fokozások okvetlenül szüntelen érdekes
-képeket nyujtanak nekünk, érdekeseket másoknak is és mindjobban
-fölingerlik versenygésünket. Az első legkezdetlegesebb rajzokat ragyogó
-aranyozott keretekbe teszem, a melyek kiemelik őket, ellenben mikor az
-ábrázolás pontosabb lesz és a rajz igazán jó, akkor csak nagyon egyszerű
-fekete keretbe teszem; nincs más díszre szüksége, mint maga-magára és
-kár volna, ha a keret osztozna a figyelemben, a melyet a tárgy
-megérdemel. Így mindegyikünk kívánkoznék az egyszerű keret dicsősége
-után és a mikor az egyik le akarja becsülni a másiknak valamelyik
-rajzát, aranyos keretre itéli. Egykor talán ezek az aranyos keretek
-közmondás számba fognak menni köztünk és csodálkozni fogunk, hogy hány
-ember szolgáltat magának igazságot, a mikor így keretezi be magát.
-
-Mondtam már, hogy a geométria nem való a gyermeknek, de ez a mi hibánk.
-Nem látjuk be, hogy az ő módszerük nem ugyanaz, mint a mienk és hogy az,
-a mi számunkra az okoskodás művészetévé lesz, az ő számukra nem lehet
-más, csak a látás művészete. A helyett, hogy rájuk erőltetjük a mi
-módszerünket, jobban tennők, ha elfogadnók az övéket, mert a mi módunk a
-geometria megtanulására épp annyira a képzelődés dolga, mint az
-okoskodásé. Mikor a tétel meg van adva, hozzá kell képzelni a
-bizonyítást, azaz meg kell találni, hogy a már ismert tételek közül
-melyiknek lehet ez a következése, és hogy mindazon következések közül, a
-melyeket ugyanabból a tételből levonhatunk, pontosan kiválasszuk azt, a
-melyről szó van.
-
-Ily módon a legszabatosabb okoskodó sem megy sokra, ha csak nem
-találékony. Ezenkívül mi következik még ebből? Hogy a helyett, hogy
-megtaláltatnák velünk a bizonyításokat, diktálják őket nekünk, hogy a
-helyett, hogy megtanítanának minket okoskodni, a mester okoskodik
-helyettünk és csak az emlekezetünket gyakorolja.
-
-Csináljatok szabatos alakokat, kombináljátok őket, tegyétek őket
-egymásra, vizsgáljátok egymáshoz való viszonyukat; meg fogjátok találni
-az egész elemi geométriát, megfigyelésről megfigyelésre haladva, a
-nélkül, hogy szó volna akár definitiókról, akár problémákról, akár bármi
-más bizonyítási formáról, csak éppen a tárgyak egyszerű egymásra
-helyezéséről. A mi engem illet, én nem is teszek úgy, mintha én
-tanítanám Emilt geométriára. Ő tanítana meg rá engem; én keresem a
-viszonyokat, ő fogja megtalálni, mert olyan módon keresem, hogy
-megtaláltassam vele. Például a helyett, hogy körzőt használnék egy kör
-rajzolására, egy tengely körül forgó fonál végére erősített csúcscsal
-rajzolom meg. Ezután, mikor össze akarom hasonlítani egymás között a kör
-sugarait, Emil ki fog nevetni és meg fogja velem értetni, hogy ugyanaz a
-kifeszített fonál nem rajzolhat le egyenlőtlen távolságokat.
-
-Ha meg akarok mérni egy 60 foknyi szöget, ennek a szögnek csúcsától
-kiindulva nem ívet rajzolok, hanem teljes kört, mert a gyermekkel nem
-szabad semmit föltételeztetni. Azt fogom találni, hogy a körnek a szög
-két szára közé befoglalt része a kör hatodrésze. Ezután ugyancsak a szög
-csúcsából egy másik, nagyobb kört rajzolok és ismét azt találom, hogy ez
-a második ív is hatodrésze a neki megfelelő körnek. Leirok még egy
-harmadik concentrikus kört is, a melyen ugyanezt a tapasztalatot teszem
-és ezt folytatom ujabb és ujabb körökkel, a míg Emil megütődve
-ostobaságomon, föl nem világosít, hogy minden ív, akár nagy, akár
-kicsiny, ha ugyanaz a szög foglalja be, mindig hatodrésze lesz a neki
-megfelelő körnek stb. Ime egyszerre eljutottunk a szögmérő
-használatához.
-
-Annak bizonyítására, hogy a két mellékszög egyenlő két derékszöggel,
-leirunk egy kört; én ellenkezőleg úgy teszek, hogy Emil ezt először a
-körben vegye észre és azután ezt mondom neki: ha most elvennők a kört és
-meghagynók az egyenes vonalakat, vajjon megváltoznék-e a szögek
-nagysága? stb.
-
-Az alakok helyességét el szokták hanyagolni, csak föltételezik és aztán
-neki fognak a bizonyításnak. Köztünk ellenkezőleg soha sem kerül szó
-bizonyításról, legfontosabb dolgunk az lesz, hogy egyenes, pontos,
-egyenlő vonalakat húzzunk, hogy tökéletes négyzetet rajzoljunk, hogy
-kerek kört irjunk le. Hogy megállapítsuk az alak pontosságát,
-megvizsgáljuk minden észrevehető tulajdonságát és ez alkalmat ad nekünk,
-hogy mind újabb tulajdonságait födözzük fel. Összehajtjuk az átmérőjénél
-fogva a két félkört, az átlójánál fogva a négyzet két felét,
-összehasonlítjuk a két alakot, hogy lássuk, melyiknek szélei illenek
-össze pontosabban, következőleg melyik van jobban megcsinálva;
-megvitatjuk vajjon a részeknek ez az egyenlősége mindig meg van-e a
-parallelogramban, a trapézban stb. Néha megpróbáljuk előre megállapítani
-a kisérlet sikerét, mielőtt megtennők; igyekszünk megtalálni az okait
-stb. A geometria növendékemre nézve nem egyéb, mint hogy jól tudjon
-bánni a vonalzóval és a körzővel; nem szabad összetévesztenie a rajzzal,
-a melyben ezen eszközök egyikét sem használja. A vonalzó és a körző
-kulcscsal lesz bezárva és csak ritkán és rövid időre engedem használni,
-hogy hozzá ne szokjon a firkáláshoz; ellenben az ábráinkat néha
-elvihetjük sétáinkra és beszélgethetünk arról, a mit már csináltunk,
-vagy a mit csinálni akarunk. Sohasem felejtem el, hogy láttam Turinban
-egy fiatal embert, a kit gyermekkorában úgy tanítottak meg a körvonalak
-és a felületek viszonyára, hogy mindennap mindenféle geometriai formájú
-izoperimetrikus lepénykéket adtak neki válogatni. A kis falánk
-kimerítette Archimedes minden tudományát, hogy megtalálja azt a
-lepénykét, a melyen legtöbb az enni való.
-
-Mikor a gyermek tollabdával játszik, gyakorolja a szemét és a karját
-pontosságra; mikor a csigát hajtja, fokozza saját erejét azzal, hogy él
-vele, még pedig a nélkül, hogy maga is tudná. Nem egyszer kérdeztem már,
-hogy miért nem kapatják rá a gyermekeket ugyanazokra az ügyességi
-játékokra, a melyeket a felnőttek szoktak játszani: a labda ütésre és
-elkapásra, a tekézésre, az íjjazásra, a léggömbre, zenei hangszerekre.
-Azt felelték, hogy e játékok némelyike túlhaladja a gyermek erejét, a
-többire pedig a tagjai és orgánumai nincsenek eléggé kifejlődve. Ezeket
-az okokat rosszaknak találom: a gyermeknek nincs akkora termete, mint a
-felnőttnek és mégis ugyanolyan ruhában jár, mint az. Nem úgy értem, hogy
-a mi dákónkkal játszon, három láb magas billiárdasztalon, nem is úgy
-értem, hogy a mi ütőfáinkkal üsse a labdát, vagy hogy a labdázó mester
-rakettjét adják kicsi kezébe, hanem úgy, hogy olyan teremben játszon, a
-melynek ablakai meg vannak védve, hogy eleinte csak lágy labdát
-használjon, hogy első rakettjei fából, majd aztán pergamentből és végül
-kifeszített bélhúrból legyenek haladásának mértéke szerint! Előnyt adtok
-a tolllabdának, mivel kevésbbé fáraszt és nem jár veszélylyel. Két oknál
-fogva nincs igazatok. A toll-labda női játék, de olyan nőt nem látni, a
-ki ne ugrana félre a röpülő labda elől. Az ő fehér bőrüknek nem szabad
-ütődésektől megkeménykednie és az ő arczuk egyebet vár, nem
-horzsolásokat. De mi, akik arra valók vagyunk, hogy erőteljesek legyünk,
-azt hisszük, hogy fáradtság nélkül leszünk erősek? és milyen védekezésre
-leszünk képesek, ha sohasem támadtatunk meg? Mindig lanyhán játszuk
-azokat a játékokat, a melyekben veszély nélkül lehet ügyetlenkedni; a
-toll-labda nem vét annak, a kire ráesik; de semmi sem teszi a kart oly
-mozgékonynyá, mintha a fejet kell vele eltakarni, semmi sem teszi a
-tekintetet oly biztossá, mintha a szemet kell megvédeni. A terem egyik
-végétől a másikig ugrani, kiszámítani a levegőben levő labda röptét,
-erős és biztos kézzel visszaütni: az ilyen játékok nem annyira illenek a
-férfihoz, mint inkább a férfi képzésére szolgálnak.
-
-A gyermek inai, úgy mondják, nagyon lágyak. Csekély a rugalmasságuk, de
-annál hajlékonyabbak. A karja gyönge, de mégis csak kar; azt kell belőle
-csinálni megfelelő arányban, a mit bármely más hasonló gépezetből. A
-gyermeknek nincs a karjában semmi ügyesség, ezért kivánom azt, hogy
-megadják nekik ezt az ügyességet; ily kevés gyakorlattal a férfi sem
-volna ügyesebb. Csak akkor tudjuk használni szerveinket, ha hasznukat
-vesszük. Csak a hosszú tapasztalat taníthat meg önmagunk használatára,
-és ez a tapasztalat az az igazi tanulmány, a melybe nem lehet elég korán
-belefogni.
-
-Minden, a mi megtörténik, meg is tehető. Semmi sem közönségesebb, mint
-ügyes és gyors gyermekeket látni, a kiknek tagjaiban ugyanannyi ügyesség
-van, mint a felnőtt emberéiben. Csaknem minden vásáron látni őket, a
-mint equilibristáskodnak, kezükön járnak, ugrálnak, tánczolnak a
-kötélen. Hány éven át vonzottak a gyermekek csoportjai balletjeikkel
-nézőket a _Comédie Italiennebe!_ Ki ne hallott volna Németországban vagy
-Olaszországban beszélni a hires Nicolini pantomimista társulatáról?
-Észrevette-e valaki ezeken a gyermekeken a fejletlenebb mozdulatokat, a
-kevésbbé gracziózus testtartást, a kevésbbé biztos hallást, a kevésbbé
-könnyed tánczot, mint a felnőtt tánczosoké? Hogy eleinte vastag, rövid,
-kevésbbé mozgékony az ujjuk, a kezük húsos és kevésbbé alkalmas
-valaminek a megmarkolására? Megakadályoz ez akárhány gyermeket abban,
-hogy írni vagy rajzolni tudjon olyan korban, a mikor más gyermek meg se
-tudja fogni a czeruzát vagy a tollat? Egész Páris emlékszik még a kis
-angol lányra, a ki tiz éves korában csodákat művelt a clavecinen. Láttam
-egy hivatalnoknak a fiát, egy nyolcz éves úrfit, a kit rátettek a
-desszertes asztalra a tálak közé, mint valami szobrot s úgy játszott egy
-csaknem vele egyforma nagyságú hegedűn, hogy még a művészeket is
-meglepte tökéletességével.
-
-Mindezek a példák és még ezer más példa, úgy hiszem, azt bizonyítja,
-hogy az az ügyetlenség, melyet gyakorlatainkat illetőleg a gyermekekről
-fel szoktak tételezni, csak képzelt és hogyha egyikükben-másikukban nem
-sokra mennek, ennek az az oka, hogy sohasem gyakorolták őket.
-
-Azt mondhatják rám, hogy a testet illetőleg itt az idő előtti képzés
-hibájába esem, a melyet kárhoztatok a gyermekeknél a szellemet
-illetőleg. A különbség igen nagy, mert az egyik haladás csak
-látszólagos, míg az utóbbi tényleges. Bebizonyítottam, hogy az az eszük,
-a melylyel birni látszanak, nincs meg, holott a mit tenni látszanak, azt
-csakugyan meg is teszik. Különben mindig meg kell gondolni, hogy mindez
-nem egyéb, vagy nem szabad, hogy egyéb legyen, mint játék, könnyű és
-kényszer nélküli irányítása a mozdulatoknak, melyeket a természet
-megkíván tőlük; mód mulatságaik változatossá tételére, hogy
-kellemesebbekké tegyük őket a nélkül, hogy bármiféle kényszer munkává
-tenné, mert végre is mivel mulathatnának, a mit én ne tehetnék számukra
-okulás tárgyává? Ha pedig ezt nem tehetem, föltéve, hogy baj nélkül
-mulatnak és az idejük eltelik, haladásuk minden dologban pillanatnyilag
-nem fontos; holott ha egyre-másra szükségszerüen meg kell őket tanítani,
-akárhogy fogunk is hozzá, mindig lehetetlen, hogy kényszer, boszuság és
-unalom nélkül czélt érjünk.
-
-A mit arról a két érzékről mondtam, a melyek használata a
-legfolytonosabb és legfontosabb, az például szolgálhat a többi érzékek
-gyakorlásának módjára is. A látás és a tapintás egyformán irányul a
-nyugvó és a mozgó testekre, de mivel csak a levegő rezgése tudja
-fölkelteni a hallás érzékét, csak mozgásban levő test kelthet zajt vagy
-hangot és ha minden nyugvásban volna, sohasem hallanánk semmit. Éjjel
-tehát, mikor magunk csak annyira mozgunk, a mennyire nekünk tetszik s
-így csak a mozgó testektől van félni valónk, fontos, hogy a fülünk
-figyelmes legyen és hogy meg tudjuk itélni a benyomás révén, mely
-bennünket ér, vajjon a test, a mely okozza, nagy-e vagy kicsiny, közel
-van-e vagy távol, vajjon a rezgése erős-e vagy gyönge. A rezgő lég
-ellenhatásoknak van kitéve, melyek visszaverik, melyek visszhangokat
-keltve ismétlik a benyomást és más helyről hallatják a zajgó vagy hangzó
-testet, mint a hol van. Ha a síkon vagy a völgyben a földre teszszük
-fülünket, sokkal messzebbről halljuk az emberek hangját és a lódobogást,
-mintha állva maradunk.
-
-Miután összehasonlítottuk a látást a tapintással, jó lesz
-összehasonlítani ugyanazt a hallással is és megtudni, a két benyomás
-közül, melyek egyszerre indulnak el ugyanabból a testből, melyik ér
-hamarabb a neki megfelelő szervhez? Mikor az ágyu tüzét látjuk, még
-elbújhatunk a lövés elől, de a mint meghalljuk a dörrenést, akkor már
-késő, itt a golyó. A zivatar távolságát megitélhetjük a villámlás és a
-villámcsapás közti időközből. Tegyetek róla, hogy a gyermek ismerje mind
-ezeket a tapasztalatokat, hogy azokat, a melyeket fel bir fogni,
-megtegye maga, a többiekre pedig jöjjön rá inductió útján. De százszor
-jobban szeretem, ha nem tudja őket, mintha nektek kell megmondanotok.
-
-Van egy szervünk, a mely megfelel a hallásnak, t. i. a beszélő-szervünk;
-olyan, a mely a látásnak felel meg, nincs, – a szineket nem tudjuk úgy
-visszaadni, mint a hangokat. Ez egygyel több eszköz az előbbi érzéknek
-gyakorlására, a mikor az aktiv és a passziv szervet egymás által
-gyakoroljuk.
-
-Az embernek háromféle hangja van: t. i. a beszélő vagy artikulált hang,
-az éneklő vagy dallamos hang és a pathetikus vagy hangsulyozott hang, a
-mely a szenvedélyek kifejezésére szolgál s a mely élénkíti az éneket és
-a beszédet. A hangnak ez a három fajtája ép úgy megvan a gyerben, mint
-az emberben, a nélkül azonban, hogy egyesíteni tudná őket: mint
-mibennünk, benne is megvan a nevetés, a kiáltás, a panasz, a szólítás, a
-nyögés, de nem tudja ezeknek árnyalatait belevegyíteni a másik két
-hangba. Az a tökéletes zene, a mely a legjobban egyesíti ezt a három
-hangot. Erre a zenére a gyermek képtelen s az énekének nincs soha lelke.
-Hasonlóképen beszélő hangjában nincs hangsulyozás; kiált, de nem
-hangsulyoz és valamint beszédében kevés a hangsuly, a hangjában kevés az
-energia. A mi növendékünknek lesz a legegységesebb, legegyszerűbb
-beszéde, mert szenvedélyei nem lévén felébredve, nem vegyítik szavukat
-az övébe. Ne adjatok neki tehát tragikai vagy komikai szerepeket
-reczitálni s ne akarjátok, a hogy mondani szokás, szavalásra tanítani.
-Sokkal több esze lesz, semhogy el tudná találni az olyan dolgoknak a
-hangját, a melyeket nem érthet meg, és hogy ki tudjon fejezni olyan
-érzéseket, a melyeket sohasem tapasztalt.
-
-Tanítsátok meg egyenletesen, tisztán beszélni, jól artikulálni,
-szabatosan és affektálás nélkül kiejteni, ismerni és követni a
-grammatikai hangsulyt és a prozódiát, mindig elég hangosan szólni, hogy
-megértsék, de sohasem szólni kelleténél hangosabban, a mi a kollégiumban
-nevelt gyermekeknek rendes hibája. Semmi dolgában ne legyen semmi
-fölösleges.
-
-Ugyanúgy az énekben tegyétek a hangját biztossá, egyenletessé,
-hajlékonynyá, hangzatossá, fülét érzékenynyé a mérték és a harmónia
-iránt, de aztán semmi több. Az utánzó és színpadi zene nem az ő korának
-való; még azt sem akarom, hogy szöveget énekeljen; ha pedig szöveget
-akar énekelni, igyekeznék számára neki való, korát érdeklő dalokat
-készíteni, olyan egyszerűeket, mint az ő eszméi.
-
-Elgondolhatják, hogy ha oly kevéssé sietek, hogy megtanítsam olvasni az
-írást, még kevésbbé fogok sietni megtanítani a hangjegyek olvasását.
-Távolítsunk el agyából minden nagyon fáradságos figyelmet és ne siessünk
-eszét konvenczionális jelekhez rögzíteni. Ennek megvallom, látszólag
-megvan a maga nehézsége, mert a hangjegyek ismerete az első pillanatra
-nem tünik fel szükségesebbnek, hogy énekelni tudjunk, mint a betük
-ismerete, hogy beszélni tudjunk, mindazáltal megvan az a különbség, hogy
-beszéd közben a saját gondolatainkat adjuk vissza, éneklés közben
-azonban a máséit. Hogy pedig visszaadhassuk, olvasni kell őket.
-
-De először is, a helyett hogy olvasni tudná, hallhatja és az éneket még
-hívebben fogja fel a fül, mint a szem. Aztán meg hogy jól tudjuk a
-zenét, ahhoz nem elég, hogy vissza tudjuk adni, hanem komponálni is kell
-tudni és az egyiket a másikkal együtt kellemes tanulnunk; a nélkül
-sohasem tanulhatjuk meg jól. Gyakoroljátok a kis muzsikust, hogy
-kezdetben szabályos, jól kadencziált szólamokat csináljon, azután hogy
-ezeket összekapcsolja egy nagyon egyszerű moduláczióval, végül jelölje
-meg különböző viszonyaikat helyes pontozással, a mi a kadencziák és
-szünetek helyes megválasztásával történik. Mindenekfelett pedig sohase
-legyen bizarr, soha pathetikus vagy kifejező ének. Mindig énekszerű,
-egyszerű dallam, mely mindig a hangnem lényeges húrjaiból ered és a
-basszust úgy jelzi, hogy a gyermek fáradság nélkül kiérezze és kísérje;
-mert hogy fejleszsze a hangját és a hallását, mindig csak zongoránál
-kell énekelni.
-
-Hogy jobban kiemeljük a hangokat, artikulálni kell őket kiejtés közben,
-innen az a szokás, hogy a hangsort bizonyos szótagokkal éneklik. A fokok
-megkülönböztetése végett neveket kell adni ezeknek a fokoknak is és
-különböző meghatározott hangmagasságaiknak is; innen az intervallumok
-nevei, valamint az abéczé betűi, melyekkel a zongora billentyűit és a
-hangsor hangjegyeit megnevezzük. _C_ és _A_ meghatározott,
-változhatatlan hangokat jelölnek, a melyeket ugyanazok a billentyűk
-mindig visszaadnak. Az _ut_ és _la_ már máskép áll. _Ut_ állandóan a dúr
-hangnem tonikája vagy a moll hangnem közbülső hangjegye. A _la_
-állandóan a moll hangnem tonikája vagy a dúr hangnem hatodik hangjegye.
-Igy a betűk jelölik zenei rendszerünk viszonyainak mozdulatlan pontjait,
-a szótagok pedig jelölik a hasonló viszonyok megfelelő pontjait a
-különböző hangnemekben. A betűk jelentik a zongora billentyűit és
-szótagok pedig a hangnem fokozatait. A franczia zenészek sajátságosan
-összezavarták ezeket a megkülönböztetéseket; összekeverték a szótagok
-értelmét a betűk értelmével és haszontalanul megkettőzvén a billentyűk
-neveit, nem hagytak belőlük a hangnemek fokozatai számára, úgy hogy
-számukra _ut_ és _C_ mindig ugyanaz a dolog; a mi nem úgy van, nem is
-szabad úgy lennie, mert akkor mire való volna a _C?_ Skálázásuk módja is
-rendkívül nehéz a nélkül, hogy valami haszonnal járna, a nélkül, hogy
-szabatos fogalmat adna az észnek, miután ezzel a módszerrel például ez a
-két szótag: _ut_ és _mi_ egyformán jelenthet egy nagyobb, egy kisebb,
-egy túlzott és egy csökkentett terczet. Micsoda különös végzet, hogy az
-az ország, a hol a legszebb könyveket írják a zenéről, ugyanaz, mint a
-melyben a legnehezebben tanulják meg a zenét?
-
-Kövessünk növendékünkkel praktikusabb és világosabb eljárást; hogy ne
-legyen számára csak két hangnem, melynek viszonyai mindig ugyanazok
-legyenek és mindig ugyanazok a szótagok jelöljék őket. Akár énekel, akár
-valami hangszeren játszik, tudja fölépíteni a hangnemet a tizenkét hang
-mindegyikén, a melyek alapul szolgálhatnak neki és akár _D_-ben, akár
-_C_-ben, akár _G_-ben modulálnak, a befejező hangjegy mindig _ut_ vagy
-_la_ legyen a hangnem szerint. Ily módon mindig meg fog érteni; a
-hangnemnek a helyes éneklésre és játszásra lényeges viszonyai mindig
-elméje előtt lesznek, az előadása szabatosabb lesz és a haladása
-gyorsabb. Nincs bizarrabb dolog, mint a mit a francziák úgy hívnak, hogy
-természetes solfaggiatura; az nem egyéb, mint a fogalmaknak a dologtól
-való eltávolítása, hogy idegen fogalmakat csúsztassanak beléjük, melyek
-csak zavart okozhatnak. Semmi sem természetesebb, mint transzponálással
-énekelni a hangsort, mikor a hangnem transzponálva van. De sok is volt a
-zenéből; tanítsátok, a hogy akarjátok, csak ne legyen soha egyéb, mint
-mulatság.
-
-Most tehát teljesen tájékozva vagyunk az idegen testek állapotáról a
-miénkhez való viszonyokban: súlyukról, alakjukról, színükről,
-szilárdságukról, nagyságukról, távolságukról, hőmérsékletükről,
-mozdulatlan és mozgó helyzetükről. Tudjuk, melyeket kell közel hozni
-magunkhoz s melyeket kell eltávolítani, ismerjük a módját, hogy fogjunk
-hozzá, hogy legyőzzük ellenállásukat vagy hogy olyan ellenállást
-állítsunk velük szembe, a mely megóv attól, hogy kárt tegyenek bennünk.
-Ez azonban nem elég, a saját testünk szüntelenül kimeríti magát,
-szüksége van rá, hogy szüntelenül megújuljon. Ámbár megvan az a
-képességünk, hogy más testeket átváltoztassunk saját substantiánkká, a
-választék mégsem közömbös dolog: nem minden táplálék az ember számára s
-azok közt a substantiák közt is, melyek táplálékul szolgálhatnak, vannak
-többé vagy kevésbbé megfelelők, a szerint, hogy milyen az ember fajának
-szervezete, az éghajlat, melyben él, a különleges véralkata és az
-életmód, melyet hivatása előír.
-
-Éhen vagy méregtől halnánk meg, ha arra kellene várnunk, hogy
-kiválaszszuk a nekünk megfelelő táplálékot, a míg a tapasztalat megtanít
-megismerni és kiválasztani; de az örök jóság, a mely az érző lények
-élvezetéből önfenntartásuk eszközét csinálta, megtanít az által, hogy mi
-tetszik az inyünknek, hogy mi való gyomrunknak. Természettől fogva nincs
-az embernek megbízhatóbb orvosa, mint a saját gyomra és ha kezdetleges
-állapotában nézem, nincs kétségem az iránt, hogy azok a táplálékok, a
-melyeket legkellemesebbnek talál, egyúttal a legegészségesebbek is.
-
-Sőt, mi több. A dolgok alkotója nemcsak azokról a szükségletekről
-gondoskodik, melyeket kelt bennünk, hanem azokról is, melyeket magunk
-keltünk magunkban és azért tette, hogy ízlésünk változik és megmásul
-életmódunkkal, hogy a kivánságot mindig a szükség mellé helyezze. Mennél
-jobban eltávolodunk a természetes állapottól, annál jobban elvesztjük a
-természetes ízlést; vagyis inkább a szokás második természetünkké válik,
-melyet annyira az elsőnek helyébe teszünk, hogy azt egyikünk sem ismeri
-már.
-
-Ebből következik, hogy a legtermészetesebb ízlés egyúttal a
-legegyszerűbb is, mert ez változik a legkönnyebben; míg szeszélyeink
-által ingerelve és felizgatva olyan formát ölt, mely nem változik többé.
-Az az ember, a ki még nem tartozik semmiféle országhoz, nehézség nélkül
-alkalmazkodik bármely ország szokásaihoz; de az egy bizonyos országhoz
-tartozó ember nem lesz már más országba való.
-
-Ez minden tekintetben igaznak tünik fel előttem és még inkább igaz a
-tulajdonképeni ízlésre alkalmazva. Első táplálékunk a tej; csak
-fokonkint szokunk hozzá az erős ízekhez, kezdetben visszatetszenek
-nekünk. A gyümölcs, a zöldség, a vetemények és végül némely pörkölt
-húsok, fűszer és só nélkül, voltak az első emberek lakomái.[54] Mikor a
-vadember először iszik bort, elfintorítja orrát és kiköpi és köztünk is,
-a ki húsz éves koráig erjesztett italok nélkül élt, nem tud többé
-hozzájuk szokni: valamennyien szeszes italoktól tartózkodók volnánk, ha
-ifjú éveinkben nem adtak volna nekünk bort. Végül mennél egyszerűbb az
-ízlésünk, annál kevésbbé válogatós is; a leggyakrabban az összetett
-ételektől idegenkedünk. Élt-e valaha olyan ember, a ki undorodott a
-víztől vagy a kenyértől? Ime, a természet útmutatása, ime tehát a mi
-szabályunk is! Őrizzük meg a gyermek kezdetleges ízlését, a meddig csak
-lehet; tápláléka legyen közönséges és egyszerű, az ínye csak a kevéssé
-fűszeres ízeket szokja meg és ne sajátítson el finnyás ízlést.
-
-Nem vizsgálom itt, vajjon ez az életmód az egészségesebb-e vagy sem; nem
-is ez most a szempontom. Elég arra, hogy előnyt adjak neki, ha tudom,
-hogy a legjobban egyezik a természettel és a legkönnyebben
-alkalmazkodhatik bármely más életmódhoz. A kik azt mondják, hogy hozzá
-kell szoktatni a gyermeket azokhoz az eledelekhez, melyekkel nagy
-korukban élni fognak, nézetem szerint nem okoskodnak helyesen. Mért
-legyen a táplálékuk ugyanaz, mikor az életmódjuk annyira különböző? A
-munkától, gondoktól, fáradtságtól kimerült embernek ízletes eledelekre
-van szüksége, melyek az eszét felüdítik, a gyermeknek, a ki kitombolta
-magát s a kinek teste növekszik, bőséges táplálékra van szüksége, a mely
-sok gyomornedvet fejleszt benne. Aztán meg a felnőtt embernek megvan már
-a társadalmi helyzete, foglalkozása, lakása, de ki tudhatja biztosan,
-mit tart fenn a sors a gyermek számára? Minden dologban ne adjunk neki
-olyan meghatározott formát, a melynek a szükséghez képest való
-megváltoztatása nehezére esnék. Ne okozzuk azt, hogy éhen haljon idegen
-országban, ha nem viheti mindig magával a franczia szakácsát, sem hogy
-egy napon azt mondja, hogy csak Francziaországban tudnak enni. Mellesleg
-legyen mondva, ez ugyan kedves dicséret! A magam részéről ellenkezőleg
-azt mondanám, hogy épen csak a francziák nem tudnak enni, mivelhogy
-olyan különös művészet kell hozzá, hogy ehetővé tegyék nekik az
-ételeket.
-
-Különböző benyomásaink közül az ízlés adja azokat, a melyek rendszerint
-a legjobban hatnak ránk. Nagyobb érdekünk is, hogy jól megitéljük azokat
-az anyagokat, melyek énünk részeivé válnak, mint azokat, a melyek csak
-körülvesznek minket. Ezer dolog közönbös a tapintás, a hallás, a látás
-számára, ellenben csaknem semmi sem közönbös az ízlés számára. Mi több,
-ennek az érzéknek a tevékenysége teljesen fizikai és anyagi: ez az
-egyedüli, a mely nem mond semmit a képzeletnek, vagy legalább is az
-összes benyomások közül a legkevésbbé elegyedik bele a képzelet, holott
-az utánzás és a képzelődés gyakran elegyítenek valami morális elemet az
-összes többi érzékek benyomásaiba. A gyöngéd és élveteg szivek, a
-szenvedélyes és igazán érzékeny jellemek, melyeket könnyen indít meg a
-többi érzék, rendszerint elég lanyhák szoktak lenni az ízlést illetőleg.
-Épen abból, hogy az ízlés alattuk állónak tünik fel és annál
-megvetendőbbé teszi a hajlamot, melylyel odaadják magukat neki, épen
-ellenkezőleg én azt következtetném, hogy a legalkalmasabb mód a
-gyermekek nevelésére, ha a szájuknál fogva vezetjük őket. A falánkság
-rugójának mindig előnyt kell adnunk a hiúság fölött, a mennyiben az
-előbbi természetes vágy, közvetlenül az érzékkel van kapcsolatban, míg a
-másik a képzelődés műve, alávetve az ember szeszélyeinek és minden fajta
-visszaélésnek. A falánkság a gyermekkor szenvedélye; ez a szenvedély nem
-állja meg a helyét egyik más szenvedélylyel szemben sem, a legcsekélyebb
-versenytársa ha akad, eltünik. Bizony, higyjetek nekem, a gyermek nagyon
-is korán hagy föl azzal, hogy az evésre gondoljon s majd ha a szíve
-nagyon el lesz foglalva, az ínye nem fog neki többé dolgot adni. Mire
-megnő, ezer viharos érzés fogja felváltani a falánkságát és csak fel
-fogják ingerelni hiúságát; mert ez az utóbbi szenvedély tud egyedül
-hasznot húzni a többiből és végül elnyeli őket mind. Megfigyeltem olykor
-azokat az embereket, a kik fontosságot tulajdonítanak a jó falatoknak, a
-kik már reggel arra gondolnak, hogy mit fognak napközben enni és
-pontosabban írnak le egy lakomát, mint Polybius egy csatát. Azt
-találtam, hogy ezek az állítólagos emberek mind negyven éves gyermekek,
-állhatatosság nélkül, _fruges consumere ratio_ – a falánkság azoknak a
-szíveknek a bűne, a melyeknek nincs tartalmuk. A falánk ember lelke
-teljesen az inyében van, csak arra van teremtve, hogy egyék; buta
-tehetetlenségében csak az asztalnál van helyén, nem tud egyebet
-megitélni, csak az ételeket. Hagyjuk rá sajnálat nélkül ezt a
-foglalkozást, neki ez többet ér, mint egy másik, úgy az ő érdekében,
-mint a miénkben.
-
-Attól félni, hogy a falánkság meggyökerezik egy valamire való
-gyermekben, kishitű aggodalmaskodás. A gyermekkorban nem gondolunk
-másra, csak arra, a mit megeszünk; a serdült korban már nem gondolunk
-erre, minden jó nekünk, van elég más dolgunk, Mindazáltal nem szeretném,
-hogy egy ilyen alantas hajlamot ügyetlenül használjanak, sem hogy egy jó
-falatra alapítsák egy szép tett dicsőségét. Azt azonban nem látom be,
-hogy mikor a gyermekkor nem áll egyébből, vagy nem volna szabad állnia
-egyébből, mint játékokból és bohó mulatságokból, mért ne lehetne a
-merőben testi gyakorlatoknak anyagi és az érzékekre ható jutalma. Mikor
-a fiatal majorkai, kosarat látva egy fa tetején, parittyájával leveri,
-nem szolgált-e rá, hogy meglegyen belőle a haszna és hogy egy jó reggeli
-frissítse föl az erejét, a melyet megszerzésére fölhasznált?[55] Mikor a
-fiatal spártai, száz korbácsütés koczkázatán át, ügyesen belopódzik a
-konyhába, mikor egy eleven rókafiat lop és a ruhájába rejtve elviszi, s
-az megkarmolja, megharapja, megvérezi, a fiú pedig, hogy a rajtakapatás
-szégyene ne érje, hagyja a testét összemarczangoltatni, rándulás nélkül,
-egyetlen jajkiáltás nélkül, – nem méltányos-e, hogy végre hasznát
-vehesse zsákmányának és megehesse, miután az ette őt? A jó étkezés
-sohase legyen jutalom, de mért ne lehetne néha annak a fáradozásnak az
-eredménye, melyet a gyermek megszerzésére fordított? Emil nem tekinti a
-süteményt, melyet én a kőre tettem, jutalomnak azért, mert jól futott,
-csak tudja, hogy ennek a süteménynek az elnyerésére egyedüli mód, ha
-hamarabb ér hozzá, mint más. Mind ez nem mond ellene azoknak a
-tételeknek, a melyeket az imént az étkezés egyszerűségéről előre
-bocsátottam; mert hogy hizelegjünk a gyermek étvágyának, ahhoz nem kell
-felingerelni érzékiségét, csak éppen kielégíteni; ezt pedig el lehet
-érni a legközönségesebb dolgokkal a világon, ha nem iparkodunk
-finomítani az ízlését. Folytonos étvágya, melyet a növekvés szükséglete
-ingerel fel, biztos fűszer, a mely számára sok mást helyettesít.
-Gyümölcs, tejes ételek, valami sütemény, a mely egy kevéssel finomabb a
-rendes kenyérnél, mindenek fölött pedig az a mesterség, mind ezt
-egyszerűen elosztani, ez elég arra, hogy a gyermekek seregeit elvezessük
-a világ végére, a nélkül, hogy az erős izek kedveléséhez hozzászoktatnók
-vagy hogy az inyüket az elkényeztetés veszedelme fenyegetné.
-
-Bizonysága annak, hogy a hús kedvelése nem a természettől való az
-emberben, az a közömbösség, melylyel a gyermekek ez iránt az eledel
-iránt viseltetnek és az az előny, a melyet mindenféle növényi eledelnek
-adnak, mint pl. a tejes ételeknek, süteményeknek, gyümölcsnek stb.
-Mindenekfölött fontos dolog, hogy ezt a kezdetleges ízlést ne
-denaturáljuk és ne tegyük a gyermekeket húsevőkké: ha nem az egészségük,
-hát akkor a jellemük kedviért, mert akárhogy magyarázzuk a
-tapasztalatot, bizonyos, hogy a nagy húsevők rendszerint kegyetlenebbek
-és vadabbak, mint a többi emberek. Ezt a megfigyelést meg lehet tenni
-minden helyen és minden időben. Az angolok barbársága ismeretes,[56] a
-gaurok ellenben, a legszelidebb emberek.[57] A vademberek mind
-kegyetlenek; pedig erkölcseiknél fogva nem kellene okvetlenül azokká
-lenniök; kegyetlenségük táplálékaiktól származik. Úgy mennek a háborúba,
-mint a vadászatra és olybá veszik az embereket, mint a medvét. Angliában
-a mészárosok nem bocsáttatnak tanuságtételre, épp oly kevéssé, mint a
-sebészek.[58] A nagy gonosztevők a gyilkossághoz, vérivással edzik
-magukat. Homeros a húsevő Cyclopsokból szörnyű embereket csinál és a
-lotophagokból oly kedves népet, hogy mikor az ember megpróbált velük
-érintkezni, elfelejtette a hazáját is, hogy velük élhessen.
-
-«Azt kérdezed tőlem, mondotta Plutarchos, hogy miért tartózkodott
-Pythagoras az állatok húsának megevésétől; én ellenben azt kérdezem
-tőled, hogy ellenkezőleg mekkora bátorsága volt az első embernek, a ki
-először vitt szájához szétmarczangolt húst, a ki fogával morzsolta szét
-egy holt állat csontjait, a ki holttesteket tétetett maga elé és
-testrészeket nyelt gyomrába, a melyek egy pillanattal azelőtt még
-mekegtek, bőgtek, jártak és láttak. Hogy tudott a keze vasat döfni egy
-érző lény szivébe? Hogy tudták szemei elviselni a gyilkolást? Hogy birta
-látni, a mint egy szegény védtelen állat vérzik, megnyuzatik,
-szétdaraboltatik? Hogy tudta elviselni a vonagló hús látványát? Hogy nem
-fogta el az undor a szagától? Hogy lehet, hogy nem utálta meg, nem telt
-be, nem fogta el a borzalom, mikor kezével belenyúlt ezeknek a sebeknek
-a szennyébe, hogy eltisztogassa a fekete és aludt vért, a mely azokat
-borította?
-
-  A lenyúzott bőrök vonaglottak a földön,
-  A tűzön bőgött a szétdarabolt hús.
-  Az ember nem birta borzalom nélkül enni
-  És a saját testében hallotta nyögésüket.
-
-«Ime ezt kellett képzelni és érezni, mikor az ember először vett erőt a
-természeten, hogy ezzel a szörnyű eledellel éljen, mikor először éhezett
-rá egy élő állatra, mikor táplálkozni akart egy állatból, a mely még
-legelt és a mikor kimondta, hogy mikép kell megfojtani, szétdarabolni,
-megfőzni a juhot, a mely tenyerét nyalogatta. Azokon kell csudálkozni, a
-kik megkezdték ezeket a kegyetlen lakomákat, nem pedig azokon, a kik
-felhagynak velük; pedig az előbbiek még menthetik barbárságukat olyan
-mentségekkel, melyek nálunk nincsenek meg és melyek hiánya minket
-náluknál százszorosan barbárabbakká tesz.
-
-«Istenektől kedvelt halandók, mondanák nekünk ezek az első emberek,
-hasonlítsátok össze az időket, nézzétek milyen szerencsések vagytok ti
-és milyen nyomorultak vagyunk mi! Az alig hogy megalakult föld és a
-gőzökkel terhelt levegő még nem tudott alkalmazkodni az évszakok
-rendjéhez; a folyamok bizonytalan folyása mindenfelől megszaggatta
-partjaikat; tócsák, tavak, mély mocsarak árasztották el a világ
-felületének háromnegyed részét; a többi negyedrész, fákkal és
-gyümölcstelen erdőkkel volt borítva. A föld nem termett jó gyümölcsöket,
-nem voltak szerszámaink megművelésére, nem ismertük használatuk
-művészetét és az aratás ideje nem jött el soha annak számára, a ki nem
-vetett. Így tehát az éhség nem hagyott el soha. Télen moh és fakéreg
-volt a rendes táplálékunk. Az oroszlánfog és a lósóska zöld gyökerei
-ünnepi eledeleink voltak és mikor végre az emberek bükkmakkot, diót,
-vagy makkot tudtak találni, örömükben tánczra kerekedtek egy tölgyfa
-vagy egy bükkfa körül, valami mezei dal hangjaira, a melyben a földet
-táplálójuknak és anyjuknak nevezték. Ez volt egyedüli ünnepük, ezek
-voltak egyedüli játékaik, az emberi élet többi része csupa fájdalom,
-szenvedés és nyomorúság volt.
-
-«Végre mikor a kifosztott és meztelen föld nem nyújtott nekünk többé
-semmit, a természetet megfertőztetni kényszerülve, hogy fönn tudjuk
-magunkat tartani, inkább megettük nyomorúságunk osztályos társait, mint
-sem hogy velük együtt pusztuljunk el. De ti kegyetlen emberek, ki
-kényszerít titeket, hogy vért ontsatok? Ime a javaknak mekkora bősége
-vesz körül! Mennyi gyümölcsöt terem nektek a föld! Mekkora gazdagságot
-ad nektek a mező és szőlőhegy! Hány állat nyújtja nektek tejét, hogy
-tápláljon és a gyapját, hogy ruházkodjatok vele! Mit kivántok tőlük
-többet? És micsoda bőszület ragad titeket annyi gyilkolásra, mikor el
-vagytok telve javakkal és túl vagytok halmozva az élethez szükséges
-dolgokkal? Miért hazudtok közös anyánk ellen, azzal vádolva őt, hogy nem
-bir titeket táplálni? Miért vétkeztek Ceres, a szent törvények
-feltalálója ellen és a bájos Bacchus, az emberek vigasztalója ellen?
-Mintha rátok pazarolt adományaik nem volnának elegendők az emberi nem
-föntartására! Hogy van szívetek az ő szelid adományaikkal csontokat
-elegyíteni össze asztalaitokon és a tejjel együtt inni az állatok vérét,
-melyek a tejet adták? A párducz és az oroszlán – a melyeket ti
-vadállatoknak neveztek – kényszerből követi ösztönét és megöli a többi
-állatokat, hogy élhessen; de ti százszor vadabbak mint ők, ti leküzditek
-ösztönötöket, szükség nélkül, hogy átadhassátok magatokat kegyetlenebb
-gyönyöreiteknek. Nem azokat az állatokat eszitek meg, a melyek megeszik
-a többi állatokat: ezeket a húsevő állatokat nem megeszitek, hanem
-utánozzátok, csak ártatlan és szelid állatokra éheztek, a melyek nem
-vétenek senkinek, a melyek ragaszkodnak hozzátok, a melyek szolgálnak
-titeket és a melyeket szolgálataik jutalmául megesztek.
-
-«Ó természetellenes gyilkos! Ha mindenáron azt állítod, hogy a természet
-arra teremtett, hogy felfald a hozzád hasonlókat, a húsból és csontból
-való és hozzád hasonlóan érző és élő lényeket, fojtsd el tehát a
-borzalmat, melyet a természet sugall neked e szörnyű lakoma iránt. Öld
-meg az állatokat magad, úgy értem, hogy saját kezeddel, szerszámok
-nélkül, kés nélkül, tépd széjjel karmaiddal, a hogy az oroszlán és a
-medve teszi, harapd ezt az ökröt és szaggasd darabokra, mélyeszd bele
-karmaidat bőrébe, edd meg ezt a bárányt elevenen, fald föl ezeket a
-húsokat azon melegen, igyad a lelkét, a vérével együtt. Borzadsz! nem
-mered érezni, hogy vonaglik fogad alatt az élő hús! Szánalomra méltó
-ember! azon kezded, hogy előbb megölöd az állatot és aztán megeszed,
-mintha azt akarnád, hogy kétszer haljon meg. Ez nem elég, a halott hús
-még visszariaszt, a gyomrod nem tudja elviselni, át kell alakítani
-tűzzel, megfőzni, megsütni, fűszerezni szerekkel, a melyek
-fölismerhetetlenné teszik; szükséged van mészárosokra, szakácsokra,
-pecsenyeforgatókra, olyan emberekre, a kik megóvnak az ölés borzalmától
-és elleplezik a holt testeket, hogy az ízlés félrevezetve ezek által a
-leplezések által, ne utasítsa vissza, a mi neki idegen és gyönyörrel
-ízlelje a hullákat, a melyeknek látványát még a szem is csak kínosan
-birná elviselni.»
-
-Ámbár ez a részlet nem tartozik tárgyamra, nem tudtam ellenállni a
-kisértésnek, hogy lefordítsam és azt hiszem, kevés olvasóm fogja rossz
-néven venni tőlem.
-
-Egyébiránt akárhogy nevelhetitek a gyermeket, föltéve, hogy csak
-közönséges és egyszerű eledelekhez szoktatjátok hozzá, hadd egyék,
-futkosson és játszszon, a mennyit csak akar; akkor meg lehettek nyugodva
-a felől, hogy nem fog túlságos sokat enni és nem romlik el az emésztése;
-ellenben ha az idő felén át koplaltatjátok és megtalálja a módját, hogy
-kijátszsza vigyázatotokat, tőle telhetőleg kárpótolja magát, annyit
-eszik, a míg vissza nem kivánkozik belőle az étel, vagy a míg meg nem
-pukkad. Az étvágyunk csak azért mértéktelen, mert a természet
-szabályaitól eltérő szabályokba szorítjuk; mindig szabályozzuk,
-rendelgetünk neki, hozzá adunk, megvonunk tőle, mindent csak a mérleggel
-kezünkben teszünk, de ez a mérleg a szeszélyeink mértéke szerint való,
-nem a gyomrunk mértéke szerint. Minduntalan visszatérek példáimhoz. A
-parasztoknál a kenyeres láda és a gyümölcsös kert mindig nyitva van és a
-gyermekek ép úgy, mint a felnőttek nem is tudják, mi a gyomorbaj.
-
-Mindazáltal, ha mégis megesnék, hogy a gyermek sokat eszik, a mit én a
-magam módszere szerint lehetségesnek sem tartok, oly könnyű dolog
-elszórakoztatni őt kedvére való mulatságokkal, hogy akár kimerülhetne az
-étlenségtől, észre se fogja venni. Hogy lehet az, hogy ilyen biztos és
-ilyen könnyű eszközök elkerülik az összes nevelők figyelmét. Herodotosz
-beszéli,[59] hogy a lydiaiak, a végső éhinségtől szorongattatva, végre
-is ahhoz folyamodtak, hogy játékokat és egyéb mulatságokat találtak ki,
-a melyekkel elszórakoztatták éhségüket és egész napokat töltöttek így
-étlenül.[60] A ti tudós nevelőitek talán százszor is olvasták ezt a
-passzust, a nélkül, hogy meglátták volna az alkalmazását a gyermekekre.
-Talán azt mondhatja valaki, hogy a gyermek nem hagyja el jószántából az
-ebédet, hogy elmenjen leczkéjét tanulni. Mester, igazad van, én nem erre
-a mulatságra gondoltam.
-
-A szaglás érzéke az ízléshez viszonyítva az, a mi a látásé a tapintáshoz
-viszonyítva: előtte jár, értesíti arról, hogy mikép fog hatni rá ez s az
-az anyag és hajlamot kelt benne, hogy keresse vagy kerülje, a szerint a
-benyomás szerint, melyet előre kap. Azt hallottam, hogy a vademberek
-szaglása egészen máskép fogja fel a benyomásokat, mint a mienk és máskép
-itélik meg a jó és a rossz szagokat. A mi engem illet, ezt bizony
-elhiszem. A szag magában véve gyönge érzéklet, inkább a képzeletet hozza
-rezgésbe, mint az érzéket s nem annyira azzal hat ránk, a mit ad nekünk,
-mint inkább azzal, a mit kilátásba helyez. Ezt föltéve, miután az egyik
-ember ízlése, életmódjából kifolyólag annyira elüt a másiknak ízlésétől,
-teljesen ellenkező benyomásokat is kell hogy keltsen benne az ízekről s
-következőleg a szagokról is, melyek az ízt előre jelzik. A tatár ép oly
-élvezettel szimatolhatja egy döglött ló bűzös darabját, mint a mi
-vadászaink egyike egy félig elrothadt foglyot.
-
-Tétlen érzékleteink, melyeket mintha nyíló virágok illatoznának be,
-érezhetetlenek kell, hogy legyenek az olyan emberek számára, a kik sokat
-járnak, mert szeretnek sétálni, és a kik nem dolgoznak eleget arra, hogy
-gyönyörük teljék a pihenésben. A mindig éhes embernek nem sok öröme
-telhetik az olyan illatokban, a melyek nem jeleznek semmi ennivalót.
-
-A szaglás a képzelet érzéke; erősebb feszültséget adva az idegeknek,
-kell, hogy erősen izgassa az agyat: ezért van az, hogy egy pillanatra
-felüdíti a temperamentumot, idő multával azonban elbágyasztja. A
-szerelemben vannak ismert hatásai: egy öltözőszoba édes illata nem olyan
-gyönge hurok, mint az ember gondolná és én nem tudom, szerencsét kell-e
-kivánni az olyan bölcs és kevéssé érzékeny embernek, vagy szánakozni
-rajta, a kit sohasem remegtetett meg a virágok illata, melyeket kedvese
-a keblén hord.
-
-A szaglásnak tehát nem szabad nagyon tevékenynek lenni az első
-életkorban, a mikor a képzelődés, melyet még kevés szenvedély
-élénkített, még nem nagyon fogékony a felindulásra és a mikor az
-embernek még nincs elég tapasztalata, hogy az egyik érzékkel előre
-lássa, a mit a másik igér. Ezt a következtetést tökéletesen megerősíti a
-megfigyelés is és bizonyos, hogy ez az érzék még zavaros és csaknem
-bárgyú a legtöbb gyermeknél. Nem mintha az érzéklet nem volna bennünk
-elég finom, sőt talán finomabb, mint a felnőttekben, hanem mivel nem
-kapcsol hozzá semmi más eszmét s így nem kerül egykönnyen a gyönyör vagy
-a kín érzésének hatása alá és mivel az illat sem nem hízeleg neki, sem
-nem sérti, mint minket. Azt hiszem, hogy a nélkül, hogy eltérnék
-rendszeremtől és a nélkül, hogy a két nem összehasonlító anatomiájához
-kellene folyamodnom, könnyen meg fogják találni az okát, hogy miért hat
-a szag élénkebben a nőkre, mint a férfiakra.
-
-Mondják, hogy a kanadai vademberek ifjúságuktól fogva oly finommá teszik
-szaglásukat, hogy bár vannak kutyáik, nem használják őket vadászatra,
-hanem maguk szolgálnak az önmaguk kutyáiul. Csakugyan föl tudom fogni,
-hogy ha arra nevelnék a gyermekeket, hogy megszimatolják az ebédjöket,
-mint a hogy a kutya megszimatolja a vadat, talán lehetséges volna
-szaglásukat annyira tökéletessé tenni; de alapjában véve nem látom be,
-hogy náluk ennek az érzéknek valami különösebb hasznát lehetne venni,
-hacsak nem azért, hogy megismertessük velük a szaglásnak a vonatkozásait
-az ízléssel. A természet gondoskodott róla, hogy kényszerítsen minket,
-hogy tisztába jöjjünk ezekkel a vonatkozásokkal. Az utóbbi érzék
-tevékenységét csaknem elválaszthatatlanná tette a másiktól azzal, hogy
-szerveiket egymás szomszédságába helyezte és a szájban közvetlen
-közlekedést létesített a kettő között, úgy hogy semmit sem ízlelhetünk
-meg a nélkül, hogy a szagát ne éreznők. Csupán azt szeretném, hogy
-ezeket a természetes vonatkozásokat ne változtassák el a gyermek
-megtévesztése czéljából, pl. úgy, hogy kellemes illattal leplezik le egy
-gyógyszer keserűségét, mert a két érzéknek ellenkezése akkor nagyon is
-nagy arra, hogy rá lehessen szedni. A hathatósabb érzék elnyeli a
-másiknak hatását, a gyermek nem kevesebb undorral veszi be az
-orvosságot. Ez az undor kiterjed minden érzéki benyomásra, a mely
-egyidejüleg érte: ha közülük a leggyengébb következik is be, képzelődése
-felidézi a másikat is. A nagyon kellemes illat is utálatos szag lesz
-számára és ügyetlen gondoskodásunk így fokozza a kellemetlen benyomások
-mennyiségét a kellemesek rovására.
-
-A következő könyvekben lesz alkalmam beszélni a hatodik érzék egy
-nemének kiműveléséről, a mely közérzéknek neveztetik, nem annyira azért,
-mert közös minden emberrel, hanem azért, mert a többi érzékek jól
-szabályozott használatából származik és tájékoztat a dolgok
-természetéről, összes jelenségeik összetalálkozása által Következőleg
-ennek a hatodik érzéknek nincs saját szerve, csak az agyban székel és
-benyomásai, melyek tisztára belsők, percepcióknak vagy eszméknek
-neveztetnek. Ezeknek az eszméknek száma szerint mérlegeltetik
-ismereteink kiterjedése, szabatosságuk és világosságuk teszi a szellem
-helyességét és egymás között való összehasonlításuk művészetét nevezik
-emberi észnek. Így tehát a mit én érzéki vagy gyermeki észnek neveztem,
-abban áll, hogy különféle érzéki benyomások találkozása által egyszerű
-eszméket alkotunk, a mit pedig intellektuális vagy emberi észnek
-nevezek, abban áll, hogy összetett eszméket alkotunk több egyszerű
-eszmének összetalálkozása által.
-
-Föltéve tehát, hogy az én módszerem a természet módszere és hogy nem
-tévedtem alkalmazásában, az érzéki benyomások országán át eljuttattuk
-növendékemet a gyermeki ész határáig. Az első lépés, a melyet ezentúl
-tenni fogunk, a felnőtt ember lépése legyen. De mielőtt rálépne erre az
-útra, vessük egy pillanatra szemünket arra, a mit az imént megfutottunk.
-Az élet minden korának, minden helyzetének megvan a neki megfelelő
-tökéletessége, az érettségnek az a faja, a mely hozzá illik. Gyakran
-hallottunk beszélni tökéletes emberről, de vegyünk szemügyre egy
-tökéletes gyermeket: ez a látvány újabb lesz ránk nézve és talán nem
-lesz kevésbbé kellemes.
-
-A véges lények léte annyira szegényes és korlátozott, hogy a mikor nem
-látjuk, a mi csakugyan van, soha nem indulunk föl. Az agyrémek ékesítik
-föl a tényleges tárgyakat és ha a képzelődés nem fűz valami bajt ahhoz,
-a mi ér minket, a meddő élvezet, a mi benne telik, a szervre
-korlátozódik és mindig hidegen hagyja a szivet. A föld az ősz kincseivel
-diszítve, olyan gazdagságot tár ki, melyet a szem csodál, de ez a
-csodálat nem megható, inkább az elmélkedésből származik, mint az
-érzésből. Tavaszszal a csaknem kopár mezőt még nem borítja semmi, az
-erdő nem nyújt árnyékot, a zöld még csak kezd kiütközni és a szív mégis
-meg van hatva láttára. Látva így újjászületni a természetet, úgy
-érezzük, mintha magunk is újra élednénk. Az élvezet képei vesznek körül:
-a gyönyörnek azok a kísérői, azok az édes könnyek, melyek mindig képesek
-hozzáfűződni minden gyönyörteljes érzéshez, már szemhéjaink szélén
-csillognak, a szüret látványa ellenben lehet bármily mozgalmas, élénk,
-kellemes, mindig száraz szemmel nézzük.
-
-Miért ez a különbség? Azért, mert a tavasz látványához a képzelődés
-hozzákapcsolja azokét az évszakokét, a melyek rá következni fognak. A
-gyöngéd bimbókhoz, melyeket a szem észrevesz, hozzáfűzi a virágokat, a
-gyümölcsöket, az árnyékokat és néha azokat a rejtelmeket is, melyeket
-majd leplezni fognak. Egy pontban egyesíti azokat az időket, a melyek
-egymásra következni fognak és nem annyira úgy látja a tárgyakat, a hogy
-lesznek, hanem a hogy kívánja őket, mivelhogy tőle függ megválogatni
-őket. Őszszel ellenben csak azt lehet látni, a mi valóban van. Ha el
-akarunk jutni a tavaszhoz, feltartóztat a tél és a képzelet megmerevedve
-elhal a havon és a déren. Ilyen a varázsnak a forrása is, a melyet a
-szép gyermekkor szemléletében inkább találunk, mint az érett kor
-tökéletességében. Mikor élvezünk igazi gyönyört egy felnőtt ember
-láttára? A mig tetteinek emlékezete által visszatekinthetünk életére és
-ezzel úgyszólván megifjodik szemünkben. Ha csak arra vagyunk szorítva,
-hogy olyannak lássuk, a milyen, vagy elképzeljük, hogy milyen lesz öreg
-korában, a hanyatló természet gondolata eltörli minden élvezetünket.
-Nincs abban élvezetünk, ha egy embert nagy léptekkel látunk sírja felé
-haladni és a halál képe elrútít mindent. Mikor ellenben elképzelek egy
-egészséges, erőteljes, korához képest jól kifejlődött 10–12 éves
-gyermeket, csupa olyan eszméim támadnak, a melyek kellemesek akár a
-jelenre, akár a jövőre nézve; látom duzzadónak, élénknek, virgoncznak,
-rágódó gondok nélkülinek, hosszas és keserves előrelátás nélkülinek,
-teljes lényével a pillanatnak él és élvezi az életnek teljességét, a
-mely szinte túl akar áradni rajta. Elképzelem őt egy másik életkorban, a
-mint gyakorolja érzékeit, szellemét, erőit, a melyek napról-napra
-fejlődnek benne és a melyeknek minden pillanatban új jeleit adja. Nézem,
-mint gyermeket és tetszik nekem; nézem, mint felnőtt embert és még
-jobban tetszik. Tüzes vére mintha fölmelegítené az enyémet, úgy érzem,
-mintha az ő életéből élnék és az élénksége megifjít.
-
-Az óra üt, mily változás! Egy pillanat alatt homályos lesz a szeme,
-vidámsága eltünik, oda az öröm, oda a bohó játékok. Egy szigorú és
-kelletlen ember megfogja a kezénél és komolyan mondja neki: _menjünk,
-uram_ és elvezeti. E szobában, a melybe belépnek, könyveket látok.
-Könyvek! micsoda szomorú bútorzat az ő kora számára! A szegény gyermek
-engedi magát bevonszolni, fájdalmas pillantást vet mindarra, a mi
-környezi, hallgat és távozik könnyektől duzzadt szemmel, a melyeket nem
-mer ontani és sóhajoktól nehéz szívvel, a melyeket visszafojt magába.
-
-Oh te, kinek nem kell semmi effélétől félned, a kinek számára az élet
-egy időszaka sem lesz rabság és unalom időszaka, te, ki nyugtalanság
-nélkül látod eljönni a napot, türelmetlenség nélkül az éjt és csak
-élvezeteid szerint számlálod az órákat, jer boldog, kedves növendékem,
-vígasztalj jelenléteddel annak a szerencsétlennek az eltávozásáért,
-jer!… Eljön és közeledtére az öröm felindulását érzem s látom, hogy
-ebben osztozik velem, a barátja, a pajtása, játékainak társa az, a kihez
-lép, láttamra bizonyos, hogy nem marad sokáig mulatság nélkül; soha nem
-függünk egymástól, de mindig megegyezünk és senki mással nem érezzük
-magunkat olyan jól, mint együtt.
-
-Az arcza, a tartása, egész valója biztonságot és megelégedést tanusít.
-Arczáról ragyog az egészség, szilárd léptei az erő gondolatát keltik
-föl, az arczszíne még gyöngéd, de nem halvány s nincs benne semmi nőies
-elpuhultság, a levegő és a nap már rányomták nemének tiszteletreméltó
-bélyegét, míg gömbölyű izmai kezdik már jelezni a fejlődő arczkifejezés
-némely vonásait, szemének, melyet az érzés tüze meg nem élénkít,
-legalább megvan minden veleszületett derültsége, hosszas bánatok még nem
-homályosították el, végtelen könnyek még nem barázdásították meg
-orczáit. Nézzétek gyors, de biztos mozdulataiban korának élénkségét, a
-függetlenség biztonságát, a sokszoros testgyakorlat tapasztalatát, a
-lénye nyílt és szabad, de nem szemtelen, sem hiú; az arcza, a melyet nem
-hajtottak könyvek fölé, nem esik le hasára, nem szükséges neki mondani,
-hogy: emeld föl a fejedet, szégyenből vagy félelemtől sohasem hajtotta
-le.
-
-Csináljunk neki helyet a gyülekezetben: urak, vizsgáljátok meg,
-kérdezzétek ki teljes bizalommal, ne féljetek sem ügyetlenségétől, sem
-fecsegésétől, sem illetlen kérdéseitől. Ne féljetek, hogy hatalmába ejt
-titeket, hogy kényszerít, hogy csupán vele foglalkozzatok és hogy nem
-tudjátok többet lerázni magatokról.
-
-Ti sem várjatok tőle kellemes beszédeket, sem azt, hogy ő azt mondja, a
-mit én diktáltam neki, ne várjatok tőle egyebet, csak a naiv és
-egyszerű, tetszelgés nélküli, hiúság nélküli igazságot. Meg fogja nektek
-mondani, a mi rosszat tett vagy gondolt, époly nyiltan, mint a jót, a
-nélkül, hogy bármiképen is zavartatná magát attól, hogy milyen hatást
-fog rátok tenni az, a mit mond, első rendeltetése teljes egyszerűségében
-fogja használni a szót.
-
-Szeretnek a gyermekeknek boldog jövőt jósolni és mindig sajnálják az
-ostobaságoknak az áradatát, a mely csaknem mindig fölborítja azokat a
-reményeket, a melyeket valami szerencsés találkozásból merítettek, a
-mely véletlenül ötlött a nyelvükre. Az én növendékem ugyan ritkán kelt
-ilyen reményeket, de soha nem kelt ilyen szánakozást, mert nem mond soha
-haszontalan szót és nem fárasztja magát fecsegéssel, a melyről tudja,
-hogy úgy se hallgat rá senki. Gondolatai korlátozottak, de szabatosak,
-semmit sem tud ugyan könyv nélkül, de sokat tud tapasztalatból, ha
-kevésbé jól tud is olvasni a könyvekben, mint más gyermek, jobban tud
-olvasni a természet könyvében, esze nem a nyelvén van, hanem a fejében,
-kevesebb az emlékezete, mint az ítélete, csak egy nyelvet tud beszélni,
-de érti, a mit mond és ha nem beszél is oly jól, mint a többiek, viszont
-jobban cselekszik, mint a többiek. Azt sem tudja, mi a routine, a
-hagyományos szokás,[61] hogy mit csinált tegnap, az nincs semmi
-befolyással arra, a mit ma tesz; sohasem követ formulákat, sohasem
-igazodik tekintélyhez, sem példaképhez és csak úgy tesz és beszél, a
-hogy neki megfelel. Így tehát ne várjatok tőle betanult beszédeket, sem
-mesterkélt modort, hanem mindig gondolatainak hű kifejezését és olyan
-magaviseletet, a mely hajlamaiból születik. Csekély számú morális
-fogalmat találtok benne, a mely pillanatnyi helyzetére vonatkozik s
-egyet sem olyat, a mely az embereknek egymáshoz való viszonyára
-vonatkozik; mire valók is volnának ezek neki, mikor a gyermek még nem
-aktiv tagja a társadalomnak? Beszéljetek neki szabadságról, tulajdonról,
-sőt akár egyezségről is, csak ennyit tudhat róluk: tudja, hogy miért az
-övé az, a mi az övé és miért nem az övé, a mi nem az övé, ezentúl nem
-tud semmit. Beszélhettek neki kötelességről, engedelmességről, azt sem
-tudja, mit akartok neki mondani, parancsolhattok neki valamit és nem fog
-titeket megérteni. De mondjátok neki: ha megteszed nekem ezt a
-szívességet, alkalom adtán visszaszolgálom. Azonnal sietni fog, hogy
-kedvetekre legyen, mert nincs nagyobb kívánsága, minthogy kiterjessze
-hatáskörét és olyan jogokat szerezzen fölöttetek, a melyekről tudja,
-hogy sérthetetlenek. Talán nem haragszik meg azért sem, hogy helyet
-foglal el, hogy számba veszik, hogy számítják valakinek, de ha megvan
-benne ez az utóbbi indíték, ez már a természettől eredt és nem tömték be
-jól elejétől fogva a hiúság minden ajtaját. A maga részéről, ha szüksége
-van valami segítségre, habozás nélkül kérni fogja az első embertől, a
-kivel találkozik; kérni fogja a királytól épúgy, mint a szolgájától. Az
-ő szemében még minden ember egyenlő, láthatni azon a módon, a hogy kér,
-hogy érzi, hogy nem tartoznak neki semmivel, tudja hogy kegy az, a mit
-kér. Tudja azt is, hogy emberségességből teszitek meg neki. Kifejezései
-egyszerüek és lakonikusak. A hangja, a tekintete, a taglejtése az olyan
-lényé, a mely egyaránt hozzá van szokva a teljesítéshez és a
-visszautasításhoz; ez nem a rabszolga csúszó-mászó és szolgai
-megalázkodása, sem az úr parancsoló hanghordozása, ez a szerény bizalom
-a hozzá hasonlóban, nemes és megható szelídsége egy szabad, de érzékeny
-és gyönge lénynek, a mely segítségét kéri egy szabad és erős, de jóltevő
-lénynek. Ha megteszitek, a mit kér tőletek, nem fog hálálkodni, hanem
-érezni fogja, hogy adósságot csinált, ha visszautasítjátok, nem fog
-panaszkodni, nem fog tolakodni, tudja, hogy hasztalan volna. Nem azt
-fogja magában mondani: visszautasítottak, hanem azt fogja mondani: ez
-nem volt lehetséges. És a mint már mondottam, a helyesen fölismert
-szükségesség ellen nem lázad föl az ember.
-
-Hagyjátok egyedül, szabadságban, nézzétek, hogyan cselekszik, a nélkül,
-hogy szólnátok neki, tekintsétek azt, a mit tenni fog s a hogy
-viselkedni fog. Nem lévén rá szüksége, hogy bebizonyítsa, hogy szabad,
-nem tesz semmit hebehurgyán és csak azért, hogy kimutassa az önmagával
-való rendelkezés egy tényét. Hiszen tudja, hogy mindig ura magának,
-éber, ügyes, friss, mozdulataiban megvan korának minden élénksége, de
-nem láttok közöttük egyet sem, a melynek ne volna meg a czélja. Bármit
-is akar tenni, sohasem vállalkozik semmire, a mi meghaladja erejét, mert
-jól kipróbálta és ismeri, az eszközei mindig czéljaihoz mértek és ritkán
-tesz valamit a nélkül, hogy biztos ne lenne sikeréről. A szeme figyelmes
-és élesen látó, nem jár-kél együgyüen kérdezve másoktól mindent, a mit
-lát, de megvizsgálja maga és addig bajlódik, a mig megtalálja, a mit meg
-akar tanulni, mielőtt kérdezné. Ha váratlan zavarba jut, nem zavarodik
-meg annyira, mint más, ha veszedelem áll be, szintén kevésbbé rémül meg.
-Mivel a képzelődése még tétlen marad és nem tettek semmit
-fölélesztésére, csak azt látja, a mi van, csak annyira értékeli a
-veszedelmeket, a mennyit érnek és mindig megőrzi a hidegvérét. A
-szükségszerüség sokkal is gyakrabban nehezedik rá, semhogy ellene
-rugaszkodnék, születése óta viseli az igáját, jól hozzá szokott és
-mindig kész mindenre.
-
-Akár foglalkozik valamivel, akár csak mulat, az neki egyre megy, a
-játékai a foglalatosságai, a kettő között nem érez különbséget.
-Mindenbe, a mit tesz, olyan érdeklődést visz bele, hogy nevetni kell
-rajta és olyan szabadságot, a melyért megszeretjük; egyszerre kimutatja
-szelleme irányát és ismereteinek körét. Nem ehhez a korhoz illő
-látvány-e, bájos és édes látvány, látni egy csinos gyermeket, a szeme
-élénk és vidám, az arczkifejezése elégedett és derült, tekintete nyilt
-és mosolygó, a mint játék közben a legkomolyabb dolgokat csinálja, vagy
-mélységesen el van foglalva a legköznapibb szórakozással?
-
-Összehasonlítás által akarjátok megitélni? Ereszszétek más gyermekek
-közé és hagyjátok magára. Csakhamar meg fogjátok látni, melyik van a
-legigazabban kiművelve, melyik közelíti meg jobban életkora
-tökéletességét. A városi gyermekek között egy sem ügyesebb nála, de ő
-erősebb valamennyinél. A falusi gyermekek közt fölér velük erőben és
-különb náluknál ügyességben. Mindenben, a mi a gyermekkornak való,
-jobban itél, okoskodik, előbbre lát, mint ezek mind. Arról van szó, hogy
-tegyen valamit, futkosson, ujságoljon, tárgyakat elmozdítson, súlyokat
-emeljen, távolságokat megbecsüljön, játékokat találjon ki, díjakat
-nyerjen! Azt mondaná az ember, a természet szolgálatára áll, annyira
-hozzá tud minden dolgot alkalmazni akaratához. Arra van teremtve, hogy
-vezesse és irányítsa a hozzá hasonlókat: a tehetség és tapasztalat
-helyettesíti nála a jogot és tekintélyt. Adjatok neki olyan ruhát és
-nevet, a milyet akartok, az nem fontos, első lesz mindenütt, a többiek
-főnöke lesz mindenütt, mindig érezni fogják fölényét maguk fölött, a
-nélkül, hogy akarna parancsolni, ő lesz az úr s a nélkül, hogy elhinnék,
-hogy engedelmeskednek, ők engedelmeskedni fognak.
-
-Eljutott a gyermekkor érettségéig, a gyermek életét élte, nem vásárolta
-meg tökéletességét boldogsága árán, ellenkezőleg, ez a kettő összeesett
-egymással. Megszerezve kora minden okosságát, annyira boldog volt és
-szabad, a mennyire a szervezete megengedte, hogy az legyen. Ha a végzet
-kaszája levágja is benne reményeink virágát, nem kell egyszerre
-megsiratnunk életét és halálát, nem élesítjük fájdalmunkat azoknak a
-fájdalmaknak az emlékével, melyeket mi okoztunk neki; azt fogjuk
-magunknak mondani: legalább élvezte gyermekkorát, nem voltunk okozói,
-hogy bármit is elvesszen abból, a mit a természet adott neki.
-
-Ennek az első nevelésnek nagy baja az, hogy csak az élesenlátó emberek
-számára érthető és hogy az ekkora gonddal nevelt gyermekben köznapi
-szemek csak kamaszt látnak. A nevelő inkább a saját érdekére gondol,
-mint a növendékeére, igyekszik kimutatni, hogy nem vesztegeti hiában az
-idejét és hogy jól megszolgálja a pénzt, a mit adnak neki; olyanokra
-tanítja, a miket könnyű kirakatba tenni s a miket akkor lehet kimutatni,
-a mikor az ember akarja; az mellékes, hogy hasznos-e neki, a mit tanul,
-csak mutatós legyen. Válogatás, különböztetés nélkül összehalmoz
-százféle lim-lomot az emlékezetében. Ha sor kerül a gyermek
-megvizsgálására, kitáratják vele az árúját; ki is teregeti, meg vannak
-vele elégedve, aztán összehajtogatja batyúját és megy odább. Az én
-növendékem nem ilyen gazdag, nincs kiteregetni való batyúja, nincs egyéb
-mutogatni valója, mint ő maga. De a gyermek, épúgy mint az ember, nem
-látható meg egy szempillantásra. Hol vannak azok a megfigyelők, a kik
-meg tudják ragadni egy szempillantásra azokat a vonásokat, melyek
-jellemzik? Vannak ilyenek, de nagyon kevesen és százezer atya között
-nincs egy ilyen.
-
-A nagyon sok kérdés untatja és elriasztja az egész világot, annál is
-jobban a gyermekeket. Néhány percz múlva a figyelmük ellankad, nem is
-hallgatnak arra, a mit a makacs kérdező kérd tőlük s csak úgy vaktában
-felelgetnek. Vizsgázásuknak ez a módja hiábavaló és pedáns; egy röptében
-elkapott szó gyakran jobban lefesti értelmüket és szellemüket, mint a
-hasznos beszédek, csak vigyázni kell arra, hogy ez a szó ne legyen sem
-olyan, a melyet diktáltak, sem olyan, a melyre találomra bukkantak rá.
-Az embernek magának is sok itélete kell, hogy legyen, ha meg akarja
-itélni a gyermekét.
-
-A boldogult Hyde mylordtól hallottam, hogy harátainak egyike, mikor
-három évi távollét után visszatért Olaszországból, meg akarta vizsgálni
-kilencz-tíz éves fia haladását. Egy este elment vele és nevelőjével
-sétálni egy mezőre, a hol iskolás fiúk sárkányok eregetésével mulattak.
-Arra menet az apa ezt kérdezte a fiától: _Hol a sárkány, a melynek ez
-itt az árnyéka?_ A fiú, a nélkül, hogy habozott volna, vagy fölemelte
-volna a fejét, ezt felelte: _az országút_ fölött. És valóban, tette
-hozzá a mylord, az országút köztünk s a nap között volt. Az apa erre a
-szóra megölelte fiát és ezzel befejezve a vizsgát, szó nélkül tovább
-ment. Másnap életfogytiglani penzióról szóló írást küldött a nevelőnek
-rendes fizetésén felül.
-
-Micsoda férfi volt ez az apa! És micsoda fiú jutott neki![62] Ez a
-kérdés egyenesen a korhoz illő, a felelet nagyon egyszerű, de nézzétek
-csak meg, mekkorra szabatosságát tételezi fel a gyermeki
-itélőképességnek! Ugyanígy törte nyereg alá Aristoteles tanítványa azt a
-híres paripáját, melyet egy lovász sem tudott megszelidíteni.
-
-
-
-
-HARMADIK KÖNYV.
-
-Bár a fölserdült korig az élet egész folyama a gyöngeség ideje, van egy
-időpont az első életkor folyamán, a mikor az erők fejlődése meghaladván
-a szükségletekét, a növekvő állat magában véve gyönge ugyan, viszonylag
-azonban erőssé lesz. A szükségletei nem lévén mind kifejlődve, meglévő
-erői több mint elegendők, hogy kielégítse meglévő szükségleteit. Mint
-ember nagyon gyönge volna, mint gyermek azonban nagyon erős.
-
-Honnan ered az ember gyöngesége? Abból az egyenlőtlenségből, a mely
-ereje és vágyai között fennáll. A szenvedélyeink tesznek minket
-gyöngékké, mert kielégítésükre több erőre volna szükség, mint a mennyit
-a természet ad nekünk. Csökkentsétek tehát a vágyakat, ez annyi lesz,
-mintha fokoznátok az erőket; a ki többre képes, mint a mennyire vágyik,
-annak fölöslege van s bizonyosan nagyon erős lény. Ez a gyermekkornak
-harmadik állapota és erről kell még beszélnem. Továbbra is gyermekkornak
-hivom, alkalmas kifejező szó hiányában, mert ez a kor közeledik az
-ifjúkorhoz, a nélkül, hogy már a serdülő kor volna.
-
-Tizenkét vagy tizenhárom éves korában a gyermek ereje jóval gyorsabban
-fejlődik ki, mint a szükségletei. A leghevesebb, legrettentőbb dolog még
-nem éreztette magát vele; ennek szerve is még tökéletlen marad és úgy
-látszik, mintha arra várna, hogy az akarata kényszerítse kilépni ebből a
-tökéletlenségből. Kevéssé lévén érzékeny a levegő és az évszakok
-ártalmai ellen, baj nélkül szembeszáll velük; növekvő melege
-helyettesíti a ruháját, étvágya helyettesíti a fűszereket, az ő korában
-minden jó, a mi tápláló, ha álmos, lefekszik a földre és alszik,
-mindenfelé azt látja, hogy olyan dolgok veszik körül, a melyekre
-szüksége van, semmiféle képzelt szükség nem kínozza; a közvéleménynek
-nincs rá semmi hatása, a vágya nem terjed tovább, mint a meddig a karja
-ér, nemcsak hogy teljesen be tudja érni magamagával, hanem még több
-ereje is van, mint a mennyi kell. Életének ez az egyetlen időszaka, a
-mikor ebben az állapotban van.
-
-Előre érzem az ellenvetést. Azt nem fogják mondani, hogy a gyermeknek
-több a szükséglete, mint a mennyit én tulajdonítok neki, de tagadni
-fogják, hogy megvan az az ereje, a melylyel én felruházom: nem gondolnak
-arra, hogy az én tanítványomról beszélek, nem pedig azokról a járó
-babákról, a melyek egyik szobából a másikba utaznak, a kik egy ládában
-végeznek mezei munkát és skatulyák terhét czipelik. Azt fogják mondani,
-hogy a férfiúi erő csak a férfiassággal nyilvánul, hogy csak a megfelelő
-edényekben kifejlesztett s az egész testben elterjedt életszellemek
-adhatják meg egyedül az izmoknak az állhatatosságot, a tevékenységet, a
-feszültséget és lendületet, a miből a valódi erő származik. Ez a
-szobatudósok filozófiája, de én a tapasztalatra hivatkozom. Látom
-mezőiteken a nagy fiúkat, a mint dolgoznak, áznak, fogják az ekét, boros
-hordót emelnek, kocsit hajtanak, akár az apjuk; férfiaknak lehetne őket
-nézni, ha a hangjuk csengése el nem árulná őket. Még a városainkban is a
-fiatal munkások: kovácsok, lakatosok és patkoló-kovácsok csaknem olyan
-erősek, mint a mesterek és nem is volnának kevésbé ügyesek, ha idején
-gyakorolták volna őket. Ha van különbség és én megengedem, hogy van, ez
-sokkal kisebb, ismétlem, mint az a különbség, a mely a felnőtt ember
-bősz vágyai és a gyermek korlátolt vágyai között van. Máskülönben itt
-nem csupán fizikai erőről van szó, hanem mindenek fölött a szellem
-erejéről és képességéről, a mely azt kiegészíti vagy irányítja.
-
-Ez az időköz, a mikor az egyén többre képes, mint a mennyire vágyik, bár
-nem a legnagyobb abszolut erő ideje, mint már mondtam, legnagyobb
-relativ erejének az ideje. Ez az életnek legbecsesebb ideje, olyan idő,
-a mely csak egyszer jő meg, nagyon rövid idő és annál rövidebb, a mint a
-következőkben látni fogjuk, mennél fontosabb, hogy jól felhasználjuk.
-
-Mit fog tehát csinálni a tehetségeknek és erőknek azzal a fölöslegével,
-a mije pillanatnyilag túlságos sok van és a minek hijával lesz egy más
-korban? Igyekezni fog felhasználni olyan gondoskodásokra, a melyeknek a
-szükséghez képest hasznát veheti, hogy úgy mondjam, a jövőre vetíti
-jelenlegi lénye fölöslegét: az erős gyermek készleteket gyűjt a gyönge
-férfi számára, de készleteit nem rakja el sem ládákban, melyeket
-ellophatnak tőle, sem pajtákban, melyek tőle idegenek; hogy kellően
-magáévá tegye szerzeményét, a karjaiba, a fejébe, önmagába helyezi. Ez a
-munka, az oktatás, a tanulmány ideje és jegyezzétek meg, hogy nem én
-választom ki önkényesen, hanem maga a természet jelzi.
-
-Az emberi értelemnek megvannak a korlátai és egy ember nemcsak hogy nem
-tudhat mindent, hanem még azt a keveset se tudhatja mind, a mit a többi
-emberek tudnak. Miután minden hamis állításnak ellenkezője igazság, az
-igazságok száma époly kimeríthetetlen, mint a tévedéseké. Van tehát
-választék azokban a dolgokban, melyeket tanítani kell épúgy, mint a
-tanulásukra alkalmas idő dolgában. A kezünk ügyébe eső ismeretek közül
-némelyek tévesek, mások haszontalanok, ismét mások arra szolgálnak, hogy
-táplálják annak a gőgjét, a ki bír velük. Azoknak csekély száma, a
-melyek valóban hozzájárulnak jólétünkhöz, egyedül méltó a bölcs ember
-kutatásaira s következőleg a gyermekére, a kit bölcs emberré akarunk
-tenni. Nem arról van szó, hogy tudja azt, a mi van, hanem csupán azt, a
-mi hasznos.
-
-Ebből a csekély számból még le kell vonni azokat az igazságokat, a
-melyek megértésükhöz már teljesen kiformálódott értelmet kivánnak, a
-melyek az emberi vonatkozások ismeretét tételezik fel, holott ezt a
-gyermek nem bírja megszerezni, a melyek magukban igazak ugyan, de a ki
-nem próbált lelket hajlamossá teszik arra, hogy hamisan gondolkodjék más
-tárgyakról.
-
-Ime tehát a dolgok valóságához képest csekély körre vagyunk szorítva, de
-ez a kör milyen mérhetetlen világot jelent a gyermek szellemének
-mértékéhez képest! Az emberi értelem rejtelmei, mely vakmerő kéz merne
-fátyolotokhoz nyúlni? Mekkora örvényeket látok tátongani hiú
-tudományaink révén e körül a szerencsétlen ifjú körül? Oh te, a ki
-vezetendő vagy őt ezeken a veszedelmes ösvényeken és fölemeled szeme
-előtt a természet függönyét, reszkess! Előbb győződj meg jól, nem
-szédül-e a feje vagy a tiéd, vigyázz, hogy el ne szédüljön az övé, vagy
-a tiéd vagy mind a kettőtöké! Rettegd a hazugság csábító varázsát és a
-gőg részegítő gőzeit! Emlékezzél, emlékezzél szüntelenül, hogy a
-tudatlanság nem okozott soha bajt, hogy egyedül a tévedés végzetes és
-hogy nem az téveszt meg, a mit nem tudunk, hanem a miről azt hiszszük,
-hogy tudjuk.
-
-Haladása a geometriában bizonyságául és mértékéül szolgálhat
-értelmessége fejlődésének, de mihelyt meg tudja különböztetni, mi
-hasznos és mi nem az, fontos dolog, hogy sok kímélettel és művészettel
-vezessük rá a spekulativ tanulmányokra. Ha például azt akarjátok, hogy
-két vonal között megkeresse a középarányost, kezdjétek azon, hogy egy
-adott derékszöggel egyenlő négyzetet kelljen találnia; ha két
-középarányosról van szó, előbb a köb megkétszerezésének problemáját kell
-vele megértetni stb. Lám, így jutunk fokról-fokra közelebb a morális
-fogalmakhoz, melyek a jót és rosszat megkülönböztetik.
-
-Az embernek különböző képességeit ugyanaz az ösztön irányítja. A
-fejlődni igyekvő testnek tevékenységéhez következik a tanulni igyekvő
-szellem tevékenysége. Kezdetben a gyermek csak mozog, később kiváncsivá
-lesz és ez a kiváncsiság helyes vezetés mellett ösztökéje annak az
-életkornak, a melyhez most jutottunk. Különböztessük meg mindig a
-hajlamokat, melyek a természetből erednek, azoktól, melyek a
-képzelődésből erednek. Van a tudásnak olyan vágya, mely csak arra a
-vágyra van alapítva, hogy az embert tudósnak tartsák; van egy másik is,
-a mely az ember természetes kiváncsiságából ered minden iránt, a mi
-közelről vagy távolról érdekelheti. A jólélés veleszületett vágya s e
-vágy teljes kielégítésének lehetetlensége szüntelenül új meg új
-eszközöket kerestet vele, hogy jólétét fokozza. Ez a kiváncsiság első
-oka, az emberi szívnek természetes ok, melynek kifejlődése azonban csak
-szenvedélyeinkkel és felvilágosodásunkkal arányban történik. Képzeljetek
-egy filozófust, a ki egy magányos szigetre van száműzve eszközeivel és
-könyveivel, biztosítva arról, hogy egész hátralevő életét ott fogja
-tölteni, bizony nem fog a világ rendszerével, a vonzás törvényeivel, a
-differencziális számítással vesződni, talán föl sem üti könyvét élete
-fogytáig, ellenben meg fogja vizsgálni a szigetét utolsó zúgáig,
-akármekkora legyen is. Első tanulmányainkból tehát küszöböljük ki azokat
-az ismereteket, melyeknek kedvelése nem az ember természetéből fakad s
-szorítkozzunk azokra, melyek keresésére az ösztön vezet rá.
-
-Az emberi nem szigete a föld s a szemünket legjobban megkapó tárgy a
-nap. A mint elkezdünk eltávolodni magunktól, első megfigyeléseink erre a
-kettőre bukkannak. Csaknem minden vad népnek filozófiája kizárólag a
-föld képzeletbeli felosztása és a nap istensége körül forog.
-
-Mekkora kitérés! fogják talán mondani. Az imént még azzal voltunk
-elfoglalva, a mi közvetlenül érint és könnyes szemünkkel most egyszerre
-befutjuk a földgömböt és a világegyetem szélsőségére ugrunk át! Ez a
-kitérés erőink fejlődésének és szellemünk hajlamának műve. A gyöngeség
-és elégtelenség állapotában önfentartásunk gondja önmagunkra
-központosít, a hatalom és erő állapotában lényünk kiterjesztésének vágya
-kiemel önmagunkból s oly messzire lendít, a mennyire csak lehet, de
-mivel az intellektuális világ még ismeretlen előttünk, a gondolatunk nem
-hat ki messzebbre, mint a szemünk s a megértésünk csak azzal a térrel
-együtt terjeszkedik, a melyet megmér.
-
-Változtassuk érzéki benyomásainkat fogalmakká, de ne ugorjunk át
-egyszerre az érzékelhető tárgyakról a intellektuális tárgyakra. Az
-előbbiek által jutunk rá az utóbbiakra. A szellem első tevékenysége
-közben legyen minden érzék a vezetője. Ne legyen más könyv, mint a
-világ, ne legyen más oktatás, mint a tények. Az a gyermek, a ki olvas,
-nem gondolkodik, csak épen olvas; nem okul, csak szavakat tanul.
-
-Tegyétek növendéketeket figyelmessé a természet jelenségei iránt s akkor
-csakhamar kiváncsivá fogjátok tenni, de hogy tápláljátok kiváncsiságát,
-ne siessetek kielégíteni. Adjátok keze ügyébe a kérdéseket és hagyjátok,
-hadd feleljen rájuk maga. Ne tudjon semmit csak azért, mert ti mondtátok
-meg neki, hanem azért, mert magamagától értette meg; ne tanulja a
-tudományt, hanem találja fel. Ha szellemében csak egyszer is helyébe
-tettétek a tekintélyt az észnek, nem fog többet okoskodni, nem lesz
-egyéb, mint mások véleményének játékszere.
-
-A földrajzra akarjátok megtanítani ezt a gyermeket és földgömböket,
-éggömböket, térképeket kerestek számára. Mennyi gépezet! Mire való
-mindez az ábrázolás? Mért nem kezditek azon, hogy megmutatjátok neki a
-tárgyat magát, hogy legalább tudja, miről beszéltek neki?
-
-Egy szép este elmentek sétálni egy alkalmas helyre, a hol a nyilt
-láthatár teljesen látni engedi a lehunyó napot és megfigyelitek azokat a
-tárgyakat, melyek lenyugvásának helyét fölismerhetővé teszik. Másnap
-friss levegőt szívni visszatértek ugyanarra a helyre napkelte előtt.
-Látni lehet, mint jelenti be magát előre a nap a fénysugarakkal,
-melyeket maga előtt küld. A tűz fokozódik, a keleti ég egy lángnak
-látszik, ezeknek fényénél várjuk az égitestet, jóval azelőtt, hogy
-mutatkozik, minden pillanatban látni véljük, végre meglátjuk. Egy
-ragyogó pont tör elő, mint a villám és csakhamar betölti az egész tért,
-a sötétség fátyola eltünik és lehull. Az ember fölismeri tartózkodása
-helyét és megszépültnek látja. A zöld az éj folyamán frissebb lett, a
-növekvő nap, a mely megvilágítja, az első sugarak, melyek megaranyozzák,
-csillogó harmathálóval bevontnak mutatják, a mely visszatükrözteti a
-szemben a fényt és a szineket. A madarak karban egyesülnek és versengve
-üdvözlik az élet atyját, ebben a pillanatban egy sem hallgat közülük,
-még gyönge csiripelésük lágyabb és édesebb, mint a nap többi részében, a
-boldog fölébredés bágyadtsága érzik benne. Mindezeknek a dolgoknak
-egyesülése a frisseség érzésével hat az érzékekre s ez az érzés szinte a
-lélekig hatol. Varázszsal teli félóra ez, a melynek senki sem tud
-ellenállni, ily nagyszerű, ily szép, ily elragadó látvány nem hagy
-senkit hidegen.
-
-A mester, eltelve a lelkesedéssel, melyet érez, közölni akarja ezt a
-gyermekkel, azt hiszi, megindítja, ha figyelmezteti azokra a
-benyomásokra, melyektől ő maga megindult. Merő ostobaság! A természet
-látványa az emberi szívben él; érezni kell, hogy lássuk. A gyermek
-észreveszi a tárgyakat, de nem bírja észrevenni a kapcsolatokat, melyek
-összefűzik őket, nem bírja megérteni hangversenyük édes harmóniáját.
-Hogy érezhesse azt az összetett benyomást, mely egyszerre ered
-mindezekből az érzékletekből, ahhoz olyan tapasztalatra van szükség,
-melyet ő nem szerzett meg, olyan érzésekre, melyeket ő nem érzett még.
-Ha nem bolyongott sokáig sivatag síkokon, ha tüzes homok nem égette
-lábát, ha a sziklákról fojtogatón visszaverődő hőség nem nyomta el soha,
-hogy tudná élvezni egy szép reggel friss levegőjét? A virágok illata, a
-zöld lombok bája, a harmat nedves párája, a süppedő és puha járás a
-gyepen hogy igézné meg érzékeit? Hogy szerezhetne neki gyönyörteljes
-érzést a madarak éneke, ha a szerelem és a kéj szava még ismeretlen
-előtte? Milyen gyönyörrel láthat kelni egy ily szép napot, mikor
-képzelődése nem tudja elébe festeni azokat a gyönyöröket, a mikkel e
-napot be lehet tölteni? Végül hogy tudna ellágyulni a természet
-látványának szépségén, mikor még nem tudja, micsoda kéz gondoskodik
-földíszítéséről?
-
-Ne beszéljetek a gyermeknek olyan dolgokat, melyeket nem bír megérteni.
-Semmi leírás, semmi szónoklat, semmi szókép, semmi költészet. Nincs most
-szó érzésről, sem izlésről. Legyetek továbbra is világosak, egyszerűek,
-hűvösek, nagyon is korán eljön az ideje, hogy más nyelven szóljatok
-hozzá.
-
-A mi elveink szellemében nevelkedve, hozzászokva, hogy önmagából vegye
-minden segédeszközét és ne folyamodjék soha máshoz, csak mikor
-fölismerte a maga elég telenségét, minden új tárgyat, a mit meglát,
-sokáig szó nélkül vizsgál. Gondolkozó, nem kérdezősködő. Elégedjetek meg
-tehát azzal, hogy keze ügyébe juttatjátok a tárgyakat, aztán ha
-látjátok, hogy kiváncsisága eléggé el van foglalva, intézzetek hozzá
-valami lakonikus kérdést, a mely rávezeti a feleletre.
-
-Ebben az esetben, miulán jól megnéztétek vele a nap keltét, miután
-megfigyeltették vele erről az oldalról a hegyeket s a többi szomszédos
-tárgyakat, miután hagytátok, hadd beszéljen kedvére, maradjatok egy
-darabig szótlanok, mint a ki álmodik és aztán mondjátok neki: Úgy
-gondolom, hogy tegnap este a nap amott nyugodott le, ma reggel pedig itt
-kelt föl. Hogy lehet ez? Ne tegyetek hozzá semmit, ha ő kérdezget, ne
-feleljetek, beszéljetek másról. Hagyjátok magára és biztosak lehettek
-benne, hogy gondolkozni fog.
-
-Hogy a gyermek hozzászokjék ahhoz, hogy figyelmes legyen és hogy
-meglepje valami érzékelhető igazság, ahhoz az kell, hogy az az igazság
-néhány napig nyugtalanítsa, mielőtt fölfedezi. Ha nem fogja fel eléggé a
-szóban forgó dolgot e szerint a módszer szerint, van arra mód, hogy még
-érzékelhetőbbé tegyük számára, ez a mód pedig az, hogy fordítsuk meg a
-kérdést. Ha nem tudja, hogy jut el a nap nyugtától keltéig, tudja
-legalább azt, hogy jut el keltétől nyugtáig, erre maguk a szemei is
-megtanítják. Világítsátok meg tehát az előbbi kérdést az utóbbival.
-Tanítványotok vagy tökéletesen ostoba, vagy az analogia sokkal
-világosabb, semhogy kikerülje a figyelmét. Ime, ez az első leczkéje a
-kozmografiából.
-
-Mivel mindig lassan haladunk érzékelhető eszméről érzékelhető eszmére,
-mivel sokáig barátkozunk ugyanazzal az egygyel, mielőtt átmennénk egy
-másikra és mivel végül nem kényszerítjük tanítványunkat, hogy figyelmes
-legyen, ettől az első leczkétől még messze van a nap forgásának és a
-föld alakjának ismerete. De mivel az égi testek összes látszólagos
-mozgásai mind ugyan a szerint az elv szerint történnek és mivel az első
-megfigyelés elvezet valamennyi többihez, kevesebb erőfeszítésre van
-szükség, ámbár több időre, hogy eljussunk a napi forgástól a
-napfogyatkozások kiszámításáig, mint arra, hogy jól megismerjük a
-nappalt és az éjjelt.
-
-Miután a nap a föld körül forog, kört írt le s minden körnek meg kell
-hogy legyen a középpontja, ezt már tudjuk. Ez a középpont nem látható,
-mert a föld közepében van, de a felületén meg lehet jelölni két szemben
-levő pontot, melyek megfelelnek neki. Egy tű, a mely keresztülmegy a
-három ponton és meg van hosszabbítva mindkét felől az égig, lesz a
-földnek és a nap mindennapi forgásának tengelye. Egy rajta
-keresztülhúzott pálczika körül forgó gömb jelenti a tengelye körül forgó
-eget, a pálczika két vége a két pólus: a gyermeknek nagyon könnyű lesz
-egyiküket megismerni, megmutatom neki a Kis Medve farkánál. Ime az
-éjjelre való szórakozás. Lassan-lassan a gyermek megbarátkozik a
-csillagokkal és ebből következik a planéták megismerésére és a
-konstellácziók megfigyelésére való kedv.
-
-Láttuk a napot Szent János-napján fölkelni; látni fogjuk fölkelni
-karácsonykor is, vagy valamely más szép téli napon, mert tudvalevő, hogy
-nem vagyunk lusták és mulatságot csinálunk belőle, hogy eltűrjük a
-hideget. Gondom van rá, hogy ez a második megfigyelés ugyanazon a helyen
-történjék, a hol az elsőt tettük és egy kis ügyességgel készítve elő a
-megjegyzést, egyikünk vagy másikunk okvetlenül fel fog kiáltani. Oh, oh,
-milyen különös! A nap nem ugyanazon a helyen kél föl! Ime, itt vannak a
-mi akkori megjegyzett pontjaink, most pedig ott kél föl! stb. Van tehát
-nyári kelet és téli kelet stb. Fiatal mester, ime, az utadon vagy. Ezek
-a példák elegendők kell hogy legyenek, hogy nagyon világosan tanítsd az
-éggömböt, a földet fogva föl földnek, a napot napnak.
-
-Általában ne tegyétek a dolog helyébe a jelképét, csak a mikor
-lehetetlen a dolgot magát megmutatnotok, mert a jelkép elnyeli a gyermek
-figyelmét és elfeledteti vele a jelképezett tárgyat.
-
-A gyűrűkkel ellátott éggömb az én szememben rosszul szerkesztett gépezet
-és rossz arányokban van készítve. A köröknek ez az összezavarása és a
-bizarr figurák, melyeket rajta alkalmazni szoktak, furcsává teszik a
-formáját, a mely elriasztja a gyermekek szellemét. A föld nagyon kicsi,
-a körök nagyon nagyok, nagyon számosak; némelyek teljesen haszontalanok,
-mindegyik kör nagyobb, mint a föld, a karton keménysége a szilárdság
-látszatát adja meg nekik, a miért azt lehet hinni róluk, hogy valóban
-létező köralakú tömegek és ha azt mondjátok a gyermeknek, hogy ezek a
-körök képzeletbeliek, akkor azt se tudja, a mit lát és nem ért meg
-semmit.
-
-Mi sohasem tudjuk magunkat a gyermekek helyébe képzelni, nem hatolunk
-bele gondolataikba, a magunkéit tulajdonítjuk nekik és mindig a saját
-okoskodásunkat követve, az igazságok lánczaival csak hóbortosságokat és
-tévedéseket tömünk a fejükbe.
-
-Vitáznak arról, hogy az analizist vagy a szintézist jobb-e választani a
-tudományok tanulmányozására. Nem kell mindig választani. Néha ugyanabban
-a kutatásban lehet felbontani és összarakni is és a gyermeket a tanító
-módszer szerint vezetni, mialatt azt hiszi, hogy csak analizál. Aztán
-egy s ugyanazon időben alkalmazva az egyiket is, a másikat is,
-kölcsönösen egymás bizonyítékául fognak szolgálni. Egyszerre két
-ellentétes pontról indulva ki, a nélkül, hogy gondolna rá, hogy
-ugyanazon az úton jár, nagyon meg lesz lepetve, hogy önmagával
-találkozik és ez a meglepetés csakugyan kellemes lesz neki. Szeretném
-például a földrajzot két végpontján megfogni és a földgömb forgásaival
-összekapcsolni részeinek mérését, elkezdve arról a pontról, a melyen
-lakunk. Mialatt a gyermek tanulmányozza az éggömböt és így az égbe
-emelkedik, vezessétek vissza a föld felosztásához és először mutassátok
-meg neki saját tartózkodása helyét.
-
-Első két geografiai pontja lesz a város, a melyben lakik és apjának
-falusi háza; azután a közbeeső helyek, továbbá a környék folyói, végül a
-nap látványa és a tájékozódás módja. Ez a találkozó pont. Mindennek
-térképét csinálja meg maga; nagyon egyszerű és kezdetben csak csupán két
-tárgyból álló térkép, a melyekhez lassankint csatolja hozzá a többieket,
-a szerint, a hogy tudja és a hogy megbecsüli távolságukat és
-helyzetüket. Most már látjátok, mily előnyöket kerestünk neki kezdetben,
-a midőn kompaszt adtunk a szemébe.
-
-Ennek daczára kétségkívül kissé vezetni kell, de nagyon kevéssé s a
-nélkül, hogy ez észrevehetővé válna. Ha téved, hagyjátok, ne javítsátok
-ki tévedését, várjátok meg csöndben, hogy meg tudja látni maga és
-helyesbítse maga vagy legfeljebb kedvező alkalommal vezessétek rá valami
-úton-módon, hogy maga vegye észre őket. Ha nem téved soha, nem fog olyan
-jól tudni. Egyébiránt nem arról van szó, hogy pontosan tudja a vidék
-topografiáját, hanem hogy tudja a módját, mikép kell megtanulni, nem
-fontos, hogy térképek legyenek a fejében, csak értse meg jól, a mit ezek
-jelentenek és legyen fogalma előállításuk művészetéről. Láthatjátok már
-a különbséget a ti növendéketek tudása és az enyém tudatlansága között!
-Azok tudják a térképet, ez megcsinálja. Ime, újabb díszei szobájának.
-
-Emlékezzetek mindig, hogy nevelésem szelleme nem az, hogy sok dologra
-tanítsam a gyermeket, hanem hogy mindig csakis helyes és világos
-gondolatokat juttassak agyába. Hogy keveset tud, az nekem nem fontos,
-csak ne tévedjen soha; és én csak azért juttatok igazságokat a fejébe,
-hogy megóvjam a tévedésektől, melyeket ezek helyében tanulna. Az ész, az
-itélet lassan jön meg, az előitéletek tömegesen rohannak, ezektől kell a
-gyermeket megóvni. De ha a tudományt magamagában tekintitek, feneketlen,
-part nélküli, ösvényekkel teli tengerbe juttok, nem szabadultok belőle
-sohasem. Mikor látok egy embert, a ki beleszeretve az ismeretekbe,
-elcsábíttatja magát varázsuktól és szaladgál az egyiktől a másikhoz, a
-nélkül, hogy meg tudna állani, mintha gyermeket látnék, a ki a porban
-kagylókat gyűjt és elkezd velük megrakodni, azután megkivánva azokat, a
-melyeket még lát, eldobálja amazokat, majd fölszedi, a míg elhalmozva
-tömegükkel és nem tudva már, melyiket válassza, végre is eldob mindent
-és üres kézzel tér haza.
-
-Az első életkor folyamán az idő hosszú volt: nem igyekeztünk egyébre,
-mint hogy elvesztegessük, attól féltünkben, hogy rosszul találnók
-felhasználni. Most ellenkezően áll a dolog és nincs elég időnk, hogy
-megtegyünk mindent, a mi hasznos volna. Gondoljátok meg, hogy közelednek
-a szenvedélyek és hogy a mint kopognak az ajtón, növendéketeknek csak
-rájuk lesz figyelme. Az értelem békés kora oly rövid, oly sebesen múlik
-el, annyi más szükséges alkalmazása van, hogy bolondság azt hinni, hogy
-elegendő egy gyermeknek tudóssá tételére. Nem arról van szó, hogy
-megtanítsuk tudományokra, hanem hogy kedvet adjunk neki megszeretésükre
-és módszereket megtanulásukra, majd ha ez a kedv jobban ki lesz
-fejlődve. Egész bizonyosan ebben van minden jó nevelés alapelve.
-
-Ez az idő való arra is, hogy lassankint hozzászoktassuk folytonos
-figyelmet szentelni ugyanannak a tárgynak. De sohasem a kényszer, hanem
-mindig a kedvtelés vagy a vágy kell hogy előidézze ezt a figyelmet. Nagy
-gondot kell fordítani arra, hogy ne terhelje túl és ne feszüljön a
-megunásig. Legyen tehát a szemetek mindig résen és bármi történik is,
-hagyjatok abba mindent, mielőtt megunná, mert nem olyan fontos dolog,
-hogy tanuljon, mint a mily fontos, hogy ne tegyen semmit akarata
-ellenére.
-
-Ha kérdez valamit tőletek, feleljetek annyit, a mennyi kiváncsisága
-táplálására kell, nem pedig kielégítésére; mindenek fölött, mikor azt
-látjátok, hogy a helyett, hogy azért kérdezne, hogy tanuljon, neki
-gyürkőzik és elhalmoz együgyű kérdésekkel, álljatok meg azonnal, mert
-akkor biztos, hogy keveset törődik a dologgal magával, hanem inkább
-azzal, hogy titeket szolgálatára rendeljen kérdezősködésének. Kevesebb
-figyelemmel kell lenni a szavakra, a melyeket kimond, mint az indító
-okra, a melynél fogva beszél. Ez a figyelmeztetés eddigelé kevésbbé volt
-szükséges, de a legfőbb fontosságúvá lesz azonnal, a mint a gyermek
-elkezd okoskodni.
-
-Van az általános igazságoknak egy lánczolata, mely által az összes
-tudományok közös elvekre mennek vissza és fokozatosan fejlődnek ki. Ez a
-lánczolat a filozófusok módszere. Nem erről van itt szó. Van egy egészen
-más lánczolat, mely által minden különös tárgy egy másikat vonz magával
-és mindig rámutat arra, a mely rákövetkezik. Ezt a rendet, a mely a
-folytonos kiváncsiság által táplálja a figyelmet, a melyet a tárgyak
-mind kivánnak, követi az emberek legnagyobb része és mindenek fölött ez
-az, a mely szükséges a gyermekeknek. A mikor tájékozódtunk, hogy
-megszerkeszszük tájképeinket, meg kellett jelölni a délköröket. Két
-metszőpont a reggel és az este egyenlő árnyékai között kitünő délkörül
-szolgál egy tizenhárom éves asztronómus számára. De ezek a délkörök
-elmosódnak, idő kell a megjelölésükre, rászorítanak arra, hogy mindig
-ugyanazon a helyen dolgozzunk, ennyi gond, ennyi kényelmetlenség végre
-is untatni fogja. Ezt előre láttuk és elébe is vágunk.
-
-Ime, megint belejutottam hosszas és aprólékos részleteimbe. Olvasóim,
-hallom zúgolódástokat és szemükbe nézek: nem akarom föláldozni
-türelmetlenségeteknek e könyv leghasznosabb részét. Vessetek számot
-hosszadalmasságommal, mert a magam részéről én számot vetettem
-panaszaitokkal.
-
-Régóta észrevettük, növendékem és én, hogy a borostyán, az üveg, a
-viasz, különböző tárgyak, ha dörzsölik őket, magukhoz vonzzák a
-szalmaszálakat, más tárgyak pedig nem vonzzák magukhoz. Véletlenül
-találunk egy tárgyat, a melynek még különösebb tulajdonsága van: hogy
-bizonyos távolságról dörzsölés nélkül is magához vonzza a vasforgácsot
-vagy más vasdarabkákat. Mennyi ideig fog minket mulattatni ez a
-tulajdonság, a nélkül, hogy valami többet látnánk benne! Végre rájövünk,
-hogy közlődik magával a vassal, ha bizonyos irányban simogatjuk. Egy nap
-elmegyünk a vásárra; egy szemfényvesztő maga felé vonz egy darab
-kenyérrel egy vízmedenczében úszó viaszkacsát. Nagyon meglepődünk,
-mindazáltal nem szólunk semmit. Ez egy boszorkánymester, mert még nem
-tudjuk, hogy mi a boszorkánymester. Miután szüntelen olyan eredmények
-lepnek meg, melyeknek okait nem tudjuk, nem sietünk itéletet mondani
-semmiről és nyugodtan megmaradunk tudatlanságunkban, a míg megtaláljuk
-az alkalmat, hogy kilépjünk belőle.
-
-Hazatérve addig beszélünk a vásáron látott kacsáról, a míg fejünkbe
-veszszük, hogy utánozni fogjuk. Előveszünk egy erősen mágneses tűt,
-beborítjuk fehér viaszszal, a melyet tőlünk telhető módon kacsa
-formájúra mintázunk, úgy, hogy a tű keresztül menjen a testén és a hegye
-legyen a kacsa csőre. A vízbe teszszük a kacsát, a csőréhez értetünk egy
-kulcs-gyűrűt és könnyen érthető örömmel látjuk, hogy a mi kacsánk
-tökéletesen úgy megy a kulcs után, mint a hogy a vásáron látott kacsa
-ment a kenyérdarab után. Azt megfigyelni, hogy milyen irányban állapodik
-meg a kacsa a vizen, ha békében hagyjuk: elmaradhat máskorra; egyelőre
-teljesen elfoglalva tárgyunkkal, nem kivánunk többet. Még ugyanazon
-estén visszamegyünk a vásárra, zsebünkben előkészített kenyérrel és a
-mint a szemfényvesztő megcsinálja mutatványát, az én kis tudósom, a ki
-már alig tudta magát türtőztetni, azt mondja neki, hogy ez a mutatvány
-nem is nehéz, ő is utána tudná csinálni. Szavánál fogják, azonnal
-kiveszi zsebéből a kenyeret, a melybe el van rejtve a vasdarab, dobogó
-szivvel megy az asztalhoz, csaknem remegve nyujtja oda a kenyeret; a
-kacsa odaúszik és követi, a gyermek fölkiált és ujjong örömében. A
-tapsokra, a közönség kiáltozására elszédül a feje, magánkívül van. A
-szemfényvesztő meglepetve öleli meg, üdvözli és megkéri, hogy tisztelje
-meg holnap is megjelenésével s hozzáteszi, hogy gondja lesz rá, hogy
-több közönség gyülekezzék össze, megtapsolni ügyességét. Az én kis
-természettudósom büszke lesz és fecsegni akar; de én azonnal befogom a
-száját és dicséretek közben elvezetem.
-
-A gyermek egész másnapig nevetséges türelmetlenséggel számlálgatja a
-perceket. Meghív mindenkit, a kivel csak találkozik; azt szeretné, hogy
-az egész emberi nem tanuja legyen dicsőségének; alig tudja kivárni az
-órát, már jóval előbb készen van, szinte röpül a találkozóra. A terem
-már tele van. Mikor belép, fiatal szíve túlárad. Előbb más játékok
-következnek, a szemfényvesztő felülmulja önmagát és meglepő dolgokat
-csinál. A gyermek mindebből nem lát semmit, izgatódik, beleizzad, alig
-tud lélegzeni, folyton fogdossa zsebében türelmetlenségtől reszkető
-kézzel a kenyérdarabot. Végre rákerül a sor, a mester nagy garral
-bejelenti őt a közönségnek. Kissé szégyenkezve lép elő, előveszi a
-kenyeret… ujabb forgandósága az emberi dolgoknak! A kacsa, a mely még
-tegnap oly kezes volt, mára vad lett: a helyett, hogy odanyujtaná a
-csőrét, a farkát fordítja oda és elsiet. Épp oly gondosan elkerüli a
-kenyeret és a kezet, a mely azt nyujtja, mint a hogy előbb utána ment.
-Ezer hasztalan és gúnykaczajjal kisért próbálkozás után a gyermek
-panaszra fakad, azt mondja, hogy rászedték, hogy ez egy másik kacsa, a
-melyet az előbbinek helyébe tettek és fölszólítja a szemfényvesztőt,
-hogy vonzza magához ő.
-
-A szemfényvesztő szó nélkül elővesz egy darab kenyeret, odanyujtja a
-kacsának, a kacsa azonnal odaúszik a kenyérhez és utána megy a kéznek, a
-mely azt visszavonja. A gyermek fogja ugyanazt a darab kenyeret, de a
-helyett, hogy jobban boldogulna, mint az imént, azt látja, hogy a kacsa
-gúnyt űz belőle és piruetteket csinál a medencze körül. Végre a gyermek
-egész megzavarodva húzódik félre és nem meri többé kitenni magát a
-gúnyolódásnak.
-
-Akkor a szemfényvesztő fogja azt a kenyérdarabot, a melyet a gyermek
-hozott és épp olyan sikerrel használja, mint a magáét. Mindenki
-szemeláttára kihúzza belőle a vasat; ujabb kaczagás kél a mi rovásunkra;
-aztán az így üressé tett kenyérrel épp úgy vonzza a kacsát, mint az
-elébb. Ugyanazt teszi egy másik darab kenyérrel, melyet mindenki
-szemeláttára vágott le más valaki; majd ugyanezt teszi keztyűjével, ujja
-hegyével, végre a szoba közepére lép és az efféle emberek nagyzoló
-hangján kijelenti, hogy az ő kacsája épp úgy engedelmeskedik a
-hangjának, mint a mozdulatainak. Szól neki és a kacsa engedelmeskedik;
-azt mondja neki, hogy menjen jobbra és jobbra megy, jöjjön vissza és
-visszajön, forduljon meg és megfordul; a mozdulat épp oly gyorsan megy
-végbe, mint a parancs. A kettőzött tapsok megannyi sértés ránk nézve.
-Észrevétlenül távozunk és bezárkózunk szobánkba; nem meséljük el
-sikerünket az egész világnak, mint a hogy terveztük.
-
-Másnap kopognak az ajtónkon. Kinyitom: a szemfényvesztő van itt.
-Szerényen panaszkodik magaviseletünk miatt. Mit tett ő nekünk, hogy mi
-meg akartuk fosztani hitelétől mutatványait és el akartuk venni a
-kenyérkeresetét? Mi van olyan csodálatos abban a művészetben, vonzani
-egy viaszk kacsát, hogy ezt a dicsőséget egy becsületes ember keresete
-rovására akartuk megszerezni? Bizony uraim, ha volna más tehetségem, a
-miből éljek, akkor ezzel nem nagyon dicsekedném. Elhihetik, hogy az az
-ember, a ki életét ennek a szánalmas mesterségnek gyakorlásával
-töltötte, többet tud belőle, mint önök, a kik csak néhány pillanat óta
-foglalkoznak vele. Ezért nem mutattam meg mindjárt mesterfogásaimat,
-mert nem kell sietni, hebehurgyán kitálalni mindent, a mit az ember tud.
-Mindig vigyázok arra, hogy legjobb mutatványaimat föntartsam a kedvező
-alkalomra és ezután is vannak még más mutatványaim, a melyekkel
-okvetetlenkedő fiatalembereket lefőzhetek. Egyébiránt, uraim, szivesen
-megtanítom önöket arra a titokra, a mely annyira zavarba hozta önöket,
-csak azt kérem, hogy ne éljenek vele vissza ártalmamra és máskor
-legyenek tartózkodóbbak.
-
-Aztán megmutatja készülékét és roppant meglepetéssel látjuk, hogy nem
-áll egyébből, mint egy erős és jól fölfegyverzett mágnesből, a melyet
-egy az asztal alá bujtatott gyermek észrevétlenül mozgatott.
-
-Az ember becsomagolja készülékét és miután megköszöntük szivességét és
-bocsánatot kértünk tőle, meg akarjuk ajándékozni, de ő visszautasítja.
-(Uraim, nincs elég okom dicsekedni önökkel, hogy elfogadjam
-ajándékaikat. Maradjanak lekötelezettjeim, akaratuk ellenére is. Ez az
-én egyetlen boszum. Tudják meg, hogy mindenféle embernek megvan a maga
-nagylelküsége; én megfizettetem a mutatványaimat, de nem a leczkéimet.)
-
-Távoztakor kifejezetten és hangosan szemrehányást tesz nekem. Szivesen
-megbocsátok, úgymond, ennek a gyermeknek; neki nincs egyéb bűne, mint a
-tudatlanság. De ön uram, a kinek ismernie kell hibáit, miért engedett ön
-neki? Miután együtt élnek, ön mint az idősebb, tartozik gondot viselni
-rá, tanácsokat adni neki, az ön tapasztaltsága az a tekintély, a melynek
-a gyermeket vezetnie kell. Majd ha megnő és szemére veti önmagának
-gyermekkora tévedéseit, kétségkívül önnek fogja szemére vetni azokat a
-tévedéseket, a melyektől nem óvta meg.
-
-Távozik és kettőnket nagy zavarban hagy. Megrovom saját engedékeny
-gyöngeségemet, megigérem a gyermeknek, hogy máskor föl fogom áldozni az
-ő érdekének és figyelmeztetni fogom őt hibáira, mielőtt azokat
-elkövetné, mert közeledik az idő, a mikor a viszonyunk meg fog változni
-és a mikor a mester szigorúságának helyébe a pajtás engedékenysége lép:
-ennek a változásnak fokonként kell végbemenni; mindenről előre kell
-gondoskodni és pedig mindenről már jó előre.
-
-Másnap ujra elmegyünk a vásárra, hogy még egyszer meglássuk azt a
-mutatványt, a melynek a titkát megtudtuk. Mély tisztelettel közelítünk a
-mi sokrateszi szemfényvesztőnkhöz; alig merjük rávetni a szemünket.
-Elhalmoz minket szivességével és olyan kitüntetéssel vezet helyünkre, a
-mely minket még jobban megaláz. Megcsinálja a mutatványait, mint
-rendesen, de sokáig mulat és tetszeleg magának a kacsával; közbe gyakran
-elég büszke tekintettel nézve ránk. Mi tudunk mindent és meg se
-moczczanunk. Ha a növendékem csak ki is merné nyitni a száját,
-agyonverni való gyermek volna.
-
-Ennek a példának minden részlete fontosabb, semmint látszik. Mennyi
-leczke van ebben az egyben! Mennyi megalázó következményt von maga után
-a hiúságnak első megmozdulása! Fiatal mester, figyeld meg ezt az első
-megmozdulást gondosan. Ha tenni tudsz róla, hogy így megalázás és
-szégyen háramoljon belőle, biztos lehetsz benne, hogy sokáig nem fog rá
-következni másik. Mennyi körülményesség! fogjátok mondani. Megengedem,
-és mindez azért van, hogy egy delejtűt szerezhessünk, a mely
-helyettesítheti nekünk a meridiánt.
-
-Miután megtanultuk, hogy a mágnes más testeken keresztül is hat, nincs
-sürgősebb dolgunk, minthogy olyasféle gépet csináljunk, a milyet
-láttunk: egy kivájt asztal, az asztalra ráerősítve egy nagyon lapos
-medencze, benne a néhány vonalnyi víz, egy kissé több gonddal készített
-kacsa stb. Mindig a medencze körül foglalatoskodva, végre észre
-veszszük, hogy a kacsa nyugvó helyzetben mindig csaknem ugyanabban az
-irányban helyezkedik el. Figyelemmel kisérjük ezt a tapasztalatot,
-megvizsgáljuk ezt az irányt és azt találjuk, hogy északról délre mutat.
-Többre nincs szükségünk. Megvan a delejtűnk s ime benne vagyunk a
-fizikában.
-
-Különböző éghajlatok vannak a földön és különböző hőmérsékletek ez
-éghajlatok alatt. Az évszakok észrevehetőbben váltakoznak, a szerint, a
-mint közeledünk a sarkhoz; minden test összehúzódik a hidegben és
-kitágul a melegben; ez a jelenség jobban megmérhető a folyékony testeken
-és még észrevehetőbb a szeszes folyadékokon. Innen van a hőmérő. A szél
-éri az arczot, tehát a levegő test, fluidum. Érezzük, bár meglátni nincs
-módunk. Fordíts meg egy poharat a vízben, a víz nem fogja megtölteni,
-hacsak nem hagyunk kijárást a levegőnek; a levegő tehát ellenállásra
-képes. Merítsük a poharat jobban alá, a víz föl fog hatolni a levegővel
-telt térbe a nélkül, hogy teljesen meg tudná tölteni; a levegő tehát
-bizonyos fokig összenyomható. Egy sürített levegővel telt lapda jobban
-ugrik, mintha bármi más anyaggal volna töltve; a levegő tehát rugalmas
-test. Kinyujtózva a fürdőben, emeld ki karodat vízszintesen a vízből,
-akkor úgy fogod érezni, mintha roppant teher volna rajta; a levegő tehát
-sulyos test. Ha egyensúlyra teszszük a levegőt más fluidumokkal,
-megmérhetjük a súlyát: innen a barométer, a lopó, a szélpuska, a
-pneumatikus gép. A statika és hydrostatika minden törvénye megtalálható
-ilyen egyszerü kisérletek segítségével. Nem akarom, hogy bármi efféléért
-kisérleti fizikai szertárba menjünk: a készülékeknek és gépezeteknek ez
-az egész apparátusa kedvem ellenére való. A tudományos szinezet megöli a
-tudományt. Vagy megrémítik a gyermeket mindezek a gépezetek, vagy
-megosztja és eltéríti a figyelmét az alakjuk, holott a hatásukra kellene
-figyelnie.
-
-Azt akarom, hogy készülékeinket csináljuk meg magunk és nem akarom az
-eszközt a kisérlet előtt csinálni, hanem ellenkezőleg, miután mintegy
-véletlenül rábukkantunk a kisérletre, lassanként találjuk föl az
-igazolására szolgáló eszközt. Inkább ne legyenek készülékeink olyan
-tökéletesek és pontosak, csak legyenek annál tisztább fogalmaink arról,
-hogy milyeneknek kell lenniök és a hatásokról, a melyek belőlük
-következnek. Első statikai leczkéimen a helyett, hogy mérleget keresnék,
-keresztül vetek egy botot egy szék hátán. Mikor a bot egyensúlyban van,
-megmérem a két részének hosszát, mindkét felől súlyokat függesztek rá,
-hol egyenlőket, hol egyenlőtleneket és előbbre húzva, vagy visszatolva,
-a mennyire szükséges, végre kitalálom, hogy az egyensúly a súlyok
-mennyiségének és az emeltyűkarok hosszának kölcsönös arányából
-származik. Ime az én kis fizikusom ki tudja igazítani a mérleget,
-mielőtt látta volna.
-
-Tagadhatatlanul sokkal tisztább és sokkal biztosabb fogalmakat merítünk
-azokból a dolgokból, a melyeket így magunktól tanulunk meg, mint
-azokból, a melyeket másnak tanításából ismerünk és azonfölül, hogy nem
-szoktatjuk hozzá az eszünket, hogy szolgai módon alávesse magát a
-tekintélynek, leleményesebbekké válunk a viszonyok megtalálására, az
-eszmék kapcsolására, készülékek kitalálására, mint mikor mindezt úgy
-véve át, a hogy kapjuk, szellemünket a tétlenségben ellanyhulni
-engedjük, mint a hogy annak az embernek a teste, a kit mindig a
-cselédsége öltöztet, kiszolgál és a kit mindég a lovai visznek, végül
-elveszti erejét és tagjainak használatára való képességét. Boileau azzal
-dicsekedett, hogy megtanította Racinet nehezen rímelni. Annyi csodálatra
-méltó módszer között, melyek a tudomány tanulmányozásának
-megrövidítésére szolgálnak; nagy szükségünk volna valakire, a ki adna
-egy módszert, fáradsággal való megtanulásukra.
-
-Ezeknek a lassú és fáradságos kutatásoknak legfeltünőbb előnye, hogy a
-spekulativ tanulmányok közben tevékenységben tartjuk a testet, a tagokat
-hajlékonyságukban és hogy folytonosan gyakoroljuk a kezet a munkára és
-az embernek hasznos ügyességre. Az a sok eszköz, a melyet arra találtak
-ki, hogy vezessenek minket kisérleteinkben és kiegészítsék az érzékek
-pontosságát, gyakorlásuknak elhanyagolására vezet. A szögmérő fölment a
-szögek nagyságának szemmérték szerinti megállapítása alól; a szem, a
-mely pontosan mérte a távolságokat, rábizza magát a lánczra, a mely
-megméri őket helyette; a mérleg fölold az alól, hogy a kezemmel itéljem
-meg a súlyt, melyet általa ismerek. Mennél leleményesebbek az
-eszközeink, annál durvábbakká és ügyetlenebbekké válnak a szerveink;
-addig gyüjtjük a gépeket magunk körül, míg végre nem találunk semmit
-önmagunkban, a mi gép gyanánt szolgálhatna.
-
-Ha azonban azt az ügyességet, a mely ezeket a gépezeteket
-helyettesítette, elkészítésükre fordítjuk és ha azt a szemfülességet, a
-melyre szükségünk volt, hogy ellehessünk nélkülük, megcsinálásukra
-használjuk, csak nyerünk, a nélkül, hogy valamit is vesztenénk; hozzá
-fűzzük a művészetet a természethez és találékonyabbakká válunk a nélkül,
-hogy kevésbbé ügyesekké válnánk. Ha a gyermeket a helyett, hogy a
-könyvek fölé görnyeszszem, egy műhelyben foglalom el, a kezei a szelleme
-javára dolgoznak: filozofussá válik és azt hiszi, hogy ő csak munkás.
-Végül ennek a gyakorlásnak vannak más hasznai is, melyről alább fogok
-beszélni és meg fogjuk látni, hogy lehet a filozófia játékaitól
-fölemelkedni az ember valódi tevékenységéhez.
-
-Megmondtam már, hogy a merőben spekulativ ismeretek nem igen valók a
-gyermeknek, még akkor sem, a mikor már közeledik a serdülő korhoz; hanem
-a nélkül, hogy mélyebben bevezetnők a rendszeres fizikába, igyekezzünk
-mindenek előtt, hogy minden kisérletünk a deductio bizonyos neme által
-kapcsolódjék egymáshoz, hogy ezen kapcsolatok segítségével a maguk
-rendje szerint helyezhesse el őket elméjében és adandó alkalommal
-visszaidézhesse emlékezetébe, mert bizony nehéz dolog, hogy az
-elszigetelt tények, sőt még okoskodások is sokáig megmaradjanak az
-emlékezetben, a mikor nincs hol megfogni őket, ha vissza akarjuk idézni.
-
-A természet törvényeinek kutatását kezdjétek mindig a legközönségesebb
-és leginkább érzékelhető jelenségeken és szoktassátok hozzá
-növendéketeket, hogy ezeket a jelenségeket ne okul fogja föl, hanem
-tényekül. Fogok egy követ és úgy teszek, mintha el akarnám helyezni a
-levegőben, kinyitom a kezemet s a kő leesik. Ránézek Emilre, a ki figyel
-arra, hogy mit csinálok és mondom neki: miért esett le ez a kő?
-
-Mely gyermek jutna zavarba erre a kérdésre? Egy sem, még Emil sem, ha
-nem lett volna nagy gondom rá, hogy előkészítsem, hogy ne tudjon rá
-felelni. Mind azt fogják mondani, hogy a kő azért esik le, mert nehéz,
-de mi nehéz? A mi leesik. A kő tehát azért esik le, mert leesik? Itt
-tehát az én filozofusom fennakad. Ez az ő első leczkéje a rendszeres
-fizikából és akár hasznára van ezen a téren akár nem, mindig észszerű
-leczke lesz.
-
-A szerint, a mint a gyermek halad értelemben, egyéb fontos megfontolások
-köteleznek, hogy jobban válogassuk meg foglalatosságait. A mint eljut
-odáig, hogy eléggé ismerje önmagát, hogy fölfoghassa, miben áll a
-jóléte, a mint eléggé kiterjedt viszonyokat képes észszel fölérni, hogy
-megitélhesse, mi felel meg neki és mi nem felel meg neki, attól fogva
-abban a helyzetben van, hogy megérthesse a különbséget a munka és a
-szórakozás között és ne tekintse az egyiket a másik ellanyhulásának.
-Akkor a valóságos hasznú tárgyak már belejuthatnak tanulmányaiba és
-módot nyujthatnak neki, hogy folytonosabban foglalkozzék velük, mint az
-egyszerű szórakozásokkal. A kényszerűségnek mindig ujra születő törvénye
-ideje korán megtanítja az embert, hogy azt tegye, a mi nem tetszik neki,
-hogy megelőzzön egy olyan bajt, a mely még kevésbbé tetszenék neki. Ez
-az előrelátás haszna és abból, hogy ez az előrelátás jól vagy rosszul
-van szabályozva, származik minden bölcsesség, vagy minden emberi
-nyomorúság.
-
-Minden ember boldog akar lenni, de hogy az lehessen, azon kell kezdeni,
-hogy tudja mi a boldogság. A természetes ember boldogsága épp oly
-egyszerű, mint az élete; abban áll, hogy nem szenved: az egészségben, a
-szabadságban, a szükséges dolgok meglétében áll. Az erkölcsi ember
-boldogsága más valami, de itt most nem arról van szó, nem ismételhetem
-eléggé, hogy csakis fizikai dolgok érdekelhetik a gyermeket, kivált azt,
-a kinek kivánságait nem keltették föl és a kit nem rontottak meg
-kezdettől fogva a képzelődés mérgével. Ha előre látja szükségleteit,
-mielőtt még érezné őket, akkor értelme már erősen előre haladt, s kezdi
-fölismerni az idő értékét. Fontos dolog akkor hozzá szoktatni, hogy
-hasznos dolgokra fordítsa, de olyanokra, a melyeknek haszna az ő korára
-érezhető és tehetségeinek megfelel. Mindaz, a mi az erkölcsi rendre és a
-társadalmi szokásra vonatkozik, nem mutatható be neki, mivel nincs abban
-a helyzetben, hogy megértse. Ostobaság azt követelni tőle, hogy
-alkalmazkodjék olyan dolgokhoz, a melyekről csak úgy nagyjában mondják
-neki, hogy javára válhatnak a nélkül, hogy tudná, miben válhatnak javára
-és a melyekről biztosítják, hogy hasznukat veheti nagy korában a nélkül,
-hogy most bármi érdekét találná ebben az állítólagos haszonban, a melyet
-meg se tud érteni.
-
-A gyermek ne tegyen semmit csak azért, mert mondják neki; rá nézve semmi
-se jó, csak az, a mit jónak érez. Azt hiszitek, hogy előrelátás tőletek,
-ha mindég előbbre vetitek képességeinél; ezt azonban elhibázzátok. Hogy
-fölfegyverezzétek bizonyos hiábavaló eszközökkel, melyeknek talán soha
-sem veszi hasznát, megfosztjátok az ember legegyetemesebb eszközétől, a
-józan észtől, hozzászoktatjátok, hogy mindég vezettesse magát, hogy ne
-legyen soha egyéb, csak egy gép mások kezében. Azt akarjátok, hogy
-tanulékony legyen kicsi korában; ez annyi, mintha azt akarnátok, hogy
-hiszékeny és rászedhető legyen nagy korában. Mind csak azt mondjátok
-neki: «Mindaz, a mit én kivánok tőled, hasznodra válik, de most nem vagy
-abban a helyzetben, hogy ezt felismerd. Micsoda fontossága van rám nézve
-annak, hogy te megteszed-e, a mit kivánok, vagy sem? Csak a magad
-számára dolgozol.» Mind ezekkel a szép szólamokkal, a melyeket most
-hozzá intéztek, hogy okossá tegyétek, előkészítitek azoknak a
-szólamoknak a sikerét, a melyeket majd valamikor valami ábrándozó,
-besúgó, szélhámos gazember, vagy bármiféle bolond intéz hozzá, hogy
-hálójába kerítse, vagy rákapassa bolondságára.
-
-Fontos dolog, hogy a felnőtt ember sok olyan dolgot tudjon, melyeknek
-hasznosságát a gyermek nem tudja megérteni, de szükséges-e és
-lehetséges-e, hogy a gyermek megértsen mindent, a mit tudni a felnőtt
-embernek fontos? Igyekezzetek a gyermeket megtanítani mind arra, a mi az
-ő korára hasznos és meg fogjátok látni, hogy az ideje nagyon is ki lesz
-töltve. Miért akarjátok azoknak a tanulmányoknak rovására, melyek most
-megfelelnek neki, olyan életkor tanulmányaival foglalkoztatni, a melyről
-nagyon kevéssé biztos, hogy el fogja érni? De fogjátok mondani, hogy
-lesz-e elég ideje megtanulni, a mit tudnia kell, mikor eljön a pillanat,
-hogy hasznát vegye? nem tudom, azt azonban tudom, hogy lehetetlenség
-erre előbb megtanítani, mert igazi mestereink a tapasztalat és az érzés
-és az ember mindig csak az ő mindenkori helyzetével való kapcsolatban
-érzi jól, hogy mi való az embernek. A gyermek tudja, hogy arra
-született, hogy emberré legyen; mindazok a fogalmak, melyekkel az ember
-helyzetéről birhat, számára a tanulás alkalmai; de annak a helyzetnek
-fogalmaira vonatkozólag, a melyek kivül esnek felfogása körén, teljes
-tudatlanságban kell maradnia. Egész könyvem nem egyéb, mint a nevelés ez
-alapelvének folytonos bizonyítása.
-
-A mint eljutottunk odáig, hogy növendékünknek fogalmat adhatunk a
-_hasznos_ szóról, ujabb nagy támasztó pontunk van arra, hogy
-irányíthassuk, mert ez a szó erős benyomást tesz rá, úgy azonban, hogy
-korával arányban álló értelemmel bir reá nézve és hogy világosan látja
-kapcsolatát jelenlegi jóllétével. A ti gyermekeitekre ez a szó nincs
-benyomással, mert nem volt rá gondotok, hogy olyan fogalmat adjatok
-nekik róla, a mely kezük ügyébe esik és mert mindig mások vállalván
-magukra, hogy gondoskodnak arról, a mi nekik hasznos, soha sincs rá
-szükségük, hogy maguk törődjenek ezzel és nem is tudják, mi a
-hasznosság.
-
-_Mire jó ez?_ Ez lesz ettől fogva a szent szó, az a szó, a mely közte és
-köztem dönt életünk minden tényében; ez az a kérdés, a mely az én
-részemről csalhatatlanul következik az ő minden kérdésére és a mely
-zabolájául szolgál az együgyű és terhes kérdések, kérdezgetések
-sokaságának, a melyekkel a gyermekek nyughatatlanul és haszontalanul
-fárasztják mindazokat, a kik körülöttük vannak, inkább azért, hogy
-bizonyos nemű uralmat gyakoroljanak fölöttük, minthogy valami hasznuk
-legyen belőle. Az, a kit megtanítanak, mint legfontosabb leczkéjére,
-arra, hogy csakis hasznos dolgokat akarjon tudni, úgy kérdez, mint
-Sokrates, nem tesz egy kérdést sem a nélkül, hogy számot ne adna magának
-az okáról, a melyről tudja, hogy meg fogják tőle kérdezni, mielőtt
-feleletet adnak neki.
-
-Ime, mily hatalmas eszközt adok kezetekbe, hogy hathassatok
-növendéketekre. Nem tudván semminek sem az okát, csaknem hallgatásra van
-kárhoztatva, a mikor nektek úgy tetszik; nektek pedig ellenkezőleg
-mekkora előnyt nyujtanak ismereteitek és tapasztalataitok, hogy
-megmutassátok neki mindannak a hasznát, a mit ajánltok neki! Mert ne
-tévedjetek ebben, ezt a kérdést fölvetni előtte annyit tesz, mint
-megtanítani, hogy a maga részéről ő is fölvesse veletek szemben és
-számítanotok kell arra, hogy mindenben, a mit ezek után ajánlani fogtok
-neki, példátokat követve bizonyosan ezt fogja mondani: _mire jó ez?_
-
-Talán ez a legnehezebb örvény, melyet a nevelőnek ki kell kerülni. Ha a
-gyermek kérdésére csak éppen, hogy lerázd magadról az ügyet, egyetlen
-okot mondasz neki, a melyet nem képes megérteni, akkor azt látja, hogy a
-magad fogalmai és nem az övéi szerint okoskodol s azt a mit mondasz neki
-a te korod számára valónak fogja hinni és nem a maga kora számára
-valónak; nem fog többé bizni benned és minden el lesz veszve. De hol az
-a tanító, a ki növendéke előtt zavarba akarna jutni és beismerni, hogy
-nincs igaza. Valamennyiök előtt törvény számba megy, hogy azokat a
-tévedéseiket sem vallják be, a melyeket elkövettek, holott én? azt
-tenném törvényemül, hogy még azokat a tévedéseimet is belátom, a
-melyeket nem követek el, a mikor nem tudnám megértetni vele okaimat. Így
-az én magatartásom mindig tisztán állna előtte, soha sem keltene benne
-gyanút és jobban föntartanám hitelemet, a midőn hibákat vállalok
-magamra, mint amazok, a midőn elleplezik az övéiket.
-
-Első sorban gondoljátok meg, hogy ritkán a ti dolgotok megállapítani,
-hogy mit kell tanulnia; az ő dolga ezt kivánni, keresni és megtalálni. A
-ti dolgotok pedig felfoghatóvá tenni számára, ügyesen fölkelteni benne
-azt a kivánságot és eszközöket szolgáltatni neki kielégítésére. Ebből
-következik, hogy kérdéseitek legyenek ritkák, de jól megválasztottak és
-hogy mivel ő neki sokkal több kérdezni valója van tőletek, mint nektek
-tőle, mindig tartózkodóbbak lesztek és gyakrabban kerültök abba a
-helyzetbe, hogy ezt kérdezzétek tőle: _miben hasznos tudni azt, a mit
-kérdezel tőlem?_
-
-Sőt mivel kevéssé fontos, hogy ő ezt vagy azt megtanulja, csak értse meg
-jól azt, a mit megtanul és annak hasznát, a mit megtanul, a mint nem
-tudtok neki való felvilágosítást adni arra nézve, a mit mondtok neki,
-inkább ne adjatok neki semmiféle felvilágosítást. Mondjátok neki aggály
-nélkül: erre nem tudok jó feleletet adni, tévedtem, hagyjuk ezt. Ha
-tanítástok egyáltalán nem volt helyén, nincs abban semmi rossz, ha
-teljesen fel hagytok vele; ha pedig helyén volt, egy kis fáradsággal
-hamarosan meg fogjátok találni az alkalmat, hogy hasznosságát
-megértessétek vele.
-
-Nem szeretem a beszéddel történő magyarázatokat. A fiatal emberek nem
-nagyon figyelnek rájuk és nem is jegyzik meg őket. Tényeket! Tényeket!
-Nem ismételhetem eléggé, hogy túlságos hatalmat tulajdonítunk a
-szavaknak; szószátyár nevelésünkkel csak szószátyárokat nevelünk.
-
-Tegyük föl, hogy mialatt növendékemmel a nap forgását és a tájékozódás
-módját tanulmányozom, egyszerre félbeszakít és megkérdez, hogy mire való
-mindez? Mily szép beszédet tarthatok neki! Mennyi dologról nyilik
-alkalmam kioktatni, mikor kérdésére felelek. Különösen ha
-beszélgetésünknek tanui is vannak![63] Beszélni fogok neki az utazás
-hasznosságáról, a közlekedés előnyeiről, a különféle éghajlatok
-különleges terményeiről, a különböző népek szokásairól, a kalendárium
-használatáról, az évszakok visszatérésének kiszámításáról a mezőgazdaság
-számára, a hajózás művészetéről, annak a módjáról, hogy mikép találja
-meg az ember az irányát a tengeren és pontosan követhesse kiszabott
-útját a nélkül, hogy tudhatná, hol van. A politika, a természetrajz, a
-csillagászat, sőt még az erkölcs és a nemzetközi jog is belekerülne
-magyarázatomba, olyasformán, hogy növendékemnek mindezen tudományokról
-magasztas fogalmat nyujtanék és nagy vágyat keltenék benne
-megtanulásukra. Mikor mindezt elmondanám, egy igazi pedánst tárnék ki, a
-kinek a gyermek egyetlen gondolatát sem értené meg. Nagy vágya volna
-megkérdezni tőlem, mint azelőtt, hogy mire való a tájékozódás, de nem
-merné, mert attól félne, hogy rossz néven veszem. Jobban járna, ha úgy
-tenne, mintha megértené, a minek meghallgatására kényszerítették Így
-szokott végbemenni a szép nevelés.
-
-De a mi Emilünk, a ki rusztikusabban van nevelve és a kinek annyi
-fáradsággal nehezebb felfogást adtunk, semmi effélét nem fog hallani. Az
-első szótól kezdve, a melyet nem ért meg, elszalad, bohóskodik a
-szobában és hagy engem magamra szónokolni. Keressünk tehát egyszerűbb
-megoldást, tudós apparátusom ő rajta nem fog.
-
-A Montmorencytől északra fekvő erdő fekvését figyeltük meg, a mikor
-félbeszakított alkalmatlan kérdésével: _mire való ez?_ Igazad van,
-mondom én, erről nyugodtan kell gondolkodni és ha azt találjuk, hogy ez
-a munka nem jó semmire, nem fogunk vele többet bajlódni, mert hasznos
-szórakozásokban nem szenvedünk hiányt. Más dologgal foglalkozunk az nap
-már, nem kerül szóba a földrajz.
-
-Másnap reggel sétát ajánlok neki, reggeli előtt; ő nagyon szivesen
-beleegyezik; futkosni mindig kész a gyermek és Emilnek jó lábai vannak.
-Fölmegyünk az erdőbe, átszaladunk a mezőkön, eltévedünk, már nem is
-tudjuk, hol vagyunk és a mikor vissza kellene térni, nem tudjuk
-megtalálni utunkat. Az idő múlik, jön a hőség, megéhezünk, sietünk,
-hasztalan bolyongunk erre-arra, mindenütt csak erdőt, kőfejtő helyet,
-mezőket találunk, semerre nincs tájékozó pont, hogy visszataláljunk. Jól
-kimelegedve, kimerülten, éhesen, futkosásunkkal nem érünk el egyebet,
-mint hogy még jobban eltévedünk. Végre leülünk pihenni, helyzetünket
-megfontolni. Emil, a kiről föltételezem, hogy úgy van nevelve, mint
-bármely más gyerek, nem fontolgat, hanem sir; nem tudja, hogy
-Montmorency kapujánál vagyunk, hogy csak egy egyszerű facsoport rejti el
-előlünk; ez a facsoport az ő szemében erdő, akkora emberkét, mint ő,
-elfödnek a bokrok.
-
-Néhány pillanatnyi hallgatás után aggódó hangon mondom neki: kedves
-Emilem, mit tegyünk, hogy kijussunk innen?
-
-_Emil._ (Verejtékezve és forró könnyeket ontva). Nem tudom. Fáradt
-vagyok, éhes vagyok, szomjas vagyok, nem birom tovább.
-
-_Jean Jacques._ Azt hiszed, hogy én jobban vagyok, mint te és azt
-gondolod, hogy nem sirnék, ha könnyeimből meg lehetne reggelizni? Nem
-sirni kell most, hanem haza találni. Mutasd az órádat, hány óra?
-
-_Emil._ Dél van és én még mindég éhgyomorral vagyok.
-
-_Jean Jacques._ Ez igaz, dél van és én még mindég éhgyomorral vagyok.
-
-_Emil._ Oh milyen éhes lehet ön!
-
-_Jean Jacques._ A baj az, hogy az ebéd nem jön ide utánam. Dél van,
-éppen az az idő, a mikor tegnap Montmorencyból figyeltük az erdő
-fekvését. Hát ha ugyanúgy meg tudnók figyelni az erdőből Montmorency
-helyzetét?…
-
-_Emil._ Igen ám, de tegnap láttuk az erdőt, innen pedig nem látjuk a
-várost.
-
-_Jean Jacques._ Ez a baj… Ha megtalálhatnók a fekvését a nélkül, hogy
-látnunk kellene…
-
-_Emil._ Oh uram!
-
-_Jean Jacques._ Nem mondtuk-e, hogy az erdő Montmorencyból…
-
-_Emil._ Északra fekszik.
-
-_Jean Jacques._ Következőleg tehát Montmorencynak…
-
-_Emil._ Az erdőtől délre kell lenni.
-
-_Jean Jacques._ Van egy módunk arra, hogy délben miként találjuk meg az
-északot.
-
-_Emil._ Igen, az árnyék irányáról.
-
-_Jean Jacques._ De a délt?
-
-_Emil._ Hát ezt hogy?
-
-_Jean Jacques._ A dél szemközt van északkal.
-
-_Emil._ Ez igaz, tehát csak az árnyékkal ellenkező irányt kell
-keresnünk. Ime erre van dél! erre van dél! Biztos, hogy Montmorency ezen
-az oldalon van, keressük ezen az oldalon.
-
-_Jean Jacques._ Igazad lehet, menjünk ezen az ösvényen, az erdőn át.
-
-_Emil._ (Tapsolva és örömkiáltásban törve ki.) Ah már látom
-Montmorencyt, hiszen itt van közvetlen előttünk, itt van a nyilt mezőn.
-Menjünk reggelizni, menjünk ebédelni, fussunk. Mégis csak jó valamire a
-csillagászat.
-
-Jegyezzétek meg, hogy ha nem mondja is ezt az utóbbi mondatot, gondolni
-fogja, a mi egyre megy! Csak az a fő, hogy ne én mondjam. Arról is
-biztosak lehettek, hogy élete fogytáig nem fogja elfelejteni ezt a
-leczkét, holott, hacsak a szobájában magyaráztam volna meg neki mindezt,
-a beszédemet másnap már elfelejtette volna. A mennyire lehet, a tényeket
-kell beszéltetni és csak azt mondani, a mit az ember nem bir megtenni.
-
-Az olvasó nem tételezi föl rólam, hogy oly kevésre becsülöm őt, hogy a
-tanulmányok minden fajtájára külön példát adjak. Hanem bármiről van is
-szó, nem buzdíthatom eléggé a nevelőt, hogy mérje mindig bizonyítását
-növendéke fölfogásához, mert hogy ismételjem, nem az a baj, a mit nem
-ért meg, hanem a miről azt hiszi, hogy megértette.
-
-Emlékszem, hogy egy gyermeket rá akartam kapatni a khémiára; miután
-különböző fémcsapadékokat mutattam neki, megmagyaráztam, miként készül a
-tinta. Megmondtam, hogy feketesége csak nagyon feloldott vastól ered, a
-melyet vitriolból oldottunk ki és alkalikus folyadékkal csaptunk ki.
-Tudós magyarázatom közben a kis gézengúz egyszerűen szavamba vágott
-azzal a kérdéssel, a melyre én tanítottam. Bizony nagy zavarba jöttem.
-
-Miután egy kissé gondolkoztam, elhatározásra jutottam. Hozattam vele egy
-kis bort a házigazda pinczéjéből és nyolcz sousért másféle bort egy
-borkereskedőtől. Egy kis üvegbe szilárd alkali oldatot tettem, aztán
-magam elé állítottam két pohárban a két különböző fajta bort és így
-szóltam:[64]
-
-Különböző árúkat hamisítanak úgy, hogy jobbnak tüntetik föl, mint a
-milyenek. Ezek a hamisítványok megcsalják a szemet és az izlést, de
-ártalmasak is és a meghamisított holmit, ha látszólag szebb lett is,
-rosszabbá teszik, mint a milyen azelőtt volt.
-
-Különösen az italokat hamisítják és leginkább a bort, mert itt a csalást
-nehezebb fölismerni és a csalónak nagyobb haszna van belőle.
-
-A fanyar vagy savanyú borok hamisítása ólomczukorral történik; az
-ólomczukor ólom készítmény Az ólom savakkal vegyítve nagyon édes sót ad,
-a mely megjavítja a bor savanyú izét, de méreg azokra, a kik megiszszák.
-Fontos dolog tehát, mielőtt az ember megiszsza a gyanus bort, megtudni,
-van-e benne ólomczukor, vagy sem Hogy ezt megállapítsam, így okoskodom:
-
-E bor folyadéka nemcsak meggyujtható szeszt tartalmaz, mint a hogy
-láttad a pálinkán, a melyet belőle kivonnak, hanem van benne sav is,
-mint a hogy tudhatod az eczetről és a borkőről, a melyet szintén a
-borból vonnak ki.
-
-A sav vegyi rokonságban van a fémes anyagokkal, egyesül velük oldódás
-útján, hogy összetett sót adjon, olyat, mint pl. a rozsda, a mely nem
-egyéb, mint a levegőben, vagy a vízben levő sav által feloldott vas,
-vagy mint a rézrozsda, a mely nem egyéb, mint az eczet által föloldott
-réz. De ugyanez a sav még közelebbi vegyi rokonságban van az alkalikus
-anyagokkal, mint a fémekkel. Úgy hogy az előbbieknek hozzájárulásával a
-sav az összetett sókban, a melyekről az imént beszéltem, kényszerül
-elengedni a fémet, a melylyel egyesülve van, hogy az alkalihoz hozzá
-kötődjék.
-
-A fém tehát megszabadulva a savtól, a mely feloldva tartotta, kicsapódik
-és a folyadékot zavarossá teszi.
-
-Ha tehát ezeknek a boroknak egyike ólomczukrozva van, a benne levő sav
-föloldva tartja az ólmot. Ha most alkalikus folyadékot öntök bele, akkor
-ez kényszeríti a savat, hogy szabaddá legyen és egyesüljön vele; az ólom
-nem tartatván föloldva, ismét előtünik, zavarossá teszi a folyadékot és
-végül lecsapódik a pohár fenekén.
-
-Ha nincs ólom[65] sem más fém a borban, az alkali nyugodtan egyesül a
-savval,[66] az egész föloldva marad és nem lesz semmi lecsapódás.
-
-Ekkor aztán töltöttem alkalikus folyadékomból egymásután a két pohárba:
-az otthoni bor tiszta és átlátszó maradt, a másik egy pillanat alatt
-zavaros lett és egy óra mulva tisztán lehetett látni a pohár fenekén
-lecsapódott ólmot.
-
-Ime folytattam én, a természetes bor, a melyet meg lehet inni; és ime a
-hamisított bor, a mely mérges. Ezt azokkal az ismeretekkel lehet
-megállapítani, a melyeknek hasznát kérdezted tőlem. A ki jól tudja, hogy
-készül a tinta, fel tudja ismerni a hamisított bort is.
-
-Nagyon meg voltam elégedve a példámmal és mégis észrevettem, hogy a
-gyermekre nem sok hatással van. Némi időre volt szükségem, hogy
-megértsem, hogy ostobaságot cselekedtem; mert nem is szólva annak
-lehetetlenségéről, hogy egy 12 éves gyermek megérthesse magyarázatomat,
-ennek a kisérletnek a haszna nem fért az eszébe, mert miután megkóstolta
-a kétféle bort, mind a kettőt jónak találta és nem kapcsolt semmiféle
-fogalmat a hamisítás szóhoz, a melyet oly jól megmagyarázottnak hittem.
-Ezeknek a többi szavaknak: _egészségtelen méreg_, nem volt ránézve semmi
-értelme, ugyanúgy volt ebben a tekintetben, mint Fülöp orvosának az
-életirója. Ugyanígy van vele minden gyermek.
-
-Az okozatoknak az okokhoz való viszonya, a melyeknek kapcsolatát nem
-veszszük észre, a jó és rossz, melyről nincs fogalmunk, a szükségletek,
-a melyeket soha sem éreztünk, semmisek ránk nézve; lehetetlenség, hogy
-általuk bármire is rávehetők legyünk, a mi rájuk vonatkozik. Tizenötéves
-korunkban ugyanígy nézünk a bölcs ember boldogságára, mint 30 éves
-korunkban a paradicsomi boldogságra. Ha nem fogjuk föl sem az egyiket,
-sem a másikat, keveset fogunk tenni arra, hogy elérjük és még ha
-fölfogjuk is, akkor is keveset fogunk erre tenni, hacsak nem kivánjuk és
-nem érezzük nekünk valóknak. Könnyű dolog meggyőzni a gyermeket arról,
-hogy a mire meg akarjuk tanítani, hasznos, de nem érünk semmit a
-meggyőzéssel, ha nem tudjuk rábeszélni. Hiába indít a nyugodt okoskodás
-helyeslésre vagy kárhoztatásra, a cselekvésre csak a szenvedély bir rá.
-És hogy gyuljunk szenvedélyre olyan érdekekért, a melyek nincsenek meg
-bennük?
-
-Ne mutassatok soha a gyermeknek olyat, a mit nem tud meglátni. Míg az
-emberiség neki csaknem idegen, nem tudván fölemelni őt az ember
-állapotába, sülyeszszétek le kedvéért az embert a gyermek állapotába.
-Arra gondolva, a mi hasznos lehet ránézve egy más életkorban, csak arról
-beszéljetek neki, a minek hasznát a jelenben belátja. Egyéb iránt soha
-ne hasonlítsátok össze más gyermekekkel, soha ne legyenek vetélytársai,
-sem versenytársai még a futásban sem, attól fogva, hogy elkezd önállóan
-gondolkozni. Százszor jobban szeretem, ha inkább meg se tanulja azt, a
-mit csak féltékenység, vagy hiuság által tudna megtanulni. Csak épen
-megjelölöm minden évben a haladást, a melyet tesz, összehasonlítom azzal
-a haladással, a melyet a következő évben tesz s ezt mondom neki: ennyi
-meg ennyi vonallal nőttél, ezt az árkot tudtad átugrani, ezt a terhet
-tudtad fölemelni, ilyen messzire tudtál egy követ eldobni, ennyire
-tudtál egy szuszra szaladni stb; lássuk hát, mit tudsz most. Így
-felizgatom a nélkül, hogy bárkire is féltékenynyé tenném. Fölül akarja
-mulni magát és fölül is kell, hogy mulja. Abban nem látok semmi rosszat,
-ha vetélytársává lesz önmagának.
-
-Gyűlölöm a könyveket, nem tanítanak meg egyébre, minthogy beszélni
-tudjunk arról, a mit nem tudunk. Azt mondják, hogy Hermes oszlopokra
-véste a tudományok elemeit, hogy megmentse fölfödözéseit egy vízözönből.
-Ha jól belevéste volna az emberek fejébe, a hagyomány útján megmaradtak
-volna benne. A jól előkészített agyvelők azok az emlékkövek, melyekbe az
-emberi ismeretek legbiztosabban bevésődnek. Nincs-e arra mód az annyi
-könyvben szétszórt tanuságokat összébb hozni, egyesíteni őket egy
-szempont alatt, a melyet könnyű lehetne belátni, érdekes lehetne követni
-és a mely ösztökéül szolgálhatna már a gyermekkorban is? Ha ki lehet
-találni egy helyzetet, a melyben az ember összes természetes
-szükségletei a gyermek eszének érthető módon mutatkoznak és a melyben az
-ugyanezen szükségletekről való gondoskodás eszközei fokozatosan
-ugyanolyan könnyűséggel fejlődnek ki, ennek a helyzetnek eleven és
-természetes festésével kell megadni az első gyakorlást a gyermek
-képzelőtehetségének.
-
-Heves vérű filozofus, már látom a te képzelődésedet fölgyúlni. Ne
-pazarold erődet; ez a helyzet meg van találva, le van írva és nem
-akarlak megsérteni, de sokkal jobban van leírva, mint a hogy te tudnád
-leírni, legalább is több igazsággal és egyszerűséggel. Ha már okvetlenül
-szükség van könyvekre, van egy könyv, a mely nézetem szerint természetes
-nevelés, legszerencsésebb nevelés ábrázolását szolgáltatja. Ez lesz az
-első könyv, a melyet Emilem olvasni fog hosszú ideig, ez lesz az egész
-könyvtára és azután is mindig nevezetes helyet fog elfoglalni benne. Ez
-lesz a textus, a melynek a természettudományokról szóló társalkodásaink
-csak kommentáraiul fognak szolgálni. Ez lesz a mértéke előhaladásunk
-folyamán itéletünk állapotának és a míg izlésünk nem romlik el, mindig
-élvezettel fogjuk olvasni. Melyik tehát ez a csodálatra méltó könyv?
-Talán Aristoteles? talán Plinius? Talán Buffon? Nem, hanem Robinson
-Crusoe.
-
-Robinson Crusoe a szigetén egyedül, megfosztva embertársainak
-segítségétől és minden mesterség eszközeitől, mégis gondoskodni tud
-létéről és föntartásáról, sőt bizonyos mértékű jólétre is tesz szert. Ez
-minden életkor számára érdekes tárgy és ezer mód van arra, hogy
-kellemessé tegyük a gyermekeknek. Így valósul meg a lakatlan sziget, a
-melyet kezdetben csak hasonlatul használtam. Megengedem, hogy ez a
-helyzet nem a társadalmi ember helyzete, valószinüleg nem lesz Emil
-helyzete sem, de e szerint a helyzet szerint kell minden más helyzetet
-megitélnie. A legbiztosabb mód az előitéletek fölé emelkedni és
-itéleteinket a dolgok valódi viszonyai szerint elrendezni, az, ha egy
-elszigetelt ember helyébe képzeljük magunkat és mindenről úgy itélünk, a
-hogy ez az ember kellene, hogy itéljen, tekintettel saját hasznára.
-
-Ez a regény, minden lim-lomtól megszabadítva, elkezdődve Robinson
-hajótörésével szigete mellett és befejeződve a hajó érkezésével, a mely
-elviendő volt, egyszerre mulatsága és tanulsága lesz Emilnek azalatt az
-idő alatt, a melyről most itt szó van. Azt akarom, hogy tele legyen vele
-a feje, hogy szüntelenül foglalkozzék Robinson várával, kecskéivel,
-ültetvényeivel, hogy részletesen megtanulja nem könyveiből, hanem a
-tényekből mindazt, a mit hasonló esetben tennie kell, hogy Robinsonnak
-képzelje magát, hogy lássa magát bőrökbe öltözve, nagy sapkában, nagy
-kardjával, külsejének egész groteszk fölszerelésével, egész a
-napernyőig, a melyre nem lesz szüksége. Azt akarom, hogy aggódjék,
-milyen rendszabályokat kell alkalmaznia, ha ennek vagy annak hijával
-van, hogy tanulmányozza hősének magatartását, hogy kutassa, nem
-mulasztott-e el valamit, nem tehetett volna-e valamit jobban, hogy
-figyelmesen megjegyezze hibáit, hogy hasznára fordítsa őket s hasonló
-esetben ne essék beléjük; mert nem kell benne kételkedni, ő is tervezni
-fog egy ilyen telepítvényt; ez ennek a boldog kornak az igazi légvára, a
-melyben nem ismernek más boldogságot, mint a szükségest és a
-szabadságot.
-
-Mily bő forrás ez a bohóság az ügyes embernek, a ki csak azért eszelte
-ki, hogy hasznát vegye! A gyermek igyekszik raktárt szerezni szigete
-számára s buzgóbb lesz a tanulásban, mint a mester a tanításban. Tudni
-akar mindent, a mi hasznos és csak azt akarja tudni. Nem lesz szükség
-rá, hogy vezesd, sőt inkább vissza kell tartóztatnod. Egyébiránt
-siessünk őt elhelyezni ezen a szigeten, a míg erre korlátozza
-boldogságát, mert közeledik a napja, mikor, ha ott akar még élni, nem
-akar egyedül élni és mikor _Péntek_, a ki most még nem sokat
-foglalkoztatja, nem lesz neki sokáig elegendő.
-
-A természetes mesterségek gyakorlása, a melyekre egy ember egymagában
-elegendő, az ipari mesterségek feltalálásához vezet, a melyekhez több
-kéz együttes munkájára van szükség. Az előbbieket a remeték, a
-vademberek is gyakorolhatják, az utóbbiak azonban csak a társadalomban
-keletkezhetnek és szükségessé teszik a társadalmat. A míg csak a fizikai
-szükséget érzi, minden ember elegendő magamagának; a fölösleg előállása
-elkerülhetetlenné teszi a munka megosztását, mert egy magában dolgozó
-ember ugyan csak egy ember eltartására tud elegendőt szerezni, száz
-együtt dolgozó ember azonban annyit szerez, a mennyiből kétszáz embert
-lehet eltartani. A mint tehát az emberek egy része tétlen, azok
-karjainak együttes munkája, kik dolgoznak, pótolja azoknak tétlenségét
-is, a kik nem csinálnak semmit.
-
-Legnagyobb gondotok legyen elhárítani növendéketek elméjéből a
-társadalmi viszonyok mindennemű fogalmait, melyek nem neki valók: de a
-mikor az ismeretek lánczolata arra kényszerít, hogy megmutassátok neki
-az emberek kölcsönös függését, a helyett, hogy ezt morális oldaláról
-mutatnátok neki, fordítsátok kezdetben minden figyelmét az ipari és
-mechanikai mesterségekre, a melyek által hasznosak lehetünk egymásra
-nézve. Műhelyből-műhelybe vezetve őt, ne türjétek, hogy bármi munkát is
-lásson, a nélkül, hogy maga is neki ne gyürkőzzék s ne is lépjen ki a
-műhelyből a nélkül, hogy tökéletesen tudja mind annak az okát, a mi ott
-történik vagy legalább, a mit megfigyelt. Azért dolgozzatok magatok is,
-adjatok neki példát mindenben, hogy őt mesterré tegyétek, legyetek
-mindenben segédek és számítsatok arra, hogy egy órai munka többre
-tanítja meg, mint a mennyi megmaradna emlékezetében egy napi
-magyarázatok után.
-
-Az egyes mesterségekhez valódi hasznukkal ellentétes közvélekedés
-füződik. Ez a vélekedés egyenesen haszontalanságukról veszi a mértéket s
-ennek így is kell lenni. A leghasznosabb mesterségek jövedelmeznek
-legkevesebbet, mert a munkások száma az emberek szükségleteivel arányos
-és a mindenkinek szükséges munka szükségszerüen olyan árú marad, a
-melyet a szegény ember is meg tud fizetni. Ellenben azok a fontos
-emberek, a kiket nem mesterembereknek, hanem művészeknek neveznek, csak
-a tétlenek és gazdagok számára dolgoznak, tetszés szerinti árt szabnak
-haszontalanságaiknak és mivel ezeknek a hiábavaló munkáknak az érdeme
-csak a képzelődésben van, az áruk is egy részévé válik ennek az érdemnek
-s olyan arányban értékelik őket, a mennyibe kerülnek. A gazdag ember nem
-a hasznukért becsüli meg, hanem azért, mert a szegény nem tudja
-megfizetni őket. _Nolo habere bona, nisi quibus populus inviderit._[67]
-
-Mi lesz tanítványaitokból, ha engeditek őket eltelni ezzel az ostoba
-előitélettel, ha még elő is mozdítjátok, ha például azt látják, hogy
-több tisztelettel mentek egy ötvös boltjába, mint a lakatoséba? Miféle
-itéletet szerezhetnek a mesterségek igazi érdeméről és a dolgok igazi
-értékéről, ha mindenütt ellenmondásban látják a képzeletbeli árat a
-valóságos hasznon alapuló árral s ha azt látják, hogy mennél többe kerül
-valami, annál kevesebbet ér? Az első pillanattól fogva, hogy ezeket a
-fogalmakat a fejükbe engedtétek jutni, hagyjatok fel minden további
-neveléssel, csinálhattok, a mit akartok, úgy lesznek nevelve, mint a
-többiek mind, tizennégy évi gondoskodásotokat elvesztegettétek.
-
-Emilnek, mikor be akarja butorozni szigetét, mások lesznek a
-szempontjai. Robinson többre tartotta volna egy vasárus boltját, mint
-Saida minden csecsebecséjét. Az előbbi nagyon tiszteletreméltó ember, az
-utóbbi kissé szélhámos számba ment volna előtte.
-
-«Az én fiam arravaló, hogy a világban éljen; nem bölcsek között fog
-élni, hanem bolondok között, ismernie kell tehát bolondságaikat, mert
-ezeknél fogva akarnak vezettetni. A dolgok valódi ismerete jó lehet, de
-az emberek és véleményeik ismerete még többet ér, mert az emberi
-társadalomban az ember legnagyobb eszköze az ember s a legbölcsebb az, a
-ki legjobb hasznát tudja venni ennek az eszköznek. Mire jó egy oly
-világrend fogalmát adni a gyermekeknek, a mely teljesen ellenkezik
-azzal, a melyet megvalósulva találnak s a melyhez igazodniok kell?
-Először tanítsátok arra, hogy bölcsek legyenek s aztán adjatok nekik
-módot arra, hogy megitéljék, miben bolondok a többiek.»
-
-Ezek a pompás elvek, melyek révén az apák hamis bölcsesége rabszolgáivá
-igyekszik őket tenni az előitéleteknek, melyeket beléjük oltanak s
-játékszereivé annak az esztelen tömegnek, a melyet szenvedélyeik
-eszközévé akarnak tenni. Hogy el lehessen jutni az ember ismeretéhez,
-mennyi más dolgot kell előbb ismerni! Az ember a bölcs utolsó tanulmánya
-és ti a gyermek első tanulmányává akarjátok tenni! Mielőtt kioktatnátok
-érzelmeinkről, előbb ezek értékelésére kell megtanítani. Megismerünk egy
-bolondságot azzal, hogy józan ész számba veszszük? A ki bölcs akar
-lenni, annak tudnia kell a különbséget, hogy mi nem józan ész. Hogy
-ismerhetné gyermeketek az embereket, ha nem tudja sem megitélni
-itéleteiket, sem fölfedezni tévedéseiket? Baj, ha tudjuk, mit gondolnak,
-a mikor nem tudjuk, hogy a mit gondolnak, igaz-e vagy bolondság.
-Tanítsátok meg először arra, mik a dolgok magukban véve és azután meg
-fogjátok tanítani arra, hogy mik a mi szemünkben: így fogja tudni
-összehasonlítani a képzelődést az igazsággal s tudni fog a köznapi tömeg
-fölé emelkedni, mert nem akkor ismeri az ember az előitéleteket, mikor
-magára ölti őket s nem akkor szereti a népet, mikor hozzá hasonló. Ha
-ellenben azon kezditek, hogy felvilágosítjátok a közvéleményről, mielőtt
-megtanítanátok értékét megbecsülni, biztosak lehettek benne, hogy
-tehettek akármit, magáévá fogja tenni és ti nem birjátok ellensúlyozni.
-Azon végzem, hogy jól meg kell formálni a fiatal ember itéleteit, ha
-helyes itéletüvé akarjátok tenni, nem pedig rádiktálni a ti
-itéleteiteket.
-
-Látjátok, hogy mindeddig nem beszéltem növendékemnek az emberekről,
-sokkal több esze is volna, semhogy megértsen; fajához való viszonyai még
-nem eléggé megfoghatók rá nézve, hogy önmagától tudjon másokról itélni.
-Nem ismer más emberi lényt, csak magamagát és még attól is távol van,
-hogy magamagát ismerje, de ha kevés itélete van is saját személyéről,
-legalább csak helyes itéletei vannak róla. Nem tudja, milyen helyet
-foglalnak el a többiek, de a magáét érzi és ragaszkodik hozzá. A
-társadalmi törvények helyett, melyeket nem ismerhet, a szükség
-lánczaival kötöttük meg. Alig egyéb még, mint fizikai lény, bánjunk vele
-tovább is mint ilyennel.
-
-A természet minden tárgyát s az emberek minden munkáját a saját
-hasznával, saját biztonságával, saját maga fentartásával, saját
-jóllétével való érezhető viszonya szerint kell megitélnie. Így a vasnak
-sokkal több értéke kell, hogy legyen a szemében, mint az aranynak, az
-üvegnek, mint a gyémántnak; ugyanígy sokkal többre becsül egy czipészt
-vagy kőművest, mintegy Lempereurt, egy Blancot és Európa összes
-ékszerészeit; a pástétomsütő mindenekfölött fontos ember az ő szemében
-és odaadná a tudományok egész akadémiáját a Lombard-utcza legkisebb
-czukrászáért. Az ötvösök, a vésők, az aranyozók, a himzők az ő szemében
-csak naplopók, a kik tökéletesen haszontalan játékokkal mulatnak; még az
-órásságnak sem tulajdonít valami nagy becset. A boldog gyermek élvezi az
-időt, a nélkül, hogy rabja lenne, hasznát veszi és nem ismeri az
-értékét. A szenvedélyektől ment nyugalom, a mely mindig egyformává teszi
-rá nézve az idő mulását, helyettesíti számára az idő mérésének eszközét,
-ha szüksége van rá.[68] A mikor azt mondtam, hogy Emilnek órája van,
-épúgy, mint a mikor azt mondtam, hogy sír, egy közönséges Emilt
-képzeltem el, hogy hasznos lehessek és megértessem magamat, mert a mi az
-igazi Emilt illeti, egy a többitől annyira különböző gyermek nem
-szolgálhatna például semmire.
-
-Van egy nem kevésbbé természetes és még észszerűbb rend, a melynél fogva
-a mesterségeket a szükségszerűség azon viszonyai szerint becsülik meg, a
-melyek összekapcsolják őket, az első helyre juttatva a
-legfüggetlenebbeket és a legutolsó helyre azokat, a melyek a többi
-mesterségek nagyobb számától függnek. Ez a rend, a mely fontos
-meggondolásokat szolgáltat az általános társadalom rendjére nézve,
-hasonló az előbbihez és alá van vetve ugyanannak a megfordításnak az
-emberek becsülésében, úgy hogy az első anyagok alkalmazása a tisztesség
-nélküli s csaknem haszon nélküli mesterségekben megy végbe és mennél
-több kézen mennek keresztül, annál jobban fokozódik megmunkálásuknak ára
-és annál nagyobb lesz a becsülete. Nem vizsgálom, igaz-e, hogy az ipari
-szorgalom nagyobb-e és több ellenértéket érdemel-e a minucziózus
-mesterségekben, melyek ezeknek az anyagoknak az utolsó formáját adják
-meg, mint az első munkában, a mely átalakítja őket az emberek
-használatára; de azt mondom, hogy minden tekintetben az a mesterség
-érdemel tagadhatatlanul legtöbb becset, melynek haszna legáltalánosabb
-és legkétségbevonhatlanabb és hogy az, a melynek kevesebb más
-mesterségre van szüksége, több becset érdemel az alárendelt
-mesterségeknél, mert szabadabb és közelebb áll a függetlenséghez. Ezek a
-mesterségek és az iparüzés megbecsülésének igazi szabályai; a többi mind
-önkényes és a képzelődéstől függ.
-
-Az összes mesterségek közt az első és a legtiszteletreméltóbb a
-földművelés; a második helyre a lakatosságot teszem, az ácsmesterséget a
-harmadik helyre és így tovább. Az a gyermek, a kit nem vezettek félre a
-közkeletű előitéletek, tökéletesen így fog itélni. Milyen fontos
-tanulságokat fog Emilünk erre vonatkozólag Robinsonjából levonni! Mit
-fog gondolni, látva, hogy a mesterségek csak önmaguk felosztódása útján
-szaporodnak, az által, hogy a végtelenig sokszorozzák a maguk és a többi
-mesterségek eszközeit? Azt fogja magában mondani: Mindezek az emberek
-ostoba módon leleményesek; azt hinné az ember, attól félnek, hogy karjuk
-és ujjuk nem lesz való nekik semmire s azért találnak ki annyi eszközt,
-hogy nélkülözni tudják őket. Hogy egyetlenegy mesterséget
-gyakorolhassanak, alávetik magukat ezer más mesterségnek; minden
-munkásnak egy egész városra van szüksége. Az én pajtásom és én, mi
-ügyességünkbe vetjük leleményességünket, olyan szerszámokat csinálunk
-magunknak, melyeket mindenhova elvihetünk magunkkal. Mindezek az
-emberek, a kik Párisban olyan büszkék tehetségükre, nem mennének semmire
-a mi szigetünkön és a mi inasaink lehetnének.
-
-Ne vesztegesd itt az időt, olvasóm, növendékünk testi gyakorlottságának
-és kézi ügyességének szemléletével, de vedd tekintetbe, hogy milyen
-irányt adunk gyermeki kiváncsiságának, vedd figyelembe eszességét,
-találékony szellemét, előrelátását, vedd tekintetbe, hogy milyenné
-akarjuk a fejét formálni. Mindenben, a mit látni fog, mindenben, a mit
-tenni fog, mindent meg akar majd érteni, mindennek az okát akarja
-megtudni; eszközről-eszközre mindig vissza akar menni az elsőhöz,
-semmibe sem nyugszik bele föltevések alapján, nem akar megtanulni semmi
-olyat, a mi olyan megelőző ismereteket kiván meg, a melyekkel ő nem bír;
-ha egy rúgót lát készülő félben, tudni akarja, hogy vették ki az aczélt
-a bányából; ha látja, a mint egy láda darabjait összeillesztik, tudni
-akarja, hogy vágták ki a fát; ha ő maga dolgozik, minden szerszámnál,
-melyet használ, okvetlenül ezt fogja mondani magában: ha nem volna meg
-ez az eszközöm, hogyan fognék hozzá megcsinálásához vagy hogyan tudnék
-ellenni nélküle?
-
-Egyébiránt egy nehezen kikerülhető tévedés, ha a mester azok iránt a
-foglalkozások iránt, melyekért lelkesül, mindig ugyanazt a kedvet
-tételezi fel a gyermeknél is: vigyázzatok, mikor a munka öröme elragad
-benneteket, hogy a gyermek e közben ne unatkozzék, a nélkül, hogy ezt el
-merné nektek árulni. A gyermeknek teljesen benne kell lennie a dologban,
-de ti nektek teljesen a gyermekben kell benne lennetek, meg kell
-figyelnetek; kémlelnetek kell ernyedetlenül és a nélkül, hogy ez
-észrevehető legyen, előre meg kell éreznetek minden érzését és
-megelőznötök azokat az érzéseit, melyeket nem szabad éreznie, végül úgy
-kell elfoglalnotok, hogy nemcsak hasznosnak érezze magát a dologra,
-hanem öröme is teljék benne, mivel jól megérti, mirevaló az, a mit
-csinál.
-
-A mesterségek társulása, a termények kicserélésében áll, a kereskedelemé
-a dolgok kicserélésében, a bankoké az értékjegyek és a pénz
-kicserélésében; mindezek a fogalmak kapcsolatban vannak egymással és a
-rájuk vonatkozó elemi ismeretek már meg vannak szerezve. Mind ennek
-alapjait megvetettük, az első életkortól fogva, Róbert kertész
-segítségével. Most nem marad más hátra, mint általánosítani ezeket a
-fogalmakat és több példára terjeszteni ki őket, hogy megértessük vele a
-fogalom hullámzását maga magában véve és szemlélhetővé téve a
-természetrajz részletei által, melyek az egyes országok sajátságos
-termékeire vonatkoznak, a mesterségek és tudományok részletei által,
-melyek a hajózásra vonatkoznak, végül a szállítás nagyobb vagy kisebb
-nehézségei által, a helyek távolsága, az országok, a tengerek, a patakok
-fekvése szerint stb.
-
-Semmiféle társadalom nem élhet meg csere nélkül, semmiféle csere közös
-mérték nélkül és semmiféle közös mérték egyenlőség nélkül. Így minden
-társaságnak első törvénye bizonyos megegyezésszerű egyenlőség, akár az
-embereket, akár a dolgokat illetőleg.
-
-Az emberek közti megegyezésszerű egyenlőség, a mely teljesen különbözik
-a természetes egyenlőségtől, teszi szükségessé a tételes jogot vagyis a
-kormányt és a törvényeket. A gyermek politikai ismereteinek
-szabatosaknak és korlátozottaknak kell lenniök, a kormányról általában
-csak azt kell tudnia, a mi a tulajdonjogra vonatkozik, a melyről már van
-valamelyes fogalma.
-
-A dolgok közti megegyezésszerű egyenlőség találtatta fel a pénzt, mert a
-pénz nem egyéb, mint a különböző fajtájú dolgok értékbeli
-összehasonlításának kifejezése; és ebben az értelemben a pénz a
-társadalom igazi összekötő kapcsa; de minden lehet pénz, egykor a marha
-is az volt s még ma is pénz számba mennek bizonyos népeknél a csigák; a
-vas volt a pénz Spártában, a réz Svédországban, az arany és az ezüst
-nálunk.
-
-A fémek könnyebben szállíthatók lévén, minden csere közvetítő eszközéül
-választattak; ezeket a fémeket alakították át érmekké, hogy
-megtakarítsák minden egyes csere alkalmával a mérést vagy a mérlegelést,
-mert a pénz értékjegye nem egyéb, mint tanusítvány arról, hogy az így
-megjelölt pénzdarab, ilyen vagy olyan súlyú és egyedül az uralkodónak
-van pénzverési joga, mivel egyedül neki van joga követelni, hogy az ő
-tanubizonysága tekintélylyel birjon az egész nép előtt.
-
-Ennek a most megmagyarázott találmánynak a hasznát megértheti a
-legostobább is. Nehéz dolog közvetlenül összehasonlítani a különböző
-természetű dolgokat, pl. a posztót a búzával; ha ellenben találtak egy
-közös mértéket, t. i. a pénzt, a gyárosnak és a földművelőnek egyaránt
-könnyű dolog visszavezetni erre a közös mértékre azoknak a dolgoknak az
-értékét, a melyeket ki akarnak cserélni. Ha egy bizonyos mennyiségű
-posztó egy bizonyos pénzösszeget ér és egy bizonyos mennyiségű búza
-szintén ugyanakkora pénzösszeget ér, ebből az következik, hogy a
-kereskedő, a mikor ezt a búzamennyiséget kapja posztójáért, méltányos
-cserét csinál, így lesznek a pénz segítségével a különböző nemű javak
-összemérhetők és összehasonlíthatók.
-
-Ne menjetek ennél messzebbre és ne bocsájtkozzatok ez intézmény erkölcsi
-hatásainak magyarázatába. Minden dologban fontos, jól megmagyarázni a
-használatot, mielőtt rámutatnánk a visszaélésre. Ha megmagyarázni
-igyekeznél a gyermeknek, hogyan hanyagolják el a jelképek kedvéért a
-dolgok lényegét, hogyan születtek a pénzből a képzelődés minden
-agyrémei, hogyan kell a pénzben gazdag országoknak mindenben
-szegényeknek lenniök, akkor a gyermekkel nemcsak mint filozófussal
-bánnál, hanem mint bölcs emberrel és azt akarnád megértetni vele, a mit
-még a filozófusok közül is csak kevesen fogtak föl helyesen.
-
-Az érdekes tárgyaknak mekkora sokaságára lehet így a növendék
-kiváncsiságát irányítani, a nélkül, hogy bármikor is figyelmen kívül
-hagynók a tényleges és anyagi vonatkozásokat és eltürnők, hogy akár
-egyetlen olyan gondolat is keletkezhessék szellemében, a melyet nem bir
-fölfogni. A mester művészete abban áll, hogy megfigyeléseit soha sem
-engedje olyan apróságokon vesztegelni, a melyek nincsenek kapcsolatban
-semmivel, hanem szüntelenül közelebb hozni a nagy vonatkozásokhoz,
-melyeket egykor meg kell értenie, hogy helyesen tudjon itélni a polgári
-társadalom rendjének jóságáról és rosszaságáról. Tudni kell hozzá
-alkalmazni a beszélgetéseket, a melyekkel szórakoztatjuk, ahhoz a
-szellemi irányhoz, a melyet adtunk neki. Nem egy kérdés, a mely más
-gyermeknek figyelmét érinteni sem tudná, Emilt akár hat hónapig is fogja
-üldözni.
-
-Egy gazdag házba megyünk ebédelni; ünnepi készülődést, sok népet, sok
-szolgát, sok fogást, elegáns és finom terítéket találunk. A gyönyör és
-az ünnepiesség mind e készségeiben van valami mámorító, a mely fejébe
-szállhat az embernek, ha nincs hozzászokva. Előre érzem mindennek
-hatását ifjú növendékemre. Mialatt a lakoma elnyúlik, mialatt a fogások
-követik egymást, mialatt az asztal körül ezerféle zajos szóbeszéd
-uralkodik, a füléhez hajlok és így szólok: Mit gondolsz, hány kézen ment
-keresztül mindaz, a mit ezen az asztalon látsz, mielőtt ide jutott
-volna? Mekkora tömegét a gondolatoknak keltem föl agyában e néhány szó
-által; ime a mámor összes gőzei le vannak verve. A gyermek tünődik,
-elgondolkozik, számítgat, nyugtalankodik. Mialatt a filozófusok
-fölvidítva a bortól és talán szomszédnőiktől is, fecsegnek és úgy
-tesznek, mintha gyermekek volnának, ő egészen egyedül okoskodik egy
-sarokban meghuzódva; kérdezget engem, én megtagadom a feleletet, azt
-mondom, hogy majd máskor, ő türelmetlenkedik, enni, inni is elfelejt, ég
-a vágytól, hogy elkerülhessen az asztaltól, hogy kedvére társaloghasson
-velem. Micsoda czél kiváncsisága számára! Micsoda textus tanulása
-számára! Egészséges itélettel, a melyet még semmi sem ronthatott meg,
-mit fog gondolni a fényüzésről, mikor azt találja, hogy a világ minden
-tájéka hozzájárulásra kényszeríttetett, hogy talán húsz millió kéz
-dolgozott sokáig, hogy talán az emberek ezreinek életébe került és
-mindez azért, hogy teljes pompában adják elébe azt délben, a mit este a
-félreeső helyen fog kiadni magából?
-
-Lessétek ki gondosan azokat a titkos következtetéseket, a melyeket
-szivében minden megfigyeléséből levon. Ha nem vigyáztatok rá olyan jól,
-mint a hogy én föltételezem, talán kisértetbe esik elmélkedéseit más
-irányba téríteni és fontos személyiségnek tekinteni magát a világban,
-annak láttára, hogy mennyi gond egyesül ebédjének elkészítésére. Ha
-előre sejtitek ezt az okoskodását, könnyen megelőzhetitek, mielőtt
-rájönne vagy legalább is azonnal kitörölhetitek az általa keltett
-benyomást. Nem tudva még másképp magának tulajdonítani a dolgokat, mint
-csak az anyagias élvezet által, csakis az érzékelhető vonatkozások által
-birja megitélni, vajjon javára válnak-e vagy nem? Egy egyszerű és
-rusztikus, testmozgás által előkészített, az étvágy, a szabadság, a
-jókedv által füszerezett ebédnek összehasonlítása ezzel a fényes és
-feszes lakomával eléggé megértetheti vele, hogy a lakoma minden nagy
-készülete nem adott neki semmiféle tényleges hasznot és a gyomra épp oly
-megelégedetten távozik a földmüves asztalától, mint a bankárétól, tehát
-az egyikben sem volt több olyan, mint a másikban, a mit valósággal a
-magáénak nevezhet.
-
-Képzeljük el, mit mondhat neki hasonló esetben egy nevelő. «Képzeld el
-magadnak jól ezt a két lakomát és határozd meg magadban, melyikben
-vettél részt több élvezettel; melyiken éreztél több örömet, melyiken
-ettél nagyobb étvágygyal, ittál vidámabban? melyik tartott hosszabb
-ideig, unalom nélkül és a nélkül, hogy ujabb fogásokkal kellett volna
-fölfrissíteni? Figyeld meg e közben a különbséget: ez a fekete kenyér,
-melyet oly jónak találtál, abból a búzából való, melyet ez a földműves
-aratott, zavaros és fanyar, de üdítő és egészséges bora az ő saját
-szőlőjének terméséből való. A vászonabrosz az ő kenderéből készült,
-melyet az ő felesége, az ő lányai, az ő cselédje fontak a tél folyamán;
-asztalát semmi más kéz nem készítette el, csak az ő családtagjaié; ő rá
-nézve a legközelebbi malom és a szomszéd vásár a világ határai.
-Mennyiben telt tehát igazi élvezeted mind abban, a mivel többet
-nyujtottak a távoli országok és az emberi kezek a másik asztalra? Ha
-mindez nem tette lakomádat jobbá, mit nyertél ezzel a bőséggel? Mi volt
-itt, a mi tulajdonképen számodra készült? Ha te lettél volna a házigazda
-– teheti még hozzá – akkor mindez még idegenebb maradhatott volna rád
-nézve, mert a gond, hogy élvezeteidet kitárd mások szeme elé, teljesen
-megfosztott volna az élvezettől: a tiéd lett volna a fáradság, az övék
-az élvezet.»
-
-Ez a beszéd lehet nagyon szép, de az én Emilemnek nem ér semmit; mert
-meghaladja felfogási képességét és mert neki nem szokták diktálni az
-elmélkedéseket. Szóljatok tehát hozzá egyszerűbben. Ezután a két
-tapasztalat után mondjátok neki valamelyik nap reggel: «Hol fogunk ma
-ebédelni? A körül az ezüsthegy körül, a mely elborítja az asztal
-háromnegyed részét és azok körül a papirvirág-kertek körül, melyeket
-tükörüvegen tálalnak fel csemegéül, azok közt az abroncsos szoknyájú nők
-között, a kik úgy bánnak veled, mint egy fabábbal és azt akarják veled
-mondatni, a mit nem tudsz; vagy inkább abban a faluban, innen két
-mérföldnyire, azoknál a jó embereknél, a kik olyan szívesen fogadtak
-minket és olyan jó tejszínhabot adtak?» Hogy melyiket fogja Emil
-választani, abban nincs kétség, mert ő sem nem fecsegő, sem nem hiú; nem
-birja elviselni a feszességet és a mi finom ragoûtink nem izlenek neki,
-ellenben mindig kész futkosni a szabadban és szereti a jó gyümölcsöt, a
-jó főzeléket, a jó tejszint és a jó embereket.[69] Útközben a
-meggondolás magától jő. Látom, hogy az embereknek azok a tömegei, a kik
-ezeken a lakomákon dolgoznak, elvesztegetik fáradságukat vagy egyáltalán
-nem gondolnak a mi élvezetünkre.
-
-Példáim, melyek talán jók egy czélra, ezer másra rosszak lehetnek. Ha
-azonban felfogták szellemüket, tudni fogják őket a szükséghez képest
-módosítani; a választás minden gyermek sajátságos természetének
-tanulmányozásától függ és ez a tanulmányozás ismét az alkalmaktól függ,
-melyeket nyujtunk neki, hogy kimutassa természetét. Senki sem fogja azt
-képzelni, hogy három vagy négy évi időközben, melyet itt ki kell
-töltenünk, a legszerencsésebb születésű gyermeknek is elegendő fogalmat
-adhassunk az összes mesterségekről és természeti tudományokról arra,
-hogy egy nap magamagától megtanulhassa őket; de elvonultatva ily módon
-előtte mindazokat a tárgyakat, a melyeket ismernie fontos dolog, abba a
-helyzetbe juttatjuk, hogy kifejleszthesse ízlését, tehetségét, hogy
-megtehesse az első lépést a felé a czél felé, melyre hivatottsága viszi
-és hogy megmutassa nekünk az utat, melyet számára meg kell nyitnunk,
-hogy a természetnek kezére járjunk.
-
-A korlátozott, de helyes ismeretek lánczolatának egy másik előnye az,
-hogy ezeket az ismereteket kapcsolataik, egymáshoz való viszonyaik által
-mutatjuk meg neki, hogy valamennyit a neki megfelelő helyre tehetjük
-megbecsülésében és megelőzzük benne az előitéleteket, melyekkel az
-emberek többsége bír azok iránt a tehetségek iránt, a melyeket művelnek
-és azok ellen, a melyeket elhanyagolnak. Az, a ki jól látja mindennek a
-rendjét, látja azt a helyet, a melyre minden rész való; a ki jól lát egy
-részletet és alaposan ismeri, lehet tudós ember, de az előbbi helyes
-itéletű ember. Emlékezni fognak arra, hogy nem annyira a tudomány, mint
-inkább a helyes itélet megszerzését tűztük ki czélunkul.
-
-Bárhogy áll is a dolog, az én módszerem független a példáimtól; az ember
-képességeinek mértékére van alapítva a különböző életkorokban és a
-foglalkozások megválogatására, melyek képességeinek megfelelnek. Azt
-hiszem, könnyen lehetne olyan módszert találni, melylyel látszólag
-jobban járnánk, de ha kevésbbé volna hozzáalkalmazva a fajhoz, az
-életkorhoz, a nemhez, nem hiszem, hogy ugyanakkora sikere lehessen.
-
-E második időszak kezdetén hasznát vettük erőink fölöslegének
-szükségleteink fölött, hogy önmagunkon fölül emeljük magunkat;
-fölemelkedtünk az egekig, megmértük a földet, összegyüjtöttük a
-természet törvényeit, szóval bejártuk az egész szigetet, most
-visszatérünk önmagunkhoz, észrevétlenül közeledünk lakásunkhoz. Mekkora
-boldogság, hogy nem találjuk még az ellenség birtokában, a ki fenyeget
-bennünket és a ki készülődik hatalmába keríteni!
-
-Mi tennivalónk marad azután, hogy megfigyeltük mindazt, a mi bennünket
-környez? Hogy hasznunkra fordítsuk mindazt, a mit magunkévá tudunk tenni
-és hogy hasznunkra fordíthassuk kiváncsiságunkat, jólétünk javára. Idáig
-készletet szereztünk, mindenféle eszközökből, a nélkül, hogy tudtuk
-volna, melyekre van közülük szükségünk. Ha esetleg haszontalanok
-önmagunk számára ezek az eszközeink, hasznára válhatnak másoknak, nekünk
-pedig viszont, az övéikre lehet szükségünk. Így valamennyien megtaláljuk
-számításunkat, ebben a cserében, de hogy ezt a cserét végrehajthassuk,
-ismerni kell a kölcsönös szükségleteket, mindenki kell, hogy tudja, mije
-van másoknak, a minek ő hasznát veheti és mit nyujthat nekik ő
-viszonzásul. Vegyünk föl tíz embert, a kik mindegyikének tízféle
-szükséglete van. Mindegyiküknek, hogy szükségleteiket kielégíthessék,
-tízféle munkára kell ráadni magát; de tekintve a géniusz és a tehetség
-különlegességét, az egyik kevésbbé boldogul e munkák valamelyikével, a
-másik a másikkal. Valamennyien bár különböző dolgokra alkalmasak,
-ugyanazt végzik és pórul járnak vele. Alakítsunk ebből a tíz emberből
-társaságot és mindegyikük foglalkozzék a maga és a többi kilencz számára
-a foglalatosságnak azzal a nemével, a mely neki legjobban megfelel;
-mindegyik olyan hasznát fogja venni a többiek tehetségének, mintha mind
-megvolna ő benne magában, mindegyik tökéletesíteni fogja a maga
-tehetségét a folytonos gyakorlattal s az lesz a vége, hogy mind a tizen
-tökéletesen jól lesznek ellátva és még fölöslegük is marad mások
-számára. Ez minden intézményünknek nyilvánvaló alapelve. Nem tartozik
-tárgyamra itt ennek következményeit vizsgálni, ezt megtettem egy másik
-iratomban.[70]
-
-Ebből az elvből kifolyólag az olyan ember, a ki elszigetelt lénynek
-akarná magát tekinteni, a mely nem függ egyáltalán semmitől és
-magamagában elegendő, csak boldogtalan lehet. Sőt lehetetlen volna neki
-fönntartani magát, mert az egész földet az enyémmel és a tiéddel találná
-borítva, maga számára nem volna egyebe, csak a teste s így miből tartaná
-föl magát? A midőn kilépünk a természetes állapotból, embertársainkat is
-kényszerítjük, hogy szintén kilépjenek belőle; senki sem maradhat meg
-benne a többiek ellenére és a ki a benne élés lehetetlensége mellett is
-meg akarna benne maradni, arra nézve éppen ez jelentené a belőle való
-tényleges kilépést, mert a természet első törvénye az önfentartásról
-való gondoskodás.
-
-Így alakulnak ki fokonként a gyermek elméjében a társadalmi
-vonatkozásokról való fogalmak, még mielőtt valóban aktiv tagja lehetne a
-társadalomnak. Emil látja, hogyha hasznára szolgáló eszközökre akar
-szert tenni, neki is kell, hogy legyenek mások hasznára szolgáló
-eszközei, a melyek révén cserében megkaphatja azokat a dolgokat, a
-melyekre szüksége van és a melyek másnak megvannak. Könnyű szerrel
-rávezetem, hogy ennek a cserének a szükségét megérezze és abba a
-helyzetbe hozza magát, hogy hasznát vegye.
-
-_Nagy uram! élnem csak kell_ – mondotta egy szerencsétlen szatirikus író
-a miniszternek, a ki szemére vetette foglalkozásának becstelenségét.
-_Nem látom be ennek szükségét_ – felelt neki hidegen az előkelő állású
-ember. Ez a felelet kitünő volt egy minisztertől, de minden más szájban
-barbár és hamis lett volna. Élnie kell minden embernek. Ez az érv, a
-melyre mindenki több vagy kevesebb súlyt vet a szerint, a mint több vagy
-kevesebb emberségesség van benne, nekem megczáfolhatatlannak tünik fel,
-annak a szempontjából, a ki önmagára vonatkoztatja. Mivel mindazon
-ellenszenvek közül, melyeket a természet olt belénk, legerősebb a halál
-iránti ellenszenv, ebből az következik, hogy ez ellenszenv által minden
-szabad mindenkinek, a kinek nincs semmi más módja a megélhetésre. Azok
-az elvek, a melyek alapján az erényes ember megtanulja életét megvetni
-és föláldozni a kötelességnek, nagyon távol vannak ettől a primitiv
-egyszerüségtől. Boldogok azok a népek, a melyeknél az ember jó lehet
-erőlködés nélkül és igazságos erény nélkül! Ha van a világon olyan
-nyomorúságos állam, a melyben senki sem élhet meg a nélkül, hogy rosszat
-tegyen és a melynek polgárai szükségből gazemberek, akkor nem a
-gonosztevőt kell fölakasztani, hanem azt, a ki arra kényszeríti, hogy
-gonosztevő legyen.
-
-Amint Emil tudni fogja, hogy mi az élet, első gondom lesz, hogy
-megtanítsam föntartására. Mindeddig nem tettem különbséget társadalmi
-helyzet, rang és vagyon dolgában és a következőkben sem fogok nagyobb
-különbséget tenni, mert az ember minden helyzetben ugyanaz, mert a
-gazdagnak sincs nagyobb gyomra, mint a szegénynek és nem is emészt
-jobban, mert az úrnak sincs hosszabb vagy erősebb karja, mint a
-rabszolgának, mert a főúr sem nagyobb, mint a köznépből való ember és
-végül, mert a természetes szükségletek mindenütt ugyanazok lévén,
-megszerzésük eszközeinek mindenütt egyenlőknek kell lenni. Alkalmazzátok
-az ember nevelését az emberhez és nem ahhoz, a mi rajta kívül van. Nem
-látjátok-e, hogy a mikor azon dolgoztok, hogy kizárólag egy társadalmi
-helyzet számára képezzétek ki őt, hasznavehetetlenné teszitek minden más
-helyzet számára és ha a sorsnak úgy tetszik, csak azért dolgoztatok,
-hogy boldogtalanná tegyétek? Van-e nevetségesebb, mint a koldussá lett
-nagyúr, a ki nyomorában is bele viszi származásának előitéleteit? Van-e
-hitványabb, mint az elszegényedett gazdag, a ki emlékezve a megvetésre,
-a melyet a szegénység iránt tanusítanak, úgy érzi magát, mintha utolsóvá
-lett volna az emberek között? Az egyiknek nincs más menedéke, mint a
-nyilvános gazember mestersége, a másiknak a csúszó-mászó szolgáé, ezzel
-a szép szólásmóddal: _élnem csak kell_.
-
-Megbiztok a társadalom jelenlegi rendjében, a nélkül, hogy gondolnátok
-rá, hogy ez a rend kikerülhetetlen revolutióknak van alávetve és
-lehetetlen előre látnotok és megelőznötök azt, a mely gyermekeiteket
-érheti. A nagy kicsinynyé válhatik, a gazdag szegénynyé, az uralkodó
-alattvalóvá; oly ritkák-e vajjon a sors csapásai, hogy számíthattok
-arra, hogy mentesek maradtok tőlük? Közeledünk a válság állapotához és a
-forradalmak korához.[71] Kicsoda állhat jót arról, hogy mi lesz
-belőletek ezután? Mindent, a mit az emberek csináltak, le is
-rombolhatnak az emberek; csak azok a betük eltörölhetetlenek, a melyeket
-a természet ír és a természet nem alkot fejedelmeket, sem gazdagokat,
-sem nagy urakat. Mit tenne tehát az alacsony sorsban az a szatrapa, a
-kit csak nagyságra neveltetek? mit tenne a szegénységben az a
-publikánus, a ki csak az aranyból tud élni? Mit tenne mindentől
-megfosztva, az a képzelődő ostoba, a ki nem tudja semmi hasznát venni
-önmagának és egész lényét olyan dolgokba helyezi, a melyek idegenek
-tőle? Boldog az, a ki akkor eltudja hagyni azt a társadalmi helyzetet, a
-mely elhagyja őt és a sors daczára is ember tud maradni. Dicsérhetik, a
-hogy akarják, azt a királyt, a ki dühében el akar temetkezni trónja
-romjai alá; én megvetem, én látom, hogy csak koronája által létezik és
-ha nem király, akkor egyáltalán semmi, holott az, a ki elveszti és el
-tud lenni nélküle, fölötte áll koronájának. A király rangjából, melyet
-egy gyáva, egy gonosz ember, egy bolond épp úgy betölthet, mint bárki
-más, az ember állapotába emelkedik, melyet oly kevés ember tud
-betölteni; akkor diadalmaskodik a sors fölött, daczol vele, mindent csak
-magának köszönhet és ha nem marad is más mutogatni valója, mint ő maga,
-akkor sem lesz semmivé: valaki marad. Igen! százszor jobban szeretem a
-syrakuzai királyt, a ki Corinthusban iskolamester lett és a maczedoniai
-királyt, a ki Rómában irnok lett, mint azt a szerencsétlen Tarquiniust,
-a ki ha nem uralkodik, nem tudja hova legyen, mint a három királyság
-birtokosának örökösét, a ki játékszere mindenkinek, a ki gúnytárgyává
-meri tenni nyomoruságában, midőn udvarról-udvarra bolyong, mindenütt
-segítséget keresve és mindenütt csak sértéseket találva, mivel nem tud
-semmi mást csinálni, mint azt a mesterséget, a mely nincs már
-hatalmában.
-
-Az ember és a polgár, bármilyen legyen is, nem hozhat a társadalomba
-semmi más értéket, csak maga magát. Minden más értéke akarata ellenére
-is a társadalomé és mikor az ember gazdag, akkor vagy nem élvezi
-gazdagságát, vagy vele együtt élvezik a többiek is. Az első esetben
-másoktól lopja el azt, a mit önmagától von meg, a második esetben nem ad
-nekik semmit. Így a társadalom iránti adóssága teljesen megmarad
-mindaddig, a míg csak vagyonából fizet. «De az én apám a társadalomnak
-tett szolgálatot, a mikor vagyonát szerezte». Lehet, de akkor is a maga
-adósságát fizette meg, nem pedig a tiedet. Többel tartozol a többieknek,
-mintha vagyontalanul születtél volna, mert kedvezményekkel születtél.
-Nem méltányos dolog, hogy az, a mit az egyik ember tett a társadalomért,
-fölmentse a másikat attól, a mivel tartozik neki, mert mindenki a maga
-egészében van lekötelezve s csak önmagáért fizethet és egy apa sem
-örökítheti át fiára azt a jogot, hogy hasznavehetetlen legyen
-embertársaira nézve; szerinted pedig éppen ezt teszi azzal, hogy
-átörökíti reá gazdagságát, a mely munkának a bizonysága és dija. Az, a
-ki tétlenül eszi, a mit nem ő szerzett, lopja azt és a kegydijas, a kit
-az állam fizet semmittevéseért, az én szememben nem sokban különbözik az
-útonállóktól, a ki a járókelők rovására él. A társadalmon kívül az
-elszigetelt embernek, a ki nem tartozik senkinek semmivel, joga van úgy
-élni, a hogy neki tetszik; a társadalomban azonban, a hol szükségképen
-mások költségére él, munkájával tartozik azért, a miből él. Ez alól
-nincs kivétel. Dolgozni elengedhetetlen kötelessége a társadalomban élő
-embernek. Akár gazdag, akár szegény, akár hatalmas, akár gyönge, minden
-munkátlan polgár gazember.
-
-Mindazon foglalkozások közül, a melyek az ember fentartására szolgálnak,
-a kézimunka áll legközelebb a természetes állapothoz; az összes
-helyzetek között a legfüggetlenebb a sorstól és az emberektől a
-mesteremberé. A mesterember csak munkájától függ, szabad, annyira
-szabad, mint a mennyire rabszolga a földmíves, mert ez a röghöz van
-kötve, melynek terméséről más rendelkezik. Az ellenség, az uralkodó, egy
-hatalmas szomszéd, egy pör elkobozhatja földjét; ezer féle módon
-sanyargathatják ezért a földért. Ellenben a mesterembernek, ha valahol
-sanyargatják, hamar be van csomagolva a podgyásza, magával viszi a
-karját és odább áll. Mindazáltal a földmívelés az ember első
-foglalkozása, a legbecsületesebb, a leghasznosabb és következőleg a
-legnemesebb, melyet az ember üzhet. Én nem mondom Emilnek: tanuld meg a
-földmívelést; ő már tudja! Minden mezei munkában járatos, ezzel kezdte s
-ehhez tér vissza szüntelenül. Ezt mondom neki tehát: műveld apáid
-örökségét. De ha ezt az örökséget elveszted, vagy ha nincs is örökséged,
-mit csinálsz akkor? Tanulj meg egy mesterséget.
-
-Mesterséget, az én fiam! Az én fiam mesterember! Hova gondol ön uram? Én
-jobban gondolkozom, mint ön asszonyom, a ki oda akarja juttatni, hogy
-soha ne tudjon más lenni, csak lord, csak marquis, csak herczeg és egy
-nap meglehet, a semminél is kevesebb: én olyan rangot akarok neki adni,
-a melyet nem veszíthet el, olyan rangot, a mely becsületére válik minden
-időben, föl akarom emelni az ember állapotába és mondhat ön bármit,
-kevesebben lesznek vele egyenragúak ebben a czímben, mint mindazokban, a
-melyeket öntől kap.
-
-A betű öl és a szellem megelevenít. Nem annyira arról van szó, hogy
-azért tanuljon meg egy mesterséget, hogy tudjon egy mesterséget, mint
-hogy legyőzze az előitéleteket, melyek a mesterségeket megvetik. Soha
-sem leszel rászorulva, hogy dolgozzál, hogy élhess. Nos annál rosszabb,
-annál rosszabb rád nézve! De egyre megy, ne dolgozzál szükségből, hanem
-dicsőségből.
-
-Ereszkedj le a mesterember állapotába, hogy a magadé fölébe emelkedhess.
-Hogy alávethesd magadnak a sorsot és a világi dolgokat, kezdd azon, hogy
-függetlenné teszed magadat; hogy az emberek képzelődése által
-uralkodhass, kezdd azon, hogy uralkodol rajta. Jegyezzétek meg, hogy nem
-valamely tehetséget kivánok tőletek, hanem egy mesterséget, egy valódi
-mesterséget, egy tisztára mechanikai készséget, a melyben a láb többet
-dolgozik, mint a fej és a mely nem vezet ugyan vagyonra, de általa
-ellehettek vagyon nélkül. Olyan házakban, a melyek nagyon messze vannak
-attól, hogy ne legyen bennök ennivaló, láttam apákat, a kik annyira
-vitték a gondoskodást, hogy gyermekeik tanításának gondját még azzal is
-tetézték, hogy fölszerelték őket olyan ismeretekkel, a melyekkel minden
-eshetőségre megkereshessék a kenyeröket. Ezek az előrelátó apák azt
-hiszik, hogy valami nagyot műveltek, holott nem tettek semmit, mert a
-segélyforrások, melyeket gyermekeiknek szerezni vélnek, ugyanattól a
-sorstól függnek, a melynek fölébe akarják őket emelni. Így tehát
-mindezen szép tehetségek mellett is, ha az, a kiben megvannak, nincs
-abban a kedvező helyzetben, hogy hasznukat vehesse, épp úgy nyomorban
-fog elpusztulni, mintha meg se volnának benne.
-
-A mint mesterkedésről és ravasz fogásról van szó, akkor épp annyit ér,
-ha azokat a bőségben megmaradásra használjuk föl, mint arra, hogy a
-nyomorúság mélyéből visszaemelkedhessék az ember előbbi helyzetébe. Ha
-művészeteket művelsz, melyeknek sikere a művész hírnevétől függ, ha
-olyan állásokra képezed ki magad, melyeket csakis kedvezés által lehet
-elnyerni, mi hasznodra válik mindez, a mikor jogosan megundorodva a
-világtól, megveted azokat az eszközöket, a melyek nélkül nem
-boldogulhatsz? Tanulmányoztad a politikát és a fejedelmek érdekeit: ez
-nagyon helyes dolog, de mire mégy ezekkel az ismeretekkel, ha nem tudsz
-hozzáférkőzni a miniszterekhez, az udvari hölgyekhez, a hivatalok
-fönökeihez, ha nem ismered azt a titkot, hogy tetszésöket elnyerd, ha
-nem találják meg benned mind azt a gazembert, a kire szükségük van?
-Épitész vagy, avagy festő: jól van, de ismertté kell tenni tehetségedet.
-Azt hiszed, hogy csakúgy vaktában kiállíthatod egy művedet a műtárlaton?
-Ohó ez nem így megy ám! Akadémikusnak kell lenni, még ahhoz is
-protekczió kell, hogy valami homályos helyet kaphass, valamely fal
-sarkában. Hadd csak a vonalzót és az ecsetet. Fogadj föl egy bérkocsit
-és vágtass házról-házra: így szerzi meg az ember a hirnevet. Csakhogy
-azt is tudnod kell, hogy mindezeknek a fényes házaknak vannak ajtónállói
-vagy portásai, a kik csak kézmozdulatról értenek és a kiknek a füle a
-kezükben van. Tanítani akarod azt, a mit tanultál és földrajz-,
-mathematika-, nyelv-, zene- vagy rajztanárrá lenni; ehhez az is kell,
-hogy tanítványokat szerezz, tehát, hogy pártfogóid legyenek. Számíthatsz
-rá, hogy fontosabb szélhámosnak lenni, mint ügyesnek és ha nem tudsz más
-mesterséget, mint a magadét, mindig csak ignoráns maradsz.
-
-Láthatod tehát, hogy mindezek a fényes segélyforrások mily kevéssé
-megbizhatók és mennyire szükséged van más segélyforrásokra, hogy azoknak
-hasznát vehesd és aztán mi lesz belőled ebben a gyáva lealacsonyításban?
-A sorscsapások, a nélkül, hogy okulásodra lennének, lealjasítanak s
-inkább lévén a közvélemény játéka, mint valaha, hogy emelkedhetnél föl
-az előitéletek fölé, a melyek sorsodnak irányítói? Hogy vethetnéd meg az
-aljasságot és a bünöket, melyekre szükséged van, hogy fönmaradhass?
-Azelőtt csak a gazdagságtól függtél, most azonban függesz a gazdagoktól
-is. Rabszolgaságodat csak rosszabbá tetted és tetejébe raktad még a
-nyomorúságodat is. Így tehát szegény vagy, a nélkül, hogy szabad lennél;
-ez a legrosszabb helyzet, a melybe az ember eshetik.
-
-Ha azonban a helyett, hogy ezekben a magas tudományokban keresnél
-menedéket megélhetésedre, a melyek arravalók, hogy a lelket táplálják,
-nem pedig a testet, a szükséghez képest a karjaidra bizod magad és arra,
-a mi hasznukat tudod venni: mind e nehézségek eltünnek, minden
-mesterkedés fölöslegessé válik, a segélyforrás mindig kész, abban a
-pillanatban, a mikor hasznát akarod venni, a tisztesség, a becsület nem
-akadálya az életednek, nincs többé szükséged rá, hogy gyáva és hazug
-légy a nagy urak előtt, hajlékony és csuszó-mászó a gazemberek előtt,
-aljasul kedveskedő az egész világ előtt, kölcsönkérő vagy tolvaj, a mi
-csaknem egyre megy, mikor az embernek nincs semmije, mások véleménye
-téged nem érint, nem kell udvarolnod senkinek, nem kell hizelegned az
-ostobáknak, nem kell megvesztegetned az ajtónállót, nem kell megfizetned
-a félvilági nőt és a mi még rosszabb, tömjénezned sem kell neki. Hogy a
-nagy dolgokban gazficzkók vezetnek, azzal nem sokat törődöl, ez téged
-nem akadályoz meg abban, hogy visszavonult életedben becsületes ember
-légy és meglegyen a kenyered. Belépsz az első olyan műhelybe, a milyen
-mesterséget tanultál: «mester, munkára van szükségem». «Segéd, ülj le
-ide és dolgozz». Mielőtt megjönne az ebéd órája, már megkerested az
-ebédet, ha szorgalmas és józan életű vagy, nem telik bele nyolcz nap és
-lesz annyid, a mennyiből további nyolcz napig megélhetsz; szabadon,
-egészségesen, igazul, szorgalmasan és helyesen éltél. Nem vesztegeti
-idejét az, a ki így veszi hasznát.
-
-Föltétlenül azt kivánom, hogy Emil tanuljon meg valami mesterséget. De
-legalább valami tisztességes mesterséget, fogjátok mondani. Mit jelent
-ez a szó? Nem tisztességes-e minden mesterség, a mely hasznos a
-közönségnek? Nem azt akarom, hogy himző, aranyozó, fényező legyen, mint
-a Locke nemes embere; azt sem akarom, hogy muzsikus, szinész vagy
-könyvíró legyen.[72] Ezeknek a foglalkozásoknak és a többi hozzájuk
-hasonlóknak kivételével választhatja azt, a melyet akar, én nem akarom
-semmiben korlátozni. Jobb szeretem, hogy czipész legyen, minthogy poéta;
-jobb szeretem, ha kövezi az országutat, mintha virágokat csinál
-porczellánból. De azt fogjátok mondani, hogy a rendőrök, a kémek, a
-pandurok is hasznos emberek. Csak a kormányok az okai, ha nem azok. De
-hagyjuk el; nem volt igazam: nem elég hasznos mesterséget választani, az
-is kell hozzá, hogy ne követeljen az emberektől, a kik gyakorolják,
-gyülöletes és az emberiséggel össze nem férő lelki tulajdonságokat. Így
-tehát visszatérve az első szóhoz, válaszszunk egy tisztességes
-mesterséget, de tartsuk mindig szemünk előtt, hogy nincs tisztesség
-hasznosság nélkül.
-
-Korunk egy híres írója,[73] a kinek könyvei tele vannak nagy tervekkel
-és kicsiny szempontokkal, fogadalmat tett, mint az ő hitközségebeli
-papok mind, hogy nem lesz neki saját asszonya. De aggályoskodóbb lévén
-házasságtörés dolgában, mint a többiek, azt mondják, azzal segített
-magán, hogy csinos szolgálókat tartott s ezekkel tette tőle telhetőleg
-jóvá azt a sérelmet, a melyet faja ellen ezzel a meggondolatlan
-kötelezettséggel elkövetett. A polgár kötelességének tekintette, hogy
-ujabb polgárokat adjon a hazának és a mi adót ebben a tekintetben a
-hazának fizetett, azzal a mesteremberek osztályát tette népesebbé. A
-mint ezek a gyermekek fölserdültek, valamennyit valami kedvük szerinti
-mesterségre taníttatta. Csak a tétlen, értéktelen és a divatnak
-alávetett mesterségeket zárta ki, a milyen például a parókacsináló
-mestersége, a melyre soha sincsen szükség és a mely egyik napról a
-másikra hasznavehetetlenné válhatik, hacsak a természet nem fog
-tartózkodni attól, hogy hajat növeszszen nekünk.
-
-Ennek a szellemnek kell minket vezetni Emil mesterségének
-megválasztásában: illetőleg nem a mi dolgunk ez a választás, hanem az
-övé; mert az elvek, melyekkel el van telve, megtartják benne a
-haszontalan dolgok iránti természetes megvetést, tehát soha sem lesz
-kedve idejét értéktelen munkával tölteni és nem ismeri a dolgoknak más
-értékét, mint a mely tényleges hasznukból folyik; olyan mesterségre van
-szüksége, a mely Robinsonnak is hasznára lehetett szigetén.
-
-Ha egy gyermeknek áltekintést adunk, a természet és a művészet termékein
-felingerelve kiváncsiságát, utána menve oda, a hova a kiváncsiság
-vezeti, megvan az az előnyünk, hogy tanulmányozhatjuk izlését,
-kedvteléseit, hajlamait és láthatjuk géniusának első szikráját
-föllobogni, ha van benne valami határozott egyéniség. De gyakori
-tévedés, a melytől óvakodnunk kell, ha a tehetség tüzének tulajdonítjuk
-azt, a mi a véletlen alkalom hatása és határozott hajlamnak tekintjük
-valamely művészet iránt azt, a mi csak az emberrel és a majommal közös
-utánzás szelleme és a mi ezt is, azt is, öntudatlanul arra viszi, hogy
-utána akarjon csinálni mindent a mit lát, a nélkül, hogy igazában tudná,
-mire jó az? A világ tele van mesteremberekkel és még inkább művészekkel,
-a kiknek nincs velük született tehetségük arra a mesterségre, a melylyel
-foglalkoznak és a melyre kora ifjúságuktól fogva rászorították őket,
-akár mert más tekintetek alapján határoztak, akár mert megtévesztette
-őket az a látszólagos buzgalom, a mely épp úgy vihette volna őket
-bármely mesterségre, ha épp úgy maguk előtt látták volna űzését. Az
-egyik ember dobszót hall és már is tábornoknak képzeli magát, a másik
-építkezést lát és mindjárt építész akar lenni. Mindegyik kedvet kap arra
-a mesterségre, a melyet maga előtt lát, ha azt hiszi róla, hogy
-megbecsülésben részesül.
-
-Ismertem egy lakájt, a ki látta gazdáját festeni és rajzolni és fejébe
-vette, hogy ő is festő és rajzoló lesz. Abban a pillanatban, a mint ez
-az elhatározás megfogamzott benne, fogta a czeruzát és nem is tette
-félre, legföljebb azért, hogy ecsethez nyuljon, a melyet soha életében
-nem fog többé félretenni. Tanulás és szabályok nélkül nekilátott
-berajzolni mindent, a mi keze ügyébe akadt. Három egész évet töltött
-pacsmagolásai fölé görnyedve a nélkül, hogy valami is eltudta volna
-vonni tőlük, kivéve a szolgálatát és a nélkül, hogy valaha is elcsüggedt
-volna a csekély haladáson, melyet középszerű hivatottságánál fogva tett.
-Láttam őt nagyon forró nyárban hat hónapon át, a mint egész nap ült egy
-délnek fekvő kicsiny előszobában, a melyben fuldoklott az is, a ki csak
-keresztül ment rajta, vagy jobban mondva oda volt ragadva székéhez egy
-golyó előtt, rajzolta ezt a golyót és újra lerajzolta, legyőzhetetlen
-szívóssággal kezdte mindig újra és újra, a míg a görbületet elég jól
-tudta visszaadni, hogy meg lehessen elégedve munkájával. Végre
-gazdájának pártfogásával eljutott odáig, hogy levethette a bérruhát és
-az ecsetjéből élhetett. Egy bizonyos pontig a kitartás helyettesítheti a
-tehetséget: ezt a pontot elérte és nem is fogja soha túlhaladni. Ennek a
-derék legénynek az álhatatossága és becsvágya dicséretére válik. Mindig
-becsületet fog szerezni kitartásával, bizalmával, hűségével,
-erkölcsével, de sohasem fog egyebet festeni, mint ajtóbetéteket. Kit ne
-vezetett volna félre a buzgalma? És ki nem tekintette volna igazi
-tehetségnek? Nagy különbség van a között, hogy az embernek kedve telik
-valamelyik munkában vagy hogy hivatott-e rá? Finomabb megfigyelésekre
-van szükség, sem mint gondoljuk, egy gyermek igazi geniuszáról és igazi
-izléséről, a mely gyermek inkább óhajtásait mutatja ki, mint a hajlamait
-és a melyet mindig az óhajtásai szerint itélnek meg, mert a hajlamait
-nem tudják kitanulmányozni. Szeretném, ha egy helyes itéletű ember
-értekezést tartana a gyermekek megfigyelésének művészetéről. Nagyon
-fontos dolog volna ismerni ezt a művészetet; az apák és a tanítók még az
-elemein sincsenek túl.
-
-De talán túlságos fontosságot tulajdonítunk mi egy mesterség
-megválasztásának. Miután nincs egyébről szó, mint kézi munkáról, ez a
-választás könnyű dolog Emilnek; és tanuló idejének már több mint a felén
-túl van, azoknak a gyakorlatoknak révén, melyekkel mostanáig
-elfoglaltuk. Mit tegyen tehát? kész mindenre, tud bánni az ásóval és a
-kapával, tud bánni az esztergával, a kalapácscsal, a gyaluval és a
-ráspolylyal. Ismerős már minden mesterség szerszámaival. Csak arról van
-szó, hogy elég ügyességet, elég könnyűséget szerezzen ezen szerszámok
-valamelyikének kezelésében, hogy szorgalom dolgában egyenlővé váljon a
-jó munkásokkal, a kik bánnak velük; ebben a tekintetben pedig nagy
-előnye van fölöttük abban, hogy a teste ügyes, tagjai hajlékonyak, úgy
-hogy fáradtság nélkül tud bármiféle testtartást kibirni és erőfeszítés
-nélkül, sokáig ki tud állani mindenféle mozdulatot. Ezenfelül a szervei
-helyesek és jól be vannak gyakorolva; a mesterségek egész mechanikáját
-ismeri már. Csak a megszokás hiányzik már neki, hogy úgy tudjon
-dolgozni, mint egy mester. A megszokást pedig csak idővel szerezzük.
-Vajjon azok közül a mesterségek közül, a melyek közt válogathatunk,
-melyikre fog elegendő időt fordítani, hogy tökéletessé váljék benne?
-Csak erről van most már szó.
-
-Olyan mesterséget adjatok a felnőtt embernek, a mely nemének megfelel. A
-fiatal embernek pedig olyan mesterséget, a mely korának megfelel:
-semmiféle ülő és szobai foglalkozás, a mely elpuhítja és férfiatlanná
-teszi testét, nem tetszik és nem is való neki. Soha fiatal gyerek nem
-fog magamagától arra vágyódni, hogy szabó lehessen; ugyancsak művészet
-kell hozzá, hogy rávegyék erre az asszonyi mesterségre azt a nemet, a
-mely nem termett rá.[74] Ugyanaz a kéz nem bánhat egyszerre a tűvel és a
-karddal. Ha uralkodó volnék, a szabóságot és a többi tűvel dolgozó
-mesterséget csak a nőknek engedném meg és a sántáknak, a kik kénytelenek
-női foglalkozásukat űzni. Nagy bolondoknak találom a keletieket, a kik,
-mikor szükségét látják az eunuchoknak, csinálják az eunuchokat. Miért
-nem elégesznek meg azokkal, a kiket a természet tett azzá, az
-elférfiatlanított férfiak tömegével, a kiknek a természet
-összezsugorította a szivét? Volnának ezek annyian, a mennyire szükségük
-van. Minden gyönge, kényes, félénk ember természeténél fogva az ülő
-életmódra van kárhoztatva; arra van teremtve, hogy asszonyokkal vagy
-asszonyok módjára éljen. Jól van tehát, űzzön valami nekik való
-mesterséget és ha föltétlenül szükség van igazi eunuchokra, kárhoztassák
-erre az állapotra azokat az embereket, a kik megbecstelenítik nemüket
-azzal, hogy olyan foglalkozást vállalnak, a mely nem nekik való.
-Választásuk rávall a természet tévedésére; ezt a tévedést igazítsátok
-egy vagy más módon helyre és jó dolgot műveltetek.
-
-Megtiltom növendékemnek az egészségtelen mesterségeket, de nem a
-fáradtságos mesterségeket, sőt még a veszedelmes mesterségeket sem. Ezek
-egyszerre gyakorolják az erőt és a bátorságot s csupán a férfiakat
-illetik meg, a nők nem vállalkoznak rájuk; miért nem szégyenlik hát a
-férfiak, hogy azokra a dolgokra adják magukat, a miket a nők csinálnak?
-
-  Luctantur paucæ, comedunt coliphia paucæ.
-  Vos lanam trahitis calathisque peracta refertis
-  Vellera…[75]
-
-Olaszországban nem látni asszonyokat az üzletekben és nem lehet
-szomorúbb dolgot képzelni, mint egy pillantást egy utczába ebben az
-országban azok számára, a kik hozzá vannak szokva a franczia és angol
-utczákhoz. Látni a divatárusokat, a mint szalagokat, fejdíszeket,
-hajhálókat adnak el a hölgyeknek; ezeket a finom holmikat nagyon
-nevetségeseknek találtam a vaskos férfikezekben, melyek arra vannak
-alkotva, hogy a fujtatót nyomkodják és az üllőn kalapáljanak. Ezt
-mondtam magamban: ebben az országban visszahatásul az asszonyoknak
-kellene kardkészítő és fegyverkovács üzleteket nyitni. Nos, készítse és
-árulja mindenki a maga nemének való fegyvereket. Hogy az ember ismerje,
-használni kell őket.
-
-Fiatalember, nyomd rá munkáidra a férfi kezének bélyegét. Tanuld meg
-erős karral forgatni a fejszét és a fürészt, gerendát ácsolni, fölmászni
-a háztetőre, fölrakni a tető gerendát és bordákkal és vaskapcsokkal
-megszilárdítani és aztán hívd oda nővéredet, hogy segítsen a munkádban,
-mint a hogy ő mondta neked, hogy segíts neki hímzésén dolgozni.
-
-Túlságos sokat mondok erről kedves kortársaimnak, érzem; de néha
-elragadtatom magamat a következtetések erejétől. Ha valaki, bárki legyen
-is, szégyell nyilvánosan dolgozni gyaluval a kezében és bőrköténynyel
-maga előtt, én nem látok benne egyebet, mint a képzelődés rabszolgáját,
-a ki mindjárt elpirul, ha jót tesz, a mint egyszer kinevetik a
-becsületes embereket. Mindazáltal engedjünk az apák előitéleteinek addig
-a pontig, a míg az nem válik ártalmára a gyermekek helyes itéletének.
-Nem szükséges gyakorolni az összes hasznos mesterségeket, hogy
-becsületet szerezzünk valamennyinek, elég, ha egyiket sem becsüljük
-saját értékén alul. Mikor az ember válogathat és máskülönben is semmi
-sem korlátozza, miért ne követnők a kellemesség, a hajlam, a
-czélszerüség tanácsát az egyenlő rangú foglalkozások közt? A fémmunkák
-hasznosak, sőt valamennyi közt leghasznosabbak, mindazáltal, ha csak
-nincs erre valami különös okom, nem fogok fiadból lakatost, kovácsot
-vagy lópatkolót csinálni. Nem szeretném őt az üllőnél egy cyclops
-arczával látni. Hasonlókép kőművest sem csinálnék belőle, mégkevésbbé
-czipészt. Minden mesterség űzése szükséges, de a ki válogathat, annak
-tekintettel kell lenni a tisztaságra, mert ez nem képzelődés dolga;
-ebben a pontban az érzékeink után kell indulni. Végül nem szeretném
-azokat a lélekölő foglalkozásokat sem, melyekben a munkások gépiesen és
-csaknem automata módjára mindig csak ugyanabban a munkában gyakorolják
-kezüket: takácsok, harisnyakötők, kőfaragók; mire való értelmes
-embereket használni ezekre a mesterségekre? Ezekben csak az egyik gép
-vezeti a másikat.
-
-Mindent jól megfontolva legjobban szeretném, ha növendékemet az asztalos
-mesterségre vinné kedve. Tiszta, hasznos mesterség, odahaza lehet vele
-foglalkozni, elegendő mozgásban tartja a testet, ügyességet és
-leleményességet kiván a munkástól és munkáinak formáját a hasznosság
-határozza meg ugyan, de az elegánczia és az izlés sincs belőle kizárva.
-
-Ha növendékednek szelleme véletlenül határozottan a spekulativ
-tudományokra hajlik, akkor nem kárhoztatnám, ha hajlamainak megfelelő
-mesterséget adnának neki; tanuljon meg például matematikai készülékeket,
-szemüvegeket, távcsöveket készíteni.
-
-Mikor Emil a mesterségét tanulja, magam is együtt tanulom vele, mert meg
-vagyok róla győződve, hogy csak azt tanulja meg jól, a mit együtt
-tanulunk. Együtt állunk be tehát az inassorba és nem fogjuk kivánni,
-hogy urak módjára bánjanak velünk, hanem úgy, mint igazi inasokkal, a
-kik nem csak tréfából azok. Mért is ne lennénk igazi inasok? Péter czár
-ács volt a hajóműhelyben és dobos a saját hadseregében; azt hiszitek,
-hogy ez a fejedelem nem ér föl veletek születés vagy érdem dolgában?
-Értsd meg, ezt nem Emilnek mondom, hanem te neked, bárki vagy is.
-
-Sajnos, nem tölthetjük egész időnket a műhelyben. Nem csupán
-mesterinasok vagyunk, hanem emberinasok is és ez utóbbi mesterség
-inasévei fáradságosabbak és hosszadalmasabbak, mint a másikéi. Hogy
-fogjuk tehát ezt megcsinálni? Óraszámra fogadunk magunknak egy
-gyalumestert, mint a hogy tánczmestert szokás fogadni? Nem! akkor nem
-inasok volnánk, hanem tanulók és a mi becsvágyunk nem annyira az, hogy
-megtanuljuk az asztalos mesterséget, mint inkább, hogy az asztalos
-társadalmi helyzetébe emelkedjünk. Úgy vélem, hogy hetenként legalább
-egyszer vagy kétszer az egész napot ott töltjük a mesternél, olyankor
-kelünk fel, a mikor ő, előbb leszünk a munkában, mint ő, az ő asztalánál
-étkezünk, az ő parancsai szerint dolgozunk és miután abban a
-megtiszteltetésben részesültünk, hogy együtt vacsorázhattunk a
-családjával, ha akarjuk, haza térünk aludni, kemény ágyunkba. Ime így
-tanul meg az ember egyszerre több mesterséget és így gyakorolja magát a
-kézimunkában, a nélkül, hogy a másik inasságot elhanyagolná.
-
-Ha jót teszünk, legyünk egyszerűek; ne keltsük föl újra a hiúságot
-azzal, hogy nagyon igyekszünk leküzdeni. Ha az ember nagyon büszke arra,
-hogy legyőzte az előitéleteket, éppen akkor veti magát alá nekik. Azt
-mondják, hogy az ottomán uralkodóház egy régi szokása szerint a Nagyúr
-köteles kézimunkát végezni és mindenki tudja, hogy a fejedelmi kéz művei
-csak remekművek lehetnek. Nagylelküen osztogatja tehát ezeket a
-remekműveket a Porta nagyjainak és a munkát készítőjének értéke szerint
-fizetik meg. Nem a látszólagos zsarolást látom ebben rossznak, mert ez
-ellenkezőleg jótékony hatású. A fejedelem, mikor a főurakat arra
-kényszeríti, hogy oszszák meg vele, a mit a néptől raboltak, ezzel is
-kevésbbé van kényszerülve közvetlenül fosztogatni a népet. Ez a
-despotizmusnak szükséges megkönnyítése, nélküle ez a rettentő uralom
-fent se tudna maradni.
-
-Az ilyen szokásnak igazi hibája az a fogalom, a melyet ennek a szegény
-embernek saját értékéről ad. Mint Midás király mindent aranynyá akar
-változtatni, a mihez hozzá nyúl, de nem veszi észre, hogy ez alatt
-mekkora fülei nőnek. Hogy Emil fülei rövidek maradjanak, óvjuk meg
-kezeit ettől a dús képességtől, hogy a mit csinál, annak értéke ne a
-munkás, hanem a mű szerint itélődjék meg. Ne tűrjük soha, hogy az ő
-munkáját máskép itéljék meg, mint összehasonlítva valamely jó
-mesterével. A munkája maga a munka szerint becsültessék meg, nem pedig
-azért, mert tőle származik. A mit jól megcsinálsz, arról mondjátok ezt:
-_ez bizony jól van csinálva;_ de ne tegyétek hozzá: _kicsoda csinálta
-ezt?_ Ha ő maga mondja büszkén és önelégülten: _ezt én csináltam;_
-tegyétek hozzá hidegen: _akár te, akár más, az egyre megy_, mindenesetre
-jó munka.
-
-Jó anya, óvakodj mindenek fölött a hazugságoktól, a melyeket neked
-föltálalnak. Ha a fiad sok mindenfélét tud, légy bizalmatlan mindaz
-iránt, a mit tud; ha abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy Párisban
-nevelkedett és gazdag, akkor el van veszve. A míg ott akadnak ügyes
-művészek, meg lesznek benne összes tehetségeik; tőlük távol azonban nem
-lesz benne egy sem. Párisban a gazdag mindent tud, csak a szegény
-tudatlan. Ez a főváros tele van műkedvelőkkel és különösen műkedvelő
-nőkkel; a kik úgy készítik munkájukat, mint a hogy Guillaume úr találta
-fel a színeit.[76] Ebben a tekintetben három tiszteletreméltó kivételt
-tudok a férfiak között, s meglehet, akad több is; a nők között azonban
-nem tudok egyet sem és nem is hiszem, hogy legyen. Rendszerint úgy
-szoktak hírnevet szerezni a művészetekben, mint a jogászok között; az
-ember művész és művészek birálója lesz, úgy a hogy jogi doktor és biró
-lesz.
-
-Ha tehát egyszer megvolna már állapítva, hogy szép dolog egy mesterséget
-tudni, a gyermekeitek rögtön tudnák is a nélkül, hogy tanulniok kéne;
-mesterszámba mennének, akár csak a zürichi városi tanácsosok. Emillel
-nem csinálunk semmi ilyen ceremóniát; semmi látszat, mindég csak a
-valóság. Nem azt mondják, hogy tud, hanem csak hogy csöndben tanul. Hadd
-csinálja mindig a remekművét és soha ne menjen mesterszámba, ne a czíme
-által mutatkozzék munkásnak, hanem a munkája által.
-
-Ha eddig meg tudtam értetni magamat, megfogják érteni, miként szerzem
-meg növendékemnek észrevétlenül a testgyakorlat és a kézimunka
-gyakorlásával együtt a gondolkodásra és elmélkedésre való hajlandóságot,
-hogy ellensúlyozzam benne a restséget, a mely az emberek itélete iránti
-közönbösségéből és szenvedélyektől való mentességéből származnék. Úgy
-kell dolgoznia, mint egy földmívesnek és úgy kell gondolkoznia, mint egy
-filozófusnak, hogy ne váljon belőle olyan naplopó, mint egy vadember. A
-nevelés nagy titka úgy eljárni, hogy a test gyakorlatai és a szelleméi
-mindig pihenésül szolgáljanak egymásnak.
-
-De óvakodjunk attól, hogy időnek előtte fogjuk olyan tanulmányokra, a
-melyek érettebb szellemet kivánnak meg. Emil nem lesz sokáig a nélkül,
-hogy önmagán ne érezze a társadalmi helyzetek egyenlőtlenségét, a melyet
-kezdetben csak épen hogy észre vett. Azoknak az elveknek alapján, a
-melyeket bele oltottam és a melyek szellemi fejlettségének megfelelnek,
-a maga részéről is ki fog engem kérdezni. Mivel mindent egyedül tőlem
-kap és mivel oly közel látja magát a szegények állapotához, tudni
-akarja, miért vagyok én attól olyan messze. Meglehet, hogy váratlanul
-kényes kérdéseket fog föltenni. «Ön gazdag, így mondta nekem és én látom
-is. A gazdag ember is munkával tartozik a társadalomnak, épen mert
-ember. De ön, mit tesz ön a társadalomért?» Mit mond erre a jó nevelő?
-Nem tudom. Talán elég ostoba lesz arra, hogy arról a gondoskodásról
-beszéljen a gyermeknek, a melyet ő iránta tanusít. A mi engem illet, a
-műhely kiránt engem a zavarból. «Kedves Emilem, ez aztán a pompás
-kérdés. Megigérem neked, hogy felelek rá a magam részéről, majd ha te is
-a magad részéről olyan feleletet találsz, a melylyel meg vagy elégedve.
-Addig is gondom lesz rá, hogy neked és a szegényeknek adjam, a mi
-fölöslegem van; és hetenként egy asztalt vagy egy padot csináljak, hogy
-ne legyek mindenben egész haszontalan.»
-
-Ime visszatértünk önmagunkhoz. A gyermekünk most kész arra, hogy
-megszűnjön gyermek lenni, visszatért saját egyéniségébe. Jobban érzi,
-mint valaha a kényszert, a mely hozzáfűzi a dolgokhoz. Miután azon
-kezdtük, hogy gyakoroltuk a testét és az érzékeit, a szellemét és az
-itéletét gyakoroltuk. Most végre összekötöttük tagjainak használatát
-szellemi képességeinek használatával; cselekvő és gongolkozó lényt
-csináltunk, hogy teljessé tegyük az embert, nem marad más hátra, mint
-hogy szerető és érző lényt csináljunk belőle, vagyis hogy az elméjét az
-érzés által tökéletesítsük. De mielőtt belépnénk a dolgoknak ezen új
-rendjébe, vessünk egy tekintetet arra, a melyből kilépünk és nézzük meg
-a lehető legpontosabban, hogy meddig jutottunk.
-
-Növendékünknek eleinte csak érzékletei voltak, most már eszméi vannak;
-csak érzett, most már itél. Mert több egymásra következő vagy egyidejű
-benyomások összehasonlításából és az itéletből, melyet ebből levonunk,
-keletkezik a vegyes vagy complex benyomásnak egy neme, a melyet én
-eszmének nevezek.
-
-Az eszmék alkotásának a módja adja meg az emberi szellem jellemét. Az a
-szellem, a mely eszméit csak tényleges vonatkozások alapján alkotja meg,
-alapos szellem; az, a mely beéri a látszólagos vonatkozásokkal,
-fölületes szellem. Az, a mely a vonatkozásokat olyanoknak látja, a
-milyenek, helyes szellem, az, a mely rosszul értékeli őket, hibás
-szellem; az, a ki képzelt vonatkozásokat talál ki, a melyekben nincs sem
-valóság, sem látszat, bolond; az, a ki nem hasonlít össze, buta. Az
-eszmék összehasonlítására és a kapcsolatok megtalálására való kisebb
-vagy nagyobb képesség adja az emberben a több vagy kevesebb szellemet
-stb.
-
-Az egyszerű eszmék csak összehasonlított benyomások. Vannak itéletek az
-egyszerű benyomások közt ép úgy, mint a complex benyomások közt, a
-melyeket én egyszerű eszméknek nevezek. A benyomásban az itélet tisztára
-passiv, megerősíti azt, hogy csakugyan érezzük, a mit érzünk. Az
-észrevevésben vagy az eszmében az itélet aktiv, összekapcsolja,
-összehasonlítja és meghatározza a vonatkozásokat, melyeket az érzék nem
-határoz meg. Ez az egész különbség, de ez nagy különbség. A természet
-sohasem vezet minket félre, mindig magunk vezetjük magunkat félre.
-
-Látom, hogy a nyolcz éves gyermek elébe fagylaltot adnak; szájához emeli
-a kanalat, a nélkül, hogy tudná, mi van benne és megijedve hidegségétől,
-felkiált: _oh hisz ez éget!_ Nagyon élénk benyomást érez, a tűz
-melegénél élénkebbet nem ismer, s így azt hiszi, most is ezt érzi. És
-még is téved. A hideg érintése fájdalmat okoz neki, de nem égeti; ez a
-két benyomás nem is hasonló, mivel azok, a kik megpróbálták az egyiket
-is és a másikat is, nem tévesztik őket össze; tehát nem a benyomás
-téveszti meg, hanem az itélet, a melyet róla alkot.
-
-Ugyanígy áll a dolog azzal, a ki először lát tükröt vagy optikai
-készüléket, vagy tél vagy nyár közepén megy be egy mély pinczébe, vagy
-nagyon melegen vagy nagyon hidegen dugja bele kezét nagyon langyos
-vízbe, vagy a ki két keresztbetett ujja között forgat egy kis golyót
-stb. Ha beéri azzal, hogy megmondja, a mit észre vesz és a mit érez, az
-itélete teljesen passziv lévén, lehetetlen tévednie. De ha a látszat
-szerint itél a dologról, akkor aktiv, akkor összehasonlít, akkor
-inductió útján állapítja meg azt, a mit nem vesz észre. Ekkor téved vagy
-tévedhet. Hogy helyesbbíthesse, vagy hogy elejét vehesse a tévedésnek,
-tapasztalatra van szüksége.
-
-Mutassátok meg növendéketeknek éjszaka a felhőket, a melyek a hold közt
-és közte haladnak el. Azt fogja hinni, hogy a hold halad ellenkező
-irányban és a felhők állanak. Elhamarkodott inductió alapján hiszi ezt,
-mert rendszerint inkább a kis tárgyakat látta mozogni, mint a nagyokat
-és a felhők nagyobbaknak látszanak neki, mint a hold, a melynek
-távolságát nem tudja megitélni. Mikor az úszó csónakból, bizonyos
-távolságból nézi a partot, az ellenkező hibába esik és azt hiszi, hogy a
-föld mozog, mert nem érezvén a saját mozgását, a csónakot, a tengert
-vagy a folyót és egész horizontját mozdulatlannak tekinti s a part, a
-melyet mozogni lát, csak ennek egy részéül tűnik föl neki.
-
-Mikor a gyermek először lát egy a vízbe félig beledugott botot,
-töröttnek látja: az érzéklete helyes és helyes is maradna, még ha nem
-tudnók is ennek a tüneménynek az okát. Ha tehát megkérditek tőle, hogy
-mit lát, azt fogja mondani: egy törött botot; és helyesen is mondja,
-mert egész bizonyos, hogy egy törött botnak benyomását tette. De a mikor
-itéletétől félrevezetve tovább megy és miután azt állította, hogy törött
-botot lát, még azt is állítja, hogy a mit lát, az csakugyan törött bot,
-akkor tévesen beszél. Miért van ez? Azért, mert akkor activvá lesz és
-többé nem szemlélet alapján, hanem inductió alapján itél, azt állítva, a
-mit nem érzékel, t. i. hogy az egyik érzék által nyert itéletet a másik
-érzék megerősíti. Miután összes tévedéseink itéleteinkből származnak,
-nyilvánvaló, hogy ha sohasem volna szükségünk itélni, nem volna
-szükségünk tanulni sem. Sohasem volna alkalmunk tévedni, boldogabbak
-volnánk tudatlanságunkban, mint a milyenek tudásunkban lehetünk. Kicsoda
-tagadná, hogy a tudósok ezer igaz dolgot tudnak, melyeket a tudatlanok
-nem fognak tudni soha? Vajjon ez által a tudósok közelebb vannak-e az
-igazsághoz? Ellenkezőleg, előhaladásukban távolodnak tőle, mert az
-itélni vágyó hiúság még előbbre halad, mint a felvilágosodás, s így
-minden igazsághoz, a melyet megösmernek, csak száz téves itélettel
-együtt jutnak el. Csalhatatlanul be van bizonyítva, hogy Európa tudós
-társaságai csak a hazugság nyilvános iskolái. És minden bizonynyal több
-tévedés van a tudományos akadémiákban, mint a huronok egész
-nemzetségében.
-
-Miután mennél többet tudnak az emberek, annál többet tévednek, a tévedés
-kikerülésére az egyedüli eszköz a tudatlanság. Ne itéljetek és nem
-fogtok tévedni. Ez ép úgy a természet törvénye, mint az észé. Leszámítva
-a csekélyszámú és nagyon érzékelhető közvetlen kapcsolatokat, melyekben
-a dolgok állanak velünk, a többi dolgok iránt természetszerűen csak mély
-közönbösséget érzünk. A vadember meg se moczczanna, ha a világ legszebb
-gépezetének működését és a villamosság összes csodáit láthatná is. _Mi
-közöm hozzá?_ Ez a tudatlannak legkelendőbb szava és a bölcshöz is ez
-illik legjobban.
-
-De sajnos, ez a szó nem nekünk való már. Mindenhez van közünk, mert
-függünk mindentől és kiváncsiságunk szükségszerűen kiterjed
-szükségleteinkkel együtt. Ezért tulajdonítok nagyon nagy kiváncsiságot a
-filozofusnak és egyáltalán semmilyet a vadembernek. Ennek nincs szüksége
-semmire, annak szüksége van az egész világra s különösen bámulókra.
-
-Azt fogják mondani, kilépek a természetből, én azonban nem hiszem. A
-természet nem a közvélemény, hanem szükség szerint válogatja meg az
-eszközeit és a szabályait. A szükségletek pedig az emberek helyzete
-szerint váltakoznak. Nagy különbség van a természetes állapotban élő
-természetes ember és a társadalmi állapotban élő természetes ember
-között. Emil nem a sivatagba száműzni való vadember, hanem arra
-teremtett vadember, hogy a városban lakjék. Itt kell megtalálnia, a mire
-szüksége van, hasznot húznia lakóiból és ha nem is úgy élnie, mint ők,
-de velük élnie.
-
-Miután annyi új viszony közben, melyektől függni fog, akarata ellenére
-is itélnie kell, tanítsuk meg tehát itélni.
-
-A legjobb módja a helyes itélet megtanulásának az, a mely leginkább
-irányul tapasztalataink egyszerűsítésére, sőt nélkülözhetésükre a
-nélkül, hogy tévedésbe esnénk. Ebből az következik, hogy miután sokáig
-igazoltuk az egyik érzék viszonyait a másikéival, meg kell még tanulni
-igazolni minden érzés viszonyát magamagában véve, a nélkül, hogy
-szükségünk volna egy másik érzékhez folyamodni; akkor minden benyomás
-eszmévé lesz számunkra és ez az eszme mindig egyezni fog az igazsággal.
-Ilyen fajtájú a nyereség, melylyel betölteni igyekeztem az emberi
-életnek ezt a harmadik korát.
-
-Az eljárásnak ez a módja olyan türelmet és körültekintést kíván, a
-melyre kevés mester képes és a mely nélkül a növendék nem tanul meg soha
-itélni. Ha például téved a törött bot látszatában s hogy megmutasd
-tévedését, sietsz a botot kihúzni a vízből, talán megszünteted a
-tévedését, de mire tanítod meg vele? Semmi olyanra, a mit nem tanult
-volna meg hamarosan magától is. Nos, nem ez, a mit tenni kell. Nem
-annyira arról van szó, hogy megtanítsuk egy igazságra, mint inkább hogy
-megmutassuk neki, hogy kell hozzáfogni, hogy mindig rájöjjön az
-igazságra. Hogy jobban megtanítsuk, nem kell azonnal kiigazítani
-tévedését. Vegyük például Emilt és engem.
-
-Először a két föltételezett kérdés elsejére minden szokott módon nevelt
-gyermek okvetlenül állító módon fog felelni. Ez bizonyosan törött bot,
-fogja mondani. Nagyon kételkedem benne, hogy Emil is ugyanezt a
-feleletet fogja adni. Nem látván annak szükségét, hogy tudós legyen vagy
-annak látszassék, sohasem siet itélni, csak bizonyítékok alapján itél és
-ez alkalommal távol van attól, hogy bizonyítékot találjon, mert jól
-tudja, hogy a jelenségekről való itéleteink mennyire alá vannak vetve az
-illuziónak, ha csak a távlat révén is.
-
-Máskülönben, miután tudja tapasztalatból, hogy legkönnyebb kérdéseimnek
-is mindig van valami czélja, melyet ő kezdetben nem vett észre, nem
-szokta meg, hogy hebehurgyán válaszoljon, ellenkezőleg, gondolkodóba
-esik, figyelmes lesz, gondosan megvizsgálja kérdésemet, mielőtt felelne
-rá. Soha nem ad nekem feleletet, melylyel maga is nincs megelégedve és
-őt kielégíteni nehéz dolog. Végül nem nagyon erősködünk, sem ő, sem én,
-hogy megtudjuk a dolgok valóságos állását, hanem csak hogy ne essünk
-tévedésbe. Nagyobb zavarba jutnánk, ha olyan okkal kellene beérnünk, a
-mely nem állja meg a helyét, mintha egyáltalán nem találnánk okot. _Nem
-tudom_, ez olyan szó, a mely nekünk mindkettőnknek olyan kényelmes és a
-melyet oly gyakran mondunk, hogy nem kerül egyikünknek sem
-megerőltetésébe. De ha esetleg kipottyan a szájából az a hebehurgyaság,
-vagy ha kitér a felelet elől a kényelmes _nem tudommal_, az én feleletem
-mindkét esetben ugyanaz: Nos, vizsgáljuk meg.
-
-A bot, a mely közepéig bele van dugva a vízbe, merőleges helyzetben van
-megerősítve. Hogy megtudjuk, el van-e törve, a hogy látszik, mennyi
-mindenfélét kell csinálnunk, mielőtt kihúznók a vízből vagy hozzáérnénk
-a kezünkkel?
-
-1. Körüljárjuk a botot és látjuk, hogy a törés velünk forog. Tehát csak
-a szemünk változtatja meg s a tekintet nem mozgatja meg a testeket.
-
-2. Jól ránézünk merőlegesen a botnak a vizen kívül álló végére; akkor a
-bot már nincs meggörbülve, a szemünk felé fordult vége pontosan elrejti
-a másik végét.[77] Vajjon a szemünk kiegyenesítette a botot?
-
-3. Felzavarjuk a víz felületét s látjuk, hogy a bot több darabra hajlik,
-czikk-czakkban mozog a víz hullámzása szerint. Vajjon a mozgás, melybe a
-vizet hoztuk, elég-e arra, hogy a botot így megtörje, puhává és
-folyékonynyá tegye?
-
-4. Lefolyatjuk a vizet és azt látjuk, hogy a bot lassankint ismét
-egyenessé válik, a mint a víz lejebb száll. Nem elég-e ez arra, hogy
-megvilágosodjék a tény és hogy megtaláljuk a fénytörést? Nem igaz tehát,
-hogy a látás téveszt meg, miután csak reá van szükségünk, hogy
-helyesbítsük a tévedést, melyet neki tulajdonítunk.
-
-Tegyük fel, hogy a gyermek elég ostoba arra, hogy ne értse meg ezeknek a
-kisérleteknek eredményét; akkor segítségül kell hívni a látáshoz a
-tapintást. A helyett, hogy kihúznók a botot a vízből, hagyjuk abban a
-helyzetben és a gyermek simítson rajta végig egyik végétől a másikig.
-Nem fogja szögletét érezni, a bot tehát nincs eltörve.
-
-Azt fogjátok mondani, hogy itt nemcsak itéletekről van szó, hanem forma
-szerinti következtetésekről. Igaz: de nem látjátok, hogy a mint a
-szellem eljutott az eszmékig, minden itélet következtetés? Minden érzéki
-benyomásról való tudat megállapítás, itélet. Tehát a mint
-összehasonlítunk egy érzéki benyomást egy másikkal, akkor
-következtetünk. Az itélet és a következtetés művészete tökéletesen
-ugyanaz.
-
-Emil nem fogja soha tudni a dioptikát (a sugártörés tanát), vagy azt
-akarom, hogy ezen a boton tanulja meg. Nem fog soha rovarokat
-szétvagdalni, nem fogja soha megolvasni a nap foltjait, nem fogja tudni,
-mi a mikroszkóp és a teleszkóp. A ti tudós növendékeitek gúnyolódni
-fognak tudatlanságán. Igazuk lesz, mert mielőtt ezekhez a készülékekhez
-folyamodnék, azt vélem, előbb fel kell őket fedeznie és gondolhatjátok,
-hogy az nem fog hamar menni.
-
-Ez az egész módszerem szelleme ezen a téren. Ha a gyermek egy kis golyót
-görget keresztbefont ujjai közt és azt hiszi, két golyót érez, nem
-engedem meg neki, hogy odanézzen, a míg nincs meggyőződve, hogy csak egy
-golyó van ott.
-
-Ezek a felvilágosítások, azt hiszem, elegendők lesznek, hogy pontosan
-megjelöljék a haladást, melyet eddig növendékem szelleme tett és az
-utat, melyen ezt a haladást tette. De talán megdöbbentek a dolgok nagy
-sokaságán, melyeket elvonultattam előtte, attól féltek, hogy elhalmozom
-szellemét az ismeretek tömegével. A dolog ellenkezőleg áll, inkább arra
-tanítom, hogy ne tudja őket, mint hogy tudja. Megmutatom neki a tudomány
-útját, a mely valóság szerint könnyű, de hosszú, végtelen és lassú, ha
-az ember be akarja járni. Megtétetem vele az első lépéseket, hogy
-felismerje a bejárást, de nem engedem neki soha, hogy messzire menjen.
-
-Kénytelen lévén magától tanulni, a maga eszének veszi hasznát és nem a
-másénak, mert hogy ne adjon semmit az előitéletekre, nem szabad semmit
-adnia a tekintélyre és tévedéseink java része kevésbbé magunkból ered,
-mint másokból. Abból a folytonos gyakorlatból olyan szellemi
-derekasságot nyer, a mely hasonló ahhoz, melyet a testnek munkával és
-fáradsággal szerzünk. Egy másik előny, hogy csak erőinek arányában
-haladunk előre. A szellem ép úgy mint a test, csak azt viszi magával, a
-mit el bír vinni. Mikor az értelem magáévá teszi a dolgokat, mielőtt
-elhelyezné az emlékezetben, akkor a mit levon belőle, az övé is; ha
-ellenben kedve ellenére túlterheljük az emlékezetét, annak a veszélynek
-teszszük ki, hogy sohasem von le belőle semmit, a mi az ő tulajdona
-volna.
-
-Emilnek kevés az ismerete, de a mije van, igazán az övé; semmit sem tud
-félig. Azoknak a dolgoknak csekély számában, melyeket tud és melyeket
-jól tud, a legfontosabb az, hogy sok van, a mit nem tud és a mit egy nap
-nem tudhat, még sokkal több, a mit mások tudnak, ő azonban soha életében
-nem fog tudni és végtelenül sok olyan, a mit soha senki sem fog tudni.
-Egyetemes a szelleme, nem tudása által, hanem a tudás megszerzésére való
-képessége által; nyilt, értelmes, mindenre kész szellem és mint
-Montaigne mondja, ha nem is tanult, de legalább tanítható. Elég nekem,
-ha meg tudja találni a _mire való_-t mindenben, a mit tesz és a
-_miért_-et mindenben, a mit hisz. Mert, még egyszer mondom, nem az a
-czélom, hogy tudományt adjak neki, hanem hogy megtanítsam, hogy szükség
-esetére megszerezze és hogy pontosan megbecsültessem vele, mennyit ér és
-megszerettessem vele mindenek fölött az igazságot. Ezzel a módszerrel
-lassan haladunk, de sohasem teszünk haszontalan lépést és nem vagyunk
-kénytelenek hátrálni.
-
-Emilnek csak természetes és tisztára fizikai ismeretei vannak. A
-történelemnek még a nevét se tudja, sem azt, hogy mi fán terem a
-metafizika és az erkölcstan. Tudja az embernek lényeges viszonyait a
-dolgokkal, de semmit nem tud az embernek az emberhez való morális
-viszonyairól. Kevéssé tudja általánosítani az eszméket, kevéssé tud
-abstractiókat csinálni. Meglátja a bizonyos testek közös tulajdonságait,
-a nélkül, hogy okoskodnék ezekről a tulajdonságokról magukban véve.
-Ismeri az abstract tért a geometriai ábrákból, ismeri az abstract
-mennyiséget az algebrai jelekből. Ezek az ábrák és ezek a jelek a
-támaszai ezeknek az abstractióknak, melyekre az érzékei támaszkodnak.
-Nem igyekszik a dolgokat természetük szerint ismerni, hanem csak azok
-szerint a kapcsolataik szerint, a melyek érdeklik. A mi tőle idegen, azt
-csak magára való vonatkozásában értékeli, de ez az értékelése exact és
-biztos. A képzelet s a konvenczió semmi áron se nyomul bele. Nagyobbra
-veszi azt, a mi neki hasznosabb és nem idegenedve el soha az
-értékelésnek ettől a módjától, nem ad semmit a közvéleményre.
-
-Emil dolgos, mértékletes, türelmes, állhatatos és tele van bátorsággal.
-Képzelete, nem lévén felhevülve, nem túlozza előtte soha a
-veszedelmeket; kevéssé érzékeny a bajok iránt és állhatatosan tudja
-állni a szenvedést, mert nem tanult meg szembeszállni a sorssal. A mi a
-halált illeti, még alig tudja, mi az, de hozzászokva ellenállás nélkül
-alávetni magát a szükségszerűség törvényének, mikor meg kell halnia,
-jajgatás és ellenkezés nélkül fog meghalni. Ez minden, a mit a természet
-abban a mindenki által rettegett pillanatban megenged. Szabadon élni és
-kevéssé csüngni az emberi dolgokon, a legjobb módja a meghalás
-megtanulásának.
-
-Szóval megvan az erényből mindene, a mi ő reá magára vonatkozik. Hogy
-meglegyenek a társadalmi erényei is, ahhoz nem hiányzik egyebe, mint
-hogy ismerje a kapcsolatokat, melyeket ezek követelnek, csak azoknak a
-felvilágosításoknak van híjával, a melyeket szelleme teljesen kész
-magába fogadni.
-
-Másokra való tekintet nélkül nézi magamagát és jónak tartja, ha mások
-sem gondolnak ő vele. Nem kiván senkitől semmit és azt hiszi, nem
-tartozik senkinek semmivel. Egyedül van az emberi társadalomban, csak
-egyedül önmagára számít. Több joga is van, mint másnak, hogy magamagára
-számítson, mert ő minden, a mi az ő korában csak lehet. Nincsenek
-tévedései, vagy csak olyanok, a melyektől senki sem tudja megóvni magát.
-A teste egészséges, a tagjai mozgékonyak, a szelleme helyes és
-előitéletek nélkül való, a szíve szabad és szenvedélyek nélkül való. Az
-önszeretet, az összes szenvedélyek közül a legelső és legtermészetesebb,
-még alig támadt fel benne. A nélkül, hogy megzavarná bárkinek a
-nyugalmát, megelégedetten, boldogan és szabadon élt, a mennyire a
-természet engedte. Úgy találjátok, hogy az a gyermek, a ki így jutott el
-tizenötödik évéig, elvesztegette előbbi éveit?
-
-
-
-
-NEGYEDIK KÖNYV.
-
-Mily hamar haladunk át ezen a földön! Az élet első negyedrésze eltelt,
-mielőtt ismernők használatát; az utolsó negyede úgy telik el, hogy már
-nem tudjuk többé élvezni. Kezdetben nem tudunk élni, majd azután nem
-birunk többé és abban az időközben, a mely ezt a két hasznavétlen
-végletet elválasztja, a megmaradó időnek háromnegyed része alvással,
-munkával, szenvedéssel, kényszerűséggel, mindenféle fajta kínokkal telik
-el. Az élet rövid, nem annyira a miatt, hogy kevés ideig tart, hanem
-azért, mert ebből a kevés időből is alig marad valami arra, hogy
-élvezzük. A halál pillanata lehet még oly messze a születésétől, az élet
-mindig nagyon rövid, ha ez a köz rosszúl van kitöltve.
-
-Hogy úgy mondjam, kétszer születünk: egyszer arra, hogy létezzünk,
-másodszor arra, hogy éljünk; egyszer a fajunk számára, másodszor a
-nemünk számára. Azoknak, a kik a nőt tökéletlen férfinak tartják,
-kétségkívül nincs igazuk, de a külső analogia mellettük szól. A
-házasodás koráig a kétféle nemű gyermekek között nincs semmi, a mi
-nyilvánvalólag elkülönbözteti őket; ugyanaz az arczuk, ugyanaz az
-alakjuk, ugyanaz az arczszínük, ugyanaz a hangjuk, minden egyforma: a
-leányok gyermekek s a fiúk is gyermekek; ugyanaz az egy név elegendő az
-ily hasonló lényeknek. Azok a lények, a melyeknél megakasztják a nem
-további fejlődését, megőrzik ezt az egyformaságot egész életükön át;
-mindig nagy gyermekek; a nők pedig, a kik sohasem vesztik el ezt az
-egyformaságot, úgy tünik, sohasem válnak valami mássá.
-
-Az ember azonban általában véve nem arra van teremtve, hogy mindig a
-gyermekkorban maradjon. Kilép belőle a természet által előírt időben és
-ennek a válságos pillanatnak, mely elég rövid ugyan, nagy a fontossága.
-
-Mint a hogy a tenger zúgása messziről megelőzi a vihart, az a viharos
-fordulat előre jelzi magát az ébredező szenvedélyek mormolása által;
-tompa gerjedezés figyelmeztet a veszedelem közeledtére. A kedélyhangulat
-változása, gyakori fellobbanások, a szellem folytonos izgatottsága
-csaknem fegyelmezhetetlenné teszi a gyermeket. Süket lesz az iránt a
-hang iránt, a mely tanulékonnyá tette; valóságos lázas oroszlán lesz;
-félreismeri vezetőjét, nem akarja többé, hogy vezessék.
-
-A változó kedélyhangulat jeleihez járulnak a külsőben észrevehető
-változások. Arczkifejezése kifejlődik és jellegzetessé válik; a ritka és
-lágy pehely, a mely arcza alján nő, megbarnul és sűrű lesz. A hangja
-mutálni kezd, vagyis inkább elveszti a hangját: se nem gyermek, se nem
-férfi és nem tudja egyiknek a hangját sem megütni. Szeme, a léleknek ez
-a szerve, a mely idáig nem mondott semmit, beszédessé és kifejezővé
-válik; növekvő tűz lelkesíti át; legélénkebb tekintetének még megvan a
-szent ártatlansága, de nincs meg benne már a régi együgyűség: már
-érezni, hogy sokat mondhat, kezdi tudni lesütni a szemét és pirulni;
-érzelmessé válik, mielőtt tudná, mit érez; nyugtalan a nélkül, hogy oka
-volna rá. Mindez lassacskán állhat be és időt engedhet neked, de ha
-élénksége nagyon is türelmetlenné válik, ha fellobbanása dühhé változik,
-ha egyik pillanatról másikra felingerlődik és ellágyul, ha ok nélkül
-könnyeket ont, ha olyan dolgok közelében, a melyek veszedelmesekké
-kezdenek rá nézve válni, az érverése meggyorsul és a szeme fellobban, ha
-egy nő keze, a mely az övét érinti, megborzongatja, ha zavarba jön vagy
-félénkké válik mellette: Ulysses, oh bölcs Ulysses, vigyázz magadra! A
-tömlők, melyeket annyi gonddal bezártál, megnyíltak, a szelek már
-kiszabadultak: ne hagyd el egy pillanatra sem a kormányt, vagy el vagy
-veszve.
-
-Ez a második születés, a melyről szóltam; ekkor születik az ember igazán
-az élet számára, ekkor nem idegen számára semmi emberi. Idáig
-gyermekjáték volt a gondoskodásunk, csak most nyer igazi fontosságot. Ez
-az a kor, a hol a rendes nevelés végezni szokta és épen ez az, a hol a
-miénknek kezdenie kell, de hogy jól kifejtsük ezt az új tervet, vissza
-kell térnünk hátrább az idevonatkozó dolgok állásához.
-
-Szenvedélyeink fenntartásunk elsőrendű eszközei; ép oly hiábavaló, mint
-a milyen nevetséges vállalkozás, ha el akarjuk őket pusztítani; ez
-annyi, mint ha a természetet akarnók békóba szorítani, az Isten művét
-megjavítani. Ha Isten azt mondaná az embernek, hogy semmisítse meg a
-szenvedélyeket, melyeket beléje oltott, akkor Isten akarva és nem akarva
-ellentmondana önmagának. Sohasem rendelt ilyen esztelen dolgot, semmi
-hasonló nincs beleírva az emberi szívbe és a mit Isten akar, hogy az
-ember megtegyen, nem mondatja neki egy másik ember által, ő maga mondja
-neki, a szíve mélyébe írja bele.
-
-Azt tehát, a ki meg akarná akadályozni a szenvedélyek felébredését,
-csaknem épen olyan bolondnak találnám, mint azt, a ki meg akarná őket
-semmisíteni és azok, a kik idáig azt találták hinni, hogy nekem ez a
-tervem, bizonyára nagyon rosszul értettek meg.
-
-De vajjon helyes okoskodás volna-e, abból, hogy az ember természetében
-rejlik, hogy szenvedélyei legyenek, azt következtetni, hogy azok a
-szenvedélyek, melyeket magunkban érzünk és a melyeket másokban látunk,
-mind természetesek? A forrásuk természetes, az igaz, de ezer idegen
-patak dagasztotta meg; nagy folyam ez, mely szüntelenül növekszik és a
-melyben alig födözhetni fel néhány cseppjét eredeti vizének. Természetes
-szenvedélyeink szoros korlátok között mozognak; eszközei
-szabadságunknak, arra irányulnak, hogy fentartsanak minket. Mindazok, a
-melyek leigáznak és tönkretesznek, máshonnan jutnak belénk; a természet
-nem oltja őket belénk, mi sajátítjuk el őket a természet hátrányára.
-
-Szenvedélyeink forrása, a többinek mindnek eredete és kezdete, az
-egyedüli, a mely együtt születik az emberrel és nem hagyja el, a míg él:
-az önszeretet; kezdetleges, velünk született, minden egyébnél előbb való
-szenvedély, a melynek a többiek bizonyos értelemben csak módosulásai.
-Ebben az értelemben, ha úgy tetszik, valamennyi természetes. De ezeknek
-a módosulásoknak nagyobb része idegen okokból ered, a melyek nélkül
-sohasem harapóznának el és maguk ezek a módosulások egyáltalán nem
-előnyösek ránk nézve, sőt ártalmasak; megváltoztatják eredeti czéljukat
-és saját elvük ellen törnek: akkor jut az ember a természeten kívül és
-ellenmondásba kerül önmagával.
-
-Az önszeretet mindig jó, mindig a rendnek megfelelő. Mindenkinek saját
-kötelessége lévén saját maga fentartása, gondjainak elseje és
-legfontosabbja az és az is kell, hogy legyen, hogy szüntelenül erre
-vigyázzon. És hogy vigyázhatna rá, ha nem találná benne legnagyobb
-érdekét?
-
-Szeretnünk kell tehát önmagunkat, hogy fennmaradhassunk; jobban kell
-szeretnünk magunkat, mint minden más dolgot és ugyanennek az érzésnek
-közvetlen következésekép szeretjük azt, a mi fentartásunkra szolgál.
-Minden gyermek ragaszkodik a dajkájához: Romulus biztosan ragaszkodott a
-nőstény farkashoz, a mely szoptatta. Kezdetben ez a ragaszkodás merőben
-gépies. A mi javára válik egy egyén jóllétének, vonzza őt, a mi
-ártalmára van, visszariasztja; ez csak vak természeti ösztön. Ezt az
-ösztönt érzéssé alakítja át, a ragaszkodást szeretetté, az ellenszenvet
-gyűlöletté az ártalmunkra vagy hasznunkra levő nyilvánvaló szándék.
-Érzéketlen lények iránt, melyek csak a nekik adott impulsust követik,
-nem kél bennünk szenvedély; azok ellenben, a melyektől belső alkatuknál
-vagy akaratuknál fogva, jót vagy rosszat várunk, a melyekről azt látjuk,
-hogy szabadon hatnak mellettünk vagy ellenünk, hasonló érzéseket
-keltenek bennünk azokhoz, a melyeket ők mutatnak. A mi javunkra válik,
-azt keressük; a mi javunkra akar válni, azt szeretjük; a mi ártalmunkra
-van, azt kerüljük, de a mi ártalmunkra akar lenni, azt gyűlöljük.
-
-A gyermek első érzése az önszeretet, a második pedig, a mely az elsőből
-származik: a szeretet azok iránt, a kik közelébe jutnak, mert a
-gyöngeségnek abban az állapotában, a melyben van, mindenkit arról a
-segítségről és gondoskodásról ismer meg, a melyben részesül. A
-ragaszkodás, melylyel dajkája és dadája iránt van, kezdetben csak
-szokás. Keresi őket, mert szüksége van rájuk és jól érzi magát náluk; ez
-inkább ismeretség, mint jóakarat. Sok időre van szüksége annak
-megértésére, hogy nemcsak hasznosak rá nézve, hanem azok is akarnak
-lenni és akkor kezdi el őket szeretni.
-
-A gyermek tehát természettől fogva hajlandó a jóindulatra, mert látja,
-hogy mindaz, a mi közelébe jut, segítségére hajlandó és mert ennek a
-megfigyelésének révén megszokja a faja iránti kedvező érzést; de a mily
-mértékben kiterjeszti viszonyait, szükségleteit, aktiv vagy passziv
-függőségeit, fölébred benne másokhoz való viszonyainak érzése és
-előidézi a kötelességeket és kedvezéseket. Akkor a gyermek
-zsarnokoskodó, féltékeny, ravasz, boszuálló lesz. Ha rászorítják az
-engedelmességre, nem látja annak hasznosságát, a mit parancsolnak neki,
-szeszélynek tulajdonítja, annak a szándéknak, hogy kinozzák és föllázad.
-Ha ellenben engedelmeskednek neki, a mint valami ellenáll, mindjárt
-lázadást lát benne, a vele szembeszállás szándékát; megveri a széket
-vagy az asztalt, mert nem engedelmeskedett neki. Az önszeretet, a mely
-csak önmagára tekint, beéri azzal, hogy saját szükségleteink ki vannak
-elégítve; az önzés ellenben, a mely összehasonlítja magát, soha sincs
-megelégedve és nem is tudna lenni, mert az az érzés, a mikor önmagunkat
-elébe tesz a többieknek, azt is követeli, hogy a többiek maguk elébe
-tegyenek minket, a mi pedig lehetetlenség. Így keletkeznek a gyöngéd és
-szerető szenvedélyek az önszeretetből és így keletkeznek a gyűlöletes és
-dühös szenvedélyek az önzésből. Így az embert lényege szerint az teszi
-jóvá, hogy kevés a szükséglete és kevéssé hasonlítja össze magát
-másokkal; lényege szerint gonoszszá pedig az teszi, hogy sok a
-szükséglete és sokat ad a mások véleményére. Ennek az elvnek alapján
-könnyű látni, hogyan lehet jóra vagy rosszra irányozni a gyermekek és az
-emberek minden szenvedélyét. Igaz, hogy nem tudva mindig egyedül élni,
-nehezen maradhatnak mindig jók; ez a nehézség szükségszerűen fokozódik
-összeköttetéseikkel és főleg ebben a tekintetben teszik a társadalom
-veszedelmei a művészetet és a gondoskodást elkerülhetetlenebbé, hogy
-elejét vegyük az emberi szívben annak az elaljasodásnak, a mely új
-szükségleteiből keletkezik.
-
-Az embernek megfelelő tanulmány az összeköttetéseinek tanulmánya. A míg
-csak fizikai lényében ismeri magát, tanulmányoznia kell önmagát a
-dolgokkal való kapcsolataiban; ez egész életének feladata attól a
-ponttól fogva, a melyhez most jutottunk.
-
-Mihelyt az embernek társnőre van szüksége, többé már nem elszigetelt
-lény, szíve nincs már egyedül. Ezzel megszületik fajával való minden
-vonatkozása, szívének minden vonzalma. Első szenvedélye erjedésbe hozza
-az összes többieket.
-
-Az ösztön iránya meghatározatlan. Az egyik nem vonzódik a másikhoz; ez a
-természet hajlama. A választás, a kedvezés, a személyes ragaszkodás a
-műveltség, az előitélet, a szokás műve; időre és ismeretekre van
-szükség, hogy képesek legyünk a szeretetre; csak azután szeretünk, hogy
-itéltünk, előbb összehasonlítunk s csak aztán kedvezünk. Ezek az
-itéletek öntudatlanul alakulnak ki, de azért nem kevésbbé valódiak. Az
-igazi szeretet, bármit mondjanak is, mindig becsben fog állni az emberek
-előtt, mert bár túlbuzgalma néha félrevezet is, bár nem zárja ki annak
-szívéből, a ki érzi, a gyűlöletes tulajdonságokat, sőt elő is idézheti,
-mindazáltal tiszteletre méltó tulajdonságokat tételez fel, a melyek
-nélkül lehetetlen volna szeretetet érezni. Ez a választás, melyet szembe
-szoktak vetni az észszel, mégis belőle származik. Vakká tették Ámort,
-mert jobb a szeme, mint a mienk és mert látja azokat a kapcsolatokat is,
-melyeket mi nem tudunk észrevenni. Annak számára, a kinek semmiféle
-fogalma sincs sem kiválóságokról, sem szépségről, minden nő egyforma jó
-volna és a legelőször útjába akadó lenne mindig a leginkább
-szeretetreméltó. A szerelem egyáltalán nem a természettől ered, sőt
-korlátja és féke hajlamainak; általa történik, hogy kivéve a szerelem
-tárgyát, az egyik nem teljesen közönbössé válik a másikra nézve.
-
-A mely kedvezést nyujtunk, ugyanabban kivánunk részesülni; a szerelemnek
-kölcsönösnek kell lennie. Hogy az embert szerethessék, szeretetreméltóvá
-kell tennie magát; hogy előnyben részesüljön, szeretetreméltóbbnak kell
-lennie másoknál, mindenki másnál szeretetreméltóbbá, legalább a szerelem
-tárgyának szemében. Ebből keletkeznek az első tekintetek a hozzá
-hasonlókra, ebből az első összehasonlítások velük, ebből a versengés, a
-vetélkedés, a féltékenység. Az érzéssel csordultig tele szív szereti
-kitárni magát; a szerelmes hölgy szüksége után fölkél a jóbarát
-szüksége. A ki érzi, mily édes szerettetni, azt kívánja, hogy az egész
-világ szeresse és ha mindenki kedvezéseket akar, hogyne volna sok az
-elégedetlen. A szerelemmel és barátsággal születnek meg az
-egyenetlenkedések, az ellenségeskedés, a gyűlölet. Látom, a mint
-fölemelkedik az oly sok különböző szenvedély öléből az előitélet
-rendíthetetlen trónján és a buta halandók, alávetve uralmának, csakis
-mások véleményére alapítják saját létüket.
-
-Kövessétek nyomon ezeket a gondolatokat és látni fogjátok, honnan nyeri
-önzésünk azt a formát, melyet mi természetesnek tekintünk és az
-önszeretet, nem lévén többé önmagában befejezett érzés, hogy válik
-büszkeséggé a nagy lelkekben, hiúsággá a kicsinyekben és valamennyiben
-szüntelenül a felebarátok költségére táplálkozik. A szenvedélyeknek ez a
-fajtája, nem lévén csirája a gyermekek szívében, magától nem születhetik
-meg benne, csak mi viszszük bele és mindig csak a mi hibánkból
-gyökerezik meg benne; de nem így áll a dolog a fiatal ember szívében,
-tehetünk, a mit akarunk, megszületnek benne akaratunk ellenére is. Ideje
-tehát módszert változtatni.
-
-Kezdjük néhány fontos megjegyzéssel arról a kritikus korról, a melyről
-itt szó van. A gyermekkorból a serdülő korba való átmenet nincs annyira
-meghatározva a természet által, hogy ne váltakoznék az egyes egyénekben
-a temperamentumok szerint és a népekben az éghajlatok szerint. Mindenki
-tudja a különbséget, a mely ebben a tekintetben fennáll a meleg és hideg
-országok között és mindenki látja, hogy a forró temperamentumok hamarabb
-formálódnak, mint a többiek. Az okok dolgában azonban tévedni lehet és
-gyakran a fizikumnak tulajdonítani, a mi a morálnak a róvására irandó;
-ez korunk filozófiájában a leggyakrabbi tévedések egyike. A természet
-tanulságai késlekedők és lassuk, az emberekéi csaknem mindig idő
-előttiek. Az első esetben az érzékek fölkeltik a képzelődést, a másikban
-a képzelődés kelti fel az érzékeket, koraérett tevékenységet ad nekik, a
-mely múlhatatlanul enerválja előbb az egyéneket, majd huzamos időre
-terjedve, magát a fajt is. Általánosabb és biztosabb megfigyelés az
-éghajlatok hatására vonatkozónál az, hogy a serdülő kor és a nemi ösztön
-mindig korábban áll be a művelt és pallérozott népeknél, mint a tudatlan
-és barbár népeknél.[78] A gyermekekben különös éleselméjűség van abban,
-hogy ki tudják hámozni az illem mindenféle majmoskodása alól a rossz
-erkölcsöket, melyeket ellepleznek előlük. A tisztult nyelv, a melyet
-eltanultatnak velük, a tisztesség leczkéi, melyekben részesítik őket, a
-rejtelmesség fátyla, melyet szemük elé vonni igyekeznek, megannyi
-ösztökéje kiváncsiságuknak. A hogy a dolgot csinálni szokták,
-nyilvánvaló, hogy a mit állítólag ellepleznek előlük csak arra való,
-hogy rátanítsák őket, ez pedig minden tanítás közül, melyben részesítik
-őket, a legkevésbé válik hasznukra.
-
-Kérjetek tanácsot a tapasztalattól s meg fogjátok érteni, mennyire
-meggyorsítja ez az esztelen módszer a természet művét és tönkreteszi a
-tempramentumot. Ez egyik főoka a fajok degenerálódásának a városokban. A
-fiatal emberek, időnek előtte kimerülve, kicsinyek maradnak, gyöngék,
-rossz szervezetűek, növés helyett öregszenek, mint a hogy a szőlőtő, a
-melyen gyümölcsöt termelnek tavaszszal, elfonnyad és kihal, mielőtt
-eljönne az ősz.
-
-Bárdolatlan és egyszerű népek közt kellett, hogy lakott légyen az, a ki
-tudni akarja, mily késői korig tudja meghosszabbítani a gyermekek
-ártatlanságát a boldog tudatlanság. Megható és egyúttal nevetni való
-látvány, mikor azt látjuk, hogy a két nem, szívük biztonságára bízva,
-meghosszabbítják a serdültség és a szépség koráig a gyermekkor naiv
-játékait és már a bizalmasságukkal is kimutatják gyönyöreik tisztaságát.
-Mikor aztán ez a szeretetreméltó fiatalság megházasodik, a két
-hitvestárs kölcsönösen személyük első zsengéit adván egymásnak, annál
-kedvesebbek egymásnak; az egészséges és erőteljes gyermekek sokasága
-zálogává lesz az olyan egyesülésnek, a melyet semmi sem változtat meg és
-gyümölcse lesz korai éveik tartózkodásának.
-
-Ha az a kor, a melyben az ember megszerzi neme tudatát, ép annyira
-különbözik a nevelés eredménye által, mint a természet hatása által,
-ebből az következik, hogy ezt a kort siettetni és késleltetni lehet a
-szerint a mód szerint, a hogy a gyermekeket neveljük és ha a test abban
-a mértékben nyer vagy veszt szilárdsága dolgában, a hogy siettetik vagy
-késleltetik ezt a fejlődést, ebből következik az is, hogy mennél jobban
-igyekszünk késleltetni, annál többet nyer a fiatal ember izmosság és erő
-dolgában. Egyelőre csak a merőben fizikai hatásokról beszélek; hamar
-megfogjuk látni, hogy a dolog nem korlátozódik csak erre.
-
-Ezekből a megfontolásokból vonom le az oly gyakran vitatott kérdés
-megoldását, vajjon helyes dolog-e idejekorán felvilágosítani a
-gyermekeket kiváncsiságuk tárgyairól vagy jobb eltéríteni őket a
-dologtól mérsékelt megtévesztésekkel. Én azt hiszem, hogy nem kell sem
-az egyiket, sem a másikat tenni. Először is ez a kiváncsiság nem kap
-lábra bennük, ha nem adunk nekik rá alkalmat. Tenni kell róla, hogy ne
-legyen meg bennük. Másrészt meg az olyan kérdések, a melyekre nem kell
-okvetlenül felelni, nem követelik meg, hogy megtéveszszük felőlük a
-kérdezőt: többet ér elhallgattatni őket, mint hazugsággal felelni nekik.
-A gyermek nem fog nagyon meglepődni ezen a szabályon, ha gondunk volt
-arra, hogy közömbös dolgokban hozzászoktassuk. Végül, ha mégis arra
-szánjuk magunkat, hogy feleljünk, tegyük ezt a legnagyobb
-egyszerűséggel, rejtelmeskedés nélkül, zavar nélkül, mosolygás nélkül.
-Sokkal kevesebb a veszély a gyermek kiváncsiságának kielégítésében, mint
-felizgatásában.
-
-Válaszaitok legyenek mindig komolyak, rövidek, határozottak és a habozás
-látszata nélkül valók. Nem is kell hozzátennem, hogy igazaknak kell
-lenniök. Nem lehet a gyermeket rátanítani arra, hogy a felnőtteknek
-hazudni veszélyes, a nélkül, hogy éreznők a gyermekeknek való hazudás
-még veszedelmesebb voltát. Csak egyetlen egy hazugságon kapja rajta
-mesterét a tanítvány s örökre tönkre lehet téve a nevelés gyümölcse.
-
-Bizonyos dolgokról való teljes tudatlanság felel meg talán legjobban a
-gyermekeknek; de tudják meg idejekorán azt, a mit lehetetlen örökre
-elrejteni előlük. Vagy nem szabad kiváncsiságuknak semmi tekintetben
-fölébrednie, vagy ki kell elégíttetnie az előtt a kor előtt, a mikor már
-nem veszélytelen. Növendékekkel szemben való eljárástok ebben a
-tekintetben sokban függ különleges helyzetétől, a társaságtól, mely
-körülveszi, a körülményektől, a melyek közé előreláthatólag kerülhet
-stb. Fontos dolog e tekintetben nem bízni semmit a véletlenre és ha nem
-vagytok benne biztosak, hogy tizenhat éves koráig tudatlanságban
-tarthatjátok a nemek különféleségéről, legyen rá gondotok, hogy
-megtanulja tíz éves kora előtt.
-
-Nem szeretem, ha a gyermekekkel nagyon is finom nyelven beszélnek, sem
-ha nagy kitéréseket tesznek, a melyekből észrevehetik, hogy el akarják
-kerülni a dolgoknak saját nevükön való nevezését. A jó erkölcs ezekben a
-dolgokban mindig nagyon egyszerű, ellenben a bűntől bemocskolt képzelet
-kényessé teszi a fület és ráviszi, hogy folyton keresse a válogatott
-kifejezéseket. A nyers kifejezések következmény nélküliek; a sikamlós
-eszméket kell elkerülni.
-
-Ámbár a szemérem természetes tulajdonsága az emberi fajnak, a
-gyermekekben természetszerűleg nincs bennük. A szemérem csak a rossznak
-ismeretével születik meg és a gyermekekben, a kiknek sem nincs meg, sem
-nem volna szabad, hogy meglegyen ez az ismeretük, hogy volna meg az az
-érzés, a mely ennek következménye? Beléjük oltani a szemérem és
-tisztesség tanítását annyi, mint megtanítani őket arra, hogy vannak
-szégyenletes és tisztességtelen dolgok, annyi, mint beléjük oltani a
-titkos vágyat ezeknek a dolgoknak a megismerésére. Előbb-utóbb végére
-járnak és az első szikra, a mely a képzelődést éri, bizonyosan sietteti
-az érzékek felgyuladását. A ki pirúl, az már bűnös, az igazi ártatlanság
-nem szégyel semmit.
-
-A gyermekeknek nem ugyanazok a vágyai, mint a felnőtteknek, de ép úgy
-alá lévén vetve a tisztátalanságnak, a mely sérti az érzékeket, ép ebből
-az alávetettségből vonhatják le az illem ugyanazon leczkéit. Kövessétek
-a természet szellemét, a mely ugyanarra a helyre helyezve a titkos
-gyönyörök és a tisztátalan szükségletek szerveit, ugyanazokat a
-gondoskodásokat rótta rá a különböző életkorokra, hol az egyik, hol a
-másik szempontból; a férfira szeméremből, a gyermekre tisztaságból.
-
-Csak egy jó módját látom annak, hogy megőrizzük a gyermekek
-ártatlanságát s ez az, hogy mindazok, a kik őt körülveszik, tiszteljék
-és szeressék. E nélkül minden tartózkodás, melyet velük szemben
-tanusítani igyekszünk, előbb-utóbb megczáfolja magát s egy mosoly, egy
-szemhunyorintás, egy vigyázatlan mozdulat megmond nekik mindent, a mit
-el akarnánk előlük hallgatni; elég nekik, hogy megértsék, ha
-észreveszik, hogy el akarták előlük titkolni. Azoknak a fordulatoknak és
-kifejezéseknek az óvatossága, a melyeket az udvarias emberek egymás
-között használnak, olyan értelmességet tételez fel a gyermekekről, a
-melylyel nem is szabad birniok s ezért egyáltalán nincs helyén velük
-szemben; ha azonban igazán tiszteletben tartjuk együgyüségüket, velük
-beszélve könnyen megtaláljuk a kifejezéseknek azt az egyszerűségét, a
-mely hozzájuk illik. Van bizonyos naiv nyelv, a mely jól áll és tetszik
-az ártatlanságnak: ez az az igazi hang, a mely eltéríti a gyermeket a
-veszedelmes kiváncsiságtól. Ha egyszerűen szólunk velük mindenről, nem
-is engedjük bennük feltámadni a gyanut, hogy több mondani valónk is
-lehet a számukra. Ha a durva szavakhoz hozzáfűzzük a nekik megfelelő
-kellemetlen képzeteket, ezzel elfojtjuk a képzelődés első tüzét; nem
-tiltjuk meg nekik, hogy ezeket a szavakat kiejtsék és ezek az eszmék
-meglegyenek bennük, de a nélkül, hogy gondolna rá, beleoltjuk az undort
-felidézésük iránt. És mennyi zavartól menti meg ez a naiv szabadság
-azokat, a kik szívükben rejtik és mindig azt mondják, a mit mondani kell
-és mindig úgy mondják, a hogy érezték.
-
-Hogy lesznek a gyermekek? Kényes kérdés, a mely elég természetszerűen
-ötlik fel a gyermekben és a melyre az ügyetlen vagy okos választól függ
-néha egész életüknek erkölcse és egészsége. A legrövidebb mód, a melyet
-egy anya elképzelhet, hogy kisegítse magát a nélkül, hogy rá kelljen
-szednie a fiát, az, hogy hallgatást parancsol neki. Ez jó lenne, ha
-mindjárt kezdettől fogva hozzászoktatták volna közömbös kérdésekben és
-ha nem gyanítana semmi rejtelmességet ebben az új hangban. De az anyák
-ritkán hagyják ennyiben. _Ez a házas emberek titka_, – mondják a fiúnak
-– _kis fiúknak nem szabad ilyen kiváncsiaknak lenniök_. Ez bizonyára
-nagyon jó arra, hogy kisegítse az anyát zavarából; de tudnia kell, hogy
-a kis fiút izgatja ez a megvető modor és nem fog addig egy pillanatra
-sem nyugodni, a míg nem tudta ki a házas emberek titkát és elég hamar ki
-is fogja tudni.
-
-Legyen szabad felhoznom egy nagyon elütő választ, a melyet ugyanarra a
-kérdésre hallottam és a mely annál inkább felötlött nekem, mert egy
-beszédében és modorában egyaránt szemérmetes nőtől eredt, a ki azonban
-fiának java és az erény kedvéért lábbal tudta taposni a megszólástól és
-a csufondárosok hiábavaló fecsegésétől való félelmet. Nem sokkal azelőtt
-a fiú vizeletével egy kis követ adott ki magából, a mely megsértette az
-uretráját; a baj azonban elmúlt s ő meg is feledkezett róla. _Mama_, –
-mondta a kis hebehurgya, – _hogy lesznek a gyermekek? Édes fiam_, –
-felelt az anya habozás nélkül, – _a nők vizelik ki őket olyan
-fájdalmakkal, melyek sokszor életükbe kerülnek_. Nevessenek rajta a
-bolondok, botránkozzanak meg a buták; de kérdezzék meg maguktól a
-bölcsek, tudtak volna-e ennél okosabb és jobban czélravezető feleletet
-találni.
-
-A természetes és a gyermek előtt ismeretes szükséglet képzete eltéríti a
-rejtelmes folyamat gondolatát. A fájdalom és halál hozzájáruló képzetei
-beborítják a szomorúság fátyolával, a mely lehűti a képzelődést és
-elfojtja a kiváncsiságot; minden a szülés következményeire, nem pedig
-okaira téríti a gondolatot. Az emberi természet gyöngeségei, a visszás
-tárgyak, a szenvedés képei, ezek azok a felvilágosítások, a melyekre ez
-a felelet vezet, ha a visszataszító benyomás, melyet kelt, megengedi a
-gyermeknek, hogy tovább kérdezze őket. Honnan volna alkalma keletkezni a
-vágyak nyugtalanságának az így irányított beszélgetésből? És mégis
-látjátok, hogy az igazság nem sértetett meg és hogy nem volt szükség
-felvilágosítás helyett félrevezetni a növendéket.
-
-Gyermekeitek olvasnak: olvasmányaikból olyan ismereteket szereznek,
-melyekkel nem bírnának, ha nem olvastak volna. Mialatt tanulnak,
-képzelődésük felgyullad és megélesedik a tanulószoba csendjében. Ha a
-világban élnek, különös beszédmódot hallanak, olyan példákat látnak,
-melyek meglepik őket; olyan jól meggyőzték őket, hogy ők is emberek,
-hogy mindenben, a mit a felnőttek tesznek, azt keresik, miképen illenék
-ő hozzájuk, mások tettei mintául kell hogy szolgáljanak nekik, mikor
-mások itéletei törvényekül szolgálnak nekik. A cselédek, a kik függnek
-tőlük s a kiknek következőleg érdekük, hogy tessenek nekik, kedvükben
-járnak a jó erkölcsök rovására; a kikapós nevelőnők négy éves korukban
-olyan beszédeket folytatnak velük, a milyeneket a legszemérmetlenebb
-személy se merne mondani nekik tizenöt éves korukban. Ők elfelejtik
-hamar, a mit mondtak a gyermeknek, de ez nem felejti el, a mit hallott.
-Az illetlen beszédek készítik elő a kicsapongó erkölcsöket; a feslett
-inas teszi a gyermeket fajtalanná és az egyiknek titka biztosítékául
-szolgál a másikénak.
-
-A korának megfelelően nevelt gyermek egyedül áll. Nem ismer más
-ragaszkodást, mint a megszokásból folyót; úgy szereti a nővérét, mint a
-zsebóráját és a barátját, mint a kutyáját. Nem érzi magát semmiféle
-nemből, semmiféle fajból valónak: a férfi és a nő egyformán idegen rá
-nézve, abból, a mit tesznek s a mit mondanak, semmit sem vonatkoztat
-magára; nem látja és nem hallja vagy nem figyel rá, a beszédjük nem
-érdekli jobban, mint a példájuk: mindez nem neki való. Ez nem
-mesterséges megtévesztés, melyet beleoltanak, hanem természetszerű
-tudatlanság. Eljön az idő, a mikor ugyanannak a természetnek gondja lesz
-rá, hogy felvilágosítsa növendékét és csak akkor juttatta abba a
-helyzetbe, hogy koczkázat nélkül vegye hasznát a leczkéknek, melyeket ad
-neki. Íme, az alapelv; a szabályok részletei nem tartoznak tárgyamhoz és
-azok az eszközök, a melyeket más tárgyak dolgában ajánlok, mintául
-szolgálhatnak erre nézve is.
-
-Ha rendet és szabályt akartok teremteni a keletkező szenvedélyekben,
-tágítsátok ki az időközt, melyen belül kifejlődnek, hogy legyen idejük
-elrendezkedni a szerint, a hogy születnek. Akkor nem egy ember rendezi
-el őket, hanem maga a természet, a ti dolgotok nem egyéb, mint hogy
-engedjétek, hadd intézze el a munkáját. Ha növendéketek egyedül volna,
-nem volna semmi tenni valótok; de minden, a mi körülveszi, felizgatja
-képzelődését. Az előitéletek áradata magával ragadja: hogy
-visszatarthassuk, ellenkező irányba kell szorítani. Az érzés kell hogy
-fékezze képzelődését és az ész el kell, hogy hallgattassa az emberek
-véleményét. Minden szenvedély forrása az érzékiség; a képzelődés
-határozza meg irányukat. Minden tény, a mely érzi kapcsolatait,
-szükségszerűen felizgatódik, a kapcsolatai megváltoznak és ha
-természetének megfelelőbbeket képzel vagy vél képzelni magának. Ezek a
-képzelődés tévedései, melyek bűnökké változtatják minden véges lény
-szenvedélyeit, még az angyalokéit is, ha ugyan vannak szenvedélyeik;
-mert tudniok kellene minden lény természetét, hogy tudhassák, milyen
-kapcsolatok felelnek meg legjobban az övéknek.
-
-Íme, tehát minden emberi bölcseség sommája a szenvedélyek irányításában:
-1. érezni az ember igazi kapcsolatait a fajban ép úgy, mint az egyénben,
-2. ezek szerint a kapcsolatok szerint szabályozni a léleknek minden
-indulatát.
-
-De ura-e az ember szenvedélyeinek úgy, hogy indulatait ilyen vagy olyan
-kapcsolatok szerint szabályozza? Kétségkívül, ha képes rá, hogy
-képzelődését erre vagy arra a tárgyra irányítsa vagy hogy ezt vagy azt a
-szokását vegye fel. Máskülönben itt nem annyira arról van szó, a mit az
-ember magamagával tehet, mint inkább arról, a mit mi tehetünk
-tanítványunkkal azoknak a körülményeknek megválogatása által, a melyek
-közé helyezzük. Ha kifejtjük azokat az eszközöket, melyek alkalmasak
-arra, hogy megtartsák a természet rendjében, akkor eleget mondhatunk
-arra vonatkozólag, hogy mikép léphet ki belőle.
-
-A míg érzékisége a maga egyéniségére marad korlátozva, addig a
-cselekedeteiben nincs semmi erkölcsiség; csak a mikor önmagán túl kezd
-terjeszkedni, veszi fel a jónak és rossznak előbb az érzését, aztán a
-fogalmát, a mely valódi emberré alakítja, fajának lényeg szerinti
-tagjává. Ehhez az első ponthoz kell tehát fűzni megfigyeléseinket.
-
-Ezek nehezek annyiban, mert hogy megtehessük őket, el kell vetnünk
-azokat a példákat, melyek szemünk előtt vannak és keresnünk kell azokat,
-a melyekben a fokozatos fejlődés a természetnek megfelelőleg mutatkozik.
-
-Jó modorú, udvarias, művelt gyermek, a ki csak arra vár, hogy módjában
-legyen alkalmazni azokat az időelőtti ismereteket, melyeket szerzett,
-sohasem téved abban, hogy mely időpontban lesz ez neki módjában. Sőt nem
-is várja meg, hanem sietteti; időelőtti erjedésbe hozza vérét; jóval
-előbb tudja, mi kell hogy vágyainak czélja legyen, semmint ezeket a
-vágyakat érezné. Nem a természet izgatja, hanem ő tesz erőszakot a
-természeten s mikor ez férfivá teszi, nincs már számára semmi tanulni
-valója; gondolatában már rég férfi volt, mielőtt valóban azzá lett
-volna.
-
-A természet igazi menete fokozatosabb és lassúbb. Lassankint
-nekitüzesedik a vér, a szellemek megérlelődnek, a temperamentum
-kialakul. A bölcs munkásnak, a ki az üzemet vezeti, gondja van rá, hogy
-tökéletesítse összes eszközeit, mielőtt működésbe hozná őket: hosszas
-nyugtalanság előzi meg az első vágyakat, hosszas tudatlanság vezeti őket
-tévelygésben, az ember vágyik a nélkül, hogy tudná, mire. A vér erjed és
-izgul, az élet túltengése tör kifelé. A szem fölélénkül és végig
-vizsgálja a többi lényeket: az ember kezd érdeklődni azok iránt, a kik
-körülveszik, kezdi érezni, hogy nem arra született, hogy egyedül éljen;
-így nyílik meg a szív az emberi vonzalmak számára és képessé lesz a
-ragaszkodásra.
-
-Az első érzés, a melyre a gondosan nevelt ifjú fogékony, nem a szerelem,
-hanem a barátság. Fejledező képzelődésének első nyilvánulása az, hogy
-megtanulja, hogy vannak hozzá hasonlók s a faj előbb hat rá, mint a nem.
-Ez tehát az ártatlanság meghosszabbításának másik előnye: hogy az
-ébredező érzékiség arra használtatik fel, hogy elhintessenek a serdülő
-ifjú szívébe a humanitás első magvai. Annál becsesebb előny, mert ez az
-élet egyetlen ideje, a mikor az ilyen törekvéseknek igazi sikere lehet.
-
-Mindig azt láttam, hogy a korán romlott s a nőknek és a tobzódásnak
-kiszolgáltatott emberek embertelenek és kegyetlenek; a temperamentum
-felfortyanása türelmetlenné, bosszúállóvá, dühössé teszi őket: a
-képzeletük, eltelve egyetlen tárgygyal, elfordul minden egyébtől; nem
-ismernek sem könyörületet, sem irgalmasságot, fel tudnák áldozni
-apjukat, anyjukat, az egész világot legkisebb élvezetüknek. Ellenkezőleg
-a boldog egyszerűségben nevelkedett embert a természet első rezdülései a
-gyöngéd és szeretetteljes szenvedélyek felé vezetik; részvétteljes
-szívét megindítja embertársainak szenvedése, remeg az örömtől, mikor
-pajtását viszontlátja, karja gyöngéd ölelésre tárul, szeme a
-meghatottság könnyeit tudja ontani; szégyennek érzi, ha nem nyerte meg a
-rokonszenvet, megbánást érez, ha megbántott valakit. Ha vérének
-fellobbanó tüze élénkké, hevessé, hirtelen haragúvá teszi, egy
-pillanattal később látni szívének minden jóságát megbánásának
-kitörésében; sír, nyög a sérelem miatt, melyet okozott, a saját vérével
-fizetné meg azt a vért, a melyet ontott, egész fellobbanása elcsitúl,
-egész büszkesége megalázkodik hibájának érzése előtt. Ha őt magát sértik
-meg, legnagyobb fölháborodásában is lefegyverzi egy bocsánatkérés, egy
-szó; ép oly nyiltszívűen bocsátja meg mások hibáját, mint a hogy a
-magáét jóvá teszi. A fiatalság nem a kora sem a bosszúállásnak, sem a
-gyűlöletnek; a könyörületnek, a kegyelmességnek, a nagylelkűségnek a
-kora. Igen, ezt állítom és nem félek tőle, hogy a tapasztalás megczáfol;
-egy gyermek, a ki nem született rossznak és a ki megőrizte ártatlanságát
-húsz éves koráig, ebben a korban a legnagylelkübb, a legjobb, a
-legszeretőbb és legszeretetreméltóbb ember a világon. Meghiszem, hogy
-effélét még nem mondtak nektek: a ti filosofusaitoknak, a kik a
-kollégiumok minden romlottságában nevelkedtek, eszükben sincs, hogy ezt
-tudják.
-
-Az embert gyöngesége teszi káros szelleművé; közös nyomoruságaink
-vezetik szívünket a humanitáshoz; ha nem volnánk emberek, nem tartoznánk
-neki semmivel. Minden ragaszkodás az önmagában való elégtelenség jele;
-ha egy embernek sem volna az előbbire szüksége, eszébe se jutna arra
-gondolni, hogy egyesüljön velük.[79] Így születik meg magából
-gyöngeségünkből törékeny boldogságunk. Az igazán boldog lény magányos
-lény; csak egyedül Isten élvez tökéletes boldogságot; de közülünk kinek
-van róla fogalma? Ha volna véges lény, a mely elegendő volna önmagának,
-miben telhetne gyönyörűsége a mi fogalmaink szerint? Egyedül volna,
-boldogtalan volna. Nem birom elképzelni, hogy a kinek nincs semmire
-szüksége, szerethessen valamit; nem birom elképzelni, hogy a ki nem
-szeret semmit, boldog lehessen.
-
-Ebből az következik, hogy embertársainkhoz nem annyira gyönyöreik, mint
-inkább szenvedéseik érzése által ragaszkodunk, mert ebben jobban látjuk
-természetünk azonosságát és az ő irántunk való ragaszkodásuknak
-biztosítékait. Ha közös szükségleteink érdek-közösségbe juttatnak, közös
-szenvedéseink érzelmi közösséget keltenek. A boldog ember látása nem
-annyira szeretetet, mint inkább irigységet kelt a többiekben, könnyen
-azzal vádolhatják, hogy olyan jogot bitorol, a mely nem illeti meg, a
-mikor kizárólagos boldogságot szerez magának s önzésünk szenved még az
-által is, hogy érezteti velünk, hogy ennek az embernek nincs ránk
-szüksége. De kinek nem esik meg a szíve a boldogtalanon, a kit szenvedni
-lát? Ki ne szeretné megszabadítani bajaitól, ha ez nem kerülne a
-jókívánságnál egyébbe? Hamarabb képzeljük magunkat a boldogtalan
-helyébe, mint a boldog emberébe; érezzük, hogy a két állapot egyike
-közelebbről érint bennünket, mint a másika. A szánakozás édes, mert a
-mikor a szenvedő helyébe képzeljük magunkat, e mellett érezzük azt a
-gyönyört, hogy nem szenvedünk úgy, mint ő. Az irigység keserű dolog,
-mert a boldog ember látása által az irigykedő épen nem jut az ő helyébe,
-ellenben bánkódást kelt benne, hogy ő nem az. Úgy tűnik fel, mintha az
-egyik fölmentene minket azok alól a bajok alól, a melyekben szenved, a
-másik pedig megfoszt minket azoktól a jóktól, a melyeket élvez.
-
-Ha fel akarjátok tüzelni és táplálni egy fiatal ember szívében a
-keletkező érzékenység rezdüléseit s a jellemét a jótékonyság és a jóság
-felé akarjátok fordítani, ne erjeszszétek benne a büszkeséget, a
-hiúságot, az irigységet az emberek csalékony boldogsága által, ne
-tárjátok korán szeme elé az udvarok pompáját, a paloták ragyogását, a
-látványosságok vonzó erejét, ne vezessétek a társaságokba, a ragyogó
-gyülekezetekbe, ne mutassátok neki a nagy társaság külső képét, mielőtt
-abba a helyzetbe nem hoztátok, hogy ezeket saját értékük szerint tudja
-megbecsülni. Megmutatni neki a világot, mielőtt megismerné az embereket,
-ez nem annyit tesz, mint formálni őt, hanem annyit, mint megrontani; nem
-annyi, mint oktatni, hanem annyi, mint megtéveszteni.
-
-Az emberek természetüknél fogva sem nem királyok, sem nem főurak, sem
-nem udvaronczok, sem nem gazdagok; valamennyien meztelenen és szegényen
-születtek, valamennyien alá vannak vetve az élet nyomorúságainak, a
-bánatnak, a bajoknak, a szükségleteknek, a mindenféle fájdalmaknak;
-végül mind halálra vannak ítélve. Valóság szerint ez az ember; ez alól
-senki halandó nincs kivéve. Kezdjétek tehát azon, hogy az emberi
-természetből azt tanulmányozzátok, a mi benne tőle elválaszthatatlan, a
-mi leginkább alkatrésze az embernek.
-
-Tizenhat éves korában az ifjú tudja, mit tesz az, szenvedni, mert maga
-is szenvedett, de alig tudja még, hogy más lények szintén szenvednek; az
-érzés nélküli látás még nem tudás és a mint százszor mondtam, a gyermek
-nem kívánja elképzelni, a mit mások éreznek, csak a saját bajait ismeri;
-de mikor az értékek első kifejtése fellobbantja benne a képzelet tüzét,
-elkezdi embertársaiban is érezni magát, felindulni panaszaikon és
-szenvedni fájdalmaik miatt. Akkor kell, hogy a szenvedő emberiség
-szomorú látványa meghozza szívébe az első megindulást, a melyet valaha
-érzett.
-
-Ha ezt a pillanatot nem könnyű észrevenni gyermekeitekben, kit okoltok
-érte? Oly korán kitanítottátok őket, hogy játszszanak az érzéseikkel,
-oly korán megtanítottátok az érzések nyelvére, hogy mindig ugyanazon a
-hangon beszélve, magatok ellen fordítják leczkéiket és nem engednek
-nektek semmi módot annak megitélésére, hogy mikor nem hazudnak többé,
-hanem elkezdik érezni, a mit mondanak. De nézzétek Emilemet: addig a
-korig, a meddig mostanáig vezettem, sem nem érzett, sem nem hazudott.
-Mielőtt tudta volna, mit tesz az, szeretni, nem mondta senkinek:
-_szeretlek;_ nem írták neki elő, mikép kell magát az apja, anyja vagy
-nevelője betegszobájában viselnie; nem mutatták meg neki, mikép kell
-szenvelegni azt a szomorúságot, a melyet nem érez. Nem tesz úgy, mintha
-sírna bárkinek a halálán is, mert nem tudja, mit tesz az, meghalni.
-Ugyanaz az érzéketlenség, a mely a szívében van, megvan a modorában is.
-Közömbös minden iránt, a mi rajta kívül esik, mint minden más gyermek,
-nem érdeklődik semmi iránt; mindössze abban különbözik a többi
-gyermekektől, hogy nem akar úgy tünni fel, mintha érdeklődnék, mert nem
-olyan képmutató, mint ők.
-
-Emil keveset elmélkedett az érzékeny lényekről s így későn fogja
-megtudni, hogy mi a szenvedés és a halál. A panaszok és
-fájdalomkiáltások fogják majd felizgatni belsejét, a folyó vér
-látványára elfordítja szemeit, a haldokló állat vonaglása valami
-szorongást kelt benne, mielőtt tudná, honnan erednek ezek a
-felindulások. Ha buta és barbár maradt volna, akkor ezeket nem érezné,
-ha tanultabb volna, ismerné a forrásukat; nagyon is sok eszmét
-hasonlított össze arra, hogy ne érezzen semmit és nem eleget arra, hogy
-megértse, a mit érez.
-
-Igy támad a részvét, az első relativ érzés, a mely a természet rendje
-szerint érinti az emberi szívet. Hogy érző és részvétteljes legyen,
-tudnia kell a gyermeknek, hogy vannak hozzá hasonló lények, a melyek
-érzik, a mit ő érez, a kik érzik azokat a fájdalmakat, melyeket ő érzett
-és olyanokat, a melyekről fogalmának kell lennie, mert esetleg maga is
-érezheti még őket. Valóban, hogy indulhatnánk fel a részvéttől, ha nem
-az által, hogy önmagunkon kívül helyezzük és azonosítjuk magunkat a
-szenvedő állattal, úgyszólván kilépve saját énünkből s az övét öltve
-fel? Csak annyit szenvedünk, a mennyit, úgy véljük, ő szenved; nem
-önmagunkban, hanem ő benne szenvedünk. Így tehát senki sem válik érzővé
-előbb, mintsem a képzelete fölelevenedik és kezdi őt kiemelni önmagából.
-
-Hogy ezt a keletkező érzékenységet föltüzeljük és tápláljuk, hogy
-vezessük és kísérjük természetes hajlamában, mi egyebet kell tennünk,
-mint hogy a fiatal embernek tárgyakat tartunk elébe, a melyeken szívének
-kifelé ható ereje nyilvánulhat, melyek kitágítják, kiterjesztik más
-lényekre, a melyek mindenütt megtaláltatják őt önmagán kívül; ellenben
-gondosan eltávolítjuk azokat, a melyek megszűkítik, összetömörítik és
-feszültté teszik az emberben az ént; vagyis más szóval feltüzeljük benne
-a jóságot, az emberiességet, a könyörületességet, a jótékonyságot,
-mindazokat a vonzó és szelid szenvedélyeket, melyek természettől fogva
-tetszenek az embernek és megakadályozzuk az irigységnek, a kapzsiságnak
-és gyűlöletnek s mindazoknak a visszataszító és kegyetlen
-szenvedélyeknek a megszületését, melyek úgyszólván nemcsak semmivé
-teszik az érzékenységet, hanem negativvá is és kinzóivá válnak annak, a
-ki érzi őket.
-
-Azt hiszem, az összes előző elmélkedéseket két vagy három szabatos,
-világos és könnyen felfogható tételben foglalhatom össze.
-
-
-Első tétel.
-
-_Nem természete az emberi szívnek, hogy olyan emberek helyébe képzelje
-magát, a kik nálunknál boldogabbak, hanem csak olyanokéba, a kik
-sajnálatraméltóbbak._
-
-Ha ez alól a szabály alól kivételeket találunk, ezek inkább
-látszólagosak, mint reálisak. Igy tehát az ember nem képzeli magát annak
-a gazdagnak vagy nagyúrnak a helyébe, a kihez csatlakozik; még ha
-őszintén csatlakozik is, akkor sem tesz egyebet, mint hogy kisajátítja a
-maga számára jólétének egy bizonyos részét. Néha szeretjük, a mikor
-szerencsétlen, de a míg jól megy a dolga, nincs igazi barátja,
-legfeljebb az, a ki nem engedi magát a látszattól megtéveszteni és a ki
-inkább bánja, mint irigyli jólléte daczára.
-
-Bizonyos életbeli helyzetek meghatják az embert, mint például a mezei és
-pásztorélet. E derék boldog emberek látásának varázsát nem mérgezi meg
-az irigység, igazán érdeklődünk irántuk. Miért van az? Mert érezzük,
-hogy módunkban áll alászállani a béke és ártatlanság ez állapotába,
-élvezni ugyanazt a boldogságot; olyan alászállás ez, a mely csak
-kellemes eszmékkel tölt el, mert csak akarni kell, hogy élvezhessük.
-Mindig élvezetet szerez, látni az embernek saját lehetőségeit, szemlélni
-saját javát, még akkor is, ha nem akarja hasznát venni.
-
-Ebből az következik, hogy ha egy fiatal embert az emberiességre akarunk
-rávezetni, a helyett hogy mások ragyogó sorsát bámultatnók vele, inkább
-árnyoldalairól kell azt neki megmutatni és félelmet kelt benne kelteni
-iránta. Akkor nyilvánvaló következésképen meg kell hogy törje az útját a
-boldogsághoz a nélkül, hogy bárkinek is a nyomába lépne.
-
-
-Második tétel.
-
-_Csak azok miatt a bajok miatt sajnálunk mást, a melyek ellen azt
-hiszszük, magunk sem vagyunk biztosítva._
-
-  Non ignara mali, miseris succurrere disco.
-
-                            Aeneis. I. 634.
-
-Nem tudok semmi olyan szépet, semmi olyan mélyet, semmi olyan meghatót,
-semmi olyan igazat, mint ez a vers.
-
-Miért könyörület nélkül valók a királyok alattvalóik iránt? Mert sohasem
-számítják magukat embereknek. Miért olyan ridegek a gazdagok a szegények
-iránt? Mert nem félnek tőle, hogy maguk is szegények lesznek. Miért veti
-meg annyira a nemesség a népet? Azért, mert a nemes emberből sohasem
-lesz polgárember. Miért emberségesebbek, vendégszeretőbbek általában a
-törökök, mint mi? Azért, mert teljesen önkényes uralmukban az egyesek
-nagysága és vagyona mindig kétséges és ingadozó lévén, nem tekintik a
-lealacsonyodást és a nyomort maguktól idegen dolognak;[80] mindenki
-olyanná lehet holnap, mint a kin ma segít. Ez a gondolat, a mely
-minduntalan visszatér a keleti regényekben, valami megható elemet vegyít
-olvasásukba, a mi nincs meg a mi száraz morálunknak egész készletében.
-
-Ne szoktassátok hozzá növendéketeket, hogy a maga dicsősége magaslatáról
-lenézze a szerencsétlenek szenvedését, a nyomorgók munkáját és ne
-reméljétek, hogy megszánja őket, ha úgy tekinti őket, mint magától
-idegeneket. Értessétek meg jól vele, hogy azoknak a boldogtalanoknak a
-sorsa az övé is lehet, hogy minden bajuk lábai alatt leselkedik, hogy
-egy előreláthatatlan és elkerülhetetlen esemény egy pillanatról a
-másikra beléjük merítheti. Tanítsátok meg, hogy ne számítson sem a
-születésére, sem a gazdagságára, mutassátok meg neki a szerencse minden
-forgandóságát; keressétek ki azoknak az embereknek mindig gyakori
-példáját, a kik nálánál magasabb helyzetből alább buktak ezeknél a
-szerencsétleneknél; az most nem tartozik a kérdésre, hogy a maguk
-hibájából-e vagy nem; hiszen tudja-e egyáltalán a gyermek, mi a hiba? Ne
-térjetek el soha ismereteinek rendjétől és csak azoknak az ismereteknek
-során világosítsátok fel, melyek felfogása körén belül esnek; nem
-szükséges nagyon tudósnak lennie, hogy érezze, hogy minden emberi
-bölcseség sem tudja neki megmondani, eleven volt-e egy bizonyos órában
-vagy sem, nem fogja-e még az éjszaka beállta előtt a fogát csikorgatni
-vesefájdalmai közben; gazdag lesz-e vagy szegény egy hónap mulva; nem
-fog-e egy éven belül evezni bikacsök alatt az algiri gályákon. Mindenek
-fölött pedig ne mondjátok neki mindazt hidegen, mint a katekizmus; hadd
-lássa, hadd érezze az emberi bajokat; reszkettessétek meg, rémítsétek
-meg képzeletét azokkal a veszedelmekkel, melyekkel minden ember szünet
-nélkül körül van véve; hadd lássa maga körül mindazokat a meredélyeket
-és a mikor hallgatja, a mint őket leírjátok, símuljon szorosabban
-hozzátok attól féltében, hogy beléjük esik. Azt vethetitek ellenem, hogy
-ezzel félénkké és gyávává teszszük. Meg fogjuk látni a következőkben; de
-most egyelőre tegyük emberségessé; ez mindenek fölött a fontos dolog
-számunkra.
-
-
-Harmadik tétel.
-
-_A szánalom, amelylyel másvalaki baja iránt viseltetünk, nem igazodik a
-baj mennyisége szerint, hanem a szerint az érzés szerint, amelylyel azok
-iránt viseltetünk, a kik szenvednek benne._
-
-Csak annyira sajnálunk egy szerencsétlent, a mennyire sajnálatraméltónak
-tartja magát nézetünk szerint ő maga. Bajaink fizikai érzése
-korlátozottabb, mint a mennyire látszik, de az emlékezet által, a mely
-érezteti velünk folytonosságukat s a képzelet által, a mely kiterjeszti
-őket a jövőre, lesznek a bajok szánalomraméltókká. Ez, azt hiszem egyike
-azoknak az okoknak, a melyek jobban megkeményítenek minket az állatok,
-mint az emberek bajai iránt, ámbár a közös érzékenység által velük is ép
-úgy közösséget kellene tartanunk. Alig sajnáljuk a taligás lovát
-istállójában, mert nem teszszük fel róla, hogy mialatt a szénáját eszi,
-gondol azokra az ostorcsapásokra, melyeket kapott és a fáradalmakra,
-melyek várnak rá. Még kevésbbé sajnáljuk a birkát, melyet legelni
-látunk, holott tudjuk, hogy nemsokára el fogják metszeni a nyakát, mert
-úgy véljük, hogy nem látja előre a maga sorsát. Ugyanúgy terjed ki ez az
-érzéketlenségünk az emberekre is; a gazdagok azzal vigasztalják magukat
-a rossz miatt, a mit az emberekkel tesznek, hogy ostobábbaknak hiszik
-őket, semmint ezeket a bajokat érezni tudnák. Általában én a szerint
-mérem azt az értéket, a melyet mindenki felebarátai boldogságának
-tulajdonít, hogy milyen értéket tulajdonít nekik maguknak. Természetes,
-hogy az ember könnyedén veszi azoknak az embereknek a boldogságát, a
-kiket megvet. Ne csodáljátok tehát, ha a politikusok olyan megvetéssel
-beszélnek a népről, sem hogy a legtöbb filozofus annyira igyekszik az
-embert gonosznak tüntetni fel.
-
-A népből áll az emberi nem; a mi nem nép, az oly csekély számú, hogy nem
-is érdemes számba venni. Az ember minden társadalmi osztályban ugyanaz;
-ha ez így van, akkor a legnépesebb osztályok érdemlik a legtöbb
-tiszteletet. A gondolkozó előtt az összes polgári megkülönböztetések
-elenyésznek; ugyanazokat a szenvedélyeket, ugyanazokat az érzéseket
-látja a béreslegényben, mint a hírneves férfiúban, nem lát rajtuk egyéb
-különbséget, mint a nyelvüket, a többé-kevésbbé mesterkélt szinezetet és
-ha van valami lényeges különbség köztük, akkor azok javára szól, a kik a
-legjobban tudnak tettetni. A nép olyannak mutatja magát, a milyen és nem
-szeretetreméltó; a nagyvilági embereknek azonban tettetniök kell; ha
-olyanoknak mutatnák magukat, a milyenek, borzalmat keltenének.
-
-Ugyanakkora adag boldogság és szenvedés van – mondják még bölcseink –
-minden társadalmi osztályban. Ez ép oly gyászos, mint a milyen
-tarthatatlan tétel, mert ha mindenki egyformán boldog, mi szükségem van
-bárkivel is törődni? Maradjon mindenki, a hogy van; a rabszolgával
-bánjanak rosszul, a beteg szenvedjen, a koldus senyvedjen el, nincs
-semmi nyereségük benne, ha megváltozik a helyzetük. Felsorolják a gazdag
-szenvedéseit és rámutatnak hiú örömeinek ürességére. Mily durva
-szofizma! A gazdag szenvedései nem következnek helyzetéből, de belőle
-magából, a ki helyzetével visszaél. Ha még szerencsétlenebb volna, mint
-a szegény, nem méltó a sajnálatra, mert bajai a saját művei és csak
-rajta múlik, hogy boldog legyen. A szerencsétlen szenvedése azonban az
-állapotából folyik, a ránehezedő sors kegyetlenségéből. Nincs az a
-megszokás, a mely le tudná venni róla a fáradság, a kimerültség, az
-éhség fizikai esetét; sem okosság, sem bölcsesség nem használ neki
-semmit, hogy kiemelje a helyzetéből folyó bajokból. Mit nyer azzal
-Epiktetes, ha előre látja, hogy a gazdája eltöri az ő lábát? Ezzel talán
-kevésbbé töri el? A baján felül megvan neki még az előrelátás baja is.
-Ha a nép olyan eszes volna, mint a milyen ostobának tartjuk, vajjon
-ezért mit tehetne mást, mint a mit tesz? Tanulmányozzátok az ebből a
-rendből való embereket és látni fogjátok, hogy más nyelven bár, de
-ugyanannyi szellem és több józan ész van bennük, mint ti bennetek.
-Tiszteljétek a fajtátokat; gondoljátok meg, hogy lényegileg a népek
-sommájából áll, hogy ha kivennék is belőle az összes királyokat és az
-összes filozófusokat, ezt alig lehetne észrevenni és a dolgok akkor sem
-mennének rosszabbul. Egy szóval tanítsátok meg tanítványotokat szeretni
-az összes embereket, még azokat is, a kik nem válnak az emberiség
-becsületére; gondoskodjatok róla, hogy ne csatlakozzék egyik osztályhoz
-sem, hanem találja fel magát minden osztályban; beszéljetek előtte az
-emberi nemről gyöngédséggel, sőt szánalommal, de sohasem megvetéssel.
-Ember, ne becstelenítsd meg az embert.
-
-Ezeken és más hasonló utakon, melyek ugyancsak ellenkezők a taposott
-utakkal, kell belehatolni a serdülő ifjú szivébe, hogy ott felszítsuk a
-természet első rezzenéseit, hogy ezeket kifejleszszük és az
-embertársakra kiterjeszszük; a mihez még hozzáteszem, hogy fontos dolog
-ezekhez a rezzenésekhez a lehető legkevesebb személyes érdeket
-hozzávegyíteni, mindenek fölött semmi hiúságot, semmi vetélkedést, semmi
-dicsvágyat, semmit azokból az érzésekből, melyek arra kényszerítenek,
-hogy a többiekkel összehasonlítsuk magunkat, mert ezek az
-összehasonlítások sohasem mennek végbe a gyűlölet bizonyos érzése nélkül
-azok iránt, a kik elsőbbségünket elvitatják, ha csak a saját
-önbecsülésünkben is. Akkor vagy elvakultnak kell lenni, vagy
-felingerlődni, gonosztevőnek vagy ostobának lenni; igyekezzünk elkerülni
-ezt az alternativát. Ezek az oly veszedelmes szenvedélyek előbb-utóbb
-föltámadnak, úgymondják, akaratunk ellenére is. Nem tagadom; minden
-dolognak megvan a maga ideje és helye; én csak azt mondom, hogy nem kell
-feltámadásukat elősegíteni.
-
-Ez annak a módszernek a szelleme, a melyet az ember elő kell hogy írjon
-magának. Ebben a példák és a részletek haszontalanok, mert itt kezdődik
-a jellemek csaknem végtelen elkülönböződése és mert minden példa, a
-melyet felhozhatnék, százezer közül legfeljebb egyre illenék. Ebben a
-korban kezdődik az ügyes nevelő igazi megfigyelői és nevelői szerepe is,
-a ki tudja a módját, hogy kell a sziveket vizsgálni, mikor formálásukon
-dolgozik. A míg a fiatal ember még nem gondol tettetésre és ezt még meg
-sem tanulta, akármily tárgyat nyujtunk is elébe, modoráról, szemeiről,
-mozdulatairól látjuk a benyomást, a melyet róla nyer; látjuk arczán
-lelkének minden mozdulatát; kémlelésük által megtanuljuk ezeket előre
-látni és végre aztán irányítani.
-
-Általános tapasztalat, hogy a vér, a sebesülések, a fájdalomkiáltások, a
-fájdalmas operácziók előkészületei és mindaz, a mi a szenvedés tárgyait
-állítja érzékeink elé, hamarabb és általánosabban ragad meg minden
-embert. A pusztulás fogalma, összetettebb lévén, nem hat ránk ép úgy; a
-halál képe később és gyöngébben érint, mert senki sem tapasztalta
-maga-magán a meghalást; holttesteket kellett hogy lásson az ember, hogy
-érezhesse a haldoklók halálküzdelmeit. De ha ez a kép egyszer kialakult
-szellemünkben, nincs szemünknek rémesebb látvány, akár a teljes
-elpusztulás gondolatánál fogva, melyet az érzékek útján fölkelt, akár
-azért, mert tudva, hogy ez a pillanat kikerülhetetlen minden ember
-számára, élénkebben érintetteknek érezzük magunkat egy olyan helyzet
-által, a melyről biztosak vagyunk, hogy nem birjuk elkerülni.
-
-Ezeknek a különböző benyomásoknak megvannak a módosulásai és fokozatai,
-melyek minden egyén különleges jellemétől és eddigi szokásaitól
-függenek; de azért egyetemesek és senki sem lehet mentes alóluk. Vannak
-köztük, melyek lassúbbak és kevésbbé általánosak, melyek inkább hatnak
-az érzékeny lelkekre: ezek azok, a melyeket az erkölcsi kínok, a belső
-fájdalmak, keserűségek, lehangoltságok és bánatok keltenek. Vannak
-emberek, a kik csak fájdalomkiáltásokon és könnyeken tudnak megindulni,
-a keserűségtől szorongó szív hosszú és tompa zokogásai nem szakasztottak
-belőlük soha sóhajokat; egy levert arcz, egy sovány és fakó ábrázat,
-kihamvadt és sírni már nem tudó szem látása nem ríkatta meg őket; a
-lélek szenvedései rájuk nézve semmik, ők már ítéltek róluk, az ő lelkük
-nem érez semmit; ne várjatok tőlük egyebet, mint hajthatatlan szigort,
-ridegséget, kegyetlenséget. Lehet, hogy feddhetetlenek és igazságosak,
-de sohasem kegyelmesek, nagylelkűek, irgalmasok. Mondom, hogy
-igazságosak lehetnek, ha ugyan az lehet az ember, mikor nem
-könyörületes.
-
-De siettetek nagyon a fiatal embereket e szerint a szabály szerint
-megitélni, különösen azokat, a kik úgy lévén nevelve, a hogy lenniök
-kell, fogalmuk sincs erkölcsi szenvedésekről, a melyeket sohasem
-próbáltattak meg velük; mert, még egyszer mondom, csak azokon a bajokon
-sajnálkozhatnak, a melyeket ismernek és ez a látszólagos érzéketlenség,
-mely csak a tudatlanságból ered, hamar elérzékenyüléssé változik, mikor
-kezdik megérezni, hogy ezer fájdalom van az emberi életben, a melyet ők
-nem ismernek. A mi Emilemet illeti, ha volt benne gyermekkorában
-egyszerűség és józan ész, biztos vagyok benne, hogy ifjú korában lesz
-benne lélek és érzékenység, mert az érzések igazsága erősen függ a
-fogalmak helyességétől.
-
-De miért idézem ezt itt fel? Kétségkívül nem egy olvasóm szememre fogja
-vetni, hogy megfeledkeztem első elhatározásomról és arról az állandó
-boldogságról, melyet növendékemnek igértem. Boldogtalanok, haldoklók, a
-fájdalom és nyomor képei! Micsoda boldogság ez, micsoda élvezet egy
-fiatal szívnek, a mely az életre születik! Komor tanítója, a ki oly
-kellemes nevelést szánt neki, csak azért viszi bele az életbe, hogy
-szenvedjen. Azt fogják tehát mondani, de mit törődöm én ezzel? Azt
-igértem, hogy boldoggá teszem, nem pedig hogy boldognak fog látszani. Az
-én hibám-e, ha mindig meg hagyjátok magatokat téveszteni a látszattól s
-összetévesztitek a valóságot?
-
-Vegyünk két fiatalembert, a kinek ép most fejeződött be az első nevelése
-és két egyenesen ellenkező kapun át hatolnak bele a világba. Az egyik
-egyszerre felhág az Olympusra és elvegyül a legragyogóbb társaságban;
-bevezetik az udvarhoz, a nagyurakhoz, a gazdagokhoz, a szép
-asszonyokhoz. Fölteszem róla, hogy mindenütt ünneplik és nem vizsgálom
-ennek a fogadtatásnak a hatásait az eszére, fölteszem, hogy ellenáll
-nekik. A gyönyörök csak úgy röpködnek előtte, napról-napra újabb dolgok
-mulattatják, megvesztegető érdeklődéssel adja át magát mindennek.
-Látjátok, hogy figyelmes, buzgó, érdeklődő, meglep az első elámulása,
-megelégedettnek itélitek; de nézzétek lelkének állapotát, azt fogjátok
-hinni, hogy élvez; én azt hiszem, hogy szenved.
-
-Mit vesz észre először, ha a szemeit kinyitja? Állítólagos javak
-sokaságát, melyeket nem ismert és melyeknek nagyobb része csak egy
-pillanatra lévén elérhető a számára, úgylátszik, mintha csak azért
-mutatkoznék előtte, hogy aztán megfosztassék tőle. Ha egy palotában jár,
-látjátok nyugtalan kiváncsiságán, hogy azt kérdezi magában, mért nem
-palota az ő apai háza is. Minden kérdésre azt mondja, hogy folyton ennek
-a palotának a gazdájával hasonlítja össze magát és mindaz, a mi lealázót
-talál ebben az összehasonlításban, élesíti hiuságát azzal, hogy
-fellázítja. Ha magánál szebben öltözött ifjúval találkozik, látom, hogy
-titokban zúgolódik szüleinek kapzsisága miatt. Ha díszesebben van
-öltözve, mint más, az fáj neki, hogy ez a másik elhomályosítja
-származásával vagy szellemével és minden cziczomája meg van alázva egy
-egyszerű posztóruha előtt. Ha egyedül ragyog egy társaságban, ha
-lábujjhegyre emelkedik, hogy jobban lássák, kinek ne volna titokban
-kedve lejebbszállítani egy fiatal nyegle nagyzoló és hiú modorát? Minden
-mintegy szándékosan összejátszik, egy komoly ember nyugtalanító
-tekintete, egy élczelődő gúnyos szavai hamar eljutnak hozzá és ha csak
-egyetlen ember is lenézi, ennek az egy embernek a megvetése azonnal
-megmérgezi az összes többieknek tapsait.
-
-Adjunk meg neki mindent, pazaroljuk rá a kellemességeket, az előnyöket,
-legyen szép külsejű, szellemmel tele, szeretetreméltó. Az asszonyok
-kapni fognak rajta, de a mikor kapnak rajta, mielőtt szeretné őket,
-hamarabb teszik bolonddá, mint szerelmessé; lesznek jó szerencséi, de
-nem lesz benne sem lelkesedés, sem szenvedély, hogy élvezze őket. Mindig
-idő előtt teljesülő vágyainak nem lévén soha idejük kifejlődni a
-gyönyörök ölében, csak a kényszer boszúságát fogja érezni, az ő nemének
-boldogságára rendelt nem visszássá lesz előtte és betelik vele, mielőtt
-még ismerné; ha tovább is köztük marad, csak hiúságból teszi; ha pedig
-igazi hajlamból ragaszkodik hozzájuk, azt fogja találni, hogy nemcsak ő
-fiatal, ragyogó és szeretetreméltó és kedveseiben nem fogja mindig a
-hűség csodáit találni.
-
-Nem szólok a pletykákról, árulásokról, rágalmakról, a mindenféle fajta
-kiábrándulásokról, melyek az ilyen élettől elválaszthatatlanok. Azt
-mondják, a világ kitapasztalása undorral tölt el iránta; én csak az első
-illuzióhoz fűződő kellemetlenségekről beszélek.
-
-Mily ellentét annak számára, a ki eddigelé bezárva családja és barátai
-körébe, ezek minden figyelme tárgyának látta magát s a ki egyszerre
-belép a dolgok egy olyan rendjébe, az oly keveset számít, mintegy
-elmerülve látja magát egy idegen körben, ő, a ki oly sokáig a maga
-körének központja volt! Mily sértéseket, mily megalázásokat kell
-tapasztalnia, míg az ismeretlenek között elveszti a maga fontosságáról
-való képzelődéseket, melyeket övéinek körében szerzett és nevelt nagyra!
-Gyermekkorában minden a kedvében járt, minden körülötte sürgölődött;
-ifjú korában ő kell hogy engedjen mindenkinek, különben ha meg találna
-feledkezni magáról és meg akarná tartani régi modorát, mily durva
-leczkék szorítanák vissza saját korlátai közé! Az a megszokás, hogy
-könnyű szerrel megszerzi vágyainak tárgyait, arra viszi, hogy sokra
-vágyódjék és szüntelenül érezteti vele a nélkülözéseket. Minden, a mi
-hízeleg neki, izgatja, mindent, a mije másoknak van, kérni akarna;
-sóvárog minden után, irigyli az egész világot, uralkodni akarna
-mindenütt; a hiúság emészti, a féktelen vágyak heve fellobbantja fiatal
-szívét; a féltékenység és gyűlölség a vágyakkal együtt születik meg
-benne, minden emésztő szenvedély egyszerre támad rá; beleviszi
-izgatottságát a világ forgatagába, hazahozza magával minden este,
-önmagával és másokkal elégedetlenül tér haza, ezer hiábavaló tervvel
-eltelve alszik el, ezer káprázattól megzavarva és a gőgje még az álmában
-is elébe rajzolja a képzelt jókat, melyek vágya kínozza és a melyeket
-soha életében sem fog kérni. Ime, a ti tanítványotok; lássuk most a
-miénket.
-
-Ha az első látvány, a mely szemébe szökik, a szomorúság tárgya, az első
-önmagára eszmélés a gyönyör érzését adja neki. Látva, mennyi bajtól
-mentes, boldogabbnak érzi magát, semmint gondolná. Osztozik felebarátai
-szenvedéseiben, de ez az osztozás önkéntes és szelid. Egyszerre élvezi a
-szánalmat, melylyel bajaik iránt viseltetik és a boldogságot, hogy ő
-mentes tőlük; az erőnek abban az állapotában érzi magát, a mely
-túláraszt minket és másutt érvényesíti a jóllétünkre fölösleges
-tevékenységet. Hogy szánhassuk másvalakinek a baját, kétségkívül
-ismernünk kell, de nem kell éreznünk. Ha az ember szenvedett, vagy attól
-fél, hogy szenvedni fog, sajnálja azokat, a kik szenvednek, de a míg az
-ember szenved, csak önmagát szánja. Ha most már, mindenki alá lévén
-vetve az élet nyomorúságainak, másokra csak azt az érzését költi, a
-melyre magának nincs ép most szüksége, ebből az következik, hogy a
-részvétnek nagyon kellemes érzésnek kell lenni, mert tanuságot tesz a mi
-javunkra és hogy ellenkezőleg a kegyetlen ember mindig boldogtalan,
-mivel szivének állapota nem enged neki semmi fölösleges érzelmességet, a
-melyeket mások szenvedései felé fordíthatna.
-
-A boldogságot nagyon is a látszat szerint itéljük meg; ott tételezzük
-fel, a hol a legkevésbbé van meg, ott keressük, a hol nem is lehet; a
-vidámság csak nagyon csalékony jel. A vidám ember gyakran csak egy olyan
-boldogtalan, a ki félre akar vezetni másokat és el akarja kábítani
-magát. Azok a társaságban annyira nevetős, annyira nyíltszivű, annyira
-derült emberek csaknem mind búsak és mogorvák odahaza és a cselédjeik
-adják meg az árát annak az élvezetnek, a melyet ők a társaságuknak
-szereznek. Az igazi megelégedettség nem vidám, nem is kicsapongó; az
-ember félti ezt a nagyon kellemes érzést, a melyet érez, gondol vele,
-élvezi, fél, hogy el találja rezzenteni. Az igazán boldog ember nem
-sokat beszél és nem sokat nevet; úgyszólván belezárja boldogságát a
-szivébe. A csillogó szem, a zajos öröm az undort és az unalmat leplezi.
-A melancholia ellenben a gyönyör barátnője; a legédesebb élvezeteket az
-ellágyulás és a könnyek kísérik és a féktelen öröm hamarabb fakaszt
-könnyeket, mint nevetést.
-
-Ha a mulatságok sokasága és változatossága kezdetben hozzájárulni
-látszik a boldogsághoz, ha az egyenletes élet egyformasága kezdetben
-unalmasnak látszik, ha jobban belenézünk, ellenkezőleg azt találjuk,
-hogy a lélek legédesebb megszokása az élvezet mérséklésében áll, a mely
-kevés hatáskört enged a vágynak és az undornak. A vágyak nyugtalansága
-eredményezi a kiváncsiságot, az állhatatlanságot, a zajos élvezetek
-üressége idézi elő az unalmat. Az ember sohasem únja magát helyzete
-miatt, a mikor nem ismer kellemesebb helyzetet. Minden emberek között a
-világon a vad emberek a legkevésbbé kiváncsiak és a legkevesebbet
-unatkozók; nekik minden közömbös; nem a dolgokból merítik élvezetüket,
-hanem önmagukból, semmittevéssel töltik életüket és nem unatkoznak soha.
-
-A nagyvilági ember teljesen benne van az álarczában. Csaknem sohasem
-élvén önmagában, mindig idegen önmagával szemben és rosszul érzi magát,
-ha önmagába kell térnie. Hogy mi ő, az neki semmi, hogy minek látszik,
-az neki minden.
-
-Nem tehetek róla, annak a fiatal embernek az arczán, a kiről az imént
-beszéltem, valami szemtelen, édeskés, affektált vonást képzelek, a mely
-visszatetszik és visszariasztja az egyszerű embereket; az én ifjamon
-pedig érdekes és egyszerű fiziognomiát, mely a megelégedést, a lélek
-igazi derültségét mutatja, a mely becsülést, bizalmat sugall és a mely
-úgy tetszik, mintha csak a barátság kiáradására várna, hogy odaadja a
-maga barátságát azoknak, a kik közelednek hozzá. Azt hiszik, az
-arczkifejezés nem egyéb, mint egyszerű kifejlődése olyan vonásoknak,
-melyeket a természet már meghatározott. A mi engem illet, én azt hiszem,
-hogy ezen a kifejlődésen túl egy ember arczának vonásai észrevétlenül
-alakulnak ki és nyernek kifejezést a lélek bizonyos gyakori és
-megszokott benyomásaiból. Ezek a benyomások kifejeződnek az arczon, az
-teljesen bizonyos; és mikor megszokássá válnak, tartós nyomokat kell
-hogy hagyjanak. Így fogom én fel, hogy az arczkifejezés jelzi a jellemet
-és hogy néha az egyikről ítélni lehet a másikra, a nélkül, hogy
-rejtelmes magyarázatokat keresnék, melyek olyan ismereteket tételeznek
-fel, a milyenekkel nem birunk.
-
-A gyermeknek csak két kifejezett lelki állapota van: nevet vagy sír; a
-közbenesők rá nézve nem jelentenek semmit; szüntelenül az egyiktől
-másikhoz fordul. Ez a folytonos váltakozás megakadályozza, hogy az
-arczára bármiféle állandó benyomást tegyenek és hogy ez az arcz
-valamiféle arczkifejezést öltsön; de abban a korban, mikor érzékenyebbé
-válik s élénkebbek és állandóbbak lesznek a hangulatai, a legmélyebb
-benyomások olyan nyomokat hagynak, melyeket nehezebb lerombolni és a
-lélek szokásszerű állapotából keletkezik a vonásoknak olyan
-elrendeződése, melyet az idő eltörölhetetlenné tesz. Mindazáltal nem
-ritka dolog, hogy az emberek különböző életkorokban megváltoztatják az
-arczkifejezésüket. Több hasonló esetet láttam és mindig azt találtam,
-hogy azok, a kiket jól megfigyelhettem és figyelemmel kísérhettem,
-megváltoztatták szokásos szenvedélyeiket is. Maga ez a megfigyelés,
-melyben biztos vagyok, elhatározónak tünik fel nekem és helyén van egy a
-nevelésről szóló értekezésben, a hol fontos dolog, hogy megtanuljuk a
-lélek mozdulatait külső jelekről megítélni.
-
-Nem tudom, hogy azért, mert nem tanulta meg utánozni a konvenczionális
-modort és olyan érzéseket tettetni, a melyek nincsenek meg benne, az én
-fiatal emberem kevésbbé szeretetremeltó lesz-e; most nem is arról van
-szó. Én csak azt tudom, hogy szeretetteljesebb lesz és még úgy se tudnám
-elhinni, hogy az, a ki csak önmagát szereti, elég jól tud tettetni, hogy
-ép úgy tessék, mint az, a ki másokhoz való ragaszkodásából a boldogság
-új érzését meríti. De a mi magát ezt az érzést illeti, én azt hiszem,
-hogy eleget mondtam róla, hogy rávezessek erre a pontra egy okos olvasót
-és kimutassam, hogy nem mondtam ellent magamnak.
-
-Visszatérek tehát módszeremhez és ezt mondom: Mikor a kritikus kor eljő,
-nyujtsatok a fiatalembereknek olyan látványokat, a melyek visszatartják
-őket, nem pedig olyan látványokat, melyek felizgatják őket; térítsétek
-el fejledező képzelődésüket olyan tárgyak által, a melyek a helyett,
-hogy fellobbantanák érzékeiket, visszafojtják hatásukat. Távolítsátok el
-őket a nagy városoktól, a melyekben a nők cziczomája és szerénytelensége
-sietteti és megelőzi a természet leczkéit, a hol minden olyan
-élvezeteket tár szemük elé, a melyeket nem kellene ismerniök, mielőtt
-válogatni tudnának bennük. Vezessétek őket vissza első lakásukba, a hol
-a mezei egyszerűség nem engedi oly rohamosan kifejlődni koruk
-szenvedélyeit, vagy ha a művészet iránti ízlésük még a városhoz köti
-őket, akadályozzátok meg bennük épen ez által az ízlés által a
-veszedelmes tétlenséget. Válogassátok meg gondosan társaságaikat,
-foglalkozásaikat, szórakozásaikat, csak megható, de szerény képeket
-mutassatok nekik, a melyek megindítják őket a nélkül, hogy
-eltévelyítenék, a melyek táplálják érzékenységüket, a nélkül, hogy
-felindítanák érzékeiket. Gondoljatok arra is, hogy mindenütt kell egy s
-más túlzástól félni és hogy a mértéktelen szenvedélyek mindig több bajt
-csinálnak, mint a mennyit az ember el tud hárítani. Nem arról van szó,
-hogy betegápolót, irgalmas testvért csináljatok növendéketekből, hogy
-tekintetét a fájdalmak és szenvedések folytonos látványaival bántsátok,
-hogy betegtől beteghez hordozzátok, kórházból-kórházba és a
-vesztőhelyről a börtönökbe. Meg kell indulnia az emberi nyomoruságok
-láttára, nem pedig eltompulnia. Ha sokáig ugyanazok a látványok érik az
-embert, akkor már nem érzi a benyomásaikat, a megszokás hozzászoktat
-mindenhez, a mit nagyon is gyakran lát az ember, azzal a képzelete nem
-foglalkozik már sokáig, pedig csak a képzelet érezteti velünk mások
-bajait; így válnak a papok és orvosok, épen mert nagyon sokakat látnak
-szenvedni és meghalni, könyörtelenekké. Növendéketek tehát ismerje meg
-az ember sorsát és felebarátai nyomoruságait, de ne legyen nagyon
-gyakran a tanújuk. Egyetlen jól megválasztott tárgy, megfelelő
-világításban megmutatva egy hónapra való megilletődéssel és
-elmélkedéssel tölti el. Nem annyira arra, a mit lát, mint a
-visszagondolás arra, a mit látott, határozza meg az ítéletet, melyet
-alkot róla és a tartós benyomás, melyet valamely tárgyról nyer, nem
-annyira magából a tárgyból ered, mint inkább a szempontból, a mely
-szerint az ember rá való emlékeit visszaidézi. Ha így rendezitek be a
-példákat, a tanításokat, a képeket, akkor sokáig eltompíthatjátok az
-érzékek éleit és eltéríthetitek a természetet azzal, hogy a saját
-útmutatásait követitek.
-
-A szerint, a mint az ismereteket szerzi, válaszszatok olyan eszméket,
-melyek ezekkel kapcsolatban vannak; a szerint, a mint vágyai
-felgyulladnak, válaszszátok ki a visszafojtásukra alkalmas képeket. Egy
-öreg katona, a ki erkölcseivel ép úgy kitüntette magát, mint
-vitézségével, azt beszélte nekem, hogy kora ifjúságában az apja, a ki
-okos ember volt, de nagyon jámbor, látva, hogy kifejlő temperamentuma a
-nők felé vonja, nem mulasztott el semmit, hogy visszatartsa, de végül
-mikor minden gondoskodása daczára érezte, hogy kisiklik a kezéből, jónak
-látta elvinni a vérbajosok kórházába és a nélkül, hogy bármire is
-figyelmeztette volna, bevezette egy terembe, a hol ezeknek a
-szerencsétleneknek egy csapata bűnhődött a borzalmas gyógykezelés által
-azokért a kicsapongásokért, a melyek idáig juttatták. Erre az undok
-látványra, a mely egyszerre fellázította az összes érzékeket, a fiatal
-ember kevés híján elájult. «Eredj, nyomorult kéjencz, mondta neki akkor
-az apja heves hangon, kövesd az aljas hajlamot, a mely magával ragad
-téged, csakhamar boldognak fogod magadat mondani, ha bejuthatsz ebbe a
-terembe, vagy áldozatául esve a leggyalázatosabb kínoknak, arra fogod
-kényszeríteni apádat, hogy hálát adjon Istennek a halálodért.»
-
-Ez a pár szó, hozzájárulva az energikus képhez, a mely a fiatal ember
-elé tárult, olyan hatást tett rá, a mely nem fog soha elmosódni.
-Állásából folyólag arra lévén kárhoztatva, hogy ifjúságát a
-helyőrségekben töltse, jobbnak látta elviselni bajtársai minden
-csúfolódását, mint utánozni feslett életmódjukat. «Ember voltam, –
-mondta nekem – megvoltak a gyöngeségeim, de mostani életkoromig sem
-birtam utczai nőre borzalom nélkül nézni.» Nevelő, keveset beszélj; de
-tanuld meg megválasztani a helyeket, az időket, a személyeket, aztán
-minden tanításodat add példák útján s biztos lehetsz hatásukról.
-
-A gyermekkor felhasználása csekély fontosságú; a baj, a mely ekkor
-becsúszik, nem gyógyszer nélküli és a jó, a mi ekkor bekövetkezhetik,
-később is megjöhet. De nem így áll a dolog a serdülő korral, a mikor az
-ember tulajdonképen elkezd élni. Ez a kor sohasem tart elég sokáig ahhoz
-a haszonhoz képest, a melyet húzni lehet belőle és fontossága szünet
-nélküli figyelmet követel, ezért vetek olyan nagy súlyt
-meghosszabításának művészetére. A helyes művelés legjobb szabályainak
-egyike mindent késleltetni, a meddig csak lehet. Tegyétek a haladást
-lassúvá és biztossá, akadályozzátok meg, hogy az ifjú férfivá legyen
-abban a pillanatban, a mikor nem marad számára semmi tennivaló, hogy az
-legyen. A míg a test növekszik, kialakulnak és kifejlődnek azok a
-szellemek, melyek arra vannak hivatva, hogy balzsamossá tegyék a vérét
-és erőssé az idegeit. Ha más irányt adsz nekik és ha a mi arra van
-hivatva, hogy tökéletesítsen egy egyént, egy más egyén kialakulására
-szolgál, mindkettő a gyöngeség állapotában marad és a természet műve
-tökéletlen marad A szellem működését is érinti ez a változás és a
-léleknek, ép oly törékeny lévén mint a test, csak gyöngék és bágyadtak a
-functiói. A vastag és erős tagok nem teszik sem a bátorságot, sem a
-lángészt és én előttem nyilvánvaló, hogy a lélek ereje nem jár együtt a
-testével, ha máskülönben a két substantia közlekedésének a szervei
-rosszul vannak elrendezve. De lehetnek bármi jól elrendezve, mindig
-gyöngén fognak hatni, hacsak kimerült, elszegényült és a gépezet minden
-rugójának erőt és hatékonyságot adó substantiától megfosztott vér az
-alapjuk. Általában több lelki frisseséget vehetni észre azokban az
-emberekben, a kiknek ifjú évei meg voltak óva az idő előtti romlástól,
-mint azokban, a kiknek kicsapongása a rávaló képességgel egy időben
-kezdődött; kétségkívül ez egyik oka annak, hogy az erkölcsös népek miért
-mulják felül józan ész és bátorság dolgában azokat, a melyeknek nincs
-erkölcsük. Ezek csak valamiféle apró és finomkodó tulajdonságokkal
-tűnnek ki, a melyeket szellemnek, elmésségnek, ravaszságnak neveznek; de
-a bölcseség és ész ama nagy és nemes funktiói, melyek megkülönböztetik
-az embert és becsületére válnak jó tettei által, erényei által, valóban
-hasznos tevékenysége által, csak az előbbiekben találhatók.
-
-A nevelők panaszkodnak, hogy a fiatalságot fegyelmez hetetlenné teszi
-korának heve és én belátom ezt. De nem az ő hibájuk-e? Ha egyszer
-megengedték, hogy ez a hév az érzékek útján vegyen irányt, nem tudják-e,
-hogy többé már nem lehet neki más irányt adni? A pedáns hosszú és hideg
-szónoklatai kitörlik-e növendéke szelleméből azoknak az élvezeteknek a
-képét, melyeket magába szívott? Száműzik-e szivéből a vágyakat, melyek
-kínozzák? Elfojtják-e temperamentumának hevét, melyről már tudja, mire
-való? Nem fog-e felingerlődni azok ellen az akadályok ellen, melyek
-útjába állnak az egyedüli boldogságnak, a melyről fogalma van? És mi
-egyebet lásson abban a szigorú törvényben, melyet megszabnak neki a
-nélkül, hogy meg tudnák vele tartatni, mint egy embernek a szeszélyét és
-gyűlölségét, a ki kínozni igyekszik őt? Csoda-e, ha fellázad és szintén
-gyűlöli őt?
-
-Jól fel tudom fogni, hogy mikor az ember engedékenyebbé lesz,
-elviselhetőbbé teszi magát és látszólagos tekintélyre tesz szert. De azt
-nem látom be, hogy mire jó a tekintély, ha csak azzal szerezzük meg
-növendékünk fölött, hogy melengetjük azokat a bűnöket, melyeket el
-kellene vele fojtatnunk; ez olyan, mintha azzal akarnának egy szilaj
-lovat megfékezni, hogy a lovász beleugratja egy meredek mélységbe.
-
-Az ifjúnak ez a heve épen nem akadálya a nevelésnek; épen általa
-teljesedik és fejeződik be; általa nyertek hatalmat a fiatal ember szíve
-fölött, mikor már többé nem gyöngébb, mint ti. Első vonzalmai azok a
-gyeplők, melyek által irányítjátok minden mozdulatát; szabad volt s most
-alávetettnek látom. A míg nem szeretett semmit, csak önmagától és
-szükségleteitől függött; a mint szeret, akkor már függ ragaszkodásaitól.
-Így alakulnak ki az első kötelékek, melyek egyesítik fajával. A mikor
-erre irányítja keletkező érzékenységét, ne gondoljátok, hogy ez mindjárt
-magába ölel minden embert és hogy ez a szó: emberi, nem jelent neki
-valamit. Nem, ez az érzékenység előbb a hozzá hasonlókra korlátozódik és
-nem ismeretlenek lesznek a hozzá hasonlók, hanem azok, a kikkel
-kapcsolatai vannak, a kiket a megszokás kedvesekké vagy szükségesekké
-tett számára, a kikkel a gondolkodás és érzés módjának nyilvánvaló
-közösségeit látja, a kiket ugyanazoknak a szenvedéseknek lát kitéve,
-melyeket maga is szenvedett és a kik ugyanazokra az örömökre fogékonyak,
-melyeket ő is élvezett, szóval azok, a kiket a természetnek
-nyilvánvalóbb azonossága hajlandóbbakká tesz a kölcsönös szeretetre.
-Csak mikor már ezerféle módón kiművelte természetét, csak a saját
-érzéseiről és azokról való sok elmélkedés után, melyeket másokban vett
-észre, lesz képes eljutni odáig, hogy egyéni fogalmait általánosíthassa
-az emberiség elvont eszméje alatt és különleges vonzódásait
-összekapcsolja azokkal, a melyek azonosíthatják őt fajával.
-
-A mikor képessé lesz a vonzalomra, fogékonynyá válik mások vonzalmai
-iránt is[81] és már ezúttal is figyelmessé a vonzalom jelei iránt.
-Látjátok-e, mily új uralmat nyertek ezzel felette? Mily lánczokat
-fűztetek szíve köré a nélkül, hogy ő észrevenné? Mit fog érezni, mikor a
-szeme megnyílik önmaga fölött és látni fogja, hogy mit tettetek érte, a
-mikor össze tudja magát hasonlítani a korabeli többi fiatal emberekkel
-és össze tud hasonlítani titeket más nevelőkkel! Mondom, mikor azt
-meglátja, de óvakodjatok neki megmondani; ha megmondjátok neki, nem
-fogja többé látni. Ha az engedelmességet azoknak a gondoskodásoknak
-viszonzásául követelitek tőle, melyekben részesítettétek, azt fodja
-hinni, hogy rászedtétek: azt fogja magában gondolni, hogy úgy tettetek,
-mintha ingyen tettetek volna neki szolgálatokat, holott az volt a
-czélotok, hogy adóssággal terheljétek meg és olyan szerződéssel
-kötelezzétek le, melybe ő nem egyezett bele. Hasztalan tennétek hozzá,
-hogy a mit kivántok tőle, csak az ő érdekében való; elvégre mégis
-kivánjátok és olyasvalamire hivatkozva kivánjátok, a mit az ő
-beleegyezése nélkül tettetek. Ha a szerencsétlen ember elfogadja a
-pénzt, a melyet látszólag adnak neki és aztán akarata ellenére
-besorozzák érte katonának, akkor igazságtalanságot kiabáltok; nem
-vagytok e még igazságtalanabbak, a mikor növendéketektől megkéritek
-azoknak a gondoskodásoknak az árát, melyeket ő nem fogadott el?
-
-A hálátlanság ritkább volna, ha kevésbbé általánosak volnának az
-uzsorakamatra való jótétemények. Az ember szereti azt, a mi jót tesz
-neki; ez oly természetes érzés! A hálátlanság nincs az ember szivében,
-de az érdek benne van; kevesebb a háládatlan lekötelezett, mint az
-érdekből adakozó.[82] Ha eladod nekem adományaidat, megveszem őket áruk
-szerint; ha azonban úgy teszel, mintha ideajándékoznád és aztán eladod a
-magad szabta áron, akkor csalsz; az teszi az adományt
-megbecsülhetetlenné, hogy ingyenes. A szív csak az önmaga törvényeit
-fogadja el; ha le akarjuk kötelezni, fölmentjük s azzal kötelezzük le,
-hogy szabadnak hagyjuk.
-
-Mikor a halász a vízbe veti a horgot, odajön a hal és mit sem sejtve
-körülötte marad; de mikor a csalétek alá rejtett horogba beleakad és
-észreveszi, hogy a zsinór felhúzódik, igyekszik menekülni. Vajjon a
-halász jóltevője-e? A hal hálátlan-e? Van-e arra eset, hogy valaki, a
-kit elfelejtett a jóltevője, elfelejti ezt? Ellenkezőleg, mindig örömest
-beszél róla, nem is tud rá megindulás nélkül gondolni; ha alkalmat talál
-rá, hogy valami váratlan szolgálattal kimutathatja neki, hogy emlékszik
-a jótéteményeire, mily benső megelégedéssel elégíti ki a háláját! Mily
-édes örömmel ismerteti fel magát! Mily elragadtatva mondja neki: Most
-rám került a sor! Ime, ez a természet szava; az igazi jótétemény sohasem
-talál hálátlanságra.
-
-Ha tehát a hála természetes érzés és a hatását nem rontjátok le saját
-hibátokkal, biztosak lehettek benne, hogy növendéketek, mikor be kezdi
-látni gondoskodástok értékét, fogékony lesz iránta, föltéve, hogy nem
-magatok tűztétek ki az árát; és ezek a gondoskodások az ő szivében olyan
-tekintélyt szereznek nektek, melyet semmi sem tud lerombolni. De míg jól
-meg nem győződtetek erről az előnyről, óvakodjatok, hogy el ne játszátok
-azzal, hogy túlságos értéket tulajdoníttok benne magatoknak. Ha előtte
-dicsekedtek szolgálataitokkal, ez annyi, minthogy elviselhetetlenné
-teszitek őket; elfeledni őket annyi, mint emlékeztetni őt rájuk. Addig,
-a míg ideje, hogy ember módjára bánjatok vele, ne legyen soha szó arról,
-hogy mivel tartozik nektek, csak arról, hogy mivel tartozik magának.
-Hogy tanulékonnyá tegyétek, hagyjátok meg neki teljes szabadságát;
-vonuljatok vissza tőle, hogy keressen titeket, emeljétek föl lelkét a
-hála nemes érzelméhez azzal, hogy mindig csak az ő érdekéről beszéltek
-neki. Megmondtam már, hogy nem szabad neki arról beszélni, hogy a mit
-tettetek, az ő javára való volt, addig, a míg abba a helyzetbe jut, hogy
-megérthesse; efféle beszédetekben csak függésteket látná s csak
-szolgájának tekintene benneteket. De most, hogy kezdi érezni, mit tesz
-az, szeretni, érzi azt is, mily édes kötelék fűzhet egy embert ahhoz, a
-kit szeret és abban a buzgalomban, a melylyel szüntelenül vele
-foglalkozik, nem látja többé a rabszolga ragaszkodását, hanem a barát
-szeretetét. Mert semminek sincs akkora súlya az emberi szívre, mint a
-jól felismert barátság szavának, mivel tudjuk, hogy mindig csak a magunk
-érdekében szól hozzánk. Azt el lehet hinni, hogy a jóbarát téved, de
-nem, hogy meg akar téveszteni. Néha ellenállunk tanácsainak, de sohasem
-vetjük meg őket.
-
-Most végre belejutunk az erkölcsi rendbe: egy új emberi lépést tettünk.
-Ha itt helyénvaló volna, megkísérteném kimutatni, hogy támadnak fel a
-szív első megmozdulásaiból a lelkiismeret első szavai és hogy születnek
-a szeretet és gyűlölet első érzéseiből a jó és rossz első fogalmai.
-Megmutatnám, hogy az _igazság_ és _jóság_ nem merő elvont szavak,
-merőben az értelem alkotta morális valóságok, hanem a lélek valódi
-vonzalmai, megvilágosítva az ész által, melyek nem egyebek, mint
-kezdetleges vonzalmaink által megszabott lépései a haladásnak; hogy
-csupán az ész által, függetlenül a lelkiismerettől nem lehet semmiféle
-természetes törvényt megállapítani és hogy a természet minden joga
-csupán kiméra, ha nincs az emberi szív valami természeti szükségére
-alapítva.[83] Azt hiszem azonban, itt nem az a dolgom, hogy metafizikai
-és erkölcsi értekezéseket, vagy bármiféle tanulmányokat adjak; elég, ha
-megjelölöm érzéseink és ismereteink rendjét és haladását, vonatkozásban
-szervezetünkre. Mások talán már bizonyítani fogják azt, a mire én itt
-csak utalok.
-
-Az én Emilem mostanáig csak önmagát vette tekintetbe s most az első
-tekintet, melyet embertársaira vet, arra viszi, hogy összehasonlítsa
-magát velük és az első érzés, melyet benne ez az összehasonlítás kelt,
-hogy az első helyet kívánja. Ez az a pont, a hol az önszeretet önzéssé
-változik és a hol megszületni kezdenek mindazok a szenvedélyek, melyek
-ettől függenek. De hogy eldöntsük, vajjon ezek közül a szenvedélyek
-közül azok, melyek uralkodók lesznek jellemében, emberségesek és
-szelidek lesznek-e, vagy kegyetlenek és gonosztévők; vajjon ezek a
-jóindulat és részvét szenvedélyei lesznek-e avagy az érzéséi és
-kapzsiságéi, tudni kell, mely helyen fogja magát érezni az emberek közt
-és miféle akadályokat kell véleménye szerint leküzdenie, hogy eljusson
-arra a helyre, melyet el akar foglalni.
-
-Hogy ebben a kutatásban vezethessük, miután megmutattuk neki az
-embereket a fajunkkal közös életviszonyok szerint, most különbségeik
-szerint kell őket megmutatnunk. Ekkor tárul fel a természetes és polgári
-egyenlőtlenség mértéke és az egész társadalmi rend képe.
-
-Tanulmányozni kell a társadalmat az embereken és az embereket a
-társadalmon: azok, a kik külön-külön akarják tárgyalni a politikát és az
-erkölcsöt, nem fognak soha érteni egyikhez sem. Ha először a kezdetleges
-vonatkozásokhoz ragaszkodunk, meglátjuk, hogy kell hatniuk ezeknek az
-emberekre és milyen szenvedélyeknek kell ebből keletkezniök: látni, hogy
-ezek a vonatkozások kölcsönösen sokasodnak és megszoríttatnak a
-szenvedélyek fejlődése által. Nem annyira a kor ereje, mint inkább a
-szív mérséklete teszi az embereket függetlenekké és szabadokká. A ki
-kevés dologra vágyik, kevés embertől függ; csakhogy összetévesztve
-hiábavaló vágyainkat fizikai szükségleteinkkel, azok, a kik az
-utóbbiakra alapították az emberi társadalmat mindig oknak nézték a
-következményeket és csak eltévedtek mindenféle okoskodásaikban.
-
-A természeti állapotban megvan a tényleg valódi és leronthatatlan
-egyenlőség, mert ebben az állapotban lehetetlen, hogy az egyedüli
-különbség ember és ember között elég nagy legyen arra, hogy az egyiket
-függővé tegye a másiktól. A polgári állapotban képzelt és hiú egyenlőség
-van, mert a fentartására rendelt eszközök maguk is lerontására
-szolgálnak és az erősebbnek fentartott közhatalom a gyöngének
-lerontására megbontja az egyensúlynak azt a fajtáját, melyet a természet
-állapított meg köztük.[84] Ebből az első ellenmondásból folynak mind
-azok, melyeket a polgári rendben a látszat és valóság között találunk. A
-tömeg mindig fel fog áldoztatni a kisebbségnek és a közérdek a
-magánérdeknek; az igazság és fegyelem pompás szavai mindég eszközéül
-fognak szolgálni az erőszaknak és fegyveréül az igazságtalanságnak.
-Ebből az következik, hogy a kiváltságos osztályok, melyek úgy tesznek,
-mintha hasznára volnának a többieknek, a valóságban csak önmaguknak
-vannak hasznára a többiek rovására, a miből láthatni, mily megbecsülés
-illeti őket az igazság és az ész szerint. Hátra van még megvizsgálni,
-vajjon a rang, melyet önmaguknak adtak, kedvezőbb-e azok boldogságára, a
-kik elfoglalják, hogy megtudjuk, mily véleményt kell, hogy alkosson
-magának mindenki a saját sorsáról. Ez az a tanulmány, a mely fontos
-nekünk, de hogy jól végezhessük, az emberi szív ismeretén kell
-kezdenünk.
-
-Ha csak arról volna szó, hogy álarczában mutassuk meg a fiatal
-embereknek az embert, akkor nem is volna szükséges megmutatni, a nélkül
-is látnák mindig, de miután az álarcz nem az ember és nem szabad, hogy a
-külső máz félrevezesse a fiatal embert, mikor lefestitek neki az
-embereket, fessétek olyanoknak, amilyenek, nem azért, hogy meggyűlölje
-őket, hanem hogy sajnálja és ne akarjon hozzájuk hasonlítani. Szerintem
-ez a legokosabb érzés, melylyel az ember baja iránt viseltethetik.
-
-Ebből a szempontból fontos dolog itt ellentétes útra térni azzal, a
-melyet idáig követtünk és inkább másnak a tapasztalata által tanítani a
-fiatal embert, mint a magáé által. Ha az emberek rászedik, meggyűlöli
-őket, ha pedig őt ugyan megbecsülik, de azt látja, hogy egymást
-rászedik, akkor megszánja őket. A világ látványa, mondta Pythagoras,
-hasonlít az olympiai játékokhoz. Az egyik rész itt tartja a boltját és
-csak a maga hasznára gondol, a másik rész a személyével fizet és a
-dicsőséget keresi, ismét mások beérik azzal, hogy látják a játékokat és
-nem ez utóbbiak a legrosszabbak.
-
-Azt szeretném, hogy a fiatal ember társaságát olyképen válaszszák meg,
-hogy jót gondoljon azokról, a kik vele együtt élnek és hogy oly jól
-tanítsák meg ismerni a világot, hogy rosszat gondoljon mindenről, a mi
-benne történik. Hadd tudja, hogy az ember természettől fogva jó, hadd
-érezzen, hadd itéljen felebarátjáról önmaga után, de hadd lássa, hogy
-elaljasítja és megrontja a társadalom az embereket, hadd találja
-előitéleteikben minden bűnük forrását; legyen hajlandó minden egyest
-becsülni, de vesse meg a tömeget; hadd lássa, hogy minden ember
-körülbelül ugyanazt az álarczot viseli, de tudja azt is, hogy vannak
-szebb arczok is, mint az álarcz, mely födi őket.
-
-Ennek a módszernek, meg kell vallani, megvannak a maga bajai és a
-gyakorlati megvalósítása nem könnyű, mert ha az ifjú nagyon korán válik
-megfigyelővé, ha begyakoroljátok, hogy nagyon is közelről kémlelje mások
-cselekedeteit, rossznyelvűvé és szatirikussá teszitek, élessé és
-túlgyorsan itélővé; gyűlöletes élvezete támad abban, hogy mindent
-baljóslatuan magyarázzon és a jóban se lásson semmi jót. Legalább is
-hozzászokik a bűn látványához és ahhoz, hogy borzalom nélkül lássa a
-gonosztevőket, mint a hogy hozzászokik, hogy részvét nélkül lássa a
-boldogtalanokat. Az általános elfajultság csakhamar nem annyira
-tanulságul fog neki szolgálni, mint inkább mentségül; azt fogja magában
-mondani, hogy ha ilyen az ember, neki sem kell másnak lenni akarnia.
-
-Ha tehát elvek szerint akarod oktatni és megismertetni vele az emberi
-szív természetével a külső okok alkalmazását, melyek hajlamainkat
-bűnökké változtatják, hirtelen átvive őt így az érzékelhető tárgyakról
-az intellektuális tárgyakra, olyan metafizikát alkalmazol, a melyet nem
-bír megérteni, visszaesel az eddig oly gondosan került bajba, hogy t. i.
-olyan leczkét adsz neki, a mely épen olyan mint egy leczke és
-szellemében a mester tapasztalatával és tekintélyével helyettesíted a
-saját tapasztalatát és elméjének fejlődését.
-
-Hogy egyszerre eltávolítsam ezt a két akadályt és hogy szeme ügyébe
-juttassam az emberi szivet a nélkül, hogy megkoczkáztassam az övének
-megromlását, távolról mutatnám meg neki az embereket, más időkben és más
-helyeken mutatnám meg neki és olyformán, hogy láthassa a színteret a
-nélkül, hogy maga cselekedhessék. Ime, ez a történelem pillanata; ez
-által fog olvasni a szivekben filozófiai tanítás nélkül, ez által fogja
-őket látni, egyszerű néző módjára, érdek és szenvedély nélkül, mint
-birájuk, nem pedig mint bűntársuk, sem mint vádlójuk.
-
-Hogy megismerjük az embereket, cselekvésükben kell őket látni. A
-társaságban halljuk őket beszélni; megmutatják a szavaikat és elrejtik a
-tetteiket; a történelemben ellenben leplezetlenek és tetteik szerint
-itélik meg őket. Még a beszédeik is segítenek értékelésükben, mert
-összehasonlítva azt, a mit tesznek, azzal, a mit mondanak, egyszerre
-meglátni, hogy mik és miknek akarnak látszani; mennél jobban tettetnek,
-annál jobban ismerni meg őket.
-
-Szerencsétlenségünkre ennek a tanulmánynak megvannak a veszedelmei és
-nemcsak egyféle bajai. Nehéz dolog olyan álláspontra állni, a melyről
-méltányosan itélheti meg az ember a felebarátait. A történelem nagy
-bűneinek egyike az, hogy sokkal inkább rossz, mint jó oldalaikról
-rajzolja az embereket; mivel csak a forradalmak, katasztrófák által
-érdekes, a míg egy nép, egy békés kormányzat nyugalmában gyarapszik és
-virágzik, nem mond róla semmit; csak akkor kezd róla beszélni, mikor nem
-bír már magával s beleavatkozik szomszédjai ügyeibe vagy engedi, hogy
-ezek avatkozzanak bele az övéibe. Csak akkor dicsőíti, mikor már
-hanyatlóban van. Minden történetünk ott kezdődik, a hol végződnie
-kellene. Nagyon pontosan ismerjük azoknak a népeknek a történetét,
-melyek tönkre teszik magukat; a gyarapodó népeké hiányzik; ezek elég
-boldogak és elég bölcsek arra, hogy a történelemnek ne legyen róluk
-mondani valója és valóban látjuk még napjainkban is, hogy azokról a
-kormányokról beszélnek legkevesebbet, melyek a legjobban viselik
-magukat. Csak a rosszat tudjuk meg tehát, a jó alig alkot korszakot.
-Nincs más hiresség, csak a gonosztevőké, a jók feledségbe merülnek vagy
-nevetségessé válnak. Így rágalmazza a történelem, akárcsak a filozófia,
-az emberi nemet.
-
-Ezenkívül úgy kell lennie, hogy a történelemben leírt tettek nem pontos
-rajzai azoknak, a melyek a valóságban megtörténtek. Alakot változtatnak
-a történetíró fejében, érdekei szerint alakulnak, magukra veszik
-előitéleteinek szinezetét. Ki tudná az olvasót pontosan a szintérre
-vezetni, hogy olyannak lásson egy eseményt, a milyenül végbement? A
-tudatlanság vagy a pártoskodás eltorzít mindent. Egyetlen történeti
-vonás megváltoztatása nélkül, a rá vonatkozó körülmények kiterjesztése
-vagy megszorítása által, mennyire különböző arczot lehet neki adni!
-Tegyétek ugyanazt a tárgyat különböző szempontok alá, alig fog
-ugyanannak látszani, holott semmi sem változott, csak a néző szeme.
-Eleget tettek-e az igazság becsületének, ha úgy mondanak el nekem egy
-megtörtént tényt, hogy egész máskép láttatják velem, mint a hogy
-megtörtént? Hányszor döntötte el egy csata kimenetelét, a nélkül, hogy
-bárki is észrevette volna, egy fával több vagy kevesebb, egy jobbra vagy
-balra eső szikla, egy a szél által fölkavart porfelhő! Megakadályozza ez
-a történetírót abban, hogy ép olyan biztonsággal el ne mondja a vereség
-vagy a győzelem okát, mintha ott lett volna mindenütt? Mit törődöm tehát
-magukkal a tényekkel, mikor az okuk ismeretlen marad előttem? És milyen
-tanulságot vonhatok le egy eseményből, melynek igazi okát nem tudom? A
-történetíró ad egy okot, de maga koholta és maga a kritika is, melylyel
-oly nagyra vannak, csak a hozzávetések művészete, annak a művészete,
-hogy több hazugság közül hogy kell kiválasztani azt, a mely legjobban
-hasonlít az igazsághoz.
-
-Nem olvastátok soha Kleopatrát vagy Kasszandrát, vagy valami más efféle
-könyvet? A szerző ismert eseményt választ ki, aztán hozzáalkalmazza a
-saját szempontjaihoz, felékesíti saját leleményű részletekkel, soha nem
-élt személyekkel és képzeletbeli arczképekkel s költött dolgokat költött
-dolgokra halmoz, hogy olvasmányát kellemessé tegye. Kevés különbséget
-látok ezek közt a regények és a ti történeteitek között azon kivül, hogy
-a regényíró kezdettől fogva a saját képzeletére bízza magát, míg a
-történetíró jobban aláveti magát a másokénak; ehhez még azt is
-hozzátenném, hogy ha úgy tetszik, az előbbi erkölcsi czélt – akár jót,
-akár rosszat – tűz ki magának, a melylyel az utóbbi nem sokat törődik.
-
-Azt fogják ellenem vetni, hogy a történelem hűsége kevésbbé érdekel,
-mint az erkölcsök és jellemek igazsága; föltéve, hogy az emberi szív jól
-van rajzolva, kevés fontossága van annak, hogy az események híven
-legyenek elmondva. Mert elvégre is, teszik hozzá, mit bánjuk mi a
-tényeket, melyek kétezer évvel ezelőtt történtek? Igazuk van, ha a
-jellemképek jól vannak visszaadva természet után, de ha nagyobb
-részüknek csak a történetíró képzeletében van meg a mintája, nem
-visszaesés-e ugyanabba a bajba, melyet ki akartunk kerülni és nem
-adjuk-e meg ezzel a történetíró tekintélyének azt, a mit el akarunk
-venni a nevelőtől? Ha növendékemnek csak képzeleti képeket szabad látni,
-jobb szeretem, ha a magam keze rajzolta meg, mintha a másé; legalább is
-jobban hozzá lesznek alkalmazva.
-
-A legrosszabb történetírók egy ifjú számára azok lesznek, akik itélnek.
-Tényeket! tényeket! hadd itéljen ő maga, úgy tanulja megismerni az
-embereket. Ha mindig csak a szerző itélete vezeti, akkor mindig csak a
-más szemén keresztül lát és ha ez a szem nincs meg, nem fog semmit
-látni.
-
-Mellőzöm a modern történetet, nemcsak azért, mert nincs többé
-fizionomiája és mert a mai emberek mind hasonlók egymáshoz, hanem mert a
-mi történetíróink egyedül csak arra ügyelnek, hogy ragyogjanak és nem
-gondolnak másra, mint hogy erősen színezett jellemképeket csináljanak, a
-melyek azonban gyakran nem mondanak semmit.[85] A régiek általában
-kevesebb jellemképet rajzolnak, kevesebb elmésséget és több értelmet
-visznek itéleteikbe; csakhogy köztük is nagyon kell válogatni és
-kezdetben nem a legélesebb itéletüeket kell választani, hanem a
-legegyszerübbeket. Nem szeretném egy fiatal ember kezébe adni sem
-Polybiust, sem Sallustiust; Tacitus az aggastyánok könyve, a fiatal
-emberek nem arra valók, hogy megértsék; meg kell tanulni látni az emberi
-cselekedetekben az emberi szív eredendő vonásait, mielőtt Tacitus
-mélységeit akarnók megmérni; tudni kell jól olvasni a tényekben, mielőtt
-a maximákban olvasgatnánk. A maximák bölcselete csak a tapasztaltsághoz
-illik. A fiatalságnak nem kell semmit általánosítani; minden tanulásának
-egyes szabályokból kell állni.
-
-Thukydides szerintem a történetíró igazi mintája. Ő elmondja a tényeket
-a nélkül, hogy itélne róluk, de nem mellőz semmi olyan körülményt, a
-mely alkalmas arra, hogy mi magunk itélhessünk. Mindazt, a mit elbeszél,
-az olvasó szeme elé állítja, egyáltalán nem veti magát az események és
-az olvasók közé, elrejtőzik; az ember már nem is azt hiszi, hogy olvas,
-hanem azt hiszi, hogy lát. Sajnos, mindig háborúról szól és előadásában
-alig látni mást, mint a legkevésbbé tanulságos dolgot a világon, t. i.
-csatákat. A _Tizezrek visszavonulásá_ban és _Cæsar commentarjai_ban
-csaknem ugyanez a bölcseség és ugyanaz a hiány van. A jó Herodotosnak
-nincsenek jellemképei, maximái, hanem folyamatos, naiv, az érdekkeltésre
-és tetszésre legalkalmasabb részletekkel van tele s talán a legjobb
-történetíró volna, ha maguk ezek a részletek nem fajulnának el többnyire
-gyermeteg együgyüségekké, melyek inkább alkalmasak az ifjúság izlésének
-megrontására, mint alakítására; az ő olvasásához már megkülönböztető
-képesség kell. Titus Liviusról nem szólok, majd rá is rákerül a sor, de
-ő politikus, ő rhetor, ő mindaz, a mi nem illik ehhez az életkorhoz.
-
-A történelem általában véve hiányos abban, hogy csak az érzékelhető és
-föltünő tényeket tartja számon, a melyeket meg lehet határozni nevekkel,
-helynevekkel, évszámokkal; ezeknek a tényeknek lassan továbbható okai
-azonban, melyek nem állapíthatók meg ép úgy, mindig ismeretlenek
-maradnak. Gyakran megtalálni egy megnyert vagy elvesztett csatában egy
-forradalom okát, a mely már az előtt a csata előtt is elkerülhetetlen
-volt. A háború csak nyilvánvalóvá teszi az erkölcsi okok által már
-meghatározott eseményeket, melyeket a történetírók ritkán tudnak látni.
-
-A filozofiai szellem korunk több írójának figyelmét ebbe az irányba
-terelte, de én kötve hiszem, hogy az igazságnak nyeresége van
-munkájukból. A rendszerezés szenvedélye erőt vett rajtuk valamennyiükön
-s egyikük sem igyekszik úgy látni a dolgokat, a hogy vannak, hanem csak
-úgy, a hogy megegyeznek rendszerével.
-
-Vegyétek még hozzá ezekhez a megfontolásokhoz, hogy a történelem sokkal
-inkább mutatja meg a cselekedeteket, mint az embereket, mert ezeket csak
-bizonyos kiválasztott pillanatokban ragadja meg, ünnepi öltözetükben;
-csak a nyilvánosság emberét állítja elénk, a ki arra rendezkedett be,
-hogy lássák; nem megy vele házába, dolgozószobájába, családjába, barátai
-közé; csak akkor festi le, mikor reprezentál; inkább a ruháját festi le,
-mint a személyét.
-
-Jobb szeretem a magánéletek olvasását az emberi szív tanulmányozásának
-megkezdésére, mert akkor az ember akárhogy levetkőzik, a történetíró
-utána megy mindenhova, nem enged neki pillanatnyi pihenést sem, semmi
-menedéket, hogy kikerülje a szemlélő átható tekintetét és a mikor az
-egyik legjobban elrejtőzöttnek hiszi magát, akkor ismerteti fel
-legjobban a másik. «Azok – mondja Montaigne – a kik életrajzokat írnak,
-épen azért, mivel inkább töltik az időt a véleményekkel, mint az
-eseményekkel, inkább azzal, a mi belülről jön, mint a mi kivülről jut
-be, – ezek nekem a legalkalmasabbak. Ez az, a miért Plutarchos minden
-esetre az én emberem.»
-
-Igaz, hogy az emberi tömegeknek vagy a népeknek jelleme erősen
-különbözik a magánember jellemétől és hogy annyit jelentene, mint nagyon
-tökéletlenül ismerni az emberi szivet, ha nem vizsgálnók a sokaságban
-is; de nem kevésbbé igaz, hogy az ember tanulmányozásán kell kezdeni,
-hogy megitélhessük az embereket és hogy a ki tökéletesen ismerné minden
-egyén hajlamait, előre megláthatná az összes kombinált eredményeket a
-nép egészében.
-
-Itt is a régiekhez kell folyamodni azoknál az okoknál fogva, melyeket
-már mondottam és ezenfölül azért is, mert minden köznapi és alantas, de
-igaz és jellemző részlet száműzve lévén a modern stilusból, a mi íróink
-az embereket magánéletükben is úgy kicziczomázzák, mint a világ
-színpadán. Az illedelem, semmivel sem lévén kevésbbé szigorú az
-írásokban, mint a cselekedetekben, nem enged többet mondani a
-nyilvánosság előtt, mint a mennyit ugyanott tenni enged és mivel az
-embereket mindig csak reprezentáló szerepben lehet felmutatni, csak
-annyira ismerjük meg őket könyveinkből, mint a színházból. Megírhatják
-és újra megírhatják százszor a királyok életét, nem lesznek többé
-Suetoniusaink.[86]
-
-Plutarchos épen azokban a részletekben tünik ki, melyekbe mi nem merünk
-behatolni. Utánozhatatlan bájjal festi a nagy embereket a kicsi
-dolgokban és oly szerencsés az egyes vonások kiválasztásában, hogy
-azokon egy szó, egy mosoly, egy mozdulat elég neki, hogy jellemezzen egy
-hőst. Hannibal egy tréfás szóval megnyugtatja megrémült hadseregét, hogy
-nevetve menjen a csatába, a mely megnyitja neki Itáliát; Agesilaos
-vesszőparipán lovagolva megszeretteti velem a nagy király legyőzőjét;
-Cæsar, mikor átmegy egy szegény falun és beszélget barátaival,
-leleplezi, a nélkül, hogy gondolna rá, a ravasz kópét, a ki azt mondja,
-hogy nem akar egyéb lenni, csak Pompeiussal egyenlő; Sándor lenyeli az
-orvosságot és nem szól egy szót sem; ez életének legszebb pillanata;
-Aristides ráírja saját nevét egy cserépre és így igazolja melléknevét;
-Philopoemen leveti köpenyét és fát vág vendégbarátja konyhájára. Ime, ez
-a festés igazi művészete. Az arcz nem a nagy vonalakban nyilvánul, a
-jellem nem a nagy cselekedetekben; az apróságokban árulja el magát az
-ember természete. A közdolgok vagy nagyon is köznapiak vagy nagyon is
-mesterkéltek, pedig csaknem kizárólag ezekkel engedi a mi íróinkat
-foglalkozni a modern nagyképűség.
-
-A mult század legnagyobb embereinek egyike volt tagadhatatlanul Turenne.
-Akadt, a kinek volt bátorsága életét érdekessé tenni olyan apró
-részletekkel, melyek ismerőssé és szeretetreméltóvá teszik, de hány ily
-részletet látott czélirányosnak elhallgatni, a melyek még ismerősebbé és
-szeretetreméltóbbá tették volna! Csak egyet idézek, a melyet jó
-forrásból tudtam meg és a melyet Plutarchos bizonyára nem mellőzött
-volna, holott Ramsai nem merte volna megírni, még ha tudta volna is.
-
-Egy nyári napon, mikor nagyon meleg volt, vicomte de Turenne, kurta
-fehér zubbonyban és házisapkában előszobája ablakában állt. Embereinek
-egyike bejött és megtévesztve ruhájától az egyik kuktának nézte, a kivel
-jó viszonyban volt. Hátulról vigyázva odament hozzá és nem épen könnyű
-kézzel jókorát vágott a hátuljára. A megütött ember azonnal megfordult.
-A szolga hüledezve látja meg ura arczát. Magánkívül vetette magát
-térdre: «Kegyelmes uram, azt hittem George»… «És ha George lett volna
-is, – kiáltott fel Turenne a hátulját simogatva – nem kellett volna
-ilyen erősen ráütni». Ime hát, ezt nem meritek elmondani, nyomorultak!
-Legyetek hát örökké természet és belső szervek nélküliek; keményítsétek,
-edzzétek vajsziveteket hitvány illedelmetekben, váljatok megvetésre
-méltókká méltóságotok révén. De te, derék ifjú, a ki olvasod ezt a
-jellemvonást és a ki meghatva érzed az egész lelki nemességet, melyet
-elárul még első felindulásában is, egyuttal ennek a nagy embernek az
-apróságait is olvasd, miután szó volt származásáról és nevéről. Gondold
-el, hogy ez ugyanaz a Turenne, a ki tüntetőleg előre engedte mindenütt
-az unokaöcscsét, hogy jól lássák, hogy ez a gyermek egy souverain ház
-feje. Hasonlítsd össze ezeket az ellentéteket, keresd a természetet,
-vesd meg az előitéletet és ismerd meg az embert.
-
-Bizony kevés ember van abban a helyzetben, hogy felfoghassa azokat a
-hatásokat, melyeket az így irányított olvasmányok tehetnek egy fiatal
-ember egészen friss szellemére. Gyermekkorunktól fogva könyvek fölé
-görnyedve, hozzászokva a gondolkodás nélküli olvasáshoz, annál kevésbbé
-érint az, a mit olvasunk, mert mindig magunkban hordjuk azokat a
-szenvedélyeket és azokat az előitéleteket, melyek eltöltik a történetet
-és az emberek életét s mindaz, a mit ezek tesznek, előttünk
-természetesnek tünik fel, mert kívül vagyunk a természetesen és
-magunkról itélünk meg másokat is. De képzeljünk el egy az én elveim
-szerint nevelt fiatal embert, képzeljük el Emilemet, a kinél tizennyolcz
-évi buzgó gondoskodásnak csak egy czélja volt: megőrizni ép itéletét és
-egészséges szívét; képzeljük el, a mint a függöny felgördültekor először
-veti szemét a világ szinpadára, vagyis inkább a szinpad mögött
-helyezkedik el s látja, a mint a szereplők levetik és fölveszik ruháikat
-és megszámlálja a köteleket és a göngyölegeket, melyeknek otromba
-pompája elkápráztatja a néző szemét. Csakhamar első meglepetése után
-következnek a faja miatti szégyen és megvetés indulatai; méltatlankodni
-fog, ha látja, hogy az egész emberi nem mint teszi önmagát bolonddá; el
-fog keseredni, hogy tépik szét magukat testvérei álmokért és hogy
-változnak bősz vadállatokká, mert nem tudták beérni azzal, hogy emberek.
-
-A növendék természetes hajlamainak révén bizonyára, ha a tanító csak
-valamelyes okossággal válogat is olvasmányaiban, ha csak valamennyire
-vezeti is rá azoknak a gondolatoknak az útjára, melyeket ezekből le kell
-vonnia, az ebben való gyakorlás rá nézve gyakorlati filozofiai
-tanfolyamul fog szolgálni, a mely okvetlenül jobb és érthetőbb, mint
-mindazok az üres spekulácziók, melyekkel iskoláinkban a fiatal emberek
-szellemét megzavarják. A mikor Cineas, miután végigvezetett minket
-Pyrrhus rajongó tervein, megkérdi, mi olyan valódi jót szerzett volna
-neki a világ meghódítása, a mit a nélkül is ne élvezhetett volna és
-pedig annyi kín nélkül; mi ebben csak egy futólagos élczet látunk. Emil
-azonban nagyon bölcs gondolatot fog benne látni, melyre magától is
-rájött volna és a mely nem fog soha kitörlődni elméjéből, mert nem talál
-benne ellenkező előitéletre, a mely bevésődését megakadályozná. Ha aztán
-olvasva ennek az esztelennek az életrajzát, azt fogja találni, hogy
-minden nagy szándéka abban végződött, hogy megölette magát egy asszony
-keze által, akkor a helyett, hogy csodálná ezt az állítólagos
-hősiességet, mi egyebet látna egy oly nagy hadvezér minden vállalatában,
-egy oly nagy politikus minden cselszövényében, mint megannyi lépést a
-felé a balvégzetű cseréptégla felé, a mely dicstelen halállal vet véget
-életének és terveinek.
-
-Nem minden hódító öletett meg, nem minden bitorlónak dőlt dugába a
-vállalata; nem egy közülük a közkeletű nézetek előitéletekkel teljes
-szelleme szerint boldognak látszik. A ki azonban nem marad meg a
-látszatoknál s csak sziveik állapota szerint itéli meg az emberek
-boldogságát, az magukban sikereikben fogja látni balsorsukat; látni
-fogja, mint terjeszkednek mind jobban és mint fokozódnak szerencséjükkel
-együtt vágyaik és emésztő gondjaik; látni fogja, mint tolakszanak
-lihegve mind előbbre s nem tudnak soha czélt érni; látni fogja, hogy
-hasonlók azokhoz a tapasztalatlan utasokhoz, a kik először indulva neki
-az Alpeseknek, minden hegynél azt hiszik, már túl vannak rajtuk és mikor
-a csúcson vannak, bátorságukat vesztve veszik észre a még magasabb
-hegyeket maguk előtt.
-
-Augustus, miután leigázta polgártársait és megsemmisítette
-vetélytársait, negyven éven át uralkodott az eddig létezett legnagyobb
-birodalom fölött. De mindez a roppant hatalom megakadályozta-e abban,
-hogy a fejét a falnak verdesse és betöltse rengeteg palotáját
-kiáltozásával, visszakövetelve Varustól elpusztult légióit? Ha minden
-ellenségét legyőzte volna, mi hasznára lettek volna neki hasztalan
-diadalai, mikor közben mindenféle fajta kínok támadtak szüntelenül
-körülötte, mikor legkedvesebb barátai forraltak merényleteket ellene és
-mikor kénytelen volt megsiratni minden hozzátartozójának vagy
-gyalázatát, vagy halálát? A szerencsétlen a világot akarta kormányozni
-és nem tudta kormányozni a saját házát! Mi következett ebből az
-elhanyagolásból? Látta ifjúsága virágában elpusztulni unokaöcscsét,
-nevelt fiát, nejét; unokája az ágya párnáját rágta szét, hogy néhány
-órával meghosszabbítsa nyomorult életét; leánya és unokája, miután
-elhalmozták őt gyalázatukkal, az egyik a nyomortól halt meg egy lakatlan
-szigeten, a másik a börtönben egy nyilasnak a kezétől. Magát végül,
-szerencsétlen családjának utolsó maradékát, saját felesége
-kényszerítette, hogy egy szörnyeteget hagyjon maga után utódul. Ilyen
-volt a sorsa a világ ez urának, a kit annyit ünnepeltek dicsőségeért és
-boldogságáért. Higyjem-e, hogy csak egy is azok közül, a kik bámulják,
-szeretné ezeket olyan áron megszerezni?
-
-Például vettem a becsvágyat, de az összes emberi szenvedélyek játéka
-hasonló leczkékkel szolgál annak, a ki tanulmányozni akarja a
-történelmet, hogy önismeretre és bölcseségre tegyen szert a holtak
-költségére. Közeledik az idő, a mikor Antonius élete közelebbi
-tanulsággal szolgál az ifjúnak, mint Augustusé. Emil alig fog magára
-ismerni azokban a különös dolgokban, melyek szemébe ötlenek új
-tanulmányai közben; de előre tudni fogja elhárítani a szenvedélyek
-káprázatait, mielőtt megszületnek és látva, hogy minden időben
-elvakították az embereket, fogalma lett róla előre, hogy mi módon
-vakíthatják el őt is, ha valaha átengedi magát nekik.[87] Ezek a
-tanulmányok, jól tudom, rosszul illenek hozzá, lehet, hogy a szükséghez
-képest későiek és elégtelenek, de jusson eszetekbe, hogy nem ezeket
-akartam ebből a tanulmányból levonni. Más czélt tűztem ki magam elé,
-mikor megkezdtem őket és ha ezt a czélt nem érjük el, ez bizonyára a
-tanító hibája lesz.
-
-Gondoljátok meg, hogy a mint az önszeretet kifejlődött, a relativ _én_
-szüntelenül működésbe lép és a fiatal ember sohasem figyel meg másokat
-máskép, mint hogy visszatér önmagára és összehasonlítja magát velük.
-Arról van szó tehát, hogy tudjuk, milyen polczot juttat magának
-embertársai közt, miután megvizsgálta őket. Abból a módból, a hogy a
-történelmet a fiatal emberekkel olvastatják, azt látom, hogy úgyszólván
-átváltoztatják őket mindazokká a személyekké, a kiket látnak, hogy arra
-igyekeznek, hogy hol Ciceróvá, hol Trajanusszá, hol Nagy Sándorrá tegyék
-őket; hogy visszariasztják őket, ha visszatérnek önmagukba, hogy
-megbánatják mindegyikkel, hogy nem más, csak ő maga. Ennek a módszernek
-vannak bizonyos előnyei, melyeket nem tévesztek szemem elől, de a mi az
-én Emilemet illeti, ha vele ezeknek a párhuzamoknak a folyamán csak
-egyszer esnék is meg, hogy jobb szeretne másvalakivé lenni – akár
-Sokrates, akár Cato lenne is ez a másvalaki – minden el volna hibázva. A
-ki elkezd idegenné válni önmagától, csakhamar teljesen meg fog önmagáról
-feledkezni.
-
-Nem a filozofusok ismerik legjobban az embereket; ők csak a filozofia
-előitéletein keresztül látják őket és én nem ismerek foglalkozást,
-melyben annyi volna az előitélet, mint ebben. Egy vadember észszerűbben
-itél meg minket, mint egy filozofus. Az érzi a hibáit, méltatlankodik a
-miéinken és ezt mondja magában: «Mind gonoszok vagyunk». Amaz felindulás
-nélkül figyel meg minket és ezt mondja: «Bolondok vagytok». Igaza van,
-mert senki se teszi a rosszat önmagáért. Az én növendékem ez a vadember,
-azzal a különbséggel, hogy Emil többet elmélkedett, több eszmét
-hasonlított össze, közelebbről látta tévedéseinket, jobban résen áll
-önmagával szemben és csak arról ítél, a mit ismer.
-
-Szenvedélyeink ingerelnek másokéi ellen; érdekünk gyülölteti meg velünk
-a gonoszokat; ha nem tennének nekünk semmi rosszat, inkább részvéttel
-lennénk irántuk, mint gyűlölettel. A rossz, a mit a gonoszok nekünk
-tesznek, elfeledteti velünk azt a rosszat, a mit önmaguknak tesznek.
-Könnyebben megbocsátanók bűneiket, ha megtudhatnók, mennyire bünteti
-őket a saját szivük. Érezzük a sérelmet és nem látjuk a büntetést; az
-előnyök szemmelláthatók, a szenvedés belső. A ki azt hiszi, hogy élvezi
-bűnei gyümölcsét, nem szenved kevesebb kínt, mintha nem sikerült volna
-neki; nyugtalanságának csak a tárgya változott, de a nyugtalanság maga
-nem: mutogathatja akárhogy a szerencséjét és rejtegetheti a szívét,
-megnyugtatja akaratuk ellenére is a magaviseletük; de hogy meglássuk,
-nem kell, hogy hasonló szivünk legyen.
-
-A szenvedélyek, melyekben osztozunk, elragadnak minket; a melyek
-érdekeinket sértik, fellázítanak és ebből folyókövetkezetlenséggel
-kárhoztatjuk másokban azt, a mit magunk utánozni szeretnénk. Az
-ellenszenv és kiábrándulás elkerülhetetlen, ha az ember másvalakitől
-olyan bajt kénytelen elszenvedni, a melyet az ő helyében maga is okozott
-volna.
-
-Mi kell tehát ahhoz, hogy jól figyeljük meg az embereket? Nagy
-érdeklődés megismerésükre, nagy pártatlanság megitélésükre, elég
-fogékony szív minden emberi szenvedély megértésére és elég nyugodt szív,
-hogy ki ne próbáljuk őket. Ha van az életben erre a tanulmányra alkalmas
-pillanat, akkor az az, a melyet Emil számára választottam; előbb
-idegenek lettek volna rá nézve, később hozzájuk hasonló lett volna. Az
-előitélet, melynek látja a hatását, még nem nyert fölötte uralmat; a
-szenvedélyek, melyeknek a következményét érzi, nem ingerelték fel
-szivét. Ember; érdeklődik testvérei iránt; méltányos és magához hasonlók
-felett itél. Ha tehát jól itéli meg őket, akkor bizonyára nem szeretne
-egyiküknek sem a helyzetében lenni, mert mindazoknak a szenvedéseknek
-czélja, melyeket szereznek maguknak – olyan előitéletekre lévén
-alapítva, melyek benne nincsenek meg – előtte levegőben lógónak tűnik
-fel. Számára elérhető minden, a mire vágyik. Mitől függhetne, mikor
-beéri önmagával és mentes az előitéletektől? Karja erős; egészséges,
-mértékletes, kevés igényű és van miből igényeit kielégítenie.[88] A
-legteljesebb szabadságban nevelkedve, a legnagyobb baj, melyet el tud
-képzelni, a szolgaság. Sajnálja a nyomorult királyokat, a kik rabszolgái
-mindenkinek, a ki engedelmeskedik nekik; szánja azokat az álbölcseket, a
-kik saját hívságos hírnevük lánczaiban sínylődnek; szánja azokat az
-ostoba gazdagokat, a kik fényűzésük martirjai; sajnálja a parádézó
-kéjenczeket, a kik egész életüket feláldozzák az unalomnak, hogy úgy
-tünjék fel, mintha mulatnának. Szánná az ellenséget, a ki bajt okozna
-neki magának, mert gonosztetteiben látná nyomorúságát. Ezt mondaná
-magában: «Ha ez szükségessé teszi maga számára, hogy ártson nekem, akkor
-sorsát függővé teszi az enyémtől».
-
-Még egy lépés és a czélnál vagyunk. Az önszeretet hasznos, de
-veszedelmes eszköz; gyakran megsérti a kezet, a mely használja és ritkán
-tesz jót rossz nélkül. Emil, mikor mérlegeli helyét az emberi nemben és
-oly szerencsésen elhelyezettnek látja benne magát, abba a kisértetbe
-esik, hogy a maga esze javára írja a tiédnek a művét és a saját
-érdemének tulajdonítsa szerencséjének eredményét. Azt fogja mondani:
-bölcs vagyok és az emberek bolondok. A mikor szánja, meg is veti őket, a
-mikor boldognak vallja magát, annál többre fogja becsülni magát és
-boldogabbnak érezvén magát a többieknél, méltóbbnak fogja hinni magát,
-hogy az legyen. Ez a leginkább félelmet keltő tévedés, mert ezt a
-legnehezebb kiirtani, ha ebben az állapotban maradna, keveset nyert
-volna minden gondoskodásunkkal és ha választani kellene, nem tudom, nem
-szeretném-e jobban akár az előitéletek káprázatát is, mint a
-fennhéjázásét.
-
-A nagy emberek nem ejtik magukat csalódásba fölényük dolgában; látják,
-érzik és ezért nem kevésbbé szerények; mennél többjük van, annál jobban
-tudják, mennyiük hiányzik. Kevésbbé hiúk fölöttünk való fölényükre, mint
-a mennyire megalázkodnak nyomoruságuk tudatában és azokban az
-előnyeikben, melyeket kizárólagosan bírnak, sokkal okosabbak, semhogy
-hiúk legyenek olyan adományaikra, melyeket nem maguk szereztek maguknak.
-A derék ember büszke lehet erényére, mert ez az övé; de mire büszke a
-tehetséges ember? Mit tett arra Racine, hogy ne legyen Pradou? Mit tett
-arra Boileau, hogy ne legyen Cotin?
-
-Ehhez azonban még egy másik dolog is járul. Maradjunk meg mindig a
-dolgok mindennapi rendjében. Nem tételeztem fel növendékemben sem
-rendkívüli lángelmét, sem korlátolt elméjűséget. A köznapi tehetségek
-közül választottam, hogy megmutassam, mire képes a nevelés az emberen. A
-ritka eset mind kívül esik a szabályon. Ha tehát gondoskodásom
-eredményekép Emil jobban szereti a maga életének, látásának, érzésének
-módját a másokénál, akkor Emilnek igaza van; de ha ezért valami kitünőbb
-és szerencsésebben született lénynek érzi magát, akkor nincs igaza,
-téved; fel kell világosítani tévedéséről, vagyis inkább elejét venni
-tévedésének, hogy később aztán ne legyen késő kiirtani.
-
-Nincs az a bolondság, a melyből ki ne lehetne gyógyítani egy embert, a
-ki nem bolond. Csak a hiúságból nem; ezen semmi sem segít, csak a
-tapasztalat, ha egyáltalán tud valami segíteni; legalább keletkezésekor
-meg lehet akadályozni a megnövekvését. Ne tévelyedjetek el tehát szép
-okoskodásokba; hogy bebizonyítsátok a fiatalembernek, hogy ő is olyan
-ember, mint mások és alá van vetve ugyanazoknak a gyöngeségeknek. Ezt
-éreztessétek vele, mert különben sohasem fogja tudni. Ez kivételes eset
-saját szabályaim alól, az az eset, a mikor szándékosan kell kitenni
-növendékemet mindazoknak az eshetőségeknek, a melyek bebizonyíthatják
-neki, hogy ő sem okosabb, mint mi. A szemfényvesztővel való kaland
-ezerféleképen megismétlődik; engedném, hogy a hízelkedők mindenképen
-kifogjanak rajta; ha hebehurgya emberek berántanák valami hóbortosságba,
-hagynám, hadd kerüljön veszedelembe, ha játékban csalók támadnának rája,
-hagynám, hadd tegyék bolonddá;[89] engedném, hadd hízelegjenek neki,
-koppaszszák meg, foszszák ki és mikor alaposan szárazra juttatták és
-erre elkezdenék gúnyolni, én még köszönetet mondanék nekik az ő
-jelenlétében azokért a leczkékért, melyeket szivesek voltak adni neki.
-Az egyedüli kelepczék, melyektől gondosan megóvnám, az udvaronczok
-kelepczéi. Az egyedüli mesterkedés részemről az volna, hogy osztoznék
-vele minden veszedelemben, a melybe jutni engedném és mindazokban a
-sérelmekben, a melyeknek ki volna téve. Csöndben, panasz és szemrehányás
-nélkül türnék el mindent, sohasem szólva neki róla egy szót sem s
-biztosak lehettek benne, hogy ezzel a jól megőrzött diszkréczióval
-mindaz, a mit láttára szenvednék, több benyomást tenne szivére, mint a
-mit magának kellene szenvedni.
-
-Nem tudom megállni, hogy ki ne emeljem itt azoknak a nevelőknek a hamis
-méltóságát, a kik, hogy ostoba módon játszhassák a bölcset,
-lekicsinyítik növendékeiket, mindig úgy bánnak velük, mint gyermekekkel
-és mindig azon vannak, hogy különbeknek látszassanak náluknál mindabban,
-a mit tétetnek velük. A helyett, hogy lealáznátok ifjúi bátorságukat, ne
-sajnáljatok semmi fáradságot, hogy fölemeljétek lelküket; tegyétek őket
-veletek egyenlőkké, hogy azokká is legyenek és ha még nem tudnak
-hozzátok fölemelkedni, szálljatok le hozzájuk szégyenkezés nélkül,
-aggodalmaskodás nélkül. Gondoljatok arra, hogy becsületetek már nem
-rajtatok múlik, hanem növendéketeken, osztozzatok hibáiban, hogy
-kijavíthassátok őket, vegyétek magatokra szégyenét, hogy
-eltörülhessétek; utánozzátok azt a derék rómait, a ki látva, hogy a
-serege megfut s nem tudja összeszedni, katonái élén szaladt s ezt
-kiáltotta: _Nem futnak, a kapitányukat követik._ Becstelen lett ezáltal?
-Feláldozta dicsőségét s ezzel növelte. A kötelesség ereje, az erény
-szépsége akaratunk ellenére is magukkal ragadják tetszésünket és
-felforgatják esztelen előitéleteinket. Ha pofont kapnék azért, hogy
-teljesítem tisztemet Emil mellett, a helyett, hogy bosszút állnék ezért
-a pofonért, mindenfelé dicsekedném vele és nem hiszem, hogy volna a
-világon olyan hitvány ember, a ki ezért nem tisztelne annál jobban.
-
-Nem azt mondom, hogy a növendék ép oly korlátolt értelmet tételezzen fel
-nevelőjéről, a milyen az övé és ugyanolyan könnyűséget abban, hogy
-félrevezessék. Ez a vélemény annak a gyermeknek való, a ki nem tud
-semmit látni, összehasonlítani s az egész világot a maga képére rendezi
-be és csak azokban bízik, a kik ehhez alkalmazkodnak. De egy Emil
-korában levő fiatal ember, a ki ezenfelül olyan értelmes, mint ő, nem
-olyan ostoba, hogy így megtéveszsze magát és nem is volna jó, ha olyan
-volna. A bizalom, melylyel nevelője iránt viseltetnie kell, egész más
-természetű, az ész tekintélyén kell alapulnia, az értelem fölényén,
-azokon az előnyökön, melyeket a fiatal embernek módjában van felismerni
-és a melyeknek érzi magára való hasznosságát. Hosszú tapasztalat
-meggyőzte róla, hogy nevelője szereti, hogy ez a nevelő bölcs,
-felvilágosult ember, a boldogságát akarja s tudja, mi szerezheti meg ezt
-a boldogságát. Tudnia kell, hogy saját érdekében való, hogy meghallgassa
-nézeteit. Most már, ha a mester ép úgy meg hagyná magát csalni, mint a
-tanítvány, akkor elvesztené a jogot arra, hogy alárendelést kívánjon
-tőle és leczkéztesse. Még kevésbbé szabad a növendéknek föltételezni,
-hogy a mester szándékosan engedi kelepczébe jutni és hogy tőrt vet
-együgyűségének. Mit kell tehát tenni, hogy ezt a két alkalmatlanságot
-egyszerre kikerüljük? Azt, a mi a legjobb és legtermészetesebb:
-egyszerűnek és igaznak lenni, mint ő, figyelmeztetni őt azokra a
-veszedelmekre, melyeknek kiteszi magát, világosan, érthetően, de túlzás
-nélkül, rosszkedv nélkül, pedáns fitogtatás nélkül megmutatni ezeket
-neki, különösen a nélkül, hogy nézeteidet rendeletek gyanát közölnéd
-vele mindaddig, a míg azokká nem lesznek és a míg ez a parancsoló hang
-nem válik föltétlenül szükségessé. Makacskodni fog ez után, a mint
-nagyon gyakran tenni fogja? Akkor ne mondjatok neki semmit, hagyjátok
-szabadjára, kövessétek, utánozzátok, még pedig jókedvvel, nyiltan;
-adjátok át magatokat, mulassatok úgy, mint ő, ha lehet. Ha a
-következmények nagyon is erősek lesznek, mindig itt lesztek, hogy
-feltartóztassátok és akkor a fiatal ember, látva előrelátástokat és
-engedékenységeteket, mennyire meg lesz lepetve az egyik és meghatva a
-másik által!
-
-Minden hibája megannyi kötelék, a melyet ő maga nyújt nektek, hogy a
-szükséghez képest feltartsátok. S a mi ebben a nevelő legnagyobb
-művészetét teszi, az, hogy oly módon intézi az alkalmakat és irányítja a
-buzdításokat, hogy előre tudja, mikor fog a fiatal ember engedni és
-mikor fog makacskodni, hogy mindig körülvegye a tapasztalat
-tanulságaival a nélkül, hogy bármikor is túlságos nagy veszedelmeknek
-tenné ki.
-
-Figyelmeztessétek hibáira, mielőtt beléjük esnék; ha egyszer beléjük
-esett, ne vessétek szemére, ezzel csak fellobbantanátok és
-fellázítanátok önszeretetét. Az olyan leczke, a mely fellázít, nem
-használ. Nem ismerek ostobábbat, mint ez a szó: _úgy-e, megmondtam!_ A
-legjobb eszköz arra, hogy megtartsa emlékezetében, a mit mondtak neki,
-ha úgy teszünk, mintha elfelejtettük volna. Ellenkezőleg, ha azt
-látjátok, hogy szégyenkezik, hogy nem hitt neki, töröljétek el gyöngéden
-ezt a megalázkodást pár jó szóval. Bizonyára szeretettel fog ragaszkodni
-hozzátok, ha látja, hogy megfeledkeztek magatokról az ő kedvéért és a
-helyett, hogy még jobban lesújtanátok, megvígasztaljátok. Ha ellenben
-bánatához még szemrehányásokat is fűztök, meggyűlöl benneteket és
-szabálylyá teszi rátok nézve, hogy nem hallgat rátok többet, mintegy
-hogy bebizonyítsa, hogy nincs veletek egy véleményen nézeteitek
-fontossága dolgában.
-
-Még viszonhatásotok formája is annál hasznosabb okulására lehet, mennél
-kevésbbé bizalmatlankodik benne. Ha megmondjátok neki, például, hogy
-ezren mások is elkövetik ugyanezeket a hibákat, ezzel sokra mentek vele;
-javítjátok azzal, hogy úgy tesztek, mintha csak sajnálnátok, mert arra
-nézve, a ki többre tartja magát a többi embereknél, ugyancsak kényes
-kifogás, hogy ezek példájával kell vigasztalnia magát; ez rá nézve
-annyi, mint elismerése annak, hogy nem tarthat többre számot, mint hogy
-azok ne legyenek különbek nálánál.
-
-A hibák kora a példázatok kora. Ha megfeddjük a bűnöst idegen álarcz
-alatt, akkor tanítjuk a nélkül, hogy sértenők és akkor annak az
-igazságnak révén, melyet magára alkalmaz, megérti, hogy a példázat nem
-hazugság. Az olyan gyermek, a kit sohasem tévesztettek meg
-dicséretekkel, nem ért semmit abból a meséből, a melyet föntebb
-megvizsgáltam, ellenben a hebehurgya, a ki az imént lett áldozata egy
-hízelgőnek, nagyon jól megérti, hogy a holló ostoba volt. Igy egy
-tényből egy elvet von le és a tapasztalat, melyet hamar elfelejtett
-volna, a mese révén bevésődik ítéletébe. Nincs az az erkölcsi ismeret, a
-melyet meg ne lehetne szerezni a magunk, vagy a mások tapasztalatából.
-Abban az esetben, mikor ez a tapasztalat veszedelmes, ne szerezze meg az
-ember maga, hanem vonja le a rá vonatkozó tanulságot a történetből. Ha a
-próba következmény nélkül való, jó a fiatal embert kitenni neki, aztán a
-példázat segítségével elvekké alakítani különleges eseteket, melyek
-előtte ismeretlenek.
-
-Nem értem, mért kellene ezeket az elveket kifejleszteni, sőt kifejezni
-is. Semmi sem olyan hiábavaló, olyan értelmetlen, mint a morál, a
-melylyel a legtöbb mesét be szokták befejezni, mintha ez a mese nem
-volna kifejtve, vagy legalább nem kellene, hogy kifejtve legyen magában
-a mesében úgy, hogy érthetővé váljék az olvasó számára! Mire való tehát
-a végéhez függeszteni és ezzel megfosztani az olvasót attól, hogy a maga
-erejéből találja meg? A tanításra való tehetség abban áll, hogy
-kellemessé kell tenni a tanítványra nézve a tanulást. Már pedig, hogy
-kedvére való legyen, nem szabad, hogy a szelleme annyira passziv legyen
-mindabban, a mit mondtok neki, hogy ne kelljen semmit sem tennie, hogy
-megérthessen benneteket. A tanító önszeretete mindig kell, hogy tért
-engedjen a tanítványának, kell, hogy ez azt mondhassa: «Megértem,
-belehatolok, cselekszem, tanulok.» Egyike azoknak a dolgoknak, a melyek
-unalmassá teszik Pantalont az olasz komédiában, az az igyekezete, hogy
-megértesse a nézőtérrel azokat a laposságokat, melyeket úgyis kelleténél
-jobban megért mindenki. Én nem mondom, hogy a nevelő ilyen Pantalon
-legyen, még kevésbbé, hogy író. Mindig meg kell magát értetni, de nem
-kell mindig mindent megmondani; az, a ki megmond mindent, keveset mond
-meg, mert végül már nem hallgatnak rá. Mit jelent az a négy verssor,
-melyet Lafontaine hozzáfűz a felfuvódott békáról szóló meséhez! Attól
-fél, hogy nem értették meg? Szüksége van rá ennek a nagy festőnek, hogy
-a tárgyaknak, melyeket lefest, alája írja a nevüket! A helyett, hogy
-ezzel általánosítaná a tanulságot, különlegessé teszi, bizonyos
-értelemben a például felhozott esetekre korlátozza és nem engedi, hogy
-más esetekre is alkalmazzák. Azt szeretném, hogy mielőtt kezébe adnák a
-fiatal embernek ez utánozhatatlan mester meséit, kitörölnék belőlük
-mindazokat az összefoglalásokat, melyekben azzal vesződik, hogy
-megmagyarázza azt, a mit olyan világosan és szellemesen mondott. Ha
-tanítványotok csak a magyarázat segítségével érti meg a mesét, biztosak
-lehettek benne, hogy így még kevésbbé fogja megérteni.
-
-Fontos dolog volna még didaktikusabb sorrendet adni ezeknek a meséknek,
-jobban alkalmazkodót a fiatal ember érzéseinek és elméjének
-fejlődéséhez. Van-e annál észszerűtlenebb, mint pontosan követni a könyv
-számszerű sorrendjét, tekintet nélkül akár a szükségre, akár az
-alkalomra. Először a tücsök, aztán a holló, aztán a béka, aztán a két
-öszvér stb. Nagyon a szívemen fekszik ez a két öszvér, mert emlékszem,
-láttam egy pénzügyi pályára nevelt fiút, a kit elbódítottak azzal a
-hivatással, melyet be kell töltenie, a mint elolvasta ezt a mesét,
-megtanulta, felmondta, újra felmondta százszor és százszor a nélkül,
-hogy a legcsekélyebb ellenvetést vonta volna le belőle az ellen a
-mesterség ellen, a melyre szánták. Nemcsak hogy nem láttam, hogy a
-gyermekek valaha alaposan alkalmazták volna a meséket, melyeket
-tanultak, hanem még azt sem láttam, hogy bárki is törődött volna vele,
-hogy alkalmaztassa velük őket. Ennek az oktatásnak az öröke az erkölcsi
-tanítás; az anyának és a gyermeknek az igazi czélja azonban az, hogy
-mulattatni lehessen egy társaságot a mesék reczitálásával; nemkülönben
-mire felnő a gyermek, egészen elfelejti a meséket, akkor, a mikor nem a
-reczitálásukról volna szó, hanem felhasználásukról. Még egyszer mondom,
-csak a felnőtteknek való e mesék tanulmányozása, a mibe most jött az
-ideje, hogy belefogjon.
-
-Csak messziről mutatok rá, mert nem akarok mindent megmondani, azokra az
-utakra, melyek eltérnek a jó úttól, hogy megtanulják őket kerülni. Azt
-hiszem, ha azon az úton jár, a melyet én megjelöltem, a növendéketek meg
-fogja szeretni a lehető legolcsóbb áron az emberismeretet és az
-önismeretet, hogy képessé teszítek őt szemlélni a szerencse játékait a
-nélkül, hogy irigyelné kegyenczeit és beérni önmagával a nélkül, hogy
-bölcsebbnek tartaná magát másoknál. Megkezdtétek őt szereplővé tenni,
-hogy szemlélővé tegyétek; be kell a dolgot fejezni, mert a nézőtérről
-olyanoknak látjuk a dolgokat, a milyeneknek feltűnnek, a színpadról
-pedig olyanoknak, a milyenek. Hogy az egészet átfoghassa az ember, a
-megfelelő szempontra kell helyezkedni; közelebb kell lépni, hogy lássuk
-a részleteket. De mi czímen elegyedjen bele egy fiatal ember a világ
-dolgaiba? Mi joga van arra, hogy beavattassék ezekbe a sötét
-rejtelmekbe? Kora érdekeit az élvezet cselszövényei korlátozzák,
-egyelőre csak önmagáról rendelkezik s ez annyi, mintha semmiről sem
-rendelkeznék. Az ember a legolcsóbb árúczikk és a mi fontos
-tulajdonjogaink között, a személyünk fölötti tulajdonjog mindig a
-legcsekélyebb valamennyi között.
-
-Ha látom, hogy a legnagyobb tevékenység korában a fiatalembereket a
-merőben spekulativ tanulmányokra korlátozzák és hogy azután a legkisebb
-tapasztalat nélkül hirtelen belevetik őket a világba és a közügyekbe,
-azt találom, hogy az ész ellen ép úgy vétenek, mint a természet ellen és
-ezért nem lepődöm meg azon, hogy oly kevés ember tudja magát hogy
-viselni. Micsoda furcsa észjárás alapján tanítanak engem annyi
-haszontalan dologra, mikor a cselekvés művészetét nem veszik semmibe?
-Azt képzelik, hogy a társadalom számára nevelnek minket és úgy tanítanak
-minket, mintha mindegyikünk czellájában, magányos gondolkozással töltené
-életét vagy mintha levegőben lógó tárgyakról tárgyalna közömbös
-emberekkel. Azt hiszitek, megtanítjátok élni az embereket, ha
-rátanítjátok őket testük bizonyos elforgatására és bizonyos szóbeli
-formulákra, melyek nem jelentenek semmit. Én is megtanítottam élni
-Emilemet, mert megtanítottam, hogy éljen a maga erejéből és a mi még
-több, megkeresse a kenyerét. Ez azonban nem elég. Hogy a világban
-éljünk, tudni kell az emberekkel bánni, ismerni kell az eszközöket,
-melyek befolyást szereznek rájuk, számolni kell a magánérdek hatásával
-és visszahatásával a polgári társadalomban és oly jól kell tudni előre
-látni az eseményeket, hogy az ember ritkán csalódjék várakozásaiban,
-vagy hogy legalább mindig a legjobb eszközöket használja a sikerre. A
-törvények nem engedik meg a fiatal embereknek, hogy maguk intézzék a
-dolgaikat és rendelkezzenek saját javukról, de mire volnának jók nekik
-ezek a rendszabályok, ha az előírt korig nem szerezhetnének semmi
-tapasztalatot? Nem nyernének azzal semmit, hogy várnak és huszonöt éves
-korukban ép oly ujonczok volnának, mint tizenöt éves korukban.
-Kétségkívül meg kell akadályozni, hogy egy fiatalember, a kit elvakít a
-tudatlansága vagy megtévesztenek a szenvedélyei, ne tegyen kárt
-önmagának, de minden korban meg van engedve jótékonynak lenni, minden
-korban lehet egy bölcs ember irányítása mellett védeni a
-szerencsétleneket, a kiknek csak támaszra van szükségük.
-
-A dajkák, az anyák azokért a gondoskodásokért ragaszkodnak a
-gyermekekhez, a melyeket tanusítanak irántuk; a szocziális erények
-gyakorlata gyökeresíti meg a szívek mélyén a humanitás szeretetét; azzal
-válik az ember jóvá, hogy jót tesz, ennél biztosabb gyakorlatot nem
-tudok. Foglaljátok el növendéketeket minden jó cselekedettel, a mely a
-módjában van; legyen a szűkölködők érdeke mindig az ő érdeke, ne csak
-erszényével támogassa őket, hanem a gondoskodásával is, legyen
-szolgálatukra, fogja pártjukat, szentelje nekik személyét és idejét,
-váljék ügyvivőjükké; egész életében nem fog ennél nemesebb hivatást
-betölteni. Hány elnyomott kapna igazságot, a kiket sohasem hallgattak
-meg, ha ő azzal a rettenthetetlen szilárdsággal követeli, melyet az
-erény gyakorlása ad meg, ha belehatol a nagyurak és gazdagok kapuin, ha,
-mikor kell, egész a trón zsámolyáig megy, hogy meghallgattassa a
-balsorstól sujtottak hangját, a kik előtt nyomorúságuk elzár minden
-bejárást és a kik a miatt a félelem miatt, hogy büntetést kapnak azokért
-a bajokért, melyeket mások okoznak nekik, még panaszkodni sem mernek!
-
-Csináljunk tehát Emilből kóborló lovagot, igazságtalanságok megtorlóját,
-paladint! Avatkozzék bele a közügyekbe, adja a bölcset és a törvények
-védelmezőjét a nagy urak előtt, a hivatalnokok előtt, a fejedelem előtt,
-legyen közbenjáró a biráknál és ügyvéd a biróságoknál! Minderről nem
-tudok semmit. A fecsegő és nevetséges nevek nem változtatnak semmit a
-dolgok természetén. Emil meg fog tenni mindent, a mi hasznos és jó
-lehet. Ennél többet nem fog tenni semmit, tudja, hogy semmi sem lehet
-hasznos és jó a számára, a mi nem illik korához. Tudja, hogy első
-kötelessége az önmaga iránti kötelesség, hogy a fiatalembereknek
-bizalmatlankodniok kell önmagukban, körültekintőknek kell lenniök
-magukviseletében, tiszteletteljeseknek náluknál idősebb emberekkel
-szemben, tartózkodóknak és diszkréteknek a tartalom nélküli beszédben,
-szerényeknek közömbös dolgokban, de elszántaknak a jóltevésben és
-bátraknak az igazság kimondásában. Ilyenek voltak azok a hírneves
-rómaiak, a kik mielőtt hozzájuthattak a közéleti tisztekhez, azzal
-töltötték ifjúságukat, hogy üldözték a bűnt és védelmezték az
-ártatlanságot, semmi más érdekből, mint hogy tanuljanak az igazság
-szolgálása és a jó erkölcsök védelmezése által.
-
-Emil nem szereti sem a lármát, sem a czivakodást, nemcsak az emberek
-között, hanem az állatok között sem.[90] Sohasem ingerelt egymás ellen
-marakodásra két kutyát; sohasem hajszoltatta a macskát kutyával. Ez a
-békés szellem nevelésének eredménye, a mely nem melengette benne az
-önszeretetet és az önmagáról való túlmagas véleményt s eltérítette
-attól, hogy az uralkodásban és a más bajában keresse élvezetét. Szenved,
-ha mást szenvedni lát; ez természetes érzés. A fiatalember attól lesz
-durvává és azért telik benne gyönyörűsége, hogy egy érző lényt szenvedni
-lát, ha a hiúsága olyan színben tünteti fel, mintha bölcsesége vagy
-felsőbbsége révén mentes volna ugyanezek alól a szenvedések alól. A kit
-megóvtak ettől a gondolkodásmódtól, nem tud beleesni a bűnbe, mely ennek
-műve. Emil tehát szereti a békét. A boldogság képe kedves neki és ha
-hozzá tud járulni előidézéséhez, ez neki újabb eszköz arra, hogy
-részesedjék benne. Nem azt tételeztem föl, hogy a szerencsétlenek
-láttára csak azt a meddő és kegyetlen szánalmat érzi irántuk, a mely
-beéri azzal, hogy panaszkodik azokról a bajokról, a melyeket gyógyítani
-is tudna. Tevékeny jótékonysága hamar megadja neki azt a
-felvilágosodást, a melyet keményebb szívvel nem szerezhetett volna meg,
-vagy a melyet csak jóval később szerezhetett volna meg. Ha viszályt lát
-uralkodni pajtásai között, igyekszik őket kibékíteni, ha balsorstól
-sújtottakat lát, megtudakolja szenvedéseik okát, ha lát két embert, a
-kik gyűlölik egymást, meg akarja tudni ellenségeskedésük okát, ha azt
-látja, hogy az elnyomott nyög a hatalmas és a gazdag zaklatásai miatt,
-megkeresi, milyen mesterkedésekkel leplezik el magukat ezek a zaklatások
-és abból az érdeklődésből folyólag, melyet minden szerencsétlen iránt
-érez, a bajaik megszüntetésére vezető eszközök sohasem közömbösek neki.
-Mit kell tehát tennünk, hogy ezeknek a hajlamoknak a szónak megfelelő
-módon hasznát vegyük? Szabályozzuk gondoskodásait és ismereteit és arra
-használjuk buzgalmát, hogy ezeket fokozzuk.
-
-Váltig csak azt mondom magamban újra meg újra: oktassátok a
-fiatalembereket inkább tettekkel, mint beszéddel s ne tanuljanak
-könyvből semmit, a mire megtaníthatja őket a tapasztalás. Mily
-furcsaság, gyakorolni őket a semmitmondó beszédben, azt hinni, hogy
-megéreztetik velük egy kollégium padjain a szenvedély nyelvének erélyét
-és a meggyőzés erejének egész hatalmát, ha nem áll érdekükben valakit
-meggyőzni! A rhetorika minden szabálya csak merő szóbeszéd annak, a ki
-nem érzi hasznára válónak a használatát. Mit ér, ha a tanuló tudja, hogy
-beszélte rá Hannibal katonáit az Alpeseken való átkelésre? Ha ezen
-nagyszerű szónoklatok helyett megmondanátok neki, mivel birhatja rá az
-elüljáróját, hogy neki szabadságot engedjen, biztosak lehettek benne,
-figyelmesebb lesz szabályaitokra.
-
-Ha rhetorikára akarnék tanítani egy fiatalembert, a kinek minden
-szenvedélye ki volna már fejlődve, szüntelenül olyan dolgokat mutatnék
-neki, melyek arra valók, hogy kedvezzenek szenvedélyeinek és vele együtt
-vizsgálnám, mily beszéddel kell élni a többi emberekkel szemben, hogy
-rábírja őket, hogy kedvezzenek vágyainak. Emilem azonban nincs ilyen, a
-szónoki művészetnek kedvező helyzetben; csaknem teljesen a fizikai
-szükségletekre lévén szorítva, kevesebb szüksége van másokra, mint
-másoknak ő rá és nem lévén semmi kérni valója tőlük a maga számára, a
-mire rá akarja őket beszélni, az nem érinti eléggé arra, hogy szerfölött
-felindítsa. Ebből az következik, hogy általában véve egyszerű és kevéssé
-virágos lesz a nyelve. Rendszerint egyenesen szól és csupán csak azért,
-hogy megértsék. Kevéssé szentencziózus, mert nem tanulta meg eszméit
-általánosítani; kevés a szóképe, mert ritkán szenvedélyes.
-
-Azért még nem flegmatikus és hideg; már koránál, erkölcseinél, ízlésénél
-fogva sem lehet az; az ifjúság tüzében az élesztő szellemek,
-visszatartva vérében, melegséget visznek bele fiatal szívébe, a mely
-csillog a tekintetében, melyet megérezni beszédében, látni tetteiben.
-Nyelve hangsúlyt és néha hevességet kap. A nemes érzés, a mely
-lelkesíti, erőt és emelkedettséget ad neki; áthatva az emberiség gyöngéd
-szeretetétől, beszédébe is átviszi lelke felindulásait, nagylelkű
-nyiltságában van valami megigézőbb, mint a többiek mesterkélt
-ékesszólásában, vagyis jobban mondva, csak ő igazán ékesszóló, mert csak
-ki kell mutatnia, a mit érez, ha ezt közölni akarja azokkal, a kik
-hallgatják.
-
-Mennél inkább azt gondolom, mennél inkább úgy találom, hogy ha így
-működésbe hozzuk a jótékonyságot és jó vagy rossz sikereinkből
-következtetéseket vonunk okaira, kevés hasznos ismeret van, a melyet ne
-lehetne egy fiatalember lelkében művelni. Mindazon az igazi tudáson
-kívül, a melyet meg lehet szerezni a kollégiumokban, Emil még egy sokkal
-fontosabb tudományt fog elsajátítani: ezen szerzeményeinek az életre
-való alkalmazását. Nem lehetséges, hogy mikor annyira érdeklődik
-embertársai iránt, meg ne tanulja idején mérlegelni és megbecsülni
-cselekvéseiket, kedvteléseiket, élvezeteiket és általában igazabban
-értékelni azt, a mi hozzájárulhat az emberek boldogságához vagy árthat
-neki, mint azok, a kik nem érdeklődvén semmi iránt, sohasem tesznek
-semmit másért. A kik mindig csak a saját dolgukkal törődnek, nagyon is
-szenvedélyesen igyekeznek egészségesen megitélni a dolgokat. Mindent
-önmagukra vonatkoztatnak s a jó és rossz fogalmait csupán saját érdekük
-szerint mérik meg, eltöltik szellemüket ezer nevetséges előitélettel és
-mindabban, a mi csak legkevésbbé érinti is az ő előnyüket, azonnal az
-egész világegyetem összeomlását látják.
-
-Terjeszszük ki az önszeretetet a többi lényekre s ekkor erénynyé
-alakítjuk át s nincs az az emberi szív, a melyben ez az erény ne vert
-volna gyökeret. Mennél kevésbbé vonatkozik ránk magunkra gondoskodásaink
-tárgya, annál kevésbbé félelmetes a magánérdek illuziója, mennél inkább
-általánosítjuk azt az érdeket, annál méltányosabbá válik és az emberi
-nem iránti szeretet nem egyéb bennünk, mint az igazság szeretete.
-Kívánjuk tehát, hogy Emil szeresse az igazságot, kívánjuk, hogy ismerje
-is, tartsuk mindig távol önmagától az ügyekben. Mennél jobban lesz
-igyekezete mások boldogságának szentelve, annál felvilágosultabb és
-okosabb lesz s annál kevésbbé fog csalódni abban, a mi jó és rossz, de
-ne tűrjünk benne soha vak előnybenrészesítést, a mely egyedül személyi
-tekintetekre vagy igazságtalan előfeltételekre van alapítva. És miért
-ártana az egyiknek a másiknak tett szolgálat? Kevés fontossága van rá
-nézve annak, a kinek nagyobb boldogság jut osztályrészeül, föltéve, hogy
-ő hozzájárul az összesek mennél nagyobb boldogságához; ez a bölcsnek
-első érdeke, a magánérdek után; mert mindenki a maga fajának része, nem
-pedig egy másik egyéné.
-
-Hogy a könyörületességet ne engedjük gyöngeséggé fajulni, általánosítani
-kell és kiterjeszteni az egész emberi nemre. Akkor csak annyiban adjuk
-magunkat neki, a mennyiben összhangban áll az igazsággal, mert minden
-erény közül az igazságosság az, a mely a legtöbbel járul az emberek
-közjavához. Okosságból, önmagunk iránti szeretetből kell
-könyörületességet tanusítani bajunk iránt még jobban, mint szomszédunk
-iránt; a gonosz iránti könyörületesség igen nagy kegyetlenség az emberek
-iránt.
-
-Egyébiránt nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezek az eszközök,
-melyek segítségével én itt kivetem növendékemet önmagából, azért mégis
-közvetlen vonatkozással bírnak reá, mert nemcsak hogy belső gyönyör
-származik belőlük, hanem mert a mikor jótékonynyá teszem a többiek
-hasznára, saját okulásán is dolgozom.
-
-Előbb megadtam az eszközöket és most megmutatom a hatásukat. Mily nagy
-szempontokat látok sorakozni lassanként fejében! Mily fenséges érzések
-fojtják el szívében a kis szenvedélyek csiráit! Mily szabatossága az
-itelő képességnek, mily biztonsága az észnek alakul ki benne szemem
-láttára kiművelt hajlamaiból, a tapasztalatból, a mely központosítja egy
-nagy lélek óhajtásait a lehetőségek szűk kereteiben és eléri, hogy egy a
-többiek fölött álló ember, nem tudva ezeket fölemelni a maga
-színvonalához, le tudjon szállni az ő színvonalukhoz! A helyesnek igazi
-elvei, a szépnek valódi mintái, az élő lények minden erkölcsi viszonya,
-a rend minden eszméje belevésődnek értelmébe; látja minden dolognak a
-helyét és az okot, a mely ebből eltávolítja, látja azt, a mi tehetné a
-jót és azt, a mi megakadályozza. A nélkül, hogy tapasztalta volna az
-emberi szenvedélyeket, ismeri káprázataikat és játékukat.
-
-Előre haladok, elragadtatva a dolgok erejétől, de a nélkül, hogy ezzel
-ránehezedjek az olvasók ítéletére. Már rég a chimerák országában látnak
-engem; én pedig mindig az előitéletek országában látom őket. A mikor
-olyan erősen eltávolodom a köznapi véleményektől, szüntelenül jelen
-vannak szellememben: vizsgálom őket, elmélkedem róluk, nem azért, hogy
-kövessem vagy kerüljem őket, hanem hogy mérlegeljem őket az okoskodás
-mérlegén. Valahányszor kényszerülök eltávolodni tőlük, a tapasztalattól
-vezettetve, előre kimondottnak tartom, hogy nem fognak utánozni; tudom,
-hogy el vannak szánva csak azt képzelni lehetségesnek, a mit látnak s
-azt a fiatalembert, a kit én rajzolok, képzeletbeli és fantasztikus
-lénynek fogják fel, mert különbözik azoktól, a kikkel összehasonlítják;
-nem gondolnak arra, hogy kell is különböznie, miután egész másképen
-nevelkedett, egészen ellenkező érzések hatnak rá, egészen más oktatásban
-részesült, mint ők s így sokkal meglepőbb volna, ha hasonlítana
-hozzájuk, mint ha olyan, a milyennek én képzelem. Ő nem az emberek
-embere, hanem a természet embere. Nyilvánvaló tehát, hogy nagyon
-különösnek kell előttük feltünnie.
-
-Mikor ebbe a műbe belefogtam, nem tételeztem fel semmi olyat, a mit ne
-figyelhetett volna meg mindenki úgy, mint én, mert van egy pont, t. i.
-az ember születése, a melyből mind egyformán indulunk ki; de mennél
-előbbre haladunk, én, hogy kiműveljem a természetet, ti pedig, hogy
-elaljasítsátok, annál jobban eltávolodunk egymástól. Az én növendékem
-hat éves korában kevéssé különbözik a tietektől, mert nektek még nem
-volt időtök eltorzítani a növendéketeket; most nincs bennük semmi
-hasonlóság és a felnőtt ember kora, melyhez közeledik, tökéletesen
-különböző formában kell hogy mutassa, hacsak el nem vesztegetem minden
-fáradozásomat. A szerzett dolgok mennyisége talán elég egyforma mindkét
-részről, de a szerzett dolgok nem hasonlítanak egymáshoz. Csodálkoztok,
-hogy az egyikben fenkölt érzéseket találtok, a melyeknek a legcsekélyebb
-csirája sincs meg másokban, de vegyétek tekintetbe azt is, hogy ezek már
-mind kész filozófusok és theológusok, mielőtt Emil csak tudná is, mi a
-filozófia és mielőtt csak beszélni is hallott volna Istenről.
-
-Ha tehát azt mondják nekem: Abból, a mit elképzelt, nem létezik semmi; a
-fiatalemberek nem így vannak alkotva, ilyen vagy olyan szenvedélyük van;
-ezt vagy azt teszik, – ez olyan, mintha tagadnák, hogy a körtefa nagy fa
-lehet, mert kertjeinkben csak mint cserjét látjuk.
-
-Arra kérem ezeket a birákat, a kik olyan készek a birálatra, fontolják
-meg, hogy a mit itt mondanak, azt én ép oly jól tudom, mint ők, hogy én
-valószínüleg hosszasabban gondolkoztam róla és hogy nem lévén semmi
-érdekem, hogy imponálni akarjak nekik, jogom van azt követelni, hogy
-legalább annak megkeresésére ne sajnálják az időt, hogy miben tévedek.
-Vizsgálják meg az ember szervezetét, kísérjék figyelemmel a szív első
-rezdüléseit az egyik vagy a másik helyzetben, hogy meglássák, mennyire
-különbözhetik az egyik egyén a másiktól a nevelés ereje által, továbbá
-hasonlítsák össze az én nevelésemet az eredményekkel, melyeket én
-tulajdonítok neki és mondják meg, miben okoskodtam rosszul. Ekkor nem
-lenne semmi felelni valóm.
-
-A mi még határozottabbá tesz véleményemben és azt hiszem
-megbocsáthatóbbá is teszi határozottságomat, ez az, hogy nemcsak nem
-merülök el a részletező szellemben, hanem lehetőleg keveset adok az
-okoskodásra s csak a megfigyelésben bízom. Nem arra támaszkodom, a mit
-képzeltem, hanem arra, a mit láttam. Igaz, hogy tapasztalataimat nem
-zártam be egy város falainak keretébe, sem az emberek egy bizonyos
-osztályába, hanem miután jól összehasonlítottam annyiféle néposztályt és
-népet, a mennyit csak láthattam egy megfigyeléssel töltött élet alatt,
-mint mesterkéltet elhárítottam azt, a mi az egyik népé, de a másiké nem,
-az egyik társadalmi helyzeté s a másiké nem s tagadhatatlanul az emberre
-tartozónak csak azt tekintettem, a mi közös mindenkivel, bármely
-életkorban, bármely rangban és bármely nemzetben a világon.
-
-Ha aztán e szerint a módszer szerint elkisértek gyermekkorától fogva egy
-fiatal embert, a ki még nem nyert határozott formát és a ki a lehető
-legkevésbbé függ mások tekintélyétől és véleményétől, – mit gondoltok,
-kihez fog jobban hasonlítani: az én növendékemhez-e vagy a tiétekhez?
-Nekem úgy tetszik, ezt a kérdést kell megoldani, hogy megtudjuk,
-eltévelyedtem-e.
-
-Az ember nem kezd egykönnyen gondolkozni, de a mint elkezdett, nem is
-hagyja abba. A ki egyszer gondolkozott, gondolkozni fog mindig és az
-egyszer elmélkedésben gyakorolt értelem nem bír többé nyugalomban
-maradni. Azt lehetne tehát gondolni, hogy én vagy nagyon is keveset,
-vagy nagyon is sokat teszek, hogy az emberi szellem természeténél fogva
-nem oly kész a megnyilatkozásra és hogy miután olyan képességeket adtam
-neki, a melyek nincsenek meg benne, nagyon is sokáig tartom bezárva az
-eszmék egy oly körében, melyből ki kellene lépnie.
-
-De fontoljátok meg első sorban, hogy mikor ki akarjuk alakítani a
-természet emberét, azért még nem arról van szó, hogy vadembert
-csináljunk belőle és száműzzük az erdő mélyébe, hanem hogy bezárva a
-társadalom forgatagába, elegendő, ha nem engedi magát elragadtatni sem
-az emberek szenvedélyei, sem előitéleteik által, hogy saját szemeivel
-lásson, hogy saját szívével érezzen, hogy semmiféle tekintély ne
-kormányozza, csak a saját elméje. Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy
-azoknak a tárgyaknak a sokasága, melyek érintik, a gyakori érzések,
-melyek hatnak rá, a valódi szükségleteinek megszerzésére való különböző
-eszközök sok olyan eszmét kell hogy adjanak neki, a melyek soha nem
-lettek volna meg benne, vagy a melyeket lassabban szerzett volna meg. A
-szellem természetes fejlődése csak siettetve van, de nem felforgatva.
-Ugyanaz az ember, a kinek butának kellene maradnia az erdőkben, okos és
-értelmes emberré válhatik a városban, ha csak egyszerű szemlélő volna
-ott. Semmi sem alkalmasabb valakit bölcscsé tenni, mint azok a
-bolondságok, melyeket lát, de nem vesz bennük részt; még az is, a ki
-részt vesz bennük, okul rajtuk, föltéve, hogy nem téteti magát bolonddá
-és nem viszi beléjük azoknak a tévedését, a kik elkövetik őket.
-
-Fontoljátok meg azt is, hogy képességeink által korlátozva lévén az
-érzékelhető tárgyakra, csaknem semmiféle hatályt nem engedünk a
-filozófia elvont fogalmainak és a merőben intellektuális eszméknek. Hogy
-ezeket elérjük, ahhoz vagy le kellene rázni magunkról a testünket, a
-melyhez oly erősen hozzá vagyunk fűzve, vagy tárgyról-tárgyra
-fokozatosan és lassan kellene haladnunk vagy végül hirtelen és csaknem
-egy ugrással kellene átugratnunk a közbeeső közt, egy olyan
-óriás-lépéssel, melyre a gyermekkor nem képes és a melyhez a felnőtt
-embereknek is egy sereg külön az ő számukra készült lépcsőre van
-szükségük. Az első elvont eszme az első ilyen lépcső, de én bizony alig
-tudom belátni, hogyan gondolják megszerkeszthetőnek.
-
-A felfoghatatlan tény, a mely átölel mindent, a mely mozgatja a világot
-és a lények egész rendszerét formálja, sem szemeinkkel nem látható, sem
-kezünkkel nem tapintható; rejtve marad minden érzékünk számára: a mű
-látható, a munkása elrejtőzik. Nem kicsi dolog felismerni létezését és
-mikor eljutottunk idáig, mikor azt kérdezzük: milyen? hol van? a
-szellemünk összezavarodik, eltéved és nem tudunk többé mit gondolni.
-
-Locke azt akarja, hogy kezdjük a szellemek tanulmányozásán és azután
-térjünk át a testekére. Ez a babona, az előitéletek, a tévedés módszere,
-nem pedig az észé, sem a jól elrendezett természeté; ez annyi, mint
-bekötni a szemünket, hogy megtanuljunk látni. Sokáig kell hogy tanultuk
-légyen a testeket, hogy valódi fogalmat alkothassunk a szellemekről és
-hogy gyaníthassuk létezésüket. Az ellenkező sorrend csak arra való, hogy
-meghonosítsa a materializmust.
-
-Mivel érzékeink ismereteinknek első eszközei, a testi és érzékelhető
-tények az egyedüliek, melyekről közvetlen fogalmunk van. Ennek a szónak:
-_szellem_, nincs semmi értelme arra nézve, a ki nem filozofált. A
-szellem csak test a nép és a gyermekek szemében. Avagy nem olyan
-szellemeket képzelnek-e, melyek kiáltoznak, beszélnek, ütnek, lármát
-csinálnak? Már pedig azt meg fogja vallani mindenki, hogy az olyan
-szellemek, melyeknek karjuk és nyelvük van, nagyon hasonlítanak a
-testekhez. Ezért alkottak maguknak az összes népek, a zsidókat sem véve
-ki, testi isteneket. Mi magunk ilyen kifejezéseinkkel: Szent Lélek,
-Szentháromság, nagyobbára annak rendje és módja szerint való
-anthropomorphiták vagyunk. Megvallom, arra tanítanak, hogy azt mondjuk,
-Isten mindenütt jelen van; de azt is hiszszük, hogy a levegő is
-mindenütt jelen van, legalább a mi légkörünkben és a _szellem_ szó
-eredete szerint maga is annyit jelent, mint lélekzet, szellő. Ha egyszer
-hozzászoktatják az embereket, hogy olyan szavakat mondjanak, melyeket
-nem értenek meg, ezután már könnyű azt mondatni velük, a mit akarunk.
-
-A mi más testekre kiható cselekvésünk érzése kezdetben azt kellett, hogy
-elhitesse velünk, hogy ha ezek a testek hatnak ránk, ez hasonló módon
-történik, mint a hogy mi hatunk rájuk. Igy az ember azon kezdte, hogy
-lélekkel ruházott fel minden tényt, melynek hatását érezte. Kevésbbé
-erősnek érezve magát, mint ezeknek a lényeknek nagyobb része, nem tudva
-felismerni hatalmuk korlátait, korlátlannak képzelte és istent csinált
-belőlük, mihelyest testtel ruházta fel őket. A legrégibb korok folyamán
-az emberek, megrémülve mindentől nem láttak a természetben semmit
-holtnak. Az anyag fogalma nem kevésbé lassan alakult ki bennük, mint a
-szellemé, mivel az előbbi fogalma maga is absztrakczió. Így töltötték be
-a világegyetemet érzékelhető istenekkel. A csillagok, a szelek, a
-hegyek, a folyamok, a fák, a városok, még a házak is mind külön
-lélekkel, istennel, élettel birtak. Lábán torzképei, a vademberek
-bálványai, a négerek fetisei, mind a természet és az emberek művei,
-voltak a halandók első istenségei; a polytheismus volt első vallásuk és
-a bálványimádás első istentiszteletük. Csak akkor birtak egy egyetlen
-Istent elismerni, mikor mind jobban általánosítva eszméiket, képesek
-lettek visszamenni egy kezdő okig és értelmet adni a _substantia_
-szónak, a mely alapjában véve a legnagyobb abstractió. Tehát minden
-gyermek, a ki hisz Istenben, szükségszerűen bálványimádó vagy legalább
-is anthropomorphita és ha egyszer a képzelet látta Istent, nagyon ritka
-dolog, hogy az értelem felfogja. Ime, épen ez a tévedés, a melyre a
-Locke sorrendje vezet.
-
-Eljutva, nem tudom, mikép, a substantia elvont fogalmáig, láthatni, hogy
-ha meg akarunk engedni egy egyedüli substantiát, egymással
-összeférhetetlen tulajdonságokat kell neki tulajdonítanunk, a melyek
-kölcsönösen kizárják egymást, mint pl. a gondolat és a kiterjedés, a
-melyek egyike lényege szerint osztható, másika pedig kizár minden
-oszthatóságot. Máskülönben felfoghatjuk, hogy a gondolat, vagy ha jobban
-tetszik, az érzés eredeti tulajdonság és elválaszthatatlan a
-substantiától, a melyhez tartozik s hogy ugyanígy áll a dolog a
-kiterjedésnek substantiájához való viszonyát illetőleg. Ebből az
-következik, hogy azok a lények, melyek a tulajdonságok egyikét
-elvesztik, elvesztik a substantiát is, a melyhez ez tartozik, hogy
-következőleg a halál csak a substantiák elválasztódása és hogy azok a
-lények, a melyekben ez a két tulajdonság egyesítve van, abból a két
-substantiából vannak összetéve, a melyekhez ez a két tulajdonság
-tartozik.
-
-Már most fontoljátok meg, hogy milyen távolság marad még a két
-substantia és az isteni természet fogalma között; lelkünkre-testünkre
-való kihatásának és Istennek az összes lényekre való kihatásának
-érthetetlen eszméje között. A teremtés, a megsemmisülés, a mindenütt
-jelenvalóság, az örökkévalóság, mindenhatóság, az isteni attributumok
-eszméi, mindezek az eszmék, melyeket csak igen kevés ember tud olyan
-zavarosnak és homályosnak látni, mint a milyenek és a melyekben nincs
-semmi homályos a nép szemében, mert ez nem ért meg belőlük semmit, –
-hogy nyilvánulhatnának egész erejükben, vagyis egész homályosságukban az
-olyan fiatal szellemek előtt, a kik még az érzékek első műveleteivel
-vannak elfoglalva és csak azt értik meg, a mit meg tudnak érinteni?
-Hiába vannak a végtelen mélységei megnyilva körülöttünk, a gyermek nem
-tud megrémülni tőlük, gyönge szemei nem tudnak behatolni mélységébe A
-gyermeknek minden végtelen, nem tud korlátot vetni semminek, nem mintha
-nagyon hosszú volna a mértéke, hanem mert rövid az értelme. Sőt én azt
-figyeltem meg, hogy a gyermekek a végtelent inkább az előttük ismeretes
-méreteken innen vetik, mint rajtuk túl. Egy végtelen teret inkább fognak
-lábukkal megbecsülni, mint szemükkel; számukra nem annál terjed ki
-messzebbre, mint a mennyire látni tudnak, hanem annál, a mennyire menni
-tudnak. Ha Isten hatalmáról beszélnek nekik, úgy fogják vélni, csaknem
-olyan hatalmas, mint az apjuk. Ismeretük lévén rájuk nézve a lehetőségek
-mértéke, minden dologban kisebbnek itélik azt, a miről beszélnek nekik,
-mint azt, a mit tudnak. Ilyenek a a tudatlanság és a gyönge szellem
-természetes itéletei. Ajax félt volna megmérkőzni Achillesszel, ellenben
-Jupitert harczra hivta ki, mert Achillest ismerte, Jupitert pedig nem
-ismerte. Egy svájczi paraszt, a ki a világ leggazdagabb emberének
-tartotta magát és a kinek próbálták megmagyarázni, mi a király, büszkén
-kérdezte, lehet-e a királynak száz tehene a hegyen?
-
-Előre látom, mennyire meg lesznek lepetve olvasóim, ha azt látják, hogy
-növendékem első korát a nélkül kisérem végig, hogy a vallásról beszélnék
-neki. Tizenöt éves korában nem tudta, van-e lelke és talán még
-tizennyolcz éves korában sincs meg az ideje, hogy megtudja, mert ha
-kelleténél hamarabb tudja meg, abban a veszedelemben forog, hogy sohase
-fogja tudni.
-
-Ha le kellene festenem a boszantó butaságot, akkor lefesteném a pedánst,
-a mint a katekizmust tanítja a gyermekeknek; ha ezt a gyermeket bolond
-gyermekké akarnám tenni, arra kényszeríteném, hogy magyarázza meg, mit
-mond, mikor a katekizmust felmondja. Azt fogják ellenem vetni, hogy a
-kereszténység dogmáinak nagyobb része misztérium lévén, megvárni, míg az
-emberi szellem képes lesz felfogásukra, nem annyit jelent, mint
-megvárni, míg a gyermekből ember lesz, hanem megvárni, míg az ember
-nincs többé. Erre én először is azt felelem, hogy vannak misztériumok,
-melyeket nemcsak lehetetlen az embernek fölérni észszel, hanem hinni is
-és hogy nem látom be, mit nyernek vele, ha ezekre megtanítják a
-gyermekeket, ha csak nem akarják őket idejekorán megtanítani hazudni.
-Sőt mi több, azt mondom, ahhoz, hogy megengedjük ezeket a
-misztériumokat, legalább azt kell megérteni, hogy felfoghatatlanok; a
-gyermek pedig még ennek felfogására sem képes. Annak a kornak számára, a
-mikor minden misztérium, nincsenek kimondott misztériumok.
-
-_Hinni kell Istenben, hogy üdvözűljünk._ Ennek a dogmának a félreértése
-a szülőoka a heves türelmetlenségnek és oka mindazoknak a hiábavaló
-tanításoknak, melyek halálos csapást mérnek az emberi észre,
-hozzászoktatva, hogy beérje a szavakkal. Kétségkívül nem szabad egy
-pillanatot sem elveszteni az örök üdvösség kiérdemlésére, de ha
-eléréséhez elég ismételni bizonyos szavakat, akkor nem látom be, mért ne
-népesíthetnők be az eget seregélyekkel és szarkákkal ép úgy, mint
-gyermekekkel.
-
-A hit kötelezettsége föltételezi a lehetőséget. A filozofusnak, a ki nem
-hisz, nincs igaza, mert rosszul használja fel az észt, melyet kiművelt
-és a mely képes megérteni az igazságokat, melyeket elutasít. De a
-gyermek, a ki vallja a keresztény hitet, vajjon mit hisz? Azt, a mit
-fölér észszel és oly kevéssé érti meg, a mit mondatnak vele, hogy ha az
-ellenkezőjét mondjátok neki, azt is ép oly könnyen el fogja sajátítani.
-A gyermekek és sok ember hite is csak geografiai dolog. Vajjon jutalmat
-fognak-e kapni azért, mert nem Mekkában, hanem Rómában születtek? Az
-egyiknek azt mondják, hogy Mohammed az Isten prófétája és ő utána
-mondja, hogy Mohammed az Isten prófétája; a másiknak azt mondják, hogy
-Mohammed csaló és ő utána mondja, hogy Mohammed csaló. Mindegyikük azt
-mondta volna, a mit a másik mond, ha áthelyeznék őket. Lehet-e kiindulni
-két ennyire hasonló dispositióból, hogy az egyiket a paradicsomba
-küldjük, a másikat a pokolba? Ha a gyermek azt mondja, hogy hisz
-Istenben, akkor nem Istenben hisz, hanem Péterben vagy Jakabban, a ki
-azt mondja neki, hogy van valami olyan dolog, a mit Istennek hívnak és
-Euripides módjára hisz:
-
-  Oh Jupiter! mert te rólad nem tudok
-  Egyebet, mint a nevedet.[91]
-
-Mi azt állítjuk, hogy egyetlen az ész kora előtt meghalt gyermek sem
-lesz megfosztva az örök boldogságtól: a katholikusok ugyanazt hiszik
-mindazokról a gyermekekről, a kik részesültek a keresztségben, habár nem
-hallottak is Istenről. Van tehát eset, a mikor az ember üdvözülhet a
-nélkül, hogy hitt volna Istenben és ezeknek az eseteknek van helyük akár
-a gyermekkorban, akár a tébolyodottságban, mikor az emberi szellem
-képtelen az Istenség felismeréséhez szükséges műveletekre. Az egész
-különbség, melyet itt köztetek és magam között találok, az, hogy ti azt
-állítjátok, hogy a gyermekekben ez a képesség megvan már hét éves
-korukban, én pedig csak tizenöt éves korukban tulajdonítom nekik. Akár
-igazam van, akár nincs, itt nem hitczikkelyről van szó, hanem egyszerű
-természetrajzi megfigyelésről.
-
-Ugyanennél az elvnél fogva nyilvánvaló, hogy az az ember, a ki
-öregkoráig eljutott a nélkül, hogy hinne Istenben, ezért nem lesz
-megfosztva az örök életben való részvételtől, ha vaksága nem volt
-szándékos. És én azt mondom, hogy nem mindig szándékos. Azt meg fogjátok
-engedni az őrültekre vonatkozólag, a kiket betegség foszt meg szellemi
-képességeiktől, de nem emberi mivoltuktól s következőleg a teremtőjük
-jótéteményeire való jogaiktól sem. Miért ne engedjük meg tehát azokra
-nézve is, a kik elkülönítve minden társadalomtól, gyermekkoruktól fogva,
-tökéletesen vad életet éltek, megfosztva azoktól az ismeretektől,
-melyeket csak az emberekkel való érintkezésben szerezhetni meg?[92] Mert
-nyilvánvalóan lehetetlenség, hogy az ilyen vadember valaha is
-fölemelhesse elméjét az igazi Isten ismeretéig. Az ész azt mondja
-nekünk, hogy az ember csak az akaratával elkövetett hibákért büntethető
-és hogy a leküzdhetetlen tudatlanság nem tudható be neki bűnül. Ebből az
-következik, hogy az örök igazság szine előtt minden ember, a ki hinne,
-ha megvolnának az arravaló ismeretei, hivőnek tekintetik és hogy csak
-azok a hitetlenek büntettetnek meg, a kiknek szíve elzárkózik az igazság
-elől.
-
-Óvakodjunk azoknak hirdetni az igazságot, a kik nem birják megérteni,
-mert ez annyi, mint a tévedést tenni helyébe. Jobb volna semilyen
-fogalommal sem bírni az Istenség eszméjéről, mintsem hogy alacsony,
-fantasztikus, igazságtalan, hozzá méltatlan fogalmaink legyenek róla:
-kisebb baj nem ismerni, mint elferdíteni. Jobb szeretném, mondja a jó
-Plutarchos.[93] ha azt hinnék, hogy nincs Plutarchos a világon, mintha
-azt mondanák: Plutarchos igazságtalan, irígy, féltékeny és olyannyira
-zsarnok, hogy többet követel, mint a mennyinek elvégzésére való hatalmat
-enged.
-
-Az Istenségről való eltorzított képeknek, melyeket a gyermek szívébe
-belevésnek, az a nagy baja, hogy ezek egész életükre ott maradnak és
-hogy emberekké válva sem tudnak más Istent felfogni, mint a gyermekekét.
-Láttam Svájczban egy jó és jámbor családanyát, a ki annyira meg volt
-győződve erről az elvről, hogy nem akarta fiát első életkorában vallásra
-taníttatni, attól félve, hogy majd beéri ezzel a nagyjában való
-tanítással s el fogja hanyagolni a jobb okulást értelmes korában. Ez a
-gyermek nem hallott soha Istenről beszélni máskép, mint alázatossággal
-és tisztelettel és ha ő maga akart szólni róla, elhallgattatták, mintha
-valami rá nézve túlságosan fenséges és túlságosan nagy tárgyról szólna.
-Ez a tartózkodás felingerelte a kiváncsiságát és önszeretete vágyott
-arra a pillanatra, a mikor megismerheti ezt a misztériumot, melyet oly
-gondosan elrejtettek előle. Mennél kevesebbet beszéltek neki Istenről,
-annál kevésbbé tűrték, hogy ő maga beszéljen róla és ő annál többet
-foglalkozott vele; ez a gyermek mindenütt látta Istent. Én erre az
-eljárásmódra vonatkozólag, ha óvatosság nélkül alkalmazzák, csak attól
-félek, hogy túlságosan felgyújtja a fiatal ember képzeletét és
-elcsavarhatja a fejét és végül fanatikus lehet belőle hivő helyett.
-
-Emilre nézve azonban ne féljünk semmi ilyestől, mert ő állhatatosan
-eltéríti figyelmét mindattól, a mi felülhaladja felfogását, a legmélyebb
-közönynyel hallgatja az olyan dolgokat, melyeket nem ért. Annyi dolog
-van, a melyre azt szokta mondani: ez nem tartozik én rám, hogy egygyel
-több nem hozza zavarba és a mikor elkezd nyugtalankodni ezek miatt a
-nagy kérdések miatt, nem azért nyugtalankodik, mert beszélni hallott
-róluk, hanem akkor, a mikor értelmének fejlődése erre a térre viszi
-kutatásait.
-
-Láttuk, mely úton közeledik a kiművelt emberi szellem ezekhez a
-misztériumokhoz és szivesen megengedem, hogy természetesen, magának a
-társadalomnak kebelében csak előrehaladottabb korban jut az ember erre
-az útra. De valamint, hogy ugyanabban a társadalomban vannak
-elkerülhetetlen okok, melyek a szenvedélyek fejlődését siettetik, ha nem
-siettetjük ugyanígy az értelem haladását, a mely ezeknek a
-szenvedélyeknek szabályozására szolgál, akkor valósággal eltérünk a
-természet rendjétől és megbomlik az egyensúly. Ha az embernek nincs
-módjában mérsékelni egy túlságosan gyors haladást, ugyanoly gyorsasággal
-kell vezetnie azokat, a kiknek ebben együtt kell haladni, oly módon,
-hogy a rend ne bomoljék fel, hogy a minek együttesen kell haladni, ne
-legyen elválasztva és az ember, mint teljes egész élete minden
-pillanatában, ne legyen az egyik képessége által ezen a ponton, a másik
-által a másikon.
-
-Mily nehézséget látok itt feltámadni! Annál nagyobb nehézséget, mert nem
-annyira a dolgokban rejlik, mint inkább azoknak a kishitűségében, a kik
-nem merik megoldani. Kezdjük azon, hogy legalább szembe merjünk vele
-nézni. A gyermeknek atyja vallásában kell nevelkednie: mindig nagyon jól
-bebizonyítják neki, hogy ez a vallás, akármelyik is, az egyedüli igaz
-vallás, hogy a többi mind merő bolondság és képtelenség. Azon a ponton
-az érvek ereje kizárólag attól az országtól függ, a melyben kimondják
-őket. Az a török, a ki oly nevetségesnek találja a kereszténységet
-Konstantinápolyban, nézze meg, milyennek látják a mohammedanizmust
-Párisban! Különösen a vallás dolgában diadalmaskodik az előitélet. De
-mi, a kik arra igyekszünk, hogy lerázzuk az igáját minden dologban, a
-kik nem akarunk semmit adni a tekintélyre, mi, a kik nem akarjuk
-Emilünket semmire tanítani, a mit bárhol is meg ne tudna tanulni magától
-is, milyen vallásban neveljük? Milyen felekezetbe sorozzuk a természetes
-embert? A felelet – azt hiszem – nagyon egyszerű: nem sorozzuk egyikhez
-sem, hanem abba a helyzetbe juttatjuk, hogy maga válaszsza ki azt, a
-melyhez eszének legjobb használata vezeti.
-
-  _Incedo per ignes_
-  _Suppositos cineri doloso._
-
-Egyre megy! A buzgalom és a jóhiszeműség pótolták nálam idáig az
-előrelátást. Remélem, hogy ezek a biztosítékok nem fognak elhagyni,
-mikor szükségem van rájuk. Olvasóim, ne féljetek tőlem, hogy az igazság
-barátjához méltatlan óvatosságokkal fogok élni; sohasem fogom
-elfelejteni a jelszavamat; de nagyon is meg van nekem engedve, hogy
-bizalmatlankodjam itéleteimben. A helyett, hogy elmondjam nektek, a mit
-magam gondolok, elmondom, a mit gondolt egy olyan ember, a ki többet
-ért, mint én. Szavatosságot vállalok azoknak a tényeknek az igazságáról,
-a melyek el fognak soroltatni; csakugyan abból az iratból jutottak e
-könyv szerzőjéhez, a melyet alább lemásolok; a ti dolgotok meglátni,
-lehet-e belőle hasznos tanulságokat levonni arra a tárgyra vonatkozólag,
-a melyről szó van. Nem állítom nektek szabályul másvalakinek a
-véleményét, vagy a magamét; megvizsgálás végett tárom elétek.
-
-«Harmincz évvel ezelőtt egy olaszországi városban egy számkiűzött
-fiatalember a végső nyomorba jutott. Kálvinistának született, de
-könnyelműsége miatt szökevénynyé válva, idegen országban, segélyforrás
-nélkül megváltoztatta vallását, hogy kenyere legyen. Ebben a városban
-volt egy menedékhely izraeliták számára s ebbe bejutott. Azzal, hogy
-megtanították az ellentétes tételekre, olyan kétségeket oltottak bele,
-melyek nem voltak meg benne és megtanították a rosszra, melyet nem
-ismert: új dogmákat hallott meg, újabb erkölcsöket látott; látta őket és
-kis híján áldozatukul esett. Menekülni akart és bezárták; panaszkodott
-és megbüntették panaszai miatt; ki lévén szolgáltatva zsarnokainak, úgy
-bántak vele, mint a bűnössel, azért, mert nem akart engedni a bűnnek.
-Azok, a kik tudják, az erőszak és igazságtalanság első megpróbáltatása
-hogy fel tud ingerelni egy tapasztalatlan szívet, képzeljék el az ő
-lelki állapotát. A düh könnyei folytak szemeiből, a felháborodás
-fojtogatta, könyörgött az éghez és az emberekhez, elpanaszolta baját
-mindenkinek és nem hallgatta meg senki. Csak hitvány cselédeket látott,
-a kik alája voltak rendelve annak a gonosznak, a ki kínozta őt vagy
-pedig bűntársakat ugyanabban a bűnben, a kik gúnyolódtak ellenállásán és
-arra biztatták, hogy utánozza őket. Elveszett volna, ha nincs egy
-becsületes papi ember, a ki valami ügyben odajött a menedékhelyre és a
-kitől titokban tanácsot kért. Az a pap szegény volt és szüksége volt
-mindenkire, de az elnyomottnak még nagyobb szüksége volt ő rá; tehát
-habozás nélkül segítette menekülésében, megkoczkáztatva, hogy egy
-veszedelmes ellenséget szerez magának.
-
-«Megmenekülve a bűntől, hogy a nyomorúságba jusson, a fiatal ember
-sikertelenül küzdött sorsa ellen; egy pillanatban már azt hitte, alája
-merül. Az első fénysugárra megfeledkezett bajairól és pártfogójáról.
-Hálátlanságáért hamar megbűnhődött; minden reménye elszállt; hiába
-segítette ifjúsága, regényes eszméi megrontottak mindent. Nem lévén sem
-elég tehetsége, sem elég ügyessége, hogy könnyen törjön utat magának,
-nem tudva sem mérsékelni magát, sem gonosz lenni, annyiféle dologba
-kapott bele, hogy nem tudott semmire jutni. Visszaesve előbbi
-kétségbeesett helyzetébe, kenyér nélkül, hajlék nélkül, az éhhalál
-küszöbén megemlékezett jóltevőjéről.
-
-«Visszatért hozzá, megtalálta, szíves fogadtatásra talált: láttára a
-papnak eszébe jutott egy jótett, melyet ő cselekedett; az ilyen emlék
-mindig megörvendezteti a lelket. Ez az ember természeténél fogva
-emberséges, részvétre hajló volt, a mások szenvedéseit a magáéinak
-érezte és a jóllét nem keményítette meg a szívét; végül a bölcseség
-tanulmányai és a felvilágosult erény megszilárdították jó természetét.
-Magához fogadta a fiatal embert, szállást keresett számára, beajánlotta,
-megosztotta vele, a mire szüksége volt, holott alig volt elegendő
-kettejük számára. Többet is tett s tanította, vigasztalta, megtanította
-a balsors türelmes elviselésének nehéz mesterségére. Előitélet emberei,
-egy paptól s Olaszországban reméltétek volna-e mindezt?
-
-«Ez a becsületes papi ember szegény savoyai vikárius volt, a kit egy
-fiatalkori kalandja rossz viszonyba juttatott érsekével és a ki bejárta
-a hegyeket, hogy megkeresse azokat a segélyforrásokat, a melyeknek
-hazájában hijával volt. Nem volt sem szellemtelen, sem tanulatlan,
-érdekes külsejével pártfogókra talált, a kik bejuttatták egy
-miniszterhez, fiának nevelőjéül. Többre becsülte a szegénységet a függő
-helyzetnél és nem értett hozzá, hogy kell magát a nagyurak közt viselni.
-Nem sokáig maradt a miniszternél és mivel okosan élt és megszerettette
-magát mindenkivel, azzal biztatta magát, hogy visszajut érseke kegyeibe
-és kap valami kis plébániát a hegyek közt, hogy ott töltse hátralevő
-napjait. Ez volt becsvágyának végső czélja.
-
-«Természetes hajlama érdeklődést keltett benne a fiatal szökevény iránt
-és rávitte, hogy gondosan tanulmányozza. Látta, hogy a balsors már
-kikezdte a szivét, hogy a gyalázat és a megvetés elernyesztették
-bátorságát és hogy büszkesége keserű haraggá válva az emberek
-igazságtalanságában és keményszívűségében csak természetük bűnösségét és
-az erény agyrém voltát mutatta neki. Látta, hogy a vallás csak az érdek
-álarczául szolgál, a szent istentisztelet pedig a képmutatás menedékeül;
-látta a hiábavaló viták szubtilitásaiban, hogy a paradicsom és a pokol
-szójátékok díjává van kitűzve; látta az Istenség fenséges és egyszerű
-eszméjét eltorzítva az emberek fantasztikus képzelődéseitől és azt
-találva, hogy a ki hinni akar Istenben, annak le kell mondani az
-itéletről, melyet tőle nyert, egyforma megvetés tárgyává tette
-nevetséges álmodozásainkat és a tárgyat, a melyhez fűzzük őket. Nem
-tudva semmit arról, a mi van, nem képzelve semmit a dolgok nemzéséről,
-belemerült a tompa tudatlanságba, mély megvetéssel azok iránt, a kik azt
-hitték, többet tudnak, mint ő.
-
-«A minden vallásról való megfeledkezés az ember kötelességeiről való
-megfeledkezésre vezet. Ez a fejlődés több mint felényire végbement már a
-szökevény szivében. Mindazáltal nem volt születésénél fogva rossz
-gyermek, csak hogy a hitetlenség, a nyomorúság lassankint elfojtotta a
-természetet s gyorsan sodorta a bukásba és csak egy koldus erkölcseit és
-egy istentelen morálját készítette elő a számára.
-
-«A baj csaknem elkerülhetetlen volt ugyan, de nem volt még elvégeztetve.
-A fiatal embernek voltak ismeretei és a nevelése nemvolt elhanyagolva.
-Abban a boldog korban volt, a mikor a vér erjedésben van és kezdi
-átmelegíteni a lelket a nélkül, hogy alája vetné az érzékek dühének. Az
-ő lelkének még meg volt az egész rugalmassága. Veleszületett
-szégyenlőssége, félénk jelleme segítségére volt a tartózkodásnak és
-meghosszabbította számára azt az időszakot, melyben annyi gonddal tartja
-ön a növendékét. A brutális elaljasodás és a báj nélküli bűn gyűlöletes
-példája, a helyett, hogy feltüzelte volna képzeletét, lecsillapította.
-Az undor sokáig helyettesítette nála az erényt, hogy fenntartsa
-ártatlanságát, csak édesebb csábításoknak eshetett áldozatául.
-
-«A pap látta a veszedelmet és a segítő eszközöket. A nehézségek nem
-riasztották vissza; kedve telt művében; el volt szánva, hogy végrehajtja
-és visszaadja az erénynek az áldozatot, melyet elragadott a gyalázattól.
-Kerülő úton fogott hozzá tervének végrehajtásához, inditékának szépsége
-tüzelte bátorságát és buzgalmához méltó eszközöket sugallt neki.
-Bármilyen lesz is a siker, biztos volt benne, hogy nem vesztegeti el az
-idejét. Az ember mindig sikert arat, ha nem akar egyebet, mint jót
-tenni.
-
-«Azzal kezdte megnyerni a prozelita bizalmát, hogy nem erőszakolta rá
-jótéteményeit, nem vált rá nézve alkalmatlanná, nem tartott neki
-predikácziókat, mindig rendelkezésére bocsátotta magát, lekisebbítette
-magát, hogy egyenlővé váljék vele. Úgyhiszem, elég megható látvány volt,
-látni egy komoly embert, a ki egy kamasznak a pajtásává lesz és látni az
-erényt, a mely alkalmazkodik a feslettség hangjához, hogy annál
-biztosabban diadalmaskodjék rajta. Mikor a könnyelmű ficzkó megtette
-neki bolond vallomásait és kiöntötte előtte a szivét, a pap
-meghallgatta, könnyített rajta, a nélkül, hogy helyeselné a rosszat,
-érdeklődött minden iránt; soha kellemetlen megrovás nem tartóztatta fel
-a dadogását és nem zárta el a szivét; az öröm, a melylyel – úgy hitte –
-hallgatták, fokozta örömét abban, hogy mindent elmond. Így ment végbe
-teljes vallomása a nélkül, hogy bármit is szándéka lett volna
-megvallani.
-
-«Miután jól kitanulmányozta érzéseit és jellemét, a pap világosan látta,
-hogy korához képest nem tudatlan ugyan, de elfelejtett mindent, a mit
-tudnia fontos dolog volt és hogy a gyalázat, a melybe a sors vetette,
-elfojtotta benne minden igaz érzését a jónak és rossznak. Van az
-eltompulásnak egy neme, a mely megfosztja a lelket életétől és a belső
-hang nem birja magát meghallgattatni azzal, a ki nem gondol egyébre,
-mint hogy enni valója legyen. Hogy megóvja a szerencsétlen fiatal embert
-ettől az erkölcsi haláltól, melyhez oly közel volt, azon kezdte, hogy
-fölkeltette benne az önszeretetet és az önbecsülést; megmutatta neki a
-jobb jövőt tehetségeinek jobb felhasználása révén; fölélesztette
-szívében a nagylelkű hevet mások jó cselekedeteinek elbeszélésével;
-azzal, hogy csodálatot keltett benne a jótettek művelői iránt,
-fölkeltette benne a vágyat, hogy ő is hasonlóképen cselekedjék. Hogy
-észrevétlenül leszoktatta tétlen és kóborló életéről, kivonatokat
-csináltatott vele válogatott könyvekből és úgy tett, mintha szüksége
-volna ezekre a kivonatokra s ezáltal táplálta benne a hála nemes
-érzését. Közvetve oktatta ezek által a törvények által; ismét elég jó
-véleményt keltett benne magamagáról, hogy ne tartsa magát minden jóra
-alkalmatlan lénynek és hogy ne akarjon megint megvetésre méltóvá válni
-saját szemében.
-
-«Egy kicsiségből meg lehetett itélni azt a művészetet, melyet az a
-jótékony ember alkalmazott, hogy észrevétlenül fölemelje tanítványának
-szívét az alacsonyság színvonala fölé a nélkül, hogy úgy látszott volna,
-mintha gondolna tanítására. A papban olyan jól felismerhető
-becsületesség és oly biztos itélőképesség volt, hogy számos ember
-szivesebben bizta alamizsnáit az ő kezére, mint a városok gazdag
-plébánosaira. Egy nap pénzt kapott a szegények között való szétosztásra
-s ekkor a fiatal ember elég hitvány volt, hogy kérjen belőle. Nem –
-mondta a pap – mi testvérek vagyunk, te az enyém vagy és nekem nem
-szabad ehhez a rám bizott pénzhez a magam czéljaira hozzányúlni. Aztán a
-saját pénzéből adott neki annyit, a mennyit kért. Az effajta leczkék
-ritkán vesznek kárba az olyan fiatalembereknél, a kik nincsenek
-tökéletesen megromolva.
-
-«Únom már a harmadik személyben való beszédet, a mely különben
-fölösleges is, mert jól érzed, kedves polgártárs, hogy az a boldogtalan
-szökevény én magam vagyok. Elég messze érzem magamat ifjúkorom
-kicsapongásaitól, hogy meg merjem őket vallani és a kéz, a mely engem
-kihúzott belőlük, megérdemli, hogy egy kis szégyen árán is legalább némi
-igazságot szolgáltassak jótéteményeinek.
-
-«Leginkább az lepett meg, hogy derék mesteremnek magánéletében láttam a
-képmutatás nélküli erényt, a gyöngeség nélküli humanitást, mindig
-egyenes és egyszerű beszédet és a beszédekkel mindig egyező
-magaviseletet. Nem láttam őt nyugtalankodni, hogy hívei járnak-e a
-vecsernyékre, gyakran gyónnak-e, bőjtölnek-e a megszabott napokon, nem
-esznek-e húst.
-
-«Felbátorítva ezek által a megfigyelések által, a helyett, hogy
-tüntettem volna előtte az újonnan megtérítettnek tettetett buzgalmával,
-nem igen rejtegettem előtte gondolkodásmódomat s ő nem botránkozott meg
-ezen. Néha ezt mondhattam volna magamban: elnézi közönbösségemet azok
-iránt a szertartások iránt, melyekre áttértem, annak a közönbösségnek
-fejében, melyet az iránt a vallás iránt tanusítok, melyben születtem;
-tudja, hogy nem-törődésem nem pártfoglalás dolga. De mit kellett
-gondolnom, mikor néha láttam, hogy a római egyház dogmáival ellentétes
-hittételeket helyesel és úgylátszik, nem sokra becsüli czeremóniáit?
-Titkos protestánsnak tartottam volna, ha kevésbbé lelkiismeretesnek
-láttam volna ugyanazokban a szertartásokban, melyeket nem valami nagyra
-tartott; de tudva, hogy tanuk nélkül is ép oly pontosan teljesítette
-papi kötelességeit, mint a közönség szeme előtt, nem tudtam, mire véljem
-ezeket az ellenmondásokat. Leszámítva azt, a mi egykor előidézte
-kegyvesztését és a miben nem igen javult meg, élete példás volt,
-erkölcsei feddhetetlenek, beszéde tisztességes és eszes. A legnagyobb
-bizalmasságban élve vele, napról-napra jobban tisztelnem kellett őt és
-mivel annyi jóság egészen megnyerte a szívemet, különös nyugtalansággal
-vártam a pillanatot, a mikor megtudhatom, mily elvre alapította
-sajátságos életének egységességét.
-
-«Ez a pillanat nem következett be hamar. Mielőtt megnyilatkozott volna
-növendéke előtt, igyekezett kicsiráztatni a józanész és jóság csiráit,
-melyeket lelkében elvetett. Legnehezebb volt belőlem kiirtani a gőgös
-embergyűlöletet, bizonyos keserűséget a világ gazdagjai és boldogai
-iránt, mintha az én rovásomra lennének azok és mintha állítólagos
-boldogságuk elbitorolta volna az enyémet. Az ifjúság bolond hiúsága,
-mely felágaskodik a megalázás ellen, túlságos hajlamot keltett bennem ez
-iránt a haragos kedv iránt és az önszeretet, melyet Mentorom igyekezett
-fölkelteni bennem, büszkévé tett és még hitványabbakká tette szememben
-az embereket és a gyűlölethez a megvetést is hozzáfűzte.
-
-«A nélkül, hogy egyenesen küzdött volna ez ellen a gőg ellen,
-megakadályozta, hogy durvalelküséggé fajuljon s a nélkül, hogy
-megfosztott volna önbecsülésemtől, kevésbbé lenézővé tett felebarátaim
-iránt. Félrehárítva mindig a hiú látszatot és megmutatva a valódi
-bajokat, melyeket leplez, megtanított engem bánkódni embertársaim
-tévedései miatt, megindulni nyomoruságukon és inkább sajnálni őket, mint
-irigyelni. Megindulva az emberi gyöngeségeken való részvéttől a saját
-gyöngeségeinek mély érzése révén, mindenütt a saját és a mások bűneinek
-áldozataiul látta az embereket; látta a szegényeket a gazdagok járma
-alatt nyögni, a gazdagokat pedig az előitéletek járma alatt. Hidd el
-nekem – mondotta – illuzióink nem hogy ellepleznék bajainkat, hanem
-fokozzák azzal, hogy értéket adnak annak, a minek nincs értéke és
-érzékenynyé tesznek bennünket ezen vélt nélkülözés iránt, melyeket
-nélkülük nem éreznénk. A lélek nyugalma mindannak megvetésében áll, a mi
-megzavarhatná; az az ember, a ki a legtöbbre becsüli az életet, tudja
-legkevésbbé élvezni és a ki legmohóbban vágyik a gyönyörre, mindig a
-legnyomorultabb.
-
-«Ah, mily szomorú képek? kiáltottam fel keserűen; ha le kell mondani
-mindenről, akkor mire való volt születnünk? És ha meg kell vetnünk még a
-boldogságot is, ki tud boldog lenni? Én, – felelt egy napon a lelkész
-olyan hangon, a mely meglepett engem. Boldog ön? Mikor oly kevéssé
-szerencsés, oly szegény, számkivetett, üldözött, ön a boldog? És mit
-tett ön, hogy az legyen? Gyermekem, felelt ő, meg fogom mindjárt
-mondani.
-
-«Erre tudtomra adta, hogy miután én vallomást tettem neki, ő is meg
-akarja nekem tenni a maga vallomását. Kiöntöm kebledbe, mondá megölelve
-engem, szívem minden érzését. Látni fogsz engem, ha nem is olyannak, a
-milyen vagyok, de legalább olyannak, a milyennek magam látom magamat. Ha
-meghallgattad egész hitvallásomat, ha jól megismered lelkem állapotát,
-tudni fogod, mért becsülöm magamat boldognak és mit kell tenned, hogy te
-is az légy, ha úgy gondolkozol, mint én. Ezek a vallomások azonban nem
-egy pillanat művei; idő kell hozzá, hogy kitárjak neked mindent, a mit
-az ember sorsáról és az élet igazi értékéről gondolok. Válaszszunk e
-beszélgetés nyugodt megtartására alkalmas időt és helyet.
-
-«Kimutattam, hogy nagyon szeretném mielőbb hallani. A találkozást másnap
-reggelre tűztük ki. Nyár volt, napkeltekor keltünk fel. Elvezetett a
-városon kívül egy magas dombra, mely alatt a Po folyó haladt, melynek
-mentét látni lehetett a termékeny partok között, melyeket öntöz; messze
-távolban az Alpesek mérhetetlen lánczolata koronázta a vidéket, a
-fölkelő nap sugarai már végig ömlöttek a síkon és hosszú árnyékokban
-vetítették a mezőkre a fákat, a halmokat, a házakat, ezerféle
-fénytüneménynyel gazdagítva a legszebb képet, a mely emberi szemet
-érhet. Azt lehetett volna mondani, hogy a természet egész pompájában
-tárult ki előttünk, hogy kiséretéül szolgáljon beszélgetésünknek. Itt,
-miután egy ideig csöndben elmélkedett mondani valóiról, a béke embere
-így szólt hozzám:
-
-
-A savoyai vikárius hitvallomása.
-
-Gyermekem, ne várj tőlem sem tudós beszédeket, sem mély értelmű
-okoskodásokat. Én nem vagyok nagy filozófus és nem is nagyon igyekszem
-az lenni. De néha van egy kis józan eszem és mindig szeretem az
-igazságot. Nem akarok veled vitatkozni, nem is akarom megkísérleni, hogy
-meggyőzzelek, elég, ha elédbe tárom, a mit szívem egyszerűségében
-gondolok. Kérdezd meg a magad szívét beszédem folyamán, ez minden, a mit
-kérek tőled. Ha tévedek, jóhiszeműen tévedek, ez elég arra, hogy
-tévedésem ne számíttassék bűnömül; ha te is szintén tévednél, abban se
-volna semmi rossz. Ha helyesen gondolkozom, mindkettőnknek ugyanaz az
-értelmünk van és ugyanaz az érdekünk, hogy meghallgassuk; miért ne
-gondolkozhatnál te is úgy, mint én?
-
-Szegénynek és parasztgyereknek születtem s a társadalmi helyzetem arra
-utalt, hogy a földet műveljem; de szebbnek tartották, hogy tanuljam meg
-a pap mesterségével keresni a kenyeremet és megtalálták a módját, hogy
-taníttassanak. Bizonyára sem a szüleim, sem én nem igen gondoltunk arra,
-hogy megtanuljam azt, a mi jó, igaz és hasznos, hanem csak arra, hogy
-mit kell tudnom, hogy pappá szenteljenek. Megtanultam, a mit meg akartak
-velem tanultatni, mondtam, a mit mondatni akartak velem, leköteleztem
-magamat arra, a mire akarták és pappá lettem. De nem sokáig tartott, a
-míg megéreztem, hogy a mikor leköteleztem magamat, hogy nem leszek
-ember, többet igértem, mint a mennyit meg tudtam tartani.
-
-Azt mondják, a lelkiismeret az előitéletek műve, én azonban tudom saját
-tapasztalatomból, hogy minden emberi törvények ellenére makacsul
-ragaszkodik a természet törvényéhez. Hiába tiltják meg nekünk ezt vagy
-azt, a lelkiismeret furdalása mindig csak gyöngén veti szemünkre azt, a
-mit a jól elrendezett természet megenged, még kevésbbé azt, a mit
-egyenesen előír nekünk. Oh derék fiatal ember, a te érzékeidnek még a
-természet nem mondott semmit; élj sokáig abban a boldog állapotban, a
-mikor a természet szava az ártatlanság szava. Jusson eszedbe hogy ezt
-még jobban megsértik, mikor elébe vágnak, mint mikor küzdenek ellene;
-azon kell kezdeni, hogy megtanuljunk ellenállni, hogy tudjuk, mikor
-engedhetünk neki bűn nélkül.
-
-Ifjúkoromtól fogva tiszteletben tartottam a házasságot, mint a természet
-első és legszentebb intézményét. Megfosztván magamtól a jogot, hogy
-alávessem magamat neki, elhatároztam, hogy nem fogom profanizálni, mert
-iskoláim és tanulmányaim daczára mindig zavartalan és egyszerü életet
-éltem s a szellememben megőriztem az első felvilágosodás teljes
-tisztaságát; a világ elvei nem homályosították el ezeket és a
-szegénységem távol tartott azoktól a kísértésektől, melyek a bűn
-álokoskodásait sugallják.
-
-Épen ez az elhatározás volt a vesztem; tiszteletem a más ágya iránt
-nyilvánvalóvá tette hibáimat. Meg kellett bünhődnöm a
-megbotránkoztatást; elfogtak, elitéltek, elűztek, sokkal inkább
-aggályoskodásomnak lettem áldozata, mint az állhatatlanságomnak; s a
-szemrehányásokból, melyekkel bűnömet kísérték, megértettem, hogy gyakran
-csak súlyosbítani kell a hibát, hogy az ember elkerülje a büntetést.
-
-Kevés ilyen tapasztalat is messzire vezet egy elmélkedő szellemet;
-szomorú megfigyeléseim felforgatták azokat a fogalmakat, melyeket az
-igazságról, a tisztességről és az ember összes kötelességeiről
-tápláltam, minden nap elvesztettem egyet eddig táplált véleményeimből; a
-melyek pedig megmaradtak, nem voltak elegendők, hogy együtt egy egészet
-alkossanak, a mely önmagában meg tud állani s így éreztem, a mint
-szellememben elhomályosodik az elvek határozottsága és odajutva végül,
-hogy nem tudtam többé, mit gondoljak, arra a pontra értem, a melyen te
-vagy; azzal a különbséggel, hogy hitetlenségem, késői gyümölcse egy
-érettebb kornak, több kínnal alakult ki és nehezebben volt lerontható.
-
-A bizonytalanságnak és kétségnek abban a hangulatában voltam, melyet
-Descartes kíván az igazság kutatásához. Ez az állapot nem arra való,
-hogy tartós legyen, nyugtalanító és kínos, csak a bűn érdeke vagy a
-lélek restsége hat meg benne. Nem volt a szívem eléggé romlott arra,
-hogy jól érezzem magamat benne és semmi sem őrzi meg jobban az
-elmélkedés megszokását, mintha az ember jobban meg van elégedve magával,
-mint sorsával.
-
-Elmélkedtem tehát a halandók szomorú sorsáról, a kik kormányrúd nélkül,
-iránytű nélkül lebegnek az emberi vélemények tengerén és kiszolgáltatva
-viharos szenvedélyeiknek, minden más vezető nélkül, kivéve egy
-tapasztalatlan pilótát, a ki rosszul ismeri az útat és a ki nem tudja
-sem azt, honnan jön, sem azt, hova megy. Ezt mondtam magamban: szeretem
-az igazságot, keresem is és nem bírom felismerni, mutassák meg nekem és
-híven fogok hozzá ragaszkodni; miért kell, hogy megvonja magát egy
-bálványozására termett szív buzgalmától?
-
-Ámbár gyakran tapasztaltam nagyobb bajokat, sohasem éltem annyira
-állandóan kellemetlen életet, mint, a zavarnak és aggodalomnak ebben az
-idejében, a mikor szüntelenül kétségről kétségre tévelyegve, hosszas
-elmélkedéseimből csak bizonytalanságot, homályt, ellentmondásokat
-nyertem létem ügyéről és kötelességeim zsinórmértékéről.
-
-Hogy lehet az ember rendszerből és jóhiszeműen szkeptikus? Nem birom
-megérteni. Ezek a filozófusok vagy nem léteznek vagy a
-legszerencsétlenebb emberek. A kételkedés azokban a dolgokban, a
-melyeket ránk nézve fontos dolog megérteni, túlságosan erőltetett dolog
-az emberi szellemnek; nem tud neki sokáig ellenállani, akarata ellenére
-is elhatározza magát egy vagy más módon és inkább téved, semmint semmit
-se higyjen.
-
-Zavaromat kétszeressé tette, hogy olyan egyházban születtem, a mely
-eldönt mindent, a mely nem enged semminemű kétséget s így ha egy pontot
-elvetettem, el kellett vetnem az összes többi pontokat és a
-lehetetlenség, hogy annyi képtelen döntést elfogadjak, eltérített
-azoktól is, a melyek nem voltak képtelenek. Mikor azt mondták: higyj
-mindent, lehetetlenné tették, hogy bármit is higyjek és én nem tudtam
-többé, hol álljak meg.
-
-Tanácsot kértem a filozófusoktól, lapozgattam könyveiket, vizsgáltam
-különböző véleményeiket; mind fölényeseknek, eltökélteknek,
-dogmatikusoknak találtam őket még állítólagos szkepticzizmusukban is;
-mindent tudtak, semmit sem bizonyítottak, gúnyolódtak egymással; és ez a
-valamennyiükben közös vonás az egyetlennek tetszett nekem, a melyben
-mindnyájuknak igazuk van. Diadalmasak, mikor támadnak, de erőtlenek,
-mikor védik magukat. Ha mérlegre teszed okaikat, csak rombolásra valók,
-ha megszámlálod a hangjukat, mindegyik csak maga magára van korlátozva;
-csak azért egyeznek meg, hogy vitatkozhassanak; nem a rájuk hallgatás
-volt a módja, hogy kijussak bizonytalanságomból.
-
-Fölfogtam, hogy az emberi szellem elégtelensége az első oka az érzések e
-csodálatos eltérésének, a második pedig a gőg. Nincs még mértékünk ennek
-a roppant gépezetnek a megitélésére, nem tudjuk kiszámítani
-vonatkozásait, nem ismerjük sem alaptörvényeit, sem végső okát, nem
-ismerjük önmagunkat; nem ismerjük sem a természetünket, sem ható
-elvünket; alig tudjuk, vajjon egyszerű vagy összetett lény-e az ember;
-át nem hatható rejtelmek vesznek körül minden felől; az érzékelhetőség
-határai fölött vannak; azt hiszszük, áthatásukra van értelmünk, holott
-csak képzelődésünk van. Ezen a képzeletbeli világon keresztül mindenki
-utat tör magának, s ezt hiszi a jó útnak, senki se tudhatja, az övé
-czélhoz vezet-e. Mindazáltal mindenen át akarunk hatolni, mindent
-ismerni akarunk. Az egyedüli dolog, melyet nem értünk: nem tudni azt, a
-mit nem tudhatunk. Jobb szeretjük a véletlenség szerint elhatározni
-magunkat és hinni azt, a mi nincs, mint megvallani, hogy közülünk senki
-sem láthatja azt, a mi van. Kicsiny része vagyunk egy nagy egésznek,
-melynek határait be se láthatjuk, és melyet alkotója átenged esztelen
-vitáinknak; s elég hiúk vagyunk, hogy el akarjuk dönteni, hogy mi ez az
-egész önmagában véve s hogy mik vagyunk mi hozzá viszonyítva.
-
-Ha a filozofusok föl birnák födözni az igazságot, melyikük érdeklődnék
-iránta? Mindegyik jól tudja, hogy rendszere nincs jobban megalapozva,
-mint a többiek; de mégis ragaszkodik hozzá, mert az övé. Nincs köztük
-egyetlen egy sem, a ki miután megismerte volna az igazat és a hamisat,
-ne adna előnyt annak a hazugságnak, melyet ő talált, a másik által
-felfedezett igazsággal szemben. Hol az a filozófus, a ki a maga
-dicsősége kedvéért ne volna kész tudatosan félrevezetni az emberi nemet?
-Hol az, a ki szíve mélyében más czélt tűz ki magának, mint hogy
-kitüntesse magát? Csak emelkedhessék a köznapiság fölé, csak
-homályosítsa el vetélytársai hírnevét, mi egyebet kiván még? A fődolog:
-másként gondolkozni, mint a többiek. A hívők között istentagadó, az
-istentagadók közt hívő lenne.
-
-Ezeknek az elmélkedéseknek első gyümölcse az volt, hogy megtanultam
-kutatásaimat arra korlátozni, a mi közvetlenül érdekelt, mély
-tudatlanságban maradni minden egyebek dolgában és nem nyugtalankodni a
-kétkedésig, csak olyan dolgokról, melyeket tudnom fontos.
-
-Megértettem továbbá, hogy a filozofusok a helyett, hogy megszabadítottak
-volna hasztalan kétségeimtől, csak megkétszerezték azokat, a melyek
-kínoztak és nem oldottak meg egyetlen egyet sem. Más vezetőt fogadtam és
-ezt mondtam magamnak: kérjünk tanácsot a belső megismeréstől, kevésbbé
-fog félrevezetni, mint a hogy azok félrevezettek; vagy legalább a
-tévedésem az enyém lett és kevésbbé fogok lealacsonyodni, ha saját
-káprázataimat követem, mintha amazok hazugságainak szolgáltatom ki
-magamat.
-
-Ekkor újra átgondolva elmémben a különböző véleményeket, melyek
-születésem óta lépésről lépésre vezettek, láttam, hogy bár egyikük sem
-volt eléggé nyilvánvaló, hogy közvetlenül előidézze a meggyőződést, a
-valószínűség különböző fokaival bírtak és hogy a belső hozzájárulás
-különböző mértékben hajlott hozzájuk vagy fordult el tőlük. Erre az első
-megfigyelésre, összehasonlítva egymás közt mindazokat a különböző
-gondolatokat, elhallgattatva az előitéleteket, azt találtam, hogy az
-első és a legköznapibb volt egyúttal a legegyszerűbb és legészszerűbb is
-és hogy az általános helyeslés elnyerésére nem hiányzott neki egyéb,
-mint hogy nem mondatott ki utolsónak. Képzeljétek el, hogy összes régi
-és modern filozofusaitok előbb kimerítették volna bizarr rendszereiket
-az erőkről, a lehetőségekről, a végzetszerűségről, a szükségszerűségről,
-az atomokról, az élő világról, az élő anyagról, a mindenféle fajta
-materializmusról és valamennyiük után a kitünő Clarke világosítaná fel a
-világot, kijelentve végül a lények lényét és a dolgok elrendezőjét.
-Mekkora általános csodálattal, mekkora egyhangu tapssal fogadtatott
-volna ez az új rendszer, a mely oly nagy, oly vigasztaló, oly fenséges,
-oly alkalmas a lélek fölemelésére, az erély alapvetésére és egyúttal oly
-megkapó, oly világosító erejű, oly egyszerű és – nekem úgy látszik –
-kevesebb érthetetlen dolgot nyújt az emberi szellemnek, mint a mennyi
-képtelent találni minden más rendszerben! Azt mondtam magamban: A
-megoldhatatlan ellenvetések valamennyiükkel közösek, mert az ember
-szelleme sokkal korlátoltabb, semhogy megoldhassa őket; tehát egyik
-ellen sem bizonyítanak különösebben; de mekkora különbség a közvetlen
-bizonyítékokban! Nem kell-e annak, a mely megmagyaráz mindent, előnyt
-adni, mikor nincs benne több nehézség, mint a többiben?
-
-Magamban hordva tehát minden filozófia helyett az igazság szeretetét és
-minden módszer helyett egy könnyű és egyszerű szabályt, a mely fölment a
-bizonyítékok czéltalan hajszálhasogatása alól, újra kezdem e szerint a
-szabály szerint azoknak az ismereteknek a vizsgálatát, a melyek
-érdekelnek, elhatározva, hogy elfogadom nyilvánvalókul mindazokat, a
-melyektől szivem őszinteségében nem vonhatom meg beleegyezésemet,
-elfogadom igazoltnak mindazokat, a melyek az előbbiekkel szükségszerű
-viszonyban levőknek tünnek fel s a többit mind a bizonytalanságban
-hagyom, a nélkül, hogy akár elvetném, akár elfogadnám és a nélkül, hogy
-megvilágosításukkal vesződjem, mikor úgysem vezetnek semmi gyakorlati
-haszonra.
-
-De ki vagyok én? Micsoda jogom van nekem itélni a dolgokról? Mi
-határozza meg itéleteimet? Ha azok a benyomások vezetik és kényszerítik
-őket, melyeket én kapok, hasztalan fárasztom magamat ezekkel a
-kutatásokkal; nem fognak létrejönni vagy önmaguktól fognak létrejönni, a
-nélkül, hogy én törődném irányításukkal. Önmagamra kell tehát legelőbb
-fordítanom tekintetemet, hogy megismerjem a szerszámot, a melyet
-használni akarok és hogy tudjam mennyire bizhatom használhatóságában.
-
-Vagyok és vannak érzékeim, melyekkel benyomásokat fogok fel. Ez az első
-igazság, a mely elémbe lép és a melybe kénytelen vagyok belenyugodni.
-Van-e külön érzésem létezésemről, vagy csak érzékeim benyomásai útján
-érzem-e? Ez az első kétségem, a melyet e pillanatban lehetetlen
-megoldanom. Mert közvetlenül vagy az emlékezet útján folytonosan
-benyomások hatása alatt lévén, hogy tudhatom, hogy az _énem_ érzése
-valami ez érzéki benyomásokon túl levő dolog-e és hogy tőlük független
-lehet-e?
-
-Érzéki benyomásaim bennem mennek végbe, mivel éreztetik velem
-létezésemet; az okuk azonban tőlem idegen, mert akaratom ellenére is
-hatnak rám és nem függ tőlem sem előidézésük, sem megsemmisítésük.
-Világosan megértem tehát, hogy az érzéki benyomásom, a mely bennem van
-és az oka vagy tárgya, a mely rajtam kivül van, nem egy s ugyanaz a
-dolog.
-
-Így tehát nem csupán én létezem, hanem más lények is léteznek, t. i.
-érzéki benyomásaim tárgyai és ha ezek a tárgyak csak eszmék volnának,
-még mindig igaz volna, hogy ezek az eszmék nem én vagyok.
-
-Továbbá mindazt, a mit magamon kívül érzek és a mi érzékeimre hat,
-anyagnak nevezem és az anyagnak mindazon részleteit, melyeket egyéni
-lényekké összefoglalva fogok fel, testeknek nevezem. Igy tehát az
-idealisták és materalisták minden világa számomra nem jelent semmit;
-megkülönböztetéseik a testek látszatáról és valóságáról merő agyrémek.
-
-Ime, a világegyetem létezéséről máris ép oly biztos vagyok, mint a
-magaméról. Tovább gondolkozom érzéki benyomásaim tárgyairól és
-megtalálva magamban a képességet összehasonlításukra, olyan ható erővel
-érzem magamat ellátva, melylyel ezelőtt nem bírtam.
-
-Észrevenni annyi, mint érezni; összehasonlítani annyi, mint itélni;
-itélni és érezni nem egyazon dolog. Az érzékelés útján a tárgyak
-elkülönítve, elszigetelve tünnek elém, úgy a hogy a természetben vannak;
-az összehasonlítás útján mozgatom őket, hogy úgy mondjam, a helyüket
-változtatom, egymásra helyezem őket, hogy itélhessek különbségükről vagy
-hasonlóságukról és általában mindenféle viszonyukról. Szerintem a
-tevékeny vagy intelligens lénynek megkülönböztető képessége az, hogy a
-_van_ szónak értelmet képes adni. Hasztalan keresem a tisztán érzéki
-lényben ezt az intelligens képességet, a mely a dolgokat szembe helyezi
-egymással és aztán megkülönbözteti; nem látható saját természetében. Ez
-a csak szenvedő lény külön fog érezni minden tárgyat, fel fogja ismerni
-az egészet is mint két részből összetettet, de egyáltalán nem lévén
-képes őket egymásra helyezni, nem is fogja soha összehasonlítani, nem is
-fog róluk itélni.
-
-Két tárgyat egyszerre látni nem jelent annyit, mint látni kapcsolataikat
-vagy megitélni különbségeiket, több tárgyat egymástól elkülönítve
-észrevenni nem jelent annyit, mint megszámlálni őket. Egy és ugyanabban
-a pillanatban lehet fogalmam egy nagy botról és egy kis botról a nélkül,
-hogy összehasonlítanám őket, a nélkül, hogy megitélném, hogy az egyik
-kisebb a másiknál, mint a hogy egyszerre látni tudom egész kezemet a
-nélkül, hogy az újjaimat megszámláljam.[94] Az olyan összehasonlító
-fogalmak, mint _nagyobb, kisebb_, ép úgy, mnt az _egy, kettő_ stb.
-számfogalmak bizonyára nem érzéki benyomások, ámbár szellemem csak
-érzéki benyomásaim alkalmával idézi elő őket.
-
-Azt mondják erre, hogy az érzéki lény azok állal a különbségek által
-különbözteti meg egymástól az érzéki benyomásokat, a melyek köztük
-vannak. Ez magyarázatot kiván. Ha az érzéki benyomások különbözők, az
-érzéki lény különbségeik által különbözteti meg őket; ha hasonlók, azért
-különbözteti meg, mert egymástól külön veszi őket részre. Máskülönben
-hogy különböztethetne meg egy egyidejű érzéki benyomásban két egyforma
-tárgyat? Szükségképen össze kellene tévesztenie s egy és ugyanannak
-venni ezt a két tárgyat, kivált oly rendszerben, a mely azt állítja,
-hogy a térbeli benyomásoknak nincs kiterjedésük.
-
-Ha a két összehasonlítandó érzék észrevétetik, a benyomásuk végbement,
-mindegyik tárgy tudomásul vétetik, a kettő érzékelve van, de azért a
-viszonyuk még nincs érzékelve. Ha az erről a viszonyról való itélet csak
-érzéklet volna és egyedül a tárgyból eredne, az itéletem nem csalna meg
-soha, mert sohasem hibás az, hogy érzem, a mit érzek.
-
-Miért van tehát, hogy csalódom ennek a két botnak a viszonyát illetőleg,
-kivált, ha nem párhuzamosak? Miért mondom például, hogy a kis bot
-harmadrésze a nagynak, holott csak negyedrésze? Miért hogy a kép, mely
-az érzékletben van, nem azonos a modelljével, azaz a tárgygyal? Azért,
-mert aktiv vagyok, mikor itélek, mert a folyamat, a mely összehasonlít,
-hibás és mert értelmem, mely a viszonyokról itél, belevegyíti tévedéseit
-az érzékletek igazságába, a melyek csak a tárgyakat mutatják.
-
-Vegyetek ehhez még egy megfontolást, a mely bizonyosan meg fog lepni, ha
-gondoltok rá és pedig azt, hogy ha merőben passzivak volnánk érzékeink
-használatában, nem volna köztük semmi közlekedés; lehetetlen volna
-nekünk felismerni, hogy a test, melyet érintünk és a tárgy, melyet
-látunk, azonos. Vagy nem éreznénk soha semmit önmagunkon kívül, vagy
-ötféle érzékelhető substantia volna ránk nézve, melyek azonosságát nem
-volna módunk észrevenni.
-
-Adhatunk akármilyen nevet szellemem ama képességének, a mely egymás
-mellé teszi és összehasonlítja érzékleteimet, nevezhetjük figyelemnek,
-megfontolásnak, elmélkedésnek vagy a hogy tetszik, mindig igaz, hogy
-bennem van, nem pedig a dolgokban, hogy én magam idézem elő, ámbár csak
-annak a benyomásnak alkalmából idézem elő, melyet a tárgyak rám tesznek.
-Ha nem áll is hatalmamban, érezni vagy nem érezni, hatalmamban áll többé
-vagy kevésbbé vizsgálni, a mit érzek.
-
-Nem vagyok tehát egyszerűen érzékelő és passziv lény, hanem aktiv és
-gondolkodó lény és bármit mond a filozófia, igényt tartok a gondolkodás
-dicsőségére. Csak azt tudom, hogy az igazság a dolgokban rejlik, nem
-pedig szellememben, a mely itél róluk és mennél kevesebbet viszek bele a
-magaméból az itéletekbe, melyeket alkotok róluk, annál biztosabb vagyok,
-hogy közel jutok az igazsághoz; így tehát szabályomat, hogy inkább
-érzésemre bízzam magamat, mint az eszemre, maga az ész erősíti meg.
-
-Miután úgyszólván megbizonyosodtam magamról, kezdek kitekinteni
-önmagamból és a borzongás egy nemével szemlélem magamat, a ki ki vagyok
-vetve, el vagyok veszve ebbe a roppant mindenségbe és mintegy elmerülve
-a lények mérhetetlenségébe, nem tudva semmit arról, hogy mik, akár
-egymás közt, akár hozzám való viszonyukban. Tanulmányozom, megfigyelem
-őket és az első tárgy, a mely összehasonlításukra kinálkozik, én magam
-vagyok.
-
-Mindaz, a mit az érzékek útján veszek észre, anyag és az anyag összes
-lényeges tulajdonságait érzékelhető minőségeikből vezetem le, melyek
-útján észreveszem őket és melyek elválaszthatatlanok tőle. Hol mozgásban
-látom az anyagot, hol nyugalomban,[95] ebből azt következtetem, hogy sem
-a nyugalom, sem a mozgás nem tartoznak a lényegéhez, hanem a mozgás,
-tevékenység lévén, egy oly ok eredménye, melynek hiánya a nyugalom. Ha
-tehát semmi sem hat az anyagra, akkor nem mozog és pedig ép azért, mert
-közömbös a nyugalom és a mozgás iránt, természetes állapota a nyugalom.
-
-Kétféle fajta mozgást veszek észre a testekben, t. i. az átvitt mozgást
-és a spontán vagyis szándékos mozgást. Az elsőben a mozgató ok idegen a
-mozgatott testtől, a másikban benne magában van. Ebből nem azt
-következtetem, hogy például egy óra mozgása spontán mozgás, mert ha nem
-hatna rá semmi a rúgóján kívüli dolog, akkor nem törekednék kinyújtani
-magát és nem húzná meg a lánczot. Ugyanannál az oknál fogva nem
-tulajdonítok spontaneitást a cseppfolyós testeknek, sem magának a
-tűznek, mely cseppfolyóssá teszi őket.[96]
-
-Azt kérdezitek tőlem, vajjon az állatok mozgása spontán-e? Azt mondom
-erre, hogy nem tudom, de az analógia a mellett szól, hogy igen. Azt is
-kérdezhetitek még, hogy honnan tudom tehát, hogy egyáltalán vannak
-spontán mozgások; azt mondom erre, hogy tudom, mert érzem. Meg akarom
-mozdítani a karomat és megmozdítom, a nélkül, hogy ennek a mozgásnak más
-közvetlen oka volna, mint az akaratom. Hiába akarnának okoskodni, hogy
-ezt az érzést elvittassák tőlem, mert ez nyilvánvalóbb, mint bármely
-bizonyíték; ép úgy bebizonyíthatnák nekem azt is, hogy nem létezem.
-
-Ha nem volna semmi spontaneitás az emberek tetteiben s ha nem volna
-semmiben, a mi a földön végbemegy: csak annál nagyobb zavarban volnánk,
-hogy elképzeljük minden mozgásnak első okát. A magam részéről annyira
-meggyőződöttnek érzem magamat arról, hogy az anyag természetes állapota
-a nyugalmi állapot és hogy önmagában nincs semmi ereje a cselekvésre,
-hogy ha egy testet mozgásban látok, azonnal azt következtetem belőle,
-hogy vagy lelkes test, vagy hogy ez a mozgás úgy közöltetett vele.
-Szellemem visszautasít minden belenyugvást abba az eszmébe, hogy
-lehessen nem-organizált anyag, a mely magamagától mozog vagy valami
-cselekvést fejt ki.
-
-Mindazáltal a látható mindenség anyag, elszórt és holt anyag,[97] a
-melynek egészében nincs semmi a lelkes test egységéből,
-organizáltságából és érzéséből, mert bizonyos, hogy mi, a kik részei
-vagyunk, egyáltalán nem érezzük magunkat az egészben. Ugyanaz a
-mindenség mozgásban van és szabályozott, egyöntetű, állandó törvényeknek
-alávetett mozgásában nyoma sincs annak a szabadságnak, a mely az emberek
-és állatok spontán mozdulataiban tünik fel. A világ tehát nem egy nagy
-állat, a mely önmagától mozog, mozdulatainak tehát van valami tőle
-idegen oka, a melyet én nem veszek észre, de a belső meggyőződés ezt az
-okot annyira érezhetővé teszi rám nézve, hogy nem láthatom a napot
-keringeni a nélkül, hogy ne képzeljek egy erőt, a mely hajtja vagy mikor
-a föld forog, érezni vélek egy kezet, a mely forgatja.
-
-Mit nyertem azzal, hogy ha el kell fogadnom bizonyos általános
-törvényeket, melyeknek lényeges kapcsolatait az anyaggal nem értem?
-Ezeknek a törvényeknek tehát, nem lévén valóságos lények, substantiák,
-valami más okuk kell hogy legyen, a mely előttem ismeretlen. A
-tapasztalat és megfigyelés megismertették velünk a mozgás törvényeit;
-ezek a törvények meghatározzák az eredményeket az okok kimutatása
-nélkül; nem elegendők a világ rendszerének és a mindenség haladásának
-megmagyarázására. Descartes koczkákból kiformálta az eget és földet, de
-csak egy forgató mozgás segítségével tudta megadni az első lökést
-ezeknek a koczkáknak s csak ezzel tudta működésbe hozni centrifugális
-erejét. Newton megtalálta a vonzás törvényét, de a vonzás magában véve
-hamarosan mozdulatlan tömeggé tenné a világegyetemet; ehhez a törvényhez
-kellett egy kifelé ható erőt fűznie, hogy leirathassa az égi testekkel a
-maguk körpályáit. Mondja meg hát Descartes, mely fizikai törvény
-forgatta forgattyúit; mutassa meg Newton a kezet, a mely az égi testeket
-kidobta körpályáik tangensére.
-
-A mozgás első okai nincsenek az anyagban; ez elfogadja a mozgást és
-tovább közli, de nem idézi elő. Mennél jobban megfigyelem a természet
-erőinek hatását és ellenhatását, a mint egymásra hatnak, annál inkább
-azt találom, hogy hatásról-hatásra haladva mindig vissza kell jutnunk
-valami akarathoz, mint első okhoz, mert az okok végtelenig menő
-sorozatát föltételezni annyi, mintha semmit sem tételeznénk fel. Szóval
-minden mozgás, mely nem egy másik mozgás által idéztetett elő, csak egy
-spontán, önkényes aktusból származhatik; a lelketlen testek csak a
-mozgás útján hatnak és nincs igazi tevékenység akarat nélkül. Ez az én
-első alapelvem. Azt hiszem tehát, hogy egy akarat mozgatja a
-világegyetemet és lelkesíti a természetet. Ez az én első dogmám vagy
-első hitczikkelyem.
-
-Hogy idéz elő egy akarat egy fizikai vagy testi tevékenységet? Erről nem
-tudok semmit, de önmagamon tapasztalom, hogy előidézi. Cselekedni akarok
-és cselekszem; mozgatni akarom a testemet és a testem mozog; de hogy egy
-lelketlen és nyugvó test önmagától mozogjon vagy mozgást idézzen elő, ez
-érthetetlen és példa nélkül való. Az akarat tényei által ismeretes
-előttem, nem természete által. Ezt az akaratot ismerem mint mozgató
-okot; de az anyagot mint mozgás előidézőjét felfogni annyi volna, mint
-következményt felfogni, melynek nincs oka, vagyis nem fogni fel
-egyáltalán semmit.
-
-Ép oly kevéssé lehetséges felfognom, hogy mikép mozgatja akaratom a
-testemet, mint a hogy mikép hatnak érzékleteim a lelkemre. Még azt sem
-tudom, miért tünt fel e rejtelmek egyike megmagyarázhatóbbnak, mint a
-másik. A mi engem illet, akár ha passziv vagyok, akár ha aktiv vagyok, a
-két substantia egyesülésének eszköze előttem teljesen érthetetlennek
-tünik fel. Valóban különös dolog, hogy épen ebből az érthetetlenségből
-indulnak ki, hogy a két substantiát összehozzák, mintha ily különböző
-természetű eljárások jobban magyarázódnának meg egyetlen subjectumban,
-mint kettőben.
-
-A tétel, melyet most felállítottam, homályos, az igaz; de mégis van
-értelme és nincs benne semmi, a mi ellentmond az észnek vagy a
-megfigyelésnek; lehet-e ugyanezt mondani a materializmusról? Nem
-nyilvánvaló-e, hogy ha a mozgás lényeges tulajdonsága volna az anyagnak,
-elválaszthatatlan volna tőle, mindig ugyanabban a mértékben volna meg
-benne, mindig ugyanaz volna az anyag mindegyik részében, közölhetetlen
-volna, nem bírna sem növekedni, sem csökkenni, sőt az anyagot el sem
-lehetne nyugvó helyzetben képzelni? Ha azt mondják nekem, hogy a mozgás
-nem lényeges, hanem szükséges tulajdonsága, akkor félre akarnak vezetni
-olyan szavakkal, melyeket könnyebb volna megczáfolni, ha több volna
-bennük az értelem. Mert az anyag mozgása vagy belőle magából ered és
-akkor lényeges tulajdonsága, vagy ha idegen okból ered, csak annyiban
-szükséges az anyagra nézve, a mennyiben a mozgató ok hat rá. Ezzel
-visszajutunk az első nehézséghez.
-
-Az általános és elvont eszmék az emberek legnagyobb tévedéseinek
-forrásai; a metafizika szószaporítása sohasem vezetett egyetlen igazság
-fölfedezésére sem és betöltötte a filozófiát képtelenségekkel, melyek
-miatt szégyenkezni kell, a mint kiforgatjuk őket nagyhangú szavaikból.
-Mondd, barátom, hogy ha egy az egész természetben kiterjedt volt erőről
-beszélnek neked, adnak-e ezzel szellemednek igazi eszmét? Azt hiszik,
-mondanak valamit az ilyen üres szavakkal: _egyetemes erő, szükséges
-mozgás_, holott nem mondanak egyáltalán semmit. A mozgás eszméje nem
-egyéb, mint az egyik helyről a másikra való helyváltoztatás eszméje;
-nincs mozgás valami irány nélkül, mert egy individuális lény nem
-mozoghat egyszerre minden irányban. Mely irányban mozog tehát az anyag
-szükségszerűen? Vajjon az egész anyagnak van-e mint testnek egyöntetű
-mozgása vagy minden atomnak van-e saját mozgása? Az első felfogás
-szerint az egész mindenségnek egy szilárd és oszthatatlan tömeget kell
-alkotnia, a másik szerint csak elszórt és összefüggés nélküli fluidumot
-alkothat és sohasem válhatik lehetségessé, hogy két atóm egyesüljön.
-Mely irányban menjen végbe ez az egész anyaggal közös mozgás? Egyenes
-vonalban, vagy köralakban, fölfelé vagy lefelé, jobbra vagy balra? Ha az
-anyag minden molekulájának megvan a maga külön iránya, mik az okai
-mindezeknek az irányoknak és mindezeknek a különbségeknek? Ha az anyag
-minden atomja vagy molekulája csak saját központja körül forogna, soha
-semmi sem mozdulna helyéből és nem volna közvetített mozgás; de még
-akkor is ennek a körmozgásnak meghatározottnak kellene lennie bizonyos
-irányban. Az anyagnak elvont értelemben való mozgást tulajdonítani
-annyi, mint szavakat mondani, melyek nem jelentenek semmit;
-meghatározott mozgást tulajdonítani neki annyi, mint okot föltételezni,
-a mely meghatározza. Mennél jobban megsokszorozom a külön erőket, annál
-több új okot kell megmagyaráznom a nélkül, hogy bármikor is találnék
-valami közös hatóerőt, a mely azokat irányítja. Nem bírva elképzelni
-semmiféle rendet az elemek véletlen összehalmozódásában, még azok
-küzdelmét sem tudom elképzelni s a mindenség chaosza megfoghatatlanabb
-előttem, mint a harmóniája. Megértem, hogy a világ mechanizmusa
-érthetetlen lehet az emberi szellem számára, de mihelyt valaki belefog
-magyarázatába, olyan dolgokat kell mondania, a melyeket az emberek
-megértenek.
-
-Ha a mozgó anyag akaratot árul el nekem, a bizonyos törvények szerint
-mozgó anyag értelmet árul el: ez a második hitczikkelyem. A cselekvés,
-összehasonlítás, választás egy cselekvő és gondolkodó lény
-tevékenységei; ez a lény tehát van. Hol látod, hogy van? fogjátok
-mondani. Nemcsak az egekben, melyek keringenek, a csillagban, a mely
-világít, nemcsak önmagamban, hanem a juhban is, a mely legel, a
-madárban, a mely repül, a kőben, a mely leesik, a levélben, melyet
-elragad a szél.
-
-Itélek a világ rendjéből, ámbár a végczélja ismeretlen előttem, mert
-hogy erről a rendről itéljek, arra elég nekem összehasonlítani a
-részeket egymás közt, tanulmányozni együtthatásaikat, kapcsolataikat,
-észlelni összhangzatukat. Nem tudom, miért létezik a mindenség, de azért
-mégis látom, hogyan módosul, mégis észreveszem a benső megegyezést, mely
-által a lények, melyekből áll, kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak.
-Olyan vagyok, mint egy ember, a ki először látna órát nyitva és nem
-győzné eléggé csodálni szerkezetét, ámbár nem ismerné a gépezet
-rendeltetését és nem látná a számlapját. Nem tudom, mondaná, mire való
-mindez, de azt látom, hogy minden darab a többi számára van csinálva;
-csodálom a munkást műve részleteiben és biztos vagyok benne, mindezek a
-kerekek csakis egy közös czél érdekében haladnak így együtt, a mely
-czélt lehetetlen észrevennem.
-
-Hasonlítsuk össze a különleges czélokat, az eszközöket és mindenféle
-meghatározott kapcsolatokat, azután hallgassuk meg belső érzésünket:
-mely ép elme tudna elzárkózni tanubizonyságától? Mely elfogulatlan
-szemnek nem jelent a mindenség látható rendje egy legfelsőbb értelmet?
-És hány szofizmát kell egymásra halmozni, hogy valaki félreismerje a
-lények harmóniáját és minden résznek csodálatos együtthatását a többiek
-fenntartására! Beszélhettek nekem, a mennyit akarnak, kombinácziókról és
-véletlenekről, mire jó nektek hallgatásra kárhoztatni engem, ha nem
-tudtok meggyőződésre vezetni? És hogy vehetitek el tőlem az önkénytelen
-érzést, a mely akaratom ellenére is mindig rátok czáfol? Ha organizált
-testek ezerféle módon kombinálódtak véletlenül, mielőtt állandó formákat
-öltöttek, ha előbb gyomrok képződtek száj nélkül, lábak fej nélkül,
-kezek kar nélkül, mindenféle fajta tökéletlen szervek, melyek
-elpusztultak, mert nem tudták magukat fentartani, miért nem éri
-tekintetünket egy sem ezek közül a formátlan kisérletek közül? Miért
-szabott meg magának végül a természet olyan törvényeket, a melyeknek
-kezdetben nem volt alávetve? Nem lephet meg, ha egy dolog bekövetkezik,
-a míg lehetséges és ha a bekövetkezés nehézségét kiegyenlíti a
-koczkavetések mennyisége. Ezt megengedem. Ha azonban azt mondanák nekem,
-hogy az átabotában odadobott nyomdai betűk létrehozták volna az egész
-Aeneist, nem tartanám érdemesnek egyetlen lépést is tenni ennek a
-hazugságnak a megállapítására. Elfelejted, fogják nekem mondani, a
-dobások számát. De hány ilyen dobást kell föltételeznem, hogy
-valószínűvé tegyem a kombinácziót? Rám nézve, a ki csak egyet látok,
-fogadni merek egyre a végtelen sok ellen, hogy az eredmény nem a
-véletlenség műve. Vegyétek hozzá, hogy kombinácziók és véletlenségek
-mindig csak ugyanolyan természetű alkotásokat hoznak létre, mint a
-kombinált elemek, hogy az organizáczió és az élet sohasem jönnek létre
-az atómok egy dobásából és hogy a vegyész, mikor vegyületeit
-összekeveri, nem fogja őket tégelyében érzésre és gondolkodásra
-birni.[98]
-
-Meglepetéssel és csaknem megbotránkozva olvastam Nieuwentitet. Hogy
-akarhatott ez az ember könyvet írni a természet csodáiról, melyek
-alkotójuk bölcseségét mutatják? Könyve oly terjedelmes lehet, mint a
-világ és még mindig nem merítené ki tárgyait; és a mint belefogunk a
-részletekbe, a legnagyobb csoda, az egésznek harmóniája és összeillése
-elkerüli figyelmünket. Az élő és organizáló testek nemzése maga is
-örvénye az emberi szellemnek; az áthághatatlan korlát, melyet a
-természet vetett a különböző fajok közé, hogy össze ne keveredjenek,
-teljes nyilvánvalósággal mutatja czélzatait. Nem elégedett meg a rend
-megállapításával, biztos rendszabályokat is szabott meg, hogy ezt semmi
-sem zavarhassa.
-
-Nincs olyan lény a mindenségben, a melyet ne lehetne bizonyos
-tekintetben úgy tekinteni, mint az összes többiek közös központját, a
-mely körül mind el vannak rendezve, úgy hogy kölcsönösen czéljai és
-eszközei egymásnak. Az ész összezavarodik és elvész a kapcsolatoknak
-ebben a végtelenségében, melyek közül egy sincs sem összezavarodva, sem
-elveszve a tömegben. Mennyi képtelen föltevés kell a véletlenül mozgó
-anyag vak mechanizmusa e harmóniájának levezetésére! Azok, a kik
-tagadják annak a czélzatnak az egységét, a mely e nagy egész minden
-részletének kapcsolataiban nyilvánul, hiába leplezik szószátyárságukat
-abstractiókkal, coordinatiókkal, általános elvekkel, jelképes
-kifejezésekkel; tehetnek, a hogy akarnak, nekem lehetetlen felfogni az
-ily állandóan elrendezett lények rendszerét, hacsak nem tételezek fel
-egy értelmet, a mely elrendezi. Nem tőlem függ, hogy higyjem-e, hogy a
-passiv és halott természet élő és érző lényeket hozhatott létre, hogy a
-vak végzet értelmes lényeket hozhatott létre, hogy az, a mi nem
-gondolkodik, gondolkodó lényeket hozhatott létre.
-
-Azt hiszem tehát, hogy a világot egy hatalmas és bölcs akarat
-kormányozza; látom, vagyis inkább érzem és ezt tudnom fontos. De maga ez
-a világ örökös-e vagy teremtett? Van-e a dolgoknak egyetlen elve? Kettő
-van-e vagy több? És mi a természetük? Nem tudok erről semmit és mi ez
-nekem? A mint ezek az ismeretek érdekesekké válnak rám nézve, törődni
-fogok megszerzésükkel; addig lemondok a henye kérdésekről, melyek
-nyugtalaníthatják önszeretetemet, de hasznavehetetlenek életem módjára
-és fölötte állnak elmémnek.
-
-Gondolj mindig arra, hogy én nem tanítlak nézetemre, hanem elédbe tárom.
-Akár örök az anyag, akár teremtett, akár van passziv principium, akár
-nincs, mindig bizonyos, hogy az egész egy és egy egyetlen értelmet
-nyilvánít ki, mert nem látok semmit, a mi nincs ugyanabban a rendszerben
-elrendezve és a mi nem ugyanazon czél felé halad, t. i. az egésznek a
-megszabott rendben való fentartása felé. Ezt a lényt, a mely akar és
-tud, ezt az önmaga által tevékeny lényt, akármilyen is, a mely mozgatja
-a mindenséget és elrendez minden dolgot, ezt nevezem én Istennek. Ehhez
-a névhez az értelem, a hatalom, az akarat eszméit fűzöm, a melyeket én
-foglaltam össze és a jóságéit, mely ezeknek közvetlen következménye; de
-ezzel nem ismerem meg jobban a lényt, melynek ezeket tulajdonítom;
-egyformán elburkolja magát érzékeim és értelmem elől; mennél többet
-gondolkodom róla, annál jobban összezavarodom; egész bizonyosan tudom,
-hogy létezik és hogy önmaga által létezik; tudom, hogy az én létem alá
-van rendelve az az övének és hogy mindazok a dolgok, melyeket ismerek,
-ugyanebben a helyzetben vannak. Észreveszem Istent mindenütt műveiben;
-érzem magamban, látom magam körül mindenfelé, de a mint önmagában akarom
-szemlélni, a mint keresni akarom, hogy hol van, hogy mi, milyen a
-substantiája, eltünik előlem és zavarba jött szellemem nem vesz észre
-többé semmit.
-
-Tehetetlenségem tudatától áthatva, nem fogok soha az Isten lényegéről
-okoskodni, hacsak nem kényszerít rá az ő hozzám való viszonyulásának
-érzése. Ezek az okoskodások mindig koczkázatosak; a bölcs embernek csak
-remegve szabad rájuk adni magát és abban a biztos tudatban, hogy nem
-teremtetett kimerítésükre, mert nem az a legnagyobb káromlása az
-Istenségnek; ha nem gondolunk rá, hanem az, ha rosszul gondolunk rá.
-
-Miután fölfedeztem attributumai közül azokat, melyek által felfoghatom
-létezését, visszatérek magamhoz és keresem, milyen rangot foglalok el az
-általa kormányzott dolgok rendjében, a melyet képes vagyok vizsgálni.
-Tagadhatatlanul az első rangban találom magamat fajom révén, mert
-akaratom által és ennek végrehajtására hatalmamban álló eszközeim által
-több erőm van, hogy hassak az engem körülvevő összes testekre vagy hogy
-tetszésem szerint odadjam magamat hatásuknak vagy elvonjam magamat tőle,
-mint a mennyivel közülük bármelyik bír, hogy akaratom ellenére hasson
-rám maga a fizikai impulsió által; értelmességem révén pedig én vagyok
-az egyetlen, a kinek áttekintése van az egész fölött. Mely lénye a
-világnak tudja, az emberen kívül, megfigyelni a többieket mind, melyik
-tud mérlegelni, számítani, előre látni mozdulataikat, hatásaikat és hogy
-úgy mondjam, hozzáfűzni a közös lét érzését saját egyéni létének
-érzéséhez? Mi van abban olyan nevetséges, ha azt gondolom, hogy minden
-az én számomra készült, mikor én vagyok az egyedüli, a ki mindent magára
-tud vonatkoztatni?
-
-Igaz tehát, hogy az ember királya a földnek, melyen lakik, mert nemcsak
-megszelidíti az állatokat, nemcsak rendelkezik az elemekkel
-leleményessége által, hanem ő tud egyedül a földön rendelkezni a földdel
-s elmélkedése által elsajátítja magának még a csillagokat is, a
-melyekhez nem tud fölérni. Mutassanak nekem még egy állatot a földön, a
-mely hasznát tudja venni a tűznek és a mely meg tudja csodálni a napot.
-Hogyan! Meg tudom figyelni, meg tudom ismerni a tényeket és
-kapcsolataikat, érezni tudom, mi a rend, a szépség, az erény, szemlélni
-tudom a világegyetemet, föl tudok emelkedni addig a kézig, a mely
-kormányozza, tudom szeretni és cselekedni a jót – és az állatokhoz
-hasonlítsam magamat! Aljas lélek, szomorú filozofiád tesz hozzájuk
-hasonlóvá; vagyis inkább hiába akarod magadat lealjasítani, szellemed
-tanúságot tesz elveid ellen, jótékony szived megczáfolja elméletedet és
-még tehetségeiddel való visszaélésed is ezek kitünőségét bizonyítja
-önmagad ellen.
-
-A mi engem illet, én, a kinek nincs vitatni való rendszerem, én,
-egyszerű és igaz ember, a kit nem ragad el egyik párt dühe sem és a ki
-nem tartott számot a szektafőnökség dicsőségére, a ki meg vagyok
-elégedve a helylyel, melyet Isten juttatott nekem, rajta kívül nem látok
-semmi különbet, mint a saját fajom; és ha meg kellene választanom a
-helyemet a lények rendjében, mi többet választhatnék, mint hogy ember
-legyek.
-
-Ez a megfontolás nem tesz annyira gőgössé, mint a mennyire meghat, mert
-ezt a helyzetet nem magam választottam és nem számítható egy oly lény
-érdeméül, a mely még nem is létezett. Láthatom-e magamat annyira
-kitüntetettnek a nélkül, hogy szerencsét ne kívánjak magamnak ehhez a
-tiszteletreméltó álláshoz és hogy ne áldjam azt a kezet, a mely bele
-juttatott? Első magamba-szállásomból a hála és áldás érzése születik
-fajom alkotója iránt, ebből az érzésből pedig első hódolatom a jótékony
-Istenség iránt. Imádom a legfőbb hatalmat és megindulok jótéteményein.
-Nincs rá szükségem, hogy tanítsanak erre a kultuszra, maga a természet
-diktálja nekem. Nem természetes következése-e az önszeretetnek, hogy
-tiszteljük azt, a ki pártunkat fogja és szeressük, a ki jót akar nekünk?
-
-De mi lesz belőlem, a mikor, hogy megismerjem egyéni helyemet a
-fajomban, a különböző rangfokozatokat és azokat az embereket szemlélem,
-a kik ezeket betöltik? Micsoda látvány! Hol a rend, melyet megfigyeltem?
-A természet képe csak összhangot és arányosságot nyújtott, az emberi
-nemé csak zavart, rendetlenséget nyujt! Az elemek között összhang
-uralkodik, az emberek pedig a zűrzavarban vannak! Az állatok boldogok,
-egyedül a királyuk boldogtalan! Oh bölcseség, hol vannak a törvényeid?
-Oh, gondviselés, így uralkodol a világon? Jóltevő lény, mi lett
-hatalmadból? Látom a bajt e földön.
-
-Elhinnéd-e, kedves barátom, hogy ezekből a szomorú elmélkedésekből és
-ezekből a látszólagos ellenmondásokból alakulnak szellememben a lélekről
-való fenséges eszmék, melyek eddigelé nem következtek kutatásaimból?
-Elmélkedve az ember természetéről, két határozott elvet véltem benne
-felfedezhetni, a melyek egyike fölemelte az embert az örök igazságok
-tanulmányozásáig, az igazság és az erkölcsi jó szeretetéig, az
-intellektuális világ tájaira, melyek szemlélete teszi a bölcs
-gyönyöreit, – másika pedig alacsonyan önmagába rántotta vissza,
-alávetette az érzékek uralmának, a szenvedélyeknek, melyek ezeknek
-szolgái és általuk elnyomta mindazt, a mi az előbbinek érzéseit sugallta
-neki. Érezve, hogy e két ellenkező irány vonz maga felé és összeütközik
-bennem, ezt mondtam magamban: Nem, az ember nem egy; akarok és nem
-akarok, egyszerre rabszolgának és szabadnak érzem magamat; látom a jót,
-szeretem és a rosszat teszem; aktiv vagyok, mikor az észre hallgatok,
-passziv vagyok, mikor a szenvedélyek elragadnak és ha áldozatul esem, az
-a legnagyobb kínom, hogy érzem, ellent tudtam volna állani.
-
-Fiatal ember, hallgass bizalommal, én mindig jóhiszemű leszek. Ha a
-lelkiismeret az előítéletek műve, akkor kétségkívül nincs igazam, és
-nincs kinyilvánított erkölcs, de ha természetes hajlama az embernek,
-hogy előnyt adjon magamagának és ha az igazság elemi érzése mégis
-veleszületett az emberi szívvel, akkor oldja meg ezeket az
-ellenmondásokat az, a ki egyszerű lényt csinál az emberből és én csak
-egy substantiát fogok elismerni.
-
-Észre fogod venni, hogy a _substantia_ szó alatt általában a valami
-eredeti tulajdonsággal ellátott lényt értem, elvonva belőle minden
-részleges és másodlagos módosulást. Ha tehát az eredeti tulajdonságok
-mind, melyek előttünk ismeretesek, egyesülhetnek ugyanabban az egy
-lényben, csak egy substantiát kell feltételezni, de ha vannak köztük,
-melyek kölcsönösen kizárják egymást, akkor annyi a különböző substantia,
-a hány ilyen kizárást eszközölni lehet. Elmélkedjél erről; a magam
-részéről nekem, bármit mond is Locke, csak kiterjedőnek és oszthatónak
-kell ismernem az anyagot, hogy biztos legyek benne, hogy nem tud
-gondolkozni; és ha egy filozofus azt mondaná nekem, hogy a fák éreznek
-és a sziklák gondolkodnak.[99] hiába akarna zavarba ejteni szubtilis
-érveivel, nem tudok benne egyebet látni, csak rosszhiszemű szofistát, a
-ki jobb szeret érzést tulajdonítani a köveknek, mint lelket az embernek.
-
-Vegyünk fel egy süketet, a ki tagadja a hangok létezését, mert sohasem
-érintették a fülét. Szeme elé teszek egy húros hangszert, melynek
-megfelelően hangolt hangját egy másik elrejtett hangszeren szólaltatom
-meg. A süket látja rezegni a húrt; ezt mondom neki: Ezt a hang teszi.
-Dehogy, feleli ő, a húr reszketésének oka benne magában van, minden
-testnek közös tulajdonsága, hogy így rezeg. Mutasd meg hát nekem,
-folytatom én, ezt a rezgést más testekben vagy legalább ok nélkül ebben
-a húrban. Nem tudom, felel a süket, de mivel nem foghatom fel, hogy
-rezeghet ez a húr, miért kellene ezt a te hangjaiddal magyaráznom, a
-melyekről nincs legcsekélyebb fogalmam sem? Ez annyi, mint egy homályos
-tényt egy még homályosabb okkal magyarázni. Vagy tedd számomra
-érezhetőbbé a hangokat, vagy pedig azt mondom, hogy nem léteznek.
-
-Mennél többet elmélkedem az emberi szellem gondolatáról és
-természetéről, annál inkább azt találom, hogy a materialisták okoskodása
-hasonlít ezéhez a süketéhez. Valóban, süketek a belső hang iránt, a mely
-nehezen félreérthető hangon kiált nekik: A gép nem gondolkozik, sem
-mozgás, sem alak nem idézhet elő gondolkodást; van valami benned, a mi
-igyekszik eltépni azokat a kötelékeket, melyek korlátozzák; a tér nem
-mérték számodra, az egész mindenség nem elég nagy neked: érzéseidnek,
-vágyaidnak, nyugtalanságodnak, még a gőgödnek is más az alapja, mint az
-a szűk test, a melyben lelánczolva érzed magadat.
-
-Egy anyagi lény sem tevékeny önmagától, én pedig az vagyok. Akárhogy el
-akarják ezt tőlem vitatni, én érzem és ez az érzés erősebben szól
-hozzám, mint az ész, a mely ellent mond neki. Van testem, a melyre a
-többi testek hatnak és a mely rájuk hat; ez a kölcsönös hatás nem
-szenved kétséget; az akaratom azonban független érzékeimtől; beleegyezem
-vagy ellenállok, legyőzetem vagy győztes vagyok és tökéletesen érzem
-magamban, mikor megteszem azt, a mit tenni akartam vagy mikor nem teszek
-egyebet, mint hogy engedek szenvedélyeimnek. Mindig megvan a hatalmam,
-hogy akarjak, de nincs mindig erőm, hogy akaratomat végrehajtsam. Ha
-átengedem magamat a kísértéseknek, a külső tárgyak impulsiója szerint
-cselekszem. A mikor szememre vetem magamnak ezt a gyöngeséget, csak
-akaratomra hallgatok; rabszolga vagyok bűneim révén és szabad a
-lelkiismereti furdalásaim révén; szabadságom érzése csak akkor törlődik
-ki belőlem, mikor lealjasodom és mikor végül már nem engedem, hogy
-lelkem szava fölemelkedjék a test törvénye ellen.
-
-Csak a saját akaratom érzése által ismerem az akaratot s az értelmet sem
-ismerem jobban. Mikor azt kérdezik tőlem, mi az az ok, a mely
-meghatározza az akaratomat: a magam részéről azt kérdezem, mi az az ok,
-a mely meghatározza az itéletemet, mert világos, hogy ez a két ok csak
-egy és ha jól megértjük, hogy az ember ítéleteiben cselekvő, hogy
-értelme nem egyéb, mint az összehasonlítás és ítélés képessége, látni
-fogjuk, hogy a szabadsága is csak hasonló képesség vagy ebből származik;
-úgy választja a jót, a hogy megítélte az igazat, ha hamisan ítélte meg,
-akkor a rosszat választja. Mi tehát az az ok, a mely meghatározza az
-akaratát? Az ítélete. És mi az az ok, a mely meghatározza ítéletét?
-Értelmi képessége, itélő képessége; a meghatározó ok benne magában van.
-Ezen túl nem értek meg többé semmit.
-
-Kétségkívül nem vagyok olyan szabad, hogy ne akarjam saját javamat, nem
-vagyok olyan szabad, hogy a káromat akarjam, de a szabadságom épen abban
-áll, hogy csak azt birom akarni, a mi nekem megfelel vagy a mit ilyennek
-vélek és semmi, a mi idegen tőlem, nem határoz meg. Az következik ebből,
-hogy nem vagyok a magam ura, mert nem vagyok képes arra, hogy másvalaki
-legyek, mint a ki vagyok?
-
-Minden tevékenységnek alapelve egy szabad lény akaratán alapszik; ezen
-túl nem lehet menni. Nem a szabadság szó nem jelent semmit, hanem a
-szükség. Föltételezni valami tényt, valami eredményt, a mely nem
-származik egy cselekvő principiumból, annyi, mint ok nélküli
-eredményeket tételezni fel, annyi, mint beleesni a circulus vitiosusba.
-Vagy nincs első impulsió, vagy nincs minden impulsiónak előzetes oka és
-nincs igazi akarat szabadság nélkül. Az ember tehát szabad a
-cselekedeteiben és mint ilyen át van lelkesítve egy immateriális
-substantiával; ez az én harmadik hitczikkelyem. Ebből a három elsőből
-könnyen levezetheted a többit mind, a nélkül, hogy tovább is felsoroljam
-őket.
-
-Ha az ember cselekvő és szabad, önmagától cselekszik; mindaz, a mit
-szabadon tesz, nem tartozik bele a gondviselés rendezett rendszerébe és
-nem számítható fel ennek. Ez nem akarja a rosszat, a mit az ember tesz,
-mikor visszaél a szabadsággal, melyet adott neki; de nem akadályozza meg
-benne, akár azért, mert egy ily gyönge lénytől ez a rossz semmi az ő
-szemében, akár mert nem is akadályozhatja szabadságának sérelme nélkül,
-hogy nagyobb rosszat ne tegyen természetének lealacsonyítása által.
-Szabaddá tette, hogy tetszése szerint tegye, ne a rosszat, hanem a jót.
-Abba a módba juttatta, hogy megtehesse ezt a választást, jól
-felhasználva a képességeket, melyekkel megáldotta, de annyira korlátozta
-erőit, hogy a visszaélés a szabadsággal, melyet adott neki, nem
-zavarhatja az általános rendet. A rossz, a mit ember tesz, visszaesik rá
-a nélkül, hogy bármit is változtasson a világ rendszerében, a nélkül,
-hogy megakadályozná, hogy maga az emberi faj fentartsa magát még az
-akarata ellenére is. Zúgolódni a miatt, hogy az Isten nem akadályozza
-meg a gonosztételt, annyi, mint a miatt zúgolódni, hogy olyan kitűnő
-képességüvé tette, a miatt, hogy beleviszi cselekedeteibe az
-erkölcsiséget, a mely megnemesíti, a miatt, hogy megadta neki az erény
-jogát. A legfőbb gyönyör az önmagával való megelégedettségben van; ez
-önmegelégedés megérdemlése végett vagyunk a földre kitéve és megáldva a
-szabadsággal, ezért visznek kísértetbe a szenvedélyek és tart vissza a
-lelkiismeret. Mit tehetne ennél többet érdekünkben maga az isteni
-hatalom is? Vethetne-e ellenmondást természetünkbe és megadhatná-e a
-jólét jutalmát annak, a kinek nincs hatalmában rosszat tenni? Hogyan!
-Hogy az ember megakadályoztassék a gonosztevésben, az ösztön korlátai
-közé kell zárni és állattá tenni? Nem, lelkem Istene, sohasem fogom
-szemedre vetni, hogy a magad képére teremtetted, hogy szabad, jó és
-boldog lehessek, mint te!
-
-A képességeinkkel való visszaélés tesz minket boldogtalanokká és
-gonoszakká. Bánataink, gondjaink, szenvedéseink önmagunkból erednek. Az
-erkölcsi rossz tagadhatatlanul a mi művünk és a fizikai baj nem volna
-semmi bűneink nélkül, a melyek érezhetővé tették ránk nézve Nem azért
-tesz-e képessé a természet arra, hogy érezzük szükségleteinket, hogy
-fentartson minket? A testi fájdalom nem annak jele-e, hogy a gépezet
-nincs rendben és nem figyelmeztetés-e arra, hogy gondoskodjunk róla? A
-halál… Nem mérgezik-e meg a gonoszok a maguk életét és a miénket? Ki
-akarna örökké élni? A halál a gyógyszere a bajoknak, a melyeket magatok
-csináltok magatoknak; a természet azt akarta, hogy ne szenvedjetek
-mindig. Mily kevés bajnak van alávetve a kezdetleges egyszerűségben élő
-ember! Csaknem betegségek nélkül él ép úgy, mint szenvedélyek nélkül és
-nem látja, nem is érzi a halált, s a mikor érzi, nyomorusága kivánatossá
-teszi számára; ettől fogva nem baj többé ránézve a halál. Ha beérnők
-azzal, hogy azok leszünk, a mik vagyunk, nem kellene megsiratni a
-sorsunkat, de hogy képzelt jóllétet kerestünk, ezer valódi bajt szerzünk
-magunknak. A ki nem tud egy kis bajt szenvedni, el kell készülve lennie
-sok szenvedésre. Ha az ember megrontotta a szervezetét mértéktelen
-életével, gyógyszerekkel akarja helyreállítani; a bajt, a melyet érez,
-tetézi azzal, a melytől fél; a halált előrelátása borzasztóbbá teszi és
-sietteti; mennél jobban akarunk menekülni előle, annál jobban érezzük és
-meghalunk a rettegéstől egész életünkön át, zúgolódva a természet ellen,
-olyan bajok miatt, a melyeket azzal szereztünk, hogy sérelmeket
-követtünk el rajta.
-
-Ember, ne keresd többé a rossz szerzőjét: ez a szerző te magad vagy.
-Nincs más rossz, mint az, melyet te cselekszel vagy a melyet szenvedsz s
-mind a kettő tőled ered. Az általános rossz csak a rendetlenségben lehet
-és én a világ rendszerében látok egy rendet, a mely nem czáfolja meg
-magát. A különleges rossz csak annak a lénynek érzésében van, a mely
-szenvedi és ezt az érzést az ember nem a természettől kapta, hanem maga
-szerezte magának. A fájdalomnak kevés hatása lehet arra, a ki keveset
-elmélkedik és a kinek nincsen sem emlékezete, sem előrelátása. Vedd el
-gyászos haladásunkat, vedd el tévedéseinket, vedd el az ember művét és
-minden jól van.
-
-A hol minden jól van, semmi sem igazságtalan. Az igazság
-elválaszthatatlan a jóságtól. Csakhogy a jóság egy korlátlan hatalom
-szükséges eredménye és a minden öntudatos lényben szükségképeni
-önszereteté. A kinek minden hatalmában áll, úgyszólván kiterjeszti létét
-a lényekével. Létrehozni és fentartani a hatalom örökös tényei; e
-hatalom nem hat arra, a mi nincs; Isten nem a halottak istene, nem
-lehetne romboló és gonosz a nélkül, hogy önmagának ártson. A kinek
-minden hatalmában áll, nem akarhat mást, mint a mi jó.[100] A
-souverainul jó lény tehát, mivel souverainul hatalmas, egyúttal
-souverainul igazságos is kell hogy legyen, máskülönben ellentmondana
-magamagának, mert a rend szeretetének, mely a rendet létrehozza, _jóság_
-a neve és a rend szeretetének, a mely fentartja a rendet, a neve
-_igazságosság_.
-
-Isten, azt mondják, nem tartozik semmivel teremtményeinek. Én azt
-hiszem, tartozik nekik mindazzal, a mit igér nekik, mikor a létet adja
-nekik. Továbbá: azzal igéri a jót, hogy fogalmat ad nekik róla és
-érezteti velük a szükségét. Mennél jobban magamba szállok, mennél többet
-kérdem magamat, annál többet olvasom ezeket a lelkembe írt szavakat:
-_légy igazságos és boldog lészsz_. Ez azonban nem úgy van, ha a dolgok
-mai állapotát tekintem; a gonosz boldogul és az igaz el van nyomva.
-Nézzétek csak, milyen méltatlankodás lobban fel, mikor ez a várakozás
-csütörtököt mond! A lelkiismeret feltámad és zúgolódik alkotója ellen,
-sóhajtva kiáltja neki: rászedtél engem!
-
-Rászedtelek, vakmerő! És ki mondta ezt neked? Meg van-e semmisülve a
-lelked? Megszüntél-e létezni? Óh, Brutus, fiam, ne szennyezd be nemes
-életedet a befejezésével, ne hagyd reményedet és dicsőségedet testeddel
-együtt a philippii harczmezőn. Miért mondod: _az erény_ semmi, mikor
-épen megnyerendő vagy a te erényed jutalmát? Azt hiszed, meg fogsz
-halni: nem, élni fogsz és akkor fogok beváltani mindent, a mit igértem
-neked.
-
-A türelmetlen halandók zúgolódásaiból itélve azt mondaná az ember, hogy
-Isten az érdem előtt tartozik nekik a jutalommal és hogy köteles előre
-megfizetni az erényükért.
-
-Óh legyünk csak előbb jók és aztán leszünk boldogok. Ne követeljük a
-díjat a győzelem előtt, a bért a munka előtt. Nem a versenypályán
-koronázzák meg szent játékaink győzteseit, mondja Plutarchus,[101] hanem
-miután a pályát befutották.
-
-Ha a lélek immateriális, túlélheti a testet és ha túléli, a gondviselés
-igazolva van. Ha nem volna más bizonyítékom a lélek immaterialitásáról,
-mint a gonosz diadala és az igaz elnyomatása ezen a világon, már maga e
-miatt sem kételkedhetném benne. Ilyen feltünő disszonanczia az egyetemes
-összhangban rászorítana, hogy keressem a megoldását. Ezt mondanám
-magamban: Nem ér minden ránk nézve véget az élettel, a halállal minden a
-maga rendjébe jut vissza. Igaz, abba a zavarba jutnék, hogy kérdeznem
-kellene, hol van az ember, mikor mindaz, a mi benne érzéki, megsemmisül.
-Ez a kérdés rám nézve többé nem nehézség, a mint két substantiát
-ismertem el. Nagyon egyszerű dolog, hogy testi életem folyamán, mikor
-mindent csak érzékeim útján veszek észre, minden kisiklik előlem, a mi
-nincs nekik alávetve. Mikor a test és lélek egyesülése megszakad, fel
-tudom fogni, hogy az előbbi feloszolhatik, a másik megmaradhat. Miért
-vonná maga után az egyiknek elpusztulása a másiknak elpusztulását?
-Ellenkezőleg, oly különböző természetüek lévén, egyesülésük által
-erőszakolt állapotban voltak és ha ez az egyesülés megszűnik, mindkettő
-visszatér természetes állapotába: az aktiv és élő substantia visszanyeri
-mindazt az erejét, melyet a passziv és holt substantia mozgatására
-használt fel. Sajnos, nagyon is érzem bűneimen, hogy az ember csak félig
-él élete folyamán és a lélek élete csak a test halálakor kezdődik.
-
-De milyen ez az élet? És vajjon a lélek halhatatlan e természeténél
-fogva? Nem tudom. Korlátolt értelmem nem fog fel semmit, a mi korlátlan,
-mindaz, a mit végtelennek mondanak, elsiklik előlem. Mit tagadhatok vagy
-állíthatok? Miféle okoskodásokat csinálhatok arról, a mit nem tudok
-felfogni? Hiszem, hogy a lélek eléggé túléli a testet arra, hogy a rend
-fentartassék; ki tudja, hogy eléggé-e arra is, hogy örökké tartson?
-Mindenesetre felismerem azt, hogy miként használódik és pusztul el
-részeinek széjjeloszlása által a test, de nem birom felfogni a
-gondolkodó lény hasonló elpusztulását s nem birom elképzelni, hogyan
-halhat meg. Miután ez a föltevés megvigasztal és nincs benne semmi
-észszerűtlen, miért félnék rászánni magamat?
-
-Érzem a lelkemet, ismerem az érzés és a gondolat útján, tudom, hogy van,
-a nélkül, hogy tudnám, milyen a lényege; nem tudok okoskodni olyan
-fogalmakon, melyekkel nem birok. Azt jól tudom, hogy az _én_ azonossága
-csak az emlékezet útján tartja fenn magát és hogy valóban ugyanaz a lény
-legyek, ehhez az kell, hogy emlékezzem rá, hogy voltam. Mármost halálom
-után nem tudnék arra visszaemlékezni, a mi életem folyamán voltam, ha
-nem emlékszem arra is, a mit éreztem, következőleg a mit csináltam és
-nem kételkedem benne, hogy ez az emlék fogja tenni egy napon a jók
-boldogságát és a gonoszok kínját. Idelenn ezer égő szenvedély emészti
-fel a belső érzést és félrevezetik a lelkiismeretet. A megalázások, a
-keserűségek, melyek az erény gyakorlásával együtt járnak,
-megakadályozzák, hogy ne érezhessük minden varázsát. De mikor
-megszabadulva az illuzióktól, melyeket testünk és érzékeink idéznek fel,
-élvezhetjük a legfőbb Lény szemléletét és az örök igazságokat, melyeknek
-ő a forrása, mikor a rend szépsége meg fogja ragadni lelkünk minden
-erejét és egyedül azzal leszünk elfoglalva, hogy összehasonlítsuk azt, a
-mit tettünk, azzal, hogy mit kellett volna tennünk, akkor a lelkiismeret
-szava vissza fogja nyerni erejét és uralmát, akkor a tiszta gyönyör, a
-mely az önmagunkkal való megelégedésből ered és a keserű megbánás
-lealjasodásunk miatt kimeríthetetlen érzésekkel fogják megjelölni azt a
-sorsot, melyet kiki előkészített magának. Ne kérdezzetek, óh jó barátom,
-vannak-e a boldogságnak és szenvedésnek más forrásai: nem tudom; azok
-pedig, a melyeket képzelek, elegendők arra, hogy megvigasztaljanak erre
-az életre és hogy egy másik élet reményét keltsék fel bennem. Nem
-mondom, hogy a jók megnyerik jutalmukat, mert mi más jót várhat egy
-kitünő lény, mint hogy a természetnek megfelelően él? Azt azonban
-mondom, hogy boldogok lesznek, mert alkotójuk, minden igazságnak
-alkotója, nem azért tette őket érzőkké, hogy szenvedjenek és mert nem
-éltek vissza szabadságukkal a földön s így nem rontották meg
-rendeltetésüket saját hibájuk által, mindazáltal szenvedtek ebben az
-életben, tehát kárpótoltatni fognak egy másikban. Ez az érzés nem
-annyira az ember érdemére van alapítva, mint inkább a jóság fogalmára, a
-mely előttem elválaszthatatlannak tünik fel az isteni lényegtől. Én csak
-azt tételezem fel, hogy a világrend törvényei meg fognak őriztetni és
-Isten önmagában állhatatos marad.[102]
-
-Ne kérdezd azt sem, hogy a gonoszok szenvedései örökké tartók-e és hogy
-megfelel-e lényük alkotójának jóságával, hogy örök szenvedésre itélje
-őket. Ezt sem tudom és nincs meg bennem a hiábavaló kiváncsiság, hogy
-haszontalan kérdéseket feszegessek. Mit törődöm én azzal, hogy mi lesz a
-gonoszokból? Nem sokat érdekel az ő sorsuk. Mindazonáltal nehezen
-hiszem, hogy végtelen kínokra vannak itélve. Ha a legfőbb igazság
-megboszulja magát, akkor már ebben az életben boszulja meg magát. Ti és
-a ti tévedéseitek, óh nemzetek, vagytok a szolgái ebben. A bajokat,
-melyeket magatok okoztok magatoknak, használja fel azoknak a bűnöknek a
-megbüntetésére, melyek a bajokat előidézték. Telhetetlen, irigységtől,
-kapzsiságtól és becsvágytól mardosott szivetekben büntetnek a bosszúálló
-szenvedélyek csalfa boldogulásotok közben bűntetteitekért. Mi szükség
-van arra, hogy a túlvilágra menjünk a poklot keresni? Megvan már ezen a
-világon a gonoszok szivében.
-
-A hol mulandó szükségleteink véget érnek, a hol megszünnek esztelen
-vágyaink, ott véget kell hogy érjenek szenvedélyeink és bűneink. Micsoda
-elfajzottságra volnának képesek a tiszta szellemek? Nem lévén szükségük
-semmire, miért lennének gonoszok? Ha meg lévén szabadítva durva
-érzékeinktől, minden boldogságuk a lények szemléletében van, csak a jót
-akarhatják és a ki nem gonosz többé, lehet az örökre szerencsétlen? Ezt
-vagyok hajlandó hinni, de nem vesződöm vele, hogy elhatározzam magamat
-ebben a kérdésben. Óh, kegyes és jó lény, bármilyenek a határozataid,
-imádom őket; ha örökre megszünteted a gonoszokat, meg semmisítem gyönge
-okoskodásomat igazságod előtt, de ha ezeknek a boldogtalanoknak a
-lelkifurdalásai idővel kialszanak, ha szenvedéseik véget érnek, ha egy
-napon ugyanaz a béke vár valamennyiünkre, akkor dicsőitlek érte. Vajjon
-a gonosz nem testvérem-e? Hányszor estem kísértetbe, hogy hasonló legyek
-hozzá! Ha megszabadulva nyomorúságától, elveszti a velejáró
-rosszindulatot is, legyen olyan boldog, mint én; boldogsága nem hogy
-felkeltené féltékenységemet, hanem még szaporítja az én boldogságomat.
-
-Így műveiben szemlélve Istent és azokban a tulajdonságaiban
-tanulmányozva őt, melyeket fontos nekem ismerni, eljutottam odáig, hogy
-fokonkint kiterjeszszem és megnöveljem azt a kezdetben tökéletlen és
-korlátolt fogalmat, melyet erről a mérhetetlen lényről alkottam
-magamnak. De ha ez a fogalom nemesebbé és nagyobbá vált, egyúttal
-kevésbbé is áll arányban az emberi észszel. A mint közeledem szellemben
-az örök világossághoz, fénye elkápráztat, megzavar és kénytelen vagyok
-lemondani mindazokról a földi fogalmakról, melyek segítettek őt
-elképzelni. Az Isten nem testi és érzékelhető többé; a legfőbb értelem,
-a mely a világon uralkodik, nem a világ maga többé; hiába emelem fel- és
-fárasztom elmémet felfoghatatlan lényegének felfogásával. Ha azt hiszem,
-hogy ő adja a világot és a tevékenységet az élő és tevékeny
-substantiának, mely a lelkes testeken uralkodik, ha azt hallom mondani,
-hogy lelkem szellemi és hogy Isten szellem, felháborodom az isteni
-lényegnek ezen a lealacsonyításán. Mintha Isten és az én lelkem
-ugyanolyan természetűek volnának, mintha nem Isten volna az egyedüli
-absolút, az egyedüli igazán tevékeny, érző, gondolkodó, önmaga által
-akaró lény, a melytől a gondolatot, az érzést, a tevékenységet, az
-akaratot, a szabadságot, a létet nyertük! Csak azért vagyunk szabadok,
-mert ő azt akarja, hogy azok legyünk és az ő megmagyarázhatatlan
-substantiája az a lelkünknek, a mi a lelkünk a testünknek. Hogy ő
-teremtette-e az anyagot, a testeket, a szellemeket, a világot, arról nem
-tudok semmit. A teremtés fogalma megzavar és túlhalad fogalmam körén;
-annyiban hiszek benne, a mennyiben fel tudom fogni; de tudom, hogy ő
-alkotta a mindenséget és mindazt, a mi létezik, hogy ő csinált s
-rendezett el mindent. Isten kétségkívül örök, de át tudja-e fogni elmém
-az örökkévalóság fogalmát? Miért fizessem ki magamat gondolat nélküli
-szavakkal? Azt felfogom, hogy Isten a dolgok előtt való, hogy meglesz
-addig, a míg e dolgok és hogy meglesz még azon túl is, mikor egy nap
-minden véget fog érni. Hogy egy lény, melyet nem tudok felfogni,
-létrehoz más lényeket, ez csak homályos és érthetetlen; de hogy a lét és
-a semmi önmaguktól egymásba változzanak át, ez kézzel fogható
-ellenmondás, nyilvánvaló képtelenség.
-
-Isten értelmes, de hogyan? Az ember értelmes, mikor okoskodik, a legfőbb
-értelemnek azonban nincs szüksége okoskodásra, számára nincsenek sem
-præmisszák, sem következések, sőt itéletek sincsenek; merőben intuitiv,
-egyformán látja mindazt, a mi lehet, az összes igazságok rá nézve csak
-egyetlen eszme, mint a hogy az összes helyek egyetlen pont és az összes
-idők egyetlen pillanat. Az emberi erő eszközök által cselekszik, az
-isteni erő magamaga által. Isten képes, mert akar, akarata a hatalma.
-Isten jó, ennél semmi sem nyilvánvalóbb; csakhogy a míg az ember jósága
-a felebarátja iránti szeretet, Isten jósága a rend iránti szeretet, mert
-a rend által tartja fenn mindazt, a mi létezik és kapcsol össze minden
-részt az egészszel. Isten igazságos, erről meg vagyok győződve, ez
-jóságának következése; az emberek igazságtalansága az ő művük, nem pedig
-az övé; az erkölcsi rendetlenség, a mely a filozófusok szemében a
-gondviselés ellen tanuskodik, az én szememnek csak annál jobban
-megmutatja. Az ember igazságossága azonban az, hogy megadja mindenkinek,
-a mi az övé, az Isten igazságossága pedig, hogy számadást kér
-mindenkitől arról, a mit adott neki.
-
-Ha fokról-fokra felfedezem ezeket a tulajdonságokat, melyekről nincs
-semmiféle abszolút fogalmam, akkor az csak kényszerű következések,
-elmémnek helyes használata által történik; de a nélkül állítom őket,
-hogy meg tudnám érteni, ez pedig alapjában véve annyi, mintha nem
-állítanék semmit. Hiába mondom magamban: Isten ilyen, érzem,
-bebizonyítom magamnak; azért nem tudom jobban felfogni, hogy lehet az
-Isten ilyen.
-
-Végül mennél jobban erőlködöm szemlélni végtelen lényegét, annál
-kevésbbé fogom fel; de nekem elég az, hogy van s mennél kevésbbé fogom
-fel, annál jobban imádom. Megalázom magamat és ezt mondom neki: «Lények
-lénye, azért vagyok, mert te vagy; a saját eredetemhez emelkedem fel,
-mikor szüntelenül rólad elmélkedem. Elmémnek legméltóbb használata, hogy
-megsemmisítem magamat előtted; ez az én szellemem elragadtatása, ez
-gyöngeségem varázsa, hogy nagyságodtól lesujtottnak érzem magamat.
-
-Miután így az érzékelhető tárgyak benyomásából és a belső érzésből, a
-mely módot ad nekem az okok megítélésére természetes belátásom szerint,
-levezettem az alapvető igazságokat, melyeket felismernem fontos volt,
-hátramarad, hogy keressem, mely elveket kell ebből levezetnem
-magaviseletemre nézve és mely szabályokat kell magamnak előirnom, hogy
-betöltsem rendeltetésemet e földön, annak szándéka szerint, a ki itt
-elhelyezett. Mindig a módszeremet követve, az alapelveknek ezeket a
-szabályait nem vonom le valami magas filozófiából, hanem megtalálom őket
-a szivemben, a hova a természet írta be kitörölhetetlen betűkkel. Csak
-meg kell kérdeznem magamat arra nézve, a mit tenni akarok: minden, a mit
-jónak érzek, jó, minden, a mit rossznak érzek, rossz; minden kazuisták
-legjobbika a lelkiismeret és csak akkor folyamodunk az okoskodás
-szubtilitásaihoz, mikor alkudozni kezdünk a lelkiismeretünkkel. Minden
-gondoskodás elseje a magunkról való gondoskodás, mégis hányszor mondja
-nekünk a belső hang, hogy ha másnak rovására teszszük, a mi nekünk jó,
-akkor rosszat teszünk! Azt hiszszük, hogy a természet ösztökélését
-követjük, holott szembeszállunk vele, meghallgatjuk, a mit érzékeinknek
-mond s elvetjük, a mit a szivünknek mond, az aktiv lény engedelmeskedik,
-a passziv lény parancsol. A lelkiismeret a lélek szava, a szenvedélyek a
-test szavai. Csodálni való-e, ha ez a két nyelv gyakran ellentmond
-egymásnak? És akkor melyikre kell hallgatni? Az ész nagyon gyakran
-megtéveszt, nagyon is sok jogot szereztünk rá, hogy visszautasítsuk; a
-lelkiismeret ellenben nem téveszt meg soha, ő az ember igazi vezetője,
-az a léleknek, a mi az ösztön a testnek;[103] a ki ezt követi, az a
-természetnek engedelmeskedik és nem fél az eltévedéstől. Ez a pont
-fontos, folytatta jóltevőm, látva, hogy félbe akarom szakítani; engedd
-meg, hogy kissé elidőzzem megvilágításával.
-
-Cselekedeteink minden erkölcsisége abban az ítéletben van, melyet róla
-magunkban viselünk. Ha igaz, hogy a jó jó, akkor annak kell lennie
-szivünk mélyében ép úgy, mint műveinkben és az igazságosság első díja az
-az érzés, hogy gyakorolják Ha az erkölcsi jóság megegyezik
-természetünkkel, akkor az ember csak annyiban lehetne egészséges
-szellemű és jól alkotott, a mennyiben jó. Ha nem egyezik meg és az ember
-természettől fogva gonosz, akkor nem szünhetik meg az lenni a nélkül,
-hogy tönkre ne menjen és a jóság benne csak bűn a természet ellen. Arra
-lévén alkotva, hogy ártson az embertársainak, mint a hogy a farkas arra
-van alkotva, hogy megfojtsa zsákmányát, az emberséges ember ép olyan
-elfajzott állat lenne, mint a szánakozó farkas és csupán az erény okozna
-nekünk lelki furdalásokat.
-
-Szálljunk magunkba, oh, fiatal barátom, vizsgáljuk meg, félretéve minden
-személyes érdeket, hogy merre vezetnek minket hajlamaink. Milyen látvány
-van leginkább kedvünkre, mások szenvedéseié vagy boldogságáé? Mit
-kedvesebb tennünk és mi hagy maga után kellemesebb benyomást, miután
-megtettük: egy jótékony cselekedet-e vagy egy gonosz cselekedet? Ki
-iránt érdeklődtök szinpadjaitokon? Vajjon a gonosz tettekben
-gyönyörködtök-e? Vajjon elkövetőikért ontjátok-e könyeiteket, ha
-megbünhődnek? Minden közönbös nekünk, mondják, kivéve érdekünket. Holott
-ellenkezőleg a barátság, az emberségesség édessége megvigasztal
-szenvedéseinkben és még élvezeteinkben is nagyon egyedül, nagyon
-nyomorultak volnánk, ha nem volna kivel megosztanunk őket. Ha nincs
-semmi erkölcsi az ember szivében, honnan kerülnek bele a csodálat
-elragadtatásai a hősies cselekedetek iránt, a szeretet túláradása a nagy
-lelkek iránt? Ez a lelkesedés az erény iránt micsoda kapcsolatban van
-magánérdekünkkel? Miért szeretnék inkább Cato lenni, a ki felvágja
-testét, mint diadalmas Cæsar? Vegyétek ki szivünkből a szépnek ezt a
-szeretetét és kiveszítek az élet minden varázsát. A kinek aljas
-szenvedélyei elfojtották szűk lelkében ezeket a gyönyörteljes érzéseket,
-a ki hogy mennél jobban önmagára konczentrálhassa magát, eljut odáig,
-hogy nem szeret mást, csak önmagát, nem ismer többé elragadtatást, jeges
-szive nem dobog többé örömtől, édes ellágyulás nem nedvesíti meg soha a
-szemét, nem élvez többé semmit, ez a szerencsétlen nem érez többé, nem
-él többé, máris meg van halva.
-
-De bármekkora is a gonoszok száma a földön, kevés az olyan hullaszerű
-lélek, a mely érzéketlenné vált érdeküket kivéve minden iránt, a mi
-igazságos és jó. Az igazságtalanság csak annyiban tetszik, a mennyiben
-hasznát veszszük; minden egyébben azt akarjuk, hogy az ártatlan
-védelemre találjon. Ha az utczán vagy az országúton valami erőszakos és
-igazságtalan dolgot látunk, a harag és méltatlankodás támad fel azonnal
-a szivünk mélyében és arra visz, hogy védelmünkbe fogadjuk az
-elnyomottat; de egy hatalmasabb kötelesség visszatart és a törvények
-megfosztanak az ártatlanság védelmének jogától. Ellenkezőleg, ha a
-kegyelem és nagylelküség valami ténye ötlik szemünkbe, mily csodálatot,
-mily szeretetet sugall nekünk! Kicsoda nem mondja magában: Szeretném, ha
-én tettem volna ezt. Bizonyára nagyon kevéssé fontos dolog ránk nézve,
-hogy egy ember gonosz vagy igaz volt-e két ezer év előtt és mégis az
-ókori történet ép olyan érdeklődéssel tölt el, mintha mindez napjainkban
-ment volna végbe. Mi közöm nekem Catilina bűntetteihez? Félek-e, hogy
-áldozatává leszek? Miért irtózom tehát tőle, mintha kortársam volna?
-Nemcsak azért gyülöljük a gonoszokat, mert ártanak nekünk, hanem azért,
-mert gonoszok. Nemcsak mi akarunk boldogok lenni, hanem akarjuk mások
-boldogságát is és ha ez a boldogság nem árt a miénknek, akkor fokozza.
-Végül akarata ellenére is megszánja az ember a szerencsétleneket s
-szenved, ha tanuja lesz bajuknak. A legelvetemültebb sem tudja teljesen
-elveszteni ezt a hajlamot s ez gyakran ellenmondásokba keveri önmagával.
-A tolvaj, a ki kifosztja az utasokat, elfödi a szerények meztelenségét
-és a legvadabb gyilkos is támogatja az ájult ember.
-
-Beszélnek a lelkiismereti furdalás kiáltásáról, a mely titokban büntet a
-rejtett bűnökért és gyakran napvilágra hozza őket. Sajnos, kicsoda nem
-hallotta közülünk ezt a kellemetlen hangot? Tapasztalatból beszélnek
-róla és szeretnék elfojtani ezt a zsarnoki érzést, a mely annyi kínt
-szerez nekünk. Engedelmeskedjünk a természetnek, meg fogjuk ismerni,
-mily lágysággal uralkodik és mily varázsát találjuk, ha meghallgattuk,
-annak, hogy jó tanubizonyságot tehetünk magunkról. A gonosz fél és
-menekül önmagától, hogy felvidítsa magát, kikél önmagából, nyugtalan
-szemeit maga körül forgatja és szerez valami tárgyat, a mely mulattatja;
-a keserű szatira, a csufondáros gúny nélkül mindig szomorú lenne, a
-gúnyos nevetés egyedüli élvezete. Az igaz derültsége ellenben belső,
-nevetése nem a rossz indulatból, hanem az örömből fakad, önmagában
-hordja ennek forrását, egyedül ép oly vidám, mint társaságban, nem
-azoktól nyeri megelégedettségét, a kik környezik, hanem ő közli velük.
-
-Vessétek szemeteket a világ minden nemzetére, járjatok be minden
-történetet, annyi embertelen és rossz kultusz között, az erkölcsök és
-jellemek oly rendkívüli különbözőségében mindenütt ugyanazokat a
-fogalmakat fogjátok találni az igazságosságról és becsületességről,
-mindenütt ugyanazokat az alapelveit az erkölcsnek, mindenütt ugyanazokat
-a fogalmakat a jóról és a rosszról. Az ókori pogányság szörnyű isteneket
-nemzett, a kiket idelenn büntettesekül büntettek volna meg és a kik a
-legfelsőbb boldogság képeül csak elkövetni való csinyeket és kielégíteni
-való szenvedélyeket nyujtottak. A bűn azonban, fölfegyverkezve szent
-tekintélylyel, hiába szállott alá az örök lakóhelyekről, az erkölcsi
-ösztön visszaszorította az emberi szivekből. Ugyanakkor, a mikor
-ünnepelték Jupiter kicsapongásait, csodálták Xenocrates
-önmegtartóztatását; a szűzi Lucretia imádta a szemérmetlen Venust, a
-rettenthetetlen római áldozott a Félelemnek, fohászkodott ahhoz az
-istenhez, a ki megcsonkította apját és zúgolódás nélkül halt meg saját
-apja keze által. A legnagyobb megvetésre méltó istenségeket a legnagyobb
-emberek szolgálták. A természet szent szava, mely erősebb, mint az
-isteneké, tiszteletet szerzett magának a földön és úgy tünik föl, mintha
-az égbe száműzte volna a bűnt a bünösökkel együtt.
-
-Megvan tehát a lelkek mélyében az igazságosság és erény velük született
-törvénye, a mely szerint saját elveinek ellenére is ítélünk a saját
-cselekedeteinkről és a másokéról mint jókról vagy rosszakról és ennek az
-elvnek adom én a lelkiismeret nevet.
-
-De szinte hallom, mint emelkednek erre a szóra mindenfelől az
-állítólagos bölcsek kiáltásai: gyermeki tévelygések! A nevelés
-előítéletei! Igy kiáltoznak egyhanguan. Nincs az emberi szellemben
-semmi, csak az, a mi a tapasztalat útján jutott bele és mi mind erről
-csakis szerzett fogalmak szerint ítélünk. Sőt tovább is mennek, tagadni
-merik az összes nemzeteknek ezt a nyilvánvaló és egyetemes megegyezését
-és az emberek ítéleteinek szembeszökő egyformasága ellen a sötétségben
-keresnek valami homályos példát, melyet csakis ők maguk ismernek, mintha
-egy nép lealjasodása megsemmisítené a természet minden hajlamát és
-mintha a faj semmi sem volna, a mint szörnyetegek akadnak benne. De mi
-végre szolgál a szkeptikus Montaignenek mindaz a vesződség, a melylyel a
-földnek valami zugában fölfedezni igyekszik egy az igazság fogalmaival
-ellenkező szokást? Mi végre szolgál neki, hogy olyan hitelességgel
-ruházza fel a leggyanusabb utazókat, a melyet megvon a leghíresebb
-íróktól? Egy-két bizonytalan és torz szokás, mely előttünk ismeretlen
-helyi okokon alapszik, érvénytelenítheti-e az összes népek megegyezésén
-alapuló általános következtetést, holott minden egyébben ellenkezik,
-csak ebben az egyetlen pontban egyezik meg. Oh, Montaigne, te, a ki
-nagyra vagy nyiltságoddal és igazságoddal, légy őszinte és igaz, ha
-ugyan egy filozofus az lehet és mondd meg nekem, van-e olyan ország a
-földön, a hol bűn az embernek megtartani a szavát, irgalmasnak,
-jótékonynak, nagylelkűnek lenni, a hol a jóravaló embert megvetik és a
-hitszegőt tisztelik.
-
-Azt mondják, mindenki a maga érdekében járul hozzá a közjóhoz. De honnan
-van tehát, hogy az igaz ember a maga kárára is hozzájárul? Hogy mehet a
-halálba a saját érdekében? Kétségkívül mindenki a maga javára
-cselekszik, de ha nincs erkölcsi jó, melylyel számolni kell, sohasem fog
-megmagyarázni az önérdekkel egyebet, mint a gonosz tetteket; sőt azt
-kell hinni, hogy további kisérletet nem is mernének koczkáztatni. Mégis
-csak gyalázatos filozofia volna az, a melyet az erényes cselekedetek
-zavarba hoznak s ebből a zavarból csak úgy tudna kimászni, hogy aljas
-szándékokat és erény nélküli indításokat koholna számára, s hogy
-kénytelen volna lealjasítani Socratest és rágalmazni Regulust. Ha efféle
-tanítások valaha is meggyökeresednének köztünk, a természet szava ép
-úgy, mint az észé szüntelenül feltámadna ellenük és nem engedné egyetlen
-vitatójuknak sem a jóhiszeműség mentségét.
-
-Nem czélom itt, hogy metafizikai vitatkozásokba bocsátkozzam, a melyek
-meghaladják a te felfogási képességedet és az enyémet és a melyek
-alapjában véve nem vezetnek semmire. Mondtam már, hogy nem akarok
-filozofálni veled, hanem csak segítségedre lenni, hogy megkérdezhesd
-szivedet. Ha a világ minden filozofusa azt bizonyítja, hogy nincs igazam
-s te érzed, hogy igazam van, ennél többet nem akarok.
-
-Ehhez nem kell egyéb, mint elkülönböztetni szerzett fogalmainkat
-természetes érzéseinktől, mert mielőtt tudnánk, szükségképen érzünk és
-mivel a javunk akarását és kárunk kerülését nem úgy tanuljuk, hanem ez a
-természet adománya, ebből folyólag a jónak szeretete és a rossznak
-gyülölete is ép oly természet dolga bennünk, mint a magunk iránti
-szeretet. A lelkiismeret tényei nem ítéletek, hanem érzések; összes
-eszméink kívülről jönnek ugyan, de az érzések, melyek ezeket értékelik,
-belsőnkből származnak és csak általuk ismerjük a megegyezést és a
-viszszás állapotot, a mely köztünk és a dolgok között van, melyekre
-törekednünk vagy melyeket kerülnünk kell.
-
-Érezni annyit tesz, mint önmagunkban létezni; érzékenységünk
-tagadhatatlanul előbbre való értelmünknél és előbb voltak érzéseink,
-mint fogalmaink.[104] Bármi is a létünk oka, gondoskodott
-fenmaradásunkról azzal, hogy természetünknek megfelelő érzéseket oltott
-belénk és nem lehet tagadni, hogy legalább ezek velünk születtek. Ezek
-az érzések az egyénre nézve az önszeretet, a fájdalomtól való félelem, a
-haláltól való rettegés, a jóllét vágya. De ha – a miről nem lehet
-kételkedni – az ember természeténél fogva társas lény vagy legalább arra
-van alkotva, hogy azzá legyen, csak más veleszületett s fajára vonatkozó
-érzések segítségével lehet az, mert ha csak a fizikai szükséget
-tekintjük, akkor ennek, a helyett hogy összegyüjtené az embereket,
-széjjel kellene őket szórni. Ebből az önmagához és embertársaihoz való
-viszony által formált erkölcsi rendszerből születik meg a lelkiismeret
-ösztökélése. Ismerni a jót, nem annyi, mint szeretni; ismerete nem
-született vele az emberrel, de a mint az esze megismertette vele,
-lelkiismerete ráviszi, hogy szeresse; ez az érzés született velünk.
-
-Nem hiszem tehát, barátom, hogy lehetetlen volna természetünk
-következéseivel megmagyarázni a lelkiismeret közvetlen elvét,
-függetlenül még az észtől is. És ha ez lehetetlen volna is, akkor sem
-volna szükséges, mert azok, a kik ezt az egész emberi nem által
-elfogadott és elismert elvet tagadják, nem bizonyítják, hogy nem
-létezik, hanem beérik az állítással. Ha tehát mi azt állítjuk, hogy
-létezik, akkor ép oly biztos alapon állunk, mint ők és ezenfölül megvan
-a belső tanuság és a lelkiismeret szava, a mely tanubizonyságot tesz
-magáról. Ha az itélőképesség első villanásai elkápráztatnak és eleinte
-összezavarják tekintetünk előtt a tárgyakat, várjuk meg, a míg gyönge
-szemünk megnyílik és magához tér és hamarosan meg fogjuk látni
-ugyanezeket a tárgyakat az ész világánál olyanoknak, a milyeneknek
-kezdettől fogva a természet mutatta nekünk; vagy inkább legyünk
-egyszerűbbek és kevésbé hiúk, maradjunk meg az első érzéseknél, melyeket
-önmagunkban találunk, miután a tanulmány mindig hozzájuk vezet vissza,
-ha nem vezetett félre.
-
-Lelkiismeret! Lelkiismeret! Isteni ösztön, halhatatlan és mennyei hang;
-biztos vezetője egy tudatlan és korlátolt, de értelmes és szabad
-lénynek; csalhatatlan birája a jónak és rossznak, a mely az embert
-Istenhez hasonlóvá teszed! Te teszed természetének kiválóságát és
-cselekedeteinek erkölcsiségét; nélküled nem érzek magamban semmit, a mi
-az állatok fölé emel, azon a szomorú előjogon kívül, hogy tévedésről
-tévedésre tévelyeghetem egy szabályozatlan értelem és elvtelen ész
-segítségével.
-
-Hála égnek, megszabadultunk mindettől a borzalmas filozofiai
-apparátustól; emberek lehetünk a nélkül, hogy tudósok volnánk; föl
-vagyunk oldva az alól, hogy életünket az erkölcs tanulmányozásával
-töltsük, a legcsekélyebb áron biztosabb vezetőnk van az emberi
-vélemények e tömkelegében. De nem elég, hogy ez a vezető létezik, tudni
-kell felismerni és követni. Ha minden szivhez szól, miért vannak mégis
-oly kevesen azok, a kik meghallják! Ah, azért, mert a természet nyelvén
-szól hozzánk, a melyet minden elfeledtet velünk. A lelkiismeret félénk,
-szereti a visszavonulást és a békét, a világ és a zaj megrémíti, az
-előitéletek, a melyekből föltámasztották, legkegyetlenebb ellenségei,
-elmenekül előlük vagy elhallgat; hangos szavuk elhallgattatja az övét és
-nem engedi, hogy megértesse magát, a fanatizmus az ő álarczában mer
-föllépni és az ő nevében diktálni a bűnt. Végre elriad, mert nagyon
-félretolták, nem szól többet hozzánk, nem felel többé nekünk és miután
-oly soká háttérbe szorítottuk, ép annyiba kerül visszaidézni, mint a
-mennyibe került számüzni.
-
-Hányszor elfáradtam kutatásaim közben attól a hidegségtől, a melyet
-magamban éreztem! Hányszor tette a bánat és az unalom elviselhetetlenné
-első elmélkedéseimet, beléjük töltve mérgét! Száraz szivem csak bágyadt
-és langyos buzgalommal adta rá magát az igazság szeretetére. Ezt mondtam
-magamban: mit kinozzam magamat annak keresésével, a mi nincs? Az
-erkölcsi jó csak agyrém; nincs egyéb jó, csak az érzékek gyönyöre. Oh,
-ha az ember egyszer elvesztette a lélek gyönyöreiben való kedvtelést,
-mily nehéz visszaszerezni! S mennyivel nehezebb még megszerezni, ha soha
-meg se volt bennünk! Ha volna olyan nyomorult ember, a ki nem tett
-életében semmit, a minek emléke megnyugtatná önmagáról és örömmel
-töltené el, hogy élt, ez az ember képtelen volt arra, hogy valaha is
-ismerje magát és a helyett, hogy érezné, mily jóság felel meg
-természetének, szándékosan gonosz maradna és örökké boldogtalan volna.
-De hiszitek-e, hogy van egyetlen egy ember az egész föld hátán, a ki
-olyan elaljasodott, hogy nem engedte át soha a szivét a jóltevés
-kisértésének? Ez a kisértés oly természetes és édes, hogy lehetetlen
-neki mindig ellenállni és az általa egyszer előidézett gyönyör emléke
-elegendő arra, hogy szüntelenül visszaidézzük. Szerencsétlenségünkre
-kezdetben bajos kielégíteni; ezer okunk akad, hogy visszautasítsuk
-szívünk hajlamát; a hamis okosság bezárja az emberi _én_ korlátai közé;
-a bátorság ezerféle erőfeszítése kell hozzá, hogy ezeket a korlátokat át
-merjük lépni. A jótetten érzett tetszés a díja annak, hogy jót tettünk
-és ezt a díjat csak akkor kapjuk meg, ha előbb megérdemeltük. Semmi sem
-szeretetreméltóbb, mint az erény, de élvezni kell, hogy annak találjuk.
-Ha át akarjuk fogni, mint a mese Proteusa, előbb ezer rémítő alakot ölt
-és végül csak azoknak mutatkozik saját alakjában, a kik ha egyszer
-megfogták, nem eresztik el.
-
-Szüntelenül ostromoltatva a természetes érzések által, melyek a közös
-érdek mellett szóltak és az ész által, a mely mindent velem hozott
-kapcsolatba, egész életemben ebben a folytonos alternativában
-hányódtam-vetődtem volna, cselekedve a rosszat, szeretve a jót, mindig
-ellentétben állva magammal, ha új világosságok nem világították volna be
-szívemet, ha az igazság, a mely véleményeimet megszilárdította, nem
-erősítette volna meg magatartásomat és nem hozott volna összhangba
-magammal. Hiába akarja az ember az erényt csupán az észre alapítani;
-milyen biztos alapot adhat neki? Az erény, mondják, a rend szeretete. De
-ez a szeretet győzhet-e bennem a magam jóléte iránti szereteten? Adjanak
-hát világos és elegendő észt, a mely ennek előnyt adjon. Állítólagos
-alapelvük alapjában véve merő szójáték, mert én azt is mondom, hogy a
-bűn a rend szeretete, de más értelemben fogva fel. Van mindenütt
-bizonyos erkölcsi rend, a hol van érzés és értelmesség. A különbség az,
-hogy a jó az egészszel való kapcsolat által rendezkedik be, a gonosz
-pedig az egészet rendezi el a magával való kapcsolat szerint. Ez önmagát
-teszi minden dolog központjává, a másik megnézi a maga hatáskörét és
-ennek kerületéhez tartja magát. Akkor a közös középponttal való
-kapcsolatban rendeződik el, ez pedig Isten és az összes concentrikus
-körökkel kapcsolatban, ezek pedig a teremtmények. Ha nincs istenség,
-akkor csak a gonosz okoskodik helyesen, a jó csak eszeveszett lény.
-
-Oh, gyermekem! Vajha érezhetnéd egy napon, mekkora tehertől szabadul meg
-az ember, ha miután kimerítette az emberi vélemények hiúságát és
-megízlelte a szenvedélyek keserűségét, végre oly közel találja magához a
-bölcsesség útját, ez élet munkájának díját és a boldogság forrását, mely
-fölött már kétségbeesett! A természetes törvény minden kötelessége,
-melyet csaknem kitörölt szívemből az emberek igazságtalansága, újra
-érvénybe jut az örök igazság nevében, a mely ezeket a törvényeket rám
-hárítja és általam teljesítettnek látja. Csak a nagy lény művét és
-eszközét látom magamban, a ki akarja a jót, a ki teszi is, a ki a nekem
-jót is tenni fogja akaratomnak az övével való megegyezése által és
-szabadságomnak jó használata által; belenyugszom a rendbe, melyet
-megállapít, biztos lévén benne, hogy egy napon élvezni fogom ezt a
-rendet és meg fogom benne találni boldogságomat, mert mely boldogság
-édesebb annál, mint ha egy olyan rendben érezzük magunkat elhelyezve, a
-melyben minden jól van? Ha zsákmányává leszek a fájdalomnak,
-béketüréssel viselem el, arra gondolva, hogy mulandó és olyan testtől
-ered, a mely nem az enyém. Ha tanuk nélkül viszek véghez valami jó
-cselekedetet, tudom, hogy van, a ki látja és az ezen a világon való
-magaviseletemet a másvilágon való élet javára számítom. Ha
-igazságtalanságot szenvedek, ezt mondom: Az igazságos lény, a ki
-mindenen uralkodik, tudni fogja a módját, hogy kárpótoljon; testem
-szükségletei, az életem nyomorúságai elviselhetőbbé teszik a halál
-gondolatát. Ennyivel is kevesebb köteléket kell elszakítani, ha majd
-mindent el kell hagyni.
-
-Miért van a lelkem alávetve érzékeimnek és hozzálánczolva ehhez a
-testhez, a mely rabbá teszi és összeszorítja? Nem tudom; belehatoltam-e
-Isten rendeleteibe? De vakmerőség nélkül alkothatok szerény
-hozzávetőleges nézeteket. Ezt mondom magamban: Ha az ember szelleme
-szabad és tiszta maradt volna, mi érdem volna abban, hogy szeretjük és
-követjük a rendet, melyet megállapítottnak lát és a melyet megzavarni
-nem volna semmi érdekünk? Boldog volna, igaz, de hiányoznék
-boldogságából a legfenségesebb fokozat, az erény dicsősége és az
-önmagáról való jó tanuságtétel; csak olyan volna, mint az angyalok és az
-erényes ember kétségkívül több volna, mint ők. Hozzákötve egy halandó
-testhez nem kevésbbé hatalmas, mint megfoghatatlan kötelékekkel, e test
-fentartásának gondja arra izgatja a lelket, hogy mindent magamagára
-vonatkoztasson és az általános renddel ellenkező érdeket olt bele, a
-melyet mindazáltal képes látni és szeretni; ekkor szabadságának jó
-felhasználása egyszerre érdemmé és jutalommá válik és változhatatlan
-boldogságot készít elő magának, mikor leküzdi földi szenvedélyeit és
-megmarad eredeti akarata mellett.
-
-Ha a megalázottságnak abban az állapotában, a melyben ez élet folyamán
-vagyunk, minden eredendő hajlamunk jogosult ugyan, de minden bűnünk
-önmagunktól jön, miért panaszkodunk, hogy le vagyunk általuk igázva?
-Miért vetjük szemére a dolgok Alkotójának a gonoszságokat, melyeket
-művelünk és az ellenségeket, kiket magunk fegyverzünk fel magunk ellen?
-Ah, ne rontsuk el az embert s mindig jó lesz fáradság nélkül, boldog
-lelkiismeretfurdalás nélkül. A bűnösök, a kik azt mondják, hogy
-kénytelenek a bűnre, ép oly hazugok, mint a milyen gonoszok; hogy-hogy
-nem látják, hogy a gyöngeség, melyről panaszkodnak, az ő saját művük,
-hogy első lealjasodásuk akaratukból származik, hogy csak azért engednek
-a kisértéseknek, mert engedni akarnak s ezzel teszik
-ellenállhatatlanokká? Kétségkívül nem függ már tőlük, hogy ne legyenek
-gonosztevők és gyöngék, de tőlük függ, hogy azokká ne váljanak. Oh,
-mennyire urai maradnánk önmagunknak és szenvedélyeinknek, még ennek az
-életnek folyamán is, ha addig, a míg szokásaink még nem rögződtek meg, a
-mikor szellemünk még csak nyiladozik, el tudnák foglalni olyan
-tárgyakkal, melyeket ismernie kell, hogy értékelni tudja azokat,
-melyeket nem ismer, ha őszintén fel akarnók magunkat világosítani, nem
-azért, hogy mások szemében ragyogjunk, hanem hogy természetünk szerint
-leszünk jók és bölcsek, hogy boldoggá tegyük magunkat kötelességeink
-gyakorlásával! Ez a tanulmány unalmasnak és vesződségesnek tünik fel,
-mert csak akkor gondolunk rá, mikor már megvagyunk rontva a bűntől,
-mikor már ki vagyunk szolgáltatva szenvedélyeinknek. Megállapítjuk
-ítéleteinket és értékelésünket, mielőtt ismerhetnők a jót és rosszat és
-aztán mindent ezzel a hamis mértékkel mérünk s nem adjuk meg semminek a
-megillető értékét.
-
-Van egy kor, mikor még a szív szabad, de heves, nyugtalan, sóvár a
-boldogságra, melyet nem ismer, s különös tétovázással keresi és
-megcsalatva az érzékektől, végül megállapodik üres képénél és azt hiszi,
-megtalálta ott, a hol nincs. Ezek az illusiók nálam sokáig tartottak.
-Sajnos, nagyon is későn ismertem fel őket és nem birtam őket tökéletesen
-megsemmisíteni; addig fognak tartani, a míg ez a halandó test, a mely
-okozza őket. Csakhogy hiába fognak csábítani, nem vezetnek félre, tudom
-már, micsodák, utánuk megyek és megvetem őket, nem boldogságom tárgyát
-látom bennük, hanem akadályát. Vágyódom arra a pillanatra, a mikor
-megszabadulva a test bilincseitől, _én_ leszek ellenmondás nélkül,
-csonkítatlanul és csak önmagamra lesz szükségem, hogy boldog lehessek;
-addig is az vagyok már ebben az életben, mert ennek minden baját kevésbe
-veszem, mert lényemtől csaknem idegennek tekintem és mert minden igazi
-jó, a mit belőle levonhatok, tőlem magamtól függ.
-
-Hogy mindjárt eleinte a boldogságnak, az erőnek és szabadságnak ehhez az
-állapotához emelkedhessem, gyakorlom magamat a fenkölt szemlélődésekben.
-Elmélkedem a mindenség rendjéről, nem azért, hogy megmagyarázzam
-hiábavaló rendszerekkel, hanem hogy szüntelenül csodáljam, hogy
-imádhassam a bölcs alkotót, a ki benne érezteti magát. Társalkodom vele
-és átitatom minden képességemet isteni lényével; megilletődöm
-jótéteményein, áldom adományaiért, de nem imádkozom hozzá. Mit is kérnék
-tőle? Hogy kedvemért megváltoztassa a dolgok menetét, hogy csodákat
-műveljen az érdekemben? Én, a kinek mindenek felett tisztelnem kell a
-bölcsesége által megállapított és előrelátása által fentartott rendet,
-azt akarjam, hogy ez a rend kedvemért megzavartassék? Nem, ez a vakmerő
-kivánság hamarabb megérdemelné a büntetést, mint a meghallgattatást. Nem
-kérem tőle a jóltevésre való hatalmat sem; miért kérjem tőle azt, a mit
-megadott nekem? Nem azért adta-e a lelkiismeretet, hogy szeressem a jót,
-az észt, hogy fel tudjam ismerni, a szabadságot, hogy meg tudjam
-választani? Ha a rosszat teszem, nincs mentségem; azért teszem, mert
-akarom; tőle kérni, hogy változtassa meg az akaratomat, annyi volna,
-mint tőle kívánni, a mit ő kiván tőlem, annyi, mint azt akarni, hogy ő
-végezze az én művemet, a melynek én nyerjem el a díját; annyi, mint
-elégedetlennek lenni helyzetemmel, nem akarni többé embernek lenni, más
-valamit akarni, mint a mi van, vagyis a rendellenséget és a rosszat
-akarni. Igazságosság és igazság forrása, kegyelmes és jó Isten! Benned
-vetett bizalmamban szívem legfőbb kivánsága, hogy legyen meg a te
-akaratod. Hozzáfüzöm az enyémet s azt teszem, a mit te teszel,
-belenyugszom jóságodba s azt hiszem, már előre részesedem a legfőbb
-boldogságban, mely ennek a jutalma.
-
-Önmagam iránti jogos bizalmatlanságomban az egyedüli dolog, a mit tőle
-kérek, vagy jobban mondva, a mit igazságosságától várok, az, hogy
-vezessen vissza tévelygésemből, ha megtévedek és ez a tévedés rám nézve
-veszedelmes. Ha jóhiszemű vagyok is, azért nem tartom magamat
-csalhatatlannak, azok a véleményeim, melyeket legigazabbaknak tartok,
-talán megannyi hazugságok, mert mely ember ragaszkodik véleményeihez? És
-hány ember van mindenben összhangban? Ha az illuzió, a mely félrevezet,
-önmagamból jön is, ő az egyedüli, a ki ki tud belőle gyógyítani.
-Megtettem, a mit tudtam, az igazság elérésére, de forrása nagyon is
-magas; ha erőm nem engedi is, hogy messzebbre menjek, miben lehetnék
-bűnös? Az ő dolga, hogy közelebb jöjjön hozzám.
-
-
-
-A derék pap hévvel beszélt; föl volt indulva és én is az voltam. Mintha
-az isteni Orpheust hallottam volna, első himnusait énekelni és az
-istenek tiszteletére tanítani az embereket. Mindazáltal egész tömeg
-ellenvetés ötlött fel bennem; de nem nyilvánítottam egyiket sem, mert
-nem annyira alaposak, mint inkább zavarba ejtők voltak és a meggyőzés az
-ő oldalán volt. A mint lelkiismerete szerint beszélt hozzám, úgy
-tetszett, mintha az én lelkiismeretem megerősítette volna, a mit
-mondott.
-
-Az érzések, melyeket nekem most kifejtett, mondottam neki, sokkal
-újabbaknak tünnek föl előttem abban, a miről ön megvallja, hogy nem tud,
-mint abban, a miről azt állítja, hogy hiszi. Általában a theismust, vagy
-a természetes vallást látom benne, melyet a keresztények mindenáron
-össze akarnak téveszteni az atheismussal, vagy vallástalansággal, holott
-ez egyenesen ellentétes tanítás. Hitemnek mostani állapotában azonban
-inkább föl kell emelkednem, mint leszállnom, hogy az ön véleményeit
-elsajátíthassam; nehéznek találom pontosan azon a ponton maradni, a hol
-ön van, ha az ember nem éppen olyan bölcs, mint ön. Hogy legalább épp
-oly őszinte legyek, tanakodni akarok önmagamban. A belső érzés kell hogy
-vezessen engem, az ön példájára és ön maga tanított arra engem, hogy ha
-az ember sokáig hallgatásra kárhoztatta ezt a belső érzést, újra
-felidézni, nem lehet egy pillanat műve. Magammal viszem az ön előadását
-szívemben, elmélkednem kell róla. Ha aztán jól meghánytam-vetettem
-magamban és épp oly meggyőződött maradok mint ön, akkor ön lesz az én
-utolsó apostolom és én önnek proselitája leszek mindhalálig. Mégis
-oktasson csak tovább is engem, hiszen még csak a felét mondta el nekem
-annak, a mit tudnom kell. Beszéljen nekem a kinyilatkoztatásról, a
-Szentírásról, azokról a homályos dogmákról, a melyek közt gyermekkorom
-óta tévelygek, nem tudva őket sem felfogni, sem hinni és nem tudva őket
-sem elfogadni, sem elvetni.
-
-Igen gyermekem, mondotta ő megölelve engem, tovább fogom mondani önnek,
-a mit gondolok; nem akarom csak félig megnyitni ön előtt szívemet, hanem
-az óhajtás, melyet nyilvánított, szükséges volt számomra, hogy
-felhatalmazzon arra, hogy fentartás nélkül nyilatkozzam. Eddigelé nem
-mondtam önnek semmi olyat, a miről azt ne hittem volna, hogy hasznára
-válik és a miről ne lettem volna mélységesen meggyőződve. A vizsgálat, a
-melyet ezután kell végeznem, lényegesen más, csak zavart, rejtelmet és
-homályt látok benne és csak bizonytalansággal és bizalmatlansággal fogok
-hozzá. Remegve szánom el rá magamat és inkább kétségeimet mondom el
-önnek, mint nézeteimet. Ha az ön véleményei szilárdabbak volnának, akkor
-haboznék, hogy kifejtsem-e az enyéimet; de abban az állapotban, a
-melyben van, csak nyer vele, ha úgy gondolkozik, mint én.[105]
-Egyébiránt előadásommal szemben csak az észtől vezettesse magát, mert én
-nem tudom, nem vagyok-e tévedésben. Nehéz dolog vitatkozás közben néha
-nem szólani állító hangon; jegyezze meg azonban, hogy most minden
-állításom csak ok a kétkedésre. Keresse az igazságot önmaga, én a magam
-részéről csak jóhiszeműséget igérek.
-
-Fejtegetésemben ön nem lát egyebet, mint a természetes vallást; különös
-dolog, hogy más vallásra is van szükség! Honnan ismerjem meg ezt a
-szükséget? Miben lehetek bűnös, ha Istennek a szerint a belátás szerint
-szolgálok, melyet ő adott szellememnek és azok szerint az érzések
-szerint, melyeket ő sugall szivemnek? Mily tisztaságát az erkölcsnek,
-milyen az emberre hasznos és alkotójának dicsőségére való dogmát
-vonhatok le egy positiv tanításból, a melyet nélküle is le nem vonhatnék
-képességeimnek helyes használatából? Mutassa meg nekem, hogy mit lehet
-Isten dicsőségére, a társadalom javára és saját jóvoltomra hozzá tenni a
-természetes törvény kötelességeihez és mily erényt kelthet ön egy új
-Istentiszteletből, a mely ne volna, az enyémnek következménye. Az
-Istenség legnagyobb eszméi csupán az észből magából származnak. Nézd a
-természet látványát, hallgasd meg a belső szózatot. Nem mondott-e meg
-Isten mindent szemeinknek, lelkiismeretünknek, ítéletünknek, mit
-mondhatnak ennél többet az emberek? Az ő kijelentéseik csak alább
-szállítják Istent azzal, hogy emberi szenvedélyeket tulajdonítanak neki.
-A helyett, hogy megvilágosítanák a nagy Lény fogalmait, azt látom, hogy
-összezavarják a különböző dogmát; nem hogy megnemesítenék, hanem
-lealjasítják őket; a felfoghatatlan rejtelmekhez, a melyek őt
-körülveszik, képtelen ellenmondásokat fűznek, melyek az embert gőgössé,
-türelmetlenné, kegyetlenné teszik s a helyett, hogy meghonosítanák a
-békét a földön, tüzet és vasat hoznak rá. Azt kérdem magamban, mire jó
-mindez, a nélkül, hogy felelni tudnék erre a kérdésre. Csak az emberek
-bűneit látom és az emberi nem nyomorúságait.
-
-Azt mondják, szükség volt kinyilatkoztatásra, a mely megtanítsa az
-embereket, mikép akarja az Isten, hogy szolgálják; bizonyítékul
-fölhozzák a furcsa istentiszteletek különbözőségét, melyeket
-meghonosítottak, de nem látják be, hogy éppen ez a külömbözőség a
-kinyilatkoztatások szeszélyességéből származik. Mióta a népek arra adták
-magukat, hogy megszólaltassák Istent, mindegyik a maga módja szerint
-szólaltatta meg és azt mondatta vele, a mit akart. Ha csak azt
-hallgatták volna meg, a mit Isten az emberek szivének mondott, sohasem
-lett volna más vallás a földön, csak egy.
-
-Szükség volt egységes istentiszteletre; ezt készséggel megengedem; de
-oly fontos pont volt-e ez, hogy az isteni hatalom egész apparátusa
-kellett megállapításához? Ne téveszszük össze a vallás szertartásait
-magával a vallással. Az istentisztelet, melyet Isten kíván, a szív
-istentisztelete; ez pedig ha őszinte, mindig egységes. Nagyon bolond
-hiúság kell hozzá, hogy azt képzeljük, hogy Istent oly nagyon érdekli a
-pap ruhájának szabása, a szavak sorrendje, a melyeket elmond, a
-mozdulatok melyeket az oltár előtt tesz és összes térdhajlásai. Ah,
-barátom, maradj meg egész magasságodban, mindég elég közel leszel a
-földhöz. Isten azt akarja, hogy lélekben és igazságban tiszteljék; ez
-minden vallásnak, minden országnak, minden embernek kötelessége. A mi a
-külső istentiszteletet illeti, ha ennek a jó rend kedvéért egységesnek
-kell lennie, ez merőben rendőri ügy, ehhez ugyan nem kell
-kinyilatkoztatás.
-
-Nem ezekkel az elmélkedésekkel kezdettem. A nevelés előítéletei és az a
-veszedelmes önszeretet, a mely az embert mindig szférája fölé akarja
-emelni, vittek rá engem is; mivel nem birtam gyönge fogalmaimat
-fölemelni a legfőbb lényhez, azon igyekeztem, hogy leszállítsam őt
-magamhoz. Közelebb hoztam egymáshoz azokat a végtelenül távol eső
-kapcsolatokat, melyeket ő a saját természete és az enyém közé vetett.
-Közvetlenebb közlekedést, részletesebb oktatásokat akartam és nem érve
-be azzal, hogy Istent az emberhez hasonlóvá teszem, természetfölötti
-belátást akartam szerezni, hogy kiváltságos legyek embertársaim között;
-saját külön istentiszteletet akartam; azt akartam, hogy Isten olyat
-mondjon nekem, a milyet másoknak nem mondott, vagy a milyet mások nem
-értettek volna meg úgy, mint én.
-
-Azt a pontot, a meddig eljutottam, úgy tekintettem, mint azt a közös
-kiinduló pontot, a melyből minden hívő kiindul, hogy eljusson egy
-tisztább istentiszteletig s a természetes vallás hittételeiben csak
-minden vallás elemeit találtam. Megszemléltem a földön uralkodó
-felekezetek sokaságát, a melyek kölcsönösen hazugsággal és tévelygéssel
-vádolják egymást; és azt kérdeztem: _melyik hát az igazi?_ Mindegyik azt
-felelte: az enyém; mindegyik azt mondta, csak én és hitsorsosaim
-gondolkozunk helyesen, a többiek mind tévedésben vannak. _És honnan
-tudod, hogy a te felekezeted az igazi?_ Mert Isten mondotta.[106] És ki
-mondta, hogy az Isten mondotta azt? A lelkészem, a ki pedig jól tudja. A
-lelkészem mondja, hogy higyjek így és én így hiszek; ő biztosít engem
-arról, hogy hazudnak mind azok, akik máskép szólnak, mint ő. Ezért hát
-nem hallgatok rájuk.
-
-Hogyan? gondoltam én, az igazság nem egy? És a mi igaz nálam, az lehet
-nem igaz nálatok? Ha annak a módszere, a ki a jó úton jár és azé, a ki
-eltéved, ugyanaz, micsoda érdeme vagy hibája lehet az egyiknek a
-másikkal szemben? A választásuk a véletlen műve, nekik tulajdonítani
-méltánytalanság, annyi, mint azért jutalmazni vagy büntetni valakit,
-mert ebben vagy abban az országban született. Hogy valaki azt merje
-mondani, hogy Isten így ítél rólunk, nem egyéb, mint káromolni
-igazságosságát.
-
-Vagy jó és Istennek tetsző minden vallás, vagy ha van egy olyan, melyet
-ő ír elő az embereknek s a melynek félreismeréseért megbünteti az
-embereket, akkor biztos és nyilvánvaló jeleit adta, hogy
-megkülönböztethető és felismerhető legyen, mint az egyedüli igaz vallás;
-ezek a jelek minden időre és minden helyre valók, egyformán érthetők
-kicsinyek és nagyok, mindenki számára, tudósok és tudatlanok számára,
-európaiak, hinduk, afrikaiak, vad népek számára. Ha volna olyan vallás a
-világon, melyen kívül nincs egyéb, mint örök szenvedés és a világ
-bármely részén csak egyetlen jóhiszemű halandó volna is, a kit nem
-illetett meg az igazsága, ennek a vallásnak az istene volna a zsarnokok
-legméltánytalanabbika és legkegyetlenebbike.
-
-Ha tehát őszintén keressük az igazságot, ne engedjünk semmit a születés
-jogának és az egyházatyák és papok tekintélyének, hanem szólítsunk a
-lelkiismeret és az ész ítélőszéke elé mindent, a mire gyermekkorunk óta
-tanítottak. Kiálthatják nekem: Vesd alá eszedet; ugyanígy mondhatná ezt
-az, a ki megcsal; okaim kell hogy legyenek rá, hogy alávessem az
-eszemet.
-
-Az az egész theologia, melyet önmagamtól megszerezhetek a mindenség
-szemlélete által és képességeim helyes használata által, arra
-szorítkozik, a mit föntebb megmagyaráztam. Hogy többet tudhassak,
-rendkívüli eszközökhöz kell folyamodnom. Ezek az eszközök nem állhatnak
-az emberek tekintélyében, mert egy ember sem lévén más fajtából való,
-mint én, mindazt, a mit egy ember természetszerűen ismer, megismerhetem
-én is és más ember ép úgy tévedhet, mint én; ha én elhiszem, a mit mond,
-nem azért hiszem, mert mondja, hanem azért, mert bebizonyítja. Az
-emberek tanubizonysága tehát alapjában véve nem egyéb, mint magának az
-eszemnek tanubizonysága és nem járul hozzá semmivel azokhoz a
-természetes eszközökhöz, melyeket Isten adott nekem az igazság
-felismerésére.
-
-Apostola az igazságnak, mi mondani valód van tehát a számomra, a minek
-nem maradok birája? Maga Isten szólott; hallgasd meg kinyilatkoztatását.
-Ez más dolog. Isten szólott! Ez bizony nagy szó. És kihez szólott? Az
-emberekhez. Miért nem hallottam hát én semmit? Más embereket bízott meg,
-hogy közöljék veled a szavát. Értem; emberek fogják nekem megmondani, a
-mit Isten szólott. Jobb szerettem volna, ha Istent magát hallhattam
-volna; rá nézve nem lett volna semmivel sem nehezebb és én nem lettem
-volna a félrevezetésnek kitéve. Megóv téged ettől azzal, hogy
-kinyilvánítja küldötteinek küldetését. Hogyan teszi ezt? Csodák által.
-És hol vannak ezek a csodák? A könyvekben. És ki csinálta a könyveket?
-Emberek. És ki látta ezeket a csodákat? Emberek, a kik bizonyítják.
-Hogyan! Mindig emberi tanubizonyságok! Mindig emberek, a kik azt közlik
-velem, a mit más emberek közöltek velük! Mennyi ember köztem és Isten
-között! Lássunk mindig, vizsgáljunk, hasonlítsunk össze, igazoljunk. Oh,
-ha Isten arra méltatott volna, hogy fölmentsen mindettől a munkától,
-talán kevésbbé készséges szívvel szolgáltam volna őt!
-
-Fontold meg, barátom, mily borzalmas fejtegetésbe bonyolódtam, mily
-mérhetetlen tanultságra van szükségem, hogy bejussak a legrégibb ókorba,
-hogy megvizsgáljam, mérlegeljem, szembeállítsam egymással a prófétákat,
-a kinyilatkoztatásokat, a tényeket, a hitnek emlékjeleit, melyek
-napvilágra jutottak a világ minden országában, hogy megállapítsam
-idejüket, helyüket, szerzőjüket, alkalmukat! Mily biztonságára van
-szükségem a kritikának, hogy megkülönböztessem a hiteles darabokat a
-kétes daraboktól; hogy összevessem az ellenvetéseket a feleletekkel, a
-fordításokat az eredetiekkel, hogy megítéljem a tanuk
-részrehajthatatlanságát, józan eszüket, belátásukat, hogy tudjam, nem
-titkoltak-e el semmit, nem tettek-e hozzá semmit, nem cseréltek-e el,
-nem változtattak-e meg, nem hamisítottak-e meg semmit; hogy
-megszüntessem az ellenmondásokat, melyek fenmaradnak, hogy megítéljem,
-mi súlya lehet az ellenvéleményüek hallgatásának az ellenük felhozott
-tényekkel szemben, hogy ezek az ellenvetések ismeretesek voltak-e
-előttük, elég fontosaknak tetszettek-e arra, hogy érdemesnek tartják
-válaszolni rájuk; hogy a könyvek eléggé elterjedtek-e arra, hogy a
-miéink hozzájuk jutottak légyen; hogy elég jóhiszeműek voltunk-e az
-övéiket magunk közt elterjeszteni és meghagyni bennünk a legerősebb
-ellenvetéseket, melyeket tettek.
-
-Ha mindezek az emlékjelek elismertetnek elvitathatlanoknak, ezután rá
-kell térni szerzőik küldetésének bizonyítékaira; jól kell tudni az
-eshetőségek törvényeit, az esetleges lehetőségeket, hogy meg lehessen
-ítélni, mely jövendőmondás nem következhetik be csoda nélkül; ismerni
-kell az eredeti nyelvek szellemét, hogy meg lehessen állapítani, hogy mi
-ezeken a nyelveken jövendőmondás és mi csak szónoki figura; tudni kell,
-mely tények rejlenek a természet rendjében és mely más tények nem, hogy
-megmondhassuk, mely fokig tudja egy ügyes ember megigézni az együgyüek
-szemeit s elálmélkodtatni még a felvilágosodott embereket is, ki kell
-kutatni, mily fajtájúnak kell lenni egy csodának és mely hitelessége
-kell hogy legyen nem csupán azért, hogy elhigyjék, hanem hogy büntetésre
-méltó is legyen, a ki kételkedik benne; össze kell hasonlítani az igazi
-és a hamis csodák bizonyítékait és meg kell találni a
-megkülönböztetésükre való biztos szabályokat; meg kell végül mondani,
-miért választ az Isten, hogy igazolja szavát, olyan eszközöket,
-melyeknek maguknak is olyan nagy szüksége van igazolásra, mintha
-játszanék az emberek hiszékenységével és szándékosan kikerülné a
-meggyőzésükre való igazi eszközöket.
-
-Tegyük fel, hogy az isteni méltóság leereszkedik annyira, hogy egy
-embert szent akaratának szervévé tesz; vajjon észszerű-e, igazságos-e
-azt követelni, hogy az egész emberi nem engedelmeskedjék ennek a
-közvetítőnek a nélkül, hogy ilyenül felismerhetővé volna téve? Megfér-e
-a méltányossággal, igazoló levélül mindössze néhány csekély számú
-homályos ember előtt cselekedett jeleket adni, melyekről az összes többi
-emberek csak szóbeszéd útján hallanak? A világ minden részén az igazi
-volna minden vallásfelekezet, ha elfogadnók mindazokat a csodákat,
-melyekről a nép és az együgyüek azt mondják, látták őket; több volna a
-csoda, mint a természetes esemény és minden csodák legnagyobbika az
-volna, ha ott, a hol üldözött fanatikusok vannak, nem volnának csodák. A
-természet változhatatlan rendje mutatja legjobban a bölcs kezet, a mely
-igazolja; ha sok kivétel történnék, nem tudnám, mit gondoljak felőlük és
-a magam részéről sokkal inkább hiszek Istenben, semhogy higyjek abban a
-sok hozzá oly kevésbbé méltó csodában.
-
-Jöhet valaki és ezt mondhatja: Halandók, hirdetem nektek a Legfőbbnek
-akaratát; ismerjétek fel szavamról azt, a ki küld engem; azt rendelem a
-napnak, hogy változtassa meg futását, a csillagoknak, hogy máskép
-rendeződjenek el, a hegyeknek, hogy lapuljanak el, a hullámoknak, hogy
-emelkedjenek fel, a földnek, hogy más külsőt öltsön. Ki ne ismerné fel
-ezekre a csodákra azonnal a természet urát? A természet nem
-engedelmeskedik csodáknak; ezeknek a csodái a keresztutakon, a
-sivatagokban, a szobákban történnek; itt könnyü vásárt csapnak a nézők
-egy kis csoportjával, a kik már előre is arra vannak hangolva, hogy
-mindent elhigyjenek. Ki merné nekem megmondani, hány szemtanú kell
-hozzá, hogy egy csodát hitelre érdemessé tegyen? Ha csodáitok, melyek
-arra valók, hogy bizonyítsák tanítástokat, maguk is bizonyításra
-szorúlnak, akkor mire valók? Ép annyit érnétek, ha nem is tennétek
-csodát.
-
-Hátramarad végül a legfontosabb vizsgálat a kinyilatkoztatott tanításra
-vonatkozólag; mert miután azok, a kik azt mondják, hogy Isten idelenn
-csodákat tesz, azt is állítják, hogy néha az ördög is utánozza ezeket a
-csodákat, a legjobban megbizonyított csodákkal sem megyünk messzebbre,
-mint azelőtt és miután a fáraók mágusai még Mózes jelenlétében is meg
-merték csinálni ugyanazokat a csodajeleket, melyeket ő Isten közvetlen
-rendeletére csinált, miért ne tarthattak volna távollétében ugyanoly
-jogon ugyanarra a szavahihetőségre igényt? Így tehát, miután
-megbizonyították a tanítást a csoda segitségével, meg kell bizonyítani a
-csodát a tanítás segítségével,[107] attól féltükben, hogy a démon művét
-Isten művének találják nézni. Mit szólsz az ilyen különös bizonyításhoz?
-
-Ez a tanítás, Istentől eredvén, magán kell hogy viselje az Istenség
-szent jellemét; nemcsak hogy meg kell világosítania bennünk a zavaros
-eszméket, a melyeket az okoskodás kelt szellemünkben, hanem
-istentiszteletet, erkölcsöt is kell adnia és olyan elveket, melyek
-megfelelnek azoknak az attributumoknak, melyekről egyedül ismerhetjük
-fel lényegét. Ha tehát csak képtelen és ész nélküli dolgokra tanít, ha
-csak az ellenszenv érzését oltja belénk embertársaink iránt és a
-rémületét önmagunktól, ha csak haragos, féltékeny, bosszúálló,
-részrehajló, az embereket gyűlölő Istent fest le előttünk, a háború és a
-csaták istenét, a ki mindig kész rombolni és letiprani, mindig
-kínzásokról és szenvedésekről beszél és azzal dicsekszik, hogy még az
-ártatlanokat is megbünteti, akkor a szívem nem vonzódik ehhez a szörnyű
-istenhez és óvakodnék elhagyni a természetes vallást és elfogadni ezt;
-mert beláthatod, hogy okvetlenül választani kellene a kettő között. A ti
-Istenetek nem a mienk, mondanám követőinek; a ki azon kezdi, hogy
-egyetlen népet választ ki magának és száműzi az emberi nem többi részét,
-az nem közös atyja az embereknek; a ki örök bűnhödésre kárhoztatja
-teremtményeinek legnagyobb részét, az nem az a kegyelmes és jó Isten, a
-kit az elmém mutatott nekem.
-
-A mi a dogmákat illeti, az elmém azt mondja, hogy ezeknek világosaknak,
-közérthetőknek, nyilvánvalóságuk által meglepőknek kell lenniök. Ha a
-természetes vallás elégtelen, a miatt a homályosság miatt az, a melyeket
-azokban a nagy igazságokban hagy, melyekre tanít minket; a
-kinyilatkoztatás dolga, hogy az emberi szellem számára érthető módon
-tanítson meg ezekre az igazságokra, hogy felfoghatóvá tegye azokat a
-számára, megértesse vele, hogy elhigyje őket. A hit megszilárdul és
-megerősödik a megértés révén; a vallások legjobbika csalhatatlanul a
-legvilágosabb is; a hit rejtelmekkel, ellenmondásokkal terheli meg az
-istentiszteletet, melyet prédikál nekem, már ezáltal is arra tanít, hogy
-bizalmatlankodjam benne. Az Isten, a kit imádok, nem a sötétség istene,
-nem azért áldott meg megértéssel, hogy megtiltsa használatát; azt
-mondani nekem, hogy alávessem az eszemet, annyi, mint megsérteni annak
-alkotóját. Az igazság szolgája nem teszi rabszolgává az eszemet, hanem
-megvilágosítja.
-
-Félretettünk minden emberi tekintélyt és nélküle nem tudom elképzelni,
-hogy győzhet meg egy ember egy másikat azzal, hogy ész-ellenes tanítást
-prédikál neki. Állítsuk egy pillanatra szembe egymással ezt a két embert
-és keressük, hogy mit mondhatnak egymásnak a két párt nyelvének szokásos
-keserűségével.
-
-_Az ihletett._
-
-Az ész arra tanít téged, hogy az egész nagyobb, mint a része; én azonban
-Isten nevében arra tanítlak, hogy a rész nagyobb az egésznél.
-
-_A bölcselkedő._
-
-És ki vagy te, hogy azt mered mondani, hogy Isten ellentmond magának? És
-kinek higyjek inkább: annak-e, a ki az ész által örök igazságokra tanít,
-vagy neked, a ki az ő nevében képtelenséget hirdetsz nekem?
-
-_Az ihletett._
-
-Nekem, mert az én megbizatásom határozottabb és czáfolhatatlanúl be
-fogom neked bizonyítani, hogy ő küldött engem.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Hogyan! Azt fogod nekem bizonyítani, hogy Isten küld téged, hogy
-tanúbizonyságot tégy ellene? És milyen természetűek a te bizonyítékaid,
-a melyekkel meggyőz arról, hogy biztosabb, hogy Isten a te szájad által
-szól hozzám, mint az értelem által, a melyet ő adott nekem?
-
-_Az ihletett._
-
-Az értelem, melyet neked adott! kicsiny és hiú ember! Mintha te volnál
-az első hitetlen, a ki eltévelyedik elméjében s megrontatik a bűn által!
-
-_A bölcselkedő._
-
-Isten embere, ha te volnál az első szélhámos, a ki fenhéjázását adja
-küldetésének bizonyítékául!
-
-_Az ihletett._
-
-Hogyan! A filozofusok is gorombáskodnak?
-
-_A bölcselkedő._
-
-Néha, ha a szentek adják nekik a példát rá.
-
-_Az ihletett._
-
-Csakhogy nekem jogom van ilyeneket mondani, én az Isten nevében szólok.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Jó volna megmutatni a jogczímeidet, mielőtt előjogaiddal élsz.
-
-_Az ihletett._
-
-Az én jogczímeim hitelesek, a föld és az ég fog tanuskodni mellettem.
-Kísérd csak figyelemmel okoskodásaimat, kérlek.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Az okoskodásaidat! Hova gondolsz! Engem arra tanítani, hogy az eszem
-megtéveszt, nem annyi-e, mint megczáfolni azt, a mit ez az eszem te
-melletted szól? A ki nem ismeri el érvényesnek az észt, annak meg kell
-győznie a nélkül, hogy felhasználná. Mert tegyük fel, hogy
-okoskodásoddal meggyőztél; hogy tudhatnám, hogy nem a bűn által
-megrontott eszem okozza-e, hogy belenyugszom abba, a mit mondasz nekem?
-Egyébiránt mily bizonyítékot, mily megállapítást tudsz bármikor is
-felhozni, a mely meggyőzőbb volna, mint az a tétel, a melyet meg kell
-döntenie? Ép úgy hihető az is, hogy egy jó syllogismus hazugság, mint
-hogy a rész nagyobb lehessen az egésznél.
-
-_Az ihletett._
-
-Mily különbség! Az én bizonyítékaim ellenmondás nélkül valók;
-természetfölötti alkatuak.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Természetfölötti! Mit jelent ez a szó? Nem értem.
-
-_Az ihletett._
-
-A természet rendjében való változások, prófécziák, csodák, mindenféle
-csodajelek.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Csodajelek! Csodák! Sohasem láttam semmi effélét.
-
-_Az ihletett._
-
-Mások látták számodra. Egész tömege a tanúnak… A népek tanúbizonysága…
-
-_A bölcselkedő._
-
-A népek tanúbizonysága természetfölötti alkatú?
-
-_Az ihletett._
-
-Nem, hanem ha egyhangú, akkor kétségbevonhatatlan.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Nincs semmi kétségbevonhatatlanabb, mint az ész elvei és nem lehet egy
-képtelenséget az emberek tanúbizonyságával igazolni. Még egyszer mondom,
-lássuk a természetfölötti bizonyítékokat, mert az emberiség
-tanúbizonysága nem az.
-
-_Az ihletett._
-
-Oh, megkeménykedett szív, a kegyelem nem szól hozzád.
-
-_A bölcselkedő._
-
-Ez nem az én hibám, mert szerinted előbb meg kellett nyernem a
-kegyelmet, hogy kérni tudjam. Kezdj tehát helyettem szólni hozzám.
-
-_Az ihletett._
-
-Ah, hisz azt teszem és te nem hallgatsz meg. De hát mit szólsz a
-prófécziákról?
-
-_A bölcselkedő._
-
-Először is azt mondom, hogy prófécziát ép úgy nem hallottam, mint a hogy
-nem láttam csodát. Sőt azt is mondom, hogy semmiféle prófécziának nem
-volna rám nézve bizonyító ereje.
-
-_Az ihletett._
-
-Ördög szolgája, te! Miért nincs a prófécziáknak rád nézve bizonyító
-erejük?
-
-_A bölcselkedő._
-
-Azért, mert hogy meglegyen nekik, ehhez három dologra volna szükség,
-melyeknek együttes megtétele lehetetlen; t. i. hogy én tanúja lettem
-légyen a prófécziának, hogy tanúja lettem légyen az eseménynek és hogy
-bebizonyítsák nekem, hogy ez az esemény nem egyezhetett össze véletlenül
-is a prófécziával; mert ha egy vaktában mondott jövendőmondásnak
-határozottsága nem teszi lehetetlenné a beteljesülést, akkor lehetne bár
-a jövendölés szabatosabb, világosabb és érthetőbb, mint egy geometriai
-tétel, ez a beteljesedés, ha bekövetkezik, szigoruan véve nem bizonyít
-semmit a mellett, a ki jövendölte.
-
-Láthatod tehát, mire szorítkoznak a te úgynevezett természetfölötti
-bizonyítékaid, csodáid, prófécziáid. Elhinni mindezt mások szavára és
-alávetni az emberek tekintélyének Isten tekintélyét, a ki eszemhez szól.
-Ha az örök igazságok, melyeket szellemem fölfog, eltürnének bármiféle
-befolyásolást is, nem volna rám nézve semmiféle faja a biztonságnak és
-nem hogy biztos volnék benne, hogy te Isten nevében szólsz hozzám, hanem
-még arról sem volnék bizonyos, hogy Isten létezik.
-
-Ez, úgy-e, elég nehézség, pedig ez még nem minden. Annyi különböző
-vallás között, melyek kölcsönösen üldözik és kizárják egymást, egyetlen
-egy a jó, ha ugyan van egyáltalán jó. Ennek felismerésére nem elegendő
-megvizsgálni egyet, meg kell vizsgálni valamennyit és bármiről van is
-szó, nem szabad meghallgatás nélkül itélni;[108] össze kell vetni az
-ellenvetéseket a bizonyítékokkal; tudni kell, mit állít szembe mindenki
-a többiekkel és mit felel nekik. Mennél inkább bizonyítottnak tünik egy
-vélemény, annál jobban kell keresnünk, mire támaszkodik annyi más ember,
-a ki nem tartja annak. Nagyon együgyünek kell lenni, hogy azt higyje az
-ember, hogy elég, ha a saját pártja tanítóit hallgatja meg s már
-tájékozva van az ellenkező párt okairól. Hol vannak azok, a kik hogy
-megczáfolják ellenfeleik érveit, nem azon kezdik, hogy előbb
-meggyöngítik őket? Mindenki kitünik a saját pártjában, de némelyik
-nagyon nagyra van bizonyítékaival a vele tartók között, holott nagyon
-bárgyu alak volna ugyanezekkel a bizonyítékokkal a másik párt hívei
-között. A könyvekből akarsz tájékozódni? Micsoda képzettséget kell
-szerezned! Hány nyelvet kell megtanulnod! Hány könyvtárt kell
-átlapoznod! Mily mérhetetlen sokat kell olvasnod! Ki fog vezetni
-válogatásomban? Bajosan lehet megtalálni egy országban az ellenpárt
-legjobb könyveit, hát még az összes pártokéit. Ha meg lehetne őket
-találni, azonnal meg volnának czáfolva. A távollevőnek soha sincs igaza
-és a nagy biztonsággal felállított rossz érvek könnyen megdöntik a
-megvetéssel előterjesztett jó érveket. Gyakran egyébiránt semmi sem
-csalékonyabb, mint a könyvek és semmi sem adja kevésbbé híven azoknak a
-véleményét, a kik írták. Ha Bossuet könyve alapján akartál ítélni a
-katholikus hitről, nagyon csalódottnak találod magadat, miután köztünk
-éltél. Láttad, hogy a tanítás, melylyel a protestánsoknak felelnek, nem
-ugyanaz, melyet a népnek tanítanak és hogy Bossuet könyve nem igen
-hasonlít a prédikáczió tanításaihoz. Hogy helyesen itélhessünk egy
-vallásról, nem kell azt követőinek könyveiből tanulmányozni, hanem el
-kell hozzájuk menni és tőlük megtanulni. Ez nagyon különböző dolog.
-Mindenkinek megvannak a hagyományai, felfogása, szokásai, előitéletei, a
-melyek hitének szellemét teszik és a melyeket a hitéhez hozzá kell
-venni, hogy itélhessünk róla.
-
-Hány nagy nép nem nyomtat egyáltalán könyveket és nem olvassa a
-miéinket! Hogy itéljenek azok a mi véleményeinkről? Hogy itélhetünk mi
-az övéikről? Gúnyoljuk őket, megvetjük őket és ha utazóink nevetségessé
-teszik őket, akkor nem kell nekik egyéb, mint köztünk utazni, hogy azt
-visszaadhassák nekünk. Mely országban nincsenek okos emberek, jó hiszemű
-emberek, becsületes emberek, az igazság barátai, a kik hogy vallhassák
-az igazságot, nem kivánnak mást, mint megismerni? Mégis mindenki a maga
-istentiszteletében látja és képteleneknek találja más nemzetek
-istentiszteletét; ezek az idegen kultuszok tehát nem oly különösek, mint
-a hogy nekünk látszanak, vagy pedig az az észszerűség, melyet a
-magunkéban találunk, nem bizonyít semmit.
-
-Három fő vallás van Európában. Az egyik csak egy kinyilatkoztatást
-tételez fel, a másik kettőt, a harmadik hármat. Mindegyik megveti és
-elátkozza a többi kettőt, vaksággal, megátalkodottsággal, makacssággal,
-hazugsággal vádolja őket. Mely pártatlan ember merne köztük itélni, ha
-nem mérlegelte előzetesen a bizonyítékaikat, nem hallgatta meg az
-érveiket? Az, a melyik csak egy kinyilatkoztatást fogad el, a legrégibb
-és a legbiztosabbnak tünik, a mely hármat fogad el, a legújabb és
-legkövetkezetesebbnek tünik, az, a mely hármat fogad el és elveti a
-harmadikat, lehet, hogy a legjobb, de bizonyosan ellene szól minden
-előitélet; következetlensége szembeszökő.
-
-A három kinyilatkoztatásban a szent könyvek olyan nyelveken vannak írva,
-melyek ismeretlenek azok előtt a népek előtt, melyek azokat követik. A
-zsidók nem értik már a hébert, a keresztények nem értik sem a hébert,
-sem a görögöt, sem a törökök, sem a perzsák nem értik az arabot s még
-maguk a mai arabok sem beszélik többé Mohammed nyelvét. Nem nagyon
-egyszerű módja-e az emberek oktatásának, mindig olyan nyelven beszélni,
-melyet nem értenek? Lefordítják ezeket a könyveket, mondják. Jó felelet.
-Ki biztosít róla, hogy ezek a könyvek híven vannak fordítva, hogy
-egyáltalán lehetséges, hogy híven legyenek fordítva? És általában, ha
-Isten szólani akar az emberekhez, miért kell, hogy tolmácsra legyen
-szükség?
-
-Sohasem fogom fölérni észszel, hogy a mit mindenki köteles tudni, az be
-legyen zárva könyvekbe és hogy az, a ki nem tud hozzáférni sem ezekhez a
-könyvekhez, sem azokhoz az emberekhez, a kik azokat értik, akarata
-ellenére való tudatlansága miatt bünhődjék. Mindig könyvek! Micsoda
-mánia! Azért, mert Európa tele van könyvekkel, az európaiak
-mellőzhetetleneknek tekintik a könyveket, nem gondolva arra, hogy a föld
-háromnegyed részén soha nem is láttak könyvet. Nem emberek írtak-e
-minden könyvet? Hogy volna tehát az embernek szüksége rájuk, hogy
-ismerje kötelességeit? És mily eszközeik voltak ezeknek fölismerésére,
-mielőtt azok a könyvek készültek volna? Vagy megtanulta kötelességeit
-önmagától, vagy föl van mentve ismerésük alól.
-
-Katholikusaink nagyra vannak az egyház tekintélyével, de mit nyernek
-vele, ha a bizonyítékok akkora apparátusára van szükségük ennek a
-tekintélynek a megállapítására, mint a többi felekezetnek tanításuk
-közvetlen bizonyítására? Az egyház határozza el, hogy az egyháznak joga
-van határozni. Úgy-e, ez aztán a jól megbizonyított tekintély? Ha ezen
-túllépsz, elülről kezdheted minden fejtegetésünket.
-
-Sok olyan keresztényt ismersz-e, a ki nem sajnálta a fáradságot, hogy
-gondosan megvizsgálja, a mit a zsidóság felhoz ellene? Ha egyik-másik
-látott egyet-mást, akkor keresztények könyveiben látta. Jó módja a
-tájékozásnak az ellenfelek érvei felől! De hogy is tehetnék? Ha valaki
-olyan könyvet merne közölni nálunk, a mely nyiltan pártolja a
-zsidóságot, megbüntetnék a szerzőt, a kiadót, a könyvkereskedőt. Ez
-nagyon kényelmes és biztos politika, hogy az embernek mindig igaza
-lehessen. Élvezet leczáfolni olyan embereket, a kik nem mernek
-szólani.[109]
-
-Nem mennek többre azok sem közülünk, a kiknek módjában van beszélgetni
-zsidókkal. Ezek a szerencsétlenek érzik, hogy ki vannak nekünk
-szolgáltatva; a zsarnokság, melyet velük szemben tanusítanak, félénkké
-teszi őket, tudják, milyen könnyen esik az igazságtalanság és
-kegyetlenség a keresztényi szeretetnek; mit mernének tehát mondani a
-nélkül, hogy el ne kezdjünk istenkáromlásról kiabálni? A kapzsiság
-buzgóvá tesz minket és ők sokkal gazdagabbak, hogysem igazuk lehessen. A
-legtudósabbak, legfelvilágosultabbak mindig a legóvatosabbak.
-Megtéríthetsz valami nyomorultat, hogy pénzért rágalmazza faját;
-beszéltethetsz pár hitvány zsibárust, a kik ráhagyják, csak hogy
-hizelegjenek neked; diadalmaskodhatsz tudatlanságukon vagy gyávaságukon,
-mialatt tudósaink mosolyognak ostobaságodon. De azt hiszed, hogy azokon
-a helyeken, a hol biztonságban érzik magukat, ép oly könnyű dolog volna?
-A Sorbonneon a Messiás jövendölései napnál világosabban Jézus Krisztusra
-vonatkoznak. Az amszterdami rabbinusoknál meg ép oly világos, hogy nincs
-rá semmiféle vonatkozásuk. Nem hiszem, hogy addig jól megérthessem a
-zsidók érveit, a míg nincs szabad államuk, iskoláik, egyetemeik, a hol
-koczkázat nélkül beszélhetnek és vitázhatnak. Csak akkor tudhatjuk, mi
-mondani valójuk van.
-
-Konstantinápolyban a törökök elmondják érveiket, de mi nem merjük
-elmondani a magunkéit, itt mi rajtunk van a meghunyászkodás sora. Ha a
-törökök ugyanazt a tiszteletet követelik tőlünk Mohammed iránt, a kiben
-mi nem hiszünk, mint a milyet mi követelünk a zsidóktól Jézus Krisztus
-iránt, a kiben ők ép úgy nem hisznek, vajjon nincs-e a törököknek
-igazuk? Igazunk van-e nekünk? Mily méltányos elv alapján oldjuk meg ezt
-a kérdést?
-
-Az emberi nem kétharmad része se nem zsidó, se nem mohamedán, se nem
-keresztény és hány millió ember nem hallott soha beszélni Mohamedről!
-Tagadják ezt, azt állítják, hogy a mi misszionáriusaink eljutnak
-mindenhova. Ezt könnyű mondani. De eljutnak-e Afrika még ismeretlen
-szivébe, a hova mostanáig még nem hatolt be európai? Eljutnak-e
-Tatárország belsejébe, hogy lóháton utána menjenek a kóbor hordáknak,
-melyekhez idegen sohasem jut közel és a kik nem hogy a pápáról hallottak
-volna beszélni, de még a nagy lámáról is alig tudnak? Eljutnak-e Amerika
-mérhetetlen kontinenseibe, a hol egész nemzetek nem tudják még, hogy egy
-más világról való népek vetették meg lábukat az övéken? Eljutnak-e
-Japánba, a honnan viselt dolgaik miatt örökre kiűzték őket és a hol
-elődjeik a felnövekvő nemzedékek előtt csak ravasz intrikusokképen
-ismeretesek, a kik képmutató buzgósággal jöttek, hogy észrevétlenül
-hatalmukba kerítsék a birodalmat? Eljutnak-e Ázsia fejedelmeinek
-háremeibe hirdetni az evangeliumot a szegény rabszolgák ezreinek? Mit
-követtek el a világ e részének asszonyai, hogy egyetlen misszionárius se
-prédikálhassa nekik a hitet? Mindnyájan pokolba jutnak-e, a miért be
-vannak börtönözve?
-
-Ha igaz volna is, hogy az evangelium hirdettetik az egész földön, mit
-nyernénk vele? Előtte való nap, hogy az első hittéritő megérkezett
-valamely országba, biztosan halt meg ott valaki, a ki nem hallgathatta.
-Most már mondjátok, mit csináljunk ezzel az egy emberrel? Ha csak
-egyetlen egy ember volna az egész mindenségben, a kinek sohasem
-prédikálták Jézus Krisztust, akkor az ellenvetés ép oly erős erre az
-emberre nézve, mint az emberi nem negyedrészére nézve.
-
-Mikor az evangélium szolgái szólottak a távoli népekhez, mit mondottak
-nekik olyat, a mit észszerűen el lehessen fogadni az ő szavukra és a mi
-nem kivánná meg a legpontosabb igazolást? Hirdettek nekem egy Istent, a
-ki született és meghalt kétezer évvel ezelőtt, a világ másik végén, nem
-is tudom, micsoda kis városban és azt mondjátok, hogy mindazok, a kik
-nem hisznek ebben a rejtelemben, elkárhoznak. Ugyan különös dolgok arra,
-hogy ily hamar elhigyjük, merőben egy olyan embernek a szavára, a kit
-nem is ismerek. Miért tette a te Istened, hogy tőlem ilyen távol
-következzenek be azok az események, melyeknek ismeretére kötelez engem?
-Bűn-e nem tudni azt, a mi az antipódusokon történik? Kitalálhatom-e,
-hogy volt egy másik félgömbön egy héber nép és egy Jeruzsálem nevű
-város? Ez ép annyi volna, mintha arra köteleznének, hogy tudjam, mi
-történik a holdban. Azt mondod, azért jösz, hogy erre megtaníts, de
-miért nem jöttél megtanítani erre az apámat? Vagy miért kárhoztatod el
-ezt a jó aggastyánt azért, mert sohasem tudott erről semmit? Örökre
-bűnhödnie kell a te restséged miatt, neki, a ki oly jó volt, oly
-jótékony és a ki csak az igazságot kereste? Légy őszinte és képzeld
-magadat a helyembe s lásd, el kell-e hinnem csupán a te
-tanubizonyságodra mindazokat a hihetetlen dolgokat, melyeket mondasz
-nekem és összeegyeztetnem annyi igazságtalanságot azzal az igazságos
-Istennel, a kit hirdetsz nekem. Engedd, hogy elmenjek megnézni azt a
-távoli országot, a hol annyi ebben az országban hallatlan csoda történt;
-hogy megtudjam, miért bántak annak a Jeruzsálemnek a lakói Istennel úgy,
-mint valami utonállóval. Azt mondod, nem ismerték el Istennek. Mit
-tegyek tehát én, a ki csak a te réveden hallottam róla beszélni?
-Hozzáteszed, hogy megbűnhödtek, szétszórattak, elnyomattak, szolgaságba
-vettettek, hogy senki közülök nem kerül többé abba a városba. Bizonyára
-nagyon megérdemelték ezt, de a mai lakosok mit szólnak előideik
-isten-gyilkosságáról? Tagadják őt, ők sem ismerik el Istent Istennek.
-Hisz akkor ép úgy békében lehetett volna hagyni amazoknak az utódait is.
-
-Hogyan, még magában a városban, a hol Isten meghalt, sem ismerték őt el
-sem a régi, sem az új lakók és ha azt akarod, hogy én elismerjem, én, a
-ki kétezer évvel később születtem, kétezer mérföldnyire onnan! Nem látod
-be, hogy mielőtt hitelt adnék annak a könyvnek, melyet szentnek nevezel
-és a melyből én nem értek semmit, másoktól, nem tőled kell tudnom, mikor
-és ki által készült, hogyan maradt fenn, hogy jutott el hozzád, mit
-mondanak érvükül az országban azok, a kik elvetik, holott ép oly jól
-tudják, mint te, a mire tanitasz engem? Beláthatod, hogy okvetlenül el
-kell mennem Európába, Ázsiába, Palesztinába, hogy mindent megvizsgáljak
-magam. Bolondnak kellene lennem, ha előbb meghallgatnálak.
-
-Ez a beszéd előttem nemcsak észszerűnek tünik fel, hanem azt is állítom,
-hogy minden értelmes embernek így kell hasonló esetben beszélnie és jó
-messzire küldenie a hittérítőt, a ki mielőtt igazolná bizonyítékait,
-annyira siet kioktatásával és megkeresztelésével. Továbbá azt állitom,
-hogy nincs az a kinyilatkoztatás, mely ellen ugyanazon vagy más hasonló
-sulyú ellenvetéseknek ne volna ép annyi, vagy még több érvénye, mint a
-kereszténység ellenieknek. Ebből az következik, hogy ha csak egy igazi
-vallás van és ha minden ember köteles kárhozat sulya alatt követni,
-egész életünket az összes vallások tanulmányozásával, felbúvárlásával,
-összehasonlításával és mindazoknak az országoknak bejárásával kell
-tölteni, a hol meg vannak honosulva Senki sincs kivonva az ember első
-kötelessége alól, senkinek sincs joga megbízni más ember véleményében. A
-mesterembernek, a ki csak munkájából él, a munkásnak, a ki nem tud
-olvasni, a gyöngéd és félénk fiatal leánynak, a betegnek, a ki alig bír
-fölkelni ágyából, mindnek kivétel nélkül tanulmányozni, elmélkedni,
-vitatkozni, utazni kell, bejárni az egész világot. Akkor nem volna egy
-helyben élő, állandó nép, az egész föld csupa zarándokkal volna telve, a
-kik nagy költséggel és hosszú fáradalmakkal személyesen járnának
-megvizsgálni, összehasonlítani és kikutatni mindazokat a kultuszokat, a
-melyeket a földön követnek. Akkor búcsút kellene mondani a
-mesterségeknek, a művészeteknek, az emberi tudományoknak és minden
-polgári foglalkozásnak; nem lehetne itt más tanulmány, mint a vallás
-tanulmányozása; még az is, a ki a legerősebb egészségnek örvendene, a
-legjobban használná fel az idejét, a legjobb hasznát venné elméjének, a
-legtöbb évet élné, öregkorában is csak bajosan tudná, mihez tartsa magát
-és már az is sok volna, ha halála előtt megtudná, milyen vallásban
-kellett volna élnie.
-
-Ha szelidíteni akarsz ezen a módszeren és a legcsekélyebb befolyást
-engeded is az emberek tekintélyének, akkor azonnal feláldozol neki
-mindent és ha egy keresztény fia jól teszi, hogy mély és pártatlan
-vizsgálat nélkül követi apja vallását, miért tenné rosszul egy töröknek
-a fia, ha ugyancsak követi az apjáét? Felhívom az összes
-türelmetleneket, hogy feleljenek erre olyat, a mi kielégít egy okos
-embert.
-
-Sarokba szorítva ezekkel az érvekkel, az egyik rész jobb szeretné
-igazságtalannak tüntetni fel Istent és megbüntetni az ártatlanokat apjuk
-bűneért, mintsem hogy lemondjon barbár dogmájáról. Mások úgy segítenek
-magukon, hogy lekötelező módon egy angyalt küldenek mindenkinek
-kioktatására, a ki bár legyőzhetetlen tudatlanságban, de erkölcsileg jól
-élt. Mily szép találmány ez az angyal! Nem elég, hogy alávetnek minket
-mesterkedéseiknek, még magát Istent is abba a kényszerhelyzetbe hozzák,
-hogy éljen velük.
-
-Látod, fiam, mily képtelenségre vezet a gőg és a türelmetlenség, mikor
-mindenki a maga véleményében akar tobzódni és azt hiszi, az egész emberi
-nem fölött egyedül neki van igaza. A békének Istenét hívom
-tanubizonyságul, a kit imádok és hirdetek neked, hogy minden kutatásom
-őszinte volt, de látva, hogy sikertelenek és mindig azok is lesznek és
-hogy partnélküli óczeánba veszek bele, visszatértem a magam ösvényére és
-első fogalmaimra szorítottam hitemet. Sohasem tudtam hinni, hogy Isten
-rendelte kárhozat terhe alatt, hogy olyan tudós legyek. Bezártam tehát
-minden könyvet. Csak egy könyv van nyitva minden szem előtt és pedig a
-természet könyve. Ebből a nagy és fenséges könyvből tanulom szolgálni
-nagy és isteni szerzőjét. Senki sem menthető, ha nem olvas belőle, mert
-ez a könyv minden ember számára beszél, minden szellemnek érthető
-nyelven. Ha elhagyott szigeten születtem volna, ha soha nem láttam volna
-magamon kívül más embert, ha soha nem tudtam volna meg, hogy mi történt
-egykor a világ valamely zugában, csak gyakoroljam eszemet, csak
-műveljem, csak használjam fel jól azokat a közvetlen képességeket,
-melyeket Isten adott nekem s magamtól megtanulom őt ismerni, szeretni, a
-műveit is szeretni, akarni a jót, melyet ő akar és hogy neki tessem,
-betölteni minden kötelességemet a földön. Mi többre tud tanítani az
-emberek minden tudása?
-
-A mi most már a kinyilatkoztatást illeti, ha jobb bölcselkedő és
-tanultabb volnék, talán megérteném igazságát, a hasznát azokra, a kiknek
-szerencséjük van felismerni; de ha látok is mellette olyan
-bizonyítékokat, melyeket nem tudok megczáfolni, egyuttal ellene is látok
-ellenvetéseket, melyeket nem tudok megoldani. Annyi hathatós érv van
-mellette és ellene, hogy nem tudva, mire határozzam magamat, sem el nem
-fogadom, sem el nem vetem; csupán elvetem azt, hogy köteles vagyok
-elismerni, mert ez az állítólagos kötelezettség összeférhetetlen Isten
-igazságosságával és Isten nem hogy eltávolítaná vele az üdvösség
-akadályait, hanem még meg is sokasítaná, végére járhatlanná tenné őket
-az emberi nem nagyobb része számára. Ezen a ponton túl ebben a dologban
-tiszteletteljes kétségben maradok. Nem áltatom magamat azzal, hogy
-csalhatatlannak higyjem magamat; lehet, hogy más emberek eldönthették, a
-mi nekem eldöntetlennek tünik fel; én a magam számára okoskodom, nem az
-ő számukra; nem kárhoztatom, de nem is utánzom őket; itéletük lehet hogy
-jobb, mint az enyém, de nem az én hibám, ha nem egyezik az enyémmel.
-
-Megvallom neked azt is, hogy a Szentírás fensége elálmélkodtat s az
-Evangelium szentsége a szívemhez szól. Nézd a filozofusok könyveit
-minden pompájukkal, mily kicsinyek mellette! Lehet-e, hogy egy egyszerre
-oly fenséges és oly egyszerű könyv emberek műve lehessen? Lehetséges-e,
-hogy az, a kinek a története van benne, csupán ember? Egy rajongó
-hangja-e ez vagy egy nagyratörő szektafőnöké? Mily szelidség, mily
-tisztaság az erkölcseiben! Mily megható báj a tanításaiban! Mily
-emelkedettség az elveiben! Mily mély bölcseség a beszédében! Mily
-lélekjelenlét, mily finomság és mily találó él a feleleteiben! Mily
-uralkodás a szenvedélyei fölött! Hol az az ember, hol az a bölcs, a ki
-gyöngeség és fenhéjázás nélkül tud cselekedni, szenvedni és meghalni?
-Mikor Plato megrajzolja igaz emberének képét,[110] a kit elhalmoznak a
-bűn minden gyalázatával, holott méltó az erény minden jutalmára,
-vonásról-vonásra Jézus Krisztust rajzolja meg, a hasonlóság annyira
-szembeszökő, hogy az összes egyházatyák észrevették és hogy nem is lehet
-félreismerni. Mennyi előitélet, mennyi elvakultság kellett hozzá, hogy
-össze merjék hasonlítani Sophroniscus fiát Mária fiával! Mily távolság e
-kettő között! Socrates fájdalom nélkül, gyalázat nélkül halt meg s
-könnyen játszhatta végig szerepét és ha ez a könnyű halál nem
-dicsőítette volna meg életét, kétségben volnánk, más volt-e Socrates,
-minden eszével, mint egy szofista. Ő találta fel a morált, mondják;
-mások már előtte gyakorolták, ő csak szavakba foglalta azt, a mit azok
-tettek, csak tanításokba foglalta az ő példáikat. Aristides igazságos
-volt, mielőtt Socrates megmondta volna, mi az igazságosság; Leonidas
-meghalt a hazájáért, mielőtt Socrates kötelességgé tette volna a
-hazaszeretetet; Spárta józan volt, mielőtt Socrates dicsérte volna a
-józanságot; mielőtt ő meghatározta volna az erényt, Görögország már
-bővében volt az erényes embereknek. De honnan vette Jézus Krisztus az
-övéinél ezt az emelkedett és tiszta morált, melynek egyedül ő adta a
-leczkéjét és a példáját?[111] A legbőszebb fanatizmus öléből a
-legfenköltebb bölcseség szólalt meg és a leghősiesebb erények
-egyszerűsége dicsőítette meg az összes népek legaljasabbikát. Socrates
-halála, a ki nyugodtan filozofált barátaival, a legédesebb, a mit csak
-kivánhat magának az ember, a kínzások között kimúló, meggyalázott,
-kicsúfolt, egy egész nép által elátkozott Jézusé a legszörnyűbb, a
-melytől csak az ember félhet. Socrates, mikor a méregpoharat kapja,
-megáldja azt, a ki sírva nyújtja neki; Jézus borzalmas kínok között
-imádkozik bősz hóhéraiért. Igen, ha Socrates élete és halála egy bölcsé,
-Jézus élete és halála egy Istené. Föltegyük-e azt, hogy az evangéliumi
-történetet mulatságból találták ki? Barátom, nem így szoktak kitalálni
-és Socrates cselekedetei, melyekben senki sem kételkedik, kevésbbé
-vannak tanúkkal bizonyítva, mint Jézus Krisztuséi. Alapjában véve ez a
-nehézségnek csak elhalasztása, nem pedig megsemmisítése;
-felfoghatatlanabb lenne, hogy több ember költötte egyetértőleg ezt a
-könyvet, mintsem az, hogy egy szolgáltatta az anyagát. Zsidó írók soha
-nem találták volna el sem ezt a hangot, sem ezt a morált és az
-evangeliumban az igazságnak oly nagy, oly meglepő, oly tökéletesen
-utánozhatatlan jellemvonásai vannak, hogy a kitalálója sokkal
-csodálatraméltóbb volna, mint a hőse. Mindazáltal ugyanez az evangelium
-tele van hihetetlen, az észnek ellentmondó dolgokkal, a melyeket
-felfogni és elfogadni józaneszű embernek lehetetlen. Mit tegyünk ez
-ellentmondások közt? Legyünk mindig szerények és óvatosak, gyermekem,
-tiszteljük csöndben, a mit nem tudunk sem visszautasítani, sem megérteni
-és alázzuk meg magunkat a nagy Lény előtt, a ki egyedül tudja az
-igazságot.
-
-Ime az akaratlan szkepticzismus, melyben megmaradtam, de ez a
-szkepticzismus csöppet sem kínos nekem, mert nem terjed ki a gyakorlatra
-lényeges pontokra és mivel minden kötelességemnek lényeges pontjaira
-nézve el vagyok határozva. Szolgálok Istennek szivem egyszerűségében s
-nem igyekszem mást tudni, csak azt, a mi fontos a magatartásomra nézve.
-A mi a dogmákat illeti, melyeknek nincs hatásuk sem a cselekedetekre,
-sem a morálra s melyekkel annyi ember kínozza magát, azokkal egyáltalán
-nem bajlódom. Minden vallásfelekezetet úgy tekintek, mint megannyi üdvös
-intézményt, a melyek minden országban Isten tiszteletének egységes
-módját írják elő a nyilvános istentisztelet által és melyek
-mindegyikének meglehet a maga alapja az éghajlatban, a
-kormányrendszerben, a nép szellemében vagy más helyi okban, a mely az
-egyiket alkalmasabbá teszi a másiknál, az idő és a hely szerint. Jónak
-hiszem valamennyit, ha megfelelően szolgáljuk Istent. A lényeges
-istentisztelet a szív istentisztelete. Isten nem utasítja vissza a
-hódolatot, ha őszinte, akármily formában nyújtják is neki. Mivel abban a
-vallásban, melyet vallok, az Egyház szolgálatára vagyok elhivatva, a
-lehető legpontosabban teljesítem a nekem előírt teendőket és a
-lelkiismeretem bántana érte, ha szándékosan elmulasztanék valamit.
-Tudod, hogy hosszas tilalom után Mellarède úr közbenjárására elnyertem
-az engedélyt hivatalom folytatására, hogy legyen miből élnem. Azelőtt
-azzal a gondatlansággal olvastam a misét, a melylyel az ember idő
-multával a legkomolyabb dolgokkal is bánik, ha nagyon is gyakran végzi
-őket; új elveim óta a legnagyobb áhítattal czelebrálom; teljesen áthat a
-legfőbb lény fensége, jelenléte, az emberi szellem elégtelensége, a mely
-oly kevéssé bírja felfogni azt, a mi alkotójára vonatkozik. Arra
-gondolva, hogy előírt formában hozom neki a nép könyörgését, gondosan
-követek minden ritust, figyelmesen olvasom a szövegeket, vigyázok, hogy
-soha el ne mulaszszam a legkisebb szót s a legkisebb szertartást sem; ha
-közeledem a consecratio pillanatához, összeszedem magamat, hogy mind
-azzal az érzülettel végezzem, a melyet az Egyház és a szentség fensége
-megkíván; igyekszem megsemmisíteni elmémet a legfőbb értelem előtt; ezt
-mondom magamban: Ki vagy te, hogy meg tudd mérni a végtelen hatalmat?
-Tisztelettel mondom ki a sacramentális szavakat és hatásába beleviszem
-mindazt a hitet, a mely tőlem telik. Akárhogy áll is ez a felfoghatatlan
-misztérium, nem félek tőle, hogy az itélet napján megbüntettetem, hogy
-szívemben bármikor is profanizáltam.
-
-Megtisztelve a szent szolgálat által, ha annak legalsó rangjában is, nem
-fogok soha sem tenni, sem mondani semmit, a mi méltatlanná tenne fenkölt
-kötelességeinek betöltésére. Mindig az erényt fogom prédikálni az
-embereknek s példát fogok neki adni belőle. Nem az én dolgom lesz, hogy
-a vallást szeretetreméltóvá tegyem számára; nem az én dolgom lesz, hogy
-megerősítsem hitüket a valóban hasznos dogmákban, melyeket minden ember
-köteles elfogadni; de Isten óvjon, hogy valaha is prédikáljam nekik a
-türelmetlenség kegyetlen dogmáját, hogy valaha is rávigyem őket, hogy
-gyűlöljék a felebarátjukat, és más embereknek ezt mondjam: «Elkárhozol!»
-azaz, hogy: «Az Egyházon kívül nincsen üdvösség.»[112] Ha előkelőbb
-állásban volnék, ez a tartózkodás kellemetlenségeket okozna, de sokkal
-kisebb vagyok, semhogy sok félnivalóm volna és mélyebbre nem bukhatom,
-mint a hol vagyok. Bármi történik is, nem fogom káromolni az isteni
-igazságot és nem fogok hazudni a Szentlélek ellen.
-
-Sokáig becsvágyam volt, hogy lelkész lehessek, még most is becsvágyam,
-de már többé nem remélem. Kedves barátom, semmit sem látok oly szépnek,
-mint lelkésznek lenni. A jó lelkész szolgája a jóságnak, mint a hogy a
-jó hivatalnok szolgája az igazságnak. A lelkésznek sohasem kell rosszat
-tennie; ha nem tehet mindig jót önmagától, mindég a helyén van, mikor
-másoktól kéri és gyakran el is éri, ha tiszteletet tud kelteni maga
-iránt. Oh, ha valaha is lett volna módom ellátni egy jó emberekből álló
-parókiát a hegyeink között, boldog lennék, mert úgy hiszem, boldogságára
-szolgáltam volna híveimnek. Nem tettem volna őket gazdagokká, de
-osztoztam volna szegénységükben, megfosztottam volna a gyalázatától és
-megvettetésétől, a mely elviselhetetlenebb, mint a nélkülözés.
-Megszerettettem volna velük az egyetértést és az egyenlőséget, a mi
-gyakran elűzi a nyomort és mindig elviselhetőbbé teszi. Ha látnák, hogy
-semmiben sincs jobb dolgom, mint nekik és mégis megelégedetten élek,
-megtanulnának vigasztalódni sorsukon és megelégedetten élni, mint én.
-Tanításaimban nem annyira az Egyház szelleméhez ragaszkodnék, mint
-inkább az evangélium szelleméhez, a melyben a dogma egyszerű és a morál
-fenséges, a hol kevés vallásos szertartást látni és sok művét a
-jótékonyságnak. Mielőtt arra tanítanám őket, a mit tenni kell,
-igyekezném mindig cselekedni, hogy jól lássák, hogy mindazt, a mit
-mondok, úgy is gondolom. Ha volnának protestánsok a szomszédságomban
-vagy a parókiámon, nem tennék különbséget köztük és az igazi hiveim
-között semmiben, a mi a keresztényi szeretetre tartozik; valamennyit
-arra szoktatnám, hogy kölcsönösen szeressék egymást, hogy testvérekül
-tekintsék egymást, hogy tiszteljenek minden vallást és éljen mindenki
-békességgel a maga vallásában. Azt hiszem, arra biztatni valakit, hogy
-hagyja el a vallását, a melyben született, annyi, mint arra biztatni,
-hogy rosszat tegyen, következőleg annyi, mint rosszat tenni. Mialatt
-nagyobb felvilágosodásra várunk, őrizzük meg a közrendet, tiszteljük
-minden országban a törvényeket, ne zavarjuk az istentiszteletet, melyet
-ezek előirnak; ne biztassuk fel a polgártársakat engedetlenségre, mert
-nem tudjuk biztosan, hogy jó-e rájuk nézve, ha elhagyják a nézeteiket
-más nézetek kedvéért, azt pedig egész biztosan tudjuk, hogy
-engedetlennek lenni a törvény iránt rossz.
-
-Fiatal barátom, hallottad szájamból hitvallomásomat olyannak, a
-milyennek Isten olvassa szívemben; te vagy az első, a kinek ezt a
-vallomást megtettem, talán te vagy az egyetlen, a kinek egyáltalán
-megteszem. A míg még marad valamelyes jó hit az emberek közt, nem kell
-zavarni a békés lelkeket, sem felzaklatni az egyszerű lelkek hitét olyan
-nehézségekkel, melyeket nem tudnak megoldani és a melyek nyugtalanítják,
-a nélkül, hogy felvilágosítanák őket. De ha egyszer minden meg van
-ingatva, meg kell óvni a törzset még az ágak rovására is. Az izgatott,
-bizonytalan, csaknem kialudt lelkiismeretnek, a mely olyan állapotban
-van, a milyenben a tiedet is láttam, szüksége van rá, hogy
-megszilárdíttassék és fölébresztessék; és hogy visszaállíttassék az örök
-igazságok alapjára; egészen ki kell dönteni az ingadozó oszlopokat,
-melyekről azt hiszik, még rájuk támaszkodnak.
-
-Te a kritikus korban vagy, mikor a szellem megnyílik a bizonyosságnak, a
-mikor a szív formáját és jellemét nyeri és a mikor az ember elhatározza
-magát egész életére, akár jóra, akár rosszra. Később az anyag
-megkeménykedik és az újabb benyomások már nem hagynak benne nyomot.
-Fiatal ember, fogadd még hajlékony lelkedbe az igazság pecsétjét. Ha
-biztosabb volnék önmagamról, dogmatikus és határozott hangon szóltam
-volna veled; de ember vagyok, tudatlan, a tévedésnek alávetett; mit
-tehetnék? Feltártam előtted szivemet tartózkodás nélkül; a mit biztosnak
-tartok, olyannak mondtam neked, kétségeimet kétségekül közöltem veled,
-nézeteimet nézetekül, megmondtam neked okaimat a kétségre és a hitre.
-Most a te dolgod itélni; időt engedtél magadnak; ez az óvatosság bölcs
-és jó véleményt kelt bennem irántad. Kezdd azon, hogy abba a helyzetbe
-hozod lelkiismeretedet, hogy fel akarjon világosíttatni. Légy őszinte
-önmagaddal szemben. Sajátítsd el véleményeimből, a mi meggyőzött, a
-többit vesd el. Még nem vagy annyira elaljasítva a bűn által, hogy abban
-a veszedelemben forogj, hogy rosszul választasz. Azt ajánlanám, hogy
-beszéljünk róla magunk közt, csak hogy a mint az ember vitatkozik,
-felingerlődik; belekeveredik a hiuság, a makacsság; nincs meg többé a
-jóhiszeműség. Barátom, ne vitatkozzál soha, mert a vitatkozással az
-ember nem világosítja fel sem magát, sem másokat. A mi engem illet, én
-csak sok évi elmélkedés után foglaltam pártállást s ehhez ragaszkodom;
-lelkiismeretem nyugodt, a szívem elégedett. Ha nézeteimet újra kezdeném
-vizsgálni, akkor sem tehetném az igazságnak tisztább szeretetével és
-szellemem már kevésbbé tevékeny, tehát kevésbbé volna módjában
-felismerni az igazságot. Maradok, a milyen vagyok, attól félve, hogy az
-elmélkedésre való hajlam tétlen szenvedélylyé válik bennem és ellankaszt
-kötelességeim gyakorlatában és attól tartva, hogy visszaesem előbbi
-pyrrhonismusomba, a nélkül, hogy meg tudnám találni az arravaló erőt,
-hogy kivergődjem belőle. Életemnek több mint a fele elmúlt, nincs többé
-több időm, mint a mennyi arra kell, hogy a hátralevő részét haszonra
-fordítsam és hogy tévedéseimet eltöröljem erényeimmel. Ha tévedek,
-akaratom ellenére tévedek. Az, a ki olvas szívem mélyében, jól tudja,
-hogy nem szeretem a vakságomat. Képtelenségemben, hogy saját eszemtől
-kimeneküljek belőle, az egyedüli eszköz, a mi számomra megmaradt a
-belőle való kimenekülésre, a jó élet és ha Isten még a kövekből is
-gyermekeket tudott Ábrahámnak támasztani, minden embernek joga van azt
-remélni, hogy felvilágosíttatik, ha majd méltónak teszi magát rá.
-
-Ha elmélkedéseim arra visznek, hogy úgy gondolkozzál, a hogy én
-gondolkozom, ha nézeteim a tiéid és ha ugyanaz a hitvallomásunk, ezt a
-tanácsot adom neked: Ne tedd ki többé életedet a nyomorúság és a
-kétségbeesés kisértéseinek, ne vonszold többé életedet gyalázattal
-idegenek kényére és ne edd többé az alamizsna silány kenyerét. Térj
-vissza hazádba, vedd fel újra atyáid vallását, kövesd szived
-őszinteségében és ne hagyd el többé; nagyon egyszerű és nagyon szent;
-mindazon vallások között, melyek a földön vannak, a legtisztább
-erkölcsiségünek és az eszet legjobban kielégítőnek tartom. A mi utazásod
-költségeit illeti, azok miatt ne aggódjál; gondoskodni fognak róluk. Ne
-félj a megalázkodó visszatérés álszégyenétől sem; azért kell pirulni,
-hogy az ember hibát követett el, nem azért, hogy jóvá akarja tenni. Te
-még abban a korban vagy, a mikor minden megbocsáttatik, de a mikor az
-ember nem vétkezik büntetlenül. Ha meg akarnád hallgatni
-lelkiismeretedet, ezer hiú akadály eltünne a szavára. Érezni fogod, hogy
-abban a bizonytalanságban, a melyben vagyunk, megbocsáthatatlan
-fenhéjázás más vallást vallani, mint a melyben születtünk és hamisság
-nem gyakorolni őszintén azt, a melyet vallunk. Ha így az ember eltéved,
-nagy mentségtől fosztja meg magát a legfőbb biró itélőszéke előtt. Nem
-fogja-e hamarabb megbocsátani azt a tévedést, a melyben nevelkedett,
-mint azt, a mit maga merészkedett választani?
-
-Fiam, tartsd lelkedet abban a kivánságban, hogy legyen Isten és akkor
-sohasem fogsz benne kételkedni. Ezenfelül bármily állást foglalsz is,
-gondolj arra, hogy a vallás igazi kötelességei függetlenek az emberek
-intézményeitől, hogy az igaz szív valódi temploma az Istenségnek, hogy
-minden országban és minden felekezetben a törvény summája szeretni
-Istent mindenek fölött és felebarátunkat úgy, mint magunkat, hogy nincs
-olyan vallás, a mely fölment az erkölcs kötelességei alól, hogy csak
-ezek az igazán lényeges kötelességek, hogy a belső istentisztelet az
-elseje ezeknek a kötelességeknek és hogy hit nélkül nincs igazi erény.
-
-Kerüld azokat, a kik a természet megmagyarázásának ürügye alatt
-kétségbeejtő tanokat hintenek el az emberek szívébe és a kiknek
-nyilvánvaló szkepticzizmusa százszorta elbizottabb és dogmatikusabb,
-mint ellenfeleik határozott hangja. Az alatt a fenhéjázó ürügy alatt,
-hogy egyedül ők felvilágosultak, igazak, jóhiszeműek, parancsoló módon
-alávetnek minket életbevágó határozataiknak és azzal az igénynyel lépnek
-fel, hogy a dolgok valódi elveiül adják nekünk azokat az értelmetlen
-rendszereket, melyeket képzeletükben felépítettek. Egyébként
-felforgatnak, lerombolnak és feldöntenek mindent, a mit az emberek
-tisztelnek és megfosztják a balsorstól üldözötteket nyomoruk utolsó
-vigasztalásától, a hatalmasokat és gazdagokat pedig szenvedélyeik
-egyetlen fékétől; kitépik a szív mélyéből a bűn miatti
-lelkifurdalásokat, az erény reményét és még dicsekszenek is, hogy
-jóltevői az emberi nemnek. Az igazság – mondják – sohasem ártalmas az
-emberre nézve. Ezt én is hiszem, úgy mint ők és szerintem ez nyomós
-bizonyítéka annak, hogy a mit tanítanak, az nem az igazság.[113]
-
-Derék fiatal ember, légy őszinte és igaz, gőg nélkül; tudj tudatlan
-lenni: akkor sem magadat nem fogod megtéveszteni, sem másokat. Ha
-tehetségeid kiművelése valaha lehetővé teszi számodra, hogy beszédet
-intézz az emberekhez, mindég csak lelkiismereted szerint beszélj nekik
-és ne sokat törődj vele, hogy tapsolnak-e. A tudással való visszaélés
-kelti fel a hitetlenséget. Minden tudós megveti a közrendű emberek
-véleményét; mind azon igyekszik, hogy saját külön véleménye legyen; a
-képzelődő filozófia épp úgy makacs szellemre vezet, mint a hogy a vak
-jámborság fanatizmusra. Kerüld el ezeket a szélsőségeket, maradj mindig
-szilárdan az igazság útján vagy azon az úton, a mely szíved
-egyszerűségében az igazság útjának látszik és soha ne térj le róla
-hiúságból vagy gyöngeségből. Merd vallani Istent a filozófusok között,
-merd hirdetni az emberszeretetet a türelmetlenek között. Lehet, hogy
-egyedül leszel a magad pártján, de önmagadban olyan tanubizonyságot
-fogsz viselni, a mely fölment az emberek tanubizonyságaitól. Akár
-szeretnek vagy gyűlölnek, akár olvassák vagy megvetik irásaidat, egyre
-megy. Mondd azt, a mi igaz, tedd azt, a mi jó; az a fontos az emberre
-nézve, hogy teljesítse kötelességeit e földön; a ki azonban önmaga
-számára dolgozik, annak meg kell feledkeznie önmagáról. Gyermekem, a
-magánérdek megtéveszt minket, csak az igaz ember reménye nem csal meg
-soha.
-
-
-
-Közöltem ezt az iratot, nem mint szabályát azoknak a véleményeknek,
-melyeket a vallás dolgában követni kell, hanem mint példáját annak a
-módnak, a mely szerint a növendékünkkel okoskodnunk kell, hogy el ne
-távolodjunk attól a módszertől, melyet megállapítani próbáltam. A míg
-nem adunk semmit az emberi tekintélyre és annak az országnak az
-előitéleteire, a hol születtünk, az észszerű belátás magában nem
-vezethet bennünket messzebbre a természetes tanításban, mint a
-természetes vallás s én Emillel csak erre szorítkozom. Ha más vallásra
-van szüksége, ebben nincs jogom, hogy vezetője legyek; ezt megválasztani
-egyedül az ő dolga.
-
-A természettel egyetértésben dolgozunk; míg az a fizikai embert
-formálja, mi az erkölcsi embert igyekszünk kialakítani; csak hogy a
-haladásunk nem azonos. A test már erőteljes és izmos, mikor a lélek még
-lankadt és gyönge és bármit tesz is az emberi mesterkedés, a
-temperamentum mindig előtte jár az észnek. Idáig minden törekvésünk arra
-irányult, hogy visszatartsuk az egyiket és feltüzeljük a másikat, hogy
-az ember mindig egységes legyen, a menynyire csak lehetséges. Mialatt
-kifejlesztettük a természeti oldalát, visszatartottuk születő
-érzékiségét; szabályoztuk azzal, hogy kiműveltük az elméjét. Az értelmi
-tárgyak mérsékelték az érzékekre ható tárgyak benyomásait. Visszamenve a
-dolgok kezdetéig, elvontuk az érzékek uralma alól; könnyű dolog volt
-fölemelkedni a természet tanulmányozásától a természet alkotójának
-tanulmányozásáig.
-
-Mikor ide eljutottunk, milyen új befolyásokat nyertünk növendékünkre:
-Mennyi új eszközünk van arra, hogy a szívéhez szóljunk! Csak akkor
-találja igazi érdekét abban, hogy jó legyen, hogy jót tegyen távol az
-emberek tekintetétől és a nélkül, hogy a törvények köteleznék rá, hogy
-igazságos legyen Isten és önmaga között, teljesítse kötelességét még
-élete árán is és hogy szívében hordozza az erényt nem csak a rend iránti
-szeretetből, a melynél mindenki előbbre valónak tartja az önmaga iránti
-szeretetet, hanem lényének alkotója iránti szeretetből is, a mely
-összeolvad ezzel az önmaga iránti szeretettel, hogy aztán tartós
-boldogságot élvezzen, a melyet jó lelkiismeretének nyugalma és ennek a
-legjobb lénynek szemlélése igér neki a túlvilági életben, miután ezt az
-életet jól felhasználta. Ebből a szempontból nézve már csak
-igazságtalanságot, képmutatást és hazugságot látok az emberek közt; a
-magánérdek, a mely a versengésben szükségszerűen elnyeri a díjat minden
-egyéb dolog fölött, megtanítja mindegyiküket arra, hogy felékesítsék a
-bűnt az erény álarczával. Minden más ember a saját jóvolta rovására
-legyen az én javamra; minden csak rám magamra vonatkozzék; haljon meg,
-ha kell, az egész emberiség a szenvedésben és a nyomorban, csak hogy
-megóvjon engem egy pillanatnyi fájdalomtól vagy éhségtől: ez a belső
-szava minden hitetlennek, a ki okoskodik. Igen, ezt állítani fogom
-életem fogytáig: a ki azt mondja az ő szívében, nincs Isten és máskép
-beszél, az csak hazug lehet vagy esztelen.
-
-Olvasóm, nem tehetek róla, én úgy érzem, Emilt sohasem fogjuk
-egyformának látni; ti mindig a ti hebehurgya, okvetetlenkedő,
-mulatságból mulatságba, élvezetből élvezetbe tévelygő és magát semmihez
-tartósan hozzákötni nem tudó fiatalembereitekhez hasonlónak képzelitek.
-Ki fogtok nevetni, látva, hogy elmélkedőt, filozófust, igazi theologust
-csinálok egy tüzes, élénk, lelkes, tettrevágyó ifjuból, az élettől
-legjobban buzogó korban. Ezt fogjátok mondani: Ez az álmodozó mindig
-hajszolja agyrémeit; mikor a maga módja szerinti növendéket mutat
-nekünk, nem csak neveli, hanem megteremti, saját agyából meríti és
-mindig abban a hitben, hogy a természetet követi, minden pillanatban
-jobban eltávolodik tőle. Én összehasonlítva növendékemet a tiéitekkel,
-alig találok köztük valami közös vonást. Oly különbözőképen nevelkedvén,
-csaknem csoda volna, ha hasonlítana valamiben hozzájuk. Miután
-gyermekkorát abban a teljes szabadságban töltötte, melylyel amazok ifjú
-korukban élnek, ifjúkorában kezdi fölvenni a szabályt, melynek amazokat
-gyermekkorukban alávetették; ez a szabály ostorukká lett, borzadva vetik
-magukat alája, nem látnak benne egyebet, mint mesterüknek hosszú
-zsarnokságát, azt hiszik, azzal lépnek ki a gyermekkorból, hogy leráznak
-magukról mindennemű jármot,[114] akkor kárpótolják magukat a hosszú
-kényszerért, a melyben tartották őket, mint a hogy a rab, ha megszabadul
-bilincseitől, kinyujtóztatja, mozgatja és hajlítgatja tagjait. Emil
-ellenkezőleg abban találja dicsőségét, hogy emberré válik és aláveti
-magát a fejledező értelem igájának; már kifejlődött testének nincs
-szüksége ugyanazokra a mozgásokra és önmagától kezd megállapodni, míg
-félig kifejlődött szelleme a maga részéről lendületet igyekszik venni.
-Így az értelem kora az egyikre nézve csak a zabolátlanság kora, a
-másikra nézve pedig a helyes gondolkodás korává lesz.
-
-Akarod tudni, amazok felelnek-e meg jobban ebben a természet rendjének?
-Tekintsétek a különbségeket azokban, a kik attól többé vagy kevésbbé el
-vannak távolodva: figyeljétek meg a falusi fiatalembereket és nézzétek
-meg, ép oly kicsapongók-e, mint a ti ifjaitok. «A vadembereket
-gyermekkoruk folyamán, mondja sieur Le Beau, mindig tevékenyen látni,
-szüntelenül különböző játékokkal foglalkoznak, melyek mozgásban tartják
-a testüket; de alighogy elérték a serdülő kort, nyugodtakká, álmatagokká
-lesznek, csakis komoly játékokkal vagy szerencsejátékokkal
-foglalkoznak.»[115] Emil a falusi fiatalok és a vademberek teljes
-szabadságában nevelkedett s felcseperedve meg kell változnia és
-nyugodtabbá kell válnia, úgy mint azok. Az egész különbség az, hogy már
-nemcsak azért tevékeny, hogy épen csak játszszon és táplálkozzék, hanem
-munkáiban és játékaiban megtanult gondolkozni. Eljutva eddig a pontig
-ezen az úton, teljes hajlandósága van arra az útra, melyre én vezetem: a
-gondolkodni való dolgok, melyeket nyújtok neki, izgatják a
-kiváncsiságát, mert önmagukban véve szépek, mert egészen újak rá nézve
-és képes őket megismerni. Ellenkezőleg a ti fiatal embereitek, a kiket
-untatnak és nyomasztanak a ti unalmas leczkéitek, hosszú erkölcsi
-oktatásaitok, örökös katekizmusaitok, hogyne vonakodnának a szellem
-alkalmazásától, melyet komorrá tettek a számukra, a nehéz előirásoktól,
-a melyekkel elhalmozzák őket, a lényük alkotóján való elmélkedésektől, a
-kiből mulatságaik ellenségét csináltak? Mindez iránt csak ellenszenvet,
-undort, unalmat éreznek; a kényszer elriasztotta őket: hogy adhatnák rá
-magukat aztán, mikor kezdenek rendelkezni magukról? Új dolog kell hogy
-legyen, a mi tessék nekik, nem kell már nekik semmi abból, a mit
-gyermekeknek szokás mondani. Ugyanígy áll a dolog növendékemmel: a mikor
-emberré válik, úgy szólok hozzá, mint emberhez és csak új dolgokat
-mondok neki s épen azért, mert ezek a dolgok unalmasak, kedvére valóknak
-kell hogy találja őket.
-
-Igy nyeretem meg vele kétszeresen az időt, az ész hasznára késleltetve a
-természet haladását. De a valóságban csakugyan késleltettem-e ezt a
-haladást? Nem, csak nem engedtem, hogy a képzelődés siettesse; másféle
-természetű leczkék által ellensúlyoztam az idő előtti leczkéket,
-melyeket a fiatal ember máshonnan kap. A míg a mi intézményeink örvénye
-magával ragadja, más intézmények segítségével ellenkező irányba téríteni
-nem annyi, mint kivonni helyéből, hanem annyi, mint megtartani benne.
-
-A természet igazi pillanata végre is beáll; be kell hogy álljon. Miután
-az ember meg kell hogy haljon, meg is kell hogy újuljon, hogy a faj
-fenmaradjon és a világ rendje fennállhasson. Ha azokról a jelekről, a
-melyekről szóltam, megérzitek a kritikus pillanatot, azonnal hagyjátok
-el vele szemben a régi hangot. Még a ti tanítványotok, de már nem
-növendéketek. Barátotok férfi s bánjatok is vele, mint olyannal.
-
-Hogyan! Le kell mondanom tekintélyemről akkor, mikor a legnagyobb
-szükségem van rá? Át kell engedni a felserdült ifjút magamagának abban a
-pillanatban, a mikor a legkevésbbé tudja vezetni magát és a mikor a
-legnagyobb eltévelyedéseknek van kitéve? Le kell mondanom jogaimról,
-mikor neki a legfontosabb, hogy hasznukat vegye? Jogaid! Ki mondja, hogy
-lemondj róluk? Épen most kezdődnek csak számodra. Mostanáig mindent csak
-erővel vagy ravaszsággal értél el; a tekintély, a kötelesség törvénye
-ismeretlenek voltak előtte, kényszeríteni kellett őt vagy megtéveszteni,
-hogy engedelmességre találj nála. De nézd, mennyi új lánczczal vetted
-körül a szívét. Az ész, a barátság, a háladatosság, ezerféle vonzalom,
-mind olyan hangon szól hozzá, a melyet nem bír félreismerni. A bűn még
-nem tette süketté hangjuk iránt, még csak a természet szenvedélyei irárt
-érzékeny. Ezek elseje, az önszeretet, kiszolgáltatja őt neked; a
-megszokás még jobban kiszolgáltatja. Ha egy pillanat fellobbanása
-elragadja tőled, azonnal visszavezeti hozzád a megbánás, egyedül az az
-érzése állandó, a mely hozzád fűzi; a többi mind eltünik és kölcsönösen
-eltörli egymást. Ne engedd elromlani és mindig tanulékony lesz; csak
-akkor kezd lábbadozó lenni, mikor már meg van romolva.
-
-Megvallom, hogy ha egyenest szembeszállsz keletkező vágyaival és ostoba
-módon bűn számban tünteted fel az új szükségleteket, melyek éreztetik
-vele magukat, nem sokáig fog rád hallgatni; de a mint elhagyod
-rendszeremet, nem vállalok többé felelősséget semmiért. Gondold mindig,
-hogy a természet szolgája vagy; akkor sohasem lehetsz ellensége.
-
-De hogy lehet pártját fogni? Azt hiszik, csak a között lehet választani,
-hogy kedveznek hajlamainak vagy leküzdik őket; hogy zsarnokai vagy
-bűntársai lesznek; pedig mind a kettőnek oly veszedelmes következései
-vannak, hogy nagyon is sok ok van habozni a megválasztásban.
-
-Az első eszköz ennek a nehézségnek a megoldására, ha hamar
-megházasítjuk; ez tagadhatatlanúl a legbiztosabb és legtermészetesebb
-expediens. Mindazáltal kételkedem benne, hogy a legjobb-e és hogy a
-leghasznosabb-e. Majd meg fogom mondani erre való okaimat; addig is
-megengedem, hogy meg kell házasítani a fiatal embereket házasságra való
-korukban. De ez a kor idő előtt jön meg számukra; el kell halasztani
-érett korukig.
-
-Ha csak meg kellene hallgatni hajlamaikat és követni ezek jeleit, akkor
-hamar megvolnának, de annyi ellentmondás van a természet törvényei és a
-társadalmi törvények között, hogy kiegyenlítésük végett folyton ki kell
-térni és hátat fordítani; sok művészetet kell kifejteni, ha meg akarjuk
-akadályozni, hogy a társadalmi ember teljesen mérsékeltté ne legyen.
-
-A föntebb kifejtett okoknál fogva azt tartom, azokkal az eszközökkel,
-melyeket adtam, legalább husz éves korig ki lehet nyújtani a vágyak
-tudatlanságát és az érzékek tisztaságát; ez oly igaz, hogy a germánoknál
-az a fiatal ember, a ki az előtt a kor előtt elvesztette a szűzességét,
-becstelen számba ment; az írók helyesen tulajdonítják e népek
-ifjukorukban gyakorolt önmegtartóztatásának szervezetük erőteljességét
-és gyermekeik nagy számát.
-
-Még jóval meg is lehetne hosszabbítani ezt az időszakot és még néhány
-század előtt magában Francziaországban is ez a legközönségesebb dolgok
-egyike volt. Más ismert példák között Montaigne apja, ép oly
-lelkiismeretes és igaz, mint a milyen erős és jó szervezetű ember,
-megesküdött arra, hogy szűzen házasodott harminczhárom éves korában,
-miután sokáig szolgált az olaszországi háborukban s a fiú írásaiból
-lehet látni, mekkora erőt és mily vidámságot őrzött meg az apja még több
-mint hatvan éves korában is. Az ellenkező vélemény kétségkívül sokkal
-inkább alapszik a mi erkölcseinkben és előitéleteinken, mint fajunknak
-általánosságban való ismeretén.
-
-Mellőzhetem tehát ifjúságunk példáját; ez nem bizonyít semmit annak
-számára, a ki nem úgy nevelkedett, mint ez. Megfontolva azt, hogy ebben
-a tekintetben a természetnek nincs szilárdul megszabott határa, a melyet
-ne lehetne hátrább vagy előbbre tolni, azt hiszem, a természet
-törvényének áthágása nélkül föltételezhetem, hogy Emil gondoskodásom
-folytán megmaradt kezdetbeli ártatlanságában s ezt a boldog korszakot
-közel látom a bevégződéshez. Mindinkább növekvő veszedelmektől körülvéve
-ki fog siklani, akármit teszek is, a kezemből a legelső alkalommal és ez
-az alkalom hamarosan meg fog adódni; követni fogja érzékeinek vak
-ösztönét; egyet lehet tenni egy ellen, hogy el fog esni. Sokkal is
-többet elmélkedtem az emberek erkölcseiről, semhogy ne látnám ennek az
-első pillanatnak legyőzhetetlen befolyását az élet többi részére. Ha
-tettetem magam és úgy teszek, mintha nem látnék semmit, akkor kiaknázza
-gyöngeségemet; azt hiszi, kifog rajtam s megvet engem és én bűntársává
-leszek bukásának. Ha megpróbálom visszafordítani, ennek elmúlt már az
-ideje és nem fog rám hallgatni; kényelmetlenné, gyűlöletessé,
-kiállhatatlanná leszek a szemében s hamarosan le fog engem rázni
-magáról. Csak egy észszerű állást foglalhatok el tehát: ha önmaga előtt
-felelőssé teszem cselekedeteiért, ha megóvom legalább a tévedés
-meglepetéseitől és nyiltan megmutatom neki a veszedelmeket, melyek
-körülveszik. Idáig a tudatlanságával tartóztattam vissza, most
-felvilágosultságával kell feltartóztatni.
-
-Ezek az új tanítások fontosak és helyén való, hogy mélyebbre nyúljunk
-bele a dolgokba. Ez az a pillanat, a mikor úgyszólván számadást kell
-tennem előtte, meg kell mutatnom, hogy használtam fel az ő idejét és a
-magamét, megmagyaráznom neki, mi ő és mi vagyok én, mit tettem én, mit
-tett ő, mivel tartozunk egymásnak; minden erkölcsi viszonyát, mindazokat
-a kötelezettségeket, melyeket elvállalt, mindazokat, melyeket mások
-vállaltak el vele szemben; meddig jutott el képességeinek fejlődésében,
-mely utat kell neki még megtennie, mily nehézségekkel fog találkozni,
-mily eszközökkel gyürheti le ezeket a nehézségeket; miben vezethetem én
-ezután is, miben vezetheti már csak ő magát; végül meg kell magyaráznom
-a kritikus pontot, melyen van, az új veszedelmeket, melyek körülveszik
-és mindazokat a szilárd okokat, melyek arra vihetik, hogy szorgosan
-őrködjék önmaga fölött, mielőtt meghallgatná fejledező vágyait.
-
-Gondoljatok arra, hogy egy serdültnek vezetésére mindannak az
-ellenkezőjét kell tenni, mint a mit egy gyermeknek vezetésére tettetek.
-Ne habozzatok felvilágosítani őt azokról a veszedelmes rejtelmekről,
-melyeket oly sokáig s akkor gonddal rejtegettetek előtte. Miután most
-már tudnia kell őket, fontos dolog, hogy ne tanulja meg őket sem mástól,
-sem magamagától, hanem csak tőletek magatoktól; miután immár kénytelen
-küzdeni, hogy meglepetésektől meg legyen óva, ismerni kell az
-ellenségét.
-
-Azok a fiatalemberek, a kiket felvilágosoultaknak találunk ezekről a
-dolgokról a nélkül, hogy tudnók, hogy lettek azokká, sohasem lettek
-büntetlenül ily felvilágosultak Ennek a lelkiismeretlen
-felvilágosodásnak nem lehet tisztességes czélja és megfertőzteti
-legalább a képzeletét azoknak, a kik részesülnek benne és hajlamosakká
-teszi őket azoknak a bűneire, a kik részesítik őket benne. De ez még nem
-minden; a cselédek is belefurakodnak egy gyermek szellemébe, megnyerik a
-bizalmát, olyan színben tüntetik fel előtte nevelőjét, mint valami
-szomorú és kellemetlen személyt és titkos beszélgetéseiknek egyik
-kedvelt tárgya rosszat mondani róla. Ha a növendék eljutott idáig, a
-mester visszavonulhat, nincs már semmi jó tenni valója.
-
-De miért választ magának a gyermek különös bizalmasokat? Mindig azoknak
-zsarnoksága miatt, a kik nevelik. Miért bújna el előlük, ha nem volna
-kénytelen elbújni? Miért panaszkodnék, ha nem volna oka a panaszra?
-Természetszerűen a nevelői az első bizalmasai; látni azon a buzgóságon,
-melylyel siet nekik megmondani, a mit gondol, hogy azt hiszi, csak félig
-gondolta, a míg meg nem mondta nekik. Számítsatok arra, hogy ha a
-gyermek részetekről nem fél sem prédikácziótól, sem szidástól, mindig
-meg fog nektek mindent mondani és mások semmi olyat sem mernek neki
-mondani, a mit el kelljen előttetek hallgatnia, ha biztosan tudhatják,
-hogy nem hallgat el előletek semmit.
-
-Legjobban azért számítok módszeremre, mert ha a lehető legpontosabban
-követem eredményeit, növendékem életében nem találok egyetlen egy
-helyzetet sem, a mely ne hagyna kellemes képet maga után. Még abban a
-pillanatban is, mikor a vérmérséklet indulatai magukkal ragadják és a
-mikor fellázadva a kéz ellen, a mely feltartóztatja, küzd ellene és kezd
-kisiklani a kezemből, izgalmaiban, fellobbanásaiban is megtalálom
-egykori együgyűségét; a szive ép oly tiszta, mint a teste s ép úgy nem
-ismeri a tettetést, mint a bűnt; sem szemrehányások, sem megvetés nem
-tették még gyávává; az aljas félelem sohasem tanította tettetésre.
-Megvan benne az ártatlanság minden meggondolatlansága; naiv,
-aggodalmaskodás nélkül; nem tudja még, mire való a mások megtévesztése.
-Nem megy végbe lelkében egyetlen mozdulat, a melyet a szája vagy a
-szemei ki ne mondanának és az érzéseket, melyeken keresztül megy,
-gyakran jobban ismerem, mint ő.
-
-A míg továbbra is ilyen szabadon nyitja meg előttem a lelkét és örömmel
-mondja meg nekem, a mit érez, nincs mitől félnem, a veszedelem még nincs
-közel; de ha egyszer félénkebbé, tartózkodóbbá válik, ha fölismerem
-beszélgetéseiben a szégyen első zavarát, akkor már az ösztön fejledezik
-benne, akkor már kezd hozzákapcsolódni a gonosztól való fogalom s nincs
-több veszteni való pillanat és ha nem sietek felvilágosítani, hamar fel
-fog világosíttatni akaratom ellenére is.
-
-Nem egy olvasóm, még ha elfogadja is az eszméimet, azt fogja gondolni,
-hogy itt egy véletlenül előkapott beszélgetésről van szó a fiatal
-emberrel és hogy ezzel minden el van intézve. Oh, mennyire nem így
-kormányoztatik az emberi szív! A mit az ember mond, az nem jelent
-semmit, ha nem készítettük elő a pillanatot, a melyben elmondja az
-ember. Mielőtt vetne az ember, meg kell munkálni a földet; az erény
-vetése nem kél ki hamar, hosszas előkészület kell hozzá, hogy gyökeret
-verjen. Egyike azoknak a dolgoknak, a melyek a prédikácziókat a
-leghaszontalanabbakká teszik, az, hogy egyformán mondják őket
-mindenkinek, különbség és válogatás nélkül. Hogy lehet azt képzelni,
-hogy ugyanaz a beszéd annyi oly különböző hajlamú, különböző szellemű,
-kedélyhangulatú, korú, nemű, helyzetű és véleményű hallgatónak
-megfeleljen. Nincsenek talán ketten sem, a kiknek megfelelő lehetne az,
-a mit mindenkinek mondanak és minden vonzalmunk oly kevéssé állandó,
-hogy nincs két pillanat minden ember életében, a mikor ugyanaz a beszéd
-ugyanazt a benyomást tenné. Itéljétek meg, hogy ha a fellobbant érzékek
-megváltoztatják a megértést és zsarnokoskodnak az akarattal, ez-e az
-ideje, hogy meghallgassuk a bölcseség komoly leczkéit. Ne beszéljetek
-tehát soha észről a fiatal embereknek, még az ész korában se, ha nem
-juttattátok előbb abba az állapotba, hogy megérthesse. A kárbaveszett
-beszédeknek nagyobb része inkább a mesterek hibája miatt az, mint a
-tanítványoké miatt. A pedáns és a nevelő csaknem ugyanazokat a dolgokat
-mondja, de az előbbi minden alkalommal mondja, az utóbbi pedig csak
-akkor, mikor biztos a hatásukról.
-
-Mint az alvajáró, a ki álmában tévelyeg, alva tud járni egy meredek
-szélén, a melybe lehullana, ha hirtelen felébredne; így az én Emilem is
-a tudatlanság álmában elkerüli a veszedelmet, melyeket nem vesz észre;
-ha hirtelen felriasztom, el van veszve. Igyekezzünk előbb eltávolítani a
-meredélytől és aztán fölébreszthetjük, hogy messziről megmutassuk neki.
-
-Az olvasás, a magány, a tétlenség, az elpuhult és ülő életmód, a nőkkel
-és fiatal emberekkel való közlekedés, ezek a korára veszedelmes
-örvények, melyek folytonos veszedelemben tartják. Más érzékelhető
-tárgyakkal térítem el az érzékeit; más irányt szabok meg szellemének s
-azzal térítem el azoktól az irányoktól, melyek vesztébe sodorják;
-testének fáradságos munkában való gyakorlásával tartóztatom fel a
-képzelődés tevékenységét, a mely magával ragadja. Mikor a karok sokat
-dolgoznak, a képzelődés megnyugszik; ha a test elég fáradt, a szív nem
-hevül fel. A legjobban kézügybe eső és legkönnyebb elővigyázati
-intézkedés, ha elvonjuk a veszedelem helyéből. Kezdettől fogva elviszem
-a városoktól s azoktól a tárgyaktól, melyek kisértetbe vihetik. De ez
-nem elég; mely sivatagba, mely vadon menedékhelyre menekülhetne azoktól
-a képektől, melyek üldözik? Nem ér semmit eltávolítani a veszedelmes
-tárgyakat, ha nem távolítom el az emléküket is; ha nem találom meg a
-módját, hogy mindentől megszabadítsam, ha nem vonom el őt önmagától,
-akkor ép annyit érne, ha békén hagynám.
-
-Emil tud egy mesterséget, de ez a mesterség ebben nem használ nekünk;
-szereti és érti a mezőgazdaságot, de a mezőgazdaság nem elegendő nekünk;
-azok a foglalkozások, melyeket ismer, gépiesekké válnak, ha foglalkozik
-velük, ez annyi, mintha nem csinálna semmit; egész más dologra gondol
-mellettük; a fej és a karok külön-külön dolgoznak. Új foglalkozásra van
-szüksége, mely érdekli újdonságával, mely folyton megfeszíti a
-figyelmét, a mely neki tetszik, a mely elfoglalja, a mely fejleszti,
-olyan foglalkozásra, melyért lelkesül és a melyre teljes lélekkel ráadja
-magát Már most a vadászat az, a mely szerintem egyesíti mindezeket a
-föltételeket. Ha a vadászat valaha ártatlan szórakozás, ha valaha
-megfelel az embernek, akkor most van az ideje, hogy hozzá folyamodjunk.
-Emilben minden megvan arra, hogy sikere legyen benne; erős, ügyes,
-türelmes, fáradhatatlan. Mulhatatlanul meg fogja szeretni ezt a
-testgyakorlatot, bele fogja vinni korának minden hevét, el fogja
-veszteni egy időre a veszedelmes hajlamokat, melyek az elpuhultságból
-születnek. A vadászat megedzi a lelket ép úgy, mint a testet,
-hozzászoktat a vérhez, a kegyetlenséghez. Dianát a szerelem ellenségéve
-tették és az allegoria nagyon igaz: a szerelem bágyadtságai csak az édes
-nyugalomból születnek; az erős gyakorlat elfojtja a gyöngéd érzéseket.
-Az erdőben, a mezőkön a szerelmes és a vadász annyira különböző
-hangulatban van, hogy ugyanazokról a tárgyakról egészen különböző
-képeket nyernek. A friss árnyas helyek, a lugasok a szerelmes édes
-rejtekhelyei, a vadász számára pedig csak vadtenyésztő helyek,
-sűrűségek, vadak búvóhelyei; a hol amaz csak rigókat, fülemüléket, csak
-madárcsattogást hall, a másik odaképzeli a vadásztülköket és a kutyák
-csaholását; az egyik csak driádokat és nimfákat képzel, a másik csak
-hajtókat, falkákat, lovakat. Menjetek a mezőre ezzel a kétféle fajta
-emberrel; beszédmódjuk különbözőségéről hamar meg fogjátok ismerni, hogy
-a földnek nem egyforma képe van rájuk nézve, hogy eszükjárása mennyire
-különböző, mint a kedvteléseik.
-
-El tudom képzelni, hogy ezek a hajlamok egyesülhetnek és hogy végül időt
-lehet találni mindenre. Az ifjúság szenvedélyei azonban nem oszolnak meg
-így; adjatok neki egyetlen foglalkozást, a melyet szeret s a többi mind
-hamarosan el lesz felejtve. A vágyak változatossága az ismeretek
-változatosságából ered és a legelső élvezetek, melyeket ismer, sokáig az
-egyedüliek, melyeket keres. Nem azt akarom, hogy Emil egész ifjúsága a
-vadak öldöklésével teljék el és nem is akarom mindenben igazolni ezt a
-vad szenvedélyt; elég nekem, ha megfelel annak, hogy megszakítson egy
-veszedelmesebb szenvedélyt, hogy hidegvérrel hallgasson meg, ha róla
-beszélek és időt adjon nekem, hogy lefessem a nélkül, hogy felizgatnám.
-
-Vannak korszakok az emberi életben, melyek arra valók, hogy az ember
-sohase feledje el őket. Ilyen Emilre nézve annak a tanításnak az
-időszaka, a melyről szólok s a mely hatással kell hogy legyen hátralevő
-napjaira. Igyekezzünk tehát úgy bevésni emlekezetébe, hogy ne törlődjék
-ki belőle soha. Korunk tévedéseinek egyike, hogy az észt nagyon is
-leplezetlenül használják, mintha az emberek csak csupa szellem volnának.
-Elhanyagolják azt a jelbeszédet, a mely a képzelődéshez szól s ezért
-elvesztették a nyelvek legerőteljesebbikét. A szó benyomása mindig
-gyönge és a szemek által sokkal jobban lehet a szivekhez szólni, mint a
-fülek által. Mindent az okoskodás által akarunk elvégezni s ezzel merő
-szavakká teszszük tanításainkat, semmit sem bizunk a cselekedetekre. Az
-ész magában nem tevékeny; néha visszatartóztat, ritkán tüzel fel és
-sohasem cselekszik nagyot. Mindig okoskodni a kicsiny szellemek mániája.
-Az erős lelkeknek bizony más a nyelve s ezzel a nyelvvel lehet meggyőzni
-és tettre indítani.
-
-Az a megfigyelésem, hogy a mai korban az embereknek csak az erőszak és
-az érdek által van egymásra hatásuk, holott a régiek sokat tettek a
-meggyőzés által, a lélek vonzalmai által, mert nem hanyagolták el a
-jelek beszédét. Minden megállapodás ünnepélyesen történt, hogy annál
-sérthetetlenebbé tegyék; mielőtt az erőszak érvénybe lépett volna, az
-istenek voltak az emberi nem birái; az ő színük előtt csinálták az
-egyesek szerződéseiket, szövetségeiket, kijelentették igéreteiket; a
-föld felszíne volt a könyv, a melyben az okiratokat őrizték. Sziklák,
-fák, kőrakások, melyek meg voltak szentelve ilyen aktusokkal és
-tiszteletet keltettek a barbár emberekben, voltak ennek a könyvnek egyes
-lapjai, melyek mindig nyitva állottak minden szemnek. Az eskű kútja, az
-élő és a látó kútja, a mambréi élő tölgyfa, a tanuság kőrakása, ezek
-voltak a szerződések szentségének durva, de fenséges emlekjelei, senki
-se mert volna szentségtörő kézzel hozzányulni ezekhez az emlékekhez és
-az emberek hűsége jobban volt biztosítva ezeknek a néma tanuknak a
-biztosítéka által, mint a mennyire ma biztosítva van a törvények minden
-hiábavaló szigora által.
-
-A kormányzatban a királyi hatalom felséges dísze tett benyomást a
-népekre. A méltóság jelei, egy trónus, egy jogar, egy biborpalást, egy
-korona, egy diadém rájuk nézve szent dolgok voltak. Ezek a tiszteletben
-álló jelvények tiszteletreméltóvá tették az embert, a ki fel volt
-diszítve velük; katonák nélkül, fenyegetések nélkül a mint megszólalt,
-engedelmeskedtek neki; ma el akarják törölni ezeket a jelvényeket;[116]
-mi eredménye lett ennek a lebecsülésnek? Az, hogy a királyi méltóság
-kitörlődik minden szívből, hogy a királyok csak hadseregükkel szereznek
-engedelmességet és hogy az alattvalók tisztelete csakis a büntetéstől
-való félelmen alapszik. A királyoknak nem kell diadémjük viselésével
-vesződni, sem méltóságuk nagy jelvényeivel, de százezer mindig kész
-karra van szükségük, hogy végrehajtassék rendeleteiket. Bár nekik ez
-talán szebbnek tünik fel, könnyű belátni, hogy idő multával ez a
-változás nem fog hasznukra válni.
-
-Bámulatraméltó, a mit a régiek ékesszólásukkal elértek; de az az
-ékesszólás nem állt csupán jól szerkesztett szép beszédekben és sohasem
-volt több hatása, mint a mikor a szónok legkevesebbet beszélt. A mit
-legélénkebben mondtak, nem szavakkal fejeződött ki, hanem jelekkel, nem
-mondták, hanem megmutatták. A tárgy, a melyet a szeme elé állítanak,
-megrázkódtatja a képzelőtehetséget, felizgatja a kiváncsiságot,
-várakozásban tartja a szellemet arra nézve, a mil mondani akar az ember
-s gyakran maga ez a tárgy megmond mindent. Mikor Thrasybulos és
-Tarquinius leüti a mákfejeket, mikor Nagy Sándor rányomja pecsétjét
-kegyencze szájára, mikor Diogenes elmegy Zeno előtt, nem mondtak-e
-többet, mintha hosszú beszédeket mondtak volna? Micsoda körmondata a
-szavaknak adta volna vissza ily jól ugyanazokat a gondolatokat? Darius,
-mikor Scythiában volt hadseregével, a szkythák királyától madarat,
-békát, egeret és öt nyilvesszőt kapott. A követ átadta az ajándékot és
-szó nélkül visszafordult. Manapság ezt az embert bolondnak néznék.
-Rémületes beszédét azonban megértették és Dariusnak nem volt sürgősebb
-dolga, mint visszasietni hazájába, a mint csak tudott. Helyettesítsétek
-ezeket a jeleket levéllel: mennél fenyegetőbb lesz, annál kevésbbé fog
-megrémíteni; merő nagyotmondás lett volna s Darius csak nevetett volna
-rajta.
-
-Mily figyelmet fordítottak a rómaiak a jelek beszédére! Az életkor és
-társadalmi helyzet szerinti különböző ruhák, tógák, hadi köpenyek, toga
-praetexták, bullák, széles szgélyű köntösök, székek, lictorok, fascesek,
-fejszék, avagy fű- és levélkoszorúk, ovátiók, triumphusok, minden pompa,
-reprezentálás, szertartás volt náluk és minden benyomást tett a polgárok
-szívére. Fontos dolog volt az államnak, hogy a nép inkább ezen a helyen
-gyülekezzék és ne azon; hogy lássa vagy ne lássa a Kapitoliumot, hogy a
-szenátus felé forduljon vagy elforduljon tőle, hogy inkább ezen a napon
-tanácskozzék, mint amazon. A vádlottak más ruhát vettek fel, mást a
-jelöltek is, a katonák nem dicsekedtek tetteikkel, hanem megmutatták
-sebeiket. Elképzelem, hogy Cæsar halálakor a mi szónokaink egyike meg
-akarva hatni a népet, kimerítette volna a művészet összes közhelyeit,
-hogy pathetiknsan leírja sebeit, vérét, holttestét: Antonius, a ki
-szintén ékesszóló volt, semmi ilyet nem mondott; előhozatta a
-holttestet. Micsoda rhetorika!
-
-Ez a kitérés azonban észrevétlenül nagyon is eltérít tárgyamtól, úgy
-mint számos más kitérés is és kitéréseim sokkal gyakoriabbak, semhogy
-hosszúk és tűrhetők lehetnének. Visszatérek tehát a tárgyhoz.
-
-Ne okoskodjatok soha szárazon az ifjúsággal. Ruházzátok fel az
-okoskodást testtel, ha rá nézve érthetővé akarjátok tenni. Jártassátok
-az elme nyelvét a szíven át, hogy megértethesse magát. Ismétlem, a hideg
-érvek meghatározhatják véleményeinket, de nem cselekedeteinket; arra
-indítanak, hogy higyjünk, nem arra, hogy cselekedjünk; azt
-bizonyíthatni, hogy mit kell gondolni, nem azt, hogy mit kell tenni. Ha
-ez igaz minden emberre nézve, annál inkább igaz a még csak érzékeikben
-gyökerező fiatal emberekre nézve, kik csak odáig gondolkoznak, a meddig
-a képzelődésük ér.
-
-Óvakodni fogok tehát, még azok után az előkészületek után is, melyekről
-szóltam, hogy hirtelen bemenjek Emil szobájába és ügyetlenül hosszú
-beszédet mondjak neki arról a tárgyról, a melyről fel akarom
-világosítani. Azon fogom kezdeni, hogy megindítom a képzeletét, meg
-fogom választani az időt, a helyet, a tárgyakat, a melyek a
-legkedvezőbbek arra a hatásra, melyet el akarok érni; tanujáúl hívnám,
-úgyszólván az egész természetet beszélgetéseinknek; az örök lényt,
-melynek műve, bizonyságául hívnám szavaimnak, biróúl szólítanám fel Emil
-közt és köztem; megjelölném a helyet, a hol lakunk, a sziklákat, az
-erdőket, a hegyeket, melyek körülvesznek, emlékjeleiül az ő
-fogadalmainak és az enyéimnek; szemeimbe, hanglejtésembe, mozdulataimba
-belevinném mindazt a lelkesedést és hevet, melyet kelteni akarok. Akkor
-szólanék hozzá és ő meg fog hallgatni, én ellágyulok és ő megindul.
-Áthatva kötelességeim szentségétől, az övéit tiszteletreméltóbbakká
-fogom tenni; az okoskodás erejét szóképekkel és figurákkal fogom
-megeleveníteni; nem leszek hosszadalmas és bőbeszédű hideg elvek
-dolgában, hanem túláradó érzésekben bővelkedő; okoskodásom komoly és
-szentencziózus lesz, de a szívem sohasem fogja elégnek érezni, a mit
-mondott. Ha ekkor megmutatom neki mindazt, a mit érte tettem, úgy
-mutatom meg, mintha önmagamért tettem volna; gyöngéd szeretetemben fogja
-látni minden gondoskodásom okát. Mily meglepetést, mily izgalmat fogok
-neki szerezni, ha hirtelen megváltoztatom a beszédmodoromat! A helyett,
-hogy a szívét szűkkeblűvé tenném azzal, hogy mindig az érdekéről
-beszélek neki, a saját érdekemről fogok neki beszélni és ezzel annál
-jobban meghatom; fellobbantom fiatal szívét a barátság, a nagylelkűség,
-a hála minden érzésével, melyeket már felkeltettem és a melyeket édes
-táplálni. Keblemre fogom szorítani, a meghatottság könyeit ontva rá s
-ezt fogom neki mondani: te vagy az én jóvoltom, gyermekem, az én művem,
-a te boldogságodtól várom az enyémet, ha te meghiusítod reményeimet,
-húsz évet rabolsz el életemből és szerencsétlensége leszel öreg
-napjaimnak. Igy lehet meghallgattatni magát egy fiatal emberrel és így
-lehet szíve mélyébe bevésni annak emlékét, a mit mond neki az ember.
-
-Idáig példáit igyekeztem adni annak a módnak, a hogy egy nevelőnek fel
-kell világosítani növendékét nehéz alkalmakkor. Ugyanezt igyekeztem
-tenni ebben az esetben is, de sok kísérlet után lemondok róla, meg lévén
-győződve, hogy a franczia nyelv sokkal kényeskedőbb, semhogy
-elviselhesse egy könyvben a bizonyos tárgyakról szóló első oktatások
-naivitását.
-
-A franczia nyelv, úgy mondják, a legszűziesebb nyelv; én a magam
-részéről a legfajtalanabbnak tartom, mert nekem úgy tetszik, hogy egy
-nyelv szűziessége nem abban áll, hogy gondosan kikerülje a tisztátalan
-fordulatokat, hanem hogy ne legyenek benne ilyenek. Valóban, hogy
-kikerüljük őket, gondolnunk kell rájuk és nincs nyelv, a melyben
-nehezebb volna minden értelemben tisztán beszélni, mint a francziában.
-Az olvasó, a ki mindig ügyesebb a fajtalan fordulatok megtalálásában,
-mint az író az előlük való kitérésben, mindenen megbotránkozik és
-elszörnyűlködik. Hogyne piszkolódnék be az, a mi tisztátalan füleken
-megy keresztül? Ellenkezőleg, jó erkölcsű népnek minden dologra
-megvannak a maga megfelelő szólásai és ezek a szólások mindig
-tisztességesek, mert mindig tisztességesen használják őket. Lehetetlen
-tisztesebb nyelvet elképzelni, mint a biblia nyelve, épen azért, mert
-minden naivul van benne mondva. Hogy ugyanazokat a dolgokat
-megbotránkoztatókká tegyük, ahhoz elég, ha francziára fordítjuk őket.
-Abban, a mit Emilemnek mondanom kell, minden csak tisztes és szűzies
-lesz a szivének, de hogy olvasva is olyannak találják, ahhoz ép oly
-tiszta szív kell, mint az övé.
-
-Még azt is hiszem, hogy a beszéd igazi tisztaságáról és a bűn
-áltisztaságáról szóló beszédeknek hasznos helyük lehet az erkölcsi
-fejtegetésekben, melyekbe ez a tárgy elvezet minket, mert ha megtanulja
-a tisztaság nyelvét, meg kell tanulnia egyúttal az illedelem nyelvét is
-és tudnia kell, miért oly különböző ez a kél nyelv. Bárhogy áll is a
-dolog, ahhoz ragaszkodom, hogy ha üres oktatások helyett, melyekkel idő
-előtt tele tömik a fiatalság szívét és a melyeket kinevet abban a
-korban, a mikor időszerűek volnának, megvárjuk, előkészítjük a
-megértetés pillanatát s akkor tárjuk elébe a természet törvényeit helyes
-igazságukban; ha megmutatjuk ugyanezeknek a törvényeknek az igazolását
-azokban a fizikai és erkölcsi bajokban, melyeket megszegésük a bűnösökre
-hárít; ha szólunk neki a nemzés felfoghatatlan rejtelméről, hozzáfűzve
-annak a varázsnak a fogalmához, melylyel a természet Teremtője ezt az
-aktust felruházza, a kizárólagos odaadás varázsát, mely gyönyörteljessé
-teszi, a hűség kötelességeinek, a szeméremnek varázsát, mely körülveszi
-és a mely megkettőzteti vonzóerejét, mialatt czélját teljesíti; ha
-lefestjük neki a házasságot, nem csupán mint a társulások
-legédesebbikét, hanem mint a legsérthetetlenebbet és legszentebbet is
-minden szerződés körül és nyomatékosan megmondjuk mindazokat az okokat,
-melyek ezt a szent frigyet tiszteletreméltóvá teszik minden ember előtt
-és a melyek gyűlölettel és átokkal borítanak el mindenkit, a ki
-tisztaságát beszennyezni meri; ha megragadó és igaz módon festjük le
-előtte a kicsapongás borzalmait, buta eltompulását, azt az
-észrevehetetlen lejtőt, melyen át az első kihágás az összes többiekhez
-vezet és végül romlásba ragadja azt, a ki odaadja magát neki; ha –
-mondom – nyilvánvalóan megmutatjuk neki, hogy függ a szűziességtől az
-egészség, az erő, a bátorság, az erény, még maga a szerelem is és az
-ember minden igazi java; – azt állítom, hogy akkor kivánatossá és
-drágává teszszük rá nézve ezt a szűziességet és hogy szellemét
-tanulékonynak fogjuk találni azok iránt az eszközök iránt, melyeket
-fentartására adunk neki, mert a míg megtartjuk, tiszteljük is, csak
-akkor kezdjük megvetni, mikor elvesztettük.
-
-Nem igaz, hogy a rosszra való hajlam fékezhetetlen és hogy nincs módunk
-legyőzésére, ha valaki még nem szokta meg, hogy áldozatul essen neki.
-Aurelius Victor azt mondja, hogy több szerelemtől eszeveszett ember
-önként feláldozta életét Cleopatra egy éjszakájáért és ez az áldozat nem
-lehetetlen a szenvedély részegségében. De tegyük fel, hogy a
-legeszeveszettebb és érzékeinek legkevésbbé parancsolni tudó ember is
-látja a kivégzésére való készülődést, abban a biztos tudatban, hogy
-kínok közt fog elpusztulni egy negyedóra mulva; ettől a pillanattól
-fogva ez az ember nemcsak hogy fölébe kerekednék a kísértéseknek, hanem
-könnyű szerrel ellent is tudna nekik állni; a borzalmas kép, a mely
-kísérné őket, hamar elvonná tőlük és mindig visszafojtatva nem térnének
-vissza egyhamar. Csak akaratunk lanyhasága teszi minden gyöngeségünket
-és az ember mindig elég erős arra, hogy megtegye, a mit erősen akar.
-_Volenti nihil difficile._ Óh, ha annyira gyűlölnők a bűnt, a hogy az
-életet szeretjük, ép oly könnyen vissza tudnók magunkat tartani a
-kellemes bűntől, mint a pompás serlegben lévő méregtől.
-
-Hogyan nem látják be, hogy ha mindaz a leczke, melyet ezen a ponton a
-fiatal embernek adunk, sikertelen, akkor azért az, mert az ő korára
-nézve nincs értelme és hogy fontos dolog minden korban olyan formákba
-öltöztetni az értelmet, a melyek megszerettetik? Szóljatok hozzá
-komolyan, ha kell, de bármit mondtok neki, legyen annak mindig
-vonzóereje, a mely rákényszeríti, hogy meghallgasson. Ne küzdjetek
-vágyai ellen szárazsággal, ne fojtsátok el a képzelődését, szeressétek,
-attól tartva, hogy szörnyszülötteket talál világra hozni. Beszéljetek
-neki a szerelemről, a nőkről, mulatságokról, hadd találjon
-beszélgetéseitekben olyan bájt, a mi hízeleg ifjú szívének, ne
-kíméljétek semmit, hogy bizalmasaivá válhassatok, csak ezen a módon
-lesztek igazi mestereivé. Akkor aztán nem kell attól félnetek, hogy
-beszélgetéseitek untatják; többet fog benneteket beszéltetni, mint a
-mennyire kedvetek van.
-
-Azok, a kik bölcsen akarják nevelni az ifjúságot, hogy megóvják az
-érzékek hálóitól, borzalommal töltik el a szerelem iránt és bűnné teszik
-rá nézve, ha csak gondol is rá az ő korában, mintha a szerelem az
-aggastyánok számára való volna. Mindazok a megtévesztő leczkék, melyeket
-a szív megczáfol, nem győznek meg. A fiatal ember, a kit biztosabb
-ösztön vezet, titokban nevet a szomorú elveken s úgy tesz, mintha
-beléjük nyugodnék, holott csak a pillanatra vár, hogy hiábavalókká tegye
-őket. Mindez a természet ellen való dolog. Ha ellenkező irányt követek,
-biztosabban jutok el ugyanehhez a czélhoz. Én nem félek hízelegni annak
-az édes vágyának, melyre sóvárog, úgy festem le előtte, mint az élet
-legfőbb boldogságát, mert csakugyan az is; a mikor lefestem előtte, azt
-akarom, hogy oda is adja magát neki; a mikor éreztetem vele, mily bájt
-fűz az érzékek varázsához a szívek egyesülése, elveszem a kedvét a
-feslettségtől és bölcscsé teszem akkor, a mikor szerelmessé teszem.
-
-Mily korlátoltnak kell lenni arra, hogy az ember ne lásson semmi egyebet
-egy fiatal ember keletkező vágyaiban, mint az ész tanításainak
-akadályát! Én abban látom igazi eszközét annak, hogy tanulékonynyá
-teszem ugyanezek iránt a tanítások iránt. A szenvedélyekre csak a
-szenvedélyek útján lehet hatni, ezek uralma által kell leküzdeni a
-zsarnokságukat és mindig magából a természetből kell levonni a
-szabályozására alkalmas eszközöket.
-
-Emil nem arra van alkotva, hogy mindig egyedül éljen, mint a társadalom
-tagjának, teljesítenie kell társadalmi kötelességeit. Arra lévén
-alkotva, hogy együtt éljen az emberekkel, ismernie kell őket. Ismeri az
-embert általánosságban, most hátra van még, hogy ismerje az egyéneket.
-Tudja, mi történik a világban, hátra van még, hogy lássa, hogy foly
-benne az élet. Ideje, hogy megmutassuk neki ennek a nagy színpadnak a
-külsejét, melynek minden rejtett játékát tudja már. Nem fogja most már
-belevinni a hebehurgya fiatalember bamba bámulatát, hanem egy egyenes és
-igazságos szellem itélőképességét. Szenvedélyei kétségkívül tévútra
-vezethetik; mikor nem vezetik félre azokat, a kik kiszolgáltatják
-magukat nekik? De legalább nem fogják megtéveszteni a mások
-szenvedélyei. Ha látja ezeket, a bölcs szemével fogja látni s a példájuk
-nem csábítja el, sem az előitéleteik nem vezetik félre.
-
-Mint a hogy van egy a tudományok tanulmányozására alkalmas kor, ép úgy
-van annak a kora is, hogy helyesen foghassa fel a világi szokásokat. A
-ki nagyon is fiatalon tanulja meg ezeket a szokásokat, szerintük fog
-igazodni egész életében, válogatás nélkül, gondolkodás nélkül és
-önelégülten ugyan, de nem is tudva, mit csinál. A ki azonban megtanulja
-és egyúttal belátja okaikat is, több itélőképességgel követi,
-következőleg több biztonsággal és szeretetreméltósággal is. Adjatok
-nekem egy tizenkét éves gyermeket, a ki semmiről sem tud semmit,
-kötelezem magamat, hogy tizenöt éves korában ép oly tudóssá teszem, mint
-a milyen az, a kit első gyermekkorától fogva tanítottatok; azzal a
-különbséggel, hogy a tiéteknek a tudása csakis az emlékezetében van, az
-enyémé pedig az itélő képességében. Ugyanígy vezessetek bele egy húsz
-éves fiatal embert a világba; ha jól vezetik, egy év alatt
-szeretetreméltóbb és okosabban udvarias lesz, mint az, a kit gyermekkora
-óta a társaságban neveltek fel, mert az előbbi képes lévén megérteni az
-okait minden a kor, a társadalmi helyzet, a nem szerint igazodó
-magatartásnak, elvekre tudja ezeket visszavezetni és alkalmazni előre
-nem látott esetekre, holott a másik, a kinek nincs egyéb szabálya, mint
-a gyakorlottsága, azonnal zavarba jön, ha el kell ettől térnie.
-
-A fiatal franczia kisasszonyokat mind klastromokban nevelik férjhez
-menetelükig. S észrevenni-e, hogy bajjal jár rájuk nézve, elsajátítani
-azt a modort, a mely rájuk nézve annyira új? És vádolja-e valaki a
-párisi nőket azzal, hogy félszeg, zavarodott a modoruk és hogy nem
-tudják a világi szokásokat, mert nem vétették fel ezeket velük
-gyermekkoruktól fogva? Ez az előitélet maguktól a nagyvilági emberektől
-ered, a kik nem ismerve semmi fontosabbat, mint ezt a kis tudományukat,
-tévesen azt képzelik, hogy nem lehet elég korán hozzáfogni
-elsajátításához.
-
-Igaz, hogy nagyon sokáig sem kell késlekedni. Mindenki, a ki egész
-ifjúságát a nagyvilágtól távol töltötte, egész világéletében zavarodott,
-feszes modorú lesz, mindig rosszkor tesz mindent, durva és félszeg lesz
-a fellépése s ettől a megszokástól sohasem szabadul meg s csak annál
-nevetségesebbé válik, mennél jobban igyekszik megszabadulni tőle.
-Mindennemű tanulásnak megvan a maga ideje, melyet ismerni kell és
-megvannak a maga szokásai, melyeket el kell kerülni. De ezek különösen a
-mi esetünkben egyesülnek, csakhogy én nem teszem ki nekik növendékemet a
-nélkül az óvatosság nélkül, hogy megóvjam tőlük.
-
-Ha módszerem egy-ugyanazzal a czéllal kielégít minden szempontot és ha
-elhárítva egy bajt, ezzel egyúttal egy másiknak is elejét veszi, akkor
-úgy vélem, hogy a módszer jó és hogy igazam van. Ezt véltem látni abban
-az expediensben, melyet itt sugall nekem. Ha szigorú és száraz akarok
-lenni növendékem iránt, elvesztem a bizalmát és azonnal el fog
-rejtezkedni előlem. Ha engedékeny és könnyen kezelhető akarok lenni vagy
-behúnyom a szememet, mi haszna van abból, hogy őrködésem alatt áll? Csak
-igazat adok kihágásainak és megkönnyítem a lelkiismeretét a magamé
-rovására. Ha csak abból a czélból vezetem be a világba, hogy tanítsam,
-jobban ki fog tanulni, mint a hogy kívánom. Ha távoltartom mindvégig,
-akkor mit tanulhat tőlem? Talán mindent, kivéve az embernek és polgárnak
-legszükségesebb művészetét, a felebarátaival való együttélés művészetét.
-Ha nagyon távoleső hasznosságot tulajdonítok ezeknek a gondoskodásoknak,
-semmissé lesz rája nézve; ő csak a jelennel törődik. Ha beérem azzal,
-hogy szórakozásokat nyujtok nekik, mi jót teszek vele? Elpusztul és nem
-tanul semmit.
-
-Mindebből semmit! Csak az én eljárásom módja gondoskodik mindenről. A te
-szivednek, mondom a fiatal embernek, szüksége van társnőre, menjünk,
-keressük meg azt, a ki neked megfelel; talán nem fogjuk könnyű szerrel
-megtalálni, az igazi érdem mindig ritka, de ne siessünk és ne is
-riasztassuk vissza magunkat. Kétségkívül van ilyen nő és végre is meg
-fogjuk találni vagy legalább is azt, a ki leginkább hasonlít hozzá.
-Ilyen rá nézve ennyire hízelgő czéllal vezetem be az életbe. Mi többet
-kell még mondanom? Nem látjátok, hogy megtettem mindent?
-
-Lefestve előtte szerelme tárgyát, a kit neki szántam, gondoljátok el,
-meghallgatásra fogok-e találni, kellemesebbé és kedvesebbé tudom-e tenni
-számára azokat a tulajdonságokat, melyeket szeretnie kell és tudom-e
-minden érzését arra irányítani, a mit keresnie vagy kerülnie kell. A
-legügyetlenebb embernek kellene lennem, ha előre is el nem tölteném
-szenvedélylyel, maga se tudja ki iránt. Nem fontos, hogy a czél, a
-melyet előtte lefestek, képzeletbeli legyen, elég, ha elveszi kedvét
-azoktól, a kik kísértetbe vihetik; elég, ha mindenütt talál olyan
-összehasonlításokat, melyek révén elébe teheti a képzeletbeli lényeket
-azoknak a valóságos alakoknak, a kik a szemébe ötlenek és mi más a
-valódi szerelem, mint képzeletbeli dolog, hazugság, illuzió? Az ember
-bizony jobban szereti a képet, melyet fest magának, mint a tárgyat, a
-melyre alkalmazza. Ha azt, a mit az ember szeret, pontosan olyannak
-látná, a milyen, nem volna többé szerelem a világon. Ha az ember
-megszűnik szeretni, az, a kit szeret, ugyanolyan marad, a milyen azelőtt
-volt, de nem látjuk már ugyanolyannak. A képzelt fátyol lehull s a
-szerelem eltűnik. Már pedig ha én nyújtom a képzeletbeli alakot, akkor
-tőlem függnek az összehasonlítások és könnyen megakadályozom az illusiót
-valóságos személyek segítségével.
-
-Azért azt nem akarom, hogy a fiatal embert rászedjék azzal, hogy
-lefestenek előtte egy mintaképet, a milyen nem létezhetik; hanem úgy
-választanám meg hölgyének a hibáit, hogy kedvére valók legyenek, hogy
-tessenek neki, hogy az ő hibáinak megjavítására szolgáljanak. Azt sem
-akarom, hogy hazudjanak neki s csaló módon azt mondják neki, hogy a kit
-lefestenek előtte, létezik; ha azonban tetszik neki a képmás, hamarosan
-kívánni fogja az eredetijét. A kívánságtól a föltevéshez könnyű az
-átmenet, csak egy-két ügyes leírás kell hozzá, melyek szembetünőbb
-vonásokkal az igazság nagyobb látszatát adják ennek a képzeletbeli
-tárgynak. Hajlandó volnék odáig menni, hogy nevet is adjak neki; nevetve
-azt mondanám: Nevezzük jövendőbelidet Zsófiának, Zsófia jót igérő név;
-ha az, a kit választott, nem viseli is, legalább méltó lesz a
-viselésére; előre is megtisztelhetjük vele. Mindezen részletek után, ha
-a nélkül, hogy azt mondanók, igen vagy nem, ürügyekkel kivonjuk magunkat
-a dologból, gyanúja bizonyossággá válik; azt fogja hinni, titkot
-csinálnak előtte a feleségből, a kit neki szántak és hogy meg fogja
-látni, ha megjön annak az ideje. Ha egyszer eljutottunk idáig és ha jól
-megválasztottuk a vonásokat, melyeket neki mutatni kell, a többi már
-könnyen megy; kibocsáthatjuk a világba csaknem koczkázat nélkül; csak az
-érzékei ellen védjétek, a szíve biztonságban van.
-
-De akár megszemélyesíti a mintaképét, a kit szeretetreméltóvá tudtam
-előtte tenni, akár nem, ez a mintakép, ha jón van csinálva, nem fogja
-kevésbé hozzávonzani mindenhez a mi hasonlít hozzá és nem fogja kevésbé
-eltávolítani mindattól, a mi nem hasonlít hozzá, mintha volna reális
-tárgya. Mily előny az arra, hogy megóvjuk szívét a veszedelmektől,
-melyeknek személye ki kell hogy téve legyen, hogy visszafojtsuk érzékeit
-képzelődése által, hogy azonnal elvonjuk azoktól a nőktől, a kik
-állitólag kinevelik, de drágán meg is fizettetik ezt a nevelést és csak
-udvariasságra nevelnek egy fiatal embert, de megfosztják minden
-tisztességétől! Zsófia olyan szerény! Milyen szemmel fogja nézni, ha
-ezek kikezdenek vele? Zsófiában annyi az egyszerűség! Hogy fog neki
-tetszeni ezek modora? Gondolatai oly messze esnek megfigyeléseitől, hogy
-ezek sohasem lehetnek rá nézve veszedelmesek.
-
-Mindazok, a kik gyermekek neveléséről beszélnek, ugyanazokat az
-előitéleteket és ugyanazokat az elveket követik, mert rosszul figyelnek
-meg és még rosszabbul gondolkoznak. Sem a temperamentum, sem az érzékek
-által nem kezdődik a fiatalság eltévelyedése, hanem a társasági
-gondolkodásmód által. Ha itt olyan fiúkról volna szó, a kiket
-kollegiumokban nevelnek, akkor megmutatnám, hogy ez igaz még ő rájuk
-vonatkozólag is, mert az első leczkék, melyeket azok is, ezek is kapnak,
-az elsők, melyek gyümölcsöket hoznak, a bűn leczkéi és nem a természet
-rontja meg őket, hanem a rossz példa. De hagyjuk a kollégiumok és
-kolostorok növendékeit rossz erkölcseikkel együtt; rajtuk már úgy sincs
-mód segíteni. Én csak a házi nevelésről beszélek. Vegyetek egy atyja
-házában, vidéken, okosan nevelkedett fiatalembert és vizsgáljátok meg
-abban a pillanatban, mikor Párisba jön vagy mikor belép a világba; azt
-fogjátok találni, hogy tisztességes dolgokra gondol és az akarata is ép
-oly egészséges, mint az elméje; találtok benne megvetést a bűn iránt és
-borzalmat a kicsapongás iránt; egy prostituált nőnek már a nevére is
-látni fogjátok szemében az ártatlanság megbotránkozását. Merem állítani,
-hogy nem akad az ilyen ifjak között egy is, a ki rá tudja szánni magát,
-hogy egyedül bemenjen ezeknek a boldogtalanoknak a szomorú házaiba, még
-ha tudná is, mire valók és szükségüket érezné.
-
-Hat hónappal ezután nézzétek meg újra ugyanezt a fiatal embert és nem
-fogtok ráismerni, szabadszájúsága, nagy hangú nézetei, fesztelen modora
-egészen más embernek mutatják, ha azelőtti egyűgyűségén való
-csúfolódása, szégyenkezése, ha erre emlékeztetik, nem mutatná, hogy ő
-ugyanaz és pirul rajta. Óh, mennyire átalakult rövid idő alatt! Honnan
-van az ilyen nagy és hirtelen változás? Temperamentumának fejlődésétől?
-A temperamentuma vajjon nem fejlődött volna-e ép úgy az apai házban is?
-Pedig ott bizonyosan nem vette volna fel sem ezt a hangot, sem ezeket a
-nézeteket. Az érzékek első gyönyöreitől? Ellenkezőleg. Mikor az ember
-kezdi ezeknek átengedni magát, akkor félénk, nyugtalan, kerüli a
-nagyvilágot és a zajt. Az első kéjek mindig rejtelmesek, a szemérem
-fűszerezi és elrejti őket; az első szerető nem szemtelenné lesz, hanem
-félénkké. Egészen elmerülve egy rá nézve ilyen új állapotba, a fiatal
-ember összeszedi magát, hogy élvezze és folyton attól retteg, hogy
-elveszti. Ha nagyzoló, akkor se nem kéjelgő, se nem gyöngéd, a mint
-dicsekszik; nem élvezett.
-
-Más gondolkozásmód idézte elő ezeket a különbségeket. A szíve még
-ugyanaz, de a nézetei megváltoztak. Érzelmei lassabban változnak s végül
-ezek által változnak meg s csak akkor lesz igazán megromolva. Alig
-lépett bele a világba s már egy második nevelést nyer benne, a mely
-teljesen ellentétes az elsővel, általa megtanulja megvetni, a mit
-becsült és becsülni, a mit megvetett; rátanítják, hogy úgy tekintse
-szülőinek és nevelőinek tanításait, mint pedáns szószátyárságot, a
-kötelességeket, melyeket ők prédikáltak neki, mint gyermekes morált,
-melyet le kell nézni, ha az ember felnő. Azt hiszi, becsületbeli
-kötelessége megváltoztatni magaviseletét, vállalkozó szellemű lesz
-vágyak nélkül és nyegle lesz álszégyenből. Kigúnyolja a jó erkölcsöket,
-mielőtt megkedvelte volna a rosszakat és henczeg kicsapongásával,
-mielőtt kicsapongott volna. Sohasem fogom elfelejteni a svájczi gárda
-egy fiatal tisztjének vallomását, a ki nagyon unta magát bajtársai zajos
-mulatságain, de nem mert róluk elmaradni, mert attól félt, hogy ki
-fogják csúfolni. «Úgy gyakorlom magamat ebben – mondta – mintha kedvem
-ellenére dohányoznám; a megszokás révén majd megjön rá a kedvem; nem
-maradhat az ember örökké gyermek».
-
-Így tehát nem annyira az érzékiségtől kell óvni a világba lépő fiatal
-embert, mint inkább a hiúságtól; inkább enged mások hajlamainak, mint a
-magáéinak és a nagyzolás több kéjenczet csinál, mint a szerelem.
-
-Ezután a megállapítás után kérdem, van-e a föld hátán jobban
-felpánczélozott fiatal ember, mint az enyém, minden ellen, a mi
-megtámadhatja erkölcseit, érzéseit, elveit s van-e, a ki jobban ellent
-tud állni az örvénynek? Mert mely csábítás ellen nincs védve? Ha vágyai
-a nőkhöz vonzzák, nem találja meg köztük azt, a kit keres és másfelé
-forduló szíve visszatartja. Ha az érzékei izgatják és szorítják, hol
-találja meg kielégítésüket? A házasságtöréstől és a kicsapongástól való
-borzalom ép úgy visszatartja őt a nyilvános nőktől, mint a férjes nőktől
-és mindig e kétféle állapot valamelyikéből erednek a fiatalság
-kihágásai. Egy eladó lány lehet kaczér, de nem lesz szemérmetlen és nem
-fogja magát nyakába vetni egy fiatal embernek, a ki esetleg elveszi, ha
-jóravalónak tartja; különben is rendszerint van valakije, a ki vigyáz
-rá. Emil sem lesz a maga részéről egészen magára hagyatva; mindkettőben
-meglesz őr gyanánt legalább a félelem és a szégyenkezés, a melyek
-elválaszthatatlanok az első vágyaktól; nem fognak egyszerre a végső
-bizalmaskodásig eljutni és nem lesz meg rá az idejük, hogy fokonkint
-jussanak odáig akadályok nélkül. Hogy máskép viselje magát, ahhoz már az
-kell, hogy tanult légyen a pajtásaitól, hogy megtanulta légyen tőlük,
-hogy gúnyolódjék a saját tartózkodásán, hogy őket utánozva szemtelenné
-legyen. De kicsoda kevésbé utánzó természetű, mint Emil? Kicsoda
-vezetteti magát kevésbbé a divatos kötekedő hang által, mint az, a kinek
-nincsenek előitéletei és nem ad semmit a mások előitéleteire? Húsz évig
-dolgoztam, hogy felfegyverezzem a gúnyolódók ellen; korábban kellene
-felkelniök, hogy bolonddá tehessék, mert az ő szemében csak az ostobák
-eszejárása nevetséges és semmi sem tesz érzéketlenebbé a gúnyolódás
-iránt, mint ha az ember felette áll a közlekedésnek. Élczelődés helyett
-neki érvek kellenek és a míg így áll a dolog, nem félek attól, hogy
-fiatal bolondok elvonják tőlem; mellettem van a lelkiismeret és az
-igazság. Ha az előitéletnek bele kell elegyednie, egy húsz éves
-ragaszkodás is valami; sohasem fogják vele elhitetni, hogy én hiábavaló
-oktatásokkal untattam és egy egyenes és okos szívben egy hű és igaz
-barát szava túl tudja kiáltani húsz csábító kiabálását. Miután csak
-arról van szó, hogy megmutassam neki, hogy ezek rászedik és mialatt úgy
-tesznek, mintha ember számba vennék, a valóságban úgy bánnak vele, mint
-egy gyermekkel, én mindig egyszerű, de komoly és világos leszek
-okoskodásaimban, hogy érezze, hogy én bánok vele úgy, mint felnőtt
-emberrel. Ezt fogom neki mondani: «Látod, hogy csak a te érdeked, a mely
-az enyém is, mondatja velem szavaimat; másképen nem is tudnék szólani.
-De miért akarnak ezek a fiatal emberek meggyőzni? Azért, mert el akarnak
-csábítani; nem szeretnek téged, nem érdeklődnek irántad, nincs egyéb
-indító okuk, mint hogy titokban boszantja őket, hogy különb vagy
-náluknál, le akarnak téged alacsonyítani a saját kis méreteikre és csak
-azért vetik szemedre, hogy tőlem vezetteted magad, mert ők maguk akarnak
-vezetni. Elhiszed-e, hogy nyerni valód van ebben a választásban? Vajjon
-az ő bölcsességük annyival fölötte áll az enyémnek és egynapos
-barátságuk erősebb, mint az enyém? Hogy valami súlyt adhassanak
-csúfolódásuknak, előbb a tekintélyüknek kellene, hogy súlyt adjanak és
-miféle tapasztalatuk van arra, hogy nézeteiket a miéink fölé emeljék?
-Nem tesznek egyebet, mint utánoznak más eszteleneket, mint a hogy azt
-akarják, hogy most már őket utánozzák. Hogy túltehessék magukat apáik
-állítólagos előitéletein, a pajtásaikénak vetik magukat alá. Nem látom
-be, mit nyernek ezzel, de azt látom, hogy biztosan elvesztenek két nagy
-előnyt: az apai szeretet előnyét, melynek tanácsai gyöngédek és őszinték
-és a tapasztalat előnyét, a melynek révén az ember ítélni tud arról, a
-mit ismer, mert az apák is voltak gyermekek, a gyermekek ellenben nem
-voltak apák.
-
-«De azt hiszed, őszinték legalább bolond elveikben? Szó sincs róla,
-kedves Emilem, megcsalják magukat, hogy megcsaljanak téged; önmagukkal
-sincsenek egyetértésben: a szivük folyton megczáfolja őket és gyakran a
-szájuk is ellentmond nekik. Nem egy közülük nevetségessé tesz mindent, a
-mi tisztességes, de kétségbe volna esve, ha a felesége is úgy
-gondolkoznék, mint ő. A másik ezt a közömbösséget az erkölcsök dolgában
-kiterjeszti még meg sem levő nejére is, vagy gyalázatossága betetőzéseül
-már meglevő nejére is; menj azonban tovább, szólj előtte az anyjáról és
-várd meg, akar-e házasságtörésből származó gyermek és feslett életű nő
-gyermeke számba menni, a ki hamisan viseli egy család nevét, a ki
-ellopja a természetes örökös apai örökségét s végül türelmesen
-engedné-e, hogy törvénytelen gyermek módjára bánjanak vele? Kicsoda
-kívánná közülük, hogy az ő lányára borítsák azt a becstelenséget, a
-melylyel ő elhalmozza a más lányát? Nincs köztük egy sem, a ki ne törne
-életedre, ha vele szemben akarnád gyakorlatilag érvényesíteni mindazokat
-az elveket, melyeket beléd oltani igyekszik. Így leplezik le végül
-következetlenségüket, úgy hogy megérezni, hogy egyikük sem hiszi azt, a
-mit mond. Ime, itt vannak az érvek, kedves Emilem; mérlegeld az ő
-érveiket és hasonlítsd össze. Ha én is, mint ők, gúnyt és csúfolódást
-akarnék űzni, megláthatnád, hogy ők is talán ép úgy, vagy még jobban
-nevetségessé válnának, mint én. De én nem félek a komoly vizsgálattól. A
-gúnyolódók diadala rövid tartamú; az igazság megmarad és az ő esztelen
-nevelésük elenyészik».
-
-El sem birjátok képzelni, mily tanulékony lehet Emil húsz éves korában.
-Mennyire különbözőképen gondolkodunk! A magam részéről fel sem tudom
-fogni, hogy hallgathatott rám tíz éves korában, mert micsoda befolyásom
-lehetett rá ebben a korban? Tizenöt évi gondoskodás kellett hozzá, hogy
-ezt a befolyást elérjem. Akkor nem neveltem őt, hanem előkészítettem,
-hogy neveltessék. Most már eléggé fel van nevelve arra, hogy tanulékony
-legyen; fölismeri a barátság hangját és tud engedelmeskedni az észnek.
-Meghagyom neki, az igaz, a függetlenség látszatát, de sohasem volt
-jobban alávetve, mivel azért az, mert az is akar lenni. A míg nem tudtam
-ura lenni akaratának, ura maradtam a személyének, nem távoztam el tőle
-egy lépésre sem. Most néha magára hagyom, mert mindig irányítom. Ha
-elhagyom, megölelem és bizodalmas hangon mondom neki: Emil, rábízlak
-barátomra, átadlak az ő becsületes szívének, ő fog nekem felelni te
-rólad.
-
-Nem lehet egy pillanat alatt megbontani az egészséges vonzalmat, melyet
-előzetesen nem zavart meg semmi és eltörölni olyan elveket, melyek
-közvetlenül az ész első megismeréseiből erednek. Ha valami változás
-történik benne távollétem alatt, sohasem lesz hosszantartó; sohasem
-fogja tudni eléggé elrejteni magát előttem, hogy észre ne vegyem a
-veszedelmet a baj előtt és hogy idején ott ne lehessek a gyógyítással.
-Az ember nem aljasodik el egyszerre s nem tanul meg egyszerre színlelni
-és ha van ember, a ki ebben a mesterségben ügyetlen, akkor Emil az,
-kinek nem volt egész életében egyetlen alkalma sem arra, hogy éljen
-vele.
-
-Ezen és más hasonló gondoskodásokkal azt hiszem, oly jól biztosítottam
-az idegen hatások és a közkeletű nézetek ellen, hogy szívesebben látnám
-Páris legrosszabb társaságában, mint egyedül szobájában, vagy egy
-parkban, átadva kora minden nyugtalanságának. Tehet az ember, a mit
-akar, mindazon ellenségek közt, a kik megtámadhatnak egy fiatal embert,
-a legveszedelmesebb és az egyedüli, a kit nem lehet eltávolítani, ő
-maga; mindazáltal ez az ellenség csak a mi hibánkból válhatik
-veszedelmessé, mert a mint már ezerszer mondtam, csupán a képzelődés
-által ébrednek fel az érzékek. Ezek szükséglete tulajdonképen nem
-fizikai szükséglet, nem igaz, hogy igazi szükséglet. Ha soha lasciv
-tárgy nem érte volna szemünket, ha soha becstelen gondolat nem hatott
-volna be szellemünkbe, az az állítólagos szükséglet talán sohasem
-éreztette volna magát velünk és tiszták maradtunk volna, kísértések
-nélkül, erőfeszítés nélkül és érdem nélkül. Nem tudni, milyen titkos
-erjedéseket keltenek az ifjúság vérében bizonyos helyzetek és bizonyos
-látványok, a nélkül, hogy maga is meg tudná fejteni ennek az első
-nyugtalanságnak az okait, a melyet nem könnyű lecsitítani és a mely
-csakhamar felébred újra. A magam részéről mennél többet gondolkodom
-erről a fontos válságról és közeli vagy távoli okairól, annál jobban
-meggyőződöm róla, hogy a sivatagban, könyvek nélkül, tanítások és nők
-nélkül nevelt magános ember szűzen halna meg, bármily kort érne is el.
-
-Itt azonban nem efféle vademberről van szó. Ha az ember a hozzá hasonlók
-közt s a társadalom számára nevel fel egy embert, akkor lehetetlen, sőt
-nem is való mindig ebben az üdvös tudatlanságban nevelni és a
-bölcseségre nézve nincs rosszabb, mint félig tudósnak lenni. Azoknak a
-tárgyaknak az emléke, melyek értek minket, az eszmék, a melyekre szert
-tettünk, utánunk mennek a visszavonultságba, megnépesítik akaratunk
-ellenére sokkal csábítóbb képekkel, mint a milyenek a tárgyak maguk és a
-magányt ép oly végzetessé teszik arra nézve, a ki magával viszi oda
-őket, mint a milyen hasznos arra nézve, a ki mindig egyedül marad benne.
-
-Őrködjetek gondosan a fiatal emberen; minden egyébtől meg tudja óvni
-magát ő maga, de a ti dolgotok, megóvni őt önmagától. Ne hagyjátok
-egyedül se nappal, sem éjjel, legalább is az ő szobájában aludjatok; ne
-feküdjék az ágyba, csak mikor elnyomja az álom és keljen fel azonnal, a
-mint fölébred. Ne bízzatok az ösztönben, a mint nem korlátozzátok csak ő
-rá magatokat; jó, a míg egyedül hat, de gyanús, a mint összeelegyedik az
-emberi intézményekkel; nem kell elpusztítani, hanem szabályozni és ez
-talán súlyosabb, mint megsemmisíteni. Nagyon veszedelmes volna, ha arra
-tanítaná növendéketeket, hogy megcsalja érzékeit és alkalmakat találjon
-ki kielégítésükre; ha egyszer megismerte ezt a veszedelmes pótlást, el
-van veszve. Ettől fogva a teste és a lelke mindig enervált lesz; a sírig
-fogja hordozni ennek a szokásnak szomorú következményeit, a
-legvégzetesebb szokásét, melynek egy fiatal ember rabszolgájává lehet.
-Kétségkívül annál jobb volna… Ha a forró temperamentum viharzása
-legyőzhetetlenné válik, kedves Emilem, szánlak, de nem haboznék egy
-pillanatig sem és nem tűrném, hogy a természet czélja kijátszassék. Ha
-kell, hogy egy zsarnok leigázzon, akkor inkább adlak át annak, a kitől
-meg tudlak szabadítani; bármi történik is, könyebben ragadlak el az
-asszonyoktól, mint önmagadtól.
-
-Húsz éves korig a test növekszik, szüksége van egész anyagára; ekkor az
-önmegtartóztatás a természet rendje szerint való és nem véthet ellene az
-ember szervezetének sérelme nélkül. A huszadik évtől fogva az
-önmegtartóztatás erkölcsi kötelesség; fontos arra, hogy megtanuljunk
-uralkodni önmagunkon, hogy urai maradhassunk étvágyainknak. De az
-erkölcsi kötelességeknek megvannak a módosulásai, a kivételei, a
-szabályai. Ha az emberi gyöngeség elkerülhetetlenné tesz egy
-alternativát, a két baj közül válaszszuk a kisebbiket; minden
-körülmények között jobb hibát elkövetni, mint bűnt elsajátítani.
-
-Gondoljatok arra, hogy itt nem az én növendékemről beszélek, hanem a
-tietekről. Szenvedélyei, melyeket erjedésbe hoztatok, leigáznak
-benneteket; engedjetek hát neki nyiltan és a nélkül, hogy ellepleznétek
-a győzelmét. Ha meg tudjátok neki mutatni igazi világításában, nem
-annyira büszke lesz rá, mint inkább szégyelni fogja és ti megszerzitek a
-jogot, hogy eltévelyedésében vezessétek, hogy legalább a meredélyeket
-elkerültessétek vele. Fontos, hogy a növendék ne tegyen semmit a tanító
-tudta és akarata nélkül, még rosszat sem és százszor többet ér, ha a
-nevelő jóváhagy egy hibát és téved, mint hogy a növendéke téveszsze meg
-és hogy a hiba úgy követtessék el, hogy ő ne tudjon róla. A ki azt
-hiszi, be kell húnyni a szemét valami dolog fölött, csakhamar kénytelen
-lesz behúnyni minden fölött; az első megtűrt visszaélés vezet a másikra
-és ez a láncz csak minden rend felfordulásával és minden törvény
-megvetésével ér véget.
-
-Egy másik tévedés, mely ellen már küzdöttem, a melytől azonban a
-kicsinyes szellemek sohasem fognak megszabadulni, hogy mindig a tanítói
-tekintélyt affektálják és hogy tökéletes embereknek akarnak feltűnni
-tanítványuk lelkében. Ez a módszer észszerűtlen. Hogy nem látják be,
-hogy mialatt meg akarják szilárdítani tekintélyüket, tönkre teszik, hogy
-ha az ember meghallgatást akar szerezni annak, a mit mond, azoknak a
-helyébe kell képzelnie magát, a kikhez fordul és hogy embernek kell
-lennie, ha az emberi szívhez akar szólni! Mindezek a tökéletes emberek
-soha meg nem hatnak, sem meg nem győznek; mindig azt mondják róluk, hogy
-könnyű leküzdeni olyan szenvedélyeket, melyeket az ember nem érez.
-Mutassátok meg gyöngeségeiteket növendéketeknek, ha ki akarjátok
-gyógyítani az ő gyöngeségeiből, hadd lássa bennetek ugyanazokat a belső
-küzdelmeket, melyeket érez, hadd tanulja legyőzni magát a ti példátokon,
-hogy aztán ne mondja, mint a többi: Ezek az aggastyánok boszankodnak,
-hogy már nem fiatalok, s úgy akarnak bánni a fiatalokkal, mint
-aggastyánokkal és mivel minden vágyuk kialudt már, bűnt csinálnak nekünk
-a mi vágyainkból.
-
-Montaigne mondja, hogy De Langey úrtól egy napon megkérdezte, hányszor
-itta le magát a király szolgálatában németországi követségekor. Én egy
-bizonyos fiatalember nevelőjétől szeretném megkérdezni, hányszor ment el
-rosszhírű helyekre növendéke érdekében. Hányszor? Ez téves kérdés. Ha az
-első alkalommal nem megy el a tobzódónak a kedve örökre attól, hogy újra
-bemenjen oda, ha nem hoz onnan magával megbánást és szégyent, ha nem ont
-keble könnypatakokat, hagyd el azonnal; csak szörnyeteg ő vagy pedig
-ostoba vagy te, sohasem leszesz a számára semmire se jó. De hagyjuk
-ezeket a szélső segédeszközöket, melyek ép oly siralmasak, mint
-veszedelmesek és a melyek nincsenek semmi kapcsolatban nevelésünkkel.
-
-Mennyi óvatosságot kell alkalmazni egy jó családból való fiatalemberrel,
-mielőtt kiteszszük korunk botrányos erkölcseinek! Ezek az óvatossági
-rendszabályok kellemetlenek, de mellőzhetetlenek; ebben a pontban a
-hanyagság veszíti el az ifjúságot, az első kor rendetlenkedései miatt
-fajulnak el az emberek s ezért látjuk őket azzá válni, a mik ma.
-Hitványak és gyávák még bűneikben is, a lelkük kicsinyes, mert
-kihasznált testük időnek előtte megromlott, alig marad bennük elég élet,
-hogy mozogni tudjanak. Szubtilis gondolataik anyag nélküli szellemeket
-mutatnak, semmi nagyot és nemest nem tud érezni, nincs bennük sem
-egyszerűség, sem erő; mindenben lezüllöttek és aljasul gonoszok s csak
-hiúk, rosszindulatúak, hamisak, még arra sincs elég bátorságuk, hogy
-nagyszabású gonosztevők legyenek. Ilyenek azok a megvetésre méltó
-emberek, a kiket az ifjúkori tombolás képez ki; ha akadna köztük
-egyetlen egy, a ki temperamentumos és józan tudna lenni, a ki köztük meg
-tudná őrizni szívét, vérét, erkölcseit a példa ragadóssága ellen,
-harmincz éves korában eltaposhatná mindezeket a férgeket és kevesebb
-fáradsággal lehetne úr fölöttünk, mint önmaga fölött.
-
-Ha származás és szerencse csak egy kissé segítségére lett volna Emilnek,
-ő lehetne ez az ember, csak akarnia kellene, de sokkal inkább megvetné
-őket, semhogy érdemesnek tartaná szolgálata alá vetni. Lássuk őt most
-közöttük, a mint belép a világba, nem azért, hogy első szerepet
-játszszon benne.
-
-Bármily rangban született légyen is, bármily társaságba lép is be
-először, fellépése egyszerű és feltünés nélküli lesz; ne is adja Isten
-azt a szerencsétlenséget, hogy ragyogjon benne! Azok a tulajdonságok,
-melyek első szempillantásra meglepnek, nincsenek meg benne, nemcsak hogy
-nincsenek, de nem is akarja, hogy meglegyenek benne. Sokkal is kevesebb
-súlyt vet az emberek ítéletére, semhogy törődjék előítéleteikkel és nem
-erőlködik azon, hogy becsüljék, mielőtt megismernék. Föllépésének módja
-se nem szerény, se nem hiú, hanem természetes és igaz, nem ismer sem
-feszességet, sem tettetést, egy társaság közepett ugyanaz, a mi egyedül
-és tanuk nélkül. Vajjon ezért faragatlan, lenéző, figyelmetlen lesz-e
-bárki iránt is? Ellenkezőleg, ha egyedüllétében nem veszi semmibe az
-embereket, mért venné őket semmibe, mikor velük él? Nem részesíti őket
-előnyben önmaga felett a modorában, mert nem részesíti őket önmaga
-fölött előnyben a szívében, de ép úgy nem mutat irántuk olyan
-közönbösséget, a melyet egyáltalán nem táplál; ha nem tudja is az
-udvariasság formuláit, tudja az emberségesség gondját. Nem szeret senkit
-szenvedni látni, nem engedi át a helyét másnak szépelgésből, hanem
-önként engedi át jóságból, ha látja, hogy megfeledkeztek róla és ez a
-megfeledkezés bántja, mert az én fiatal emberemnek kevésbbé van terhére
-akarattal állva maradni, mint azt látni, hogy más valaki kényszerből
-áll.
-
-Bár Emil általánosságban véve nem becsüli az embereket, nem mutat
-irántuk megvetést, mert sajnálja őket és megindul miattuk. Ha nem tudja
-is megajándékozni őket a valódi javak iránti hajlammal, átengedi nekik
-képzelt javaikat, melyekkel beérik, attól félve, hogy ha ezeket
-kurtán-furcsán elveszi tőlük, még boldogtalanabbá teszi őket, mint a
-milyenek. Tehát nem vitatkozó és ellentmondó, ép oly kevéssé
-kedvükkereső és hizelgő, megmondja véleményét a nélkül, hogy vitába
-szállna bárkivel is, mert mindenek felett szereti a szabadságot és mert
-a nyiltság egyike a legszebb jogainak.
-
-Keveset beszél, mert nem sokat igyekszik azon, hogy foglalkozzanak vele,
-ugyanennél az oknál fogva csak hasznavehető dolgokat mond; különben mi
-indítaná arra, hogy beszéljen? Emil sokkal képzettebb, semhogy fecsegő
-lehessen. A sok fecsegés vagy abból a vágyból ered, hogy elmésnek
-tartsák, a miről alább fogok szólani, vagy abból, hogy túlságos
-fontosságot tulajdonít apró-cseprő dolgoknak, a melyekről ostoba módon
-azt hiszszük, hogy mások ép oly fontosságot tulajdonítanak nekik, mint
-mi. A ki elég sok dolgot ismer arra, hogy mindegyiknek megadja a maga
-értékét, sohasem beszél nagyon sokat, mert meg tudja becsülni a
-figyelmet, melyet feléje fordítanak és a beszéde iránt nyilvánvaló
-érdeklődést is. Azok az emberek, a kik keveset tudnak, rendszerint sokat
-beszélnek és azok az emberek, a kik sokat tudnak, keveset beszélnek.
-Könnyen megérthető, hogy a tudatlan ember fontosnak tart mindent, a mit
-tud és megmondja az egész világnak. A tartalmas ember ellenben nem tárja
-fel olyan egy könnyen a készletét; túlságos sok beszélni valója is lenne
-és még többet lát, a mit utána mondani kellene, tehát hallgat.
-
-Emil egyáltalán nem ütközik bele mások magaviseletébe, sőt könnyű
-szerrel igazodik hozzá, nem azért, hogy tájékozottnak tünjék fel a
-szokásokban, sem hogy az udvarias ember modorában tetszelegjen magának,
-hanem ellenkezőleg, mert attól tart, hogy feltünővé válik, hogy
-kikerülje az észrevétetést és sohasem érzi jobban magát, mint mikor nem
-törődnek vele.
-
-Ámbár a világban való belépésekor egyáltalán nem ismeri ennek szokásait,
-azért nem félénk és gyáva; ha félrehúzódik, nem zavarában teszi, hanem
-azért, mert hogy jól láthasson az ember, ahhoz az kell, hogy ne lássák,
-mert az nem sokat nyugtalanítja, hogy mit gondolnak felőle és cseppet
-sem fél a nevetségessé válástól. Ettől van, hogy mindig nyugodt és
-hidegvérű lévén, nem zavartatja magát az álszégyentől. Akár nézik, akár
-nem, mindig tőle telhető legjobban teszi, a mit tesz és mivel sohasem
-távolodik el önmagától, hogy jól megfigyelhesse a többieket, olyan
-könnyedséggel fogja fel szokásaikat, a milyennel nem birhatnak a
-közvélemény rabszolgái. Azt lehet mondani, hogy épen azért fogja fel
-hamarabb a világ szokásait, mert nem sokat törődik velük.
-
-Mindazáltal ne tévesztessétek meg magatokat magatartása dolgában és ne
-hasonlítsátok össze fiatal urficskáitokéhoz. Határozott, de nem
-önelégült, modora fesztelen, de nem megvető, a szemtelen modor csak a
-rabszolgákhoz illik, a függetlenségben nincs semmi affektált. Sohasem
-láttam, hogy olyan ember, a kinek lelkében büszkeség volt, kimutatta
-volna magatartásával; ez az affektáczió inkább illik a silány és hiú
-lelkekhez, a kik csak ezzel tudnak imponálni. Azt olvastam egy
-könyvben,[117] hogy egy nap egy idegen lépett be a híres Marcel
-táncztermébe; ez kérdezte, hogy mely országból való. «Angol vagyok –
-felelt az idegen.» Angol! válaszolt a tánczos; ön arról a szigetről
-való, a hol a polgároknak részük van a közigazgatásban és részesei a
-souverain hatalomnak?[118] Nem, uram, ez a lehajtott homlok, ez a félénk
-tekintet, ez a bizonytalan járás csak egy választófejedelem czímekkel
-ellátott rabszolgáját árulja el nekem.
-
-Nem tudom, ez az ítélet nagy ismeretére vall-e az igazi viszonynak, a
-mely egy ember jelleme és külseje között van. A magam részéről, a kinek
-nincs szerencsém, hogy tánczmester lehessek, épen az ellenkezőjét
-gondoltam volna. Ezt mondtam volna: «Ez az angol nem udvari ember;
-sohasem hallottam, hogy az udvari embereknek lehajlott homlokuk és
-bizonytalan járásuk van; az az ember, a ki félénk a tánczteremben, lehet
-hogy nem félénk az alsóházban.» Ez a Marcel úr bizonyára megannyi
-rómainak tarthatta honfitársait.
-
-Mikor az ember szeret, szerettetni akar. Emil szereti az embereket,
-tehát tetszeni akar nekik. Még inkább akar tetszésre találni a nőknél;
-kora, erkölcsei, czélja, minden egyesül arra, hogy táplálja benne ezt a
-kívánságot. Azt mondom, az erkölcsei, mert ezek nagyban közreműködnek
-erre; azok az emberek, a kiknek vannak erkölcsei, a nők igazi imádói.
-Nincs meg neki, mint a többieknek, a gálánskodás tudom is én miféle
-szójárása, de sokkal igazabb, gyöngédebb és szívből fakadó a buzgósága.
-Egy fiatal nő társaságában százezer kicsapongó közt is megismernék egy
-erkölcsös és önmagán uralkodni tudó embert. Itéljétek meg, mi lehet Emil
-egészen friss temperamentumával és annyi sok okával, hogy ellentálljon
-neki! A nők közelében, azt hiszem, néha félénk és elfogult lesz, de ez a
-zavar bizonyára nem lesz nekik kedvük ellen való és a kevésbbé kikapósak
-is csak gyakran fogják megtalálni a módját, hogy élvezzék és fokozzák
-ezt a zavart. Egyébiránt a buzgalma észrevehetőleg meg fogja változtatni
-nyilvánulása módjait az illetők társadalmi helyzete szerint. Szerényebb
-és tiszteletteljesebb lesz az asszonyok iránt, élénkebb és gyöngédebb a
-férjhez adó lányok iránt. Nem veszti el szeme elől kutatásai czélját és
-mindig az iránt mutat több figyelmet, a ki őt ezekre emlékezteti.
-
-Senki sem lesz pontosabb minden a természet rendjére alapuló dologban,
-sőt a társadalom jó rendje dolgában is, de az előbbieknek mindig előnyt
-ad a többiek felett és jobban fog tisztelni egy magánál idősebb
-magánembert, mint egy vele egykorú tisztviselőt. Rendszerint a
-legfiatalabbak egyike lévén azokban a társaságokban, a melyekben
-megfordul, mindig egyike lesz a legszerényebbeknek, nem azért a
-hiúságért, hogy alázatosnak tünjék fel, hanem természetes és az észre
-alapított érzésből. Nem lesz meg benne egy fiatal piperkőcz koraérett
-élnitudása, a ki hogy mulattassa a társaságot, hangosabban beszél, mint
-a bölcsek és szavába vág az öregeknek; nem fog igazat adni annak a
-feleletnek, melyet egy öreg nemes XV. Lajosnak adott, a ki azt kérdezte
-tőle, a saját korát vagy a mostanit becsüli-e többre: _Felség, én az
-öregek tiszteletében töltöttem ifjukoromat, most meg öreg koromat a
-gyermekek tiszteletében kell követnem._
-
-Gyöngéd és érzékeny lévén a szíve, de nem becsülve semmire a közvélemény
-értékeléseit, bár szeret tetszeni a többieknek, nem sokat törődik vele,
-hogy mennyire becsülik meg. Ebből az következik, hogy szivélyesebb lesz,
-mint udvarias, hogy sohasem lesz kényeskedő, sem pompázó a modora és
-hogy jobban meghatja egy gyöngédség, mint ezer dicshimnusz. Ugyanezen
-okoknál fogva nem fogja elhanyagolni sem modorát, sem magatartását,
-lehet hogy egy kis választékosság is lesz öltözékében, nem azért, hogy
-ízléses embernek tünjék fel, hanem hogy külsejét kellemesebbé tegye; nem
-fog az arany kerethez folyamodni és a gazdagság czégére nem fogja
-elékteleníteni öltözékét.
-
-Látni, hogy mindez nem követeli meg tőlem a szabályok tömegét és csak
-első nevelésének eredménye. Nagy titkot csinálnak előttünk a társasági
-szokásokból, mintha abban a korban, mikor az ember ezeket a szokásokat
-elsajátítja, nem tanulná meg természetszerűen és mintha nem a becsületes
-szívben kellene keresni az embernek első törvényeit. Az igazi
-udvariasság abban áll, hogy jóindulatot mutatunk az emberek iránt;
-fáradság nélkül nyilvánul annál, a kiben megvan; a kiben nincs meg, az
-kénytelen mesterkéltté tenni megjelenését.
-
-«A szokásszerű udvariasság legszerencsétlenebb következményeinek egyike,
-hogy megtanít arra, hogy mellőzzük az erényeket, melyeket utánoz. Oltsák
-belénk a neveléssel az emberségességet és a jótékonyságot s akkor
-meglesz bennünk az udvariasság vagy pedig nem lesz rá szükségünk.
-
-«Ha nincs meg bennünk az az udvariasság, a mely a kedves modorban
-nyilvánul, meglesz az, a mely a jóravaló embert és a polgárt jellemzi;
-nem lesz szükségünk a hamissághoz folyamodni.
-
-«A helyett, hogy mesterkéltek lennénk, elég a tetszésre, ha jók vagyunk,
-a helyett, hogy hamisak legyünk mások gyöngeségeinek legyezgetésében,
-elég, ha engedékenyek vagyunk.
-
-«Azok, a kikkel szemben így járunk el, nem lesznek sem gőgösek, sem
-romlottak, csak hálásak lesznek és mind jobban azokká válnak.»[119]
-
-Nekem úgy tetszik, ha van olyan nevelés, a mely elő tudja idézni az
-udvariasságnak azt a fajtáját, melyet Duclos kiván, ez az, a melynek
-tényét itt megállapította. Mindazáltal megengedem, hogy ily eltérő
-nézetekkel Emil nem lesz olyan, mint mindenki és Isten óvja meg tőle,
-hogy valaha is olyan legyen! De a miben el fog térni a többiektől, abban
-nem lesz se mogorva, sem nevetséges; a különbség észrevehető lesz a
-nélkül, hogy kellemetlen volna. Emil, ha úgy tetszik, szeretetreméltó
-idegen lesz. Előre is meg fogják bocsátani különösségeit s ezt mondják
-róla: _Majd ki fog formálódni._ Később egészen hozzászoknak modorához és
-látva, hogy nem változtat rajta, meg fogják neki bocsátani s azt
-mondják: _hát ilyen ő_.
-
-Nem fogják ünnepelni, mint valami szeretetreméltó embert, hanem szeretni
-fogják, nem is tudni, miért; senki sem fogja dicsőíteni szellemességét,
-de szívesen fogják biróvá tenni a szellemes emberek közt; az ő szelleme
-szabatos és korlátok közt mozgó lesz, helyes lesz az érzéke és
-egészséges az ítélete. Sohasem szalad az új eszmék után, tehát nem
-akarja a szellemest játszani. Megérttettem vele, hogy az embereknek
-üdvös és igazán hasznos eszmék azok voltak, a melyeket leghamarább
-ismertek, hogy minden időben ezek adják meg a természet igazi kötelékeit
-és hogy a rendes mértéket felülmuló szellemeknek, hogy fel tudjanak
-tünni, csak az emberi nemre veszedelmes és gyászos eszmék maradnak. Az
-önmaga csodáltatásának ez a módja nem igen hatja meg; tudja, hol kell
-megtalálnia élete boldogságát és mennyiben járulhat hozzá mások
-boldogságához. Ismereteinek köre nem terjed tovább, mint arra, a mi
-hasznos. Utja szűk és jól megszabott, nem lévén kisértésben, hogy
-kilépjen belőle, összeelegyedve marad azokkal, a kik járnak rajta, nem
-akar sem eltévedni, sem ragyogni. Emil egészséges érzékű ember és nem is
-akar más lenni; hiába akarják ezzel a czímmel gúnyolni, mindig
-megtisztelve érzi magát általa.
-
-Ámbár a tetszés vágya nem hagyja tökéletesen közönbösnek mások véleménye
-iránt, ebből a véleményből csak azt fogja fel, a mi közvetlenül az ő
-személyére vonatkozik, a nélkül, hogy törődnék az önkényes
-értékelésekkel, melyeknek nincs más törvénye, mint a divat és az
-előítéletek. Büszke lesz arra, hogy jól csinálta, a mit csinált, még
-arra is, hogy jobban akarja csinálni, mint mások; a versenyfutásban a
-leggyorsabb, a birkózásban a legerősebb, a munkában a legtalpraesettebb,
-az ügyességet kivánó játékokban a legügyesebb akar lenni, de nem fogja
-keresni azokat az előnyöket, a melyek nem önmaguktól nyilvánvalók és a
-melyeket mások itéletének kell megállapítania, mint pl. hogy több
-szellem van benne, mint másban, hogy jobban beszél, tudósabb stb. Még
-kevesebbet fog tartani azokra, melyek egyáltalán nem tartoznak az ember
-személyére, mint pl. hogy előkelőbb származású, hogy gazdagabbnak
-tartják, nagyobb a hitele, a tekintélye, hogy nagyobb pompával tüntetik
-fel.
-
-Mivel az embereket azért szereli, mert felebarátai, mindenek felett
-szeretni fogja azokat, a kik leginkább hasonlítanak hozzá, mert jónak
-érzi önmagát és ezt a hasonlóságot az ízlésnek az erkölcsi dolgokban
-való azonossága szerint ítéli meg, mindenben, a mi a jó jellemre
-tartozik, szivesen fogadja a helyeslést. Nem fogja pontosan ezt mondani
-magában: «Örülök, mert helyeselnek», – hanem ezt: «Örülök, hogy
-helyeslik, a mi jót tettem, örülök, mert az emberek, a kik engem
-megtisztelnek, önmagukat tisztelik meg; a míg ilyen okosan ítélnek,
-addig szép dolog bírni a helyeslésüket».
-
-Erkölcseik révén tanulmányozza az embereket a társaságban, mint a hogy
-azelőtt szenvedélyeik révén tanulmányozta őket a történelemben s ezért
-gyakran lesz módja elmélkedni azon, a mi hízeleg az emberi szivnek, vagy
-a mi bántja. Igy filozofál az ízlés elveiről és ez az a tanulmány, a
-mely neki való ebben a korban.
-
-Mennél messzebbre megyünk az ízlés keresésében, annál jobban eltévedünk;
-az ízlés nem egyéb, mint a képesség arra, hogy ítéljünk arról, a mi
-tetszik vagy nem tetszik az emberek többségének. Ha ezen túlmégy, nem
-tudod többé, hogy mi az ízlés. Ebből nem következik az, hogy több az
-ízléses ember, mint az ízléstelen, mert bár az emberek többsége
-egészségesen ítél minden tárgyról, kevés az olyan ember, a ki úgy ítél
-mindenről, mint ez a többség és ámbár a legáltalánosabb ízlések
-megegyezése teszi a jó ízlést, kevés az ízléses ember, ép úgy, mint a
-hogy kevés a szép ember, ámbár a legáltalánosabban előforduló vonások
-egyesülése teszi a szépséget.
-
-Meg kell jegyezni, hogy itt nem arról van szó, a mit azért szeretünk,
-mert hasznos, sem arról, a mit gyűlölünk, mert ártalmas ránk nézve. Az
-ízlés csak közönbös, vagy legfeljebb a szánakozás szempontjából érdekkel
-biró dolgokra vonatkozik, nem pedig azokra, melyek szükségleteinkre
-vonatkoznak; hogy ezekről ítéljünk, ahhoz nincs szükség ízlésre, elég
-maga az étvágy is. Ez teszi oly nehezekké és úgy látszik oly
-önkényesekké is a tisztán ízlésbeli ítéleteket, mert az ösztönön kívül,
-a mely meghatározza, nem látni az ítéletek okát. Meg kell továbbá
-különböztetni az ízlésbeli törvényeket az erkölcsi dolgokban és a
-fizikai dolgokban. Ezekben az ízlés elvei teljesen
-megmagyarázhatatlanoknak tünnek fel. De fontos dolog megállapítani, hogy
-mindenbe, a mi utánzás dolga, belevegyül valami erkölcsi;[120] így lehet
-megmagyarázni azokat a szépségeket, melyek fizikaiaknak tünnek fel és a
-melyek nem igazán azok. Ehhez hozzátennék, hogy az ízlésnek megvannak a
-helyi szabályai, melyek ezerféle tekintetben függővé teszik az
-éghajlattól, az erkölcsöktől, a kormányformától, az intézményektől; hogy
-továbbá vannak, melyek az életkortól, a nemtől, a jellemtől függenek és
-hogy ebben az értelemben nem kell vitatkozni az ízlésekről.
-
-Az ízlés természetes tulajdonsága minden embernek, de nincs meg
-mindenikben egyforma mértékben, nem fejlődik ki mindenkiben egyforma
-fokban és mindenkiben alá van vetve különböző okokból eredő
-változásoknak. Az ízlés mértéke, melylyel bírhat az ember, attól az
-érzékenységtől függ, melyet az ember szerzett, kulturája és formája
-pedig azoktól a társaságoktól függ, melyekben az ember élt. Először is
-nagyszámú társaságban kell élni, hogy sok összehasonlítást tehessen az
-ember. Másodszor szükség van szórakoztató és tétlen társaságra, mert a
-tevékenyekben nem az élvezet a szabály, hanem az érdek. Harmadszor pedig
-olyan társaságokra van szükség, melyekben az egyenlőtlenség nem túlságos
-nagy, a hol a közvélemény zsarnoksága mérsékelt és a hol inkább a
-gyönyör uralkodik, mint a hiúság; mert az ellenkező esetben a divat
-elfojtja az ízlést és többé nem azt keresik, a mi tetszik, hanem a mi
-feltünő.
-
-Az utóbbi esetben már nem igaz, hogy a többség ízlése az igazi jó ízlés.
-Miért? Mert a tárgya változik. Akkor a tömegnek nincs már saját ítélete,
-már csak azok után ítél, a kiket önmagánál hozzáértőbbeknek hisz, nem
-azt helyesli, a mi jó, hanem a mit azok helyeselnek. Minden időben
-gondoskodjatok róla, hogy minden embernek meglegyen a saját véleménye s
-a mi aztán önmagában nézve a legkellemesebb, az nyeri el a szavazatok
-többségét.
-
-Az emberek munkáikban csak utánzás által csinálnak szépet. Az ízlés
-minden igazi mintája a természetben van. Mennél jobban eltávolodunk a
-mestertől, annál jobban eltorzulnak a képeink. Aztán mintáinkat azokról
-a dolgokról veszszük, a melyeket szeretünk; a képzelt szép pedig, alá
-levén vetve a szeszélynek és a tekintélynek, nem egyéb, mint a mi
-tetszik azoknak, a kik vezetnek minket.
-
-A művészek, a nagyurak, a gazdagok azok, a kik vezetnek minket, őket
-pedig érdekük vagy hiúságuk vezeti. Egy részük azért, hogy fitogtassák
-gazdagságukat, más részük azért, hogy hasznot húzzanak belőle,
-versenyezve keresik a pazarlás új meg új eszközét. Ezáltal a nagy
-fényűzés elfoglalja uralmát és megszeretteti azt, a mi nehéz és
-költséges, akkor az állítólagos szép nem hogy utánozná a természetet,
-csak azzal szép, hogy ellenkezik vele. Mindenütt hamis az ízlés, a hol
-tékozló.
-
-Különösen a két nem érintkezésében nyeri jó vagy rossz formáját az
-ízlés; művelése szükségszerű eredménye e társaság czéljának. De ha az
-élvezés könnyűsége meggyöngíti a tetszés vágyál, az ízlésnek el kell
-fajulnia s azt hiszem, ez egy másik oka, és pedig a legérthetőbbek
-egyike, hogy miért függ a jó ízlés a jó erkölcsöktől.
-
-Kérjetek tanácsot a nők ízlésétől a fizikai dolgokban és azokban, a
-melyek az érzékek ítéletétől függnek s a férfiakétól az erkölcsi
-dolgokban, s azokban, a melyek inkább az értelemtől függnek. Ha az
-asszonyok azok lennének, a miknek lenniök kellene, az illetékességük
-körébe eső dolgokra szorítkoznának és mindig jól ítélnének, de mióta az
-irodalom biráiul tolakodtak fel, mióta arra adták magukat, hogy
-ítéljenek a könyvekről és minden áron könyveket írjanak, azóta nem
-értenek többé semmihez. Azok az írók, a kik a tudós nőktől kérnek
-tanácsot műveikre nézve, mindig biztosak benne, hogy rossz tanácsokat
-kapnak; a piperkőczök, a kik öltözékükre nézve kérnek tanácsot, mindig
-nevetségesen vannak öltözve. Nemsokára alkalmam lesz szólni a női nem
-igazi tehetségeiről, ezek művelése módjáról és azokról a dolgokról,
-melyekre vonatkozólag döntéseit meg kell hallgatni.
-
-Ezek azok az elemi megfontolások, melyeket elvekül állítanék fel, mikor
-Emillel olyan tárgyról okoskodom, a mely abban a helyzetben, a melyben
-van és abban a kutatásban, melylyel el van foglalva, épen nem közönbös.
-És kire nézve lehetne közönbös? Annak az ismerete, a mi lehet kellemes
-vagy kellemetlen az embereknek, nemcsak annak szükséges, a kinek
-szüksége van rájuk, hanem annak is, a ki hasznukra akar lenni; fontos,
-hogy tessék nekik, hogy szolgálhasson nekik, az írás művészete pedig
-épen nem haszontalan tanulmány, ha arra használjuk fel, hogy
-meghallgattassuk az igazságot.
-
-Ha abból a czélból, hogy műveljem tanítványom ízlését, választanom
-kellene azok közt az országok közt, melyekben ez a művelés még ezután
-fog megszületni és azok közt, a melyekben már elfajzott, a retrográd
-irányt követném; az utóbbiakban kezdeném az útját és az előbbiekben
-fejezném be. Ennek a választásomnak oka az, hogy az ízlés elfajzik a
-szerfölötti kényességtől, a mely érzékenynyé tesz olyan dolgok iránt,
-melyeket az emberek tömege nem vesz észre; ez a kényesség a vitatkozó
-szellemére vezet, mert mennél szubtilisabbá teszszük a tárgyakat, annál
-jobban sokszorozódnak; ez a szubtilitás az érzéket kényesebbé és
-kevésbbé egységessé teszi. Ekkor annyi ízlés alakul ki, a hány a fej. Az
-arról való vitákban, hogy melyik az előbbre való, a filozófia és a
-felvilágosodás kitágul és így tanul meg az ember gondolkozni. Finom
-megfigyeléseket csak nagyon széles körű emberek tehetnek, mert ezek a
-megfigyelések az összes többiek után ötlenek fel és a nagyszámú
-társaságokhoz kevéssé hozzászokott emberek kimerítik figyelmüket a nagy
-vonásokkal. Nincs talán hely a művelt világon, a hol az általános ízlés
-rosszabb volna, mint Párisban. Mindazáltal ebben a fővárosban művelődik
-ki a jó ízlés és kevés becsben álló könyv jelenik meg Európában, a
-melynek szerzője ne járt volna a maga kiművelése czéljából Párisban. A
-kik azt hiszik, hogy elég olvasni a könyveket, melyek itt készülnek,
-azok tévednek; sokkal többet lehet tanulni az írókkal való társalgásból,
-mint könyveikből, pedig nem is az írók azok, a kiktől a legtöbbet lehet
-tanulni. A társaságok szelleme fejleszti ki a gondolkozó főt és oly
-messzire viszi a látást, a menynyire csak mehet. Ha van benned a
-lángésznek egy szikrája, tölts egy évet Párisban, csakhamar kifejlődik
-belőled mindaz, a mivé lehetsz vagy pedig sohasem lesz belőled semmi.
-
-Meg lehet tanulni gondolkozni azokon a helyeken is, a hol a rossz ízlés
-uralkodik, csak nem szabad úgy gondolkozni, mint azok, a kiknek ilyen
-rossz az ízlésük; ezt pedig nehéz dolog elkerülni, ha az ember nagyon
-sokáig maradt velük. Segítségükkel tökéletesíteni kell az itélés
-eszközét, kikerülve annak oly módon való használatát, mint ők. Óvakodnék
-tőle, hogy odáig műveljem Emil ítéletét, hogy egészen megváltozzék és
-mikor elég finom lesz az érzéke, hogy érezze és összehasonlítsa az
-emberek különböző ízlését, az övét egyszerűbb tárgyakra irányítanám.
-
-Még tovább is mennék, hogy megtartsam tiszta és egészséges ízlését. A
-szórakozások tömkelegében is tudnék vele hasznos társalgásokat kezdeni
-és ezeket mindig olyan dolgokra irányítva, melyek tetszenek, gondom
-lenne rá, hogy ezeket ép oly mulatságosakká tegyem rá nézve, mint
-tanulságosakká. Ez az olvasás és a kellemes könyvek ideje, ez az ideje
-annak, hogy megtanítsam elemezni egy beszédet és fogékonynyá tegyem az
-ékesszólás és a nyelv minden szépsége iránt Nem sokat ér megtanulni
-magukat a nyelveket, ezek tudása nem olyan fontos, mint a hogy hiszik,
-hanem a nyelvek tanulása vezet az általános grammatika ismeretére. Azért
-kell megtanulnunk latinul, hogy jól tudhassunk francziául, a két nyelvet
-tanulmányoznunk kell és összehasonlítanunk egymással, hogy meglássuk a
-beszélés művészetének szabályait.
-
-Van ezenkívül az ízlésnek bizonyos egyszerűsége, a mely a szívre hat és
-a mely csak a régiek irásaiban található fel. Az ékesszólásban, a
-költészetben, az irodalom minden fajában meg fogja őket találni, nem
-különben a történelemben is, tartalomilag bővekül és ítéletben
-józanokul. A mi íróink ellenkezőleg keveset mondanak és sokat beszélnek.
-Nem az a módja a mi ítéletünk művelésének, hogy a magukét mindig
-törvényül szabják elénk. A kétféle ízlés különbsége érezhető minden
-emlékükben, még a sirokon is. A mi sirjaink el vannak halmozva
-dicsbeszédekkel, a régiekén tényeket lehetett olvasni.
-
-  _Sta, viator; heroem calcas._
-
-Ha ezt a sírfeliratot egy ókori emléken találtam volna, akkor is azonnal
-kitaláltam volna, hogy korunkból való, mert nálunk semmi sem gyakrabbi,
-mint a hősök, holott az ókoriaknál ritkábbak voltak. A helyett, hogy azt
-mondták volna valakiről, hogy hős, azt mondták volna meg, a mit tett,
-hogy hős legyen. Ennek a hősnek sírfeliratát hasonlítsuk össze az
-elpuhult Sardanapaléval:
-
-  Én építettem Tarsust és Anchialét egy nap alatt és most halott vagyok.
-
-Melyik mond többet véleményetek szerint? A mi lapidáris stílusunk a maga
-dagályával csak arra jó, hogy felfújja a törpéket. A régiek olyanoknak
-mutatták volna az embereket, a milyenek és látni lehetett, hogy emberek.
-Xenophon, mikor dicsőité néhány árulás által elesett vitéz emlékét a
-tízezrek visszavonulásában, ezt mondja: _Harczban és barátságban
-feddhetetlenül haltak meg._ Ez az egész, de gondoljátok meg, ebben az
-oly rövid és egyszerű beszédben mennyire tele lehetett az író szíve.
-Szerencsétlen, a ki ezt nem találja elragadónak.
-
-Thermopylaeban egy márványba vésve ezeket a szavakat lehetett olvasni:
-
-  Vándor, mondd meg Spártának, hogy sokan fekszünk itt, engedelmeskedve szent törvényeinek.
-
-Mindjárt meglátni, hogy nem a Feliratok Akadémiája szövegezte ezt.
-
-Csalódnám, ha növendékem, a ki oly csekély értéket tulajdonít a
-szavaknak, nem fordítaná figyelmét első sorban ezekre a különbségekre és
-ha ezek nem volnának befolyással olvasmányainak megválasztására.
-Elragadtatva Demosthenes férfias ékesszólásától, ezt fogja mondani: Ez
-aztán a szónok! De ha Cicerót olvassa, ezt fogja mondani: Ez csak
-ügyvéd.
-
-Általában véve Emilnek több kedve fog telni a régiek könyveiben, mint a
-mieinkben, már csak azért is, mert az elsők lévén, a régiek vannak a
-legközelebb a természethez és mert az ő lángelméjük inkább a sajátjuk.
-Mondhat akármit La Motte és Terrason abbé, nincs igazi észszerű haladás
-az emberi nemben, mert mindent, a mit az egyik oldalon nyerünk,
-elveszítünk a másik oldalon, mert minden szellem mindig ugyanarról a
-pontról indul ki és mert mind az az idő, a mit arra fordítunk, hogy
-tudjuk, mit gondoltak mások, el lévén veszve a magunk eszével való
-gondolkodás megtanulására nézve, több a megszerzett ismeretünk és
-kevesebb a szellemi erőnk. Szellemünk, ép úgy mint korunk, arra van
-begyakorolva, hogy mindent eszközökkel csináljon és semmit önmaga által.
-Fontenelle azt mondta, hogy mindez a vita a régiekről és a modernekről
-arra zsugorodik össze, hogy tudjuk, a régi fák nagyobbak voltak-e, mint
-a maiak. Ha a földmívelés megváltozott volna ez a kérdés nem volna
-jogosulatlan.
-
-Miután így eljuttattam Emilt a tiszta irodalom forrásaihoz, megmutatom
-neki a modern kompilátorok víztartóiban levő leöntéseket; ujságokat,
-fordításokat, szótárakat. Egy szempillantást vet mindenre, aztán
-abbahagyja, hogy soha vissza ne térjen hozzá. Hogy mulattassam,
-meghallgattatom vele az akadémiák fecsegését is és megfigyeltetem vele,
-hogy mindegyik azok közül, a kikből ezek az akadémiák állnak, mindig
-többet ér egyedül, mint a testületben; ebből magától le fogja vonni a
-következtetést mindezekre a szép intézményekre vonatkozólag.
-
-Elvezetem a látványosságokba nem azért, hogy az erkölcsöket, hanem hogy
-az ízlést tanulmányozza, mert ízlés különösképen itt nyilatkozik meg
-azok számára, a kik tudnak gondolkozni. Ne törődj az életszabályokkal és
-erkölcscsel, mondom neki, nem itt kell azokat tanúlni. A színház nem az
-igazság számára való, hanem arra, hogy kedvében járjon az embereknek és
-mulattassa őket; nincs az az iskola, a hol oly jól meg lehetne tanulni
-az embereknek való tetszést és az emberi szív érdeklődésének
-fölkeltését. A színház tanulmányozása a költészet tanulmányozására
-vezet, pontosan ugyanaz a czéljuk. Mily szikrája lobban fel benne az
-ízlésnek, mily élvezettel fog a költők nyelvével, a göröggel, a
-latinnal, az olaszszal foglalkozni! Ezek a tanulmányok rá nézve kényszer
-nélküli mulatságok lesznek s csak annál nagyobb hasznára válnak;
-gyönyörteljesek lesznek neki abban a korban és olyan körülmények között,
-a mikor a szív oly elbűvölten érdeklődik a szépségnek minden fajtája
-iránt, a mely arra való, hogy meghassa. Képzeljétek el egy felől az én
-Emilemet, másfelől egy kollegiumi suhanczot, a mint az Aeneis negyedik
-könyvét, vagy Tibullust vagy Plato Symposionját olvassa. Mily különbség!
-Hogy felindul az egyiknek a szive attól, a mi a másikra nem is hat! Oh,
-derék fiatalember, hagyd abba, szakítsd meg olvasásodat, nagyon is fel
-vagy indulva; én akarom ugyan, hogy a szerelem nyelve tessék neked, de
-azt nem, hogy félre vezessen, légy érzékeny ember, de bölcs ember is
-légy. Ha csak e kettő egyike vagy, akkor semmi se vagy. Egyébiránt akár
-viszi valamire, akár nem, a holt nyelvekben, a bölcsészetben, az nekem
-nem fontos. Azzal nem fog kevesebbet érni, ha nem tud is mindebből
-semmit és nem ezekről a haszontalanságokról van szó a nevelésében.
-
-Főczélom, a mikor a szépnek minden formájában való szeretetére tanítom,
-hogy erre irányítsam vonzalmait és ízlését, hogy megakadályozzam
-természetes hajlamainak elváltozását s hogy ne keresse egy napon a
-gazdagságában boldogságának eszközét, melyet önmagához közelebb kell
-megtalálnia. Mondtam különben, hogy az ízlés nem egyéb, mint az apró
-dolgokkal való bánni tudás és ez nagyon igaz, de miután az apró dolgok
-szövevényétől függ az élet kellemessége, az ilyen gondoskodás egyáltalán
-nem közömbös, mert általa tanuljuk meg az életet betölteni azokkal a
-javakkal, melyek birtokunkban vannak, abban a teljes értékben, a
-melylyel ránk nézve bírhatnak. Nem az erkölcsi javakat értem itten,
-melyek a lélek helyes alkatától függnek, hanem azokat, a melyek az
-érzékiség, a valódi gyönyör dolgai, leszámítva a közvélemény
-előitéleteit.
-
-Engedjék meg, eszmémnek jobb kifejtése kedvéért, hogy elhagyjam egy
-pillanatra Emilt, kinek tiszta és egészséges szive nem szolgálhat
-szabályul senkinek és önmagamban egy érthetőbb példát keressek, az
-olvasó erkölcseihez közelebb állót.
-
-Vannak helyzetek, melyek olybá tünnek fel, mintha megváltoztatnák a
-természetet és új formába öntik, már akár jobba, akár rosszabba, az
-embereket, a kik ezeket a helyzeteket elfoglalják. A poltron vitézzé
-lesz, ha belép a navarrai ezredbe. Nemcsak a katonaságnál szerezheti meg
-a testületi szellemet és ennek nem csupán jó hatása érezteti magát.
-Százszor gondoltam arra borzalommal, hogy ha elég szerencsétlen lettem
-volna egy olyan hivatalt betölteni, a milyenre gondolok, egy bizonyos
-országban, akkor csaknem elkerülhetetlenül zsarnokká, vérszopóvá, a nép
-megrontójává, a fejedelmek ártalmává, az emberiségnek, minden
-méltányosságnak, az erény minden fajtájának született ellenségévé váltam
-volna.
-
-Ugyanígy, ha gazdag volnék, mindent megtettem volna, a mit kell, hogy
-azzá legyek; tehát szemtelen és aljas lennék, csak önmagam iránt
-érzékeny és kényes, mindenki más iránt kérlelhetetlen és durva, a
-csőcselék nyomorúságainak megvető szemlélője; mert csak csőcseléknek
-hívnám a szükölködőket, hogy elfelejthessem, hogy egykor magam is az ő
-osztályukhoz tartoztam. Végül gyönyöreim eszközévé tenném gazdagságomat,
-a melylyel kizárólagosan foglalkoznék és eddig a pontig olyan lennék,
-mint a többiek mind.
-
-De azt hiszem, abban nagyon különbözném a többiektől, hogy inkább érzéki
-és kéjvágyó volnék, mint gőgös és hiú és hogy sokkal inkább merülnék el
-az elpuhult fényűzésbe, mint a fitogtató fényűzésbe. Még kissé
-szégyelném is nagyon fitogtatni gazdagságomat és azt hinném, mindig
-látom az irigyet, a kit lesujt az én pompám, a mint fülébe zúgja
-szomszédainak: Itt a gazember, a ki fél, hogy felismerik, hogy az.
-
-A javaknak abból a végtelen áradatából, melyek a földet elhalmozzák,
-kikeresném azt, a mi nekem a legkellemesebb és a mit legjobban
-elsajátíthatnék. Ezért gazdagságom első felhasználása az volna, hogy
-szabad időt és szabadságot vásárolnék magamnak, a mihez hozzávenném az
-egészséget, ha ez pénzért kapható volna, de mivel ez csak mértékletesség
-árán kapható és mivel egészség nélkül nincs igazi élvezet az életben,
-csupa érzékiségből is mértékletes volnék.
-
-Mindig oly közel maradnék a természethez, a mennyire lehet, hogy
-hízelegjek az érzékeknek, melyeket tőle nyertem, biztos lévén benne,
-hogy mennél többet elegyit önmagából gyönyöreimbe, annál valódiabbaknak
-találnám azokat. Az utánzás tárgyainak kiválogatásában mindig a
-természetet venném mintának, kedvteléseimben neki adnám az előnyt,
-ízlésemben tőle kérnék mindig tanácsot, étkeimben mindig azokat
-választanám ki, melyeket ő készít el legjobban és a melyek a legkevesebb
-kézen mennek keresztül, míg asztalunkra jutnak. Óvakodnék a csalók
-hamisítványaitól és elébe mennék az élvezetnek. Együgyü és faragatlan
-inyenczségem nem gazdagítana meg egy vendéglőst, nem adna el nekem
-aranyért mérget hal helyett, asztalom nem volna elborítva a nagyszerű
-piszok és messzeföldi dögök pompájával; saját fáradságomat pazarolnám
-érzékiségem kielégítésére, mert akkor ez a fáradság maga is élvezet és
-fokozza a várt gyönyört. Ha a világ végéről való étket akarnék
-megízlelni, Apicius módjára inkább elmennék megkeresni, mint hogy
-elhozassam ide, mert a legválasztékosabb étkek mindig híjával vannak egy
-fűszernek, a melyet nem hoznak velük és a melyet semmiféle szakács nem
-tud nekik megadni; azon éghajlat levegőjének, mely termette őket.
-
-Ugyanennél az oknál fogva nem utánoznám azokat, a kik csak ott érzik jól
-magukat, a hol nincsenek, mindig ellenmondásba hozzák az évszakokat az
-éghajlatokkal, a kik télen a nyarat keresik, a telet a nyárban, hideget
-keresnek Olaszországban, meleget az északon, nem gondolva arra, hogy
-mikor azt hiszik, hogy menekülnek az évszakok zordonsága elől,
-megtalálják azokon a helyeken, a hol az emberek nem tanultak meg
-védekezni ellene. Én helyben maradnék vagy az ellenkezőjét tenném,
-igyekeznék kiélvezni minden évszakból mindazt, a mi benne kellemes és
-minden éghajlatból, a mi különös sajátsága. Akkor olyan változatosságát
-nyerném az élvezeteknek és a szokásoknak, a melyek nem hasonlítanának
-egymáshoz és mindig a természetből folynának; a nyarat Nápolyban
-tölteném, a telet Szentpéterváron, hol az enyhe zefirt lehelve be, félig
-lefekve Tarentum hűs barlangjaiban, hol egy jégpalota ragyogásában,
-lihegve és elfáradva a bál fáradalmaitól.
-
-Asztalom készletében, lakásom díszében utánozni akarnám az évszakok
-változatosságát és mindegyiknek kiélvezném a gyönyöreit, a nélkül, hogy
-elébe nyúlnék az eljövendőknek. A természet rendjének ilyetén
-megzavarása fáradságos és nem épen ízléses, akarata ellenére ragadjuk el
-akkor termékeit, melyeket nem szívesen és áldástalanul ad és a melyeknek
-nem lévén sem finomsága, sem íze, nem tudják sem a gyomrot táplálni, sem
-az ínyt csiklandozni. Semmi sem ízetlenebb, mint a _primeurök_;
-egyik-másik párisi gazdag ember csak nagy költséggel éri el kemenczéivel
-és melegházaival, hogy az egész évben rossz főzelék és rossz gyümölcs
-kerül az asztalára. Ha volna cseresznyém, a mikor fagy és illatos
-dinnyém tél közepén, mily élvezettel ízlelném, holott az inyem nem érzi
-szükségét, hogy megnedvesíttessék és felfrissüljön? A kánikula
-forróságában talán nagyon jól esnék a nehéz gesztenye? Vajjon többre
-becsülném-e, mikor a kemenczéből kikerül, a piszkénél, az epernél és
-frissitő gyümölcsöknél, melyeket minden vesződség nélkül kínál a föld? A
-ki január havában erőszakolt növényekkel, halvány és illattalan
-virágokkal halmozza el kandallóját, nem feldiszíti a telet, hanem
-eldíszteleníti a tavaszt, megfosztja magát az első ibolya
-megkeresésének, az első bimbó felkutatásának gyönyörétől, attól az
-örömben elragadtatott felkiáltástól: «Emberek, nem vagytok elhagyatva, a
-természet él még!»
-
-Hogy jól legyek kiszolgálva, kevés volna a szolgám; ezt már mondtam, de
-jó újra elmondani. A polgár több igazi szolgálatot kap egyetlen
-inasától, mint a herczeg a tíz léhütőtől, a kik körülveszik. Százszor
-gondoltam, hogy ha mellettem van asztalomon a poharam, abban a
-pillanatban ihatom, a mikor kedvem tartja, holott ha dúsan feldíszített
-asztalnál ülök, húsz hangnak kell kiáltania: «_italt!_» – míg szomjamat
-olthatom. Minden rosszul van téve, a mit más által tétet az ember,
-akárhogy rendezi is be. Nem küldenék a kereskedőkhöz, hanem magam mennék
-hozzájuk; azért mennék, hogy az embereim össze ne szűrjék a levet velük
-előttem, hogy jobban válaszszak és olcsóbban fizessek; azért mennék,
-hogy kellemes testgyakorlatot végezzek, hogy lássam kissé, mi történik a
-házamon kívül; ez felüdít és néha tanulságos is; végül azért mennék,
-hogy menjek, ez is mindig valami. Az unalom a túlságosan ülő életmódból
-keletkezik; ha az ember sokat jár, keveset unatkozik. A portás és az
-inas rossz tolmácsok, nem szeretném, ha mindig ezek az emberek volnának
-köztem és a világ között, zörgő kocsiban sem szeretnék mindig az emberek
-között járni, mintha attól félnék, hogy meg találnak szólítani. Annak az
-embernek a lovai, a ki a maga lábán szokott járni, mindig kéznél vannak,
-ha fáradtak vagy betegek, ő tudja legelőbb és nem fél attól, hogy
-odahaza kell maradnia ily ürügy alatt, a mikor a kocsisa jó napot akar
-magának csinálni; útközben nem ejti kétségbe száz akadály, sem nem kell
-egy helyben maradnia, mikor repülni szeretne. Végül: ha senki sem
-szolgál ki bennünket oly jól, mint önmagunk, akkor akár ha hatalmasabbak
-vagyunk mint Nagy Sándor és gazdagabbak mint Krözus, csak olyan
-szolgálatokat kell másoktól elfogadnunk, a melyeket magunk nem tudunk
-elvégezni.
-
-Nem kivánnék palotát lakásul, mert ebben a palotában is csak egy
-szobában laknék, a közös helyiség mind senkié és személyzetem minden
-szobája ép oly idegen volna nekem, mint a szomszédomé. A keletiek, bár
-nagyon élvezetre vágyók, egyszerűen laknak és butorozkodnak. Az életet
-utazásnak tekintik, a házukat szállásnak. Ez az álláspont nem igen fog
-rajtunk, többi gazdagokon, a kik úgy rendezkedünk be, mintha örökké
-élnénk, nekem azonban más volna az álláspontom, a mely ugyanarra az
-eredményre vezetne. Az én szememben úgy tünnék fel, hogyha oly nagy
-készülettel rendezkedem be egy helyen, ez olyan volna, mintha száműzném
-magamat minden más helyről és úgyszólván bebörtönözném magamat
-palotámba. Elég szép palota a világ, nem minden a gazdagé-e, ha élvezni
-akarja? _Ubi bene, ibi patria_, ez az ő jelszava; az ő házi tűzhelye
-azok a helyek, a hol a pénz mindenre képes, az ő hazája mindenütt van, a
-hova pénzes szekrénye át tud jutni, mint a hogy Fülöp magáénak tekintett
-minden olyan várat, a melybe egy pénzzel megrakott öszvér bele tudott
-jutni.[121] Miért vegyem körül magamat falakkal és kapukkal, mintha
-sohasem akarnék belőlük kimenni? Ha járványos betegség, háború, lázadás
-elkerget egy helyről, megyek egy másikra és szállásom már előttem
-odaérkezett. Miért vesződjem vele, hogy magam csináljak magamnak
-szállást, holott építenek a számomra mindenütt a világon? Mikor az élet
-úgy sürget, mért készítsek magamnak annyira előre élvezeteket, melyeket
-már mától fogva megtalálhatok? Az ember nem szerezhet magának kellemes
-sorsot, ha folytonosan ellentétbe helyezkedik önmagával. Így vetette
-szemére Empedokles az agrigentumiaknak, hogy úgy egymásra halmozzák az
-élvezeteket, mintha csak egy élni való napjuk volna és hogy úgy
-építenek, mintha sohasem kellene meghalniok.[122]
-
-Egyébiránt mire való nekem oly terjedelmes lakás, mikor olyan kevesem
-van, a mivel benépesíthetem és még kevesebbem, a mivel betölthetem?
-Butoraim egyszerűek, mint az ízlésem, nem volna sem képtáram, sem
-könyvtáram, különösen ha szeretnék utazni és értenék a képekhez, akkor
-tudnám, hogy az ilyen gyűjtemények sohasem teljesek és hogy annak
-hiánya, a mi nincs meg benne, több bánatot okoz, mintha semmije sem
-volna az embernek. Ebben a bőség teszi a nyomorúságot; nincs az a
-gyűjtő, a ki ezt ne érezte volna. Ha az ember ért hozzá, ne gyűjtsön:
-nincs az embernek mutogatni való gyűjteménye, ha hasznát tudja venni
-magamaga számára.
-
-A játék nem gazdag embernek való szórakozás, hanem foglalkozás nélküli
-emberek menedéke, holott nekem az élvezeteim sokkal több dolgot adnának,
-semhogy volna annyi elvesztegetni való időm. Egyáltalán nem játszom,
-magányos és szegény ember létemre, legfeljebb néha sakkot, pedig már ez
-is sok. Ha gazdag volnék, még kevesebbet játszanék és csakis kicsiny
-téttel, hogy se ne lássak elégedetleneket, sem magam az ne legyek. A
-játék érdeke a melynek a gazdagnál nincs indító oka, csakis rosszul
-berendezett szellemben válhatik szenvedélylyé. A nyereség, melyet a
-gazdag ember a játékban szerezhet, rá nézve mindig kevésbbé érezhető,
-mint a veszteség és mivel a mérsékelt játékok berendezése, a mely idő
-folyamán fölemészti a nyereséget, azt véleményezi, hogy általában véve
-inkább vesztességgel, mint nyereséggel végződnek, helyes okoskodás
-mellett nem lehet valami nagy élvezetet találni olyan szórakozásban, a
-melyben mindennemű koczkázat az ember ellen szól. A ki a szerencse
-kedvezésével táplálja hiúságát, keresheti ezt sokkal kecsegtetőbb
-alkalmakon és ezek a kedvezések nem nyilvánulnak kevésbbé a legkisebb
-játékban, mint a legnagyobban. A játék kedvelése a kapzsiság és az
-unalom gyümölcse csak üres szellemben és szívben ver gyökeret és én azt
-hiszem, bennem van elég érzés és ismeret arra, hogy ellehessek ilyen
-potlószer nélkül. Gondolkodó embereket ritkán látni, hogy valami nagy
-kedvüket találnák a játékban, a mely a gondolkodás szokását megzavarja
-vagy meddő kombinácziókra fordítja; a tudomány által előidézett hasznok
-egyike, talán az egyetlen is, hogy kissé tompítja ezt a szennyes
-szenvedélyt; inkább abban gyakorolják magukat, hogy bizonyítsák a játék
-hasznosságát, mint hogy ráadják magukat. Én a magam részéről a játékosok
-között küzdenék ellene és nagyobb élvezetem telnék benne, hogy
-gúnyolódjam rajtuk, mikor veszteni látom őket, minthogy elnyerjem a
-pénzüket.
-
-Ugyanaz lennék magánéletemben, mint a világgal való érintkezésemben. Azt
-akarnám, hogy a vagyonom mindenütt jóllétet terjeszszen és sohasem
-éreztessen egyenlőtlenséget. Az öltözék cziczomája ezerféle tekintetben
-kényelmetlen. Hogy megőrizzem az emberek közt minden lehető
-függetlenségemet, oly módon szeretnék öltözve lenni, hogy bármily rangú
-körben helyemen való lehessek és hogy ne tünjek fel egyikben sem; hogy
-affektálás nélkül, külsőm minden változtatása nélkül a nép közé való
-legyek a kurtakocsmában és beváljak Palais Royal társaságában is.
-Ezáltal jobban ura volnék magaviseletemnek és módomba ejteném mindig az
-összes társadalmi osztályok élvezeteit. Mondják, vannak nők, a kik
-bezárják ajtajukat himzett ruhaújjak előtt és csakis csipkébe öltözött
-embereket fogadnak; én tehát másutt tölteném az időmet; ha azonban ezek
-a nők fiatalok és csinosak, néha fölvehetném a csipkét is, hogy legalább
-az éjszakát náluk töltsem.
-
-Társaságom egyedüli köteléke a kölcsönös ragaszkodás, az ízlések
-egyezése, a jellemek megfelelő volta; mint ember adnám át magamat neki,
-nem mint gazdag és sohasem tűrném, hogy a varázsát megmérgezze az érdek.
-Ha bőségem meghagyna bennem valami humanitást, messzire kiterjeszteném
-szolgálataimat és jótéteményeimet, de társaságot szeretnék magam körül
-látni, nem pedig udvart, barátokat, nem pedig pártfogoltakat; nem
-patronusa lennék vendégeimnek, hanem házigazdája. A függetlenség és az
-egyenlőség meghagyná összeköttetéseimben a jóakarat minden tisztaságát
-és a hova a kötelesség és az érdek semmikor sem hatolna be, ott egyedül
-a szórakozás és a barátság volna a törvény.
-
-Az ember nem vásárolja sem barátját, sem szeretőjét. Könnyű nőket
-szerezni pénzért, de az arra való, hogy egyiknek se legyen az ember a
-kedvese. A szerelem nem hogy vásárolható volna, hanem a pénz
-csalhatatlanul megöli. A ki fizet, az lehet a legszeretetreméltóbb
-ember: már csak azért is, mert fizet, nem szerethetik sokáig. Csakhamar
-más valaki számára fog fizetni, vagyis inkább ezt a más valakit fizetik
-meg az ő pénzével. Ebben a kettős kötelékben, melyet az érdek alkot, a
-szerelem, becsület, igazi élvezet nélküli tobzódásban a kapzsi, hűtlen
-és nyomorult nő, a kivel az a hitvány ember, a ki ép úgy pénzt kap tőle
-mint ő, úgy bánik, mint a hogy ő bánik azzal az ostobával, a ki őt
-fizeti, mindkettővel kiegyenlítette a számláját. Kellemes dolog volna
-bőkezűnek lenni az iránt, a kit szeret az ember, ha ez nem jelentene
-vásárt. Én csak egy módját tudom annak, hogy ezt a hajlamot kielégítsük
-kedvesünkkel szemben a szerelem megmérgezése nélkül; ha mindenünket neki
-adnók s aztán ő tartana el bennünket. Csak az a kérdés, hol az az
-asszony, a kivel szemben az az eljárás nem eszeveszettség.
-
-A ki azt mondta: «Lais enyém a nélkül, hogy én az övé lennék», értelem
-nélküli szót mondott. Az a bírás, a mely nem kölcsönös, nem ér semmit;
-ezzel legfeljebb a nemet zárhatjuk, de nem az egyént. A hol pedig nincs
-meg a szerelemben az erkölcs, minek csinálnánk nagy dolgot a többiből?
-Semmit sem könnyebb megtalálni. Ebben a tekintetben az öszvérhajcsár
-közelebb van a boldogsághoz, mint a milliomos.
-
-Oh, ha eléggé ki lehetne nyomozni a bűn következetlenségeit, mennyire
-messze találnók számításától, még ha elérné is, a mit akart! Miért ez a
-barbár mohóság az ártatlanság megrontására, hogy az ember áldozatot
-csináljon magának egy fiatal lényből, melyet védelmezni kellett volna és
-hogy ezzel az első lépéssel kikerülhetetlenül belerántsuk a nyomoruság
-örvényébe, a melyből csak a halál fogja kiszabadítani? Brutalitás,
-hiúság, butaság, tévelygés és semmi több. Még ez a gyönyör sem a
-természet szerint való, hanem a képzelődés szerint való és pedig a
-leghitványabb képzelődés szerint való, miután az önmaga megvetéséből
-folyik. A ki az utolsó embernek érzi magát, az fél a másokkal való
-összehasonlítástól és első akar lenni, hogy kevésbbé gyűlöletes legyen.
-Nézzétek meg, vajjon azok, a kik legjobban vágynak erre az
-inyenczfalatra, a szeretetreméltó, tetszetős, fiatal emberek-e, a kiknek
-inkább meg lehetne bocsátani, ha válogatósak? Nem, a kinek szép a
-külseje, vannak előnyei és érzései, az nem igen fél szeretője
-tapasztaltságától, illő bizalommal mondja neki: «Te ismered a
-gyönyöröket, nem baj; az én szivem olyan gyönyöröket igér neked, a
-milyeneket sohasem ismertél.»
-
-De a kicsapongáshoz szokott vén szatir, a kiben nincs semmi megnyerő,
-semmi kimélet, semmi tekintet, semmiféle becsületesség, a ki képtelen és
-méltatlan arra, hogy tessék bármely oly nőnek is, a kinek van fogalma a
-szeretetreméltóságról, azt hiszi, mindezt kipótolhatja a fiatal szűznél
-azzal, hogy megelőzi a meggondolást gyorsasággal és elsőül izgatja fel
-érzékeit. Utolsó reménye, hogy az ujdonság ingerével kelt tetszést;
-tagadhatatlanul ebben van ennek a szeszélynek titkos indító oka; de
-téved, az irtózás, melyet kelt, semmivel sem kevésbbé természetes, mint
-azok a vágyak, melyeket fel akarna ingerelni. Csalódik bolond
-várakozásában is; magának a természetnek gondja van rá, hogy
-visszaszerezze jogait; minden nő, a ki eladja magát, már odaadta magát
-és mivel olyannak adta oda magát, a ki tetszik neki, megteszi azt az
-összehasonlítást, melytől az illető fél. Képzelt gyönyört vásárol tehát
-és semmivel sem irtóznak tőle kevésbbé.
-
-A magam részéről, bárhogy megváltoznék is, ha gazdag lennék, van egy
-pont, a melyben sohasem változnék meg. Ha nem maradna bennem sem
-erkölcs, sem erény, megmaradna legalább valami kedvtelés, valami értelem
-és valami finomság és ez megóvna attól, hogy vagyonomat bolond módra
-agyrémek után való szaladgálásra pocsékoljam, hogy erszényemet és
-életemet arra pazaroljam, hogy megcsalassam és kinevettessem magamat
-gyermekek által. Ha fiatal volnék, a fiatalság gyönyöreit keresném és
-ezeket akarván minden kéjükkel, nem mint gazdag ember keresném őket. Ha
-az maradnék, a mi vagyok, máskép állna a dolog, okosan a korom
-gyönyöreire szorítanám magamat; azokat a kedvteléseket űzném, a melyeket
-élvezni tudok és elfojtanám azokat, melyek csak szenvedésemre válnának.
-Nem tenném ki deres szakállamat a fiatal leányok megvető csúfolódásának,
-nem tudnám elviselni, hogy ízetlen kedveskedéseim megundorítsák őket,
-hogy a saját költségemen a legnevetségesebb elbeszélések anyagát
-szolgáltassam nekik és hogy el kelljen képzelnem, mint írják le a vén
-majom hitvány élvezeteit, boszúból azért, hogy elviselték őket. Ha a
-rosszul leküzdött megszokás régi vágyaimat szükségekké változtatta
-volna, talán kielégíteném őket, de szégyenkezve, de pirulva önmagam
-miatt. Elválasztanám a szenvedélyt a szükséglettől és lehető legjobban
-rendezkedném be és ehhez ragaszkodnám: nem csinálnék gyöngeségemből
-foglalkozást és mindenek felett nem akarnám, hogy egynél több tanú is
-legyen rá. Az emberi életnek vannak más örömei, ha ezek elhagyják az
-embert; ha hiú módon azok után futunk, a melyek eltünnek, akkor
-megfosztjuk magunkat azoktól is, a melyek megmaradtak nekünk.
-Változtassuk kedvteléseinket éveink szerint, ne téveszszük össze sem az
-életkorokat, sem az évszakokat: legyen az ember minden időben önmaga és
-ne szálljon harczba a természettel. Az ilyen hiábavaló erőlködés felőrli
-az életet és nem engedi, hogy felhasználjuk.
-
-A nép nem igen unatkozik, élete tevékeny, ha szórakozásai nem
-változatosak is, de ritkák, sok fáradságos nap teszi rá nézve izletessé
-a néhány ünneplő napot. A hosszú munkák és rövid szabadidők váltakozása
-helyettesíti nála az élvezetek füszerességét. A mi a gazdagokat illeti,
-ezeknek nagy ostora az unalom, annyi nagy költséggel felhalmozott
-szórakozás közepett, annyi tetszésükre összesereglő ember közt
-megemészti és megöli őket az unalom; azzal töltik az életüket, hogy
-menekülnek tőle és hogy utóléri őket; elviselhetetlen súlya rájuk
-nehezedik; különösen a nőket, a kik nem tudják sem elfoglalni magukat,
-sem mulatni nem tudnak, emészti az unalom idegesség neve alatt,
-borzasztó betegséggé válik rájuk nézve, a mely néha elveszi eszüket és
-végül életüket. Én a magam részéről nem ismerek borzasztóbb sorsot, mint
-egy csinos párisi nő sorsa, a kedves kis gavallér sorsa után, a ki ehhez
-a nőhöz ragaszkodik s maga is tétlen asszonynyá válik s így kétszeresen
-eltávolodik a maga helyzetétől és a kit a hiúsága, hogy a nők körül
-szerencsés ember hirébe kerüljön, arra kényszerit, hogy elviselje a
-legszomorúbb napok ürességét, a melyeket emberi teremtmény valaha
-elviselt.
-
-Az illedelem, a divat, szokások, melyek a luxusból és a finom tónusból
-származnak, a legkietlenebb egyhanguságba szorítják az élet folyását. Az
-élvezet, melyet mások szemeláttára akarnak élvezni, el van veszve
-mindenki számára: nem élvezzük sem azok számára, sem a magunk
-számára.[123] A nevetségesség, melytől az általános előitélet legjobban
-fél, mindig vele van, hogy zsarnoka legyen és megbüntesse. Az ember
-csakis bizonyos meghatározott formák által válik nevetségessé; a ki
-váltogatni tudja helyzeteit és élvezeteit, ma eltörli a tegnapi
-benyomást, semmivé válik az emberek emlékezetében, de élvez, mert
-teljesen önmaga minden órában és minden dologban. Az én egyedül állandó
-formám ez lenne: bármely helyzetben csak ezzel a helyzettel magával
-foglalkoznék és minden napot önmagában vennék, mintegy függetlenül a
-tegnaptól és a holnaptól. A mint a nép fia lennék a nép fiai közt,
-falusi ember lennék a falusi emberek közt és ha a mezei gazdálkodásról
-beszélnék, nem gúnyolódnék rajtam a paraszt. Nem építenék magamnak
-várost a falun, sem nem raknám vidéki házam elé a Tuileriákat. Valami
-kellemes, árnyas domboldal lejtőjén volna egy kis falusi házam, fehér
-ház zöld ablakvédőkkel és bár a zsuppfödél minden évszakban a legjobb,
-pompázó módon előnyt adnék nem a komor palának, hanem a cserépnek, mert
-csinosabb és derültebb, mint a zsupp, mert az én hazámban sohasem födik
-a házakat máskép s így ez emlékeztetne kissé ifjúságom boldog idejére.
-Udvarúl baromfiudvart tartanék és istállóúl nehány tehénre való
-istállót, hogy legyen tejem, a mit nagyon szeretek. Volna zöldséges
-kertem és park helyett egy csinos csalitosom, a milyenről alább lesz
-szó. A gyümölcs rendelkezésére volna bízva a sétálóknak, nem tartaná
-számon s nem szedné össze a kertészem, fösvény pompám nem tárna ki a
-szemek elé nagyszerű fasorokat, a melyekhez alig mer az ember hozzáérni.
-Ez a kis pazarság kevésbe kerűlne, mert menedékhelyemet valami távoli
-tartományban keresném, a hol kevés pénzt és sok gyümölcsöt lát az ember
-és a hol a bőség és szegénység uralkodik.
-
-Itt inkább válogatott, mint nagyszámú társaságot gyűjtenék össze jó
-barátokból, a kik szeretik az élvezetet és értenek hozzá, nőkből, a kik
-fel tudnak kelni karosszékükből és részt tudnak venni a mezei játékokban
-s néha a csipkeorsó és a kártya helyett kezükbe veszik a
-horgászózsinórt, a lépvesszőt, az aratónők tarlóját és a vinczellérek
-kosarát. Itt el volna feledve a város minden szokása és falusiakká válva
-a falun, egész tömeg különféle mulatságra adnók magunkat, melyek minden
-este megnehezítenék a választást a másnapra vonatkozólag. A
-testgyakorlat és a tevékeny élet megújítaná gyomrunkat és az izlésünket.
-Minden étkezésünk lakoma volna, a melyben a bőség kedvesebb volna, mint
-a választékosság. A vidámság, a mezei munkák, a bohó játékok, a világ
-legelső szakácsai és a finom inyenczségek bizony nevetségesek azoknak az
-embereknek, a kik napkelte óta talpon vannak. A felszolgálás ép oly
-kevéssé volna kimért, mint elegáns; ebédlő terem volna mindenütt, a
-kertben, a csónakban, egy fa alatt, néha messze egy élőforrás mellett,
-zöldelő friss füvön, bükkfák és mogyoróbokrok alatt; a víg vendégek
-hosszú sora vinné énekelve a lakoma készletét; a gyep volna az asztal és
-szék, a forrás széle szolgálna tálaló asztalul, a csemege pedig a fákon
-csüngne; a fogások minden rend nélkül következnének, az étvágy
-fölmentene minden czeremónia alól, mindenki nyiltan önmagát tolná
-előtérbe a többi előtt s nem bánná, ha a többiek ép úgy előtérbe tolnák
-magukat előtte; ebből a szivélyes és mértéktartó fesztelenségből
-durvaság, képmutatás, kényszer nélkül százszorta kedvesebb, tréfás
-czivakodás támadna, mint az udvariaskodás, alkalmasabb arra, hogy
-összefűzze a szíveket.
-
-Nem volna tolakodó inas, a ki kilesi beszédünket, halkan kritizálná
-magunkviseletét, mohó szemmel számlálná falatainkat, azzal mulatna, hogy
-megváratna minket az itallal és morogna a túlságos hosszas ebéd miatt.
-Magunk lennénk a magunk szolgái, hogy a magunk gazdái lehessünk,
-mindenkit kiszolgálna mindenki; az idő telnék, hogy észre se vennők, a
-lakoma pihenés volna és addig tartana, a míg a nap heve. Ha valami
-munkájához visszatérő paraszt menne el mellettünk, szerszámaival a
-vállán, felvidítanám a szívét néhány jó szóval, egy-két pohár jó borral,
-melytől vidámabban viselné nyomorúságát és én is megtalálnám az
-élvezetemet, hogy belsőleg kissé felindulnék és titokban ezt mondanám
-magamban: Még ember vagyok.
-
-Ha a község lakosait valami mezei ünnep csődítené össze, az elsők között
-jelennék meg csapatommal, ha szomszédomban házasságot köthetnének,
-melyeket jobban megáld az ég, mint a városiakat, akkor tudnák, hogy én
-szeretem az örömöt és meghívnának. Vinnék ezeknek a derék embereknek
-néhány ajándékot, egyszerűt, mint ők, a melyek hozzájárulnának az
-ünnephez és viszonzásul megbecsülhetetlen jókat kapnék, a hozzám
-hasonlók előtt oly kevéssé ismert jókat: a nyiltságot és az igazi
-örömöt. Vigan vacsoráznék hosszú asztaluk végén; karban velük dalolnék
-valami régi falusi éneket és örömestebb tánczolnék a fészerükben, mint
-az operai bálon.
-
-Mindeddig minden pompásan megy, mondják. De a vadászat? Falusi élet az,
-vadászat nélkül? Értem, csak tanyát akartam és ebben nincs igazam.
-Föltételezem, hogy gazdag vagyok, kizárólagos élvezetekre, romboló
-élvezetekre van szükségem; az egészen más dolog. Szükségem van
-földbirtokra, erdőre, vadőrökre, csőszökre, földesúri jogokra, különösen
-pedig tömjénre és szentelt vízre.
-
-Nagyon jól van. De ennek a birtoknak lesznek jogaikra féltékeny
-szomszédai, a kik vágyakoznak bitorolni mások jogait, a csőszeink
-összeczivakodnak és talán a gazdáik is; ebből viszálykodások, panaszok,
-gyűlölködések s mindenesetre pörök keletkeznek; ez már nem nagyon
-kellemes. A bérlőim nem látják szivesen, hogy földjeiken az én nyulaim
-és veteményeikben az én vadkanaim garázdálkodnak; mindegyik, ha már nem
-meri megölni az ellenséget, a mely elpusztítja munkája gyümölcsét,
-legalább el szeretné kergetni mezejéről; miután a napot földjeik
-művelésével töltötték, az éjszakát őrzésükkel kellene tölteniök;
-volnának kutyáik, dobjaik, tülkeik, csengőik; mindezzel a zenebonával
-megzavarnák álmomat. Akaratom ellenére ezeknek a szegény embereknek a
-nyomorára gondolnék és nem tudnám megállni, hogy ne tegyek magamnak
-szemrehányást miatta. Ha herczegi dicsőségben volna részem, mindez nem
-igen érintene, de nekem parvenünek, újdonsült gazdagnak, még kissé
-polgárias szivem van.
-
-Ez még nem minden; a vad bősége kisértetbe ejtené a vadászokat,
-minduntalan vadorzókat kellene büntetnem; szükségem lenne börtönökre,
-börtönőrökre, lövészekre és gályákra; ezt mind elég kegyetlen dolognak
-tartom. Ezeknek a szerencsétleneknek a feleségei megostromolnák a
-kapumat és kellemetlenkednének síránkozásukkal; vagy el kellene őket
-kergetni, vagy meg kellene őket verni. A szegény emberek, a kik nem
-orvvadászkodtak és kiknek a vadaim elpusztitanák a vetését, szintén
-eljönnének panaszkodni; amazok azért kapnának büntetést, mert megölték a
-vadat, emezek tönkremennének, mert kimélték. Micsoda keserves
-alternativa! Mindenfelől csak a nyomort látnám és csak nyögést hallanék;
-ez azt hiszem, nagyon megzavarhatja az élvezetet, a mely a foglyok és
-nyulak tömeges gyilkolásában rejlik.
-
-Ha el akarod tüntetni az élvezetekkel járó kellemetlenségeket, ne engedd
-őket kizárólagossá válni; mennél többet hagysz meg közösnek az
-emberekkel, annál tisztábban fogsz mindig élvezni. Mindabból tehát, a
-mit tegnap mondtam, nem tennék semmit, hanem a nélkül, hogy változtatnék
-kedvteléseimen, azokat, a melyeket magamnak szánok, kevesebb költséggel
-követhetném. Mezei tartózkodási helyemet olyan országban ütném fel, a
-hol a vadászat szabadjára áll mindenkinek és a hol meg lehetne a
-zavartalan élvezetem. A vad ritkább lenne, de több ügyesség kellene
-megkereséséhez és több élvezet volna megtalálásában. Emlékszem a
-szívdobogásra, melyet apám érzett az első fogoly röptére és az
-örömujjongásra, a melylyel megtalálta a nyulat, a melyet egész nap
-keresett. Igen, azt állítom, hogy mikor egyedül a kutyájával,
-fölszerelve puskával, vadásztáskájával, lőportartójával és kicsiny
-zsákmányával este hazatért, a fáradtságtól elcsigázva és tüskéktől
-összetépve, jobban meg volt a napjával elégedve, mint a ti összes
-divatos vadászaitok, a kik jó lovon, húsz töltött fegyvertől kisérve,
-csak váltogatják a puskát, lődöznek és gyilkolnak maguk körül,
-hozzáértés nélkül, dicsőség nélkül és csaknem mozgás nélkül. Az élvezet
-tehát nem kisebb és a vele járó kellemetlenség elmarad, ha az embernek
-nincs sem őrizni való birtoka, sem megbüntetni való orvvadásza, sem
-kínozni való szegény embere; ez elég ok arra, hogy inkább így tegyünk.
-Bármit tesz az ember, nem lehet vég nélkül kínozni az embereket a
-nélkül, hogy az illetőnek valami baja ne essék és a nép folytonos átkai
-előbb-utóbb keserűvé teszik a vadászzsákmányt.
-
-Még egyszer mondom: a kizárólagos élvezetek az élvezet halála. Az igazi
-élvezetek azok, a melyekben az ember osztozik a néppel; a melyekben
-egyedül akar részesedni, azok nem az övéi. Ha a falak, melyeket parkom
-körül emelek, hamar klastrommá teszik számomra a parkot, nem tettem nagy
-költség árán egyebet, mint hogy megfosztottam magamat a séta
-élvezetétől, tehát kénytelen vagyok ezt a távolban keresni. A tulajdon
-démona megfertőztet mindent, a mihez hozzáér. A gazdag mindenütt úr akar
-lenni, holott csak ott érzi jól magát, a hol nem az; kénytelen mindig
-menekülni önmaga elől. A magam részéről ebben a tekintetben
-gazdagságomban is azt tenném, a mit szegénységemben tettem. Most
-gazdagabb vagyok a mások vagyonából, mint a milyen a magaméból lehetnék,
-magamévá teszek mindent, a mire kedvem van, a szomszédságomban; nincs
-nálamnál elhatározottabb hódító; bitorlom még a fejedelmek jogait;
-megkülönböztetés nélkül magamnak tulajdonítok minden nyílt területet, a
-mely tetszik nekem; neveket adok nekik, az egyiket parkommá teszem, a
-másikat teraszszommá és a gazdájuk vagyok, ettől a pillanattól fogva
-büntetlenül sétálok bennük s gyakran visszatérek beléjük, hogy
-megőrizzem tulajdonjogomat, úgy használom a talajt, a hogy akarom azzal,
-hogy rajta járok és sohasem fognak meggyőzni róla, hogy a telek névleges
-gazdája több hasznát veszi a pénznek, melyet húz utána, mint én a
-területnek. Ha árkokkal, kerítésekkel akarnak boszantani, nem sokat
-bánom, a vállamra veszem a parkomat és leteszem másvalahol; a környéken
-van elég hely a számára és sokáig fosztogathatom a szomszédaimat a
-nélkül, hogy elveszteném menedékhelyemet.
-
-Ime, egy kis kisérlet a jó ízlésre, a kellemes időtöltés kiválasztására;
-ilyen szellemben lehet élvezetet találni benne; a többi mind illuzió,
-nagyrész ostoba hiúság. A ki eltávolodik ezektől a szabályoktól, bármi
-gazdag lehet, a pénzeért csak szemetet kap és nem ismeri meg soha az
-élet értékét.
-
-Kétségkívül azt fogják ellenem vetni, hogy ilyen élvezetek módjában
-vannak minden embernek és hogy élvezetükhöz nem kell gazdagnak lenni.
-Épen ez az, a mihez el akarok jutni. Az embernek van élvezete, ha
-akarja, hogy legyen; csak a képzelődés tesz mindent nehézzé, mert elűzi
-előlünk a boldogságot és százszor könnyebb boldognak lenni, mint annak
-látszani. Az ízléses és igazán élnivágyó ember nem tud mihez fogni a
-gazdagsággal; elég neki, ha szabad és önmaga ura. A ki jó egészségnek
-örvend és megvan mindene, a mi szükséges, elég gazdag, ha kitépi a
-szívéből a képzelődés javait; ez a Horatius _aurea mediocritas_-a.
-Pénzeszsákok, keressetek tehát valami más alkalmazást gazdagságotoknak,
-mert az élvezet szempontjából nem ér semmit. Emil mindezt nem fogja
-jobban tudni, mint én, de tisztább lévén a szíve, még jobban fogja
-érezni és minden tapasztalata a világban csak meg fogja ebben erősíteni.
-
-Mindig így töltve időnket, mindig keressük Zsófiát és nem találjuk meg.
-Fontos volt, hogy ne akadjunk rá olyan hamar, tehát ott kerestük, a hol
-biztos voltam benne, hogy nincs jelen.[124]
-
-Végre már sürgőssé válik az ügy, ideje igazán keresni, hogy ne csináljon
-magának egyet, a kit Zsófiának tekint, hogy aztán későn lássa be
-tévedését. Isten veled tehát, Páris, híres város, a zaj, a füst, a sár
-városa, a hol a nők nem hisznek a becsületben, sem a férfiak az
-erényben. Isten veled Páris, a szerelmet, a boldogságot, az
-ártatlanságot keressük, soha sem lehetünk elég távol tőled.
-
-
-
-
-ÖTÖDIK KÖNYV.
-
-Eljutottunk tehát az ifjúság utolsó tényéhez, de még nem vagyunk a
-megoldásnál.
-
-Nem jó dolog, hogy az ember egyedül legyen. Emil már férfi; társnőt
-ígértünk neki s kell is, hogy adjunk neki társnőt. Ez a társnő Zsófia.
-Hova való? Hol találjuk meg? Hogy megtalálhassuk, ismernünk kell. Ha
-előbb tudjuk, hogy ki ő, jobban meg fogjuk tudni ítélni a helyeket,
-melyeken lakik és ha megtaláltuk is, még mindig nincs minden elintézve.
-_Miután a fiatal nemes gyermek_, – mondja Locke – _kész a házasságra,
-ideje, hogy hölgye mellett hagyjuk_. Ezzel fejezi be munkáját. A magam
-részéről, nem lévén abban a szerencsés helyzetben, hogy nemes embert
-neveljek, óvakodni fogok Locket ebben utánozni.
-
-
-ZSÓFIA VAGY A NŐ.
-
-Zsófiának úgy kell nőnek lennie, a hogy Emil férfi, azaz meg kell benne
-lenni mindannak, a mi faja és neme természetének megfelel, hogy
-betölthesse helyét a fizikai és erkölcsi világban. Kezdjük tehát az ő
-neme s a miénk egyezéseinek és különbségeinek vizsgálatán.
-
-Mindenben, a mi nem a nemet illeti, a nő ember: ugyanazok a szervei,
-ugyanazok a szükségletei, ugyanazok a képességei; a gépezet ugyanazon
-mód szerint van megszerkesztve, egyes részei ugyanazok, működésük is
-ugyanaz, alakja hasonló és bármiféle szempontból tekintjük is, csak egy
-s más tekintetben különböznek egymástól.
-
-A mi a nemet illeti, ebben a férfi és nő között mindenütt vannak
-megegyezések és vannak különbségek: összehasonlításuk azért jár
-nehézséggel, mert nehéz meghatározni az egyiknek s a másiknak
-szervezetében azt, a mi a nemre tartozik s a mi nem. Az összehasonlító
-anatómia, sőt az egyszerű szemlélet útján is találunk köztük bizonyos
-általános különbségeket, melyek látszólag nem tartoznak a nemre, holott
-mégis reá tartoznak, de olyan kapcsolatok révén, melyeket nem bírunk
-észrevenni; nem tudjuk, meddig terjedhetnek ezek a kapcsolatok; az
-egyedüli dolog, a melyet biztosan tudunk, az, hogy a mi megegyezés van
-bennük, az a faj dolga, a mi pedig különbözés, az a nem dolga. Ez alatt
-a kettős szempont alatt annyi megegyezést és annyi ellenkezést találunk
-bennük, hogy talán a természet csodáinak egyike, hogy két ily hasonló
-lényt tudott alkotni, egyúttal ennyire különbözőknek alkotva őket.
-
-Ezek a megegyezések és ezek a különbségek befolyással kell, hogy
-legyenek az erkölcsi alkatra; ez a következtetés észszerű, megfelel a
-tapasztalatnak és feltárja a nemek elsőbbségéről vagy egyenlőségéről
-szóló viták hiábavalóságát; mintha a két nem mindegyike a maga
-sajátságos rendeltetése szerint haladva a természet czéljai felé, nem
-volna ebben tökéletesebb, mint ha jobban hasonlítana a másikhoz. Abban,
-a mi bennük közös, egyenlők, abban, a mi bennük különböző, nem
-hasonlíthatók össze. A tökéletes nő és a tökéletes férfi szellemben nem
-szabad, hogy jobban hasonlítsanak egymáshoz, mint arczban; a
-tökéletesség nem tud sem többet, sem kevesebbet magába foglalni.
-
-A nemek egyesülésében mindegyik fél egyformán járul hozzá a közös
-czélhoz, de nem egyforma módon. Ebből a különbözőségből születik meg az
-első megállapítható különbség az egyiknek is, a másiknak is az erkölcsi
-viszonylataiban. Az egyiknek aktívnak és erősnek kell lennie, a másiknak
-passzívnak és gyöngének; szükségkép úgy kell lennie, hogy az egyik
-akarjon és kérjen, a másiktól elegendő, hogy kissé ellenálljon.
-
-Ha ez az elv megáll, az következik belőle, hogy a nő egyenesen arra
-való, hogy a férfinak tessék. Hogy a férfi is tessék a maga részéről a
-nőnek, az kevésbbé közvetlen szükség: az ő érdeme a hatalmában van; ő
-épen az által tetszik, hogy erős. Ez nem a szerelem törvénye,
-megengedem, hanem a természet törvénye, a mely előbbrevaló a
-szereleménél.
-
-Ha a nő arra van alkotva, hogy tessék és leigáztassek, kellemessé kell
-magát tennie a férfi előtt, a helyett, hogy kihívja őt: az ő ereje
-bájaiban van, ezek által kell a férfit kényszerítenie, hogy megtalálja
-és használja erejét. A legbiztosabb módja az erő fölélesztésének, ha
-szükségessé teszik az ellenállás által. Akkor hozzájárul az önszeretet a
-vágyhoz és az egyik triumfál azon a diadalon, melyet a másik kivívatott
-vele. Innen születik meg a támadás és a védelem, az egyik nem merészsége
-s a másik félénksége, végül a szerénység és szemérem, melylyel a
-természet felruházta a gyöngét, hogy alávesse magának az erőset.
-
-Kicsoda gondolná azt, hogy a természet az egyiknek is, a másiknak is
-egyaránt ugyanazokat a kezdő lépéseket írja elő és hogy az elsőnek, a
-kiben a vágy fölkél, egyúttal az elsőnek is kell lennie, a ki a vágyat
-kinyilvánítja? Mily sajátságos félszegsége az ítéletnek! Mikor a
-vállalatnak oly különböző következményei vannak a két nemre nézve,
-természetes-e, hogy mindkettő ugyanazzal a merészséggel szánja rá magát?
-Hogy lehet nem venni észre, hogy ekkora különbség mellett a közös
-kezdésben, ha az egyikre nem róná rá a tartózkodás azt a mérsékletet,
-melyet a másikra a természet ráró, hamarosan mindkettőnek romlása lenne
-belőle és hogy az emberi nem épen azok által az eszközök által pusztulna
-el, melyek fentartására vannak rendeltetve? Tekintve, hogy a nők mily
-könnyen tudják fölingerelni a férfiak érzékeit és szívük mélyében a
-csaknem kialudt tűz maradványait fellobbantani: ha volna olyan
-szerencsétlen éghajlat a világon, a hol a filozófia bevezette volna azt
-a szokást, különösen a meleg éghajlatú országokban, a hol több nő
-születik, mint férfi, a férfiak a nők zsarnoksága alá jutva, végül
-áldozatul esnének nekik és valamennyien halál fiai lennének a nélkül,
-hogy egyáltalán védekezni tudnának.
-
-Mi következik abból, hogy a nőstény állatokban nincs meg ez a szemérem?
-Megvan-e bennük, mint a nőkben az a korlátlan vágy, a melynek a szemérem
-szolgál zabolájául? Náluk a vágy csak a szükséglettel együtt jön meg; ha
-a szükséglet ki van elégítve, megszűnik a vágy, többé nem tettetésből,
-hanem igazán eltaszítják maguktól a hímet:[125] teljesen ellenkezőjét
-teszik, a mit Augustus leánya tett: nem vesznek fel többé utast, mikor a
-hajónak megvan már a rakománya. De még mikor szabadok is, a megadás
-pillanatai rövidek és hamar múlók náluk; az ösztön hajtja és az ösztön
-türtőzteti őket. Mivel lehetne pótolni ezt a negativ ösztönt a nőknél,
-ha megfosztanók őket a szeméremtől? Megvárni, a míg nem törődnek többé a
-férfiakkal, annyit tesz, mint megvárni, a míg nem lesznek valók semmire.
-
-A legfőbb lény mindenben ki akarta tüntetni az emberi nemet, megadva az
-embernek a korlátlan hajlandóságot, megadja neki egyúttal a törvényt is,
-mely ezt szabályozza, hogy szabad legyen és önmaga uralkodjék magán;
-kiszolgáltatva őt a korlátlan szenvedélyeknek, csakhogy a
-szenvedélyekhez hozzáfűzi az észt, hogy uralkodjék fölöttük;
-kiszolgáltatva a nőt a határtalan vágyaknak, ezekhez a vágyakhoz
-hozzáfűzi a szemérmet, a mely korlátok közé szorítja őket. Ezenfelül a
-tehetségek jó felhasználását még a rögtönös jutalommal is
-összekapcsolja, t. i. az élvezetet, a melyet a tisztességes dolgok
-szereznek, ha ezeket veszszük cselekedeteink szabályául. Nézetem szerint
-mindez fölér az állatok ösztönével.
-
-Akár osztozik tehát az ember nősténye vágyaiban, akár nem, akár akarja
-őket kielégíteni, akár nem, mindig visszautasítja és védekezik, de nem
-mindig ugyanazzal az erővel és következőleg nem mindig ugyanazzal a
-sikerrel. Hogy a támadó győzedelmet arathasson, ahhoz az kell, hogy a
-legyőzött engedjen neki vagy parancsolja rá a győzelmet, mert mennyi
-ügyes eszköze van arra, hogy a támadót ereje használatára kényszerítse!
-Az összes cselekvések legszabadabbika és legédesebbike kizárja a
-tényleges erőszakot, ez ellen tiltakozik a természet és a józan ész: a
-természet azzal, hogy a gyöngébbiket ellátta annyi erővel, a mennyi az
-ellenálláshoz kell, mikor ellent akar állni, a józan ész azzal, hogy a
-tényleges erőszak nemcsak a legbrutálisabb minden cselekvés között,
-hanem a czéllal leginkább ellenkező is, egyrészt azért, mert a férfi
-megizeni vele a háborút társnőjének és felvilágosítja, hogy személyét és
-függetlenségét még a támadó élete árán is megvédje, másrészt azért, mert
-a nő magamaga a bírája annak az állapotnak, a melyben épen van és a
-gyermekeknek nem volna apjuk, ha minden férfi bitorolhatná az apa
-jogait.
-
-Ime a nemek alkatának egy harmadik következménye: hogy látszólag az
-erősebb az úr, holott a valóságban függ a gyöngébbtől és pedig nem az
-üres lovagiasságnál vagy az oltalmazó gőgös nagylelkűségénél fogva,
-hanem a természet változhatatlan törvényénél fogva, a mely könnyebbé
-téve a nőre nézve a vágyak fölkeltését, mint a férfira nézve
-kielégítésüket, ezt függővé teszi, ha tetszik neki, ha nem, amannak
-megadó kedvétől és kényszeríti őt, hogy a maga részéről igyekezzék a
-nőnek tetszeni, hogy elérhesse, hogy a nő engedje őt erősebbnek lenni.
-Épen az a legédesebb a férfi győzelmében, hogy nem tudja, vajjon a
-gyöngeség enged-e az ő erejének, vagy hogy akarattal adja-e meg magát és
-a nőnek rendes fogása, hogy ez iránt mindig kétségben is hagyja. A nők
-szelleme ebben a tekintetben teljesen megfelel alkatuknak: egyáltalán
-nem pirulnak gyöngeségük miatt, sőt dicsőségüket találják benne; gyöngéd
-izmaik nem tudnak ellentállni, úgy tesznek, mintha nem bírnák el a
-legkisebb terhet sem; szégyelnék, ha erősek volnának. Miért van ez?
-Nemcsak azért, hogy gyöngédeknek látszassanak, hanem ennél ügyesebb
-óvatosságból is; már jó előre gondoskodnak mentségekről és megszerzik a
-jogot, hogy szükség esetén gyöngék lehessenek.
-
-A felvilágosodás terjedése bűneink által sokban megváltoztatta nálunk
-ebben a tekintetben a régi véleményeket; alig beszélnek már
-erőszakosságokról, miután oly kevés szükség van rájuk s az emberek nem
-is hinnének bennük;[126] ellenben nagyon gyakoriak az ősi görög és zsidó
-régiségben, mert épen ezek a vélemények a természet egyszerűségében
-rejlenek és csak a feslettségben való tapasztaltság tudta őket kiirtani.
-Ha manapság ritkábban esik szó erőszakról, ez bizony nem attól van, hogy
-a férfiak önmegtartóztatóbbak, hanem attól, hogy kevésbbé hiszékenyek és
-hogy az a panasz, a mely egykor meggyőzte volna az egyszerű népeket,
-manapság csak a gúnyolódók csúfolkodását vonná magára; így tehát jobban
-jár az, a ki hallgat. A Deuteronomionban[127] van egy törvény, a mely
-szerint a megbecstelenített leányt megbüntették a csábítóval együtt, ha
-a bűn a városban követtetett el, ellenben ha a mezőn vagy félreeső
-helyeken történt, akkor csak a férfit büntették meg, mert – így mondja a
-törvény – _a leány kiáltott, de nem hallotta meg senki_. Ez a jóindulatú
-magyarázat megtanította a leányokat, hogy ne engedjék magukat forgalmas
-helyeken meglepni.
-
-A vélemények e különbözőségének hatása az erkölcsökre nyilvánvaló. Ennek
-műve a modern lovagiasság. A férfiak, tapasztalva, hogy gyönyöreik
-jobban függnek a szépnem hajlandóságától, semmint hitték, olyan
-kedveskedésekkel szerzik meg maguknak ezt a hajlandóságot, a melyekért
-bőséges kárpótlást nyernek.
-
-Ime így vezet át minket észrevétlenül a fizika a morálba és így
-születnek meg a nemek durva egyesüléséből lassankint a szerelem
-legédesebb törvényei. A nők uralma nem onnan van, mintha a férfiak
-akarták volna, hanem mert a természet akarta így: az övék volt már,
-mielőtt az övéknek látszott volna. Ugyanaz a Herkules, a ki azt hitte,
-hogy erőszakot vett Thespius ötven leányán, végül kénytelen volt fonni
-Omphale mellett és az erős Sámson nem volt olyan erős, mint Delila. Ez
-az uralom megilleti a nőket és nem is vonható meg tőlük még akkor sem,
-ha visszaélnek vele; ha egyáltalán lehetséges volna, hogy elveszszék,
-már rég elvesztették volna.
-
-A nemiség következményeit illetőleg nincs a két nem között semmiféle
-egyenlőség. A hím csak bizonyos pillanatokban hím, a nőstény egész
-életén át mindig nőstény, vagy legalább egész fiatalkorában, minden a
-nemére figyelmezteti szüntelenül és hogy ennek funkczióit jól
-betölthesse, ennek megfelelő szervezetre van szüksége. Kíméletre van
-szüksége a terhesség alatt, pihenésre van szüksége a gyermekágy idején,
-elpuhult és ülő életmódra van szüksége, hogy gyermekeit szoptathassa s
-hogy nevelhesse őket, szüksége van türelemre, szelídségre, buzgalomra és
-szeretetre, a mely nem riad vissza semmitől; ő a kapocs a gyermek és az
-apa közt, ő szeretteti meg vele őket és megadja neki a bizalmat, hogy a
-magáénak mondja őket. Mennyi gyöngédségre és gondoskodásra van szüksége,
-hogy fenntartsa a családot teljes egységében! És végül mindennek nem az
-erény, hanem a természetes hajlam dolgának kell lennie: e nélkül az
-emberi nem hamarosan kiveszne.
-
-A két nem egymás iránti kötelességeinek szigorúsága nem egyforma, nem is
-lehet az. Ha a nő panaszkodik ebben a tekintetben, annak az
-egyenlőtlenségnek igazságtalansága miatt, a melyre a férfi kárhoztatja,
-akkor nincs igaza; ez az egyenlőtlenség nem emberi intézmény vagy
-legalább is nem az előítélet, hanem az ész műve: a kettő közül az, a
-kire a természet rábízta zálogul a gyermekeket, felelősséggel tartozik
-értük a másiknak. Kétségkívül senkinek sincs megengedve, hogy megszegje
-a szavát és minden hűtlen férj, a ki megfosztja nejét szigorú
-kötelességeinek egyedüli jutalmától, igazságtalan és barbár ember; de a
-hűtlen nő többet tesz: felbomlasztja a családot és eltépi a természet
-minden kötelékét; olyan gyermekeket ad a férjének, a kik nem az övéi,
-megrabolja a gyermekeket is, az apát is, hűtlenségét hitszegéssel
-tetézi. Alig lehet olyan rendellenességet és bűnt elgondolni, a mely nem
-származhatnék ebből. Ha van rettentő helyzet a világon, akkor a
-szerencsétlen apa helyzete az, a ki nem bízhatva nejében, nem meri
-átadni magát szíve legédesebb érzelmeinek, a ki mikor megcsókolja
-gyermekét, nem tudja, nem másnak a gyermekét csókolja-e meg,
-gyalázatának zálogát, saját gyermekei javainak megrablóját. Mi akkor a
-család, ha nem titkos ellenségek társasága, kiket a bűnös asszony
-fegyverez fel egymás ellen, arra kényszerítve őket, hogy úgy tegyenek,
-mintha szeretnék egymást?
-
-Így tehát nemcsak az a fontos dolog, hogy a nő hű legyen, hanem hogy
-annak is tartsa a férje, a hozzátartozók, az egész világ; fontos, hogy
-szerény, figyelmes, tartózkodó legyen és hogy megőrizze mások szemében
-épúgy, mint a saját lelkiismeretében erényének tanubizonyságát. Végül,
-ha megkívánjuk, hogy az apa szeresse gyermekeit, megkívánjuk azt is,
-hogy tisztelje anyjukat. Ezek az okok, a melyek a látszatot is a nő
-kötelességei közé sorolják és a becsületet és jó hírnevet époly
-elengedhetetlenné teszi rája nézve, mint a tisztaságot. Ezekből az
-elvekből következik, számbavéve a nemek erkölcsi különbségét, a
-kötelesség és az illedelem egy új követelménye, a mely különösképen a
-nőknek írja elő, hogy a legaggodalmasabban vigyázzanak magaviseletükre,
-modorukra és föllépésükre. Ha csak úgy általánosságban állítjuk, hogy a
-két nem egyenlő és egyenlők a kötelességeik is, ez nem egyéb, mint üres
-szólamokba veszés, a mely nem mond semmit, a míg a föntebbiekre nem adja
-meg a választ.
-
-Nem pompás módja-e az érvelésnek, ha ilyen jól megalapozott, általános
-érvényű törvényekre kivételekkel válaszolnak? A nők, mondjátok rá, nem
-szülnek mindig gyermekeket? Nem, de sajátképi rendeltetésük az, hogy
-szüljenek. Hogyan! Azért, mert van a világon vagy ház, vagy város, a hol
-a nők féktelenségben élve, kevés gyermeket szülnek, azt állítjátok, hogy
-az a rendeltetésük, hogy keveset szüljenek? És mi lenne városaitokból,
-ha a távoli vidék, a hol a nők egyszerűbben és tisztábban élnek, nem
-pótolná ki hölgyeitek meddőségét? Hány helyen megy nem elég termékeny
-számba az a nő, a ki csak négy-öt gyermeket szült?[128] Végül mi
-fontossága van annak, hogy ez vagy az a nő kevés gyermeket szül? Ezzel
-kevésbbé lesz hivatása a nőnek, hogy anya legyen? És a természetnek és
-az erkölcsnek nem kell-e erről általános érvényű törvények által
-gondoskodni?
-
-Ha olyan nagy időközök lennének is a terhességek között, mint a hogy
-föltételezik, vajjon megváltoztathatná-e a nő ily hirtelen és ily
-váltakozóan az élete módját veszedelem és koczkázat nélkül? Lehetne-e ma
-dajka és holnap harczos? Tudná-e úgy változtatni a temperamentumát és
-hajlamait, mint a kaméleon a színeit? Az otthon és a házi gondok
-homályából át tudna-e lépni egyszerre a szabad levegő viszontagságaiba,
-a háború munkájába, fáradalmaiba, veszedelmeibe? Tudna-e egyszer félénk,
-máskor vitéz lenni, egyszer gyönge és máskor félénk?[129] Ha már a
-Párisban nevelkedett ifjak is csak bajosan bírják ki a katonáskodást, a
-nők, a kik sohasem szálltak szembe a verő nappal és a kik alig tudnak
-fárasztóbb utat tenni, elbirnák-e ötven évi elpuhult élet után? Vajjon
-ráadják-e magukat erre a durva mesterségre abban a korban, midőn a
-férfiak felhagynak vele?
-
-Vannak országok, a hol a nők csaknem nehézség nélkül végzik a szülést és
-csaknem gond nélkül táplálják gyermekeiket. Ezt megengedem, de
-ugyanezekben az országokban a férfiak minden időben félig meztelenül
-járnak, leterítik a fenevadakat, úgy viszik vállukon a csónakot, mint a
-katona a borjút, hét-nyolczszáz mérföldnyire vadásznak, a szabadban
-alusznak a meztelen földön, hihetetlen fáradalmakat bírnak ki és napokig
-is el tudnak lenni étel nélkül. Ha a nők erősekké lesznek, a férfiak még
-erősebbekké lesznek, ha a férfiak elpuhulnak, a nők még jobban
-elpuhulnak, s ha mindkét részről egyformán változnak a határok, a
-különbség egyforma marad.
-
-Plato Respublicájában ugyanazokban a testgyakorlatokban részesíti a
-nőket, mint a férfiakat. Ezt meghiszem. Miután államrendjéből kizárta a
-különálló családokat és nem tudja, mit csináljon a nőkkel, kénytelen
-férfiakat csinálni belőlük.
-
-Ez a csodálatos szellem mindent kiszámított, mindenről gondoskodott,
-szembenézett még olyan ellenvetésekkel is, melyeket talán senkinek sem
-jutott volna eszébe tenni, arra azonban, a melyet tettek neki, rosszul
-felelt meg. Nem szólok a nőknek arról az állítólagos közösségéről,
-melyre oly gyakran ismétlődik az ellenvetés, hogy ép az bizonyítja, hogy
-azok, a kik az ellenvetést teszik, nem olvasták Platót; hanem szólok
-arról a polgári promiscuitásról, a mely mindenben összeelegyíti a két
-nemet ugyanazokban a foglalatosságokban, ugyanabban a munkában és
-elkerülhetetlenül a legtűrhetetlenebb visszaéléseket neveli; szólok a
-természet legédesebb érzéseinek felforgatásáról, melyeket Plato föláldoz
-egy mesterséges érzésnek, mely pedig csak általuk állhat fenn, mintha
-nem kellene a természetből kiindulni akkor is, mikor megegyezésen
-alapuló kapcsolatokat alkotunk, mintha a hozzánk tartozók iránti
-szeretet nem volna kiindulópontja annak a szeretetnek, melylyel az
-államnak tartozunk, mintha szívünk nem a kis haza, a család által
-fűződnék a nagy hazához, mintha nem a jó fiúból, jó férjből, jó apából
-válnék a jó polgár.
-
-Mikor egyszer ki van mutatva, hogy a férfi és a nő nincsenek és nem is
-lehetnek egyformán alkotva sem jellem, sem temperamentum dolgában, ebből
-az következik, hogy neveltetésüknek sem szabad egyformának lennie. A
-természet útmutatásait követve, összhangzón kell cselekedniök, de nem
-szabad ugyanazt cselekedniök; munkájuk czélja közös, de a munka
-különböző és következőleg különbözők a hajlamok is, melyek irányítják.
-Miután megkisérlettük megformálni a természetes embert, hogy ne hagyjuk
-félben elvégezetlenül a művünket, láttuk, hogy kell kiformálódnia a
-nőnek, ki ennek az embernek megfelel.
-
-Ha azt akarjátok, hogy jól legyetek vezetve, kövessétek mindig a
-természet útmutatását. Mindazt, a mi a nemet jellemzi, úgy kell
-tisztelni, mint a természet alkotását. Mindig azt mondjátok: a nőknek
-ilyen, meg olyan hibáik vannak, melyek bennünk nincsenek meg. Megtéveszt
-a gőgötök, bennetek ezek hibák volnának, őbennük azonban kiválóságok;
-minden kevésbbé jól menne, ha nem volnának meg bennük. Akadályozzátok
-meg ezeknek az állítólagos hibáknak az elfajulását, de óvakodjatok
-kiirtásuktól.
-
-A nők a maguk részéről váltig azon panaszkodnak, hogy mi neveljük őket
-hiúkká és kaczérokká, hogy mi mulattatjuk őket csupa gyerekségekkel,
-hogy könnyebben maradhassunk uraik; ránk hárítják azokat a hibáikat,
-melyeket a szemükre vetünk. Mily bolondság! És mióta foglalkoznak
-férfiak a leányok nevelésével? Mi akadályozza az anyákat, hogy úgy ne
-neveljék őket, a hogy nekik tetszik? Nincsenek a leányoknak
-kollégiumaik! Ugyan nagy szerencsétlenség! Oh, bárcsak adná Isten, hogy
-a fiúknak se lennének! Okosabban és tisztességesebben volnának nevelve.
-Kényszeríti valaki leányaitokat, hogy haszontalanságokkal vesztegessék
-idejüket? Vajjon akaratuk ellenére szorítják-e őket rá, hogy életük
-felét az öltözőasztal előtt töltsék anyáik példájára? Akadályoz-e
-titeket valaki abban, hogy oktassátok vagy oktattassátok őket kedvetek
-szerint? A mi hibánk, ha tetszenek nekünk, mikor szépek, hogy
-tetszelgéseik vonzanak minket, hogy az a művészet, melyet tőletek
-tanulnak, vonz minket és hízeleg nekünk, ha szeretjük őket ízlésesen
-öltözve látni és hogy hagyjuk őket kedvük szerint köszörülni azokat a
-fegyvereket, melyekkel minket leigáznak? Eh, próbáljátok meg úgy nevelni
-őket, mint a férfiakat, ezek szívesen belenyugosznak. Mennél jobban
-hasonlítanak hozzájuk, annál kevésbbé uralkodnak rajtuk; akkor aztán
-csakugyan a férfiak lesznek az urak.
-
-Mindazok a képességek, melyek megvannak mind a két nemben, nincsenek
-köztük egyenlően megosztva, de egészben véve kiegészítik egymást. A nő
-többet ér nőül, mint férfiul; mindenütt, a hol érvényesíti jogait,
-előnyben van, mindenütt, a hol a mi jogainkat akarja bitorolni, alattunk
-marad. Erre az általános igazságra csak kivételekkel lehet válaszolni;
-ez a szépnem galáns párthíveinek az állandó érvelési módja.
-
-Ápolni a nőkben a férfi tulajdonságait és elhanyagolni azokat, a melyek
-sajátképen női tulajdonságok, annyi, mint egyenesen a nők ártalmára
-dolgozni. A ravasz nők ezt sokkal jobban látják, semhogy becsapatnák
-magukat; igyekezve bitorolni a mi előnyeinket, nem hagynak fel a
-magukéival; de ekkor megesik, hogy nem bírva jól összhangba hozni az
-egyiket s a másikat, mert összeférhetetlenek, elhibázzák a saját
-czéljukat a nélkül, hogy közelebb jutnának a másikhoz és elvesztik
-értékük felét. Hidd meg nekem, okos anya, ne csinálj leányodból
-tisztességes embert, mintegy czáfolatául a természetnek, csinálj csak
-belőle tisztességes nőt és biztos lehetsz benne, hogy többet fog érni
-magamagának és nekünk.
-
-Az következik-e ebből, hogy nevelkedjék a leány tudatlanságban minden
-dolog felől, merőben a háztartás dolgaira korlátolva? Vajjon a férfi
-cselédet fog csinálni társnőjéből? Meg fogja-e fosztani magát mellette a
-társaság legnagyobb varázsától? Hogy jobban alávesse magának, meg
-fogja-e akadályozni, hogy ne érezzen semmit, ne ismerjen semmit?
-Valóságos automatát fog-e belőle csinálni? Kétségkívül nem; a természet
-sem kívánta így, a mely oly kellemes és finom szellemet adott a nőknek;
-ellenkezőleg, a természet azt akarja, hogy a nők gondolkozzanak,
-ítéljenek, szeressenek, ismerjenek, hogy ápolják szellemüket úgy, mint
-kül sejüket; ezek azok a fegyverek, melyeket kárpótlásul ad nekik az erő
-helyett, melynek híjával vannak és a mi erőnk irányítására. Sok dolgot
-kell megtanulniok, de csupán azokat a dolgokat, melyek tudása megilleti
-őket.
-
-Akár a nem különleges rendeltetését tekintem, akár hajlamait figyelem
-meg, akár kötelességeit veszem számításba, minden egyformán egyesül,
-hogy rámutasson a nevelésnek nekik való formájára. A férfi és a nő
-egymásnak termettek, de kölcsönös függésük nem egyenlő: a férfiak
-vágyaik által függnek a nőktől, a nők vágyaik és szükségleteik által
-egyaránt függnek a férfiaktól; mi hamarább tudnánk meglenni nélkülük,
-mint ők nélkülünk. Hogy meglegyen nekik, a mire szükségük van, hogy a
-nekik való állapotban lehessenek, ahhoz az kell, hogy ezt mi adjuk
-nekik, hogy akarjuk nekik adni, hogy méltóknak tartsuk őket rá; függnek
-érzéseinktől, az értéktől, melyet érdemüknek tulajdonítunk, a
-fontosságtól, melyet bájaiknak és erényeiknek tulajdonítunk. Maga a
-természet törvénye által a nők önmagukat illetőleg épúgy, mint
-gyermekeiket illetőleg ki vannak szolgáltatva a férfiak ítéletének; nem
-elég, hogy tiszteletreméltók legyenek, az is kell, hogy tiszteljék őket,
-nem elég, ha szépek, az is kell, hogy tessenek, nem elég, hogy okosak,
-az is kell, hogy okosaknak ismerjék el őket; becsületük nemcsak
-magatartásukban rejlik, hanem hírnevükben is és nem lehetséges, hogy a
-ki belenyugszik, hogy becstelennek tartsák, valaha is becsületes legyen.
-A férfi, mikor jót tesz, csak önmagától függ, és szembeszállhat a
-közvéleménynyel; de a nő, mikor jót tesz, még csak felét teljesítette
-feladatának és nem kevésbbé fontos az, hogy mit tartanak felőle, mint
-az, hogy mi valóban. Ebből az következik, hogy nevelésének rendszere
-ebben a tekintetben ellenkező kell hogy legyen a miénkkel; a közvélemény
-az erény sírja a férfiak között, az erény trónusa a nők között.
-
-Az anyák jó alkatától függ a gyermekeké; a nők gondozásától függ a
-férfiak első nevelése, a nőktől függnek erkölcseik, szenvedélyeik,
-hajlamaik, kedvteléseik, egész boldogságuk. Így tehát a nők minden
-nevelésének vonatkozással kell lenni a férfiakra. Nekik tetszeni, nekik
-hasznukra lenni, szerettetni és tiszteltetni magukat általuk, nevelni
-őket ifjú korukban, gondozni őket felnőtt korukban, tanácsadójuk lenni,
-vigasztalni őket, kellemessé és édessé tenni életüket, ime ezek a nők
-kötelességei minden időben és ezekre kell őket megtanítani
-gyermekkoruktól fogva. Amíg nem térünk vissza ehhez az alapelvhez,
-eltávolodunk a czéltól és mindazok a tanítások, melyekben részesítjük a
-nőket, nem érnek semmit sem az ő boldogságukra, sem a miénkre.
-
-De bár minden nő tetszeni akar a férfiaknak és kell is, hogy akarjon,
-azért van a közt különbség, hogy az érdemes, a valóban szeretetreméltó
-embernek akar-e tetszeni, vagy azoknak a kis ficsuraknak, a kik
-gyalázatára vannak nemüknek és annak, a kit utánoznak. Sem a természet,
-sem az ész nem viszi rá a nőt, hogy azt szeresse a férfiakban, a mi ő rá
-hasonlít és még kevésbbé kell neki a férfiak modorára törekednie, hogy
-megszerettesse magát.
-
-A mikor tehát félrevetve nemük szerény s nyugodt hangját, utánozzák
-azoknak a ficsuraknak a modorát, a helyett, hogy hivatásukat követnék,
-lemondanak róla: önmaguk fosztják meg magukat azoktól a jogoktól, a
-melyekről azt hiszik, hogy bitorolják őket. Ha mások volnánk, mondják
-ők, nem tetszenénk a férfiaknak. Hazudnak. Bolondnak kell lenniök, hogy
-a bolondokat szeressék; a vágy, magához vonzani azokat, jellemzi annak
-az ízlését, a ki átengedi magát annak a vágynak. Ha nem volnának léha
-emberek, ők maguk igyekeznének léha embereket csinálni és a férfiak
-léhaságai sokkal inkább a nők művei, mint a mennyire a nők léhaságai a
-férfiak művei. Az a nő, a ki az igaz embereket szereti és ezeknek
-tetszeni akar, czéljának megfelelő eszközöket talál. A nő alkatánál
-fogva kaczér, de kaczérsága czéljai szerint változtatja formáját és
-tárgyát: alkalmazzuk hozzá ezeket a czélokat a természet czéljaihoz, s a
-nőnek meglesz az a nevelése, a mely neki való.
-
-A kis lányok csaknem születésüktől fogva szeretik a piperét; nem érik be
-azzal, hogy csinosak, azt akarják, hogy csinosaknak is találják őket;
-láthatni magukviseletéről, hogy ennek a gondja már foglalkoztatja őket
-és alig hogy meg tudják hallani, a mit mondanak nekik, máris irányítják
-őket azzal, hogy megmondják nekik, mit fognak róluk gondolni. Úgy kell
-lenni, hogy ha ugyanezt az indítóokot, elég ügyetlenül, a kis fiúknak is
-eléjük állítják, rájuk nincs ugyanekkora hatalma. Föltéve, hogy
-függetlenek lehetnek és mulatozhatnak, nem sokat törődnek vele, akármit
-gondolnak is róluk mások. Csak hosszú idő mulva és nagy fáradsággal
-lehet őket ugyanannak a törvénynek alávetni.
-
-Bárhonnan kapják is a leányok ezt az első leczkét, mindenesetre nagyon
-jó leczke. Miután a test úgyszólván előbb születik meg, mint a lélek,
-legelsőnek a test művelésének kell lennie; ez a rend közös mindkét
-nemmel. De a czélja e két művelésnek különböző; az egyiknél ez a czél az
-erők kifejlesztése, a másiknál a bájaké; nem mintha ezek a tulajdonságok
-kizárólagosak volnának az illető nemben, hanem csak azért, mert a
-rendjük fordított; a nőknek elég erejük kell hogy legyen arra, a mit
-bájjal tesznek, a férfiakban elég ügyességnek kell lenni, hogy
-megtehessék mindazt, a mit könnyűséggel tesznek.
-
-A nők túlzott elpuhultságával kezdődik a férfiaké is. A nők ne legyenek
-erősek, mint a férfiak, hanem legyenek erősek a férfiakért, hogy a tőlük
-születő férfiak is erősek legyenek. Ebben a tekintetben a kolostoroknak,
-melyekben a növendékek durva táplálékot kapnak, de sokat is mozognak,
-futkároznak, játszanak a szabadban és a kertben, előnyt kell adni az
-apai ház fölött, a hol a finoman táplált, dédelgetett és kényeztetett
-leány mindig anyja szeme előtt üldögél egy jól elzárt szobában, nem mer
-felkelni, járni, beszélni, lélekzeni és nincs egy percznyi szabadsága,
-hogy játszhasson, ugráljon, futkosson, kiálthasson, korához illően
-csintalankodjon. Mindig csak vagy veszedelmes elnézés, vagy rosszul
-alkalmazott szigorúság; soha semmi sem történik észszerűen. Így teszik
-tönkre az ifjúság testét és szívét.
-
-A spártai leányok épúgy gyakorolták magukat a katonai játékokban, mint a
-fiúk, nem azért, hogy háborúba menjenek, hanem hogy egy napon a
-fáradságok elviselésére képes gyermekeket szüljenek. Ezt nem helyeslem;
-hogy katonákat adjanak az államnak, ahhoz nincs arra szükség, hogy az
-anyák is viselték légyen a puskát és csinálták légyen a poroszos katonai
-gyakorlatokat; de azt találom, hogy nagyjában véve a görög nevelés ebben
-a tekintetben nagyon észszerű volt. A fiatal leányok gyakran jelentek
-meg nyilvánosan, nem a fiúk közé elegyedve, hanem külön összegyülekezve.
-Alig volt ünnep, áldozat, szertartás, a hol ne lehetett volna látni a
-legelőkelőbb polgárok leányainak csapatait, virágkoszorúkkal,
-himnuszokat énekelve, tánczkarokat formálva, kosarakat, vázákat és
-áldozati adományokat víve és a görögök elfajult érzékeinek bájos
-látványt nyujtva, a mely alkalmas volt arra, hogy ellensúlyozza illetlen
-gimnasztikájuk rossz hatását. Bármily hatást tett is ez a szokás a
-férfiak szívére, mindenesetre kitünő volt arra, hogy a női nemnek jó
-nevelést adjon ifjúkorában a kellemes, mérsékelt és egészségükre váló
-gyakorlatok által és hogy élesítse és formálja ízlését a tetszenivágyás
-folytonosságával, a nélkül, hogy erkölcsei veszélyeztetve volnának.
-
-A mint ezek a fiatal nők férjhez mentek, nem lehetett őket többé a
-nyilvánosság előtt látni; házukba zárkózva, minden gondoskodásukat
-háztartásukra és családjukra korlátozták. Ez az az életmód, melyet a
-természet és a józan ész a női nemnek előír. S ezektől az anyáktól
-születtek a legegészségesebb, legerőteljesebb, a legjobban alkotott
-férfiai a világnak és némely görög sziget rossz hírneve daczára is
-bizonyos, hogy a világ minden népei között, még a rómaiakat sem véve ki,
-nincs egy sem, a melynek női okosabbak és egyúttal szeretetreméltóbbak
-lettek volna és jobban párosították volna a jó erkölcsöket a szépséggel,
-mint a régi görögökéi.
-
-Tudjuk, hogy öltözetük kényelmessége, a mely nem feszélyezte testüket,
-sokban hozzájárult, hogy mind a két nemnek megadja azokat a szép
-arányokat, melyeket szobraikon látunk, melyek még ma is példaképeiül
-szolgálnak a művészetnek, mióta az eltorzított természet nálunk nem ad
-többé ilyen példaképeket. Mindazok közül a középkori kötelékek közül, a
-bilincsek sokasága közül, melyek a mi testünket mindenfelől
-összepréselik, náluk nem volt meg egy sem. Az ő nőik nem ismerték azokat
-a halcsontfűzőket, melyekkel a mi nőink inkább elformátlanítják, mint
-kiemelik karcsúságukat. Nem bírom elképzelni, hogy ez a visszaélés,
-melyet Angolországban elképzelhetetlen mértékben űznek, ne vezetne
-végeredményben a faj degenerálódására és azt is állítom, hogy az a báj,
-a melyet ezzel el akarnak érni, rossz ízlésre vall. Nem kellemes dolog
-olyan nőt látni, a ki kétfelé van vágva, mint egy darázs; ez sérti a
-szemet és kínosan hat a képzeletre. A derék karcsúságának, mint
-mindennek, szintén megvannak a maga arányai, megvan a maga mértéke, a
-melyen túl minden bizonynyal hibává válik; ez a hiba még a meztelen
-testen is sérti a szemet, mért volna tehát szépség, ha ruha van rajta?
-
-Nem akarok végére járni az okoknak, a melyeknél fogva a nők oly makacsul
-ragaszkodnak hozzá, hogy úgy felpánczélozzák magukat; a beesett mell, a
-felpuffadó has stb., mindez nagyon visszatetszik, megengedem, egy
-húszéves hölgyön, de nem sérti a szemet egy harmincz évesnél és mivel,
-akár tetszik, akár nem, minden időben annak kell lennünk, a mi a
-természetnek tetszik és mivel a férfi szeme ebben sohasem csalatkozik
-meg, ezek a hibák minden korban kevésbbé visszatetszők, mint egy negyven
-éves kislány ostoba affektácziója.
-
-Mindaz, a mi feszélyezi és korlátozza a természetet, rossz ízlésű, ez
-épúgy áll a test öltözékére, mint a szellem díszítményeire. Az élet, az
-egészség, az ész, a jóllét előbbrevaló kell hogy legyen mindennél, a báj
-nem képzelhető fesztelenség nélkül, a finomság nem jelent betegességet
-és hogy tessék valaki, ahhoz nem kell egészségtelennek lennie. Mikor az
-ember szenved, részvétet kelt, a tetszés és a vágy ellenben az egészség
-frisseségét keresi.
-
-A két nembeli gyermekeknek sok közös mulatságuk van és ennek úgy is kell
-lenni; nem úgy van-e felnőtt korukban is? De vannak külön kedvteléseik
-is, melyek megkülönböztetik őket. A fiúk a mozgást és a zajt szeretik, a
-dobot, a búgó csigát, kis szekereket; a leányok jobban szeretik azokat a
-dolgokat, a melyek szemrevalók és díszül szolgálnak; a tükröket, a
-csecsebecsét, piperét és mindenekfelett a babát. A baba a női nem
-specziális játéka; íme, ebben szemmelláthatóan nyilvánul a
-rendeltetésüknek megfelelő ízlésük. A tetszés művészetének fizikai része
-a díszes ruhában van meg; a gyermekek ebből a művészetből csak azt
-tudják ápolni.
-
-Nézzetek meg egy kis lányt, a mint napját babájával tölti, minduntalan
-váltogatja az öltözetét, százszor és százszor öltözteti, vetkőzteti,
-folyton újabb s újabb kombináczióit keresi díszének; hogy ez jól van-e
-alkalmazva vagy rosszul, az egyre megy; ujjai még nem elég ügyesek, az
-ízlése nem alakult ki, de a hajlama már kiütközik: ebben az örökös
-foglalatosságban eltelik az idő a nélkül, hogy észrevenné; az órák
-múlnak s ő nem tud róluk semmit, elfelejti még az ebéd idejét is; jobban
-éhezik a piperére, mint a táplálékra. De – azt mondhatjátok – a babáját
-czifrázza fel, nem önmagát. Kétségkívül, nem magát nézi, hanem a
-babáját, önmaga számára nem tud semmit csinálni, nincs még kifejlődve,
-nincs sem tehetsége, sem ereje még semmi, teljesen elmerül a babájába,
-ebbe veti minden tehetségét. Ez nem fog mindig így maradni, azt a
-pillanatot várja, a mikor maga lesz a saját babája.
-
-Ime egy eléggé határozott első hajlam: ezt csak kisérni és szabályozni
-kell. Bizonyos, hogy a kicsike szíve mélyéből szeretné feldíszíteni
-tudni a babáját, karcsokrokat, nyakbavető kendőt, fodrokat és csipkéket
-csinálni neki; mindebben azonban oly könyörtelenül függővé szokták tenni
-másoknak kényétől-kedvétől, hogy sokkal kényelmesebb volna neki, ha
-mindent a saját iparkodásának köszönhetne. Ebből adódik meg az első
-leczkék érdeme, melyekben részesítjük: ezek nem feladatok, melyek elé
-állítjuk, hanem szívességek, melyeket teszünk neki. S valóban, csaknem
-minden kis lány csak kelletlenül tanul meg olvasni és írni, de a mi a
-tűvel való bánást illeti, ezt mindig szívesen tanulják meg. Mindjárt azt
-képzelik, hogy már felnőttek és örömmel gondolnak rá, hogy ez az
-ügyességük egykor arra fog szolgálni, hogy felczifrázzák magukat.
-
-Ezt az első megnyíló utat könnyű követni: a varrás, hímzés,
-csipkekészítés magától megy. A szőnyegszövés már nincs annyira kedvükre;
-a bútorok nagyon is távol állnak tőlük, nem tartoznak a személyükre, más
-képzetekkel vannak kapcsolatban. A szőnyegszövés az asszonyok
-szórakozása; fiatal lányoknak sohasem telik benne nagy örömük.
-
-Ez az önkéntes haladás könnyen kiterjeszthető a rajzolásra is, mert ez a
-művészet nem áll messze az ízléses öltözködés művészetétől; de én
-jobbnak látom, ha nem foglalkoztatják őket tájképfestéssel és még
-kevésbbé a figurális dolgokkal. Levelek, gyümölcsök, virágok, drapériák,
-mind az, a mi arra való, hogy a ruhadaraboknak elegáns körvonalakat
-adjon és a mivel maguk csinálhatnak maguknak hímzésmintákat, ha nem
-találnak készen nekik valókat, ennyi nekik elég. Általában véve, ha a
-férfiaknál is fontos, hogy ismereteiket a hasznos dolgokra korlátozzák,
-ez még fontosabb a nőknél, mert ezek élete, bár kevésbbé munkás is,
-buzgóbban van foglalatosságaiknak szánva és gyakrabban szakíttatik meg
-különböző tennivalókkal s ezért nincs módjukban, hogy teljesen
-nekiszenteljék magukat valami tehetségüknek kötelességeik rovására.
-
-Bármit mondanak a gúnyolódók, a józan ész egyformán megvan mind a két
-nemben. A leányok általában véve tanulékonyabbak, mint a fiúk és több
-tekintélyt kell velük szemben kifejteni, a mint majd mindjárt meg fogom
-mondani. Ebből azonban nem következik, hogy bármit is követeljünk tőlük,
-a minek hasznát nem láthatják be; az anyák művészete, hogy ezt
-megmutassák mindenben, a mit parancsolnak nekik. Ez pedig annál
-könnyebb, mert a leányok intelligencziája koraérettebb, mint a fiúké. Ez
-a szabály száműzi a leányoktól, épúgy mint a fiúktól nemcsak az összes
-hasznavétlen tanulmányokat, melyek nem vezetnek semmi jóra és még a
-többi emberek előtt sem teszik kellemesebbekké azokat, a kik bajlódnak
-velük; hanem száműzi azokat is, a melyeknek hasznossága nem az ő
-koruknak szól és melyekben a gyermek nem láthatja előre a későbbi korra
-való hasznosságot. Ha nem akarom, hogy sürgessék a fiút, hogy tanuljon
-olvasni, még kevésbbé akarom, hogy rákényszerítsék az olvasásra a
-leányokat, mielőtt jól meg tudnák érteni, mire jó nekik az olvasmány;
-már pedig abban a módban, a hogy rendszerint meg szokták nekik
-magyarázni annak hasznosságát, inkább a magunk eszünkjárása szerint
-szoktunk eljárni, mint az övék szerint. Különben is mi szüksége van
-annak, hogy egy kis leány olyan korán tudjon olvasni és írni? Olyan
-korán kell háztartást vezetnie? Kevesen vannak, a kik nem használják
-inkább rosszra, mint jóra ezt a végzetes tudományt és sokkal kíváncsibb
-minden leány, semhogy meg ne tanulna olvasni kényszerítés nélkül, a
-mikor ideje és alkalma van rá. Talán mindenekelőtt számolni kellene a
-lányoknak megtanulniok, mert semmi sem nyujt érezhetőbb hasznot minden
-időben, nem kíván hosszasabb gyakorlatot és nem ad annyi alkalmat a
-tévedésekre, mint a számolás. Ha a kis lány csak egy kis számtani
-művelet által kaphatja meg a villásreggelijéhez a cseresznyét,
-biztosítlak róla, hogy jól fog tudni számolni.
-
-Ismerek egy fiatal leányt, a ki hamarabb tanult meg írni, mint olvasni
-és a ki előbb tűvel kezdett írni, csak aztán tollal. Az összes betűk
-közül először csak az _o_ betűt akarta irkálni. Folyton nagy és kis
-_o_-kat firkált, mindenféle alakú _o_-kat, az egyik _o_-t beleírta a
-másikba és mindig alulról fölfelé csinálta. Szerencsétlenségére egy nap,
-mikor ezzel a hasznos gyakorlattal foglalatoskodott, meglátta magát a
-tükörben és azt találva, hogy ez a feszes tartás nem jól áll neki. Mint
-egy második Minerva, eldobta a tollat és nem akart többé _o_-kat
-csinálni. A fivére semmivel sem szeretett jobban írni, mint ő, de neki a
-kényszer volt terhére, nem pedig az, hogy nem jól állt neki az írás. Más
-módhoz folyamodtak, hogy visszatérítsék az íráshoz: a kis lány érzékeny
-és hiú volt, nem akarta, hogy a fehérneműjét a nővérei is használják. Az
-előtt megjelölték a fehérneműjét, most nem jelölték meg többé, neki
-magának kellett megjelölnie. A továbbiakat elképzelheti mindenki.
-
-Igazoljátok mindig a foglalatosságokat, melyekre leányaitokat
-rászorítjátok, de adjatok nekik mindig foglalkozást. A tétlenség és a
-tanulékonyság hiánya rájuk nézve a legveszedelmesebb hibák, ezeket a
-legnehezebb levetkőzni, ha egyszer magára vették. A leányoknak ébereknek
-és szorgalmasoknak kell lenni, de ez még nem elég: idejekorán hozzá kell
-szokniok a fegyelemhez. Ez a baj, ha ugyan egyáltalán baj rájuk nézve,
-elválaszthatatlan a nemüktől és sohasem tehetik túl magukat rajta a
-nélkül, hogy még kegyetlenebb bajokat ne szenvedjenek. Egész életükön át
-a legállandóbb és legszigorúbb fegyelemnek lesznek alávetve: az illem
-fegyelmének. Kezdettől fogva gyakorolni kell őket a kényszerben, hogy
-soha ne essék nehezükre, hogy elfojtsák szeszélyeiket, hogy alá tudják
-őket vetni mások akaratának. Ha mindig dolgozni akarnának, néha
-kényszeríteni kellene őket, hogy ne csináljanak semmit. A szórakozás, a
-léháskodás, az állhatatlanság olyan hibák, melyek könnyen
-keletkezhetnek, ha első hajlamaik elfajulnak és mindig engednek nekik.
-Ennek a visszaélésnek megelőzésére tanítsátok meg őket mindenekelőtt,
-hogy le tudják magukat győzni. A mi esztelen intézményeink között a
-tisztességes asszony egész élete örökös küzdelem önmaga ellen;
-méltányos, hogy a női nem osztozzék velünk azoknak a bajoknak a
-szenvedésében, melyeket ő okozott nekünk.
-
-Tegyetek róla, hogy a leányok ne unatkozzanak foglalatosságaikban és a
-mulatságaik ne váljanak szenvedélyekké, mint a hogy a közönséges
-nevelésben mindig meg szokott történni, a melyekben, mint Fénélon
-mondja, az egyik oldalra helyeznek minden unalmat, a másikra minden
-élvezetet. Ennek a két bajnak elseje, ha követeljük a föntebbi
-szabábályokat, csak akkor fog előfordulni, ha azok az emberek, a kik
-környezetükben vannak, nincsenek kedvükre a leányoknak. Az a kis lány, a
-ki szereti az anyját vagy a dadáját, unalom nélkül fog az oldalán
-dolgozni egész nap; már maga a csevegés is kárpótolni fogja a
-kényszerért. De ha az, a ki neveli, elviselhetetlen reá nézve, ugyanúgy
-utálni fog mindent, a mit szeme láttára csinál. Nagyon nehéz dolog, hogy
-az olyan leányok, a kik nem érzik jobban magukat anyjukkal, mint bárki
-mással a világon, jóra fordíthassák csak egy napjukat is; de hogy
-megitélhessük igazi érzéseiket, tanulmányozni kell őket, nem pedig
-megbízni abban, a mit mondanak, mert hízelkedők, képmutatók és jókor
-megtanulják a színlelést. Még kevésbbé kell nekik parancsolni, hogy
-szeressék anyjukat, a szeretet nem kötelességből fakad és ebben a
-kényszer nem ér semmit. A ragaszkodás, a gondoskodás, maga a megszokás
-megszeretteti az anyát leányával, ha nem tart semmit arra, hogy
-meggyülöltesse magát vele. Maga a fegyelem, mely alatt az anya a leányát
-tartja, ha jól alkalmazzák, nemhogy gyöngítené ezt a ragaszkodást, hanem
-csak fokozza, mert a függés természetes állapota lévén a nőnek, a
-leányok érzik, hogy engedelmességre vannak alkotva.
-
-Ugyanabból az okból, a miért kevés a szabadságuk és kevés is kell hogy
-legyen, mértéktelenül felhasználják, a mi szabadságot meghagynak nekik.
-Mindenben szélsőségekre hajlók lévén, még nagyobb buzgalommal merülnek
-el játékaikban, mint a fiúk; ez a másik baj, a melyről szólnom kell. Ezt
-a buzgóságot mérsékelni kell, mert számos sajátképi női bűnnek az oka,
-mint például a szeszélyességnek és annak az előszeretetnek, a melylyel a
-nő ma lelkesedik olyan dolgokért, a melyekre holnap már rá sem néz.
-Hajlamaiknak állhatatlansága ép oly végzetes, mint a bennük való túlzás
-és mind a kettő ugyanabból a forrásból fakad. Ne tiltsátok el őket a
-vidámságtól, a nevetéstől, a zajtól, a bohó játékoktól, de
-akadályozzátok meg, hogy beteljenek az egyikkel csak azért, hogy a másik
-után futkossanak; ne tűrjétek, hogy életük egyetlen pillanatában is
-félrevessenek minden féket. Szoktassátok őket hozzá, hogy zúgolódás
-nélkül tűrjék, ha félbeszakítják játékukat és más foglalatosságra hívják
-őket. Ebben maga a megszokás is czélra vezet, mert csak megfelel a
-természetnek.
-
-A fegyelemnek ez a megszokása olyan hajlékonyságot eredményez, a melyre
-a nőknek szükségük van egész életükben, mert sohasem szünnek meg
-alávetve lenni vagy egy férfinak vagy az emberek ítéletének és mert soha
-sincs nekik megengedve, hogy túltegyék magukat ezen az ítéleten. A nő
-legelső és legfontosabb tulajdonsága a szelidség: arra van alkotva, hogy
-egy olyan tökéletlen lénynek engedelmeskedjék, mint a férfi, a ki
-gyakran annyira tele van bűnökkel és mindig annyira tele van hibákkal, s
-idejekorán meg kell tanulnia elviselnie még az igazságtalanságot és a
-méltatlanságokat is egy férfitól panasz nélkül. Nem a férfi, hanem a
-maga kedvéért kell szelidnek lennie. A nők keserűsége és makacssága
-mindig csak növeli bajaikat és férjük rossz magaviseletét: a férfi érzi,
-hogy nem ezek azok a fegyverek, melyekkel le kell hogy győzzék. Az ég
-nem azért tette őket behízelgőkké és rábeszélőkké, hogy czivakodók
-legyenek; nem azért tette őket gyöngékké, hogy zsarnokoskodók legyenek,
-nem azért adott nekik olyan gyöngéd hangot, hogy szidalmakat mondjanak
-vele, nem azért adott nekik olyan finom arczvonásokat, hogy haragjukban
-eltorzítsák. Ha megharagszanak, megfeledkeznek magukról; sokszor okuk
-van a panaszra, de soha sincs igazuk, mikor durczáskodnak. Mindenki
-őrizze meg a maga nemének hangját; a tulságosan szelid férj féktelenné
-teheti a nőt, de hacsak nem szörnyeteg valaki, a nő szelidsége
-lecsillapítja és előbb-utóbb diadalmaskodik fölötte.
-
-Legyenek a lányok mindig alázatosak, de az anyák ne legyenek mindig
-kérlelhetetlenek. Ahhoz, hogy hajlékonynyá tegyünk egy fiatal teremtést,
-nem kell boldogtalanná tennünk; hogy szerénynyé tegyük, nem kell
-elbutítanunk. Ellenkezőleg, nem bánom, ha megengedik neki, hogy néha egy
-kis ügyességet tanusít, nem mondom, hogy engedetlenség esetén a büntetés
-kijátszásában, hanem az engedelmesség alól való kibúvásban. Nem arról
-van szó, hogy kínossá kell tenni rá nézve függő helyzetét, elég ha
-éreztetik vele. A ravaszság nemének természetes fegyvere és meg lévén
-győződve arról, hogy természetes hajlamai magukban véve jók és helyesek,
-abban a véleményben vagyok, hogy ezt a hajlamot is úgy kell ápolni, mint
-a többieket: csak arról van szó, hogy megakadályozzuk, hogy visszaéljen
-vele.
-
-Tanuságul hívok ennek a megjegyzésnek igazsága mellett minden jóhiszemű
-megfigyelőt. Nem akarom, hogy megvizsgálják ebből a szempontból magukat
-a nőket; a mi feszélyező intézményeink arra kényszeríthetik, hogy
-megélesítsék az eszüket. Azt akarom, hogy vizsgálják meg a lányokat, a
-kis lányokat, a kik úgyszólván még egyebet se tettek, csak születtek.
-Hasonlítsuk őket hasonló korú kis fiúkhoz – és ha ezek nem tünnek fel
-mellettük ügyetleneknek, félszegeknek és ostobáknak, tagadhatatlanul
-tévedésben vagyok. Legyen szabad felhoznom egy példát egész gyermekes
-naivitásában.
-
-Rendes dolog, hogy megtiltják a gyermekeknek, hogy az asztalnál ne
-kérjenek semmit; mert azt hiszik, semmivel sem érnek jobban czélt
-nevelésükben, mintha elhalmozzák őket haszontalan rendeletekkel, mintha
-egy falatkát ebből vagy abból nem lehetne azonnal megadni vagy
-visszautasítani a nélkül, hogy a szegény gyermeket halálra kínozzák a
-remény által táplált epekedéssel.[130] Mindenki ismeri annak a fiúnak az
-ügyességét, aki alá lévén vetve ennek a törvénynek, a mikor
-megfeledkeztek róla az asztalnál, ráadta magát, hogy sót stb. kér. Nem
-szólok arról, hogy megszidhatták volna, mert közvetlenül sót kért,
-közvetve azonban húst; a mulasztás olyan kegyetlen volt, hogy ha nyiltan
-megszegte volna is a törvényt és kerülő nélkül mondta volna, hogy éhes,
-nem hiszem, hogy megbüntették volna. De láttuk, hogy találta fel magát
-az én jelenlétemben egy hat éves kis lány sokkal nehezebb helyzetben.
-Azonfölül, hogy szigorúan meg volt neki tiltva, hogy sohasem szabad
-semmit kérnie sem közvetve, sem közvetlenül, engedetlensége nem is volt
-megbocsátható, mert ő evett az összes fogásokból, egyet kivéve, melyből
-elfelejtettek neki adni és a mely után nagyon kívánkozott.
-
-Hogy tehát jóvá tehesse ezt a feledékenységet, a nélkül, hogy
-engedetlenséggel vádolhatnák, fölemelte ujját, elkezdte felsorolni az
-ebéd egyes fogásait, hangosan mondogatva, a mint az ujjain számlálgatta,
-«_ebből ettem, ebből is ettem_», de oly észrevehetően nem szólt semmit,
-mikor ahhoz a fogáshoz ért, a melyből nem evett, hogy valaki, a ki ezt
-észrevette, megkérdezte tőle: «Hát ebből nem ettél?» «_Oh, nem!_» –
-felelt szeliden a kis nyalánk és lesütötte a szemét. Nem teszek hozzá
-semmit, hasonlítsatok össze; ez az ötlet leányos ravaszság, a másik a
-fiú ravaszsága.
-
-A mi van, az jó és semmiféle általános törvény nem rossz. Ez a női
-nemnek sajátlagosan megadatott ügyesség nagyon méltányos kárpótlás
-azért, hogy megfelelően kevesebb az ereje; e nélkül a nő nem társa volna
-a férfinak, hanem rabszolgája. A tehetségnek az által a fölénye által
-tartja fenn egyenranguságát és uralkodik a férfin, mikor engedelmeskedik
-neki. Minden az asszony ellen van: a mi hibáink, az ő félénksége és
-gyöngesége, mellette nincs csak a ravaszsága és a szépsége. Nem jogosult
-dolog-e tehát, hogy ezt a kettőt ápolja? A szépség azonban nem
-általános, ezerféle balesetben elpusztulhat, elmulik az évekkel, a
-megszokás lerombolja hatását. A szellem a női nem egyedüli igazi
-segélyforrása; nem az az ostoba szellemesség, a melynek a világban olyan
-nagy értéket tulajdonítanak és a mely nem segít semmiben boldoggá tenni
-az életet, hanem a helyzetéből folyó élelmesség, az a művészet, a
-melylyel hasznára tudja fordítani a mi helyzetünket és hasznára tudja
-fordítani a mi saját előnyeinket. Nem is tudjuk, mennyire hasznunkra van
-nekünk magunknak is a nők ez ügyessége, mennyivel növeli a két nem
-házasságának varázsát, mennyire el tudja fojtani a gyermekek
-pajkosságát, mennyire visszatartóztatja a brutális férjeket, hány
-háztartást tud jó állapotban fentartani, a melyeket e nélkül megzavarna
-az egyenetlenség. Az alattomos és gonosz indulatú nők visszaélnek ezzel,
-jól tudom; de mivel nem élne vissza a bűn? Ne romboljuk le a boldogság
-eszközeit azért, mert a gonoszok néha arra használják őket, hogy
-ártsanak velük.
-
-A díszes öltözék révén lehet ragyogni, de tetszeni csak a saját
-megjelenése révén lehet. A ruhánk nem a személyünk; gyakran eltorzít a
-keresettségével és gyakran azt a ruhát, a mely legfeltünőbbé teszi azt,
-a ki viseli, veszik észre legkevésbbé. A fiatal lányok nevelése ebben a
-tekintetben teljesen észszerűtlen. Jutalmul engedik nekik a cziczomát,
-megszerettetik velük a keresett díszeket: _milyen szép!_ – mondják
-nekik, mikor pedig csak ki vannak csípve. Pedig ellenkezőleg meg kellene
-velük értetni, hogy mindez a nagy készület csak arra való, hogy elrejtse
-hiányaikat és hogy a szépség igazi diadala az, ha magamagában ragyog. A
-divat kedvelése rossz ízlésre vall, mert az arcz nem változik a divattal
-és az alak mindig ugyanaz maradván, a mi jól áll neki egyszer, jól áll
-neki mindig.
-
-Ha a fiatal leányt látnám cziczomájában páváskodni, úgy tennék, mintha
-aggódnék így elleplezett alakja miatt és a miatt, hogy vajjon mit fognak
-róla mondani. Ezt mondanám: Mindez a pipere nagyon is diszíti; ez baj.
-Vajjon el tudna-e sokkal egyszerűbb díszt viselni? Elég szép-e, hogy ezt
-vagy azt nélkülőzhesse? Lehet, hogy ő maga volna az első, a ki kérné,
-hogy vegyék le róla mindezt a sok díszt és ítéljenek róla. Ebben az
-esetben tapsolni lehetne neki, ha alkalom akad rá. Sohasem dícsérném
-annyira, mint a mikor a legegyszerűbben volna öltözve. Ha a cziczomát
-nem tekinti másnak, személyes bájai pótlásának s hallgatag vallomásnak
-arról, hogy segítségre van szüksége, hogy tessék, akkor nem lesz büszke
-öltözékére, hanem inkább megalázkodik és mikor a rendesnél jobban lesz
-kicziczomázva s ezt hallja magáról: milyen szép, el fog pirulni
-boszúságában.
-
-Egyébiránt vannak alakok, melyeknek szükségük van cziczomára, de olyanok
-nincsenek, melyek megkövetelnék a dús pompát. A tékozló cziczomák a
-társadalmi hiúság dolgai, nem a személyi hiúságéi, csupán csak az
-előítéletből származnak. Az igazi tetszeni vágyás lehet választékos, de
-sohasem pompázó s Juno pompásabban díszítette fel magát, mint Vénusz.
-_Nem tudod széppé tenni, tehát gazdaggá teszed_, – mondta Apelles egy
-rossz festőnek, a ki Helenát cziczomával túlterhelten festette. Azt is
-megfigyeltem, hogy a legpompásabb pipere többnyire csunya nőt jelent;
-ennél ügyetlenebb hiúságot keresve sem lehet találni. Adjatok egy fiatal
-leánynak, a kinek van ízlése s a ki megveti a divatot, szalagokat,
-gazet, mousselinet és virágokat, gyémántok nélkül, bojtok és csipkék
-nélkül[131] s olyan öltözéket fog magának összeállítani, a mely százszor
-bájosabbá teszi, mint Duchapt minden ragyogó dísze.
-
-A mi jó, az mindig jó és az embernek mindig a lehető legjobb külsővel
-kell megjelenni; ezért a nők, a kik értenek az öltözködéshez, csak jó
-dolgokat válogatnak ki és ezeket megtartják; nem változtatnak rajtuk
-napról-napra s kevesebbet foglalkoznak velük, mint azok, a kik semmiben
-sem tudnak megállapodni. Az öltözékről való igazi gondoskodás kevés
-toilettet kíván. A fiatal kisasszonykáknak ritkán van körülményes
-toilettejük; napjukat a munka, a tanulás tölti be, mégis általában véve,
-a kendőzést leszámítva, ép olyan gondosan vannak öltözve, mint az
-asszonyok, sőt gyakran ízlésesebben is. A toilettetel való visszaélés
-nem az, a minek gondolják, inkább az unalomból származik, mint a
-hiúságból. Az a nő, a ki hat órát tölt a toilette-asztalánál, jól tudja,
-hogy attól nem lesz jobban öltözve mint az, a ki csak félórát tölt ott,
-de legalább elütött valamit a gyilkosan hosszú időből és jobb önmagával
-mulatni, mint mindenen unatkozni. Toilette nélkül mit csinálna életükkel
-déltől este kilencz óráig? Nőket gyűjt össze maga körül és azzal mulat,
-hogy türelmetlenné teszi őket; már ez is valami; kikerüli a négyszem
-közt maradást férjével, a kit csak ilyenkor lát, ez sokkal több: aztán
-jönnek az árúsnők, a kalmárok, a gavallérok, a kezdő írók, a gúnyversek,
-a dalok, a röpiratok; a toilette nélkül sohase lehetne mindezt ilyen jól
-összehozni. Az egyedüli valódi haszon, a mely ebből származik, hogy
-ürügyet nyujt arra, hogy az ember inkább közszemlére teheti magát, mint
-a mikor föl van öltözve; de az a haszon talán nem is olyan nagy, mint a
-hogy hiszik és a nők nem nyernek annyit a toilettenél, mint a hogy
-képzelik Adjátok a nőnek aggály nélkül a nő nevelését; szoktassátok
-hozzá, hogy szeresse a nemének megfelelő foglalatosságokat, hogy legyen
-benne szerénység, hogy tudjon őrködni a háztartása fölött és
-foglalatoskodni a házban; a nagy toilettezés elesik magától és ő csak
-annál ízlésesebben lesz öltözve.
-
-Az első dolog, a mit a fiatal leányok fölcseperedve megfigyelnek, hogy
-mindezek az idegen piperék nem elegendők nekik, ha nincs meg nekik a
-maguk saját ékessége. Szépséget nem adhat soha senki magának és a
-tetszeni vágyás fogásait nem lehet egyszerre elsajátítani; de a
-mozdulataiknak adhatnak már kellemes hajlást, hangjuknak behízelgő
-csengést, megfigyelhetik magatartásukat, megtanulhatnak könnyedén járni,
-bájos tartást ölteni, kiválasztani mindenben azt, a mi előnyükre
-szolgál. A hangjuk teltebbé lesz, megerősödik és csengőbbé válik; karjuk
-kifejlődik, járásuk biztosabb lesz és észreveszik, hogy akárhogy lehet
-öltözve az ember, mégis magára tudja vonni a figyelmet. Ettől fogva
-nemcsak a tűről és kézimunkáról van már szó; új tehetségek jelentkeznek
-és már érezhetik hasznosságukat.
-
-Tudom, hogy a szigorú nevelők azt akarják, hogy a leányokat ne tanítsák
-sem énekre, sem tánczra, sem semmiféle más kellemes művészetre. Ezt én
-furcsának találom. Hát kit tanítsunk rájuk? A fiúkat? A férfiakat vagy a
-nőket illeti-e meg, hogy ezek a tehetségek meglegyenek bennük? Senkit;
-mondják ők. A profán dalok megannyi bűnök, a táncz az ördög találmánya,
-a fiatal lánynak ne legyen más mulatsága, mint a munka meg az imádság.
-Mily furcsa mulatság egy tíz éves gyermek számára! Én a magam részéről
-attól félek, hogy ezek a kis szentek, a kiket arra kényszerítenek, hogy
-gyermekkorukat Istenhez való imádkozással töltsék, egész más dolgokkal
-fogják tölteni ifjúkorukat és asszonykorukban fogják magukat kárpótolni
-azért az időért, melyet lánykorukban elvesztegettek. Véleményem szerint
-ép úgy tekintettel kell lenni arra, a mi a kornak megfelel, mint a mi a
-nemnek felel meg; a fiatal leánynak nem kell úgy élnie, mint a
-nagyanyjának, élénknek, vidámnak, bohónak kell lennie, tánczolnia,
-dalolnia kell, a mennyit akar és élveznie kora minden ártatlan örömét.
-Nagyon is hamar el fog jönni az idő, mikor majd nyugodtnak kell lennie
-és komolyabban kell magát viselnie.
-
-De vajjon csakugyan megvan-e ennek a változásnak a szüksége? Vajjon nem
-előítéleteinknek gyümölcse-e ez? Azzal, hogy a tisztességes asszonyokat
-mind csak a szomorú kötelességeknek vetettük alá, száműztünk a
-házasságból mindent, a mi a férfiak számára kellemessé teheti. Csoda-e,
-ha a szótlanság, melyet odahaza tapasztalnak, elűzi őket hazulról s ha
-oly kevéssé esnek kísértetbe egy ilyen kevéssé csábító helyzetbe
-kerülni? A kereszténység azzal, hogy túloz minden kötelességet,
-kivihetetlenekké és hasztalanokká teszi őket; azzal, hogy megtiltja a
-nőknek a dalolást, a tánczot és minden más világi szórakozást,
-rosszkedvűvé, czivakodóvá, kiállhatatlanokká teszi őket odahaza. Nincs
-vallás, a melyben a házasság oly szigorú kötelességeknek volna alávetve
-és a melyben egy ily szent kötelék ennyire meg volna vetve. Annyit
-tettek annak megakadályozására, hogy a nők szeretetreméltók legyenek,
-hogy végre is közönbösekké tették a férjeket. Ennek nem kellene így
-lenni, jól tudom, de azt mondom, hogy így kell lennie, mert a
-keresztények elvégre is emberek. A magam részéről azt tartom, hogy a
-fiatal angol lánynak ép olyan gonddal kell ápolni azokat a tehetségeit,
-melyekkel leendő férjének tetszését megnyerheti, mint a hogy a fiatal
-albán nő ápolja őket az ispahani hárem számára. A férjek – mondjátok –
-nem sokat törődnek mindezekkel a tehetségekkel. Meghiszem azt, mikor
-ezek a tehetségek, a helyett, hogy az ő tetszésükre alkalmaztatnának,
-csak csalétekül szolgálnak az olyan szemtelen fiatal emberek
-odacsábítására, a kik a férjet megbecstelenítik. De azt hiszitek, hogy
-ha egy szeretetreméltó és okos asszony, a kiben vannak ilyen tehetségek,
-férje mulattatására használná fel őket, nem járulna hozzá velük
-boldogításához és nem akadályozná-e meg férjét abban, hogy mikor fáradt
-fejjel kijön dolgozó szobájából, otthonán kívül keressen szórakozást?
-Nem látott még senki olyan boldog családokat, melyekben ilyen egyetértés
-van s melyekben mindenki hozzájárul a magáéval a közös szórakozásokhoz?
-Mondják meg nekem, vajjon az a bizalom és megtisztelés, a mely itt
-beáll, az itt élvezett gyönyörök ártatlansága és szelidsége nem ér-e fel
-a legzajosabb nyilvános élvezetekkel?
-
-A kellemes tehetségeket túlságosan művésziesítették és túlságosan
-rendszeresítették. Mindenből elveket és szabályokat csináltak és nagyon
-is unalmassá tették a fiataloknak azt, a mi nem kellene hogy egyéb
-legyen számukra, mint szórakozás és bohó játék. Nem tudok
-nevetségesebbet elképzelni, mintha látok egy öreg ének- vagy
-tánczmestert, a ki bosszús arczczal jön a fiatal lányokhoz, a kik nem
-akarnak egyebet, csak nevetni, és a ki hogy megtanítsa őket könnyed
-művészetére, pedánsabb és hivatalosabb hangon szól hozzájuk, mintha a
-katekizmusról volna szó. Vajjon például az ének művészetének az írott
-zenéhez kell-e igazodnia? Nem tehetik-e a gyermek hangját hajlékonynyá
-és biztossá, nem tanulhatják-e meg ízlésesen énekelni, sőt még kísérni
-is önmagát a nélkül, hogy csak egy kotát ismerne is? Illik-e ugyanaz az
-éneklési mód minden hanghoz? Érvényes-e ugyanaz a módszer minden
-hanghoz? Érvényes-e ugyanaz a módszer minden szellemre? Sohasem fogják
-velem elhitetni, hogy ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a taglejtések,
-ugyanazok a tánczok ép úgy illenek egy élénk és csintalan kis barna
-lányhoz, mint egy epedő szemű vagy szőke szépséghez. Mikor tehát azt
-látom, hogy a mester ugyanúgy tanítja mind a kettőt, ezt mondom: ez az
-ember a maga taposott útján jár, de a művészetéhez nem ért semmit.
-
-Azt kérdezik, tanító vagy tanítónő kell-e a leányoknak. Nem tudom,
-legjobban szeretném, ha sem az egyikre, sem a másikra nem volna szükség,
-ha szabadon tanulnák meg azt, a minek megtanulására annyi hajlamuk van
-és ha nem látnánk városainkban annyi nyegle komédiást szaladgálni. Alig
-birom elhinni, hogy az ezekkel az emberekkel való érintkezés ne volna a
-leányokra nézve ártalmasabb, mint a mennyire hasznosak a tanításaik és
-hogy a beszédmódjuk, a hangjuk, a modoruk nem kedveltetné meg fiatal
-tanítványaikkal a léhaságokat, melyek nekik oly fontosak s melyeket
-mestereik példájára csakhamar egyedüli foglalkozásukká tesznek.
-
-Azokban a müvészetekben, melyeknek czélja csak a szórakozás, mindenki
-mesterük lehet a fiatal lányoknak: az apjuk, anyjuk, bátyjuk, nénjük,
-barátnőik, nevelőnőik, a tükrük és mindenekfölött a jó ízlésük. Nem kell
-nekik felajánlani a tanítást, ők maguk kell, hogy kérjék; nem kell a
-jutalomból feladatot csinálni és épen ezekben a tanulmányokban az első
-siker az, mikor valaki vinni akarja valamire. Egyébiránt, ha egyáltalán
-szükség van szabályszerű leczkékre, nem döntök abban, hogy milyen nemű
-legyen a tanító, a ki a leczkét adja. Nem tudom, kell-e az, hogy a
-tánczmester megfogja fiatal növendéke finom és fehér kezét, hogy
-fölfogassa vele a szoknyáját, fölemeltesse a szemét, kitárassa a karját,
-dobogó mellett hajlongattassa, – de azt jól tudom, hogy a világ minden
-kincséért nem szeretnék ilyen tánczmester lenni.
-
-A szorgalom és a tehetség által formálódik az ízlés; az ízlés által a
-szellem észrevétlenül megnyílik a mindenféle szép eszméi számára és
-végül az erkölcsi fogalmak számára, melyek ezzel kapcsolatban vannak.
-Talán ez az egyik oka annak, hogy miért gyökerezik meg az illendőség és
-tisztesség érzése a lányokban hamarább mint a fiúkban; mert ha azt
-hinnők, hogy ez a koraérett érzés a nevelőnök műve, nagyon téves
-fogalmunk lenne tanításaik módjáról és az emberi szellem fejlődéséről. A
-beszélni tudás az első helyet foglalja el a tetszés művészetében, mert
-csak az tud új meg új bájakat csatolni azokhoz a bájakhoz, melyekhez a
-megszokás már hozzászoktatta az érzékeket. A szellem nemcsak
-megeleveníti a tettet, hanem bizonyos értelemben meg is újítja; az
-érzések és gondolatok sorakozásával élénkké és változatossá teszi az
-arczkifejezést és a beszélgetés által, melyet sugall, tartja ébren a
-figyelmet és soká megőrzi az érdeklődést ugyanazon tárgy iránt. Azt
-hiszem, ezekből az okokból sajátítják el a leányok oly gyorsan a kedves
-csevegést, bizonyos hangsúlyt adnak szólásaiknak, még mielőtt értenék
-őket; és a férfiak csakhamar élvezettel hallgatják őket: még mielőtt a
-leány megérthetné őket, kilesik ennek az értelmességnek első pillanatát,
-hogy aztán belehatolhassanak az érzésébe.
-
-A nőknek hajlékony nyelvük van, sebesebben, könnyebben és kellemesebben
-beszélnek, mint a férfiak. Azzal is vádolják őket, hogy többet
-beszélnek; ennek így is kell lenni s én szívesen változtatnám ezt a
-szemrehányást dícséretté: a nőknél a száj és a szem egyforma mozgékony
-és pedig ugyanabból az okból. A férfi azt mondja, a mit tud, a nő azt, a
-mi tetszik; az egyiknek ismeretekre van szüksége, hogy szólhasson, a
-másiknak ízlésre; az egyiknek főtárgya a hasznos dolgok, a másiké a
-kellemesek. Beszédüknek nem kell hogy más közös formájú legyen, mint az
-igazság.
-
-Nem kell tehát visszatartani a lányok fecsegését, mint a fiúkét ezzel az
-érdes kérdéssel: «mire való ez?» Inkább ezzel a kérdéssel, a melyre
-semmivel sem könnyebb felelni: «milyen hatást fog ez tenni?» Ebben az
-első életkorban, a mikor nem tudva különbséget tenni a jó és rossz
-között, a leányok senkit sem tudnak megítélni: törvényül kell, hogy
-szabják meg maguknak, hogy mindig csak kellemes dolgokat mondjanak
-azoknak, a kikkel beszélnek. Ennek a szabálynak az alkalmazását még
-nehezebbé teszi az, hogy mindig alája van rendelve az első szabálynak,
-hogy nem szabad hazudni.
-
-Jól látom, hogy vannak még más nehézségek is, de ezek sokkal
-előrehaladottabb korra vonatkoznak. Egyelőre nem kell a leányoktól
-egyebet követelni, mint hogy, ha igazat mondanak, mondják
-gyöngédtelenség nélkül és mivel a gyöngédtelenség természetszerűleg
-visszás nekik, a nevelés könnyen megtanítja őket az elkerülésére.
-Általában megjegyzem, hogy a világi érintkezésben a férfiak udvariassága
-hivatalosabb, a nőké nyájasabb természetű. Ez a különbség nem
-kiszámított, hanem természet dolga. A férfi inkább úgy tesz, mintha
-szolgálatodra szeretne lenni, a nő kellemes akar lenni. Ebből az
-következik, hogy bármilyen is a nők természete, az udvariasságuk
-kevésbbé hazug, mint a miénk; a nő nem tesz egyebet, csak első ösztönére
-hallgat, de mikor a férfi úgy tesz, mintha az én érdekemet előbbre
-valóvá tenné a magáénál, bármily tüntetőleg szinezi is ezt a hazugságot,
-egész biztosan tudom, hogy hazudik. Nem is nehéz dolog tehát a nőknek
-udvariasaknak lenni és következőleg a leányoknak sem az udvariasságot
-megtanulni. Az első leczkét a természet adja, a művészet csak utána jár
-a természetnek és meghatározza, hogy az érvényben levő szokások szerint
-milyen formában mutatkozzék. A mi az egymás közötti udvariasságukat
-illeti, ez már más dolog; ezt olyan kényszerült modorban és olyan hideg
-figyelmességgel csinálják, hogy kölcsönösen feszélyezik egymást; nem is
-valami nagy gonddal leplezik ezt a feszességet és őszintéknek látszanak
-hazugságukban, mivel nem nagyon igyekeznek elpalástolni. Mindazáltal
-fiatal lányok néha őszintébb barátságot is kötnek. Az ő korukban a
-vidámság helyettesíti a jó természetet és meg lévén elégedve magukkal,
-meg vannak elégedve az egész világgal. Az is tény, hogy szívélyesebben
-csókolják meg egymást és több bájjal kedveskednek egymással férfiak
-jelenlétében, mert büntetlenül akarják ezek mohóságát felszítani azoknak
-a kegyeknek a látványa által, melyeket ilyenkor megkívántatnak velük.
-
-Ha nem szabad a kis fiúknak megengedni az okvetetlenkedő kérdéseket, még
-annál kevésbbé szabad megengedni a fiatal lányoknak, a kiknek
-kiváncsisága, akár kielégítik, akár rosszul térnek ki előle, egészen más
-következményekkel jár, tekintve azt az éleselméjüséget, melylyel
-megsejtenek olyan rejtelmeket, melyeket eltitkolnak előlük és
-ügyességüket ezek leleplezésében. De a nélkül, hogy eltűrném az ő
-kérdezősködésüket, jónak látom, hogy sokat kérdezgessük és arra
-ingereljük őket, hogy gyakorolják magukat a könnyed beszélésben, hogy
-talpraesetten tudjanak visszavágni, hogy az eszük és a nyelvük
-megoldódjék, a mikor ez még veszedelem nélkül lehetséges. Ezek a
-beszélgetések mindig vidámra forduljanak, de ha ügyesen vannak megkedzve
-és jól vannak irányozva, vonzó szórakozóivá lesznek a lánykának és
-belevihetik ezeknek a fiatal lányoknak ártatlan szívébe az erkölcs első
-és talán leghasznosabb leczkéit, melyeket egész életükben megőriznek,
-miután az élvezet és a hiúság varázsával tanították meg őket arra, hogy
-milyen tulajdonságok felé fordulnak a férfiak igazi tisztelettel és
-miben áll a tisztességes asszony dicsősége és boldogsága.
-
-Könnyen érthető, hogy ha a fiú-gyermekek képtelenek arra, hogy bármiféle
-igazi fogalmat alkothassanak maguknak a vallásról, ugyanez a fogalom még
-inkább fölülmulja a leányok fölfogó-képességét. Épen ezért őnekik
-korábban beszélnék róla, mert ha meg kellene várni, míg abba a helyzetbe
-jutnak, hogy módszeresen meg tudják vitatni ezeket a mély kérdéseket,
-azt koczkáztatnók, hogy sohasem beszélhetünk róluk. A nők esze praktikus
-ész, a mely által nagyon ügyesen megtalálják annak a módját, hogy mikép
-érhetnek el valami ismert czélt, de a mely ennek a czélnak megtalálására
-nem vezeti rá őket. A két nem társadalmi viszonya csodálatos. Ebből a
-társadalomból alakul ki egy erkölcsi személy, melynek a nő a szeme s a
-férfi a karja, még pedig olyan függésben egymástól, hogy a nő a férfitól
-tanulja meg, hogy mit kell látni, és a nőtől tanulja meg a férfi, hogy
-mit kell tenni. Ha a nő ép úgy vissza tudna menni a végső okokhoz, mint
-a férfi és ha a férfiban is megvolna, mint ő benne, a részlet-dolgok
-iránti érzék, mindig függetlenek lévén egymástól, örökös
-egyenetlenségben élnének és a társadalmuk nem tudna fenmaradni. De abban
-a harmóniában, a mely köztük uralkodik, minden a közös czélra irányul,
-nem tudni, melyik ad hozzá többet a magáéból, mindegyik a másiknak
-ösztönzését követi, mindegyik engedelmeskedik és mind a ketten
-parancsolnak.
-
-Épen ezért van a nő magaviselete alávetve a közvéleménynek s a hite alá
-van vetve az autorításnak. Minden leánynak az anyja vallását kell
-követnie és minden asszonynak a férjeét. Ha ez a vallás hamis, a
-hajlékonyság, a mely az anyát és a leányt aláveti a természet rendjének,
-eltörli isten színe előtt a tévelygés bűnét. Nem lévén képesek önmaguk
-bírái lenni, úgy kell fogadniok az apák és férjek elhatározását, mint az
-egyházéit.
-
-Mivel a nők nem tudják önmagukból levonni hitük szabályát, nem tudják a
-bizonyítás és az ész korlátaival körülvenni, hanem engedve ezerféle
-dologtól ideges ösztönének, mindig innen vagy túl maradnak az igazságon.
-Mindig szélsőségekre hajlók lévén, vagy egészen hitetlenek vagy
-vakbuzgók, nem tudják egyesíteni a bölcseséget a jámborsággal. A baj
-forrása nemcsak nemük túlzó jellemében van, hanem a mi nemünk
-tekintélyének rosszul szabályozott voltában is: az erkölcsök
-féktelensége megvetni valóvá teszi, a megbánástól való félelem
-zsarnokivá s így mindig vagy tulságos sokat tesz vagy tulságosan
-keveset.
-
-Miután a nők vallását a tekintély kell hogy szabályozza, nem annyira
-arról van szó, hogy megmagyarázzuk nekik az okokat, melyeknél fogva
-hiszünk, mint inkább arról, hogy világosan elébük állítsuk azt, a mit
-hiszünk; mert a homályos eszmékbe vetett hit a fanatizmus legelső
-csirája, és az a hit, a melyet képtelen dolgok számára követelünk,
-tébolyra vagy hitetlenségre vezet. Nem tudom, melyikre vezetnek a mi
-katekizmusaink inkább: a hitetlenségre vagy a fanatizmusra, de azt jól
-tudom, hogy vagy az egyiket vagy a másikat okvetlenül megszülik.
-
-Ha a fiatal leányokat meg akarjátok tanítani a vallásra, először is ne
-csináljátok belőle a szomorúság és a kényszer tárgyát, sem elvégezni
-való feladatot, sem kötelességet, következőleg ne tanultassatok velük
-könyv nélkül semmit, a mi a vallásra vonatkozik, még az imákat sem.
-Érjétek be azzal, hogy ti magatok előttük mondjátok el imáitokat, a
-nélkül azonban, hogy rászorítanátok őket, hogy hasonlóképen
-cselekedjenek. Legyenek az imák rövidek, a hogy Jézus Krisztus is
-rendeli. Imádkozzatok mindig a kellő áhítattal és alázattal, gondoljatok
-arra, hogy ha a legfelsőbb lénytől azt kéritek, hogy hallgasson meg, ez
-megéri, hogy elmerüljetek abban, a mit neki mondani akartok.
-
-Kevésbbé fontos az, hogy a fiatal lányok oly korán megtanulják a
-vallást, mint az, hogy jól tudják és mindenek fölött az, hogy szeressék.
-Ha terhessé teszitek rájuk nézve, ha mindig úgy festitek le előttük,
-hogy az Isten haragszik rájuk, ha az ő nevében ezer kellemetlen
-kötelességet róttak rájuk, a melyekről látják, hogy ti magatok sohasem
-teljesítitek őket, mit gondolhatnak egyebet, mint hogy tudni a
-katekizmust és imádkozni istenhez a kis lányok kötelessége, s aztán
-azért kívánnak felnőttek lenni, hogy kihúzzák magukat, ép úgy mint ti,
-mindezek alól a kényszerűségek alól. Példát! példát! a nélkül nem értek
-el soha semmit a gyermekeknél.
-
-De mikor a hitczikkelyeket magyarázzátok nekik, történjék ez közvetlen
-tanítás formájában, nem pedig kérdések és feleletek útján. Sohasem
-szabad mást felelniök, mint a mit gondolnak, nem pedig a mit diktálnak
-nekik. A katekizmus összes feleletei visszás értelműek; a tanítvány
-tanítja bennük a mestert; sőt hazugságok is a gyermek szájában, mert azt
-magyarázza velük, a mit nem ért, és azt állítja, a mit nem képes hinni.
-Mutassátok meg nekem a legértelmesebb emberek között is azokat, a kik
-nem hazudnak, mikor a katekizmusukat mondják.
-
-Az első kérdés, melyet a mi katekizmusunkban látok, ez: «_Ki teremtett
-és hozott a világra téged?_» Erre a leányka, bár azt hiszi, hogy az
-anyja, habozás nélkül azt feleli, hogy az Isten. Nem lát ebben egyebet,
-mint hogy olyan kérdésre, melyet nem jól ért, olyan feleletet ad, a
-melyet egyáltalán nem ért.
-
-Szeretném, ha olyan ember, a ki ismeri a gyermekek eszejárását, csinálna
-számukra katekizmust. Ez volna talán a leghasznosabb könyv, melyet
-valaha írtak és nézetem szerint nem a legkevesebb becsületére válnék
-szerzőjének. Annyi bizonyos, hogy ha az a könyv jó volna, nem
-hasonlítana a mi katekizmusainkhoz.
-
-Az ilyen katekizmus akkor volna jó, ha magukra a kérdésekre a gyermek
-magától adná meg a feleleteket, a nélkül, hogy megtanulná őket; magától
-értetődik, hogy egyszer-másszor reá is rájutna a kérdezés sora.
-
-Hogy megértessem, mit akarok mondani, ahhoz valami példa-féle kellene és
-én érzem, mi hiányzik bennem, hogy ezt megcsináljam. Legalább némi
-halvány fogalmat próbálok róla nyujtani.
-
-Azt képzelem tehát, hogy ennek a katekizmusnak, hogy eljusson a mi
-katekizmusunk első kérdéséhez, ilyesformán kellene kezdődnie:
-
-_A nevelőnő:_ Emlékszel-e arra az időre, mikor az anyád még leány volt?
-
-_A kis lány:_ Nem.
-
-_A nevelőnő:_ Miért nem, mikor olyan jó az emlékező tehetséged?
-
-_A kis lány:_ Azért, mert akkor még nem is voltam a világon.
-
-_A nevelőnő:_ Hát te nem éltél mindig?
-
-_A kis lány:_ Nem.
-
-_A nevelőnő:_ És vajjon mindig élni fogsz-e?
-
-_A kis lány:_ Igen.
-
-_A nevelőnő:_ Fiatal vagy-e vagy öreg?
-
-_A kis lány:_ Fiatal vagyok.
-
-_A nevelőnő:_ Hát a nagymamád fiatal-e vagy öreg?
-
-_A kis lány:_ Öreg.
-
-_A nevelőnő:_ Ő is fiatal volt valamikor?
-
-_A kis lány:_ Igen.
-
-_A nevelőnő:_ Hát miért nem fiatal már?
-
-_A kis lány:_ Mert megöregedett.
-
-_A nevelőnő:_ Te is meg fogsz öregedni, mint ő?
-
-_A kis lány:_ Nem tudom.[132]
-
-_A nevelőnő:_ Hova lett a tavalyi ruhád?
-
-_A kis lány:_ Szétfejtették.
-
-_A nevelőnő:_ Miért fejtették szét?
-
-_A kis lány:_ Mert kicsiny volt már.
-
-_A nevelőnő:_ Mért volt már kicsiny?
-
-_A kis lány:_ Mert megnőttem.
-
-_A nevelőnő:_ Fogsz még ezután is nőni?
-
-_A kis lány:_ Hogyne!
-
-_A nevelőnő:_ És mi lesz a nagy lányokból?
-
-_A kis lány:_ Asszonyok lesznek.
-
-_A nevelőnő:_ És mi lesz az asszonyokból?
-
-_A kis lány:_ Anyák lesznek.
-
-_A nevelőnő:_ És az anyákból mi lesz?
-
-_A kis lány:_ Megöregszenek.
-
-_A nevelőnő:_ Tehát te is megöregszel?
-
-_A kis lány:_ Ha majd anya leszek.
-
-_A nevelőnő:_ És mi lesz az öreg emberekkel?
-
-_A kis lány:_ Nem tudom.
-
-_A nevelőnő:_ Mi lett a nagyapádból?
-
-_A kis lány:_ Meghalt.[133]
-
-_A nevelőnő:_ És miért halt meg?
-
-_A kis lány:_ Mert öreg volt.
-
-_A nevelőnő:_ Mi lesz tehát az öreg emberekkel?
-
-_A kis lány:_ Meghalnak.
-
-_A nevelőnő:_ És te, ha öreg leszel, mint…
-
-_A kis lány_ (félbeszakítva): Óh, én nem akarok meghalni.
-
-_A nevelőnő:_ Édes gyermekem, senki sem akar meghalni, mégis meghal
-mindenki.
-
-_A kis lány:_ Hogyan! a mamám is meg fog halni?
-
-_A nevelőnő:_ Mint mindenki. A nők is megöregszenek, mint a férfiak és
-az öregség halálba vezet.
-
-_A kis lány:_ Mit kell tenni, hogy az ember később öregedjék?
-
-_A nevelőnő:_ Okosan élni, a míg az ember fiatal.
-
-_A kis lány:_ Én mindig okos leszek.
-
-_A nevelőnő:_ Annál jobb rád nézve. De azt hiszed talán, örökké fogsz
-élni?
-
-_A kis lány:_ Ha nagyon öreg leszek, nagyon öreg…
-
-_A nevelőnő:_ Hogy-hogy?
-
-_A kis lány:_ Hát, ha az ember olyan nagyon öreg, te mondtad, hogy meg
-kell halnia.
-
-_A nevelőnő:_ Egyszer tehát mégis meg fogsz halni?
-
-_A kis lány:_ Sajnos, igen.
-
-_A nevelőnő:_ Kicsoda élt előtted?
-
-_A kis lány:_ Apám és anyám.
-
-_A nevelőnő:_ Hát ő előttük ki élt?
-
-_A kis lány:_ Az ő apjuk és anyjuk.
-
-_A nevelőnő:_ És ki fog élni te utánad?
-
-_A kis lány:_ A gyermekeim.
-
-_A nevelőnő:_ És azok után ki fog élni?
-
-_A kis lány:_ Az ő gyermekeik stb. stb.
-
-Ezen az úton haladva érthető inductiók által megtalálni az emberi
-nemnek, mint minden más dolognak is, a kezdetét és végét: azaz egy apát
-és egy anyát, a kiknek nem volt sem apja, sem anyja, és megtalálni a
-gyermekeket, a kiknek már nem lesznek gyermekeik.[134] Csak az ilyen
-kérdések hosszú sorával van a katekizmus első kérdése eléggé
-előkészítve; csak akkor lehet a kérdést föltenni s csak akkor értheti
-meg a gyermek. De innen a második feleletig, a mely úgyszólván az isteni
-lényeg meghatározása, mekkora végtelen ugrás! Mikor lesz ez a hézag
-kitöltve? Az Isten szellem! Mi a szellem? Belebonyolítsam a gyermek
-szellemét abba a homályos metafizikába, a melyből az emberek csak oly
-nagy bajjal tudnak kitalálni? Nem egy kis lány dolga ezeket a kérdéseket
-megoldani, legfeljebb az az ő dolga, hogy föltegye őket. Akkor
-egyszerűen ezt felelem neki: Azt kérdezed tőlem, hogy mi az Isten. Ezt
-nem könnyű megmondani. Istent nem lehet hallani, sem látni, sem
-megérteni; őt csak művei által ismerjük. Hogy megtudd, mi ő, előbb
-tudnod kell, hogy mit csinált.
-
-Ha a dogmáink nem mind egyforma igazak, azért még nem mind egyforma
-fontosságúak. Isten dicsőségére nézve nagyon közömbös, vajjon ismerjük-e
-minden dologban; ellenben fontos az emberi társadalomra és annak minden
-tagjára nézve, hogy mindenki ismerje és betöltse azokat a
-kötelességeket, melyeket Isten törvénye reáró felebarátja és önmaga
-iránt. Erre kell, hogy szüntelenül tanítsuk egymást és mindenekfölött
-erre vannak kötelezve megtanítani a gyermekeiket az apák és anyák. Hogy
-egy szűz-e az anyja teremtőjének, hogy ez szülte-e Istent vagy csak egy
-embert, a kivel Isten egyesült, hogy az apa és fiú lényege egy-e vagy
-csak hasonló, hogy a Szentlélek kettejük egyikéből származik-e, a kik
-mindketten ugyanazok vagy mind a kettőtől együtt, nem látom be, hogy
-ezeknek a látszólag lényeges kérdéseknek eldöntése fontosabb-e az emberi
-nemnek, mint hogy tudjuk azt, hogy a holdtöltétől számított melyik napon
-kell a husvétot ünnepelni, hogy kell-e az olvasón imádkozni, böjtölni,
-latinul vagy francziául kell-e beszélni a templomban, kell-e képekkel
-díszíteni a falakat, misét mondani és hallgatni, kell-e hogy valakinek
-saját felesége legyen. Nem tudom, mennyiben érdekelheti ez a többieket,
-ha ezekről mindenki úgy gondolkozik, a hogy neki tetszik; a magam
-részéről engem egyáltalán nem érdekel. A mi azonban engem és a hozzám
-hasonlókat érdekli, ez az, hogy mindenki tudja, hogy az ember sorsának
-van bírája, kinek mind gyermekei vagyunk, a ki azt parancsolja nekünk,
-hogy legyünk igazságosak, hogy szeressük egymást, legyünk jótékonyak és
-könyörületesek, teljesítsük kötelességeinket mindenkivel szemben, még a
-mi és az ő ellenségeivel szemben is; hogy ennek a világnak látszólagos
-boldogsága semmis, hogy ez után egy másik élet következik, melyben ez a
-legfelsőbb lény lesz a jók jutalmazója és a gonoszok bírája. Ezek a
-dogmák és más hasonló dogmák azok, melyekre fontos dolog megtanítani az
-ifjúságot és meggyőzni róluk minden szolgát. A ki ellenük küzd,
-kétségkívül büntetést érdemel, mert a rend megzavarója és a társadalom
-ellensége. Aki túlmegy rajtuk és minket alá akar vetni sajátságos
-véleményeinek, ellenkező úton ugyanarra a pontra jut; hogy a saját módja
-szerinti rendet meghonosítsa, megzavarja a békét; vakmerő gőgjében az
-Istenség tolmácsává teszi magát, ennek nevében követeli az emberek
-hódolatát és tiszteletét, Isten helyébe, a mennyire teheti, Istenné
-teszi magát. Úgy kellene megbüntetni, mint istenkáromlót, ha nem
-büntetnék meg, mint türelmetlent.
-
-Ne törődjetek tehát mindazokkal a rejtelmes dogmákkal, melyek számunkra
-csak gondolatnélküli szavak, mindazokkal a bizarr tanításokkal, melyek
-meddő tanulmányozása a velük foglalkozóknál az erényt helyettesíti és
-inkább arra való, hogy bolondokká, minthogy jókká tegye őket. Tartsátok
-meg gyermekeiteket mindig azoknak a dogmáknak szűk körében, melyek az
-erkölcsre vonatkoznak, győzzétek meg jól őket, hogy semmi másnak a
-tudása nem hasznos ránk nézve, mint a miből megtanulunk jól cselekedni.
-Ne csináljatok lányaitokból theológusokat és okoskodókat; az égi
-dolgokból csak arra tanítsátok őket, a mi az emberi bölcseségre
-tartozik; szoktassátok őket arra, hogy mindig Isten szeme előtt érezzék
-magukat, hogy ő a tanuja cselekedeteiknek, gondolataiknak, erényeiknek,
-mulatságaiknak; hogy tegyenek jót tüntetés nélkül, mert Isten ezt úgy
-szereti, hogy zúgolódás nélkül viseljék el a rosszat, mert Isten
-kárpótolni fogja őket s hogy végül életük minden napján azok legyenek, a
-mik szeretnének lenni, a mikor majd megjelennek Isten színe előtt. Ez az
-igazi vallás, ez az egyedüli szokás, a mely nem hajlik sem visszaélésre,
-sem hitetlenségre, sem vakbuzgóságra. Prédikálhatnak, a mennyit akarnak,
-a legfenségesebb vallásokról, én a magam részéről nem ismerek el mást,
-mint ezt.
-
-Egyébiránt jó lesz megjegyezni, hogy egész addig a korig, mikor az ész
-megvilágosodik és mikor a föléledő érzés megszólaltatja a
-lelkiismeretet, a fiatal leányokra nézve az a jó és rossz, a mit a
-környezete annak mond ki. A mit parancsolnak neki, az jó, a mit
-megtiltanak, az rossz; ennél többet nem kell tudniok. Ebből látható,
-milyen nagy fontosságú dolog náluk még inkább, mint a fiúknál,
-megválogatni azokat az embereket, a kik közelükben legyenek és bizonyos
-tekintélyt gyakoroljanak fölöttük. Végül beáll a pillanat, a mikor
-elkezdenek magukból itélni a dolgokról és akkor van ideje megváltoztatni
-nevetésük tervét.
-
-Talán már eddig is sokat mondtam. Mekkora mértékben korlátoljuk a nőket,
-a mikor nem szabunk meg nekik más törvényt, csak az általános
-előítéleteket? Ne alacsonyítsuk le ennyire a nemet, a mely minket
-kormányoz és a mely tisztel minket, ha nem aljasítottuk le. Van az egész
-emberi nem számára a közvéleménynél előbbrevaló szabály is. Ennek a
-szabálynak hajthatatlan irányításához kell alkalmazkodni az összes többi
-szabályoknak; ez ítél még az előítéletről is s az emberek értékelésének
-csak akkor lehet köztünk érvénye, ha ezzel a szabálylyal megegyezik.
-
-Ez a szabály a belső érzés. Nem ismétlem, a mit föntebb mondtam róla;
-elég, ha megjegyzem, hogy ha ez a két szabály nem hat együtt a nők
-nevelésében, ez mindig hiányos lesz. Az érzés a közvélemény nélkül nem
-adja meg nekik a léleknek azt a finomságát, a mely feldíszíti a jó
-erkölcsöket a világ tiszteletével; a közvélemény pedig az érzés nélkül
-mindig csak csalfa és tisztességtelen nőket csinál belőlük, a kik a
-látszatot teszik az erény helyébe.
-
-Fontos dolog tehát, hogy ápoljanak egy tehetséget, a mely a két vezető
-között ítélőbíróul szolgál, a mely nem engedi tévútra jutni a
-lelkiismeretet és a mely jóváteszi az előítélet tévedéseit. Ez a
-tehetség az ész. De mennyi kérdés kél fel erre a szóra! Képesek-e a nők
-alapos okoskodásra? Fontos-e, hogy ezt ápolják? Sikerrel fogják-e
-ápolni? Hasznos-e ez az ápolás azokra a funktiókra, melyek rájuk
-háramlanak? Összeférhető-e az egyszerűséggel, a mely hozzájuk illik?
-
-A különböző módok, a melyek szerint ezekkel a kérdésekkel szembenéznek
-és megfelelnek rájuk, magukkal hozzák, hogy mindkét irányban túlzások
-merülnek fel; az egyik arra korlátolja a nőt, hogy varrjon és fonjon a
-háztartásban a szolgálókkal; így ne legyen egyéb, mint a gazda első
-cselédje; a másik nem éri be azzal, hogy biztosítja a nők jogait, a
-miénket is elvitatja számukra; mert ha meghagyják őket fölöttünk a
-nemüket illető tulajdonságukban és minden egyébben velünk egyenlővé
-teszik, mi ez más, mint átruházása a nőre annak az elsőségnek, melyet a
-természet a férjnek ad?
-
-Az ész, a mely az embert kötelességeinek megismerésére vezeti, nem
-nagyon bonyolult dolog; az ész, a mely a nőt a saját kötelességére
-vezeti, még sokkal egyszerűbb. Az engedelmesség és hűség, melylyel
-férjének tartozik, a gyöngédség és gondoskodás, melylyel gyermekeinek
-tartozik, oly természetes és oly érthető következményei helyzetének,
-hogy rosszhiszeműség nélkül nem vonakodhatik engedni a belső érzésnek, a
-mely vezeti és nem ismerheti félre kötelességét abban a hajlamban, mely
-még nincs megromolva.
-
-Nem kárhoztatnám minden megkülönböztetés nélkül, hogy a nő kizárólag a
-nemének való munkákra szoríttassék és hogy a többiről mélységes
-tudatlanságban hagyassék, de ehhez nagyon egyszerű, nagyon egészséges
-közerkölcsök kellenének vagy pedig nagyon visszavonult életmód. A nagy
-városokban, romlott emberek közt ezt a nőt nagyon könnyű volna
-elcsábítani, erénye gyakran csak az alkalmaktól függne: ebben a
-filozófus században kipróbált erényre van szüksége; előre kell tudnia
-azt is, a mit mondhatnak neki s azt is, a mit erről gondolnia kell.
-
-Egyébiránt, alá lévén vetve a férfiak ítéletének, ki kell hogy érdemelje
-becsülésüket; különösen a férjéét kell megkapnia; nemcsak a személyét
-kell vele megszerettetnie, hanem magaviseletével is ki kell érdemelnie
-helyeslését; igazolnia kell a világ előtt a férj választását és meg kell
-szereznie a férjnek azt a tiszteletet, melylyel feleségének adóznak. De
-hogy foghatna hozzá mindehhez, ha nem ismerné intézményeinket, ha nem
-tudna semmit szokásainkról és illemszabályainkról, ha nem ismerné sem az
-emberi ítéletek forrását, sem a szenvedélyeket, melyek ezeket
-meghatározzák? Annálfogva, hogy egyszerre függ a saját lelkiismeretétől
-és más emberek véleményétől, meg kell tanulnia ezt a két zsinórmértéket
-összehasonlítani, összhangba hozni és az előbbinek csak akkor adni
-előnyt, mikor ellentétbe kerülnek egymással. Bírájává lesz bíráinak, ő
-határozza meg, mikor kell magát alávetnie nekik és mikor kell őket
-visszautasítania. Mielőtt elvetné vagy elfogadná előítéleteiket,
-mérlegeli őket; megtanul végére járni a forrásuknak, megtanulja
-megelőzni őket, kedvezővé tenni őket; gondja lesz rá, hogy sohase vonja
-magára a megrovást, mikor kötelessége megengedi a kikerülését. Mindezt
-egyáltalán nem teheti meg szellemének és eszének kifejlesztése nélkül.
-
-Mindig visszatérek az alapvető elvre és ez adja meg nekem minden
-nehézség megoldását. Azt tanulmányozom, a mi van, ennek keresem okát és
-végül mind csak azt találom, hogy a mi van, az jól van. Bemegyek a nyilt
-házakba, a hol az úr és az úrnő együtt fogadják a vendégeket.
-Mindkettőnek ugyanaz a nevelése volt, mindketten egyforma udvariasak,
-mindketten egyformán meg vannak áldva ízléssel és szellemmel, mindkettőt
-ugyanaz a vágy lelkesíti, hogy jól fogadják vendégeiket és hogy mindenki
-elégedetten távozzék tőlük. A férj nem mulaszt el semmi gondoskodást,
-hogy figyelmes legyen mindenki iránt, jön, megy, körüljár és ezer gondot
-csinál magának; merő figyelmesség szeretne lenni. A nő helyén marad, egy
-kis kör képződik körüle és látszatra elfödi előle a gyülekezetet,
-mindazáltal nem történik itt semmi, a mit észre ne venne, nem távozik el
-senki a nélkül, hogy ő ne szólt volna hozzá; nem mulasztott el semmit, a
-mi érdekelhet mindenkit, nem mondott senkinek semmit, a mi ne volna
-kellemes és a rendnek minden legkisebb megzavarása nélkül a legkisebb
-emberről a társaságban épúgy nem feledkezik meg, mint a legelsőről. A
-lakomát feltálalják, asztalhoz ülnek; a férfi tudja, kik illenek együvé
-s a szerint ülteti őket; a nő a nélkül, hogy bármit is tudna, még se
-téved ebben; ő már kiolvasott a szemekből, a magatartásból mindent és
-mindenki kedve szerint van elhelyezve. Arról nem is szólok, hogy a
-kiszolgáláskor nem feledkeznek meg senkiről. A házigazda körüljárt s nem
-feledkezett meg senkiről, ellenben a nő eltalálja, a mit az ember
-megkíván s azzal kínálja; mikor a szomszédjával beszél, a füle ott van
-az asztal végén; észreveszi, hogy melyik nem eszik azért, mert nem éhes
-és melyik azért, mert nem mer venni vagy kérni az ételből, mivel félszeg
-vagy félénk. Mikor fölkelnek az asztaltól, mindenki azt hiszi, hogy a
-háziasszony csak vele törődött, mind azt hiszik, hogy nem ért rá egy
-falatot sem enni, a valóság pedig az, hogy többet evett, mint bárki más.
-
-Mikor mindenki eltávozott, megbeszélik a történteket. A férfi
-visszaemlékezik arra, a mit mondtak neki, mit mondtak és tettek azok, a
-kikkel mulatott. Ha a nő nem mindig a legpontosabb is ebben, de viszont
-ő látta azt, a mit halkan mondtak a terem másik végében, ő tudja, hogy
-ez vagy az mit gondolt, mire vonatkozott ez a szó vagy az a taglejtés,
-nem volt az a kifejezőbb mozdulat, melyre ne volna kész magyarázata, a
-mely csaknem mindig megfelel a valóságnak.
-
-Ugyanaz a szellemi alkat, a mely kitünővé tesz egy nagyvilági nőt a ház
-vezetésében, kitünővé teszi a kaczért abban a művészetben, a melylyel
-több imádót is el tud mulattatni. A kaczérság művészete még finomabb
-megkülönböztető képességet kíván, mint az udvariasságé, mert ha az
-udvarias nő mindenkivel szemben udvarias, akkor eleget tett, a kaczér nő
-ellenben ezzel az ügyetlen egyformasággal hamar elvesztené uralmát, le
-akarván kötelezni összes barátait, visszariasztaná valamennyit. A
-társaságban a mindenkivel egyformán tanusított udvariasság tetszik
-mindenkinek; ha jól bántak vele, nem nézi olyan nagyon a kedvezéseket,
-de a szerelemben az a kegy, a mely nem kizárólagos, sértésszámba megy.
-Az okos ember százszor jobban szereti, ha vele egymagával rosszul
-bánnak, mintha a többivel egyenlően dédelgetik és nem történhetik vele
-rosszabb valami, mintha nem tüntetik ki. Ha egy nő több imádót akar
-egyszerre tartani, mindegyiküket meg kell győznie, hogy őt részesíti
-előnyben és pedig a többieknek szeme előtt kell erről meggyőznie, a
-kiket meg az ő szemei előtt ugyanerről győz meg.
-
-Ha zavarba jött embert akartok látni, tegyetek egy férfit két nő közé,
-kiknek mindegyikével titkos viszonya van, aztán figyeljétek meg, milyen
-ostobán viselkedik. Tegyetek egy nőt hasonló helyzetben két férfi közé –
-a mi bizonyára nem ritkább eset – s el fogtok ámulni az ügyességen,
-melylyel mind a kettővel elbánik úgy, hogy mindegyik nevetni fog a
-másikon. De ha ez a nő ugyanazt a bizalmasságot tanusítaná mind a kettő
-iránt és ugyanolyan barátságos volna velük, hogy vezettetnék magukat
-félre csak egy pillanatra is? Ha egyformán bánna velük, nem mutatná-e
-ki, hogy egyforma joguk van hozzá? Bizony, sokkal jobban fog hozzá! A
-helyett, hogy egyformán bánna velük, úgy tesz, mintha különbséget tenne
-közöttük és ezt olyan jól csinálja, hogy az, a kinek hizeleg, azt hiszi,
-gyöngédségből teszi, az pedig, a kivel rosszul bánik, azt hiszi,
-mérgében teszi. Így mindegyik megelégszik a neki jutott részszel s azt
-látja, hogy a nő mindig vele foglalkozik, holott pedig a valóságban csak
-magamagával foglalkozik.
-
-Az általános tetszés vágyában a kaczérság hasonló eszközöket sugall: a
-szeszélyek csak visszariasztanának, ha nem volnának okosan irányítva és
-épen mesteri alkalmazásukkal csinálja belőlük a legerősebb lánczokat
-rabszolgáinak.
-
-  Usa ogn’ arte la donna, onde sia colto
-  Nella sua rete alcun novello amante;
-  Nè con tutti, nè sempre un stesso volto
-  Serba; má cangia à tempo atto a sembiante.[135]
-
-Mitől függ mindez a művészet, ha nem a finom és folytonos
-megfigyelésektől, melyek megláttatják vele minden pillanatban azt, a mi
-a férfiak szívében történik és melyek képessé teszik arra, hogy minden
-titkos mozdulattal szemben, a melyet észrevesz, annyi erőt alkalmazzon,
-a mennyi föltartóztatásához és siettetéséhez kell? De megtanulható-e ez
-a művészet? Nem, velük születik a nőkkel, megvan mindegyikben és soha
-sincs meg a férfiakban ugyanolyan mértékben. Ez a nem megkülönböztető
-jellemvonásainak egyike. A lélekjelenlét, az éberenlátás, a finom
-megfigyelőképesség a nők tudománya; az ügyesség, melylyel hasznát
-veszik, a tehetségük.
-
-Így van a dolog és láttuk, miért kell így lennie. Azt mondjuk, hogy a
-nők csalfák. Azokká lesznek. Az ő sajátos adományuk az ügyesség, nem
-pedig a csalfaság, a nemüknek megfelelő valódi hajlamokban, még mikor
-hazudnak, akkor sem csalfák. Miért kérdezitek a szájukat, mikor nem neki
-kell szólnia? Kérdezzétek a szemüket, az arczuk bőrét, a lélekzetüket,
-félénk modorukat, gyönge ellenállásukat: ez az a nyelv, melyet a
-természet ad nekik, hogy feleljenek nektek. A száj mindig nemet mond és
-azt is kell mondania, de a hangsúly, melyet erre vet, nem mindig ugyanaz
-és ez a hangsúly nem tud hazudni. Nincsenek-e a nőnek ugyanazok a
-szükségletei, mint a férfinak, a nélkül, hogy ugyanannyi joga volna
-kinyilvánítani őket? A sorsa nagyon is kegyetlen volna, ha még jogosult
-vágyaiban is nem volna olyan nyelve, a mely egyenértékű azzal, melyen
-nem mer szólani: kell-e az, hogy a szemérem boldogtalanná tegye? Nincs-e
-szüksége olyan művészetre, melylyel közölheti hajlamait, a nélkül, hogy
-leleplezné őket? Mekkora ügyességre van szüksége, hogy elraboltassa
-magától azt, a mit ég a vágytól odaadni? Mily fontos dolog neki, hogy
-megtanulja megindítani a férfi szívét a nélkül, hogy észrevehetővé
-válnék, hogy gondol rá! Mily bájos párbeszéd a Galatea almája és
-ügyetlen menekülése! Mi kell neki még ehhez egyéb? Megmondja-e a
-pásztornak, a ki a fűzfák között utána veti magát, hogy csak azért fut
-előle, hogy maga után csalogassa? Hisz akkor, hogy úgy mondjam,
-hazudnék, mert akkor nem tudná a pásztort maga után csalogatni. Mennél
-több a tartózkodás a nőben, annál több művészetre van szüksége, még a
-férjével szemben is. Igen, azt állítom, hogy ha a kaczérságot korlátai
-közt tartjuk, illedelmessé és igazzá teszszük s a tisztesség törvénye
-lesz belőle.
-
-Az erény csak egyféle, mondhatja igen helyesen valamelyik ellenfelem;
-nem osztható fel, hogy egy részét megengedjük, a másikat pedig elvessük.
-Ha szeretjük az erényt, teljes épségében szeretjük; és azok előtt az
-érzések előtt, melyekkel nem kell bírnunk, elzárjuk a szívünket, ha
-lehet és a szánkat mindig. Az erkölcsi igazság nem az, a mi van, hanem a
-mi jól van; a mi rossz, annak nem volna szabad lennie és azt nem szabad
-bevallani, különösen ha ez a bevallás olyan hatást ad neki, amelylyel a
-nélkül nem bírna. Ha abba a kísértésbe estem volna, hogy lopok és ennek
-elmondásával abba a kísértetbe ejtenék más valakit, hogy bűntársammá
-legyen, nem esnék-e a kísértés áldozatául azzal, hogy bevallom? Miért
-mondjátok, hogy a szemérem csalfává teszi az asszonyokat? Vajjon azok, a
-kik legjobban elvesztik, egyebekben igazabbak-e a többinél? Még csak ez
-kellene! Ezerszer csalfábbak. A lealjasodásnak erre a fokára csak a
-bűnöknél fogva juthatni el, melyek mind megmaradnak benne és melyek csak
-az alattomosság és hazugság segítségével uralkodnak.[136] Ellenkezőleg,
-azok, a kikben még van szemérem, a kik nem hivalkodnak hibáikkal, a kik
-el tudják leplezni vágyaikat még azok előtt is, a kikre irányulnak és a
-kiktől ezek bevallását csak a legnagyobb fáradsággal lehet kicsikarni,
-ezek máskülönben is a legigazabbak, a legőszintébbek, a
-legállhatatosabbak minden kötelezettségükben és az ő hűségükben lehet
-általában a legjobban megbízni.
-
-Nem tudok mást, mint az egy _Lenclos_ kisasszonyt, a kit ismert
-kivételül lehet idézni ezek alól a megjegyzések alól s Lenclos
-kisasszony is csodaszámba ment. Neme erényeinek megvetése mellett,
-mondják róla, megőrizte a mi nemünk erényeit: dicsérik nyiltságát,
-egyenességét, az érintkezésben való biztonságát, a barátságban való
-hűségét, végül hogy dicsőségének képét teljessé tegyék, azt mondják,
-hogy férfivá tette magát. Jól van hát. Minden kitünő hírneve mellett is
-azonban ezt a férfit époly kevéssé szerettem volna barátommá tenni, mint
-szeretőmmé.
-
-Mindez nem olyan nagy eltérés tárgyunktól, mint a milyennek látszik.
-Látom, hova irányulnak a modern filozófia elvei, mikor a nevetség
-tárgyává teszik a női nem szemérmét és állítólagos csalfaságát, és
-látom, hogy ennek a filozófiának legbiztosabb eredménye, hogy megfosztja
-korunk nőit attól a kevés becsülettől, a mi még megmaradt bennük.
-
-Ezeknek a megfontolásoknak alapján azt hiszem, hogy általánosságban meg
-lehet határozni, mily faja kultura felel meg a nők természetének és mely
-czélok felé kell fordítani elmélkedésüket ifjuságuktól fogva.
-
-Mondtam már, hogy nemük kötelességeit könnyebb látni, mint betölteni. Az
-első dolog, melyet meg kell tanulniok, hogy ezeket a kötelességeket
-szeressék előnyeikre való tekintetből; ez az egyedüli mód arra, hogy
-könnyüvé tegyük őket. Minden helyzetnek és minden kornak megvannak a
-maga kötelességei. A maga kötelességeit hamar megismeri az ember,
-föltéve, hogy szereti őket. Tartsd tiszteletben női helyzetedet és
-mindig jóravaló asszony leszel, bármilyen helyzetbe juttat is az ég. A
-fődolog az, hogy az legyünk, a mivé a természet tett minket: úgyis
-túlságosan azok vagyunk, a mivé az emberek akarják hogy legyünk.
-
-Az elvont és spekulativ igazságok, az alapelvek, a tudományos tantételek
-kutatása, mindaz, a mi az eszmék általánosítására irányul, nem való a
-nők szakmájába; tanulmányaiknak teljesen a gyakorlatra kell irányulni;
-az ő dolguk alkalmazni azokat az elveket, melyeket a férfi talált meg és
-az ő dolguk megtenni a megfigyeléseket, melyek a férfit az elvek
-megállapítására vezetik. A nők minden gondolkodása, a mennyiben nem
-közvetlenül kötelességeikre vonatkozik, a férfiak tanulmányozására kell,
-hogy irányuljon vagy a kellemes ismeretekre, melyeknek czélja csak az
-izlés; mert a mi a géniusz műveit illeti, ezek meghaladják felfogásukat;
-még kevésbbé van bennük elég szabatosság és figyelem, hogy az exakt
-tudományokban boldoguljanak; a mi pedig a fizikai ismereteket illeti, az
-a két nem közül annak való, a ki tevékenyebb és mozgékonyabb, a ki több
-czélt tud belátni, annak valók, a kiben több az erő és a k jobban
-gyakorolja erejét az érzékelhető dolgok kapcsolataira és a természet
-törvényeire. A nő, a ki gyönge és nem lát semmit, a mi kívül esik
-önmagán, azokat a rúgókat becsüli és ítéli meg, melyeket gyöngesége
-pótlására hozhat mozgásba; ezek a rúgók pedig a férfi szenvedélyei. Az ő
-mechanikája magában véve erősebb, mint a miénk, összes emeltyűi az
-emberi szívet hozzák mozgásba. A mit neme magától nem bír megtenni,
-holott neki szükséges vagy kellemes, ügyesen mi velünk kell akartatnia;
-alapjában kell kitanulmányoznia a férfi szellemét; nem elvont
-értelemben, a férfi szellemét általában, hanem azoknak a férfiaknak
-szellemét, a kik körülveszik azoknak a férfiaknak szellemét, a kiknek
-alá van rendelve, akár a törvény, akár a közvélemény által. Bele kell
-hogy tudjon hatolni érzelmeikbe beszédük, cselekedeteik, tekintetük,
-taglejtéseik útján. Beszéde, tettei, tekintete, taglejtései útján kell,
-hogy azokat az érzéseket tudja bennük kelteni, a melyeket kíván, a
-nélkül, hogy észrevétetné, hogy ez a szándéka. Ők jobban fognak
-filozofálni az emberi szívről, mint ő, de ő jobban fog nálunknál a
-férfiak szívében olvasni. A nők dolga, hogy megtalálják a – hogy úgy
-mondjam – kísérleti morált, a mi dolgunk, hogy rendszerré alakítsuk. A
-nőben több a szellem, a férfiban több a géniusz; a nő megfigyel, a férfi
-gondolkodik; ebből az együtthatásból kerül ki a legtisztább
-felvilágosodás és a legtökéletesebb tudomány, a melyet az emberi szellem
-önmagától megszerezhet; szóval az önmaga és mások legbiztosabb ismerete,
-a melyre fajunk képes. Így irányulhat a művészet szüntelenül a természet
-által adott eszköz tökéletesítésére.
-
-Az asszonyok könyve a világ; ha rosszul olvasnak benne, ez az ő hibájuk,
-vagy valami szenvedély vakítja el őket. Mindazáltal az igazi családanya
-egyáltalán nem nagyvilági nő s a maga házában nincs sokkal kevésbbé
-elzárkózva, mint az apácza a kolostorban. Azt kell tehát tenni a fiatal
-lányokkal, a kiket férjhez adnak, a mit azokkal tesznek, a kiket beadnak
-a kolostorba: meg kell nekik mutatni az élvezeteket, a melyeket
-elhagynak, mielőtt lemondanának róluk, hogy ezeknek az előttük
-ismeretlen élvezeteknek csalóka képei ne zaklassák egykor a szívüket és
-meg ne zavarják visszavonultságuk boldogságát. Francziaországban a
-leányok kolostorban élnek és az asszonyok a nagyvilágban hajszolódnak. A
-ókoriaknál ez épen ellenkezően volt: a leányoknak, mint már mondtam, sok
-játékuk és nyilvános ünnepük volt, az asszonyok pedig visszavonultan
-éltek. Ez a szokás észszerűbb és jobban épségben tartotta az
-erkölcsöket. Egy bizonyos fajta kaczérság meg van engedve a férjhez adó
-lányoknak; az ő fődolguk, hogy mulassanak. Az asszonyoknak más dolguk
-van odahaza és nem kell már férjet keresniök, de ebben a reformban
-rosszul járnának, holott sajnos, ők adják a hangot. Anyák, csináljatok
-legalább jó pajtást a leányaitokból. Adjatok nekik egyenes érzést és
-becsületes lelket és ne rejtsetek el előlük semmit, a mit a tiszta
-erkölcsű szem megnézhet. A bál, a mulatságok, a játékok, még a színház
-is, mindazok a dolgok, melyek, ha rosszul nézik őket, elragadják a
-tapasztalatlan ifjúságot, veszély nélkül juttathatók az egészséges szem
-elé. Mennél jobban látják ezeket a zajos szórakozásokat, annál jobban
-elmegy tőlük a kedvük.
-
-Hallom a lármát, a mely ellenem felhangzik. Melyik lány tud ellenállani
-ennek a veszedelmes példának? Alig hogy belenéznek egy kicsit a világba
-s a fejük elcsavarodik bele; egyik sem akar aztán tőle megválni. Ez
-meglehet, de vajjon mielőtt eléjük nyujtottátok volna ezt a csalóka
-képet, eléggé előkészítettétek-e őket, hogy felindulás nélkül nézhessék?
-Vajjon előre jelentettétek-e nekik a képeket, melyeket jelent?
-Olyanoknak festettétek-e le őket, a milyenek? Eléggé fölfegyvereztétek-e
-őket a hiúság illuziói ellen? Belevittétek-e fiatal szíveikbe az igazi
-élvezetek kedvelését, melyeket nem találni meg ebben a zürzavarban?
-Milyen elővigyázatosságot, milyen rendszabályokat alkalmaztatok, hogy
-megóvjátok őket a téves ízléstől, a mely félrevezetheti őket? A helyett,
-hogy szellemükben bármit is szembeállítottatok volna az általános
-előítéletek uralmával, csak tápláltátok bennünk őket; elejétől fogva
-megszerettettétek velük a léha szórakozásokat, melyeket a világban
-találnak. S még akkor is tápláljátok bennük ezt az előszeretetet, mikor
-már benne vannak. A fiatal lányoknak, mikor a világba belépnek, nincs
-más vezetőjük, csak az anyjuk, a ki gyakran náluknál is bolondosabb és a
-ki a dolgokat csak úgy tudja nekik megmutatni, a hogy maga látja. Az ő
-példája, a mely erősebb, mint maga az ész, igazolja őket a saját
-szemükben és az anya példája a leány számára vitán kívül álló mentség.
-Mikor azt akarom, hogy az anya vezesse be a leányát a világba, ezt abban
-a föltevésben akarom, hogy olyannak láttassa vele a világot, a milyen.
-
-A baj még ennél is hamarabb kezdődik. A kolostorok valóságos iskolái a
-kaczérságnak, nem annak a becsületes kaczérságnak, a melyről beszéltem,
-hanem annak, a mely előidézi a nőknek minden ferdeségét és a legfurcsább
-divathölgyeket hozza létre. Ezekből a kolostorokból kilépve, hogy
-egyszerre belépjenek a zajos társaságokba, a fiatal nők eleinte a maguk
-helyén érzik magukat bennük. Arra nevelték őket, hogy bennük éljenek,
-csoda-e, ha aztán jól is érzik ott magukat? A mit most mondani fogok,
-azt nem bocsátom előre a nélkül az aggodalom nélkül, hogy esetleg egy
-előítéletet találok megfigyelésszámba venni; de általánosságban úgy
-találom, hogy a protestáns országokban nagyobb a családi ragaszkodás,
-méltóbbak a hitvesek és gyöngédebbek az anyák, mint a katholikus
-országokban; s ha ez így van, nincs benne kétség, hogy ez a különbség
-részben a kolostorok nevelésének tulajdonítandó.
-
-Hogy valaki szeresse a békés és otthonias életet, ismernie kell; érezte
-kell hogy légyen gyermekkora óta. Csak az apai házban kedveli meg az
-ember a maga otthonát és mindazok az asszonyok, a kiket nem az anyjuk
-nevelt, nem fogják szeretni gyermekeiket nevelni. Sajnos, a
-nagyvárosokban nincs többé otthoni nevelés. Ezekben a társadalom olyan
-határtalan és vegyes, hogy nem marad többé menedékhely a visszavonult
-életre és hogy az ember még otthon is nyilvános helyen van. Annyira
-együtt élnek az egész világgal, hogy nincsen többé az embereknek
-családjuk, alig ismerik a rokonaikat; úgy látogatják őket, mint az
-idegeneket és a házi erkölcsök egyszerűsége elvész azzal az édes
-meghittséggel együtt, a mely a varázsát adta. Így szívja magába az ember
-már az anyatejjel a kor kedvteléseinek szeretetét és azokat az elveket,
-melyeket ebben uralkodni lát.
-
-A leányokra látszólagos tartózkodást rónak, hogy olyan együgyűeket
-foghassanak, a kik magukviselete alapján elveszik őket. De
-tanulmányozzátok csak egy pillanatig ezeket a fiatal nőket: a feszes
-modorral csak rosszul leplezik a sóvárságot, mely emészti őket és már a
-szemükből ki lehet olvasni az égő vágyat, hogy anyáikat utánozhassák.
-Nem a férj az, a mire sóvárognak, hanem a házasélet szabadossága. Mi
-szükség van a férjre, mikor annyi módjuk van rá, hogy ellehessenek
-nélküle? De azért van szükségük férjre, hogy ezeket a módokat
-elleplezhessék. Arczukon a szerénység és a féktelenség a szívük
-mélyében: maga ez a tettetett szerénység is ennek a jele; csak azért
-szenvelgik, hogy annál hamarább megszabadulhassanak tőle. Párisi és
-londoni nők, kérlek benneteket, bocsássatok meg nekem. Egy hely sem
-zárja ki a csodákat; én azonban a magam részéről nem ismerek csodát és
-ha csak egy is köztetek igazán becsületes lelkű, akkor én nem értek a mi
-intézményeinkhez.
-
-Mindezek a különböző nevelések egyformán kiszolgáltatják a fiatal
-teremtéseket a nagyvilági élvezetek kedvelésének és azoknak a
-szenvedélyeknek, a melyek hamarosan kikelnek ebből. A nagy városokban a
-romlás az élettel együtt kezdődik, a kis városokban pedig az észszel
-együtt. A fiatal vidéki nők megtanulják megvetni erkölcseiknek boldog
-egyszerűségét és sietnek Párisba, hogy részesedjenek a mi erkölcseink
-romlottságában; a bűnök, feldíszítve a tehetségek szép nevével, utazásuk
-egyedüli czéljai és szégyenkezve megérkezésükkor, hogy oly messze vannak
-az idevaló nők nemes féktelenségétől, sietnek szintén fővárosiakká
-válni. Hol kezdődik a baj nézetetek szerint? Azokon a helyeken-e, a hol
-kitalálják vagy azokon, a hol gyakorolják?
-
-Azt tartom tehát, hogy okos anya ne vezesse a vidékről Párisba a
-leányát, megmutatni neki ezeket a másokra oly veszedelmes képeket; de
-azt is mondom, hogy ha ez megtörténik, akkor vagy rosszul van nevelve a
-leány, vagy ezek a képek kevéssé veszedelmesek reá nézve. Izléssel,
-észszel, a becsületes dolgok szeretetével nem találja őket olyan
-vonzóknak, mint a milyenek azok számára, a kik meghagyják magukat tőlük
-babonázni. Látni Párisban esztelen fiatal nőket, a kik sietnek
-elsajátítani az ottani hangot és magukra veszik hat hónapra a divatot,
-hogy aztán életük fogytáig kigúnyoltassák magukat, de ki veszi észre
-azokat, a kik elriasztva mindettől az összevisszaságtól, visszatérnek
-vidékükre, megelégedve sorsukkal, miután összehasonlították azzal, a
-melyet a többiek irigyelnek? Hány fiatal nőt láttam, a kiket engedékeny
-férjük elvitt Párisba és a kiknek módjukban lett volna, hogy itt
-letelepedjenek, de maguk fordultak el tőle és szívesebben tértek vissza,
-mint a hogy jöttek és ellágyulva mondják elutazásuk előtt való nap: «Ah,
-térjünk vissza kunyhónkba, ott boldogabban él az ember, mint itt, ebben
-a palotában!» Nem tudni, hány jó ember marad még, a ki nem hajtott
-térdet a bálvány előtt és a ki megveti ennek esztelen tiszteletét. Csak
-a bolond nők lármásak; az okos nők nem keltenek feltünést.
-
-Ha most már az általános romlottság daczára, az egyetemes előítéletek
-daczára, a leányok rossz nevelése daczára, nagy részük mégis megőrzi a
-helyes ítéletet, mi lenne akkor, ha ezt az ítéletet megfelelő tanítások
-táplálnák vagy jobban mondva, ha nem rontották volna el bűnös
-tanításokkal? Mert minden a természetes érzések fentartásán vagy
-helyreállításán alapszik mindig. Ehhez nincs szükség arra, hogy a
-leányokat hosszú prédikáczióitokkal untassátok, sem hogy feltálaljátok
-nekik száraz erkölcsi oktatásaitokat. Az erkölcsi oktatások mindkét
-nemre nézve minden jó nevelés megölő betüi. Az ilyen gyászos
-leczkéztetések csak arra jók, hogy meggyűlöltessék azokat, a kik
-osztogatják őket és mindazt, a mit mondanak. Ha fiatal lányokhoz
-beszélnek, akkor nem arra van szükség, hogy félelmet keltsenek bennük
-kötelességeik iránt, sem arról, hogy megnehezítsék rajtuk az igát,
-melyet a természet rótt rájuk. Mikor elébük tárjátok ezeket a
-kötelességeket, legyetek szabatosak és könnyen érthetők; ne engedjétek,
-hogy azt higyjék, hogy visszataszítók lesznek akkor, a mikor ezeket a
-kötelességeket betöltik; ne legyen bennetek haragosság, ne legyen semmi
-mogorvaság. Mindennek, a mi a szívre akar hatni, a szívből kell jönni;
-erkölcsi katekizmusuknak époly rövidnek és világosnak kell lennie, mint
-a milyen a vallási katekizmusuk, de nem szabad époly komolynak lennie.
-Mutassátok meg nekik magukban a kötelességekben élvezeteik forrását és
-jogaik alapját. Vajjon kínos-e szeretni, hogy az ember szerettessék,
-szeretetre méltóvá lenni, hogy boldog lehessen, becsülésre méltóvá
-válni, hogy engedelmeskedjenek neki, megbecsülni magát, hogy
-megbecsüljék? Mily szépek e jogok! Mily tiszteletreméltók! Mily drágák a
-férfi szívének, ha az asszony érvényesíteni tudja őket! Nem kell
-megvárni az éveket és az öregkort, hogy élvezhesse őket! Uralma
-erényeivel kezdődik; alig hogy vonzó erői kifejlődnek s máris uralkodik
-jellemének szelídsége által és szerénységét imponálóvá teszi. Hol az az
-esztelen és barbár férfi, a ki nem csillapítja gőgjét és nem ölt
-figyelmesebb modort egy szeretetreméltó és okos tizenhatéves lány
-mellett, a ki keveset beszél, a ki meghallgat másokat, a ki illedelmet
-tanusít magatartásában és becsületességet beszédében, a kivel szépsége
-nem feledteti el sem nemét, sem ifjúságát, a ki még félénkségével is
-érdekelni tud és magára vonja a tiszteletet, melyet mindenki iránt
-tanusít?
-
-Ezek a tanubizonyságok csak külsők ugyan, de nem felületesek; nem csupán
-az érzéki ingerekre vannak alapítva; abból a benső érzésből erednek, a
-mely azt mondja nekünk, hogy a nők a férfiak érdemének igazi megítélői.
-Kicsoda kíván megvettetni a nőktől? Senki a világon, még az sem, a ki
-nem akarja a nőket szeretni. És a mi engem illet, a ki oly kemény
-igazságokat mondok nekik, azt hiszitek, hogy nekem az ő ítéletük
-közömbös? Nem, az ő szavazataik nekem becsesebbek, mint a tiéitek,
-olvasóim, a kik gyakran asszonyabbak vagytok náluknál. A mikor elítélem
-erkölcseiket, igazságot akarok szolgáltatni igazságosságuknak: nem
-bánom, ha gyűlölnek, csak kikényszerítsem a tiszteletüket.
-
-Mennyi nagy dolgot lehetne ennek a rúgónak segítségével létrehozni, ha
-kellően tudnók működtetni! Jaj annak az időnek, a melyben a nők
-elvesztik befolyásukat és a melyben a férfiak nem adnak ítéletükre
-semmit! Ez az elaljasodás végső foka. Minden nép, a melynek voltak
-erkölcsei, tisztelte a nőket. Nézzétek Spártát, nézzétek a germánokat,
-nézzétek Rómát, azt a Rómát, a mely a dicsőség és az erény székhelye, ha
-egyáltalában volt valaha székhelyük. Itt a nők tisztelték meg a nagy
-hadvezéreknek hadi tetteit, ők siratták meg nyilvánosan a haza atyjait,
-az ő imájuk és az ő gyászuk szent volt, mint az állam legünnepibb
-ítélete. Az összes nagy átalakulások nőktől eredtek: egy nő által
-szerezte Róma a szabadságot, egy nő által érték el a plebejusok a
-konzulátust, egy nő miatt ért véget a decemvirek zsarnoksága, a nők
-által menekült meg az ostromolt Róma egy száműzött kezeiből. Lovagias
-francziák, mit szóltatok volna, ha ezt a gúnyolódó, szemeiteknek oly
-nevetséges felvonulást láttátok volna? Gúnykaczajotokkal kísértétek
-volna. Mily más szemmel nézzük mi ugyanazokat a tárgyakat! És talán
-mindnyájunknak igaza van. Alakítsuk meg ugyanezt a menetet szép franczia
-hölgyekből és ennél nem tudnék semmi illetlenebbet, de alakítsátok római
-nőkből és valamennyien a volszkok szemével és Coriolanus szívével
-fogjátok nézni.
-
-Még tovább megyek: azt állítom, hogy az erény nem kevésbbé javára válik
-a szerelemnek, mint a természet egyéb jogainak és hogy általuk a
-szeretők tekintélye nem kevevesebbet nyer, mint a feleségeké és az
-anyáké. Nincs igazi szerelem lelkesedés nélkül és nincs lelkesedés
-valódi vagy képzelt tökéletességű tárgya nélkül, a mely mindig megvan a
-képzeletben. Mitől lobbanjanak lángra azok a szerelmesek, a kiknek
-számára ez a tökéletesség már nem jelent semmit és a kik abban, a kit
-szeretnek, nem látnak egyebet, mint az érzékek gyönyörének tárgyát? Nem,
-a lélek nem így jön tűzbe és nem így engedi át magát azoknak a fenséges
-elragadtatásoknak, a melyek a szerelmesek önkívületét és szenvedélyük
-varázsát teszik. Megengedem, a szerelemben minden csak illuzió, de
-valódiak azok az érzések, melyekkel eltölt minket az igazi szépség
-iránt, a melyet megszerettet velünk. Ez a szépség nincs meg szerelmünk
-tárgyában, tévedéseink műve. Ugyan, tesz is az valamit! Ezért talán
-kevésbbé áldozzuk fel összes alacsony érzéseinket ennek a képzeletbeli
-képnek? Talán kevésbbé hattatjuk át szívünket azoktól az erényektől,
-melyeket annak tulajdonítunk, a kit szeret? Avagy kevésbbé rázzuk le
-magunkról az emberi én alacsonyságát? Hol az az igazi szerelmes, a ki
-nem kész feláldozni életét szerelmesének? És hol az érzéki és aljas
-szenvedély abban az emberben, a ki halálra szánja magát? Gúnyolják a
-kóborló lovagokat: pedig ők ismerték a szerelmet, holott mi csak a
-kicsapongást ismerjük. Mikor ezek a regényes nézetek elkezdtek
-nevetségesekké válni, ez a változás nem annyira az ész műve volt, mint a
-rossz erkölcsöké.
-
-Bármely korban is, a természetes vonatkozások nem változnak meg, az
-illendőség és illetlenség, a mely belőlük folyik, ugyanaz marad, az ész
-hamis neve alatt szereplő előítéletek csak a látszatot változtatják meg.
-Mindig nagy és szép dolog lesz önmagán uralkodni, akár ha csak azért is,
-hogy egy fantasztikus agyrémnek engedelmeskedjünk és a becsület igaz
-indítékai mindig szívéhez szólnak minden helyes ítéletű nőnek, a ki a
-maga helyzetében keresni tudja az élet boldogságát. Az erkölcsi
-tisztaság mindenek fölött pompás erény kell, hogy legyen minden szép nő
-szemében, a kinek lelkében van némi emelkedettség. Mialatt az egész
-világot lába alatt látja, diadalmat arat mindenen és önmagán: trónust
-emel magának a saját szívében, e trónushoz jön mindenki hódolni; a két
-nem gyöngéd és féltékeny, de mindig tiszteletteljes érzései, az
-általános megbecsülés és saját becsérzete szüntelenül megfizeti neki az
-árát dicsőség adójában a néhány pillanatnyi harcznak. A nélkülözések
-múlók, de az áruk állandó. Mily élvezet egy nemes lélek számára a
-szépséggel párosult erény büszkesége! Valósítsatok meg egy regényhősnőt
-és válogatottabb gyönyöröket fog élvezni, mint a Laisok és Kleopatrák és
-ha szépsége nem lesz többé, a dicsősége és élvezete megmarad; csak ő
-tudja élvezni a múltat.
-
-Mennél nagyobbak és terhesebbek a kötelességek, annál érthetőbbeknek és
-erősebbeknek kell lenni az okoknak, melyekre alapítva vannak. Van
-bizonyos kenetteljes beszédmód, melylyel a legkomolyabb dolgokról
-szólva, csak úgy csépelik a fiatal leányok fülét, a nélkül, hogy meg
-tudnák őket győzni. Ebből az ő felfogásukkal arányban nem álló
-beszédmódból és abból a csekély fontosságból, melyet titokban
-tulajdonítanak neki, születik meg az a könnyűség, a melylyel
-hajlamaiknak engednek, miután nincs magukból a dolgokból folyó okuk,
-hogy ellenálljanak nekik. Egy okosan és jámborul nevelt leánynak
-kétsékívül erős fegyverei vannak a kísértések ellen; de az, a kinek
-kizárólag csak kenetteljes beszédekkel tömik a szívét vagyis inkább a
-fülét, elkerülhetetlenül zsákmánya lesz az első ügyes csábítónak, a ki
-utána veti magát. Egy fiatal és szép leány sohasem fogja saját testét
-megvetni, sohasem fog jóhiszeműleg bánkódni az olyan nagy vétkeken, a
-melyeket a szépsége követtet el vele, sohasem fog őszintén és Isten
-színe előtt sírni, hogy sóvárgós tárgya, sohasem fogja magamagában
-elhinni, hogy a szív legédesebb érzése a sátán találmánya. Adjatok neki
-ő belőle magából folyó és önmaga számára való okokat, mert ezek nem
-hatolnak beléje. Még rosszabb, ha – mint általában meg szokott történni
-– ellenmondást támasztanak fogalmaiban és miután megalázták azzal, hogy
-testét és bájait lealjasították, mint a bűn mocskát, aztán mint Jézus
-Krisztus templomát tiszteltetik vele ugyanazt a testet, melyet olyan
-megvetni valónak tüntettek fel. A nagyon fenkölt és a nagyon alacsony
-eszmék egyaránt elégtelenek és nem kapcsolódhatnak össze: a korhoz és
-nemhez mért okra van szükség. A kötelesség mérlegelésének csak annyiban
-van ható ereje, a mennyiben összekapcsoljuk vele azokat az indító
-okokat, melyek betöltésére sarkalnak.
-
-  Quae quia non liceat non facit, illa facit.[137]
-
-Nem is hinné az ember, hogy épen Ovidius mond ilyen szigorú ítéletet.
-
-Ha tehát bele akarjátok oltani a jó erkölcsök szeretetét a fiatal
-lányokba, akkor a nélkül, hogy folyton mondogatnátok nekik: «legyetek
-okosak», keltsetek bennük nagy érdeket arra, hogy azok legyenek;
-éreztessétek velük az okosság teljes értékét és meg fogjátok velük
-szerettetni. Nem elég ezt az érdeket a messze jövőbe helyezni;
-mutassátok meg nekik ebben a pillanatban életkoruk viszonyaiban, imádóik
-jellemében. Rajzoljátok le előttük a jóravaló embert, az érdemes embert,
-tanítsátok meg őket, hogy fel tudják ismerni, szeretni és pedig a maguk
-számára szeretni; bizonyítsátok be nekik, hogy akár mint barátnőjüket,
-akár mint feleségüket, akár mint szeretőjüket csak ez az ember tudja
-őket boldoggá tenni. Vezessétek hozzájuk az erényt az ész által,
-éreztessétek velük, hogy nemük uralma és ennek minden előnye nem csupán
-a saját jó magaviseletüktől és erkölcseiktől, hanem a férfiakétól is
-függ, hogy kevés hatásuk van a hitvány és aljas lelkekre és hogy a
-szerelemnek csak úgy lehet szolgálni, a hogy az erénynek szolgálunk.
-Biztosak lehettek, hogy akkor, ha lefestitek előttük napjaink
-erkölcseit, őszinte undort keltetek bennük; ha megmutatjátok nekik a
-divatos embereket, megvetést ébresztetek bennük irántuk, csak
-elidegenítitek őket azok elveitől, ellenszenvessé teszitek érzéseiket,
-megvetést keltetek hiú udvariaskodásaik ellen; nemesebb becsvágyat
-ébreszttek bennük, azt, hogy a nagy és erős lelkeken uralkodjanak, a
-spártai nők becsvágyát, a kik férfiakon kívántak uralkodni. A hetyke,
-szemtelen, czivakodó nő, a ki csak kaczérságával tudja a szerelmeseket
-magához vonzani és csak kegyek osztogatásával megtartani, csak a szolgai
-és köznapi dolgokban tudja őket engedelmességre szoktatni, mint a
-szolgákat, a a fontos és komoly dolgokban nincs rájuk hatása. De az a
-nő, a ki egyúttal becsületes, szeretetreméltó és erényes, a ki
-rákényszeríti az övéit, hogy tiszteljék, a kiben van tartózkodás és
-szerénység, szóval az, a ki a megbecsülés által tartja fenn a szerelmet,
-egy intéssel akár a világ végére küldheti őket, a harczba, a dicsőségbe,
-a halálba, a hova neki tetszik.[138] Ez az uralom szép, úgy hiszem és
-megéri a fáradságot, hogy megszerezzék.
-
-Ez az a szellem, a melyben Zsófia nevelkedett, több gonddal, mint
-fáradsággal és inkább követve, mint korlátozva a hajlamát. Mondjunk most
-valamit egyéniségéről a szerint az arczkép szerint, a melyet Emilnek
-adtam róla és a mely szerint ő elképzeli a hitvest, a ki őt boldoggá
-teheti.
-
-Nem ismételhetem eléggé, hogy félreteszek minden csodát. Emil sem
-csodalény, Zsófia még kevésbbé az. Emil férfi, Zsófia pedig nő, íme, ez
-minden dicsőségük. A nemek keveredésében, a mely köztünk uralkodik,
-szinte csodaszámba megy, hogy valaki a maga neméhez tartozik.
-
-Zsófia jó hajlamokkal született, jó természetű, nagyon érzékeny a szíve
-és ez a rendkívüli érzékenység néha olyan élénkké teszi képzeletét, hogy
-nehéz mérsékelni. Inkább helyes a szelleme, mint átható, a kedélye
-könnyed, de egyenetlen, az arcza köznapi, de kellemes, arczkifejezése
-olyan, a mely lelket ígér és nem hazudik, közönynyel lehet hozzá
-közeledni, de nem lehet felindulás nélkül távozni tőle. Másoknak vannak
-olyan jó tulajdonságai, melyek belőle hiányzanak, másokban nagyobb
-mértékben vannak meg azok a tulajdonságok, melyekkel ő bír, de senkiben
-sincsenek e tulajdonságok jobb összhangba hozva arra, hogy szerencsés
-jellemet alkossanak. Még a hibáiból is előnyt tud húzni; ha tökéletesebb
-volna, sokkal kevésbbé tetszenék.
-
-Zsófia nem szép, de mellette a férfiak elfelejtik a szép nőket és a szép
-nők elégedetlenekké válnak önmagukkal. Első pillanatra csinosnak is alig
-mondható, de mennél tovább látja az ember, annál inkább megszépül; nyer
-ott, a hol annyi más veszít és a mit megnyert, azt többé nem veszti el.
-Lehet szebb szem, szebb száj, imponálóbb megjelenés, de nem lehet
-senkinek jobb termete, szebb arczszíne, fehérebb keze, kecsesebb lába,
-szelídebb tekintete, szívhez szólóbb arczkifejezése. A nélkül, hogy
-elkápráztatna, érdekel, megigéz, de azt sem tudjuk, miért.
-
-Zsófia szereti a cziczomát és ért hozzá; anyjának ő az egyedüli
-szobalánya, sok ízléssel tud előnyösen öltözködni, de gyűlöli a pompás
-ruhákat; az ő ruháján mindig látni az elegancziával párosult
-egyszerűséget; nem azt szereti, a mi ragyog, hanem azt, a mi jól áll.
-Nem tudja, melyek a divatos színek, de pompásan tudja, hogy mely színek
-festenek rajta jól. Nincs az a fiatal lány, a ki kevesebb keresettséggel
-öltöznék és kinek mégis választékosabb volna az öltözéke; az ő
-öltözékének egy darabja sincs véletlenség szerint kiválasztva és a
-kiszámítottság nem vehető észre egyiken sem. Cziczomája látszólag nagyon
-egyszerű és tényleg nagyon csábító, nem tárja ki bájait, hanem elföldi
-őket, de a mikor elfödi, sejteti őket. Láttára azt mondja az ember: íme,
-egy szerény és erényes leány. De ha mellette marad, a szeme és a szíve
-folyton a külsején jár, a nélkül, hogy szabadulni tudna tőle és azt
-lehetne mondani, hogy mind ez az oly egyszerű öltözék csak azért van
-rajta, hogy a képzelet darabról-darabra levegye róla.
-
-Zsófiának vannak természetes tehetségei; tud róluk és nem hanyagolta el
-őket, de nem lévén módjában sok művészetet pazarolni művelésükre, beérte
-azzal, hogy csinos hangját annyira gyakorolta, hogy ízléssel és helyesen
-tudjon énekelni, apró lábait, hogy könnyedén, bájjal tudjon járni; hogy
-minden helyzetben feszesség és ügyetlenség nélkül tudjon meghajolni.
-Egyébiránt nem volt más énekmestere, csak az apja, más tánczmesternője,
-csak az anyja és a szomszéd falu orgonistája adott néhány leczkét a
-clavecinen a kísérésből, melyet azóta maga gyakorolt. Kezdetben nem
-törődött mással, minhogy a keze előnyösen érvényesüljön a fekete
-billentyűkön, aztán azt találta, hogy a clavecin éles és száraz hangja
-az ő hangjának csengését kellemesebbé teszi, lassankint kifejlődött az
-érzéke a harmónia iránt, végül mire felnőtt, elkezdte érezni a kifejezés
-báját és szeretni a zenét magamagáért. Ez azonban inkább ízlés, mint
-tehetség; ki sem tud egy nótát betüzni a kóta szerint.
-
-Legjobban tudja Zsófia, a mire legtöbb gonddal is tanították, a nemének
-megfelelő munkákat, még azokat is, a melyekre nem is szoktak gondolni,
-mint például a ruhái kiszabását és elkészítését. Nincs az a tű-munka, a
-melyet meg ne tudna csinálni és a melyet ne szeretne csinálni, de
-valamennyi közül legjobban szereti a csipke-munkát, mert nincs az a
-munka, a mely kellemesebb hatást adna és a melyben az ujjak több bájjal
-és könnyedséggel működnének. Foglalkozott a háztartás minden részletével
-is. Ért a konyhához és az éléskamrához, tudja a holmik árát és ismeri
-tulajdonságaikat, jól rendben tudja tartani a számadást és ő az anyja
-házvezetője. Arra lévén hivatva, hogy egykor maga is családanya legyen,
-az apai ház vezetése közben megtanulja rendben tartani a maga házát, el
-tudja látni a cselédek teendőit és mindig szívesen látja el. Csak azt
-tudja az ember jól parancsolni, a mit maga is meg tud csinálni: ez az
-oka, hogy az anyja így foglalkoztatja. Zsófia nem gondol ilyen messzire;
-az ő első kötelessége a gyermeki kötelesség és ez most az egyedüli, a
-melynek betöltésére gondol. Egyedüli czélja, hogy szolgálatára legyen
-anyjának és hogy magára vegye gondjainak egy részét. Mindazáltal igaz,
-hogy ezeket nem teljesíti mind egyforma kedvvel. Például, ámbár nyalánk,
-nem szeret a konyhában foglalatoskodni, a konyhai munka részleteiben van
-valami, a mi undorítja, nem találja elég tisztának. Ebben a tekintetben
-rendkívül kényes és ez túlzásig vitt kényesség hibáinak egyike; inkább
-beleejtené az egész ebédet a tűzbe, semhogy a ruhája szegélyét
-bepiszkítsa. Ugyanebből az okból nem akart a kert felügyeletével sem
-foglalkozni. A föld piszkosnak tűnik fel neki; a mint meglátja a
-trágyát, máris azt képzeli, hogy érzi a szagát.
-
-Ezt a hibát anyja tanításának köszönheti. Az anyja szerint egyike a nő
-első kötelességeinek a tisztaság; különleges, elengedhetetlen, a
-természettől rárótt kötelesség. Nincs visszataszítóbb dolog a világon,
-mint a tisztátalan nő és a férjnek, a ki ettől undorodik, mindig igaza
-van. Az anya annyit prédikált erről a kötelességről leányának
-gyermekkorától fogva, annyira megköveteli a tisztaságot a maga
-személyében, fehérneműjében, lakásában, munkájában, öltözetében, hogy
-mindez a figyelem szokássá válva, elég nagy részét foglalja el idejének
-és érvényesül a többi részében is, úgy, hogy csak második gondja jól
-tenni, a mit tesz, az első gondja, hogy tisztán tegye.
-
-Mindazáltal mindez nem fajult el hiábavaló szenvelgéssé, sem
-elpuhultsággá; a fényűzés elfinomultságának nincs vele semmi dolga.
-Szobájába sohasem jut más, mint tiszta víz, nem ismer más illatszert,
-mint a virág illatát és a férje sohasem fog édesebbet belehelni, mint az
-ő lehelletét. Végül az a figyelem, melyet külsejére fordít, nem
-feledteti el, hogy nemesebb gondoknak tartozik életével és idejével: nem
-ismeri vagy megveti a testnek azt a túlzott tisztaságát, a mely
-bemocskolja a lelket; Zsófia több, mint tisztálkodó: tiszta.
-
-Mondtam, hogy Zsófia nyalánk. Természetétől fogva az, de a megszokásnál
-fogva mértékletes lett, most pedig erényből az. A lányokkal nem úgy van,
-mint a fiúkkal, a kiket bizonyos pontig vezetni lehet a nyalánkságuknál
-fogva. Ez a hajlam nincs következmény nélkül a női nemre; nagyon is
-veszedelmes, hogy meghagyjuk benne. A kis Zsófia gyermekkorában, ha
-egyedül ment be anyja szobájába, nem mindig jött ki belőle üres kézzel
-és a hűsége nem állott ki minden próbát, a mi a nyalánkságokat és
-bonbonokat illeti. Anyja rajtakapta, megszidta, megbüntette,
-koplaltatta. Végre meg tudta győzni, hogy a sok czukor elrontja a fogát
-és hogy a sok evéstől széles lesz a dereka. Így tehát Zsófia megjavult,
-a mint felnövekedett, más hajlamokat öltött, melyek eltérítették ettől
-az alacsony érzékiségtől. A nőkben épúgy, mint a férfiakban, a mint
-feléled a szív, a nyalánkság többé már nem uralkodó bűn. Zsófia
-megőrizte a nemének megfelelő ízlést, szereti a tejes ételeket és az
-édességeket, szereti a süteményeket és csemegéket, de nagyon kevéssé
-szereti a húst, soha meg nem kóstolta a bort és az erős likőröket;
-ezenfelül mindenből nagyon mértékletesen eszik; a nőknek, a kik nem
-dolgoznak annyit, mint mi, nincs szükségük annyi pótlásra. Minden
-dologban szereti, a mi jó, és tudja is élvezni, de be tudja érni azzal
-is, a mi nem jó, a nélkül, hogy a nélkülözés nehezére esnék.
-
-Zsófiának szelleme kellemes, a nélkül, hogy csillogó volna, derék, a
-nélkül, hogy mély volna; olyan szellem, a melyről nem sokat beszélnek,
-mert az ember nem talál benne sem többet, sem kevesebbet, mint
-önmagában. Mindig azt a szellemet mutatja, a mely tetszik azoknak az
-embereknek, a kik szólnak hozzá, habár nem is nagyon ékes, a szerint a
-fogalom szerint, melyet a női szellem kiműveléséről alkotunk magunknak;
-mert az ő szellemét nem olvasmányok alakították, hanem csupán az
-atyjával és anyjával való beszélgetések, saját elmélkedései és azok a
-megfigyelések, melyet abban a kevéske világban tett, a melyet látott.
-Zsófiában természettől fogva van vidámság, gyermekkorában pajkos is
-volt; de az anyja lassankint gondosan megzabolázta meggondolatlan
-természetét, attól félve, hogy egy nagyon hirtelen végbement változás
-hamar meg ne tanítsa arra a pillanatra, a mely ezt a gondoskodást
-szükségessé teszi. Tehát szerény és tartózkodó lett még időnek előtte és
-most, hogy ennek megjött az ideje, könnyebben esik neki megőrizni a
-tónust, a melyet fölvett, mint a hogy esnék fölvenni, a nélkül, hogy
-okát adná ennek a változásnak. Kedves dolog látni, hogy néha régi
-szokása szerint, a melyből még megmaradt benne valami, átadja magát a
-gyermekkor élénkségének, majd aztán hirtelen magába száll, elhallgat,
-lesüti szemét, elpirul: a két életkor közti átmeneti időben kell, hogy
-legyen valami a kettő közül mindegyikből.
-
-Zsófia nagyon is érzékeny, semhogy megőrizhesse kedélyhangulatának
-teljes egyenletességét, de sokkal szelidebb is, semhogy ez az
-érzékenysége nagyon sok alkalmatlanságára váljék másoknak; csak egyedül
-neki magának okoz kellemetlenséget. Ha csak egyetlen szót szólnak is, a
-mely sérti, nem panaszkodik, hanem a szíve túlárad; igyekszik
-elmenekülni, hogy kisírhassa magát. Ha az apja vagy az anyja könnyei
-közben előhívja és csak egy szót szól is neki, azonnal előjön játszani
-és nevetgélni, ügyesen letörülve szemeit és igyekezve elfojtani
-zokogását.
-
-Egyáltalában nem mentes a szeszélytől sem; ha kelleténél jobban átengedi
-magát hangulatának, ez lázadássá fajul és ekkor ő könnyen megfeledkezik
-magáról. De adjatok neki időt, hogy magához térjen és az a mód, ahogy a
-hibáját jóvá teszi, csaknem érdemet csinál belőle. Ha megbüntetik,
-tanulékony és megalázkodó és látni rajta, hogy nem annyira a büntetésen,
-mint a hibáján szégyenkezik. Ha nem szólnak neki semmit, sohasem
-mulasztja el hibáját jóvá tenni és pedig olyan nyiltan és olyan
-jóakarattal, hogy lehetetlen haragot tartani vele. Megcsókolná a földet
-a legalantasabb cseléd előtt, a nélkül, hogy ez a megalázkodás a
-legkevésbbé is nehezére esnék és mihelyt megbocsátottak neki, az öröme
-és kedveskedése mutatja, mekkora tehertől könnyebbült meg a szíve.
-Szóval békével tűri a másoktól szenvedett igaztalanságokat és örömest
-teszi jóvá a magáéit. Ilyen a női nem szeretetreméltó természete, mikor
-mi még nem rontottuk meg. A nő arra van teremtve, hogy engedjen a
-férfinak és hogy elviselje még az igazságtalanságát is. A fiúkat sohasem
-lehet odáig eljuttatni, az ő belső érzésük föltámad és föllázad az
-igaztalanság ellen; a természet nem arra alkotta őket, hogy ezt
-eltűrjék:
-
-                  Gravem
-  Pelidae stomachum cedere nescii.[139]
-
-Zsófiának van vallása, de észszerű és egyszerű vallása, kevés dogmával
-és még kevesebb ájtatoskodó gyakorlattal, vagyis inkább nem ismerve
-egyéb lényeges gyakorlatot, csak az erkölcsöt, egész életét arra
-áldozza, hogy jó cselekedettel szolgálja Istent. Mindazokban a
-tanításokban, melyekben szülei erre a tárgyra vonatkozólag
-részesítették, tiszteletteljes önalárendeléshez szoktatták, mindig ezt
-mondva neki: «Lányom, ezek az ismeretek nem a te korodhoz illők; majd a
-férjed fel fog világosítani, ha megjön annak az ideje». Egyébiránt
-hosszadalmas kegyeskedő beszédek helyett beérték azzal, hogy a
-példájukkal prédikáltak neki és ez a példa bele van vésve a szívébe.
-
-Zsófia szereti az erényt; ez a szeretet vált uralkodó szenvedélyévé.
-Szereti, mert semmi sincs olyan szép, mint az erény; szereti, mert az
-erény teszi a nő dicsőségét és mert az erényes nő csaknem az angyalokkal
-egyenlőnek tűnik fel neki; szereti, mint az igazi boldogság egyetlen
-útját és mert a tisztességtelen nő életében nem lát egyebet, csak
-nyomorúságot, elhagyatottságot, boldogtalanságot, megrovást és
-gyalázatot; szereti végül, mert az erény kedves az ő tiszteletreméltó
-apjának s gyöngéd és méltóságteljes anyjának: ők nem érik be azzal, hogy
-boldogok erényük által, hanem az ő erénye által is azok akarnak lenni és
-az ő saját legfőbb boldogsága az a remény, hogy boldogságot szerezhet
-nekik. Mindezek az érzések olyan lelkesedést sugallnak neki, a mely
-fölemeli a lelkét és minden apró hajlamát alárendeli ennek a nemes
-szenvedélynek. Zsófia tiszta erkölcsű lesz és becsületes utolsó
-lehelletéig; erre megesküdött lelke mélyében és pedig olyan időben
-esküdött meg, a mikor már érezte mindazt, a mibe egy ilyen eskü
-megtartása kerül; akkor esküdött meg, a mikor kötelezettsége alól
-fölmenthette volna magát, ha úgy volna alkotva, hogy az érzékei
-uralkodjanak fölötte.
-
-Zsófia nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy szeretetreméltó
-franczia nő legyen, a ki hideg temperamentumánál és kaczér hiúságánál
-fogva inkább ragyogni óhajt, mint tetszeni, a szórakozást keresi s nem a
-gyönyört. A szükségérzet, hogy szeressen, fölemészti; ez teszi
-szórakozottá és megzavarja a szívét a mulatságokon: elvesztette régi
-vidámságát; a bohó játékok többé már nem az ő számára valók; már nem fél
-a magány unalmától, hanem ellenkezőleg, keresi, arra gondol, a ki édessé
-fogja neki ezt a magányt tenni; minden közömbös ember terhére van; nem
-udvarlóra van szüksége, hanem szerelmesre, jobban szeret egyetlenegy
-becsütetes embernek tetszeni és annak mindig tetszeni, mint kihívni a
-maga számára a világ tetszésnyilvánításait, a melyek egy napig tartanak
-és másnap gúnykiáltássá válnak.
-
-A nőknek hamarabb kialakul az ítéletük, mint az embereknek; védelmi
-helyzetben lévén csaknem gyermekkoruktól fogva és nehezen megőrizhető
-zálog lévén rájuk bízva, szükségképen hamarabb ismerik meg a jót és a
-rosszat. Zsófia koraérett mindenben, mert a temperamentuma ráviszi, hogy
-az legyen s az ő ítélete is hamarabb kialakul, mint a vele egykorú többi
-leányoké. Ebben nincs semmi nagyon rendkívüli; az érettség nem mindenütt
-egyenlő ugyanabban az életkorban.
-
-Zsófia ismeri a maga nemének és a miénknek a kötelességeit és a jogait.
-Ismeri az emberek hibáit és a nők bűneit, ismeri a jellemző
-tulajdonságokat és az ellenkező erényeket és valamennyi bele van vésve
-szíve mélyébe. Nem lehet magasabb fogalom a tisztességes asszonyról,
-mint a melyet ő alkotott magának róla és ez a fogalom nem riasztja
-vissza; de több elégültséggel gondol a tisztességes emberre, az érdemes
-emberre; érzi, hogy ennek az embernek van teremtve, hogy méltó hozzá,
-hogy viszonozni tudja neki a boldogságot, melyet tőle nyerni fog; érzi,
-hogy tudni fogja felismerni: csak arról van szó, hogy megtalálja.
-
-A nők a férfiak érdemének természetes bírái, mint a hogy a férfiak a nők
-érdemeiéi: ez az ő kölcsönös joguk és az egyik is, a másik is tudatával
-van. Zsófia ismeri ezt a jogot és él vele, de azzal a szerénységgel, a
-mely ifjúságához, tapasztalatlanságához, helyzetéhez illik; csak olyan
-dolgokról ítél, a melyek fogalma körébe esnek és csak akkor ítél róluk,
-a mikor ez az ítélet valami hasznos tanulság kifejtésére szolgál. A
-távollevőkről csak a legnagyobb körültekintéssel ítél, különösen a
-nőkről. Azt gondolja, hogy a nőket a saját nemükről való beszéd teszi
-rossznyelvűekké és gúnyolódókká; a míg a férfiakra szorítkozik a
-beszédük, mind csak méltányosak. Zsófia tehát a férfiakra szorítkozik. A
-mi a nőket illeti, sohasem szól róluk máskép, minthogy annyi jót
-mondjon, a mennyit tud; azt tartja, ezzel a tisztességgel tartozik a
-nemének; és azokról, a kikről nem tud semmi jót mondani, nem szól
-egyáltalán semmit – és ez is eléggé érthető.
-
-Zsófiának kevés jártassága van a társaságban, de lekötelező, figyelmes
-és mindenbe, a mit tesz, bizonyos bájt visz bele. A szerencsés természet
-többet tesz nála, mint a sok mesterkedés. Van benne bizonyos
-udvariasság, a mely nem ragaszkodik formulákhoz, a mely nincs alávetve
-divatoknak, a mely nem változik a divattal, a mely nem tesz semmit
-szokásszerüen, hanem a mely a tetszés igazi vágyából ered és tetszik is.
-Nem tudja a köznapi bókokat és nem is talál ki válogatottabbakat; nem
-mondja, hogy nagyon le van kötelezve, hogy nagyon megtisztelik, hogy
-kérem, ne fáradjanak stb. Még kevésbbé jut eszébe frázisokat csinálni. A
-figyelmességre, a szokásszerű udvariasságra meghajlással felel vagy
-egyszerűen azt mondja: köszönöm, de ez a szó az ő szájában fölér sok
-mással. Igazi szolgálatért a szívét szólaltatja meg és ez nem üres
-udvarias szólamokat mondat vele. Sohasem engedte, hogy a franczia divat
-alávesse a nyegléskedés igájának, mint pl. hogy mikor az egyik szobából
-a másikba megy, rátámaszkodjék egy hatvan éves ember karjára, a kit
-inkább ő szeretne támogatni. Ha pedig valami beillatszerezett piperkőcz
-ajánlja fel neki ezt a tolakodó szolgálatot, a lépcsőn hagyja a
-szolgálatkész urat és két lépéssel felszökell szobájába, azt mondva
-neki, hogy ő nem sánta. Úgy is van: bár nem épen magas termetű, sohasem
-kivánt magassarkú czipőt: elég szép a lába, hogy ellegyen nélküle.
-
-Nemcsak hogy tiszteletteljesen hallgat asszonyok között, hanem még a nős
-vagy nálánál sokkal idősebb férfiak között is; mindig csak
-engedelmességből foglal helyet fölöttük és a mint csak lehet, alattuk
-keres helyet magának, mert tudja, hogy a kor jogai előtte járnak a nem
-jogainak; mert a bölcseség föltevése szól mellettük, a melyet mindenek
-előtt tiszteletben kell tartani.
-
-A vele egykorú fiatalemberekkel máskép áll a dolog; más hangra van
-szüksége, hogy imponáljon nekik és el is tudja találni ezt a hangot, a
-nélkül, hogy felhagyna a hozzá illő szerény modorral. Ha azok a
-fiatalemberek maguk is szerények és tartózkodók, szívesen megőrzi velük
-a szeretetreméltó fiatalos bizalmasságot; ártatlansággal teli
-társalkodásuk fecsegő, de illedelmes; ha komolyakká válnak, akkor azt
-kívánja, hogy beszédüknek legyen valami hasznos tanulsága; ha
-együgyűségekbe fajulnak, hamar abbahagyatja velük, mert mindenek felett
-megveti az udvariaskodás üres szólásmódját, mint a mely nagyon sértő
-nemére nézve. Jól tudja, hogy az a férfi, a kit ő keres, nem tud ezen a
-nyelven és sohasem tűri el szándékosan mástól azt, a mi nem illik ahhoz,
-a kinek jellemét szívébe nézve hordja. Az a magas vélemény, melylyel
-neme jogairól bír, lelkének büszkesége, melyet érzéseinek tisztasága
-szerez neki, erényének annál az erélyénél fogva, melyet magamagában érez
-és a mely tiszteletreméltóvá teszi őt a saját szemében, felháborodással
-hallgatja azokat az édeskés fecsegéseket, melyekkel mulattatni akarják.
-Nem fogadja őket nyilvánvaló haraggal, hanem gúnyos helyesléssel, a mely
-zavarba hoz, vagy hideg hanggal, a melyre az illető nincs elkészülve. Ha
-egy szép piperkőcz kitálalja előtte udvariaskodásait, elmésen dicsérgeti
-elmésségét, szépségét, bájait, annak a boldogságát, a ki neki
-tetszhetik, ő képes rá, hogy félbeszakítsa, udvariasan mondva neki:
-«Uram, attól félek, nekem mindezt jobban kell tudnom; ha nincs egymásnak
-érdekesebb mondanivalónk, azt hiszem, ezzel végét vethetjük
-beszélgetésünknek». Ezeket a szavakat mély meghajlással kísérni és aztán
-egyszerre csak a faképnél hagyni őt, nála csak egy pillanat műve.
-Kérdezzétek meg a fiatal uracskákat, hogy könnyű dolog-e sokáig jártatni
-a szájukat egy ilyen félrecsavart eszű lánynyal.
-
-Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem szereti nagyon, ha dícsérik,
-föltéve, hogy ezt őszintén teszik és hogy elhiheti, hogy csakugyan azt
-gondolják róla, a mit mondanak neki. Hogy valaki olyannak tünjék fel
-előtte, a ki méltányolja az erényeit, ahhoz az kell, hogy az illetőnek
-magának is legyenek erényei. A megbecsülésen alapuló hódolat hízeleghet
-büszke szívének, de mindenféle gáláns szószátyárkodást már eleve
-visszautasít; Zsófia nem arra termett. hogy mindenféle lézengők rajta
-gyakorolják apró tehetségeiket.
-
-Az ítéletnek ekkora érettségével és minden tekintetben úgy alakulva,
-mint egy húsz éves leány, Zsófiával tizenöt éves korában szülei már nem
-fognak gyermekként bánni. Alighogy észreveszik rajta az ifjúság első
-nyugtalanságát, mielőtt még elharapóznék, sietni fognak elejét venni;
-gyöngéden és okosan fognak vele beszélni. A gyöngéd és okos beszéd
-megfelel korának és jellemének. Ha ez a jellem olyan, a milyennek én
-képzelem, miért ne szólhatna hozzá az apja körülbelül ilyesformán:
-
-«Zsófia, most már nagy lány vagy, de az ember nem azért lesz azzá, hogy
-örökké az maradjon. Mi azt akarjuk, hogy boldog légy; a magunk érdekében
-akarjuk, mert a mi boldogságunk a tiédtől függ. A becsületes leány
-boldogsága, hogy boldogságára legyen egy becsületes embernek: arra kell
-tehát gondolnunk, hogy férjhez adjunk és pedig idejekorán kell arra
-gondolnunk, mert a házasságtól függ az élet sorsa és az embernek soha
-sincs túlságos sok ideje, hogy erre gondoljon.
-
-Semmi sem nehezebb, mint egy jó férj megválasztása; legfeljebb talán egy
-jó asszony megválasztása. Zsófia, te ilyen ritka asszony leszel, te
-leszel életünk dicsősége és öreg napjaink boldogsága; de bármily
-erényekkel vagy is megáldva, a földön még mindig akadnak férfiak, a
-kiknek náladnál is több az erényük. Nincs köztük egy sem, a kinek ne
-válnék becsületére, ha az övé vagy és vannak köztük sokan, a kik még
-nagyobb becsületedre válnának te neked. Most arról van szó, hogy a közül
-a sok közül találni kell egyet, a ki neked megfelel, aztán ezt
-megismerni és megismertetni magadat vele.
-
-A házasság legnagyobb boldogsága annyiféle körülmény összetalálkozásától
-függ, hogy bolondság ezeket mind egyesíteni akarni. Első sorban a
-legfontosabbakat kell, hogy biztosítsa magának az ember; ha aztán megvan
-a többi is, az ember hasznára számítja ezeket is; ha hiányzanak,
-túlteszi magát rajtuk. A földön nincs tökéletes boldogság; de a
-szerencsétlenségek legnagyobbika, melyet azonban mindig ki lehet
-kerülni, az, ha az ember saját hibájánál fogva boldogtalan.
-
-Vannak a körülményeknek természetes összetalálkozásai, vannak olyanok, a
-melyek az intézményekből folynak és vannak olyanok, melyek csak épen az
-előítéletektől függnek. A két utóbbi fajtának megítélésére a szülők
-hivatottak, az elsőére egyedül a gyermekek. Azokban a házasságokban,
-melyek az apák akarata folytán jönnek létre, csupán csak az
-intézményeken és az előítéleteken alapuló körülmények szerint igazodnak;
-nem az egyéneket házasítják össze, hanem helyzetüket és vagyonukat; de
-minden megváltozhatik, csak az egyéniségek maradnak meg mindig,
-mindenhova velük mennek az illetőkkel; akárhogy határoz is a sors,
-csakis az egyéni viszonyok által lehet a házasság boldog vagy
-boldogtalan.
-
-Anyád előkelő volt, én gazdag voltam; ezek voltak az egyedüli
-szempontok, melyek szüleinket arra vitték, hogy összeházasítsanak
-bennünket. Én elvesztettem a vagyonomat, anyád elvesztette az előkelő
-nevét: most, hogy a családja megfeledkezett róla, mit ér neki, hogy
-nagyúri kisasszonynak született? Balszerencsénkben szívünk egyetértése
-megvigasztalt minket mindenért; ízlésünk egyformaságánál fogva
-választottuk ezt a visszavonult életet; itt boldogan élünk
-szegénységünkben, kárpótoljuk egymást mindenért. Zsófia a mi közös
-kincsünk, áldjuk az eget, hogy ezt megadta nekünk és hogy a többit vette
-el. Lásd, gyermekem, hogy vezetett minket a Gondviselés: azok a
-tekintetek, melyeknél fogva összeházasodtunk, eltüntek s csak azoknál
-fogva vagyunk boldogok, a melyeket nem is vettünk számításba.
-
-A házasok dolga, hogy összetörődjenek. A kölcsönös hajlam kell, hogy
-első kapcsuk legyen: a szemük, a szívük kell, hogy legyen az első
-vezetőjük, mert valamint első kötelességük, mikor már egyesülve vannak,
-hogy szeressék egymást és mert nem csupán tőlünk függ, hogy szeretjük
-vagy nem szeretjük-e egymást, ez a kötelesség szükségszerűen magával hoz
-egy másikat s ez az, hogy kezdjük a szereteten, mielőtt egyesülnénk. Ez
-a természet joga, a melyet semmi sem vitathat el: azok, a kik annyi
-polgári törvénynyel korlátozták, több tekintettel voltak a látszólagos
-rendre, mint a házasság boldogságára és a polgárok erkölcsére. Látod,
-Zsófiám, hogy nem prédikálunk neked nehéz morált. Nem irányul egyébre,
-minthogy a magad urává tegyen és hogy a férjed megválasztása mirólunk
-terád háruljon át.
-
-Miután megmondtuk az okainkat, hogy miért hagyjuk meg teljes
-szabadságodat, illő, hogy a te okaidról is szóljunk, hogy okosan élj
-velük. Lányom, te jó és okos vagy, van benned egyenesség és jámborság,
-megvannak azok a tehetségeid, melyek a tisztességes asszonyhoz illenek
-és nem vagy kellemességek nélkül való sem; de szegény vagy. Megvannak a
-legtöbb becsülésre méltó javaid, de nincsenek meg azok, melyeket a
-legnagyobbra szoktak becsülni. Az után kívánkozz csak tehát, a mit
-elérhetsz és becsvágyadat ne a magad ítéletéhez, sem a miénkhez
-igazítsd, hanem az emberek véleményéhez. Ha nem volna másról szó, csak
-az érdemek egyenlőségéről, nem tudnám, hol szabjunk határt reményeidnek.
-De ne táplálj társaidnál magasabb reményeket és ne felejtsd el, hogy
-sorsod a legalsó rangban van. Hozzád méltó férfi nem veszi ugyan
-akadályszámba ezt az egyenlőtlenséget, de akkor neked kell megtenned, a
-mit ő nem tesz meg. Zsófiának az anyja példáját kell követnie és csak
-olyan családba szabad belépnie, a mely megtisztelésszámba veszi őt. Te
-nem láttad gazdagságunkat, szegénységünk idején születtél; édessé tetted
-nekünk ezt a szegénységet és panasz nélkül osztottad meg velünk. Hidd
-meg nekem, Zsófia, ne keresd azokat a javakat, a melyekért áldjuk az
-eget, hogy megszabadított minket; csak akkor élveztük a boldogságot,
-mikor elvesztettük a gazdagságot.
-
-Sokkal szeretetreméltóbb vagy, semhogy meg ne tessél senkinek és a
-szegénységed nem olyan, hogy egy becsületes embernek terhére válj. Járni
-fognak utánad és pedig talán olyan emberek is, a kik nem méltók hozzád.
-Ha olyanoknak mutatják magukat előtted, a milyenek, meg fogod ítélni,
-hogy mit érnek; minden nagyzolásuk nem soká lesz rád benyomással, de ha
-jó is az ítéleted és ha fel tudod is ismerni az érdemet, nincs elegendő
-tapasztalatod és nem tudod, mennyire képmutatók tudnak lenni az emberek.
-Egy ügyes gazember kitanulmányozhatja az ízlésedet, hogy elcsábítson és
-olyan erényeket tetethet előtted, a melyek nincsenek meg benne.
-Vesztedre lesz, Zsófia, mielőtt észrevennéd és csak azért fogod
-felismerni tévedésedet, hogy megsirasd. Minden csapdák
-legveszedelmesebbike és az egyedüli, melyet az ész nem tud kikerülni, az
-érzékek csapdája; ha valaha oly szerencsétlen lessz, hogy beleesel, nem
-fogsz többé csak illuziókat és agyrémeket látni, szemed megigéződik,
-ítéleted megzavarodik, akaratod megbomlik, még a tévedése is kedves lesz
-neked és ha fel tudnád is ismerni, nem fogsz akarni szabadulni tőle.
-Lányom, átengedlek Zsófia okos belátásának, de nem engedlek át szíve
-hajlamának. A míg hidegvérű maradsz, maradj a magad ura de a mint
-szerelembe esel, engedd át anyádnak a rólad való gondoskodást.
-
-Olyan megegyezést ajánlok neked, a mely mértéke becsülésünknek és
-helyreállítja köztünk a természetes rendet. A szokás az, hogy a szülők
-választják ki a leány férjét és csak a forma kedvéért kérdezik meg őt.
-Mi magunk közt az ellenkezőjét fogjuk tenni; te fogsz választani és
-tőlünk kérsz tanácsot. Használd jogodat, Zsófia, használd szabadon és
-okosan. A férjnek, a ki neked megfelel, a te választásod s nem a miénk
-szerintinek kell lennie, de a mi dolgunk megítélni, hogy nem tévedsz-e a
-körülmények dolgában és hogy nem teszed-e, a nélkül, hogy tudnád, az
-ellenkezőjét annak, a mit akarsz. A születés, a vagyon, a rang és a
-közvélemény nem fognak szerepet játszani okaink között. Válassz
-becsületes embert, a kinek egyénisége tetszik neked és a kinek jelleme
-megfelel neked; bárki legyen is máskülönben, elfogadjuk vőünkül. Vagyona
-mindig elegendő nagy lesz, ha van karja, jó erkölcse és ha szereti a
-családját. Rangja mindig elég fényes lesz, ha erénynyel nemesíti meg.
-Mit bánjuk, ha megró is az egész világ? Mi nem a közvélemény helyeslését
-keressük, nekünk elég a te boldogságod.»
-
-Olvasóim, én nem tudom, milyen hatást tenne az ilyen beszéd a ti módotok
-szerint nevelt lányokra. A mi Zsófiát illeti, ő nem tud rá szavakkal
-felelni; a szégyenkezés és a meghatottság nem engedi, hogy könnyen ki
-tudja magát fejezni, de abban biztos vagyok, hogy ez a beszéd szívébe
-bevésve marad egész életén át és ha egyáltalán lehet számítani emberi
-elhatározásra, akkor bizton számítani lehet arra, a melyet ez a beszéd
-fogantat meg benne: hogy méltó lesz szülei becsülésére.
-
-Vegyük fel a legrosszabb eshetőséget és tulajdonítsunk neki forró
-véralkatot, a mely kinossá teszi neki a hosszú várakozást; azt mondom,
-hogy ítélete, ismeretei, ízlése, gyöngédsége és mindenek fölött azok az
-érzések, melyekből szíve gyermekkorától fogva táplálkozott, szembe
-fognak állítani az érzékek hevességével egy olyan ellensúlyt, a mely
-elegendő lesz arra, hogy az érzékeket legyőzze vagy legalább hogy sokáig
-ellenálljon nekik. Inkább meghalna helyzete martirjául, minthogy
-boldogtalanná tegye szülőit s érdemetlen emberhez menjen nőül és kitegye
-magát a szerencsétlen házasságnak. Maga az a szabadság, melyet kapott,
-sem lesz egyébre való, mint hogy újabb lendületet adjon szívének és
-aggodalmaskodóbbá tegye ura megválasztásában. Egy olasz nő
-temperamentuma és egy angol nő érzékenysége mellett, hogy féken tartsa
-szívét és érzékeit, megvan benne egy spanyol nő büszkesége, a ki még
-mikor szeretőt keres is, nem találja meg olyan egykönnyen azt, a kit
-magához méltónak ítél.
-
-Nem mindenki tudja megérezni, mekkora lendületet tud adni a becsületes
-dolgok szeretete a léleknek és mekkora erőt találhat az ember
-magamagában, mikor őszintén erényes akar lenni. Vannak emberek, a kiknek
-minden, a mi nagy, agyrémnek tünik fel és a kik alacsony és hitvány
-eszükjárásával sohasem fogják megérteni, hogy mire képes az emberi
-szenvedélyek fölött az erénynek még a bolond túlzása is. Az ilyen
-emberekkel csak példákban kell beszélni; annál rosszabb rájuk nézve, ha
-ragaszkodnak hozzá, hogy tagadják őket. Ha ezeknek azt mondanám, hogy
-Zsófia nem képzeletbeli alak, hogy csak a neve az én leleményem, hogy
-nevelése, erkölcsei, jelleme, még a külseje is valóságban létezett és
-hogy emlékezete még ma is könnyeibe kerül egy egész tiszteletreméltó
-családnak, kétségkívül nem hinnék el; de elvégre mit koczkáztatok vele,
-ha kitérések nélkül folytatom egy Zsófiához annyira hasonló leány
-történetét, hogy ez a történet az övé lehetne, a nélkül, hogy meg
-kellene lepődni rajta? Akár igaznak tartják ezt a történetet, akár nem,
-az nem sokat számit; ha úgy tetszik, képzelt dolgokat meséltem, de
-mindenesetre megmagyaráztam módszeremet és mindenesetre közelebb
-jutottam czélomhoz.
-
-A fiatal leányban, olyan temperamentum mellett, mint a milyennel Zsófiát
-felruháztam, megvoltak egyébiránt mindazok az egyező tulajdonságok, a
-melyek révén megérdemelhette volna ezt a nevet, a melyet meg is hagyok
-neki. Azután a beszélgetés után, melyet az imént elmondtam, apja és
-anyja, abban a véleményben lévén, hogy aligha akadhat házassági alkalom
-abban a faluban, a melyben laknak, elküldték őt télire a városba egy
-nagynénjéhez, a kit titokban beavattak ennek az utazásnak a czéljába;
-mert a büszke Zsófia lelke mélyén azt a nemes büszkeséget hordta
-magában, hogy győzedelmeskedni tud önmagán és bármi szüksége van férjre,
-inkább leányfővel hal meg, semhogy elszánja magát, hogy elmegy férjet
-keresni.
-
-Nagynénje, hogy eleget tegyen a szülők óhajtásának, bemutatta a leányt a
-családokban, elvitte társaságokba, mulatságokra, megmutatta neki a
-világot, vagyis jobban mondva, a világnak őt, mert Zsófia keveset
-törődött mindezzel a zenebonával. Mégis észre lehetett venni, hogy nem
-kerüli a kellemes formájú fiatalembereket, ha illedelmeseknek és
-szerényeknek látszanak. Sőt a tartózkodásában volt valami művészet, a
-melylyel magához vonzotta őket s a mely meglehetősen hasonlított a
-kaczérsághoz; de miután kétszer-háromszor mulatott velük, visszahúzódott
-tőlük. Annak a fölényes modornak, a mely úgy tünt fel, hogy elfogadja a
-hódolatokat, alázatosabb magatartást és elriasztóbb udvariasságot tett
-azonnal a helyébe. Mindig résen állott s nem adta nekik többé a
-legcsekélyebb alkalmat, hogy bármi csekély szolgálatot tegyenek neki.
-Ezzel eléggé megmondta nekik, hogy nem akar választottjuk lenni.
-
-Az érzékeny szívek sohasem szerették a zajos szórakozásokat, azoknak az
-embereknek üres és meddő boldogságát, a kik nem éreznek semmit és azt
-hiszik, hogy ha elkápráztatják az életüket, ez annyit tesz, hogy
-élvezik. Zsófia nem találva meg azt, a mit keresett és elcsüggedve, hogy
-így megtalálhassa, megunta a várost. Gyöngéden szerette szüleit, semmi
-sem kárpótolta őt értük, semmi sem tudta őket elfeledtetni, jóval a
-hazatérésére megállapított idő előtt ment haza hozzájuk.
-
-Alighogy újra belefogott tennivalóiba az apai házban, észrevették rajta,
-hogy bár magaviselete nem változott, egészen más lett a kedélyhangulata.
-Szórakozott lett és türelmetlen, szomorú volt és álmadozó,
-el-elrejtőzött, hogy kisírja magát. Eleinte azt hitték, hogy szerelmes
-és e miatt szégyenkezik; szóvá tették a dolgot előtte, de tiltakozott a
-föltevés ellen. Fogadkozott, hogy nem ismerkedett meg senkivel, a ki a
-szívét megillethette volna. Zsófia pedig nem szokott hazudni.
-
-Mindazáltal lankadtsága folyton fokozódott és az egészsége is kezdett
-hanyatlani. Anyja, nyugtalankodva e miatt a változás miatt, végre
-elhatározta, hogy végére jár az okának. Négyszemközt beszélt vele és
-kiárasztotta rá azokat a kedveskedő szavakat és ellenállhatatlan
-beczézgetéseket, melyeket egyedül csak az anyai gyöngédség tud
-alkalmazni. «Édes lányom, te, a kit a szívem alatt hordoztam és a kit
-szüntelenül a szívemben hordozok most is, öntsd bele szíved titkait
-anyád ölébe. Micsoda titkok azok, melyeket egy anya ne tudhatna? Kinek
-fájnak a te fájdalmaid, ki osztozik bennük, ki akarja őket enyhíteni, ha
-nem az apád és én? Ah, gyermekem, azt akarod, hogy belehaljak a te
-fájdalmadba, a nélkül, hogy ismerném?» A fiatal leány egyáltalán nem
-rejtegette bánatát anyja előtt s nem is kívánt jobbat, mint hogy
-vigasztalóját és bizalmasát találja benne, de a szégyenkezés nem engedte
-beszélni és a szerénysége nem talált szavakat egy ilyen hozzá annyira
-méltatlan állapot leírására, mint a milyen az a felindulás, a mely
-megzavarta érzékeit, akárhogy küzdött ellene. Végre a szégyenkezése lett
-az árulója az anyja előtt, a ki erre kicsikarta belőle a megalázó
-vallomást. Egyáltalán nem halmozta el igazságtalan szemrehányásokkal,
-sőt vigasztalta, bánkódott miatta és megsiratta. Sokkal okosabb volt,
-semhogy bűnéül rótta volna fel azt a bajt, melyet épen az erénye tett
-olyan keservessé. De minek szükségtelenül elviselni egy bajt, a melynek
-orvoslása olyan könnyű és jogosult? Mért nem élt azzal a szabadsággal,
-melyet adtak neki? Mért nem fogadott el valakit férjéül? Mért nem
-választott? Nem tudta-e, hogy a sorsa csak tőle magától függ és hogy
-bármilyen is a választása, helyben fogják hagyni, miután nem is képes
-mást, mint tisztességes embert választani. Beküldték a városba, nem
-akart ott maradni; több kérője kinálkozott, visszautasította
-valamennyit. Mire vár tehát? Mit akar? Micsoda megmagyarázhatatlan
-ellenmondás!
-
-A válasz egyszerű volt. Ha nem volna egyébről szó, hogy támasza legyen,
-a míg fiatal, a választás azonnal megvolna; de egész életre való urát
-nem olyan könnyű megválasztani és miután ezt a két választást nem lehet
-elkülöníteni, tehát várakozni kell és gyakran elvesztegetni ifjúságát,
-mielőtt megtalálná azt a férfit, a kivel el akarja tölteni életét. Ebben
-a helyzetben volt Zsófia; szüksége volt szerelmesre, de ennek a
-szerelmesnek férjnek kell lennie és olyan szívnek, a milyen az ő
-szívének kell; az egyiket ép oly nehéz megtalálni, mint a másikat.
-Mindazok a fiatal emberek, bármily csinosak, nem egyeztek meg vele semmi
-egyébben, mint életkorban, a többi megegyezések mindig hiányoztak
-belőlük; felületes szellemük, hiúságuk, beszédmódjuk, mértéktelen
-erkölcseik, léha majmolásuk elvette tőlük a kedvét. Férfit keresett és
-csak majmokat talált; lelket keresett és nem talált.
-
-Mily boldogtalan vagyok! mondta anyjának; szükségem van szerelemre és
-nem látok semmit, a mi tetszenék nekem! A szívem visszautasítja
-mindazokat, a kik az érzékeimet vonzzák. Nem látok köztük egyet sem, a
-ki ne keltene bennem vágyakat és egyet sem, a ki vissza ne taszítaná
-vágyaimat: a becsülés nélküli vonzalom nem lehet tartós. Oh, nem ez az
-az ember, a ki Zsófiádnak kell! Ennek kedves mintaképe nagyon is bele
-van vésve jó előre a lelkébe. Csak ezt tudja szeretni, csak őt tudná
-boldoggá tenni, csak egyedül vele tudna boldog lenni. Inkább eleped és
-örökké kínlódik magával, inkább boldogtalanul és hajadonul hal meg, mint
-kétségbeesve olyan férfi mellett, a kit nem szeret és a kit szintén
-boldogtalanná tenne; jobb nem lenni, mint csak azért lenni, hogy
-szenvedjen az ember.
-
-Anyját meglepték ezek a különösségek és sokkal bizarrabbaknak találta
-őket, semhogy valami rejtelmességet ne keresett volna bennük. Zsófia nem
-volt sem szenvelgő, sem nevetséges. Hogy juthatott hozzá ez a túlzott
-kényeskedés, ő hozzá, a kit semmire sem tanítottak jobban gyermekkorától
-fogva, mint arra, hogy alkalmazkodjék azokhoz az emberekhez, a kikkel
-élnie kell és hogy erényt csináljon a szükségességből? A szeretetreméltó
-embernek az a mintaképe, a mely annyira megbűvölte és a mely oly gyakran
-visszatért beszélgetéseiben, arra a föltevésre vezette az anyját, hogy
-ennek a szeszélynek van valami más alapja, melyet ő még nem tud és hogy
-Zsófia nem mondott el neki mindent. A boldogtalan leányban túláradt a
-titkos bánat és nem kívánt egyebet, mint hogy könnyítsen a szívén. Az
-anyja faggatta; ő habozott, végre megadta magát és szó nélkül kimenve
-egy pillanat múlva egy könyvvel a kezében tért vissza. «Sirasd meg a
-lányodat, a bánatára nincs ír, könnyeit nem lehet fölszárítani. Ha tudni
-akarod az okát, itt van» – mondta a könyvet az asztalra vetve. Az anya
-fogta a könyvet és felütötte: Telemachus kalandjai voltak.[140]
-Kezdetben nem értett semmit ebből a rejtélyből; kérdések és homályos
-feleletek nyomán végre rájött, könnyen képzelhető meglepetéssel, hogy
-leánya Eucharisnak a vetélytársa.
-
-Zsófia szerelmes volt Telemachusba és olyan szenvedélylyel szerette,
-melyből semmi sem birta kigyógyítani. Az apja és az anyja, a mint
-megtudták rajongását, nevettek rajta és azt hitték, okos intelmekkel el
-tudják tőle téríteni. Tévedtek: az okosság nem volt teljesen az ő
-részükön; Zsófiának is megvolt a maga esze és tudta is érvényesíteni.
-Hányszor elhallgattatta őket, a saját érveiket fordítva ellenük,
-megmutatva neki, hogy az egész bajt ők idézték elő, hogy nem az ő
-korából való férfiú számára valónak formálták őt; neki szükségszerűen
-vagy magára kell öltenie férje gondolkodása módját vagy ő bele oltani a
-magáét; hogy az első módot lehetetlenné tették számára azzal a
-módszerrel, a hogy nevelték, a másik pedig épen az, a melyet keres.
-Adjatok nekem – mondotta – az én elveimmel eltelt férfit, vagy olyat, a
-kit én vezethetek s akkor hozzámegyek nőül. De addig miért korholtok?
-Sajnáljatok. Boldogtalan vagyok, nem pedig bolond. Vajjon az akarattól
-függ-e a szív? Nem maga apám mondotta-e ezt? Az én hibám-e, ha olyat
-szeretek, a ki nincs? Nem vagyok álomlátó; nekem nem herczeg kell, nem
-is Telemachust keresem, tudom, hogy ő csak képzelet műve. Olyasvalakit
-keresek, a ki hozzája hasonlít. És miért ne létezhetnék ez a valaki,
-mikor én létezem, én, a ki az övéhez annyira hasonló szívűnek érzem
-magam? Nem, ne alacsonyítsuk le ennyire az emberiséget, ne gondoljuk,
-hogy a szeretetreméltó és erélyes ember csak agyrém. Van, él, talán
-keres is engem, keres egy lelket, a mely őt szeretni tudná. De ki ő? Hol
-van? Nem tudom; egyik sem ő azok közül, a kiket ismerek és kétségkívül
-egyik sem azok közül, a kiket ismerni fogok. Oh anyám, mért tetted
-számomra túlságosan szeretetreméltóvá az erényt! Ha csak az erényt tudom
-szeretni, ez inkább a te hibád, mint az enyém.
-
-Elmondjam-e ezt a szomorú dolgot a katasztrófáig? Szóljak-e a hosszú
-vitákról, melyek a katasztrófát megelőzték? Leírjam-e a sodrából
-kihozott anyát, a ki szigorúsággá változtatta előbbi beczézgetését?
-Megmutassam-e a fölingerült apát, a ki megfeledkezett előbbi igéreteiről
-és a legerényesebb leánynyal úgy bánt, mint valami bolonddal?
-Rajzoljam-e végül a boldogtalan leányt, a ki csak annál jobban
-ragaszkodott agyréméhez, mert üldözéseket kellett miatta szenvednie s
-lassú lépésekkel halad a halál felé és abban a pillanatban száll
-sírjába, mikor azt hiszik, az oltárhoz vonszolhatják? Nem, ezt a gyászos
-tárgyat mellőzöm. Nem szükséges olyan messzire mennem, hogy – azt hiszem
-– elég meggyőző példával mutassam meg, hogy azoknak az előitéleteknek
-ellenére, melyek a kor erkölcseiből erednek, a becsületesség és szépség
-lelkesedése semmivel sem idegenebb a nőktől, mint a férfiaktól és hogy
-nincs semmi, a mit a természet vezetése alatt el ne érhetnénk náluk ép
-úgy, mint nálunk.
-
-Itt most félbeszakítanak és megkérdik tőlem, vajjon a természet írja-e
-nekünk elő, hogy annyi mértéktelen vágyunkat elfojtsuk. Én azt felelem,
-hogy nem, de nem is a természet olt belénk annyi mértéktelen vágyat.
-Mert mindaz, a mi nem a természettől való, ellene való; ezt már ezerszer
-bebizonyítottam.
-
-Adjuk oda Emilünknek Zsófiáját; támaszszuk fel ezt a szeretetreméltó
-leányt, hogy kevésbbé élénk képzelődést és boldogabb végzetet adjunk
-neki. Mindennapi nőt akartam festeni, de fenkölt lelket igyekezve neki
-adni, megzavartam az elméjét; magam vezettem magamat tévútra. Térjünk
-vissza ösvényünkre. Zsófiának csak jó természete van mindennapi
-lélekben; mindaz, a mivel többje van a többi nőknél, a nevelés
-eredménye.
-
-Föltettem magamban, hogy ebben a könyvben megmondok mindent, a mit tenni
-lehet, mindenkinek választást engedve arra nézve, a mi neki való, abból,
-a mi hasznosat mondtam. Kezdetben az volt a szándékom, hogy eleitől
-fogva nevelek Emilnek hitestársat s az egyiket a másik számára s
-mindkettőt együtt nevelem fel. De gondolkodva a dolgon azt találtam,
-hogy mindezek az időnek előtte való rendelkezések czéljuk tévesztettek
-és hogy képtelen dolog két gyermeket egyesíteni, mielőtt tudhatná az
-ember, hogy ez az egyesülés a természet rendjén alapszik-e és hogy
-megvan-e köztük a körülményeknek az az egyezése, a mely ehhez az
-egyesüléshez szükséges. Nem szabad összeelegyíteni azt, a mi a vad
-állapotban természetes, azzal, a mi a társadalmi állapotban természetes.
-Az előbbi állapotban minden nő megfelel minden férfinak, mert az
-egyiknek is, a másiknak is még csak kezdetleges és közös az alkata; az
-utóbbiban minden jellem a társadalmi intézmények által lévén
-kifejlesztve és minden szellemnek meglévén a maga saját és meghatározott
-formája, nemcsak a nevelés által, hanem a természetesnek és a nevelésnek
-jól vagy rosszúl elrendezett egyezése által, csak akkor lehet őket
-összekapcsolni, ha egymás mellé állítjuk őket, hogy meglássuk,
-megfelelnek-e egymásnak minden tekintetben vagy legalább is, hogy előnyt
-adjunk annak a választásnak, a mely a legtöbb ilyen kapcsolatot adja.
-
-A baj az, hogy a jellemek kifejlődése közben a társadalmi helyzet
-elválasztja a rangokat és hogy ezek a meghatározások nem lévén egymáshoz
-hasonlók, mennél jobban elválasztjuk az életbeli helyzeteket, annál
-jobban összeelegyítjük a jellemeket. Abból származnak a balul sikerült
-házasságok és mindazok a rendellenességek, melyek ebből erednek; ebből
-látni, nyilvánvaló következtetés útján, hogy mennél jobban távolodunk az
-egyenlőségtől, annál jobban megváltoznak a természetes érzések; mennél
-jobban megnövekszik a nagyok távolsága a kicsinyektől, annál jobban
-meglazul a házassági kötelék; mennél inkább vannak gazdagok és
-szegények, annál kevésbbé vannak apák és férjek. Sem az úrnak és sem a
-szolgának nincs többé családja; mindegyikük csak a maga helyzetét látja.
-
-Ha elejét akarjátok venni a visszaéléseknek és boldogokká tenni a
-házasságokat, akkor fojtsátok el az előitéleteket, felejtsétek el az
-emberi intézményeket és kérjetek a természettől tanácsot. Ne
-kapcsoljatok össze olyan embereket, a kik csak egy adott életbeli
-helyzetben illenek össze és ha ez a helyzet megváltozik, már nem fognak
-összeilleni, hanem olyan embereket, a kik minden helyzetben, a melybe
-jutnak, minden országban, melyben laknak, minden rangban, a melybe
-belejutnak, összeillenek. Nem mondom, hogy a konvenczionális kapcsolatok
-közömbösek a házasságban, hanem azt mondom, hogy a természetes
-kapcsolatok befolyása annyira fontosabb ezeknél, hogy ez dönti el az
-élet sorsát és hogy úgy az ízléseknek, kedélyeknek, érzéseknek,
-jellemeknek olyan megegyezése, a mely arra kellene, hogy késztessen egy
-okos apát, akár herczeg, akár uralkodó, hogy habozás nélkül adja oda
-fiának azt a leányt, a kivel mindebben megegyezik, akár ha becstelen
-családból származik is, akár ha a hóhér leánya is. Igen, azt vitatom,
-hogy minden képzelhető balszerencse rázúdulhat két összevaló házaspárra,
-mégis igazabb boldogságot élvezhetnek, ha együtt sírnak, mintha a világ
-minden szerencséjében élnének, megmérgezve a szívük meghasonlása által.
-
-A helyett tehát, hogy már gyermekkorában feleségül szántam volna valakit
-Emilemnek, megvártam, hogy megismerje azt, a ki neki megfelel. Nem én
-teszem ezt a meghatározást, hanem a természet; az én dolgom fölismerni
-azt a választást, melyet a természet tett. Mondom, az én dolgom, nem
-pedig az apáé, mert a mikor rám bízta a fiát, átengedte nekem a helyét,
-az én jogomat tette az övé helyébe; én vagyok Emil igazi apja, én tettem
-őt férfivá. Nem vállaltam volna el a nevelését, ha nem az én feladatom
-lett volna őt saját választása, azaz hogy az enyém szerint
-megházasítani. Csak az a gyönyör, hogy boldog embert csináltunk,
-kárpótol azért, a mibe kerül egy embert abba a helyzetbe hozni, hogy
-boldog lehessen.
-
-De ne higyjék, hogy Emil hitvesének kiválasztásával addig vártam, amíg
-őt magát elküldhettem, hogy keresse meg. Ez az állítólagos keresés csak
-ürügy arra, hogy megismertessem vele a nőket, hogy megérezze annak
-becsét, a ki neki megfelel. Zsófia rég meg van már találva; Emil talán
-már látta is, de csak akkor fog vele találkozni, mikor megjön annak az
-ideje.
-
-Ha a társadalmi helyzetek egyenlősége nem szükséges is a házassághoz, ha
-ez az egyenlőség hozzájárul a többi megegyezésekhez, ezeknek fokozza az
-értékét; nem mérhető össze egyikkel sem, de megbillenti a mérleget,
-mikor a többi mind egyenlő.
-
-A férfi, hacsak nem legalább is uralkodó, nem kereshet bármely
-társadalmi helyzetből való feleséget; mert azokat az előitéleteket,
-melyek benne nincsenek meg, megtalálja a többi emberekben és nem egy
-leány megfelelhet neki, de nem kapná meg. Vannak tehát okossági
-szabályok, melyek korlátokat vetnek az okos apa keresgélése elé. Nem
-szabad, hogy növendékének rangján fölül való elhelyezést akarjon adni,
-mert ez nem tőle függ. Ha módjában állana, még akkor sem volna szabad
-akarnia; mert minek a rang a fiatal embernek, kivált az enyémnek? És
-mégis, mikor feljebb kapaszkodik, ezer tényleges bajnak teszi ki magát,
-melyeket egész életén át érezni fog. Sőt azt is mondom, hogy ne akarjon
-kiegyenlíteni különböző természetű javakat, például az előkelő
-származást és a pénzt, mert a kettő mindegyike kevesebbel fokozza a
-másiknak értékét, mint a mennyivel maga csorbul; mert továbbá az emberek
-sohasem egyeznek meg a közös értékbecslésben és mert végül az előnyt,
-melyet mindegyik fél annak tulajdonít, a mit ő hozott, előkészítője lesz
-az egyenetlenségeknek a két család között és gyakran a két házasfél
-között is.
-
-Nagy különbséget tesz továbbá a házasság rendjében, hogy a férfi rangján
-felül vagy alul köt-e házasságot. Az első eset teljesen észszerűtlen, az
-utóbbi észszerűbb. Miután a család csak a feje által függ össze a
-társadalommal, ennek a családfának a helyzete szabályozza az egész
-család helyzetét. Ha a férfi rangján alul nősül, nem száll alább, hanem
-följebb emeli a nejét; ellenkezőleg, ha magán fölül való feleséget vesz,
-alászállítja őt anélkül, hogy magamagát feljebb emelné. Így az első
-esetben megvan a haszon kár nélkül, az utóbbiban csak a kár haszon
-nélkül. A természet rendjéből folyik továbbá, hogy az asszony
-engedelmeskedjék férjének. Mikor tehát alacsonyabb rangból választja
-feleségét, a természetes rend és a társadalmi rend egybehangzik és
-minden jól megy. Az ellenkező eset áll be akkor, a mikor a férfi rangján
-felül nősülve abba az alternativába bonyolódik, hogy vagy a jogát sérti
-meg, vagy a háladatosságot és hogy vagy hálátlan lesz, vagy
-lebecsültetik. Akkor aztán az asszony az uralmat követelve magának,
-urának zsarnokává lesz és az úr rabszolgává válva a legnevetségesebb és
-legszánalmasabb teremtéssé válik. Ilyenek azok a szerencsétlen
-kegyenczek, a kiket az ázsiai királyok megtisztelnek és megkínoznak
-sógorságukkal és a kik, úgy mondják, csak lábtól mernek az ágyba
-belépni, mikor a feleségükkel akarnak hálni.
-
-El vagyok rá készülve, hogy számos olvasómnak eszébe jut, hogy én a
-nőnek természetes tehetséget tulajdonítottam a férfi kormányzására s
-ezek következetlenséggel fognak vádolni. Csakhogy tévednek. Nagy
-különbség van a között, hogy valaki arrogálja-e magának a parancsolás
-jogát, vagy hogy kormányoz valakit, a ki parancsol. Az asszony uralma a
-szelidség uralma, az ügyességé és engedékenységé; parancsai a
-dédelgetések, fenyegetései a könnyek. Úgy kell uralkodnia a házban, mint
-a miniszternek az államban: hogy megparancsoltatja magának, a mit tenni
-akar. Ebben az értelemben áll az, hogy a legjobb házasságok azok, a
-melyekben az asszonynak legnagyobb a tekintélye. De mikor félreismeri a
-családfő hangját, ha az ő jogait akarja bitorolni és maga akar
-parancsolni, ebből a rendellenességből sohasem következik egyéb, mint
-nyomorúság, botrány és becstelenség.
-
-Így tehát a vele egyenlők és az alatta állók közti választás marad meg
-és én azt hiszem, hogy az utóbbiakra nézve kell még egy megszorítást
-tenni; mert nehéz dolog a nép salakjában olyan feleséget találni, a ki
-képes boldogságára lenni egy tisztességes embernek. Nem mintha az
-emberek bűnösebbek volnának a legalacsonyabb néposztályokban, mint a
-legmagasabbakban, hanem mert az előbbiekben kevés fogalmuk van arról, a
-mi szép és tisztességes és mert a többi osztályok igazságtalansága miatt
-még a bűneikben is csak igazságtételt látnak.
-
-Az ember természettől fogva nem igen gondolkozik. A gondolkozás olyan
-művészet, melyet csak úgy megtanul, mint a többit, sőt még sokkal
-nehezebben. A két nemre nézve csak két ténylegesen különálló osztályt
-ismerek, az egyik a gondolkozó embereké, a másik azoké, a kik nem
-gondolkoznak. Ez a különbség pedig csaknem kizárólag a nevelésből
-folyik. A két osztály elsejéből való férfinak nem szabad a másikkal
-összeházasodni, mert a társaság legnagyobb varázsa megszünik rá nézve, a
-mint arra kell szorítkoznia, hogy bár van felesége, egyedül kell
-gondolkoznia. Azoknak az embereknek, a kik egész életüket csakis azzal
-töltik, hogy dolgoznak az életük fentartásáért, nincs más gondolatuk,
-mint a munkájuk meg az érdekük és egész szellemük mintha a karjaikban
-volna. Ez a tudatlanság nem árt sem a derékségnek, sem az erkölcsöknek;
-sőt gyakran javukra válik; gyakran az ember kiegyezik kötelességeivel
-azáltal, hogy gondolkozik róluk és a végén az lesz belőle, hogy a tények
-helyébe merő szavak kerülnek. A lelkiismeret a legfelvilágosultabb
-filozófia; hogy az ember jóravaló ember legyen, ahhoz nem kell ismernie
-Cicero könyvét a kötelességekről és a legtisztességesebb nagyvilági nő
-tudja talán legkevésbbé, hogy mi a tisztesség. De nem kevésbbé igaz,
-hogy csak a művelt szellem teszi a társalkodást kellemessé és szomorú
-dolog a családapára nézve, a ki szereti otthonát, ha kénytelen
-bezárkózni önmagába és nem értetheti meg magát odahaza senkivel.
-
-Másrészt hogy nevelhetné fel gyermekeit az olyan asszony, a ki
-egyáltalán nem szokta meg a gondolkodást? Hogy tudná megállapítani, hogy
-mi való nekik? Hogy tudná őket eltölteni azokkal az erényekkel, melyeket
-nem ismer, az előnyökkel, melyekről fogalma sincsen? Nem tudna egyebet,
-mint kényeztetni vagy fenyegetni őket, szemtelenekké vagy félénkekké
-tenni őket; vagy modoros majmokat csinálna belőlük, vagy hebehurgya
-tökfilkókat, nem pedig jóravaló szellemeket vagy szeretetreméltó
-gyermekeket.
-
-Nem való tehát a jól nevelt embernek olyan feleséget venni, a kinek
-nincs nevelése; következőleg olyan társadalmi osztályból valót sem, a
-melyben nem is lehet nevelése. De még mindig százszor jobban szeretnék
-egy egyszerű és kezdetlegesen nevelt leányt, mint olyan tudós nőt vagy
-szép szellemet, a ki a házamban irodalmi biróságot akarna felállítani,
-melynek ő lenne az elnöke. A tudóskodó nő férjének, gyermekeinek,
-barátainak, a cselédeinek, az egész világnak ostora. Szép szellemének
-fenkölt magaslatáról lenézi minden asszonyi kötelességét és mindig azon
-kezdi, hogy férfit csinál magából, mint de Lenclos kisasszony. A házon
-kívül mindig nevetséges és jogosan is kritizálják, mert nem kerülheti el
-az ember a kritikát, ha kilép életbeli helyzetének köréből és ha nem
-annak a helyzetnek a számára van teremtve, a melyet el akar foglalni.
-Mindezek a nagytehetségű asszonyok csak az ostobáknak imponálnak. Mindig
-tudni, ki az a művész vagy jóbarát, a ki a tollat vagy az ecsetet
-tartja, mikor dolgoznak; tudni, ki az a diszkrét íróember, a ki titokban
-diktálja nekik az orakulumaikat. Mindez a szélhámoskodás méltatlan egy
-becsületes asszonyhoz. Ha igazi tehetsége volna is, alászállítja a
-becsvágyával. Az ő méltósága az, hogy nem ismerik, az ő dicsősége a
-férje becsülése, az ő gyönyörei a családja boldogságában rejlenek. Terád
-magadra hivatkozom, olvasóm, légy őszinte: mi kelt benned jobb véleményt
-egy asszonyról, mikor a szobájába belépsz, melyik tölt el több
-tisztelettel: ha neméhez illő dolgokkal látod elfoglalva, háztartása
-gondjaival, körülvéve gyermekei ruháitól, vagy ha a toilette-asztalánál
-találod verseket írva, mindenféle röpiratokkal és mindenféle színű
-levélkékkel körülvéve? Minden irodalmár leány élete fogytáig leány
-maradna, ha csupa eszes férfi volna a földön:
-
-  Quæris cur nolim te ducere, Galia? diserta es.[141]
-
-Ezek után a megfontolások után következik a nő külseje; ez tünik
-szemünkbe legelőször és utolsónak kell tekintetbe venni, de ezt sem
-szabad semmibe venni. A nagy szépséget szerintem inkább kerülni kell,
-mint keresni a házasságban. A szépség már azáltal is, hogy megvan,
-elhasználódik; hat hét múlva már nem ér semmit birtoklójának, a
-veszedelmei azonban addig tartanak, a míg ő. Ha csak nem angyal a szép
-nő, a férje a legszerencsétlenebb ember a világon; és ha még angyal
-volna is, hogy akadályozhatná meg, hogy ne legyen szüntelenül
-ellenségektől körülvéve? Ha a legnagyobb csunyaság nem volna undorító,
-előnyt adnék neki a legnagyobb szépség fölött; mert a férjre nézve az
-egyik is, a másik is kevés idő múlva semmivé lesz s ekkor a szépség
-bájjá válik, a csúnyaság pedig előnynyé. De a csunyaság, a mely undort
-kelt, a legnagyobb szerencsétlenség; ez az érzés, a helyett, hogy
-elmúlna, szüntelenül fokozódik és gyűlöletté válik. Az ilyen házasság
-pokol; jobb meghalni, mint így megházasodni.
-
-Keressétek mindenben a középutat, még a szépséget sem véve ki. Előnyt
-kell adni a kellemes és megnyerő külsőnek, a mely nem szerelmet, hanem
-jóindulatot sugall; ebben a férj számára nincs semmi aggasztó és az
-előnye mindkettőjük hasznára szolgál. A báj nem használódik el úgy, mint
-a szépség: ebben van élet, szüntelenül megújul és a tisztességes
-asszony, a kiben van báj, harmincz esztendei házasság után épúgy tetszik
-a férjének, mint az első nap.
-
-Ezek a megfontolások, melyek engem Zsófia kiválasztásában vezettek. A
-természet tanítványa lévén épúgy, mint Emil, inkább az ő számára van
-teremtve, mint bárki más; ő lesz a férfi asszonya. Egyenrangú vele
-születésénél és tulajdonságainál fogva, alatta áll vagyon dolgában. Nem
-igéz meg első szempillantásra, hanem napról-napra jobban tetszik.
-Legnagyobb varázsa csak fokonkint hat, csak a társalkodás
-közvetlenségében tárul ki s a férje jobban fogja érezni, mint bárki a
-világon. A nevelése sem nem csillogó, sem nem elhanyagolt; van ízlése
-tudákosság nélkül, vannak tehetségei művészkedés nélkül, itélete
-ismeretek nélkül. A szelleme nem tud, hanem ki van arra művelve, hogy
-tanuljon; jól előkészített talaj, a mely csak a magot várja, hogy
-teremjen. Soha nem olvasott más könyvet, mint Barrême számtanát és a
-Telemachust, a mely véletlenül akadt kezébe; de olyan leánynak, a ki
-képes lelkesedni Telemachusért, lehet-e érzéstelen szíve és finomság
-nélküli szelleme? Oh, a szeretetreméltó kis tudatlan! Boldog az, a ki
-hivatva van őt tanítani! Nem professzora lesz férjének, hanem
-tanítványa, nemcsak hogy nem akarja alávetni ízlésének, hanem inkább
-fölveszi az övét. Többet fog érni férjének, mintha tudós volna; meglesz
-az a gyönyöre, hogy taníthatja mindenre. Ideje már végre, hogy meglássák
-egymást; igyekezzünk, hogy összehozzuk őket.
-
-Szomorúan és elgondolkozva utazunk el Párisból. A fecsegésnek ez a helye
-nem a mi vonzó pontunk. Emil megvető pillantást vet e felé a nagy város
-felé és kelletlenül mondja: Hány napot vesztegettünk el hiábavaló
-keresésben! Ah, nem itt van szívem hitvese! Barátom, te jól tudod, de az
-én időm neked nem drága és az én bajaim neked kevés fájdalmat okoznak.
-Én rászögezem tekintetemet és felindulás nélkül mondom neki: Emil,
-hiszed te azt, a mit mondasz? Ő azonnal a nyakamba borúl megzavarodva és
-felelet nélkül a karjaiba ragad. Mindig ez a válasza, mikor nincs igaza.
-
-Künn vagyunk tehát a mezőn kóbor lovagok módjára; nem kalandokat keresve
-mint ezek, sőt ellenkezőleg a kalandok elől menekülve hagytuk el Párist;
-de eléggé utánozzuk kóbor és egyenetlen módjukat, hol hanyatt-homlok
-rohanva, hol meg lassan botorkálva. A ki figyelemmel kisérte
-eljárásomat, végre felfoghatja a szellemét és én nem birom elképzelni,
-hogy még most is akadjon olvasóm, a kit annyira elfogulttá tesznek a
-bevett szokások, hogy föltételezve rólunk, hogy egy jól elzárt
-postakocsiban horkolunk, utazva a nélkül, hogy látnánk valamit, hogy
-megfigyelnénk valamit, az indulás és érkezés közti időtartamot
-kitöröljük életünkből és haladásunk azonossága által úgy
-takarékoskodjunk időnkkel, hogy elvesztegetjük.
-
-Azt mondják az emberek, az élet rövid és én azt látom, hogy megtesznek
-minden tőlük telhetőt, hogy azzá tegyék. Nem tudva felhasználni az időt,
-panaszkodnak gyors múlása miatt és én azt látom, hogy számukra nagyon is
-lassan múlik. Mindig el lévén telve azzal a czéllal, a melyre
-törekszenek, boszankodva nézik az időközt, a mely elválasztja tőle őket;
-az egyik azt szeretné, ha már holnap volna, a másik, ha már a jövő
-holnap volna, a harmadik, ha már tíz évvel később volna; senki sem akar
-ma élni, senki sincs a jelen órával megelégedve, valamennyien úgy
-találják, hogy nagyon lassan múlik. Mikor arról panaszkodnak, hogy az
-idő nagyon gyorsan múlik, hazudnak; szívesen megfizetnék, hogy
-siettessék; szívesen rááldoznák egész vagyonukat, hogy elfogyaszszák
-egész életüket és nincs talán egy sem, a ki ne redukálta volna éveit
-egynéhány órára, ha hatalmában állott volna feláldozni unalmának azokat,
-a melyek terhére voltak és türelmetlenségének azokat, a melyek a
-vágyva-vágyott pillanattól elválasztották. Az egyik élete felét azzal
-tölti, hogy Párisból Versaillesbe, Versaillesből Párisba, a városból
-falura, a faluról a városba, az egyik városnegyedből a másikba
-költözködik s nem tudná, mit csináljon óráival, ha nem tudná a titkát,
-hogy mint kell elvesztegetni; szándékosan hagyja abba hirtelen a
-foglalkozását, hogy aztán újra fölkeresésével vesződhessék. Azt hiszi,
-megnyeri azt az időtöbbletet, a melyet erre fordít és a melylyel
-különben nem tudna mit csinálni, vagy fordítva csak azért lót-fut, hogy
-lósson-fusson és csak azért száguldoz el a postával, hogy ugyanazon az
-úton visszatérjen. Halandók, sohasem fogtok felhagyni a természet
-rágalmazásával? Mit panaszkodtok az élet rövidségéről, holott még mindig
-nem elég rövid a kedvetek szerint? Ha csak egy van is köztetek, a ki
-eléggé mérsékelni tudja vágyait arra, hogy sohase kívánja, hogy múljék
-az idő, ez nem fogja nagyon rövidnek találni az életet; élni és élvezni
-az ő számára ugyanaz lesz és ha fiatalon kell is meghalnia, napjaitól
-kielégítve hal meg.[142]
-
-Ha módszeremnek nem volna egyéb előnye, mint ez, már csak ezért is
-előnyt kellene neki adni minden más módszer fölött. Nem azért neveltem
-fel Emilemet, hogy vágyakozzék vagy hogy várakozzék, hanem hogy élvezzen
-és mikor a vágyait a jelenen túlterjeszti, ezt nem teszi olyan heves
-buzgalommal, hogy az idő lassusága kellemetlenül essék neki. Nemcsak a
-vágy gyönyörét fogja élvezni, hanem azt a gyönyört is, hogy közeledik
-vágya czéljához és szenvedélyei annyira mértékletesek, hogy mindig
-inkább benne van abban, a mi van, mint abban, a mi lesz.
-
-Tehát nem a gyorsfutárok módjára utazunk, hanem utasok módjára. Nemcsak
-a két végpontra gondolunk, hanem arra is, a mi közéjük esik. Maga az
-utazás is élvezet nekünk. Nem teszszük meg az utat búsan üldögélve és
-mintegy fogságba vetve egy jól elzárt kis kalitkában. Nem utazunk az
-asszonyok elpuhultságával és kényelmével. Nem vonjuk meg magunktól sem a
-szabad levegőt, sem a minket körülvevő tárgyak látványát, sem azt a
-kényelmet, hogy jól megnézhettük őket, ha kedvünk tartja. Emil sohasem
-szokott postakocsiba beszállni és nem igen vágtat a postával, ha nincs
-sürgős dolga. De mi sürgős dolga lehetne valaha is Emilnek? Csak egy:
-élvezni az életét. S hogy még hozzátegyek valamit: jót tenni, ha teheti.
-Hiszen ez is annyit tesz, mint élvezni az életet.[143]
-
-Az utazásnak csak egy kellemesebb módját tudom elképzelni a lóháton
-utazásnál: a gyalog utazást. Az ember akkor indul, a mikor kedve tartja,
-kedve szerint állapodik meg, oly sokat vagy oly keveset mozog, a mennyit
-épen akar. Megfigyeli az egész vidéket, kitérhet hol jobbra, hol balra,
-megvizsgálhat mindent, a mi jól esik neki, megállapodhatik minden kilátó
-pontnál. Folyót fedezek fel: a partja mentén megyek tovább; árnyas
-erdőt: az árnyékában megyek; barlangot: megnézem; kőbányát: megvizsgálom
-az ásványait. A hol kedvem kerekedik, bárhol megállok. A mint elúnom
-magamat, azonnal megyek odább. Nem függök sem a lovaktól, sem a
-postakocsistól. Nincs szükségem a csinált utakat, a kényelmes
-útirányokat keresni; mehetek mindenütt, a hol csak ember mehet; látok
-mindent, a mit ember láthat és csak önmagamtól függve, olyan teljes
-szabadságot élvezek, a milyet csak ember élvezhet. Ha a rossz idő
-feltartóztat és elfog az unalom, akkor lovat fogadok. Ha elfáradok… De
-Emil nem szokott elfáradni; erőteljes és miért is fáradna el? Nem siet.
-Hogy unatkozhatnék, ha valahol megáll? Mindig vele van, a mivel
-elszórakozhatik. Beáll valami mesteremberhez dolgozni; gyakorolja a
-karjait, hogy a lábai megpihenjenek.
-
-Gyalog utazni, ez annyi, mint úgy utazni, mint Thales, Plato,
-Pythagoras. Alig bírom megérteni, hogy szánhatja rá magát egy filozófus,
-hogy máskép utazzék és megfoszsza magát azoktól a gazdagságoktól,
-melyeket lábával tapod és a melyeket a föld szeme elé tár. Kicsoda nem
-akarja, ha csak egy kicsit szereti is a mezőgazdaságot, megismerni a
-különböző terményeket az éghajlat szerint, a melyben jár, valamint
-művelésük módját? Kicsoda tudná rászánni magát, ha csak egy kis érzéke
-van is a természetrajz iránt, hogy mikor valamely talajon jár, meg ne
-vizsgálja, ha egy szikla mellett megy el, hogy le ne törjön belőle egy
-darabot, a hegyeken ne botanizáljon, kövekben ne keressen ásatag
-maradványokat? A ti szobai filozófusaitok a dolgozó szobáikban
-tanulmányozzák a természetrajzot; van mindenféle czókmókjuk, tudnak
-neveket, de a természetről fogalmuk sincs Emil dolgozószobája azonban
-dúsabb, mint a királyoké; ez a dolgozó szoba az egész föld kereksége.
-Itt minden a maga helyén van: a természettudós, a ki gondját viseli, az
-egészet kitünő rendben rendezte el; Daubenton se tudná jobban.
-
-Mennyi mindenféle élvezetet gyűjt össze az ember az utazásnak ez által a
-kellemes módja által! Nem is számítva, hogy az egészsége megedződik, a
-kedve fölélénkül. Azokat, a kik jó és puha kocsikban utaztak, mindig
-álmatagoknak, szomoruaknak, zsémbeseknek és szenvedőknek láttam; a
-gyaloglókat mindig vidámaknak, könnyűvérűeknek és mindennel
-megelégedetteknek. Hogy nevet az ember szíve, mikor az éjjeli szálláshoz
-közeledik! Mily jóízűnek tetszik a legegyszerűbb ebéd! Mily jó kedvvel
-telepedik le az ember az asztalhoz! Mily jókat alszik a rossz ágyban! Ha
-az ember nem akar mást, mint megérkezni, akkor vágtathat postakocsiban,
-de ha utazni akar, akkor járjon gyalog.
-
-Ha Zsófia nincs elfeledve, mire az itt elképzelt módon ötven mérföldet
-megtettünk, akkor okvetlenül vagy én nem vagyok elég ügyes, vagy Emil
-kevéssé kiváncsi; mert annyi elemi ismerettel nehezen kerüli el a
-kisértést, hogy még több ismeretet ne szerezzen. Az ember csak abban az
-arányban kiváncsi, a mennyit tud; Emil épen eleget tud arra, hogy
-tanulni akarjon.
-
-E közben az egyik tárgyról a másikra jutunk és napról-napra előbbre
-haladunk. Első utunknak távoli czélt tűztem ki; az ürügy erre könnyű:
-mikor Párist elhagyjuk, messze távolban kell feleséget keresni.
-
-Valamely nap, miután a szokottnál is jobban eltévedtünk a völgyekben és
-a hegyekben, a hol nem látni semmiféle utat, nem tudjuk többé utunkat
-feltalálni. Nekünk ez egyre megy, nekünk minden út jó, csak odaérjünk
-rajta; de valahova el kell érni, ha az ember megéhezik. Szerencsénkre
-találunk egy parasztot, a ki elvezet minket a kunyhójába; hatalmas
-étvágygyal eszünk sovány ebédjéből. Látva, hogy ennyire ki vagyunk
-fáradva és éhezve, így szól: «Ha a jó Isten a hegy másik oldalára
-vezetett volna, jobb fogadtatásban részesültetek volna. Békés házat
-találtatok volna… olyan jószívű embereket… olyan jó embereket! Nincs
-jobb szívük, mint nekem, de gazdagabbak, bár azt mondják, hogy egykor
-még gazdagabbak voltak… Hála Istennek, nincs hiányuk semmiben és az
-egész vidéknek javára fordul, a mi fölöslegük van.»
-
-Erre a szóra, hogy jó emberek, Emilnek kitágul a szíve. Barátom, mond
-rám tekintve, menjünk abba a házba, a melynek gazdáit áldják a
-környéken; szeretném őket látni, talán ők is szívesen látnak minket.
-Biztos vagyok benne, hogy szívesen fognak fogadni; ha ők a miéink, mi az
-övéik leszünk.
-
-A házat jól megmagyarázzák nekünk; elindulunk, bolyongunk az erdőben:
-nagy eső ér utól útunk közben, késleltet bennünket, de nem tartóztat
-vissza. Végre eligazodunk és este megérkezünk a megjelölt házhoz. A
-körüle levő faluban ez a ház az egyedüli, a mely szintén egyszerű ugyan,
-de valamennyire mégis szembetünő. Bemutatkozunk, vendégszeretetet
-kérünk. A ház gazdája elé vezetnek; kikérdez minket, de udvariasan: a
-nélkül, hogy megmondanók útunk czélját, megmondjuk kitérésünket. A
-házigazda egykori gazdagsága idejéből megőrizte azt a könnyűséget,
-melylyel fölismeri az emberek társadalmi helyzetét a modorukról; a ki a
-nagy világban élt, ebben a tekintetben ritkán téved: ezzel az útlevéllel
-bebocsátanak minket.
-
-Nagyon kicsi, de tiszta és kényelmes szobát jelölnek ki nekünk; tüzet
-raknak benne, találunk fehérneműt s mindent, a mire szükségünk van.
-Ejnye, mondja Emil egészen meglepetve, azt lehetne hinni, hogy vártak
-ránk. Mennyire igaza volt annak a parasztnak! Mily figyelmesség! Mily
-jóság! Mily gondoskodás! És még hozzá ismeretlenek iránt! Úgy tünik fel
-nekem, mintha Homérosz idejében volnánk! Légy hálás mindezért, mondom
-neki én, de ne csodálkozzál el rajta; az idegeneket mindenütt szívesen
-látják, a hol ritkán fordulnak elő; semmi sem tesz vendégszeretőbbé,
-mintha ritkán van rá alkalom, hogy azok legyünk; a vendégek özönlése
-teszi tönkre a vendégszeretetet. Homérosz idejében nem sokat utazgattak
-az emberek és az utasokat szívesen fogadták mindenütt. Meglehet, hogy mi
-vagyunk az egyedüli utasok, a kiket itt az egész évben láttak. Az egyre
-megy, – feleli Emil – már az is dicséret, ha valaki el tud lenni
-vendégek nélkül és mégis mindig szívesen fogadja őket.
-
-Megszárogatva magunkat és rendbe hozva ruhánkat fölkeressük a
-házigazdánkat; bemutat minket a feleségének; ez nemcsak udvariasan, de
-jóságosan is fogad. A pillantásai becsületére válnak Emilnek. Egy anya
-az ő helyzetében ritkán lát nyugtalanság nélkül vagy legalább is
-kiváncsiság nélkül egy ebben a korban levő fiatal embert belépni a
-házába.
-
-A kedvünkért siettetik a vacsorát. Belépve az ebédlőbe öt terítéket
-látunk; elhelyezkedünk; egy teríték üresen marad. Egy fiatal leány lép
-be, nagy bókot csinál és szerényen, szó nélkül leül. Emil, elfoglalva
-éhségével vagy a hozzá intézett kérdésekre való feleleteivel, üdvözli a
-leányt, beszél és eszik. Utazásának tulajdonképeni czélja annyira távol
-van gondolatától, hogy ő maga is azt hiszi, még messze van a
-czélponttól. A társalgás az utasok eltévedése körül forog. «Uram, mondja
-Emilnek a házigazda, ön szeretetreméltó és okos fiatal embernek tünik
-fel, ez pedig azt juttatja eszembe, hogy ön és a nevelője úgy vetődtek
-ide, fáradtan és ázottan, mint Telemachus és Mentor Calypso szigetére.»
-«Igaz, mondja Emil, hogy itt Calypso vendégszeretetére találtunk.» A
-mentora hozzáteszi: és Eucharis bájaira. Emil azonban ismeri az
-Odysszeát, de nem olvasta Telemachust s nem tudja, ki az az Eucharis. A
-fiatal leány ellenben látom, hogy elpirul egész a szeméig, lesüti a
-szemét a tányérjára és lélegzetet se mer venni. Az anyja, aki észreveszi
-zavarát, int az apának, ez pedig másfelé téríti a társalgást. Magányáról
-szólva észrevétlenül belekeveredik azoknak az eseményeknek az
-elmondásába, melyek erre a magányra kárhoztatták; élete balsorsára,
-felesége állhatatosságára, a vigasztalásra, melyet egyesülésükben
-találtak, a zavartalan, békés életre, melyet visszavonultságukban
-élveznek. Mindezt úgy mondta el, hogy egy szót se szólt a fiatal
-leányról; az elbeszélés kellemes és megható volt, melyet nem lehetett
-érdeklődés nélkül hallgatni. Emil meghatva, elérzékenyülve abbahagyja az
-evést, hogy annál jobban hallgathasson. Végre annál a pontnál, mikor az
-emberek legbecsületesebbike a legnagyobb kedvteléssel terjeszkedik ki az
-asszonyok legméltóbbikának ragaszkodására, a fiatal utas magából kikelve
-megragadja a férj kezét, a ki jól megrázza; másik kezével megfogva neje
-kezét, elragadtatva hajol rá és könnyeivel öntözi. A fiatal ember naiv
-élénksége elbűvöl mindenkit, de a leány, a ki bárkinél jobban észreveszi
-jó szívének ezt a jelét, azt hiszi, Telemachust látja, a mint meghatódik
-Philoctetes balsorsán. Lopva ráveti szemét, hogy jobban megvizsgálja
-arczát; nem talál rajta semmit, a mi ellene mondana az
-összehasonlításnak. Fesztelen lényében szabadság van nyegleség nélkül,
-modora élénk hebehurgyaság nélkül; érzékenysége szelidebbé teszi
-tekintetét, meghatóbbá arczkifejezését: a fiatal leány látva őt sírni,
-csaknem maga is összeelegyíti könnyeit az övéivel. Még az ilyen kedves
-ürügytől is visszatartóztatja egy titkos szégyenkezés: máris
-szemrehányást tesz magának kicsordulni kész könnyei miatt, mintha
-helytelen volna könnyeket ontania családja miatt.
-
-Az anya, a ki a vacsora kezdete óta szüntelen őrködött leánya felett,
-látja feszélyezettségét és megszabadítja tőle azzal, hogy kiküldi valami
-tennivalót elvégezni. Egy perczczel később a fiatal leány visszajön, de
-oly kevéssé tért magához, hogy felindultsága láthatóvá lesz mindenki
-számára. Anyja szeliden mondja neki: «Zsófia, térj magadhoz; hát örökké
-siratni fogod szüleid balsorsát? Te, a ki vigaszuk vagy, ne légy
-érzékenyebb, mint ők maguk.»
-
-Láttátok volna, hogy megremegett Emil a Zsófia névre. Meglepetve az oly
-kedves néven, hirtelen felugrik és mohó tekintetet vet arra, a ki ezt a
-nevet viselni meri. «Zsófia, oh Zsófia, ön-e az, a kit a szívem keres?
-Ön-e az, a kit a szívem szeret?» Megfigyeli, a félelem és bizalmatlanság
-bizonyos nemével nézi őt. Nem egészen azt az alakot látja, a kit
-lerajzolt magának; nem tudja, többet vagy kevesebbet ér-e az, a kit maga
-előtt lát. Vizsgálja minden vonását, kémleli minden mozdulatát, minden
-taglejtését; ezer zavaros magyarázatot talál mindenre; odaadná fele
-életét, csakhogy Zsófia egyetlen szót szóljon. Nyugtalanul és
-zavarodottan néz rám, a szeme egyszerre száz kérdést intéz hozzám, száz
-szemrehányást. Mintha minden tekintetével ezt mondaná: «Vezess, míg még
-van idő, ha a szívem odaadja magát és csalódik, soha életemben nem térek
-többé magamhoz.»
-
-Emil nem nagyvilági ember s a legkevésbbé sem tud tettetni. Hogy tudna
-tettetni élete legnagyobb zavarában, négy néző közt, a kik őt vizsgálják
-és a kik közül a látszólag legszórakozottabb tényleg a legfigyelmesebb?
-Zavara nem kerüli el Zsófia átható szemét; meglátja az ő szeméből, hogy
-ő a zavarának az oka. De ez egyre megy; Emil vele foglalkozik és ez
-elég; nagyon boldogtalan volna, ha büntetlenül foglalkoznék vele.
-
-Az anyáknak a szemük épen olyan, mint a lányoké és ezenfelül még megvan
-a tapasztalatuk is. Zsófia anyja mosolyog terveink sikerén. Olvas a két
-fiatal szívében; látja, hogy ideje megnyugtatni az új Telemachus szívét;
-megszólaltatja leányát. A leány természetes szelidségével félénk hangon
-felel, a mely annál jobban megteszi hatását. Ennek a hangnak első
-csendülésére Emil megadja magát; nem kételkedik többé, ez Zsófia. És ha
-nem is az volna, késő volna már lebeszélni magát róla.
-
-Ekkor ennek az elbűvölő lánynak a bájai túlárasztják szívét és hosszú
-kortyokban kezdi nyelni a mérget, melytől megrészegszik. Nem beszél
-többet, nem felel többet, nem lát egyebet, csak Zsófiát, nem hall
-egyebet, csak Zsófiát; ha ez egy szót szól, kitátja a száját; ha ez
-lesüti a szemét, ő is lesüti, ha sóhajtani látja, ő is sóhajt; mintha
-Zsófia lelke lelkesítené át őt is. Hogy megváltozott az ő lelke néhány
-pillanat alatt! Most már nem Zsófián van a remegés sora, hanem Emilen.
-Oda a szabadsága, naivitása, nyiltsága! Zavartan, elfogódva, félénken,
-nem mer körülnézni, attól félve, hogy meglátja, hogy nézik. Szégyelve,
-hogy elárulja magát, láthatatlanná szeretné magát tenni az egész világ
-számára, hogy kedvére nézhesse Zsófiát a nélkül, hogy mások
-megfigyelhetnék. Zsófia ellenkezőleg visszanyeri biztonságát, látja
-saját diadalát és most élvezi.
-
-  No’l mostra già, ben chè in suo cor ne rida.[144]
-
-A leány arczkifejezése nem változott, de szerény magatartása és lesütött
-szeme daczára gyöngéd szíve dobog az örömtől és azt mondja neki, hogy
-Telemachus meg van találva.
-
-Ha most belemerülök talán nagyon naiv és nagyon egyszerű történetébe
-ártatlan szerelmüknek, olybá fogják talán ezeket a részleteket venni,
-mint egy frivol játékot, de nem lesz igazuk. Nem veszik eléggé számba
-azt a hatást, melylyel egy férfinak első szerelmi viszonya egy nővel
-kell hogy bírjon mindkettejük életének folyására. Nem látják, hogy az
-első benyomásnak, a mely époly élénk, mint a szerelemé vagy az azt
-helyettesítő hajlamé, hosszantartó hatásai vannak, melyeknek lánczolatát
-nem venni észre az évek haladásával, melyek azonban szüntelen hatnak
-mindhalálig. A nevelésről szóló értekezésekben sok haszontalan és pedáns
-szószátyárkodást kapunk a gyermekek képzelt kötelességeiről, de nem
-szólnak egy szót sem az egész nevelés legfontosabb és legnehezebb
-részéről, t. i. arról a válságról, a mely átmenetül szolgál a
-gyermekkorból a férfikorba. Ha ezekkel a kisérleteimmel valami hasznosat
-tudtam elérni, ez mindenek felett abban áll, hogy bőven kiterjeszkedtem
-erre a lényeges részletre, melyet a többiek mind elhagynak és abban,
-hogy nem riaszttattam magamat vissza ettől a vállalkozástól hamis
-kényeskedések által, sem nem riadtam vissza az előadás nehézségeitől. Ha
-megmondtam azt, a mit tenni kell, megmondtam azt, a mit mondanom
-kellett; az nekem nagyon keveset határoz, hogy regényt írtam. Elég szép
-regény az emberi természet regénye. Az én hibám-e, hogy csak ebben az
-írásban található fel? Ez kellene, hogy fajom tör ténete legyen. Ti, a
-kik ezt lealjasítjátok, ti csináltok regényt a könyvemből.
-
-Egy másik megfontolás, mely az előbbit megerősíti, az, hogy itt nem egy
-gyermekkorától a félelemnek, a mohóságnak, az irigységnek, a gőgnek és a
-szokásos nevelések eszközeiül szolgáló szenvedélyeknek kiszolgáltatott
-fiatal emberről van szó; hogy olyan fiatal emberről van szó, a kinek ez
-nemcsak első szerelme, hanem első bárminemű szenvedélye; hogy ettől a
-szenvedélytől, talán egyedülitől, melyet egész életében élénken fog
-érezni, függ az utolsó forma, melyet jelleme ölteni fog. Gondolkodása
-módja, érzelmei, ízlése, megszilárdítva egy tartós szenvedély által,
-olyan állhatatosságot fog szerezni, a mely nem engedi többé megváltozni.
-
-Képzelhetni, hogy az az éjszaka, mely ilyen estére következik, köztem és
-Emil közt nem telik el csupa alvással. Hogyan, a merő névnek egyezése
-akkora hatalommal lehet egy okos emberre? Hát csak egy Zsófia van a
-világon? Hasonlítanak-e mind lélekben ép úgy, mint névben? Mind az ő
-számára valók, a kiket látni fog? Bolond-e, hogy ennyire lángra gyúl egy
-ismeretlen iránt, a kivel soha nem is beszélt? Várj, fiatal ember,
-vizsgálj, figyelj. Még azt sem tudod, hogy kinél vagy és a ki hall
-téged, azt hihetné, már a saját házadban vagy.
-
-Ez nem a leczkéztetések ideje és ezek a leczkék nem arra valók, hogy
-meghallgassák őket. Csak újabb érdeklődéssel töltik el a fiatal embert
-Zsófia iránt, hajlama igazolásának vágya által. A neveknek ez a
-megegyezése, ez a találkozás, melyet ő véletlennek gondol, még az én
-tartózkodásom is csak felizgatja élénkségét: Zsófia máris sokkal
-becsülésre méltóbbnak tünik fel előtte, semhogy biztos ne legyen benne,
-hogy meg fogja velem szerettetni.
-
-Reggel, mint előre gondolhattam, Emil rossz úti ruhájában is igyekezni
-fog gondosabban kiöltözni. Ez nem is marad el; de elnevetem magamat azon
-a buzgóságon, melylyel a házbeli fehérneműt használja. Eltalálom a
-gondolatát; örömmel olvasom benne, hogy visszatérítésekre és cserékre
-gondol, hogy ezzel az érintkezés bizonyos nemét kezdeményezze, a mely
-jogot adjon neki visszaküldeni és visszatérni ide.
-
-El voltam rá készülve, hogy Zsófiát is kissé jobban kiöltözve találom,
-de ebben tévedtem. Ez a közönséges kaczérság azok számára való, a kiknek
-épen csak tetszeni akar az ember. Az igazi szerelem kaczérsága
-raffináltabb; mások az igényei. Zsófia még egyszerűbben van öltözve,
-mint előtte való nap, sőt még hanyagabbúl is, ámbár még mindig kényes
-tisztasággal. Csak azért látok kaczérságot ebben a hanyagságban, mert
-látom benne az affektálást. Zsófia jól tudja, hogy a választékosabb
-öltözék már vallomás; de azt nem tudja, hogy a hanyagabb öltözék is az;
-kimutatja vele, hogy nem éri be azzal, hogy a ruhája miatt tessék, hanem
-a személye által is tetszeni akar. Nos, mi fontossága van a szerelmesre
-nézve annak, hogy mikép van az ember öltözve, – csak azt lássa, hogy
-foglalkoznak vele! Máris biztos lévén uralmáról, Zsófia nem éri be
-azzal, hogy bájaival hasson Emil szemeire, ha a szíve nem akarja őket
-megkeresni; nem elég neki, hogy Emil lássa őket, azt akarja, hogy
-föltételezze is őket. Nem látott-e belőlük eleget arra, hogy a többit
-kitalálja?
-
-Azt kell hinni, hogy mialatt mi az éjszaka beszélgettünk, Zsófia és
-anyja sem maradtak némák; vallomásokat csaltak ki, tanácsokat adtak.
-Másnap jól előkészülve gyülekeznek össze. Nincs még tizenkét órája, hogy
-a két fiatal látta egymást; még nem szóltak egymáshoz egyetlen szót sem
-és máris látni, hogy értik egymást. Nem közelednek bizalmasan egymáshoz,
-hanem elfogultan, félénken; nem beszélnek egymással; lesütött szemeik
-kerülni látszanak egymást és ez is annak a jele, hogy értik egymást:
-kitérnek egymás elől, de egyetértőleg, érzik már a titokzatosság
-szükségét, mielőtt mondtak volna egymásnak valamit. Elindulásunkkor
-engedélyt kérünk, hogy magunk hozhassuk vissza, a mit elvittünk. Emil
-ajkai ezt az engedélyt kérik az apától, az anyától, mialatt félénk szeme
-a leány felé fordulva sokkal esdeklőbben könyörög. Zsófia nem szól
-semmit, meg se moczczan, úgy tünik fel, mintha nem látna semmit, nem
-értene semmit; de elpirul és ez a pirulás még világosabb felelet, mint a
-mit a szülei adtak.
-
-Megengedik, hogy visszatérjünk, a nélkül, hogy marasztalnának. Ez a
-magaviselet a helyzethez illő; a zavarba jutott utasoknak éjjeli
-szállást adnak, de nem illő dolog, hogy a szerelmes ifjú a szerelmese
-házában aludjék.
-
-Alig, hogy kijutottunk a kedves házból, Emil már arra gondol, hogy
-letelepedünk a környéken: már a legközelebbi kunyhó is messze fekvőnek
-tünik fel neki; a kastély várárkában szeretne aludni. Hebehurgya fiú, –
-mondom neki szánakozó hangon. – Hogyan, máris elvakít a szenvedély!
-Szemed elől téveszted már az illendőséget és az észt is! Szerencsétlen!
-Azt hiszed, szerelmes vagy és gyalázatot akarsz hozni szerelmesedre! Mit
-mondana a világ, ha megtudnák, hogy egy fiatal ember, a ki az ő házukból
-jön, a környéken hál! Azt mondod, hogy szereted. A te dolgod tehát, hogy
-erősbítsd a jó hírnevét? Hát ez a vendégszeretet jutalma, a melyet a
-szülei tanusítottak irántad? Gyalázatba akarod ejteni azt, a kitől a
-boldogságodat várod? – Eh, mi fontosságuk van az emberek hiábavaló
-beszédeinek és igaztalan gyanusításainak? – feleli ő élénken. Nem te
-magad tanítottál, hogy ne vegyem őket semmibe? Ki tudja jobban, mint én,
-hogy mennyire becsülöm Zsófiát és mennyire tisztelni akarom? Az én
-vonzalmam nem fog szégyenére válni, hanem dicsőségére, méltó lesz hozzá.
-Ha a szívem és figyelmességem mindenütt azt a hódolatot tanusítja
-iránta, a melyet megérdemel, mivel sérthetem meg őt? Kedves Emilem,
-szólok újra én megölelve őt, te a magad szempontjából okoskodol, tanulj
-meg az ő szempontjából okoskodni. Ne hasonlítsd az egyik nem becsületét
-a másikához; teljesen különböző alapelveik vannak. Ezek az alapelvek
-egyforma szolidak és észszerűek, mert egyformán a természetből folynak
-és mert ugyanez az erény, a melynél fogva a magad szempontjából megveted
-az emberek beszédét, arra kötelez, hogy légy rájuk tekintettel a
-szerelmesed szempontjából. A te becsületed benned magadban van, az övé
-másoktól függ. Ezt elhanyagolni annyi volna, mint megsérteni a magadét
-és az önmagad iránt tartozó kötelesség ellen vétesz, ha annak vagy az
-okozója, hogy ő neki nem adják meg azt, a mi őt megilleti.
-
-Aztán megmagyarázván neki ezeknek a különbségeknek az okát, éreztettem
-vele, hogy mekkora igaztalanság volna, ha ezeket semmibe sem akarná
-venni. Ki mondta neki, hogy ő lesz Zsófia férje, a kinek érzéseit nem
-ismeri, a kinek szíve vagy a szülei talán már előbbről el vannak
-kötelezve, a kit nem is ismer, a kiben nincs meg talán egy sem azok
-közül az egyezések közül, a melyek a házasságot boldoggá tehetik? Nem
-tudja-e, hogy minden botrány a leányra nézve lemoshatatlan folt, a
-melyet még az sem mos le, ha férjhez megy ahhoz, a ki okozta? Ugyan hol
-az az okos ember, a ki el akarja veszejteni azt, a kit szeret? Hol az a
-becsületes ember, a ki örökre meg akarja sirattatni egy szerencsétlen
-nővel azt a balsorsot, hogy tetszett neki?
-
-A fiatal ember megborzadva a következményektől, melyeket szeme elé
-állítottam, és mindig féktelen lévén eszméiben, máris azt hiszi, sohasem
-lehet elég messze Zsófia tartózkodási helyétől; megkettőzi lépteit, hogy
-mennél hamarabb tovább jusson; körültekintget, nem hallgatott-e ki
-valaki bennünket; ezerszer feláldozná a maga becsületét annak
-becsületéért, a kit szeret; inkább soha életében nem látná viszont,
-mintsem hogy egyetlen kellemetlenséget okozzon neki. Ez az első
-gyümölcse a gondoskodásnak, melyet én fordítottam ifjúsága óta arra,
-hogy olyan szívet formáljak benne, a mely tud szeretni.
-
-Arról van tehát szó, hogy messze fekvő, de mégis útba eső lakóhelyet
-találjunk. Keresünk, tudakozódunk; megtudjuk, hogy jó két mérföldnyire
-van egy város; igyekszünk itt lakást szerezni, inkább, mint a közelebbi
-falukban, a hol tartózkodásunk gyanúba kerülhet. Végre ideér az ifjú
-szerelmes, tele szerelemmel, reménynyel, örömmel, mindenekfelett pedig
-jó érzésekkel; és az által, hogy keletkező szenvedélyét lassankint a
-fele fordítom, a mi jó és tisztességes, észrevétlenül ugyanafelé
-hajlítom összes hajlamait.
-
-Közeledem pályám végpontjához; messziről már látom is. Minden nagy
-nehézség le van már győzve, minden nagy akadály el van hárítva, nem
-marad már semmi fáradságos tennivalóm, mint hogy ne rontsam meg a
-művemet azzal, hogy túlságosan sietek bevégezni. Az emberi élet
-bizonytalanságában mindenekelőtt kerüljük azt a fonák elővigyázatot,
-hogy feláldozzuk a jelent a jövőnek; ez gyakran annyi, mint feláldozni
-azt, a mi van, annak, a mi nem lesz. Tegyük az embert boldoggá minden
-életkorban, mert attól kell félnünk, hogy sok gondoskodás után is meg
-talál halni, mielőtt az lett volna. Mert ha van időpont, a mely arra
-való, hogy valaki élvezze az életet, bizonyára az ifjúság vége az, a
-mikor a test és a lélek képességei elérték legnagyobb erejüket és a
-mikor az ember pályafutása közben messzebbről látja a két végpontot, a
-melyek éreztetik az élet rövidségét. Ha a meggondolatlan ifjúság téved,
-nem abban téved, hogy élvezni akar, hanem abban, hogy ott keresi az
-élvezetet, a hol nincs meg és hogy mialatt nyomorúságos jövőt készít elő
-magának, nem tudja a jelen pillanatot sem élvezni.
-
-Nézzétek Emilemet húsz éves kora multán; jól van formálva, szellemileg
-és testileg jól van alkotva, erős, egészséges, friss, ügyes, erőteljes,
-észszel, okossággal, jósággal, emberséggel teljes; jók az erkölcsei, az
-ízlése; szereti a szépet, teszi a jót; mentes a kegyetlen szenvedélyek
-uralmától; nincs az előítélet igája alatt, de alá van vetve a bölcseség
-törvényének és fogékony a barátság hangja iránt; megvan minden hasznos
-tehetsége és számos kellemes tehetsége; keveset törődik a gazdagsággal,
-mindig megvan a segélyforrása a két karjában és nem fél, hogy nem lesz
-kenyere, bármi történik is. Most mámoros egy keletkező szenvedélytől;
-szíve nyiladozik a szerelem első tüze iránt; édes ábrándjai a gyönyörök
-és élvezetek új világával kecsegtetik; egy szeretetreméltó lényt szeret
-és pedig még szeretetreméltóbbat jelleme, mint személye által; reméli és
-várja a viszonzást, a melyről érzi, hogy megilleti a szívek
-találkozásából, a tisztes érzelmek egyezéséből alakult első
-hajlandóságuk: ennek a hajlandóságnak maradandónak kell lennie.
-Bizalommal, sőt szándékkal is engedi át magát a legvarázslatosabb
-mámornak, félelem nélkül, megbánás nélkül, lelkifurdalás nélkül, minden
-más nyugtalanság nélkül, kivéve azt, a melytől a boldogság érzése
-elválaszthatatlan. Mi hiányozhatik az ő boldogságából? Nézzétek,
-keressétek, képzeljétek el, hogy mire van még szüksége és mit lehetne
-hozzáadni ahhoz, a mije van? Egyesít magában minden jót, a mivel
-egyszerre bírhatunk; bármit is csak a másiknak rovására adhatunk hozzá;
-olyan boldog, a milyen ember csak lehet. Ebben a pillanatban rövidítsek
-meg egy ilyen édes sorsot? Megzavarjak egy ilyen tiszta gyönyört? Ah, az
-élet minden értéke abban a boldogságban van, a melyet ő élvez. Mit
-adhatnék neki, fölérőt azzal, a mit elvennék tőle? Még ha tetőpontjára
-juttatnám is a boldogságát, azzal is megrontanám legnagyobb varázsát.
-Ezt a legfőbb boldogságot százszor édesebb remélni, mint bírni; jobban
-élvezi az ember, a mikor várja, mint a mikor ízleli. Jó Emilem, szeress
-és szerettessél; élvezd sokáig, mielőtt bírnád; élvezd egyszerre a
-szerelmet és az ártatlanságot; csináld meg földi paradicsomodat, mialatt
-a másikra vársz; nem kurtítom meg életednek ezt a boldog idejét; tovább
-fűzöm a varázslatot; meghosszabbítom, mennél tovább lehet. Sajnos, úgyis
-véget kell érnie és pedig rövid idő alatt kell véget érnie; de annyit
-legalább megteszek, hogy mindig megmaradjon emlékezetedben és hogy
-sohase bánd meg, hogy megízlelted.
-
-Emil nem felejti el, hogy visszatérítéssel tartozunk. A mint a holmik
-készek, lovakat bérelünk és gyors iramban sietünk; ezúttal már
-elindulása pillanatában szeretne megérkezni. Mikor a szív megnyílik a
-szenvedélyek számára, megnyílik az élet-unalom számára is. Hacsak nem
-vesztegettem el az időmet, az ő egész élete nem fog így eltelni.
-
-Szerencsétlenségünkre az úton sokszor kell megállnunk és a vidék nehezen
-járható. Eltévedünk; ő veszi ezt észre hamarabb és türelmetlenkedés
-nélkül, panasz nélkül egész figyelmét megfeszíti, hogy megtalálja az
-utat; sokáig bolyong, a míg kiismeri magát és mindig megőrzi hideg
-vérét. Ez nektek nem jelent semmit, de sokat jelent nekem, a ki ismerem
-lobbanékony természetét: látom a gyümölcsét annak a gondoskodásnak,
-melyet gyermekkora óta arra fordítottam, hogy megedzzem a kényszerűség
-csapásai ellen.
-
-Végre megérkezünk. A fogadtatás, melyben részesítenek, egyszerűbb és
-lekötelezőbb, mint az első alkalommal; már régi ismerősök vagyunk. Emil
-és Zsófia némi zavarral üdvözlik egymást és még mindig nem szólnak
-egymáshoz. Mit mondhatnának egymásnak a mi jelenlétünkben? A tár
-salkodáshoz, a mely nekik kellene, nincs szükség tanukra. Sétálunk a
-kertben: ennek a kertnek a végében terjedelmes veteményes föld van; park
-helyett mindenféle fajtájú nagy és szép gyümölcsfák vannak benne, csinos
-patakocskák szelik át minden irányban és virággal teli gyepszélek. «Mily
-szép hely!» kiált fel Emil, eltelve Homéroszával és mindig lelkesedésben
-égve. «Mintha csak Alkinoos kertjét látnám!» A leány szeretné tudni, ki
-az az Alkinoos és az anya megkérdi. «Alkinoos, mondom én, Corcyra
-királya volt, kinek kertjét Homérosz írja le s a jóízlésű emberek úgy
-beszélnek róla, hogy nagyon is egyszerű és nagyon kevéssé díszes.[145]
-
-Ennek az Alkinoosnak volt egy kedves lánya, aki másnap, miután egy
-idegen részesült apja vendégszeretetében, azt gondolta, hogy nemsokára
-lesz neki férje.» Zsófia meg van ütődve, elpirul, lesüti a szemét, a
-nyelvébe harap; képzelni se lehet ehhez hasonló zavart. Az apa, a kinek
-kedve van még fokozni zavarát, megszólal és azt mondja, hogy a fiatal
-herczegnő maga járt a patakra a fehérneműt kimosni. «Azt hiszitek,
-mondja, hogy utált hozzányúlni a szennyes szalvétákhoz, azt mondva, hogy
-ételszagúak?» Zsófia, a kinek a czélzás szól, megfeledkezve természetes
-félénkségéről, élénken védekezik. A papa, ki jól tudja, hogy az egész
-fehérneműnek nem volna más gondozója csak ő, ha rája bízták volna[146]
-és hogy szívesen tett volna többet is, ha kívánták volna tőle. Szavai
-közben lopva engem néz olyan nyugtalansággal, hogy nem bírtam megállni
-nevetés nélkül, ártatlan szívében olvasva az aggodalmakat, melyek
-megszólaltatták. Apja elég kegyetlen, hogy leleplezze hebehurgyaságát,
-kötekedő hangon kérdezve tőle, hogy tulajdonkép mit védekezik ő és mi
-köze neki Alkinoos lányához. Szégyenletében remegve már lélekzetet sem
-mer venni, sem ránézni senkire. Kedves leány, most már nincs ideje a
-tettetésnek, ime, már nyilatkoztál akaratod ellenére.
-
-Ez a kis jelenet hamar el van feledve vagy legalább úgy teszünk, mintha
-el volna feledve; Zsófia nagy örömére egymaga Emil nem értett belőle
-semmit. A séta folytatódik és a mi fiataljaink, a kik az elébb
-mellettünk mentek, alig bírnak alkalmazkodni a mi járásunk lassúságához;
-észrevétlenül előbbre haladnak, közelednek egymáshoz, végül egymás mellé
-kerülnek és meglehetős messze látjuk őket magunk előtt. Zsófia
-figyelmesnek és nyugodtnak látszik; Emil tűzzel beszél és gesztikulál; a
-társalgás úgylátszik nem untatja őket. Jó egy óra mulva visszafordulunk
-és visszahívjuk őket; visszajönnek, de most ők mennek lassan és látni
-rajtuk, hogy kihasználják az időt. Végre társalgásuk hirtelen megszakad,
-a mint annyira jutnak hozzánk, hogy meg lehetne őket érteni és
-megkettőztetik lépteiket, hogy elérjenek minket. Emil nyilt és behízelgő
-arczczal lép hozzánk, a szeme csillog az örömtől, de egy kis
-nyugtalansággal függeszti Zsófia anyjára, hogy lássa a fogadtatást, a
-melyben ez részesíti. Zsófia távolról sem mutatja magát olyan
-elfogulatlannak; közeledve hozzánk egészen meg van zavarodva, hogy
-szemben látja magát egy fiatal emberrel; ő, a ki oly sokszor volt így
-minden zavar nélkül, a nélkül, hogy valami rosszat láttak volna ebben.
-Sietve szalad anyjához, kissé kikelve magából, néhány szót mondva neki,
-a melyeknek nem nagy jelentőségük van, mintha azt a látszatot akarná
-kelteni, hogy már régóta itt van.
-
-A derültségről, a mely ezeknek a szeretetreméltó gyermekeknek arczára
-van festve, látni, hogy ez a társalkodás nagy tehertől szabadította meg
-fiatal szíveiket. Nem kevésbbé tartózkodók egymás iránt, de a
-tartózkodásuk kevésbbé elfogódott; csak Emil tiszteletéből, Zsófia
-szerénységéből ered és mindkettejük becsületességéből. Emil most már mer
-néhány szót intézni hozzá, olykor a lány is mer neki felelni, de sohasem
-nyitja feleletre a száját a nélkül, hogy rá ne vesse a szemét az anyja
-szemére. A legészrevehetőbbnek tetsző változást az én irányomban
-tanusítja. Buzgóbban mutatja ki irántam tiszteletét, érdeklődéssel néz
-engem, szeretettel szól hozzám, igyekszik kedvemben járni; látom, hogy
-megtisztel becsülésével és hogy nem közömbös neki, hogy elnyerje az én
-becsülésemet. Észreveszem, hogy Emil rólam beszélt neki; azt lehetne
-mondani, hogy máris összeesküdtek, hogy megnyernek engem, pedig nem úgy
-van és Zsófiát sem lehet oly könnyen megnyerni. Talán nagyobb szükség
-van irántam való kegyre nála, mint az iránta valóra nálam. Bájos pár!…
-Ha meggondolom, hogy fiatal barátom érzékeny szíve nagy részt adott
-nekem első társalgásában kedvesével, élvezem fáradságom jutalmát; az ő
-barátsága mindent megtérített nekem.
-
-A látogatások ismétlődnek A beszélgetések fiataljaink közt gyakoriabbak
-lesznek. Emil, mámorosan a szerelemtől, már-már azt hiszi, kezében
-tartja a boldogságot. Mindazáltal nem kap formaszerinti vallomást
-Zsófiától; meghallgatja és nem mond neki semmit. Emil ismeri egész
-szerénységét; ekkora tartózkodás nem ejti csodálkozásba; érzi, hogy jó
-szemmel nézi a leány; tudja, hogy az apák házasítják össze a
-gyermekeket; föltételezi, hogy Zsófia parancsot vár szüleitől; engedélyt
-kér, hogy ezt sürgethesse, a leány nem ellenkezik. Szól nekem róla; én
-beszélek az ő nevében, még pedig az ő jelenlétében. Mily meglepetés reá
-nézve, mikor megtudja, hogy Zsófia csak magamagától függ és ahhoz, hogy
-őt boldoggá tegye, nem kell más, csak az ő akarata. Kezdi nem érteni
-Zsófia magatartását. Bizalma csökken. Aggódik, úgy látja, kevesebbet
-haladt, mint a hogy gondolta, és most a leggyöngédebb szerelem
-legmeghatóbb nyelvén szólal meg, hogy a leányt magához hajlítsa.
-
-Emil nem úgy van alkotva, hogy kitalálja, mi árt neki: ha nem mondanák
-meg neki, soha életében nem tudná meg; Zsófia pedig sokkal is büszkébb,
-semhogy megmondja neki. A nehézségek, a melyek tartóztatják, más
-valakinek serkentésül szolgálnának. Nem felejtette el szüleinek
-tanításait. Szegény leány, Emil pedig gazdag, azt tudja. Menynyire
-szüksége van a leány becsülését elnyerni! Mekkora érdem kell neki, hogy
-eltüntesse ezt az egyenlőtlenséget! De hogy gondolna ezekre az
-akadályokra? Hát tudja Emil, hogy gazdag? Érdemesnek tartja-e, hogy
-erről tudakozódjék? Hála égnek, nincs szüksége rá, hogy gazdag legyen, e
-nélkül is tud jótékony lenni. Szívéből meríti a jót, a mit tesz, nem
-pedig erszényéből. Odaadja a szerencsétleneknek idejét, gondoskodását,
-szeretetét, személyét és jótetteinek megbecsülésekor alig veszi számba a
-pénzt, a melyet a szükölködőkre költ.
-
-Nem tudva, minek tulajdonítsa balsikerét, a saját hibájának
-tulajdonítja: mert ki merné szeszélyességgel vádolni imádatának tárgyát?
-Az önszeretet megalázása fokozza a kijátszott szerelem miatti bánatot.
-Nem közeledik többé Zsófiához annak a szívnek a szeretetreméltó
-bizalmával, a mely méltónak érzi magát az ő szívéhez; félénk és remegő
-vele szemben. Nem reméli többé, hogy gyöngédséggel meg tudja illetni, a
-szánalom útján akarja meghajlítani. Néha ellankad a türelme s csaknem
-bosszúság lép a helyébe. Zsófia úgy látszik, mintha előre megérezné
-ezeket a fellobbanásokat és rátekint. Ez a tekintet egymaga lefegyverzi
-és megfélemlíti; jobban alá van vetve, mint valaha.
-
-Megzavarodva ettől a makacs ellenállástól és attól a legyőzhetetlen
-hallgatástól, kiönti szívét barátja előtt. Megvallja bánatba merült
-szívének fájdalmait, segítségéért és tanácsaiért könyörög. Mily
-áthathatatlan rejtelem! A leány érdeklődik sorsom iránt, abban nincs
-semmi kétségem: nemcsak hogy nem kerül, hanem még szívesen is van velem;
-mikor megjövök, örömöt mutat és sajnálkozást, mikor távozom; jó szívvel
-fogadja figyelmességemet; a szolgálatkészségem úgy látszik tetszik neki;
-megbízásaira méltat, sőt néha parancsolgat is nekem. És mégis
-visszautasítja sürgetéseimet, könyörgésemet. Ha egyesülésről merészkedem
-beszélni, parancsoló hangon mondja, hogy hallgassak és ha még egy szót
-szólok, azonnal otthagy. Micsoda különös oka van rá, hogy azt kivánja,
-az övé legyek, holott hallani sem akar arról, hogy az enyém legyen? Te,
-a kit tisztel, akit szeret s a kit nem merne elhallgattatni, szólj neki,
-szólaltasd meg, légy barátodnak szolgálatára, koronázd meg művedet, ne
-engedd gondoskodásodat gyászossá válni növendékedre. Oh, a mije tőled
-van, boldogtalanságára fog válni, ha nem teszed teljessé boldogságát!
-
-Beszélek Zsófiával és csekély fáradsággal kicsikarok tőle egy titkot, a
-melyet úgyis tudtam, mielőtt ő megmondta volna. Nehezebben nyerem el az
-engedélyt, hogy megmondjam Emilnek is; de végre megnyerem és fel is
-használom. Ez a magyarázat olyan csodálkozásba ejti Emilt, a melyből nem
-tud magához térni. Nem ért semmit ebből a kényességből; el se birja
-képzelni, hogy néhány aranynyal több vagy kevesebb érinti a jellemet és
-az érdemet. Mikor megértetem vele, hogy mennyiben érinti az
-előítéleteket, elneveti magát és elragadtatva az örömtől, azonnal útnak
-akar eredni, hogy eltépjen mindent, lemondjon mindenről, hogy meglegyen
-az a dicsősége, hogy egyenlő Zsófiával és méltóvá legyen arra, hogy
-férje legyen.
-
-«Ugyan, ugyan! – mondom neki én, nevetve hevességén. – Hát sohasem akar
-ez az ifjúi fej megérni? És miután egész életeden át bölcselkedtél, nem
-tanulsz meg soha okoskodni? Hogy-hogy nem látod, hogy ha esztelen
-tervedet követed, csak rosszabbá teszed helyzetedet és még
-hajthatatlanabbá teszed Zsófiát? Némi előnyödre szolgál, hogy valamivel
-több vagyonod van, mint neki, de az tulságosan előnyödre volna, ha
-mindenedet feláldoznád érte és ha büszkesége nem tud beletörődni, hogy
-az előbbi lekötelezettsége legyen irántad, hogy törődnék bele az
-utóbbiba? Ha nem birja elviselni, hogy a férje szemére vethesse neki,
-hogy gazdaggá tette, vajjon elviselné-e, hogy szemére vethesse, hogy
-szegénynyé tette magát a kedvéért? Eh, szerencsétlen fiú, rettegj, hogy
-meg ne gyanítsa ezt a tervedet. Ellenkezőleg, légy takarékos és gondos
-az ő kedvéért, attól félve, hogy ne vádoljon azzal, hogy ügyeskedéssel
-akarod őt elnyerni és hogy feláldozod neki önként azt, a mit hanyagságod
-által úgyis elvesztenél.
-
-Hát csakugyan azt hiszed, hogy a nagy vagyon félemlíti meg őt és hogy
-ellenkezése épen a gazdagság miatt van? Nem, kedves Emilem, ennek
-szilárdabb és komolyabb oka van abban a hatásban, melyet ez a gazdagság
-tulajdonosának lelkére tesz. A leány tudja, hogy a szerencse adományait
-fölébe helyezik mindennek azok, a kiknek megvannak. Minden gazdag ember
-többre becsüli az aranyat az érdemnél. Rendszerint ha összehasonlítják a
-pénzt a tett szolgálatokkal, mindig azt találják, hogy az előbbiek
-sohasem érnek fel az utóbbiakkal és azt hiszik, hogy még mindig tartozik
-nekik az, a ki azzal töltötte életét, hogy szolgált nekik, mialatt a
-kenyerüket ette. Mi tehát a tennivalód, oh Emilem, hogy megnyugtasd
-félelmeit? Ismertesd meg magadat jól vele; ez nem megy egy nap alatt.
-Mutasd meg neki nemes lelked kincstárában azt, a mivel ki lehet
-egyenlíteni azt a gazdagságot, a melyben szerencsétlenségedre
-részesedel. Kitartással és idővel elhárítod az ellenállást; nagy és
-fenkölt érzéseiddel kényszeríted, hogy elfelejtse gazdagságodat.
-Szeresd, légy szolgálatára, légy szolgálatára tiszteletreméltó
-szüleinek. Bizonyítsd be neki, hogy figyelmességed nem valami bolond és
-futólagos szenvedély eredménye, hanem a szíved mélyébe vésett
-kitörölhetetlen elveké. Becsüld meg méltón az érdemet, melyet a vagyon
-megrontott, ez az egyetlen módja, hogy kiegyeztesd az általa többre
-becsült érdemnél.»
-
-Képzelhetni, az öröm mily elragadtatásával töltötte el az a beszéd a
-fiatal embert, mennyire visszaadta bizalmát és reményét, mennyire
-boldognak vallotta magát, hogy ha Zsófiának tetszeni akar, csak azt kell
-tennie, a mit megtenne magától is, ha Zsófia nem létezne is, vagy ha ő
-nem volna bele szerelmes. A ki csak egy kevéssé megértette jellemét,
-bizonyára el tudja képzelni magatartását ebben az esetben.
-
-Igy tehát én vagyok a két jó lélek bizalmasa és szerelmük közvetítője!
-Szép foglalkozás egy nevelőnek! Olyan szép, hogy soha életemben nem
-tettem semmit, a mi annyira fölemelne a saját szememben és a mi annyira
-megelégedetté tenne önmagammal. Egyébiránt ennek a foglalkozásnak mindig
-megvan a maga kellemetessége: nem fogadnak épen kelletlenül a házban,
-megbíznak bennem, hogy rendben tartom a szerelmeseket. Emil most mindig
-attól retteg, hogy kihívja rosszalásomat és sohasem volt annyira
-tanulékony. A kis lány elhalmoz kedveskedésével, amelylyel azonban nem
-engedem magamat félrevezetni és a melyből csak annyit tulajdonítok
-magamnak, a mennyi megillet. Ezzel kárpótolja magát a tiszteletért,
-melyre Emilt rászorítja. Általam ezerféle beczézgetést tanusít iránta, a
-melyekben, ha bele kellene halnia, sem részesítené őt magát; Emil pedig,
-a ki tudja, hogy nem akarok érdekeinek ártani, el van ragadtatva tőle,
-hogy milyen jóban vagyok én a lánynyal. Ha ez séta közben megtagadja
-tőle a karját, megvigasztalódik, mert hisz az én karomba öltötte.
-Zúgolódás nélkül távozik el, megrázva kezemet és halkan azt mondva nekem
-szavával és szemével: Barátom, beszélj helyettem. Érdeklődve kísér
-minket a szemével: igyekszik érzéseinket leolvasni a szemünkről és
-kitalálni beszélgetésünket a mozdulatainkról; tudja, hogy a mit
-egymással beszélünk, semmi sem közömbös rá nézve. Kedves Zsófia,
-mennyire jól érzi magát őszinte szíved, mikor beszélgethetsz Mentorral
-úgy, hogy Telemachus ne hallja! Mily szeretetreméltó nyiltsággal
-engeded, hogy kiolvasson gyöngéd szívedből mindent, a mi benne történik!
-Mily szívesen mutatod ki előtte növendéke iránti becsülésedet! Mily
-megható közvetlenséggel engeded, hogy behatoljon legédesebb érzéseidbe!
-Mily tettetett haraggal küldöd el az alkalmatlankodót, mikor
-türelmetlenségében nem tudja megállni, hogy félbe ne szakítson! Mily
-bájos bosszúsággal veted szemére tolakodását, mikor megakadályozza, hogy
-jót mondjon vagy halljon róla és hogy feleleteimből mind újabbakat
-meríts arra, hogy szeresd!
-
-Igy tehát Emil, miután eljutott odáig, hogy megtűrték, mint bevallott
-szerelmest, érvényesíti minden ebbeli jogát; beszél, sürget, könyörög,
-tolakodik. Ha keményen rászólnak, ha rosszul bánnak vele, az neki nem
-sokat jelent, csak meghallgattassa magát. Végre eléri, nem fáradság
-nélkül, hogy Zsófia a maga részéről nyiltan magára vállalja a kedves
-jogait, hogy megszabja neki, mit kell tennie, hogy parancsoljon neki
-kérés helyett, hogy elfogadjon hálálkodás helyett, hogy ő szabályozza
-látogatásainak számát és idejét, hogy megtiltsa neki, hogy bizonyos
-napig ne jőjjön és egy bizonyos órán túl ne maradjon. Mindez pedig nem
-játék módjára megy, hanem egész komolyan és ha nehezen fogadta el ezeket
-a jogokat, hát olyan szigorral gyakorolja őket, a mely néha megbánatja a
-szegény Emillel, hogy megadta neki őket. De bármit parancsol is a leány,
-ő nem felel és gyakran, mikor csupa engedelmességből elmegy, örömmel
-tele szemmel tekint rám, a mely azt mondja: látod, birtokba vett engem.
-A lány pedig büszkén néz le rá és titokban mosolyog rabszolgája
-büszkélkedésén.
-
-Albani és Rafael, adjátok nekem kölcsön a gyönyör ecsetét! Isteni
-Milton, tanítsd meg durva tollamat, leírni a szerelem és ártatlanság
-örömeit! De nem, bujjatok el hazug művészetetekkel a természet szent
-igazsága előtt. Legyen csak érzékeny szivetek, becsületes lelketek,
-aztán legeltessétek képzeleteteket erőltetés nélkül a két ifjú szerelmes
-elragadtatásain, a kik szüleik és vezetőik szemei előtt zavar nélkül
-adják át magukat az édes illuziónak, a mely körüllengi őket és vágyaik
-mámorában, lassan haladva a czél felé, virágokkal és füzérekkel fonják
-be a boldog köteléket, a mely össze fogja őket kapcsolni a sírig. Annyi
-bájos kép részegít meg magamat is; rend és kapcsolat nélkül gyűjtöm őket
-össze; az elragadtatás, melyet nekem szereznek, nem engedi, hogy
-összekapcsoljam őket; oh, ki ne tudná, ha van szíve, magában megcsinálni
-az apa, az anya, a leány, a nevelő, a tanítvány különböző helyzeteinek
-bájos képeit, a mint valamennyien közrehatnak a legbájosabb pár
-egyesülésén, a kiknek csak valaha boldogságot szerezhetett a szerelem és
-az erény?
-
-Emil csak most, mikor igazán tetszeni igyekszik, kezdi érezni azoknak a
-kellemes tehetségeknek értékét, melyekre szert tett Zsófia szeret
-énekelni s ő vele énekel, sőt mi több, zenére tanítja. A leány élénk és
-könnyed, szeret ugrálni s ő vele tánczol; ugrásait ő alakítja
-tánczlépésekké és tökéletesíti bennük. Ezek a leczkék elragadók, a bohó
-jókedv fölélénkíti őket, enyhíti a szerelem félénk tiszteletét; a
-szerelmesnek meg van engedve, hogy gyönyörrel adja leczkéit, meg van
-neki engedve, hogy mestere legyen úrnőjének.
-
-Van egy nagyon rossz karban levő régi clavecinjük; Emil rendbehozza és
-felhangolja; ép oly jó zongora és hangszerkészítő, mint a milyen
-asztalos; mindig az volt az alapelve, hogy meg tudjon lenni másnak
-segítsége nélkül mindenben, a mit maga is meg tud csinálni. A ház festői
-fekvésű, különféle látképeket készít róla, melyekbe olykor Zsófia is
-belerajzolt és melyekkel feldíszíti apró dolgozószobáját. A kereteik
-nincsenek megaranyozva; nincs is erre szükségük. Látva Emilt rajzolni s
-követve példáját, Zsófia is tökéletesíti magát, fejleszti minden
-tehetségét és bájossága megszépíti őket mind. Atyja és anyja
-visszaemlékeznek egykori gazdagságukra, mikor újra ragyogni látják maguk
-körül a művészeteket, a melyek a gazdagságot becsessé tették előttük; a
-szerelem felékesítette egész házukat; csak egyedül a szerelem által,
-költség és fáradság nélkül uralkodnak benne ugyanazok az élvezetek,
-melyeket egyszer csak pénz és vesződség árán lehetett csak
-összegyűjteni.
-
-Mint a hogy a bálványimádó felcziczomázza imádása tárgyát olyan
-kincsekkel, melyeket nagyra becsül és felékesíti az oltáron az istent, a
-kit imád, a szerelmes, bármily tökéletesnek látja szerelme tárgyát, mind
-újabb díszszel akarja felruházni. Nem a lánynak van erre szüksége, hogy
-tessék neki, hanem neki magának van szüksége a lány felékesítésére; egy
-új hódolat az, melyet tanusítani vél neki, új érdek, melylyel szemlélete
-gyönyörét fokozza. Úgy tetszik neki, hogy semmi szép nincs a maga
-helyén, ha nem a legfőbb szépséget diszíti. Egyszerre megható és
-nevetséges látvány ez, látni Emilt, a mint igyekszik Zsófiát megtanítani
-mindenre, a mit tud, a nélkül, hogy megtudakolná, vajjon az, a mire
-tanítani akarja, izlése szerint való-e vagy kedvére van-e. Beszél neki
-mindenről, gyermekes buzgósággal magyaráz neki mindent; azt hiszi, csak
-meg kell mondania s a leány azonnal tudni fogja; már előre elképzeli
-magának, mekkora élvezet lesz vele okoskodni, vele filozofálni;
-haszontalannak tekinti minden tudományát, a melyet nem tárhat ki Zsófia
-szeme elé; szinte elpirul, hogy olyan dolgokat is tud, a melyeket a
-leány nem tud.
-
-Leczkéket ad neki tehát a filozófiából, a fizikából, matematikából,
-történelemből, szóval mindenből. Zsófia örömest alkalmazkodik
-buzgalmához és igyekszik hasznot húzni belőle. Ha szabad neki a leczkét
-előtte térden állva adni, menynyire meg van Emil elégedve! Azt hiszi, az
-ég nyílt meg előtte. Csakhogy ez a helyzet, a mely a tanítványra nézve
-még kényelmetlenebb, mint a mesterre nézve, nem a legalkalmasabb a
-tanításra. Az ember nem tud mit csinálni a szemével, hogy kikerülje az
-őt üldöző szemeket, ha pedig a szemek találkoznak, azzal sem halad a
-leczke jobban.
-
-A gondolkodás művészete nem idegen a nőktől, de az okoskodó tudományokat
-csak érinteniök szabad. Zsófia fölfog mindent, de nem sokat őriz meg
-emlékezetében. Legnagyobb a haladása az erkölcstanban és az izlés
-dolgaiban; a fizikából csak az általános törvényeket és a
-világrendszerre vonatkozó eszméket jegyzi meg. Sétáik közben néha, a
-természet csodáit szemlélve, ártatlan és tiszta szivük e csodák
-alkotójához is föl mer emelkedni. Nem félnek jelenlététől; közösen
-árasztják ki előtte szívüket.
-
-Hogyan? Két szerelmes, életkoruk virágában, arra fordítja bizalmas
-együttlétét, hogy vallásról beszélnek! Arra vesztegetik az időt, hogy
-felmondják a katekizmusukat! Mire való lealjasítani azt, a mi magasztos?
-Igen, kétségkívül a katekizmust mondják fel az ábrándok közben, a melyek
-elbűvölik őket; tökéleteseknek látják egymást, szeretik egymást,
-lelkesedéssel társalkodnak arról, a mi értéket ad az erénynek. Az
-áldozatok, melyeket érte hoznak, teszik nekik az erényt drágává,
-elragadtatásukban, melyet le kell küzdeniök, néha együtt ontják
-könnyeiket, tisztábbakat az égi harmatnál és ezek az édes könnyek életük
-varázslata; a legbájosabb mámorban vannak, melyet emberi lelkek valaha
-tapasztaltak. Még a nélkülözések is fokozzák boldogságukat és növelik
-önbecsülésüket áldozataik révén. Érzéki emberek, lélek nélküli testek,
-egy nap ők is meg fogják ismerni a ti gyönyöreiteket és egész életükben
-sajnálni fogják azt a boldog időt, a mikor e gyönyöröket megvonták
-maguktól.
-
-Ennek az egymás jó megértésének ellenére, elmaradhatatlan egy s más
-véleményeltérés, sőt összetűzés sem; az úrnő nincs szeszélyek nélkül, a
-szerelmes ifjú sem hevesség nélkül való; de ezek a kis viharok hirtelen
-elmúlnak és csak szorosabbá teszi egyesülésüket; sőt a tapasztalat
-megtanítja Emilt, hogy ne féljen tőlük annyira; a kibékülések mindig
-előnyösebbek neki, mint a milyen ártalmasak az összetűzések. Az első
-összetűzés gyümölcse ugyanannyit engedett neki remélni a többitől; ebben
-tévedt; de végre is, ha nem nyer is mindig ily észrevehető hasznot, de
-mindig megnyeri vele azt, hogy láthatja, mennyire megszilárdúl Zsófiában
-az az őszinte érdeklődés, melyet az ő szíve iránt tanusít. Tudni
-akarjátok, miben áll ennek előnye. Annál szívesebben megyek bele
-tárgyalásába, mert ez a példa alkalmat ad nekem, hogy feltárjak egy
-nagyon hasznos elvet és leküzdjek egy nagyon vészthozót.
-
-Emil szerelmes, ezért tehát nem vakmerő és még jobban meg lehet érteni,
-hogy Zsófia nem az a leány, a ki tulságos bizalmaskodást engedne meg
-neki. Miután az okosságnak minden dologban megvan a határa, inkább
-lehetne őt ridegséggel, mint túlságos engedékenységgel vádolni és maga
-az apja is néha attól fél, hogy rendkívüli büszkesége majd gőggé fog
-elfajulni. Emil a legtitkosabb bizalmas együttlétekkor sem merné a
-legcsekélyebb kegyet kérni, még ki sem mutatni, hogy számot tart rá és
-ha Zsófia beleölti karját az övébe séták alkalmával, – olyan kegy,
-melyet nem enged joggá válni – Emil alig meri néha sóhajtozva kebléhez
-szorítani ezt a kart. Mindazáltal, hosszas tépelődés után, lopva meg
-merészkedik csókolni a ruháját és több ízben oly boldog ettől, hogy a
-leány szándékosan nem veszi észre, a mit tett. Egy nap, mikor kissé
-nyiltabban merészkedik a fiú, a leánynak eszébe jut, hogy azt rossz
-néven vegye. A fiú makacskodik, a leány fölingerlődik, a bosszúság
-néhány csípős szót mondat vele; Emil nem tűri el őket szó nélkül. A nap
-többi része duzzogással telik el és nagyon elégedetlenül válnak el.
-
-Zsófia rosszul érzi magát. Az anyja az ő bizalmasa; hogy rejthetné el
-előtte bánatát? Ez az első meghasonlásuk és egy meghasonlás, a mely
-eltart egy óráig, olyan fontos dolog! Szánja-bánja hibáját; anyja
-megengedi, hogy majd jóvá tegye, az atyja rá is parancsol.
-
-Emil másnap nyugtalanságában a rendesnél korábban jön vissza. Zsófia
-anyjának segít öltözködni, az apa is velük van a szobában. Emil
-tiszteletteljesen, de szomorúan lép be. Alig hogy az apa és az anya
-üdvözölték, Zsófia visszafordul és kezet nyujtva neki, kedveskedő hangon
-kérdi tőle, hogy érzi magát. Nyilvánvaló, hogy ez a bájos kéz csak azért
-nyújtódik így ki, hogy megcsókolják. Emil elfogadja a kezet, de nem
-csókolja meg. Zsófia kissé szégyenkezve, de tőle telhetőleg jó képpel
-vonja vissza kezét. Emil, a ki nem tanulta ki a nők modorát és a ki nem
-tudja, mire jó a szeszély, nem egykönnyen felejt és nem csillapul le
-olyan hamar. Zsófia apja látva, hogy a leány zavarban van, még jobban
-kihozza sodrából gúnyolódásával. A szegény leány zavartan, megalázva már
-azt sem tudja, mit csinál és nem adná az egész világért, ha sírni merne.
-Mennél inkább türtőzteti magát, annál inkább túlárad a szíve; végre
-kipottyan egy könnye, akárhogy igyekszik visszatartani. Emil meglátja
-ezt a könnyet, térdre veti magát, megfogja a kezét s több ízben hevesen
-megcsókolja. «Lelkemre, ön nagyon is jó, – mondja az apa elnevetve
-magát, – én bizony kevésbbé volnék engedékeny az ilyen bolondosok iránt
-és megbüntetném a szájat, a mely megsértett.» Emil felbátorítva ettől a
-beszédtől, könyörgő tekintetet vet az anyára és a beleegyezés jelét
-vélve látni, remegve közeledik Zsófia arczához, a ki elfordítja fejét és
-hogy megmentse a száját, rózsás arczát nyújtja oda. A tolakodó fiú nem
-éri be ezzel; a leány gyöngén áll ellen. Micsoda csók volna ez, ha nem
-az anyja szeme előtt adnák! Szigorú Zsófia, vigyázz magadra, gyakran
-fogják kérni tőled, hogy legyen szabad a ruhádat megcsókolni, az alatt a
-föltétel alatt, hogy néha visszautasítod.
-
-Ezután a példás büntetés után az apának valami dolga akad és kimegy; az
-anya elküldi valami ürügy alatt Zsófiát s aztán Emilhez intézi szavait s
-meglehetős komoly hangon mondja neki.
-
-– Uram, hiszem, hogy ilyen jó származású és jó nevelésű fiatal ember,
-mint ön, a kiben van érzés és erkölcs, nem akarja megbecstelenítéssel
-viszonozni azt a barátságot, melyet ez a család tanusított iránta. Én
-nem vagyok sem túlszigorú, sem álszemérmeskedő, tudom, mit kell
-megengedni a bohó fiatalságnak; ezt eléggé bizonyítja az, a mit szemem
-előtt engedtem történni. Kérjen tanácsot barátjától kötelessége
-dolgában; ő meg fogja mondani, mi különbség van azok közt a játékok
-közt, melyeket az apa és az anya jelenléte jogossá tesz és a közt a
-szabadság közt, melyet, bizalmukkal visszaélve, tőlük távol enged meg
-magának valaki és csapdát csinál azokból a kedvezésekből, melyek az ő
-szemük előtt csak ártatlanok. Meg fogja önnek mondani, uram, hogy a
-leányom nem követett el egyéb hibát, csak azt, hogy nem látta meg
-mindjárt előszörre azt, a mit nem lett volna szabad soha megengednie;
-meg fogja önnek mondani, hogy mindaz, a mit kegynek vesz az ember,
-kegygyé lesz és hogy méltatlan dolog egy becsületes férfihoz, visszaélni
-egy fiatal leány együgyűségével, hogy titokban bitorolja azokat a
-szabadságokat, melyeket az egész világ előtt eltűrhet. Mert azt tudni,
-hogy mit tűrhet el az illedelem nyilvánosan, de azt nem tudni, hol áll
-meg a titkolózás árnyában az a férfi, a ki önmagát teszi szeszélyei
-egyedüli birájává.
-
-Ezután a jogos szemrehányás után, a mely inkább szól nekem, mint
-növendékemnek, a bölcs anya elhagy minket; én elálmélkodom ritka
-okosságán, a mely nem sokba veszi, ha szemeláttára a száján csókolják a
-leányát, de megbotránkozik azon, ha titokban megcsókolják a ruháját. Ha
-elveink bolondságán elgondolkozom, a melyek mindig feláldozzák az igazi
-becsületességet a külső illemnek, megértem, hogy miért annál szűziesebb
-a beszéd, mennél romlottabbak a szívek és miért annál kimértebb a
-magaviselet, mennél becstelenebbek azok, a kik tanusítják.
-
-A midőn ez alkalommal belecsepegtetem Emil szívébe azokat a
-kötelességeket, melyeket előbb kellett volna beleoltani, új
-megfigyelésem ötlik fel, a mely talán leginkább becsületére válik
-Zsófiának, a melyet azonban óvakodom megmondani szerelmesének:
-nyilvánvaló, hogy ez az állítólagos büszkeség, a melyet szemére vetnek,
-csak nagyon bölcs óvatosság, hogy maga-maga ellen megóvja magát.
-Meglévén az a szerencsétlensége, hogy hevülékeny temperamentumúnak érzi
-magát, fél az első szikrától és eltávolítja tőle telhető módon. Nem
-büszkeségből olyan szigorú, hanem alázatosságból. Emilen gyakorolja azt
-a hatalmat, a melylyel – attól fél – nem bir Zsófia fölött; az egyiket
-használja fel, hogy leküzdje a másikat. Ha jobban bizna magában,
-kevésbbé volna büszke. Ha ezt az egy szempontot figyelmen kívül hagyjuk,
-melyik leány volna hajlékonyabb és szendébb? Kicsoda visel el
-türelmesebben egy sérelmet? Ki fél jobban attól, hogy sérelmet ne ejtsen
-máson? Kinek van kevesebb igénye mindenben, kivéve az erényt? Aztán meg
-nem az erényére büszke, csak azért büszke, hogy az erényét megőrizze és
-ha koczkáztatás nélkül engedheti át magát szíve hajlamainak, akkor még
-beczézgeti is szerelmesét. Az okos anya azonban ezekről a részletekről
-nem beszél még az apával sem; a férfiaknak nem kell mindent tudniok.
-
-Hódítása nem hogy gőgössé tette volna Zsófiát, hanem még nyájasabb és
-kevésbbé követelőző lett az egész világ iránt, kivéve talán csak azt, a
-ki ezt a változást előidézte. Nemes szívét nem emeli fel többé a
-függetlenség érzése. Szerényen élvezi diadalát, a melyet szabadságával
-kell megfizetnie. A magatartása kevésbbé szabad és a beszéde félénkebb,
-mióta nem hallhatja a «szerelmes» szót pirulás nélkül; de zavarán is
-keresztül csillan megelégedettsége és maga ez a szégyenkezés sem
-kellemetlen érzés. Kivált látogatóba jövő fiatal emberekkel szemben
-vehető észre magaviseletének megváltozása. Mióta nem fél tőlük, a
-rendkívüli tartózkodás, a melyet irántuk tanusított, sokat enyhült.
-Eldöntve választását, aggály nélkül nyájas tud lenni a közömbösek iránt;
-kevésbbé kényes kiválóságuk dolgában, mióta ez nem érdeklik őt s mindig
-elég szeretetreméltóknak találja őket, olyan emberekről lévén szó, a kik
-sohasem fognak neki semmit jelenteni.
-
-Ha az igazi szerelem tudna kaczérsággal élni, azt kellene hinnem, hogy
-ennek némi nyomai is megtalálhatók abban a módban, a hogy Zsófia velük
-viselkedik szerelmese jelenlétében. Azt lehetne mondani, hogy nem érve
-be azzal az égő szenvedélylyel, a melyet benne a tartózkodás és a
-beczézgetés válogatott elegyítésével szít, nem bánja azt sem, ha ezt a
-szenvedélyt még egy kis nyugtalansággal is ingerli; azt lehetne mondani,
-hogy szándékosan felvidítva fiatal vendégeit, Emil kínjainak eszközévé
-teszi annak a vídámságnak a varázsát, a melyet vele szemben nem mer
-tanusítani. De Zsófia sokkal is figyelmesebb, sokkal is jobb és sokkal
-is helyesebb ítéletű, semhogy valósággal kínozza őt. A szerelem és a
-becsületesség helyettesíti nála az elővigyázatosságot, hogy enyhítsék
-ezt a veszedelmes ingert: ért hozzá, hogy kell őt felingerelni és
-megnyugtatni épen akkor, a mikor szükséges és ha néha nyugtalanítja is,
-soha el nem szomorítja. Bocsássuk meg azokat a gondokat, melyeket annak
-szerez, a kit szeret, annak a félelemnek kedvéért, hogy sohasem lehet
-elég erősen hozzá lánczolva.
-
-De micsoda hatással van ez a kis ravaszkodás Emilre? Féltékeny lesz-e?
-vagy nem lesz féltékeny? Ezt kell megvizsgálni, mert az ilyen kitérések
-is könyvem czéljára tartoznak és nem igen távolítanak el tárgyamtól.
-
-Már az elébb megmutattam, hogy mikép lopózik bele ez a szenvedély az
-ember szívébe olyan dolgoknál, melyek csak a képzelődés szüleményei. A
-szerelemben azonban ez más dolog; itt a féltékenység oly szoros
-kapcsolatban látszik a természettel, hogy csak bajosan tudjuk elhinni,
-hogy belőle ered. Még az állatok példája is, melyek közül nem egy a
-tombolásig féltékeny, úgy látszik, mintha czáfolhatatlanul állapítaná
-meg az ellenkező nézetet. Vajjon az emberek képzelődése tanítja rá a
-kakasokat, hogy darabokra tépjék egymást, meg a bikákat, hogy
-agyondöfködjék egymást?
-
-Az ellenszenv minden ellen, a mi megzavarja és akadályozza
-élvezeteinket, természetes indulat. Ez tagadhatatlan. Bizonyos pontig az
-a vágy is az, hogy kizárólagosan bírjuk, a mi nekünk tetszik. De mikor
-ez a vágy szenvedélylyé válva tombolássá, vagy gyanakvó, keserű
-képzelődéssé alakul át, az már más dolog. Ez a szenvedély lehet
-természetes vagy nem természetes; ebben disztingválni kell.
-
-Az állatokról vett példát már régebben megvizsgáltam _Értekezés_-emben
-_az egyenlőtlenségről_ és most, hogy újra elmélkedem rajta, az a
-vizsgálat elég alaposnak tűnik fel, hogy az olvasót ráutalhassam. Csak
-azt fűzöm hozzá azokhoz a megkülönböztetésekhez, melyeket abban az
-írásomban tettem, hogy az a féltékenység, mely a természetből ered,
-nagyon sok tekintetben függ a nemiség hatalmától és hogy mikor ez a
-hatalom határtalan vagy annak látszik, ez a féltékenység tetőpontjára
-ér; mert akkor a hím, szükségletei szerint mérve jogait, sohasem nézhet
-máskép egy másik hímre, mint alkalmatlan versenytársra. Ugyanezeknél a
-fajoknál a nőstények, mindig annak engedelmeskedve, aki először jött,
-csakis a foglalás jogán lesznek a hímekéi és örökös harczokat okoznak
-ezek között.
-
-Azoknál a fajoknál ellenben, a hol csak egy párosodik egygyel, a hol a
-párosodás bizonyos morális köteléket eredményez, a házasság egy nemét, a
-nőstény választása alapján azé a hímé levén, a melyet maga szerzett
-magának, rendszerint megtagadja magát mindenki mástól; a hím pedig,
-hűségének biztosítékául kérve ezt a kizárólagos vonzódást, ép oly
-kevéssé ingerlődik fel más hímek láttára és békésebben él velük. Ezekben
-a fajokban a hím osztozik a kis magzatokról való gondoskodásban és a
-természet ama törvényeinek egyikénél fogva, melyeket nem lehet
-meghatottság nélkül szemlélni, úgy tetszik, hogy a nőstény viszonozza az
-apának azt a ragaszkodást, a melyet gyermekei iránt tanusít.
-
-Ha most már az emberi nemet szemléljük kezdetleges egyszerűségében,
-könnyű meglátni a hím korlátolt képességéből és vágyainak mérsékletéből,
-hogy a természettől arra van rendeltetve, hogy érje be egy nősténynyel.
-Ezt igazolja a két nem számbeli egyenlősége, legalább a mi éghajlatunk
-alatt; ez az egyenlőség egyáltalán nincs meg azoknál a fajoknál,
-melyeknél a hímek nagyobb ereje több nőstényt egyesít egyetlen himmel.
-És bár az ember nem költ mint a galamb és bár abban a tekintetben, hogy
-nincsenek szoptatós emlői, a négylábúak osztályához tartozik, a
-gyermekek oly sokáig földöncsúszók és tehetetlenek, hogy ők és az anyjuk
-csak nehezen tudnának ellenni az apa ragaszkodása nélkül és a nélkül a
-gondoskodás nélkül, a mely ennek az eredménye.
-
-Az összes megfigyelések tehát egyesülnek annak bizonyítására, hogy a
-hímek féltékeny tombolásából bizonyos állati fajtákban egyáltalán nem
-lehet semmit következtetni az emberre nézve és még a déli éghajlatok
-kivétele is, a hol a soknejűség dívik, csak annál jobban bizonyítja a
-tételt, mert itt a nők számbeli többségéből folyik a férjek zsarnoksága
-és mert saját gyöngeségének érzése veszi rá az embert, hogy a
-kényszerhez forduljon a természet törvényeinek kijátszása végett.
-
-Nálunk, a hol ugyanezek a törvények ebben a tekintetben kevésbbé
-játszatnak ki, de annál jobban kijátszatnak egy ellenkező és
-gyűlöletesebb értelemben, a féltékenységnek indító oka inkább a
-társadalmi szenvedélyekben van meg, mint a kezdetleges ösztönben. A
-gáláns viszonyok legnagyobb részében a szerelmes sokkal jobban gyűlöli
-vetélytársait, mint a mennyire szerelmesét szereti; ha attól fél, hogy
-nemcsak ő egymaga hallgattatik meg, ez annak az önszeretetnek az
-eredménye, melynek eredetére rámutattam és inkább a hiúság szenved
-benne, mint a szerelem. Máskülönben félszeg intézményeink olyan
-képmutatókká tették a nőket[147] és annyira felcsigázták étvágyukat,
-hogy alig lehet számítani még legkipróbáltabb ragaszkodásukra is és hogy
-már nem is tudják a kedvezésnek olyan jeleit adni a melyek
-megnyugtathatnák a versenytársaktól való félelmet.
-
-Az igazi szerelemben máskép áll a dolog. Fentebb idézett írásomban
-megmutattam, hogy ez az érzés nem annyira természetszerű, mint a hogy
-gondolná az ember és nem csekély különbség van a között az édes
-megszokás között, a mely lelkileg összeköti a férfit hitvestársával és a
-között a féktelen hév között, a mely megrészegíti agyrémszerű vonzó
-tulajdonságaival egy lénynek, melyet nem lát többé olyannak, amilyen. Ez
-a szenvedély, a mely csak kizárást és kedvezést ismer, a hiúságtól csak
-annyiban különbözik, a mennyiben a hiúság mindent követel és nem nyújt
-semmit, tehát mindig méltánytalan, holott a szerelem ép annyit ad, a
-mennyit követel, tehát magában véve méltányossággal teljes érzés.
-Máskülönben mennél követelőbb, annál hiszékenyebb: ugyanaz az illuzió, a
-mely előidézi, könnyen hajlóvá teszi a rábeszélésre. Ha a szerelem
-nyugtalan, a becsülés bizalommal teljes és becsülés nélkül sohasem volt
-szerelem tisztességes szívben, mert abban, a mit szeret, mindenki azokat
-a tulajdonságokat szereti, melyeknek fontosságot tulajdonít.
-
-Mindez jól meg lévén világítva, egy szempillantásra meg lehet mondani,
-minémű féltékenységre képes Emil, mert alig, hogy ennek a szenvedélynek
-megvan egy csirája az emberi szívben, a formáját egyedül a nevelés
-határozza meg. Emil szerelmes és féltékeny, de nem lesz haragos,
-rosszkedvű, gyanakvó, hanem gyöngéd, érzékeny és félénk: inkább meg lesz
-ijedve, mint felingerelve; sokkal inkább igyekezni fog megnyerni
-szerelmesét, mint fenyegetni vetélytársát; elhárítaná, ha lehetne, mint
-valami akadályt, a nélkül, hogy gyűlölné, mint ellenséget; ha pedig
-gyűlöli, nem azért gyűlöli, hogy elvitasson tőle egy szívet, melyre
-igényt tart, hanem a valóságos veszély miatt, a melyben forog, hogy
-elveszítheti; igazságtalan gőgje nem fog ostoba módon megütközni azon,
-hogy valaki versenyre mer kelni vele; megérti, hogy a kedvezés maga
-egyedül csak az érdemre van alapítva és hogy a becsület az eredményben
-rejlik s ezért megkettőzteti igyekezetét, hogy szeretetreméltó legyen és
-ez valószinűleg sikerülni is fog neki. A nagylelkű Zsófia mikor
-felingerli szerelmét néhányszori ijedséggel, tudni fogja ezt az
-ijedséget szabályozni és őt kárpótolni érte; a versenytársakat pedig, a
-kiket csak azért tűrt meg, hogy próbára tegye őt, hamarosan félretolja.
-
-De hova is ragadtattam észrevétlenül magamat? Oh, Emil, mi lett belőled?
-Felismerhetem e benned tanítványomat? Mily mélyre látlak sülyedni! Hol
-az az oly keményen nevelt fiatal ember, a ki szembeszállott az időjárás
-viszontagságaival, a ki rászánta testét a legkeményebb munkára, lelkét
-pedig egyedül a bölcseség törvényeire, hozzáférhetetlenül az
-előítéleteknek, a szenvedélyeknek; a ki csak az igazságot szerette, a ki
-csak az észnek engedett és nem ragaszkodott semmihez, a mi nem lényének
-alkatrésze? Most elpuhulva a tétlen életben nőket ural; az ő mulatságaik
-a foglalkozása, az ő akaratuk az ő törvénye; sorsának bírája egy fiatal
-leány; a komoly Emil egy gyermek játékszere!
-
-Ilyenek az élet színjátékának változásai: minden kornak megvan a maga
-rugója, a mely mozgatja; de az ember mindig ugyanaz. Tíz éves korában a
-sütemények vezetik, húsz éves korában a szerelmese, harmincz éves
-korában az élvezetek, negyven éves korában a becsvágy, ötven éves
-korában a kapzsiság: mikor fog egyedül csak a bölcseség után szaladni?
-Boldog az, a kit akarata ellenére is erre vezetnek! Mi fontossága van
-annak, hogy milyen vezető után jár, ha ez a czélhoz vezeti? A hősök,
-maguk a bölcsek is megfizették ezt az adót az emberi gyöngeségnek és a
-kinek ujjai orsókat törtek össze, azért nem lett kevésbbé nagy ember.
-
-Ha ki akarod terjeszteni a szerencsés nevelés hatását az egész életre,
-hosszabbítsd meg az ifjúságon át a gyermekkor jó szokásait és ha
-növendéked az, a minek lennie kell, gondoskodjál róla, hogy minden
-időben az legyen. Ez az utolsó simítás, a melyet művednek még adnod
-kell, hogy tökéletes legyen. Különösen azért fontos dolog, hogy a fiatal
-embereknek meghagyják a nevelőjüket, mert máskülönben nem igen kell
-attól félni, hogy szerelmi ügyüket ne tudnák nélküle elvégezni. A
-nevelőket és kivált az apákat az szokta megtéveszteni, hogy azt hiszik,
-az egyik életmód kizárja a másikat és hogy a mint az ember felnő, le
-kell mondania mindenről, a mit kis korában tett. Ha ez így volna, akkor
-mire való volna gondját viselni a gyermekkornak, ha jó vagy rossz
-felhasználása elmúlnék vele együtt és ha az ember szükségszerűen más
-gondolkodásmódot is venne fel, valahányszor teljesen különböző életmódra
-tér át?
-
-Valamint hogy csak nagy betegségek bontják fel a folytonosságot az
-emlékezetben, ép úgy csak nagy szenvedélyek teszik ugyanezt az
-erkölcsökben. Az izléseink és a hajlamaink változnak ugyan, de ezt a
-változást, bár néha elég hirtelen, enyhítik a megszokások Hajlamaink
-egymásra következésében, ép úgy, mint a szinek helyes fokozatában, az
-ügyes művésznek észrevehetetlenné kell tenni az átmeneteket,
-összeelegyíteni és keverni a tónusokat és hogy semmiben se mutatkozzék
-szakadás, többféle tónust rakni fel az egész munkára. Ezt a szabályt
-megerősíti a tapasztalat; a mértéktelen emberek mindennap
-megváltoztatják vonzódásaikat, izlésüket, érzéseiket és nincs más
-állandóságuk, mint csak a változás megszokása; de a rendszeres ember
-mindig visszatér régi eljárás-módjához és még öreg korában sem veszti el
-a kedvtelést azokban az élvezetekben, melyeket gyermekkorában szeretett.
-
-Ha eléred, hogy átlépve egy új életkorba, a fiatal emberek ne nézzék
-megvetéssel azt az életkort, melyben azelőtt voltak, hogy új szokásokat
-véve föl, ne hagyják el a régieket és hogy mindig szeressék tenni azt, a
-mi jó, tekintet nélkül az időre, a mikor elkezdték, – csak akkor
-mentetted meg művedet és lehetsz biztos felőlük életük végéig, mert a
-legfélelmesebb felfordulás abban a korban van, a melyen most őrködöl. A
-mint hogy mindig fájdalommal gondolunk vissza erre a korra, ép úgy csak
-nehezen veszítjük el később is azt az izlést, melyet ekkor fölvettünk;
-ha ellenben egyszer felhagytunk vele, soha az életben nem nyerjük többé
-vissza.
-
-Legnagyobb része azoknak a szokásoknak, a melyeket a gyermekekre és a
-fiatal emberekre rákényszeríteni vélsz, nem igazi szokás, mert csak
-erőszak által vették fel és mert csak kedvük ellenére követik, tehát
-csak az alkalomra várnak, hogy lerázzák magukról. Az ember nem kedveli
-meg a börtönt azért, hogy sokáig volt benne; a megszokás a helyett, hogy
-csökkentené az ellene való ellenszenvet, csak fokozza. Nem így Emil. Ő
-gyermekkorában mindent csak kedve szerint és szívesen tett s mikor
-férfivá válva tovább is ugyanazt teszi, csak hozzáfűzi a szokás uralmát
-a szabadság édességéhez. A tevékeny élet, a testi munka, a
-testgyakorlás, a mozgás annyira szükségessé vált rá nézve, hogy nem
-tudna szenvedés nélkül lemondani róluk. Egyszerre elpuhult és ülő
-életmódra szorítani őt annyi volna, mint börtönbe vetni, meglánczolni,
-erőszakos kényszerhelyzetben tartani őt. Nincs benne kétségem, hogy a
-kedve és az egészsége egyaránt szenvedne általa. A jól elzárt szobában
-lélekzeni is alig tud, szüksége van a szabad levegőre, a mozgásra, a
-fáradságra. Még Zsófia lábainál sem tudja megállni, hogy néha félszemmel
-oda ne nézzen a mezőre és hogy ne vágyjon vele együtt bejárni.
-Mindazonáltal marad, mikor maradnia kell, de nyugtalan, izgatott,
-látszik rajta, hogy erőszakot tesz magán; azért marad, mert bilincsek
-vannak rajta. Ime tehát – fogjátok mondani – ezek olyan szükségletek,
-melyeknek alávetettem, rabság, a melybe juttattam! Mindez igaz;
-alávetettem őt az emberi állapotnak.
-
-Emil szereti Zsófiát; de mi az első varázs, mely őt lebilincselte? Az
-érzés, az erény, a tisztesség szeretete. Mikor ezt a szeretetet szereti
-szerelmesében, elveszthette-e önmagából? És mily áron adta oda magát
-Zsófia? Mindazon érzések árán, melyek kedvese szívében természetesek: az
-igazi javak megbecsülése, az önmegtartóztatás, az egyszerűség, a
-nagylelkű önzetlenség, a pompa és gazdagság megvetése. Emilben ezek az
-erények megvoltak, mielőtt még a szerelem a szívébe oltotta volna őket.
-Miben változott tehát tulajdonképen Emil? Újabb okai vannak, hogy az
-legyen, a mi; ez az egyedüli pont, a miben különbözik attól, a mi volt.
-
-Nem birom elképzelni, hogy bárki, a ki ezt a könyvet csak némi
-figyelemmel olvasta is, azt higyje, hogy annak a helyzetnek, a melyben
-van, minden körülménye véletlenül alakult ki körülötte. Vajjon
-véletlen-e, hogy bár a városok annyi szeretetreméltó leányt kináltak
-neki, az, a ki tetszését megnyerje, csak egy távoli magányban volt
-feltalálható! Vajjon véletlen-e, hogy itt megtalálja? Véletlen-e, hogy
-megfelelnek egymásnak? Véletlen-e, hogy nem lehetnek ugyanarról a
-helyről valók? Véletlen-e, hogy csak a lánytól oly messzire kap Emil
-szállást? Véletlen, hogy oly ritkán láthatja és hogy kénytelen annyi
-fáradsággal megvásárolni azt az élvezetet, hogy néha láthassa őt?
-Elférfiatlanodik, fogjátok mondani. Ellenkezőleg, megedződik; olyan
-erőteljesnek kell lennie, a milyenné én tettem, hogy el tudja viselni a
-fáradalmakat, melyeket Zsófia reá ró.
-
-Két mértföldnyire lakik tőle. Ez a távolság a fujtató a kovácsműhelyben;
-ebben edzem meg a szerelem nyilait. Ha egymás tőszomszédságában
-laknának, vagy ha kényelmes kocsiban üldögélve látogathatná meg,
-kényelmesen, párisi módra szerethetné. Akart volna-e Leander meghalni
-Neróért, ha nem választotta volna el őket a tenger? Engedd el nekem a
-sok szót, olvasóm; ha arra való vagy, hogy megérts, eléggé tudod követni
-részleteiben eljárásom módját.
-
-Az első alkalmakkor, hogy Zsófiát meglátogattuk, lovakat fogadtunk, hogy
-gyorsabban jussunk oda. Kényelmesnek találtuk ezt a megoldást és az
-ötödik alkalommal is lovakat fogadtunk még. Vártak ránk; több mint
-mértföldnyire a háztól embereket vettünk észre az úton. Emil néz, a
-szíve dobog; közeledik, fölismeri Zsófiát, leveti magát lováról,
-elindul, repül, a szeretetreméltó család lába előtt van. Emil szereti a
-szép lovakat; az ő lova szilaj; szabadnak érzi magát, elvágtat a mezőn
-át; én utána vágtatok, nagy nehezen utólérem és visszavezetem.
-Szerencsétlenségére Zsófia fél a lótól, nem merek hozzá közelíteni. Emil
-se lát, se hall, de Zsófia a fülébe súgja, hogy milyen vesződséget
-okozott barátjának. Emil szégyenkezve szalad oda, hogy megfogja a
-lovakat, hátramarad; illő, hogy mindenkire rákerüljön a sor. Ő indul
-előre, hogy megszabaduljunk a lovaktól. Igy maga mögött hagyva Zsófiát,
-nem találja többé oly kényelmesnek a lovaglást. Lihegve jön vissza és
-fél úton elénkbe szalad.
-
-A legközelebbi utazáskor Emil nem akar már lovakat. Miért? kérdem tőle.
-Hiszen csak inast kell fogadnunk, a ki gondjukat viseli. Ugyan – mondja
-ő – még ezzel is terhére legyünk a tiszteletreméltó családnak? Hiszen
-tudod, hogy el akarnak látni mindent, embereket és lovakat. Igaz,
-felelem én, megvan bennük a szegény emberek nemes vendégszeretete. A
-gazdagok kapzsiak, a maguk bőségében csak barátaikat látják el; a
-szegények ellenben ellátják barátaik lovait is. Menjünk gyalog, – mondja
-Emil. – Nincs rá bátorságod, neked, a ki oly könnyedén osztoztál fiad
-fáradságos mulatságaiban? Nagyon szívesen, – felelek én azonnal. – Úgy
-tűnik fel nekem, hogy a szerelem sem kivánja, hogy oly sok hűhóval
-csinálják.
-
-Közeledve az anyát és a leányt még messzebb találjuk, mint az előbbi
-alkalommal. Úgy megyünk feléjük, mint a nyíl. Emil csupa verejték; egy
-drága kéz megsimítja orczáját zsebkendőjével. Lehetne mégannyi ló a
-világon, ezután ugyan eszünkbe sem jutna hasznát venni.
-
-Mindazáltal elég keserves dolog, hogy sohasem tölthetjük együtt az
-estét. A nyár múlóban van, a napok kezdenek rövidülni. Bármit mondjunk
-is, sohasem engedik meg, hogy éjjel induljunk haza és hacsak nem jövünk
-már reggel, csaknem azonnal indulnunk kell, alighogy megérkeztünk. Az
-anya sokáig sajnálgat minket és aggódik miattunk, végre arra a
-gondolatra jön, hogy az ő házukban nem lehet ugyan minket elhelyezni, de
-a faluban lehetne számunkra hajlékot szerezni, a hol néha alhatnánk.
-Erre a szóra Emil tapsban tör ki, remeg az örömtől; Zsófia pedig
-akaratlanul is többször csókolja meg anyját azon a napon, mikor erre a
-gondolatra jött.
-
-Lassankint édes barátság és ártatlan bizalmasság kap lábra köztünk. A
-Zsófia vagy anyja által megszabott napokon rendesen eljövök barátommal;
-néha egyedül is engedem menni. A bizalom fölemeli a lelket és egy
-férfival nem kell már gyermek módjára bánni és mi végre jutottam volna,
-ha növendékem nem érdemelné meg becsülésemet? Megesik az is, hogy én
-megyek ő nélküle; olyankor szomorú, de nem zúgolódik: mit érne el
-zúgolódásával? Különben is tudja, hogy nem azért megyek, hogy ártsak az
-érdekeinek. De akár együtt megyünk, akár külön-külön, magától értetődik,
-hogy semmiféle időjárás nem tartóztathat fel, hiszen büszkék vagyunk, ha
-olyan állapotban érkezünk meg, hogy sajnálnak bennünket.
-Szerencsétlenségünkre Zsófia megtiltja nekünk ezt a dicsőséget és
-tiltakozik az ellen, hogy rossz időben is jöjjünk. Ez az egyedüli eset,
-hogy lázadónak látom azok ellen a szabályok ellen, melyeket titokban
-sugallok neki.
-
-Egy nap, mikor Emil egyedül ment s én csak másnapra vártam haza, még az
-este hazatért. Megölelem s ezt mondom neki: Nos, kedves Emilem,
-visszajöttél barátodhoz? De a helyett, hogy viszonozná ölelésemet, kissé
-lehangoltan mondja: Ne hidd, hogy jó kedvemből jövök; akaratom ellenére
-jöttem el. Ő akarta, hogy menjek; az ő kedvéért jöttem, nem a te
-kedvedért. Meghatva ettől a naivitástól, újra megölelem. Nyilt lélek,
-őszinte barátom, ne foszsz meg attól, a mi megillet engem. Ha az ő
-kedvéért jöttél el, az én kedvemért vallod meg; a te hazatérésed az ő
-műve, de a nyiltságod az enyém. Őrizd meg mindig a szép lelkeknek ezt a
-nyiltságát. A közömbösek hadd gondolják, a mit akarnak, de bűn tűrni,
-hogy egy barátunk érdem számba vegye tőlünk azt, a mit nem ő érette
-tettünk.
-
-Óvakodom attól, hogy ennek a vallomásnak értékét leszállítsam szemében
-azzal, hogy több szerelmet, mint nagylelkűséget találjak benne és
-megmondjam neki, hogy nem annyira magától akarja elhárítani
-visszatérésének érdemét, mint inkább biztosítani Zsófia számára. De így
-leplezi le előttem szívének mélyét a nélkül, hogy akarná: ha
-kényelmesen, lassan, szerelméről álmodozva jön, akkor Emil nem egyéb,
-csak Zsófia szerelmese; ha szaporán jön, kihevülve, bár kissé
-rosszkedvűen, akkor Mentorának barátja.
-
-Ezekből a rendelkezésekből láthatni, hogy az én ifjam távol van attól,
-hogy Zsófia mellett töltse életét és hogy annyiszor lássa, a hányszor
-akarja. Hetenkint egy-két utazás a legtöbb, a mi meg van neki engedve és
-látogatásai gyakran csak fél napra terjednek s csak ritkán nyúlnak át a
-másnapba. Sokkal több időt tölt azzal, hogy remélgeti, hogy látni fogja
-vagy hogy örül neki, hogy láthatta, mintsem hogy valósággal látja. Még
-abból az időből is, a melyet látogatásaira fordít, kevesebbet tölt
-mellette, mint útközben feléje vagy távolodva tőle. Ezek az igaz,
-tiszta, gyönyörteljes, de inkább képzelt, mint valódi élvezetek izgatják
-szerelmét a nélkül, hogy elférfiatlanítanák szívét.
-
-Azokon a napokon, mikor nem látja Zsófiát, nem tétlen vagy renyhe.
-Ezeken a napokon megint Emil: egyáltalán nem változott meg.
-Leggyakrabban a környékbeli mezőkön csatangol, foglalkozik a
-természetrajzzal, megvizsgálja, figyeli a földeket, terményeiket,
-művelésüket, összehasonlítja a munkát, a mit lát, azzal, a melyet ismer,
-keresi a különbségek okait; ha úgy találja, hogy más dolgozási módok
-előnyösebbek az ittenieknél, közli ezeket a földművelőkkel; ha jobb
-formájú ekéket ajánl, mindjárt meg is csináltatja saját rajzai alapján;
-ha márgabányát talál, megmagyarázza nekik a hasznosságát, a mely ezen a
-környéken ismeretlen; gyakran maga is nekifog a munkának; mind
-elálmélkodnak, ha látják, hogy könnyebben forgatja szerszámaikat, mint
-ők, mélyebb és egyenesebb barázdát von, mint az övék, egyenletesebben
-vet, czélszerűbben ültet. Nem gúnyolódnak rajta, mintha csak szájjal
-volna földművelő, látják, hogy csakugyan ért hozzá. Szóval kiterjeszti
-buzgalmát és gondolkodását mindenre, a minek megvan az eredeti és
-általános haszna, sőt nem is szorítkozik csak erre. Meglátogatja a
-földművesek házait, tudakozódik hogylétükről, családjukról, gyermekeik
-számáról, földjük mennyiségéről, terményeik minéműségéről,
-kelendőségéről, jövedelmükről, adóikról, adósságaikról stb. Pénzt
-keveset ad, tudva, hogy rendszerint rosszul használják fel, de maga
-határozza meg felhasználását és hasznossá teszi rájuk nézve, még
-akaratuk ellenére is. Munkásokat szerez nekik és gyakran megfizeti nekik
-a napszámot azért a munkáért, a melyre szükségük van. Az egyikkel újra
-fölépítteti vagy befödeti beomlott kunyhóját, a másikkal megdolgoztatja
-földjét, a melyet eszközök hiányában parlagon hagyott, meg másnak
-tehenet szerez, vagy lovat vagy mindenféle állatot az elpusztult
-helyett; két szomszéd már-már pört kezd egymással, rábeszéli őket, hogy
-egyezzenek ki; egy paraszt megbetegszik, ápoltatja, maga is ápolja;[148]
-egy másikat háborgat valami hatalmas szomszédja, megvédi és közbelép
-érdekében; szegény fiatal pár szereti egymást, segít nekik
-összeházasodni; egy derék asszony elvesztette kedves gyermekét,
-meglátogatja és vígasztalja; nem megy el azonnal, a mint jött; nem veti
-meg a szűkölködőket, nem siet otthagyni a szerencsétleneket; gyakran
-azoknál a parasztoknál étkezik, a kiken segített, olyanoktól is elfogad
-meghívást, a kiknek nincs rá szükségük; amazoknak jóltevőjévé, emezeknek
-barátjává válván, mindig egyenlő marad velük. Szóval személyével mindig
-épen annyi jót tesz, mint pénzével.
-
-Sétáit néha a boldog ház felé irányítja; talán remélheti, hogy titokban
-megpillantja Zsófiát, hogy észrevétlenül láthatja sétája közben. Emil
-azonban nyilt magaviseletű, nem tud és nem is akar megtéveszteni. Megvan
-benne az a szeretetreméltó gyöngédség, a mely növeli és táplálja az
-önbecsülést az önmagáról való jó tanuságtétellel. Szorosan a neki
-megszabott korlátok közt tartja magát és sohasem közeledik annyira, hogy
-véletlenül nyerje meg azt, a mit csak Zsófiától kaphat. Viszont örömest
-bolyong a környéken, keresgélve szerelmese lába nyomát, meghatva a
-fáradtságtól, melyet kiállott és az utaktól, melyeket megtett az ő
-kedvéért. Előtte való nap, hogy meglátogathatja, elmegy valami szomszéd
-tanyára, harapni valót rendelni másnapra. A séta észrevétlenül erre
-térül, mintegy véletlenül térnek be, gyümölcsöt, süteményt, tejszínt
-kapnak. A torkos Zsófia nem érzéketlen az ilyen figyelmességek iránt és
-szívesen becsüli meg gondoskodásunkat; mert a bókból mindig kijut nekem
-is a magam része, még ha semmi részem sincs is a gondoskodásban, mely
-alkalmat adott rá; ez a kis lány ravaszkodása, hogy ne kelljen olyan
-nagy zavarba jönnie, mikor megköszöni. Az apa és én eszünk a süteményből
-és bort iszunk, Emil azonban a nőkkel tart és mindig résen van, hogy
-elcsenhessen egy tányér tejszínt, a melybe Zsófia belemerítette a
-kanalát.
-
-A sütemények kapcsán szóba hozom Emil előtt egyszeri versenyfutásait.
-Tudni akarják, miféle versenyfutások azok: megmagyarázom, nevetnek
-rajta, kérdezik tőle, tud-e még futni. Jobban, mint valaha, felel ő, nem
-is szeretném, ha elfelejtettem volna. Valaki a társaságból nagyon
-szeretné futni látni és nem meri megmondani; másvalaki magára vállalja,
-hogy fölveti a dolgot. Emil belemegy; előkerítenek két-három fiatal
-legényt a környékről, megállapítják a díjat és hogy annál jobban
-utánozzák az egykori játékokat, odatesznek egy süteményt a czélpontra.
-Mindenki készen van; a papa adja meg a jelt kezével tapsolva. A gyors
-Emil csak úgy szeli a levegőt és máris a pálya végén van, mikor még
-nehézkes versenytársai alig indultak el. Emil átveszi a díjat a Zsófia
-kezéből és nem kevésbbé bőkezűen, mint Aeneas, megajándékozza az összes
-legyőzötteket.
-
-A diadalzaj közepette Zsófia arra merészkedik, hogy kihívja a győzőt és
-azzal dicsekszik, hogy tud oly jól futni, mint ő. Emil nem vonakodik
-versenyre szállni vele és mialatt Zsófia készülődik a futásra és föltűzi
-kétoldalt a ruháját és gondosabban ügyelve arra, hogy feltárja Emil
-szeme előtt finom lábát, mint hogy legyőzze a versenyben, megnézi, elég
-rövid-e a szoknyája, – Emil egy szót súg fülébe az anyának. Ez mosolyog
-és helyeslően bólint. Emil erre versenytársa mellé áll és alig adatott
-meg a jel, már látni a lányt elindulni és repülni, mint a madár.
-
-A nők nem futásra vannak teremtve; csak azért futnak, hogy utólérjék
-őket. A futás nem az egyedüli dolog, a mit ügyetlenül csinálnak, de az
-egyedüli, a mit csúnyán csinálnak: hátrahajtott és testükhöz szorított
-könyökük nevetségessé teszi mozdulataikat, a magas sarkukon, melyen
-szökdécselnek, olyanok, mint a szöcskék, melyek futni akarnak ugrálás
-nélkül.
-
-Emil nem képzeli azt, hogy Zsófia jobban fut, mint más nő s nem tartja
-érdemesnek, hogy elindúljon helyéről és ingerkedő mosolylyal nézi, hogy
-indúl neki. Zsófia azonban könnyed és alacsony sarkú czipőben jár, nincs
-szüksége mesterkedésre, hogy a lába kicsinek látszassék. Olyan
-sebességgel fut előre, hogy ha utól akarja érni ezt az új Atalantát,
-épen csak annyi ideje van, a mennyi kell, mikor oly messze maga előtt
-látja. Ő is elindul tehát, hasonlóan a sashoz, a mely ráveti magát
-zsákmányára; kergeti, a sarkához ér, végre utóléri a lihegőt, gyöngéden
-köréje fonja bal karját, fölemeli, mint a tollat és szívére szorítva az
-édes terhet, így fejezi be a futást; ő vele érinteti meg először a
-czélt, majd azt kiáltva: «Zsófia a győztes!» letérdel előtte a földre és
-legyőzöttnek vallja magát.
-
-Ezekhez a különböző foglalatosságokhoz járul az a mesterség, a melyet
-tanultunk. Legelőbb egy nap hetenkint és ezenkívül minden nap, mikor az
-idő nem engedi meg, hogy a szabadban maradjunk, Emil és én elmegyünk
-dolgozni egy mesterhez. Nemcsak a forma kedvéért dolgozunk itt, olyan
-emberek módjára, a kik fölötte állnak az efféle foglalkozásnak, hanem
-Istenigazában és valódi munkások módjára. Zsófia apja egy alkalommal,
-mikor meglátogat minket, a munkánál talál és csodálattal beszéli el
-feleségének és leányának, a mit látott. Nézzétek meg, mondja, ezt a
-fiatal embert a műhelyben és látni fogjátok, megveti-e a szegény ember
-helyzetét. El lehet képzelni, hogy Zsófia örömmel hallgatja ezt a
-beszédet. Újra szóba kerül a dolog; szeretnék meglepni Emilt munka
-közben. Kikérdeznek engem, a nélkül, hogy észrevétetnének valamit és
-miután biztosan megtudták egyik napunkat, az anya és lánya kocsiba ülnek
-és azon a napon bejönnek a városba.
-
-Belépve a műhelybe, Zsófia észrevesz a túlsó végében egy ingújjra
-vetkőzött fiatal embert; a haja hanyagul összekötve és annyira el van
-foglalva azzal, a mit csinál, hogy meg se látja őt. Zsófia megáll és int
-az anyjának, Emil a vésővel egyik kezében és a kalapácscsal a másikban,
-épen egy pántot csinál, aztán elfűrészel egy deszkát és belefogja egyik
-darabját a szorítóba, hogy meggyalulja. Ez a látvány nem nevetteti meg
-Zsófiát; megindítja és tiszteletreméltónak tűnik fel neki. Asszony,
-tiszteld uradat, ő dolgozik éretted, ő keresi meg a kenyeredet és táplál
-téged. Ime, a férfi.
-
-Mialatt a nők Emilt figyelik, én észreveszem őket; megczibálom Emil
-ruhája újját. Emil megfordul, meglátja őket, eldobja szerszámait és
-örömkiáltással ugrik fel. Miután átengedte magát első elragadtatásának,
-leülteti őket és újra belefog munkájába. De Zsófia nem tud ülve maradni;
-élénken kél fel, átfut a műhelyen, nézegeti a szerszámokat, megsimogatja
-a gyalult deszkát, összeszedi a földről a forgácsot, a kezeinket nézi és
-aztán azt mondja, hogy tetszik neki ez a mesterség, mert tiszta. A kis
-bohó még utánozni is próbálja Emilt. Fehér és gyönge kezével ráhúzza a
-gyalút egy deszkára; a gyalú siklik, de nem vág. Nekem úgy tűnik, hogy
-Ámor nevet a levegőben és csapkod a szárnyával, mintha hallanám
-örömkiáltását: _Herkules meg van boszúlva!_
-
-Ezalatt az anya kikérdezi a mestert: Uram, mennyit fizet ezeknek a
-legényeknek? Asszonyom, húsz soust napjára és én adom az eledelüket, de
-ha ez a fiatal ember akarná, jóval többet is kereshetne, mert ő messze
-földön a legjobb munkás. Húsz sous napjára és a koszt! mondja az anya s
-meghatva néz reánk. Úgy van, asszonyom, mondja újra a mester. Erre a
-szóra az anya Emilhez siet, megöleli, kebléhez szorítja, könnyeivel
-öntözi, nem tudva mást mondani, mint újra meg újra: Fiam, fiam!
-
-Miután egy ideig beszélgettek velünk, a nélkül, hogy elvontak volna a
-munkától, az anya így szól leányának: Menjünk, késő már, ne várassunk
-magunkra. Aztán Emilhez közeledve megveregeti az arczát s ezt mondja
-neki: Nos, jó munkás, nem akar velünk jönni? Emil nagyon szomorú hangon
-felel: El vagyok foglalva, tessék a mestert megkérdezni. Megkérdik a
-mestert, nélkülözhet-e minket. Azt mondja, nem. Sürgős munkám van,
-úgymond, amelynek holnaputánra el kell készülni. Számítva ezekre az
-urakra, visszautasítottam a munkásokat, a kik ajánlkoztak; ha ők
-elmaradnak, nem tudom, hol kapok másik munkásokat és nem tudnék a
-munkával az igért napra elkészülni. Az anya nem felel semmit, várja,
-hogy Emil szóljon. Emil lesüti a fejét és hallgat. Uram, mondja neki az
-anya meglepetve ettől a hallgatástól, nincs erre semmi mondani valója?
-Emil gyöngéden ránéz a lányra és csak azt feleli: Látják, hogy maradnom
-kell. Erre a nők eltávoznak és ott hagynak minket. Emil a kapuig kiséri
-őket, utánuk néz, a míg lehet, sóhajt és szó nélkül visszatér
-munkájához.
-
-Útközben az anya megütődve beszél leányának erről a furcsa
-magaviseletről. Ugyan – mondja – hát olyan nehéz lett volna kárpótolni a
-mestert, hogy ne kelljen ott maradnia? És ez az oly bőkezű fiatal ember,
-aki szükség nélkül is szórja a pénzt, nem tud pénzt találni illő
-alkalomkor? Oh, mama, felel Zsófia, ne adja Isten, hogy Emil olyan nagy
-hatalmat tulajdonítson a pénznek, hogy arra is felhasználja, hogy
-személyes kötelezettségét is megszeghesse az árán, hogy büntetlenül
-szegje meg a szavát és megszegesse mással is! Tudom, hogy könnyen
-kárpótolhatná a mesterembert azért a csekély kárért, a mely az ő
-elmaradásával éri; ezzel azonban rabjává tenné lelkét a gazdagságnak,
-hozzászoknék, hogy a vagyont tegye kötelességei helyébe és hogy azt
-higyje, minden alól fel van mentve az ember, ha fizet. Emilnek más a
-gondolkozásmódja és remélem, én nem leszek oka, hogy megváltoztassa. Azt
-hiszed, nem esett nehezére maradni? Mama, ne tévesztesd meg magadat; az
-én kedvemért maradt, láttam a szemén.
-
-Zsófia nem valami nagyon szerény igényű a szerelem igazi tanubizonyságai
-iránt. Ellenkezőleg, zsarnokoskodó és követelőző; azt akarja, hogy
-inkább ne is szeressék, mint hogy lanyhán szeressék. Megvan benne az
-önbecsérzés nemes érzése, a mely megbecsüli magát és úgy akar
-tiszteltetni, a hogy ő becsüli magát. Nem tartana magához méltónak egy
-olyan szívet, a mely nem érezné az ő szívének teljes értékét, a mely ne
-ép úgy vagy még inkább erényeiért szeretné, mint bájaiért; egy olyan
-szívet, a mely ne tenné neki elébe saját kötelességeit és a ki ne tenné
-elébe őt minden más dolognak. Nem akar olyan imádót, a ki nem ismer más
-törvényt, csak az övét: olyan emberen akar uralkodni, a kit nem
-torzított el. Így veti meg Circe Ulisszes társait, miután lealjasította
-őket és annak magának adja oda magát, a kit nem tudott elváltoztatni.
-
-De leszámítva ezt a sérthetetlen és szent jogot, Zsófia féltékenyen őrzi
-a maga jogait s vigyáz, hogy Emil mily gondosan tartja őket
-tiszteletben, mily gonddal teljesíti akaratát, mily ügyességgel találja
-ki, mily éberséggel érkezik meg a megszabott pillanatban: nem akarja sem
-hogy késsen, sem hogy hamarabb jöjjön, azt akarja, hogy pontos legyen.
-Sietni annyit tesz, hogy többet tart magára, mint ő rá; késni, ez annyi,
-mint elhanyagolni. Zsófiát elhanyagolni! Ez nem történhetnék meg
-kétszer. Egyszer igazságtalanul gyanakodott, hogy elhanyagolták s
-csaknem vége volt mindennek; de Zsófia méltányos és helyre tudja ütni,
-ha mit vétett.
-
-Egy este vártak ránk; Emil megkapta a parancsot. Elénkbe mennek; nem
-érkezünk meg. Hova lettek? Mi baj érhette őket? Nem is küldenek
-izenetet. Az este várásunkkal telik el. A szegény Zsófia már azt hiszi,
-meghaltunk; kétségbeesik, kínozza magát, sírva tölti az éjszakát. Este
-küldönczöt küldtek, hogy tudakozódjék rólunk és hozzon másnap reggel
-híreket. A küldöncz visszatér az általunk küldöttel, a ki szóbelileg
-hozza izenetünket és elmondja, hogy jól vagyunk. Egy pillanattal később
-megjelenünk mi is. Ekkor a helyzet megváltozik: Zsófia letörli könnyeit,
-vagy ha ont könnyeket, mérgében ontja. Büszke szívét nem kárpótolta,
-hogy élünk; Emil él és oktalanul váratott magára.
-
-Érkezésünkkor be akar zárkózni. Azt akarják, hogy maradjon; maradnia
-kell; de azonnal elhatározza magát és nyugodt és megelégedett
-magatartást vesz fel, a mely másoknak imponálhatott. Az apa elénkbe jön
-és így szól: Nyugtalanságban tartották a barátjaikat; vannak itt, a kik
-nem fogják ezt egykönnyen megbocsátani. Ugyan ki, papa? – mondja Zsófia
-a legbájosabb mosolylyal, melyet csak tetetni tud. Mit törődöl vele,
-felel az apa, ha nem te vagy? Zsófia nem felel és lesüti a szemét a
-munkájára. Az anya hideg és kimért módon fogad minket. Emil zavarba
-jőve, nem meri megszólítani Zsófiát. A leány szól hozzá először;
-megkérdi, hogy van, üléssel kinálja és olyan jól tettet, hogy a szegény
-fiatal ember, a ki még nem ért semmit a heves szenvedélyek hangján,
-beugrik ennek a hidegvérnek és csaknem azon a ponton van, hogy maga is
-megneheztel.
-
-Hogy felvilágosítsam, meg akarom fogni Zsófia kezét s ajkamhoz akarom
-emelni, a hogy néha szoktam. Hirtelen visszarántja, oly sajátságosan
-ejtve ki, hogy: _uram_, – hogy ez az akaratlan mozdulat azonnal
-leleplezi Emil szemében.
-
-Zsófia maga is látva, hogy elárulta magát, kevésbbé tesz magán
-erőszakot. Látszólagos hidegvére irónikus kicsinyléssé változik.
-Mindenre, a mit mondanak neki, halk és bizonytalan hangon kiejtett
-egytagú szókkal felel, mintha attól félne, hogy nagyon is keresztül
-engedi éreztetni a méltatlankodás hangját. Emil félholtan a rémülettől
-fájdalommal néz rá és igyekszik rávenni, hogy nézzen a szemébe, hogy
-jobban olvashassa az övében az igazi érzéseit. Zsófia még jobban
-felingerelve önbizalmától, olyan tekintetet vet rá, hogy elmegy a kedve
-még egy olyat kivánni. Emil megzavarodva, reszketve nem mer – saját nagy
-szerencséjére – sem szólni hozzá, sem ránézni; mert még ha ártatlan
-volna is, Zsófia sohasem bocsátotta volna meg neki, hogy el tudta
-viselni haragját.
-
-Látva most már, hogy rajtam a sor és hogy ideje kimagyarázkodnunk,
-visszamegyek Zsófiához. Újra megfogom a kezét, melyet nem von vissza,
-mert közel van hozzá, hogy elájuljon. Gyöngéden mondom neki: kedves
-Zsófia, mi pórul jártunk, de ön okos és igazságos, nem fog minket
-elitélni a nélkül, hogy meghallgatna. Hallgasson meg tehát. Zsófia nem
-felel, én pedig így szólok.
-
-«Tegnap elindultunk négy órakor; meg volt hagyva, hogy hét órára
-érkezzünk meg és mindig hamarabb indulunk el, mint kellene, hogy
-útközben megpihenhessünk. Az út háromnegyed részén már túl voltunk,
-mikor fájdalmas panaszok ütötték meg a fülünket; a tőlünk némi
-távolságban levő völgy torkolatából hallatszottak. Odaszaladunk a
-segélykiáltásra s egy szerencsétlen parasztembert találtunk ott, a ki
-kissé boros fővel jött lóháton a városból s akkorát esett le a lóról,
-hogy eltörte a lábát. Kiáltozni kezdtünk segítségért, senki se felelt;
-próbáltuk a sebesültet föltenni a lóra, nem birtuk; a legcsekélyebb
-mozdulatra borzasztó kínokat szenvedett a boldogtalan. Nem tehettünk
-tehát mást, megkötöttük a lovat a szomszéd erdőben, aztán hordágyat
-csinálva karjainkból, odaültettük a sebesültet és tőlünk telhetően
-vigyázva vittük útmutatásai szerint arrafelé, a merre haza érhetett. Az
-út hosszú volt, többször kellett pihennünk. Végre a fáradságtól
-kimerülten megérkeztünk: szomorú meglepetéssel vettük észre, hogy már
-ismerjük a házát s hogy ez a szerencsétlen, a kit akkora fáradsággal
-hoztunk haza, ugyanaz, a ki olyan szívélyesen fogadott minket azon a
-napon, mikor először érkeztünk ide. A nagy zavarban, a melyben eddig
-voltunk, kölcsönösen nem ismertük fel egymást.
-
-«Csak két kis gyermeke volt odahaza. A felesége, a ki most készült őt a
-harmadikkal megajándékozni, annyira megrémült, mikor így látta
-hazatérni, hogy heves fájdalmakat érzett és néhány óra mulva megszülte
-gyermekét. Mit csináljunk ilyen körülmények közt egy félreeső kunyhóban,
-a hol nem remélhettünk semmiféle segítséget? Emil elszánta magát, hogy
-megkeresi a lovat, melyet az erdőben hagytunk, felül rá és lóhalálában a
-városba siet seborvosért. A lovat a seborvosnak adta és miután nem
-tudott mindjárt betegápolónőt találni, gyalog tért vissza egy szolgával,
-miután gyors küldönczöt küldött önhöz; mialatt én, képzelhetni, mekkora
-zavarban egy törött lábú férfi és egy vajúdó nő között, előkészítettem a
-házban mindent, a miről gondoltam, hogy szükség lehet rá mindkettejük
-segítségére.
-
-A többit nem részletezem; nem erről van most szó. Két óra volt éjfél
-után, mikor mindketten egy pillanatra megpihenhettünk. Végre hajnal felé
-megérkeztünk közeli menedékhelyünkre, a hol megvártuk az ön ébredésének
-óráját, hogy számot adjunk balesetünkről.»
-
-Elhallgattam, nem szólva semmi többet. De mielőtt valaki szólt volna,
-Emil szerelmeséhez lép, fölemeli hangját és szilárdabban, semmint hittem
-volna, így szól: Zsófia, a maga kezében van sorsom, jól tudja.
-Meghalathat a fájdalomtól, de azt ne remélje, hogy el tudja velem
-feledtetni az emberiesség jogait; ezek nekem szentebbek, mint a maga
-jogai; sohasem mondok le róluk a maga kedvéért.
-
-Zsófia erre a szóra felelet helyett feláll, karját Emil nyaka köré ölti,
-csókot nyom arczára; aztán utánozhatatlan bájjal nyújtja karját, így
-szól hozzá: Emil, fogadd ezt a kezet, a tied. Légy, a mikor akarsz, a
-férjem és uram; igyekezni fogok megérdemelni ezt a tisztességet.
-
-Alig hogy megölelte Emilt, az apja elragadtatva tapsolt, ezt kiáltva:
-«Hogy volt! hogy volt!» Zsófia nem kéreti magát, még két csókot adott a
-másik arczára; de csaknem ugyanabban a pillanatban, megrémülve mind
-attól, a mit tett, anyja karjába veti magát és az anyai ölbe rejti
-szégyenkezéstől lángoló arczát.
-
-Nem fogom leírni az általános örömöt; mindenki kell, hogy érezze. Ebéd
-után Zsófia azt kérdi, vajjon azok a szegény betegek nagyon messze
-laknak-e arra, hogy meglátogassa őket. Zsófia ezt kívánja s ez jó dolog.
-Odamegyünk: két külön ágyban találjuk őket; Emil hozatott egy ágyat.
-Embereket találunk körülük, a kik segítenek nekik: Emil gondoskodott
-róluk. De egyébként mind a ketten oly rossz állapotban vannak, hogy a
-kényelmetlenség ép annyi bajt okoz nekik, mint az állapotuk. Zsófia
-kötényt kér a jó asszonytól és megveti az ágyát; ugyanezt teszi aztán a
-férfival; gyöngéd és könnyed keze megtapogat mindent, a mijük fáj nekik
-és lágyabb fekvőhelyet készít fájó tagjaiknak. Már közeledtére is
-könnyebben érzik magukat; azt lehetne mondani, hogy eltalálja, mi fáj
-nekik. Ez az oly kényes leány nem riad vissza sem a piszoktól, sem a
-kellemetlen szagtól és tudja, hogy kell eltüntetni az egyiket, a másikat
-is a nélkül, hogy bárkit is terhelne és a nélkül, hogy megkínozná vele a
-betegeket. Ő, a ki mindig oly szerény és néha oly büszke, ő, a ki a
-világ minden kincséért nem érintette volna csak ujja hegyével is egy
-férfi ágyát, minden kényeskedés nélkül fekteti másik oldalára a
-sebesültet és kényelmesebb helyzetbe teszi, hogy így tovább maradhasson
-fekve. A felebaráti buzgalom legyőzi a tartózkodását; a mit tesz, oly
-könnyedén teszi és olyan ügyesen, hogy a beteg megkönnyebbültnek érzi
-magát szinte a nélkül, hogy észrevenné, hogy hozzá nyúltak. A férj és a
-feleség közös értelemmel áldják a szeretetreméltó leányt, a ki gondozza
-őket, sajnálkozik miattuk, vigasztalja őket. Az égnek angyala ő, kit
-Isten küldött be hozzájuk; megvan benne az angyal külseje és nyájassága,
-a kedvessége és jósága. Emil meghatva, szótlanul nézi őt. Férfi, keresd
-az élettársadat; az Isten adta őt neked arra, hogy enyhítse bajaidat. Ez
-az asszony.
-
-Megkereszteltetik az újszülöttet. A két szerelmes tartja keresztvízre
-azzal a forró vágygyal, hogy nemsokára ugyanez tétessék másokkal.
-Vágyva-vágynak erre a pillanatra; úgy gondolják, mintha már itt is
-volna; Zsófia minden aggálya el van távolítva, de most jönnek meg az én
-aggályaim. Nincsenek még annyira, mint a hogy gondolják; mindennek
-megvan a maga ideje.
-
-Egy reggel, a mikor két napja nem látták egymást, belépek Emil
-szobájába, kezemben egy levéllel és mereven ránézve így szólok hozzá:
-«Mit tennél, ha azt a hírt hoznák neked, hogy Zsófia meghalt?» Emil
-nagyot kiált, összecsapva kezét felkiált és szó nélkül, rémült
-tekintettel néz rám. «Felelj hát,» – mondtam én ugyanazzal a
-nyugalommal. Erre felingerülve hidegvéremen hozzám lép, haragtól,
-lángoló szemekkel s csaknem fenyegető magatartásban állva elém, így
-szól: «Hogy mit tennék? Nem tudom, de annyit tudok, hogy soha életemben
-nem látnám viszont azt, a ki az értésemre adná». «Nyugodj meg, – mondom
-neki mosolyogva – ő él, jól érzi magát, rád gondol és ma estére várnak
-minket. De menjünk egyet sétálni; beszélgessünk».
-
-A szenvedély, mely elfogta, nem engedi többé, hogy mint azelőtt,
-elmerüljön a merőben okoskodó beszélgetésbe; ennek a szenvedélynek a
-révén kell az érdeklődését megragadni, hogy figyelmesen hallgassa
-oktatásomat. Ezt tettem ezzel a borzalmas előzménynyel; most ugyan
-biztos vagyok benne, hogy meg fog hallgatni.
-
-«Boldognak kell lenni, kedves Emilem, ez a czélja minden egyes lénynek;
-ez az első vágy, melyet a természet belénk oltott és az egyetlen, a mely
-nem fog soha elhagyni. De hol van a boldogság? Ki tudja? Mindenki keresi
-és senki sem találja meg. Azzal töltjük az életünket, hogy keresgéljük
-és meghalunk a nélkül, hogy elértük volna. Fiatal barátom, mikor
-születésedkor karomba vettelek és mikor tanuságul hívtam a legfőbb lényt
-ahhoz a kötelezettséghez, melyet vállaltam, napjaimat a te napjaid
-boldogságának ajánlottam fel, – tudtam-e magam is, hogy mire kötelezem
-magamat? Nem; csak azt tudtam, hogy a mikor téged boldoggá teszlek,
-bizonyos, hogy az leszek én is. A mikor elvállaltam rád nézve ezt az
-üdvös czélt, közössé tettem mindkettőnk számára.
-
-«A míg nem tudjuk, hogy mit tegyünk, a bölcseség abban áll, hogy
-tétlenségben maradjunk. Ez minden elvek között az, a melyre az embernek
-legnagyobb szüksége van és az, a melyet a legkevésbbé tud követni.
-Keresni a boldogságot a nélkül, hogy tudnók, hol van, ez annyi, mint
-kitenni magát annak, hogy elfut előle, ez annyi, mint megannyi ellenkező
-úton veszélybe jutni, a hány eltévedni való út van. De nem mindenkinek
-tulajdonsága, hogy tétlenül tudjon maradni. Abban a nyugtalanságban,
-melyben a jóllét vágya tart minket, jobb szeretünk tévedni a
-kergetésében, mint semmit se tenni keresésére és ha egyszer elhagytuk
-azt a helyet, a hol felismerhetjük, nem tudunk többet oda visszatérni.
-
-«Ugyanebben a tudatlanságban lévén, igyekeztem kikerülni ugyanazt a
-hibát. Elvállalván a gondoskodást rólad, elhatároztam, hogy nem teszek
-egyetlen haszontalan lépést és megakadályozom, hogy te se tegyél. A
-természet útjához ragaszkodtam, várva, hogy ez megmutassa a boldogság
-útját. Kiderült, hogy ugyanaz és hogy a mikor nem gondoltam rá, akkor
-követtem.
-
-«Légy tanubizonyságom, légy itélő bírám, sohasem foglak megtagadni. Első
-éveid nem áldoztattak fel azoknak a melyek ezután fognak következni;
-élvezted mindazokat a javakat, melyeket a természet adott neked. Azok
-közül a bajok közül, a melyeknek alávetett téged és a melyektől meg
-tudtalak óvni, csak azokat érezted, a melyek megedzhetnek más bajok
-ellen. Nem szenvedtél egyet sem, hanem ha azért, hogy elkerülj egy
-nagyobbat. Nem ismerted sem a gyűlöletet, sem a rabszolgaságot. Szabad
-és elégedett lévén, igazságos és jó maradtál, mert a szenvedés és a bűn
-elválaszthatatlanok és az ember sohasem válik gonoszszá, csak mikor
-boldogtalan. Vajha gyermekkorod emléke meghosszabbodnék öreg napjaidig!
-Nem félek attól, hogy jó szíved valaha is visszaemlékszik rá a nélkül,
-hogy ne áldja azt a kezet, a mely vezette.
-
-«Mikor belejutottál az okosság életkorába, megóvtalak az emberek
-előitéleteitől; mikor a szíved érzékenynyé lett, megóvtalak a
-szenvedélyek zsarnokságától. Ha meg tudtam volna hosszabbítani ezt a
-belső nyugalmadat életed végeig, biztonságba helyeztem volna művemet és
-mindig boldog lennél, a mennyire ember csak lehet; de kedves Emilem,
-hiába merítettem volna bele a lelkedet a Styxbe, nem tehettem volna
-mindenütt sebezhetetlenné; új ellenség támad fel, a kit még nem tanultál
-meg legyőzni és a kitől nem tudtalak megmenteni. Ez az ellenség, ez te
-magad vagy. A természet és a sors szabadnak hagyott. El tudtad szenvedni
-a nyomort, el tudtad viselni a test fájdalmait; a lélek fájdalmai
-ismeretlenek maradtak előtted; nem függtél mástól, csak az emberi
-sorstól és most függsz mindazoktól a kötelékektől, melyeket magad raktál
-magadra; a mikor megtanultál vágyni, vágyaid rabszolgájává tetted
-magadat. A nélkül, hogy bármi is változnék benned, a nélkül, hogy bármi
-bántana is, a nélkül, hogy bármi érné is lényedet, mennyi fájdalom
-támadhatja meg lelkedet! Mennyi bajt érezhetsz. a nélkül, hogy beteg
-lennél! Hány halált szenvedhetsz a nélkül, hogy meghalnál! Egy hazugság,
-egy tévedés, egy kétség a kétségbeesésbe dönthet.
-
-«Láttad a színházban a hősöket, a kik ki voltak szolgáltatva a végső
-kínoknak, esztelen kiáltásaikkal visszhangoztatták a színpadot,
-jajgattak, mint az asszonyok, sírtak, mint a gyermekek és ezzel
-kiérdemelték a közönség tapsait. Emlékszel, mennyire megbotránkoztál
-ezeken a jajgatásokon, ezeken a kiáltozásokon, ezeken a panaszokon,
-olyan férfiaktól, a kiktől csak az állhatatosság és a szilárdság tényeit
-kellene várni? Hogyan, mondtad méltatlankodva, ezek azok a példák,
-melyeket mint követendőket tűznek ki, a minták, a melyeket utánzásra
-ajánlanak! Attól félnek-e, hogy az ember nem elég kicsiny, elég
-boldogtalan, elég gyönge, ha nem tömjéneznek gyöngeségének az erény
-hamis álarcza alatt? Fiatal barátom, ezután légy engedékenyebb a színpad
-iránt: ime, magad is egyike lettél hőseinek.
-
-«Tudsz tűrni és meghalni, el tudod viselni a kényszerűség törvényét a
-fizikai bajokban, de még nem szabtál törvényt szíved vágyainak és
-szeretetünkből inkább születik meg életünk nyugtalansága, mint
-szükségleteinkből. Vágyaink messzire terjednek, az erőnk csaknem semmi.
-Az ember kívánságai révén ezer dologtól függ, maga-maga révén nem függ
-semmitől még a saját életétől sem; mennél több köteléket teremt magának,
-annál jobban megsokszorozza a szenvedéseit. Minden csak úgy elmúlik a
-földön, minden, a mit szeretünk, elszalad előlünk előbb-utóbb és mi úgy
-ragaszkodunk hozzá, mintha örökké kellene tartania. Micsoda rémület
-Zsófia halálának merő gyanujára! Hát arra számítottál, hogy örökké fog
-élni? Nem hal meg senki az ő korában? Meg kell halnia, gyermekem és
-talán te előtted. Ki tudja, életben van-e ebben a pillanatban? A
-természet csak egy halálnak tett rabjává téged; te rabjává teszed
-magadat egy másiknak. Igy tehát abba a helyzetbe jutsz, hogy kétszer
-fogsz meghalni.
-
-«Igy alá lévén vetve szabályozatlan szenvedélyeidnek, mennyire szánni
-való leszel! Mindig nélkülözés, mindig veszteség, mindig aggodalom;
-sohasem élvezheted, a mid megmaradt. A félelem, hogy mindent
-elveszítesz, megakadályoz, hogy bármid is legyen; mivel csak a
-szenvedélyeidet akartad követni, sohasem fogod őket kielégíteni tudni.
-Mindig keresni fogod a nyugalmat és mindig futni fog előled; nyomorult
-leszel és gonoszszá válsz. És hogy ne lennél az, mikor nincs más
-törvényed, mint féktelen vágyaid? Ha nem tudod elviselni az akaratlan
-nélkülözéseket, hogy róhatnád őket magadra akaratlanul? Hogy tudnád
-feláldozni a hajlamot a kötelességnek és hogy tudnál ellenállni
-szívednek, hogy eszedre hallgass? Te, a ki látni sem akarod többé azt, a
-ki tudtodra adja szerelmesed halálát, hogy tudnád látni azt, a ki el
-akarja venni tőled elevenen, a ki azt merné neked mondani: Rád nézve
-meghalt, az erény választja el tőled? Ha vele kell élned, bármi történik
-is, akár férjnél van Zsófia, akár nincs, akár szabad vagy, akár nem,
-akár szeret vagy gyűlöl téged, akár odaadják neked, akár megtagadják
-tőled, az mindegy, te akarod őt, bírnod kell őt bármi áron. Mondd meg
-nekem, mely bűnnél áll meg az, a kinek nincs más törvénye, csak szívének
-vágyai és nem tud ellenállni semminek, a mire vágyik?
-
-«Kedves gyermekem, bátorság nélkül nincs boldogság s erény sincs
-küzdelem nélkül. Az erény szó az erő-ből származik; az erő az alapja
-minden erénynek. Csak az olyan lényé lehet az erény, a mely
-természeténél fogva gyönge s akaratánál fogva erős; csak ebben áll az
-igaz ember érdeme; és az Istent jónak nevezzük ugyan, de nem nevezzük
-erényesnek, mert nincs szüksége erőfeszítésre ahhoz, hogy jó legyen.
-Megvártam, a míg abban az állapotban léssz, hogy megérthess, mielőtt ezt
-az annyira profanizált szót megmagyaráztam volna neked. A míg az erény
-gyakorlása nem kerül semmibe, kevés szükség van az ismeretére. Ez a
-szükség akkor áll be, mikor a szenvedélyek feltámadnak; rád nézve már
-beállott.
-
-«A midőn a természet teljes egyszerűségében neveltelek, a helyett, hogy
-keserves kötelességekről prédikáltam volna neked, megóvtalak azoktól a
-bűnöktől, a melyek ezeket a kötelességeket keservesekké teszik; nem
-annyira gyűlöletessé tettem előtted a hazugságot, mint inkább
-haszontalanná; nem annyira arra tanítottalak, hogy add meg mindenkinek,
-a mi megilleti, mint inkább hogy csak azzal törődj, a mi a tiéd; inkább
-jóvá tettelek, mint erényessé. De a ki csupán csak jó, csak addig marad
-az, a míg kellemes annak lennie; a jóság megtörik és tönkre megy az
-emberi szenvedélyek ütközése alatt; az az ember, a ki semmi egyéb, csak
-jó, csak a maga számára az.
-
-«Mi tehát az erényes ember? Az, a ki le tudja győzni indulatait; mert
-akkor követi az eszét, lelkiismeretét, megteszi kötelességét; a rend
-állapotában marad és semmi sem tartja meg benne. Idáig te csak látszólag
-voltál szabad, csak annak a rabszolgának a kétséges szabadságát
-élvezted, a kinek nem parancsoltak semmit. Most légy valóban szabad,
-tanulj meg a magad ura lenni; parancsolj szívednek, oh Emil és erényes
-leszel.
-
-«Egy másik mesterséget is ki kell tehát tanulnod és ez nehezebb, mint az
-első; mert a természet fölment minket a bajok alól, melyeket reánk ró
-vagy megtanít elviselni őket, de nem mond nekünk semmit azokra
-vonatkozólag, a melyek önmagunktól jönnek ránk, magunkra hagy bennünket;
-enged minket szenvedélyeink áldozataiul, hogy hatalmába essünk hasztalan
-fájdalmainknak és még büszkélkedjünk könnyeinkkel, a melyek miatt
-pirulnunk kellett volna.
-
-«Ez most az első szenvedélyed és talán az első, a mely méltó hozzád. Ha
-férfi módjára kormányozni tudod, ez lesz az utolsó is; a többieket mind
-leigázhatod és nem fogsz engedelmeskedni másnak, mint az erény
-szenvedélyének.
-
-«Ez a szenvedély nem bűnös, jól tudom, ép oly tiszta, mint a lelkek,
-melyek érzik. A becsületesség keltette, az ártatlanság táplálta. Boldog
-szerelmesek! az erény varázsa csak szaporítja számotokra a szerelem
-varázsát és az édes kötelék, a mely rátok vár, nem kevésbbé dija
-okosságotoknak, mint ragaszkodásotoknak. De mondd meg nekem, mint
-őszinte férfi, ez az oly tiszta szenvedély kevésbbé igázott le téged?
-Kevésbbé lettél a rabja? És ha holnaptól fogva nem volna már ártatlan,
-elfojtanád holnaptól fogva? Most van az ideje, hogy kipróbáld az erődet;
-mikor már alkalmazni kell, akkor már késő lesz. Nem az ellenség előtt
-gyakoroljuk harczra magunkat, a háború előtt készülődünk rá; a háborúba
-már teljesen előkészülve megyünk.
-
-Tévedés a szenvedélyeket megengedettekre és meg nem engedettekre osztani
-fel, hogy az előbbieknek hódoljon az ember s az utóbbiakat elfojtsa.
-Valamennyi jó, ha az ember uruk marad, mind rossz, ha alávetjük magunkat
-nekik. A természet azt tiltja meg, hogy hajlamainkat tovább terjeszszük,
-mint erőnket; az ész azt tiltja meg, hogy azt akarjuk, a mit nem tudunk
-elérni, a lelkiismeret nem azt tiltja meg nekünk, hogy kisértetbe
-essünk, hanem azt, hogy legyőzessük magunkat a kisértéstől. Nem mitőlünk
-függ, hogy vannak-e szenvedélyeink vagy nincsenek, hanem tőlünk függ,
-hogy uralkodjunk rajtuk. Minden érzés, a melyen uralkodunk, jogosult, s
-minden érzés, a mely uralkodik rajtunk, bűnös. A férfi nem bűnös azért,
-hogy szereti a más feleségét, ha ezt a szerencsétlen szenvedélyt a
-kötelesség törvénye által leigázva tartja; ellenben bűnös, ha a maga
-feleségét annyira szereti, hogy ennek a szerelemnek mindent feláldoz.
-
-«Ne várj tőlem hosszadalmas erkölcsi tanításokat; csak egyet kell neked
-adnom és ez magában foglalja a többit mind. Légy ember, tartsd szívedet
-helyzeted korlátai között. Tanulmányozd és ismerd meg ezeket a
-korlátokat: bármily szűkek, az ember nem boldogtalan addig, a míg
-közéjük zárkózik; csak akkor az, mikor át akarja őket hágni; akkor is
-az, mikor esztelen vágyaiban a lehetőségek sorába számít olyant, a mi
-nem oda való; akkor is az, mikor elfelejti emberi helyzetét, hogy
-képzelt helyzeteket koholjon magának, a melyekből mindig visszaesik a
-maga helyzetébe. Az egyedüli javak, melyek nélkülözése nehezünkre esik,
-azok, a melyekről azt hiszszük, jogunk van rájuk. Elnyerésük nyilvánvaló
-lehetetlensége felszabadít tőlük, az óhajtások remény nélkül nem
-kínoznak. A koldust nem kínozza az a vágy, hogy vajha király lenne, a
-király csak akkor akar Isten lenni, ha azt hiszi, hogy már nem ember.
-
-«Legnagyobb bajaink forrásai a gőg illuziói, de az emberi nyomorúság
-szemlélete mindig mérsékeltté teszi a bölcset. A maga helyén marad, nem
-izgatódik, hogy kiléphessen belőle, nem használja el hasztalanul erőit,
-hogy élvezze azt, a mit nem tud megtartani és felhasználva minden erejét
-arra, hogy jól birja azt, a mije van, a valóságban ép annyival
-hatalmasabb és gazdagabb, a mennyivel kevesebbre vágyik, mint mi.
-Halandó és veszendő lény vagyok, fűzzek-e örökre való kötelékeket ezen a
-földön, a hol minden változik, a hol minden elmúlik és a honnan holnap
-el fogok tünni? Oh Emil, oh fiam, ha téged elveszítnélek, mi maradna meg
-belőlem? És mégis meg kell tanulnom téged elveszíteni, mert ki tudja,
-mikor fosztatom meg tőled?
-
-«Ha tehát boldogan és okosan akarsz élni, ne fűzd hozzá a szívedet
-máshoz, mint a szépséghez, a mely nem pusztul el, hogy a helyzeted
-szabjon határt vágyaidnak, hogy kötelességeid előbb járjanak, mint
-hajlamaid; terjeszd ki a szükségesség törvényét a morális dolgokra;
-tanuld meg elveszíteni azt, a mit elvehetnek tőled, tanulj meg elhagyni
-mindent, ha az erény rendeli, tanulj fölébe emelkedni az eseményeknek,
-felszabadítani tőlük szívedet a nélkül, hogy összetépnék, bátornak lenni
-a balsorsban, hogy ne légy soha nyomorúságos, szilárdnak lenni
-kötelességedben, hogy ne légy soha bűnös. Akkor boldog leszel a sors
-ellenére is és okos szenvedélyeid ellenére. Akkor még a törékeny javak
-birtokában is olyan gyönyört fogsz találni, a mit semmi sem tud
-megzavarni; a tiéid lesznek a nélkül, hogy te az övék lennél és érezni
-fogod, hogy az ember, a ki elől elfut minden, csak azt élvezi, a mit tud
-elveszteni. Nem lesz, az igaz, illuziód képzelt örömökről, de nem
-lesznek meg a fájdalmaid sem, melyek ezeknek gyümölcsei. Sokat fogsz
-nyerni ezzel a cserével, mert ezek a fájdalmak gyakoriak és valódiak, és
-ezek az örömök ritkák és hiúk. Legyőzve annyi csalfa képzelődést, le
-fogod győzni azt is, a mely oly nagy értéket tulajdonít az életnek.
-Zavar nélkül fogod átélni életedet és borzalom nélkül fogod befejezni;
-tőle is eloldod magadat, mint minden dologtól. Hányan gondolják
-rémülettel eltelve, hogy mikor elhagyják, megszünnek lenni; te tudva
-semmiségét, azt fogod hinni, hogy most kezeled. A halál a gonosz
-életének vége és az igaz életének kezdete.»
-
-Emil nyugtalansággal vegyes figyelemmel hallgat rám. Valami baljóslatú
-következést vár ettől az első szótól. Érzi, hogy a mikor megmutatom neki
-annak szükségét, hogy gyakorolja lelke erejét, akkor alá akarom vetni
-ennek a keserves gyakorlatnak és mint a sebesült, a ki megremeg, mikor a
-seborvost közeledni látja s már azt hiszi, érzi sebén a fájdalmas, de
-egészséghozó érintést, a mely nem engedi romlásba dőlni.
-
-Bizonytalanul, megzavarodva, türelmetlenül várva, hogy hova akarok
-kilyukadni, felelet helyett kérdez, de félénken. Mit kell tennie? mondja
-csaknem remegve és föl se merve emelni a szemeit. «Hogy mit kell
-tenned?» felelem én szilárd hangon. «El kell hagynod Zsófiát.» «Mit
-mondasz?» kiált fel ő felháborodva. «Elhagyni Zsófiát? Elhagyni őt,
-megcsalni, árulónak lenni, gazembernek, hitszegőnek!» «Ugyan!» felelek
-én félbeszakítva őt. «Hát attól fél Emil, hogy tőlem tanulja meg ezeket
-a neveket megérdemelni?» «Nem» folytatja ő ugyanazzal a hevességgel,
-«sem tőled, sem mástól; akaratod ellenére is meg tudnám őrizni a
-művedet; tudnék tenni róla, hogy azokat a neveket ki ne érdemeljem.»
-
-El voltam készülve erre az első felbőszülésre; engedem elmúlni
-felindulás nélkül. Ha nem volna meg bennem az a mérséklet, melyet neki
-prédikálok, ugyan prédikálhatnám neki! Emil sokkal jobban ismer engem,
-semhogy képesnek tartson arra, hogy valami rosszat követeljek tőle és
-jól tudja, hogy rossz tett volna, ha elhagyná Zsófiát, abban az
-értelemben, a melyet ő tulajdonít ennek a szónak. Megvárja tehát végre,
-míg kimagyarázom magamat. Erre én újra beszélni kezdek.
-
-«Hiszed-e kedves Emilem, hogy bármilyen helyzetben van is, lehet ember
-boldogabb, mint a milyen te voltál három hónap óta? Ha ezt hiszed, akkor
-fölvilágosítlak róla, hogy tévedsz. Mielőtt megismerted volna az élet
-gyönyöreit, már kimerítetted boldogságát. Nincs semmi különb annál a
-gyönyörnél, a melyet élveztél. Az érzékek gyönyöre mulandó; a szív
-szokásszerű állapota ebben mindig veszít Többet élveztél a remény által,
-mint a mennyit valaha a valóságban élvezni fogsz. A képzelődés, a mi
-feldíszíti azt, a mire vágyunk, bírás közben elhagyja. Az önmaga által
-létező kényen kívül csak az a szép, a mi nincs. Ha ez az állapot örökké
-tarthatott volna, érezhetted volna a legfőbb boldogságot. De mindaz, a
-mi az emberrel kapcsolatos, érzi a maga esendőségét; minden véges,
-minden mulandó az emberi életben és ha az az állapot, a mely minket
-boldoggá tesz, szüntelenül tartana, élvezésének megszokása megfosztana
-az ízétől. Ha rajtunk kívül nem változik semmi, megváltozik a szív; vagy
-a boldogság hagy el minket, vagy mi hagyjuk el a boldogságot.
-
-«Mámorod közben méretlenül múlna el az idő. A nyár véget ér, közeledik a
-tél. Ha folytatni tudnók is kirándulásainkat, ily zord időszakban
-semmiesetre sem engednék meg. Akaratunk ellenére is meg kell változtatni
-életmódunkat; a mostani már nem tarthat tovább. Látom türelmetlen
-szemeden, hogy ez a nehézség nem hoz zavarba: Zsófia vallomása és saját
-vágyad könnyű módot sugall a hó kikerülésére s hogy ne kelljen
-utazgatnod, ha meg akarod látogatni. A megoldás kétségkívül kényelmes,
-de ha eljön a tavasz, elolvad a hó és megmarad a házasság; már pedig
-minden évszakra kell gondolni.
-
-«Nőül akarod venni Zsófiát, holott nincs is még öt hónapja, hogy
-ismered. Nőül akarod venni, nem azért, mert hozzád illik, hanem mert
-tetszik neked, mintha a szerelem soha nem tévedne az összevalóság
-dolgában és mintha a kik azon kezdték, hogy szerették egymást, nem
-végeznék soha azon, hogy gyűlölik egymást. Zsófia erényes, tudom, de
-vajjon elég-e ez? Elég-e, ha az emberek tisztességesek, arra, hogy
-összevalók legyenek? Nem az erényét vonom kétségbe, hanem a jellemét.
-Megmutatja-e magát egy nő jelleme egy nap alatt? Tudod-e, hány
-helyzetben kellett volna őt látnod, hogy kedélyét alaposan ismerd? Négy
-hónapi ragaszkodás neked biztosíték egy egész életre? Lehet, hogy két
-hónapi távollét elfeledteti őt veled; talán van valaki, a ki csak a te
-távollétedre vár, hogy kitöröljön szívéből tégedet; talán
-visszatérésedkor ép oly közömbösnek találnád, mint a mily gyöngédnek
-találtad eddig. Az érzések nem függnek az elvektől; ő azért megmaradhat
-nagyon tisztességesnek, de nem szeret többé. Hajlandó vagyok azt hinni,
-hogy állhatatos és hű marad, de ki felel neked róla és ki fele neki
-rólad, ha magatok nem tettétek magatokat próbára? Addig akartok ezzel a
-próbával várni, a míg hiábavalóvá lesz? Addig akartok várni egymás
-megismerésével, a mikor már nem tudtok elválni egymástól?
-
-«Zsófia nincs még tizennyolcz éves, te alig multál huszonkettő; ez a
-szerelem kora, de nem a házasságé. Micsoda családapa és családanya!
-Bizony, hogy gyermekeket tudjatok nevelni, várjatok legalább addig, a
-míg magatok nem lesztek gyermekek. Tudod-e, hogy hány fiatal nőnek
-gyöngítette meg a szervezetét az időnek előtte kiállott terhesség,
-hánynak rontotta meg az egészségét, rövidítette meg az életét? Tudod-e
-hány gyermek maradt beteges és gyönge, mert nem eléggé kifejlődött
-testben tápláltattak? Ha az anya és a gyermek egyszerre nőnek és ha a
-növekvéshez szükséges anyag megoszlik kettejük között, sem az egyiknek,
-sem a másiknak nincs meg az, a mit a természet neki szánt. Hogy lehetne
-tehát, hogy ettől ne szenvedjenek mind a ketten? Vagy nagyon rosszul
-ismerem Emilt, vagy pedig ő inkább szeretne később erőteljes nőt és
-gyermekeket, mintsem az ő életük és egészségük rovására elégítse ki
-mohóságát.
-
-«Beszéljünk rólad. A férj és apa állapotába kívánva jutni,
-megfontoltad-e a kötelességeket? Családapává válva az állam tagjává
-leszel. És mit tesz az, az állam tagjának lenni? Tudod-e? Tanulmányoztad
-emberi kötelességeidet, de ismered-e a polgár kötelességeit? Tudod-e, mi
-a kormány, törvény, haza? Tudod-e, mily áron van megengedve élned és
-kiért kell meghalnod? Azt hiszed, megtanultál mindent, holott nem tudsz
-még semmit. Mielőtt helyet foglalnál a polgári rendben, tanuld meg
-ismerni és tudd meg, milyen rang felel meg benne neked.
-
-«Emil, el kell válnod Zsófiától, nem mondom, hogy el kell hagynod: ha
-erre képes volnál, akkor ő nagyon boldog lehetne, hogy nem ment hozzád
-nőül. El kell válnod tőle, hogy méltóvá légy hozzá. Ne légy oly hiú,
-hogy azt hidd, máris megérdemled őt. Oh, mennyit kell még tenned!
-Teljesítsd ezt a nemes feladatot; tanuld meg elviselni a távollétet,
-nyerd meg a hűség jutalmát, hogy visszatérésedkor legyen valamid, a mit
-becsületedre számíthatsz előtte és ne mint kegyet kérhesd a kezét, hanem
-mint jutalmat.»
-
-Nem lévén még gyakorolva az önmagával való küzdésben, nem lévén még
-hozzászokva, hogy az egyik dologra vágyakozzék, egy másikat pedig
-akarjon, a fiatal ember nem adja meg magát, ellenáll, vitatkozik. Miért
-tagadná meg magától a boldogságot, a mely reá vár? Nem azt jelentené-e,
-ha késlekedik elfogadni, mint hogy nem becsüli meg a keveset, a melyet
-nyujtanak neki? Szükség van-e rá, hogy eltávolodjék tőle, hogy megtudja
-azt, a mit tudnia kell? És ha ez szükséges is, miért ne hagyhatná neki
-visszatérésének biztos zálogát feloldhatatlan kötelékekkel? Csak a férje
-lehessen s kész engem követni, csak legyenek egyesítve s félelem nélkül
-fog tőle elválni. «Egyesülni, hogy elváljatok! Kedves Emilem, micsoda
-ellentmondás ez! Az megeshetik, hogy a szerelmes meg tud élni szerelmese
-nélkül, de a férjnek nem szabad szükség nélkül elhagyni nejét. Látom,
-halasztásodnak akaratod ellenére valónak kell lennie, hogy aggodalmaid
-elcsituljanak, azt kell, hogy mondhasd Zsófiának, hogy akaratod ellenére
-válsz el tőle. Jól van hát, légy nyugodt és miután nem engedelmeskedel
-az észnek, ismerj meg egy más urat. Nem felejtetted el a szerződést,
-melyet velem kötöttél. Emil, el kell válnod Zsófiától; akarom.»
-
-Erre a szóra Emil lehajtja fejét, elhallgat, elgondolkodik egy
-pillanatra és aztán szilárdan rám nézve ezt mondja: «Mikor indulunk?»
-«Nyolcz nap mulva – mondom neki – elő kell készíteni Zsófiát erre az
-elutazásra. A nők gyöngébbek, kimélettel tartozunk nekik és ez a
-távollét nem lévén rá nézve kötelesség, mint a hogy rád nézve az, neki
-joga van rá, hogy kevesebb bátorsággal viselje.»
-
-Nagyon erős kisértetbe esem, hogy ifjú embereim szerelmének naplóját
-egész elválásukig folytassam; de már régóta élek vissza olvasóim
-türelmével; legyünk rövidek, hogy valahára végére jussunk. Mer-e Emil
-szerelmese elé azzal a biztonsággal lépni, mint a milyet barátjával
-szemben tanusított? A magam részéről én hiszem; épen szerelmének
-igazságából kell ezt a biztonságot meríteni. Nagyobb zavarban volna
-előtte, ha inkább nehezére esnék elválni tőle; mint bűnös válna el tőle
-és ez a szerep mindig zavarba ejtő egy becsületes emberre nézve; de
-mennél többe kerül neki ez az áldozat, annál jobban becsületére válik
-maga-magának az előtt, a ki az elválást kínossá teszi rá nézve. Nem fél
-attól, hogy félremagyarázza az indító okot, mely őt vezeti. Mintha
-minden tekintetével ezt mondaná: «Oh Zsófia, olvass szívemben és légy
-hű; a szerelmesed nem erény nélkül való.»
-
-A büszke Zsófia viszont igyekszik méltósággal elviselni a váratlan
-csapást, a mely éri. Erőlködik, hogy megindulás nélkül valónak
-látszassék, de mivel nincs meg benne, mint Emilben, a harcz és a
-győzelem becsülete, szilárdsága nem áll annyira helyt. Sír, jajgat
-akarata ellenére és a félelem attól, hogy elfelejtik, csak annál
-élesebbé teszi az elválás fájdalmát. Nem szerelmese előtt sír, nem
-előtte mutatja ki rettegését, inkább megfulladna, semhogy egy sóhajt
-hallasson jelenlétében; én nekem mondja el panaszait, én látom könnyeit,
-engem fogad bizalmasául. A nők ügyesek és tudnak tettetni: mennél többet
-zúgolódik titokban zsarnokságom ellen, annál jobban igyekszik hízelegni
-nekem; érzi, hogy a sorsa a kezemben van.
-
-Vigasztalom, biztatom, felelősséget vállalok előtte szerelmeséről,
-vagyis inkább férjéről: csak őrizze meg ugyanazt a hűséget, melyet Emil
-fog tanusítani iránta, esküszöm, két év alatt férje lesz. Eléggé becsül
-engem, hogy elhigyje, hogy nem akarom megtéveszteni. Én vagyok
-mindkettejük kezessége a másik irányában. Az ő szíveik, erényük,
-becsületességem, szüleik bizalma, minden megnyugtatásukra szolgál. De
-mit ér az ész a gyöngeséggel szemben? Úgy válnak el, mintha soha többé
-nem látnák egymást.
-
-Zsófia most Eucharis bánatára gondol és azt hiszi, ő is az Eucharis
-helyében van. Ne hagyjuk távollétünk alatt újra föléledni ezt a
-fantasztikus szerelmet. Zsófia, mondom neki egy nap, cseréljen Emillel
-könyveket. Adja neki a Telemachusát, hogy megtanuljon hasonló lenni
-hozzá, ő pedig adja önnek a _Spectateurt_,[149] melyet ön szeret
-olvasni. Tanulmányozza benne a tisztességes asszonyok kötelességeit és
-gondoljon arra, hogy két év mulva ezek a maga kötelességei lesznek. Ez a
-csere tetszik mindkettejüknek és megszerzi bizalmukat. Végre eljő a
-szomorú nap, el kell válni.
-
-Zsófia tiszteletreméltó apja, a kivel én teljesen megállapodtam, megölel
-engem, mikor elbúcsúzom tőle, aztán félrehíva engem, komoly hangon és
-nyomatékos hangsúlylyal ezeket a szavakat mondja: «Megtettem mindent,
-hogy önt kielégítsem; csak egy szó mondani valóm van még. Gondoljon
-arra, hogy a tanítványa a leányom ajkain pecsételte meg házassági
-szerződését.»
-
-Mily különbség a két szerelmes magatartásában! Emil heves, forró,
-izgatott, magán kívül kiáltoz, könnypatakokat ont az apa, az anya, a
-lány kezére, zokogva ölel meg mindenkit a házban és ezerszer ismétli
-ugyanazokat a dolgokat olyan összevisszaságban, a mely nevetséges volna
-minden más helyzetben. Zsófia komor, sápadt, a szeme fénytelen, a
-tekintete sötét, mozdulatlan marad, nem szól semmit, nem sír, nem lát
-senkit, még Emilt sem. Hiába fogja meg Emil a kezét, hiába szorítja őt
-karjaiba, mozdulatlan marad, érzéketlen könnyei iránt, gyöngédsége
-iránt, minden iránt, a mit tesz; rá nézve már elutazott. Mennyivel
-meghatóbb ez a látvány, mint szerelmesének tüntető siránkozása és zajos
-fájdalma! Emil látja ezt, érzi, el van tőle keseredve; nagy nehezen
-elvonszolom; ha még egy pillanatig hagynám, nem akarna elutazni. El
-vagyok ragadtatva, hogy ezt a szomorú képet viszi el magával. Ha valaha
-is kisértetbe esnék, hogy elfelejtse, mivel tartozik Zsófiának, csak
-eszébe kell hogy juttassam, milyennek látta távozása pillanatában s
-egészen el kell hogy idegenedve legyen a szíve, ha nem tudom
-visszavezetni hozzá.
-
-
-AZ UTAZÁS.
-
-Azt kérdik, jó-e, ha a fiatal emberek utaznak; sokat is vitatkoznak
-erről. Ha máskép tennék fel a kérdést és azt kérdeznék, vajjon jó-e, ha
-az ember világlátott, talán kevesebbet vitatkoznának.
-
-A könyvekkel való visszaélés megöli a tudományt. Abban a hiszemben, hogy
-tudják, a mit olvastak, azt hiszik, föl vannak mentve attól, hogy
-megértsék. Tulságos sok olvasmány csak arra jó, hogy képzelődő
-tudatlanokat neveljen. Az irodalomnak összes korszakai között nincs egy
-sem, a mikor annyit olvastak volna, mint manapság és nincs egy sem, a
-mikor kevésbbé lettek volna tudósok.[150] Európa összes országai közt
-nincs egy sem, a melyben annyi történetet, értekezést és útleírást
-nyomtatnának, mint Francziaországban és nincs egy sem, a hol kevésbbé
-ismernék más népek szellemét és erkölcseit. Ennyi könyv elhanyagoltatja
-velünk a világ könyvét, vagy ha olvassuk is még, mindenki a maga helyén
-marad. Ha ez a szó: _hogy lehet valaki perzsa?_ ismeretlen volna
-előttem, hallomás útján is kitaláltam volna, hogy abból az országból
-ered, a hol a nemzeti előítéletek legjobban uralkodnak és abból a
-fajból, mely legjobban elterjeszti őket.
-
-A párisi azt hiszi, ismeri az embereket, holott csak a francziákat
-ismeri; városában, mely mindig tele van idegenekkel, úgy néz minden
-idegenre, mint valami szokatlan jelenségre, a melyhez hasonló nincs több
-az egész világegyetemben. Közelről kell hogy látta légyen az ember ennek
-a nagy városnak a polgárait, köztük kell hogy lakott légyen, hogy
-elhigyje, hogy annyi észszel olyan ostoba lehet valaki. S az a különös a
-dologban, hogy mindegyikük tán tízszer is olvasta annak az országnak a
-leírását, a melynek egyik lakója olyan álmélkodásba ejti.[151]
-
-Nagyon is nehéz feladat, hogy egyszerre kell megvilágítani az írók
-előítéleteit és a magunkéit, hogy eljussunk az igazsághoz. Útleírások
-olvasásával töltöttem az életemet és nem találtam köztük kettőt, a
-melyekből ugyanazt a fogalmat kaptam volna ugyanarról a népről.
-Összehasonlítva azt a keveset, a mit megfigyelhettem, azzal, a mit
-olvastam, végre is felhagytam az utazókkal és sajnáltam az időmet, a
-melyet arra fordítottam, hogy tanuljak olvasásukból, meggyőződve arról,
-hogy mindenféle megfigyelések dolgában nem olvasni kell, hanem látni. Ez
-igaz volna ebben az esetben akkor is, ha minden utazó őszinte volna s
-nem mondana mást, mint a mit látott s a mit hisz és ha az igazságot csak
-azokkal a hamis színekkel leplezné el, amelyeket szeme előtt fölvesz. De
-mi lesz abból, ha még hazugságaikból és rosszhiszeműségükből is ki kell
-hámozni?
-
-Hagyjuk tehát a könyvek tanulságát, melyeket dicsérnek előttünk,
-azoknak, akik arra valók, hogy beérjék velük. Arra jó ez, mint Hulle
-Rajmund művészete, hogy megtanítson fecsegni arról, a mit az ember nem
-tud.[152] Arra jó, hogy tizenötéves Plátókat képezzen, hogy a társas
-összejöveteleken filozofáljanak és Paul Lucas vagy Tavernier[153] után
-kitanítsák a társaságot Egyiptom és India szokásáról.
-
-Megczáfolhatatlan elvül állítom fel, hogy a ki csak egy népet látott,
-nem ismeri az embereket, hanem csak azt a pár embert ismeri, a kikkel
-együtt élt. Ez tehát egy másik módja az utazás kérdése föltevésének:
-Elég-e, ha a jól nevelt ember csak honfitársait ismeri vagy pedig
-fontos-e neki, hogy ismerje az embereket általában? Ebben nincs sem
-vita, sem kétség. Lám, egy nehéz kérdés megoldása menynyire függ néha
-attól, hogy miként van a kérdés föltéve.
-
-De hogy tanulmányozzuk az embereket? Be kell-e járni az egész világot?
-El kell-e menni Japánba, hogy az európaiakat megfigyeljük? Hogy ismerjük
-a fajt, ismernünk kell-e minden egyént? Nem; vannak emberek, a kik
-annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy nem éri meg a fáradságot, hogy
-külön-külön tanulmányozzuk őket. A ki látott tíz francziát, az látta az
-összes francziákat. Bár az angolokról és néhány más népről nem lehet
-ugyanezt mondani, mindazáltal bizonyos, hogy minden nemzetnek megvan a
-maga saját különleges jelleme, a melyet indukczió útján meg lehet
-ismerni, nem egyetlen tagjának, hanem többnek megfigyelése révén. A ki
-összehasonlított tíz népet, az ismeri az embereket, valamint hogy az, a
-ki látott tíz francziát, az ismeri a francziákat.
-
-Hogy az ember tájékozódjék, ahhoz nem elég beutazni az országokat, tudni
-kell utazni. Hogy meg tudjon figyelni, ahhoz az kell, hogy szeme legyen
-és a felé a tárgy felé fordítsa, a melyet meg akar ismerni. Sok ember
-van, a kit az utazás még kevésbbé világosít fel, mint a könyvek, mert
-nem ismerik a gondolkodás művészetét, mert olvasás közben legalább az
-író vezeti szellemüket és mert utazás közben nem tudnak önmaguktól
-semmit meglátni. Mások nem tanulnak, mert nem akarnak tanulni. A czéljuk
-annyira más, hogy ez a czél nem is érinti őket; csak rendkívüli
-véletlenség dolga, ha az ember pontosan meglátja azt, a mivel nem
-törődik. A világ összes népei közül a franczia utazik legtöbbet, de el
-levén telve a maga szokásaival, összezavar mindent, a mi nem hasonlít
-hozzájuk. A világ minden zugában vannak francziák. Nincs az az ország, a
-hol több világlátott embert lehet találni, mint Francziaországban. Minda
-mellett mégis Európa összes népei közül az, a mely legtöbbet látott
-közülük, ismeri őket legkevésbbé. Az angol is utazik, de más módon; ez a
-két nép mindenben ellenkező kell hogy legyen. Az angol nemesség utazik,
-a franczia nemesség nem utazik; a franczia nép utazik, az angol nép nem
-utazik. Ez a különbség az én szememben az utóbbinak válik becsületére. A
-francziák mindig valami érdek szempontjából utaznak, az angolok ellenben
-nem mennek szerencsét próbálni más nemzetek közé, legfeljebb kereskedés
-végett és tele marokkal; mikor utaznak valahova, azért teszik, hogy
-forgassák a pénzüket, nem pedig hogy szorgalmukból éljenek; sokkal
-büszkébbek, semhogy idegenben hajlongjanak. Ez az oka annak is, hogy
-többet tanulnak idegenben, mint a francziák, a kiknek egészen más czél
-van a szemük előtt. Az angoloknak is megvannak a maguk nemzeti
-előítéletei, sőt több előítéletük is van, mint bárki másnak, de ezek az
-előítéletek nem annyira a tudatlanságból erednek, mint inkább
-büszkeségből származnak, a francziáé a hiúságból.
-
-Valamint a legkevésbbé művelt népek általában a legbölcsebbek, ép úgy, a
-kik legkevesebbet utaznak, azok utaznak legjobban, mert kevésbbé lévén
-előrehaladva hiábavaló tanulmányainkban és kevésbbé lévén elfogulva
-hiábavaló kíváncsiságuk czéljaitól, egész figyelmüket arra fordítják, a
-mi valóban hasznos. A spanyolokon kívül alig tudok mást, a ki így
-utazik. Míg a franczia az illető ország művészeihez szaladgál, az angol
-lerajzoltat valami antik dolgot, a német pedig elviszi albumát az összes
-tudósokhoz, a spanyol csöndesen tanulmányozza a kormányzatot, az
-erkölcsöket, a rendőrséget, ő az egyedüli a négy közül, a ki hazatérve
-valami hazájára hasznos tanulságot hoz magával abból, a mit látott.
-
-A régiek keveset utaztak, keveset olvastak, kevés könyvet csináltak és
-mégis látni azokból a könyvekből, melyek ránk maradtak, hogy jobban
-megfigyelték egymást, mint a hogy mi kortársainkat megfigyeljük. A
-nélkül, hogy vissza kellene mennünk Homeros írásaihoz, az egyedüli
-költőéhez, a ki azokba az országokba visz minket, a melyeket leír
-nekünk, nem lehet elvitatni Herodotostól azt az érdemet, hogy jobban
-lefestette a szokásokat történeti könyvében, bár inkább elbeszélés, mint
-elmélkedés módján, mint a mi összes történetíróink, a kik túlhalmozzák
-könyveiket arcképekkel és jellemrajzokkal. Tacitus jobban írta le a maga
-korabeli germánokat, mint bármely író a mai németeket. Tagadhatatlan,
-hogy a kik jártasak az ókori történetben, jobban ismerik a görögöket, a
-kárthágóiakat, a rómaiakat, a gallokat, a perzsákat, mint a mennyire
-napjainkban bármely nép ismeri a szomszédait.
-
-Meg kell vallani azt is, hogy a népek eredeti jellemvonásai napról-napra
-jobban elhalványulnak s ezért sokkal nehezebb is őket megfogni. Abban a
-mértékben, a hogy a fajok keverednek és a népek elegyülnek, lassankint
-eltünni látjuk azokat a nemzeti különbségeket, melyek egykor első
-pillantásra szembetüntek. Egykor minden nemzet még jobban bezárkózott
-önmagába, kevesebb volt a közlekedés, kevesebb az utazás, kevesebb a
-közös vagy ellentétes érdek, kevesebb a politikai és társadalmi
-kapcsolat nép és nép között, nem volt annyi tárgyalásnak nevezett
-uralkodói okvetetlenkedés, nem volt annyi rendes vagy állandó nagykövet;
-a nagy hajóutak ritkák voltak; kevés volt a messze tájakkal való üzleti
-érintkezés és a mi kevés volt is, azt vagy az uralkodó maga végezte, a
-ki ebben idegenek szolgálatait használta, vagy kevés becsben álló
-emberekkel végeztette, a kik ugyan nem voltak hangadók senkire nézve és
-nem hozták egymáshoz közelebb a népeket. Most százszorta több kapocs van
-Európa és Ázsia közt, mint a mennyi egykor Gallia és Spanyolország
-között volt; Európa egymaga szétdaraboltabb volt, mint ma az egész föld.
-
-Tegyétek ehhez hozzá, hogy a régi népek többnyire autochtonoknak vagy
-őslakóknak érezték magukat hazájukban s elég régóta laktak benne, hogy
-elveszítsék azoknak a távoli koroknak emlékezetét, a mikor őseik ott
-megtelepedtek és hogy az éghajlatnak elég ideje legyen arra, hogy tartós
-benyomással legyen rájuk; ellenben nálunk a rómaiak betörése után a
-barbárok legutóbbi bevándorlásai mindent összekevertek és összezavartak.
-A mai francziák nem az egykori nagy szőke és fehértestű nép; a görögök
-már nem azok a művészi mintának termett szép emberek, még a rómaiak
-alakja is megváltozott jellem és természet dolgában; a Tatárországból
-eredő perzsák napról-napra vesztenek valamit eredeti csunyaságukból a
-cserkesz vér keveredése folytán; az európaiak többé nem gallok,
-germánok, ibériaiak, allobrogok; nem egyebek mind, mint testalkat és még
-inkább erkölcsök dolgában elkorcsosult szkythák.
-
-A fajok ókori megkülönböztetései, a levegő és a terület minéműségei
-ezért jelölték éberebben a népek véralkatát, alakját, szokásait,
-jellemét, mint a hogy az napjainkban jelölődik, a mikor az európaiak
-állhatatlansága nem enged időt semmiféle természeti oknak, hogy megtegye
-a maga benyomását, a mikor az erdők ki vannak irtva, a mocsarak
-kiszárítva, a föld egyformábban, bár rosszabbul van művelve s így még
-fizikailag sem marad meg ugyanaz a különbség föld és föld s ország és
-ország között.
-
-Hasonló megfontolások mellett talán kevésbbé sietnének nevetségessé
-tenni Herodotost, Ktesiászt, Pliniust, a miért a különböző országok
-lakóit élesen megkülönböztetett eredeti jellemvonásokkal és
-különbségekkel írták le, a melyeket ma már nem látunk rajtuk.
-Ugyanazokat az embereket kellene újra feltalálnunk, hogy felismerjük
-bennük ugyanazokat az alakokat; az kellene, hogy semmi sem változtatta
-légyen meg őket, hogy ugyanolyanok maradhassanak. Ha egyszerre
-megtekinthetnők mindazokat az embereket, a kik egykor voltak, lehet-e
-abban kétség, hogy évszázadról-évszázadra nagyobb változásokat
-találnánk, mint a milyen különbségek ma nemzet és nemzet közt vannak?
-
-Ugyanakkor, a mikor a megfigyelések nehezebbek lesznek, egyúttal
-hanyagabbul és rosszabbul is végzik őket; ez is egyik oka annak, hogy az
-emberi nem természetrajzára vonatkozó kutatásaink oly kevés sikerrel
-járnak. Az a tanulság, melyet az utazásból levonunk, ahhoz a czélhoz
-igazodik, melyért az utazásra vállalkoztunk. Ha ez a czél egy filozófiai
-rendszer, az utazó mind csak azt látja, a mit látni akar; ha ez a czél
-valami érdek, fölemészti azoknak minden figyelmét, a kik ráadják
-magukat. A kereskedés és az ipar, a mely összeelegyíti és összekeveri a
-népeket, megakadályozza őket abban is, hogy tanulmányozzák egymást. Ha
-tudják, hogy mi hasznot húzhatnak egymásból, mi egyéb tudnivalójuk van
-még?
-
-Hasznos az embernek ismerni mindazokat a helyeket, a hol élni lehet,
-hogy aztán kiválogathassa azokat, a hol a legkényelmesebben lehet élni.
-Ha mindenki elég volna magamagának, nem volna neki fontos dolog, hogy
-többet ismerjen, mint annak az országnak területét, a mely el tudja
-tartani. A vad ember, a kinek nincs szüksége senkire és nem sóvárog
-semmire a világon, nem ismer és nem is igyekszik ismerni más országot,
-mint a magáét. Ha kénytelen tovább terjeszkedni, hogy meg tudjon élni,
-elkerüli az emberek lakta helyeket; csak az állatokkal van dolga s csak
-rájuk van szüksége, hogy táplálni tudja magát. De minekünk, a kiknek a
-társadalmi életre szükségünk van és a kik nem tudunk már ellenni
-emberevés nélkül, mindegyikünknek az az érdeke, hogy azokat a vidékeket
-járjuk, a hol több az ember. Ezért özönlik mindenki Rómába, Párisba,
-Londonba. Az emberi vért mindig a fővárosokban adják legolcsóbban. Így
-csak a nagy népeket ismerik s a nagy népek mind hasonlók egymáshoz.
-
-Azt mondják, vannak tudósaink, a kik tanulmányozás czéljából utaznak. Ez
-tévedés, a tudósok is ép úgy érdekből utaznak, mint mások. Plátók,
-Pythagorások nincsenek már, vagy ha vannak, bizonyára messze tőlünk. A
-mi tudósaink csak az udvar rendeletére utaznak; kiküldik őket, szabad
-ellátást adnak nekik, megfizetik őket, hogy nézzék meg ezt vagy azt a
-dolgot, a mely bizonyosan nem az erkölcsre tartozó dolog. Erre az
-egyetlen dologra kell fordítaniok minden idejüket; sokkal becsületesebb
-emberek, semhogy lopnák a pénzüket. Ha a kíváncsiak bármely képzelhető
-országban utaznak a maguk költségére, sohasem azért teszik, hogy az
-embereket tanulmányozzák, hanem azért, hogy oktassák őket. Nem tudásra
-van szükségük, hanem fitogtatásra. Hogy tanulhatnák meg útjaikon lerázni
-az előítélet jármát? Hiszen csak ennek kedvéért utaznak.
-
-Nagy különbség van a között, vajjon azért utazik-e valaki, hogy lássa az
-országot vagy azért, hogy lássa a népeket. Az előbbi mindig a kíváncsiak
-czélja, az utóbbi számukra csak mellékes dolog. Annak, a ki filozofálni
-akar, ellenkezőleg kell eljárni. A gyermek megfigyeli a tárgyakat, míg
-majd meg tudja figyelni az embereket. Az embernek a hozzá hasonlók
-megfigyelésén kell kezdeni és aztán figyeli meg a dolgokat, ha marad rá
-ideje.
-
-Hibás okoskodás tehát azt következtetni, hogy az utazás haszontalan,
-azért, mert rosszul utaznak. De ha elismerjük az utazás hasznosságát,
-ebből az következik-e, hogy mindenkinek való? Távolról sem; ellenkezőleg
-csak nagyon kevés embernek való, csak azoknak az embereknek való, a kik
-elég szilárdak önmagukban, hogy meghallgassák a tévedés tanulságát a
-nélkül, hogy félrevezettessék magukat és hogy lássák a bűn példáját a
-nélkül, hogy elragadtassák magukat. Az utazás a maga hajlama irányába
-tereli az ember természetét és segít végleg jóvá vagy roszszá tenni az
-embert. Mindenki, a ki hazatér a világjárásból, visszatérésekor az, a mi
-egész életében lesz: többen kerülnek haza közülök gonosztevőkül, mint
-jókul, mert többen indulnak el rosszra, mint jóra hajlamosak. A rosszul
-nevelt és rosszul vezetett fiatal emberek utazásuk közben magukra veszik
-azoknak a népeknek összes bűneit, melyeket bejártak és egyet sem azok
-közül az erények közül, melyekkel ezek a bűnök elegyedve vannak: de a
-kik szerencsésen születtek, azok, a kiknek jó természetét jól ápolták és
-a kik a tanulás valódi szándékával utaznak, valamennyien jobbakul és
-okosabbakul jönnek vissza, mint a hogy elindultak. Így fog utazni az én
-Emilem; így utazott az a jobb korhoz méltó fiatal ember, a kinek
-kiválóságát bámulta a meglepett Európa, a ki meghalt hazájáért élete
-virágjában, holott megérdemelte hogy éljen és kinek sírja, csupán
-erényeivel díszítve, idegen kézre kellett hogy várjon, a mely
-megtisztelje azzal, nogy virágot hintsen rá.[154]
-
-Mindennek, a mi észszerűségből történik, kell hogy szabályai legyenek.
-Az utazásnak is, ha úgy tekintjük, mint a nevelés egy részét, meg kell
-hogy legyenek a maga szabályai. Utazni, csakhogy utazzon az ember,
-annyi, mint kóborolni, csavargónak lenni; még tanulmány czéljából utazni
-is nagyon bizonytalan czél; az a tanulmány, melynek nincs meghatározott
-czélja, nem ér semmit. Valami kézzelfogható érdeket adnék a fiatal
-embernek tanulásában és ez az érdek, ha jól van megválasztva, a tanulás
-módját is megállapítja. Ez mindig a sorrendje a módszernek, melyet
-alkalmazni igyekeztem.
-
-Miután most már más lényekkel való fizikai vonatkozásaiban s a többi
-emberekkel való erkölcsi vonatkozásaiban szemlélte magát, hátra van még,
-hogy polgártársaival való társadalmi vonatkozásaiban szemlélje magát.
-Ehhez az kell, hogy kezdje a kormányzat természetének általában, a
-kormányzat különböző formáinak s végül annak a bizonyos kormányzatnak
-tanulmányozásán, a mely alatt született, hogy megtudja, való-e neki
-benne élni; mert olyan jognál fogva, melyet semmi sem vitathat el,
-minden ember, mikor nagykorú és a maga ura lesz, egyúttal ura lesz annak
-is, hogy feloldja magát az alól a szerződés alól, mely által a
-közösséghez van fűzve s elhagyja azt az államot, a melyben ez a közösség
-fennáll. Csak az ész korában való benne tartózkodás által van hivatva
-hallgatólagosan megerősíteni a kötelezettséget, melyet ősei vállaltak.
-Megszerzi a jogot, hogy lemondjon a hazájáról, ép úgy, akár apai
-örökségéről; a születés helye, továbbá a természet adománya s csak a
-maga tulajdonától válik meg, mikor lemond róla. A szigorú jog szerint
-minden ember szabad marad a maga koczkázatára bármely helyen, a hol
-születik, hacsak nem veti alá magát önként a törvényeknek, hogy
-megszerezze az általuk való védelemre való jogot.
-
-Azt fogom tehát neki mondani, például: Mostanáig vezetésem alatt éltél,
-nem voltál abban a helyzetben, hogy magad kormányozd magadat. De
-közeledel ahhoz a korhoz, mikor a törvények meghagyják neked a
-vagyonodról való rendelkezés jogát s a magad urává tesznek. Egyedül
-fogod magadat találni a társadalomban, függésben mindentől, még
-örökségedtől is. Háztartást szándékozol alapítani; ez a szándék
-dicséretre méltó, egyike az ember kötelességeinek, de mielőtt
-megházasodnál, tudni kell, milyen ember akarsz lenni, mivel akarod
-életedet eltölteni, mily intézkedéseket akarsz tenni, hogy biztosítsd a
-magad és családod kenyerét, mert bár az ilyen gondot nem kell fődologgá
-tenni, egyszer mégis csak kell reá gondolni. Az emberek függésének
-akarod magadat alávetni, a melyet megvetsz? Olyan társadalmi kapcsolatok
-szerint akarod-e sorsodat megállapítani és helyzetedet megszilárdítani,
-a melyek örökké mások rendelkezésének vetnek alá és arra kényszerítenek,
-hogy el akarva kerülni a gazembereket, magad is gazemberré légy?
-
-Erre leírom neki mindazokat a lehetséges eszközöket, melyekkel vagyonát
-hasznosíthatja, akár üzletekkel, akár hivatalokban, akár pénzügyletekben
-és megmutatom neki, hogy nincs köztük egy sem, a mely ne járna
-koczkázattal, a mely ne juttatná kényes és függő helyzetbe és ne
-kényszerítené, hogy szokásait, érzéseit, magaviseletét mások példája és
-előítéletei szerint szabja meg.
-
-«Van annak – fogom neki mondani – más módja is, hogy az ember
-felhasználja idejét és személyét: katonai szolgálatba állni, azaz potom
-áron bérbeadni magát, hogy elmegy olyan embereket üldözni, a kik nem
-tettek neki semmi rosszat. Ez a mesterség nagy becsben áll az emberek
-előtt és valami rendkívüli dolgot látnak azokban, a kik nem valók semmi
-másra, csak erre. Ezenfelül épen nem ment fel a többi segélyforrás alól,
-csak annál szükségesebbé teszi neked őket; mert ennek az osztálynak a
-becsületéhez tartozik az is, hogy tönkre juttatja azokat, a kik
-rászánják magukat. Igaz, hogy nem jutnak mind tönkre; sőt észrevétlenül
-divatba kezd jönni, hogy meggazdagszanak benne, mint a többi
-foglalkozásokban, de ha megmagyarázom, hogy fognak hozzá azok, a kiknek
-sikerül, alig hiszem, hogy kedvet keltek benned utánzásukra.
-
-«Meg fogod tudni azt is, hogy ebben a foglalkozásban is nincs többé szó
-sem bátorságról, sem kiválóságról, legfeljebb az asszonyoknál; sőt
-ellenkezőleg a leginkább csúszó-mászó, a legaljasabb, a legszolgaibb áll
-mindig a legnagyobb becsben; hogyha elszánnád magadat, hogy a lehető
-legjobban csinálod mesterségedet, megvetnének, gyűlölnének, talán el is
-kergetnének, legalább is elhalmoznának mellőzésekkel és félretolna
-minden bajtársad, a miért a futóárokban teljesíted szolgálatodat, míg a
-többiek a toilette-asztalnál teljesítik.
-
-Nincs kétség, hogy mindezek a különböző foglalkozások nem nagyon vannak
-kedvére Emilnek. «Ugyan! – fogja nekem mondani – hát elfelejtettem
-ifjúságom játékait? Elvesztettem tán szavamat? Kimerült-e az erőm? Nem
-tudok-e dolgozni? Mit törődöm én minden szép foglalkozásoddal és az
-emberek minden ostoba véleményével? Nem ismerek más dicsőséget, mint
-hogy jótékony és igazságos legyek, nem ismerek más boldogságot, mint
-hogy függetlenül éljek azzal, a kit szeretek, minden nap megszerezve
-munkámmal az étvágyamat és egészségemet. Mindezek a kellemetlenségek,
-melyekről beszélsz, nem érintenek engem. Nem akarok én más vagyont, mint
-egy kis tanyát a világ valamely zugában. Minden kapzsiságomat abba
-vetném, hogy ezt értékessé tegyem és nyugtalanság nélkül élnék. Zsófia
-és a szántóföldem, – és gazdag leszek.»
-
-«Igen, barátom, elég boldogság a bölcsnek egy nő és egy mező, a mely az
-övé; de ezek a kincsek bármily szerények, nem oly mindennapiak, mint a
-hogy te gondolod. A legritkábbat megtaláltad; beszéljünk a másikról.
-
-«Egy mező, a mely a tied, kedves Emilem, mely helyen választanád ezt ki?
-A föld mely zugában mondhatnád: Itt magam ura vagyok és ura annak a
-darab földnek, a mely a tulajdonom? Azt kitudhatni, hogy mely helyeken
-könnyű meggazdagodni, de ki tudja, hol tud az ember meglenni gazdagság
-nélkül? Ki tudja, hol lehet függetlenül és szabadon élni a nélkül, hogy
-az ember kénytelen volna rosszat tenni bárkinek is és a nélkül, hogy
-félnie kellene, hogy mások tesznek neki rosszat? Azt hiszed, oly könnyű
-megtalálni azt az országot, a hol mindig szabad becsületes embernek
-lenni? Ha van jogosult és biztos módja annak, hogy ravaszságok, terhes
-kötelezettségek és függés nélkül fentartsa magát az ember, akkor
-megvallom, csak abban van az, ha az ember a keze munkájából él, a maga
-földjét művelve; de hol az az állam, a hol az ember azt mondhatja: az a
-föld, melyet taposok, az enyém? Mielőtt megválasztanád ezt a boldog
-földet, biztosítsd magadat, hogy itt megtalálod a békességet, a melyet
-keressz; vigyázz, hogy erőszakos kormány, üldözésre vágyó vallás,
-visszás erkölcsök ne háborgassanak rajta. Bújj el a mértéktelen adók
-elől, melyek föl fogják falni fáradságod gyümölcsét, a végtelen pörök
-elől, melyek föl fogják emészteni tőkéidet. Tégy róla, hogy mikor
-igazságosan élsz, ne kelljen kedvében járnod a közigazgatási
-biztosoknak, helyetteseiknek, bíráknak, papoknak, befolyásos
-szomszédaidnak, mindenféle gézengúzoknak, a kik mindig készek téged
-megkínozni, ha elhanyagolod őket.
-
-«Mindenekfelett pedig bújj el a nagyok és gazdagok zaklatásai elől;
-gondolj rá, hogy földjük mindenütt szomszédos lehet Naboth szőlőjével.
-Ha balszerencséd úgy akarja, hogy hivatalbéli ember házat vesz vagy épít
-kunyhód közelében, biztosítva vagy-e róla, hogy nem találja meg a módját
-valami ürügy alatt, hogy betörjön öröködbe, hogy a maga telkét
-kikerekítse; vagy hogy egy szép nap, talán már holnap, nem kell-e azt
-látnod, hogy egész birtokodat elnyeli egy nagy országút? Hogyha pedig
-befolyást szerzesz magadnak, hogy mindezen bajoknak elejét vegyed, akkor
-ép annyiba kerül gazdagságod megőrzése is, mert ennek megőrzése sem
-kerül többe. A gazdagság és a befolyás kölcsönösen támogatják egymást;
-az egyik mindig nehezen tartható fenn a másik nélkül.
-
-«Nekem több a tapasztalatom, mint neked, kedves Emilem, jobban látom
-terved nehézségét. Mindazáltal szép terv, becsületes és valóban boldoggá
-tenne; ne sajnáljuk tehát a fáradságot megvizsgálásától. Teszek neked
-egy ajánlatot: szenteljük azt a két évet, a melyet visszatérésedig
-megállapítottunk, arra, hogy keresünk valahol Európában egy
-menedékhelyet a hol boldogan élhetsz családoddal, távol mindazoktól a
-veszedelmektől, melyekről az imént beszéltem neked. Ha sikerül, akkor
-megtaláltad azt az igazi boldogságot, melyet annyian mások hasztalanul
-kerestek és nem fogod sajnálni az idődet. Ha nem sikerül, kigyógyulsz
-egy agyrémből; meg fogsz vigasztalódni egy elkerülhetetlen baj miatt és
-aláveted magadat a kényszerűség törvényének.»
-
-Nem tudom, észre fogja-e venni minden olvasóm, hova jutunk el ezzel az
-így megindított vizsgálattal; de én jól tudom, hogy ha Emil nem tér
-vissza ebből a szempontból kezdett és folytatott utazásából tájékozottan
-a kormányzat, a közerkölcsök és állami alapelvek összes ügyeiben, akkor
-vagy ő van híjjával az értelmességnek, vagy én az ítéletnek.
-
-A politikai jog még csak születendőfélben van és föl kell tételezni,
-hogy soha nem is fog megszületni. Grotius, összes ily szakmájú tudósaink
-mestere, merőben gyermek és a mi rosszabb, rosszhiszemű gyermek. Mikor
-azt hallom, hogy Grotiust a felhőkig emelik és Hobbest átokkal sújtják,
-akkor látom, hány okos ember olvassa vagy érti ezt a két írót. Az
-igazság az, hogy elveik teljesen hasonlók; csak a kifejezés módjában
-különböznek. Különböznek módszerben is. Hobbes szofizmákra támaszkodik,
-Grotius költőkre: egyéb minden közös bennük.
-
-Az egyetlen újabb író, a ki hivatva lett volna ezt a nagy és haszontalan
-tudományt megalapítani, a hírneves Montesquieu volt. De ő óvakodott a
-politikai jog alapelveiről értekezni; beérte a fennálló kormányzatok
-pozitiv jogának tárgyalásával és semmi sem különbözőbb a világon, mint
-ez a két tanulmány.
-
-Mindazáltal az, a ki egészségesen akar ítélni a kormányzatokról úgy, a
-hogy vannak, kénytelen egyesíteni a kettőt, tudnia kell azt, a minek
-lennie kellene, hogy helyesen ítélhesse meg azt, a mi van. Legnagyobb
-nehézsége e fontos kérdések megvilágításának az, hogy érdeket kell
-kelteni a magánemberben megvitatásukra, hogy feleljen erre a két
-kérdésre: Mi közöm hozzá? Mit tehetek én róla? Mi abba a helyzetbe
-juttattuk Emilt, hogy mindkét kérdésre feleletet tudjon adni magának.
-
-A második nehézség a gyermekkori előítéletekből származik, azokból az
-elvekből, a melyeken felnövekedtünk, kivált pedig az írók pártosságából,
-a kik mindig az igazságról beszélnek, melylyel nem sokat törődnek s csak
-a maguk érdekére gondolnak, a melyről nem beszélnek. Hiszen a nép nem
-osztogat sem tanszékeket, sem kegydíjakat, sem akadémiai tagságokat s el
-lehet gondolni, hogy állapítják meg ezek az emberek a jogait! Én úgy
-intéztem, hogy ez a nehézség Emil számára még ne létezzék. Alig hogy
-tudja még, mi a kormányzat; egyedüli fontos dolog neki, hogy megtalálja
-a legjobb kormányzatot: nem az a czélja, hogy könyveket csináljon, s ha
-valaha csinál is, nem azért csinál, hogy udvaroljon a hatalomnak, hanem
-ezért, hogy megállapítsa az emberiség jogait.
-
-Marad még egy inkább látszólagos, mint alapos nehézség, melyet nem
-akarok sem megoldani, sem felállítani: beérem azzal, hogy nem riasztja
-vissza buzgalmamat; meg lévén győződve, hogy ilyfajtájú kutatásokhoz nem
-annyira nagy tehetségre van szükség, mint egyszerű igazságszeretetre és
-az igazság valódi tiszteletére. Ha tehát a kormányzat kérdéseit
-egyáltalán lehet tárgyilagosan fejtegetni, akkor szerintem itt az
-alkalom rá, vagy soha.
-
-Mielőtt az ember megfigyel, meg kell hogy állapítsa megfigyelése
-szabályait; mértéket kell hogy csináljon magának, a melyhez viszonyítani
-lehessen a nyert méreteket. A mi elveink a politikai jogról adják ezt a
-mértéket. Méreteink pedig az egyes országok politikai jogai.
-
-Elemi fogalmaink egyszerűek, világosak, a dolgok természetéből fakadók
-lesznek. Olyan kérdések fognak támadni, melyeket megvitatunk magunk
-közt, de csak akkor alakítunk elvekké, mikor kielégítő módon lesznek
-megoldva.
-
-A természeti állapotig visszamenve, például meg fogjuk vizsgálni, vajjon
-az ember rabszolgának vagy szabadnak születik-e, társas lénynek-e, vagy
-függetlennek; vajjon önként, avagy erőhatalom útján társul-e; vajjon a
-hatalom, a mely egyesíti, alkothat-e állandó jogot, melynél fogva ez az
-első hatalom kötelezővé válik még akkor is, mikor egy másik hatalom
-túlsúlyra jut fölötte, úgy hogy Nimród király hatalma óta, a kiről azt
-mondják, hogy alávetette az első népeket, mind az a hatalom, mely ezt
-lerombolta, jogtalanná és bitorlóvá vált és hogy nincs más törvényes
-király, mint Nimród és jogutódai; avagy ha ez az első hatalom
-elvesztette hatályát, a rákövetkező lesz kötelező és lerombolja a
-másiknak érvényét, úgy hogy senki sem köteles engedelmeskedni, csak a
-mennyiben kényszerítik rá és hogy fel van mentve az engedelmesség alól,
-a mint ellent tud állani; olyan jog, a melynek, nézetem szerint, nem sok
-hozzáadnivalója van a hatalomhoz és nem egyéb, mint játék a szavakkal.
-
-Vizsgálni fogjuk, vajjon nem lehet-e azt mondani, hogy minden betegség
-Istentől való s ebből következőleg, hogy orvost hívni bűn.
-
-Vizsgálni fogjuk aztán, hogy lelkiismereti kötelességünk-e, hogy
-odaadjuk a pénztárczánkat egy banditának, a ki az országúton követeli,
-még akkor is, ha elrejthetjük előle; mert hiszen a pisztoly, melyet
-kezében tart, szintén hatalom.
-
-Vajjon ez a szó: hatalom, ebben az esetben más valamit jelent-e, mint a
-jogos és következőleg azoknak a törvényeknek alávetett hatalom,
-melyekből ered?
-
-Föltéve, hogy ezt a hatalomból folyó jogot elutasítják és a természeti
-jogot vagy az apai hatalom jogát állapítják meg, mint a társadalom
-alapelvét, akkor kutatni fogjuk ennek a tekintélynek a mértékét,
-mennyiben alapul a természeten és van-e más oka is, mint a gyermek
-haszna, gyöngesége és az apának iránta való természetes szeretete: ha
-tehát a gyermek gyöngesége tünőben van és az elméje érik, nem maga
-lesz-e egyedüli természetes bírája annak, hogy mi felel meg a
-fentartásának, nem lesz-e következőleg a maga ura, független minden más
-embertől, még az apjától is, mert még bizonyosabb, hogy a fiú szereti
-magamagát, mint a mennyire bizonyos, hogy az apa szereti fiát.
-
-Vajjon az apa halála után kötelesek-e engedelmeskedni bátyjuknak vagy
-más valakinek, a kiben nincs meg az apa természetes ragaszkodása irántuk
-és vajjon fajról-fajra mindig csak egyetlen főnök van-e, a melynek az
-egész család köteles engedelmeskedni? Ebben az esetben kutatni fogjuk,
-hogy lehet az autoritás megosztva és mely jogon van az egész földön
-több, mint egy főnök, a ki uralkodik az egész emberi nemen.
-
-Föltéve, hogy a népek választás útján alakultak, akkor meg fogjuk
-különböztetni a tényleges jogot és kérdezni fogjuk, vajjon mikor így
-alávetették magukat testvéreiknek, nagybátyjaiknak vagy rokonaiknak, nem
-mintha kénytelenek lettek volna, hanem mert úgy akarták, az ilyen
-társulás nem veszi-e fel mindig újra a szabad és önkéntes egyesülés
-jellegét.
-
-Áttérve aztán a rabszolgaság jogára, vizsgálni fogjuk, vajjon
-elidegenítheti-e az egyik ember magamagát jogosan a másiknak,
-megszorítás, fentartás nélkül, mindennemű föltétel nélkül; vagy hogy
-lemondhat-e személyéről, életéről, eszéről, énjéről, tetteiben
-nyilvánuló minden erkölcsiségről, szóval megszünhet-e létezni halála
-előtt, a természet ellenére, a mely közvetlenül kötelezi önfentartásra,
-lelkiismerete és esze ellenére, a mely megszabja neki, hogy mit kell
-tennie és mitől kell tartózkodnia.
-
-Ha azonban a rabszolgává levés tényében van valami fentartás és
-megszorítás, meg fogjuk vitatni, nem válik-e akkor ez a tény valódi
-szerződéssé, melyben a két szerződő fél mindegyike, nem lévén ebben a
-minőségében semmiféle közös feljebbvalójuk,[155] saját bírája marad a
-szerződés föltételeit illetőleg, következőleg mindketten ebben a
-tekintetben mindketten szabadok maradnak és jogosultak, hogy a
-szerződést felbontsák, a mint károsultaknak érzik magukat.
-
-Ha tehát a rabszolga nem idegenítheti el magát föntartás nélkül urának,
-hogy idegeníthetné el magát egy nép fentartás nélkül a főnökének? És ha
-a rabszolga bírája marad a szerződés ura által való betartásának, hogyne
-maradhatna a nép a szerződés főnöke által való betartásának?
-
-Kénytelenek lévén így visszatérni az első nyomra és mérlegelve a «nép»
-kollektiv elnevezését, kutatni fogjuk, nincs-e ennek megállapításához
-szerződésre szükség, legalább hallgatólagos szerződésre, mely az
-általunk föltételezettet megelőzi.
-
-Miután a nép már akkor is nép, mielőtt még királyt választana magának,
-mi az, a mi azzá tette, ha nem a társadalmi szerződés? A társadalmi
-szerződés tehát az alapja az egész polgári társadalomnak és ennek az
-aktusnak a természetében kell keresni annak a társadalomnak a
-természetét, mely belőle alakul.
-
-Kutatni fogjuk, mi a tartalma ennek a szerződésnek és nem lehet-e
-nagyjában, egészében összefoglalni ebben a formában: «Mindegyikünk
-közösen a közakarat legfőbb uralma alá helyezi javait, személyét,
-életét, egész vagyonát és mi, mint testület, minden tagot, mint az
-egésznek oszthatatlan részét veszszük föl magunkba.»
-
-Ezt előre megállapítva, hogy meghatározzuk a fogalmakat, melyekre
-szükségünk van, figyelembe veszszük, hogy minden szerződő félnek külön
-személye helyett a társulásnak ez az aktusa egy morális és kollektiv
-testületet létesít, a mely annyi tagból áll, a hány szavazatból áll a
-gyülekezet. Ez a közszemély általánosan a _politikai testület_ nevét
-viseli, melyet tagjai _állam_nak hívnak, mikor passziv, _szuverén_nek,
-mikor aktiv, hatalomnak, mikor összehasonlítják a hozzá hasonlókkal. A
-tagokat magukat illetőleg kollektiv néven a _nép_ nevet viselik,
-külön-külön _polgárok_nak neveztetnek, mint a _polgárság_ tagjai vagy a
-szuverén hatóság részesei és _alattvalók_nak, mint ugyanazon hatóság
-alárendeltjei.
-
-Figyelembe fogjuk venni, hogy a társulásnak ez az aktusa magában
-foglalja a közösség és az egyesek kölcsönös kötelezettségét és hogy
-minden egyén, hogy úgy mondjam, önmagával szerződik s így a kettős
-viszonylat által van kötelezve, t. i. mint a szuverén tagja az
-egyesekkel szemben és mint az állam tagja a szuverénnel szemben.
-
-Figyelembe fogjuk venni továbbá, hogy senki se lévén kötve olyan
-kötelezettségekhez, a melyeket csak önmagával szemben vállalt, a
-közelhatározás, a mely kötelezheti az alattvalókat a szuverénnel szemben
-a két különböző viszonylat folytán, melyek alapján mindegyikük
-tekintetbe jön, nem kötelezheti az államot önmagával szemben. Ebből
-kitetszik, hogy sem nincs, sem nem lehet más alapvető törvény, – hogy
-pontosan szóljunk – mint csupán a társadalmi egyezmény. Ez nem jelenti
-azt, hogy a politikai testület bizonyos tekintetben nem kötelezheti
-magát mással szemben, mert az idegennel való viszonyban egyszerű
-lénynyé, egyénné válik.
-
-A két szerződő félnek, t. i. minden egyes és a köz, nem lévén közös
-följebbvalója, a ki ítélhetne viszályaikban, vizsgálni fogjuk,
-hatalmában áll-e mindegyiküknek felbontani a szerződést, mikor nekik úgy
-tetszik, vagyis lemondani róla, a mint károsultnak érzi magát.
-
-Ennek a kérdésnek megvilágítása végett számba fogjuk venni, hogy miután
-a társadalmi egyezmény szerint a szuverén csakis a közös és általános
-akarat szerint cselekedhetik, tényeinek nem szabad, hogy más, mint
-általános és közös czéljai legyenek; a miből az következik, hogy az
-egyes ember nem károsulhat közvetlenül a szuverén által a nélkül, hogy a
-többiek is mind ne károsuljanak; a mi azonban nem történhetik meg, mert
-ez annyit jelentene, hogy magamagának akar kárt okozni. Így a társadalmi
-szerződésnek nincs más biztosítéka, mint a közhatalom, mert a sérelem
-mindig csak az egyesekből indulhat ki és ebben az esetben ezért még nem
-szabadulnak kötelezettségüktől, hanem büntetendők, a miért megsértették.
-
-Hogy minden hasonló kérdést helyesen eldöntsünk, gondunk legyen rá, hogy
-mindig eszünkben tartsuk, hogy a társadalmi egyezmény különleges,
-önmagában álló természetű abban, hogy a nép csak magamagával szerződik,
-vagyis a nép, mint testület, mint szuverén, az egyesekkel, mint
-alattvalókkal: ez az a föltétel, mely a politikai gépezetnek egész
-szerkezetét és üzemét adja és a mely egyedül teszi jogosulttá,
-észszerűvé és veszélytelenné azokat a kötelezettségeket, melyek e nélkül
-képtelenek, zsarnokiak és a leghallatlanabb visszaéléseknek alávetettek
-volnának.
-
-Az egyesek csak a szuverénnek vetvén alá magukat s a szuverén hatóság
-nem lévén egyéb, mint a közakarat, látni fogjuk, hogy minden ember,
-mikor a szuverénnek engedelmeskedik, csak magamagának engedelmeskedik és
-hogy a társadalmi egyezményben szabadabbak vagyunk, mint a természeti
-állapotban.
-
-Miután megtettük az összehasonlítást a természetes szabadság és a
-polgári szabadság között a személyeket illetőleg, meg fogjuk tenni a
-javakat illetőleg a tulajdon jogának és a szuverénitás jogának, az
-egyéni birtoklásnak és a kisajátításnak különbségét. Ha a szuverén
-hatóság a tulajdon jogán alapszik, akkor épen ezt a jogot kell leginkább
-tiszteletben tartania, sérthetetlen és szent számára addig, a meddig
-egyéni jog marad; a mint az összes polgárokkal közösnek tekintetik, alá
-van vetve az általános akaratnak és ez az akarat érvénytelenítheti. Így
-a szuverénnek nincs semmiféle joga hozzányúlni az egyes ember vagy
-többek javaihoz, de jogosan tulajdonává teheti az összesek javait, mint
-a hogy ez megtörtént Spártában Lycurgus idejében; míg ellenben az
-adósságok eltörlése Solon által jogosulatlan tény volt.
-
-Miután az alattvalókat nem kényszeríti semmi más, csak az általános
-akarat, kutatni fogjuk, miként nyilvánul ez az akarat, mely jelekről
-lehet biztosan fölismerni, mi a törvény és mik a törvény igazi
-jellemvonásai. Ez a tárgy teljesen új; a törvény definiczióját még csak
-ezután kell megcsinálni.
-
-Abban a pillanatban, a mint a nép különösen tekintetbe veszi egy vagy
-több tagját, egyúttal meg is oszlik. Az egész és része közt olyan
-viszony keletkezik, a mely két különálló lényt csinál belőlük, a melyek
-egyike a rész, másika pedig az egész, kivonva belőle a részt. Az egész,
-a melyből kivontuk a részt, nem az egész; a míg ez a viszony fennáll,
-nincs többé egész, hanem két egyenlőtlen rész.
-
-Ellenkezőleg, mikor az egész nép határoz az egész népről, csak önmagát
-veszi tekintetbe és ha ebből viszonyt alkot magának, akkor ez csak a
-bizonyos szempontból tekintett egésznek viszonya a bizonyos más
-szempontból vett egészhez, az egésznek mindennemű megosztása nélkül.
-Akkor a tárgy, a melyről határoznak, általános és az akarat, mely
-határoz, szintén általános. Meg fogjuk vizsgálni, van-e még másfajta
-aktus, a mely a törvény nevét viselheti.
-
-Ha a szuverén csak a törvények által szólhat és ha a törvénynek csak az
-általános és az állam összes tagjait egyformán illető czélja lehet,
-ebből az következik, hogy a szuverénnek sohasem lehet hatalma bármit is
-határozni egy különleges tárgyról és mivel az állam fenmaradására nézve
-mégis fontos, hogy a különleges dolgokról is határozzanak, keresni
-fogjuk, hogy történhetik ez.
-
-A szuverén tényei csak a közakarat tényei, törvények lehetnek; továbbá
-szükség van meghatározó ténykedésekre, a hatalom vagy a kormányzat
-ténykedéseire ugyane törvények végrehajtása végett; ezeknek pedig
-ellenkezőleg csak különleges czéljaik lehetnek. Így az az aktus, a mely
-által a szuverén meghatározza, hogy főnököt kell választani, törvény és
-az az aktus, a melylyel ez a főnök a törvény végrehajtásakép
-megválasztatik, csak a kormányzat aktusa.
-
-Ime tehát egy harmadik viszony, a melyben az összegyűlt nép figyelembe
-vehető, tudniillik mint hatóság vagy a törvény végrehajtója, a melyeket
-mint szuverén hozott.[156]
-
-Vizsgálni fogjuk, lehetséges-e, hogy a nép megfoszsza magát
-szuverénitási jogától, hogy egy vagy több emberre ruházza át; mert a
-választás aktusa nem lévén törvény és ebben az aktusban a nép nem lévén
-maga is szuverén, nem láthatni be, hogy akkor hogy ruházhat át egy
-jogot, a melylyel nem bír.
-
-Mivel a szuverénitás lényege a közakaratban rejlik, ezért nem láthatni
-be azt sem, miként lehetne megbizonyosodni arról, hogy a különleges
-akarat mindig összhangban lesz ezzel a közakarattal. Sőt azt kell előre
-feltételezni, hogy gyakran ellenkezni fog vele, mert a magánérdek mindig
-kedvezményekre törekszik, a közérdek pedig egyenlőségre; és ha ez az
-összhang lehető lenne is, akkor már csak azért is, mert nem szükségszerű
-és leronthatatlan, nem keletkezhetik belőle szuverén jog.
-
-Kutatni fogjuk, vajjon a társadalmi egyezmény sérelme nélkül a nép
-főnökei, bármily név alatt választattak is, sohasem lehetnek egyebek,
-mint a nép tisztviselői, a melyeket megbíz a törvények végrehajtásával;
-vajjon ezek a főnökök nem tartoznak-e nekik számadással
-közigazgatásukról és maguk nincsenek-e szintén alávetve azoknak a
-törvényeknek, melyek megtartatása az ő feladatuk.
-
-Ha a nép nem idegenítheti el legfőbb jogát, átruházhatja-e másra
-bizonyos időre? Ha nem adhat magának jogot, adhat-e magának
-képviselőket. Ez a kérdés fontos és megérdemli a megvitatást.
-
-Ha a népnek nem lehet sem szuverénje, sem képviselői, vizsgálni fogjuk,
-hogy hozhatja maga a törvényeit; vajjon sok törvény kell-e hogy legyen;
-vajjon gyakran kell-e őket változtatni; vajjon könnyű dolog-e, hogy egy
-nagy nép a maga törvényhozója legyen;
-
-vajjon a római nép nem volt-e nagy nép;
-
-vajjon jó-e, hogy nagy népek legyenek.
-
-Az előbbi megfontolásokból következik, hogy az államban van egy
-közvetítő testület az alattvalók és a szuverén között és ez a közvetítő
-testület, a mely egy vagy több tagból áll, van megbízva a
-közigazgatással, a törvények végrehajtásával, a polgári és politikai
-szabadság fentartásával.
-
-Ennek a testületnek a tagjai _hivatalnokoknak_ vagy _királyoknak_
-neveztetnek, vagyis kormányzóknak. Az egész testület, tekintetbe véve az
-embereket, a kikből áll, _fejedelemnek_ és tekintetbe véve
-tevékenységét, kormányzatnak neveztetik.
-
-Ha az egésznek tevékenységét tekintjük önmagára való kihatásában, vagyis
-az egésznek az egészhez vagy a szuverénnek az államhoz való viszonyában,
-ezt a viszonyt egy folytonos arány szélső tagjaihoz hasonlíthatjuk,
-melynek közbülső tagja a kormányzat. A hatóság a szuveréntől kapja a
-rendeleteket, a melyeket a néppel közöl és ha minden ki van egyenlítve,
-hatékonysága vagy hatalma ugyanazon a fokon van, mint a polgárok
-hatékonysága vagy hatalma, a kik az egyik oldalon alattvalók, a másikon
-pedig szuverének E három tag egyikét sem lehetne megváltoztatni a
-nélkül, hogy meg ne bontsuk azonnal az arányt. Ha a szuverén kormányozni
-akar, vagy ha a fejedelem törvényeket akar hozni, vagy ha az alattvaló
-megtagadja az engedelmességet, a rendetlenség lép a szabály helyébe és
-az állam felbomolva a zsarnokságba vagy az anarchiába hull.
-
-Tegyük fel, hogy az állam tízezer polgárból áll. A szuverén csak
-kollektiv módon és mint testület vehető figyelembe, de minden egyesnek,
-mint alattvalónak, megvan az egyéni és független léte. Így a szuverén
-úgy viszonylik az alattvalóhoz, mint tízezer az egyhez; vagyis az állam
-minden tagjának a maga részére a szuverén hatalomnak csak egytízezred
-része jut, holott ő maga teljesen alá van annak vetve. Ha a nép százezer
-emberből áll is, az alattvalók helyzete nem változik és mindegyikre
-mindig a törvények egész uralma hárul, míg szavazatának, egy
-százezredrészre szorulva, tízszer kevesebb befolyása van a törvények
-megállapítására. Igy az alattvaló mindig egy marad s a szuverén aránya
-ez oknál fogva a polgárok számával együtt nő. Ebből az következik, hogy
-mennél jobban növekszik az állam, annál jobban csökken a szabadság.
-
-Igy tehát mennél kevesebb befolyása van az egyes akaratnak a
-közakaratra, vagyis az erkölcsöknek a törvényekre, annál jobban kell a
-korlátozó hatalomnak növekednie. Másfelől, mivel az állam nagysága a
-köz-autoritás letéteményeseinek több kisértést szerez és több eszközt a
-visszaélésre, mennél több ereje van a kormányzatnak a nép elnyomására,
-annál több ereje kell hogy legyen a szuverénnek a kormányzat
-fékentartására.
-
-Ebből a kettős viszonyból következik, hogy a szuverén, a fejedelem és a
-nép közti folytonos arány nem önkényes eszme, hanem az állam
-természetének folyománya. Következik az is, hogy a szélső tagok egyike,
-t. i. a nép, meghatározott lévén, valahányszor a kettős arány nő vagy
-csökken, egyúttal mindig csökken vagy növekszik az egyszerű arány is, a
-mi nem lehet máskép, mint hogy ugyanannyiszor változik a középső tag.
-Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nincs egyetlen és
-változhatatlan kormányszervezet, hanem annyi, természetére különböző,
-kormánynak kell lenni, a hány nagyságra különböző állam van.
-
-Ha az erkölcsöknek annál kevesebb viszonyuk van a törvényekhez, mennél
-kevésbbé számos a nép, vizsgálni fogjuk, vajjon egy elég nyilvánvaló
-analogia útján nem lehet-e azt is mondani hogy mennél számosabbak a
-hatóságok, annál gyöngébb a kormányzat.
-
-Ennek a tételnek a megvilágítására három lényegileg különböző akaratot
-fogunk minden hatóság személyében megkülönböztetni: először az egyén
-saját akaratát, a mely csak a maga külön előnyére törekszik, másodszor a
-hatóságok közös akaratát, a mely egyedül a fejedelem hasznára
-vonatkozik; oly akaratot, a melyet testületi akaratnak lehet nevezni és
-a mely a kormányzattal szemben általános, az állammal szemben pedig,
-melynek a kormányzat egyik része különleges, harmadszor pedig a
-népakaratot vagy a szuverén akaratot, a mely általános az egésznek
-tekintett állammal szemben épúgy, mint az egésznek részeül tekintett
-kormányzattal szemben. A tökéletes törvényhozásban a különleges és
-egyéni akaratnak csaknem semmisnek kell lennie; a kormányzat
-közakaratának nagyon alárendeltnek, következőleg az egyetemes és
-szuverén akarat a többinek mindnek szabálya. A természet rendje szerint
-ellenben ezek a különböző akaratok annál hatékonyabbakká válnak, mennél
-jobban központosulnak; az egyetemes akarat mindig a leggyöngébb, a
-testületi akaraté a második rang és a különleges akarat előnyben van
-valamennyi fölött úgy, hogy mindenki, első sorban ő maga, aztán hatóság
-és aztán polgár: ez épen ellenkezője annak a fokozatnak, a melyet a
-társadalmi rend megkíván.
-
-Ezt megállapítva, tegyük fel, hogy a kormányzat egyetlen ember kezében
-van. Ekkor a különleges akarat és a testületi akarat tökéletesen
-egyesül, következőleg az utóbbi az intenzitásnak legmagasabb fokára jut,
-a melylyel csak bírhat. Miután pedig ettől a szaktól függ a hatalom
-gyakorlása és mivel a kormányzat abszolut hatalma, mindig azonos lévén a
-népével, nem változik, ebből az következik, hogy a kormányzatok
-leghatékonyabbika mindig az egyetlen ember kormányzata.
-
-Ha ellenben egyesítjük a kormányzatot a legfőbb hatalommal s csinálunk a
-szuverénből fejedelmet és a polgárokból megannyi hatóságot, akkor a
-testületi akarat, tökéletesen összezavarodva a közakarattal, nem lesz
-hatékonyabb, mint az utóbbi és teljes érvényében hagyja a külön
-akaratot. Igy a kormányzat egyenlőnek maradó abszolut hatalom mellett
-hatékonyságának minimumára jut.
-
-Ezek a szabályok czáfolhatatlanok és más megfontolások is megerősítésére
-szolgálnak. Láthatni például, hogy a hatóságok tevékenyebbek a maguk
-közösségében, mint a polgár a magáéban és hogy következőleg a külön
-akaratnak ott sokkal több a befolyása. Mert minden hatóság csaknem
-mindig meg is van bízva valamely különleges kormányzati tevékenységgel,
-holott a polgár magában véve semminemű szuverénitási tevékenységgel nem
-bír. Egyébiránt mennél jobban kiterjedett az állam, annál jobban nő a
-reális hatalom, ámbár nem nő is kiterjedésének mértékében; ha azonban az
-állam ugyanaz marad, bárhogy megsokasodhatnak is a hatóságok, a
-kormányzat nem nyer általa nagyobb reális hatalmat, mert azon állam
-hatalmának letéteményese, melyet mindig egyformának tételezünk fel. Igy
-ezáltal a sokszorozódással a kormányzat hatékonysága csökken, a nélkül,
-hogy a hatalma növekedni tudna.
-
-Miután rájöttünk, hogy a kormányzat abban a mértékben gyöngül, a mint a
-hatóságok sokszorozódnak és hogy mennél számosabb a nép, annál jobban
-kell a kormányzat korlátozó hatalmának növekednie, ebből azt
-következtetjük, hogy a hatóságok viszonya a kormányzathoz fordított
-arányban kell hogy álljon az alattvalóknak a szuverénhez való
-viszonyával, azaz, hogy mennél jobban növekszik az állam, annál jobban
-kell a kormányzatnak összezsugorodnia, úgy hogy a kormányzók száma a nép
-szaporodásának arányában kell hogy csökkenjen.
-
-Hogy aztán a formáknak ezt a különbözőségét szabatosabb elnevezésekkel
-fixirozzuk, első helyen meg fogjuk jegyezni, hogy a szuverén
-átruházhatja a rábízott kormányzást az egész népre vagy a nép nagyobb
-részére, úgy hogy több lesz a tisztviselőpolgár, mint az egyszerű
-magánpolgár. A kormányzat e formájának a demokráczia nevet adják.
-
-Avagy átadhatja a kormányzatot egy kisebbség kezébe, úgy hogy több az
-egyszerű polgár, mint a tisztviselő; ez a forma viseli az arisztokráczia
-nevet.
-
-Végül központosítani lehet az egész kormányzatot egyetlen
-tisztviselőben. Ez a harmadik forma a legelterjedtebb és monarchiának
-vagy királyi kormányzatnak neveztetik.
-
-Figyelembe fogjuk venni, hogy mindezek a formák, vagy legalább a két
-előbbi, többé-kevésbbé tágíthatók és meglehetős nagy latitudeöt
-engednek. Mert a demokráczia magába foglalhatja az egész népet vagy a
-felére szorítkozhatik. Viszont meg az arisztokráczia a nép feléről
-meghatározhatatlanul a legkisebb számokra is szorulhat. Néha még a
-királyság is megengedi a megoszlást, akár apa és fiú, akár két testvér
-közt, akár másképen. Spártában mindig két király volt s a római
-birodalomban nyolcz császár is volt a nélkül, hogy azt lehetne mondani,
-hogy a birodalom megoszlott. Van egy pont, a melyen a kormányzat minden
-formája átjátszik a rákövetkezőbe és három különnemű elnevezés alatt a
-kormányzat a valóságban épen annyi formára képes, a hány polgára van az
-államnak.
-
-Sőt mi több: e kormányzatok mindegyike bizonyos értelemben különböző
-részekre lévén képes oszolni, a mikor az egyik rész ily módon, a másik
-amolyan módon igazgattatik, e három forma kombinálásából a kevert formák
-sokasága eredhet, melyek mindegyike sokszorozható az összes egyszerű
-formákkal.
-
-Minden időben sokat vitatkoztak a kormányzat legjobb formájáról, annak
-megfontolása nélkül, hogy bizonyos esetben mindegyik lehet a legjobb,
-más esetekben a legrosszabb. A magunk részéről abból, hogy a különböző
-államokban a hatóságok száma[157] fordított arányban kell hogy legyen a
-polgárok számával, azt fogjuk következtetni, hogy általában véve a
-demokratikus kormányzat a kis államoknak felel meg, az arisztokratikus a
-középnagyságúaknak, a monarchikus a nagyoknak.
-
-E kutatások fonalán jutunk el arra a megismerésre, hogy melyek a
-polgárok kötelességei és jogai és el lehet-e választani az előbbieket az
-utóbbiaktól; hogy mi a haza, szabatosan miben áll és miről ismerheti meg
-mindenki, hogy van-e hazája vagy nincsen.
-
-Miután így fontolóra vettük a polgári társadalom minden faját
-magamagában, most ezeket össze fogjuk hasonlítani, hogy megfigyeljük
-különböző kapcsolataikat: az egyik nagy, a másik kicsiny, az egyik erős,
-a másik gyönge, megtámadják, bántják, kölcsönösen lerombolják egymást és
-ebben a folytonos akczióban és reakczióban több embert tesznek
-nyomorulttá és többnek kerülnek életébe, mintha mind megtartották volna
-első szabadságukat. Vizsgálni fogjuk, nem lőttek-e a társadalmi
-intézményben túl vagy innen a czélon; vajjon a törvényeknek és az
-embereknek alávetett egyének, mialatt a társadalmak megőrzik egymás közt
-a természetes függetlenséget, nem maradnak-e kitéve a két állapot
-bajainak a nélkül, hogy az előnyeiket ismernék és vajjon nem volna-e
-jobb, ha inkább nem volna polgári társadalom a világon, minthogy
-többféle van. Nem ez a kevert állapot-e az, a mely résztvesz
-mindkettőben és nem biztosítja sem az egyiket, sem a másikat _per quem
-neutrum licet, nec tanquam in bello paratum esse, nec tanquam in pace
-securum?_[158] Nem ez a részleges és tökéletlen társulás eredményezi e a
-zsarnokságot és a háborút? és a zsarnokság és a háború nem az emberiség
-legnagyobb ostorai-e?
-
-Végül vizsgálni fogjuk a gyógyítószereknek különböző nemeit, melyeket
-ezek ellen a bajok ellen ligák és szövetkezések által kerestek, melyek
-befelé a maga urának hagyva minden államot, kifelé pajzszsal szolgálnak
-minden támadó ellen. Kutatni fogjuk, hogy lehet egy jó federativ
-társulást berendezni, a mi teheti tartóssá és mely pontig lehet
-kiterjeszteni a szövetkezés jogát a szuverénitás jogának ártalma nélkül.
-
-Saint-Pierre abbé Európa összes államainak társulását ajánlotta, hogy
-fenntartható legyen köztük az örök béke. Keresztülvihető volt-e köztük
-ez a társulás? és föltéve, hogy be van rendezve, föltehető volt-e, hogy
-tartós lesz?[159] Ezek a kutatások egyenesen a közjog mindazon
-kérdéseihez vezetnek, melyek végleg megvilágíthatják a politikai jog
-kérdéseit.
-
-Végül fel fogjuk állítani a hadi jog igazi elveit és meg fogjuk
-vizsgálni, miért adtak Grotius és a többiek csak hamis elveket.
-
-Nem fogok rajta csodálkozni, hogy minden okoskodásunk közepett az én
-fiatalemberem, a kinek egészséges eszejárása van, félbeszakít s ezt
-mondja: «Azt lehetne mondani, hogy fából építjük épületeinket, nem pedig
-emberekből, annyira mérték szerint mérünk minden darabot.» Igazad van,
-barátom, de gondolj arra, hogy a jog nem alkalmazkodik az emberi
-szenvedélyekhez és hogy arról volt szó köztünk, hogy kezdettől fogva
-megállapítsuk a politikai jog igazi alapelveit. Most, hogy az alapjaink
-meg vannak vetve, vizsgáljuk meg, hogy mit építettek rá az emberek és
-szép dolgokat fogsz látni!
-
-Azután Telemachust olvastatom és kisértetem el vele a pályáján;
-megkeressük a boldog Salentumot és a derék Idomeneust, a kit balsorsa
-tett bölcscsé. Útközben nem egy Protesilast találunk, de Philoclest
-egyet sem. Adrastes, a dauniak királya egyáltalán nem feltalálhatatlan.
-De hadd képzeljék el az olvasók utazásainkat vagy tegyék meg helyettünk
-Telemachusszal a kezükben és ne sugalljunk nekik elriasztó
-alkalmazásokat, melyek elől maga a szerző is kitér, vagy melyeket kedve
-ellenére hajt végre.
-
-Egyébiránt Emil nem lévén király, sem én isten, nem sokat bánkódunk
-azon, hogy nem bírjuk utánozni Telemachust és Mentort abban a jóban, a
-mit az embereknek tettek; senki sem tud nálunknál jobban megmaradni a
-maga helyén és nem kíván kevésbbé kilépni belőle. Tudjuk, hogy mindenki
-elé ugyanaz a feladat van állítva s hogy mindenki, a ki a jót teljes
-szívéből szereti és teljes erejéből műveli, betöltötte ezt a feladatot.
-Tudjuk, hogy Telemachus és Mentor csak képzelt lények. Emil nem utazik
-tétlen ember módjára és több jót tesz, mintha fejedelem volna. Ha
-királyok volnánk, se lennénk jótékonyabbak. Ha királyok és jótékonyak
-volnánk, tudtunk nélkül is ezer valóságos rosszat tennénk, a míg egy
-vélt jót. Ha királyok és bölcsek volnánk, az első jó, a mit tenni
-kívánnánk önmagunknak és másoknak, hogy lemondanánk a királyságról és
-azokká lennénk, a mik most vagyunk.
-
-Megmondtam, hogy mi teszi az utazásokat terméketlenné az egész világ
-számára. Még terméketlenebbé tesz az ifjúság számára az a mód, a hogy
-végeztetik velük. A nevelők nagyobb gondot fordítanak a maguk
-mulatságára, mint növendékük oktatására s vezetik városból-városba,
-palotából-palotába, társaskörből-társaskörbe, vagy ha tudósok és
-íróemberek, azzal töltetik vele az időt, hogy a könyvtárakban
-szaladgáljon, járja az antiquáriusokat, kotorászszon a régi emlékek
-között és másolja a régi feliratokat. Minden országban más korszakkal
-foglalkoznak, mintha csak egész más országgal foglalkoznának, úgy hogy
-mikor nagy költséggel végigszaladtak Európán, haszontalanságokkal
-foglalkozva vagy unatkozva, visszatérnek a nélkül, hogy láttak volna
-valamit is abból, a mi érdekelheti őket s valamit tanultak volna abból,
-a mi hasznos lehet nekik.
-
-Minden főváros hasonlít egymáshoz, minden szokás összekeveredik bennük;
-nem ide kell menni a nemzeteket tanulmányozni. Páris és London az én
-szememben egy ugyanazon város. Lakóiknak vannak valamelyes különböző
-előítéleteik, de azért az egyiknek annyi az előítélete, mint a másiknak
-és összes praktikus elveik azonosak. Jól tudni miféle fajtája az
-embereknek gyűlik össze szükségképen az udvarokban. Jól tudni, mily
-erkölcsöket kell hogy előidézzen mindenütt az emberek egymásra
-halmozódása és az életviszonyok különbözősége. A mint egy kétszázezer
-lélekből álló városról beszélnek nekem, előre tudom, milyen élet folyik
-benne. A mit még ezen fölül megtudhatnék ezekről a helyekről, nem
-érdemli meg a fáradságot, hogy oda menjek és megtanuljam.
-
-A távol fekvő vidékeken, a hol kevesebb a mozgalom, a közlekedés, a hol
-kevesebb idegen utazik, melyeknek lakói kevesebbet költözködnek,
-kevesebbet változtatják a sorsukat és a társadalmi helyzetüket, ott kell
-tanulmányozni egy nemzet szellemét és erkölcseit. Nézzétek meg futtában
-a fővárost, de odakinn figyeljétek meg az országot. Nem Párisban vannak
-a francziák, hanem Touraineben; az angolok angolabbak Merciában, mint
-Londonban és a spanyolok spanyolabbak Galicziában, mint Madridban.
-Ezekben a nagy távolságokban karakterizálja és mutatja magát egy nemzet
-vegyületlenül olyannak, a milyen; itt érezhetők legjobban a kormányzat
-jó és rossz következményei, mint a hogy nagyobb sugár végén az ívek
-méretei pontosabbak.
-
-Az erkölcsöknek a kormányzattal való szükségszerű kapcsolata oly jól van
-kifejezve a _törvények szelleméről_ szóló könyvben, hogy nem lehet
-jobbat tenni, mint visszatérni ehhez a könyvhöz e kapcsolatok
-tanulmányozása végett. De általánosságban véve van két könnyű és
-egyszerű szabály a kormányzat relativ jóságának megítélésére. Az egyik a
-népesség. Minden oly országban, a mely elnéptelenedik, az állam a romlás
-felé halad; az az állam pedig, a mely legjobban népesedik, ha a
-legszegényebb is, csalhatatlanul a legjobban van kormányozva.[160]
-
-Ehhez azonban az kell, hogy ez a népesedés a kormányzat és az erkölcsök
-természetes eredménye legyen; mert ha telepítések által megy végbe, vagy
-más esetleges és ideiglenes úton-módon, akkor ezek a gyógyszer által
-csak a bajt mutatnák meg. Mikor Augustus törvényeket hozott a nőtlenség
-ellen, ezek a törvények már mutatták a római állam hanyatlását. A
-kormányzat jósága kell hogy a házasságra vigye az embereket, ne pedig
-törvény kényszerítse rá; nem azt kell vizsgálni, a mi kényszer útján
-történik, mert a törvényt, a mely a természetes hajlam ellen küzd,
-kijátszszák és hiábavalóvá lesz; hanem azt kell vizsgálni, a mi az
-erkölcsök befolyása alatt és a kormányzat természetes hajlama által
-történik; mert csak ezeknek az eszközöknek van állandó hatásuk. A derék
-Saint-Pierre abbénak volt az a politikája, hogy mindig valami kicsiny
-gyógyszert keresett minden külön baj számára, a helyett, hogy visszament
-volna közös forrásukra és meglátta volna, hogy csak mindet egyszerre
-lehet meggyógyítani. Nem arról van szó, hogy külön kezeljünk minden
-fekélyt, a mely a beteg testén támad, hanem, hogy megtisztítsuk a vér
-anyagát, a mely valamennyit előidézi. Mondják, hogy Angolországban díjak
-vannak kitűzve a mezőgazdaságra; nekem nem kell több; ez az egy dolog is
-meggyőz arról, hogy nem sokáig fog már virágozni.
-
-A kormányzat és a törvények relativ jóságának második jele szintén a
-népességből folyik, de másféle módon, tudniillik a népesség
-eloszlásából, nem pedig mennyiségéből. Két nagyságra és az emberek
-számára egyenlő állam erőre nagyon egyenlőtlen lehet; a hatalmasabbik a
-kettő közül mindig az, a melynek lakosai egyenletesebben vannak elosztva
-a területén; az, a melynek nincsenek oly nagy városai s a mely
-következőleg kevésbbé csillog, mindig leveri a másikat. A nagy városok
-merítik ki az államot és idézik elő gyöngeségét: a gazdagság, a melyet
-produkálnak, látszólagos és illuzórius gazdagság; sok pénz, kevés
-eredmény. Azt mondják, hogy Páris városa fölér egy tartománynyal
-Francziaország királyának; én a magam részéről azt hiszem, több
-tartományába kerül, hogy nem egy tekintetben Páris táplálkozik a
-vidékből és hogy ennek jövedelmei nagyobb része ebben a városban forog
-és ott marad a nélkül, hogy valaha visszatérne akár a néphez, akár a
-királyhoz. Felfoghatatlan, hogy a számítgatók e korában nem akadt még
-senki sem, a ki be tudná látni, hogy Francziaország sokkal hatalmasabb
-volna, ha Páris megsemmisülne. Nemcsak hogy nem előnyös a népesség rossz
-eloszlása az államra, hanem még rombolóbb, mint maga az elnéptelenedés,
-annyiban, hogy az elnéptelenedés eredménye csak nulla, a rosszul
-berendezett fogyasztás pedig negativ eredményre vezet. Ha egy francziát
-és egy angolt hallok fővárosaik nagyságával büszkélkedve vitázni azon,
-hogy Párisnak vagy Londonnak van-e több lakosa, ez úgy tűnik fel nekem,
-mintha arról vitatkoznának egymással, hogy a két nép melyike részesül
-abban a szerencsében, hogy rosszul van kormányozva.
-
-Tanulmányozzátok a népet városain kívül, csak így fogjátok megismerni.
-Egy kormány látszólagos formáját látni semmi; a közigazgatás gépezete és
-a hivatalnokok szóbeszéde elkendőzi, ha nem tanulmányozzuk a természetét
-eredményeiben, melyeket a népre előidéz és a közigazgatás minden
-fokozatán. A forma és lényeg különbsége meg lévén oszolva mindezen
-fokozatok között, csak akkor ismerjük meg ezt a különbséget, ha ezeket
-mind számba veszszük. Az egyik országban legelőször az alantasok
-mesterkedésein kezd észrevehetővé lenni a minisztérium szelleme; a
-másikban látni kell, mint választják a parlament tagjait, hogy
-megítélhessük, igaz-e, hogy a nemzet szabad; bármely országban
-lehetetlen, hogy ismerhesse a kormányt az, a ki csak a városokat látta,
-mivelhogy ennek szelleme sohasem ugyanaz a városra és a vidékre nézve.
-Már pedig a vidék teszi az országot és a vidék népe teszi a nemzetet.
-
-A különböző népeknek ez a félreeső tartományaikban és eredeti szellemük
-észszerűségében való tanulmányozása egy jeligémnek nagyon kedvező és az
-emberi szívre nagyon vigasztaló általános megfigyelést kelt: azt, hogy
-minden nemzet így megfigyelve sokkal többet érőnek látszik; mennél
-jobban közelednek a természethez, annál inkább uralkodik a jóság
-jellemükben; csak ha bezárkóznak városaikban, csak ha a kultúra révén
-megváltoznak, csak akkor aljasodnak el és változtatják kellemes és
-veszedelmes bűnökké bizonyos, inkább durva, mint kártévő hibáikat.
-
-Ebből a megfigyelésből következik az általam ajánlott utazási módnak egy
-új előnye, a mennyiben a fiatal emberek, keveset tartózkodván a nagy
-városokban, a hol borzalmas romlottság uralkodik, kevésbbé vannak kitéve
-annak, hogy rájuk ragad és az egyszerűbb emberek közt s kevésbbé számos
-társaságokban megőrzik biztosabb ítéletüket, egészségesebb ízlésüket,
-becsületesebb erkölcseiket. Ettől a ragálytól egyébiránt Emilt nem kell
-félteni, megvan benne minden, a mi megóvhatja tőle. Mindazon óvó
-intézkedések közt, melyeket erre tettem, sokra tartom azt a vonzalmat,
-mely a szívében van.
-
-Nem tudják már, mire képes az igazi szerelem a fiatal emberek hajlamaira
-vonatkozólag, mert nevelőik nem ismervén az igazi szerelmet, elfordítják
-őket tőle. Mindazáltal a fiatal ember kell hogy szeressen vagy pedig
-kicsapongó lesz. Könnyű dolog a látszattal szakítani. Ezer fiatal embert
-fognak előttem említeni, a kikről azt mondják, hogy nagyon erényesen
-élnek szerelem nélkül, de említsenek nekem egy kész embert, igazi
-embert, a ki jóhiszeműleg azt mondja, hogy így töltötte ifjúságát.
-Minden erényben, minden kötelességben csak a látszatot keresik; én a
-valóságot keresem és nagyon tévednek, ha az ehhez való eljutásnak
-volnának más eszközei is, mint a melyeket én adok meg.
-
-Az eszme, hogy Emilt szerelmessé tegyem, mielőtt utaztatom, nem az én
-leleményem, a következő eset sugallta nekem.
-
-Velenczében voltam látogatóban egy fiatal angol nevelőjénél. Télen volt,
-a tűz körül voltunk. A nevelő ekkor kapta meg leveleit a póstával.
-Elolvasta őket s aztán egyiküket hangosan olvasta fel növendékének.
-Angolul volt, nem értettem belőle semmit, de a felolvasás alatt láttam,
-hogy a fiatal ember letépte a nagyon szép csipke kézelőit, melyeket
-viselt, egymás után a tűzbe veti őket, a milyen óvatosan csak tudja,
-hogy ne vegyék észre. Meglepetve ettől a furcsa magaviselettől, az
-arczába néztem és mintha felindulást láttam volna rajta; de a
-szenvedélyek külső jeleiben, bár nagyon hasonlók minden embernél,
-nemzetenkint különbségek vannak, melyek alapján könnyű a tévedés. A
-népeknek különböző a nyelvük az arczukon ép úgy, mint a szájukban.
-Megvártam a felolvasás végét és aztán megmutatva a nevelőnek növendéke
-meztelen csuklóit, melyeket annál jobban rejtegetett, így szóltam hozzá:
-«Szabad tudnom, mit jelent ez?»
-
-A nevelő látva, hogy mi történt, elnevette magát, megelégedett
-arczkifejezéssel megölelte növendékét és miután kikérte beleegyezését,
-megadta nekem a magyarázatot, melyet kívántam.
-
-«John úr kézelőit – így szólt – melyeket az imént letépett, egy idevaló
-hölgy ajándékozta neki nemrég. Már pedig tudja, hogy John úr el van
-igérkezve odahaza egy fiatal kisasszonynyal, a kibe nagyon szerelmes és
-a ki még több szerelmet érdemel. Ez a levél imádottja anyjától való és
-le fogom önnek fordítani azt a passzust belőle, a mely azt a kártételt
-okozta, a melynek ön tanuja volt:
-
-«Lucy le sem teszi a kezéből lord John kézelőit. Miss Betty Roldham a
-tegnap délutánt nála töltötte és minden áron segíteni akart neki a
-munkában. Tudva, hogy Lucy ma a szokottnál korábban kelt, látni akartam,
-mit csinál és rajtakaptam, hogy azzal foglalatoskodik, hogy fölfejti
-mind, a mit Miss Betty csinált tegnap. Azt akarja, hogy az ajándékán
-egyetlen öltés se legyen, a mely nem az ő kezétől való.»
-
-John úr kiment egy pillanatra, hogy más kézelőt vegyen fel és én így
-szóltam a nevelőnek: «Kitünő természetű tanítványa van, de szóljon
-igazat, Miss Lucy anyjának ez a levele nem előre kitervelt dolog? Nem ön
-által kieszelt eszköz az ellen a kézelős hölgy ellen?» «Nem – felelt ő –
-a dolog valódi; én nem viszek gondoskodásomba ennyi számítást.
-Egyszerűséget, buzgalmat vittem bele és isten megáldotta a munkámat.»
-
-Ennek a fiatal embernek az esete nem ment ki emlékezetemből; nem arra
-való volt, hogy meg ne termékenyítse a magamfajta álmodozó fejét.
-
-Ideje már végezni. Vezessük vissza lord Johnt Lucyhoz, azaz hogy Emilt
-Zsófiához. Nem kevésbbé gyöngéd szívvel, mint elutazásakor, sokkal
-felvilágosultabb szellemet hoz magával és azt az előnyt hozza haza
-magával, hogy megismerte a kormányokat minden bűnükkel és a népeket
-minden erényükkel. Gondom volt még arra is, hogy minden nemzetben az
-ókoriak módjára a vendégbarátság kötelékeivel fűzze magát össze valami
-érdemes emberrel és egyáltalán nincs ellenemre, ha ezeket az
-ismeretségeket levelezés útján ápolja. Azon felül, hogy hasznos lehet és
-mindig kellemes levelezésben állani távoleső országokban lakókkal, ez
-kitünő óvóintézkedés a nemzeti előítéletek uralma ellen, melyek egész
-életünkben ránk támadva, előbb-utóbb valami hatással vannak ránk. Semmi
-sem alkalmasabb ettől a hatásuktól megfosztani őket, mint az okos
-emberekkel való érdek nélküli érintkezés, a kiket az ember becsül, a
-kikben nincsenek meg csak az előítéletek és a maguk előítéleteivel
-küzdenek ellenük s ezzel megadják a módot, hogy az egyiket szüntelenül
-szembeállítsuk a másikkal s így megóvjuk magunkat valamennyitől. Nem
-megy az egyre, hogy idehaza vagy náluk érintkezünk-e az idegenekkel. Az
-első esetben mindig bizonyos kíméletet tanusítanak az iránt az ország
-iránt, a melyben laknak, ezért elleplezik, a mit gondolnak róla vagy
-kedvezően gondolkodnak róla, a míg benne laknak: hazatérve lejebb
-szállítják ítéletüket és ezzel csak igazságosak lesznek. Nagyon
-szeretném, ha az idegen, a kitől tanácsot kérek, látta volna az
-országomat, de csak akkor kérem véleményét, mikor már odahaza van.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Miután csaknem két évet szántunk arra, hogy bejárjuk Európa néhány nagy
-és sokkal több kis államát, miután megtanultunk két-három főnyelvet,
-miután láttuk, a mi bennük igazán érdekes, akár természetrajz, akár
-kormányzat, akár művészetek, akár emberek dolgában, Emil emésztve a
-türelmetlenségtől értésemre adja, hogy a határidőnk végére jár. Akkor
-ezt mondom neki: «Jól van barátom, emlékszel utazásaink főczéljára;
-láttál, megfigyeltél; mi most már az eredménye a megfigyeléseidnek?»
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Hogy tévedtem rendszeremben, vagy körülbelül így kell hogy válaszoljon
-nekem:
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-Vagy olyan maradok, a milyenné te tettél és hogy nem veszek magamra még
-lánczot azokon kívül, melyeket a természet és a törvények raktak rám.
-Mennél jobban vizsgálom az emberek művét intézményeikben, annál jobban
-látom, hogy azzal, hogy minden áron függetlenekké akarják magukat tenni,
-rabszolgákká teszik magukat és még a szabadságukat is hasztalan
-erőfeszítésekben használják el, hogy megtarthassák. Hogy ne kelljen
-engedniök a dolgok torlódásának, ezerféle kötelékeket vesznek magukra;
-aztán a mint egy lépést akarnak tenni, nem tudnak és elcsodálkoznak,
-hogy függnek mindentől. Nekem úgy tűnik fel, hogy nem kell semmit tenni,
-hogy az ember szabaddá tegye magát; elég, ha nem akar nem lenni szabad.
-Te tettél engem «oh mesterem» szabaddá, a mikor megtanítottál, hogy
-megadjam magamat a kényszerűségnek, jőjjön, mikor jönni akar, ellenkezés
-nélkül vitetem magamat és mivel nem akarom leküzdeni, nem kapaszkodom
-semmibe, hogy visszatartsam magamat. Kerestem utazásaim közben,
-találok-e valami zugot a földön, a hol tökéletesen a magamé lehetnék, de
-mely helyen nem függ az ember emberek között szenvedélyeiktől? Mindent
-jól megvizsgálva azt találom, hogy magában a kívánságomban ellenmondást
-rejlik, mert ha nem függnék is semmi más dologtól, legalább attól a
-földtől függnék, a hol letelepedtem. Az életem hozzá volna fűzve ehhez a
-földhöz, mint a driádoké volt fáikhoz. Azt találtam, hogy uralom és
-szabadság két összeférhetetlen szó lévén, nem lehetnék egy kunyhó ura a
-nélkül, hogy meg ne szünjek a magam ura lenni.»
-
-  Hoc erat in votis, modus agri non ita magnus.
-
-«Emlékszem, hogy a vagyonom volt kutatásainknak oka. Te nagyon alaposan
-bebizonyítottad nekem, hogy nem tudom egyszerre megőrizni gazdagságomat
-és szabadságomat, de a mikor azt akartad, hogy egyszerre szabad és
-igénytelen legyek, két összeférhetetlen dolgot akartál, mert csak úgy
-vonhatom ki magamat az emberektől való függés alól, ha visszatérek a
-természettől való függésbe. Mit tegyek tehát a vagyonnal, melyet a
-szüleim rám hagytak? Azon fogom kezdeni, hogy nem függök tőle;
-meglazítok minden köteléket, a mely hozzá köt; ha meghagyják nekem,
-megmarad, ha elveszik tőlem, nem ragadnak el engem vele együtt. Nem
-fogok kínlódni, hogy megtartsam, hanem szilárdan megmaradok a helyemen.
-Gazdagon vagy szegényen, szabad leszek. Nemcsak egy bizonyos országban,
-egy bizonyos vidéken leszek az; az leszek az egész földön. Rám nézve el
-van szakadva az előítélet minden láncza, nem ismerek más lánczot, csak a
-kényszerűségét. Megtanultam ezt viselni születésem óta és viselni fogom
-halálomig, mert ember vagyok. És miért ne tudhatnám viselni, szabadnak
-maradva, mikor még annak is viselnie kell, a ki rabszolga és ráadásul
-még a rabszolgaságért is?»
-
-«Mit bánom helyzetemet a földön? Mit bánom, hogy hol vagyok? Mindenütt,
-a hol emberek vannak, testvéreimnél leszek, mindenütt, a hol nincsenek,
-magamnál leszek. A míg független és gazdag maradhatok, van vagyonom, a
-melyből élhetek és élni fogok. Ha a vagyonom rabjává tenne, gondtalanul
-elvetném: van dolgos karom és élni fogok. Ha a karom felmondja a
-szolgálatot, élni fogok, ha eltartanak, meghalok, ha elhagynak; mert a
-halál nem a szegény emberek baja, hanem a természet törvénye. Bármely
-időben jön a halál, szembenézek vele, sohasem veheti el tőlem azt, hogy
-éltem.»
-
-«Erre szántam el magamat, apám. Ha nem volnának szenvedélyeim,
-embervoltomban olyan független volnék, mint maga az Isten, mert csak azt
-akarva, a mi van, soha sem kellene küzdenem a sors ellen. Legalább csak
-egy lánczom van s ez az egyedüli, melyet örökké viselni fogok és ezzel
-dicsekedhetem. Nos tehát, add nekem Zsófiát és szabad vagyok.»
-
-«Kedves Emilem, nagy örömmel hallok ilyen férfias beszédet a szádból és
-látok ilyen férfias érzéseket szívedben. Ez a túlzott önzetlenség nagyon
-tetszik nekem a te korodban. Majd alábbszáll, ha gyermekeid lesznek és
-te épen az leszel, a minek egy jó családapának és bölcs embernek lennie
-kell. Utazásod előtt tudtam már, mi lesz az eredménye, tudtam, hogyha
-közelből megtekinted intézményeinket, távol leszel tőle, hogy azt a
-bizalmat vesd beléjük, melyet nem érdemelnek meg. Hiába kívánkozik az
-ember szabadságra a törvények fennhatósága alatt. Törvények! Hol vannak
-törvények? Hol tartják őket tiszteletben? Ez alatt a név alatt mindenütt
-csak a magánérdeket és az emberek szenvedélyeit láttad uralkodni. De a
-természet és a rend örök törvényei fennállanak. Helyettesítik a bölcs
-számára a pozitív jogot, szíve mélyébe írta be őket a lelkiismeret és az
-ész; nekik kell alávetnie magát, hogy szabad legyen; csak az rabszolga,
-a ki rosszat tesz, mert mindig akarata ellenére teszi. A szabadság nincs
-meg a kormányzat semmiféle formájában, a szabad ember szívében van,
-mindenütt magával hordja. A hitvány ember mindenüvé elviszi a
-szolgaságát. Az egyik rabszolga lesz Genfben is, a másik szabad lesz
-Párisban is.»
-
-«Mikor a polgár kötelességeiről szóltam neked, talán megkérdezted volna,
-hol a haza és azt hitted volna, zavarba hozol engem. Pedig csalódtál
-volna, kedves Emilem, mert a kinek nincs is hazája, legalább való
-valahova. Mindig van egy kormányzat és vannak a törvényeknek látszatai,
-a melyek alatt békén élt. Hogy a társadalmi szerződést betartották-e, az
-közömbös, föltéve, hogy a magánérdek úgy oltalmazta őt, a hogy a
-közakarat oltalmazta volna, hogy a közerőszak megóvta a
-magánerőszakoktól, hogy a rossz, a mit tenni látott, megszerettette vele
-azt, a mi jó és hogy maguk az intézményeink ismertették és gyűlöltették
-meg vele a saját méltatlanságaikat. Oh Emil, hol az a jóravaló ember, a
-ki nem tartozik semmivel a szülőföldjének? Akárki legyen is, tartozik
-neki azzal, a mi a legbecsesebb az embernek, cselekedeteinek
-erkölcsiségével és az igazságnak szeretetével. Ha egy erdő mélyében
-születik, boldogabban és szabadabban élt volna, de nem lévén neki mit
-leküzdeni, hogy hajlamait kövesse, érdem nélkül lett volna jó, nem lett
-volna erényes, most pedig az tud lenni szenvedélyei daczára. A rendnek
-már csak maga a látszata is arra viszi, hogy ismerje, hogy szeresse. A
-közjó, a mely másoknak csak ürügyül szolgál, csupán csak neki reális
-indíték. Megtanulja leküzdeni magát, legyőzni magát, föláldozni a maga
-érdekét a közérdeknek. Nem igaz, hogy nem húzza semmi hasznát a
-törvényeknek: ezek adják neki a bátorságot, hogy igazságos legyen, még a
-gonoszok között is. Nem igaz, hogy nem tették szabaddá; megtanították
-uralkodni önmagán.»
-
-«Ne mondd tehát: mit bánom én, hol vagyok? Igenis fontos dolog neked,
-hogy ott légy, a hol be tudod tölteni minden kötelességedet; e
-kötelességek egyike a ragaszkodás születésed helyéhez. Honfitársaid
-oltalmaztak gyermekkorodban, szeretned kell őket, hogy férfivá lettél.
-Közöttük kell élned vagy legalább olyan helyen, a hol olyan hasznos
-lehetsz számukra, a milyen csak lenni tudsz és a hol tudják, hol
-keressenek, ha szükségük van rád. Vannak olyan körülmények, a mikor az
-ember nagyobb hasznára lehet honfitársainak hazáján kívül, mintha hazája
-kebelében élne Akkor csak a buzgalmára kell hallgatnia és zúgolódás
-nélkül viselnie számkivetettségét; még ez a számkivetés is
-kötelességeinek egyike. De te, jó Emilem, a kire semmi sem hárítja
-ezeket a fájdalmas áldozatokat, te, a ki nem vállaltad azt a szomorú
-feladatot, hogy megmondd az igazságot az embereknek, menj, élj köztük,
-ápold barátságukat édes közlekedésben, légy jóltevőjük, mintájuk: a te
-példád több szolgálatot fog nekik tenni, mint a mi minden könyvünk és a
-jó, a mit tőled látnak, jobban meg fogja őket indítani, mint a mi minden
-hiábavaló beszédünk.»
-
-«Azért azonban nem arra buzdítlak, hogy menj a nagy városokba élni;
-ellenkezőleg, ama példák egyike, melyeket a jók a többieknek kell hogy
-adjanak, a patriarchális és mezei élet példája, az ember legelső
-életmódjáé, a legbékésebbé, legtermészetesebbé és legédesebbé annak
-számára, a kinek nincs megromolva a szeme. Barátom, boldog az az ország,
-a hol nincs arra szükség, hogy a sivatagban keressék a békét! De hol az
-az ország? A jótékony ember rosszul elégíti ki hajlamát a városokban, a
-hol jóformán nem talál mást, a kin gyakorolja buzgalmát, mint
-intrigánsokat és gazficzkókat. A fogadtatás, melyben itt a
-semmirekellőket részesítik, a kik szerencséjüket keresni jönnek ide,
-csak teljessé teszi az ország pusztulását, a melyet ellenkezőleg újra be
-kellene népesíteni a városok rovására. Minden ember, a ki visszavonul a
-nagy társaságtól, épen azért hasznos, mert visszavonul tőle, mert a
-társaság minden bűne épen abból származik, hogy nagyon nagyszámú.
-Hasznos továbbá azért, mert az elhagyott helyekre életet, kultúrát és az
-eredeti életviszonyok szeretetét ültetheti el. Ellágyulok, ha arra
-gondolok, hogy Emil és Zsófia mennyi jótéteményt áraszthatnak maguk
-körül csupán csak visszavonulásuk által is, mennyire fölélénkíthetik a
-vidéket és föléleszthetik a szerencsétlen falusi ember kihúnyt
-buzgalmát. Látni vélem, a mint a lakosság megszaporodik, a mezők
-termékenyebbé válnak, a földek új díszbe öltöznek, a sokaság és a bőség
-ünnepekké teszik a munkákat, az öröm kiáltásai és áldó szavak emelkednek
-a mezei játékok közben a szeretetreméltó pár körül, a mely ezeket
-megelevenítette. Mese számba veszik az aranykort és mindig az is
-megromlott szívű és ízlésű emberek számára. Még az sem igaz, hogy
-visszakívánják, mert ez a kívánságuk mindig hiú. Mi kellene tehát hozzá,
-hogy újra föléleszszék? Egyetlen egy dolog, de az lehetetlen: az, hogy
-szeressék.»
-
-«Szinte mintha már újra föléledne Zsófia lakóhelye körül; ti együtt nem
-is fogtok mást tenni, mint a mit tisztes szülei elkezdtek. De, kedves
-Emilem, az ily édes élet el ne vegye kedvedet a keserves
-kötelességektől, ha ezek valaha rád háramlanak! Jussanak eszedbe, hogy a
-rómaiak az eke szarva mellől jutottak a konzulsághoz. Ha a fejedelem
-vagy az állam a haza szolgálatára hív, hagyj el mindent, hogy betöltsd a
-neked kijelölt helyen a polgár tiszteletreméltó hivatását. Ha ez a
-hivatás rád nézve terhes, van egy tisztességes és biztos módja, hogy
-megszabadulj tőle: teljesítsd lehetőleg feddhetetlenül, hogy ne hagyják
-meg rajtad sokáig. Egyébiránt ne nagyon félj az ilyen teher
-kellemetlenségétől, a míg mai szabású emberek vannak, nem téged fognak
-keresni az állam szolgálatára.»
-
-Mért nincs nekem megengedve lefesteni Emil visszatérését Zsófiához és
-szerelmük végét, vagyis jobban mondva kezdetét a hitvesi szeretetnek,
-mely egyesíti őket! A megbecsülésre alapított szerelem, a mely addig
-tart, a míg az élet; azokra az erényekre alapított szerelem, a melyek
-nem tűnnek el a szerelemmel s a jellemek összeillőségére, a mely az
-érintkezést szeretetreméltóvá teszi és meghosszabbítja az öregségre is
-az első egyesülés varázsát. De mindezek a részletek tetszhetnének, de
-nem lennének hasznosak és mostanáig csak olyan kellemes részleteket
-engedtem meg magamnak, a melyeknek hasznosságát látni véltem. Feladatom
-végén álljak el ettől a szabálytól? Nem; érzem azt is, hogy a tollam ki
-van fáradva. Nagyon gyönge az ily hosszú lélegzetű munkákra; ezt is
-abbahagynám, ha nem volna annyira előrehaladott állapotban. Hogy ne
-hagyjam befejezetlenül, ideje már, hogy bezárjam.
-
-Végre látom megjönni Emil legbűvösebb napját és az én legboldogabb
-napomat; gondoskodásom meg van koronázva és kezdem élvezni gyümölcsét. A
-méltó pár eloldhatatlan lánczczal egyesül, szájuk kimondja és szívük
-megerősíti, az esküvéseket, melyek nem lesznek hiábavalók. Házastársak.
-Visszatérve a templomból úgy kell őket vezetni, nem tudják, hol vannak,
-hova mennek, mi történik körülöttük. Nem hallanak, csak zavart
-feleleteket adnak, mámoros szemeik nem látnak semmit. Oh elragadtatás!
-Oh emberi gyöngeség! A boldogság érzése lesújtja az embert, nem elég
-erős, hogy elviselje.
-
-Bizony kevés ember van, a ki a lakodalom napján megtudja találni a
-fiatal házasokkal szemben az illő hangot. Az egyiknek feszes
-tartózkodása és a másiknak fesztelen beszéde egyaránt kevéssé helyén
-való. Jobb szeretném, ha hagynák a fiatal szíveket, hadd zárkózzanak
-magukba és engedjék át magukat az izgalomnak, a mely nincsen varázs
-nélkül, mintsem oly kegyetlenül zavarják őket benne, megszomorítsák őket
-tettetett tapintatossággal vagy zavarba hozzák őket rossz tréfákkal,
-melyek talán tetszenének nekik minden más időben, de ilyen napon egész
-bizonyosan terhükre vannak.
-
-Látom a két fiatalt, abban az édes bágyadtságban, a mely elfogja őket, a
-mint oda sem hallgatnak a beszédekre, melyeket hozzájuk intéznek. Én, a
-ki azt akarom, hogy életük minden napját élvezzék, hogy engedném, hogy
-ily becses napot elveszítsenek? Nem, én azt akarom, hogy megízleljék és
-élvezzék az ízét, hogy meg legyen számukra a gyönyöre. Elvonszolom őket
-a tolakodó tömegből, a mely elfárasztja őket és elvezetve őket sétálni
-valami félreeső útra, azzal térítem őket magukhoz, hogy róluk magukról
-beszélek nekik. Nemcsak a füleiknek akarok beszélni, hanem szíveikhez és
-jól tudom, mi az a tárgy, a melylyel ezen a napon foglalkozni tudnak.
-
-«Gyermekeim, mondom nekik, mindkettejüket megfogva a kezénél, három éve
-már, hogy fellobbanni láttam ezt az élénk és tiszta lángot, a mely ma
-boldogságotokat teszi. Szüntelenül mind csak növekedett; látom
-szemetekről, hogy hevességének legfelsőbb fokán van, most már csak
-gyöngülhet.» Olvasóim, nem látjátok-e Emil fellobbanását, magából
-kikelését, esküdözését, a felháborodott modort, melylyel Zsófia kivonja
-kezét az enyémből és a gyöngéd tiltakozásokat, melyeket szemünk
-kölcsönösen kifejez, hogy imádni fogják egymást utolsó lehelletükig?
-Hagyom őket és aztán folytatom.
-
-«Gyakran gondoltam arra, hogy ha meg lehetne hosszabbítani a szerelmet a
-házasságban, a földi paradicsom volna. Mindmáig az még nem fordult elő.
-De ha a dolog nem egyáltalán lehetetlen, ti nagyon méltók vagytok
-mindketten, hogy példát adjatok, a milyet senkitől sem kaptatok és a
-melyet kevés házaspár tudna utánozni. Akarjátok-e, gyermekeim, hogy
-mondjak nektek egy erre való módot, a melyet az egyedüli lehetséges
-módnak gondolok?»
-
-Mosolyogva néznek egymásra és gúnyolódnak együgyűségemen. Emil
-egyszerűen megköszöni a reczeptemet s azt mondja, véleménye szerint
-Zsófiának különb reczeptje van s neki a maga részéről ez elegendő lesz.
-Zsófia helyesli és ép oly bizakodónak látszik. Mindazáltal gúnyolódó
-arczkifejezésébe mintha egy kis kíváncsiság vegyülne. Megnézem Emilt;
-égő szeme majd elnyeli felesége bájait; ez az egyedüli dolog, a mire
-kíváncsi és nem sokat törődik beszédemmel. Mosolygok a magam részéről,
-ezt mondom magamban: Hamar figyelmessé foglak tenni.
-
-«E titkos gerjedelmeknek csaknem észrevehetetlen különbsége nagyon
-jellemzőn és azokkal a befogadott előítéletekkel ugyancsak ellentétesen
-határozza meg a két nemet: hogy t. i. általánosságban a férfiak kevésbbé
-állhatatosak mint a nők és hamarabb riadnak vissza a boldog szerelemtől.
-A nő jóval előre megérzi a férfi állhatatlanságát és nyugtalankodik
-miatta;[161] ez teszi féltékenyebbé is. Mikor a férj elkezd hűlni,
-kénytelen lévén azért tanusítani iránta mindazon gondoskodást, csakhogy
-megtarthassa, melyet azért tanusított azelőtt, hogy tessék neki; a nő
-sír, megalázza magát és ritkán egyenlő sikerrel. A ragaszkodás és
-gondoskodás megnyeri a szívet, de visszaszerezni nem tudja. Visszatérek
-a szerelemnek a házasságban való kihűlése elleni reczeptemhez.
-
-«Egyszerű és könnyű szer, – folytatom – abban áll, hogy legyetek
-továbbra is szerelmesek házas korotokban is.»
-
-«Az már igaz, mondja Emil titokban nevetve, ez nem fog nehezünkre esni.»
-
-«Nehezebben talán, mint a hogy gondolnád. Kérlek, adj időt, hogy
-kimagyarázzam magamat.»
-
-«A csomó, melyet nagyon is össze akar az ember húzni, elszakad. Ugyanez
-történik a házasság csomójával is, ha erősebbre akarják kötni, mint a
-mennyire lennie kell. A hűség, a melyet a két hitvestárstól megkíván,
-minden jogok legszentebbike, de a hatalom, melyet a kettő mindegyikére a
-másik fölött ráruház, túlságos nagy. A kényszer és szerelem rosszul
-férnek meg és a gyönyört nem lehet senkire ráparancsolni. Ne piruljon
-el, oh Zsófia és ne gondoljon menekülésre. Ne adja Isten, hogy meg
-akarjam sérteni szerénységét! De most élete sorsáról van szó. Ilyen nagy
-czél érdekében tűrje el, a férj és az apa közt, az olyan beszédet, a
-melyet máskülönben nem tudna eltűrni.»
-
-«Nem annyira a bírás, mint inkább az alárendeltség unat meg és a
-kitartott leány iránt sokkal tovább tartják meg a ragaszkodást, mint a
-feleség iránt. Hogy csinálhattak kötelességet a leggyöngédebb
-enyelgésből és jogot a szerelem legédesebb tanubizonyságaiból? A
-kölcsönös vágy teszi a jogot, a természet nem ismer mást. A törvény
-korlátozhatja ezt a jogot, de nem tudhatja kiirtani. A kéj oly édes
-magamagában véve! Vajjon merítheti-e a keserves kényszerből azt az erőt,
-a melyet nem tud meríteni saját vonzó erejéből? Nem gyermekeim, a
-házasságban a szívek egyesülnek, de a testek nincsenek alávetve.
-Hűséggel tartoztok egymásnak, de nem kedveskedésekkel. Mindegyitek csak
-a másiké lehet, de egyitek sem lehet a másiké jobban, mint a hogy neki
-tartozik.»
-
-«Ha tehát igaz, kedves Emilem, hogy a feleséged kedvese akarsz lenni és
-hogy ő mindig a te úrnőd és a maga úrnője legyen, akkor légy boldog, de
-tiszteletteljes szerelmes, kapj mindent a szerelemtől, de semmit se
-követelj kötelességből és a legkisebb kedvezések is ne legyenek soha
-számodra jogok, hanem kegyek. Tudom, hogy a szemérmetesség kerüli a
-formaszerű vallomásokat és le akar győzetni, de tapintattal és igazi
-szerelemmel bíró szerelmes tévedhet-e a titkos akarat dolgában? Nem
-tudja-e, hogy mikor egyeznek bele a szív és a szemek abba, a minek
-megtagadását a száj tetteti? Mindegyik a kettő közül mindig ura legyen
-személyének és kedveskedéseinek, legyen joga semmi más szerint, mint
-csak a saját akarata szerint osztogatni őket. Gondoljatok mindig arra,
-hogy még a házasságban is a gyönyör csak akkor jogosult, mikor a vágy
-kölcsönös. Ne féljetek, gyermekeim, attól, hogy ez a törvény távol tart
-titeket egymástól, ellenkezőleg mindkettőtöket tetszeni vágyóbbá tesz és
-elejét veszi a beteltségnek. Egyitek csupán csak a másikra lévén
-korlátozva, a természet és a szerelem elég közel hoz egymáshoz.»
-
-Ezekre és hasonló beszédekre Emil felbosszankodik és tiltakozik ellenük;
-Zsófia szégyenkezve szeme elé tartja legyezőjét és nem szól semmit.
-Kettejük közül talán nem az az elégedetlenebbik, a ki jobban
-panaszkodik. Én kérlelhetetlenül folytatom, megpirongatom Emilt csekély
-gyöngédsége miatt s biztosítékot szerzek róla, hogy Zsófia a maga
-részéről elfogadja az egyességet. Felszólítom, hogy szóljon; senki sem
-fog benne kételkedni, hogy nem mer engem megczáfolni. Emil
-nyugtalankodik s vizsgálja fiatal felesége szemeit; zavarodottságuk
-közepett kéjes mámorban látja őket, a mely biztonságot nyújt neki
-bizalma koczkázatára. Lábai elé veti magát, elragadtatva csókolja meg a
-kezet, melyet Zsófia nyújt neki és megesküszik, hogy a megfogadott
-hűségen kívül lemond minden más jogáról fölötte. «Légy – mondja neki –
-kedves nőm, bírája gyönyöreimnek, mint a hogy bírája vagy napjaimnak és
-sorsomnak. Ha kegyetlenséged életembe kerülne is, visszaruházom rád
-legdrágább jogaimat. Semmit sem akarok engedékenységednek köszönni,
-mindent a szivedtől akarok megkapni.»
-
-«Jó Emilem, nyugodj meg, Zsófia sokkal nagylelkűbb, semhogy téged
-engedjen nagylelkűséged áldozatakép meghalni.»
-
-Este, mikor el akarom őket hagyni, a tőlem telhető legkomolyabb hangon
-mondom nekik: «Gondoljatok arra mindketten, hogy szabadok vagytok és
-hogy itt nincs szó a házastársak kötelességeiről; higyjetek nekem, ne
-engedjetek a hazug alázatosságnak. «Emil, akarsz jönni?» Zsófia
-megengedi. Emil, dühbe jőve, szeretne engem megverni. «És ön, Zsófia,
-mit szól hozzá? El kell őt vezetnem?» A kis hazug pirulva azt mondja,
-igen. Bájos és édes hazugság, a mely többet ér, mint az igazság!
-
-Másnap… A boldogság látszata nem mosolyog már az emberekre; a bűn
-romlása ép úgy elaljasította ízlésüket, mint szívüket. Nem tudják már
-érezni, a mi megható, sem meglátni, a mi szeretetreméltó. Ti, a kik ha a
-gyönyört akarjátok lefesteni, el sem képzeltek soha mást, csak a kéjek
-ölében úszó szerelmeseket; mily tökéletlenek a ti képeitek! Nincs benne
-egyéb, mint a durvábbik fele; a gyönyör legédesebb vonzóereje nincs
-benne. Oh, kicsoda nem látott még közületek két fiatal házastársat, a
-kik boldog auspicziumok alatt egyesültek, a mint kilépnek a házastársi
-ágyból és egyszerre hordják sápadt és szűzies tekintetükben mámorát az
-édes gyönyöröknek, melyeket az imént ízleltek, az ártatlanság
-szeretetreméltó biztonságát és a most oly varázslatos biztosságot, hogy
-hátralevő napjaikat együtt fogják eltölteni? Ime, ez a legelragadóbb
-látvány, mely az emberi szív elé tárul; ime a gyönyör igazi képe:
-láttátok százszor a nélkül, hogy felismertétek volna; megkeményedett
-szívetek nincs többé arra alkotva, hogy szeressen. Zsófia boldogan és
-nyugodtan gyöngéd anyja karjai közt tölti a napot; édes pihenés, mikor
-az éjszakát a férj karjai közt töltötte.
-
-Harmadnap már bizonyos változást látok a színtéren. Emil kissé
-elégületlennek akar mutatkozni, de ezen a szenvelgésen át oly gyöngéd
-buzgalmat, sőt annyi alárendelést is látok, hogy nem jóslok semmi
-aggasztót. A mi Zsófiát illeti, vidámabb, mint előtte való nap; szemében
-önelégültséget látok csillogni; kedvesen bánik Emillel, csaknem
-ingerkedik vele, a mi csak annál jobban bosszantja.
-
-Ezek a változások kevéssé észrevehetők, de figyelmemet nem kerülik el;
-nyugtalankodom miattuk, négyszemközt kikérdezem Emilt; megtudom, hogy az
-ő nagy bánatára és minden könyörgése daczára külön kellett hálnia előtte
-való éjszaka. A zsarnokoskodó nő sietett élni jogával. Megbeszélésre
-kerül a dolog, Emil keservesen panaszkodik. Zsófia tréfálkozik, de végül
-látva, hogy igazán megharagszik, szelidséggel és szerelemmel teljes
-pillantást vet rá és megragadva kezemet, csak egy szót mond, de olyan
-hangon, a mely a szívig ér: «_A hálátlan!_» Emil olyan együgyű, hogy nem
-ért ebből semmit. Én megértem, eltávolítom Emilt és négyszemközt szólok
-Zsófiával is.
-
-«Látom ennek a szeszélynek az okát, – mondom neki. – Nem lehetne
-senkiben több tapintat, de kevésbbé alkalmas módon sem lehet alkalmazva.
-Kedves Zsófia, nyugodjon meg, férfit adtam önnek, ne féljen hát annak is
-venni: ifjusága első zsengéit kapta tőle, nem tékozolta el senkire,
-sokáig meg fogja tartani számára.»
-
-«Kedves gyermekem, meg kell hogy magyarázzam álláspontomat abban a
-beszélgetésben, melyet hárman folytattunk tegnapelőtt. Te talán nem
-vettél észre benne mást, mint gyönyöreitek mérséklésére való fogást,
-hogy tartósabbakká tehesse őket. Oh Zsófia, más, az én gondoskodásomhoz
-méltóbb czélja volt. Emil mikor férjévé lett, az urává is lett; az ön
-dolga engedelmeskedni, így rendelte a természet. Mindazáltal ha a nő
-Zsófiához hasonló, akkor jó, ha ő vezeti a férfit; ez is a természet
-törvénye és azért tettem önt az ő gyönyöreinek bírájává, hogy akkora
-jogot adjak önnek az ő szívére, mint a mekkorát az ő neme ád neki az ön
-személyére. Ezzel ő önnek kínos nélkülözéseket fog okozni, de ön
-uralkodni fog rajta, ha tud magán uralkodni és a mi már történt, azt
-mutatja nekem, hogy ez a nehéz mesterség nem haladja felül az ön
-bátorságát. Sokáig fog ön a szerelem által uralkodni, ha ritkákká és
-becsesekké teszi kegyeit, ha meg tudja becsültetni őket. Ha férjét
-mindig lába előtt akarja látni, tartsa mindig bizonyos távolságra
-személyétől. De szigorúságába vigyen bele szerénységet, nem szeszélyt;
-tartózkodónak lássa önt, de nem furcsának: vigyázzon, hogy a míg
-irányítja az ő szerelmét, ne keltsen benne kétséget a maga szerelme
-iránt. Szerettesse magát kegyei és tiszteltesse visszautasításai által;
-hadd tisztelje nejének szűziességét a nélkül, hogy panaszkodnia kellene
-hidegsége miatt.»
-
-«Így fogja, gyermekem, önnek adni bizalmát, így fogja meghallgatni
-nézeteit, így fog öntől tanácsot kérni ügyeiben-bajaiban és nem fog
-határozni semmit a nélkül, hogy önnel meg ne beszélje. Így térítheti
-vissza az okossághoz, ha megtéved, visszavezetheti szelid rábeszéléssel,
-szeretetreméltóvá teszi magát, hogy hasznossá tehesse magát,
-felhasználhatja a barbárságot az erény érdekében és a szerelmet az ész
-hasznára.»
-
-«Mindazáltal ne higyje azonban, hogy ez a művészet örökké szolgálatára
-lesz. Lehet az ember bármily óvatos, az élvezés megőrli a gyönyöröket,
-mindenekelőtt pedig a szerelmet. De mikor a szerelem már régóta tart, az
-édes megszokás kitölti a hiányait és a bizalom vonzóereje következik a
-szenvedély elragadtatásaira. A gyermekek azok között, a kik az életet
-adták nekik, nem kevésbbé édes köteléket alkotnak és gyakran erősebbet,
-mint maga a szerelem. Ha ön már nem lesz Emil szerelmese, még mindig a
-neje és barátnője lesz, gyermekeinek anyja lesz. Akkor a kezdetbeli
-tortózkodás helyett honosítsa meg a legnagyobb bensőséget; ne legyen
-többé különhálás, ne legyen visszautasítás, ne legyen szeszély. Legyen
-annyira élete párja, hogy ne tudjon ellenni ön nélkül és a mint
-eltávolodik öntől, érezze magát önmagától is távol. Ön, a kinek révén
-oly jól uralkodott a házi élet varázsa atyja házában, uralkodtassa a
-magáéban is. Minden férfi, a ki jól érzi magát a házában, szereti a
-feleségét. Gondolja meg, hogy ha a férje boldogan él odahaza, akkor ön
-boldog asszony lesz.»
-
-«Most pedig ne legyen olyan szigorú szerelmese iránt; több
-engedékenységet érdemelt, megsértődnék az ön aggodalmaskodásain, ne
-gondoskodjék annyira az ő egészségéről boldogsága rovására és élvezze a
-saját boldogságát. Nem kell megvárni a beteltséget és nem kell
-visszautasítani a vágyat; nem kell visszautasítani, csak azért, hogy
-visszautasítsa, hanem azért, hogy becsessé tegye, a mit megad.»
-
-Azután összehoztam őket és Zsófia előtt azt mondtam a fiatal férjnek:
-«Bizony el kell viselni az igát, melyet az ember maga vállalt fel.
-Érdemeld ki, hogy könnyű legyen neked. Mindenekfelett áldozz a
-grácziáknak és ne hidd, hogy a duzzogásoddal szeretetreméltóbbá válsz.»
-Nem nehéz létrehozni a békét és mindenki tudhatja a feltételeit. A
-békeszerződést megpecsételik egy csókkal; ezután azt mondom
-növendékemnek: «Kedves Emilem, a férfinek egész életében szüksége van
-tanácsra és vezetőre. Megtettem a tőlem telhetőt a mai napig, hogy
-betöltsem ezt a kötelességet irántad; most bevégződik az én hosszas
-feladatom és megkezdődik másvalakié. A mai napon lemondok arról a
-szerepről, melyet rám bíztál és ettől fogva im, itt a te vezetőd.»
-
-Az első mámor lassankint elcsitul és békében engedi őket, hadd élvezzék
-új helyzetük varázsát. Boldog szerelmesek, méltó hitvestársak! Hogy
-méltón dicsőíthessem erényeiket, hogy leírjam boldogságukat, el kellene
-mondanom életük történetét. A művemet szemlélvén bennük, hányszor érzem,
-hogy elfog az elragadtatás, a mely megdobogtatja szivemet! Hányszor
-fűzöm kezeiket az enyimbe, áldva a gondviselést és forró sóhajokban
-törve ki! Hány csókot adok a két kézre, a mely egymást szorongatja!
-Mennyi örömkönynyel öntözöm őket! Ők is elfogódnak, osztozom
-elragadtatásomban. Tiszteletreméltó szüleik még egyszer élvezik
-ifjúságukat gyermekeikében; úgyszólva újra kezdenek élni bennük, sőt mi
-több, most először ismerik meg az élet értékét: megátkozzák egykori
-gazdagságukat, a mely megakadályozta, hogy annak idején ők is ily
-gyönyörteljes sorsban részesüljenek. Ha van boldogság a földön, akkor
-abban a zugban kell keresni, a hol mi élünk.
-
-Néhány hónap mulva Emil egy reggel bejön szobámba és megölelve engem,
-ezt mondja: «Mesterem, kívánj szerencsét gyermekemnek;» azt reméli, hogy
-nemsokára abban a dicsőségben részesül, hogy apa lesz. «Oh, mily gondok
-fognak várni buzgalmunkra és mekkora szükségünk lesz rád! Ne adja Isten,
-hogy veled neveltessem a fiamat, miután fölnevelted az apát! Ne adja
-isten, hogy ily szent és édes kötelességet más teljesítsen, mint én, még
-ha ép oly jól választanám meg az illetőt, a hogy számomra
-megválasztották. De maradj a fiatal mesterek mestere. Adj nekünk
-tanácsot, nevelj minket; tanulékonyak leszünk: a míg élek, szükségem
-lesz rád. Nagyobb szükségem van rád, mint valaha, most, hogy férfiúi
-kötelességeim kezdődnek. Te beteljesítetted a magadét: vezess engem,
-hogy utánozzalak és pihenj meg: ideje már.»
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: A legelső nevelés a legfontosabb és ez az első nevelés
-tagadhatatlanul a nők dolga; ha a természet alkotója azt akarta volna,
-hogy a férfiakra tartozzék, tejet adott volna nekik, hogy táplálhassák a
-gyermekeiket. Szóljatok mindig kiváltképpen a nőkhöz a nevelésről szóló
-elmélkedéseitekben, mert azonkívül, hogy jobban tudnak vigyázni a
-gyermekre a férfiaknál és mindig több befolyásuk is van rá, a siker is
-sokkal jobban érdekli őket, miután az özvegyek nagyobb része csaknem ki
-van szolgáltatva gyermekeinek, a kik aztán élénken éreztetik velük jóban
-vagy roszban azt a módot, a hogy neveltettek. A törvények, a melyek
-mindig annyira el vannak foglalva a javakkal, és oly keveset az
-egyénekkel, mivel czéljuk a béke, nem pedig az erény, nem adnak elegendő
-hatáskört az anyáknak. Mindazáltal helyzetük biztosabb, mint az apáké;
-kötelességeik terhesebbek; gondoskodásuk fontosabb a család rendjére;
-általában több ragaszkodás van bennük a gyermekek iránt. Vannak esetek,
-a mikor a fiúnak, a ki tiszteletlenül viselkedik az apjával szemben, van
-mentsége; de ha egy gyermek bármi okból is annyira elfajzott, hogy
-tiszteletlen az anyja iránt, az iránt, a ki szive alatt viselte, a ki
-tejével táplálta, a ki éveken át megfeledkezett magamagáról s csak ő
-vele foglalkozott, sietni kellene megfojtani a nyomorultat, mint egy
-szörnyeteget, a mely méltatlan a napvilágra. Az anyák, úgy mondják,
-elkényeztetik a gyermekeket. Ezt tagadhatatlanul nem jól teszik, de
-kisebb talán a hibájuk, mint nektek, a kik elaljasítjátok őket. Az anya
-azt akarja, hogy gyermeke boldog legyen és pedig azonnal. Ebben igaza is
-van s ha téved az eszközök dolgában, fel kell világosítani. Az apák
-becsvágya, kapzsisága, zsarnoksága, hamis előrelátása, hanyagsága, durva
-érzéketlensége százszor gyászosabb a gyermekekre nézve, mint az anyáknak
-gyöngédsége. Egyébiránt meg kell magyaráznom azt az értelmet, melyet én
-az anya névnek adok; azt fogom alább megtenni.]
-
-[Footnote 2: Külsőleg hasonlítva hozzájuk, de megfosztva a beszédtől,
-nem különben a kifejezni való gondolatoktól, nem tudná tudomásukra
-hozni, hogy szüksége van segítségükre és semmi se volna rajta, a mi ezt
-a szükséget nyilvánvalóvá tenné.]
-
-[Footnote 3: A köztársaságok háborúi vérengzőbbek, mint a monarchiákéi.
-De ha a királyok háborúja mérsékeltebb, a békéjük borzasztó: jobb
-ellenségüknek lenni, mint alattvalójuknak.]
-
-[Footnote 4: Plutarchos: A Lakedemoniak híres mondásai 60. §.]
-
-[Footnote 5: Ugyanott, 5. §.]
-
-[Footnote 6: Több iskolában és különösen a párisi egyetemen vannak
-tanárok, a kiket nagyon hivatottaknak tartok arra, hogy jól neveljék az
-ifjuságot, ha nem volnának kénytelenek követni a bevett szokást.
-Egyiküket ezennel felszólítom, hogy hozza nyilvánosságra azt a
-reform-tervet, melyet kidolgozott. Végre talán megpróbálnának segíteni a
-bajon, látva, hogy van orvossága.]
-
-[Footnote 7: Qui se totam ad vitam instruxit, non desiderat particulatim
-admoneri, doctus in totum, non quomodo cum uxore aut cum filiis vivet,
-sed quomodo bene viveret. Seneca. Ep. 94.]
-
-[Footnote 8: Cic. Tusc. V. Cap. 9.]
-
-[Footnote 9: Non. Marcell.]
-
-[Footnote 10: Longa est vita, si plena est. Impletur autem cum animus
-sibi bonum suum reddidit et ad se potestatem sui transtulit. Quid illum
-octoginta anni juvant per inertiam exacti? Non vixit ille, sed in vita
-moratus est… Actu illam metiamur, non tempore. Seneca. Ep.]
-
-[Footnote 11: Buffon Hist. Nat. IV. kötet 190. lap.]
-
-[Footnote 12: Lásd a 38. lap 3-ik jegyzetét.]
-
-[Footnote 13: Az asszonyok és az orvosok összejátszása mindig Páris
-legmulatságosabb különlegességének tünt fel előttem. Az asszonyok révén
-vergődnek az orvosok hírnévre és az orvosok útján teljesítik az
-asszonyok akaratukat. Ebből látható, micsoda ügyesség kell hozzá, hogy
-egy párisi orvos híressé legyen.]
-
-[Footnote 14: Mikor Plutarchosban olvassuk, hogy Cato, a censor, a ki
-annyi dicsőséggel kormányozta Rómát, maga nevelte fel fiát bölcsőjétől
-fogva és akkora gonddal, hogy mindent otthagyott, csakhogy jelen
-lehessen, mikor a dajka – t. i. a gyermek anyja – kipólyázta és
-megmosta; mikor Suetoniusban olvassuk, hogy Augustus, ura a világnak,
-melyet meghódított és melyen maga uralkodott, maga tanította unokáját
-írni, úszni és a tudományok elemeire és hogy mindig maga körül tartotta
-őt; lehetetlen visszatartani nevetésünket ama kor apró emberkéinek
-láttára, a kik ilyen hitványságokkal töltötték az időt; persze nem volt
-elég eszük, hogy törődni tudjanak a mi korunk nagy embereinek nagy
-műveivel.]
-
-[Footnote 15: V. ö. a «Vallomások» XII. könyv. I. kötet.]
-
-[Footnote 16: Ime egy példa az angol ujságokból, a melyet szükségesnek
-tartok fölhozni, annyi tárgyamra vonatkozó tanulságot nyújt.
-
-Egy bizonyos Oneil Patrik, a ki 1647-ben született, 1760-ban házasodott
-hetedszer. A dragonyosoknál szolgált II. Károly uralkodásának
-tizenhetedik évében, majd különböző csapatokban egész 1740-ig, a mikor
-megkapta az obsitot. Végig csinálta Vilmos király és Marlborough herczeg
-minden háborúját. Ez az ember sohasem ivott egyebet, mint közönséges
-sört, mindig növényi ételekkel táplálkozott és húst csak némely
-lakomákon evett, melyeket családjának rendezett. Mindig az volt a
-szokása, hogy együtt feküdt és kelt fel a nappal, hacsak kötelessége nem
-akadályozta meg benne. Jelenleg százharminczadik évét éli, jól hall, jól
-érzi magát, bot nélkül jár. Magas életkora mellett sem marad egy
-pillanatra se tétlen; minden vasárnap elmegy a templomba gyermekei,
-unokái és dédunokái kiséretében.]
-
-[Footnote 17: A nők kenyeret, zöldséget, tejes ételeket esznek, ugyanúgy
-a nőstény kutyák és macskák, a nőstény farkas még legel is. Ez adja a
-növényi nedveket tejükbe. Meg kellene vizsgálni azokat az állatfajokat,
-melyek egyáltalán csakis hússal tudnak táplálkozni, ha ugyan vannak
-ilyenek, a miben kételkedem.]
-
-[Footnote 18: Azok a nedvek, melyek minket táplálnak, folyékonyak ugyan,
-de szilárd táplálékokból kell kisajtolva lenniök. A munkás ember, a ki
-csakis levessel élne, hamarosan elpusztulna. Sokkal jobban föntartaná
-magát tejjel, mert az megalszik.]
-
-[Footnote 19: A kik részletesebben akarják tárgyalni a pythagorasi
-életmód előnyeit és rossz oldalait, forduljanak doktor Cocchi és
-ellenfele, Bianchi értekezéséhez ebben a fontos tárgyban.]
-
-[Footnote 20: A városi gyermeket megfullasztják azzal, hogy örökösen
-elzárva és ruhákba göngyölve tartják. A kik nevelik őket, azoknak is meg
-kell még előbb tanulni, hogy a hideg levegő, a helyett, hogy bajt okozna
-nekik, megerősíti, a meleg levegő pedig elgyöngíti őket, lázt olt
-beléjük és megöli őket.]
-
-[Footnote 21: Bölcsőt mondok, hogy szokásos szót használjak, jobb híján;
-mert máskülönben meg vagyok győződve, hogy sohasem szükséges ringatni a
-gyermekeket és hogy ez a szokás gyakran veszedelmes nekik.]
-
-[Footnote 22: «A régi peruiak a gyermekek karját szabadon hagyták egy
-nagyon bő pólyában; mikor pedig kivették ebből, szabadjára hagyták egy
-földbe ásott és vászonnal kipárnázott gödörben, a mely testük közepéig
-ért. Ily módon a karjuk szabadon maradt és kedvükre mozgathatták a
-fejüket és hajlonghattak a testükkel, a nélkül, hogy leestek volna és
-kárt tettek volna magukban. A mint már járni tudtak egy lépést, kissé
-távolról nyujtották nekik az emlőt, mint valami csalétket, hogy
-kényszerítsék járni. A kis négerek néha fáradságosabb helyzetben vannak,
-ha szopni akarnak; átölelik anyjuk egyik csipőjét térdükkel és lábukkal
-s oly erősen megszorítják, hogy fenn tudják magukat tartani anyjuk
-karjának segítsége nélkül. Az emlőkbe belekapaszkodnak kezükkel és
-folyton szívják a nélkül, hogy megmozdulnának vagy elesnének, akármilyen
-mozdulatot tesz is az anyjuk, a ki ezalatt végzi a rendes dolgát. Ezek a
-gyermekek már két hónapos koruktól fogva kezdenek járni vagy legalább is
-négykézláb mászkálni. Ez a gyakorlat adja meg későbbi könnyedségüket,
-hogy négykézláb majd ép oly gyorsan tudnak futni, mintha két lábon
-futnának.» (Buffon Hist. nat. IV. kötet.)
-
-Ezekhez a példákhoz Buffon hozzátehette volna az angol példát, a hol a
-bepólyázás esztelen és barbár szokása napról-napra tünőben van. Lásd még
-La Loubère _Voyage de Siam;_ Le sieur Beau _Voyage du Canada_ stb. Húsz
-lapnyi idézetet tudnék felhozni, ha ezt tényekkel akarnám megerősíteni.]
-
-[Footnote 23: A szaglás fejlődik ki az összes érzékek közül legkésőbb a
-gyermekben: két vagy három éves korukig úgylátszik nem érzik sem a jó,
-sem a rossz szagot; ebben a tekintetben az a közömbösség vagy jobban
-mondva érzéketlenség van bennük, melyet több állatban észlelünk.]
-
-[Footnote 24: Ez alól is van kivétel és azok a gyermekek, a kik eleinte
-a legkevésbbé tudják magukat megértetni, lesznek a leglármásabbak, ha
-megkezdik a hangjukat fölemelni. De ha mindezeket az aprólékosságokat
-feszegetném, sohasem jutnék a végére; minden értelmes olvasó láthatja,
-hogy a túlzáson és a hiányon, melyek ugyanabból a hibából keletkeznek,
-egyformán segít a módszerem. Ezt a két tételt elválaszthatatlannak
-tekintem: _Mindig eleget és sohasem sokat._ Ha az egyiket helyesen
-alkalmazzuk, a másik szükségkép következik belőle.]
-
-[Footnote 25: Nincs nevetségesebb és ingadozóbb, mint azoknak az
-embereknek a járása, a kiket kicsiny korukban sokat vezettek
-járó-szalagon; ez is azoknak a megfigyeléseknek egyike, a melyek
-triviálisak, mert igazak és nemcsak egy tekintetben igazak.]
-
-[Footnote 26: Noct. attic. IX. könyv. 8. fejezet.]
-
-[Footnote 27: Meg fognak érteni, hogy itt csak azokról az emberekről
-beszélek, a kik tudnak gondolkozni és nem minden emberről.]
-
-[Footnote 28: Ez a kis fiú, mondta Themistocles barátainak, a kit itt
-láttok, Görögország ura, mert ő kormányozza anyját, anyja pedig engem
-kormányoz, én kormányozom Athént s az athéniek kormányozzák a görögöket.
-Oh, mily kicsiny vezetőket találhatnánk gyakran nagy birodalmak fölött,
-ha fokonkint lemennénk a fejedelemtől egész az első emberig, a ki az
-első titkos lökést adja!]
-
-[Footnote 29: _A politikai jog alapelvei_ czímű művemben ki van mutatva,
-hogy semmiféle külön akarat nem felel meg a társadalmi szervezet
-rendjének.]
-
-[Footnote 30: Érezni kell, hogy valamint a szenvedés is gyakran
-kényszerűség, az élvezet olykor szükséglet. Csak egy olyan kivánsága van
-a gyermeknek, melynek sohasem szabad engedni: hogy engedelmeskedjenek
-neki. Ebből az következik, hogy mindenben, a mit kér, elsősorban az okra
-kell figyelni, a miért kéri. Adjatok meg neki, a mennyire lehet,
-mindent, a mi igazi élvezetet szerezhet, tagadjatok meg mindent, a mit
-csak szeszélyből kér vagy csak azért, hogy okvetetlenkedjék.]
-
-[Footnote 31: Biztosak lehetünk benne, hogy a gyermek szeszélynek tekint
-minden olyan akaratot, a mely ellenkezik az övével és a melynek nem érti
-az okát; a gyermek pedig nem érti meg az okát semminek, a mi bele
-ütközik képzelődésébe.]
-
-[Footnote 32: Nem szabad sohasem türni, hogy a gyermek felnőtt embereket
-olybá vegyen, mintha alatta állók, vagy csak vele egyformák volnának is.
-Ha komolyan meg merne ütni valakit, akár a szolgája, akár ha maga a
-hóhér, ez adja vissza neki kamatostól az ütést, úgy, hogy elmenjen a
-kedve ismétlésétől. Láttam oktalan nevelőnőket, a kik szították a
-gyermek makacsságát, felingerelték, hogy üssön, azzal, hogy engedték
-magukat ütni és nevettek gyönge ütésein, a nélkül, hogy gondoltak volna
-rá, hogy a kis dühös szándéka szerint minden ütés halálos volt, és hogy
-a ki fiatal korában verni akar, felnövekedve ölni fog akarni.]
-
-[Footnote 33: Ezért akarja a legtöbb gyermek visszakapni, a mit odaadott
-valakinek és sír, ha nem adják neki vissza. Ez nem esik meg vele többé,
-ha jól megértette, mit tesz az adomány, csakhogy akkor óvatosabb az
-adásban.]
-
-[Footnote 34: Egyébiránt, ha az igéret megtartásának ezt a kötelességét
-nem edzené bele a gyermek lelkébe hasznosságának súlya, a fejledezni
-kezdő belső érzés szabná meg neki mint egy lelkiismereti törvényt, mint
-egy veleszületett elvet, melynek nincs szüksége kifejlődéséhez egyébre,
-mint az ismeretekre, melyekhez alkalmazkodjék. Ezt az első vonást nem
-emberi kezek vésték szivünkbe, hanem a minden igazság alkotója. Vegyétek
-el a szerződés alaptörvényét és a kötelezettséget, melyet maga után von
-és minden illuzórius és hiábavaló az emberi társadalomban. A ki csak a
-maga hasznáért tartja meg igéretét, nincs jobban kötve általa, mintha
-semmit sem igért volna, vagy legalább is úgy használná fel megszegésének
-lehetőségét, a hogy a játékosok felhasználják az előnyüket, a kik csak
-azért késnek élni vele, mert meg akarják várni, a mikor több haszonnal
-élhetnek vele. Ez az elv a legnagyobb fontosságú és megérdemli a
-kimélyítést, mert ebben kezd az ember ellentétbe jutni önmagával.]
-
-[Footnote 35: Mint pl. mikor a bünös, a kit valami rossz cselekedettel
-vádolnak, azzal védekezik, hogy becsületes ember. Ekkor ténybelileg is,
-érzületbelileg is hazudik.]
-
-[Footnote 36: Semmi sem oktalanabb, mint az ilyen kérdés, különösen, ha
-a gyermek bűnös; ha akkor azt hiszi, tudjátok, mit tett, látja, hogy
-tőrt akartok neki vetni és ez a véleménye okvetlenül elidegeníti
-tőletek. Ha ezt nem hiszi, azt fogja mondani magában: Miért leplezném le
-a hibámat? Itt az első kísértés a hazugságra, mint vigyázatlan kérdéstek
-eredménye.]
-
-[Footnote 37: Meg kell érteni, hogy én nem akkor felelek a kérdéseire, a
-mikor ő neki tetszik, mert külömben ez annyi volna, mintha alávetne
-engem a saját akaratának, és a legveszedelmesebb függésbe juttatna, a
-melybe a mester növendékével kerülhet.]
-
-[Footnote 38: Az a szabály, hogy nem szabad másnak ártani, magával hozza
-azt a másikat, hogy lehetőleg kevés érintkezésben kell lenni az emberi
-társadalommal, mert a társadalmi állapotban abból, a mi az egyiknek jó,
-szükségképen következik a másikra a rossz. Ez a kapcsolat a dolog
-lényegében rejlik és semmi sem képes megváltoztatni. Ezen tétel alapján
-kell keresni, hogy melyik a jobb: a társadalmi ember-e, vagy a magányos.
-Egy hírneves író azt mondja, hogy csak a gonosz ember van egyedül, én
-pedig azt mondom, hogy csak a jó ember van egyedül. Ha ez az állitás
-igénytelenebb is, de igazabb és észszerűbb mint az előbbi. Ha a gonosz
-ember egyedül volna, mi rosszat tudna tenni. A társadalomban szereli föl
-fegyvereit, hogy másoknak árthasson. Ha ezt az érvemet vissza akarják
-forditani a jó emberre, azzal a fejezettel válaszolok, a melyhez ez a
-jegyzet tartozik.]
-
-[Footnote 39: De Condillac abbé.]
-
-[Footnote 40: Nihil liberos suos docebant, quod discendum esset
-jacentibus. Epist. 88.]
-
-[Footnote 41: Százszor gondolkoztam rajta, irás közben, hogy lehetetlen
-egy hosszú műben mindig ugyanazt az értelmet adni ugyanazoknak a
-szavaknak. Nincs oly gazdag nyelv, a mely annyi elnevezést, fordulatot
-és szólamot tudna nyujtani, mint a mennyi módosulása lehet eszméinknek.
-– Az a módszer, a mely minden elnevezést definiál és mindig a
-definicziót teszi a definiált dolog helyébe, szép lehet, de
-kivihetetlen, mert hogy lehetne vele a folytonos körbenforgást
-kikerülni? A definicziók jók lehetnének, ha nem kellene őket szavakkal
-kifejezni. Mindazáltal meg vagyok győződve, hogy az ember lehet világos,
-még a mi nyelvünk szegénységének daczára is, ha nem adja is mindig
-ugyanazoknak a szavaknak ugyanazt az értelmet. Ha úgy tesz, hogy
-valahányszor használ valamely szót, az értelmet, melyet ad neki, eléggé
-meghatározza azok által az eszmék által, melyek kapcsolatban vannak vele
-és minden mondat, a melyben ez a szó előfordul, úgyszólván definiczióul
-szolgál. Hol azt mondom, hogy a gyermekek képtelenek az észszerű
-gondolkozásra, hol pedig, meglehetős finom gondolkozást tulajdonítok
-nekik. Nem hinném, hogy ezzel ellentmondásba jutok saját eszméimmel, bár
-azt nem tagadhatom, hogy gyakran ellentmondok magamnak kifejezéseimmel.]
-
-[Footnote 42: Quintus Curtius, III. könyv, 6. fejezet. Ugyanezt az
-esetet elmondja Montaigne is. Nagy Sándor, miután Parmenion egy levele
-tudtára adta, hogy kedves orvosát, Philippust Darius pénzzel
-megvesztegette, hogy mérgezze őt meg, odaadta a levelet Philippusnak,
-hogy olvassa el s egyúttal lenyelte a gyógyszert, melyet az neki adott.]
-
-[Footnote 43: Ez a fejedelem, mondja Montaigne erről a tárgyról,
-souverain patronusa a vakmerő tetteknek, de nem tudom, van-e eset
-életében, melyben több az elszántság, mint ebben, s van-e oly sok
-tekintetből való kitünő szépség.]
-
-[Footnote 44: A legtöbb tudós a gyermekek módja szerint tudós, nagy
-tanultságuk nem annyira eszméik sokaságából, mint képeik sokaságából
-ered. A dátumok, a tulajdonnevek, a helyek, minden az eszméktől
-elszigetelt, vagy eszméktől mentes tárgyak, kizárólag a jelek emlékezete
-által rögződnek meg és ritkán emlékezünk vissza ezen dolgok
-valamelyikére úgy, hogy egyúttal ne látnók a könyv lapjának jobb, vagy
-baloldalát, a hol olvastuk, vagy az ábrát, a mely alatt először láttuk.
-Körülbelül ilyen volt az utóbbi évszázadok divatja szerinti tudomány. A
-mi korunké másféle: nem tanulmányoznak, nem figyelnek meg többé;
-álmodnak és komoly képpel filozófia gyanánt adják be nekünk némely rossz
-éjszaka álmait. – Azt vethetik ellenem, hogy magam is álmodom; meglehet,
-de a mit a többiek óvakodnak megtenni, én álmokul adom álmaimat, hadd
-keresse az olvasó, van-e valami hasznuk az éber emberekre?]
-
-[Footnote 45: Quintilianus I. könyv, 1. fejezet.]
-
-[Footnote 46: Hasonló esetben koczkázat nélkül lehet kivánni a
-gyermektől az igazságot, mert akkor tudja, hogy úgysem tudná elleplezni
-s erről azonnal volna alkalma meggyőződni, ha hazugságot merne mondani.]
-
-[Footnote 47: Levél D’Alemberthez a színjátékról.]
-
-[Footnote 48: Mintha a parasztgyerekek nagyon keresgélnék a száraz
-helyet, a hova leüljenek vagy leheveredjenek. Pedig sohasem hallottuk,
-hogy a föld nedvessége csak egynek is megártott volna közülük! Ha az
-ember az orvosokra hallgat, azt kellene hinnie, hogy a vademberek mind
-bénák a reumatizmustól.]
-
-[Footnote 49: Ez a rémület nagyon nyilvánvalóvá válik a nagy
-napfogyatkozásokkor.]
-
-[Footnote 50: Ime még egy másik ok, a melyet jól megmagyaráz egy
-filozófus, a kinek gyakran idézem a művét és a kinek nagyszabású
-szempontjai még gyakrabban szolgálnak okulásomra.
-
-«A mikor különleges körülmények folytán nem lehet pontos fogalmunk a
-távolságokról és a tárgyakat csak a látószög nagysága vagy inkább csak a
-kép szerint itélhetjük meg, melyet szemünkben keltenek, akkor
-szükségképen tévedésbe esünk ezeknek a tárgyaknak nagyságát illetőleg.
-Mindenki tapasztalta, hogy útközben éjszaka egy közelünkben levő bokrot
-tőlünk távoleső fának nézünk vagy fordítva, a messze levő fáról azt
-hisszük, hogy közelünkben levő bokor; hasonlóképen ha nem ismerjük a
-tárgyakat formájukról és nem alkothatunk magunknak ennek segítségével
-fogalmat a távolságról, szintén szükségképen tévedünk: egy légy, a mely
-szemünktől néhány hüvelyknyire sebesen elröpül, ilyenkor úgy tűnik föl,
-mint egy madár, a mely nagyon távol van tőlünk; egy ló, a mely
-mozdulatlanul áll egy mező közepén, olyasforma tartásban mint egy birka,
-nagy birkának fog tűnni előttünk, míg végre föl nem ismerjük, hogy ló;
-de attól fogva, hogy fölismertük, azonnal akkorának fog föltünni, mint
-egy ló és rögtön helyesbítjük előbbi itéletünket.
-
-«Mindenkor, a mikor az ember éjszaka ismeretlen helyen van, a hol nem
-tudja megállapítani a távolságot és a hol a sötétség miatt nem tudja
-fölismerni a tárgyak alakját, minden pillanatban ki van téve a tévedés
-eshetőségének, a szemébe tünő tárgyak megitélését illetőleg. Innen
-származik az a rettegés és a belső félelemnek az a neme, a melyet az
-éjszaka sötétsége kelt csaknem minden emberben; ezen alapul azoknak a
-kisérteteknek és rémületes gigászi alakoknak a megjelenése, a melyeket
-annyi ember látni vél. Rendszerint azt szokták nekik felelni, hogy ezek
-az alakok képzeletük szüleményei, pedig valósággal a szemükben lehettek
-és nagyon lehetséges, hogy csakugyan látták is, a miről beszélnek, mert
-szükségképpen meg kell, hogy történjék minden esetben, a mikor egy
-tárgyat csak a szerint a szög szerint itélünk meg, a melyet szemünkben
-formál, hogy ez az ismeretlen tárgy annál inkább megnövekszik és annál
-terjedelmesebbé válik, mennél közelebb jutunk hozzá; és hogyha kezdetben
-a nézőnek, aki nem tudja fölismerni, a mit lát és nem tudja megitélni,
-milyen távolságban látja, nehány lábnyi magasságban tünt föl, holott
-husz vagy harmincz lépésnyire volt, több ölnyi magasságban kell
-feltűnnie, a mikor csak nehány lábnyi távolságra jut; ez valósággal
-álmélkodásba és rémületbe ejtheti az embert, míg végre megérintheti vagy
-fölismerheti a tárgyat; mert ugyanabban a pillanatban, a mikor
-megismeri, hogy micsoda az a tárgy, a mely óriásinak tűnt föl, ez
-egyszerre összezsugorodik és csak valóságos nagyságát ölti föl; de ha
-elszalad vagy nem mer hozzá közel menni az ember, bizonyos, hogy csak
-olyan fogalma lesz erről a tárgyról, a milyen a kép, melyet a szemben
-keltett, így tehát az ember valósággal látott egy nagysága és formája
-által rémületes gigászi alakot. A kisértetekben való hit tehát a
-természeten alapszik és tüneményei nem származnak csupán a
-képzelődésből, mint a filozófusok hiszik. (Histoire naturelle. VI.
-kötet, 22. lap.)
-
-Igyekeztem a szövegben kimutatni, hogy ez a babona részben mégis a
-képzelődéstől függ és a mi az ebben a passzusban megmagyarázott okot
-illeti, ebből látható, hogy az éjszakában való járás megszokása meg kell
-hogy tanítson azoknak a tüneményeknek a megitélésére, melyeket a formák
-hasonlósága és a távolságok különbözősége tüntet a szemünkbe a sötétben;
-mert mikor a levegő még eléggé meg van világítva, hogy észrevehessük a
-tárgyak körvonalait, a nagyobb távolságban több levegő lévén köztünk meg
-a tárgy között, ezeket a körvonalakat annál kevésbbé határozottaknak
-kell látnunk, mennél távolabb esik tőlünk a tárgy; ez a szokás hatalma
-révén elég arra, hogy megóvjon attól a tévedéstől, melyet itt Buffon
-magyaráz. Bármelyik magyarázatnak adunk is előnyt, az én módszerem
-mindig hatásos és a tapasztalat is tökéletesen ezt erősíti meg.]
-
-[Footnote 51: Hogy gyakoroljuk a gyermekeket a figyelmességben, mindig
-csak olyan dolgokat mondjunk nekik, a melyeknek helyes megértésében
-valami érezhető és jelenvaló érdekük van; mindenekfölött ne szaporítsuk
-a szót, soha se mondjunk egy fölösleges szót sem. De beszélgetésünkben
-homályos vagy kétértelmű se legyen semmi.]
-
-[Footnote 52: Híres párisi tánczmester, aki jól ismerve a maga népét,
-ravaszságból az extravagánst játszotta és olyan fontosságot
-tulajdonított müvészetének, a melyet úgy tettek mintha nevetségesnek
-találták volna, a melyért azonban alapjában véve a legnagyobb
-tisztelettel illették őt. Egy másik nem kevésbbé frivol művészetben még
-ma is látjuk a komédiának egy művészét, a ki épp úgy fontoskodik és
-játsza a bolondot és éppen olyan jól is jár vele; ez a módszer
-Francziaországban mindig beválik, az igazi tehetség, a mely egyszerűbb
-és nem olyan vásári, itt nem boldogul. A szerénység itt az ostobák
-erénye.]
-
-[Footnote 53: A mint azonnal meg fogjuk látni, mezei sétáról van szó; a
-városban levő sétaterek veszedelmesek mindkét nembeli gyermekekre. Itt
-kezdenek hiúkká lenni és itt kezdik fitogtatni magukat: a Luxemburgban,
-a Tuileriákban, különösen pedig a Palais-Royalban veszi magára Páris
-ifjusága azt a szemtelen és nyegle modort, a mely annyira nevetségessé
-teszi, gúny és utálat tárgyává egész Európában.]
-
-[Footnote 54: Lásd Pausanias Árkádiáját, továbbá az alább közölt
-részletet Plutarchosból.]
-
-[Footnote 55: A majorkaiak már évszázadok óta fölhagytak ezzel a
-szokással; abból az időből való, a mikor a parittyásaik híresek voltak.]
-
-[Footnote 56: Tudom, hogy az angolok nagyra vannak, nemzetük
-emberségességével és jólelkűségével, hogy _good natured people_-nek
-tartják magukat, de kürtölhetik ezt, a hogy birják, senki sem fogja
-utánuk mondani.]
-
-[Footnote 57: A baniánok, a kik még szigorúbban tartózkodnak mindennemű
-hústól – csaknem épp oly szelidek, mint ezek, de mivel az erkölcsük
-kevésbbé tiszta és az istentiszteletük kevésbbé észszerű, nem olyan
-becsületes emberek. (A baniánok a brahman valláshoz tartoznak, a gaurok
-Zarathusztra vallását követik.)]
-
-[Footnote 58: E könyv egyik angol fordítója itt megrója tévedésemet és
-mind a ketten helyreigazítják. A mészárosokat és a sebészeket
-tanuságtételre bocsátják, de az előbbiek nem fogadtatnak el esküdtekül,
-vagy pairekül a büntető biróságoknál, a sebészek azonban igen.]
-
-[Footnote 59: I. könyv. 94. fejezet.]
-
-[Footnote 60: A régi történetírók tele vannak olyan szempontokkal, a
-melyeknek hasznát lehetne venni, még ha a tények, melyeken alapulnak,
-nem felelnek is meg a valóságnak. De mi nem tudunk igazában hasznot
-húzni a történelemből; a tudósok kritikája fölemészt mindent, mintha az
-fontos dolog volna, hogy igaz-e valamely tény, föltéve, hogy valami
-hasznos tanulságot lehet levonni belőle. Az okos embernek úgy kell
-tekinteni a történetet, mint a tanulságos mesék szövedékét, a melyeknek
-morálja nagyon illik az emberi szívhez.]
-
-[Footnote 61: A szokás varázsa az ember természetes restségéből
-származik és ez a restség fokozódik, ha engedünk neki: könnyebben
-tesszük azt, a mit már egyszer tettünk, ki lévén taposva az út, könnyebb
-rajta járni. Azt is meg lehet jegyezni, hogy a szokás hatalma igen nagy
-az aggastyánokon és a hanyag embereken; az ifjúságon és az élénk
-embereken igen kicsiny. Ez az uralom csak gyönge lelkeknek való és
-napról-napra jobban elgyöngíti őket, az egyedüli hasznos szokás a
-gyermekekre nézve az, ha fáradság nélkül alávetik magukat az észnek.
-Minden más megszokás bűn.]
-
-[Footnote 62: Gisors gróf, Belle-Isle maréchal egyetlen fia.]
-
-[Footnote 63: Gyakran megjegyeztem, hogy azokban a tudós tanításokban,
-melyekben a gyermekeket részesítik, nem annyira azzal törődnek, hogy a
-gyermekek hallgassák, mint inkább, hogy a jelenlevő felnőttek. A mit itt
-mondok, abban nagyon biztos vagyok, mert ezt a megfigyelést önmagamon
-tettem.]
-
-[Footnote 64: Minden magyarázatnál, melyet a gyermeknek adni akarunk,
-kell valami kis készülődés arra, hogy figyelmessé tegyük.]
-
-[Footnote 65: A borok, a melyeket kicsinyben árulnak a párisi
-borkereskedőknél, ha nincsenek is mind ólomczukrozva, ritkán hiányzik
-belőlük az ólom, mert ezeknek a kereskedőknek a helyiségei tele vannak
-ezzel a fémmel és a bor, a mely az itczébe ömlik, erre az ólomra
-ráfolyva és rajta tapadva, valami részét mindég föloldja. Különös, hogy
-a rendőrség megtűr ilyen nyilvánvaló és ártalmas visszaélést. Igaz
-azonban, hogy a jómódu emberek nem igen isznak ezekből a borokból s így
-kevéssé vannak mérgező hatásuknak kitéve.]
-
-[Footnote 66: A növényi sav nagyon enyhe. Ha ásványi sav volna és
-kevésbbé volna higítva, az egyesülés nem mehetne végbe pezsgés nélkül.]
-
-[Footnote 67: Petronius. 100. fejezet.]
-
-[Footnote 68: Az idő elveszti ránk nézve mértékét, mikor szenvedélyeink
-akarják kedvük szerint szabályozni folyását. A bölcs ember órája a
-hangulat egyenletessége és a lélek nyugalma; mindig a maga idejében van
-és ismeri mindig az idejét.]
-
-[Footnote 69: A szabad levegő kedvelése, melyet növendékemről
-föltételezek, az én nevelésemnek természetes gyümölcse. Egyébként, nem
-lévén benne semmi abból a nyegle és szenvelgő modorból, mely annyira
-tetszik a nőknek, nem is ünneplik őt annyira, mint más gyermekeket,
-következőleg ő is kevésbbé jól érzi magát köztük és kevésbbé is romlik
-meg társaságukban, melynek varázsát még nem bírja érezni. Vigyáztam rá,
-hogy meg ne tanítsam kezet csókolni nekik, nyegleségeket mondani nekik
-vagy akár csak a férfiak részéről őket megillető figyelmet tanusítani
-irántuk; sérthetetlen törvényt csináltam magamnak abból, hogy ne
-követeljek tőle semmit, a minek az oka meghaladja megértési képességét.
-Arra pedig nincs semmi ok, hogy egy gyermek máskép bánjon az egyik
-nemmel, mint a másikkal.]
-
-[Footnote 70: Értekezés az egyenlőtlenségről.]
-
-[Footnote 71: Lehetetlennek tartom, hogy Európa nagy monarchiái még
-sokáig fenmaradhassanak; valamennyien ragyogtak már és minden állam, a
-mely ragyog, a hanyatlás útján van. Erre a véleményemre különösebb okaim
-is vannak, mint ez a tétel. De itt nincs helyén, hogy ezeket elmondjam s
-különben is mindenki nagyon is jól látja őket.]
-
-[Footnote 72: Hiszen magad is az vagy, fogják nekem mondani. Elég baj az
-nekem, megvallom és az én hibáim, a melyekért eléggé megfizettem, nem
-szolgálhatnak okul arra, hogy másokban is meglegyenek. Nem azért irok,
-hogy mentegessem hibáimat, hanem hogy megakadályozzam olvasóimat
-utánzásukban.]
-
-[Footnote 73: Saint-Pierre abbé.]
-
-[Footnote 74: Az ó-korban nem voltak szabók, a férfiak ruháit maguk
-készítették a nők.]
-
-[Footnote 75: Juvenalis II. Satira 53.]
-
-[Footnote 76: Guillaume Rousseau idejében közmondásszerű alak volt
-Párisban; egy régi bohózatnak volt egyik alakja.]
-
-[Footnote 77: Azóta pontosabb kisérlettel megtaláltam az ellenkezőjét. A
-törés köralakuan megy és a bot vastagabbnak látszik a vízben levő
-végénél, mint a másiknál; de ez nem változtat semmit az okoskodáson és a
-következtetés nem kevésbbé helyes.]
-
-[Footnote 78: «A városokban, mondja Buffon, és a jól élő embereknél a
-gyermekek hozzá lévén szokva a bőséges és izletes táplálkozáshoz,
-hamarabb jutnak ebbe az állapotba; falun és a szegény népnél a gyermekek
-lassabban érnek, mert rosszúl és nagyon kevéssé vannak táplálva;
-két-három évvel többre van szükségük.» (Histoire Naturelle IV. kötet,
-238. lap, a 12-edrét kiadásban.) A megfigyelést helyesnek tartom, de a
-magyarázatot nem, mert azokban az országokban, a hol a falusi nép nagyon
-jól táplálkozik és sokat eszik, mint Wallisban és még Olaszország
-bizonyos hegyi vidékein is, mint pl. Friaulban, a serdülés kora a két
-nemnél hasonlókép későbbi, mint a városokban, a hol, csak hogy
-kielégíthessék hiúságukat, az ételen rendkívül fösvénykednek és a hol a
-legtöbben a közmondás szerint élnek: fenn az ernyő, nincsen kas.
-Csodálja az ember ezeken a hegyvidékeken, mikor embernyi nagy fiúkat
-lát, a kiknek még vékony a hangjuk és szakálltalan az álluk és nagy
-lányokat, a kik máskülönben nagyon formásak, de nincs meg náluk nemüknek
-periodikus jele. Ez a különbség nézetem szerint csak abból származik,
-hogy erkölcseik egyszerűségében a képzelőtehetségük tovább marad nyugodt
-és csendes, később forralja fel vérüket és kevésbé koraéretté teszi
-temperamentumukat.]
-
-[Footnote 79: Omnis in imbecillitate est gratia et caritas. Cicero de
-natura Deorum. I. 44.]
-
-[Footnote 80: Ez úgy tetszik, most némi változáson megy át: a társadalmi
-osztályok mintha szilárdabbakká válnának, az emberek pedig
-kellemetlenebbekké.]
-
-[Footnote 81: A vonzódás ellehet viszonzás nélkül, a barátság soha. A
-barátság kölcsönösség, olyan szerződés, mint a többi, de a legszentebb
-valamennyi között. A _barát_ szónak nincs más megfelelője, mint ő maga.
-Mindenki, a ki nem barátja a barátjának, egész bizonyosan gazember, mert
-a barátságot csak úgy lehet elnyerni, ha viszonozzuk vagy színleljük.]
-
-[Footnote 82: Multos experimur ingratos, plures facimus, quia graves
-exprobratores exactoresque sumus… Ita gratiam omnem corrumpimus, non
-tantum postquam dedimus beneficia, sed dum damus. Seneca, de Benef. I.
-könyv. 1. fejezet.]
-
-[Footnote 83: Maga az a szabály, hogy tegyünk úgy mással, a hogy
-szeretnők, hogy velünk tegyenek, valósággal csakis a lelkiismereten és
-az érzésen alapszik; mert hol van a meghatározott ok arra, hogy _én_
-létemre úgy teszek, mintha más valaki volnék, különösen ha belsőleg
-biztos vagyok benne, hogy sohasem kerülök ugyanabba a helyzetbe? És ki
-áll nekem jót azért, hogy ha hűségesen megtartom ezt az elvet, elérem
-vele, hogy ugyanúgy megtartják velem szemben is? A gonosz hasznot húz az
-igaznak becsületességéből; ő neki az nagyon jó, ha az egész világ igaz,
-kivéve őt magát. Akárki mit mond is, ez az állapot nem nagyon előnyös a
-jóravaló emberekre nézve. De ha az odaadó lélek ereje azonosít engem
-felebarátommal, hogy úgyszólván ő benne érezzem magamat, akkor azért nem
-akarom, hogy szenvedjen, mert ez által szenvedek én is; önmagam iránti
-szeretetből érdeklődöm iránta és a szabály alapoka magában a
-természetben van, a mely a saját jóllétem utáni vágyat sugallja nekem,
-bármely helyen érzem is a létezésemet. Ebből azt következtetem, hogy nem
-igaz, hogy a természeti törvény szabályai csak magára az észre vannak
-alapítva; szilárdabb és biztosabb az alapjuk. Az önmaga iránti
-szeretetből eredő szeretet az emberek iránt az emberi igazságosság
-alapelve. Minden erkölcs summáját a törvény summája által adja meg az
-evangelium.]
-
-[Footnote 84: Minden ország törvényeinek általános szelleme az, hogy
-kedvezésben részesítik az erőset a gyengével szemben, azt, a kinek van
-valamije, azzal szemben, a kinek nincs semmije, ez a baj elkerülhetetlen
-és nincs alóla kivétel.]
-
-[Footnote 85: Lásd Davila, Guicciardin, Strada, Solis, Macchiavelli, sőt
-néha de Thon műveit is. Vertat csaknem az egyedüli, a ki tudott festeni
-a nélkül, hogy jellemképeket csináljon.]
-
-[Footnote 86: Történetíróink közül egyetlen egy (Duclos, a XI. Lajos
-élete szerzője), a ki utánozta Tacitust a nagy stílben, merte utánozni
-Suetoniust és néha átérzi Cominest, pedig épen ezért, a mi fokozza
-könyve becsét, kritizálják nálunk.]
-
-[Footnote 87: Mindig az előitélet erjeszti szivünkben a szenvedélyek
-szertelenségét. A ki csak azt látja, a mi van és csak azt becsüli, a mit
-ismer, az aligha lobban szenvedélyre. Itéleteink tévedései élesztik fel
-minden vágyunk hevét.]
-
-[Footnote 88: Azt hiszem, bízvást számíthatom az egészséget és a jó
-szervezetet a nevelésével szerzett előnyök sorába, vagyis még inkább a
-természet azon adományainak sorába, melyeket a nevelése őrzött meg
-számára.]
-
-[Footnote 89: Egyébiránt növendékünk keveset koczkáztatna ebben a
-kelepczében, ő, a kit annyi mulatság vesz körül, a ki soha életében nem
-unatkozik, a ki alig tudja, mire való a pénz. Az a két indító ok, a
-melylyel a gyermekeket vezetik, az érdek és a hiúság s épen ez a kettő
-szolgál az udvaronczoknak és a szélhámosoknak arra, hogy azután
-hatalmukba ejtsék őket. Ha látod, hogy kapzsiságuk felingerlődik a
-díjak, a jutalmak által, ha látod, hogy tív éves korukban tapsolnak
-valami nyilvános föllépésnek a kollégiumban, akkor láthatod azt is, mint
-fogják húsz éves korukban erszényüket ott hagyni valami játékbarlangban,
-az egészségüket rosszhírű helyeken. Fogadni mernék, hogy az osztály
-legtudósabb növendékéből lesz mindig a legnagyobb játékos és a
-legkicsapongóbb ember. Azokkal az eszközökkel, melyeket nem használtak
-vele szemben gyermekkorában, nem fog visszaélni ifjúkorában. Figyelemben
-kell azonban tartani, hogy itt állandó elvem mindenben a legrosszabb
-lehetőségig vinni a dolgot. Kezdettől fogva igyekszem elejét venni a
-bűnnek és aztán föltételezem, hogy meggyógyíthassam.]
-
-[Footnote 90: De ha ő vele magával szemben támasztanak czivakodást, hogy
-fogja magát viselni? Erre azt felelem, hogy nem lesz soha czivakodása s
-hogy sohasem fogja annyira odaadni magát, hogy legyen. De végre is,
-fognak tovább faggatni, kicsoda kerülhet el egy pofont, egy sértést egy
-durva embertől, egy részegtől vagy egy vakmerő kötekedőtől, a ki hogy
-mulatságból megölhessen egy embert, azon kezdi, hogy megbecsteleníti? Ez
-más dolog; a polgárok becsülete és élete nem lehet kiszolgállatva a
-durvának, a részegnek és a vakmerő kötekedőnek és az ilyen eshetőség
-ellen ép úgy nem óvhatjuk magunkat, mint az ellen, hogy egy tégla a
-fejünkre ne essék. Egy pofon vagy sértés kapása és eltűrése olyan
-polgári következményekkel jár, a melyek ellen semmiféle okosság nem tud
-védekezni és a melytől a sértettet semmiféle biróság nem tudja
-megvédeni. A törvények elégtelensége adja meg tehát ebben
-függetlenségét; ő a maga hatósága, a maga birája önmaga és a sértő közt,
-ő maga a természetes törvény tolmácsa és végrehajtója; ő szerez magának
-igazságot és csak ő maga is szerezhet és nincs a földön oly esztelen
-kormány, a mely megbüntesse, hogy hasonló esetben igazságot szerzett
-magának. Nem azt mondom, hogy meg kell verekednie, mert ez esztelenség;
-azt mondom, igazságszolgáltatással tartozik magának és ennek ő a
-kiszolgáltatója. Annyi hiábavaló párbajellenes rendelet helyett, ha
-uralkodó lennék, felelek róla, hogy tartományaimban nem volna sem pofon,
-sem sértő szó és pedig nagyon egyszerű eszköz segítségével, melybe a
-biróságok nem elegyednének bele. Bárhogy is, Emil hasonló esetben tudja,
-hogy milyen igazságszolgáltatással tartozik magának és a példaadásnak, a
-melylyel a becsületes emberek biztonságának tartozik. A legszilárdabb
-ember sem tudja megakadályozni, hogy ne inzultálják, de azt igenis
-megakadályozhajta, hogy bárki is sokáig dicsekedhessék azzal, hogy
-inzultálhatja őt.]
-
-[Footnote 91: Plutarchos: Értekezés a szeretetről. Így kezdődött
-eredetileg Menalippus tragédiája, de az athéni nép zajongása arra
-kényszerítette Euripidest, hogy ezt a kezdetet megváltoztassa.]
-
-[Footnote 92: Az emberi szellem természetes állapotára és haladásának
-lassuságára vonatkozólag lásd _Az egyenlőtlenségről_ szóló értekezésem
-első részét.]
-
-[Footnote 93: Értekezés a babonáról. 27. §.]
-
-[Footnote 94: De la Condamine jelentései szólnak egy népről, a mely csak
-háromig tudott olvasni. Pedig azoknak az embereknek, a kikből ez a nép
-állott, volt kezük s gyakran láthatták újjaikat és mégse tudtak ötig
-olvasni.]
-
-[Footnote 95: Ez a nyugalom, ha úgy veszszük, csak relativ, de mivel a
-mozgásban többet vagy kevesebbet észlelünk, nagyon világosan fogjuk fel
-a két szélső határ egyikét, a nyugalmat és pedig oly jól fogjuk fel,
-hogy hajlandók vagyunk ezt a nyugalmat abszolutnak venni, holott csak
-relativ. Ha azonban az anyag nyugalomban levőnek fogható fel, akkor nem
-igaz, hogy a mozgás az anyag lényegére tartozik.]
-
-[Footnote 96: A vegyészek a phlogistikus vagyis tüzi elemet úgy
-tekintik, hogy elszórt, mozdulatlan és mindaddig vesztegel azokban a
-vegyes testekben, melyeknek része, a míg rajta kívül eső okok
-fölszabadítják, egyesítik, mozgásba hozzák és tűzzé változtatják.]
-
-[Footnote 97: Mindenképen megerőltettem magamat, hogy fel tudjak fogni
-egy élő molekulát, de nem mentem vele semmire. Az érzékszervek nélkül
-érző anyag gondolata rám nézve érthetetlennek és ellentmondónak tünik
-fel. Hogy ezt az eszmét elfogadjam vagy visszavessem, azon kellene
-kezdeni, hogy megértem; csakhogy megvallom, nem vagyok ebben a
-szerencsés helyzetben.]
-
-[Footnote 98: Elhihetnők-e, ha nem volna rá bizonyítékunk, hogy az
-emberi nagyzolás eljuthatott eddig a pontig? Amatus Lusitanus
-erősködött, hogy látott egy hüvelyknyi hosszúságú kis embert pohárba
-bezárva, a kit Julius Camillus, második Prometheusként, az alchimiai
-tudomány útján csinált. Paracelsus _De natura rerum_ czímű könyvében
-tanítgat ezeknek az emberkéknek a készítése módjára és bizonyítja, hogy
-a pygmæusok, faunok, szatirok és nimfák chemiai uton jöttek létre.
-Valóban, nem igen tudom, mi egyéb tenni való marad e tények
-lehetőségének megállapítására, mint hogy azt állítsuk, hogy az organikus
-anyag ellenáll a tűz hevének és molekulái életben tudnak maradni egy
-olvasztókemenczében is.]
-
-[Footnote 99: Nekem úgy látszik, hogy a modern filozófia épen nem azt
-mondja, hogy a sziklák gondolkoznak, hanem ellenkezőleg, felfedezte,
-hogy az emberek nem gondolkoznak. Csak érző lényeket ismer el a
-természetben és az egész különbség, a melyet az ember és a kő között
-talál, az, hogy az ember olyan érző lény, a melynek vannak érzéki
-észrevételei, a kő pedig olyan érző lény, a melynek nincsenek. De ha
-igaz, hogy minden anyag érez, hol képzeljem el az érző egységet vagy az
-egyéni észt? Vajjon az anyag minden molekulájában-e vagy az összetett
-testekben? Egyaránt föltételezzem ezt az egységet a cseppfolyós
-testekben és a szilárdakban, a vegyületekben és az elemekben? Azt
-mondják, csak egyének vannak a természetben. De melyek ezek az egyének?
-Egyén-e az a kő, vagy egyének összetétele? Egyetlen érző lény-e, vagy
-annyi érző lény van-e benne, mint homokszem? Ha minden elemi atóm érző
-lény, hogy fogjam fel azt a benső közlekedést, mely által az egyik a
-másikban érez, úgy hogy két _én_-jük egygyé keveredik össze? A vonzás
-lehet természeti törvény, melynek rejtelme előttünk ismeretlen, de azt
-legalább felfogjuk, hogy a vonzás, a mely a tömegek szerint hat, nem
-összeférhetetlen a kiterjedéssel és az oszthatósággal. Fel tudjátok
-ugyanezt fogni az érzésről? Az érzékeny részek kiterjedtek, de az érző
-lény oszthatatlan és egy, nem osztható; vagy egész, vagy semmi; az érző
-lény tehát nem test. Nem tudom, hogy értik materialistáink, de nekem úgy
-tünik fel, hogy ugyanazok a nehézségek, melyeknél fogva elvetették a
-gondolatot, rávihették volna őket az érzés elvetésére is és én nem
-látom, hogy ha megtették az egyik lépést, mért nem teszik meg a másikat
-is. Mivel kerülne ez nekik többe? És mikor biztosak benne, hogy nem
-gondolkoznak, hogy merik állítani, hogy éreznek?]
-
-[Footnote 100: A régiek, mikor _supremus maximus_-nak mondták a legfőbb
-istent, nagyon igazat mondtak; de mikor _maximus optimus_-nak mondták,
-szabatosabban szóltak; miután jósága hatalmából következik, azért jó,
-mert nagy.]
-
-[Footnote 101: A _Nem lehet boldogan élni Epicurus szerint_ czímű
-értekezésben. 59. fejezet.]
-
-[Footnote 102: Nem mi értünk, nem mi értünk, óh Uram, hanem a te
-nevedért, a te nevedért, a te saját dicsőségedért, oh Istenem, támaszsz
-fel! 115. Zsoltár.]
-
-[Footnote 103: A modern filozofia, a mely csak azt fogadja el, a mit
-megmagyaráz, óvakodik attól, hogy elfogadja az _ösztönnek_ nevezett
-homályos képességet, a mely úgy látszik, mintha minden szerzett ismeret
-nélkül bizonyos czél felé vezetné az állatokat. Az ösztön, legbölcsebb
-filozofusaink egyike szerint, csak elmélkedés nélküli, de elmélkedés
-által megszerzett szokás; abból a módból pedig, a hogy ezt a haladást
-magyarázza, azt kell következtetni, hogy a gyermekek többet elmélkednek,
-mint a felnőtt emberek. Sokkal különösebb paradoxon ez, semhogy megérné
-a fáradságot, hogy megvizsgáljuk. A nélkül, hogy itt belebocsátkoznám
-ennek a megvitatásába, azt kérdem, mely nevet adjak annak a hevességnek,
-a melylyel a kutyám a vakondokok ellen küzd, holott nem eszi meg őket,
-annak a türelemnek, a melylyel lesi őket néha órák hosszat és az
-ügyességnek, a melylyel megragadja, kiveti a földre abban a pillanatban,
-a mint kidugják a fejüket és aztán megöli és otthagyja őket. Senki se
-tanította be erre a vadászatra, sem arra, hogy vakondok van a világon.
-Azt is kérdem s ez fontosabb, hogy mikor először fenyegettem ezt a
-kutyát, miért vetette magát hanyatt, lábait összehúzva, s a
-megindításomra legalkalmasabb könyörgő magatartással; olyan helyzetben,
-a melyben óvakodott volna megmaradni, ha nem indulok meg rajta és
-megverem. Hogyan! A kutyám, a mely még egészen kicsiny és alig tett még
-egyebet, mint hogy nőtt, máris erkölcsi fogalmakat szerzett? Tudta már,
-mi a kegyelem és nagylelküség! Mily szerzett ismeretek alapján remélte,
-hogy lecsitít engem azzal, hogy kényemre-kedvemre engedi magát! A világ
-minden kutyája nagyjából ugyanezt teszi ugyanilyen esetben és én itt nem
-mondok semmit, a mit ne igazolhatna mindenki. A filozofusok, a kik
-megvetőleg elvetik az ösztönt, kegyeskedjenek megmagyarázni ezt a tényt
-magából az érzékek működéséből és azokból az ismeretekből, melyeket
-megszereztettek velünk; magyarázzák meg, minden értelmes embert
-kielégítő módon, akkor nem lesz semmi több mondani valóm és nem fogok
-többet az ösztönről beszélni.]
-
-[Footnote 104: Bizonyos tekintetben a fogalmak érzések és az érzések
-fogalmak. A két szó megfelel minden perceptiónak, a mely tárgyával és
-velünk magunkkal foglalkoztat minket, a kiket érint; csak ennek a
-perceptiónak a sorrendje határozza meg a nevet, a mely ráillik. Ha első
-sorban a tárgy foglalkoztat, akkor csak reflexio utján gondolunk
-magunkra s fogalom áll elő. Ha ellenben a nyert benyomás előbb
-figyelmünket kelti fel és csak reflexió utján gondolunk a tárgyra, a
-mely előidézte, akkor érzés áll elő.]
-
-[Footnote 105: Azt hiszem, a derék vikárius ezt elmondhatná most a
-nagyközönségnek is.]
-
-[Footnote 106: Mindnyájan, mondja egy jó és okos pap, azt mondják, hogy
-ők tartják kezükben és ők hiszik (és mindnyájan ezt fecsegik) nem úgy
-mint emberektől vagy más teremtményektől, hanem mint Istentől származó
-dolgot.
-
-Hanem hogy szépítgetés és leplezgetés nélkül megmondjuk az igazat, nem
-így van; akármit mondanak is, emberi kezektől és eszközöktől származnak,
-ennek bizonysága először az a mód, a hogy a vallások elfogadtattak a
-világon és még ma is mindennap elfogadtatnak az egyes emberek által: a
-nemzet, az ország, a hely adja a vallást; az ember olyan vallású, a
-milyet az a hely, a hol született és nevelkedett vall; körülmetéltetünk,
-megkeresztelkedünk, zsidók, mohamedánok, keresztények vagyunk, mielőtt
-tudnók, hogy emberek vagyunk; nem magunk választjuk és szemeljük ki a
-vallásunkat. Ezt bizonyítja továbbá a vallással oly rossz összhangban
-levő életmódunk és erkölcsünk; s ezt bizonyítja, hogy emberi és
-kicsinyes inditékokból folyólag ellene cselekszünk vallásunk tételeinek.
-_Scarron:_ A bölcsességről. II. könyv V. fejezet, 257. oldal az 1601.
-évi bordeauxi kiadásban.
-
-Nagyon úgy látszik, hogy az erényes condomi theologus hitvallomása nem
-nagyon különbözik a savoyai vikáriusétól.)]
-
-[Footnote 107: Formálisan ez történik az Írás ezer helyén, egyebek
-között a _Deuteronomium_ XIII. fejezetében, a hol meg van mondva, hogy
-ha egy próféta idegen isteneket hirdet és csodákkal erősíti meg szavait
-s a mit jövendöl, az be is következik, ez a próféta minden tekintet
-nélkül halál fia legyen. Mikor tehát a pogányok a halálba küldték az
-apostolokat, a kik idegen Istent hirdettek nekik és küldetésüket
-jövendölésekkel és csodákkal igazolták, nem tudom, mit lehet alaposan a
-szemükre vetni olyat, a mit azonnal vissza nem vethetnének ránk. Mit
-kell hát tenni hasonló esetben? Egyetlen dolgot: visszatérni az észszerü
-megvizsgáláshoz és békében hagyni a csodákat. Jobb lett volna egyáltalán
-nem is folyamodni hozzájuk. Ez a legegyszerübb józan ész, a melyet csak
-legalább is nagyon szubtilis megkülönböztetésekkel lehet
-elhomályosítani. Szubtilitások a kereszténységben! Hisz akkor Jézus
-Krisztusnak nem volt igaza, mikor a mennyek országát igérte az
-együgyüeknek; hisz akkor nem volt igaza, mikor legszebb beszédét azzal
-kezdte, hogy boldogoknak mondotta a lelki szegényeket, ha annyi elme-él
-kell tanításának megértéséhez és ahhoz, hogy megtanuljunk hinni benne.
-Ha bebizonyítod nekem, hogy alá kell vetnem magamat, minden nagyon jól
-fog menni, de hogy ezt bebizonyíthasd nekem, tedd számomra felfoghatóvá,
-mérd okoskodásaidat egy csekély szellem képességeihez, mert különben nem
-ismerem fel benned mestered igazi tanítványát és nem az ő tanítása az, a
-mit hirdetsz.]
-
-[Footnote 108: Plutarchos elmondja, hogy a sztoikusok egyéb furcsa
-paradoxonaik között azt állították, hogy egy kontradiktórius itéletben
-fölösleges meghallgatni a két pártot, mert – úgymondták – vagy
-bebizonyította az első az állítását, vagy nem bizonyította be; ha
-bebizonyította, akkor minden meg van mondva és az ellenfélt el kell
-itélni, ha pedig nem bizonyította be, akkor nincs igaza és el kell
-utasítani. Én azt bizonyítom, hogy mindazok módszere, a kik kizárólagos
-kinyilatkoztatást tételeznek fel, sokban hasonlít a stoikusokéhoz. A
-mint bárki is azt állítja, hogy csak neki van igaza, akkor hogy annyi
-párt közt választhasson, meg kell hallgatnia valamennyit, mert különben
-igazságtalan lesz.]
-
-[Footnote 109: Ezen közismert tény közül nincs egy, a melynek nincs
-szüksége kommentárra. A tizenhatodik században, mikor a katholikus
-theologusok máglyára itéltek minden zsidó könyvet megkülönböztetés
-nélkül, a híres és tudós Reuchlin, a kitől ebben a dologban tanácsot
-kértek, borzasztó üldözéseket zúdított magára, melyek kevés híján
-pusztulásba döntötték, csupán csak azért, mert az volt a véleménye, hogy
-ezek közül a könyvek közül meg lehet hagyni azokat, a melyekben semmi
-sincs a kereszténység ellen és a melyek a vallásra nézve közömbös
-dolgokról szólnak.]
-
-[Footnote 110: De Republica I. könyv.]
-
-[Footnote 111: Lásd a Hegyi Beszédben a párhuzamot, melyet ő maga vont
-Mózes és a maga morálja között. Máté V. fej. 2 stb. vers.]
-
-[Footnote 112: A hazánkbeli vallás követésének és szeretetének
-kötelessége nem terjed ki a jó erkölcscsel ellenkező dogmákig, mint a
-milyen a türelmetlenség. Ez a borzalmas dogma fegyverzi fel az embereket
-egymás ellen és ellenségévé teszi valamennyiüket az emberi nemnek. A
-megkülönböztetés a polgári türelem és a theologiai türelem közt
-gyermekes és hiú. Ez a két türelem elválaszthatatlan és az egyiket nem
-lehet a másik nélkül vállalni. Még az angyalok sem élnének békében olyan
-emberekkel, a kiket Isten ellenségeinek tekintenének.]
-
-[Footnote 113: A két párt kölcsönösen annyi szofizmával támadja egymást,
-hogy megérthetetlen és vakmerő vállalkozás volna ezeket mind
-megczáfolni; már fölemlíteni is sok néhányat közülük, a mint épen
-kinálkoznak. A filozofáló párt részéről a legszokottabbak egyike
-szembeállítani egy jó filozofusokból álló képzelt népet egy rossz
-keresztény néppel; mintha könnyebb dolog volna egy igazi filozofusokból
-álló népet hozni létre, mint igaz keresztényekből állót. Nem tudom, az
-egyes emberek közt az egyiket könnyebb-e megtalálni, vagy a másikat, de
-azt jól tudom, hogy a mikor népekről van szó, olyanokat kell
-föltételezni, melyek ép úgy visszaélnek a vallás nélküli filozófiával,
-mint a hogy a miéink visszaélnek a filozófia nélküli vallással, ez pedig
-nézetem szerint nagyon megváltoztatja a kérdés állását.
-
-Bayle nagyon jól bebizonyította, hogy a fanatismus veszedelmesebb, mint
-az atheismus; ez tagadhatatlan; de azt nem mondotta, holott nem kevésbbé
-igaz, hogy a fanatismus, bár vérszomjas és kegyetlen, mégis csak nagy és
-erős szenvedély, mely fölemeli az ember szívét, a mely halálmegvetést
-kelt benne, a mely csodálatos lendületet ad neki és a melyet csak jobban
-kell irányítani, hogy a legfenségesebb erényeket vonjuk le belőle;
-ellenben a vallástalanság és általában a bölcselkedő és filozofikus
-szellem megtámadja az életet, elférfiatlanítja, lealjasítja a lelkeket,
-egyesíti az összes szenvedélyeket az önérdek alacsonyságában és az
-emberi _én_ elvetemültségében és így észrevétlenül megingatja az egész
-társadalom igazi alapjait, mert a mi az önérdekekben közös, az oly
-csekély fontosságú, hogy sohasem bírja ellensúlyozni azt, a mi bennük
-ellentétes.
-
-Ha az atheismus nem ont is emberi vért, nem annyira békeszeretetből nem
-ontja, mint inkább a jó iránti közönbösségből; az állítólagos bölcs nem
-sokat törődik vele, akárhogy mennek is a dolgok, csak ő maradhasson
-békében a dolgozó szobájában. Elvei nem öletik meg az embereket, de nem
-engedik őket megszületni, a mikor lerombolják azokat az erkölcsöket,
-melyek az embereket megsokasítják, elidegenítik őket fajuktól, minden
-vonzalmukat egy titkos önzésre vezetve vissza, a mely ép oly végzetes a
-népesedésre, mint az erényre nézve. A filozófikus közönbösség hasonlít
-az állam nyugalmához a zsarnokság alatt; ez a halál nyugalma, a mely
-rombolóbb, mint maga a háború.
-
-Így tehát a fanatizmus, ámbár közvetlen eredményeiben ártalmasabb, mint
-az, a mit manapság filozófiai szellemnek neveznek, sokkal kevésbbé
-ártalmas a következéseiben. Egyébiránt könnyű dolog szép elveket tárni
-ki a könyvekben; a fődolog azonban tudni azt, hogy jól összefüggnek-e a
-tanítással, hogy szükségszerűen következnek-e belőle; ez mindeddig nem
-látszott világosnak. Most még azt kellene tudni, hogy a filozófia ha
-szabadjára volna hagyva és a trónra kerülne, tudna-e parancsolni az
-ember dicsvágyának, érdekének, becsvágyának, apró szenvedélyeinek és
-hogy gyakorolná-e azt a szelid humanizmust, a melylyel tollal kezében
-dicsekszik.
-
-Elveinél fogva a filozófia nem tehet semmi olyan jót, a mit a vallás ne
-tudna jobban tenni; a vallás pedig sok olyan jót tesz, a mit a filozófia
-nem bír tenni.
-
-A gyakorlatban máskép áll a dolog; de ezt is meg kell vizsgálni. Egy
-ember sem követi minden pontban a vallását, ha ugyan van vallása; ez
-igaz; a legtöbbnek nincs is vallása és nem is követi egyáltalában azt, a
-mije van; ez is igaz; de végre is némelyeknek mégis van vallásuk és
-legalább részben követik is és kétségtelen, hogy gyakran vallási indító
-okok akadályozzák meg, hogy rosszat tegyenek és erényekre, dicséretre
-méltó cselekedetekre indítják őket, melyek ezek nélkül az indító okok
-nélkül nem jöttek volna létre.
-
-Ha egy szerzetes letagad valami rábizott dolgot, mi más következik ebből
-mint hogy ostoba volt, a ki rábizta? Ha Pascal tagadta volna le, ez nem
-bizonyított volna semmi egyebet, mint hogy Pascal képmutató volt.
-Csakhogy egy szerzetes!… Vajjon azoknak az embereknek, a kik a vallással
-hivatásszerűen foglalkoznak, okvetetlenül van is vallásuk? Mind azok a
-bűnök, melyek a papság között előfordulnak, épp úgy mint másutt, nem azt
-bizonyítják, hogy a vallás haszontalan, hanem azt, hogy nagyon kevés
-embernek van vallása.
-
-A mi mai kormányaink tagadhatatlanul a kereszténységnek köszönhetik
-tekintélyük megszilárdulását és a forradalmaknak ritkábbá válását; a
-vallás őket magukat is kevésbbé vérszomjasakká tette; ezt bizonyítják a
-tények, ha összehasonlítjuk őket a régi kormányokkal. A jobban ismert
-vallás eltávolította a fanatizmust és több szelidséget vitt bele a
-keresztény erkölcsökbe. Ez a változás nem a tudományok műve, mert
-mindenütt, a hol a tudományok virágzottak, azért nem állott nagyobb
-tiszteletben az emberszeretet: az athéniek, az egyptomiak, a római
-császárok, a kínaiak kegyetlenségei mind ezt bizonyítják. A
-könyörületességnek hány művét hozta létre az evangelium! Hány
-visszatérítést és kárpótlást szerzett a gyónás a katholikusoknál! Hány
-kibékülést és mennyi alamizsnát idéz elő minálunk az úrvacsora idejének
-közeledése! Menynyire kevésbbé kapzsivá tette a héberek jubileumi ünnepe
-a bitorlókat! Mennyi nyomorúságot megakadályozott. A törvényes
-testvériség egyesítette az egész nemzetet; koldust nem is lehetett látni
-köztük. A törökök között sem látni koldust, mert kegyes alapítványaik
-megszámlálhatatlanok; vallási elvükből kifolyólag vendégszeretők, még
-vallásuk ellenségei iránt is.
-
-«A mohamedánok azt mondják, Chardin szerint, hogy a vizsgálat után, a
-mely az általános föltámadásra következik, az összes testeknek egy
-Poul-Serrho nevű hidon kell átmenniök, a mely az örök tűz fölé van
-építve; azt mondják, ezt a hidat lehet a harmadik és utolsó vizsgálatnak
-és az igazi végitéletnek nevezni, mert rajta megy végbe a jók
-elválasztása a gonoszoktól.»
-
-«A perzsák – folytatja Chardin – nagyon nagyra tartják ezt a hidat és ha
-valaki valami igazságtalanságot szenved, a melynek jóvátételét semmiféle
-úton-módon és semmikor sem érheti el, utolsó vigasztalása, hogy ezt
-mondja: jól van, az élő istenre mondom, kétszeresen meg fogsz te nekem
-azért fizetni az itélet napján; nem fogsz addig keresztülmenni a
-Poul-Serrhon, a míg engem ki nem elégítesz; majd belekapaszkodom én a
-köntösöd szélébe és lábaid elé vetem magamat. Sok kiváló embert láttam,
-mindenféle foglalkozásut, a kik attól tartva, hogy ezen a félelmetes
-hidon való áthaladásukkor megálljt kiáltanak nekik, bocsánatot
-könyörögtek azoktól, a kiknek panaszuk volt ellenük; megesett ez
-százszor magammal is. Előkelő állású emberek, a kik tolakodásukkal olyan
-lépésekre kényszerítettek, a melyeket nem volt szándékom megtenni,
-bizonyos idő mulva, a mikor azt hitték, hogy e miatti bosszúságom már
-elmúlt, eljöttek hozzám és így szóltak: _kérlek halal becou antehisra_,
-a mi annyit jelent, hogy: tedd ezt a dolgot számomra helyessé, vagy
-igazságossá, némelyek még meg is ajándékoztak és szolgálatokat tettek
-nekem, hogy bocsássak meg nekik és jelentsem ki, hogy jó szívvel
-bocsájtok meg. Ennek oka nem egyéb, mint az a hit, hogy csak akkor mehet
-át az ember a pokol hídján, ha azoknak, a kiket elnyomott, visszaad
-mindent az utolsó fillérig.»
-
-El lehet-e hinni, hogy ennek a hidnak a gondolata, a mely annyi
-méltatlanságot tesz jóvá, soha nem akadályozza meg a méltatlanságok
-elkövetését? Ha elvennék a perzsáktól ezt a gondolatot és arról győznék
-meg őket, hogy nincs sem Poul-Serrho, sem más valami hasonló dolog, a
-hol az elnyomottak bosszút vehetnek zsarnokaikon a halál után, nem
-nyilvánvaló-e, hogy ez nagyon megkönnyebbítené a zsarnokok dolgát és
-fölmentené őket attól, hogy ezeket a szerencsétleneket igyekezzenek
-megengesztelni?
-
-Filozófus, a te erkölcsi törvényeid nagyon szépek, de kérlek, mutasd meg
-a sanctiójukat. Hagyd egy pillanatra a kifogásokat és mondd meg nyiltan,
-mit tudsz a Poul-Serrho helyébe tenni.]
-
-[Footnote 114: Senki sem néz a gyermekkorra olyan megvetéssel, mint a
-kik ép most léptek ki belőle, mint a hogy nincs ország, a hol
-aggodalmasabban vigyáznának a rangkülönbségekre, mint a hol az
-egyenlőtlenség nem nagy és a hol mindenki attól fél, hogy összetévesztik
-az alatta állóval.]
-
-[Footnote 115: Aventures du sieur le Beau, avocat au parlament, II.
-kötet, 70. lap.]
-
-[Footnote 116: A római papság nagyon ügyesen megtartotta ezeket a
-jelvényeket, példáját követte némely köztársaság is, többek közt
-Velencze. A velenczei kormány az állam bukása daczára is élvezi még ma
-is régi méltóságának pompája révén a nép egész szeretetét, egész
-tiszteletét és a tiarával ékeskedő római pápa után nincs se király, sem
-nagyúr, senki a világon, a ki oly tekintélyben állana, mint a velenczei
-doge, a kinek nincs hatalma, nincs tekintélye, de szentté teszi a
-pompája és a ki herczegi süvege alatt női hajdíszt hord. A Bucentaurus
-szertartása, melyen annyit nevetnek az ostobák, Velencze lakosságával
-vérét onttatta zsarnoki kormányuk fentartásáért.]
-
-[Footnote 117: Helvetius De l’Esprit, II. rész, I. fej.]
-
-[Footnote 118: Mintha volnának polgárok, a kik nem tagjai a városi
-hatóságnak és a kiknek ne volna, mint azoknak, részük a souverain
-hatalomban! De a francziák, miután alkalmasnak találták a polgár
-tiszteletreméltó nevét bitorolni, a mely egykor a gall városok tagjait
-illette, annyira eltorzították ezt a fogalmat, hogy most nem lehet rajta
-semmit sem érteni. Egy ember, a ki sok butaságot írt a _Nouvelle
-Héloïse_ ellen, feldíszítette aláírását _Paimboeuf polgára_ czímmel és
-azt hitte, valami kitünő élczet csinál ellenem.]
-
-[Footnote 119: Elmélkedések korunk erkölcseiről. Duclos műve.]
-
-[Footnote 120: Ez be van bizonyítva _Tanulmány a nyelvek eredetéről_
-czímű munkámban, a mely irataim gyüjteményében található.]
-
-[Footnote 121: Egy fényesen öltözött idegent megkérdeztek Athénében,
-hova való s ez azt felelte: _gazdag vagyok_. Ez véleményem szerint
-nagyon jó felelet volt.]
-
-[Footnote 122: Montaigue II. könyv. 1. fej.]
-
-[Footnote 123: Két nagyvilági nő, hogy az a szine legyen, hogy sokat
-mulatnak, törvénynyé teszi magára nézve, hogy sohase fekszik le reggeli
-öt óra előtt. Cselédségük a tél szigorúságában az utczákon rájuk várva
-tölti éjszakáját, alig bírva megóvni magukat a megfagyástól. Egy este,
-vagy jobban mondva egy reggel belép az ember abba a helyiségbe, a hol az
-a két oly sokat mulató nő számlálás nélkül pergeti az órákat: teljesen
-egyedül találja őket, – mindegyik alszik karosszékében.]
-
-[Footnote 124: Mulierem fortem quis inveniet? Procul, et de ultimis
-finibus pretium ejus. Prov. XXXI. 10.]
-
-[Footnote 125: Megjegyeztem már, hogy a kötekedésből és kaczérkodásból
-való visszautasítás megvan csaknem minden nőben, még az állatok között
-is és még akkor is, a mikor leginkább hajlandók megadni magukat. Nem
-figyelte meg soha a magatartásukat az, a ki ezt tagadja.]
-
-[Footnote 126: Előfordulhat az életkor és az erő oly aránytalansága,
-hogy tényleges erőszakról is lehet szó; de itt a nemek egymáshoz való
-viszonyát a természet rendje szerint tárgyaljuk s ezért mindkét nemet
-abban a közös állapotban tárgyalom, a mely ennek a viszonynak alapjául
-szolgál.]
-
-[Footnote 127: XXII. fejezet, 23–27. vers.]
-
-[Footnote 128: E nélkül a faj szükségszerűen kiveszne, mert hogy
-fenmaradhasson, ehhez mindent összevéve kell, hogy minden nő átlag négy
-gyermeket szüljön, mert a született gyermekeknek körülbelül a fele
-meghal, mielőtt gyermekeket nemzhetne és kell, hogy kettő megmaradjon, a
-kikből apa és anya lesz. Vajjon megadják-e a városok ezt a népesedést?]
-
-[Footnote 129: A nők félénksége szintén természeti ösztön azzal a kettős
-veszedelemmel szemben, melynek terhességük alatt ki vannak téve.]
-
-[Footnote 130: A gyermek akkor lesz tolakodó, ha jól jár vele, de
-sohasem kéri ugyanazt a dolgot kétszer, ha az első válasz mindig
-visszavonhatatlan.]
-
-[Footnote 131: Az olyan nők, a kiknek elég fehér a bőrük arra, hogy
-ellehessenek csipke nélkül, sok bosszúságot szereznének a többieknek, ha
-nem viselnének csipkét. Csaknem mindig a csunya nők csinálják a divatot
-s a szépek elég ostobák arra, hogy ennek alávessék magukat.]
-
-[Footnote 132: Ha mindenütt, a hova azt írtam, hogy _nem tudom_, a kis
-leány máskép felel, nem kell megnyugodni feleletében és meg kell azt
-vele gondosan magyaráztatni.]
-
-[Footnote 133: A kis lány azért mondja ezt, mert hallotta, de meg kell
-állapítani, van-e valami helyes fogalma a halálról, mert az a gondolat
-nem olyan egyszerű és nem is olyan érthető a gyermek számára, mínt az
-ember gondolná. Az _Ábel_ című kis költeményből (Gessner műve), láthatni
-annak példáját, hogy mikép lehet a gyermeket erre a gondolatra
-rávezetni. Ez a bájos költemény pompás egyszerüséget lehel, a melyet nem
-lehet eléggé elsajátítani, hogy a gyermekekkel társaloghassunk.]
-
-[Footnote 134: Az örökkévalóság eszméjét az ész nem engedi az emberi
-nemzedékekre alkalmazni. Egy valóban végrehajtott számbeli egymásra
-következés összeférhetetlen ezzel a gondolattal.]
-
-[Footnote 135: Tasso, Gierusaleme liberata, IV., 87. Az olasz vers
-értelme ez:
-
-A nő sok művészetet tud, hogy szerelmi hálójába új imádó bonyolódjék; de
-nem marad mindenkivel váltig ugyanaz, minduntalan változtatja
-mozdulatait és pillantását.]
-
-[Footnote 136: Tudom, hogy azok a nők, a kik egy bizonyos pontra nézve
-nyiltan állást foglaltak, nagyra vannak ezzel a nyiltságukkal és
-esküdöznek, hogy ezt leszámítva, nincs az a tiszteletreméltó
-tulajdonság, a mely ne volna feltalálható bennük, de tudom azt is, hogy
-erről sohasem győztek meg senkit, csak az együgyűeket. Ha el van
-távolítva nemük legnagyobb féke, mi marad meg bennük, a mi visszatartja
-őket? És milyen tiszteletnek tulajdonítanak értéket, ha lemondtak arról,
-a mely megilleti őket? Ha egyszer szabadjára eresztették
-szenvedélyeiket, nincs többé érdekük benne, hogy ellenálljanak nekik:
-_Nec fœmina amissa pudicitia alia abnuerit._ (Tacitus, Annales IV., 3.)
-Ismerte-e valaha író jobban az emberi szívet mindkét nemben, mint a ki
-ezt írta?]
-
-[Footnote 137: Ovidius, Amores III. könyv, 4. elégia.]
-
-[Footnote 138: Brantôme mondja, hogy I. Ferencz franczia király idejében
-egy fiatal leány, a kinek fecsegő szerelmese volt, tökéletes és
-szakadatlan hallgatást parancsolt neki, a melyet ez két egész napig oly
-híven megtartott, hogy azt hitték róla, valami betegségtől megnémult.
-Egy nap nagy társaságban a szerelmese, a kiről – ebben az időben még
-titokban folyt a szerelem – nem tudták, hogy az, azzal dicsekedett, hogy
-azonnal meg tudja gyógyítani és meg is telte azzal az egy szóval:
-_szóljon_. Nincs-e valami nagy és hősies dolog ebben a szerelemben? Mit
-tehetett volna ennél többet Pythagoras filozófiája minden
-nagyszerűségével? Melyik nő számíthatna manapság csak egy napig is ilyen
-hallgatásra, még ha teljes áron kellene is megfizetnie, a melyet csak
-tulajdoníthat neki.]
-
-[Footnote 139: Horatius I. könyv. 6. old.]
-
-[Footnote 140: Fénelon műve.]
-
-[Footnote 141: Martialis XI. 20.]
-
-[Footnote 142: Qui multum non tempus in usus suos confert… nec optat
-crastinum nec timet. Quantaculumque itaque abunde sufficiet, et ideo
-quandocumque ultimus dies venerit, non cunctabitur sapiens ire ad
-mortem. Seneca De brevitate vitæ. 7. és 11. fejezet.]
-
-[Footnote 143: «Az utazás nekem hasznos mozgásnak látszik. Ha jobbfelől
-csunya, balfelé fordulok. Ha valami elmaradt mögöttem, visszafordulok;
-mindig a magam útján maradok… A legtöbben csak azért mennek, hogy
-megérkezzenek; hallgatag és nem közlékeny óvatosságba burkolózva és
-bezárkózva utaznak, óvakodva az ismeretlen levegő ragályától.» Montaigne
-III. könyv 9. fejezet.]
-
-[Footnote 144: Tasso, Megszabad. Jeruzsálem. IV. 33 (Még nem mutatja, de
-szíve remeg az örömtől.)]
-
-[Footnote 145: «A palotából kilépve négy holdnyi nagy kertet találni,
-körös-körül bekerítve és bezárva, beültetve virágos nagy fákkal, melyek
-körtéket, gránátalmákat és más legszebb fajta gyümölcsöket teremnek,
-édes gyümölcsű fügefákkal, zöldelő olajfákkal. Ezek a szép fák az egész
-éven át soha sincsenek gyümölcs nélkül, télen-nyáron a keleti szél édes
-lehellete egyszerre rügyezteti ki az egyiket és érleli a másikat. Látni
-a körtét és az almát megöregedni és megaszalódni a fáján, a fügét a
-fügefán és a szőlőfürtöt a tőkéjén. A kimeríthetetlen szőlőtőke
-szüntelenül új bogyókat terem; az egyiket megaszalják a napon egy lapos
-felületen, mialatt a másikat lemetszik; másokat préselnek már; a tőkén
-hagyják azokat, a melyek még virágjukban vannak vagy a melyek most
-kezdenek feketedni. Az egyik végen két jól művelt ágy van, egész évben
-virágokkal borítva; két forrás diszíti őket, melyek egyike eloszlik az
-egész kertben, másika pedig, miután átszeli a palotát, magas építményen
-a városba van vezetve, hogy felüdítse a polgárokat.»
-
-Ez az Alkinoos királyi kertjének leírása az Odyssea hetedik énekében;
-azé a kerté, a melyben ennek a vén álmodozó Homérosznak és a korabeli
-fejedelmeknek szégyenére nem látni sem lugasokat, sem szobrokat, sem
-vízeséseket, sem gyepszőnyegeket.]
-
-[Footnote 146: Megvallom, hogy Zsófia anyjának bizonyos hálával tartozom
-hogy nem engedte elcsúfítani a szappanban az olyan puha kis kezet, mint
-a kis lányé, a melyet Emil oly sokat fog csókolgatni.]
-
-[Footnote 147: A képmutatásnak az a neme, a melyet itt gondolok, az
-ellenkezője annak, a mely őket megilleti és a melyet a természettől
-nyertek: az egyik abban áll, hogy ellepleznek olyan érzéseket, melyek
-megvannak bennük, a másik, hogy olyan érzéseket tetetnek, a melyek
-nincsenek meg bennük. Minden nagyvilági nő élete azzal telik el, hogy
-diadaljeleket csinál magának állítólagos érzékenységéből és soha nem
-szeret senkit, csak maga-magát.]
-
-[Footnote 148: Ápolni egy beteg parasztot nem annyit tesz, mint
-hashajtót és mindenféle gyógyszereket adni neki s orvost küldeni hozzá.
-Épen nem erre van ezeknek a szegény embereknek szükségük betegségeikben,
-hanem jobb és bővebb táplálékra. Ti többiek bőjtöljetek, ha lázatok van,
-de ha a parasztjaitok lázasak, adjatok nekik húst és bort; csaknem
-minden betegségük a nyomoruságtól és a kimerüléstől ered; legjobb
-gyógyitaluk pinczétekben van, egyedüli gyógyszerészük a mészárostok
-kellene hogy legyen.]
-
-[Footnote 149: Addison folyóirata, melynek franczia kiadása is jelent
-meg hat kötetben.]
-
-[Footnote 150: Nyomorúságos önteltség a merőben könyv-önteltség! A
-filozófia tanulmányozásában minden, a mi szemünk elé tűnik, könyvül
-szolgál. Ez a nagy világ a tükör, a melybe bele kell nézni, hogy
-kiismerjük magunkat. Szóval azt kívánom, hogy ez legyen tanítványomnak a
-könyve. (Montaigne I. könyv. XXV. fejezet.]
-
-[Footnote 151: A lélek (utazáskor) folyton gyakorlódik ismeretlen és új
-dolgok észlelésében és én nem tudok jobb iskolát az élet alakítására,
-mint folyton megmutatni neki annyi más életnek, igénynek és szokásnak
-különbözőségét és megízleltetni vele természetünk formáinak ily örökös
-változatosságát… Szégyenkezem, ha embereinket attól az ostoba
-hangulattól megmámorosodva látom, hogy elképpednek az övékkel ellenkező
-formákon; mintha az elemükön kívül volnának, mikor városukon kívül
-vannak; akárhova mennek, ragaszkodnak a szokásaikhoz és gyalázzák az
-idegeneket. Montaigne III. könyv IX. fej.]
-
-[Footnote 152: Hulle Rajmund, a ki 1236-ban Majorcában született, a maga
-idejében egyetemes ismereteiről volt nevezetes. Mindenféle tudományok
-köréből írt értekezéseket. Rousseau itt arra a grafikai sémára gondolt,
-a melyet az érzékfölötti világról a scholastika szellemében csinált.]
-
-[Footnote 153: Régi franczia utazók.]
-
-[Footnote 154: Rousseau itt a crefeldi csatában elesett De Gisors grófra
-czéloz.]
-
-[Footnote 155: Ha volna közös feljebbvalójuk, akkor ez nem lehetne más,
-csak az uralkodó és akkor a rabszolgaság joga a szuverénitás jogán
-alapulván, nem lehetne annak princzipiuma.]
-
-[Footnote 156: E kérdések és megállapítások nagyobbrészt a _Társadalmi
-szerződésről_ szóló értekezésből valók, a mely maga is egy nagyobb műnek
-a kivonata, melybe erőmmel számot nem vetve, fogtam bele és melylyel
-regóta felhagytam. A rövid értekezés, melyet kiragadtam belőle és
-melynek főtartalmát itt adom, külön fog megjelenni.]
-
-[Footnote 157: Emlékezni fognak, hogy itt csak a legfőbb hatóságokról,
-vagyis a nemzet vezetőiről akarok beszélni, a többi nem lévén más, mint
-ezen vagy azon a ponton való helyetteseik.]
-
-[Footnote 158: Seneca de Tranqillitate animi. I. fej.]
-
-[Footnote 159: Mióta ezt írtam, a _mellette_ szóló érvek kifejtettek a
-tervezet kivonatában; az _ellene_ szóló érvek, legalább azok, melyek
-szerintem megállják a helyüket, megtalálhatók irataim gyűjteményében a
-nevezett kivonat után.]
-
-[Footnote 160: Ez alól a szabály alól csak egy kivételt tudok: Kínát.]
-
-[Footnote 161: Francziaországban a nők rázzák le magukról előbb és ennek
-úgy is kell lenni, hiszen kevés lévén a kedélyük és nem akarnak egyebet,
-csak hódolatot s ha a férj nem hódol már, keveset törődnek a
-személyével. Más országokban ellenkezőleg, a férfi teszi magát előbb
-túl; ennek is úgy kell lenni, mert a nők hívek, de tolakodók s azzal
-hogy terhükre vannak vágyaikkal, megunatják magukat. Ezek az általános
-igazságok sok kivételt engednek meg; most azonban azt hiszem, általános
-igazságok.]
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-14 |csnáljanak |csináljanak
-
-119 |látní, hogy |látni, hogy
-
-181 |átlójánal fogva |átlójánál fogva
-
-187 |közbülső hagjegye |közbülső hangjegye
-
-280 |ábrákés ezek |ábrák és ezek
-
-349 |mutatnek neki |mutatnék neki
-
-365 |fiat a szökevény |fiatal szökevény
-
-417 |viszem az önl … aztán jó |viszem az ön … aztán jól
-
-494 |is tudnek |is tudnék
-
-530 |tehát szepség |tehát szépség
-
-561 |legbiztosahb |legbiztosabb
-
-613 |a ket végpontot |a két végpontot
-
-675 |közöm bozzá |közöm hozzá
-
-690 |feglalkoznának |foglalkoznának]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.